BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar. Muszlimok Európában, különös tekintettel Németország helyzetére

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz

BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar

Muszlimok Európában, különös tekintettel Németország helyzetére

Hundt Anna

Budapest, 2005.

5


Előszó Dolgozatom célja az iszlám vallás és kultúra bemutatása, együttélése az európai civilizációval – ennek összes problémájával együtt. Muszlim közösségeket kisebbnagyobb számban minden európai államban találunk – én a németországi helyzetet választottam például. Szeretném, ha munkám elérné célját és megismertetné olvasóját az iszlámmal, ezzel a komplex vallási - társadalmi rendszerrel; felhívná a figyelmet az Európában kialakult helyzetre és problémákra, valamint alternatív megoldást ajánlana az „euro-iszlám” képében.

6


I.

Az iszlám1

1.1. Az iszlám történeti kialakulása, Európa és az iszlám kapcsolatának kezdetei Az iszlám (a szó maga „az Isten előtti meghódolást, Isten akarata iránti odaadó engedelmességet” jelent) a VII. században indult hódító útjára az Arab-félszigetről. Az iszlám előtti időszakban itt különböző nomád törzsek éltek, szilárd államalakulat csak a félsziget déli részén jött létre. Az Arab-félsziget határvidékén a két nagyhatalom, Bizánc és Perzsia állandó küzdelme volt jellemző, erejük azonban a VII. századra csökkent. Így a fő riválisok kiesésével az arab törzsek maguk vehették kezükbe a távolsági kereskedelem irányítását (lásd a két fontos útvonalat, a selyem- és tömjénutat). Az arabok törzsi-nemzetségi szövetségekben éltek, vallásukat a politeista jelleg uralta. A kereskedelem fellendülése azonban egy gazdag kereskedőréteg kialakulásához, a szegények elégedetlenségéhez és a fennálló erkölcsi rend fellazulásához vezetett. A fent vázolt gazdasági és társadalmi viszonyok logikus következménye volt egy új rendszer, az iszlám kialakulása. A vallás keletkezése Mohamed (Kr. u. 570 – 632) nevéhez fűződik. A hagyomány szerint 610-ben kezdődő mekkai látomásainak sugallatára fogalmazta meg tanításának alapjait, amikor is egy Mekka melletti barlangban megjelent neki Gábriel arkangyal, aki Isten küldöttének nyilvánította őt. A próféta 613-ban kezdte igehirdetését, mellyel rögtön szép számú ellenséget és hívet is szerzett. (A törzsi humanizmus intézménye akkoriban volt felbomlóban, csak a vagyonnak volt kellő tekintélye, így érthető, hogy a Korán Istent a gazdagok fölé helyező tanítása ellenfelekre is talált.) A Mohamed ellen szövetkező törzsi vezetők elől a próféta és követőinek nagy része 622. június 16-án Medina városába vándorolt. Ez a hidzsra, a muszlim időszámítás első napja. Mohamed államalapítói tevékenysége, hatalmának kibontakozása csak ezután kezdődött: itt került kidolgozásra a vallás eszmerendszerének alapja, szerveződött megaz iszlám állam. Sorozatos győzelmeket könyvelhetett el a mekkai karavánokon való rajtaütések során, meghódította Mekkát, majd megszerezte és monoteista vallási 1 lásd: Montgomery Watt, William: Az iszlám rövid története (Akkord Kiadó, 2000 Budapest), Rostoványi Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról? (Kossuth Kiadó, 1988 Budapest), valamint: Robinson, Danielle: Az iszlám (Kossuth Kiadó, 2000 Budapest) és Rostoványi Zsolt: Az iszlám a 21. század küszöbén (Aula Kiadó, 1998 Budapest)

7


központtá tette a már akkor szimbolikus jelentőségű Kába szentélyt. Végül pedig fokozatosan eltávolodott tanításaiban a zsidó hagyományoktól és lefektette az iszlám alapjait. Mohamed váratlan, 632-ben bekövetkezett halála után épült ki a kalifátus intézménye (a khalífa szó utódot, helytartót jelent). Az első négy kalifát (632-661) nevezik „igaz úton járó kalifáknak”, mivel ők még a próféta közvetlen környezetéből származtak. Az első kalifa Abu Bakr volt, aki leverte az arab törzsek lázadását és viszonylagos stabilitást teremtett az akkori zűrzavarban, valamint Bizáncot és Perzsiát megtámadva tágította a birodalom határait. Őt Omar követte, aki uralkodásának 10 éve alatt meghódította Perzsiát, Szíriát és Egyiptomot, keleten pedig csaknem elérte Indiát. Majd a jóval kevésbé népszerű Oszmán következett, akit uralkodásának 14. évében merénylet áldozatává vált. A negyedik ortodox („igaz úton járó”) kalifa Ali, Mohamed unokatestvére és veje. Bár sokan úgy tartották, hogy Mohamed eleve őt akarta utódjául, az Omajja nemzetség nem ismerte el kalifaságát és minden erejével harcolt Ali ellen. Halála mérföldkő az iszlám történetében. Az Omajja-család uralmának ellenzői lettek a síiták, akik csak Mohamed családjának tagjait ismerték el kalifának. A síita elnevezés Ali nevéhez kapcsolódik („Ali pártja” arabul sícat cAlí). Ali Omajja családból származó gyilkosa (Moávija) kalifának nyilvánította magát, áthelyezte székhelyét Damaszkuszba, majd bevezette az Omajjádok dinasztiájának örökletes monarchiáját. Az Omajjádok birodalma Karthágó elfoglalása után egész Észak-Afrikára kiterjedt, majd fennhatósága alá vonta a Pireneusi-félsziget nagy részét és Dél-Franciaországot is (az Omajjádok nevéhez fűződik a 711-es gibraltári csata). Az európai terjeszkedésnek Martell Károly 732-es győzelme vetett véget. Az Omajja család uralma 750-ig tartott. (Az európai történelem szempontjából érdekes, hogy a bukással járó vérfürdőt a dinasztia egyetlen tagja élte csak túl, aki Spanyolországban alapította meg a spanyol Omajjád-dinasztiát. Utódai is kalifának nevezték magukat és Cordobában uralkodtak 756 és 1031 között. Később a keresztény csapatok reconquista néven ismertté vált offenzívájukkal szerezték vissza ezt a területet. Cordoba 1236-ban, Sevilla 1248-ban esett el. Csupán Granadában maradt egy apró muszlim királyság, melyet 1492-ben hódított meg Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella.) Az Omajjádokat az Abbászidák követték, akik Bagdadban rendezték be a székhelyüket és 1258-ig maradtak uralmon. Uralmuk alatt az Omajjádokkal szemben 8


újfent a vallási oldal kerül előtérbe, állam és egyház szorosabban összefonódott. A dinasztia első évtizedei a birodalom fénykorát jelentették, a IX. századtól azonban megindult a szétesés folyamata. Az oszmánok/ottománok neve már valószínűleg mindenki számára ismerősebben cseng. Ők török törzsek voltak, akik a mongolok elől menekülve haladtak nyugat felé. Megtámadták a Bizánci Birodalmat, majd 1453-ben elfoglalták Konstantinápolyt. A várost Isztambullá nevezték át és egészen 1922-ig, a köztársaság kikiáltásáig ez maradt a birodalom fővárosa. A török birodalom a XVI. század közepére bekebelezte ElőÁzsiát, Észak-Afrikát és Európa nagy részét – ezzel az arabok helyét és szerepét a törökök vették át az iszlámban, annak terjesztőiként és védelmezőiként léptek fel. Más jelentős dinasztiát is megemlíthetünk, így a Szafávidák síita birodalmát Perzsiában, a Mogulok mongol eredetű, észak-indiai dinasztiáját, az egyiptomi Fátimida-dinasztiát. A kereskedők útjaikon is terjesztették az iszlámot, így FeketeAfrikában és Délkelet-Ázsiában is muszlim birodalmak alakultak ki. A 18. századra mind a három (Oszmán, Szafávida és Mogul) birodalom hanyatlásnak indult. A következő korszak Napóleon 1798-as egyiptomi hadjáratával kezdődött és gyakorlatilag az európaiak agressziójának nevezhető. A folyamat 1920-ban érte el a tetőpontját, amikor a Népszövetség mandátumot adott Franciaországnak és NagyBritanniának az újonnan alakult arab államok felett. Észak-Afrika francia, Közép-Ázsia orosz, India és Afrika egyes részei brit gyarmattá váltak. Függetlenedésük 1922 (Egyiptom) és 1962 (Algéria) között ment végbe. 1. 2. Az iszlám tan Az iszlám monoteista vallás, magát Ábrahámig vezeti vissza. Mohamed nem vallásalapítónak nevezte magának, hanem az eredeti ősvallás megtisztítójának, a „próféták pecsétjének”, aki utolsó azon próféták hosszú sorának, akik mind az ő munkásságát készítették elő. Az iszlám rendszerének négy alapvető forrása van: a Korán és hagyományok, tehát Mohamednek tulajdonított mondások és szokások (hadísz és szunna), a közmegegyezés (idzsmá), valamint az önálló véleményalkotás. Az egyes források értelmezésében az iszlám különböző irányzatai között eltérések találhatóak. A muszlim jogrendszer, a 9


saría is ezekre a forrásokra épül és a VIII-IX. század között alakult ki. A saría komplex rendszer, az élet minden fontosabb területét szabályozza, gyakorlatilag a teljes életre vonatkozó viselkedésmód. (A muszlim országok többségében átvett nyugati jogrendszerek kerülnek alkalmazásra, melyek mellett ugyanakkor jelen vannak a hagyományok is.) A századok során négy fontosabb jogi iskola alakult ki (hanafita, málikita, sáfiita és hanbalita). Magának a vallásnak öt úgynevezett pillére van, melyek a vallás alapját képezik és minden gyakorló muszlim számára kötelezőek: 1.2.1 Hitvallás (saháda) „Tanúsítom, hogy nincs Isten Allahon kívül és Mohamed Allah prófétája” – ez a muszlim hitvallás, melyet egy tanú előtt elmondva bárki muszlimmá válik. 1.2.2 Rituális ima (szaláh) Az iszlám vallás napi ötszöri imádkozást ír elő: napkelte előtt, a délelőtt folyamán, délután, napnyugta után valamint este. Az imaidőpontokat a nap járásához igazítják, így azok évszakonként változnak. Az ima helyi idejét az újságok és mecsetek teszik közzé, de a muszlim országokban a minaretekből felcsendülő imára szólító felhívás szolgált irányadóul. Mecset nem feltétlenül szükséges az ima elvégzéséhez, elég egy tiszta hely, és Mekka irányának kijelölése. Fontos az imádkozás előtti rituális tisztálkodás elvégzése, mely a kéz, a száj, az orr, az arc, az alkar, a fej és a láb megmosását jelenti. Az imádság meghatározott szövegek recitálásából és bizonyos mozdulatok elvégzéséből jár. Alapegysége a rak’a, az összehangolt szöveg és mozdulatsor. A pénteki közösségi ima általában a mecsetben zajlik, ilyenkor egy arab nyelvű prédikáció is elhangzik a rak’a előtt. Bizonyos körülmények (munkavégzés, utazás, stb.) között az imák összevonhatók vagy elhalaszthatók, ezen a téren az iszlám viszonylag rugalmas. 1.2.3 Alamizsnaadás (zakáh)

10


A zakáh egy olyan illeték, melyet meghatározott előírások szerint a tulajdon után készpénzben vagy természetben szednek be, vallási-jótékonysági célokra. A hidzsra időszakára vezethető vissza, amikor a medinaiak meghívták városukba Mohamedet és követőit és megosztották velük minden javukat. Adójellege van, célja a közösség szociális összetartása, az iszlám ummához (közösséghez) való tartozás kifejezése.

11


1.2.4. Ramadán havi böjt (szaum) Minden muszlim kötelező az iszlám (hold) naptár szerinti kilencedik hónapjában böjtölni, kivéve a 12 év alatti gyerekeket, terhes és szoptató nőket, valamint beteg és idős embereket. A böjt egész hónapban tart, ami alatt tartózkodni kell napkeltétől napnyugtáig az evéstől és ivástól, dohányzástól valamint a házasélettől. A Ramadán alapvető célja a hétköznapi élettől való elfordulás és az elmélkedés, valamint a közösség tagjai közötti egyenlőség kihangsúlyozása. 1.2.5. Zarándoklat (haddzs) A haddzs kiemelkedő jelentőségű a muszlimok számára. A mekkai zarándoklat minden muszlim életében lehetőség szerint legalább egyszer kötelező, viszont a résztvevőknek szigorú szabályoknak kell megfelelni: ép elmével és megfelelő fizikai kondícióval kell rendelkezniük, valamint a hátrahagyott család sem szenvedhet anyagi szükséget. Azok, akik saját maguk nem mehetnek, küldhetnek helyettest maguk helyett, és végső esetben elég a szándék is. Maga a „nagy zarándoklat” kizárólag a holdnaptár 12. hónapjában a 8. és a 10. nap között, míg a „kis zarándoklat” az cumra az év bármely szakában elvégezhető. Az előkészületek közé tartozik a rituális tisztaság, az ihrám állapotának elérése, mely magában foglalja a megfelelő öltözetről való gondoskodást (ez férfiak esetében két varratlan fehér vászonleplet, nőknél egy egyszerű fehér ruhát jelent). Tilos az ékszerviselés és illatszer használata, tilos körmöt vagy hajat vágni, valamint állatot ölni. A zarándoklat első napja a Kába óramutató járásával ellenkező irányban történő megkerülésével kezdődik, majd a zarándokok két hegy, a Szafá és Marwa közötti távolságot teszik meg hétszer. (Ezzel Hágárra emlékeznek meg, aki vizet keresett fia, Iszmáel számára a sivatagban és e két hegy között próbált segítséget találni). A következő szertartás a Mekka és Arafát hegy között út oda-vissza való megtételéből áll. A második nap az Arafát hegyén való tartózkodással és elmélkedéssel telik, ez az időszak szolgál a bűnöktől való megtisztulásra. Az utolsó napon kezdetét veszi az Áldozat Ünnepe, melyet az otthon maradt muszlimok is megünnepelnek. Ezen a napon 12


a zarándokok kövekkel dobálnak meg három kőpillért –megemlékezésként arra, hogy a Sátán ezen a helyen kísértette meg Ábrahámot, Hágárt és Ismáelt, hogy ne folytassák útjukat az Arafát hegyére, ahol fel kellett volna áldozniuk a fiút. Majd mindenki feláldoz egy állatot (gyakorlatilag vásárol egy már feláldozott állatot és megsüti), melynek húsát megosztják a szegényekkel, vagy elküldik muszlim menekülttáborokba. Az áldozat meghozatala után a férfiak leborotválják a fejüket, a nők pedig levágnak néhány centit a hajukból. Majd visszamennek Mekkába és megteszik búcsúköreiket a Kába körül. 1.2.6. Dzsihád A dzsihádot gyakran a hit 6. pillérének nevezik. Sokszor –tévesen- szent háborúnak fordítják, pontos jelentése azonban „törekvés, küzdelem, erőfeszítés”. A mai értelmezések szerint pontos jelentése „Allah útján történő küzdelem”, tehát harc a rossz ellen a jó megvalósulásáért. Ennek valójában csak egyik formája a külső ellenséggel vívott harc, de nem a legjelentősebb. A modern iszlám teoretika szerint a dzsihád az iszlám szellemének megfelelő életmódra irányuló törekvés, amely magában foglalja a látható ellenség, az ördög, valamint önmagunk legyőzésére irányuló küzdelmet. Természetesen a dzsihád értelmezése Nyugaton és az iszlám világban sem egységes. A Koránban két küzdelemre utaló kifejezés található: a dzsihád, mely az „erőfeszítés”, és a kitál, amely a „fegyveres harc” szótőből származik. A dzsihád deklarálására a muftí jogosult, aki erről egy fetvát (jogi rendeletet) bocsát ki. Tény azonban, hogy a fogalom maga az elmúlt évtizedekben politikai befolyás alá került, vallási vezetők is politikai szándékkal használják: így a forradalom után Iránban a dzsihád egy általános mozgósító jelszó volt, de egyéb esetekben is éltek vele politikusok (így Nasszer elnök az egyiptomi forradalmat nevezte annak), akiknek sikerült a vallási vezetőséget maguk mellé állítani. A kép árnyaltságához hozzátartozik, hogy az iszlám világ vallásilag rendkívül tagolt, nincs egy olyan vallási központ, amely a muszlimok többsége számára érvényes véleményt képviselne. Hiába adott ki Oszama bin Láden is számos fetvát, melyeket

13


Omar molla, az afganisztáni vallási vezető erősített meg - Omar molla ugyanis nem a tekintélyes vallási vezetők közé tartozik.2

2

lásd: Rostoványi Zsolt: Az iszlám világ és a Nyugat (Corvina Kiadó, 2004 Budapest)

