BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK NAPPALI TAGOZAT NEMZETKÖZI GAZDASÁGELEMZŐ SZAKIRÁNY

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK

NAPPALI TAGOZAT

NEMZETKÖZI GAZDASÁGELEMZŐ SZAKIRÁNY


KÜLFÖLDI MŰKÖDŐTŐKE BEFEKTETÉSEK A KÍNAI GAZDASÁGBAN

Konzulens: Dr. Marinovich Endre Köpf Nóra Bernadett

BUDAPEST 2004 2


TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés

4

1.1 A dolgozat célja

7

2. A külföldi működőtőke befektetések általános megközelítése

8

2.1 Elméletek a külföldi működőtőke befektetésekről

9

2.2 A működőtőke áramlás külkereskedelemelméleti magyarázatai

9

2.3 Vállalati szemléletű elméletek

11

2.4 Dunning és Oli paradigma

12

2.5 A külföldi közvetlen tőkebefektetések főbb indítékai 2.6 Nemzetközi tőkeáramlás trendjei

18 21

2.7 A külföldi beruházások letéteményesei -a transznacionális vállalatok

26

2.8 A nemzetközi beruházások hatásai - előnyök és hátrányok

28

3. Kína a világgazdaságban

30

3.1 Ismertető a kétarcú országról

30

3.2 Az ország gazdasági fejlődése

34

3.2.1 A nyitás politikája

34

3.3 A gazdaság a számok tükrében

41

3.4 A gazdasági fejlődés korlátai

45

3.5 Kína gazdaságpolitikája

46

3.6 Tőkebefektetések

49

3.6.1 A Kínába befektető vállalatok típusai

49

3.6.2 A külföldi működőtőke megoszlása ágazatok szerint

52

3.6.3 A kínai befektetési környezet sajátosságai

55

3.7 Összegző gondolatok a gazdaságról

60

4. A SARS hatása a kínai gazdaságra

62

5. Kína a Világkereskedelmi Szervezetben

63

5.1 A WTO rövid ismertetése

63 3


5.2 A WTO-tagság következményei Kínában

64

5.3 Előnyök és hátrányok

66

5.4 Az állami privatizáció kérdése a csatlakozás tükrében

67

5.5 Következmény

68

5.6 Egyéb megállapodások

68

6. Kína és az Európai Unió gazdasági kapcsolata

69

6.1 Az EU és Kína kapcsolatainak rövid történeti áttekintése

71

6.2 Szerződéses, szervezeti keretek

72

6.3 Szektoriális együttműködési területek

73

6.4 Kína aggályai az Unió bővítése kapcsán

73

7. A 2008-as Pekingi Olimpia – - gigantikus beruházások

74

8. Összegzés

76

9. Irodalomjegyzék

81

10. Ábrajegyzék

84

11. Hivatkozások jegyzéke

85

4


1. Bevezetés Az a dinamikus fejlődés, amely az ázsiai térséget, különösen annak keleti és délkeleti részét az utóbbi évtizedekben jellemezte, laikusok és szakértők seregének figyelmét vonta magára világszerte. Általánossá vált az ázsiai országok sikertörténetével foglalkozni, az "ázsiai csoda" gyökereit keresni. Ennek a drámai növekedésnek meghatározó, központi szereplője az a Kínai Népköztársaság (KNK),

amelynek

belső

és

külső

politikai-gazdasági

feltételrendszere

átalakításához két évtizedes reformfolyamat vezetett. Kína, ma már abszolút számokban mért nagysága mellett - gazdasági és katonai erejét tekintve is - "nagynak" számít, továbbá közel van ahhoz, hogy a tudományos-műszaki modernizáció terén is a világelsők közé kerüljön. Regionális és globális nagyhatalommá válásában azonban olyan, számára kedvező külső körülmények egybeesése is szerepet játszott, amilyeneket a 90-es évek első felének világpolitikai változásai jelentettek. Ezért az átformálódás meghatározó belső jellemzői mellett a külső hatásokkal is számolni kell abban a folyamatban, amelynek eredményeként a Kínai Népköztársaság a multipoláris világ egyik erőközpontjává válik. Ahhoz, hogy az ország képes legyen élni a külső feltételek által megteremtett kedvező lehetőségekkel, belsőleg is át kellett alakulnia úgy, hogy közben az elmúlt két évtizedben szinte folyamatosan tudta biztosítani a politikai stabilitást, a gazdaság kiegyensúlyozott növekedését, továbbá az előbbi két feltétel teljesítéséhez szükséges társadalmi átrendeződésnek, illetve az azzal járó feszültségeknek a kezelhetőség határain belül maradását. Kína gyors ütemű fejlődésének és megerősödésének magyarázatául mindenekelőtt két fontos premissza - a modernizáció külső és belső feltételrendszerének kivételes összhangja, valamint a tudományos-technikai fejlesztések kiterjedt térhódítása - szolgál. A modernizáció külső és belső feltételrendszerének összetevői - minden destabilizáló és visszahúzó erő ellenére - elégséges alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy Kínának a 19. század során elvesztett nagyhatalmi pozíciója egy évszázad elteltével újjáéleszthető legyen.i A jelenlegi helyzet azonban, a történelmi körülmények változása mellett abban is különbözik a korábbi évszázadoktól, hogy Kína a hiányzó minőségi elemet, a tudományosműszaki modernizációt is képes beemelni hatalmi tényezői sorába. 5


Azt, hogy a KNK mennyiben és mely pontokon kapcsolódhat a világ fejlettebb régióihoz, olyan belső tényezők határozzák meg, mint a gazdaság strukturális váltásának hosszabb távú feltételrendszere, a kutatás-fejlesztési beruházások növekedése, az oktatási színvonal emelkedése, további új és regionális exportközpontok létesítése. Modernizációjának külső meghatározói pedig azok a kelet-ázsiai térséget alakító folyamatok, amelyeknek a KNK helyzeténél fogva aktív szereplője. Az ázsiai csendes-óceáni régióban nagy átalakulási folyamatok mennek végbe. Nagysága és regionális befolyása nem védi meg Kínát azoktól a hatásoktól, amelyeket részben a világméretű, részben pedig a regionális átalakulások közvetítenek. A világba való integrálódással egyre meghatározóbb módon befolyásolják a kínai fejlődés irányait az olyan nagy átrendeződési folyamatok, mint a globalizáció, a liberalizáció, az urbanizáció, a modernizáció, amelyek - Kínát is beleértve fellazítják a hagyományos társadalmi kötelékeket és termelési viszonyokat. Az ezredfordulón megállapítható, hogy az a feltételrendszer, amely alapját képezi egy feltörekvő hatalom sikerorientált pályára állításának, a kínaiak számára adott. Az is megállapítható, hogy élni is tud az adott lehetőségekkel. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy Kína saját definíciója szerint fejlődő ország, amelynek kiegyensúlyozott fejlődését számos régi és új keletű destabilizáló tényező

veszélyezteti.

Kína

nagymértékben

oka

és

alanya

mindazon

problémáknak, amelyek globalizálódásával a fenntartható fejlődést olyan tényezők veszélyeztetik, mint például a népesedés, élelmezés, környezetrombolás, urbanizáció,

a

hagyományos

társadalmi

keretek

bomlása,

a

szociális

érzéketlenség, a migráció, a biztonságpolitika, a nacionalizmus stb. A rendelkezésre álló ismeretek alapján többféle szcenárió vázolható fel e hatalmas ország következő néhány évére vonatkozóan. Ezek közül legvalószínűbb az a változat, amely szerint a politikai és gazdasági erők elegendő belső tartalékkal bírnak ahhoz, hogy a társadalmi átrendeződésekkel járó feszültségek kezelhetők maradjanak. A gazdaság magas növekedési üteme két-három év távlatában mérséklődik,

és

kiegyensúlyozottabbá

válik.

A

helyi

megmozdulásokat

elszigetelik, és gyorsan felszámolják. Kína nagyhatalmi szerepvállalása erősödik, a világgazdaságon belüli részaránya nő. Ennek alapján őrizni tudja regionális erőközpontként külső és belső helyzetének stabilitását. 6


„Akárki is uralkodjék, a kereskedők uralkodnak.” Henry Ward Becker (amerikai író) 1.1 A dolgozat célja A bevezetőben ismertetett okok miatt igen izgalmas vizsgálati terület Kína, hiszen szakmai indokok alapján kézenfekvő a kérdés: a mesterségesen fenntartott gátak tengerében valóban létezhet-e kínai gazdasági csoda? Személyes motivációm, hogy ösztöndíjas diákként közel egy évet töltöttem el ebben az országban, így tapasztalataimat és tanulmányaimat integrálva a dolgozat első

részében

külföldi

működőtöke

befektetések

általános

jellemzőinek

ismertetése után a második részben szűkítem a vizsgált területet a kétarcú országra, melynek végigkísérem nyitási politikáját, áttekintem gazdasági fejlődését, majd keresem az utat, ami napjaink eredményeihez vezetett. Bemutatom Kína helyét a főbb gazdasági világszervezetekben, rávilágítok a beruházásokat akadályozó tényezőkre, majd elemezem a befektetések célpontjait. Összehasonlító elemzések mellett keresem, hogy mely okok tették egyszerre óriási tőke importőrré és tőke exportőrré az országot, és a jelenlegi adatok tükrében válhat-e Kína az USA gazdaságának vetélytársává? Érintőlegesen bár, de áttekintem, voltak-e a SARS járványnak gazdasági következményei, visszavetette-e, és ha igen, milyen mértékben ez a befektetési kedvet? Legvégül, aktualitása miatt bemutatom az Európai Unió és Kína gazdasági kapcsolatait, valamint értelmezem az ázsiai ország félelmeit a bővítési folyamattal kapcsolatban.ii Szándékaim szerint az összegzésben sikerül megválaszolni a korábban feltett kérdéseket, valamint ismertethetem személyes véleményemet Kína jövőképéről, mely attitűd meglehetősen egyéni, mégis számos adat és információ integrálása alapján született.

7


2. A Külföldi működőtőke befektetések általános megközelítéseiii 2.1 Elméletek a külföldi működőtőke befektetésekről Mint ismeretes, tőke beáramlásról akkor beszélünk, amikor a külföldi, vagy hazai gazdasági szereplő (természetes személy, jogi személy, vállalat, kormányzat, multinacionális cég) hazai tulajdont szerez és ezért nem hazai fizetőeszközzel fizet. A tőkemozgásokat a szokásos nemzetközi klasszifikációi szerint az alábbi széles és sokszor éles határral nem rendelkező kategóriákra bonthatjuk: Foreign Direct Investment (FDI): külföldi működőtőke beáramlásról akkor beszélhetünk, ha valamely nem hazai gazdasági befektető valamely hazai vállalatban legalább 10%-os tulajdoni részesedést szerez, vagy részesedését legalább ekkora mértékben növeli. Az FDI révén betelepülő vállalatokat magyar viszonylatban két részre lehet bontani: Tudás alapú vállalatok: kimondottan magasan képzett munkaerővel, fejlett technológiát alkalmazva erősen export-orientált termelést folytató vállalatok, melyek telephely választáskor a városi agglomerációt részesítik előnyben Munkaintenzív vállalatok: A fogadó országban, régióban található olcsó erőforrásra, szakképzetlen olcsó munkaerőre alapozzák tevékenységüket. Kis hozzáadott értéket produkálnak, magas import hányaddal működnek, nem feltétlenül alkalmaznak világviszonylatban vett csúcstechnológiát. Elsősorban a minél alacsonyabb költség vezérli őket a telephely választáskor. Portfolió befektetések: A fogalom likvid eszközökbe történő befektetést jelent. Ide soroljuk a 10% alatti részvénybefektetéseket, állampapírokat, nemzeti valutákat és pénzügyi derivatívokat. Ezen befektetések mozgása a leggyorsabb a világon, s így a legnagyobb a kockázata annak, hogy egy országból kivonják a befektetők. (Ezzel a jelenséggel találkozhattunk például az 1990-es évek második felében a Mexikói, Brazil, Távol-Keleti valutaválságok idején). Az ilyen típusú forró tőkének jelenléte egyfelől jelenthet egy viszonylag olcsó, és könnyen elérhető finanszírozási forrást, a vállalatok beruházásigényének, ugyanakkor azonban magában hordozza (éppen gyors, heves reakciója miatt) esetenként a megalapozatlan

tőkemenekítési

politikák

bekövetkeztét,

melyek

valóban

megrendítik egy-egy térség valutáit, visszavetik növekedését. Mára világossá vált, 8


hogy nem teljesen egészséges az, ha egy térség gazdasági fejlődését csupán a portfolió befektetésre alapozza. Egyéb tőkemozgások: Ebbe a kategóriába tartoznak a hitelek, betétek, kereskedelmi- és áruhitelek. Főként államok által felvett, illetve nyújtott adóssággeneráló tőkemozgások a leggyakoribb fajtái. 2.2 A működőtőke-áramlás külkereskedelem-elméleti magyarázatai Ebben a fejezetben kísérletet teszek a működőtőke befektetésekről szóló elméletek idevágó megállapításának bemutatására. Természetesen a dolgozatom témabeli és terjedelmi korlátai nem engedik meg, hogy teljes és átfogó képet nyújtsak az elméletek teljes skálájáról. Egyfajta sajátos szemüvegen keresztül vizsgálom az elméleteket, koncentrálva azokra a megállapításokra, amelyek témám szempontjából relevánsak lehetnek. A komparatív előnyök klasszikus elmélete szerint a termelési tényezők mozgásának oka az, hogy a tényezőkhöz az egyes országokban különböző megtérülési ráták kapcsolódnak. A tényezőárak kiegyenlítődésének elmélete alapján a mobil tényezők, köztük a tőke, addig mozognak, amíg megtérülésük nem lesz azonos az egyes országokban. Valamilyen mértékben ennek megfelelően a tényezőmozgások kiegészítői az árumozgásoknak, az országok közötti kereskedelemnek. Így az az ország, amelyik tőkével relatíve jól ellátott és tiltó vámokkal el van zárva a külvilágtól, a tőkeintenzív termékek exportja mellett tőkekivitelt is megvalósít. A tőkeintenzív termékek exportja és a tőkeexport egyaránt megnöveli a tőke relatív megtérülési rátáját, ami így az egyik ország termelési tényező megtérülési rátáját a másik országokhoz

közelíti.

Ez

a

kiegyenlítődési

folyamat

valójában

csak

tendenciájában közelítő, hiszen sok körülmény például a szállítási költségek, az országok eltérő termelési függvényei, az eltérő preferenciák és a termelési tényezőintenzitás lehetséges átfordulásai miatt a termékek és a tőke áramlása egymásnak nem tökéletes helyettesítői.iv A Mundell által kidolgozott modell szerint azonban a tőkeáramlás és a termékek áramlása egymásnak tökéletes helyettesítői. Az ő feltételezése szerint a szabadkereskedelem képes a termelési tényezők árának a kiegyenlítésére. Ebből a szabadkereskedelmi helyzetből kiindulva azonban egy bármilyen alacsony vám 9


bevezetése termelési tényező árkülönbségeket indukál, ennek a következménye pedig tőkemozgás lesz, aminek révén kiegyenlítődnek a termelési tényező árai és így a termék árai is. Így az árukereskedelem megszűnhet a két országcsoport között. Természetesen e szélsőséges következmények érvényüket vesztik, ha a modellbe bevezetünk bármilyen más tényezőt, például a szállítási költségeket. A tőkemozgás bevezetésével a Heckscher-Ohlin-i megközelítés egyik fontos feltételezése érvényét veszti. Ebben az esetben ugyanis a tőkével relatíve jobban ellátottság a tőkeintenzív termékek kivitele helyett magát a tőkét is exportálhatja, mindaddig, amíg a relatíve jobb tőkeellátottsága - a tőkeexport következtében meg nem szűnik. Ha a klasszikus modellnek megfelelően két terméket, két termelési tényezőt és két országot feltételezünk, valamint megengedjük a termelési függvények eltérését, továbbá feltételezzük, hogy az egyik ország mindkét termék termelésében hatékonyabb, a másik ország viszont tőkével jobban ellátott, akkor a tőkeáramlás iránya a kevésbé hatékony ország felől a hatékonyabb felé mutat. Így a hatékonyabb ország fogja a tőkeintenzív terméket exportálni és a munkaintenzívet importálni, habár az eredeti tényező ellátottsági jellemzők ezt nem indokolnák. Ha megengedjük a termelési tényező-intenzitások átfordulását, akkor a nemzetközi kereskedelem akár növelheti is a termelési tényezők árai közötti különbségeket, és ez által ösztönözheti a nemzetközi tőkeáramlást. Tehát az országok közötti tőkeáramlás

egy

része

magyarázható

a

termelési

tényező-ellátottság

különbségeivel. Egyrészt a mobil tényezők abba az országba áramlanak, amelyik kevésbé ellátott, másrészt az immobil termelési tényezőkkel való ellátottság befolyásolhatja a mobil termelési tényezők mozgását, attól függően, hogy egy-egy iparág ezen termelési tényezők milyen kombinációját használja. Szintén tőkeáramlást hozhat létre minden olyan szabályozás, egyéb tényező (pld. vám, szállítási költségek), amelyik valamilyen módon akadályozza a termékek áramlását és azon keresztül a termelési tényezők relatív árainak kiegyenlítődését. Ha a növekvő volumenhozadék feltételezésével élünk, abban az esetben, ha a vállalatok a termelt mennyiséggel versenyeznek, magyarázatot kapunk az iparágon belüli kereskedelem létére. A kereskedelempolitika, vagy a szállítási költségek bekapcsolásával pedig a nagyobb piac magához vonzhatja egy iparág teljes termelését. A mobil termelési tényezők áramlásának megengedésével a tőke 10


ennek megfelelően az adott iparágban a nagyobb piaccal rendelkező országban keres befektetési lehetőséget. A működőtőke befektetésre vonatkozó magyarázatok nem olyan szigorúak és következetesek, mint a nemzetközi gazdaságtani elméletek. A befektetés motivációi externáliák, piaci tökéletlenségek, melyeket egy multinacionális nagyvállalat a külföldi tőkebefektetés révén képes internalizálni, vagy kiiktatni. 2.3 Vállalati szemléletű elméletekv A vállalatok nemzetközi tevékenységének kialakulása, illetve a transznacionális vállalatok vizsgálata az 1960-as 1970-es években vett nagy lendületet. Hymer tétele szerint a vállalatot nem a neoklasszikus vizsgálat középpontjában álló termelési függvénnyel kell jellemezni, hanem sokkal inkább leírja a gazdálkodó szervezetet egy olyan definíció, mely szerint a szervezet különféle értékekkel rendelkezik. Ezek egy része tárgyi formában megtestesülő, a másik része viszont nem kötődik tárgyakhoz. Ilyen például a tudás, tapasztalat, ismeretek. A vállalat értékei közé sorolandó a vállalat valamennyi alkalmazottja is. Két azonos vállalat közül mindenképpen az van egy adott piacon előnyben, amelyik otthon van, hiszen az több speciális helyi ismerettel, tapasztalattal rendelkezik, amit a piac honorál is. A nemzetközi tevékenység megindításához, a működőtőke befektetések sikeréhez tehát valamilyen speciális, csak a befektető cég birtokában lévő, versenyelőnyt biztosító értékre van szükség. A versenyelőnynek több forrása is lehet. Származhat termék-innovációból, technológia innovációból, vagy a termék új piacra viteléhez való képességből. Napjainkban különös hangsúllyal jelenik meg a hatékony termelési és szolgáltatási tevékenységben, vagy éppen az értékesítésben való kimagasló teljesítmény, de természetesen az előny származhat a vállalati menedzsment speciális szervezési, vállalatvezetési, marketing ismereteiből. R. Vernon 1966-ban az amerikai transznacionális vállalatok terjeszkedésének elemzése során megalkotott elmélete alapján az iparági életciklus görbét helyezte a középpontba. Szerinte a fiatal iparágak kialakulására nagy valószínűség szerint a fejlett ipari országokban kerül sor, mégpedig azért, mert ezekben az országokban található megfelelő tőkeerő, szaktudás és tudományos kapacitás, a termelés beindításához szükséges szakképzett munka és az új termékek megvásárlására képes és hajlandó fizetőképes kereslet. 11


Az iparági életgörbén előre haladva a termékről szerzett információk, termelési tapasztalatok, piaci ismeretek halmozódásával a termék standardizálódik, kialakul az előállítás optimális technológiája, a kereslet és ezzel a termelés is tömegessé válik. A versenyelőny a kutatás-fejlesztésről egyre inkább az árra helyeződik át, ami a termelési tényezők más kombinációját követeli meg. A termelést olyan országokba helyezik ki, ahol a termékekkel és a gyártással összefüggő ismeretek kellő szintje felhalmozódott, de a gyártás költségei jóval alacsonyabbak, mint az innovátor országban. Aliber arra a következtetésre jutott, hogy a tőkeáramlások hátterében a nemzetközi

tőke

és

valutapiacok

ingadozása

is

szerepet

játszik.

