BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY NAPPALI PR ÉS SZÓVIVŐI SZAKIRÁNY A MÉDIAKOHOLMÁNYOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY NAPPALI PR ÉS SZÓVIVŐI SZAKIRÁNY

A MÉDIAKOHOLMÁNYOK ÉS KÖVETKEZMÉNYEIK

Készítette: Kemecsei Bernadett Piroska Budapest, 2011.

TARTALOMJEGYZÉK I.

Bevezetés

3. oldal

II.

A média kialakulása

3. oldal

III.

Mit is értünk médiakoholmány alatt?

9. oldal

I. Médiakoholmányok hatása a társadalomban

16. oldal

II. A médiabotrány

18. oldal

Médiatörvény

IV.

19. oldal

I. A múlt…

20. oldal

II. …a jelen…

33. oldal

III. …a jövő.

41. oldal

IV. Jogi körszemle a nagy Világban

42. oldal

Esettanulmányok

V.

50. oldal

I. Magyarország- Bárki lehet celeb?!

50. oldal

I.I. Frei dosszié

50. oldal

I.II. „Itt a lét a tét”

51. oldal

II. „Eladó az egész Világ”

52. oldal

II.I.

„A Central Park Zoo Escape”

52. oldal

II.II.

A Cion jegyzőkönyv

53. oldal

II.III.

Világok harca

54. oldal

II.IV.

Spagetti szüret

55. oldal

II.V.

Jimmy világa

56. oldal

II.VI.

Hitler és a naplója

57. oldal

II.VII.

Jayson Blair, a híres „helyszíni tudósító”

57. oldal

II.VIII. Killian dokumentumok

58. oldal

II.IX.

Super size me

58. oldal

II.X.

My per goat

60. oldal

II.XI.

The Corporation

62. oldal

VI.

Befejezés

64. oldal

VII.

Irodalomjegyzék

66. oldal

-2-

I.

Bevezetés Mi a média? Hogy alakult ki? Milyen hatásai vannak? Kik az

alakítói? Mik az előnyei, illetve a hátrányai? Mit nevezünk koholmánynak? Minek, kinek hihetünk a médiumokban? Milyen szabályok alapján működik a rendszer? Milyen feladatokat látnak el a különböző műsorszolgáltatók? Milyen hierarchiai felépítése van ennek a szektornak? Mit várhatunk el, és mit várnak el tőlünk? Milyen jogaink vannak, és milyen kötelezettségeink? Mi a hír, a fikció és a valóság közötti különbség? Mekkora hatalom van a médiaszolgáltatók,

médiaszemélyiségek

kezében?

Mi

történik,

ha

visszaélnek hatalmukkal? Ezekre és ezekhez hasonló kérdésekre adok, keresek választ dolgozatomban. Számos esetben elméleti, egyesekben gyakorlati síkon fognak futni a szálak. Végig vesszük a média kialakulásának hogyanját, a modern tömegkommunikáció létrejöttének társadalmi és technikai előzményeit, illetve ezek befolyásoló tényezőit. Továbbá szó lesz a különféle médiumokra, illetve a média egészére vonatkozó jogszabályokról, kivetítve országhatáron túlra is. Az esettanulmányok fejezetben 13 különböző, nagy port kavaró médiakoholmánnyal

fogok

foglalkozni.

Dolgozatomban

szó

lesz

társadalomról, szocializációról, erőszakról, vicces és szomorú történetekről, vitákról, küzdésről, emberségről, igazságról és hazugságról.

II.

A média kialakulása

Bevezetésként tisztázzuk, hogy mit is értünk pontosan a „média”, mint kifejezés alatt. A fogalom az 1930-as évek óta van jelen a köztudatban, jelentése: „tömegkommunikációs eszközök, és az őket működtető intézmények gyűjtőfogalma” 1 . Minek köszönhető a média kialakulása, illetve melyek a modern tömegkommunikáció kialakulásának társadalmi és technikai előzményei? Érdemes a „történet” legelejétől, vagyis a kommunikációtól kezdeni. Az emberi kommunikációnak 3 fő eleme van, 1

http://numen.extra.hu/procjegyzet2.php?file=MI2

-3-

amelyek összekapcsolódnak és erősítik egymást. Ezek az elemek a verbális(a beszéd), a vokális- (hangerő, dinamika), illetve a metakommunikáció (mimika, tekintet, testtartás, távolságtartás). A „kommunikáció az információk áramlása, melynek során kapcsolat, közösség jön létre a feladó és a címzett között.”2 A vizualitásnak nagy szerepe van, mint az embereknél, mint pedig a kommunikációban. A kép a közvetett kommunikáció egyik alapformája. Viszont a kép sohasem azonos az általa megjelenített tárgyi mivoltával. Egy tárgy képét önkéntelenül azonosítjuk magával a tárggyal. Ezt a gondolkodásmódot mágikus szemléletnek nevezzük. Már az Őskorban is – gondoljunk csak a barlangrajzokra- a képeket „sorozat” formájában sokszor történetté formálták, melyeket elmeséltek vagy előadtak. Az idő múlásával a barlangrajzoktól a festményeken keresztül eljutottunk az 1820-as években feltalált fotográfiáig. A valószerű, természethű ábrázolásra való törekvés mögött az elmúlás elleni ádáz küzdelem állt, és áll a mai napig is. Természetesen voltak, akik semmiféleképpen nem fotóztatták volna le magukat, mert úgy tartották, hogy kiszívja az ember lelkét. Ha megvizsgáljuk az emberi kommunikáció történetét, láthatjuk, hogy a népességnövekedéssel, valamint a társadalmi, gazdasági és technológiai változásokkal az információáramlás sokkal bonyolultabbá és összetettebbé vált. Ezek által alakulnak ki az újabb és újabb kommunikációs formák. A vizualitás után a második legfontosabb az írás. Kezdetben az írásbeliség nagymértékben összefüggött a társadalmi státusszal, ranggal. Az államok irányítói javarészt az írástudás segítségével biztosították hatalmukat, és annak továbbörökítését. A polgári társadalom kialakulásáig az emberek többségének nem volt az életének fontos tényezője ez a szempont. Minden bizonnyal a modern tömegkommunikáció kialakulásának egyik fő előzménye minden bizonnyal a könyvnyomtatás volt. Ez számít az első nagy számban előállítható és árucikként eladható médiaszövegnek. Felfedezője Johannes Gutenberg (1455). Az ezáltal kialakult polgári nyilvánosság fő jellemzője lett, hogy a társadalom többsége számára 2

http://puskablog.freeblog.hu/archives/2007/06/04/A_kommunikacio_tortenete/

-4-

hozzáférhetővé váltak az információk. Az 1790-es és 1920-as évek közötti időszaknak két meghatározó tényezője a modern távközlés kialakulása és az audiovizuális médiumok megjelenése volt. A 19. század elején például Lille-ből Párizsba egy harminc szavas üzenet 1 óra alatt jutott el. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora a különbség napjainkhoz képest… A fordulat 1837. szeptember 4.-én történt, amikor Morse leadta első üzenetét a róla elnevezett írógépen. Mivel ez új lehetőség volt, és a vállalkozók remek befektetési

esélynek

látták,

ezért

egymás

után

alapították

a

hírügynökségeket. Aztán a következő forradalmi ötletek egymást váltották, és meg sem lehetett állítani a fejlődés folyamatát. Persze nem mintha bárki is akarta volna. 1876-tól Bell telefonját, a 20. század elején a szikratávírót, majd a rádiót élvezhették újonnan az emberek. „A rádióvevő ősének Hertz rezonátora tekinthető,

amellyel

1887-88-ban

kísérletben

bizonyította

az

elektromágneses hullámok létezését. Az olasz Marconi 1894-ben mutatta be a távközlési hullámok gyakorlati alkalmazását és a drótnélküli távírót. Az orosz Popovnak 1896-ban 250 métert sikerült „megtennie„ az első drótnélküli táviratváltással, öt évvel később pedig már Anglia és Amerika között is vezeték nélküli összeköttetést létesített. Lee de Forest 1906-ban feltalálta a háromelektródás csövet, a triódát, mellyel tökéletesebb vevőkészüléket lehetett létrehozni. Így lehetővé vált, hogy a rádió ne csak jeleket, hanem emberi hangot is közvetítsen. Az első rádióműsort 1914-ben sugározták a belgiumi Lackenben, 1921-ben pedig Pittsburghben útjára indult az első rendszeres adás. A rádióműsor-szórás hamarosan Európában is elterjedt: 1922-ben megalakult a British Broadcasting Co. Ltd. (BBC), és Németországban két magántársaság megkezdte a sugárzást.”3 Számtalan feltalálót foglalkoztatott a fotográfiai eljárások tökéletesítése, fejlesztése. Ezek vezettek az első pillanatfotó-sorozatok elkészítéséhez. Különböző kukucskálók, nézőkék, pörgettyűk jelentek meg a vásárokon. Megfelelő sebességgel vetítve egybefüggő „mozgásképet” látunk. A

3

http://web.axelero.hu/radios1/index3.html

-5-

filmfelvevő feltalálói (Luis le Prince, Edison, Dickson, Lumiére fivérek) a camera obscura 4elvét fejlesztették tovább. A mozi kezdetét napra pontosan 1895. december 28.-ától tartjuk számon, mikor is a Lumiére testvérek cinematográfjukkal megrendezték a Grand Café pincéjében az első nyilvános vetítést 33 fizető néző számára. A közönség fejvesztve rohant ki A vonat érkezése című filmről, mert azt hitték, hogy elgázolják őket. Napjainkban ilyen már a 3D-s mozikban sem fordulna elő. „Az új médiumok megjelenésével és a nyilvánosság társadalmi funkcióit figyelembe véve a 19. század második fele óta a mediális kommunikációt tömegkommunikációnak nevezzük.” 5 Ezek nem csak közvetítő eszközök, hanem befolyásoló közegek is. Szintén az előbb említett időponthoz köthető, hogy az államhatalom különböző intézkedésekkel próbálta szabályozni a társadalmi kommunikációt. A modern diktatúrában ez a teljes kisajátításhoz vezetett. Ahogy a fotográfia a film és a televízió is a valósághű megörökítés eszköze. A kamera reprodukálja a környező világ dolgait, így különösen erős hatást ér el. Minden mozgóképet –legyen szó filmről vagy televíziós műsorrólfolyamatos

képfolyamnak

érzékelünk,

pedig

ezek

többnyire

nem

folyamatosak. A megszakadás abból adódik, hogy az operatőr és a rendező mindig választ a lehetséges látványok között. Így ők döntik el, hogy mi az, amit bemutatnak és mi az, amit nem. Minden film, tv műsor tagolt, megformált és szerkesztett. Így már a kezdetektől fogva rájöttek, hogy ez milyen rejtett befolyással lehet az emberekre. A globális média közönségét a megfejthetetlenség és a kiszámíthatatlanság kettősége jellemzi. Ez a globalizálódás már a 19. század elején, az uniformizálódott mozikultúránál is megfigyelhető volt. A műholdak, kábelhálózatok és egyéb újításoknak köszönhetően emberek milliói nézhetik 4

Sötétkamra vagy lyukkamera optikai eszköz, mely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Egy minden oldalról fénytől védett doboz vagy szoba, melybe a fény egy apró lyukon keresztül hatol be. A kép a camera obscurán belül a lyukkal ellentétes oldalon válik láthatóvá. A fényképezőgép őse. Forrás:wikipedia.hu 5

Hartai László-Muhi Klára: Médiaismeret 2., 2006., Korona Kiadó

-6-

egyszerre

ugyanazt

szabványosulás,

a

vagyis

műsort. az

Mindennek

ugyanolyan,

a

vagy

következménye legalábbis

a

hasonló

műsortípusok közvetítése. Az uralkodó multinacionális céget kezükben tartva az irányítást ellenőrzik a különböző kultúrákat, sőt még befolyásoló hatással is vannak rájuk. Ez akár rendkívül veszélyes is lehet. Erre akarták felhívni páran a figyelmet, és ennek köszönhetően jöttek létre a különböző elnevezések, mint például a „Coca-colonializmus”, „Dzsihad vs. Macworld” stb. A tömegműsorok direkt úgy készülnek, hogy mindenki megértse. Az eltérő kultúráknak, társadalmi osztályoknak olyan adásokat kell csinálni, melyet a legegyszerűbben meg lehet érteni, be lehet fogadni. Az efajta egysíkúság ellen próbálnak tenni civilek is a lokális média használatával. Úgy gondolják, hogy ha helyi szinten irányítják a médiumokat, akkor az jobban kézben tartható és ellenőrizhető. Az ő helyzetük rendkívül nehéz, hiszen a multinacionális cégek milliókat, milliárdokat fektetnek be, hogy vállalkozásuk jól működjön. A civil szervezetek, vagy egy magánszemély többnyire nem engedheti meg magának a nagy költségeket. A támogatókra kell támaszkodniuk, mint például az önkormányzat, különböző cégek, esetleg egy befektető. Tudjuk, hogy napjainkban ez hatalmas feladat, és a támogatók száma csökken, mindenki próbálja a saját javait megvédeni, gyarapítani. Egyes becslések szerint az állami költségvetés durván kétmilliárd forinttal támogatja a közösségi televíziózást évente. Ahhoz, hogy a lokális média hatékonyan tudja végezni a munkáját kicsivel több, mint ennek az összegnek a duplájára lenne szüksége. Hollywood megerősödése, a filmipar fellendülése, a globalizáció gyorsulása a hetvenes években indult meg. Gondoljunk Spielberg, George Lucas vagy Coppola új történetmesélési megoldásaira, melyekben az innovatív hangminőség, és látvány volt segítségükre. Az újdonságok magával ragadták a generációkat, és egy másik dimenzióba varázsolta őket. A nagy népszerűségnek köszönhetően a beruházók ebben is felismerték a lehetőséget, és a kutatások, fejlesztések is ugrásszerűen megnőttek. Ezek következménye lett a kilencvenes évek közepétől jelenlévő komputerizálás.

-7-

Kialakultak a multiplexek, melyek bevásárlóközpontok részeként működő, több teremből álló, kiváló képpel és hanggal rendelkező moziegyüttesek. A

VHS-t

fokozatosan

felváltotta

a

DVD,

melynek

segítségével

moziminőségben élvezhetjük otthon, a kanapén ülve a különböző filmeket. Ez a filmforgalmazás teljes átalakítását hozta magával. A komputeren végzett animációk lettek az új meghatározó formanyelvek. Hihetetlen, hogy -170 évvel a fotográfia felfedezése után- a technikai fejlődés ilyen szintig jutott el. Ki tudja, hogy hol fog megállni?! A DVD robbanásszerű terjedését követték a plazmaképernyők, az LCD-monitorok, blue-ray lejátszók is. Az új média, vagyis az internet megjelenése minden bizonnyal a történelem egyik legmeghatározóbb eseménye. Azonban mit érne az internet számítógép nélkül?! A komputerek őse az úgynevezett mechanikus számológép, amit már körülbelül 5000 éve ismerünk. Sok év, és sok találmány után jutottak el az első-, második-, harmadik-, negyedik-, majd az ötödik generációs számítógépekig. Az utolsó, ötödik korszak 1991-ben kezdődött, és még napjainkban is tart. Az internettel együtt a digitális média is mély hatást tett a társadalomra. Az interaktivitás, és a nonlinearitás ezek az új médiumokkal kerültek a figyelem középpontjába. A nonlinearitás lehetővé teszi, hogy a befogadó tetszőleges sorrendben ismerkedjen meg az általa érdekesnek vélt szöveggel, képpel, videóval vagy akármi mással. A különféle videó megosztó portálokon nem muszáj megnéznünk egy filmet vagy műsort teljes egészében, csupán azt a részletet, amelyre kíváncsiak vagyunk. Az interaktivitás nagyon népszerű napjainkban, mert az emberek szeretik, ha meghallgatják őket, beleszólhatnak a műsorok alakulásába, és ezáltal a részeseivé válhatnak az általuk kedvelt adásoknak. A teletext, a telefonos szolgáltatások, mint például a chat, SMS csík lehetőségek a nézőknek. A döntések száma egyre csak nő. Televíziós műsorokat már nem csupán otthon, a készülék előtt ülve nézhetünk. Az interneten webtv, illetve az okostelefonok által is részesülhetünk az élményben. A digitális eszközökre épülő média alapjaiban változtatja meg a média felépítését, működését és használatát is. A hagyományos média képtelen követni az online médiát. Az interneten történő információáramlás követhetetlenül gyors, akár egy „Frissítés” gomb megnyomása alatt több száz, ezer friss adat -8-

kerülhet fel. Az online médiának a híreket szinte azonnal közvetíteniük kell, különben lemaradnak. A jelenidejűség az egyik legfontosabb dolog a világhálón. Egy felmérés szerint a hírfogyasztók 50%-a minimum 4-6 forrásból értesül az új információkról. A már említett felgyorsuló információáramlást tovább növelik a különböző közösségi portálok –Facebook, Twitter, Iwiw, Myspace-, amelyek hihetetlenül meghatározóak a mai társadalom életében. Ezek a tartalmak már akár ingyenesen is elérhetők a mobiltelefonok többségéről. A felgyorsult információcsere következtében nagyobb esély van az adatok torzulására. Ennek köszönhetően a médiakoholmányok száma is nő.

III.

Mit is értünk médiakoholmány alatt?

