BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MÉDIASZABÁLYOZÁSA

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR

Kommunikáció és Médiatudomány szak Alap levelező PR szakirány

MAGYARORSZÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ MÉDIASZABÁLYOZÁSA

Készítette: Pintér Gabriella Budapest, 2010 2

Tartalomjegyzék

1. Bevezetés 1.1 A témaválasztás indokolása …………………………………...…………………..6 1.2 A dolgozat szerkezetéről……………………………………………...……………7 2. A médiaszabályozás alapjai 2.1. Médiatörténeti áttekintés……………………………….………..…..…..………...8 2.2. 1986. évi II. sajtótörvény………………………………….....…………………...11 2.3. A médiatörvény kialakulása……………………………………………….….….12 2.4. Az 1996. évi I. médiatörvény szerkezete és a médiaháború……………………..15 3. Médiafelügyelet 3.1. Végleges médiatörvény és az ORTT létrejötte………………………....……...…16 3.2. Az ORTT…………………………………………………………………………17 3.2.1. Az ORTT szervezete és működése…………………………………..…17 3.2.2. Az ORTT tagjai és az elnök……………………………………...…….19 3.2.3.Az ORTT feladata………………………………………………...…….20 4. Magyar médiaszabályozás alapjai 4.1. A műsorszolgáltatás általános alapelvei és szabályai……………………………22 4.2. Reklámozásra vonatkozó szabályok……………………………………………..23 4.2.1. Magyar Reklámszövetség……………………………………………...25 4.3. Közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó külön szabályok………………....29 4.3.1. A közszolgálati műsorszolgáltatók szervezete és működésük felügyelete…………………………………………………….30 4.3.2. A Magyar Rádió………………………………………………….…….32 4.3.3. A Magyar Televízió……………………………………………………34 4.4. Tartalomszabályozás 4.4.1. A szabályozás alapja………………………………………………..…..37 4.4.2. Az internetre vonatkozó szabályozási rendszer…………………….…..38 4.4.3. Közösségi érdekek védelme: a gyűlöletbeszéd nemzetközi és hazai szabályzása……………………..…….40 3

4.4.4. A gyermekek védelme……………………………………………...…..43 4.4.5. A műsorok kulturális sokszínűségének garantálása………………..……47 4.4.6. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye………………………...49 4.5. Digitális átállás 2012…... ………………………………………………………..49 5. Az Európai Unió médiaszabályozása 5.1. Az Uniós szabályozás kialakulása……………………………………………….53 5.2. Az Európai Közösség Intézményeinek rövid jellemzői, EK bíróság és az Európai Bizottság…………………………………………………..55 5.3. Az Európai Médiapiac …………………………………………………….……..56 5.4. Az Európai Unió Audiovizuális politikája………………………………….……58 5.4.1. A Televíziózás Határok Nélküli című uniós irányelv…………..….......59 5.4.2. Médiaprogramok………………..……………………………………..61 5.5. Európai Uniós tagországok médiarendszere 5.5.1. Németország……………………………………………………………68 5.5.2. Egyesült Királyság……………………………………………………...69 5.5.3. Olaszország………………………………………….………………….70 6. Befejezés 6.1 Összefoglalás……………………………………………………………………...71 7. Bibliográfia………………………………………………………………………..………74 8. Melléklet és ábragyűjtemény…………………………………………………….………76

4

Alkotmány: „A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát”1 Sajtótörvény (1986. évi II. tv.): „Mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni.”2 Médiatörvény (1996. évi I. tv.): „A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók. A műsorszolgáltató önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és ezért felelőséggel tartozik”3

1

A Magyar Köztársaság Alkotmány: 61§ (2) 1986. évi II. törvény: 2. § (1) 3 1996.. évi I. törvény 2

5

1. Bevezetés 1.1. A témaválasztás indoklása A XXI. században az elektronikus médiumok (rádió, televízió, internet) számítanak az elsődleges információszerzési forrásnak. De ahhoz hogy ezek a médiumok a társadalmi elvárásoknak megfelelően tudjanak működni szigorú szabályozási feltételek vonatkoznak rájuk. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy milyen mértékű is legyen a szabályozás. Megfelelő-e a jelenleg érvényben lévő médiatörvény vagy itt lenne az ideje a változtatásnak? Kellőképpen szabályozza a média összes területét? A digitalizáció kérdése eldőlni látszik, 2012-re az összes Európai Uniós országnak át kell állni a digitális sugárzási technikára. Dolgozatomban Magyarország és az Európai Unió médiaszabályozását vizsgálom. Ezen belül a két legnagyobb téma a magyar és az uniós szabályozási forma. Mi is az a médiaszabályozás? A tömegkommunikáció formálásának egyik legrégibb eszköze a médiaszabályozás. Jogszabály határozza meg az újságíróknak és a tulajdonosoknak mit tart helyesnek és helytelen viselkedésnek a média piacán. A médiaszabályozás részben megfogalmazza azokat a szankciókat is, amelyekkel a bűncselekményt elkövető médiumokat és újságírókat sújtja és bünteti. Szabályozó és ellenőrző feladatait a médiafelügyeleti szerv (ORTT) csak akkor képes megfelelően ellátni, ha a függetlenségük eljárási, szakmai, anyagi garanciákkal biztosított mind az állammal, mind a piaccal szemben. A függetlenség azonban nem jelentheti a felelősség alóli mentességet, a számon kérhetőség hiányát. Új médiák vagy multimédiák alatt értjük az 1990-es évek óta létrejött elektronikus kommunikációs technikát, a televíziót, a rádiót és az internetet. Manapság a televíziózás és a televíziós kép messze meghaladja az írott szöveg népszerűségét, amiatt, mert a képek által több információhoz jutunk, mint ha csak olvasnánk a szöveget, és a képek láttán jobban elhisszük a körülöttünk zajló eseményeket. Az EU-ban a nyolcvanas évek közepétől tekintik központi kérdésnek a tagállamok audiovizuális politikájának összehangolását. Az Unió országai felismerték, hogy a médiában

6

rejlő gazdasági és kulturális lehetőségeket csak összeurópai összefogással lehet kiaknázni. Európa vezetőinek be kellett látniuk, hogy az „öreg kontinens” az Egyesült Államok „mammut-vállalataival”, Holywood-dal, kizárólag összefogva veheti fel a versenyt. A gazdasági megfontolások mellett más tényezők is erre sarkallták Európát, mert úgy gondolták, hogy a tagországok audiovizuális politikájának összehangolása segítheti az egységes európai identitás kialakulását, megerősödését is. 1.2. A dolgozat szerkezetéről A dolgozat első részében történelmi áttekintéssel szeretném bemutatni, hogy hogyan alakult ki a Magyar média szabályozása, bemutatva a sajtótörvényt illetve a ma érvényben lévő médiatörvényt. Bővebben kitérek a médiafelügyeletre, az ORTT-re. Megvizsgálom a szervezetét és működését kitérve a feladataira. Dolgozatom második részében bemutatom a magyar médiaszabályozás alapjait, részletezve a műsorszolgáltatás általános alapelveit és a reklámozásra vonatkozó szabályokat. Külön foglalkozom a közszolgálati műsorszolgáltatással és az arra vonatkozó szabályozással, kitérve a Magyar Rádióra és a Magyar Televízióra. Továbbá a tartalomszabályzás című fejezet alatt szeretném bemutatni, hogy milyen tartalmi feltételekkel lehet műsort bemutatni a nézőknek, ahol figyelembe kell venni a gyermekek védelmét, a közösségi érdekeket, a kulturális sokszínűséget illetve a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét. Végül áttekintem az Európai Unió szabályozási formáit, az unió piacát, hogy hogyan alakult ki, bővebben kitérve néhány európai ország médiarendszerére. Fontosnak tartom bemutatni az Európai Unió audiovizuális politikáját, amely jelenleg meghatározza az Unióban résztvevő országok médiaszabályozását, kitérve a Televíziózás Határok Nélküli elvre illetve a médiaprogramokra.

2. A médiaszabályozás alapjai Kétségtelen, hogy a média manapság nagy befolyással van mindennapi életünkre. A tömegkommunikáció mondhatni behálózza egész életünket. Hiszen honnan értesülünk a napi eseményekről? A televízióból, rádióból az internetről vagy az írott sajtóból. A médiának kétségtelen hogy elég nagy befolyásoló ereje van, ezért szükséges a szabályozása. Tekintsük

7

át a média történetét és a két legfontosabb törvényt, amelyet a média szabályozására alkottak meg, az 1986. évi II. sajtótörvényt és az 1996. évi I. médiatörvényt. 2.1. Médiatörténeti áttekintés „A média története egyidős az emberi civilizáció történetével. Az emberek tájékoztatását és meggyőzését szolgáló első feliratok már az ókori városok utcáin megjelentek, a hírek közvetítésének domináns módja azonban sokáig a személyközi kommunikáció maradt. Az írás a sötét középkorban a háttérbe szorult, illetve az egyház és az államigazgatás monopóliuma volt. Modern tömegmédiáról Európában csak a nyomtatott könyv megjelenése, azaz 1445 után beszélhetünk. A könyv volt az első tömegmédium a szónak abban az értelmében, hogy tömeges mennyiségben készítették, emberek tömegét érte el és emberek tömege számára volt hozzáférhető.”4 „A szakirodalom különböző, a kronológiai rendet több-kevesebb hűséggel követő narratívákban szokta elmesélni a média történetét. Az egyik markáns megközelítési mód a nyilvánosság történet, amely Jürgen Habermas német társadalomfilozófus klasszikussá vált munkája (1961) nyomán - társadalomtörténeti szemszögből tárgyalja a média történetét, azaz különböző, jobbára gazdasági gyökerű társadalmi változásokból vezeti le a média történetében végbement változásokat. A másik jellemző megközelítés a technológia történet, amely Marshall McLuhan kanadai társadalomkutató ugyancsak klasszikussá vált munkái (1962) nyomán a technológiai felfedezésekből vezeti le a média történetében bekövetkezett változásokat, és a média hatásával magyaráz egyes társadalmi átalakulási folyamatokat.”5 A könyv és az újság polgári médium ezért megjelenésük után hamar közkedvelt médiummá váltak a társadalomban. Az első újságok még a kereskedők számára fontos kereskedelmi hírlevelek voltak, amelyekben pontos információt kaptak a keresletről és a kínálatról. Az egyik jellegzetes példa az ilyen hírlevelekre a Fugger-Zeitung (kereskedő család adta ki) amely a 15. században jelent meg. Az olvasás széles körben elterjedt, ezért elengedhetetlen volt egy olyan eszköz feltalálása, amely segítségével sokszorosítani lehetett a könyveket. Johannes Guttenberg legnagyobb felfedezése a nyomdagép, amely forradalmasította a könyvnyomtatást. Első kinyomtatott könyv a Biblia volt 1445-ben.

4 5

Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom, 2006, 11.o. Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom, 2006, 13.o.

8

A könyvnyomtatás feltalálásával kezdett átalakulni a társadalom is. Ezentúl az írás nemcsak az egyház és az állam monopóliuma volt, a kiadók legfőbb célcsoportja az olvasóközönség lett. De a kiadók az igazi üzletet nem a könyveken, hanem az újságokban vélték felfedezni, hiszen a könyveknek nehéz volt saját piacot teremteni, az újságoknak viszont nem. Az újság mondhatni úgy is, hogy a gazdasági és politikai osztály hangja, a közügyek nyilvános megvitatásának az eszköze. Erre az emberek hamar rájöttek, és aki tisztában akart lenni a napi történésekkel az megvette az újságot és abból tájékozódott. Az újság megjelenésével egyidőben megjelent egy új szakma is: az újságíró. Hiszen valakinek össze kellett gyűjteni az információkat és közzé kellett tenni a lakosság számára. „ A legrégibb nyomatott hírlevelet Triesztben adták ki 1457-ben. Az első nyomtatott újság, a Nieuwe Tydinghe 1605-ben jelent meg a tengerparti Antwerpenben. „Az első napilapot a The Daily Currantet Angliában adták ki 1702-ben. Magyarországon az első még német nyelvű hirlevelet a Newe Zeitung ausz Ungert 1587-ben nyomtatták; az első magyar hírlevelet, a Roevid, de igen bizonyos Relationt 1634-ben.”6 A hírügynökségek kialakulásával hamar teret hódított az újság és az újságírás. A Magyar Távirati Irodát 1881-ben alapították. A hírek összegyűjtését felgyorsította az 1837-ben megjelent távírógép. Magyarországon az első távírda 1850-ben jött létre. Az 1876-ban bemutatott telefon még jobban lehetővé tette a hírek gyors áramlását. A sajtó térnyerésében szerepet játszott az alapfokú oktatás bevezetése és a demográfiai növekedés. „A kezdet kezdetén még a kézműves sajtó tehát lassanként iparrá vált. A híreket összegyűjtő, megszerkesztő, a lapot kinyomató és terjesztő egyszemélyes kiadók helyét fokozatosan átvették a jól szervezett, az egyes munkafázisokat megosztó, tömegeket foglalkoztató, hierarchikus szervezett médiabirodalmak.”7 A 20. században megjelent a televízió és a rádió, amely átalakította a nyomtatott sajtó társadalmi szerepét. Elsőként a rádió jelent meg az első világháború alatt, majd a második világháború után pedig a televízió. Mindkét médium megjelenésekor sokan azt jósolták, hogy az újságok meg fognak szűnni, mert a versenyt nem lesznek képesek felvenni az elektronikus médiumokkal. Ez nem következett be, de jelentősen megrengette a nyomtatott sajtó pozícióját a társadalomban.

6 7

Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom, 2006, 19.o. Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom 2006, 23.o.

9

Az utolsó nagy technológiai újítás a médiatörténetében az internet megjelenése volt, amelynek grafikus felülete 1990-ben alakult meg, a nagyközönség számára is hozzáférhető lett a world wide web, tehát maga az internet. A 20. században megjelenő médiumok egymásra támaszkodtak, a rádió, a távíró és a telefon felgyorsította a híráramlását, infrastruktúrát épített ki, a televízió és a rádió hatalmas tömegeket vonzott, megjelenése átalakította a mindennapi szokásokat új korszakot jelentett az elektronikus tömegkommunikáció történetében, az internt térhódítása gyakorlatilag minden fajta médiumot bekebelezett, hiszen tudunk rajta újságot olvasni, televíziót nézni illetve rádiót hallgatni. 1 számú melléklet: Sajtó és médiatörténeti áttekintés Frank Fechner szerint a média rendszere a következő struktúrán keresztül mutatható be.

Média

Egyedi kommunikáció

Tömegmédia

Írott sajtó

Elektronikus sajtó

Film

Telekommunikáció

Rádió

Televízió

Forrás: Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Új Mandátum könyvkiadó, Budapest, 2005

10

2.2. 1986. évi II. sajtótörvény „A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét.”8 Az 1986. évi II. sajtótörvényt kell alkalmazni mindenkinek aki a Magyar Köztársaság területén kíván sajtótevékenységet folytatni, valamint azoknak a magyar állampolgároknak akik külföldön folytatnak sajtótevékenységet. A törvény meghatározza a sajtó feladatát. Mindenkinek joga van az információ hozzájutásához és a tájékoztatáshoz. Legfontosabb feladata a gyors, pontos és objektív tájékoztatás. Nem sértheti a közerkölcsöt, nem szólíthat fel bűncselekmény elkövetésére, nem sértheti mások jogait.9 A sajtótörvényt 1986. közepére fogadták el, mely egy liberális törvény. Mindössze 23 paragrafusból áll. Az egész média rendszert szabályozza, azonban 10 évvel később a Parlament megalkotta a média törvényt, ami csak az elektronikus sajtót és az internetet szabályozza. A mai törvény nem azonos az 1986-os törvénnyel, sokszor módosították, mert Sarkadi Ildikó média jogász, megvizsgálta és kimutatta, hogy az 1986-os sajtótörvényben és a mai sajtótörvényben csak egy közös a törvény neve. Mégis ez az a törvény, amely nem esett a túlszabályozás hibájába. „Hagyja érvényesülni a lapkiadás elmúlt tíz évében lezajlott piaci változásokat. Nem állít például a tulajdonlás terén korlátokat, nem épít szerkezeti és szervezeti előírásokat a lapkiadás és lapterjesztés szabályozásába. A törvény nem is tartalmaz különösebb jogtechnikai hibákat, inkább bizonyos rendelkezések eltérő értelmezése nyújt a bíróságok számára tanulságos eseteket. Ráadásul ez az egyetlen jogszabály, amely az újságírókra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, meghatározza jogaikat, valamint kötelezettségeiket.” 10 A sajtótörvény létrehozása azért jelent mérföldkövet, mert szakít az engedélyeztetési eljárással. A rendszerváltás előtt, aki újságot szeretett volna indítani engedélyt kellet kérni a minisztertanácstól, ma már csak bejelentési kötelezettség van. A nyomtatott sajtóra a sajtótörvény vonatkozik az elektronikus sajtóra a média törvény. 2 számú melléklet: 1986. évi II. Sajtótörvény 8

1986. évi II. sajtótörvény: a sajtóról című bekezdés 1986. évi II. sajtótörvény 10 Dr. Sarkady Ildikó: A sajtójog aktuális kérdései, http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72.1.0 9

11

2.3. A médiatörvény előzményei és kialakulása Az 1986. évi II. sajtótörvény nem szabályozza az elektronikus médiumokat, ezért kellett egy olyan törvényt alkotni, ami megteszi ezt. A magyar médiatörvény jelentősége abban van, hogy „szétválasztotta a nyomtatott és elektronikus sajtótörvényi szabályzását, deklarálta a közszolgálati és kereskedelmi média duális rendszerét, és mindenek előtt létrehozta az elektronikus média fogalom rendszerét és jogi intézményét”.11 Hogyan is alakult meg a médiatörvény? 1989-ben fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a médiumokat újra szabályozni kell, szükség lenne egy demokratikus médiatörvényre. 1995. december 21-én hét éves tárgyalások után született meg az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról a Magyar Országgyűlésben és 1996 februárjában lépett hatályba. A médiatörvény kialakulásához és megértéséhez azonban a történelmi eseményeket kell megvizsgálni. Milyen események, politikai döntések és viták vezettek ahhoz, hogy a kormány „fejében” megfogalmazódjon a médiatörvény létrehozásának igénye. Mielőtt még nem létezett médiatörvény a médiavilágot a kommunista pártállam jogi keretei szabályozták. Az 1980-as években újításként megjelenő kábeltévék világa szabályozatlan volt, míg a kereskedelmi média lényegében ismeretlen volt. A közszolgálati szektor irányítása és felügyelete pedig teljesen az állam kezében összpontosult. A törvény hatályba lépése azonnal teremtett új fogalmakat, új médiatípusokat és új médiapiacot. Legfontosabb azonban az, hogy a törvény megnyitotta a duális médiapiacot. Ez azt jelenti, hogy egyaránt jelent volt a közszolgálati és a kereskedelmi média a piacon. 12 Tulajdonképpen a médiaháború és a médiavilág szabályozatlansága vezetett a médiatörvény megalkotásához. A továbbiakban tekintsük át azt a hosszú időszakot, amely alatt létrejött a törvény vagyis a médiaháború időszakát.

11

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Budapest, Új Mandátum Kiadó, 181. oldal, 2005 Cseh Gabriella-Süküsd Miklós: Médiajog és médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999, Bp

12

12

Médiaháború Vajon miért nyúlt ilyen hosszúra a törvényalkotás folyamata, s miért kellet ilyen hosszúra alkotni ezt a jogszabályt? Az okokat keresve rövid történelmi visszapillantást kell tennünk a rendszerváltást megelőző két év (1989-1990), illetve az első demokratikusan választott kormányzat, az Antall–Boross-kormány (1990-1994) időszakának és a Horn-kormány első másfél évének (1994-1995) történetére, a médiát és a törvényhozókat ért hatásokra. A médiatörvény megalkotásának hét éve alatt a politikai helyzet Magyarországon igen viharos volt. A média szabályozása ekkor belpolitikai vitát eredményezett. Az Igazságügyi Minisztérium és a Nemzeti Kerekasztal is megkezdte a törvény megalkotásához szükséges intézkedéseket. Mind a két szervezetnek a célja az volt, hogy hogyan lehetne elérni azt hogy a média pártatlan legyen a kommunista egypártrendszer propagandájától. Demokratikus alapokra szerették volna helyezni a médiatörvényt. De a sok politikai vita elvonta a figyelmet a médiatörvény tényleges megalkotásáról, így annak létrejötte csak a rendszerváltás utáni időszakra maradt. Az első demokratikus kormány időszakát a médiaháború és a törvény előkészítésének kettős folyamata jellemezte. A törvény elhúzódásának fő oka a médiaháborúként emlegetett politikai bizalmatlanság volt. Az ellenzék a médiát teljesen függetleníteni szerette volna a kormánytól és médiafelügyeleti intézményrendszer kialakítását javasolta a törvénybe. Természetesen a kormányon lévő párt ezzel nem értett teljesen egyet így ismét nem született döntés a médiatörvényről. Ezekben az években rendszeresen tüntetések voltak a közrádió és a köztelevízió épületei előtt. Göncz Árpád köztársasági elnök és Antal József miniszterelnök nem tudott megegyezni a médiaelnökök személyéről, így a politikai bizalom hiánya miatt még mindig nem született döntés a törvényről. Végül hosszas ellenzéki tárgyalások és egyeztetések után 1995. decemberében megszületett a médiatörvény. A politikai bizalmatlanság, a médiaháború és a mindent jogilag szabályozni akaró

pártok

ellentmondása

vezetett

ehhez

a

bonyolult

és

rendkívül

összetett

médiatörvényhez. 13 A törvény célja A független rádiózás és televíziózás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékozódás szabadsága, az egyetemes és a nemzeti kultúra támogatása érdekében hozták létre a törvényt. Az első részben az alapfogalmakat definiálja (pl. műsorszolgáltató, burkolt reklám), ezt a 13

Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: Médiajog és Médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp 1999

13

műsorszolgáltatás szabályai követik (pl. nem irányulhat kisebbség megsértésére; a reklám nem mutathat gyermekeket erőszakos helyzetben; közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó szabályok), majd a Magyarországon műsorszolgáltatás végzésére jogosultak köre (pl. természetes személy, jogi személy). A törvény rendelkezik az ORTT létrehozásáról, mely figyelemmel kíséri a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülését.14 „A törvény négy fő értékrendszer érvényre juttatása céljából szabályozza a média működését: •

Először, biztosítani kívánja a szabad, független és tárgyilagos elektronikus média létrejöttének és működésének feltételeit.

•

Másodszor, támogatni kívánja a kulturális értékek megjelenését.

•

Harmadszor, teret kíván engedni a sokféleségnek a médiakínálat összességében és az egyes médiumok műsorszerkezetében egyaránt.

•

Negyedszer, meg kívánja akadályozni a médiamonopóliumok kialakulását.”15

Miért szükséges a médiatörvény? Gondoljunk csak bele, mi lenne akkor, ha a törvény nem szabályozná az elektronikus médiumokat? Káosz és zűrzavar uralkodna el az országon. Hiszen az elektronikus médiumoknak a sugárzáshoz frekvenciákra van szükségük, hiszen frekvencia nélkül nem tudnának működni. Magyarországon frekvenciaszűkösség van, ez azt jelenti, hogy korlátozott számban állnak rendelkezésre, és elosztásukat célszerű valamilyen törvényben szabályozni. Hiszen egy bizonyos frekvenciát egyszerre csak egy adó használhat, mert ha több adó használja ugyan azt a frekvenciát az zavarja egymás sugárzását, ez pedig senkinek sem jó hiszen így élvezhetetlen a műsor. Tehát el kell fogadni az állam szabályozását. Mindezek alapján ki lehet mondani: a törvény mérföldkövet jelent a magyar média, médiaszabadság és médiajog történetében. Történelmi jelentőségét az adja, hogy megteremtette a jogbiztonság alapvető kereteit az elektronikus média területén, és lehetővé tette a demokráciának és a piacgazdaságnak megfelelő plurális médiarendszer törvényes létrejöttét. 14

Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: Médiajog és Médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp 1999 15 Uo.

14

Történelmi jelentőségének hangsúlyozása mellett azonban el kell mondani a médiatörvényről, hogy már hatálybalépésekor idejétmúlt volt. Nem válaszol ugyanis a Magyarországon már – vagy a közeljövőben – hozzáférhető új kommunikációs rendszerek kihívásaira. Lényegében nem számol például az új, interaktív szolgáltatásokat nyújtó információs hálózatokkal, az internettel és a kábelrendszerekkel. „Nem veszi figyelembe a digitalizáció és a média konvergencia (a hagyományos média, az internet és a telefonhálózatok egybeolvadása) trendjeit, következményeit. E trendek pedig az elektronikus médiáról alkotott egész felfogásunkat felforgatják.”16 „Az 1986. évi II. törvény és az 1996. évi I. törvény kifejezetten médiával, sajtóval foglalkozó jogszabályok. De a sajtójog ennél sokkal szétágazóbb, nem állíthatjuk, hogy a fenti két törvény magába foglal mindent amit a sajtó szabályozásáról tudni kell. A sajtójog meghatározása, jellemzése meglehetősen nehéz feladat, hiszen ezen a két törvényen kívül több jogág is foglalkozik a sajtójoggal. Így önálló sajtójog jogági önálló értelemben nem létezik, a sajtójog több jogágban is szerves helyet kap.”17 A médiatörvény tehát alapelvként határozza meg a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát, a tájékoztatás függetlenségét. Kimondja a sugárzás és a vétel szabadságát, és a műsorszolgáltatók felelősségét. Továbbá kísérletet tesz a vallásszabadság, az emberi jogok, a kisebbségek és a kiskorúak védelmére. Viszont elég sok a hiányosság és az ellentmondás.

2.4. Az 1996. évi I. médiatörvény szerkezete és a médiaháború A törvény eredménye, hogy a jelenleg hatályos magyar médiaszabályozás megközelíti az alkotmányos követelményeket. Vagyis a médiatörvény biztosította a törvényes kereteket a sajtószabadságnak és a vállalkozási szabadságnak. A médiatörvény radikális szakmai és jogi váltást hozott. 18 Maga a törvény kódex jellegű, viszonylag hosszú és szövevényes. A jogalkotó mindenre kierjedő szabályozás mellett döntött a keretjellegű törvény helyett. A hazai médiatörvénynek nemcsak előkészítési ideje, hanem terjedelme is szokatlanul hosszú: 162 paragrafusból áll, ezzel a magyar parlament a legösszetettebb és legbonyolultabb médiatörvényét alkotta meg egész Európa szerte.

16

Sükösd Miklós: A törvény ereje, 1999. Benczédy J.: Sajtónyelv. Sajtóház Kiadó, 1995, 17. oldal 18 Kertész Krisztina: Médiaszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. 17

15

Részletekbe menően szabályozza a közszolgálati televíziók és rádiók működését, finanszírozását és felügyeleti rendszerét. Meghatároz új, Magyarországon a törvény hatálybalépése előtt lényegében ismeretlen médiajogi fogalmakat: a közszolgálati, a közműsorszolgáltató, a nem nyereségérdekelt (nonprofit), a szakosított és a hálózatos – továbbá implicit módon a kereskedelmi – médiumok típusait, s különböző tematikus előírásokat, illetve korlátozásokat határoz meg részükre. A törvény szabályozza az országos, regionális és helyi frekvenciák szétosztásának elveit, s új felügyeleti intézményeket épít ki az elektronikus média szabályozására. A törvény korlátozni kívánja a médiamonopóliumok kialakulásának lehetőségét is. Emellett meghatározza a magyar – és a közszolgálati média esetében az európai – kultúripar termékeinek kötelező jelenlétét, s rendez számos más, a médiumok működésével és felügyeletével kapcsolatos kérdést.19

3. Médiafelügyelet

Magyarországon az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) gyakorol felügyeletet a rádiózás és televíziózás piaca és tartalomszolgáltatása felett. „Magyarországon az ORTT az elektronikus média „főfelügyelője”20

3.1. Végleges médiatörvény és az ORTT létrejötte Az új törvény végül a következő megoldásokat alkalmazta: a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió részvénytársasági formában alakult meg, tulajdonosaik a Magyar Televízió Közalapítvány, a Magyar Rádió Közalapítvány és a Duna Televízió Közalapítvány. A közalapítványok kezelő szervei a kuratóriumok. A kuratóriumok elnökségét az Országgyűlés választja egyszerű többséggel úgy, hogy a legalább nyolc tag felét a kormánypárti, másik felét az ellenzéki frakciók jelölik, de minden frakció legalább egy jelöltjét meg kell választani. A kuratórium többi tagját társadalmi szervezetek delegálják, összesen 21–21 főt a Magyar Televízió és a Magyar Rádió kuratóriumába, és 23 főt a Duna Televízió kuratóriumába. A közszolgálati médiumok elnökeit a kuratóriumok választják úgy, 19

Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: Médiajog és Médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp 1999, 51.oldal 20 Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: Médiajog és Médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp 1999, 60.oldal

16

hogy az elnökség az összes tag kétharmados többségével javaslatot tesz az elnökjelölt személyére, és a teljes kuratórium a jelenlévők kétharmados többségével megválasztja azt.”21 3.2. Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) Az ORTT az 1996. évi I. törvény 40. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott felhatalmazás alapján, a szólásszabadság, a műsorszolgáltatás piacra lépésének elősegítése, a tájékoztatási monopóliumok lebontása, a műsorszolgáltatók függetlensége és a sajtószabadság alkotmányos elveinek érvényesülése érdekében ügyrendjét az alábbiak szerint állapítja meg: Az ORTT az Országgyűlés által választott jogi személy. Székhelye Budapesten található, hivatali szerve az Iroda.22 3.2.1. Az ORTT szervezete és működése „Az ORTT a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényben megállapított feladatés hatáskörét az alábbi szervek útján gyakorolja: •

az ORTT teljes ülése,

•

az ORTT elnöke,

•

az ORTT tagja,

•

az ORTT Irodája,

•

az ORTT Panaszbizottsága,

•

a Műsorszolgáltatási Alap.

