BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Levelező tagozat Gazdaságdiplomácia szakirány
ENERGIASZABÁLYOZÓK SZEREPE AZ ERRA TAGORSZÁGOKBAN
Készítette: Horváth Krisztina
Budapest, 2009
TARTALOMJEGYZÉK I. II.
Bevezetés ............................................................................................................................ 4 Az energiaszabályozás története ........................................................................................ 5 FERC (Federal Energy Regulatory Commission) .................................................................. 5 NARUC (National Association of Regulatory Utility Commissioners) ................................ 8 Energiaszabályozó fórumok ................................................................................................. 10 CEER és ERGEG ................................................................................................................. 13 III. ERRA ........................................................................................................................... 14 Alapítás................................................................................................................................. 15 Az egyesület szervezete ....................................................................................................... 16 Az egyesület tevékenysége................................................................................................... 18 ERRA Tagok ........................................................................................................................ 21 IV. Az energiaszabályozó hatóságok szerepe .................................................................... 22 AAAA (Autonomy- Authority- Accountability- Ability) .................................................... 22 A regulátorok feladatai dióhéjban ........................................................................................ 25 Az energiaszabályozó hatóságok szerkezete ........................................................................ 26 V. Energiaszabályozók az Európai Unióban ......................................................................... 28 Az Európai Unió energiapolitikája ....................................................................................... 28 A Zöld Könyv....................................................................................................................... 30 Az Európai Unió tag energiaszabályozó hatóságok feladatai .............................................. 31 VI. Az ERRA tag energiaszabályozók szerepe, felelőssége és függetlenségének kérdése 37 Abu Dhabi ............................................................................................................................ 39 Albánia ................................................................................................................................. 39 Azerbajdzsán ........................................................................................................................ 40 Bosznia és Hercegovina ....................................................................................................... 41 Bulgária ................................................................................................................................ 42 Észtország............................................................................................................................. 43 Grúzia ................................................................................................................................... 44 Horvátország ........................................................................................................................ 45 Jordánia ................................................................................................................................ 46 Kazahsztán ........................................................................................................................... 46 Kirgiz Köztársaság ............................................................................................................... 47 Lengyelország ...................................................................................................................... 49 Lettország ............................................................................................................................. 49 Litvánia................................................................................................................................. 50 Macedónia ............................................................................................................................ 51 Magyarország ....................................................................................................................... 52 Moldova ............................................................................................................................... 53 Mongólia .............................................................................................................................. 53 Montenegró .......................................................................................................................... 54 Oroszország .......................................................................................................................... 55 Örményország ...................................................................................................................... 56 Románia ............................................................................................................................... 57 Szaúd-Arábia ........................................................................................................................ 58 Szerbia .................................................................................................................................. 58 2
Szlovákia .............................................................................................................................. 59 Törökország .......................................................................................................................... 60 Ukrajna ................................................................................................................................. 60 UNMIK (Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziója) ................... 61 VII. Összefoglalás ................................................................................................................ 62 Felhasznált irodalom ................................................................................................................ 65 Internetes források .................................................................................................................... 65 Táblázatok és ábrák jegyzéke ................................................................................................... 66
3
I. BEVEZETÉS Szakdolgozatom
célja
az
energiaszabályozás
szerepének
ismertetése
az
ERRA
(Energiaszabályozók Regionális Egyesülete) tagokon és az energiaszabályozás történetén keresztül. A témaválasztásomat elsősorban a jelenlegi munkám indokolta, mivel az Energiaszabályozók Regionális Egyesületénél dolgozom. Az ERRA egy olyan szervezet, mely Közép-Kelet Európa és a volt szovjet tagköztársaságok energiaszabályozó hatóságait tömöríti. Ezen kívül nem a régióba tartozó országok is folyamodathatnak társult tagságért, így pl. Abu Dhabi Emirátus és Jordánia is ERRA tag. Az egyesület célja az energiaszabályozás fejlesztése, autonóm, hatalommal rendelkező regulátorok elősegítése, a hatóságok együttműködésének segítése, a legjobb gyakorlat megismerése, elsajátítása, információ csere, kutatás és képzési programok lebonyolítása. Kutatásom elsősorban az energiaszabályozó hatóságok szerepének különböző aspektusait célozza meg. Ebbe belefoglaltatik az energiaszabályozás történetének rövid ismertetése, a jelenleg fontos energiaszabályozókat tömörítő szervezetek bemutatása, különös tekintettel az ERRA-ra, illetve az energiaszabályozók általános feladatainak és szabályozás alá tartozó területek bemutatása. Az ERRA tagok vizsgálatánál fontos szempont és kiindulási pont az energiaszabályozáshoz kapcsolódó elméleti háttér, illetve azok az általános elvárások, amik az energiaszabályozó hatóságokra hárulnak. Az általános regulátori feladatok és feltételek gyakorlati megvalósulásának vizsgálata a régió energiaszabályozó hatóságaiban képezi tehát a dolgozat elsődleges célját. Az ERRA tag hatóságok felépítése, szerepkörük és a függetlenségük elemzése segít annak megértésében, hogy mik a régió regulátorainak általános jellemzői, van-e ezekben megfigyelhető tendencia, létezik-e preferáltabb szervezeti felépítés, illetve vannak-e olyan aspektusai az energiaszabályozással kapcsolatos feltételeknek, melyek egyértelműen nagyobb kihívást jelentenek a tagok számára. Hol milyen típusú hatóságok feladata az energiaszabályozás? Mit szabályoznak ezek a hatóságok pl. villamosenergia, gáz, esetleg távközlés stb.? Mennyire tekinthetők függetleneknek ezek a regulátorok? A történeti háttér, a legjobb gyakorlat és az elméleti elvárások ismerete és összehasonlítása a gyakorlattal reményeim szerint segítheti annak a megértését, hogy mi jelenleg a hatóságok szerepe az ERRA tagok által létrehozott sajátos „régióban”.
4
II. AZ ENERGIASZABÁLYOZÁS TÖRTÉNETE Az energiaszabályozás történetét a legfontosabb és legbefolyásosabb szervezetek történetén, felépítésén és szerepén keresztül kívánom bemutatni. FERC (Federal Energy Regulatory Commission) Az energiaszabályozás történetét a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb az amerikai példán keresztül bemutatni, hiszen az energiaszabályozás itt gyökerezik, ez adta a modellt később az európai energiaszabályozó hatóságok számára is. A történet tehát az Egyesült Államokban kezdődik, mely később az öreg kontinenst is inspirálja független adminisztratív hatóságok létrehozására. Az ötlet eredetileg abból eredt, hogy az állami jogi szabályozás néhány területét ki kell venni a mindenkori politika hatósága alól, ez által biztosítva a függetlenséget, folyamatosságot és szakmaiságot.1 Az energiaszabályozás a 19. századra nyúlik vissza, amikor az Egyesült Államokban még a helyi hatóságok igyekezték ellátni a feladatot, melyet később az állami szint vett át. Az egyre terjedő államközi ügyek (átvitel stb.) azonban már nem maradhattak állami szabályozás szintjén, így szövetségi kormány elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy közbelépjen.2 Ilyen előzmények után hozta létre a Kongresszus 1920-ban a Federal Power Commission-t (FPC), hogy a szövetségi vízenergia projektek szövetségi kontrol alatt legyenek. A Bizottság kezdeti felépítése és működése nem volt átgondolt, így nem tudott egységes energia politikával fellépni. Ezt tapasztalva szavazta meg a Kongresszus 1928-ban, hogy a bizottság az eddig kölcsönbe kapott munkaerő helyett saját személyzetet alkalmazzon, és ehhez megkapja a finanszírozást. Két évvel később a Federal Power törvény öttagú bizottságot hozott létre, mely a FPC irányítását látta el. Ennek következtében lett az FPC független szabályozó ügynökség, melynek öt tagját az elnök jelölte ki és a Szenátus hagyta jóvá. Ekkor az FPC a vízenergia mellett az államközi villamosenergiát is szabályozta. 1938-ban a földgáz törvény kiterjesztette a bizottság hatóságát az államközi földgáz vezeték és nagykereskedelem felügyeletére is.
1
Mariusz Swora, Current Trends in the scope in the European Union – the European administration in statu nascendi. (Warsaw: Centrum Europejskie Natolin, 2006): 46. 2 NaturalGas.org, The History of Regulation, http://www.naturalgas.org/regulation/history.asp#earlydays (2009. 03. 26)
5
Az évtizedek során alkotott törvények tehát kiterjesztették az FCP hatáskörét. Ennek ellenére vagy éppen ezért nemsokára az ország energia krízissel szembesült. Elintézetlen, lemaradt földgáz engedélyek sora, részleges áramkimaradások a 60-as években és az OPEC embargó a 70-es években, szükségessé tette az FPC teljes átszervezését. 1977-ben a Kongresszus az FPC-t átszervezte, így alakult meg a FERC (Federal Energy Regulatory Commission). A Bizottság felelőssége és kötelezettségei az átalakítás során tovább bővültek. Az 1970-es évek végétől kezdve a FERC egy deregulációs folyamatot kezdett meg, melyet szabályozások sora követett: •
1985-ban a FERC 436-os rendelete előírta, hogy a földgáz csővezetéken biztosítsanak hozzáférést szállítási szolgáltatásokra, így lehetővé téve a fogyasztók számára, hogy tárgyaljon az árakról közvetlenül a termelőkkel és szerződést kössenek külön a szállításra;
•
1991-ben a FERC kiadott egy közleményt a Javasolt rendelkező szabályozásról;
•
1992-ben a FERC kiadta a 636-os rendeletet (A Szerkezetátalakítási Szabályzat). Ez elrendelte az értékesítési szolgáltatások elválasztását a szállítói szolgáltatástól, így biztosítva az ügyfelek számára teljes szolgáltatói választékot és a piacok megnyitását a verseny előtt, és
•
FERC 637-es rendelete további figyelmet fordított az elégtelenségekre a kapacitáskibocsátási piacon.3
Az 2005-ös energia törvény ismét kibővítette a FERC hatáskörét, hogy a kötelező szabványok megbízhatósága kiterjedjen a nagy átviteli rendszerre és szankciók lépjenek életbe a villamosenergia és a földgáz-piacon manipulálók ellen. Az 2005-ös energia törvény egyéb kiegészítő feladatokat testált a FERC-re, amint azt a FERC top prioritásai és stratégiai terve vázol. Ennek része, hogy a FERC felelőssége a következő: •
Szabályozza a szállítási-és a földgáz-értékesítés viszonteladását az államközi kereskedelemben;
•
Szabályozza a vezetékes olajszállítást az államközi kereskedelemben;
•
Szabályozza a villamosenergia átviteli-és nagykereskedelmi értékesítését az államközi kereskedelemben;
3
FERC, Students’ Corner, http://www.ferc.gov/students/whatisferc/history.htm (2009.03.26.)
6
•
Engedélyezi és ellenőrzi, a magán, önkormányzati, állami hidroelektromos projekteket;
•
Jóváhagyja az államközi földgázipari létesítmények telepítését és kivonását, beleértve a vezetékeket, a tárolást és a cseppfolyósított földgázt;
•
Biztosítja az államközi nagyfeszültségű átviteli rendszer megbízhatóságát;
•
Figyelemmel kíséri és vizsgálja energiapiacokat;
•
Polgári büntetéseket és egyéb eszközöket vet be energia szervezetek és magánszemélyek ellen, ha megsértik a FERC energiapiaci szabályokat;
•
Felügyeli
a
földgáz
és
víz-projektek
és
a
villamos
energia
politikai
kezdeményezéseinek környezetvédelmi ügyeit, és •
A számviteli és pénzügyi beszámolási előírásokat felügyeli, valamint a szabályozott társaságok vezetését.4 Az elmúlt években a FERC támogatta önkéntes Regionális Átviteli Szervezetek
(Regional
Transmission
Organization-RTO)
és
a
Független
Rendszerüzemeltetők
(Independent System Operators-ISO) megalakulását, hogy megszüntesse az indokolatlan megkülönböztetés lehetőségét elektromos hálózathoz való hozzáférésnél. Ugyanakkor, az új energetikai szabályozás óta, szabályokat dolgozott ki arra, hogy végrehajtsa az LNG-terminál új törvényének kulcsfontosságú rendelkezéseit, valamint a villamosenergia megbízhatóság, az 1935-ös Public Utility Holding Company Törvény (Közüzemi Holding Cég Törvény) hatályon kívül helyezését és a 2005 évi Public Utility Holding Company Törvény, az új egyesített szabályok és az új anti-piaci manipulációról szóló rendeletek megvalósítását. FERC erősen érintett volt a kaliforniai villamosenergia-válságban és az Enron és más energetikai vállalatok villamosenergia-piaci manipulációjának nyomozatában. A FERC több mint 6,3 milliárd dollárt gyűjtött be a kaliforniai elektromos piac résztvevőitől a települések helyzetének megkönnyítésére. A FERC kanadai energetikai tisztviselőkkel is együtt dolgozik a tervezett alaszkai földgázvezeték folyamatának elősegítésében, amely a földgázt szállítana Alaszka északi lejtőjéről 48 államba. A FERC tehát egy olyan nagy múltra visszatekintő független szabályozó ügynökség, mely hatással van minden később alakuló energiaszabályozó hatóságra. A FERC valóban megvalósítja azt a függetlenséget, melyet egy szabályozó hatóságnak képviselnie kell, hiszen
4
Wikipedia, http://en.wikipedia.org/wiki/Federal_Energy_Regulatory_Commission (2009.03.26)
7
sem az elnök, sem a Kongresszus nem bírálja felül intézkedéseit. Az intézkedések csak bírósági úton kérdőjelezhetőek meg. A FERC ugyanakkor önfinanszírozó, azaz a költségeit a beszedett éves díjakból fedezi. NARUC (National Association of Regulatory Utility Commissioners) A NARUC egy non-profit egyesület, melyet 1889-ben alapítottak, azzal a céllal, hogy az államok közmű szabályozó bizottságait tömörítse és képviselje. Ezek a bizottságok hivatottak szabályozni azon közműveket, melyek energiát, vizet, közlekedési és távközlési szolgáltatást biztosítanak állami szinten az Egyesült Államokban. Az egyesület tagja ötven állam, valamint Washington D. C., Puerto Rico és Virgin szigetek bizottsága. A bizottsági tagokat többnyire a kormányzó vagy a törvényhozó testület nevezi ki. Néhány államban azonban a bizottsági tagokat választják. A közmű szabályozó bizottságok szabályozzák a tarifákat és a szolgáltatásokat állami szinten. A szabályozott szolgáltatók lehetnek magántulajdonban levő közművek vagy állami, illetve kormányzati és részvényes tulajdonában levő szolgáltatók. Az Egyesült Államokban a szövetségi szinten túl tehát egy állami szabályozás is létezik. A közszolgálati bizottságok kizárólagos hatásköre eldönteni, mik a méltányos és ésszerű árak a joghatósága alá tartozó szolgáltatások esetében. Természetesen ennek meghatározásában figyelniük kell arra az egyensúlyra, hogy a fogyasztók megbízható szolgáltatáshoz juthassanak ésszerű áron és a szolgáltató, illetve befektető megtérülése is biztosítva legyen. A bizottság védi a fogyasztók érdekeit, ugyanakkor a jogi normák betartására is ügyel az árak meghatározásánál. Minden fontosabb ügyben nyilvános meghallgatást tartanák, így ügyelve arra, hogy a döntéshozatalba a nyilvánosság is be legyen vonva és minden szereplő kinyilváníthassa véleményét. A testület tagjait szakértők segítik, akik javaslatot tehetnek árakra, választott bíróságra és egyéb eljárásokra. A bizottság a következő feladatokat látja el a közérdek védelmében: •
Folytathatnak vizsgálatot, nyilvános meghallgatást és egyéb bizonyítékgyűjtési eljárást;
•
A szabályozott vállalatok tulajdonát, könyvelését és egyéb iratait átvizsgálhatják;
•
Költségeket határozhatnak meg;
•
Szabályokat hozhatnak létre és betartathatják azokat;
•
Határozatokat hozhatnak, mellyel a bizottság döntéseit hatályba léptethetik;
8
•
Bírósági úton érvényesíthetik a határozatok és szabályok betartását.5
A NARUC célja, hogy a szabályozó bizottságok munkájának minőségét és hatékonyságát fejlessze. A tagok kötelessége a jogszabályban meghatározottak szerint biztosítani és fenntartani a szolgáltatások megfelelő működését és ezen szolgáltatások ésszerű áron való biztosítását a fogyasztók számára mindenféle megkülönböztetés nélkül. A NARUC mindemellett egy olyan nagy múlttal rendelkező egyesület, melynek tevékenysége mára nagyon szerteágazó. Jelenleg nyolc szakértői bizottsága működik, melyek célja az adott területen való együttműködés, megoldások keresése, illetve különböző oktatási programok és fórumok szervezése. A következő bizottságok működése biztosítja a szakmai együttműködés lehetőségét: fogyasztói ügyek bizottsága; létfontosságú infrastruktúra; villamosenergia; energiaforrások és környezet; gáz; nemzetközi kapcsolatok; távközlés és víz bizottság. A NARUC továbbá a szabályozó bizottságok érdekeit képviseli a szövetségi kormány és a független szövetségi ügynökségek előtt. A NARUC a következőket biztosítja a kongresszus tagjai és személyzete számára: •
Az egyesület álláspontját a Házban és Szenátusban vitatott kérdésekkel kapcsolatban;
•
Tanúk a kongresszusi bizottságok számára tanúvallomás céljából;
•
Politikai tájékoztatókat az új változásokról a Szenátus és a Ház munkatársai számára.
Emellett NARUC rövid tájékoztatókat és beadványokat ad be az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához és más szövetségi bíróságokhoz a szabályozó bizottságok érdekeinek támogatása céljából. A NARUC ugyanakkor a kormányzat részére tesz javaslatokat, és együttműködik a különböző osztályokkal a szabályozási politika kialakításában. A NARUC szorosan együttműködik a Szövetségi Energia Szabályozási Bizottsággal (FERC), a Szövetségi Kommunikációs Bizottsággal (Federal Communications Commission, FCC), a Nukleáris Szabályozási Bizottsággal (Nuclear Regulatory Commissioner, NRC) és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottsággal, hogy biztosítsa, hogy az állami szempontok és vélemények legyenek figyelembe véve az eljárások során.6 A belföldi tevékenysége mellett az egyesület kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkezik. A NARUC számos nemzetközi program szervezésében és működtetésében vesz részt, nagyrészt a USAID (U.S. Agency for International Development) együttműködésével és 5
Georgia Public Service Commission, http://www.psc.state.ga.us/pscinfo/pscintro.asp#roles_and_responsibilities (2009.03.27) 6 NARUC honlap, http://www.naruc.org/policy.cfm (2009.03.27)
9
támogatásával. 1998 óta az egyesület információ csere céljából létrejött programok szervezésében vesz részt. Ezek a programok nemcsak Európában, de Afrikában, Ázsiában és Latin Amerikában zajlanak. A programok célja a tapasztalatcsere a különböző országok regulátorai között a szervezeti fejlesztés és hatékonyság, valamint a szabályozási gyakorlat fejlesztése okán. Egy ilyen programból nőtte ki magát az ERRA is, melynek tagjainak szabályozási gyakorlatát és felépítését célozza áttekinteni és elemezni ez a dolgozat. Energiaszabályozó fórumok7 Az Egyesült Államok energiaszabályozó múltjának természetesen volt hatása az európai energiaszabályozásra. Az európai hatóságok létrejöttében nem kis szerepe van az amerikai modellnek. Az Európai Unió a későbbiekben mégsem az amerikai „szövetségi regulátor” modelljét kívánta megvalósítani. Az Európai Bizottság ugyanis végeredményben nem egy centralizált bizottsági kézben összpontosuló energiaszabályozó hatalom mellett tette le a voksot, hanem a nemzeti energiaszabályozó hatóságok mellett, melyek együttműködésen alapuló szabályozás útján lesznek egységesek. Az Európai Unió történetében az energiapolitikának nagy szerepe van, hiszen, ha csak az EU történetét nézzük, úgy a három alapító egyezményből kettő az energia szektorhoz köthető, az Európai Szén- és Acélközösség, valamint az Euratom. Ez kezdetben egy jó alapnak tűnt egy európai piac kialakítására. Valójában azonban az energiapolitika nagyon is ország specifikus terület maradt. Több kísérlet ellenére az energiapolitika nem kapott határozott szerepet közösségi szinten. Természetesen ebben nagy szerepet játszott az, hogy a tagországok nem engedték ki a kezükből a szektor feletti felügyeletet, hiszen gazdasági szempontból stratégiai fontosságúnak ítélték. Az első áttörést a 90-es évek végén kiadott EU direktívák jelentették, melyek nagyon progresszív piacnyitást írtak elő. Ugyanakkor ezek a direktívák írtak elő először közös szabályokat a szektor szervezésével kapcsolatosan. Ez azonban csak a kezdeti lépéseket jelentette még csak az egységesített energia piac felé. A tagországok különböző elképzelésekkel rendelkeztek a liberalizációt és szabályozást illetően, így a nemzeti rendszerek összekapcsolása egységes piaccá egyelőre távolinak tűnt a megvalósíthatótól. Ebben a kontextusban született meg a fórum ötlete, mely elsődleges célja egy olyan platform teremtése volt, ahol lehetőség nyílik egyeztetésre a minisztériumok, a regulátorok, a 7
Forrás: Peter D. Cameron, Legal Aspects of EU Energy Regulation. Oxford: Oxford University Press, 2005.
