Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Kar
A 2014-es skót népszavazás, valamint társadalmi, gazdasági és nemzetközi hátterének elemző bemutatása
Konzulens:
Készítette:
Dr. Ferkelt Balázs
Bence Balázs László
általános rektorhelyettes, tanszélvezető
Nemzetközi tanulmányok
egyetemi docens
Levelező
PhD
2015
Tartalom Bevezetés................................................................................................................................................. 3 1. Múlt és jelen kapcsolata – a földrajzi-történelmi, valamint társadalmi, gazdasági és politikai alapok ...................................................................................................................................................... 5 1.1.
Földrajzi, éghajlati viszonyok ................................................................................................... 5
1.2.
Történelemi csomópontok .................................................................................................... 11
2. Legyen-e Skócia független ország? .................................................................................................... 21 2.1. Alapfogalmak .............................................................................................................................. 21 2.2. A szembenálló felek – nemzet, öntudat és érdek ...................................................................... 24 2.2.1. A skót nacionalizmus története – az SNP kialakulása és fejlődése, a „paradox” nemzeti párt és alapjai ................................................................................................................................ 25 2.2.2. YES versus NO ...................................................................................................................... 29 2.3. A referendum és mozgatórugói ................................................................................................. 35 2.3.1. A skót gazdaság ................................................................................................................... 36 2.3.2. Változó energiapolitika, változatlan fontosság ................................................................... 41 2.3.3. Válaszút előtt – a valutakérdés........................................................................................... 43 2.3.4. Közjogi és nemzetközi kapcsolatok – Szétválás és együttműködés .................................... 45 2.3.5. Függetlenség és védelem – biztonságpolitika és a hadierő ................................................ 48 2.4. A döntés – okok, érvek, vélemények.......................................................................................... 49 3. Statisztika, egyedi nézőpontok, jövőképek ....................................................................................... 53 3.1. Skócia döntött – a skót szavazatok jellemzői ............................................................................. 53 3.2. Skócia első kézből? – egy primer kutatás és értékelése............................................................. 61 3.3. A tanulmányokon túl – interjú egy Skóciában élő magyar fiatallal ............................................ 71 3.4. „Those days are past now…” Skócia jövőképei .......................................................................... 73 Összegzés............................................................................................................................................... 76 Irodalomjegyzék: ................................................................................................................................... 78 Mellékletek ............................................................................................................................................ 81 1.
Karikatúrák, képek ..................................................................................................................... 81
2.1.
Kérdőív – angol nyelvű .......................................................................................................... 83
2.2.
Kérdőív – magyar nyelvű ....................................................................................................... 88
3.
Interjú Havlik Dórával – teljes verzió ......................................................................................... 93
2
Bevezetés Napjaink Európája az egységesedés útján halad. Ám az integráció mellett egyéb folyamatok is jelen vannak az öreg kontinensen. Az autonómia, valamint a függetlenségi törekvések az egyik legtöbbet emlegetett jelenségek közé tartoznak. Dolgozatomban Skócia világát, elsősorban pedig a 2014-es népszavazást és hátterét vizsgálom. A téma kiválasztásának két, egymástól elkülönülő indoklását tudom megfogalmazni. Az egyik szempont a személyes érintettségből, a másik a már említett aktualitásból fakad. Gyermekkorom óta foglalkoztat Skócia misztikus és sokszor kevéssé, vagy félreismert világa. Diákként tanulmányi kirándulás keretein belül, felnőttként pedig, a hivatásomból kifolyólag, idegenvezetőként volt szerencsém eljutni az országba és jobban megismerkedni annak történelmével, kultúrájával. A látogatások tovább növelték érdeklődésemet, mely kezdett túlmutatni a „hétköznapi turisztika korlátain”. A természeti és épített látnivalókon, a nemzeti sajátosságokon és külsőségeken túl igyekeztem nyomon követni Skócia társadalmi, gazdasági
és
nemzetközi
tényezőinek alakulását
is,
megérteni
összefüggéseit
és
komplexitását. A 2014-es népszavazásra, továbbá annak eredményére – véleményem szerint – az imént említett elemek egységeként érdemes tekinteni, hiszen mind a skót nép véleményében, mind a szembenálló két fél kampányában sajátos módon ötvöződtek a különböző tényezők. A személyes részt tovább erősítette, hogy egy jó barátom Skóciában él, egyúttal az Edinburgh-i Egyetem hallgatója. Az ő beszámolói, személyes tapasztalatai alapján is közelebb kerülhettem szakdolgozati témám kiválasztásához, melyet nagyban befolyásolt az angliai utazásaim által elérhetővé váló forrásanyag bősége is. Úgy vélem, a téma aktualitásához kevesebb kommentár fűzhető, hiszen a referendumra mindösszesen hét hónapja került sor, ugyanakkor hatásai kétségkívül előrevetítik majd a jövő Skóciájának viszonyait, mozgásterét. Mindazonáltal, éppen a referendum lehet az a momentum, mely felhívja a figyelmet az Egyesült Királyság politikai és gazdasági „árnyékában” lévő Skócia összetettségére, az ismeretek pedig Európa és az Unió több országában jelenlévő autonómiatörekvések megértését is segíthetik. Dolgozatomban elsősorban a következő hipotézisre szeretnék kielégítő választ keresni és kapni: vajon lehetséges-e az adott nemzet (jelen esetben Skócia) legkülönbözőbb aspektusainak (politika, társadalom, gazdaság, nemzetközi kapcsolatok, stb…) bemutatása egyetlen, kétségtelenül az egész nép sorsára kiható esemény (a 2014-es függetlenségi népszavazás) háttereként, illetve annak tükrében. Célként tűzném ki továbbá annak a kérdésnek a megválaszolását is, hogy miként dönthetett úgy egy legendásan a függetlenségi 3
törekvéseiről és saját szabadsága iránti elkötelezettségéről ismeretes nemzet, hogy nem válik ki az Egyesült Királyságból és nem lép a teljes önállóság útjára. Sikerként könyvelném el, ha sztereotip, általánosító ábrázolás nélkül, ugyanakkor hitelesen és eredményesen tudnám megalkotni napjaink Skóciájának amolyan összegző, a mibenlétét is definiáló képét. A téma alapjainak lefektetése előtt néhány, a későbbi megértést segítő gondolatot fűznék a fenti bevezető sorokhoz. Mindenekelőtt azt szeretném tisztázni, pontosan mikor lesz használatban az „ország” és az „állam” kifejezés. Mivel hivatalosan az Egyesült Királyság minősül, nemzetközi értelemben is önálló, szuverén entitásnak, Skócia esetében nem alkalmazom majd a fenti elnevezéseket, ezek az Egyesült Királyság vonatkozásában fognak csupán előkerülni, de kivételt képeznek majd a jelzőként (pl.: országos), vagy a múltra és a feltételezett, független jövőre alkalmazott „ország” kifejezések. Az időbeli tájékozódás kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a skót függetlenség számos vonatkozása napjainkban is ugyanúgy jelen van, mint a referendumot megelőző hetekben, hónapokban, években. Ennek hangsúlyozása céljából kizárólag a konkrét eseményekről szóló leírások kerülnek múlt időbe, ezzel is érzékeltetve a Skócia esetében különösen igaz megállapítást, miszerint a jelen, és ezáltal a jövő, elsősorban a múlton keresztül töltődik fel a skót összkép rendkívüli összetettségéhez szükséges tartalommal és viszonyrendszerrel, hatásuk ezért nemcsak a múltban, hanem a mindennapokban is érezhető és meghatározó. .
4
1. Múlt és jelen kapcsolata – a földrajzi-történelmi, valamint társadalmi, gazdasági és politikai alapok Egyik fő célom a 2014-es eseményekhez vezető út feltérképezése, és hátterének lehető legalaposabb bemutatása, napjaink Skóciájának viszonyrendszere, ehhez a megismeréshez pedig elengedhetetlen bizonyos alapok részletesebb vizsgálata. Éppen ezért, dolgozatom első fejezete Skócia térbeli és időbeli, tehát földrajzi és történelmi feltérképezésével foglalkozik. A két téma között, úgy vélem, igen erős logikai kapcsolat áll fenn, hiszen a skót történelem számos, a mai napig is érezhető folyamata gyökerezik a geopolitikai helyzetben. Fontos megemlítenem, hogy e két téma kapcsán még nem törekszem a későbbi cél, vagyis a skót valóság lehető legtöbb aspektusára kiterjedő, általános kép kialakítására. A leglényegesebb információkon túl tehát kizárólag azokra a földrajzi-éghajlati adottságokra, illetve történelmi „csomópontokra” koncentrálok, melyek szoros kapcsolatban állnak Skócia jelenével, illetve a referendummal, a koncepció szempontjából kevésbé jelentős tényezők, folyamatok vagy átkötésként, vagy egyáltalán nem kapnak szerepet. E földrajzi és történelmi vonatkozások szolgálnak majd kiindulási pontként a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok szintén e fejezetben ismertetett alapjaihoz. Mivel ok-okozati összefüggésekben kívánom megvizsgálni az említett tényezőket, nem pedig külön, tematikus fejezetekben, az eredmény a bevezetőben is megfogalmazott cél, egy komplex viszonyrendszer sikeres ábrázolást jelentené.
1.1.
Földrajzi, éghajlati viszonyok
A Skócia földrajzi és éghajlati adottságait, illetve ezeknek a történetére, ezáltal sok esetben pedig jelenére gyakorolt hatásait taglaló részhez a népszerű skót történész, Neil Oliver, A History of Scotland című művének1 utolsó sorait érzem a legmegfelelőbb bevezetésnek: „Skócia kialakult, átalakult, majd újból átalakult, ezerszer is. Százhúsz év múlva a ma élők közül már senki sem fog élni; velük együtt távoznak el reményeink, bűneink, bajaink és álmaink is. Millió év múlva az a kőzet, amely Skócia volt, megint továbbhalad, hogy valahol megújuljon, és minden megváltozik. Akkor már mindebből semmi nem fog számítani. Csak a kőzet örök” [OLIVER, 2009]. A némiképp szentimentális gondolatmenet, illetve annak szerzője klasszikusan borongós, vadregényes skót hangulatot teremt. Mivel e szakdolgozat egyik célja, hogy a köztudatban kialakult, Skóciával kapcsolatos sztereotípiákon túlmutató, tényfeltáró munkát eredményezzen, ezért a hangsúlyt nem is Oliver zárógondolatának jellegére, hanem tartalmára helyezném. Úgy vélem, egyet lehet érteni megállapításával, 1
magyarul a General Press gondozásában jelent meg, Skócia történelme címmel, ford.: Havas Norbert
5
miszerint, a szó szoros értelmében is, mindennek alapja a kőzet, egyúttal folytatva gondolatmenetét, annak földrajzi elhelyezkedése, a későbbi gazdasági fejlődést megalapozó nyersanyagokkal, a lakosság eloszlásával és a terepviszonyok nyújtotta stratégiai és egyéb lehetőségekkel együtt Skócia legmeghatározóbb jellemzőit jelentik. A mindezt szintén nagymértékben befolyásoló éghajlat pedig ráerősít a fent említett tényezők fontosságára. Ezek után valóban célszerű közelebbről is megvizsgálni Skócia természet alkotta világát. Skócia 78.772 km2-t foglal el Északnyugat-Európában, legnagyobb része Nagy-Britannia szigetének északi felén, a fennmaradó terület a közigazgatása alá tartozó mintegy 800 szigeten található [SCOTLAND.ORG, 2015]2. Ez a fajta földrajzi elhelyezkedés, a peremvidék jelleg, és a hozzákapcsolódó szigetvilág alapvetően meghatározta a lakosság számát és összetételét, a gazdasági és kereskedelmi lehetőségeket. Legközelebbi tengeri szomszédja a tőle nyugatra elhelyezkedő Írország, a „Smaragd Sziget” viszonylagos közelsége pedig mindvégéig meghatározó volt a történelem során. Skócia első lakói feltehetően innen érkeztek, valamikor a Kr.e. 5-4. évezred tájékán3, a későbbi korokban pedig szintén találkozhatunk ír betelepüléssel, így például az ipari forradalom során is, mikor a robbanásszerű fejlődésnek induló Glasgow és Dundee valósággal magukba szívtak minden lehetséges munkaerőt. Az ír betelepülés, a reformáció időszakát követően egyúttal a katolicizmus folyamatos skóciai „utánpótlását” eredményezte egy a maga független, protestáns egyházára büszke nép köreiben [OLIVER, 2009]. Skócia földrajzának és lakosságának összefüggéseivel kapcsolatban idéz Gordon Brown4 Alistair Moffat5 munkásságából: „Ellentétben azzal a vélekedéssel, hogy a skótok javarészt kelták, vikingek és írek leszármazottai, valójában a világ egyik legkevertebb népe vagyunk, több mint 100, elkülöníthető DNS fajtával. A válasz egyszerű. Egy hatalmas kontinens peremén élünk. Mivel a különféle népek északnyugat felé vándoroltak, és nem tudtak már továbbmenni az eurázsiai földterületen, így végeredményben mindenkit összegyűjtöttünk” [BROWN, 2014]. Ezt az állítást látszik igazolni a 2012-ben az egyik legnépszerűbb brit napilap, a Telegraph által készített írás, melyben többek között arra igyekeznek rávilágítani, hogy a legjellegzetesebb skót sajátosságok, így a whisky6, a skót kockás gyapjúszövet, a skót szoknya és a skót duda mind más területek, népek (előbbi 2
www.scotland.org letöltés ideje: 2015.02.28 Az időpontról és magáról a betelepülés kiindulási helyéről jelenleg is viták folynak. [MACKAY, 2008] 4 Gordon Brown skót származású munkáspárti politikus, 2007 és 2010 között az Egyesült Királyság, miniszterelnöke, büszke skótként az Unió egységének elkötelezett híve [BROWN, 2014] 5 Alistair Moffat a St Andrews Egyetem rektora, író, újságíró, kutatási területei közé tartozik többek között a brit szigetek lakosságának DNS vizsgálata [BROWN, 2014] 6 A whisky és a whiskey szó írása között az alapvető különbséget az jelenti, hogy míg előbbi szó, e betű nélkül skót (amerikai), utóbbi, e betűvel ír származásra utal 3
6
kettőnél ismételten ír eredettel találkozunk) hatása nyomán honosodott meg és vált nemzeti szimbólummá [TELEGRAPH, 2012]7. Skóciához – a szigeteket is beleértve – hozzávetőleg 10.000 km partszakasz tartozik, melyből kb. 3900 km magának a szárazföldi szakasznak a hossza. [SCOTLAND.ORG, 2015]8 Ez a tenger által formált táj szintén összetett lehetőségeket teremtett a terület számára. Egyrészről olyan geopolitikai környezetet eredményezett, mely elszigeteltségéből és megközelíthetetlenségéből fakadóan számos alkalommal tudott ellenállni különböző, idegen hódítóknak. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a peremvidék jelleg igazán Nagy-Britannia szigetének domborzati viszonyaival kiegészülve nyeri el egyik legáltalánosabb funkcióját; nevezetesen Skócia elszigetelődését eredményezi, ennek megfelelően pedig számos politikai, gazdasági, kulturális impulzus csupán jóval a maga megjelenését követően érhette el a területet. A.L. Rowse széles körben ünnepelt munkájának9 néhány sora igen jól világítja meg a jelenség lényegét. „… Ha húzunk egy vonalat az északkeleti Newcastletól a délnyugati Exeterig, két eltérő területet kapunk. E két terület nagyon más jellegű és mindez az őstörténettől kezdve napjainkig meghatározó. Történelmünk legnagyobb részében, a legkorábbi időktől a XIX. századig a Felföld jóval maradibb és fejletlenebb volt, kevésbé nyitott a haladást jelentő újítások felé. A határvonal jelentőségét újra és újra láthatjuk. Az egyetlen kivételt az ipari forradalom jelentette, mikor egyedüli alkalommal a súlypont Északra került, mindazonáltal az ellentét végig megmaradt” [ROWSE, 2003]. A tenger maga már évezredek óta biztosít megélhetést Skócia lakóinak a halászat, illetve a trágyázásra használt tengeri növények révén. Ugyanakkor az 1960-as és 70-es években feltárt, Nagy-Britannia keleti partjait mosó Északi-tenger olajmezői új fejezetet nyitottak e hosszú és eseménydús történetben. A roppant hosszúságú partszakasznak legjelentősebb formálója a jég volt, ahogyan Oliver fogalmaz, „a tájat utolsóként az ember előtt a jég formálta” [OLIVER, 2009]. A visszahúzódó jégpáncél erejének következtében jöttek létre a fjordszerű, mélyvizű tengerszorosok, melyek főleg a nyugati területekre jellemzőek és tökéletesen tagolt partvidéket hoztak létre. E tengerszorosok és a folyók torkolatainak találkozásánál alakultak ki a nagyobb iparvárosok, melyek idővel a hajógyártás és hovatovább a skót nehézipar központjaivá váltak. (pl.: Edinburgh, Glasgow, Dundee) [NÉMETH, 2003] Ugyanakkor a 7
Pontos forrás: http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/scotland/scottish-politics/9007300/Scottishreferendum-50-fascinating-facts-you-should-know-about-Scotland.html, letöltés ideje: 2015.04.08. 8 www.scotland.org letöltés ideje: 2015.02.28. 9 The Histroy of Britain, A.L. Rowse, 2003
7
„firth”10 elnevezésű, öböljellegű földrajzi formák stratégiailag is komoly jelentőséggel bírtak, és bírnak napjainkban is, melyből elsősorban a hadászat profitál. Glasgowtól nem messze található ugyanis, a Clyde-öbölben, az Egyesült Királyság teljes nukleáris fegyverarzenálja, melyet röviden Trident néven ismer a világ. A stratégiailag kiváló pozícióval és a sziget viszonyait figyelembe véve egyedülálló vízmélységgel rendelkező firth adottságai állandó témát szolgáltatnak a nukleáris erők elhelyezéséről folytatott vitáknak [SALIH, 2013]. A domborzati adottságok segítenek tovább árnyalni földrajz és a skót társadalom viszonyát. Skócia délibb, az angol határhoz közel elhelyezkedő, sík termőföldjei, illetve az északi vidék vadregényes, költőket megihlető hegyei puszta megjelenésükben is ellentéteket hordoznak. Ez a földrajzi ellentét a társadalom differenciáltságának is alapvető meghatározója, ami a következőkben is látszik. A déli területeket (a Dundee – Stirling – Glasgow vonaltól délre eső részeket) az északiaknál hamarabb érték el a különböző korok változásai, a délen élő skótok pedig könnyebben és gyorsabban tudtak alkalmazkodni mindezen változásokhoz. Ezzel szemben a Felföld legendákat létrehívó, és a romantika idején számos műben főszerephez jutó „hegylakói11” az angolokkal szemben folytatott küzdelem és ellenállás szimbólumaivá váltak, az Unió fejlődésének előrehaladtával azonban e harcosok alkotják majd a brit csapatok elit alakulatait. Skócia mindösszesen Anglia és Wales megművelhető földmennyiségnek nagyjából ötödével, hatodával rendelkezik, melyek ugyancsak a déli és keleti végeken találhatóak. Az ipari forradalommal szoros összefüggésben álló folyamatok, így a bekerítések, az ezt követő népmozgások, a folyók mentén kialakuló ipartelepek és az urbanizáció kivétel nélkül Dél-Skócia sajátosságainak számítottak. Ezzel szemben a Felföld hegyei, ingoványai – a hódításokon túl – a kommunikációt is kiváltképp megnehezítették, míg a sajátos terepviszonyok és éghajlat egészen más jellegű megélhetést tettek csak lehetővé az itt élők számára. A földrajzi környezet nyújtotta szerényebb lehetőségek ellenére a skót Felföld lakói mindig is képesek voltak boldogulni, ezt elsősorban a hatalmas, összefüggő legelőterületek és a bőséges csapadékmennyiség biztosította állattenyésztés segítette elő, az ebből profitáló húsipar pedig bekapcsolta a Felföldet az egyik legjelentősebb skót iparágba, az élelmiszeriparba [OLIVER, 2009]. A Skócia gazdasági életében egyre jelentősebb szerepet játszó turizmus jelentős hányada is a Felföld természeti adottságainak köszönhetően irányul az északi régiókba, mindez pedig az EU környezetvédelmi programjainak hangsúlyosabbá 10
A firth kiszélesedő, a jég által formált tengeröbölhöz hasonlító és a folyók tölcsértorkolatához csatlakozó földrajzi képződmény skót elnevezése [OLIVER, 2009] 11 eredetileg „highlander”, az 1986-ban készült, azonos című film magyar fordítása után [forrás: www.imdb.com]. Valójában a „felföldi” kifejezés a találóbb.
8
tételét követeli meg a skót vezetőség részéről [NÉMETH, 2003]. Maga a turisztikai szektor egyébként évente 2 és fél millió ember látogatásából profitálhat [SCOTLAND.ORG, 2014] 12. Roshan Muhammed Salih13 dokumentumfilmjében egy Glasgow Rangers szurkoló – nem teljesen tudományos alapú – kommentárja szerint II. Erzsébet királynő egymaga 20 millió fontos turisztikai forgalmat generál Skóciának, éves szinten [SALIH, 2013]. Azt gondolnánk, az éghajlat nem kedvez a növénytermesztésnek, és csupán az állattenyésztés jelentős, de az élelmiszeripar így is az egyik vezető ágazata a gazdaságnak. A déli területek csekély mennyiségű termőföldjén az éghajlati viszonyoknak megfelelően a legelterjedtebb növényfajta az árpa, mely a whiskygyártás nélkülözhetetlen alapanyaga. A Skócia élelmiszerexportjának egynegyedét kitevő scotch, a ráépülő iparral összesen 35000 embernek biztosít megélhetést. [CSEKLA, 2013] Az éghajlat jelentőségét támasztja alá az a tény is, hogy a Felföld északi területei, valamint a nyugati szigetek jó része fátlan, a sós levegő, valamint az erős szelek ugyanis nem teszik lehetővé megtelepedésüket. A meglévő erdőségek legnagyobb részét még a középkorban kivágták, a skót gazdaság így viszonylag korán, már a kora újkor hajnalán is faimportra szorult, kezdetben az amerikai, majd a függetlenségi háborút követően a balti térség kereskedelméből pótolva hiányait [OLIVER, 2009]. A déli és északi területek közti földrajzi és éghajlati eltérések tehát különböző gazdasági lehetőségeket teremtettek, ez többek között a társadalom differenciálódásában mutatkozott meg, e folyamatsorozat eredménye napjainkban is, elsősorban politikai aspektusában figyelhető meg [BROWN, 2014]. Oliver Skócia ipari forradalmakban játszott elvitathatatlan szerepének taglalását saját szülőhazája és Írország nyersanyagainak bemutatásával kezdi. Míg a skót föld bővelkedett az ipari forradalom alapanyagának számító szénben és vasban, valamint cinkben, a Smaragd Sziget nem rendelkezett a XIX. század robbanásszerű gazdasági fejlődéséhez szükséges nyersanyagokkal, ebből fakadóan pedig nem is járhatott be olyan sikeres utat a korszakban, mint keleti szomszédja. Fontos megemlíteni, hogy a XIX-XX. században létrejövő ipari központok, kiegészülve a hajógyártással – noha nagymértékben hozzájárultak Skócia fellendüléséhez – torz gazdasági szerkezetet eredményeztek, melyben értelemszerűen nehézipari túlsúly jelentkezett, e kevéssé differenciált struktúra pedig érzékenyen reagált a 12
Pontos forrás: http://www.scotland.org/experience-scotland/, letöltés ideje: 2015.04.20. Salih a brit muszlimok egyik weboldalának szerkesztője, de dokumentumfilmeket is készít a Press TV-nek, mely a skót függetlenséggel kapcsolatos munkáját is bemutatta, forrás: https://twitter.com/rmsalih, letöltés ideje: 2015.03.08. 13
9
világ gazdasági változásaira, társadalmi, politikai feszültségeket generálva. Bár a skót bányászat időszaka immár a múlté, s a szolgáltató szektor jelentősége alapvető, az Európai Unió legbőségesebb olajkészlete található az Északi-tenger kőzete alatt, mely ismét felértékelte Skócia gazdasági, gazdaságpolitikai jelentőségét. A referendum egyik legsarkalatosabb pontját éppen e nem megújuló energiaforrás kérdése jelentette. Skócia múltját a szén, jelenét az olaj, jövőjét minden bizonnyal a megújuló energiák kiaknázása határozza meg. A földrajzi, illetve éghajlati viszonyoknak megfelelően az árapály-ingadozás, valamint a szél nyújtotta lehetőségek segíthetnek Skóciának, hogy növelje megújuló forrásból származó energiáinak arányát [CSEKLA, 2013]. Az angol kapcsolat és szomszédság óhatatlanul is megjelenik, még akkor is, mikor Skócia legalapvetőbb földrajzi jellemzőit sorolják. Az egyetlen szárazföldi határától (154km) délre fekvő, nagyobb területtel és jóval nagyobb befolyással bíró Anglia jelenléte alapvetően meghatározta a két fél közti aktív viszonyt. Egy népszerű skót anekdota szerint Isten nagy elégedettséggel mutatta be Gábriel Arkangyalnak legújabb teremtését, a skót földet. „Eddig ez a legjobb – büszkélkedett – csodás hegyek, szépséges tájak, bátor férfiak, csinos asszonyok, kellemesen hűvös időjárás és egy különleges ital, amit whiskynek hívnak”. Gábriel azonban kétségeinek adott hangot: „Nem voltál túlságosan jó hozzájuk? Nem fogja elvakítani őket ez a bőség? Nincs szükség valami ellentétezésre?” Isten így válaszolt: „Csak várj, míg meglátod, miféle szomszédokat fognak kapni”. [PROUDSCOTLAND.CO.UK. 2015]14 A legtöbb sztereotípia minden bizonnyal Anglia és Skócia viszonyával kapcsolatos, hiszen Anglia, többek között az olyan filmklasszikusoknak köszönhetően, mint a Rettenhetetlen15, leginkább a skót függetlenség és szabadságharc elnyomójaként jelenik meg. Ahogyan arra a dolgozat későbbi fejezetei megpróbálnak rávilágítani, ez a vélekedés alapjaiban véve hibás, noha a történelmi múlt kétségkívül képes felidézni valóban vészterhes és vérzivataros esztendőket. Karl Deutsch egyik értelmezésének megfelelően a nemzet nem más, mint: „emberek csoportja, melyet egy a múltjukkal kapcsolatos téves nézőpont és a szomszédjuk iránt érzett általános gyűlölet egyesít” [BROWN, 2014]. A földrajzi tényezők által meghatározott szomszédság históriája, valamint Skócia az Egyesült Királyságban betöltött szerepe azonban már a másik, szintén alapvető fontosságú témakör irányába terel bennünket. 14
www.proudscotland.co.uk letöltés ideje: 2015.03.22. A Rettenthetetlen Mel Gibson rendezésében és főszereplésével készült film (1995), mely a skót szabadságharcos, William Wallace életét dolgozza fel, számos történelmi ferdítéssel, tévedéssel. A mű ezzel együtt hozzájárult egy sajátos kép kialakításhoz a skót függetlenségi törekvésekkel és mentalitással kapcsolatban, forrás: www.imdb.com 15
10
1.2.
