A HOLD VONZALMA Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei
A HOLD VONZALMA Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei részben saját illusztrációival
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 650 4 2
ELÖLJÁRÓ SZAVAK Gyerekfejjel sokszor hallottam énekelni a szegedi színházban, a szép hazugságok deszkáin a mindig fess, mindig hódító Kenéz Ernőt (1922-1998): Mert a szív és az ész, Együtt mindenre kész... Hogy miért jutott az eszembe Barinkay belépője? Azért, mert az operaénekes feleségének, Kenéz Heka Etelkának az irodalmi alkotásai is e kettőből töltekeznek: a szívből és az észből. Más szóval: az érzelemből és az értelemből. Kenéz Etelka érzései a lélek legmélyéből törnek föl, forrásvíz tisztaságúak és szívdobogás melegségűek, szélesen áradók és Embertiszteletet hirdetők: szeressétek felebarátaitokat, ahogy én is szeretlek titeket. Legyen a világ közös otthonunk, legyen életünk szeretettel és békességgel teli. A humánum hangja ez, a szív rejtekeiből kiszakadó, gátakat nem ismerő, prófétálni és téríteni induló emberszeretet messzire elcsengő és hosszan visszhangzó üzenetszava. Kenéz Etelka művészlelkében az érzelem tejtestvére az értelem. A Kozmosz titkait fürkésző, embervoltunkat bevilágló, mindent megértő és szelíden megbocsájtó értelem.
3
Költőnk szeme nyitott, bensője befogadásra kész, rezonál mindenre, legyen az gyarló emberi vagy szárnyaló szellemi: és máris fölszikrázik nála a csillámvető aforizma, a telitalálat gondolat, a megoldást sugalló válasz, hogy utat mutassanak az élet zord éjszakájában, hogy megfényesítsék az emberi lét szűk ösvényeit, és hogy reménye szerint megszépítsék az életet. Kenéz Etelka több mint író, több mint szép szóval dúdoló költő, olvasóközönségének a tanítómestere, aki egymás után sorjázó könyveiben két kézzel ajándékoz meg bennünket filozofikus töltetű gondolatokkal, szellemi sziporkák százaival, lelkének ezer rezdülésével. Fogadjuk hát be a versek hívó szavát, legyünk Kenéz Etelka útitársai, járjuk be vele a Világegyetem magasságait, Földünk mélységeit, és ha könyvének a végére értünk, érezni fogjuk, hogy lelkünk szomjasabb, szellemünk gazdagabb lett. Szeged-Alsóvároson, 2005 februárjában Dr. Apró Ferenc művelődéstörténész
4
A hold Óh holdvilág, misztikus sejtelem orcád bennem mint bús társ megjelen óh járnék én az ég tetején a titkos fényed szőnyegén az égi barlanglakó szellemekkel diskurálnék homályban a fellegekkel a tudást a Földnek visszadobva megfürödnék fénylő harmatodban.
5
Sorsom Amit sorsom kiszabott reám egykoron s a múlt s a karmám megalkotott a mostani honlapom a jelen mágikus idejét élem én a szellemem ős alapja mélyén az eszményem vala most és egykoron fölébredt bennem s kinézett a tudatom: a lelki ablakon – s reá döbbent, hogy Az érzelmi mágiám Régóta már körbejár s a mély mágikus érzelem a körforgásban hozzám visszatalál!
Kép A tett kedv: aklába zárjon engemet, ami bennem csak képként lebeg megállásban gondolatom rögzítsétek.
6
Hold Az éjben rendjüket szaporítják a csillagok. A fényük szikrát szórva tündökölnek bennük az atomok. Titkos csöndes az éjszaka Uralkodójuk a hold király maga.
Álom Nem tudom hol vagyok, mi van velem? Mintha meghipnotizált volna valaki engem benne vagyok egy álom varázskörben mily lidérces álom, hisz látom a hold vereslő karimája misztikus fénye érinti arcom. Testem a Föld tanyája Lelkem az ég tetején A hold királlyal szállva Óh ne legyen vége a mennyei napoknak A szerelem szava a mélységből, Mint forrásvíz jön, buggyan föl. Zúgása csergő patakocska szava hangja mennyei dalocska tiszta szerelem árad felém zsongva Bódít, mint valami ősi monda.
7
Hold A holdkorongot apró felhők ölelik szerelemre gyúlt csillagok vakító fénnyel környékezik vágytól gerjedt harmónia mámor derűje őket egymáshoz hajtja.
Hold A hold udvara Az éjben légi tünemény varázsszellem körében él.
Égi tűz Bíbor tüzek égnek a lemenő nap tüzel az égnek sarkában Tán a jó Isten alussza álmát Az ég aranyló kapujában. Tükör tavas álmát szórja a nagyvilágra hogy a világ öröksége ténykedjen birtokában.
8
Szenvedély Hideg van kinn az éjben nehogy kihűljön a vérem beöltöztetem a szenvedélybe.
Vágy Üresen élni a szívem nem kívánna azért adtam érzelmem mágiára e csodás ábrándot vágyva.
Idő Eltűnt az időm, mely friss és zsenge volt lelkemből a dalok – versek megszülettek patakzó érzelmek csobogtak a mélyben világom csodát ígért téptem a virágok özönét, mely kinyílva szőtte szívem szőnyegét a szilaj vágyak birodalma az idő mindezt elrabolja!
Keleti írnok
9
Legdrágább idő Éj van, dicsőn fénylenek a csillagok, szikrákat vetve tündökölnek itt, s amott. Óh, boldog mély csöndes éjszaka s a hold ezüstös fényben az éj királya. Most csendes halvány órák múlnak titkos fények örömben tovaszállnak s az idő száll s elhozza a vágyva várt hajnalt s újra felkel a Nap s a hegyháton nő a bokrozat. Ébredj ember, tedd a dolgodat a homlokodról törölt le az árnyat. Az idő nem áll, a szekere szalad!
Költői érzelem Költészet hímpora hullj reá a gondolatvilágomra Termékenyítsd meg érzelmem szerelmem meg nem rabolva Lelkem virágai szolgáljon engem, S bennem istenüljön tisztaság oltára. Ne vérezzen szívem hasztalan terméketlen, hervadt csókokban, s nézem, hogy a Hold, fent az égen fürdik a vágyak tengerében sápadt sugara körében. A vágy néz le reám titkosan reszketek előtte s a kéj utána rohan! A kéj csodálatosan érzi, s nézi, hogy a méltóságot arcomról tépi. 10
Mélységes Föld A tátongó mélység hív, vár, mit álldogálsz lábaimnál? Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt! A por lesz mi hull beléd e Föld poros szülötte a tiéd Én glória fénnyel átlépek rajtad, mert a szerelem s költészet mentőn utat tör örök honomba e Földön mosolyom hoz gyönyört reád és majd napsugár gyanánt száll arcodra.
Szerelem Mi szörnyű lehet a soha ki nem mondott szótlan gondolat szerelmi érzés, melynek teste nincs lény, melyet a természet eltagad, melyhez ha nincs ellentét kihal nincs rokona, ha nem korlátozhatja egyén az egyéniséget s honnan veheti a jelleget ha elzárva külső hatástól, szenvedéstől ha nem engedjük ki a szellemet a lelki öntudatra a szerelem a Földön kihalna.
11
Rettegés Miért kell, hogy önárnyamtól rettegjek? Miért félek, hogy elnyel a tömeg s a végzet semmisít meg? Miért retteg bennem érzelmem? Úgy érzem a tudást sokszor nem értem a lélek hullámok csapdosnak s testembe zárom a hullámokat.
Lélek Lélek erős szava a vágy fut előre konokul ha nem vigyázunk bűnné alakul. S növeszti mint erényt, De életre is kelti a fényt De ha túlerőben vadon kitör Önmagát emészti föl!
Hold Ma a telihold misztikája nagy fényt öltött magára bejött hozzám a szobába testem, lelkem átjárta már messze járt rég közben beborult az ég, nem látom a göncöl szekerét Engem fölvirágozott, De mint egy halott áldozatot
12
Az ember szelleme beszél A szellemem beszél rólam nekem Te mint ember az életárban rohansz lényed ide-oda rohan, s le-föl jár, megszülettél s jön a halál! Tűzből kibomló, s mégis gyarló a tettek viharán legtöbbje gyáva csupán a legtöbb ember kérkedett, de nem vette észre mögötte a szellemet, mely megvédi, s az igazság tükrében nézi, az embert magához igézi!
Szellem A földi négy elem a világon jelen Ki nem tud bánni a jellemükkel Uralkodó nem lehet a szellemek felett.
Csillagjós Én, mint csillagok jósa a szemem mindig felfele néz ahogy így nézem mindent átsző a csillagos ég! S az ég erői leszállnak egy-egy csillag lehull a csillagok búcsúzóul kezet nyújtanak egymásnak Áldáshozó suhanással cikáznak – villogva, fényárban az arany csapatjuk vágya égből Földre szárnyal s mindent betölt harmóniával! 13
Filozófia mestere (magister) Kitanultam a filozófiát s annak összes ágát mint mélytengeri búvár buzgón tanulmányoztam át! S mégis tudatlan maradtam, pedig a munkába nem most fogtam címem magiszter doktor úr s tanítványaim sok éve vezetem álnokul s látom: Isten nélkül semmit nem tudunk mi! Ettől fog szívem elhamvadni... Mit is lehetne tenni még ettől nem lesz okosabb az emberiség! Reá leltem a lehelet suhanásra A lelkemben élő mágia A szellem erő – nagy titkokat tár elő S éjeken át hozza felém a holdvilág a mágiát.
