Angerman Ágnes* KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN… AVAGY FELMÉRÉS HALLGATÓINK KÖSZÖNÉSI (ILLETVE NEM-KÖSZÖNÉSI) SZOKÁSAIRÓL ÉS TANÁRAIKHOZ VALÓ VISZONYULÁSUKRÓL
A FELMÉRÉSRİL „İ sem köszön”, állapítom meg kissé keserően újra meg újra, mikor egy hallgatóm köszönés nélkül elhalad mellettem a folyosón (ex-hallgatókról beszélek, az aktuális hallgató még illedelmes). Hét év edzıdés után már nem vág úgy mellbe a rossz modor ezen megnyilvánulása, de megszokni még mindig nem tudtam. Mi lehet a nem-köszönés oka? Vajon miért nem jár ki minden egyes tanárnak a tiszteletnek ez a minimuma? „Bezzeg a mi idınkben!”, mondanám, ha nem tartanám öreges kiszólásnak. Mindenesetre, tény, hogy ebbıl a szempontból is nagyot változott a világ. Annak idején mi minden tanárunknak köszöntünk. Függetlenül attól, hogy szeretem, nem szeretem, jó tanár vagy nem, szemináriumot vagy elıadást tart, jó jegyet adott-e stb. Mivel tapasztalatom alapján a legfelsı évfolyamosok hajlamosak leginkább fittyet hányni a szóban forgó illemszabályra, harmadéves diákjainkat (számszerően 100-at) faggattam ki köszönési szokásaikról, és általában tanáraikhoz főzıdı viszonyulásukról. Elıször is, kíváncsi voltam, hogy megítélésük szerint, ık milyen arányban köszönnek volt vagy jelenlegi tanáraiknak tanórán kívül. Próbáltam kipuhatolni, hogy milyen tényezık és milyen mértékben befolyásolják köszönési hajlandóságukat. Hogy a szituáció kényszere, a jól felfogott érdek, a pillanatnyi hangulat vagy a tanárról alkotott értékítélet dominál-e, amikor a köszönés, illetve annak elhagyása mellett döntenek? Vizsgálódásom arra is kiterjedt, hogy vajon milyen tanári magatartás vagy kvalitás váltja ki ellenérzésüket, és ellenkezıleg, mi ébreszt tiszteletet bennük. Egyúttal arra is rákérdeztem, hogy ezek a pozitív avagy negatív oktatói tulajdonságok, szerintük, mennyire jellemzıek a fıiskolán. Elıadásomban e felmérés eredményeit ismertetem. MILYEN ARÁNYBAN KÖSZÖNNEK A HALLGATÓK SAJÁT MEGÍTÉLÉSÜK SZERINT? Elsı kérdésemmel azt firtattam, hogy a hallgatók saját megítélésük szerint általában köszönneke az általuk ismert fıiskolai tanároknak. Meglepetésemre, a válaszadók 94%-a igennel felelt, jóllehet, többségük finomított ezen az arányon, amikor konkrétabban, százalékban kifejezve kellett meghatározni köszönési szaldójukat. 28%-uk továbbra is fenntartja, hogy általában minden tanárának köszön (90-100%). 39%-uk úgy érzi, majdnem minden esetben (70-90%), 20%-uk pedig, hogy az esetek többségében (50-70%) üdvözli tanárát. 12%-uk ítéli meg úgy, hogy a köszönési helyzeteknek kevesebb, mint a felét (30-50%) realizálja. És csupán 1%-uk vállalja, hogy ritkán (10-30%) tartja be a köszönésrıl szóló illemszabályt. Bíztató, hogy a 100 megkérdezett közül egy sem vallja magát notórius nem-köszönınek. *
BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar, Angol tanszéki osztály, fıiskolai nyelvtanár. 97
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN…