10
közösségi intézmények és piaci szerepelők között. Az együttműködés teljesen önkéntes jellegű, lényege a közös megoldások felismerése a belső piac létrehozására. Végül két fórum jött létre. A Villamosenergia Szabályozási Fórum, más néven Firenzei Fórum és a Gáz Szabályozási Fórum, más néven Madridi Fórum. 1998-ban először a villamosenergia területén rendezték meg a fórumot. A Bizottság energia ügyekben felelős Főigazgatósága hozta létre a fórumot a Robert Schuman Centre of Advanced Studies egyetértésével a firenzei Európai Egyetem Intézetben. Az ezzel megkezdett folyamatot a köznyelv a helyszín után „firenzei folyamatnak” nevezi. Az Intézet biztosította a semleges akadémikus környezetet, mely elég különálló és távoli Brüsszeltől. A későbbiekben a fórum kinőtte a helyszínt és ezért átkerült Rómába, de nevében továbbra is őrzi a kezdeti helyszínt. A fórum újdonsága volt, hogy a tagországok és a közösség képviselői mellett a termelők, a rendszer üzemeltetők és használók, valamint az ipari fogyasztók is hivatalosak voltak az egyeztetésre, akárcsak szakértők és nem EU tag résztvevők is. A villamosenergia liberalizációhoz és piac egységesítéshez ugyanis minden szakértőre és véleményre szükség volt. A fórum napirendjén két nagyon fontos téma szerepelt. Az egyik a hatékony szabályozási keretrendszer megvitatása volt, mely a verseny bevezetésére szolgált. A hatékony verseny a harmadik fél megkülönböztetés nélküli hozzáférését jelentette a monopol átviteli rendszerhez. A másik fontos téma a határon átnyúló kereskedelem rendszere volt, mely az integrált piac alapköve. A napirend így az átviteli rendszer üzemeltetőket központi szereplővé
emelte
és
természetesen
biztosított
nekik
lehetőséget
a
szabályozás
megvitatásában. A Fórumba idővel egyre szélesebb körből kerültek ki a résztvevők. Az ipari fogyasztók nagyobb képviselet mellett megjelentek a kereskedők képviselői (EFET), illetve az EUROPEX, GEODE (European Group of Energy Distribution Companies and Organisations) és Eurelectric is csatlakozott a fórumhoz. Az EU keleti terjeszkedése kapcsán pedig a leendő tagállamok is részt vehettek, megfigyelői státuszban. Végül néhány nem EU tagország is képviselhette magát, Svájc és Norvégia, az európai hálózatban betöltött stratégiai fontosságú helyzeténél fogva. A Fórumnak nincsen joga döntéshozatalra. Az ötlet inkább egy önkéntes együttműködésen alapult a nemzeti regulátorok, a tagországok és részvényesek között. Igazából inkább tanácsadói szerepe van a Bizottság felé, holott a tanácsadó testületek nem töltenek be általában szabályozói szerepet.
11
A Fórum félévente ülésezik másfél napon keresztül. Az üléseket az EU elnökség és Bizottság
vezeti.
Az
üléseken
előadások
hangzanak
el,
általában
bizottsági,
energiaszabályozói és átviteli rendszer képviselőitől, melyeket kerekasztal megbeszélések követnek. Az egységes piac létrehozásában a fórumnak négy jól megkülönböztethető szerepe van. Elsőként információ, adatgyűjtés és értékelés, minden liberalizált villamosenergia piaccal kapcsolatos ügyben. Ez elsősorban a fórum kezdeteinél játszott fontos szerepet. A Fórum szakértőket hívott meg előadóknak, akik releváns tapasztalatokat oszthattak meg a résztvevőkkel. Ez teremtette meg az alapot a megbeszélésekhez és a lehetséges megoldások megvitatásához. Másodsorban a fórum javaslatokat dolgozott ki a technikailag kivitelezhető lehetséges megoldásokból. Lényegében leszűkítette a lehetséges megoldások sorát. Harmadrészt
a
fórum
egy
sor
intézmény
létrejöttét
generálta,
mely
segít
az
energiaszabályozók és piaci szereplők közti párbeszédben. Az egyik ilyen intézmény az ETSO (European Transmission System Operators) volt, mely az európai átviteli rendszer üzemeltetőket tömöríti. A szervezet biztosítja az üzemeltetők függetlenségét és egységes fellépését a párbeszéd során. Hasonló intézmény a CEER (Council of European Energy Regulators), mely az energiaszabályozó ügynökségeket tömöríti. A CEER az EU tagokon kívül az Európai Gazdasági Közösség tagjainak regulátorait is soraiban tudhatja. A CEER fontos összekötő kapocs a regulátorok és az Európai Bizottság Energiáért és Közlekedésért felelős Főigazgatósága között. Végül az EFET (European Federation of Electricity Traders) is a firenzei folyamatnak köszönheti befolyásos szerepét, hiszen a fórum nyújtott lehetőséget arra, hogy az egységes energia piaccal kapcsolatos tervei és elképzelései meghallgatásra találjanak. A negyedik és utolsó fontos szerepe a fórumnak az önkéntes konszenzus megteremtése és egyezségkötés. Az egyezség természetesen technikailag és kereskedelmileg is kivitelezhető kell, hogy legyen, illetve megfelelő politikai támogatást kell élveznie. A
firenzei
fórum
összességében
sikeresnek
mondható,
hiszen
a
nemzeti
energiaszabályozók és a szektor szereplői bevonása nélkül nehezen elképzelhető, hogy a Bizottság milyen módon tudta volna kialakítani a megfelelő stratégiát. Ugyancsak érdeme a fórumnak, hogy új intézmények kialakítását, illetve megerősödését segítette elő. Az ETSO és CEER kulcsfontosságú szerepet játszik a párbeszédben és egységesen tud fellépni az általuk képviselt szervezetek nevében. A szakértői vélemény és információgyűjtés teszi a folyamatot hatékonnyá és sikeressé. A tapasztalatcsere, a benchmarking és értékelés lehetővé teszi ugyanakkor a nemzeti szereplők számára a legjobb gyakorlat megismerését és kialakítását. A
12
folyamat úttörő és önkéntes együttműködésen alapuló jellege miatt egyedülálló példaértékű kezdeményezésnek értékelhető. CEER és ERGEG A CEER (Council of European Energy Regulators) létrejöttében, amint azt az előző fejezet részletesebben is kifejtettem nagy szerepe volt az szabályozói fórum folyamatnak. A CEER kiváló platformot teremtett az európai szabályozó hatóságok együttműködésére és közös célok kialakítására, illetve tapasztalatcserére. A CEER 2000 márciusában alakult meg az EU Tagállamokból és az Európai Gazdasági Térség országaiból. Jelenleg összesen 29 tagja van. A regulátorok tanácsa egy önkéntes alapon létrejött szervezet, minden egyes tag önként csatlakozott a szervezethez. Az egymás közti együttműködés biztosítása mellett fontos az EU intézményekkel való együttműködés is, különösen a DG TREN-nel (Energia és Közlekedési ügyek Főigazgatósága) és DG Competition-nel (Verseny ügyben hivatalos Főigazgatóság) és DG for Reasearch-csel (Kutatásért felelős Főigazgatóság). A CEER a Bizottsággal és a versenyhivatalokkal is szoros kapcsolatokat ápol, főként a versenytörvények következetes alkalmazásának biztosítása céljából. A tanács egyik legfontosabb célkitűzése ugyanakkor az egységes, versenyképes, hatékony és fenntartható belső gáz és villamos energia piac létrehozása Európában. Ennek koordinálására a tanács 2003-ban egy kis titkárság létrehozása mellett döntött Brüsszelben, mely a tanács egyre szélesebb körű tevékenységét segíti. A CEER-ral szorosan összefügg az ERGEG (European Regulators’ Group for Electricity and Gas) létrehozása és tevékenysége. Az ERGEG ugyanazokat a célokat tűzte ki maga elé, mint a CEER, azonban létrejöttének körülményei lényegesen különböznek. Az ERGEG ugyanis az Európai Bizottság által létrehozott tanácsadó testület, mely a 2003/796/EC számú döntés értelmében jött létre. Tagjai értelemszerűen az EU tagállamok energiaszabályozó
hatóságai.
Elsődleges
célja
az
Európai
Bizottság
direktíváinak
alkalmazásának elősegítése, illetve a lehetséges jövőbeni közösségi villamosenergia és gáz szabályozás előmozdítása8. Az ERGEG tanácsot ad és segíti a Bizottságot vagy saját kezdeményezésre vagy felkérésre. Különösen fontos a szerepe a villamosenergia és gáz területét érintő intézkedések
8
ERGEG honlapja, http://www.energy-regulators.eu/portal/page/portal/EER_HOME/EER_ABOUT (2009. 03.26)
13
előkészületeiben. Például a harmadik energia liberalizáció jogi csomagjában jelentős szerepe volt az ERGEG-nek. A Bizottság tanácsadói szerepéhez tartozik, hogy folyamatosan konzultálnia kell a piaci szereplőkkel. Fontos ugyanakkor, hogy példát mutassanak a regulátori legjobb gyakorlat terén és a nyilvánossággal is konzultáljanak egyidejűleg. Az írott konzultációs anyagokat a nyilvánosság meghallgatása és a firenzei, valamint madridi fórumok kapcsán is használják. Az ERGEG egyik fő célkitűzése a regionális kezdeményezés, melyet a Bizottság egyetértésével hozott létre 2006-ban, és melynek célja az európai nemzeti energia piacok integrációjának felgyorsítása. A kezdeményezés egyik lépcsője lenne a 7 villamosenergia és 3 gáz piac létrehozása Európában, mely végeredményben az egységes és versenyképes EU piac kialakításához vezetne.9 A felépítésüket tekintve a CEER a Közgyűlés és Igazgatóság által irányított, míg az ERGEG plenáris ülés által szabályozott. Mindkét csoport munkáját munkacsoportokba szervezi, amelyeket kisebb munkacsoportok támogatnak egyes specifikus kérdésekben. A CEER 8 munkacsoportot hozott létre. Ezek a munkacsoportok kötelesek beszámolni a tevékenységükről az ERGEG plenáris ülésein.10 Az ERGEG gyakorlatilag formálissá alakítja azt a szerepkört, amit a CEER a fórum folyamat során létrehozott. A CEER így egy külön testület marad, mely széleskörűbb tagságot tudhat magáénak, mivel nem korlátozódik le csak az EU tagországokra. Tevékenységüket, a vezetést illetően viszont a két szervezet jóformán ugyanaz. 2003-ban az ERGEG létrejöttekor például az akkori CEER elnök lett az ERGEG elnöke is.
III. ERRA Dolgozatom fő célja az ERRA tagországok energiaszabályozó hatóságainak szerepének, felépítésének és jelentőségének bemutatása, ezért fontosnak tartom az ERRA történetének és jelenlegi tevékenységének ismertetését is.
9
ERGEG honlapja, http://www.energy-regulators.eu/portal/page/portal/EER_HOME/EER_ABOUT (2009.03.27) 10 ERGEG honlapja, http://www.energyregulators.eu/portal/page/portal/EER_HOME/EER_ABOUT/ORGANISATION (2009.03.27)
14
Alapítás Az Energiaszabályozók Regionális Egyesülete egy önkéntes szervezet, melyet független energiaszabályozó hatóságok hoztak létre, elsősorban Közép- európai és eurázsiai régióban. Kezdetben egy együttműködésen és tapasztalat cserén alapuló kezdeményezés volt 12 szabályozó testület között. A NARUC (US National Association of Regulatory Utility Commissioners) a USAID-val (US Agency for International Development) kötött együttműködési egyezmény segítségével technikai fórumokat, üléseket és tanulmány utakat biztosított a régió regulátorai részére 1999 óta. Ez adta az ötletet később az ERRA létrehozására. A résztvevők abbéli szándékukat fejezték ki, hogy egy sokkal formálisabb platformra van szükségük a tapasztalat és ötlet cseréhez. 1999-ben egy ad-hoc bizottság kezdte el a létrehozandó egyesület szerkezeti és működési részleteinek kidolgozását. Végül 2000-ben 15 tag írta alá az ERRA Alapító Okiratát Bukarestben. Az alapító tagok a következő országok energiaszabályozó hatóságai: Örményország, Bulgária, Észtország, Grúzia, Magyarország,
Kazahsztán,
Kirgiz
Köztársaság,
Lettország,
Litvánia,
Moldova,
Lengyelország, Románia, Oroszország és Ukrajna. 2001 áprilisában az egyesületet Magyarországon jegyezték be. Az egyesület titkársága jelenleg is Budapesten működik.11 Az egyesület létrejöttének három fő célja volt. Elsősorban fejleszteni kívánta a nemzeti energiaszabályozó hatóságokat a tagországokban, ide értve a módszertan és gyakorlat kiterjesztését. Másodsorban erősíteni akarta a stabil autoritással és hatósággal rendelkező energiaszabályozó testületeket. Végül, de nem utolsósorban a regulátorok együttműködésén kívánt javítani. Az ERRA célkitűzései következők lettek: •
Kommunikáció és információ, kutatás és tapasztalat csere növelése a politikailag átmeneti szakaszban lévő országok regulátorai között;
•
Szabályozói információ és tapasztalat hozzáférésének elősegítése világszerte és továbbképzési lehetőségek promotálása.
Az alapító tagok 3 lehetséges tagsági fokozatot állapítottak meg: 1. Teljes tagság: Szabályozó testületek, melyek energiaszabályozásért felelősek, elsősorban a villamos energia terén. 11
ERRA honlapja, http://www.erranet.org/AboutUs/History (2009.03.27)
15
2. Társult tagság: a. Egyéb a régióba tartozó energiaszabályozók, melyek elsősorban gáz, távhő vagy egyéb energia szabályozási kérdésekkel foglalkoznak. b. A régióba tartozó energiaszabályozókat tömörítő szervezetek. 3. Pártoló tagság: a. A nem régióba tartozó energiaszabályozó hatóságok. b. Más a régióba tartozó nem energiaszabályozó hatóságok, melyek tevékenysége az energiaszabályozáshoz köthető. c. Azon szervezetek, melyek társult tagok lehetnének, de a Pártoló tagságot választják. Az egyesület szervezete Az egyesület legfőbb szerve a közgyűlés, amelyet az összes teljes jogú tag alkot. A közgyűlés felügyeli az egyesület tevékenységét és ügyeit, beleértve a program és célmeghatározást is. A közgyűlés felügyeli az egyesület tevékenységét és ügyeit, beleértve a program és célmeghatározást is. A közgyűlés tagjai sorából elnököt, alelnököt és elnökséget választ. A közgyűlés hatáskörébe az alábbiak tartoznak: a) A tagság kérelmezésével és kizárásokkal kapcsolatos döntések meghozatala; b) A jelen alapszabály megállapítása és módosítása; c) Az elnök és az elnökség tevékenységének áttekintése és módosítása, valamint döntéseik és tevékenységük irányelveinek meghatározása; d) Az egyesület éves konferenciájának időpontjának és helyszínének meghatározása; e) Az alapszabály rendelkezéseivel összhangban az egyesület tevékenységét érintő irányelvek és iránymutatók elfogadása; f) Állandó és egyéb bizottságok létrehozása; g) Az egyesület pénzügyeinek felügyelete- beleértve az éves költségvetés elfogadását is-, valamint az éves tagsági díjak mértékének meghatározását, és az elnökség éves jelentésének elfogadását; h) Más non-profit szervezettel történő egyesülés elhatározása valamint az egyesület feloszlatása;
16
i) Döntéshozatal minden olyan ügyben, amelyet az alapszabály a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal.12 A közgyűlés az egyesület összes teljes jogú tagjából áll. A közgyűlés elé terjesztett ügyekben minden teljes jogú tag kizárólag egy szavazattal rendelkezik. A közgyűlést legalább évente egy alkalommal össze kell hívni. A közgyűlés akkor határozatképes, ha az egyesület teljes jogú tagjai legalább kétharmadának a képviselője jelen van. A két közgyűlés közötti időszakban az egyesület ügyeiben, a közgyűlés hatáskörében az elnökség jár el. Az elnökség az egyesület képviseleti és végrehajtó testülete. Az elnökség feladatköre és hatásköre a következő: a) Az egyesület adminisztratív szerve és harmadik személyekkel szemben képviselője, b) Az egyesület személyzetének a munkaadója; c) Képviseleti jogát átruházza az egyesület személyzetére korlátozott és meghatározott ügyekben; d) Javaslatokat tesz a közgyűlésnek döntések meghozatalára vagy eljárás lefolytatására olyan ügyekben, amelyek a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartoznak; e) Döntések meghozatala az összes olyan kérdésben, amelyet az alapszabály nem utal a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe; f) Az egyesület pénzügyi és készpénzkezelési funkcióinak és tevékenységének felügyelete; g) Jelentés készítése az egyesület pénzügyi helyzetéről a közgyűlés számára, legalább évente egy alkalommal; h) Indítvány benyújtása a közgyűléshez az éves költségvetés megállapítása tárgyában; i) Javaslattétel a tagok által fizetendő éves tagdíjakról.13 Az elnökség tagjai a következők: elnök és alelnök, valamint öt további közgyűlési képviselő, akiket a közgyűlés titkos, többségi szavazással választ meg. Az elnökségi tagok hivatali ideje két év.
12 13
Forrás: ERRA Alapszabály, 4 o. Forrás: ERRA Alapszabály, 6 o.