Mit is nevezünk koholmánynak, vagy más néven fikciónak? ! Latin eredetű szó, mely jelentése: kitalálás, képzelődés, elmeszülemény. „ A fikció valamely képzelt eset föltevése annak tudatában, hogy valójában nem történt meg, abból a célból, hogy bizonyos következtetéseket vonhassunk le belőle. A fikció fogalmát az irodalom, a média és a jog egyaránt használja.”6 Esetemben a média és a jog szemszögéből vizsgálódunk, így elsőként nézzük a televíziós műfajt, melynek 2 nagy műsorcsoportját különböztetünk meg: a fikcióst és nem fikcióst. Az előbbi kategóriába általában a szórakoztató, szórakoztatóbb műsorok tartoznak. Míg az utóbbi csoportba a hír-, és információs, valamint a szórakoztató műsorok sorolhatók. Napjainkban a műfajok közötti éles határok eltűntek vagy legalábbis összemosódtak. A jogot tekintve mindenféleképpen elmondható, hogy az információk tényeken alapulnak, melyek igazak vagy képzeltek. A képzelt tényeket tekintik koholmánynak. Ilyen például, hogy a magzat már születettnek tekintendő. 6

http://ktnye.akti.hu/index.php/Fikci%C3%B3

-9-

Véleményem szerint fontos tisztázni a média –legyen az nyomtatott vagy akár mozgóképi formátumú- és a valóság kapcsolatát. Az érzékelés és a megismerés alapkérdések. Elmondható, hogy általában, amit látunk, azt elfogadjuk a valóság részeként, vagy egészeként. Hogy mindez miért van, miből alakult ki, és meddig vezethető vissza?! A válasz -, mint általában a legtöbb esetben- egészen az ősi, mágikus világeszméig vezethető vissza. Gondoljunk csak a barlangrajzokra, termékenységi szobrokra. Ezeknek mind erőt tulajdonítottak. Az eredendő cél a birtokbavétel, illetve a valóság befolyásolása, úgy, ahogy érdekünk kívánja. A következő éra a kronológiai sorrendben –mely időben nagy ugrást jelenta technikai képek szakasza. A fotográfia megjelenése, illetve sikeressége köszönhető annak, hogy más módon közelíti meg a „megörökítést”, mint a rajzolt, festett képek. Sokkal közvetlenebbül, hitelesebben reprodukálja a világot. Természetesen az alapelvet –vagyis a birtokolni akarást- ez a fajta közlés is totálisan kimeríti. A művészek egyébként sokáig nem tudtak mit kezdeni az adott helyzettel: a fotósok festményhatású képeket készítettek. Végül rájöttek, hogy milyen különleges ajándék van a kezükben, így „felszabadultak”. Ez tehát egy hatalmas mérföldkő volt a történelemben. A filmmel, vagyis a mozgóképpel -, ahogy neve is mutatja- alkalom nyílt arra, hogy a bekövetkezett változást vagy magát a változási folyamatot is megörökítsék. Az időbeli változások közvetlen nézőivé válunk. Ebből az ütemezésből ered a mozgókép és a valóság együttese. A technikai fejlődésnek és a globalizációnak köszönhetően egy fénykép, film végtelenszer sokszorosítható, így bárhova eljuthat és bemutathatja azt a valóságot, melyet általa közvetítenek. Ahogy az éremnek, ennek is két oldala van, így több kérdést is von maga után: az általunk készített képek feltárják, reprezentálják a valóságot vagy az ellenkezőjét teszik?! „…A fénykép hatalma abból táplálkozik, hogy a fénykép saját jogán anyagi valóság: ám bármikor szembefordulhat a valósággal, a valóságot alakíthatja át árnyékká.”7

7

Susan Sontag: A fényképezésről,Európa Kiadó, 1981., 143.oldal

- 10 -

Véleményem szerint teljesen igaza van Susan Sontag, amerikai írónőnek. Gondoljunk csak bele, ahogy egy híres dalszöveg is szól: „Hiszem, ha látom, de látom, ha hiszem.”8. Napjainkban számtalan olyan esetről hallani, amiket jogi útra terelnek, mert valótlant állít/annak bizonyos médium/ok. Későbbiekben, az Esettenulmányok fejezetében számos ilyen példával fogunk találkozni. Visszatérve a valóságra, pontosabban tovább gondolva a valószerűséget. Bizonyos esetekben a befogadó pontosan tudja, hogy amit lát, hall, olvas az csupán fikció, mégis elfogadja. Így már egy rendkívüli fogalom összemosódásának lehetünk tanúi, mely tisztázása és pontosítása szubjektív. Vegyük példaként, ha nézünk egy filmet. Akaratlanul is összekötjük az adott pillanatban vetített történetet, cselekményt korábbi tapasztalatainkkal. „Valószerűnek tekintjük tehát azt is, ami megfelel az elfogadott ábrázolási konvencióknak.” 9 Ahogy élettapasztalatunk nő, úgy egészül ki a művekből, látottakból, így ezek is a „valóságtudatunk” részévé válnak. Mint ahogy Arany János is utalt rá –„Költő hazudj, csak rajt ne fogjanak”10- bizonyos alkotások igaza nem a valósággal való hasonlóságából ered. A hitelesség- vagy bizonyos esetekben a hiteltelenség- a megformáláson múlik. Meglátásom szerint a mozgóképi ábrázolások közül külön, kiemelten kell figyelmet szentelni a dokumentumfilmeknek. Látszólag ez az a műfaj, mely a legkisebb átalakítást igényli a bemutatott képeket tekintve. Eleinte a „dokumentumfilm” fogalma alatt

főleg úti

beszámolókat

értettek.

Napjainkra már gyűjtőfogalomnak számít, mely sok kisebb csoportot tartalmaz. Ilyenek például az ismeretterjesztő filmek, tudósítások, riportok stb. Azonban ahhoz, hogy sikeresek legyenek ezek a típusú alkotások, olyan eseményt, történést kell bemutatniuk, mellyel felkeltik a közönség kíváncsiságát. Gondolok itt a haditudósításokra, természeti katasztrófákra, királyi esküvőkre, vagyis nem hétköznapi eseményekre. Ha átgondolunk néhány példát – Nanuk, az eszkimó; Akarat diadala; Föld kenyér nélkül-, akkor rájövünk, hogy nem létezik olyan, hogy „tiszta” dokumentumfilm. 8

Sub Bass Monster - Hiszem, ha látom dalszöveg Hartai László-Muhi Klára: Médiaismeret 2. 10 Arany János, Vojtina ars poétikája, 1861 9

- 11 -

Azáltal, hogy a készítő választ, hogy a valóság melyik szeletét mutatja be, már befolyásolva lett az igazság, illetve a néző is. Hiszen azt látjuk, amit az alkotó mutatni akar, nem pedig azt, amit mi látni szeretnénk. Az igazi dokumentarizmus leleplező és meghökkentő. Tabut sért, feszegeti, és általában túl is lépi a határokat. Botrányt generál, következetességével, és ezáltal gyakran cenzúrát és/vagy pert. Nekem rögtön két amerikai dokumentumfilm jutott eszembe. Az egyik a Super size me, a másik a Fahrenheit 9/11. Természetesen dolgozatom további részére ezekre is részletesebben ki fogok térni. Nézzük meg a televízió és a valóság kapcsolatát, mely rendkívül különleges és specifikus terület. A II. világháborút követően a diktatúra a televíziózást is rendkívül nagymértékben befolyásolta. Az állandó kontroll miatt az alapkoncepció

–

vagyis

a

valóság

reprezentálása-

megvalósítása

ellehetetlenedett. A hatalmon lévők azonban kihasználták a média adta lehetőségeket: manipulálták az embereket. A társadalomnak hatalmas a „valóságéhsége”. Ám az élet nem mindig hozza azt a magas számú, színvonalú izgalmat, ami a csatornák számára elegendő a fennmaradáshoz. Gondolok itt arra, hogy a szolgáltatók – főleg a kereskedelmi televíziók- a nézőszámból, ahhoz viszonyítva tudja kialakítani a reklámidő árlistáját. Minél nagyobb tömeget tud a képernyő elé vonzani, annál magasabb árat tud elkérni a reklámidőért. így logikus, hogy ha nincs elegendő izgalmas hír, mely nézőcsalogató, akkor kreálni kell. Ezt nevezi a szakirodalom televalóságnak. Napjainkban a médiatörténések előre elkészített terv alapján zajlanak. A közlemények megegyező idő, és formai követelményekre épülnek. Fontos, hogy a média minden alkotóeleme együttműködjön (lásd bulvársajtó, rádió, webportálok stb.), így is erősítve a hitelességet. Ha már a szavahihetőségnél tartunk, akkor meg kell említeni a közlő személyét. A riporter, újságíró, műsorvezető személye nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a befogadó elhiszi e, amit állítanak. A bizalomra való építés az egyik alappillére a televalóság közvetítésének. A mai rohanó világban nagyon sok ember érzi magát egyedül, nincs idő figyelni egymásra. Épp ezt kihasználva váltak sikeressé a - 12 -

kibeszélő-, talk show-k. Akárki nézi, tudat alatt tisztában van vele, hogy százezrekkel „együtt van”, ráadásul ők is ugyanolyan hétköznapi emberek, mint ő. Ez még közelebb helyezi a műsort a nézőkhöz. Hiába például az az abszurd téma, hogy: „Segítség, elraboltak az ufonauták!”, akkor is meg fog fordulni a néző fejében, hogy igaz a sztori. A közönség reakciója, a kommentárok, a műsorvezető attitűdje tovább erősítik az esemény igazságtartalmát. A szórakoztatás, a befogadó igényeinek teljesítse az, ami a legtöbb műsor készítésénél a szempont. Az infotainment (information + entertainment), vagyis a tájékoztatás szórakoztatva a fő nézővonzó eszköz. Ez

a

„műsorfamília”

„szenzációhajhászabb”

látványosabb, az

átlagosnak

dinamikusabb, vett

ritmusosabb,

programtípusoknál.

A

magazinműsorok -, mint például Fókusz, Aktív- vagy már az előbb említett délutáni show-k mindig ugyanabban az időben, fix vizuális megjelenéssel, hangvétellel, megformálással, ám változó témakörrel kerülnek képernyőre. Ezt nevezzük napirend kijelölésnek. A tabloidok

11

kulcsfigurája a

mindennapi ember –ezáltal is közelebb helyezve a nézőhöz-, akivel valamilyen nem mindennapi esemény történik. Az ilyen típusú műsorok felelőssége véleményem szerint igen nagy. Számos ember viselkedési normájának ezek az „élmények” adnak alapot, így a közönségre, illetve a társadalom értékrendjére is hatással van. Gondoljunk csak a szingliségre, mint a modern kor elterjedt életformájára. A felsorolt példák következményeként az emberek ingerküszöbe és „információéhsége” egyre csak nőtt és nő. Már az 1980-as évektől felvetődött a kérdés, hogy mivel lehetne még több nézőt vonzani. Erre 1992ben az amerikai Való Világ című valóságshow-val meg is érkezett a válasz. „Természetesen” hazánkba is betört a valóság show őrület. Elsőként a Bár című műsorral a Viasat3-on, 2001-ben. Ezt követte 2002 őszi indulással a 11

tabloidizáció

Az a folyamat, melynek során a hagyományos minőségi újságok és közszolgálati hírszolgáltatók egyre több olyan elemet alkalmaznak, melyek eleinte csak a szenzációt hajszoló, félrevezető tartalmú újságokra voltak jellemzőek. (színes képek, szenzáció, nagybetűs szalagcím, show-műsorok stb.) Más néven: bulvárosodás. Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom

- 13 -

Való Világ (RTL klub) és a Big Brother (Tv2). Az ilyen típusú show-k nem tartják túl nagy becsben az emberi méltóságot és a személyes szféra sérthetetlenségét. Ugyan a szereplők lemondanak bizonyos jogaikról, egyes jogászok szerint olyan alapvető jogokról is szó van, melyekről még önszántukból sem mondhatnak le. A médiahatóság példátlan számú büntetést szabott ki az ilyen típusú műsorokra. Mindezek ellenére még mindig igény van ilyen adásokra, hiszen a jelenleg is futó Való Világ 4-el az RTL klub nézettség rekordokat dönt. A különböző szankciókról, nézői bejelentésekről részletesebben írok az „Esettanulmányok” című fejezetben. Az eddigiekből következtetve, teljesen jogos és helytálló a konzekvencia, mely szerint a média nem csak valóság reprezentátor, hanem konstruktor is. A média tematizálja a közbeszédet, és így a közvéleményt. Így a tömegkommunikáció-szabályozás jelentősége nőtt. A koordinálást erkölcsi normákkal és jogi előírásokkal kell véghezvinni. A két fogalom összefüggésben van egymással. Ezek alapjai, gyökerei szintén az ősi időkbe vezethetők vissza. A kultúrák, vallások, osztályok, generációk együttélését a normarend alakítja több ezer éve. A jogszigor kialakulása az államiság létrejöttével fonódik össze. A jog olyan dolgokat is szabályoz, melyeknek nincs erkölcsi vonatkozása. Ide tartoznak a média működésének szabályai, előírásai is. A tárgyilagosság az egyik legvitatottabb követelmény, melyre minden témában törekedni kell. Hiába van hatalmas érdeklődés egy bizonyos esemény, személy iránt, az intim szféra tiszteletben tartása alapvető. Mégis számos ellenpéldát tudunk felsorolni. Visszatérve a jogra, a médiatörvények alapelveit az alkotmány rögzíti. A két legfontosabb alapjog a szabad véleménynyilvánítás-, illetve a tájékozódáshoz való jog. Ezeket a Magyar Köztársaság Alkotmányának 61. §-a tartalmazza, védve a véleményt, érték- és igazságtartalomra való tekintet nélkül. A gyűlöletbeszédet és az uszítást azonban a törvény sem tolerálja. Ide sorolhatók az etnikai csoportok elleni erőszakra való buzdítás, illetve a politikai nézetek kinyilvánítása is. Hazánkban a

- 14 -

közérdekű információkhoz való hozzáférés demokratikus működését a médiatörvény szabályozza. A rendszerváltás utána a pártok nehezen jutottak közös nevezőre az akkor „médiatörvény” tekintetében. A folyamat egészen 1996-ig elhúzódott, amikor is érvénybe léptek a törvények. Elsődleges missziója a rádiós és televíziós állami egyeduralom felszámolása volt. Ennek leglátványosabb kinyilatkoztatása az 1997-es kereskedelmi tv-k elindulása volt. A következmény: tévézési szokások gyökeres megváltozása. Az egykori állami televízió –mai nevén közszolgálati- nézőtáborának jelentős részét elveszítette. A médiatörvény következő feladata a tartalomszabályozás volt, mely eleget kellett, hogy tegyen számos szempontnak. Többek között ilyen aspektus a széles körű tájékoztatás, pártatlanság, reklámszabályozás, kiskorúak védelme, hazai gyártmányú filmek támogatása. A gyakorlatban viszont ezek nem mindig valósultak meg. Köszönhető ez többek között egyes fogalmak – lásd: sokoldalúság, hitelesség, erőszak- nem egyértelműségének. Mint már említettem, a közmédia helyzete romlott és romlik napjainkban is. Mivel alulfinanszírozott, rá van kényszerülve szolgáltatásai árusítására. Ilyen szolgáltatás például a reklámidő, mely hosszát a törvény szabályozza. Az efféle szabálysértések miatt számos büntetés lett kiszabva adott médiumokra. A programszolgáltatók ellenőrzését az Országos Rádió és Televízió Testület – ORTT – végezte, feladatait már a Nemzeti Médiaés Hírközlési Hatóság – NMHH-, vagyis a Médiatanács látja el. Vizsgálja a szabályos működést, kiosztja a frekvenciákat, támogatja a műsorgyártást, kutatásokat készít. Az NMHH része a Panaszbizottság, mely bejelentések alapján nyomoz. Ha jogosnak ítélik meg a beérkező reklamációt, akkor a vétkes médium közzétételre szólítja fel. Amennyiben ez nem teljesül, az NMHH felé büntetés kiszabására továbbítják az ügyet. Megjegyzendő, hogy a magyar médiatörvény egyedülállóan részletes és alapos európai szemléletben. Az új médiatörvény nagy port is kavart, de ne szaladjunk ennyire előre. A következő fejezetben részletesen kitérek rá. A média rendkívül nagymértékben ki van szolgáltatva a politikai elitnek. Hogy miért?! A közszolgálati médiumok vezetőit a tulajdonosok - 15 -

választják. A kurátorokat pedig az Országgyűlés határozza meg. Jogosan merül fel a kérdés, hogy hol is van a pártatlanság?! Térjünk vissza a törvény által szabályozott kérdéskörökre. Az erőszak megjelenítését több okból is veszélyesnek tekintik. Feltételezések szerint további erőszakot generálhat – rossz példát mutatva a fiataloknak -, az ingerküszöb kitolását – érzéketlenné válás veszélye -, illetve akár szorongást is okozhat. Az erőszak rendkívül sarkalatos és érzékeny téma, mi sem bizonyítja jobban, hogy már az 1960-as évek óta viták sorozata kíséri. Kutatások bizonyítják, hogy a személyiségfejlődést nagymértékben befolyásolja – jelen esetben negatív vonatkozásban – a sugárzott bántalmazás. Természetesen nem lehet csak és kizárólag a médiát hibáztatni, okolni. Figyelembe kell venni a szociális hátteret és még számos tényezőt. Illetve a vetített agresszió következményeit, hatásait jelentősen befolyásolja a „tálalás”. Fontos elkülöníteni a dokumentumban vagy a fikcióban bemutatott erőszakot; a narráció az elkövető vagy az áldozat oldaláról történik; illetve a következmények bemutatásának elmaradása, megléte is hangsúlyos. Releváns tudatosítani a befogadóban a normákat. Ez a fikció erőszak ábrázolásánál összetettebb, mert az antiszociális karaktert is tudják úgy ábrázolni, hogy rokonszenvet váltson ki a nézőkből. Mundruczó Kornél Szép napok című alkotásában ez rendkívül jól van ábrázolva. De, hogy időben közelebbi példát is említsek, Martin Scorsese Viharsziget című filmje is ide sorolható.

