2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an11 Az integrált növény- és talajvédelmi ismeretek képzési programhoz

MELLÉKLET a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an11 Az integrált növény- és talajvédelmi ismeretek képzési programhoz A képzési program kódszáma: an11 A képzési program megnevezése: Az integrált növény- és talajvédelmi ismeretek című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - az integrált növényvédelem helye, szerepe az élelmiszerláncban - integrált növénytermesztési ismeretek (szántóföldi, zöldség- gyümölcs) - a növényvédelem közegészségügyi vonatkozásai, munkavédelem követelményei, eszközei; - a növényvédő szerek alkalmazásának kockázatai és veszélyei, ezek felismerése és szabályozása; - a növényvédelem környezetvédelmi vonatkozásai - a növényvédelem jogi szabályozása - tápanyag-utánpótlás az integrált növény-termesztésben - talajművelés az integrált növény-termesztésben - a növény - és talajvédelmi szakigazgatás rendszere

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály „Az Integrált növény –és talajvédelmi ismereteket képzésen kizárólag a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara tagjai oktathatnak; az Integrált növényvédelem helye szerepe az élelmiszerláncban, a növényvédelem jogi vonatkozásai és a növény- és talajvédelem szakigazgatás rendszere című modulok oktatóinak legalább 5 éves szakigazgatási gyakorlattal kell rendelkezniük.”.

A képzés óraszáma: -

elmélet: 50 óra gyakorlat: 30 óra

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

.

AZ ALMA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az alma főbb betegségei Az alma ervíniás elhalása (Erwinia amylovora) Virágzáskor a fertőzött virágok barnulnak, feketednek, és megjelenik a baktérium csepp formájában, mely ha beszárad, piheszerű. A fertőzött hajtások szintén barnulnak-feketednek, és jellegzetesen, pásztorbot szerűen görbülnek. Előrejelzés: A legfontosabb fertőzési forrás a fás részekben és a rákos sebekben áttelelt baktériumok. A primer fertőzés során elsősorban a növények természetes nyílásain jut a kórokozó a zöld növényi részekbe. A másodlagos fertőzés a vegetációs időben bármikor kialakulhat, mert a melegebbé váló időjárás hatására a kórokozó szaporodása felgyorsul. MARYBLYT program. Védekezés: A kórokozó veszélyes, zárlati károsító, az ellene való védekezés kötelező a 7/2001. (I. 17.) FVM rendelet értelmében! Az agrotechnikai védekezés keretében fontos a betegségre kevésbé fogékony fajták kiválasztása, a fertőzött hajtások eltávolítása és elégetése. A növényvédő szeres védekezés a megelőzésen alapul, pirosbimbós állapottól 3-4 kezelést végezzünk egészen sziromhullásig. Engedélyezett hatóanyagok: réz és vegyületei, foszetil-Al, kasugamicin (120 napos engedély), Aureobasidium pullulans. Almalisztharmat (Podosphæra leucotricha) A tünetek a növény föld feletti részein figyelhetők meg. A rügy pikkelylevelei szétállóak, rojtosak. Hajtáson a primer tünet kihajtás után azonnal látható. A hajtások rövid ízközűek, a levelek hajtástengelyhez hajlók, keskenyek, hullámosak és a levél színe felé begörbülnek. A hajtástengelyen, a levélnyélen, valamint a levél színén és fonákján először finom, szürkésfehér, epifita micéliumbevonat, majd a konídiumláncok fehér, lisztszerű tömege jelenik meg. A hajtások levelei a levélcsúcstól kiindulva fokozatosan elszáradnak, majd lehullnak. A szekunder tünet csak jóval a kihajtás után jelentkezik. Előrejelzés: Tél végén vesszővizsgálat (szobahőmérsékleten hajtatás), időjárás és növényállomány figyelése. A kórokozó járványszerű fellépését a kedvező áttelelési lehetőség és az ivartalan szaporodáshoz szükséges kedvező száraz időjárás segíti elő. Védekezés: A harmonikus tápanyag utánpótlás biztosítása az eredményes védekezés előfeltétele. Fogékony fajtákon a mechanikai, agrotechnikai védekezések mellett a vegyszeres védekezés is szükséges. A ’Jonathan’ fajta valamint csoportjai különösen érzékenyek a lisztharmatra, ezen fajták intenzív védekezést igényelnek. Az első egy-két kezelést kontakt hatóanyagot tartalmazó készítménnyel, majd virágzás előtt (pirosbimbós állapotban) és sziromhullástól többször felszívódó triazol vagy lokálszisztemikus strobilurin készítményekkel kell elvégezni. Az alma ventúriás varasodása (telemorf: Venturia inæqualis anamorf: Spilocea pomi) A tünet főleg a levélen és a termésen található. A levélen kezdetben 0,5-1cm átmérőjű halványzöld enyhén kidomborodó folt látható, később a folt felszínén és a levél fonákon sötét színű konídiumtartó gyep fejlődik. Később a folt elhal. Termésen a folt kezdetben néhány milliméteres, a gyümölccsel együtt nő, szintén kialakul rajta a sötét konídiumtartó gyep, majd a folt elparásodik, varas lesz. A folt és környékén a gyümölcs nem növekszik, így a termés deformált és többnyire apró lesz. Előrejelzés: Az aszkospórák intenzív kiszóródása általában április közepétől június elejéig terjedő időszakban következik be. Az aszkospórák szóródásra érettségét az adott gyümölcsösből heti 1-3 alkalommal az áttelelt levelekből vett minta vizsgálatával lehet megállapítani.

.

Védekezés: A vegyszeres védekezésre a kontakt hatóanyagú készítményeket a kórokozó behatolásának (infekció) időpontjáig lehet eredményesen alkalmazni. A felszívódó hatású készítmények kuratív (gyógyító) hatásúak. Az alma főbb kártevői Pajzstetvek Kaliforniai pajzstetű (Diaspidiotus perniciosus); közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni); közönséges kagylóspajzstetű (Lepidosaphes ulmi) A pajzstetvek lárvái és kifejlett egyedei egyaránt károsítanak a hajtások és a fás részek kérgének szívogatásával. Erős fertőzöttség esetén a fa csúcsi része elhal, majd az egész fa kipusztul. A kaliforniai pajzstetű és a közönséges kagylós pajzstetű a termést is károsíthatja. A károsító egyedek körül kialakuló „lázfolt” a kártevő eltávolítása után is megmarad, rontva ezzel az áru piaci értékét. Előrejelzés: a védekezés optimális időzítése szempontjából nagy jelentősége van, mivel a kártevő csak rövid időszakban sebezhető. A védekezések a lárvák és hímek ellen irányulnak. A hímek rajzásának megfigyelésére dobozos futtatót és fogólapot használunk. Védekezés: A metszés során az erősen fertőzött ágakat célszerű eltávolítani, megsemmisíteni. A télvégi lemosó permetezéssel a lárva alakban telelő fajokat megtizedelhetjük (növényi olaj, orsóolaj, paraffinolaj, poliszulfidkén + vazelinolaj, vazelinolaj). A vegetációs időszakban a védekezést a repülő hímek (kaliforniai pajzstetű) és a mozgó lárvák ellen kell irányítani. Takácsatkák Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi); galagonya-takácsatka (Amphitetranychus viennensis); közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) A lárva és a kifejlett egyed egyaránt károsít. Az apró, szabad szemmel alig látható piros, vagy sárga színű pókszabású állatok a levelek fonákán és színén szívogatnak. A piros gyümölcsfatakácsatka nem képez szövedéket, a másik két faj egyedei a levél fonákán sűrű szövedék védelmében károsítanak. A megtámadott levelek kezdetben sárgulnak, fakulnak, később a levélzet bronzbarna lesz. Az atkák tömeges fellépése esetén korai lombhullás következhet be. Károsításuk különösen koratavasszal veszélyes, mivel gyengébb lehet a terméskötődés. Előrejelzés: Az előrejelzés alapja, hogy a takácsatkák elleni védekezés egyrészt az áttelelő nemzedék tojásai és tömegesen kelő lárvái ellen (tavasz), másrészt a téli tojások lerakásának kezdetét közvetlenül megelőző időszakban (ősz) hatásos. A lárvakelés időpontjának meghatározása Müller-féle megfigyelőlapokkal lehetséges. A védekezés megkezdése akkor indokolt, amikor a telelő tojások mintegy 50 %-ból kikeltek a lárvák. Védekezés: A kora tavaszi kártétel megelőzése érdekében a telelő tojások elpusztítása igen fontos. Az atkák elleni védekezés helyes stratégiája, ha különböző hatásmechanizmusú készítményeket használunk egymást követő permetezések alkalmával. A szerrotáció betartását a számos engedélyezett hatóanyag biztosítja. A rovar- és gombaölő szerek egy részénél – kisebb-nagyobb mértékű – atkaölő mellékhatásra is lehet számítani. Almatermésűek levélatkája (Aculus schlechtendali) A fiatal és intenzív művelési módú ültetvények jelentős kártevője, mely szembetűnően május végén, június elején kezd jelentkezni. Károsítása nyomán a levelek kanalasodnak, a levélfonák elbarnul, súlyos esetben a levél hullani kezd, és leáll a hajtásnövekedés. A gyümölcs felülete – a növényvédő szer perzselési tünetekhez hasonlóan – parásodik. Előrejelzés: Az ültetvényben amennyiben 30-50 db atka van levelenként, már tanácsos védekezni. Főleg így van ez a száraz, aszályos nyári hónapokban. Védekezés: A kártevő ellen általában csak virágzás után kell vegyi úton védekezni. Ekkor a takácsatkák ellen is engedélyezett speciális akaricidek alkalmazhatóak a levélatka ellen is.

.

Levéltetvek Zöld alma-levéltetű (Aphis pomi); közönséges levélpirosító alma-levéltetű (Dysaphis devecta); szürke alma-levéltetű (Dysaphis plantaginea)  A zöld alma-levéltetű főként a fiatal fákat, ill. az intenzív művelési módú ültetvényeket károsítja, esetenként azonban a hagyományos termő ültetvényekben is elszaporodhat káros mértékben. A zöld színű tetvek a hajtás tengelyén és a levelek fonáki részén a főér mentén szívogatnak. A károsított levél hosszirányban kissé meggörbülhet. Súlyos esetben a hajtások elhalnak.  A közönséges levélpirosító alma-levéltetű sötét zöldesszürke egyedei szívogatásának hatására a levélszél a fonák felé legörbül, a levéllemez megvastagszik és élénkpirossá színeződik, majd június végén elhal. A tetvek szívogatása nyomán a termésen élénkpiros foltok keletkeznek. Több éven át ismétlődő erős fertőzöttség a fa pusztulását okozhatja.  A szürke alma-levéltetű károsítása nyomán a levelek hosszirányban bepödrődnek. A levelek fonáki részén viszonylag nagy testű, hamuszürke egyedek szívogatnak. A megtámadott hajtás rövidebb, a gyümölcs apró, deformált lesz. Előrejelzés: A levéltetvek változatos faji összetétele, életmódja és rendszeres fellépésük miatt az előrejelzés eszköze a szignalizáció. Március közepétől hetenkénti megfigyeléssel meghatározzuk az áttelelő tojásokból az ősanyák kelésének idejét. A levéltetvek gradációjának felismerése céljából fontos az egyedsűrűség ismerete. Védekezés: Metszés során (főleg a zöld alma-levéltetű esetében) a hajtásvégeken telelő tojások egy része eltávolítható. Az áttelelt tojásokat a télvégi lemosó permetezés megtizedeli. A zöld alma-levéltetű a legkevésbé veszélyes faj, környezetkímélő technológia alkalmazása (hasznos élőszervezetek jelenléte) esetén 10-15 kolónia 100 hajtásonként megengedett lehet. A másik két faj veszélyesebb, 1-3 kolónia/100 termőbog esetén már célszerű védekezni. A vegetáció időszakában a tetvek ellen igen hatékonyak a speciális levéltetűölő készítmények, ill. egyéb készítmények is hatékonyak a levéltetvek ellen. Termő gyümölcsösben az egyéb kártevők elleni védekezéshez a kritikus időszakban a levéltetvek ellen is hatékony készítményt célszerű választani. A levéltetvek természetes ellenségei közül – melyek többnyire csak a környezetkímélő technológiák alkalmazása során tudnak tevékenykedni – a különböző katicabogarak, fátyolkák és zengőlegyek a legjelentősebbek. Sodrómolyok Almailonca (Adoxophyes orana); dudva-sodrómoly (Archips podana); ligeti sodrómoly (Pandemis heparana); kerti sodrómoly (Pandemis cerasana) A sodrómolyok áttelelt lárvái koratavasszal a rügyeket odvasítják, később a fiatal hajtásokat összesodorják. Az összesodort hajtásokban a levelek és a virágok rágottak. Amennyiben a tavasz hűvös, a lárvák fejlődése vontatott, s ilyenkor a fejlett lárvák a fiatal termést is károsíthatják. Előrejelzés: A lárva fertőzöttség megállapításához rügyfakadás után fánként 100 db véletlenszerűen kiválasztott hajtást és virágkezdeményt megvizsgálunk. Védekezni a veszélyességi küszöbérték szerinti fertőzöttség esetén kell, elhúzódó lárvafejlődéskor a permetezést 10-14 nap múlva szükséges megismételni. A nyár folyamán a lepkék rajzását szexferomon és illatcsapdákkal követhetjük nyomon. Védekezés: Metszés alkalmával az áttelelő lárvák egy része eltávolítható. A lepkék közül az almailonca ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. A sodrómolyoknak számos természetes ellensége van közülük legfontosabbak a fürkészdarazsak, amelyek nagy arányban képesek elpusztítani a károsítók lárváit. Környezetkímélő szereket használva természetes ellenségei (fürkészdarazsak) eredményesen gyérítik. A sodrómolyok fontos ellenségei a madarak.

.

Fészkelő helyek, odúk kialakításával, itatók kihelyezésével segíthetjük a betelepedésüket. A sodrómolyok ellen számos készítmény áll rendelkezésre. A Bacillus thuringiensis, az indoxakarb és a tiakloprid hatóanyagú készítmények, valamint a kitinszintézis-gátlók = kitinképződés-gátlók (pl. diflubenzuron) alkalmazhatóak az integrált növényvédelem során. Levélaknázó molyok Alma-levélmoly (Phyllonorycter blancardella); Geraszimov almalevélmoly (Phyllonorycter gerasimowi); almalevél-sátorosmoly (Phyllonorycter corylifoliella); almalevél-törpemoly (Stigmella malella); lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) Évenként és helyenként más-más fajok károsíthatnak. Tömeges elszaporodásuk esetén korai (július-augusztusi) lombhullást okozhatnak. Kártételük az asszimilációs felület, illetve a tárgyévi és a következő évi termés csökkentésében nyilvánul meg. Előrejelzés: Az aknázómolyok előrejelzése viszonylag egyszerűen megoldható feladat. A lepkék rajzása (hímek) szexferomon csapdával jól nyomon követhető. A felesleges védekezések elkerülése érdekében fontos tudnunk az előző generáció által okozott kártétel és parazitáltság mértékét. Ha az előző generáció által okozott levélfertőzöttség a 30 %-ot nem haladja meg és a levelenkénti aknaszám nem több háromnál illetve a kártevő populációja több mint 30 %-ban parazitált, nem szükséges permetezni a kártevő ellen. Védekezés: A lehullott lomb talajba forgatása legalább 10 cm mélyen a telelő népesség nagy hányadának pusztulását okozhatja. Kitinszintézis-gátló készítményekkel a rajzás elején, lehetőleg a tojásrakás előtt célszerű permetezni. Általában nemzedékenként egy permetezés elegendő. A környezetkímélő növényvédelem során a kitinképződés-gátló készítményeken kívül a Bacillus thuringiensis var. Kurstaki, az acetamiprid, a tiakloprid hatóanyagú készítmények alkalmazhatóak az aknázómolyok ellen. Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) Az akna először alig észrevehető pontként jelentkezik a levél színén. Később a spirális vonalban haladó lárva egyre nagyobbítja az aknát, míg végül kialakul az 1,0-1,8 cm átmérőjű foltakna. Az aknában – az epidermiszen keresztül – jól látható spirál vonalban a lárva ürüléke. Amíg a lárva az aknában tartózkodik, az akna feletti epidermisz világosbarna, távozása után sötétbarna színű, majd szürke lesz. Előrejelzés: A lepkék rajzását szexferomon csapdával kísérhetjük figyelemmel. Veszélyes egyedszám: 50-100 lepke csapdánként egy hét alatt. Védekezés: A metszés és faápolás során eltávolított nyesedéket március végéig el kell égetni vagy más úton meg kell semmisíteni. A lehullott leveleket tanácsos legalább 10 cm mélyen a talajba forgatni. Természetes ellenségeik közül a fürkészdarazsakon kívül a madarak (pl. cinkék, seregély) is jelentősek, ezek télen leszedegetik a bábokat a fakéregről. Fészkelőhelyek, odúk kialakításával, itatók kihelyezésével segíthetjük a betelepedésüket. Nagyszámú telelő egyed esetén a télvégi lemosó permetezéstől nem lehet teljes sikert várni, a kártevő elleni kezeléseket a vegetáció során is folytatni kell. Amennyiben szükséges, virágzás idején méhkímélő technológiával kell védekezni a rajzó lepkék ellen. A lombosfa-fehérmoly populációját is gyéríthetik a különböző hasznos élő szervezetek, melyek közül a parazitoidok a legjelentősebbek. A termés kártevői Almamoly (Cydia pomonella) A lárva a gyümölcsben magházig hatoló járatot készít. A magvakat is kirágja. Az érintkezési

.

felületeken gyakran áthatol a szomszédos gyümölcsbe is. A károsodott gyümölcs általában lehullik a fáról. Előrejelzés: Az előrejelzési módszerek többsége a lepkék rajzásának közvetett vagy közvetlen megfigyelésén alapul. Ebből a tojásrakás és a lárvakelés időpontjára, dinamikájára következtethetünk, mely az inszekticides védekezések hatékony végrehajtásához elengedhetelen. A lepkerajzás megfigyelése lehetséges izolátoros rajzásvizsgálattal, törzsizolátorral, fénycsapdákkal, effektív hőösszeg számítással és szexferomon csapdával. Védekezés: A faápolás során a kéregrepedésekben telelő lárvák egy része elpusztul. Biológiai, biotechnológiai védekezésre alkalmazható a feromonos légtértelítéses módszer, vagy almamoly granulózis vírus, amennyiben az egyedszám meghaladja kártételi küszöbértéket. A Bacillus thuringiensis, a granulózis vírus, a kloronikotinil vegyületek, az emamektin-benzoát, a spinozád és az indoxakarb hatóanyagú készítményeknek - a juvenilhormon analóg és kitinszintézis-gátlókkal együtt - az integrált növényvédelemben van szerepük. Az alma ültetvények legjelentősebb gyomfajai A gyomnövények a gyümölcsösben elsősorban a talaj vízkészletének felhasználásával okoznak gondot, de emellett jelentős mértékben csökkentik a talaj tápanyagkészletét és ezen kívül 1-3 ºC-kal csökkenti a talajhőmérsékletét is. A gyomokkal erősen fertőzött ültetvények párásabb mikroklímája elősegítheti egyes kórokozók megjelenését, felszaporodását (pl. varasodás) és kedvez a rágcsálók felszaporodásának is. Fiatal ültevényben a legtöbb gondot a széleslevelű, egynyári gyomok okozzák, pl. a libatop, a disznóparéj-félék, a betyárkóró, a parlagfű, a keserűfű. Idősebb almás kertben az erőteljes, mélyre hatoló gyökérzetű évelő gyomfajok felszaporodását kell megakadályozni. Az ültetvény sorát és sorközét gyomirtási szempontból célszerű külön kezelni. Ritkán fordul elő, hogy a sorköz és a sor is ugyanolyan művelésben részesül (pl. az egész ültetvény füvesítése). A növényvédő szer felhasználás csökkentése, valamint az almafa károsodásának elkerülése érdekében gyomirtó szert csak a gyümölcsös sorában alkalmazzunk és törekedjünk arra, hogy a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen. A sorközökben pedig mechanikai úton végezzük el a gyomirtást. A sorközben alkalmazható gyomirtási eljárások A mechanikai művelés hazánkban jelenleg az egyik leginkább elterjedt módszer a sorközök gyommentesítésére. Klasszikus eszközei a tárcsa, talajmaró és a kultivátor. Ezen hagyományos eszközök közül a kultivátor használata javasolt a talajt lazító, de a talajszerkezetet kímélő hatása miatt. A gyepesítés, sorközfüvesítés magas költségei miatt, fűmag vetése helyett alkalmazhatjuk a sorközben a természetesen előforduló gyomnövényzet rendszeres kaszálását szár zúzását. Ilyen módon a magról kelő kétszikű gyomnövények túlnyomó része visszaszorul, és kialakul a dominánsan fűfélékből álló gyepszőnyeg, a területre leginkább jellemző fűfajokból. A takarónövény vetése ritkán alkalmazott eljárás, amikor zöldtrágya növényt vetünk a sorközbe (pl. repce, mustár, facélia, rozs, őszi búza, bükköny stb.), azt meghatározott fejlettségi állapotban levágjuk, mulcsozzuk, majd a talajba dolgozzuk. Kedvező hatású a talaj szerkezetére, a tápanyag utánpótlás szempontjából, de a kultúrnövény elől vizet párologtat és magasabb a ráfordítás igénye. A sorokban alkalmazható gyomirtási eljárások Az ültetvény sorának gyommentesítésére leggyakrabban a vegyszeres gyomirtási eljárásokat alkalmazzák. A környezetvédelmi szempontokból azonban megnőtt a szerepe a .

mechanikai gyomirtásnak. Egyre több helyen alkalmazzák a mechanikai oldalazó sorművelő berendezéseket. A talajtakarás facsík kezelés leginkább környezetkímélő módszere. A talajtakarás jól szolgálja a gyommentesítést, amely a gyomirtó szerek megjelenése előtt általánosan elterjedt volt. Leginkább fiatal ültetvényekben alkalmazzák, ahol még szűk a gyomirtó szer választék. Élő mulcs alkalmazásakor a fasorokban egész éven át, vagy időszakosan fűfélékből, vagy pillangósvirágú, vagy egyéb növényből álló természetes növénytakaró, mulcs van. A növényállományt szükség szerinti gyakoriságban kaszáljuk. A gyomirtó szerek használata általános, és az egyik legolcsóbb megoldás. Tartós gyommentességet (talaj herbicidek) lehet elérni vele, egyedül a talajtakarások előzik meg ebből a szempontból. Hátránya, hogy a herbiciddel kezelt facsík talaja szárazabb, mint a mechanikailag művelt, vagy a takart facsíké. A vegyszeres gyomirtás során csak a gyümölcsös sorát, egy keskeny sávot gyomirtunk, amely művelésmódtól függően 60-120 cm lehet. Az ültetvények eredményes és gazdaságos gyomirtása szempontjából nagyon fontos, hogy a területet még a telepítés előtt tisztítsuk meg az évelő gyomoktól. A fiatal ültetvényben hatékonyan már csak az évelő egyszikű gyomok ellen tudunk védekezni. Amennyiben évelő kétszikű gyomnövények nagyobb arányban fordulnak elő a telepítésre szánt területen, a glifozát hatóanyagú készítményt 2,4-D, vagy dikamba hatóanyagú gyomirtó szerrel önmagában vagy kombinációban juttassuk ki. A kezelést az évelő gyomnövények 10– 30 cm-es fejlettségénél végezzük el, amikor intenzív fejlődésben vannak. Sikeres védekezés esetén így az ültetvény első 3–4 évében az évelő gyomok elleni védekezést megoldhatjuk. A fiatal ültetvényben engedélyezett gyomirtó szer hatóanyagok: S-metolaklór, pendimetalin, fluazifop-P-butil és a propaquizafop, diquat-dibromid és a napropamid. Az eredményes gyomirtás érdekében nagyon fontos a terület gyomviszonyainak ismerete, és az erre alapozott gyomirtó szer kiválasztás. Az évelő gyomfajok általában kolóniákat, telepeket alkotnak, és általában nem az egész ültetvényben, hanem csak egyes táblarészeken okoznak fertőzést. Ezért ilyen esetekben indokolt csak a fertőzött területrészeket permetezni, un.”foltkezelést” végezni, vagy nagyobb felületű fertőzés esetén a fertőzött táblarészt gyomirtani. A gyomirtó szerre ellenálló gyomfajok szórványos megjelenésekor mechanikai módszer alkalmazása indokolt. Két évesnél idősebb almában használható a linuron, melyet kora tavasszal kell kipermetezni vagy állományban, a gyomok 2-4 leveles fejlettségéig. A magról kelő kétszikű gyomnövények ellen hatásos. Az egyszikű gyomok ellen, hatásnövelés céljából metolaklórral, pendimetalinnal célszerű kombinálni. A kora tavaszi kezelésnél a megfelelő hatás kifejtéséhez 1520 mm bemosó csapadék szükséges a permetezést követő két héten belül A három évesnél idősebb ültetvényben tovább bővül az alkalmazható hatóanyagok köre: glifozát, glifozát + amitrol, glifozát + terbutilazin, glufozinát-ammónium, flumioxazin, oxifluorfen, fluroxipir, 2,4-D + glifozát. Négy évesnél idősebb ültetvényben alkalmazható hatóanyagok: MCPA, terbutilazin.

.

AZ ÁRPA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az árpa főbb betegségei Lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. hordei) Az őszi árpa leggyakoribb betegsége. A levél színén már a kelés után néhány héttel jelentkezhet szórványos, gócos, szürkésfehér színű lisztes bevonat formájában. A fonákon a folt kisárgul. Erős fertőzéskor a foltok összeolvadnak, a levél leszárad. Előrejelzés: A fejlettebb állományokban már ősszel megjelenhet a kórokozó, azonban járványos mértékben csak meleg, mérsékelten csapadékos tavaszokon lép fel. Védekezés:-Agrotechnikai: mérsékelhető a fertőzés kialakulásának veszélye a kalászos elővetemények tarlójának leszántásával, az árvakelések leforgatásával. Fajtahasználat: az őszi árpában a magyar fajták közül a GK Rezi, a KH Korsó, a KH Rezko és a KH Agria tekinthető rezisztensnek, a tavaszi (sör) árpában a magyar fajták közül a KH Szofi valamint a Barke, Nitran, Bitrana, Madonna, Prestige külföldi fajták. Humidabb, ezért veszélyeztetettebb klímájú területeken az eltérő rezisztencia géneket tartalmazó őszi árpa fajták kevert vetése is ajánlott. Kémiai: kiváló hatékonyságú gombaölő szerek állnak rendelkezésre. Közülük a kéntartalmú szerek elsősorban a prevenciót szolgálják. Korai erős, bokrosodáskori fertőzés esetén a gyomirtással egy menetben kijuttathatók a készítmények, később erősödő fertőzés esetén a zászlós levél kibomlásakor célszerű a készítmények kijuttatása, összehangolva az esetlegesen fellépő rozsda elleni kezeléssel. Árpa levél- vagy törperozsda (Puccinia hordei) Hazánkban az árpa leggyakoribb rozsdagombája, gyakran okoz jelentős termésveszteséget, különösen tavaszi árpában veszélyes a megjelenése. Kezdetben a levélen elszórtan, kis sárga foltok formájában érzékelhető és más tünetekkel is összekeverhető. Jellegzetes, narancssárga színű (uredo) telepei a levél bőrszövetének felrepedését követően jelennek meg. Ezek a foltok később a fertőzés erősségétől függően összeolvadhatnak, és a levél leszáradhat. A fekete, gyakran körkörösen elhelyezkedő telepek ezeken a leszáradó leveleken figyelhetőek meg. A zászlós levélen történő erős megjelenése már számottevő ezermagtömeg csökkenést és szemzsugorodást okoz. Előrejelzés: Akár enyhébb őszökön is megjelenhet a növényeken, de igazán erős fertőzést tavasszal, párás, mérsékelten meleg csapadékos májusi hónapokban okoz. Védekezés: Fajtahasználat: az őszi árpánál a hazai fajták között rezisztens fajtát nem találunk. Kevésbé fogékony fajták a magyar GK Omega és GK Rezi, a külföldiek közül a Rex, a Gotic és a Petra. A tavaszi árárpánál a Michkának és a Mandolinának egészen jó a rezisztenciája. Kémiai védekezés: az árpában engedélyezett triazol és strobilurin típusú gombaölő szerek többsége alkalmas a rozsdabetegségek elleni védekezésre, melynek kijuttatása 2-3 nóduszos állapotban javasolt. Kalászfuzáriózis (Fusarium spp.) Elsősorban virágzáskori csapadékos meleg időjárás esetén jelentkezik. Jellemző tünete, hogy virágzás után 3-10 nappal egyes kalászkák pelyváin vizes jellegű barna foltok jelentkeznek, mely a kalászka elhalásához vezet. Magyarországon tavaszi árpában nem gyakori. Védekezés: Fajtahasználat: a Magyarországon termesztett fajták rezisztenciáját nem ismerjük, de a fajták fogékonyságában jelentős különbségek vannak. Fogékony fajtákon a fertőzés tünetei már a 3. napon megjelennek. Egyes vizsgálatok szerint a hatsoros árpák nagyobb fogékonyságot mutattak. Kémiai: a talajból kiinduló csírapusztulást okozó fertőzés ellen az engedélyezett csávázószerek hatékony .

védelmet adnak, a virágzás időszakában jelentkező fertőzés széles hatásspektrumú gombaölő szerekkel megoldható. Üszögbetegségek: Árpa fedetüszög (Ustilago hordei), árpa porüszög (Ustilago nuda f. sp. hordei), árpa fekete vagy álporüszög (Ustilago vavilovi) Tünet: Az árpa fedett üszög esetében az árpaszemek helyén kezdetben lágy, később összeálló kemény spóratömeg fejlődik ki, melyet ezüstös, vékony hártya borít. A fertőzött növény szára sok esetben nem bújik ki a levélhüvelyből és rövidebb is. A gomba elsődlegesen a magokra került spórákkal terjed. Lassú csírázás, nagyobb talajnedvesség és a 10-20 oC közötti hőmérséklet kedvez a fertőzésének. Az árpa porüszög tünetei a kikalászolás és érés közötti időszakban válnak szembetűnővé. A kórokozó virágfertőző. A gomba által fertőzött kalászok korábban jelennek meg, a szemek helyén üszögspóra tömeg képződik. A burok felrepedését követően az üszkös kalászról a szél segítségével szétszóródnak a spórák és fertőzik a virágzó kalászokat. Csupán az üszögspóráktól feketéllő kalászorsó marad vissza. Az álporüszög betegség tünetei hasonlítanak az árpa porüszögére, attól elkülöníteni a spórák csírázási erélye alapján lehet. A fertőzése a mag felületéről és a maghéj alól, csírázáskor indul ki. Előrejelzés: A kórokozó előrejelzésére nincs kidolgozott módszer, a tünetek észlelésekor már nincs mód a beavatkozásra. Védekezés: Az üszöggombák fertőzésének és egyben továbbterjedésének megakadályozására, megelőző jelleggel, csávázást kell alkalmazni. Hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) Tünetei elsősorban csapadékos tavaszi időjárás esetén jelennek meg. Jellemző tünetei a levélen megjelenő barna foltok, klorotikus udvarral. A tipikus levélfolt hosszában és keresztben is csíkos: hálózatos. Jelentős kárt közvetlenül a csírázást követően bekövetkező fertőzés és a felső két levélemelet károsodása okoz. Elsősorban az őszi árpán jelentkező betegség. Előrejelzés: Fontos az első tünetek korai vizuális felismerése. Védekezés: A fajták között jelentős fogékonyságbeli különbségek vannak. A hazai fajták általában ellenállóbbak - Kunsági 2, GK Omega, GK Rezi, KH Agria, KH Viktor, KH Malko. Tavaszi árpák közül a KH Szofi és a KH Lédi ellenállósága kifejezetten jónak mondható. Kémiai: fungicides állományvédelmet szükség esetén a szárba induláskor kell végezni. Hálózatos levélcsíkosság (Pyrenophora graminea) Jellemző rá, hogy szárba indulás után az egész növényen végigfutó, barna csíkok formájában jelentkezik. Később a levelek hosszanti irányban felszakadoznak. Az erősen fertőzött növények elhalnak, vagy nem kalászolnak ki. Amíg a hálózatos levélcsíkosság az őszi árpán jellemzőbb, addig a hálózatos levélfoltosság a tavaszi árpán fordul inkább elő. Előrejelzés: Fontos a növényállomány vizuális bonitálása, ez első tünetek felismerése. Védekezés: A fajták között jelentős különbségek vannak a fogékonyságot illetően. Több, egyébként kiváló fajta kifejezetten fogékony. A fajtafogékonyság miatt különös gondot kell fordítani a csávázásra. Legbiztosabb védelmet az imazalil hatóanyagú csávázószerek biztosítják. Árpa sárga törpeség vírus (Barley yellow dwarf luteovirus) Hazánkban legelterjedtebb árpa törpeség vírus, melynek terjesztésében a Rhopalosiphum padi levéltetű faj játszik elsődleges szerepet. A korai bokrosodásban fertőződött növények gyakran elhalnak. Általánosan jellemző rájuk a levelek .

sárgulása. A vírusos sárgulás a csúcsi résztől kezdődik, majd a szélekről befelé haladva terjed. Az elhaló leveleken barnás, feketés nekrotikus foltok alakulnak ki. Esetenként vöröses levélelszíneződés is megfigyelhető. Kora őszi fertőzések esetén a növények csokrosan bokrosodnak, gyökérzetük satnya, a növekedés visszafogott, a szárbaindulás elmaradhat, a kalász gyakran torz, vagy steril. Védekezés: Fajtahasználat: a fajták érzékenységében vannak különbségek, de igazán toleráns vagy rezisztens fajta nem áll jelenleg rendelkezésre. Agrotechnikai: alapvetően a terjesztő vektorok betelepülését, felszaporodását kell megakadályozni. Ennek leghatásosabb módja a túl korai vetés (szeptember 25. előtti) elkerülése. Törekedni célszerű a vírus és a vektor rezervoár területek csökkentésére: ez magában foglalja az árvakelések letárcsázását, az árokpartok és környező füves területek folyamatos kaszálását. Az árpa főbb kártevői Polifág talajlakó kártevők Drótférgek (Elateridae) A pattanóbogarak lárvái, zömmel Agriotes-fajok, 2-5 éves fejlődésűek. A gyökéren okozott kártételük csak a vegetációban jelentkezik, nyugalmi periódusban szünetel. A táblán 0,5 vagy 1 m2-t szükséges átvizsgálni 2 ásónyom mélységben, hektáronként 2 mintaterületen. A búzacsomós csalogató módszer szerint a táblán átlósan haladva 20-100 méterenként 60 cm-es, egyenlőszárú háromszögeket kell kijelölni és a háromszög csúcsaiba egy-egy evőkanál búzát kell elvetni. A kikelő növények gyökerei pont 1 m2-ről csalogatják össze a lárvákat. Veszélyességi küszöb 3-5 db/m2. Védekezés: Gabonafélékben igen ritka a talajlakó kártevők elleni vegyszeres védekezés, a magas tőszám miatt ugyanis a kártétel ritkán jelentős. Jelenleg csak a csávázásos eljárások használhatók. Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) A hernyók a fiatal növényeket a talaj közelében átrágják. Egy hernyó több, szomszédos növényt is károsít, így foltszerűen jelentkező kárkép alakulhat ki. Kétnemzedékes faj, a második nemzedék az őszi, kelő vetésekben okozhatja a nagyobb kárt. Védekezés: A tarló gyommentesen tartása fontos a megelőzésben. Valamennyi talajmunka csökkenti a talajban lévő hernyók és bábok számát. Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) A gabonafutrinka számottevő megjelenésére főleg az őszi kalászos előveteményű táblákon lehet számítani. A fő kártevő a lárva (csócsároló) a leveleket károsítja szeptember végétől áprilisig, kezdetben az árvakelésen, majd az új vetésben. A lárva a leveleket a földalatti járatába húzza le és ott az erek közötti részeket fogyasztja el. A vetés foltosan pusztul. Előrejelzés: A veszélyeztetett területeken október elejétől a terület rendszeres ellenőrzése, a veszélyességi küszöbérték (3-5 db lárva/m2) elérésekor kezelése szükséges. Védekezés: A gabonafutrinka felszaporodása a kalászos önmaga utáni termesztésének elkerülésével akadályozható meg, ezért őszi árpa előveteménye ne legyen kalászos. Az imágó nyirkos talajra (szalma alatt) rakja le petéit, illetve ahol zöld növények (gyomok, árvakelésű gabona) vannak, ezért a tarló gyommentesen tartása igen fontos. A veszélyességi küszöbérték elérésekor rovarölő szeres védekezés szükséges, amely történhet rovarnövekedés gátlókkal, melyek csak a fiatal lárvák ellen hatásosak vagy rövid hatástartammal rendelkező piretroidokkal, melyek nemcsak a fiatal lárvákra hatnak.

