BGF KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Szakdiplomácia Szakirányú továbbképzés
A LIBERALIZÁLT VILLAMOSENERGIA PIAC KIALAKULÁSA, HELYZETE EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Készítette: Bányai Andrea Budapest, 2003. április 15.
2
TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS......................................................................................................................... 4 I. A LIBERALIZÁLT VLLAMOSENERGIA PIAC JOGI ALAPJAI EURÓPÁBAN ....... 6 1. Út a 96/92 sz. EU-direktívához (Római Szerződés).......................................................... 6 1.1. A jogi gyökerek .............................................................................................................. 6 1.2. Alapelvek........................................................................................................................ 8 2. A 96/92 számú EU-direktíva rövid elemzése és annak piacra történő hatása ................. 10 2.2. Lehetséges versenypiaci modellek (2).......................................................................... 11 II. EU KÖRKÉP .................................................................................................................. 14 AZ EURÓPAI SZERVEZETT VILLAMOSENERGIA-PIACOKAT SZABÁLYZÓ TÉNYEZŐK........................................................................................................................ 14 2.1. Deregulációk modellje és a kialakult piaci környezetek .............................................. 14 2.2 Országspecifikus modellek............................................................................................ 20 2.2.1. OMEL- Spanyolország .............................................................................................. 20 2.2.2. APX – Hollandia ....................................................................................................... 22 2.2.3. EEX – Németország .................................................................................................. 23 2.2.4. Nord Pool - Skandinávia............................................................................................ 25 2.3. Az angliai működő modell ........................................................................................... 27 2.4. Közép-Európa villamosenergia-piaca........................................................................... 29 2.4.1. Az egyes országok piaci szerkezete........................................................................... 30 2.4.2. Liberalizáció .............................................................................................................. 32 A liberalizáció irányába tett lépések – Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia............................................................................................................................... 32 2.4.3. A liberalizáció hiánya – Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Montenegró34 III. MAGYARORSZÁG ..................................................................................................... 36 3.1. Történelmi fejlődési szakaszok .................................................................................... 36 3.1.1. A XIX. század végétől 1951-ig ................................................................................. 36 3.1.2. 1951-1992: Az áramszolgáltató társaságok megalakulásától részvénytársasággá alakulásukig ......................................................................................................................... 38 3.1.3. 1992 – 1994; az új részvénytársaságok működése .................................................... 39 3.1.4. 1994 – 2003: A villamosenergia ipari vertikum liberalizációjának előkészítése, működése az 1994. évi Villamosenergia Törvény szerint................................................... 41 A Magyar Energia Hivatal szerepe a villamosenergia-ipar szabályozásában ..................... 41 3.2. A liberalizált villamosenergia piac Magyarországon ................................................... 42 3.2.1 Energiapolitikai célok................................................................................................. 43 3.2.2. Az energiaellátás biztonsága ..................................................................................... 44 3.2.3. Az energiaigények alakulása a gazdasági szerkezetváltás és az energiatakarékosság tükrében ............................................................................................................................... 45 3.2.4. A piacnyitás célja....................................................................................................... 46 3.2.5. A piacnyitás ütemezése ............................................................................................. 47 3.2.6. Az átlátható piaci viszonyok megteremtése .............................................................. 48 3.3. A tervezett magyar megoldások ................................................................................... 49 3.3.1. A közüzemi szolgáltatás biztosítása .......................................................................... 50 3.3.2. A villamosenergia export-import monopóliumának feloldása .................................. 51 3.3.3. A hosszú távú szerződések és a villamosenergia modell .......................................... 52 3.3.4. A piac hatásait rontó befagyott költségek csökkentése ............................................. 54
3
3.3.5.A versenysemlegesség................................................................................................ 54 3.4. A villamosenergia-rendszer felkészülése az Európai Unióhoz való csatlakozásra ...... 56 3.5. A Magyar Energia Hivatal feladatrendszere a megvalósult liberalizált villamosenergiapiacon................................................................................................................................... 58 3.6. A megvalósult modell, piaci szereplők......................................................................... 60 3.6.1. Lehetséges feljogosított fogyasztók Magyarországon 2003. január 1-től ................. 62 3.6.2. A hálózat használatáért fizetendő díjelemek ............................................................. 62 3.6.3. Befagyott költségek kezelése..................................................................................... 63 IV. ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK...................................................................................... 64 IRODALOMJEGYZÉK ...................................................................................................... 65
4
BEVEZETÉS A villamosenergia-piac Európában A villamosenergia-piac igen érzékeny a fogyasztói elvárások minél hatékonyabb kiszolgálására, így a XXI. században a fejlődés iránya az Európai Unión belül az energiaszektorok versenyeztetése. Tendenciaként figyelhető meg, hogy az elektromos hálózat fizikai adottságaiból eredő természetes monopolhelyzet fogyasztókat érintő hátrányait mindenütt a lehető legteljesebb mértékben korlátozni próbálják, akár szimulálva a szabadpiacot. Az energiavertikum versenyeztetése nemzetgazdasági szinten az élő munka, továbbá az anyag- és nyersanyag megtakarítás hasznával, illetve a fogyasztók szintjén az alacsonyabb árak megjelenésével jár. Az európai liberális fejlődési irányzat természetesen nem mindenütt és nem azonnal érvényesül. Tény, hogy az egyes országokban nagyon eltérő szabályzók hatnak az energetikai szektor minden lépcsőjén. Nehéz fejlődésben van egész Európában az energiatermelő és szolgáltató ágazat. Biztonságos energiaszolgáltatásra van szükség, de eközben meg kell találni az egyensúlyt a monopolisztikus vertikális szerkezet és a szabadpiac között. Általánossá kezd válni az a szemlélet, hogy a szolgáltatónak minden egyes fogyasztóját azonos nívón ki kell tudni szolgálni. Minden fogyasztó a szolgáltató megrendelője, akiket ki kell szolgálni, sőt ezáltal valamennyi profitot el is kell, hogy érjen a szolgáltató. Fölismerték azt is, hogy az egyes fogyasztói csoportok hátrányos megkülönböztetésének nincs helye. Az ipari fogyasztó nem dotálhatja a magánfogyasztót és fordítva. A villamosenergia szolgáltatás területén is meg kell érteni, hogy a piacnyitással a fogyasztó választ szolgáltatót és nem fordítva. Egyes energetikai társaságok egyéni fejlődésének fontos összetevője a jó együttműködés, a folyamatos egyeztetés, és az állandó tapasztalatcsere a többi társasággal. A legtöbb európai országban hatékony kartell elleni törvények működnek, szinte nincs is példa arra, hogy valaki visszaélne monopol helyzetével. Felvetődik a kérdés, hogyan tehető olcsóbbá, tökéletesebbé a működés? Az energetikai társaságok, noha egymás konkurensei, mindenképpen egymásra vannak utalva. Fejleszteni kell a megújuló energiaforrásokat. Egyes kormányok e kapacitások létrehozásához egyre több pénzt biztosítanak, mely a hagyományos energiatermelők egy részének hosszabb
5
távon akár a piacról való kiszorulását is jelentheti, amennyiben tevékenységüket nem a folytonos megújulás jellemzi. A jövőre tekintettel figyelembe kell venni a környezetvédelemmel kapcsolatos kiadásokat is. E téren különösen fontos lesz a jövőben a nemzetközi együttműködés. Nem szabad megfeledkezni az egyes országok eltérő kulturális örökségéről, hagyományairól és szokásairól. Megfigyelhető, hogy szinte kivétel nélkül minden országban csökkenteni kívánják a kormányzati, közvetlen állami részvételt a villamosenergia-rendszerek működtetési és kereskedelmi tevékenységében. A kormányok hatásköre ezzel fokozatosan növekszik a stratégiai döntések meghozatalának területén. Magas szintű törvényi rendelkezéssel alapozzák meg a villamosenergia-szektorra vonatkozó gazdasági szabályozókat, a szolgáltatás minőségét, a fogyasztói érdekek érvényesítését. Ezek gyakran független közszolgáltatási hatóságok útján valósulnak meg, bizonyos felügyeleti és ellenőrző jogkörrel
párosulva,
Tendenciaként
melyet
figyelhető
úgynevezett meg
az
a
engedély dokumentációban törekvés,
amely
a
rögzítenek.
villamosenergia
TERMELÉS ─ SZÁLLÍTÁS ─ ELOSZTÁS ─ SZOLGÁLTATÁS szétválasztására irányul, mely megkönnyíti a szabályozást, segíti a versenyt és nagyobb átláthatóságot biztosít. Megfigyelhető a verseny feltételeinek megteremtésére irányuló törekvés a villamosenergia termelésén túl az elosztás és szolgáltatás terén is, a hálózatok „szabad hozzáférésének” szabályozott biztosítása révén. A villamosenergia szektorban tendenciaként érvényesül az állam visszavonulása, a villamosenergia ipar tulajdonosi struktúrájának szélesítése, önkormányzati, kommunális tulajdonosi, egyéb befektetői tulajdonrészek megjelenése révén. Magyarországon például szolgál erre az 1995. év végén lezajlott áramszolgáltató ipar privatizálása. Jelen dolgozat témáját a fentiekben vázolt aktuális kérdések miatt választottam, bízva abban, hogy az energiapiaci liberalizációt megelőző intézkedéseket, majd az Európában már részben működő liberalizált piacokat bemutatva érthetővé válik, hogy Magyarország számára ez az egyetlen reálisan választható út az Európai Uniós csatlakozás előtt röviddel a villamosenergia-piac modern működtetésére. Témaválasztásom másik, inkább személyes indoka, hogy mintegy 2,5 éve dolgozok egy német tulajdonú energetikai cégnél, ahol figyelemmel kísérhettem a piacnyitás lépéseit, illetve közvetett munkámmal ugyan, de én is részese lehetek ennek a piacformáló eseménynek.
6
I. A LIBERALIZÁLT VLLAMOSENERGIA PIAC JOGI ALAPJAI EURÓPÁBAN
1. Út a 96/92 sz. EU-direktívához (Római Szerződés) 1.1. A jogi gyökerek Az
Európai
Unióban
a
különleges
helyzetű
vállaltokat
is
igyekeznek
versenykörnyezetbe szorítani. Az Európai Közösség megalapítását rögzítő „Szerződés az Európai Gazdasági Közösség Létrehozásáról (Római Szerződés, 1957 március 15) 7.a Cikkelye kimondja, hogy létre kell hozni a határok nélküli belső piacot, ahol biztosítva van az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Elvileg a Római Szerződés a közszolgáltatóknak, így az áramszolgáltatóknak adhat felmentést e kötelezettségek alól, de erre még nem volt példa. Tekintettel arra, hogy az energia áru, biztosítani kell e vonatkozásban is a határok nélküli belső piacot, azaz fel kell oldani a jelenlegi monopolisztikus kötöttségeket, létre kell hozni az energia liberalizált belső versenypiacát. Az Európai Unió különös hangsúlyt helyez a két nagy vezetékes energiaellátó iparág a vezetékes földgáz-iparág és a villamosenergia iparág - versenypiacának létrehozására. A versenypiac csak korlátozott mértékben létezik, a belső energiapiac létrehozásának lényege a következő volt: megalkotni azt a jogi szabályozási rendszert, amely lehetővé teszi, hogy a jelenlegi monopolisztikus rendszerből létre jöhessen a belső határok nélküli energiapiac, majd létrejötte után zavartalanul működhessen. A belső piac egy olyan elvi és gyakorlati lehetőség, amelyen az EU bármelyik tagországának bármelyik fogyasztója, bármelyik EU-beli termelővel kölcsönös megállapodások alapján kereskedelmi szerződést köthet a villamosenergia mint áru, vagy annak bármely eleme megvásárlására. Továbbá a meglévő infrastruktúrák tulajdonosai, üzemeltetői szabad kapacitás esetén kötelesek lehetővé tenni a termelő és fogyasztó közötti szállítást, illetve együttműködni az ahhoz szükséges feltételek biztosításában. Megvalósítása több lényegi változáson alapul. Kontinentális méretű működéséhez a már meglévő infrastruktúra - amelyen jelenleg is jelentős export-import szállítások folynak - mellett szükséges: -
a termelők és a fogyasztók közvetlen kereskedelmét szabályozó új regulációs rend;
7
-
a természetes monopóliumok (mint a vezetékhálózatok) és az azok felhasználásával folytatott kereskedelmi tevékenység szétválasztása, a természetes monopóliumok bármely piaci szereplő által történő igénybevételének biztosítása;
-
az egyes integrált villamosenergia-társaságoknak, szolgáltatóknak, szállítóknak, városi közműveknek biztosított ellátási monopóliumok feloldása;
-
az objektív, átlátható és diszkriminációmentes piaci működés szervezeti feltételeinek - az ellátás biztonságát, stabilitását garantáló, legalább irányítás tekintetében független rendszerirányítónak, és a piaci kapcsolatokat szervező villamosenergia-tőzsdének - megteremtése;
-
a természetes monopóliumok tényleges igénybevételéhez és a nagyszámú kereskedelmi szerződés megkötéséhez, elszámolásához szükséges technikai és infrastrukturális feltételek biztosítása;
-
kellő számú, a vásárlói és eladói piacon versenyképes fogyasztó és termelő megléte, feljogosítása, szabad hozzáférésének biztosítása.
A belső piac csak az EU-tagországok fogyasztói és termelői számára lesz nyitva, más országok csak a jelenleg is hatályos regulációhoz hasonló módon köthetnek exportimport megállapodásokat a tagországok villamos társaságaival. A piac megteremtése szempontjából fontos a villamos energiának termékből árúvá válása. A villamos energiát, mint terméket a fogyasztó által igénybe vehető maximális teljesítmény, lekötött energiamennyiség, vételezési menetrend, valamint a technikai jellemzők: frekvencia, feszültségszint, a hullámalak szabályossága, meddőenergiahányad jellemzik. Egy hagyományos, terméket értékesítő rendszerben gyakorlatilag minden fogyasztó azonos minőségű villamos energiát kap. A villamos energiát, mint árút az előbbieken túlmenően az átadási pont, a szolgáltatás minősége, időtartama, valamint különféle rendszerszintű szolgáltatások, mint pl. primer, szekunder tartalék külön elemként való megjelenése is jellemzik.
8
1.2. Alapelvek Az Európai Unió Bizottsága a belső energiapiac létrehozására irányuló javaslatainak kidolgozása során a következő alapelveket követte: •
A piacot fokozatosan kell létrehozni, hogy az iparágnak elegendő idő álljon rendelkezésére ahhoz, hogy rugalmasan tudjon alkalmazkodni az új versenypiacikövetelményekhez;
•
A közösség nem kényszeríthet a tagállamokra egy merev rendszert, hanem keretszabályozást írhat elő, melyet a tagállamok töltenek ki a saját nemzeti sajátosságaiknak leginkább megfelelő konkrét intézkedésekkel.
•
EI kell kerülni a túlszabályozást;
•
A Római Szerződés 100 Cikkelye értelmében a belső piac létrehozására irányuló döntések meghozatalához a tagállamok egyetértése szükséges, melyet a Tanáccsal, az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal lefolytatott egyeztetések után kell elérni.
1.3. A belső piac létrehozásának eddigi fázisai: I. fázis A földgáz és a villamosenergia piac ipari végfelhasználói számára megállapított árak átláthatóságára vonatkozó, 1990. június 29.-én elfogadott ún. „Átláthatósági Irányelv" (Council Directive 90/377EEC) előírja, hogy a vezetékes földgáz és villamosenergia ipari társaságok évente kétszer kötelesek a Közösség Statisztikai Hivatala felé közölni az alkalmazott árakat. Ezekből az adatokból látható, hogy igen számottevő különbségek vannak mind az árak, mind pedig az alkalmazási feltételek vonatkozásában nem csak az egyes tagállamok között, hanem sokszor egy államon belül is. A földgáz és villamosenergia szállító rendszereken való tranzitálására vonatkozó irányelvek (Council Directive on the transit of electricity through transmission grids 90154/EEC
of
29 October 1990; (Council Directive on the transit of natural gas
through grids
911296/EEC of 31 May 1991) megalkotásának az volt a célja, hogy elősegítse és növelje a nem közvetlenül szomszédos tagállamok között a földgáz és a villamosenergia kereskedelmét. Az elért eredmények mellett be kell vallani, hogy a vezetékes földgáz és a villamosenergia
nemzetközi
kereskedelme
kizárólag
állami
tulajdonban
levő
9
monopolisztikus cégek között valósult meg, nem pedig a különböző tagállamokban levő termelők és fogyasztók között.
II. fázis Az 1994. május 30-án elfogadott Szénhidrogén Engedélyezési Irányelv (94/22/EC) előírja, hogy a tagállamok a területükön azonos módon, és diszkriminációmentesen kötelesek biztosítani valamennyi EU társaság részére a kutatási, feltárási és termelési tevékenység gyakorlását. 1994-ben aláírásra került az Energia Charta. Ehhez szabadon csatlakozhatnak az egyes országok, olyanok is, amelyek nem feltétlenül tartoznak Európához (pl. Közép-Ázsia, Kaukázus). A Charta kidolgozásának lényegi célja a nagytávolságú tranzitjellegű kereskedelem elősegítése volt azzal, hogy az aláírók kötelezték magukat más országok kereskedelmi szerződéseinek teljesítéséhez szükséges, meglévő infrastruktúrájuk rendelkezésre bocsátására. Korlátozott infrastruktúra esetén bármely aláíró ország köteles olyan beruházásokhoz hozzájárulni, amelyek a szükséges szállítókapacitást biztosítják. A megállapodást Magyarország is aláírta. Következő lépésként az Európa Tanács által 1995-ben elfogadásra került a Zöld Könyv „For an European Union Energy Policy", és az erről folytatott egyeztetéseket követően a következő év elején kiadott Fehér Könyv „An Energy Policy for the European Union", amelyek általánosságban rögzítik az EU energiapolitikáját, meghatározva a gazdasági környezet jellemzőit és az ehhez való alkalmazkodás módját, eszközrendszerét, ezek közül egyik legfontosabbként a belső piac megteremtését. III. fázis Hosszú előkészítő és egyeztető tevékenység után 1996. december 19-i hatállyal az Európai Parlament és az Európai Unió Bizottsága elfogadta a villamosenergia belső piac szabályozására vonatkozó 96/92/EC Irányelvet, majd 1998. június 22-i hatállyal a vezetékes földgáz belső piac szabályozására vonatkozó 98/30/EC Irányelvet. Ez a két irányelv kifejezi a tagállamok eltökéltségét és megteremti a lehetőségét a vezetékes energia belső piac megvalósításának.
