ENERGIATERMELÉS, -ÁTALAKÍTÁS, -SZÁLLÍTÁS ÉS -SZOLGÁLTATÁS 2.5
A villamosenergia-piac teljes liberalizálása Ausztriában Tárgyszavak: mérlegkörök; szabályozási zóna; menetrend; mérések; elszámolások.
Az új villamosenergia-törvény (ElWOG 2000) szerint 2001. október 1-től Ausztriában 100%-ig megnyitották a villamos energia piacát1. A teljes liberalizálás alapvetően új szervezeti formát hozott létre. Az országban a törvényben rögzítettek alapján három szabályozási zónát alakítottak ki: Tirolban, Vorarlbergben és a többi hét szövetségi tartományban együtt, tehát KeletAusztriában egy közös zónát. Az új piaci rendszer alapját az ún. mérlegkörök jelentik. Ebben foglalják össze a vevők és a beszállítók virtuális csoportjait úgy, hogy kiegyenlítik a behozatalt és az eladást. Termelők (erőművek), kereskedők, szállítók2 és természetesen a vevők a tagjai egy-egy mérlegkörnek. Az új szervezetre aztán új jogok és kötelességek hárulnak. Minden végső fogyasztó és termelő szabadon megválaszthatja energiaszállítóját, akitől a meghatározott elszámolási ponton0 átveszi az energiát. A betáplálásnak vagy az elvételnek ezt a pontját a hálózat egyik elszámolástechnikailag megfelelő pontjára vonatkoztatják, és azt regisztrálják (1. ábra). Ezeken a pontokon a helyes elszámolásért és a mérési adatoknak a piaci résztvevőknek való továbbításáért a hálózati üzemeltető a felelős. Ő adminisztrálja a hozzá tartozó illetékesekkel a méréseket. Minden mérési (elszámolási) pont és ezzel minden elszámolt érték pontosan egy hálózati üzemeltetőhöz tartozik. Mivel egy-egy mérőkör és szállító minden elszámolási pontja meghatározható, minden szabályozási zónában kiadódnak a megfelelő hálózati üzemeltetőkhöz tartozó mérlegkörök, szállítók. Egy szabályozási zóna mérlegkörei (szállítói) közötti energiacsere vagy a szomszédos szabályozási zónák közötti csere elvileg kezelhető úgy, mint a nagyfeszültségű hálózat egy – fiktív – hálózati pontján mérhető energiacsere. Ezt a cserét megfelelő menetrendek formájában dokumentálják, és a szabályozási zóna menetrend-irányítója elszámolja. 1
Az osztrák gázpiac teljes liberalizálása 2002. október 1-től várható. A magyar fogalmak szerint a szállító az átvételi hálózat üzemeltetője, itt azonban ez nem az, inkább ő is kereskedő. 2
1
A mérlegkör egy szabályozási zónában a különféle piaci résztvevők virtuális összefogására vonatkozik. Ezzel az összefogással igyekeznek az energiamérleget a mérlegkörön belül a lehető legjobban kiegyenlíteni. Minden mérlegkörben 15 percenként értékelik ennek a kiegyenlítésnek a jóságát, és összeállítanak egy energiamérleget (1. táblázat).
mérési pont
szállító (kereskedő)
mérlegkörök
hálózatüzemeltetők
szabályozási zóna
1. ábra Egy szabályozási zóna mérési (elszámolási) pontjainak felosztása hálózatüzemeltetőre és mérlegkörökre 1. táblázat Egy mérlegkör időegységenkénti (negyedórás) energiamérlege Energiaprogram Számolt érték Kiegyenlítési energia Összesen
Vásárlási menetrend betáplálás +/– energiaforgalom
Szállítási menetrend elvétel +/– energiaforgalom
Ebből az energiamérlegből adódik a kiegyenlítő energia fogalma: a szabályozási zónában a mérlegkör vásárlási és eladási helyzetétől függő, be nem jelentett energia. A szabályozási zónát irányító szempontjából minden mérlegkör együttes tekintetbevétele után adódik egy szaldó, amit a tényleges teljesítmény- és frekvenciaszabályozáshoz ki kell szabályoznia a kiegyenlítő energia piacának igénybevételével. Az ún. Clearing and Settlements3 (C&S) keretében az elszámolási helyeken minden mérlegkörrel havonta elszámolnak, és természetesen ez vonatkozik a megfelelő áron értékelt kiegyenlítési energiára is. 3
2
Elszámolás (klíringelés) és számlakiegyenlítés
A mérlegkör belső szervezeti felépítéséből (2. ábra) jól látszik egy mérőpont közvetlen vagy közvetett hozzárendelése. Van egy ún. mérlegkörfelelős (MKF), amely közvetlenül kapcsolódik a szállítókhoz (kereskedőkhöz), közvetve pedig annak az elszámolási pontjaihoz. A mérlegkörfelelős fő feladata a mérlegkör más piaci résztvevőkkel való elszámolása mellett az is, hogy menedzselje a terhelési menetrendeket, teljes egészében elvégezze a mérlegkör kiegyenlítési energiájára vonatkozó irányítási feladatokat.
