2010. március Új pozíciók a JuGyu HÖK testületében

2010. március Új pozíciók a JuGyu HÖK testületében 2009 SZEPTEMBERÉBEN A JUGYU HÖK TESTÜLETÉN BELÜL 5 ÚJ POSZTON INDULT MEG A MUNKA: KARRIER KOORDINÁTOR, LEVELEZŐS KAPCSOLATTARTÓ, ESÉLYEGYENLŐSÉGI KOORDINÁTOR, KÜLÜGYI KOORDINÁTOR ÉS KOLLÉGIUMI KAPCSOLATTARTÓ. EZEK A POZÍCIÓK IS AZT A CÉLT SZOLGÁLJÁK, AMELY A HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZAT LEGFŐBB TÖREKVÉSE IS EGYBEN, HOGY SEGÍTSÉK A HALLGATÓKAT INFORMÁCIÓKHOZ JUTNI, ELIGAZODNI A SOKSZOR BONYOLULTNAK TŰNŐ HELYZETEKBEN, ÉS HOGY MIND INKÁBB KIELÉGÍTSÉK A HALLGATÓK EGYRE SOKRÉTŰBB SZÜKSÉGLETEIT. Berczeli Anett karrier koordinátor Feladatom, hogy megkönnyítsem a munkát kereső hallgatók életét azzal, hogy a munkába állás feltételeiről előzetesen tájékozódom, hasznos információkat gyűjtök, amelyeket később továbbadhatok az érdeklődő JuGyusoknak. Nem pusztán a megfelelő diákmunka megtalálásában segíthetek, hanem a gyakorlati helyet, illetve állandó, bejelentett munkahelyet keresőknek is. Személyesen keresem fel a diákszövetkezeteket és a Munkaügyi Központot is azokkal a kérdésekkel, amelyekkel megkerestek a hallgatók. A jövőre nézve az egyik tervünk az, hogy áprilisban megrendezzük az Állás és szakmai gyakorlatok börzéjét, s ehhez kapcsolódva megjelentetnénk egy kiadványt, amely tájékoztatókat és jó tanácsokat tartalmaz az álláskeresőknek, az alap- és felsőfokú szakképzésben részt vevők számára egyaránt.

vagy ha mondjuk, egy oktató elérhetőségére van szüksége a hallgatónak. Azért is szükséges ez pozíció, mert a levelezős hallgatók ugyanolyan fontosak a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar, illetve a JuGyu HÖK számára, mint a nappalisok, így az ő számukra is biztosítani szeretnénk ugyanazokat a lehetőségeket. Fogadóórák: hétfő: 11:00 – 15:00, szerda: 11:00 – 15:00, kéthetente pénteken és szombaton 10:00 – 12:00 e-mail: [email protected] Kiss Áron külügyi koordinátor Feladatom a Kar hallgatóinak segítése, tájékoztatása külföldi mobilitási lehetőségek terén. Ezenkívül, hogy tájékoztatást adjak a hallgatóknak a külföldi tanulmányi programokról, illetve szakmai gyakorlati lehetőségekről, különösen az Erasmus program tekintetében. Továbbá segítem a kiutazó hallgatókat abban, hogyan pályázhatnak sikeresen a Hallgatói Önkormányzatnál az utazási támogatásra. A hallgatók legtöbbször azzal keresnek meg, hogy szeretnének utazási támogatást kérni a HÖK-től, és információt szeretnének arról, hogy pontosan milyen papírokat kell leadniuk. Sajnos sokan nem rendelkeznek megfelelő információkkal, ezért kérek mindenkit, hogy személyesen vagy e-mailben keressen meg, amennyiben érintett! Egyre többször érdeklődnek hallgatók, hogy szeretnének Erasmus ösztöndíjjal kiutazni külföldre, ám ez erre való pályázás egy soklépcsős, összetett folyamat. Ilyenkor a lehető legtöbb információt igyekszem megadni nekik.

Fogadóórák:hétfő: 11:00 – 14:00, szerda: 10:00 – 13:00, csütörtök: 10:00 – 12:00 e-mail: [email protected]

Fogadóórák: hétfő – csütörtök: 13:00– 15:00 e-mail: [email protected]

Szûcs Dóra levelezõs kapcsolattartó Ez a titulus azt szolgálja, hogy ne csak a nappalisoknak, hanem a levelezős hallgatók számára is elérhetővé tegyük a Hallgatói Önkormányzat szolgáltatásait. Ennek érdekében február 5-től kéthetente pénteken és szombaton 10-12 óráig, amikor a levelezős konzultációk zajlanak, fogadóórát tartok. Ezzel elősegítve azt, hogy a hallgatók személyesen is meg tudjanak keresni a problémáikkal. Örülnénk neki, ha a hallgatók bátran, bármilyen problémával megkeresnének. Legyen az tanulmányi vagy egyéb oktatással kapcsolatosan felmerülő kérdés, de lehet akár az utazási kedvezményekkel is zaklatni,

Gyõri Marianna esélyegyenlõség koordinátor Az SZTE külön szolgáltatások csoportjával segíti a fogyatékkal élő hallgatók esélyegyenlőségének megteremtését, igyekszik a speciális képzési igényű hallgatók (érzékszervi, mozgásszervi fogyatékossággal élők, kommunikációjukban korlátozottak – diszlexia, diszgráfia –, továbbá akik egészségi állapotuk miatt tartósan, általános életmódtól eltérő életmódra kényszerülnek) számára szükséges feltételeket megteremteni az akadálymentes tanulmányokhoz. Szerettük volna, hogy a hasonló gondokkal küzdő JuGyus hallgatók a Karon, a HÖK-ön keresztül kapják meg ezt a fajta segítséget