14


1.2.7. További előírások Az iszlám élesen megkülönbözteti a jó és rossz, megengedett és tiltott cselekedeteket. Tilos olyan dolgot cselekedni, amely csorbítja az ember önálló ítélőképességét, az öntudat elvesztéséhez vezet (alkoholfogyasztás, kábítószerek használata) vagy pedig munkavégzés nélküli jövedelemgyarapodáshoz vezetnek (szerencsejátékok, kamat). Az ételekre és italokra is találhatunk bizonyos tilalmakat, így például disznóhús fogyasztása bármilyen formában tilos és elvileg nem engedélyezett a nem rituális módon megölt vagy természetes úton elhalt állatok fogyasztása sem. (A rituális levágáshoz az tartozik hozzá, hogy az állat vérezzen, valamint hogy aki az állatot levágja, muszlim legyen és közben Isten nevét mondja.) A gyakorlatban a disznóhús tilalmán kívül mindezt már nem mindig veszik figyelembe, az alkoholfogyasztást illetően is megoszlanak a vélemények. 1. 3. Iszlám irányzatok, szekták Az iszlám fejlődése során már viszonylag hamar elkülönültek egymástól bizonyos irányzatok. Napjainkban a két legjelentősebb irányzat a muszlimok 90%-át magába foglaló szunnita, valamint a síita. Elkülönülésükben ugyan kezdetben nem vallási, hanem állami szempontok játszottak közre, a későbbiekben azonban egyéb ellentétek is felmerültek. Maga az iszlám az arabság ideológiájaként jött létre, a szunnita iszlám még most is főként az arabsághoz kapcsolódik, szemben a síita iszlámmal, mely főleg a perzsák körében hódított. A szunniták irányzata képviseli az ortodox iszlámot. Létrejötte a Mohamed halála utáni időkre vezethető vissza, amikor az első három kalifát a konszenzus, és nem a prófétától való leszármazás alapján választották. Ezt az álláspontot a hagyomány, a szunna támasztotta alá – követői a szunniták. A szunnita kalifátus elsősorban politikai természetű, a hatalom világi jellege dominál. A szunniták szerint csupán Mohamednek volt isteni eredetű hatalma, ez nem vonatkozik már sem utódaira, sem a vallástudósokra. A síiták Ali (Mohamed unokatestvérének) követőiből alakultak ki. Az ő közösségük sokkal inkább teokratikus jellegű, a közösség vezetője csak a próféta vér szerinti 15


leszármazottja lehet. (Ugyankkor a síitizmuson belül is különböző elágazások alakultak ki, ahol eltérések vannak, így pl. az imám szerepének megítélésében. ) A síita iszlámban központi szerepet foglal el az imámtan – az imám nem csupán világi vagy politikai, hanem elsősorban szakrális, lelki vezető. Meghatározó a vallási hierarchia szerepe, szemben a szunnita iszlámmal. A síita iszlám két jellemző vonása még a mártírok kiemelt tisztelete – ez a karbalai csatára (680) vezethető vissza, ahol Ali fiát, Huszeint és követőit kegyetlenül lemészárolták. A síiták azóta is minden évben megemlékeznek az ő mártíromságáról. A másik síita jellegzetesség a gyakori illegalitásból és ellenzéki létből fakad – fontos elvvé vált ugyanis az elővigyázatosság, tehát hogy szükség esetén engedélyezett a pártállás eltitkolása. Az iszlám többi irányzatát a következő táblázat tartalmazza:3

3

lásd: Robinson, Danielle: Az iszlám (Kossuth Kiadó, 2000 Budapest, 104. old.), valamint egyéni gyűjtések

16


1. Táblázat Az iszlám főbb irányzatainak áttekintése Az iszlám főbb irányzatai 657-ben hozta létre az Ali hadseregéből kivonuló 12 000 katona. Az iszlám eredeti tisztasága mellett szálltak síkra. Később több csoportra oszlottak: az 1. kháridzsiták ibáditák, azrakiták és a szufriták ágazatára. Lényegében kháridzsita tanokon alapszik az iszlám egyik alapelve, a hit és tett egysége. 2. murdzsia

A kháridzsitákkal szemben álló, a VII. századból származó, nagyfokú vallási türelmet diktáló szekta.

3. kadariták

Ez a szekta hangsúlyozottan fellép az eleve elrendelés elve ellen és az emberi akarat szabadságát hirdeti. Ellenfeleik a dzsabariták.

4. mu’tazila

A VII. században alakult ki ez az irányzat, mely heves támadást indított az eleve elrendelés elve ellen. Szerintük Allah csak szellemi absztrakció, a Korán pedig nem öröktől fogva létező. Kezdeti liberalizmusukat egyre inkább vallási türelmetlenség váltotta fel.

5. szúfizmus

Az iszlám miszticizmusa, a VIII. század elején született. A szúfik Istent önmagukban keresik.

6. vahhábiták

Az iszlám reformmozgalma, mely a 18. században jött létre. Célja a szó szoros értelmében az eredeti iszlámhoz való visszatérés, szigorú aszkézist ír elő. A vahhábizmus Szaúd-Arábiából indult ki és Indiára is átterjedt.

7. ahmedija

A 19. században, kereszténységből.

Indiában

alapított

szekta,

sokat

merített

a

A síitizmuson belüli legelterjedtebb csoportosulás. Szerintük Alit 11 jogos 8. imámíja imám követte, a 12. imám pedig 8 éves korában eltűnt. Ő a rejtőző imám, („tizenkettesek”) aki majd visszatér és akkor megvalósul isteni igazság. 9. zeiditák („ötösök”)

Ők csak öt imámot ismernek el, viszonylag közel állnak az ortodox iszlámhoz. Jemenben még ma is található közösségük.

A „hetesek” hetedik és utolsó imámként Iszmáilt tisztelik. Szerintük a 10. iszmáiliták világszellem 7 prófétában, a világértelem pedig a hét imámban nyilvánul („hetesek”) meg. 11. karmaták 12. drúzok

A XI-XII. századra eltűnt, rendkívül kegyetlen szekta. Az iszmáiliták egy elágazása, Szíriában és Libanonban ma is élő közösség. Többségük az 1021-ben eltűnt fátimida al-Hákim kalifát tartja a rejtőzködő imámnak.

A IX. század végén Musztanszir fátimida kalifa két fia között kirobbant 13. musztaliták harc nyomán keletkezett irányzat. Közösségük khodzsa néven ma is létezik Indiában és Kelet-Afrikában. A IX. században, az iszlám dogmatikát kevésbé figyelembe vevő irányzat. 14. alaviták A Koránt csak jelképesen értelmezik. Szíriában, Libanonban és Törökországban találhatóak követői. Hisznek a lélekvándorlásban. A síizmus oldalhajtása, saját írásokkal és Mohameddel egyenrangú 15. bahái vallás prófétákkal rendelkeznek; ez kizárja őket az iszlám közösségből. 17


1. Ábra Az iszlám naptár és időszámítás Az iszlám naptár és egyéb tudnivalók4 Az iszlám naptár holdnaptár. Minden év 354 napból áll és 12 hónapból, melyek a hold pozíciójától függően 29 vagy 30 naposak. A hónapok nem követik az évszakok mozgását. Ami a szökőéveket illeti: 30 éves ciklusonként a 2., 5., 7., 13., 16., 18., 21., 24., 26., és 29. év utolsó hónapja egy nappal hosszabb. A hónapok nevei: 1. Muharram

7. Radzsab

2. Szafar

8. Saabán

3. Rabi al-avval

9. Ramadán

4. Rabi asz-száni

10. Savvál

5. Dzsumáda al-Ulá

11. Dzul-Kaada

6. Dzsumáda asz-szánija

12. Dzul-Hiddzsa

Az átszámítás a kétféle időszámítás között a következő képlet alapján elvégezhető:

G=H−

H + 622 33

H = G − 622 +

G − 622 32

Ahol G= gregorián időszámítás szerinti év, H= hidzsra szerinti év.

4

lásd: Rostoványi Zsolt: Mit kell tudni az iszlámról? (Kossuth Kiadó, 1988 Budapest, 153. oldal)

18


2. Ábra Muszlim ünnepek

Muszlim ünnepek5 1. HÓNAP 10. NAP: cÁsúra. Ez inkább szokás, mint ünnep, mely máshogy jelenik meg az egyes hagyományokban. Valamikor a zsidó vallási ünneppel, az Engesztelés napjával rokonságot mutató böjt volt, a ramadánnal azonban megszűnt a kötelező jellege. A síiták ezen a napon Huszein halálára emlékeznek. 3. HÓNAP 12. NAP: maulid al-nabi, a Próféta születésnapja. A tizedik század óta ünneplik, amikor is a muszlimok kapcsolatba kerültek a karácsonyt megünneplő szír keresztényekkel. A maulid-al nabi egyes muszlimok körében ugyan tiltakozást vált ki, a népi vallásosságban azonban népszerű ünnep. 7. HÓNAP 27. NAP: lajlat al-mirádzs, az „égi utazás” emléke. Ezen a napon arra emlékeznek, amikor Mohamed Medinából Jeruzsálembe ragadtatott, majd onnan a mennybe, ahol felszólítást kapott a napi ötszöri ima bevezetésére. 8. HÓNAP 15. NAP: lajlat al-barát, a ramadánt megelőző hónap középső napjának éjszakája. Ezen a napon Isten kijelöli az ember sorsát a következő évre. Ez az ünnep főleg az indiai muszlimok körében népszerű. 10. HÓNAP 27. NAP: lajlat al-qadr, elrendelés éjszakája. Mohamed első látomására emlékeznek ezen a napon. 12. HÓNAP 1. NAP: cÍd al-fitr, a böjt vége, közösségi és családi ünnep, amit összekötnek a szegényeknek való alamizsnaosztással. 12. HÓNAP 10. NAP: cÍd al-adhá, az Áldozat Ünnepe. A zarándoklat ismertetésekor már említettem, hogy a zarándoklat 10. napján kötelező egy állat feláldozása –azonban nem csak a zarándokoknak, hanem az otthon maradottaknak is. Ez a legnagyobb muszlim ünnep, minden muszlim számára kötelező, bárhol is éljen. Alapja az a Bibliából ismert történet, amikor Ábrahám Isten parancsára kész lett volna saját fiát feláldozni, de végül Isten csak egy bárányt kért tőle áldozatként.

5

Megjegyzés: Csak két kanonikus vallási ünnep van: az ’íd al-fitr és az ’íd al-adhá. A többit legfeljebb „emléknapoknak” hívhatjuk. Forrás: Robinson, Danielle: Az iszlám (Kossuth Kiadó, 2000 Budapest, 84-86. oldal)

19


1. 4. Az iszlám Európában Európában 1950 óta gyakorlatilag a semmiből vált jelentős tényezővé a muszlim kisebbség, ahol előbb az 1979-es iráni forradalom, majd Jugoszlávia felbomlása és a balkáni konfliktus okán tudatosodott jelenlétük. A 90-es évek, majd a 21. század is számos konfliktust hordozott, míg lassan az iszlám vette át a kommunizmustól a „nyugatot fenyegető legfontosabb tényezőjének” szerepét. 1945 után Európa 3 bevándorlási hullámot élt meg: az elsőt rögtön a háború után, ekkor a határok megváltoztatása és a dekolonizációs folyamatok miatt főként „belföldiek” tértek vissza hazájukba. A második hullám a munkások hulláma volt, míg a harmadik, 1985 óta tartó hullám a menekülteké (legfőképpen a volt Jugoszlávia területéről).6 Jelenleg körülbelül 15 millió muszlim él Európában, akiket 4 csoportba oszthatunk. Az első csoport a volt Szovjetunió európai részéből származik és magát a Mongol Birodalomra vezetheti vissza, a második csoport Európa keleti részén található és az Ottomán törököktől ered. A harmadik csoport már sokkal korábbi gyökerekkel rendelkezik: ők az 1950 és 1970 közötti időszak munkásbevándorlói, illetve ezek leszármazottjai. A negyedik csoport azon menekülteké, akik vagy a közel-keleti rezsimek vagy a felbomló Jugoszlávia etnikai tisztogatásai elől menekültek NyugatEurópába.7 A jelentősebb muszlim kisebbséggel rendelkező országokra lebontva a következő kép tárul elénk: Franciaországban főleg a Maghreb országokból származó muszlimokat találunk, algériaiakat, marokkóiakat és tunéziaiakat, de növekvő tendenciát mutat a dél-afrikai bevándorlás is. Németországban a muszlimok túlnyomó része török, de jellemzők a jugoszláv tagállamokból származók is. Nagy-Britanniában a dél-ázsiaiak dominálnak, míg Hollandiában észak-afrikaiak, törökök és indonézek kavalkádjával találkozhatunk.

6

Peach, Ceri: Muslim minorities in Western Europe (Ethnic & Racial Studies, 1995 január, Vol. 18) O’Mahony, Anthony: Islam in Europe (Iszlám Európában) (Centre for Christianity and Interreligious Dialogue, 2001 London, 1-8. old.) 7

20


Az Európában élő muszlimok számát illetően csak becslésekkel találkozhatunk, az adatokat nagyrészt a bevándorlók nemzetiségéből következtetik ki, így jelentős eltéréseket találhatunk az egyes források között. 2. Táblázat Európa muszlim lakossága Ország

Dátum1

Muszlim lakosság

Dátum2

Muszlim lakosság

Ausztria

1990

62. 000

2003

180. 000

Belgium

1990

244. 000

2003

370. 000

Dánia

1990

60. 000

2003

160. 000

Egyesült Királyság

1991

1. 000. 000

2003

1. 480. 000

Finnország

1980

1. 500

2003

10. 000

Franciaország

1990

2. 619. 000

2003

5. 980. 000

Görögország

1998

158. 079

2003

170. 000

Hollandia

1990

441. 900

2003

870. 000

Németország

1990

2. 012. 200

2003

3. 060. 000

Norvégia

1990

20. 000

2003

50. 000

Olaszország

1991

250. 000

2003

600. 000

Portugália

1990

30. 000

2003

50. 000

Spanyolország

1990

40. 000

2003

500. 000

Svájc

1990

78. 000

2003

230. 000

Svédország

1989

60. 000

2003

280. 000

A fenti táblázat adatai becslések. A táblázatban szereplő adatok a Peach, Ceri: Muslim minorities in Western Europe (Ethnic & Racial Studies, 1995. január, Vol. 18) című folyóiratcikkből, illetve a www.islamicweb.com és a www.islamicpopulation.com honlapokról származnak.

1. 4. 1. Országelemzések8 Franciaország9

8

Kandel, Johannes (szerk): Muslime in Europa - ein Ländervergleich (Muszlimok Európában - összehasonlító országelemzések) (Friedrich Ebert Stiftung, 2001 Berlin, 63-72. old.), valamint: Nonneman, Gerd (szerk.): Muslim communities in the new Europe (Muszlim közösségek az új Európában) (Ithaca Press, 1996, 161-315. old.) 9 fentieken túl: Gerholm, Tomas: The new Islamic presence in Western Europe (Mansell Publishing, 1988 London, 123-130. old.)

21


Mint már említettem, a Franciaországban élő muszlim kisebbség főként Algériából, illetve Észak-Afrikából származik, de egyre gyakoribbak a Dél-Afrikából (főleg Szenegálból és Maliból) érkező bevándorlók és a török népesség is jelentős. Igaz, a francia statisztikák pontosságát nehéz megbecsülni - egyrészt az Algériával való szorosabb kapcsolata miatt, másrészt mivel 1978 óta tilos a vallási hovatartozást feltüntetni népszámlálásokkor. Hivatalos becslések szerint azonban kb. 4 millió muszlim él ebben az országban (pontosabban: a becslések 1, 75 milliótól 4 millióig terjednek). Ebből másfél millióan Algériából jöttek, egy millióan Marokkóból, 350 ezren Tunéziából, 315 ezren Törökországból, 250 ezren pedig Afrikából. Jelenlétüket 1600 mecset és imahely jelzi, továbbá 3000 helyi szervezet és 3 oktatási központ. A franciaországi muszlimokat nagyrészt két csoportba oszthatjuk: az egyik azon algériaiak csoportja, akik a francia oldalon harcoltak Algéria függetlenségi mozgalma idején, majd a függetlenség kivívásakor Franciaországba menekültek (harkis). Ők gyakran a franciák és honfitársaik részéről is visszautasítással szembesülnek. A második csoportot muszlim bevándorlók Franciaországban született gyermekei (beurs) alkotják. Az iszlám egész Európában hasonló lépcsőfokokat járt be a kezdeti néhány vendégmunkástól a tömeges, szervezett megjelenésig. A francia államnak ugyanúgy, mint más nyugati államnak a hetvenes évek közepétől kellett egy szervezettebb, „láthatóbb” iszlámmal szembenéznie. 1974-ben ugyan Franciaország megálljt mondott a munkaerő bevándorlásra, a családok újraegyesítésének azonban nem állt útjába. Ezidőtájt számos muszlim bevándorló döntött úgy, hogy nem tér vissza hazájába – megkezdődött tehát a „francia iszlám” megszervezése. 1976-ben léptek fel először egységesen a francia muszlimok az „iszlámbarát munkahelyek” kialakításának igényével. Ezek a törekvések még viszonylagos támogatottságra leltek a lakosság körében, mígnem az 1980-as, 83-as autóipari sztrájkok szembefordították egymással a feleket. A sztrájkolókat egységesen muszlimoknak tartották, igényeiket vallási okokra vezették vissza. Az újabb konfliktusok 1981-ben robbantak ki, amikor az első mecsetépítéseket szerették volna engedélyeztetni az önkormányzatoknál. Az iszlám helyi szinten ambivalens megítélés alá esik: az általános politikai felfogás fenntartásokkal fordul az iszlám társadalom felé, az önkormányzatok ugyanakkor azzal

22


is tisztában vannak, hogy a civil szervezetek szintjén sokat tesz a muszlimok leszakadása ellen. Franciaországban az állam és a vallás erősen elkülönül, míg az iszlám a kettő egységét vallja – ez számos konfliktushoz vezetett és vezet ma is, elég a hírhedt fejkendő-botrányra gondolnunk. Franciaország büszke arra, hogy itt nem létezik államvallás és hogy a francia állam szekuláris. Azonban - mint számos más esetben is- a „laicité” elve mögött a többség vallási szokásai és értékrendszere húzódik meg. A vegytiszta szekularizmusban minden vallás egyenlő, Franciaország esetében azonban a katolicizmus „első az egyenlők között” – ez az élet számos területén megfigyelhető, a civil társadalomtól kezdve a naptári ünnepekig. Nagy-Britannia