.

Gabonalegyek: Fritlégy (Oscinella frit), árpafritlégy (Oscinella pusilla), vastagcombú búzalégy (Meromyza saltatrix), csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis), ugarlégy (Delia coarctata), őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata), tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti) A légy maga, lárvája (nyűve) károsít a fiatal növények hajtásaiban, szárában a levélhüvely védelme alatt. Általában a bokrosodásig okozhatnak számottevő kárt – akár teljes kipusztulást – a fiatal kalászosokban, így az őszi árpán is. A kártünet a hajtás sárgulásában, hervadásában nyilvánul meg és kipusztuláshoz vezet. A csíkoshátú búzalégy lárvája a növény tövén duzzadást idéz elő, míg a fritlégynél ez nem fordul elő. A fritlégy jellegzetesen kukoricán károsít. Előrejelzés: A kártevő rajzása fehér (Phorbia-fajok) vagy kékszínű (Oscinella-fajok) vizes tálcsapdával nyomon követhető. Fiatal növények százalékos fertőzési adatai alapján: 5-10 %os mértékű állományfertőzés veszélyes szintet jelent. Védekezés: Az önmaga utáni kalászos termesztés kerülendő, a tarlóhántás gyors elvégzése és a terület feketén tartása jelentősen mérsékelheti az őszi állományokban bekövetkező kártétel kialakulását. A tavaszi korai N fejtrágyázás mérsékli a kártételt, mert a gyorsan fejlődő állomány úgymond kinő a kártevő foga alól. Az inszekticides csávázás preventív védelmet nyújthat ellenük. A károsodott állományt permetezéssel már nem lehet hatékonyan megvédeni. Levéltetvek: Gabona-levéltetű (Sitobion avenae), zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum), zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi) Szívogatásukkal növekedésbeli lemaradást, növénytorzulást, a kalászokon megtelepedve a szemtermés minőségi károsodását okozzák. Előrejelzés: A védekezést akkor kell elkezdeni, ha a növényállomány 30 %-án 1-2 kisebbnagyobb kolónia található növényenként. Védekezés: A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatékony természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, fürkészdarazsak, zengőlegyek stb.) van. A kártételt rendszerint önmagukban nem tudják megakadályozni. Rovarölő szerrel végzett csávázással részben megelőzhető az őszi kártétel. Ha a virágzáskori fertőzés eléri a veszélyességi küszöböt – különösen vetőmag táblán – javasolt a védekezés elvégzése. Vetésfehérítő bogarak Veresnyakú árpabogár (Oleuma melanopa), kéknyakú árpabogár (Oulema gallaeciana) Gyakoribb, tömegesebben előforduló a veresnyakú árpabogár, de a gabonafélék közül a kéknyakú is az árpát kedveli legjobban. A lárvák hosszirányban teljesen lehámozhatják a levelet. Kártételük a táblaszéleken, vagy foltokban jelentkezik. Előrejelzés: Akkor számíthatunk erős kártételükre, ha rovarhálóval végzett megfigyelés során – lassan előrehaladva és közben jobbra–balra 10 kaszáló mozdulatot végezve - a bogarak darabszáma eléri a 10-15 db/10 hálócsapás mértéket. Amennyiben már lárvákat is találunk a hálóban, 3-4 db lárva/ 10 hálócsapás értéknél szükséges lehet a védekezés. Védekezés: A rovarölő szeres kezelést tömeges betelepülés vagy tömeges lárvakelés időszakában célszerű elvégezni, melyhez számos rovarölő szer áll rendelkezésre. Gabonapoloskák: Szerecsen poloska (Eurygaster maura), osztrák poloska (Eurygaster austriaca), közönséges szipolypoloska (Aelia acuminata)

.

Tavasztól őszig előfordulnak, de komolyabb kárt csak a kalászhányás-érés időszakában okoznak. Kalászhányáskori szívogatásuk miatt a kalász hasban maradhat, az érés időszakában okozott kár pedig léha kalászokat, töppedt, poloskaszúrt szemeket eredményez, amely csökkent sütőipari értékű. Előrejelzés: Száraz, meleg májusi-júniusi időjárás estén számíthatunk nagyobb kártételükre. Amennyiben 100 hálócsapásban a darabszámuk bokrosodás végén, szárbaindulás kezdetén eléri a 25-30 db-ot – különösen vetőmag táblán – védekezni kell ellene. Védekezés: Általában a vetésfehérítő bogarak elleni kezelések során a poloskák egyedszáma is gyérül, így általában külön védekezés nem szükséges ellene. Szipolyok: Széles szipoly (Anisoplia lata), gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva), osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), vetési szipoly (Anisoplia segetum) A kártétel általában a tábla széleken vagy foltosan jelentkezik. A jelenléte jól felismerhető a kártétel következtében jellegzetes borzas kalászról. A kalászosok közül az árpán okozza a legkisebb a kártételt. Előrejelzés: Ha a m2-enkénti pajorszám 3 db gyenge, ha 4 db közepes, ha 5 db erős fertőzés várható. Védekezés: A szipolylárvák ellen legjobb védekezés a gabonafélék korai tarlóhántása. A vetésfehérítő bogarak elleni kezelések ezen rovarok számát is csökkentik. Szalmadarázs (Cephus pygmaeus) A lárvák a szár belsejében felülről lefelé haladva rágják ki a szár belsejét, elvékonyítva, gyengítve azt. Ennek következtében a szalmaszár 5-10 cm-rel a talaj felett eltörik. Előrejelzés: A nem megfelelően és nem időben végzett tarlóhántás, szántás és a késői betakarítás a következő évi egyedszámot növelheti. Védekezés: Jelentősen mérsékelhető a fertőzés az idejében végzett tarlóhántással, őszi mélyszántással. A vetésfehérítő bogarak ellen alkalmazott készítmények gyérítik a szalmadarazsak számát is. Az árpa főbb gyomnövényei, gyomszabályozás Az őszi árpában a korai vetés és csapadékos október esetén, már ősszel megindulhat az erőteljes gyomosodás. Átlagos időjárási körülmények között azonban az őszi árpa gyorsabb kezdeti növekedése miatt kevésbé hagy teret az ősszel kelő gyomnövényeknek. Vetés utáni csapadékos időjárás esetén az ősszel kelő, áttelelő egyéves gyomnövény fajok (árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika félék), illetve az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, perje és rozsnok fajok, a kétszikű kék búzavirág, mezei árvácska, mezei tarsóka, pipacs, pipitér fajok, ragadós galaj, sebforrasztó zsombor, szarkaláb fajok, szikfű fajok, vetési hérics stb.) tömegesen jelenhetnek meg az őszi árpa vetésekben. A gyomfertőzött árpa tavasszal rosszabbul bokrosodik, fejlődése lelassul. Az áttelelő, vagy kora tavasszal csírázó gyomállományt kiegészítik a tavasszal kelő nyár elejei egyévesek (hélazab, füstike fajok, repcsényretek, vadrepce) és a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (keserűfű fajok, parlagfű, parlagi szikárka, szelíd csorbóka, tarló tisztesfű, szulák keserűfű, árvakelésű napraforgó stb.), valamint az évelők (apró szulák, mezei aszat, útszéli zsázsa). A gyomok késői kártétele a szárba indulás, a kalász- és szemképzés gátlásában, a betakarítás akadályozásában nyilvánul meg.

.

A tavaszi árpa a gyomnövények kártételére fokozott mértékben érzékeny. A kora tavasszal csírázó egyéves gyomfajok közül a pipacs, mezei tarsóka, szarkaláb fajok, vetési hérics, ragadós galaj, pipitér fajok, a tavasszal kelő nyár eleji egyévesek közül a hélazab, repcsényretek, vadrepce, a nyár utói egyévesek közül a disznóparéj, libaparéj, keserűfű fajok, parlagfű, szulák keserűfű, árvakelésű napraforgó a leggyakrabban előforduló. A felsorolt gyomnövényeken kívül helyenként, a tábla egyes részeiben az évelő egy- és kétszikűek (tarackbúza, apró szulák, mezei aszat, útszéli zsázsa) is számottevő gyomosodást okozhatnak. Gyomszabályozás Agrotechnikai: a gyomok betelepülésének megakadályozása: a táblaszélek, út és árokpartok kaszálása; gyommag-mentes vetőmag használata; gyommaggal fertőzött takarmány etetésének kerülése, helyes istállótrágya kezelés; munka- és betakarítógépek két tábla közötti tisztítása. Termesztéstechnológiai: okszerű növényi sorrend kialakításával törekedni kell az őszi és tavaszi vetésű, egy- és kétszikű, sűrű és ritka sorú kultúrnövények váltására. Mechanikai: talajművelés: a váltakozó mélységű és gyakoriságú talajművelés a gyomszabályozásban eredményes módszer lehet. Kémiai védekezés: Általános szabály az, hogy a kultúrnövény stresszes állapotában (fagy, magas hőmérséklet, pangó víz, erős tápanyaghiány) a vegyszeres védekezést kerüljük. Az eredményes és gazdaságos gyomirtáshoz nélkülözhetetlen a táblák gyomfertőzöttségének táblaszintű ismerete, mert a megfelelő gyomirtó szer csak ennek alapján választható ki. A gyomnövények kelését, fejlődését folyamatosan figyelni kell. Az őszi gyomirtás elvégezhető az árpa vetése után, annak kelése előtt preemergensen, vagy az árpa kelése után, ún. „őszi korai” posztemergensen. Az őszi gyomirtást csak ott célszerű végrehajtani: - ahol törvényszerűen számíthatunk őszi erős gyomkelésre, - ahol gyomfelvételezéskor a kikelt gyomnövények egyedszáma meghaladja a veszélyes szintet, - ahol várhatóan a tavaszi gyomirtást nem tudjuk idejében megoldani, - ahol az éghajlati, domborzati adottságok miatt a nehezen járható, későn felszáradó területek gyomirtása biztonságosabban alapozható az őszi kezelésre. Erősen porosodó, erózióra, deflációra és vízállásra hajlamos területeken ne végezzünk preemergens kezelést. A fitotoxikus károsodás elkerülése érdekében fontos az egyenletes, 4-6 cm-es vetésmélység azért, hogy a gyomirtó szerek ne mosódhassanak le az árpaszemek csírázási zónájába. Tavaszi gyomirtás - Tavaszi árpa gyomirtása A hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kezeléseknek is vannak szabályai, melyeket be kell tartani. Hormonhatású készítményekkel (MCPA, 2,4-D, MCPP, dikamba) éjszakai fagyok és 25 °C feletti léghőmérséklet esetén, továbbá pangó vizes területeken és szárbaindult állományban nem végezhető el a kezelés. Egyes szulfonil-urea hatóanyagoknál az utóveteményre szóló korlátozásokat vegyük figyelembe. A tavaszi kalászos gyomirtások végrehajtása általában a böjti szelek időszakára esik, ezért az elsodródás megakadályozására különös figyelmet kell fordítani. A sörárpa gyomirtása különösen nagy odafigyelést igényel. A söripari célra termesztett árpánál nagyon lényeges a viszonylag alacsony fehérjetartalom. A növényvédelmi beavatkozások közül talán a gyomirtás befolyásolja legjobban az árpa minőségét. Erre számos utalás található a szakirodalomban. A gyomirtó szerek közvetetten és közvetlenül is befolyásolják a minőséget, egyes készítmények .

közvetlenül hatást gyakorolhatnak a különböző biokémiai folyamatokra, főként a fehérjeszintézist serkenthetik.

A FEKETE BODZA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A fekete bodza főbb betegségei Vírusos betegségek Uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus – CMV)  Zöldessárga vagy mozaikmintázat, a fák gyenge növekedése. Arabis mozaik vírus (Arabis mosaic virus – ArMV), cseresznye levélsodródás vírus (Cherry leaf roll virus – CLRV), paradicsom fekete gyűrűsfoltosság vírus (Tomato black ring neprovirus – TBRV)  Hálózatos érsárgulás, klorotikus gyűrűsfoltosság, elsősorban a fiatal leveleken. Gyakori a termékenyülési zavar, kevés bogyó kötődik. Vírusos fertőzésre utalnak a levélfoltosságok mellett a levéltorzulások, hajtáscsúcs-elhalások és deformálódások. Súlyosabb esetekben a hajtáscsúcsok feketednek, az oldalrügyek pusztulnak. A szaporítóanyag-előállításban a keskenylevelűség tünete vírusos fertőzésre utal. Védekezés: A megelőzésre kell a hangsúlyt fektetni: a vírusmentes szaporítóanyag használata, optimális termőhely megválasztása, növények sérülésének minimalizálása, a beteg növények eltávolítása, a metszéshez, szedéshez használt eszközök fertőtlenítése, vírusvektor levéltetvek irtása. Gombás betegségek Cerkospórás levélfoltosság (Cercospora depazeoides) A tünetek a leveleken megjelenő maximum 6 mm nagyságú foltok, amelyek néha szabálytalan alakúak, fehéres szürkék, sötétebb peremmel. E foltokon a levél mindkét oldalán a gomba barnás konídiumtelepei táthatók. A foltok pergamenszerűen beszáradnak, töredezhetnek, súlyos fertőzéskor a levelek lehullnak. Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező. Száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki. Vizuális megfigyelés: csapadékos nedves periódust követően a bodza növényeket átvizsgáljuk, ha a növények 10 %-án előfordul a fertőzés, a lombpermetezés szükségessé válhat. Védekezés: - Agrotechnikai: sorközműveléssel a lehullott lomb aláforgatása. - Kémiai: őszi, tavaszi lemosó permetezés, lombpermetezés a tenyészidőszakban (pl. rézoxiklorid, folpet). Fillosztiktás levélfoltosság (Phyllosticta sambuci) A levélen, az erek által határolt területeken fakó száradó foltok jelentkeznek, amelyek határvonala nem éles. Ezek a foltok elszórtan vagy csoportosan jelennek meg, gyakran a főér mentén. Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező. Száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki. Vizuális megfigyelés: csapadékos nedves periódust követően a bodza növényeket át kell vizsgálni. Védekezés: - Agrotechnikai: a lehullott lombozat megsemmisítése. - Kémiai: lemosó permetezés. Külön védekezést nem igényel, a cerkospórás levélfoltosság ellen alkalmazott gombaölő szerek hatékonyak ellene. .

Szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) A bodza termésének legnagyobb ellensége. A kórokozó az érett bogyókat az ép bőrszövet áttörésével, a kutikula enzimatikus bontásával fertőzi. Az éretlen termésbe és a zöld növényi szövetekbe azonban csak kisebb-nagyobb sebeken képes behatolni. A termésen belüli rothadt bogyók nagy részaránya az értékesítést jelentősen megnehezíti. Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező. Száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki. Kedvező számára a sűrű lombkorona, gyomos, elhanyagolt és nitrogénnel túltrágyázott terület. Fokozzák a fertőzésveszélyt a rovarok, jégverés, erős szél, heves eső által előidézett mechanikai sérülések. Rendszeresen ellenőrizni kell a betegség megjelenését, ill. terjedését. Védekezés: - Agrotechnikai: a gyomnövények irtása, a sorok jó szellőzésének biztosítása, a betakarítás, tárolás kíméletes módszerének megválasztása. - Kémiai: az érés első szakaszában megelőző védekezés, majd szükség szerinti védekezés (pl. folpet, iprodion). Ágelhalás (Cytospora sp.) A gomba a kéreg sérülésein keresztül fertőz. A termő ültetvényekben gyakran előfordulhat a betegség. A tünetek a vegetációs időben jelentkeznek és egy-két ágra, esetleg a korona egy részére terjednek ki. A következő tenyészidőszakban a fertőzött fák kérgén jellegzetes fekete szemölcsszerű képletek jelennek meg. Védekezés: - Agrotechnikai: fontos a megelőzés: az elhalt ágak eltávolítása, a kéregrepedések, ágsebek tisztítása, sebkezelés, a metszett felület fertőtlenítése. - Kémiai: réztartalmú gombaölő szerrel végzett lemosó permetezés. A fekete bodza főbb kártevői Levéltetvek (Aphidoidea) Bodza-levéltetű (Aphis sambuci, fekete répa-levéltetű (Aphis fabae), zöld őszibaracklevéltetű (Myzus persicae) A három faj közül leggyakrabban a bodza-levéltetű fordul elő a bodzaültetvényekben. A levéltetvek felszaporodása már április végén megkezdődik, de legszembeötlőbb május-június hónapokban, az egymást követő nemzedékek szaporulata révén gyakran tömegesen lepik el a bodza hajtásait, levélnyeleit. Szívogatásuk hatására a hajtások fejlődése leáll, a levélzet torzul, erősen zsugorodik. Ha a levéltetű-telep a virágzati tengelyt körbeöleli, akkor a virágok elszáradnak. Súlyos tünetek gyakran csak egy-egy növényen alakulnak ki és a védekezés hiányában ezek a gócok további megtelepedés, és felszaporodás elindítói lehetnek. A legnagyobb, összefüggő telepek többnyire a növények alsó harmadában, a talaj közelében alakulnak ki. A levéltetvek mézharmatot ürítenek, amin megtelepszik a korompenészgomba. Csökken az asszimilációs felületet, fokozódik a kár. A levéltetvek közvetett kártétele a vírusok terjesztése. Mindhárom faj tápnövényváltó, a bodza-levéltetű áttelelő tojásai a bodzán vannak, már a fiatal hajtásokon népes kolóniák károsíthatnak. A fekete répa-levéltetű áttelelő tojásai kecskerágón, jezsámenen, kányabangitán, labdarózsán, a zöld őszibarack-levéltetűé őszibarackon találhatók. Szárnyas egyedeik májustól vándorolnak a bodzára, ahol több szűznemzéses nemzedékük fejlődhet.

.

Előrejelzés: Számukra legkedvezőbb a tartós 20 °C körüli hőmérséklet, és a levegő állandóan magas, 75-85 %-os relatív páratartalma. A heves záporok és zivatarok is lesodorják és tömegesen pusztítják a levéltetveket. A védekezés időpontjának meghatározásához a növények megfigyelésére van szükség, meg kell keresni az egyedeket. Május hónaptól előfordulhat kártételük, a védekezés a felszaporodás kezdetén indokolt, kedvező időjárás esetén ezután is figyelni kell a bodzát, mert többszöri védekezés is szükségessé válhat. Védekezés: - Agrotechnikai: A harmonikus tápanyagellátásban, trágyázásban részesített, a gondosan metszett növények kevésbé károsodnak a levéltetvektől. A túlzott nitrogéntrágyázás buja, gyors hajtásnövekedést eredményez, ami a levéltetvek táplálkozási lehetőségének kedvez. - Biológiai: A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatékony természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, fürkészdarazsak, zengőlegyek stb.) van. Ezek az ízeltlábúak, főleg rovarok mindenütt kisebb-nagyobb faj- és egyedszámban jelen vannak, de felszaporodásuk rendszerint a levéltetvek gradációját csak késve követi, hiszen egyedüli táplálékuk a levéltetvek. A kártételt rendszerint önmagukban nem tudják megakadályozni, ennek ellenére komoly segítőtársaink, és mindent meg kell tenni, hogy a szükséges rovarölő szeres beavatkozások alkalmával a kezelések időzítésével és a használandó növényvédő szer megválasztásával a lehető legnagyobb mértékben kíméljük őket. A hasznos élőszervezetek szempontjából nagyon fontos a kezelések időzítése; az ősanyák ellen végzett korai védekezés idején, vagy későbbiekben a felszaporodás kezdetén a levéltetvek természetes ellenségei többnyire még nincsenek jelen, vagy még nem telepedtek be tömegesen és így jórészt megkíméljük őket. - Kémiai: Túlszaporodásuk rovarölő szeres kezelésekkel megelőzhető. A télvégi lemosó permetezés az áttelelő tojásokat gyéríti. Szükség esetén évi egy-két speciális levéltetű elleni vagy kombinált hatású inszekticiddel (pl. acetamiprid) végzett permetezés megoldást nyújt, illetve un. vadászó permetezés is elegendő lehet, mivel a kezdeti felszaporodás általában csak néhány növényen tapasztalható. A kezeléseket nemcsak a hasznos ragadozó fajok védelme és a jó hatékonyság érdekében kell a fertőzés kezdetén elvégezni, hanem azért is, mert ilyenkor megelőzhető a gazdasági kár. Továbbá a szívás nyomán besodródó levelek, torzulások ilyenkor még nem védik a levéltetveket, így jobb hatás érhető el, ami költségkímélő is. Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) Gradációs években a nyár elején már az első nemzedék hernyói is súlyos károkat okozhatnak, azonban gyakoribb és jelentősebb a nyár végén (augusztus-szeptember) jelentkező második nemzedék kártétele. A nőstény lepkék petecsomóikat a levelek fonákjára helyezik, a kis lárvák kezdetben a tojás-csomó környéki bőrszövetet hámozgatják. Pókhálószerű szövedékben együtt károsítanak. Szövedékükkel a környező leveleket összehúzva kialakítják az ismert hernyófészkeket. Csak az idősebb hernyók másznak szét, de ilyenkor az okozott kár már jelentős lehet. Évente 2 nemzedéke van, a kártevő báb alakban telel szövedékgubóban a fák kérge alatt és egyéb védett helyeken. Az első generáció rajzása április végén, május elején, a második lepkerajzás július végén kezdődik. Az első hernyók, hernyófészkek megjelenése a rajzás megindulása után már 10-14 nap elteltével várható. Az első nemzedék teljes kifejlődése kb. 2 hónapig tart, a másodiké 1,5 hónapot vesz igénybe. Előrejelzés: Tömeges felszaporodása párás meleg és napfényes években várható. A faj számára a korai kitavaszodás és meleg ősz kedvező. A lepkék rajzása feromoncsapdával nyomon követhető, használatuk nem igényel speciális fajismeretet. A feromoncsapdákat április első felében és június végén kell kihelyezni. A csapdák számát az ültetvény mérete alapján kell meghatározni, 1-5 hektáronként 2 csapdát célszerű üzemeltetni. A csapdák – mivel a nőstények .

illatanyagát bocsátják ki – a hímek rajzását jelzik. A hím lepkék egy átlátszó ragacslapra tapadnak, így az egyedek rendszeres megszámlálásával következtetni lehet a rajzás megindulására, a tömeges megjelenésre (rajzáscsúcsra), és az egyedszám alakulására. A hímlepkék megjelenése a rajzáskezdet, utána 1-2 nappal jelennek meg a nőstények (természetesen ezeket a csapda nem fogja meg). A csapdába tapadt hímek növekvő száma jelzi a rajzáscsúcsot, melyet 1-3 napos érési táplálkozás követ, utána indul meg a tojásrakás és általában 4-7 nap múlva következik be a tömeges lárvakelés (vagyis ez az időpont a rajzáscsúcstól számított 7-10 nap elteltével várható). Kártételi küszöbérték: 1-2 db lepke/nap veszélyes lehet. A rajzás csúcstól számított 7 nap elteltével kell kezdeni a kémiai védekezést a kártevő ellen. Védekezés: - Mechanikai: általánosan elterjedt a hernyófészkek mechanikai lemetszése a fiatal hernyók szétmászása előtt, vagy propán-butángázüzemű perzselővel történő leégetésük. - Biológiai: A kártevő imágóit és lárváit a mezei veréb, az erdei pityer, a pinty és a kis őrgébics is fogyasztja. - Kémiai: Az első nemzedék elleni eredményes védekezéssel a második generáció nagyobb kártétele megelőzhető (pl. diflubenzuron, Bacillus thuringiensis, indoxakarb). Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A gyapottok-bagolylepke a fekete bodza alkalmi kártevője. Gradációs években a bevándorolt lepkék számos növényen okoznak kárt. Kártételük többnyire a generatív részeket (virág, termés) érinti, de gyümölcstermő növényeken a leveleket is rágja, esetleg a még nem fásodott hajtásokat is odvasítja. A fekete bodzában alkalmanként érzékeny levél- és hajtásvég kártétele észlelhető. Előrejelzés: Tömeges felszaporodásához száraz, meleg periódus szükséges, csapadékos viszonyok mellett jelentős hernyópusztulás következik be. A lepkék rajzása feromoncsapdával nyomon követhető, használatuk nem igényel speciális fajismeretet. Június középétől augusztus végéig 1-5 hektáronként 2 feromoncsapdát célszerű üzemeltetni. A hím lepkék egy átlátszó ragacslapra tapadnak, így az egyedek rendszeres megszámlálásával következtetni lehet a rajzás megindulására, a tömeges megjelenésre (rajzáscsúcsra), és az egyedszám alakulására. A hímlepkék megjelenése a rajzáskezdet. A csapdába tapadt hímek növekvő száma jelzi a rajzáscsúcsot, melyet 1-3 napos érési táplálkozás követ, utána indul meg a tojásrakás. A tömeges lárvakelés a rajzáscsúcstól számított 7-10 nap elteltével várható. Védekezés: - Mechanikai: A rajzó lepkék száma varsás csapdával végzett tömeges csapdázással jelentősen csökkenthető. - Biológiai: A madárgyomor-vizsgálatok alapján kimutatták, hogy a kártevő imágóit és lárváit a mezei veréb, az erdei pityer, a pinty és a kis őrgébics is fogyasztja. - Kémiai: feromoncsapdás rajzásmegfigyelés és növényvizsgálat alapján a fiatal hernyók ellen pl. kitinszintézis-gátló diflubenzuron, Bacillus thuringiensis vagy pl. indoxakarb hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk. Bodza-levélatka (Epitrimerus trilobus) A levelek fonákán szabadon élő faj. A fekete bodza leveleinek jellegzetes fodrosodását, ráncosodását okozza. A kártétel mértéke az egyes ültetvényeken belül is változó. Esetenként csak egyes levelek vagy néhány hajtás jelzi a kártevő jelenlétét, de az is előfordul, hogy a hajtás jelentős része zsugorodik, hullámosodik. Tavaszi kártételére különösen jellemző, hogy a károsodott hajtások növekedése erősen csökken, visszamarad vagy leáll. A mikroszkopikus méretű nőstények kéregrepedésekben és .

rügypikkelyek alatt telelnek át. Rügypattanást követően a szétvándorolt atkák intenzív táplálkozásba és szaporodásba kezdenek. Évente több nemzedékük is kifejlődhet, és kártételük a nyár folyamán tovább nő. A kifejlett egyedek október közepén húzódnak telelőhelyükre. Előrejelzés: A hosszúkás, fehéresen áttetsző testű, 0,16-0,18 mm testméretű atkák egész évben megtalálhatók. Kora tavasszal a begyűjtött rügyeket, hajtásokat mikroszkóppal 25× nagyítással vizsgáljuk, meghatározzuk az atkák számát. Kártételi küszöbérték: átlagban 5 db atka/rügy jelenléte fokozott figyelmet igényel. Ezt követően a hajtásnövekedés időszakában megindul az atkák felsőbb levélemeletre vándorlása; a begyűjtött leveleket mikroszkóppal 25× nagyítással vizsgáljuk, meghatározzuk az atkák számát. Kártételi küszöbérték: átlagban 1-5 db atka/ levél fokozott figyelmet igényel. Védekezés: - Agrotechnikai: Egészséges szaporítóanyagot telepítsünk. Telepítés előtt a tápanyagvizsgálatra alapozott tápanyagfeltöltést el kell végezni. Termőévekben ősszel a foszfor és kálium (szulfátsó formában), tavasszal a nitrogén hatóanyagot jutassuk ki. Kerülni kel a nitrogén túladagolását, mivel fokozza a sarjnövekedést, továbbá a szövetek lágyabbak lesznek, fogékonyabbá válnak a betegségekkel, kártevőkkel szemben. - Mechanikai: Októberben hajtásválogatást kell végezni, a nyesedéket a sorból kihordva a parcellaúton kell elégetni. - Kémiai: A télvégi lemosó permetezések mérséklik a kártétel kialakulását; a rügypattanást követően speciális akariciddel végzett kezelésekkel védekezhetünk ellene. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) Elsősorban a lágyszárú növényeken és gyomokon károsít; a zölden tartott, mulcsozott és elhanyagolt, gyomos ültetvényekben szaporodik fel. Száraz években intenzív károsítása észlelhető: a megtámadott levelek sárgulnak, barnulnak, széleik befelé hajlanak. A kifejlett nőstények telelnek át a gyomokon, a lehullott lomb között, esetleg ritkán a kéreg és a rügypikkely alatt. Innen jönnek elő, szívogatásuk és első szaporulatuk gyomnövényeken jelenik meg. Az ültetvény gyomosodása teszi lehetővé a faj felszaporodását. Előrejelzés: Felszaporodásának a száraz, meleg évek kedveznek. A közönséges takácsatka kártétele nem jelezhető előre a téli rügyvizsgálattal. Az atkák egyedszámát a nyári időszakban a gyomnövényeken is érdemes nyomon követni. Vegetációs időszakban az atkák egyedszámának felmérését legalább havonta egyszer javasolt elvégezni, a leveleket kézi nagyítóval átvizsgáljuk. Kártételi küszöb: tavaszi időszakban 3, a nyári időszakban 3-5 db atka/levél. Védekezés: - Agrotechnikai: fontos a lágyszárú gyomok folyamatos irtása. - Biológiai: Az ültetvényekben előforduló ragadozó atkák (Typhlodromus pyri, Zetzellia mali), poloskák (Orius spp., Anthocoris spp. stb.), bogarak (Coccinella spp., Stethorus punctillum, Oligota flavicornis) és tripszek (Haplothrips subtilissimus) nem tudják teljes mértékben megoldani a problémát, de jelentősen visszafoghatják felszaporodásukat. - Kémiai: nyáron a bodzára való vándorlásuk mérsékelhető a gyomirtó szer és atkaölő szer kombinált kijuttatásával. Mivel a nyári népességben valamennyi fejlődési alak megtalálható, védekezéskor a valamennyi fejlődési alakra ható készítményeket részesítsük előnyben. A bodza-levélatka ellen felhasznált atkaölő szerek a kezelés idején jelenlévő más atkafajokra is hatékonyak.

.

A fekete bodza ültetvény gyomszabályozása Leggyakoribb gyomnövények A bodza ültetvényekben jellemzően az alábbi gyomnövények fordulnak, fordulhatnak elő: évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus repens), a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) a csillagpázsit (Cynodon dactylon). Évelő kétszikű gyomnövények közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei csorbóka (Sonchus arvensis), a keszegsaláta (Lactuca serriola), a pongyola pitypang (Taraxacum officinale). A magról kelő gyomnövények köre már sokkal szélesebb lehet, de a legjelentősebbek az egyszikűek közül a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a muharfélék (Setaria spp.), az egynyári perje (Poa annua). A magról kelő kétszikű gyomnövények közül a tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursapastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a betyárkóró (Conyza canadensis), az ebszékfű (Tripleurospermum perforatum), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.). Gyomszabályozás a telepítés előtt A bodza gyomszabályozási technológiáját alapvetően az határozza meg, hogy nincsenek a kultúrában engedélyezett gyomirtó szerek. Ennél fogva különös hangsúlyt kap az ültetvény tervezett területének előkészítése, gyommentesítése. A területet tehát lehetőleg a telepítésig meg kell tisztítani az évelő egy- és kétszikű gyomnövényektől. Már a telepítésre szánt terület kiválasztása során figyelemmel kell lenni arra, hogy lehetőleg ne egy elhanyagolt, magas gyommagkészlettel rendelkező területet jelöljünk ki a bodza számára. Ne a telepítés évében kezdjük a terület előkészítését, hanem legalább 2 évvel korábban! Ekkor még hatásos engedélyezett gyomirtó szereket is használhatunk. A herbiciddel végzett totális gyomirtással (bármelyik glifozát hatóanyagcsoportba tartozó herbicid) természetesen nem csak az évelő gyomoktól tudunk megszabadulni, hanem minden más egyéb magról kelő gyomnövénytől is. A telepítés előtti évben ezt a kémiai gyomirtást több alkalommal is el kell végezni. A hatékonyság növelése érdekében mechanikai gyomirtással is szükséges kombinálni a kémiai védekezést. Így a telepítés utáni években a gyomok alacsonyabb egyedszámmal jelennek meg, tehát később okoznak majd problémát, továbbá a legolcsóbb és leghatékonyabb védekezési módok egyike a telepítés előtti totális gyomirtás. Az előkészítés időszakában folyamatos talajforgatással újra és újra csírázásra késztethetjük a talajban lévő gyom magvakat. Egyre kell ügyelni: a kikelő gyomnövények ne tudjanak magot hozni, tehát előtte tárcsázzuk be azokat. Gyommentesítés az ültetvényben: Az ültetvényben a gyommentesítést alapvetően agrotechnikai eszközökkel, elsősorban tárcsázással kell megoldani, törekedve arra, hogy a növényállomány sorában minél kisebb műveletlen sáv maradjon, melyet már kisebb rotációs kapával vagy kézzel is megművelhetünk. A művelést biztosító erő és munkagépek beszerzésénél legyünk erre figyelemmel, hiszen kisebb méretű traktorok hatékonyabban tudják a bodzában megoldani ezt a feladatot. A keresztirányú műveléssel ezek a sávok tovább szűkíthetőek és csupán a törzs körüli részeket kell kézi erővel bekapálni. Kényelmes megoldás lenne ezt a néhány m2-es gyomos részt motoros, damilos fűnyíróval „lecsapatni”, de vigyázzunk, mert a nagy sebességgel forgó damil a törzsön komoly károkat – akár kéregleválást is okozhat. A sorközök füvesíthetőek, de ezek rendben tartása, kaszálása is folyamatos feladat. A keletkezett kaszálék vagy zúzalék a törzs körüli részek mulcsozására felhasználható, amely elbomolva tápanyag, és takarásánál fogva a gyomok csírázását, fejlődését is gátolja. Amennyiben az ültetvényben mégis szükségessé válna valamely gyümölcsösben .

hatékony gyomirtó szer alkalmazása, az csak a növényvédelmi hatóság eseti engedélyével tehető meg.