I. Médiakoholmányok hatása a társadalomban

Az első és legfontosabb dolog leszögezni, hogy az emberek nem szeretik, nem tolerálják, ha degeneráltnak, ostobának nézik őket. A valóság show-k kapcsán, illetve az azok hitelessége körül kialakult kételyekről, híresztelésekről számos cikk, riport készült. Az internetes fórumokat olvasva láthatjuk, hogy az embereket két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik fele, akik összeesküvésről, előre megrendezett

- 16 -

„színdarabról” írnak, és elítélik. A közönség másik fele számára teljesen mindegy, hogy manipulált a műsor vagy sem. Számukra a lényeg, hogy szórakoztató legyen. Természetesen vannak, akik egyik csoportba sem tartoznak, de véleményem és tapasztalataim szerint az említett két részre lehet osztani a nézőket. Az első csoport ugye, akik fel vannak háborodva, hogy át akarják őket verni. Ennek ellenére a többség nézi az ilyen típusú műsorokat. Károsnak, ártalmasnak, mindenféle negatív hatásúnak ítélik az adást. Viszont, amikor megkérdezik tőlük, hogy ha ennyire rossz véleménye van adott műsorszámról, akkor mégis miért nézi?! Én személy szerint erre a kérdésre még nem kaptam elfogadható, logikus, értelmes választ. Ennek a csoportnak a tagjai között vannak általában azok a személyek, akik jogi úton is próbálnak hangot adni nem tetszésüknek. A jelenleg is futó Való Világ 4 című műsor ellen már több mint napi 5 feljelentés érkezett. Ami már önmagában is elég nagy szám, ráadásul, ha ezt megszorozzuk annyi nappal, amennyi ideje megy a műsor, akkor még meghökkentőbb a kapott adat. Viszont 4 hónapja rekord mennyiségű nézőt vonzanak a képernyők elé. A második nagy csoport, akiknek a szórakozás a fontos, és ezt is keresik a műsorokban. Bizonyos szempontból felületesnek tűnhet ez a réteg, viszont a másik megközelítésből van elég baja mindenkinek, minek idegeskedne feleslegesen még ezen is?! Hiszen valljuk be, amíg tényleg milliókat tudnak a készülékek elé leültetni, és ott is tartani – ezzel még több millió forintot bezsebelve-, addig nem fognak sokat számítani a különböző lejárató kampányok. Természetesen más a helyzet, ha nem egy reality-ről vagy más szórakoztató adásról van szó, hanem például politikai témájú műsorról. Magyarországon úgy vagyunk a politikával, mint a focival: mindenki ért hozzá. Legalább is a többség meg van erről győződve. A társadalmi megítélés legnagyobb befolyásolója a média résztvevői, mint például az újságírók. „Egy felmérés szerint Európában átlagosan az emberek 42 százaléka tartja úgy, hogy a sajtó és a média magas színvonalú, tisztességes munkát végez, Magyarországon (és például a szomszédos - 17 -

Szlovákiában) azonban tíz válaszadóból csak három vélekedik így.” 12 Tehát megállapítható,

hogy a magyar társadalom nem bízik a

zsurnalisztákban. A jó újságíró tisztességes, széles látókörű, objektív, kíváncsi, bátor, tanult, öntudatos, alapos, kitartó. „Max Weber írta, a zsurnaliszták közösségének egészét a legalacsonyabb etikai színvonalon álló újságírók teljesítménye alapján ítéli meg.” 13 Véleményem szerint a probléma kiváltó oka ebben az idézetben található meg.

II. A médiabotrány

„Médiabotrány akkor születik, amikor a társadalmi közösség idealizált, uralkodó erkölcsi előírásait megszegő vagy sárba tipró egyéni cselekedeteket a média nyilvánossá teszi, történetté alakítja. Mindez az ideológiai-kulturális

korlátokat

felbomlasztó

és

megváltoztató

14

következmények sorával jár” . Amikor valamit a „botrány” szóval titulálunk, akkor az egy nagy horderejű eseménynek tűnik. Azonban egy kis bulvárhírt is szoktak ezzel a jelzővel ellátni. A skandallumot az a fajta felhajtás teszi botránnyá, amit köré generálnak. Kreált dologról van szó, amely ilyen formában kielégíti az alapvető társadalmi szükségletet. „…a tömegmédia értékes feladatot teljesít az erkölcsi dilemmák nyilvánossá tételében, és a nyilvánosság felfokozott érdeklődése az egészséges részvétel jeleként értelmezhető”15. Tehát a médiabotrányok, illetve a médiakoholmányok és az erkölcsi normák között sokkal erőteljesebb a viszony, mint azt sokan gondolnák. Az említett kapcsolat érdemi részét több aspektusból is meg lehet vizsgálni. John B. Thompson

egyik

művében

az

alábbiak

szerint

csoportosítja

botrányértelmezéseket:

12

http://www.es.hu/print.php?nid=19135 http://www.es.hu/print.php?nid=19135 14 James Lull – Stephen Hinerman, 3. oldal, Media Scandals, Columbia University Press, 1998 15 John Stevenst idézi Császi Lajos- A média rítusai, 130. oldal, http://www.csaszilajos.hu/Site/Publikaciok.html, 2011.04.11-ei letöltés 13

- 18 -

a

„trivializációs (habermasi) modell: a magánszféra eseményeit



tematizáló hírek megfosztják a társadalmi nyilvánosságot kritikai és racionális jellegétől, azaz lealacsonyítják; szubverzív modell: a bulvár a „nép” lázadása az uralkodó normák



ellen, a média karnevalizációja; bourdieu-i modell: a médiabotrány a szimbolikus tőke elleni, annak



újraelosztására törő támadás megtestesülése (Thompson maga ezt az értelmezést alkalmazza); végül, de nem utolsósorban a médiabotrányok és a társadalmi



szabálykönyvek relációját funkcionalista módon is értelmezhetjük, egy úgynevezett szekuláris rítust látva artikulálódni a szenzációsajtóban.”16 A média által alakított botrányok, pletykák és szenzációk elutasítását hangoztató, kritikus viselkedésmód ugyanannyira ismert és megszokott, mint feléjük mutatott nagyfokú informálódás. A távolságtartás megfelelő megnyilvánulásmód, hogy közömbösnek állítsuk be magunkat. Azonban mindenkinek nagy az információéhsége, a kíváncsisága, így a bulvárhírek felé is nagyfokú az érdeklődés. „A bulvárhírek (vagy, ahogy az angolszász szakirodalom

nevezi:

tabloidok),

mindamellett,

hogy

létezésük

is

botránynak számít az úgynevezett magaskultúra mércéi szerint, a történeti források körében is remekül helytállnak. Ezt a tényt már számos történész felfedezte, és a bulvár nyújtotta lehetőségeket a múlt rekonstruálására többféleképpen ki is aknázták, habár a teoretikus jellegű irodalmat továbbra is főként a kortárs médiabotrányok ihletik.”17

IV.

Mivel

Médiatörvény

dolgozatomban

esettanulmányokkal

is

foglalkozok, ezért

fontosnak tartom, hogy egy átfogó kép is kialakuljon a Médiatörvényt

16

John Stevenst idézi Császi Lajos- A média rítusai, 152. oldal, http://www.csaszilajos.hu/Site/Publikaciok.html, 2011.04.11-ei letöltés 17 Baráth Katalin- Revolver és vasvilla, Médiakutató, 2006 ősz

- 19 -

illetően. A következő négy alfejezetben a múlt, a jelen, a jövőbeli, illetve más országok szabályozásait veszem sorba.

I.

A múlt…

Magyarországon a szólás- és sajtószabadságát 1848-ban deklarálták, de fénykorát csak később, az első világháborúig élte. Az Országgyűlés az alapjogokra vonatkozóan számtalan törvényt fogadott el ebben az időszakban, mint például a személyes szabadság és sérthetetlenség tekintetében 1878-ban elfogadták a Büntető Törvénykönyvet, majd 1895ben született törvény a vallás szabad megválasztásáról és gyakorlásáról. 1914-ben elfogadták a sajtóról szóló törvénykezést. (Sári [2000]) A cenzúrát a Horthy-korszak alatt, az 1912. évi 63. törvénycikk vezetette be. Emellett szigorították az újságárusító engedélyeket is. Az említett rendszert a „bethleni megszilárdítás” is ideiglenesen enyhítette, hiszen Gömbös Gyula elrendelte a sajtóalap egyesítését és a főispánokat megbízta a vidéki újságok vezetésével. Magyarországon 1938-ban alakult meg a sajtókamara. Az 1946. évi I. törvénycikk is csak a véleménynyilvánítás szabadságáról rendelkezett. Gyökeres változást, mely már foglalkozik az alapvető jogokkal, az 1949. évi XX. törvény hozott. Ezt a mai napig már többször módosításra került. A következő az 1986-os sajtótörvény, majd az 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, aztán az 1996-os médiatörvény volt. 1995 júniusában az Országgyűlés megválasztotta Majtényi Lászlót, mint az első adatvédelmi biztost. Ezzel lehetővé vált az információszabadság helyes működése.

Az

alkotmányi

szabályozás

vonatkozásában

érvényes

alkotmányunk az 1949. évi XX. törvény, amit a mai napig már többször módosítottak. Az eredeti alkotmány 1949. augusztus 20-án lépett életbe. Ebben még nem foglalkoztak az alapvető emberi jogokkal. Viszont 1989ben -a rendszerváltást követően- az Alkotmány alapvető és jelentős módosításokon ment át. Az újított alkotmányban érvényesülnek az emberi jogok, mint például a szólás-, sajtó-, vallás-, egyesülési- és gyülekezési jog. Mindezek előtt azonban az alaptörvény 8.§ (1) bekezdésében kimondja, - 20 -

hogy: „A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.” Ezek érvényesítési feltételeit más törvények határozzák meg. [Alkotmány. 8.§ (2)] „ A jelenleg hatályos – több, jelentős reformmal átalakított – alaptörvény összegzi a polgárok alapvető jogait és kötelezettségeit – köztük a szabadságjogokat, a kommunikációs jogokat -, az államszervezet részeinek egymáshoz való viszonyát, a demokratikus jogállam gazdasági-társadalmi berendezkedésének alapelveit.” (Buday-Sántha [2007]) Az érvényben lévő magyar alkotmány az alábbiak szerint rendelkezik a szabadságjogokról, illetve azok törvényi szabályozásáról: „59.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. 60.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását és elfogadását, és azt a szabadságot, hogy

vallását

és

meggyőződését

mindenki

vallásos

cselekmények,

szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa. (4)

A

lelkiismereti

és

a

vallásszabadságról

szóló

törvény

elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazat szükséges. 61.§ (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra,

továbbá

arra,

hogy

a

közérdekű

adatokat

megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát. (3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. „ - 21 -

Az előbb felsorolt példákból jól kivehető, hogy az állam biztosítja az alapvető jogok gyakorlását, és ezek törvényi szabályozása komoly súllyal rendelkezik. Az Alkotmány 1990-es kiegészítésében a 61.§ (4) bekezdése rendelkezik a közszolgálati-,

és

hírügynökségek

kereskedelmi

felügyeletéről,

rádiók a

és

vezetők

televíziók,

továbbá

kinevezéséről,

és

a

ezek

kétharmados törvényi szabályozásáról. Így az állam már az elektronikus médiumokat –, amelyek szintén eszközei a véleménynyilvánításnak – is védelem alá veszi. Az Alkotmány 70/G.§ (1) bekezdése kitágítja a véleménynyilvánítás szabadságának fogalmát. „A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát”. A jogvédelemhez a jogrendszerben jogalkalmazó szervezetekre van szükség, melyek működését is az Alkotmány szabályozza. A 70/K.§ kimondja, hogy „Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.” Tehát az alapvető jogok védelmében kiemelkedő szerepet töltenek be a bíróságok. „Az alapjogvédelem döntő fontosságú intézménye az alkotmánybíráskodás, aminek feladata a jogszabályok alkotmányossági szempontú felülvizsgálata. E tevékenységet egyes országokban – az Amerikai Egyesült Államokban és az ott kialakult megoldást követő más országokban – rendes bíróságok, máshol – például Németországban és Magyarországon – a rendes bíróságoktól

elkülönült

Alkotmánybíróság

alkotmánybíróságok

minden

hatáskörének

látják

el.

gyakorlásával

A

magyar

egyúttal

az

alapjogvédelmi funkcióját is betöltheti.” 18 Az alapjogok magyarországi védelmében jelentős szerep jut az Országgyűlés biztosainak. „Az ombudsman jogvédő feladatát kötelező döntéshozatali jogosultságok nélkül, elsősorban a nyilvánosságra támaszkodva látja el.”19 Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. tv. 1.§-nak értelmében a biztos feladata - az alkotmányos jogokkal kapcsolatban- a tudomására jutott

18 19

Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005., 52. oldal Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005., 52. oldal

- 22 -

visszásságok kivizsgálása, kivizsgáltatása, illetve kijavításuk érdekében általános és egyedi intézkedések indítása. A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatban az Alkotmány világosan kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, megismerje,

illetőleg

továbbá

arra,

terjessze.

hogy

a

[Alkotmány

közérdekű 61.§

adatokat (1)].

A

véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása alapvető fontosságú minden demokratikus jogállamban, mert célja, hogy az egyének számára lehetővé tegye a szabad kommunikációt másokkal, tovább hogy mások véleményét formálja, és meggyőzhessen másokat a maga álláspontjáról. Az Alkotmánybíróság megállapítása alapján a véleményszabadság a kommunikációs szabadságok „bázisjoga”. Az adott szabályzatról a következő képen nyilatkozik: „A

magyar

Alkotmánybíróság

véleményszabadság

az

állandó

alkotmányban

gyakorlata

biztosított

jogok

szerint

a

képzeletbeli

hierarchiájában az abszolútnak ítélt élethez és emberi méltósághoz való jog után foglal helyet: „A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen anyajoga többféle szabadságjognak, az ún. kommunikációs alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás- és a sajtószabadság, amely utóbbi felöleli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudomány alkotás szabadsága és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága. […] A szabad véleménynyilvánítás jogának kitüntetett szerepe ugyan nem vezet arra, hogy ez a jog – az élethez, vagy az emberi méltósághoz való joghoz hasonlóan – korlátozhatatlan lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, azaz a véleményszabadságot korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni.” (Halmai Gábor [2001]) Viszont felmerül az a lényeges kérdés, hogy ez a szabadság a vélemények, mint szubjektív, értékelést kifejező közlések kinyilvánításának szabadságára - 23 -

redukálódik-e?! Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „az Alkotmány a véleménynyilvánítási szabadság megfogalmazásánál nem tesz kifejezett különbséget tényközlés és értékítélet között. A véleménynyilvánítási szabadság alapvető célja annak a lehetőségnek biztosítása, hogy az egyén mások véleményét formálja, meggyőzzön másokat saját álláspontjáról. A véleménynyilvánítás

szabadsága

ezért

általában

mindenféle

közlés

szabadságát magában foglalja, mégpedig függetlenül a közlés módjától és értékétől, erkölcsi minőségétől és többnyire valóságtartalmától is. Önmagában valamely tény közlése is véleménynek minősülhet, hiszen magának

a

értékítéletekre.”

közlésnek

alapjoga

nem

korlátozódik

csupán

az

20

A szabad véleménynyilvánítás állampolgárságtól függetlenül mindenkinek jár, bár vannak olyan területek - például a Honvédség hivatásos és szerződés állományú katonái-, ahol az ilyen fajta szabadság korlátozása szükséges. De, ha mindennapjainkra gondolunk, akkor is találunk olyan precedenst, amikor véleménynyilvánítási szabadságunk más jogokkal ütközik. Pontosan ezért beszélhetünk kiemelkedő szerepről a véleményszabadság esetében, mert csak nagyon kevés jog ellen kell engednie. Jogkorlátozást akkor kell alkalmazni, ha az „valamilyen külső korlátba, a közlés szabadságával szemben álló más jogba ütközik.”21 Térjünk át a sajtószabadságra, mint jogra. A szólás-, és sajtószabadság a véleménynyilvánítás

kommunikációs

„anyajoga”,

ami

az

összes

tömegkommunikációs médium szabadságát magában foglalja. Alapjában véve azt a fajta jogot jelentette, amikor mindenki kimondhatta a véleményét, és azt szabadon terjeszthette. A szólás- és sajtószabadság az alkotmányi szabályozásban sokáig alig különült el egymástól, attól függetlenül, hogy mindkettőnek önálló, jól meghatározható jelentése van. A szólásszabadság a véleménynyilvánítás azon formája, amelynél a vélemény kinyilvánítása közvetlenül, szóban és más, mások jelenlétében történik. Míg, amikor a vélemény kinyilvánítása valamilyen szervezett keretek között, illetve közvetítő, médium igénybevételével történik, azt sajtószabadságnak

20 21

36/1994. (VI. 24.) AB határozat, Magyar Közlöny, 1994., 68. szám, Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005., 60. oldal

- 24 -

nevezzük. Utóbbi lehet sajtótermék, hangszalag, rádió vagy akár a televízió is. Napjainkban mindkét jog érvényesülésének bírói, jogi biztosítékai vannak. A legmagasabb szabályozás a Magyar Köztársaság Alkotmánya, amely elismeri és védi a sajtószabadságot. A sajtószabadságról hozott akármelyik törvény elfogadásához a hatályos országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára van szükség. Továbbá az Alkotmány határoz a közszolgálati rádió, televízió, a hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek

kinevezéséről,

a

kereskedelmi

rádió

és

televízió

engedélyezéséről, és a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról. Ezeknek a törvényeknek az elfogadásához is az országgyűlési képviselők kétharmados többségére van szükség. Az Alkotmányon kívül két fontos törvény szabályozott még. Ezek a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény – Sajtótörvény-, és a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény Médiatörvény. A sajtótörvény a tájékoztatáshoz való jogból indul ki. Ez a kiindulópont megegyezik az Alkotmánybíróság felfogásával, mely szerint „a média a véleményszabadság

megvalósulását

véleményalkotáshoz

azzal

szükséges

szolgálja,

hogy

információszerzésnek,

a a

véleménynyilvánításnak és a véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze” 22 , azaz a tájékoztatás eszköze is, vagyis alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képző tájékozódásban. A demokratikus közlés és közvélemény

létrejötte

feltételeinek

és

működésének

védelmezése

érdekében az állam eltérő típusú kommunikációs médiumok esetében más nagyságrendű állami beavatkozással, eltérő szabályozási megoldásokkal élt. (Buday-Sántha [2007]) Az Alkotmánybíróság döntése, miszerint „demokratikus közvélemény […] csakis teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet létre” 23 vonja maga után azt a megállapítást, hogy az állam köteles kialakítani a sajtószabadság

érvényre

jutását

biztosító

feltételeket.