2010. március

Tamási Áron Klub Hírlevél egy esélyegyenlőségi koordinátor személyében. Bármely olyan problémával, amelyek a tanulmányaikat érintik (vizsgáztatás, nyelvvizsga stb.) vagy esetlegesen a mindennapjaikban felmerülnek, bizalommal fordulhatnak hozzám a hallgatók. Fogadóórák: szerda: 9:00 – 10:00, csütörtök: 12:00 – 15:00, péntek: 9:00 – 13:00 e-mail: [email protected] Soós László kollégiumi kapcsolattartó Elsősorban a Teleki Blanka Kollégium Vezetősége, valamint lakói és a HÖK között kommunikálom le az épp aktuális, hallgatókat érintő dolgokat. Tőlem kaphatnak első kézből információt a kollégisták a HÖK és a Kollégiumi Bizottság, valamint az Igazgatóság munkájáról, a kollégiumi felvételi rendszerről, a rendezvényekről, a támo-

gatásokról. A Telekin kívül minden szegedi egyetemi kollégiummal tartom a kapcsolatot; ha szükség van rá, szállást is intézek; vagy ha egy hallgató át akar iratkozni hozzánk más kollégiumból, vagy épp a Telekiből akar valaki máshová költözni, keressen bátran! Fontosnak tartom ezt a pozíciót, mert ha csak a Teleki Blankát nézzük, akkor is 400 hallgatóról van szó. S ők is szeretnek tisztában lenni az őket érintő döntésekről, pályázatokról, lehetőségekről. Ebben is segítek, amikor igény van rá. Fogadóórák: kedd 12:00 – 13:00, szerda 12:30 – 14:30, csütörtök 13:00 –15:00, péntek 11:00 – 12:00 e-mail: [email protected] Az interjúkat készítette: Forrai Szilvia

Március: a belégzés ideje AZ ELMÚLT KÉT HÓNAP OLYAN VOLT, MINT EGY UTAZÁS A PESTI 7-ES BUSZON: UTÁLSZ MINDENKIT, AKI KÖRÜLÖTTED VAN; VÁROD AZ ÚT VÉGÉT, MINT A KARÁCSONYT; NEM ÉRTED, MIÉRT MINDENKI ABBAN AZ IDŐBEN VAN OTT, AHOL TE; PRÓBÁLSZ JOBB HELYRE POZÍCIONÁLÓDNI, DE NEM SIKERÜL, ÉS MÉG SOROLHATNÁM. DE MI TÖRTÉNT AZ ELMÚLT HETEKBEN? ÉS MI FOG TÖRTÉNNI? Születésünk pillanatától kezdve lélegzünk. Belégzésbenntartás-kilégzés. Sokan úgy vélik, hogy csak az élhet harmonikus, boldog életet, aki állandóan kifelé sugározza a pozitív energiát. Aki mindig mosolyog, jókedvű, tele van energiával. Nos, ez nem éppen bölcs gondolat. Ugyanis, ahhoz, hogy valaki kilélegezhessen, belélegzett levegőre van szüksége. Január és február a belégzés ideje volt. Februárban a Mars elérte a Jászol csillaghalmazt, és március 10-ig tartózkodik itt. Emiatt sokan vívtak belső harcokat. Sokakban felmerült a kérdés: miben vagyok otthon? Hol van az én helyem a világon? Bármi történt is velünk, legyen az akár negatív, ne ítéljük meg, hiszen még a rombolás is a javunkra szolgál. A régitől meg kell szabadulni ahhoz, hogy újat hozzunk létre. Tény, hogy a születés fájdalmas tud lenni. Ugyanakkor, ha februárban erőltettünk dogokat, amiknek még nincs itt az ideje, érezhettük annak visszatartó erejét. El kell fogadni, hogy az

Univerzum alapvető törvénye, hogy a növekedés nem tarthat örökké, szükség van olyan szakaszra, amikor erőt gyűjtünk, megpihenünk. Március 10-én a Mars megfordul, és eljön az idő arra, hogy egy rövid benntartás után a kilégzést éljük meg, s a bennünk felgyülemlett energiát kifelé áramoltassuk. Amolyan „tavaszi árvízre” számíthatunk 15-e után. Tegyünk meg olyan lépéseket, amelyeket februárban nem sikerült. Fordítsuk figyelmünket olyan célok felé, amelyek Igazak, és valóban minket szolgálnak. Ha nem tudod megítélni, hogy valami jó-e neked, figyeld meg, mit érzel iránta. Március a számmisztikában Az év harmadik hónapja, ezért márciusban kiemelkedő szerepet kap a kommunikáció, a kapcsolatteremtés, az információ-átadás és a változékonyság. Ügyeljünk hát szavainkra, hiszen a teremtésben ez a gondolat után a második lépcső! Nagy esélyünk van ebben a hónapban, hogy olyan emberre, emberekre lelünk, akik a segítségünkre lesznek. És különben is: érezhetjük, hogy a természet újjászületett! Nem óhajtok ódát írni a tavaszról, mert az „olyan unalmas” (Boborján). Csupán annyit: töltődjünk fel ezzel a fényes, meleg és friss energiával, és éljünk az új kezdet adta lehetőséggel! Molnár Kinga

Impresszum TÁK Hírlevél 2010. március Ingyenes információs kiadvány w Kiadja: A szegedi Pedagógusképző Kar Hallgatóiért Alapítvány w 6725 Szeged, Boldogasszony sgt. 6. w Felelős kiadó: Nagy Zoltán Péter elnök w Szerkesztették: Kézsmárki Mária, Hegedűs Sándor, Kovács Anett, Molnár Kinga, Kondacs Bea, Forrai Szilvia w Technikai gondozás: Média Kalauz w Megjelenik 1000 példányban w Ingyenes kiadvány w A kiadványt támogatta: Nemzeti Civil Alapprogram Szakmai együttműködő: SZTE JGYPK Hallgatói Önkormányzat