A BORSÓ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A borsó főbb betegségei Borsómozaik (Pea mosaic potyvirus) A tünetek megjelenhetnek száron, levélen, hüvelyen. A levél kisebb lesz, mozaikfoltosodás lép fel, illetve a levél erek világosabban színeződnek el. A száron sötét csík található, a hüvely deformált lesz, magok nem lesznek benne. Terjedése levéltetvekkel történhet, de mechanikailag is átvihető. Borsóperonoszpóra (Peronospora pisi) Kétféle tünete ismert. Primer tünet, amikor a fertőzött magból betegszik meg a növény, akkor torzult, gyengült növények fejlődnek, a levél fonákon lilás penészgyep jelenik meg. Szekunder tünet esetében a növény jól fejlődik, később betegszik meg, ilyenkor a levelek színén sárgás foltok jelennek meg, majd a fonákon lilás penészgyep keletkezik. A levél barnul, majd elszárad. A fertőzés ebben az esetben növényi maradványokról kerül az egészségesre. Ezek a tünetek hüvelyen is megjelenhetnek. Fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok és a fertőzött mag. A gomba szaporodására csapadékos, hűvösebb idő kedvez. Védekezés: Agrotechnikai: fontos a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, talajba forgatása. Célszerű kevésbé fogékony fajtát termeszteni. Kémiai: a fertőzés veszélyes időjárási körülmények esetén megelőző fungicides védekezés, illetve az első tünetek megjelenésekor 10 napos időközönként (pl. kaptán, mankoceb). Borsórozsda (Uromyces pisi) A tünet a levélen, hüvelyen és száron is megjelenhet. A fertőzési forrás a kutyatejfélék, ahol is a kórokozó több évig fenn maradhat. A spórák légmozgással jutnak a fertőzött kutyatejről a borsóra. A levél színén sárgászöld foltok jelennek meg, majd a fonákon fahéjszínű szemölcsök keletkeznek. A kórokozó levélhullást okoz, illetve leszáríthatja a leveleket. Védekezés: Agrotechnikai: fontos a borsótábla környékén levő kutyatejfajok irtása. Növényi maradványok mély aláforgatása. Kémiai: tenyészidőszakban, ha a betegség megjelenik kémiai védekezés szükséges, virágzás kezdetéig érdemes permetezni. Csak a megelőzés vezet eredményre (pl. azoxistrobin, dimetomorf). Borsóragya (Ascochyta pisi, A. pinodella) A növény valamennyi földfeletti részét megtámadja, a magon is megtalálhatók a tünetek. A száron, hüvelyen barna foltok találhatók középen piknídiummal, ami a magon csak ritkán képződik. A párás időjárás kedvez a gomba szaporodásának. Védekezés: Agrotechnikai: fertőzési forrás elsősorban a mag, illetve a növényi maradványok is, ha több évig termesztik ugyanazon a helyen. 5-7 éves vetésforgó betartása, fémzárolt vetőmag használata. Fontos a növényi maradványok talajba forgatása. Kémiai: vetőmagcsávázás.

.

A borsó főbb kártevői A zöld- és szárazborsó-termesztésben a legtöbb gondot a csipkéző barkók, a levéltetvek, a bagolylepkelárvák, a borsóormányos, az akácmoly és a borsózsizsik okozza. Valamennyi borsótáblán előfordulnak a levéltetvek és a bagolylepkelárvák, az egyéb kártevők megjelenése gócos, sokszor az időjárási tényezők függvénye. Csipkéző barkók: borsó-csipkézőbogár (Sitona macularius), lucerna-csipkézőbogár (Sitona humeralis), sávos csipkézőbogár (Sitona lineatus), szegélyes csipkézőbogár (Sitona sulcifrons), szőrös csipkézőbogár (Sitona hispidulus) Legveszélyesebbek a borsó kelési időszakában. Az imágók a levéllemezbe U alakú berágásokkal kicsipkézik a levelet. Súlyos esetben (hűvös, száraz időjárás) tarrágást is okozhatnak. Lárváik a gyökérgümőkben táplálkoznak, ezáltal csökken a Rhizobium baktériumok nitrogéngyűjtő tevékenysége. A gyökérzetet is fogyaszthatják: a növény satnyán fejlődik, sárgul. Általában a legkorábban vetett területek a legveszélyeztetettebbek. Előrejelzés: Száraz, hideg tavaszokon okoznak nagyobb kárt. Ha négyzetméterenként 10 dbot meghaladja a csipkézők száma, a védekezés szükséges. Védekezés: - Agrotechnikai: jó minőségű magágy, aprómorzsás talajszerkezet elősegíti a növény fejlődését, azáltal lerövidül a veszélyes kártételi időszak - Kémiai: általában a táblaszegély felől támadnak, ezért gyakran szegélykezelés elegendő (pl. szintetikus piretroidok). Zöldborsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum) A leggyakrabban előforduló faj, szívogatása nyomán a hajtások sárgulnak, fejlődésük gyengül, a levelek torzulnak, zsugorodnak, a virágzás gyengébb, a virágok lehullanak. Kevés hüvely kötődik, ezekben sok az üres mag. Vírusvektor faj. Több nemzedéke van. Tojásai az évelő pillangósok szártövén telelnek át. Holociklikus fejlődésmenetű: a március végén kelt ősanya április végére kifejlődik és lárvákat rak. Az ezt követő 2-3 leánynemzedékből létrejövő szárnyas egyedek átrepülnek a borsóra és azon tovább szaporodnak. A mérsékelten meleg és csapadékos páradús tavaszi, nyár eleji időjárás esetén tömegesen fordulhat elő. A fertőzési folyamat általában június közepén tetőzik. Előrejelzés: Tömeges elszaporodásának a korai kitavaszodás, a párás, meleg tavasz kedvez. Aszályos nyár után kevesebb az áttelelő tojás. A levéltetvek elsősorban akkor veszélyeztetik a borsót, ha tömeges elszaporodásuk a virágzás időszakában következik be. Az első kezelés akkor indokolt, ha a növények 15 %-án a betelepedő levéltetvek és azok első lárvái is megjelennek. Védekezés: - Biológiai: sok természetes ellensége van. Ragadozók (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek stb.) és parazitoidok (levéltetű fürkészek) pusztítják. - Kémiai: A növények érzékeny fenológiai időszakában (hüvelykötődéstől zöldérésig), a kártevő szempontjából kedvező környezeti viszonyok esetén, több kezelés is szükséges lehet. Borsótripsz (Kakothrips robustus) A borsó hajtását, bimbóját, hüvelyét szívogatja. A szívogatás helyén tűszúrásnyi, apró ezüstfehér foltok jelennek meg. A hajtás torzulhat, növekedése vontatott lesz. A virág deformálódik, barnul, végül elszárad. A hüvelyekben fejlődő magvak kényszeréretté válnak. A kártevő vírusterjesztő. Évente egy nemzedéke van, lárva alakban telel a talajban. A virágzás kezdetén jelenik meg a borsóban. A nőstény a tojásait .

általában a virág- részek közelébe helyezi. A lárva a zsenge növényen néhány hétig táplálkozik, utána a talajba vonul, és csak a következő évben alakul imágóvá. Előrejelzés: Párás, meleg időjárás kedvező számára. Kombinált színcsapdával, fehér lapok kihelyezésével, vagy hálózással a kártevő betelepedése nyomon követhető; ha 10 hálócsapásban a tripszek száma 20-30, védekezés elvégzése javasolt. Védekezés: -Agrotechnikai: vetésváltással, a borsó táblák izolálásával gyors terjedése, tömeges elszaporodása akadályozható. - Kémiai: a levéltetvek ellen alkalmazott készítmények a tripsz ellen is hatásosak. Borsóormányos (Tychius quinquepunctatus) A bogár a leveleken, hajtásokon, a virágszirmokon és a kocsányon apró kis lyukakat rág, ahol hervadási tünetek jelentkeznek. Lárvája okozza a súlyosabb kárt, mélyre hatoló, szabálytalan rágásával kiodvasítja a magvakat, és ürülékévei is beszennyezi. A maghéjat nem rágja meg, szövedéket sem készít, így kártétele az akácmolyétól jól elkülöníthető. Egy nemzedéke van, a bogár telel a borsó talajában. Április végén jön elő és érési táplálkozást folytat. Tojásait a hüvelybe helyezi egy azon rágott lyukon keresztül. A kikelő lárvák berágják magukat a magba, majd kifejlődésük után a talajban bábozódnak. Az átalakult imágók csak a következő tavaszon jönnek elő. Előrejelzés: A párás, meleg időjárást kedveli. Hűvös, szeles május, június, valamint aszályos nyár gátolja elszaporodását. A talajba vonulás és a bábozódás időszakában a talaj kiszáradása miatt sok lárva és előbáb elpusztulhat. Védekezés: - Agrotechnikai: a borsót az előző évi táblától minél messzebb kell elvetni, - Kémiai: az imágók megjelenésekor kell védekezni, ha számuk az 5 db/m2-t meghaladja, vagy 10 hálócsapás átlagában 6-8 között van. Célszerű a kezelést az egyéb hüvelykárosítók elleni védelemmel kombinálni; a zöldborsóban a rövidebb élelmezés-egészségügyi várakozási idejű, a szárazborsóban a hosszabb várakozási idejű hatóanyagok is alkalmazhatók. Bagolylepkék: gamma-bagolylepke (Autographa gamma), káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae), saláta-bagolylepke (Lacanobia oleracea), somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima), gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A fiatal hernyók eleinte a levéllemezen hámozgatnak, majd lyuggatják, végül tarra rágják a leveleket. Később a generatív részeket is megtámadják, végül csak a megrágott virág, a kiodvasított hüvely és a rágcsálék, ürülék marad vissza. Fejlett lárváik szennyezik a feldolgozott terméket (konzerv). Általában két nemzedékük fejlődik. A talajban bábállapotban telelnek. A borsót az áttelelő nemzedék utódjai károsítják. A lepkék május- június, illetve július-augusztus hónapokban repülnek. A nőstények egyesével vagy kisebb csoportokban rakják le tojásaikat a növényre. A gamma-bagolylepke és a gyapottok-bagolylepke migráló faj, a déli országokból repül be; de egy részük hazánkban is áttelel. Előrejelzés: A lepkék rajzása a fajspecifikus feromoncsapdákkal nyomon követhető, használatuk nem igényel speciális fajismeretet. A feromoncsapdákat május elején kell kihelyezni, a megfigyelést augusztus végéig kell folytatni. A csapdák számát az ültetvény mérete alapján kell meghatározni, 1-5 hektáronként 2 csapdát célszerű üzemeltetni. A csapdák – mivel a nőstények illatanyagát bocsátják ki – a hímek rajzását jelzik. A csapdába tapadt hímek növekvő száma jelzi a rajzáscsúcsot, melyet 1-3 napos érési táplálkozás követ, utána indul meg a tojásrakás és általában 4-7 nap múlva következik be a tömeges lárvakelés (vagyis ez az időpont rajzáscsúcstól számított 7-10 nap elteltével várható). A védekezés akkor

.

indokolt, ha a tábla nagyobbik részén 1-3 db/m2 fiatal lárvát találunk. Védekezés: - Agrotechnikai: a nyár végi gyomos tarlók megszüntetése, a talajmunkák jó minőségű, időben való elvégzése csökkenti a tojásrakó, táplálkozó és áttelelő helyeket, pusztítja a lárvákat és bábokat. - Kémiai: a permetezés feltétlenül a fiatal (Ll-2) lárvák ellen irányuljon, mert az idősebb lárvák rejtőznek és nagyon ellenállóak. Akácmoly (Etiella zinckenelIa) Hernyója a borsószemeken nagy felületű, de sekély rágásnyomokat ejt. A megrágott magvak és a fertőzött hüvelyek belseje laza szövedékszálakkal van beszőve, melyben az ürülékszemcsék megtapadnak. A fejlettebb hernyók a zsenge borsószemeket csaknem teljesen elpusztítják. Két-három nemzedéke van. Az 1. nemzedék a borsón, a többi az akácon és más hüvelyeseken fejlődik. Kifejlett lárva alakban telel a talajban. Az áttelelő nemzedék lepkéi a borsó virágzása idején repülnek; tojásaikat egyesével a csészelevelekre, a fonnyadó sziromlevelekre vagy a hüvelyre rakják. A kikelő hernyók berágnak, és a szemekkel táplálkoznak. Ha kifejlődésükhöz nem elegendő egy hüvely termése, másik hüvelybe mennek át. Előrejelzés: Tömeges elszaporodásának a párás, meleg nyarak kedveznek. A következő évi rajzás erősségéről az akáchüvely-vizsgálat is információt ad, ősszel megállapítjuk a lyukas hüvelyek arányát. Az imágók rajzásának megfigyelése fény- és szexferomon csapdával lehetséges. A védekezés szükségessége növényvizsgálattal állapítható meg, ha 10 hálócsapásban az akácmolyok száma 3-4, vagy a hüvelyek 5 %-án megtalálhatók a lerakott tojások, a védekezés indokolt. Védekezés: - Agrotechnikai: a vadon növő pillangósok irtása, a borsó gyors betakarítása, majd a mély talajforgatás mérsékli a kártételt. A tábla minél messzebb legyen akácostól! - Kémiai: Kellő hatékonyság gyakran csak kétszeri védekezéssel érhető el, az első kezelést közvetlenül virágzás végén, a másodikat 14 nap elteltével szükséges elvégezni. Borsózsizsik (Bruchus pisorum) A lárva a fő kártevő, mert kirágja a mag belsejét. A károsított mag tömege csökken, csírázóképessége jelentősen romlik. Az érett magon 2-3 mm átmérőjű, szabályos kerek, sötétebb színű folt ("ablak") vagy kerek lyuk látható Az imágó kártétele nem jelentős, virágport fogyaszt, és felületi sérüléseket okoz. Évente egy nemzedéke van. A bogár a raktározott borsóban, magtárakban, vagy szabadföldön, védett helyen telelhet át. A borsó virágzása időszakára hagyja el a telelőhelyet és gyülekezik a táblán. Tojásait a zöldhüvelyű termésre tapasztja. Kikelt lárvája a hüvelyfalba furakodik, majd a zsenge magba rágja magát. Egy magban csak egy lárva fejlődik ki (kannibalizmus). A maghéj alatt alakul bábbá, és júliusban az imágók egy része kirajzik a magból. A raktárakba került egyedek nem szaporodnak tovább. Előrejelzés: Elszaporodásának a meleg tavasz kedvez. Peterakás idején párás meleget igényel. A borsó virágzása s hüvelyképződése idején hálózással, sávbecsléssel az imágópopuláció rajzása nyomon követhető. A peteszámlálással a védekezés szükségessége, ideje állapítható meg; amennyiben a hüvelyek 3-5 %-a fertőzött, védekezni kell.

.

Védekezés: - Agrotechnikai: a betakarítást gyorsan, minél kisebb szemveszteséggel kell elvégezni. A tarlót 10-14 napon belül fel kell szántani, a talajba került magban a kártevő elpusztul. A száraz borsót lehetőleg a lakott területtől távol, minél nagyobb táblán kell termeszteni. - Kémiai: a száraz borsó termesztés esetén preventív inszekticides kezelést kell végezni. Kielégítő védelmet csak kétszeri permetezéssel (hüvelyesedés kezdete, pergamenérés kezdete) érhetünk el. A gyakorlatban a bagolylepke lárvák és az akácmoly elleni védekezések a borsózsizsiket is elpusztítják. A betárolt borsónál (száraz és vetőborsó tételek) a 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet alapján a cséplést követően a gázosítást egészségügyi gázmesterrel kell elvégeztetni. A növényvédelmi kezelések esetén a permetléhez nedvesítőszert is kell keverni (az előírt töménységben), mivel a borsó felülete erősen viaszos és nem tapad meg a növény felületén. A borsó főbb gyomnövényei, gyomszabályozás A borsó termesztés célja szerint a zöldborsó, illetve száraz borsó gyomirtása alapvetően különböző technológiát kíván. A zöldborsó rövidebb hatástartamú készítményekkel gyomirtható, korai fogyasztásra szánt zöldborsó esetében az egyszikű gyomnövények elleni védekezés el is maradhat. A száraz borsót hosszabb ideig kell védeni, hosszabb hatástartamú szereket kell alkalmazni. A gyomirtó szeres kezelések, a gyomirtó szerek megválasztása különös szakmai ismereteket igényelnek. A gyomirtandó tábla gyomviszonyainak alapos ismerte, az elővetemények gyomirtása (különösen az évelő gyomnövények esetében) borsó fajták herbicid érzékenysége, a talajtulajdonságok együttesen határozzák meg a gyomirtó szer választást. Egyéves egyszikűek: kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muharfajok (Setaria spp.), termesztett köles (Panicum miliaceum). Egyéves kétszikűek: árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus), csattanó maszlag (Datura stramonium), disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), fehér libatop (Chenopodium album), keserűfű fajok (Polygonum spp.), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), selyemmályva (Abutilon theophrasti), szerbtövis fajok (Xanthium spp.). Évelő egyszikűek: fenyércirok (Sorghum halepense), tarackbúza (Elymus repens). Évelő kétszikűek: apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei aszat (Cirsium arvense). Vetés előtti gyomirtás Vetés előtti, bedolgozásos eljárással a benefin gyomirtó szer hatóanyag alkalmazása engedélyezett. Preemergens gyomirtás Az aprómorzsás talajszerkezet a jó minőségű magágy nemcsak a borsó csírázását segíti elő, hanem a preemergens úton kijuttatott herbicidek hatékonyságát is. A preemergens készítményeknek felhasználásában nagy kockázatot jelent, hogy hatáskifejtésük feltétele a permetezést követő 2 héten belül lehullott 10-20 mm bemosócsapadék. Hatásuk elmarad, ha nem jutnak el gyomnövények gyökérszintjéig azok kelésének idején. A preemergens herbicidek a talajréteg felső rétegében csírázó magról kelő egy- és kétszikűeket jól irtják, azonban a folyamatosan, mélyebb talajrétegekből kelők (selyemmályva, csattanó maszlag, parlagfű, árvakelésű napraforgó, szerbtövis fajok) ellen hatékonyságuk elmarad. Preemergensen alkalmazható hatóanyagok: klomazon, linuron, metribuzin, pendimetalin, S-metolaklór. .

Posztemergens gyomirtás A borsó állománykezelésnél a szelektivitást a borsó levelén 8-12 cm-es nagyságnál kialakuló viaszréteg biztosítja. Kedvezőtlen időjárás (viharos szélverés, eső) esetén a viaszréteg sérül, ilyenkor nem szabad permetezni. A viaszréteg regenerálódáshoz 3-4 száraz meleg nap szükséges, azt követően a permetezés elvégezhető. A herbicid kezelést a magról kelő kétszikű gyomnövények 4 lombleveles állapotáig javasolt elvégezni, ennél fejlettebb gyomok ellenállóbbak a gyomirtó szerrel szemben. Az egyéves és évelő egyszikű gyomnövényekkel (kakaslábfű, muharfajok, köles, fenyércirok, tarackbúza) fertőzött területeken az állományban való gyomirtást a speciális egyszikű irtó szerekkel ajánlott elvégezni. Fontos, hogy a gyomnövény megfelelő nagyságú levélfelülettel rendelkezzen, melyet 10-30 cm-es növénymagasságnál érnek el. Posztemergensen alkalmazható hatóanyagok: bentazon, MCPB, imazamox, cikloxidim, fluazifop-P-butil, kletodim, quizalofop-P-etil, quizalofop-P-tefuril, propaquizafop. Állománykezelés, állományszárítás Ha az egyenetlen kelés következtében kialakult foghíjas területen felszaporodtak a gyomok, valamint az érés elhúzódik, akkor a száraz borsót deszikkálni szükséges. A borsó magok nedvességtartalmának és a gyomosodás erősségének függvényében, az állományszárítás száraz meleg időjárás esetén elhagyható. Állományszárításra alkalmazható hatóanyagok: diquat-dibromid, diquat-ion+nedvesítő szer.

A BURGONYA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A burgonya főbb betegségei A burgonyának nagyszámú olyan kórokozója ismert, amely ellen kizárólag megelőzéssel lehet védekezni. Ezek a következők: burgonya-levélsodródás vírus (Potato leafroll virus), burgonya Y-mozaik vírus (Potato Y virus), burgonya X-mozaik (Potato X virus), burgonya M-vírusbetegsége (Potato M virus), lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus), paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus), burgonya orsógumójúság viroid (zárlati károsító) (Potato spindle tuber viroid), sztolbur fitoplazma (zárlati károsító) (Stolbur phytoplasma), közönséges varasodás (sugárgombás varasodás) (Streptomyces scabies), baktériumos szártő- és nedves gumórothadás (Erwinia carotovora subsp. carotovora, Erwinia carotovora subsp. atroseptica, Erwinia chrysanthemi), burgonyagumó gyűrűsrothadása (zárlati károsító) (Clavibacter michiganensis ssp. sepedonicus), burgonya ralsztóniás hervadása és barnarothadása (zárlati károsító) (Ralstonia solanacearum), kolletotrihumos száradás és tőkorhadás (nyári hervadás) (Colletotrichum atramentarium), burgonyarák (zárlati károsító) (Synchytrium endobioticum), poros varasodás (Spongospora subterranea), makrofominás hervadás (Macrophomina phaseolina), verticilliumos fertőző hervadás (Verticillium albo-atrum), fómás szárazkorhadás (Phoma exigua var. foveata), burgonyahimlő (Rhizoctonia solani). Védekezés: egészséges vetőgumó, ellenálló fajták termesztése, izolált vetőburgonya táblák, 45 éves vetésforgó, a kórokozó más gazdanövényétől (pl. paradicsom, paprika, őszibarack, lucerna tábláktól) távoli burgonyatermesztés, a fertőzésre gyanús tövek eltávolítása, a terület gyommentesen tartása, a kórokozót terjesztő rovarok (pl. levéltetvek, kabócák, tripszek) ellen előrejelzésre alapozott védekezés, a betakarítási idő helyes megválasztása, sebzésmentes betakarítás, kíméletes rakodás, korszerű tárolástechnológia kialakítása. Burgonyavész (Phytophthora infestans) A levelek csúcsától, vagy szélétől kiinduló, kezdetben vizenyős, majd beszáradó szabálytalan foltok alakulnak ki. Súlyos esetben igen gyors .

lombvesztést okoz. A levél fonákán a barnuló rész határán ritka, fehér penészgyep figyelhető meg. A gumókon besüppedt, szürkés foltok jelennek meg. A gumó húsa beszűrődő jelleggel vörösesbarnára színeződik. Előrejelzés lehetősége: A kórokozó általában a burgonyasorok záródása után, virágzás elején jelenik meg. A gomba számára a hűvös (16-22 °C), csapadékos időjárás a megfelelő. Fertőzési forrás a beteg gumó, a fertőzött növénymaradványok és a talaj. Védekezés: 4-5 éves vetésváltás, kerülni kell a mély fekvésű, nedves, ködjárta területeket, egészséges, fémzárolt vetőgumó ültetése, a sorok az uralkodó széliránnyal párhuzamosak legyenek, betakarítás előtt 2 héttel szártalanítani a gumók beparásodása végett, sérülésmentes betakarítás, fertőzött gumók eltávolítása betároláskor. Kontakt (pl. mankoceb), mély hatású és szisztemikus (pl. metalaxil-M) gombaölő szerek előrejelzésre alapozott, vagy programszerű alkalmazása. Alternáriás levélfoltosság (Alternaria solani, Alternaria dauci f. sp. solani, Alternaria alternata) Az alsó, idősebb leveleken a nyár közepétől elszórtan kisebb, szögletes barna foltok jelennek meg. Később ezek a foltok növekednek, súlyos esetben az idősebb levelek elsárgulnak, elpusztulnak. A gumókon éles határvonalú, besüppedő, morzsalékos korhadás látható. Előrejelzés: Fertőzési forrás a talaj, a fertőzött gumó, és a beteg növények maradványai. A kórokozó számára a meleg, száraz időjárás a kedvező. Fertőzésre a gumókötés időszakától kell számítani. Védekezés: egészséges vetőgumó ültetése, vetésforgó (4-5 év), az érett termés minél előbbi betakarítása, szakszerű tárolás. Kontakt, mély hatású és szisztemikus gombaölő szerek előrejelzésre alapozott, vagy programszerű alkalmazása. Szklerotíniás szárrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) A növények gyökereit, sztólóit, szártövet fertőzi. A tövek hirtelen hervadnak, elhalnak. A szártő rothad, üreges lesz, benne fehér, vattaszerű gombafonál tömeg. A vegetáció végére a gomba jellegzetes fekete kitartóképletei kifejlődnek, melyek a talajban több évig életképesek maradnak. Előrejelzés lehetősége: A kórokozó polifág jellege miatt a fertőzött elővetemény és a fertőzött gyomnövények meghatározó jelentőségűek a betegség nagyobb mérvű előfordulásában. Védekezés: A megelőzésre kell törekedni: egészséges vetőgumó ültetése, vetésforgó (4-5 év), kiegyenlített vízellátás. Coniothyrium minitans hiperparazita gombát tartalmazó készítmény talajba dolgozása, ami a talajban megtámadja és elpusztítja a szklerotínia fajok szkleróciumait, így megszünteti a betegség fertőzési forrását. Trichoderma asperellum antagonista gombát tartalmazó, gombaölő mellékhatású növekedésfokozó mikrobiológiai készítmény alkalmazása. A burgonya főbb kártevői Fonálférgek: gumórontó fonálféreg (Ditylenchus destructor), szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci), közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis), sápadt burgonyafonálféreg (Globodera pallida), kolumbiai gyökérgubacs-képző fonálféreg (Meloidogyne chitwoodi), ál-kolumbiai gyökérgubacs-képző fonálféreg (Meloidogyne fallax) A burgonya gyökerét, gumóját vagy a szárát károsítják. Ezzel csökkent növekedést, sárgulást, növénypusztulást, terméskiesést okoznak. A károsított gumókon rothasztó baktériumok és gombák telepedhetnek meg, amelyek az egészséges gumókra is átterjedhetnek.

.

Védekezés: felszaporodásukat fémzárolt, fertőzésmentes vetőgumó használatával, minél hosszabb vetésforgó alkalmazásával előzhetjük meg. Kémiai védekezésre a dazomet hatóanyagú fumigáns kezelés, illetve a fosztiazát hatóanyagú talajfertőtlenítés használható. Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) A burgonya rendszeres, egyben legveszélyesebb kártevője. Mind az imágók, mind a lárvák károsítanak, de a fő kárt általában a lárvák okozzák. A fiatal lárvák kezdetben a csúcslevelek fonáki részén hámozgatnak, majd a fejlettebb lárvák karéjoznak, végül teljes tarrágást okoznak. A második nemzedék imágói a lombozat pusztulása után a talajfelszínre került gumókat is károsítják. Előrejelzés lehetősége: A burgonyabogár hazánkban a melegebb, mérsékelten csapadékos tenyészidőszakokban szaporodik fel tömegesen. Hűvös, csapadékos években sokkal kisebb az egyedszám és a kialakult kártétel, mivel a frissen kelt és fiatal lárvák nagy része a bőséges csapadék hatására elpusztul. Előrejelzés a betelepülő bogarak, majd a lerakott tojáscsomók száma alapján adható. Védekezés: a taglózó hatású készítményeket a burgonya kelésekor nagyszámban betelepülő imágók, valamint a lárvák tömeges kelésekor – minél kisebb lárvák ellen – kell kipermetezni. Kelő növények esetében a védekezést akkor kell elvégezni, amikor a növények 1/5-én bogár, vagy 5-10 %-án rágásnyom van. Fejlettebb növényállományban tövenként 3-5 imágó illetve fejlett lárva, vagy 10-15 fiatal lárva esetén szükséges a permetezést végrehajtani. A rezisztencia kialakulásának veszélyét csökkenthetjük, ha a hatóanyagokat hatóanyag-család szinten váltogatjuk. A védekezést a lárvakelés kezdetére kell időzíteni (pl. imidakloprid, tiakloprid, acetamiprid, metaflumizon, klórantraniliprol, spinozád, tiametoxám). Az L1-L2 fejlődési stádiumú lárvák ellen alkalmazható a Bacillus thuringiensis var. tenebrionis tartalmú preparátum is, amely kifejezetten környezetkímélő védekezési lehetőséget biztosít a kártevő ellen. A hagyományos állománykezeléses technikától eltérően, gumócsávázás formájában alkalmazható, imidakloprid hatóanyagú csávázó szerek a burgonyabogár első nemzedéke ellen teljes védelmet nyújtanak és más, időközben fellépő kártevő rovar ellen is hatásosak. Talajlakó kártevők: cserebogár pajorok (Melolonthinae), drótférgek (Elateridae) A több éves fejlődésű cserebogár fajok pajorjai főként a bolygatatlan, magas szerves anyag tartalmú talajokban fordulhatnak elő. A drótférgek a kis és nagy pattanóbogarak lárvái. Meleg és nedvesség igényes kártevők. A sok tápnövényű pajorok és drótférgek a burgonya talajban lévő részét rágják. A fejlettebb lárvastádiumokban okozzák a nagyobb kárt a talajban a gyökerek rágásával, ill. a burgonyagumó odvasításával. Ennek következtében több rothasztó kórokozó juthat be a gumóba. Előrejelzés: A lárvakárok előre jelzésére a térfogati kvadrát módszert használhatjuk. Tábla méretétől függően többször 1 m2-en kell megvizsgálni a talajban lévő lárvák (pajorok, drótférgek) számát, két ásónyom mélységben. Ha az L1 pajorok átlagos egyedszáma 1 m2-en meghaladja a 3-at, az L2 pajorok száma a 2-t, míg az L3-as lárvák száma az 1-et, akkor a kártételi veszély nagy. A drótféreg vizsgálatánál, ha az 1 m2-en számolható egyedszám nagyobb, mint 2, akkor erős kártételi veszély áll fenn. Védekezés: gumócsávázással, és talajfertőtlenítéssel oldható meg. Levéltetvek (Aphidoidea): zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), sárga burgonyalevéltetű (Aphis nasturtii), csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae), uborkalevéltetű (Aphis gossypii), foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani) Burgonyán zajló felszaporodásuk június, július hónapokban történhet. Jelentőségük vírusvektor szerepük miatt van, különösen a vetőburgonya-előállításban. Nyári gazdanövényeit tekintve sok tápnövényű kártevők. .