Az ORTT két intézményi részre tagolódik. Egyrészről adott egy testületi szerv, mely magába foglalja a hatóság Országgyűlés által választott tagjait, illetve egy Iroda, mely a testület tulajdonképpeni hivatali szerve. „A testületi ülés az ORTT szavazati joggal rendelkező tagjainak együttes tanácskozását jelenti. A testületi ülés az ORTT legfőbb szerve, amely ellátja mindazokat a feladatokat, és gyakorolja mindazokat a hatásköröket, amelyeket az Rttv. megállapít számára. A testületi ülés működéséhez szükséges, a testület igénye szerinti feltételeket az Iroda biztosítja. A testületi ülés határozatképes, ha azon a szavazati jogosultságoknak legalább a fele személyesen képviselve van. A határozatképesség megállapítását nem érinti, ha a tag az 21 22

http://www.policy.hu/bayer/Mediajogtortenet.pdf www.ortt.hu: az ORTT ügyrendje

17

ülésen jelen van, ám szavazati jogát nem gyakorolja. Ha a testületi tag az ülésen való megjelenésében egészségével összefüggő okból, illetve hivatalos elfoglaltság miatt akadályoztatva van, szavazati jogát – meghatalmazás alapján – képviselője útján is gyakorolhatja. Meghatalmazás kizárólag írásban és csak a Testület tagjának – ideértve az elnököt is – adható, érvényességéhez szükséges annak írásbeli elfogadása. A Testület tagja egyidejűleg egy testületi tagnak adhat meghatalmazást. A képviselet terjedelmét a meghatalmazó testületi tag korlátozhatja, azonban ennek a meghatalmazásból ki kell tűnnie. A meghatalmazás legfeljebb egy munkahétre szól, ezt meghaladó tartamú akadályoztatás esetén hetente meghosszabbítható. A meghatalmazáshoz csatolni kell a meghatalmazó tag nyilatkozatát a távollét okáról, illetve várható időtartamáról. A meghatalmazás alapján – a heti munkatervben szereplő egyes előterjesztések, annak kiegészítései, illetve az ahhoz kapcsolódó módosító indítványok tekintetében – szavazati jog akkor gyakorolható érvényesen, ha a meghatalmazáshoz a meghatalmazó testületi tag mellékeli leadandó szavazatát. „23 „A meghatalmazásban leadott szavazatot abban az esetben is figyelembe kell venni, ha a Testület a testületi ülésen az előterjesztéshez kapcsolódó olyan technikai jellegű módosító indítványról tárgyal, amely érdemben nem változtatja meg a határozati javaslatot. Ugyancsak érvényes az eredeti előterjesztés vonatkozásában leadott szavazat az előterjesztés olyan kiegészítése tekintetében, amely nem változtatja meg az eredeti előterjesztésben szereplő határozati javaslatot. A meghatalmazást és annak mellékleteit legkésőbb a képviseleti jog gyakorlásának megkezdésekor az elnöknek be kell nyújtani és mellékleteivel együtt a jegyzőkönyvhöz csatolni. Az elnök a meghatalmazás tényét bejelenti, szavazáskor a meghatalmazáshoz mellékelt érvényes szavazatot ismerteti, vagy megállapítja a szavazat hiányát, illetve érvénytelenségét és a szavazás eredményét erre figyelemmel állapítja meg. A testületi ülésen tanácskozási joggal részt vesz az Alap igazgatója, az ORTT Irodájának vezetője, és az általuk kijelölt, előterjesztésekért felelős személyek, valamint a jegyzőkönyvvezető. Tanácskozási jog nélkül az ülésen részt vehet a testületi tag titkára. Zárt ülésen, a testület elnökén és tagjain kívül a főigazgató, az Alap igazgatója és a jegyzőkönyvvezető vesz részt. A testületi üléseken a testület hozzájárulásával más meghívottak is részt vehetnek és felszólalhatnak, azonban ilyen esetekben is elrendelhető zárt

23

www.ortt.hu

18

ülés. A meghívandók személyére a testület elnöke és tagjai egyaránt tehetnek javaslatot, amelyről az ORTT egyszerű többséggel dönt.”24 3.2.2. Az ORTT tagjai és az elnök A Testület elnöke és tagjai megválasztásának rendjét a médiatörvény szabályozza. „Az ORTT tagja az ORTT elnöke és az Országgyűlés által a képviselőcsoportok javaslatai alapján e tisztségre megválasztott magyar állampolgárok.”25 A tagoknak büntetlen előéletűnek kell lennie, felsőfokú végzettsége legyen, és legalább öt éves szakmai tapasztalata kell hogy legyen. Törvényben vannak felsorolva azok a személyek, akik nem lehetnek az ORTT tagjai. Az elnök miniszteri jogállású, míg a többi testületi tag közigazgatási államtitkári ragot élvez. „Az ORTT létszáma legkevesebb öt fő. Az ORTT akkor alakul meg, ha valamennyi tagját megválasztják. Az ORTT-t négy évre választja meg a Magyar Köztársaság Országgyűlése. A Testület elnöke, illetve tagja személyében bekövetkezett változás esetén az új elnök, illetve tag megbízatása a Testület megbízatásával együtt jár le. Az ORTT elnökét a köztársasági elnök és a miniszterelnök együttes jelölése alapján e tisztségre az Országgyűlés választja. A Testület elnöke a miniszter illetményével azonos összegű díjazásban, valamint az e tisztséget betöltő személyt megillető juttatásban (járandóságban) részesül.”26 Az elnök feladatai Az elnöknek kettős feladata van, egyrészt vannak az ORTT működésével kapcsolatos feladatai, amelyek az alábbiak: •

összeállítja az ORTT féléves munkatervét a testületi tagok javaslatai alapján

•

előkészíti a testületi üléseket és elnököl azokon,

•

megállapítja a szavazás eredményét,

•

gondoskodik arról, hogy az Rttv.-ben, valamint a jelen ügyrendben foglaltak az ORTT munkájában érvényesüljenek,

•

gondoskodik az ORTT határozatainak az érintettekhez történő eljuttatásáról,

24

www.ortt.hu: az ORTT ügyrendje U.o. 26 U.o. 25

19

•

szervezi a határozatok végrehajtásának testületi ellenőrzését,

•

képviseli a Testületet az ORTT tevékenységével összefüggő tárgyalásokon,

Másrészt vannak az ORTT Irodájával kapcsolatos feladatai, amelyek az alábbiak: •

kinevezi és felmenti az ORTT Irodájának főigazgatóját, gyakorolja felette a munkáltatói jogokat,

•

jogot gyakorol az Iroda igazgatóinak kinevezésével kapcsolatban,

•

jóváhagyja az Iroda Szervezeti és Működési Szabályzatát.

A Testület elnöke a Testület jóváhagyásával feladatainak ideiglenes ellátására bármely tagot megbízhatja.27 3.2.3. Az ORTT feladata Az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról határozza meg az ORTT feladatát, hatáskörét és alaptevékenységét. A Testület és az ORTT Irodájának napi működését az ORTT Ügyrendje szabályozza. Az ORTT a frekvenciakiosztáson túl még számos feladatot betölt. Egyebek mellett felügyeli a műsorszolgáltatók törvényes működését, és amennyiben a törvény vagy a műsorszolgáltatási szerződés megszegését tapasztalja, szankciót alkalmaz. A kiegyensúlyozott tájékoztatással összefüggő panaszok kivizsgálására Panaszbizottságot működtet. Az ORTT a közigazgatási intézményrendszerbe nem tartozó, önálló jogi személy. Csak a törvényeknek és az Országgyűlésnek van alárendelve. Ezzel a cél a kormánybefolyás kizárása volt, a politikai részvétel intézményesítése következtében azonban az ORTT-t időnként az a vád éri, hogy túlhatalmat birtokol, mert nincs fölötte kontroll. Ezt demonstrálja az a Legfelsőbb Bírósági határozat az országos frekvenciák kiosztása kapcsán, amelyben az önálló államigazgatási szerv mivoltára hivatkozva a bíróság tartózkodik attól, hogy a törvénytelen állapot megszüntetésére kötelezze az ORTT-t. Az Iroda szervezeti felépítését, működési rendjét, az ezzel kapcsolatos feladat-, hatás és jogköröket, illetve felelősségi viszonyokat az Iroda Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza.28

27 28

www.ortt.hu: az ORTT ügyrendje http://www.policy.hu/bayer/Mediajogtortenet.pdf

20

Az ORTT működtet egy Műsorfigyelő és Elemző szolgálatot, illetve a Panaszbizottságot. Az ORTT által létrehozott Műsorfigyelő és Elemző Szolgálat ellenőrzi, hogy a műsorszolgáltatók milyen mértékben teljesítik a műsorokra vonatkozó médiatörvényben lefektetett előírásokat. A Szolgálat heti, havi és éves bontásban prezentálja megfigyelésének eredményeit a Testület felé. A médiatörvény nem foglalkozik részletesen a Szolgálat feladatainak meghatározásával, az három fő területet figyel meg rendszeresen: •

Híreket és aktuális eseményeket feldolgozó műsorokat;

•

Reklámokat és szponzorált műsorokat;

•

Szexuális- és erőszakos jellegű tartalmakat, melyek potenciálisan veszélyt jelenthetnek a gyermekek számára.

A Szolgálat beszámolói elérhetőek az ORTT honlapján. A Szolgálat kvantitatív módszereket használ a hírek és aktuális eseményeket feldolgozó műsorok elemzése esetében, főként a politikusok és politikai pártok megjelenésének tekintetében. Kvalitatív elemzésre csupán abban az esetben kerül sor, ha a Testület külön kéri egy olyan műsorszolgáltató ellenőrzését, mely már több esetben megszegte a médiatörvényben foglaltakat. A Panaszbizottság az ORTT belső szerveként működik. A Panaszbizottság feladatát az ORTT Ügyrendje határozza meg. Legfontosabb feladata, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelmények megsértése iránti panaszokat megvizsgálja és bírálja. Tagjait az ORTT választja öt évre, a bizottság jelenleg 8 főből áll. A tagok függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve. A Panaszbizottságot az elnök vezeti, az elnök személye csak jogi végzettségű lehet. Érdekesség hogy nincs állandó elnök, hanem úgynevezett soros elnöki rendszer van. Ez azt jelenti, hogy a bizottsági tagok abc-sorrendbe háromhavonta váltják egymást az elnöki székben. A Panaszbizottság munkáját a panaszbizottsági osztály segíti. Melynek feladatai közé tartozik: a panaszok nyilvántartása, ügyfelek fogadása, gondoskodik a panaszok beadványok mielőbbi elnökhöz kerüléséről, a jegyzőkönyv vezetése, előkészíti a fellebbezéseket, gondoskodik a jelentések összeállításáról.29

29

Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: Médiajog és Médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, Bp 1999, 60.oldal

21

4. Magyar médiaszabályozás alapjai 4.1. A műsorszolgáltatás általános alapelvei és szabályai A Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás – a médiatörvény keretei között - szabadon gyakorolható, az információk és a vélemények műsorszolgáltatás útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi műsorok szabadon vehetők. A műsorszolgáltató - a törvény keretei között - önállóan határozza meg a műsorszolgáltatás tartalmát, és azért felelősséggel tartozik. A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. A műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére. A közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely tartalom vagy műfaj szerinti csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve ezek nézeteinek szolgálatában. A műsorszolgáltató politikai tájékoztató és hírszolgáltató műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársak - a munkavégzésükre irányuló jogviszonyuktól függetlenül műsorszolgáltatónál politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot - kivéve a hírmagyarázatot - nem fűzhetnek. A műsorban közzétett hírekhez fűzött véleményt, értékelő magyarázatot e minőségének és szerzőjének megnevezésével, a hírektől megkülönböztetve kell közzétenni. A vallási vagy hitbeli meggyőződést sértő, az erőszakos vagy más módon a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások bemutatása előtt a közönség figyelmét erre a körülményre fel kell hívni. A vallási vagy világnézeti nevelésre szánt, illetve arra alkalmas műsorszámot e jellegének előzetes feltüntetésével lehet közzétenni. Nem szabad kiskorúaknak szánt műsorszámban erőszakos magatartást követendő példaként megjelenítő képeket vagy hangokat közzétenni. A kiskorúak személyiségfejlődésére ártalmas, így különösen az erőszak öncélú alkalmazását magatartási mintaként bemutató, illetőleg a szexualitást öncélúan ábrázoló műsorszámot csak 23.00 és 5.00 óra között lehet közzétenni.

22

Közzététel előtt erre a közönség figyelmét fel kell hívni. A kiskorúak személyiségfejlődésére súlyosan ártalmas műsorszám közzététele tilos. 30 Az országos és a körzeti műsorszolgáltató a napi műsoridejének tíz százalékában köteles közszolgálati műsorszámokat szolgáltatni. Közszolgálati műsorszámokat a főműsoridőben legalább huszonöt percben kell bemutatni. Ha a műsorszolgáltató a főműsoridõben nem ad műsort, 7.00 és 18.30 óra közt kell közszolgálati műsorszámokat sugározni legalább huszonöt percnyi műsoridőben. Az országos televízió főműsoridőben legalább húsz perc, országos rádió legalább tizenöt perc önálló hírműsort köteles egybefüggően leadni. A más magyarországi műsorszolgáltatótól átvett híranyag a hírműsor húsz százalékát nem haladhatja meg. 31 Műsorszolgáltatók kategorizálása: Terjesztés módja szerint: •

földfelszíni továbbítású;

•

műhold vagy kábel útján továbbított.

Vételkörzet szerint: •

helyi műsorszolgáltatás: vételkörzetben, éves átlagban legfeljebb százezer lakos egy városon belül legfeljebb ötszázezer lakos él;

•

körzeti műsorszolgáltatás: a helyinél nagyobb vételkörzet, ami nem éri el az ország lakosságának felét;

•

országos műsorszolgáltatás: a vételkörzetben az ország lakosságának legalább 50%-a él.

Tartalmi alapon: •

közszolgálati műsorszolgáltató;

•

nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató;

•

szakosított műsorszolgáltató;

•

kereskedelmi műsorszolgáltató.

4.2. Reklámozásra vonatkozó szabályok A reklámozásra vonatkozó szabályokat az 1997. évi LVIII. törvény szabályozza. A törvényt az Országgyűlés a fogyasztói érdekek védelmére, a társadalmi jólétet szolgáló piaci verseny 30 31

Médiatörvény: 3. § (1) – 5. § (5) Médiatörvény: 8. § (1)-(3)

23

fenntartására, az áruk és a szolgáltatások értékesítésének előmozdítására és a tisztességes gazdasági reklámtevékenység céljából alkotta meg.32 A reklám tényállításaiért a műsorszolgáltató a törvény szerint felelősséggel nem tartozik. Lelkiismereti, illetőleg világnézeti meggyőződés reklám útján a műsorszolgáltatásban nem terjeszthető. Nemzeti ünnepek eseményeiről, vallási és egyházi szertartásokról készített műsorszámok közlését közvetlenül megelőzően és azt közvetlenül követően reklám nem közölhető. Burkolt, illetve tudatosan nem észlelhető reklám nem közölhető.33 Nem szabad közzétenni dohányárut, fegyvert, lőszert, robbanóanyagot, kizárólag orvosi rendelvényre igénybe vehető gyógyszert, gyógyászati eljárást népszerűsítő, ismertető reklámot. A törvény szigorúan szabályozza az alkohol tartalmú italok reklámozását. Ezért az alkoholtartalmú italok reklámozását tartalmazó műsorszám: •

nem szólhat kiskorúakhoz, és nem ábrázolhat alkoholt fogyasztó kiskorút;

•

nem ösztönözhet túlzott alkoholfogyasztásra, és nem ábrázolhatja a túlzott alkoholfogyasztást;

•

pozitív, az alkoholfogyasztástól való tartózkodást negatív megvilágításban;

•

nem kelthet olyan benyomást, hogy az alacsony alkoholtartalmú italok fogyasztása esetén a túlzott alkoholfogyasztás elkerülhető;

•

nem állíthatja, hogy az alkoholtartalmú italok fogyasztásának bármilyen jótékony;

•

egészségügyi hatása lenne, nem tehető közzé főműsoridőben, az alacsony alkoholtartalmú ital kivételével;

•

nem tehető közzé kiskorúak számára készült műsorszámot közvetlenül megelőzően, illetve közvetlenül azt követően.

A reklám nem szólíthat fel közvetlen formában kiskorúakat, hogy szüleiket vagy más felnőtteket játékok, illetve más áru vagy szolgáltatás vásárlására vagy igénybevételére ösztönözzék. A reklám a játék tényleges természetét és lehetőségeit illetően nem lehet félrevezető. A reklám nem mutathat gyermekeket erőszakos helyzetben, és nem buzdíthat erőszakra. A kiskorúaknak szóló reklám nem építhet a szülők vagy tanárok iránti bizalomra.34 A napi műsoridőnek legfeljebb tizenöt százaléka lehet klasszikus reklám. A reklámidő elérheti a húsz százalékot, ha az magában foglalja a közvetlen ajánlatokat. 32

1997. évi LVIII. törvény a gazdasági reklámtevékenységről Médiatörvény: 10. § (1)-(3), (5) 34 Médiatörvény: 13. § (1)- 14. § (4) 33

24

A műsorszolgáltatás műsoridejének egy óráján belül a klasszikus reklám nem haladhatja meg a tizenkét percet. A közvetlen ajánlat időtartama nem haladhatja meg naponta az egy órát. A nem nyereségérdekelt műsorszolgáltató óránként három perc reklámot sugározhat. Az országos és a körzeti televízió - a nem filmre szakosodott műsorszolgáltató kivételével - a reklámbevételének hat százalékát új, magyarországi filmalkotás létrehozására köteles fordítani. Ez legalább fele részében játékfilm, dokumentumfilm, népszerű tudományos film vagy animációs film, harminc százalékában nem saját gyártású alkotás. E kötelezettség filmgyártást támogató közalapítvány vagy állami alap részére - a bemutatási jogon kívüli egyéb megkötés nélkül - befizetett pénzösszeggel is teljesíthető. E kötelezettség szempontjából a befizetett összeget kétszeres szorzóval kell figyelembe venni. Reklámot műsorszámok között lehet közzétenni. 35 4.2.1. Magyar Reklámszövetség A rendszerváltás előtti időszak reklámjainak funkciói, lehetőségei merőben eltértek a ma megszokott reklámtevékenységtől. A reklám az alig működő piac mellett nem teljesíthette valódi célját, inkább dekorációként funkcionált. A környező szocialista országokhoz viszonyítva azonban Magyarországot a hatvanas évek közepétől élénk, és fejlődő reklámélet jellemezte – ez teremtette meg egy szakmai társadalmi szövetség létrehozásának igényét és lehetőségét. A

Magyar

Reklámszövetség

1975

januárjában

alakult

meg

a

Belkereskedelmi

Minisztériumhoz kapcsolódva. A szakma fellendítését segítő szakosztályok jöttek létre, a szövetség létrehozta a Reklámetikai bizottságot, mely hozzálátott a reklámetikai normarendszer kidolgozásához. 1978 körül önállósodni kezdett a szervezet, országossá vált a szövetség a megyei szerveztetek megalakulásával. A szövetség 1983-tól Reklámgazdaság címmel szaklapot adott ki, melyet a szövetség tagjai között terjesztett. A rendszerváltást követően a piacgazdaság megjelenése új helyzetet teremtett a rekláméletben. Számos ügynökség jött létre, multinacionális reklámügynökségek jelentek meg Magyarországon, megindult a szakosodás, mely további direkt marketing, below the line és médiaügynökségeket hívott életre. A változások új szakmai szervezetek megszületését is eredményezték.36 Az 1990-es évek közepétől az on-line média új, egyre jelentősebb teret nyitott a reklámpiacon. Az interneten megjelenő hirdetések Magyarországon 1998-ban hoztak áttörést. 35 36

Médiatörvény: 16. § (1)- 17. § (1) www.mrsz.hu

25

A Magyar Reklámszövetség az 1999-ben létrehozott Internet tagozata az on-line marketingben érdekelt cégek szakmai elfogadottságát és megerősítését célozta meg. Az MRSZ ügyvezetése 2003-ban arculatváltás mellett döntött. A legnagyobb taglétszámú (240 egyéni, 280 vállalati tag) szakmai szervezet stratégiai célként a reklámiparág prosperálásának elősegítését, a magas szakmai színvonal megőrzését, szakmai ismeretek felhalmozását és terjesztését, valamint a reklámszakma szereplői közötti kommunikáció elősegítését fogalmazta meg. A Reklámszövetség szakmai kiadványát, a Reklámgazdaságot 2003-ban a „rekláMérték” című, elektronikus úton terjesztett lap váltotta fel. A Reklámszövetség 2004 novembere óta nyomtatott kiadványt jelentet meg: a reprezentatív Magyar Reklám negyedévente tájékoztatja a reklámszakembereket és a laikus közönséget a reklámélet eseményeiről, folyamatairól, valamint teret nyújt a szakmát érintő viták és vélemények kifejezésének.37 Az alábbi interjúban Dr. Sarkady Ildikót a Magyar Reklámszövetség elnökségi tagját az új reklámtörvényről és a bizottság munkájáról kérdezték. „ Miért volt szükség egy reklámjogi munkabizottság létrehozására a Reklámszövetségen belül? Mi a célja a munkabizottságnak? Milyen tevékenységi körökben dolgozik? A bizottság létrehozására az új reklámtörvény, és az Európai Uniós integráció által felvetett kérdések miatt volt szükség. A munkabizottság elsősorban jogászokból áll, de részt vesznek a munkában közgazdászok, marketingszakemberek, és újságírók az írott és elektronikus sajtóból egyaránt. Ez a sokszínűség hatékonnyá teszi a munkát, hiszen nem tisztán és izoláltan jogi kérdésekre kell válaszokat adnunk. A bizottság feladatai közé elsősorban a jogszabály értelmezés, a jogeset-monitorozás, a szaktanácsadás, a magyar és európai szabályozás megismertetése, de olykor szakértőként is véleményt adunk bírósági eljárásokban (a média területén még ismeretlen az igazságügyi szakértő intézménye, fontos célkitűzésünk, hogy ez változzon), vagy részt veszünk a törvények előkészítési munkálataiban, ha felkérnek minket. - Milyen formában képzelik el az uniós és magyar reklámjogszabályok ismertetését, elemzését, a reklámjogi gyakorlat bemutatását? Az új szabályozásról, illetve az integrációval kapcsolatban felmerülő problémákról konferenciákon, tudományos rendezvényeken igyekszünk tájékoztatni, elsősorban a szakma képviselőit. Ebben a megyei szakmai kamarák komoly segítségünkre vannak. 37

www.mrsz.hu

26

- Milyen kihívásokat támaszt a bizottság és a reklámszakma elé az új reklámjogi törvény? Elsősorban az értelmezés lesz a bizottság feladata, ami nehézségekbe ütközhet néhány esetben. Az előkészítésnél erősen támaszkodtak az EU vonatkozó irányelveire. Ez okozza azt is, hogy a szerkezete, a dogmatikai fogalmai angolszász jellegűek, hiszen a médiaszabályozás általában ilyen mintákon épül fel. Ennek eredménye, hogy néhány ponton a törvény kissé idegen a magyar jogtól, fogalmi és fordítási zavarok találhatók benne. Sok utalás is van a szövegben más jogszabályokra (pl. szervezett bűnözésről szóló tv., szabálysértési kódex). Ezek a tulajdonságai nem könnyítik meg a jogszabály értelmezést. - Mik azok a pontok melyekben az új szabályozás jelentősen eltér a régitől? Sikerült javulást hoznia az új törvénynek? Az ideális az lett volna, ha készül a reklámtevékenységről egy központi jogszabály, amely minden fontos pontról rendelkezett volna. Azonban egyelőre megmaradt a jogi háttér szétaprózottsága. Az 1997. évi LVIII., a régi reklámtörvény, és az 1996. évi I., a médiatörvény szabályozta a területet. A régi reklámtörvényben több volt az engedő szabály, legfőbb érdemének tekinthető, hogy rögzítette a reklámszakma fogalomrendszerét. A médiatörvény pedig a reklámtörvényhez képest, lex speciális-ként tartalmazott korlátozásokat. A régi reklámtörvény nem szólt a társadalmi célú hirdetésről, a megtévesztő és az összehasonlító reklámról, valamint az Internettel sem foglalkozott. Az új szabályozásban a legnagyobb horderejű változások egyike a dohányreklámok teljes tiltása. Július 1-étõl teljes tilalmat vezetnek be, néhány kivétellel. Ilyen a nemzetközi motorsportversenyek helyszíne, valamint az árusítás helyén is megengedett hirdetni az ilyen termékeket. Ez vélhetően túl radikális szigorítás, mivel az EU 2000. október 5-én visszavonta az erre vonatkozó rendelkezéseit, és a kérdést tagállami hatáskörbe utalta. Korlátozott tilalom alá kerültek – üdvözölhető módon – a szexuális hirdetések is. Kibővítette a gyógyszer fogalmát, aminek reklámozása erős korlátozások alá esik, a gyermekeknek szóló gyógyszerreklám pedig abszolút tilos. Szigorításra került az összehasonlító reklám, a különleges ajánlat. A szigorítás magában foglalja, hogy az eljáró hatóságok száma, és hatásköre, és az alkalmazandó jogszabályok köre is bővült. A legfontosabb azonban, hogy bevezette az előzetes cenzúra intézményét – ilyen pillanatnyilag csak hazánkban létezik – a reklámok tekintetében. Az ellenőrzést a Gazdasági Versenyhivatal, és a Fogyasztóvédelmi Felügyelet gyakorolhatja, hivatalból, vagy kérelemre. 27

A törvény erényei is a szigorból fakadnak, hisz az új rendelkezések sokkal fogyasztóbarátabb piaci magatartásra kényszerítik a reklámozókat, megalapozottabban és pontosabban kell hirdetni egy egyszerű árleszállítást is. - A szabályozási szigorítások milyen problémákat okozhatnak a gyakorlatban, ezek ellen hogyan védekezhet a szakma? Aki ismeri a reklámszakmát, az tudja, hogy a komolyabb kampányok akár egyéves előkészületet is igényelhetnek, és hatalmas költségekkel járnak. Így az új törvény nehéz helyzetbe hozhatja a hirdetőket, gondoljunk csak a dohányreklámokra, amelyek volumenükben nagyon komoly részt képviselnek a reklámpiacon. A dohánytermékek hirdetésének tiltása – ami nem teljesen indokolatlan, ifjúság- és egészségvédelmi szempontokat is figyelembe véve – a piac csökkenésén kívül a már megrendelt kampányok elmaradásával is kiesést okozhat. Azt a felügyelő szervek is belátták, hogy a törvény a jelenlegi formájában alkalmazva képes lenne megbénítani a szakmát. A Fogyasztóvédelmi Felügyelettel folytatott tárgyalások során sikerült megegyezni abban, hogy a konszenzusos megoldásokat igyekszünk megkeresni, és józanul fogjuk kezelni a felmerülő problémákat. A megállapodás szerint az előzetes cenzúrát kérelemre fogják végezni, amikor a reklám készítője nem biztos abban, hogy a hirdetése nem ütközik-e törvénybe. Ezzel együtt a reklámszakmában hagyományosan jól működik az önkontroll, így remélhetőleg elkerülhetőek lesznek az óriási büntetések, melyek kiszabását az új szabályozás lehetővé teszi. A helyzet azért is furcsa és szerencsétlen, mivel a Felügyelet éves költségvetésének jelentős részét teszi ki a befolyt bírságok összege. - Az MRSZ reklámjogi bizottság kéthavonta ülésezik. A média világában ez nagyon hosszú idő, miért választottak ilyen aránylag tág intervallumot? A legfőbb ok a bizottság tagjainak elfoglaltsága. Ad hoc jogi ügyekben a Magyar Reklámszövetség jogtanácsadója jár el. A bizottság inkább közép- és hosszútávú kérdésekkel foglalkozik. - Milyen témák kerülnek napirendre a bizottsági üléseken? Második ülésünkön, április 25-én a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének képviselője számolt be az internetes szexuális hirdetések tárgyában, illetve szabálysértési ügyekkel kapcsolatban, folyó bírósági eljárásokban alakítottunk ki szakvéleményeket. A következő ülésünkön, június 13-án a szabadtéri reklámokról, és a Médiatörvény módosításáról lesz szó. 28

- Az Ön tevékenysége nagyon szerteágazó. Részt vesz konferenciákon, oktat, szakmai szervezetekben dolgozik. Marad így idő az ügyvédi munkára? Valóban sok feladatom van az ügyvédkedés mellett, és mindet szeretem jól ellátni. Általában pozitívan reagálok minden megkeresésre, de többet már nem nagyon vállalnék, mivel el kell látnom a praxisomat is.”38 Véleményem szerint a Reklámtörvény átalakításra szorul, az Európai Unióhoz való csatlakozáskor vállaltuk azt, hogy törvényeinket eukonformmá tesszük. A régi reklámtörvény nem rendelkezett minden terület szabályozásával (pl.: internet, burkolt reklám, társadalmi célú hirdetés) ezért kell újrafogalmazni egyes törvénycikkeket. Azonban úgy kell ezt megvalósítani, hogy a reklámozási szabályok szigorítása ne lehetetlenítse el a piacot. 4.3. Közszolgálati műsorszolgáltatásra vonatkozó külön szabályok A közszolgálatiság talán az egyik legtöbbször használt fogalom a médiával kapcsolatban. Több évtized folyamatos vitái során sem jutottak el a média szakértők odáig, hogy a közszolgálat fogalmának pontos, részletező definíciója kialakuljon. Az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról a következőképpen definiálja a közszolgálatiság fogalmát az Értelmező rendelkezések címet viselő 2. paragrafusban. A törvény megkülönbözteti a közszolgálati műsort és a közszolgálati médiaintézményt (a közszolgálati és közösségi műsorszolgáltatót). A médiatörvény szerint a közműsorszolgáltató „olyan műsorszolgáltató, amely az Országos Rádió és Televízió Testület által elfogadott saját műsorszolgáltatási szabályzat alapján műsorában többségében közszolgálati műsorszámokat szolgáltat”. Ettől némiképp eltér a közszolgálati műsorszolgáltató meghatározása, amely olyan műsorszolgáltató, amelynek működését közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat határozza meg, feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll, alapvető jogait és kötelességeit e törvény állapítja meg. Ez azt jelenti, hogy közszolgálati műsorokat sugározhatnak közszolgálati és kereskedelmi műsorszolgáltatók egyaránt, hiszen egy, a közszolgálatiság kritériumai alapján szerkesztett hírműsor közszolgálatinak számít a sugárzó adó jellegétől függetlenül. Ugyanakkor sok közszolgálati műsor sugárzása – a médiatörvény erre a némileg homályos „többségében” 38

Forrás: http://www.jogiforum.hu/interju/7

29

kifejezést használja – egy adót közszolgálativá tehet. Értelemszerűen közműsorszolgáltató az a műsorszolgáltató, aki sugároz ugyan közszolgálati műsorokat, de műsorainak többsége nem közszolgálati. 39 4.3.1. A közszolgálati műsorszolgáltatók szervezete és működésük felügyelete A közszolgálati műsorszolgáltatók működését és felügyeletének rendjét megállapító rendelkezéseket a jogalkotó külön fejezetben a médiatörvény IV. fejezetében helyezte el. Az itt

rögzített

szabályok

részletesen

rendelkeznek

a

közszolgálati

műsorszolgáltatás

szervezetrendszeréről, kialakítva a közalapítványokat és létrehozva a műsorszolgáltatást végző

részvénytársaságokat.