Olyan

fajta

szabályozást szükséges létrehoznia, amely a médiában biztosítja a

22 23

37/1992. (VI.10.) AB határozat, Magyar Közlöny, 1992., 59. szám 37/1992. (VI.10.) AB határozat, Magyar Közlöny, 1992., 59. szám

- 25 -

teljeskörű, illetve a tárgyilagos közlés megvalósulását, és ezzel a demokratikus közreműködést.24 A demokratikus tájékoztatás és közvélemény kialakulása feltételeinek, valamint működésének biztosítása végett az állam a más és más típusú kommunikációs médiumok tekintetében különböző terjedelmű állami beavatkozással, eltérő szabályozási megoldásokkal élt. (Buday-Sántha [2007]). Így alakult ki a sajtójog alapját képező 1986. évi II. törvény, a sajtótörvény. A Sajtótörvény szerint „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. A sajtó segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését.” 25 . A törvény kimondja, hogy „A hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni.”26. A törvény magában foglalja továbbá, hogy mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítása és annak nyilvános közlése. Ezt a jogot a törvény a minimálisan szükséges és arányos mértékben – egyéb alapvető alkotmányos jog érvényesülése érdekében – korlátozhatja.

27

. A törvény továbbá

szabályozza a sajtó szervezetét és az újságírót személyesen. Külön részben foglalkozik az alkalomszerű-, időszakos lapokkal, a Magyar Távirati Irodával (MTI), a nyilvántartásba vétel szabályaival, a szerkesztésre és a kiadásra tartozó adatokkal, a publikus közlés korlátozásával. Az 1996. évi I. törvény (Rttv.) rendelkezik a rádiózásról és a televíziózásról. A törvény érvénye az elektronikus tömegkommunikáció mindegyik alkotóelemére

vonatkozik.

Napjainkra

a

rádió

és

a

televízió

a

véleménynyilvánítás meghatározó jelentőségű formája, közvetítője, továbbá befolyásolója az emberek álláspontját.

24

Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005., 67. oldal Sajtótörvény 2.§ (1) és (3) 26 Sajtótörvény 2§ (1) 27 Sajtótörvény 12§ (1) 25

- 26 -

A

Médiatörvény

kijelenti,

hogy

a

Magyar

Köztársaságban

a

műsorszolgáltatás törvényes keretek között szabadon gyakorolható. Az információk, vélemények műsorszolgáltatáson keresztül akadálytalanul továbbíthatóak. A publikus vételre szánt hazai és határon túli adások szabadon foghatóak. A műsorszolgáltató a törvény keretei között önállóan határozhatja meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és ezért felelősséggel tartozik. 28 Az elektronikus sajtó szabályozása különbözik a nyomtatott médiától. Az elektronikus sajtó tekintetében az eszközök – pontosabban a frekvenciáknem állnak korlátlanul rendelkezésre, így a törvény követelményeket támaszt. A nyomtatott sajtóban a véleménynyilvánításnak jóformán csak a bűncselekmény elkövetésének lehetősége szab határt,

ellenben

az

elektronikus média esetében megannyi korlátozással találkozhatunk: „4. § (1) A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott

kérdésekről

a

tájékoztatásnak

sokoldalúnak,

tényszerűnek,

időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. (2) A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában. (3) A műsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársak - a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül - műsorszolgáltatónál politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot - kivéve a hírmagyarázatot - nem fűzhetnek. (4) A műsorban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni.” „Az elektronikus médiumok esetében tehát a „termelői”, azaz műsorszórói hozzáférés lehetőségei korlátozottabbak, mint a nyomtatott sajtó esetében. A „fogyasztói” hozzáférés esetében azonban pontosan fordított a helyzet: az elektronikus médiumok szinte korlátlan hozzáférési lehetőséget kínálnak például a gyermekek számára. Ezzel függnek össze a törvénynek a gyermekek, kiskorúak védelmére irányuló rendelkezései:” (Sári [2000]) 28

Rádiózásról és televíziózásról szóló törvény 3§ (1)

- 27 -

„5. § (1) A vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni. (2) A vallási vagy világnézeti nevelésre szánt, illetve arra alkalmas műsorszámot e jellegének előzetes feltüntetésével lehet közzétenni. (3) Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni. (4) A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni. Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni. (5) A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos.” A törvény mindemellett még temérdek korlátozást állít fel. Irányítja a különböző műsorok szerkezetét, a nyilvános rendezvények közvetítését, reklámkorlátokkal-

és

tilalmakkal

él,

rendelkezik

a

támogatott

műsorszámokról és a kiegészítő műsorszámokról. A törvény ’B’ egysége részletezi a „A közszolgálati műsorszolgáltatás, és a közműsor-szolgáltatás alapelvei és szabályai”-t, ezen belül is a széleskörű szabályokat: „A közszolgálati műsorszolgáltatás, és a közműsor-szolgáltatás alapelvei és szabályai”-t, „A közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó külön szabályok”-at,

„Közszolgálati

műsorszolgáltatási

műsorszolgáltatási

szabályzat”-át.

Önálló

blokkban

szabályzat

és

foglalkozik

az

Országos Rádió és Televízió Testülettel, annak összes feladatával, tagjaval, a Panaszbizottságról, kapcsolatáról a Hírközlési Főfelügyelettel. Tárgyalja a közszolgálatiság kérdését, a műsorszolgáltatás támogatásának rendszerét, a műsorszolgáltatási jogosultságot, a műsorelosztás kérdéseit, a tulajdonra vonatkozó szabályokat, egyes országos jogosultságok pályáztatását. Mivelhogy az Alkotmány tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaság által védve van a sajtószabadság, ennek a jognak a gyakorlásának biztosításához intézményesült szerkezetre is szükség van. Így ennek a biztosításához minimum egy közszolgálati hírügynökségnek üzemelnie kell. Hosszú ideje a Magyar Távirati Iroda látja el a nemzeti hír-, fotó- és cikkügynökség - 28 -

feladatait. Az MTI állami tulajdonú egyszemélyes részvénytársaság. Díjazás vagy költségtérítés fejében kép-, és híranyagok szolgáltatásával foglalkozik. A

részvénytársaság

tulajdonosa

az

Országgyűlés,

ügyvezetője

az

úgynevezett elnök, akit a miniszterelnök indítványára a köztársasági elnök nevez ki. A sajtószabadsággal kapcsolatban újabb kérdések merültek fel az új médium, az internet kapcsán. Az internet az összes ember számára hozzáférhető, szóval az azon közzétett információk széles körben terjednek. Éppen

ezért

nagy

felelősség

van

a

honlapszerkesztők,

és

az

internetszolgáltatók kezében, akik jogosultságaikat bérbe adják. Az állami szabályozás ennél a résznél sokkal merevebb, így az információk végnélkülisége miatt csaknem lehetetlen ellenőrizni és korlátozni. Számos alkalommal

bűncselekmények

is

megvalósulnak,

legyen

szó

akár

megtévesztésről vagy pornográfiáról. A kérdés jogos, hogy van-e lehetőség ezeknek az információk szűrésére, és egy olyan típusú szabályozására, amely lehetővé teszi, hogy az információk bizonyos része, csak azokhoz jusson el, akik felnőttek és jogosultak adott információ megszerzésére. Az információszabadságra áttérve, az információ szükségességét az 1900-as évek utolsó évtizedeiben bekövetkezett kommunikációs forradalom elengedhetetlenné tette. A társadalomban egyre jelentősebb szerepe van az információnak, a nyilvánosságnak, amelyek az élet minden területén jelen vannak. A kommunikáció során közölt információt értelmezhetjük felvilágosításként vagy tájékoztatásként, hírközlésként vagy értesülésként, adatként vagy híranyagként, a közlés tárgyaként, viszont jelenthet elektronikus úton közvetített jelet vagy hírt. Szóval kétség kívül valamiféle közlésre utal, bizonyos újat ad számunkra, amely befolyással van döntéshozatalunkra. „Az információ a tárgyát tekintve több mint az adat, az adat viszont annak megszerzésével, a közléssel, a tájékoztatással válik információvá”29 Az információszabadság nyelvtani jelentésében tartalmazza a közhasznú adatokhoz, mindazonáltal a más típusú, privát információnak nem minősülő adatokhoz való hozzáférést is. Ez egy bizonyos általános tájékozódási jogot 29

Drinóczi Tímea- A kommunikációs jogok áttekintése, http://rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/06.Drinoczi.pdf, 2011.04.11-ei letöltés

- 29 -

jelent. A nemzetközi gyakorlatban az információszabadság szókapcsolat sokkal inkább használatos az állami szervek és egyéb hatóságok által kezelt, raktározott adatokhoz való hozzáférési jogra vonatkoztatva, amit a magyar jogban inkább a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog fed le. Hajdanán az állam és a hivatalok kezében lévő tények titkosak voltak. Magyarországon az 1992. évi LXIII. törvény formális elnevezése a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szól, a gyakorlatban már mindenki az Adatvédelmi törvény (Avtv.) megnevezést használja. Az említett törvény kimondja, hogy „személyes adatával mindenki maga rendelkezzen és a közérdekű adatokat megismerhesse”. A szabadságjog alanyait két nagy csoportba sorolhatjuk. Az első egységbe tartoznak azok, akiknek ez jogként lép fel, a másik részbe pedig, akiknek ez a típusú jog kötelezettségeket jelent. Az illetékesek körébe mindenki beletartozik, hiszen ez egy emberekre vonatkozó alapjog, amelyet akárki szabadon gyakorolhat. Az információt igénylőknek általánosságban csak azt kell meghatározni, hogy milyen dokumentumra kíváncsi. Általánosságban elmondható, hogy az állampolgárok nincsenek tisztában azzal, hogy a hivatalos akták milyen információkat tartalmaznak. „Az

információszabadságnak

Magyarországon

még

nincs

nagy

hagyománya, így ebből is eredhet, hogy az adatvédelmi biztos ügyeinek csak 8-10%-át teszik ki az információszabadsággal kapcsolatos ügyek. Viszont érdekes, hogy nálunk ennek ellenére nagyobb az átlagpolgárok tudatossága, hiszen a kérvényeik aránya évente 25-35% között mozog. További érdekesség, hogy míg a civil szervezetek kérvényei csak 9-13% körül mozognak, addig az adatkezelők 15-30%-ban fordultak maguk az adatvédelmi biztoshoz.”30 Az információszabadság joga a személyeket foglalkozástól, képzettségtől függetlenül azonos mértékben illeti meg. Az 1986. évi II. törvény tartalmazza, hogy a sajtó kötelessége a tájékoztatás. Az állami-, és társadalmi szervek a sajtó irányába felvilágosítási kötelezettséggel tartoznak. A sajtónak feladata az emberek informálása, de jogai semmivel

30

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, 18. oldal

- 30 -

sem többek, mint a többi jogalanyé. Szóval az újságírók ugyanannyi joggal rendelkeznek, mint a többi ember. A kötelezettekhez tartoznak a központi kormányzati, önkormányzati és a további közigazgatási intézmények. Hazánkban az Adatvédelmi törvény az alábbiak szerint határozza meg az érintettek körét: „Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy (továbbiakban: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben – ideértve a gazdálkodásával kapcsolatos ügyeket is – köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.”31 A kötelezettek köréből származik az Országgyűlés, a központi közigazgatás, a központi alárendeltségű területi-, és helyi igazgatási szervezetek, a területi és helyi önkormányzatok, illetve az általuk konstruált szervek. Az eltérő közfeladatot ellátó kommunák és egyének csoportjába tartozik az Országos Rádió és Televízió Testület, Magyar Televízió Közalapítvány, Magyar Rádió Közalapítvány. Az ide tartozók kiválasztásánál a főszempont, hogy a szervezet rendelkezik-e közhatalmi hatáskörökkel, azonkívül kezel-e költségvetési juttatásokat. Ennek a jognak a tárgyköre alapvetően azok az adatok és dokumentumok, amelyek „a kötelezettek érdekkörében vannak, s ezek a kötelezettek szervezeti felépítésével, működésével, feladataival, eljárási szabályaival, valamint az ehhez tartozó pénzügyekkel kapcsolatosak.”32 A magyar törvénykezés közhasznú adatnak értelmezi: „az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.”33 A magyar igazgatás lehetővé teszi ezeknek az adatokhoz való szabad hozzáférést. Viszont ennek biztosítására nincs alkalmazható létesítmény, amely a jogok gyakorlását előmozdítaná. Nincs ismertető, amely segítene a dokumentumokra való rátalálásban. A szervezeteknek nincs beszámolási kötelezettségük, vagyis nem kötelességük az információkat közvetlenül

31

1994. évi LXIII. törvény 19.§ (1) bekezdés Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, 21. oldal 33 1992. évi LXIII. törvény 2.§ 3. pont 32

- 31 -

hozzáférhetővé tenniük. Az is az adott szervezet döntéskörébe tartozik, hogy milyen adatokat tesz közzé a világhálón. A rendelet szerint mindenkinek joga van a közérdekű adatok felfedezéséhez, megismeréséhez. A 20.§-ban foglaltak szerint az adatot kezelő szerv maximum 15 napon belül, közérthető formában kell eleget tennie a kérésnek. Abban az esetben, ha a beadványt megtagadja, 8 napon belül köteles értesítenie az igényjogosultat és az adatvédelmi biztost. Ebben az esetben a kérelmező a bírósághoz fordulhat. „Ha engedélyezték a hozzáférést, a kérelmező a kívánt dokumentumról, dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül, másolatot kérhet. A közérdekű adat közléséért az adatkezelő szerv vezetője – legfeljebb a közléssel kapcsolatban felmerült költség mértékéig – költségtérítést állapíthat meg. A kérelmező kérésére a költségek összegét előre közölni kell.”34 2005

júliusában

az

Országgyűlés

elfogadta

az

elektronikus

információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvényt. A törvény szándéka, hogy biztosítsa a közvélemény pontos, gyors tájékoztatása céljából a közérdekű és nyilvános adatok meghatározott körét elektronikus úton bárki számára személyazonosítás és adatigénylési eljárás nélkül, korlátozástól mentesen folyamatosan és díjmentesen közzétegyék. (1. §) A megjelentetési kötelezettség honlap-fenntartási tevékenységet is jelent. A közzétételi programhoz tartozó adatok körét az úgynevezett közzétételi lista (6.§) határozza meg. A kollektív közzétételi listán szerepelnek a szervezeti, személyzeti adatok, a szerv tevékenységére, működésére vonatkozó adatok, valamint a gazdálkodási adatok. A különös közzétételi nyilvántartás az egyes szekciókra, és a közfeladatot ellátó szerek deklarált típusára vonatkozóan konstatál közzétételi kötelezettséget. Ezeket rendelet határozza meg. Saját közzétételi listát a közfeladatot ellátó szerv vezetője, valamint jogszabály határozhat meg, a közfeladatot ellátó szervre, azok irányítása, felügyelete alá tartozó szervekre vagy azok egy részére kiterjedő hatállyal.35. A törvény mindezen felül előírja az adófizetők igényeihez idomulóan az adatok felügyeletét. A tényeknek muszáj pontosnak és naprakésznek 34 35

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, 27. oldal Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005.

- 32 -

lenniük, és a közzétételtől számított egy évig a honlapról nem távolíthatók el. Természetesen módjukban áll más közérdekű-, és közérdekből nyilvános adat közrebocsájtására is.

II.