Míg 1951-ben csupán kb. 23.000 muszlim élt az Egyesült Királyságban, 1961-ben 82.000, 1971-re 369.000, 1981-re 553.000 és 1991-re már átlépték a milliós határt. Jelenleg kb. másfél millióan élnek itt; jelenlétüket országszerte mintegy 700 mecset és imahely jelzi valamint iszlám oktatási központok Londonban, Oxfordban, illetve egy iszlám alapítvány (Islamic Foundation) Markfieldben. Bár az ország túlnyomórészt anglikán, már 1987 óta létezik a „Vallásközi Hálózat” (Interfaith Network), mely a vallások közti interakcióra buzdít. Nagy-Britanniában már a 20. század elején éltek muszlimok, akkor még csak a jelentősebb kikötővárosokban, míg mostanra már az összes nagyobb brit városban találhatunk muszlim közösséget. A brit birodalmiság és később a Brit Nemzetközösség keretein belül az ország szoros kapcsolatokat ápolt muszlim országokkal. A második világháború után az Egyesült Királyság is munkaerőhiányban szenvedett, gyakori volt az aktív „verbuválás” a brit munkaadók részéről. A 60-as évekre a brit kormány megállította ugyan a munkaerő bevándorlására, de a családegyesítések lehetségesek maradtak. A muszlim kisebbség az 1970-es és 80-as években újra növekedésnek indult, főként pakisztániak, indiaiak és bangladesiek bevándorlásával (ezen kívül találunk még elhanyagolható nagyságú arab és szomáliai csoportokat). Ami az integrációt illeti, sajátos kettősséget tapasztalhatunk: a jellegzetes brit decentralizáció és esetjog kedvez a helyi kezdeményezéseknek, így sok kisebbségi indul 23


helyi választásokon és vesz részt a közösségek politikai életében. Ugyanakkor a brit társadalom „osztályokban” gondolkodik, az osztályokon belüli felemelkedés pedig nehézkes, ritkák a vegyesházasságok. A brit muszlimok közjogi szereplése a 80-as években indult meg. Először az iszlám előírásoknak megfelelő ételek iskolákba való bevezetéséért harcoltak, illetve iszlám vágóhidak létesítéséért. (Ekkor főleg állatvédő mozgalmak ellenállásába ütköztek) Később az oktatási rendszer került terítékre – a brit kormány mindkét témában engedékenynek bizonyult. Ekkor, 1989-ben robbant ki az ún. „Rushdie-botrány” (Khomeini ajatollah fetwája halálra ítélte a Sátáni versek szerzőjét, Salman Rushdie-t; Nagy-Britanniában még könyvégetésekre is sor került), majd az Öböl-háború vetett kedvezőtlen fényt az iszlám világára, így a brit muszlimokra is. Ezek a tényezők, majd a BBC 1993-as Panorama című, némileg demagóg hírműsora a „brit muszlimok világáról” kedvezőtlen, bizalmatlan társadalmi alaphangulat kialakulásához vezetett. A brit muszlimok nagy része rendelkezik a brit állampolgársággal, tehát jelentős politikai tényezőt jelentenek. Egyesült Királyság-szerte 950 szervezetük van, ezeknek nagy része azonban csak helyi jelentőségű (ezen a ponton újra ki kell hangsúlyoznunk, hogy a brit muszlim kisebbség helyi szintű érdekképviselete rendkívül erős), országos szinten is erős képviselettel rendelkeznek. Így Az Egyesült Királyság és Írország Muszlim Szervezeteinek Uniója (Union of Muslim Organisations of the UK and Eire), valamint az Egyesült Királyság Akcióbizottsága Iszlám Ügyek Számára (United Kingdom Action Committe for Islamic Affairs) a hiteles, hatékony lobbyszervek közé tartoznak. A Muszlim Parlament, illetve jogelődje, a Muszlim Intézet magát a brit muszlimok reprezentatív szervének tartja, de ezidáig nem sikerült valójában azzá válnia. A törvényhozásban viszont nem sikerült képviseltetniük magukat. Az Egyesült Királyságban vallási szervek nem kapnak direkt támogatást az államtól, a más vallású bevándoroltak támogatása a „kisebbségi támogatások” kategóriájába esik. Az 1960-as és 70-es években a helyi önkormányzatok bőkezűen bántak ugyan ezekkel a támogatásokkal, de mivel nem látták át az iszlám komplexitását és a muszlim bevándorlók eltérő kultúráit, ez gyakran viszályokhoz vezetett a regionális közösségek között. Egy 1988-as esetjogi döntés értelmében azonban a „muszlimok” -kvázi gyűjtőfogalomként- nem tartoznak a törvényileg védett etnikai csoportba, hiszen más24


más származási és nyelvi közösséghez tartoznak. Az előbbiekből egyértelműen az következik, hogy „muszlimok” és „iszlám” nem létezik a brit állam részéről, csupán pakisztániak, törökök, stb. Sajnos, a lakosság részéről viszont igenis léteznek „az iszlámisták” és „a muszlim terroristák”… Németország

Mivel ezen írás legfőképpen a Németországban kialakult helyzetre koncentrál, ezen a ponton csak a legfontosabb információkat, a jelenlegi állapot vázolására vállalkozom. 1951-ben még csupán 6.700 török élt Németországban. Ez a szám 1976-ban már meghaladta az egy milliót és a 90-es évek elején pedig a kétmilliót. A Németországban élő muszlim közösség száma 3 millióra tehető, az imahelyek és mecsetek száma pedig mintegy háromezerre. (Mint említettem, nem lehet egyenlőségjelet tenni a Németországban élő muszlim kisebbség és a törökök között, hiszen találhatunk közöttük jugoszlávokat és újabban a Maghreb országokból származókat is.) Mint bármely más országban, téves a származási eredetből automatikusan a vallási hovatartozásra következtetni. Törökország például szekularizált állam, így a törökök egy része sem gyakorolja vallását. Ezen kívül a bevándorolt örmények és szírek egy része is ortodox keresztény. Németországnak nincs igazán birodalmi múltja és így nincs jelentős múltbeli kapcsolata muszlim országokkal. Az iszlámmal való találkozása az ottomán törökök korára vezethető vissza, majd az első világháborúban Törökország a szövetségese volt. Igazi találkozásról azonban csak 1962, a kétoldali munkaerő-egyezmény óta beszélhetünk. A török vendégmunkásokat főként az ipar területén alkalmazták, így nagyobb török közösségeket is olyan iparvárosokban találhatunk, mint pl. Düsseldorf, Darmstadt, Duisburg vagy Berlin. A vallási ügyek az egyes tartományok hatáskörébe tartoznak, egységes szabályozásról így nem beszélhetünk. Belgium és Hollandia

25


A belga és holland helyzet gyakorlatilag az előbb ismertetett két ország jellemzőit ötvözi, azzal a különbséggel, hogy kevesebb jugoszlávot találhatunk itt, mint Németországban és kevesebb az algériai és tunéziai, mint Franciaországban. Mindkét országban az 1960-as években indult meg a bevándorlási hullám, amikor is megszülettek a kétoldali megállapodások a Maghreb államokkal és Törökországgal. Sajátos az is, hogy ez a két ország sokkal inkább integrálta formálisan a muszlim kisebbségeit, mint az előbb említettek. Eltérés csupán a két ország birodalmi múltjában található: míg Belgiumnak nem volt kapcsolata az iszlámmal, Hollandia rendelkezett indonéz kolóniákkal. Az állam - civil szféra - vallási szervezetek hármas viszony Belgiumban és Hollandiában is hasonló: az állam kinyilvánítja semlegességet minden vallással szemben és egyezményeket köt az egyes vallási szervezetekkel a közösségi élet számos területének „menedzselésére”. Így ezen szervezeteknek fontos szerepe van a jóléti állam fenntartásában (ld. kórházak, egészségügyi ellátás, szakszervezetek, stb.) Az iszlám ezen országokban hasonló stációkat élt meg, mint Európa egyéb országaiban. Az első szakasz a 60-as évektől a 70-es évek közepéig tartott, ez volt a munkabeáramlás szakasza. Ekkor a két közösségnek még kevés kapcsolata volt egymással. Lassanként megindultak a családegyesítések és az 1973/74-es nemzetközi politikai események felhívták a figyelmet az iszlám világára. A második szakasz a 70-es évek közepe a 80-as évek közepe közötti intervallum – gyakorlatilag a mecsetépítések, helyi szerveződések, intézményesedés időszaka. Európa-szerte ekkor volt növekvőben a munkanélküliség, ekkor tudatosult az „iszlám fundamentalizmus” kifejezés – így ezek a törekvések nem kevés ellenállásba ütköztek. A harmadik fázis az 1980-as évek közepétől kezdődött. Azóta kiépült a muszlim civil társadalom és az iszlám egyre tapinthatóbbá, jelenvalóbbá vált – az összes ehhez tartozó konfliktussal együtt. Belgiumban 300 ezerre tehető a muszlim kisebbség száma. Ebből 150 ezer

marokkói, 85 ezer török, 11 ezer algériai, a tunéziaiak száma pedig 7 ezerre tehető. Belgium területén kb. 200 mecsetet találhatunk. (Mindkét országban kb. 1400-1500 emberre jut egy mecset.) A belga állam hivatalosan 1974-ben ismerte el az iszlám vallást (tehát ekkor fogadta el egyenrangúnak a Belgiumban történelminek számító vallásokkal szemben) és 1975 óta az iszlám is része az iskolai tananyagnak – a muszlim 26


szervezetek és mecsetek elismerése azonban jóval tovább tartott, ugyanis nem volt mindenki által elfogadott képviselet. Majd létrejött a Belga Iszlám és Kulturális Központ (Centre Islamique et Culturel Belgique), mely az 1980-as évek végéig a belga iszlám jogi képviseletének számított. Jelenleg a Belga Muszlimok Tanácsa és a Bölcsek Tanácsa végzi a belga muszlimok képviseletét. Hollandiában kb. 700 ezer muszlim él, többnyire marokkóiak és törökök. Számukra 400 mecset és imahely épült. Itt nem szerveződött a holland muszlimokat képviselő erős szövetség, de számtalan, sokszínű kulturális és vallási kezdeményezés van kibontakozóban. A holland állam 1976-tól támogatja anyagilag az imahelyek létesítését, és 1983 óta lehetséges kisebbségi szervezetek számára állami támogatás elnyerése. Ezen intézkedések óta a kormány tett hátráló lépéseket is, így például bevezette a „vallások” című tantárgyat, hogy elkerülhesse az iszlám tanítását. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy ebben a két országban eddig a problémák mindig kívülről adódtak, belső ellentétek ritkán merültek fel. A vallási vezetők is a bevándorlók első generációjából kerültek ki. A belga/holland iszlám most érkezett el a következő evolúciós lépcsőjéhez, amely már valószínűleg belső konfliktusokhoz is vezet. A jövőbeli irányt ezen problémák megoldása határozza majd meg. Dánia

A

muszlim

közösségek

jelenléte

új

jelenségnek

számít

Dániában.

A

vallásszabadságot 1849-ben vezetették be és azóta kevés vallási kisebbségi csoport alakult ki. Dánia lakossága nagyrészt evangélikus. Az iszlám a volt Jugoszlávia, Törökország, Marokkó és Pakisztán irányából érkezett az 1960-as évektől. Jelenleg Dánia területén 75-100 mecset várja az ott élő kb. 50100.000 muszlimot. A pakisztániak 80 százaléka és a török kisebbség egy része is elnyerte a dán állampolgárságot. Az iszlám evolúciója Dániában is hasonló utat járt be, mint Európa nagy részében. Az 1960-as években érkező olcsó munkaerő kedvező, rosszabb esetben is semleges fogadtatásra talált, a bevándorlókat pedig szinte mindig csak „vendégmunkásokként”, vagy „külföldi munkásokként” emlegették, vallási hovatartozásuk háttérbe szorult. A 27


problémák Dániában is a 70-es években kezdődtek, amikor a szinte teljes foglalkoztatottság a fokozatosan növekvő munkanélküliség irányába mozdult el. A „vendégmunkások” hirtelen „bevándorlókká” váltak, akik dán állampolgárok elől veszik el a munkát és megterhelik a jóléti rendszert. A kihasználtság érzése Dánia EUcsatlakozásával csak növekedett; a dánok sokáig féltek attól, hogy vonzó jóléti rendszerük Európa-szerte migrációs hullámot vált majd ki. A kezdeti semleges, mondhatni baráti viszony a 90-es évekre konfliktusoktól terhessé vált. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) 1993-ben megszületett az a törvény, mely minden etnikai csoportot egyenlőnek kiált ki, tehát védelmet nyújt a muszlimok számára a diszkriminációval szemben. Svédország

Svédország viszonylag tapasztalatlan a „multikulturális állam” szerepében, így nem is képes mindig kezelni az ebből adódó problémákat. Az ország nagyon sokáig az önkéntes elzárkózást választotta, és Európában szokatlanul homogén etnikai, kulturális és vallási egységet tudott felmutatni. Észak-európai befolyását leszámítva sosem volt hódító vagy meghódított és egészen a 16. század végéig képes volt megtartani az izoláltságát. A svéd államot áthatja a protestáns szellem és bár 1951-ben megszületett a vallásszabadságot kimondó törvény, a protestáns hagyományok és a régi egységesség utáni vágy –kimondva vagy kimondatlanul- megmaradt. Svédország az 1970-es években magát nyitott és multikulturális államnak nyilvánította, és meghirdette az „egyenlőség, választási szabadság és partnerség” elvét. Hamar kiderült azonban, hogy a svéd kormány hisz az olvasztótégely-elméletben, tehát az asszimiláció magas fokában. Jelenleg kb. 200.000 muszlim él Svédországban, akik a „beolvaszthatatlanok” kategóriájába tartoznak. A svéd állam pedig a kisebbségek támogatásában veszélyforrást lát, attól tart, hogy a közösségi érzés megbomlásához és diszkriminatív, rasszista tendenciák kialakulásához vezetne. A muszlim kisebbség ezzel szemben identitását látja veszélyben forogni. A gazdasági helyzet megromlása Svédországban is az idegenellenes hangok megerősödéséhez vezetett, mely három mecset 1993-as felgyújtásában csúcsosodott ki. 28


Dél-Európa

Olaszország, Spanyolország és Portugália az 1980-as évek óta tapasztal bevándorlást Észak- és Dél-Afrikából. Mivel Dél-Európa mindig is inkább munkaerőt „exportált” és nem „importált”, a bevándorlók nem ütköztek szigorú korlátozásokba. Ahogy ÉszakEurópában szigorodtak az előírások, úgy vált a Dél-Európa népszerűbb célponttá, főleg a Schengeni Egyezmény bevezetése után. Dél-Európán belül főleg Spanyolország helyzete méltó közelebbi vizsgálódásra. A történelem folyamán a két kultúra már találkozott egymással; a közös együttlétnek a „mórok” 17. századi kiűzetése vetett véget. A Franco-féle diktatúra alatt Spanyolország többé-kevésbé katolikus ország volt, politikailag és vallásilag izolálva Európa és a világ többi részétől. A diktatúra utolsó éveiben indult meg a közel-keleti bevándorlók első hulláma. Többségük Spanyolország iszlám múltú területein telepedtek le és nagyrészt semleges vagy pozitív fogadtatásban részesültek. A diktatúra megdőlése után a lakosságban feltámadt a változtatás utáni vágy, az új önértelmezési lehetőségek keresése, mely egybeesett a hispániai arab történelmi múlt iránti nosztalgiával. Ezen két tendencia számos muszlim szervezetek kialakulásához vezetett, nagyrészt Andalúzia területén. Érdekes módon a szervezetek több mint felét áttért muszlimok alapították. Ezek általában csupán vallási és kulturális jelleggel bírnak és egy „esernyő” szervezet fennhatósága alatt állnak. A spanyol muszlimok csoportja két élesen elváló csoportra oszlanak: az áttértekre, illetve azon spanyol állampolgárokra, akik Ceuta és Melilla tartományokból származnak (ezek az észak-afrikai területek Spanyolországhoz tartoznak) és a bevándorlókra. Az utóbbiak is két alcsoportra oszlanak: a közép-keletiek és a Maghreb-országokból érkezettekre. A spanyolországi muszlimok száma 200.000-re tehető. Összetételüket illetően érdekes megfigyelésekre juthatunk. A bevándorlók első csoportja, ahogy már említettem, az 1970-es években érkezett és nagyrészt liberálisokból, diákokból állt. Származásukat tekintve Szíriából, Libanonból, Jordániából és Irakból érkeztek. Később menekültek egészítették ki ezt a csoportot, akik többek között Palesztinából, és Iránból jöttek. 29


Az 1980-as években indult meg a bevándorlás második hulláma, főleg ÉszakAfrikából – itt elsősorban gazdasági tényezők játszottak szerepet. Szembeötlő eltérés van a két csoport átlagos életszínvonala, iskolázottsága és társadalmi megítélése között. Az első csoport fokozatosan integrálódott a társadalomba, vagy önkéntesen választotta a távolmaradást, a második, főleg marokkóiakból álló csoport viszont „mórokként” él a köztudatban és izoláltságban él. A spanyol állam 1989-ben ismerte el az iszlám vallást, ezt 1992-ben a kormány és a Spanyol Iszlám Bizottság egyezménye követte. Azóta azonban sajnos romlott az ország gazdasági helyzete, főleg a munkanélküliség tekintetében. Így az állam alig költött a bevándorlók integrációjára, a velük való foglalkozás főleg non-profit szervezetekre és a katolikus egyházra hárult. Hiányzik a bevándorlókkal és a munkaerővel általában foglalkozó szervek, valamint a központi, regionális és önkormányzati szervek közötti világos munkamegosztás, ami ugyancsak megnehezíti a helyzet javítását. 1. 4. 2. Az 1980-as évek utáni helyzet

Az 1973-tól 1979-ig terjedő időszak változásokat hozott a muszlim közösségek szerkezetében. A recesszió miatt bevezetett állami korlátozások hatására a bevándorlók mennyisége ugyan csökkent, sokan visszatértek hazájukba, viszont a külföldön maradó férfiak túlnyomó többsége elhozta hazájából az otthon maradt családját. Az 1979-es iráni forradalom tette az iszlámot igazán nemzetközi politikai tényezővé, ekkor került

igazán a nemzetközi politika érdeklődésének középpontjába. Végül a Közép-Kelet olajhatalommá való avanzsálása is egyfajta versengést indított be a muszlim államok között abban a tekintetben is, hogy ki támogatja/képviseli a külföldön élő muszlim közösségeket. Ezidőben kezdődtek kiéleződni a konfliktusok az anyaállam és a bevándorlók között. A befogadó államok ugyanis ekkor kezdtek felfigyelni magára az iszlámra, míg a bevándorlók számára ekkorra vált aktuálissá gyermekeik nem iszlám környezetben való felnevelése, a berendezkedés egy idegen országban – ez természetesen konfliktusokhoz vezetett (a muszlimokat gyakran a „forradalom terjesztőjeként” szemlélték), és

30


természetesen az olajhatalmaktól a muszlim intézményekbe áramló támogatásokat sem nézték jó szemmel, főleg az ezekből való mecsetépítéseket nem. Az iszlám vallást vallók tehát egy szekularizált, velük szemben egyre inkább ellenséges környezetben találták magukat. Három lehetőség közül választhattak: a gettósodás (tehát teljes elkülönülés), a politikai szervezkedés illetve a szekularizálódás közül. Az idősebb (első) generáció képviselői inkább az első változatot preferálják, míg a fiatalabb generáció tagjai között nem ritka a vallástól való elszakadás (emellett azonban megmarad egy erős muszlim-tudat).