A

közalapítványok

kuratóriumainak,

közalapítványok

ellenőrző

fejezetben azok

testületeire

szereplő

szabályok

elnökségének vonatkozó

feladat-

előírásokat.

meghatározzák és

a

hatáskörét,

a

Rendelkeznek

a

részvénytársaságok elnökéről és felügyelő bizottságáról. A részvénytársaságok tekintetében a közgyűlés jogkörét a közalapítványok kuratóriumaira ruházzák. A médiatörvény a hazai közszolgálati műsorszolgáltatókra vonatkozóan is hasonló részletességgel szabja meg a kötelezettségeket. A törvény tartalmi része az európai gyakorlathoz

hasonlóan,

leginkább

a

műsorstruktúra

egészében

megnyilvánuló

közszolgálatiságot kéri számon. A szabályozás azonban nem tud mit kezdeni a mindennapi szerkesztői munka során megvalósuló produkciók közszolgálati tartalmával. Egy-egy műsorszám készítője ugyanis a saját belátása szerint érvényesíti a törvényben előírt közszolgálati elveket, tehetségéhez elkötelezettségéhez képest jobban, vagy kevésbé. A fentiek természetesen a szerkesztő szabadságának alapvető feltételei, szabályozni talán nem is lehet és nem is szabad. A médiával kapcsolatban a közszolgálatiság nem a tulajdonláshoz és a finanszírozás módjához, hanem a szolgáltatott tartalomhoz kötődik A média közszolgálatiságának fogalmát mind a mai napig sokan elsősorban az állami tulajdonlással és részben vagy egészben az elõfizetési díjakból és/vagy adókból táplálkozó közfinanszírozással azonosítják, szemben a magántulajdonlással és a reklámbevételekre épülõ kereskedelmi, azaz piaci finanszírozással.40

39 40

http://ktnye.akti.hu/index.php Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság értelmezése a Tudományok kutatás szemszögéből, jegyzet

30

A közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzatban szabályozni kell: •

a pártoktól, politikai mozgalmaktól való függetlenséget;

•

a hírek, időszerű politikai műsorok sokoldalúságának, tárgyilagosságának és kiegyensúlyozottságának, a vitatott kérdések ismertetésének, a vélemények, nézetek sokféleségének bemutatására vonatkozó elveket;

•

az anyanyelvi kultúra ápolását szolgáló szakmai követelményeket;

•

a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kutúrája, életbe bemutatásának rendjét;

•

a kulturális, tudományos, világnézeti és vallási sokféleség tárgyilagos bemutatásának rendszerét;

•

a megkülönböztető jelzéssel ellátandó műsorszámok közzétételi módját;

•

a kiskorúakkal kapcsolatos rendelkezéseket;

•

a reklámtevékenységet, a műsorszámok támogatását;

•

a közérdekű közlemények közzétételét;

•

az állampolgárok tájékozódási szabadsághoz való jogának érvényesülését;

•

a munkatársakra vonatkozó összeférhetetlenségi és magatartási szabályokat, különös tekintettel a politikai és hírműsorokban foglalkoztatottakra;

•

a műsorkészítési tevékenység szakmai szabályait.

A közszolgálati műsorszolgáltató köteles közszolgálati műsorszabályzatot készíteni és alkalmazni. Ha valamelyik csatorna úgy dönt, hogy közszolgálati műsort szeretne sugározni, akkor a közszolgálati műsorszolgáltatási szabályzat tervezetét jóváhagyásra meg kell küldeni a közalapítvány kuratóriumának. A kuratórium a szabályzatot a Testület egyetértésével hagyhatja jóvá. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió az ország lakosságának túlnyomó többsége számára, a Duna Televízió elsősorban a Magyar Köztársaság határain kívül élő magyarság számára nyújt közszolgálati műsorszolgáltatást. 41 Közszolgálati: az, amelynek tájékoztatása rendszeres, a közérdeklődést számottartó kérdésekről. Ez utóbbiak közé tartozik a kultúra (egyetemes és nemzeti), a művészeti, tudományos, oktatási, vallási, gyermek- és ifjúsági, közéleti, a hátrányos helyzetűeket, kisebbségeket szolgáló és hírszolgáltatás.

41

Médiatörvény: 29. § (1) - 30. § (2)

31

A közműsor szolgáltató saját szabályzat alapján működik, amelyet az ORTT fogad el. Többségben (több mint 50 %) közszolgálati műsort készít, sugároz. 42 A közszolgálati média szakmai körökben ma is domináns koncepciója - amelynek kulcsszavai a színvonalas és pártatlan tájékoztatás, a „magaskultúra” és a nemzeti hagyományok ápolása, valamint a kisebbségeknek szóló műsorok szolgáltatása -, brit mintára akkor alakult ki, amikor a közrádió még monopóliumot élvezett. Mára azonban a közszolgálati média átalakult a kereskedelmi média megjelenésével Akármilyen részletességgel, akármilyen alapossággal, akármilyen cizelláltan határozza is meg valamely szabályozás a közszolgálatiság kritériumait és a közszolgálati tartalmak körét, a viták a dolog természeténél fogva nem szűnnek, nem szűnhetnek meg. Ennek legfőbb oka, hogy a közszolgálatisággal kapcsolatban eredendően minden konstitúciókon, értelmezéseken, definíciókon alapul: az lesz közszolgálati, amit a törvény vagy valamilyen egyéb megállapodás annak minősít. Vagyis itt nem léteznek a konstitúciók, definíciók végrehajtására felhatalmazott emberek és intézmények érték- és érdekszempontjaitól, értelmezéseitől mentes, az eleve adott tényekre jellemző “objektív” kategóriák és határok. 43 A széttagolt médiapiacon továbbra is a közszolgálati műsorszolgáltatók kell, hogy betöltsék a hiteles és független forrás szerepét. Meg kell hogy teremtsék a digitális környezetben is mindenki számára a részvétel lehetőségét. Az adott ország, nemzet egészét érintő kérdésekben kell továbbra is betölteniük feladatukat, és e szempontokat kell képviselniük regionális vagy internacionális szinten is, továbbra is nekik kell kijelölniük a minőségi műsorkészítés szabványait, a kereskedelmi szektor által el nem látott területeken szolgáltatniuk kell.44 4.3.2. A Magyar Rádió Az Országgyűlés a médiatörvény megalkotásával Magyarországon megteremtette a szabad és független rádiózás jogi feltételeit is. A rádiózás területén is megvalósulhat a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadsága, amelyet a Magyar Rádió Rt. és a többi magyarországi rádiós műsorszolgáltató együttesen biztosít az állampolgárok számára.45

42

Dr. Murányi László: Sajtó és médiajog, távoktatási tanagyag, 2002 Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság értelmezése a Tudományok kutatás szemszögéből, jegyzet 44 Rozgonyi Krisztina: „A »közszolgálatiság« újraértelmezése a médiaszabályozás tükrében.” In. Médiamix. I. évfolyam, 6. szám, szeptember, 23-24. 2001 45 Magyar Rádió Részvénytársaság – Közszolgálati Műsorszolgálati Szabályzat 43

32

1996. augusztus 1-jén a médiatörvény értelmében megalakult a Magyar Rádió Rt.. A médiatörvény szerint a Magyar Rádió Zrt. alapítója és egyedüli részvényese, így a tulajdonosi kezelő testülete a Magyar Rádió Közalapítvány. Az alapítvány kuratóriuma választja meg a rádió elnökét, gyakorolja a gazdálkodásával összefüggő felügyeleti jogokat. A szakmai felügyeleti szerv az Országos Rádió és Televízió Testület. A törvényességi felügyeletet a Fővárosi Bíróság, mint Cégbíróság végzi. Az Magyar Rádió ügyvezetését az elnök látja el. Gyakorolja mindazon hatásköröket, amelyeket a Gazdasági társaságokról szóló törvény a részvénytársaság igazgatóságának hatáskörébe utal.46 Kiemelt szerepet vállal a magyar kultúra és a magyar nyelv értékeinek megőrzésében és gazdagításában. Elősegíti a nemzeti, etnikai kisebbségek kultúrájának, hagyományainak ápolását. Ezt a műsorszolgáltatást minden területén a korszerű rádiózás eszközeivel, a lehető legmagasabb szakmai és műszaki színvonalon valósítja meg. Alapvető feladatai közé tartozik sokoldalú és gyors tájékoztatás a hallgatóknak, kielégíti a hallgatók érdeklődését sokszínű és érdekes programokkal, köteles betartani a szabályokat és az

emberi

szabadságjogokat,

alkotmányos

keretek

között

biztosítania

kell

a

véleményszabadságot. Műsorainak tartalmaznia kell a lakosságot széles körben érintő gazdasági, társadalmi és politikai eseményeket, a magyar kultúra értékeinek bemutatását, nemzeti hagyományok ápolását, más kultúrát bemutató műsorokat, iskolai oktatást támogató programokat. Hírszerkesztés szabályai: A hírszolgáltatás legfontosabb célja, hogy a friss és közérdekű információkat jutasson el a hallgatóhoz. Hitelesnek, tényszerűnek és közérthetőnek kell lennie. A hírsorrendet úgy kell összeállítani, hogy elsősorban a hallgató érdekeit és érdeklődését kell figyelembe venni. A hírekben és az időszerű politikai tájékoztató műsorszámokban az adott eseményhez kapcsolódó valamennyi lényeges fejleményt és állásfoglalást ismertetni kell. Híreket és közérdekű információkat elhallgatni vagy visszatartani tilos. A rendszeresen igénybevett források kivételével a hírek forrását meg kell nevezni. A hírnek és a véleménynek jól elkülönülve kell megjelenni.47 46

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_R%C3%A1di%C3%B3#M.C5.B1k.C3.B6d.C3.A9s.C3.A9nek_jogi_h.C3. A1ttere 47 Magyar Rádió Részvénytársaság – Közszolgálati Műsorszolgálati Szabályzat

33

A Magyar Rádió a duális médiarendszer kialakulásával és a kereskedelmi rádiók előretörésével párhuzamosan veszített népszerűségéből, ami arról tanúskodik, hogy nem tesz maradéktalanul eleget a hallgatók elvárásainak - azaz rosszul szolgálja a közt. Az intézmény előbb-utóbb reformra szorul, e reform során pedig figyelembe kell venni a megváltozott közönségpiaci és reklámpiaci helyzetet. A Magyar Rádió működését meghatározó közönségpiaci és reklámpiaci környezet ma különbözik az egy évtizeddel ezelőttitől. Ugyanakkor azonban a közrádió műsorstruktúrája, finanszírozása és marketingje változatlan maradt. A magyar közszolgálati rádió jövőjének átgondolásakor az intézményt övező piaci környezetben végbement változásokat is szem előtt kell tartani. Az intézmény reformja során mégis számolni kell azzal a helyzettel, hogy a közszolgálati rádiózást ma már nem önmagában, hanem csak a kereskedelmi és a közösségi rádiózáshoz képest lehet definiálni. A közszolgálati rádiózás koncepcióját ennek tükrében érdemes újragondolni.48 4.3.3. A Magyar Televízió A Magyar Televízió Közalapítvány létrehozta a televízió feladatainak ellátása érdekében a Magyar Televízió Részvénytársaságot. A közalapítvány célja, hogy a szabad és független közszolgálati műsorszolgáltatás, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tájékoztatás függetlensége, kiegyensúlyozottsága és tárgyilagossága, a tájékozódás szabadsága, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra értékeinek megjelenítése, a vélemények és a kultúra sokszínűségének érvényre juttatása érdekében, biztosítsa a Magyar Televízió Részvénytársaság függetlenségét és ezzel egyidejűleg társadalmi felügyeletét. Célja, műsoraiban a közszolgálatiság érvényesítése, a magyar és egyetemes szellemi és kulturális értékek közvetítése, a kultúrák közötti kapcsolatok erősítése, anyanyelv védelme. A közszolgálat alapelve szerint a közösség számára hasznos, az integrációt elősegítő értékek kommunikációját biztosítani kell. Alapfeltevésünk tehát az, hogy a televízió különösen a közszolgálati műsorszolgáltató feladata a fogyasztói értékek mellett egyfajta közösségi értékvilág közvetítése is. Magyarországon a televíziós adások megindulása az európai viszonyokhoz képest évtizedeket késett, hiszen Franciaországban és Nagy Britanniában és Németországban már az 1930-as

48

Bajomi Lázár Péter: A Magyar Rádió jövője, Konferencia a Magyar Rádió Márványtermében

34

években létezett televíziós műsorközvetítés. Kicsit megkésve, de az 1950-es években elindul a hazai televíziózás. Megszületett az elvi döntés: 1953. január 23-án, a Minisztertanács hozzájárulását adta, a Magyar Televízió szervezeti kialakításához. 1957. február 23-án a szabadság-hegyi 1 kW-os adóról megindult az 50–90 km-es körzetben fogható kísérleti adás, heti két napon, zenei és irodalmi műsorokkal. Megérkezett az első PYE közvetítőkocsi, amely mikrohullámú adójával 20–30 km távolságban játszódó események továbbítására is alkalmas volt.49A műsorok felelőse: - 1955-ben a Magyar Rádióban létrehozták a Televíziós Osztályt, amely a műsorok műszaki elkészítésére volt hivatott, míg a műsor sugárzása a Magyar Posta feladatkörébe tartozott, amely kapcsán megalakult a Magyar Posta Kísérleti Intézete. A képernyőn megjelent a Mágnás Miska című film részlete, utána a Magyar Filmhíradó képsorai, végezetül az első bemondónő, Mednyánszky Ági kedvelt színésznő volt, a Mágnás Miska női főszereplője is egyben, aki mind a 15 nézővel közölte, hogy: a Magyar Televízió kísérleti adását látják.50 A Magyar Televízió magyar nemzeti közszolgálati televíziós intézmény, amely jelenleg két televíziós csatornát működtethet az m1-et és az m2, de tervbe van a harmadik csatorna létrehozás is az m3. Az MTV nézettsége a kereskedelmi adók megjelenésével a közszolgálati műsort sugárzó adók helyzete megváltozott, úgymond háttérbe szorult. De az MTV mégis fent tudott maradni mert az adatok szerint 2009-ben átlagosan 7.2 millióan néztek tévét naponta, ebből az MTV két adójára (m1+m2) együttesen 4.2 millió néző kapcsolt oda. Átlagosan 3,7 millió fős napi elérésével az m1 továbbra is a harmadik legnagyobb közönséget elérő csatorna, az m2 pedig a legnagyobb elérésű általános tematikájú, nem országos terjesztésű adó.Az m1 meghatározó hír- és magazinműsorai továbbra is stabil nézettséget hoznak a csatornának. A Híradó 19.30-kor kezdődő esti kiadása esténként közel 1 millió nézőt ér el, a műsor átlagos nézettsége 2009-ben 570 ezer fő volt, közönségaránya a felnőttek körében elérte a 14.6%-ot. Az MTV mindkét csatornáján (m1+m2) sugárzott híradókra 2010. január hónapban naponta átlagosan 1.9 millió néző kapcsolt oda. Ebben az intenzíven változó piaci környezetben különösen jó eredménynek számít, hogy az MTV pozíciója lényegében nem változott az elmúlt évek folyamán, két adójának együttes közönségaránya 2009-ben 11.5%-ot ért el. Ezzel az eredménnyel az m1 stabilan a dobogó 3. 49 50

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/516.html http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Telev%C3%ADzi%C3%B3

35

fokán áll, míg az m2 a nem országosan fogható csatornák versenyében azon 5 csatorna egyike, amelyek napi átlagban képesek a 2%-os közönségarány küszöböt meghaladni. Az m2 műsorkínálatában hétköznap továbbra is megtalálhatóak a nemzetiségi műsorok, ismeretterjesztő magazinok, zenei válogatások és filmsorozatok. A reggeli műsor ismétlése után változatlanul Esti mese, Híradó, filmsorozatok és zenei válogatások következnek, majd az éjszakai kínálat előtt a Záróra című portréműsor zárja a napot. A hétvégi kínálatban továbbra is nagy hangsúlyt kapnak az ifjúsági sorozatok, ismeretterjesztő munkák és a klasszikus mozik, esténként pedig továbbra is magas művészi értékű filmkínálattal várja nézőit az m2.51 Az alábbi diagram ugyanakkor azt mutatja, hogy a Magyar Televízió első számú csatornája az RTL Klub-hoz és a TV2-höz a két kereskedelmi csatornához képest nézettség szempontjából le van maradva. Földi frekvenciás műsorszolgáltatók havi közönségaránya (SHR%), 4 év feletti népesség

Forrás: AGB Nielsen Médiakutató Kft. / ORTT Monitoring Megjegyzés: az SHR értéke fejezi ki, hogy az éppen televíziózó nézők mekkora része nézi a vizsgált műsort.

51

www.mvzrt.hu

36

4.4. Tartalomszabályozás A média modern világunk leghatékonyabb információtovábbító eszköze. Hatalmát a politika már régen felismerte, nem véletlenül szokás a médiát negyedik hatalmi ágként emlegetni. Elterjedtségénél fogva óriási befolyásolási erővel bír. Fontos kérdés tehát, hogy ki szabályozza a tömegtájékoztatásban megjelenő tartalmakat. Az elektronikus médiumok indulásukkor szinte mindenhol a világban a kormányok irányítása alatt álltak, tehát a politika nagy mértékben kontrollálta a médiában megjelenő tartalmakat. Mára ez a helyzet megváltozott, beléptek a piacra a kereskedelmi médiumok, melyek magán kézben lévő üzleti vállalkozásként működnek, legfontosabb bevételi forrásukat a reklámokból befolyó pénzek jelentik. A tartalomszabályozás azonban ugyanolyan lényeges pont a köz tulajdonában és a magán vállalkozásként működő médiumok esetében is. A tartalomszabályozás célja, hogy védje a kiskorúakat a fejlődésükre káros műsoroktól, biztosítsa a kulturális sokszínűséget, mindenki hozzáférhessen a társadalom számára fontos eseményekhez, politikától való függetlenség és biztosítsa a szabad véleménnyilvánitást. A sugárzási jogot nyert műsorszolgáltatók nem dönthetnek teljesen szabadon a műsorszámok tartalmáról és összetételéről. Kötelesek tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság Alkotmányos rendjét, tevékenységük nem sértheti az emberi jogokat, valamint nem lehet alkalmas gyűlöletkeltésre, egyes csoportok nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére. 4.4.1. A szabályozás alapjai A médiaszabályzás főként tartalomszabályzás, vagyis a médiában bemutatott információk tartalmára és annak stílusára vonatkozó megkötések jogi halmaza. Ez a tartalomszabályzás szinte kizárólag az elektronikus médiára vonatkozik.52 A médiaszabályzás két eszköze a tiltás és a támogatás. Bizonyos tartalmakat tiltanak, hogy védve legyenek az emberek az esetlegesen fellépő káros hatásokkal szemben, illetve a sokszínűség megőrzése végett. Bizonyos tartalmak pedig támogatottak, hogy a társadalom számára fontos információk elérhetővé váljanak. 53 A következőkben tekintsük át a szabályozás formáit.

52

Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai magyar angol és amerikai összehasonlításban, Ph.D-értekezés, 2007, letöltés: http://www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/ka_doktert.pdf 53 Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom. Médiakutató Alapítvány, 2006

37

A tartalomszabályzás területei: •

Kiskorúak védelme: tilalmak, támogatások;

•

Kulturális sokszínűség védelme: európai művek, audiovizuális politika;

•

Társadalmi eseményekhez való hozzáférés: sportesemények, hírek, (stb.)

•

Reklámszabályok: szponzoráció és támogatások.

4.4.2. Az internetre vonatkozó szabályozási rendszer A legtöbb országokban az netezők hozzáférnek bármilyen információhoz és szabadon kommunikálhatnak. Természetesen rájuk is vonatkozik a polgári törvénykönyv szabályai, így az interneten elkövetett rágalmazást, csalást és egyéb jogsértéseket éppúgy bünteti az állam, mint az offline kihágásokat. „Az 1996-os első, és azóta is érvényben lévő magyar médiatörvény a rádiózás és a televíziózás szabályozásával foglalkozik, de nem vonatkozik az internetre. Tehát ma Magyarországon nincs az online sajtóra vonatkozó törvény.”54 Az internet szabályzása körül manapság fellángolt a vita. Az ORTT elnöke szerint szükség lenne a szabályozásra, viszont a tartalomszolgáltatók véleménye szerint az önszabályozás és jelenlegi törvények alkalmazása megfelelő a felmerülő problémák megoldására. A kérdés az, hogy szükséges-e az internet állami szabályozása? Véleményem szerint igen, mert ha a televízióra és a rádióra létezik törvény, akkor az internetre miért nem? Az önszabályzás szerintem nem elegendő. Egy kisgyermek is hozzá tud manapság férni olyan tartalmú oldalakhoz, amely nem neki való, esetleg káros lehet a fejlődésére, gondolok itt a pornográf oldalakra. Csupán technikai kérdés, hogy egy szoftver kiszűrje a tiltottnak minősített szavakat és tartalmakat a hálóról. Az internet szabályozás legfontosabb része a hálón megjelenő tartalmak szabályozása. Az ORTT kinyilvánította az ügyben való szerepvállalási igényét tavaly ősszel, és a nagy tartalomszolgáltatók megtették az első lépést az önszabályozás felé. Ez olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy három hónappal később megalakult a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete. Olyan alapos tartalomszolgáltatási kódexet dolgoztak ki hogy, példaértékű lehet más médiumok számára. „Az egyesületet a két nagy rivális, az Origo és az Index alapította, s már szándéknyilatkozatot írt alá a belépésről a Stop portált üzemeltető Telnet, az Econet, a Népszabadság Online, a Terminal és a TV2 portálja, a Korridor. Az önszabályozást oly módon kívánják 54

www.nol.hu

38

megvalósítani, hogy a legalább évente megrendezendő közgyűlés mellett három fős ad hoc bizottságok alakítanák ki az állásfoglalást vitás esetekben. Míg a nemzetközi - egyébként szintén gyerekcipőben járó - szabályozási példák többnyire nem a tartalomszolgáltatók, hanem a pusztán technológiát nyújtó internetszolgáltatók irányából közelítenek, addig nálunk az az elv látszik körvonalazódni, hogy a tartalmat a tartalomszolgáltatás felöl szabályozzák. A mai törvényi szabályozás elég keretet ad ahhoz, hogy az önszabályozás megvalósítsa a biztonságos és hiteles tartalomszolgáltatást”55 „A jogiforum.hu szerint a legnagyobb gondot a jog és az internet alapvető különbsége jelenti: az internet annyira új, hogy a jogrendszerben nem alakult ki fogalomkészlet a tartalmak kereskedelmére, kezelésére, nincs rá kész megoldás, hogyan szabályozzanak egy egészen más alapokon működő médiumot. Ez persze azt is jelenti, hogy a jog tehetetlenül áll a nyilvánvaló törvénysértések előtt. Az illegális letöltő programoknál sorban állnak a leendő tagok meghívóra várva, a kuruc.info pedig egyszerűen csak szervert cserélt, és ott folytatta működését, ahol abbahagyta. A jog, amely a világhálóval ellentétben államhoz kötött, tanácstalan.”56 A tartalomszolgáltatáson kívül az internet más módon is lehetővé teszi az adatok illetéktelen kezelését. Az egyik legfőbb probléma, amikor az e-mail címekkel élnek vissza, kéretlen levelek - úgynevezett spamek - küldésével. Egy nemrég publikált tanulmány szerint az internet-előfizetőknek évente legalább 10 millió eurójukba kerül a haszontalan elektronikus üzenetek lehívása, amelyeket elolvasás nélkül azonnal a szemétkosárba továbbítanak. Egy nemrég publikált tanulmány szerint az internet-előfizetőknek évente legalább 10 millió eurójukba kerül a haszontalan elektronikus üzenetek lehívása, amelyeket elolvasás nélkül azonnal a szemétkosárba továbbítanak. Az Európai Bizottság ezt is figyelembe kívánja venni, amikor hamarosan módosításokat javasol majd az adatvédelemről szóló közösségi jogszabályokhoz. Az adatkezelési törvény szabályozásának szükségességét az internetre az alábbi ügy jól mutatja. Az Újpesti Stadionnál kárt okozó fradista szurkolók ügyében nyomozó rendőri szerv három évvel ezelőtt azt kérte az Internetto szerkesztőségétől, hogy adja meg a focifórumán megszólalt, inkognitóban chatelő vandál szurkolók azon adatait, amelyeket a hozzászólók 55 56

http://www.fn.hu/hetilap/gazdasag www.nol.hu

39

szándékuk ellenére, a szolgáltatás elérése közben adtak meg magukról. Ezt az Internetto megtagadta, s az adatvédelmi biztoshoz fordult. Majtényi László akkor azt fogalmazta meg, hogy az Internetto joggal tartja vissza az adatokat, mivel a fórumok résztvevőinek hozzájárulása híján nem is kezelheti azokat. Az adatvédelmi biztos nemrégiben az internettel összefüggő mindennemű adatok kezelésére ajánlást fogalmazott meg, amelyben szorgalmazza az internetszolgáltatók által végzett adatkezelés törvényi szabályozását.57 Ebből az ügyből kiderül, hogy az Internetto szerkesztősége tudja, hogy kik beszélgettek egymással az interneten, de mégsem adhatja ki az adatokat a hatóságoknak, hiszen akkor visszaélne a chatezők személyes jogaival. Ez a terület nincsen kellőképpen szabályozva.

4.4.3. Közösségi érdekek védelme: a gyűlöletbeszéd nemzetközi és hazai szabályzása Manapság mondhatni mindenhol vitatott téma a gyűlölködés a másik fél emberi méltóságának megsértése. Szinte nincs olyan nap, hogy ne értesülnénk a médián keresztül arról, hogy valaki megsértette a másik nemi hovatartozását vagy éppen származását. Az alapvető emberi jogokról és az emberi méltóság védelméről számos törvény rendelkezik, találhatunk erre vonatkozó szabályozást a Polgári törvénykönyvben, a Büntető törvénykönyvben és a Magyar alkotmányban is. A Médiatörvény az 5. §-ban rögzíti a negatív megkülönböztetés tiltására vonatkozó megkötéseket. „A

nyilvános

kommunikációnak

az

egyes

társadalmi

csoportokkal

szembeni

legszélsőségesebb megnyilvánulás az ún. gyűlöletbeszéd, amely mind a közösséget, mind a közösséghez tartozó egyes személyeket sérti.”58 Gyűlöletbeszédről akkor van szó, amikor a beszélő olyan véleményt mond egyes társadalmi csoport tagjáról, amely sérti a faji, nemzeti, etnikai vagy vallási hovatartozását. A gyűlöletbeszéd jellemzője érzelmi sértést okoz a másiknak, sértik a másik fél biztonság érzetét, kisebbségellenes indulatokat gerjesztenek és elősegítik a társadalomban a negatív előítéletképződést. A gyűlöletbeszéd körében tartozó magatartásokkal szemben elsősorban büntetőjogi eszközök állnak rendelkezésre.