…a jelen…

2010-es évben felütötte a fejét a hír, miszerint a kormány a Médiatörvény átírását fontolgatja. Már az előzetesen kiszivárgott részletek miatt is szabályos közfelháborodás kerekedett, mondván, hogy a szólásszabadság

totális

megvonásával

kell

szembesülniük

a

médiaszolgáltatóknak. A kormány természetesen próbálta menteni a menthetőt. Azonban 2010. december 23-án aláírták a törvényt, és ettől kezdve nem volt megállás. Nem csak a magyar állampolgárok és médiumok fejezték ki nem tetszésüket, de bizony az Európai Unió és az Európai Parlament is. Ráadásul Magyarország ebben az időszakban -2011. év első félévében- kiemelt szerepe van, mivel az Unió soros elnökségi tisztségét tölti be. Először is leírom a főbb elemeit a Médiatörvénynek, majd az EU és a nép által kritizált szempontokat, rendeleteket, illetve hogy milyen alternatívákat kapott a kormány. A dokumentum 7 nagy részből, közel 20 fejezetből és még több alfejezetből áll. Csatolmányként 5 melléklet található, melyek között a 2011-es költségvetési bevétel és kiadás (mindkettő 64 038, 779 millió forint) megtalálható. A dokumentumot Dr Schmitt Pál köztársasági elnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke írták alá. A törvény 2011. január 1-jén lépett hatályba (kivéve az 1-2 §), viszont a 220-228 §-ok 2011. január 3-án érvényüket veszítették. További jogszabályok is „megsemmisültek”, ezeket a 219.§ tartalmazza. A rövid összegzés után nézzük sorba, hogy milyen intézkedések találhatóak a jogi normában. Az első rész tartalmazza a meghatározó alapelveket, melyek az alábbiak:

- 33 -



Szabad információ-, és véleményáramlás.



Sokszínűség, illetve annak védelme.



Monopólium kialakulásának megakadályozása.



Tájékozódáshoz, tájékoztatáshoz való jog.



Közszolgálati médiaszolgáltatás.



Jóhiszeműség, tisztesség.



Tisztelet

A második rész A médiaszolgáltatásokra és sajtótermékekre vonatkozó általános

szabályok-ról

szól.

A

műsorokat

kategorizálni

kell

a

szolgáltatóknak. I.kategória: korhatárra való tekintet nélkül megtekinthető. II.kategória: 6 éven aluliaknak nem ajánlott, mert félelmet kelthet a kisgyermekben. III.kategória: 12 éven aluliaknak nem ajánlott, mert félelmet kelthet, félreértheti, illetve nem értheti bizonyos elemeit a műsornak. IV.kategória: 16 éven aluliaknak nem ajánlott, mert a fizikai-, szellemi-, erkölcsi fejlődésre kedvezőtlen hatással van. Továbbá szexualitást és erőszakot is megjelenít. V. kategória: 18 éven aluliaknak nem ajánlott, mert kedvezőtlen hatású a műsor, naturális ábrázolás, szexualitás vagy erőszak jelenik meg. VI.kategóriába tartoznak azok a műsorszámok, amik pornográfiát vagy szélsőséges erőszakot tartalmaznak. A besorolást a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa hozza meg a műsorszám közzététele előtt 15 nappal, igazgatási szolgáltatási díj ellenében, ha erre a műsorszolgáltató igényt tart. Egyéb esetben a szolgáltató

határozza

meg

a

besorolást,

számolva

az

esetleges

következményekkel. Azonban nem szabálysértés, ha magasabb kategóriába sorolja az adó. Lineáris médiaszolgáltatásban a kategorizálás a következőképpen történik:

- 34 -

II. és III.kategória: nem tehető közzé, csak jelzéssel. IV.kategória jelzéssel, 21-05 óra között, V.kategória jelzéssel, 22-05 óra között, VI.kategória nem tehető közzé. Műsor kezdetekor kell közölni a minősítést, piktogrammal valamelyik, szabadon választott sarokban. A

tájékoztatási

Hírmagyarázat

tevékenységnek megengedett,

kiegyensúlyozottnak

bármilyen

egyéb

kell

kommentár

lennie. tilos.

Hírmagyarázatot is csak elkülönítve a hírtől, forrással lehet közzé tenni. Ami az Országgyűlési közvetítést illeti, zártláncú audiovizuális rendszeren keresztül

történik,

mely

jelét

mindegyik

médiaszolgáltatónak

hozzáférhetővé kell tenni. Ennek költségeit pedig a médiaszolgáltató állja. A figyelem felhívása fontos a sértő tartalmakra, még a műsor megkezdése előtt. Vallási, világnézeti meggyőződést sértő, erőszakos, nyugalom megzavarására alkalmas képi- vagy hanghatások. „15. § Rendkívüli állapot, szükségállapot, veszélyhelyzet, külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése, továbbá az ország területének a Magyar Honvédség légvédelmi és repülő erőivel való oltalmazása esetén az Országgyűlés, a Honvédelmi Tanács, a köztársasági elnök és a Kormány, valamint törvényben meghatározott személyek és szervek – a helyzetnek megfelelő szükséges mértékben – kötelezhetik a médiaszolgáltatót a fennálló állapottal, helyzettel kapcsolatos közérdekű közleményeknek az általuk meghatározott formában és időben történő ingyenes közzétételére, illetőleg egyes közlemények, műsorszámok közzétételét megtilthatják. A közzététel feltételeinek biztosítása az Alap feladata. A közzétételkor a megrendelőt egyértelműen meg kell nevezni.” A kizárólagos közvetítési jogot megtagadja a törvény, ha ezzel a hazai közönség több mint 20%-át kizárja. Minden médiaszolgáltató jogosult a kiemelt jelentőségű hírekhez, eseményekhez

való

hozzáférésre

az

Európai

Unió

területén.

megjelentethető részletek nem lehet több a műsoridő 10%-ánál. Műsorkvótákat tekintve a médiaszolgáltató

- 35 -

A

- évi teljes műsoridejének több mint felét európai-, több mint harmadát magyar művekkel kell kitöltenie. - minimum 10% európai, minimum 8% magyar művek független műsorkészítővel, készítőtől 5 évnél nem régebben forgatott anyag. A teljes egybeszámított műsorszámidőnek 25%-nál nagyobb részét magyar műveknek kell kitöltenie. Közszolgálati csatornákat tekintve az évi teljes műsoridejének minimum 60%-a európai, 50%-a magyar műveknek, 33%-a független készítővel, készítőtől 5 évnél nem régebbi alkotás, 24% pedig független magyar műsornak kell lennie, ami szintén 5 évnél nem régebbi. A zeneidőnek legkevesebb 35%-át magyar 5 évnél frissebb dalokkal kell kitölteni. A kereskedelmi közlemények nem sérthetik az emberi méltóságot, nem tartalmazhat, és nem támogathat nemi, faji, etnikai, vallási, világnézeti, fizikai

vagy

szellemi

fogyatékosságon,

életkori

vagy

szexuális

beidegződésen alapuló negatív diszkriminációt. Továbbá kiskorúakat nem szólíthat fel vásárlásra, „kikönyörgésre”; nem használhatja ki a bizalmat, hiszékenységet, nem ábrázolhat kiskorút veszélyes helyzetben. Alkoholtartalmú italok nem célozhatnak meg kiskorúakat, nem ábrázolhat alkoholizáló kiskorút, nem ösztönözhet mértéktelen fogyasztásra. Nem mutathatja be a termék jó oldalát használat szempontjából, és a rossz oldalát a „nem használat” oldaláról. „…a támogatott műsorszám jellegét és tartalmát nem sértő módon a műsorszámmal egyidejűleg, a műsorszámot megelőzően és a végét követően történhet.” 36 Nem támogathat párt és politikai mozgalom, dohánygyártó cég, illetve azok a vállalkozások, melyek jogszabályok alapján nem reklámozható terméket állítanak elő. Nem támogatható hírműsor, politikai tájékoztató, nemzeti ünnepek hivatalos eseményeiről tudósító műsorszám.

36

Magyar médiatörvény,2011. 26.§ (3)]

- 36 -

A termékmegjelenítés a műsorszámokban tilos. Kivétel ez alól mozifilm, filmsorozat, sportműsor, szórakoztatóműsor, illetve ha a látható termékeket a forgalmazó cég csak a terméket használatra adja, pénzt nem. Azonban még ez is tiltott hírműsorban, politikai tájékoztatóban, nemzeti ünnepek hivatalos eseményeiről tudósító műsorban és vallási/egyházi tartalmi műsorokban. A megjelenített termék nem lehet dohánygyártó cég, jogszabályban

foglalt

nem

reklámozható

termékek,

vényköteles

gyógyszerek. Nem hívhat fel közvetlenül megvásárlásra, illetve nem kaphat indokolatlanul nagy hangsúlyt az adott áru. A nézőket minden esetben tájékoztatni kell. Mind az adás elején, végén és a reklám után. Politikai reklámok, közérdekű közlemények és társadalmi célú reklámokat megkülönböztetve, a figyelem felhívásával lehet leadni. Kampányidőszakon kívül nem lehet politikai reklámot sugározni. Minden esetben a megrendelőt pontosan meg kell nevezni. Semmiféle ellenszolgáltatás nem jár a közzétételért, ami maximum 1 percet tehet ki. Reklám

és

televíziós

vásárlás

a

lineáris

médiaszolgáltatásban

megkülönböztetve történhet. Nem lehet reklámmal megszakítani, ami: - politikai híreket vagy politikai tájékoztatást tartalmaz és maximum 30 perces, - 14 éven aluliaknak szól és maximum 30 perces, - nemzeti ünnepek hivatalos eseményeiről tudósító műsorszám, - vallási vagy egyházi tartalmú adás, kivéve a filmalkotásokat. A hangerő nem lehet nagyobb az átlagosnál és 1 órában maximum 12 perc. Kivételek a televíziós műsorszámok, a politikai reklámok, a közérdekű közlemények, a társadalmi célú reklámok, a termékmegjelenítések, képernyőszövegek stb. Reklám és közérdekű közlemény a közszolgálati és a közösségi médiaszolgáltatásban A

közszolgáltatásban

maximum

8

perc/óra,

a

közösségi

médiaszolgáltatásban maximum 6 perc/óra a reklámidő. Reklám csak műsorszámok között, előtt vagy után sugározható. Hír- és politikai tájékoztató műsorok bemondói, riporterek, hírolvasók nem lehetnek reklámarcok. - 37 -

A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók közérdekű kötelezettségei a következőképpen alakulnak. Televíziót tekintve reggel 7:00 és 8:30 között minimum 15 perc hírműsor vagy általános tájékoztató műsornak, este 18:00 és 21:00 között minimum 20 perc önálló hírműsornak kell lennie. A rádióknál reggel 6:30 és 8:30 között minimum 15 percnek kell lennie. A hallási fogyatékkal élők számára hozzáférhető műsorszámok 2011.-ben minimum 4 óra, 2012.-ben minimum 6 óra, 2013.-ban minimum 8 óra, 2014.-ben minimum 10 óra, 2015-ben pedig teljes egészében elérhető legyen felirattal vagy jelnyelvi tolmácsolással. Nem

lehet

a

médiaszolgáltatásra

jogosult

személy:

bíró,

ügyész

közigazgatási szerv, Magyar Nemzeti Bank, Gazdasági Versenyhivatal, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., Állami Számvevőszék tisztviselője, számvevő, a Gazdasági Versenytanács tagja, a Hatóság elnöke és helyettese, főigazgatója

és

helyettese,

a

Hatósággal

munkavégzésre

irányuló

jogviszonyban álló személy, illetve párt, párt vállalkozás, állami és közigazgatási szerv. A médiaszolgáltató díjat fizet a Hivatalnak negyedévenként. A díjat a Médiatanács határozza meg arányosan a piaci részesedéssel. A közösségi médiaszolgáltatás után nem kell fizetni. Lineáris médiaszolgáltatásra pályázat útján lehet jogosultságot szerezni. Ha nyert, akkor szerződést írnak alá. A pályázatot a Médiatanács bonyolítja le. A közösségi médiaszolgáltatás meghatározott társadalmi, nemzeti és etnikai kisebbség, kulturális vagy vallási csoport vagy műsoridő túlnyomó részében közszolgálati feladatokat lát el, mint például különböző kultúrák bemutatása. A piaci koncentráció megelőzése érdekében, aki éves minimum 35%-os közönségaránnyal rendelkezik, illetve több médiaszolgáltatás esetében 40%, az nem indíthat új vállalkozást a piacon, nem szerezhet részesedést és köteles műsorstruktúrát módosítani.

- 38 -

Jelentős befolyásoló erejűnek, vagyis JBE-nek minősül a legalább 15%-os éves átlagos közönségaránnyal rendelkező szolgáltató, ha legalább egy médiaszolgáltatásban éves átlagos közönségaránya minimum 3%-os. A sokszínűség védelme a műsorterjesztés során kiemelkedő. Európai kultúrák megőrzése, védelme, fejlesztése, nyelvek ápolása, tájékoztatás a kötelezettségeik. Médiapiaci szempontból meghatározó jelentőségű egy műsorterjesztő, ha előfizetőinek a száma minimum 100 ezer fő, ingyenesen elérhető, Magyarország lakosságának minimum 33%-ára kiterjed. A következő, harmadik szekció A közszolgálati médiaszolgáltatás témakörét öleli fel. A közszolgálati médiaszolgáltatás független, szakmai autonómiát élvez, elszámoltathat, állami finanszírozással működik, tevékenysége nem nyereségre irányul. A közszolgálati közalapítvány a közszolgálati média- és hírszolgáltatás függetlenségének biztosítására van létrehozva. Bevételei támogatások és vagyoni hozadékok teszik ki, míg kiadásai működési és fejlesztési költségek. A Közszolgálati Kódex közszolgáltatásra vonatkozó alapelveket, célokat fogalmaz meg, amelyeket a Médiatanács fogadja el. A Közszolgálati Testület 14 tagú, és a társadalmi felügyeletet biztosítja a közszolgálati médiaszolgáltatók felett. A Nemzeti hírügynökségnek különleges feladatai vannak úgy, mint a hazai és külföldi hírek, tudósítások, dokumentációk szolgáltatatása, hozzáférés biztosítása. Közreműködik állami szervek, személyek közleményeinek továbbításában és rendszeres, tényszerű tájékoztatást ad. A negyedik rész A médiaszolgáltatások és a sajtótermékek felügyelete címet kapta. A hat fejezetet magába foglaló blokk lényege a következőkben merül ki. A nemzeti média- és hírközlési hatóság autonóm államigazgatási szerv, mely csakis

törvényeknek

van

alárendelve.

Évente

beszámol

az

Országgyűlésnek. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa az Országgyűlés felügyelete alatt áll, jogi személyiséggel rendelkező szervezet. Elnökből és 4 - 39 -

tagból áll, akiket 9 évre listás szavazással választanak. Ellenőrzik és biztosítják a sajtószabadságot, valamint műsorfigyelő- és elemző szolgálatot működtetnek. A média- és hírközlési biztos a Hatóság része és az elektronikus szolgáltatásokat

igénybe

vevőket

megillető

kommunikációs

jogok

érvényesítésében segít. A jogsértés esetén alkalmazható jogkövetkezményeket az egyenlő bánásmód elvére, a fokozatosságra és arányosságra figyelve állapították meg. Ha a sértés: - csekély, nem ismétlődő: felszólítás a büntetés, - ismételt, akkor akár 2 millió forintig terjedő bírság is lehet. Illetve: - kizárható az Alap pályázatain való részvétel lehetőségéből, - bírságok

kiszabása

3-től

200

millió

forintig

terjedő

skálán

médiumszolgáltató és sértés súlyosságától függően, - közlemény kiadására kötelezés, - 15 perctől 1 hétig terjedő elsötétítés, - nyilvántartásból való törlés. A kiadók, szolgáltatók, szervezetek együttműködnek a jogérvényesítés érdekében társszabályozás van a médiaigazgatásban. Az utolsó előtti rész az Értelmező rendelkezések-é, amiben számos fogalmat pontosítanak, tisztáznak. Ilyenek például: audiovizuális médiaszolgáltatás, átviteli rendszer, befolyásoló részesedés, dokumentumfilm, elektronikus hírközlési szolgáltatás, előfizető, európai mű, felhasználó, filmalkotás, helyi médiaszolgáltatás,

hírműsorszám,

játék,

különböző

szolgáltatások,

szolgáltatók. Az utolsó, hatodik részben találhatóak a Záró rendelkezések, melyben a hatályba lépést és kivételeket sorolnak fel. Érdekes, hogy ennek a résznek a VII. fejezete az EU jogának való megfelelésről szól. Rendeletei összehangolásról, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról, keretszabályozásról, eljárásokról is szó van. Ettől függetlenül az EU talált kivetni valót a törvényben. - 40 -

Polyák Gábor jogász a médiatörvény legnagyobb hibáját abban látja, hogy munkatársai csak jogi eszközökkel tudnak, akarnak problémát megoldani. Itt

azonban leginkább

társadalmi

problémákról

van szó, melyek

megoldásához lényegesen több és más dolgok kellenek. Hiába rendelkeznek a jogi szakemberek a gyermekek, kiskorúak védelméről, ha azok családjában,

illetve

közvetlen

közelében

nem

megfelelő

az

információkezelés. Így annak feldolgozása sem a helyes módon történik. A gyűlöletbeszéd témaköre is igen felületesen van kezelve. Az oktatásnak, médiapolitikának

és

a

szociálpolitikának

is

jelentős

szerep

jut.