mérlegkörfelelős
közvetlen tagok
közvetett tagok
szállító/ villanykereskedő
EP
EP
EP
(EP = elszámolási – mérési – pont)
2. ábra Egy mérlegkör belső szervezete A szállító – az osztrák piaci szabályozás szerint – az a piaci résztvevő, aki az energiát a végső fogyasztónak eladja, ill. a termelőtől megveszi. Így tehát a fogyasztók és a termelők közvetlen jogviszonyban állnak a szállítóval, de nem feltétlenül az illetékes mérlegkörfelelőssel. A szállítók főszerepet játszanak a szállítóváltás lebonyolításában, ami a liberalizált árampiacok egyik alapfolyamata. A megfelelő menetrendek összeállítását általában együtt végzik a mérlegkörfelelőssel, mivel ő felelős ennek a menetrendnek a helyes továbbítására más piaci résztvevőkhöz. Amíg a piaci szabályozók kevés feltételt támasztanak a szállítókkal vagy kereskedőkkel való üzleti tevékenység felvételére, addig a mérlegkörfelelősök saját vizsgálati eljárást alakítottak ki az engedélyezéshez (3. ábra). Az engedélyezési eljárás a résztvevők nagy adatnyilvánossága miatt pozitív hatású az információrendszer kiépítésére. A mérlegkörfelelősi tevékenység felvételéhez megfelelő biztonságra van szükség az elszámolási helyeken.
3
• • •
az elszámolási helyek vizsgálata
műszaki megfelelés szakmai alkalmasság hitelképesség
zöld kártya
• • •
az E-Control vizsgálata
szakmai alkalmasság szerződéses előfeltétel vállalati helyzet
döntés a koncesszióról
monopólium
3. ábra Az engedélyezési eljárás a mérlegkörfelelősöknél
a szabályozási zónát irányító
mérlegkörkoordinátor
a hálózatot üzemeltető
verseny
mérlegkörfelelős (MKF)
szállító
közvetlen tagság
4. ábra A mérlegkörfelelős szerződéses kapcsolatai
4
Célszerű áttekinteni a mérlegkörfelelősök szerződéses kapcsolatait is az osztrák piacon (4. ábra). A részletek mellőzésével itt két lényeges megállapítás tehető: – Egységesített szerződéses minta létezik, amely előírás lehet a szerződésekben az elszámolási helyekkel, és jó harmonizálást tesz lehetővé a szabályozási zónát irányítóval és a hálózatokat üzemeltetőkkel. – Ajánlások vannak a kapcsolati címekkel. Amennyiben mindig lehetőség van a kapcsolódó partnerekkel való szerződésben az ún. törzsadatok kezelésére, akkor az egyes adattartalmak változása esetén nincs szükség számtalan egyedi szerződés illesztésére. Fontos feladat a menetrendkezelés (menedzselés). A törvény itt nagyon általános meghatározást ad, de a gyakorlatban nagyon sok menetrendfajta létezik: – menetrend a szabályozási zónákat átlépő energiacserére (a szabályozási zónát irányítók számára); – menetrend a szabályozási zónán belüli energiacserére (az elszámolási helyekre); – termelési vagy fogyasztási menetrendek. Az összeállított menetrendeket a szabály szerint a mérlegkörfelelősök vagy a szállítók küldik el. Míg a termelési és fogyasztási menetrendeket – mint a csomópontokra vonatkoztatott teljesítmények időbeni változási sorait – főleg a hálózat biztonsága szempontjából veszik tekintetbe, addig az első két említett menetrendfajták meghatározzák az energiaprogramokat a mérlegkör energiamérlegében. A menetrendek átviteléhez Ausztriában a német szabványhoz igazodnak: a terveket e-mail (internet) segítségével közlik, és MS-Excel formát (KISS-A) használnak. Ez nagyon leegyszerűsítette az eljárást. Ausztriában az egy napra vonatkozó menetrendek illesztéséhez messzemenő szabadságot adtak, tekintettek a sok vízerőműre. Mind a szabályozási zónák