Előrejelzés: Az előrejelzés a vetőburgonya-előállításban nélkülözhetetlen. A burgonyatáblán a szárnyas egyedek betelepülésének megfigyelésére ragacsos sárga lapokat, valamint sárga fogótálakat helyezhetünk ki. A növényállomány rendszeres vizsgálatával szintén megállapíthatjuk a betelepedés időpontját. Védekezés: az előhajtatás és ültetési időpont megválasztásával csökkenthető a vírusfertőzés bekövetkezése, a kilombosodás eltolódásával, amely így a levéltetvek rajzása után történik. A lombozat szárzúzása, szártalanítása több kórokozó gumóba jutását valamint a levéltetvek táplálkozását és vírusátvitelét akadályozhatja meg a betakarítás közeledtével. A levéltetvek betelepedésének kezdetén meg kell kezdeni a kémiai növényvédelmet. A vetőgumó-csávázás védelmet jelent a levéltetvek betelepedésének kezdetén. Áruburgonyában a levéltetvek elleni védelmet össze lehet hangolni a burgonyabogár elleni kezeléssel, egy készítménnyel. A burgonyában előforduló leggyakoribb gyomnövények Burgonyában két fő gyomosodási időszakot különböztethetünk meg, mikor kiemelt figyelmet kell fordítani az állomány gyommentességének biztosítására: 1. A szekunder bakhát kialakítása és a lombzáródás közti időszak: a burgonya kezdeti fejlődése lassú, gyomelnyomó hatása minimális, a gyomnövények viszont gyorsan fejlődnek ebben az időszakban (elsődleges gyomosodás). 2. A betakarítást megelőző időszak: a gyomirtó szerek hatása elmúlik, a lombozat ritkul, ezért késői gyomosodás alakul ki (másodlagos gyomosodás), mely elsősorban a betakarítást nehezíti meg. A két időszak közt a burgonya jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik. Kivételt képeznek ez alól a bakhát tetején fejlődő gyomnövények, melyeket a burgonya állománya sem tud kellő mértékben visszaszorítani. A burgonyában előforduló gyomfajok körét nagymértékben meghatározza a termesztéstechnológia. Április végén, a bakhátak kialakítása megfelel egy mechanikai gyomirtásnak, az addig kelt és a csírázó gyomnövények elpusztulnak. Ennek megfelelően a melegigényes nyár eleji és nyárutói egyéves gyomok, valamint az évelő fajok alkotják jellemzően a burgonya gyomnövényzetét. A magról kelő egyszikű gyomfajok közül legjelentősebb a kakaslábfű (Echinochloa crusgalli), de jelentős a köles fajok (Panicum spp.), a muhar fajok (Setaria spp.) és a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis) előfordulása is. A magról kelő kétszikű gyomfajok közül kiemelendő a fehér libatop (Chenopodium album), a disznóparéj fajok (Amaranthus spp.) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a keserűfű fajok (Polygonum spp.), a csattanó maszlag (Datura stramonium), a vadrepce (Sinapis arvensis) és a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a fekete csucsor (Solanum nigrum). Az évelő egyszikű, pl. tarackbúza (Elymus repens), fenyércirok (Sorghum halepense), illetve az évelő kétszikű fajokkal, pl. mezei aszat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis) fertőzött területen nem szabad burgonyát termeszteni. A burgonya gyommentesítésének lehetőségei A burgonya termesztése mind területnagyságában, mind technológiájában megváltozott. A területnagyság lényegesen csökkent, a kisüzemi módon többször töltögetett burgonya helyébe pedig az ültetés után közvetlenül kialakított bakhátak léptek, amelyek kialakítása két lépcsőben (primer, szekunder bakhátak) történik. A bakhátak ülepedése előtt vegyszeres gyomirtást végezni felesleges, elég közvetlen a kelés előtt kipermetezni a készítményeket. Ezen későbbi kezelések előnye, hogy a levélen át is felszívódó szerek a csíranövényeket elpusztítják, s növekszik a hatástartam is. Az egyszikűek ellen posztemergens kezelésekkel is védekezhetünk,

.

de a magról kelő kétszikűek elleni állománykezelésre is van mód, lehetőség. Mechanikai védekezés Talaj-előkészítés, talajművelés A burgonya ültetése előtt végzett talajmunkák, illetve az ültetés és az azzal egy menetben történő primer bakhát kialakítása, majd körülbelül 7–10 nap múlva a szekunder bakhát kialakítása mind-mind megfelel egy mechanikai gyomirtásnak. Az addig kikelt, vagy csírázó gyomnövényeket elpusztítja. Ez azt jelenti, hogy a végleges bakhátak kialakításáig az agrotechnikai eljárások biztosítják a burgonya gyommentességét. A burgonya termesztéstechnológiájából adódóan – a végleges bakhátak kialakítását követően – mechanikai gyomirtásra már csak kevés lehetőség van. Amennyiben a preemergens kezelés a kevés bemosó csapadék miatt nagyon gyenge gyomirtó hatást eredményez, a vegyszeres állománykezelés előtt speciális gépi töltögetővel végezhetünk mechanikai gyomirtást. A jó-, vagy közepes hatékonyságú preemergens kezeléseknél viszont ne végezzünk talajmunkát, mivel az a készítmények tartamhatásának elvesztését eredményezi. Ebben az esetben, ha a gyomosodás indokolja, csak vegyszeres állománykezelést alkalmazzunk. A kémiai gyomszabályozás lehetőségei A gyomirtó szerek kiválasztásához, a kombinációk összeállításához ismerni kell a tábla gyomviszonyait. Burgonyában különösen érvényes, hogy szélcsendes időben végezzük a kezelést, mivel a bakhát szélárnyékos felére kevesebb permetlé kerül. Ültetés után, kelés előtt (preemergensen) alkalmazható készítmények A burgonya gyomirtása során preemergens kezelést mindenképp szükséges végezni, mert csak az állománypermetezésre alapozni a vegyszeres gyomirtást nagyon kockázatos. A preemergensen alkalmazható gyomirtó szerek hatáskifejtéséhez és a tartamhatás biztosításához a permetezést követő időszakban bemosó csapadék szükséges. A talajon keresztül ható gyomirtó szereket jól elmunkált, aprómorzsás talajfelszínre permetezzük ki. A rögök alatt, illetve a rögök belsejében lévő gyommagvakhoz ugyanis nem jut el a gyomirtó szer, ami részleges hatásvesztést eredményez. A metribuzin, flumioxazin, fluorkloridon, linuron, pendimetalin, klomazon hatóanyagú készítmények a végleges bakhát kialakítása után permetezhetők ki, a gyomnövények és a burgonya kelése előtt. A hatáskifejtéshez és a tartamhatás biztosításához a kezelést követő két héten belül bemosó csapadék szükséges. Állománykezelésre (posztemergensen) alkalmazható készítmények Burgonyában általában csak kiegészítő jelleggel alkalmazzuk őket, amennyiben az alapkezelés nem biztosítja az elvárt hatást, vagy a gyomok kelése folyamatos (pl. metribuzin, rimszulfuron). Évelő egyszikű gyomfajok jelenléte esetén is csak állománykezeléssel tudunk hatékonyan védekezni (pl. szelektív egyszikűirtó szerek). A betakarítás elősegítésére mechanikai szárzúzást vagy vegyszeres állományszárítást szükséges végezni (pl. diquat-dibromid).

A CSERESZNYE ÉS A MEGGY INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A cseresznye és meggy főbb betegségei A cseresznye és meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága (Prunus necrotic ringspot virus) A vírus főként meggy és cseresznye, de dísz Prunus fajokon is előfordul. Két tünettípusa van: az egyik a sokktünet, melyre jellemző, hogy a leveleken nekrotikus foltok jelennek meg. A másik a krónikus tünet, ami következtében két levélcsúcs is fejlődhet, a levelek .

erősen fogazottak lesznek, valamint a fonákon a levélszél közelében sötétzöld kinövések, ún. enációk figyelhetők meg. A fertőzési forrás az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal vihető át, de a fertőzött mag és virágzáskor a pollen is fertőzhet. Védekezés: vírusmentes, egészséges szaporítóanyag előállítása; pollenátvitel megakadályozásával. Baktériumos rákosodás és hírtelen elhalás (Pseudomonas syringae) A csonthéjasok, alma, körte fontos kórokozója. A legjellegzetesebb tünet a hirtelen pusztulás (gutaütés), mely az egész fát érinti, de lehet részleges is kisebb-nagyobb ágakon. A kórokozó elsősorban a kambiumot és a kéregszövetet pusztítja el, így a kezdeti hervadást hírtelen lombpusztulás követi, melyet nem kísér elszíneződés, de nem ritka a nagymértékű mézgafolyás sem. A baktérium sebeken keresztül fertőz, a fertőzés a metszési helyeken kezdődik. A védekezés a különböző agrotechnikai műveletekkel szabályozható: a metszés megfelelő időzítése késő tavaszra jelentősen csökkentheti a fertőzés veszélyét; nagy figyelmet kell fordítani a felesleges sebzések elkerülésére is; a metszéshez használt eszközöket fertőtleníteni kell (1 dl hypo 10 dl vízhez). Többszöri permetezés réztartalmú készítménnyel a levélhullás és a fa nyugalmi állapota idején csökkenti a fertőzés veszélyét. Ezáltal a leveleken felszaporodó baktériumok jelentősen gyéríthetők. A cseresznye és meggy monilíniás betegsége (Monilinia laxa); (M. fructigena); (M. fructicola) A kórokozó rákos sebeken micéliummal, és a gyümölcsmúmiákon exogén sztrómákkal telel át. Tavasszal a konídiumok fertőznek, légmozgással és esőcseppekkel kerülnek a virágbibékre. Nedves, párás időjárás és elhúzódó virágzás esetén erősebb fertőzés alakulhat ki. A fertőzött virágok elszáradnak, a hajtások elhalnak. A hajtás alsó részén besüppedő, ovális foltok alakulnak ki. A levelek barnulnak, elszáradnak. A fás részeken rákos sebek, mézgafolyás, száradás látható. Később sérüléseken keresztül a gyümölcsök is fertőződnek, de fontos kiemelni, hogy a M. fructicola kórokozó fertőzéséhez nincs szükség sebzésre. Védekezés: alapja a megfelelő agrotechnikai és mechanikai műveletek – telepítéskor a nyirkos, mélyfekvésű területek kerülése; ellenálló fajta és egészséges szaporítóanyag használata; megfelelő koronaforma, szellős lombkorona kialakítása; rendszeres metszés, gyümölcsmúmiák eltávolítása – alkalmazásán alapul. Fontos a réz hatóanyagú lemosó permetezések elvégzése is. Elhúzódó virágzás és erős fertőzési nyomás esetén szükség van a kémiai védekezésre is. Virágzás ideje alatt 2-3-szor az időjárástól függően valamilyen felszívódó hatóanyagú készítménnyel (pl. azolok) kell permetezni (virágzás kezdetén, fővirágzásban illetve virágzás végén). A cseresznye és meggy blumeriellás betegsége (teleomorf: Blumeriella jaapii, anamorf: Phloeosporella padi) A fertőzött levelek felszínén apró, kerek, bíbor színű, majd barnuló foltok jelennek meg. A levéllemez részlegesen sárgul. A levelek fonákján a felületi foltok középpontjában sárgás, rózsaszínes spóratömeg jelenik meg, mely kedvező időjáráskor a további fertőzéseket biztosítja. Súlyos fertőzés esetén a lilás foltok a gyümölcskocsányon is megjelenhetnek, a szár elhal, a gyümölcs aszalódik. A fertőzés létrejöttéhez szükséges környezeti feltételek közül a hőmérséklet és a csapadék (nedves növényfelület időtartama) a legmeghatározóbb. A védekezés alapja a lehullott lomb összegyűjtése és megsemmisítése, illetve talajba forgatása. A permetezéseket (pl. ditiokarbamátok, azolok) április elején kell megkezdeni és az időjárástól függően 8-12 napos időközönként .

megismételni, az érési idő és az élelmezés-egészségügyi várakozási idő figyelembe vételével június közepéig. A szüret után hűvös, csapadékos idő esetén további permetezések válhatnak szükségessé. Meggy antraknózis (teleomorf: Colletotrichum gloeosporiodes, anamorf: Glomerella cingulata) Többnyire meggyen károsít. A zsendülő vagy már érett gyümölcsön határozott szegélyű 2-3 mm átmérőjű fénytelen, barna foltok jelennek meg, amelyek később 5-10 mm-re megnövekedve enyhén besüppednek, felületükön szabad szemmel is jól látható, rózsaszín nyálkával borított szaporítószerveket képez. A beteg, elhalt szövetek a gyümölcs mumifikálódását okozzák. A fertőzés a gyümölcskocsányon keresztül átterjedhet a termőnyársra, sőt a vessző kéregszöveteibe is, amely a moníliával együtt a következő évi fertőzés alapját teremti meg. A sikeres védekezés alapja a megfelelő lombkorona kialakítása és a gyümölcsmúmiák eltávolítása. Csapadékos, meleg időjárás esetén a szüretkor végzett monília elleni permetezéseket ki kell egészíteni egy-két korábbi kezeléssel, és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt figyelembe véve a szüret előtti utolsó alkalommal is kell védekezni. A cseresznye és meggy főbb kártevői Cserebogarak (Melolonthinae) A cserebogarak közül a májusi cserebogár a legjelentősebb faj. Főként a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. Lárvái a hajszálgyökerek elfogyasztásával, a vastagabb gyökerek hámozgatásával a fák teljes pusztulását okozhatják. Rajzáskor a bogarak a gyümölcsfák, a különböző erdei- és díszfák leveleinek megrágásával okozzák a kárt. A védekezést már az ültetvény telepítése előtt meg kell kezdeni. A telepítés előtti talajmunkák során számos lárvát megsemmisíthetünk. Rajzó imágói ellen április végén, május elején rovarölő szerekkel védekezhetünk. Integrált technológiában valamelyik neonikotinoidot használjuk. Fiatal ültetvényekben 0,1 bogár, idősebb ültetvényekben fánként 5-10 bogár jelenléte esetén tanácsos elvégezni a védekezést méhkímélő technológiával az érvényes előírások szerint. A lárvák elleni védekezésre a telepítés előtt – 0,5-1 db pajor/m2 esetén kell sort keríteni. Kaliforniai pajzstetű (Diaspidiotus perniciosus) A kártevő szinte minden gyümölcsfánkat megtámadja. A pajzstetvek lárvái és kifejlett egyedei egyaránt károsítanak a hajtások és a fás részek kérgének szívogatásával. Erős fertőzöttség esetén a fa csúcsi része elhal, majd az egész fa kipusztul. Kétnemzedékes faj. A hímek hosszúkás-, a nőstények gömbölyded pajzs alatt fejlődnek. Tavasszal a hímek repülése általában május elején kezdődik, mely 10-15 napig tart. A nyári nemzedék hímjei július elején kezdenek rajzani. A mintegy 1,5-2 mm átmérőjű pajzs alatt élő nőstények áleleven szüléssel hozzák világra a 0,3 mm hosszú, sárga színű, mozgó lárvákat. Az áttelelt nemzedék lárva utódai június elején, a nyári nemzedéké július végétől várhatóak. A mozgó lárvák hamarosan letelepednek, s fehér viaszszálakból laza pajzsot növesztenek. A második nemzedék feketepajzsos egyedei telelnek át. A hímek rajzása fehér színű vazelines fogólappal, kémcsöves futtatóval, vagy a fertőzött ágakra ragasztott fehér, ill. fekete színű ragacsos szalag segítségével figyelhető meg. Az előrejelzésnek a védekezés optimális időzítése szempontjából nagy jelentősége van, mivel a kártevő csak rövid időszakban sebezhető. A pajzstetvek fogólapokkal történő előrejelzése: A mindkét oldalukon fehér színű (10×5 cm) fogólapokat bekenjük vazelinnel, és április második felében, kihelyezzük a fák koronájának külső részére. Fánként kb. 4 fogólap kihelyezése ajánlott, melyeket 2-3 naponként

.

ellenőrzünk és feljegyezzük a hímek számát. Védekezni a rajzáscsúcs észlelésekor kell. Védekezés: A szakszerű metszés a lombkorona átjárhatóságát biztosítja. A metszés során az erősen fertőzött ágakat célszerű eltávolítani és megsemmisíteni. A kémiai védekezés során a télvégi olajos lemosó permetezéssel a lárva alakban telelő fajokat megtizedelhetjük. A vegetációs időszakban a védekezést a repülő hímek (kaliforniai pajzstetű) és a mozgó lárvák ellen kell irányítani. A hímek és a mozgó lárvák a klórpirifosz-metil, hatóanyagú készítményekkel pusztíthatók el. A permetezések sikertelenségét gyakran a nem megfelelő kijuttatás technika (vagy a rossz időzítés!) okozza. Európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi); amerikai keleti cseresznyelégy (Rhagoletis cingulata) A cseresznye legjelentősebb kártevői, de károsításuk a meggyen is előfordulhat. A két faj életmódja azonos; egynemzedékes, bábként a talajban áttelelő fajok. Az amerikai keleti cseresznyelégy az európai cseresznyelégyhez hasonló kinézetű, de annál valamivel nagyobb (3–5 mm-es). Imágóik szárnyrajzolata eltérő. A cseresznyelegyek imágói csak mézharmatot fogyasztanak. A rajzáskezdettől számítva egy héten belül párosodnak. Tojásrakásuk elhúzódó, akár 20-25 napig is eltarthat! A R. cingulata több tojást is rak egy gyümölcsbe, míg a R. cerasi csak egyet. Rajzása később kezdődik, mint a hazai (európai) rokonáé, de 4-5 héttel tovább tart. Gyorsan melegedő tavaszokon a R. cerasi-nak már április végén elkezdődhet a rajzása. A korai, zsendülő, sárga cseresznyék epidermisze alá helyezi tojásait. Általánosan azonban a cseresznyelegyek június közepén rajzanak. A károsított cseresznyék előbb színeződnek. A termesztés sikere nagyban múlik a gyümölcsöt károsító cseresznyelégy elleni védekezés eredményességén. Az eltérő érésidejű fajták eltérő mértékben és időben károsodnak, ezért különösen ügyeljünk a telepítéskor a fajtakeveredés elkerülésére. A kevert érésidejű fajta állományokban a cseresznyelégy elleni védekezés lehetőségei az eltérő érésidő miatt rosszabbak. A korai fajtákon ritkábban fordul elő a cseresznyelégy károsítása. Ha ősz folyamán a fák alatt megforgatjuk a talajt, gyéríthetjük vele a bábok számát, mivel a felszínre kerülő bábok a tél folyamán megfagynak. A kémiai védekezés pontos idejének meghatározásához sárgalapos rajzás megfigyelést végezzünk. A cseresznyelégy elleni kémiai védekezés időpontja a rajzás kezdete, április vége, május közepe. A rajzás elhúzódásától függően évi többszöri kezelésre is szükség lehet. Fekete meggy- és cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi subsp. pruniavium) A cseresznye és a meggy egyik jelentős kártevője. Több nemzedékes faj, mely tojás alakban telel át a cseresznyén és a meggyen. A rajzás, az ősanyák megjelenése március végén kezdődik. A szárnyas nőstények átrepülnek galaj (Galium spp.) és veronika (Veronica spp.) fajokra, ahol telepeket alkotnak. Nyár végén, augusztusban, szeptemberben visszarepülnek a gyümölcsfákra és ott párasodnak, majd megszületnek az ivaros egyedek, melyek az áttelelő tojásokat rakják. A fertőzött levelek fodrosodnak a tetvek szívogatásának hatására, fonákjuk felé erősen besodródnak. A levelek és a termés a levéltetvek ürülékétől ragacsosak lesznek. A levéltetvek által kibocsátott mézharmaton megtelepszik a korompenész, mint másodlagos kórokozó. A védekezés alapja az agrotechnikai műveletek betartása: a megfelelő szellős korona kialakítása; a fertőzött növényi részek rendszeres eltávolítása és megsemmisítése; rendszeres gyomirtás. A levéltetvek kártétele megelőzhető a lombtalan állapotban történő lemosó permetezésekkel, metszéssel eltávolítható a fertőzött hajtásvég a vegetációban. A tömeges felszaporodás elején célszerű a rovarölő szeres védekezések elvégzése (nenikotinoidok), a túlzott N-műtrágyázást kerülése. .

Füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) Elsősorban a fiatal fák (cseresznye, meggy, birs) kártevője. Kétnemzedékes faj, lárva alakban telel (előbábként) a talajban. A rajzás április-májusban kezdődik, majd párosodás után a nőstény a levéllemez szöveteibe rakja le a tojásokat. A lárvák 21 nap alatt fejlődnek ki. A második nemzedék augusztus-szeptemberben rajzik. A lárvák a levelet hámozgatják. Kezdetben kisméretű, később nagyobb barna, sötétbarna foltok tűnnek fel. A második nemzedék megfelelő védekezés hiányában nagyobb létszámú, ezáltal nagyobb felületen képes elpusztítani a lombot. Védekezés: a sorközműveléssel csökkenthető az áttelelő egyedek száma. A lárvák kelésekor permetezéssel védekezzünk. Araszoló lepkék (Geometridae), sodrómolyok (Tortricidae) A rügyfakadást követő időszak lombkártevői közül a kis téli araszoló (Operophtera brumata) gyakori kártevő. A fiatal levelek megrágásával, esetenként tarrágásával, később a kötődött gyümölcsök odvasításával, különösen tömegszaporodásának időszakában okoz kárt. A vele egy időben jelentkező nagy téli araszoló (Erannis defoliaria) jelenléte a kártételt még fokozhatja. Védekezés: Enyves hernyóövek októberi kihelyezésével a fák törzsén felfelé haladó nőstényeket gyéríthetjük, kéregkaparással a tojásokat is elpusztíthatjuk. A virágzást megelőző időszakban, rügyfakadás és a fehér bimbós stádium között permetezhetünk (kitinszintézisgátlók). Az araszoló hernyók elleni rovarölő szeres permetezés a levéltetvek ősanyáit is számottevően gyéríti. A biológiai védekezés Bacillus thuringiensis var. kurstaki bio preparátummal lehetséges.

Lombosfa-fehérmoly (Leucoptera malifoliella) Az akna először alig észrevehető pontként jelentkezik a levél színén, majd a spirális vonalban haladó lárva egyre nagyobbítja az aknát, míg végül kialakul az 1,0-1,8 cm átmérőjű foltakna. Amíg a lárva az aknában tartózkodik, az akna feletti epidermisz világosbarna, távozása után sötétbarna színű, majd szürke lesz. A báb fehér színű kokonban telel a fákon, vagy a lehullott lomb között. A lepkék április-május hónapban kezdenek repülni. A lepkerajzás gyakran esik az alma virágzásának idejére. A nőstény tojásait a levél fonákára rakja. A lárva a tojáshéj védelme alatt befúr a levélbe, s ott a felső epidermisz alatt készíti el az egyre nagyobb átmérőjű, kör alakú aknáját. A teljes kifejlődés után a lárva a felső epidermiszen nyílást készít, és azon távozik az aknából. Az időjárástól függően 2-3 nemzedéke fejlődik. Védekezés: A metszés és faápolás során eltávolított nyesedéket március végéig el kell égetni vagy más úton meg kell semmisíteni. A lehullott leveleket tanácsos legalább 10 cm mélyen a talajba forgatni. Nagyszámú telelő egyed esetén a lemosó permetezéstől nem lehet teljes sikert várni, a kártevő elleni kezeléseket a vegetáció során is folytatni kell. Amennyiben szükséges, virágzás idején méhkímélő technológiával kell védekezni a rajzó lepkék ellen. A kémiai védekezést szexferomon csapdával történő rajzásmegfigyelésre alapozva kell megkezdeni. Veszélyes egyedszám: 50-100 lepke csapdánként egy hét alatt. Az alkalmazható készítmények közül a kitinszintézis-gátlók megbízható, jó eredményt adnak jó kijuttatás technika, illetve permetléfedettség esetén. A rajzás elején, lehetőleg a tojásrakás előtt célszerű permetezni. Csak az első stádiumú lárvák ellen várhatunk sikert. A környezetkímélő növényvédelem során a kitinképződés-gátló készítményeken kívül a Bacillus thuringiensis

.

var. Kurstaki, valamint a neonikotinoid készítmények alkalmazhatóak az aknázómolyok ellen. Kéregmoly (Enarmonia formosana) A tojásokból kikelő sárgás hernyók összefurkálják a háncsot ezzel zavarva a fa nedvkeringését. Egy fában sokszor igen sok lárva található. Kárképük kezdetben mézgacseppek és apró ürülékszemcsékből álló halmocskák, később egyre növekvő foltokban kéregelhalás jelentkezik. Az erősen gyomos ültevények fáin erősebb kártétel jelentkezik. Jelentős kajszi kártevő, nagy szerepe van a fák törzsének és vázágainak rákosodásában, a fák korai pusztulásában. A lepke kétnemzedékes, de a május végétől július közepéig elhúzódóan rajzó első, és július végétől augusztus közepéig rajzó második nemzedék szinte összefolyik. A lepke rajzásának megfigyelésére szexferomoncsapda áll rendelkezésre. A fogott lepkéket 3-5 naponta megszámolva és a naponta fogott lepkék számát kiszámolva és feljegyezve (grafikonra rajzolva) megállapítható a rajzáscsúcs, melynek elérésekor kell védekezni. A fák törzsén megjelenő bábingek is jelzik a rajzást. Védekezés: A törzs és vastag ágak kérgén keletkezett sérülések sebkezelése, a begyógyulás elősegítésére. A gyümölcsös gyommentesen tartása nyár folyamán, különös tekintettel a magas növésű gyomokra, amelyek leárnyékolják a törzset. A gyommentes ültetvényekben nagyságrendekkel kisebb a kártétel. Az esetleges kémiai védekezést feromoncsapda vagy a törzsön megjelenő bábingek megfigyelésére alapozva, az egyébként elhúzódó rajzás megindulása után, fertőzöttségtől függően egy-két törzskezelés szükséges. A vegyszeres védekezés hatékonysága sokszor nem kielégítő. Ha a permetezés nem közvetlenül a törzsre és a vázágakra irányul, a hatékonyság jelentősen csökken.

A cseresznye és a meggy főbb gyomnövényei Gyomszabályozás: A gyomos ültetvényekben elszaporodhatnak a kártevők, és a párásabb mikroklíma elősegítheti a betegségek kialakulását. A gyümölcsösök gyomflórája nagyon összetett. Egyéves kétszikű gyomnövények pl.: disznóparéjfélék, libatopfélék, keserűfűfélék, betyárkóró, pásztortáska, parlagfű, tyúkhúr, egyéves egyszikű gyomnövények: kakaslábfű, pirók ujjasmuhar, fakó muhar, egynyári perje mellett évelő egyszikű gyomnövények: tarackbúza, csillagpázsit, valamint évelő kétszikű gyomnövények: apró szulák, mezei aszat, hamvas szeder alkotják. Az újabban terjedő fajok közül a sövényszulák és a selyemkóró említhető. Az ültetvény telepítése előtt célszerű a területet az évelő gyomnövényektől mentesíteni. Telepítés után a sorközöket célszerű befüvesíteni, vagy mechanikai úton gyomirtani. A hagyományos tőtávolságú ültetvényekben a facsíkot oldalazó tárcsával vagy talajmaróval tarthatjuk gyommentesen a vegyszeres gyomirtáson kívül. A telepítés évében nem javasolt a herbicides kezelés. Vegyszeres kezelés esetén a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen (védőlemezes permetezés, szélcsendes időjárás és egy alkalommal csak kisebb területet kezeljünk).

A GÖRÖGDINNYE ÉS A SÁRGADINNYE INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME .

A dinnyefélék főbb betegségei Vírusos betegségek Dinnye mozaik vírus (Watermelon mosaic potyvirus, Cucumber mosaic cucumovirus) A levélen sötét és világoszöld szegletes foltok láthatók, a levelek kisebbek, hullámosak és deformáltak. Dinnye sárga mozaik vírus (Zucchini yellow mosaic virus) A levél fő- és mellékerei halvány-, majd sárgászöldek lesznek. A leveleken sárga, szegletes mozaikfoltok jelennek meg, a termések aprók, alaktalanok maradnak. A vírusok elleni védekezés alapja az agrotechnikai műveletek betartása: CMV ellenálló fajták alkalmazása; termőhely gondos megválasztása; a dinnye tábla szomszédságában ne legyenek parlag területek. Magtermesztés során a vírusgyanús töveket el kell távolítani. Fémzárolt vetőmag használata. A vírusbetegség ellen védekezni csak megelőzéssel lehet. Fontos a levéltetvek (vírusvektorok) elleni rovarölő szeres védekezés. Baktériumos betegségek Dinnye pszeudomonászos betegsége (Pseudomonas syringae pv. syringae) A kórokozó hatására a levélen szabálytalan alakú foltok figyelhetők meg. A levélnyél, indák elvékonyodnak, majd elszáradnak. A fertőzésre erős felmelegedés esetén, a fólia eltávolításakor kell számítani, amikor hő stressz lép fel a hírtelen hőmérsékletcsökkenés következtében. Védekezés: Májusi melegben a fóliaalagutak szellőztetése, lyuggatott fólia használata, a fóliaalagút leszedése a reggeli órákban a felmelegedés előtt történjen. Kerülni kell a sokkhatást, a melegben történő fólialeszedés hírtelen hőmérsékletcsökkenést okoz. A kitakarás után kontakthatású, réz hatóanyagú szerrel kell permetezni. Gombás betegségek Dinnyeperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) Leginkább sárgadinnyén károsít. A levél színén erek által határolt sárgászöld szögletes foltok láthatók, melyek fokozatosan, barnulva elhalnak. A fonákon szürkésbarna, lilásbarna finom bevonat (sporangiumtartó gyep) figyelhető meg. Csapadékos időjárás esetén várható a fertőzés, mivel a víz a fertőzés szempontjából elengedhetetlen. Fertőzési források a beteg lehullott levelek, mivel a kórokozó sporangiumai hosszú ideig életképesek maradnak. A kórokozó hőmérsékleti optimuma alacsony: 15-20 oC, de a hűvösebb és melegebb tartományt egyaránt jól viseli. Védekezés: Peronoszpóra ellenálló sárga- és görögdinnye fajták választása, esőztető öntözés kerülése, csepegtető rendszer kiépítése, rendszeres szellőztetés, növényházban vegetációs fűtés alkalmazása. Megelőző gombaölő szeres védekezés: palántaneveléskor, kiültetés után folyamatosan kell védekezni a kontakt, ill. felszívódó hatású készítményekkel. Dinnyelisztharmat (Erysiphe cichoracearum, Sphaerotheca fuliginea) A levél színén először foltszerűen, majd a levéllemezt teljesen beborítva, szürkésfehér lisztes bevonat (epifita micéliumtömeg) képződik. Később a bevonatban pontszerű, fekete, ivaros áttelelő képletek (kazmotéciumok) jönnek létre. A száraz meleg idő kedvez a szaporodásának. A kórokozó relatív páratartalom-igénye alacsony. Védekezés: A fertőzött növénymaradványok megsemmisítése; gyomszabályozás; lisztharmat toleráns fajták kiválasztása. A rendszeres öntözés visszaszorítja a lisztharmatfertőzést. Nem ellenálló fajták esetében a növények 10 lombleveles .

állapotától kell permetezni (azolok, kén). 25 °C feletti hőmérsékleten a kén tartalmú szerek perzselnek. Dinnye didimellás betegsége (Didymella bryoniae) A levélen először apró, sárgászöld később nagy szürkésbarna, elmosódott szélű foltok jelennek meg. A levélfoltok később kitöredeznek, a levél rongyolódik, majd elszárad. A levélen és a levélnyélen ovális foltok, bennük ivartalan képletek (piknídiumok) alakulnak ki. Fertőzési források a beteg növénymaradványok. Hosszantartó csapadék esetén és 24 oC körüli hőmérsékleten várható a fertőzés felerősödése. A védekezés hatékonysága a megelőzésen alapul: növénymaradványok megsemmisítése, túlzott öntözés kerülése. A palántanevelés során a kontakthatású készítmények, kiültetés után a felszívódó hatású gombaölő szerek (pl. azolok) hatásosak. Dinnye kolletotrihumos betegsége (Colletotrichum orbiculare) A palánták gyökérnyaki része sötétbarna lesz, rostossá válik. A sárgadinnye levelén nagy világosbarna foltok (acervuluszok) találhatók, míg a görögdinnye levelén kisebb, 3-4 mm-es sötétbarna szegélyű foltok jelennek meg. A száron a foltok oválisak, enyhén besüppedőek. A termésen nagy kráterszerű besüppedő foltok jelennek meg. A fertőzési források a fertőzött növénymaradványok illetve a beteg vetőmag. 21-24 oC-on már 2 óra nedves állapot is elegendő a fertőzéshez, ezért a meleg, záporok idején várható a fertőzés. Védekezés: Csávázás (F1 hibridek). A tenyészidőszak alatti kémiai védekezést összevonhatjuk a didimellás védekezéssel. Dinnye fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum f. sp. niveum, Fusarium oxysporum f. sp. melonis) A palánták lankadnak, hervadnak, majd elszáradnak. Az indák hervadnak, a tövi részükön fehéres konídiumtartó-párnák képződnek. Kettévágva a szállítónyalábok barna színűek. Fertőzési források a talajba került beteg növényi részek és a fertőzött vetőmag. A kórokozók a talajban 10 évig is életképesek maradnak. A talajból a növény gyökerén keresztül jutnak a szállítónyalábokba. Optimuma magas: 25-27 oC-os talajhőmérséklet. Védekezés: Fuzárium ellenálló alanyokra (pl.: tökfélékre) oltott nemes, valamint ellenálló fajták beszerzése. Fertőzésmentes terület. A magcsávázás nem megfelelő hatékonyságú. A dinnyefélék főbb kártevői Gyökérgubacs-fonálféreg fajok (Meloidogyne spp.) A fertőzést követően 4-5 héten belül a gyökereken gombostűfejnyi gubacsokat találunk, később a vastagabb gyökereken bors nagyságú gubacsok jelennek meg, a kártevő a kialakult tumor belsejében károsít. A növények hervadnak, gyakorta csak a nap legmelegebb óráiban. Védekezés: A vetésváltás rendkívül fontos. Mennyiségét a forgóban a talaj fertőzöttségét gyorsan, jelentős mértékben le lehet csökkenteni. Az olajretek, a mézontófű vagy a mustár kiváló fonálféregölő hatással rendelkeznek. Védekezés: A télidőszakban szüneteltetett termesztéssel, fagynak kitéve a területet jelentősen csökkenteni lehet a melegigényes fonálféreg fajok egyedszámát. Alkalmazzák még a fonálféreg kártételnek ellenálló növényfajra történő oltást is. A vegyszeres talajfertőtlenítést dazomet hatóanyagú granulátummal végezhetjük, a fitotoxikus hatás miatt 3-5 hét lebomlási idővel kell számolni. Talajlakó kártevők (Melolonthinae, Elateridae, Gryllotalpa gryllotalpa)

.

A talajlakó kártevők a gyökerek megrágásával a növények víz- és tápanyagfelvételét zavarják. A növények lemaradnak a fejlődésben, súlyosabb esetben elpusztulnak. Védekezés: Talaj-felvételezéssel lehet tájékozódni a terület fertőzöttségéről. A vizsgálatot a termesztést megelőző évben nyár végén érdemes elvégezni. A kijelölt egy négyzetméternyi helyről legalább 40 cm mélyen a földet ki kell ásni és átmorzsolni. Amennyiben a pajorok száma négyzetméterenként meghaladja az egyet, a drótférgek száma a kettőt, rovarölő szeres kezelés szükséges. Védekezés: granulált rovarölő szerrel, pl.: teflutrin hatóanyaggal eredményesen védekezhetünk a talajlakó kártevők ellen. Gyepi hangya (Tetramorium caespitum) Alacsony talajvízszintű területen lehet nagyobb kártétel, a jól gyomirtott dinnyetáblákon, mivel nincs más nedvesség és táplálékforrása a hangyának. Védekezés: A rovarlárvák kártételénél alkalmazott technológiák és védekezési módok megfelelő védelmet nyújtanak a hangyák ellen is. Dohánytripsz (Thrips tabaci) Termesztő berendezésekben, főleg a palántanevelés időszakában okozhat gondot. A levélen apró tűszúrásnyi ezüstös-fehér foltok láthatók. Védekezés: Harmónikus tápanyagellátással, szármaradványok aláforgatásával, a gyors növekedés serkentésével, gyomok irtásával, tervszerű állománykezeléssel, pl.: neonikotinoid csoportba tartozó rovarölő szerekkel. Dinnyetripsz (Thrips palmi) A Magyarországon még nem előforduló faj kártétele nem különíthető el a dohánytripsz kártételétől. Hasonlóan a dohánytripszhez sárga, vagy kékszínű ragadós lapokkal, illetve vízzel töltött tálakkal előrejelezhető. Ha a növények 15-20 %-án található tripsz, akkor védekezni kell. Védekezés: A ragadós lapokkal befogott egyedek azonosítása mikroszkóppal történik, észlelésekor a termelőt bejelentési kötelezettség terheli, mivel a dinnyetripsz karantén kártevő. Növényházi dinnyehajtatásnál sikerrel alkalmazható a virágpoloskák és a ragadozó atkák betelepítése. Üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum) Termesztő berendezésekben, főleg a palántanevelés időszakában, valamint a dinnyehajtatás során okozhat gondot. A levelek fonákján szívogató lárvák és imágók mézharmatot ürítenek, amelytől a levelek csillognak. Az üvegházi molytetű ellen hajtatásban a sárgafogólapos előrejelzés használatos. Védekezés: A palántanevelés előfeltétele az üvegházi molytetűtől mentes palántanevelő. Kerülni kell a dísznövények és a dinnyepalánták együttes termesztését. Vegyszeresen a piridaben hatóanyagú szerrel védekezhetünk. Uborka-levéltetű (Aphis gossypii) A kabakosok mellett számos más növénycsaládba tartozó fajon is károsít. A levelek fonákján és a fiatal hajtásokon szívogatnak, a növekedés megáll, a levelek besodródnak, a hajtás torzul, Védekezés: A levéltetvek elleni kémiai védekezést sárgalapos előrejelzés alapján kell elvégezni (piretroidokkal, abamektin, pimetrozin). Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae)

.