31


II. Iszlám Németországban 2.1 Történeti kezdetetek10 2.1.1 A törökháborúktól az első világháborúig

Az iszlámmal való találkozás kezdetei a keresztes háborúkra (1096-1291) és a törökökkel folytatott harcokra vezethetők vissza (16-17. sz.). Míg a keresztesek harcai Európától távol zajlottak, addig a „törökveszély” (lásd például Bécs 1529-es és 1683-as megszállását) érzése a tényleges háborús övezeteken túl is meghatározta a két kultúra kapcsolatát. A harcok során muszlim foglyok kerültek Németországba – jelenlétük emlékét sírkövek és keresztelési feljegyzések őrzik. Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy 1731ben I. Frigyes Vilmos (uralkodott: 1713-1740) 20 török katonát kapott volna ajándékba és számukra egy termet rendezett volna be imahelyül – ez lett volna az első tényleges muszlim közösség Németországban. 1739-ben valóban érkezett 22 török fogoly I. Frigyes palotájába, de csak rövid ideig tartózkodtak a birodalomban, így egy tényleges „közösség” megalakításáról nem beszélhetünk. A porosz uralkodók Oszmán Birodalommal fenntartott jó viszonyát az is jelzi, hogy 1763-ban egy állandó oszmán küldöttséget hoztak létre Berlinben. A küldötteket haláluk után rendszeresen a királyi temetőkben temették el –ezek a sírok képezték a kezdetét a máig is létező berlini török temetőnek. Az 1914-ben kezdődő első világháborúban Törökország Németország oldalán vett rész, viszont a francia és brit gyarmatokból származó muszlim katonák kerültek itt hadifogságba. Ők általában megkülönböztetett bánásmódban részesültek, melynek célja az volt, hogy rábírják őket a török oldalon való továbbharcolásra. Az propaganda egyik eleme wünsdorfi táborban 1915-ben épített mecset volt, amit egészen 1924-ig használtak a berlini muszlimok.

Lemmen, Thomas: Muslime in Deutschland: eine Herausforderung für Kirche und Gesellschaft (Muszlimok Németországban kihívás az egyház és a társadalom számára) (Nomos Verlagsgesellschaft, 2001 Baden-Baden) 10

32


2. 1. 2. A két világháború közötti időszak

A két világháború közötti időszakban alakultak meg az első iszlám szervezetek. Az iszlám kulturális központja Berlin volt, ahol akkoriban kb. 1.800 muszlim élt. Az akkori közösséget diákok, menekültek és –jóval kisebb mértékben- az áttért németek képezték. Az ebben időszakban létrejött szervezetek az iszlám sokszínűségét tükrözik. 1922 novemberében alakult az első szervezet, a Berlini Iszlám Gyülekezet Bejegyzett Egyesület (Islamische Gemeinde zu Berlin e. V.) néven, melyből 1924-ben

egy Iszlám Akadémia ágazott ki. A szervezetnek külső és belső nehézségekkel kellett szembenéznie (így a wünsdorfi mecset bezárásával és a közösségen belüli konfliktusokkal), mely a szervezet tevékenységének 1941-es megszűnéséhez vezetett. 1927-ben jött létre a Berlini Iszlám Intézet (Islam-Institut zu Berlin). Az intézet a német és az iszlám kultúra közötti kapcsolat és együttműködés fellendítését tűzte ki célul. A szervezet ugyan nem teljesítette az összes általa kitűzött célt, de sokat tett az iszlámért: számos rendezvényt és előadássorozatot szervezett, valamint kiadta az Iszlám Visszhang (Islam-Echo) és az Iszlám Jelen (Islamische Gegenwart) című folyóiratokat. Az intézet fokozatosan veszített jelentőségéből, majd 1933-ban felhagyott működésével. Az 1939-ben alapított Berlini Iszlám Intézet Bejegyzett Egyesület (Islam Institut zu Berlin e.V.) nevében ugyan az 1927-es szervezet folytatásának tűnik, valójában ez nincs így. Ez a szervezet sokkal inkább támaszkodott az akkori muszlim közösségre, annak képviseletét tűzte ki célul. Folytatta ugyan az Iszlám Visszhang című folyóirat kiadását, de ezen kívül nem folytatott lényegi tevékenységet. Az 1927-es iszlám intézet alapítói 1941-ben döntött úgy, hogy az intézetet feléleszti, pontosabban bejegyezett egyesületté alakítja át. Ez 1941. februárjában meg is történt, az intézet ezután Központi Berlini Iszlám Intézet Bejegyzett Egyesület (Islamisches Zentral-Institut zu Berlin e. V.) néven folytatta tovább tevékenységét. A szervezet működése újból konfliktusokkal volt terhes, ami 1944-ben a végleges feloszláshoz vezetett. A 1920-as és 30-as évek Berlinjében egy további szervezet színesítette a „német iszlámot”: az ahmedija irányzatot képviselő Muszlim Közösség (Moslemische Gemeinschaft), mely a Muszlim Revü (Moslemische Revue) folyóirat kiadója volt egyben. A közösség egyik tagjának köszönhető az 1939-ben kiadott első olyan Korán, 33


melyet muszlim fordított le. Ehhez a szervezethez kötődik továbbá a wünsdorfi mecset bezárása után egy újabb mecset építése. A szervezet 1930-ben Német-Muszlim Társaság Bejegyzett Egyesületként (Deutsch-Muslimische Gesellschaft e. V.) folytatta tovább munkáját. Később ezt a szervezetet is utolérte a közösséggel folytatott viták sorozata, ráadásul tevékenységüket a német állam is rossz szemmel nézte, így a háború során felhagyott tevékenységével. Az első világháború nagy hatással volt az iszlám világra: az Oszmán Birodalom egy része brit vagy francia gyarmattá vált, Törökország szekularizált állam lett, Mekka és Medina a wahhabiták fennhatósága alá került. Ezen kérdések tisztázására 1924 után számos iszlám világkongresszust szerveztek, többek között 1931-ben is, a jeruzsálemi mufti

szervezésében.

A

szervezés

elősegítésére

megalakult

az

Iszlám

Világkongresszus Berlini Alegysége (Islamischer Weltkongreß, Zweigstelle Berlin e.

V.), mely azonban sosem hajtott végre lényegi feladatokat. Úgy tűnhet tehát, hogy a két világháború között virágzott az iszlám Németországban, elsősorban Berlinben. A kép árnyalásához hozzá kell tenni, hogy a berlini muszlimok nagyon kis százaléka vett részt ezekben a szervezetekben, melyek közül egy sem élte túl a második világháborút vagy bírt különösebb politikai/kulturális jelentőséggel. 2. 1. 3. A második világháborútól a munkásmigrációig

A második világháború után keletkezett szervezetek többsége mind a mai napig létezik és főként nemzetiségi alapon szerveződött. Ekkoriban főleg Hamburg, München és Aachen bizonyult a németországi iszlám központjának.

Hamburgban már régóta éltek iráni kereskedők, akiknek 1942-ben saját temetőt is biztosított a város. 1953-ben alakult meg belőlük egy mecset építését célul tűző csoport. Végül 1962-ben épült fel az Imam Ali mecset az Iszlám-Irán Hamburgi Közösség Bejegyzett Egyesület (Islamisch-Iranische Gemeinde in Hamburg e. V.) munkájának

eredményeként. A közösség, és így a mecset is szoros kapcsolatokat ápol Iránnal és így Hamburg és az Ali mecset a német síiták központjává vált, a münsteri és hannoveri mecsettel együtt. Ugyancsak Hamburgban jött létre Német Muszlimok Ligája Bejegyzett Egyesület (Deutsche Muslim-Liga e. V.), illetve az ahmedija irányzat által 1955-ben létrehozott 34


szervezet, a Német Ahmedija Mozgalom Bejegyzett Egyesület (Ahmadiyya Bewegung in der Bundersrepublik Deutschland e. V.). Az ahmediják az iszlám térítő irányzatát képviselik, ennek megfelelően egy nagyon aktív, számos folyóiratot kiadó szervezetről van szó. (Németországban becslések szerint 60.000 ahmedija muszlim él, őket ez az egy egyesület képviseli.) München vált az otthonává egy teljesen más jellegű iszlám szervezetnek, a Németországi Muszlim Menekültek Lelki Képviseletének (Geistliche Verwaltung der

Muslimflüchtlinge in der Bundesrepublik Deutschland), mely gyakorlatilag a második világháború után a dél-német tartományokba érkező menekültek felkarolását vállalta magára. (A muszlim menekülteket nagyrészt a volt Szovjetunióban és Jugoszláviában élő népcsoportok adták.) Tevékenységük valóban sikeres volt, ám a nyolcvanas években értelmét vesztette az újabb generációk megjelenésével és a fokozatos integrációval. Egy másik, más céllal megalakult müncheni egyesület a Mecsetépítési Bizottság (Moscheebau-Kommission e. V.) Céljai között szerepelt egy mecset, egy kulturális központ, egy kollégium és egy gyermekotthon építése. A bizottság arab és nem-arab tagjai összetűzésbe kerültek, mely az utóbbiak kilépéséhez vezetett. Ennek ellenére 1967-ben megkezdődött és 1973-ban befejeződött a mecset építése. 1974 óta egy óvoda, és egy államilag elismert általános iskola is épült a bizottság jóvoltából. Az aacheni Bilal mecset egy teljesen független, eredetileg diákok és akadémikusok által alapított szervezet által jött létre. (Nemzetközi Muszlim Diákok Uniója Aachen Bejegyzett Egyesület – Internationale Muslim Studenten Union Aachen e. V.). Itt is az

arabok

voltak

többségben,

melyek

aktív

kapcsolatot

ápoltak

politikai

csoportosulásokkal. Az 1960-as évek elejéig, tehát a közel-keleti munkásbeáramlásokig az iszlám marginális szerepet töltött be és kevés figyelmet is kapott a német társadalomtól. A második világháború után létrejött szervezetek a muszlim munkások megérkezésével nyertek igazi létjogosultságot. 2. 1. 4. A munkásmigrációtól napjainkig

A hajdani Nyugat-Németországba beáramló muszlimok túlnyomórészt törökök voltak. Az ötvenes évekre kialakult munkaerőhiány hatására főként helyi, regionális 35


kezdeményezések alakultak – az egyes tartományok, esetenként vállalkozások különkülön oldották meg a török szakmunkások behozatalát. Az első török szakmunkások 1957-ben, Kielben érkeztek meg a schleswig holsteini és a török munkaügyi minisztérium egyezménye alapján. Később hamburgi szervezetek is kötöttek hasonló egyezményeket. Számos „török-német gazdasági kapcsolatokat kutató iroda” és „fordítóiroda” jött létre, melyek gyakorlatilag munkaközvetítő irodákként működtek. Az első török dolgozók vegyes tapasztalatokat szereztek befogadó országukban. Képesítéseiket a legtöbb esetben nem fogadták el, így csak segéd- vagy betanított munkásokként alkalmazták őket. Az első bevándorlók főként az északi ipari városokba –Hamburgba, Kielbe, Brémába- költöztek, és az akkori bevándorlási törvények liberalizmusa miatt viszonylag könnyen maguk után hozhatták családjukat. A német állam hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy a külföldi munkaerő beszerzésének központi irányítás alatt, állami monopóliumként kell megtörténnie. Ennek következményeképpen Németország 1961-ben Törökországgal, Marokkóval 1963-ban, Tunéziával 1965-ben, Jugoszláviával pedig 1968-ban kötött bilaterális egyezményt az ottani munkaerő szervezett keretekben történő behozatalára. Innentől

kezdve a német vállalatoknak hivatalos munkaközvetítő szervezetekhez kellett fordulniuk, a Németországban dolgozni vágyó törököknek, mielőtt megkapták volna a munkavállalói engedélyt, orvosi ellenőrzéseknek kellett alávetniük magukat és felvételi beszélgetéseket folytattak velük. Mindkét fél abból indult ki, hogy a munkavállalás időtartama csak néhány évre szól, így a legtöbb munkavállaló nem vitte magával a családját. Az általános gazdasági növekedés hatására 1960 és 1963 között a külföldi munkavállalók száma megháromszorozódott; nagy részük török állampolgár volt. (Ebben az időszakban Nyugat-Németországban élő törökök száma tízszeresére nőtt.) Mivel a külföldi munkaerő behozatala és irányítása már teljes egészében a német kormány kezében volt, neki kellett gondoskodni a munkások életszínvonalának fenntartásáról is. A szociális ellátás nagyrészt a két egyház kezébe került. Az eredeti koncepció szerint az evangélikus egyház a görög, a katolikus pedig az olasz és spanyol dolgozókról gondoskodott. A török munkások jóléte az úgynevezett Munkásjóléti Mozgalom (Arbeiterwohlfahrt), a Szociáldemokrata Párt szociális segélyszervezetei, valamint a munkásmozgalom kezébe került. A munkások jövedelmét egy rögzített 36


árfolyam alapján török valutára váltották át, állami támogatásokból pedig különböző kulturális egyesületek jöttek létre és rendszeressé vált különböző török tévéműsorok közvetítése. A nagyobb városokban török konzulátusok alakultak. Az 1966-67-ben bekövetkezett rövid recesszió megállította ezeket a folyamatokat. 70.000 török munkás veszítette el az állását, akik –a várakozásokkal ellentétben- nem tértek vissza hazájukba. Legtöbbjük 1967 közepére ugyan újból talált állást, de a jelenség maga számos kérdést vetett fel a német munkavállalói politikával kapcsolatban. Szabad-e a német államnak igénye szerint felvennie, majd később egyszerűen elbocsátania külföldieket? Milyen szociális és kulturális problémák kerültek a felszínre a külföldi munkavállalók rövid munkanélkülisége során? A következő hat évben hatalmas mértékű növekedésnek indult a külföldi, ezen belül török munkások beáramlása, egyedül 1972-ben 100.000-en érkeztek. Már nem csak férfiakat, hanem nőket is alkalmaztak – lassan kialakultak a „török gettók” egyes nagyvárosokban. Az egészségügyi és szociális hivatalok kezdtek túlterheltté válni és az illegális bevándorlók száma is megnőtt. Az előbb említett folyamatok hatására a német állam az integrációra helyezte a hangsúlyt: a vállalatok számára kötelezővé tették, hogy alkalmazottaik számára

megfelelő szállást biztosítsanak, valamint magasabb hozzájárulást fizessenek a munkaerő-közvetítő irodáknak. Az így beáramlott pénzt a második generáció integrációjára és oktatására költötték. Az új, integrációbarát politikát az olajválság hatására kialakult újabb recesszió törte derékba. Egy 1973-as rendelet leállította a munkaerőimportot, a kapuk csak a családegyesítés és bizonyos szakmákhoz tartozó, kvalifikált munkaerő előtt maradtak nyitva. A kedvezőtlen tendenciák miatt a német állam vendégmunkásait –gyakran pénztámogatások formájában- a hazatérésre próbálta ösztönözni, ez azonban nagyrészt sikertelen maradt. (1973-ban 616.000 török élt Németországban, 1985-re ez a szám 1,4 millióra nőtt. A kilencvenes évek elejére a másfél millió török lakoson kívül több mint 50.000 marokkói, kb. 20.000 tunéziai, 17.000 pakisztáni és 200.000 jugoszláv élt Németországban, becslések szerint 20 százalékuk tartozhatott iszlám közösséghez.) A munkások családtagjait a hetvenes évektől a politikai menekültek váltották fel, akik nagyrészt Libanonból, Iránból, Afganisztánból és – a kilencvenes évek elején -

37


Bosznia-Hercegovinából. Végül – ha jóval kisebb mértékben is - muszlim diákok is érkeztek a német egyetemekre. A németországi muszlim kisebbség felmérését, felbecsülését statisztikai nehézségek teszik pontatlanná. Az önkormányzatok a „különböző/egyéb” rovat alatt vezetik az iszlám országaiból származó bevándorlókat és később ezekből következtetnek. Ez a módszer azonban nem veszi figyelembe az áttért németeket, a nem iszlám vallású, de iszlám országból származó bevándorlókat (gondoljunk a pakisztáni hindukra, török keresztényekre, stb.), illetve fordítva: a muszlim kisebbséggel rendelkező országból származó, ténylegesen muszlim bevándorlókat (mint például Libanon, Etiópia, India vagy Oroszország). A dolgot azt is nehezíti, hogy az iszlámon belül sincs egyetértés abban, hogy ki tartozik a közösséghez. Korábban a zakáh fizetése alapján nyilvánítottak valakit hithű muszlimnak, a későbbiekben a saháda, az iszlám hitvallás két tanú előtti letétele bizonyult mérvadónak. Ráadásul egyes irányzatok, melyek az iszlámból ágaztak ki, már nem minősülnek – vagy saját bevallásuk szerint, vagy a maradék iszlám világ döntése alapján - az iszlámhoz tartozónak. Így például a baháiak vallásukat az iszlámtól függetlennek tartják, az ahmedija és az alaviták irányzatához tartozó muszlimok pedig a többség kiközösítésével találják szemben magukat. 2.2 Német törvénykezés és szervezetek

Németország vallási megoszlását az alábbi táblázat mutatja. Mivel nem léteznek hivatalos statisztikák a népesség felekezeti hovatartozásáról, csupán nem hivatalos becslésekre, illetve az egyházak nyilatkozataira lehet támaszkodni e kérdésben. 3. Táblázat Németország vallási megoszlása Felekezet

Hívők száma

Rendszeres templomba járók aránya

Népesség százalékában

Református egyház (evangélikusok, unitáriusok, protestánsok)

27 millió

1,1 millió

33%

Katolikus egyház

27,2 millió

4,8 millió

33,4 %

Muszlimok

2,8 - 3,2 millió

n. a.