A

valutakonvertibilitás nemzetközi elterjedése jelentős pénzügyi műveletek előtt nyitott lehetőséget. Aliber úgy vélte, hogy a termeléshez szükséges külföldi kapacitások telepítésével, felvásárlásával a befektető ország tőkései a donor ország valutájának erejét akarják kihasználni. A hazai valutával olyan országokban finanszíroznak beruházásokat, amelyekben a valuta alulértékelt, és így az olcsóbbá vált beruházásokkal nagymértékű költségmegtakarítást érhetnek el. 2.4 Dunning és az OLI paradigma J.H. Dunning eklektikus elméletében arra tett kísérletet, hogy az addigi működőtőke áramlás bizonyos területeit magyarázó, leíró különféle elméletek bizonyos részeit egybeolvassza. A legfontosabb elemeit a tranzakciós költségek elméletéből, az internalizációs elméletből és a stratégiai menedzsment megközelítésből merítette. Az eklektikus elmélet legfőbb hipotézise az, hogy a vállalat az exporttal szemben akkor részesíti előnyben a működőtőke beruházást, ha ezzel a cég tulajdonosi és tranzakciós költségelőnyökre tehet szert, valamint a helyi termelési feltételek is kedvezőek. Dunning

három

tényezőt

tart

meghatározónak

a

működőtőke

áramlás

szempontjából: a befektető cégre vonatkozó, vállalatspecifikus előnyöket (Oownership advantages), a befektetés helyére vonatkozó előnyöket (L-location advantages), és az internalizációs előnyöket (I-internalisation advantages). A klasszikus elmélettel ellentétben a vállalatspecifikus, tulajdonosi előnyök képesek magyarázatot adni az iparágon belüli működőtőke-áramlás létére. Ekkor a lokalizációs előnyök nem képesek megmagyarázni egy-egy szektorban a külföldi 12


működőtőke jelenlétét a fogadó országban, hiszen ezért a vállalati stratégia, a vállalatspecifikus és iparágspecifikus tényezők a felelősek. A beruházásokat Dunning négy csoportba osztotta: A helyi erőforrásokat kiaknázó külföldi befektetések. Ezek célja, hogy a termelési tényezők költségeiben meglévő nemzetközi eltéréseket kihasználja. A beruházó motívuma a tevékenység nyereségességének, versenyképességének növelése. A kihelyezett termelés outputja exportra kerül, többnyire fejlett ipari országokba. Ez lényegében a neoklasszikus modell vállalata. A megcélzott erőforrások lehetnek természeti erőforrások, az olcsó és nagy tömegben rendelkezésre álló munkaerő, valamint külföldön a befektetéssel megszerzett technológia, üzleti tudás, szervezeti tapasztalat, stb. Ez utóbbiak bevonása a modellbe már távolabb mutat a neoklasszikus gondolatmeneten. A piacorientált beruházók célja a befogadó ország és közvetlen környezetének ellátása termékekkel. Az ilyen jellegű külföldi működőtőke beruházásoknak négy meghatározó oka lehet. Az első a követő beruházás. A beruházó azokban az országokban létesít kapacitásokat, ahol a legfontosabb szállítói vagy vevői vannak, mert ezzel biztosítja, erősíti a folyamatos üzletmenetet. Egy másik ok a termékeknek a helyi igényekhez való igazítása, vagy a helyi, speciális termelési tényezők bevonásának igénye (pl. egy az adott piacon megszokott alapanyag felhasználása). A helyi piacok ellátása lényegesen olcsóbb lehet helyben történő termeléssel, a termelési és tranzakciós költségek alacsonyabb szintje miatt. A harmadik ok az, hogy a vállalatot versenytársai kényszerítik a globális versenyben arra, hogy adott fontosnak tekintett piacokon megjelenjen. A piaci jelenlét és részesedés a globális stratégia fontos eleme. Végül a befogadó országok lépései, adók, vámok, az import adminisztratív ellenőrzése késztethet a termelés kihelyezésére. A hatékonyságnövelő beruházások fő motívuma a már létező, erőforrás-, vagy piacorientált beruházások racionalizálása oly módon, hogy a beruházó cég szinergiahatást érjen el a földrajzilag eltérő helyeken működő leányvállalatok összehangolt irányítása révén. Ezek az előnyök természetüknél fogva a kockázatmegosztás és az economies of scale (méretgazdaságosság) révén jelentkeznek. Az előnyök a vállalati értékláncon belül és különböző stratégiai üzleti egységek (SBU) láncai között is érvényesülhetnek. Az ilyen típusú befektetések megvalósításához szükséges bizonyos feltételrendszerek megléte, így 13


a határok átjárhatósága és a közel azonos fejlettségű országok közötti tőkeáramlás, épp ezért leggyakrabban az európai integrációkon (pl.: az Európai Unión) belül találkozhatunk ilyen jellegű működőtőke beruházásokkal. A stratégiai előnyök érvényesítése keretében a külföldi vállalatok értékeit vásárolják meg saját hosszú távú stratégiai céljaik elérésére, főleg nemzetközi versenyképességük fenntartása, növekedése érdekében. Ilyen beruházásokat hajtanak végre az integrált, globális stratégiát követő nagyvállalatok, de olyan kisebb cégek is, amelyek a nemzetközi tevékenység első lépéseként az ismeretlen piacon versenyképességet biztosító vállalatfelvásárláshoz folyamodnak, ezzel a cég egyéb vagyona mellett megveszik a piaci ismereteket is. Dunning szerint a forrás- és piacorientált beruházások a bemutatkozó, első befektetések. A hatékonyságnövelő és stratégiai előnyökre törekvő befektetések általában pótlólagos jellegűek, tehát már létező kapacitásokat változtatnak meg. Ilyen pótlólagos beruházásnak tekinthető az újra befektetett profit is. A működőtőke nemzetközi áramlásában az elmúlt 10 évben megfigyelhető változások nagyrészt e két utóbbi beruházástípus térnyerésére vezethetők vissza. A hatékonyságnövelő befektetéseket az amerikai eredetű transznacionális vállalatok már az 1960-as években elvégezték. Elsősorban olyan cégekről van szó, amelyeknek már kiterjedt nemzetközi tevékenységük volt. A stratégiai beruházásokra valamennyi fontosabb piacon egyaránt az 1980-as évek második felétől kezdve került sor, döntően azért, mert a versenytársakkal minden piacon egyidejűleg indult meg a konkurenciaharc. Bár a nemzetközi működőtőke áramlás egészét tekintve a fejlett piacgazdaságok túlsúlya miatt a két utóbbi beruházási típus gyors elterjedése volt jellemző, az újonnan iparosodó országok kezdő beruházásai még az első két típusba sorolhatók voltak. Ugyancsak kivételt jelentenek az újonnan megnyíló piacok, vagyis az átalakuló országok piacai, ahová jelentős mennyiségben érkezett forrás- és piacorientált befektetés. Ugyanakkor mindkét esetben rendkívül gyorsan megindult a hatékonyságjavító és a stratégiai beruházások végrehajtása is. Egy más megközelítés alapján a működőtőke áramlásnak három alaptípusát különböztetjük meg:vi Az első típus a hagyományos gyarmati jellegű befektetés. A tőkeerős vállalatok

igyekeznek

tevékenységüket

a

termelési

folyamat

egészére

kiterjeszteni, a termelési folyamatot vertikálisan integrálni. A rendszeres, 14


biztonságos és kiszámítható nyersanyagellátás érdekében saját ellenőrzésük alá vonják a termeléshez szükséges nyersanyagok beszerzési forrásait, bányákat, ültetvényeket.

Gyakran

a

nyersanyagok

primer

feldolgozását

is

a

nyersanyagforrás közelében elvégzik. Az ilyen jellegű beruházások már a múlt században kezdtek elterjedni és a mai napig működnek hasonlók. Az ilyen befektetések alapvető tulajdonsága, hogy enklávét alkotnak a fogadó országban, nem kapcsolódnak szervesen a gazdaság egyéb területeihez, és ezért a gazdaságot dinamizáló

hatásuk

minimális.

Nem

képesek

hozzájárulni

a

helyi

tőkefelhalmozáshoz, és ezzel a gazdaság egészének modernizálásához. A második befektetési típus a fejlett országok között bonyolódik le. A tőkeáramlás kiváltó oka a javak és szolgáltatások szabad áramlását akadályozó tényezők megkerülése. Ezért az ilyen beruházások kereskedelemhelyettesítő hatásúak. Ez a szubsztitúciós elmélet. A hatvanas évektől a világgazdaság legjelentősebb piacain egyre erősebbé váló protekcionista kereskedelempolitikai gyakorlat alátámasztotta ezt az elméletet. A GATT, majd a WTO fordulók hatására fokozatosan csökkenő vámszintek mellett és helyett a protekcionizmus új formáit vezették be az államok egymás között a kereskedelem szabályozására. Ilyenek például a mennyiségi korlátozások, az adminisztratív akadályok, önkéntes exportkorlátozások. Ezeket a korlátokat az export célországába telepített leányvállalatokon keresztül a vállalatok képesek megkerülni. Ennek a beruházási típusnak a fő ismérve az, hogy nem hoz létre új terméket és kereskedelmi forgalmat, a leányvállalatokon keresztül valósul meg a termelés. A kereskedelmi forgalom mindenképpen létrejönne, csak a protekcionista akadályok miatt nem az átvevő országban. A harmadik külföldi működőtőke befektetési forma a kereskedelmi forgalmat bővítő beruházás. Ennek alapja a Heckscher-Ohlin-Samuelson elmélet, amely a tényezőellátottság nemzetközi eltéréseit figyelembe véve a termelési tényezők nemzetközi áramlását magyarázza. A gazdaságra gyakorolt modernizációs hatások szempontjából ez a fajta beruházás lehet a legkedvezőbb, hiszen a külföldi tőke által működtetett szektorhoz ezekben az országokban a helyi tulajdonban lévő vállalkozások bővülő köre tud csatlakozni. Ezáltal a gazdaság szélesebb köre részesedhet a fellendülő beruházási tevékenység jövedeleméből. Közvetett hatásként pedig a kapcsolódó vállalatok technikai- és tudástranszferben is részesednek, ami hozzájárul az érintett gazdaságok 15


modernizációjához. Ennek a Kojima-féle beruházás modernizációs hatásának volt megfigyelhető jelei a dél-kelet ázsiai kistigrisek esetében, vagy például a magyar gazdaság 1867-1914-es időszakában. A világgazdaság legfejlettebb országait tömörítő mag területei közötti működőtőke áramlás általában kereskedelemhelyettesítő jellegű. A legfejletlenebb országok felé áramló tőke által nagyrészt gyarmati jellegű beruházásokat valósítanak meg a vállalatok. A mag egyes országai között zajló tőkeáramlás általában kereskedelemfejlesztő. A periféria egyéb, viszonylag fejlettebb térségei között szintén Kojima-féle tőkeáramlás figyelhető meg. Hogy az egyes országok mennyire képesek a Kojima-befektetésekben rejlő modernizációs hatásokat kiaknázni, azt a helyi tényezők határozzák meg. A sikeres modernizációs hatásnak két fő kritériuma van: Az egyik az, hogy a célországban a külföldi befektetések hozzájárulnak a belső akkumuláció felgyorsításához. A másik tényező az, hogy a célországok idővel maguk is tőkeexportőrként lépnek fel a náluknál fejletlenebb országok piacain, mint ez néhány Közép-Ázsiai ország esetén meg is történt. Természetesen figyelembe kell venni azt a jelenséget is, amit „perverz” tőkeáramlásnak neveznek. A megfigyelések azt mutatják, hogy a nemzetközi tőkeáramlás nem követi a neoklasszikus elméletben feltételezett „természetes irányt”, vagyis a tőke nem a tőkében (viszonylag) gazdag országból a tőkeszegény országok felé, hanem - épp ellenkezőleg – inkább a gazdagabb országok felé áramlik. Az 1. ábra Az FDI regionális mutatóit tartalmazza 1986-2001 között:

16


1.ábra Közvetlen külföldi tőkebefektetések állományának regionális összetétele Régió/ ország

FDI beáramlás (százalék) 1986-

1991-

1993-

1999-

2001

90

92

1998

2000

Fejlett ipari országok

82,4

66,5

612

80

68,4

Nyugat Európa

38,4

46

33,7

51,9

45,7

Európai Unió

36,2

45,3

32,1

50,2

43,9

Japán

0,2

1,2

0,3

0,8

0,8

Egyesült Államok

34,6

12,7

21,7

22,6

16,9

Fejlődő országok

17,5

31,2

35,3

17,9

27,9

Afrika

1,8

2,2

1,8

0,8

2,3

Latin Amerika

5

11,7

12,3

7,9

11,6

Ázsia

10,6

17,4

21,2

9,2

13,9

Kelet-Közép-Európa

0,1

2,2

3,5

2

3,7

Forrás: UNCTAD World Investment Report 2002. Nem hagyható figyelmen kívül ehhez kapcsolódóan a termékciklus-elmélet, mely összeköti a termelési-tényező igényt, a változó költségalakulást, és a termék életciklusát. Szintén tőkeáramlást hozhat létre minden olyan szabályozás, egyéb tényező (pld. vám, szállítási költségek), amelyik valamilyen módon akadályozza a termékek áramlását és azon keresztül a termelési tényezők relatív árainak kiegyenlítődését. Ha a növekvő volumenhozadék feltételezésével élünk, abban az esetben, ha a vállalatok a termelt mennyiséggel versenyeznek, magyarázatot kapunk az iparágon belüli kereskedelem létére. A kereskedelempolitika, vagy a szállítási költségek bekapcsolásával a nagyobb piac magához vonzhatja egy iparág teljes termelését. A mobil termelési tényezők áramlásának megengedésével a tőke ennek megfelelően adott iparágban a nagyobb piaccal rendelkező országban keres befektetési lehetőséget. 17


A kimondottan a működőtőke befektetésre vonatkozó magyarázatok nem olyan szigorúak és következetesek, mint a nemzetközi gazdaságtani elméletek. A befektetés

motivációi

externáliák,

piaci

tökéletlenségek,

melyeket

egy

multinacionális nagyvállalat a külföldi tőkebefektetés révén képes feloldani, vagy kiiktatni. 2.5 A külföldi közvetlen befektetések főbb indítéka A működő tőke nemzetközi mozgásának motivációi rendkívül változatosak, hiszen ami nemzetközi tőkemozgásként jelentkezik, az nem tőkefölöslegek nemzetközi újraelosztása, sőt lehetséges, hogy a tőkekihelyezést olyan ország/vállalat hajtja végre, amelynek magának is szüksége volna külföldi tőkére. Ilyenkor az a feltételezés, hogy a későbbi többletimport céljából történő tőkekihelyezés gazdaságosabb, mintha a befektetésre országon belül kerülne sor: például azért, hogy egy deficites anyag adott időpontban a kívánt mennyiségben majd rendelkezésre álljon. Visszautalva a fentebb ismertetett elméletekre, az indítékokkal kapcsolatban igen fontos Kojima (1975) tézise, aki bevezette a kereskedelemorientált és kereskedelemromboló (anti-trade) külföldi működőtőke fogalmát. Ezek szerint akkor beszélhetünk kereskedelemteremtő külföldi működőtöké befektetésről, ha a befektetést kibocsátó ország komparatív hátránnyal rendelkező iparágából a befogadó ország komparatív előnnyel rendelkező iparágában realizálják. Az ebből keletkező kereskedelemteremtésből mindkét országnak haszna származik. Kereskedelemromboló külföldi működőtőke befektetés esetében a befektetés a kibocsátó ország komparatív előnyt élvező iparágából irányul a befogadó ország komparatív hátrányt szenvedő iparágába, ami végül kereskedelem csökkenéshez vezet a kompetitív export – és importkapacitások létrejötte miatt. A motivációkat tekintve a befektetők két nagy elméleti csoportra oszthatóak: piacszerző és az exportorientált befektetők csoportjára. Az első típus általában a nagy belső piacú gazdaságok esetében domináns. Megközelíthető a motiváció politikai szempontból is, hiszen számos esetben a fejlődésben elmaradott országok gazdasági felzárkózásának fő éltető eleme lehet a külföldi tőketranszfer. Emellett az éleződő verseny tőkekoncentrációs folyamatot vált ki, ami főként a vállalatok közötti fúziók, és a versenyképtelennek bizonyult vállalatok felvásárlása útján megy végbe, melynek eszköze lehet a közvetlen 18


külföldi tőkebefektetés. Természetesen az indokok között feltétlenül említést érdemel a tudásszerző, és K+F indíttatású tőkebefektetés, valamint a piaci hegemóniára törekvés, az extra profit elérésének célja. Fontos a privatizációs lehetőségek kihasználására irányuló törekvés, a liberalizáció és a vállalat transznacionalizálódásának figyelembe vétele akkor, ha egy tőketranszfer indokait kutatjuk. Lényeges, hogy a motivációs szándék mennyire irányul a fogadó ország gazdasága ágazati szerkezetének megváltoztatásához, illetve milyen mértékben kívánja a fennálló szerkezetet kihasználni, hiszen a közvetlen külföldi tőkebefektetés (FDI) előmozdíthatja a fogadó ország fő szektorai közötti arányok módosulását. Indíték lehet egy társaság számára a nemzetközi versenyképesség erősítésére irányuló stratégia véghezvitele, illetve a költségek és technológiák eltéréseinek kihasználása ugyanúgy, mint a fogadó ország piacán felmerülő igények kielégítésére irányuló cselekvés. Az „új kereskedelmi ” elméletek már hangsúlyozzák a komplementer-hatás előtérbe kerülését a motivációk vizsgálatában. Ez alapján kialakul az exportorientált és importhelyettesítő befektetés. Tekintettel kell lennünk azonban arra, hogy a külföldi beruházásoknak a tőkehozadék növelésén, vagyis a profitráta növelésén túl más indítékai, illetve előnyei is vannak, például a vagyonnövelés és kockázatmegosztás. Összefoglalva tehát a befektetői motiváció kapcsolódhat:

A termelési vertikum energia-és nyersanyagbázisához

A munkaerő alkalmazásához

A termelés technológiai bázisához

Magának a terméknek az életciklusához

A termelés méreteihez, illetve méretgazdaságosságához

A vállalati tevékenység finanszírozási bázisához

Az értékesítés mozzanatához

A vállalati tevékenység információs bázisához

Az irányítási és ellenőrzési mechanizmushoz.

19


Röviden a motiváció 3 csoportba sorolható: - Bizonyos specifikus előnyök megszerzése - Már meglévő előnyök kihasználás, kisajátítása, megőrzése, monopolizálása - Bizonyos hátrányok leküzdése A fentiek alapján a transznacionális társaságok külföldi közvetlen beruházásainak négy fő típusát különböztetjük meg:vii I.

Az erőforrások megszerzését célzó (resource seeking) beruházás

II.

A piac megszerzésére irányuló (market seeking) beruházás

III.

A hatékonyság növelésére törekvő (efficiency seeking) beruházás

IV.

A stratégiai előny, illetve képesség megteremtését célzó, a hosszú távú versenyképesség javítását szolgáló (strategic asset) beruházás.

A motivációs szándék sohasem független attól, hogy a célország milyen tőkevonzó képességgel rendelkezik. Az ezt értékelő Belső FDI Teljesítmény Index tökéletesen alkalmas arra, hogy az országokat csábítóerejük szerint rangsoroljuk, amit meg is teszünk a 2002-es évre vonatkozóan a 2. táblázatban. Ez a mutatószám természetesen nem azonos az érték szerinti FDI beáramlás adataival, ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. 2. ábra Hely

Ország

Hely

Ország

Hely

Ország

1

Belgium és Luxemburg Angola Honkong, Kína Írország Málta Szingapúr Svédország Hollandia Dánia Brunei Cseh Köztársaság Gambia Nikaragua Bolívia Kazahsztán Kongó Köztársaság Guyana

36

Svájc

71

Venezuela

37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52

Brazília Örményország Németország Tanzánia Spanyolország Argentína Pápua Új-Guinea Új-Zéland Togó Marokkó Lengyelország Mongólia Finnország Vietnám Latvia Portugália

72 73 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 85 86 87

Mexikó Costa Rica Ausztria Románia Tunézia Gána Peru USA Kolumbia Dél-Afrika Benin Nigéria Üzbegisztán Marimar Cote D'Ivoire Fehér-Oroszország

2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17

20

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Hely

Ország

Hely

Ország

Hely

Ország

18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31

Moldva Köztársaság Chile Ciprus Észtország Horvátország Jamaika Mozambik Bulgária Szlovákia Trinidad és Tobago Egyesült Királyság Macedónia Kanada Dominikai Köztársaság Panama Azerbajdzsán Namíbia Equador

53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66

Magyarország Jordánia Honduras Bahrain Szudán Uganda Kína Litvánia Tájföld Franciaország Georgia Zambia Izrael Bahamák

88 89 90 91 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101

Ukrajna Madagaszkár Fülöp szk. Ausztrália Koreai Köztársaság Tádzsikisztán Szenegál El Salvador Libanon Izland Katar Guatemala Uruguay Algéria

67 68 69 70

Albánia Mali Norvégia Malajzia

102 103 104 105

Tajvan Szíria Paraguay Szlovénia

32 33 34 35

Forrás: UNCTAD WIR, 2003

2.6. A nemzetközi tőkeáramlás trendjei A hatvanas évek végétől a világgazdaságban jelentős változások kezdődtek. Felbomlott a gyarmati rendszer, a fejlődő országok fokozatosan integrálódtak a világgazdaságba.

Rohamos

műszaki-technológiai

fejlődés

vette

kezdetét

elsősorban a közlekedés, a távközlés, az adatátvitel területén. Összeomlott a Bretton-Woods-i, a második világháború után létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer. Mindezek alapvetően változtatták meg a vállalatok nemzetközi működési feltételeit s ezzel kölcsönhatásban a működőtőke áramlások sajátosságait. A technikai haladás nyomán lehetővé vált a termelés üzemi szintű nemzetközi specializációja, illetve a korábban laza kapcsolódású anya- és leányvállalatok

szoros

integrációja.

A

nemzetközi

pénzügyi

rendszer

bizonytalanságai, a piaci verseny erősödése pedig arra kényszeríttették a jelentős tőkeerővel rendelkező cégeket, hogy leányvállalatok külföldi alapításával a tőke megtérülése szempontjából a legkedvezőbb feltételeket kínáló országba, régióba telepítsék tevékenységüket. Ezáltal nemcsak a termelésüket optimalizálták, hanem a piaci kapcsolatok vállalaton belülre hozásával az ár-, árfolyamkockázatokat is csökkentették, továbbá mérsékelhették az állami szabályozás hatásait, az adópolitika terheit.

21


A folyamat természetesen erőteljesen növekvő nemzetközi tőkeáramlást indukált. 1975 és 1985 között a külföldi működőtőke befektetések volumene a világtermeléssel, a világexporttal azonos ütemben gyarapodott, s a tíz év alatt megduplázódott. A nyolcvanas évek közepétől a tőkeáramlás üteme nagyságrendekkel ugrott meg: 1985 és 1990 között a közvetlen tőkeberuházások éves értéke az 1975-ös érték nyolcszorosára nőtt, míg ugyanezen időszak alatt a világtermelés és -export csupán megháromszorozódott. A világgazdaság motorjává tehát a nyolcvanas évek közepétől a működőtőke befektetések váltak. A kilencvenes évek elején a világgazdasági recesszió hatására a tőkebefektetések értéke kissé visszaesett, 1993-ban azonban elérte az 1990-es szintet, 1996-ban pedig már 75 százalékkal meg is haladta azt. Az éves nagyságrendek érzékeltetésére: 1970-ben a világgazdaságban áramló tőke 12 milliárd dollárt tett ki, 1980-ra 47 milliárdra nőtt, 1987-ben elérte a 100 milliárd dollárt, 1990-ben már ennek több mint kétszeresére, 211 milliárd dollárra rúgott, majd 1996-ban 350 milliárd dollárra emelkedett. Elsősorban ennek az erősen emelkedő tőkeáramlásnak tulajdonítható a világgazdaság globalizációja,

amely a multinacionális vállalatok növekvő

szerepvállalására vezethető vissza. A 3. ábrán a világ külföldi működőtőke növekedésének, csökkenésének adatait tanulmányozhatjuk át a 1982-2001 időszakban.

22


3. ábra Külföldi működőtőke a világban Érték (milliárd dollár) 1986-

1991- 1996-

1990

1995

2000

2001

735

37795

20,0 14611 20515 13516

18445

233

621

37704

37848 13332 19054 11780

-55,0

734

1874

6846

37787

37865 37881 20,0 37674

37868

552

1721

6582

37852

37898 37850 37728 37646

37808

151

601

37737

37703 18111 16072 17958

-47,5

2541

5479

18517

37880

37899 37755 12420 37636

37866

594

1423

3495

37851

37779 37964 37667 11933

37836

670

1169

2600

37878

37806 37871 37630 37932

0,3

17987 23858 53581

37780

37742 37932 37792 37923

37821

10805 21672 31900

37930

37777 37623 37685 37657

2,0

1982

1990

2001

FDI beáramlás

59

203

FDI kiáramlás

28

FDI beáramlott állomány FDI kiáramlott állomány

Éves növekedési ráta (százalék)

Felvásárlások és fúziók

2000

1999

A külföldi tulajdonok eladásai A külföldi befektetések hozzáadott értéke A külföldi befektetések exportja A külföldi befektetők foglalkoztatása (ezer fő) Világ GDP (aktuális áron)

Forrás: UNCTAD World Investment Report 2002

23


Az FDI szektorális arányainak átrendeződését szemlélteti a 2001–2002-es évben, világszinten a 4. ábra: (Megjegyzés: „Primary”= Mezőgazdaság, „Secondary”= Ipar, „Tertiary”= Szolgáltatások) 4. ábra

Az UNCTAD (WIR 2003) kimutatásai 2002-ben mintegy 64 000 transznacionális céget tartanak nyilván, amelyek körülbelül 870 000 vállalkozással vannak jelen a világ 150 országában. A multinacionális vállalatok adták 2002-ben a világtermelés egytizedét, 3.4 billió USD értékben, és összesen 53 millió dolgozót foglalkoztattak.