2

2010. március

Tamási Áron Klub Hírlevél

2010. márciusi horoszkóp KOS: Néhányan talán elbizonytalanodtatok szerelmi téren, de ezt talán csak hangulatváltozás okozza. Egészség terén is lehetnek apróbb problémák, de hó végére minden rendbe jön, csak harmóniát kell teremtened magad körül. BIKA: Egy régóta húzódó, igen kellemetlen ügy végére jársz, és a továbbiakban csak a jövő lehetőségeit kutatod. Muszáj előre nézni, csak így juthatsz jobb pozícióba! Vegyél relaxációs fürdőt, és kényeztesd magad! IKREK: Hirtelen döntéshelyzetbe kerülsz, kérd ki bizalmasaid tanácsát, így biztos a jó lehetőség mellett döntesz. Családodban felütheti fejét a káosz, légy mellettük, főzz egy jó vacsorát, és beszéljétek át a dolgokat. RÁK: Olyan események zajlanak körülötted, melyek elsőre szinte követhetetlenek, de aztán fény derül a miértekre. Lehet még az exed iránt is mély érzelmeket táplálsz, de semmi értelme. Felejtsd el! OROSZLÁN: Aktivitásod a tetőfokára hág, olyan dologgal állsz elő, mely környezetedet is leveszi a lábáról. Pörögsz, mint egy duracell-nyuszi. Figyelj oda, hogy naponta legalább háromszor egyél! SZŰZ: Új fejezet indul a tanulmányok terén, magas színvonalon fogsz tudni fejlődni. Szerelem ide vagy oda, most inkább az előzőekre koncentrálj!

MÉRLEG: Fantasztikus energiákkal rendelkezel, mindent bevetsz sikereid érdekében. Szerelmeddel csodálatos napokat tölthettek együtt. Egy régi ismerős kérhet segítséget tőled. SKORPIÓ: A tavasz beköszöntével új ötleteid támadnak, új dolgokba kezdesz, időszerű talán költözni is. Flörtölések, és talán egy új kapcsolat is felütheti a fejét, csak nézz körül. NYILAS: Meglehetősen fontos elhatározásra jutsz, mely alapjaiban meg fogja változtatni életedet. Az ész domináljon és ne az érzelmek. Pénzügyeid nem éppen a legjobban alakulnak. BAK: Jóval több feladatot vállalsz, mint amennyit valójában elbírsz, de lassanként mindennel megbirkózol. Csak logikusan építsd fel a tervet, hogy mindenre legyen időd! VÍZÖNTŐ: Lépéseid, tetteid jó hatással lesznek környezetedre, és még egy kis elismerést is bezsebelhetsz. Kezdj el sportolni, mert a karácsonyi kilók sosem fognak eltűnni. HALAK: Az légy, aki valójában vagy, bontsd ki a szárnyaidat és repülj! Merj! Nem kell álarcot felvenni, és mindenkinek a legjobb formádat mutatni. Légy természetes! Kondacs Bea Forrás: Internet

A mûvészettörténet „hályogkovácsa” INTERJÚMBAN NÁTYI RÓBERTTEL, A RAJZ TANSZÉK EGYIK OKTATÓJÁVAL BESZÉLGETTEM, AKI RENDKÍVÜL SOKOLDALÚ EMBER: MŰVÉSZETTÖRTÉNETEN BELÜL TÖBB TERÜLETEN IS JELENTŐS EREDMÉNYEKKEL BÜSZKÉLKEDHET. Dolgozik jelenleg? – Kutatási területem a keresztény ikonográfia, valamint az elmúlt években a kortárs és modern művészet irányába mentem el, egyrészt a Reök-palota, másrészt az egyetemi oktatás miatt. A főiskola más szituáció, itt az antikvitástól a 20. századig foglalkozom szinte mindennel. De alapvetően, amivel intenzívebben foglalkozom, az a keresztény ikonográfia, mostanában pedig még a 19-20. század művészete és a kortárs művészet. – Mi volt életében az a döntõ élmény, meghatározó esemény, amelynek hatására tanár lett? – Erre nehéz válaszolni, véletlenszerűen csöppentem az oktatásba, de menetközben megszerettem. Egyetemre az ELTÉ-re jártam, művészettörténettörténész diplomát

3

szereztem. Azt gondoltam, kutató-művészettörténészként fogok elhelyezkedni, ez érdekelt leginkább. Majd egy teljesen váratlan meghívás történt. Szeged a szülővárosom, mikor visszajöttem ide az egyetem után, a főiskola rajz-művészettörténet tanszékéről Aranyi Sándor tanszékvezető felkért: az egyik kolléga megbetegedett, tudom-e helyettesíteni. Két-három hétig vacilláltam, elvállaljam-e, mert sohasem készültem tanári pályára. Végül beleugrottam, vettem egy nagy levegőt, elkezdtem tanítani. Aztán jött a téli vizsgaidőszak, megkértek: vizsgáztatnék- e. Mikor ez lement, jött az újabb szorgalmi időszak. Megkérdezték folytatnám- e, mert még mindig nem jött vissza a kolléga. Folytattam, és valahogy ott ragadtam. Következő évben az egyetemre is meghívtak, méghozzá a történelemsegédtudományi tanszékre. Mind a kettőt azóta is töretlen lelkesedéssel csinálom. – Ön szerint mi a jó tanítási módszer, mi lehet a titka az oktató és a hallgatók közti jó viszonynak? – Erre nem tudok válaszolni. Azt, tudom milyen a viszonyom a hallgatókhoz, azt nem, nekik milyen hozzám. Úgy hírlik rólam: szigorú vagyok. Nem tudom, ezt ők, hogyan