14
Csillagok Csillagmezők égi csodák Titkos utcáid szórja a csillagporát ösvényeiden hogy járni tudjak a természet nagy szelleme tanít s az én szellemem belőle erőt s tudást merít.
Kozmoszi jel Olykor egy-egy gondolattól gyönyörűség vonul végig érzékeimben az élet örömét érzem pezsdülni idegemben E testi jelt Isten teremtette Bensőm viharát csillapítja ő szívem örömre nyitja s a rejtelmes hatóereje a létnek titkait mind megvilágosítja.
Titok Kérdem: ki vagyok én? Lehet, hogy maga az Isten, vagy egy isteni fénykürt mely nékem érzelmi fényt küld, s megvilágosodok, mert a fény kitölt s a tudás s a fény engem karjába ölt!
15
Természet szelleme I. A működő természet világa folyton folyvást látja lelkem s a bölcs szellemek világa nyitva! Az én szellemvilágom zárt, szívem meredt. Ha úgy érzem, hogy hív a szellemem Hajnalpírban Tisztára fürösztöm lelkemet.
Természet szelleme II. Leghatalmasabb természet szellem ereje. Te világ óriása az öled minden élet forrása. Rajtad ott csüng a Föld, s a menny Mily nagy hatással csüng gondolatomon, s rajtam ez a kozmikus jel!
16
A Föld szelleme Érzem közel vagy hozzám Nagy szelleme a Földnek erőim tőled duzzadnak, nőnek. Testem a vértől tüzel előre a világba lépni kell ha nem nő bennem a merészség, hogy tudom elviselni a kínt és az örvendezést az embert a Föld szelleme fogja süllyed a hajója a viharokban Felettem elborul látásom elrejtőzik a hold nyomban minden idegem sajogja szelleme a Földnek szólíts új ámulatokra!
Fény Lángokból kibomló fény vagyok az életárba csöppentem, s itt állok én s munkálkodok az élet szövőszékén az időm ide-oda rohangál vele együtt dolgozom én az Isten elven, hasadt köpenyén.
17
Sors Indulni csak tiszta lappal lehet Csak így tudom javítani az elromlott sorshelyzetet. Le kell váltanom rólam a múlt ártó bénító igézetét már ettől rég vonszolom magamban a rossz örökölt képeket. Nem vádolom a környezetem Megújulni vágyok, hogy újjászülessem.
Gondolat A képzelet sebes szárnyon suhan,, de sokszor beéri szűk odúban addig a kezét a bűnös szellem fogta még az ember a földi boldogságot meghódította az életünkben ott rejlik az isteni hajlam, merev lesz a földi zűrzavarban.
Kupa Fölállt a vén lovag borissza s kiitta a kupájából a borát s a mélybe lódította a tündöklő kupát.
18
Természet Száguldani a természet erében s alkotni istenként szerepében s betölti a békét ily érzelmi pecsét a lelkem, testem idegen anyag járja át felvette magára e menyegző ruhát hűséget esküdött egy életen át míg meghívja végvacsorára a halált! Itt megmerevül a lélek hajnala s elköltözik a földi zűrzavarba.
Ösztön Kérdem én: kitől tanuljak, Kitől tudjak meg bármit? Kövessem ösztönöm megint, mert a tetteink – csupa szenvedéseink aláásva génjeink a múltnak helyrehozni a hibát csak karmával tudjuk magunknak.
Szem Szemed mágnese tőlem áldva micsoda gyönyörű sugár fényű vakító lámpa mióta őt látom nem élek homályban.
19
Arc Arcodon kinyílt a szerelem láza Iszom a bort s látlak a kristálypohárba Rubin szín tölti meg öble homályát s szívünket a vágy hatja át lelkünk mélye egymáshoz szóljatok hisz a szerelem a legszebb magzatod!
Repülő vágy Fénylő tükör felett Repül a vágyam a Nap végtelen tengere hívogat mennék kéjjel Tűzszekér lebbenéssel mennék én, hogy a pályafutásom az éterbe véssem! S az új szférákban új létem legyen Élném Istentől örökölt magasztos életet S elfeledném a földi létet
Varázs Lelkem beterítem varázsköpenyével s elszállunk mi ketten Titkos idegenbe a dicső ősökhöz vezet a mély tudat szellemem Nem kellene nékem a király palástja sem.
20
Vágy Amikor titkos szobámban meggyúl a bájos mécsvilág lelkemben fényt hint a lángja szívem ettől magára lát, s hallja a gondolatom suttogását s kivirágzik benne a remény s már szomjazom a lét patakját kigyúl bennem a fény Kristályvízre vágyom én!
Este Este van, lassan leszáll az éj a természetet beborítja feketén, Tőle a lélek borzongásra ébred A vad vágyaim így se szenderegnek a vér le-föl futkos eremben a szerelem letipor az éjben.
A szív Óh bárhogy is igyekszem szívem enyhülését már nem érzem Lelkem emelkedése ne apadj el soha! Ne kelljen fetrengeni szomjan Vagy egy életen át várjam a hírt, hogy megszólal a végső kürt és a szent ős eredetét ott fenn éljem szívem szerint!
21
Szentírás Kezdetben vala az értelem Kezdetben vala az erő Kezdetben vala a tett Kezdetben nem lehetett a szó ez szerintem nem helyénvaló Kezdetben volt a szellem s azóta is körbevesz engem hátam mögött áll, amíg leírom e pár sorom addig is fogja a papírom.
Papír Egyiptomba feltalálták a papirost őskorban csak a papok írtak a papír neve – nem más mint papírás!
Eszmecsere Gondolatom megtagadja a lényeket – a lényeget minden születő: pusztulást érlelő Inkább ne jönne létre semmi ami rossz, hát a halál, az mi? Mindezt bűnnek is szoktam nevezni romlás, rossz, gonosz megsemmisítő érzés! Hát ez az elemzés sajátos elemem él bennem elevenen!
22
Az ember A Földről a emberi alapelem sose pusztul ki, hisz végtelen Földön, vízen, levegőben szállnak az ondók az űrben örök új vérkeringés – ember szerelem Tűz, földrengés, vihar, ár újra zöldül a határ felmászik a csúcsra az emberár s szétszórja ott a magot, s csírát ont s tetőzi a szaporulatot.
Igazság Úgy gondolom az igazság ez a kis mesebeli bolond világ az ember ő általa egésznek tartja magát Én is része vagyok, mely örökké élt vala olykor a sötét része, mely a fényt küldte újra szülte s jussa az öröklét az ég sötét oldala, olykor perli a fényt, mert nélküle nem világíthatja a meglévő tért!
23
A múló test Az ember teste a sötét fele halad bárhogy küzd sose lehet szabad lélek az élő testekben tapad, a testből árad a szépség s újra, s újra az ember a testbe akad! Széppé hiába teszi az embert a teste a pusztulását, mely nincs messze a testében kell lelnie!
Az életbölcsesség Jaj, élet, jaj nagy a baj miattad omol az égi fal mi ez az egész? Mindenki látja minden e Földön elenyész egy félisten műve e világ szívünkben hordjuk a romját pusztuló szépségei a világnak és a fajnak egymás után omlanak nem tudsz jobbat, építs új lélekfalat!
24
Vérpecsét Tollat ragadjak, hogy leírjam magamnak milyen nagyon hittem a heves szavadnak szóltam, ne menj el Pusztulnék érted szívesen Leírom érzelmem. Az írásnak nagy a hatalma megmarad néked a fénylő lidérc de fénylő márvány a talapzat sírodra fejfát faragnak leírom, megmarad a levél, megelevenedik rajt a pecsét, mely egy csepp vér!
Legszebb valóság Friss, üde örömre nem vágyom. Engem vonz magához a sajgó mámor buja pezsdítő a szomjúságom Lelkem mágiája ég lelkem szálljon mélybe – s magasba szívem báját átitassam! S a szerelmem énjét vele éljem, S hulljak vele el a semmiségben!
Szerelem A szívem vére tüzes gerjedelmes mint lehetne tervszerűen szerelmes vad törtetésben érzelme ideges.
25
Tudás Ha benned összerakod az egész világ tudáskincseit ha belülről új erő szomj nem hevít Többet egy hajszállal sem értesz és semmit nem értél el! Visz az utad a végtelennel s a végzeteddel!
Idő Használd az időt, mert itt hagy Sebessége, beosztásra tanít majd.
Tudás A tudományban nem biztos, hogy van logika Isten fia! Fakó minden teória a lét gyökerének zöld a tudata!
Sátán Saját sorsát nem látván a sok világi csőcselék Nemérzi a sátánt Pedig a nyakukban ül rég.
26
Menny Óh drága kéz, mely engem körül vesz, megölel, magához szorít óh érzem bűvös lelked itt, óh drága kéz, melyen nincs semmi szenny általa lett lelki világod maga a menny!
Nyugalmam Óh nyugalmam s szívem óh oda Lehet, hogy meg se lelem soha Lehet, hogy még kissé vár a halál akkor se lehet ő enyém már.
Tett Mondod sokszor hogy kellek mások a tettek: Ettől kihűlnek az érzelmek
27
Lélek Óh lelkem, testem legdrágább őre! Míg alszom elszállsz a csillagmezőre feltöltődni tudással, szerelemmel s a hold éji árnyán hozzám visszaszállsz, mint egy király madár. S a szellemem nagy méltósággal Téged fogad, vár!