(A

nemzetközi

szervezet

szerint

pl.:

1995-ben

a

világkereskedelem mintegy harmada transznacionális vállalatokon belüli forgalom volt, további harmada e cégek külső partnereknek történő értékesítése, s csak a maradék harmad a TNC-ktől teljesen független forgalom. E cégek tartották továbbá kezükben a nemzetközi technika-kereskedelemnek a 70-80 százalékát). A legnagyobb cégek éves üzleti forgalma akkora, mint egy közepes ország évi bruttó hazai terméke. A tőke áramlásának iránya is többször változott. A hatvanas években elsősorban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között zajlott a tőkemozgás, később Japán is integrálódott a folyamatba. A kilencvenes években nőtt meg az Ázsiába és Latin-Amerikába áramló tőke mennyisége, de a tőkebefektetések domináns hányada - nagyjából 60 százaléka - továbbra is a fejlett országok között zajlik. A nyolcvanas évek közepére megváltozott a működőtőke befektetések megítélése, a tőkeszegény országok számára világossá vált, hogy számukra a gazdasági fejlődés elősegítésének és a további leszakadásuk megfékezésének egy fontos eszköze lehet a külföldi befektetők országukba vonzása. Megindult a versenyfutás a befektetőkért, a nemzeti szabályozásokat liberalizálták, befektetés ösztönzési 24


rendszereket dolgoztak ki, csökkentették a nyereségadó mértékét. Az 5. ábra áttekintést ad 1991-2001 között az évi megváltoztatott szabályok mennyiségéről, és hatásáról az FDI-re. 5. ábra Nemzeti szabályozások változása Szabályozás/Év 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997

1998 1999 2000 2001

Azon országok száma, ahol változtattak a beruházásokra

35

43

57

49

64

65

76

60

63

69

71

82

79

102 110 112 114 151

145 140 150 208

80

79

101 108 106 98

135

136 131 147 194

0

1

16

9

vonatkozó szabályozásokon A megváltoztatott szabályozások száma Ebből: Az FDI áramlásának előnyös Az FDI áramlás számára kevésbé 2

2

6

16

9

3

14

előnyös Forrás: UNCTAD World Investment Report 2002, nemzeti statisztikák alapján

2.7 A külföldi beruházások letéteményesei – a transznacionális vállatokviii 25


Mint arra az előzőekben már utaltam, a nemzetközi kereskedelmi szervezetektől eltérően a nemzetközi termelés szervezeti rendszere olyan vállalat-birodalmak kiépülésével megy végbe, amelyek rendkívül magas fokú autonómiával működnek.

Voltaképpen

a

multinacionális,

illetőleg

transznacionális

fogalomalkotás körüli vita is ezzel kapcsolatos, ezért feltétlenül szükséges értelmeznünk a vállaltípusok közötti eltéréseket. Nemzetközi vállalatokról, illetve vállalkozásokról szorosabb értelemben akkor beszélünk, ha azokat legalább két szuverén állam, illetve jogi személy közös tulajdonként hozzák létre úgy, hogy a tulajdonhányadok és/vagy illetékességek többnyire szerződésben rögzített módon meghatározottak és elhatároltak maradnak. Multinacionálisnak tekintjük mindazokat a szervezeti, intézményi, vállalati képződményeket, amelyeken belül kettőnél több állam szervesen összefonódott részvétele jellemző, tehát részvényesei különböző állampolgárságú tulajdonosok, a vállalati működésben viszont ez a tulajdonosi elkülönülés és az ahhoz kapcsolódó illetékességi elhatárolódás közvetlenül nem érvényesül, vagyis üzletpolitikája és irányítása egységes, és nyereségorientált. Transznacionalizálódáson értelemszerűen az előbbiekben felvázolt típusok fejlődését, gyarapodását értjük. Transznacionálisnak tekinthető az a vállalat, melynek működése egyszerre több nemzetgazdaságra terjed ki, tőketulajdona többnyire – de nem feltétlenül – multinacionális,

üzletpolitikája

pedig

a

vállalat

összműködésének

eredményességére, globális optimalizálására orientált, valamint elsősorban az anyagazdaságban lévő bázis, illetve irányító csoport érdekei által meghatározott.ix Nem tekinthetőek azonban nemzetek feletti szervezeteknek, hiszen valamely államhoz való kötődésük – a fent említettek miatt – aligha vonható kétségbe. A 21. század fordulóján a világkereskedelmet erőteljes nemzetközi tőkeáramlás jellemzi. Az idegen közvetlen beruházások (FDI) a transznacionális vállalatok (TNC) széles körű hálózatának kiépüléséhez vezettek. A transznacionális vállalatok átszövik a világgazdaságot, és egy nemzetközi termelési rendszer keretei közé illeszkedve működnek. Ezt jól példázza a 6. ábra, mely a világ 100 legnagyobb transznacionális vállalatának FDI tevékenységét, annak változását mutatja a 2000-2001 év viszonylatában. A változás csökkenést mutat, de az arányok még mindig óriásiak: 26


6. ábra A világ 100 legnagyobb transznacionális vállalatának tevékenysége (milliárd USD és a foglalkoztatottak száma) Mutató Eszközök Külföldi Összes Értékesítés Külföldi Összes Foglalkoztatás Külföldi Összes TNI (%)*

Év

Változás (%)

2001

2000

2934 5914

3113 6184

-5,8 -4,4

2235 4352

2358 4748

-5,2 -8,3

6890178 13383852 59,4

6791647 14197264 55,7

1,5 -5,7 3,7

*Megjegyzés: A „TNI” fordítása „Nemzetköziesedési index”, amely a beruházások, a foglalkoztatottak számának és a beruházásoknak a „belföldi/külföldi” arányait szintetizáló, az UNCTAD által bevezetett statisztikai mutató. Forrás: UNCTAD/Erasmus University Database

A transznacionális vállalatok létrejöttével megváltozott az FDI nemzetközi regionális súlya. Míg a korábbi nemzetközi monopóliumok alapvetően a fejlett és elmaradott ország közötti munkamegosztás révén jöttek létre (anyaországból elmaradott országba irányuló közvetlen befektetések) addig a transznacionális vállalatok döntő többsége a piacilag, technológiailag, gazdaságpolitikailag fejlett, és egymással harmonizált feltételeket biztosító országok körén belül alakítja ki integrált rendszerét. A transznacionális társaságok jövőjét, szerepét és üzletpolitikáját csak a világgazdasági változásokkal összefüggésben, illetve azok kölcsönhatásaiban célszerű felvázolni, mivel ezek globális fejlődését befolyásoló tényezők rendkívül sokrétűek. Helyzetük azonban igen kedvező, különösen a technika globalizálódásának összekötő és versenydimenziójában, méreteik miatt pedig védekezni is jobban képesek, kevésbé sebezhetőek. Hálózatukban különösen lényeges kérdés a globalizáció és lokalizáció, hiszen a világgazdaság transznacionális integrálódása tovább erősödik. Emelkedik a fúziók száma, értékpapírpiacra gyakorolt hatásuk pedig igen jelentős, hiszen a fúziók jelentős része pénzügyi manőver. Látható tehát, hogy a világgazdaság egyre nagyobb mértékben válik függővé a nemzetközi vállalatok rendszerétől, hiszen a világkereskedelem és a tőkemozgások növekvő hányada vállalati kereteken keresztül megy végbe, s arra a helyi piacok csak közvetve hatnak. 27


2.8 A nemzetközi beruházások hatásai – előnyök és hátrányokx A külföldi közvetlen tőkeberuházások és a transznacionális vállalati tevékenység hatásai, következményei is szerteágazóak, összetettek, és egymást erősítők vagy gyengítők lehetnek – mind a beruházási tőkét exportáló, illetve a transznacionális vállalatok hazai bázisát jelentő, mind pedig a külföldi beruházási tőkét importáló, transznacionális vállalatokat befogadó országok számára, bár általában az elméletekben a tőketranszfernek bizonyos kiegyenlítő hatást is tulajdonítanak. A kiegyenlítő hatás megnyilvánulhat annak a különbségnek a csökkenésében illetve megszűnésében, amely a tőke hozadékának színvonalában ( profitráta, kamatráta) a beruházási tőkét exportáló és az azt befogadó, importáló országok között fennáll, és amely a tőkeáramlás meghatározó indítéka volt. Megnyilvánulhat azonban abban is, legalább is, ha a külföldi tőke valóban és általában a viszonylag tőkegazdag országok felől a tőkeszegény országok felé áramlik, hogy az érintett állam(ok) relatív tényezőellátottságában mutatkozó különbségek, melyek a tényezőjövedelmek nemzetközi eltérését okozták, ugyancsak eltűnnek, illetve csökkennek. Még ha valóban feltételezhető az országok közötti kiegyenlítődés, tehát a tőketranszfer által mindkét ország nyer, az országokon belül a jövedelem elosztási viszonyoknak a nemzetközi tőkeáramlásból fakadó megváltozása mindenképpen belső érdekellentétek forrása lehet. Potenciális előnyök a külföldi tőkét befogadó ország számára Fontos a gazdaságfejlesztés finanszírozási forrásainak bővülése, kiegészítő pénzforrásokhoz való hozzájutás, hiszen ez csökkenti, illetve áthidalhatja az erőforrások területén meglévő szakadékot, a devizarést (foreign exchange gap) illetve a költségvetési rést (budgetary gap). A fizetési mérleg alakulására a külföldi tőke befektetése közvetlenül és közvetve is hat, a költségvetési hatás az adóbevételek növekedésében nyilvánul meg. A külföldi tőke befogadása bővítheti a foglalkozatási lehetőségeket, és nem kevésbé fontos előny a korszerű, fejlett technikához és ismeretekhez (know how) való hozzájutás. A vállalatszervezés, -irányítás külföldi tapasztalatainak, valamint a korszerű szervezési, menedzselési, piackutató, információs és elszámolási ismereteknek a megszerzése révén ugyancsak jelentős előny származhat a tőkeimportból, de fontos szempont a külföldi piacokra való bejutás, illetve az ott 28


szerzett pozíció megtartásában is nagy előnyt biztosító külföldi beruházók jelenléte. A külföldi beruházók tulajdonosi érdekeltsége az új vállalkozások kockázatának viselése,

illetve

megosztása

tekintetében

jelentős

előnyt

jelenthet.

A

nemzetgazdaság makroszintű hatékonyságára gyakorolt hatás a technikai hatékonyság, a strukturális hatékonyság, illetve a méretgazdaságosság. Az FDI jelentős szerepet játszik a világgazdasági alkalmazkodóképességben. Potenciális hátrányok a külföldi tőkét befogadó ország számára A transznacionális társaságok a befogadó ország „gazdasági autonómiáját” csorbíthatják, ha főként technológiai függőséget idéznek elő, vagy legalább is egyoldalú függő viszonyt teremtenek pénzügyi, piaci és más vonatkozásokban. Amennyiben a helyi erőforrások jelentős részét ellenőrzésük alá vonják tőketranszferük által, úgy csökkentik a nemzeti tulajdon részarányát a gazdaságban. Tőkeerejük, pénzforrásaik és szakembergárdájuk révén befolyást nyerhetnek a befogadó állam gazdaságpolitikájára, sőt befolyásolhatják ez által az ország külkereskedelmi kapcsolatainak orientációját. A befogadó ország restriktív hitelpolitikáját kijátszva kölcsönöket vehetnek fel külföldön, vagy éppen ellenkezőleg,

külföldi

partnereiknek

hitelezhetnek.

Nagyarányú

reklámhadjárataikon keresztül torzíthatják a helyi fogyasztást, kijátszhatják a legálisan nyert vám – és adókedvezményeket, miáltal az állami költségvetés bevételei relatíve csökkennek. Problémát forrása, ha a beáramló technikai és technológiai ismeret nem felel meg, vagy nehezen adaptálható az adott országban, vagy idejemúlt technika átvitelére kerül sor. Hosszú távú veszélyt jelent, ha a külföldi tőke illetve transznacionális társaság „elszívja” a legjobban képzett munkaerőt a gazdaság szektoraiból. A külpiaci kapcsolatok fejlesztéséből akkor válhat hátrány, ha a transznacionális társaságok a külgazdasági orientációt egyoldalúvá torzítják, és gátolják a kapcsolatok diverzifikációját. Meg kell említenünk a külföldi tőkével kapcsolatban a „rejtett” illetve implicit eladósodásnak nevezett jelenséget is. Végül, de nem utolsó sorban figyelembe kell venni a környezetszennyező tevékenységek áttelepítésével járó felelősség eszmerendszerét figyelmen kívül hagyó cselekvések hosszú távú veszélyeit.

29


3. Kína a világgazdaságban 3.1 Ismertető a kétarcú országrólxi

Területe: 9,6 millió km2 Lakossága: 1,2 milliárd fő Népsűrűség: 133 fő/ km2, egy főre jutó GNP: 380 dollár Államforma: népköztársaság, Főváros: Peking, Hivatalos nyelv: kínai Természetföldrajz Természetföldrajzilag Kína két nagy egységre osztható: 1. Nyugat-Kína: magasabb, szárazabb, itt jóval kisebb a népsűrűség. Tien-san és Kun-lun-hegység: a Gondwana részét képező Dekkán ütközésének hatására kiemelkedett, megfiatalított láncos röghegységek. Tibeti-fennsík: hatalmas kiterjedésű (2,5 millió km2), 5000 méter átlagmagasságú terület, amely egykor a Gondwana része volt, majd Eurázsiával ütközve kiemelkedett. Himalája: A Dekkán és az Eurázsiai szárazföldi kőzetlemezek ütközésével kiemelkedett hatalmas lánchegység, amelynek kristályos magját a Thetis üledékeiből képződött mészkő borítja. Dzsungária és Tarim-medence: Hatalmas kiterjedésű, száraz medencék, melyeket főként szárazföldi üledékek töltöttek föl nagy vastagságban, jelenleg sivatagos területek. 2. Kelet-Kína: alacsonyabb, csapadékosabb, a népsűrűség jóval nagyobb. 30


Mandzsu-medence: A déli részén lösszel borított síkság, fontos mezőgazdasági és ipari körzet. Nagy-Hingan és Kis-Hingan hegységek: A Variszkuszi-hegységrendszer tagjai, a Kis-Hinganban a jelentős harmadidőszaki vulkanizmus eredményeként lávaplatók alakultak ki. Kínai-alföld: A Huang-ho (Sárga-folyó) és néhány kisebb folyó által feltöltött negyedidőszaki alföld. Lösztartományok: Senhszi, Sanhszi és Kanszu, a Kínai-alföldtől nyugatra elhelyezkedő, helyenként hatalmas vastagságú pleisztocén lösszel borított terület, amely Földünk legnagyobb összefüggő lösztakarója. Jangce medencéi: Szecsuáni- (Vörös) medence és Vuhani-medence, amelyeket egykor tó töltött ki és különböző üledékek találhatók bennük. Ipar 1. Bányászat feketeszén: Mandzsu-medence (Fushun és Fuxin környékén), Észak-Kína (Kailuan környékén) vasérc: Mandzsu-medence, Észak-Kína, Jangce vidéke volfrám, molibdén, mangán, higany, antimon, ón: elsősorban Kelet- és DélKínában uránérc: Jangcétól délre (Hengyang környékén) kőolaj: Északkelet-Kína (Daqing környékén), Huang-ho torkolatánál földgáz: Szecsuáni-medence, Cajdam-medence 2. Energiagazdaság A villamosáram-termelés jórészt (kb. 70 %-ban) széntüzelésű hőerőművekben történik, de a vízerőművek szerepe sem elhanyagolható (kb. 20 %). A legnagyobb vízerőművek a Jangcén és a Huang-hon épültek, de a legjelentősebbek a kis falusi vízerőművek, amelyekből több tízezer működik az ország területén. 3. Feldolgozóipar vaskohászat: Ansan, Senjang, Sanghaj, Vuhan, Csungking, Peking színesfémkohászat: Senjang, Sanghaj gépgyártás: Sanghaj, Senjang, Tiencsin vegyipar: Nanking, Sanghaj, Senjang, Peking textilipar: Sanghaj, Tiencsin, Kanton 31


A '80-as évektől Kína délkeleti részén létrehoztak öt különleges gazdasági övezetet: Hajnan, Sencsen, Hong Kong, Tajvan, Csuhaj, ahová kedvezményekkel csalogatták be a külföldi tőkét. Az itteni üzemek kínai munkaerővel jórészt exportra termelnek, vámmentes az áruforgalom, és ezek a központok lettek a modernizáció fő színterei. (A KGÖ-k szerepével a későbbiekben részletesen is foglalkozom). IV. Mezőgazdaság A munkaerő több, mint 60%-át foglalkoztatja. Ebből következik, hogy a művelés színvonala alacsony. A művelést főleg kézi és állati erővel végzik. Az öntözés kiterjesztésére helyezték a hangsúlyt, mert így lehet a déli országrészben egy év alatt 2 vagy 3 termést betakarítani. Nem is cél a nagyobb gépesítés, mert nem tudnának mit kezdeni a hirtelen megjelenő nagy tömegű munkanélküliséggel, ami ilyen nagy kiterjedésű és népességű országban robbanáshoz is vezethet. Az ország északi részében a fő növény a búza, mellette kölest és kukoricát termesztenek. Dél felé a rizs veszi át az uralmat, kiegészülve szójával és földimogyoróval. A Délkínai-hegyvidéken a teatermesztés jelenik meg. A mezőgazdaság fejlesztésében az öntözés, a talajerő-utánpótlás, és az agrotechnika fejlesztése játszotta a fő szerepet. Az ország területének 1/10-e áll művelés alatt. A mezőgazdaság vezető ága a növénytermesztés, Kína a Föld legnagyobb gabonatermelő országa. Rizs: a legfontosabb gabonanövény, a vetésterület 1/5-én termesztik, elsősorban a Jangce medencéiben és Dél-Kínában. Búza: a vetésterület 20 %-án termesztik, a Kínai-alföldön és délebbre a rizs másodvetéseként őszi búzát, az északi területeken tavaszi búzát termelnek. Fontos növények még a kukorica, cukorcirok (kaoliang), köles, burgonya, édesburgonya

(batáta),

szója,

földimogyoró,

szezám,

gyapot,

tea.

A

népélelmezésben fontos szerepet töltenek be a hüvelyesek és a zöldségfélék. A gyümölcstermesztésben az északi területeken az alma és a körte, míg délen a citrusfélék és az ananász játszik fontos szerepet. Az állattenyésztés alárendelt szerepű, mert nincs hely a takarmánynövényeknek. Nagyobb állomány csak sertésből és baromfifélékből van, ezek főleg lakossági hulladékokon és mezőgazdasági melléktermékeken élnek. Az állattenyésztés ágai: 32


A nyugati országrész száraz legelőin a nomád és félnomád pásztorok juhot, kecskét, lovat, tevét és jakot tartanak. Kelet-Kínában az istállózó állattenyésztés jellemző, északon szarvasmarhát, a sűrűn lakott területeken sertést és baromfit tartanak. A selyemhernyó-tenyésztésnek több ezer éves hagyománya van Kínában, elsősorban

a

Jangce

vidékén

és

Dél-Kínában

foglalkoznak

vele

mellékfoglalkozásként. A halászat fontos szerepet tölt be a lakosság fehérjeszükségletének kielégítésében, elsősorban a tengerek part menti vizeiben és a belvízi halászat jelentős. Az ország úthálózatának hossza 1,4 millió kilométer - amelyből 16 ezer kilométer autópálya - míg a vasúthálózatáé 67 524 kilométer. Kínában 489 repülőtér működik, ebből 28 nemzetközi, a többi pedig belföldi. Kínában az autóbuszközlekedés gyors és pontos, bár olcsóságuk miatt a buszok rendszerint zsúfoltak. Legfontosabb Németország,

külkereskedelmi Románia,

Kanada,

partnerek: Ausztrália,

Japán,

Hongkong,

Malajzia,

USA,

Nagy-Britannia,

Franciaország, Oroszország, Kazahsztán. A 7. ábra a fontosabb gazdasági övezeteket mutatja:

7. ábra

Forrás: Business Week, 2002. dec.9., p.:43 33


3.2 Az ország gazdasági fejlődése Kína nemcsak egy hatalmas ország, hanem egy teljesen külön világ is, amely az elmúlt negyed évszázad során a nyugati világot lenyűgöző átalakuláson ment keresztül. A 20. század első felében az országban káosz uralkodott, a hatalomért különböző erők versengtek. Kínában gyakoriak voltak ekkor a politikai zavargások, melyek lezárásaként a második világháborút követő polgárháborúban Mao Ce Tung fegyveres csapatai ragadták magukhoz a hatalmat. 1949. október 1-jén Mao Ce Tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalapítását, amelyet követően a kommunisták, szovjet mintára, diktatórikus egypártrendszert és szocialista tervgazdaságot alakítottak ki Kínában. 3.2.1. A nyitás politikája A kommunista Kínában jelentkező nehézségek a rendszer átalakítására kényszerítették az ország vezetését. A Teng Hsziao Ping nevével fémjelezett "nyitás és reform" politikájának 1978-as bevezetését követően a kínai gazdaság jelentősen átalakult és gyors fejlődésen ment keresztül, amely folyamat eredményeként a Kínai Kommunista Párt ugyan megtartotta szoros ellenőrzését a politikai irányítás terén, azonban az ország gazdaságát a szovjet mintájú, központi irányítású, szocialista tervgazdaságból úgynevezett "szocialista piacgazdasággá" alakította. Ez a több mint két évtizede tartó reformfolyamat alapvetően négy szakaszra tagolható: A külvilágtól addig hermetikusan elzárt Kína külföld felé való nyitásának kiindulópontját a KKP (Kínai Kommunista Párt) Központi Bizottságának 1978. decemberében összehívott 3. plenáris ülése jelentette, ahol az akkori kínai vezetők egységesen elfogadták a „négy modernizáció” (a mezőgazdaság, az ipar, a tudományok, illetve a hadsereg korszerűsítése) tervét, s ezzel kezdetét vette egy új politikai és gazdasági irányvonal, melynek célkitűzéseiben már a békés külkapcsolatok, a gazdasági és társadalmi modernizáció elindítása és nem utolsó sorban a külföldi tőke bevonása is szerepelt.xii Felismerték, hogy sikeres reformfolyamatokat csak akkor lehet véghezvinni, ha először megteremtik az ehhez szükséges feltételeket. 1978-ban a KKP hivatalosan is elismerte, hogy a külföldi tőkebefektetés nem azonos az imperializmussal, és nem jelent veszélyt a kínai államra és annak társadalmára nézve. 34