irányítóinál, mind az elszámolási helyeken a betartandó menetrendeket a mindenkori „ellenmenetrendek” fedezéséhez képest vizsgálják. Az eredményeket közlik a mérlegkörfelelősökkel. Az aktív visszajelzés igen fontos az esetleges káros következmények elkerülése érdekében. A bemutatott táblázat szerint a hálózati mérések alapján negyedóránként ellenőrizhető a terhelési profil alakulása. A mérési eredményeket Ausztriában egységesen az internet segítségével UN/EDIFACT adatformában (MSCONS) jelenítik meg. Az első és legfontosabb feladat, amihez a szállítóknak (kivételes esetekben a mérlegkörfelelősöknek is) az adatok kellenek, az, hogy elszámolják a fogyasztóknak eladott vagy a termelőktől átvett energiát. A szükséges adatokat havonta kapják meg a hálózatüzemeltetőktől. Az optimális kiegyenlítés érdekében nagyon fontos, hogy a mérlegkörökhöz csatlakozó fogyasztói elszámolási pontokban a várható terhelés időbeni alakulását ismerjék. A szabályok szerint a hálózati üzemeltető megadja az új 5
szállítók részére a múlt mérési adatait. A hálózati mérések alapján a mérlegkörökben ellenőrizhető a mérlegek kiegyenlítése. Az elmúlt három hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a mérési adatok menedzselésében éppen az adatcserénél van szükség minden paraméter egzakt megállapítására. A mérési adatok feldolgozásánál a gyors átállás az automatikus rendszerekre mind a mérlegkörfelelősök, mind a szállítók számára nagyon fontos. A C&S funkciójának értékelése és a kiegyenlítési energia számított árának meghatározása terén még nincsenek elegendő tapasztalatok. Meglepő és ezért vitára érdemes, hogy a kiegyenlítési energia költségei az Austrian Power Grid (alaphálózat) szabályozási zónájában – a normál kereskedelmi árakhoz képest – tökéletesen atipikus árakhoz vezettek. Összességében kis kiegyenlítési energiát igényeltek. Tapasztalatok a tiroli szabályozási zónában A TIWAG (Tiroler Wasserkraft AG) új leányvállalatot alapított, mint rendszerirányítót „Tiroler Regelzone AG” névvel, 500 000 EUR alaptőkével a tiroli áramellátás biztosítására, az átviteli hálózat üzemeltetésére, az ezen keresztül létrejövő üzletek lebonyolítására és – függetlenként – a szabályozási zóna irányítására. Neki kell a szomszédos szabályozási zónákkal az UCTEszabályok szerint együttműködnie, tehát a terhelés és a frekvencia szabályozásáról gondoskodnia, a külső menetrendet megállapítania. A tiroli szabályozási zóna kb. 1400 MW szabályozási teljesítőképességgel és kb. 900 MW alapterheléssel integrálódik a német szabályozási tömbhöz. A legfontosabb feladat a menetrendkészítés (MRK), annak egyeztetése, cseréje a partnerekkel. Egy mérlegkör-felelősnek meghatározott piaci szabályok szerint kell az MRK-t ellenőriztetnie a szabályozási zónát irányítóval és a mérlegköröket koordinálóval. Itt a legnagyobb mértékű automatizálásra van szükség, hogy a legkisebb mértékű eltérést azonnal helyesbíteni lehessen. Németországban az ún. 1:1-es megnevezésű rendszert kötelezően előírták, azaz a külső (ún. extern, tehát szabályozási zónákat átlépő) menetrendet a mérlegkörök között csak ugyanazon a néven lehet kicserélni. Ezzel csökken a szabályozási zónák határán a menetrendet érintő a hibalehetőség, mivel ugyanaz a menetrendhivatal jelenti a menetrendet mindkét szabályozási zónában. Mivel a külföldi automatizálás foka a menetrendek illesztésénél eltért az osztrákétól, a szabályozási zóna