57

http://www.fn.hu/hetilap/gazdasag Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 135. oldal 58

40

De azonban a gyűlöletbeszéd szabályozása nemzetközi szinten sem kiforrott. Jó példa erre a Yahoo ügy, amely a franciák és az amerikaiak között eredményezett jogvitát. Röviden bemutatom a ügy körülményeit, amely a jogi eszközök erőtlenségére világit rá. A Yahoo aukciós honlapján náci emléktárgyakat lehetett megvásárolni bárki számára, aki licitált rájuk. Azonban a francia törvények tiltják az ilyen tárgyak közszemlére tételét, ezért a Franciák eljárást indítottak a portál ellen. Közismert hogy az internetes portál székhelye Amerikában van és természetesen nem fogadták el a Franciák álláspontját és azzal védekeztek, hogy a Franciáknak nincs felettük joghatósága. A Franciák azzal érveltek hogy a Yahoo kereskedelmi tevékenységet végzett az ország területén tehát megszólította az embereket így eljárhat a francia bíróság az internetes portál felett. A bíróság végül megállapította a Yahoo felelősségét és arra utasította, hogy akadályozza meg a hozzáférést ezekhez a náci relikviákhoz. A Yahoo nem fogadta el és nem hajtotta végre a kiszabott ítélete és az amerikai bírósághoz fordult, ugyanis a francia bíróságnak nincs joghatósága a portál felett. Az amerikai bíróság helyt adott a szolgáltató kérelmének, arra hivatkozva, hogy nem teremthetnek precedenst, amely bármely külföldi jog figyelembevételre kötelezné a szolgáltatókat. A Yahoo azonban később önként leszedte ezen tárgyak árusitását az aukcióról.59 Tehát ez az ügy rávilágított arra, hogy nemzetközi szinten is szabályozni kell az ilyen ügyeket. Az Európai Tanács Miniszteri Bizottsága 1997-ben fogadott el egy ajánlást a gyűlöletbeszédről. Miszerit a felszólítja a tagállamokat arra, hogy „a gyűlöletbeszédre vonatkozó polgári jogi, büntetőjogi és államigazgatási jogi rendelkezéseken alapuló szilárd jogi kereteket hozzanak létre és tartsanak fenn, amelyek lehetővé teszik, hogy a hatóságok és a bíróságok minden egyes esetben összhangba hozzák a véleménynyilvánítás szabadságát sz emberi méltóság tiszteletben tartásával és mások jóhírnevének vagy más jogainak megóvásával.”60 Hazai szabályozás A gyűlöletbeszéd tilalmát Magyarországon minden médiumra beleértve az internetet is a Büntető törvénykönyv „Közösség elleni izgatás” tényállás fogalmazza meg. Azonban a szabályozás tiltja még a nemzeti jelképek megsértését és az önkényuralmi jelképek

59

Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005 Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 136.oldal 60

41

használatát is. Tehát nem csak a megnyilvánulások vannak korlátozva hanem bizonyos jelképek használata is. Akkor követ el valaki nemzeti jelkép sértést, ha a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját, vagy címerét sértő vagy lealacsonyító módon mutatja be. Közösség elleni izgatás alatt pedig azt érti, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzet illetve más nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport ellen gyűlöletre uszítja az embereket.61 Az Önkényuralmi jelképek használata pedig a náci múlthoz kötődik. Ezek alapján tiltott jelképnek minősül: •

a horogkereszt;

•

az SS jelvény;

•

a nyilaskereszt;

•

a sarló-kalapács;

•

az ötágú vöröscsillag.

3. számú melléklet: önkényuralmi jelképek Az Alkotmánybíróság szerint ezen jelképek használata sérti a demokráciát és különösen a nácizmus és kommunizmus üldözöttjeit. A gyűlöletbeszédnek médiajogi következményei vannak. A Büntető törvénykönyv mellett a Médiatörvény is szabályozza jogilag a gyűlöletbeszédet. Alapelvének tartja, hogy a műsorszolgáltatók kötelesek betartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, nem sérthetik a tevékenységükkel az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas más népek, más vallás, más nyelv és kisebbség elleni gyűlölet keltésére. E rendelkezés legfontosabb következménye az, hogy a gyűlöletet keltő vagy kirekesztő rádiós és televíziós tartalmakkal szemben az ORTT a médiatörvényben meghatározott médiajogi eszközökkel élhet. Azonban a médiajogi eszközök kizárólag a műsorszolgáltatóval szemben alkalmazatók, nem pedig konkrét elkövető személyre. Hiszen egy televíziós vagy rádiós műsorszolgáltató felelősséggel tartozik az általa megjelentetett tartalommal. Nézzünk egy példát az ORTT által kiszabott büntetésre. Az ORTT a keresztény emberek sértő kijelentései miatt szabott ki súlyos büntetést a Tilos Rádióra. Az adás során többször elhangzott a „kiirtanám az összes keresztényt” kifejezések, amelyek nyilvánvalóan a kereszténységben hívő emberek hitét sérti.

61

Büntető törvénykönyv

42

Ezekért a kijelentésekért az ORTT természetesen azonnal megbüntette a rádiót, de a műsorszolgáltató megtámadta a határozatot. A bíróság azonban helybenhagyta a Testület döntését. A Fővárosi ítélőtábla szerint a Tilos Rádiónak figyelembe kell venni az Alkotmány erre vonatkozó paragrafusait, miszerint a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség megsértésére. Bűnösségét a rádió elismerte.62 4.4.4. A gyermekek védelme

A kiskorúak védelme világszerte meghatározó eleme a médiaszabályozásnak. Az elektronikus médiaműsoroknak is figyelembe kell venniük, hogy a műsort esetleg gyermekek is nézhetik. A gyermekeket befolyásolja a médiában látott és hallott tartalom ezért a törvény célja az, hogy befolyásolja a médiának a gyermekekre gyakorolt hatását. A gyermekek védelme egyrészt a médiában bemutatott káros tartalmakra vonatkozik, másrészt a gyermekek számára hasznos és fejlődésüket segítő tartalmak bemutatását támogatja.63 A médiatartalomnak a gyermekek érdekeire figyelemmel történő korlátozása a gyermekeknek azon az alkotmányos jogán alapul, hogy „a családjuk, az állam és a társadalom részéről olyan védelmet és gondoskodást kapjanak, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges.”64 Tehát a gyermekek védelmét a médiának is figyelembe kell venni. A magyarországi gyermekvédelmi szabályozást az 1997. évi XXXI. Törvény határozza meg. A médiával kapcsolatos joguknak tartja, a szabad véleménynyilvánítást, a fejlődésükre ártalmas műsoroktól való védelmet (pl.: pornográfia, erőszak, gyűlöletkeltés), és a fejlődéséhez szükséges műsorokhoz hozzáférjen. A szabályozás leginkább arra irányul, hogy kizárja vagy korlátozza a gyermekek hozzáférését bizonyos tartalmú műsorokhoz. Ezek alapján a tartalmak két csoportba sorolhatók: a jogellenes és ártalmas tartalmak. A jogellenes tartalmakhoz való hozzáférés gyakorlatilag az egész társadalom részére meg van tiltva, mert ezek a műsorok olyan tartalommal rendelkeznek, amelyek a közösség számára teljesen elfogadhatatlan, sértik a társadalom alapvető értékeit. Az ártalmas tartalmak nem jogellenesek, de a kiskorúak fejlődésére negatív hatással lehetnek. 62

Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005 U.o. 64 Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 153.oldal, A szerző az alkotmány 67. § (1) bekezdését idézi 63

43

A szabályozás kettőségen alapul, hiszen e fajta tartalmak közlése a véleményszabadság gyakorlásának körébe tartozik, azonban meg kell akadályozni, hogy ezekhez a kiskorúak is gond nélkül hozzáférhessenek. A törvény elsősorban az erőszakos és a szexuális tartalmakhoz való hozzáférést korlátozza. A kiskorúakra ártalmas, egyébként nem jogellenes kommunikációs tartalmak elleni védekezés elsősorban a gyermekek elől elzárt, illetve a szülők által könnyen elzárható térbeli, időbeli vagy virtuális zónák kialakításával történik. Minden médium szármára kötelezően megvalósítandó feladat a gyermekekre ártalmas tartalmú műsorok elkülönítése. A zónák kialakítása történhet az ártalmas tartalmakat terjesztő üzletek elhelyezkedésének korlátozásával, műsorszerkezeti követelményekkel, vagy a tartalom szűrését végző műszaki eszközökkel. Hazai szabályozás A hazai szabályozás a gyermekeknek az ártalmas médiatartalmakkal szembeni védelmét a különböző médiatípusokra vonatkozóan különböző rendelkezések alapján garantálja. A rádiózásról és a televíziózásról szóló médiatörvény garantálja a gyermekek védelmét az ártalmas műsorokkal szemben. Célja, hogy a műsorszerkezet szabályozásával időbeli zónákat hozzon létre, másrészt az adott műsorszámmal kapcsolatban megfelelő információhoz juttassa a közönséget. Ennek megfelelően a médiatörvény előírja a műsorszámok kategóriába sorolását illetve azt is, hogy milyen korú közönség számára ajánlott. A kategóriába sorolást maga a műsorszolgáltató végzi és ezért felelősséggel tartozik. A törvény szerint a hírműsorokon, az előzeteseken, a sportműsorokon és a reklámokon kívül a műsorszolgáltatónak sugárzás előtt minden műsort be kell sorolni a 12-es, a 16-os vagy a 18as korhatár-kategóriába. Az egyes kategóriákba tartozó programokat bizonyos idősávban szabad sugározni; a besorolással nem rendelkező műsorelőzeteseket szintén. Az erőszakos jeleneteket tartalmazó, ám besorolással nem rendelkező hírműsorok esetében pedig a sugárzás előtt fel kell hívni a közönség figyelmét a nyugalom megzavarására alkalmas képi vagy hanghatások körülményére. A korhatáros műsoroknál a minősítést minden esetben közölni kell a program előtt szóban és írásban egyaránt, illetve a korhatár-besorolást jelző piktogramot úgy kell megjeleníteni a képernyőn, hogy az a műsor teljes ideje alatt látható legyen.

44

A médiatörvény a műsorszámokat öt kategóriába sorolja, tekintsük most át ezeket. Jelentés: Tizenkét éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott Olyan műsorszám, amely tizenkét éven aluli nézőben félelmet kelthet, illetve amelyet koránál fogva nem érthet meg vagy félreérthet. Időpont-korlátozás: 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló, szülői magyarázatot nem igénylő (piktogrammal nem jelölt) műsorok között nem tehető közzé, egyébként bármikor közzétehető. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 12-es piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: A műsorszám előzetese 12 éven aluliaknak szánt, azaz kifejezetten gyermekeknek szóló műsorok. Jelentés: Tizenhat

éven

aluliak

számára

nem

ajánlott

Olyan műsorszám, amely alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus. Időpont-korlátozás: Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 16-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: Csak 21.00 és 05.00 óra között tehető közzé.

45

Jelentés: Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott. Olyan műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása. Időpont-korlátozás: Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé. Jelölés: A műsorszám előtt a minősítést szóban és írásban közölni kell, valamint a 18-os piktogramot a képernyő valamelyik sarkában meg kell jeleníteni úgy, hogy az a műsorszám teljes időtartama alatt látható legyen. Műsorelőzetes: Csak 22.00 és 05.00 óra között tehető közzé. 65

A fent említett kategóriák mindenki számára ismert lehet a televízióból, hiszen a tv sarkán jelzik a műsorszolgáltatók kis citromsárga vagy piros karikában lévő számmal hogy milyen korosztálynak ajánlott a műsor.

Pszichológiai háttér A tévéműsorok korhatár-besorolásánál nem hiába kap nagy szerepet az erőszak megjelenítésének kérdése. Gyakran hallani arról, hogy a tévében látott erőszakos cselekmények hatására a gyermek maga is agresszívvá válik. A probléma az utóbbi időben, az iskolai tanárverések kapcsán különösen előtérbe került. Sok pszichológus szerint több kutatás is alátámasztja, hogy a televízióban látható erőszak valóban fokozza a gyermekek agresszióját, ám azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy mindennek a tévé az oka. Az azonban semmiképp sem jó, ha egy fiatalkorú egyedül, minden kontroll nélkül tévézik, horror-és akciófilmeket néz. A jogszabály csak a műsorszolgáltatót kötelezi arra, hogy a besorolást hajtsa végre; a nézőt már nem, hogy akadályozza meg azt, hogy a kiskorú korának nem megfelelő programokat nézzen. A karikákban szereplő szám a közönség számára csak ajánlás, nem törvény. A gyerek 65

www.ORTT.hu

46

kíváncsi, a szülő pedig elfoglalt, így valószínűsíthető, hogy sok olyan család van, ahol a fiatalkorúak „fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésük kedvezőtlen befolyásolására” alkalmas filmeket néznek. Hiszen, főleg kamaszkorban, a gyerekek lázadnak minden szabály ellen, és előszeretettel művelnek olyan dolgokat, amelyeket a szüleik nem engednek nekik: isznak, dohányoznak, hajnalig tévéznek. Nehezen tudok elképzeli olyan helyzetet, amikor egy vagány kamasz az esti horrorfilm előtt meglátja a „tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott feliratot, és lelkiismeretesen kikapcsolja a tévét. 4. számú melléklet: Kutatás: Kockázati magatartásformák a kiskorúak által legnézettebb televíziós műsorokban

4.4.5. A műsorok kulturális sokszínűségének garantálása „A kulturális sokszínűség garantálásának elsődleges szabályozási eszköze az európai alkotások

bemutatásának

kötelezettsége,

ami

a

műsorszolgáltatókkal

szemben

műsorszerkezeti követelményeket támaszt, s egyúttal jelentősen befolyásolja a médiapiac, a műsorpiac szerkezetét is.”66 Az Unió egyezménye (Határokat átlépő televíziózásról) is és a médiatörvények is arra ösztönzik a szolgáltatókat, hogy a műsoridő többségét fordítsák az európai művek sugárzására. Az európai mű alatt a jogalkotó olyan alkotásokat ért amelyek az unió tagországaiban készültek, onnan származnak. A médiatörvény az európai művekre vonatkozó előírásokat a magyar nyelv védelmével és a hazai műsorgyártás támogatásával egészíti ki. A szolgáltatónak évi szinten a műsorainak több mint harmadát kell magyar nyelven közvetítenie. A hazai szabályozás arra ösztönzi a műsorszolgáltatókat, hogy a műsoridő illetve a műsorkészítésre rendelkezésre álló források egy részét független előállítóktól beszerzett művekre fordítsák. Független előállítónak az minősül, akinek nincs közvetlen tulajdoni részesedése. A közösségi televíziózási irányelv arra kötelezi a tagállamokat így hazánkat is, hogy kétévente tegyenek jelentést a Bizottságnak az európai alkotásokra és független gyártóktól

66

Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 166. oldal

47

beszerzett művekre vonatkozó előírások érvényesüléséről. Magyarországon ezt a feladatot az ORTT végzi. Hozzáférés a társadalom számára nagy jelentőségű eseményekhez A kulturális sokszínűség megvalósításának másik nagyon fontos eleme az általános hozzáférés garantálása az eseményekhez és a különböző műsorokhoz. „Ez olyan jog eszközöket feltételez, amelyek megakadályozzák, hogy a társadalom számára jelentős események exkluzív közvetítési jogosultság alapján a közönségnek csak egy szűk köréhez jussanak el.”67 Nem szerezhet egyetlen csatorna sem kizárólagos sugárzási jogot bizonyos fontos illetve a társadalom egészét érintő események felett, mert akkor sérül a közönség tájékozódáshoz való joga és a műsorok sem lennének olyan sokszínűek. A hazai médiatörvény is úgy rendelkezik, hogy egyik szolgáltató sem rendelkezhet kizárólagos közvetítési joggal, mert a közönség meghatározó részét kizárja a társadalom számára nagy jelentőséggel bíró esemény figyelemmel kiséréséből. (pl.: téli-nyári olimpia, Európa – és világbajnokságok, hazai bajnokságok, stb.)68 Kulturális értékek megőrzése A kulturális sokszínűség a kulturális értékek megőrzésére is vonatkozik. A médiával kapcsolatban szabály írja elő a kötelespéldány megőrzését illetve az archiválást. „A sajtótörvény előírja, hogy a sajtótermékekből tudományos és igazgatási célra kötelespéldányt kell a jogszabályban megjelölt szervek rendelkezésére bocsátani. A műsorszolgáltatásban megjelenő kulturális értékek megőrzését és azokhoz való hosszú távú hozzáférés biztosítását tűzi célul a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA). A törvény indoklása szerint a NAVA egy jelentős méretű médiatároló és médiavagyon-kezelő műszaki rendszer, amely a jogalkotó szándéka szerint a magyar nemzeti kultúrkincs audiovizuális részének gyűjtésében és hozzáférhető tételében központi szerepet tölt be. A NAVA a törvény meghatározása szerint (2004. évi CXXXVII. Törvény a Nemzeti Audiovizuális Archívumról) az eredetileg magyar nyelven készült, valamint az egyéb magyar vonatkozású műsorszámok gyűjtését, nyilvántartását, archiválását és a nyilvánosság számára

67

Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 169. oldal 68 Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005

48

történő hozzáférhetővé tételét biztosító, országos gyűjtőkörű közgyűjteményének minősülő audiovizuális archívum.”69 4.4.6. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye A

média

tartalomszabályozása

garantálja

a

tájékoztatás

sokszínűségét

és

kiegyensúlyozottságát, vagyis az adott kérdésre vonatkozó minden releváns vélemény bemutatását. A kiegyensúlyozottság objektív követelmény a műsorszolgáltatók részére, mert minden összegyűjtött információt és adatot közzé kell tenni a másik fél véleményével együtt. A szerkesztő szempontjából a kiegyensúlyozottság a véleményszabadság a szerkesztési szabadság korlátozását jelenti, hiszen nem képviselheti feltétlenül a saját álláspontját, mert el kell fogadnia azt a véleményt is, amellyel esetlegesen nem ért egyet. A társadalomban jelen lévő érdekcsoportok számára a kiegyensúlyozottság a megszólalás lehetőségét biztosítja, a társadalom egésze számára pedig a nyilvánosság megfelelő működésének garanciáját jelenti. Magyarországon a médiatörvény kimondja, hogy a „közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak, sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. „70 A Panaszbizottságot a médiatörvény kifejezetten a kiegyensúlyozottság követelményének érvényesítésére

hozta

létre.A

Panaszbizottsághoz

akkor

érdemes

fordulni,

ha

a

műsorszolgáltató egyoldalúan tájékoztatta a közönséget, vagy ha súlyosan megsérti a kiegyensúlyozottság szabályait. A kiegyensúlyozottság nem egyéni jogsérelmek orvoslását szolgálja, hanem a közönség egészének a teljes körű tájékozódáshoz való jogát garantálja. A Panaszbizottság eljárásának célja, hogy a vita gyorsan, lehetőleg az érintett felek megegyezésével záruljon.71 4.5. Digitális átállás Manapság elég sokat hallani a digitalizációról és a digitális átállásról. Mit is jelent ez? Digitális átállás lényege, hogy 2012-ig megszűnik a hagyományos földi sugárzású televíziós 69

Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 171. oldal 70 Az 1996. évi I. médiatörvény 4 § (1) 71 Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005

49

műsorszórás. A digitális televízió jobb kép- és hangminőséget tesz lehetővé, mint a hagyományos, ezáltal nagyobb élményt nyújt. Az új, nagyobb felbontású képernyőkön a tűéles képű HD-adással, azaz a jelenleg elképzelhető legmagasabb képfelbontású műsorral pedig teljesen valósághű lehet. A műsorok DVD hangminőséggel szólalnak meg, így akinek van házimozi rendszere az szinte a moziban érezheti magát. A szolgáltatások köre és a csatornaválaszték jelentősen bővül, és kiegészítő szolgáltatások egész sorához juthatunk hozzá. 2012 jelenleg az a dátum, amelyet az Európai Unió meghatározott a tagországoknak a digitális átállásra. A szolgáltatás digitális vevőkészülékkel, úgynevezett upc médiabox-szal, illetve a hozzátartozó smart kártyával lesz majd elérhető. Minden szolgáltatónak kötelessége lesz a beszerelni a készüléket és elmagyarázni használatát és átadni a részletes kezelési útmutatót.72 Az alábbi interjú, amely Márton Györggyel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság szóvivőjével készült tökéletesen leírja, hogy mi fog lezajlani az elkövetkező években az átállással kapcsolatban. „Mit kínál a digitális tévé? - A néző számára az adás a fontos, a választék, az ár, a kép és hang minősége, nem pedig az, hogy ez milyen műszaki feltételekkel jut el hozzá. A digitalizálás azért szükséges, mert így lehet növelni a kínálatot, javítani a minőséget és új kényelmi szolgáltatásokat bevezetni. Ma Magyarországon a nézők legnagyobb része kábeltévét néz - ezek digitalizálása folyamatban van, de ez a szolgáltatókon felelőssége. Sokan műholdas ("tányéros") tévét néznek, ezek már ma is mind digitális szolgáltatások. Természetesen az interneten keresztül "közvetített" tévé is digitális, egyedül a földfelszíni adás nem az. Az ma még analóg, és a frekvenciák szűkössége miatt szoba- vagy tetőantennával csak néhány tévécsatorna fogható. Digitális technikával - kezdetben még az analóg adás mellett - öt-tíz tévéműsor lesz majd elérhető, nagyjából ugyanannyi frekvencia felhasználásával. Később pedig, mikor majd megszűnik a földfelszíni analóg műsorszórás, ennél lényegesen több, akár 40-50 televízió műsora is fogható lesz ilyen módon. A frekvencia úgynevezett korlátozott nemzeti kincs, vagyis nem lehet belőle többet

72

www.upctelekom.hu

50

előállítani, viszont a digitális átállás hozzájárul a korábbinál lényegesen hatékonyabb felhasználásához. Különböző nemzetközi egyezmények határozzák meg, hogy melyik ország milyen mennyiségű frekvenciát használhat. Az elmúlt ötven évben nekünk arra volt lehetőségünk, hogy három földfelszíni tévénk legyen. A digitalizációval lényegesen bővül azok számára is a választék, akik csak szobaantennával rendelkeznek. 2015-ben jár le a végső határidő, de Magyarország, mint az EU tagja 2011. december 31-ig vállalt kötelezettséget az analóg adások kiváltására - foglalta össze a legfontosabbakat Márton György. A jelenleg bírálati szakaszban lévő pályázatunk nyomán a reményeink szerint már az idén elérhető lesz a nézők számára az első öt-tíz csatorna műsora digitális műsorszórással, a későbbiekben pedig fokozatosan bővül majd a kínálat, egyre újabb és újabb szolgáltatások is megjelenhetnek. Nekünk az a célunk, hogy versenyezzen a nézőkért a földi adás a kábellel, a műholddal és az internettel, és a nézők - bárhol is élnek az országban -, legalább két-három technológia és szolgáltató közül választhassanak. Köthessenek új szerződést, válthassanak szolgáltatót. Alkalmasak-e a mai készülékek az új technika fogadására? Ha igen, a néző csak arra vár, hogy végre versenyezzenek már érte? - Egy jelátalító eszköz lehetővé teszi, hogy azokon is nézni lehessen a digitális földfelszíni adást - épp úgy, ahogy a "tányéros" adás nézéséhez sem kell feltétlenül LCD, vagy plazmatévé. A versengés kérdése viszont bővebb kifejtést igényel. A Nemzeti Hírközlési Hatóságnak az a küldetése, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyem a fogyasztók a legjobb szolgáltatást kapják a legjobb áron, vagyis választhassanak igényeik szerint. Megteremtjük annak lehetőségét, hogy minél több szolgáltató be tudjon lépni a piacra (például csak kábeltévékből háromszázötven-négyszáz van ma Magyarországon), s hogy a szolgáltatások minél magasabb színvonalúak legyenek. A

versenyképes

ajánlatok

pedig

azt

jelentik,

hogy

csökkenek

az

árak.

Magyarországon kevés ágazat büszkélkedhet azzal, mint mi, hogy az utóbbi években, mondhatjuk, hogy a Hatóság 2004-es megalakulása óta folyamatosan csökken a hírközlési szolgáltatások ára. A közszolgálati műsorokhoz való hozzáférés alkotmányos jog. Az állam dolga - adott esetben rajtunk keresztül - biztosítani azt, hogy ezzel a jogával mindenki élhessen. Ezért a piaci szereplőkkel együttműködve meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy mire leáll az analóg adás, mindenki áttérhessen valamilyen digitális technológiára. Lehet ez kábeles, műholdas, internetes vagy földfelszíni, de az nem fordulhat elő, hogy háztartások ne juthassanak információhoz, hogy elsötétüljön a képernyőjük. Ezekre a peremfeltételekre 51

már a pályázat kiírásakor is nagyon nagy súlyt helyeztünk, így a majdani nyertesnek nagyon komoly

garanciális

követelményeknek

kell

majd

megfelelnie.

Ki lesz majd a digitális tévé-, illetve rádiós műsor szolgáltatója? - Várhatóan augusztusban lesz eredményhirdetés. Ami biztos, lesz egy rádiós és egy televíziós szolgáltató. A nyertes szolgáltatók számos kérdésben önállóan dönthetnek, így például abban is, hogy milyen tömörítési eljárást választanak (attól függ, hogy hány televíziós illetve hány rádiós csatorna lesz elérhető). A televíziós szolgáltató indíthatja majd el az úgynevezett mobil televíziózást, amelynek révén 10-15 csatorna válik majd elérhetővé mobiltelefon készüléken keresztül. Ez a televíziózás területén egy egészen új szolgáltatás lesz, bár akinek ma harmadik generációs mobiltelefonja van, az már most is nézhet tévét a mobilon, de egészen más módon, más feltételekkel. Ha nem is kell lecserélni a tévékészülékeket, az új technika fogadásához kell egy olyan jelátalakító, amely a digitális jeleket értelmezni tudja. Mindenki számára megfizethető lesz az ára? - Ma gyakran halljuk a panaszt, hogy drága, nagy felbontású képeket fogadni képes készüléken rossz minőségűt látnak. Ha az adás analóg és a jel minősége gyenge, akkor ez bizony előfordul. De ha a szolgáltatók átállnak digitális technológiára, akkor megoldódik ez a probléma. A jelátalakító, az úgynevezett set top box pedig alkalmassá teszi még a legrégibb készülékeket is a digitális adások vételére. Természetesen a bokszokból is többféle tudásút kínálnak majd. Azt azonban a pályázatban kikötöttük, hogy kell olyan konstrukciót kínálni, amelyben ennek az eszköznek a havi bérleti díja nem haladja meg a mindenkori minimálbér egy

százalékát,

ami

mai

áron

mintegy

600

forintos

havi

díjat

jelent.

A beszerzendő legegyszerűbb jelátalakító is lehetővé teszi az elektronikus műsorújság böngészését. Ennek az az előnye, hogy egyszerre látjuk a kínálatot és egy gombnyomással kijelölhetjük, amelyik műsor érdekel bennünket. A dobozoknak egy része képes lesz a műsorrögzítésre, hasonlóan a videomagnóhoz vagy dvd-felvevőhöz, s arra is, hogy megállíthassuk az adást, ha valami közbejön. Később aztán ott folytathatjuk a nézést, ahol abbahagytuk. Tehát nem kell lecserélni a készüléket, de az tény, hogy a nagyobb felbontás, a jobb kép, a jobb hang igazán a korszerűbb eszközökön élvezhető - foglalja össze a műszaki fejlődés feltételeit a szóvivő.

52

Ez a technológia hat a televíziós műsorszolgáltatókra is? - Természetesen. Már érezhetjük hatását, egyre több csatornán indulnak a digitális csomagok és már megjelentek a nagyfelbontású (HD) adások is. A hírek szerint például az MTV2 az olimpiát már ilyen minőségben fogja közvetíteni. De a többi televíziós társaságnál is észrevehető a fejlesztés. Mi nézők, ezen csak nyerhetünk, jobb minőségű képeket nézhetünk, az egyre kiválóbb készülékeken.”73

Márton György válaszaiból kiderül, hogy a cél a több szolgáltatós piac kialakítása és a kínálat bővítése. Ne csak a kábeltelevíziók és a műholdas televíziók uralják a piacot, hanem legyen egy egységes technológia jelen esetben a digitális technika, amely mindenki számára elérhető és maximálisan kielégíti a szükségleteket. A digitális technikával jobb és szebb minőségű képet kapunk és több csatorna válik elérhetővé. Egy jelátalakító segítségével a régi tévékészülékeket is gond nélkül lehet használni csak meg kell vásárolni az ehhez szükséges eszközöket.

5. Az Európai Unió médiaszabályozása Szinte minden területen így a médiaszabályozás területén is próbáltak a szakemberek egy egységes szabályozást létrehozni. A szabályozás kiterjed a televízióra, a filmre a tartalomszabályozásra és a multimédiára. Az uniós irányelvek mellett nagy hangsúlyt kap az úgynevezett Zöld és Fehér könyv, amelyek a jövőbeni teendőket fogalmazzák meg a tagországok számára. Számos dokumentum és egyesség született a média szabályozására tekintsük most át ezeket. 5.1. Az Uniós szabályozás kialakulása Az 1989 és 1991 közötti rendszerváltások véget vetettek a média monopol helyzetének és nem volt már politikai ellenőrzés alatt. Kikiáltották a sajtószabadságot a Kelet- Közép Európai országokban és megkezdődött a nyomtatott újságok és az elektronikus médiumok privatizálása.

73

www.sg.hu

53

„Az 1980-as évek végéig a műsorszolgáltatásra vonatkozó jogszabályok nem voltak uniós szinten harmonizálva. Amikor az EGK alapító szerződését, azaz a Római Szerződést (1957) szövegezték, a média-szakpolitikusok – és szakjogászok nem tekintették a műsorszolgáltatást piaci tevékenységnek, illetve az alapszabadságok valamelyike által védett tevékenységnek. Sem az úgynevezett elsődleges, sem a származtatott közösségi jog nem vonatkozott explicit módon a televíziózásra, amíg 1989-ben el nem fogadták a 89/552/EGK számú Televíziózás határok nélkül irányelvet, illetve az azt módosító 97/36/EK számú irányelvet (TWF, vagy televíziós irányelv). Jelenleg az Európai Unió médiaszabályozásának tárgyai a televízió, a film, a digitális és online tartalomszolgáltatás és a multimédia. A közösségi szabályozás a nyomtatott sajtó és a rádiózás kérdéseivel nem foglalkozik.”74 Az Európai Unió médiaszabályozásával kapcsolatban gyakran találkozhatunk az audiovizuális kifejezéssel. Audiovizuális szektornak hívják az Európai Unióban az elektronikus médiumokkal, és a különböző technikai eszközök segítségével történő kép- és hangtovábbítással kapcsolatos területeknek az összességét (filmek, reklámok, hírműsorok forgalmazása, terjesztése, a szerzői jogok kérdése, az internet, és a távközlési szektor egy része), valamint ezek előállítása, forgalmazása, terjesztése, a szerzői jogok kérdése és az internet, mint új médium. Az audiovizuális szektor szabályozása a nyolcvanas évekig nem volt központi kérdés az EU politikusai számára. Azonban a vezetők rájöttek arra, hogy szabályozásra itt is szükség van. Két okra vezethető vissza ennek a gondolatnak a felmerülése. Egyrészt gazdasági megfontolásból. Felismerték, hogy az audiovizuális szektor gazdasági lehetőségeinek kiaknázását csak a tagországok összefogásával lehet megvalósítani. Hiszen a sok kis ország nem tudja felvenni a versenyt az amerikai tőkeerős médiapiaccal, az unió országainak összefogásával talán ez lehetséges. Másrészt kulturális megfontolásból. Míg az európai egységesülési folyamatot hosszú időn át elsősorban a gazdasági megfontolások motiválták, a nyolcvanas évektől körvonalazódott a változások kulturális dimenziója is. Az EU folyamatos bővülése mellett sokáig kérdéses maradt, hogy a szervezet képes-e egységes identitást kialakítani polgárai számára. De az országok csatlakozása az Európai Unióhoz ne csak gazdasági folyamat legyen, hanem kulturális részévé is váljanak a folyamatnak.