1979. július 1-én elfogadták a vegyes vállalati törvényt (Law on Chinese Equity Foreign Ventures), amely újabb lendületet adott a külföldi tőke beáramlásának. 1979-1992 között mintegy 300 törvény született a külföldi vállalkozások védelmében. Ezt az időszakot a reformfolyamat szempontjából két szakaszra bonthatjuk:xiii Az első szakaszban, mely 1984-ig tartott, megindult az állami vállalatok konszolidációja, a vállalati önállóság kiszélesítése. A működőtőke kínai gazdaságba való bevonásának kétségtelenül az egyik legfontosabb állomását az jelentette, amikor 1980-ban megkezdték két tengerparti tartományban (Hsziamen és Kuangtung) az ún. „Különleges Gazdasági Övezetek” kiépítését, majd 1984ben további 14 tengerparti város nyitotta meg kapuit a külföldi befektetések előtt. Ezzel a lépéssel Kína végérvényesen és visszavonhatatlanul bekapcsolódott a világgazdaság vérkeringésébe. A folyamat sikerességét jelzi, hogy már a reform és nyitás első szakaszában is jelentős értékű (18,8 milliárd USD) tőke áramlott be az országba, elsősorban hongkongi és makaói befektetőknek köszönhetően, de a japán, amerikai, kanadai és amerikai befektetők is számottevő nagyságban invesztáltak a kínai gazdaságba. A beruházások szempontjából legnagyobb vonzerejűnek a Különleges Gazdasági Övezetek és a tengerparti nagyvárosok bizonyultak. A tőke elsősorban a kereskedelmi és vendéglátóipari infrastruktúra kiépítésére (szállodák, éttermek, áruházak, stb.) irányuló befektetésekben koncentrálódott.xiv 1983. szeptemberében döntöttek a vegyes vállalati törvény végrehajtásáról. A második szakasz ─ a kínai gazdaságtörténészek felosztása szerint ─ 1984-től 1992-ig tartott, s a „kifelé való nyitás” további kiszélesítése jellemzi. Folytatódott a külföldi befektetők számára potenciális vonzerővel rendelkező területek megnyitása és átalakítása. Ennek keretében létrehozták az egész Hajnan-szigetre kiterjedő legnagyobb Különleges Gazdasági Övezetet, s a már korábban megnyitott 14 tengerparti város mellett fokozatosan kitárták kapuikat az ország középső és nyugati területei is, ahol ún. „gazdasági és műszaki fejlesztési övezetek”-et létesítettek. A külföldi befektetőkkel aláírt mintegy 40.000 szerződés közel 93 milliárd USD értékű működőtőke felhasználására irányult, és ennek több mint fele ténylegesen is befektetésre fordítódott még ebben az időszakban. Új jelenség a tajvani befektetők térhódítása, akik 1989-től kezdve folyamatosan növelték tőkeerejüket, s már a ’90-es évek elején is 10-11%-os piaci részesedést 35


mondhattak magukénak. Ezzel egy időben a hongkongi és a makaói befektetők aránya valamelyest visszaesett (60% körülire). A kimagaslóan jó gazdasági mutatók ellenére ekkorra már megjelentek a kínai gazdaságban a reformfolyamat negatív velejárói, a túlfűtöttség jelei (pénzbőség, felgyorsuló infláció, beruházási és vásárlási láz, spekuláció, megvesztegetés, korrupció, stb.), melynek kontrollálása érdekében a kínai vezetés két ízben is ─ 1987-ben, majd 1988-ban ─ rákényszerült arra, hogy központilag „lefékezze” a folyamatot. A reform és nyitás politikájának harmadik szakasza 1992 januárjában vette kezdetét. Ezt a szakaszt Kínában a szocialista piacgazdasági rendszer létrehozása új szakaszának is szokták nevezni, ami az ezredfordulóig tartott. Ebben a szakaszban a reform súlypontja fokozatosan a régi rendszer lebontásáról az új rendszer

kiépítésére,

a

gazdaságpolitika

kiigazításáról

a

piacgazdaság

követelményeinek megfelelő gazdaságirányítási és gazdálkodási rendszer szervezeti és jogi kereteinek kialakítására, az egyedi és részleges reformokról a komplex és összehangolt reformokra, továbbá egy működő piacgazdasági rendszer kialakítására és fenntartására helyeződött át.xv A kifelé való nyitás tovább terjedt mind szélességében, mind pedig mélységében mindazokon a területeken, ahol erre lehetőség nyílt, és ahol ehhez az objektív és szubjektív feltételeket már sikerült megteremteni. Ez volt az az időszak, amely – ha egy évszázados késéssel is – végre olyan feltételeket teremthetett e hatalmas országban, amelyek az elkövetkező évtizedekben reális kiinduló alapot képezhettek a világ legnagyobb népességű nemzete korszerű anyagi és szellemi civilizációjának a kiépítéséhez, gazdasági és kulturális felemelkedéséhez, s amelynek eredményeként Kína a jövő század legnagyobb és legerősebb világhatalmává, azaz a XXI. század “hiperhatalmává” fejlődhet. Az alábbiakban néhány pontban összefoglalom a reform és nyitás politikájának főbb eredményeit: - A gazdaság növekedési ütemének felgyorsulása -Jelentős

szerkezeti

változások

(A

fejlődési

ütemkülönbség

jelentős

arányeltolódásokat eredményezett a kínai nemzetgazdaság tulajdonszerkezetében is, amelyről a kínai statisztikák mind a mai napig nem közölnek valamennyi termelő és szolgáltató ágazatra egyformán kiterjedő, s ebből következően a GDP előállítása vonatkozásában is pontosan kimutatható képet.) 36


- A gazdasági teljesítmény abszolút méreteinek megnövekedése -A külgazdasági kapcsolatok kiszélesedése, a külkereskedelmi forgalom gyors növekedése - A külföldi tőke tömeges beáramlása A

„nyitás”

politikájának

egyik

legfontosabb

eredménye

a

reform

laboratóriumának tekintett Különleges Gazdasági Övezetek kiépítése volt, melyekről a korábbi fejezetekben már említést tettem. A keleti és délkeleti tengerparti sávon létesült övezetek váltak közvetítő közegévé annak a folyamatnak, amelyen keresztül a külföldön élő kínaiak szorosabbá vonhatták kapcsolataikat Kínával és aktív részt vállalhattak a gazdaságfejlesztési és modernizációs tevékenységben. A kezdetekben befektetett működőtőkének, több mint 81 százaléka származott az ázsiai térségből vagy kínai származású üzletemberektől. Ez nem csak a szárazföldi Kína gazdasági erejét növelte meg, de hozzá járult a távol-keleti területek – Kínai Népköztársaság, Tajvan, Hongkong, Makaó – gazdasági összefonódásának szorosabbá válásához. Az alábbiakban a KGÖ-k szerepének és működésének részletes bemutatása következik:xvi A Különleges Gazdasági Övezetek (Special Economic Zones, SEZ) nem rendelkeznek autonóm irányítással, gazdasági életük terén a piacgazdaság alapelveit az állami szabályozás alapján alkalmazzák A piaci mechanizmusokkal kapcsolatos szabályozások azonban itt jóval rugalmasabbak és szélesebb hatókörűek, mint az ország egyéb területein, ezért is válhattak ezek a régiók a külföldi tőke legkiemelkedőbb célpontjaivá. Az öt övezet (Sencsen, Zhuhai, Shantou, Xiamen és Hainan szigete) a megalapítás idején meglehetősen fejletlen infrastrukturális háttérrel rendelkezett, és gazdaságuk színvonala is rendkívül alacsony volt. Sencsen például egy alig 3 km2 területű kisváros volt, a legnagyobb épülete pedig mindössze ötemeletes. Működésük első évei így az építkezés és fejlesztés jegyében teltek, melyet elsősorban külföldi tőke bevonásával valósítottak meg. A fejlesztések zöme az infrastruktúra, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a pénzügyek, turizmus, és az ingatlanszektor területére irányultak. A KGÖ-k szándéknyilatkozatban fogalmazták meg azon törekvésüket, hogy szoros gazdasági köteléket alakítanak ki és ápolnak az ország többi régióiával, annak érdekében, hogy az elszigetelődés helyett, épp ellenkezőleg, magukkal ragadják és bekapcsolják a gazdasági reformok folyamatába a fejletlenebb középső és nyugati országrészeket.xvii 37


A Különleges Gazdasági Övezetek „különlegessége” abban rejlik, hogy a kormány megkülönböztetett politikája révén ezek a területek, a tartományi központokhoz hasonlóan, önállóan dönthetnek fejlesztési terveikről, saját maguk határozhatják meg a tőkebefektetésekkel kapcsolatos prioritásaikat, és az itt működő vállalatok életét, irányítását is jóval szerényebb mértékben szabályozza a kínai állam. Bár léteznek olyan álláspontok, melyek megkérdőjelezik a Különleges Gazdasági Övezetek létjogosultságát, a legtöbb kínai és külföldi szakértő véleménye mégis megegyezik abban, hogy ezek a régiók többségében beváltották a hozzájuk fűzött reményeket és az ide irányuló külföldi tőke egyre nagyobb mértékű beáramlása valóban elindította a holtponton álló kínai gazdaság fellendülését. A KGÖ-k tehát olyan

„kísérleti

laboratóriumoknak”

tekinthetők,

amelyek

preferenciális

politikájuk következtében a befektetések melegágyaivá váltak, és a tőkével együtt - a kormány 1979-es elgondolásának megfelelően - fejlett, modern technológiákat, korszerű szakemberképzési és vállalatirányítási elveket és egyéb külföldi tapasztalatokat is bevonzottak az országba. Így joggal nevezhetjük ezeket az övezeteket a kínai gazdasági fejlődés motorjainak. A Különleges Gazdasági Övezetek kapcsán feltétlenül említést kell tennünk a regionális különbségekről, melyek az infrastruktúra, a gazdasági növekedés, az életszínvonal és szociális jólét tekintetében markánsan megmutatkoznak A reform és nyitás kezdete óta a régiók egyenlőtlen fejlődésének következtében az említett különbségek egyre inkább elmélyültek. A keleti, tengerparti fekvésű megyék fölényes földrajzi helyzetük és más kedvező tényezőknek köszönhetően - a fejlődés éllovasaivá váltak, és sokkal gyorsabb ütemű előrehaladást tudtak felmutatni, mint a tőlük nyugatabbra fekvő megyék. Az interregionális eltérések gyökere elsősorban a kínai kormány regionális politikájában keresendő. Az eredeti, 1979-es koncepció szerint ugyanis az volt a központi hatalom elképzelése, hogy a komparatív előnyöknek megfelelően a kedvezőbb adottságokkal rendelkező keleti partvidék megyéibe irányul majd a külföldi tőke döntő többsége, és ezek a területek hivatottak arra, hogy mint a gazdasági fejlődés húzóereje, magukkal vonják a fejlődésben a fejletlenebb megyéket. A folyamat előmozdítása érdekében a kormány nagy erőfeszítéseket tett a helyi infrastruktúra kiépítésére, a külföldi tőke számára vonzó lehetőségekkel kecsegtető befektetési környezet kialakítására, míg az ország 38


középső és nyugati megyéiben a gazdaság színvonala változatlanul stagnált. A fejlődés centrumaként kijelölt területektől való leszakadás elmélyülésében több tényező is szerepet játszott: a keleti területeket előnyben részesítő regionális politika, a gazdasági struktúrából, a helyi erőforrásokból és egyéb adottságokból eredő különbségek, és ebből adódóan a beáramló külföldi működőtőke mennyiségbeli eltérése. Az interregionális fejlettségbeli eltérések napjainkban sem szűntek meg, bár a központi kormány tudatos erőfeszítéseinek köszönhetően sikerült az elmaradottabb megyéket is bevonni a külföldi tőke vonzáskörébe, és ez a tendencia a jövőben várhatóan felerősödik. Az azonban megállapítható, hogy a keleti régió mind kulturálisan, mind gazdasági és infrastrukturális szempontból messze fölülmúlja a nyugati országrészeket, és a kiegyensúlyozott növekedésnek, a magas színvonalú pénzügyi és logisztikai rendszernek, és fejlett kommunikációs technológia jelenlétének köszönhetően még mindig a befektetések elsődleges célpontja. A nyugati régió fejlődésének talán legnagyobb akadálya, hogy sokáig kénytelen volt nélkülözni a termelékenység növeléséhez elengedhetetlen szakembergárdát és a korszerű technológiai ismereteket. Mindehhez hozzájárul az a tény, hogy valójában nem tudott kialakulni az a „köldökzsinór” a fejlett és fejlődésre váró területek között, amely gazdasági és kereskedelmi kapcsolataik táplálásával és szorosabbra fűzésével elősegítette volna az egymáshoz való közeledést. E fogyatékosság miatt nem teremtődtek meg annak a lehetőségnek a feltételei, hogy a keleti régió előnyösen tudja stimulálja a középső és nyugati területek fellendülését. A Különleges Gazdasági Övezetek szerepének ismertetése után tekintsük át a külföldi működőtőke hatását a kínai nemzetgazdaságra az egyes ágazatok tekintetében. A nemzetgazdasági ágazatok szerkezete a fejlesztési prioritások alapján rendeződik át. A mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások súlyának változásai a gazdaságban némi lemaradással ugyan, de követik a világgazdasági trendeket. Az elkövetkező évek általános tendenciája az, hogy a mezőgazdaság aránya stabil, az ipar súlya valamelyest csökken, a szolgáltatások térnyerése gyorsuló ütemben növekszik. A külföldi befektetések az alap- és a magas tőkekoncentrációjú

ipari

ágazatokban,

a

szolgáltatásoknál

pedig

az

infrastruktúrában és a közszolgálatot ellátó intézményekben növekednek. 39


A 8. ábra a múlt adatain alapuló, a nyitás politikájának eredményeit magában foglaló trendszámításokat mutatja: 8. ábra Év

1979

2002

2005

Első szektor

31,3 %

14,4 %

13 %

Második szektor

47,3 %

51,9 %

51 %

Harmadik szektor

21,4 %

33,9 %

36 %

Forrás: Statistical Communique of the PRC 2002 Nation Economic and Social Development A gazdasági reformok kezdetekor a mezőgazdaság képezte a húzóágazatot, amelynek súlyaránya a 80-as évek második felétől fokozatosan csökken. Teljesítő képessége az extenzív tartalékok kimerülésével romlik. Megoldást a tőkeintenzív termelésre való átállás jelentene, amely tőke hiányában elmarad. Az utóbbi három évben az ország ipari teljesítményének dinamizmusa csökkent, 2002-ben ez a növekedés 9,9 %-os volt. Az ipari szektor motorja továbbra is az állami stimulációs program, amely a nehézipart (11,1%) preferálja. A könnyűipari termelés bővülése elmarad a nehézipartól. A meghatározó iparágak az energetika, elektromos gépgyártás, vegyipar, kohászat, elektronika és telekommunikációs felszerelések. A gazdasági szerkezet átalakulásának középpontjában jelenleg a szolgáltatási ágazatok állnak. A szolgáltatási piacok korábban külföldiek előtt zárt piacai fokozatosan nyílnak meg. Az ágazat speciális területei válnak hozzáférhetővé. Kína a szolgáltatások világpiacán – szolgáltatási export volumenének alapján – a 16. helyet foglalja el. Kína modernizációs programjának kivitelezését, a műszaki-technológiai színvonal növelését a külföldi kölcsönök, exporthitelek és mindenek előtt a külföldi működőtőke befektetések segítették. A beruházásokhoz kapcsolódó külföldi technológia, a gyártási ismeretek, menedzselési és marketing tapasztalatok megszerzésében a termelőszféra rendkívül érdekelt. Ezért válhatott a külföldi működőtőke beruházás ösztönzése a kínai gazdaságpolitika tartós elemévé.

40


Az átalakulás során Kína GDP-je 1980 és 2000 között a 6,3-szeresére emelkedett, (1991 és 1995 között a GDP éves növekedése 12%-os, 1996 és 2000 között pedig 8%-os volt. Az egy főre eső GDP az elmúlt 20 évben a hétszeresére emelkedett, ami jelentős eredmény a világ legnépesebb országa esetében), ezzel 2000-ben a kínai gazdaság összteljesítménye meghaladta az 1000 milliárd USD-t, és vásárlóerő-paritás alapján a világ második legnagyobb gazdaságává vált. Kína további gazdasági fejlődését és világpolitikai súlyának növekedését jelzik a kedvező makrogazdasági előrejelzések, a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO, World Trade Organization) történő csatlakozás és a 2008-as nyári olimpia rendezési jogának elnyerése egyaránt. 3.3 A gazdaság jellemzői a számok tükrében Kína nemzeti összterméke 2002-ben 1,289 billió USD volt. Az 1996-2001 közötti 6 éves periódusban az átlagos éves gazdasági növekedés 8,1%-ot ért el. A kínai statisztikai hivatal adatai szerint Kína GDP-je 2003 első félévében 8,2%-kal nőtt. Ezen belül az első negyedév 9,9%-os, míg a SARS járvány hatására a második negyedév jóval szerényebb, 6,7%-os növekedést produkált. A kínai központi kormány előrejelzései szerint Kína GDP-je 2004 egészében 8-9%-kal nőhet, ami a korábbi kormányzati előrejelzés fenntartását jelenti. Az ipari termelés 8,2%-kal nőtt 2003 első hat hónapjában (szemben az első negyedévi 17%-ot meghaladó szinttel). A II. negyedévben a szolgáltató szektor alig 0,8%-kal nőtt. Az első negyedévi 9,2%-os eladásokkal szemben a kiskereskedelmi forgalom 8%-kal növekedett az első félév során (260 milliárd USD-ra), ami az elmúlt 4 év egyik legalacsonyabb mutatója. Az ipari termelés és a fogyasztás közötti olló tovább nyílt, ami erősebb deflációs nyomást vetít előre annak ellenére, hogy a kiskereskedelmi árak 1%-kal nőttek csak áprilisban, és az első négy hónapban 0,6%-os volt az infláció. Fontosságban a gazdasági struktúra átalakítása elé került a növekvő, egyes esetekben kritikus mértéket elérő munkanélküliség kezelése. A gazdasági növekedés lassulása a munkanélküliségi adatok növekedésében is megjelenik. A városi munkanélküliség jelentősen, kb. 7%-ra nőtt. Ehhez járulnak a vidéki alulfoglalkoztatott, illetve munkanélküli tömegek, számuk a hivatalos adatok szerint 170 millió főt tesz ki. A kormány 80-90 millió fölösleges falusi munkást kíván a városokba irányítani. A munkaerőpiacon évente jelentkező kb. 14 millió 41


embernek csak 8 millió új munkahely jut. Az új állások túlnyomó többségét a magánszektor biztosítja, amely már így is a városi foglalkoztatottság 3/4-ét adja. Az elmúlt években az állami vállalatoktól leépítettek (xiagang) száma összesen 26,6 millió fő, közülük 17,2 millió fő tudott újból munkába állni, és 4,6 millió fő kap valamilyen segélyt, juttatást. Az újra-foglalkoztatottsági arány azonban az évek során jelentősen csökkent. A belső migráció, növekvő munkanélküliség azt jelenti, hogy Kínában hosszú távon is nagy mennyiségű olcsó munkaerő áll rendelkezésre. A 9. ábrán a kínai gazdaság dinamikus növekedését láthatjuk a legfontosabb makromutatók tükrében:

9.ábra

Forrás: www.mfa.gov.hu/kina

Az ipari termelés dinamizmusa 2003-ban nőtt, a növekedés 12,7%-os volt. Az elmúlt évekhez hasonlóan az ipari szektor növekedésének motorja az állami stimulációs program által segített nehézipar volt, míg a könnyűipar termelésének bővülése elmaradt ettől. A meghatározó iparágak továbbra is az energetika, elektromos gépek gyártása, vegyipar, kohászat, elektronika és telekommunikáció. Kormányzati adatok szerint az állami, szövetkezeti, és magánszektor egyaránt 1/3-1/3 arányban járul hozzá a GDP-hez. A kínai magángazdaság szerepe markánsabbá válik. A magánszféra ipari termelésnövekedése azonban elmaradt az állami szektorétól, ugyanakkor a foglalkoztatás területén nőtt a jelentősége. A mezőgazdasági termelés - az elmúlt évek visszaesését követően - nőtt, és a gabonatermelés,

kisebb

vetésterületen,

körülbelül

1%-kal

bővült.

Az

agrártermelők közterheinek csökkentésére meghirdetett program végrehajtása lassult, és a részleges sikerek ellenére nem hozott áttörést a falusi népesség 42


jövedelmének emelése terén. Az agrárium hatékonyságának növelésére a felaprózott birtokstruktúra javítására, a központi kormány középtávú célként meghirdette a birtok-koncentrációt, illetve az ehhez szükséges földhasználati jogok szabadabb átruházásának, azaz egy fajta földpiac kialakításának szükségességét. 2002-2003 során a városi és a falusi népesség jövedelmi különbsége tovább nőtt. A hivatalos adatok szerint a falusi népesség átlagos jövedelme 298 USD, míg a városi lakosság elkölthető jövedelme 906 USD volt. A központi kormány és az állami fejlesztési bankok a költségvetési hiány és a nagy infrastrukturális projektek finanszírozására ismételten több 100 milliárd RMB (kínai nemzeti valuta) értékben bocsátott ki „speciális” és projekt specifikus államkötvényt. A proaktív fiskális politika egyelőre folytatódik, mert a kormány megítélése szerint a gazdasági növekedés még nem „önjáró”, a belső kereslet állami felpumpálása szükséges a gazdaság fejlődési ütemének fenntartásához. 2002-ben az állami befektetések 23%-kal nőttek, és 332 milliárd USD-t tettek ki. 2003 első hat hónapjában az állami beruházások növekedése 9 éves csúcsot döntött, s 31,1%-os növekedéssel 233 Milliárd USD érteket mutatott. A belföldi kereslet azonban továbbra sem kielégítő, a keresletnövekedésre irányuló politika nem eredményes. Az elmúlt évben 17,8%-kal (1052 milliárd USD-ra) nőtt a lakossági betétállomány, ami azt jelenti, hogy a lakossághoz eljutó pluszforrások elsősorban nem a fogyasztást, hanem a betétállományt növelték. Az elkövetkező időszakban a kormányzat - az állami befektetések mellett - várhatóan a lakossági áruvásárlási hiteleken keresztül próbálja majd a fogyasztást növelni. A 2002. évi központi költségvetés adóbevételei 12%-kal emelkedtek. Az adóbevétel GDP-hez viszonyított aránya némileg nőtt, értéke 16,7% körüli, ami nemzetközi összehasonlításban még alacsony. A központi bevételek viszonylag alacsony szintje azt is jelenti, hogy már középtávon problémát okozhat a laza, költekező költségvetési politika, és a jelenleg kb. GDP 4%-os államháztartási hiány finanszírozása. Az FDI beáramlás ütemének fenntartása, illetve növelése érdekében elnapolták a külföldi tulajdonú és kínai vállalatok adójának egységesítését, a külföldi vállalatok speciális adókedvezményei egy részének eltörlését. A valutatartalék 2003 június végére 346,5 milliárd USD-t ért el, ez közel 47%-os növekedés a 2002 év végi szinthez képest. A valutatartalékon belül az euro aránya 43


kb. 15%. A kínai nemzeti valuta, a renminbi (RMB) árfolyama stabil, és rövidtávon nem várható változás az árfolyam-politikában. Szakemberek szerint az RMB alulértékelt, és ezen keresztül Kína deflációt exportál a világba, illetve erre vezetik vissza Kínának az USA-val szembeni 100 milliárd USD-t meghaladó kereskedelmi többletét. A legtöbb elemző szerint nem várható az RMB jelentős átértékelése, viszont elképzelhető az export után járó adóvisszatérítés 15%-ról 11%-ra való csökkentése, és az USD-hez kötött árfolyamsáv 1-2%-ra való kiszélesítése. A kínai bankrendszer súlyos problémái vonatkozásában nem történt alapvető változás 2002-ben és 2003-ban sem. A bankszektor döntően állami tulajdonban van, és a hitelezés sok esetben még mindig politikailag motivált, a piaci mechanizmusok

nem

mindig

érvényesülnek.

A

bankok

jelentős

rossz

hitelállománnyal rendelkeznek. A hivatalos közlések szerint a rossz hitelek a teljes hitelállomány 25%-át teszik ki. Statisztikák szerint a befagyott hitelek aránya elérheti az 50%-ot is. A következő években elkerülhetetlennek látszik egy jelentősebb bankkonszolidáció. Állami források ennek nagyságát 40-80 milliárd USD-ra, külföldi szakértők 500 milliárd USD-ra teszik.xviii A kínai tőzsde egyelőre nem játszik meghatározó szerepet a gazdaságban. A tőzsdén jegyzett vállalatok túlnyomó része állami. A korábban túlfűtött tőzsdei árfolyamok az elmúlt két évben 40%-kal csökkentek. A külföldi befektetőket korlátozott mértékben az ún. QFII (minősített külföldi intézményi befektetők) rendszerben beengedték a kínai tőzsdére, de ez az erősen restriktív szabályok miatt nem hozott minőségi változást. 2002-2003 során új szabályok jelentek meg, amelyek elvileg lehetővé teszik külföldi és magán befektetők számára tulajdonrész szerzését az állami vállalatokban, de a végrehajtásra vonatkozó részletes rendelkezések miatt ennek hatása a tulajdonosi struktúra változásában elhanyagolható. Az állami vállalatok átalakításának programja, a növekvő munkanélküliség előtérbe kerülése miatt is, 2002 során megtorpant. A központi kormány egyelőre nem talált elfogadható megoldást a veszteséges vállalatok átalakítására, tulajdonos váltására, (a tőzsdén keresztüli részbeni értékesítés kudarcba fulladt), vagy bezárására.