Történelemi csomópontok
Az előző alfejezetben Skócia alapvető geológiai és éghajlati sajátosságai kerültek bemutatásra, valamint egyértelmű hatásuk a lakosság összetételére, a stratégiai és gazdasági lehetőségekre, illetve a társadalom szegmentáltságára vonatkozóan. A fenti elemzésben nehéz egységes rendszert kialakítani, ez is csak azt bizonyítja, hogy egy a saját földjével és éghajlatával ilyen szoros és szerteágazó kapcsolatokat ápoló terület vizsgálata korántsem egyszerű feladat. Mikor a történelemi események és folyamatok vizsgálatára kerül sor, némiképp könnyebb helyzet áll elő, hiszen a kronológia megszabja az elemezni kívánt korszakok sorrendjét, egységes keretet adva a tanulmányozásnak. Mivel a koncepció változatlan, itt is a jelen viszonyainak megértését célzó alapokra koncentrálok, ugyanakkor a népszavazás korának szempontjából kevésbé lényeges események nem kerülnek bemutatásra. Az alfejezet tehát nem tekinthető általános történelmi összefoglalónak, hiszen a múlt ismertetését mindösszesen három létfontosságú történelmi csomópontra fűzi fel: I Edvárd és fia, II Edvárd XIII-XIV. századi skót hadjárataira, illetve a skót-angol szembenállás kialakulására; az 1707-ben megalakuló Unióra, valamint előzményeire, fejlődésére, eredményeire; végül a brit decentralizáció és a skót devolúció 2014-ig tartó folyamatára. Amikor Skócia királya, III Sándor 1284-ben utolsó gyermekét is elveszítette, ezáltal pedig kérdésessé vált a Canmore-ház sorsa, I Edvárd angol király levélben biztosította együttérzéséről északi szomszédját, egyben sógorát, hiszen Sándor első felesége Edvárd nővére, angliai Margit volt. Oliver így idézi Sándor válaszát: „Ön nagy vigaszt nyújtott nekünk gyászunkban, amikor azt mondta, noha a halál elragadta […] itteni rokonait, minket Isten akaratából örökre egyesít a megbonthatatlan szeretetkötelék”.16 e sorok a két államfő közti igen szoros kapcsolatról, szimpátiáról és rokonszenvről tanúskodnak [OLIVER, 2009]. I Edvárd elsősorban úgy él a magyar köztudatban, mint véreskezű hódító, kegyetlen uralkodó. Arany János „A walesi bárdok” című történelmi balladájának angol királyáról kialakult képét tovább torzította a hazánkban szintén népszerű, 1995-ös mozifilm, a Rettenthetetlen, ahol Edvárdot csakugyan romlott, a könyörületre képtelen zsarnoknak ábrázolják. Éppen ezért, a történelmi tényekről megfeledkezve, azt gondolhatnánk, hogy a „Skótok Pörölye” már uralkodásának korai szakaszában, következetesen és tudatosan a független Skócia elnyomására és beolvasztására törekedett. Mivel pedig 700 éves eseményekről beszélünk – a régmúlt távlatait némiképp „megtoldva” – hajlamosak lehetünk 16
Havas Norbert fordítása
11
azt hinni, hogy Edvárd hadjáratai csupán állomásai voltak a történelmi kezdetektől tartó angol-skót ellenségeskedésnek. A fent idézett levelezés és a valós feljegyzések azonban egészen másról tanúskodnak. Noha Edvárd a krónikások szerint valóban erőszakos ember hírében állt, karakteréhez éppúgy hozzátartozott felesége, Kasztíliai Eleonóra iránti szerelmes rajongása, mint sógora felé mutatott részvéte és együttérzése. A XIII. század végéig pedig egyáltalán nem volt jellemző a két fél közötti szembenállás, mi több, Anglia és Skócia korabeli viszonyára inkább illene a baráti, mint az ellenséges jelző [OLIVER, 2009]. Ezzel együtt tény, hogy I Edvárd korszaka jelzi a skót-angol kapcsolat elmérgesedését. III Sándor skót király halálát követően unokáját, lánya, és a norvég király házasságából származó Margitot kiáltották ki a skót tón örökösének. Mivel Margit ekkor még csupán ötödik életévében járt, a skótok gyámot neveztek ki mellé, mégpedig Edvárd személyében, közös megegyezésük értelmében pedig kilátásba helyzeték Margitnak és Edvárd fiának, az angol trón örökösének frigyét. Ez a tény is jól példázza, hogy azokban az időkben a két ország inkább a közös együttműködés, mintsem a háborúskodás mentén képzelte el a jövőjét, Edvárd személyében pedig gyakorlatilag családtagot és egy rátermettségét már számtalan alkalommal bizonyító, tehetséges uralkodót választottak. A kislány azonban a Norvégiából Skóciába tartó hajón elhunyt, ennek ellenére Edvárd nem mondott le azon jogosítványairól, melyeket Margit gyámjaként megszerzett. Edvárd végül a katonai beavatkozás mellett döntött. Ezzel kezdetét vette az 1296 és 1314 között zajló eseménysorozat, melyet a skót szabadságharcként tartanak számon. A skótok William Wallace, majd a skót trónt is elfoglaló Robert Bruce vezetésével végül győzelmet arattak az angolok felett, előbbi 1297-ben, Stirlingnél, utóbbi 1314-ben, Bannockburn mezején volt diadalmas, az addigra már I Edvárd fia, II Edvárd vezette angol sereggel szemben. Az ország függetlenségét mintegy 400 évre biztosították [OLIVER, 2009]. Amikor 1999-ben a skót parlament ismét megnyithatta kapuit, az ún. „ceremonial macere”17 szánt jeligeként végül a „Wisdom, Justice, Compassion and Integrity” 18 négyes jelszó került, noha voltak, akik szívesebben tekintettek volna a „Flower of Scotland” feliratra, a 300 év után ismét létrejövő intézmény kapcsán [BROWN, 2014]. Ez a mai napig sem hivatalos skót himnusz címe, melynek refrénje így szól: „ … stood againt him, Proud Edward’s Army, And sent him homeward, To think again”19 [FLOWEROFSCOTLAND.ORG, 201520]. A sorok egyértelműen az előzőekben bemutatott eseményekre, konkrétan II Edvárd bannockburni vereségére és visszavonulására utalnak, maga a himnusz gyakorta zendül fel 17
Jogar, kormánypálca Bölcsesség, Igazság, Könyörület, Egység 19 Kiálltak a büszke Edvárd serege ellen, és hazaküldték, hogy elgondolkodjon – szabad ford. 20 www.flowerofscotland.org letöltés ideje: 2015.03.31. 18
12
különböző rendezvényeken, sporteseményeken, ahol éneklői előszeretettel adnak nyomatékot a „stood against him” szavaknak. Úgy vélem, a XIII-XIV. század eseményei meghatározó részét képezik a skót gondolkodásnak és öntudatnak, noha az azóta eltelt idő és lezajlott események jelentősen árnyalták a skót-angol kapcsolat mibenlétét. Ha magára az ellenséges viszony gyökereire gondolunk, nem szabad I Edvárd koránál régebbre utaznunk az időben, a szembenállás ugyanis nem szükségszerű velejárója a két ország történetének, hanem a fent bemutatott eseménysorozat eredménye, mely örök hivatkozási alap maradhat az Uniót (az angol agresszióra és elnyomásra utaló) ellenző hangoknak. Ezzel együtt a korszak skót szempontú jelentőségét nem lehet elég hangsúlyossá tenni. A legjobb példa erre a XX századi események szimbolikus időzítése: a skót devolúciós népszavazásra 1997-ben, Stirling napra pontosan hétszázadik, a függetlenségről szóló referendumra 2014-ben, Bannockburn hétszázadik évfordulóján került sor [CSEKLA, 2013]. A referendum szempontjából kulcsfontosságú témának tartom az 1707-es, Acts of Union értelmében hivatalosan is megalakuló21 Nagy Britannia létrejöttét. A skót és az angol parlamentek egyesülésének értelmében olyan államalakulat látott napvilágot, mely a későbbi századokban egyedülálló eredményeket volt képes felmutatni. Amennyiben az előző témával, a XIII-XIV. századi szabadságharccal kapcsolatban vannak félreértések, úgy az 1707-es egyesülést, összetett jellege, és eltérő szempontú értelmezése okán szintén számos tévhit övezi. A 2014-es népszavazás politikai és ideológiai hátterének megfelelő bemutatása érdekében szükséges tisztázni e félreértéseket, hasonló okokból kifolyólag érdemes kicsit jobban elmélyedni az egyesülés körüli érdekek, pozitív és negatív eredmények sűrűjében is. A XVIII. század elejére Skócia a csőd szélére került. Elhibázott gazdasági és politikai döntések következtében az államkincstár kimerült, a gyakorlatilag feudális szinten lévő társadalmi viszonyok között élő lakosságot iszonyatos éhínség tizedelte. [BAMBERY, 2013] Közhelyként hangzik, de a nehéz idők nehéz döntéseket szülnek, és az Európa perifériáján tengődő Skóciának kényszerhelyzetében egy választása maradt, hogy egy erős szövetséges oltalmát keresve talpra állítsa gazdaságát és rendet teremtsen. Mindeközben, a sziget déli felén Anglia azon ügyködött, hogy pontot tegyen a spanyol örökösödési háború végére. Ugyanakkor a protestáns uralkodóknak rendre meg kellett birkózniuk a katolikus jakobiták22 21
1603-ban, névleg, már megalakult a Királyság, mikor a Stuart házból származó skót király, VI Jakab I Jakab néven az angol trónt is elfoglalhatta, perszonáluniót hozva létre a két ország között. [ROWSE, 1993] 22 A jakobiták az utolsó Stuart uralkodó, II Jakab katolikus utódjait kívánták trónra juttatni, mozgalmuknak elsősorban a skót Felföldön tudtak híveket toborozni, mígnem 1746-ben, a Loch Ness tóhoz közeli Cullodennél döntő vereséget szenvedtek a Hannover dinasztia csapataitól [OLIVER, 2009]
13
jelentette fenyegetéssel. A világuralmi álmokat dédelgető szigetországban egyre többen gondolták úgy, hogy a sikeres külpolitika elengedhetetlen feltétele egy szilárd, biztos alapokon nyugvó belpolitikai rendszer. Mikor Angliában felvetődött annak lehetősége, hogy északi szomszédjuk szövetségese a Napkirály Franciaországa lesz, délen sem sok opció maradt: megkezdődött az Unió alapjainak lefektetése. [BAMBERY, 2013] A két ország gazdasági és biztonságpolitikai nehézségei jól szemléltetik, hogy az egyesülés alapvetően nem Skócia Anglia általi annektálását, hanem egy jóval komplexebb rendszer kialakítását jelentette, melyet bonyolult, mindkét fél részéről jelentkező érdekek mozgattak. Noha a rendszerben értelemszerűen angol túlsúly mutatkozott, létrejöttét kompromisszumnak köszönheti, nem pedig megszállásnak, vagy katonai agressziónak, így napjainkban nincs reális alapja olyan véleményeknek, melyek a skót függetlenségben egy bekebelezett ország 300 év utáni szabadulását látnák [BROWN, 2014]. Roshan Muhammed Salih 2013-as dokumentumfilmjében a népszavazás körülményeit vizsgálta. A filmben hangzik el a következő mondat: „Skócia ugyan elveszített egy nemzetet, de nyert egy birodalmat”23 [SALIH, 2013]. 1707-ben megalakult Nagy-Britannia Királysága, ezáltal pedig új fejezet kezdődött a két állam történetében. Noha mindkét fél lemondott szuverenitásának egy részéről, mikor önálló parlamentjeik helyét a Parlamentek Uniója vette át, mely a londoni Westminsterben kezdte meg munkáját. Mai szemmel nézve egyértelmű ténynek számítana, hogy a korábbi angol parlament
székhelyén
ülésező
Uniós
Parlament
jellege
és
pozícionálása
Skócia
autonómiájának csorbulását jelentette. A XVIII. század mércéjével mérve azonban egészen más képet kapunk. Egy olyan korban, mikor a modern nemzeteszme, a nacionalizmus még nem alakult ki, egy ország önállóságát nem feltétlenül politikai, sokkal inkább vallási tekintetben kívánta érvényre juttatni. Skócia történelmének alapvető mérföldköve, hogy legjelentősebb intézményeinek, vívmányainak ügyét 1707-et követően is saját hatáskörében tudhatta. Az első, és egyben legmeghatározóbb pillért a skót presbiteriánus egyház, a Kirk függetlenségének megőrzése jelentette, (igaz a protestantizmus védelme a katolicizmussal szemben közös ügynek számított a szigeten) az anglikán egyházzal szemben Skóciában az uralkodónak a mai napig nincs szerepe [GYŐRI SZABÓ, 2006]. Önálló egyházuk mellett saját, római alapokon nyugvó jogrendszerük is érvényben maradt, szemben az angol precedensjoggal [CSEKLA, 2013]. A mai napig méltán híres skót oktatás önálló igazgatására épülő harmadik pillér biztosította a kritikai alapú gondolkodás átadásának folytonosságát;
23
Eredeti nyelven: „Scotland may have lost a nation, but it gained an empire”
14
Skócia egyetemeinek minőségi munkájából pedig a század későbbi évtizedeket átható korszelleme, a felvilágosodás profitálta a legtöbbet [MACKAY, 2008]. Habár a teljes politikai függetlenség megszűnt, a legfőbb értékek konzerválása tehát megvalósult, s a korban, az említett viszonyok mellett ez hatalmas fegyverténynek számított, egyúttal biztosította a későbbiekben formálódó skót nemzet öntudatának alternatíváit. Az 1707-es Unió felépítésének alkotmányos alapjait – az országgyűlések egyesítésén túlmenően – a hadügy és a külügy, illetve az ehhez nélkülözhetetlen pénzügy közös irányítás alá vonása garantálta [CSEKLA, 2013]. A 300 esztendő során kiforró katonai és monetáris unió kötelékeinek elvágását felvető opciók a 2014-es referendum sokat taglalt témái közé tartoztak. Egyúttal itt érdemes megjegyezni, hogy igen erőteljes párhuzam fedezhető fel Nagy-Britannia megalakulása, valamint az osztrák-magyar kiegyezés között, mind a történelmi háttér, mind a három alkotmányos alappillér vonatkozásában. A XXI. századból szemlélve viszonylag egyszerű feladatnak számít meghatározni az egyesülés pozitív és negatív aspektusait. Noha az egyház, a jogrend és az oktatás védelme biztosítva volt, az 1700-as évek elejének skótjai számára egyértelműnek látszott az a történelmi tény, hogy Skócia az angol gazdasági érdekek alávetett szereplője lesz. Az Unió első évtizedeiben – a függetlenséget támogatók véleménye szerint egészen napjainkig – az angol akarat dominált, a skótoknak e tekintetben bele kellett törődniük déli szomszédjuk vezető pozíciójába. Ám a XVIII. század gazdasági-kereskedelmi, társadalmi és kulturális eseményei újfent a földrajz adta lehetőségek és választóvonalak viszonyformáló erejét bizonyítják. A határok kapcsán érdemes idézni Alistair Moffat gondolatait: „Az igazi választóvonal – amennyiben kulturális, gazdasági, földrajzi törésvonalról beszélünk – sosem Anglia és Skócia, hanem a Felföld és a déli alföldek24 között húzódott.” Ennek értelmében Dél-Skócia lakói az említett tényezők tekintetében sokkal hamarabb képesek voltak alkalmazkodni a változó időkhöz, mint északi honfitársaik. Moffat hozzáteszi, a „két Skócia” integrálása egy egységgé legalább akkora kihívást jelentett, mint a skótok és az angolok egyesülése [BROWN, 2014]. Az Unió létrejöttét követő évtizedek jakobita felkelései, és a katolikusokhoz csatlakozó felföldiek „szakadársága” még korántsem egy prosperáló birodalom képét vetítette előre. Ám az 1746-os cullodeni ütközetet követően ez a fenyegetettség is megszűnt, így újabb akadály hárult el Nagy-Britannia fejlődésének útjából. A XVIII. század második felében megkezdődött a Felföld felzárkózásának korszaka, és a
24
angolul: Lowlands
15
felföldi skótok „rehabilitációja”, addigra ugyanis olyan események és folyamatok váltak meghatározóvá az alföldeken, melyek merőben új időszak kezdetét jelezték [OLIVER, 2009]. Dél-Skócia hivatalosan is bekapcsolódott az ipari forradalomba, a terület nyersanyagokban és legelőkben gazdag földje pedig kiváló lehetőséget biztosított ehhez. A skót születésű James Watt tökéletesített gőzgépe az egész ipari átalakulás jelképévé és egyben hajtóerejévé vált, a szintén skót származású Adam Smith munkássága a mai napig a gazdasági alapok megértésének elengedhetetlen része. Míg egyes, vagyonosabb skót emberek egyre nagyobb parcellákat sajátítottak ki maguknak a közös legelőterületekből, illetve újabb és újabb bányák nyitására törekedtek, addig egy szűk kereskedőréteg a belpolitikai stabilitásnak köszönhetően kiépülő gyarmati kereskedelemből igyekezett meggazdagodni, sokszor a rabszolgákban látva az ehhez vezető utat. Mindez értelemszerűen nem, vagy nem ilyen mértékben valósulhatott volna meg az Unió piaca és az angol hatás nélkül. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy az ipari forradalom egy torz gazdasági szerkezettel bíró Skócia kialakulását vetítette előre, hiszen a folyótorkolatok és tengerszorosok nehézipari nagyvárosai, a hatalmas hajógyárak váltak meghatározó elemmé, a későbbiekben pedig ez a túlsúly komoly nehézséget okozott Skócia, a szolgáltatások irányába mutató struktúraváltásának XX. századi történetében. A városok rohamos fejlődése a munkásréteg növekedését vonta maga után, mely többek között új, baloldali ideológiák népszerűvé válásában mutatkozott meg, a Munkáspárt egyik alapítója a skót származású Keir Hardie volt [MACKAY, 2008]. Mire az 1700-as évek derekára Skóciát magával ragadták e gazdasági jellegű, ám szinte minden tényezőjére hatást gyakorló változásai, az ún. skót felvilágosodás eszméi már kifejtették hatásukat. A függetlenségét megőrző skót oktatás, élén három intézménnyel, St. Andrews, Glasgow és Edinburgh egyetemeivel valóságos szellemi műhelyeknek számítottak. Zárójeles, ám beszédes megjegyzés, hogy ez a trió már javában működött, mire az angliai oldalon is három felsőoktatási intézmény közül választhattak a diákok [NÉMETH, 2003]. A Knox-féle reformációnak köszönhetően az anyanyelvű igehirdetés mellett az analfabetizmus visszaszorítása is megkezdődhetett, az írni, és főleg olvasni tudok igen széles bázisát biztosítva a felsőoktatási intézményeknek. A felvilágosult egyetemeken, a hagyománynak megfelelően, a kritikus gondolkodásmód mellett a világ eddig kifürkészhetetlen jelenségeinek megmagyarázhatóságával, kiszámíthatóságával kapcsolatos fortélyokat lehetett elsajátítani [OLIVER, 2009]. A tradicionális skót értékeket a már említett, jelenleg is a jogart díszítő felirat elemei, a bölcsesség, a jogban való igazságosság és egyenlőség és a másokkal szemben tanúsított szolidaritás, szociális érzékenység jelentette. A XVIII. század szellemi mozgalmának következményei a mai napig szerves részét képezik a skót nemzetnek, a 16
gondolkodásra gyakorolt hatása, valamint a kritikus elmék jelenléte pedig alapvetően meghatározhatják egy népszavazás végkimenetelét. Oliver skót történelmet taglaló könyvében külön oldalakat szentel Walter Scott tevékenységének bemutatására. Nem elsősorban írói, hanem identitásformáló munkásságára helyezi a hangsúlyt, neki tulajdonítva a máig érvényben lévő, skót múltról alkotott idealisztikus elképzeléseket: „Olvasói szórakoztatásán túl nem kisebb célkitűzése volt, minthogy megőrizzen valamit, amiről úgy gondolta, halálos veszélyben van, éspedig hogy Skóciának önmagáról olyan képe legyen, mint kivételes, ősi nemzetről… halhatatlanná akarta tenni, s meg akarta tartani a közönsége tudatában Skócia múltjának epikus küzdelmeit”. Ezzel együtt Scott legalább ekkora szenvedéllyel támogatta az Uniót is, álma egy tökéletes egyensúly volt, ahol békében megfér egymás mellett a dicső múlt és a folyamatosan fejlődő, az egység iránt elkötelezett skót jelen. E nyilvánvaló ellentmondásból kifolyólag az elképzelés nem tudott megvalósulni [OLIVER, 2009]. Scottnak ugyanakkor elvitathatatlan érdeme, hogy megteremtette a napjainkra is oly jellemző nosztalgikus gondolkodás alapjait, igaz, számos ma élő skót számára a visszaemlékezés már nem párosul az Unió iránti szimpátiával, a déli szomszédban – Scott vélekedésével ellentétben – inkább elnyomót, de legalábbis kihasználót lát, mintsem egyenrangú partnert. A két gondolatrendszer összeegyeztetése tehát a XXI. században sem kiváltképp egyszerű vállalkozás. Egy azonban bizonyos: 1707 és az azt követő évszázadok alapvető változásokat generáltak Skócia életének szinte minden aspektusában, ugyanakkor ez idők alatt az Unió megítélése mindvégig kardinális szerepet játszott a rohamosan iparosodó Skócia felvilágosult, kritikus elméinek gondolatvilágában. Harmadik csomópontként a skót devolúció25 fejlődése kerül röviden bemutatásra, tehát az a folyamat, mely számos politikai és nemzetközi vonatkozásával szoros összefüggésben, alapvetően megszabta Skócia XX századi történetét. A decentralizációval, vagyis az erős, központi kormányzattól való fokozatos eltávolodással párhuzamosan egyre erősödtek azok a hangok, illetve szerveződések, melyek nem elégedtek meg a devolúció nyújtotta autonómiával, hanem a teljes függetlenség elérését tűzték ki célul, melynek megvalósítására a 2014-es referendum kínálta a lehetőséget. A 70-es években megjelenő skót devolúció egy kiterjedt, nemzetközi folyamatba illeszkedő jelenségként látott napvilágot, ez idő tájt Európa több szegmensében is (Baszkföld, Katalónia, 25
a parlamenti szupremácia révén gyakorolt hatáskörök egy részének átruházása területi alapon szerveződő, választott testületekre [PROHÁSZKA, 2010]
17
Flandria) az autonómiatörekvések kialakulása és egyes esetekben megszilárdulása volt jellemző. Az ún. „állam nélküli nemzetek” közül azok esetében beszélhetünk a nacionalizmus megerősödéséről, melyek egykor független, vagy részben független politikai és kulturális identitással rendelkeztek [PROHÁSZKA, 2010]. A fent megfogalmazottakban már bizonyítást nyert az előző állítás Skóciára vonatkozó helyessége. A szóban forgó folyamat két sarkalatos pontjának az 1979-es, sikertelen, illetve az 1997-es, sikeres devolúciós népszavazást célszerű megjelölni. A két referendum közti belpolitikai, valamint nemzetközi különbségek rendkívül jól példázzák csaknem 20 esztendő viszonyainak változásait. A következő oldalon található táblázat a szemléletesség és az egyszerűség kedvéért foglalja össze a leglényegesebb eltéréseket, ezáltal ábrázolva a Skócia eseményeit alakító tényezőket is. Az 1979-es népszavazásról szóló törvényjavaslat egyik kiegészítése értelmében az eredményességhez a részvételi aránynak el kellett volna érnie a 40 %-ot. Hiába voksolt a többség igennel, a kiegészítésnek megfelelően a népszavazás eredménytelenül zárult. Az ezt követő két évtized eseményei és folyamatai azonban alapvető változásokat teremtettek, mind belpolitikai, mind nemzetközi aspektusban. 1997-re Skócia „megérett” egy komoly devolúciós lépésre, és 300 év után ismét önálló parlamenttel rendelkezhetett [PROHÁSZKA, 2010]. Ugyanakkor a 2000-es évekre a referendum a skót társadalom és politikai vélekedés vízválasztójaként is funkcionált. A Skót Nemzeti Párt és Európa más autonómiatörekvései erősödésével egyre többen helyzeték kilátásba a teljes függetlenség lehetőségét, míg mások, az „unionisták”, a független törvényhozás megalakulásával befejezettnek – vagy legalábbis a maximális devolúció megvalósítása szempontjából közel befejezettnek – tekintették a devolúciós folyamatot. Ez a megosztottság és belpolitikai viszonyrendszer, kiegészülve az újfent elhanyagolhatatlan és együttesen jelentkező nemzetközi viszonyokkal vezet el bennünket a 2014-es függetlenségről szóló referendum közvetlen környezetéhez és kimeneteléhez.
18
1979, sikertelen népszavazás
1997 sikeres népszavazás
A feltett kérdés(ek)
Szeretné az 1978-as Scotland Act rendelkezéseinek gyakorlati megvalósítását?
Rendelkezzen-e Skócia önálló parlamenttel? Rendelkezzen-e a parlament az adókat érintő kérdésekről?
Részvételi és szavazati arányok
1.230.937 szavazat, nem éri el a 40 %-os részvételi küszöböt, érvénytelen, hiába érkezik 77.000-rel több igen szavazat
Összesen 2.389.445 voks érkezik, 74.3% támogatja a Skót Parlament létrejöttét és 63.5% szavaz a Parlament adókat is érintő jogosítványa mellett
Skócia általános vonásai az adott időben
Éretlen az alkotmányos berendezkedés átalakítására
Növekvő devolúciós igény, a nacionalizmus megerősödése
Konfliktus a pártok között a népszavazást illetően, nincs egységes vélemény, rosszul kommunikált kampány a Munkáspárt részéről a szavazók felé Gazdasági válság, az elszakadás irányába mutató népszavazás a gazdasági nehézségekkel küzdő Skócia problémáit súlyosbította volna
Konzervatív kormányzásból való kiábrándultság, „thatcherizmus” hatása, egységes és népszerű Munkáspárt, jól kivitelezett kampány Átalakult gazdaság, megszűnik a torz szerkezet, a szolgáltatások kerülnek túlsúlyba, Edinburgh fontos pénzügyi központtá válik Az Európai Unió térhódítása szemben a sokak véleménye szerint hanyatló Egyesült Királysággal; a kétpólusú világrend felbomlását követő időszak kis országainak sikeressége, Írország „kelta tigris évei”
Belpolitika
Az eredmények legfontosabb okai
Gazdasági háttér
Nemzetközi tényezők
Félelem az Egyesült Királyságból való kiszakadás miatt, a nemzetközi porondon való egyedül maradás sem gazdaságilag sem biztonságpolitikailag nem opció
1. számú táblázat, az 1979-es és az 1997-es referendumok összevetése. Forrás: PROHÁSZKA, 2010; OLIVER, 2009; SALIH, 2013, NÉMETH, 2003.
19
A fenti két alfejezetben a földrajzi és a történelmi alapokra helyezett legalapvetőbb skót tényezők bemutatására törekedtem. Bár pár alkalommal már szóba került a 2014-es esztendő legfontosabb kérdése, magával a referendummal a következő fejezetekben foglalkozom részletesebben. Ám az első egységben taglaltak állandó hivatkozási alapként fognak szolgálni, legyen
szó
akár
politikai,
identitásbeli,
vonatkozásokról.
20
társadalmi,
gazdasági,
vagy
nemzetközi
2. Legyen-e Skócia független ország?26 A dolgozat második fejezetének címe, bár elsősorban a skót szavazópolgároknak tette fel a kérdést a 2014 szeptemberében tartott referendum alkalmával, jóval mélyebb, összetettebb jelentést hordozott magában. Az urnákhoz járulók véleményén túl a nemzetközi nézőpont, illetve a Skócia valamennyi szegmensét befolyásoló erők jelentősége is előtérbe került, ezáltal pedig a népszavazás jóval többről szólt, mint a függetlenség tényének puszta megállapításáról. Az előző egységben taglalt alapokra építve nem kevesebbre vállalkozom, mint a Skócia egészét érintő tényezők bemutatására: A 2014-es népszavazás és körülményei, a két tábor érvei és ellenérvei, ezáltal az alternatívák ismertetése a függetlenség és a maradás mellett, ezáltal pedig a jelen Skócia adottságainak és jellemzőinek lehető legrészletesebb feltérképezése.
2.1. Alapfogalmak Mielőtt közelebbről is megvizsgálnánk a referendum körülményeit és ezáltal Skócia jellemzőbb viszonyait, érdemes némi időt szentelni néhány alapfogalom tisztázásának. Az előző fejezetben már szerepeltek olyan kifejezések, mint a függetlenség, autonómia, decentralizáció, devolúció, ám részletesebb és szükséges bemutatásuk elmaradt. E kulcsfontosságú definíciók megadásával ugyanakkor néhány igen lényeges, a népszavazással kapcsolatos tényezőre is rá lehet világítani, többek között a szembenálló felek ideológiájának és kampánystratégiájának fontosabb elemeire. Sokszor ugyanis az alapfogalmak eltérő szempontú értelmezése számított és számít vízválasztónak a népszavazásról alkotott vélemények kialakításánál. A devolúció és a decentralizáció, mint fogalmak, az előző fejezet történelmi csomópontokat taglaló részében már előkerültek, így érdemes ezek bemutatásával kezdeni a meghatározások sorát. A két kifejezés részletesebb tanulmányozása azért is szükséges, mivel elvitathatatlan az összefonódásuk és folyamatjellegű kapcsolatuk a 2014-es eseményekkel. A referendumra – ebben a YES és a NO tábor hívei is egyet tudnak érteni – elsősorban nem önmagában álló eseményre, hanem egy hosszas, komplex okok rendszerében kialakuló és formálódó folyamat
26
Should Scotland be an independent country? – ezt a kérdést kellet megválaszolniuk a szavazóknak, a 2014-es referendum alkalmával.
21
állomásaként érdemes tekinteni. Alex Salmond27 a kampány napjairól és saját gondolatairól szóló művének28 summázásában a népszavazásra, mint kezdetre, és nem mint végpontra tekint, ugyanakkor egy nagyobb, összetettebb jelenség mozzanataként ábrázolja azt, mely kétségkívül a devolúcióból, illetve a decentralizációból táplálkozik [SALMOND, 2014]. A devolúciónak alapvetően két fajtáját különböztethetjük meg. Adminisztratív devolúcióról van szó, amikor a „helyi érdekeket megosztott hatáskörök révén veszi figyelembe a kormányzat, de a politikaformálás kereteit változatlanul a központban határozzák meg”. A törvényhozói devolúció nyomán a „felsőbb és alsóbb szintű törvényhozói és végrehajtó funkciók szétválnak, így megteremtődnek a részleges területi és politikai autonómia feltételei” [PROHÁSZKA, 2010]. Természetesen mindez az Egyesült Királyságban a 70-es évektől kezdődő folyamatba illeszkedik, hiszen a központi kormánytól elnyert – Skócia esetében visszanyert – jogosítványok a Wales és Észak-Írország belpolitikai változásait is nagyban befolyásolják. Érdemes azonban megjegyezni, hogy „a decentralizáció kontinentális alkotmányjogban és közigazgatásban elterjedt fogalmát nem puszta különcségből helyettesítik a csatornán túl a devolúció fogalmával”, mivel a devolúciós államszervezet lényegét az adja, hogy a központi kormányzat beavatkozhat az alsóbb szintek tevékenységébe, noha ezzel egyidejűleg a hatalom egy részét is átadja [KAISER, 2006]. A Westminster szemszögéből vizsgálva tehát a devolúció – a beavatkozás lehetőségén túl – negatív előjellel bír, vagyis fokozatosan lebontja a központi hatalomra ruházott jogok egy részét, míg a skót oldalról szemlélve a folyamat egyértelműen pozitív, mivel az adott országrész politikai jogkörét bővítő hatást fejt ki. A 2014 szeptemberére kiírt népszavazás e folyamat magasabb szintű, és egészen más jövőt ígérő állomását jelentette, bár egyértelműen nem tekinthetünk rá végpontként, eredményessége esetén kétségtelenül új alapokra helyezte volna az új ország politikai életét, mely egyéb fogalmak tisztázását követeli meg. Magának az autonómiának a definiálása rendkívül összetett jogi és politikai vonatkozások által válik igazán bonyolult feladattá. Skócia szempontjából külön problémát jelent, hogy az autonómiát elsősorban egy adott nemzetállamon belüli kisebbség önrendelkezéseként határozzák meg, némi „módosítással” azonban elfogadható a következő megfogalmazás: „… Az autonómia lényege, hogy egy… közösség a lehető legteljesebb mértékben beleszólhasson az őt érintő döntésekbe, és minél önállóbban, minél kevesebb korlátozás és felügyelet mellett intézhesse saját belső ügyeit” [GYŐRI SZABÓ, 2006]. Érdemes megvizsgálni az előző bekezdésben definiált decentralizáció és az autonómia összefüggéseit is. Míg a 27 28
Lásd: YES versus NO c. alfejezetet The Dream Shall Never Die, Alex Salmond, 2014
22
decentralizáció esetében a központi kormányzat csupán bizonyos, általa akár vissza is vonható jogköröket biztosít, addig az autonómia során egész hatalmi ágak kerülnek egy alsóbb szinten álló egység birtokába, melynek jóváhagyása szükséges e szélesebb körű jogosítványok megváltoztatásához [GYŐRI SZABÓ, 2006]. A dolgozat ezen szakaszában érzem a legindokoltabbnak a skót parlament jogköreinek részletesebb taglalását, mint a későbbiekből kiderül, e jogkörök nyújtotta lehetőségek eltérő szempontú értékelése vezet a függetlenség megítélése okán kialakult ellentétekhez. Az ún. negatív felsorolás értelmében (a Westminster hatáskörében maradt jogkörök kerülnek felsorolásra, nem azok a területek, melyeket a kormány Edinburghnak adott) London továbbra is rendelkezhet [GYŐRI SZABÓ, 2006].:
Az alkotmányos ügyek (külügy, hadügy, pénzügy)
A bevándorlás és állampolgársági ügyek
Az energiapolitika
A szociális ügyek, munkavállalás, műsorsugárzás
Az egészségügy bizonyos kérdéseiről
Skócia, az európai gyökerekkel rendelkező igazságszolgáltatás, oktatás és vallás hármas alappillérének területeinek irányítását már az 1707-es egyesülést követően megtartva, a Scottish Office29 korábbi feladatait is átvéve, az alábbi jogköröket tudhatta újonnan megalakult parlamentjének hatáskörében [GYŐRI SZABÓ, 2006].:
Az egészségügyi rendszer legtöbb szegmensét lefedő ügyek (társadalombiztosítás, dolgozók képzése, stb.)