10
2. A 96/92 számú EU-direktíva rövid elemzése és annak piacra történő hatása 2.1. Az Európai Unió direktívái Az Európai Unió a villamosernegia piac szabályozására vonatkozó egységes direktívákat fogadott el 1996 decemberében, amely az eddigieknél sokkal szélesebb körben enged utat az ágazaton belüli versenynek. A tagállamoknak 1999. február 19-ig hatályba kellett léptetniük a direktívák megvalósításához szükséges törvényeket, szabályozókat és közigazgatási rendelkezéseket. Az irányelv előírja a versenypiac megteremtését az EU Bizottság által közösségi szinten átlagosan megszabott mértékig, és két év jogharmonizációs időszak után, háromévenkénti fokozatos piacnyitást határoz meg, amelynek eredményeként 2004-re az európai villamosenergia-piac mintegy 35 %-át kell megnyitni. Érdemes megjegyezni, hogy az EU által elfogadott direktívák elég lazák és sokféleképpen értelmezhetők. Bár az európai belső piacra egységes szabályozás vonatkozik, de a direktíva a végrehajtást a szubszidiaritás (a hatáskör elosztását szabályozó) elve alapján az egyes tagállamokra bízza, lehetővé téve, hogy az egyes tagállamok helyzetének legjobban megfelelő rendszer jöjjön létre. Maga a jogforrás a hosszú távú szerződések nélküli, spot-piacon alapuló, szabad hálózati hozzáférés már működő gyakorlatát és az állami tulajdonú integrált monopólium melletti piacnyitást egyaránt lehetővé tevő széles szabályozási struktúrát határoz meg. Ezen felül vannak természetesen egységes alapelvek is, melyeknek betartása kötelező. Az alábbiakban néhány fontosabb gondolat kerül megemlítésre: •
A legkisebb árú villamosenergia álljon rendelkezésre minden fogyasztói kategória részére, a megkívánt ellátási színvonalon.
•
Minden tagállam felelős az ottani fogyasztók ellátásáért, biztonságáért - beleértve az ellátás, szabályozás, minőség, továbbá az ellátás árának biztonságát -, a környezeti
állapotért
és
ezek
költségeiért
a
tárgyilagos,
átlátható
és
diszkriminációmentes szabályozás megteremtésével. •
A piacnyitás nem igényli az egyes tagállamok nemzetgazdaságaiban stratégiai szerepet is betöltő integrált társaságok dezintegrációját.
•
Megszünteti a termelési és elosztási monopóliumokat.
11
•
A verseny jobban szabályoz, mint bármilyen jó, következetes állami szabályozás, ezért a villamosenergia-ellátás mindazon területein és részfolyamataiban, ahol lehetséges, be kell vezetni a versenyt.
•
Diszkriminációmentes engedélyezési eljárást vezet be erőművek, valamint szállítóés elosztó hálózatok építése és működtetése terén.
•
Korlátozott mértékben lehetővé teszi harmadik fél számára, hogy a szállítási és elosztási rendszerbe beléphessen.
•
Szétválasztja a vertikálisan integrált társaságok tevékenységét, egyben megtiltja a keresztfinanszírozást, megkövetelve a külön számviteli kimutatások készítését.
•
A verseny egyetlen fogyasztót sem hozhat hátrányosabb helyzetbe, ezért a versenyből kiszorulókat védeni kell.
•
A piacnyitásnak minden tagállamban arányosnak és kölcsönösnek kell lennie.
•
Ha jogilag vagy valóságban is sérti a már előírt kötelezettségeket, és nem korlátozza a kereskedelem fejlődését, a közösség érdekeit az erőmű létesítésre, a szabad hozzáférésre, a közvetlen vezeték építésére vonatkozó előírások alkalmazása mellőzhető.
2.2. Lehetséges versenypiaci modellek (2) Az is sok vitára ad okot az egyes országokban, hogy melyik modellt válasszák a két alapvető lehetőség közül. Az egyik az, hogy a szabad hozzáférés elvének megfelelően a termelőket, szolgáltatókat szabadon engedik hozzáférni a rendszerhez. A másik változat a kizárólagos vásárlókra épít, és e szerint mindenkit ki kell szolgálni, aki az adott társaság illetékességi területéhez tartozik. Működési modell A legnagyobb változás a működési modell tekintetében történik. Az ellátási kötelezettségen alapuló modell helyébe a versenypiaci modell lép. A jelenlegi kötött sorbakapcsolt - szerződéses rendszert a piaci szereplők között minden kapcsolatot megengedő szerződéses rendszer váltja fel. Az eddigi természetes monopóliumokat, a társaságok tulajdonát képező hálózatokat mások számára hozzáférhetővé kell tenni. A hozzáférés - a piacnyitás ütemének megfelelően - csak a termelők és a feljogosított fogyasztók számára, a közöttük megkötendő önkéntes kereskedelmi megállapodások alapján lesz lehetséges. A piacnyitás ütemét EU-szinten kell meghatározni és annak az
12
egyes tagállamok viszonylatában kölcsönösnek kell lenni. Ugyanakkor a verseny alapelveinek sérelme nélkül a tagállamok a villamosenergia-iparágban működő vállalkozások részére közérdekű kötelezettséget írhatnak elő, így a nem feljogosított fogyasztók ellátása is biztosítható. A feljogosított fogyasztókra vonatkozó kritériumokat nyilvánosságra kell hozni és az erre vonatkozó információkat a Bizottságnak megküldve a hivatalos lapban közzé kell tenni. A kölcsönösség biztosítására a termelők és a feljogosított fogyasztók közötti szerződések megkötését nem lehet megtiltani, ha a fogyasztó mindkét rendszer (tagállam) szabályai alapján feljogosított fogyasztó lenne. De abban az esetben is, ha a fogyasztó csak az egyik rendszerben (tagállamban) számít feljogosított fogyasztónak, a Bizottság kötelezheti a szerződés megkötését visszautasító felet a villamosenergia-ellátás biztosítására. Ebből adódóan a jelenleg hatályos hosszú távú szerződések a Bizottság beavatkozására adott esetben felbontandók lehetnek. A direktíva az alábbi, esetenként a gyakorlati működést tekintve részben azonos modelleket különbözteti meg: - Szabad hozzáférés - Tárgyalásos alapon: a hozzáférést a rendszerüzemeltető által tájékoztatás céljából közzétett irányárak alapján önkéntes kereskedelmi megállapodásokkal kell biztosítani. - Szabályozott alapon: a hozzáférést a feljogosított fogyasztók számára közzétett tarifák alapján kell biztosítani. - Kizárólagos vásárló - Átvételi kötelezettséggel: a kizárólagos vásárlónak a feljogosított fogyasztó által - a saját igényei fedezetére a rendszer működési területén belüli vagy kívüli termelőktől szabadon megvásárolt villamos energiát a feljogosított fogyasztó áramdíjából a szállító és elosztó rendszer használatáért számított, közzé tett diszkriminációmentes tarifák levonásával kiadódó áron meg kell vásárolnia. Így a feljogosított fogyasztó a termelővel szabadon megállapodva a kizárólagos vásárló és az általa kialkudott ár különbözetével csökkentheti beszerzési árát. A feljogosított fogyasztók, vagy független termelők a rendszeren kívüli termelőkkel vagy fogyasztókkal szabadon, önkéntes kereskedelmi tárgyalások alapján megállapodhatnak. - Átvételi kötelezettség nélkül: a kizárólagos vásárlónak, a feljogosított fogyasztók rendszeren belüli vagy kívüli termelőkkel, illetve a rendszeren kívüli ellátó társaságokkal (ha ezek működését a tagállamok engedélyezik) szabadon megkötendő szerződéseinek teljesíthetőségét a szabad hozzáférésre vonatkozó eljárásrend alapján szabályozott, vagy
13
tárgyalásos alapon kell biztosítani. Utóbbi esetben a szállító és elosztó rendszer használatára vonatkozó tarifát nem kell közzétenni. Így az átvételi kötelezettség nélküli kizárólagos vásárló egy formális címet jelent és ez a modell nagyon közel áll a szabad hozzáférés modellhez. Bármelyik modell is kerül kiválasztásra, annak a rendszerhez való hozzáférés tekintetében egyenértékű gazdasági eredményekre, és ennek következtében a piacnyitás és hozzáférés közvetlenül összehasonlítható szintjére kell vezetni. Előrejelzések alapján az egyes tagállamokban a hozzáférés az alábbiak szerint valósulhat meg: - Szabad hozzáférés - tárgyalásos alapon: Belgium, Dánia, Görögország, Hollandia, Németország - szabályozott alapon: Portugália, Spanyolország - Kizárólagos vásárló - tárgyalásos alapon: Ausztria, Írország - átvételi kötelezettséggel: Franciaország, Olaszország - Már liberalizált piacok - minden végfelhasználó számára Norvégia, Finnország, Svéd ország - 0,3 GWh küszöbérték felett: Egyesült Királyság (Market Line Int. Ltd. véleménye alapján) A technikai lehetőségek hiánya esetén a hozzáférés elutasítható. A szabályozásnak lehetővé kell tenni, hogy a több telephelyes vállalatok saját telephelyeiket egyetlen forrásból, egyetlen tagállamból lássák el. Hasonlóan lehetővé kell tenni, hogy egy, a rendszer működési területén kívüli termelő a rendszerbe villamosenergiát értékesíthessen. A direktíva nagy hangsúlyt helyez a tárgyalások jóhiszeműségére, az erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására és a hozzáférési szerződésekkel, tárgyalásokkal kapcsolatos jogviták rendezésének szabályozására, beleértve a határokon átnyúló jogvitákat is. Végső esetben a Közösségi jog alapján is helye van jogorvoslatnak.
II. EU KÖRKÉP AZ EURÓPAI SZERVEZETT VILLAMOSENERGIA-PIACOKAT SZABÁLYZÓ TÉNYEZŐK 2.1. Deregulációk modellje és a kialakult piaci környezetek a) Piacnyitás folyamata Európában kétféle módon liberalizálták az egyes országok villamosenergia-szektorait: vagy egyszerre teljes mértékben vagy fokozatosan, a teljes liberalizáció kialakítását megelőző, több éven keresztül tartó átmeneti időszak beiktatásával. Németországban és a skandináv országokban (Dánia kivételével) a teljes energia szektort egy lépésben liberalizálták. Az adott országok törvényi szabályozása elvileg szabad választás tárgyává teszi minden szereplő számára, hogy kitől és milyen módon biztosítja villamosenergia-szükségletét, vagy kinek értékesíti villamosenergia-kínálatát. A spanyol és a holland villamosenergia-szektort fokozatosan nyitják meg. A fokozatos piacnyitás, azonban csak a fogyasztókra vonatkozik: meghatározott fogyasztási szintet elérő fogyasztó választhatja meg szabadon energiaszállítási partnerét (közvetlenül a termelőt vagy a kereskedőt). A termelőket mind a két országban egyszerre, 100%-os mértékben liberalizálták. Mind Spanyolországban, mind Hollandiában a teljesen liberalizált piac eléréséhez vezető átmeneti időszakban a közüzemi szektor villamosenergia-igényeinek kiszolgálását az elosztó hálózatot üzemeltető társaságok látják el. A fokozatos piacnyitás során, az egyes hálózati társaságok közüzemi fogyasztói bázisa egyre csökken, majd legvégül megszűnik. Mindkét a fokozatos piacnyitást választó országban a liberalizálás kezdetén a villamosenergia-szektor szereplői és az adott ország politikai vezetése megállapodott a liberalizálás átmenetének feltételeiben és eszközrendszerében. Az átmenet célja mindkét esetben az volt, hogy biztosítsa a liberalizáció kezdetén meglévő termelői portfolió versenyképessé alakítását, és lehetővé tegye a szektor szereplőinek tevékenységük átszervezését a piaci működés igényei szerint.
15
b) Piacvédelem és befagyott költségek kezelése A fokozatos piacnyitást választó országok a termelői oldal versenyképessé válását a belföldi
piac
adminisztratív
védelmének
kialakításával
és
befagyott
költségek
kompenzálásával segítették elő. A termelői piac új szereplők belépésétől való védelmét Spanyolországban a kapacitás díj szabályozásával kívánták megteremteni: Kapacitás díj csak a szervezett piacon lebonyolított kereskedése alapján illeti meg a termelőt, így téve a termelők számára kötelezővé a szervezett piaci részvételt és kevésbé gazdaságossá a bilaterális kereskedelmet. Ezzel a szabályozással két módon vált nehezebbé az új kínálati oldali szereplők piacra lépése: • az importból beszerzett villamosenergia veszített versenyképességéből. Mivel az importból származó villamosenergia csak kereskedőn juthat a belföldi piacra, valamint a kapacitás díj a szabályozás szerint csak a belföldi termelőket illeti meg, a belföldi termelők a kapacitás díj mértékéig árelőnnyel rendelkeznek a külföldről biztosított villamos energiával szemben. • növekedett a termelők piacra lépési döntésének kockázata. Mivel a szektor szereplői csak a szervezett másnapi- és napon belüli piacon tudnak kereskedni, a termelői kapacitások kihasználtsága napról napra alakul csak ki. A termelők nem képesek kapacitásuk nagyobb részét hosszabb távon, előre kiszámítható módon lekötni. Így a szereplők számára nehézkesebbé válik az új kapacitás kialakítására vonatkozó beruházások nyereségességének tervezése. Hollandiában az átmeneti időszakban a hazai villamosenergia-termelők befagyott költségeinek kezelését egy, a termelők és az elosztást végző társaságok által közösen aláírt megállapodás teremtette meg. Ez alapján a felek megállapodtak, hogy az 1997 és 2000 közötti időszakban az erőművek éves költségeire és a hosszú távú import beszerzések ráfordításaira a szolgáltató társaságok villamosenergia vásárlásaiból befolyó összeg teremti meg a fedezetet. Amennyiben a villamosenergia vásárlások értéke nem fedezi teljesen a 3,4 milliárd holland forintot, akkor a különbség fizetendő felárként a szolgáltató társaságok között fogyasztásarányosan felosztásra kerül. Spanyolország esetében a befagyott költségek kompenzálásával lehetőséget kívántak teremteni az erőművek számára korábbi, a szabályozott tarifák ismeretében hozott
16
befektetési döntéseik megtérülésének biztosítására. Az erőművek számára ezek a bevételek teszik lehetővé, hogy megfeleljenek a velük szemben támasztott követelménynek: • biztosítani az ellátást a liberalizáció átmenete alatt, és egyben felkészülni a liberalizált környezetben való versenyképes működésre Spanyolországban a befagyott költséget azzal a feltételezéssel számították ki (erőművekre egyedileg lebontva), hogy a kialakuló piac ár hat spanyol pezeta/MWh-s szinten fog kialakulni. Ez alapján a befagyott költség ellentételezési mechanizmusába beépítettek egy olyan feltételt, amely csökkenti a kompenzálás mértékét, ha a piaci átlagár hat spanyol pezeta/MWh fölé emelkedik. Ezzel a szabályozással úgy alakították ki a befagyott költségek kezelésének rendszerét; hogy a termelők csak annyi kompenzálást kapnak, amit a piaci ár kialakulása indokol. A piac kínálati oldali szereplőinek együttműködése (ami Spanyolországban a két meghatározó szereplő miatt viszonylag könnyen létrejött) révén a „piaci” átlagár az előzetes elképzelésekkel összhangban hat pezeta/MWh körül ki is alakult. A befagyott költségek árfüggő kialakításával a szabályozás olyan környezet hozott létre, ahol a villamosenergia piaci ár-transzparenciája nem tudott kialakulni, ami a fogyasztókat rövidés hosszú távon, míg a termelőket csak hosszú távon érinti hátrányosan. c) Piacok formái és résztvevői A liberalizált villamosenergia-szektorok piaci formái a kis- és nagykereskedelem keretei között alakultak ki. A szektor kis- és nagykereskedelemre történő strukturálódása a 100 %os piacnyitást választó országokban természetesen, a szereplők méretgazdaságossági tulajdonságai alapján zajlott le. Míg a fokozatosan nyíló piacok esetében ezt a tagozódási folyamatot adminisztratív eszközök felügyelik, a fokozatos piacnyitás esetében a közüzemi szektor
tekinthető
a
kiskereskedelmi
szegmensnek,
míg
a
liberalizált
rész
nagykereskedelminek. A vizsgált országokban a villamosenergia nagykereskedelmi formáit a bilaterális megállapodásokon
alapuló
és
a
szervezett
kereskedelem
jelentik.
Az
egyes
nagykereskedelmi piacok kialakulását az egyes országok szabályozási környezete határozta meg.