A levelek fonákján pókháló szerű, finom szövedék alatt szívogatják a leveleket. A növény párologtatása megnövekszik, teljesítőképessége csökken. A levelek sárgulnak, barnulnak, elszáradnak. Védekezés: A takácsatka elleni védekezés alapja a dinnyeállomány gyommentesen tartása. A kezeléseket még a populáció felszaporodása előtt kell megkezdeni! Fontos az egészséges szaporítóanyag használata, termesztéstechnológiai elemek betartása, környezeti feltételek figyelembe vétele, szükség esetén kémiai védekezés, pl.: az abamektin hatóanyagú szerekkel történhet. A dinnyefajok főbb gyomnövényei, gyomszabályozás Gyomfajok: disznóparéj-fajok, fekete csucsor, keserűfű-fajok, közönséges aggófű, libatopfajok, pásztortáska, parlagfű, vadrepce, varjúmák, kicsiny gombvirág, csattanó maszlag, közönséges kakaslábfű, muharfajok, mezei aszat, szelíd csorbóka, apró szulák. A dinnyefélék gyomelnyomó képessége gyenge. Kevés a felhasználható készítmény (benefin, klomazon, S-metolaklór), melyeket preemergens módon kell kijuttatni. Állományban a mechanikai (2-3 cm mély) gyomirtás jöhet szóba.

A DIÓ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A dió főbb betegségei A dió gyűrűsfoltossága (Cherry leaf roll nepovirus CLRV) A leveleken sárgászöld, kerek vagy gyűrűs foltok láthatók. Később a levelek elsárgulnak. A gyümölcs epikarpiumán és a héjon dudorok észlelhetőek, a magbél aszalódott. A fa csúcsa elpusztul, később az egész fa teljesen elszárad. A kórokozóval szemben előrejelzési módszer a tudomány mai állása szerint nem áll rendelkezésre. Védekezés: A kórokozó szaporítóanyaggal vihető át, de előfordulhat pollennel és a maggal történő terjedés, valamint a talajban élő Xiphinema fonálféreg fajokkal történő átviteli mód is. Alapvető a vírusmentes szaporítóanyag előállítása s felhasználása telepítésre. A tünetes fákat ki kell szelektálni az állományból. A dió baktériumos feketedése (Xanthomonas arboricola pv. juglandis) A levélen, hajtáson, vesszőn, virágbarkákon, valamint a gyümölcsön is láthatóak a tünetek. A terméseken apró, kissé kiemelkedő vizenyős foltok képződnek, amelyek gyorsan növekednek, besüppednek és megfeketednek. A nekrózis behatol a termésekbe és megfertőzi a magot, a termések megfeketednek, összeszáradnak és lehullnak. A levélen szögletes, vizenyős, később nekrotikus foltok keletkeznek, később összefolynak. A foltok peremén képződhetnek baktériumokat tartalmazó fehéres váladékcseppek is. Az időjárási tényezők megfigyelésével és a gazdanövény fejlődésének alakulásával kiszámítható a fertőzés erőssége. Védekezés: Rügypattanás után a vegetáció kezdetén két-három alkalommal ionos, réztartalmú permetező szert használjunk (réz, rézhidroxid). Azokban az ültetvényekben, ahol a baktérium fellépésére rendszeresen lehet számítani, virágzás előtt egyszer, a virágzást követően pedig egy vagy két alkalommal javasolt a védekezés. Rozelliniás gyökérbetegség (Rosellinia necatrix) A kórokozó telepítések, fiatal telepítések elhalását, katasztrofális pusztulását okozhatja.

.

A fa fokozatosan pusztul, növekedésben visszamarad, hajtásai fejletlenek, levelei sárgászöldek. Végül a fa elszárad, tövén gyökérsarjak nem képződnek. A gyökerek korhadtak, a gyökérszőrök hiányoznak. Előrejelzési céllal területi felvételezés végezhető. Védekezés: A pusztuló fákat el kell távolítani az ültetvényből. Talaj- és gyökérvizsgálatot kell végezni még a telepítés megkezdése előtt. Amennyiben az említett kórokozó megtalálható a talajban, akkor a telepítést nem szabad megkezdeni. Röszlériás gyökérbetegség vagy szegecsfejű gyökérgomba (Roesleria pallida) Telepítések, fiatal telepítések elhalását, súlyos pusztulását okozhatja a gomba. A fa fokozatosan pusztul, növekedésben visszamarad, hajtásai fejletlenek, levelei sárgászöldek. Végül elszárad, rajta tősarjak nem képződnek. A gyökerek részben vagy teljesen elhaltak, a gyökérszőrök hiányoznak. A még élő gyökereken ősszel szabad szemmel látható apró, szeghez hasonlító nyeles apotéciumok láthatók. Előrejelzési céllal területi felvételezés végezhető. A fertőzési források a talajban lévő gyökérmaradványok, melyeken a kórokozó micélium vagy apotécium formájában telel. Védekezés: Talaj- és gyökérvizsgálatot kell végezni még a telepítés megkezdése előtt. Amennyiben az említett kórokozók megtalálhatók a talajban, akkor a telepítést nem szabad megkezdeni, az adott területről le kell mondani, mivel kémiai védekezés nem áll rendelkezésre. A pusztuló fákat az ültetvényből el kell távolítani. A dió gnomóniás betegsége (Gnomonia leptostyla) A fertőzés nyomán korai lomb- és gyümölcshullás alakulhat elő, különösen a nyár második felében. A leveleken kerek vagy oválisan megnyúlt, 3-4 mm nagyságú, kerek, barna szegélyű foltok, a levelek fonákán fekete termőtestek jelennek meg. A tünetek a hajtásokon is megjelennek, bemélyedő, barna szegélyű foltok formájában. Az időjárási tényezők megfigyelésével és a gazdanövény fejlődésének nyomon követésével van mód az előrejelzésre. Védekezés: Kiskertekben a lehullott levelek összegyűjtése és megsemmisítése eredményre vezethet. Az őszi lombhullás után a kórokozó áttelelését megakadályozandó vegyszeres permetezés javasolt (pl.: penkonazol, rézhidroxid). A fákat virágzás után több alkalommal, réztartalmú szerekkel kezeljük (pl. réz, rézoxiklorid, kaptán+karbamid+növényi olaj). Dió mikrosztrómás levélfoltossága (Microstroma juglandis) A kórokozó tünete az oldalér mentén látható: a leveleken kialakuló foltok szabálytalan alakúak, vagy szögletesek. Később a levél színén sárgászöld foltok, a fonákon pedig szürkésfehér konídiumtartó gyep figyelhető meg. A foltok fokozatosan megbarnulnak és beszáradnak. Védekezés: megelőző védekezési módszer a fertőzött, lehullott levelek összegyűjtése, megsemmisítése. Kémiai úton történő védekezési módszere megegyezik a dió gnomóniás betegségénél leírtakkal, vagyis egy menetben megoldható mindkét betegség elleni védekezés. A dió főbb kártevői Dió nemezes gubacsatka (Aceria erinea) Kártétele következtében a levél fonáki részén sárgásbarna nemezes foltok képződnek. A foltok helyén a levél színe felhólyagosodik. Tavasszal a rügyekben áttelelt nőstények számából lehet következtetni a kártétel erősségére. Ezt mikroszkóp segítségével végzett rügyvizsgálattal lehet elvégezni. Védekezés: Mivel a kártevő nőstény egyede telel át a rügypikkelyek között, mindenképp javasolt a tél végi lemosó permetezés paraffinolaj .

tartalmú készítményekkel. A rügyfakadást követően és a vegetációs időszakban akaricidekkel védekezhetünk a károsítása ellen. Dió szemölcsös gubacsatka (Aceria tristriata) Szívogatása nyomán a levél fonáki és színi része is károsodik. A leveleken, gyakran a dión is 1-2 mm átmérőjű, rücskös felületű, sárgászöld gubacsok képződnek. Az erősen fertőzött levelek színük felé kanalasodnak. Mikroszkóp segítségével végzett tél végi rügyvizsgálattal az áttelelt nőstény egyedek számából következtethetünk a kártétel mértékére. Védekezés: Megegyezik a dió nemezes gubacsatkánál leírtakkal. Ökológiai termesztésben hatékony megoldást jelenthet a ragadozó atkák természetes úton történő elszaporítása. Ekkor azonban a kén készítmények használatát korlátoznunk kell, mert e predátorok érzékenyek a hatóanyagokra. A vegetációs időszakban erős atkakártétel fellépésekor a nyári hígítású mészkénlé, a növényi olaj (pl. napraforgó olaj) és a kéntartalmú készítmények használhatók. Amerikai fehér medvelepke (Hyphantria cunea) Kezdetben a fiatal hernyók a levél fonákán, majd később néhány levelet összeszőve hámozgatnak, csak a levélerezet és az egyik oldal bőrszövete marad meg. A károsított leveleket sűrű szövedékkel vonják be („hernyófészek”), majd az egész károsított hajtást szövedék borítja. A hernyófészkek az ágak csúcsán helyezkednek el, messziről szembetűnőek. A hernyók fejlődésével a hernyófészkek egyre nagyobbakká válnak. A hernyók teljes fejlettségüket elérve, a fakorona egész felületén eloszlanak és egyesével karéjozzák a leveleket. A száraz, meleg időjárás, illetve az ilyen évek sorozata kedvez a kártevő tömeges elszaporodásának. Fénycsapdával előre jelezhető a rajzás csúcspontja. Védekezés: Az első nemzedék elleni, sikeres vegyszeres beavatkozással kiküszöbölhetjük a második, általában nagyobb létszámú és kártételű nemzedék felszaporodását. A védekezés legkörnyezetkímélőbb megoldása a hernyófészkek eltávolítása és elégetése. Kiegészítő védekezésként megemlítendő az erősen fertőzött fák törzsére felerősített szalmaövek alkalmazása is. Erősebb invázió esetén Bacillus thuringiensis biopreparátumok is használhatóak, amelyek a fejlett hernyók ellen is hatásosak. Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) Az imágók először szabálytalan alakban karéjozzák a leveleket, végül tarrágást okoznak. A lárvák a fiatal, vékony gyökereket elrágják, a vastagabb gyökerek felszínét és a mélyebb rétegeket is megrágják, odvasítják. A károsított növények levelei hervadnak, majd később az egész növény elpusztul. Az ilyen növényt kihúzva, a gyökérzónában megtalálható a pajor. A kártevő rajzása a Jermy-féle fénycsapdával nyomon követhető. Védekezés: Az imágók ellen a rajzáscsúcs időszakában kell védekezni. Virágzó gyümölcsöst csak a méhek és a többi beporzó rovar védelmét biztosító előírások betartásával szabad permetezni. A pajor ellen talajfertőtlenítő szerek használata javasolt. Almamoly (Cydia pomonella) A lárvája a gyümölcsöt károsítja. A gyümölcs felületén két, morzsalékos nyílás (befurakodási, kifurakodási) található. A dión a terméskupacs megfeketedése és rászáradása a csonthéjra, későbbi fertőzés esetén, a köldökrészen található fekete lyuk jelzi a kártételt. Rajzásának menete fénycsapdával, szexferomon csapdával megbízhatóan nyomon követhető. Védekezés: Az almamoly elleni vegyszeres védekezés alapja a feromoncsapdás rajzásmegfigyelésen alapuló helyes permetezési idő megválasztása, melyet a májustól

.

augusztus végéig tartó két rajzáscsúcsa indokolttá tesz. Hagyományos védekezés esetén a tömeges lárvakelés idejére célszerű a permetezést időzíteni. Környezetkímélő, integrált védekezés alkalmazásakor a tömeges tojásrakáskor ajánlott a védekezést betervezni. A fiatal lárvák ellen lehetőségünk van Bacillus thuringiensis készítmények alkalmazására. Védekezésre engedélyezett egy speciális víruskészítmény (Cydia pomonella granulosis virus) is engedélyezett. Tarka dió-levéltetű (Panaphis juglandis) A levélkék színén a főér mentén két szabályos sorban elhelyezkedő tetvek a szívogatásukkal okozzák a kártételt. A párás, meleg környezetet szereti. Azokban az években lép fel tömegesen, amikor ilyen az időjárás, és ekkor lehet számítani nagyobb kártételére. Védekezés: A levéltetű egész fejlődése a diófán történik. Védekezésre nincs szükség. Sárga dió-levéltetű (Chromaphis juglandis) A szívogatás hatására a levelek megbarnulnak. Ennek következtében a levelek hamarabb befejezik működésüket, idő előtt lehullnak. A párás, meleg időjárás kedvező a faj számára. Azokban az években szaporodik el, amikor ilyen az időjárás, és ekkor lehet számítani nagyobb kártételére. Védekezés: A levéltetvek elleni állományvédelemre a természetes alapú piretrinek, az etilalkoholos növényi kivonatok, az alifás zsírsavak, a növényi olajok és az egyéb olajok használhatók. Fontos, hogy pontosan derítsük fel, mely ültetvényrészek, esetleg, fák fertőzöttek, és csak itt végezzünk helyi kezeléseket. Gerinces kártevők A gerinces kártevők egy része ellen csapdázással, csalétekkel és a ragadozó madarak betelepülésének elősegítésével (T-fák kihelyezése), más részük ellen az ültevény bekerítésével illetve vadriasztó szerekkel védekezhetünk a dióültetvényünkben. A dió ültetvények legjelentősebb gyomfajai, gyomszabályozás A héjasok gyomnövényeit három nagy csoportra lehet osztani. Az elsőbe az ősszel vagy kora tavasszal kelő T1-2-es gyomok tartoznak, amelyek nem nőnek nagyra és a nyár elejére elszáradnak, magot hoznak. Ezek kisebb gondot okoznak. A második csoportba a nagyobb habitusú, nagyobb tért foglaló, az egész tenyészidőszakban gondot okozó T3-4-es egynyári gyomok tartoznak. A rendszeres talajműveléstől mentes helyeken (facsík) évelő egy- és kétszikű gyomok szaporodnak fel. A védekezés lehetőségei A telepítés előtt törekedni kell arra, hogy az évelő gyomoktól mentesítsük a területet. Ezt a mechanikai és vegyszeres gyomirtás kombinációjával érhetjük el. Csapadékosabb területeken hatékony megoldás a gyomok visszaszorítására a gyepesítés. Elterjedtebb a sorközök mechanikai gyomirtása (döntően tárcsázás) és a sorok vegyszeres tisztántartása. Megoldást jelent még a sorközök mulcsozása. Megfelelő megoldás a kaszálás is. Takarónövényes ültetvényekben a takarónövény rendszeres ápolása és kaszálása a feladat. A takarónövény nélküli ültetvényekben a leggyakrabban alkalmazott gyomirtási módszer a sorok kultivátorozása és tárcsázása. A sorok gyomtalanítására lehetőségünk van kaszálással, boronálással, kézi kapálással, valamint hővel történő gyomirtással is. Egy tenyészidőszakban több alkalommal is szükséges valamelyik eljárást alkalmazni. Új telepítés esetén kizárólag mechanikai úton lehet védekezni a gyomok ellen. .

A későbbiek során minden vegyszeres kezelés előtt el kell távolítani a gyökérsarjakat, mivel ezeken keresztül is felszívódik a hatóanyag, ami pusztulást okozhat. Preemergens kezelés esetén a magról kelő kétszikű gyomok ellen a flumioxazin, a magról kelő egyszikűek ellen az S-metolaklór és a pendimetalin hatóanyagú készítmények a leghatékonyabbak. Posztemergens alkalmazás mellett a diquat-dibromid tartalmú herbicidek kiváló eredményt biztosítanak a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen. A szeder-félék előfordulásakor megbízható eredmény várható a fluroxipir hatóanyagú készítmények alkalmazásától. A glifozát hatóanyagú gyomirtó szerekkel magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen hatékony védelem érhető el. Az MCPA-készítmények magról kelő kétszikű gyomok ellen kiváló hatékonyságúak.

A FEJES KÁPOSZTA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A fejes káposzta főbb betegségei A káposzta xantomónászos feketeerűsége (Xanthomonas campestris pv. campestris) A levél szélén V alakú, sárgás foltok, azokban fekete levélerek láthatók. A foltok elszáradnak, és a levelek lehullnak. A torzsa edénynyalábja szintén fekete (tracheobakteriózis). A betegség a magas léghőmérsékletű, csapadékos nyarakon válik jelentőssé. Elsősorban monokultúrás termesztés és öntözés során lép fel súlyos mértékben. Előrejelzés: Konkrét előrejelzési módszer nem ismert, a fertőzési kockázat figyelembevételével preventíven védekezhetünk. Védekezés: A 3-4 éves vetésforgó betartása és a növénymaradványok mély aláforgatása javasolt. Magfogás csak egészséges anyanövényről történjen. Megelőző jelleggel csapadékos nyarakon, illetve öntözés esetén állománypermetezés szükséges réztartalmú készítmények felhasználásával. A káposzta pitiumos palántadőlése (Pythium debaryanum) és a káposzta rizoktóniás palántadőlése (Rhizoctonia solani) A csíranövények sziklevele és gyökere a talajban elbarnul, elpusztul a növények nem kelnek ki, a kelés hiányos lesz. A palánták gyökérnyaki része befűződik, majd elbarnul, a szikleveles növények kidőlnek. Előrejelzés: mindkét kórokozónak a nyirkos, nedves, levegőtlen, tömődött talaj kedvez, ezért ezek elkerülésével megakadályozhatjuk a kórokozók felszaporodását. Védekezés: a palántanevelésre használt talaj fertőtlenítése gőzöléssel (30-40 percig 95-100 °C), vagy fungiciddel beöntözve, illetve vetőmagcsávázás. Káposztaperonoszpóra (Peronospora brassicae) A szikleveleket tünetelőzmény nélkül fehér sporangiumtartó-gyep borítja be, s csak ezután lesznek a sziklevelek sárgászöldek. A lomblevél színén szögletes, sárgászöld, majd elhaló foltok találhatóak. A levél fonákán fehér sporangiumtartó-gyep fejlődik ki. Előrejelzés: a kórokozó alacsony hőmérsékleti igényű, ezért tavasszal és ősszel válhat jelentőssé. Előrejelzési módszer/modell nem ismert. Védekezés: Palántanevelés során lényeges a 2 éves vetésforgó betartása (ennek elmaradása esetén talajgőzölés, illetve a fertőzött levelek eltávolítása), ellenálló fajták használata. Indokolt esetben preventív állománykezelés, kis cseppmérettel, nedvesítő szer hozzáadásával.

.

A káposzta alternáriás betegsége (Alternaria brassicae, Alternaria brassicicola) A levélen kerek vagy ovális, lilásbarna, zónált foltok mutatkoznak, amelyet sötétbarna bevonat (konídiumtartó gyep) takar. Hasonló tünetek észlelhetők a maghozó száron és a becőtermésen is. Előrejelzés: magas (25-30 °C) hőmérséklet és a levélfelület-nedvesség is szükséges a kórokozók csírázásához. Előrejelzési módszer/modell nem ismert. Védekezés: Alapvető a 3-4 éves vetésforgó betartása, a növényi maradványok mély aláforgatása és az egészséges vetőmag felhasználása. Fontos szerepet kap a vetőmagcsávázás, illetve a preventív állománykezelés, elsősorban magtermesztés esetén. A fejes káposzta főbb kártevői Földibolha fajok: Feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes), közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae), fekete káposztabolha (Phyllotreta atra), csíkos káposztabolha (Phyllotreta undulata), nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum) Az imágók kártétele tavasszal a kelőfélben lévő csíranövényeken, illetve a fiatal palántákon nagyon súlyos lehet. A leveleket lyukszerűen hámozgatják. A megmaradt epidermisz elszárad, átszakad, a levél kilyukad. A levél szitaszerűvé válik, a bogarak nagy egyedsűrűsége esetén elhalhat. A nagy káposztabolha lárvája a levél lemezében aknáz. Aknája inkább foltszerű, ritkábban rövid járat alakú. Előrejelzés: Növényenkénti vizsgálatnál, ha levelenként 3-4 rágásnyom található, védekezni kell. Sárgatál kihelyezése talajszint magasságban történik, ha a napi egyedszám a 40 db-t eléri, vagy m²-enként 1 egyed található, kártétel lehetséges. Védekezés: Jó tápanyagellátással, nagyobb adagú nitrogén fejtrágyázással fokozható a kezdeti állománynövekedés, így a növény hamar túljut a kártevőre érzékeny fejlődési szakaszon. A keresztesvirágú gyomok irtásával a kártevők táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetők. Öntözött körülmények között a bogarak távol maradnak. Kémiai védekezésre a béta-ciflutrin és tiametoxam hatóanyagú készítmények használhatók.

Nappali lepkék: Káposztalepke (Pieris brassicae), repcelepke (Pieris napi), répalepke (Pieris napi) Bagolylepkék: Káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae), saláta-bagolylepke (Mamestra oleracea), gamma bagolylepke (Autographa gamma), C-betűs bagolylepke (Amathes cnigrum) Nappali lepkék: A felső levelek fonákán hámozgatások, majd a levél átlyukad, később a leveleken szabálytalan nagy kiterjedésű rágások, majd a fejen kívülről befelé a leveleknek csak a vastag erei maradnak meg. Bagolylepkék: A leveleken apró hámozgatások, később kisebb szabálytalan karéjozások a leveleken, az erek között, majd fejesedés után a fej belsejében több levél átrágva, kiüregesítve. Előrejelzés: Bagolylepkék: Az időjárás erősen befolyásolja a kártevő egyedszámát, a rajzás korai meleg tavaszon korábban kezdődik, gyorsan zajlik le, és erős lehet, hűvös, esős időjárásban elhúzódik. Az imágók rajzásmenete nyomon kísérhető fénycsapdával, vagy melaszcsapdával. Amikor a 2. és 3. fokozatú lárvák megjelennek, akkor kell védekezni. Ha a tojások 80-100 %a parazitált, elhagyható a védekezés. Nappali lepkék: Ha a káposztatábla közelében sok a lepke július közepétől, fel kell készülni a védekezésre. Növényenként átlag 2 hernyó esetén védekezni kell.

.

Védekezés: Kis területen a nappali lepkék petecsomói összegyűjthetők. A táblában és környékén szükséges a keresztesvirágú gyomnövények irtása. Öntözött területen a kártétel kisebb. A keresztes virágú növények betarkítását követően a növényi maradványok mélyre szántása csökkenti az áttelelő káposztamoly bábok számát. A vegyi védekezésre számos rovarölő szer, a Bacillus thuringiensis tartalmú biopreparátum, továbbá a Trichogramma pete parazitoid fürkész használható. Káposzta-levéltetű (Brevicoryne brassicae) A kártétel hatására a levelek torzulnak, fejlődésben visszamaradnak. A levél zöld színét elvesztve sárgulni kezd. A növény ragadós mézharmattal és fekete korompenésszel szennyezett. Előrejelzés: Mivel nem gazdaváltós faj, csak szignalizáció lehetséges: március közepétől az állomány vizsgálata az ősanyák megjelenéséig. Ha az állomány 10-20 %-a gyengén fertőzött (2 érték) szükséges a védekezés. Védekezés: A tábla és környékének gyomirtása, különös tekintettel a keresztesvirágú gyomnövényekre. A betakarítás után a káposzta szármaradványokat maradéktalanul alá kell szántani, hogy az áttelelő ősanyákat elpusztítsuk. Kémiai védekezésre cipermetrin, eszfenvalerát, lambda-cihalotrin és tiametoxam hatóanyagú készítmények engedélyezettek. A permetlébe javasolt nedvesítő szert tenni, mert a viaszos levélen a cseppek nehezen tapadnak meg. Tavaszi káposztalégy (Delia radicum) A fiatal növények levelei ólomfényűvé válnak, a károsított növények lankadnak. A talajból kiemelve a növényt a gyökerek sérültnek látszanak, a súlyosabb kártétel következtében teljesen elhalnak. Kártételét üres folt jelzi a táblán. Előrejelzés: Rövid előrejelzéskor a megfigyelés sárgatállal történhet. A tálakat március közepére helyezzük ki a tábla közepére, 40 cm magasságban, naponta ellenőrizzük. A védekezést a rajzás kezdetétől számított 4-7 napon kezdjük meg. Sikerrel alkalmazható a sátorcsapdás módszer is. Védekezés: alapvető fontosságú a növénymaradványok megsemmisítése, a helyes vetési sorrend betartása és a sekélyebb palántázás. A növények bőséges műtrágyázással gyakran megmenthetők. A rajzó legyek ellen vegyszeres védekezést kell védekezni. A fejes káposzta főbb gyomnövényei, gyomszabályozás Leggyakoribbak T4–es életformacsoportba tartozó kétszikű gyomok. Legfontosabb képviselőik egyebek mellett a disznóparéj-fajok (Amaranthus spp.), a libatop-félék (Chenopodium spp.), a keserűfű-félék (Polygonum spp.), a fekete csucsor (Solanum nigrum) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia). A T4–es életformacsoportba tartozó egyszikű gyomnövények közül a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), valamint a muhar fajok (Setaria spp.) fordulnak elő legnagyobb borítással. Az egyéves gyomnövények mellett az évelő gyomfajok előfordulásával is számolni kell. A tenyészidőszak elején még a T1-es pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) és veronika fajok (Veronica spp.) valamint a T3-as vadrepce (Sinapis arvensis) és repcsényretek (Raphanus raphanistrum) gyomnövények fordulhatnak elő. A fejes káposzta gyommentesítésének lehetőségei Fentiekből látható, hogy a fejes káposzta gyommentesen tartása jól összehangolt termesztéstechnológiai eljárásokkal, mechanikai és vegyszeres védelemmel oldható csak meg. A mechanikai védekezésre szinte minden esetben szüksége van a termelőnek akkor is, ha vegyszeres gyomirtást végez. A fejes káposzta .

gyomelnyomó képessége csekély, a folyamatos öntözés és a nagy tápanyag-ellátottság miatt a gyomok folyamatosan kelnek. A mechanikai gyomirtás alapja a kézi és gépi kapálás. Másik mechanikai védekezési mód a mulcsozás. Mulcsként tulajdonképpen bármilyen anyagot használhatunk, célunk, hogy az a talaj felszínén ne engedje felszaporodni a gyomokat, csökkentse a talaj hőingadozását és kipárolgását, ezáltal stabilizálja a talaj vízháztartásának egyensúlyát. A terület kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy lehetőleg évelő gyomnövényektől mentes táblát válasszunk. A fejes káposzta vegyszeres gyomirtására magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen napropamid (ppi-preemergens kezelés), illetve palántázás előtt kipermetezve klomazon és pendimetalin hatóanyagot tartalmazó herbicidek használhatók. Az optimális eredmény eléréséhez a kezelést követő két héten belül 15-20 mm csapadék szükséges. Magról kelő és évelő egyszikű gyomnövények ellen a fejes káposztában vegetációs időszakban állománykezelésre a fluazifop-P-butil hatóanyagot használhatjuk.

A HAJTATOTT PARADICSOM INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A hajtatott paradicsom főbb betegségei Vírusos betegségek Mechanikai úton terjedő vírusok Paradicsomban a mechanikai úton terjedő vírusok közül a jelentősebbek a dohány mozaik vírus (TMV), paradicsom mozaik vírus (ToMV) és a pepino mozaik vírus (PepMV). Polifág vírusok, hajtatásban okoznak nagy problémát. Tünet: zöld és sárga mozaik. Levéltetűvel terjedő vírusok Az uborka mozaik vírus (CMV) és a burgonya Y-vírus (PYV). Polifág, szabadföldön és fűtetlen fóliában okoz problémát. Tünetei a zöld és sárga mozaik, érszalagosodás. Tripsszel terjedő vírusok Paradicsomban igen jelentős terméskiesést okoz a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV). Tipikus tünetei: zöld és sárga mozaik, deformáció, gyűrűs foltosság. Tripsszel és mechanikai úton terjednek. Molytetűvel terjedő vírusok Paradicsomban a legújabban megjelent vírusok a paradicsom klorózis vírus (ToCV) és a paradicsom torrado vírus (ToTV) molytetűvel terjednek és terméskiesést okoznak. Paradicsomon meleg hajtatásban okoz nagy problémát. Aszimmetrikus érköz sárgulás, deformáció, levél erek barnulása a legjelentősebb tünetei. Vírusos betegségek elleni védekezési lehetőségek: rezisztens fajták használata, vetőmagcsávázás, vektorok elleni védelem és az általános agrotechnikai (gyommentesség stb.) valamint higiéniai szabályok betartása (kéz-, eszközfertőtlenítés stb.). Gombás betegségek Paradicsomvész (Phytophthora infestans) A betegség a növény minden részét megtámadhatja, de leggyakrabban a levélfertőzéssel lehet találkozni. A levelek csúcsi részéről kiindulva a levelek vizenyősödnek, és a foltokon megjelennek a betegség ivartalan képletei (sporangiumtartói). A betegség hirtelen jelenik meg, gyorsan terjed. Gyakran okoz teljes növénypusztulást. Előfordul, hogy a tünetek a termésen jelentkeznek, ott szabálytalan alakú, barnás-zöld foltok formájában, a bogyók húsában is elszíneződések láthatók. Védekezés: a betegség megjelenésekor intenzív szellőztetéssel, pótfűtéssel csökkenteni kell a ház pártartalmát. Megelőző kémiai védekezésre a kontaktkészítmények (pl. mankoceb) használhatók. .

Megjelenése után a kombinált hatóanyagú gombaölő szerektől várhatjuk a jobb eredményt. Paradicsomlisztharmat (Erysiphe orontii) Elsősorban a leveleken, ritkábban a levélnyélen és a száron fehér porzó foltok találhatók. A foltok alatt a levelek kis mértékben kivilágosodnak, később, ha a levél nagy részén található a penészgyep, a fertőzött levél el is pusztulhat. Védekezés: Ha a betegség már jelentkezett a körzetben, megelőző kémiai védelem szükséges. Kezdeti fertőzés esetén a kontakthatású készítményeket célszerű használni, gyors szaporodás esetén pedig a felszívódó készítményeket kell előnybe részesíteni. „Paprikalisztharmat” (Leveillula taurica) Nem tipikus lisztharmat, a gazdanövény levelének belső szöveteiben él, és csak a szaporítóképletei jelennek meg, döntően a levelek fonáki részén. Az első tünetek összetéveszthetők a takácsatka fertőzés tüneteivel. Erős fertőzés esetén a levélpusztulás akár 50 %-os terméskiesést is okozhat. A védekezés alapja az agrotechnikai műveletek alkalmazása: pl. párásítás, mely csökkenti a betegség okozta levélhullást. Ha a betegség már jelentkezett a körzetben, megelőző kémiai (azolok, strobilurinok) védelem szükséges. A betegség lappangási ideje akár három hét is lehet, ezért indokolt a paradicsom állományok rendszeres védelme. Kladospóriumos levélfoltosság (Cladosporium fulvum) A leveleken 5–10 mm-es elmosódott szélű kivilágosodó foltok jelennek meg, amelyeken később megjelenik a kórokozó szürkésbarna színű bársonyos kinézetű penészgyepe. A védekezés alapja a fajtaválasztás, erős levelezéssel szellősebbé kell tenni, és intenzív szellőztetés. Kémiai védekezéssel csak csökkenteni lehet a kárt, ezért a klímaszabályozásnak nagy szerepe van az eredményes védekezésben. Szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) Száron, levélen, virágon, termésen jelenhet meg, a rothadó foltokon jól látható erős szürke színű penészgyep formájában. A betegség elsősorban sérüléseken fertőz, de párás, rosszul szellőztetett házakban sérülésmentes részeken is megjelenik. A másik tünete a gyűrűs foltosság, amikor pár mm átmérőjű kerek gyűrűk láthatók a termésen, közepükön apró, parás folttal. Ilyenkor nem rothad a bogyó, de a piaci értéket jelentősen rontja A védelem alapja a klímaszabályozás, rendszeres szellőztetés, és a páralecsapódás megakadályozása. Kémiai védelemre a fénymentes, borult időszakokban van szükség (őszi hajtatási szezon). Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) Száron, levélen és termésen is megjelenhet, világosbarna rothadás formájában. Jellemző, hogy rothadó foltokon hófehér, vattaszerű dús penész jelenik meg, majd később a növények felületén, a szár belsejében kemény, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) fejlődnek. A talajba jutott szkleróciumok hosszú ideig életképesek, és a talajból a gyökereken keresztül a szártövet fertőzve teljes növénypusztulást okoz. A védekezés alapja az agrotechnikai műveletek betartása, pl. öntözéstechnikával csökkenteni kell a talaj felső rétegének hosszantartó folyamatos nedvességét. A Coniothyrium minitans antagonista gomba tartalmú biopreparátum talajba juttatása. Jelentősen csökkenti a kitartóképleteket a talajban. Kémiai védelemre akkor van szükség, amikor megjelennek a talaj felületén a kórokozó termőtestei.

.