Helyi önkormányzatok ügyei
Szociális munka, idősek gondozása, hajléktalankérdés
Gazdaságfejlesztés, ipari és kereskedelmi támogatás – ezek a terület élvezik a legnagyobb összegű juttatásokat [EU MONITOR, 2015]
29
Közlekedés, úthálózat
Idegenforgalom; sport, művészetek, kultúra
Környezetvédelem
A Scottish Office (Skót Hivatal) 1885-ben kezdte meg munkáját annak érdekében [GRÚBER, 2000]
23
Mezőgazdaság, erdészet, halászat, élelmiszeripar – szintén jelentős támogatásokat élvez, továbbá nagymértékben épít és együttműködik a vonatkozó EU-s politikákkal [NÉMETH, 2003]
Rendészeti kérdések, közbiztonság; statisztikai, nyilvántartási rendszerek
Ezzel szemben a 2014-es referendum eredményessége magát a teljes függetlenség elérését jelentette volna, mely egyértelműen túlmutat, még a legszélesebb körű autonómián is. Ezzel kapcsolatban Brown arra hívja fel a figyelmet, hogy a függetlenséget (angolul independence) és egy másik fogalmat, az interdependenciát, célszerű egymástól elválasztani és kategorikusan megkülönböztetni. Véleménye szerint napjaink Skóciájának lényegét ugyanis nem a függetlenség, hanem az interdependencia határozza meg a legjobban, hiába lesz tehát önálló állam, az ország legfőbb attribútuma akkor is nemzetközi függősége marad, mely eleve megkérdőjelezi a függetlenségi törekvések szükségességét [BROWN, 2014]. A referendum nemzetközi összefüggéseivel a későbbiekben még részletesebben foglalkozom. Éppen az autonómia eredményeinek eltérő megítélése, valamint Skócia az Unióban betöltött szerepe miatt kerülnek egymással szembe a kampányoló felek véleményei. Az SNP szerint Skócia egyes autonóm területei ellenére nem tudja megakadályozni az Egyesült Királyság befolyását, mivel az Unió érdekei szablyák meg a skót társadalom viszonyait. A függetlenedés nemcsak a teljes önállóságot, de egy új nemzet születését is jelentené. Az unionisták ezzel szemben Skócia, az Egyesült Királyságon belüli pozícióját, az említett autonóm alappillérekkel és a Skót Parlamenttel együtt megfelelőnek tartják, továbbá hangsúlyozzák az Unió nyújtotta lehetőségek széles spektrumát, melyek nélkül hazájuk fejlődésének dinamikája jelentősen visszaesne. Véleményük szerint helytelenek azok a megállapítások, melyek fényében Skócia, mint a Westminster által elnyomott, függő helyzetben lévő tagállam jelenik meg, hiszen az évszázados alappillérek mindvégig biztosították azt az önállóságot, melynek értelmében megmaradhatott a nemzeti öntudat, ezáltal pedig maga a skót nemzet is [BROWN, 2014].
2.2. A szembenálló felek – nemzet, öntudat és érdek Az alapfogalmak tisztázását követően a Skócia jövőjét eltérően elképzelő pártok, politikai erők, vélemények kerülnek bemutatásra. A puszta ismertetésen túl az alfejezet címében is megemlített skót nemzet, öntudat, és a referendumhoz fűződő érdekek egymással szoros relációkban lévő rendszerét is elemezni kívánom. E három kifejezés skóciai megítélése egyébként is gyakori témája különböző munkáknak, ezzel együtt pedig alapvetően 24
megszabják a politikai vélekedés irányvonalát is. Bár Skócia múltjának a jelenre és annak viszonyrendszerére ható csomópontjait az első fejezet bemutatta, a skót nacionalizmus történetét a következő, önálló rész tárgyalja, ennek egyik oka az írás struktúrájának és arányainak biztosítása. Másrészről a már ismertetett alapok birtokában egyszerűbb vállalkozás egy még skót viszonylatban is rendkívül komplex folyamat szemléltetése, mely természeténél fogva kötődik mind a történelmi korokhoz és eseményekhez, mind a vele kapcsolatos nézőpontok, illetve politikai gondolkodás divergálásához. 2.2.1. A skót nacionalizmus története – az SNP kialakulása és fejlődése, a „paradox” nemzeti párt és alapjai
"Ha csak százunk marad is élve, sohasem hajtjuk fejünket az angol iga alá. Nem a dicsőségért, a vagyonért vagy a rangért harcolunk, hanem a szabadságért és csak a szabadságért, amelyet becsületes ember csak holtában adhat fel." [OLIVER, 2009]30 A fenti néhány sor Skócia történetének minden bizonnyal egyik legfontosabb dokumentumából származik. Az 1320-ban kelt „Declaration of Arbroath”31 Skócia függetlenségét nyilvánítja ki. [BBC.CO.UK/HISTORY, 2015] A dokumentum világi és egyházi hátterének mélyreható tanulmányozása nélkül is kiválóan példázza egy büszke, szuverén módon gondolkodó nemzet önállóságát. Skóciai utazásaim során nem egyszer volt alkalmam megtekinteni a deklaráció imént is idézett néhány sorával fémjelzett képeslapokat, plakátokat, pólókat; a szöveg lényegében Skócia turizmusának egyik apró, de mégis létező bevételi forrása lett, ami egyrészről befolyásolja a külföldiek vélekedését a skót nemzeti öntudatról, másrészről állandósítja a sorok mondanivalóját. Noha a dokumentum elsősorban az ország függetlenségét nyilvánítja ki, a köztudatban kitörölhetetlenül megmaradt az „angol iga” kifejezés is, ennek következtében pedig nem meglepő, ha majd’ 700 év elteltével is felettébb meghatározó szerepet játszik Skócia mindennapjaiban. Ellentétben azok vélekedésével, akik a modern nemzeteszme skóciai megjelenését az európai-amerikai viszonyoknak megfelelően a XVIII. század második felére datálják, számos szerző beszél egyfajta „középkori nemzettudatról”, melynek skóciai létezését egyértelműen az Arbroath-i Nyilatkozat bizonyíthatja [GRÚBER, 2000]. Ennek fényében, az 1707-es Acts of Union során
Eredeti nyelven: ’… for, as long as but a hundred of us remain alive, never will we on any conditions be brought under English rule. It is in truth not for glory, nor riches, nor honours that we are fighting, but for freedom - for that alone, which no honest man gives up but with life itself.’ forrás: http://www.bbc.co.uk/history/scottishhistory letöltés ideje: 2015.04.06. 31 Arbroath-i Nyilatkozat 30
25
Skócia – bár önálló presbiteriánus egyházát megvédte – ténylegesen elvesztette nemzeti függetlenségét, az angolok jelenléte pedig korántsem egy gazdasági és kulturális értelemben is fejlődő jövőt, hanem valóban a nyilatkozatban megfogalmazott igát jelentette. Az első fejezetben már volt szó I Edvárd koráról, valamint a skót-angol szembenállás kezdeteiről. A fenti bekezdésben említett „angol iga” jelenlétének és magának az elnyomás legkézzelfoghatóbb jelképének az a momentum számított, mikor a „Skótok Pörölyeként” is emlegetett Edvárd32 a skótok legendás koronázó kövét, a Stone of Scone-t a Westminster Apátságba szállíttatta, és az angol koronázási trónus alá helyeztette [OLIVER, 2009]. E rendkívül erőteljes, az angol fennhatóságot szimbolizáló aktus egészen végigkísérte Skócia történetét. A kő végül a sikeres devolúciós népszavazást megelőző esztendőben 1996-ban került vissza az Edinburghben álló várba. A gesztusnak – akárcsak a kő elszállításakor – ezúttal is szimbolikus jelentőséget adtak: az ünnepélyes átadásra Szent András, a skótok védőszentjének napján került sor, a királynő megbízottjaként pedig másodszülött fia, András, Yorki herceg utazott el [ABOUTSCOTLAND.COM, 2015]33. Ahogyan a hét évszázadon át tartó szimbolikus fennhatóság megszűnt, úgy kezdett bővülni azon skótok tábora, akik a kézzel fogható, jogi és politikai kötelékek megszűntetését szorgalmazták. Ám a skót nacionalizmus kialakulásának és az angolokhoz fűződő viszony megítélésének történetében (igaz Edvárd tette és inváziója mindig is komoly hivatkozási alapként szolgált) a pénzzel történő hódítás legalább olyan komoly befolyásoló tényezővel bírt, mint a katonai agresszió. 1707 történelemformáló jelentőségét nem lehet elvitatni, ugyanakkor mind a skót, mind a brit identitás kialakításában is döntő szerepet játszott, ez pedig alapvetően meghatározza a skót nacionalizmusra gyakorolt hatását. Grúber Károly, az e fejezetben is taglalt témakörrel foglalkozó munkájában, számos olyan esetről, szakértői véleményről számol be, melyek kifejezetten az Unió kialakulásának árnyoldalait jellemzik. Többek között az alábbiakra hívja fel a figyelmet: Az Egyesülési Törvény – egy kevéssé ismert passzus értelmében – jelentős pénzösszegekkel támogatta a korszak tönk szélén álló skót arisztokratáit, számos történész véleménye szerint ezáltal nem egyéb történt, mint közönséges korrupció, mely a létrejövő Unió skót nemesi támogatását volt hivatott biztosítani. A szerző – néhány pozitív vélemény (a legfőbb intézmények megóvása, gazdasági fellendülés, bekapcsolódás a gyarmati kereskedelembe) mellett – egy kifejezetten negatív hangvételű észrevételt is idéz: "Itt az ideje, hogy kimondjuk: az Egyesülési Törvény nem egy bölcs államférfiúi tett vagy egy haladó szellemű kereskedelmi 32 33
forrás: OLIVER, 2009 Pontos forrás: http://www.aboutscotland.com/stone/destiny.html, letöltés ideje: 2015.02.28.
26
egyezség volt, hanem egy jól kitervelt és kegyetlen diktátum, amit egy nagy ország erőltetett rá egy kis országra, amikor az különösen védtelen volt". Ugyanakkor hozzáfűzi, „a sikeres kapitalista fejlődést nem lehet kizárólag az egyesülés eredményének tekinteni”, mivel az ipari forradalom gazdasági és társadalmi hatásai előbb vagy utóbb elérték volna a periférikus pozíciójú Skóciát is [GRÚBER, 2000]. Érdemes idézni továbbá David McCrone sorait is, véleménye segíti a korszak folyamatosan változó skót összképének megértését: „Ahogy Skócia elvesztette politikai, kulturális és gazdasági identitását, úgy tette egyre inkább magáévá a romantikus mozgalmak korában virágzó gael víziót. Ezek a jelképek magától értetődően Skócia huszadik századi idegenforgalmi képének részévé váltak” [MCCRONE, 2000]. Az Unió kezdeti nehézségeinek hangsúlyosabbá tétele szintén azon nacionalista álláspontokat támasztja alá, melyek értelmében az Unió (korai) motivációi nem jelentettek egyebet, mint Skócia látszat függetlenségének fenntartása mellett a terület fokozatos elnyomását és érdekeinek semmibevételét. A XVIII. században, a már akkor is az egyik legfontosabb termékre, a whiskyre kivetett italadó, a jakobita lázadásokat követő, átfogó felföldi tisztogatások34 az 1746-os, cullodeni csatavesztés után meginduló tömeges kivándorlás35 a leggyakrabban felhozott példák a fenti állítás igazolására. Noha a XIX. századra Skócia fejlődése megkérdőjelezhetetlenné vált, mindezért viszont saját történelméből kellett feláldoznia egy részt [OLIVER, 2009]. Ezzel pedig el is érkeztünk a klasszikus értelemben vett skót nacionalizmus születéséhez, ám látni fogjuk, az önrendelkezésért folytatott küzdelem elsősorban a baloldali ideológiákkal együtt jelentkezik majd. Az ipari átalakulás következtében rohamos fejlődésnek induló urbanizáció társadalmi változásokkal is járt, mely, elsősorban, a munkásság rétegének bővülését jelentette. A nemzetközi folyamatoknak megfelelően az egyre gyarapodó munkásság idővel új ideológiák, mozgalmak középpontjába került. Skóciában érdekes összefonódás tapasztalható a munkásmozgalmak és a nemzeti önrendelkezésért folytatott párbeszéd között, ami egy sajátos, ugyanakkor paradox helyzet eredményezett, hatását az SNP jellege a mai napig híven tükrözi. Általánosságban megállapítható, hogy a XIX. század végének Skóciájában „a szervezett baloldal jó néhány csoportja a Független Munkáspárttól a Skót Szakszervezetek Szövetségéig támogatta a skót önrendelkezés gondolatát” [GRÚBER, 2000].
34
angolul: clearances. A tisztogatások nem feltétlenül korlátozódtak a Felföld véres leszámolásaira, hanem kulturális dimenzióval is bírtak, és elsősorban az északi területek jelképeinek (skót szoknya, duda, stb…) betiltásában merültek ki. 35 A „legnépszerűbb” célpontokat Kanada, Ausztrália, Új-Zéland jelentette [GRÚBER, 2000]
27
Az I. világháborút követő időszak ismét új fejezetet nyitott Skócia nacionalizmusának, valamint az uniós viszony történetében, „a skót nacionalizmus szempontjából a közösen megvívott háború emléke és a jóléti állam kiépítésének programja a gazdasági válság idején kifogta a szelet a nacionalizmus vitorlájából. A skótok nem tagadták meg skót identitásukat, de a többszintű identitásuk tekintetében a brit identitás felerősödött” [GRÚBER, 2000]. A gazdasági világválság a Tweed folyótól északra is éreztette hatását, láncreakció-szerű következményeinek sorában pedig ott található egy abban a korban még meglehetősen heterogén szerveződés, az Skót Nemzeti Párt 1934-es megalakulása. A párt felépítését híven tükrözte
annak
két
nagyobb,
jobboldali,
konzervatívabb,
óvatos
elképzeléseket
megfogalmazó, illetve baloldali, radikálisabb, komolyabb változásokat szorgalmazó szárnya. E kettős szerkezet a mai napig megfigyelhető az SNP struktúráját illetően, hiszen a devolúcionisták, a központi hatalom fokozatos megosztására hangsúlyt helyező erők a politikai spektrum jobboldaláról érkeztek, míg a függetlenségpárti képviselőik bázisát alapvetően a liberális és munkáspárti szerveződések jelentik [CSEKLA, 2013]. A II világháború utáni és az 1960-as évek közötti periódusban „… a brit jóléti állam kielégítette a skót középosztályok elvárásait és igazából a brit államiság legitimációja nem volt kérdéses… az SNP egyfajta politikai hibernáció állapotába került”. Ám a 70-es évektől újraéledt a párt nacionalista retorikája, főleg a kőolaj-földgázkészletek igazságosabb elosztását szorgalmazó politikája miatt, mely az 1974-es választásokon a szavazatok egyharmadának megszerzését eredményezte. Az 1979-es, sikertelen referendumról és az ezt követő két évtizedről az első fejezet vonatkozó része számol be, ám a nacionalizmus fejlődése szempontjából nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez az időszaka a konzervatívellenes hangulat kialakulásának, mely a Thatcher-kormányzás devolúció ellenességén alapszik. Ekkor indul el továbbá egyfajta kulturális reneszánsz is, mely a népszerű kelta nyelv, irodalom és zene feltámasztását tűzi ki célul, a folyamat művelői és támogató főleg a fiatalok (18 és 34 év közötti korosztály) köréből kerülnek ki, akik a 2014-es népszavazás során is kulcsfontosságú szerepet kaptak. Az 1999-es, és az azt követő évtized eseményeinek összessége segít végleg eligazodni az SNP és a skót nacionalizmus bonyolult hálózatában. A brit identitás háttérbe szorulása, a devolúciós sikerein való felbuzdulás, az energiatartalékok változatlan jelenléte és a nemzetközi hangulat, illetve az Európai Unió szerepének felértékelődése adják a 2014-es referendum társadalmi, politikai, gazdasági és nemzetközi vonatkozásainak legalapvetőbb hátterét. A 2007-es választásokon győzelmet arató, majd 2011-től már többségi kormányzást folytató Skót Nemzeti Párt domináns szerepét egyértelműen a függetlenség elérésének 28
szolgálatába állította, a népszavazás kiírásának elérésével pedig olyan kampányba kezdett, melyhez hasonlatosat – tartamát és jellegét tekintve egyaránt – még nemigen látott a világ [MCWHIRTER, 2014].
A számos, skót-angol szembenállással kapcsolatban megfogalmazott tény tükrében meglepőnek tűnhet az az állítás, miszerint az SNP és az általa kidolgozott és lebonyolított YES kampány nacionalizmusa nem elsősorban angolellenes, hanem angol konzervatív ellenes, és jelenkori gyökerei a Thatcher kormányzásában keresendőek, mivel egy alapvetően munkáspárti, de legalábbis baloldali többségű Skócia adja mozgásterét [MELLES-SZÁSZ, 2002]. Ez a tény is jól példázza, hogy ellentétben más nemzetek politikai palettájával, a skót nacionalizmus nem jobb, hanem baloldali erőkből táplálkozik, a szociális kérdések és a szegények támogatása pedig ugyancsak kiemelt fontossággal bír programjukban. Az európai integráció iránti elkötelezettségük, a regionális politika népszerűsítése szintén e komplex képet árnyalja [SALIH, 2013]. Az SNP tevékenysége ezáltal össze sem hasonlítható, például a 90-es évek kelet-európai nacionalista függetlenségi mozgalmaival, mivel nem etnikai alapokon nyugszik [MCWHIRTER, 2014]. „A skótok banális nacionalizmusa rendkívül mérsékelt és szelíd minden rasszista jellegű túlzástól”, mi több, az SNP kampánya során igen nagy népszerűségre tett szert a skót bevándorlók, elsősorban a skót-pakisztániak körében, akiktől – saját véleményük szerint – nem áll távol a függetlenség gondolata [HAMILTON, 1999]. A fenti tények függvényében, a skót kormánypárt történetéből, ideológiájából és politikai törekvéseiből fakadó jellege miatt joggal nevezhető paradox szerveződésnek [GRÚBER, 2000]. Mindezek ellenére a múlt sebei nemcsak az SNP szimpatizánsai, de minden skót tudatában benne élnek, a különféle angolellenes sztereotípiák jelenléte és egyre gyakoribb megjelenése, valamint a turisztikában betöltött pozíciójuk nem e tendencia megváltozását vetítik előre, egyúttal a skót identitás meghatározásában játszott szerepük is megkerülhetetlen.
2.2.2. YES versus NO
Az Skót Nemzeti Párt létrejöttén és történetén, illetve ideológiai alapjain túl célszerűbb a kézzelfoghatóbb politikai tevékenység, valamint a kampány és a legfőbb vezető, Alex Salmond bemutatása. Értelemszerűen a NO táborral kapcsolatban is ugyanígy érdemes eljárni.
29
A 2011 óta többségi kormányzást folytató Skót Nemzeti Párt vitathatatlanul óriási népszerűségre tett szert a XXI. századi Skóciában. Saját webes felületük szerint az SNP időszerű, friss gondolatokkal és egy új megközelítéssel járult hozzá Skócia fejlődéséhez, szociális jellegű politikájának eredményeképp pedig biztosították a függetlenséghez nélkülözhetetlen alapokat. Lévén a párt többségének legfőbb célja a devolúciós folyamat betetőzése, tehát az Egyesült Királyságtól való teljes függetlenedés, és egy önálló ország alapjainak megteremtése, a többség megszerzését követően nem sokáig tétlenkedtek, hogy megvalósítsák a „legnagyobb álmot”. A párt kétségkívül sikeres, felfelé ívelő pályájának és politikai eredményeinek legmeghatározóbb alakja maga a pártvezető személye, Alex Salmond, aki a 2011-es, „mérföldkőnek” is nevezett választásokat követően bejelentette, Skócia 5 éven belül népszavazást fog tartani a függetlenségről, ezáltal óvva a skót nemzet irántuk érzett bizalmát és reményét [SNP.ORG, 2015]36. A SNP és így Salmond retorikájának alapjait az a vélekedés adja, miszerint Skócia nagysága és történelmi vívmányai, lehetőségei dacára nem prosperál olyan mértékben, mint azt az előző tényezők indokolnák. Megítélésük szerint ennek a „paradox helyzetnek” oka abban keresendő, hogy az Egyesült Királyság parlamentje, a Westminster, a devolúciós eredmények dacára még mindig kulcsfontosságú szerepet játszik Skócia mindennapjainak alakításában, mi több, politikájának kialakítása során nem veszi figyelembe a skót sajátosságokat és érdekeket. Skóciának nemcsak potenciálja van ahhoz, hogy függetlenedjen, hanem a Westminster által nem támogatott érdekei is ezt kívánják, magyarán szólva egyedül egy önálló Skócia lenne képes kiaknázni lehetőségeinek széles tárházát [GOV.SCOT, 2013].37 A párt törekvéseinek középpontjában egy rendkívül erőteljes, karizmatikus férfi áll; Alex Salmond személye, kiváló szónoki kvalitásai révén képes volt nem a Nemzeti Párthoz tartozó politikusokat is megnyerni, szenvedélyessége egyaránt híven tükrözi a pártja által képviselt célt, illetve a kampány jellegéből fakadó elhivatottságot [SALIH, 2013]. Salmond hosszú pályafutást tudhat maga mögött. Azt követően, hogy 1990-ben először került az SNP élére, sikerült a pártot a teljes bizonytalanságból Skócia vezető politikai csoportosulásává tennie. Kulcsszerepet játszott a Skót Parlament helyreállításában, 2007-től Első Miniszterként tevékenykedett, továbbá egy lehengerlő kampány eredményeként 38 összehozta a 2011-es, a referendum megtartásának szempontjából is döntő jelentőségű győzelmet, mely a már említett 36
Pontos Forrás: http://www.snp.org/about-us, letöltés ideje: 2015.03.25 A [GOV.SCOT, 2013] hivatkozások pontos forrása: http://www.gov.scot/resource/0042/00422987.pdf, letöltés ideje: 2015.02.08. 38 Alex Salmond kampányának eredményeképpen három és fél hét alatt sikerült 10 pontos hátrányból elérnie a többségi kormányzáshoz elegendő mennyiségű szavazatot, forrás: MACWHIRTER, 2014 37
30
többségi kormányzást tette lehetővé. 2014-ben, egy 300 éves Unió megszűntetésének lehetőségével politikai pályája csúcsához érkezett el, az ő múltjával és adottságaival pedig keresve sem lehetett volna jobb figurát találni a függetlenségi, YES kampányhoz [MACWHIRTER, 2014]. A NO kampány képviselői, népszerű összefoglaló nevükön az unionisták, számos aspektusban különböznek politikai ellenfelüktől. Míg a YES tábor mögött a skót kormánypárt, az
SNP,
egy
markáns,
egységes
politikai
csoportosulásként
felügyelte
a
kampánytevékenységet, ugyanez az uniópártiakról már egyáltalán nem mondható el. A felek stratégiájának taglalásakor is jól észrevehető lesz ez a végül igen szoros eredményt hozó különbség. A „szótlan többség”39, megint más nevén a „Better Together”40 végső soron a brit politikai élet három történelmi pártjának, a Konzervatív Párt, a Munkáspárt és a Liberálisok koalíciójából jött létre, mégpedig egyértelműen a teljes függetlenség elvetésének és az Egyesült Királyság megőrzésének gondolata mentén. Képviselőinek nagy része a történelmi alappillérek megóvásán túl a Skót Parlament létrejöttével befejezettnek tekintik a devolúciós folyamatot, ám egy ennyire heterogén, tulajdonképpen egy szükséghelyzet szülte szerveződés esetében túlzás lenne egységes álláspontról beszélni. Egyes elképzelések értelmében Skóciának az ún. maximális devolúcióra41 van szüksége, mely a mostani vívmányokon túlmutató közeget teremtene, ám mindezt az Egyesült Királyság részeként valósítaná meg. Hívei tehát az Unió jelenlegi alkotmányos rendszerén belül további jogkörök biztosításában látnák Skócia fejlődését. Ugyanakkor a koalíciós tagok hovatovább egységes véleménye szerint egyes, a nacionalisták által preferált lépés, illetve maga a függetlenség olyan történelmi szálak elvágását jelentené, amelyek már nem hasznára, hanem kárára válnának az új országnak, hiszen a három évszázados összefonódásból adódóan Skócia jelentősen profitált és profitál is. Az unionisták, és ezáltal a NO kampány képviselői a belpolitikai önállóság és az Unió nyújtotta lehetőségek összhangjára helyezik a hangsúlyt [BROWN, 2014]. Azt a tényt korábban sem vitatták, hogy Skócia képes lenne függetlenedni, de véleményük szerint nem lenne érdemes letérnie a 300 éve tartó, sikeres gazdasági és katonai együttműködés útjáról. Szlogenjükké a „Why take the risk?” vagyis „Minek kockáztatni?” jelige vált, ami híven tükrözi elképzelésük lényegét, miszerint lehetséges, hogy a független Skócia sikeres országgá válhat, ám ezért nem lenne érdemes feláldozni az Egyesült Királyság védőszárnyai alatti politikailag, gazdaságilag, katonailag is kedvező helyzetét. A Better Together szerint a
39
Silent, quiet majority, forrás: BROWN, 2014; http://noscotland.net/ , letöltés ideje, 2015.02.08 Ford: Együtt jobb 41 devo-max 40
31
maradás nem befolyásolja a skót nemzet nagyszerűségét, mely olyan sokat adott az Uniónak. Egyúttal kiemelik a napjainkban is meghatározó, közös értékek fontosságát. A BBC42, a brit zene, a brit művészet, vagy az olimpiai csapat, a Team GB43 mind olyan jelenségek, melyek a britek Uniójának részét képezik, ezáltal pedig minden brit állampolgár magáénak érezheti ezeket az értékeket [SALIH, 2013]. Amíg a függetlenségpártiak vezére egy dinamikus, a meggyőzéshez és feltüzeléshez egyaránt remekül értő személy volt, addig a Better Together csoportosulás élére egy kevésbé szenvedélyes politikus, Alistair Darling került. És mégis, bár a köztudatban egy „szürke háttérszereplőként” élt, pontosan tudta, mit csinál. Gordon Brown munkáspárti kormányának pénzügyminisztereként44 döntő szerepet játszott abban, hogy az Egyesült Királyság megbirkózzon a 2008-ban kibontakozó gazdasági válsággal. Bár 2010-től David Cameron konzervatív kormánya váltotta Brownt, Darling ismét bekerült a Westminsterbe, ami, többek között, a sikeres válságkezelést bizonyítja [ALISTAIRDARLINGMP.ORG.UK, 2015] 45. A kampány idejére Darling tehát elegendő rutinnal bírt már a kritikus helyzetek orvoslásának terén, a skót függetlenség kérdését pedig elsősorban gazdasági szemszögből érvelve próbálta megítélni [MACWHIRTER, 2014]. Nagyjából 30 hónappal a 2014 szeptemberére kiírt népszavazás előtt az SNP megkezdte a kampányát, az eddigi leghosszabbat Skócia politikatörténetében. A sorsdöntő referendumot megelőző év szeptemberében Alex Salmond pártja és a hozzájuk csatlakozó, és munkájukat támogató mintegy 300 helyi csoportosulás tevékenységének eredménye már jelentősen megmutatkozott. A The Times egyik újságírója így írt 2013 őszéről: „Mostanra már annyi YES kitűző került forgalomba, hogy a kampányolók azon kezdenek viccelődni, ha a monetáris unió nem jön össze, ezeket lehetne használni hivatalos fizetőeszközként. Egyre több YES kitűzőt látni kabátokon, egyre több YES plakátot az ablakokban, egyre több YES matricát az autókon. Az elmúlt pár hétben már láttam a YES szót domboldalakon, mezőkön, még egy tó közepén lévő kis szigeten is. A szóbeszéd szerint van néhány NO lobogó az A9-es autóút mellett, Perth városától északra, de magam még nem láttam őket” [MACWHIRTER, 2014]. Az utolsó mondat különösen árulkodó. Jómagam szintén 2013-ban, augusztusban jártam 42
British Broadcasting Corporation, a közszolgálati műsorszolgáltató az egész Egyesült Királyságban. Forrás: BBC.COM 43 A nyár, téli és ifjúsági olimpiai játékokon és egyéb nemzetközi sportrendezvényeken Anglia, Skócia, Wales és Észak-Írország legjobbjai egy csapat, a Team GB színeiben versenyeznek, mindezt a British Olympic Association felügyeli és irányítja. Forrás: http://www.teamgb.com/, letöltés ideje: 2015.04.01. 44 a brit elnevezése: Chancellor of the Exchequer 45 pontos forrás: http://www.alistairdarlingmp.org.uk/, letöltés ideje: 2015.04.01.