2010. március

Tamási Áron Klub Hírlevél élik meg, hogyan értékelik. Talán amikor végeznek, utána jobb a szájízük. Az, hogy van-e jó módszer az oktatásban, a mai napig nem tudom, én olyan hályogkovácsszerűen oktatok. Nem alkalmazom szigorúan az úgynevezett módszertani alapokat. Szerintem az embernek a saját szakterületével intenzíven, mélyen kellene foglalkoznia, és ismernie ahhoz, hogy a felsőoktatásban oktasson. Aztán hozzáteszi az egyéniségét, és akkor ebből valami remélhetőleg kijön. Nem tudom, van-e jó módszer, meg lehet-e tanítani más embert valamire. Azt viszont hiszem, hogy mintát lehet adni: az ember ahogyan kimegy a katedrára, amit mond, ahogyan, amilyen felkészültséggel. Nem hiszek abban, hogy amikor pl. a barokk művészetről beszélek, akkor a hallgató az előadáson ezt megtanulja. Bizonyos dolgokat igen, viszont ha a későbbiekben Velencében, Firenzében, Rómában, Amszterdamban, Londonban vagy akár Párizsban jár, és felsejlik, hogy hú, erről ő már hallott valamit, és utánanéz. Ebben látom az oktató egyik fontos szerepét. Bizonyos értelemben ebben ki is merül, de ha ezt megteszi, akkor ez sem kevés, és ha ez elindít valakit, akkor oktatóként megtette, amit hitem szerint meg kellett, hogy tegyen. – A szabadidejében mivel foglalkozik? – Inkább azt tudom mondani, mivel szeretnék. Ez nem azt jelenti persze, hogy nincs szabadidőm. Régebben imádtam lovagolni, előtte búvárkodtam, de ezek olyan időtöltések, amelyek szinte egész embert kívánnak. Ezek most olyan vágyálomszerű távolságban vannak, de nem mondtam le róluk. Két kisgyerekem van, szabadidőm nagy részét ők teszik ki. Ami pedig ténylegesen szabad-

idő, azt olvasással töltöm. Gyakorlatilag azon szerencsés emberek közé tartozom, akiknek a szakmája vagy a hivatása a hobbija, tehát nekem hobbim a művészettörténet, úgyhogy a mindennapokban az alváson kívül, időm nagy részében mindenképp művészettörténettel foglalkozom. – A jövõre nézve milyen tervei vannak? – Többféle tervem van, de mindig az élet hoz valamit. Amióta elindult a Reökpalota, én vagyok a művészeti igazgatója. Itt főleg kurátori tevékenységekről van szó. Ezt szeretném továbbcsinálni: vannak terveim, ötleteim, ezeket perfektuálni, a kiállításokat tovább vinni. Mindig is tudománnyal szerettem volna foglalkozni. Azt gondolom, hogy a művészetnek le kell jutnia az emberek szintjéhez. Sok mindent elvállalok én is: a művészeti szakértéstől kezdve a hamisításvizsgálatokon át az aukciók vezetéséig. A képzőművészetnek majdnem minden aspektusa ebből a szempontból érdekel. Ezekben az irányokban mozgok: valamikor az egyik csapásirány felerősödik, valamelyik lehalkul, de soha nem szakítom meg a kapcsolatot évekre. Vannak hangsúlyok. Az oktatás az életem jelentős részét kiteszi. Amivel többet szeretnék foglalkozni, az a publikáció. Ugyan tavalyi évben jelent meg két monográfiám egy festőművész barátomról, amelynek az előtanulmányát én írtam. Ezek szép, reprezentatív albumok lettek, de szeretném az eredeti kutatási területeimet is tovább vinni, mivel ezek most egy picit háttérbe szorultak. Kézsmárki Mária

FelTŰnő Frizurák A TRENDI DIVAT TÚLTESZ LASSAN MINDENEN. ÍGY NEM IS AKAROM MOST AZ IDEI ÚJ HATÁSOKAT MEGISMERTETNI. A CÉL NEM MÁS, MINT MEGNÉZNI, MIT IS TESZÜNK VALÓJÁBAN A HAJUNKKAL. Legyen szó akár hajfestésrõl, új frizuráról, dauerról vagy vasalásról, mindenki próbál csini frizurát varázsolni reggelenként. El sem képzelhetõ ma már, hogy ne legyen pár olyan drogériás terméked, ami azért felel, hogy mindennap rendet csinálj a fejtetõdön. Aztán egyszer csak állsz a tükör elõtt, és szomorúan veszed tudomásul, hogy hullik, töredezik a hajad, matt a színe, már megint festeni kéne stb. Fel kell ismerned, hogy folyamatosan tönkretesszük hajkoronánkat. Pont azzal, hogy napi negyed órán keresztül lapítod a hajad, többszáz fokon két kerámia lap között. Vagy inkább kis hullámokkal ébrednél, de cserébe inkább csavarokon alszol el. Sõt! Csak azért, hogy a többiek meg ne szóljanak, inkább 6 hetente újrafesteted a hajad. Pedig egyszer kellene nyugodtan hagyni a hajad. Képzeld, csodákra képes, mikor nem kensz rá több tízezer forintnyi krémet évente. Valljuk be õszintén, mindenkinek elege van abból, hogy csak akkor tûnik ki valaki,