3,4 - 3,9 %

Ortodox egyházak

1,1 millió

n. a.

1,3 %

38

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz Egyéb keresztény egyházak (adventisták, baptisták, mormonok, Jehova tanúi, stb.)

1 millió

n. a.

1,2%

Zsidó közösség

87.500

n. a.

0,1 %

Szcientológiai egyház

6.000

n. a.

0,007 %

Hare Krishna

5.000

n. a.

0,006 %

Johannista Egyház

3.500

n. a.

0,004 %

Ananda Marga

3.000

n. a.

0,0036 %

Sri Chinmoy

300

n. a.

0,00036%

Egyéb ( meg nem nevezett felekezethez, illetve egy felekezethez sem tartozók)

21,8 millió

n. a.

26,6%

Forrás: Human Rights Without Frontiers Int. : International Religious Freedom Report 2003

A német alkotmányban (Grundgesetz) megtalálható a vallás szabadságához való jog. Az állam és az egyház ugyan elválasztott egységeket alkot, a történelem során azonban kialakult egyfajta „munkamegosztás” közöttük. A legtöbb egyházi közösség megszerzi a „közjogi közösség” címet (Körperschaft des öffentlichen Rechts) - tehát a jogi személyiséget, mely többek között az egyházi adó kivetésének jogával jár. Ezt számos kritérium teljesítésével lehet csak elnyerni – meg kell felelni az állandóság, egy bizonyos minimum hivőszám, valamint az államhoz való lojalitás feltételeinek. (2000ben az utolsó kritériumot alkotmányellenesnek minősítették és kivették e teljesítendő feltételek közül.) A muszlim szervezetek egyike sem rendelkezik ezzel a jogi titulussal. Látnunk

kell, hogy a probléma gyökere maga az iszlámhoz nyúlik vissza, hiszen nem rendelkezik egyházi hierarchiával, egyáltalán: papsággal sem. A számos irányzatot másmás szervezet képviseli, sőt, amint a következő részegységben látjuk majd, egy vallási irányzaton belül is több, gyakran egymással ellenséges viszonyban lévő szervezetet is találhatunk. Nehéz – sőt: kivitelezhetetlen - feladata lenne a német államnak, ha ezek közül egyet ki kéne választania, hogy aztán az egész muszlim kisebbséget képviselje. Még ha meg is tenné, és engedélyezné valamelyikük számára, hogy közjogi közösséggé válna – gyakorlatilag az összes többi szervezet kereszttűzébe kerülne.

39


2. 2. 1 Muszlim szervezetek Németországban11

Mint ahogy az előző fejezetben láttuk, az első szervezetek és szövetségek már a két világháború közötti időszakban kialakultak. Ezek azonban csak a hatvanas évektől kezdve töltődtek fel értelemmel, amikor is a török, illetve egyéb muszlim munkások és családtagjaik megérkeztek Németországba. Ma már gyakorlatilag minden nagyobb német városban, mely magasabb külföldi lakosságszámmal rendelkezik, mecsetekkel és iszlám szervezetekkel találkozhatunk. Kialakulásukhoz a következő faktorok járultak hozzá:

1. A szervezeti struktúrák főleg az 1973-as, a munkásimportot leállító határozat után alakultak ki. Addig ugyanis a vendégmunkások úgymond „rotációs rendszerrel” visszatértek hazájukba, az iszlám az otthoni életük része volt. Amikor azonban a fogadó országban rendezkedtek be és már a családtagjaikat is magukkal hozták, a vallásgyakorlás az ottani életük részévé is vált. Egy idő után az imahelyek létrehozásán túl a gyermekek vallásoktatása is előtérbe került. 2. A muszlim vendégmunkások más külső körülmények közé kényszerültek, mint keresztény társaik. A katolikus munkások (olaszok, spanyolok, portugálok, horvátok és szlovének) a keresztény szervezetek és a Caritas segítségére számíthattak. A török, bosnyák, albán, stb. munkásokért a munkásjóléti mozgalom felelt, amely funkciójából adódóan vallási szempontból semleges. A szervezet nem sokat tett a muszlim munkások szociális integrációjáért és a vallási szükségleteikért. 3. Nehezítő körülménynek számított, hogy a szervezeteknek meg kellett találniuk a legmegfelelőbb társasági formát, hiszen a közjogi közösség cím egyiküknek

sem járt. Végül a legtöbb szervezett a „bejegyzett egyesület” (eingetragener Verein) mellett döntött, mely ugyancsak jogi személyiséggel rendelkezik - így lehetséges számukra ingatlanok vásárlása, illetve bérlése (mecsetépítés, stb. céljára), alkalmazottak felvétele, stb. Természetesen ez a jogi forma is számos 11

Lemmen, Thomas: Muslime in Deutschland: eine Herausforderung für Kirche und Gesellschaft (Nomos Verlagsgesellschaft, 2001 Baden-Baden), továbbá Spuler-Stegemann, Ursula: Muslime in Deutschland (Herder Verlag, 2002 Freiburg) és Steinbach, Udo: Islamische Organisationen in Deutschland (Deutsches Orient-Institut Hamburg, 1997 Hamburg 14-56. old)

40


kritérium teljesítését feltételezi. Ez a szerveződés az iszlám természetétől alapvetően idegen, de szükséges a német társadalomba való beilleszkedéshez. A muszlim szervezetek számos feladatot teljesítenek. Elsősorban vallási szempontok vezénylik őket – tehát egy imahely fenntartása, vallásoktatás a gyerekeknek, stb. Gyakran foglalkoznak ezen túl Korán-kiadással, vallási tárgyak (imaszőnyegek, stb.) árusításával, és az is előfordul, hogy élelmiszerüzletet tartanak fenn. Mivel a mecset maga nem bír szakrális jelleggel, gyakorlatilag a társasági élet színhelye. Egyes társaságok az említetteken túl még mekkai zarándokutakat is szerveznek. Mivel az említett tevékenységek nem tartoznak a gazdasági tevékenységek közé, a szervezetek megtarthatják a közhasznú (gemeinnützig) jelzőt és az ezzel járó adókedvezményeket is. Az egyes szervezetek taglétszámát nehéz felmérni. Az iszlámhoz való tartozás kritériuma a beleszületés vagy megtérés, egy iszlám szervezethez való tartozás azonban feltételezi az alapításban vagy a tevékenységben való aktív részvételt. A bejegyzett muszlim szervezetek hivatalos taglétszáma gyakran nagyon alacsony, mivel a körzetükben élő muszlimok többsége csak az általuk fenntartott mecsetet látogatja, vagy az ő vallási rendezvényeiket látogatja, de nem lépett be a szervezetbe. A szervezeti struktúrát tekintve azt mondhatjuk, hogy a legtöbb szervezet egy nagyobb szövetség tagja, mely egész Németországot, adott esetben Európát átfogja. Az egyes szervezeteket felépítésük alapján, decentralizált, illetve föderatív (tehát több szervezet egyesüléséből keletkező) csoportokba oszthatjuk. A Németországban található muszlim szervezeteket a következő táblázat foglalja össze. 4. Táblázat Németországi muszlim szervezetek Név

Rövidítés

Alapítás éve

Központ

Kirendeltségek Hozzá tartozó szervezetek száma

Politikai irányzat

szunnita-török szervezetek Islamischer Wohlfahrtsverband e.V., Islamisches Bildungswerk e.V., Islamische Akademie Villa Hahnenburg

1. Verband der Islamischen Kulturzentren e. V.

VIKZ

1973

Köln

304 német, 125 egyéb országokban

2. Islamische Gemeinschaft Milli Görüs e. V.

IGMG

1979

Köln

Nehéz pontosan megmondani, mivel a szervezet egyszerre mutat centralizált, decentralizált és föderatív jegyeket.

Süleyman cimozgalom

Erbakanféle mozgalom

41

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz 3. Föderation der TürkischDemokratischen Idealistenvereine in Europa e. V.

ADÜTDF

1978

Frankfurt am Main

200

4. Jama 'at un-Nur Köln e. V.

-

1979

Köln

120

Islamisches Jugendzentrum NurculukAhlen e.V., 70 képzőközpont mozgalom Türkisch-Islamischer Kulturverein für a török Niederkassel/Rheidt und állam Umgebung, Türkischkirendeltsé Islamische Union der Anstalt ge für Religion e.V., stb.

5. TürkischIslamische Union der Anstalt für Religion Köln e. V.

DÍTÍB

1984

Köln

776

6. Verband der Islamischen Vereine und Gemeinden e.V.

ÍCCB

1984

Köln

n.a.

7. Föderation der Weltordnung in Europa

ANF

1996

Köln

n.a.

n.a.

74 tagszervezettel rendelkezik 21 tagszervezete van Németországban, 12 más európai országokban

pántörök mozgalom

Célja a kalifátus visszaállítá sa A BPP nevű török párthoz tartozik

alavita-török szervezetek 1. Föderation der Aleviten Gemeinde in Europa e. V. 2. CEM-Stiftung

AABF

1990

Köln

n.a.

86 tagszervezettel rendelkezik

-

1995

Essen

n.a.


A CHP nevű török párthoz tartozik A török állam pártfogoltj a

arab szervezetek 1. Organisationen im Umfeld der Islamischen Gemeinschaft in Deutschland e.V. 2. Organisationen im Umfeld des Islamischen Zentrums Aachen e.V.

IGD

IZA

1960

1978

München

Aachen

n.a.

Deutschsprachiger Muslimkreis im Islamischen Zentrum München e.V., Islamische Drogenhilfe e.V., Muslim Studenten Vereinigung e.V, stb.

iszlamista irányvonal

n.a.

Union Muslimischer Studenten-Organisationen in Europa e.V., Union Muslimischer Arbeitsnehmer in Europa e.V., stb.

n.a

tizenkettes síiták szervezetei 1. Islamisches Zentrum Hamburg

IZH

1981

Hamburg

n.a.

hannoveri és münsteri iszlám központ

n.a.

2. Ahlul-Beyt Moscheen- und Kulturverband e.V.

-

1994

Duisburg

n.a.


n.a.

3. Islamischer Weg e.V.

-

1993

Delmenhorst

n.a.

n.a.

n.a.

bosnyák és albán szervezetek 1. Bundesdachverba nd Merhamet Deutschland bosnische humanitäre Organisation e.V.

-

1994

Bonn

n.a.


n.a.

42

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz 2. Vereinigung Islamischer Gemeinden der Bosniaken in Deutschland

VIGB

1994

Kamplinfort

n.a.


n.a.

német muszlimok szervezetei 1. Zentralinstitut Islam-ArchivDeutschland e.V. 2. Islamischer Weltkongreß Deutschland (altpreußischer Tradition) e.V. 3. Deutsche Muslim-Liga e.V.

ZIAD

1984

Soest

n.a.

n.a.

-

1992

Soest

n.a.

szoros kapcsolatban áll az Islamrat-tal

DMLHamburg

1954

Hamburg

n.a.

A hamburgi és bonni muszlim liga ehhez a szervezethez tartozik

Szoros kapcsolatb an áll az IGMG-vel

n.a.

szúfista

muszlim csúcsszervezetek Németországban 1. Islamrat für die Bundesrepublik Deutschland / Islamischer Weltkrongreß Deutschland (apT) 2. Zentralrat der Muslime in Deutschland e.V.

-

1986

Berlin

n.a.

30 tagszervezettel rendelkezik (2000-es adat)

ZMD

1988

Eschweiler

n.a.


3. Islamisches Konzil in Deutschland

IKD

1989

Frankfurt am Main

n.a.


4. Islamische Religionsgemeins chaft Hessen e.V.

IRH

1997

Frankfurt am Main

n.a.


Szoros kapcsolatb an áll az IGMG-vel Kapcsolat ban áll az IGMG-vel Szoros kapcsolatb an áll az IGMG-vel n.a.

Thomas Lemmen: Muslime in Deutschland alapján

43


Mint ahogy a táblázatból is kitűnik, a számos szervezet áll a németországi muszlimok rendelkezésére, melyek bonyolult kapcsolatrendszerben állnak egymással. Legtöbbjük egy fölérendelt csúcsszerv (Dachverband) tagja egyben és külföldi muszlim szervezetek támogatását (gyakran iránymutatásait) élvezi. A helyhiány lehetetlenné teszi, hogy ezen dolgozat keretein belül az összes itt felsorolt csoportosulást részletesen ismertessem, így csupán vázlatos leírásukra vállalkozom. 2. 2. 1. 1. A németországi muszlim szervezetek ismertetése A. Török-szunnita szervezetek

Németországban a szunnita muszlimok vannak többségben, köztük is a törökök – így nem csoda, ha az alábbi szervezetek bírnak a legnagyobb súllyal és taglétszámmal. A. 1. Verband der Islamischen Kulturzentren e.V. (Az Iszlám Kulturális Központok Szövetsége)

A VIKZ a legidősebb a török szervezetek sorában – 1973-ban alakult Kölnben Islamisches Kulturzentrum Köln e.V. néven, majd 1980-ban az egyes kulturális központok szövetséggé álltak össze. A VIKZ a többi szövetséghez hasonlóan imahelyet és vallásoktatást biztosít, és rendelkezik saját jóléti szervezettel és temetkezési alappal (mely biztosítja a hallottak Törökországba szállítását és ottani nyugalomba helyezését), valamint élelmiszerüzletek hálózatával. Két önálló egyesület is tartozik a szövetséghez: az Islamisches Wohlfahrtsverband e.V. (Iszlám Jóléti Szövetség) és az Islamisches Bildungswerk e.V. (Iszlám Oktatási Szerv), valamint a szövetség tartja fenn az Islamische Akademie Villa Hahnenburgot is. Alapítása óta a török Süleymanci-mozgalom tagja, mely a kemalista forradalom óta a török identitás fenntartását tartja céljának (elsősorban arab- és vallásoktatással), de sosem szerveződött politikai mozgalommá.

44


A. 2 Islamische Gemeinschaft Milli Görüş e.V. (IGMG) (Iszlám Közösség Milli

Görüş) Az IGMG az egyik legmeghatározóbb és legvitatottabb német szervezet. 1976-ban jött létre Kölnben 1976-ban Türkische Union Europa e.V. néven. Fennállása óta számos név alatt és formában létezett – a változásokat nagyrészt a szervezeten belüli konfliktusok generálták. 1985-ben vette fel a szervezet az Avrupa Milli Görüş Teşkilatlari e.V. (AMGT) nevet, melyet 1995-ig viselt. A keletkezéstörténeténél már csak szervezeti struktúrája komplikáltabb az IGMG-nek, hiszen számtalan alszervezete van, és egyszerre mutat centralizált, decentralizált és föderatív jegyeket. 1998-as becslések szerint a szervezet németországi taglétszáma 26.500-tól egészen 73.000-ig terjed, egész Európát tekintve pedig 161.536 taggal rendelkezett. (Mint ahogy már korábban említettem, a „tagság”’ fogalma nehezen definiálható.) A szervezet a vallási tevékenységén túl az üzleti életben is résztvevő szervezetet számos tranzakciója (így a szcientológiai egyházzal való együttműködése) és a török politikai körökkel való kapcsolata egyaránt kedvezőtlen fényben tünteti fel. A „Milli Görüş” törökül nemzeti szemléletet jelent – a szervezet ugyanis az 1945 után kialakult, Necmettin Erbakan nevével fémjelzett nacionalista-iszlamista vonalat képviseli. A. 3. Föderation der Türkisch-Demokratischen Idealistenvereine in Europa e.V.