irányítójának gondokat okozott, hogy a nap folyamán nem tud megfelelően illeszteni. A német szabályozási tömb irányítója az illesztéshez a blokkhatáron elfogadott 1 óra 45 perc előretartási időt. Ausztriában vitatták azt az illetéket, amely szerint minden előző nap 16:30 utáni menetrendváltozásért 100 EUR-t kértek. Az első hónap tapasztalatai azt mutatták, hogy a piaci résztvevők fegyelmezettek, és a menetrendtől való eltérés egyedi esetekre korlátozódik. Ezért nem látszik szükségesnek ennek a fegyelmezési illetéknek a használata. A csúszó előretartási idő is problemati 6
kus az automatizálható klíring miatt. A szabályozási zónát irányítók a lehető legrövidebb idő alatt tekintetbe veszik, ha egy erőmű kiesik a termelésből. A mérlegelt kiegyenlítési energia árai a Tirolban és Voralbergben lévő szabályozási zónában a nemzetközi mérce szerint változik. Az ún. vegyes ár a tőzsdei árak változását követte, de azt meghaladta. Amíg például a lipcsei áramtőzsde alapterheléses árai (LPX-MCP) 2001 októberében és novemberében átlagban 22–30 EUR/MWh között változtak (növekedtek), addig a Tirolra érvényes kiegyenlítési energia kevert ára 24 EUR/MWh-ról e két hónap alatt megkétszereződött. A kevert ár meghatározása a mennyiségekkel való átlagolást jelenti. A mennyiségeknél tekintetbe veszik a szekunder és tercier szabályozáshoz tartozó, valamint a nem tervezett cserékre vonatkozó villamos energiát. Extrém esetekben a negyedórás kevert árakból átlagot képeznek úgy, hogy a három korábbi és a négy későbbi kevert árat veszik tekintetbe. Teljes liberalizálás Nyugat-Ausztriában A kiegyenlítő energia és a mérlegkörök együttműködésének szervezésére külön cég alakult: az A&B (Ausgleichenergie & Bilanzgruppen-Management AG) részvénytársaság, amely Nyugat-Ausztria szabályozási zónájában közvetlen az energetikai főhatóságnak4 felelős. A liberalizációs előkészületek alatt elsősorban a C&S-rendszer kialakításával és az új piaci résztvevőkre vonatkozó mintaszerződések megalkotásával foglalkozott. A teljes piacnyitáskor elsősorban az engedélyezési eljárások meggyorsításán fáradozik. A nyugatosztrák szabályozási zónában 36 elosztóhálózati üzemeltető tevékenykedik, akikkel az A&B kialakította a megfelelő számítógépes információrendszert (MSCONS-formátumú specifikációkkal), és október végére már az összes adatszolgáltatási szerződést is megkötötte. A „mintaszerződések” a cég honlapján (www.aundb.at) megtalálhatók, így a zónában levő 21 mérlegkörfelelőssel – 13 osztrák, 5 német, 1–1 angol, svájci és holland céggel – is fel tudta venni a kapcsolatot. Két céggel még nem zárultak le a tárgyalások, így 2002 elején összesen 19 engedélyezett mérlegkörfelelős (e cégeknek mintegy fele tiszta kereskedőként) működött a zónában. Egész Ausztriában jelenleg 29 mérlegkörfelelőst tartanak nyilván. Az A&B felvette a kapcsolatot az illetékes menetrendirodákkal is, és segítségével eddig sikerült idejében helyesbíteni a menetrendeket úgy, hogy elkerülhették a mérlegkörfelelősök a nagyobb anyagi veszteséget. A minőségbiztosítási intézkedésekkel munkája még hatékonyabbá vált, és így sikerült csökkenteni az elszámolások időigényét. A mérlegkörök minőségi jellemzésére bevezették az ún. kiegyenlítési tényezőt az energiakiegyenlítésnél a következő képlet szerint: 4
Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium, mint legfőbb energetikai hatóság, valamint az E-Control GmbH (Kft).