ha rikító hajszíne van, vagy olyan egyenes a haja, hogy már lassan vonalzóként használhatja órán. Ezért ráadásul cserébe minden reggel korábban is kell felkelnie, és szórakoznia a kiálló tincsekkel a tükör elõtt. Belegondolok hányszor kérdezték meg tõlem is, hogy akkor most tulajdonképpen milyen is az eredeti színed? Zavarba ejtõ, nem mondom. Az ismerõseim nagy százaléka nem is ismeri a valódi hajszínem. Ez elgondolkodtató. Ám, van itt még valami. Látjátok milyen hatással vagyunk mi nõk a pasikra? Simán kenterbe ver egy-két fiú haverom. Több idõt tölt el a tükör elõtt, mint jómagam. Sõt teljesen normális, hogy vasalja az ötcentis haját, s havonta festi feketére. Pedig õk még nem is képviselik az emo stílust, csak éppen követik a trendet. Komolyan azt hiszitek, hogy normális, mikor karácsonyra, szülinapra vagy egyéb nemes alkalomra hajvasalót veszel a pasidnak?? Letûnt már a rövid, természetes haj kora? (Bár lehet, még mindig én vagyok a maradi.) Amennyiben még mindig nem hiszel nekem, most sértõdötten kapsz a hajtincseid után, vajon egészségesek a hajszálaim? Néha hagyd õket regenerálódni és szimplán nõni. Baj van akkor, ha a téli idõszakban fél centinél kevesebbet, vagy a nyári idõszakban egy centinél kevesebbet nõ a hajad. Ezek után

4

2010. március

Tamási Áron Klub Hírlevél még mindig riasztó a tudat, hogy egy hajszál 6 évig él, ez alatt az idõ alatt mennyi allergén/rákkeltõ és roncsoló anyag kerülhetett rá. Ha egy kicsit tenni akarsz a hajadért, inkább A, B vitaminnal dúsított természetes ételeket egyél, és ne a drogériákban kapható pakolásokkal próbáld rendbe hozni az elmúlt éveket. A természe-

tesség ma már feltûnõbb és ritkább, mint az extra mûviesség. Be original! Kondacs Bea

Határon innen és túl TALÁN NEM IS MINDEN HALLGATÓNAK OLYAN EGYSZERŰ AZ ITTLÉT? A JUGYUN 112 HATÁRON TÚLI MAGYAR HALLGATÓ TANUL. VAJON MENNYIVEL BONYOLULTABB AZ ÉLETÜK EMIATT? ARRA VOLTAM KÍVÁNCSI, HOGY A HATÁRON TÚLRÓL ÉRKEZŐ DIÁKOKNAK MILYEN PROBLÉMÁKKAL KELL SZEMBENÉZNIÜK, HOGY ITT TANULHASSANAK. KOCSIS TAMÁSSAL, ANDRAGÓGIA SZAKOS HALLGATÓVAL BESZÉLGETTEM, AKI SZERBIÁBÓL, A VAJDASÁGI TOPOLYÁRÓL ÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA. – Mi volt az oka, hogy ide jöttél tanulni? – Az is közrejátszott, hogy anyanyelven akartam tanulni, és az is, hogy voltak már előismereteim a várossal, az egyetemmel kapcsolatban, mivel a nővérem is itt végzett. Így soha nem is volt kérdés, merre tovább, mindig ebbe az irányba akartam jönni. Természetesen egy nagyfokú bizonyítási vágy is volt bennem, mind a környezetem, mind pedig a családommal szemben. – Mennyiben volt más az iskola itt? – Bekerülni nem volt nehéz, bennmaradni, megtalálni a helyemet már annál inkább. Részben a tanulás miatt, mert magyar történelmet vagy művészeti tárgyakat nem tanulunk. Voltak lelkiismeretes tanáraink, akik tanították, hogy ne hiába járjunk magyar osztályokba. A tananyagban nagyobb arányban a szerb történelem volt. Érdekes, hogy az általános iskolában pont egy szerb anyanyelvű tanár volt az, aki fejébe vette, hogy nekünk magyart kell tanulni. – Milyen lehetõségeid lettek volna, ha otthon maradsz? – Talán ez volt a legnagyobb probléma, hogy otthon nem láttam semmilyen lehetőséget. Lehet, én voltam tájékozatlan, amikor nekivágtam. Igazság szerint nem is kerestem otthon egyetemet, nagyon Magyarország felé akartam venni az irányt. Gondoltam, hogy itt több lehetőségem is lesz. Otthon a többség Újvidékre vagy Szabadkára megy, mert ott lehet magyart tanulni. A többi helyen szerbül oktatnak, és idegen nyelven nehezebb lett volna tanulni. Ez a szak Belgrádban is lett volna, de a lakóhelyemhez Szeged sokkal közelebb volt. – Mit kellett tenned, amikor kiderült, hogy felvételt nyertél ide? – Első évben turista vízummal voltam itt, amivel 30-45 napig lehet itt tartózkodni. De ha lejár, akkor nem léphetsz át a határon. Közben el kellett intéznem, hogy tartózkodási engedélyt kapjak, mert tanuló vagyok. Erre