Érzelem Lelkem az eget járja Ne legyen a testem a hidegség tanyája jön fel a Nap, vereslik karimája a vágyam felhők közt ível bármit tesz óhaját mégse éri el! Hiába táplálja a szív magát mélységes szerelemmel, s a gyönyör benne hiába hever, s hiába a szív ellátva mély erekkel minden hiába, amit óhajt a szív az érzelmeit nem éri el.
28
Csillagok Csillagok titeket ahogy így nézlek suhogásotokat hallom s átszellemülve hallgatom a pompás csillagzenéket. S a lelkemben varázsütést érzek, felszökkenő csúcsívben szállok felétek! S a hold, mint bűvös szellem jár-kel az égen s a titkos varázssugarú szőnyegét szerteszét hinti szórja a fejemre, az arcom beteríti a Föld óriás tengelye a gyönyört megcsodálja fordulatában.
Ábránd Merész vágyak lépnek közelembe, hogy elérem, mégsem hiszek benne, pedig lelkem üde mágusa tömjén illattal koszorúzza. Érzelmi magasztos lehelet bennem megszentelni készül s e csoda eltűnik a légből s az ábránd felébredni készül.
Titokzatos felhő Felhő gomoly kúszva terjed s az ég pereméhez érve rebben, duzzad s darabokra foszlik, s míg a lenge szél fújja előjön a Nap fénye s a felhő titkon eltűnik s mint egy szellem köztünk kering!
29
Természet titkai A természet szépségét megverselték már sok ezren látni őt bűvös elragadtatás, titkait keresni kihívás! Dicső forrást mélyen csodálom, s mégis mint néma puszta rejtélyei feltáratlan a világon.
Ábrándos érzelem Ahogy így állok a térben arra gondolok: számomra te vagy a legelbűvölőbb a varázstükörben, te vagy benne a megfoghatatlan epesztő csalfa árnyék, te vagy az kitől erőt nyerek, te vagy az kitől olykor szenvedek, s te szítod bennem szenvedélyemet. Acél erőd bennem a lét felkap, mint szél a tollpihét.
30
Vihar Vihar vonul a tájon át megremegteti a ház falát az ablakomon keresztül villám fénye villog veszettül s látom a polcon a könyveket a papírjuk elsárgult megették a színét az évek Rajtam is múlik az idő. Félek, ha sokáig élek még Beillek műgyűjteménynek.
Fény Ne feledd el kérlek, ha merő fény ott bent a lélek Nap nélkül is megleszünk, amit megtagad tőlünk az élet szerelmes színük nyújtja azt nekünk.
Szerelem A szerelem egy nemes párt földi létben egyesít fölséges égi nektárt a menny asztala terít.
31
Gyász Kérlek ne játssz a szerelmünkkel Ne játssz a vésszel alázuhansz s a gyász emészt el.
Költészet Óh költészet szent tüze szárnyalj az égbe te legszebb csillagsugár Ragyogj bennem mint fényár s a lelkemből szállj oda, ahol a szív repesve vár.
Remény Ha harcra vágyol béke delén úgy sose pártol téged a derűs remény!
Világ Alig jöttél még bennem a világra napfény alig fürdetett te a kínok mezejét vágyva jársz szédítő bérceken kérdem tőled: nem szeretsz? Kérdem tőled: félre vezetsz? Álom volt az érzelem kötés veled?
32
Sirály Hallod mint zeng a tenger? Völgy völgynek köszön vissza már a habon sereggel száz sirály bút okozva kint a vihar, de küzdve szembeszáll mielőtt jő a hős halál.
Öröm Az öröm nyomán gyász tör a szívre s még futunk a napvilágtól ha árnyék ül szerelmünkre. Nem siránkozunk akkor sem jobban, ha a zord napok a szép napokra Elillantják bennünk a derűs hevet s kimondják szerelmünkre a hűvös végzetet.
33
Halál Ha meghalok Elszállok az ég alatt mint a felhő. Selyem ingem a suhanástól darabokra szakad fénykoszorút látsz majd szállni az égbe a csillagom vár rám a fenségbe s ingem szétszórva hull a Földre, mint hulló üstökös, mely pályafutását befejezte.
Láz Mily iszony s szörnyűség ez, hogy a halál velünk mily büszkén végez. Tétlen nézzük, Ahogy a szívünk vérez s örökkön rajtunk a gyász lehet rajtunk magas láz nincs aki reánk vigyáz.
Siker Hogyha a két karod testemen szép ívet alkot fénylő hajam verdesi az arcod lelkem lebeg, repül veled már a siker biztos a tied.
34
Vad Olyan vagy mint a vadóc gyönyörbe ringathat a karom öleléssel ajkad mint nedűt szívhatom akkor sem győz se erőm, se akaratom.
Éj Jöjj, kövess a síri éjben fuss az eltűnt cél után jöjj, kövess a lenge légben, mely eloszlatja szemed bánatát.
Érzelem Állsz a hegyetetőn vadon meg akarod érinteni csúcsát dicsvágy ül homlokodon az életben untathat a béke hogyha fekszik előtted halmokon. Ilyenkor harcra vágyol, mert a szívnek küzdelem kell nélküle nincs szenvedély, mámor az olthatatlan tűz megmarad kebledben ha nem vesz részt az őrjöngő szerelemben!
35
Szem Üdüljön rajtam szemed, s őrizze a szemem, mint fénylő kincset a szívünk ékes lánca beleremeg ha megérzi köztünk a végzetet. Ilyenkor lehet akár aranyból a fegyvered.
Árny Miért van az, hogy az ember szenved iszony, futó rémület a szíveden ott lebeg a velünk születendő ősi jellel törve reánk a félelem árnykezekkel!
Szirmok Valamikor tavaszomra hullott a szirmok zápora belebegte a kikelet a lelkemet, s a szerelem áldása csillogott rajta. A vágyak s az érzelmem boldogan ott hevert velem álmodozva a virágos gyepen.
36
Tündér Nézem a szürkületben kecses, hullámzó lebegésben a Föld szárnyalólakói, melyek ide-oda szállnak, mint szellemhatalmak derűvel töltik be az évszakokat. Egyik lepke, a másik méhecske fejünk fölött ők talán a tündérek, fényre vágynak ők is szegények!
Alkony Zöld szegélyű domboldalon lanyha szellő fújdogál s a pára fátyolként az alkonyra leszáll ringassatok álomba boruljon az éj reám szeme előtt lezárom hát a nappalom kapuját.
37
Időm Halovány az időm Gyönge a fénye Tovaszállt az öröm sötét lett délben Gyúljon ki bennem a reményem, kellj fel fénylő Nap vidd el lelkemből az árnyát. Érezzem még az élet pirkadatát.
A Nap Feljött a Nap az égre rálehelte melegét a virágok kelyhére: álomburkukat vessék le, hogy ne legyenek a sötétben.
Az élet Lüktet az élet Hajnalpír köszönti újra a Föld is pihen talpamhoz simulva derűddel napfény megkörnyékezel, hogy lelkem a csúcsra törekedjen.
38
Érzelem A mélységes érzelem körön ott ég a kiolthatatlan lángözön lüktetve bennünket szíven ütve Így hál bennünk az érzelem üdve szerelemnek tűztenger az álma az élet fáklyalángja – csodás máglya az öröm – szenvedély óceánját Izzó szeretet, a gyűlölet vágya, mi szítja lángra?
Vízesés A gyönyörű vízesést csodálom, ahogy hömpölyög a sziklaháton a tajtékát magasan csapódni látom. Állandóan habfigurák születnek olykor szétfoszlik, s változóformát öltenek a fehér tündérek fölfelé törekednek lefele az útjuk, de gondolkodjunk el rajta, mi emberek.
Éj A kavargó ködös éjben olajlámpa füstölög bilincs fogja lett a lelkem járom az utat az emberek között szerelem istene arcomra fátyolt kötött. Sötét az éj, leselkedik a hátam mögött.
39
Föld Mi várhat reám itt a Földön: pusztulás és borzalom menekülnék ki az űrbe szabadon!
Remény Ó reményem, űzd el a félelmem vesd le rólam az ellenség láncom vigyáz reám az erőmben ne ártson!
Avarítis Kérem, Avarítis a nevem. Valamikor hajdanán nőnek születtem azóta is bámulom, s figyelem a nőket s a nékik fizetőket. Ha pénze fogy a nőnek, vágyai nőnek Így a férj szenved, látja adósa ennek-annak, ha a nő ma is szőne-fonna nem költené pénzét a cifra rongyra nem elég az eledel – udvarlójának is kell a férje nem fukar ő az édenkertből itt maradt rovar! 40
Arany Arany, a tűzben téged olvaszt a hő ki vagy téve a lángnak a folyékony sárga véred az árnak aranyos szikra a pompádnak! Vágyódik az ember testedre, mint az igaz szerelemre.
Kósza árnyak A gondolatban feltüntetek nékem ne tűnjetek el tőlem tűnő árnyak ha egyszer éltemben megragadhatnálak Próbára tenném még szívem A keblemben feszítő szerelmem.
A Nap A Nap sokszor megdalolva a Nap versenydalát csak ő tudja a pályáját fényével járva s a megfoghatatlan birodalma az embert dalra fakassza.
41
Ember Ne kérdezd a testedben a szíved miért sajog hisz napról-napra érik érthetetlen bánatok az ember a sok bajban elmerül ha szeretet, öröm nem veszi körül.
Menny Óh titokzatos ország a csillagos mennyország elmennék örökre tehozzád, ha már a földi létem tőlem odébb áll s a lelkem bolyongva száll terelgeti útját az űr, hogy megérkezzen hozzád s a menny jusson lelki örökségül.