32
utoljára Skóciában, és az említett YES kitűzők, plakátok és matricák mellett valóban semmilyen formában nem találkoztam az Unió egységét féltők tevékenységével, de még szóróanyagaival sem. Az embernek olyan érzése támadhatott Edingburh utcáit járva, mintha a skótokat különösebben nem is foglakoztatná a kérdés: menjenek, vagy maradjanak. Salih dokumentumfilmjében a következőkre hívja fel a figyelmet. A futballvilágból vett hasonlattal élve, a statisztikai felmérések és előzetes közvélemény-kutatások olyan nagymértékű unionista előnyt mutattak (2013-ban ez az előny még 20 pontos volt), hogy a NO tábor kényelmesen berendezkedhetett a „védekező játékra”, ezzel szemben a YES tábornak kötelező volt az erőteljes, „támadó szellemű” taktika. A Better Togethernek, a szerveződés sajátosságaiból fakadóan, e rendelkezésre álló előnyt kellett megőriznie, a három nagy párt, továbbá számos civil és egyéb szervezet, illetve a skót és brit média oroszlánrészének támogatását élvezve pedig finoman szólva sem kapkodták el a kampányt. A védekezést is csak ímmel-ámmal folytató NO tábor elképzelésének hátulütőire Salih már 2013-ban figyelmeztetett. Míg a szóban forgó évben Alex Salmond és az SNP már nagygyűléseket tartott és országszerte gyűjtötték a függetlenségpárti híveket, addig az ellentábor beérte néhány tájékoztató jellegű kisfilmmel és apróbb összejövetelekkel [SALIH, 2013] A NO tábor „elkényelmesedésének” következményeivel csupán egy évvel később 2014 nyarától lehetett igazán szembesülni. A referendum évének januárjától ugyanis az SNP még nagyobb fokozatra kapcsolt. A váltásnak természetesen nem maradtak el a hatásai sem, a Better Together behozhatatlannak vélt előnye lassan apadni kezdett. 2014 augusztusában egyes hírforrások már a YES kampány 3 pontos előnyéről számoltak be. Amit hozzávetőlegesen egy évvel korábban még a legfanatikusabb függetlenségpártiak sem nagyon remélhettek, szinte elérhető közelségbe került. Az unionisták helyzetét igen találóan fejezte ki egy azokból a hetekből származó karikatúra46. A Better Togethernek nagyjából 6 hete maradt, hogy visszájára fordítsa ezt a számára rendkívül kedvezőtlenül alakuló tendenciát és végre komolyan vegye ellenfelét, a „szótlan többségnek” tehát fel kellett hagynia némaságával, hogy valóban többségbe kerüljön. Alistair Darling csoportosulásának minden bizonnyal elkerülte figyelmét a szembenálló tábor népszerűségének fokozatos növekedése, valamint az a tény, hogy a referendumért folytatott kampány nem hasonlítható egy általános választáséhoz. Sokan ugyanis az utolsó hetekre, sőt, 46
A kép Alex Salmondot skót mintás szövetbe öltözött, egy apró, brit lobogós csónak fölé tornyosuló Loch Ness-i szörnyként ábrázolja, a tutajban a munkáspárti vezető, Ed Miliband és David Cameron miniszterelnök kuporognak, miközben rémült arccal mondják: „Ez… ez… szörnyű!” A kép a Mellékletekben tekinthető meg, 1. sz. kép.
33
napokra tartogatták életük egyik legnagyobb döntését, melynek tétje nem „csupán” annyi volt, hogy kik irányítják a hazájukat, a skótok többnyire szilárd politikai meggyőződésük birtokában igen határozottak e téren. 2014-ben azonban valóban Skócia jövőjének egészét érintő kérdésre kellett felelni, így nem meglepő, hogy a gőzerővel tevékenykedő SNP folyamatosan újabb és újabb bizonytalan szavazókat tudott megnyerni magának [MACWHIRTER, 2014]. Érdemes megfigyelni a referendum napjának közeledtével a két tábor kampánystratégiájának változásait, illetve változatlanságait. Saját kampányának hajrájához érve az SNP változatlan szenvedéllyel és intenzitással hangsúlyozta a függetlenség legfőbb lehetőségeit. A gyakorlatilag két és fél évvel korábban kidolgozott, egységes elképzelés mentén haladva továbbra is az önálló, a Westminster érdekeinek nem alávetett kormányzás, a Skócia jogos tulajdonát képező olaj és földgáz, valamint az erre alapozott új, dinamikusan fejlődő gazdaság és természetesen, a párt irányultságából fakadóan számos szociális jellegű ígéret alkotta a kampány gerincét. Ezzel szemben a NO tábor kénytelen volt változtatni sokkal kevésbé kiforrott stratégiáján. Ezt a váltást,
illetve
új
irányvonalat
hívták
az
ellentábor
tagjai
„Félelemkeltésnek”47.
[MACWHIRTER, 2014]. A Better Together feltámadása ugyanis korántsem a korábban – a YES táborral össze sem vethető mértékben – hangsúlyozott elvekre épült. A 2014-es esztendő nyarát megelőzően ugyanis az unionisták fő érvei a történelmi szálak megóvásában, a közös brit identitásban és értékekben, illetve a devolúciós folyamat befejeződésében merültek ki. Mikor azonban a legújabb közvélemény-kutatások napvilágot láttak, és mindenki számára világosság vált, hogy a Better Together képtelen volt megvédeni behozhatatlannak vélt előnyét, valamint, hogy a Why take the risk? stratégia kudarcot vallott, kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni, illetve új alapokra helyezni a kampányát. Az utolsó hetekben immár nem pozitív, a maradás és az Unió egysége mellett szóló, hanem negatív, a függetlenséget elvető, annak visszáságaira hangsúlyt fektető irányban indultak meg. A legfőbb motívummá a valuta kérdése vált, melyet csak tetézett az a tény, hogy a hajrában a brit vezetés, a Westminster is hallatta a hangját, az Egyesült Királyság Parlamentje ugyanis kijelentette, a függetlenedés esetén nem hajlandó megtartani a Skóciával fennálló monetáris unióját, azaz nem a font tölti majd be a hivatalos valuta szerepét. Ez a lényegében ultimátumszerű lépés „ugyan megnyerte a népszavazást, de végzetes módon aláásta az Unió tekintélyét” [MACWHIRTER, 2014].
47
Angolul: „Project Fear”
34
Szeptember 18-hoz, a referendum napjához közeledve az egykori munkáspárti miniszterelnök, a NO kampánynak az utolsó hetekben újabb lökést adó Gordon Brown beszédei is nagyban befolyásolhatták az eredményeket. Brown a függetlenségpártiakhoz méltó szenvedéllyel vetette bele magát a kampányba, beszédeiben elsősorban a nacionalisták káros tevékenységéről, az Unióval való szakítás hazafiatlan voltáról, és a velejáró kockázatokról, ugyanakkor a közös brit értékekről szónokolt, sokszor érzelmi síkra terelve a beszédeket. Véleményének summázásaként megfogalmazta, hogy a mai világban minden jobb, mint az elszigetelődés, márpedig a függetlenség esetén ez várna az országra, egy olyan világban, ahol az interdependencia az egyik legmarkánsabb jelenség [BROWN, 2014]. A referendum eredménye végül hozta a „papírformát”, ám ennek megvalósulása már korántsem a várakozásoknak megfelelően alakult. A népszavazást az unionisták nyerték, azt azonban érdemes leszögezni, hogy a skót függetlenség kérdését ezzel hiba volna végérvényesen lezártnak tekinteni. A függetlenségi népszavazás eredményének statisztikai voltáról, megítéléséről, illetve a Skócia előtt álló jövőképekről külön fejezet és alfejezetek számolnak be. A továbbiakban azokkal a konkrét témákkal foglalkozom, melyeket érintőlegesen a két fél sajátosságainak és kampányának bemutatásakor is említettem, és melyek állandó szerepet és hangsúlyt kaptak a referendumról
szóló
viták
során,
ezáltal
próbálom
megvalósítani
a
bevezetőben
megfogalmazott célt, Skócia adottságainak és jellemzőinek részletes feltérképezését.
2.3. A referendum és mozgatórugói A kutatómunka során azzal szembesültem, hogy a népszavazás két szembenálló csoportosulása igyekezett Skócia szinte minden aspektusát megragadni, hogy álláspontjukat igazolják. A kormánypárt ígéreteiben ugyanúgy megtalálhatóak voltak a gazdasággal, illetve az ehhez szorosan hozzátartozó energiapolitikával és valutával, valamint a nemzetközi és biztonságpolitikával kapcsolatos gondolatok, mint a koalíciós erőknél. Jól látható, hogy – némiképp leegyszerűsítve – a legtöbb kérdést a három alkotmányos ügy, a pénzügy, a külügy és a hadügy vetette fel, mivel az ezekre vonatkozó döntéseket 300 éve közös törvényhozás szabályozza, a skót kiválás és önálló politizálás lehetősége értelemszerűen e három téma kapcsán bontakozott ki leginkább. A következőkben ezekre a tényezőkre kívánom felfűzni a
35
referendum leglényegesebb csomópontjait, a komplex kép ábrázolásának érdekében pedig célszerű mindinkább kibontani az egységeket. 2.3.1. A skót gazdaság
Skócia történetének kétségkívül legsarkalatosabb pontja a mindig számos kérdést felvető gazdaság volt. A gazdasági kimerültség szülte kényszerhelyzet vezetett az 1707-es egyesüléshez, az ország adottságai és az ipari forradalom együttese eredményezte a már többször említett torz struktúrát, mely számos társadalmi, politikai és ideológiai változásért felelt. A gazdaság folyamatosan visszatérő téma, ugyanakkor jelentőségét sosem lehet eléggé hangsúlyossá tenni egy ország kapcsán. Ezek fényében nem meglepő, ha a 2014-es függetlenségi referendum során is kitüntetett szerepet kapott. A független Skócia gazdasági teljesítményének megítélése érdekes mód nem osztotta meg különösebben a feleket. Azon kevés kérdések egyikének számított, melyet mind a YES, mind a NO oldaláról nagyjából hasonlóképpen ítéltek meg. Azt ugyanis egyik fél sem vitatta, hogy Skócia valóban képes lenne független országként folytatni létezését, ezt pedig számos európai példával lehetett és lehet alátámasztani. David Cameron szerint a függetlenség támogatói leggyakrabban a hasonlóan kisebb méretű, önálló gazdaságokat, így Norvégiát, Finnországot és Svájcot hozzák fel példaként. Alistair Darling olvasatában: “A kérdés nem az, hogy képes lenne-e Skócia különálló államként a fennmaradásra. Természetesen igen. Az igazi kérdés az, mi a legjobb Skócia jövőjét tekintve” [GOV.SCOT, 2013] A skót gazdaság jelenlegi pozíciója tehát alkalmassá teszi, hogy független országként, az Egyesült Királyság nyújtotta „burokból” kilépve, önálló úton induljon meg. A vélemények ott kezdtek megoszlani, hogy mennyivel profitálhatna többet, avagy kevesebbet Skócia, ha saját alapokra kezdené felépíteni ezt az önálló gazdaságot. Ebből kifolyólag érdemes megvizsgálni az ország az Unióban nyújtott teljesítményét, egy természetesen csak elméleti, de tudományos munkákra és kutatásokra alapozott függetlenségi helyzettel, ezáltal pedig betekintést nyerhetünk a két tábor érveinek és ellenérveinek rendszerébe is. Némiképp leegyszerűsítve azt lehetne állítani, hogy minden az olaj körül forog. Noha ez a meg nem újuló energiaforrás 1960-as, 70-es feltárását követően kikerülhetetlen gazdasági faktorrá vált, hiba lenne a skót gazdasági potenciált és lehetőségeket ennyiben megállapítani. Bár az északi-tengeri olajmezők által generált jövedelmek hozzáadása, vagy elhagyása folyamatos viták tárgyát képezi a gazdasági teljesítmény megítélésekor, és elválaszthatatlanul hozzátartozik a különböző statisztikai kimutatásokhoz, külön egységben, az energiapolitikáról
36
szóló részben szeretnék bővebben foglalkozni vele, hangsúlyozva relációit a megújuló, zöld energiákkal, ugyanakkor a téma óhatatlanul is előtérbe fog kerülni a következő bekezdésekben, bizonyítva a készletek jelentőségét és a téma szerteágazó természetét. A Skót Nemzeti Párt elképzelése szerint Skócia potenciálja – hatalmas erőforrásain túl – világszínvonalú oktatási rendszerében és jól képzett munkaerejében, gyors ütemben növekedő gazdasági szektoraiban, valamint az európai és a közös piac iránti elkötelezettségükben rejlik, mindez jelentené egy ütőképes ország gazdasági alapjait is. [GOV.SCOT, 2013] Ahogyan arról a fenti fejezetek már beszámoltak, a skót autonómia megítélése igen erőteljes vízválasztónak bizonyul a két fél között. Nincs ez másként a gazdasággal kapcsolatos jogosítványok esetében sem. Objektív szemlélődés és a konkrét hatáskörök vizsgálata után azonban elmondható, hogy Skóciának mind a mai napig nincs komoly autonómiája a jövedelmek terén, igaz, az uniópárti koalíció ígéretet tett ennek orvoslására, mégpedig a jövedelemadók teljeskörű megszabásának a skótokra való átruházásával és az áfa 10 %-ának a skót kasszába való áramoltatásával48. Az 1999-es referendum sikerével az adók egy részével kapcsolatos hatáskörök is a Skót Parlament birtokába kerültek, ám a teljes önállóság még igen távoli, tekintve, hogy a legtöbb adónem (szociális hozzájárulási adó, társasági adó, gázra, olajra kivetett adó, áfa) felett még mindig a Westminster rendelkezik [EU MONITOR, 2015]. A kiadások tekintetében már sokkal inkább érződnek a devolúciós folyamat eredményei, Skóciának ugyanis jelentős szabadsága van az allokációs tevékenység terén. Az SNP ideológiájából fakadóan legjellemzőbbek a szociális jellegű kiadások, mint például a lakásügy, vagy a közszolgáltatások. Igen jelentős továbbá a vállalkozások és a gazdaságfejlesztés, ennek hátterében elsősorban a zöld energiákra történő átállást lehet felfedezni. A meghatározó élelmiszeripar alapjául szolgáló mezőgazdaság és halászat szintén tekintélyes összegekkel gyarapszik, utóbbival kapcsolatban itt célszerű megjegyezni, hogy az Egyesült Királyság vizeiben kifogott halak nagyjából 60%-a Skóciában ér partot [NÉMETH, 2003]. Gazdasági elemzések ugyanakkor rávilágítanak arra is, hogy az egyre dinamikusabb és egyre nagyobb teret hódító szolgáltató szektorral a mezőgazdaság és halászat fejlődése fordított arányosságban áll: az 1999 és 2012 közötti időszakot vizsgálva 36%-os visszaesést tapasztalhatunk [SCOTTISH.PARLIAMENT.UK, 2014]49, ennek ellenére mindkét terület érdekelt, egyrészről a vonatkozó EU politikákban, másrészről, a már említett juttatásokban. Az összképet az segíti tovább árnyalni, hogy 2015 egyúttal az étel és az ital éve Skóciában,
48
VAT: Value Added Tax A [SCOTTISH PARLIAMENT, 2014] hivatkozások pontos forrása: http://www.scottish.parliament.uk/ResearchBriefingsAndFactsheets/S4/SB_14-07.pdf, letöltés ideje: 2015.02.07. 49
37
ahol kiváltképp büszkék kiváló minőségű élelmiszereikre. Ezek népszerűsítése érdekében zajlik a kulturális és szórakoztató programokkal egybekötött eseménysorozat, mely az iparág bemutatásán (és a turisztikai forgalom várható bővülésén) túl, az annak alapját képező mezőgazdaság és halászat helyzetére is fel fogja hívni a figyelmet [SCOTLAND.ORG, 2015]50. Jelentős támogatásban részesül továbbá az erdőgazdálkodás és a közlekedés is, nem elsősorban az útépítési munkálatok, sokkal inkább a skót szigetvilág összeköttetését biztosító kompforgalom okán [EU MONITOR, 2015]. A referendumot övező viták egyik sarkalatos pontját jelentette az a kérdés, miből tudja majd egy független Skócia mindezt, illetve az önállósághoz nélkülözhetetlen elemek kiépítését finanszírozni. Az adók feletti önálló rendelkezés logikus válasz lehetett volna a YES tábor részéről, ám a hangsúlyt inkább a fent is említett nyersanyagkészletek, illetve a szellemi tőke kapta, a Better Together kampánya során így is igen hatékonyan hívta fel a lakosság figyelmét egy független Skócia emelkedő adóira [RT.COM, 2014]51. Az unionista koalíció a kampány utolsó napjaiban az adóemelés, ezáltal pedig a függetlenség alternatívájaként az ún. Barnett formula52 megtartását helyzete kilátásba. A lépés igen jól jelzi a NO tábor kampányának végére jellemző drasztikusságot, ugyanis Skócia az Egyesült Királyság átlagánál mintegy 11 %-kal költ többet a közszolgáltatások finanszírozására, ennek ellenére a koalíció biztosította az északi országrész lakóit a formula megtartásáról, holott annak időszerűsége és létjogosultsága – leginkább a walesi helyzet ellentmondásainak szempontjából – igencsak véleményes. [BBC.COM, 2014]53 Egy ország gazdasági teljesítményének megítélésekor két szempontot tanácsos figyelembe venni, a gazdasági növekedés mértékét, illetve az általános életszínvonal emelkedésének mértékét [MCLAREN, 2013]. A függetlenségi kampányok során mindkét aspektus előtérbe került. A különböző gazdasági mutatószámok segítségével megállapítható értékeket a felek igen eltérően értelmezték. Általánosságban elmondható, hogy Skócia, egy főre jutó jövedelme alapján az Egyesült Királyság átlaga alatt teljesít. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, milyen adatok alapján történik a vizsgálódás. Amennyiben hozzávesszük a terület földrajzi 50
Pontos forrás: http://www.scotland.org/whats-on/year-of-food-drink/, letöltés ideje: 2015.04.23. az [RT.COM, 2014] hivatkozások pontos forrása: 8 ok, amiért a skótok nemmel szavaztak a függetlenségre, http://rt.com/uk/188952-why-scotland-vote-no/, letöltés ideje: 2015.02.03. 52 A Barnett formula az 1970-es években bevezetett, az Egyesült Királyság által alkalmazott, a közkiadások finanszírozását segítő allokációs eszköz. Működése során az Unió országainak lakosságát és devolúciós szintjét veszi figyelembe. Eredetileg ideiglenes jelleggel, a lemaradó Skócia felzárkóztatására vezették be, mivel az akkori állapotokat tükrözi, manapság rengeteg kemény kritika éri, elsősorban walesi részről, forrás: http://www.bbc.com/news/uk-29477233, letöltés ideje: 2015.04.17. 51
53
pontos forrás, lásd fenn
38
részesedését az északi-tengeri kőolaj és gázkészletekből és/vagy elvesszük a NUTS rendszer54 legfejlettebb régiójaként számon tartott londoni területet, egészen más képet kapunk. A függetlenségpártiak olvasatában a legtöbb pénz nem a lemaradó régiókba, hanem az egész Westminstert befolyása alatt tartó Londonba áramlik, ezáltal hátráltatva Skócia fejlődését. Olvasatukban az uniós átlag alatti gazdasági teljesítmény, valamint a kitermelt nyersanyagok nem arányos elosztása is a fenti tényt bizonyítják, vagyis az angol és londoni érdekek dominanciáját [GOV.SCOT, 2013]. John McLaren, egy a független Skócia lehetséges gazdasági teljesítményét taglaló írásában arra a következtetésre jutott, nem irreleváns, hogy az egy főre jutó GDP vagy GNI mutatókat vesszük szemügyre, hiszen, 2010-es adatokat alapul véve Skócia esetében előbbi 41.100 USD-t, utóbbi 35.800 USD-t mutat. Az eltérés okát alapvetően abban látja, hogy az északitengeri olajkészletek jelentős részét nem skóciai vállalatok termelik ki, ezáltal az általános életszínvonal reális jellemzéséhez sokkal inkább az egy főre jutó GNI adatok alkalmazását javasolja, melyek segítenek megmutatni, a felszínre hozott nyersanyagokból összesen mennyi realizálódik skót földön [MCLAREN, 2013]. Ha teljes képet akarunk kapni Skócia gazdasági teljesítményéről, főleg az Egyesült Királyság viszonylatában, érdemes szemügyre venni a terület 4 NUTS régiójának néhány jellemzőbb statisztikáját. Az egy főre jutó GDP, a munkanélküliség és a foglalkoztatás adatait az Egyesült Királyság átlagával összevetve kerülhetünk közelebb a tényleges gazdasági helyzet megértéséhez. Az adatokat a 2. számú táblázat foglalja össze. Az adatok egyértelműen tükrözik, hogy Skócia NUTS 2 szintű régiói a GDP tekintetében, Északkelet Skócia55 kivételével alulmúlják az Egyesült Királyság átlagát. A foglalkoztatás vonatkozásában, a Glasgow-t magába foglaló Délnyugat-Skócia kivételével rendre az Egyesült Királyság átlaga felett, a munkanélküliségi adatokat tekintve pedig alatta teljesítenek. Összevetve Skócia (mint NUTS1-es régió) egy főre jutó GDP adatait az Egyesült Királyság átlagával, továbbá a teljes munkaidőben dolgozók átlagkereseti és a háztartások költéseinek adatait minimális eltérést tapasztalhatunk az életszínvonalak között. Ez alapvetően ellentmond annak a függetlenségpárti retorikának, mely értelmében Skócia fejlődését hátráltatják a központi kormányzás érdekei. A YES tábor képviselői az életszínvonallal kapcsolatban azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy nem elegendő a puszta átlagok tanulmányozása, 54
NUTS: Nomenclature of territorial units for statistics. Az EU regionális politikájában szerepet játszó, az Unió tagállamainak területeit azok összehasonlíthatósága miatt azonos szempontok szerint felosztó rendszer [KRUPPA, 2010] 55 Itt található az olajkitermelés központjának számító Aberdeen
39
ugyanis egy az OECD által készített felmérés szerint az uniós átlaghoz rendre közel azonos érték egyre nagyobb szórás következtében alakul ki. A társadalmi különbségekről szóló álláspontját az SNP egy felmérésre alapozza, mely az Egyesült Királyságban tapasztalható, egyre nagyobb arányú egyenlőtlenségekről számol be. A felmérés a fejlett világ negyedik legegyenlőtlenebb országának nevezi a britek államalakulatát, és a jelen gazdaságpolitikája mellett nem lát reális esélyt e tendencia megváltozására [GOV.SCOT, 2013]. Egyesült
Délnyugat-
Kelet-
Északkelet-
Felföld és a
Skócia
Skócia
Skócia
szigetek
22300
24500
39900
20100
26400
70,3
73,3
78,7
77,7
73,3
7,0
5,6
4,0
3,9
6,1
Királyság átlaga
Egy főre jutó GDP (2011)56 EUR Foglalkoztatási ráta % (2014) Munkanélküliségi ráta57 % (2014)
2.
számú táblázat. Skócia 4 NUTS 2 szintű régiójának adatai az Egyesült Királyság átlagának függvényében, forrás: Eurostat
Összességében elmondható, a függetlenségpárti csoportosulás véleménye szerint, egy a skót gazdasági
és
társadalmi
viszonyokhoz
igazodó,
igazságos
elosztással
rendelkező
gazdaságpolitika prosperáló, az egyenlőtlenségek növekedését megállító, sőt visszájára fordító folyamatot eredményezne. Az unionisták nem vitatják Skócia gazdasági potenciálját, ennek ellenére biztosra veszik, az átmeneti időszak nem lenne minden problémától mentes, retorikájuk értelmében a függetlenséggel egy már meglévő, működő rendszer felborítására és egy kockázatokkal és számos buktatóval teli út megkezdésére kerülne sor. Egy, pusztán az energiahordozókra alapozott gazdaság eleve rizikófaktorokat rejt magában, ugyanakkor kizártnak tartják, hogy az önállóság útjára lépve a skót kormány ne emelje az adókat, ezáltal pótolva az Egyesült Királyságból érkező támogatások megszűnését. 56 57
Vásárlóerő paritáson mérve A gazdasági értelemben vett aktív népességhez viszonyítva
40
2.3.2. Változó energiapolitika, változatlan fontosság
Ahogyan arra az előző fejezetben is többször utaltam, sem a skót gazdaság, sem a függetlenség nem nélkülözheti az energiapolitika, ezen belül pedig a kulcsfontossággal bíró északi-tengeri kőolaj és földgázkészletek bemutatását. Bár kétségkívül a referendum egyik legmeghatározóbb tényezőjének számított, jelentősége jóval korábbi előzményekkel bír. Az SNP korszakalkotó, 1974-es választási szereplését legnagyobb részt az „It’s Scotland’s oil”, azaz „Ez Skócia olaja” jeligének köszönheti [PROHÁSZKA, 2010], innentől kezdve pedig egészen napjainkig megőrizte e nem megújuló energiaforrásra vonatkozó álláspontját, mely elsősorban a befolyó összegek igazságosabb elosztását szorgalmazza. A jelenlegi kormánypárt a 2014-es referendumhoz vezető út során is hatalmas szerepet szánt a kérdésnek, igaz, az ellenfél kritikáinak túlnyomó részére is a témával kapcsolatban kellett reagálnia. Az energiapolitikával kapcsolatos problémakört néhány adat szemléltetésével érdemes indítani. A Skócia partjainál lévő készletek az Európai Unió legbőségesebb forrásainak számítanak, ezzel egy időben komoly részét képezik a skót gazdaságnak is. Míg az Egyesült Királyság teljesítményének mindösszesen 2%-át teszi ki, addig ez az adat Skócia szempontjából nagyjából 16%. E jelentős gazdasági hányad mögött azonban folyamatosan megtalálhatóak az uniópárti vélemények, melyek kritikájukban arra helyezik a hangsúlyt, hogy a kitermelt mennyiség és a lebonyolított forgalom jelentős része nem Skóciában realizálódik [MCLAREN, 2013]. Az Egyesült Királyságban – az energiapolitika irányítása is egyelőre Westminster alá tartozik – az állam szinte teljesen kivonult az energiapiacról, de igyekszik versenyt generálni a terület többi szereplője között [TAKÁCS, 2010]. Skócia vezetősége, a régió nem megújuló és megújuló potenciálját számba véve, szeretné saját hatáskörében tudni ezt a jogosítványt és maga szabályozni az energiapiaci életet. Reakcióiban az SNP arra próbált rávilágítani, hogy, minden kritika ellenére, a lelőhelyek Skóciához tartoznak, ennélfogva csakis Skócia és a nem a szándékosan megtévesztő retorikát folytató Westminster jogosult befolyásolni a készletek sorsát. Elképzelésük szerint, a rendelkezésre álló mennyiség elegendő ahhoz, hogy egy önálló és dinamikus gazdaság alapjává váljon [SALIH, 2013]. Igen kifejező az a karikatúra, mely nem kevés iróniával mutatja be, miként vélekedik a skót kormány a lelőhely jogos tulajdonosáról és az angolokhoz fűződő viszonyukról.58
58
A képen a Hegylakó című filmből ismert Duncan MacLeod látható, mégpedig a szigetként ábrázolt Skócián pózolva, miközben a szomszédos, „csonka” Egyesült Királyságról az angol királynő kétségbeesetten nyúl a
41
Mindezzel szemben a Better Together azzal érvelt, hogy nem megújuló energiaforrásokra kockázatos volna egy teljesen új gazdaságot alapozni, főleg Skócia múltjának fényében. E több szempontból is kritizált bázis egyúttal a ráutaltság jelenségét is eredményezné, ami végső soron egy újabb torz gazdasági struktúrához vezetne, ezt pedig Skócia, a nehézipara kapcsán már minden pozitívumával és negatívumával együtt átélte [CSEKLA, 2013]. Az energiaforrás vonatkozásában nem szabad szó nélkül elmenni amellett a tény mellett sem, hogy 60-as és 70es évekbeli feltárásuk és kitermelésük kezdete óta a készletek fele már kimerült, így a maradék kőolaj és földgáz Skócia jövőjét csupán néhány évtized erejéig biztosíthatná [SALIH, 2013]. Az SNP, és ezáltal a skót kormány pénzügyminisztere, John Swinney, a következő tervezettel állt elő, hogy reagáljon az Unió mellett kampányolók érveire. Véleményének alapját a megújuló, zöld energiákba fektetett összegek jelentették, melyek értelemszerűen a kitermelt
energiahordozók
kereskedelméből
befolyt
pénzekből
fedeztek
volna.
A
pénzügyminiszter álláspontját az SNP által két, korábban megfogalmazott alapra helyezte. Az egyik értelmében Skócia zöld energiaforrások tekintetében is kiváló lehetőségekkel bír; a szél, az árapály és hullámerőművek építését a nem megújuló energiahordozók exportjából származó források tennék lehetővé. A másik alap szerint a megújuló energiák iránti elkötelezettség az Európai Unióba vetett bizalom és együttműködési szándék jele, mely korántsem mondható el az Egyesült Királyság egészről. A pénzügyminiszter terveinek értelmében Skócia célja, a vonatkozó uniós politikával összhangban, hogy 2030-ra hazai össztermékének 20 %-át megújuló energiaforrások tegyék ki [CSEKLA, 2013]. A tervezetre reagálva a NO tábor képviselői hozzáfűzték, a megújuló energiaforrások elterjedése általános tendencia és uniós követelmény, ehhez a folyamathoz a függetlenség megvalósítása nélkül is csatlakozni kell. További észrevételként hangsúlyozták a kőolaj és földgáz létének egyéb bizonytalan tényezőit is. Álláspontjuk szerint a világ és az európai közös piac beszerzési igényei is változóak, és a mindenkori politikai érdek határozza meg az export helyét [BROWN, 2014]. Annyi egészen bizonyos, hogy e komoly készletek jelenléte még sokáig fogja meghatározni a skót politikai párbeszédet és állandó témát fog szolgáltatni a függetlenségről szóló értekezéseknek, eszmefuttatásoknak is. Az európai integráció kétségkívül meghatározó szerepet tölt be Skócia életében, és bár az EU politikák, valamint a nemzetközi tényezők skót viszonyokra gyakorolt hatását is célszerű megvizsgálni, előbb mégis egy másik, a halhatatlan által kisajátított olajfúrók felé. Mindeközben MacLeod, a filmből jól ismert idézetet kissé elferdítve így szól: „Csupán egyvalakié maradhat”. A kép a Mellékletekben tekinthető meg, 2. sz. kép.
42
gazdasághoz és a népszavazáshoz csakugyan elválaszthatatlanul hozzátartozó kérdéssel, a valuta körüli vitákkal foglalkozom.