17
Az egyesület tevékenysége Az Energia Szabályozók Regionális Egyesületének jelenleg 3 állandó bizottsága és egy munkacsoportja működik, a Tarifa és Árszabályozó Bizottság, az Engedélyezési és Verseny-felügyeleti Bizottság, az Elnökök Bizottsága és a Jogi Szabályozó Munkacsoport. Minden bizottságnak és a munkacsoportnak van elnöke és alelnöke, akik az ülések szakmai programjáért felelősek. A bizottságok minden évre egy munkarendet fogadnak el, melynek keretében maguk a tagok és meghívott előadók készítenek előadásokat, illetve tanulmányokat. A Tarifa és Árszabályozási Bizottság már 1998-ban létrejött a NARUC program keretében, majd 2000-ben az ERRA megalakulásával az egyik állandó bizottsága lett. A bizottság az ERRA tag szervezetek tarifa és árszabályozó szakembereinek ad lehetőséget tapasztalatcserére, a különböző árszámítási módszerek megismerésére és a legjobb gyakorlat megvitatására. A bizottság évente háromszor ülésezik, télen, tavasszal (az ERRA közgyűlés után) és ősszel. Az ülések mindig más helyszínen kerülnek megrendezésre, mindig egy ERRA tag meghívására. Az üléseket az ERRA Titkárság szervezi. A Tarifa Bizottság az évek során rengeteg tanulmányt készített, melyek mind letölthetőek az ERRA weboldalról. Mindamellett az egyik legjelentősebb teljesítménye a csoportnak a tarifa adatbázis, amely az ERRA tagországok tarifáit tartalmazza több évre visszamenően. Az adatokat a tagok negyedévente frissítik. A termék ERRA tagok számára ingyenesen hozzáférhető, míg külsősök éves díj ellenében használhatják az adatbázist. Az Engedélyezési és Verseny-felügyeleti Bizottság hasonló szerepet tölt be, mint az előző az engedélyezéssel foglalkozó szakemberek részére. A bizottság évente háromszor találkozik szintén télen, tavasszal és ősszel. Télen és ősszel két napig tartó ülések vannak, míg tavasszal a közgyűlés után egy napig tart az ülés. Az ülések helyszíne mindig változó, de minden esetben egy ERRA tagország a vendéglátó. Akárcsak a Tarifa Bizottság esetében, itt is előadások és tanulmányok készülnek az ülésekre. Az évek során rengeteg tanulmány született a bizottság kezdeményezésére, részben a tagok által, illetve konzulens cégek felkérésével. Minden előadás és tanulmány az ERRA weboldalán letölthető. Az engedélyezési bizottság kezdeményezésére létrejött egy adatbázis, mely a tagországok a működő nagykereskedelmi piaci monitoring hálózat adatait tartalmazza. Az adatokat évente kétszer frissítik. A harmadik állandó bizottság az Elnökök Bizottsága, mely hivatalosan 2008-ban jött létre, így csak nagyon rövid múltra tekint vissza, annak ellenére, hogy ezt megelőzően minden 18
évben a közgyűlés után volt külön ülése az elnököknek. A bizottság létrejöttének a célja, hogy az tagszervezetek elnökeinek teremtsen egy fórumon az eszmecserére. Végül az ERRA egyetlen állandó munkacsoportja, a Jogi Szabályozó Munkacsoport. A munkacsoport 2004-ben jött létre azzal a felismeréssel, hogy az energiaszabályozásban a jogászoknak jelentős és speciális szerepe van. A csoport ülései így lehetőséget biztosítanak a szabályozó hatóságok jogászai számára, hogy megismerjék a különböző országok jogi keretrendszerét és ezzel kapcsolatos problémákat. A munkacsoportnak évente két ülése van, mely két napig tart. Az ülések mindig az éves munkatervnek megfelelően, előadások és tanulmányok megbeszélésével zajlanak. A munkacsoport főképp a következő témákkal foglalkozik: az energiaszabályozók döntéshozatali mechanizmusa, fellebbezési folyamat, nyilvánosság meghallgatása, etikai kötelezettségek, tiltások, kártérítés stb. A bizottsági ülések mellett az ERRA képzések képezik a másik fontos tevékenységi kört. Az ERRA a képzéseket elsősorban az energiaszabályozó hatóság munkatársainak továbbképzése céljából fejlesztette ki. Mára azonban már lehetőségük van csatlakozni nem ERRA tagoknak és cégnél vagy egyéb szervezetnél dolgozóknak is. A képzések a REKK (Regionális Energia Kutató Központ) segítségével jöttek létre. A kurzusok több szinten indulnak. A kezdők számára fejlesztették ki a Nyári Iskolát, mely egyfajta bevezető képzés az energiaszabályozásba. Ez jelenleg az egyik legnépszerűbb kurzus, mely minden évben sok diákot vonz a világ minden tájáról. Szintén kezdőknek szól, mégis egészen más szintről van szó az Új Testületi tagok, elnökök számára kifejlesztett kurzus esetén. Ez a képzés magas, újonnan kinevezett vagy magas beosztásba került energiaszabályozók számára biztosít továbbképzési lehetőséget. Ezen kívül számos közepes és haladó szintű továbbképzési kurzus létezik. Ezek a következő képzések: Monitoring Activities of Energy Regulatory Commissions (Az Energiaszabályozó Bizottságok Felügyleti tevékenysége), Price Regulation and Tarfs (Árszabályozás és tarifák), Regulatory Information and Public Participation (Szabályozói információi és a nyilvánosság részvétele), Introduction to Electricity Markets (Bevezetés a Villamosenergia piacba), Introduction to the Regulation of Natural Gas Markets and District Heating Regulation (Bevezetés a Földgáz piac és Távhő szabályozásába). Az összes felsorolt kurzus e-learning formátumban is létezik, tehát nemcsak hagyományos képzések folynak, hanem online továbbtanulási lehetőséget is biztosít az ERRA az érdeklődők számára. A kurzusok tartalma jól illusztrálja, hogy mik is az energiaszabályozók feladatai és szerepe. A Monitoring kurzus tananyaga példának okáért az energiaszabályozó hatóságok következő alap kötelezettségeit tartalmazza: az engedéllyel rendelkezők felügyeletét és egy 19
csoport vállalat viselkedésének felügyeletét; illetve a regulátorok szerepét a szabályok betartatásában nem teljesítés esetén. A kurzus általános ismeretekkel szolgál, hogy fejlessze a diákok hatékony felügyeleti és betartatási készségét. Ugyanakkor célja két specifikus terület megismertetése is, amelyeknek a felügyelet szempontjából kiemelt fontossága van. Ezek a szolgáltatás minősége és a versenyképes energia piac követelményei. Az árszabályozással és tarifákkal foglalkozó kurzus, mint ahogy az elnevezése is sejteti az árszabás, árstruktúra különböző technikáival és kiértékelésével foglalkozik. Mindamellett a környezeti követelmények költséghatékony oldalát is mérlegeli. Elsősorban pénzügyi elemzést mutat be, amely az alapja a tarifafejlesztésnek és felügyeletnek. Majd a tarifa tervezés alapvető módszereit és megközelítéseit veszi szemügyre és felhívja a figyelmet a folyamatban rejlő egymással szembenálló célokra. A kurzus elmagyarázza az árszabályozás értelmét, mely által lehetővé válik versenyképes piac résztvevői számára a hozzáférés az átviteli hálózatokhoz. Végül mérlegeli a legfontosabb környezeti témákat, melyek felmerülhetnek az árszabályozási gyakorlat során az energiaszabályozó hatóságok életében. Bemutatja és kiértékeli a lehetőségeket, és elméleti hátteret biztosít a tervezéshez. A Regulatory Information and Public Participation kurzus célja a következő három téma megértetése. Elsőként tisztázza, hogy a szabályozás több, mint puszta párbeszéd a regulátor és a szabályozott vállalat között. Másodsorban az igazi átláthatósághoz és a nyilvánosság részvételéhez szükséges, hogy az információ hozzáférhető legyen a nyilvánosság számára. Végül a képzés célja, hogy bemutassa, hogy a regulátor hogyan tudja támogatni és ösztönözni a nyilvánosság részvételét. A képzés a fenti három téma alapvető elméletét kívánja bemutatni igazi, gyakorlatból vett példák alapján. A negyedik ERRA továbbképzés egy bevezető jellegű kurzus, mely a villamosenergia piac sajátosságait kívánja bemutatni. A villamosenergia szektor liberalizációja világszerte egy lényeges továbblépést jelentett az elmúlt két évtizedben. A kurzus célja, hogy bemutassa azt a gazdasági hátteret, amely a villamosenergia piac sikeres létrehozásához és működtetéséhez szükséges. A témák között szerepel a jelentősebb gazdasági koncepciók, a versenyképes és az oligopól piac bemutatása és a piaci hatalom visszaélésének veszélyei. A kurzus ezek mellett lefedi még a villamosenergia keresletének és kínálatának speciális eseteit, a különböző piaci struktúrák tervezését és a villamosenergia hálózat szerepét a versenyképes környezetben. Végül a Bevezetés a Földgáz piac és Távhő szabályozásába című kurzus a következő témákkal foglalkozik: A földgáz és fűtőanyag piac; bevezetés a földgáz piac működtetésébe; földgáz kereslet és kínálat; gáz nagykereskedelmi piaca: nemzetközi és európai tapasztalatok; országhatárokon keresztül ható piaci integráció; az alapvető gáz infrastruktúra szabályozása 20
(vezetékek és tárolás); árszabályozás; európai energia biztonság és gáz ipar; távhő rendszerek az ERRA országokban; tapasztalatok és problémák a távhő területén. Az ERRA kurzusok egyedi vonása, hogy jelenleg aktív és már nem aktív regulátorok tanítanak. Ez biztosítja azt, hogy az elmélet és gyakorlat egyensúlyban legyen, azaz a tanárok az elmélet mellet gyakorlati tapasztalataikból is példákat merítenek. Egyéb ERRA tevékenység körébe sorolhatók még a következők: társ szervezetek kölcsönös megismerése, technikai csere és tanuló program valamint a hírlevél. A társ szervezetek kölcsönös megismerése lehetőséget biztosít két ERRA tag számára, hogy megismerjék egymás felépítését, működését és törvényeit. E célból a szervezetek munkatársai meglátogatják egymást és bemutatják szervezetük működését. Hasonló célt szolgál a technikai csere és tanuló program is nemcsak ERRA szervezetek megismerése céljából. Az ERRA hírlevél egy évente háromszor megjelenő kiadvány, mely a jelentősebb eseményeket és híreket foglalja össze az ERRA tagok életéből. Az ERRA legjelentősebb eseménye azonban az évente megrendezésre kerülő Energy Investment and Regulation konferencia. A konferencia nyitva áll minden energia piaci szereplő számára és egyedi lehetőséget biztosít a szolgáltató cégek, befektetők, konzulensek és bankárok számára, hogy személyesen találkozzanak és eszmét cseréljenek az energiaszabályozókkal. A konferencia mára a régió és a szektor egyik legnagyobb eseménye lett. A konferencia minden második évben Budapesten kerül megrendezésre és minden második évben valamely ERRA tagországban. ERRA Tagok Az ERRA alapító tagjai a következők voltak 2000-ben: Albánia Villamos áram Szabályozó Hatósága, Örményország Energia Bizottsága, Bolgár Köztársaság Állami Energia Szabályozó Bizottsága, Észt Köztársaság Energiapiaci Felügyelete, Grúzia Országos Energia Szabályozó Bizottsága,
a
Magyar
Energia
Hivatal,
a
Kazahsztáni
Köztársaság
Természetes
Monopolszabályozási Versenyvédelmi és Kisvállalkozás Támogatási Ügynöksége, a Kirgiz Köztársaság kormánya alatt működő Állami Energia Ügynökség, Lett Köztársaság Energia Szabályozási Tanácsa, Litván Köztársaság Országos Ár- és Energiapiaci Ellenőrző Bizottsága, Moldáv Köztársaság Országos Energia Szabályozó Ügynöksége, Lengyel Köztársaság Energia Szabályozási Hatósága, Román Országos Villamossági és Hő Szabályozó Hatóság, Oroszország Szövetségi Energia Bizottsága és Ukrajna Országos
21
Villamos Energia Szabályozási Bizottsága. Az alapító tagok a mai napig tagjai az egyesületnek és teljes jogú tagi státusszal rendelkeznek. Mára az ERRA kibővült 24 teljes jogú, 2 társult és 4 pártoló tagra. 2001-ben csatlakozott az egyesülethez Mongólia Energia Szabályozó Hatósága teljes jogú tagként és a NARUC pártoló tagként. 2002-ben lett a Horvát Energia Szabályozó Hatóság és a török Energia Piaci Szabályozó Hatóság az ERRA teljes jogú tagja, 2004-ben a bosnyák Állami Energia Szabályozó Bizottság, illetve a macedón Energia Szabályozó Bizottság is teljes jogú tagságot kapott, 2005-ben Montenegro Energia Szabályozó Ügynöksége lett teljes jogú tag és UNMIK (United Nation Mission in Kosovo) energiaszabályozó hatósága csatlakozott társult tagként, 2006-ban a Szerb Köztársaság Energia Ügynöksége lett teljes jogú tag, akárcsak az azeri Tarifa Tanács 2007-ben, illetve a jordán Villamosenergia Szabályozó Bizottság vált pártoló taggá, melyet végül 2008-ban az Egyesült Arab Emirátusok regulátora és Szaúdarábia hatósága követett, szintén pártoló tagsággal.
1. ábra, Az energiaszabályozás története
IV. AZ ENERGIASZABÁLYOZÓ HATÓSÁGOK SZEREPE AAAA (Autonomy- Authority- Accountability- Ability) Az energiaszabályozó hatóságok szerepe régionként, országonként és hatóságonként különbözhet, léteznek azonban olyan általános elvárások, melyek ezen hatóságok kulcsfontosságú jellemzői kell, hogy legyenek, ahhoz, hogy teljesíteni tudják céljukat. Ezen jellemzőket röviden AAAA karakterizmusnak nevezhetjük.14 A rövidítés a négy jellemző angol elnevezéséből ered: Autonomy- Authority- Accountability- Ability.
14
Archer, Robert, Autonomy-Authority-Accountability-Ability (AAAA), Key Characteristics of Regulatory Commissions, http://www.erranet.org/Library (2009.02.20)
22
Az első jellemző, illetve követelmény az autonómia, mely célja, hogy megfelelő távolságot teremtsen a regulátor és a kormányzat között. Az autonómia megteremtéséhez számos eszköz áll rendelkezésre. Bizottsági típusú szabályozó hatóságok esetében például lehetőség van arra, hogy a bizottság tagjainak ciklusai ne fedjék egymást, tehát minden évben egy új tag kerül kijelölésre, így a tagok ciklusa mindig máskor jár le, biztosítva ezzel a folyamatosan cserélődést, illetve a politikai ciklustól való függetlenséget. Szintén bizottságok esetében érdemes figyelni a tagok szakmai diverzifikálására, azaz kerülendő például csak mérnökökből álló bizottságot létrehozni. Fontos, hogy akár jogi, pénzügyi és gazdasági szakemberek is részt vegyenek a döntési folyamatban. Autonómia megteremtésére más eszközöket kell használni nem bizottsági felépítésű regulátoroknál, ahol az elnök vagy igazgató egy személyben hozza meg a végső döntéseket. Ebben az esetben is fontos, hogy a kinevezés ne politikai ciklushoz legyen kötött és legalább 6 éves legyen a kinevezés tartama. Mindkét típusú regulátor esetében a kinevezés természetesen magas szinten történik, elnöki vagy miniszterelnöki kinevezéssel. Az autonómia megteremtésének másik lehetséges feltétele, hogy a szabályozó hatóság fizetései ne a közszféra fizetéseivel legyen összhangban, hanem fel tudják venni a versenyt a magán szektor szabályozott vállalatainak fizetéseivel. A cél természetesen a korrupció elkerülése, hiszen a regulátorok sokszor meghatározó szerepet játszanak a tarifák kiszabásában és a szektor felügyeletében. Az energiaszabályozó hatóság akkor teremtheti meg saját autonómiáját, ha a finanszírozása nem kormányzattól függ. A regulátor tehát meg kell, hogy teremtse az önfinanszírozáshoz szükséges hátteret és a költségvetése nem képezheti az állami költségvetés részét. Az engedélyezéshez kapcsolódó díjak kiváló forrást jelentenek a költségvetési függetlenség megteremtéséhez. A költségvetést azonban minden esetben magas szinten kell elfogadtatni, elnöki vagy miniszteri jóváhagyással. Az autonómia megtartásának szerves részét képezi a bizottsági tagok vagy elnök, igazgató felfüggesztésének pontos szabályozása. Az erre vonatkozó jogszabályok pontosan meg kell határozzák, hogy milyen kivételes esetekben lehetséges a bizottsági tagok vagy elnök felfüggesztése. Ezek általában etikai kihágások, illetve büntetésjogi eljárás alá tartozó magatartások lehetnek. Ebben az esetben is a felfüggesztés magas szintről jöhet, lehetőleg ugyanaz kapja meg erre a jogot, aki a kinevezésért is felelős volt. A második fontos elvárás, illetve jellemző az „authority”, azaz a hatóság. Ez alatt azokat az eszközöket, feladatokat értjük, melyek teljessé teszik a regulátor hatóságát. Ilyen például a tarifa kiszabás. Egyértelmű, hogy a tarifa kiszabás nem lehet rövid távú politikai 23
célok eszköze, így a regulátor teljeskörű illetékessége nem szabad, hogy megkérdőjelezhető legyen. A kormányzatnak így nem lehet közvetlen befolyása a tarifák alakulására, közvetve azonban például a kinevezésekkel és nyilvánosság bevonásával tud hatni. Az energiaszabályozó hatóságok másik fontos eszköze az engedélyek kiadása, mi több a hosszú távra szóló engedélyek kiadása. A hosszú táv ebben az esetben azért fontos, hogy a biztosítsák a stabilitást és a megtérülést a befektetők számára. A regulátornak fontos szerepe lehet a villamos energia piac reformjában. Ide értve a nyilvános meghallgatásokat, kiadványok szerkesztését, javasolt piac struktúrák elemzését és azok kialakítását. A hatóságok fontos feladata a vállalatok felügyelete, szükséges büntetések kiszabása, továbbá villamos energia piac, villamos energia import, export felügyelete. A felügyelet részletei pontosan meghatározottak kell, hogy legyenek. A harmadik jellemző az „accountability”, azaz a számonkérhetőség. A nyilvános szereplés és átláthatóság így kerül előtérbe. Ennek segítségével a kormányzat, vállalatok és polgárok véleménye is megjelenhet. Az éves beszámoló és nemzetközi audit szintén elengedhetetlen eszköze az átláthatóságnak és számonkérhetőségnek. Ismét a számonkérhetőséget erősíti a bírósághoz való fellebbezés lehetősége is. Bizonyos vitatott döntés, például tarifa kiszabás vagy engedély elutasítás esetében a feleknek joguk van bírósághoz fordulni. Egyes külföldi tulajdonú cégek esetében akár nemzetközi bírósághoz is fordulhatnak a felek. A hatóság költségvetését az elnök vagy miniszterelnök ellenőrizheti, ezáltal megakadályozhatja a túlköltekezést. A hatóságnak érdemes kialakítania egy etikai kódexet, mely alapul szolgálhat arra, hogy a vezetők és személyzet viselkedését kifogásoló eljárásokra. A jogszabályba érdemes foglalni azokat az eseteket, melyek felfüggesztéssel járhatnak, így az energiaszabályozó hatóság munkatársai mindig számonkérhetőek lesznek. Az utolsó fontos elvárás az energiaszabályozó hatóságokkal szemben az „ability”, azaz képesség. A hatóság nagyon sokféle feladatot kell, hogy ellásson, ezért elengedhetetlen a megfelelő képzettségű személyzet. A szakmailag felkészült személyzet képes ugyanis a különböző feladatok ellátására. A személyzetnek jó, ha gazdasági, jogi, pénzügyi, mérnöki és vezetői felkészültséggel rendelkezik. Fontos továbbá, hogy a hatóság megfelelő vezetői és szervezői gyakorlattal rendelkezzen, hogy kezelni tudja a hirtelen munka túlterheléseket, a nyilvános szerepléseket és a döntéshozatalt. 24
Elengedhetetlen, hogy a regulátor jó ismeretekkel rendelkezzen tarifa és árképzés területén, továbbá, hogy mindezt alkalmazni tudja. Az
energiaszabályozó
hatóságnak
kialakult
engedélyezési
rendszerrel
kell
rendelkeznie, mely egyben elősegíti a szolgáltatás megfelelő színvonalának biztosítását is. A regulátor felügyeletre, minőség ellenőrzésre és benchmarkingra alkalmas személyzettel kell rendelkeznie, hogy ezeket a feladatokat kielégítő színvonalon el tudják látni. Az előbb felsorolt és részletezett elvárások az elméleti alapvetései a jól működő energiaszabályozó hatóságoknak. A későbbiekben ezen szempontok figyelembevételével fogom elemezni az ERRA rag hatóságok működését. A fentieken túl azonban léteznek egyéb szempontok is, melyeket érdemes mérlegelni. A regulátorok feladatai dióhéjban A privatizáció, illetve a piac liberalizációja teremtette meg az energiaszabályozás szükségességét és a hatóságok létrehozását. Ezt megelőzően az Egyesült Államokban már hosszas története volt a független regulátoroknak, mint ahogy azt a korábbi fejezetben már vázoltam. Az Európai Unió hasonló független hatóságok híve lett, mivel így lehet a legjobban biztosítani a versenyt a piacon és a védelmet, mind a fogyasztók, mind a befektetők részére. Az európai és nemzetközi szervezetek egyetértenek abban, hogy a független energiaszabályozó hatóságok legfőbb célja a fogyasztók és a befektetők védelme. A regulátor ennek megfelelően egy független döntéshozó testület vagy egyén kell, hogy legyen. A függetlenség egyik kritériuma, mint azt a korábbi fejezetben már elemeztem, a korlátozott politikai befolyás.15 A fő célok eléréséhez tehát két különböző szempontot kell mérlegelniük. A regulátoroknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók elérhető áron juthassanak energiához, ugyanakkor a befektetők számára is biztosítaniuk kell a stabilitást, sőt ösztönözniük kell a befektetést. Régebben a fogyasztó és a vállalat érdekét azzal biztosították, hogy monopol helyzetbe került a vállalat például a villamosenergia termelés, átvitel és elosztás terén. Mára ez a felfogás megváltozott. Jelenleg egyedül az átvitel és elosztás lehet monopólium, a termelés azonban versenyképes iparnak tekinthető, mely a verseny által alacsony árakat 15
Regional Centre for Energy Policy Research, INOGATE Training Manual, Regulating Our Energy Supply: „a prime objective in serving our people”.(Budapest: ERRA 2007): 1.