1. ábra A köszönés gyakorisága a hallgatók megítélése alapján MIÉRT KÖSZÖN A HALLGATÓ, HA KÖSZÖN? Megvizsgáltam azt is, mi ösztönzi a hallgatót köszönésre: az illemtudás, a tisztelet, avagy az önös érdek? Kiderült, hogy hallgatóink felettébb illemtudók (82%-uk azért köszön, mert így kívánja az illem), hellyel-közzel tisztelik tanáraikat (43%-uk tiszteletbıl köszön) és csak elenyészı kisebbségüket mozgatja a számítás, amely szerint a nem-köszönés negatív következményeket vonhat maga után (4%). ÉS HA NEM KÖSZÖN, MIÉRT NEM KÖSZÖN? Esetleg az adott tanárról kialakított negatív véleményét akarja kifejezésre juttatni? Nos, úgy tőnik, ez a helyzet. Tanulóink 32%-a vallja, hogy köszönési hajlandóságát befolyásolja a tanárról alkotott értékítélete. MI MOTIVÁLHATJA A HALLGATÓT KÖSZÖNÉSRE? A következı körben megpróbáltam kideríteni, milyen körülmények fokozhatják a hallgató köszönési hajlandóságát. Például, ha kedvelik, vagy tisztelik a tanárt, ha a tanár rájuk néz, az adott félévben tanít stb. A kérdıíven a válaszadók 1-tıl 5-ig terjedı skálán értékelték, hogy a különbözı helyzetek milyen mértékben inspirálják ıket köszönésre (1: – egyáltalán nem, 5: nagyon erısen) A kapott értékeket átlagoltam és a tényezık között kialakítottam egy motivációs sorrendet (2. ábra). Mint kiderült, a hallgatók köszönés szempontjából nem tulajdonítanak nagy jelentıséget a tanár külsı megjelenésének, nemének, korának vagy rangjának (bár nagyobb valószínőséggel számíthatunk köszönésre, ha nınemőek vagyunk és az idısebb korosztályhoz tartozunk). Dicséretes, továbbá, hogy diákjaink nem hagyják magukat lekenyerezni: a jó jegy nem ok a köszönésre (persze, nem is zárja azt ki!). Jóllehet a köszönésre nézve ösztönzı, ha a tanár az adott félévben tanít (3,91). De ilyenkor sem feltétlenül a jól felfogott érdek vezérli az illedelmes köszönıt, hanem annak valószínősítése, hogy a tanár ekkor még felismeri ıt (a tanár emlékszik rá, 3,86). Meghökkentı számomra, hogy „a köszönés elkerülhetetlen” körülmény (például, ha a liftben kettesben utazik tanár és hallgatója), a fenti „köszönés-gerjesztı” tényezık között csak a középmezınyben foglal helyet (3,26).
98
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN…
2. ábra A hallgatók köszönési hajlandóságát befolyásoló tényezık HOGYAN ÉRHETI EL A TANÁR A HALLGATÓ TISZTELETÉT, ILLETVE SZIMPÁTIÁJÁT? Az elızı diagramból jól látszik, hogy a tanár iránt érzett szimpátia vagy tisztelet a hallgatót erıteljesen köszönésre ingerli (4,75, ill. 4,20). Na de mivel csikarhatjuk ki ezen nemes érzelmeket irányunkban? Milyenek legyünk? Mit tegyünk, mit ne tegyünk? Hogyan viselkedjünk? A felmérés következı részében a hallgatók 1-tıl 5-ig osztályoztak jellemzı (vagy kevésbé jellemzı) tanári magatartásokat, szakmai és emberi kvalitásokat, aszerint, hogy milyen mértékben ébresztenek tiszteletet, illetve szimpátiát bennük. A 3. ábrán sötét csík jelöli a kapott átlagértékeket. Hasonló osztályozós-átlagolós módszerrel azt is megnéztem, hogy ezek a viselkedési formák hallgatóink szerint, mennyire jellemzık fıiskolánkon (világosabb csík). Íme a szimpátia-diagram! Tehát, ha a tanár a hallgatók kedvében akar járni, és egyúttal kiharcolni, hogy a folyosón nagy valószínőséggel ráköszönjenek, tartson érdekes órákat, adja meg ı is a diákoknak kijáró tiszteletet, legyen okos, mővelt, kedves, humoros, következetes, igazságos, megbízható, felkészült és kreatív. Törekedjen személyes kontaktusra, hozza ki a maximumot a hallgatóból, de egyúttal legyen elnézı is. Továbbá, éreztesse, hogy a hallgatók már kivívták nála azt a szimpátiát, amiért ı még pedálozik. Adjon jó jegyet, és, lehetıleg, tanítson olyan tárgyat, ami eleve érdeklıdésre tart számot. Ja, és az sem árt, ha oktatónk elismert szaktekintély, jó megjelenéső és fiatalos. Követeljen inkább sokat, mint keveset és ne próbálja tanszékvezetıséggel, doktori címekkel, deresedı fejjel, avagy tegezıdéssel levenni a hallgatót a lábáról Nem célravezetı.