17
Spanyolország esetében szinte a teljes nagykereskedelem a szervezett piacon keresztül bonyolódik le, mivel a kapacitás díj kialakítási formája kötelezővé teszi a szervezett piac igénybevételét. Spanyolországban, ezért a bilaterális kereskedelem nem tudott kifejlődni. A többi országban a bilaterális piac és a szervezett kereskedelem párhuzamosan működik. Ez utóbbi esetekben a szereplők a bilaterális piacon érvényesítik az állandó villamosenergia-beszerzési és/vagy –kínálati igényüket, míg a szervezett kereskedelem kereteit használják fel a változó, hosszabb távon előre nem jelezhető energia beszerzésük és értékesítésük lebonyolítására. d) A rendszerirányító szerepe és feladatai A villamosenergia szervezett kereskedelmében a fizikai teljesítés felügyeletét minden esetben az adott ország rendszerirányításáért felelős ás az átviteli hálózatot is üzemeltető vállalat látja el. Saját feladatait a rendszerirányító más-más módon látja el attól függően, hogy az adott szervezett villamosenergia-kereskedelem módját és -szekcióit, valamint a liberalizáció folyamatát hogyan alakították ki. Ugyancsak a fenti két tényező határozza meg a rendszerirányító kapcsolatát a szervezett piaccal és a szektor szereplőivel. A rendszerirányító feladatai a liberalizált környezetben az alábbi három csoportra osztható: 1. az átviteli hálózat és az ahhoz tartozó alállomások üzemeltetése és karbantartása, valamint a szükséges beruházások kivitelezése, 2. az adott szabályozási terület villamos hálózatának forgalomirányítása, amely magában foglalja a menetrend tervezését a technikai korlátok figyelembe vételével és a rendszer egyensúlyának biztosítását, 3. a villamosenergia fizikai szállításának elszámolása. e) A menetrend kialakítása a technikai korlátok figyelembe vételével A fizikai szállítást megelőzően a rendszerirányító megtervezi a kereskedés eredménye alapján elméletileg kialakuló hálózati menetrendet. Ebből a rendszerirányító képes megállapítani, hogy a kereskedés eredményeként kialakuló forgalom a hálózat mely részén lépné túl a technikai korlátokat és mely kereskedési tranzakciók okoznák a hálózat túlterhelését. Ezen információk alapján, a rendszerirányító engedélyezi, vagy megtagadja az egyes kereskedési tranzakciók végrehajtását. A hálózati szűk keresztmetszetekből adódó túlterhelési problémák feloldására alapvetően háromféle gyakorlata terjedt el Európában:
18
1. A kereskedést megelőzően a rendszerirányítók kommunikálják a piaci szereplők számára a problémás területek átviteli kapacitásait, melyek figyelembe vételével kell a szereplőknek kereskedési tranzakcióikat lebonyolítani. Amennyiben a kereskedés eredményeként mégis kialakulna túlterhelés a problémás területeken, akkor a rendszerirányító nem engedélyezi a túlterhelést okozó tranzakciót. Ez a megoldás elsősorban bilaterális kereskedelemben alkalmazható jól, mivel ebben a kereskedő felek ismerik egymást, míg a szervezett kereskedelem általában anonim módon történik. 2. Aukciós kereskedési mód esetén a rendszerirányító addig módosítja a beadott ajánlatok alapján a kínálati és keresleti görbét, míg olyan ajánlatok teljesülnek, melyek nem fognak túlterhelést okozni a villamos hálózaton. Ez a módszer nem csak a teljesülő tranzakciók mennyiségét, hanem árát is megváltoztatja. Továbbá, ez a módszer a szabályozási területen belül működő összes szereplő tranzakciói árát befolyásolja. 3. A rendszerirányító szervezett piacot alakít ki a szűk keresztmetszetet jelentő vezetékek kapacitásának, a piaci szereplők között történő kiosztására. A piac szereplői ajánlatokat tesznek arra, hogy az adott vezeték mekkora kapacitását és milyen áron kívánják igénybe venni. Ez a módszer tekinthető a legjobb megoldásnak, mivel csak azok a szereplők fizetnek a túlterhelt vezetékek használatáért, akik az érintett villamosenergia-szállítási kapacitást igénybe akarják venni. f) A rendszer egyensúlyának biztosítása A villamosenergia-ellátás folyamatosságát és (műszaki paraméterek által meghatározott) minőségét csak úgy lehet biztosítani, ha a villamos hálózatba betáplált és abból kivett villamosenergia minden pillanatban megegyezik. Figyelembe véve a villamosenergia nemtárolható tulajdonságát, ez a feltétel egyben azt is jelenti, hogy a piac szereplőinek elméletileg minden pillanatban annyi villamos energiát kell fogyasztaniuk, mint amennyit vásároltak. Mivel mind a fogyasztók mind a termelők valós villamosenergia fogyasztása és termelése el fog térni a kereskedett mennyiségtől, a rendszerirányító folyamatosan figyeli a hálózati forgalmat és az egyensúly megbomlásakor frekvencia szabályozási szolgáltatásokat vásárol a termelőktől.
19
Spanyolországban és Skandináviában a rendszerirányítók tulajdonosai nem rendelkeznek erőművi érdekeltségekkel. Ezekben az országokban a frekvencia szabályozási igények biztosítására a rendszerirányító szervezett piacot alakított ki. Németországban és Hollandiában a rendszerirányítók tulajdonosai erőműveket üzemeltető társaságokban is tulajdonrészesek. Sőt mindkét esetben az adott szabályozási területen működő termelők döntő többsége tulajdonosi kapcsolatban van a rendszerirányítóval. Ezen adottságok miatt, ebben a két országban a rendszerirányító nem piacon keresztül, hanem a közvetett érdekeltségi körébe tartozó erőművektől közvetlenül biztosítja a rendszer egyensúlyához szükséges szolgáltatásokat. Spanyolországban, Németországban és Hollandiában a termelők frekvencia szabályozási ajánlataikat a szabályozás irányától függetlenül tehetik csak meg, így a felfelé és lefelé történő szabályozásnak azonos ára van. Skandináviában a termelők a szabályozási igény előjelétől függően, lefelé vagy felfelé történő szabályozásra tehetnek ajánlatokat. Felfelé történő szabályozás esetén a termelők megadják, hogy a kereskedés alapján eladott villamosenergia mennyiségén felül mekkora mennyiséget és milyen áron hajlandóak még termelni, míg lefelé történő szabályozás esetén azt adják meg, hogy az általuk értékesített villamos energiából mekkora mennyiség termeléséről hajlandóak lemondani és az ár mekkora hányadát hajlandóak visszafizetni. Mindegyik országban az egyensúlyi szabályozást okozók (termelők és fogyasztók egyaránt) fizetik meg a frekvenciaszabályozás költségét. Spanyolországban, Hollandiában és a skandináv régióban a rendszerirányító a rendszer egyensúlyban tartásának költségét eltérésük arányában allokálja az egyes szereplőkre. Németországban a szereplők az eltéréseket maximális fogyasztásuk megadott százaléka alapján meghatározott sávonként, előre megadott tarifák alapján vásárolhatják meg. Ha túllépik az általuk igényelt sávot, akkor büntetődíjat fizetnek.
20
2.2 Országspecifikus modellek 2.2.1. OMEL- Spanyolország • Az elmúlt két évben Spanyolország villamosenergia-fogyasztása 6.5%-os növekedést mutatott: 1999-ben 154 TWh nettó termelés mellett meghaladta a 184 TWh-t. A napi fogyasztás és az óránkénti teljesítmény igény maximális értéke elérte a 624 GWh-t és a 31,2 ezer MW-t. A villamosenergia-ellátást egy diverzifikált erőmű hálózat biztosítja, melynek beépített kapacitása a szükséges tartalékokon (20%) felül 33%-kal haladja meg a csúcskapacitás igényt. • A spanyol villamosenergia-szektor tevékenységeit (a termelést, az elosztást és a kereskedelmet) négy vertikálisan integrált vállalatcsoport határozza meg, amelyek közül a két legnagyobb közel 80%-os piacrészesedéssel dominálja az iparágat. A négy meghatározó piaci szereplő mindegyike olyan erőmű portfolióval rendelkezik, mely az erőműtípusok sokfélesége és azok kiegyensúlyozott beépített kapacitás-eloszlása miatt rugalmas költséggazdálkodást biztosít. • Az ország villamosenergia-szektorának liberalizációja 1998. január 1-jén kezdődött. A piacnyitás mértéke jelenleg a 43%-os mértéket éri el. Így a spanyol villamosenergiapiac két (liberalizált és közüzemi) szegmensre különül el. A piaci szereplők közül csak a közüzemi fogyasztókat ellátó hálózati üzemeltetők vannak jelen mindkét szegmensben: a liberalizált piacon vásárolja (liberalizált áron) a villamos energiát és a közüzemi piacon (közüzemi tarifáért) értékesíti azt. A rendszerirányítói feladatokat a Red Eléctrica, míg a piacirányítói feladatokat a tőzsdét üzemeltető OMEL látja el. • A liberalizációt megelőzően a villamosenergia-szektor szereplői és a spanyol kormány aláírtak egy megállapodást a liberalizáció átmenetének feltételeiről: megszűnik a „single-buyer” modell és a nagy kereskedelem piaca 100%-ban megnyílik; a termelők felmondják hosszú távú szerződéseiket és előre meghatározott módon befagyott költség kompenzálásban részesülnek; a kapacitás díj kompenzálásának tőzsdei forgalmához kötésével védik a meglévő kínálati oldal szereplőit az átmeneti időszakban. A liberalizáció átmeneti szakaszában a szabályozás garantált (csak extrém feltételek esetén nem teljesíthető) tarifa csökkenést biztosít a közüzemi fogyasztóknak. • Annak ellenére, hogy a szabályozás engedélyezi a bilaterális megállapodásokon alapuló kereskedelmet, a gyakorlatban (a kapacitás díj szabályozása miatt) az ország villamosenergia-kereskedelmének 99%-a a tőzsdén keresztül zajlik le. Az OMEL három
21
szabványosított piacán órákra megadva lehet napra előre, napon-belülre, és/vagy rendszerszolgáltatásokra kereskedni. Az OMEL piacain aukciós-egyensúlyi áras kereskedési technika alkalmazásával bonyolítják tranzakcióikat a piaci szereplők. Villamos energián alapuló határidős pénzügyi termékek piaca még nem létezik. • A másnapi piacon kínálati (eladási) és keresleti (vételi) ajánlatokat lehet tenni a kereskedést követő nap minden órájára. Minden egyes ajánlat maximum 25 energiablokkot tartalmazhat. Minden blokkban a kínált/keresett energia mennyiségét és az adott mennyiségű energiáért kért/felajánlott árat kell megadni. A maximum 25 ármennyiség pár meghatározza az adott szereplő kínálati vagy keresleti görbéjét. • A napon belüli piacon a piaci szereplők a másnapi piacon nem teljesült pozícióikra adhatnak be újabb ajánlatot, vagy a tényleges teljesítés közeledte miatt pontosan előre jelezhető termeléshez/fogyasztáshoz tudják igazítani kereskedésüket. A napon belüli piac hat szekcióra osztott, amelyeken egymást átfedő időhorizontokra lehet kereskedni. • A rendszerszolgáltatások piacát a rendszerirányító üzemelteti. A rendszerszolgáltatások kereskedésében
jelenleg
rendszerszolgáltatásokra
csak tett
a
termelők
ajánlatait
vehetnek
gazdaságossági
részt.
alapon,
A a
termelők
legolcsóbbat
kiválasztva, veszi igénybe a rendszerirányító. • Az OMEL 1998. július 31-e óta működik részvénytársasági formában. Tulajdonosai között megtalálható a spanyolországi villamosenergia-piac négy meghatározó társasága, több spanyol bank és a spanyol határidős tőzsde. A tulajdonosi struktúra tekintetében speciális megkötés, hogy a részvényesek egyike sem birtokolhat 10%-nál nagyobb részesedést. • Az OMEL több tekintetben is hasonlóságot mutat az angliai pool-lal. Egyrészt opcionális jellege a kapacitásdíj elszámolása miatt minimális, gyakorlatilag kötelező pool-ként működik. Másrészt a kínálati oldal koncentráltsága, és az alkalmazott aukciós-egyensúlyi kereskedési technika miatt a piacon a kínálati oldal érdekei érvényesülnek. • A kínálati oldal koncentráltságának csökkentését célozza a 6/2000 királyi rendelet, amely azoknak a vállalatoknak, amelyek a termelő kapacitás legalább 40%-ával rendelkeznek (Endesa) 5 évig, azoknak a vállalatoknak, amelyek a termelő kapacitás 20-40%-ával rendelkeznek (Iberdrola) 3 évig megtiltja új kapacitások építését. A rendelet a kapacitásdíj mértékét is 30%-kal csökkentette.
22
2.2.2. APX – Hollandia • Hollandia villamosenergia-fogyasztása 1998-ban 101 TWh volt, míg termelése megközelítette a 83 TWh-t. 1996-ban a maximális óránkénti teljesítmény igény elérte a 11360 MW-t. A piac jellegzetessége, hogy nagyon zárt, önellátásra berendezkedett. Így nincsenek nagy kapacitású átviteli hálózatok a környező országok felé: a nemzetközi hálózati kapcsolódási pontok összkapacitása 3500 MW. Ez gátolja a villamosenergia igények esetleges olcsó külföldi forrásból történő kielégítését. • A villamosenergia-termelés 70%-át és a villamosenergia-elosztási piac 97%-a négynégy társaságcsoport kontrollálja, ennek megfelelően a piac nagymértékben koncentrált. A négy regionális erőművi társaság 1989-ben együttműködési megállapodást írt alá, és megalapította az Energiatermelő Társaságok Szövetségét (SEP), amely felelős az éves termelési és átviteli kapacitásterv elkészítéséért, és az export-import lebonyolításáért. • Az ország villamosenergia-szektora 1998. augusztusa óta liberalizált. A piacnyitás mértéke jelenleg a 33%-os mértéket éri el. A közüzemi és liberalizált szegmensek között a kapcsolatot a közüzemi szolgáltató jelenti, aki a liberalizált piacon vásárolja (liberalizált áron) a villamos energiát és a közüzemi piacon (közüzemi tarifáért) értékesíti azt. A rendszerirányítói feladatokat a TenneT BV látja el. • A versenypiacra történő átállás egyik átmeneti intézkedéseként a villamosenergiatermelők védelmében a SEP-et alkotó négy regionális erőművi társaság és az elosztást végző társaságok megállapodást –ún. Protocol-t – írtak alá a villamosenergia-termelők költségeinek és a SEP által kötött hosszú távú importszerződésekből fakadó befagyott költségek fedezéséről. A megállapodás alapján 1997 és 2000 között az erőművek éves költségei (3,4 milliárd NLG) egy közös alapot képeznek. A költségeket az erőművektől vásárló elosztó társaságok villamosenergia vásárlásai fedezik. Amennyiben a villamosenergia vásárlások értéke nem fedezi teljesen a 3,4 milliárd NLG-t, akkor a különbség felárként az elosztó társaságok között felosztásra kerül. • A Protocol következtében a villamosenergia kereskedelemnek jelenleg csupán 2%-a zajlik a tőzsdén keresztül. Az APX szabványosított piacán jelenleg órákra megadva egy napra előre lehet kereskedni. Az APX másnapi piacán aukciós-egyensúlyi áras kereskedési technika alkalmazásával bonyolítják tranzakcióikat a piaci szereplők. Kínálati és keresleti ajánlatokat a kereskedést követő nap minden órájára lehet tenni. A
23
villamosenergia napon belüli piaca és a villamos energián alapuló határidős pénzügyi termékek piaca még nem létezik. • 2000. december 31-én a Protocol érvényessége lejárt, ezzel megszűnt az elosztó társaságoknak az SEP-et alkotó termelő társaságokhoz való beszerzési kötöttsége. Ugyanakkor a Protocol érvényességének vége nem jelenti az összes hosszú távú szerződés végét: a SEP által a liberalizáció előtt megkötött hosszú távú importszerződések érvényben maradnak. A befagyott költségek mértékét évente a kormány fogja meghatározni.
2.2.3. EEX – Németország • 1998-ban Németország villamosenergia-fogyasztása 513 TWh volt, míg termelése meghaladta az 552 TWh-t. A villamosenergia-ellátást egy diverzifikált erőműhálózat biztosítja, amelyen belül kiemelt szerepe van a nukleáris erőműveknek. A nukleáris erőművek társadalmi elfogadottsága egyre csökken, ezzel megakadályozva új blokkok létesítését. Ez már középtávon előrevetíti a szektor tüzelőanyag felhasználásának átrendeződését. • Nyolc vertikálisan integrált vállalatcsoport (RWE Energie, PreussenElektra, E.ON Energie (volt Bayernwerk), Energie Baden-Württemberg AG, VEAG, VEW Energie, HEW, BEWAG) dominálja a piacot, tevékenységei között (külön társaságokba szervezve) egyaránt felsorakoztatva a villamosenergia-termelést, átvitelt, elosztást és szolgáltatást. A nyolc nagy társaság regionális szinten felelős a rendszerirányítói feladatok ellátásáért is. • Az ország villamosenergia-piacát egy lépcsőben 1998. április 29-én teljesen liberalizálták. A vásárlókért folyó verseny szinte a kezdetektől, a fogyasztás mértékétől függetlenül a fogyasztók teljes skálájára kiterjedt. Mind az ipari fogyasztók, mind a háztartási fogyasztók kiszolgálása terén komoly verseny alakult ki, amely árcsökkenéshez vezetett. • A törvényi szabályozás alapján minden fogyasztó szabadon választhatja meg azt a szolgáltatót, akitől villamos energiát vásárol. Teoretikusan a háztartási fogyasztók a nagykereskedelmi piacon (közvetlenül az erőművektől kétoldalú szerződések alapján vagy a tőzsdén keresztül) is beszerezhetik a villamosenergia-szükségletét kielégítő villamosenergia mennyiséget. Ugyanakkor háztartási fogyasztók számára a kereskedési volumen nagysága és a tranzakciós költségek miatt nem éri meg közvetlenül részt venni
24
a nagykereskedelmi piacon. Ezért a háztartási fogyasztók kiszolgálását a fogyasztók igényeit összefogva továbbra is az áramszolgáltatók látják el. Ezáltal Németországban költségalapon elkülönül egy nagykereskedelmi és egy kiskereskedelmi szegmens a villamosenergia-piacon. • Németország rendszerirányítási szempontból nyolc szabályozási zónára oszlik. A szabályozási zónákban a rendszerirányítási feladatokat a nyolc, a deregulációt megelőzően területi monopóliumot élvező, vertikálisan integrált energiaholdingok hálózati leányvállalatai végzik. A szabályozási zónákon belül a piac szereplői (termelők, fogyasztók) ún. mérlegköröket hozhatnak létre. A mérlegkörök kialakításának és működtetésének célja a menetrend- és a rendszerszolgáltatások adminisztrációinak egyszerűsítése: a rendszerirányító a mérési és elszámolási adatokat nem fogyasztónként, hanem mérlegkörönként adminisztrálja. • A liberalizálás kezdetekor a piac szereplői nem indítottak szervezett piacot, a villamosenergia kereskedelmét kizárólag kétoldalú megállapodások keretein belül bonyolították. Szervezett piac létesítésének joga elvileg mindenkit megillet, a piaci versenyre van bízva a piac működőképességének elbírálása. Jelenleg három szervezett piac van jelen a német piacon: a lipcsei LPX, amely a Nord Pool-lal együttműködve 2000 tavaszán kezdte meg működését, az amszterdami APX, amely 2000. júniusában indította a német hálózatra vonatkozó kereskedést, és a frankfurti EEX. • Az energiatőzsdei tevékenységet folytató European Energy Exchange (EEX) 1999 novemberében, másfél évvel a piaci liberalizációt követően alakult. A tényleges kereskedelem, azonban csak 2000 augusztusában kezdődött el. Az EEX fizikai piacán napra előre lehet majd kereskedni, míg a határidős piac lehetőséget nyújt majd a piaci szereplők árkockázatának fedezésére. • A másnapi piacon a blokk termékekre és a határidős piacon folyamatos-ajánlati áras, míg a másnapi piacon óránkénti termékekre az aukciós-egyensúlyi áras kereskedési technika alkalmazásával tehetnek ajánlatot a piaci szereplők. • A másnapi piacon három megkülönböztetett típusú termékre lehet ajánlatot tenni: - Alapterhelés: A kereskedést követő nap mind a 24 órájában 1 MW-i (összesen 24MW) villamos teljesítmény vagy annak egész számú többszörösének szállítására vonatkozik.