(ADÜTDF) (Az Európai Török-Demokratikus Idealista Egyesületek Föderációja) A magát rövid formában Türkische Föderation-nak, azaz Török Föderációnak hívó szervezet 1978-ban jött létre Frankfurt am Main városában, számos török egyesület összefogásával – eredetileg nem vallási, hanem politikai csoportosulásként. Az ADÜTDF ugyanis alapítása óta a török Milliyetçi Haraket Partisi (MHP), azaz a Nacionalista Mozgalom Pártjának külföldi szervezete, mely egyfajta pántörök egység létrehozására törekszik. A mozgalom jelképe a szürke farkas, melyet gyakran láthatunk ékszerként török fiatalokon. Az ADÜTDF az IGMG mellett a másik olyan török

45


nacionalista szervezet, mely nagy hatással van a török fiatalokra, és ezzel veszélyeztetheti a társadalom egységét.

46


A. 4. Jama ’at un-Nur Köln e.V.

Az

egyesület

1974-ben

jött

létre Kölnben.

Mint

ahogy

a

nevéből

is

kikövetkeztethető, a szervezet a Törökországban elterjedt Nurculuk-mozgalom tagja. A mozgalom a 20. században a kemalista forradalom hatására Said Nursi alakja körül bontakozott ki, azonban restaurációs törekvései ellenére sem alakult át politikai szerveződéssé. A szervezet – a mozgalom logikájából következően - számos nyomdát és oktatási központot tart fenn Németország területén, valamint aktív résztvevője a keresztényiszlám párbeszédnek. A. 5. Türkisch-Islamische Union der Anstalt für Religion (DÍTÍB) Köln e.V.

(A Török-Iszlám Vallási Intézetek Uniója) A török bevándorlók tömegessé válását látva a nyolcvanas évek elején a török állam is úgy látta, tenni kell valamit állampolgáraiért. 1982-ben létrehozta tehát a TürkischIsalmische Union der Anstalt für Religion-t, törökül a Diyanet Íşleri Türk-Islam Birliğit. A török elnevezésben található diyanet utal arra, hogy ez a török vallásügyekért felelős minisztériumának kihelyezett szervezete. A szervezet a legnagyobb török-iszlám csoportosulás és nem tagja egy csúcsszervezetnek sem, hozzá azonban már számos szervezet csatlakozott. A Németországban élő törökök bármely vallási, kulturális vagy szociális problémájukkal fordulhatnak a DÍTÍB-hez, mely azonban erős ankarai felügyelet és hatás alatt áll, így a mindenkori állami irányvonalat követi. A. 6. Verband der Islamischen Vereine und Gemeinden e.V. (ÍCCB) (Az Iszlám

Egyesületek és Közösségek Szövetsége) Az ÍCCB 1984-ben jött létre Kölnben. Erős iszlamista-nacionalista beállítottságú, célja a kalifátus visszaállítása Törökországban. Az alapító, Cemaleddin Kaplan halála után a szövetségben viták alakultak ki, és számos tag kilépett, gyengítve ezzel a testület erejét. 47


A. 7. Union der Türkisch-Islamischen Kulturvereine in Europa e.V. (ATÍB) (Az

Európai Török-Iszlám Kulturális Egyesületek Uniója) Az unió 1988-ban jött létre az ADÜTDF-ből kiváló szervezetekből és erős nacionalista beállítottságú. Az ADÜTDF-vel ellentétben azonban nem a török nemzetre, hanem az iszlám vallásra helyezi a hangsúlyt. A. 8. Föderation der Weltordnung in Europa (ANF), (Európai Világrend Föderáció)

A szervezet 1996-ban jött létre és szoros kapcsolatban áll a Büyük Birlik Partisi/BPP nevű török párttal, mely a már említett MHP elágazása, annak radikális-iszlamista tagjaiból alakult. B. Török - alavita szervezetek

A török alaviták szerveződéseire nagyrészt a nagy szunnita csoportosulások kialakulása után került sor. A két legjelentősebb szövetség a Föderation der Aleviten Gemeinden in Europa e.V. (AABF) (Az Európai Alavita Közösségek Föderációja) és

a CEM-Stiftung (CEM-Szövetség). Előbbi 1994-ben alakult és saját bevallása szerint 86 tagszervezettel rendelkezik. Az AABF nem tart fenn mecsetet és nem nyújt vallásoktatást sem, de céljának tekinti az alaviták integrációját identitásuk megőrzése mellett. A CEM-Stiftung-ot szokás az „alavita DÍTÍB-nek” nevezni, ugyanis a török államháztartás tartja fenn. 1995-ben alakult, és azóta is „félállami” helyzetben van – kritikák szerint a török állam így akarja megakadályozni, hogy az alaviták, kurdok és egyéb kisebbségi erők összefogjanak. C. Arab szervezetek

Az Organisationen im Umfeld der Islamischen Gemeinschaft in Deutschland e.V. /IGD (A Német Iszlám Közösséghez Közeli Szervezetek) 1960-ban alakult

Münchenben, majd több nagyobb város iszlám centruma csatlakozott hozzá. Számos 48


más szervezet kapcsolódik hozzá: pl. a Muslim Studenten Vereinigung in Deutschland e.V./MSV (Németországi Muszlim Diákszövetség), vagy az Islamischer Zentrum Köln./IZK. Míg az IGD az egyiptomi Muszlim Testvériséggel ápol szorosabb kapcsolatot, addig az IZK az IGMG-hez közeli szervezet – tehát egy iszlamista szervezettel állunk szemben. Az Organisationen im Umfeld des Islamischen Zentrums Aachen e.V. /IZA (Az aacheni Iszlám Centrumhoz Közeli Szervezetek) 1978-ban alakult, majd számos, a régióban alakult szervezet csatlakozott hozzá – négy független szervezet tartozik a holdudvarához. Az IZA-ról is feltételezik, hogy kapcsolatban áll a Muszlim Testvériséggel. D. A tizenkettes síiták szervezetei

Németországban megközelítőleg 125.000 síita él, aki a tizenkettes síizmus irányzatát követi – ez a muszlim kisebbség kb. 2,4 százalékát teszi ki. Többségük Iránból származik, de találunk közöttük libanoniakat, törököket és afgánokat is. Ezen vallási irányzat központja Hamburgban, az Islamisches Zentrum Hamburg e.V. környezetében alakult ki, mely szoros kapcsolatban áll a hannoveri és münsteri

iszlám centrummal. Ezen kívül további két szervezet az Ahlul-Beyt Moscheen- und Kulturverband e.V. (Ahlul-Beyt Mecset- és Kulturális Szövetség), mely 1994-ben alakult és a

tizenkettes síiták egyesületeit tömöríti, valamint az Islamischer Weg e.V. (Iszlám út), mely a német, illetve német nyelvű muszlimok szervezete. Az említett szervezetek gyakorlatilag mindegyike szoros kapcsolatot tart fenn Iránnal, a hivatalos teheráni politika ugyanis célul tűzte ki magának a világon található összes tizenkettes síita összefogását és képviseletét. E. Albán és bosnyák szervezetek

Az albánok és bosnyákok a törökök után a számszerinti második legnagyobb muszlim csoportot adják Németországban. Eredetileg, a kilencvenes évek előtt 49


jugoszláv szervezetekbe tömörültek, majd Jugoszlávia felbomlása után megindult a szervezetek közötti szétszakadási folyamat. A polgárháborús övezetből származó bosnyákok és albánok számára - érthető módon - ezek a szervezetek, egyáltalán: a vallási közösséghez való tartozás fokozott jelentőséggel bírt. Számos párt és a Merhamet karitatív szervezet tart fenn kirendeltségeket a volt jugoszláv tagállamokból származó muszlimok számára. Ezen kívül említésre méltó még a Vereinigung Islamischer Gemeinden der Bosniaken in Deutschland e.V. (Bosnyák Iszlám Közösségek Egyesülete), valamint az Union der Islamisch Albanischen Zentren in Deutschland (Németországi Iszlám-Albán Centrumok Uniója). F. Német muszlimok szervezetei

A három jelentős német szervezet közül kettő a század elején alakult szervezetekre vezeti vissza működését: a Zentralinstitut Islam-Archiv Deutschland e.V. (Németországi Iszlám Archívum Központi Intézete) az 1927-es Islam-Institut zu Berlinre, az Islamischer Weltkrongreß Deutschland (atP) e.V. az Islamischer Weltkrongreß-re. Előbbi feladata az iszlámról szóló dokumentációk feldolgozása; az IGMG-hez közeli szervezetnek számít. A harmadik megemlítendő szervezet az 1954 óta fennálló Deutsche Muslim-Liga e.V., mely aktív résztvevője a keresztény-muszlim párbeszédeknek. A szervezet számos

rendezvényt és konferenciát szervez az iszlám témakörében. 2. 3. Iszlám Németországban – hétköznapi konfliktusok12

A németországi muszlimok vallásgyakorlását illetően két jelentős kérdéskör vetődik fel: egyrészt mennyire alkalmazható a saría, mely teljesen más viszonyok eredménye, a németországi helyzetre; másrészt mi a helyzet azokkal a problémákkal, melyek a modern kor vagy sajátosan a német társadalmi viszonyok hatására alakultak ki. 12

Lemmen, Thomas és Spuler-Stegemann, Ursula műve alapján. Továbbá: Tibi, Bassam: Der Islam und Deutschland; Muslime in Deutschland (Deutsche Verlags-Anstalt GmbH, 2000 Stuttgart, 10-350. old.) és Islamische Zuwanderung: die gescheiterte Integration (Deutsche Verlags-Anstalt GmbH, 2002 Stuttgart , 29-73. old., 291-354. old.)

50


A válaszadást nehezíti, hogy – mint már említettem - nincs iszlám egyház, mely nyilatkozhatna ez ügyben és a muszlimoknak gyakran egymásnak ellentmondó fetwák között kell kiigazodniuk. Azonban viszonylag egyöntetű az iszlám világ véleménye a saríával kapcsolatban: az iszlám törvények az iszlám országokban kerülnek

alkalmazásra, hiszen olyan területek, mint például a büntetőjog, állami felügyeletet feltételez.

Természetesen

a

muszlimok

magánéleti

viszonyaikat

alakíthatják

anyaországuk szokása, logikája szerint. A német alkotmány biztosítja a szabad vallás gyakorlását – és mivel ez egy univerzális emberi jog, nem csupán állampolgárainak. A szabad vallásgyakorlás határai addig terjednek, amíg azok másokat nem sértenek és nem ütköznek hatályos törvényekbe. Természetesen a vallásgyakorlás szabadságának garantálása nem csak a közösségek jogaira, hanem az egyes egyénekre is vonatkozik. Az alábbiakban a tipikus konfliktusokat vesszük sorra: 2.3.1 Mecsetépítés

A legtöbb Németországban található mecset nem e célból épült, legtöbbször csupán bérelt imahelyekről van szó; ezalól csupán a wilmersdorfi mecset és a hamburgi, müncheni és aacheni iszlám központok képeztek kivételt. 1997 óta figyelhetünk meg változást ezen a téren, azóta 30 ún. klasszikus mecset épült Németország területén. A mecsetépítési projektek általában kihirdetésüktől fogva ellenállásba ütköznek a helyi lakosság részéről: a legtöbbek a zajtól és parkolási problémáktól tartanak, egyesek nem szívesen látnának német földet idegen tulajdonban, végül pedig az építési engedély megszerzése sem problémamentes. Ennél a problémakörnél is vissza kell térnünk a gyakran emlegetett közjogi testület státuszára – amennyiben ugyanis az iszlám szervezetek rendelkeznének ezzel a titulussal, a várostervezés során fenn lehetne tartani területeket mecsetek számára – így azonban általában iparvidékekre szorulnak. Egy 1992-es per óta a bíróságok jóváhagyják a mecsetépítési terveket, a szabad vallásgyakorlást előbbre helyezve a szomszédok érdekeinél. 2.3.2

Minaret és imára hívás

51


Amennyiben az újabb építésű mecsetek rendelkeznek minarettel, jogosan merül fel a kérdés, hogy dekorációs célokat szolgál vagy rendeltetésszerűen kívánják-e használni. A legtöbb mecset nem használja minaretjeit. Az imára hívás témaköre körüli vita 1996-ban bontakozott ki, amikor is két duisburgi közösség is jelezte szándékát, hogy hangszórón keresztül figyelmeztessen a napi ötszöri imára. Az intenzív vita hatására több kérdés is felmerült, így például az, hogy az imára hívás (adán) mennyire tartozik az imához, hogy emberi hangon vagy hangszórón hallatszódjon-e, illetve hallatszódjone egyáltalán a mecseten kívül. Egyesek a harangozáshoz hasonlították, mondván, hogy ugyanakkora létjogosultsága van, mások azonban elutasították ezt az érvet. Végül azonban a zajvédelem általános szabályait alkalmazták erre a problémára és a mecset elhelyezkedésétől, illetve az egyes tartományok rendelkezéseitől függően szabályozzák. 2.3.3. Étkezési előírások

Az iszlám tiltja a bor/alkohol, a természetes halállal halt állatok, a disznóhús, illetve disznótól származó termékek, a vér, a bódító hatású szerek és a páncélos állatok (rák, csiga, stb.) fogyasztását. Alapvetőn csak a Korán előírásai alapján levágott állatok húsa engedélyezett - ez azt jelenti, hogy Allah nevét kell mondani az állat levágásakor, és annak ki kell véreznie. A hatályos német állatvédelmi törvények azonban az állatok elkábítását írják elő egy rövid ideig tartó áramütés segítségével és határozottan tiltják az éber állat levágását. Ez azonban – így egyes muszlim szervezetek - megakadályozza az összes vér távozását és az állat idő előtti elhalálozásához vezethet. Ez ügyben már tüntetésekre és ellentüntetésekre, valamint bírósági perekre is került sor, a bíróság azonban nem adott kivételes mentességet, mondván, hogy a közösségek visszanyúlhatnak az importált húshoz, illetve a húsmentes étrendhez. A gyakorlatban azonban számtalan illegális vágóhíd működik Németország területén, illetve gyakoriak – főleg az áldozati ünnepen - a bárányok otthoni levágása, amit – Franciaországgal ellentétben - nem sújtanak súlyos pénzbírsággal.

52


2.3.4. Ruházati előírások

A Koránban két helyen is találhatunk utalást az asszonyok ruházatára – míg egyesek csak a szemérmességet és a dekoltázs eltakarását, addig mások a teljes elfátyolozást olvassák ki belőle. Tény azonban, hogy míg az iszlám nem tesz különbséget férfiak és nők vallási kötelezettségei között, erősen megkülönbözteti társadalmi szerepüket (ez például az öröklésnél és válásoknál mutatkozik meg élesen) és a két nem elkülönülését tartja kívánatosnak, mondván, csak így kerülhető el a kísértés. Talán ez az a pont, ahol a két kultúra leginkább eltér, és a legkevésbé jut közös nevezőre. Érzékeny területnek bizonyult a koedukált iskolai testnevelésóra is, ahol egyrészt a megfelelő ruházat hiánya, illetve az ellenkező nemmel való érintkezés zavarja a szülőket. Egy 1993-as törvényi rendelkezés alapján az iskoláknak kötelező nemek szerinti elkülönített testnevelésórát biztosítani és amennyiben ez nem lehetséges, engedélyezett a tanulók óra alóli felmentése. Ez azonban nem „automatikusan jár”, minden egyes tanulónak külön kérvényeznie kell, lelkiismereti konfliktusokra hivatkozva. Hasonló okokból tiltakoztak szülők az iskolai felvilágosító órák, valamint az órán használt ábrák ellen, kérve gyermekük felmentését a tantárgy alól – ennek azonban nem adtak helyt a bíróságon. Egy külön, napjainkban újra aktuális kérdés a fejkendő, illetve hogy hol lehet hordani, és hol nem. (Ezen a ponton fontos megjegyeznünk, hogy Törökországban tilos minden nyilvános helyen fejkendőt hordani, tehát egyetemeken és iskolákban is, míg Németországban az állami intézményekben - tehát pl. egyetemeken engedélyezett.) Az első konfliktusok az útlevélfényképek kapcsán születtek – a német előírások ugyanis tiltják ezeken a fejviselet hordását, a könnyebb azonosíthatóság érdekében. Ezalól csak apácák és ápolónők kaptak felmentést, egészen 1984-ig, amikor is jóváhagyták egy muszlim nő ezirányú kérését. A következő vita, mely a vallási szimbólumok állami intézményekben való viselése körül bontakozott ki, 1998 óta gyakorlatilag egészen napjainkig nem csitult. A botrány Fereshta Ludin, afgán származású tanárnő iskolai alkalmazásának megtagadásával kezdődött és azóta is ellenzők és egyetértők táborára osztja a német társadalmat. A tanárnőt a Baden-Württembergi tartomány illetékes szerve utasította vissza, mondván, a 53


fejkendő hordása oktatás közben veszélyezteti az oktatás, illetve az állam semlegességét. Végső döntés 2000. márciusában született és a fejkendő hordása ellen foglalt állást.