25
biztosíthat. A regulátorok tehát megfelelő ösztönző erőt kell, hogy alkossanak az energia vállalatok számára, hogy hosszú távon a fogyasztók szükségleteit kielégítsék. Az ösztönzés pedig elsősorban a tervezhetőség és ár folyamatosság lehet a cégek szempontjából.16 A fentiek alapján és összegzéseképpen tehát az energiaszabályozók legfontosabb feladatai a következők: •
ösztönözze a piaci verseny létrejöttét és biztosítsa annak működését,
•
ösztönözze a hatékony befektetéseket az energia szektorban, hogy megfelelő és megbízható szolgáltatást nyújtsanak a fogyasztók részére,
•
megőrizze az energia szektor integritását,
•
átlátható energiaszabályozó hatóságot hozzon létre, mely lehetővé tesz nyílt fórumokat és a nyilvánosság szereplését.
A feladatai ellátása mellett a regulátornak felkészültnek kell lennie bármilyen piaci változásra. Az energiaszabályozó hatóságok szerkezete Az energiaszabályozó hatóságoknak két ismert szerkezeti felépítése létezik. Az EU tagországokban, illetve az elemezendő ERRA tagok körében mindkét formát használják. Az első, kevésbé elterjedt szervezeti struktúra az egy vezetővel rendelkező szabályozó hatóság. Mind az EU-ról, mind az ERRA tagokról elmondható, hogy ezt a struktúrát kevésbé preferálják. A hatóság vezetőjét és egyben végső döntéshozóját magas szinten nevezik ki, általában miniszteri szinten. A kinevezés 5-6 évre szól vagy akár meghatározhatatlan ideig. A felfüggesztést ugyancsak az rendelheti el, aki kinevezte a regulátort. A felfüggesztés csak nagyon indokolt esetben lehetséges a jogszabályban meghatározottak szerint.17
16
Regional Centre for Energy Policy Research, INOGATE Training Manual, Regulating Our Energy Supply: „a prime objective in serving our people”. (Budapest: ERRA 2007): 3. 17 ERRA, Training Manual, Regulating our energy supply: „a prime objective in serving our people”. (Budapest: ERRA, 2007): 5.
26
Elnök v. Igazgató
Osztályvezető /igazgató/ (engedélyezési és fogyasztóvédelmi)
Osztályvezető /igazgató/ (árképző és gazdasági elemző)
Osztályvezető /igazgató/ (jogi részleg)
2. ábra, Egy vezetős szabályozó szerkezet (Forrás: ERRA, Training Manual, Regulating our energy supply: „a prime objective in serving our people”. Budapest: ERRA, 2007.) A másik lehetséges szervezeti struktúra az energiaszabályozó testület. A testület tagjainak száma változó, a háromtól akár tizenháromig is terjedhet. A testület kinevezése magas szinten történik, miniszteri vagy akár elnöki szinten. A testület tagjainak ciklusa szintén változó, egy évtől, akár hét évig is terjedhet. A legtöbb esetben a ciklus megújítható. Lehetséges a felfüggesztés is, melyet a jogszabályok alapján történhet. Az EU-ban többségben vannak a testületi típusú energiaszabályozó hatóságok.
Szabályozó testület
Elnök
Tag
Tag
Tag
Tag
↓ Személyzet Igazgató
Osztályvezető /igazgató/ (engedélyezési és fogyasztóvédelmi)
Osztályvezető /igazgató/ (árképző és gazdasági elemző)
Osztályvezető /igazgató/ (jogi részleg)
3. ábra, Szabályozó testület szerkezet (Forrás: ERRA, Training Manual, Regulating our energy supply: „a prime objective in serving our people”. Budapest: ERRA, 2007.)
27
V. ENERGIASZABÁLYOZÓK AZ EURÓPAI UNIÓBAN Az Európai Unió energiapolitikája18 Egy korábbi fejezetben már említésre került az energiapolitika központi szerepe az Európai Unió megalakulásában. Erről tanúskodik A Európai Szén- és Acélközösség, valamint az Euratom. A meghatározó múltja ellenére az energiapolitika közösségiesítése nem történt meg sokáig és nemzeti hatáskörben maradt. Az EK szerződésnek például nincsen külön energiaügyi része. A Bizottság 1986-ban adta ki a Fehér Könyvet, melyben megfogalmazták az átfogó energiapolitikai célokat. A könyv fontosnak tartotta a felhasználás csökkentést, illetve a szerkezeti átalakításokat, de háttérbe szorította az atomenergiához fűződő fejlesztéseket. A nyolcvanas években merült fel először az egységes belső piac kialakításának gondolata is. A Bizottság ezzel kapcsolatban olyan célokat helyezett a középpontba, mint a szabályok egységesítése, a szubvenciókkal, az állami monopóliumokkal és árképzéssel kapcsolatosan. Ezek a gondolatok nem arattak osztatlan sikert a tagállamokban, így nagy előrehaladás az egységes belső piac kialakítása felé nem történt.
Egyedüli eredmény a
szabványok egységesítése volt. 1995-ben a Fehér Könyv már három jelentős célt fogalmaz meg. Egyrészt a versenyképesség fenntartását, másrészt az energiaellátás biztonságának megőrzését, valamint környezet védelmét. Ezt megelőzően 1994-ben került aláírásra az Energia Charta, melyhez nemcsak az Európai Unió tagországai csatlakozhattak. Célja a nagytávolságú tranzitkereskedelem elősegítése volt. Az aláíró országok, köztük kulcsfontosságú volt szovjet tagállamokkal, kötelezték magukat a kereskedelmi szerződések teljesítésére és a megfelelő infrastruktúra biztosítására.
A
hiányos
infrastruktúra
esetén
pedig
kötelesek
a
beruházások
hozzájárulásához, hogy biztosítsák a szükséges szállítókapacitást. A charta kétségtelen eredménye a volt szovjet tagköztársaságokkal való kapcsolatteremtésében rejlik. Hátránya azonban, hogy Oroszország az egyezményt nem ratifikálta. A kilencvenes években folytatódott az EU egységes belső piacra való törekvése. Ezen túl a nemzeti energiapolitikák együttműködésének továbbfejlesztése és a szektor liberalizációja, illetve a környezeti szempontok egyre hangsúlyosabbá válása határozta meg az energiapolitikát. Hosszú előkészületek után az Európai Parlament és az európai Unió 18
Forrás: Horváth Zoltán, Kézikönyv az Európai Unióról, HVGorac, 2007
28
Bizottsága elfogadta a 96/92/EC Irányelvet, mely villamosenergia belső piac szabályozására vonatkozott, később 1998-ban pedig vezetés gáz belső piac szabályozására vonatkozó 98/30/EC Irányelvet. A két irányelv teremti meg tehát a belső piac megvalósulására. A liberalizáció azonban nem valósult meg olyan mértékben, mint amire számítottak még 2000-ben sem. Ennek folytán hirdették meg 2000-ben a lisszaboni stratégiát, mely központi eleme volt a villamosenergia- és gáz piac liberalizációja. Ennek kapcsán határoztak meg két fontos határidőt a gáz és villamosnergia szektor liberalizációjára. 2004 júliusától így nem háztartási felhasználók dönthették el maguk melyik szolgáltatót választják, illetve 2007től a lakossági fogyasztók is maguk dönthetnek. Az egységes piac kiépítéséhez elengedhetetlen a transzeurópai hálózatok fejlesztése is. Konkrét projektek megvalósításáról sikerült megállapodniuk a tagállamoknak, melyek következő követelményeknek kell, hogy megfeleljenek: -
az energia fogyasztói árának mérséklése a transzeurópai hálózatok által, illetve az energiaforrások diverzifikációja és a megújuló energiaforrások nagyobb arányú bekapcsolódása;
-
a hátrányos helyzetű és szigeti régiók fejlődéséhez való hozzájárulás és elszigeteltségük csökkentése;
-
az energiaellátás biztonságának javítása, elsősorban a harmadik országokkal az energiaágazatban fennálló kapcsolatok elmélyítése, különösen az Energia Charta, valamint a Közösség által megkötött együttműködési megállapodás keretében;
-
A fenntartható fejlődés és környezetvédelem biztosítása, többek között a megújuló energiák felhasználása által.19
Fontos megemlíteni az EU törekvését egy összeurópai piacra. 2005-ben került aláírásra az Energiaközösség (Energy Community) létrehozásáról szóló szerződés. Az Energiaközösség az EU tagállamokon túl a dél európai államokra is kiterjeszti piacát. A szerződés aláírója a 27 jelenlegi EU tag, valamint Albánia, Bosznia és Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia és az ENSZ Koszovói Ideiglenes Közigazgatási Missziója. Az Európai Unió számára stratégiai fontosságú lehet a piac az dél európai államok fekvése folytán. A dél európai államok számára pedig az egyezmény az integráció egy állomása lehet az Európai Unió felé.
19
Horváth Zoltán, Kézikönyv az Európai Unióról, (HVGorac, 2007): 438.
29
A Zöld Könyv20 Az Európai Bizottság 2006-ban adta közre az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” címet viseli kiadványt, mely Zöld Könyv néven híresült el. A könyv lényegében összegezte azokat a kihívásokat, melyekkel Európának szembesülnie kell a jövőben és erre egy tervet dolgozott ki. Az új energetikai korszak kihívásai közül a könyv kiemeli az infrastruktúra elöregedettségét, befektetések szükségességét, az óriási importtól való függést, a tartalékok hiányát, az energia iránti kereslet növekedését, az árak emelkedését, az éghajlatváltozás okozta problémákat, az európai versenyképes belső piac hiányát. Az importtól való függés ezek közül is kiemelt figyelmet érdemel, hiszen az energiaellátás biztonsága egyre gyakrabban felmerülő probléma. Korábban és most is szembesülnie kellett ezzel Európának az Oroszországból érkező gáz szállítási problémái kapcsán. A Zöld Könyv hat területet emel ki és tárgyal részletesebben: 1.
A versenyképesség és belső energiapiac kiteljesítése: melynek szükséges előfeltétele a hálózatok fejlesztése, a határokon átnyúló európai energiaszabályozó testület felállítása, az energiahálózatok európai központi koordinációja, az intézkedések, szabályok betartatása, az ipar versenyképességének fellendítése.
2.
Az ellátás biztonságát garantáló belső energiapiac és a tagállamok közötti szolidaritás megteremtése: melynek eszközei lehetnek az európai energiaellátási központ létrehozása, a hálózati biztonság növelése, az infrastruktúra fejlesztése, az olaj- és gáztartalékokkal kapcsolatos közösségi jogszabályok átdolgozása.
3.
A fenntarthatóbb, hatékonyabb és változatosabb energiaszerkezet kialakítása: A Bizottság az EU energiapolitikájának felülvizsgálatát javasolja, mely a nemzeti döntésekhez egy irányadó keretet biztosítana. Fontos egy átfogó stratégiai célkitűzés elfogadása, mely egyensúlyt tarthat a fenntartható energiafelhasználás, a versenyképesség és az ellátás biztonsága között. Ebben az energiaszerkezetben meghatároznák a biztonságos, alacsony széntartalmú energiaforrásból származó energia minimális szintjét.
20
Forrás: Zöld Könyv, http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=9&sid=0&lng=1 (2009.03.30)
30
4.
Az éghajlatváltozás kezelése: Az EU kibocsátás kereskedelmi rendszerének felülvizsgálat szükséges. A Bizottság energiahatékonysági tervet dolgoz ki, mely 2020-ig 20% energia megtakarítást céloz meg. A Bizottság az megújuló energiával kapcsolatosan új útitervet javasol, mely konkrét intézkedéseket és célkitűzéseket fogalmaz meg.
5.
Új európai energiatechnológiai terv: A stratégiai energiatechnológiai terv erősítené az európai szintű kutatást. Az innováció pedig biztosítaná az európai vállalatok számára, hogy vezető szerepet töltsenek be az energiahatékony technológiák nemzetközi piacán.
6.
Egységes energiaügyi külpolitika kialakítása: Az energiaellátás biztonsága érdekében szükséges az infrastruktúra továbbfejlesztése és új kiépítése. Egységes külpolitika kialakítása hatékony fellépést ígér a nemzetközi porondon is. Kiemeli az EU-n kívüli országokkal való kiegyensúlyozott viszony és párbeszéd fontosságát,
különös
tekintettel
Oroszországra.
Kilátásba
helyezte,
hogy
elengedhetetlen egy célirányos eszköz kidolgozása a külső ellátással kapcsolatos veszélyhelyzetek kezelésére. A Zöld Könyv hatására az Európai Tanács 2007-ben egy új 2007-2009-re szóló cselekvése terv elindítása mellett döntött. A Tanács integrált éghajlatváltozási és energiapolitika elindítása mellett döntött, melynek öt cselekvési területe volt, a belső piac, az ellátásbiztonság, az energia külpolitika, az energiahatékonyság és energetikai technológiák.21 Az Európai Unió tag energiaszabályozó hatóságok feladatai Az Európai Unió előírásai Az Európai Unió intézkedési előírják a tagállamok számára, hogy szabályozó vagy erre illetékes hatóság felelőssége legyen a gáz- és villamosenergia piaccal kapcsolatos döntések meghozatala. A hatóságok a piac hatékony működését, a diszkriminációmentességet és versenyt hivatottak biztosítani az energia piacon. A tagállamok kötelesek egy vagy több szervezetet kijelölni a szabályozó funkciók betöltésére. Követelmény, hogy a hatóságok függetlenek legyenek az iparágtól. A szabályozás azonban nem írja elő, hogy a hatóságok szükségszerűen függetlenek legyenek az adott
21
Horváth Zoltán, Kézikönyv az Európai Unióról, (HVGorac, 2007): 443.
31
kormányzati szervezeten belül. Ennek ellenére természetesen, mint azt egy korábbi fejezetben már vázoltam a legkívánatosabb, ha a regulátor teljesen független a mindenkori kormányzati struktúrától. Az önállóság és függetlenség minden esetben fontos kritérium lehet egy döntéshozó regulátor esetében. Az EU irányelv azonban előírja, hogy a szabályozó hatóság határozata felülbírálható a megfelelő minisztérium által. Az előírás szerint nemcsak egy regulátor lehet kijelölve az adott feladatkörre. Ugyanakkor lehetővé teszi a tagok számára, hogy egy regionális szabályozó hatóságot alkalmazzanak, azaz több tag egy és ugyanazon szabályozó hatóságot is igénybe veheti. Ez természetesen előrevetíti a Zöld Könyv gondolatát, mely egy európai szintű regionális regulátor létrehozását tűzi ki célul. Finanszírozás tekintetében a korábban is említett elméleti alapokat követve az EU előírja a regulátorok számára, hogy maguk teremtsék meg a működésükhöz szükséges anyagi feltételeket.
Az
ehhez
szükséges
erőforrások
meglétéről
gondoskodnia
kell
az
energiaszabályozó hatóságnak. Ezeknek az emberi és pénzügyi erőforrásoknak biztosítaniuk kell, hogy a regulátor hozzáférhessen a szabályozott társaságok olyan információjához, mely a szabályozáshoz elengedhetetlen. Az EU irányelv egy sor feladatot határoz meg a szabályozó hatóság számára, azonban ezek a feladatok tovább bővíthetők a tagállamok által. A hatóságok legfontosabb feladatai és beavatkozási területei az előírás szerint a következők: ¾ A hálózati hozzáférési díjszabások és feltételek jóváhagyása; ¾ A rendszerösszekötő kapacitás kezelése és hozzárendelése; ¾ Az országos rendszeren belül a szűk keresztmetszetet jelentő kapacitások kezelésére szolgáló mechanizmusok. ¾ A szállító- és elosztó vállalkozásoknál a bekötés és a javítások elvégzésére szükséges idő; ¾ A megfelelő információk közzététele; a tényleges számviteli szétválasztás a kereszttámogatás elkerülése érdekében, és a szétválasztás jogkövetési programja; új termelők bekapcsolása; a tárolási és egyéb rendszerszintű szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételei; ¾ Az átviteli és elosztó rendszerek üzemeltetőinek átfogó jogkövetése az irányelv tekintetében; ¾ Az átláthatóság és a verseny szintje; ¾ A működési és tervezési normák és a teljes átviteli kapacitás kiszámítására vonatkozó sémák jóváhagyása; 32
¾ Döntéshozatal az új beruházások szokásos hozzáférési szabályai alól történő mentesítésről; ¾ Gondoskodás a rendelet értelmében elfogadott minden iránymutatás betartásáról; ¾ Jogosítványok és engedélyek kibocsátása; ellátás biztonságának felügyelete; ¾ A termelésre vonatkozó pályázati eljárás megszervezése, felügyelete és ellenőrzése; ¾ A gáz esetében a „vidd vagy fizess” kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos eltérésekről hozandó döntés; ¾ Az
upstream
gázvezetékekhez
való
hozzáféréssel
kapcsolatos
vitarendezési
intézkedések.22 Az energiaszabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a hatáskörükbe tartozó szabályozások betartatnak. Ha szükséges, akkor ehhez kapcsolódóan szankciókat kell alkalmazniuk. Ezt a jogszabályok kell, hogy előírják egyértelműen, mellyel kötelezniük kell a társaságokat a szabályozó hatóságokkal való együttműködési kötelezettségre és a határozatot végrehajtására és betartására. Ahhoz, hogy a szabályozott társaságok ne hagyhassák figyelmen kívül a regulátor előírásait számos lehetséges büntetést alkalmazhatnak a nemzeti hatóságok. Enyhébb büntetésnek számít, ha a hatóság nyilvános levelet vagy az elégtelen teljesítményt bemutató levelet tesz közzé. Súlyosabb büntetés már pénzügyi bírsággal jár vagy működési engedély visszavonásával. Az európai szintű regulátor első lépésének tekinthető a CEER létrejötte és az ERGEG létrehozása, melyekről részletesebben már szó volt egy korábbi fejezetben. Ez a fajta regulátorok közti együttműködés teremtheti meg az alapján egy közös szabályozó hatóság létrejöttének, hiszen a hatóságok közötti koordináció és belső piac fejlesztése, valamint a tapasztalatcsere és a legjobb gyakorlat elsajátítása. Az előírások megvalósítása23 A tapasztalat szerint az energiaszabályozó hatóságoknak nagy szerepe van a tervezett egységes belső piac létrehozásában, illetve a liberalizáció megvalósításában. Az EU tagországokban már korábban, az erre vonatkozó irányelveket megelőzően is léteztek
22
A regulátorok szerepe, letölthető MEH honlap: http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=1&sid=0&hkl=294&lng=1 (2009.03.20.) 23 Forrás: Larsen, Anders és Lene Holm Pedersen és Eva Moll Sorensen, Independent Regulatory authorities in Europe. http://www.sessa.eu.com/documents/wp/D73.1-Larsen.pdf (2009.02.20)
33
szabályozó hatóságok. Kivétel egyedül Németország volt, ahol csak a kötelező érvényű előírás után alakult meg a hatóság. Az előírás azonban sok helyütt új helyzetet teremtett, mivel szabályozásai új keretet adtak a hatóságok működésének. Dániában például korábban a szabályozó testületben vállalati képviselők is helyet kaptak. Franciaországban pedig, ahol állami tulajdonban vannak a monopóliumok, el kellett választani az államot, mint regulátort és az államot, mint tulajdonost. 24 A legtöbb EU tagállamban egyébként szektor specifikus regulátorok létrehozása mellett döntöttek, melyek függetlensége biztosított, mind a vállalati érdekektől, mind a kormányzati apparátustól. Kivételek azonban itt is akadnak, amikor a szabályozó hatóság egyegy minisztérium égisze alatt tevékenykedik. Az Európai Unió tagállamaiban a korábbi fejezetben részletezett regulátori felépítés mindkét példája képviselteti magát. A testületi típusú irányítás sokkal elterjedtebb az Európai Unióban. A testületi tagok száma változó. Ilyen típusú energiaszabályozó hatóságok működnek Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban, Romániában, Bulgáriában, Franciaországban, Nagy Britanniában stb.). Egy igazgató vagy elnök által vezetett hatóságok a Skandináv országokra jellemzőek, illetve néhány kelet európai országra (Magyarország, Lengyelország). A finanszírozás kétféle módon valósul meg az Európai Unió tagállamainak regulátorainál. Egyrészt lehetséges a finanszírozást a szabályozott társaságokra kivetett díjakból fedezni, másrész az állami költségvetésből fedezni a kiadásokat és fenntartás költségeit. Az előbbi természetesen nagyobb függetlenséget jelent, ezért gyakoribb az utóbbinál. Teljesen államilag finanszírozott regulátor egyedül Franciaországban létezik. A többi országban vagy teljesen önálló finanszírozás tekintetében és a díjakból fedezi a szükséges költségeket vagy a kettő keveréke és az állami költségvetés is részben hozzájárul a költségekhez. A megvalósításban tehát jól látszik, hogy eltérő megoldások léteznek, melyek közül vannak preferáltabbak. Irányelvről révén szó ez lehetséges is, más kérdés, hogy a végeredmény mennyiben felel meg az előírásban elvártnak, illetve, hogy hogyan lehetséges egyezségre jutni a későbbiekben az európai szintű regulátort illetően, ha az elképzelések ennyire eltérőek.