74

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika, 8. oldal

54

A nyolcvanas évek végére rájöttek, hogy a média talán ebben segítséget nyújthat. Az első ilyen lépés az integráció felé az 1984-ben kiadott Televíziózás Határok Nélküli Fehér könyv volt. Lényegében ez volt az a lépés, amely elősegítette az egységes európai kommunikációs tér létrejöttét, és ennek a segítségével kialakulhatott az egységes európai kulturális identitás.75

5.2. Az Európai Közösség Intézményeinek rövid jellemzői, EK bíróság és az Európai Bizottság Az Európai Közösség intézményeiben sajátos módon a jogalkotói hatalom és a végrehajtói hatalom lényegében az Európai Tanács és az Európai Bizottság között oszlik meg, a Parlament pedig leginkább ellenőrzési és konzultációs jogokkal rendelkezik.76 Európai Bizottság (EB) Az Európai Bizottságot tartják az integráció központjának, melynek feladata a közösség érdekeinek a képviselete. Az Európai Bizottságnak van kizárólagos jogalkotási joga, amely során javaslatokat dolgoz ki a döntéshozó Miniszteri Tanács és az Európai Parlament számára. Felelős a közösségi politikáért és kezeli a közösségi költségvetéseket. Ellenőrzi, hogy a tagállamok megfelelően alkalmazzák-e a közösségi intézkedéseket, s ha nem, az Európai Bíróság elé terjeszti az ügyet, aki megvizsgálja, hogy történt-e szabálysértés. Az EB elnökét és tagjait - az utóbbiakat az elnökkel egyetértésben - a tagországok kormányai jelölik, az egész testületet pedig az Európai Parlament fogadja el öt évre. Jelenleg az EU öt legnagyobb tagországa két-két, a többi egy-egy helyre jogosult az Európai Parlamentbe, és a tagok kinevezésük után nem fogadhatnak el utasítást saját kormányuktól. A bővítés után az EB létszáma átmenetileg harminc főre nőtt. Általában szerdánként ülésezik Brüsszelben, döntéseit egyszerű többséggel hozza. A tárcákat az elnök osztja ki az egyes bizottsági tagoknak, akik több száz fős főigazgatóságokat irányítanak. Az EB apparátusa valamennyi tagállamból verbuvált hivatalnokokból áll. 77

75

Kertész Krisztina: Médiaszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. www.mediakutato.hu 76 Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag) 77 U.o.

55

Európai Bíróság „Az Európai Közösségek Bírósága székhelye Luxembourgban található.

Legfontosabb

feladata, hogy gondoskodjék arról, hogy a közösségi jog az egész EU-ban azonos módon és az alapszerződésekkel összhangban érvényesüljön. Kizárólag a Bíróság jogosult a közösségi jogszabályok értelmezésére - a tagországok nemzeti bíróságai gyakran fordulnak a testülethez, ha bizonytalanok abban, hogy egy-egy nemzeti jogszabály ütközik-e valamely közösségivel. Az ilyen típusú ügyek adják az intézmény munkájának közel felét. Az ítéletek további jelentős része olyan ügyekben születik, amelyekben az EB kezdeményez eljárást valamely tagállam kormánya ellen, amely elmulasztott határidőre átültetni jogrendszerébe valamely közösségi irányelvet.”78 „A közösségi joggal kapcsolatos ügyekben a tagállamok is perelhetik egymást az Európai Bíróság előtt, és megtehetik ezt az uniós intézmények is (például az ET az EP ellen, és fordítva), illetve a tagállamok bármelyik közösségi intézmény ellen, ha hatásköri túllépést vagy mulasztást sérelmeznek.

A versenypolitika területén az EB eljárást folytathat

magánemberek és cégek ellen is. Cégek akkor fordulhatnak a luxembourgi székhelyű törvényszékhez, ha egy közösségi intézkedés közvetlenül és egyénileg hátrányos helyzetbe hozza őket, illetve ha polgári jogi szerződés következtében vagy alkalmazotti viszonyban keverednek vitába valamely uniós intézménnyel. Az ő ügyeikkel az úgynevezett Elsőfokú Bíróság foglalkozik. Az Európai Bíróságba, valamint az Elsőfokú Bíróságba valamennyi tagállam egy-egy bírót jelölhet, akiknek a személyét az Miniszteri Tanács fogadja el. A bírákat hat évre nevezik ki, háromévenként a testület fele kicserélődik. A bíróság többségi szavazással hozza meg ítéletét, amely nyilvános, különvélemény nem fűzhető hozzá, és fellebbezni nem lehet ellene.”79 5.3. Az Európai Médiapiac A 90-es évek európai audiovizuális iparának és ezen belül az elektronikus médiapiacnak több mint két évtizede alapvető jellemzője, hogy egyrészt a fogyasztói piac dinamikusan bővül, másrészt ezzel párhuzamosan az európai audiovizuális ipar, közte a programipar az USA lendületes importja következtében lényegében a mai napig sorvadozik.

78 79

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika, 4. oldal Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika, 5. oldal

56

Néhány adat az európai elektronikus médiumok világpiaci helyzetére vonatkozóan az 1990-es évekből. 1994-ben kiadták Brüsszelben a Fehér Könyvet. A fehér könyveket a Bizottság adja ki: olyan dokumentumok ezek, amelyek - specifikus területeken - Közösségi akciójavaslatokat tartalmaznak. A könyv szerint az Európai Unió az egyik legnagyobb és első számú audiovizuális felvevő piac, és a pénzügyi elemzések szerint a világon a második helyet foglalja el. Az USA-nak, amely manapság is az audiovizuális piac legdominánsabb szereplője, az audiovizuális exportja 1984-ben 330 millió dollárt volt, míg 1992-ben ez az összeg már 3,6 milliárd dollárra nőtt. Az Európai Unió éves audiovizuális kereskedelmi deficitje az USA-val a kilencvenes évek végére elérte átlagosan a három és félmilliárd dollárt.

Az EU audiovizuális szektora

tekintetbe véve a hardware és a software ipart is, az 1980-as évek első felében több mint 250 milliárd ECU-t tesz ki. Azonban azt el kell mondani, hogy az EU televíziós piaca a világpiaci bevételek mindössze egynegyedét adta, ami messze elmaradt az amerikaiak 46%-os részesedésétől. Az utóbbi húsz év egyik fejleménye tehát az, hogy az európai audiovizuális piac (televízió, mozi, videó, DVD, software) az amerikai műsorok első számú és szinte egyoldalú felvevőpiacává „nőtte ki magát. Jelenleg az európai médiapiac kb. 350 millió nézőt tesz ki, akik átlagosan mintegy napi négy órát ülnek a készülék előtt. A televíziós világpiac folyamatosan és dinamikusan fejlődik: a Fehér Könyv szerint 1982 és 1992 között 200 ezer óráról 650 ezer órára nőtt a műsorok iránti kereslet, melynek következtében ebben az időszakban, a Közösség tagállamaiban a televíziós csatornák száma 40-ről 100-ra növekedett, és ez a növekedési folyamat a mai napig tart. Azonban a mozifilmek piaca elképesztő amerikai dominanciát mutat, ebben a tekintetben az Európai piac le van maradva. Európában, 1968-ban a mozibevételek 35 százalékát tették ki az amerikai filmek, 1998-ban ez az arány a 90 százalékhoz közelít. Az amerikai fölény nem csak a mozifilmek piacára igaz hanem a videókéra is, hiszen az videotékákban Európa szerte túlnyomó részben amerikai filmeket kínálnak. A Fehér Könyv és más uniós szakértői tanulmányok becslése szerint az európai audiovizuális ipar annyira kiaknázatlan, hogy a Közösség tagállamaiban az ágazatban foglalkoztatott 1,8 millió főnyi munkaerő száma az európai médiaipar fellendülésével duplájára növekedhet. Tehát nem lehet csodálkozni, hogy közösségi szinten felmerült egy 57

egységes audiovizuális jogpolitika érvényesítésének igénye. A Fehér Könyvben található tendenciák 2005-ig sem fordultak meg lényegesen. Bár a közösségi audiovizuális piac mérete folyamatosan növekszik (2002-ben ez 99 milliárd euro volt), úgy tűnik, hogy az USA piaci fölényét nem sikerül megtörni. Azaz Európa a saját piacán és azon kívül is a mai napig lényegében asszisztensi feladatokat lát el az USA minőségi és mennyiségi piaci terjeszkedéséhez. Az Európa Tanács Audiovizuális Figyelőszolgálat 2004. végén kiadott vonatkozó legfrissebb adatokat közlő sajtóközleménye szerint a közösségi rádió – és televízió piac népszerűsége csökken: csak a hirdetésekből élő kereskedelmi TV csatornák termelnek profitot. 2002 óta az iparág egésze mindössze 0,2%-os növekedést produkált Európában.80 5.4. Az Európai Unió Audiovizuális politikája Kialakulásának folyamata Az európai médiapolitika kialakításának szükségességével először az Európai Parlament kezdett el foglalkozni. Kezdetben, 1981 és 1984 között, az európai identitás erősítése, az európai kulturális egység megteremtése állt a középpontban. Akkor a probléma megoldását európai témájú műsorok gyártásának növelésében és egy európai köztelevízió létrehozásában látták. A kulturális egység gondolatát, amelyet mind az egyes európai műsorszolgáltatók, mind a tagállamok szkeptikusan és több-kevesebb ellenérzéssel fogadtak, hamarosan felváltotta az európai kulturális sokszínűség fenntartásának gondolata. 1984-re az Európai Parlament számos határozatában, jelentésében foglalkozott az európai médiát érintő problémákkal, de koherens megoldás kidolgozására képtelen volt.81 Az audiovizuális vagy médiaipar Európa egyik legdinamikusabb és legbefolyásosabb iparágává fejlődött az elmúlt évtizedekben. Az 1980-as években vette kezdetét az a felmérhetetlen hatású technikai forradalom, amely döntően átalakította az eredetileg állami monopóliumokra épülő tájékoztatási rendszert, és egyre sürgetőbb igényt teremtett egy nemzeti határokon átnyúló, globális megközelítés érvényesítésére. A digitális technológia robbanásszerű fejlődésével pedig új audiovizuális szolgáltatások és termékek sora jelent meg a piacon, tovább bővült a kínálat és a kereslet, megugrottak a piaci bevételek. 80 81

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag) Cseh Gabriella – Ficsor Mihály: Audiovizuális politika. Osiris Kiadó, Budapest

58

„Az egységes európai audiovizuális politika kialakításának első jelei a nyolcvanas évek intézkedéseiben fedezhetők fel. Elsőként az Európai Parlament cselekedett, amikor 1981-ben megrendelt egy olyan tanulmányt, amelynek feladata az európai informatikai helyzet és az audiovizuális ipart is érintő kérdések felmérése volt. A felkérést követően készült el a ma Schall-jelentésként ismert tanulmány. Az 1982-ben íródott Hann-jelentés pedig már arról beszélt, mennyire fontos az európai médiapiac elemeinek harmonizációja és az egységes szabványok kialakítása. Elsősorban a fent említett tanulmányok hatására adta ki 1983-ban az Európai Bizottság Realitások és tendenciák az európai televíziózásban című jelentését, amelyben már felhívja a figyelmet az amerikai audiovizuális termékek nyomasztó fölényére, és arra, hogy az európai kultúrát milyen veszélyek fenyegetik az amerikai tömegkultúra hatásaival szemben. Ennek a jelentésnek is tulajdonítható, hogy az Európai Parlament elfogadta az úgynevezett Arfé-határozatot. Ebben rögzítették többek között a közös európai frekvenciaelosztás elvét, a filmforgalmazás egységesítésének igényét, és a jogharmonizáció szükségességét A szakirodalom az Arfé-jelentés óta beszél arról, hogy egységes audiovizuális politika jött létre az Európai Unióban. Ennek elemei közé sorolják az egységes jogszabályalkotást, a műsorgyártás és - forgalmazás egységesítését, valamint a technológia és a műsorgyártás terén a közös fejlesztési programok kidolgozását.”82 5.4.1. A Televíziózás Határok Nélküli uniós irányelv Az Európai Unión belül sokáig nem volt egyértelmű hogy a médiaszabályozás, tehát az audiovizuális politika médiafelügyelete uniós vagy nemzeti szabályozás körébe tartozik. Ugyanis a Római Szerződésben a rádiózást és a televíziózás a kultúra hatásköreihez sorolták, így a tagországok kulturális kérdésekben saját szabályzást alkothatnak. Azonban az Európai Bíróság a Sacchi-ügyben kimondta, hogy a rádiózás és televíziózás a szolgáltatások körébe tartozik, mert mások számára végez szolgáltatást, ezért vonatkozik rá a közös szabályozás. A döntés után megnyílt az út a média egységes EU-szabályozása előtt. Azonban ez a szabályzás sem tökéletes, nincsen olyan jogforrás, amely a médiafelügyeletet a tagállamokra nézve kötelező erővel szabályozná. Az EU ezt a tagállamok belügyének tartja, és a felvételre váró országokkal szemben sem támaszt semmilyen követelményt, csak azt vizsgálja, hogy demokratikus normáknak megfelelően van-e szabályozva ez a terület. 82

Kertész Krisztina: Médiaszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. www.mediakutato.hu

59

A szabályozás célja az egységes médiapiac megteremtése. Ezért 1989-ben megalkották a Televíziózás Határok Nélküli irányelvet, amelyet 1997-ben átfogóan módosítottak. Ez a dokumentum az elektronikus médiumok szabályzásának alapja. Céljai közé tartozik a műsorszolgáltatás szabad áramlását gátló tényezők megszüntetése, a szabad vétel biztosítása az EU-tagállamok polgárai számára, bizonyos tartalmi és formai követelmények rögzítése, ezáltal az egyenlőhöz közelítő feltételek teremtése a különböző tagállamokban működő szolgáltatók számára, valamint az európai audiovizuális ipar megerősödésének elősegítése.83 „Mindezek érdekében az irányelv •

meghatározza, melyik tagállam joghatósága alá tartoznak az egyes műsorszolgáltatók, és bevezeti az egyetlen alkalmazható jogrendszer szabályát, amelynek értelmében minden műsorszóró egyetlen, a jogszabályoknak való megfelelést biztosítani köteles tagállam joghatósága alá tartozik;

•

elősegíti az európai művek készítését és terjesztését;

•

szabályozza a televíziós reklámot és szponzorálást;

•

szabályokat tartalmaz a kiskorúak védelmének biztosítására és a faji, nemi, nemzetiségi, vallási alapon való gyűlöletkeltés megakadályozására;

•

meghatározza a helyreigazítás szabályait.”84

Fontos dokumentum a nemzetközi szabályzás terén az 1994-ben elkészített Az európai műsoripar erősítése az EU audiovizuális politikájával összefüggésben című Zöld Könyvet, amely az elsők között mérte fel az audiovizuális szektor helyzetét, a benne rejlő gazdasági és kulturális lehetőségeket. A másik fontos zöld könyvet a Bizottság 1997-ben fogadta el, ez a telekommunikációs-, média- és információs szektorok konvergenciájáról, illetve az ezzel kapcsolatos szabályozási kérdésekről szól. Az úgynevezett fehér könyvek ezzel szemben már konkrét javaslatokat tesznek a szabályozás mikéntjére. Ki kell emelni azokat, amelyek a csatlakozásra váró országokkal szemben támasztott követelményeket fogalmazzák meg. Ezek közül a legfrissebbet a brüsszeli Európai Tanács 1995-ben hagyta jóvá. Ez az audiovizuális szektor szempontjából azért fontos, mert 83

Kertész Krisztina: Médiaszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. www.mediakutato.hu 84 U.o.

60

külön fejezete foglalkozik az audiovizuális szolgáltatásokkal, és az ezzel kapcsolatos jogalkotást a felvételüket kérő országokban megteendő első lépések közé sorolja.85 Az audiovizuális politika céljai között első helyen állnak azok az értékek, amelyek a Közösség létének alapelveit jelentik. Ezek a következők: a szólásszabadság, a válaszadás joga, a pluralizmus, a szerzői jogok, a kulturális és nyelvi diverzitás hirdetése, a kiskorúak és az emberi méltóság védelme, és a fogyasztóvédelem. Emellett fontos, hogy audiovizuális alkotások szabad mozgása is lehetővé váljon az Európai Unióban. Ezeknek a jogszabályoknak megalkotása, az értékeknek a védelme minden tagállamnak kötelessége, hiszen ezek képezik az európai demokratikus társadalom alapjait. Ehhez nyújt keretszabályozást a Televíziózás Határok Nélkül című irányelv. Az audiovizuális politika második célja az európai fejlesztések támogatása és programgyártás elősegítése. Hiszen fel kell venni a versenyt az európai szektornak az amerikaiakkal.86 5. számú melléklet: Televíziózás Határok Nélkül irányelv 5.4.2. Médiaprogramok A közös médiapolitikát és médiaszabályozást érintő joganyagba tartoznak az európai audiovizuális művek létrehozását, vetítését, terjesztését, reklámozását támogató Média programokra vonatkozó határozatok is. Ide tartozik a már korábban Média I. és Média II. program, és a 2001-ben kezdődött Média Plus program. A kilencvenes évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy az európai audiovizuális programipar önerőből képtelen mély, és a legtöbb területeken egyre súlyosbodó válságából kilábalni. Ekkorra az is egyértelműen látszott, hogy a nemzeti támogatás szűk keretei között a probléma nem kezelhető, megoldása a nagyobb piac dimenzióit kihasználó, a szubszidiaritás elvén alapuló közösségi politika nélkül nem vihető keresztül. Körülbelül 1994-95-re fogalmazódtak meg uniós szinten azok az elvek, melyek a mai napig meghatározták, hogy miért szükséges a közösségi audiovizuális politika megerősítése, eszközeinek kibővítése, tevékenységének eredményesebbé tétele.

85 85

Kertész Krisztina: Médiaszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban. www.mediakutato.hu 86 Polonyi Artemisz-Doleschall Miklós: Az Európai Unió audiovizuális politikája. http://szoc.tarstud.hu/vm/szoc_szakirany_eu_audiovisual_policy.pdf

61

A közös audiovizuális politika hatékonyabbá tétele a következő okokból merült fel: •

Az audiovizuális szektor az egyik legdinamikusabban fejlődő és még mindig nagy jövő előtt álló iparág, amely komoly munkahely teremtési kapacitással rendelkezik. Az 1990es évek elejéhez képest a szektor a benne foglalkoztatottak számát eddig kb. duplájára növelte.

•

Az audiovizuális ipar a gazdaság stratégiai fontosságú szektora. Összefonódva több más dinamikusan fejlődő iparággal, a multimédiás, digitáliskor egyik motorja. A különböző fokozatosan összefonódó szektoroknak, egyre erősebb kölcsönös befolyásuk van egymásra.

Amennyiben az európai audiovizuális ipar nem megfelelően fejlődik, ez

kedvezőtlen hatással lehet az európai telekommunikációs, számítástechnikai és elektronikai iparokra ami a világgazdaságban elfoglalt európai stratégiai pozíciót is negatívan befolyásolhatja. Azaz az audiovizuális ipar annyira fontos terület, hogy Európa nem engedheti meg magának jelenleg is hatalmas lemaradását legfőbb vetélytársával, az USA-val szemben. •

Az

audiovizualitás

napjainkban

a

kultúra

meghatározó

jelentőségű

tényezője.

Kiemelkedő szereppel rendelkezik a kulturális örökség, a civilizációs értékrendek megőrzésében és megteremtésében. A közösségi audiovizuális politika megvalósításának fontos eszközei közé tartoznak az 1991től indult és eddig biztosan legalább 2005-ig működő MEDIA programok. A következőkben szeretném bemutatni ezeket a programokat. MEDIA I Program A MEDIA I Program (Program I) általános célja az európai audiovizuális ipar fejlesztése volt. A program részletes céljai a következők voltak: az európai audiovizuális termékek versenyképességének növelése, elsősorban a Közösségen belüli film és egyéb audiovizuális csereprogramok megteremtése és az európai produkciós és disztribúciós cégek világpiaci súlyának növelése. A MEDIA I kulcsterületei: •

a képzés – (gazdálkodási, kereskedelmi ismeretek terjesztése, a piac és az új technológiák felé orientálódás);

62

•

a gyártás – előkészítés és kidolgozás szakasza, mivel kiderült, hogy az európai művek a gyártás ezen kezdeti fázisában jelentős tőkehiánnyal küszködnek, és ez gyakran meghiúsítja a gyártást, vagy később érezhetően lerontja annak minőségét;

•

a forgalmazás – hiszen Európában nincsenek olyan nagy európai forgalmazók, amelyek képesek lennének átfogó európai forgalmazási és marketing stratégiát folytatni.

A Programot 200 millió ECU-ből kellett megvalósítani, amelyből 1991-ben és 1992-ben összesen 84 millió ECU-t lehetett elkölteni. A MEDIA I maximális hozzájárulási korlátja projektenként 50%-ban volt megállapítva. A MEDIA I eredményeiről szóló uniós adatok szerint a Program I. lehetővé tette, hogy, öt év alatt 519 producer vegyen részt képzési programokban, melynek eredményeképpen 100 gyártási terv valósult meg, közel 800 játékfilm és több mint 350 dokumentumfilm készült el a Program támogatásával, az alacsony gyártási kapacitású vagy korlátozott nyelvi és földrajzi kiterjedésű országok 64 vállalata részesült támogatásban Azonban ezek az adatok optimizmusra adhatnak okot, de valójában a MEDIA I program az európai piaci részesedés növelésében sem a mozifilmek, sem a televíziós programok tekintetésben nem ért el áttörő eredményeket. Az eltelt időszak alatt az évi sugárzott televíziós programórák száma Európában az 1998-as 500 ezerről 1995-re 1 millióra nőtt, anélkül, hogy ez az európai művek gyártásának arányos növekedésével járt volna. Sőt, a helyzet olyan értelemben még súlyosbodott is, hogy az EU audiovizuális kereskedelmi deficitje az USA-val szemben 3,6 milliárd dollárra emelkedett. A MEDIA I révén az EU mindössze állandósítani volt képes évente átlag 500 mozifilm gyártását, de ha azt vesszük figyelembe, hogy ezek közül a filmek közül évente kb. 200-at soha nem mutattak (mutatnak) be moziban, a helyzet valójában lehangoló. A MEDIA I tapasztalatai alapján mindenki számára világossá vált, hogy a program néhány területen egyértelműen hasznosnak bizonyult, de a programipar strukturális átalakításához, radikális fejlesztéséhez a rendelkezésre álló pénzügyi források nem voltak elegendőek. A MEDIA I többek között azt igazolta, hogy a “segélyként” juttatott, és ennek megfelelően korlátozott mértékű támogatások csak a rendszer válságának enyhítéséhez, de leginkább annak konzerválásához voltak elegendőek.

A szektor piaci, szakmai átstrukturálásához

feltehetően a nagyobb összegű, ugyanakkor visszatérítendő kedvezményes kamatú hitelek eredményesebbek lehettek volna.87

87

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag)

63

A MEDIA II Program A MEDIA I időtartamának lejárta közeledtével – mivel azt eredeti formájában meghosszabbítani nem akarták – 1994 második felében a Bizottság hozzá kezdett a MEDIA II Program kidolgozásához. A kulturális és audiovizuális miniszterek Tanácsának 1995. júniusi ülésén döntöttek arról, hogy a MEDIA II két külön programból fog állni, az egyik a képzés, a másik az előkészítés és forgalmazás területeket fogja tartalmazni. A Tanács végül 310 millió ECU-t szavazott meg a MEDIA II Program támogatására, ebből 45 milliót a képzésre és 265 milliót együttvéve az előkészítés és forgalmazás fejlesztésére lehetett költeni.88 A MEDIA II Képzési Program A MEDIA II Képzési Programot az audiovizuális programok európai iparának szakemberei részére hozták létre. A Képzési Program három szakmai területre koncentrált: a gazdasági és kereskedelmi menedzsmentre, az új technológiákra és a forgatókönyvírás technikáira. A fenti szakmai területeken belül a program külön bontotta az alapképzést és a továbbképzést. A Képzési Program által nyújtott támogatások nem voltak visszatérítendők, és a támogatott tevékenység 50 százalékig, indokolt esetben a 75 százalékát érhették el. A MEDIA II Előkészítési/Forgalmazási Program A MEDIA II Előkészítési/Forgalmazási Programot a Tanács hozta létre, de a programon belül külön költségvetéssel és eltérő feladatokkal választotta szét a két önálló területet (előkészítés és forgalmazás). A MEDIA II előkészítés öt évre 60 millió ECU-vel rendelkezett. A program pénzügyi és technikai szempontból támogatta játék-, dokumentum-, és animációs filmek kidolgozását a forgatókönyvírás, a finanszírozási-tervezet, a partnerkeresés, a marketing és forgalmazási terv elkészítésének szakaszában. A megítélt támogatások nem léphették túl a kiadások 50%-át, valamint az egész film összes költségének 15%-át.

88

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag)

64

A MEDIA II forgalmazás három részből álló program volt 205 millió ECU-s összköltséggel. A MEDIA II megalkotása előtt a szakma és a Bizottság egyaránt hangsúlyozta, hogy a MEDIA II Programban a mozifilmek páneurópai forgalmazására szükséges a legtöbb pénzt fordítani. Ennek megfelelően a MEDIA II-ben 122,5 millió ECU-t különítettek el a mozi-, és videó forgalmazás európai piaci élénkítésére.

Ezen az alterületen belül 3 támogatási

mechanizmus bevezetését határozták el: •

egy visszatérítendő támogatási rendszert európai művek mozifilm forgalmazóik és videó kiadói részére;

•

egy kísérleti rendszert, mely az európai filmek nemzeti határokon túli nézettsége arányában nyújtott támogatás, amelyet csak újabb befektetésre lehetett felhasználni;

•

egy támogatási rendszert piaci alapon működtetett mozik számára, ha jelentős arányban mutatnak be európai filmeket.

A Program második része a MEDIA II Forgalmazása televíziós programok hatékonyabb terjesztését, több csatornán való bemutatását célozta. Ennek a részköltségvetési összege 65 millió ECU volt. E részprogram forrásaiból részesülhettek egyrészt olyan független gyártók, akiknek műveit több külföldi csatorna is bemutatja, másrészt szinkronizálás és feliratozás támogatására voltak felhasználhatók.

Az utóbbiak nem visszatérítendő támogatások

formájában működtek. A Program harmadik része a terjesztés, reklámozás, piacra jutás támogatását célozta, melyre öt évre 17,5 millió ECU állt rendelkezésre.

Ezt az összeget arra használták fel, hogy

reklámtevékenység révén segítsék független gyártók és forgalmazók piacra jutási esélyeit, valamint vásárok, fesztiválok szervezésével. A támogatások ebben az esetben is a költségek 50%-ig terjedhettek. Tehát nagyságrenddel több pénzzel gazdálkodhatott mint elődje, a MEDIA I. program. A MEDIA II Program eredményeiről publikált információk – hasonlóan a MEDIA I-hez – nagyon jó benyomást keltenek. Például a MEDIA II program (rész)támogatásával készült el, 1690 európai mű, köztük játékfilmek, dokumentumfilmek, animációs filmek és multimédiás alkotások, 281 produkciós cég fejlesztését támogatta, mintegy 400 európai film 1930 promóciós és forgalmazási kampányának támogatásában vett részt, A program négy éve alatt az azt megelőző négy évhez képest a gyártás országán kívül forgalmazott filmek száma 85%-al nőtt stb.

65

Azonban a MEDIA II támogatási program minden erőfeszítései dacára az USA jelentős audiovizuális piaci fölénye változatlan maradt. Tehát a MEDIA II Programnak sem sikerült – többek között a rendelkezésre álló szűkös pénzeszközök miatt – olyan támogatási rendszert kialakítania, amely számottevően növelte volna az európai audiovizuális ipar fejlődését.89 MEDIA PLUS 2001 -2005 között zajlott a MEDIA Plus Program melynek általános célja és struktúrája lényegében megegyezik a MÉDIA II programéval. Azaz az Európai Unió audiovizuális iparának támogatására jött ez is létre. A Program, mint az előd- programokhoz két fő területre koncentrál: az audiovizuális művek fejlesztése, forgalmazása, promóciója, képzés. A MEDIA Plus 400 millió euróval gazdálkodik. A Program egyik fő sajátossága, hogy a MEDIA I-nél és MEDIA II-nél talán még hangsúlyosabban támogatja: •

az európai kis államok piaci szereplőit;

•

a továbbra is gyengélkedő európai audiovizuális iparág piaci szerepelőit;

•

a piac szereplői közül a nagyokhoz képest védtelenebbnek számító kis-, és középvállalkozásokat, és

•

új technológiák alkalmazását, különös tekintettel a digitális technológiákra és a digitális tartalomfejlesztésekre.