Alternáriás levél és termésfoltosság (Alternaria porri f. sp. solani) A betegség a leveleken jelentkezik kerekded elhaló foltok formájában, amelyen gyakran koncentrikus rajzolat látható. A betegség jelentkezhet száron, és termésen is, ilyenkor a foltokon is láthatók a koncentrikus rajzolatok. Védekezés: a páratartalom csökkentése szellőztetéssel, pótfűtéssel, a kémiai védekezéseket a tünetek megjelenésekor kell elkezdeni. A hajtatott paradicsom főbb kártevői Gyökérgubacsképző fonálférgek (Meloidogyne spp.) A fonálféreg fertőzésnek köszönhetően a paradicsom gyökerén orsó alakú gubacsok képződnek. A lombozat idő előtt fonnyad és a gyökérrész teljesen elpusztulhat, majd elszárad. Jelentős termésveszteséget okozhat. Védekezés: a talaj nélküli, kőzetgyapotos termesztésmód fonálféreg-mentességet biztosít, ha a fertőzött növényházi talajtól tökéletesen izolált a termesztő közeg. A talajon való termesztésnél kiemelkedő fontosságú a megelőzés érdekében a fertőzésmentes, egészséges palánták kiültetése. A fonálféreg fertőzés mértékét csökkentő agrotechnikai módszer lehet pl. a toleráns és rezisztens fajták termesztése, fertőzött gyökérmaradványokat eltávolítása stb. Kémiai védekezésre is szükség lehet, az oxamil és a fosztiazát hatóanyagú készítményekkel végzett talajfertőtlenítés a fertőzött hajtató házakban jelentősen mérsékeli a kártételt. Lehetőség van dazomet hatóanyagú talajfertőtlenítő granulátum kiszórására is, ez azonban a növényre is toxikus hatású, ezért kizárólag tenyészidőn kívül, ültetés előtt legalább 3-5 héttel alkalmazható. Liszteskék: üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum); dohányliszteske (Bemisia tabaci) Az imágók és a lárvák szívogatása nyomán a levelek elhalványulnak, elhalnak. A növények fejlődése lelassul, csökken a termés mennyisége. A lombon és a termésen mézharmat, majd korompenész jelenik meg. Védekezés: a biológiai és a kémiai védekezés alapja is a fertőzésmentes palánta kiültetése. Amennyiben a termesztő berendezés szellőztethetősége megengedi, akkor a szellőzőnyílásokra helyezett vektorhálókkal megakadályozható a nyár végi molytetű populációk betelepülése a hajtató házakba. A biológiai (Macrolophus caliginosus, Encarsia formosa, Eretmocerus californicus) védekezés csak akkor lehet sikeres, ha a kártevő megjelenésekor még kis egyedszám mellett kerülnek kihelyezésre a ragadozók és a parazitoidok. A kémiai védekezést az imágók észlelésekor meg kell kezdeni (pl. neonikotinoidok), mert a populáció tömeges elszaporodásakor a szerek hatékonysága már jóval gyengébb. Dél-amerikai paradicsommoly (Tuta absoluta) A hernyó főként a hajtáscsúcs levelein károsít, de jelentős károk észlelhetők a termésen és a száron is. A kezdeti levéltünetek a Liriomyza lárvák által okozottakra hasonlítanak, később a lárvajáratok kiszélesednek és a megtámadott szövetek vizet veszítenek, amelynek következtében a növény száradásnak indul. A paradicsom éretlen termésén kis bejárati nyílásokat képeznek a hernyók a csészelevelek által védett kocsány környékén. Agrotechnikai védekezés: Rovarháló felszerelése a növényházak nyílászáróira, fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, egészséges szaporítóanyag, megfelelő csapdák alkalmazása, fogékony gyomnövények irtása stb. Biológiai: A károsító természetes ellenségeinek kihelyezése a növényházba, illetve azok megfelelő egyedszámon tartása eredményesebb védekezési módszer lehet a .

vegyszeres védekezésnél. A paradicsommoly ellen alkalmazható fajok: Macrolophus caliginosus, Trichogramma pretiosum és T. achaeae parazitoidok felhasználása. Kémiai: a rezisztencia kialakulásának veszélye miatt fontos a készítmények váltakozó használata (kitinszintézis-gátlók, neonikotinoidok). A kémiai védekezés elsődleges célja a lárvák elleni védelem. A hajtatott paradicsom főbb gyomnövényei A különböző termesztési módok sajátosságaiból adódóan a paradicsomot károsító gyomfajok száma és a gyomosodás mértéke eltérő. Egyéves kétszikűek: disznóparéj fajok, libatopfélék, parlagfű, csattanó maszlag, egynyári szélfű, fekete csucsor, varjúmák, kicsiny gombvirág, kövér porcsin, tyúkhúr. Egyéves egyszikűek: közönséges kakaslábfű, muharfajok, pirókujjas muhar, köles fajok. A palántanevelés és hajtatás során zárt térben a külső hőmérséklettől függetlenül bármilyen egyéves életformacsoportba tartozó gyomfaj előfordulhat. Az évelő gyomfajok közül a legnagyobb gondot a G3-as életformájú apró szulák és mezei aszat okozza. Gyomirtás A kelés előtti gyomosodást pl. diquat-dibromid, glufizonát-ammónium hatóanyagú totális gyomirtó szerekkel lehet megszüntetni. Palántanevelésnél, illetve magvetéses termesztés esetében szabad kipermetezni, amíg a kultúrnövények csírái a talaj felszíne alatt vannak, de a gyomnövények már kikeltek. Ügyelni kell, hogy a talaj felszínét ne áztassuk el, mert a felszínhez közel lévő már csírázó kultúrnövények is károsodhatnak. Mivel ezek a készítmények erősen toxikusak, a vetés és ültetés előtt csírázási próbát kell végezni salátavagy zsázsa magvakkal. Kiültetés előtti vegyszeres gyomirtásra használhatjuk egyévesek ellen a pendimetalin hatóanyagú készítményt, csak ügyelni kell arra, hogy a kezelés után legalább 7-10 nappal ültessünk. A kezelést követően ésszerűen szellőztessünk, hogy a szer gáztenziója minél kisebb legyen kiültetéskor. A művelet csak a hideg hajtatásnál ajánlott, ahol a szellőztetés károsodás nélkül elvégezhető. Használhatjuk még palántálás előtt 4-5 nappal kijuttatva a metribuzin hatóanyagú készítményt egyéves kétszikűek ellen.

A HAJTATOTT PAPRIKA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A hajtatott paprika főbb betegségei Vírusos betegségek Mechanikai úton terjedő vírusok Paprikán megjelenő fontosabb mechanikailag terjedő vírusok a dohány mozaik vírus (TMV), a paradicsom mozaik vírus (ToMV) és a paprika enyhe foltosság vírus (PMMoV). Tünetei: zöld és sárga mozaik, termésen hosszanti barna csíkok. Visszamaradt fertőzött növénymaradványokkal, vetőmaggal és mechanikai munkákkal terjed. Levéltetűvel terjedő vírusok Paprikában a legnagyobb problémát az uborka mozaik vírus (CMV) és a burgonya Y- vírus (PVY) okozza. A fűszerpaprika termesztésben a lucerna mozaik vírus (AMV) is megjelenik. Tünetei: zöld- és sárga mozaik, érszalagosodás, páfránylevelűség és a törpülés. Levéltetvekkel és mechanikai úton terjed. Tripsszel terjedő vírusok Paprikában a legnagyobb terméskiesést okozza a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV). Tipikus tünetei: zöld és sárga mozaik, deformáció, gyűrűs foltosság. Tripsszel és mechanikai úton terjed. A vírusos betegségek elleni védekezési lehetőségek: rezisztens fajták használata; vetőmagcsávázás; vektorok elleni védelem; az .

általános agrotechnikai (gyommentesség stb.) és a higiéniai szabályok betartása (kéz-, eszközfertőtlenítés stb.). Gombás betegségek Paprikalisztharmat (Leveillula taurica) Nem tipikus lisztharmat, a gazdanövény levelének belső szöveteiben él, és csak a szaporítóképletei jelennek meg, döntően a levelek fonáki részén. Az első tünetek összetéveszthetők a takácsatka fertőzés tüneteivel. Erős fertőzés esetén a levélpusztulás akár 50 %-os terméskiesést is okozhat. A védekezés alapja az agrotechnikai műveletek alkalmazása: pl. párásítás, mely csökkenti a betegség okozta levélhullást. Ha a betegség már jelentkezett a körzetben, megelőző kémiai (azolok, strobilurinok) védelem szükséges. A betegség lappangási ideje akár három hét is lehet, ezért indokolt a paradicsom állományok rendszeres védelme. Feoramuláriás levélfoltosság (Phaeoramularia capsiciola) Elsősorban a levelek betegsége, 5–10 mm-es elmosódott szélű kivilágosodó foltok jelennek meg, amelyeken később megjelenik a kórokozó szürkésbarna színű bársonyos kinézetű penészgyepe. A védekezés alapja a fajtaválasztás. A sűrű állományokat szellősebbé kell tenni, a növényházakat intenzíven szellőztetni kell. Kémiai védekezéssel csak csökkenteni lehet a kárt, ezért a klímaszabályozásnak nagy szerepe van az eredményes védekezésben. Tőhervadás (Fusarium spp., Verticillium sp.) Mindig a növények csúcshervadásával kezdődik. A növények fejlődésükben lemaradnak, a beteg állomány heterogén lesz. Ha a tüneteket mutató növények gyökérnyaki részét felvágva edénynyaláb barnulás látható, akkor fuzáriumos, vagy verticilliumos hervadásról van szó. Megelőző védekezés a megfelelő termesztő közeg használata és az öntözéseknek a növény igényeihez való gyakorisága, mennyisége. Kémiai védekezésre a tünetek megjelenése után nincsen mód. Biológiai védekezés: Streptomyces griseoviridis és a Trichoderma sp. tartalmú bioprepaprátumok használata. Szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) Száron, levélen, virágon, termésen jelenhet meg, a rothadó foltokon jó látható erős szürke színű penészgyep formájában. A betegség elsősorban sérüléseken fertőz, de párás, rosszul szellőztetett házakban sérülésmentes részeken is megjelenik. A védelem alapja a klímaszabályozás, rendszeres szellőztetés, és a páralecsapódás megakadályozása. Kémiai védelemre (pl. strobilurinok, iprodion) a fénymentes, borult időszakokban van szükség, amikor a ház páratartalma nehezen csökkenthető. Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) Száron, levélen, termésen jelenhet meg, világosbarna rothadás formájában. Jellemző, hogy a rothadó foltokon hófehér, vattaszerű dús penész jelenik meg, majd később a növények felületén, a szár belsejében kemény, fekete kitartóképletek (szkleróciumok) fejlődnek. A talajba jutott szkleróciumok hosszú ideig életképesek, és a talajból a gyökereken keresztül a szártövet fertőzve teljes növénypusztulást okoz. Agrotechnikai védekezés: Megfelelő öntözéstechnikával csökkenteni kell a talaj felső rétegének hosszantartó folyamatos nedvességét. Biológiai védekezés: Coniothyrium minitans antagonista gomba tartalmú biopreparátum talajba juttatása. Kémiai védekezés: azokban a házakban, ahol a betegség korábban megjelent, indokolt a totális talajfertőtlenítés, vagy mikrobiológiai készítmény használata. Kémiai .

védelemre akkor van szükség, amikor megjelennek a talaj felületén a kórokozó termőtestei. A hajtatott paprika főbb kártevői Nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) Szívogatása nyomán a leveleken kisárguló foltok képződnek, a levél és a terméskocsány parásodik. A nyugati virágtripsz a paradicsom bronzfoltosság vírus (TSWV) vektora. A nyugati virágtripsz imágók megjelenését kék (esetleg sárga) színű ragacslapokkal lehet jelezni. Agrotechnikai, fizikai védekezés: tripszmentes palánta kiültetése; a paprikafajta és a művelésmód megválasztása. A vastagabb, keményebb húsú paprikán kisebb a kozmetikai kár nagysága. A sűrű növényállományt képző művelésmódok kerülése. Biológiai védekezés: Orius laevigatus, O. niger virágpoloska és az Amblyseius cucumeris, A. swirskii, A. andersoni ragadozó atka együttes alkalmazása alacsony szinten tudja tartani a tripszek populációját. A kémiai védekezés eredményességéhez nélkülözhetetlen, hogy a rovarölő szeres kezeléseket (spinozad, abamektin, acetamiprid, tiametoxam) a kártevő alacsony egyedszámánál elkezdjük. Valódi levéltetvek (Aphididae) Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae); uborka-levéltetű (Aphis gossypii); foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani); csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae); fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) A növények fejlődése lelassul, a hajtások és a levelek torzulnak. Legfőbb kártételük a veszélyes növénypatogén vírusok terjesztése. A levéltetvek megjelenését sárga ragacsos fogólapokkal, illetve az állomány rendszeres vizsgálatával lehet ellenőrizni. Biológiai védekezés: a levéltetvek ellen lehetőség van a parazitoidok közül az Aphidius colemani és az A. ervi fürkészdarázs betelepítésére, illetve a ragadozók közül az Aphidoletes aphidimyza gubacsszúnyog alkalmazására. Kémiai védekezés: a levéltetvek betelepedésének észlelésekor azonnal meg kell kezdeni a védekezést (pl. neonikotinoidok). Szélesatka (Polyphagotarsonemus latus) A fiatal levél- és virágkezdemények torzulnak, a tenyészőcsúcs gyakran elhal. A termés torzul, parásodik, esetleg felreped. Az állat igen apró (0,15 mm), ezért elsősorban csak a kezdeti kártételi tünetek jelzik a kártevő megjelenését az állományban. A fertőzött tövek ventillált kénporos kezelése megállítja a továbbterjedést. Agrotechnikai védekezés: kerüljük a dísznövények és a paprika vegyes hajtatását. A kémiai védekezés esetében leghatékonyabb a megelőző védekezés. Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A gyapottok-bagolylepke hernyók elsősorban a nyári időszak károsítói. A tojásokat a terméskezdemények közelébe rakják. A kikelő lárvák a bimbókba, fejlődő termésekbe rágnak be. A károsító jelenlétének megfigyelése a károsítóra specifikus szexferomont tartalmazó ragacsos csapdákkal a legegyszerűbb, de fénycsapdák is jelzik a lepke megjelenését. Agrotechnikai védekezés: a peterakás elkerülhető a bejáratokra, szellőzőkre szerelt raschell hálókkal. Biológiai védekezés: A fiatal lárvák ellen Bacillus thuringiensis var. Kurstaki hatóanyagú készítmény használható. A kémiai védekezés hatékonyságát meghatározza a kezelések időben történő elvégzése. A fiatal lárváknak még a növénybe hatolás előtt kell találkozniuk a rovarölő szerrel (kitinszintézis gátló és hormon analóg vegyületek)!

.

Egyéb paprikában előforduló károsítók: Érdemes folyamatosan előrejelzést végezni az egyéb lehetséges kártevőkre is. Lehetséges előrejelzési módok: a gyökérgubacs-fonálférgek próbavetéssel vagy nematológiai vizsgálattal; a talajlakó kártevők (pajor, drótféreg) talaj mintavételezéssel; dohánytripsz, aknázólegyek és molytetvek ragacsos sárga lappal; közönséges takácsatka megjelenése a növények rendszeres vizsgálatával (a korai tünetek felismerésével) jelezhető az állományban. A gyökérgubacs-fonálférgek, molytetvek és takácsatkák elleni védekezés szükségessége esetén a hajtatott paprika sajátosságait figyelembe véve a hajtatott paradicsomnál, illetve a hajtatott uborkánál leírtak az irányadók. A hajtatott paprika főbb gyomnövényei A paprika gyomnövényzetére a melegigényes T4 gyomok jellemzők elsősorban. Egyéves kétszikűek: disznóparéjfajok, libatopfélék, parlagfű, csattanó maszlag, egynyári szélfű, fekete csucsor, varjúmák, kicsiny gombvirág, kövér porcsin, tyúkhúr. Egyéves egyszikűek: közönséges kakaslábfű, muharfajok, pirókujjas muharfajok, kölesfajok. A palántanevelés és hajtatás során zárt térben bármilyen egyéves életformacsoportba tartozó gyomfaj előfordulhat. Az évelő gyomfajok közül a legnagyobb gondot a G3-as életformájú apró szulák és mezei aszat okozza. Gyomszabályozás A hajtató berendezésekben egyre nagyobb arányban terjed a mesterséges közegek használata (kőzetgyapot, kókuszrost stb.), amelyek egy-két extrém helyzetet kivéve (szürke madársóska, kövér porcsin felszaporodása) gyomirtási feladatokat nem igényelnek. A tálcás illetve tápkockás palántanevelésnél a tőzeges tápközeg keverék kisebb mértékben tartalmazhat termőtalajt, itt a gyomirtás megelőző fertőtlenítéssel oldható meg. A palántanevelőkben viszonylag kis területen nagy értéket állítunk elő, emiatt fokozottan ügyelni kell a fitotoxikus károk megelőzésére. Vetés után, kelés előtt (preemergens), palántálás előtt A kelés előtti gyomosodást diquat-dibromid, glufizonát-ammónium hatóanyagú totális gyomirtó készítményekkel lehet megszüntetni. Palántanevelésnél, illetve magvetéses termesztés esetében szabad kipermetezni, amíg a kultúrnövények csírái a talaj felszíne alatt vannak, de a gyomnövények már kikeltek. Az üvegházak, fóliák takaróföldjének kezelésére talajfertőtlenítőket használhatunk (metám-ammónium, metám-nátrium). A kezelést a kultúra kiültetése előtt, jól előkészített, aprómorzsás, növényi részektől mentes talajon kell elvégezni speciális injektáló gépekkel. A gyakori gombvirág, tyúkhúr és varjúmák elszaporodása esetén komplex hatású talajfertőtlenítést (dazomet) érdemes beiktatni. A készítmények a hatásukat a talaj hőmérsékletétől függően fejtik ki, ennek letelte után a talajt át kell szellőztetni. Mivel ezek a készítmények erősen toxikusak, a vetés és ültetés előtt csírázási próbát kell végezni saláta- vagy zsázsa magvakkal. Kiültetés előtti kémiai gyomirtásra használhatjuk egyévesek ellen a pendimetalin hatóanyagú készítményt, ügyelni kell arra, hogy a kezelés után legalább 7-10 nappal ültessünk. A kezelést követően ésszerűen szellőztessünk, hogy a szer gáztenziója minél kisebb legyen kiültetéskor. Korai ültetés esetén a palánták károsodhatnak.

A HAJTATOTT UBORKA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az uborka főbb betegségei Vírusos betegségek Mechanikai úton terjedő vírusok .

A mechanikai úton terjedő vírusok közül a legjelentősebb az uborka zöld tarkulás mozaik vírus (CGMMV). Polifág vírus, a hajtatásban okoz problémát. Tünete zöld és sárga mozaik. Visszamaradt fertőzött növénymaradványokkal, vetőmaggal és mechanikai munkákkal terjed. Levéltetűvel terjedő vírusok Uborkában az uborka mozaik vírus (CMV), a görögdinnye mozaik vírus (WMV) és a cukkíni mozaik vírus (ZuYMV) a legjelentősebbek és a legnagyobb kárt okozzák. Polifág, szabadföldön és a hideghajtatásban jelentenek problémát. Tünetei: zöld és sárga mozaik, érszalagosodás, páfránylevelűség és törpülés. Levéltetvekkel és mechanikai úton terjednek. Uborkamozaik (Cucumber mosaic cucumovirus (CMV)) Gazdanövényei az összes kabakos, egyéb zöldségfélék, gyom- és dísznövények (összesen kb. 700 faj). Tünetek a levélen és a termésen is látszanak. A levélen először sárga foltok képződnek, amelyek mozaikosodnak, majd kis elhalások is kialakulnak. A fertőzött levelek deformálódnak, hullámosodnak, és kisebbek maradnak, mint az egészségesek. A beteg növény is elmarad a fejlődésben. A termésen márványozott rajzolat és dudorok alakulnak ki. Vírusok elleni védekezési lehetőségek: a növényápolási munkák során a nedveket nem szabad átvinni a többi növényre. Javasolt a beteg növények eltávolítása, a rezisztens fajták használata, vetőmag csávázás és a szigorú higiéniai szabályok betartása (kéz-, eszközfertőtlenítés stb.). A vektorok elleni védekezés, az általános agrotechnikai (gyommentesség stb.) és higiéniai szabályok betartása (kéz-, eszközfertőtlenítés stb.). Baktériumos betegség Az uborka pszeudomonászos betegsége (Pseudomonas syringae pv. lachrymans) A levélen néhány mm-es, szögletes, fehéres foltok képződnek, amelyek kitöredeznek, vagy nedves időben elnyálkásodnak. A levél szétesik, elrongyolódik. A talajhoz közeli terméseken kerek, besüppedő foltok képződnek, alattuk a termés húsa elbarnul, a foltokon baktériumnyálka termelődik. A termés deformálódik. Védekezés: Lehetőleg ellenálló fajtát válasszunk. A mag fémzárolt és csávázott legyen. Legalább 5-éves vetésváltást tartsunk. Fertőzés csak cseppfolyós víz jelenlétében jön létre, ezért kerüljük az esőztető öntözést. A kémiai (réz) védekezést síkművelésben 2-3 lombleveles kortól kell elkezdeni, majd szükség esetén 7-10 naponként megismételni. Támrendszeres termesztésnél csak az alsó levelek fertőződhetnek, ezért csak fiatal állományban okozhat jelentős kárt. Gombás betegségek Uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) A levélen 4-6 mm-es, erek által határolt, sárgászöld, szögletes foltok képződnek, amelyek elbarnulnak, elhalnak, de nem töredeznek ki. A levél fonákán, a foltokon nedves időben lilásbarna bevonat látható. A levél elszárad, elhal. Eredményes védekezés nélkül napok alatt elpusztulhat a teljes lombozat. Védekezés: agrotechnikai: ellenálló fajta; az esőztető öntözést kerülni; hajtatásban különösen fontos a levélzet gyors felszáradása. Szabadföldön támrendszeren termesszük az uborkát. A betegség ellen 2-3 lombleveles kortól 7-10 naponként permetezni szükséges. A kontakt gombaölő szereket megelőző jelleggel, illetve a tünetek megjelenése után felszívódó szerekkel kombinációban kell alkalmazni. Uborkalisztharmat (Erysiphe cichoracearum, Sphaerotheca fuliginea) A levélen lisztszerű, fehér bevonat jelenik meg, amely a kórokozó spóráit is tartalmazza. A fertőzött levél teljesen elszáradhat. Szabadföldön és .

hajtatásban egyaránt súlyos fertőzést okozhat. A magas hőmérséklet és az alacsony páratartalom kedvez a fertőzéshez. Védekezés: agrotechnikai: ellenálló fajta, vetésváltás, növénymaradványok megsemmisítése. Kémiai: A kontakt (kén) és felszívódó (triazol) szerekkel 10 lombleveles kortól érdemes permetezni, 7-10 naponként, ha a fertőzés feltételei fennállnak (száraz, meleg). Alternáriás levélfoltosság (Alternaria pluriseptata) Leveleken akár 10 mm átmérőjű foltok keletkeznek, melyeket később barna konídiumtartó gyep borít. A kórokozó az elhalt növényi részeken, vagy a sérülések elhalt sejtjein szaporodik fel és utána terjed át az élő szövetekre. A magas relatív páratartalom, cseppfolyós víz a növényen kedvező a kórokozónak. Védekezés: agrotechnikai: A hajtatóházban törekedjünk arra, hogy a növényeken minél rövidebb ideig legyen cseppfolyós víz (szellőztetés, vegetációs fűtés). Az elhalt növényi részek eltávolítása. A sebzéssel járó műveletek (kacsolás, termésszedés) után azonnal permetezni kell. Uborka didimellás betegsége (Didymella bryoniae) A levélen kerek, sárgás, elmosódott szélű foltok jelentkeznek, enyhén zónáltak. A levél elrongyolódik, elszárad. A levélnyél fertőzése során az eltörik. A száron a fertőzött foltokon vörösbarna mézgacseppek jelennek meg, és ha a folt körülöleli a szárat, akkor a növény elhervad. Védekezés: agrotechnikai: A fertőzött növények eltávolítása; 5-10 éves vetésforgó; a túlöntözés, esőztető öntözés kerülése. A betegség ellen permetezéssel (klórtalonil, metalaxilM) már néhány lombleveles kortól lehet védekezni, megelőző jelleggel. Szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) A tünetek többnyire a termésen mutatkoznak, de a növény összes föld feletti részén előfordulhat. A termésen általában a bibepontból kiinduló vizenyős rothadás látható, amelyen dús, szürke penészbevonat képződik. Védekezés: agrotechnikai: A hajtatóházban törekedjünk arra, hogy a növényeken minél rövidebb ideig legyen cseppfolyós víz (szellőztetés, vegetációs fűtés). Az elhalt növényi részek eltávolítása. A sebzéssel járó műveletek (kacsolás, termésszedés) után azonnal permetezni kell (azoxistrobin, boszkalid, fenhexamid). Uborka fehérpenészes rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) A leggyakrabban a szár gyökérnyaki részén jelenik meg. Rothadó foltok alakulnak ki, rajta fehér, vattaszerű penészbevonat jelenik meg. A penészbevonatban kemény, fekete kitartóképletek, ún. szkleróciumok jelennek meg, amelyek évekig életképesek és újabb fertőzések forrásai lehetnek. Védekezés: agrotechnikai: megfelelő öntözéstechnikával csökkenteni kell a talaj felső rétegének hosszantartó folyamatos nedvességét. Biológiai védekezés: Coniothyrium minitans antagonista gomba tartalmú biopreparátum talajba juttatása, jelentősen csökkenti a kitartóképletek számát. Kémiai: Azokban a házakban, ahol a betegség korábban megjelent, indokolt a totális talajfertőtlenítés, vagy mikrobiológiai készítmény használata. Vegyszeres védelemre akkor van szükség, amikor megjelennek a talaj felületén a kórokozó termőtestei Az uborka főbb kártevői Dohánytripsz (Thrips tabaci) A kártétel apró, tűszúrásnyi, ezüstös foltok formájában jelentkezik, később a levelek

.

sárgulnak, majd elszáradnak. A megtámadott termés deformálódik, kisebb marad, értéktelenné válik. Védekezés: biológiai védekezés: tripszek ellen lehetőség van ragadozó ízeltlábúak betelepítésére azonban tekintettel a kártevő jelentőségére ez nem kifizetődő védekezési módszer uborkában. Kémiai védekezésre elsősorban akkor van szükség (abamektin, acetamiprid, tiametoxam), ha a kártevő már 2-3 lombleveles korban jelentkezik, a lombozat kialakulása után csak nagyszámú imágó észlelése esetén indokolt a permetezés. A kártevő sárga színre repül. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) A kifejlett egyedek, a lárvák és a nimfák a főleg a leveleken szívogatnak. A levelek sárgulnak, barnulnak, súlyos esetben elszáradnak, lehullnak. A virág rosszul köt. A takácsatka megjelenését csak alapos növényvizsgálattal lehet jelezni, általában a termesztő berendezés melegebb részein találhatjuk meg először a kártevőt. A fertőzési gócok mielőbbi felderítése kulcskérdés a védekezés sikerének szempontjából. Védekezés: agrotechnikai: a kártétel a hőmérséklet és a páratartalom szabályozásával mérsékelhető. Biológiai védekezés: a takácsatka fertőzés megelőzésére az Amblyseius californicus ragadozó atkát lehet betelepíteni. A takácsatkák megjelenése után intenzív táplálkozású ragadozókat (Phytoseiulus persimilis, Feltiella acarisuga) kell kijuttatni az állományba. Mindkét faj a magas páratartalmat kedveli. A kémiai védekezéstől akkor várhatunk jó eredményt, ha a fertőzést időben felismerjük. A növényvédő szer kijuttatásánál oda kell figyelni, hogy a levelek fonákára permetezzünk. Az uborkában atkák ellen felhasználható hatóanyagok a bifenazát, a piridaben és az abamektin. Egyéb uborkában előforduló károsítók: Érdemes előrejelzést végezni az egyéb lehetséges kártevőkre is. Nagy egyedszámmal való megjelenésük esetén így jól időzíthető az ellenük való védekezés. Lehetséges előrejelzési módok: a gyökérgubacs-fonálférgek próbavetéssel vagy nematológiai vizsgálattal; talajlakó kártevők (pajor, drótféreg) talaj mintavételezéssel; molytetvek, levéltetvek sárga lappal jelezhetők. A gyökérgubacs-fonálférgek, molytetvek és levéltetvek elleni védekezés szükségessége esetén a hajtatott uborka sajátosságait figyelembe véve a hajtatott paradicsomnál, illetve a hajtatott paprikánál leírtak az irányadók. A hajtatott uborka főbb gyomnövényei A palántanevelés és hajtatás során zárt térben bármilyen egyéves életformacsoportba tartozó szántóföldi gyomfaj előfordulhat. Az évelő gyomfajok közül a G3-as életformacsoportba tartozó apró szulák okozhat gondot. Egyéves kétszikűek: szőrös disznóparéj, fehér libatop, parlagfű, csattanó maszlag, egynyári szélfű, fekete csucsor, szulák keserűfű, varjúmák, kicsiny gombvirág, kövér porcsin, tyúkhúr, lapulevelű keserűfű, baracklevelű keserűfű. Egyéves egyszikűek: közönséges kakaslábfű, muharfajok, pirók ujjasmuhar. Gyomirtás A hajtató berendezésekben egyre nagyobb arányban terjed a mesterséges közegek használata (kőzetgyapot, kókuszrost stb.), amelyek egy-két extrém helyzetet kivéve (szürke madársóska, kövér porcsin felszaporodása) gyomirtási feladatokat nem igényelnek. A tálcás illetve tápkockás palántanevelésnél a tőzeges tápközeg keverék kisebb mértékben tartalmazhat

.

termőtalajt, itt a gyomirtás megelőző fertőtlenítéssel oldható meg. Vetés, palántálás előtt PPI: egyéves egy- és kétszikűek ellen; vetés vagy palántázás előtt 5-6 nappal benefin hatóanyagú készítményekkel. Jó hatása van a kakaslábfűre és a muharfajokra, közepes a disznóparéj és libatopfélékre. A permetezés után fényérzékenysége miatt 4-6 cm-re azonnal be kell dolgozni. Jól elmunkált, aprómorzsás talaj szükséges a megfelelő hatáshoz, mert a „rögárnyékban” a gyommagok akadálytalanul ki tudnak csírázni. Posztemergens: csak mechanikai (kézi vagy gépi) gyomirtásra van lehetőség. Nagy, szőrös levélzete érzékeny a gyomirtó szerekre, könnyen felveszi azokat, ezért állományban nem lehet vegyszeres gyomirtást végezni.

A KAJSZI INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A kajszi melegigényes kultúra, a gyümölcsös telepítésekor erre feltétlenül figyelemmel kell lenni. Fagyzugos területre, északi vagy nyugati lejtőkre telepítve a betegségekre való fogékonysága erősen nő. A talaj iránt is igényes, laza, de jó termőképességű, mélyrétegű talajt igényel, a rossz vízelvezető képességű és talajhibákkal terhelt talajokon a gutaütés következtében rövid időn belül jelentős tőhiány alakulhat ki az ültetvényben. A kajszi főbb betegségei Az ültetvényben előforduló fontosabb betegségek közül a következők ellen szükséges a termesztés során védekezni: Kajszi gutaütésszerű elhalása (Apoplexia) A fa lombja sárgul, a fa teljesen vagy részlegesen hirtelen elpusztul. A tünetek általában május-június hónapokban jelentkeznek. Az elhalást többnyire kéreggel fedett rákos sebek megjelenése előzi meg, esetenként mézgafolyás tapasztalható. Érzékeny fajták: Bergeron, Harcot. A gutaütés egy komplex etimológiájú betegség. Több kórokozót is sikerült a kutatóknak azonosítani a beteg fákról, ezek közül a legjelentősebbek: a Pseudomonas syringae pv. syringae baktérium, a Leucostoma cinctum, Monilinia laxa, Verticillium dahliae gombafajok és a csonthéjasok európai fitoplazmás sárgulása (ESFY=European Stone Fruit Yellows Phytoplasma). Előrejelzése nem megoldott, a beteg növény a fertőzés forrása. Védekezés: a védekezés a megelőzésen alapul. Csak növényútlevéllel ellátott, egészséges szaporítóanyagot vásároljunk regisztrált termelőktől. Mivel a kórokozók a sebzéseken keresztül hatolnak be a növénybe a metszést próbáljuk meg rügypattanás után, de még ősz előtt elvégezni, ügyelve a szakszerű sebzárásra. Virágzás utáni metszés esetén ne felejtsük el eltávolítani a gyümölcsmúmiákat. A rákos sebeket tisztítsuk ki, és kezeljük fasebkezelővel. Megfelelő megoldás lehet a Papp-féle ernyő koronaforma kialakítása is. Próbáljuk a fákat jó kondícióban tartani. Amennyiben gutaütés tüneteit észleljük az ültetvényben, azonnal távolítsuk el a beteg fákat. Újratelepítés esetén nagy a valószínűsége annak, hogy a pótlás is gutaütésben fog elpusztulni. Rügypattanás előtt és 80 %-os lombhulláskor réztartalmú lemosó permetezéssel tovább csökkenthetjük a kórokozók fertőzési esélyét. A kajszi sztigminás betegsége / levéllikasztó betegség (Stigmina carpophila) A gomba a hajtáson és a vesszőn is károsít (rendszerint a rügyek körül ovális, barna foltok jelennek meg, a rügyek nem hajtanak ki), de a tünetek a leveleken és a gyümölcsön a leglátványosabbak. A leveleken apró, kerek, sárguló, majd barnuló foltok jelennek meg. A foltok közepe idővel kiesik, de a foltok parás szegélye megmarad. A gyümölcsön szintén elszórtan apróbb lilás színű foltok láthatók, közepük .

kidudorodik, elparásodik, szélét pedig lilás-piros udvar övezi. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, amelyekről tavasszal vízcseppekkel kerül a kórokozó a zöld felületekre. A gomba csapadékigényes és hidegtűrő, optimális hőmérsékleti igénye 15 oC, emiatt a fertőzés és a tünetek megjelenése is viszonylag korán bekövetkezhet. Nincs lehetőség az előrejelzésére. Fertőzési forrás a vesszők és a lehullott levelek. Védekezés: fontos a lomb őszi aláforgatása, valamint a fertőzött vesszők eltávolítása metszéskor. A fertőzés esélyét csökkenti az őszi és tavaszi réztartalmú lemosó permetezés. Virágzás után a csapadékkal járó lehűlésekhez igazítva kell a permetezéseket végezni (pl. prokloráz, ditianon, kaptán, kén). A kajszi monilíniás betegségei (teleomorf: Monilinia laxa, anamorf: Monilia laxa; teleomorf: Monilinia fructicola; anamorf: Monilia fructicola, teleomorf: Monilinia fructigena, anamorf: Monilia fructigena) Az első két gombafaj a fákat három időszakban veszélyezteti. A virágzás alatt a virágok fertőződhetnek, ekkor a sziromlevelek, sőt a virágkocsány is barnul, elhal. A virágok tövi részén mézgacseppek jelennek meg. Sziromhullás után a hajtástünet válik szembetűnővé: a termőnyársak pusztulása, mézgakiválás. A hajtást barna folt öleli körül, majd a hajtás lankad és elszárad. A termésen folyamatosan növő barna színű rothadás látható, amely az egész gyümölcsre kiterjedhet. A foltokon elszórtan helyezkednek el az apró, szürke exogén sztrómák. Jelentős fertőzési források a gyümölcsmúmiák és az ágakon lévő rákos sebek. A kórokozó légmozgással vagy esőcseppel jut a virágra, onnan a vesszőbe, emiatt a hajtások elhalnak. A gyümölcs többnyire sebzéseken keresztül fertőződik, de a fertőzött hajtásból is megfertőződhet a virágkocsányon keresztül. A gyümölcs többnyire a földre hullik, amennyiben a fán marad, mumifikálódik. A Monilinia fructicola, mely zárlati károsítónak minősül, a többi monilinia fajtól eltérően már az éretlen gyümölcsöt is képes megfertőzni, valamint gyors, több pontból kiinduló rothadás tapasztalható, és sebzés nélkül is képes megfertőzni a termést, valamint a fás részekben is károsít. Előrejelzési lehetősége nincs, fertőzési forrás a fán maradó és földre hulló gyümölcsmúmiák, a rákos sebek. Védekezés: kiemelt jelentőségű a fertőzött ágak eltávolítása. Metszéskor a látható fertőzéshez képest vágjunk le 40-50 cm egészségesnek látszó részt is, mert a gomba hamarabb kolonizálja a szállítónyalábokat, mint ahogy tünetek jelentkeznének. A fertőzött gyümölcsök valamint gyümölcsmúmiák eltávolítása és aláforgatása csökkenti a fertőzési nyomást. A Monilinia fructigena elleni védekezés alapja a megelőzés, a gyümölcs sebzésének megakadályozása, mely állattani probléma (barackmoly, keleti gyümölcsmoly). A tél végi lemosó permetezést követően védekezni kell pirosbimbós állapotban, virágzásban és sziromhullás után is (pl. ciprodinil, boscalid + piraklostrobin, fenhexamid, tebukonazol). A kajszi főbb kártevői A kártevők közül a következő fajok elleni védekezés határozza meg a technológia eredményességét: Barackmoly (Anarsia lineatella) Tavasszal a hajtáskezdemények kiodvasítása, azonban ez a tünet már a virágzáskor jelentkezik. Később a gyümölcsöket károsítja berágásával. Előrejelzés lehetősége: Mivel lárva alakban telel, ezért már virágzáskor előbújnak a lárvák, gyakran a virágokban lehet őket megtalálni, mert ott napsütéses időben néhány fokkal melegebb van. A lepke rajzásának megfigyelésére szexferomoncsapda áll rendelkezésre. A fogott lepkéket 3-5 naponta megszámolva és a naponta fogott lepkék számát kiszámolva és feljegyezve (grafikonra rajzolva) megállapítható a rajzáscsúcs, melynek elérésekor kell védekezni. Legalább 3 nemzedéke van, amelyek .