99
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN…
3. ábra Szimpátia-diagram Érdemes egy kis figyelmet szentelni annak is, hogy mi tanárok – mármint a hallgatók megítélése alapján – milyen mértékben felelünk meg ezen elvárásoknak. A 4. ábrán azt próbálom szemléltetni, hogy az egyes tanári tulajdonságokat, attitődöket illetıen mekkora az eltérés hallgatói elvárás erıssége (3. ábra sötét csík) és a diákok által tapasztalt elterjedtségi mutató (világos csík) között. 100
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN… Például a hallgatók igénye, hogy a tanár a maximumot hozza ki belılük az 1-5-ig terjedı skálán 4,42 erısségő. Azonban ennek érvényesülési mutatója (a szintén 1-5 skálán) csak 2,29. Az eltérés 2,13. Az ábrán eltérı árnyalattal jelöltem azokat a tanári kvalitásokat, amelyeket a hallgatók a legkívánatosabbnak tartanak.
4. ábra A hallgatói elvárás és az oktatói teljesítés diszkrepanciája Úgy tőnik, tehát, hogy a legsúlyosabb lemaradás a hallgatók csúcsra járatása (a maximumot hozza ki belılem), a személyes kapcsolat kialakítása és a humorérzék terén érzékelhetı. Továbbá, a tiszteletadás, az igazságosság, a kreativitás, a kedvesség, a megbízhatóság és a következetesség tekintetében is hagyunk kívánni valót magunk után. És nem mindig sikerül olyan tárgyat tanítanunk, ami a hallgatót eleve érdekli. Óráink színvonala sem mindig felel meg a hallgatói igényeknek (érdekes órákat tart). Viszont kevésbé kérdıjelezik meg felkészültségünket, szaktudásunkat, mőveltségünket, valamint a velük szemben támasztott követelmények intenzitását (sokat követel), jó megjelenésünket és a munkához való komoly hozzáállásunkat. ÉS MI IRRITÁLJA A HALLGATÓT? Miután láttuk, hogyan lehet a hallgatónak imponálni, vizsgáljuk meg ennek ellenkezıjét is. Nézzük meg, milyen magatartással fogunk tisztelet és szimpátia helyett méltatlankodást és ellenszenvet generálni és ezáltal, esetleg, köszönés-megvonásban részesülni. A következı diagram megmutatja, hogy különbözı negatív oktatói vonások, viselkedések milyen mértékben irritálják hallgatóinkat.