A Program másik fő sajátossága, hogy csak tagállamok és csatlakozó államok közötti együttműködésében készülő projektek kaphatnak támogatást a költségek 50%-ig, illetve különleges esetben 60%-ig. A Program jelenleg is “gőzerővel” működik. Így például a 2003-as Cannes-i Filmfesztiválon bemutatásra kerülő filmek közül 15 részesült MEDIA Plus támogatásban. Azonban nem tűnik valószínűnek, hogy például az USA-Európa film világpiaci versenyben USA kb. 70%os részesedése Európa 30%-ával szemben a közeljövőben jelentősen változni fog. Sajnos az audiovizuális piaci trendek jelenleg szintén hasonló arányértékeket mutatnak. Ennek több oka van, melyek nem tartoznak ennek a dolgozatnak a tárgyához. Biztosnak tűnik, hogy Európa piaci lemaradására nem lehet gyógyszer a nemzeti finanszírozási mechanizmusok mellett létező közösségi támogatási programok működtetése, 89

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag)

66

sem az európai művekre vonatkozó protekcionista szabályozás (szubszidiaritás elve). Hiszen más iparágakhoz hasonlóan, szinte mit sem ér a barátságos jogi környezet, pénzügyi támogatási rendszer, ha az idővel nem párosul a termék versenyképességének növekedésével. Az európai audiovizuális szektorról összességében elmondható, hogy egy évtizedek óta válságban lévő, de az EU által gazdasági és kulturális szempontból egyaránt stratégiai jelentőségűnek titulált szektor az EU éves költségvetéséből alig több mint 0,1-2%-ban részesül. Ez az adat is megfelelően tükrözi a kitűzött célok és a ráfordítások aránytalanságát.90 5.5. Európai Uniós tagországok médiarendszere „Az Európai Unió tagállamaiban a média szabályozásának fejlődése az eltérések ellenére párhuzamosan haladt azóta, hogy a húszas években megjelentek az első rádióállomások. Míg az Egyesült Államokban korán kialakult a szabad versenyt támogató és csak csekély állami beavatkozást elfogadó rendszer, addig az európai országokban sokáig az állami monopólium volt a jellemző. Ezen az sem változtatott, hogy az ötvenes években megjelent az új médium, a televízió.”91 Az állami monopólium szükségességét többféle érvvel támasztották alá. Ezek közé tartozott a frekvenciák szűkössége, az adók működtetésének viszonylag nagy tőkeigénye, illetve az, hogy az állam feladata az egyes csatornákon belül a kiegyensúlyozott tájékoztatás (az úgynevezett belső pluralizmus) biztosítása. E hármas érvrendszer azonban a nyolcvanas évekre elavulttá vált. A technikai fejlődés megszüntette a frekvenciák szűkösségét, és megsokszorozódhatott a csatornák száma. Így megkérdőjeleződött az államnak a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosításában játszott szerepe is. Egy sokcsatornás rendszerben ugyanis a néző vagy hallgató akkor is képes összetett és valósághű képet nyerni a világ eseményeiről, ha nem minden egyes adó működik teljesen elfogulatlanul. A belső pluralizmus szerepét a külső pluralizmus veszi át Tekintsük át néhány európai ország médiarendszerét. Szeretném bemutatni a német modellt, amely hatással volt talán a többi tagország médiarendszerének kialakulására, és a két legszélsőségesebb ország szabályozását az Egyesült Királyságét és az Olaszokét.

90

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag) Cseh Gabriella–Sükösd Miklós: A médiatörvény, és ami utána következik. OSI/Alkotmány és Jogpolitikai Intézet. 1997, 29-36-oldal

91

67

5.5.1. Németország A német alkotmányjogi felfogás szerint a médiaszabadság nem elsősorban a médiumok tulajdonosainak/szerkesztőinek/újságíróinak egyéni véleménynyilvánítását garantálja, hanem a véleményszabadság érvényesülését „szolgáló” funkciót tölt be. A német Alaptörvény (Grundgesetz, GG) 5. cikke rendelkezik a véleményszabadságról (Meinungsfreiheit), az információszabadságról, a sajtószabadságról, valamint a művészet és a tudomány szabadságáról. A médiaszabadság e rendelkezésből levezetett értelmezése Európa szerte jelentősen befolyásolták a médiaszabályozás és a médiarendszerek fejlődését, és a magyar Alkotmánybíróság kapcsolódó gyakorlatára is döntő hatással volt. A szabályozás háromszintű: alkotmányi, szövetségi és tartományi. Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van véleményét szóban, írásban, képben szabadon kifejezni és terjeszteni, valamint a nyilvánosan elérhető forrásokból korlátozás nélkül tájékozódni. Az Alaptörvény nevesíti továbbá a sajtószabadságot és az elektronikus média és film útján történő tájékoztatás szabadságát, amelyekkel kapcsolatban azonban nem a joggyakorlás szabadságát hangsúlyozza, hanem azt, hogy e szabadságokat biztosítani kell. A magyar Alkotmánnyal szemben az Alaptörvény kifejezetten rögzíti a cenzúra tilalmát. A véleményszabadság korlátaiként az Alaptörvény az „általános törvények” előírásait, a fiatalok védelmére vonatkozó törvényi előírásokat és az egyén becsületét határozza meg. „Általános törvények” azok, amelyek nem meghatározott kommunikációs tartalmakkal szemben fogalmaznak meg korlátokat, hanem olyan értékeket védenek, amelyek a kommunikációval szemben a médiumtól függetlenül védendők. A német médiaszabályozás összetett szabályozási rendszerben valósul meg. Mivel a médiaszabályozás tartományi hatáskörben van, ezért a média működését alapvetően 15 különböző törvény határozza meg. A tartományi hatáskör nem terjed ki a hírközlési kérdések szabályozására. Azonban az európai közösségi jogi jogfejlődés egyértelművé tette, hogy ez a megoldás nem képes hatékonyan kezelni a médiarendszerrel szabályozási feladatokat. A tartományok hatásköreiket közösen is gyakorolhatják, és ennek keretében tartományközi szerződéseket fogadhatnak el. E szerződés a szabályozott kérdésekben minden tartományban irányadóvá válik. Az elektronikus médiával kapcsolatban a tagállamok 1991-ben fogadtak el egy tartományközi szerződést, az ún. Rundfunkstaatsvertrag-ot (RStV). A szerződés gondoskodik a közösségi médiajog németországi harmonizációjáról, egységes fogalmi rendszert alkotott, és az 68

elektronikus média működésének minden szabályozási kérdésében egységes kereteket hozott létre. A Németországban végzett műsorszolgáltatást és műsorterjesztést a duális médiapiac keretei között kell megvalósítani. A szerződés mind a közszolgálati, mind a kereskedelmi műsorszolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A közszolgálati műsorszolgáltató alapelveit A RStV a program-alapelvei között rögzíti, hogy az ARD-hez tartozó műsorszolgáltatók, a ZDF és minden műsorszolgáltató Németország szerte köteles az emberi méltóságot tiszteletben tartani és védelmezni. Hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy erősítsék az élet, a szabadságjogok, a testi épség és mások véleményének tiszteletét, valamint a műsorszolgáltatónak tiszteletben kell tartania a lakosság erkölcsi és vallási elveit. A közszolgálati műsorszolgáltatással kapcsolatban a tartományok további tartományközi

szerződéseket

is

elfogadtak,

illetve

néhány

tagállam

a

műholdas

műsorszolgáltatást is közösen, tartományközi szerződésben szabályozta A közszolgálati műsorszolgáltatók kapcsán a RStV jóval szigorúbb reklámkorlátozásokat tartalmaz,

mint

a

kereskedelmi

műsorszolgáltatók

esetén.

A

közszolgálati

műsorszolgáltatóknál a reklámbevételek a készülék előfizetési díjhoz képest másodlagos bevételi forrást jelentenek.92 5.5.2. Egyesült Királyság „Az Egyesült Királyságban - kontinentális értelemben vett - Alkotmány hiányában a kommunikációs területre vonatkozó legfontosabb jogi szabályozás a 2003-as Kommunikációs Törvény. Az Egyesült Királyságban a műsorszolgáltatás állami felügyeletét a Kulturális, Média és Spotminisztérium (DCMS) tartja a kezében. A brit szabályozó hatóság (OFCOM) alá, konvergens hatóságként nem csak a hagyományos műsorszolgáltatók tartoznak, hanem a vezeték nélküli szolgáltatók és a hírközlési kérdések is. A BBC jogi státuszát leginkább az úgynevezett Royal Charter, vagyis a Királyi Karta állapítja meg, melyet formálisan az angol király(nő), valójában a Parlament bocsát ki. A karta általános elveket tartalmaz a műsorszolgáltatásról, és alapjául szolgál a szerte a világban csodált belső szakmai-etikai kódexeknek, melyek a részletes szabályokat fektetik le. A Parlament dönt a műsorszolgáltatási engedély megújításáról és állapítja meg az előfizetési díj összegét, tehát közvetetten befolyásolni tudja a közszolgálati műsorszórók működését.

92

Polyák Gábor-Szőke Gergely: Médiaszabályzás Németországban, Budapest, 2007. január, 6. szám

69

Azonban ez csak egy elvi lehetőség, az angol hagyományok alapján kialakult gentlemen’s agreement szerint a kormány nem él ezzel a lehetőséggel. Ezt a Kartát tíz évente meg kell újítani a kor adott kihívásaira tekintettel. A jelenlegi Karta 2007. január elsején lépett hatályba, és 2016-ig van érvényben. A Karta legfőképpen a BBC függetlenségét bástyázza körbe, és megjeleníti az adott időszakra vonatkozó közszolgálati kötelezettségeit.” 93 Az Egyesült Királyságban a nyomtatott sajtóra vonatkozóan nincs külön törvényi szabályozás, a rádiózás és a televíziózás rendszere viszont barokkosan szabályozott. Magát a médiarendszert a törvényhozók kifejezetten arra az alapra kell épülniük, hogy a műsorszolgáltatók felelősséggel tartoznak működésükért a társadalomnak. Ez a felelősség kiterjed arra, hogy a rádiók és televíziók erősítsék a társadalmi kérdések iránti érzékenységüket, járuljanak hozzá a normák védelméhez és garantálják, hogy a különböző érdekcsoportok ne sajátíthassák ki intézmény rendszerüket. A szolgáltatóknak nyitottnak kell lennie a közönség és a különböző társadalmi rétegek észrevételeire, nézeteire, álláspontjaira. A média szabályozására létrehozott intézményi rendszer megosztja a közvéleményt a szigetországban és állandó viták tárgyát képezik, de be kell vallani, hogy a szabályozás összességét tekintve hatásos. A brit médiarendszer sok tekintetben viszonyítási alapként szolgál más országok számára. 94 5.5.3. Olaszország Az európai fejlett demokráciák között az olasz médiarendszer a szokásosan negatívan emlegetetett példa. Ugyanis a média szoros állami ellenőrzés alatt áll, az állami televíziók és a gazdasági lapok támogatásának tekintetében is. A pártokhoz való kötődés és a politikai médiaelit összefonódása szoros. A médiaszabályozásának anyaga többszöröse egy átlagos európai országénál. Ez nem azt jelenti, hogy az olasz médiaszabályozás alaposabb, ellenkezőleg: átgondolatlanabb, csapongóbb, szerteágazóbb. Olaszországban az alkotmány deklarálja a szólás, mint kommunikációs anyajog szabadságát. Az Olasz Köztársaság Alkotmánya a 21. cikkben kimondja, hogy mindenkinek joga van szabadon kinyilvánítani gondolatait szóban, írásban vagy más terjesztési eszközzel. Az elektronikus médiát 1975 óta közel tucatnyi törvény szabályozza, melyeknek szabályozási

93

Gosztonyi Gergely: Rövid Európai médiaszabályzási összefoglaló, http://www.fusz.hu/vakbarat/olvas.php?id=8238 94 Gálik Mihály: Médiagazdaságtan Médiaszabályzás Szöveggyűjtemény, 2002, Aula Kiadó Kft, Budapest

70

tárgyköre részint egymástól független, részint átfedi egymást, a későbbiek helyenként módosítják, vagy hatályon kívül helyezik az előbbiek bizonyos rendelkezéseit, vagy éppen szó szerint megismétlik azokat. Az olasz szabályozó hatóság, az AGCOM egy független, autonóm közigazgatási szerv. Az AGCOM-ban a testületi ülés mellett – a melyet Tanácsnak neveznek – a tagok két bizottságban fejtik ki a tevékenységüket: az Infrastruktúráért és Hálózatokért Felelős Bizottságban és a Szolgáltatásokért és Termékekért Felelős Bizottságban. Azt, hogy a tagok melyik bizottságba kerülnek, nem az AGCOM dönti el, hanem a Parlament. Az AGCOM nem rendelkezik műsorszolgáltatást engedélyező jogkörrel; a koncessziókat és engedélyeket a Kommunikációs Minisztérium adja ki. Három országos televíziós és három országos rádiós műsorszolgáltató szerezhet közszolgálati műsorszolgáltatási koncessziót. A sugárzott reklámok aránya nem haladhatja meg a közszolgálati műsorszolgáltató esetén a heti műsoridő 4%-át, óránként 12%-ot. A helyi magánjellegű műsorszolgáltatásnak négy fajtája van: kereskedelmi, közösségi, információs és társadalmi jellegű monotematikus. A törvény teljes hatáskört adott az AGCOM-nak annak biztosítására, hogy a műsorok tartalma ne sértse a kiskorúakat. A törvényi szint mellett akadnak kérdések, amelyeket a Minisztériumok rendeleti szinten szabályoznak. Emellett említésre méltó még a televíziózásról és fiatalkorúakról szóló önszabályozó kódex és annak módosításai, amelyeket a műsorszolgáltatók és tartalomszolgáltatók egyaránt kötelesek betartani.

95

6. Befejezés 6.1. Összefoglalás Dolgozatom a magyar és az Európai Unió médiaszabályozásáról szól. Az 1996. évi I. médiatörvény szabályozza Magyarországon az elektronikus médiumokat. A törvény létrehozásához rögös út vezetett, amely eleinte a politika által vezérelt volt, de a honatyák rájöttek arra, hogy a törvényt demokratikus alapokra kell helyezni. A törvény jelentősége abban áll, hogy megteremtette a duális médiapiac kialakulását és rendszerezte az elektronikus

95

Kovács András Péter: Médiaszabályzás Olaszországban, Budapest, 2007. október, 13. szám, Kiadja az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Budapest

71

médiumokra vonatkozó szabályokat. Hatálybalépésével megkezdődhetett az országos és helyi rádiók, televíziók demokratikus törvényi keretek közötti működése. Azonban felmerül a kérdés hogy a mai médiapiacon meg állja-e a helyét a szabályozás, hiszen új technológiák jelennek meg a piacon. Nem szorul-e átalakításra a törvény? Számos hírt hallhattunk már arról, hogy a médiatörvény átalakítását tervezi a Parlament viszont végleges információt ez ügyben a mai napig nem kaptunk. Véleményem szerint szükség lenne az alapos változtatásra, már csak azért is, mert 2012-re át kell állni a digitális műsorsugárzásra és a szabályozás erre a területre nem vonatkozik, nincs rá megfelelő jogi szabályozás. Nem kellene az egész törvényt újrafogalmazni, hiszen vannak olyan részek benne, amelyek megfelelőek viszont az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy egyes törvénycikkek átgondolásra szorulnak. Csak néhány példa a nem megfelelő szabályozásra: vita tárgyát képezik például a politikusok és a jogalkotók számára a magyar közszolgálati tévék (az MTV és a Duna TV) állandósulni látszó pénzügyi válsága, az ORTT jelenlegi közjogi státusából eddig adódott konfliktusok, a közszolgálati médiumok kuratóriuma működési szabályainak strukturális ellentmondásai, az MTV kuratóriumi elnökségének hiánya, majd csonkasága, az MTV és a Magyar Rádió krónikus vezetői válsága, s a Parlament ezzel kapcsolatos említett mulasztásos törvénysértése. A felsorolt példák ugyanis közvetlenül érintik a jogbiztonság alkotmányos

elvét,

és

nehezítik

a

médiarendszer

demokratikus

gyakorlatának

meghonosodását Magyarországon Magyarország az Unióhoz való csatlakozáskor vállalta azt a feladatot, hogy a média szabályozását az európai normákhoz igazítja, átveszi és alkalmazza a közösségi joganyagot. 1995 decemberében, mikor a törvényhozók a médiatörvényről szavaztak, sok tekintetben tudatában voltak annak, hogy egy nem teljesen EU-konform médiatörvényt alkottak meg. Mára szükségessé vált a törvény módosítása vagy átalakítása. . A másik nagy téma dolgozatomban az Európai Unió médiaszabályozása. A XXI. században a média nagyon népszerű, viszont a szabályozás kérdésével az 1980-as években kezdtek el foglalkozni. Az egységes európai kommunikációs tér kialakulóban van, és az Európai Unió sok lépést tett már az európai identitás kialakításáért. Manapság már a világ legtöbb országában a kereskedelmi médiumok játsszák a legfontosabb szerepet, így gyakorlatilag megszűnt – legalábbis elhanyagolhatóvá vált – az állami hatóságok befolyása a médiára. Az audiovizuális szektor egyszerre üzleti és kulturális tevékenység, ezért az EU-ban elsősorban a szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás vonatkozik rá. Mivel a médiának óriási szerepe van a társadalom világképének, értékrendjének, identitásának kialakításában, 72

formálásában, az Európai Unióban egyre inkább a közösségi politika részének tekinti. Az európai országok médiapolitikájának összehangolására nagyon szükség van, mert az amerikai média-ipar hatalmas előnyének ledolgozására csak így nyílhat esély. Az audiovizuális politikát máig meghatározó közösségi jogszabály az 1989-ben elfogadott, és 1994-ben módosított Televíziózás Határok Nélkül irányelv. Az irányelv elfogadásával a döntéshozók célja az volt, hogy előidézzék az audiovizuális programok szabad áramlását, illetve segítsék, támogassák az európai művek gyártását, forgalmazását, bemutatását. A tagállamok műsorszolgáltatói kötelesek a hírek, sportközvetítések, játékok, reklámok nélküli műsoridejük 50 százalékában európai műveket sugározni. További fontos célja az irányelvnek, hogy biztosítsa az európai társadalom - különösen a kiskorúak - erkölcsi, szellemi, fizikai védelmét a média káros hatásaitól. Az európai audiovizuális politika másik pillére a Média program, amelynek célja az európai audiovizuális ipar versenyképességének javítása különböző támogatások által.

A digitalizáció át fogja alakítani a magyar és az uniós médiapiacot. El kell azon gondolkozni, hogy Magyarországon a médiatörvény kellőképpen szabályozza ezt a területet vagy módosításra van szükség. Az Európai Uniónak pedig olyan szabályozási rendszert kell kialakítania, amit minden tagország gond nélkül be tud tartani és csatlakozni tud a támogatási programokhoz, előtérbe helyezve természetesen a közösségi érdekeket, az emberi jogokat és a szabad véleménynyilvánítást.

73

7. Bibliográfia •

Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 2002, Budapest

•

1986. évi II. törvény

•

A Magyar Köztársaság Alkotmánya

•

Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom, 2006, 11.o.

•

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Budapest, Új Mandátum Kiadó, 181. oldal, 2005

•

Cseh Gabriella-Süküsd Miklós: Médiajog és médiapolitika Magyarországon, Új Mandátum Könyvkiadó, 1999, Bp

•

Sükösd Miklós: A törvény ereje, 1999

•

Benczédy J.: Sajtónyelv. Sajtóház Kiadó, 1995, 17. oldal

•

Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság értelmezése a Tudományok kutatás szemszögéből, jegyzet

•

Dr. Murányi László: Sajtó és médiajog, távoktatási tanagyag, 2002

•

Rozgonyi Krisztina: „A »közszolgálatiság« újraértelmezése a médiaszabályozás tükrében.” In. Médiamix. I. évfolyam, 6. szám, szeptember, 23-24. 2001

•

Bajomi-Lázár Péter: Média és Társadalom. Médiakutató Alapítvány, 2006

•

Gálik Mihály – Polyák Gábor: Médiaszabályozás, KJK-KERSZÖV

Jogi

és

Üzleti Kiadó Kft, Bp, 2005, 135. oldal •

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika

•

Kertész Krisztina: Médiaszabályozás az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban.

•

Cseh Gabriella – Ficsor Mihály: Audiovizuális politika. Osiris Kiadó, Budapest

•

Cseh Gabriella–Sükösd Miklós: A médiatörvény, és ami utána következik. OSI/Alkotmány és Jogpolitikai Intézet. 1997, 29-36-oldal

•

Polyák Gábor-Szőke Gergely: Médiaszabályzás Németországban, Budapest, 2007. január, 6. szám

•

Gálik Mihály: Médiagazdaságtan Médiaszabályzás Szöveggyűjtemény, 2002, Aula Kiadó Kft, Budapest

•

Kovács András Péter: Médiaszabályzás Olaszországban, Budapest, 2007. október, 13. szám, Kiadja az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet, Budapest

74

•

Sarkady Ildikó: Médiajogi írások, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2005

http: •

http://www.policy.hu/bayer/Mediajogtortenet.pdf

•

www.ortt.hu: az ORTT ügyrendje

•

www.mrsz.hu

•

Dr.

Sarkady

Ildikó:

A

sajtójog

aktuális

kérdései,

http://www.jogiforum.hu/publikaciok/72.1.0 •

http://ktnye.akti.hu/index.php/K%C3%B6zszolg%C3%A1latis%C3%A1g

•

http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_R%C3%A1di%C3%B3#M.C5.B1k.C3.B6d.C3. A9s.C3.A9nek_jogi_h.C3.A1ttere

•

Bajomi Lázár Péter: A Magyar Rádió jövője, Konferencia a Magyar Rádió Márványtermében

•

http://mek.niif.hu/02100/02185/html/516.html

•

Magyar Rádió Részvénytársaság – Közszolgálati Műsorszolgálati Szabályzat

• http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Telev%C3%ADzi%C3%B3 •

Koltay András: A szólásszabadság alapvonalai magyar angol és amerikai összehasonlításban,

Ph.D-értekezés,

2007,

letöltés:

http://www.jak.ppke.hu/tanszek/doktori/letolt/ka_doktert.pdf •

www.mediakutato.hu

•

Cseh Gabriella: Európai Médiajog és Médiapolitika (internetes anyag)

•

Gosztonyi

Gergely:

Rövid

Európai

médiaszabályzási

összefoglaló,

http://www.fusz.hu/vakbarat/olvas.php?id=8238 •

Cseh Gabriella-Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé. http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_01_tavasz/06_a_torveny_ereje/06.html

•

www.nol.hu (Népszabadság online)

•

www.fn.hu (Figyelő)

75

8. Melléklet és ábragyűjtemény 1. melléklet:: Sajtó és médiatörténeti áttekintés Sajtó és médiatörténeti áttekintés Társ. Alakulat

Organikus a természethez szorosan kapcsolódó, viszonylag homogén, stabil társadalmak

Történelmi korszak Őskor: az első keleti államok kialakulása Ókor: i.e.: 43 évezred – i.sz.: 476 Középkor: 1492-1640-ig

Újkor: 1789től – 1917-ig

A természettől elidegenedő, differenciálódó, gyorsuló ritmusú társadalmak Legújabb kor: 1970-től – 1980-ig

Posztmodern kor: 1980-tól

Meghatározó nyilvánosság forma A közvetlen megmérettetéssel kiválasztott vezetők által meghatározott törzsi nyilvánosság Uralkodó által meghatározott reprezentatív nyilvánosság 18. sz.: Okoskodó polgárok mint közösségben fellépő magánszemélyek által meghatározott klasszikus polgári nyilvánosság 19. sz.: Hatalomra jutott polgárság parlamenti nyilvánossága 20. sz.: - Parlamenti demokráciák nyilvánossága - Diktatúrák manipulált nyilvánossága Mediatizált (előállított) nyilvánosság

A közösségi kommunikáció formája

Csoportkommunikáció (törzsi gyűlés)

Csoportkommunikáció (királyi, császári, fejedelmi udvari társadalmi események)

Csoportkommunikáció (kávéházi, egyesületi, szalonokba folyó társasági élet)

Csoport- és tömegkommunikáció

Nemzetállami és globális tömegkommunikáció; mobilkommunikáció

Sajtóforma

Sajtó előtti szervezett hírtovábbítás: füstjelek hangjelek tükrözés futárok

Hírkereskedő sajtó

Világnézeti (véleménysajtó) Üzleti (forprofit), reklámmal kereskedő sajtó

- Üzleti (forprofit), reklámmal kereskedő média - Non-profit pártsajtó: eszmék ideológiák terjesztése - Non-profit közösségi sajtó: érdekkifejezés

Technikai eszközök, sajtótermékek Római és kínai úthálózat, postaállomások, futárszolgálat - i.e.: 59 Acta Diurna Populi Romani - 1448 Gutenberg nyomdája -hírlevelek vásári újságok - folyóiratok - gépi papírgyártás -1811: gyorssajtó -1820: első üzleti hirdetés - 1814: The Times - 1833: New York Sun

-1917-től rádió -1940-től televízió - műholdas globális televíziózás - internet, mobiltelefon

A nyilvánosság-és sajtóformák változásának történelmi, technikai összefüggései Forrás: Domokos Lajos: Press & Pr, Telechola könyvek, Budapest, 2005

76

2 számú melléklet: Az 1986. évi II törvény a sajtóról A Magyar Köztársaság Alkotmánya biztosítja a sajtószabadságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézeteit, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét. Az Országgyűlés - ezen alapvető jogosultság maradéktalan érvényesülésének elősegítése érdekében - a következő törvényt alkotja: I. fejezet :Alapvető rendelkezések A törvény hatálya 1. § (1) E törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén folytatott sajtótevékenységre, valamint a magyar állampolgárok és a magyar szervezetek által külföldön folytatott sajtótevékenységre. (2) A más államoknak a Magyar Köztársaságban levő vagy oda akkreditált diplomáciai képviselete, konzuli képviselete, valamint diplomáciai képviselet irányításával működő intézmények,

továbbá

a

nemzetközi

szervezetek

Magyarországon

folytatott

sajtótevékenységére nemzetközi szerződés vagy viszonosság az irányadó. A viszonosság kérdésében a külpolitikáért felelős miniszter nyilatkozatát kell alapul venni. A sajtó feladata 2. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekben. A sajtó feladata - a hírközlés más eszközeivel összhangban - a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásról való gondoskodás. (2) (3) A sajtó segítse elő a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését. 3. § (1) A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével. (2) Felvilágosítási kötelezettség 4. § (1) A hiteles, pontos és gyors tájékoztatást az állami szervek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek a saját kezdeményezéseikkel, továbbá a szükséges felvilágosításoknak és

77

adatoknak a sajtó rendelkezésére bocsátásával kötelesek elősegíteni. Meg kell tagadni a felvilágosítást, ha az a 3. § (1) bekezdésében foglalt tilalmakba ütközik, illetőleg ha az minősített adatot, üzemi (üzleti) vagy magántitkot sért, és a titoktartási kötelezettség alól az arra jogosult szerv vagy személy nem adott felmentést. (2) A sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni. (3) A felvilágosítást adó személyt a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg. 5. § A sajtó - az érdekeltek hozzájárulása nélkül is - tájékoztatást adhat az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek, valamint ezek bizottságai nyilvános üléséről, továbbá a bíróságok nyilvános tárgyalásairól. 6. § Válaszadási kötelezettség II. fejezet: A sajtó szervezete és az újságíró Az időszaki lap alapítója 7. § (1) Időszaki lapot természetes személy, jogi személy, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező társasága alapíthat. (2) Az időszaki lap alapítója: a) meghatározza a lap célját, jellegét, valamint irányvonalát és azt ellenőrzi, b) gondoskodik a lap működésének feltételeiről, c) dönt a szerkesztőség vezetőjének személyéről [18. § (2) bekezdés a) pontja], d) vagyoni felelősséggel tartozik a lap működéséért. Az időszaki lap kiadója 8. § (1) Időszaki lapot a lap alapítója, továbbá lapkiadói tevékenységre jogosult szervezet adhat ki. (2) Ha az időszaki lapot kiadói tevékenységre jogosult szervezet adja ki, a kiadáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételeket - a lap alapítójának megbízása szerint - a kiadó biztosítja. (3) A kiadó a szerkesztőség vezetője tekintetében - az alkalmazás, a munkaviszonymegszüntetés és a fegyelmi felelősségre vonás kivételével - gyakorolja a munkáltatói jogokat. Jogszabály a munkáltatói jogok gyakorlása tekintetében további kivételt tehet. 78

9. § A Magyar Rádió és a Magyar Televízió A Magyar Távirati Iroda 10. § A Magyar Távirati Iroda mint országos hír-, sajtó- és fotóügynökség ellátja a belföldi hírszolgálat feladatait, és részt vesz a külföldre irányuló tájékoztatásban. Az újságíró 11. § (1) A sajtónál hivatásszerűen tájékoztatási tevékenységet végző személy (a továbbiakban: újságíró) hivatása gyakorlása során: a) bármely szervezettől vagy magánszemélytől jogosult felvilágosítást kérni; b) a felvilágosítást adó személy nevét jogosult - annak kérelmére köteles - titokban tartani; bűncselekményre vonatkozó felvilágosítás esetén a büntető jogszabályok rendelkezései az irányadók; c) a kapott felvilágosítást, valamint megállapításait kellő körültekintéssel, ellenőrzéssel és a valóságnak megfelelően köteles közzétételre előkészíteni, a tényeket, eseményeket, a maguk teljességében köteles ismertetni; d) köteles a nyilvános közlésre készített nyilatkozatot a nyilatkozatot adó személynek kérelmére - bemutatni; azt nem közölheti, ha ehhez a nyilatkozatot adó személy azért nem járul hozzá, mert nyilatkozatát az újságíró megváltoztatta; e) köteles megtagadni az olyan közlés tartalmi kialakításában való közreműködést, amely ellentétben áll e törvény rendelkezéseivel. (2) Ha a sajtó a nyilatkozathoz [11. § (1) bekezdés d) pont] vagy a válaszhoz [6. § (2) bekezdés] megjegyzést fűz, köteles az érdekelt erre vonatkozó észrevételét közölni. (3) Ha a szerkesztő az újságíró által nyilvános közlésre átadott anyag tartalmát lényegesen megváltoztatja, az újságíró hozzájárulása szükséges a neve alatt történő közléshez. A nyilatkozatot adó személynek az (1) bekezdés d) pontjában előírt hozzájárulását ilyen esetben ismételten be kell szerezni. (4) Az újságírót hivatása gyakorlása során a közérdekű bejelentést, illetőleg javaslatot tevő védelmére vonatkozó jogszabályokban meghatározott védelem illeti meg.