Áldozás Bemutatom áldozatom Isten előtt, melyet magamban hordok Bűneim és bánatom egy rakásra összerakom bennem az áldozat tüzet meggyújtom lelkem szavát követem még sincs nyitva az út előttem csak tapogatok a sötétben, s nagy már a hitetlenségem.
42
Érzelem A nagy hatóerőm gerjed bennem nincs oly érzelmi kapcsolat körülöttem kinek odavessem, így elpocsékolódik bennem.
Feltörő erő Az igaz feltörekvésem nagy üdvömre volna a kéz – a testem – a lelkemmel össze kell érni, egymásra vágyva, hogy rátaláljon a harmóniára. Ne legyen a valóság egy kiürült aranybánya. Ne éljen a boldogságom csakis az alkotásban a gyümölcsét jó lenne élvezni a lelki világban.
Csillagom Éjfél van, kinézek az ablakon keresem, kutatom hol van az égen a csillagom őrülten követem a láthatáron csak ő adhatja vissza az igaz álmom.
43
Önismeret Ha megismerem Igazán magamat Így bizalmam felém a tetterőmre hat s tőle megnő növekedve a sorsom teremtő ereje s előjön bennem a varázshatalmam, mely ott rejlik a mágiámban.
Tűz Ember – a Föld s az ég neked, benned tüzel, éget ha felismered magadban a sokféleséget.
Eszencia Olykor bennem a lappangó erő ár kitörésre készteti a bennem rejlő eszenciám. Ő az alapja, sava az életemnek Ő segít véghezvinni az élettervet Ő a tenyerembe írt életfám új rügyeket hoz reám így megújul az ősi eredendő fám s magasra nő, s néz le rám tápláljuk egymást egy életen át! Lassan fejem fölött beesteledett, de a haderőm még délkelet. Törnek reám hajtások a föld alól Körülöttem a megújult élet dalol, ha szellemem engem fölkarol.
44
Csillagmezők Csillagmezők – hozzátok szállok a gondolatimban ott járok fényetek az álmom és köztetek megtalálom az igaz pályafutásom. Így a földi létnek testem vissza dobom nyomban s lelki fürdést élvezek csillogó harmatodban
Áldott Hogy lehetne a teremtőtől áldott ha hamis a boldogságod. Mert feléd az igaz érzelem álcázott-
Október Születésnapom felé szomorúság szívem lepé A természet halni készül, csak mulandóságot szül ó gyönyörű sárgult levél bennem irántad a szánalom él! Akkor születtem, amikor minden álomba merül s a Föld halni készül.
45
Gondolat Sárguló gondolatok sárgul a határ megérett gondolatok tettekre vár. Majd a köd uszály száll a természet tetején s leszáll a dér ország mezején.
Odakint Megértek a kukoricák felöltötték a száraz ruhát majd kibontják a haját letörik a zsenge nyakát csak ennyi volt hát Isten nékünk találtad fel a sarlót és a kaszát.
46
Kutató Ha bennem dúl az érzelmi harc kutatom, hogy mennyire őszinte, tiszta a lelkemben élő arc Hiába rejtem, megérzi a sejtem ha nem vagy őszinte velem Kutatómunkába fog szerelmem harcba száll ellenem – velem s követelőn fenn van már az igazság mérlegen, mert az igaz szerelem alapja a tiszta érzelem s a szerelemnek fáj, ha ne őszinték vele. Harcba száll – harcol, ha nem győz – nem sikerül nem tűr, inkább a víz alá merül.
Szerelem sorsa Ha a szerelem sorsa rosszra vál úgy érzed, hogy csalódtál szerettél és megcsaltak újra szerettél, már te csaltál Ismét szerettél, hősöd meguntad S szíved újra üresen áll S megint új lakóra vár!
47
Hangolódás Összehangolódom veled ha te is ezt teszed. Ilyet csak önzetlenség, Tiszta becsület szülhet! Várj, s nézz magadba ne éld ki magad a szavakban Én is nézek belsődbe avass be a titkaidba az összehangolódás csakis így jöhet létre Ne éljünk hamis szenvedésben!
Ne lépjek Óh a bensőmben ott él a késztetés, mégis agyam sugalma nem más: ne fuss utána, ne lépj Győződj meg, lehet egy üres lelkesedés A vonzalom hat az ösztönös cselekvés vak az önfeledt cselekvés lát ledobja a fátylat, s a ruhát. Megkérdem magamat, s az Istent: mit is akarok én tőled? Éntőlem mit óhajtsz, mi vagyok előtted? Cél, szórakozás vagy társ, melyet az ég küldött, sors hívás. Elindulni kettőnknek korai még, pedig keressük egymást már rég. Körülöttünk s bennünk összedől világ s ég.
48
Illúzió Már régóta félek, hogy illúziókban élek. Testemben – lelkemben késztetést érzek, hogy irányt váltva lépjek! Bolyongok tudatlanul, sok az útirány Nem ismerem titkukat lábam jár a sorsom útján vagy az út csak csalogány?
Láz Nagy bennem a láz, hogy egyre hatni akarnak reám a légben erő kavarog vágy, indulat, önbecsapás, hamis ígéret fejembe forog. Pusztulj mellőlem romba döntő gonosz szellem! Isten veled, a házból kikísérlek.
Szív Indulj el szív nem bánom ne ingadozz, mint ahogy a lábam! hiába dorgálod magad – s vársz Tudom, azért ingadozol, Hisz jobb utat nem látsz.
49
Szív II. Oly szép is lehetne a szív vonzó szerelme. A bölcsek mondják: a szív a gondolat székhelye, mert a szív kívánja a bizonyságot, nem tűri a befolyásoló kapcsolatot nem látja a tételszámot, mint az ének a zenében belesül a közepébe... hát felkérlek bízzál szívem Istenben!
Gondolat Érezzük egymás gondolatát ne avatkozzunk a sorsba bele ne pocsékoljuk a lelket méregre az igazi sors kapcsolódás a szerelem összehangolódás az ég alatt, ahol a ember mégis szabad.
Görcsös késztetés Konokság ne rakj bennünk falat, mert így a másik reánk nem hat. Így is egy eleven idegvégződés a kapcsolat. Ez semmi más, mint száraz összehangolódás bárhogy is van: a lényege, hogy ilyenek ritkán legyenek.
50
Beszéd A beszéd mágiája átjár De a lényeg a hangban áll a sok beszéd ha elszáll a bölcs keveset beszél s a másikra így hat nem hisz a szavakban a lényében van a kapcsolat a szavakat jó hallani, ha szépek vele meggyőzni akkor se lehet aki mondja azon a lényeg!
Fogoly Ne legyél önszeretet foglya, mert saját magadnak leszel a bolondja. Ne csapd be a másikat soha!
Lélek Lehetsz te intelligens, kérlek! Akkor sem pótolod a lélek teljességet. Aki sokat beszél fogja őt az önszeretet.
Beszél Aki hallgat, ott a szeretet beszél, így önmagamban a másik belefér, mert befogadón hívja őt a tér.
51
Szavak Szavak csakis jeladásra vannak sok üres szavak elidegenedésre vallanak, mely a szeretet hiányából fakad!
Szeretet Ha bennem feléd meghal a szeretet feltámasztani nem lehet terméketlen a kísérlet.
Misztika Úgy érzem hogy én örökké éltem beborít a gondolat a végtelenségben. Tehozzád a Teremtő küldött titkos ösvényen Idős homlokkal fiatal szerelemmel Legendás Istennők leheletével Hekuba, Hekaté ős rokon nevekkel Ősenergia Istene Heka erejével Egyiptom szent szellemével.
52
Ököruszály Óh micsoda ajak Óh micsoda száj ha reá gondolok vágyaim reá száll Óh gondolatok hozzátok tapadok Óh mosolygós nyájas száj őszi ködben szerelemből születik az ökörnyál Vágyódó folyékony nyál, mely beteríti a telet beterít e csodás vágy, mámorító leheleted mágnesként köti össze testünket!
Búcsúszóul a világnak Ha végutamra elindulok Az emberekben is elmúlok Ha már nem hallják léptem Nem keresi senki létem merre járok, van-e vétkem senkit nem érdekel az sem mikor születtem meddig éltem. Hisz nem tartozom senkinek felőlem miért is érdeklődnének! Ha majd lehull a lepel, fejfámon majd csak a nevem szerepel Itt a Földön vendég voltam visszadobom honlapom De csakis az Isten tudhatja kódom!
53
Vihar Óh zúgó vihar ár a hegysziklák egymásnak köszönnek már visszhangban él az egész táj A tenger vízén síró sirály Az Istenek háborúznak egymással az égen netán?
Ketten Ha együtt vagyunk bennünk kigyúl a fény az agyban áramlik a vér Így bennünk nem lehet szövevény De ha nem látjuk egymást félünk, mert egymás nélkül sötétben élünk
Tarka társas est Színes tömeg zöme álcsillogásban fénylik köre Látványától a szellemem menekül örvénye taszít kegyetlenül a csend bennem kihajt, zöldül érzelmeim benne hevül, ahol szellemem lelki titkát titkos szellemek támogatják.
54
Lélek Lelkem mélye mélyen örül, a vágytól reszkető ajkad bennem remeket szül ne hagyd, hogy egy nyers pillanat megölje érzelmünket. Ne hagyd, hogy könny nélkül sirassuk a hátralévő életünket.
Olimposz Óh a költőben ható Ihlet érzelmi erő Koszorút fon homlokára vágyból a hő s felvisz a magasba, fel oda a csúcsra, Olimposzra!