5

elment 3-4 hónap a kezdetekben. Normális esetben ez nem tartana eddig, de olyan papírok kellenek hozzá, amiket nagyon nehéz beszerezni. Ami nagyon fontos, hogy ha itt tanulsz külföldiként, akkor mindenképpen be kell, hogy legyél jelentve egy szálláshelyre, kell egy lakcím. A többség ezt nem vállalja, valamilyen fokú bizalmatlanság van az emberekben. Nem tudom megmagyarázni, meg nem is értem, de néha szembesül az ember ilyesmivel, hogy nem feltétlenül bíznak meg akárkiben, főleg ha külföldi. Találnom kellett egy olyan helyet, ahol felvállalnak. Kellett egy hivatalos szerződés a tulajdonos aláírásával és a lakás adataival, amit a Földhivatalban lehet megszerezni. Ez egy 4 órás sorban állás és 4000 forint plusz az illetékbélyegek. Komoly költségekkel és idővel jár. Volt olyan, hogy míg intéztem ezeket, addig lejárt a vízumom. Ekkor vízum nélkül egy külön papírral voltam itt. És akkor még azt nem is számoltuk bele, hogy ők is hibáznak. – A turista vízumot hol kellett igényelned, és mire volt szükség? – Szabadkán kellett. Kellett hozzá egy biztosítás és egy vízum. Összesen 125 euró, ezt vissza lehetett igényelni, legjobb esetben egy fél éven belül. Most egy megállapodás szerint vízummentesség van Magyarország és Szerbia között. Ennek ellenére kell útlevél. Az a legrosszabb benne, hogy ez csak velünk van. Mert az Indiából, Afrikából, Kínából érkezőknek annyival könnyebb, hogy nekik adnak egy fényképes magyar igazolványt. Ők ezzel tudják igazolni magukat. Nekem a cirill betűs útlevéllel kell igazolnom magam, és magyaráznom, hogy mi van beleírva, mert nem értik. Engem rosszul érint, hogy egy kínai előbb van elismerve magyarnak, mint én. – Otthon tudsz valamilyen támogatásra pályázni? – Nagyon gyérek a helyi támogatások. Egyébként meg csak a szülői támogatás van, lelki és anyagi értelemben is. A tanáraimtól is sok segítséget és támogatást kaptam! Biztos vagyok benne, hogy más egyetemeken nem kaptam volna ennyi segítséget. – Milyen elõnyeid származtak mindebbõl? – A sorban állástól a papír munkákig tartó procedúra felnőtté avatja az embert. Miután lehúztam az első 4-5 hónapot, utána már lazán ment. – Volt bármilyen „kalandod” egy-egy határátkelés során? – Nekem miden határátkelés egy élmény! Volt olyan, hogy rögtön az első alkalommal, amikor hazamentem, a buszunk karambolozott; többször álltunk a határon 3-4 órát a csempészek miatt azért, mert tele volt pakolva a busz, és mindenkit leszállítottak, kutyákkal átvizsgáltat-

2010. március

Tamási Áron Klub Hírlevél tak. Volt, hogy egy fekete csomagot találtam az ülés alatt, és tettem is át, mert nem akartam magyarázkodni miatta; és volt, hogy az útlevelemet elengedte a ragasztás, és ezért leszállítattak, kivallattak. – Valami pozitív élmény? – Egyszer nagyon gyorsan ellenőrizték az útleveleket, és nagyon gyorsan átjutottunk, és haza értem ebédre. Más pozitívum nem volt. – A magyar állampolgárság megszerzése a terveid között van?

– Van már egy állampolgárságom. Valóban nagyban megkönnyítené az említett procedúrákat, de amíg ez eszmei kérdés helyett inkább politikai, kár erőltetni. – Köszönöm szépen!

Kovács Anett

Féltékenység II. MANAPSÁG IS TÁRSADALMUNK ALAPJÁT KÉPEZŐ KULTURÁLIS VÍVMÁNY A MONOGÁMIA. EGY NŐ ÉS EGY FÉRFI, AZ EGY PÁR, ÉS KÉSZ IS AZ EGYENLET. AMENNYIBEN AZ ELŐBB MEGTETTÜK A FÉLTÉKENYSÉGGEL KAPCSOLATOSAN, ÚGY TEGYÜK MEG A MONOGÁMIÁVAL IS, HOGY VISSZAVEZETJÜK AZ EMBERI ŐSIDŐKRE. Akkoriban még a fajfenntartás ösztöne bizony jobban dühöngött, mintsem hogy cromagnon-i eleinknek egy utódja szülessen egy asszonytól arra való tekintettel, hogy így magasabb lesz a fejadag kardfogú tigrisből, mint öt kölyöknél. Az ember alapvetően ebben nem különbözik a kutyától, rozmártól, csótánytól vagy épp a kúszóbabtól: a fajfenntartás ösztöne minden élőlénynek természetes sajátja. A mag továbbörökítése időszámításunk előtt nem korlátozódott egy asszonyra, sőt: a játékban értelemszerűen az volt a sikeresebb, aki több asszonnyal hált, mert így sikeresebben örökítette tovább a saját génjeit. Az állatvilágban mi sem változott: a hímoroszlánok megölik saját fajtatársaik kicsinyeit, ha azok egy másik hím, azaz egy rivális gén hordozói, így növelve a saját génjeik arányát a populáción belül. Mindezekből kitűnik: az ösztönök a monogámia esetén is az azzal való szakítást diktálnák, hiszen fajfenntartás céljából ésszerűtlen. Szendi szerint ennek épp ellenkezője igaz: „...bár az emberi faj nem teljesen monogám, de a házasság, mint szociális intézmény gyakorlatilag minden emberi társadalomban létezik. Ennek oka az, hogy az embergyerek rendkívül életképtelennek születik, és igen sokára éri el a szaporodóképes felnőtt kort. (…) A szelekciós nyomás fejlesztette ki az utód együttnevelésére való hajlamot, mert azok a hímek, akikben nem volt meg a készség erre, azoknak utódai valószínűbben pusztultak el. Az embernél ez a készég igen erős, az apaság intézményét az emberi faj „fejlesztette” ki.” Kókai Kata viszont rámutat tanulmányában arra a tényre, hogy mindez inkább neveltetés kérdése: „Néhány társadalomban megszokott jelenség a többnejűség, illetve a poligám kapcsolatok. Európában ez a fajta hozzáállás szokatlan, sőt, sokak szemében az erkölcstelenség határát súrolja. Sok esetben a vallás tiltja, vagy éppen engedélyezi a többnejűséget, s az emberek gyermekkoruktól fogva ebben a szellemben nevelkednek.” Magyar tudósok szerint az emberek hűtlensége valójában nem jellembeli hiba, pusztán genetikailag belénk kódolt jelenség. Furcsa hasonlóságot fedeztek fel az emberek és a madarak között: nagyon sok, eddig hűségesnek tartott madárfaj fészkétől néhány tölggyel odébb titkos szeretőt