54


2. 3. 5. Egyéb, speciális konfliktusok 2. 3. 5. 1. Névváltoztatás az iszlámhoz való áttérés után

Míg

Magyarországon

viszonylag

komplikálatlan

a

névváltoztatás,

addig

Németországban szigorúbb engedélyeztetési eljáráson kell átesni. Viszonylag ritka, hogy valaki vallási meggyőződésből változtasson nevet – ezidáig két bírósági döntés született ilyen ügyekben. Ezek azt mutatják, hogy míg a keresztnév megváltoztatása nem ütközik akadályba, a vezetéknév megváltoztatása már igen (a bíróság a nehezebb azonosíthatóságra hivatkozott). 2. 3. 5. 2 Muszlimok a hadseregben

Mint bármely állami intézményben (kórházakban, börtönökben, idősek otthonában, stb.) így a hadseregben sem igazán biztosítottak az iszlám speciális előírásai. Mint más esetekben is, itt is problémát okoz, hogy nincs illetékes személy, illetve szervezet, mely az iszlám közösséget képviselné és akihez az állam fordulhatna. 1994-ben született döntés abban a kérdésben, hogy az említett körülmények a hadkötelezettség alóli felmentéshez vezetnek-e. A bíróság a vallásgyakorlás egyes elemeit górcső alá véve arra a következtetésre jutott, hogy azok a hadsereg kötelékein belül is végrehajthatóak. 2. 3. 5. 3. Imádkozás a munkahelyen, iszlám ünnepek

Egy 1985-ös bírósági ítélet alapján egy muszlim sem bocsátható el azért állásából, ha a napi ötszöri imádkozás egyikét munkahelyén hajtja végre. Az iszlám kevesebb ünnepet ismer, mint a kereszténység (az egyes országokban kialakult szokásoktól eltekintve) – ezek az cÍd al-fitr, mely a Ramadán havi böjt végét ünnepli, valamint cÍd al-adhá, az Áldozat Ünnepe. Az iszlám naptár sajátossága szerint ezek vándorló ünnepek, tehát minden évben más napra esnek.

55


Az iskolákban még nem igazán megoldott kérdés, hogy a muszlim diákok ilyenkor kapjanak-e szünetet vagy sem és a munkaadók sem repesnek a boldogságtól, ha alkalmazottaik egy iszlám ünnepre hivatkozva kérnek szabadságot. 2. 3. 5. 4. Iszlám házasságjog

A saríában rögzített családjog csak a muszlimok egymás közötti kapcsolataira alkalmazható. Így nyilvánvaló, hogy esetleges második vagy harmadik feleségek nem érvényesíthetik jogaikat (egyes források szerint néhány tucat ilyen eset létezik Németországban), és az ún. „imámházasság”, tehát ahol a felek egy imám előtt esküsznek meg, sem érvényes. 2. 3. 5. 5. Temetkezési szokások

Az iszlám temetkezési szokások végrehajtása Németországban néhol problémákba ütközik. Ezek elsősorban a halott rituális mosdatását, halotti leplekbe való betekerését, a halotti imát és a halott Mekka irányában történő elföldelését. Két nagyobb probléma merül fel ezzel kapcsolatban: a német előírások koporsó használatát írják elő, ezalól csak kevés város ad felmentést; másrészt pedig a német temetők parcellái csak korlátozott időre szólnak (ahogy Magyarországon is), annak lejárta után újból kiadhatók – ez pedig a muszlimok számára elképzelhetetlen. További problémát jelent, hogy az iszlám a halott 24 órán belüli eltemetését írja elő, mely gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az első generációs bevándorlók épp ezen problémák és az otthoni kötődés erőssége miatt legtöbbször úgy rendelkeznek, hogy haláluk után otthonukba szállítassák és temessék el őket. A második, illetve harmadik generációk azonban már nem kötődnek annyira származási országukhoz, inkább maguk körül szeretnék tudni szeretteiket – ez pedig megoldás után sürget. 2. 3. 5. 6. Iszlám vallásoktatás

56


Az állami iskolákban a vallásoktatás megszervezése az állam és az egyházak együttműködésével történik. A legtöbb német iskolában kötelező a vallásoktatás (ezalól csak Berlin és Bremen kivétel) – a tanulók választhatnak az egyházi felekezetek közül, vagy szüleik kérésére felmenthetők az órán való részvétel alól. (Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy ezek az órák sokkal inkább etika, illetve összehasonlító valláselemzés órákra hasonlítanak, mint az általunk ismert „hittanra”.) Az iszlám, illetve a Korán iskolákban való ismertetése mellett számos érv szól. A muszlim bevándorlók gyermekei ugyan az egyes egyesületek és mecsetek szervezésében részesülhetnek ún. „Korán-oktatásban”, kérdés azonban, hogy ez mennyire segíti elő integrációjukat (hiszen láttuk, számos szervezet nacionalistaiszlamista elveket vall) és mennyire támogatja a német társadalommal való kölcsönös megértés folyamatát. A német állam részéről azonban számos kérdés merült fel. Felmerül a rég ismert probléma: közjogi közösség híján mely szervezet tekinthető az iszlám jogos képviselőjének? Arról nem is beszélve, hogy a szunnita vagy a síita, és azon belül mely irányzat tanai a mérvadók? Számos iskola Törökországból „importált” tanárokkal, török nyelven nyújt vallásoktatást – nyilvánvalóan török - tanulói részére. Ezzel sem érthetünk egyet, hiszen így kizárják a nem török anyanyelvűeket, másrészt az oktatás egy nagyon fontos területét engedi idegen kezekbe. A megoldás csak egy német nyelvű, német tanárok által tartott óra lehet, mely nem feltétlenül csak a Korán előírásait taglalja, hanem egy általános, a világ vallásait és közös vonásait hangsúlyozza ki és azok megértését tűzi ki célul. A dolgot azonban nehezíti, hogy Németország felsőoktatási intézményei nem tanítják – teológiai értelemben - az iszlámot, így nem szerezhető meg a tantárgy oktatásához szükséges ismeret sem. Németországban jelenleg három iszlám iskola létezik: az 1981-ben alapított Deutsch-Islamische Schule des Islamischen Zentrums München, ahol német és arab nyelven folyik az oktatás, az 1989-ben alakult Islam Kolleg Berlin e.V., valamint a szaúd-arábiai királyi család által támogatott König-Fahd Akademie. Utóbbi nem csupán muszlimoknak nyitott, az oktatás viszont csak arab nyelven és a szaúdi oktatási rendszer

57


alapján folyik, és az akadémia is szaúd-arábiai végzettséget nyújt – így német állampolgárok csak a német oktatási rend alóli felmentés elnyerése után látogathatják. 2. 4. A németországi török kisebbség helyzete

A berlini török nagykövetség 2002. novemberében készült tanulmánya alapján (Botschaft der Republik Türkei in Berlin: Zur Integration der Türken in Deutschland; Allgemeine Behauptungen und Ergebnisse von Studien) ismertetni szeretném a török kisebbség szociális helyzetét Németországban. Természetesen a tanulmány – legtöbbször- nem tér ki a Németországban élő többi muszlim helyzetére, mégis úgy vélem, a török lakosság helyzetéből rájuk nézve is vonhatunk le következtetéseket. 2. 4. 1. Német állampolgárság, integráció

A tanulmány szerint 2000. december 31-én 1.998.534 török élt Németországban, melyből 746.651 fő már Németországban született - ez az összes török lakosság 37, 36 százaléka. 1972 és 2000 között 424.513 török állampolgár nyerte el a német állampolgárságot. (Ez azóta 200-250.000 fővel gyarapodhatott). A német állampolgárságra vonatkozó, török lakosság körében végzett közvéleménykutatás alapján: a megkérdezettek 21 százaléka már német állampolgár volt, 15 százalékuk már kérvényezte azt, 28 százalékuk tervezte az állampolgárság kérvényezését, és 35 százalékot tett ki azok aránya, akiknek nem állt szándékában az állampolgárság igénylése – ez összességében kedvező, az integráció irányába mutató tendenciára utal. A megközelítőleg kétmilliós török lakosság 51,7 százaléka már több mint 15 éve Németországban él. A pontos arányokat az alábbi táblázat tartalmazza: 5. Táblázat Törökök Németországban való tartózkodási ideje Törökök Németországban való tartózkodási ideje évek Ezer fő Az összes %-ban

0-1 33,1 1,6

1-4 187,1 9,3

4-6 149,1 7,5

6-8 138,4 6,9

8-10 151,5 7,6

10-15 308,5 15,4

15-20 174,9 8,8

20-25 318,7 15,9

25-30 348,7 17,5

30 felett 189,0 27,0

58


Megállapíthatjuk tehát, hogy a török vendégmunkások kora lejárt, hiszen a németországi törökök nagyrészt már nem „vendégnek”, hanem teljes jogú német állampolgároknak vallják magukat. A német lakosság részéről gyakori az a vád, hogy a törökök/muszlimok „gettókat” képeznek, csak honfitársaikkal hajlandóak érintkezni és csak az anyanyelvüket használják. Ez azonban – főleg a fiatalabb generáció esetében - egyre kevésbé igaz. A következő táblázat mutatja a török kisebbség nyelvhasználati szokásait:

59


6. Táblázat A török kisebbség kommunikációs szokásai Kommunikációs szokások - hétköznapi nyelvhasználat korosztályok szerint (százalékos arányok)

Csak török nyelvet használ Legtöbbször török nyelvet használ Egyenlő mértékben használja a török és a német nyelvet Legtöbbször német nyelvet használ Csak német nyelvet használ

14-18 év

19-29 év

30-39 év

40-49 év

50-59 év

60 év felett

2

5

7

10

17

29

11

20

26

36

52

39

48

43

40

38

27

24

33

27

23

13

4

8

6

5

4

3

0

0

Láthatjuk tehát, hogy a török lakosság túlnyomó többsége vagy egyenlő mértékben használja török és német nyelvtudását, vagy inkább – az elvárásokkal ellentétben - a német nyelvet használja gyakrabban.

A következő táblázatok tanulmányozásával azt a tévhitet is eloszlathatjuk, hogy a török kisebbség nem annyira a német, mint inkább török nyelvű média segítségére támaszkodik a hétköznapi tájékozódásban. 7. Táblázat A török kisebbség TV nézési szokásai TV nézési szokások korosztályok szerint (százalékos arányok)

Csak török TV csatornákat néz Egyenlő mértékben néz török és német TV csatornákat Csak német TV csatornákat néz Nem néz TV-t

14-18 év

19-29 év

30-39 év

40-49 év

50-59 év

60 év felett

10

12

16

24

38

23

34

37

43

39

42

45

48

38

32

23

10

8

8

13

9

14

10

24

60


8. Táblázat A török kisebbség napilap olvasási szokásai Napilap olvasási szokások korosztályok szerint (százalékos arányok)

Csak török napilapokat olvas Egyenlő mértékben olvas török és német napilapokat Csak német napilapokat olvas Nem olvas napilapokat

14-18 év

19-29 év

30-39 év

40-49 év

50-59 év

60 év felett

7

12

17

25

24

39

5

11

14

13

16

15

20

23

20

13

5

7

68

54

49

49

55

39

Az is általánosítás kijelenteni, hogy a németországi törökök csak honfitársaikkal érintkeznének. A tanulmány erre is kiterjedt, és a közvélemény-kutatás a következő eredményt mutatja: 9. Táblázat A németországi törökök kapcsolatai a német lakossághoz Kapcsolatok németbarátokhoz, ismerősökhöz korosztályok szerint (százalékos arányok)

Hetente többször találkoznak Havonta többször találkoznak Havi egyszer találkoznak Soha nem találkozik német ismerősökkel

14-18 év

19-29 év

30-39 év

40-49 év

50-59 év

60 év felett

82

67

49

44

33

35

9

17

20

22

21

16

8

11

24

25

33

37

1

5

7

9

13

12

Természetesen itt is, mint az eddigi táblázatok legtöbbjében, többé-kevésbé élesen elkülönül az első, második és harmadik generáció. Míg a 60 év feletti első generáció 12 százaléka izoláltan él a német társadalomtól, addig ez a harmadik generáció esetében csak egy százalékára igaz – ez is egy újabb integráció felé mutató jel. Arra a kérdésre pedig, hogy „Vannak-e német barátai?” 1999-ben a megkérdezett törökök 75, 2001-ben pedig 81 százaléka válaszolt igennel. 61


Az azonban tényleg igaz, hogy a németországi törökök körében ritkák a vegyesházasságok. Míg például a Németországban élő olaszoknak 41 százaléka, az oroszoknak 37 százaléka, az irániaknak (!) 16 százaléka, az ukránoknak pedig 11 százaléka rendelkezik német házastárssal, addig ez az arány a törökök esetében 4 százalék. 2. 4. 2. Gazdasági helyzet, iskolázottság

Míg összességében azt mondhatjuk, hogy a török lakosság integráltsági foka kedvező képet mutat, addig sajnos a szociális helyzetükről nem mondhatjuk el ugyanezt. Ezt mutatja a német munkanélküliségi adatokat 1989-től 2000-ig ismertető összehasonlító táblázat is: 10. Táblázat A munkanélküliség alakulása, 1989-2000 A munkanélküliség alakulása Németországban, 1989 és 2000 között (százalékos arányok)

Év

1989 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000

Külföldiek Német átlagos átlagráta rátája

7,3 6,6 6,0 6,5 8,3 8,8 9,0 10,0 10,7 9,8 11,2 10,0

Török munkanélküliek aránya

Görög munkanélküliek aránya

Olasz munkanélküliek aránya

Portugál munkanélküliek aránya

Spanyol munkanélküliek aránya

A volt Jugoszláviából származó munkanélküliek aránya

11,6 10,0 11,0 13,5 17,4 18,9 19,2 27,5 24,0 22,7 22,5 20,2

11,4 9,7 10,1 12,7 17,4 16,2 15,8 17,8 19,0 17,7 17,5 15,4

13,2 10,5 11,2 13,6 18,3 17,0 16,2 18,0 18,9 17,6 16,8 14,7

6,1 5,5 5,8 6,3 9,7 11,2 12,3 13,2 13,4 12,4 12,0 11,1

7,7 6,8 6,7 7,7 10,8 11,2 16 11,7 12,6 12,3 12,0 11,3

6,9 6,0 6,5 9,2 11,0 9,8 8,8 9,9 9,8 11,0 11,6 11,4

11,2 10,1 10,6 12,3 15,3 15,5 16,2 18,6 19,7 18,3 19,7 18,0

A táblázatból egyértelműen kiolvasható, hogy a németországi törökök körében jóval gyakoribb a munkanélküliség, mint Németország egészében, vagy akár a többi kisebbség esetében. Ez az arány remélhetőleg csökken, a török lakosság iskolázottsági foka ugyanis már nem ennyire kedvezőtlen: 62


11. Táblázat A török kisebbség iskolázottsága Végzettség korosztályok szerint (százalékos arányok) 14-18 év

19-29 év

30-39 év

40-49 év

50-59 év

60 év felett

Befejezett törökországi tanulmányok

2

21

40

59

67

62

Befejezett németországi tanulmányok

60

68

48

17

3

4

Törökországban elkezdett, majd Németországban befejezett tanulmányok

3

4

6

5

4

1

34

1

0

0

0

0

1

6

6

19

26

33

Jelenleg Németországban folytat tanulmányokat Végzettség nélküliek

2000-ben kb. 19.000, Németországban felnőtt török fiatal járt egyetemre illetve főiskolába, ha ehhez hozzáadjuk a Törökországból érkező honfitársaik számát, akkor 24.000 főt kapunk. Mivel láthatóan a harmadik generáció már nyitottabb a német társadalom irányába és jellemzően magasabb végzettséggel is rendelkezik, a kedvezőtlen tendenciák mérséklődése a valószínű – feltéve, ha ehhez a német társadalom is partner.