Magyarországon a „cigánybűnözés”, mint fogalom egyre elterjedtebb. Jelenléte, használata, illetve igazságtartalma rendkívül éles viták és feszültség alapja. Ebbe mélyebben nem is kívánok elmélyülni, viszont az biztos, hogy érdekli a közvéleményt. Egy dologban ezzel kapcsolatban viszont megállapíthatok: a médiának kiemelkedő szerepe volt, van és lesz, mivel a cigányokról – illetve bármelyik közösségről- szóló anyagokat „ők” mutatják be. Nem mindegy, hogy milyen aspektusból látja a közönség az adott népcsoportot és tagjait. Úgy, mint társadalmon kívüliek vagy a társadalom tagjai, értékes részei. A frekvenciasűrűségre nagy hangsúlyt fektettek a szabályozásban, viszont véleményem szerint a médiumok változása, és a nagy volumenű digitalizáció hatására ez a probléma egyre jobban érvényét veszti.

III.

…a jövő.

Nehéz találgatásokba belemenni, hogy a későbbiekben milyen változásokon mehet keresztül a jogszabály. Sok befolyásoló tényező van, ami a módosítások alapját szolgálja. Ilyen például az aktuális kormány, a társadalmi változások, média fejlődése, és még sorolhatnám. A rövid távú jövőt tekintve a legfőbb kérdés, hogy a 2010-es törvénykezést mennyire fogadja el Európa, illetve - kis túlzással- Világ szerte, és milyen elvárásokat helyeznek a törvényalkotók vállára. - 41 -

Véleményem szerint külföldön és belföldön további ellenreakciókra lehet számítani. Ami a technika fejlődését illet, az internet és a televízió, valamint az összes médium egy helyen, kütyüben való elérése – lásd iPad- egyre nagyobb teret fog hódítani. Ezzel még erősebb versenyt indítva a közönség megszerzéséért.

IV.

Jogi körszemle a nagy Világban

A 18. század második felében már Európában és az Egyesült Államokban is találkozhatunk bizonyos javaslatokkal, szabályokkal, amelyek a vélemény-, a sajtó-, a szólás-, és később majd az információszabadságot

említik,

szabályozzák.

A

vélemény-,

és

a

sajtószabadság magában foglalta és saját érvényre jutásán át biztosította, természetesen a különböző korok viszonyainak megfelelően, az állam passzív

szerepvállalásával,

a

közt

érdeklő

információkhoz

való

hozzájutást.37 A felvilágosodás és a liberalizmus korában ezeknek a jogoknak a hívői számtalan a cenzúrával szemben nehéz harcokat vívtak, mert azok alapjaiban gátolta az említett jogok hatásmechanizmusát. Ámbár a konfrontálódások Európán belül zajlottak, a tiltakozás eredményei először az Egyesült Államokban jelentek meg írásban. 1776-ban a virginiai alkotmány alapjogi kódexe fogalmazta meg ezeket a jogokat, később pedig 1791. december 15-én az Amerikai Egyesült Államok Alkotmányának Bill of Rights első kiegészítése fogalmazza meg, hogy: „A Kongresszus nem alkot törvényt vallás alapítása vagy vallás szabad gyakorlásának eltiltása tárgyában; nem csorbítja a szólás- vagy sajtószabadságot; nem csorbítja a népnek a békés gyülekezéshez való jogát, valamint azt, hogy a kormányhoz forduljon panaszok orvoslása céljából.” Az

amerikai

alkotmánynak

ez

a

kiegészítése

foglalkozik

a

szólásszabadsággal -free speech-, és a sajtószabadsággal -freedom of the press. Napjainkra a kifejezés szabadsága -freedom of expression- terjedt el. 37

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, 4. oldal

- 42 -

Ez tartalmazza a vallás-, szólás-, a sajtó- és a gyülekezési szabadságot, valamint a panaszjogot, a filmkészítés és rádiózás szabadságát, az egyesülési jogot, továbbá az egyéneknek és a sajtónak a bírósági tárgyaláson való részvételi jogát. (Halmai Gábor [2001]) Európában később, a francia forradalom kezdetén -1789- Az emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatának 11. cikkelye mondta ki elsőként a szólás- és sajtószabadságot. „Gondolatainak és véleményének szabad kinyilvánítása az ember egyik legbecsesebb joga. Így tehát minden polgár szabadon nyilatkozhat szóban, írásban, nyomtatásban; de törvényben megállapított minden esetben felelős azért, ha visszaél a szabadsággal.” „A deklaráció kifejezi egyrészt a véleményszabadság kitüntetett jellegét, ami még az alapvető jogok között is kiemelt helyzetet jelent. A véleménynyilvánítás szabadságát kiterjeszti másrészt az elérhető összes közlési formára, médiumra. Végül pedig utal arra, hogy e szabadság nem korlátlan, és a törvényben meghatározott korlátok megsértése a véleményt nyilvánító felelősségre vonását alapozza meg. A véleményszabadság szabályozásában e szempontok ma is irányadók.”38 Azonban a francia forradalmat követően több évtizednek kellett eltelnie, hogy eltűnjön a bürokratikus cenzúra. Az újonnan megjelenő politikai eszmék, művészeti alkotások utána is üldöztetésre, elkobzásra számíthattak. Továbbra is nehéz volt a lapalapítás, a tartalomhoz közvetlenül nem kapcsolódó személyek

- nyomdász, szerkesztő,

laptulajdonos

stb-

büntetőjogi felelőssége ezek után is érvényes volt. „A 20. században a szólás és a sajtó hagyományos szabadságát kiterjesztették más kifejezési formákra, beleértve az elektronikus médiát (a rádiózást, a televíziózást és az újabb hírközlési technológiákat). Ezen felül egyes alkotmányok kifejezetten a szólásszabadság részének tekintik a tájékozódás szabadságát (az információhoz jutás szabadságát). Ez a helyzet például a német Alaptörvény esetében. Más országokban a tájékozódás szabadságát beleértik a szólás szabadságába. Ez a kiterjesztés a közlő helyzetén és szempontjain túlmegy, és az állampolgárok közösségét illető tájékozódási jogra utal. A kommunikációs szférában intézményes szabadság illeti meg a sajtót, a könyv és más sajtótermékek kiadását, a rádiózást és a 38

Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005., 54. oldal

- 43 -

televíziózást, az internetet. Ennyiben a tömegtájékoztatás, a kommunikáció szabadsága ezen intézmények szabadságának terméke. A szólás akkor szabad, ha megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre ezen intézmények szabad és független működéséhez.”39 „ A 20. században született nemzetközi emberi jogi dokumentumok már a modern kori alkotmányok megoldásait követik. Ezek közül az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata volt az első, amely 19. cikkében foglalkozott a tág ételemben vett kommunikáció szabadságával:” (Buday-Sántha [2007]) „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, amely magában foglalja azt a jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon.” Szintén az ENSZ keretein belül, az 1966-ban elfogadott Polgári és politikai jogok

nemzetközi

egyezségokmányának

19.

cikkelye

az

1948-as

Nyilatkozathoz hasonlóan szabályozza a kommunikáció szabadságát, a különböző nézetek miatti zaklatás tilalmát, és az információs szabadságot: „1. Nézetei miatt senki sem zaklatható. 1.

Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra ez a

jog magában foglalja mindenféle adat és gondolat határokra való tekintet nélküli – szóban, írásban, nyomtatásban, művészi formában, vagy bármilyen más tetszése szerinti módon történő – keresésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát. 2.

Az e cikk 3. bekezdésében meghatározott jogok gyakorlása

különleges kötelességekkel és felelősséggel jár. Ennélfogva az bizonyos korlátozásoknak vethető alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek lehetnek, amelyeket a törvény kifejezetten megállapít és amelyek a) mások jogainak, vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b) az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.” Az idézetből remekül kivehető, hogy az Egyezmény már nyilatkozik a véleményszabadság szabályozásáról is. Viszont ezek csak olyanok lehetnek, amelyek a törvény kifejezetten taglal. A 20. cikk (2) bekezdése immár azt is 39

Sajó András- A szólásszabadság kézikönyve, 2005.,KJK-Kerszöv, 14. o.

- 44 -

kimondja: „Törvényben kell megtiltani a nemzeti, a faji, vagy a vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat.” A nemzetközi megállapodások tekintetében az 1950-ben aláírt Emberi jogok európai egyezménye volt az első, amelynek 10. cikke az alábbiak szerint vélekedik a kommunikációszabadságról: 1. Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és átadásának szabadságát országhatárokra tekintet nélkül, és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni. E cikk nem képezi akadályát annak, hogy az államok a rádió, mozgókép vagy televízió-vállalatok működését engedélyezéshez kössék. 2. E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek

minősülnek

egy

demokratikus

társadalomban

a

nemzetbiztonság, a területi integritás, a közbiztonság, a zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas információ közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.” Ahogy látható, ez a passzus külön is rendelkezik a rádiózásról és a televíziózásról, jóváhagyva, hogy az államok a rádió-, mozgókép- vagy televízió vállalatok működését csak engedéllyel tegye lehetővé. Egyazon által a gondolat birtokosa számára szolgáltatott gondolatszabadságot az Egyezménynek a vallásszabadságot is szabályozó 9. cikke biztosítja. „Az Emberi Jogi egyezmény az abban vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának biztosítása céljából létrehozta az Emberi Jogok Európai Bíróságát”, amelyhez magánszemélyek fordulhatnak, ha egyéni jogsérelmük vonatkozásában már kimerítették a hazai jogorvoslati lehetőségeket.” (Buday-Sántha Andrea [2007]) Az Európai Unió Alapjogi Kartájának 11. cikke kezeskedik az információs és szólásszabadságot: - 45 -

„ 1. Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a véleménynyilvánítás szabadságát és az információk és eszmék átvételének és átadásának szabadságát a közhatóságok beavatkozása nélkül és határoktól függetlenül. Tiszteletben kell tartani a sajtószabadságot és a sajtó pluralizmusát.” Ezen a területen még számos fontos európai norma született, melyek közül kiemelt jelentőségű továbbá: a) 1958 óta hatályos az Európai Gazdasági Közösség Szerződése, amelynek 85-90 cikkelye szabályozza a szabad versenyt b) 1978 óta elfogadott a címkézéssel kapcsolatos szabályozás c) 1984 óta elfogadott a félrevezető reklámmal kapcsolatos szabályozás d) 1991-ben készült el a dohánytermékek reklámozásáról szóló javaslat e) 1991-ben készült az összehasonlító reklámozásról szóló javaslat f) 1998-ban hazánkban is kihirdetett, a határokat átlépő televíziózásról szóló nemzetközi engedmény. [Buday-Sántha Andrea] Az Európai Uniós igazgatások a jogharmonizáció eredményeképpen minden tagország jogalkotására befolyással vannak. Az információszabadság története évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza, és feltehetőleg pont ezért is találkozhatunk kétfajta kialakulási elmélettel. Az egyik elv szerint a történeti alapot a vélemény-, és sajtószabadság mintája jelenti, amely Sólyom László szerint az államhatalmi ágak megosztása, az alkotmánybíróság, a közigazgatási bíróság mellett a demokrácia

nélkülözhetetlen

hozzáférhetősége

a

feltétele.

legfontosabb

dolog,

Szerinte

az

amelyekből

információk kialakulhat

a

vélemény.40 Az információs szabadság alapjának vehető az előzőekben már említett 1789-es francia szabályozást, valamint az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának kiegészítését, amelyek -, ha nem is nevesített módban, defoglalkoztak az információszabadsággal. Az első jelentős és nagy áttörést ezen a téren is az 1848-as forradalmakkal kiharcolt változások, vagyis a cenzúra eltörlése volt.

40

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, 18. oldal

- 46 -

Az információs társadalom létrejöttével az 1960-70-es években még jobban beigazolódott az a bizonyos mondás, hogy az információ hatalom. Információra szüksége volt mindenkinek - a polgároknak is-, amelyeket az állam biztosított részükre a nyilvánosságon keresztül, hiszen az ezen a módon

közölt

adatok

manipulálták

döntéseiket,

véleményüket,

és

választójogukat is ez alapján gyakorolták. Napjainkra a civilizáció és a technika fejlődésével, a globalizációs növekedés következtében a szólás-, és sajtószabadság már nem bizonyult elegendőhöz ahhoz, hogy a megannyi információ átlátható és kezelhető legyen. Ez arra buzdította a törvényalkotókat, hogy egy kevésbé ismert joghoz nyúljanak, ami a közérdekű adatok nyilvánossága volt. Ez jelenti az információszabadság másik bázisát. Ez a jog a XVIII. századi Svédországból származik. 1776-ban sokan betekintést szerettek volna kapni a korábbi kormányzatok titkos dokumentumaiba.

Az

indítványozás

sikeresnek

bizonyult,

így

új

sajtószabadságról szóló jogszabályt adtak ki, amely kimondja, hogy: „bárkinek szabad hozzáférést biztosítanak valamennyi közhivatalban lévő dokumentumhoz”. 1789-ben a gallok is újításokhoz folyamodtak, aminek eredménye Az emberi és polgári jogok nyilatkozatának 14. cikkelye: „ A polgároknak joguk van ahhoz, hogy a közkiadások szükségességét akár személyesen, akár képviselőiken

keresztül

felhasználásuk

módját

megvizsgálják, ellenőrizzék,

a

azokhoz

hozzájáruljanak,

megosztásukat,

kivetésüket,

behajtásukat és fenntartásuk tartalmát megállapítsák.” Viszont ez az akarat a megjelenéssel nem önállósodott, hanem megmaradt a szólás-, és sajtószabadság rámái között. A 1950-es évekig csak regionálisan, illetve időlegesen alkalmazták az említett a jogszabályokat. Az Európai Uniós szabályozás újabb áttörést eredményezett ebben a kérdéskörben. Az Európai Unió Alkotmányában jelen vannak az információszabadság biztosítékai is. Az Alkotmány I-50. cikkében kimondja, hogy „A jó kormányzás előmozdítása és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének a lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el.” A II-71. cikk pedig nyilatkozik arról, hogy „Mindenkinek joga - 47 -

van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás

szabadságát, valamint

az

információk és

eszmék

megismerésének és közlésének szabadságát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv

beavatkozhatna

országhatárokra

való

tekintet

nélkül.

A

tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét tiszteletben kell tartani.” Az Európa Tanács 1982-ben kiadta a Szólás- és Információszabadságról szóló Nyilatkozatát. Amely magában foglalja a következőket: 1.

„az információszabadság, a valódi demokrácia, a törvények hatalma

és az emberi jogok tiszteletben tartása elveinek alapvető eleme, 2.

az információszabadság elengedhetetlen valamennyi emberi lény

társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai fejlődéséhez és megteremti a szociális és kulturális csoportok, nemzetek és a nemzetközi közösség harmonikus fejlődéséhez a feltételeket. A tagállamok megerősítik határozott elkötelezettségüket az információszabadság, mint a demokratikus és pluralista társadalom alapeleme iránt. Kinyilvánítják, hogy törekednek mindenki jogának védelmére az információk és eszmék követeléséhez és megszerzéséhez, és egy nyitott információpolitikára – beleértve az információhoz való hozzáférést – a nyilvánosság előtt annak érdekében, hogy ösztönözzék a politikai, szociális, gazdasági és kulturális kérdéseknek az egyén által történő megértését és elősegítsék képességét, hogy ezekről nyíltan vitatkozhasson.” 2001-ben az Európai Unió megalkotta a közösségi dokumentumokhoz való szabad hozzáférés rendeletet, ezzel főelőírássá téve a nyilvánosságot az EU szervezeteinek tekintetében is. Az Európai Unió információszabadságról szóló rendelete alapján ennek a jognak a kötelezettségi körébe tartozik az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, és az általuk létrehozott összes szervezet. Az Egyesült Királyság ide vonatkozó szabályozása nevén is nevezi ezeket a létesítményeket. Ide tartoznak többek között a „minisztériumok, az állami tulajdonú gazdasági társaságok, a köztestületek, a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat szervezete, a helyi hatóságok, a miniszterek és az egyéb hatóságok által kinevezettek, vagy amelyek közhatalmi funkcióval bírnak, valamint egyéb olyan szervezetek, amelyek királyi előjog (royal prerogative), törvény vagy más létező hatóság

- 48 -

rendelkezése alapján jöttek létre, ha legalább a költségvetésük 50%-át közpénzekből szerzik.” 41 Az Európai Uniós törvénykezés kivételeket is felhoz, amelyek a megközelíthetőség mértékének korlátozása alapján több különböző szintre tagolódnak. Az első fokozatba tartoznak azok a dokumentumok, amelyek nyilvánossága a közbiztonságsértőek, a honvédelmi és katonai ügyeket veszélyeztetik, a nemzetközi kapcsolatokat bajba sodorja, a Közösség és a tagállamok pénzügyi, monetáris vagy gazdasági politikáját, a magánszférát és az egyén integritását zavarója. A következő részben már kevésbé korlátozott

a

nyilvánosság hozzáférési

joga.

Az

információkiadás

elutasítható, ha annak nyilvánossága bántaná a természetes vagy jogi személy üzleti érdekét, beleértve a szellemi tulajdont is; a bíróságok eljárását, a jogi tanácsadás védelmét, valamint a vizsgálatok, nyomozások, könyvvizsgálatok céljának védelmét. Azoknak az információknak a megtagadása tartozik a harmadik szekcióba, amelyek esetében „olyan dokumentumokról

van

szó,

amelyeket

valamely

intézmény

belső

használatra készített, illetve kapott, és amelyekkel kapcsolatos ügyben még nem született határozat, ha a nyilvánosság súlyos mértékben aláásná az intézmény döntéshozó eljárást, kivéve, ha a nyilvánossághoz fűződő érdek ennél nem nagyobb. Ha a dokumentum belső használatra szánt véleményt is tartalmaz, akkor ez a szabály érvényes a döntés meghozatala után is.”42 A dokumentumokat egy bizonyos, konkrét ideig adatbiztonság illeti meg, mely nem haladhatja meg a 30 évnyi időintervallumot. Kétség kívül itt is vannak kivételek, mint például, ha „a dokumentum a magánszférával, kereskedelmi érdekkel kapcsolatos, illetve ha „érzékeny” dokumentumról van szó, mert ezekben az esetekben a védelem tovább is tarthat.”43

41

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001.