24
Larsen, Anders és Lene Holm Pedersen és Eva Moll Sorensen, Independent Regulatory authorities in Europe. 3. o. http://www.sessa.eu.com/documents/wp/D73.1-Larsen.pdf (2009.02.20)
34
Az EU szintű szabályozás problémája Az EU szintű szabályozás igénye először a Zöld Könyvben vetődött fel. Itt egy közösségi szintű energiaszabályozó testület felállításának a célja fogalmazódott meg, mely biztosítaná és feltétele lenne a versenyképes belső energiapiac kiteljesedésének. A közösségi szintű szabályozás azonban több problémát is felvet. A
Bizottság
megváltoztatására.
három Az
lehetséges
egyik
alternatívát
lehetőség
a
jelölt
nemzeti
ki
a
szabályozói
energiaszabályozó
keret
hatóságok
együttműködésének, azaz a jelenlegi helyzetnek a továbbfejlesztése és erősítése. Ez azt jelentené, hogy a nemzeti hatóságoknak el kell fogadniuk és lehetővé kell tenniük azt a mechanizmust,
melyben
a
bizottság
felügyelheti
és
befolyásolhatja
a
nemzeti
energiaszabályozó hatóságok azon döntéseit, melyek érintik a külső energia piacot. A második lehetséges megoldás lenne, ha az ERGEG szerepét formálisabbá tennék. Ez feljogosítaná az ERGEG-et arra, hogy olyan kötelező intézkedéseket hozzon, melyek a nemzeti energiaszabályozó hatóságokra és a piaci szereplőkre egyaránt érvényes lenne, szigorúan meghatározott technikai kérdéseket és határokon átnyúló kérdéseket illetően. Ez a megoldás a Bizottság bevonását feltételezi ismét. Végül, a harmadik és a Zöld Könyvben is szereplő megoldás lenne a közösségi szintű hatóság létrehozása. Az EU szintű hatóság fel lenne hatalmazva saját döntések meghozatalára, melyek a közösség villamosenergia és gáz piacát érintik, legyen szó szabályozási vagy technikai kérdésről.25 A tagállamok részéről természetesen az első megoldás aratta a legnagyobb tetszést, hiszen ez illeszkedik bele a már létező tendenciába,mely szerint az erős és független nemzeti hatóság kifejlesztése a cél. Ez azonban a Bizottság szemében kevésbé elfogadható, hiszen huszonhét hatóság konszenzusára hagyatkozna. A legnagyobb változást igénylő és egyben a Bizottság végső céljának tekinthető a harmadik megoldás, mely a közösségi szintű regulátor felállítását célozza. Ez komoly ellenállásba ütközik tagállami szinten, hiszen mindannyian a saját nemzeti, gyakran egymással ellentétes érdekeiket kívánják védeni. Mint minden közösségi szabályozás
25
Mariusz Swora, Current Trends in the scope in the European Union – the European administration in statu nascendi. (Warsaw: Centrum Europejskie Natolin, 2006) 81.
35
esetében, itt is felvetődik annak a veszélye, hogy egy bizonyos vagy több ország szabályozása vagy törvénykezése fog előnyt élvezni másokéval szemben.26 A közösségi energiaszabályozás sok olyan kérdést vethet fel, melyben eldöntendő, hogy mik a prioritások közösségi szinten. Különösen aktuális ez egy olyan kontextusban, ahol a Közép-Kelet Európa energiaellátásának a biztonsága felvetődik. Láthatóan ez a kérdés kevésbé érinti és foglalkoztatja a nyugat-európai regulátorokat. Milyen prioritást kapna egy közösségi szintű szabályozás színterén a kérdés? Az érdekütközések elkerülhetetlenek lennének, így mérlegelés tárgya az energiaszabályozás közösségi szintűvé emelése. A regulátorok függetlensége27 Már többször felmerült a korábbi fejezetekben a függetlenség kérdése, ezért érdemes lenne megvizsgálni, hogy mik is a függetlenség jellemzői és kritériumai. Abban mindenki egyetért, hogy a függetlenség első és döntő célja a kormányzati hatalomtól való függetlenedés. A politikai függetlenség lehetővé teszi az energiaszabályozó hatóság számára, hogy a kormányzat ne avatkozhasson bele az ügyeibe, azaz a regulátornak teljes körű hatásköre van a saját működtetésében, illetve mentes politikai célt szolgáló személyügyi beavatkozásoktól. A kormányzat nem nevezhet ki és mozdíthat el hatósági beosztottakat. A politikai függetlenség azonban nemcsak a kormányzati befolyás mentességet jelenti, hanem az iparág és egyéb csoportok érdekeitől való mentességet is magában foglalja. A második kritérium a jogi függetlenség, mely a megbízhatóságot és hatékonyságot növelheti a szabályozói tevékenység folyamán. Fontos egy megfelelő jogi keretrendszer megteremtése, mely a szabályozás alapját adja. Minden országban szükséges a törvényi keret létrehozása a függetlenséghez. A jogszabályozás megadhatja a regulátor céljait, funkcióit, kötelességeit és hatáskörét. A harmadik kritérium a társadalmi függetlenség. A társadalmi vagy szociológiai függetlenség alapja az energiaszabályozó hatóság társadalmi elfogadottsága. Ennek részét képezi a kormányzattól való függetlenség is, mely biztosítja a regulátor megbízhatóságát és befolyását az iparágban. A társadalmi elfogadottság alapja lehet a jó hírnév kiépítése. A hatóságnak ezért tudatosan és megfelelő stratégiával kell a közvélemény jóindulatát elnyernie. 26
Majone G, "Regulatory federalism in the European Community" Environment and Planning C: Government and Policy, 1992, 10(3) 299 – 316, http://www.envplan.com/abstract.cgi?id=c100299 27 Forrás: ERRA Legal Regulation Working Group és KEMA, Issue Paper, Regulatory Independence.. Budapest: ERRA, 2008
36
A hatásos kommunikáció a hatóság személyzete és más intézmények között elengedhetetlen feltétele ennek. Fontos ugyanakkor a médiával is jó kapcsolatot ápolni. A negyedik kritérium a pénzügyi függetlenség, melyről már részletesebben is esett szó. A pénzügyi függetlenség két elemből áll. Egyrészt az önálló erőforrásokból (engedélyezési díjak, bírságok stb.), illetve az önálló költségvetési döntésből. A regulátor tehát nemcsak az erőforrásaiban kell, hogy függetlenedjen, hanem a források elosztásában is döntőképesnek kell lennie. Végül az átláthatóság kérdése is egy fontos szempont a függetlenség mérlegelésénél. Az átláthatóság a szabályozó hatóság tevékenységének folyamatos átláthatóságát jelenti. A regulátor döntéseivel, tevékenységével kapcsolatos információnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie. Az átláthatóság megakadályozhatja a politikai vagy egyéb befolyás begyűrűzését a hatóság döntésmechanizmusába.
VI. AZ ERRA TAG ENERGIASZABÁLYOZÓK SZEREPE, FELELŐSSÉGE ÉS FÜGGETLENSÉGÉNEK KÉRDÉSE
28
Az egyes ERRA tag energiaszabályozó hatóságok szerepét, feladatköreit és felelősségi területeit kívánom elemezni a következő fejezetben elsősorban a már korábban számbavett szempontok alapján. A következő táblázat összefoglalja az ERRA tagok által szabályozott szektorokat. A táblázatból is jól látszik, hogy sok helyütt nemcsak az energia szektor különböző területei esnek szabályozás alá egy hatóságnál, hanem akár a távközlés vagy közlekedés is. Erről és ennek összefüggéseiről, az egyes országokról szóló fejezetekben is teszünk majd említést.
28
Forrás: ERRA Member Profiles és ERRA Legal Regulation Working Group és KEMA, Issue Paper, Regulatory Independence.. Budapest: ERRA, 2008
37
AZ ERRA TAG SZERVEZETEK ÁLTAL SZABÁLYOZOTT SZEKTOROK
ORSZÁG
SZABÁLY OZÓ HATÓSÁ G
VILLAMOSEN ERGIA
FÖLD GÁZ
√ √ √
√ √
VÍZ
OLAJ, CSEPPFOLYÓS ÜZEMANYAG
SZENNYVÍZ/ CSATORNA
√ √
√ √
√
√ √
√ √ √
√
LPG TÁVHŐ
TÁVKÖZLÉS POSTA
KÖZLEKEDÉS
TELJES TAGOK ALBÁNIA
ERE
ÖRMÉNYORSZÁG
PSRC
AZERBAJDZSÁN
TC
BOSZNIA & HERCEGOVINA BULGÁRIA
SERC SEWR C
HORVÁTORSZÁG
HERA
ÉSZTORSZÁG
CA GNER C
GRÚZIA MAGYARORSZÁG KAZAHSZTÁN KIRGIZ KÖZTÁRSASÁG
HEO ANMR NAAP DC
LETTORSZÁG
PUC
LITVÁNIA
NCC
MACEDÓNIA
ERC
MOLDOVA
ANRE
MONGÓLIA
ERA
MONTENEGRO
ERA
LENGYELORSZÁG ROMÁNIA SZERBIA SZLOVÁKIA
ERO ANRE AERS RONI
OROSZORSZÁG
FTS
TÖRÖKORSZÁG
EMRA
UKRAJNA
NERC
√ √
√ √
Vasút
√
√
Vasút
√
√ √ √ √
√ √ √
√ √
√ √
√
√
gáz feldolg ozás
√
√
√ √
√
√
√
√ √ √ √ √ √ √ √ √ √ √ √
√ √ √
√ √ √ √
√
√ √ √ √ √ √ √
√ √ √ √ √
√
√
√
√ √ √
√
√
olajfinomítás
Vasút, légi és vízi
√ √
√
√
Vasút Vasút, út és vízi
√
√
Vasút
√ √
√ √
√ √
√ olaj szállítás
√
√ √
TÁRSULT TAG ROMÁNIA
ANRS C
KOSZOVÓ
ERO
√
PÁRTOLÓ TAG JORDÁNIA ABU DHABI SZAÚD-ARÁBIA
√ √ √ √ √ 1. táblázat, Az ERRA tag szervezetek által szabályozott szektorok
ERC
38
Abu Dhabi A Szabályozó és Felügyelő Hivatal az Abu Dhabi Emirátus villamosenergia, víz és szennyvíz szabályozásáért felel. Az ERRA pártoló tagja. A hivatalt legalább három, de legfeljebb hét tag vezetheti, beleértve az elnököt. A vezetőségre öt éves terminus vonatkozik, de megújítható. A tagoknak tilos bármilyen érdekeltséggel rendelkezni, amely befolyásolhatja a hivatali tevékenységüket. A hivatal függetlensége törvénybe van foglalva, éves jelentését a végrehajtó tanács elnökének kell benyújtania. A hivatal rendezhet vitás kérdéseket a fogyasztók és szolgáltatók között. A regulátor és a szolgáltatók közti vitás kérdéseket viszont bíróságon döntik el. A hivatal költségeit az engedélyezési díjakból fedezi és joga van a forrásait saját belátása szerint elosztani. A személyzeti kérdésekben a Főigazgató dönt. A fizetések magasabbak, mint az átlagos fizetések az adminisztratív szektorban és energia szektorban. A szabályozói döntéshozatalban fontos szerepe van a konzultációnak, mely törvényileg elő is van írva. A hivatal érdekessége, hogy a menedzsment java részt külföldiekből áll, többnyire angolszász területről. Ebből is látszik, hogy az Emirátus nem bízza véletlenre a regulátor megfelelő működtetését és kész mintát kíván követni. Ehhez hajlandó külföldi szakmailag felkészült munkaerőt is alkalmazni. Albánia Az Albán Energiaszabályozó (Albanian Energy Regulator- ERE) az ERRA alapító tagok közé tartozik. A hatóság 1996-ban jött létre és a testületileg irányított regulátor modellt követi. A testület egy elnökből és négy tagból áll. Mindegyiküket a parlament nevezi ki, egy parlamenti bizottság javaslata nyomán. A tagokat öt évre nevezik ki. A szervezet ezen kívül 30 fős személyzettel rendelkezik. Az albán energiaszabályozó hatóság felelős az árak és tarifák elfogadásáért, engedélyek kiadásáért a villamosenergia és gáz szektorban és a vállalatok tevékenységének felügyeletéért.
A
hatóság
dolgozza
ki
és
hagyja
jóvá,
továbbá
a
másodlagos
jogszabályozásokat a villamosenergia és gáz szektorokban, illetve a fogyasztói panasz bejelentéseket is kezeli.
39
A hatóság egy teljesen önálló intézmény, a parlament felügyelete alatt áll és ugyancsak a parlamentnek kell éves vagy rendkívüli jelentést benyújtania. Az albán energiaszabályozó hatóság döntéseit a bíróságon lehet fellebbezni a közlönyben való megjelenés utáni 30 napon belül. Az albán regulátor költségeit saját maga finanszírozza az engedélyeztetésből beszedett díjakból. Azerbajdzsán Az azeri Tarifa Tanács egy viszonylag fiatal szervezet, hiszen 2005-ben jött létre. Az ERRAhoz 2007-ben csatlakoztak. A Tanácsot testület irányítja, mely az elnökből és 12 tagból áll. Ez a testület az összes ERRA tag közül a legnépesebb. A irányító testület létszámához képest azonban csak 25 tagú személyzettel rendelkezik. A testületi tagok kinevezését az azeri elnök határozat hagyhatja jóvá. Külön érdekesség, a testületi tagok, mind miniszter helyettesek vagy minisztériumi osztályvezető-helyettesek, az testület elnöke pedig a miniszter. Ezek után nem meglepő, hogy a Tanács nem önfenntartó, hanem az állami költségvetésből finanszírozzák. A testület tagja nem meghatározott időre kerülnek kinevezésre. Jelenleg nincs olyan szabályozás a tagokra vonatkozóan, hogy nem vállalhatnak más munkát, vagy nem lehet érdekeltségük a szabályozott vállalatokban, illetve, hogy nem viselhetnek politikai tisztséget. A Tanács fő feladatai a árak szabályozási a meghatározott jogi keretek között, az árszabályozás módszerének kiválasztása, az ezzel kapcsolatos javaslatok vizsgálata, a módszer alakítása és átvétele. A Tanács javaslatokat tehet az árszabályozásra vonatkozó állami kontroll megerősítésére és jogszabályok módosítására. A hatóság javaslatokat készít a vállalatok, fogyasztók bizonyos csoportja, illetve szervezetek részére, melyben a lehetséges előnyeiket mutatja be normák és korlátok létrehozásával. Végül a Tanács Azerbajdzsánt képviselheti különböző nemzetközi szervezetekben tudományos és szakmai konferenciákon. A Tanács döntéseit a Kormány nem bírálhatja felül. A hatóság felelőssége a szolgáltatók és fogyasztók közötti viták rendezése, és ilyenkor az a feladata, hogy megfelelő információt biztosítson a konfliktus tisztázására. A Tanács és a szolgáltatók közötti vitákban minden esetben a bíróság dönt. A Tanács függetlensége formálisan a Tarifa Tanács szabályzatában van rögzítve, melyet elnöki határozat hagyott jóvá. A Tanács az elnöknek köteles jelentéseket benyújtania.