Szív Dúl a vihar bennem gyülemlik az érzelmi had, mely lelkemből fakad szívembe vonzom a te világodat, mely tengerként kettőnkben árad.
Tavasz A tavasz virágcsokrait lábam elé kihajítja... szerelmi érzelmem fölavatja. 55
Szellem Szellemem hozd vissza tovatűnt időmet míg szívem zsenge volt s benne a szerelem dalolt míg a csalódás bennem nyomot nem lelt világom mint madár az őszi ködben kerengett s az érzelmek bennem világra jöttek, mint újszülöttek.
Árnyak Kósza árnyak körülvesznek úgy érzem próbára tesznek mire képes még szívem ég nyomot hagy-e rajt a vér pecsét!
Varázs Óh, varázst lehelő vonulás keresem északon – délen hol van, tőle lelkem vágya újra lobban!
56
Szerelem A szerelem hajnala, mint ős monda árnya dereng újra felém. Szerelmem újra lát, mert feljajdult ellene a vád! Szerelem újulj bennem Ne tűnj el többé előlem!
Lélek Miért élek ha a lelkekhez nem ér el a szó, az ének barát, fokon szerteszéledt már a visszhang is mostoha rég elszállt mellőlem tova. Kínok, bánatok bennem élnek szerteszállnak idegen tömegének versem, dalom sóhaja a szívemnek ostora vér szivárgó virágok hona.
A Nap Hol járod a pályád minálunk az ég szórja reánk a ködöt és a párát. Itt befejezted a verseny dalát S pályafutás rohanását. Megfoghatatlan a birodalmad égen – Földnek titok lehet, hogy fényed csak így ragyog.
57
A Föld Gyorsan fordul a Föld, szinte beleremeg a nappali fényét éjjeli sötéttel cseréli meg a tenger a mélységből a felszínre veti a habot a tenger is szférájában tovább forog!
Vihar A viharok versenyt futnak a homokdűnék felcsapnak szobrásznak a szélvihar láncolatát a világon fonja körül a mennyből a tűzköve ösvény utat hasít De mélyen csodáljuk ég és Föld változásait!
Hulló levél Lebegésben hullámzó sárgult falevél hulló zápora a szélben esőcsepptől csillog, mint aki tán a halál elől bujdos, s a rónán ide-oda futkos már fél halott, s a szelleme búcsúcsókot lehel a Föld lakóira elszáll, mint tündér Röpte gyors, s végül elmúl, úgy mint akit sújt a sors.
58
Szellő Zöld szegélyű síkon Lanyha szellő fújdogál mámorítóillat leng s az alkony fátyolként leszállelringat ölén a természet halkan és az esthomály!
Szív Ne égjen szívemben önvád tűznyila a szív magában tusakodva a lelket széttagolja Hol maradsz derű? Ne késlekedj számolom a napot s már rég nem várom a holnapot görcsben dermedt gondolatok hozzák felém az utolsó vonatot.
59
A Nap Az égen az angyalok már jelzik az új napot szikla kapu ajtaja tárul Zeng a nap fénye kápráztat odafenn harsonáznak az égitestek nappal árnyak a hajnalpír köszönt gyorsan elvonulva frissen lábamhoz simulva. Virág, lomb hullajtja gyöngyét álomvilággá alakul a környék!
Szív Az elszakadt szív gyorsan összeforr, hisz a szerelemben áldozol Vágy az éjben elragad tudod, hogy nekünk szeretni nem szabad Varázsod ne hintsen tűnő álmokat Úgy is érzem szíved tőlem örökre elszakad.
60
Szerelem Ne legyen szavad méhfullánk szívemben vigyázz szavadra rossz szó szívem ne érje el a mérget balzsamozd szerelmeddel!
Arcod Itt vagy, s mégis eltűntél messzi, el csókod utoljára oly hideg volt gond, harag ült arcodon félek, hogy elhervad a reményvirágom.
Ősz Hulló levél tarka-barka Ide-oda fut az avarba. Sivár mezőn szállva erdő mélyén szomorú mohába János bogarak repülnek a levelekkel összevegyülnek szállnak reménytelenül szállva tébolyult hemzsegő halál vonulásba.
61
Vágy Óh, epedő remény Vágy boldog üdve már int felé a beteljesülése Kitárt kapuját a vágy elérje küzdve. De a sötét mélység felébreszt szíven ütve. Jó és rossz tűztenger lángja Egy életen át reánk a tüzet hányja.
Vihar A viharok dúlnak odafenn, villám hasogatja az eget s ösvényes utakat szel a szemnek. Szikrájukból hullanak égő láncszemek Csodálatos mutatványa az égnek!
Rabság Ha az ember rab lesz lelkileg érzi, hogy a sárban ténfereg ha tűröm, arcom árnyától remeg fonnyadnak női bájai, kihűlnek vonásai. Egy kaland, gyöngéd viszony S a szellem figyel, nézi midőn az erény magát tépi, de a szív csak reszket, figyel zsákmányát nem könnyen engedi el. 62
Álom Óh, álom, múltbéli álom! Lehet, hogy égből kísért e világra a lég hullámain arcod mosolyát látom, s nézem a fa lombjai mögül csókokkal hintem lényed a tudatom ébren körös-körül s mégis álomba szenderül.
Eszme Szent eszmék hívjatok csatára Ne legyen átkom rossz felfogásba az ember hő kebellel eped, eseng szerelem után sokszor kínokat arat csalódva, bután s az ördög öleli jeges keblén alig bír szabadulni tőle az erény!
Remény A feledés és a remény ha nem volna a végzet frigye, hogy még a feledés hegeszti a sebet mélység fölé von szőnyeget s bíztat százan belehulltak te biztosra mész, nem ugrat, az álomkép mégis könnyet hullat.
63
Tűz Melegek a nappalok, hűvösek az esték jólesik a tűz, nem égett már rég. Miért félek, hogy kialszik nemsokára? A lélek határozottan kiolthatja. Más nézeteknek ha ad helyet a közömbösségben örömöd nem leled. Ha fázom új hasábot dobok a parázsra lángolhat a nagy gondolat hiába! Lehet tűz a toronyban a kicsinyesség viheti a bukásra.
Lélek Tisztátalan homályosság porlatag a tiszta lélek származás az igazság, mely az égből homlokodra száll. Ne legyen lelked elhagyatott báb! Legyen érzelme nemes, szomja tudás! Ha lenne lelked oly rokon velem, hogy csókodnak tudnák hinni híven Te büszke lennél bennem, nem lenne a méz keserű Bábistenség oltárán törpül az idő, Mely vétket takar: méregből mézet szűr.
64
Éden Emberek s asszonyok, ha gyermek fogamzik mily boldogok Az édenben is a fiú bűnnel fogamzott Ő hozta a Földre a bűnt s nyomort.
Ember Az ember tudja, hogy sárból és fényből van összegyúrva egy életen át szolga Mire jó? Az Isten tudja.
Lét Ki tudja: lehet, hogy csak álom a lét. Vagy csak most álmodom csupán? E perc, mely a holt anyagra száll, hogy azzal együtt szétbomoljon. Miért e percnyi gondolat, öntudat? Csak azért, hogy lássuk, érezzük: a nemlét bomlasztó borzalmat.
Harc De jó, hogy nem látom előre sorsomat! Így hasztalan harcot nem folytatok, S nem harcolok a végzetemmel.
65
Időutazás Ha jelenből a jövőbe szállnék gondolatom beteríti sátoros árnyék nem látom, hogy így jobb lenne a vízió kép reszket, mely felkeres.
Arany Gondolatim arany vetése széthullik, mint a kéve Netán az ég büntetése? Már nem látom az arany utat halovány lett a gondolat szétesett a varázsképe megalázva jár bennem, mint a háborgó béke! A boldogságért mit adjak cserébe?
Kérdem Kérdem: csupán csak ennyi? A szerelem mámora lelkem mélyét fölveri Kielégületlen széthullik a vágy Nem ad semmit a gyönyör ágy Nevem ajkadon nem rebeg Elrabolták szerelmed a hamis istenek?
66
Hiába Hiába mosolyog a szerencse feletted a napsugárra szemed hiába vetetted hogyha lábad tiporja a vetésed!
Isten Az ős Isten szobrok már szétporladtak kő kövön nem maradt, csak salak Vagy eszméim elárultak s nincs ki fölemeljen, mert Isten bennem vak? Vagy netán érzelmem csúszott lejjebb az ég szekerén? A világnak nem tisztul erénye-színe arcul csap a csalódás hideg tüze Így megdermedek, ha már a gyertya is kialvón rebeg.
Szerelem Tudd meg szerelmem szenvedni is nagyszerűbb, mint a lélekben elveszni kisszerűn ahova helyeztél, nem ott a helyem! Sír bennem a nemes érzelem Ne korcsosulj el bűnök közt véredényem!
67
Kereszt A katedrális csúcsokon félvad csapatok helyezkednek Így az igaz ember lelkében véres a kereszt!
Ember A szem pupillában megfogynak az erek ha az ember nézi az elsilányult emberiséget.
Bölcsek Ha kihalnak a bölcsek Ha nem születnek egyéniségek A bűnből kirázza fel a világot, félek.
Szív A szív nem tiszta vére az ember hasonmása Eltűnik lassú elfolyása.
Lovag A költészet kiül az ember arcára viharokban s napsütésben szállva Lovagló ruhában, erény a virága
68
Lidérc Ne lelkesítsen lehetetlen Nem dicsőül a hamis ámítás Víziókban élni lidércnyomás!