44


A belső regionális különbségek csökkentésére meghirdetett, a nyugati területek fejlesztését szolgáló programban több infrastrukturális beruházás (tibeti vasút- és útépítés, földgáz és olajvezetékek) folytatódik. 2002-ben elkezdték az összességében kb. 60 milliárd USD-ra becsült vízelterelési projektet, melynek keretében a Jangce vízének egy részét három csatornán a vízhiányos észak-kínai területekre vezetik. 3.4. A gazdasági fejlődés korlátaixix Kína jelenleg rendkívül gyorsan fejlődik. Az éves növekedés 10% körül van. Ezt a növekedést főleg az ipar produkálja, a mezőgazdaság fejlesztése csak a mezőgazdaságból kikerülők iparban történő elhelyezésével lehetséges. A további gyors fejlődésnek több veszélye van: 1) Gyors népességszaporulat: Jelenleg 1 milliárd 250 millió lakosa van, legalább is a hivatalos statisztikai mutató szerint. A gyors növekedés adminisztratív intézkedések hatására lelassult ugyan, de még így is jelentős. (Városokban egy, falvakban két gyerek engedélyezett, de ott is csak akkor, ha az első lány. Fordított a családtámogatási rendszer, pótlékot csak az egy gyerekes család kap, a többi nem). Az élelmiszertermelés ezzel nem tud lépést tartani. 2) A fejlődéssel nőnek a vagyoni különbségek, ez társadalmi feszültségekhez vezethet, ami egy ekkora országban nehezen kezelhető. 3) Kína növekedése környezetvédelmi veszélyeket is rejteget, hiszen növekszik az energiafelhasználás, ami szennyezőanyagok kibocsátásával jár. 4) A WTO-tagság egyik kemény feltétele az állami tulajdonú vállalatok központi támogatásának megszüntetése. A kínai alkalmazottaknak közel felét az állami vállalatok foglalkoztatják. A külföldi beruházók megjelenésével élesedik a piaci verseny, amelynél a kínai vállalatok állami támogatás hiányában kevesen állják a versenyt. Ezzel további munkahelyek szűnhetnek meg. Az átalakítás lassan halad a testületi vállalati irányítás alá került vállalatoknál. A központi kormány erőfeszítései ellenére sem találta meg a veszteséges vállalatok átalakításának optimális módját, hogy valódi tulajdonosokként nyereségessé váljanak. A tőzsdén keresztül tervezett, részbeni értékesítés egyértelműen kudarcba fulladt. A vállalkozásoknál tekintettel kell lenni arra, hogy az ágazatok közötti és az ágazatokon belüli műszaki szintkülönbség nagy. A magasabb műszaki színvonalat hordozó vállalatok mellől hiányzik a szükséges adaptációs készséggel rendelkező 45


beszállítói réteg, pontosan az a háttér, amelynek hiányában a kapcsolódási pontok sokrétű hálózatrendszerét nem lehet kiépíteni. A vegyes vállalati kisugárzáshoz egyelőre hiányzik a közvetítő közeg. A gazdaság fejlettségi szintje még nem érte el azt a szervezettségi fokot, amelyben egyik szektor fejlesztése automatikusan maga után vonja más szektorok fejlődését. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy Kína éves szinten nyolc-tíz százalék körüli növekedése például 15 százalékos energiatöbbletet kíván meg, ami önmagában évente tízmillió tonna plusz igényt jelent globálisan, és a mintegy három-négy

százalékos

igénynövekedéssel

szemben

az

energiatermelés

világszinten csak 2,5 százalékkal nő. Így permanens energiaéhség jelensége jellemző az országra. Az ország várható energiaigénye látható a 10. ábrán: 10. ábra:

A k ín a i e n e rg ia fe lh a s z n á lá s v á rh a tó m e g o s z lá s a 2 0 3 0 -b a n Szé n 8%

9%

3%

18%

O la j F ö ld g á z 62%

Víz Nu kle á ris e n e rg ia


3.5. Kína gazdaságpolitikája A 2002-es párt, illetve a 2003-as kormányzati vezetőváltás alatt a kínai gazdaságpolitika változatlan maradt. Várhatóan kisebb hangsúlyeltolódással a jelenlegi irány - folytatódik 2004-ben is. Újdonság, hogy megnőtt az átjárhatóság a politika és a gazdaság között, mivel óriási eredményként a politika az állami tulajdonnal azonosnak ismeri el a magánvagyont, ettől pedig a nyereségesség növekedését várják. Az iparpolitika az állami vállalatok egy részének nagy konglomerátumokba szervezésére irányul. Az alumínium-, réz-, acélipart követőn 2002 során a légiközlekedési vállalatokat szervezték 3 vállalatcsoportba. Folytatódik az állami monopol szolgáltatások részleges liberalizálása, egy korlátozott versenyhelyzet 46


létrehozása. Az olajipar, majd a telekommunikáció terén a korábbi években bekövetkezett átszervezés után 2002-2003-ban a korábbi Állami Energia Vállalatból regionális energiaszolgáltató cégek alakultak. Hasonló elképzelések láttak napvilágot a vasút vonatkozásában is. 2003. január1-től a WTO –csatlakozás hatására az átlagos importvám - a 2002-es 12%-ról 11%-ra csökkent. A 2002. évi vámbevételek (1,21 milliárd USD) alapján 2002-ben a tényleges beszedett átlagos vám 9,6% volt. Az ipari termékek esetében az átlagos vámtétel 10,3% lett (a tavalyi 11,4%-kal szemben), míg az agrártermékeknél 16,8% (a 2002-es 18,1% után). 2002 végén új szabályozás lépett életbe a piacvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban (anti-dömping, védintézkedés, támogatás-ellenes jogszabályok). Kína - a WTO szabályok mentén – jelentősen több (2002-ben 9) anti-dömping vizsgálatot kezdeményezett, mint az előző években (2001-ben 6 eset), vámok tekintetében. A világgazdasági stagnálás ellenére – a MOFTEC adatai szerint - 2002-ben Kína külkereskedelme 620,8 milliárd USD-t tett ki. Ezen belül az export 325,6 milliárd USD (+22,3%), az import 295,2 milliárd USD (+21,2%) volt. A kivitelen belül a gépipari termékek adják a legnagyobb hányadot, és ennek a termékcsoportnak a bővülése volt a legdinamikusabb. Az import oldalon hasonló a helyzet. Kína a kivitel támogatására számos termék (textil, agrár termékek, egyes gépipari cikkek) esetében jelentős adó-visszatérítést ad az exportőr vállalatoknak. 2003 első 11 hónapjában ennek értéke 3%-kal nőtt, s 12,87 milliárd USD-t tett ki, ami az export volumen kb. 4,3%-a. 2003 I. félévében 376,14 milliárd USD-t tett ki Kína

külkereskedelmi

forgalma,

ami

39%-os

bővülést

jelent

2002

bázisidőszakához képest. A kivitel 34%-kal (190,32 milliárd USD), a behozatal 44,5%-kal (185,82 milliárd USD) nőtt. A külkereskedelem Kína különböző tartományai között igen egyenlőtlenül oszlik meg, de statisztikai adatok szerint a külföldi működőtőke beáramlás is komoly területi egyenlőtlenségeket mutat. A külföldi tőkebefektetők a területileg fejlettebb, infrastruktúrával jobban ellátott, képzettebb munkaerővel rendelkező területeket preferálják, így befektetéseikkel a területi polarizációhoz nagymértékben hozzájárulnak. A tartományonkénti eltérést néhány ország adatának tükrében jól mutatja a 11. ábra:

47


11. ábra: FDI befektetések tartományok vagy országok szerint 2003, jan.-szept. (10000 USD) Szerződésben

Ténylegesen

rögzített tőke

befektetett tőke

9819

2833533

1355989

Makaó

427

91385

35500

Tajvan

3330

591138

257747

Tájföld

148

45510

13465

Szingapúr

819

224668

164497

Japán

2311

568642

366578

KDK

3456

584209

322368

Németország

326

120799

73346

Franciaország

185

40997

47795

Olaszország

193

32559

23404

Hollandia

127

71418

66276

Belgium

42

14161

7476

Egyesült Királyság

299

68482

52110

Svédország

37

8317

9588

Oroszország

90

9157

3107

Kanada

642

100394

39611

USA

3054

727608

308506

Új-Zéland

110

16320

4657

Ország / Térség

Projektek száma

Hong Kong


48


3.6. Tőkebefektetések A külföldi tőkebefektetések világméretű visszaesése mellett 2002-ben az FDI mutatók ugrásszerűen megnőttek, és Kína 52,7 milliárd USD-os teljesítményével (ami 12,5%-kal haladta meg az előző év számait) megelőzte az USA-t is. Kína vált ezáltal a külföldi tőkebefektetések elsődleges célországává. 2003 I. félévében a beruházási ígéretek értéke 51 milliárd USD volt, míg a realizált befektetések összértéke 30,3 milliárd USD volt, ami 34%-os növekedést jelent a 2002 évi bázishoz képest. 3.6.1 A Kínába befektető vállalatok típusaixx A kínai piacon megjelenő vállalatok rendszerint maguk döntik el, hogy milyen formában kívánják folytatni vállalkozási tevékenységüket. A kínai kormány alapvetően öt csoportba sorolja a befektetéseket. Az öt forma különbözik a jogi helyzet, a tőke, a profit és kockázati részvétel, valamint a menedzseri struktúra szempontjából. A kategóriák a következők: 1. Közös tőkebefektetésű vállalatok Olyan korlátolt felelősségű vállalatok, melyekben a külföldi és kínai partnerek előre meghatározott arányú érdekeltséggel vesznek részt a vállalat irányításában és a döntéshozatali folyamatokban. 2. Teljesen külföldi tulajdonban lévő vállalatok Erre a vállalattípusra az jellemző, hogy a külföldi befektető csak saját tőkét, technológiát és menedzsmentet alkalmaz. Ebből adódik, hogy a vállalat ügyeit egymaga intézi és így teljes felelősséget vállal minden nyereségért és veszteségért. 3. Szerződéses vegyes vállalatok Az ilyen típusú vállalkozási formákban a külföldi fél által befektetni kívánt tőke legalább 25 százaléka teszi ki a vállalat bejegyzett tőkéjét. Az első típushoz hasonlóan itt is gyakori a vállalat korlátolt felelőssége, de azzal összehasonlítva a szerződéses vegyes vállalatok többségében lazább együttműködés jellemzi a két fél üzleti kapcsolatát. Általában a megállapodásnak megfelelően a külföldi partner fejlett, korszerű technológiát invesztál a vállalatba, esetleg hosszabb távú licencszerződést ajánl fel a kínai partnernek, vagy akár gépeket, berendezéseket lízingel számára, míg a kínai fél az infrastruktúrát garantálja. 49


4. Közös kitermelésre irányuló „offshore” projektek Arányuk az összbefektetéseket tekintve viszonylag alacsony, 1-2 % körül mozog. E befektetések esetében nem jönnek létre korlátolt felelősségű vállalatok. 5. Egyéb vállalkozási formák A külföldi tőkebefektetések fennmaradó részét az együttműködés jellege szerint az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: a) feldolgozásra és összeszerelésre irányuló kooperációk, melyekben a külföldi partner biztosítja a nyersanyagot, vagy a félkész terméket, a kínai fél pedig vállalja azok feldolgozását. Az így előállított késztermékeket azonnal értékesítik a nemzetközi piacokon. b) a külföldi fél gépekkel, berendezésekkel látja el a kínai partnert, az előállítja a terméket, majd a hazai vagy nemzetközi piacon értékesíti. c) a nemzetközi lízingszerződések esetében a külföldi fél a tulajdonában lévő gépeket,

berendezéseket

a

lízingszerződésben

meghatározott

időtartamra

használatba adja a kínai félnek. A kínai vállalatok külföldi befektetési tevékenysége bővül. Egyre több nagyobb, megfelelő

technológiával

rendelkező

kínai

vállalat

jelenti

be

külföldi

terjeszkedési, befektetési szándékát. A terjeszkedés célja a célországok piacain való kínai jelenlét növelése, valamint a kínai gazdaságnak szükséges stratégiai nyersanyagok, különösen a kőolaj és földgáz biztosítása. A külgazdasági minisztérium engedélyezési adatai szerint 2002-ben kínai cégek 350 vegyes vállalatot alapítottak külföldön 983 millió USD kínai befektetéssel. 2002 év végéig kínai vállalatok kummulálva 6960 vegyes vállalatot hoztak létre Kínán kívül 9,34 milliárd USD kínai befektetéssel. Kína és a külső – elsősorban a fejlett – világ közötti kapcsolattartás mögött kemény gazdasági érdekek húzódnak. Kína részéről a továbblépés, a gazdaságiműszaki modernizáció kényszere az, ami determinál, a külföldi hatalmak részéről a nagy piac varázsa az, ami engedményekre késztet. Ennek okán vált Kína a világ második legnagyobb külföldi tőkebefogadó országává. Ezt láthatjuk számokban a 12. ábrán: 50


12. ábra: A felhasználásra került külföldi tőke (100 milliárd USD)

Összes

Projek2002/ Szerző2002/ Külföl- 2002/ tek 2001 déses 2001 di 2001 száma változás, beruhá- változás, beru- változás, összesen % zás % házás % összesen összesen 34,171 30,72 847,51 19,15 550,11 12,67

FDI

34,171

30,72

847,51

19,15

420,9

12,67

Kínai és külföldi

10,380

16,72

185,02

5,50

149,92

-4,74

22,173

41,74

572,55

33,15

317,25

32,89

19

72,73

7,39

126,11

6,97

32,11

4

33,33

0,55

189,47

2,72

-46,81

Egyéb

-

-100

-

-100

-

-100

Egyéb külföldi

-

-

15,31

-27,1

13,18

-25,6

-

-

-

-

-

-

Nemzetközi lízing

-

-

1,30

27,45

1,31

25,82

Kompenzációs

-

-

-

-

0,04

27,92

-

-

18,52

1,15

21,33

15,98

együttműködés 100%-os külföldi vállalat Külföldi tőzsdére bejegyzett vállalat Együttműködési fejlesztés

befektetés Külföldi tőzsdére bejegyzett

kereskedelem Feldolgozó és összeszerelő Forrás: MOFTEC In: China Economic News (No.7) 24 February, 2003

A legfrissebb adatok tükrében a változás jól látható. A napjainkat jellemző adatokat láthatjuk a 13. ábrán:

51


13.ábra: Külföldi tőke felhasználás, Kína Egység: 100 millió dollár Szerződésben rögzített Ténylegesen befektetésre külföldi működőtőke került külföldi befektetések működőtőke 2004 2003 2004 2003 % % Jan. Jan. Jan. Jan.

Megnevezés

Összes

104,07

93,51

11,29

43,66

37,33

17

FDI

102,01

92,41

10,39

40,83

35,93

13,6

Kínai és külföldi együttműködés

21,63

21,83

-0,92

11,98

9,26

29,4

Együttműködési fejlesztés

7,89

6,97

13,20

1,59

2,11

-24,6

100%-os külföldi vállalat

72,18

63,1

14,39

26,67

24,43

9,17

Egyéb külföldi befektetés Külföldi tőzsdére bejegyzett vállalat

2,07

1,09

89,91

2,83

1,4

102

0,94

-

-

-

-

0,36

100,00

0,01

0,36

97,2

Nemzetközi lízing

1,14

Kompenzációs kereskedelem

-

-

-

-

-

-

Feldolgozó és összeszerelő

1,13

0,73

54,79

1,69

1,04

62,5

Egyéb

0,31

0,51

-39,22

0,58

0,12

383

Forrás: MOFTEC In: China Economic News (No.11) 18 March, 2004

3.6.2 A külföldi működőtőke megoszlása ágazatok szerint A kínai kormánynak határozott elképzelései vannak arról, hogy az országba beáramló tőke milyen ágazatokban kerüljön felhasználásra. A befektetések eloszlását alapvetően két dekrétum szabályozza: „A külföldi befektetéseket szabályozó jegyzék” (Industrial Catalog Guiding Foreign Investment), valamint „A külföldi tőkebefektetéseket módosító jegyzék” (Interim Provisions on Guidance for Foreign Investment). A két okmányban szereplő irányelvek mind a külföldi, mind pedig a hazai vállalatok számára irányadóak. Ezek a dokumentumok jelentős szerepet játszottak a külföldi tőkebefektetéseket

hasznosító

iparágak

újrastruktúrálásában,

illetve

nagy

mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a mennyiség-orientált befektetések helyett ma már jellemzően minőség-orientált befektetések uralják a piacot. A kormányrendeleteket 2-3 évente felülvizsgálják (legutóbb 2002 márciusában adtak ki listát) és a gazdaságpolitikai irányvonalnak és prioritásoknak megfelelően 52


meghatározzák a külföldi működőtőke szempontjából támogatott, korlátozott és tiltott ágazatokat. A külföldi befektetések szerkezete az elmúlt évtized során jelentősen átalakult. A külföldi befektetések az ipar területén az alap- és a magas tőkekoncentrációjú ágazatokba, a szolgáltatásoknál pedig növekvő mértékben az alap infrastruktúrába és a közszolgálatot ellátó intézményekbe áramlanak. A támogatott kategóriákban a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a következő szektorok szerepelnek: új mezőgazdasági technológia, energetika, szállítás, nyersanyag és félkész termékek előállítása, high-tech ágazatok, export orientált projektek, környezetvédelmi projektek. A szolgáltatások túlnyomó része csak korlátozottan nyitott a külföldi befektetők számára, bár ezen a területen a WTO-hoz való csatlakozás hatására felgyorsult a liberalizáció. A befektetések eloszlási sémája az egyes ágazatokban országonként is eltérő képet mutat. Általánosságban elmondható, hogy az ázsiai befektetők, így a hongkongi, tajvani és japán vállalkozások elsősorban a munka-intenzív feldolgozó ipari ágazatokat részesítik előnyben, míg az amerikai és európai cégek inkább a technológia-intenzívebb szektorokat célozzák meg befektetésükkel. Az első csoportba tartozó országok erőteljes exporttevékenységet folytatnak, vagyis inkább a külpiacra termelnek, míg az utóbbiak főként a belső piaci igényeket elégítik ki. A szektoronkénti közvetlen külföldi tőkebeáramlást a 2002-2003-as évben, valamint ezek százalékos változásának arányát jól reprezentálja a 14. ábra:

53


14. ábra

Forrás: Beijing Review VOL.46, NO.17, 2003. ápr. 24., FDI beáramlás szektoriális megoszlása Kínában Befektetés (100 millió RMB) 2003 2002 jan.-dec. jan.-dec.

Előző év azonos időszaka Különbözet (%)

Befektetések összértéke

42643,42

33221,70

9421,7

28,4

Elsődleges szektor

1155,89

1115,14

40,7

3,7

Mezőgazdaság, erdő-, és vízgazdálkodás

1155,89

1115,14

40,7

3,7

Másodlagos szektor

15007,16

10790,90

4216,3

39,1

Ipar

14460,25

10404,50

4055,8

39,0

Energiatermelés

5304,56

4515,21

789,4

17,5

Szén

413,68

288,69

125,0

43,3

Nyersolaj

1232,41

1154,02

78,4

6,8

Villamos energiatermelés

3658,37

3072,52

585,9

19,1

Nyersanyag kitermelés

3170,27

1845,70

1324,6

71,8

Fémkohászat

1329,07

710,05

619,0

87,2

Nem vas eredetű fémek

479,37

284,16

195,2

68,7

Vegyészet

1338,35

829,65

508,7

61,3

Erdőgazdálkodás (fakitermelés?)

23,47

21,83

1,6

7,5

Gép-, és elektronikai ipar

2509,08

1776,78

732,3

41,2

Gépipar

1775,79

1154,59

621,2

53,8

Elektronika

733,29

622,18

111,1

17,9

Könnyű-, és textilipar

2655,18

1693,75

961,4

56,8

Textil

598,62

359,11

239,5

66,7

könnyűipar

2056,56

1334,63

721,9

54,1

Egyéb

821,27

573,08

248,2

43,3

Építőipar

546,91

386,41

160,5

41,5

Harmadik szektor

26480,37

21315,66

5164,7

24,2

Közlekedési, postai és telekommunikációs szolgáltatások

6468,31

6124,94

343,4

5,6

Ebből: postai és telekommunikációs

1607,23

1684,58

- 77,3

- 4,6

Megnevezés

Kereskedelem, vendéglátás, logisztika és marketing, raktározás Ingatlan-menedzsment, és egyéb tanácsadói szolgáltatások Kultúra és művészetek, oktatás, egészségügy, híradás és szociális jólét

766,29

614,23

152,1

24,8

14400,38

10818,52

3581,9

33,1

2175,99

1587,10

588,9

37,1

K+F és politechnológia

261,27

177,17

84,1

47,5

Pénzügyi szolgáltatások, bank, biztosítás

74,08

95,48

- 21,4

-22,4

Egyéb

2333,93

1898,21

435,7

23,0 54


Ebből jól látható, hogy a mezőgazdaságba elenyészően nagyobb mennyiségben áramlott külföldi tőke az előző időszakhoz képest, míg az energiaszektor, az elektronikus ipar, valamint a feldolgozóipar, ezen belül a textilipar kiemelkedő befektetési mutatókat produkált. 3.6.3 A kínai befektetési környezet sajátosságaixxi Mint az ismeretes, a külföldi tőke olyan országokat, régiókat preferál, ahol a befektetések sikerességét ideális feltételek biztosítják. A potenciális beruházók ugyanis számos szempontot és körülményt mérlegelnek, mielőtt döntenek a befektetés helyéről és nagyságáról. A vizsgálat tárgyát elsősorban azok a jogi szabályozások képezik, amelyek többek között meghatározzák az adott ország kormányának

külföldi

befektetőkkel

kapcsolatos

gazdaságpolitikáját,

a

befektetések feltételrendszerét, a vállalatok adózási magatartására vonatkozó előírásokat. Ezen tényezők összességét hívjuk befektetési környezetnek. Természetesen minél kedvezőbb egy adott régió befektetési környezete, annál kevesebb kockázattal jár a beruházás, így annál nagyobb a valószínűsége, hogy a vállalat végül oda helyezi ki tőkéjét. Napjainkban szinte minden gazdálkodó szervezet, legyen az multinacionális vállalat, de még a kis-, és középvállalkozások is „Kínába igyekeznek”. A befektetők nagy száma alapján azt feltételezhetnénk, hogy a befektetési környezet ideális feltételeket nyújt azoknak, akik meg akarják vetni lábukat a világ egyik legnagyobb piacán. A helyzet azonban meglehetősen összetett képet mutat. Vitathatatlan tény, hogy olyan országról van szó, ahova éves szinten mintegy 4050 milliárd USD értékű külföldi tőkebefektetés realizálódik, és amely dinamikus gazdasági

növekedésének,

a

globális

gazdaságba

való

fokozottabb

beágyazódásának és óriási belső piacának köszönhetően a jövő gazdasági óriásává válhat. A tőke becsalogatása érdekében a kínai kormány számos kedvezményt biztosít a külföldi érdekeltségű vállalatoknak. Emellett Kína olyan előnyökkel rendelkezik, amely biztosítja a befektetések számának dinamikus növekedését, még olyan periódusokban is, amikor a világgazdasági tendenciák ezzel ellentétes folyamatokat mutatnak. Az alábbiakban tekintsük át röviden a befektetési környezet előnyeit: 55