2.3.3. Válaszút előtt – a valutakérdés
A dolgozat során már több alkalommal tettem említést a Londonból irányított alkotmányos „trojkáról”, vagyis a közös pénzügyről, illetve az ebből finanszírozott külügyről és hadügyről. Lévén e központi szinten lévő politikák 300 éves hagyománnyal és rendszerrel bírnak, az önálló skót vonatkozások leválasztása természetszerűen számos kérdést vet fel. Elsőként a pénzüggyel foglalkozom, mivel a gazdasághoz kapcsolódó támogatáspolitikai megoszlásról már beszámoltam, így főleg a referendum kétségkívül legnagyobb port kavart problémájára, a valutakérdésre koncentrálok. Ugyanakkor a téma kapcsán érdekes jelenség, hogy az SNP és szövetségesei pont e kardinális területeken rendelkeztek kevéssé kidolgozott elképzelésekkel és csupán körvonalazódó jövőképekkel. Éppen ez okból kifolyólag, a NO csoportosulás leginkább ezekkel a pontokkal kapcsolatban tudott meggyőző kritikát felmutatni és eredményes kampányt folytatni. A valutakérdés eldöntésének során Skócia függetlenségpárti politikusai előtt három lehetséges opció állt: az Egyesült Királyságon belül létrejött monetáris unió fenntartása, ezáltal a font megtartása; csatlakozás az eurózónához és az euró bevezetése; teljesen új, független fizetőeszköz bevezetése. Tekintve a legutóbbi lehetőségben rejlő számos buktatót és a magas kockázati szintet, az önálló valuta tervét hamar elvetették [RT.COM, 2014]. Az euróövezet jelenlegi nehézségeit és a bevezetésével járó extraköltségek mértékét szemlélve, továbbá figyelembe véve az Eurasia Group jelentését, melynek értelmében a függetlenedő Skócia, ha el is nyerné felvételét az integrációba, nem juthatna hozzá az Egyesült Királyság által évtizedek alatt kiharcolt kedvező pozíciókhoz, szintén az elképzelés mellőzését eredményezte. Az opció elvetését a jelentés alábbi észrevétele is megerősítette: „Skócia valószínűleg nem felelne meg az eurócsatlakozás maastrichti feltételrendszerének, és néhány évnyi takarékossági szigorra lenne szüksége” [EURASIA GROUP, 2014]. Mivel az euró bevezetésével kapcsolatos megoldás sem bizonyult életképesnek, kieséses alapon a legkézenfekvőbb forgatókönyvet a font megtartása jelentette. A függetlenséget támogató csoportosulás által készítetett tanulmányok egyértelműen a monetáris unió fenntartását és a font további használatát szorgalmazzák. A kutatás kimondja, hogy az unió fenntartása olyan lehetőségeket biztosítana a Skót Parlament számára,
43
elsősorban az adózás terén, melyek korábban nem álltak rendelkezésére. A font megtartásával egyidejűleg, változatlanul a Bank of England töltené be a központi bank szerepét [GOV.SCOT, 2013]. A 2014. augusztus 5-én megtartott televíziós vita során is szóba került Alex Salmond pártjának elképzelése. A NO tábor vezetője, Alistair Darling a következő kérdéssel fordult a Nemzeti Párt elő emberéhez: „Mi a B terve, Alex, ha nem kapják meg a fontot?”. Salmond így felelt: „Ez mindannyiunk fontja. Az a logikus és kívánatos lépés, hogy legyen egy közös fizetőeszköz”. Darling válasza így hangzott: „Egy monetáris unió csak akkor működik, ha egy politikai unió áll mögötte”. Bár Salmond azt állította, garanciát kapott arra, hogy Skócia megtarthatja a fontos, Darling reakciója értelmében Skócia Első Minisztere mindent egy lapra tett fel és nem volt más alternatívája [MACWHIRTER, 2014]. A valutakérdés körüli hangulat akkor vált meglehetősen feszültté, amikor a Westminster határozottan kijelentette, ha a referendum során a skótok többsége igennel voksol, nem lesz hajlandó fenntartani a monetáris uniót és Skócia rendelkezésére bocsátani a fontot. Ahogyan a népszavazás legtöbb kérdését illetően, úgy a valutával kapcsolatos, igencsak puskaporos hangulatú témáról is készült karikatúra59. A rajz a „Mexiacan standoff” elnevezést kapta, utalva ezzel arra a tényre, hogy az egymásra dárdákat szegező felek közti vita a maga szimbolikus és valóságos értelmében is elérte a krízispontot. A pontról való elmozdulást a referendum végeredménye biztosította, ám a szellemes ábrázolásmód ellenére bőven akadtak olyan vélemények, melyek szerint a Westminster ultimátuma korántsem volt kacagtató. MacWhirter már idézett állítása arról tanúskodik, hogy ez a drasztikus lépés az eredménytől függetlenül negatívan befolyásolja majd a további kapcsolatokat [MACWHIRTER]. A monetáris unió és a valutamegtartás kapcsán elmondható, az SNP mindösszesen az ötlettel állt elő, a terv néhány szakértői véleményen és pársoros indoklásokon túl nem lépett túl a hangzatos elképzelés szintjén, és valódi tartalmat nem lehetett mögötte felfedezni, magát a megvalósítást tehát nem dolgozták ki megfelelően. Ezért is tűnhetett úgy, hogy függetlensége esetén Skócia inkább el akarja venni a fontot és nem a meglévő, közös rendszert kívánja megőrizni. Ez végeredményben kiváló támadási felületet biztosított a Better Together számára, mely az ügy nyilvánvaló ellentmondására hívta fel a figyelmet. Ezt a taktikát a maradék két alkotmányos ügy kapcsán is alkalmazták, a továbbiakban a konkrét brit
59
A Hegylakót és az energiapolitikát parodizáló képhez hasonlóan ez az alkotás is egy, Skóciával azonosított filmes példára fűzi fel mondandóját. A rajzon a Rettenthetetlen című filmben látható és hallható skót harcos és idézet jelképezi a szabadság iránti elkötelezettséget, míg vele szemben egy nem túl hízelgő, angol figura védelmezi a fontot. A kép a Mellékletekben tekinthető meg, 3. sz. kép.
44
viszonyhoz fűződő közjogi, és a külügyre – különös tekintettel az Európai Unióra – vonatkozó álláspontokat ismertetem.
2.3.4. Közjogi és nemzetközi kapcsolatok – Szétválás és együttműködés
A Skót Nemzeti Pártot számos kritika érte, hogy, bár a skót nép érdekeit nézi, a függetlenség esetén megvalósuló szakítása az Egyesült Királysággal sokkal nagyobb károkat okoz majd, hiszen a világ legnagyszerűbb szerveződéséhez fűződő szálakat vágná el [BROWN, 2014]. E, bizonyos vélemények szerint fájdalmas különválásra reagálva a YES tábor hangsúlyozta, nem kerülne sor teljes szakításra, hiszen az államfői pozíciót továbbra is a mindenkori Egyesült Királyság uralkodója töltené be [SALIH, 2013]. Alex Salmond elképzelése szerint a Brit Nemzetközösség mintáját alapul véve Skóciának egy ausztrál, vagy új-zélandi példát követve kell rendeznie az Egyesült Királysághoz fűződő viszonyát, a közjogi kérdést tehát az alkotmányos kapcsolat folytonosságát biztosítva rendezné [CSEKLA, 2013]. A közjogi kérdés lényegében szimbolikus jelentősége okán nem kapott kitüntetettebb figyelmet, a gyakorlatban is komoly szerepet játszó nemzetközi viszonyok – hangsúlyosan az Európai Unió – azonban már jóval többször képezték különböző viták tárgyát. Az már a korábbi referendumok és választási kampányok során is világossá vált, hogy az SNP elkötelezett híve Európa integrációjának. Véleményük szerint a gazdasági és politikai presztízséből folyamatosan veszítő Egyesült Királyság helyett egy erősebb és prosperálóbb szövetségben van Skócia helye [PROHÁSZKA, 2010]. Érdemes megemlíteni, hogy, amíg az Egyesült Királyság klasszikusan euroszkeptikus államként él a köztudatban, Skócia vezetősége rendre szimpátiájának ad hangot. Bár Skócia nem rendelkezik önálló hatáskörrel az európai ügyek terén 60, sok EU politika olyan területeket érint, amelyeken a skót kormány önálló hatáskörrel bír [NÉMETH, 2003], bár a kutatási cél a teljességre vonatkozik, a továbbiakban azon legfontosabb, kapcsolódó témákat foglalom össze, melyeken a legszembetűnőbb módon érződik az EU hatása. Maga az SNP, mikor integrációs elképzeléseit taglalja, hozzáfűzi, elsősorban a régiók Európájának fejlődését szorgalmazza, hiszen maga Skócia is, mint régió van jelen az EU életében, mivel az 1973-ban csatlakozott, nemzetközileg is elismert szerződő fél az Egyesült Királyság volt. A Tweed folyótól északra fekvő terület a NUTS-rendszeren belül, egy NUTS 60
Skócia részvételét az EU-ban a Skót Parlament tagjai biztosítják, akik részt vehetnek az Európai Bizottság ülésein, ezen felül a parlamenti hivatalnokok a brit delegációhoz csatlakozva a Tanácsban is képviseltethetik magukat, mikor Skóciát kiemelten érintő kérdések kerülnek megvitatásra. Ugyanakkor a skót kormány külön EU irodát működtet Brüsszelben, ezzel is biztosítva a kapcsolatot Skócia és az integráció között [NÉMETH, 2003].
45
1-es régiónak számít, míg a NUTS 2-es szinten Skócia, a gazdasági blokkban már ismertetett négy régióra osztható, ezek elnevezései: Kelet-Skócia, Délnyugat-Skócia, Északkelet-Skócia, Felföld és a szigetek. A NUTS 3-as felosztás további 23 területet különít el [CSEKLA, 2013]. E régiók jelentős közösségi támogatásokban részesülnek, melyekből elsősorban az északabbra fekvő, felföldi területek profitálnak – a földrajzi bevezetőben említett gazdasági, társadalmi, kulturális választóvonal itt is él. Az SNP véleménye szerint a javarészt Londont fejlesztő Westminsterrel szemben az EU jóval nagyobb összegeket biztosítana e régiók felzárkóztatására, ami megmagyarázza, miért helyezi a skót kormánypárt a hangsúlyt elsősorban az integráció regionális politikájára, és miért preferálja az Európai Uniót az Egyesült Királysággal szemben [GOV.SCOT, 2013]. Ahogyan a földrajzi-természeti alapok lefektetésekor láthattuk, Skócia geológiája folytán – bár kiemelkedő szerep jut az élelmiszeriparnak – a mezőgazdaság nem tud meghatározó szektorrá válni. A hegyvidéki jelleg, a zord időjárás és a termőtalaj összefüggései ellenére egyes régiók gyakorlatilag teljes egészében a mezőgazdasági termelés eredményességétől függnek, így a Common Agriculture Policy, a közös mezőgazdasági politikai támogatásai nélkülözhetetlenek e skót területek számára. Az élelmiszerbiztonsági, állatorvosi szigorítások és egyéb szabályozások szintén komoly befolyással bírnak e régiók életében [NÉMETH, 2003]. Az EU közös halászati politikájának is igen jelentős szerepe van Skócia gazdasági életében. Mint már említettem, az Egyesült Királyságban kihalászott állomány nagyjából kétharmada Skóciában ér partot [NÉMETH, 2003]. A Common Fisheries Policy, vagyis a közös halászati politika integráltságának indoklása (a túlhalászat problémájának megoldása, az akvakultúra védelme) [KRUPPA, 2010] egybeesik Skócia érdekeivel, így a skót kormánypártnak e téren is az integrációval karöltve a legkézenfekvőbb elképzelnie a jövőt, mégpedig egy globális szinten működő halászati politika keretein belül. A környezetvédelmi politika jellege miatt az EU politikáinak legtöbb aspektusával kölcsönhatásban van, legyen szó akár az előző bekezdésben tárgyalt halászatról, vagy a korábbiakban bemutatott energiapolitikáról, esetleg a turizmus vonatkozó szegmenseiről [NÉMETH, 2003]. Az Unió környezetvédelmi politikájának ún. negyedik, lisszaboni szakasza taglalja a politika és az éghajlatváltozás, illetve az energiapolitikai kapcsolatokat, melyek Skócia készletei és energiakapacitása, illetve a már említett, turisztikai-tájvédelmi jelentőség okán hangsúlyosak [TAKÁCS, 2010]. A számtalanszor idézett energiapolitika Skócia közeli és távoli jövőjének szempontjából egyaránt kiemelkedő jelentőséggel bír. Mivel az EU-28 relatíve szegény energiahordozókban, 46
így az integráció szempontjából is meghatározó lehet a készletek sorsa és a felette gyakorolt fennhatóság, ugyanakkor a forrás puszta jelenléte, önmagában még nem lehet garancia a Skócia meggazdagodására. Az EU Tanács már 1974-ben – az SNP „olajkampányának” évében – elfogadott egy az olajtól való függőség csökkentésére vonatkozó stratégiát, és az integráció azóta is folyamatosan igyekszik nyitni a megújuló energiák felé, noha a kőolaj jelentősége továbbra is jelentős maradt. Ezzel együtt az északi-tengeri készletek sem mennyiségben, sem árban nem tudják felvenni a versenyt az orosz tartalékokkal, ami egészen más megvilágításba helyezi Skócia olajának sorsát, igaz az EU és a keleti óriás közti feszült viszony egy újabba, sokadik fejezetet nyithat e hosszú történetben. Skóciában – ahogyan az az Európai Unió programjaiból is kitűnik – egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a megújuló energiák, melyek ugyanakkor relatíve drágák, a zöld energiákhoz kapcsolódó erőművek létesítése mégis komoly és gyakran hangoztatott célkitűzés a skót kormány részéről. Az EU 20-20-2061 tervének szellemében, az árapály- és hullámerőművek építése mellett, az Unió 2008-as akciótervében is kiemelt, illetve az egy évvel később elindított programjában szintén szereplő északi-tengeri szélenergia hasznosítása csakugyan napirenden van [TAKÁCS, 2010]. Bár a csatlakozást illetően a skót kormánypárt elkötelezettsége egyértelmű, az Unió korántsem rendelkezik egységesen pozitív véleménnyel a skótok függetlenségét és tagfelvételét illetően. Lévén a különböző jellegű és szinten álló autonómiatörekvések szerte Európában megtalálhatóak, az ilyen téren érintett országok vezetői nem látnák szívesen a skót YES tábor győzelmét, valamint uniós tagságát. Az összefüggésekre jó példát szolgáltat Salih dokumentumfilmje, melynek kezdő képsorain az SNP Calton hill-i nagygyűlése látható. A függetlenségpárti megmozduláson számos alkalommal lehet észrevenni – a walesi vörös sárkányos zászló mellett – a katalán Senyerát [SALIH, 2013]. A spanyol érdekek mellett, a többi tagállam esetében sem egyértelmű, hogy miért kívánnák saját alkupozícióikat gyengíteni Skócia gyors felvételének elősegítésével. Az Eurasia Group londoni elemzőinek fejtegetése szerint az EU legfontosabb hangadójának számító Németország véleménye sem pozitív a skót törekvések tekintetében. Az elsősorban az integráció, és nem a regionalizáció iránt elkötelezett ország erőteljesen ellenzi az európai „szakadár törekvéseket”, így magát a skótok mozgalmát is a károsnak tarthatja Európa egységére nézve [EURASIA GROUP, 2014]. Az igen aktívan az EU mellett kampányoló SNP kritikájaként megfogalmazott unionista vélemények summázásaként elmondható, hogy a függetlenség elérésének esetén hangoztatott automatikus tagfelvétel csupán a kormánypárt – a valutakérdéshez hasonlított – valóságot 61
A „20-20-20” célok értelmében 2020-ra 20%-ra nő a megújuló energiaforrások részaránya, 20%-kaljavul az energiahatékonyság, 20%-kal csökken az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990-hez képest [TAKÁCS, 2010].
47
nélkülöző retorikájában létezik. A Better Together az integráció alapjait képező szerződésekre utal, melyek világosan kimondják a csatlakozásra és a tagfelvételre vonatkozó szabályokat. Skócia függetlensége kétségkívül precedens lehet Európa többi törekvése számára, ennek fényében pedig erősen kérdéses, hogy érdeke lenne-e az EU-nak – és persze a tagfelvétel elbírálására jogosult összes tagállamnak – a skótok csatlakozása [CSEKLA, 2013]. Az alfejezet végén José Manuel Barroso gondolatit idézném, aki a BBC-nek adott interjújában úgy nyilatkozott, a skót csatlakozás „rendkívül nehéz folyamat, ha nem lehetetlen. Skóciának, mint új államnak, be kell nyújtania jelentkezését, még akkor is, ha egy jelenlegi tagból vált le. A csatlakozást az integráció összes tagállamának jóvá kell hagynia” [BBC.COM, 2014]62
2.3.5. Függetlenség és védelem – biztonságpolitika és a hadierő
Az alkotmányos ügyek közül utolsóként a hadügy és a biztonságpolitika kérdését veszem górcső alá. Az Egyesült Királyságot a XVIII. század elején – többek között – az a közös érdek hívta létre, melynek értelmében mindkét fél katonai és hadi helyzetének megszilárdulását és országaik magasabb fokú biztonságát remélte. A függetlenség esetén e közös politika megszűnne, Skócia pedig egymaga nézne szembe országának védelmét és biztonságát érintő feladataival. Az egyértelműen látszik a skót kormánypárt törekvésein, hogy nem kíván elszigetelődni napjaink nemzetközi színpadán. Az újonnan létrejövő ország, az EU tagságon túl, a NATOhoz fűződő viszonyáról sem mondana le, bár a függetlenséggel kialakuló új status quo folytán hasonló helyzettel szembesülne, mint az európai integráció esetében [CSEKLA, 2013]. A különválásnak ugyanakkor lenne két jóval kézzelfoghatóbb következménye. Egyfelől, az új skót államnak gondoskodnia kellene saját haderő felállításáról, ennek pedig minden bizonnyal tetemes költségei lennének [CSEKLA, 2013]; az erre fordítandó összegek előteremtésének, más területektől való esetleges elvonásának, illetve új adók kérdésével sokat foglalkozott az uniópárti csoportosulás. A másik következmény a téma leggyakrabban emlegetett vonatkozása, mely konkrétan a Nyugat-Skóciában, Glasgowtól 40 km-re, a Clyde folyó torkolatánál állomásozó brit nukleáris flottát jelenti. A kampány során sokat kérdezett és idézett John Curtice, a University of Strathclyde professzora segít megvilágítani a helyzetet: „A hadsereg és a nukleáris fegyverek kérdése a legfontosabb kérdés a függetlenségi vita során, a komplett brit nukleáris haderő Skóciában állomásozik, az ottani mély, tengerparti
62
pontos forrás: http://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-26215963, letöltés ideje: 2015.03.20.
48
vizek olyan stratégiai lehetőséget biztosítanak, ami sehol máshol nem lelhető fel az Egyesült Királyságban, mely leginkább ezért tart Skócia függetlenségétől és elvesztésétől” [SALIH, 2013. A négy darab, Trident rakétákkal felszerelt, Vanguard típusú tengeralattjáró sorsa a függetlenségi népszavazás után is erősen kérdéses, mivel az SNP és más, szintén baloldali párt sem híve a nukleáris fegyvereknek, kiváltképp nem azok skóciai állomásoztatásának. Azt pedig, úgy vélem, nem kell külön hangsúlyozni, hogy Skócia kiválása milyen nehézségek elé állítaná a megfelelő állomáshellyel nem rendelkező Egyesült Királyság „maradékát” 63. Az egyelőre – a szavazás eredményének ismeretében – a napirendről lekerülő opciók között a skótokkal kötött kompromisszum és egy lehetséges amerikai paktum is szerepel [MACWHIRTER, 2014].
2.4. A döntés – okok, érvek, vélemények Az utolsó blokkban a függetlenség megítélésének okai, így a végeredményre gyakorolt hatás is bemutatásra kerül. Mint azt – a későbbi fejezet interjújának összefoglalójából is – látni fogjuk, a kérdés, a fent ábrázolt témák függvényében sem egyszerű, kutatómunkám során számos olyan aspektusával találkoztam a referendumnak, mely végül befolyásoló tényezővel bírhatott e kardinális döntés meghozatalakor. A következőkben tehát pontokba szedem, részben forrásanyagok, részben saját meglátások és vélemények alapján, hogy végül mi vezetett a már említett eredményhez. Természetesen a szavazatok pontos megoszlásáról, statisztikai vonatkozásairól és érdekességeiről is beszámolok majd, ám mindezt a harmadik, a kérdőíveket és az interjút is feldolgozó, valamint a lehetséges jövőképekkel foglalkozó fejezet mutatja be.
Az egyik legfőbb okot, úgy vélem, a Better Together kampányának változása jelentette. Anélkül, hogy pozitív, vagy negatív jelzővel minősíteném e stratégiai lépést, hozzáfűzném, hogy igen hatásos, ugyanakkor a kényszer szülte politikai cselekvésről beszélünk. Az állítása szerint egyetlen, nyíltan függetlenségpárti lap, a Sunday Herald munkatársa, Iain MacWhirter így fogalmaz könyvében: „A Better Together nem is nagyon próbált pozitív képet festeni egy új, fejlődőképes kapcsolatról Skócia és Anglia között. A NO szavazatokat a fenyegetés és a negatív hangulat határozta meg. A kampány egy utolsó pillanatokra hagyott, kétségbeesett zűrzavarba torkollt. Ami a kezdetekben az
63
A sajtóban csak „rest of the UK” vagy „rUK” néven emlegették.
49
uniópárti koalíció számára egy kényelmes győzelmi diadalnak indult, Nagy-Britannia halál közeli élményévé alakult át” [MACWHIRTER, 2014]. Kétségtelen tény, hogy a Better Together igen eredményes munkát végzett a sokáig bizonytalan szavazók körében, az alábbiakban megfogalmazott okok nagyobb része is ebből a váltásból következik.
Az elsősorban Gordon Brown által hangoztatott nézőpont, a közös történelemi kötelékek elvágásának lehetősége, azaz a brit identitás, mint valami sajátos testvériség folytonosságának megszűnése szintén a NO szavazók számának gyarapodását eredményezhette [RT.COM, 2014].
A kampány véghajrájában, a függetlenségpártiak győzelmét mutató felmérések után David Cameron brit miniszterelnök, továbbá a Munkáspártot irányító Ed Miliband és a Liberális Demokraták vezetője, Nick Clegg, közös nyilatkozatot adtak ki, melyben a devolúció folytatását és az ún. „devo-max” megvalósítását ígérték Skóciának. A teljes elszakadástól tartó, ám az adózás és a közjóléti kiadások terén további jogosítványokat szorgalmazó szavazókat minden bizonnyal meggyőzte a „hármas összefogás” terméke [BBC.COM, 2014].64
Az identitáskérdés mellett fontos aspektus a vallási meggyőződés is. Bár a 2011-es skót népszámlálás alkalmával megerősítést nyert a skót presbiteriánus egyház, a Kirk vezető szerepe (32,4%), a lakosság mintegy 15,9%-a, elsősorban az ír betelepülőknek otthont adó Nyugat-Skóciában, katolikusnak vallja magát [SCOTLANDSCENSUS.GOV.UK, 2011]65. Míg a protestáns hívők klasszikusan britpártiaknak számítanak, addig a katolikusoknak sem feltétlenül érdekük az elszakadás. A referendum sikeressége esetén, egy új, független, többségében protestánsok lakta állam irányítása alá kerülnének, továbbá megszűnne az Unió nyújtotta védelem és biztonságérzet is [SALIH, 2013].
A referendum esetében elvitathatatlan szerepet játszanak a politikai megfontolások is. Sok szakértő véleménye szerint a szavazatok hátterében valójában nem mást, mint a politikai hovatartozás felszínre kerülését érdemes látni. A Skót Nemzeti Párt támogatottsága ugyanis nem minden társadalmi csoport körében jellemző, így kerülhettek előtérbe a Westminsterben nagyobb súlyt képviselő pártok híveinek érdekei. 2013-ban, a Brit Parlament tagja, George Galloway úgy vélte, a referendum sikeressége esetén antikonzervatív parlamenti képviselők lépnének ki Westminsterből, mivel nem
64
Pontos forrás: http://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics-29141474, letöltés ideje: 2015.02.07. Pontos forrás: http://www.scotlandscensus.gov.uk/documents/censusresults/release2a/scotland/KS209SCb.pdf, letöltés ideje, 2015.02.07. 65
50
lenne többé skót képviselet. Egy ilyen esetben kétségkívül a Konzervatív Párt javára billenne a mérleg nyelve az általános választások alkalmával, ez pedig számos brit választópolgár szemében korántsem lenne ideális helyzet [SALIH, 2013].
A
függetlenedés
megvalósításának
lehetőségére
egy
pénzügyi
és
gazdasági
nehézségekkel és bizonytalanságokkal tarkított időszak után került sor, ami erőteljesen megkérdőjelezi a döntés időzítését. A YES tábor a font és a monetáris unió megtartásával kapcsolatos elképzeléseiről, és Westminster heves reakciójáról már tettem említést. E kérdéshez még annyit érdemes hozzáfűzni – némi igazat adva a skótok „pénzügyi elővigyázatosságával” kapcsolatos klasszikus sztereotípiának – hogy a személyes megtakarítások, és ezáltal az anyagiak, valóban szerepet játszhattak a döntésben, így nem valószínű, hogy az óvatosabb szavazók a függetlenség ismeretlenebb terepét választották.
A gazdasági függetlenséget a kormánypárt alapvetően az Északi-tenger olajkészleteire alapozta. Ám ez a nem megújuló energiaforrás és az ellentábor kampánya, melynek értelmében Skócia gazdasága ismét egyoldalú, torz szerkezettel bírna, továbbá – nemzetközi és egyéb okok miatt – nem lenne képes komoly teljesítményt felmutatni újfent a NO tábor szavazóit gyarapította. Maga a keleti partvidéken lévő Aberdeen, az olajkitermelés központja is a maradás mellett szavazott [RT.COM, 2014].
Az euroszkeptikus megnyilvánulásairól ismeretes Angliában sokan a Westminsterrel történő szakítás által megszűnő védelem pótlásának vélték az SNP Európai Unió iránti elkötelezettségét. Miután egyes európai és Uniós vezetők is kilátásba helyzeték a skót csatlakozás elutasítását, de legalábbis a folyamat lebonyolításának nehézségeit és akadályait hangsúlyozták, az EU-val kapcsolatos bizonytalanságok, a YES tábor kevéssé kidolgozott programja, illetve a politikai elszigetelődés veszélye és a remélt pártfogó elvesztésének lehetősége került előtérbe, mindez pedig szerepet játszhatott a NO tábor győzelmében.
A kampányidőszak során több alkalommal is felmerült a nukleáris fegyverek kivonásának lehetősége Skóciából. Európa feszült viszonya Oroszországgal, illetve a globális terrorizmus jelentette veszélyforrás sokak számára elfogadhatóvá, sőt, szükségessé teszik, nemcsak a brit fegyverek skóciai állomásoztatását, ám az Egyesült Királyság nyújtotta biztos védelmi hátteret is. Napjainkban az SNP, a csökkentett védelmi kiadásokból származó többlettel az egészségügyet, oktatást támogatná, ez a politikai irányvonal viszont jócskán megnehezítené egy független Skócia csatlakozását a
51
NATO-hoz, a szövetség hiánya pedig, sokak szemében, egyet jelent a teljes kiszolgáltatottság megvalósulásával [RT.COM, 2014]. A következő egységben, mely a feljebb említetteknek megfelelően inkább az egyéni, a hétköznapok embereinek és bizonyos csoportjainak véleményére fókuszál, még lesz szó olyan, a társadalmi viszonyokat, vagy a médiát érintő tényezőkről, melyek itt nem kerültek bemutatásra.
52
3. Statisztika, egyedi nézőpontok, jövőképek A dolgozat harmadik, egyben utolsó fejezete a korábban már szemléltetett referendum konkrét adataival, statisztikai vonatkozásaival kezdődik. Arra keresem a választ, miért szavazott az urnákhoz járulók 55%-a függetlenség ellen. Igazság szerint, mondandómat megfogalmazhatnám úgy is, miért nem döntött úgy a voksolók 55%-a, hogy a függetlenségre szavaz. Úgy gondolom, az egyes társadalmi, identitásbeli, nemi vagy életkorbeli eltéréseket az általam összeállított kérdőív eredményeinek összevetésével lehet a legszemléletesebben ábrázolni, így a skóciai statisztikákat és közvélemény-kutatásokat a saját készítésű, online kérdőív válaszainak vizsgálata követi majd. Egyúttal a felmérés kísérleti jelleggel is bírt: vajon a beérkezett válaszok mennyiben tükrözik az országos szinten tapasztalt viszonyokat. A fejezet végén pedig Skócia jövőjével foglalkozom, az előtte álló lehetőségekből, és az ezzel kapcsolatos véleményekből kiindulva.
3.1. Skócia döntött – a skót szavazatok jellemzői 2014. szeptember 18-án Skócia úgy döntött, nem szakítja meg kapcsolatait egy 300 éves szerveződéssel, hanem továbbra is része kíván maradni az Egyesült Királyságnak. Ennek hátterét és okait, részben már bemutattam. Jelen részben elsősorban arra vagyok kíváncsi, milyen tendenciák jellemezték a voksokat, a szavazópolgárok közötti egyes különbségek miként befolyásolták a végeredményt. A Guardian című lap vonatkozó politikai elemzése és az Ipsos MORI által készített közvélemény-kutatások, reményeim szerint, egy komplexebb kép megalkotásában nyújtanak majd segítséget. A Guardian által, a referendumot követően lehozott információk közül az első és egyben legszembetűnőbb adat a népszavazás részvételi aránya. A lap statisztikájának értelmében, a szavazásra jogosultak mintegy 84,6%-a válaszolta meg a már sokszor idézett kérdést. Tekintve, hogy Skócia hozzávetőlegesen 5,3 millió főt számláló lakosságából [2011-es adat, SCOTLAND.ORG, 2015]66 nagyjából 4,2 millió a szavazásra jogosultak száma, e polgárok közül több mint 3,6 millió döntött úgy, hogy ellátogat valamelyik szavazókerületbe. E rendkívül magas részvételi arányt a felek egyértelműen annak a ténynek tudják be, hogy a függetlenség kérdésének megítélése jóval többet jelentett egy általános választás okán történő állásfoglalásnál. 2014 szeptemberében, és ebben még a szembenálló csoportosulások is végig egyetértettek, valóban Skócia jövője volt a tét [BROWN, 2014]. A 45-55%-os megoszlást 66
Pontos forrás: http://www.scotland.org/about-scotland/, letöltés ideje: 2014.03.20.