tart fenn, miközben igazi párja a fiókákat nevelgeti. Sok madárlány választ maga mellé egy nem túl színes tollazatú hímpéldányt, direkt arra apellálva, hogy az nem lesz olyan kelendő, és jó lesz óvóbácsinak, miközben ő sokkal színesebb szeretőjével egy erdővel odébb „cicázik”. A fajfenntartás és utódnemzés logikusan nem összeegyeztethető a monogámiával, és bár kétségkívül vannak előnyei, az arab világban is nagy számban élik meg a gyerekek a felnőtt kort. Hogy mégis a monogámia dívik köreinkben, az a kultúránknak köszönhető: egyszerűen így szoktuk meg. A féltékenység a monogámia vonzata, hiszen a poligám kapcsolatokban értelmét veszti. A poligám kapcsolatok ugyanis szöges ellentétben állnak a féltékenység okaival és vonzataival. A poligámia ellentmond a birtoklási vágynak, vagyis a féltékenységnek, amely a Révai Nagy Lexikona alapján a következőt rejti magában: „Gyűlölettel kapcsolatos félelem, hogy egy kedves személynek v. dolognak a birtokát elveszítjük, vagy ezt mással meg kell osztani. (…) Szorosabb értelemben a F. a nemi szerelemre vonatkozik; szeretők és hitestársak legkönnyebben féltékenyek egymásra, mert egyik a másiknak kizárólagos birtokára vágyik.” Az igazán jól működő poligám kapcsolatban egyik személy sem vágyik a másik kizárólagos birtoklására, éppen ellenkezőleg: „szabadon” engedi a másikat, és amennyiben az újra és újra visszatér hozzá, ez a valódi igazolása társa igaz érzelmeinek iránta. Viszszatérve a monogám kapcsolatokra és a bennük és velük élő féltékenységre, Shakespeare ezt írja az Othellóban: „Imád, de kétell, lám, gyanakszik, mégis hőn szeret.” David M. Buss pedig megerősíteni látszik ezt, hiszen állítása szerint az emberek fele a féltékenységet a szerelem természetes velejárójának tartják, sőt, fokmérőjének! Nők és férfiak úgy értékelik partnerük féltékenységét, mint szerelmük mélységének bizonyítékát. Ha nem féltékeny, nem szeret. Oké, akkor a féltékenységhez mély, elkötelezett kapcsolat szükségeltetik. Ha nincs féltékenység, nincs mély, elkötelezett kapcsolat sem. Azonban ezeket a mély, elkötelezett kapcsolatokat nem egyszer épp a fokmérőjük teszi tönkre... Hány egyébként jól működő kapcsolat ment tönkre a féltékenység miatt? Ahogy azt az előzőekben már említettem, egy kapcsolatnak sem tesz jót, ha Káma-Szútra gyakorlatok helyett féltékenységi jelenetek szereplői vagyunk, főleg ha oktalanul. Egy családterapeuta mesélte, hogy rendelőjében sokszor jelentek meg párok, akikből az egyik kórosnak nevezett féltékenységet mutatott a másik iránt. Mikor a kezelés után 1 évvel érdeklődött pácienseinél hogylétük felől, gyakorta tapasztalta, hogy akkor már a férj vagy feleség azzal a személlyel élt együtt, akivel annak

6

2010. március

Tamási Áron Klub Hírlevél idején meggyanúsították. Azaz a kapcsolatok „őrzője”, a „védelmi rendszer” visszafelé sült el, és kinyírta saját magát. Éppen ebben rejlik a féltékenység paradox jellege: ugyanis mély, elkötelezett kapcsolat kell a féltékenységhez. Ugyanakkor a féltékenység, akármilyen erős érzelmeken alapuló legyen is a kapcsolat, tönkreteheti azt.

Óvatosan legyünk tehát féltékenyek? De akkor meg nem is szeretünk igazán... (Folyt. köv.) Mari Tamás

Ahol mindig süt a nap... ELŐZŐ SZÁMUNKBAN OLVASHATTATOK A BÁTOR TÁBORRÓL, AMELY KÜLÖNBÖZŐ BETEGSÉGEKKEL (PL. DIABÉTESZ) RENDELKEZŐ GYERMEKEK SZÁMÁRA JÖTT LÉTRE 2001-BEN, ÉS AZÓTA EGYRE NÖVEKSZIK A NÉPSZERŰSÉGE. EZ HATALMAS LEHETŐSÉG EGYRÉSZT EZEKNEK A GYEREKEKNEK, HISZEN A HAGYOMÁNYOS, EGÉSZSÉGESEKNEK LÉTREHOZOTT TÁBOROKBAN NEM VEHETNEK RÉSZT, MÁSFELŐL AZOKNAK A FIATALOKNAK IS, AKIK ÖNKÉNTESKÉNT DOLGOZHATNAK A REJTETT ÁLMOK MEGVALÓSÍTÁSÁN. SZŰCS DÓRA, AKI MÁR NÉHÁNY ÉVE VISSZAJÁRÓ CIMBI, CSODÁS ÉS NAGYON ÉRTÉKES TAPASZTALATOKKAL GAZDAGODOTT AZ OTT ELTÖLTÖTT NAPOK SORÁN. MOST EZEKET AZ ÉLMÉNYEKET OSZTJA MEG VELÜNK.