7
aef =
AE 100 U
(1)
ahol: – aef … a kiegyenlítési tényező, % – AE …a mérleg szerinti kiegyenlítési energia a mérlegkörre az adott időszakra, MWh – U … egy mérlegkör teljes energiaforgalma az adott időszakra, MWh. A mérlegkörök részarányához illesztetten be lehetett már mutatni ennek a kiegyenlítési tényezőnek az osztályait – 0%-tól egészen a 30% feletti tényezőkig (5. ábra). A nagykereskedelmi mérlegkörök a várakozásnak megfelelően jól ki tudták egyensúlyozni a mérleget. A mérlegkörök fele a 0-5%-os csoportba esik, tehát a kiegyenlítés megfelelő. A kereskedelmi rövid vagy hosszú helyzeteknek is van hatásuk az ábra szerint. 70
rövid pozíció
mérlegkör-részarány, %
60
hoszú pozíció
50
40
30
20
10
0
0-5
6-10
11-20
10-30
>30
a kiegyenlítési tényező osztálya, %
5. ábra A kiegyenlítési tényező segítségével – osztályokba foglalásával – a mérlegkörök részaránya meghatározható. (A hosszú pozíciók – jobboldali oszlopok – általában kicsivel túlsúlyban vannak a rövid pozíciókhoz – baloldali oszlopok – képest.) Az osztrák hatóság, az E-Control nyilvánosságra hozta (Wiener Zeitung, 2001. okt. 8.) az elszámolási illeték nagyságát. Ez képezi a mérlegkörkoordinátorok bevételét. A klíring-illeték az egész országban azonos: 12 8
EURcent/MWh (kb. 0,03 Ft/kWh) az elszámolási pontok mennyiségére vonatkoztatva és 0,4 EURcent/MWh a menetrend szerinti mennyiségekre. Az egész piacnyitás Nyugat-Ausztriában sikeresnek mondható, hiszen az összes osztrák mérlegkörfelelelős 60%-a itt tevékenykedik, és ők szolgálják ki a végső piaci fogyasztók 20%-át. A piaci forgalom növekedik, a likviditás javul. Tovább növekedhet az árampiac likviditása, ha megnyílik Tirol és Vorarlberg tartományokban az EXAA nevű áramtőzsde. A nagy- és kiskereskedők aránya jelenleg 66-34%. Az A&B tapasztalatai szerint a következőket fontos kiemelni. – A piaci résztvevők közötti, kielégítő adatfolyam létrehozásához, felfuttatásához négy-hat hónap elegendő. – A vevők tömeges csatlakozása a hálózatüzemeltetők és a szállítók képességeit az adminisztratív teljesítőképesség határára viszi. – Az új piac működésének kulcsa, hogy az adatplatformok inkább a hálózati üzemeltetőknél legyenek, mint a mérlegkörfelelősöknél vagy a szállítóknál. – Az eredményes S&C feltétele a vevőorientált vállalati kommunikáció elsődlegessége, kevésbé a „kiagyalt” adatrendszer. – Az adatok formájának és tartalmának a nemzetközi szabványokhoz kell igazodniuk. A nemzeti „szigetmegoldások” a piac akadályai. Új erőmű Bécsben A Wiener Stadtwerke (Bécsi Városi Művek) holding szervezetű részvénytársaság a három energetikai korlátolt felelősségű társaságát – Wienstrom (villany), Wiengas (földgáz) és Fernwärme Wien (távhő) – 2002 elejétől Wien Energie GmbH szervezetéhez csatolta, hogy a piacnyitással kapcsolatos feladatokat jobban összehangolja. E cég adja a teljes osztrák forgalomban a villamos energia 12%-át, a földgáz 22%-át és a távhő 43%-át. Mintegy 2,2 millió fogyasztót lát el, és évi forgalma 1,64 Mrd EUR. A Wienstrom a piac liberalizálására gazdasági, technikai és szervezési szempontból egyaránt felkészült. Ennek keretében 2001-re felépítette a Donaustadt Erőműben a 3. blokkot, amely a világ egyik legkorszerűbb egysége. A kapcsolt termeléssel üzemelő, földgáztüzelésű egység évi 5500 óra csúcskihasználási óraszámmal fog működni úgy, hogy kielégíti 800 000 háztartás villamosenergia- és 180 000 lakás hőenergia-igényét. A termeléshez természetesen igénybe veszi a 2001 novembere óta érvényes rendelet szerint a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó felárat. Az új erőművel évente 166 000 t fűtőolajat és 525 000 t szén-dioxid kibocsátását lehet megtakarítani. Az egész erőmű villamos teljesítőképessége mára 1500 MW-ra növekedett, tehát 2002-ben már a saját termelés részaránya eléri a 40%-ot (2000-ben még csak 21% volt 11 TWh-val). Az új erőmű elsősorban környezetvédelmi szempontból kiváló: hatásfoka kondenzációs üzemben meghaladja az 58,3%ot (!), kapcsolt hő- és villamosenergia-termeléssel pedig több mint 86%.