A kínai piac már jelenleg is óriási, a mintegy 100 millió fős és bővülő középréteg vásárlóereje dinamikusan nő. Kína bővelkedik olcsó, viszonylag jól képzett munkaerőben, a nemzetgazdasági prioritásoknak köszönhetően pedig a GDP egyre nagyobb százalékát fordítják tudományos képzésre, a korszerű technológia behozatalára és átvételére. Egyes területeken, mint például a környezetvédelem, munkajog a kínai szabályozás nagyobb teret enged a befektetőknek a „manőverezésre”, ami lehetővé teszi a világpiac változásaihoz való gyors alkalmazkodást és flexibilitását. Egyes ágazatokban (pl.: mobiltelefonok, számítógépes és IT termékek gyártása) jelentős termékklaszterek alakultak ki, elsősorban Kanton és Sanghaj központtal, ami megkönnyíti a hatékony beszállítói hálózat kiépítését.xxii Bár viszonylag kevés a magasan képzett, korszerű technológiai ismeretekkel rendelkező szakember, de jelentős számú kvalifikált mérnök található, ami már több multinacionális vállalatot (Microsoft, Nokia, Motorola, stb.) motivált arra, hogy K+F tevékenységük egy részét Kínába helyezze. A kínai központi kormány elsősorban adó-, és vámkedvezményekkel ösztönzi a külföldi befektetőket. E mellett a külföldi tulajdonú vállalatok - belföldi társaikkal szemben - nagyobb önállóságot élveznek a külkereskedelem, illetve a pénzügyi elszámolás és egyéb pénzügyi műveletek terén. Bár itt kell megjegyeznünk azt is, hogy ez a versenyelőny a jövőben várhatóan csökkeni fog, Kínának ugyanis a WTO-ban vállalt kötelezettségeinek megfelelően egységesítenie és liberalizálnia kell a gazdaságszabályozást, ami gyakorlatilag azt fogja eredményezni, hogy az „egyenlő elbánás elve” alapján a különböző kedvezményeket a hazai vállalatokra is kiterjesztik. A jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint a külföldi befektetések a nyereségessé válásukat követő két évben teljes adómentességet élveznek, majd az azt követő évben 50% adókedvezményt kapnak. Azok a befektetések, amelyek a beruházás keretében kínai berendezéseket vásárolnak, további adójóváírásokra jogosultak. A kínai kormány 2000-ben hirdette meg a nyugati területek fejlesztési programját, melynek keretében nagyarányú infrastrukturális beruházásokra került sor és ez a folyamat napjainkban is tart. E mellett az ide beruházó külföldi vállalatok a szokásos adókedvezményeken túl 3 évig 15%-os társasági adókedvezményben részesülnek. 56


A kínai piac és befektetési környezet azonban a felsorolt előnyök ellenére jócskán rejt

magában

„meglepetéseket”,

és

korántsem

jelent

minden

esetben

kockázatmentes, stabil táptalajt a befektetések számára. Vajon milyen tényezők jelentenek

kockázatot

a

potenciális

beruházóknak,

más

szóval

milyen

befektetéseket hátráltató jelenségek figyelhetők meg a kínai piaci környezetben? Ha

megvizsgáljuk

a

befektetők

országok

szerinti

összetételét,

akkor

megállapíthatjuk, hogy a befektetések nagy többsége az ázsiai országokból származik. A fennmaradó országoknál az figyelhető meg, hogy a befektetők maguk is kínai nemzetiségűek, akik nyilván azért is választják Kínát befektetéseik célpontjául, mert mind kulturálisan mind nyelvileg és érzelmileg is kötődnek az anyaországhoz és ez a szellemi kapocs sokszor felbecsülhetetlen előnyt jelenthet, főként egy olyan piacon, ahol a helyi viszonyok, a lokális fogyasztók igényeihez való alkalmazkodás elengedhetetlen. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a külföldi befektetők számára a kulturális eltérések és nyelvi akadályok komoly veszélyforrást jelenthetnek a vállalkozás sikerére nézve. További akadályt jelent az a meglehetősen összetett nemzeti, regionális, illetve helyi adminisztrációs rendszer, amely a külföldi befektetők piacra jutását szabályozza. Számos befektető szerint a szabályozás sokszor önkényes és diszkriminatív, valamint a leggyakoribb akadályok között említik a szellemi tőke elégtelen védelmét, a piacra való belépés elé gördített akadályokat, a termelés ellenőrzését, a helyi cégekhez viszonyított hátrányos bánásmódot, valamint a jogorvoslati lehetőségek hiánya. A befektetők hiányolják a megfelelő üzleti és vállalkozói kultúra jelenlétét, sok panasz éri a bürokrácia „túlburjánzását”, a kommunikációs és infrastrukturális hálózat fejletlenségét, a postai és pénzügyi szolgáltatások elégtelen működését és végül, de nem utolsó sorban a korrupció elterjedését, mely kiszámíthatatlanná és kockázatossá teszi a befektetési környezetet. Itt azonban feltétlenül meg kell jegyeznünk, hogy az utóbbi években a kínai kormány hihetetlen mértékű erőfeszítéseket tett a problémák orvoslására, a befektetési környezet javítására. Ennek a reformokkal teli folyamatnak a sikerességét jelzi, hogy a befektetések volumene gyakorlatilag töretlenül növekszik. Elég csak egy pillantást vetnünk a statisztikai adatokra és láthatjuk, hogy a befektetők a felsorolt hátrányos tényezők ellenére is bizalmat szavaznak Kínának. 57


A számok magukért beszélnek: a WTO csatlakozást közvetlenül megelőző időszakban a világ 500 legnagyobb multinacionális vállalata közül már több mint 200-nak volt érdekeltsége Kínában. A befektetési verseny a WTO-hoz való csatlakozás után indult meg, amelyet az utóbbi két év tőkebefektetési láza bizonyít. 2000-ben 40,8 milliárd, 2001-ben 46,8 milliárd, 2002-ben 52,7 milliárd közvetlen külföldi tőkebefektetés realizálódott Kínában. Évente, átlagosan 20 ezer új külföldi finanszírozású vállalatot alapítanak. Ilyen eredmények mellett sem lehet azonban teljesen elégedett teljesítményével a kínai kormány. A külföldi tőkerészesedésű vállalatoknak kellett volna – az elvárások szerint –biztosítani azt a húzóerőt, amely a kínai vállalatok műszaki, termelékenységi mutatóit ugrásszerűen megnöveli. Az eredmény elmaradása részben az adekvát infrastruktúra hiánya, részben az ágazatok közötti és ágazatokon belüli műszaki szintkülönbségekkel magyarázható. A legfejlettebb technológiával működő vegyes vagy teljesen külföldi tulajdonú vállalatok sem tudnának működni az átlagos kínai környezetben, ahol olyan alapvető feltételek is hiányoznak, mint az energia, úthálózat, szállítási vagy tárolási kapacitások. A külföldi működő tőkének szerepét vizsgálva, megállapítható, hogy sok szállal kötődnek működési területükhöz, de csak kevesen tudnak integrálódni a kínai gazdaságba. A külföldi befektetők csak korlátozott módon hatnak a kínai cégek innovációs kapacitására. A külföldi vagy vegyes vállalatoknak csak kis hányada működtet K+F részleget, ráadásul nem is fordítanak a kifejlesztett technológiák széles körű elterjesztésére elég figyelmet. Ez részben az ország méreteivel, részben pedig a külföldi tőkét használó vállalatok enkláve jellegével magyarázható. A sikeres vállalatok számának növekedése ellenére, a befektetési kockázat viszonylag magas. Napjainkban Kína számára a külföldi működőtőke beruházás jelentősége meghaladja az abszolút számokban mérhető eredményt, hiszen a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás fontosságát nem szabad lebecsülni. A kínai gazdaság modernizációjának motorját a beruházásokhoz kapcsolódó külföldi technológia, gyártási ismeretek átvétele, a menedzsment, a külföldi marketingtapasztalatok elsajátítása adja. A jelenlegi, protekcionista elemeket sem nélkülöző gazdaságpolitikai gyakorlat ennek következtében – a külföldi működőtőke pozitív szerepét megkérdőjelező viták ellenére – minden bizonnyal megőrzi az eddig 58


sikeresnek bizonyult külgazdasági nyitottságot, amely a gazdasági stratégia meghatározó sarokkövét képezi. Kínának – gazdasági-műszaki fejlesztéséhez – szüksége van külföldi tőkére, technológiára, szaktudásra. Ennek adaptációs közegét pedig a Különleges Gazdasági Övezetek és a különböző elnevezésekkel és jogokkal felruházott fejlesztési területeken kialakított bázisok képezik. A külföldi részesedésű és külföldi tulajdonú vállalkozások kedvezményeinek fokozatos felszámolása, majd az ország belső területein való visszaállítása jelzi, hogy a kínai vállalati szféra problémáinak megoldását – megváltozott módszerekkel, de továbbra is – a gazdasági övezetektől és a külföldi befektetőktől várják. 2004 év eleji adatok szerint a kiskereskedelmi forgalom 9,1 százalékkal bővült tavaly Kínában, az ipari termelés 17 százalékkal növekedett a 2003-as évben. A szédületes tempójú gazdasági növekedés azonban alig okozott inflációt, az árak tavaly decemberben 3,2 százalékkal voltak magasabbak, mint 12 hónappal korábban. Ilyen adatok láttán nem meglepő, hogy a külföldi befektetők tavaly kedvelték az országot, 2003-ban 26,7 százalékkal növekedett a kínai kötvényekbe befektetett vagyon. 2004-ben szintén „elég gyors”, 9,1 százalékos GDP-növekedésre számít a kínai statisztikai hivatal elnöke, csupán az export bővülése lassul le várhatóan. 2004. első negyedévében. Elemzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy egyes ágazatokban, az acél-, az építőanyag-iparban és a járműgyártásban a túlzott beruházások

kapacitásfeleslegek

kiépülésével

járhatnak

és

túlfűtöttséget

okozhatnak. Tovább növelheti a befektetési kedvet, hogy a brüsszeli Nemzetközi Vas és Acél Intézet (IISI) jelentése szerint Kína a világ vezető acélgyártójává vált. Először fordult elő 2003-ban az is, hogy a kínai bruttó hazai össztermék (GDP) egy főre vetítve túllépje az 1000 dollárt, az egész évre vetített GDP növekedés 9,1 százalékos, 1,4 milliárd dollár nagyságrendű volt. Befektetési elemzés szempontjából lényeges, hogy a kínai gazdaság a világgazdaság tavalyi 3,2 százalékos növekedéséből 1,1 százalékkal vette ki a részét, szemben az Egyesült Államok 0,7, illetve Európa és Japán mindössze 0,2-0,2 százalékával.

59


3.7. Összegző gondolatok a gazdaságról A tíz évvel ezelőtt egyszer már súlyos gazdasági-politikai feszültségeket előidéző túlfűtöttség jeleit mutatja ismét a kínai gazdaság, és ez fejfájást okoz a pekingi vezetésnek, hiszen a központi beavatkozással óvatosan kell bánnia. Túlpörög vagy sem? Rá kell lépni a fékekre, vagy elég levenni a lábat a gázról? a gyors növekedés gondjaival birkózó kínai gazdasági vezetés e dilemmáját sok ország szívesen elfogadná. 2003 novemberében mindenesetre kínai mércével mérve példátlanul magasra - háromszázalékosra - ugrott az infláció, amit sokan intő jelnek tekintettek, hogy a gazdaság túlfűtötté vált. Néhány közgazdász már attól tart, hogy a 2004. évi gazdasági növekedés az eredetileg előirányzott hét, majd most már nyolc százalék helyett két számjegyű lesz, hiszen például az ipari termelés novemberben 18 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőtti szintet. A száguldás

természetesen

egyensúlyzavarokkal

jár,

az

energiaéhség

csillapíthatatlan és kielégítetlen. Valóságos beruházási orgia uralkodott el Kínában - elsősorban ez magyarázza az új keletű infrastrukturális problémákat. A beruházások növekedési üteme a 2002. év első három negyedében gyorsabb volt, mint az 1993-1994-es „túlpörgés" idején, egy jelentős különbséggel: most elsősorban nem az állam költekezett túl, hanem a magánszféra - igaz, az állami bankok hathatós támogatásával. 2003 első hét hónapjában a kínai vállalatok több bankhitelt vettek fel, mint az egész megelőző évben. Márpedig a magánszféra éppúgy jégre tudja vinni a gazdaságot, mint az állam. A valóban modernizálódó ipar helyzete is meglehetősen ellentmondásos, ám az ingatlanszektor túlfűtöttsége kétségbevonhatatlan tény. A gyors növekedésben oly jelentős szerepet játszott ingatlanpiac ma már nemcsak gazdasági, hanem politikai okokból is fejfájást okoz a kínai vezetésnek, hiszen nyilvánvalóan ezen a területen is óriási az állami korrupció. Az ellentmondásos folyamatok fényében egyre több szó esik arról, hogy nem a növekedés gyorsasága, hanem a minősége a fontos, és főként, hogy a társadalmi és gazdasági fejlődésnek összhangban kell lennie egymással: a termelés nem minden. Így a helyi vezetők teljesítményének elbírálásánál a jövőben állítólag nem a GDP lesz a döntő, vagy az egyetlen szempont, hanem figyelembe veszik a foglalkoztatás és a szociális ellátás terén elért eredményeket is. 60


A nagy mutatvány ugyanis épp az lenne, hogy szelektíven fékezzék meg a beruházásokat - nem fojtva meg a társadalmi feszültségek enyhítéséhez elengedhetetlen konjunktúrát. Egyúttal lassan kezdik a kínaiak is a saját bőrükön érezni, amit eddig inkább csak kötelességszerűen mormoltak a nemzetközi konferenciákon, hogy a jelenlegi feltételek mellett a gazdasági fejlődés nem tartható fenn: a nyersanyagforrások, általában a természet túlzott igénybevétele katasztrófához vezet. Arról nem is szólva, hogy a 2003-ban 80 millió, az idén valószínűleg 90 millió tonnás olajimport előteremtése egyre nagyobb gondot okoz: Kína ezzel máris a világ második legnagyobb olajimportőre lesz - lehagyva ezen a téren Japánt. Mentőötletként a külföldi tőke előtt azonnali hatállyal megnyitották a nyersanyag-kitermelő ágazatokat - a befektetők azonban egyelőre nem tolonganak. Kína, mint Ázsia reménysége, vagy Kína, mint globális probléma: ki tudná biztosan megmondani, hogy melyik alternatíva lesz a győztes? Az óvatos állásfoglaló valószínűleg a középutat választja majd. Kína felmérhetetlen fejlődési lehetőségei még messze nincsenek kimerítve, de el kell ismerni, hogy a fejlődéssel együtt a problémák is nőnek. Mindebből következik, hogy Kína lassan egy "normális ország" lesz, ahol a lehetőségeket és a kockázatot pontosan mérlegelni kell. Csakhogy ez a "normális ország" egy olyan nagyságot képvisel, amely minden keretet szétfeszít. Olyan dimenziókkal kell megbirkózni, amelyekről nincsenek igazán használható tapasztalatok. A gyakorlatban ez azt jelenti, ha Kínából világhatalom válik, ez nem kevesebb problémával jár majd az államok közössége számára, mintha Kína gazdasága és politikai rendszere zátonyra futna. Egyelőre túlsúlyban vannak a különböző

tényekre alapozott bizakodó

prognózisok. Tényként említhető, hogy Kína megszigorította a tőkemozgások ezzel együtt a nem kielégítően szabályozott bankrendszer - ellenőrzését és felerősítette a nagy méreteket öltő korrupció elleni harcot. A külvilág felé Kína magabiztosabb, nacionalistább, ami egyrészt a kommunista dogmák csökkenő kohéziós funkcióját hivatott pótolni, másrészt egy eszköz az egyre kevésbé befolyásolható lakosság mobilizálására. Mindezen intézkedések elismerésre méltóak, különösen, ha a nagy szomszédra és korábbi példaképre, Oroszországra gondolunk. A pozitívumok persze nem fedik el teljesen a számos figyelmeztető repedést a kínai falon. 61


4. A SARS hatás a kínai gazdaságra 2003. április-júniusi időszakában a nem hagyományos tüdőgyulladás (SARS) drasztikusan megváltoztatta egy-egy régió, város (Peking és környéke, Hebei, Shanxi, Belső Mongólia, Guangdong tartomány, stb.) mindennapi életét. A rendkívüli szabadságolások, ideiglenes iskola és irodabezárások, karanténintézkedések hátrányosan hatottak a gazdaságra is. A negatív hatások elsősorban a szolgáltató szektorban, (azon belül is természetesen a turizmus, a szállítási szektor, az, amelyik nagymértékben visszaesett) illetve a vásárlási hajlandóság visszaesésében jelentkeztek. A terciális szektor Kína GDP-jének viszonylag kis részét adja, a GDP növekedés motorjának számító ipari termelés pedig viszonylag érintetlen maradt a SARS helyzetben. Ezért nem igazolódtak be a borúlátó jóslatok, miszerint a SARS hatására a kínai gazdaság növekedése tartósan megtorpant volna. Az elmúlt hónapok makrogazdasági adatai azt mutatják, hogy az ipari termelés, a befektetések növekedési üteme visszaállt a SARS előtti szintre. A kínai kormány számos intézkedést hozott a SARS gazdasági hatásainak ellensúlyozására: ·a légitársaságoknak kedvezményes (kamatmentes), egyszeri áthidaló (májusszeptember) kölcsönt nyújtottak a fizetések, működési költségek biztosítására; a kínai repülőterek ideiglenesen 20%-kal csökkentették a leszállási illetékeket; ·a szolgáltató szektor helyi adóterheit ideiglenes csökkentették, felfüggesztették, ·megtiltották a SARS miatti munkaerő leépítést; ·az exportszállítmányokat karanténozták a SARS miatti külföldi félelem eloszlatása érdekében; ·a központi kormány erősíteni kívánta az exporttermékek utáni adóvisszatérítés rendszerét, növelte annak mértékét, vagy a termékkört. A SARS természetesen fékezte valamelyest a tényleges beruházásokat, de a kötelezettségvállalásokat nem vetette vissza, ezek értéke ugyanis a 2002. évi átlaghoz képest 34,7 százalékkal, 12,74 milliárd dollárra emelkedtek. A jelenlegi növekedési ütem azt mutatja, hogy a világ hatodik gazdasága maga mögött tudja az atípusos tüdőgyulladás (SARS) következményeit. 2003 második negyedévhez képest, amikor a SARS vírus több gazdasági ágazat fejlődését fékezte, a növekedés a harmadik negyedévben 2,4 százalékponttal volt nagyobb. 62


Gazdasági szempontból a SARS helyzetet a kezdeti tagadás és kormányzati döntésképtelenség után végeredményben hatékonyan oldották meg. 5. Kína a Világkereskedelmi szervezetbenxxiii Kína 15 éves előkészítés után 2001. december 11-én a dohai miniszteri értekezlet döntése alapján a WTO 143. tagjává vált. A tagsággal járó vállalásokat 2002. január 1-jétől alkalmazza, a kínai külkereskedelmi politikai nyitását vonva maga után minden területen. A WTOhoz való csatlakozást sokáig az Egyesült Államok akadályozta, de mivel megfelelő talajt kívánt biztosítani befektetni kívánó vállalatainak, erre legjobb garancia mégis csak a keleti ország WTO tagsága lett. Nem csak az ország önmaga, hanem a nyugati vállalatok is évek óta ugrásra készen várták Kína WTOtagságát, hiszen a bankok, a gépjármű-, élelmiszer- és vegyipar, a távközléssel és telekommunikációval foglalkozó cégek számára szinte Kánaánt jelentett a közel másfélmilliárd potenciális ügyfél. 5.1 A WTO rövid ismertetése A WTO fiatal intézmény, 1995 január 1-én alakult. (Magyarország az alapítás óta tagja.) A WTO az 1947-ben életre hívott GATT (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) helyébe lépett, mégpedig megnövelt szerepkörrel és hatalommal. A GATT csak a kereskedelmi kvóták és vámok mérséklésével foglalkozott, és csupán ajánlásokat tehetett. A WTO viszont már állandóan működő intézmény, jogi személy, genfi székhellyel, több mint 500 alkalmazottal, és az ENSZ-szel egyenrangú jogi státusszal. Tevékenysége kiterjed a gazdasági élet egészére, beleértve a szolgáltatásokat, a szellemi termékek kereskedelmét és a mezőgazdaságot is. A WTO, mint globális kereskedelmi szervezet úgy fogalmazta meg saját szerepét, hogy célja a globális világgazdaság fejlesztése, az életszínvonal és a jólét általános emelése, továbbá a béke megőrzése, és mindezt a kereskedelem teljes szabadságának biztosításával kívánja elérni. A Világkereskedelmi Szervezet felsorakozik a többi globális intézmény mellé, elsősorban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap valamint az ENSZ számos külön

szervezete

mellé,

amelyek

meghatározzák

a

globális

gazdasági

együttműködés normáit és koncepcióit. 63


A kínai- tagsággal a WTO is változott, nem is annyira abszolút méretei, mint inkább aktív szerepvállalása miatt, hiszen Kína feltörekvő nagyhatalomként, a harmadik világ szószólójaként formálója kíván lenni a nemzetközi kereskedelmi rendszernek. A WTO döntésével szemben nincs feljebbviteli lehetőség. Egy ország ezért csak három dolgot tehet: vagy teljesíti a WTO követeléseit, vagy állandóan büntetést fizet a panaszt emelő országoknak, vagy aláveti magát azoknak a kereskedelmi szankcióknak, - ilyen lehet pl. az ország exportjának korlátozása - amelyeket a WTO kiszab rá. A WTO tehát - a szabadkereskedelem védelme ürügyén - rá tudja erőltetni akaratát az egyes országokra. Ennek lehetősége általában a kevésbé fejlett országok esetén különösen nagy. Pedig ezen országok gazdasága még gyenge, és megerősítéséhez némi védelemre, még pontosabban önvédelemre lenne szüksége. A WTO működését, hatalmának erősödését tekintve óhatatlanul az juthat eszünkbe, hogy a globalizmus láthatatlan kormánya formálódásának vagyunk tanúi. Aláhúzza ezt a gyanút, hogy a WTO minden lépése abba az irányba viszi a világot, hogy a nemzeti kormányok erejének csökkentésével a hatalom a globális cégekhez, és a globális kereskedelmi-pénzügyi intézményekhez kerüljön át. A "szabadkereskedelem" a legerősebb gazdasági cégeknek az érdeke. A helyi törvények alárendelése a WTO szabályoknak pedig egyes vélemények szerint úgyis tekinthető, mint az államok szuverenitásának megsértése, és a demokrácia csorbítása. 5.2 A WTO-tagság következményei Kínában Alighanem mind Kína mind pedig a WTO számára emlékezetes marad az a közel 15 év, amennyi idő kellett ahhoz, hogy létrejöjjön a megállapodás a két fél között. A hosszú alkufolyamat eredménye egy 900 oldalnyi, kidolgozott szerződés, melyet a WTO 2001. szeptember 17-én hagyott jóvá. Ezek persze csak a száraz tények. Nekünk valójában azt kell megvizsgálnunk, mit is rejt önmagában ez a dokumentum: A WTO csatlakozás legfontosabb hozadéka nemcsak a bővülő gazdaságikereskedelmi lehetőségek, hanem a gondolkodásmód megváltoztatása, a világgazdaságba való fokozottabb integráció elősegítése, a vállalatok reformjának gyorsítása, a megfelelő, piacgazdasági jogrendszer kialakítása. Mint a 64


bevezetőben említettem, a tagsággal járó vállalásokat Kína 2002. január 1-jétől alkalmazza, s ez a kínai kereskedelempolitikai nyitását vont maga után sok területen. A WTO csatlakozást követően a vámterhek csökkenésével egyidőben azonban nőtt a technikai akadályok (egészségügyi előírások, GMO, kvóták, engedélyek) alkalmazása, különösen a mezőgazdaság területén, és fokozódott a piacvédelem. A teljes jogú WTO-tagság kezdetével a visszatartott beruházások megindultak Kínában, melynek eredménye az lett, hogy jelenleg a legnagyobb tőkebefogadó ország lett. (Korábban az USA volt a legnagyobb működőtőke befogadó ország, 2002-re ez az arány megfordult.) Tehát azok a várakozások, amelyek a WTOtagsághoz kötődtek, teljes egészében beteljesültek. A tagsággal járó liberalizáció felgyorsulásával a kínai nagy piac eddig zárt szegmensei is megnyíltak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszerűbb a kínai piacra betörni. Nagyhatalmi súlyának tudatában, Kína minden lehetséges módon próbálja piaci érdekeit védeni és érvényesíteni, amelynek eszköztárából a protekcionizmus sem hiányzik. A WTO tagság következtében 2300 törvényt és rendeletet kellett módosítani, ezen kívül 221 adminisztratív rendeletet töröltek el. A kínai piacokra való bejutásért továbbra is folytatódik a verseny, de ezzel párhuzamosan

bővül

a

lehetőségek

köre

is.