25
- Csúcsterhelés:
A
kereskedést
követő
nap
csúcsidőszakára
vonatkozó
(8-tól 20 óráig tartó) 12 órányi periódusban 12 MW-i, óránkénti egyenlő mennyiségben megoszló villamos teljesítmény vagy annak egész számú többszörösének szállítására vonatkozik. - Óránkénti terhelés: A kereskedést követő nap egy adott órájára vonatkozó 1 MWi villamos teljesítmény vagy annak egészszámú többszörösének szállítását jelenti. • A határidős piac kétféle futures szerződést kínál a piaci résztvevők számára: a másnapi piac két (az alapterhelés és csúcstermelés) termékén alapuló származékos termékkel lehet kereskedni. • Az EEX részvénytársasági formában alakult. Tulajdonosai között megtalálható a nyolc nagy német vertikálisan integrált energiapiaci társaság, számos regionális és önkormányzati közműtársaság, nagy ipari fogyasztó, pénzintézet és külföldi közműtársaság.
2.2.4. Nord Pool - Skandinávia • 1998-ban a skandináv államok villamosenergia-termelése meghaladta a 377 TWh-t, míg villamosenergia-fogyasztása elérte a 334 TWh-t. A régió villamosenergia-termelésében jelentős szerepet játszanak az időjárásfüggő vízerőművek, amelyek Norvégia villamosenergia-termelésének majdnem 100%-át adják. • Mind a négy skandináv országban jellemzően néhány nagy erőműcsoport állítja elő az ország villamosenergia-termelésének meghatározó hányadát. A régió elosztási és szolgáltatói
szektorának
fő
jellemvonása, hogy országonként
100-200
helyi
érdekeltségű többségében önkormányzati társaság fedi le a piacot. • Norvégiában 1991 óta, Finnországban 1997. januárjától, Svédországban 1999. novemberétől a piac 100%-a liberalizált. Dániában 2000. április 1-jétől a minden 10 GWh fogyasztás feletti fogyasztó minősített fogyasztóvá vált. • A liberalizált piacon a bilaterális piac és a szervezett kereskedés egymást kiegészítve létezik. A Nord Pool, ahol a skandináv régió szerveszett kereskedelme folyik, 1993 óta működik. A Nord Pool három szabványosított piacán – másnapi, napon belüli és határidős piac - lehet napra előre és napon belülre kereskedni, és a pénzügyi kockázatok kezelésére határidős ügyleteket kötni. • A Nord Pool másnapi piacán aukciós-egyensúlyi áras kereskedési technika alkalmazásával bonyolítják tranzakcióikat a piaci szereplők. Kínálati- és keresleti ajánlatokat a kereskedést követő nap minden órájára lehet tenni.
26
• A napon belüli piacon a szereplők a napi piacon nem teljesült pozícióikra adhatnak be újabb ajánlatot, vagy a tényleges teljesítés közeledte miatt pontosabban előre jelezhető termeléshez/fogyasztáshoz
tudják
igazítani
kereskedésüket.
Az
ajánlatok
összerendelésénél a folytonos-ajánlati áras módszert alkalmazzák. • A határidős piacon árfedezési céllal egységesített szerződéseket lehet kötni adott árért adott időtartam alatt adott villamosenergia mennyiség vásárlására/eladására (futures, forward) vagy azok vételi/eladási jogára (opciók). A szerződések időhorizontja 1 naptól három évig terjed. A szerződésekben rögzített szállítások ténylegesen nem valósulnak meg; a szerződő felek el a rendszerárat alapul véve számolnak el pénzügyileg. • Saját termékeinek elszámolásán kívül a Nord Pool vállalja olyan kétoldalú villamosenergiaszállítási szerződések elszámolását is, amelyek struktúrája megfelel a határidős piacon forgalmazott termékek struktúrájának. • Jelenleg a skandináv régió fizikai szállításra történő villamosenergia kereskedelmének több mint 20%-a a Nord Pool-on keresztül bonyolódik le. Ez az arány Norvégiában eléri a 45%-ot, míg Dániában csak 5%-ot tesz ki. 1999-ben a tőzsde forgalma elérte a 291,3 TWh villamos energiát. • A Nord Pool-t 1993-ban a norvég átviteli társaság, a Statnett alapította egyszemélyes részvénytársaságként. 1996-ban a szervezett piac Svédországra való kiterjesztésének keretében a svéd átviteli társaság, a Svenska Kraftnat megvásárolta a társaság 50%-os tulajdonrészét. A Statnett és a Svenska Kraftnat 50-50%-os tulajdonosi struktúrája a mai napig fennmaradt.
27
2.3. Az angliai működő modell Az Egyesült Királyság villamosenergia-érdekszövetségi (pool) rendszere Angliában az ún. pool rendszer működik a villamosenergia-piacon, amely a villamosenergia-rendszer tagjai közötti érdekszövetséget jelenti. Ennek lényege, hogy a versenypiac
a
National
Grid
(nemzeti
szállító
társaság)
mint
alaphálózati
rendszerüzemeltető és rendszerirányító fogyasztói igénye alapján a termelők által adott ajánlatok sorba rendezésével kapott költséggörbéhez tartozó átlagos villamosenergia-díjon alakul ki. A még legdrágább megvásárolandó termelőt a fogyasztói igények nagysága, a fogyasztók által fizetendő árat, illetve a termelők árbevételét az igények kielégítéséhez még éppen szükséges legdrágább termelő költsége határozza meg. Az igények folyamatos változására tekintettel a legdrágább termelő személye, illetve költsége, ebből adódóan a villamosenergia ára folyamatosan változik. A rendszer vásárlási áránál olcsóbban termelők jelentős profitra tehetnek szert. A tényleges fogyasztói árat a rendszerszintű költségek, valamint egy, a legnagyobb terhelési időszakokban fizetendő kapacitáselem határozza meg. A fogyasztói igények nagyságától, a rendelkezésre álló erőművek eladási árától függően a villamosenergia ára még egy napon belül is nagymértékben ingadozik. Ezen áringadozás megelőzésére a termelők és a vásárlók közvetlen szerződéseket is kötnek, amelynek árát a „különbözeti szerződések"-ben rögzített értékeknek megfelelően gyakran a pool napi piacán kialakuló folyamatosan változó ár átlaga határozza meg. Az áramkereskedelem legnagyobb része (mintegy 80 %) ezen közvetlen szerződések alapján bonyolódik le és ezek egy része nem igazodik a pool napi piacán kialakuló árakhoz. Az új termelők hosszú távú szerződésekkel biztosítják értékesítésüket, csak az utóbbi időben van információ arról, hogy hosszú távú szerződés nélkül lépett termelő a piacra. A két nagy termelőnek (POWERGEN és National Power) a mintegy 60 %-nyi piaci részesedéssel a pool árakat is befolyásoló manipulációs lehetősége van. A rendszer működteléséhez és elszámolásához minden érintett termelőt és fogyasztót magában foglaló mérőrendszer mellett, a naponta 48 db, különböző árú félórás időszakot számbavevő elszámolási rendszer is szükséges. A szállítási költségeket általában egyenletesen kell szétosztani, de tekintettel az angol rendszer régiónkénti szűk átviteli kapacitásaira az erőműben gazdag helyekről a
28
fogyasztóban gazdag helyekre történő szállítások költségei lényegesen magasabbak lehetnek az átlagnál. Az angol piac kialakítását és működését nagyban elősegítette a korábbi vertikálisan integrált társaság jelentős kapacitásfeleslege, valamint a rendkívül olcsó földgázra alapított erőmű-rekonstrukciós program, amelynek eredményeként nagy számban kerültek üzembe jó hatásfokú, kis beruházási költségű, olcsó villamos energiát termelő kombinált ciklusú (gázturbinás) erőművek. Ennek eredményeként az árak relatív mértékben csökkenhetnek. Az EU-direktívát figyelembe véve az angol modell a szabad hozzáférés és az átvételre kötelezett kizárólagos vásárló keverékének felel meg azzal, hogy a villamosenergiaigényeket nem a vásárlók, hanem a rendszerüzemeltető határozza meg és az ebből adódó többletköltségeket a saját kockázati alapjából fedezi, vagy a szükségesnél nagyobb termelés megvásárlása esetén az áramszolgáltató társaságok és fogyasztóik fizetik meg. A
NORDEL-piacon
(Norvégia,
Svédország,
Finnország
villamosenergia-rendszer
egyesülése) egyidőben többféle üzlet megkötésére kerül sor. Ezek közül a tényleges árat meghatározó spot piac (rövid távú, alkalmi vásárlás) a vételi és eladási ajánlatok metszéspontján kialakuló rendszerárnál jön létre. Elképzelhető, hogy túlságosan alacsony vételi ajánlatok esetén a spot piacon az igényeltnél lényegesen kevesebb villamosenergia beszerzésére van mód. A viltamosenergia-igények folyamatos kielégítésére a spot piac mellett működik egy szabályozási és teljesítményeltérési piac is, amelyen az árak az angol modellhez hasonlóan a termelési árgörbe és a tényleges igény metszéspontjaként alakulnak ki azzal a különbséggel, hogy ezen a piacon nem az előző napi fogyasztói igénybecslés, hanem a tényleges fogyasztói igény határozza meg a piaci árat. A spot illetve a szabályozási és teljesítményeltérési piac mellett működik egy határidős pénzügyi - piac is, amelyen heti, havi, szezonális vásárlásokra van mód annak érdekében, hogy a kapacitásbővítő beruházási döntéseket az előbbi piacok gyors áringadozásaitól részben függetlenítsék. A tényleges piaci árakat több év átlagában áttekintve a NORDEL-piacon az angol pool-nál is nagyobb mérvű áringadozás, esetlegesen lényeges szezonális árkülönbségek figyelhetők meg. Ez az erőművi források összetételéből - a termelő bázis döntően vízerőművekből áll, amelyek termelési lehetőségeit a csapadékviszonyok lényegesen befolyásolják következik, csapadékszegény időszakokban a villamosenergiát a lényegesen drágább hőerőművekben kénytelenek előállítani. A szűk átvételi kapacitások miatt esetenként országonként eltérő piaci árakat alkalmaznak a többletszállítási költségek kompenzálására.
29
Az irányelv szempontjából ez a modell is speciális esetnek tekinthető azzal, hogy a szerződéses piacra érvényes szabad hozzáférés mellett a kizárólagos vásárló nem egy adott országban,
vagy
villamosenergia-rendszerben,
hanem
egy
földrajzi
régióban
tevékenykedik. Az angol pool vagy a NORDEL-rendszer csak az adott országban vagy régióban jelent liberalizálást, közös piaci értelemben nincs igazi piacnyitás. Külföldi fogyasztó nem, vagy csak korlátozottan mehet a piacra. Nincs kölcsönösség, arányosság a szomszédos országokkal.
2.4. Közép-Európa villamosenergia-piaca • A közép-európai régió vizsgálata Magyarországot, Ausztriát, Szlovákiát, Csehországot, Lengyelországot, Romániát, Ukrajnát, Szlovéniát, Horvátországot, és SzerbiaMontenegrót veszi figyelembe. • 1998-ban a régió összes villamosenergia-termelése 536,2 TWh, összes villamosenergiafogyasztása 579,5 TWh volt. A régió országai közül mind a termelés, mind a fogyasztás tekintetében kiemelkedik Ukrajna és Lengyelország – mind együttes fogyasztásuk, mind együttes termelésük a régió fogyasztásának/termelésének közel 50%-át teszi ki. • A régió államainak többségében – Ausztria és Magyarország kivételével - még nem zajlott le a villamosenergia-ipari vállalatok privatizálása: a vállalatok többsége állami tulajdonban van. • Közép-Európában a villamosenergia-szektor (részleges) liberalizálására 2000. júniusáig csak Ausztriában és Lengyelországban került sor. Ausztriában a 20 GWh éves fogyasztás feletti, Lengyelországban a 40 GWh éves fogyasztás feletti fogyasztók választhatják meg szabadon, hogy kitől szerzik be a villamos energiát. A többi ország kormányzata (köztük Magyarországé sem) sok esetben a liberalizáció jövőbeli menetrendjét sem határozta meg. • Ausztria kivételével a régió minden országában a villamosenergia külkereskedelmére csak az állami kézben lévő átviteli társaság/rendszerirányító jogosult. • 1992-ben négy regionális villamosenergia-társaság (a magyar MVM Rt., a cseh CEPS a.s., a lengyel PSE SA, és a szlovák Slovenské Elektrárne a.s.) megalapította a CENTREL-t, melynek célja a régió villamosenergia-rendszereinek együttműködésének elősegítése.
30
• A régió országai közül csak Magyarország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Ausztria rendszerei működnek párhuzamos üzemben, az UCTE rendszer részeként. A többi ország nem képes az előírt biztonsági követelmények teljesítésére, ezért velük csak egy-egy szállítás erejéig létesítenek kapcsolatot a felsorolt országok.
2.4.1. Az egyes országok piaci szerkezete a) Ausztria Ausztria villamosenergia-szektorának meghatározó vállalata a Verbund, amely azon felül, hogy az ország villamosenergia-termelésének 50%-át állítja elő (71 vízerőmű és 5 hőerőmű segítségével), 90%-ban tulajdonolja az átviteli hálózatot. Az átviteli hálózat fennmaradó részén három kisebb társaság osztozik. A rendszerirányítói feladatokat regionális alapon a négy átviteli társaság látja el. A villamosenergia elosztását és a fogyasztókhoz való eljuttatását 9 tartományi elosztó és szolgáltató társaság, valamint rajtuk keresztül további 5 helyi elosztó és szolgáltató társaság végzi. A 9 tartományi társaság rendelkezik saját erőművekkel, és az 5 helyi társaság ellátásán túl közvetlenül is kiszolgál ipari és háztartási fogyasztókat.
b) Szlovákia Szlovákiában a villamosenergia-szektor vállalatai többségi állami tulajdonban vannak (a Nemzeti Tulajdon Alapon vagy a Gazdasági Minisztériumon keresztül). A termelés közel 86%-át egy erőművi társaság, a Slovenske Elektrarne állítja elő. A társaság a termelésen felül ellátja az átviteli feladatokat is Szlovákiában. A villamosenergia elosztását és a fogyasztókhoz való eljuttatását 3 regionális társaság végzi.
c) Csehország Csehországban a villamosenergia-szektor vállalatai többségi állami tulajdonban vannak. A villamosenergia-termelő kapacitás több mint háromnegyede egy társaságnál (CEZ) összpontosul. A CEZ tulajdonában van az 1999. júliusában róla leválasztott átvitelért és rendszerirányításért felelős CEPS. A villamosenergia elosztását és a fogyasztókhoz való eljuttatását a CEZ-ről 1994-ben leválasztott 8 regionális társaság végzi. Az elosztóhálózat önkormányzati tulajdonban van, üzemeltetését a 8 regionális szolgáltató végzi.
31
d) Lengyelország Lengyelországban a villamosenergia-szektor vállalatainak túlnyomó része többségi állami tulajdonban van. Az ország villamosenergia termelésének 97%-át 55 széntüzelésű hőerőműben 35 erőművi társaság állítja elő. A villamosenergia átvitelét és a rendszerirányítói feladatokat a Polskie Sieci Elektroenergetyczne SA (PSE) látja el. A villamosenergia elosztását és a fogyasztókhoz való eljuttatását jelenleg 33 regionális társaság végzi.
e) Románia Romániában a villamosenergia-szektor egyetlen állami vállalat, a CENEL dominálja. A társaság 36 termelő leányvállalata biztosítja ország villamosenergia-igényeinek ellátását, míg a villamosenergia átvitelét és elosztását 42 hálózati leányvállalat végzi.
f) Ukrajna Ukrajnában a villamosenergia-szektort két állami vállalat dominálja. Az egyik társaság az Ukrenergo, amely a villamosenergia-termelésért felelős a nem-nukleáris tüzelőanyaggal hajtott erőművekben. Ezen kívül feladatai közé tartozik a villamosenergia átvitele, elosztása és a fogyasztók kiszolgálása. A másik társaság az Energoatom, amely nukleáris erőművek üzemeltetésért felelős.
g) Szlovénia Szlovénia villamosenergia-termelésének túlnyomó részét 21 erőmű állítja elő. A 21 nagy erőművön kívül 70 ipari erőmű és több mint 400 kisebb vízerőmű járul hozzá a villamosenergia-ellátáshoz. Az átvitelt és a rendszerirányítást az állami tulajdonban lévő Electro-Slovenija (ELES) végzi. A villamosenergia elosztásáért és a fogyasztók ellátásáért regionális alapon 5 társaság a felelős.
h) Horvátország Az állami tulajdonban lévő Hrvatska elektroprivreda d.d. (HEP) Horvátország domináns villamosenergia-ipari társaságaként felelős az egész országban a villamosenergia termelésért, átviteléért, elosztásáért, valamint a rendszerirányítói feladatok ellátásáért. A
32
HEP-en kívül csak néhány ipari erőmű és magánkézben lévő kisteljesítményű vízerőmű járul hozzá az ország villamosenergia-igényeinek kielégítéséhez.
i) Szerbia és Montenegró Szerbiában és Montenegróban egy-egy villamosenergia-ipari társaság felelős az adott országrész villamosenergia termelésért, átvitelért, elosztásért, valamint a rendszerirányítói feladatok ellátásáért.
2.4.2. Liberalizáció A liberalizáció irányába tett lépések – Ausztria, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, Románia Ausztriában 2000 februárjában az EU liberalizációt előíró szabályozásával összhangban a villamosenergia-szektor liberalizációjának első lépéseként a legalább 20 GWh éves fogyasztással rendelkező piaci szereplők számára megnyílt a piac, ezáltal piac 31%-a lett liberalizált. A liberalizáció második lépéseként előreláthatólag 2002 februárjában azok az elosztó társaságok, akiknek az éves értékesítése meghaladja a 40 GWh minősítetté válnak. 2003 februárjában a fogyasztói korlátot 9 GWh éves fogyasztásra csökkentik, ezáltal a piac 35%-a
lesz
liberalizált.