mintegy egy hónappal követik egymást, bár a második nemzedéktől a nemzedékek gyakran egybeérnek. A rajzása nincs összhangban a keleti gyümölcsmolyéval, azzal egybe is eshet, de felváltva is repülhetnek. Védekezés: öt hektárnál nagyobb ültetvényben a lepke ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. A vegyszeres védekezés alkalmazása esetében az áttelelt kezdeti károsításokat okozó lárvák ellen célszerű védekezni, mert ezek ellen lehet legjobban időzíteni a védekezést. A virágzó állományokban ne védekezzünk, mert nagyobb károkat okozunk a megporzó rovarok pusztításával, mint a barackmoly korlátozásával. A sziromhullás után célszerű először védekezni, amely egyúttal a sodrómolyok ellen is megfelelő hatású. Átlagos fertőzési viszonyok közt ezen kívül egy esetleg kettő kezelés elegendő a gyümölcsmolyok korlátozására. A nyári nemzedékek előrejelzésére használt feromoncsapdák alkalmazásával csökkenteni tudjuk az ültetvény és környezetének vegyszerterhelését. Környezetkímélő szereket (pl. diflubenzuron, fenoxikarb) használva a természetes ellenségei (fürkészdarazsak) eredményesen ritkítják. Keleti gyümölcsmoly (Cydia molesta) A hajtások kiodvasítása és a zászlós tünet ritkább és nem is olyan látványos, mint az őszibaracknál, a gyümölcskártétel viszont ugyanúgy jelen van. A gyümölcsökbe a kocsány közelében vagy a két gyümölcs találkozásánál berág, rágása néha csak a felszínre terjed ki, néha a gyümölcs belsejébe hatol a járat. A csonthéjat nem tudja átrágni, a húsban fúr végig. Előrejelzés lehetősége: Mivel lárva alakban telel, ezért április végén, május elején rajzik első alkalommal. Feromoncsapda alkalmazása elengedhetetlen a védekezést megalapozó előrejelzés során. A fogott lepkéket 3-5 naponta megszámolva és a naponta fogott lepkék számát kiszámolva és feljegyezve (grafikonra rajzolva) megállapítható a rajzáscsúcs, melynek elérésekor kell védekezni. Legalább 3 nemzedéke van, amelyek mintegy egy hónappal követik egymást, bár a második nemzedéktől a nemzedékek gyakran egybeérnek. Védekezés: A lepke ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. A nyári nemzedékek előrejelzésére használt feromoncsapdák alkalmazásával csökkenteni tudjuk az ültetvény és környezetének vegyszerterhelését. Környezetkímélő szereket használva a természetes ellenségei (fürkészdarazsak) eredményesen ritkítják. Az első nemzedék ellen célszerű védekezni, mert ez ellen lehet legjobban időzíteni a védekezést. Kéregmoly (Enarmonia formosana) A tojásokból kikelő sárgás hernyók összefurkálják a háncsot ezzel zavarva a fa nedvkeringését. Egy fában sokszor igen sok lárva található. Kárképük kezdetben mézgacseppek és apró ürülékszemcsékből álló halmocskák, később egyre növekvő foltokban kéregelhalás jelentkezik. Az erősen gyomos ültevények fáin erősebb kártétel jelentkezik. Jelentős kajszi kártevő, nagy szerepe van a fák törzsének és vázágainak rákosodásában, a fák korai pusztulásában. Előrejelzés lehetősége: A lepke kétnemzedékes, de a május végétől július közepéig elhúzódóan rajzó első, és július végétől augusztus közepéig rajzó második nemzedék szinte összefolyik. A lepke rajzásának megfigyelésére szexferomoncsapda áll rendelkezésre. A fogott lepkéket 3-5 naponta megszámolva és a naponta fogott lepkék számát kiszámolva és feljegyezve (grafikonra rajzolva) megállapítható a rajzáscsúcs, melynek elérésekor kell védekezni. A fák törzsén megjelenő bábingek is jelzik a rajzást. Védekezés: A törzs és vastag ágak kérgén keletkezett sérülések sebkezelése, a begyógyulás elősegítésére. A gyümölcsös gyommentesen tartása nyár folyamán, különös tekintettel a magas növésű gyomokra, amelyek leárnyékolják a .

törzset. A gyommentes ültetvényekben nagyságrendekkel kisebb a kártétel. Az esetleges kémiai védekezést feromoncsapda vagy a törzsön megjelenő bábingek megfigyelésére alapozva, az egyébként elhúzódó rajzás megindulása után, fertőzöttségtől függően egy-két törzskezelés szükséges. A vegyszeres védekezés hatékonysága sokszor nem kielégítő. Ha a permetezés nem közvetlenül a törzsre és a vázágakra irányul, a hatékonyság jelentősen csökken. A kajszi főbb gyomnövényei Fiatal ültetvényben főleg egyéves fajok dominálnak. Gazdaságilag jelentős kárt a tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek (T4) okoznak, pl. ürömlevelű parlagfű, kakaslábfű, pirók ujjasmuhar, muharfajok, disznóparéj fajok, betyárkóró, keserűfű fajok, vadkender, kövér porcsin, csattanó maszlag, amelyek a víz- és tápanyagkészletet elhasználva párásabb mikroklímát teremtenek, mely így kedvező feltételt biztosít a kórokozók számára. Idősebb ültetvényben évelő fajok fordulnak elő nagyobb hányadban, pl. tarackbúza, csillagpázsit, apró szulák, sövényszulák, mezei aszat, selyemkóró, hamvas szeder. Természetesen a gyomflórát nagyban meghatározza a talajtípus. Homoktalajokon például a következő fajokkal egészülhet ki a gyomflóra: átoktüske, homoki ballagófű, királydinnye. Rezisztenciára hajlamos fajok a betyárkóró, az aggófű és a disznóparéj fajok. Telepítés előtt célszerű kiirtani az összes évelő gyomfajt totális hatású gyomirtó szerrel (pl. glifozát). Telepítés után a sorközöket mechanikai úton érdemes gyomirtani, vagy füvesítsük be. A hagyományos tőtávolságú ültetvényekben a facsíkot oldalazó tárcsával vagy talajmaróval tarthatjuk gyommentesen a vegyszeres gyomirtáson kívül. A telepítés évében nem javasolt a herbicides kezelés. A kajszi fokozottan érzékeny a hormonhatású gyomirtó szerekre, ezért alkalmazásukra csak a legszükségesebb esetben kerülhet sor, és lehetőleg úgy hogy a hatóanyag felpárolgása minimális legyen (védőlemezes permetezés, szélcsendes időjárás és egy alkalommal csak kisebb területet kezeljünk).

A KÖRTE INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A körte főbb betegségei Almatermésűek baktériumos hajtásszáradása, „tűzelhalás” (Erwinia amylovora) A baktérium valamennyi növényi részt megtámadja. A vegetáció során először általában a virágfertőzés következik be. A csészeleveleken, virágkocsányon vízzel átitatott foltok észlelhetők. Rajtuk meleg, párás időben, a betegségre jellemző baktériumnyálka (exudátum) jelenik meg. A virágok hervadnak, megbarnulnak, de nem hullnak le. A hajtásfertőzés egyrészt a virágból kiindulva a szállító szöveteken keresztüljöhet létre, másrészt az exudátumcseppek is a fertőzés forrásai lehetnek. A növekedésben lévő, még nem fásodott fertőzött hajtás hervad és pásztorbotként meghajlik. Az exudátumképződés itt is tipikus tünet. Előrejelzés céljából jelenleg az átlaghőmérsékleten alapuló modellek, a Billing-féle, a Maryblyt és a Cougarblight számítógépes programok használatosak. Védekezés: A megelőzésre kell helyezni a fő hangsúlyt. Biológiai védekezés keretében az Aureobasidium pullulans élesztőgombát permetezéssel a kinyílt virágok felületére kell juttatni fertőzésveszély esetén. A nyugalmi időszak végén a megmetszett állományokat réztartalmú készítményekkel lemosó permetezésben kell részesíteni. Amikor már van elegendő zöld lombfelület, megkezdhető a foszetil-Al kijuttatása. A vegetációs időszakban az egyes fajták rézérzékenységének figyelembe vételével réztartalmú készítmények alkalmazhatók.

.

Körte ventúriás varasodása (Venturia pyrina, anamorf alak: Fusicladium pyrinum) A kórokozó a levelet, a hajtást és a vesszőt, a virágot és a gyümölcsöt egyaránt fertőzi. A levél színén 5-10 mm átmérőjű, enyhén kidomborodó, sárgászöld foltok jelennek meg, amelyeken később sötétbarna, bársonyos konídiumtartó gyep fejlődik. A hajtáson kerek vagy ovális sárgászöld folt, majd sötétbarna konídiumtartó gyep figyelhető meg. A vesszőn lévő foltok varszerűek, repedezettek, az epidermisz foszlányok pedig felemelkednek. A virágon kör alakú vagy sugarasan szétterülő barna, bársonyos konídiumtartó gyep látható. A kórokozó súlyosan fertőzi a gyümölcsöt. A jellegzetes varas foltok egy idő után elparásodnak, a gyümölcs deformálódik, féloldalas lesz, rajta repedések keletkeznek, melyek a magházig hatolnak. A kórokozó fejlődése viszonylag pontosan követhető a növényfelület nedvességgel való borítottságának időtartama és a hőmérséklet ismeretében. Manapság sokféle előrejelző készülék van forgalomban. Védekezés: Az agrotechnikai védekezés célja az áttelelő fertőző anyag mennyiségének csökkentése. A kórokozó elleni gombaölő szeres védekezést rügypattanás előtt meg kell kezdeni réztartalmú készítményekkel. Legnagyobb akkor a fertőzésveszély, amikor a konídiumok és az aszkospórák egyaránt fertőzhetnek. Ebben az időszakban felszívódó és kontaktkészítmények kombinációjának kijuttatása javasolt a fungicid-rezisztencia kialakulásának megelőzésére. Az aszkospóra szóródás időszaka után elegendő a kontakthatású szerek használata, megelőző jelleggel. A körte főbb kártevői Körte-levélbolha fajok (Cacopsylla pyri, Cacopsylla spp.) A kifejlett bolhák és a lárvái is jelentős kártételt okoznak. Az imágó a körtehajtást a pete lerakásával és a táplálkozásával egyaránt károsítja. A lárvák szívogatásának hatására a levelek szintén deformálódnak, egy részük lehullik, a hajtás növekedése lelassul, korán befejeződik, a vesszők rövid ízközűek maradnak. A kártevők vírus és fitoplazma vektorok is. Vizuális megfigyeléssel az egyedszám, a tojásrakás, lárvakelés időpontja megállapítható. Védekezés: Legyünk tekintettel a fajtaérzékenységre. Rendkívül fontos a szellős, világos, a permetlé számára hozzáférhető korona kialakítása. A kártevő természetes ellenségei közül a legjelentősebbek a ragadozó poloskák (Anthocoris- és Orius-fajok), katicabogarak és lárváik. A rezisztencia kialakulásának megelőzéséhez igen fontos a szerek váltogatása, a különböző hatásmódú készítmények alkalmazása. A hasznos élő szervezetek védelme érdekében a piretroidok felhasználását teljes mértékben mellőzni kell. Bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) A lárva károsítása esetén a fertőzött virágrügyek sziromlevelei megbarnulnak, elszáradnak anélkül, hogy kinyílnának. A kártétel termékenyülési problémák kialakulásához vezet. Szignalizációt tavasszal a bogarak egyedszáma alapján készíthetünk. A védekezés 30-40 bogár/kopogtatási próba/fa veszélyességi küszöbértéket meghaladó bogárnépesség esetében indokolt. Hosszú távú előrejelzésre alkalmas a hullámpapíröv őszi kihelyezése az almafa törzsére. Védekezés: A környezetet kevésbé terhelő készítmények javasoltak. Biológiai védekezésre a parazita fürkészek, Bacillus thuringiensis tenebrionis hatóanyagú készítmények jöhetnek szóba. Levéltetvek Zöld körte-levéltetű (Dysaphis reamuri), hamvas körte-levéltetű (Dysaphis pyri), zöld alma-levéltetű (Aphis pomi), fűre váltó zöld alma-levéltetű (Rhopalosiphum insertum), barna körte-levéltetű (Melanaphis pyraria), .

ernyősvirágzatúakra vándorló körte-levéltetvek (Anuraphis spp.) Közülük leggyakrabban a hamvas körte- és zöld körte-levéltetű fordul elő az ültetvényekben. Szívogatásuk hatására a levélzet torzul, erősen zsugorodik, befelé sodródik, a hajtások fejlődése leáll. Károsításuk jellegzetes, másodlagos tünete a levélzet mézharmatborítása. Ezen gyakran megtelepedik a korompenészgomba, mely az asszimilációs felületet csökkenti, ezáltal növeli a kárt. A levéltetvek által okozott közvetett kártétel a vírusátvitel. Tekintettel gyors fejlődésükre és nagy szaporodási potenciáljukra, a várható fertőzés erősségére vonatkozó előrejelzés a levéltetveknél bizonytalan. Védekezés: A harmonikus tápanyagellátásban, trágyázásban részesített, a gondosan metszett növények kevésbé károsodnak a levéltetvektől. A kezeléseket a hasznos ragadozók védelme, a jó hatékonyság és a gazdasági kár megelőzése érdekében a fertőzés kezdetén kell elvégezni. A télvégi lemosó permetezés az áttelelő tojásokat gyéríti. Szükség esetén a jelenlévő levéltetűtelepek, ill. a szárnyas egyedek utódai ellen védekezni kell. Hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) Kárképe a körtén és ritkán az almán is látható, főleg törpe alanyú fákon lehet jelentős. A fiatal hajtások arasznyi vége hirtelen (néhány óra-egy nap alatt) elhervad, feketén elszárad, ami összetéveszthető a tűzelhalás (Erwinia amylovora) baktériumos megbetegedés tüneteivel. A hajtáshervasztó darázs esetében az elhervadt és az ép rész határán spirálvonalban mindig megtalálhatók a szúrásnyomok, a tojásrakás helye. Védekezés: Eredményesen védekezhetünk a fertőzött hajtásvégek levágásával. A kártevő természetes ellenségei közül legjelentősebbek a rovarevő madarak, pl. cinkék. A rajzás idején célzott permetezés az imágók ellen nagyon nehéz. Poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) A károsított gyümölcskezdeményen a csészelevelek körül fekete lyuk figyelhető meg. A fiatal, apró körték tömegesen hullnak le a fáról. A fán maradt károsított gyümölcsökön a fiatal lárváknak a gyümölcs felületén történő felületi rágása nyomán fekete, félkörként futó járat, Salakú parásodott folt alakul ki. Egy lárva 3-5 gyümölcsöt is károsít. Előrejelzés az imágók rajzása alapján lehetséges talajhőmérséklet-méréssel és fehér fogólappal. Védekezés: A kártevő elsődlegesen az érzékenyebb fajtákat veszélyezteti. Az optimális permetezési időpont sziromhullás után egy héttel van. Felszívódó rovarölő szereket célszerű alkalmazni és úgy kell permetezni a fákat, hogy a permetlé a korona belsejéből kifelé és alulról is érje az elvirágzott ágakat. Körtemoly (Cydia pyrivora) A tojásból kikelt lárva a tojáshéj alatt fúrja magát a körtébe, ahol a gyümölcs növekedése csökken, és így sekély bemélyedés keletkezik. A hernyó kizárólag magvakkal táplálkozik, a gyümölcs húsába készített járat ürülékmentes, de utat nyithat egyéb gombás (pl. Monilinia spp.) fertőzéseknek. Kifejlődése után a hernyó egyenesen a gyümölcs felszínére hatol, ahol 23 mm-es átmérőjű nyílást rág, és távozik; a károsított gyümölcs nem hull le. Tömeges felszaporodása melegebb, szárazabb években várható. A lepkék rajzása körtemoly feromon-csapdával nyomon követhető, használatuk nem igényel speciális fajismeretet. Védekezés: Hagyományos készítményekkel meglehetősen nehéz a leküzdése, mivel a lárva rejtetten él. A kitinszintézis-gátlók a tojások ellen, a felszívódó neonikotinoid csoportba tartozó készítmények a kis lárvák ellen hatékonyak. Ahol rendszeresen védekeznek a körtelevélbolha ellen, a körtemoly nem tud káros mértékben felszaporodni.

.

Almamoly (Cydia pomonella) A hernyó a károsító, amely a termésbe járatot rág a magház felé, és azt ürülékével szennyezi. A behatolási illetve kijárati nyílás sebhelyei a monilia gomba fertőzésének nyitnak utat. Egy körtében mindig egy lárva károsít, de egy lárva több gyümölcsbe is behatolhat. Végül a gyümölcsök a földre hullnak. A lepkerajzás megfigyelése izolátoros rajzásvizsgálattal, fénycsapdákkal, effektív hőösszeg számítással és szexferomon csapdával lehetséges. Védekezés: Fontos szerepet kap a termésritkítás, a madarak jelenlétének támogatása a gyümölcsösben madárodúk kihelyezésével, valamint a predátorok, paraziták aktivitásának támogatása a sorközök gyepesítésével. Szóba jöhet az alma technológiájában alkalmazott feromonos légtértelítéses módszer, vagy az almamoly granulózis vírus használata. A vegyi védekezésre különböző hatásmechanizmusú szerek állnak rendelkezésre. Körte-gubacsatka (Eriophyes pyri) Minden mozgó fejlődési alak károsít. A kártevő szívogatása következtében a fakadó fiatal, valamint az idősebb levelek fonákán besüppedő, a színén kidomborodó sárgás-pirosas foltok „himlők” keletkeznek. Súlyos fertőzés következtében a levelek elbarnulnak, elhalnak. A termésen, a csésze környékén rozsdabarna, nekrotikus foltok jelennek meg. Az előrejelzés mikroszkópos levélvizsgálattal végezhető. Fontos a populációsűrűség folyamatos ellenőrzése a levélmintákon a kártételi küszöbérték meghatározásához. Védekezés: Biológiai védekezési lehetőségként szóba jöhet a rablóatkák felszaporodását segítő eljárások alkalmazása, illetve betelepítése, pl. Typhlodromus pyri. Kémiai védekezés csak súlyos fertőzés esetén javasolt. Szelektív akaricidek alkalmazása lehet indokolt sziromhullás után. Kerülni kell a hasznos élő szervezeteket, elsősorban ragadozó atkákat pusztító készítményeket. Körte-levélatka (Epitrimerus pyri) A kártevő a levelek fonákán szívogat, súlyos fertőzés esetén azok deformálódnak és megbarnulnak. A szívogatás a terméseken, a virágcsésze környékén parásodást okoz. A kártevő előrejelzése mikroszkópos levélvizsgálattal lehetséges. Védekezés: Kémiai védekezés, szelektív atkaölő szerek alkalmazása a sziromhullás után csak súlyos fertőzés esetén javasolt. Kerülni kell a hasznos élő szervezeteket, elsősorban ragadozó atkákat pusztító készítményeket. Biológiai védekezési lehetőség a ragadozó atkák felszaporodását segítő eljárások alkalmazása, illetve betelepítésük, pl. Typhlodromus pyri. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) Minden mozgó fejlődési alak (lárva, nimfa, adult) károsít, elsősorban leveleken, de túlszaporodásakor a rügyeken, illetve a gyümölcsökön is. Szívogatása (táplálkozása) súlyos elváltozásokat okoz a növények anyagcseréjében. Az első tünetek a főér mentén alakulnak ki, majd súlyosabb esetben a levél más területeire is kiterjednek. A levelek színén kezdetben apró, tűszúrásnyi foltok jelennek meg Később a levelek barnás-vörös színűekké válnak, a levél fonáki részén, a főér mentén barna színű foltok jelennek meg, amelyeken finom szövedék alatt tartózkodik a kártevő. Erős fertőzés esetén a levelek elhalnak, lehullnak. Előrejelzés lehetősége: A vegetációs időszakban az atkapopuláció vizuális vizsgálata a gyümölcsösben kézi nagyítóval. Védekezés: Célszerű vastag levélszövettel rendelkező fajták választása, a túlzott N-műtrágya adag alkalmazásának kerülése, okszerű gyomszabályozás, metszés. Biológiai védekezés: ragadozó atkák betelepítése vagy felszaporodásukat elősegítő körülmények biztosítása. Kémiai védekezés esetén több, eredményesen alkalmazható hatóanyag áll rendelkezésre. Célszerű figyelembe venni, hogy a kéntartalmú fungicidek gyérítik, illetve a kártételi küszöbérték alatt tarthatják a kártevőt. .

Pajzstetvek Kaliforniai pajzstetű (Diaspidiotus perniciosus), közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni), közönséges kagylóspajzstetű (Lepidosaphes ulmi) A pajzstetvek lárvái és kifejlett egyedei egyaránt károsítanak a hajtások és a fás részek kérgének szívogatásával. Erős fertőzöttség esetén a fa csúcsi része elhal, majd az egész fa kipusztul. A kaliforniai pajzstetű és a közönséges kagylóspajzstetű a termést is károsíthatja. A károsító egyedek körül kialakuló „lázfolt” a kártevő eltávolítása után is megmarad, rontva ezzel az áru piaci értékét. A hímek rajzása fehér színű vazelines fogólappal, (régebben kémcsöves futtatóval, vagy a fertőzött ágakra ragasztott fehér, ill. fekete színű ragacsos szalag segítségével) figyelhető meg. Védekezés: Az agrotechnikai, mechanikai védekezés célja a szakszerű metszés a lombkorona permetlével való átjárhatóságát biztosítja. A fatisztogatás, a természetes ellenségek védelme és támogatása is nagy szerepet kap a védekezésben. Az olaj alapú télvégi lemosó permetezéssel a lárva alakban telelő fajokat megtizedelhetjük. A tenyészidőben a lárvák vándorlása idején juvenoidos kezelés is hatásos. Ki kell iktatni a széles hatásspektrumú rovarölő szereket, pl. a szintetikus piretroidokat. A körte ültetvények legjelentősebb gyomfajai, gyomszabályozás A gyomnövények a gyümölcsösben elsősorban a talaj vízkészletének felhasználásával okoznak gondot, de emellett jelentős mértékben csökkentik a talaj tápanyagkészletét és ezen kívül 1-3 ºC-kal csökkentik a talajhőmérsékletét is. A gyomokkal erősen fertőzött ültetvények párásabb mikroklímája elősegítheti egyes kórokozók megjelenését, felszaporodását (pl. varasodás). A gyomosodás mindezek mellett kedvez a rágcsálók felszaporodásának is. Az integrált gyomszabályozási szemlélet megköveteli, hogy a károsítási képességük alapján különbséget tegyünk a gyomfajok közt. A kis konkurenciát jelentő gyomnövények közé tartoznak azok, amelyek jelenléte a körte ültetvényben kevésbé tekinthető károsnak, sőt kedvező hatásuk is lehet. Ide az ültetvényekben tavasszal korán, nagy tömegben megjelenő, alacsony termetű, sekélyen gyökerező, kis gyökértömeget fejlesztő, gyomfajok tartoznak. Képviselőik pl. az egynyári perje (Poa annua), a madársóska félék (Oxalis spp.), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), a tyúkhúr (Stellaria media), az árvacsalán fajok, a veronika fajok. Az előző csoportnál nagyobb veszélyt jelentenek a széles levelű konkurens gyomnövények, pl. a libatop, a disznóparéj-félék, a betyárkóró, a parlagfű, a keserűfű. A gyomfajok döntő többsége ebbe a kategóriába tartozik. Erőteljes, mélyre hatoló gyökérzetük révén jelentős tápanyag- és víz konkurenciát jelentenek a körtefa számára. Az ültetvény sorát és sorközét gyomirtási szempontból célszerű külön kezelni. A növényvédő szer felhasználás csökkentése, valamint a körtefa károsodásának elkerülése érdekében gyomirtó szert csak a gyümölcsös sorában alkalmazzunk és törekedjünk arra, hogy a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen. A sorközökben pedig mechanikai úton végezzük el a gyomirtást. A sorközben alkalmazható gyomirtási eljárások közül a mechanikai művelés klasszikus eszközei a tárcsa, talajmaró és a kultivátor. Ezen hagyományos eszközök közül a kultivátor használata javasolt a talajt lazító, de a talajszerkezetet kímélő hatása miatt. A gyepesítés magas költségei miatt fűmag vetése helyett alkalmazhatjuk a sorközben a természetesen előforduló gyomnövényzet rendszeres kaszálását szár zúzását. Ritkán alkalmazott eljárás, de kedvező hatású, amikor zöldtrágya növényt vetünk a sorközbe (pl. repce, mustár, facélia, rozs, őszi búza, bükköny stb.), azt meghatározott .

fejlettségi állapotban levágjuk, mulcsozzuk, majd a talajba dolgozzuk. Az ültetvény sorának gyommentesítésére leggyakrabban a kémiai gyomirtási eljárásokat alkalmazzák. A környezetvédelmi szempontokból azonban megnőtt a szerepe a mechanikai gyomirtásnak. A sorok mechanikai gyomirtása végezhető tárcsával, talajmaróval, forgóboronával, horolókéssel stb. A gázlánggal történő termikus gyomirtásra is fejlesztettek ki speciális berendezéseket. A talajtakarás a facsík kezelés leginkább környezetkímélő módszere. Gyomirtószer-használat nélküli környezetvédelmi megoldásként ismét előtérbe került. Leginkább fiatal ültetvényekben alkalmazzák, ahol még szűk a gyomirtó szer választék. A fasorokban egész éven át, vagy időszakosan fűfélékből, vagy pillangósvirágú, vagy egyéb növényből álló természetes növénytakaró, mulcs van. A növényállományt szükség szerinti gyakoriságban kaszáljuk. A gyomirtó szerek használata általános, és az egyik legolcsóbb megoldás. Tartós gyommentességet (talaj herbicidek) lehet elérni vele. Hátránya, hogy a herbiciddel kezelt facsík talaja szárazabb, mint a mechanikailag művelt, vagy a takart facsíké. Az ültetvény kora nagyban befolyásolja, hogy milyen gyomirtási technológiát tudunk alkalmazni. Az ültetvények eredményes és gazdaságos gyomirtása szempontjából nagyon fontos, hogy a területet még a telepítés előtt tisztítsuk meg az évelő gyomoktól. A terület telepítés előtti évelőktől való gyommentesítésének elmulasztása később már csak jelentős többlet költséggel, és többletmunkával, nagyobb odafigyeléssel végezhető el. A fiatal ültetvény gyomirtása nagy körültekintést igényel, a gyomirtó szerekre való érzékenysége miatt. A telepítés évében talaj herbicidet ne használjunk! Az első két évben csak kevés talajon keresztül ható gyomirtó szer engedélyezett és azoknak is egyoldalú a hatásspektruma (főleg magról kelő egyszikűek ellen hatásosak). A fiatal ültetvényben végzett gyomirtásnál különösen a felszívódó gyomirtó szereknél oda kell figyelni, hogy a lombra ne kerüljön a permetlé! Ennek érdekében a szóró szerkezetet terelőlemezzel kell ellátni. A fentiek miatt célszerű megfontolni, hogy a fiatal ültetvényben az első 2–3 évben csak mechanikai gyomirtást végezzünk. A fiatal ültetvényben engedélyezett gyomirtó szer hatóanyagok: S-metolaklór, pendimetalin, fluazifop-P-butil, ill. propaquizafop, diquat-dibromid, napropamid. Idősebb ültetvénynél az eredményes gyomirtás érdekében nagyon fontos a terület gyomviszonyainak ismerete, és az erre alapozott gyomirtó szer kiválasztás. A permetezés optimális időpontjának megválasztását a gyomnövények fejlettségéhez kell igazítani. A kémiai gyomirtás során csak a gyümölcsös sorát, egy keskeny, művelésmódtól függően 60120 cm sávot kezelünk. Költségtakarékossági és környezetvédelmi, szelektivitási szempontokat is figyelembe véve, törekedjünk arra, hogy a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen. Az eredményes gyomirtás alapja a gyomviszonyoknak megfelelő készítmények kiválasztása mellett a gyomirtó szerek pontos kimérése és az egyenletes, elsodródás-mentes permetezés. A permetlének a kultúrnövény lombjára való elsodródásának megakadályozása érdekében terelőlemez alkalmazása indokolt. Két évesnél idősebb körtében használható a linuron, a gyomirtó szert kora tavasszal kell kipermetezni vagy állományban, a gyomok 2-4 leveles fejlettségéig. A három évesnél idősebb ültetvényben az alkalmazható hatóanyagok köre tovább bővül: glifozát, glifozát + amitrol, glifozát + terbutilazin, glufozinát-ammónium, flumioxazin, oxifluorfen, fluroxipir, 2,4-D + glifozát. A négy évesnél idősebb ültetvényben alkalmazható hatóanyagok az MCPA és a terbutilazin.

.

A LUCERNA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A lucerna főbb betegségei Gyökérbetegségek Gyökérfekély (Pythium aphanidermatum, Pythium irregulare, Pythium rostratum, Pythium ultimum, Rhizoctonia solani) A talajlakó kórokozók a csírázó magvak gyököcskéjét elpusztítják, ilyenkor a sziklevelek nem jutnak a talaj felszínére, a magvak már a talajban elpusztulnak. Később a fejlettebb csíranövények szik alatti szárrésze megbarnul, elvékonyodik, a növények eldőlnek, és rövid idő után elpusztulnak. Az idősebb növények gyökerein bemaródó foltok alakulnak ki. Előrejelzés: A betegség mély fekvésű vízállásos területeken, kötött tápanyagszegény talajokon fordul elő. Védekezés: Megfelelő terület választása a lucerna termesztésére. Kedvező elővetemény választása. Tavasszal optimális időben történő (nem túl korai) vetés. Fertőző hervadás (Fusarium oxysporum és Fusarium solani, Verticillium albo-atrum és Verticillium dahliae) Minden táblán megjelenik. Száraz, meleg időben szembetűnő. Csíranövény pusztulást, hiányos kelést okozhatnak. Előrejelzés: A Fusarium spp. növekedéséhez a 25 oC körüli hőmérséklet az optimális (leginkább júniusban), a Verticillium spp. a hűvös (17-21 oC), nedves körülményeket kedveli. A fertőzést elősegítik a kártevők rágásai, a szélsőséges időjárási körülmények, a fagy. Védekezés: Agrotechnikai módszerek (vetésváltás, megfelelő tenyészterület kialakítása, kiegyensúlyozott K-szint biztosítása, a kaszálás időpontjának helyes megválasztása). Ibolyaszínű gyökérpenész (Helicobasidium purpureum) Rendszerint a második növedék betakarítása idején a növények foltokban gyengén fejlődnek, sárgulnak. Száraz, meleg időben fonnyadnak, majd a tő fokozatosan kipusztul. A főgyökér nedves talajban rothad, szárazban korhad. A kórokozó a talajban fennmarad szaprofiton módon, a fertőzés sérüléseken át történik. Előrejelzés: Nyirkos, mély fekvésű, savanyú kémhatású területeken gyakrabban fordul elő. Védekezés: Területválasztás. Előveteményként gabonafélék. A talaj meszezése és megfelelő tápanyag utánpótlás. Levélbetegségek Lucernamozaik vírus (Alfalfa mosaic virus (AMV)) A beteg tövek torzulnak, törpe növekedésűek. Súlyos esetben a növény elpusztulhat. A leveleken apró zöldessárga mozaikfoltok láthatók, az erek kivilágosodnak, később a foltok gyűrű alakúvá válnak és kifehérednek. Előrejelzés: Terjedése a levéltetvek szaporodásával függ össze, ezért az előrejelzés a növényállomány vizsgálatával és sárgatálas módszerrel történhet. Védekezés: Célszerű megfelelő távolságot tartani más gazdanövényektől (paprika, paradicsom, burgonya stb.). Telepítésnél vírusmentes vetőmag használata. Toleráns fajták termesztése. A magfogást a fiatal (2-3 éves) lucernában kell végezni, ahol még kevesebb a vírusos növény. Levéltetvek, arankafajok elleni védekezés.

.