A

piac

szereplőinek

diverzifikálódásával nemcsak a külső kapcsolati rendszer adta lehetőségek nőnek, de

a

külföldiek

előtt

is

megnyílnak

a

kínai

privatizációban

és

szolgáltatáskereskedelemben való részvétel esélyei.xxiv Fontos azonban megjegyeznünk, hogy az „Egyenlő elbánás” elve alapján a kínaiakkal azonos elbírálás alá esik valamennyi WTO-tagország minden vállalata. A szabályozásnak megfelelően a pekingi kormány már be is jelentette, hogy hamarosan eltörli azokat az adó-, és vámkedvezményeket, amiket a külföldi befektetők a KGÖ-kben 1979 óta élveznek. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a külföldi vállalatok számára kötelező 15 %-os nyereségadó, valamint a belföldi cégeket terhelő 33 %-os adóteher a jövőben mindenképpen közelíteni fog egymáshoz. Az egyelőre nem tisztázott, hogy az adókulcsot 33%-ban egységesítik, vagy a két eddigi adófajtát 25 %-nál találkoztatják-e. Annyi bizonyos, hogy az intézkedés nyomán sokakban felmerülnek aggályok, hogy az adókulcs emelése következtében megnövekedett profitelvonás miatt esetleg megcsappanhat a befektetői kedv. 65


Az aggodalom jogos, de talán kicsit túlzott, hiszen a rendkívül olcsó munkaerő és a nyugati árakkal köszönő viszonyban sem lévő helyi föld-, és közműárak a jövőben is óriási vonzerőt gyakorolnak majd a világgazdasági recesszió hatásaitól menekülő befektetőkre. 5.3 Előnyök és hátrányok Előnyök: A tagsággal Kína is automatikusan részese a legnagyobb kedvezményes elbánásnak, amelyet korábban évente újították meg; Tagállamként, egyenlő jogokkal vehet részt a vitákban. Szavazhat, módosíthat, előterjeszthet új szabályokat, részese lehet a világkereskedelem és szolgáltatások alakításának; A kínai termékek diszkriminatív kereskedelmi akadályai megszűntek, így a Világbank számításai szerint 2015-ig az egyébként várhatónál 1500 milliárd dollárral több áru kerül majd a világpiacra; A tagság révén vállalataik egyenlő eséllyel juthatnak külföldre, növelhetik exportjukat; A

fejlettebb

technológiához

is

könnyebben

jutnak,

amellyel

termelési

struktúrájukat korszerűsíthetik, exportképességüket növelhetik; A pekingi államkassza olyan bevételekhez juthat, melyeket eddig a jogszabályok kijátszásával a befektetők egy része elhallgatott a kínai hatóságok elől. (Az adóteher-különbségek

ugyanis

számos

vállalatot

csábítottak

arra,

hogy

„megutaztassák” a tőkéjüket, vagyis leányvállalatokat hozzanak létre a gazdasági önállóságát a Kínához való csatolás után is megőrző Hongkongban, majd azok közbeiktatásával fektessék be ismét a pénzt az anyaországban.) ; A külföldi verseny további reformokat indukál ; Hosszabb távon további indirekt előnyökhöz is juthatnak. Hátrányok: Szűkül a hazai gazdaság és szociálpolitika játéktere; Felgyorsul a munkahelyi szanálások üteme – a textil iparban l millió, az autóiparban 6 millió munkást érint; Az állami vállalatok privatizációjával, munkások további milliói kerülhetnek az utcára; 66


A WTO-tagság legnagyobb vesztese a mezőgazdaság. Elavult technológiájával az átlagos terméshozam csupán 1/15-e az amerikainak. Változik a kereskedelmi gyakorlat, az elosztási rendszer és megváltoznak a mezőgazdaságot érintő szabályozások. A „Business Week” – egy neves amerikai gazdasági hetilap- állítása szerint Kína WTO-csatlakozása nem más, mint „egy véget nem érő egyensúlyozási mutatvány”.

Becslésük

versenyképtelen

és

szerint

rövid

veszteségesen

távon

működő

számítani állami

bank

lehet

számos

és

vállalat

tönkremenetelére, amiket a vezetésnek át kell szerveznie, vagy fel kell számolnia. A következmény pedig jelentős társadalmi feszültségeket szülhet, hiszen az államnak olyan problémákkal kell majd szembenéznie, mint a munkanélküliség növekedése, a szegények és gazdagok közötti jövedelmi szakadék növekedése, a már így is zsúfolt nagyvárosok felé irányuló migrációra, és végső soron akár a kommunista párt legitimációja is megkérdőjeleződhet. 5.4 Az állami privatizáció kérdése a csatlakozás tükrében A pekingi kormány alig néhány héttel a WTO-csatlakozást megelőzően leállította az állami tulajdonban lévő vállalati részvények nyilvános tőzsdei értékesítését, ezzel súlyos csapást mérve a privatizációra. Nem volt azonban más lehetősége a kormányfőnek, amikor meghozta döntését, ugyanis az ún. A-részvények, melyek tömeges kibocsátásával és tőzsdei értékesítésével az állam a tulajdonában lévő veszteséges cégek átszervezéséhez kívánta előteremteni a szükséges forrásokat, a tőzsdén nem tudtak megbirkózni a rájuk nehezedő túlkínálattal. A börze értéke rövid idő alatt 30 százalékot zuhant, súlyos helyzetbe sodorva az amúgy sem stabil kínai bankok és brókerházak többségét. A privatizáció fékezése aligha nevezhető WTO-konform lépésnek, ráadásul a nemzetközi befektetői körökben sem „üdvözlik” ezt az irányvonalat. Épp ezért a kínai kormány, hogy eloszlassa az aggodalmakat, nagy lépésre szánta el magát, és szinte az említett döntéssel egyidőben zöld utat engedett az amerikai Emerson cégnek a legsikeresebb távközlési berendezéseket gyártó kínai vállalat, az Avansys bekebelezésére. Az információs minisztérium pedig áldását adta arra az óriási üzletre, hogy a francia, szintén a távközlési piacon tevékenykedő Alcatel 312 millió dollárért megvegye a Sanghai Bellnek a kormány birtokában lévő összes részvényeit. Csak, hogy tisztán lássuk, „mekkora halat fogott” a francia 67


vállalat, megjegyzem, hogy ez a vegyes vállalat uralta akkoriban a kínai telefonközpont piacának egyharmadát, és éves forgalma megközelítette a 2 milliárd dollárt! 5.5 Következmény: a protekcionizmus részleges feladása A

szubvenciók

felszámolásával,

a

kínai

mezőgazdasági

termékek

versenyképtelenné válnak a világpiacon. A vámcsökkentés, a támogatás megszűntetése

reménytelen

helyzetbe

taszítja

a

hazai

termelőket.

A

vámcsökkentés, a támogatás megszűntetése, a kereskedelem liberalizációja következtében a kínai parasztok védtelenül és felkészületlenül szembesülnek a globális agrártársaságok versenyével. Az USA Munkaügyi Minisztériumának becslése szerint, a kínai mezőgazdaság ágazattól függően 1-37 % közötti mértékben esik vissza. Ez azt jelenti, hogy a kínai lakosság élelmezésében egyre nagyobb szerepet fog játszani az élelmiszerimport. Nagysága tudatában Kína, próbálja minden lehetséges módon piaci érdekeit védeni és érvényesíteni. Nemzetközi összehasonlításban a kínai vámvédelem szintje még mindig magas. Jelentősen meghaladja a fejlett ipari országok 3-4 % körüli vámszintjét. A nemzeti elbánás elve alapján a közepes vagy kevésbé fejlett technológiát hordozó termékek, a kis- és közepes méretű külföldi beruházások hátrányos helyzetbe kerülnek. Bár a WTO-előírások alapján a kötelezettségeknek egy része megszűnik, a nem tarifális korlátozások formái azonban szaporodni fognak. 5.6 Egyéb megállapodások Kelet- és Délkelet-Ázsia területén intenzíven fejlődő, gyorsan iparosodó államok találhatók. Fejlődésükben közös vonás, hogy többé-kevésbé a japán modellt követték. A térség államai két nagy csoportba sorolhatók: Kis Tigrisek: Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong Címerükben tigris vagy sárkány van. Korábban iparosodó, ma fejlett iparral rendelkező államok, amelyek kedvezőbb történelmi háttérrel rendelkeznek, de természeti erőforrásokban szegényebbek. ASEAN országok: Malajzia, Thaiföld, Fülöp-szk, Indonézia, (Szingapúr és Brunei) Az Association of South East Asian Nations = Délkelet-ázsiai Államok 68


Szövetsége, 1967-ben létrejött integrációs tömörülés. Egy-két évtizeddel később iparosodó országok, amelyek intenzíven fejlődnek, de még nem érik el a tigrisek színvonalát, természeti erőforrásokban gazdagok. Fejlődésük legfontosabb tényezői: A mezőgazdaság számára kedvező feltételekkel rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy a világpiacon az ültetvényeken megtermelt sajátos trópusi és szubtrópusi terményekkel jelenjenek meg: A térség országai gazdagok ásványkincsekben, amelyeket szintén világpiacon értékesítenek: A magas természetes szaporulat a munkaerő-igényes iparágak fejlesztésére van kedvező hatással, sok új munkahelyre van igény, ami ösztönzi a beruházásokat. A bevándorolt kínai népesség, hagyományos munkakedve és szorgalma segítségével a gazdaságban vezető szerepet töltött be. A gazdasági fejlődésben, a modernizációban a kínaiak az élen járnak, de jelenlétük és vezető szerepük nem ritkán nemzetiségi konfliktusokhoz vezet. Kína egyre aktívabban vesz részt a regionális gazdasági együttműködésekben. Az

ASEAN+1

csúcson

megállapodás

született

egy

Kína-ASEAN

szabadkereskedelmi övezet felállításáról 2010-re. Kína e lépésével átvette Japántól a kezdeményező szerepet a kelet-ázsiai gazdasági integrációban. Hasonlóképpen felmerült egy Hongkongot, Makaót és a szárazföldi Kínát magába foglaló szabadkereskedelmi övezet létrehozása. Ez ügyben felmérő tárgyalások kezdődtek hongkongi és kínai szakértők között.xxv Nem szabad a felsorolásból kihagynunk, hogy Kína belépett a Bangkoki Egyezménybe (BE), aminek eredményeként egyes termékeknél a részes tagok számára kedvezőbb vámokat biztosít. A BE 1975-ben jött létre egyes ázsiai csendes-óceániai országok részvételével. Jelenleg Kína mellett India, Dél-Korea, Sri Lanka, Banglades és Laosz vesz részt a BE-ben. 6. Kína és az Európai Unió gazdasági kapcsolataxxvi Mint minden gazdasági erőközpont, így az EU is kiemelt partnernek tekinti Kínát. Ennek oka egyrészt a hatalmas belső piacban rejlő potenciális lehetőségek, másrészt vitathatatlan tény, hogy napjainkban azon vállalatok számára, melyek meg akarják őrizni, hovatovább növelni szeretnék versenyképességüket a globalizálódó világgazdaság szférájában, az ázsiai, de főként a kínai piacon való 69


megjelenés és terjeszkedés szinte kötelező feladat. Kína ma már nem csak a távolkeleti

térség

gazdasági

erőhatalmává

nőtte

ki

magát,

de

politikai

szerepvállalásával is jelentős befolyást gyakorol a világban zajló eseményekre. Gazdasági-kereskedelmi téren és a kapcsolódó együttműködésekben a kínai fél az EU-t rendkívül fontos partnerének tekinti. Az európai piacokra irányuló kínai export, az európai tőke- és technológiaimport erős kínai érdekeltséget teremt az együttműködéshez. Kína gazdasági kapcsolatainak diverzifikálásában is fontos szerepet játszik az EU. Európát a globalizáció és a gazdasági multipolarizáció egyik kulcselemének tekinti, valutatartalékai egy részét euróra konvertálta. Az EU és Kína között lebonyolodó külkereskedelem a világgazdaság másik két pólusához (USA és Japán) képest középen helyezkedik el. Míg Kína USA-ba irányuló exportja, illetve a Japánból származó importja rendkívül gyorsan nő, az EU-kínai viszonylatban mind két irányban lassabb a növekedés. Az EU-kínai kereskedelem 2002-ben 47 milliárd euró hiánnyal zárt. A bilaterális deficit megegyezik az EU összesített kereskedelmi hiányával. Az EU vállalatai jelentős befektetéseket eszközöltek Kínában, az EU részaránya azonban az elmúlt években jelentősen csökkent az USA-hoz és Japánhoz képest. Ennek egyik magyarázata, hogy az EU vállalatok korábban kezdtek nagyobb befektetésekbe Kínában, de érzékelhető egyfajta európai lemaradás is a versenytársakhoz képest. Jelentős, és egyre bővülő a tudományos és technológiai együttműködés, a fejlesztési (segélyezési) programokra évi kb. 50 millió eurót fordít az Európai Bizottság. Az EU kínai viszonylati célkitűzéseit a Bizottság 1998-as, azóta több alkalommal modernizált relációs stratégiája tartalmazza: A politikai szférában az EU elő kívánja segíteni a nyitott társadalom kialakítását, az emberi jogok érvényesülését Kínában. Ezen politikai célok közvetve megjelennek a gazdasági együttműködésben, illetve közvetlenül a fejlesztési (segélyezési) programokban. A gazdaságpolitikában Kína világgazdasági integrációjának elősegítése kiemelt fontosságú az EU számára. Ennek keretében európai részről különleges figyelemmel kísérik Kína WTO vállalásainak végrehajtását. A bilaterális kereskedelem, a befektetések növelése, illetve az ehhez szükséges szabályozási háttér, politikai akarat biztosítása. 70


6.1 Az EU és Kína kapcsolatának rövid történeti áttekintése Az Európai Közösség és Kína közötti első hivatalos párbeszédre, illetve a diplomáciai kapcsolatok felvételére 1975-ben került sor, nem sokkal azt követően, hogy Kína visszakapta ENSZ-tagságát (1971). Szintén ebben az évben kezdődtek meg a „tapogatózó” tárgyalások az EK és Kína közötti első kereskedelmi megállapodásról, melyet végül a két fél 1978-ban közösen ratifikált. A megállapodás értelmében Kína és a Közösség országai kölcsönösen megadják egymásnak a legnagyobb kedvezményes elbánást a vámok, az adók és az importexport engedélyezés terén, az egyezmény azonban mégsem tekinthető preferenciális jellegűnek, mert az import mennyiségi korlátozások továbbra is érvényben maradtak. A kapcsolatok alakulásában az áttörést a Teng Hsziao Ping nevéhez fűződő nyitás és reform politikája jelentette, ami – mint azt már korábban részletesen kifejtettem – elindította Kínát a világgazdaságba való integrálódás útján. Az EK viszonylag későn, de felismerte a kínai kapcsolatokban rejlő óriási kihívást és lehetőségeket, és elsőrendű szemponttá vált a Közösség országai körében a – még a szovjet piac méreteit is felülmúló – kínai piacon való térnyerés. A kapcsolatok és az együttműködés területei ettől kezdve folyamatosan bővültek és elmélyültek. 1983 után szinte évről-évre születtek meg az újabb és újabb projektek, elsősorban a vidékfejlesztés és vezetőképzés terén. A gazdasági kapcsolatok fejlődésében újabb fordulópontot jelentett „EK-Kína Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Egyezmény (1985). Ez a dokumentum volt az EK első olyan szerződése, amit állami irányítású tervgazdaságon alapuló országgal kötött. Az 1989-es Tienanmen téri események azonban jelentősen visszavetették az addig ígéretesen alakuló kínai-közösségi kapcsolatok fejlődését, olyannyira, hogy az EK szankciók bevezetésével sújtotta Kínát. A KNK azonban különalkut kötött z egyes országokkal, megosztva ezzel a Közösség országainak amúgy sem egységes álláspontját az ország elszigetelésének kérdésében. A gazdasági szankciókat végül 1990-ben eltörölték. Ettől kezdve már a kapcsolatok ismételten „normális” mederbe terelődtek és dinamikus bővülés vette kezdetét. 1993-tól már az EU vezette Kína legfontosabb kereskedelmi partnereinek rangsorát. 1994-ben a politikai és diplomáciai kapcsolatok is teljes egészében helyreálltak. 71


A Kínával kapcsolatos egységes közösségi politika, az ún. „kínai-európai kapcsolatok hosszú távú politikája” 1995-ben látott napvilágot. A dokumentum alapvetően öt területen szabályozza az EU és Kína gazdasági kapcsolatait: 1. a humán erőforrások fejlesztése 2. a gazdasági és társadalmi reformok támogatása 3. a gazdasági együttműködés 4. az ipari együttműködés, valamint 5. a környezetvédelem és vidékfejlesztés támogatás, melynek szerves részét képezi a fenntartható fejlődés biztosításához nyújtott EU támogatás. A két fél kapcsolatának egyik „legkényesebb” pontját az jelentette, hogy a Közösség besorolásában Kína a központi irányítású, állami kereskedésű országok csoportjában foglalt helyet, ami magával vonta a kínai exporttermékekkel szembeni, a kínai állam szemében „diszkriminatívnak” minősített eljárásokat. Az EU hosszas vitát követően végül 1998-ban törölte Kínát ezen államok csoportjából, így a kapcsolatok ismét lendületesen fejlődhettek. Még ugyanebben az évben a Közösség kidolgozta a távol-keleti országgal kapcsolatos stratégiai elképzeléseit, ami „széles körű és átfogó partnerség” címmel nyilvánosságra is került. Ebben a dokumentumban szerepelt először az EU részéről az a szándéknyilatkozat, melyben maximális támogatásáról biztosítja a világ legnépesebb

országának

és

legnagyobb

piacának

csatlakozását

a

Világkereskedelmi Szervezethez. Mint köztudott, Kínát 2001-ben felvették a WTO országainak sorába. A két fél gazdasági kapcsolatát azóta is harmonikus együttműködés és dinamikus fejlődés jellemzi. 6.2. Szerződéses, szervezeti keretek Az EU-Kína közötti gazdasági együttműködés keretét az 1985-ös „EK-Kína Kereskedelmi és Gazdasági Együttműködési Egyezmény” adja, mely három területre vonatkozóan tartalmaz előírásokat: a kereskedelmi, a gazdasági és a fejlesztési (támogatási) együttműködésre. Ezt részben kiegészítik a Kína WTOcsatlakozásáról szóló bilaterális EU-kínai megállapodásban foglaltak. Éves rendszerességgel, általában szeptemberben kerül sor az EU-Kína csúcstalálkozóra a Bizottság elnöke, illetve a kínai miniszterelnök vezetésével. Az Együttműködési Megállapodás hozta létre az évente ülésező miniszteri szintű Vegyes bizottságot (VB) a kínai kereskedelmi miniszter, illetve az EU részéről 72


kereskedelmi biztos és esetenként a külügyi biztos vezetésével. A VB ülést általában egy hónappal megelőzően kerül sor a Gazdasági és Kereskedelmi Munkacsoport ülésére. 6.3. Szektoriális együttműködési területek A VB ülések és a miniszteri szintű találkozók mellett rendszeres szektoriális konzultációk folynak. EU igazgatói és szakértői szinten jelenleg az alábbi témákban van párbeszéd: ·WTO DDA (Doha Development Agenda), és ezzel összefüggésben a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a befektetések kereskedelmi vonatkozásai, a földrajzi eredetjelzők témájában. ·Gazdaság-szabályozási párbeszéd (pl.:pénzügyi szabályozás, társadalombiztosítás · Kis-, és középvállalati politika, vállalkozói környezet. ·Termékbiztonság, szabványok (pl.: a motorok káros anyag kibocsátására vonatkozó Euró II, Euró III szabvány kínai átvétele). · Az EU részéről korábban kezdeményezték az üzleti párbeszédet (business to business) de ez a kínai vállalkozói érdekképviselt (kamara, vállalkozói szövetség) kiforratlansága miatt nem jött létre. Várható, hogy a közlejövőben ez a téma újra napirendre kerül. 6.4. Kína aggályai az Unió bővítése kapcsán Kína napjainkban kárpótlást követel az Európai Uniótól a Kelet-Közép-Európai országok csatlakozásából eredő állítólagos veszteségei fejében. Az EU nem akar fizetni, inkább megemelné a közösségen kívülről érkező áruk kvótáját. Az ázsiai ország attól fél, hogy veszteni fog a tíz új tagállam csatlakozásán, mert a jelöltek májusi belépése után el kell törölniük a nem EU- tagállamokkal korábban aláírt kétoldalú kereskedelmi szerződéseket. A távol-keleti ország félelmeit az okozza, hogy az új kelet-közép-európai EUtagországoknak a szabályok szerint át kell venniük a közösség egységes kereskedelem-politikáját, ezzel együtt pedig a nem EU- tagországokkal folytatott külkereskedelemre vonatkozó kvóta- és vámtarifa-regulákat is. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elődjeként számon tartott GATT (General Agreement on Tariffs and Trade) szabályai szerint kompenzációt követelhet az a tagállam, amelynek hátrányai származnak az EU bővítéséből. 73


A kompenzáció lehetséges összegéről még nem sokat tudni. Az EU jelenlegi tagállamaiba érkező kínai export értéke 72 milliárd dollárt tett ki 2003-ban, míg a csatlakozó országokba irányuló kivitel csak 6 milliárd dollár volt. Az EU Observer adatai szerint egy évvel korábban az EU és Kína közötti kétoldalú kereskedelem értéke 115 milliárd euró értékű volt, amelyben a kínai többlet 47 milliárd euróra rúgott. Véleményem szerint a lehetséges kompenzáció összege mégsem lesz túl magas, mivel a csatlakozás hatásai is korlátozottak. Vezető elemzők szerint azonban Kína nem veszíteni, hanem nyerni fog a közösség bővítésével, hiszen a csatlakozás után nő az EU-piac mérete, és a csatlakozó országokban jelenleg érvényes átlagos vámtarifák a jelenlegi kilenc százalékról négy százalékra csökkennek a belépés után. 7. A 2008-as Pekingi Olimpia – gigantikus beruházások 2001-ben a leköszönõ NOB-elnök, Juan Antonio Samaranch, moszkvai bejelentése után óriási ünneplés tört ki a kínai fõvárosban, hiszen közel tíz év próbálkozás után ők nyerték el a 2008-as nyári olimpia rendezési jogát. A külföldi vállalatok részvétele a 2008-as pekingi olimpiai projektekben A gigantikus méretű vállalkozást nem kizárólagos önerő-felhasználás jellemzi, hiszen a külföldi befektetők részére kedvezményeket biztosít a városi kormány az olimpiai projektekben való részvétel esetén. A projekteket nyílt tendereken hirdetik meg, amelyeken mind kínai, mind külföldi vállalatok részt vehetnek. A külföldi befektetők számára nyújtott kedvezmények: - Amennyiben a beruházás költsége meghaladja az egyéb rendeletekben rögzített helyi maximális árat, a kormányzat egy ellentételezési alapból biztosítja a különbséget. (A helyi maximális árat alapvetően a fogyasztói teherviselés figyelembevételével állapítják meg.) - A befektetők számára reklámlehetőséget biztosít az Olimpiai Szervező Bizottság. - A kormányzat segíti a befektetők jelentkezését külföldi állami, és pénzintézeti hitelek iránt. - A nagy tőkeigényű, és hosszú megtérülésű projektek esetén a kormány saját tőkével is részt vesz. 74


- A kormány koordinálja a külső, és a hivatalokkal való kapcsolattartást az építés, illetve az üzemeltetés alatt. Az olimpia megrendezése mellett azonban nem szabad elfeledkeznünk még egy fontos, gazdasági következményekkel járó eseményről: Sanghaj, a kínai kormány erőteljes lobbizása nyomán megkapta a 2010-es világkiállítás rendezési jogát.