53
figyelembe véve megállapítató, hogy a YES törekvéseit összesen több mint 1,600.000-en, míg a NO elképzeléseit kicsivel több mint 2.000.000-an támogatták67. A legmagasabb részvétellel, 91%-kal, A Glasgowtól északra elterülő East Dumbartonshire büszkélkedhetett, míg a legalacsonyabb százalékot maga Glasgow produkálta, a szavazati joggal rendelkezők „csupán” 75%-a járult az urnákhoz [THEGUARDIAN.COM 2014]. Skócia 32 körzetéből összesen 28 támogatta a maradást a jelen rendszer mellett. Ezek közül négy területnél figyelhető meg a NO szavazatok igen magas aránya: a skót szigetvilág két egységénél, az Orkney (67,2%, mely a legmagasabb százaléknak számít Skóciában) és a Shetland (63,7%) szigeteknél, illetve az angol határ melletti két körzetnél, melyek a Scottish Borders (66,6%) és a Dumfries and Galloway (65,7%). Míg a szigetvilág lakói úgy gondolhatták, hogy a függetlenség esetén lakóhelyük perifériajellege felerősödne, továbbá a bizonytalan EU tagságból kifolyólag elesnének a regionális támogatásoktól, addig a határmenti területek lakossága, földrajzi determináltságából és nagyszámú, angol származású polgárával szintén a maradás mellett szavazott. Ugyanakkor a szigetek (melyek Skócia legalacsonyabb lélekszámmal rendelkező területei is egyben) esetében a részvételi arány, ha kis mértékben is, de elmaradt az országos átlagtól. Ezzel szemben az angol határ mellett elterülő körzetek csaknem 3%-kal az említett átlag fölött teljesítettek. Noha már tettem róla említést, de a jövő tekintetében fontos hangsúlyozni, hogy a keleti partvidéken lévő Aberdeenshire, mely az olajkitermelés központjának számít, szintén az Egyesült Királyság megőrzésének lehetőségét választotta [THEGUARDIAN.COM, 2014]. A legszorosabb verseny a Clyde folyó torkolatától délre lévő körzetekben alakult ki, bár a brit nukleáris bázis hivatalosan nem ide, hanem a folyó északi csúcsánál található, területét tekintve jóval nagyobb Argyll and Bute közethez tartozik, jelenléte és mindössze néhány mérföldes közelsége kétségkívül meghatározza a helyiek vélekedését, igaz, az igen magas szegénységi ráták sem elhanyagolhatóak. A bázissal farkasszemet néző Inverclyde területén végül 86 szavazat döntött a NO javára [THEGUARDIAN.COM, 2014]. A brit nukleáris tengeralattjárók a térségben történő állomásoztatása tekintetében egyértelmű, hogy nincs egységes vélemény a helyi lakosok körében. A függetlenségpártiak mindösszesen tehát négy körzetben kerültek többsége. Dundee, amit már a népszavazás előtt is csak a „YES city” nevet viselte, az országos átlaghoz képest alacsonyabb részvételi arány mellett végül a szavazatok 57%-ával támogatta a függetlenséget. A másik három, egymással határos terület közül ismét Glasgow-t érdemes kiemelni (a YES 67
A THEGURADIAN.COM hivatkozások pontos forrása: http://www.theguardian.com/politics/nginteractive/2014/sep/18/-sp-scottish-independence-referendum-results-in-full, letöltés ideje: 2015.04.15.
54
kampányt támogató keleti szomszédja North Lanarkshire, míg nyugati szomszédja West Dumbartonshire volt). A legalacsonyabb részvételi arányt felmutató iparváros még így is eldicsekedhet a legmagasabb szavazószámmal, összesen több mint 364.000 ember adta le a voksát. A Guardian cikkírója, Kevin McKenna szerint Glasgow polgárai elsődlegesen nem is Skócia, hanem saját városuk függetlenségére szavaztak. Lévén a Clyde folyó partján elhelyezkedő Glasgow munkahelyeinek és vállalatainak számát tekintve is a skót gazdaság jelenlegi motorja, London és Edinburgh után pedig a harmadik legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkezik. Mindazonáltal nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a város nagyjából 600.000 lakójának igen jelentős hányada él a szegénységi küszöb alatt, ebből az arányból McKenna 36.000 gyermeket számszerűsít. Glasgow legtehetősebb és legszegényebb kerületei között a várható élettartam különbsége 15 év, mely a cikkíró véleménye szerint elfogadhatatlan, „középkori” állapotokat tükröz. Mindennek fényében nem csoda, ha ez az ellentmondásos város, elsősorban a saját boldogulásának és sorsának javítása érdekében
egy
új
lehetőségekkel
tarkított
utat
próbált
választani
magának
[THEGUARDIAN.COM, 2014].68 A következő oldalon található térkép segít a szavazatok területi megoszlásának szemléltetésében. Glasgow példájából kiindulva, a továbbiakban, célszerű megvizsgálni a társadalmi, identitásbeli, nemi, vagy a korkülönbségekből származó eltéréseket, hiszen, ahogyan a nagyváros esete is szemlélteti, a referendum eredményét nem kizárólag az eddig felsorolt gazdasági, politikai, nemzetközi tényezők befolyásolták.
68
Pontos forrás: http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/may/10/glasgow-scottish-independencegame-breaker, letöltés ideje: 2015.04.15.
55
A 2014-es referendum szavazatainak területi megoszlása
1. számú ábra, forrás: BBC.COM, http://www.bbc.com/news/uk-scotland-scotland-politics29255449, letöltés ideje: 2015.04.26.
A különbözőségekből fakadó eltérő szavazói döntések elemzését, a folytonosság kedvéért, az életszínvonal differenciáltságával kezdem. Asz Ipsos MORI által havi szinten készített felmérés azt mutatja, hogy létezik, mégpedig komoly összefüggés a függetlenség megítélése és a lakóhely színvonala között. Míg az alsó 20%-hoz tartozó, legszegényebb negyedek adatai 2014 májusától folyamatos emelkedést mutatnak a függetlenség támogatása terén, addig a felső 20%-ot erősítő, legtehetősebb kerületek lakói főként a NO szavazók táborát gyarapítják. A referendum napján készített felmérés értelmében a leginkább nélkülöző területek lakosságának 65%-a függetlenséget, ezzel szemben a legvagyonosabb részek lakosságának 59%-az Uniót támogatta [IPSOS-MORI.COM, 2014]69. Világosan látszik, hogy a depriváció valóban erőteljes befolyásoló tényezővel bírt, egyúttal magyarázatot is ad az elszakadás mellett döntő körzetek eredményeire, hiszen a négy terület közül mindegyik szerepel a skót kormány által 2012-ben készített, és utoljára 2013-ban frissített listán. A jövedelmeket, 69
Pontos forrás: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/simd.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15.
56
foglalkoztatást, egészségügyet, oktatást, lakókörnyezetet, szolgáltatásokat és bűnözést alapul vevő, továbbá mindezt a nemzeti részesedéshez hasonlító felmérés szerint Glasgow toronymagasan az első, míg North Lanarkshire a második, Dundee a negyedik, West Dumbartonshire pedig a tizenegyedik pozíciót foglalja el [GOV.SCOT, 2013]70. Bár kétségtelen tény, hogy nem lehet mindent a szegénység számlájára írni, ezzel együtt szerepe elvitathatatlan. Hasonlóan tanulságos relációk figyelhetőek meg az életkor és a referendum kérdésének megítélése között. Mivel a választásra jogosultak korhatárát Skócia vezetősége 18 évről 16 évre módosította, ezért számos fiatal kapott lehetőséget, hogy hangot adjon véleményének. Bár a 16 és 24 év közötti generáció több mint fele szavazott a függetlenségre (a referendum előestéjén tartott közvélemény-kutatás 0%-os döntésképtelenséget mutatott), mégis az egy nagyságrenddel idősebb korosztály, a 25 és 34 év közöttiek támogatták legnagyobb mértékben Skócia végleges önállósodását, itt az arány egészen a 70%-os értékig emelkedett [IPSOS-MORI.COM, 2014]71. A Tweed folyótól északra köztudomásúan reneszánszát éli a kelta kultúra. A klasszikus kelta zene, illetve, elsősorban a rock műfajából ihletet merítő újragondolása komoly népszerűségnek örvend, elsősorban a fiatalok körében. Ezen túl a Skót Kamarazenekar, a Skót Nemzeti Opera és Skót Nemzeti Balett is meglehetősen nagy közönségeket vonz, melynek jelentős része szintén a fiatalabb generációkból verbuválódik. A hagyományőrző kultúra ápolása értelemszerűen a hazafiasság, illetve a függetlenség gondolatával is összefonódhat, így nem meglepő, ha a fiatalabb korosztályok rendre magasabb százalékban támogatják az önálló Skócia gondolatát [CSEKLA, 2013]. A középkorú, de főleg az 55 év feletti generációk sokkal inkább az Egyesült Királyság egysége mellett foglaltak állást. A népszavazás napjának felmérései azt mutatják, hogy a jelen statisztikák szempontjából legidősebb korosztály mintegy 60%-a szavazott a régi rendszer megőrzésére [IPSOS-MORI, 2014]72. Míg a fiatalság körében az új, lendületesebb trendek mellett egy önálló és dinamikusan fejlődő Skócia képe hódít teret, addig az 55 év feletti generáció nagyobb hányada úgy tűnik, nem kívánt változtatni az általuk megszokott viszonyokon. A nemek tekintetében is tapasztalhatóak permanens eltérések. Míg a férfiak esetében várhatóbb volt, hogy a YES rubrikát ikszelik be, addig a hölgyek körében készített felmérések 70
Pontos forrás: http://www.gov.scot/Topics/Statistics/Browse/Social-Welfare/TrendSIMD, letöltés ideje: 2015.04.15. 71 Pontos forrás: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/age.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15. 72 Pontos forrás, lásd fenn
57
alapján inkább a NO szavazatott lehetett valószínűsíteni. 1999-es munkájában Hamilton ezt annak tudja be, hogy: „a skót nőkben jóval kisebb a nemzeti érzés, mint a férfiakban”. Ezt a jelenséget a tanulmány szerzője a politikából való kizártságukkal magyarázza [HAMILTON, 1999], noha a későbbiekben, éppen a kormánypárt kapcsán, látni fogjuk, ez a trend azóta sokat változott. Érdekesség, hogy az Ipsos MORI 2012 januárjától egészen a referendum napjáig vezetett vonaldiagramja értelmében a nők között folyamatosan magasabb volt a bizonytalan szavazók aránya, mint a férfiaknál. Ez a trend azonban éppen a kampány hajrájában fordult ellenkezőjére, ekkor a férfiak 6%-a, a nők 3%-a nem volt még biztos döntését illetően. Összességében, a népszavazás napjáig készült felmérések alapján az tűnik ki, hogy bár a férfiak inkább függetlenségpártiak, a nők körében dominánsabb az uniópárti vélekedés, mely arányait tekintve legalacsonyabb pontját a szavazás napjaiban érte el, az addig stabilan 60% körüli, vagy e feletti arány 55%-ra csökkent. A férfiak körében mindösszesen 51% szavazott a függetlenségre [IPSOS-MORI, 2014]73. A felmérések arról tanúskodnak, hogy összefüggés fedezhető fel a születési hely és a függetlenség megítélése között. Az Ipsos MORI szerint minden ötödik, állandó lakhellyel rendelkező skóciai lakos nem skót földön látta meg a napvilágot. A nem Skóciában született, az Egyesült Királyságból, vagy a világ egyéb pontjairól származók nagyobb valószínűséggel voksolnak az Unió egysége mellett, szeptember 18-án 62%-uk támogatta a maradást, noha ez az arány 2013 és 2014 tavaszán is 70% fölé tudott nőni. Mindennek hátterében a nacionalizmus erősödését lehet sejteni, melynek skóciai formája klasszikusan mentes a rasszizmustól, vagy az etnikai alapú idegengyűlölettől, a függetlenség esetén kétségkívül megszűnne egy nagyobb állam felügyelete és a különböző kisebbségek – ilyen értelemben – magukra maradnának. Ugyanakkor az Unió támogatása, ha belegondolunk, igen logikus gondolat lehet a Skóciában letelepedők részéről, hiszen hivatalosan, adminisztratív és jogi értelemben is az Egyesült Királyság fogadja be őket és biztosít számukra új lehetőségeket. A Skóciában
született
lakosok
ezzel
szemben
nem
bizonyulnak
következetes
függetlenségpártiaknak, mi több, a bizonytalan szavazók arányainak csökkenésével az ő köreikben is inkább a maradás támogatásának gondolata vált meghatározóvá, hiszen a referendum napján zenitjére érő YES párti arány nem érte el az 50%-ot. Ezzel együtt a nem
73
Pontos forrás: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/gender.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15.
58
Skóciában született szavazók vitathatatlanul magasabb arányban támogatják az egységet [IPSOS-MORI, 2014]74. A nemzeti identitás az egyik legtöbbet tanulmányozott relációt mutatja a kérdéssel kapcsolatos vélekedésekkel. Az ún. „moreno skála” alapján – mely, ellentétben a korábbi kutatásokban szereplő opciókkal, nem csupán két lehetőséget, a skót és brit identitást, hanem összesen öt választási lehetőséget határoz meg – említésre méltó eredmények láttak napvilágot. Legnagyobb arányban, a magukat kizárólag skótoknak, és nem briteknek tartók körében számított kiugróan népszerűnek a független ország gondolata (82%), kisebb mértékben ugyan, de ehhez a vélekedéshez csatlakoztak az inkább skót, mint brit identitással rendelkező szavazók is (59%). Az éppúgy skót, mint brit, az inkább brit, mint skót és a kizárólag brit identitást választók soraiban már sokkal jellemzőbbek az Uniót előnyben részesítő gondolatok (felsorolásuk sorrendjében 70%, 84% és 82% a referendum napján) [IPSOS-MORI, 2014]75. A történelmi csomópontokat, valamint a nacionalizmus kialakulását bemutató részekben már volt szó az 1707-es egyesülés eltérő szempontú megítéléseiről. Ezek a véleménybeli különbözőségek elsősorban abból fakadnak, hogy a szavazópolgárok az Unió létrejöttének és három évszázados fennállásának pozitív, vagy negatív aspektusaira fókuszálnak. Egy magát kizárólag skótnak valló ember esetében nagyobb valószínűséggel kerülnek előtérbe az elnyomáshoz, az önállóság elvesztéséhez fűződő gondolatok, érzelmek. Ezzel szemben, a skálán a brit identitás felé haladva az tapasztalható, hogy egyre inkább az egység megőrzése válik népszerűbb gondolattá. E vélekedések hátterében, a felmérések legalábbis ezt mutatják, egy jól működő, kölcsönösen előnyös államalakulat képe található. Érdemes megjegyezni, hogy a klasszikusan hagyományőrző, nemzeti identitásukra büszke emberek hírében álló felföldi, és a hozzá kapcsolódó területek körzeteiben kivétel nélkül a NO
szavazatok
kerültek
többségbe,
ami
tovább
árnyalja
az
összképet
[THEGUARDIAN.COM, 2014]. Az általam készített kérdőív esetében is a fent említett öt opciót használtam, ezek tükrében pedig igen tanulságos munkának ígérkezik a függetlenséghez kapcsolódó vélemények vizsgálata. Utolsó szempontként a politikai meggyőződés szerepét célszerű megemlíteni. Arról már az előző fejezet végén is tettem említést, hogy a pártok által képviselt álláspontok bírhattak befolyásoló erővel a népszavazás során. Erre a legegyértelműebb módon az SNP 74
Pontos forrás: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/country.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15. 75 Pontos forrás: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/natid.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15.
59
szimpatizánsok vélekedése világít ár. A felérés szerint, 2014 szeptemberében, a jelenlegi kormánypártra szavazók 79%-a a függetlenség gondolatát is támogatta. A Konzervatív Párt szavazói, a skála túlsó végén, még ennél is magasabb százalékban fejezték ki vélekedésüket – az Unió javára. 2012 januárja és 2014 szeptembere között, a megkérdezett konzervatív szimpatizánsok minden esetben több mint 90%-a voksolt volna az Egyesült Királyság egységére. Bár a Munkáspárt és a Liberális Demokraták körében is inkább az unionista vélekedés számít népszerűnek, a felmérések nem mutatnak olyan szintű elkötelezettséget a maradás mellett, mint a konzervatív szavazók esetében. A vonaldiagramok ugyanakkor arról árulkodnak, hogy a munkáspárti, de különösen a liberális szimpatizánsok igen eltérő nézőpontokkal rendelkeztek a vizsgált két és féléves időszak során. Végül, a szeptemberi adatok fényében, mindkét csoport 30-30%-a döntött úgy, támogatja Skócia önálló országgá válását [IPSOS-MORI, 2014]76. Dél-Skóciával kapcsolatban kijelenthető, az angol határ szerepét továbbra is szem előtt tartva, hogy az SNP szempontjából a terület szinte bevehetetlennek tűnik. A jelen konzervatív és munkáspárti fölénye is ezt a tényt bizonyítja, továbbá megmagyarázza az országos átlagnál jóval nagyobb arányú NO szavazatok mennyiségét is. A függetlenséget támogató körzetek közül háromban, mely Glasgow-t és környékét jelenti, a már említett szociális viszonyok miatt, a Munkáspárt évek óta képes megszerezni a szavazatok többségét [BBC.CO.UK, 2014]77. E területeken azonban az önálló Skócia gondolata is igen nagy népszerűségnek örvend. Az adatok rámutatnak, hogy a Glasgowban és környékén élő, élmunkáspárti szimpatizánsok közül, az országos 30%-ot jócskán meghaladva, nagyobb arányban vélekednek pozitívan a függetlenségről, mint bárhol Skóciában. Lévén az SNP is baloldali gyökerekkel rendelkezik, kampányában számos szociális jellegű, a szegénység felszámolását és a társadalmi különbségek csökkentését célzó politikát fogalmazott meg, ezzel pedig tagadhatatlanul képes volt megszólítani a munkáspárti szavazókat is. A 2015 májusában esedékes általános választások kampánya során a Konzervatív Párt már egy esetleges SNP-Munkáspárt, baloldali együttműködés veszélyeire hívja fel a figyelmet.78 Ez a téma azonban már az Egyesült Királyság és Skócia jövőjére tereli a figyelmet Az általános választásokkal a Skócia előtt álló éveket bemutató részben még 76
Pontos forrás: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/partysupport.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15. 77 Pontos forrás: http://www.bbc.co.uk/news/special/election2011/overview/html/scotland.stm, letöltés ideje: 2015.04.16. 78 Angliában tett utazásaim során nem egyszer volt szerencsém megpillantani azt az óriásplakátot, amin az SNP veteránja, Alex Salmond látható, zakózsebéből a munkáspárti vezető, Ed Miliband kukucskál ki, jelképezve a szövetségen belüli erőviszonyokat és érdekeket – természetesen konzervatív nézőpontból. A kép a Mellékletekben tekinthető meg, 4. sz. kép.
60
foglalkozom, a következőkben viszont a saját közvélemény-kutatásomra koncentrálok, megvizsgálva az eredmények és a fentiekben megfogalmazott állítások összefüggéseit.
3.2. Skócia első kézből? – egy primer kutatás és értékelése Ahogyan azt a korábbi egységekben is jeleztem, a szakdolgozat írása során egy online kérdőívet állítottam össze, hogy egy primer kutatás keretein belül tudjak meg többet a témáról. A kérdőívet végül 82 Skóciában élő személy töltötte ki és küldte vissza. A 20 kérdésből
álló
dokumentum
végén
lehetőségük
nyílt
személyes
véleményük,
hozzáfűznivalójuk megemlítésére is, így a válaszok nyújtotta információmennyiségen túl, néhány igen egyedi és sajátos nézőponttal lettem gazdagabb. A kérdőív összegzését nem a kérdések feltevésének sorrendjében végzem79, hanem három, egymástól különválasztott, ugyanakkor kapcsolatban álló egységben, a kiindulási alapot értelemszerűen a függetlenségről alkotott vélemények jelentik majd. Az első részben a legáltalánosabb, bevezető információkat összegzem, ezt követik az előző alfejezetben is bemutatott társadalmi, identitásbeli, nemi, stb. tényezők jellemzői, végezetül a referendumot érintő témákkal (közjogi kérdés, valutakérdés, EU, NATO, Trident) kapcsolatos vélekedések kerülnek bemutatásra. A kérdőívre időt fordító 82 válaszoló közül összesen 73 rendelkezett szavazati joggal a referendum idején, közülük pedig egyetlen kivételt leszámítva mindenki élt ezzel a jogával. Ez egyértelműen megmutatja, hogy a megkérdezettek korántsem tekintették irrelevánsnak a népszavazás végkimenetelét, hasonlatosan az országos tendenciához, jelen mini kérdőív is azt bizonyítja, hogy Skócia lakói igen komolyan vették a sorsukra ilyen nagymértékben kiható referendumot. A sokaság 82 alanya közül tehát 72 járult az urnákhoz, ám a továbbiakban az összes válaszadó véleményét veszem alapul. Amennyiben e felmérés jelentette volna Skócia jövőjének alapját, úgy, a valósággal ellentétben, a függetlenségpártiak győztek volna: 46 „YES” és 31 „NO” szavazat, illetve 5, a kérdést megválaszolni nem tudó, vagy szándékozó visszajelzést követően Skócia önállóságát végül a véleményformálók hozzávetőlegesen 60%-a támogatta, míg a fennmaradó 40% mondott nemet a függetlenségre.
79
A teljes kérdőív a Mellékletekben olvasható
61
Azt, hogy mennyire értenek egyet Skócia függetlenségével, a kérdőívet kitöltőknek egy 1-től 10-ig terjedő skálán is jelezniük kellett, jelen esetben az 1 a teljes elutasítást, míg a 10 a maximális egyetértést jelentette. Ennek összesített átlaga – az előző kérdésre felelők válaszait vettem alapul – végeredményben 6,39 pont lett, ami változatlanul az önállóság támogatottságának fölényét jelzi, ugyanakkor a válaszok rendkívül divergálóak. Az igennel szavazók az általános átlagnál jóval magasabb, 9,35 pontos eredménnyel állnak ki a függetlenség mellett, a leggyakrabban előforduló érték a 10-es lett, ezt összesen 35-en választották, vagyis a YES sokaság 76%-a teljes mellszélességgel támogatja döntését. Meglepetés számomra, hogy két, igennel voksoló válaszadó leggyengébb értéke a 3-as lett, ez ugyan halványan, de kiemeli, hogy a YES szavazat és a teljes támogatottság korántsem függnek össze szükségszerűen. Amíg a függetlenséget támogatók – e két kivételtől eltekintve – szinte teljes mértékben egyet is értenek választásukkal, addig a nemmel szavazók legalább ennyire elutasítóak. A NO átlaga 2,1 pont, a legtöbben itt is a szempontjukból legszélső értéket választották, összesen 18 darab 1-est, bár ez esetben némileg nagyobb szórás jelentkezett, mint a túloldalon. A legkisebb egyet nem értésről tanúskodó 6-os értéket összesen egy válaszadó jelölte meg, ami megint csak utalhat a szavazat és a meggyőződés közti különbségekre, ellentmondásokra.
Skócia függetlenségével való egyetértés, 1-10 1 18
2 3
35
4 2
2
5
2
3
4
5
5 6 7 8 9
1
2. számú ábra
62
10
A 82 válaszadóból 54 gondolja úgy, hogy Skóciának megvan az a képessége, hogy önálló országgá váljon, ez 66%-os arányt jelent, míg 24 kitöltő (29%) vélekedik ellentétesen, továbbá 4 ember (5%) nem tudta, vagy akarta megválaszolni a kérdést. Komolyabb elemzések nélkül is látszik, hogy a NO szavazók egy része is úgy gondolja, nincs akadálya annak, hogy otthonuk függetlenedjen. A számok nyelvén: a független Skócia szimpatizánsai közül mindenki, a korábban választ nem adók közül ketten, míg az Uniót előnyben részesítők közül összesen öten értettek egyet Skócia önállóságra való képességével. Ez az eltérés is jól példázza, hogy a NO szavazat nem feltétlenül Skócia potenciáljának, vagy felkészültségének, hanem akár a referendum időzítésnek, akár a nemzetközi helyzetnek, akár egészen más, a voksolás szempontjából mégis döntőnek számító oknak szólt. Az általánosabb vélekedéseket követően azon szempontok alapján folytatom értékelésemet, melyek a függetlenségről való vélekedésre gyakorolt hatásait már bemutattam az előzőekben. Mivel az életszínvonal meghatározása igen bonyolult, soktényezős szempontok alapján történő munka, jelen kérdőív nem tekintette feladatának, hogy kísérletet tegyen akár a vagyoni helyzet, akár a lakókörnyezet figyelembe vételére. Továbbá, egy ilyen szociális jellegű felmérés egy alig több mint 80 fős sokaság esetén, várhatóan igen nagy szórást eredményezne, tekintve, hogy a kérdőív online formában jutott el a válaszadókhoz. A nemi megoszlás tekintetében a felmérés az országos szinten mért tendenciához igazodik, igaz, a függetlenség ilyen magas támogatottsága mellett, természetesen más arányokkal. Ezzel együtt kijelenthető, hogy jelen kérdőív is azt a tényt mutatja, miszerint a férfiak körében magasabb az önálló Skócia gondolatával egyetértők száma, 65%, míg ugyanez az arány a nőknél 57%, tehát jóval magasabb, mint az országosan mért adatok, mivel az Ipsos MORI felmérései jellemzően a nők körében mutattak ki uniópárti vélekedést. A mi esetünkre tehát ez nem igaz, a hasonlóságot a nőknél tapasztalható alacsonyabb függetlenséget támogató százalék jelenti. Az életkor vonatkozásában is tapasztalhatóak hasonlóságok és eltérések egyaránt. Bár a kérdőív eredetileg skót egyetemistáknak készült, és kezdetben főleg az ő körükben terjedt, legtöbben mégis a 30 és 40 év közötti rubrikát választották. Továbbá a kezdeti koncepció magyarázza az életkorhatárok, a közvélemény-kutatásoktól eltérő meghatározását, lévén a felsőoktatásban tanulók számára készült, ezért az alsó korhatárt nem 16, hanem 18 év jelentette, a felsőt pedig 40 év, nem pedig az 55+ korcsoport. Az Ipsos MORI értelemszerűen egy egész társadalom generációira vetítette ki a kérdést, ez a mi esetünkben az imént említett 63
korosztályokat érintette. Összességében elmondható, hogy a kérdőív három csoportjából a legfiatalabb, illetve a legidősebb támogatja a függetlenség gondolatát, mégpedig mindkét esetben 66%-ban. A 25 és 30 év közöttiek 62,5%-a azonban inkább az Unió egységét preferálja, bár újfent említést érdemel, mások a korhatárok, de az országos kutatások éppen ezt a generációt tartják a leginkább függetlenségpártinak. Az Ipsos MORI eredményeit igazolja továbbá, hogy az első két korosztályból mindenki rendelkezett véleménnyel a kérdést illetően, míg a 30 év feletti generáció adta mind az 5, válaszolni nem tudó, vagy nem akaró embert. Az identitásra vonatkozó, mindkét skála szerepelt a kérdőívben. Ennek fényében a válaszadók először csupán egy skót, vagy brit opció mellé tehettek ikszet. A „morenos skála” értelmében már öt lehetőség közül választhatták ki a hozzájuk legközelebb álló lehetőséget. Az első skála alapján a kérdőívet kitöltők 28%-a választotta a brit, 60% pedig a skót identitást. A fennmaradó 12% (köztük németekkel, lengyelekkel, afrikaiakkal találkozni) vélekedését ezúttal, értelemszerűen, nem veszem figyelembe. Azt már az országos eredmények kapcsán is le lehetett szűrni, hogy igen komoly reláció fedezhető fel az identitás és a függetlenség megítélése között. Ezt a meggyőződést jelen kutatás is csak megerősíteni tudja, mégpedig a következő adatokkal: a magukat skótoknak vallók mintegy 80%-a ért egyet a függetlenséggel, ugyanez az adat a brit identitásúaknál 27%. Az identitás és a Skócia jövőjével kapcsolatos elképzelések tehát kétségkívül összekapcsolódnak, a „moreno skála” alapján végzett felmérés segít az igen egyoldalú összkép árnyalásában. Az öt választható opció adatait és megoszlásának szemléltetését az alábbi táblázat mutatja be; a függetlenséggel kapcsolatos fő kérdést megválaszolni nem tudó, vagy nem akaró személyek adatai nem kaptak helyet. Skót,
nem Inkább skót, Egyenlő
brit
mint brit
mértékben
Inkább mint skót
brit, Brit,
nem
skót
skót és brit Arányok (%)
37
23
21
9
10
YES (%)
96
79
7
67
14
NO (%)
4
21
93
33
86
3. számú táblázat: A „moreno skála” szerint mért adatok megoszlásai, a függetlenség megítélésének kapcsán 64
Egyértelműen látszik, hogy a függetlenség gondolatát legnagyobb százalékban a magukat következetesen skótnak, vagy inkább skótnak, mint britnek vallók támogatják a legnagyobb százalékban. Az országos átlagok tanulmányozásakor kiderült, hogy az önálló Skócia népszerűsége a brit identitás felé tolódva folyamatosan csökken. A mi esetünkben is tapasztalható csökkenés, ám azok, akik egyik identitást sem részesítik előnyben a másikkal szemben, meglepően elutasítóak. Ezzel szemben, a magukat inkább brit identitásúnak vallók sokkal nagyobb arányban támogatják a függetlenséget, mint azt akár az országos, akár a jelen eredmények indokolnák. Véleményem szerint az identitás igen nagymértékű befolyásoló erővel bírt a Skócia sorsát meghatározó kérdés megítélésekor, noha a felmérés is bizonyítja, ez az erő nem kizárólagos. Magyarán, a referendum alkalmával, a skót, vagy brit identitással rendelkező szavazó nem szükségszerűen voksolt a függetlenség mellett, vagy ellen, a döntést hiba lenne egyetlen tényező jelenlétével magyarázni. Az identitás, noha jelentősége megkérdőjelezhetetlen, nem feltétlenül írja felül a többi faktort. Érdekes és egyben tanulságos kísérletnek gondoltam egy, a nyelvekre vonatkozó kérdés bevonását. Arra voltam kíváncsi – a szavazás megítélését ezúttal némiképp háttérbe helyezve – van-e összefüggés e kétségkívül a hagyományápoláson alapuló tényező, és az identitás között. A kérdés arra vonatkozott, beszélik-e, legalább alapszinten, a Skóciában hivatalos nyelvnek számító skót gaelic, vagy a scots nyelveket. 80 Az eredmények igazolták a várakozásokat, egyúttal igen szépen kirajzolódó és nyomon követhető tendenciáról is árulkodnak: a megkérdezettek csaknem 44%-a beszéli a fent említett két nyelv valamelyikét, túlnyomó többségük (a nyelvi kérdésre igennel felelők 89%-a) a scots rubrikáját választotta. A maradék 11%-ból, egyetlen válaszadó beszéli kizárólag a skót gaelicet, míg három kitöltő (kb 8%-nak felelnek meg) mindkét nyelven tud, legalább egy keveset. Utóbbi 11% kizárólag skótnak vallja magát. Az egyedül a scots nyelvet beszélők körében – a teljes sokaság 39%-a – a „moreno skáláról” választható identitások mind az öt opciója megtalálható, ám pontosan felük vallja magát kizárólag skótnak, hozzávetőleg 19% inkább skótnak, mint britnek, nagyjából 16% pedig egyenlőség jelet tesz skót és brit identitása közé. A magukat kizárólag britnek, vagy inkább britnek, mint skótnak vallók 6-6%-ot tesznek ki. A fennmaradó 3% egyetlen válaszadót jelent, ő európaiként definiálta magát. A kérdésre adott válaszok egyértelműen megmutatják, hogy a magukat inkább skótként definiálók körében jóval
80
A skót gaelic a kelta nyelvek családjába tartozó nyelv skóciai változata, míg a scots a középkori angolszász nyelv mai formáját jelenti [MACKAY, 2008].