42

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001.

43

Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, 18. oldal

- 49 -

V.

Esettanulmányok

Ebben a fejezetben megtörtént eseteket írok le, melyeket izgalmasnak találok az adott kérdéskörben. Találkozni fogunk –persze csak képletesenU.F.O.-kal,

számmisztikával,

az

amerikai

elnökkel,

igazgatókkal,

hamburgerekkel, celebekkel, hétköznapi emberekkel és még sorolhatnám.

I. Magyarország- Bárki lehet celeb?!

Amennyire kicsi az országunk, annál több celebbel rendelkezik. Napjainkban már akárkit – legyen valóság show hős, focista feleség vagy egy szivárványszínekben pompázó hajzuhataggal rendelkező életművész – kikiáltanak hírességnek, akár még sztárnak is. Arról, hogy kit, kiket lehetne ténylegesen sztárnak, hírességnek nevezni, illetve, hogy mi a celeb és az igazi sztár közötti különbség, oldalakat lehetne írni. Mivel nem tisztem, és nem is témába vágó, ezért nem térek ki rá. Alapul az általános értelmezés szolgál, mely szerint bárkit, akár bármiféle teljesítmény nélkül egekig emelnek – vagy épp ellenkezőleg: földbe tiporják -, de minden esetre túlértékelik a sztár jelzővel.

I.I. Frei dosszié

Pontosan 10 éve annak (2001.április), hogy Frei Tamás egyik, a bérgyilkosokról szóló riportja felzaklatta jóformán az egész médiát, de még a politikusok életét is. A médiaszemélyiség műsora, a Frei Dosszié ebben az időszakban az RTL Klub-on volt látható. Az említett riportban Frei interjúalanya Andrej, egy orosz bérgyilkos, aki egy millió dollár fejében, akár az akkori magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort is hajlandó lenne megölni. Már önmagában a téma felvetése is - 50 -

botrányt okozhatott volna, nemhogy egy kereskedelmi csatorna adásában leadva. A műsorszolgáltató és a riporter kénytelenek voltak bocsánatot kérni Orbántól. Ezen felül az RTL Klub vezér- és programigazgatója azonnali hatállyal lemondtak posztjukról, és a műsort is felfüggesztették határozatlan időre. Ha ez még önmagában nem lett volna eléggé botrányos, akkor a bizonyos hab a tortán még csak ezek után következett. Történt ugyanis, hogy pár nappal ezek után Juszt László azt állította, hogy az Andrej névre hallgató bűnöző csupán egy színész, aki pénzért megtanulta az előzetesen megkapott válaszokat, amik az interjúban elhangzottak. Természetesen Frei tagadta az őt ért vádakat, és bizonyítani próbálta igazát. Bíróságra nem vitték az ügyet, de a dosszié nem zárult le ennyivel. 2002-ben újra láthattuk a riportert, viszont már a Tv2 képernyőjén. Több konfliktusa is akadt például Andy Vajna producerrel vagy éppen Verestóy Attila RMDSZ szenátorral. Előbbi szerződésszegés és személyiségi jogok megsértése miatt 11 millió forintra perelte Freit. Utóbbiból végül nem lett jogi vita, mert mint utóbb kiderült a csatorna hibázott, és felajánlották Verestóynak, hogy elmondhatja a véleményét, és tisztázhatja magát az őt ért vádak (nem tisztázott körülmények között szerezte meg vagyonát) alól.

I.II. „Itt a lét a tét”

Ahogy már dolgozatomban említettem a valóságshow-k nemzetközi és hazai szinten is rendkívül nagy népszerűségnek örvend. Megállapítható, hogy a gyenge próbálkozásoktól eltekintve, hazánkban két ilyen műsor – Való Világ, Big Brother- a legfelkapottabb. A két műsorszám más-más műsorgyártó céghez tartozik. Az Való Világ az IKO-Production Kft., a Big Brother az Endemol által készül. Utóbbinak úgy tűnik, hogy elege lett a konkurencia sikeréből, ugyanis állítólagos másolás miatt beperelték őket. Mivel a célcsoportban (18-49 év) közel 80%-os az elérési arány, ezért a nézőkért folyó nagy küzdelem kiszámítható volt. Hazánkban egyszerre - 51 -

indult az első széria mindkét reality-ből, ám a második sorozatnál a Big Brother egy hetes késésben volt. Ezt a hátrányukat nem sikerült behozniuk, így a Való Világ sikeresebb lett. Győzelmükben valószínűleg a jogsértések is közrejátszottak, amiknek az eredményeként az akkori kreatív igazgatónak –Árpa Attilának- le kellett mondania, illetve az RTL Klub-ott több mint 400 milliós pénzbüntetésre kötelezte az Országos Rádió és Televízió Testület. Sajnos a per végkimenetelével kapcsolatban semmilyen információt nem találtam.

II.„Eladó az egész Világ”

Valószínűleg a kommunizmus és az alárendeltség miatt sokkal kevesebb izgalmas sztorival rendelkezik országunk, mint például az Amerikai Egyesült Államok. Éppen ezért több érdekes történettel foglalkozok ebben a részben, mint az előző fejezetben.

II.I. „A Central Park Zoo Escape”

Az első külföldi példát a 19. század végéből, pontosabban 1897.-ből vettem. Napra pontosan november 9-én a New York Herald címlapján közölték, hogy rettenetes szerencsétlenségek történtek miután a Central Park Állatkertjéből megszöktek az állatok. A cikk írója Joseph Clarke volt. Rendkívül pontosan, részletekbe menően vázolta fel a történteket. Megcsonkított testekről, a halott teste felett csámcsogó párducról, menekülő férfiakról és nőkről adott tudósítást a tudósítás. A hitelesség kedvéért külön listát írtak a halottak és a sebesültek nevéből.

- 52 -

A cikk végén közölte az író, hogy az egész csupán kitaláció. Írásával csupán arra szerette volna felhívni a figyelmet, hogy milyen alacsonyak a rácsok, és mennyire óvatlanok a Central Park Állatkertjében. A reakciók természetesen nem maradtak el. Azok között, akik nem olvasták végig a cikket, szabályos pánik tört ki, és egyesek fegyverekkel rohantak ki az utcára. Gondolták ezzel is bizonyítják, hogy képesek megvédeni családjaikat, otthonaikat. Sok szülő rohant a gyermekéért az iskolába, hogy minél hamarabb biztonságban tudja. A félelem mellett a sajtó más szereplői is megszólaltak a témában. Egyesek ügyes átverésről, mások pedig felesleges szenzációhajhászásról írtak. A New York Herald meglepődött, hogy egy ártalmatlannak indult cikk ekkora port kavarjon a köztudatban. Ugyanis sokan ügyvédhez fordultak, hogy feljelentést tegyenek. A komolyabb intézkedéseket megelőzve a következő számban megjelentettek egy bocsánatkérő irományt. Az összeesküvés elméletek már a 19. század végén is népszerűek voltak, így nem meglepő, hogy bizonyos források szerint ez a tréfa messze túlmutat az Állatkerten. A cikkben elefántokról is beszámolnak, ami pedig a republikánus párt szimbóluma, és a cikk megjelenése előtt Thomas Nest nyilvánosságra hozta a „The Third-Term Panic” című karikatúráját. Ennek a rajznak a lényege, hogy a különböző vadállatok más és más pártokat képviselnek, egy-egy nem éppen kedves jelzővel ellátva.

II.II. A Cion jegyzőkönyv

Minden bizonnyal a történelem egyik -, ha nem a legnagyobb- hoaxa a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéhez fűződik. Történt ugyanis, hogy az 1879-es bázeli Cionista Világkongresszus valósnak vélt jegyzőkönyvét több részben közölte a Znamja orosz antiszemita újság. Mindezt az említett esemény után 24 évvel, majd a közlés után 2 évvel kiadványként is megjelent. A titkos zsidó összeesküvést az egész világra kiterjedő - 53 -

nagysággal ruházták fel. Az összesen 80 oldalnyi szöveg 24 fejezetre van felosztva. „ A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. (1. jegyzőkönyv)44”. Az elbeszélő neve mindvégig titkos marad. A különböző részek más-más állítólagos gyűléseken készültek. A könyv alapjául Maurice Joly 1864-es írása, az Alvilági párbeszédek Machiavelli és Montesqueiu között szolgált. Ebben a két főszereplő a zsidóknak nem juttatnak semmilyen szerepet. A Jegyzőkönyvek-et lefordították szinte az összes európai nyelvre, többek között magyarra is. A csalást 1921-ben a londoni Times magazin leplezte le. Ezt követően ’35-ben pedig Svájcban bíróság is kimondta, hogy hamisítványról, koholmányról van szó. A demokratikus országokban betiltották a további terjesztését. Egyéb jogi következménye nem lett az ügynek, viszont ennek ellenére egyes országokban – Egyiptom, Irán- a mai napig igaznak hiszik.

II.III. Világok harca

Véleményem szerint az egyik leghíresebb átverést Orson Welles követte el 1930. október 30-ai CBS-es rádiójátékában. A történet alapjául Herbert George Wells Világok harca című science fiction regénye szolgált, amiben egy Mars támadásról van szó. A könyvhöz képest pár változást végrehajtott Welles. A drámai hatás kedvéért a 44

Sammons (Kiadó), A modern antiszemitizmus alapjai, 34.oldal

- 54 -

főcímzenét hamis hírek szakították meg, mintha hirtelen egy hírműsorba csöppent volna a hallgató. A stúdióban színészek és álszakértők voltak a főszereplők, illetve a közönség kapta a pánikba esett tömeg szerepét. A műsor elején, összesen pedig háromszor mondták be, hogy a hallgatók egy rádiójáték fültanúi. A szereplőkön kívül különböző hangeffektusokat is bevágtak. Nemzeti botrányról beszéltek a mindössze 55 perces adást követően. Emberek százai menekültek pincékbe, futottak ki az utcákra. A dolog pikantériája, hogy Concrete városában pont áramszünet volt, így a környék teljes sötétségbe borult. Természetesen mindenki kocsiba ült, és a hegyekbe menekültek. Mivel többszöri bemondás ellenére is ekkora pánik tört ki, a rémült emberek a gúny tárgyaivá váltak. Számos karikatúra jelent meg az eset kapcsán. Welles-t ez a „húzása” tette világhírűvé, jogi következménye nem lett cselekedetének. Dorothy Thompson, a New York Tribune újságírójának véleménye szerint az

adás

megmutatta,

hogy

hogyan

használják

a

politikusok

a

tömegkommunikációt a manipulálásra. Az eset előzményeként azt az Egyesült Királyságban történt álriportot tartják, mely Ronald Knox katolikus pap nevéhez fűződik. 1926. január 16án a BBC rádió műsorán egy 12 perces műsorszámot adtak le Barikádokról címmel. Egy Londont elsöprő forradalomról számoltak be, mely hatására pánik alakult ki. Annak ellenére, hogy ebben az esetben is többször jelezték, csupán fabrikációról van szó.

II.IV. Spagetti szüret

Nem tudom, hogy szabad ilyet egy diplomamunkában megjegyezni, de a következő sztori személyes kedvenceim egyike. Történt ugyanis 1957. - 55 -

április elsején az Egyesült Királyságban, hogy a Panorama című külpolitikai műsor végén Richard Dimbledy, a BBC műsorvezetője bemutatta 3 perces képriportját. A címe: Spagetti szüret Svájcban. A riportban svájci népviseletbe öltözött nők láthatóak, amint a spagettifák termését szüretelik. A kisfilmből megtudhatjuk, hogy az enyhe télnek köszönhetően nagyszerű a termés. Az ötlet az osztrák származású Charles de Jaeger fejéből pattant ki. A műsor után számos néző betelefonált arról érdeklődve, hogy hogyan is kell spagettit termeszteni. Ugyanis ez akkoriban a szigetországban luxuscikknek számított. A BBC vezérigazgatója a sok telefonhívás miatt fellapozta az Encyclopedia Britannica-t, de nem találta a kérdésre a választ. Őt elfelejtették beavatni, hogy az egész csak vicc. Az álriportot egyébként statiszták, babérfák és konzerv spagettikkel vették fel. Meg is hozta az eredményét az adás, mert közel 8 millió néző volt szemtanúja a híradásnak.

II.V. Jimmy világa

A következő történet egy hölgy nevéhez, Janet Cooke-hoz kötődik, akinek a cikkét a Washington Port közölte 1980. szeptember 29-én. A szerzemény egy nyolc éves drogfüggő fiú életéről szól. A részletes és megható irománnyal Cooke-ot Pulitzer-díjra felterjesztették, amit meg is nyert. Kiskorúról lévén szó a hatóságok Jimmy keresésébe kezdtek, azonban mindhiába. Rövid idő alatt kiderült, hogy csupán fikció az egész sztori, így az írónő kénytelen volt visszaadni a nagy elismerést. A történet plusz érdekessége, hogy Janet diplomái is hamisítványok. A hölgy befejezte újságírói karrierjét, viszont –véleményem szerintnyertesként jött ki az esetből, és előnyére tudta fordítani. Ugyanis 1996-ban történetének megfilmesítési jogait eladta, ezzel másfél millió dollárral gazdagabb lett. - 56 -

II.VI. Hitler és a naplója

A német Stern magazin legnagyobb forgalmát minden bizonnyal aznap érte el, amikor közölték Adolf Hitler állítólagos napló részletét. 1983. április 25-én történészekkel hitelesített naplójegyzetek több, mint kétmillió eladott példányszámot eredményezett az újságnak. Az azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy az újság négymillió dollárt fizetett. A részletekben

volt

szó

magánéletről,

munkáról.

Mindezek

olyan

megvilágításba helyezve a diktátort, hogy szimpatikusabb legyen az embereknek. Ám a kémiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a papír, melyre íródott az állítólagos napló, nem abból az időből való. A szerző az a Konrad Kujau volt, aki lefénymásolta a Mein Kampf-ot és eredetiként árulta, illetve, aki Hitler-festmények hamisításával szerzett magának ismertséget. Kujau-t egyébként

börtönbüntetésre

ítélték,

ám

később

hamisítási

ügyek

szakértőjeként karriert csinált és saját hamisítványait eredetiként árulta.

II.VII. Jayson Blair, a híres „helyszíni tudósító”

Ahogy az eddigi példákból is láthattuk, hoaxok minőségi lapokban is könnyen meg tudnak jelenni. A The New York Times egyik fiatal tudósítója 4 év alatt több mint 600 cikket írt. Ez önmagában még nem is lenne érdekes, viszont kiderült, hogy egy helyszínen sem volt jelen, cikkei mindegyikét más újságokból, forrásokból írta meg. A fiatalember akkor csúszott el azon a bizonyos banánhéjon, amikor egy szöveget egy az egyben, mindenféle változtatás nélkül másolt ki. Természetesen munkáját elvesztette, viszont élt a lehetőséggel és kihasználta a reflektorfényt. 2006-ban megjelent saját könyve: Felgyújtom a mesterem házát: életem a The New York Times-nál.

- 57 -

II.VIII. Killian dokumentumok

A hírhedt Killian dokumentumok 2004. szeptember 8-án mutatták be a 60 minutes című műsorban. Az iromány szerint ifjabb George W. Bush a Nemzeti Gárda tagjaként megtagadta a parancsokat. A feljegyzéseket elvileg Bush felettese készítette 1972-1973 között. Páran jobban utána néztek az iratoknak, és leleplezték, hogy Microsoft Word-del íródtak. Ami a hetvenes években lehetetlen volt. A műsor Dan Rather nevéhez fűződik, aki 24 éven keresztül volt az esti hírek műsorvezetője. Az eset már csak azért is kiemelkedőnek számít, mert az műsor után két hónappal elnökválasztások voltak az Amerikai Egyesült Államokban. Egyesek lejárató szándékot véltek benne felfedezni, ezért Rather korai nyugdíjazása nem okozott sokak számára meglepetést.

II.IX. Super size me

Véleményem szerint nincs olyan –vagy csak nagyon kevés- ember napjainkban, aki hogyha meghallja a címmondatot (Super size me), akkor ne a híres 2004-es amerikai dokumentumfilm jutna eszébe. A mű a rendszeres gyorséttermi étkezés veszélyeire próbálja felhívni a figyelmet, leginkább egészségügyi szempontból. A filmet Morgan Spurlock készítette. A hitelesség kedvéért ő a főszereplő is. Spurlock 1 hónapon keresztül csak és kizárólag McDonald’s termékeket fogyaszt az alábbi szabályok szerint: 

A napi 3 főétkezést az említett üzletlánc valamelyik éttermében vásárolt menüt eszik. Mind a reggelit, az ebédet és a vacsorát is.



A kísérlet alatt minden, a McDonald’s által árusított ételt minimum egyszer ki kell próbálnia.

- 58 -



Csak és kizárólag a McDonald’s étlapján szereplő ételeket eheti, „melléevés” kizárt..