40
A Tanács a közvélemény szemében pozitív imázzsal bír, de bevallottan fejlesztenie kell a legitimitását és számonkérhetőségét. A közvéleményt a hatóság médián, illetve interneten keresztül informálja a tevékenységéről. A Tanácsot ahogy már említettem az állami költségvetésből finanszírozzák. Az államelnök határozza meg az alkalmazottak fizetését és a titkár felelős az alkalmazottak felvételéért és előléptetéséért. Az alkalmazottak fizetése hasonló az adminisztratív szektorban dolgozókéhoz, de alacsonyabb az energia szektorban dolgozókénál. A weboldalukon az érdeklődők értesülhetnek a tanács döntéseiről. Az azeri regulátor esetében a legnagyobb problémát az jelenti, hogy teljes mértékben a minisztérium égisze alatt működik. Hiába van rögzítve a Tanács szabályzatába a függetlensége, ha valójában minden szempontból a kormányzattól függ. A tanács vezetője, a regulátor azonos a mindenkori miniszterrel, azaz minden egyes kormányváltás során új regulátor kerül kinevezésre. Tevékenységük és döntéseik tehát nem mentesek a kormányzati befolyástól. A Tanács nemcsak politikailag függ a kormányzattól, de pénzügyileg is. A Tanácsot állami költségvetésből finanszírozzák. A formálisan rögzített és kijelentett függetlenség tehát több sebből vérzik. Bosznia és Hercegovina Az Állami Villamosenergia Szabályozó Testület 2003-ban alakult meg. A testület 3 tagból áll, akiket a Parlament nevez ki határozott időre, öt évre. A testületi tagok két ciklusnál tovább nem lehetnek a testület tagjai. A hatóság csupán 15 tagú személyzettel rendelkezik. A hatóság menedzsmentjére nem vonatkoznak korlátozások a hivatali idejüket illetően, de van néhány formális szabály, mely korlátozza, hogy a regulátorok a szabályozott vállaltok részvényesei legyenek vagy vezető politikai tisztséget töltsenek be. Az energiaszabályozó hatóságnak jogalkotó köre és felelőssége van a villamosenergia átvitelét, az átviteli rendszerek működését és a nemzetközi kereskedelmet érintő kérdésekben. A hatóság: •
kiadja, módosítja, felfüggeszti, visszavonja és felügyeli az engedélyeket;
•
szabályozza, engedélyezi és felügyeli a tarifákat és tarifa módszereket;
•
a kompetenciáján belüli szabályozásokat ad ki, beleértve a piaci szabályok módosítását és engedélyezését;
41
•
kiad szabályozásokat és hatályba lépteti azokat a harmadik fél által diszkrimináció mentes hozzáférést illetően;
•
befektetési terveket koordinál és engedélyez;
•
felügyeli a kereslet kínálat egyensúlyát biztosító módszereket;
•
védi a fogyasztókat, hogy diszkrimináció mentes és magas színvonalú szolgáltatást kaphassanak;
•
megoldja a vitás kérdéseket a rendszer használói között. A regulátor függetlenségét formálisan törvénybe van iktatva. A hatóság köteles a
Parlamentnek jelenteni. A Kormány azonban nem vonhatja vissza a regulátor döntéseit. A társadalom véleménye a regulátort illetően ismeretlen, ezért a hatóság elismeri, hogy ezen a téren több vizsgálatot kellene folytatniuk. A regulátor önálló finanszírozási mechanizmussal rendelkezik és a engedélyezési díjakból fedezi költségeit. A költségvetését maga állítja össze és teljes szabad keze van a pénzügyi döntésekben. A személyzeti kérdésekben, a fizetésekről a testület tagjai döntenek. A fizetések szintje átlagosan magasabb, mint a hasonló adminisztratív szektorban és egyenlő az energia szektorban átlagos fizetéssel. A regulátor a nyilvánosságot is bevonja a döntési folyamatokban a nyilvánosság meghallgatása útján (public hearings). Bulgária A Bolgár Köztársaság Állami Energia és Víz Szabályozó Bizottsága 1999-ben alakult meg és az ERRA alapító tagja volt. A hatóságot a 13 tagú testület irányítja, melynek a feje az elnök, akinek két helyettese van. A 12 tagból 6 az energia és 6 a víz szabályozásban kompetens. A tagokat mindig öt évre nevezi ki miniszterelnök a miniszteri tanács javaslata nyomán. A tagok a terminus lejárta után újra kinevezhetők. Az hatóság 103 alkalmazottal rendelkezik. A bizottság felelős a tarifa meghatározásáért és a gáz, villamosenergia, távhő és víz szektorban biztosított szolgáltatások minőségéért. A hatóság ugyancsak az előbb felsorolt szektorokban ad ki engedélyeket, illetve a tranzit vezetékek építésére. A hatóság vitás ügyekben dönthet a szolgáltató és fogyasztó között, illetve kezeli a fogyasztói panaszokat is. A hatóság és a vállalatok közti vitás ügyekben azonban bíróság dönthet.
42
A bizottság független és a kormánynak köteles évente jelentést benyújtani. Minden döntésüket a megjelenés utáni 14 napon belül meg lehet támadni a legfelsőbb bíróságon. A bizottság tagjainak nem lehetnek érdekeltségeik a szabályozott vállalatokban és nem tölthetnek be vezető politikai tisztséget. Mindezt az energia szektorra vonatkozó törvényben írják elő. A társadalom a kormánytól független intézményként ismeri a regulátort és ebben nagy szerepe van a hatóság által kidolgozott határozott koncepciónak. A bizottság félévente ad ki tájékoztató jellegű bulletineket, mely tartalmazzák a bizottság döntésit is. A hatóság a költségeit az engedélyezési díjakból, büntetésekből, magánszemélyek adományából és az állami költségvetésből fedezi. A regulátor nem dönthet a saját költségvetéséről, azaz a nemzetgyűlés hatáskörébe tartozik a javasolt költségvetés elfogadása. Személyzeti kérdésekben a hatóságon belül egy külön bizottság dönt. A bizottságban a hatósági tagokon kívül szakszervezeti és más külső specialisták is részt vehetnek. A hatóság munkatársainak fizetésének minimuma és maximuma is törvényileg van meghatározva. A fizetések szintje megfelel az adminisztratív szektorban és energia szektorban átlagos fizetésnek. Észtország A észt Versenyhivatal 2008-ban alakult és a jogutódja az ERRA alapító tag Energiapiaci Felügyeletnek. A hivatalt igazgató vezeti, akit a Gazdasági Minisztérium. A hivatal 56 fős személyzettel rendelkezik. A hivatal vezetése nem meghatározott terminusra kerül kinevezésre. A dolgozók nem lehetnek részvényesei a szabályozott vállalatoknak és nem is dolgozhatnak a vállalatoknak. A hivatal felelős a tarifa kiszabásáért, engedélyezését, a szolgáltatás minőségének felügyeletéért és a verseny kiterjesztéséért a villamosenergia, földgáz, távhő, távközlés és vasút területén. A hivatal független mind a döntéshozásban, mind a számonkérhetőségben. Rendszeres jelentést kell a Gazdasági Minisztériumnak adnia. A hivatal döntéseit a kormányzat nem bírálhatja felül. A döntések azonban a bíróság elé vihetők, ez különösen a regulátor és a vállalatok közti vita esetében fontos. Az szolgáltatók és fogyasztók közti vitás kérdésekben azonban a hivatal dönt. Társadalmi szemszögből nézve a regulátort, mint önálló entitást ismerik az emberek.
43
Az észt szabályozó hatóságot állami költségvetésből finanszírozzák és a forrás elosztására korlátozások is vannak. A személyzeti, fizetéssel és előléptetéssel kapcsolatos kérdésekben a különböző osztályok javaslatokat tehetnek, de a végső döntést minden esetben az igazgató hozhatja. A fizetések átlaga magasabb, mint a hasonló szférában dolgozóké, de alacsonyabb az energia szektorban dolgozókénál. Az átláthatóságot biztosítja, hogy a nyilvánosságot mindig tájékoztatják a szabályozói döntésekről és a szabályozói folyamatba, mind a kormányzati szervek, mind a szabályozott vállalatok részt vehetnek. Az észt regulátor egy nagyon sajátos típust képvisel az ERRA tagok sorában. Az észt Versenyhivatal, már a neve is jelzi, nem a hagyományos regulátor szerkezeti felépítésével és szerepével rendelkezik. Feladatai között szerepel ugyan minden, ami az energiaszabályozó hatóságok feladata, de fontos és kiemelt szerepe a verseny felügyelete és kiterjesztése. A hivatal ugyanakkor nemcsak az energia szektorban kompetens, de a távközlés és közlekedés területén is. A hivatal ugyan pénzügyi szempontból nem független, de döntéshozatalában és számonkérhetőségben nem függ a kormányzattól. Működése és hatósága bizonyos korlátok közé van szorítva, mégis egy erős önálló hivatal, melyet a társadalmi megítélése is alátámaszt. Grúzia Grúzia Országos Energia Szabályozó Bizottsága 1996-ban alakult és az ERRA alapító tagjainak egyike. A bizottságot öt tagú testület irányítja. A tagokat hat évre nevezik ki. A hatóság 85 főt foglalkoztat. Sem a bizottság, sem a személyzet tagjai nem rendelkezhetnek személyes érdekeltséggel a szabályozott vállalatoknál. A bizottsági tagok a terminusuk alatt nem viselhetnek politikai tisztséget. A grúz hatóság feladatai közé tartozik az ár megállapítás a villamosenergia, földgáz, és víz szektorokban. A hatóság továbbá engedélyeket ad ki és vitás kérdéseket rendez az engedélyezettek
és
a
fogyasztók
között.
A
regulátor
döntéseit
bíróságon
lehet
megkérdőjelezni. A hatóság döntéseit a kormány nem vonhatja vissza. A regulátor azonban számot kell, hogy adjon a tevékenységéről Grúzia elnökének és az Energetikai Minisztériumnak egy éves jelentés keretében. A regulátor teljes pénzügyi autonómiával rendelkezik, azaz a működésének a költségeit az engedélyezési díjakból és az a tarifába beépített adókból fedezik. 44
Személyzeti kérdésekben az elnök dönt, ugyancsak ő dönt a fizetésekről és előléptetésekről is. A hatóság fizetései nagyjából megfelelnek a hasonló szektorban dolgozókéinak. Ellenben az energia szektorban dolgozók magasabb fizetéssel rendelkeznek Grúziában, mint a hatóság alkalmazottai. A regulátor folyamatosan információt szolgáltat a tevékenységével kapcsolatban a weboldalán. A hatóság ugyanakkor igyekszik bevonni az érdekelt feleket a szabályozási folyamatba, noha elismeri, hogy van mit fejlesztenie a legitimitásán és számonkérhetőségén. Horvátország A horvát Energia Szabályozó ügynökséget 2002-ben hozták létre. A hatóság elnök és 4 tag által vezetett. A tagokat 5 évre nevezik ki. Az ügynökség 44 fős személyzettel rendelkezik. Az érdekek ütközésének elkerülése végett számos szabályozás van. A bizottság tagjai és családtagjai nem birtokolhatnak 0,5 %-nál nagyobb arányú részvényt bármely szabályozott vállalatnál. Továbbá nem lehetnek tagjai a menedzsmentnek vagy felügyelő bizottságnak bármely szabályozott vállalatnál. A regulátor feladatait törvény írja elő. A hatóság részt vesz az energia politika kialakításában, a tarifa rendszer meghatározásában, vitás kérdések rendezésében és a szolgáltatás minőségének felügyeletében. Az ügynökség felügyeli az átvitel rendszer működtetését, a piaci versenyt és átláthatóságot. A hatóság engedélyeket ad ki és von vissza ideiglenesen vagy véglegesen. A hatóság önálló non-profit szervezetként jött létre, amelyet a kormány és a parlament felügyel. Vitatott döntések esetében a Gazdasági Minisztérium vagy a bíróság dönt, a vitatott kérdés jellegétől függően. A regulátor fel van hatalmazva szolgáltató és fogyasztó közti vitás kérdés eldöntésére. A regulátor és szolgáltató közti vitás kérdésben a törvényi előírások irányadóak. A horvát hatóság együttműködik a médiával és folyamatosan információt szolgáltat a működésével kapcsolatosan. Az ügynökség weboldala is hasonló célokat szolgál és minden fontos döntést, információt tartalmaz, mindez pozitívan járult hozzá a hatóságról kialakult közképhez. A hatóság bevételei két fő forrásból származnak, egyrészt az engedélyek díjaiból, másrészt a tarifába foglalt adóból. Az ügynökség nem rendelkezhet a saját költségvetése felett és a kormány jóváhagyása szükséges hozzá.
45
Az elnököt és a testület tagjait a parlament nevezi ki a kormány javaslata nyomán. A többi személyzeti kérdést, fizetéseket és előléptetést illetően az elnök és a vezető bizottság dönt. A fizetések versenyképesek mind az adminisztratív szektor, mind az energia szektor fizetéseihez képest. A tarifa számítási módszereket előbb piaci szereplők és a Minisztérium is elemzi és kommentálja mielőtt életbe lépnek, így biztosítva a szabályozási folyamat átláthatóságát. Jordánia A jordán Villamosenergia Szabályozó Bizottság 2001-ben jött létre és az ERRA pártoló tagja. A bizottság élén öttagú testület áll, akiket négy éves terminusra neveznek ki. Kezdetben a tagokat különböző időtartama nevezték ki, hogy biztosítsák a testület tagjainak folyamatos cseréjét. Szabályok tiltják, hogy a tagok bármilyen pénzügyi érdekeltséggel rendelkezzenek a szabályozott vállalatokban. A kormány felülbírálhatja a hatóság döntéseit. A regulátor függetlensége formális törvényben rögzítve van. A hatóság azonban köteles jelentést adni a tevékenységéről a miniszterelnöknek. A hatóság költségeit az engedélyezési díjakból származó jövedelem fedezi. A regulátor azonban nem dönthet a pénzek elosztásáról, hanem a miniszterek tanácsának jóváhagyása szükséges hozzá. A bizottság dönthet a személyzetre vonatkozó kérdésekben. A bérek magasabbak, mint az adminisztratív szektorban dolgozóké, és egyforma magas az energia szektorban tapasztalttal. A szabályozó hatóság döntései nem elérhetőek a weboldalon, de a nem bizalmas információ elérhető. A kormányzati intézmények és a szabályozott vállalatok nincsenek bevonva a döntéshozatalba. Kazahsztán Kazahsztán Természetes Monopolszabályozási Versenyvédelmi és Kisvállalkozás Támogatási Ügynöksége 1999-ben jött létre. Az ügynökség alapító tagja volt az ERRA-nak. A hatóságot az elnök és egy testület irányítja. A testület nem a hagyományos értelemben vett és energiaszabályozó hatóságoknál megszokott testület, hanem az elnök mellett 4 hatósági képviselőt és 3 kormányzati képviselőt felvonultató bizottság. 46
Az ügynökség 445 főt foglalkoztat. A hatóság alkalmazottaira és vezetőségére nem vonatkozik semmilye előírt, fix időtartamú terminus. Törvényileg viszont elő van írva, hogy a regulátor nem lehet tagja semmilyen képviselő testületnek és helyi önkormányzati testületnek; nem folytathat semmilyen mellékes fizetéssel járó munkát, kivétel ez alól a tanítás, a tudományos munka és egyéb kreatív tevékenység; illetve nem folytathat semmilyen vállalkozói tevékenységet, nem lehet vállalat vezetőségének tagja. Az alkalmazottak kaphatnak jövedelmet osztalékból, nyereségből, vagy ingatlan kiadásból vagy egyéb legális forrásból, mely nincs összefüggésben az energia szektorral. A kormány nem bírálhatja felül és nem vonhatja vissza a regulátor döntéseit. A regulátor rendezheti a vitás ügyeket a szolgáltató és a fogyasztók között. A regulátor és szolgáltatók közti vitákat azonban a bíróság hivatott rendezni. A hatóság feladata az engedélyek kiadása, az árszabályozás és piaci felügyelet. A hatóság nem tartozik jelentést beadni semmilyen más testületnek a tevékenységéről. A regulátor működését állami költségvetésből finanszírozzák, de joga van a forrásokat megfelelően elosztani. Személyzeti kérdésekben, így a fizetést és előléptetést illetően is a regulátor titkára dönt az elnök konzultációjával. A hatóság fizetései az adminisztratív szektorral hasonló mértékűek, ugyanakkor az energia szektoréhoz képest alacsonyak. A kazah regulátor az átláthatóság érdekében a döntéseit weboldalukon teszi elérhetővé. A szabályozói döntéshozatal folyamatába a regulátor bevonja a kormányzati intézményeket és piaci szereplőket egyaránt. A kazah regulátor döntéseit ugyan a kormány nem bírálhatja felül, de erre nincs is szüksége, hiszen a döntéshozatalban kormányzati képviselők is részt vesznek. Az ügynökség politikai függetlensége tehát megkérdőjelezhető. A regulátor pénzügyileg sem független, hiszen állami költségvetésből finanszírozzák. A sajátos szervezeti felépítést és döntéshozatali folyamatot az ország sajátos helyzetével és adottságaival indokolják és nem tartják teljesen követhetőnek a regulátor függetlenségével, felépítésével és döntéshozatalával kapcsolatos elméleti elvárásokat. Kirgiz Köztársaság A kirgiz állami Energia Szabályozó Hivatal 2007-ben alakult és egyenes jogutódja az Állami Energia Ügynökségnek, amely 2000-ben az ERRA alapító tagja volt. Az átalakulás az Ipari és Energia Minisztérium megalakulásának köszönhető, melynek részét képezi jelenleg az 47
energiaszabályozó hivatal. A hivatal élén az igazgató és helyettese áll, akiket a kirgiz kormány nevez ki. Az irányítás és döntéshozatal azonban a végrehajtó bizottság végzi, mely három tagból áll, elnöke az Energia Minisztérium minisztere, tagjai az energiaszabályozó hivatal igazgatója és a gazdasági miniszter helyettese. A tagoknak határozott hat éves terminusuk van, kivétel ez alól az első bizottság, mely kettő, négy és hat évre lett kinevezve. A tagok egyszer kinevezhetők újból, de a teljes hivatali idejük nem haladhatja meg a 12 évet. Az energiaszabályozó hivatalnak 19 alkalmazottja van. A regulátor a földgáz, villamosenergia, távhő és víz tarifákat határozza meg, engedélyeket ad ki az energia szektorban és gazdaságilag indokolt és diszkrimináció mentes árakat szabályoz. A hivatal feladata a piaci szereplők közti vitás kérdések megoldása is. Ugyanakkor anti-monopólium szerepet is betölt az energia szektorban a ráruházott hatáskörön belül. A hivatal egy független jogi entitás, gyakorlatilag azonban nem teljesen önálló a döntéshozatalban, hiszen a kormány visszavonhatja döntéseit. A visszavonás csak akkor lehetséges, ha úgy ítélik, hogy a döntés gazdasági és szociális szempontból súlyosbítaná a helyzetet. Bármely más jogi entitás is fellebbezhet a hivatal döntése ellen a bíróságnál. A regulátor és az ipari szereplők közti vitás kérdésekben jelenleg a végrehajtó bizottság dönt a miniszter vezetésével, mindig figyelembevéve a kormányzat és minisztériumok érdekeit. A hivatalnak bevallottan fejlesztenie kell a számonkérhetőségét. A minisztériummal együtt szoktak sajtókonferenciákat tartani, illetve cikkek jelennek meg újságokban és műsorokat közvetítenek a televízióban, hogy a tájékoztassák a közvéleményt. A regulátor az állami költségvetésből finanszírozott hivatal. A források elosztását minden esetben a Pénzügyi Minisztérium kell, hogy jóváhagyja. A személyzet felvétel és előléptetés az igazgató hatáskörébe tartozik, míg a fizetéseket a közalkalmazottak bértábla alapján állapítják meg. A regulátor a csak a tarifákkal kapcsolatos információkat szolgáltatja ki. A döntési folyamatba a kormányzati intézmények és szabályozott vállalatok nincsenek bevonva. A hivatal elismeri, hogy a jelenlegi jogszabályozást meg kell változtatni ahhoz, hogy a hatáskörök és funkciók el legyenek különítve a kormányzat, a minisztérium és a regulátor között. A kirgiz regulátor jogi függetlenséggel rendelkezik ugyan, de több szempontból is a kormányzat befolyása alatt áll. A hivatal az Ipari és Energia Minisztérium keretein belül működik. A döntéshozó bizottság három tagjából kettő kormányzati ember (miniszter és
48
miniszter helyettes). A bizottság döntéseit mindemellett a kormány visszavonhatja, tehát a döntései többszörös kormányzati ellenőrzés alatt állnak. Lengyelország A lengyel Energia Szabályozó Hivatal 1997-ben alakult és az ERRA alapító tagja volt. A hivatalt nem testület, hanem az elnök vezeti. Maga a hivatal a központi kormányzat része. Az elnököt öt évre nevezik ki. A hivatalnak 288 alkalmazottja van. A hivatal minden alkalmazottjára vonatkoznak korlátozások, így nem lehet semmilyen pozíciójuk semmilyen vállalatban, nem lehet saját vállalkozásuk és nem birtokolhatnak 10%-nál nagyobb arányú részvényt a szabályozott vállalatokból. A hivatal felelős a gáz, villamosenergia és távhő szolgáltatás szabályozásáért, a minőségi standard meghatározásáért, a fogyasztók védelméért, a verseny ösztönzéséért és az energia hatékonyságért. A regulátor rendezi a fogyasztók és szolgáltatók közötti vitákat. A regulátor döntéseit bíróságon lehet megfellebbezni. A hivatal tevékenységét az állami költségvetésből finanszírozzák. A hatóságnak joga van a forrást a saját döntése szerint elosztani, ugyanakkor tisztelnie kell a pénzügyi és állami költségvetési gyakorlatot. Néhány kivételes esetben a regulátor köteles a Pénzügyi Minisztériumtól jóváhagyását kérni. A hivatal a Gazdasági Minisztériumnak köteles rendszeres jelentést adni a tevékenységéről. A személyzeti kérdésekben, fizetéssel és előléptetéssel kapcsolatosan mindig a hivatal Főigazgatója dönt. A hivatal dolgozóinak fizetésének szintje magasabb, mint az adminisztratív szektorban dolgozóké, de alacsonyabb, mint az energia szektorban foglalkoztatottaké. A szabályozói folyamatba a kormányzati intézmények és szabályozott vállaltok nem vesznek részt. Lettország A lett Közmű Bizottság 2001-ben alakult és jogutódja a lett Energiaszabályozó Bizottságnak, mely az ERRA alapító tagja volt. A bizottságot egy öt tagú testület irányítja, akiket a miniszteri kabinet javasol és a parlament nevezi ki üt éves terminusra. A bizottsági tagokat a hivatali idejük letelte után újra ki lehet nevezni. A hivatal 86 fős személyzettel rendelkezik. 49