A
liberalizáció
következményeképp
a
piacon
a
rendszerirányítóknak, a 9 tartományi, az 5 helyi közműtársaságnak és a feljogosított fogyasztóknak is van export-import joga. Szlovákiában jelenleg teljes állami kontrol érvényesül az energiaszektorban. Ugyanakkor az Európai Unióba való belépésre való felkészülés jegyében 1999-ben elkészítették Szlovákia új energiapolitikai koncepcióját, amely körvonalazza a következő néhány év feladatait, és az elérendő főbb változásokat a szektorban. A koncepció négy fontos célt határoz meg: • az energia társaságok átszervezése (az unbundling elveinek figyelembevételével) és privatizálása, • egy független felügyelő/szabályozó szerv megalapítása (2000-ben), • a költségeket figyelembe vevő fogyasztói árak kialakítása (2002-ig fokozatosan meghatározott ütemezéssel),
33
• egy
korszerű
energia
szabályozás
kialakítása
az
EU
szabályozás
figyelembevételével. Szlovákiában jelenleg csak a termelést domináló és a rendszerirányítást ellátó társaság Slovenske Elektrarne – folytat engedély alapján villamosenergia-külkereskedelmet. A külkereskedelem liberalizációjáról a hazai piac védelme miatt nem született döntés. Csehországban az Európai Unióba való belépésre való felkészülés egyik lépéseként 2000-ben a kormány elfogadta az ország új energiapolitikai koncepcióját. A koncepció tartalmazza a kormányzat főbb szándékainak összefoglalóját a cseh villamosenergia-ipar vonatkozásában. A koncepció főbb pontjai a következők: • az energia társaságok (CEZ, 8 regionális szolgáltató) átszervezése és privatizálása • új energia-törvény elfogadása, • egy független felügyelő/szabályozó szerv megalapítása • folyamatos piacnyitás, szabályozott hálózat-hozzáféréssel • a költségeket figyelembe vevő fogyasztói árak kialakítása Csehországban villamosenergia külkereskedelmi tevékenységet jelenleg csak a CEZ folytat. Az energiapolitikai koncepcióban megfogalmazott elvek alapján importra csak kapacitás-egyensúlytalanságok esetén lehetne mód a jövőben. Lengyelországban a energia-szektor reformja 1997-ben kezdődött, az új energia-törvény elfogadásával. A törvény meghatározta a piac működési alapelveit, a piaci szereplők szerepeit (erőművek, átviteli társaság, elosztó társaságok, kereskedő társaságok) és rendezte a független felügyelő/szabályozó szerv (Urzad Regulacji Energetyki, URE) hatáskörét. A kormányzat 1998. júliusában fogadta el az energia-társaságok privatizációjának programját. Ez alapján azonban 1998-ban csupán egy erőmű került magánkézbe. A kormányzat a privatizáció előkészítéseként a 35 villamosenergia-termelő társaságból összevonásokkal 5 nagy társaságot kíván létrehozni. Az Európai Unióba való belépésre való felkészülés jegyében a lengyel kormány a régióban viszonylag korán, már 1998-ban meghirdette a liberalizáció menetrendjét. A kormány 8 éves átmeneti időszakot határozott meg a teljes liberalizáció eléréséhez:
34
• 1998 végéig az 500 GWh éves fogyasztás feletti fogyasztók szabad hozzáférést kaptak/kapnak az átviteli hálózathoz, és váltak/válnak minősített fogyasztókká, • 1999. január 1-jétől a 100 GWh éves fogyasztás feletti fogyasztók szabad hozzáférést kaptak/kapnak az átviteli hálózathoz, és váltak/válnak minősített fogyasztókká, • 2000. január 1-jétől a 40 GWh éves fogyasztás feletti fogyasztók szabad hozzáférést kaptak/kapnak az átviteli hálózathoz, és váltak/válnak minősített fogyasztókká, • 2002. január 1-jétől a 10 GWh éves fogyasztás feletti fogyasztók szabad hozzáférést kapnak az átviteli hálózathoz, és válnak minősített fogyasztókká, • 2004. január 1-jétől az 1 GWh éves fogyasztás feletti fogyasztók szabad hozzáférést kapnak az átviteli hálózathoz, és válnak minősített fogyasztókká, • 2005. december 5-étől az összes fogyasztó minősített fogyasztóvá válik. Az energia-törvény korlátozásai alapján liberalizáció csak a belföldön előállított villamosenergia vásárlására terjed ki. Lengyelországban koncesszió alapján csak a PSEnek van joga külkereskedelmi tevékenységet folytatni. A lengyel szabályozás nem tartalmaz megkötéseket a belföldi villamosenergia-piacon alkalmazható kereskedési formákról. A jövőben háromtípusú kereskedési forma alkalmazása valószínűsíthető a piacon: • kétoldalú szerződéseken alapuló kereskedés (már működik), • ajánlati piac (Systemowy Ofertowy Rynek Energii Eletryczne, SOREE), amelyen a szerződésekkel nem lekötött igényeiket a fogyasztók a szolgáltatók ajánlataiból kiválasztva elégíthetik ki, • energiatőzsde, amelyen adott periódusokra (hétre, hónapra) előre, és a következő nap óráira lehetne kereskedni (jelenleg kidolgozás alatt áll).
2.4.3. A liberalizáció hiánya – Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Montenegró A jelenlegi állapot szerint Ukrajnában, Szlovéniában, Horvátországban vagy Szerbia és Montenegróban a kormányzat még nem nyitotta meg a villamosenergia-piacot.
35
Jelenleg Ukrajnában csak az Ukrenergo-nak, Szlovéniában csak az ELES-nek, Horvátországban csak a HEP-nek, Szerbiában és Montenegróban csak a két villamosenergia-ipari társaságnak van joga villamosenergia-külkereskedelmet folytatni. A horvát kormányzat HEP magánkézbe adását a következő néhány évben tervezi. Az energia-törvény kiköti, hogy a kormány a társaság maximum 25%-át ajánlhatja fel megvételre. A fennmaradó 75% privatizálásához újabb parlamenti jóváhagyásra van szükség.
36
III. MAGYARORSZÁG 3.1. Történelmi fejlődési szakaszok 3.1.1. A XIX. század végétől 1951-ig A villamosenergia ipar fejlődése 100 év tükrében A villamosság fizikai alaptörvényeinek felismerése és megfogalmazása a 19. század elején olyan nagy egyéniségek nevéhez fűződik mint: Volta, Ampere, Ohm, Faraday, Joule… A felfedezett elméleteket azonban csak több évtized múltán, az 1850-es évektől kezdve alkalmazták a gyakorlatban és hasznosították az emberiség javára. Az ipari forradalom hatása, technikai újításai néhány évtizedes késéssel éreztették hatásukat Magyarországon. Az 1830-40-es években kezdett éledezni a modern iparosodás, a gépi nagyipar kialakulása. A 19. század második felében kezdődött meg a vas- és fémiparnak, a gépgyártásnak, a közlekedési eszközök gyártásának látványos fejlődése. A 19. század hetvenes éveiben és a századfordulón az villamosenergia ipar rohamos fejlődése, előretörése következett be. A műszaki ─ tudományos eredmények területén az ország a nyugat-európai országok mögött haladt ugyan, de az elektronikában korát megelőző eredményeket produkált, amelyekre az egész világ villamos ipara felfigyelt. A hazai villamosenergia ipar fejlődésének eredményei ebben az időben főleg a Ganz Villamossági Gyár (alapítva 1878-ban) tevékenységéhez kapcsolódnak. A nagy „hármas” Zipernowsky─Déri─Bláthy találmánya, a transzformátor teremtette meg a villamosenergia nagyfeszültségű, váltakozó áramú átvitele és elosztása és ezzel széleskörű elterjedésének lehetőségét. Az Európa számos országába szállított váltakozó áramú energia ékes bizonyítéka volt a jövő fejlődési útjának. Mint ismeretes, a magyar villamosenergia ipar fejlődésének kezdeti szakaszától a 20. század elejéig a Ganz gyár meghatározó szerepet játszott. A 19. század második felétől a századfordulóig a kis- és nagyiparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban igen nagy szükség volt erőgépekre. Ez a tény, valamint az egyre növekvő városok világítási igénye, a hírközlés világméretű fejlődése, továbbá a gazdasági fejlődés felszínre hozta az energiatermelés, szállítás problémáit. A villanymotorral
hajtott
munkagépek
gyökeres
átalakulást
eredményeztek,
a
transzformátor feltalálása pedig az egész világot meghódította. A gyárak mérnökei az
37
egyetemi oktatókkal egyetemben a tudományt közvetlenül bekapcsolták a műszaki gyakorlatba. Az első világháborút közvetlenül megelőzően a gazdasági válság jelei már megmutatkoztak. A hadigazdálkodás körülményei között kellet a villamosipar működését és a villamosenergia szolgáltatást biztosítani. Erre az időszakra tehető a termelő szolgáltató ágazat szétválása. Az első világháború befejezése és az 1920-ban megkötött Trianoni békeszerződés a magyar gazdaságot alapjaiban rengette meg. Megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia nagy gazdasági egysége és politikai súlya, amely lehetőséget biztosított a hazai villamosenergia iparna a külföldi piacokon is. Hosszú évekig tartott, amíg a villamosenergia ipar kezdte megtalálni helyét a hazai gazdaságban és az export piacokon. Az 1930-ban elhatalmasodó világgazdasági válság hazánkat sem kerülte el. A fejlődés megtorpant, az életszínvonal csökkent, a fogyasztás visszaesett és megnövekedett a munkanélküliség.
A
tőkebefektetés
csökkent,
megkezdődött
az
ipartelepek
összevonása, megszüntetése. A fejlesztés is lelassul, a magyar cégek inkább a külföldi gyártókkal keresik a kapcsolatot, a saját fejlesztések háttérbe szorulnak. A második világháború az ország gazdaságát teljesen kimerítette. A harcok, bombázások következtében az ipari létesítmények, gyárak elpusztultak, az ország teljes újjáépítésre várt a háború befejezésével. 1946-ban elkezdődött az államosítás Elsőnek a szénbányákat, majd az 5 legfontosabb nagyüzemet, köztük a Ganz Villamossági Gyárat is államosították. Ezzel kezdetét vette az ipari üzemek állami tulajdonba vétele. Az iparirányítás szervezete 1948. után radikálisan átalakult. Az államosítás létrehozta az ún. nemzeti vállalatokat. Ezek látszólag önállóan működtek, valójában szorosan illeszkedtek a tervgazdaság központi irányítási rendszeréhez. Ez az irányítási rendszer vállalati önállóságot szűk keretek közé szorította, lényegében a tervutasításos rendszer bürokratikus igényeit szolgálta. Ehhez a szisztémához igazodva a magyar villamosenergia ipar az 1948-ban létrejött államosítással létrehozta az Állami Villamosművek Részvénytársaságot (ÁVIRT) , amely egyesítette az országban akkor megtalálható összes, mintegy 137 erőművet és 147 elosztó céget. Ez az intézkedés az országos, egységes villamosenergia rendszer megteremtésének jegyében történt, de akkor még nem voltak meg hozzá igazán sem a szervezeti, sem a hálózati feltételek. Az akkori gyors változások időszakában az ÁVIRT 1949-ben már meg is szűnt, és
38
létrehozták az Állami Villamosenergia Szolgáltató Vállalatot (ÁVESZ), amelybe az üzletigazgatóságokat vonták össze.
3.1.2. 1951-1992: Az áramszolgáltató társaságok megalakulásától részvénytársasággá alakulásukig Az ipari szerkezet átalakítási programja, az erőltetett nehézipari fejlesztések ugrásszerűen megnövelték a villamosenergia iránti igényeket. Az 1950-es évek elején az energiarendszer a többletet nem tudta fedezni. Ebben az időben kezdődött el a villamosgép gyárak új termelési szerkezetének kialakítása, az ún. profiltisztítás. Több kisebb gyárat államosítottak, egységesítettek, valamint előtérbe került az erőteljes szabványosítás, tipizálás. Országszerte megfigyelhető jelenség a villamosenergia térhódítása, a falu és mezőgazdaság, valamint az ipar villamosítása. A közvilágítás egyre tágabb kiépülése és állandó modernizálása is ennek a kornak a vívmánya. 1958-59-ben a politikai változásokat követve a gazdaságpolitika is fordulatot vett. A második ötéves tervben a nehézipari hullám kibontakozása volt észlelhető. A nehézipar-centrikus
iparfejlesztés
egyre
fokozódó
feszültségeket
okozott
a
gazdaságban, romlott a külső egyensúlyi helyzet. A gazdasági feszültségek halmozódása
egyre
erőteljesebben
késztette
a
vezetést
a
gazdaságpolitika
megváltoztatására, a gazdaságirányítás rendszerének reformjára. 1963-ban alakult meg a villamosenergia rendszer teljes vertikumát magába foglaló Magyar Villamos Művek Tröszt (MVMT), amely egyetlen villamosenergia ipari középirányító szervként működött. Irányítása alá tartoztak a közcélú erőművek, az országos alaphálózat, a villamosenergia elosztását végző hat áramszolgáltató vállalat (ÉDÁSZ, DÉDÁSZ, DÉMÁSZ, ÉMÁSZ, TITÁSZ és ELMÜ), valamint az iparág beruházó, szerelő és építő vállalatai. Az MVMT mintegy 27 éves működése alatt folyamatosan, megfelelő színvonalon és biztonsággal elégítette ki az ország villamosenergia igényeit. Az egyes áramszolgáltató társaságok 1950-es években történő megalapításukkor az alábbi
négylépcsős
szerkezet
szerint
működtek:
KÖZPONT
–
ÜZLETIGAZGATÓSÁG – ÜZEMVEZETŐSÉG - KÖRZETSZERELŐSÉG, ami igen nagy műszaki, adminisztratív és szervezési feladatot jelentett. Az 1950 és 1965 közötti egy körzetszerelőségre jutó fogyasztói számot vizsgálva megállapítható, hogy az
39
mintegy négyszeresére nőtt, ami újból felvetette az áramszolgáltatói tevékenység és szervezet megújításának szükségességét. Világossá vált, hogy a fő cél, a hálózat színvonalas
üzemeltetése,
csak
korszerű
munkamódszerek
alkalmazásával,
gépesítéssel, automatizálással és a megfelelő szervezéssel érhető el. Ezek indokolták és tették szükségessé a háromlépcsős szervezetre történő áttérést, a szervezetfejlesztést. Az új szervezeti rendszert az MVM dolgozta ki, természetesen az áramszolgáltatók bevonásával.
A
háromlépcsős
szervezet
lényege:
KÖZPONT
–
ÜZEMIGAZGATÓSÁG – KIRENDELTSÉG. A szervezetfejlesztés megvalósítása csak lépésről lépésre volt megvalósítható, amely folyamat összességében sikeresnek volt értékelhető. A részvénytársasággá alakulásig egyéb érdemi változás nem is történt az áramszolgáltatók életében.
3.1.3. 1992 – 1994; az új részvénytársaságok működése 1990-es évek ipari szerkezetváltása, a piacváltás körülményei a villamosenergia ipart is kedvezőtlen pozícióba hozta. Az ipar, az egész gazdaság visszaesése, különösen a gépipar felgyorsult leépülése a piac összeomlását eredményezte. A fizetőképesség romlása, állandósult pénzhiány, a likviditási gondok külföldi tőke bevonására késztették a vállalatokat. Az 1990-es években megváltozott a gazdasági rendszer, a gazdaság elindult a tervgazdaságból a piacgazdaság felé. A váltást nehezítette a KGST összeomlása és a megjelenő világgazdasági recesszió. A meghozott törvények, az új jogrend pedig megteremtette a privatizáció jogi alapjait. A megjelent profitorientált új befektetők felgyorsították a vállalatok átalakítását, több esetben a megszűntetését. A villamosenergia iparban esedékes tulajdonos szerkezet korszerűsítése így előfeltétele lett a hazai és külföldi tőkebefektetésnek, valamint a költségarányos villamosenergia fogyasztói árszint kialakításának. A villamosenergia ipar optimális működtetéséhez nélkülözhetetlen volt, hogy a műszaki és gazdasági irányítási funkciók központosítva maradjanak, azonban a villamosenergia termeléshez, -szállításhoz és –elosztáshoz szükséges vállalati hatásköröket és felelősségeket az új irányítási rendszerben is biztosítani kellett. A szervezet korszerűsítésére pedig azért volt szükség, hogy az új szervezetek optimálisan igazodjanak a tulajdonosi és irányítási szerkezetekhez, és a decentralizáció a lehető legcélszerűbb legyen.
40
A kormány 3165/1991. április 25-i keltezésű határozata szerint az MVMT-nek 1991. december 31-től társaságok rendszerévé, „a társaságok kétszintű, konszern típusú szervezetévé”) kellett átalakulni. Az MVMT a kormányhatározat végrehajtására összehangolta az átalakulás előkészítő munkálatait, és felmérést, értékelést készíttetett a tröszt és tagvállalatai vagyonáról. Az állami vállalatok 1991. előtti vagyona nem tükrözött valós forgalmi értéket, hiszen a vállalatok több évtizeden át egyedi szabályozások által működtek. Ebből adódón az átalakulási törvény végrehajtásaként kiadott 30/1989. (VI.30) PM rendelet az átalakuló vállalatok vagyonértékelésének alapmódszereként a leltáron alapuló állagértékelés módszerét írta elő. Az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsa és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium 1991. december 31-ei hatállyal megalapította az MVM Rt.-t és 15 részvénytársaságát, valamint 1992. január 1-jével határozta meg működési kezdésüket. A tulajdonosi szerkezet ún. kétpólusú tulajdonlást jelentett az állam részéről. Az egyik póluson az Állami Vagyonügynökség 50% erejéig közvetlenül tulajdonos, a másik póluson az MVM Rt.-hez került 50% tulajdonhányad, melynek tulajdonosa szintén Állami Vagyonügynökség. A két társaság között létrejött megállapodás alapján az ÁVÜ a tulajdonosi jogosítványok legnagyobb részét átadta az MVM Rt.-nek. Ezáltal az MVM Rt. konszern típusú részvénytársasággá vált, mivel 50 %-ban tulajdonos, és közel 50 %-ban vagyonkezelő lett. A tulajdonosi szerkezetből adódóan kétszintű részvénytársasági szervezet alakult ki, ahol - az egyik szinten, az MVM Rt. közgyűlésén a többségi részvényesi jogokat az ipari és kereskedelmi miniszter gyakorolta, - a másik szinten az áramszolgáltatói részvénytársaságok közgyűlésén a részvényesi a jogokat az MVM Rt. gyakorolta. A kétszintű részvénytársasági szervezet alapvető sajátossága az volt, hogy a részvénytársaságok összehangolt műszaki, gazdasági és egyéb feltételeket magában foglaló szerződéses rendszer keretében működtek, azért, hogy a villamosenergia rendszer hosszú távú gazdaságos működtetése, finanszírozhatósága, irányíthatósága és a biztonságos fogyasztói ellátás biztosítva legyen.