65
magasabb az aránya azon embereknek, akik az angol mellett a Skóciában hivatalos, történelmi nyelvek egyikét, netán mindkettőt is elsajátították, legalábbis ami az alapokat illeti. Az egységet a politikai meggyőződés, illetve a függetlenségről alkotott vélemény összefüggéseinek vizsgálata zárja. A jelen kérdőív 82 válaszadója közül 15% nem tudja, kire voksolna egy általános választás során, a legtöbben – ez az országos viszonyokat tükrözi – a Skót Nemzeti Párttal szimpatizálnak, arányuk 48%-t tesz ki, míg a Munkáspártot 13%, a Konzervatív Pártot 9%, a Zöld Pártot szintén 9%, a Liberális Demokratákat 5%, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját81 pedig 1% támogatja. A maguknak politikai csoportosulást választók közül egyértelműen az SNP emelkedik ki, hiszen a „szavazatok” több mint 50%-át kapta meg. Általános vélekedés, hogy az SNP szimpatizánsai következetesen a függetlenséget is támogatják, lévén a YES csoportosulás főszervezője a skót kormánypárt volt, e képet a jelen kutatás sem tudja megingatni: az SNP szavazói közül 87% valóban a függetlenség pártján áll. Az önálló Skócia gondolata továbbá a Zöldek körében számít népszerűnek, több mint 80%-os aránnyal. Az Egyesült Királyság energiapolitikája, és a szektor piacán kialakult éles szolgáltatói verseny miatt sokan gondolhatják úgy, hogy a függetlenedő Skócia jövőjét nagymértékben a megújuló energiák befolyásolhatnák, ez a vélekedés egyébként az SNP retorikájában is gyakran kap szerepet. A Better Together koalícióját alkotó trojka szimpatizánsai túlnyomórészt az Unió mellett tennék le a voksukat, noha elemzők, az országos adatokból kiindulva arra mutattak rá, hogy a munkáspárti szavazók körében is kialakulhatott egyfajta függetlenségpárti légkör, jelen eredmények ezt nem igazolták, ellenben az SNP támogatóinak vélekedéséhez nem fér kétség. Amennyiben a jelenlegi kormánypárt a későbbi időszakokra is biztosítani tudja vezető pozícióját, az egy esetleges, újabb referendum kiköveteléséhez vezethet, elnézve a párt népszerűségét, és a múlt tapasztalatait, korántsem lehetne biztosra venni a 2014-es eredmény megismétlődését.
81
UKIP: United Kingdom’s Independence Party. Fő céljuk a font, mint valuta védelme, illetve egy önálló, az Európai Unió nélkül is boldoguló, ütőképes állam létrehozása [BROWN, 2014].
66
A függetlenség támogatása, pártok szerint SNP Zöldek Konzervatív Munkáspárt Lib Dem UKIP
3. számú ábra
Az utolsó blokkban a válaszadóknak feltett, a referendum és jelen dolgozat kapcsán is sokszor előtérbe került, egyéb kérdések eredményeit összegzem. A királynő szerepét illetően megoszlanak a vélekedések, mégis 55% gondolja úgy, hogy változatlanul ő a legalkalmasabb a feladatra, hogy ellássa az államfői teendőket. Ezzel szemben 33% vallja az ellenkezőjét, illetve 12% nem tudja eldönteni a kérdést. A királynő támogatóit, elsősorban az Uniót is támogatók jelentik, 51%-uk voksolna a maradásra, a túloldalon ez az arány mindösszesen 19%. Bár az SNP kampányában kiemelte, a közjogi kérdést II. Erzsébet jelenlegi pozíciójának megtartásával rendezné, a függetlenségre szavazók szemmel láthatólag nem tartják elfogadhatónak a közjogi kérdésre vonatkozó kormánypárti terveket. A kampányok szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró valutakérdés e felmérésből sem maradhatott ki. A megkérdezettek négy opció állt rendelkezésükre. A válaszadók 63%-a a kormánypárt tervét tartja ésszerűnek, vagyis a font és a monetáris unió megtartását. 15% mindezt a monetáris unió nélkül képzelné el, 7% az eurozónába való, legkorábban lehetséges belépést, illetve ismét 15% egy új, skót valuta bevezetését preferálja. Értelemszerűen, a pénzügyi rendszeren változtatni nem kívánó többség alkotja az uniópártiak túlnyomó részét is, mintegy 80%-át, de az eurót bevezetni kívánók körében is a maradás gondolata számít népszerűbbnek. Skócia kiválása az Egyesült Királyságból veszélyeztetné az integrációban játszott szerepét, önálló államként pedig minden bizonnyal nem lenne lehetősége az euro
67
bevezetésére. A maradék két lehetőség esetében a függetlenség támogatása kerül fölénybe. Noha az SNP alapvető elképzelése a jelen rendszer átvételére vonatkozott, a felmérés függetlenségpárti táborának egy része mégis eltért ettől az elgondolástól. Az Európai Unóival kapcsolatban is megkérdeztem a válaszadókat, bár a valutakérdésnél már felmerült az eurozónához való csatlakozás, a konkrét EU tagságra vonatkozó véleményekre is kíváncsi voltam. A kérdésre felelők mindösszesen 16%-a nem ért egyet Skócia integrációs kapcsolataival, esetükben a függetlenség 67%-os támogatottságot élvez. A Skócia jövőjét az Unióban elképzelők 84%-os többsége esetében ez az érték 10%-kal alacsonyabb. A Tweed folyón túl az Európai Unió igen nagy népszerűségnek örvend, maga a kormánypárt, illetve a skót nép körében egyaránt. Jelen felmérés is az integráció támogatottságát mutatja, illetve azt, hogy az Egyesült Királyságtól való függetlenedést preferálók az uniós tagsággal sem feltétlenül értenek egyet. Ez a vélemény azonban – Skócia egészét tekintve – meglehetősen kevéssé van jelen. A NATO tagsággal kapcsolatban a válaszadók aligha számítanak szkeptikusabbnak, mint az előző esetben, itt a szervezetből való kilépést csupán 20% támogatná, körükben a függetlenség 93%-os népszerűségnek örvend. Érdemes megemlíteni, hogy a katonaivédelempolitikai kérdéseknél a legmagasabb azon bizonytalanok száma, akik nem tudták megválaszolni a kérdést, jelen esetben a teljes sokaság 18%-át teszik ki. A NATO tagsággal egyetértők körében a függetlenség támogatottsága 46%-ot ér el, ami alacsonyabb, mint az uniós tagságról pozitívan vélekedők önállóságról alkotott elképzeléseinek aránya. Úgy látszik, a NATO nyújtotta védelem megszűnése még nagyobb veszélyforrás lenne Skócia számára. Bár a kormánypárt kampányában arról biztosította a skótokat, hogy az esetleges függetlenség esetén sem fog elszigetelődni az ország, mivel szándéka szerint megtartaná EU és NATO tagságát, úgy látszik, ez nem feltétlenül győzte meg a lakosságot, egyúttal a jelen felmérés önállóságra voksolói körében e tagságok nem teljesen összeegyeztethetőek elképzeléseikkel, ugyanis az adatok tükrében (93%-os függetlenségi ráta) ők leginkább semmilyen szerveződéssel sem közösködnének. Az Egyesült Királyság Skóciában található nukleáris bázisára vonatkozó kérdésnél találkoztam a legtöbb döntésképtelen válaszadóval, az arány még a NATO tagságnál is magasabb, 20%-os értéket ért el. A kérdésre felelők közül csak 21% tartja helyénvalónak a Trident skóciai állomásoztatását, és csupán 21%-uk ért egyet a függetlenséggel. A háttérben az egyik alkotmányos alappilléren nyugvó, erős államszervezet támogatottságát lehet sejteni. A bázist elutasítók körében ellenben igen magas, 75%-os értéket ér el az önálló skót ország mellett állást foglalók aránya. 68
Arra a kérdésre, hogy Skócia illetve az Egyesült Királyság gazdasága képes-e arra, hogy kölcsönösen profitáljon egymásból, a véleményt formálók 21%-a adott nemleges választ, vagyis szerintük egyik gazdaság számára sem előnyős az együttműködés. 5% gondolja úgy, hogy csupán Skócia húz hasznot az Egyesült Királyságból, ellenben 15% éppen ellenkezőleg vélekedik. A fennmaradó 59% elgondolása alapján mindkét gazdaság képes arra, hogy profitáljon az 300 éves egységből. Nagy meglepetéssel ezúttal sem kell szembesülni, minél kevésbé gondolja úgy a válaszadó, hogy az együttműködés kölcsönös előnyökkel jár, annál valószínűbb, hogy a függetlenséggel fog szimpatizálni. Kíváncsi voltam arra is, vajon hányan gondolják úgy, hogy az Egyesült Királyság előnyben részesíti valamely tagját. A kérdőív során itt találkozhatunk először személyes hozzászólásokkal, hiszen, amennyiben a válaszadók szerint van kivételezés a Westminster részéről, úgy lehetőségük nyílt hangot adni véleményüknek. A privilegizáltság kérdését illetően nem tapasztalható nagy eltérés, 43% szerint nem, 57% szerint létezik a jelenség. Az előnyben részesített tag elsősorban Anglia, sokan említik Délkelet-Angliát, ahová rengeteg pénz áramlik, igaz, London és környéke klasszikusan jó befektetési zónának számít, ám a megjegyzések szerint Skócia e megtérülésekből nem lát semmit. Egyes, kevésbé gyakran előforduló vélemények Wales szerepét hangsúlyozzák, de olykor Skócia is említésre kerül, mint előnyben részesített tag, az egyetlen, ehhez kapcsolódó kommentár a Barnett formula szerepét emeli ki. A Skóciát valamilyen módon hátrányosabb helyzetben látók hovatovább 82%-a pedig támogatja a függetlenséget. A következő – egyben utolsó – két kérdés már a jövőre vonatkozik, az egyik Skóciával, a másik a nemzetközi vonatkozásokra, konkrétan Európa egyéb autonómiamozgalmaira helyezi a hangsúlyt. A megkérdezettek 82 %-a véli úgy, hogy a referendum eredményének ismeretében – a devolúciós folyamatnak nem szabad megrekednie, és a Skót Parlamentre ruházott – elsősorban az adózás és a társadalmi jólét terén – újabb jogok biztosításával kell előrébb mozdítani. Azok, akik lezártnak tekintik a függetlenségre vonatkozó kérdést, nem kívánják újabb hatáskörök Edinburghba helyezését. E sokaság 100%-a az Egyesült Királyság egysége mellett döntene. Európa más területein (Katalóniában, Baszkföldön) jelentkező törekvések kapcsán a válaszadók csupán 3%-a véli úgy, hogy a skót függetlenségi törekvések sikertelenségét látva az előbb említett régiók népei is feladják önállóságról szőtt álmaikat. 25% véleménye szerint a referendum eredménye semmiféle hatással nem lesz az Európában jelenlévő mozgalmakra, míg a fennmaradó 72% esetében azzal az elgondolással találkozhatunk, melynek értelmében a skóciai népszavazás végkimenetele megerősíti majd az európai kisebbségeket, hogy 69
kiharcolják maguknak autonómiájukat, függetlenségüket. Az így vélekedők csaknem háromnegyede maga is a skót függetlenség pártján áll. A kérdőív elemzésének végére érve néhány mondatban szeretnék kitérni azokra a hozzászólásokra, melyeket válaszadóim fogalmaztak meg a referendummal kapcsolatosan. A következőkben az ő véleményeik olvashatóak, vázlatos formában.
A legtöbben a devolúciós ígéretek megvalósítására várnak, hiszen sokakat ez befolyásolt a döntésében, így ezek hiányában az Unió egységére leadott szavazat akár feleslegesnek is tekinthető. Egy szélsőségesebb komment értelmében a Westminster valójában „elrabolta” a függetlenséget.
Vannak olyan vélemények, melyek eleve egy, a devolúciós folyamatot továbbvivő, de nem a teljes függetlenséget megvalósító Skóciát említenek.
Többször találkoztam utalásokkal a médiára vonatkozóan. Egybehangzó vélekedések arról árulkodnak, hogy a brit média „nem játszott fair módon” és ha nyíltan nem is, de az Egyesült Királyságot támogatva, a Better Together malmára igyekezett hajtani a vizet, mivel főleg uniópárti véleményeket, híreket és személyeket mutatott be, illetve félelemkeltő kampányt folytatott.
Egy válaszadó kifejtette, hogy alapvetően támogatná a függetlenséget, de nem ebben a formában és időpontban, ő egy 20 év múlva kiírt referendumon szavazna igennel.
Az egyik hozzászólás szerint bőven akadnak olyanok, akik – az okokat itt nem ismerjük – már megbánták, hogy a függetlenség ellen voksoltak.
A politikai vonatkozás többször is szóba került, egyesek a tory (konzervatív) kormányzás „démonától” tartva, és ennek elkerülése végett szavaztak a függetlenségre, míg mások azt hangsúlyozzák, hogy az SNP jelenlegi szerepe a tradicionálisan erős skót Munkáspárt visszaszorulását eredményezi, ezáltal is formálva Skócia képét.
A társadalmi tényező az idősebb generáció szerepének kiemelésén keresztül jelenik meg, megítélése nem egységes. Míg egy vélemény szerint az idősebbek azért hajlamosak elutasítani a függetlenséget, mert félnek, hogy az elszakadásnak nyugdíjaik látják kárát, addig egy másik hozzászóló azt fejtegeti, hogy éppen ez az a generáció, mely már sokat láthatott a brit rendszer visszáságaiból, és ezért támogathatja az önálló Skócia gondolatát.
Egy igen radikális vélemény az USA, illetve a brit titkosszolgálat szavazathamisító és a választást illegális módszerekkel befolyásoló szerepét hangsúlyozza. 70
Összegezve a függetlenséggel kapcsolatos legfőbb kérdések adatait és véleményeit, láthatjuk, hogy e témák valóban képesek megosztani az emberek véleményét, továbbá relációjuk a függetlenség támogatottságával, vagy éppen elutasításával igen erős. Noha e felmérés esetében hangsúlyozandó a nem reprezentatív jelleg, annyi bizton állítható, hogy egy-egy kérdés megítélése is kihatással lehetett a végső döntés meghozatalára, csakúgy, mint a társadalmi, nemi, politikai, vagy egyéb tényezőkből adódó eltérések.
3.3. A tanulmányokon túl – interjú egy Skóciában élő magyar fiatallal Habár a szakdolgozatot elsősorban objektív munkának szánom, mégis, már a kutatómunka megkezdésétől fogva úgy éreztem, érdemes, és a főkoncepció szempontjából szükséges lenne belevenni valamilyen személyes nézőpontot is. Mivel a legtöbb forrás nem bír ilyen jelleggel, és legtöbbször a tudományos, tényszerű vonatkozások kerülnek előtérbe, úgy gondoltam, mindenképpen hasznos volna – a technika nyújtotta lehetőségeket kihasználva – egy interjút készítenem egy évek óta Skóciában élő, tanuló és dolgozó magyarral, Havlik Dórával, akit boldogan
nevezek
barátomnak.
A
referendummal
kapcsolatos
néhány
kérdésem
megválaszolásában az ő információi voltak segítségemre, csakúgy, mint a szavazás idejének hangulatával kapcsolatos beszámolója. Az a 82 alany, aki az online kérdőívek kitöltésére időt szánt, szintén az ő „kampányának” eredményeként segíthette a dolgozat elkészülését. Bevezetőként annyit említenék meg az interjúalannyal, Dórával kapcsolatban, hogy jelenleg Edinburghban él a vőlegényével. Munkájából adódóan halmozottan hátrányos és szellemi fogyatékos emberekkel foglalkozik. Az Edinburghi Egyetem hallgatója, a Skóciában töltött évek alatt pedig bőven volt lehetősége, hogy alaposan megismerje a skót népet és földet. Ugyanakkor Dóra, az elmúlt hónapokban, években igyekezett nyomon követni a referendum alakulásával kapcsolatos fejleményeket, lévén maga is szavazhatott 2014. szeptember 18-án, ugyanis rendelkezett állandó skót lakcímmel. Az alábbiakban tehát a vele készült interjú kivonatát közlöm. Dóra 2012 áprilisában költözött ki végleg Skóciába, így két év múlva, 2017-ben már a brit állampolgárságot is megszerezheti. Ennek kapcsán kezdtünk beszélgetni a referendumról, ugyanis az SNP ígéretei az útlevéligénylésre és a letelepedésre is kiterjedtek. Az első, a népszavazással kapcsolatos élményei 2012 nyaráról valóak, de emlékei szerint, maga a kampány 2014 januárjától kezdett intenzívvé válni. A referendum évében számtalan helyen lehetett találkozni a YES és a NO tábor matricáival és szórólapjaival, igaz, ő is 71
megjegyezte, hogy a Better Together jóval később kezdte meg híveinek összegyűjtését, mint a szembenálló fél. Véleménye szerint a YES egy igen hangzatos, ugyanakkor precízen kidolgozott stratégiát követett, ezzel szemben az uniópárti koalíciónak nem volt ilyen jellegű tervezete. Jól szemlélteti a helyzetet, hogy a legelső, az Egyesült Királyság egysége mellett érvelő szórólap csupán az év márciusában érkezett lakóhelyére, mikorra a YES már javában kampányolt. Mikor a közvélemény-kutatások már fej-fej melletti eredményekről kezdtek tudósítani, a NO minden erejét kénytelen volt mozgósítani célja elérése érdekében. Noha hosszas felvezetése után az igazi „küzdelem” csak augusztusban, illetve szeptemberben zajlott, ebben az időszakban már szó szerint minden kizárólag a népszavazás körül forgott. Az unionisták igyekeztek megkérdőjelezni a függetlenségpártiak elképzeléseit, akik nem mindenben tudtak kielégítő indoklásokat nyújtani. Dóra meglátása szerint a NO tábor sokkal inkább koncentrált arra, hogy szembehelyezkedjen a YES csoportosulással, mintsem az Unió egysége mellett kampányoljon. Dóra sokáig maga sem tudott dönteni, még szeptember 18-án, a szavazás napján is bizonytalan volt. Számára kecsegtetőknek tűntek az SNP függetlenségről alkotott elképzelései, de hiányolta a megvalósításukhoz vezető akadályok és áldozatok említését. Példaként az EU tagságot, valamint a valutakérdést hozta fel, egyik esetben sem érezte azt, hogy a kormánypárt határozott tervvel rendelkezne az átmeneti időszakra. Interjúnk során szóba került a lelkiismeretesség kérdése is, miszerint sokan az „eszükre hallgatva” szavaztak nemmel, holott szívük szerint ellenkezőleg tettek volna. Dóra is hasonlóképpen cselekedett. A népszavazás éjszakájának, és az utána következő napoknak az eseményeivel kapcsolatban úgy emlékezett vissza, mint ünneplésektől, valamint zavargásoktól mentes, békés időszakra. 82 Kérdésemre a skót, illetve brit mentalitásról annyit felelt, valóban lehetséges, kizárólag az előbbire jellemző példákkal szolgálni, személy szerint a vendégszeretetet, illetve a toleranciát és elfogadást említette, valamint azt a skót szokást, melynek értelmében szinte mindig, mindenről képesek véleményt formálni, noha ezt nem feltétlenül követi állásfoglalás. A brit mentalitással kapcsolatban megjegyezte, hogy rendkívül aprólékos szabályrendszer szabja meg mindennapjaikat, melyet kivétel nélkül követnek, ez pedig sokszor „nehezen emészthető”. Szóba került a méltán híres skót felsőoktatási rendszer is, melyről Dóra, az elsősorban kritikai érvek, vagy cáfolatok megfogalmazására és az önálló gondolkodásra nevelő jellege
82
Az egyetlen komolyabb zavargásra Glasgow utcáin került sor [MACWHIRTER, 2014]
72
miatt jó véleménnyel van. Ugyanakkor hozzátette, a fenti vonás sokszor a megfelelő tárgyi tudás hiányát eredményezheti. Az interjú végéhez közeledve a skót hazafiasság kérdéséről váltottunk néhány szót. Dóra tapasztalatai alapján a skótok, elsősorban a mindennapi szinten élik meg hazafiasságukat, a hagyományápolás, a férfiaknál a tradicionális kilt83 viselete, a zenék, táncok ismerete és művelése, valamint egyetemi kurzusok is hozzájárulnák mindehhez. Angolellenességgel, a szó köztudatban élő, kissé sztereotip formájában, nem találkozott. Utolsó kérdésemre, mely Skócia jövőjére vonatkozott, úgy felelt, a függetlenség kérdését nem érzi letudottnak, valamint bízik az uniópárti koalíció maximális devolúcióra vonatkozó ígéretének megvalósulásában. Az
interjú
után
Dóra
hozzátette,
a
szavazásra
jogosultság
meghatározásánál
ellentmondásokat vélt felfedezni. A jogosultságot, ahogyan azt az interjút megelőző bevezetőben már említettem, elsősorban nem az állampolgársághoz, hanem az állandó lakcímhez kötötték. Ennek fényében pedig a csupán egyetemi tanulmányait végző, de Skóciában lakó, külföldi hallgatónak volt lehetősége voksolni, míg egy brit állampolgárnak, aki Skóciában született és életének túlnyomó részét ott is töltötte, ám munkahelyi okok miatt át kellett költöznie Angliába, nem adatott meg a jogosultság. Dóra azt is elmondta, ha a közeljövőben újabb népszavazásra kerülne sor, mégpedig hasonló témában, úgy érzi, ahogyan ő fogalmazott: „a másik oldalra áll majd”.
3.4. „Those days are past now…”84 Skócia jövőképei Ha valaki felkeresi NO, illetve a YES kampányáról szóló, hivatalos oldalakat, a következőket találja: a NO weblapján különböző blogokat, posztokat, video-összeállításokat lehet szemügyre venni, tájékoztatást kaphatunk a skót pártok, de magánszemélyek részéről is, hogy miért érdemes és szükséges kiállni az Egyesült Királyság jövője mellett [NOSCOTLAND.NET, 2015]. Ezzel szemben az ellentábor honlapján nem olvasható más, mint egy köszönetnyilvánítás, melyben Blair Jenkins, a Yes Scotland vezetője háláját fejezi ki mindazoknak, akik részt vettek a kampányban, és akik munkájukkal és erőfeszítéseikkel járultak hozzá, hogy Skócia közelebb kerüljön az függetlenséghez [YESSCOTLAND] 85. Egy
83
A magyar köztudatban csak skót szoknyaként ismert ruhadarab skót neve, valójában a férfiak egész testét körbefedő, több méter hosszú, kockás mintájú anyagról van szó. 84 Az idézet a nem hivatalos skót himnuszból, a Flower of Scotland c. dalból származik, lásd: 1.2. fejezet 85 Pontos forrás: http://www.yesscotland.net/thankyou.html, letöltés ideje: 2015.02.07.
73
jó ideje, a NO oldalán semmilyen változtatás nem történt, illetve az előbb említett, az önállóságot támogató főszerveződés netes felületén is csupán a „köszönjük” címszóval ellátott felirat olvasható. Mindez azt a benyomást (illúziót keltheti), hogy a kampány végeztével a vesztes elismerte vereségét, visszavonult, és minden folytatódhat a régi kerékvágásban. Ebből kiindulva egyet lehet érteni David Cameron jövőképével, aki a referendumot követő napon így fogalmazott: „A kérdés ezennel egy generációnyi időre elrendeződött…” [BBC.COM, 2014]86. Az eddig megvizsgált források, illetve a különböző, jelen fejezetben ismertetett vélemények, gondolatok alapján, én máshogyan látom. Alex Salmond, aki az elbukott referendumot követen bejelentette – csaknem negyed évszázados pártvezetői tevékenysége után – lemondását, a következőkkel búcsúzott az SNP éléről és ezáltal az Első Miniszter pozíciójától: „Vezetőként, az időm lassan lejár… de Skócia számára, a kampány folytatódik és az álom sosem halhat meg” [MACWHIRTER, 2014]. Az egykori pártvezető, a kampány hajrájáról szóló könyvében is hasonló gondolatokat fogalmaz meg. Véleménye szerint a kampány nemcsak Skóciában, hanem az egész világon képes volt arra, hogy híveket szerezzen magának, ami egyértelmű utalás a referendum nemzetközi hatására. Továbbá hozzáteszi, a 2014. szeptemberi népszavazás nem egy folyamat végét jelzi, sokkal inkább a kezdetet [SALMOND, 2015]87. Az SNP az új vezetője, Nicola Sturgeon is ezen az elgondolás mentén kezdte meg munkáját a párt és Skócia élén. Mindezek tükrében tévedés lenne azt állítani, hogy a kérdés rendezésével az élet ugyanúgy folyhat tovább az Egyesült Királyságban, mint az eddigi évtizedekben. Mikor Skócia hivatalosan is a maradás mellett voksolt, néhány apróbb megmozdulástól eltekintve nem lehet azt mondani, hogy az uniópártiak óriási ünnepléseket tartottak volna. A kezdeti vélekedésekkel és felmérésekkel ellentétben, a referendum messze nem hozott kényelmes győzelmet. Végeredményben a YES tábor összesen 1,6 millió szavazót győzött meg a függetlenség helyénvalóságáról, ennyi ember akaratát pedig képtelenség figyelmen kívül hagyni. Itt ugyanis nem kizárólag a kormánypárt, a Skót Nemzeti Párt híveiről van szó, noha támogatottságuk jelenlegi fölénye elvitathatatlan. A Better Together, ezzel együtt, képes volt 2 millió embert a maga oldalára állítani. Ám mindez nem sikerült volna a devolúciós jogok további bővítésének ígérete és – be kell látni – igen negatív jövőképek hangsúlyozása nélkül. Noha ezen jövőképek kérdése, a referendumot követően, lekerült a napirendről, az ígéretek betartását egyre többen és hangosabban 86
Pontos forrás: http://www.bbc.com/news/uk-politics-29271765, letöltés ideje: 2015.04.25. A könyv angol címe: The Dream Shall Never Die: 100 Days that Changed Scotland Forever. Magyarra fordítva: Az álom sosem halhat meg: 100 nap, mely örökre megváltoztatta Skóciát. Már Salmond könyvének címe is egy, a független Skócia szempontjából pozitív jövőképet vetít előre. 87
74
követelik. A maximális devolúcióra, egyelőre, még várnia kell Skóciának, és minél tovább halogatja Westminster a lépést, annál több skót polgár érezheti úgy, hogy az erre vonatkozó ígéret nem volt más, mint ügyes kampányfogás, mely egy függetlenség és fájdalmas szakítás nélküli jövőt vetített előre, melyben ugyanúgy helyet kaphat a Skót Parlament hatásköreiének bővítése. A kampány hajrájában, a „devo-max” gondolatán túl egy lehetséges, föderális jellegű állam kiépítése is szóba került. Az amerikai minta gyakorlatilag folyamatosan jelen van az európai politikai életben, többször felvetődött már az EU kapcsán is. Ez a fajta megoldás, miszerint krízishelyzetben, vagy válságos időszakban, egy integrált szervezet együttműködési folyamatainak szorosabbra fűzését jelenti, Skócia esetében ugyancsak politikai jogkörének kiszélesedését jelentené [MACWHIRTER, 2014]. Ám, ahogyan a devolúciós folyamat előrelendítésére, úgy a föderális államszerkezet irányába tett lépésekre is várni kell, mi több, utóbbi szóba sem kerül az elmúlt hónapok brit politikai életében. Mindezt figyelembe véve nehéz elképzelni, hogy Skócia, a függetlenséget támogatók széles, és a Westminster által ígért jogokat követelők jóval szélesebb körét tekintve, egy egész generációnyi időt várjon, hogy ismét kézbe vehesse sorsát. Az 1979-es, sikertelen és az 1997es, sikeres népszavazás között 18 év telt el, amire a skót nép még nem tartotta késznek hazáját, azt végül később, nagyarányban megszavazta. Itt érdemes megjegyezni, hogy a NO szavazat nem feltétlenül jelenti a függetlenség következetes, teljes elutasítását. Ahogyan a kérdőíveket követő véleményeknél is látattuk, voltak függetlenségpártiak kiknek nemleges voksa az időzítésnek szólt. Igazság szerint csupán az éveken vitatkozunk, mivel általánosan elfogadható az a megállapítás, hogy egy még nem befejezett folyamatról beszélünk. Ilyen szempontból újabb referendum kiírására kerülhet sor, a vélemények többsége pedig nem ennek tényét, csupán az időpontot vitatja.