101
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN…
5. ábra Irritációs diagram Nos, ezúttal a hallgatók következetesnek bizonyultak. Rossz néven veszik, ha az általuk respektált kvalitásoknak vagy magatartásnak az ellenkezıjét produkáljuk (ha nem vagyunk igazságosak, következetesek, mőveltek, megbízhatók, kedvesek, humorosak stb.). A legérzékenyebben az igazságtalan (mármint, szerintük) osztályzás érinti ıket (Vajon a megérdemeltnél jobb vagy roszszabb érdemjegyekre gondolnak?). A hallgatók iránti tisztelet, vagy szeretet hiánya, a tanári túlkapások, a gunyoros megjegyzések, a rátermettség hiánya szintén erıs (4,73, 4,69, 4,71, 4,69, 4,57) ellenérzést váltanak ki. Hallgatóink erısen sérelmezik továbbá, ha olyan anyagot kérünk számon, amelyet nem adtunk le (irritációs mutató: 4,67). Ennél bocsánatosabb bőnnek számít, ha a megtanított anyag számonkérését mulasztjuk el (2,97). Nem szimpatikus az a tanár sem, aki munkáját lelkesedés nélkül, unottan végzi (mellesleg, nagyon rossz példát is mutat!), vagy aki váratlanul dolgozatot irat. (Irritációs mutatók 3,89, 3,43.( A rendszeres késés, vagy a karizma hiánya a kisebb vétségek kategóriájába soroltattak (3,20, 3,23). A megkérdezettek szintén 1-tıl 5-ig terjedı skálán értékelték a fenti tanári attitődök elıfordulási arányát.
102
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN…
6. ábra Irritációs mutatók az elıfordulási arány tekintetében A hallgatói vélemény szerint a közepesnél nagyobb arányban csak a túlságosan erıs követelménytámasztás, és a tanári rátermettség hiánya (nem tud tanítani!) van jelen fıiskolánkon. Ezek közül inkább az utóbbi ad aggodalomra okot, mivel ezt a hallgatók erısen nehezményezik (irritációs mutató 4,57). A túlzott követelmények irritációs mutatója csak 3,23. POZITÍV A MÉRLEG? Végezetül megkérdeztem a hallgatókat, hogy általában hogyan ítélik meg tanáraikat. A megkérdezettek 65%-a vallja, hogy általában jó véleménnyel van a fıiskolai oktatókról és csak 6%-uk határozottan kritikus. Úgy gondolom, ez az arány nem aggasztó, de javítható. Kiszámítottam az objektíve pozitív és a negatív tanári minıségek elıfordulásának átlagértékét is, és azt találtam, hogy a tanári „pozitívum” jelenléte 3,05 : 2,36 arányban gyızedelmeskedik a „negatívumé” felett. Több bennünk „a jó”, mint „a rossz”, ha kicsivel is. A hallgatók szerint.
103
ANGERMAN Á.: KÖSZÖN, NEM KÖSZÖN, KÖSZÖN… Természetesen nem tudom, hogy más felsıoktatási intézményekben hasonló felmérések milyen eredményt hoznának. És azt sem, hogy „bezzeg az én idımben” mi hogyan értékeltük volna tanárainkat. De biztos vagyok benne, hogy erre az arányra nem lehetünk büszkék.. Lehet, hogy ránk férne egy kis önvizsgálat? Milyen a mi egyéni szaldónk? Rosszabb vagy jobb az átlagértéknél? Melyik diagram melyik csíkjában szerepelünk? Úgy vélem, a hallgatóknak kijár, hogy felkészültek, lelkiismeretesek, következetesek stb. legyünk, tanítsunk jól és bennük is tiszteljük az embert. Vajon eleget teszünk jogos elvárásaiknak? Méltók vagyunk a tiszteletre? TANULSÁG (HA VAN!) El kell ismernem, hogy felmérésemmel nem sikerült egyértelmően feltárni hallgatóink szórványos köszönésének okát. Valószínőleg komplex problémáról van szó, amelyben az intézmény hosszú évtizedek folyamán kialakult szellemisége, és a tanári presztízs csökkenése mellett a tömeges képzés óhatatlan személytelensége, és a korunkat jellemzı általános tekintélyválság is megnyilvánul. Bármi légyen is az ok, úgy gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül a jelenség mellett. A felmérés alapján leszögezhetem, hogy a hallgatók köszönési hajlandósága befolyásolható mind pozitív, mind negatív irányban. Tiszteletet csak tiszteletre méltó magatartással tudunk kivívni, azzal, hogy a munkánkat színvonalasan végezzük, hogy a jogos hallgatói elvárásoknak megfelelünk. Mellesleg így nemcsak hallgatóink köszönési morálján javíthatnánk, hanem iskolánk jó hírnevét is öregbíthetnénk.
104