9
10
6. ábra A összetett, gáz- és gőzturbinás erőmű hőkapcsolási vázlata
Az előkészületek (engedélyezések, tervezés stb.) rekordidő alatt – 18 hónap alatt – megtörténtek, és 1999 októberében elkezdődött az építkezés. Az üzembe helyezési vizsgálatok után 2001 augusztusában kezdődött a próbaüzem, majd december elején le is zárult. A világ egyik legnagyobb, legkorszerűbb gázturbinájával, a Siemens V94.3A jelű egységgel felépített blokkhoz – egy tengelyre „felfűzve” – csatlakozik a 453 MVA-es generátor és – önszinkronizáló tengelykapcsolóval – a háromházas gőzturbina (6. ábra). A középnyomású házhoz két fűtési hőcserélő csatlakozik, amelyekkel 250 MW hőteljesítményt lehet kiadni. Az egész egység bruttó villamos teljesítőképessége 388 MW, és 5 MW önfogyasztás levonásával a kiadott energia eléri a 383 MW-ot. A felhasznált 13,5 kg/s földgázból (fűtőértéke 48,6 MJ/kg) kiadódik a bevezetett energiaáram névleges értéke (656 MW), ebből pedig számítható a fenti hatásfok. A gázturbinából kiáramló – 580°C-os, 647 kg/s tömegáramú – gázt háromfokozatú hőhasznosító kazánban hűtik le. A beépített katalizátor teszi lehetővé, hogy az NOx-kibocsátás az előírt 35 mg/m3 alatt maradjon (15% O2-nél). Természetesen a gázturbinánál a gyűrűkamrába beépített 24 hibridégő az előkeverős megoldással már jelentősen csökkenti a nitrogénoxid-képződést. A hatásfok javítását a felhasznált földgáz 130°C-ra való előmelegítése is segíti. (Dr. Stróbl Alajos) Bauhofer, P.: Vollständige Liberalisierung des Strommarktes in Westösterreich. = VEÖ Journal, 2002. 1–2. sz. p. 32–-35. Jenewein, F.; Tilg, B.: Aufbau einer modularen und flexibilen IT-Architektur für die Verrechnungsstelle A&B. = VEÖ Journal, 2002. 1–2. sz. p. 36–38. Schüller, K.: Drei Monate Strommarktliberalisierung in Österreich – Erfahrungsbericht des Regelzonenführers in Tirol. = VEÖ Journal, 2002. 1–2. sz. p. 39–42. Salzmann, Q.: Das Bilanzgruppensystem in liberalisierten Strommarkt in Österreich – Versuch einer ersten Zwischenbilanz aus Sicht eines Marktteilnehmers. = VEÖ Journal, 2002. 1–2. sz. p. 43–46. Schwarzbäck, R.: Errichtung und Inbetriebnahme eines GuD-Kraftwerkes am Standort Wien/Donaustadt. = VEÖ Journal, 2002. 1–2. sz. p. 25–28.
11