75
Összegzés A dolgozat végéhez érve szeretném megvizsgálni, miként sikerült megvalósítani a bevezetőben megfogalmazott célokat, magát a koncepciót; egyúttal összegezem a kutatás eredményeit. Elsősorban egy komplex, átfogó kép kialakítására törekedtem, igyekezve megválaszolni a szakdolgozat legelején feltett kérdést, miszerint lehetséges-e az adott nemzet teljes értékű bemutatása, egy a sorsát különösképpen befolyásoló esemény tükrében. Véleményem szerint lehetséges, hiszen a téma, a függetlenségi népszavazás, olyan mértékben kapcsolódik Skócia világához, hogy lehetetlen lenne olyan aspektust találni, melynek nem létezik valamilyen relációja a szóban forgó eseménnyel. Egyúttal ez a dolgozat, terjedelmi és egyéb okokból kifolyólag nem tudta feltárni az összes tényezőt, így végső soron igyekezett a legfontosabb elemekre koncentrálni. Ám a tényt, mely értelmében a népszavazás vizsgálata nemhogy alkalmas, de hovatovább szükséges ahhoz, hogy összetett és teljes képet kapjunk Skóciáról, igazolta. Izgalmas kihívásnak ígérkezett a skót nép, illetve a függetlenségről alkotott elképzelésének tanulmányozása. A munka végeztével arra a megállapításra jutottam, hogy az angolokkal folytatott ellenséges viszony és szembenállás sztereotip megjelenése és a külvilág felé történő kommunikációja igen megtévesztő lehet, az igazság ennél mélyebben van. A skótok toleranciája, mely a vendégszeretet kissé kevesebbet mondó elnevezése alatt jelenik meg, legtöbbször az angolokra is kiterjed, az etnikai jellegű nacionalizmus nem jellemző Skóciára. A véres függetlenségi harcok, a felföldi felkelések mai megítélése sem feltétlenül az angolok tetteinek (Scone kő elkobzása, a felföldi tisztogatások) jogos megtorlását kell jelentse. A skót népnek nem szabad elfelejtenie Wallace, vagy Bruce cselekedeteit, mert ők biztosították, hogy Skócia nem legyőzöttként, hanem – ha kevésbé is erős, de – partnerként lépett szövetségre Angliával. Úgy vélem, ideje összetettebb rendszerben értelmezni a skót nacionalizmust, mert a felületes ismereteken túl ott van az az elfogadás, ami, egyrészről, nem rajongást jelent, csupán toleranciát, másrészről hozzátartozik a múlttal kapcsolatos összefogás, szolidaritás, bajtársiasság és fejlődés gondolata is. A fenti gondolat már a harmadik célhoz, a Skócia mibenlétét összegző és sztereotípiáktól mentes, ugyanakkor a mindennapok skót véleményeinek is helyet adó, az objektivitást és a szubjektivitást egyensúlyban alkalmazó képéhez tartozik. E kép megalkotása még most sem tűnik egyszerű feladatnak, éppen ezért nem is jelenteném ki, hogy lehetséges megcáfolhatatlan érvekkel alátámasztott, összegző tudást megfogalmazni. Ám annyit mégis 76
megjegyeznék, hogy a referendum ismét segítséget nyújthat e kép tanulmányozásakor. Úgy vélem, a kampány során szembekerülő felek, valamint érveik és cáfolataik összessége igen tisztes ismeretanyagot jelent, s mivel korábban megállapítottam, hogy a népszavazás a skót viszonyok valóban minden szegmensére kiterjedt, ezen ismeretanyag (további) vizsgálata és megértése lehet a legkiválóbb segítség a teljes kép összeállításakor. 2014-ben Skócia nem szavazta meg, a laikusok véleménye szerint, számára olyan sokat jelentő függetlenséget. A referendum sorsdöntő jellege egyúttal abban is megmutatkozik, hogy szeptemberben több mint 2 millió ember számára volt fontosabb egy biztos rendszer, a maga tökéletlenségeivel, mint egy tökéletesnek ígérkező, de bizonytalan alapokon létrejövő, új, önálló ország. Előbbi rendszer jelenleg is azt várja, hogy a neki ígért jogosítványok beiktatásával újabb lépést tegyen egy fejlődést és prosperálást remélő jövő felé. Amíg azonban Skócia lakóinak várniuk kell, óhatatlan, hogy újra előtérbe kerüljön a teljes önállóság gondolata, mely egyébként is széles támogatói bázissal rendelkezik. E gondolatok a fentiekben már taglalt jövőképek egyik lehetséges verziója felé mutatnak. Noha az egyetlen biztos tényező az a kőzetanyag, melyen ma Skócia földje terül el, találgatásokból nincs hiány. E találgatások közül pedig leginkább egyetlen vélekedés kezd egyre nagyobb teret nyerni magának. Ennek értelemében Skócia, szinte elkerülhetetlenül halad egy újabb sorsdöntő referendum felé. Mivel a brit vezetés egyelőre nem lép, és nem győzi meg Skócia népét, hogy érdemes volt nemet mondani 2014. szeptember 18-án, akkor, ha úgy tetszik, az ész és szív csatájában, egyáltalán nem biztos, hogy ismét előbbi „kerül ki győztesen”.
77
Irodalomjegyzék: Könyvek:
1. Majoros Pál: A kutatásmódszertan alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2004. 2. Neil Oliver: Skócia története. General Press, Bp. 2009. 3. Káldyné Esze Magdolna, Kruppa Éva, Ferkelt Balázs, Takács Gábor: Integrálódó Európa II. Perfekt, 2010. 4. Győri Szabó Róbert: Kisebbség, Autonómia, Regionalizmus. Osiris Kiadó, Bp., 2006. 5. Dr. James Mackay: Pocket Scottish History. Lomond Books, Broxburn, 2008. 6. A.L. Rowse: The Histroy of Britain, 2003. 7. Gordon Brown: My Scotland, Our Britain. Simon & Schuster UK Ltd., London, 2014 8. Iain MacWhirter: Disunited Kingdom. Cargo Publishing, 2014 Disszertációk, tanulmányok: 1. Németh Tamás: Skócia az Európai Unióban. Disszertáció, Bp., 2003. 2. Csekla István Krisztián: Autonómiatörekvések Európában – Skócia, Katalónia, Erdély. Disszertáció, Bp., 2013. 3. Dr
Grúber
Károly:
Machbethtől
Sean
Conneryig.
A
skót
nacionalizmus
politikatörténeti vázlata. Kitekintő, 2012/3 4. Melles Éva – Szász Antónia: A skót nacionalizmus és az Európai Unió. Kisebbségkutatás, 2002/2 5. Prohászka Géza: Újjászületett nemzet: A skóciai „devolúció” kialakulása a 20. század második
felében.
2010.
http://epa.oszk.hu/00800/00861/00050/pdf/aetas_2010-
03_052-066.pdf, letöltés dátuma: 2015.02.07. 6. Paul Hamilton: Skócia „nemzeti karakter” nélküli nemzeti pártja. Canadian Review of Studies in Nationalism, 26. vol. 1999. Fordította Horváth András.
Dokumentumfilm: 1. Roshan Muhammed Salih: Scotland: Independence or union? Press TV, 2013. https://www.youtube.com/watch?v=N1l3F6n8i-A, letöltés ideje: 2015.03.08. 78
Internetes források (értekezések, honlapok, cikkek): 1. Scotland’s economy, recent developments, 2014. http://www.scottish.parliament.uk/ResearchBriefingsAndFactsheets/S4/SB_14-07.pdf, letöltés ideje: 2015.02.07. 2. Scotland’s economy: the case for independence, 2013. http://www.scotland.gov.uk/resource/0042/00422987.pdf, letöltés ideje: 2015.02.08. 3. John McLaren: Measuring an independent Scotland’s economic performance, 2013. http://www.gla.ac.uk/media/media_275906_en.pdf, letöltés ideje: 2015.02.08. 4. EU Monitor, Deutsche Bank Research: Better off on their own? 2015. https://www.dbresearch.com/PROD/DBR_INTERNET_ENPROD/PROD0000000000350394/Better+off+on+their+own%3F+Economic+aspects +of+regio.pdf, letöltés ideje: 2015.03.05. 5. Skót népszavazás, londoni forgatókönyvek (Chatham House, Eurasia Group felmérései, elemzései), 2014. http://kitekinto.hu/europa/2014/09/16/skot_nepszavazas_londoni_forgatokonyvek/, letöltés ideje: 2015.04.06. 6. DAVID McCRONE: Skócia: ország, társadalom, nemzet? 2000. http://epa.oszk.hu/00000/00036/00035/pdf/065-085.pdf, letöltés ideje: 2015.04.08. 7. Nyolc ok, amiért a skótok nemmel szavaztak: http://rt.com/uk/188952-why-scotlandvote-no/, letöltés ideje: 2015.02.03. 8. A nem hivatalos skót himnuszt bemutató oldal: www.flowerofscotland.org, letöltés ideje: 2015.03.31. 9. A BBC skót történelemmel foglalkozó, angol nyelvű oldala: http://www.bbc.co.uk/history/scottishhistory/ 10. A skót parlament hivatalos, angol nyelvű honlapja: http://www.scottish.parliament.uk/ 11. A skót kormány hivatalos, angol nyelvű honlapja: http://www.scotland.gov.uk/ 12. A függetlenségpártiak hivatalos honlapja: http://www.yesscotland.net/thankyou.html 13. Az uniópártiak hivatalos honlapja: http://noscotland.net/ 14. A Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party) hivatalos honlapja: http://www.snp.org/ 79
15. Skócia hivatalos oldala: http://www.scotland.org/ 16. Információk Skóciáról: www.aboutscotland.org 17. Skót történetek, hagyományok oldala: www.proudscotland.co.uk 18. 50 lenyűgöző tény, amit tudnod kell Skóciáról: http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/scotland/scottish-politics/9007300/Scottishreferendum-50-fascinating-facts-you-should-know-about-Scotland.html, letöltés ideje: 2015.04.08. 19. Gordon Brown beszéde a népszavazás előestéjén: https://www.youtube.com/watch?v=QMvwsMmXvDY&feature=youtu.be, letöltés ideje: 2015.04.08. 20. Barroso véleménye a skót csatlakozásról: http://www.bbc.com/news/uk-scotlandscotland-politics-26215963, letöltés ideje: 2015.03.20. 21. Barnett formula, http://www.bbc.com/news/uk-29477233, letöltés ideje: 2015.04.17. 22. A „moreno skála” definiáláshoz: http://www.britishelectionstudy.com/help/why-didntyou-use-the-moreno-scale-to-ask-about-scottishness-andbritishness/#.VQIMc7CG96o, letöltés ideje: 2014.04.01 23. Alistair Darling rövid életrajza: http://www.alistairdarlingmp.org.uk/, letöltés ideje: 2015.04.01. 24. Statisztikák a skót közvélemény-kutatások eredményeiből, a kérdőívhez felhasznált kérdések forrása: http://whatscotlandthinks.org/, letöltés ideje: 2015.03.16. 25. Szavazati arányok: http://www.theguardian.com/politics/ng-interactive/2014/sep/18/sp-scottish-independence-referendum-results-in-full, letöltés ideje: 2015.04.15. 26. Szavazati trendek: https://www.ipsosmori.com/contactus/offices/scotland/indyref2014/polling/votingintention/simd.aspx, letöltés ideje: 2015.04.15.
80
Mellékletek 1. Karikatúrák, képek 1. számú kép – forrás: englishblog.com
2. számú kép – forrás: rt.com
81
3. számú kép – forrás: theguardian.com
4. számú kép – forrás: dailymail.co.uk
82
2.1.
Kérdőív – angol nyelvű
Dear Respondent,
I am a Hungarian university student currently working on my BA thesis which focuses on the 2014 Scottish referendum on independence. I would kindly ask you to fill in the short questionnaire below. Without your help I would be unable to gain authentic opinions.
Thank you very much in advance: Balázs Bence
1. If you had to choose between the following options, which one would you choose? Please select only one identity. If you choose „C” please write your identity on the dotted line below and continue with question 3 A: Scottish B: British C: Other ………………………………………………………………………………………… 2. This scale provides a wider choice, please select your identity: A: Scottish not British B: More Scottish than British C: Equally Scottish and British D: More British than Scottish E: British not Scottish
3. Do you speak – at least at basic level – any of the recognised regional language in Scotland A: Scottish gaelic B: Scots C: No 83
4. Do you have the right to vote in Scotland? A: Yes B: No If you select „No”, please continue with question 6. If you select „Yes” please continue with the next question.
5. Did you vote in the 2014 referendum on independence? A: Yes B: No
6. Do you agree that Scotland should be an independent country? A: Yes B: No C: Don’t know
7. On a scale of 1 to 10, how much do you agree with the statement that Scotland should be an independent country? (1: I don’t agree at all, 10: I totally agree)
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
8. According to you does Scotland have the ability of being an independent country? A: Yes B: No C: Don’t know
84
9. How would you be likely to use your regional vote in a Scottish Parliament election? A: Scottish National Party B: Conservative C: Labour D: Liberal Democrats E: Greens F: UK Independence Party G: Other: ……………………………………………………………………………....... H: Don’t know
10. According to you should the Queen remain the head of the state? A: Yes B: No C: Don’t know
11. Which currency option would be the best for Scotland? A: Keep sterling in a formal currency union with the rest of the UK B: Continue using sterling but with no formal currency union with the rest of the UK C: Set up a new Scottish currency D: Join the Euro as soon as feasible E: Don’t know
12. Should Scotland still remain a member of the European Union? A: Yes B: No C: Don’t know
85
13. Should Scotland still be a member of the NATO? A: Yes B: No C: Don’t know
14. Do you think the economy of Scotland and that of the UK mutually benefit? A: Yes B: No C: Only that of the UK D: Only that of Scotland E: Don’t know
15. Do you think Westminster privileges any of the member states of the UK? If you select yes, please specify. A:Yes: ………………………………………………………………………………… B: No C: Don’t know
16. Do you agree if Scotland should host Trident? A: Yes B: No C: Don’t know
17. What do you think should happen next, now that Scotland is going to remain part of the UK? A: There should be no further change to the powers and responsibilities of the Scottish Parliament B: The Scottish Parliament should become primarily responsible for making decisions about taxation and welfare benefits in Scotland C: Don’t know 86
18. What effect do you think the result of the 2014 referendum will have on other regions of Europe with independence issues (Catalonia, Basque Country, etc.)? A: As a result of the referendum other minorites in Europe will give up their intentions to achieve independence B: The result will strengthen European minorities in order to justify their efforts to become independent. C: It will have no effect D: Don’t know
19. What age group do you belong to? A: 18-23 B: 24-30 C: 31-40
20. Please select your gender: A: Male B: Female
21.If you have any comment concerning the above mentioned or the referendum itself please do not hesitate to specify: ……………………………………………………………... ………………………………………………………………………………………………...… ………………………………………………………………………………………………...… ……………………………………………………………………………………………........... ………………………………………………………………………………………………...… …………………………………………………………………………………………………... ....................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................... ....................................................................................................................................................... .......................................................................................................................................................
If you wish to contact me my e-mail address is:
[email protected]
87
2.2.
Kérdőív – magyar nyelvű
Kedves válaszadó! Egy magyar egyetemi hallgató vagyok, aki jelenleg a szakdolgozatát írja a 2014-es skót függetlenségi népszavazásról. Arra kérlek, töltsd ki az alant található kérdőívet. A segítséged nélkül nem tudnék önálló véleményeket gyűjteni. Előre is nagyon köszönöm: Bence Balázs 1. Ha csupán a következő lehetőségek közül lehetne választani, melyiket karikáznád be? Kérlek, válaszd ki a megfelelő identitást. Ha a „C”-t karikáztad be, kérlek, írd az identitásodat a pontozott vonalra és folytasd a 3-as kérdéssel. A: Skót B: Brit C: Egyéb: ………………………………………………………………………………...……. 2. Ez a skála már nagyobb választási lehetőséget biztosít, kérlek, válaszd ki az identitásodat! A: Skót, nem brit B: Inkább skót, mint brit C: Egyenlő mértékben skót és brit D: Inkább brit, mint skót E: Brit, nem skót 3. Beszélsz – legalább alapszinten – valamely Skóciában hivatalosan is elismert nyelven? A: Skót gaelic B: Scots C: Nem
88
4. Rendelkezel szavazati joggal Skóciában? A: Igen B: Nem Ha nem, kérlek, folytasd a 6-os kérdéssel. Ha igen, kérlek, folytasd a következő kérdéssel. 5. Szavaztál a 2014-es függetlenségi referendum alkalmával? A: Igen B: Nem 6. Egyetértesz azzal a felvetéssel, hogy Skócia legyen független ország? A: Igen B: Nem C: Nem tudom 7. 1-től 10-ig terjedő skálán, mennyire értesz egyet azzal a felvetéssel, hogy Skócia legyen független ország? (1: Egyáltalán nem, 10: Teljes mértékben) 1
3
3
4
5
6
7
8
9
10
8. Szerinted Skóciának megvan az a képessége, hogy független ország legyen? A: Igen B: Nem C: Nem tudom
89
9. Hogyan voksolnál egy skót parlamenti választás alkalmával? A: Skót Nemzeti Párt B: Konzervatív Párt C: Munkáspárt D: Liberális Demokraták E: Zöldek F: Függetlenségi Párt G: Más: ………………………………………………………………………………………… H: Nem tudom 10. Szerinted továbbra is a Királynő maradjon az államfői pozícióban? A: Igen B: Nem C: Nem tudom 11. Melyik valutamegoldás lenne a legmegfelelőbb Skócia számára? A: Megtartani a fontot az Egyesült Királysággal fenntartott monetáris unió keretein belül B: Megtartani a fontot, de a monetáris unió fenntartása nélkül C: Új skót valuta bevezetése D: Az euro mihamarabbi bevezetése E: Nem tudom 12. Maradjon Skócia továbbra is EU-tag? A: Igen B: Nem C: Nem tudom
90
13. Maradjon Skócia továbbra is NATO-tag? A: Igen B: Nem C: Nem tudom 14. Úgy gondolod, hogy Skócia és az Egyesült Királyság gazdasága kölcsönösen profitálnak egymásból? A: Igen B: Nem C: Csak az Egyesült Királyságé D: Csak Skóciáé E: Nem tudom 15. Úgy gondolod, hogy Westminster kivételez bármely tagországával? Ha igen, kérlek ismertesd véleményed! A: Igen: ………………………………………………………………………………………… B: Nem C: Nem tudom 16. Szerinted Skóciának továbbra is biztosítania kell a brit nukleáris haderő (Trident) állomásoztatását? A: Igen B: Nem C: Nem tudom 17. Mit gondolsz, minek kéne következnie ezután, hogy Skócia továbbra is az Egyesült Királyság része marad? A: Nem szükséges változtatni a Skót Parlament jelenlegi hatás- és felelősségkörén B: A Skót Parlament legyen elsősorban felelős az adókkal és a közjóléti kérdésekkel kapcsolatos döntések meghozatalakor C : Nem tudom 91
18. Milyen hatása lesz a 2014-es referendumnak Európa más, függetlenségi törekvéseket megfogalmazó területein? (Katalónia Baszkföld, stb…) A: A népszavazás eredményeként e kisebbségek feladják majd ilyen jellegű törekvéseiket B: Az eredmény megerősíti majd az európai kisebbségeket elképzeléseikben, hogy érvényt szerezzenek függetlenségi követeléseiknek C: Nem tudom
19: Milyen korcsoportba tartozol? A: 18-23 B: 24-30 C: 31-40 20. Kérlek, válaszd ki a nemed! A: Férfi B: Nő Ha bármi hozzáfűznivalód a fenti kérdőívvel, vagy magával a referendummal kapcsolatban, kérlek, oszd meg velem: ………………………………….…………………. …………………………………………………………………………….…………………… …………………………………………………………………………….…………………… …………………………………………………………………………….…………………… ……………………………………………………….………………………………………… ………………………………………………………….……………………………………… …………………………………………………………………………….…………………… …………………………………………………………………………….…………………… …………………………………………………………………………….…………………… ………………………………….……………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………….…… …………………………………………………………………………….……………………
Ha szeretnél kapcsolatba
[email protected]
lépni
velem,
92
az
e-mail
címem
a
következő:
3. Interjú Havlik Dórával – teljes verzió BENCE BALÁZS: 2006 óta ismerjük egymást, az egyik legjobb barátom vagy, de be kell valljam, nem emlékszem pontosan, mióta élsz kinn Skóciában. HAVLIK DÓRA: Először 2010 nyarán utaztam ki, akkor összesen egy évet töltöttem Aberdeenben, majd 9 hónapnyi itthonlét után 2012 áprilisában költöztem ki végleg Skóciába, ezúttal a fővárosba, Edinburghba. BB: Tehát összesen 4 évet éltél eddig Skóciában. HD: Így van. Már csak 2 év, és ha minden jól megy, megkapom a brit állampolgárságot is. BB: Úgy tudtam, az állampolgárságért már 5 év után lehet folyamodni. HD: Igen, de mivel az első kinn tartózkodásom és a második, végleges kiköltözés között több mint 6 hónap telt el, ezért az Aberdeenben töltött 1 év tulajdonképpen nem számít bele ebbe az időbe. A 2012 áprilisától eltelt időszakot veszik figyelembe, ami jelenleg 3 évet jelent. BB: Pontosan hogyan zajlik az állampolgárság megszerzése. HD: A már említett 5 év után lehet folyamodni az állandó letelepedési engedélyért. Amint ezt megkapom, ki kell töltenem a „Living in the UK” tesztet, ami az Egyesült Királyságról szerzett tapasztalatomat, tudásomat méri. Ennek eredményével, egy állandó lakcímmel és magával a letelepedési engedéllyel lehet brit állampolgárságot szerezni, a hatodik évben. A YES függetlenségi kampányának – a letelepedés és az állampolgárság kapcsán – egyébként az is a része volt, hogy azok, akik brit útlevéllel rendelkeztek, választhattak, hogy továbbra is brit, vagy immár önálló, skót útlevelet szeretnének. BB: De ugye nem ez volt a legelső, a referendummal kapcsolatos élményed? HD: Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egészen 2012 júniusáig nem volt tévém (nevet). De emlékszem, hogy már 2012 nyarától kezdődően, folyamatosan szóba került a referendum, főleg Alex Salmond nyilatkozatai és az SNP ténykedés kapcsán. De a közhangulat akkor még nem tükrözte a várakozásokat. BB: Mikor indult be igazán a kampány? Mikortól lehetett érezni, hogy közeleg a referendum? Én 2013 augusztusában jártam Skóciában, akkor még nem igazán vettem észre, egy-két unióellenes matricát leszámítva, hogy nagy felhajtás lenne. HD: 2014-ig, igazából, csend volt. Persze, a kormánypárt szervezett gyűléseket és voltak különböző megmozdulások, de az igazi kampány 2014 januárjától indult be. A házakat ekkor kezdték elborítani a YES vagy NO matricák, az ablakokban óriási zászlókat lehetett látni. Ténylegesen, minden egyes házon. Volt olyan, aki a kertjében kezdett építkezni, hogy jelezze
93
a
véleményét.
Sok
közvélemény-kutató
is
megkeresett,
a
hajrában,
szinte
heti
rendszerességgel. Rengeteg szórólap árasztott el bennünket, főleg a YES részéről. BB: Így használják, használjátok, NO és YES? HD: Igen. Egyszerűen csak NO és YES. BB: Információim szerint a YES már a kezdetek kezdetén is sokkal aktívabb volt, míg a NO csak később zárkózott fel. Mintha a biztosra vett győzelem tudatában elkényelmesedtek volna. Te hogyan láttad? HD: Az utolsó 9 hónapra a YES felépítette teljes kampánytervét és gőzerővel folytatta a megkezdetett munkát. Véleményem szerint, a YES fel volt készülve arra, hogy keményen kell kampányolnia, ugyanakkor tudták azt is, hogy mi mindent kell megígérniük a siker érdekében. Ezzel szemben a NO első szórólapja márciusban jött. Ahogyan én láttam, a NO tábor július végére, augusztus elejére kapott észbe. Augusztus végén megtartották a televíziós vitát, amit rengetegen kísértek figyelemmel. Ebben az időszakban látogatott Skóciába David Cameron is. BB: Észre lehetett venni a NO kampányán a sietséget? Azt, hogy le vannak maradva? HD: Azt hiszem, a NO nem volt tisztában azzal, hogy Skócia ennyire közel kerülhet a függetlenséghez. Azt lehetett tudni, hogy voltak és vannak elégedetlenségek a brit rendszerrel kapcsolatban, de a Better Together talán nem hitte, hogy ez a YES tábor felé sodorja a szavazókat. Én is úgy láttam, hogy a NO-nak nem volt tiszta, kidolgozott stratégiája. A közvélemény-kutatások felmérései szerint 2014 nyarára már 50-50% közelébe kerültek az arányok, így a Better Together kénytelen volt belehúzni. BB: Milyen hangulatban teltek az utolsó hetek, napok? HD: Augusztus végére, szeptember elejére, már minden csak a népszavazásról szólt. Sok politikus tartott beszédeket, voltak családi napok, aktív programok, tévés viták. BB: Te miben láttad a NO felzárkózásának sikerét? HD: A kampány végére a NO folyamatosan megkérdőjelezte a YES ígéreteit. Ez még önmagában nem lenne garancia a sikerre, ám a YES nem tudott mindenre egyértelmű magyarázatot adni. A YES jövőképét jól felépítette és vonzó ígéretekkel töltötte meg, de a gyakorlati megvalósítása már erősen kérdéses volt. A NO ezekre a hiányosságokra és tisztázatlan kérdésekre mutatott rá, sokkal inkább, minthogy a saját érvei és az unió egysége mellett kampányoljon. BB: Emlékszem, még a referendum napján sem voltál egészen biztos a szavazatodat illetően. Mi volt a bizonytalanságod oka?
94
HD: A YES ígéretei rendkívül kecsegtetőnek tűntek. Ezekben az ígéretekben nagyon jó hinni, hihetőek is. Úgy gondolom, a jövőben, egy független Skócia valóban sokra vihetné, de ennek megvalósításáig bizonytalan idők következnének. Biztos vagyok benne, hogy legalább egy kis áldozatra szükség van a változtatásokhoz, de a YES sosem említette ezeket az áldozatokat. BB: Mi befolyásolta végül a döntésed? HD: Egy példát említve, az SNP benn akart maradni az Európai Unióban, de az EU ezt a tagságot nem tekintette volna automatikusnak. Számára nagyon fontos az uniós tagság és állampolgárság. Hasonló helyzet állt elő a pénzzel. A YES retorikájának állandó részét képezte a „ez csak tárgyalás kérdése” mondat. De sem az EU tagság kapcsán, sem a valuta kapcsán nem lehetett volna „alkudozni”, mert egyszerűen esem Brüsszel, sem London nem tekintette volna tárgyalási alapnak ezeket az elképzeléseket. Többször szóba került a skandináv modell átvétele, én, mikor Norvégiában tanultam is éltem, megtapasztalhattam az ottani viszonyokat és kétlem, hogy a puszta történelmi hagyományok miatt ez lehetséges lenne. Sokan, hozzám hasonlóan, szinte az utolsó órákig bizonytalanok voltak, és nem is feltétlenül merték felvállalni a véleményüket. Sokaktól hallottam: így érzem helyesnek, úgy érzem helyénvalónak. Azért a kiélezett helyzet ellenére, többen sejteni vélték, hogy végül a NO fog győzni. És ezért akartak igennel szavazni. BB: Szóval mindez fölfogható egy lelkiismereti kérdésnek is? Talán közhelyesnek hangzik, de az ész és a szív csatája ez? HD: Igen, nagyjából ilyesmiről volt szó. A szív a hazafiasságot és a függetlenség melletti voksot sugallta, az ész épp az ellenkezőjét mondatta. Az előző kérdésedre válaszolva, én, végül, az eszemre hallgattam. BB: Nem érezted magad kellemetlenül, hogy nem a szülőhazád ügyeiről döntesz? Nem érezted esetleg azt, hogy voltaképp nem lenne jogod szavazni? HD: Megfordult a fejemben, de én itt élek, itt dolgozom és a jövőmet is itt képzelem el, a jövendő férjemmel és családommal együtt. Skócia jövője tehát egyben az én, illetve a mi jövőnk is, ezért éreztem úgy, hogy igenis, van beleszólásom, miként alakul a népszavazás sorsa. BB: Mire emlékszel abból a bizonyos szeptemberi napból és a népszavazás estéjéből? HD: Szeptember 18-án egész nap nagy készülődést lehetett tapasztalni. Bár sokan sejtették a végeredményt, egészen biztosat senki sem mert volna állítani, ami tovább növelte a várakozást. Ahhoz képest, hogy mekkora döntést kellett meghozni, nagyjából nyugalomban zajlott a szavazás, noha sokan számítottak utcai zavargásokra, főleg Glasgowban. Néhány nagyon jó barátaim innen származik és a focis élményekből kiindulva ők tartottak a leginkább 95
a rendbontásoktól. Az estén egyébként nemigen lehetett érezni az egész nemzet sorsát érintő döntés súlyát, nem volt nagy ünneplés, másnap minden ment a régi kerékvágásban, mintha az egész meg sem történt volna. A szavazást követően megkezdődtek a matricák eltávolításai, bár YES még most is van néhány ablakban, NO matricával már nem lehet találkozni. BB: A referendumtól kicsit eltávolodva, mit gondolsz, meg lehet-e különböztetni a skót mentalitást a brit mentalitástól? Létezik egyáltalán két külön mentalitás? HD: Ami először eszembe jut a skótokról, az a barátságosságuk és az a tulajdonságuk, hogy szinte bárkit befogadnak. Engem nem nézték ki sosem és a többi külföldi ismerősöm is hasonlókat tapasztalt. A skótoknak mindig mindenről van véleményük és boldogok, ha mindennek hangot adhatnak. Érdekesség, hogy ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy állást is foglalnának. Amit általánosságban, a britekkel kapcsolatban elmondható, az az, hogy szó szerint követnek minden szabályt, legyen bármilyen nagyon aprólékos is, ugyanis, ha az életük valamely része nincsen szabályozva, megzavarodnak. Ez a tulajdonságuk egyébként csalódás volt számomra. Nemrégiben hallgattam meg egy előadást az egyetemen, ahol egy angol férfi annak a radikális véleményének adott hangot, miszerint a brit nemzet nem tudja használni az agyát, elvesztette az önállóságát, illetve az önálló gondolkodás képességét és a végletekig szabályokhoz kötött. Sajnos mindezt nekem is meg kellett már tapasztalnom. BB: A híres skót felsőoktatásban tanulsz. Mi teszi ilyen kiemelkedővé a képzéseket? HD: Az egyetemen elsősorban a kritikai, sok szempontú analizálás adja az oktatás lényegét, a képzések nem feltétlenül a tárgyilagos tudás megszerzéséről szólnak. A hangsúlyt a véleménynyilvánításra, érvelésre és cáfolásra helyezik. Ezzel együtt a megfelelő tárgyi tudás sok helyről hiányzik. BB: Tudsz esetleg konkrét példával szolgálni? HD: Nem egyszer fordult már elő, hogy egy egészségügyi vizsgálat során az orvos tanácstalanul állt előttem és jobb megoldás híján az internetről próbált informálódni. De a rendkívül aprólékos szabályok itt is megtalálhatóak. BB: Visszatérve a skótokra, mi a véleményed az oly sokat emlegetett skót hazafiasság, és a szintén a köztudatba ágyazódott angolellenesség kérdéséről? HD: Ez elsősorban egy sztereotípia, de nem minden alap nélküli sztereotípia. A skótok életében ugyanis nagyon fontos a zene, a tánc, és a különböző ünnepek. Továbbá igyekeznek, elsősorban a fiatalság körben, elterjeszteni a skót értékeket, ehhez kapcsolódhat a hazafiság kérdése is. Skót fiúismerőseim felének van otthon saját kiltje. Barátaim közül négy megy az idén férjhez, mindegyiknek lesz tradicionális skót tánc, ún. ceilidh az esküvőjén. Az egyetemen is számos „kelta kurzust” lehet felvenni. Összességében, az itt élők a mindennapok 96
során fejezik ki az identitásukat, mégpedig apróbb, mindennapos tradíciók segítségével. Angolellenességgel pedig nemigen lehet találkozni, velük szemben is befogadóak, a nemzeti identitásukat nem a velük szembeni viselkedésük határozza meg. BB: Végezetül annyit kérdeznék, mit gondolsz Skócia jövőjét illetően? HD: Úgy vélem, a skót függetlenség kérdése, valamilyen formában, elő fog még kerülni. Addig pedig bízok abban, hogy a NO párti csoportosulás betartja ígéretét, és valóban további jogok átruházásával fogja segíteni Skócia fejlődését.
2015.04.06.
97