41
3.1.4. 1994 – 2003: A villamosenergia ipari vertikum liberalizációjának előkészítése, működése az 1994. évi Villamosenergia Törvény szerint Az áramszolgáltató ipar privatizációjának első fázisa 1995. decemberében lezárult. Ekkor eladásra került az összes áramszolgáltató társaság részvényeinek majd fele. A vevők neves európai befektetők voltak. Később folytatódott a privatizáció, amelynek eredményeként az ezredfordulóra a hazai villamosenergia ipar tulajdonosi struktúrája gyökeresen átalakult. 1994-ben megalakult villamosenergia szektor szabályozó hatósága, a Magyar Energia Hivatal (MEH), melynek fő feladatai közé tartozik a létesítési- és működési engedélyek kiadása, az árszabályozás és a fogyasztóvédelem.
A Magyar Energia Hivatal szerepe a villamosenergia-ipar szabályozásában Az 1994-ben létrejött Magyar Energia Hivatal (MEH) hatásköre bővül, feladatait és hatáskörét jogszabályban kell módosítani. Működésének - többek között - ki kell terjednie az alábbi fontos területekre: •
kiadja, szükség esetén módosítja, illetve visszavonja a tevékenység gyakorlásának engedélyeit;
•
megállapítja a gazdasági miniszter által kialakított átlagár keretei között a termelőkre és a végső) felhasználókra, valamint az átviteli, a rendszerirányítási és az elosztási szolgáltatásokra vonatkozó tényleges árakat;
•
elősegíti a verseny kialakulását, felügyeli annak tisztaságát, megakadályozza a monopolhelyzettel
való
visszaélést,
előmozdítja
a
keresztfinanszírozások
kiküszöbölését; •
meghatározza a feljogosított fogyasztók hálózati hozzáférésének technikai feltételeit;
•
megállapítja
az
energiaellátási
válsághelyzetben
alkalmazandó
korlátozási
szolgáltatásokkal
kapcsolatos
minőségi
sorrendet; •
meghatározza követelményeket;
a
közüzemi
42 •
a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatait a fogyasztóvédelmi törvény figyelembevételével alakítja ki;
•
általában működteti a hatósági követelményeket érvényre juttató szabályozást stb.
A MEH beilleszkedik a közigazgatás intézményrendszerébe, és természetesen - a nyilvánosság kontrollja alatt áll. Működését saját bevételeiből fedezi. Főigazgató irányítja, aki a Hivatal által hozott határozatok tekintetében másodfokú hatósági jogkört gyakorol. A magyar energiapolitikának az EU energiapolitikájához további vonatkozásokban is közelítenie kell, így a műszaki fejlesztési, a tudományos, az oktatási célok tekintetében is. Az Európai és minden nemzeti - így a magyar - Parlament számára kiemelt kötelezettség az energiapolitika folyamatos idomítása a mindenkori politikai, gazdasági, és tudományostechnológiai kihívásokhoz. A magyar energiapolitika formálásának - az 1993. évi első Országgyűlés által történt elfogadása utáni - újabb szakasza akkor zárul majd le, amikor az EU-irányelvekhez igazodó villamosenergia- és földgáz-kereskedelemre vonatkozó, továbbá a Magyar Energia Hivatal jogállásáról szóló törvényeket az Országgyűlés elfogadja. Korunk legnagyobb kihívása a villamosenergia szektor számára az árampiac liberalizálása, a fokozatos piacnyitás bevezetése. A 2003-ban végbement villamosenergia ipari liberalizáció folyamatosan bizonyítja, a villamosenergia ipar hatékonyságának növelése, a szolgáltatások színvonalának emelése, és az áram árának viszonylagos csökkentése felkészültté teszi Magyarországot az Európai Uniós tagságra.
3.2. A liberalizált villamosenergia piac Magyarországon Magyarország a liberalizáció kapujában Ahhoz, hogy a piacnyitáshoz szükséges elvek megvalósulhassanak, olyan infrastruktúrára és szakismeretre volt szükség Magyarországon, mely a nyugat-európai országokban is csak hosszú idő alatt fejlődött ki. Az országok többségében, így hazánkban sem várható el még sokáig, hogy a polgárok a piacnyitást követően rögtön a szabad választás helyzetében lesznek. Ez okból kifolyólag a liberalizációs energiapiacon a piacra nem kilépő fogyasztók érdekeit is védeni kell. Alapelv az is, hogy a kormányok is felelősek a fogyasztók
43
ellátásáért, a környezet állapotáért, az ehhez kapcsolódó költségek előteremtéséért és a diszkriminációmentes szabályozásért.
3.2.1 Energiapolitikai célok A magyar energiapolitika alapelvei, stratégiai céljai az európai integrációs törekvéseinkkel, a piacgazdaság megvalósulásával, a verseny mind szélesebb kiterjesztésével voltak összhangban. Az Országgyűlés által 1993-ban elfogadott - 1995. évben megerősített energiapolitikai
alapelvek,
stratégiai
célkitűzések
folyamatos
megvalósítása
nemzetgazdasági érdek. A magyar energiapolitika főbb alapelvei a követezőek voltak: • Az energiaellátás biztonságának a megőrzése, az egyoldalú import-függés mérséklése, az energia-beszerzés diverzifikálása és a stratégiai készletek, tartalék kapacitások növelése. • Az energiatakarékosság szerepének fokozása, az energiahatékonyság növelése, ezáltal a magyar gazdaság versenyképességének elősegítése. • A környezetvédelmi szempontok érvényesítése. • A legkisebb költség elvének érvényesítése az energiarendszer fejlesztésénél és működtetésénél a versenyelemek fokozatos bővítésével. • Piackonform szervezeti, közgazdasági és jogi szabályozási környezet megteremtése annak érdekében, hogy az energiafogyasztók védelme megvalósuljon és a magyar energiagazdaság fokozatosan képes legyen alkalmazkodni a majdan kialakuló egységes európai energiapiachoz. • Az energetikai döntéseknél és az ezekhez kapcsolódó államigazgatási eljárásoknál a nyilvánosság szerepének fokozása; az adott döntésekben, eljárásokban közvetlenül érintett társadalmi környezet véleményének figyelembevétele. Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása szempontjából - az energetika területén - meghatározó a magyar energiapolitika folyamatos közelítése az 1996-ban megjelent, az EU energiapolitikáját tartalmazó ún. Fehér Könyvben foglaltakhoz. Az EU energiapolitikájának legfontosabb elvei közé tartozik:
44
• A korábbi nemzeti energiapiacok helyett az egységes, belső európai piac létrehozása, ahol a
piaci
szereplők
szabadon
és
diszkriminációmentesen
használhatják
az
energiahálózatokat, a fogyasztók ellátása versenyben történik. • A biztonságos energiaellátás. •
Jelentős
hangsúlyt
kapnak
a
környezetvédelmi
követelmények,
valamint
a
magánberuházások támogatása. • Hosszú távú cél az egységes energiaadó bevezetése, amelynek első lépése egy minden tagállamra kötelező minimál adószint elfogadása. • A fogyasztók elvárható gondoskodásban részesüljenek.
3.2.2. Az energiaellátás biztonsága Az egyik legfontosabb energiapolitikai célkitűzés az ország energiaellátási biztonságának a növelése, igazodva az EU ilyen irányú törekvéseihez. Az ellátásbiztonság alapelve, hogy a mindenkori fogyasztói keresletnek megfelelő mennyiségű és minőségű energiahordozó álljon rendelkezésre. Az egységes belső energiapiachoz való kapcsolódás szakszerű előkészítettsége mellett az energiapolitikai elvek úgy kerülhetnek bevezetésre, hogy: •
az energiaellátás biztonsága átmenetileg sem csökken,
•
az energiaimport valós diverzifikációjának feltételei középtávon megteremtődjenek, és hosszú távon létrejöjjenek,
•
a piacnyitás ne jelentsen elviselhetetlen terheket a fogyasztókra (lakosság, ipar),
•
rendelkezésre álljanak az energiahordozók biztonsági készletei és az optimális tartalékkapacitások.
Az energiaellátás biztonságát növeli, ha a hazai energiapiac az egységes európai energiapiac részévé válik. A méreteiben jóval nagyobb európai energiapiacba integrálódásunk kisebb hazai tartalékkapacitást igényel, ami azonos biztonság mellett költségcsökkentő hatású. Az energiapiac által szabályozott kínálat-keresleti viszonyok csökkentik a hazai igénybecslés pontosságának szükségességét és az ehhez kapcsolódó hazai tartalékkapacitások kiépítésének és fenntartásának fogyasztókat terhelő mértékét is.
45
3.2.3. Az energiaigények alakulása a gazdasági szerkezetváltás és az energiatakarékosság tükrében A magyar gazdaság közép- és hosszabb távon lehetséges fejlődése - a külső és belső makrogazdasági folyamatok alakulásától, a gazdasági szerkezetváltástól és az energetikai árhatásoktól függően - számos változatban becsülhető. Ez egyrészt a világgazdasági folyamatok hosszabb távú alakulásának és a magyar gazdaságra kifejtett hatásainak bizonytalanságából, másrészt pedig a gazdaság alkalmazkodóképességének és a modernizációs lehetőségek kihasználásának nehezen prognosztizálható mértékéből fakad. Mindezeket figyelembe véve az ország villamos- és teljes primerenergia-felhasználásának jövőbeli alakulását - többek között - döntően befolyásolja: •
a gazdasági fejlődés üteme és ezen belül az ipari termelés szerkezetváltása,
•
a technológiai korszerűsítéstől, illetve a szerkezeti átalakulástól függően változó energiahatékonyság, amit befolyásol az energiával való takarékosság is,
•
az indokolt ráfordításokat elismerő és megfelelő jövedelmezőséget biztosító energiaárak hatása a vállalkozói költségérzékenységre, a lakossági és intézményi fogyasztók szokásaira (takarékos szemléletmód folyamatos terjedése).
Ezen tényezők alapján az 1. ábra mutatja a primer energiafelhasználás előrejelzését 1990-2010 között
46
Nyugat-Európához
történő
felzárkózáshoz
elengedhetetlenül
szükséges
az
energiahatékonyságban meglévő jelentős elmaradás fokozatos felszámolása. Ezért a jövőben az Európai Unió gazdasági növekedésénél dinamikusabb magyar fejlődés csak szerény energiaigény-növekedés mellett valósulhat meg annak érdekében, hogy a csatlakozás után a magyar gazdaság versenyképes legyen, valamint egyenrangú partnere legyen a tagállamoknak. Magyarországon a középtávon előre jelzett 3-5% körüli éves GDP növekedés megvalósulása jelentős modernizációs és innovációs folyamatok beindulását feltételezi. Ezek eredményeként a múltban érvényes trendekhez képest az energia-felhasználás növekedésének jelentős mérséklődése valószínűsíthető. Ez azonban feltételezi az energiahatékonyság jelentős növekedését, a nagyobb jövedelemtermelés irányába történő gazdasági szerkezetváltozást, valamint széleskörű energiatakarékosság érvényesülését.
3.2.4. A piacnyitás célja Az elmúlt évtized nemzetközi tapasztalatai arra mutattak rá, hogy a korábbi nagy monopol ágazatokban (távközlés, vezetékes energiahordozók, légi közlekedés stb.) a verseny erősítése az árak jelentős eséséhez, a kínálati piac erősödéséhez, az ellátásbiztonság növekedéséhez, a szolgáltatási színvonal emelkedéséhez, a fogyasztói választási lehetőségek szélesedéséhez és a nemzetgazdaságot terhelő költségek csökkenéséhez vezettek. Magyarországon az energiapiac létrehozásának célja a fogyasztók szabad energiaellátó választásának, így szabadkereskedelmi partnerré válásuknak a biztosításával •
az ellátói kínálat növelése,
•
a fogyasztókért folyó verseny erősítése,
•
a jelenlegi rendszerben meglévő áremelési kényszer mérséklése, illetve hosszabb távon
az
árak
várható
mérséklése
és
ezen
keresztül
a
gazdaság
versenyképességének javítása, •
az ellátásbiztonság fokozása az egységes európai energiapiachoz kapcsolódásunk révén,
47 •
a szállítók és a szolgáltatók jelenlegi monopol-helyzetének csökkentése a technikai monopóliumok szintjére,
•
az
energiakereskedelem
üzleti
alapokon,
költségvetési
garanciák
nélküli
megvalósítása.
3.2.5. A piacnyitás ütemezése
A 96/92/EU irányelv a tagállamok részére a piac megnyitását 1999. februárjától teszi kötelezővé. Ettől az időponttól a fogyasztók legalább 25%-át kell feljogosítani. 2001. februárjától ez a minimális piacnyitási mérték 28%-ra, 2003. februárjától 32%-ra emelkedik. A piacnyitás megvalósításakor a tagállamoknak tekintettel kell lenni arra, hogy az irányelv kötelezővé teszi az évente 100 GWh-nál többet felhasználó végső fogyasztók, valamint a szolgáltató vállalatok a területükön lévő feljogosított fogyasztóik mértékéig való feljogosítását. 2006-ban az EU Bizottság felülvizsgálja az irányelv teljesítését, és jelentést készít a Parlament és a Tanács részére. A Parlament és a Tanács a tapasztalatok tükrében dönt a piac megnyitásának további lehetőségeiről. Az egyes tagállamok részlegesen, vagy teljesen megnyitott piacait tekintve látható, hogy a valós európai energiapiaci kereskedelem lehetősége jóval meghaladta az előírt minimális mértéket. (Az irányelv által meghatározott 25%-os minimális piacnyitási szinthez képest a tagállamok által 1999-ben végrehajtott piacnyitás átlagos közösségi szintje 64%).
2. Ábra Villamosenergia piacnyitás
48
Már a liberalizált villamosenergia-piac megnyitás előtt egyes ipari nagyfogyasztók megpróbáltak lépéseket tenni villamosenergia-ellátásuk gazdaságosabbá tétele érdekében. Akkor az érvényes jogszabályoknak megfelelően egyik lehetséges útként a koogenerációs erőművek (gázturbinás saját erőművek) megépítése látszott kézenfekvő megoldásnak. Ennek megfelelően saját kockázatukra erőművek építésébe kezdtek. Mindezek figyelembe vétele mellett a feljogosított fogyasztók körének bővítésekor tekintetbe kellett venni: •
a jelenlegi villamosenergia árszabályozási időszak 2002. december 31-ei lejártát,
•
a közösségi irányelvek által "előírt" minimális piacnyitási szint fokozatos elérését,
•
a magyar fogyasztói struktúra adottságait,
•
a várható fogyasztói előnyök mielőbbi érvényesüléséneke, illetve a szükséges infrastrukturális előkészületek időigényének egyensúlyát,
•
a magyar energiaszektor meglévő adottságait (pl. a hosszú távú szerződések mértéke és feltételei).
3.2.6. Az átlátható piaci viszonyok megteremtése
Az egységes európai energiapiachoz csatlakozó hazai energiapiacnak akkor mutatkoznak meg - a piacon "vásároló" energiafogyasztók számára várható - az előnyei, ha kellően hatékonyan működik. Ehhez az összes piaci résztvevő számára tiszta, átlátható és szervezésében,
szerkezetében
diszkrimináció-mentességet
biztosító
piaci
modellt
szükséges megvalósítani. Fontos e mellett az új piacra lépők segítése annak érdekében, hogy a privatizációt követően kialakult viszonylag kis számú magánbefektető kezében összpontosuló szolgáltató vállalatok mellett, minél több új piaci szereplő versenyezzen a hazai fogyasztókért. A modellalkotás során azon nemzetközi piaci modellek tapasztalataiból kell kiindulni, ahol már néhány éve eredményesen működő energiapiacot hoztak létre. A hazai energiapiacok kialakításánál természetesen figyelembe kell venni azokat az egyedi hazai adottságokat, körülményeket, amelyek segítik (pl. az alapvetően különböző tevékenységek egy része már
49
szervezetileg szétválasztott), illetve amelyek nehezítik (pl. a meglévő hosszú távú áramvásárlási szerződések) az energiapiac kialakítását. A piaci szereplők bizalma, piacra lépési hatékonysága és a piac diszkriminációmentes működése érdekében - a modellalkotás során - a különféle energiapiaci tevékenységek szervezeti szétválasztásának és bizonyos funkciók állami tulajdonban tartásának szükségességét elemezni kell, úgymint: termelés, átvitel (alaphálózat üzemeltetés), rendszerirányítás, piacirányítás, rendszerszintű kiegészítő szolgáltatások (pl. tartalék), elosztás (elosztóhálózat üzemeltetés), kereskedés, szolgáltatás. Az előzetes szakértői elemzések azt mutatták, hogy a fogyasztók érdekeit, nagyobb választási lehetőségüket, illetve az eredményesebb piaci mechanizmust az biztosítja, ha a modell mindenki számára átlátható módon lehetővé teszi a természetes monopóliumot képező vezetékrendszerhez való hozzáférést, független szabályozó hatóság által meghatározott árakon. A hálózat tulajdonosainak diszkriminációmentes működése a verseny alapvető feltételét biztosítja.