A bizottság a villamosenergia, a gáz, a távhő, a távközlés, a posta és a vasút szektorokat szabályozza. 2008 óta pedig már a víz és szennyvíz rendszert is szabályozza Riga város területén. A bizottság engedélyeket ad ki, tarifákat szabályoz, védi a fogyasztói érdekeket, ösztönzi a versenyt, vitákat old meg és minőséget ellenőriz. A bizottság egy független szervezet, melynek döntéseit nem vonhatja vissza a kormány. A bizottság évente köteles a parlamentnek jelentést benyújtania. A bizottság tagjai a kinevezésük után 3 évig nem lehetnek tulajdonosok, részvényesei vagy munkavállalói a szabályozott vállalatoknak. A személyzet többi tagjaira nem vonatkozik ilyen jellegű korlátozás. A regulátornak általánosan pozitív megítélése van, de néha például a tarifa szabályozás félreértelmezett a társadalom és közvélemény szemében. A regulátor önfinanszírozó, azaz a költségeit a beszedett díjakból fedezi, sőt az elosztásában is teljes szabad keze van. Személyzeti és előléptetési kérdésekben az igazgató dönt, a bérek meghatározása a regulátor elnökének hatáskörébe tartozik. A fizetése mértéke az átlagos adminisztratív szektor fizetéseinek megfelel, de alacsonyabb az energia szektor fizetéseinél A regulátor weboldalán teszi elérhetővé a döntéseit. Ha szükséges, akkor a döntési folyamatba bevonja az érintetteket. A véleményeket és javaslatokat azonban mérlegelés után nem kötelező figyelembe vennie. Litvánia Litván Köztársaság Országos Ár- és Energiapiaci Ellenőrző Bizottsága 1997-ben alakult és az ERRA alapító tagja volt. A Bizottságot öt tagú testület irányítja. A tagokat az elnök nevezi ki öt évre, a tagok a terminusuk lejárta után újból kinevezhetők. A bizottságnak 48 alkalmazottja van. A litván regulátor szabályozza a villamosenergiát, hőenergiát, távhőt, földgázt, vizet és közlekedést. A regulátor felelősségi körébe tartozik a tarifaszabályozás, engedélyezés, az ellátás minőségének a felügyelete és vitarendezés. A regulátor oldhatja meg a szolgáltató és fogyasztó között felmerülő vitás kérdéseket. A bizottság egy független intézmény, mely évente tesz jelentést a parlamentnek. A bizottsági tagoknak és alkalmazottnak tilos a szabályozott vállalatok részvényeit birtokolnia. A kormány nem vonhatja vissza a bizottság döntéseit. A bizottság döntését bíróságon lehet megfellebbezni, illetve a regulátor és szolgáltató közti vitás kérdésekben is a bíróság dönt. 50
A litván regulátort az állami költségvetésből finanszírozzák, de nem szükséges jóváhagyást kérnie a kormánytól vagy bármilyen más kormányzati intézménytől. A személyzeti kérdésekben, előléptetés és fizetés kérdésében is az elnök dönt. A fizetések szintje megfelel az átlagos adminisztratív szektori fizetéseknek, de alacsonyabb az energia szektorban dolgozókénál. A regulátori döntések mind elérhetőek a weboldalukon és a regulátor általában bevonja a kormányzati intézményeket és szabályozott vállalatokat. Macedónia Macedónia Energia Szabályozó Bizottságát 2003-ban hozták létre. A döntéshozó testület öt tagú és a tagok öt évre kerülnek kinevezésre. A tagokat még egy öt éves terminusra lehet újra kinevezni, de ennél többször nem lehet a testület tagja. A tagok törvény előírása szerint nem vállalhatnak semmilyen egyéb közszerepet vagy politikai funkciót. A tagok nem lehetnek részvényesei vagy a vezető testület tagjai a szabályozott vállalatoknál. A bizottságnak 12 fős személyzete van. A regulátor feladata a piac felügyelete, a tarifa rendszer előírása, az árszabályozás, az engedélyek kiadása, módosítása, visszavonása és felügyelete. A regulátor rendezi az engedélyezettek és fogyasztók közti vitákat. A regulátor és a vállalatok közti vitákat egy külön fellebbezési bizottság oldja meg, melynek három tagját a macedón parlament nevezi ki. A parlament kérésére a regulátornak jelentést kell benyújtania, hogy számot adjon a tevékenységéről. A kormány azonban nem törölheti a hatóság döntéseit. A regulátor a költségeit saját bevételeiből fedezi, ennek két forrása van. Egyrészt az engedélyezési díjakból befolyó összeg, másrészt a szabályozott vállalatok éves bevételének egy bizonyos százalékából. A pénz elosztásáról, tehát a saját költségvetéséről a regulátor maga dönt, bár a parlament engedélyezheti a költségvetés tervét. A személyzeti kérdésekben a testület dönt. A regulátor alkalmazottainak fizetése magasabb, mint az átlagos fizetések szintje az adminisztratív szektorban és hasonlóan magas, mint az energia szektorban. Az átláthatóság biztosításának érdekében a regulátor biztosítja az információhoz való hozzájutást és lehetőséget ad a részvényeseknek és a nyilvánosságnak, hogy részt vegyenek a szabályozói döntéshozatal folyamatában nyilvános ülés keretében. A döntéseket meg kell jelentetni a hivatalos közlönyben.
51
Magyarország A Magyar Energia Hivatal 1994-ben alakult és az ERRA alapító tagja. A hivatalt az elnök vezeti, tehát a szabályozó hatóságok körében ritkábban elterjedt szervezeti felépítéssel rendelkezik. Az elnököt és elnök helyettest a miniszterelnök nevezi ki 6 évre a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium javaslata alapján. A hivatal 94 fős személyzetet foglalkoztat. Törvényi szabályozás tiltja, hogy a hivatal dolgozói bármilyen szabályozott vállalat alkalmazásában legyenek vagy tulajdonnal rendelkezzenek ezeknél a vállalatoknál. A hivatal szabályozza és felügyeli a villamosenergia és földgáz vállalatok tevékenységét, az erőművek hőtermelését. Ugyanakkor védi a fogyasztókat és engedélyeket bocsát ki. A hivatal részt vesz a jogi monopóliumként tevékenykedő társaságok szabályozásában, illetve előkészíti az árakat a döntésre. A regulátor általában a szolgáltató és fogyasztó közti vitákat rendezi. A regulátor és a szabályozott vállalatok közti viták esetében azonban bíróság dönt. A hivatal köteles évente beszámolni a tevékenységéről az Országgyűlésnek és éves jelentést kell kiadnia. Pénzügyi értelemben a Magyar Energia Hivatal független, hiszen a működésének a költségeit teljes egészében maga állja a beszedett engedélyezi díjak révén. Joga van továbbá a forrásokat úgy elosztania, ahogy helyesnek látja, egyedül a Minisztérium felügyelheti a költségvetést. Személyzeti, fizetéssel és előléptetéssel kapcsolatos kérdésekben az elnök, az főosztályvezetők, illetve a humánerőforrás osztály dönthet. A hivatal dolgozóinak fizetése magasabb, mint az átlag fizetés az adminisztratív szektorban, ugyanakkor alacsonyabb, mint az energia szektorban. A magyar regulátor a szabályozói döntésekről informálja a kormányzati intézményeket és ugyanakkor be is vonja a döntéshozatali mechanizmusba a piaci szereplőkkel együtt. A hivatal jogi és pénzügyi értelemben független, azonban nem mentes a politikai függéstől. A hatóság, mint már korábban említettem részt vesz az árak előkészítésében, de a döntés a Közlekedés, Hírközlési és Energiaügyi miniszter kezében van, tehát csak döntés előkészítő szerepe van.
52
Moldova A moldáv Nemzeti Energia Szabályozó Ügynökség 1998-ban alakult és az ERRA alapító tagjai közé tartozik. Az ügynökséget háromtagú testület irányítja, mely a Főigazgatóból és két igazgatóból áll. A tagokat a kormány nevezi ki négy évre, mely maximálisan még egy négy éves terminusra hosszabbítható meg. Törvényileg tiltva van, hogy a regulátor bármilyen érdekeltséggel rendelkezzen a szabályozott vállalatokban. Az ügynökségnek 40 alkalmazottja van. A regulátor feladata a gáz, villamosenergia és távhő szektorokban az engedélyek kiadása és szabályozás, a szolgáltatás minőségének meghatározása, a verseny és energiahatékonyság ösztönzése, a tarifa megállapítás és a fogyasztók védelme. A regulátor rendezi a fogyasztó és szolgáltató közti vitákat. A regulátor döntéseit a kormány nem bírálhatja felül és nem törölheti el. A Főigazgató azonban köteles a parlamentet tájékoztatni a hatóság tevékenységéről. A regulátor döntéseit bíróságon lehet megkérdőjelezni. A finanszírozás fő forrása a szabályozásból származó díjak. Az ügynökségnek saját hatáskörébe tartozik a források elosztása. Személyzeti, előléptetési és fizetési ügyekkel a Főigazgató foglalkozik. A fizetések mértéke magasabb, mint a hasonló szektorban dolgozóké, de egyértelműen alacsonyabb, mint az energia szektorban dolgozóké. A regulátor a weboldalán teszi elérhetővé a szabályozói döntéseket. A szabályozás kialakítása folyamán az ügynökség minisztériumokkal és bizonyos esetekben a kormánnyal konzultál. A regulátor továbbá együttműködik a Versenyhivatallal és más érdekelt testületekkel. Mongólia Mongólia Energia Szabályozó Hatósága 2001-ben alakult meg. Az irányító testület három tagból áll, akiket a miniszterelnök nevez ki a miniszteri kabinet javaslata nyomán. A tagokat hat évre nevezik ki, de nem egyszerre, tehát 2 évente egy tag cserélődik. A kinevezést az első terminus letelte után még egy hat évre szóló kinevezéssel meg lehet hosszabbítani. A tagok a regulátori tevékenységen túl taníthatnak és tudományos munkát is folytathatnak. A hatóság 23 fős személyzettel rendelkezik.
53
A regulátor feladata az engedélyezések kiadása a villamosenergia és távhő piacon, az árak és tarifák szabályozása és az engedélyezettek és fogyasztók közti vitás kérdések rendezése. A regulátor és engedélyezettek közti vitákat legtöbb esetben tárgyalások útján oldják meg. A regulátor független a kormányzati intézményektől. A hatóság évente köteles jelentés tenni a tevékenységéről a miniszteri kabinetnek. Finanszírozását tekintve a hatóság független, hiszen az engedélyezi díjakból fedezi a költségeit, de a költségvetését a kormány hagyja jóvá. Személyzeti kérdésekben a szabályozó testület elnöke dönt. A szabályozó hatóság személyzetének fizetései nagyjából hasonlóak az adminisztratív szektorban dolgozók fizetésének átlagához, illetve az energia szektorban dolgozókéhoz. A regulátor döntései weboldalukon elérhetőek. A szabályozói döntéshozatal folyamatába azonban a kormányzati intézmények és szabályozott vállalatok nincsenek bevonva és erre előreláthatólag nincs terv. Montenegró A montenegrói Energia Szabályozó Hatóság 2004-ben jött létre. A hatóság irányító testülete három tagból áll, akiket négy évre nevez ki a parlament. A tagok az első terminusnál egy éves letéréssel lettek kinevezve, így minden évben cserélődik az egyik tag. A testület elnökének címe évente más-más testületi tagé. A négy éves terminus lejárta után a tag még egyszer nevezhető ki újból négy évre. A tagok nem lehetnek érdekeltek a szabályozott vállalatokban és nem tölthetnek be politikai funkciót. A hatóság 14 alkalmazottal rendelkezik. A hatóság a villamosenergiát és cseppfolyós üzemanyagot szabályozza. A szabályozás körébe tartozik az ár és tarifa. A hatóság engedélyeket is ad ki, illetve védi a fogyasztói és befektetői érdekeket is. Szabályozza továbbá az átviteli és elosztó hálózatot is. A regulátor rendezi a szolgáltatók és fogyasztók közti vitás kérdéseket. A regulátor és szabályozott vállalatok közti vitákat elsősorban tárgyalások útján rendezik és csak végső esetben fordulnak bírósághoz. A regulátor döntéseit a kormány nem bírálhatja felül és nem vonhatja vissza. Formálisan azonban a hatóság jelentést kell, hogy benyújtson a tevékenységéről a parlamentnek. A hatóság költségeit az engedélyezési díjakból fedezi. A hatóság maga döntheti el a források elosztásának menetét. 54
A személyzeti kérdésekben az igazgató dönt, de a fizetések a testület által kiadott szabályozás által meghatározottak. A fizetések az energia szektoréban dolgozókéhoz magasabbak. A hatóság döntései a weboldalukon elérhetőek. A szabályozási folyamatban nincs lehetőség a kormányzati intézmények és szabályozott vállalatok bevonására. Oroszország Oroszország Szövetségi Tarifa Szolgálat 1994-ben jött létre és az ERRA alapító tagja volt. A bizottsága vezetőjét az orosz kormány nevezi ki határozatlan időre. A hatóságnak 527 alkalmazottja van. A bizottság egy szövetségi végrehajtó hatalom, melynek felhatalmazása van az árak és tarifák meghatározására, szabályozza következő szektorokat és termékeket: a villamosenegia, a gáz, az olaj, az olajvezeték, vasúti közlekedés teherszállító terminálok, kikötők, repterek, távközlés, posta, nukleáris termékek, védelmi termékek, vodka, szeszesital. A felsorolásból is látszik, hogy a Tarifa Szolgálat jogköre nagyon szerteágazó és sok szektorra kiterjed, szabályozási jogkörének nagysága össze sem hasonlítható más ERRA tagokéval. A hatóság felelős a fogyasztók és szolgáltatók közti viták rendezésében. A Tarifa Szolgálat felelős továbbá rendezni a végrehajtó hatalmak közti vitát a tarifa szabályozást illetően. A bizottság döntéseit a kormány visszavonhatja vagy felfüggesztheti. A hatóság tevékenységét a kormány felügyeli és a hatóság a kormánynak köteles jelentés adni a tevékenységéről. A hatóságot állami költségvetésből finanszírozzák és nincs felhatalmazása a források elosztására. A személyzettel, fizetésekkel és előléptetéssel kapcsolatosan a Szövetségi Tarifa Szolgálat vezetője dönthet. A fizetések szintje azonos az adminisztratív szektorban dolgozók fizetésével és alacsonyabb, mint az energia szektorban dolgozóké. Oroszországban speciális procedúra szolgál a kormányzati intézmények és a szabályozott vállalatok bevonására a villamosenergia és természetes monopóliumok szabályozására. A Tarifa Szolgálat egy kormányzati befolyás alatt álló hatóság, hiszen egy szövetségi végrehajtó hatalom. A Szolgálat döntéseit a kormány visszavonhatja, működését állami költségvetésből finanszírozzák. A Szolgálat azonban nem is kívánja egy független regulátor látszatát kelteni, hiszen Oroszország egy sajátos történelemmel, politikai berendezkedéssel és társadalmi kerettel rendelkezik. Az orosz regulátor tehát nem hasonlítható más független 55
hatóságokhoz és az ezzel kapcsolatos elvárásoknak nem felel meg, hiszen közvetlenül és leplezetlenül áll a kormány felügyelete alatt, akinek rendszeres jelentést kell adnia a tevékenységéről. Oroszország esetében mindig figyelem előtt kell tartani, hogy hatalmas országról és nagyon kiterjedt közigazgatási rendszerről van szó, így a szabályozó hatósága is hatalmas jogkörrel rendelkezik, melynek bizonyos fokú felügyelete elengedhetetlen. Kérdéses természetesen, hogy lehetne-e más megoldást alkalmazni a felügyeletre, mint a kormányzati kontrol. Örményország Örményország Energia Bizottsága szintén alapító tagja volt az ERRA-nak 2000-ben. Maga a hatóság 3 évvel korábban 1997-ben jött létre. Az energiaszabályozó hatóságot testület irányítja, melynek az elnök mellett négy tagja van. A bizottság 110 munkatárssal látja el a feladatait. A hatóság az energia és távközlés szektorokon belül a tarifa szabályozásért és engedélykiadásért és rádió hullámhossz rendelkezésre bocsátásért felelős. A víz szektoron belül szintén a tarifaszabályozással és vízi rendszerek használatba adásával foglalkozik. A posta esetében a tarifa szabásért felelős, illetve a vasúti közlekedésnél az infrastruktúra használati díját, valamint a járművek műszaki ellenőrzéséért járó díjat számolja ki és hagyja jóvá. A hatóság független az Örmény Köztársaság mindenkori kormányától, azonban évi jelentéseket kell benyújtania a parlamentnek. A függetlenségének némileg ellentmond, hogy nem önfinanszírozó és az állami költségvetésből finanszírozzák a működését, melyet minden esetben a parlament hagyja jóvá. Az örmény szabályozó hatóság testületének tagjait határozott időre nevezi ki, öt évre. A testület folyamatos frissítése és a függetlenség biztosításának érdekében használják az éves rotációs rendszert, azaz évente mindig egy tagnak lejár a megbízatása és újat választanak. Az erre vonatkozó törvény értelmében a testület tagjai nem lehetnek tagjai bármilyen képviselő testületnek, nem lehet bármilyen más fizető állása, kivéve a tudományos, tanító és kreatív munkát, feltéve, ha ezeket a munkákat nem a szabályozott vállalatok finanszírozzák. A testület tagjai ugyanakkor nem lehetnek részvénytulajdonosok, illetve nem fektethetnek be a szabályozott vállalatokba. A hivatali idejük után három évig a testületi tagok nem vállalhatnak munkát a közszférában. A szabályozó hatóság alkalmazottira szintén vonatkozik az a
56
szabályozás, hogy hivatali idejük alatt nem végezhetnek munkát a szabályozott vállaltok megbízásából. A hatóság függetlenségét erősíti, hogy döntéseiket a kormányzat nem bírálhatja felül és nem vonhatja vissza. A regulátor egyet nem értés esetén az engedéllyel rendelkezőkkel folyatathat tárgyalásokat. Ugyancsak a regulátor segíthet szolgáltató és fogyasztó közti vita rendezésében. A szabályozó hatóság függetlensége formális törvényben is rögzítve van. A regulátor a társadalom szemében is a kormányzattól nem függő entitás és alapvetően pozitív megítélése van. A hatóságnak saját weboldala van, ahol a testület működésével kapcsolatosan részletes információk találhatók, illetve a testület döntései is megtalálhatóak. A döntéshozatal az örmény szabályozó testület esetében a nyilvánosság bevonásával történik (public hearings). A függetlenség elméleti alapvetéseit némileg csorbítja, hogy az örmény regulátor költségeinek nagy részére az állami költségvetésből különítenek el egy részt. A költségekhez ugyanakkor hozzájárulnak még a hatóság által szedett díjak is. A hatóság minden évben elkészít egy költségvetést, melyet a kormányzatnak nyújt be jóváhagyásra. Az elfogadott éves költségvetés képezi az alapját a személyzeti fizetések meghatározásának. A személyzetet egyébiránt minden esetben pályázat útján vesznek fel. A hatóság személyzetének fizetése az átlagos adminisztratív területen dolgozók fizetésénél magasabb, azonban az energia szektorban dolgozókénál alacsonyabb. Románia A román Energia Szabályozó Hatóság 1999-ben jött létre és az ERRA alapító tagja volt. 2007-ben a hatóságot átalakították és a hatóság átvette az eddigi gáz regulátor feladatait, jogait, kötelezettségeit és személyzetét. A hatóságot héttagú testület irányítja. A hatóságot pedig az elnök és két alelnök vezeti. Mind az elnök, mind az alelnökök öt évre vannak kinevezve. A hét testületi tagot a hatóság elnöke javasolja és a miniszterelnök nevezi ki öt évre. A hatóság 237 alkalmazottal rendelkezik. A törvény szerint a hatóság alkalmazottai nem folytathatnak más akár kereskedelmi, akár köztisztviselői tevékenységet. A regulátor villamosenergiát, távhőt és gázt szabályozza. A hatóság kiadhat engedélyeket, műszaki és kereskedelmi szabályozásokat, beleértve az átviteli és elosztó rendszerhez való hozzáférést, szabályozza továbbá a tarifákat és védi a fogyasztói és befektetői érdekeket. A hatóság elnöke által kiadott döntések bíróságon megfellebbezhetőek.