Kígyó Ártatlan a kígyó még kicsi a kora vagy ha kihull a méregfoga s mégis félünk tőle szorongva.
Víz Az idő mint vízfolyam visz rajta a kor, s elmerít! Az úszó nem vezér, magán sem segít.
Szem Vesd reám szép szemed Igézően hozzám érkezett Eszmélj reá hol a helyed! 69
Fény Ha a fény a sárba hull Szívem mindig szorul Szemléli a por gúnnyal, konokul!
Sors Gondold meg mit tettél ember mért éhezel, az aljasságra mi vitt, hogy a sorsod lealjasítsd!
Rejtély Harcba szállok érted, mint egy tigris mit érez – szerelmed rövid még álomnak is sose tudom mit akarsz nékem mindig rejtély maradsz gondolatim aranyfonalával köti össze amit nékem adsz.
Félelem Olykor a haláltól félek Érzem élek, hisz szenvedek s megnyugtat az ég ha kék e földön már célom elfogyott voltaképp az élet a küzdelem, mely vár a cél a halál, ott a csúcson áll elragadhat minden pillanatban a tudomány vele szemben hitvány. 70
Báj Nagyságos fejedelem a báj vonzalma az embereken körbe jár jobban uralkodik, mint egy király Nem beszél, mégis hallod, Amint mondja a báj Azt teszek veletek, amit akarok Az ég adá nékem e koronát, Ezért tehetek mindenkivel csodát.
Szív Tátongó űrt érzek odabenn Dicső öröm mámor nem boldogít érzem Netán reám átok szállott Üresnek találom a világot Elmenni mégis félek a végtelenbe Nagy érzelmek élnek még szívemben.
Öntudat Bűn nem lehet Ha bennem öntudat lakik az élet volt tanítóm nemcsak sejtem a kínt! Boldogságból képzett álmaim Megfagy már bennem rég, Pedig ajkamon éreztem tüzét Érzelmeim mély tenger Nem tudja átsütni a fény Csakis az őrjöngő hullám ragyog A legnagyobb hullám lehet, hogy én vagyok.
71
Élő halott Felhőkoszorútól szomorú az ég Halottak napján nem süt a nap, siratja a holtakat Én már nem sírok Pedig a hőséges párom itt hagyott Fásult szívvel a temetőbe járok a föld szelleme befogadna érzem, de még valamire várok az élet nem tudom mit hoz még az örök végzet mit ítélt.
Sírod Nem süt a nap, de gondolatban a sírodat bearanyozza, hisz hűség s szeretet balzsamozza ábrándosan dédelgetlek tudatomban.
Kéj Mi is a kéj? Netán vágy szomj ellen, egy ital az érzelemben, hogy a gyönyör meglankadjon? Mint a virág, mely a nedűtől újra éled Te is újra s újra rabja leszel a szenvedélynek, mely varázsa elragad a gyönyöre olykor elszakad s a szeszélyes kéj előtt elérhetetlen ábránd közt leled magad. 72
Mosoly Bűvös mosolyod ajkamra érzelmet hint. A boldogság fájdalommal jár, s belül elkomolyít. Ha nevetünk, önámításban van érzelmünk A legforróbb percben benne él egy lüktető, édes fájdalom Illatos virág hervadásának tartom!
Korlát Nem szeretem a szűk korlátokba zárt szót a fenséges szózatok a hangodból áradók ringatnak engem, mint hajót a tenger a rezgő hangok az éterbe szállnak, s mint bájital engem átitatnak. Az Isten tenyerében érzem magamat.
Istenek Őrült álmok varázsa Ne hagyd, hogy felébredjek, mert a valóság keblem mélyét elnyeli. Aggódva nézhetek körém elhagyott nevetve a hit lerombolt dermedt szobor istenek látványos halála engem is pusztít. E világon hatalmas a dögvész Ajkam rebeg: bárhova mész elvész.
73
Afrodite Szerelem istene előtted bálványod áll áldozat tüzet gyújtok, mely a múltba visszaszáll s érzed majd tömjén illatát, mely néked mond Istennő fohászt nem zöldülő babért kérek fejemre csak szerelmi enyhe balzsamot szívemre.
Halál Mi a jó az értelemnek? Ott őrjöngve kacagni, hol szívek megrepednek Hol találom az én világom? Az igaz csók már csak álom Lehet, hogy a bűn nemesíthet? A tiszta ölelés az rémület? Eljön a halál nemsokára hamis árnyékok végső határa.
Napló – november 4. Reggel Odakint süt a nap a fény az arcomat is átjárja nagy öröm ez a tegnapi borulásra Törvényszerű dolog, hogy A Nap ilyenkor már bennünk is szorong csak olykor-olykor a szobánkba besompolyog s mind ritkábban ragyog fel már azt hiszem, hogy egy égi bűvös jel.
74
Lidérces álom Egy álmom volt. Jártam-keltem egy hímzett vörös ruhában nem éreztem benne jól magam nem a teremtőtől kaptam. Bármilyen ruhát öltenék mindegyikben szűk a földi lét nekem álarcosbál az egész látszatra lelkem száz éves lett öregen is érzelmi vágyra ébredek.
Útra kész Csomagolás leköt... kinézek Útra indulok. Csillogó aranyló nap ragyog a fejem fölött Fénydtől omoljon a felleg, mely mint baljós szemembe ötlött Álombéli szépség szellemem ringatod Szállj fény arcomra, szememre Szépséges örömömre! Arany palástod boruljon a lelkemre.
75
Élet Berobbantunk az életbe Én, Te, Ő, mik vagyunk? Mik vagytok, s ki vagyok? Sötét résznek a részese vagyok. Sötét rész szüli a fényt, Melyek egyek voltak valaha a büszke fény szidja az éj anyát, hogy legyen már szabad de amíg a világ áll: nem lehet, mert súlya nagy, s így köti az anyag.
Óra A szobámba üt az óra, ütemez. Az ember számára régi nóta ez, amíg csak tart a földi életem e világon már nekem minden idegen szomorú a lelkem minden reggelen, nézve a napra, mely siet rohanva s a vágyaim örökké gáncsolja Ha lelkem szerelemre gyúl nevet felém gúnnyal, konokul. Vendég vagyok a Földön Istentől többször kérdem: nem jól érzem magam idelenn Isten vagy ördög felforgatja mélyem, olykor sötét barlangba láncol a lelkem gyötrelmet tárol.
76
Hang Édes hang ne vess bennem véget a lélek forgás csábítást idézett meg. Nem lehet, hogy ez szemfényvesztés, áltatás Nem lehet, hogy a lélek csillanása okozna öncsalást s a látszat, mely elönti lelkemet velem hazug álmot szövet. Ilyet a nagy ég nem tehet! A vágy birtokol engemet. Miért ő a lélek királya? Ki tette a katedrálra? Az ördög harminc aranyért Gyújtotta reánk a vágy tüzét?
Elemek Úgy öleljen téged Isten Úgy érezd a tiszta levegővételt, az ne csak lángoljon neked meleget is adjon s a víz a szomjúság oltására neked megmaradjon. A Föld életteret adjon Isten lelkébe befogadjon.
77
Mulandóság Elmúlt életem, Már csak, mint álom Színes képei élnek bennem Idő múltán úgy érzem Már csak mese Emlékeztet egy levetített filmre. A végén ami szép volt azt is ha nem akarom, akkor is elfeledem. Bennem végül eltemetem mielőtt még magam a föld alá temettetem.
Hegyi patak Folyó víz vonul a hegy alatt Állandóan mossa a szikla aljat Elrejtve mélyen a víz forrása A hegy lelke lássa Ő bölcs, és benne él a kristály tisztasága.
78
Szürkület Künn dereng a tájon a sápadt színű bús sugár a legmélyebb völgy és szurdok nyílásán is bejár. Itt-ott a pára úszik S lassan az ég felragyog a pára füstként ellobog s már a völgy ölén végig remeg, mint halovány haldokló erek. Az égen fénycsóva, s tűzszikra ezrei csillognak a Nap kigyúlt lánggal lobog s beborít mindent a tájon, mint fénylő szerteszórt arany homok.
Szárnyalás A földön a lelkem életemben mindig magányos s így a felleg kocsimban vágyaim merengve szálldos. Sűrű gomolyként hömpölyög velem visz hullámszerűn a víz felett, majd vonz a napsütötte kelet. Olykor formát ölt fenségesen A napfényen a szerelmem nevet, testet öltve bennem lebeg. Villámcsapásként reá ismerek.
79
Vágy Gyengéd ködsáv lebeg homlokomon Hűsen beleszáll lelkembe, mert tudom rég, hogy az elbűvölő kép áltat, ifjúságom javára már nem várat a szív mélyének kincse felragyog a vágy hajnala ajtómon kopog.
Tekintet Ha a tekinteted a belülről jövő kincs arcodon mindennél fényesebb a lelki szépség, bűvös látomás felkapja lelkem a varázs
Hegy Keleten a hegycsúcsok tornyosulnak az égbe magas hófedte a tetejét be. Tükörtavas mennyei tó tündökölve úszik fenn a légben az égi angyalok fürödnek a kristály tó vizébe.
80
Fogadóóra A városházán óriási tömeg ül. Várják, hogy szóba álljanak velük. Rettentően örülnek, Hisz az ember álma, hogy elmondhassa ami lelkét nyomja. Lehet, hogy szüksége lenne lelki orvosra.
Tudás Ne hidd, hogy a tudás a gondot, bajt apassza, mit nem tudunk: szükségünk lehet arra, de amit tudunk annak mi a haszna?