3. Ábra Alaphálózati vállalatok helyzete az értékláncban
3.3. A tervezett magyar megoldások A szabad versenyhez elengedhetetlen, hogy minden szereplő, amely részt vesz a feljogosított fogyasztók ellátásában - a technikai kapacitásokat figyelembe véve - azonos feltételekkel
hozzáférhessen
a
természetes
monopóliumot
képező
átviteli
és
elosztóhálózatokhoz. A természetes monopóliumot képező vezetékhálózat és az egységes,
50
hierarchikus építésű üzemirányító rendszer vegyes tulajdonban volt: az állami tulajdonú MVM Rt. és a már privatizált áramszolgáltató társaságok tulajdonában. Az átlátható és diszkriminációmentesen működő versenypiac létrehozása szükségessé teszi a termelői, kereskedelmi tevékenységet folytató és a hálózatokat is tulajdonló társaságoktól független egységes villamosenergia üzemirányító szervezet létrehozását. Azt is meg kellett követelni, hogy az EU előírásának megfelelően, a hálózatokat tulajdonló társaságok versenypiaci tevékenységeiket válasszák külön. A terv szerint a hatékony verseny érdekében már 2000. I. felében ki kell alakítani az egységes (hálózati) rendszer üzemirányítását, illetve a magyar villamosenergia-rendszer
országos
és
regionális
irányítását
végző
Független
Rendszerirányító szervezetét. E szervezet függetlensége érdekében annak irányítását, menedzsmentjét állami (a versenypiac beindulásakor a Gazdasági Minisztérium) felügyelete alá kell vonni. Mindezen kívül meg kellett határozni a szervezet jogi státuszát, finanszírozását és az eszköztulajdonlással összefüggő gazdasági kérdéseket. A modell kialakításakor az alábbi szervezeti struktúra körvonalazódott meg: •
az állami tulajdonban lévő erőművek (Paksi Atomerőmű Rt., Vértesi Erőmű Rt.) az MVM Rt. holding részeként önálló társaságok maradnak,
•
ugyancsak a holding részeként létre kell hozni a Nemzeti Távvezeték Társaságot 2001. január 1-jétől, amely az MVM Rt. jelenlegi átviteli hálózatából és az OVIT Rt-ből jön létre,
•
közhasznú társasággá kell alakítani 2000. I. félévben és a Gazdasági Minisztérium irányítása alá kell vonni az Országos Teherelosztót, valamint a Körzeti Diszpécser Szolgálatokat, az így létrejövő Független Rendszerirányító a villamosenergiarendszer technikai irányítója lesz,
•
a jelenlegi áramszolgáltatók esetében is el kell különíteni a kereskedelmi, hálózati elosztó és a regionális teherelosztási funkciókat.
A társaságok további átalakítását a versenypiac tapasztalatai alapján lehetett meghatározni.
3.3.1. A közüzemi szolgáltatás biztosítása A nem feljogosított fogyasztók számára átmenetileg fennmaradna a maximált áras közüzemi szolgáltatási modell.
51
A társadalomnak, illetve a gazdaságnak alapvető érdeke, hogy az energiát a lehető legkedvezőbb áron kapja úgy, hogy az ellátásbiztonsági érdekek ne sérüljenek. A versenypiac fokozatos bővítését úgy kell ütemezni, hogy mind az abban résztvevő, mind az abból még kimaradó fogyasztók számára a legolcsóbb szolgáltatást eredményezze. Nemzetgazdasági érdek, hogy a versenypiacon vásárlók és a közüzemi szolgáltatást igénybevevők között keresztfinanszírozás ne legyen. A közüzemi szolgáltatás területén a versenypiac működésének első szakaszában célszerű fenntartani a jelenlegi szabályozási kereteket, hiszen az a villamosenergia termeléséről szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény és a ráépülő jogszabályok biztosítják a szabályozott piac működését. Ezek a rendelkezések a szükséges módosításokkal beépülnek az új villamosenergia törvénybe. Ennek megfelelően továbbra is kötelezettség lesz a nem feljogosított fogyasztók ellátása a hatóság által meghatározott árakon. A piaci működés tapasztalatai alapján ennek a kérdésnek továbbtárgyalása elképzelhető.
3.3.2. A villamosenergia export-import monopóliumának feloldása
A jelenlegi szabályozási rendszerben az erőművek kötelesek felajánlani az általuk termelt villamosenergiát a szállító részére. Az egyesített villamosenergia-rendszer zavartalan működése érdekében az országos ellátásért felelős MVM Rt. ugyanakkor a belföldi kapacitások mellett import-export monopóliummal is rendelkezik. Az áramszolgáltatók részére ugyan ma is megengedett bizonyos energia- részarányt importból beszerezni fogyasztóik ellátására, azonban ezt az importot technikai (feszültségszint) korlátokkal nehezíti a jogszabály. A 2001. január 1-jére tervezett piacnyitás célja, hogy üzleti alapon épüljenek erőművek Magyarországon. 2002-es EU csatlakozás esetén az export-import jogok a csatlakozás időpontjában szabadulnak fel. Mindezen határidők azonban a mai tények ismeretében valóban csak tervezet maradt. A csatlakozást követően az energiapiac annál hatékonyabb és annál nagyobb a verseny a magyar fogyasztókért, minél több a piaci résztvevő. A korlátozott számú hazai erőmű mellett a piaci résztvevők számát az országhatáron túli beszállítók energiapiaci részvételével (import) lehet biztosítani. Az ellátás biztonsága megköveteli, hogy csak megbízható forrásra alapozzuk a villamosenergia-szolgáltatást. Az EU-n kívüli országokból származó villamosenergia korlátok nélküli magyarországi megjelenése
52
ellátásbiztonsági kockázattal jár, ezért az ilyen forrásokból származó import részarányának korlátozása szükséges. Az Európai Unió tagállamainak jogrendje biztosítja, hogy a harmadik
országokból
érkező
villamosenergia
ne
zavarja
az
ellátásbiztonság
követelményét.
3.3.3. A hosszú távú szerződések és a villamosenergia modell A hatályos villamosenergia törvényen és működési engedélyeken alapuló modellben az erőművek hosszú távú szerződések keretében értékesítik a villamos energiát az MVM Rtnek. Az MVM Rt. a fogyasztói igények és a szükséges tartalékok figyelembevételével leköti az erőművek kapacitását, és így kapacitásdíjon keresztül fizeti az erőművek állandó költségét és nyereségét. Ezen kapacitás-lekötési szerződések hosszú időtartamuk alatt "nem veszik figyelembe", hogy olcsóbb kapacitás-, illetve energiakínálat is jelentkezhet a hazai vagy az európai energiapiacon. Mivel a hazai létesítendő erőművi kapacitások korlátozottak (csak azok a befektetők létesíthetnek egységeket, amelyeknek a kapacitására - a fogyasztói igények kielégítéséhez az MVM Rt-nek szüksége van, vagy amelyeket az MVM Rt. lemondó nyilatkozata után az áramszolgáltatók igényelnek), nem alakulhat ki lényeges kapacitás-túlkínálat. A lekötött kapacitások létesítésük pillanatában kielégítik a legkisebb költség törvényi követelményét, azonban a mai modell nem követi a technológiai fejlődésből, illetve a meglévő európai többletkínálatból adódó későbbi, alacsonyabb árú kapacitás- és energiakínálatot. Az MVM. Rt. jelenlegi szerződései az erőművek költségein alapulnak, a legdrágább szerződés több mint háromszorosa a legolcsóbbnak. Az MVM Rt. az áramszolgáltatóknak a villamos energiát az erőművi átlagárak alapján adja tovább, ez képezi a fogyasztói árak alapját. A szabad kereskedelemben kialakuló ár fölötti árakkal termelő, de szerződéssel nem rendelkező független vagy függetlenné váló erőművek nem tudják majd az általuk előállított villamos energiát eladni a fogyasztóknak. Ezek a befektetések ún. "befagyott (értékesíthetetlen) vagyonná" alakulnak. Az MVM Rt. átlagköltsége alatt esetleg kialakuló versenyár pedig a társaságnál okozhat veszteséget, vagy csődhelyzetet. Ezen "befagyott vagyontárgyak", erőművek befektetői igénylik a befektetett költségeik megtérítését, hiszen ha az állam a "játékszabályokat" megváltoztatja, és ezáltal termékük eladhatatlanná válik, befektetésük nem térül meg. Indokuk, hogy befektetéseik a korábbi (mai) jogi környezetben létesültek. A korábbi szerződéses ár és az alacsonyabb piaci ár közötti különbség miatt meg nem térülő befektetés (illetve nyereség) az ún. "befagyott költség".
53
Ha egy rendszerben a piacnyitást követően túl sok a korábban megkötött, később versenyképtelenné váló hosszú távú kapacitás-lekötési és áramvásárlási szerződés, akkor a befagyott költségek teljes összege magas lehet. A magánbefektetők további bizalmának megnyerése, illetve a magyarországi vonzó befektetési környezet fenntartása érdekében célszerű ezen befagyott költségek (egy részének) megtérítése a befektetők számára. A nemzetközi gyakorlatban a befagyott költségek legkülönbözőbb elfogadási szintje és megtérítési gyakorlata létezik: •
A piacnyitás előtt felbecsülik a közszolgáltatási kötelezettségekből indokolt beruházások miatti befagyott költségeket, és ezt a szállítási díjak részeként általában 10 évre lebontva ráterhelik a fogyasztókra (Ausztria)
•
Előírják a befagyott erőművek értékesítésének kötelezettségét, így meghatározzák az erőművek tényleges piaci értékét, ami pontosabb indokolt beruházás alapú befagyott költség kalkulációját teszi lehetővé (USA egyes államaiban tervezett)
•
A paicnyitás kezdete előtt kivásárolják a PPA-ket (USA egyes államaiban tervezett)
•
A szolgáltatókat a befagyó erőművek egy részének átvételére kötelezik, és a villanyszámlában megjelenő díjtétel révén kárpótolják őket (Anglia)
•
Az erőműveket úgy privatizálják, hogy felbontják a PPA-ket, természetesen ez jelentősen csökkenti a privatizációs bevételeket (Lengyelországban tervezet)
•
A létező szerződések átalakítása piackonform szerződésekké.
Az MVM Rt., mint állami tulajdonú vállalat által kötött korábbi áramvásárlási szerződéseket felül kell vizsgálni és a szerződéses partnerekkel meg kell kezdeni a szerződések újratárgyalását, a szerződés időtartamának csökkentését, a jogi környezet változására vonatkozó klauzúrákat, az esetleg versenyképtelenné váló erőművek esetében a befagyott költségek elfogadási és megtérítési mechanizmusát. Ezen tárgyalások eredményeként kialakuló befagyott költség megtérítési időüteme az a "veszteség", amely a piacnyitás során egy átmeneti időszakban csökkentheti a piaci előnyöket és az árcsökkentés ellen hathat. Alaposan tanulmányozni kell a befagyott költségek keletkezésére, azok finanszírozására vonatkozóan az EU tagállamok gyakorlatát. A hazai piaci nyitás sikere, a hosszú távú szerződések újratárgyalhatósága nagymértékben függ attól, milyen hatékony, diszkriminációmentes mechanizmust alkalmazunk e költségek kezelésére.
54
Az elismert befagyott költségek megtérítési mechanizmusa nagymértékben modellfüggő, ezért ezeket egyszerre kell kidolgozni. Fontos szempont, hogy ezen költségeket nem lehet a versenyben átmenetileg még részt nem vevő kisfogyasztókra terhelni. Világosan kell látni, hogy az elfogadott és megtérítendő befagyott költségek az MVM Rt. vásárlási árszintjét - és az erre épülő fogyasztói árakat - nem emelik a jelenlegi árakhoz képest, azonban magasabbak annál az elméleti szintnél, amely akkor alakulna ki, ha a piac megnyitásával egy időben a korábbi szerződések is megszűnnének. Ebből következően a befagyott költségek nem indokolhatják a piacnyitás elhalasztását. Az Európai Közösség Bizottságával folytatott informális megbeszélések alapján valószínűsíthető, hogy a tagállamokban a irányelv elfogadása előtt megkötött hosszú távú szerződések
bírósági
úton
felülvizsgálhatók.
Várható,
hogy
a
felülvizsgálatok
eredményeképpen a szerződő felek között megosztják a befagyott költségeket. A további befagyott költségek elkerülése érdekében a jövőben áramvásárlási szerződések csak üzleti alapon, a szerződő felek kockázatára köthetők.
3.3.4. A piac hatásait rontó befagyott költségek csökkentése Az elvégzett elemzések szerint az EU irányelvnek megfelelő piacnyitás 2001-től előírt megvalósítása tíz év alatt nettó jelenértékben, mintegy 40 Mrd Ft befagyott költséget eredményez a villamosenergia-iparban. A befagyott költségek fokozatos piacnyitással és további intézkedéssel minimálisra csökkenthetők. Vizsgálni szükséges, hogy a jelenleg érvényes szerződések versenyképesebbé tehetők-e, illetve felválthatók-e. 1994. április 1-jén Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz. A csatlakozás megköveteli a közösségi jogrendnek megfelelő magyar szabályozás kialakítását.
A
villamosenergia-versenypiac
létrehozását
előíró
irányelvet
1997.
februárjában hirdették ki. Biztosítandó, hogy az MVM Rt. ne kössön, illetve ne léptessen hatályba a jövőben olyan szerződéseket, amelyek nehezítik a piacnyitás mértékét, illetve korlátozzák ütemezését, és amelyek versenyképtelenné válásunk esetén a költségvetést vagy a fogyasztókat terhelnék.
3.3.5.A versenysemlegesség
55
A 96/92 EU Irányelvben fellelhetők olyan megfogalmazások, amelyek a tagállamokra vonatkoznak és betartásuk a versenysemlegesség fogalomkörébe tartozik. Ezek közül néhány fontosabb: • A tagországok nem alkalmazhatnak részrehajlást, amikor jogokat és kötelezettségeket fogalmaznak meg. • A piachoz való hozzáférés hasonló szintjét kell biztosítani minden országban. • Az ellátási kötelezettséget definiálni kell, a vonatkozó szabályokat és eljárásokat közzé kell tenni, valamint ezeket meg kell küldeni a Bizottságnak is. • Az engedélyeztetés vagy a versenyeztetés szabályainak objektíveknek, átláthatóknak és diszkrimináció menteseknek kell lenni. • Ha a rendszerbe való belépésre szolgáló pályázat elutasításra kerül, biztosítani keli a fellebbezési lehetőséget. • Ha versenyeztetéssel lehet bejutni a termelői piacra, az államok kötelezettsége, hogy a versenyeztetési eljárást meghirdessék az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában. • Minden államnak teljesen független testületet kell kijelölni a versenyeztetés lebonyolítására. • A rendszer üzemeltetője nem tehet különbséget a rendszer használói vagy a rendszer használóinak csoportjai között, különösen nem saját leányvállalatai vagy részvényesei javára. Ugyanez a követelmény érvényes az elosztó hálózat rendszerüzemeltetőjére is, ha mégis különbséget tesz, azt jól meg kell tudnia indokolni. • A tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy mik a kereskedelmi szempontból kényes információk, ezek listáját közzé kell tenni, az ezeken túlmenő információkhoz minden érdekeltnek diszkriminációmentesen kell hozzájutni. • A kizárólagos vásárló tevékenységét a termelési és elosztási tevékenységtől el kell különíteni. • Minden tagállam, illetve az ott működő rendszerirányítók kötelesek közzétenni az adott évre vonatkozó, a szállító, illetve elosztó rendszerek használatáért felszámított árak központilag szabályozott tarifáit. • A tagállamoknak minden évben január 31-ig közzé kell tenniük a feljogosított fogyasztók meghatározásának kritériumait. A versenysemlegesség körébe tartozik, hogy egyetlen szereplő tevékenysége sem korlátozható, pl: • a termelő, szállító, nagykereskedő elláthat fogyasztókat. • termelő, szolgáltató exportálhat-importálhat.
56
• a szállítónak, szolgáltatónak lehet erőműve. • a társaságok tetszőlegesen integrálódhatnak (akár egyetlen társaság is kialakulhat). ha az Irányelv előírásai egyébként betarthatók.
3.4. A villamosenergia-rendszer felkészülése az Európai Unióhoz való csatlakozásra Az Európai Unióban jelentős változás fog bekövetkezni a villamosenergia-rendszerek irányításában. A változások valóban forradalmiak, hiszen a tengerentúli országokban folyó átalakulások mellett Európában is több ország megnyitotta villamosenergia-rendszerét a versenypiac előtt. Ma ebben élenjárók a skandináv országok, őket követik Anglia, Wales, Németország, Hollandia, és várhatóan Spanyolország. Valószínűleg új problémákat fog felvetni a versenypiac bevezetése Európa központi részein, hiszen itt sokkal szerteágazóbbak a rendszerek közötti kapcsolatok, már ma is igen élénk az együttműködés és erre a jövőben egyre növekvő gazdaságpolitikai késztetések lesznek. Magyarországnak - mint az EU leendő tagjának és villamosenergia-kereskedelem szempontjából igen frekventált helyen lévő országnak - elemi érdeke a kérdés árnyalt vizsgálata, a hazai villamosenergia-rendszer szereplői érdekeinek figyelembe vétele, annak egyeztetése és egy olyan működési modell kialakítása, amely várhatóan hosszú távon kifejezi a szereplők érdekeit, hatékony kereskedelmet, biztonságos és relatíve olcsó szolgáltatást tesz lehetővé. Az IKIM kezdeményezésére és vezetésével 1997 őszén kezdődtek meg az előkészületek az új versenypiacra való felkészülésre. Az IKIM létrehozott egy Irányító Bizottságot, amely az ugyancsak általa létrehozott Munkabizottság munkájának eredményeként bizonyos részdöntéseket hoz, vezeti és koordinálja a munkát, majd a végső döntéselőkészítést megteszi a kormányzat számára. Az Irányító Bizottság 1997 decemberében tartott első ülésén meghatározta a Munkabizottság működési kereteit, jóváhagyta munkatervét. Az ugyancsak még decemberben megalakult Munkabizottság vezetését az MVM Rt.-re bízta (dr. Gerse Károly. A Bizottságba meghívást kapott a Magyar Energia Hivatal, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium, a Gazdasági Versenyhivatal a Pénzügyminisztérium, az
57
ÁPV Rt., európai uniós ügyekben járatos jogi szakértők, valamint a villamosenergia-iparág különféle szakértői. A Munkabizottság az elfogadott ütemtervnek megfelelően részletesen ütemezte feladatait, hogy a szoros határidőket tartani lehessen. A munkaterv főbb állomásai a következők: - 1998. február végéig a javasolt működési modell, illetőleg modellek kiválasztása, - a kiválasztott modell működési feltételeinek, lehetséges következményeinek részletes elemzése május végéig, - árszabályozási kérdések kidolgozása június végéig, - érdekütköztetés és -egyeztetés a villamosenergia-rendszer szereplőivel szeptember végéig, - a modell véglegesítése után javaslat az érvényben lévő jogi dokumentumok módosítására. A Bizottságokban folyó élénk vita után tisztázódott a szóba jöhető modellek köre, a kritikus kérdések, döntési csomópontok. A munka az előirányzatoknak megfelelően halad. A bizottsági munkával kapcsolatosan természetesen sokirányú tapasztalatcsere folyik, a más országokban már működő versenypiac tapasztalatainak, az európai uniós adminisztráció álláspontjának megismerése érdekében. Ennek a folyamatnak jelentős része a CENTREL-országok kerekasztal-tárgyalási sorozata, amelyet a US AID támogat és szervez. Célkitűzésünk az, hogy a versenypiac bevezetését a CENTREL-országokkal közösen valósítsuk meg, így remélve, hogy egymást segítve szerezhetjük meg a szükséges piaci tapasztalatokat és közös érdekérvényesítéssel jelenhetünk meg a majdani egyesített európai villamosenergiapiacon. Magyarország hamarosan az Európai Unió tagja lesz, így fel kell készülnünk arra, hogy az EU direktívák ránk is érvényesek lesznek. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok kötelesek lesznek megnyitni piacaikat, így ez a váltás Magyarországon 2003. január 1-jén meg is történt. Az első évben a piacnyitás azokra a nagyfogyasztókra vonatkozik, akik évente legalább 6,5 GWh energiát használnak. Ebbe a kategóriába nálunk több tucat cég tartozik. Várhatóan 2004-ben is hasonló éves fogyasztású fogyasztók előtt áll majd a versenypiacra történő kilépés lehetősége. 2005-től már az éves 4 GWh éves fogyasztású ügyfelek is megkapják ezt a jogot.