79

III. fejezet: Sajtóigazgatási szabályok A nyilvántartásba vétel 12. § (1) Mindenkinek jogában áll sajtóterméket előállítani és nyilvánosan közölni. Ezt a jogot törvény a feltétlenül szükséges és arányos mértékben - más alapvető alkotmányos jog érvényesülése érdekében - korlátozhatja. (2) Időszaki lap előállítása és nyilvános közlése bejelentési kötelezettség alá esik. A bejelentés alapján az időszaki lapot nyilvántartásba veszik. A nyilvántartásba vétel előtt az időszaki lap nem terjeszthető. (3) A Magyar Honvédséget irányító és vezető miniszter, valamint a rendvédelmi és rendészeti szerveket felügyelő miniszter a felsorolt szervek által belső használatra kiadott oktatási, kiképzési vagy nevelési célokat szolgáló sajtótermékre a nyilvántartásba vétel jogát gyakorolja. 13. § 14. § (1) Az engedélyt, illetve a nyilvántartásba vételt meg kell tagadni, ha a sajtótermék külsőleg hivatalos lap (a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 57-60. §-a) látszatát kelti, illetve címével, grafikai megjelenésével, külalakjával vagy egyéb jellemzőjével már bejegyzett laphoz hasonló módon jelenik meg, és ez a fogyasztók megtévesztésére alkalmas. (2) 15. § (1) A időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból, ha a nyilvántartásba vétel megtagadásának lenne helye. (2) A bíróság - kérelemre - felülvizsgálja a sajtótermék előállítása és nyilvános közlése iránti kérelmet, illetőleg a nyilvántartásba vételt elutasító, továbbá a nyilvántartásból való törlést elrendelő határozatot. (3) A szerkesztésre és a kiadásra vonatkozó adatok 16. § (1) Ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, a sajtóterméken fel kell tüntetni a szerkesztésre és a kiadásra vonatkozó legfontosabb adatokat (impresszum). (2) A jogszabályban meghatározott sajtótermékből tudományos és igazgatási célokra ingyenes kötelespéldányt kell a jogszabályban megjelölt szervek rendelkezésére bocsátani. A kötelespéldány az arra jogosult szerv tulajdonában marad. 80

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a köteles- és tiszteletpéldányok rendelkezésre bocsátását rendeletben szabályozza. A nyilvános közlés tilalma 17. § (1) Nem szabad nyilvánosan közölni azt a sajtóterméket, a) amelynek elkobzását a bíróság vagy a szabálysértési hatóság elrendelte, b) amelyet a büntető ügyben eljáró vagy a szabálysértési hatóság lefoglalt addig, amíg a lefoglalást meg nem szüntetik, c) amelynek nyilvános közlését az ügyész felfüggesztette vagy a bíróság megtiltotta [15. § (3) bekezdés], d) amelyről a szerkesztésre és a kiadásra vonatkozó legfontosabb adatok (16. §) hiányoznak. (2) IV. fejezet: Vegyes és záró rendelkezések A felelős személyek 18. § (1) A sajtótermék előállítása és nyilvános közlése tárgyában kiadott engedélyben foglaltak, továbbá - az engedélyezés alá nem eső sajtótermék esetében is - az e törvény rendelkezéseinek megtartásáért a sokszorosító, a kiadó és a nyilvános közlést végző, illetőleg az ilyen szerv vezetője, valamint a szerkesztő az őt terhelő kötelezettségek tekintetében tartozik felelősséggel. (2) A sajtó feladatainak a teljesítéséért a) az időszaki lapnál a szerkesztőség vezetője, b) a sajtó más szervénél a szerv vezetője, illetőleg - vele együtt - az általa az egyes szervezeti egységek irányításával megbízott személy (főosztályvezető, önálló főszerkesztő, szerkesztőségvezető stb.) a felelős. (3) Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a sajtónak felvilágosítást adó személy, valamint az újságíró (11. §) és más szerző felelősségét. 19. § (1) Aki e törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletekben foglalt rendelkezéseket

megszegi,

a

külön

jogszabályban

meghatározott

büntetőjogi,

szabálysértési, polgári jogi, fegyelmi és anyagi felelősséggel tartozik.

81

(2) A 4. § (1) bekezdésében, a 6. §-ban és a 11. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítését - a jogosult kérelmére - a bíróság is elrendelheti. A sajtó szervének perbeli jogképességére a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 343. § (3) bekezdését alkalmazni kell. (3) Ha a sajtóban közölt tájékoztatás a személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van. (4)-(6) (7) Ha a Magyar Távirati Irodát a bíróság jogerős határozattal helyreigazításra kötelezi, a sajtónak az eredeti közleményt átvevő más szervei is kötelesek a helyreigazítást közölni. (8) A sajtó a tájékoztatás anyagát a nyilvános közléstől számított harminc napig - ha helyreigazítást kértek, az eljárás befejezéséig - köteles megőrizni. Értelmező rendelkezések 20. § E törvény alkalmazásában: a) sajtó: az időszaki lap, a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény szerinti műsorszolgáltató és a hírügynökség; b) sajtótermék: az időszaki lap egyes lapszámai, a rádió- és a televízióműsor, a könyv, a röplap és az egyéb szöveges kiadvány - ide nem értve a bankjegyet és az értékpapírt -, a zeneművet, grafikát, rajzot vagy fotót tartalmazó kiadvány, a térkép, a nyilvános közlésre szánt műsoros filmszalag, videokazetta, videolemez, hangszalag és hanglemez, továbbá bármely más téjékoztatást vagy műsort tartalmazó, nyilvános közlésre szánt technikai eszköz; c) sajtótevékenység: a sajtótermék előállításával, kiadásával és nyilvános közlésével kapcsolatos tevékenység; d) nyilvános közlés: a sajtótermék árusítása, szétküldése, kézbesítése, üzletszerű kölcsönzése, ingyenes szétosztása, bemutatása nyilvánosság előtt, sugárzása vagy vezetékes továbbítása; e) tájékoztatás: tényeknek, eseményeknek, hivatalos közleményeknek, beszédeknek, valamint az ezekre vonatkozó véleményeknek, elemzéseknek és értékeléseknek sajtótermék útján történő nyilvános közlése; f) időszaki lap: az a napilap, folyóirat és egyéb lap, valamint ezek melléklete, amely egy naptári évben legalább egyszer megjelenik, azonos címmel és tárgykörrel kerül kiadásra, évfolyamszámmal, sorszámmal, keltezéssel van ellátva, és akár eredeti szerzői alkotásként,

82

akár átvett fordításként az újságírói, az írói vagy a tudományos műfaj körébe tartozó írásművet (hírt, tudósítást, cikket, riportot, tanulmányt, verset, elbeszélést stb.), fényképet, grafikát, karikatúrát vagy rejtvényt közöl. Hatálybalépés 21. § (1) Ez a törvény 1986. szeptember hó 1. napján lép hatályba; rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell. (2) Az 1986. szeptember hó 1. napját megelőzően kiadott engedélyek érvényességét a törvény nem érinti. (3) E törvény végrehajtásáról - az a)-c) pontban foglaltak kivételével - a Kormány gondoskodik. Felhatalmazást kap a) az igazságügyért felelős miniszter, hogy a bírósági ügyről, valamint - a rendészetért felelős miniszterrel együttesen és a legfőbb ügyésszel egyetértésben - a büntetőeljárás nyomozási szakaszáról szóló tájékoztatás részletes szabályait - amelynek során e törvény 4. §-a (1) bekezdésének, 5. §-ának és 6. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseitől eltérhet; b) a kultúráért felelős miniszter, hogy - az időszaki lap, valamint a helyi stúdió alapításának kivételével - a sajtótermékek engedélyezésére vonatkozó részletes szabályokat; valamint az impresszum feltüntetésére vonatkozó részletes szabályokat; c) a Minisztertanács Hivatalának elnöke, hogy az időszaki lap szerkesztősége vezetőjének, a helyi stúdió működéséért és a szolgáltatott műsorért felelős személyeknek, valamint az újságíróknak az alkalmazási feltételeit, továbbá az időszaki lap, valamint a helyi stúdió alapításának a részletes szabályait megállapítsa. 22. § (1) (2) Ahol büntető vagy szabálysértési jogszabály terjesztést említ, ezen a továbbiakban nyilvános közlést, ahol szabálysértési jogszabály a sajtótermék felelős szerkesztőjét említi, ezen a továbbiakban a szerkesztőség vezetőjét kell érteni. (3) A 15. § (1) bekezdésében és a 19. § (2) bekezdésében meghatározott perek, valamint a nyilvános közlés megtiltása iránti bírósági eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartoznak. 23. §

83

3. számú melléklet: önkényuralmi jelképek

4. számú mellélet: Kutatási eredmények

A mintába került 210 műsorszám mindössze 39 alkotás volt ártalmas szenvedélytől mentesnek mondható, 171-ben azonban valamilyen módon megjelent az alkoholfogyasztás, a dohányzás, a kábítószer-használat vagy a szerencsejáték. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált műszorszámok több mint 80 százalékban előfordult valamely káros szenvedély direkt vagy utalásszerű megjelenítése. Ezen belül 43 százaléknál, vagyis az összes vizsgált műsorszám egyharmadánál a fenti rizikómagatartások nem egyszeri jelleggel, hanem vissza-visszatérően jelentkeznek, s minden hetedik műsorszám esetében halmozott előfordulásuk volt megfigyelhető. A műfaji megoszlást tekintve, a fikciós műsorok 89 százaléka, a nem fikciós szórakoztató műsorok 69 százaléka tartalmazott legalább egy rizikó magatartást ábrázoló, illetve arra utaló jelenetet. Potenciális veszély az egészségre ártalmas magatartásminta bemutatását illetően különösen a játékfilmek terén mutatkozott meg, tekintettel arra, hogy az összes mintába került alkotás kivétel nélkül tartalmazott több-kevesebb problémás jelenetet, sőt minden második alkotásban ezen szekvenciák száma meghaladta a húszat.

84

Az előbbiekben felsorolt szempontok alapján 1156 jelenetet különítettünk el, vagyis a vizsgált mintában 1156 egymástól elhatárolható esetben fordult elő képekben vagy hangban ártalmas szenvedélyhez kapcsolható tartalom. A műsorszámok túlnyomó részében egyféle ártalom reprezentálódott (116 műsorszám), s amint azt sejteni lehetett, ez leginkább az alkohol (109 műsorszám) volt. A különböző, egészségre ártalmas magatartások ábrázolása többnyire nem egyidejűleg jelent meg, hanem eloszlott a műsorszámon belül. Mindössze 36 jelenet esetében volt látható, hogy a szereplők többféle káros szenvedéllyel éltek együtt, ezen belül is az alkohol és a cigaretta párosítása volt a leggyakoribb. Táblázat: A káros szenvedélyek előfordulása a Top 20 műsorszámaiban

Volt ártalmas szenvedély

171

Ezen belül:

100%

Csak alkohol

109

64%

Csak dohányzás

5

3%

Csak kábítószer

2

1%

Csak szerencsejáték

0

0%

55

32%

Többféle káros szenvedély Nem volt ártalmas szenvedély Összesen

39 210 db

85

5. számú melléklet: 89/522/EGK Televíziózás Határok Nélkül irányelv Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért A TANÁCS IRÁNYELVE (1989. október 3.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról (89/552/EGK) (HL L 298, 17.10.1989, o. 23) Módosította: Hivatalos Lap Szám Oldal Dátum Az Európai Parlament és a Tanács 97/36/EK irányelve (1997. június 30.) L 202 60 30.7.1997 Helyesbítette: Helyesbítés, HL L 227, 19.8.2006, 62. o. (89/552) 1989L0552 — HU— 30.07.1997 — 001.002— 1 A TANÁCS IRÁNYELVE (1989. október 3.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról (89/552/EGK) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA, tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 57. cikke (2) bekezdésére és 66. cikkére, tekintettel a Bizottság javaslatára (1), az Európai Parlamenttel együttműködésben (2),tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (3), mivel a Közösségnek a Szerződésben meghatározott célkitűzései között szerepel az európai népek közötti még szorosabb szövetség, szorosabb kapcsolatok elősegítése a Közösséghez tartozó államok között, országai 86

gazdasági és szociális fejlődésének biztosítása közös cselekvéssel az Európát megosztó korlátok eltávolítására, lakosai életkörülményeinek folyamatos javításának elősegítése, valamint a béke és szabadság megőrzésének és megerősítésének biztosítása; mivel a Szerződés előírja egy közös piac létrehozását, beleértve a tagállamok közötti akadályok kiküszöbölését, amelyek a szolgáltatások szabad áramlását gátolják és egy olyan rendszer létesítését, amely biztosítja, hogy nem torzul a verseny a közös piacon; mivel az adások határokon át történő terjesztése különböző technológiákkal az egyik módszer, amellyel a Közösség célkitűzései elérhetők, ezért intézkedéseket kell hozni a nemzeti piacokról egy közös produkciós programra és terjesztési piacra való átmenet engedélyezésére és biztosítására, és a tisztességes verseny feltételeinek kialakítására, a televíziós műsorszóró szolgáltatások közérdekben betöltött szerepének sérelme nélkül; mivel az Európa Tanács elfogadta a határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezményt; mivel a Szerződés előírja irányelvek kibocsátását olyan intézkedések összehangolásáról, amelyek megkönnyítik az egyéni vállalkozók tevékenységének megkezdését; mivel a szokásos körülmények között a televíziós műsorterjesztés a Szerződésnek megfelelő szolgáltatás; mivel a Szerződés rendelkezik a szokásos módon, fizetés ellenében nyújtott szolgáltatások szabad mozgásáról, függetlenül azok kulturális vagy egyéb tartalmától, korlátozás nélkül a Közösség más tagállamaiban letelepedett állampolgáraira, mint olyanokra, akiknek a szolgáltatást nyújtani szándékoznak mivel a televíziós műsorterjesztési és elosztási szolgáltatásra alkalmazott jog egyúttal egy általánosabb közösségi jogi elv különös megnyilvánulása, nevezetesen az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezménynek a 10. cikke (1) bekezdése szerinti szólászszabadságé, amelyet minden tagállam ratifikált; mivel ezért a televíziós (1) HL C 179., 1986.7.17., 4. o. (2) HL C 49., 1988.2.22., 53. o.és HL C 158., 1989.6.26. (3) HL C 232., 1987.8.31., 29. o. programok terjesztéséről és továbbításáról szóló irányelvek kiadása ezek szabad áramlását hivatott biztosítani az említett cikk fényében, kizárólag az említett cikk 2. szakasza, illetve a Szerződés 56. cikkének (1) bekezdése által megszabott korlátok között; mivel a tagállamokban a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések a televíziós műsorszolgáltatók és kábeltelevízió-üzemeltetők tevékenységeinek folytatását illetően eltéréseket tartalmaznak, amelyek némelyike gátolhatja az adások szabad áramlását a Közösségen belül és torzíthatja a versenyt a közös piacon belül; mivel a Szerződés alapján a Közösségen belül a műsorterjesztési szolgáltatások nyújtásának szabadságát sértő minden ilyen korlátozást meg kell szüntetni; mivel ezek a hatályon kívül helyezések a vonatkozó jogszabályok koordinálásával együtt valósítandók meg; mivel e koordináció célja az érintett 87

szakmai tevékenységek folytatásának megkönnyítése és általában az információ és gondolatok szabad áramlása a Közösségen belül; mivel következésképpen szükséges és elégséges, hogy minden egyes adás feleljen meg azon tagállam törvényeinek, ahonnan származik;

mivel

ez

az

irányelv

meghatározza a műsorterjesztés

szabadságának

megvalósulásához szükséges minimális szabályokat; ezért nem befolyásolja a tagállamok és hatóságaik felelősségét a szervezet tekintetében – beleértve az engedélyezés, a közigazgatási felhatalmazás vagy adózás rendszereit – a programok finanszírozását és tartalmát; mivel a tagállamokban a kulturális fejlődés függetlensége és a Közösségben a kulturális sokszínűség változatlanul megmarad; mivel a közös piacon belül szükséges, hogy a Közösségből származó, és a Közösségen belüli vételre szánt összes műsorterjesztés és különösen az az adás, amelyet egy másik tagállamban történő vételre szántak, tartsa tiszteletben a származási tagállamban az olyan műsorokra vonatkozó törvényeket, amelyek az adott tagállamban a közönség részéről történő vételre vonatkoznak, valamint ezen irányelv rendelkezéseit; mivel az a követelmény, hogy a származási tagállam ellenőrzi, hogy a műsorok megfelelnek az ezzel az irányelvvel összehangolt nemzeti jognak, elegendő a közösségi jog alapján az adások szabad áramlásának biztosítására anélkül, hogy ugyanilyen megfontolásból másodlagos ellenőrzésre lenne szükség a fogadó tagállamokban; mivel azonban kivételes és különleges körülmények között a fogadó tagállam ideiglenesen felfüggesztheti a televíziós adások továbbadását; mivel a tagállamok számára alapvető minden olyan magatartás megelőzésének a biztosítása, amely káros lehet a televíziós adások áramlásának és kereskedelmének szabadságára, vagy amely elősegítheti erőfölény kialakulását, amely viszont a televízión közvetített információ és az egész tájékoztatási szektor pluralizmusának és szabadságának korlátozásához vezetne; mivel ez az irányelv különösen a televíziós műsorterjesztési szabályokra korlátozódik, és nem érinti a meglévő vagy jövőbeni közösségi harmonizációs rendelkezéseket, különösen a kötelező követelmények teljesítésével kapcsolatban a fogyasztók, valamint a kereskedelmi ügyletek és verseny tisztaságának védelmével kapcsolatos kérdéseket; mivel szükség van koordinációra a kulturális célú programokat készítő személyek és iparágak számára, megkönnyítendő ezáltal tevékenységeik megkezdését és folytatását; mivel az összes közszolgálati vagy magántulajdonú közösségi televíziós program tekintetében a minimális követelmények megfogalmazása az európai audiovizuális produkciók céljaira eszközül szolgált a fent említett ágazatokban a gyártás, a független gyártás és terjesztés elősegítéséhez, és ezen követelmények kiegészítésül szolgálnak más eszközök mellett, amelyek már ugyanezt a célt szolgálják, illetve amelyekre javaslat születik;

88

mivel ezért szükséges a televíziós produkciók számára a tagállamokban megfelelő méretű piacok kialakulásának előmozdítása, hogy a szükséges beruházásaik megtérülhessenek, nemcsak azáltal, hogy közös szabályokat határoznak meg a nemzeti piacok megnyitásáról, hanem ahol gyakorlatilag megoldható, és megfelelő eszközökkel elősegíthető európai produkciók bemutatásával az összes tagállam televíziós programjainak többségi hányadában; mivel az ezen szabályok alkalmazásának és a célok teljesülésének ellenőrzésére a tagállamok a Bizottság számára jelentést nyújtanak be az európai alkotások, illetve független produkciók számára fenntartott arányok alkalmazásáról e rendeletnek megfelelően; mivel az ilyen arányok kiszámítására figyelembe kell venni a Görög Köztársaság és a Portugál Köztársaság konkrét helyzetét; mivel a Bizottság köteles tájékoztatni a többi tagállamot ezekről a jelentésekről, értelemszerűen kiegészítve véleményével, amely számításba veszi különösen a korábbi évekhez viszonyítva elért előrehaladást, az első adások arányát a műsorban, az új televíziós műsorszórók sajátos körülményeit és az olyan országok különleges helyzetét, amelyek szűk audiovizuális gyártási kapacitással, vagy korlátozott nyelvi területtel rendelkeznek; mivel ennek érdekében meg kell határozni az „európai alkotások”fogalmát, anélkül, hogy ez érintené a tagállamok azon lehetőségét, hogy részletesebb definíciót dolgozzanak ki televíziós műsorszolgáltatókat illetően saját illetékességi körükben a 3. cikk (1) bekezdése szerint, a közösségi jog és ezen irányelv célkitűzéseinek figyelembevételével; mivel lényeges a megfelelő eszközök és eljárások alkalmazása a közösségi joggal összhangban az említett célkitűzések megvalósításának elősegítésére, alkalmas intézkedések bevezetésére törekedve az európai audiovizuális műsorkészítés és terjesztés tevékenységének és fejlesztésének ösztönzésére, különösen a szűk gyártási kapacitással vagy korlátozott nyelvi területtel rendelkező országokban; mivel az európai gyártás fejlesztésére nemzeti támogatási rendszerek alkalmazhatók, amennyiben megfelelnek a közösségi jognak; mivel a műsorszóróktól független producerek által készített független produkciók bizonyos aránya melletti elkötelezettség – amennyiben lehetséges – ösztönzi az új televíziós produkciós forrásokat, különösen a kisés közepes méretű vállalkozások létrehozását; mivel ez új alkalmakat és lehetőségeket nyit meg a kulturális foglalkozások munkavállalói kreatív tehetsége és a kulturális területen foglalkoztatottak piaci érvényesülése számára; mivel a tagállamok által alkalmazott független producer fogalma figyelembe veszi ezt a célkitűzést, kellő figyelmet fordítva a kis- és közepes méretű producerekre és lehetővé téve a pénzügyi részvétel engedélyezését a televíziós szervezetek koprodukciós leányvállalatai részéről; mivel szükséges, hogy a tagállamok intézkedéseket hozzanak bizonyos időtartam biztosítására egy alkotás moziban történő bemutatója és első televíziós vetítése között; mivel egy 89

meghatározott nyelv előnyének biztosítására aktív politika alkalmazható, ennek érdekében a tagállamok szabadon hozhatnak részletesebb vagy szigorúbb szabályokat, különösen nyelvi szempontok alapján mindaddig, amíg ezek a szabályok összhangban vannak a közösségi joggal és különösen nem vonatkozhatnak a más tagállamokból származó adások továbbadására; mivel annak biztosítására, hogy a fogyasztók, mint televíziónézők érdekei teljesen és megfelelően védettek legyenek, alapvető, hogy a televíziós hirdetésre bizonyos számú minimális szabály és norma vonatkozzon, és hogy a tagállamok fenntartsák a jogot részletesebb és szigorúbb szabályok bevezetésére és bizonyos körülmények között eltérő feltételeket szabhassanak meg a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszórók számára; mivel a tagállamok, a közösségi jog kellő figyelembevételével és a kizárólag nemzeti területre szánt adások tekintetében, amelyek közvetlenül vagy közvetve nem foghatók egy vagy több tagállamban, különböző feltételeket szabhassanak meg a reklámok beiktatására és különböző korlátokat

alkalmazhassanak

a

reklámok

mennyiségére

annak

érdekében,

hogy

megkönnyítsék az ilyen jellegű adásokat; mivel szükséges a cigaretta és egyéb dohánytermékek értékesítését előmozdító mindenféle televíziós hirdetés tilalma, beleértve az olyan közvetett reklámozási formákat is, amelyek bár közvetlenül nem említik a dohányterméket,

oly

módon

igyekeznek

megkerülni

a

hirdetési

tilalmat,

hogy

dohánytermékek vagy olyan vállalkozások márkaneveit, jelképeit vagy egyéb jellemző tulajdonságait használják, mely vállalkozások ismert vagy fő tevékenységei között szerepel az ilyen termékek előállítása vagy forgalmazása; mivel ugyanilyen módon szükséges tiltani minden televíziós hirdetést a kizárólag vényre kapható gyógyászati termékek és gyógykezelések vonatkozásában abban a tagállamban, melynek joghatósága alá a műsorszolgáltató tartozik, és szigorú szempontokat kell bevezetni a szesztartalmú termékek televíziós hirdetésével kapcsolatban; mivel a programok finanszírozásában a szponzorálás növekvő fontosságára tekintettel megfelelő szabályokat kell bevezetni; mivel nemkülönben szükséges a programokra és televíziós hirdetésekre vonatkozó megfelelő szabályok bevezetése a kiskorúak testi, lelki és erkölcsi fejlődésének védelmére; mivel a televíziós műsorszolgáltatókra rendszerint olyan kötelezettségek vonatkoznak, hogy programjukban a tényeket és eseményeket korrektül mutassák be, mindazonáltal nem kevésbé fontos, hogy konkrét kötelezettségek háruljanak rájuk a válaszadás joga vagy más, ezzel egyenértékű helyreigazítás tekintetében úgy, hogy a jogos érdekeiben egy közvetített televíziós program során elhangzott állítás útján sértett bármely személy hatékonyan élhessen ilyen jogával vagy a helyreigazítás lehetőségével, ELFOGADTA A KÖVETKEZŐ IRÁNYELVET: 90

I. FEJEZET FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK 1. cikk Ennek az irányelvnek az alkalmazásában: a) „televíziós műsorszolgáltatás”a közönség számára vételre szánt, vezetékes vagy az éterben kezdeményezett műsorszolgáltatás, beleértve a műholdas műsorszolgáltatást is, kódolatlan vagy kódolt formában. Ide tartozik a vállalkozások közötti műsorok közvetítése, amelyek célja a közönségnek való továbbítás. Nem tartoznak ide azok a kommunikációs szolgáltatások, amelyek információkat vagy más üzeneteket közvetítenek egyéni igény alapján, mint például távmásolás, elektronikus adatbankok és más hasonló szolgáltatások; b) „műsorszolgáltató” az a természetes vagy jogi személy, aki szerkesztői felelősséget vállal a televíziós műsorrend összeállításáért az a) alpont értelmezése szerint, és aki ezeket közvetíti vagy harmadik felek bevonásával közvetítteti; c) „televíziós reklám” bármilyen formájú közlemény, amelyet fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében közvetítenek, vagy önreklámozási célra közvetít egy köz- vagy magánvállalkozás egy szakma, üzlet, foglalkozás vagy hivatás tekintetében, annak érdekében, hogy fizetés ellenében előmozdítsa áruk vagy szolgáltatások értékesítését, beleértve az ingatlanokat, jogokat és kötelezettségeket; d) „burkolt reklám”az áruk, szolgáltatások, illetve egy áru gyártója, vagy szolgáltatások nyújtója nevének, márkanevének, vagy tevékenységének szavakban vagy képekben megfogalmazott, műsorban történő bemutatása, ha az ilyen bemutatás a műsorszolgáltató szándéka szerint hirdetési célokat szolgál és természetét tekintve félrevezetheti a közönséget. Az ilyen jellegű bemutatást szándékosnak kell tekinteni, különösen, ha fizetésért vagy hasonló ellenszolgáltatásért cserében nyújtják; e) „szponzorálás”az olyan hozzájárulás, amelyet nem televíziós

műsorszolgáltató

tevékenységekkel vagy audiovizuális munkák előállításával foglalkozó köz- vagy magánvállalkozás nyújt televíziós műsorok finanszírozására azzal a céllal, hogy előmozdítsa nevét, márkanevét, arculatát, tevékenységeit, illetve termékeit; f) „távértékesítés” azok a közvetlen ajánlatok, amelyeket fizetés ellenében a közönségnek közvetítenek áruk vagy szolgáltatások értékesítése céljából, beleértve ingatlanokat, jogokat és kötelezettségeket.