57
A hatóság döntéseit kormány nem bírálhatja felül. A hatóság azonban köteles jelentéseket készíteni a miniszterelnök és helyettese számára a hatóság tevékenységéről. A regulátor két fő forrással rendelkezik a finanszírozáshoz. Egyrészt az engedélyezésekből származó díjak, másrészt a nemzetközi szervezetek által biztosított forrásokból fedezi kiadásait. A regulátor éves költségvetését a miniszterelnök hagyhatja jóvá. A személyzeti, előléptetési és fizetési kérdésekben a hivatal elnöke dönt. A fizetések nagysága magasabb, mint az adminisztratív szektorban megszokott és egyenlő az energia szektorban dolgozókéval. Az átláthatóság törvényben rögzített követelménye folytán a szabályozási folyamatnak nyilvánosnak kell lennie és ugyanez igaz a konzultációs folyamatra is. Az ERRA társult tagja egy másik román szabályozó hatóság is a Városi Szolgáltatások Nemzeti Szabályozó Hatósága, amely 2002-ben alakult. A fenti jellemzők ugyanúgy vonatkoznak erre a hatóságra is, ezért külön nem kívánom részletezni. Szaúd-Arábia A Villamosenergia és Kapcsolt energiatermelés Szabályozó Hatósága 2002-ben jött létre és az ERRA pártoló tagja. A hatóságot egy testület felügyeli, melyet Villamosenergia és Vízügyi Miniszter elnököl, az alelnök a hatóság vezetője, hat tag kerül ki vezető kormányzati hivatalnokokból különböző minisztériumokból és öt további tag az érdemeik alapján kerül kinevezésre. A hatóság személyzete 119 főből áll. A hatóság jogi keretét az 56. számú királyi rendelet adja.A hatóság feladata az engedélyek kiadása és felügyelete, a tarifák meghatározása, a panaszok kezelése és egyéb adminisztratív feladatok. A hivatal hatósága kiterjed a villamosenergia szabályozásra és a víz sótalanító iparra. A két terület felügyeletével kívánja biztosítani, hogy magas minőségú és megbízható szolgáltatást nyújtanak a lehető legalacsonyabb áron. A hatóság működésének költségeit az engedélyezési díjakból fedezi. Szerbia Szerbia Energia Hatósága 2005-ben jött létre. A hatóság irányító testülete egy elnökből és négy tagból áll. Tagokat az országgyűlés választja meg. Az első testületben az elnök 5 évre, 2 tag 3 és két tag 4 évre lett kinevezve, ezzel biztosítva a későbbi folyamatos cserélődést.
58
Törvény tiltja, hogy a tagok bármilyen érdekkel rendelkezzenek a szabályozott vállalatokban, illetve nem tölthet be vezető politikai funkciót. A hatóság feladatkörébe tartozik a villamosenergia, földgáz, olaj és távhő termeléssel kapcsolatos jogszabályalkotás. A hatóság felelős az ár és tarifa szabályozásért, az engedélyeztetésért, a hálózati kódex és piaci szabályok jóváhagyásáért és vitarendezésért. A kormánynak nincs joga felülbírálni vagy visszavonni a hatóság döntéseit. A hatóság képezi azt a fellebbező bizottságot, ahova akkor fordulhatnak, ha a hálózat üzemeltetők visszautasítják a hálózathoz való hozzáférést. A regulátor finanszírozása jelenleg saját forrásból származik, még pedig az engedélyezési díjakból és a tarifákba foglalt adókból. A hatóság költségvetését a parlament előzetesen jóváhagyja. A hatóság első két évében azonban a hatóság működését az EU CARDS program keretében kapott támogatás fedezte. Minden személyzetet érintő kérdésben a bizottság elnöke dönt. A fizetések nagysága magasabb, mint az adminisztratív szektorban átlagos fizetés. A regulátor döntéseit hozzáférhetők a weboldalukon. A szabályozói döntéshozásba nincs előírva a konzultáció, ennek ellenére néha alkalmazzák. Szlovákia A szlovák Szabályozó Hivatal 2001-ben alakult meg. A hivatalt elnök vezeti, akit a Szabályozó testület javaslata alapján neveznek ki. A Szabályozó Testület 6 tagból áll és az energia politika kialakításáért felelős. A testületet az állam elnöke hívja össze. Az elnököt ugyancsak a testület hívhatja vissza a hivatalából. A hivatal 92 fős személyzettel rendelkezik. A hivatal a villamosenergia, földgáz, távhő és víz szektorokban szabályoz. A hatóság feladata, hogy biztosítsa a diszkrimináció mentes és hatékony versenyt, figyelembe véve a fogyasztók érdekeit is. A hivatal ugyanakkor biztosítja a piac hatékony működését és engedélyeket ad ki. A hatóság dolgozza ki és fogadja el az árszámítási módszereket, folyamatot és feltételeket. A hivatal az állami költségvetésből van finanszírozva. A hivatal költségvetését a Szabályozó testület fogadja el.
59
Törökország A török Energia Piac Szabályozó Hatóság 2001-ben jött létre. A hatóság döntéshozó szerve a testület, mely 9 tagból áll, beleértve az elnököt és alelnököt. A tagokat 6 évre nevezik ki, az első testületet különböző időtartamokra nevezték ki, így két tag két évente cserélődik. A kinevezés egyszer hosszabbítható meg újabb hat évre. A testület tagjai a hivatali idejük alatt nem vállalhatnak szerepet magán vagy közintézményben. A hivatali idejük letelte után a tagok két évig nem lehetnek alkalmazottai vagy részvényesei az energia szektorhoz kötött vállalatoknak. A hatóság 399 alkalmazottal rendelkezik. A regulátor szabályozza a villamosenergia, földgáz, olaj piacot. A hatóság feladata az engedélyek kiadása, megújítása, módosítása. A hatóság feladata a vitás kérdése rendezése a fogyasztók és a szolgáltatók között. A regulátor és a vállalatok közti vitákat tárgyalásokkal orvosolják. A hatóság működését különböző forrásokból finanszírozzák, ezek lehetnek engedélyezési díjak, egyéb jövedelmek és nemzetközi szervezetek által biztosított támogatások. A hatóságot a bíróság felügyeli és az Energia Minisztériumnak kell jelentéseket benyújtania. A személyzetet általában a minisztériumból vagy más a regulátorhoz közeli szervezetekből veszik át, természetesen az adott intézmény beleegyezésével. A fizetések nagysága magasabb az adminisztratív szektorban átlagosénál, de alacsonyabb, mint az energia szektorban dolgozóké. A regulátor folyamatosan tájékoztatja a nyilvánosságot a döntéseiről. A hatóságnak figyelembe kell vennie a piaci szereplők javaslatait a döntéshozatal során. Ukrajna Az ukrán Nemzeti Villamosenergia Szabályozó Bizottság 1994-ben jött létre és az ERRA egyik alapító tagja. A bizottság élén öt tagú testület áll, melynek tagjait az elnök nevezi ki hat évre. A tagokat hivatali idejük lejárta után újabb hat évre kinevezhetik, de többre nem. A tagok nem vehetnek részt vállalkozásokban, nem képviselhetnek egy harmadik felet és nem vállalhatnak részmunkát máshol (kivétel ez alól a tanári, tudományos, kreatív és orvosi tevékenység). A hatóság 371 főt foglalkoztat. 60
A hatóság feladata a természetes monopóliumok szabályozása, a fogyasztói érdekek védelme, az engedélyek kiadása illetve az árpolitika kialakítása. A regulátor rendezhet vitákat a szolgáltatók és fogyasztók között. A regulátor és a vállalatok közti vitákat lehetőleg konzultáció útján igyekeznek rendezni. A bizottság döntéseit a miniszteri kabinet teljes egészében vagy részben visszavonhatja. A hatóságot állami költségvetésből finanszírozzák. A hatóság következő évi költségvetését a Pénzügyi Minisztérium hagyja jóvá előzőleg. A személyzeti kérdésekben a köztisztviselőkre vonatkozó törvény az irányadó. Az új munkavállalók felvétele, fizetése és előléptetése a hatóság elnökének hatáskörébe tartozik. Az alkalmazottak fizetése megegyezik az adminisztratív ás energia szektorban dolgozókéval. A szabályozói döntéshozatal folyamatába konzultáció révén bevonják a kormányzati intézményeket és szabályozott vállalatokat is. Az
ukrán
regulátor
szakmai
szempontból
a
térség
egyik
legelismertebb
energiaszabályozó hatósága. Politikai és pénzügyi függése a kormányzattól azonban vitathatatlan. A bizottság döntései megkérdőjelezhetőek a kormány által, sőt a miniszteri kabinet visszavonhatja őket. UNMIK (Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói Közigazgatási Missziója) A koszovói Energia Szabályozó Hivatal 2004-ben jött létre, az ERRA társult tagja. A hivatalt öt tagú testület vezeti, melynek tagjait öt évre neveznek ki. A tagok nem lehetnek kormányzati hivatalnokok, politikailag aktívak és nem lehetnek dolgozói vagy részvényesei a szabályozott vállalatoknak. A hivatalnak 24 alkalmazottja van. A hivatal feladata egy szabályozó keret megteremtése az energia szektorban (villamosenergia, távhő és gáz), biztosítva a diszkrimináció mentes és hatékony versenyt és a piac hatékony működését. A hivatalnak rendeznie kell a felek között felmerülő vitákat és panaszokat. A regulátor és a vállalatok közti vitákat bíróságon döntik el. A kormány nem bírálhatja felül a hatóság döntéseit. Törvényben formálisan kijelentik a hatóság függetlenségét, ugyanakkor a hivatal évente köteles jelentést készítenie az országgyűlés számára. A hivatalt az engedélyezési díjakból és az állami költségvetésből finanszírozzák. A hivatal nem dönthet a rendelkezésére álló összeg elosztásáról. A személyzeti kérdésekben, beleértve a fizetést és előléptetést is a hivatal testülete dönthet. Az alkalmazottak fizetése 61
magasabb, mint az adminisztratív szektorban átlagos fizetés és egyforma az energia szektor béreivel. Az átláthatóság érdekében a szabályozói folyamatba mind a kormányzat, mind a szabályozott vállalatok be vannak vonva. Minden másodlagos jogszabályt konzultációk és nyilvános meghallgatások kísértek. A regulátor független a Albánia, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Észtország, kormányzati szervektől Grúzia, Horvátország, Magyarország, Kirgiz Köztársaság, (szervezetileg és jogilag) Lengyelország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Moldova, Mongólia, Montenegró, Örményország, Románia, Szerbia, Törökország, UNMIK, Abu Dhabi Az elnök, testületi tagok Albánia, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Grúzia, Horvátország, Magyarország, Kirgiz Köztársaság, határozott időre Lengyelország, Lettország, Litvánia, Macedónia, Moldova, kerülnek kinevezésre Mongólia, Montenegró, Örményország, Románia, Szerbia, Törökország, Ukrajna, UNMIK, Abu, Dhabi, Jordánia Kirgiz Köztársaság, Ukrajna, Jordánia A hatóság döntéseit a kormány felülbírálhatja A hatóság önálló költségvetéssel rendelkezik
Albánia, Bosznia és Hercegovina, Grúzia, Horvátország, Magyarország, Lettország, Macedónia, Moldova, Mongólia, Montenegró, Románia, Szerbia, Törökország, Abu, Dhabi, Jordánia, Szaúd-Arábia 2. táblázat, ERRA tagok függetlenségének kérdései
VII. ÖSSZEFOGLALÁS Az energiaszabályozás bölcsőjének tekinthető az Egyesült Államok, ahol a szabályozás állami és szövetségi szinten is megvalósult. Jelenleg az egyik legjobb gyakorlatnak is tekinthető, mivel megvalósítja azokat az alapfeltételeket, melyek a megfelelő hatalommal, politikai és pénzügyi függetlenséggel és átláthatósággal rendelkező hatóság működéséhez szükségesek. Európában és a világ többi részén ehhez képest a szabályozás még gyerekcipőben jár. Az ERRA tagországok bár egy nagyon nagy és diverzifikált régiót ölelnek fel, de közös bennük a tanulási folyamat, mely célja a helyes, hatékony szabályozás elsajátítása. Az ERRA tagokról általánosan elmondható, hogy a szervezeti felépítésben a testületi vezetéssel működő szabályozó hatóságokat preferálják. Ez egyébiránt nemcsak az ERRA tagokra jellemző, hanem általánosan elterjedt jellegzetesség. További közös vonás a tagok között a kormányzattól való függés. A hatóságok túlnyomó részében ugyanis a deklarált, akár törvényben rögzített függetlenség nem mindig valósul meg a gyakorlatban, inkább névleges
62
marad. A politikai függés mellett gondot jelent a tagoknak a pénzügyi függetlenség megvalósítása. A legtöbb hatóság ugyanis teljesen vagy részben az állami költségvetésből finanszírozott. Összességében tehát és általánosságban a politikai és pénzügyi függetlenség létrehozása jelenti a legnagyobb kihívást a tagok számára. Az ERRA tag energiaszabályozó hatóságok elemzéséből az derült ki, hogy alapvetően háromféle regulátort lehet megkülönböztetni. Az első típus a névleg vagy valójában független hatóság, mely a regulátor feladatával van megbízva. Az ilyen független hatóságok az észak-, kelet- és dél- európai országokban működnek, illetve néhány kaukázusi országban. A második típus a minisztérium alá tartozó osztály vagy részleg, mely regulátori feladatokat lát el. Ilyen regulátorok vannak a közép-ázsiai térségben. Végül egy külön specifikus regulátornak tekinthető az orosz hatóság, mely szövetségi végrehajtó hatalom és az energia tarifák szabályozásán túl nagy és szerteágazó jogkörrel rendelkezik. Az ERRA tagok többsége sikeresen létrehozott egy független regulátort. Sok esetben azonban a törvényben vagy szabályzatokban rögzített függetlenség még messze áll a valódi, gyakorlatban is megvalósuló önálló döntéshozataltól. Magukat függetlennek nevező hatóságok gyakran nem felelnek meg a politikai és pénzügyi függetlenség alapvető kritériumainak. A politikai „függés” megnyilvánulásai azonban nem mindig köthetők történelmi hátterű elmaradáshoz (pl. Kirgiz Köztársaság, Azerbajdzsán), hanem a névleges függetlenség mellett bizonyos jogkörök politikai felügyelete figyelhető meg nagyobb demokratikus múlttal rendelkező országok esetében is (pl. Magyarország). Sok esetben okoz gondot a pénzügyi függetlenség hiánya, hiszen az ERRA tagok több, mint harmada nem saját bevételből gazdálkodik, hanem az állami költségvetésre hagyatkozhat. A pénzügyi függetlenség hiánya megint csak különböző fejlettségű és hátterű országok sorát jellemzi (Észtország, Litvánia, Örményország, Kazahsztán). A tagok összehasonlításában nehézséget okoz annak az eldöntése, hogy mennyiben meghatározó egy ország mérete és társadalmi, történelmi háttere. Oroszország és Kazahsztán esetében mindig érvként jelenik meg országuk nagysága és az ezzel járó egyedi helyzet, mely lehetséges, hogy valóban a regulátori feltételek újragondolását ösztönzi. Ugyancsak kérdéses, hogy egy sajátos társadalmi hátterű országban (pl. Szaúd-Arábia, Oroszország) mennyire helytálló ugyanolyan elvárásokat támasztani, mint a hosszú demokratikus múlttal rendelkező országok esetében. Az egyesület tagjainak sokfélesége ellenére számos közös gonddal és kihívással kell szembesülniük, hiszen minden hatóság célja közös abban, hogy saját munkájuk hatékonyságát és elismerését kívánják erősíteni. A tagok együttműködése és fejlődése pedig fontos 63
megalapozója az ERRA létjogosultságának. A hatóságok problémái és lehetőségei ugyan különböznek, de a közös gondolkodás és a különböző gyakorlatok megismerése és megvitatása egy jó lehetőség a fejlődésre.
64
FELHASZNÁLT IRODALOM 1. Archer, Robert, Autonomy-Authority-Accountability-Ability (AAAA), Key Characteristics of Regulatory Commissions, www.erranet.org/Library 2. Cameron, Peter D., Legal Aspects of EU Energy Regulation. Oxford: Oxford University Press, 2005. 3. ERRA Alapszabály 4. ERRA, Textbook, Regulatory Information and Public Participation. Budapest: ERRA, 2006. 5. ERRA Legal Regulation Working Group és Pierce Atwood, Issue Paper, Access and Availability of Utility Data: The Energy Regulatory Perspective. Budapest: ERRA, 2007. 6. Horváth Zoltán, Kézikönyv az Európai Unióról, Budapest: HVGorac, 2007 7. Larsen, Anders és Lene Holm Pedersen és Eva Moll Sorensen, Independent Regulatory authorities in Europe. 8. Regional Centre for Energy Policy Research, INOGATE Training Manual, Regulating Our Energy Supply: „a prime objective in serving our people”.Budapest: ERRA 2007. 9. Szörényi Gábor, The Role of the Regulator, ERRA Licensing/Competition Committee Meeting, Belgrád, Szerbia, 2007, előadás. 10. Swora, Mariusz, Current Trends in the scope in the European Union – the European administration in statu nascendi. Warsaw: Centrum Europejskie Natolin, 2006.
INTERNETES FORRÁSOK 1. CEER és ERGEG honlap www.energy-regulators.eu 2. Energyforum honlap www.energyforum.net 3. ERRA honlap www.erranet.org 4. FERC honlap www.ferc.gov 5. Georgia Public Utility Commission honlapja www.psc.state.ga.us 6. Magyar Energia Hivatal honlap
65
www.eh.gov.hu 7. NARUC honlap www.naruc.org 8. NaturalGas.org www.naturalgas.org 9. Wikipedia www.wikipedia.org 10. Zöld Könyv http://www.eh.gov.hu/home/html/index.asp?msid=9&sid=0&lng=1
TÁBLÁZATOK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra, Az energiaszabályozás története 2. ábra, Egy vezetős szabályozó szerkezet 3. ábra, Szabályozó testület szerkezet 1. táblázat, Az ERRA tag szervezetek által szabályozott szektorok 2. táblázat, ERRA tagok függetlenségének kérdései
66