81
Nap Este van, de még mindig izzik a Nap a kunyhók fényben ragyognak Tőlünk hamarosan búcsút vesz De odalent más létet gerjeszt. Szárnyra kelnék s nyomába lennék figyelve a Földet lebegve a Nap szent pírjában látnám a mélységes földet, amint a folyók, patakok a Napnak aranyába öltöznek s fentről nézném a tengert ezer hajlatával, tajték hullámával. Súgja a gondolat előttem a nap, mögöttem az éj fölöttem az ég. Felébredek az álmodozásból-ez baj s közben minden fény kihal.
82
Reggeli pirkadat Míg halványan dereng s múl benned az álom képe Pirkad, jön fel a Napnak örömöt hozó gyönge fénye hozza a vágyadnak a fényt Nyisd fel szemeid, nézd s vesd le álomburkodat, hisz felnyitotta szemét az ég, s a Nap újra hozzád látogat.
Tél Befagyott tavak fáznak a jégtől Vágyuk szabadulni a téltől. Álmodnak, hogy a tavasz szeme szelíden kigyúl s a reménytől a zöld is kivirul. A vágy elkergeti halálába a telet, a hegytetőről ónos esővel a tájra vissza integet. De hiába! A tavasz nevet.
83
Nap Lehunyta szemét a Nap magára hagyta a világot patakot, erdőt, rétet, emberiséget, hogy is lehet megszokni a félelmetes, borzongató sötétet. Lelkem mélyén szent félelem hirtelen ébred Isten fénye nélkül elszáll az élet.
Lét Szomjúhozom a lét patakját, ha lelkemben kigyúl a mécsvilág hozzád is elér a lángja szívünk tőle egymásra lát virágát bontja szemünkben a remény s a vágyuk kettőnkben összeér
84
Szél Kint dúl a szélvihar árja, mint a kard csattog a fenyő szélfútta ága csattog, mint repülő sasnak szárnya az udvaron a fenyő arca egymást üti-veri a szélharcban nézem őket, majd ketté törnek. Sajnálom. Álljon el a szélvihar, alig várom!
Sár Sárból porból lettem, mit tegyek, hogy állandóan lelkem fent lebeg szárnyaló szerelmi vágyban eped aranyló ködben olykor szerelmemért a porba ereszkedek. Reám terítem a varázsköpönyeget S újra az ég mezején közlekedek.
Kunyhó Ha lelked kunyhójában nincs odabenn semmi szenny Teáltalad lett a kunyhód menny!
85
Alkonyat Szerelmed ne legyen bennem sose múló alkonyat szívem szentélyében érzem megmarad. Szerelmi kínunk egymáshoz lebeg a remény harmatán eped.
Ábránd Borzongó ábránd hevít Boldog álmok szárnyán szerelmem növelte a hit. Az érzelem duzzasztja a szerelem magasztos keblét.
A Nap Nézem ott fenn a magasló hegytetőket a fény, ragyogás elözönli őket. A havasban elárassza a zöldellő legelőket a Nap ragyogó sugara. A mélységes völgybe hullva csak félve nézek reá elvakulva! A nap kitárta kapuját küzdve az embert hővel szíven ütve.
86
Természet A végtelen természet a nagyságos teremtő maga gyönyörű az alkotás alkonya a fülembe a patak is csacsogja a lágy szellő zsong altatót lehet nyár vagy tél álmai tiszta mély Szülemény
Szellem Sír, zokog odakinn a vihar hangja szelleme az égtől elátkozva olykor harsog, mint a harsona Nincs Istennek hozzá szava, s csak örökké tőle zúg a tenger Őrülten zeng az ég. Elveszítette a fejét!
Tűz A láva tűztenger forrása az aljból magasra csap buzog, majd visszahull egy perc alatt. Üres, sötét üreg marad. az ember már látott ily különös csodát, mikor a Föld tüzet okád.
87
Eső A végtelen lég tengere hűs párával telis tele villámlás jele esővel tele.
Varázs Értsd meg, ki állhat ellen a varázs erőnek, mint tűzvész a göngyölíti össze szerelmünket belehasít a szívfal Tengelyéből majd kifordul Titokzatos érzelmi zuhatag mágiája reánk hull.
Zene Figyeld, hallgasd odafenn a csillagzenéket a suhogást is pompásnak érzed
88
Mindenható ég Fenséges ég a világ lüktető szíve benned ég s az űrben és mélyén körbe ring veled minden egyben s mégis minden egyedül s lehet, hogy társasan veled együtt összevegyül ami elmúlt újra lesz, hisz körforgásban örökkön örökké kering, hisz létezni akar a fényben mind s szórják az erők lentről az aljat s fentről a hatalmat. Az élet folyik, s közben roskad s az ég sátra beborítja a jelent s a múltat.
Téli hangulat A háztetőn s a fán a vadgalamb búsan énekel. Az ádvent hangulatát zengi el a szélcsengők az oszlopon fenn s a megszentelt koszorú az asztalon tömjén illatot lehel.
89
Vágy A vágy lép merészen a látszó közelben Ilyenkor már nincs fék az észen s a búbáj, s a varázs él a szabadság jegyében.
Vonzalom Vonzóbb s szilárdabb a szerelmi vágynál kérdem mi lehetne a vonzás nem lehet csak feléd egy csalfa árnyék te, ki szítod szenvedélyemet tőled erőt nyerek ha elmúlok benned elhágy a lehelet.
90
Tenger Mily nagy óriás a tenger Tornyosul hullám sereggel kissé csitul, abbahagyja aztán játszva a szélét ostromolja szenvedélyes hite csak nő Izgalmakban élő nyers erő s olykor megnyugszik az ár visszahömpölyög, célját elérte már. Majd ismét játszik A tajtékos, hömpölygő ár Legyőzni nem tudja senkise amíg a világ áll.
Herceg Beszőtted gondolatom hercegem felkerestél titkos ösvényeken hozzám csatol a körforgás évezredeken.
Hercegnő Hömpölyög a világ s ég örökös létemet ismeri hegy s partvidék imádtam mindig a szerelem istenét.
91
Hegy Hegylánc egymás mellett hallgatagon bölcs, nemes, büszke érzem látom! Lehet hogy a természet önmagát alkotva, teremtve egyedül öltött formát kerekre szelíd dombok itt-ott megtörve Rajta virul a zöld s virág örömet keresve.
Tavasz A tavasz szelíd szeme kigyúl, s a jeges tóra, a remény kivirult Ketyeg a falióra, elvonult a téli fagyos hegyi tájra Tornyosuló hegycsúcsok odújába A Nap átvilágítja a templomi szent homályt s a fény az emberek arcára száll.
92
Szerelem Szerelem szavát betűzve már is kigyúl lelke tüze. Érzelmeim osztva Óh lovagom szívszerelmünk ne hulljon a porba.
Vágy Dús vágyak trónolnak a szerelem oromzatán fenséges érzelmek hajnalán elénk tárul titkolt örömöknek forró, féktelen áradása a csúcson fenn.
Egyedül Lábam bármerre lép minden magányos s csak egyedül járdos a mély peremeken óvatosan lépve a teremtő száműzött a mélybe. Igaz álmok nélkül semmi a létem Lehetek akár a pokol fenekében.
93
Ősz Köd járja be a hosszú éjszakát Hallatszik mint recsegnek a fák. Szélvihar fújja a hegy hátát Templom tornyán sírnak a baglyok dől a palota ős oszlopa a lakolyai is foglyok eldugul a szikla katlan süvít a szél szelleme szakadatlan.
Alkony Ó szerelmi édes alkonyat Tiszta mély szentélyemben lebegsz. Mámoros érzelem el ne vesz. A szívemben megragadj szerelmi kín mely epeszt, tép Lelkem zuga kincset terem ő a csendes boldogság szigetem.
Elmúlás Ha egykoron ágyamon betelve elenyésznék kondulhatnak akkor a harangok nekem Boldogan múljak el, elégedetten Így legyen utolsó napom Érzelmem szálljon el velem!
94
Tenger Távoli hullám hátán ős erő nyargal Tán a szelleme bosszút állván Félelmetes látvány. A habja mint fehér vitorla rajozva a szél sodorja a szemet is vakítja a nap fénylik rajta, mintha aranygyapjút fonna a víz összecsap magasan fönt s ontja a víz özönt úgy érzed Isten szelleme összefogva mindent ledönt.
Tavaszi hajnal Hajnal ha fölkel szétválasztja az eget, mely összenőtt a földel. Megtisztítja az eget Vonzalmával előhozza a reggeli bíbor fényeket. ilyenkor a földben ott él a zsenge kikelet duzzad büszkén a föld nyomják fel a gyökerek az élet a földön mindenfele megered a tavaszi hajnal nálam kesereg, mert szívem elodázza a duzzadó érzelmeket. 95
Majomszeretet Boszorkánykonyhában a szálló gőzben bájitalt kever egy szellem tudás kell hozzá s szakértelem egy szellem évekig is kísérletez dolgozik rajt s babrálgat, hogy idővel jó legyen a párlat rengeteg bűbáj, varázslat E tudomány nem akármi Bár az ördög a főszakács, De maga se tudná megcsinálni! Egy apa majom az üst előtt kuporog A gőz körbe kavarodik, forog figyel az anya majom, hogy ki ne fusson, s mindenkinek jusson.
96
Őszinteség Őrizd őszinteséged a hamisság gyorsan hatalomra Téved a szíved más iránt vissza élhet. S a boldogsághoz vezető út Hamarosan eltűnik előtted!