58
3.5. A Magyar Energia Hivatal feladatrendszere a megvalósult liberalizált villamosenergia-piacon A 2001. évi törvény értelmében a villamosenergia-ellátással kapcsolatos feladatai körében a MEH az alábbi kötelezettségekkel bír: -
kiadja, jogszabályban meghatározott esetekben módosítja, illetve visszavonja az e törvény
szerint
engedélyköteles
tevékenységek
gyakorlásához
szükséges
engedélyeket, -
jóváhagyja az engedélyesek által kidolgozott üzletszabályzatokat, továbbá ellenőrzi az üzletszabályzatban foglaltak betartását és megszegésük esetén a külön jogszabályban meghatározott mértékű bírságot szabhat ki,
-
ellenőrzi az e törvényben a Hivatal hatáskörébe utalt és az engedélyben foglalt előírások megtartását,
-
jóváhagyja
a
villamosenergia-rendszer
minden
résztvevőjére
kötelező
villamosenergia-ellátási szabályzatokat, -
meghatározza a feljogosított fogyasztók közcélú hálózatához való hozzáférésének általános szabályait,
-
előkészíti a villamosenergia-ellátásban alkalmazott hatósági árakat (díjakat), valamint az áralkalmazási feltételeket,
-
a rendszerirányító javaslata alapján dönt a vezetékek átviteli, elosztó vezetékké, illetve közcélúvá történő minősítéséről, átminősítéséről,
-
az engedélyesek tevékenysége folytatásának minimális minőségű követelményeit, valamint elvárt színvonalát az egyes engedélyesekre határozatban állapítja meg,
-
felülvizsgálja a közüzemi nagykereskedő átállási költség kifizetésére vonatkozó kérelmét, és javaslatot tesz a miniszternek a kifizethető átállási költség mértékére,
-
megállapítja és igazolja a termelő vagy kiserőmű üzemeltetője által megújuló vagy hulladékból nyert energiával előállított villamosenergia termeléshez felhasznált erőforrást, valamint az azzal előállítható villamosenergia mennyiségét,
-
jogosult az engedélyhez kötött tevékenységgel – beleértve a horizontálisan integrált villamosenergia-ipari
vállalkozások
tüzelőanyag-ellátáshoz
kapcsolódó
tevékenységét is – kapcsolatos iratokba betekinteni, ideértve az üzleti titkot tartalmazó iratokat is, -
jogosult az iratokról másolatot, kivonatot készíteni, feladatai ellátásához az engedélyestől eseti és rendszeres információt kérni,
59
-
három napra felfüggesztheti a villamosenergia szervezett piacán az ügylekötést, amennyiben a biztonságos és átlátható kereskedés a piaci folyamatok kedvezőtlen alakulása miatt nem biztosítható,
-
a folyamatos és biztonságos villamosenergia-ellátás fenntartása érdekében kivizsgálja az erőművek teljesítményében, illetve teljesítőképességében beálló jelentősebb változások indokoltságát.
A Magyar Energia Hivatal a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében – a fogyasztóvédelemről
szóló
törvényben
foglaltak
figyelembe
vételével
–
a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a területi felügyelőségekkel együttműködve a villamosenergia-ellátás területén az alábbi fogyasztóvédelmi feladatokat látja el: -
kivizsgálja az elszámolással, számlázással, díjfizetéssel, méréssel, valamint a villamosenergia-ellátás zavaraival kapcsolatos panaszokat,
-
ellenőrzi a fogyasztók által a közcélú hálózathoz való csatlakozás érdekében befizetett csatlakozási költség felhasználását,
-
együttműködik a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel,
-
szervezi és működteti a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek és a szolgáltatók közötti érdekegyeztetést, dönt az érdekegyeztetés után fennmaradt vitás ügyekben,
-
átadja a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek és a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek a külön jogszabályban meghatározott mindazon adatokat
és
információkat,
melyek
az
engedélyes
engedélyhez
kötött
tevékenységével és a fogyasztói érdek érvényesítésével egyaránt kapcsolatosak, -
a fogyasztók biztonságos ellátása érdekében ellenőrzi a szolgáltatás színvonalát és a villamosenergia minőségi jellemzőit, továbbá a fogyasztói igény kielégítését.
Mindezen feladatokat sorra véve megállapítható, hogy a Hivatal feladatköre jelentősen kibővült a 94-es megalakulásakor megfogalmazott elvárásokhoz képest. Mára teljes egészében lefedi a villamosenergia-piac irányítását, felügyeletét, valamint a fogyasztók érdekeinek állandó szem előtt tartásával megpróbálja a lehető legkisebbre szorítani a fogyasztók és ellátók közötti igényeltérés valószínűségét.
60
3.6. A megvalósult modell, piaci szereplők A 2001. évi XL törvény biztosította a villamosenergia-ipar vertikális szétválasztását a liberalizált piacnak megfelelően. A korábbi áramszolgáltatók két engedélyt kaptak: az elosztói és közüzemi szolgáltatói engedélyt. A korábbi szállító (MVM Rt.) szintén két engedéllyel rendelkezik: közüzemi nagykereskedői engedély és átviteli engedély. Azaz a törvény szellemének megfelelően a számviteli szétválások megtörténtek. Tekintsük át a főbb piaci szereplőket: Rendszerirányító: A rendszerirányító felelős a villamosenergia rendszer – beleértve a nemzetközi kapcsolatokat is- irányításáért és üzemvitelének biztonságáért. Villamosenergia kereskedő: jogosult a villamosenergia meghatározott mértékig való beszerzésére, továbbá a feljogosított fogyasztó, vagy közüzemi nagykereskedő részére történő étékesítésre. Közüzemi nagykereskedő: A közüzemi nagykereskedőt a közüzemi szolgáltatóval szemben ellátási kötelezettség terheli a közüzemi szolgáltató és a közüzemi fogyasztók között létrejött közüzemi szerződések teljesítésének mértékéig. Közüzemi szolgáltató: A közüzemi szolgáltatót az engedélyben meghatározott működési területen a közüzemi fogyasztókkal szemben közüzemi szolgáltatási kötelezettség terheli. Feljogosított Fogyasztó: Az a fogyasztó, aki élt a jogszabályi lehetőségével és a közüzemi szerződését felmondva a jogszabályi előírásoknak megfelelően a versenypiacra lépett. Közüzemi fogyasztó: az a fogyasztó, amely a közüzemi szolgáltatási engedélyestől közüzemi szerződés alapján vételez energiát. Elosztói engedélyes: Az elosztó hálózat üzemeltetésére engedély kapott társaság. Átviteli engedélyes: Az átviteli hálózat üzemeltetésére engedélyt kapott társaság. A villamosenergia termelésének és fogyasztóhoz történő eljuttatását a következő ábra szemlélteti. Az ábrában a díjfizetési kötelezettségeket is fel van tüntetve.
61
Közüzemi nagykereskedő
Termelők
Átviteli hálózatok
Közüzemi szolgáltató
Közüzemi fogyasztók
Elosztó hálózatok
Határon keresztüli szállítás
Feljogosított fogyasztó Villamos energia kereskedők
Rendszerirányító
energia energiadíj rendszerhasználati díj
4. Ábra Kapcsolati rendszerek liberalizált energiapiacon Alapvető különbség a korábbi teljesen monopolisztikus szabályozással szemben, hogy a fogyasztó és az egyes társaságok a villamos hálózat használatáért és a ténylegesen leszállított energiáért elkülönülten fizetnek. Már az ábra is sugallja, hogy a lehetséges két modell közül a szabadhozzáférés modellje valósult meg, szabályozott árkeretek között. Azaz a hálózatok használatáért (rendszerhasználat) és a közüzemi ellátással kapcsolatos energiaszolgáltatásért rendeletileg szabályozott módon és kihirdetett árelemek alapján hatóságilag maximált tarifa alapján kell fizetni. Viszont a feljogosított a versenypiacon a feljogosított fogyasztó maga döntheti el, kitől vásárol és milyen kialkudott feltételek mellett. Lehetséges beszerzési forrásai a feljogosított fogyasztónak: -
Villamosenergia kereskedő
-
Termelők (erőművek)
-
Import
A beszerzés során a feljogosított fogyasztó csak fogyasztásának 50 %-ig szerezheti be importból. További korlát az import esetében a szűk kapacitás, azaz a határon átmenő szállító vezetékek fizikai kapacitásának korlátai. Ennek kezelésére a rendeletek és a kialakult gyakorlat ad támpontot.
62
Ma Magyarországon áramtőzsde még nem alakult ki, bár a törvény lehetővé teszi. A gyakorlatban volt már rá példa, hogy az MVM aukció keretén értékesíti szabad kapacitásainak egy részét.
3.6.1. Lehetséges feljogosított fogyasztók Magyarországon 2003. január 1-től Saját döntése alapján adott fogyasztási helyre feljogosított fogyasztóvá válhat: -
azon közüzemi fogyasztó, amelynek a feljogosított fogyasztói státusz tárgyában hozott döntés időpontját megelőző 12 hónapban egy fogyasztási helyen mért éves villamosenergia fogyasztása, saját termelését beleértve meghaladta a 6,5 GWh-t,
-
olyan új fogyasztó, amely várható éves fogyasztása, saját termelését beleértve meghaladja a 6,5 GWh-t és a hálózati engedélyessel kötött egy fogyasztási helyre szóló csatlakozási szerződésben szereplő rendelkezésre álló teljesítmény értéke legalább 1,3 MVA;
-
a települési önkormányzat a területén lévő közvilágítás villamosenergia fogyasztásának mértékéig. E tekintetben a települési önkormányzat közvilágítása egy fogyasztási helynek minősül. A fogyasztás elszámolásának szabályait az ellátási szabályzatok tartalmazzák.
3.6.2. A hálózat használatáért fizetendő díjelemek Az árrendszeren belül - mint ahogy az előzőekben is ismertetésre került - az egyik figyelemre méltó változás, hogy a fogyasztó számára a tevékenységével együttjáró egyes költségeket (az ezeket tükröző árakat) elkülönítetten kell megjeleníteni. Ennél lényegesebb változás azonban, hogy a nagykereskedelmi árrésben vagy az elosztási árrésben eddig burkoltan megjelenő többféle szolgáltatás - amelyeket a jövőben piaci alapon bárkitől igénybe lehet venni - költségét el kell különíteni. A versenypiacnak is lényeges eleme, hogy a piac minden szereplőjének biztonságos ellátása érdekében szükséges kiegészítő szolgáltatások ellátását, biztosítását és költségviselését a piac minden szereplőjének az arányosság elve alapján vállalni kell. Általánosságban az alábbi négy díjelemekkel kell számolni:
63
- Átviteli és elosztói díjak, az alaphálózati és az elosztóhálózati szállítási költségek viselésére. Ezen díjelemnek tartalmaznia kell a vezeték tulajdonosánál felmerülő amortizációs költségeket, az igényelt nyereséget, valamint a rendszerüzemeltetőnél jelentkező üzemeltetési és karbantartási költségeket. -
A
rendszerirányítási
díj,
a
rendszerirányító
karbantartás
ütemezéssel,
rendszerfelügyelettel, teherelosztással, információs rendszer működtetéssel, méréssel, számlázással kapcsolatos költségeit tartalmazza. A mérés és számlázás költségeit, jóllehet ezek a tevékenységek bárki által elvégezhetők lennének, csaknem kizárólagosan a rendszerirányítónál számolják el, annak érdekében, hogy az ezen információkból rendelkezésre álló, egyes termelőket, fogyasztókat, szolgáltatókat érintő üzleti titkok kiszivárogtatását megakadályozzák. - Rendszerérdekű szolgáltatások díja, a frekvencia- és teljesítményszabályozás, a meddőnyelés és feszültségszabályozás, a primer, szekunder tartalék, teljesítményeltérés kiegyenlítés költségeinek fedezetére szolgál. A meddőnyelés és feszültségszabályozás igényét az egyes termelők, fogyasztók feszültségviszonyai függvényében többnyire egyedileg kell megállapítani. Továbbá fedezetet kell nyújtania a díjnak a hálózat szűk keresztmetszetének kezelésére, a rendszer szabályozhatóságának kezelésére. - Veszteségtérítési díj a hálózati veszteségek következtében elvesző villamosenergiamennyiség megtérítésére szolgál. Ez nem önálló díjelem. A meghirdetett rendeletek szerint az elosztó hálózat vesztesége az elosztói díjban van elismerve, míg az átviteli hálózat vesztesége meglepő módon a rendszerirányítói díjban.
3.6.3. Befagyott költségek kezelése A korábbi II. fejezetben felvetett probléma kezelésére külön rendelet született. A rendelet szerint évente újra kell tárgyalni a hosszútávú szerződéseket a meghatározott módon. Ezek adott esetben felbontásra kerülhetnek. A miattuk keletkező többletköltségeket a rendszerirányítói díjban kell megfizetni átállási díj címen.
64
IV. ÖSSZEGZŐ GONDOLATOK
Az energiapiaci liberalizáció jelentős gazdasági lépésnek értékelhető minden egyes országban, ahol ennek megteremtődnek a feltételei Hazánkban 2002-ben tovább folytatódott a magyar energiaipar deregulációja, és a liberalizációra való felkészülés. A magyar energiaipari szakemberek építve a már liberalizációt működtető országok tapasztalataira tudták, hogy a piacnyitás, a hagyományos, a megszokott piaci modell leváltása, nemcsak új piaci kapcsolatok kialakítására nyit lehetőséget, hanem az ügyfelek számára is alkalmat ad az addigi szolgáltatói kapcsolatok értékelésére. Így a piacnyitásra való felkészülés tulajdonképpen már jóval az új villamosenergia-törvény megalkotása, és a piacnyitáshoz kapcsolódó alsóbbrendű jogszabályok előkészítése előtt meg kellett, hogy kezdődjön. A 2003. január 1-jén bekövetkezett piacnyitás mérföldkő a magyar gazdaság életében, továbbá meghatározó gazdaságpolitikai súllyal bír hazánk Európai Uniós csatlakozásában is. A piacnyitás hatásai természetesen még csak később lesznek érzékelhetőek, illetve mérhetőek, ám az mindenképpen ígéretesnek tűnik, hogy jelenleg a magyar villamosenergia piac mintegy 10-12 % választotta ezt az utat, és a további előrejelzéseket figyelve előfordulhat, hogy 1 év múlva ez a szám már eléri a 30 %-ot is. Ha ez valóban megtörténik, akkor mindenképpen sikeresnek lesz tekinthető a magyarországi árampiaci liberalizáció.
65
IRODALOMJEGYZÉK 1. Barki Kálmán: A magyar elektrotechnikai egyesület története (Budapest, 1999) 2. Bertók Tibor: Javaslat a hazai villamosenergia-piac versenymodelljére, különös tekintettel a hazai áramellátó részvénytársaságok érdekeire (1999) 3. E.ON Hungária Részvénytársaság Éves jelentése (2002) 4. Gazdasági Minisztérium: A villamosenergia ipar EU konform működési modellje (1999) 5. Gazdasági Minisztérium: Az új állami energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje (2000) 6. Gazdasági Minisztérium honlapja: www.gm.hu (letöltés ideje: 2003. március) 7. Dr. Gerse Károly: A villamosenergia-kereskedelem változása az EU belső piacán (1998) 8. IKIM Munkabizottság: Villamosenergia-rendszer működési modell versenypiaci körülmények között (1999) 9. Kőmíves István: 100 éves az Észak-dunántúli áramszolgáltató részvénytársaság (Győr 2000) 10. Magyar Közlöny: 1994. évi XLVIII törvény: a villamosenergia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról (1994/49. szám) 11. Magyar Közlöny: 2001. évi CX törvény a villamos energiáról (2001/153. szám) 12. Magyar Közlöny: 180/2002 (VIII. 23.) Kormányrendelet A villamosenergiáról szóló
2001.
évi
CX
törvény
egyes
rendelkezéseinek
végrehajtásáról
(2002/111. szám) 13. Magyar Közlöny: 181/2002 (VIII. 23.) Kormányrendelet A vilamosenergiafogyasztók feljogosításáról (2002/111. szám) 14. Magyar Közlöny: 182/2002 (VIII. 23.) Kormányrendelet A villamosenergia határon keresztül történő szállításának szabályozásáról (2002/111) 15. Magyar Közlöny: 183/2002 (VIII. 23.) Kormányrendelet Az átállási költségek meghatározásának és kezelésének részletes szabályairól (2002/111. szám) 16. Magyar Közlöny: 57/2002 (XII. 29.) Gazdasági és Közlekedési Minisztérium GKM
rendelet
A
villamosenergia
ellátásban
alkalmazott
általános
rendszerhasználati díjak megállapításáról (2002/166 2. kötet) 17. Nagy Géza: A tiszántúli áramszolgáltatás története 1888-1996 (Debrecen 1997)
66
18. Regionális
Energiatőzsdéért
Egyesület
munkaanyaga:
A
liberalizált
villamosenergia-piac meghatározó tényezői (Országtanulmányok, Közép-kelet Európa regionalitása) (2000) 19. Szergényi
István:
Gondolatok
a
magyar
(internet:www.energiainfo.hu letöltés ideje: 2003. március)
energiapolitikáról