91

II. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 2. cikk (1) Minden tagállam biztosítja, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók által közvetített összes televíziós adás megfelel az adott tagállamban közcélú vételre szánt adásokra vonatkozó jogrendszeri előírásoknak. (2) Ezen irányelv alkalmazásában egy tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatók a következők: azok, amelyek az adott tagállamban a (3) bekezdés szerint telepedtek le, azok, amelyekre a (4) bekezdés vonatkozik. (3) Ezen irányelv alkalmazásában a következő esetekben kell egy műsorszolgáltatót egy tagállamban letelepedettnek tekinteni: a) a műsorszolgáltató központi ügyvezetésének helye az adott tagállamban található, és a műsorrenddel kapcsolatos szerkesztői döntéseket abban a tagállamban hozzák; b) amennyiben a műsorszolgáltató központi ügyvezetésének helye az egyik tagállamban található, de a műsorrenddel kapcsolatos szerkesztői döntéseket egy másik tagállamban hozzák, azt abban a tagállamban letelepedettnek kell tekinteni, amelyikben a televíziós műsorszolgáltató tevékenység folytatásában szerepet játszó jelentő munkaerő működik; amennyiben az érintett tagállamok mindegyikében működik a televíziós műsorszolgáltató tevékenység folytatásában szerepet játszó jelentős munkaerő, akkor a műsorszolgáltatót abban a tagállamban letelepedettnek kell tekinteni, amelyikben a központi ügyvezetésének helye található; amennyiben a televíziós műsorszolgáltató tevékenység folytatásában szerepet játszó jelentős munkaerő az említett tagállamok egyikében sem működik, a műsorszolgáltatót abban a tagállamban letelepedettnek kell tekinteni, ahol elsőként megkezdte műsorszolgáltatását az adott tagállam jogrendszere szerint, feltéve hogy folyamatos és hatékony kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával; c) amennyiben egy műsorszolgáltató központi ügyvezetésének helye egy tagállamban található, de a műsorrenddel kapcsolatos döntéseket egy harmadik országban hozzák, vagy viszont, azt az érintett tagállamban letelepedettnek kell tekinteni, feltéve hogy a televíziós műsorszolgáltató tevékenység folytatásában szerepet játszó munkaerő jelentős része abban a tagállamban működik. (4) Azokat a műsorszolgáltatókat, akikre a (3) bekezdés előírásai nem vonatkoznak, egy tagállam joghatósága alá tartozónak kell tekinteni a következő esetekben: a) az adott tagállam által biztosított frekvenciát használják; 92

b) annak ellenére, hogy nem használják a tagállam által biztosított frekvenciát, de az adott tagállamhoz tartozó műholdkapacitást használják; c) bár nem használják a tagállam által biztosított frekvenciát, sem pedig a tagállamhoz tartozó műholdkapacitást, de az adott tagállamban elhelyezkedő műholdas kapcsolattartó berendezést használják. (5) Amennyiben nem dönthető el, hogy melyik tagállamnak van joghatósága, a (3) és (4) bekezdés szerint, a joghatósággal rendelkező tagállam az, amelyben a műsorszolgáltató az Európai Közösséget létrehozó szerződés 52. és további cikkeinek értelmezése szerint letelepedett. (6) Ez az irányelv nem alkalmazandó a kizárólag harmadik országokban történő vételre szánt adásokra, és amelyek közvetlenül vagy közvetve nem foghatóak egy vagy több tagállamban. 2a. cikk (1) A tagállamok biztosítják a más tagállamokból származó televíziós adások vételének szabadságát, és nem korlátozzák a területükön azok továbbközvetítését olyan okoknál fogva, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekre tartoznak. (2) A tagállamok ideiglenes eltérésben részesülhetnek az (1) bekezdés hatálya alól, amennyiben a következő feltételek teljesülnek: a) a más tagállamból származó televíziós adás kifejezetten nyilvánvalóan és súlyosan sérti a 22. cikk (1) vagy (2) bekezdését és/vagy 22a. cikkeket; b) a megelőző 12 hónap alatt a műsorszolgáltató legalább két korábbi alkalommal megsértette az a) alpontban említett előírást (előírásokat); c) az érintett tagállam írásban értesítette a műsorszolgáltatót és a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és az általa tervezett intézkedésekről, amelyeket akkor hoz, ha ismételten megtörténik egy ilyen jogsértés; d) az adást közvetítő tagállammal és a Bizottsággal folytatott konzultáció nem eredményezett egyezséget a c) bekezdésben előírt értesítéstől számított tizenöt napon belül és az állítólagos jogsértés továbbra is fennáll. A tagállam által hozott intézkedésekről szóló értesítést követő két hónapon belül a Bizottság határozatot hoz arról, hogy az intézkedések megfelelnek-e a Közösségi jognak. Amennyiben úgy határoz, hogy nem felelnek meg, a tagállam köteles sürgősséggel megszüntetni a kérdéses intézkedéseket. (3) A (2) bekezdés nem sérti az érintett műsorszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállamban a kérdéses jogsértésekkel kapcsolatos mindennemű eljárás, jogorvoslat vagy szankció alkalmazását. 3. cikk 93

(1) A tagállamoknak továbbra is jogukban áll a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatóktól megkövetelni részletesebb vagy szigorúbb szabályok kidolgozását az ezen irányelv hatálya alá tartozó területeken. (2) A tagállamok megfelelő eszközökkel biztosítják jogrendszerük keretei között, hogy a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók ténylegesen megfelelnek ezen irányelv rendelkezéseinek. (3) A harmadik személyeket közvetlenül érintő intézkedéseknek, beleértve más tagállamok állampolgárait is, ki kell terjedniük az illetékes bíróságokhoz vagy egyéb hatóságokhoz történő fordulás lehetőségére a nemzeti előírások tényleges betartása érdekében. 3a. cikk (1) Minden tagállam hozhat intézkedést a közösségi jog szerint annak biztosítására, hogy a joghatósága alá tartozó műsorszolgáltatások kizárólagos alapon ne közvetíthessenek az adott tagállam társadalma számára kiemelten jelentős eseményeket oly módon, hogy az adott tagállamban a közönség jelentős részét kizárják az ilyen események követésének lehetőségéből élő vagy későbbi közvetítés útján az ingyenes televíziós szolgáltatásban. Amennyiben így jár el, az érintett tagállam jegyzéket készít azokról a meghatározott nemzeti vagy nem nemzeti eseményekről, amelyeket a társadalom számára kiemelkedő jelentőségűnek tart. Ezt világos és átlátható módon teszi meg a szükséges és hatékony időhatáron belül. Ennek az eljárásnak a keretében az érintett tagállam azt is meghatározza, hogy az ilyen események teljes vagy részleges élő közvetítésben kerüljenek műsorra, vagy ahol a közérdeknek megfelelően szükséges vagy alkalmas, objektív okoknál fogva teljes vagy részleges későbbi közvetítésre kerüljön sor. (2) A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amelyet az (1) bekezdéssel kapcsolatban hoznak. Az értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság köteles igazolni, hogy az ilyen intézkedések megfelelnek a közösségi jognak, és erről tájékoztatják a további tagállamokat. A Bizottság kikéri a 23a. cikk alapján létrehozott bizottság állásfoglalását. A Bizottság továbbá haladéktalanul megjeleníti a meghozott intézkedéseket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, és legalább évente egyszer kiadja a tagállamok által hozott intézkedések összesített jegyzékét. (3) A tagállamok kötelesek biztosítani megfelelő eszközökkel jogrendszerük keretein belül, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók ezen irányelv közzétételének napját követően az említett műsorszolgáltatók által vásárolt kizárólagos jogokat nem gyakorolják oly módon, hogy egy másik tagállamban a közönség jelentős részét megfosztják attól a lehetőségtől, hogy kövessék azokat az eseményeket, amelyeket az adott másik tagállam az 94

előző bekezdések szerint megjelölt, teljes körű vagy részleges élő közvetítés vagy ahol a közérdekű objektív okoknál fogva szükséges vagy megfelelő, teljes körű vagy részleges közvetítés útján az ingyenes televízióban, amint azt az (1) bekezdés szerint a másik tagállam meghatározta. III. FEJEZET TELEVÍZIÓS ADÁSOK TERJESZTÉSÉNEK ÉS GYÁRTÁSÁNAK ELŐMOZDÍTÁSA 4. cikk (1) Ahol megvalósítható és megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, a tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikk értelmében a műsorszolgáltatók európai alkotások számára adásidejük többségi hányadát fenntartsák, leszámítva a hírekre, sporteseményekre, játékokra, reklámra és teletext szolgáltatásokra és távértékesítésre szánt időt. Tekintettel a műsorszolgáltató információs, oktatási, kulturális és szórakoztatási felelősségére a nézőközönségével szemben, ezt az arányt fokozatosan kell elérni, megfelelő kritériumok alapján. (2) Ahol az 1. szakaszban meghatározott arány nem tartható fenn, az nem lehet kisebb, mint az 1988. évi átlag az érintett tagállamban. A Görög Köztársaság és a Portugál Köztársaság tekintetében azonban az 1988. év helyett az 1990. év irányadó. (3) 1991. október 3-tól a tagállamok a Bizottság számára minden két évben jelentést készítenek e cikk és az 5. cikk alkalmazásáról. A jelentés konkrétan kitér az érintett tagállam joghatósága alá tartozó összes televíziós program vonatkozásában az e cikkben és az 5. cikkben említett arány teljesülésére vonatkozó statisztikai kimutatásra, és minden esetben megindokolja, ha az arány teljesítése elmaradt, és ismerteti az eléréséhez alkalmazott vagy tervezett intézkedéseket. A Bizottság tájékoztatja a további tagállamokat és az Európai Parlamentet a jelentésekről, amelyeket adott esetben véleménnyel egészít ki. A Bizottság biztosítja az e cikk és az 5. cikk alkalmazását a Szerződés előírásaival összhangban. A Bizottság véleményalkotásában különösen figyelembe veheti a korábbi évekhez viszonyítva elért fejlődést, az első műsorba került alkotások programokhoz viszonyított arányát, az új televíziós műsorszolgáltató konkrét körülményeit, és azon országok sajátos körülményeit, amelyekben jellemző az alacsony szintű audiovizuális gyártási kapacitás, illetve korlátozott a nyelvterület. (4) A Tanács legkésőbb az irányelv elfogadásától számított ötödik év végéig áttekinti e cikk megvalósítását a Bizottságtól kapott jelentés alapján, amelyet minden olyan módosítási 95

javaslattal ki kell egészíteni, amely alkalmasnak látszik. Ebből a célból a Bizottság jelentése, a tagállamok által a 3. szakasz szerint nyújtott tájékoztatás alapján különösen figyelembe veszi a Közösség piacán bekövetkezett, illetve nemzetközi összefüggésű fejleményeket. 5. cikk A tagállamok mindenütt, ahol megvalósítható, és megfelelő eszközök állnak rendelkezésre, biztosítják, hogy a műsorszolgáltatók adásidejüknek legalább 10 %-át tartalékolják európai művek számára, amelyből le kell vonni a hírekre, sporteseményekre, játékokra, reklámra teletext szolgáltatásokra és távértékesítésre szánt időt, vagy a tagállam megítélésétől függően, a műsorkészítési költségvetésük legalább 10 %-át szánják olyan európai alkotások számára, amelyeket a műsorszolgáltatóktól független producerek állítanak elő. Ezt az arányt, tekintettel a

műsorszolgáltatók

közönségükkel

szembeni

információs,

oktatási,

kulturális

és

szórakoztatási felelősségére, fokozatosan kell elérni, megfelelő szempontok alapján; az újabb keletű alkotások tekintetében megfelelő arány biztosításával kell elérni az előállításuktól számított öt éven belüli sugárzást. 6. cikk (1) E fejezet értelmében az „európai alkotások”: a) a tagállamokból származó alkotások; b) az Európai Tanácsnak a határokat átlépő televíziózásról szóló európai egyezménye tekintetében aláírónak számító harmadik európai államokból származó alkotások, amelyek megfelelnek a (2) bekezdés feltételeinek; c) más harmadik európai országokból származó alkotások, amelyek megfelelnek a (3) bekezdés feltételeinek. A b) és c) rendelkezések alkalmazása feltételesen vonatkozik a tagállamokból származó olyan alkotásokra, amelyek nem képezik az érintett harmadik országokban megkülönböztető intézkedések tárgyát. (2) Az 1 a) és b) szakaszban említett alkotások olyan alkotások, amelyek elsősorban az (1) bekezdés a) és b) szakaszában említett egy vagy több tagállamban lakóhellyel rendelkező szerzőkkel és munkatársakkal készültek, feltéve, hogy a következő három feltétel közül egynek megfelelnek: a) az említett államok közül egyben vagy többen lakóhellyel rendelkező egy vagy több producer alkotásai; vagy

96

b) az alkotások gyártását az említett tagállamok közül egyben vagy többen lakóhellyel rendelkező producer felügyeli és ténylegesen irányítja; vagy c) az összes koprodukciós költséghez túlnyomó részben az említett államok koproducerei járultak hozzá, és a koprodukciót nem az említett államokon kívül lakóhellyel rendelkező egy vagy több producer irányítja. (3) Az (1) bekezdés c) szakaszában említett alkotások olyan alkotások, amelyeket egy vagy több európai harmadik országba települt producerek készítettek kizárólagosan, vagy egy vagy több tagállamban letelepedett producerekkel koprodukcióban, amely harmadik országokkal a Közösség az audiovizuális szektorral kapcsolatos megállapodásokat kötött, amennyiben az említett alkotások főként egy vagy több európai államban lakóhellyel rendelkező szerzőkkel és munkatársakkal készülnek. (4) Az (1) bekezdés értelmében nem európai alkotásoknak számító alkotások, de amelyek a tagállamok és harmadik országok között kötött kétoldalú koprodukciós szerződések keretében készültek, európai alkotásoknak tekintendők, feltéve hogy a közösségi koproducerek biztosítják a gyártási összköltség többségét, és hogy a produkciót nem egy vagy több producer irányítja, akik a tagállamok területén kívül telepedtek le. (5) (1) és (4) bekezdésértelmében nem európai alkotásoknak számító alkotások, de amelyek főleg egy vagy több tagállamban lakóhellyel rendelkező szerzőkkel és munkatársakkal készülnek, európai alkotásoknak tekintendőek olyan mértékig, amely megfelel az összes produkciós költségből a közösségi koproducerek hozzájárulása arányának. 7. cikk A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó televíziós műsorszolgáltatók nem sugároznak filmművészeti alkotásokat a jogosultakkal egyeztetett időszakokon kívül. 9. cikk Ez a fejezet nem vonatkozik az olyan televíziós műsorokra, amelyeket helyi közönségnek szánnak és nem képezik egy nemzeti hálózat részét. IV. FEJEZET Televíziós reklám, szponzorálás és távértékesítés 10. cikk (1) A televíziós reklámot és a távértékesítést könnyen felismerhető módon kell megjeleníteni, és a műsorszolgáltatás más részeitől kellően el kell különíteni vizuális és/vagy akusztikai eszközök segítségével.

97

(2) Az elkülönült, műsort megszakító rövid reklámok és távértékesítési műsorok kivételesen sugározhatók. (3) A reklám és a távértékesítés nem alkalmazhat tudat alatt befolyásoló technikákat. (4) A burkolt reklám és távértékesítés tilos. 11. cikk (1) A reklámokat és a távértékesítést a műsorok között kell elhelyezni. Feltéve, hogy az e cikk (2)–(5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek, a reklámok és a távértékesítés a műsorokba oly módon is beiktathatók, hogy a műsorban a természetes szüneteket, illetve a műsor időtartamát és természetét figyelembe véve a műsor integritása és értéke valamint a jogosultak jogai nem sérülnek. (2) Az önálló részekből álló műsorokban, vagy a sportműsorokban és hasonlóan szerkesztett események és előadások műsoraiban, ahol szünetek találhatók, a reklámokat és a távértékesítést kizárólag a részek között vagy a szünetekben lehet elhelyezni. (3) Az audiovizuális alkotások közvetítését, mint például a játékfilmeket és a televízió céljára készült filmeket (leszámítva a sorozatokat, a könnyű szórakoztató műsorokat és dokumentumműsorokat) egyszer lehet megszakítani minden eltelt 45 perc után, feltéve hogy ezek programozott időtartama a 45 percet meghaladja. További megszakítás csak akkor engedélyezhető, amennyiben a műsorok programozott időtartama legalább 20 perccel hosszabb, mint két vagy több teljes 45 perces időszak. (4) Ha a (2) bekezdés által érintett műsorokon kívül más adásokat reklámok és távértékesítés szakít(anak) meg, legalább 20 perces időszaknak kell eltelnie az egyes egymást követő hirdetési szünetek között a programon belül. (5) Semmilyen vallási műsor adásában nem szabad reklámokat és távértékesítést elhelyezni. A harminc percnél rövidebb programozott időtartamú hír és aktuális témájú műsorokban, dokumentumműsorokban, vallási programokban és gyermekprogramokban nem szabad szünetet tartani reklám és távértékesítés céljára. Amennyiben ezek programozott időtartama 30 perc vagy annál hosszabb, az előző szakaszok előírásai alkalmazandók. 12. cikk A televíziós reklám és távértékesítés: a) nem sértheti az emberi méltóságot; b) nem tartalmazhat semmiféle megkülönböztetést fajra, nemre vagy nemzetiségre tekintettel; c) nem támadhat vallási vagy politikai meggyőződést; d) nem ösztönözhet egészségre vagy biztonságra káros viselkedésre; 98

e) nem ösztönözhet a környezet védelmével ellentétes viselkedésre. 13. cikk Cigaretták és más dohánytermékek televíziós hirdetésének és távértékesítésének minden formája tilos. 14. cikk (1) Tilos az olyan gyógyászati termékek, illetve gyógykezelés televíziós hirdetése, amelyek csak vényre kaphatók abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a műsorszóró tartozik. (2) Tilos az olyan gyógyszerkészítményekre (1) irányuló távértékesítési műsor, amely a bejegyzett gyógyszerkészítményekkel kapcsolatos törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított rendelkezések közelítéséről szóló 1965. január 26-i 65/65/EGK tanácsi irányelv szerinti forgalomba hozatali engedélytől függnek, továbbá tilos a gyógyászati kezelés megjelenítése távértékesítési műsorban. 15. cikk Az alkoholos italok televíziós hirdetése és távértékesítési műsorai a következő kritériumoknak feleljenek meg: a) nem irányulhat kifejezetten kiskorúakra, illetve különösen nem ábrázolhat kiskorúakat ezen italok fogyasztása közben; b) nem kapcsolhatja össze az alkohol fogyasztását a jobb fizikai teljesítménnyel, vagy járművezetéssel; c) nem keltheti azt a benyomást, hogy az alkohol fogyasztása hozzájárul a társadalmi vagy szexuális sikerhez; d) nem állíthatja, hogy az alkoholnak gyógyászati tulajdonsága van, illetve serkentő, nyugtató hatású, illetve a személyes konfliktusok megoldásának eszköze; e) nem ösztönözhet az alkohol mértéktelen fogyasztására, és nem állíthatja be negatív fényben az önmegtartóztatást, illetve önmérsékletet; f) nem hangsúlyozhatja a magas alkoholtartalmat az italok pozitív minőségi jellemzőjeként. 16. cikk (1) A televíziós hirdetés nem okozhat erkölcsi vagy fizikai sérelmet kiskorúaknak és ezért védelmük céljából a következő szempontoknak kell megfelelnie: a) közvetlenül nem ösztönözhet kiskorúakat arra, hogy egy terméket vagy szolgáltatást vásároljanak meg tapasztalatlanságukat vagy hiszékenységüket kihasználva; (1) HL 22., 1965.2.9., 369. o. A legutóbb a 93/39/EGK irányelvvel módosított irányelv (HL L 214., 1993.8.24. 22. o.)

99

b) közvetlenül nem ösztönözhet kiskorúakat arra, hogy rávegyék szüleiket vagy más személyeket a hirdetett áruk vagy szolgáltatások megvásárlására; c) nem élhet vissza azzal a különleges bizalommal, amellyel a kiskorúak szüleik, tanáraik vagy más személyek felé fordulnak; d) indokolatlanul nem mutathat kiskorúakat veszélyes helyzetekben. (2) A távértékesítés feleljen meg az (1) bekezdésben említett követelménynek és ezen túlmenően nem ösztönözheti a kiskorúakat, hogy az áruk és szolgáltatások vételében vagy bérletében megállapodjanak. 17. cikk (1) A szponzorált televíziós programoknak a következő követelményeknek kell megfelelniük: a) a szponzorált programok tartalmát és ütemezését a szponzor semmilyen körülmények között sem befolyásolhatja úgy, hogy a programok tekintetében a műsorszolgáltató felelősségét és szerkesztői függetlenségét befolyásolja; b) a szponzorokat egyértelműen fel kell tüntetni a nevükkel és/vagy a logójukkal, a program elején és/vagy végén; c) nem ösztönözhetik a támogató vagy egy harmadik fél termékeinek vagy szolgáltatásainak vételét vagy bérletét, különösen oly módon, hogy különleges promóciós célú utalásokat tesznek az illető termékekre vagy szolgáltatásokra. (2) A televíziós műsorokat nem szponzorálhatják olyan vállalkozások, amelyek alapvető tevékenysége a cigaretta, illetve más dohánytermék gyártása vagy forgalmazása. (3) Olyan vállalkozások, amelyek tevékenysége a gyógyszerkészítmények és gyógykezelés előállítására, illetve megszervezésére vagy értékesítésére irányul, úgy szponzorálhatnak televíziós műsorokat, hogy reklámozhatják a vállalkozás nevét vagy arculatát, de nem reklámozhatnak olyan meghatározott gyógyszerkészítményeket vagy gyógykezeléseket, amelyek csak vényre kaphatók abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a műsorszolgáltató tartozik. (4) Híreket és aktuális témákról szóló műsorokat nemszabad támogatni. 18. cikk (1) A távértékesítési, hirdetési műsorok és más formájú reklámok számára szánt adásidő aránya, a 18a. cikk meghatározása szerinti távértékesítési időszakok kivételével, nem haladhatja meg a napi adásidő 20 %-át. A reklámműsorokra szánt adásidő nem haladhatja meg a napi adásidő 15 %-át.

100

(2) A reklámműsorok és távértékesítési műsorok aránya hatvan percen belül nem haladhatja meg a 20 %-ot. (3) E cikk alkalmazásában a reklám nem tartalmazza a következőket: a műsorszolgáltató részéről a saját műsoraival kapcsolatban, illetve azokból a műsorokból közvetlenül származó kiegészítő termékekkel kapcsolatban tett közleményei, közszolgálati közlemények és jótékonysági felhívások, amelyeket díjmentesen sugároznak. 18a. cikk (1) A nem kizárólag távértékesítésre szánt csatorna által a távértékesítési műsorokra szánt reklámablakok legfeljebb megszakítás nélkül 15 perces időtartamúak legyenek. (2) A napi reklámablakok száma legfeljebb nyolc lehet. Ezek együttes időtartama nem haladhatja meg a három órát. Ezeket vizuális és akusztikai eszközökkel egyértelműen távértékesítési reklámablakokként kell megjelölni. 19. cikk A I., II., IV., V., VI., VIa. és VII. fejezetek értelemszerűen vonatkoznak a kizárólag távértékesítésre szánt csatornákra. Az ilyen csatornákon a reklám a 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott napi határokon belül engedélyezett. A 18. cikk (2) bekezdése nem alkalmazható. 19a. cikk A I., II., IV., V., VI., VIa. és VII. fejezetek értelemszerűen vonatkoznak a kizárólag távértékesítésre szánt csatornákra. Az ilyen csatornákon a reklám más formái megengedhetők a 18 (1) és (2) cikk által meghatározott határokon belül. A 26. cikk szerint különösen ez az intézkedés kerül felülvizsgálatra. 20. cikk A 3. cikk sérelme nélkül a tagállamok a közösségi jog kellő figyelembevételével a 11. cikk (2)–(5) bekezdése és a 18. valamint 18a. cikk keretében meghatározott feltételektől eltérő más feltételeket határozhatnak meg a kizárólagosan nemzeti területre szánt adások tekintetében, amelyek sem közvetlenül sem közvetve nem foghatók egy vagy több egyéb tagállamban. V. FEJEZET A kiskorúak és a közrend védelme 22. cikk (1) A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó műsorszolgáltatók által nyújtott televíziós adások nem tartalmaznak olyan 101

programokat, amelyek súlyosan károsíthatják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, különösen pornográfiával vagy indokolatlan erőszakkal kapcsolatos műsorokat. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedések olyan további műsorokra is kiterjednek, amelyek valószínűleg károsítják a kiskorúak fizikai, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, kivéve, ahol biztosítható az adásidő megválasztásával vagy más technikai intézkedéssel az adáskörzetben a kiskorúak szokásos körülmények között nem hallhatják vagy nem láthatják az ilyen adásokat. (3) Továbbá, amikor ilyen műsorok sugárzása kódolatlan formában kerül sor, a tagállamok biztosítják, hogy ezek előtt akusztikus figyelmeztetés szerepeljen, vagy azonosításukat időtartamuk során egy vizuális jelkép jelenléte biztosítsa. 22a. cikk A tagállamok biztosítják azt is, hogy az adások ne tartalmazzanak semmiféle gyűlöletre uszítást faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon. 22b. cikk (1) A Bizottság különös jelentőséget tulajdonít e fejezet alkalmazásának a 26. cikkben előírt jelentésben. (2) A Bizottság ezen irányelv közzététele napjától számított egy éven belül az illetékes tagállami hatóságokkal együttműködésben vizsgálatot folytat további intézkedések lehetséges előnyeiről és hátrányairól, tekintettel a szülők vagy felügyeletet gyakorló személyek által gyakorolt ellenőrzés megkönnyítésére olyan műsorok tekintetében, amelyeket a kiskorúak nézhetnek. Egyebek között ez a vizsgálat kitér a következők célszerűségére: az új televíziós készülékekkel szemben támasztott követelmény egy olyan technikai eszköz felszerelésére, amely lehetővé teszi a szülők vagy felügyeletet gyakorló személyek számára bizonyos műsorok kiszűrését, megfelelő értékelési rendszerek létrehozása, családbarát műsornézési elvek és más oktatási valamint tudatossági intézkedések ösztönzése, az e tekintetben Európában és egyéb országokban szerzett tapasztalat, valamint olyan érintett személyek véleményének figyelembe vétele, mint például műsorszolgáltatók, producerek, oktatási szakemberek, média szakértők, valamint megfelelő egyesületek. VI. FEJEZET A válaszadás joga 23. cikk (1) A tagállamok polgári, közigazgatási vagy büntetőjogi rendszer keretében hozott egyéb rendelkezések sérelme nélkül, bármely természetes vagy jogi személy állampolgárságától 102

függetlenül, akinek jogos érdekeit, különösen hírnevét és becsületét, egy televíziós programban valótlan tények állításával megsértették, jogot kell kapjon a válaszadásra vagy egyenértékű jogorvoslatra. A tagállamok biztosítják, hogy a válaszadáshoz vagy egyenértékű jogorvoslathoz fűződő jog tényleges gyakorlását nem gátolják indokolatlan rendelkezések vagy feltételek kiszabásával. A választ a megindokolt kérelemtől számított ésszerű időn belül közvetíteni kell egy olyan időpontban és olyan módon, amely megfelel a kérelemmel érintett adásnak. (2) A válaszadás vagy egyenértékű jogorvoslat jogát egy tagállam joghatósága alá tartozó összes műsorszolgáltató vonatkozásában szükséges biztosítani. (3) A tagállamok meghozzák azon intézkedéseket, amelyek biztosítják a válaszadás jogát vagy az azzal egyenértékű jogorvoslatok jogát, és meghatározzák az ezek gyakorlására követendő eljárást. Biztosítják különösen, hogy erre megfelelő időtartam álljon rendelkezésre, és hogy az eljárások alkalmasak legyenek arra, hogy a jogokat vagy az egyenértékű jogorvoslatot a más tagállamokban honos vagy letelepedett természetes vagy jogi személyek megfelelően gyakorolhassák. (4) A válaszadás vagy egyenértékű jogorvoslat jogának gyakorlására irányuló kérelmet vissza lehet utasítani, amennyiben az ilyen válaszadás az (1) bekezdésben meghatározott feltételek szerint nem indokolt, illetve ha büntetendő cselekményt eredményezne, vagy a műsorszolgáltatót polgári jogi eljárásba vonná, illetve a közszemérem normáinak megsértésével járna. (5) Rendelkezni kell olyan eljárásokról, amelyek által biztosított a bírói felülvizsgálat a válaszadási vagy egyenértékű jogorvoslathoz fűződő jog gyakorlásával kapcsolatos viták esetén. VIa. FEJEZET Kapcsolattartó bizottság 23a. cikk (1) Egy kapcsolattartó bizottságot kell létrehozni a Bizottság égisze alatt. Ez a tagállamok illetékes hatóságainak képviselőiből áll. Elnöke a bizottság egy képviselője, és az ő kezdeményezésére vagy pedig egy tagállami küldöttség kérésére ül össze. (2) E bizottság feladatai a következők: a) ezen irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése, rendszeres konzultáció útján minden olyan gyakorlati problémát illetően, amely ezen irányelv és különösen a 2. cikk alkalmazásából ered, valamint minden más olyan ügyben, amellyel kapcsolatban hasznosnak 103

tartják a véleménycserét; b) saját kezdeményezésű, illetve a Bizottság által kért véleményalkotás a tagállamok részéről ezen irányelv előírásainak alkalmazásáról; c) egy véleménycserét biztosító fórumként való működés a tekintetben, hogy milyen ügyek szerepeljenek a jelentésekben, amelyeket a tagállamoknak a 4. cikk (3) bekezdése szerint be kell terjeszteniük, ezek módszertanáról a 25a. cikkben említett független tanulmányra kidolgozandó tématervről, az ezzel kapcsolatos pályázatok értékeléséről és magáról a tanulmányról; d) a Bizottság által a műsorszolgáltató szervezetek, producerek, fogyasztók, gyártók, szolgáltatást nyújtók és szakszervezetek, valamint a kreatív közösség képviselőivel tartott rendszeres konzultációk eredményeinek megtárgyalása; e) az információcsere megkönnyítése a tagállamok és a Bizottság között a szabályozási tevékenységek helyzetéről és fejlődéséről a televíziós műsorszolgáltatás tekintetében, figyelemmel a Bizottság audiovizuális politikájára, valamint a technikai területen bekövetkezett vonatkozó fejleményekre; f) minden fejlemény vizsgálata, amely az ágazatban felmerül és amelyről a véleménycsere hasznosnak tűnik. VII. FEJEZET Záró rendelkezések 24. cikk Az ezen irányelv által nem szabályozott területeken az irányelv nem befolyásolja a tagállamok távközléssel vagy műsorszolgáltatással kapcsolatos hatályos egyezményeiből származó jogait és kötelezettségeit. 25. cikk (1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1991. október 3-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot is. (2) A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területeken fogadnak el. 25a. cikk A 4. cikk (4) bekezdésében meghatározott további felülvizsgálatra 2002. június 30-a előtt sor kerül. Ennek figyelembe kell vennie azt a független tanulmányt, amely a kérdéses intézkedések hatásáról készült közösségi és országos szinten egyaránt. 104

26. cikk Legkésőbb 2000. december 31-ig és azt követően minden második évben a Bizottság az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak egy jelentést nyújt be ezen módosított irányelv alkalmazásáról és szükség esetén további javaslatokat tesz, hogy ezen irányelvet hozzáigazítsák a televíziós műsorszolgáltatás területén bekövetkezett fejleményekhez, különösen az újabb keletű technológiai fejlemények fényében. 27. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

105