Amennyiben az eladó megkérdezi, hogy adhatja e nagyobb adagban – Super size-ban -, akkor muszáj igennel felelnie, viszont magától nem választhat nagy menüt.



Mindennap az ugyanannyi testmozgást végezhet, mint amennyit egy átlagos amerikai csinál. Ez mindössze körülbelül 5000 lépésnyi táv.

A rendező az első hetet még kifejezetten élvezte, azonban az idő előrehaladtával egyre rosszabbul érezte magát. Az egészségi állapota rohamosan rosszabbodott, és ebből kifolyólag közérzete is romlott. A művész súlya gyorsan gyarapodott, hamar pocakos ember lett belőle. A kísérletet orvosok felügyelete mellett végezte el, akik ez idő alatt többször le akarták állítani a történéseket. A belső szerveken súlyos elváltozások mutatkoztak, mint például az elzsírosodás. A belső elváltozásoknak bizony fizikai megnyilvánulása is volt a kilógrammok növekedése mellett. A folyamatos hányás, hányinger, székrekedés és az impotencia is a következmények között volt. Emellett fáradékonyság, lustaság, ingerlékenység is jelentkezett. Természetesen nem megyek bele abba, hogy melyik tünet miért és hogyan hatott a szervezetére. A kísérlet befejeztével fogyókúrába kezdett, az ez idő alatt felszedett súlyfelesleget több mint egy év alatt sikerült teljesen leadnia. Az alkotás nagy visszhangot keltett a társadalom körében. A McDonald’s akár hitelrontásnak is vehette volna. Erről azonban semmilyen információt nem találtam, hogy jogi lépéseket tettek volna. Jogi oldalát tekintve, ha nem is kifejezetten ennek a filmnek a hatására, de Amerikában, azon belül is San Fransisco-ban megtiltották, hogy a gyerekeknek szánt dobozba -, amik a menük mellé járnak-, bármiféle játékot tegyenek. Napjainkban, az Obama kormány idejében, az amerikai first lady rendkívül nagy hangsúlyt fektet az egészséges életmódra. Az egyik üzletláncot (Wal-Mart) rávette, hogy az általuk árusított termékeik cukor-, zsír- és sótartalmát, illetve a zöldségek, gyümölcsök árát csökkentsék. De Texasban és Oklahomában is aktivizálták magukat a képviselők

- 59 -

lépésszámlálók

vásárlásával

az

iskolásoknak,

illetve

egy

fogyási

programmal. Véleményem szerint ezek példaértékű kezdeményezések.

II.X. My pet goat

Napjaink egyik leghíresebb dokumentumfilm-rendezője Michael Moore. Számos híres alkotása van, mint például a Pajzs a résen – avagy A kanadai sonka hadművelet (Canadian Bacon, 1994), A bennfentes (The Insider, 1999), Kóla, puska, sültkrumpli (Bowling for Columbine, 2002), The Corporation – A pénz birodalma (The Corporation, 2003),The Yes Men (2003), Sicko (2007),Kapitalizmus: Szeretem! (Capitalism: A Love Story, 2009), Mike kapitány hadjárata (Captain Mike Across America), Félelmetes valóság (The Awful Truth). Ez a rész a Fahrenheit 9/11 című alkotásáról fog szólni, melyben a rendező az ő jellegzetes humorával és oknyomozásával a Bush-kormány külpolitikáját veszi górcső alá. A 2004es filmet rendkívül sok aspektusból kiindulva lehetne végigvenni. Bemutatja George W. Bush 2000-es elnökké választását, annak hátterét, mivel már abban az időben is sokan csalásnak vélték a szavazások végkimenetelét. Továbbá megismerkedhetünk a Bush család, Szaúd-Arábiai királyi család és Ossama bin Laden barátságával és kapcsolatával. De -, ahogy a cím is sejteti- meghatározó eleme a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, és az USA Irak ellen indított háború. Talán a film körüli felhajtás, és az érintett témái miatt rendkívül nagy hírnévnek örvend. Azt a bizonyos görbe tükröt tartja –elsősorban az amerikai- társadalom elé, amivel sokan nem mernek szembenézni. A műben számtalan vád hangzik el az egykori elnökkel kapcsolatban, melyeket bizonyít, illetve próbál Moore. Lássuk, hogy melyek ezek a tények, koholmányok –kinek hogy tetszik.

- 60 -

Először is George W. Bush csalással nyerte meg az elnöki posztot. Jóban van a szaúdiakkal, akiknek ő és az apja kém feladatokat is ellátnak. A szeptember 11-ei terrortámadást követő második napon 142 szaúdit -, akik közül 24 a bin Laden család Amerikában lévő tagjai- az országból. Ezekről különböző jeleneteket is láthatunk, mint amikor kézfogások sorozata zajlik le az idősebb Bush és az ifjabb Bush, valamint számos szaúdi között. A tragédia alatt egy óvodában tartózkodott, ahol a hír hallatán rezzenéstelen arccal ült tovább az Én kis kecském című mesét olvasva. A film egyik legmeghökkentőbb része látni az elnök reakcióját. Véleményem szerint legyen ez megrendezett, vagy valós, de felháborító egy olyan vezetőt látni, akit kicsit sem hat meg a népe szenvedése. Ezek után először „csak” egy 1200 fős, speciális egységet küldött Afganisztánba Osama bin Laden felkutatásáért. Majd megtámadta Irakot, anélkül, hogy azok bármiféle módon fenyegették volna a nagyhatalmat. A rendező meggyőződése, hogy a háttérben az olajmezők vannak, nem a World Trade Center-támadás miatt rohanták le az irakiakat. Újra és újra megnézni, végigolvasni, leírni ezeket ugyanannyira felzaklató, mint elsőre. Azonban, mint mindennek, ennek is több oldala van. Egy internetes oldalon leleplezik a film 59 csalására hívják fel a figyelmet. Ezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy akármennyire is ellenszenves valaki, vagy annak van beállítva, fontos több aspektusból megvizsgálni a dolgokat, és nem rögtön elhinni, amit a televízióban, moziban, rádióban, interneten látunk, hallunk. A cím egyébként az említett támadás és Ray Bradbury Fahrenheit 451 című könyvének montázsa. A hatás nem maradt el, több országban betiltották az alkotást. Ennek ellenére az USA-ban bevételével -, mely 119 millió dollártörténelmet írt. Emellett számos díjra is jelölték az alkotót is és a filmet is, amelyek közül nagyon sokat meg is kapott. Többek között jeleskedett a 2004-es Cannes-is fesztiválon, a 2005-ös People’s Choice Awards-on is. De hogy a szereplők se maradjanak ki, az akkori elnököt is jelölték és díjazták az Arany Málna díjjal a legrosszabb férfi főszereplő kategóriában. Peres eljárásról, vádemelésről semmilyen információt nem találtam. - 61 -

II.XI. The Corporation

A The Corporation könyv és film formátumban is elérhető. Rendkívül sok jó kritikát kapott, illetve számos díjat is elnyert. A műben az amerikai nagyvállalatokról igazán érdekes dolgok derülnek ki. A fő kérdés, melyre az alkotásban keresik a választ, hogy mivel jár, ha a világkereskedelem résztvevőinek teljhatalmat ad a nép? Amerikában és még számos országban a cégek, mint jogi személyek működnek. Mit is jelent ez pontosan? „Olyan szervezetet jelent, amely a természetes személyekhez hasonló módon jogképes: saját nevében jogokat szerezhet

és

kötelezettségeket

vállalhat.”

45

„A

jogban

megkülönböztethetünk eredeti és származtatott jogalanyiságot, a jogi személy származtatott jogalanyiságú, mivel előfeltétele az ember., ember nélkül nincs jogi személy. A természeti személytől különböző jogalany a jogi személy. A jogi személy a társadalom által elismert és a jogrendszer által önálló jogalanyisággal felruházott célvagyon (alapítvány), vagy szervezet (például rt). A jogi személy jogképes, jogok illetik és kötelességek terhelik.”46 Gondoljunk csak bele, hogy egy cégnek a legfőbb célja a profittermelés, illetve ennek a minél magasabb fokon történő űzése, akár jogi és erkölcsi kiskapukkal élve. Ezeknek a cégeknek a többsége nem foglalkozik a hosszú távú jövővel, hogy mi lesz 30-50 év múlva, nem törődnek kiemelkedő fontossággal a környezet-, és az egészségkárosító hatásokról. A bevételek maximalizálása és a kiadások minimalizálása az elsődleges cél, így a gyerekmunkától kezdve a vízszennyezésen át számos szabálytalansággal, és kirívó esettel találkozhatunk. Mint már említettem Amerikában a cégek jogi személyeknek minősülnek. Ezt a 14. alkotmány kiegészítés tartalmazza, mely szerint megilleti őket a tisztességes eljárás és a jogvédelem. Az alkotás készítői ebben látják az egyik legmeghatározóbb dolgot: „A kormányok éppen úgy teremtik a 45 46

www.wikipedia.hu www.wikipedia.hu

- 62 -

társaságokat, mint Frankenstein doktor építette a maga szörnyét […]”47 , „Az állam […] adta nekik azt az életcélt, hogy a profitot mindenek fölé helyezzék”48. A filmben nagy szerepet kapott a Fox Tv két műsorvezetője, Steve Wilson és Jane Akre. Azt a feladatot kapták, hogy bármilyen történetet vihetnek, a lényeg, hogy konkrét és kemény kérdéseket tegyenek fel. Az egyik első tényfeltáró riportjukat egy tejgyártó cégről csinálták, akik antibiotikum kezelést adnak a teheneknek, ezzel a gyógyszer belekerül a termékekbe. Ezek az anyagok az emberi szervezetet súlyosan károsítják. A műsor előzetesét követően -, még az teljes riport adásba kerülése előtt pár nappal- a készítők levelet kaptak az említett cég ügyvédjétől. Beláthatatlan következményekkel fenyegetőztek abban az esetben, ha leadják a filmet. Mivel nagy volt a rizikó, ezért a Fox meghátrált. A csatorna vezetése bizonyos részek átírására akarta kötelezni a készítőket, attól függetlenül, hogy azok nem felelnének meg a valóságnak. Erre nemet mondtak, mire a válasz egy kérdés volt, mi szerint megvehető-e a hallgatásuk az egész éves fizetésükért. Az alkotók cselesen megkérték, hogy írják le és postázzák számukra a nyilatkozatot. Ezt meg is tették, ezzel a kezükbe adták a vesztegetés bizonyítékát. A készítőket hosszú huzavona után kirúgták megtorlás miatt, és erre is szereztek írásos igazolást. Mindenük megvolt ahhoz, hogy jogi útra tereljék az ügyet. A bíróság 425 000 dollár kártérítést ítélt meg Akrenak és Wilsonnak, továbbá kimondták, hogy a Fox által készített anyag nem tükrözte a valóságot. Természetesen a csatorna fellebbezett az ítélet ellen. 3 évvel később a Feljebbviteli Bíróság végül elutasította a tényfeltáró riporterek keresetét, és a kártérítést is visszavonták.

47 48

Joel Bakan- The Corporation, 164.oldal, Független Média Kiadó, 2005. Joel Bakan- The Corporation, 170. oldal, Független Média Kiadó, 2005.

- 63 -

VI.

Befejezés

Összefoglalva láthattuk a média kialakulásának hogyanját, a modern tömegkommunikáció létrejöttének társadalmi és technikai előzményeit, illetve, hogy mik voltak a befolyásoló tényezők. Mennyivel kiterjedtebb és szélesebb skálán mozog, és mennyire összetett „hálót” mutat a média szerkezete, mint azt a felületes megállapítások alapján az emberek gondolják. Meglátásom szerint a fejlődés szakaszaiban minden apró esemény, történés, innováció nagy befolyással volt, van napjainkra, a média jelenlegi működésére, így a médiakoholmányokra is. Végigvettük a történelem nagy találmányait a témakörben, kezdve az Őskortól, a könyvnyomtatás, a fotográfia, a mozgóképen át egészen – kis túlzással- az internet által irányított napjainkig. A vizualitás egyre jelentősebb, és egyre jobban ki is használják a különböző médiumok. Gondolok itt a montázstechnikák eltérő használatára, mind hang, mind pedig képi világot tekintve. Természetesen -, mint mindent- próbálják szabályozni. Hogy ezt ki mennyire tartja be, az már a saját felelőssége. Persze, ha úgy dönt az illető, hogy megszegi az előírásokat, akkor számolnia kell a következményekkel. Magyarországon először – a kommunista rezsimen kívül- 1996-ban foglalták törvénybe a jogi előírásokat a médiahasználatról, illetve annak működéséről. Majd ezt 2011-es hatályba lépéssel változtatták meg. A legfontosabbak a módosítások közül például, hogy a műsortámogatói üzenetet akár műsoron belül is fel lehet tüntetni, vagy a termékek megjelenítése a különböző adásokban, illetve a „Televíziós vásárlási műsorablak” megnevezés a „Közvetlen ajánlat” helyett. Több új fogalom is bevezetésre került úgy, mint társadalmi célú reklámnak minősül az „…ellenérték fejében vagy anélkül közzétett felhívás vagy közérdekű üzenet…”. Továbbá megnéztük a különféle médiumokra, illetve a média egészére vonatkozó jogszabályokat, kivetítve országhatáron túlra is. A jövőt tekintve nem hagyatkoztam, hagyatkozok jóslatokba. Viszont abban biztos vagyok, hogy a folyamatos technológiai fejlődés mellett fontos újulnia a törvényeknek is.

- 64 -

Az

esettanulmányok

foglalkoztam,

amik

fejezetben nagy port

13

különböző

kavartak.

Szó

médiakoholmánnyal volt

társadalomról,

szocializációról, erőszakról, vicces és szomorú történetekről, vitákról, küzdésről, emberségről, igazságról és hazugságról. Ismét bizonyítást nyert a tény, hogy az emberi butaságnak, ostobaságnak és kreativitásnak nincs határa. Bár a téma jogi vonatkozása miatt első hallásra sokak számára „rémisztő” és nyers lehet, de remélem pozitív csalódást okoztam. Igyekeztem – és szerintem sikerült is- izgalmassá tenni, és főleg példákkal „életszagúvá” tenni, hogy aki nem szereti a jogot, az is közel érezze magához a témát. Hiszen ebben létezünk, és tisztában kell lennünk jogainkkal, hogy azokkal élni tudjunk, ezzel is teljesebbé tenni mindennapjainkat.

- 65 -

VII.

Irodalomjegyzék:

1. 1986. évi II. törvény (Sajtótörvény) 2. 1992. évi LXIII. törvény 2.§ 3. pont 3. 1994. évi LXIII. törvény 19.§ (1) bekezdés 4. 1996. évi I. törvény (Médiatörvény) 5. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat, Magyar Közlöny, 1994., 68. szám, 6. 37/1992. (VI.10.) AB határozat, Magyar Közlöny, 1992., 59. szám 7. 37/1992. (VI.10.) AB határozat, Magyar Közlöny, 1992., 59. szám 8. A modern antiszemitizmus alapjai, Sammons Kiadó, 34. oldal 9. Alkotmánybírósági határozatok, www.mkab.hu 10. Arany János, Vojtina ars poétikája, 1861 11. Bajomi-Lázár Péter: Média és társadalom, 2008., Antenna Könyvek 12. Baráth Katalin- Revolver és vasvilla, Médiakutató, 2006 ősz 13. Buday-Sántha Andrea- A kommunikációs jogokról, In: Ph.D. Tanulmányok 6.PTE-ÁJK Doktori Iskola, Pécs, 2007., 35-73. oldal 14. Drinóczi Tímea- A kommunikációs jogok áttekintése, 2005. http://rmjk.adatbank.transindex.ro/pdf/06.Drinoczi.pdf, 2011.04.11ei letöltés 15. Fahrenheit 9/11, film, 2004. 16. Gálik Mihály-Polyák Gábor, Médiaszabályozás, Complex Kiadó Kft., Budapest 2005. 17. Halmai Gábor- A kommunikációs jogokról, www.mediakutato.hu 18. Hartai László-Muhi Klára: Médiaismeret 1., 2007., Pauz Kiadó 19. Hartai László-Muhi Klára: Médiaismeret 2., 2006., Korona Kiadó 20. http://ktnye.akti.hu/index.php/Fikci%C3%B3 21. http://numen.extra.hu/procjegyzet2.php?file=MI2 22. http://puskablog.freeblog.hu/archives/2007/06/04/A_kommunikacio _tortenete/ 23. http://web.axelero.hu/radios1/index3.html 24. James Lull – Stephen Hinerman, 3. oldal, Media Scandals, Columbia University Press, 1998 25. Joel Bakan- The Corporation, Független Média Kiadó, 2005.

- 66 -

26. John Stevenst idézi Császi Lajos- A média rítusai, http://www.csaszilajos.hu/Site/Publikaciok.html, 2011.04.11-ei letöltés 27. Kardos Dávid- Az információs szabadság és korlátai, 2001, Szakdolgozat 28. Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. törvény) 29. Magyar médiatörvény, 2010. 30. Sajó András- A szólásszabadság kézikönyve, 2005., KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó 31. Sári János- Alapjogok, Alkotmánytan II., 2000. Osiris Kiadó, Budapest 32. Sub Bass Monster - Hiszem, ha látom dalszöveg 33. Super size me, film, 2004. 34. Susan Sontag: A fényképezésről., 2010., Európa Könyvkiadó Kft. 143.oldal 35. The Corporation, film, 2003. 36. Trócsányi Sára- A kommunikáció jogi alapjai, 2004., Osiris Kiadó, Budapest 37. wikipedia.hu

- 67 -