Arany Szívemben kő nyomaszt Elnyomta a súly a Torlaszt Tör-zúz Tüskék hada szúr Lehet a súly nem is kő hanem arany A nehézség a szívnek ugyan olyan Tisztaság a szívnek fénylő arany Az igazi fény néki súlytalan.
97
Fátyol Magamon hordom az élet fekete fátylát húzom utánam, nem tudni szándékát szövöm, húzom, mint pók a hálóját nékem csupa fátyol az egész világ a színétől nem élvezem a nap sugarát szemem előtt körbe vonta a fény kontúrját fátyolok közt élem az élet sötét oldalát.
Kör Körbe járom sokszor a szobát nékem kint már megszűnt a világ Emlékeim vetítik az élet műsorát s hallgatom a csendnek Ritmusát. Eltemetett engem a boldogság Kiélte rajtam a bosszús haragját Vagy a párom vár rám odaát!
Szép ruha Hiába veszek magamra szép ruhát nem látok én benne csak csúnyát az élet köde a fejemre szitált hogy ne lássam meg a csillogó ruhát este lesz már Itt az alkonyat fújja a szél az elmúlt álmokat feketében látok másokat mert feketében látom az élet színfalat!
98
Porszem Szelíddé válsz ha majd porrá leszel hogy ki voltál nem szerepel gyűszűbe présel bennünket a száraz kiszáradt óceán Elmúl a Tekintély a szánalmas árnyékát szeretném felismerni e porszemnyi érdemem a napforduló sodrásán lemosnám lelkemről a porszemet az estcsillag hajlékán
Bölcs Víz tükrében hamis képre tekintek merengve nézve lám az élni vágyó élet netán kis káprázat csupán
Bölcs Ha megpillantom magam elmém öntükrében Isten szeméből Egy könnycsepp vagyok a Tengerben.
99
Árnyék Az életed olyan mint az árnyék árnyékodban szívesen élnék Követed a megfoghatatlan életed melyből a gyökereid élteted. Ha madár lennék, hozzád szállnék Lombos árnyékodon fészket lelnék s árnyékoddal a boldogságról beszélgetnék szüntelenül árnyékoddal követed a fát a fa benned lelte a jó sorsát! Simogatod törzsét, lombját s vigyázol le ne törje vihar az ágát Vigyázol hogy a szereteteddel tápláld s lesed ágai mosolyát. Megmaradsz mindig árnyékvilág Nem ismered az élet szép oldalát Nem is akarod ismerni csak az árnyékát mert te arra teremtél hogy őrizd a fát! Ilyen a titkos árnyékvilág.
Titkok Az árnyékban titkok élnek s élnek Veled - akár a szellemed Isten Titkai ezek. Az árnyék olyan, mint a szeretet benned Teremtőt vélni Igyekszik!
100
Tartalom Előszó..........................................3 A hold ..........................................5 Sorsom ........................................6 Kép ..............................................6 Hold.............................................7 Álom ...........................................7 Hold.............................................8 Hold.............................................8 Égi fűz .........................................8 Szenvedély ..................................9 Vágy ............................................9 Idő ...............................................9 Legdrágább idő .........................10 Költői érzelem...........................10 Mélységes Föld .........................11 Szerelem....................................11 Rettegés .....................................12 Lélek .........................................12 Hold...........................................12 Az ember szelleme beszél .........13 Szellem......................................13 Csillagjós ..................................13 Filozófia mestere (magister) .....14 Csillagok ...................................15 Kozmoszi jel .............................15 Titok ..........................................15 Természet szelleme I. ................16 Természet szelleme II. ..............16 A Föld szelleme.........................17 Fény...........................................17 Sors ...........................................18 Gondolat....................................18 Kupa ..........................................18 Természet ..................................19 Ösztön .......................................19 Szem..........................................19 Arc.............................................20
Repülő vágy ..............................20 Varázs ........................................20 Vágy ..........................................21 Este............................................21 A szív ........................................21 Szentírás ....................................22 Papír ..........................................22 Eszmecsere ................................22 Az ember ...................................23 Igazság ......................................23 A múló test ................................24 Az életbölcsesség ......................24 Vérpecsét...................................25 Legszebb valóság ......................25 Szerelem....................................25 Tudás .........................................26 Idő .............................................26 Tudás .........................................26 Sátán..........................................26 Menny .......................................27 Nyugalmam ...............................27 Tett ............................................27 Lélek .........................................28 Érzelem .....................................28 Csillagok ...................................29 Ábránd.......................................29 Titokzatos felhő.........................29 Természet titkai .........................30 Ábrándos érzelem .....................30 Vihar ..........................................31 Fény...........................................31 Szerelem....................................31 Gyász.........................................32 Költészet ...................................32 Remény .....................................32 Világ ..........................................32 Sirály .........................................33 101
Öröm .........................................33 Halál ..........................................34 Láz.............................................34 Siker ..........................................34 Vad ............................................35 Éj ...............................................35 Érzelem .....................................35 Szem..........................................36 Árny ..........................................36 Szirmok .....................................36 Tündér .......................................37 Alkony.......................................37 Időm ..........................................38 A Nap ........................................38 Az élet .......................................38 Érzelem .....................................39 Vízesés ......................................39 Éj ...............................................39 Föld ...........................................40 Remény .....................................40 Avarítis ......................................40 Arany.........................................41 Kósza árnyak.............................41 A Nap ........................................41 Ember ........................................42 Menny .......................................42 Áldozás .....................................42 Érzelem .....................................43 Feltörő erő .................................43 Csillagom ..................................43 Önismeret ..................................44 Tűz ............................................44 Eszencia ....................................44 Csillagmezők.............................45 Áldott ........................................45 Október .....................................45 Gondolat....................................46 Odakint......................................46 Kutató........................................47 Szerelem sorsa ..........................47 102
Hangolódás ...............................48 Ne lépjek ...................................48 Illúzió ........................................49 Láz.............................................49 Szív ...........................................49 Szív II. .......................................50 Gondolat....................................50 Görcsös késztetés ......................50 Beszéd .......................................51 Fogoly .......................................51 Lélek .........................................51 Beszél ........................................51 Szavak .......................................52 Szeretet......................................52 Misztika.....................................52 Ököruszály ................................53 Búcsúszóul a világnak...............53 Vihar ..........................................54 Ketten ........................................54 Tarka társas est ..........................54 Lélek .........................................55 Olimposz ...................................55 Szív ...........................................55 Tavasz .......................................55 Szellem......................................56 Árnyak.......................................56 Varázs ........................................56 Szerelem....................................57 Lélek .........................................57 A Nap ........................................57 A Föld .......................................58 Vihar ..........................................58 Hulló levél.................................58 Szellő.........................................59 Szív ...........................................59 A Nap ........................................60 Szív ...........................................60 Szerelem....................................61 Arcod.........................................61 Ősz ............................................61
Vágy ..........................................62 Vihar ..........................................62 Rabság .......................................62 Álom .........................................63 Eszme ........................................63 Remény .....................................63 Tűz ............................................64 Lélek .........................................64 Éden ..........................................65 Ember ........................................65 Lét .............................................65 Harc ...........................................65 Időutazás ...................................66 Arany.........................................66 Kérdem......................................66 Hiába .........................................67 Isten ...........................................67 Szerelem....................................67 Kereszt ......................................68 Ember ........................................68 Bölcsek......................................68 Szív ...........................................68 Lovag ........................................68 Lidérc ........................................69 Kígyó.........................................69 Víz .............................................69 Szem..........................................69 Fény...........................................70 Sors ...........................................70 Rejtély .......................................70 Félelem......................................70 Báj .............................................71 Szív ...........................................71 Öntudat......................................71 Élő halott ...................................72 Sírod ..........................................72 Kéj .............................................72 Mosoly ......................................73 Korlát ........................................73 Istenek .......................................73
Afrodite .....................................74 Halál ..........................................74 Napló – november 4. .................74 Lidérces álom ............................75 Útra kész ...................................75 Élet ............................................76 Óra.............................................76 Hang ..........................................77 Elemek ......................................77 Mulandóság ...............................78 Hegyi patak ...............................78 Szürkület ...................................79 Szárnyalás .................................79 Vágy ..........................................80 Tekintet .....................................80 Hegy ..........................................80 Fogadóóra .................................81 Tudás .........................................81 Nap ............................................82 Reggeli pirkadat ........................83 Tél .............................................83 Nap ............................................84 Lét .............................................84 Szél............................................85 Sár .............................................85 Kunyhó......................................85 Alkonyat....................................86 Ábránd.......................................86 A Nap ........................................86 Természet ..................................87 Szellem......................................87 Tűz ............................................87 Eső.............................................88 Varázs ........................................88 Zene...........................................88 Mindenható ég ..........................89 Téli hangulat .............................89 Vágy ..........................................90 Vonzalom ..................................90 Tenger .......................................91 103
Herceg .......................................91 Hercegnő ...................................91 Hegy ..........................................92 Tavasz .......................................92 Szerelem....................................93 Vágy ..........................................93 Egyedül .....................................93 Ősz ............................................94 Alkony.......................................94 Elmúlás .....................................94 Tenger .......................................95 Tavaszi hajnal............................95
104
Boszorkánykonyha....................96 Őszinteség .................................97 Arany.........................................97 Fátyol ........................................98 Kör ............................................98 Szép ruha...................................98 Porszem .....................................99 Bölcs .........................................99 Bölcs .........................................99 Árnyék.....................................100 Titkok ......................................100 Tartalom ..................................101