63


III. Törökország csatlakozása az Európai Unióhoz13

Törökország esetleges EU-csatlakozásának kérdése egy külön szakdolgozat témája lehetne, mely túlnyúlik ezen dolgozat keretein. Ezért csupán a két fél közeledésének történetét tekintjük át, ismertetjük a 2004-es év eseményeit, továbbá rámutatunk a kérdéskör neuralgikus pontjaira is. 3. 1. A két fél kapcsolatrendszerének történeti áttekintése

Törökország a 19. század óta egyre erőteljesebben közeledik a nyugati világhoz, és gyakorlatilag 1923, a köztársaság kikiáltása óta európai modellt követ. Európa számára a hidegháborúval értékelődött fel Törökország stratégiai jelentősége, ezt az is mutatja, hogy gyors egymásutánban az Európa Tanács (1950), a NATO (1952) és az OECD (1961) tagja lett. Törökország számára a politikai kötelékek szorosabbá fűzése után a gazdasági szempontok kerültek előtérbe. Ennek jeleként értékelhető az is, hogy 1959-ben beadta jelentkezését az Európai Közösséghez. Ha taggá ugyan nem is válhatott az ország, 1964-ben létrejött egy társulási egyezmény a két fél között (Ankarai Egyezmény). Ebben a társulás folyamatát három intervallumra osztották:

1. 1964-69: török gazdaság erősítése, EK egyoldalú kedvezményei; 2. 22 éves átmeneti időszak, vámunió megalapozásának célja, kétoldalú kötelezettségek; 3. Végső időszak: gazdaságpolitikák összhangja a vámunió keretein belül. Az egyezmény jelentősége, hogy a csatlakozás lehetőségével kecsegtetett, valamint létrehozta a társulás szervezeti kereteit. Ezen túl az 1970-ben az egyezményhez csatolt két pénzügyi jegyzőkönyv kedvezményes hiteleket biztosított Törökország számára. Az 1960-as évek végén 1995. december 31-ére halasztották a vámunió ratifikálásának időpontját, majd a már említett kiegészítő jegyzőkönyvben a felek

13

Erdei Orsolya: Törökország európai integrációs törekvései, Budapest 2000. (disszertáció), valamint a Felhasznált irodalom jegyzékében feltüntetett HVG égy EU-vonal cikkek alapján

64


megállapodtak, hogy a 22 éves átmeneti időszak alatt kölcsönösen szabályozzák az ipari termékek kereskedelmét, a szolgáltatások, személyek és a tőke mozgását, valamint megcélozzák a pénzügyi és kereskedelmi politikák harmonizációját. 1976-ig minden gördülékenyen haladt, majd 1978-ban Törökország bejelentette, hogy az ország gazdasági problémái miatt nem tudja vállalni az esedékes vámcsökkentést. A második olajválság miatt az EK is gazdasági problémákkal küzdött, így dömpinggel vádolták Törökországot, és önkéntes exportkorlátozásra szólították fel. 1981 és 1985 között Törökország katonai kormányzás alatt állt, így ezalatt befagytak a kapcsolatok az Európai Közösséggel. 1986-tól azonban megindult a konszolidáció a két partner között, amit Törökország rögtön arra használt fel, hogy 1987-ben benyújtsa csatlakozási kérelmét. Ezt 1989-ben az EK elutasította, és egyben

megfogalmazta azt az öt alapvető területet, ahol sürgős változtatásokra volt szükség:

1. Ipar és mezőgazdaság szerkezetének javítása 2. Makroszintű egyensúlyhiány csökkentése 3. Ipari protekcionizmus csökkentése 4. Szociális ellátottság színvonalának emelése 5. Stabil demokratikus rendszer és az emberi jogok biztosítása Az elutasítás ellenére a felek közös munkaprogramot dolgoztak ki, fejlődtek a kapcsolatok a vámunió felé, Törökország pedig 1992-ben NYEU-taggá vált. A vámunió görög oldalról erős ellenállásba ütközött, főként Ciprus ügye miatt. Végül azonban elhárultak a vámunió elől az akadályok, aminek hatására 1996-ra már majdnem minden termék vámmentes lett. A felek megállapodtak abban, hogy Törökország 2010-ig átveszi az Európai Unió közös külső vámtarifáit, valamint abban, hogy a közösségi agrárpolitika átvételi ideje 2005 lesz. Az 1997-ben elfogadott Agenda 2000-rel világossá vált, hogy Törökország kimarad a következő bővítési fordulóból, a megosztott Ciprus azonban nem. Ennek hatására Törökország azzal fenyegetőzött, hogy ha az Európai Unió tárgyalásokat kezd Ciprus görög kormányával, Törökország annektálja Észak-Ciprust és megakadályozza a

65


NATO keleti bővítését. Az EU fejlesztési segélycsomagot dolgozott ki, hogy kifejezze jóindulatát Törökország felé, ez ellen azonban Görögország tiltakozott. 1999 bizonyult a mélypontnak a török-görög viszonyok szempontjából, amikor is

görög soviniszták Kenyából Görögországba próbálták csempészni Abdullah Öcalant, a kurd szeparatista vezetőt. A török kommandósok azonban megtalálták Öcalant, hazahurcolták és halálra ítélték. Az 1999-es pusztító földrengés hatására azonban a felek közeledni kezdtek egymáshoz, és Görögország kifejezte, hogy nem ellenzi a török tagságot, feltéve, hogy Törökország elfogadja a görög döntést az Égei-tengerrel és Ciprussal kapcsolatban. Az 1999-es helsinki konferencián végül felvették Törökországot a jelöltek listájára, azonban az EU kikötött bizonyos feltételeket: •

Törökország egyezzen meg Görögországgal az Égei-tenger ügyében

•

Koppenhágai kritériumok teljesítése

•

Az alkotmány kérdésének rendezése Ciprussal

Mivel ezeket a kikötéseket Törökország elfogadta, Görögország sem akadályozta tovább a segélyek folyósítását. 3. 2. A jelenlegi helyzet, a 2004-es év eseményei

A 2004. október hatodikán megjelent jelentésben az Európai Bizottság (EB) konkrét csatlakozási időpont nélkül ugyan, de javasolta a tárgyalások megkezdését Törökországgal. Az EB egy három pillére épülő tárgyalási stratégiát javasol: az első pillér a törökországi reformfolyamatok ösztönzése és támogatása, a második a Törökország csatlakozásával járó különleges kihívásoknak adna keretet, a harmadik pillér pedig a jelenlegi EU tagállamok és Törökország állampolgárai között megvalósítandó politikai és kulturális párbeszédet biztosítaná. A bizottság –nyilatkozata szerint- biztos abban, hogy a csatlakozási tárgyalások fontosak a török reformmozgalmak szempontjából, ugyanakkor fontosnak tartja kihangsúlyozni, hogy a tárgyalások kimenetele bármilyen lehet. Az EU ugyanis fenntartja magának a jogot, hogy bármikor megszakíthassa a tárgyalások menetét, ha úgy látja, hogy Törökországban veszélyben vannak az általános emberi jogok. Azaz: a 66


tárgyalások kimenetele bármilyen kimenetele lehet, a sikeres befejezés nem garantált. Ez az első alkalom, hogy az EU ennyire tartózkodó álláspontra jutott egy csatlakozni kívánó országgal szemben. A bizottság jelentése kecsegtető ugyan a török állam számára, a végső döntést azonban az EU-tagok állam-és kormányfői hozzák meg 2004. decemberében, ahol többek között mérlegelésre kerül majd a csatlakozás költsége (az EB tanulmánya szerint Törökország tagsága évi 28 milliárd euróba kerülhet.) és várható bevándorlási hullám is (ezt a bizottság 500 ezer és 4 millió közé teszi). Az mindenesetre valószínű, hogy Törökország csatlakozásának legkorábbi időpontja 2015. Ezzel a tettével az unió elismerte, hogy a Recep Tayyip Erdogan vezette kormány az utóbbi másfél évben kitett magáért: kétszer is módosította az alkotmányt (eltörölve a halálbüntetést és kiszélesítve a szabadságjogokat). Módosították a polgári és büntető törvénykönyvet is, valamint 250 további törvényt fogadtak el: törvényileg megszüntették a hadsereg kormányellenőrzését és betiltották a kínzás valamennyi formáját. Jelenleg úgy tűnik, hogy a „török kérdés” kitágítja az európai közvélemény és a politikusok közötti szakadékot is, ugyanis míg az uniós lakosság túlnyomó része nem helyesli Törökország felvételét, néhány vezető európai politikus (mint például Gerhard Schröder vagy Tony Blair) más véleményen van. Mások, mint pl. Wolfgang Schüssel osztrák kancellár vagy Angela Merkel német politikus csupán korlátozott tagságot biztosítanának a török államnak, esetleg az Európai Gazdasági Térség tagjaként. Ami Németországot illeti: a német közvélemény-kutató intézetek ellentmondásos adatokat tettek közzé Törökország esetleges csatlakozásával kapcsolatban. (Az eredmények sokszínűségében az is szerepet játszhat, hogy mindenki a saját közvetlen élményeiből indul ki a kérdés megválaszolásakor.) Mindenesetre ez a kérdés volt az egyik legmeghatározóbb az európai parlamenti választásokkor, szembeállítva a kormányon lévő és az elképzelést támogató szociáldemokratákat az ezt ellenző jobboldali keresztény pártokkal. Franciaországban Chirac elnök saját pártjával került szembe a „török kérdés”

kapcsán. Eddig általánosnak mondható politika konszenzus uralkodott e téren, de májusra már egyre több közéleti szereplő nyilatkozott úgy, hogy Törökország belépése az unió végét jelentené. 67


3. 3. Érvek Törökország csatlakozása mellett, illetve ellen

Törökország EU-csatlakozása mellett számos érv szól. Politikai szempontból az unió bebizonyíthatná, hogy nem zárt, „keresztény klub”, hanem befogadó és toleráns társadalom, ahol az iszlámnak is helye lehet. Biztonságpolitikai érvek is szólnak a török állam felvétele mellett, hiszen Törökország számottevően erősítené az EU külpolitikai szerepét a Közel-Keleten, jelentős katonai kapacitásával pedig hozzájárulna az unió biztonsági és védelmi képességeihez. Az ország stratégiai jelentőséggel bír, hiszen egyszerre európai, ázsiai és közel-keleti állam és övé a NATO második legnagyobb hadserege. Gazdasági szempontokból megfontolandó, hogy Törökország nagy gazdasági potenciállal, fiatal és jól szakképzett munkaerővel rendelkezik, és közel van a globális energiaforrásokhoz. Az elmúlt időszakban a török gazdaság talpraállásának lehettünk tanúi: az infláció hosszú idő után újra egy számjegyű,

olyannyira, hogy új valuta bevezetését tervezgetik. Azt is figyelembe kell venni, hogy a tárgyaláskezdés további halogatása az EU szavahihetőségét tépázná meg, valamint lelassítaná a török reformmozgalmakat és csak a radikális török csoportosulásoknak kedvezne. Ugyanakkor az elöregedő Európának szüksége lehet a fiatal török lakosságra, amelynek harmada 25 éven aluli. Természetesen szólnak érvek Törökország csatlakozása ellen is: Így az EU-hoz való csatlakozás kapcsán az egyik legvitatottabb terület a mezőgazdaság, amely a török munkaerő 33 százalékot foglalkoztatja. Törökország

csatlakozásával az EU mezőgazdasági művelés alatt álló területe 23 százalékkal nőne. Egyes számítások szerint azonban jelenlegi rendszer alapján az EU GDP-jének csak 0,1 - 0,17 százalékába kerülne a török mezőgazdaság és a regionális fejlesztés finanszírozása. Igaz, az EU agrárpolitikai reformjának következtében 2013-ra megszűnnek az agrártámogatások. Európa szempontjából a kurdkérdés, valamint Törökország fejlettségi-gazdasági szempontból való kettéosztottsága bizonyul problémásnak. Ezen kívül félelmet kelt az iszlám és a lakosság mérete is, amely 2010-re akár a 83 milliót is elérheti, felülmúlva

ezzel Németországot. Azaz a többségében keresztény Európa legnagyobb döntési 68


súllyal rendelkező országa muszlim lehet – miközben területének több mint 90 százaléka nem is az európai kontinensen fekszik.

69


IV. Iszlám Magyarországon, a „magyar iszlám”14

A cím hallatán sokaknak a török hódoltság jut eszébe, pedig szórványosan már a honfoglalás előtti időkben kapcsolatba kerültünk muszlimokkal. Akkoriban a kazárokkal és a kabarokkal kerültünk szorosabb viszonyba, akik között akadtak szép

számmal az iszlám vallás követői is. A honfoglalás után is találhatunk muszlimokat Magyarországon, igaz, egy részük engedett a külső körülmények nyomásának és kikeresztelkedett. Jelentős csoportot alkottak a kálizok, akik főképp királyi kincstári vámszedőként tevékenykedtek. Később a volgai bolgárok egy jelentősebb csoportja menekült országunkba. IV. Béla korában érkeztek kunok az országunkba, akik között a keresztényeken és sámánhitűeken kívül muszlimokat is találhatunk. Ugyancsak az ő uralkodása alatt, az 1241-42-es tatárjárás során találkozott a magyar lakosság iszlám vallásúakkal (bár az ismert okokból nem szerzett pozitív tapasztalatokat). A muszlimok Árpád-házi királyaink uralkodása alatti jelenlétére középkori településnevek, fennmaradt törvények egyes részletei és az abból a korból származó pénzérmék (azok keleties jellege) utalnak. A középkor során a muszlimok – a zsidókkal együtt - vámszedéssel, kereskedelemmel foglalkoztak és fokozatosan a lakosság ellenszenvét vívták ki maguknak. Egyes források szerint Nagy Lajos uralkodására gyakorlatilag megszűnt az iszlám hit gyakorlása hazánkban. 1541-től 1699-ig tartott a török hódoltság korszaka Magyarországon – sajnos, az akkori építményekből csak kevés emlék maradt fenn. Az iszlám ez időben sem gyakorolt nagy vonzerőt, holott így mentesülni lehetett a fejadótól (dzsizje), és a törökök is eltekintettek az erőszakos térítéstől. A magyarországi muszlimok nagy része délszláv eredetű volt, törökül nem nagyon tudtak és hitéletük is formalitásokban merült ki. Magyarul mindannyian tudtak és legtöbbjük keresztény nőt vett el feleségül – a többnejűség nem vált szokássá. A karlócai béke (1699) megkötése után nem beszélhetünk az iszlám szignifikáns jelenlétéről a magyar társadalomban.

14

Fahidi Gergely: Előzetesben a budai emír- Mecsetvonások (HVG, XXVI. évf. 24. szám, 100-102. old), valamint: www.freeweb.hu/beluard

70


A 19. században az orosz-török háború során Törökország oldalán harcoltunk, ekkortól felélénkült a két ország kapcsolata. Majd Bosznia-Hercegovina okkupálása után (1878), ahol is a lakosság 39%-a muszlim volt, az Osztrák-Magyar Monarchia muszlim lakosságának száma 500.000 főre ugrott. Bosznia-Hercegovinát egyébként 1908-ban csatolták véglegesen a Monarchiához. Az iszlám közösség a Monarchia

idejében indult jelentősebb fejlődésnek, hiszen a magyar parlament 1916-ban törvényesen elismert vallásnak nyilvánította. A harmincas években megalakult a Gül Baba Autonóm Magyar Iszlám Vallásközösség is, amelyet azonban a magyar állam soha nem ismert el hivatalosan. Az iszlám magyarországi újraelismertetése Mihálffy Balázs agrármérnök nevéhez fűződik, aki 1985-ből Egyiptomból visszatérve iszlám közösség szervezésébe kezdett. 1988-ban törekvését a Magyar Iszlám Közösség alapítása, illetve ennek az Állami

Egyházügyi Hivatal által való elismerése koronázta meg. A 2001-es népszámlálás adatai alapján összeállított táblázat mutatja Magyarország vallási megoszlását. Az adatok természetesen pontatlanságuk miatt csak tájékoztató jellegűek.

71


12. Táblázat Magyarország vallási megoszlása A népesség vallás szerinti megoszlása %- ban

Római katolikus

51,9

Görög katolikus

2,6

Református

15,9

Evangélikus Izraelita Többi vallás

3,0 0,1 1,1

Egyházhoz, felekezethez nem tartozik

14,5

Nem kíván válaszolni

10,1

Ismeretlen, nincs válasz

0,7

Forrás: http://www.apologia.hu/religion/stat-hungary.html

Napjainkban egyes becslések szerint 30- 50.000 muszlim él Magyarországon, ebből öt-hatezerre tehető a magyar származásúak száma. Magyarországon három muszlim közösség működik szervezett (illetve bejegyzett) formában: a Magyar Iszlám Közösség (www.magyariszlam.hu), az Iszlám Egyház (www.iszlam.hu)

és a

Magyarországi Muszlimok Egyháza. (www.iszlamegyhaz.net). Utóbbi kettő főként a

Magyarországon élő külföldieket, míg az első közösség a magyar muszlimokat célozza meg. Ezen túl számos alapítvány gondoskodik a hazai muszlimok vallási szükségleteiről, elsősorban imahelyek létrehozásával. Napjainkra már a legtöbb nagyvárosban találhatunk ilyet, jelentősebb közösségeket pedig Miskolcon, Szegeden, Budapesten és Pécsett. Magyarországon a hívők többsége szunnita – igaz, 1998-ban megalakult a Magyarországi Síita Muzulmán Egyház is, amely azonban még abban az évben meg is szűnt.

72


Utószó, következtetések – az „euro-iszlám” Rostoványi Zsolt „Az iszlám világ és a Nyugat” című munkájában jogosan hívja fel

arra a figyelmet, hogy az iszlám és a nyugati demokráciák találkozásakor nem csak az „őshonosak” állnak szemben az „idegenekkel”, hanem a nyugati individualizmus az iszlám világ kollektivizmusával, az iszlám totalitása a Nyugat szekularizáltságával, ahol a politikum és a vallás élesen elkülönül. Mi lehet a megoldás? Fel lehet oldani ezeket az ellentmondásokat? Bassam Tibi, Németországban élő szír származású orientalista szerint az „euro-iszlám” jelenti a megoldást. Der Islam in Deutschland; Muslime in Deutschland (Az iszlám Németországban, muszlimok Németországban) című munkájában azt fejtegeti, hogy míg Afrikában kialakult egy „afro-iszlám” és Indiában egy „indo-iszlám” az iszlám és a helyi hagyományok, sajátosságok ötvözetéből, addig ez Európában nem történt meg. Tibi szerint az európaiaknak és a bevándorlóknak együtt kell kialakítaniuk a saját „euroiszlámukat”, mert a másik alternatíva a „gettó-iszlám”, tehát a muszlimok elszigeteltsége Európa szívében. Németországban kialakult az elmúlt években egy párbeszéd a keresztény egyházak és az iszlám szervezetek között, kevés eredménnyel - Sokszor ugyanis a tolerancia és a megértés nevében fundamentalista és iszlámista szervezetek kaptak támogatást a német államtól. Addig, amíg hiányoznak a politikusok, tágabban: az egész európai társadalom körében a pontos, objektív ismeretek az iszlám világáról, addig nem alakulhat ki az „euro-iszlám”. Jelenleg a feltétlen - ezért ilyen formában helytelen - tolerancia és a mindenütt terroristákat szimatoló megközelítés között ingadozik a közhangulat.

73

BGF Külkereskedelmi Főiskolai Kar. Muszlimok Európában, különös tekintettel Németország helyzetére

Recommend Documents