7

– Honnan jött az ötlet, hogy kipróbáld magad a Bátor Táborban? – 2008-ban, tavasszal hallottam az egyik barátnőmtől, hogy megtalálta a Bátor Tábor felhívását. Címszavakban elmesélte, hogy ez miről szól, majd én is utánanéztem, és úgy gondoltam, hogy érdemes megpróbálni. – Milyen feladatköröd volt? – Játszó Cimborának jelentkeztem: elsősorban megjelöltem több Játszó Cimbora pozíciót is, mint mondjuk a fotózás, a lovaglás és az íjászat. Az interjú után felhívtak, hogy vagy az íjászat, vagy pedig a fotózás jöhetne szóba. Akkor mondtam, hogy íjat már fogtam a kezembe, fényképezőgépet pedig nem igazán tudok használni, úgyhogy elvállaltam az íjászatot. Rendesen felkészítettek: megtanították az alapokat a Naposon, ami a felkészítő program a Bátor Tábornál. Igazából minden simán ment, eddig íjász voltam három turnusban. – Milyen pozitívumok hatására döntöttél úgy, hogy visszatérj Cimboraként? – Rengeteg mindent fel tudnék sorolni, de megpróbálom kiemelni azt, ami talán igazán fontos. Elsősorban látni a gyerekek arcán azt az örömöt, amit ez alatt a hét nap alatt nyújtunk mi nekik. Tényleg ez a legfontosabb, hogy te nyújtasz valamit egy gyermeknek, aki beteg: és azt a boldogságot az arcán, azt a felhőtlen vidámságot, amit a táborban átélnek, ami elősegítheti azt, hogy ők gyógyuljanak. Így megfeledkeznek arra az egy hétre a betegségükről. Ez hihetetlenül sokat nyújt. Valamint az, hogy a Bátor Táborban csak mosolygunk, ez az egyik szlogenje is, hogy mindig süt a nap. Ez tényleg így van, még ha esik az eső, ott akkor is úgy érzed, hogy süt a nap. – Mi volt a táborok során a legnehezebb feladat, amivel szembesültél, és hogyan tudtad megoldani? – 2008-ban, az első turnusban, amiben részt vettem, volt egy kisfiú, aki két bottal járt. Neki szegénynek olyan súlyos volt a betegsége, hogy ő már csak így tudott járni. Aztán jöttek hozzánk íjászkodni. A Bátor Táborban vi-

szont nincs olyan, hogy valaki nem tud valamit megcsinálni, mert ott tényleg mindent lehet. Akkor vele úgy kellett lőnünk, hogy ráültettük egy székre, a háta mögé kellett guggolni, és tulajdonképpen teljesen át kellett tőle venni az irányítást: meg kellett fogni a kezét, kihúzni vele az ideget, és annyira együtt kellett vele mozogni, együtt kellett vele lőni, én ezt nagyon nagy kihívásnak éreztem, de hál' istennek meg tudtuk oldani. – Mi volt a legkedvesebb emléked, hogyha lehet ilyet választani? – Ó, hát nagyon nehéz választani, rengeteg volt, mert folyamatos interakcióban vagyunk a gyerekekkel. De talán a tavalyi táborban, ahol kamasz, diabéteszes gyerekek voltak. A táborban be vagyunk osztva házakhoz, és én a legnagyobb fiúkhoz kerültem. Velük voltam együtt, és az utolsó este, amikor ezek a nagy kamaszok, akik másfél fejjel magasabbak voltak nálam, nagy, izmosak, tényleg nagyon nagy fiúk voltak már, utolsó este búcsúzkodásnál jobban sírtak, mint a legkisebb lányok. Ez számomra hihetetlen nagy élmény volt, hogy ennyire ki merik mutatni az érzelmeiket, hogy mernek előttünk sírni, ez egy nagyon nagy megtiszteltetés volt számunkra. – Úgy hallottam, hogy most középvezetõnek választottak, „fentebb kerültél”, ez mit takar pontosan? – Igen, Játszó Cimbora középvezető leszek most augusztusban. Ez annyit tesz, hogy vannak a Játszó Cimborák, akik a különböző programokat tartják a gyerekeknek, és én „egy szinttel felettük állok”. Segítek nekik megoldani minden problémát, felmerülő kérdést, illetve megpróbálom őket úgy irányítani, hogy minden program rendesen menjen. – Kiknek javasolnád ezt a tábort, kik menjenek önkénteseknek és miért? – Igazándiból bárkinek javasolnám, mert saját magadban is olyan változásokat idéz elő, amelyeket nem gondolnál, és olyan korlátaidat tudod legyőzni ezzel, amelyekről még nem is álmodtál. Nem feltétel az mondjuk, hogy foglalkoztál- e már gyerekekkel. Tehát én ezt is nagyon fontosnak tartom, hogy a jelentkezésnél ez nem kikötés. Azt gondolom, hogy akik kiválasztják a cimborákat a Bátor Táborban, nagyon-nagyon jól érzik azt, hogy ki az, aki érdemes arra, hogy elmenjen, és ki az, aki nem. Úgyhogy mindenkinek javaslom, próbálja meg, aki érez magában egy kis akaratot, illetve egy kis energiát arra, hogy ezt a tíz napot végig csinálja.

Kézsmárki Mária www.batortabor.hu