75


„ Olyan szocialista szellemi civilizációt kell kiépítenünk, amely a kínai valóságra, a történelmünkből átvett kiváló kulturális tradíciókra épülve, képes magába szívni a külföldi kultúra hasznos eredményeit.”xxvii Összegzés Kína emberemlékezet óta a világ legnépesebb országa. A Föld népességének még ma is több mint 21%-a Kínában él. A több mint ötezer éves kínai civilizáció az emberiség legősibb civilizációinak az egyike, amely fejlődése során hosszú ideig meghatározó és maradandó hatást gyakorolt Kelet- és Közép-Ázsia, valamint Délkelet-Ázsia legtöbb népének és nemzetének civilizációs fejlődésére. a XX. század küszöbéhez érve, a sajátosan ázsiai jegyeket felmutató kínai feudális társadalom fokozatosan félfeudális és félgyarmati társadalommá alakult át, maga az ország pedig a területének különböző részei feletti ellenőrzést megszerezni igyekvő, gyarmatosító hatalmaktól függő országgá változott. XXI. század első évtizedeiben a gazdasági hangsúly már egyre jobban az ázsiai és csendes-óceáni térségre, s ezen belül is elsősorban a távol-keleti és délkelet-ázsiai térségre tevődik át. Ugyanakkor, ez alatt az idő alatt ebben a térségben – az Egyesült Államok és Japán mellett – egyre növekvő mértékben Kína, illetve a kínai etnikumú gazdasági közösség válik majd a térség társadalmi-gazdasági és politikai fejlődését meghatározó hatalmává. E tanulmányban Kína gazdasági fejlődésének történetét, valamint jelenkori helyzetét tekintettem át. Kutatásaim alapján – a jelenlegi tendencia fennmaradását feltételezve – 2010-re a kínai gazdaság teljesítőképessége várhatóan nagyjából megkétszereződik. Ezzel Kína a világ legnagyobb gazdasági teljesítményt felmutató nemzetgazdaságává válik, általános fejlettségi szintjét tekintve pedig eléri a jelenleg közepesen fejlettnek tekinthető országok mai szintjét. Meglátásom szerint amennyiben az új évezredben a világ társadalmi-gazdasági és civilizációs fejlődése az eddigitől eltérő, új irányt vesz, s ésszerűbb és humánusabb fejlődési modellt követ, a kínai emberek – az emberiség túlnyomó többségétől eltérően – nagyobb bizakodással tekinthetnek a század-, és ezredfordulón túl, azzal a reménnyel, hogy a XXI. század és harmadik évezred 76


ismét a felemelkedést és egy újabb civilizációs fellendülést hozza el nemzetük és ezen belül minden egyes kínai ember számára.xxviii Mire alapozhatják a kínai emberek és a kínai politikusok ezt a bizakodó és optimista hozzáállást a közeli és távolabbi jövőhöz napjainkban? 1. Mindenekelőtt az elmúlt két évtized pozitív tapasztalataira. Ebben a két évtizedben ugyanis, a kínai emberek életkörülményei többet javultak, mint az ezt megelőző hét-nyolc évtizedben együttvéve. Már lassan fél évszázada békében élnek, s ha korábbi vezetőik ennek a fél évszázadnak az első három évtizedében követtek is el súlyos hibákat és tévedéseket, s számtalan megpróbáltatásnak és szenvedésnek tették ki őket, az utóbbi két évtizedben ezeket a hibákat és tévedéseket helyrehozták, és az ország társadalmi-gazdasági fejlődését helyes útra terelték, és egyre kedvezőbb nemzetközi feltételeket teremtettek a békés építőmunka számára. 2. Kína jelenleg a világ leggyorsabban fejlődő és modernizálódó országa, s egyben a távol-keleti és délkelet-ázsiai térség egyik legfontosabb stabilizáló tényezője. Stabil fejlődését még a térségben kibontakozott gazdasági és pénzügyi válság sem rendítette meg és nem vetette vissza. A gazdaság viszonylag magas növekedési üteme kulcsfontosságú kérdés Kína számára, mivel a GDP növekedés minden egyes százaléka – az élő munka jelenlegi hatékonysága mellett – 800.000 új munkahely létesítésére nyújt lehetőséget. 3. A magas növekedési ütem fenntartását Kínában alapvetően a belső felhalmozás, s ezen belül is mindenekelőtt a szorgalmas és takarékos kínai lakosság megtakarításai biztosítják. Az elmúlt két évtizedre általában az volt a jellemző, hogy a gazdaság 8-10 százalékos növekedése esetén, a lakossági fogyasztás csak 4-5 százalékkal emelkedett, azaz a növekmény mintegy felét újabb beruházásokra, felújításra, készletbővítésére, tartalékképzésre, valamint a közületi fogyasztás bővítésére és a veszteségek pótlására fordították. A külföldi tőkefelhasználás e mellett csak mint kiegészítő többletforrás szerepelt. 4. Egy és egynegyedmilliárdos népessége révén, a kínai nemzetgazdaság rendelkezik a világ legnagyobb belső piacával és munkaerő-tartalékával, s belső megtakarításai és a bevonható külső erőforrások lehetővé teszik a belső 77


erőforrások mozgósítását és egyre hatékonyabb kihasználását, Kína számára a viszonylag gyors ütemű gazdasági növekedés hosszabb távon is biztosítottnak látszik. Mivel az ország infrastruktúrája még viszonylag fejletlen, az ipar technikai felszereltsége még viszonylag elavult, a lakásviszonyok pedig a városokban és a falvakban egyaránt még viszonylag szegényesek, a beruházások és az építkezések növelésére igen nagy az igény, s így mindez dinamizáló tényezőként hat a gazdasági fejlődésre. 5. Bár Kína rendelkezik bizonyos nyersanyag- és energiaforrásokkal, az ezekkel való ellátottsága messze elmarad a fejlett világ és számos fejlődő ország ellátottsága mögött. Ezért Kína számára elsőrendű fontosságú feladat természeti erőforrásainak a megőrzése, védelme és ésszerű hasznosítása. Óriási feladatok állnak az ország előtt a vízgazdálkodási létesítmények építése, az erdőtelepítés, a környezetvédelem és az alternatív és megújuló energiaforrások felkutatása és kiaknázása terén. Ezek mind nagy élő és holt munka ráfordításokat igényelnek, s így tíz- és százmilliók számára biztosíthatnak munkát. 6. Végül, a szolgáltatások területén Kína ma még korszakokkal van elmaradva a fejlett országok mögött. Ez az a terület, ahol Kínának az elkövetkező években és évtizedekben a lehető leggyorsabb ütemben kell behoznia az elmaradását, mivel már ma ez, és ez lesz a jövőben is a világgazdaság legdinamikusabban növekvő szektora. A mozgékony, szorgalmas és tanulékony kínai emberek, s különösen a kínai fiatalok e téren még sok meglepetéssel szolgálhatnak a világ többi országának. A kínai gazdasági növekedést dinamizáló tényezők e rövid felsorolásából is látható, hogy ezek legtöbbje alig, vagy csak bizonyos mértékig függ külső tényezőktől, azaz a világgazdaság mindenkori állapotától. Lényegében véve, a fejlett technika és technológia behozatala az egyetlen olyan tényező, amely lényegesen felgyorsíthatja Kína modernizációját, s amelyhez éppen ezért a mindenkori kínai vezetésnek elsőrendű feladata és kötelessége biztosítani a szükséges pénzeszközöket és a lehető legkedvezőbb kereskedelmi és politikai feltételeket. Amennyiben ez sikerül, úgy a kínai emberek biztosak lehetnek abban, hogy egyre jobb napok és évek várnak rájuk és gyermekeikre. És ha az emberiség 78


1/5-ének egyre jobb lesz a sorsa, úgy bízhatunk abban is, hogy idővel és fokozatosan a ma még reménytelennek tűnő 3/5 helyzete is javulni fog. Ez a világ alapvető érdeke. Határozott álláspontom, hogy kínai csoda márpedig létezik, arra gondolva, hogy a nyitás kezdete óta eltelt bő két évtized alatt a belföldi és a nemzetközi helyzet alapos változáson ment át. A változó környezetben Kína bi-, és multilaterális gazdasági és kulturális kapcsolatok sorát hozta létre. A globalizáció trendje nyomást gyakorol a pénzügyi életre, a befektetésre, a termelésre, a kereskedelemre, a tudományra és technológiára, azonban a változást nem lehet az öntörvényű Kínától kikényszeríteni nagyobb mértékben és ütemben mint ami e szuper erőközpont érdekeit szolgálja. Változatlanul akut probléma a korrupció, a vallásszabadság, a börtönmunka, az emberi jogok, a szerzői jog sérelme…és volna még mit visszaesőnek minősíteni. Kína arculatához hozzátartozik az illegális kereskedelem, a csempészet és a dömpingszerű hamisított termékek. Ezek visszaszorítását gyengén kezelik, de egyre élénkebben foglalkoznak vele. A pozitív várakozások mellett azonban egyes közgazdasági modellek azt mutatják, hogy a 23 százalékos évi növekedést mutató tőkebeáramlás 2005 végére nullára zsugorodhat. Ez év (2004) közepétől a Kínai Központi Bank kamatemelése várható, és később deflációs folyamatok indulhatnak meg. A jövő nagymértékben függ a túlpörgő gazdaság jelenlegi inflációs folyamataitól. A 9,1 százalékos gazdasági növekedés mellett a fogyasztói árak 2003 decemberében 3,2 százalékkal emelkedtek, ami viszont nem támasztja alá a túlpörgő gazdaságról szóló elméletet. A pénzmennyiség növekedése – a 14 százalékos növekedést mutató 2001. decemberi értékről húszszázalékos 2003. decemberi értékre – még nem hajtja fel az inflációt, hiszen nem a fogyasztás, hanem a befektetés érdekeit szolgálja. Igen sok múlik az árak alakulásán, de a túlhevülés a legrosszabb esetben is középtávú folyamat lesz, és – véleményem szerint nem érinti a 2004. és a 2005. évet. A jelenlegi helyzeti előny, hogy az országba települő külföldi befektetők olcsón tudnak termelni és export körülményeik is kiválóak, miközben globálisan a külföldi befektetések visszaestek, a fentebb leírt álláspontomat támasztja alá. Alátámasztva érzem ezzel azt a gondolatot, miszerint potenciális vetélytárs – már most - az USA szemszögéből nézve ez az ország, bár a minőség terén igencsak van mit javítania. Mindezt a helyzetet egy különleges – úgynevezett piaci 79


szocialista – gazdasági környezetben érte el, ami példátlan és egyedülálló az egész világon, hiszen szocialista ország kapitalizálódó gazdaságot működtet. Ráadásul be kell látnunk, hogy ez a fajta, piaci elveken működő, szocialista gazdaság felettébb sikeresnek bizonyult. Az utolsó 15 esztendőben átlagban évi 10%-os növekedést volt képes felmutatni, minek következtében az egy főre jutó fogyasztás több mint a kétszeresére nőtt, a gyermekhalandóság több mint 50%-kal csökkent, a várható élettartam pedig 67 helyett 70 év lett. Mindemellett kisebb lett a különbség a városi és a falusi lakosság jövedelme között. Persze feltehető a kérdés : miben is áll a piaci szocializmus?, miképpen működik majd?, milyen aktuális problémákra kínál megoldást?, melyek állítják megoldhatatlan feladatok elé?, miképpen viszonyul a kapitalizmushoz?, miképpen a szocializmus hagyományosabb változataihoz?, miket hiányolnak majd belőle más szocialisták vagy kapitalisták, és miket javasolnak helyette? Egyelőre nem tudjuk még, hogy miként végződik majd a kínai kísérlet. Elképzelhető azonban, hogy Kína hosszú távon ura marad az általa felszabadított energiának, és visszafordíthatatlanul elindul a demokratizálódás felé, de éppígy az is, hogy egészen más irányt vesz. Egyes kutatók szerint a kínai gazdasági működés jelenlegi rendszere hosszú távon lehetetlen. Ne felejtsük el, hogy a “lehetetlen” ellentéte azonban nem az “optimális”. Bizonyos felfogás szerint a piac szocialista viszonyok között, mivel működésének fontos feltételeit kizárják, nem maradhat fenn huzamosabban, hanem csak átmeneti jelenség lehet, mint ma Kínában. A piac nem technika vagy mechanizmus, hanem munka és tőke speciális társadalmi viszonya. Ezért szóba sem kerülhet a piac szocialista változata. Mindössze két életképes rendszer létezik, mégpedig külön a kapitalizmus, és külön a szocializmus. Ami nem zárja ki, hogy a kapitalizmus és a szocializmus közötti átmeneti időszakban ne bukkannának fel nagy számban hibridek is. Előbb-utóbb azonban el kell dőlnie, hogy melyik utat járja az adott gazdaság, és remélem, sikerei alapján Kína részéről már megszületett a határozott, megmásíthatatlan döntés. Igaz, a gazdasági függőség régi formáiról az új formákra való áttérés valószínűleg nem lesz zökkenőmentes, mégis bíznunk kell benne, hogy konfliktusmentesen zajlik majd.

80


IRODALOMJEGYZÉK •

Annamária Artner, Zoltán Bassa, András Hernádi, Klára Mészáros, András Székely-Doby: Far Eastern Responses to Glogalization. In: IWE Working Papers NO.138. July 2003. pp.38.

•

A gazdasági együttműködés lehetőségei és feltételei Kínában. In: MTI VKI Műhelytanulmányok, 2002. Március. Budapest. 39 pp.

•

Magyar-kínai

gazdasági

kapcsolatok

-

a

sokoldalú

partnerség

követelménye. VKI-Kihívások, 155.sz. MTA VKI, 2002. március, Budapest, 12 pp. •

Artner Annamária, Bassa Zoltán, Hernádi András, Mészáros Klára, Székely-Dobi András: Távol-keleti gazdaságok pozitív és negatív fejlődési tapasztalatai:

tanulságok

Magyarország

számára.

In:

MTI

VKI

Műhelytanulmányok, 37. sz. 2002. Február. Budapest, 20 pp. •

Artner Annamária, Bassa Zoltán, Hernádi András, Mészáros Klára: Az Ázsia-Európa Dialógus (ASEM) főbb Nemzetközi összefüggései és tanulságai Magyarország számára. In: MTI VKI Műhelytanulmányok, 23. sz. 2001. Augusztus. Budapest, 14 pp

•

A kínai közösségek integrációs folyamata. A "Nagy Kínai Gazdasági Térség" In: MTI VKI Műhelytanulmányok, 26. sz. 2000. Október. Budapest, 26 pp

•

Mészáros Klára: Kína a világban, Magyar Tudomány, 46. évf., 1. kötet, 2001.

81


•

Annamária Artner, Zoltán Bassa, András Hernádi, Klára Mészáros: The Far Eastern Region: Moving Beyond an Atmosphere of Crisis. In: The Journal of East Asian Affairs. Vol. XIV. Fall/Winter 2000. No.2. 328-363 pp.

•

A tudományos-technikai modernizáció kilátásai Kínában. In: MTI VKI Műhelytanulmányok, 2000. 20.sz. 1999. December. 40 p.

•

A tudományos-technikai modernizáció és gazdasági fejlődés Kínában - A multipoláris világrend egy új nagyhatalmának születése. Budapest, 1999. BKE, PhD. Disszertáció, 254 p.

•

A tudományos-technikai modernizáció és gazdasági fejlődés Kínában - A multipoláris világrend egy új nagyhatalmának születése. Budapest, 1999. BKE, PhD. tézisek, 3,74 p.

•

Csáki György: A nemzetközi gazdaságtan alapjai, Napvilág Kiadó, 2002

•

Beijing Review: Educational Levels to Rise Sharply. In: BR, Vol. 41. No. 50. 1998. Beijing, 5.o.

•

The Third Step of the Development Strategy. In: China Economic News. Vol. XXI. 2000. 1-2.o.

•

Special Supplement for the Reports Delivered at the Third Session of the Ninth NPC. In: China Economic News 2000. Supplement no. 4. 2-3. o.

•

Li Rongxia: Central and West China Enjoy Steady Development. In: Beijing Review, Vol. 0. No. 11. March 10-16, 1997. 23. o. alapján. SSB: China Statistical Yearbook. 1998. Beijing, 110o.

•

Jordán Gyula: Peking és a tartományok. Társadalmi Szemle, 1998. 2. sz. 86. o. 82


•

Tálas Barna: Kína az ezredfordulón. Külkereskedelmi Főiskola, 1998. Budapest, 85-86.o.

•

ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezete, az UNIDO.

•

Szanyi Miklós: Elmélet és gyakorlata nemzetközi működőtőke áramlás vizsgálatában, Közgazdasági Szemle, XLIV. Évfolyam, 1997. június, 492.

•

Majoros Pál, Kovács Réka: Az EU és Kína kapcsolatai az ezredfordulón, EU Working Papers, 4. évf., 1. szám, 3-50.old., 2001

•

Ohlin, B.: Interregional and international Trade. Cambridge, 1933. www.azsia.net weboldal

•

Működő tőke kivitele és a technikai fejlődés a 21. század küszöbén Oktatási Minisztérium, Budapest 2000

•

World Investment Report 2003 (UNCTAD)

•

Simai Mihály-Gál Péter: Új trendek és stratégiák a világgazdaságban Akadémiai kiadó, 2000

•

Blahó András: Világgazdaságtan 1-2 Aula, 2002

•

www.hvg.hu weboldal

•

www. ce.cei.gov.cn weboldal

•

www.chinaonline.com weboldal

•

Statisztikai Hivatal, Kína

•

Statisztikai Hivatal Magyarország

83


ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: Az FDI regionális mutatóit tartalmazza 1986-2001 között 2. ábra: A világ országainak Belső FDI Teljesítmény Indexe

17 20-21

3. ábra: A külföldi működőtőke befektetések tendenciája 1982-2001 között

23

4. ábra: Az FDI szektorális arányainak átrendeződése a 2001–2002-es évben

24

5. ábra: 1991-2001 között az FDI-re vonatkozó szabályok számának változása 6. ábra: a világ 100 legnagyobb transznacionális vállalatának

25 26

FDI tevékenysége 7. ábra: A fontosabb gazdasági övezetek Kínában

33

8. ábra: A nyitás politikájának eredményeire vonatkozó trendszámítások

40

9. ábra: A kínai gazdaság növekedése a makromutatók tükrében

42

10. ábra: Az ország várható energiaigénye

46

11. ábra: FDI befektetések tartományok vagy országok szerint

48

12. ábra: A felhasználásra került külföldi tőke változása, 2000/2001

51

13. ábra: Külföldi tőke felhasználás napjainkban

52

14. ábra: FDI beáramlás szektoriális megoszlása napjaikban

54

(Megjegyzés: A dolgozatban szereplő ábrák forrásmegjelölése közvetlen az ábrák alatt található!)

84


HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE i

A gondolat Mészáros Klára: Kína a világban (Magyar Tudomány, 2001/5) című tanulmányából származik.

ii

Amikor ezek a sorok születnek, Magyarország rövidesen csatlakozik az EU-hoz, ezért is tartom fontosnak bemutatni az Unió és Kína gyümölcsöző kapcsolatát. iii

A működőtőke befektetések csoportosításának alapjául Csáki György: A nemzetközi gazdaságtan alapjai című könyvének idevonatkozó fejezetét vettem alapul. iv

A gondolatmenetet Csáki György: A nemzetközi gazdaságtan alapjai (Napvilág Kiadó, 2002) című könyvéből vettem át. v

Az elméletet Szanyi Miklós: Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás. vizsgálatában, in: Közgazdasági Szemle, XLIV. Évfolyam, 1997 június, című tanulmánya alapján fejtettem ki.

vi

A felosztás alapja Csáki György: A nemzetközi gazdaságtan alapjai (Napvilág Kiadó, 2002) című könyvének külföldi közvetlen beruházásokról szóló fejezete. vii

A felsorolás Szanyi Miklós: Elmélet és gyakorlat a nemzetközi működőtőke-áramlás vizsgálatában, in: Közgazdasági Szemle, XLIV. Évfolyam, 1997 június, című tanulmányából származik.

viii

A TNC-k és a multinacionális vállalatokra vonatkozó definíciók Csáki Györgytől származnak, más forrásokban azonban ettől kissé eltérő megfogalmazásokkal találkoztam. ix

A definíció Csáki Györgytől származik.

x

A fejezet kidolgozásának alapjául szintén Csáki György: A nemzetközi gazdaságtan alapjai (Napvilág Kiadó, 2002) című könyvének külföldi közvetlen beruházásokról szóló fejezetét vettem alapul. xi

Az általános ismertető rész Polonyi Péter: Kína című könyvének idevágó fejezetei alapján született.

xii

A nyitás és reform politikájának kifejtésében Tálas Barna: Kína az ezredfordulón, (Budapest, 1998), című könyvének a témához kapcsolódó fejezeteit hívtam segítségül.

xiii

A nyitás és reform időszakának korszakolása minden forrásban megegyezik, a folyamatok leírásában én Tálas Barna: Kína az ezredfordulón című tanulmányának gondolatmenetét követtem. xiv

Jordán Gyula: Külföldi befektetések Kínában című tanulmánya alapján, Társadalmi Szemle, 1995/50. évfolyam/2. kötet/12. szám

xv

A gondolatmenet szintén Tálas Barna : Kína az ezredfordulón című könyvének a reform és nyitás poitikáját elemző fejezet vonalát követi.

xvi

A Különleges Gazdasági Övezetek bemutatása Salát/Mohr/Fang Ning: A kínai reform és nyitás, valamint a külgazdaság és külkereskedelem kapcsolata (EU Working Papaers, 2001.,4. évfolyam 1. szám) című tanulmány gondolatmenetét követi.

xvii

Kínában személyesen is volt szerencsém szemtanúja lenni annak, hogy milyen óriási fejlődésbeli eltérések figyelhetők meg az ország keleti és nyugati régiója között. Bár szakértők szerint a külföldi tőke számára a fejletlenebb nyugati terület felbecsülhetetlen potenciálokat rejt, az én benyomásom szerint ez a kedvező folyamat még jócskán várat magára.

85

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. xviii

Lásd bővebben: Schweitzer András: Kína helye a nemzetközi porondon: a bűvös sárkány, HVG, 2003, 25. évfolyam, 9. szám, 75-76. old. xix

A gondolatmenet az „International investment perspectives, OECD 2002 című tanulmány logikáját követi.

xx

A Kínában tevékenykedő vállalatok csoportosításakor Jordán Gyula. A külföldi működőtőke szerepe Kína gazdaságában, (Közgazdasági Szemle, XLVII. Évfolyam, 2000. július-augusztus) című értekezését hívtam segítségül.

xxi

A befektetési környezet vizsgálatánál igyekeztem széles körű felmérést végezni különböző tanulmányok és az interneten található, a kínai piacon működő külföldi vállalatok véleményét bemutató cikkek áttanulmányozásával, az eredmény rendkívül összetett képet mutatott.

xxii

http://www.huemb.org.cn/hungary/Economy, 2003.06.14.

xxiii

A Kína és a WTO kapcsolatát bemutató fejezetben elsősorban Simon Ernő: Kína a WTO-ban, Szabad a vásár (HVG, 2001. nov. 22., 47. szám) című tanulmányából vettem át gondolatokat.

xxiv

A gondolatmenet alapja Mészáros Klára: Kína a világban (Magyar Tudomány, 2001., 46. évfolyam, 1. kötet) című értekezését követi.

xxv

Tálas Barna: A kínai közös piac – Vízió vagy perspektíva című tanulmány szolgált forrásként.

xxvi

A kapcsolatok elemzésében Majoros Pál, Kovács Réka. Az EU és Kína kapcsolatai az ezredfordulón (EU Working Papers, 2001. 4. évfolyam 1. szám, 3-50.old.) című tanulmánya adta a vezérfonalat.

xxvii

Az idézet Csao Ce-jang, a KKP akkori főtitkárának 1987-es kongresszusi beszédéből származik. (Forrás: Renmin Ribao, 1997. szept. 22., 2. old.)

xxviii

Kína jövőképére vonatkozó províziók Tálas Barna: Kína az ezredfordulón című tanulmányában leírt gondolatok alapján saját élményeimen támaszkodó meglátásaim alapján születtek.

86

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK NAPPALI TAGOZAT NEMZETKÖZI GAZDASÁGELEMZŐ SZAKIRÁNY

Recommend Documents