Fenésedés (Colletotrichum trifolii, Kabatiella caulivora, Gloeosporium trifoliorum) A leveleken barna, később kifakuló foltok láthatók, sötétebb szegéllyel. Fokozatosan elfonnyadnak, száradnak. A száron és a levélnyélen 2-20 mm-es, ovális, megnyúlt, besüppedő foltok jelentkeznek, melyek felrepednek. A gyökértörzsön kékesfekete elszíneződés látható. Erős fertőzés esetén a tábla úgy néz ki, mintha leperzselték volna. Előrejelzés: Az esős, mérsékelten meleg (20 oC körül) időjárás kedvező számukra. Átlagosan csapadékos években nem okoznak jelentős kárt. Védekezés: A növények fejlődésének elősegítése a megfelelő agrotechnikával. A fertőzött táblán korábbi betakarítás (magot nem szabad innen fogni!), majd a gépek alapos tisztítása. Levélragya (Pseudopeziza medicaginis) A leveleken sötétbarna, fekete 1-3 mm átmérőjű kerek foltok jelentkeznek. A levelek színén a foltok közepén 1 mm átmérőjű termőtestek képződnek. A fertőzött levelek sárgulnak, majd leesnek. A levélhullás alulról felfelé indul. A foltok a levélnyélen és a száron elliptikusak, kissé megnyúltak. Előrejelzés: A betegség terjedéséhez a hűvös, csapadékos időjárás kedvező. Védekezés: Korai kaszálás a betegség elhatalmasodása előtt. Magfogás esetén gombaölő szeres permetezés a lucerna állomány 10-15 cm-es nagyságánál, amit majd bimbózás virágzás időszakában megismételünk. Sárga levélfoltosság (Leptotrochila medicaginis syn: Pseudopeziza jonesii) A leveleken kezdetben apró, klorotikus foltok jelentkeznek. Később a foltok megnagyobbodnak, és legyezőszerűvé, világosbarna színűvé, elmosódott szélűvé válnak. Előrejelzés: A kórokozónak a csapadékos, párás időjárás kedvez. Védekezés: Korai kaszálás. Érdekesség, hogy a sárkerep lucerna (Medicago falcata) viszonylag rezisztens. Lucerna fómás szár- és levélfoltossága - aszkohítás levélpergés (Phoma medicaginis var. medicaginis) A leveleken apró, 1-3 mm-es kerek, fekete foltok láthatóak. A száron, levélnyeleken tavasszal fekete, hosszúkás foltok keletkeznek. A szárölelővé váló foltok a fiatal hajtások elhalását eredményezhetik. A beteg levelek megsárgulnak, lehullnak. A betegség az idősebb 4-5 éves lucernásokban gyakori. Előrejelzés: A fertőzéshez 21-23 ºC-os hőmérséklet és csapadékos időjárás optimális. Védekezés: A betegség fellépésekor korai kaszálás javasolt. Lucernarozsda (Uromyces striatus) A leveleken és a száron a nyár folyamán vörösesbarna uredo-, majd később fekete teleutótelepek képződnek. Az epidermisz felszakad. A levelek összezsugorodnak, elszáradnak, a növények a koraérés tüneteit mutatják. A fertőzött levelek lehullnak. Előrejelzés: A csapadékos, párás, mérsékelten meleg (20-25 ºC) időjárás kedvező a kórokozónak. Védekezés: Rezisztens fajták termesztése. Előrehozott kaszálás. A köztesgazda irtása a lucernatábla környékén lévő ruderáliákon. Sztemfiliumos levélfoltosság (teleomorf: Pleospora herbarum, anamorf: Stemphylium herbarum; teleomorf: Pleospora tarda, anamorf: Stemphylium botryosum) A lucerna és herefélék levélhullását okozó betegségek. A foltok a leveleken oválisak, enyhén besüppedők, sötétbarnák, világos szegéllyel. Idősebb levélfoltokon koncentrikus gyűrűk is

.

megfigyelhetők. A levél sárgul, koraérés tüneteit mutatva lehullik. A fertőzött szár fekete foltos. Előrejelzés: Tömeges előfordulása meleg (25 ºC), nedves nyárutón gyakori. Védekezés: Korábbi betakarítás csökkenti a kár mértékét. Fajták egy részének megfelelő a szántóföldi rezisztenciája. A lucerna főbb kártevői A takarmánylucerna kártevői Pattanóbogarak lárvái (Elateridae), cserebogarak lárvái (Melolonthinae) A kárt a drótférgek és a pajorok okozzák. A fiatal lucerna gyökerét elrágják, amelynek következtében a növényke sínylődik vagy teljesen elpusztul. A vetés, illetve a lucerna állomány a gyökérveszteség miatt kiritkul. Védekezés lehetőségei: Lucerna telepítésekor az idős pillangósoktól legalább 1000 m izolációs távolságot javasolt tartani. A termőhely kiválasztásakor kerüljük az erdő melletti táblákat, illetve előveteményként a kártevők kedvelt tápnövényeit, illetve rezervoár területeit. Csipkézőbogarak (Sitona spp.) A kis csipkéző imágók által okozott levélkártétel az új telepítésekben legjelentősebb, főleg száraz időjárás esetén. A sarjadó lucernát is súlyosan károsíthatják. A gyökérkártétel tekintetében a nagy csipkézők lárváinak van nagyobb szerepe. A bogarak jellegzetes „u” alakú, csipkéző rágása a teljes levélfelületet érintheti. A sziklevelek elpusztítása folytán, illetve a levélveszteség miatt a fiatal növénykék kipusztulhatnak. A kártétel a táblán gyakran sávokban, foltosan jelentkezik. Védekezés lehetőségei: A lucernatelepítéskor a minél jobb termőhelyi körülmények biztosítása segíti a lucerna kezdeti növekedését. Az idős lucernásoktól való izolációs távolság megtartása az áttelepedés lehetőségét csökkenti. Az első növedék korai kaszálása lényegesen csökkenti a kártétel mértékét. Az imágók ellen újvetésű táblákon a keléskor, kaszálások után a tarló kezelésével védekezhetünk. A lambda-cihalotrin hatóanyagot tartalmazó rovarölő készítményeket használhatjuk fel a permetezéshez. Lucernaormányos (Hypera postica) Az első kaszálás hozadékát és az első sarjú mennyiségét csökkentheti jelentősen, de a lucernaszéna minőségét is rontja. A fő károsító a lárva, amely a levél- és virágrügyeket, továbbá a leveleket és a hajtásokat hámozgatja, majd megrágja. Súlyos fertőzés esetén a bimbók egy része elszárad, a száradó levelek miatt a lucerna lombozata fakó szürkévé válik. A növények lassan fejlődnek és későn virágoznak. A virágrügyek elpusztításával a magtermés károsodik. A bogarak a sarjadó, majd az idősebb leveleken karéjoznak. Védekezés lehetőségei: A lucerna telepítéskor a minél jobb termőhelyi körülmények biztosítása segíti a lucerna kezdeti növekedését. Az idős lucernásoktól való izolációs távolság megtartása az áttelepedés lehetőségét csökkenti. Az első növedék korai kaszálása lényegesen csökkenti a kártétel mértékét. A lambda-cihalotrin hatóanyagot tartalmazó rovarölő készítményeket használhatjuk fel a permetezéshez. Lucernabogár (Gonioctena fornicata) Elsősorban a sarjú kártevője, de a legértékesebb első növedéket, sőt a magtermést, illetve a maglucerna virágzatát is pusztíthatja. Az imágó és a lárva is károsít. A bogarak áprilistól kezdődően a leveleket szabálytalanul karéjozzák, majd nyáron a fiatal hajtásokat, virágrügyeket és virágokat is lerághatják.

.

Védekezés lehetőségei: Az új vetésű lucernát ajánlatos az idős, vagy feltört lucernától távol telepíteni. A korai és gyakori kaszálás a lucernabogár imágók és lárvák számát is nagymértékben lecsökkenti. Általában csak az új telepítésekben indokolt ellene védekezni. A lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények engedélyezettek. Hamvas vincellérbogár (Otiorhynchus ligustici) Károsítása hazánkban országszerte előfordul, de különösen a sík- és dombvidéki lucernások korai kiritkulását és idő előtti elgyomosodását okozza. A bogár a leveleket és a hajtást rágja. A kártétel a fiatalabb levelek teljes lerágását, idősebb leveleknél karéjozását jelenti. Fő kártevő azonban a lárva, amely a főgyökeret és a mellékgyökereket rágja meg. Védekezés lehetőségei: Kerülni kell a pillangósok, hüvelyesek egymásutániságát és káros szomszédságát. Inszekticidek használatára a betelepülő imágók ellen sáv, vagy szegélykezelés formájában, illetve magas kora tavaszi egyedszám esetén lehet szükség a nőstények tojásrakásának megakadályozása érdekében. A védelemre a lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények használhatók. Lucernaböde (Subcoccinella vigintiquatuorpunctata) Nagyobb károkat a száraz, meleg országrészeken, jellemzően az alföldi lucernásokban okozhat. Az imágó és a lárva egyaránt károsít. Jellemző rágásmód a hámozás, amely az összes növényi részre kiterjed. A károsítás során az egyik epidermisz megmarad, ezért a levélzet a hámozott részeken opálosan áttetszővé, az állomány szürkészöld színűvé válik. Védekezés lehetőségei: A korai kaszálás és a széna gyors begyűjtése a tojások számát, illetve a bogár- és lárvanépességet lényegesen csökkenti. Rovarölő szeres kezelésre magas kora tavaszi egyedszám esetén lehet szükség a nőstények tojásrakásának megakadályozása érdekében. A védelemre a lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmények használhatók. Mezei pocok (Microtus arvalis) A fiatal és idős lucernát egyaránt veszélyezteti. A lucerna levelét, hajtását és egyéb zöld részeit fogyasztja. Téli álmot nem alszik, a hó alatt is károsíthat. Előrejelzése: Száraz, meleg éveket követően a tartósan bolygatatlan területeken szaporodik föl, a tömegszaporodást azonban rendszerint gyors összeomlás követi. Egyedszámuk akkor veszélyes, ha 100 m²-en 2 db-nál több lakott járat található. Védekezés: A különféle talajmunkák a kártevőt jelentősen gyérítik; elpusztítják a pockot, fészkét felszámolják, járatait, a környező gyomflórát ritkítják. A természetes ellenségek kímélése, melyek hatékony pusztítói a pocoknépességnek. A baglyok, ölyvek számára „T”alakú ülőfák kihelyezése célravezető. Kémiai védekezés cink-foszfid hatóanyagú csalétek kiszórásával lehetséges. A csalétket a mezei pocok által lakott, vagyis a kezelést megelőző napon betaposott és a következő nap a kártevő által kibontott lyukakba kell helyezni. A magfogó lucerna kártevői Lucerna-magdarázs (Bruchophagus roddi) A világ minden lucernamag termő területén előfordul, jelentős kártevő. Meleg, száraz nyarú területeken és években tesz nagy kárt. Jelenléte a mag minősítésekor kizáró ok. A nőstény magdarazsak a magot kötött lucernát keresik föl és tojásaikat a maghéj alá helyezik. A fertőzött mag fénytelen, rajta márványozott barna foltok figyelhetők meg. A kényszerérett hüvelyekben a mag fakószürke, fénytelen, üreges, tömege csak fele az egészségesekének. Előrejelzése: A száraz, meleg időjárási körülmények, a rendszeres magfogás és a gondatlan betakarítás (a fertőzött magvak és hüvelyrészek szétszóródnak a lucernás talaján) a tömeges

.

felszaporodását elősegítik. Hűvös, esős nyár után a következő évben erős kártétel általában nem fenyeget. Védekezés: Szükséges a magfogó táblák területi és időbeli váltogatása, így a darazsak felszaporodását megelőzhetjük. A maglucernát gondosan és időben kell betakarítani. Amennyiben 10 hálócsapás átlagában 10 db magdarázs fordul elő, a védekezés indokolt. A permetezést lehetőleg zöldbimbós állapotban, lambda-cihalotrin hatóanyagú készítménnyel, a méhkímélő technológia előírásai szerint végezzük el. Lucernabimbó-gubacsszúnyog (Contarinia medicaginis) A lárva károsít. Jelenlétét a megvastagodott bimbók, vagy a felkopaszodott virágzati tengelyek jelzik. A károsított bimbó zárva marad és borsónyi hagyma alakú gubaccsá torzul. Előrejelzése: Elszaporodásának a csapadékos tavasz és nyárkezdet kedvező. Száraz, vagy kiszáradó homok, szikes talajokon tömeges előfordulása nem várható. Védekezés: Alapvető követelmény, hogy a magfogó táblákat területileg és időben is váltogassuk, így a szúnyogok felszaporodását meggátolhatjuk. Ha a permetezés elkerülhetetlen, azt a bimbózás elején, esetleg annak középső időszakában végezzük el lambda-cihalotrin hatóanyagú készítménnyel. Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus) A kifejlett poloska és lárvája a növény vegetatív és generatív részeinek szívogatásával egyaránt károsít. Előrejelzése: A lucernapoloska sem a túlzottan száraz, meleg viszonyokat, sem a hűvös, csapadékos időjárást nem kedveli. A magyarországi feltételek általában kedvezőek számára, ezért szinte mindig jelentős számban károsít. A veszélyességi küszöbérték meghatározása fűhálóval történhet. A kémiai védekezés megkezdését akkor tartjuk indokoltnak, ha 10 hálócsapásban 5-nél több poloska (imágó és fejlett lárva) van. Védekezés: A gyakori kaszálások, különösen az első kaszálás korai időzítése, s az utolsó kaszáláskor alacsonyra hagyott tarló a poloskák későbbi megjelenését és felszaporodását fékezheti. A vegyszeres védekezés időzítése nehéz, mert a házi méhet és a többi beporzó rovart védeni, kímélni kell! Július elején a lucernapoloska első nemzedékének eltűnése és második nemzedékének megjelenése időszakában a poloska-népesség 2-3 hétre jelentősen lecsökken. Ekkor a lucerna még nem virágzik, a kezelés beütemezhető lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szerrel. Somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima) A kis hernyók kezdetben hámozgatják, majd lyuggatják, karéjozzák a leveleket. Megnövekvő táplálék igényük miatt később már tarrágást okoznak. Fejlődésük befejező szakaszában a hernyók generatív részeket (bimbó, virág, hüvely) igényelnek, a magtermést teljesen tönkre tehetik. Előrejelzése: Minden fejlődési alakja (pete, lárva, lepke) a meleg, párás időjárást kedveli. Védekezés: A lucernában feltétlenül korai kaszálást kell végezni, amely még kései kitavaszodás esetén se húzódjon május 10. utánra. Magfogás esetén 4-5 naponként hálózzuk meg a lucernát, ha 10 hálócsapásban legalább 2 db harmadik fejlődési fokozatú hernyót találunk, a permetezést végezzük el lambda-cihalotrin hatóanyagú készítménnyel. Sárga lucernamag-ormányos (Tychius flavus) A bogár és a lárva egyaránt károsít, a lárva a fő kártevő. A bogarak kezdetben a hajtások leveleit szitaszerűen lyuggatják. Hosszú ideig táplálkoznak; először a zöld részeken, majd nektárigényük miatt a bimbókon, virágokon rágnak. A kikelő lárvák a magvakat fogyasztják;

.

a rágás következtében a csigák kényszerérnek, bennük a magvak ívelten, a mag belseje felé rágottak. Előrejelzése: Szárazság- és melegkedvelő állat, amely száraz, forró tavaszt követően a ritka lucernásokban szaporodik föl. Védekezés: A magfogó táblákat területileg és időben is váltogassuk. Természetes ellenségei közül néhány fürkészdarázsfaj a lárvákban élősködik. A lucerna főbb gyomnövényei A lucerna lassan csirázik, vontatottan nő és fejlődik, kompetíciós (versengési) képessége alacsony. Kezdeti fejlődésekor a gyomok emiatt nagymértékben veszélyeztetik a kultúra zavartalan fejlődését, a zöldtömeg, ill. a termés minőségi, mennyiségi alakulását. A telepítés évében, tavasszal, a T3–as életmód csoportba tartozó (nyár eleji egyéves) fajok vadrepce (Sinapis arvensis), helyenként a repcsényretek (Raphanus raphanistrum), majd a T4-es (nyárutói egyéves) libatop- (Chenopodium spp.), disznóparéj (Amaranthus spp.) és keserűfű fajok (Polygonum spp.), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muhar fajok (Setaria spp.), az ebszékfű (Tripleurospermum perforatum) gyomosítanak. A tábla előéletétől függően a legkülönbözőbb fajok előfordulhatnak még, pl. a fenyércirok (Sorghum halepense), mezei aszat (Cirsium arvense), csattanó maszlag (Datura stramonium), csorbóka fajok (Sonchus spp.), tarló tisztesfű (Stachys annua), szerbtövis fajok (Xanthium spp.), selyemmályva (Abutilon theophrasti) stb. A második évtől a magas tőszámú lucerna gyomelnyomó képessége már nagyon jó, a jól időzített kaszálásokkal a gyomosodás alacsony szinten tartható. Később, az esetleg már ritkuló lucernában további, elsősorban évelő fajok kiszelektálódása figyelhető meg: pongyola pitypang (Taraxacum officinale), fekete nadálytő (Symphytum officinale), útifű fajok (Plantago spp.), útszéli zsázsa (Cardaria draba), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei katáng (Cichorium intybus), fehér mécsvirág (Silene alba), foltos bürök (Conium maculatum), vadmurok (Daucus carota). A lucerna őszi-tavaszi nyugalmi állapotában, azaz a tarlón, általában az áttelelni képes, T1–es fajok: tyúkhúr (Stellaria media), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), veronika fajok (Veronica spp.), és árvacsalán fajok (Lamium spp.) is felszaporodnak. A tőhiányos táblarészeken további agresszív fajok, így a tarackbúza (Elymus repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon) és rozsnok fajok (Bromus spp.) is előfordulhatnak. A betyárkóró (Conyza canadensis) főleg a magtermesztésnél okozhat problémát. A lucerna sajátos biológiáját, ill. egyedi termesztés technológiáját kihasználva ezeken kívül speciális lucerna gyomok: lórom (vadsóska) fajok (Rumex spp.), valamint az élősködő, foltokban jelentkező arankafajok (Cuscuta spp.), ill. ritkán, esetleg szórványosan szádorfajok (Orobanche spp.) is megjelenhetnek a területen. Az arankafajok elsősorban a lucerna vetőmag közé került magjukkal szaporodó, virágos élősködő gyomnövények. A szádorfajok szintén levélzet nélküli valódi élősködők, a kultúrnövény gyökérzete mellett csirázva, abból szívják el a tápanyagot. A gyomnövények elleni védekezés lehetőségei A gyomnövények ellen az agrotechnika és a mechanikai gyomirtás (talajművelés, kaszálás) kedvező lehetőségeit ki kell használni. Az aranka elleni védekezésről a növényvédelmi jog (43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet) nevesítve intézkedik: magtermesztésre kijelölt lucernában az arankafajok fertőzését azok virágzásáig fel kell számolni. Ellenkező esetben a területet kizárják a szaporításból.

.

Kémiai gyomszabályozás A nehezen irtható évelő kétszikűek elleni védekezést már az előveteményben meg kell kezdeni. Mind a kalászosokban (pl. MCPA, MCPP), azok tarlóján (glifozát), mind a kapásokban (pl. 2,4-D, dikamba kukoricában) van mód az évelő fajok ellen hatásos hatóanyagok használatára. Az új telepítésben, preventíven, vetés előtt a benefin hatóanyag használható, kijuttatást követően 5-6 cm mélyre a talajba munkálva. (Borsó takarónövény esetén is alkalmazható). A lucerna 10-15 cm-es, a gyomok 1-3 (egyéves egyszikű), ill. 2-4 leveles (évelőknél 10-15 cm-es) fenológiájánál az imazamox hatóanyagú készítmények használhatók, főként egynyári (magról kelő) gyomfajok irtására. Az állománykezelések előtt, eső után, a lucerna levélzet viaszrétegének kialakulása érdekében 2-3 napot várni kell. Az egy évnél idősebb, mélyen gyökerező állományokban („álló lucerna”) ősszel, fagyok előtt és tavasszal fakadás előtt alkalmazható a metribuzin hatóanyag egynyári fajok ellen, valamint a linuron, és a tifenszulfuron-metil hatóanyagú készítmények, elsősorban egynyári kétszikűek irtására. Az imazamox több éves lucernában kora tavasszal a lucerna nyugalmi állapotában, vagy az első kaszálás után, a növekedés megindulása előtt használható. (Fontos, hogy a hatóanyag kijuttatását követően 12 hónapon belül (pl. kiszántás esetén) repce, cukorrépa nem vethető a területre). A felsorolt hatóanyagok kombinálhatók is: linuron + pendimetalin, pendimetalin + metribuzin, vagy pendimetalin + tifenszulfuron-metil. Egyszikű fajok ellen a cikloxidim, fluazifop-P-butil és quizalofop-P-etil hatóanyagú szerek használhatók állománykezeléssel, a gyomok fenológiájától függetlenül, új telepítésben és idős állományban egyaránt. Az arankafajok irtása a már említett, preventív módon alkalmazott pendimetalin mellett a látványos, sárga foltok megjelenését követően, perzselő hatású diquat-dibromid hatóanyagú szerrel történhet, a foltok és azok 1 m-es környezetének áztatás szerű lepermetezésével. A glifozát hatóanyag is engedélyezett erre a célra, de szisztemikus (felszívódó) hatása miatt a lucerna újrahajtását gátolhatja. A maglucerna betakarítást elősegítő lombtalanítására a diquat-dibromid és a glufozinátammónium hatóanyagú szerek alkalmazhatóak. Előbbieket akkor kell kijuttatni, amikor a csigák (a hüvelytermések) 60-70 %-a barnás-kékes színű, és a magvak könnyen kimorzsolhatók a csigákból, utóbbit pedig akkor, amikor a csigák 80 % -a barna és a magvak nedvességtartalma 25-30 %.

A KUKORICA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A kukorica főbb betegségei Fuzáriózis (Fusarium spp.) Tünet: A Fusarium gombafajok talajlakó, gyengültségi kórokozók. Jellemző tüneteik betegségtüneteik: csíranövény pusztulás, csőpenész, szárkorhadás. Sok esetben kukoricamoly által megrágott helyeken vagy egyéb sérülés következtében alakul ki a fertőzés. Nedves időben fehér vagy lilás-rózsaszín penészbevonatot képez a felületen vagy a szár belsejében. A penészedés a csövön lilás rózsaszínű penészgyepet alkot. A fertőzött kukoricaszemek töppedtek, ráncosak, kisebbek, az ilyen szemekből fejlődő csíranövények gyakran elpusztulnak. Tárolás alatt is fertőzhet, rossz tárolási körülmények közt termésrothadást okoz. Védekezés: A monokultúra kerülése, megfelelő vetésidő- és mélység, optimális tápanyagellátás (egyoldalú N-műtrágyázás kedvez a betegségnek), növényi maradványok mély aláforgatása, a rezisztenciára nemesítés a szárkorhadás esetében elég hatékony, a csőpenész ellen kevésbé. .

Golyvás üszög (Ustilago maydis) Tünet: Különböző méretű, kezdetben ezüstös hártyával fedett és szivacsos állományú golyvák jelennek meg a kukorica föld feletti részein, amelyekből később felszakadva fekete spórák tömege távozik. A szemek közé kerülve az állatokra mérgező. Általában sérülések hatására jön létre a fertőzés. Fertőzött növényi maradványokon, talajra hullott golyvákban telelhet. Védekezés: helyes tápanyagellátás, megfelelő agrotechnika alkalmazása, ellenálló hibridek termesztése. Hamuszürke szárkorhadás és hervadás (Macrophomina phaseolina) Tünet: A gyökereken vizenyős, rothadó foltok láthatók, a növény elfeketedik, elpusztul. A tenyészidőszak közepén, címerhányástól hirtelen, sokkszerű hervadást, a késői fertőzés szárkorhadást okoz. A gomba mikroszkleróciumokkal telel a növényi maradványokon, és a gyökereken át közvetlenül fertőzi a kukoricát. Védekezés: Fiatalkori megbetegedés ellen eredményes a vetőmagcsávázás. A kukorica esetében nem indokolt az állománypermetezés. Kukorica csíkos mozaik vírus (Kukorica törpülés mozaik vírus) (Maize dwarf mosaic potyvirus) Tünet: A növény levelén világos csíkoltság, a csöveken torzulás és rossz megtermékenyülés figyelhető meg. Védekezés: a terület gyommentesen tartása különös tekintettel a fenyércirokra, mint vírusrezervoár gyomra. A kukorica főbb kártevői Amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) Kárkép: A fő kártevő alak a lárva, mely a kukorica gyökerein károsít. Kezdetben belülről járatokat rág, később a gyökeret kívülről furkálja meg, így a gyökér elhal. A kárkép általában foltokban jelentkezik. Az imágó a virágzás kezdetéig a kukorica levelein hámozgat, később a címeren virágporral, majd a bibeszálakkal táplálkozik. Előrejelzés lehetősége: A következő évi lárvakártételre az azévi imágó egyedszámokból lehet következtetni. Ha a csúcsrajzási időszakban az imágók száma eléri, illetve meghaladja az 1 db/tő értéket, akkor a következő évben gazdasági szintű kártétellel lehet számolni. A kártevő jelenléte, illetve rajzásának menete sárga színű színcsapdával és feromoncsapdával is jelezhető. Újabban kombinált csapdatípus is használható. Védekezés: A lárvák kártétele vetésváltással megelőzhető, vetőmagcsávázással és talajfertőtlenítéssel csökkenthető. Az imágók elleni védekezés állománypermetezéssel a kritikus egyedszám elérésekor szükséges. Kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) Kárkép: A lárva a kukorica szárában rág. A szár gyakran megtörik, ha ez a törés a cső alatti szárrészen jelentkezik, akkor a csövek akár a földre is kerülhetnek, amely során számottevő terméskiesés is jelentkezhet. Rágásának jellegzetes kísérő jelensége az apró, száraz, fűrészporszerű rágcsálék. A cső belsejében is rág, és a szemeket is károsítja. Előrejelzés lehetősége: Az imágók rajzásának nyomon követése fénycsapdával történik. Védekezés: A kukoricaszár talajba forgatása rendeletileg április 15-ig kötelező. Biológiai védekezési lehetőség a Trichogramma (peteparazita fürkészdarázs) készítmény alkalmazása. Kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis)

.

Kárkép: A fő kártevő a bogár, amely szög állapotban a kukoricát tőben elrágja. Rágása kezdetben „U” alakú karéjos rágás, később a rágások szabálytalanná válnak, különböző mélységűek és alakúak. A levelek vörösödnek, letörnek, elfonnyadnak. Előrejelzés lehetősége: A veszélyeztetett területeken a tábla szélét, 5-15 m-es sávban körben, majd az átlók mentén végig kell járni, 50 m-enként a bogarak számát és a kártétel mértékét meg kell állapítani. A veszélyességi küszöbérték 3-4 bogár/m2. Védekezés: Helyes növényi sorrend megválasztása, káros szomszédság elkerülése, optimális vetésidő, megfelelő talaj-előkészítési és növényápolási munkák, talajfertőtlenítés és vetőmagcsávázás esetén a kártétel veszélye lényeges csökken. Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) Kárkép: A kártétel a csövön jelentkezik. A kis hernyók kezdetben a bajuszszálakat fogyasztják, később főleg a csővégi szemeket károsítják, ritkábban a cső közepén vagy alapi részén is megjelenhet a károsítás. A kárkép, főleg a nagy, kifejlett hernyók esetében igen látványos: nagy felületre kiterjedő, rágcsálékkal, ürülékkel szennyezett. Csapadékosabb időjárás esetén számottevő lehet a megrágott részek fuzáriumos fertőzése, mely rontja a termés minőségét. Csemegekukorica esetében közvetlen kártétele sokkal jelentősebb. Előrejelzés lehetősége: Rajzása jól nyomon követhető szexferomon csapdával, mely szelektíven fogja a kártevő hím egyedeit. A védekezést a rajzáscsúcs utáni 2-3. napon már el kell végezni. Védekezés: Rovarölő szerrel a lárvakelés időszakában szükséges védekezni. A védekezést legalkalmasabb hidas traktorral elvégezni. A kukoricában előforduló leggyakoribb gyomnövények Egyéves gyomfajok Egyszikűek: fakó muhar (Setaria glauca), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), ragadós muhar (Setaria verticillata), zöld muhar (Setaria viridis), vadköles (Panicum spp). Kétszikűek: fehér libatop (Chenopodium album), pokolvar libatop (Chenopodium hybridum), fekete csucsor (Solanum nigrum), henye disznóparéj (Amaranthus blitoides), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), karcsú disznóparéj, (Amaranthus chlorostachys) lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium), baracklevelű keserűfű (Polygonum persicaria), egynyári szélfű (Mercurialis annua), csattanó maszlag (Datura stramonium), napraforgó (árvakelésű) (Helianthus annuus), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), selyemmályva (Abutilon theophrasti), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), szulákkeserűfű (Fallopia convolvulus), vadkender (Cannabis sativa), vadrepce (Sinapis arvensis), varjúmák (Hibiscus trionum), olasz szerbtövis (Xanthium italicum), bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium). Évelő gyomfajok Egyszikűek: csillagpázsit (Cynodon dactylon), fenyércirok (Sorghum halepense), nád (Phragmites australis), tarackbúza (Elymus repens). Kétszikűek: hamvas szeder (Rubus caesius), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei aszat (Cirsium arvense), mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus), selyemkóró (Asclepias syriaca), sövényszulák (Calystegia sepium), útszéli zsázsa (Cardaria draba), vidra keserűfű (Polygonum amphybium). Mély fekvésű területeken helyenként a harasztok törzséhez tartozó mezei zsurló (Equisetum arvense) is tömegesen előfordul.

.

Folyamatosan csírázó, nagy kompetíció képességű kétszikű fajok és évelők A selyemmályva, csattanó maszlag, varjúmák, szerbtövis fajok folyamatosan csíráznak május-júniusban, így a rövid hatástartamú talajherbicidek nem adnak megfelelő védelmet ellenük. A szerbtövis fajok 20 cm-nél mélyebbről is képesek kikelni, tehát jelentős helyzeti szelektivitással is rendelkeznek, ellenük a posztemergens állománykezelés eredményesebb. Hatástalanok, vagy csak részleges hatásúak az alapkezelések az árvakelésű napraforgó, és az évelő kétszikű fajok ellen is. E gyomfajokkal fertőzött kukoricatáblákon ajánlatos egykomponensű, egyszikű irtószert kipermetezni preemergens módon, és a kukorica kelése után jól időzített állománykezelést végezni a kétszikűek ellen. A kukorica gyommentesítésének lehetőségei A kukorica gyomirtása egyik fő eleme a termesztés-technológiának, végrehajtásának minősége döntően befolyásolja a termésátlagok alakulását. A rendelkezésre álló szerválasztékkal olyan gyomok ellen is védekezhetünk, amelyek ellen más kultúrákban nem, vagy csak korlátozottan. A kukorica sikeres, környezet kímélő gyomirtásához a termesztéstechnológia minden lehetséges, a gyomok irtását elősegítő mozzanatának komplex alkalmazására van szükség. Agrotechnikai védekezés: megfelelő fajta választása, jó minőségű, gyommentes vetőmag használata, optimális vetésidő-, növénysűrűség, tápanyag visszapótlás biztosítása az egyenletes, gyors kelés, az állomány megfelelő gyomelnyomó képessége érdekében. Mechanikai gyomirtás: talajművelés, sorközművelés, a tábla környezetének gyommentesítése (ruderáliák, parlagok, táblaszélek kaszálása), a munkagépek, terménytárolók gyom szaporítóanyagoktól való megtisztítása. A kémiai gyomszabályozás lehetőségei A kukorica vegyszeres gyomirtását általában április 15. és június 15. közötti időszakban végzik, beleértve a pre planting (PP), preemergens (PRE), korai posztemergens és posztemergens (POST) kezeléseket. Szükség esetén később is beavatkozhatunk gyomirtó szerekkel, irányított levél alá permetezés formájában, egészen addig, amíg a permetezőgép és erőgép nem okoz kárt a kukoricában (általában 60-70 cm-es növény magasságig). A kukorica vetés előtti, bedolgozás nélküli (preplanting - PP) gyomirtása Ennek a technológiának a használata munkaszervezési oldalról is kedvező, mivel a magágy előkészítés után, a kukorica vetése előtt akár két héttel is elvégezhető a vegyszeres gyomirtás (pl. izoxaflutol). A kukorica vetés utáni, kelés előtti (preemergens - PRE) gyomirtása A preemergens kezelések optimális hatékonyságának legfontosabb feltételei:  Őszi szántással és megfelelő tavaszi elmunkálással rög-, és szármaradvány-mentes magágy készítése.  A terület mentes legyen a csak posztemergensen irtható gyomnövényektől (pl.: szerbtövis, napraforgó, csattanó maszlag, selyemmályva, évelők).  Bemosó csapadék (legalább 15- 20 mm két héten belül).  A talaj kedvező szervesanyag-tartalma (túlságosan magas:– hatékonyság csökkenés, nagyon alacsony: – fitotoxikus hatás). A preemergens gyomirtás legnagyobb jelentősége a magról kelő egyszikű gyomnövények elleni védekezés során van. .

A korai posztemergens kezelések hatékonyságának főbb feltételei:  A gyomnövények korai fejlettségi állapotában permetezzünk, a magról kelő kétszikűek maximum 2-4, a magról kelő egyszikűek maximum 1-3 leveles fejlettségénél.  Stressz állapotban lévő kukoricát nem szabad kezelni (10 °C alatt, 25 °C felett, víznyomás, rovarkár esetén). A korai posztemergens kezeléseket gyakran az elmaradt preemergens kezelések pótlására végzik, illetve tervezve egyszikű fertőzés esetén. A kukorica kelés utáni (posztemergens - POST) gyomirtása Az utóbbi időben, különböző okok miatt, egyre nagyobb arányban alkalmaznak posztemergens technológiákat a kukoricában. Egyre jobban terjednek azok a preemergens technológiával nem, vagy csak kis hatékonysággal irtható gyomnövények, amelyek posztemergensen jól irthatók. A posztemergens kukorica gyomirtás nagy szakértelmet és odafigyelést igényel. Elvégzéséhez viszonylag rövid, a gyomnövények kelésétől és fejlettségi állapotától függő időtartam áll rendelkezésre. A gyomnövények biológiája és a gyomirtó szerek hatásspektruma sok esetben indokolja a preemergens és posztemergens kezelések kombinált alkalmazását. Csemegekukorica gyomirtása Bár a csemegekukorica termesztése során jellemzően ugyanazokkal a gyomnövényekkel kerülünk szembe, mégsem használható minden olyan gyomirtó szer, ami a szemes kukoricában. Ennek oka egyrészt az, hogy a csemegekukorica hibridek jóval érzékenyebbek a gyomirtó hatóanyagokkal szemben, mint a takarmánynak, vagy éppen silózási célra termesztettek. Másrészt az élelmezés-egészségügyi várakozási idők hossza is gátja lehet bizonyos herbicidek alkalmazhatóságának. A köztermesztésben levő csemegekukorica hibridek rövid tenyészideje miatt a korai betakarítás, esetleg a szártömeg takarmányozásra való felhasználásának igénye miatt a hosszú élelmezésügyi várakozási idővel rendelkező gyomirtó szerek nem használhatók. Vegyszeres gyomirtás esetén mindenképp célszerű információt beszerezni az adott hibridnek az alkalmazandó gyomirtó szerrel szembeni érzékenységéről a fajtatulajdonostól, a termeltetőtől, a növényvédő szer gyártójától, vagy kísérleti tapasztalatokkal rendelkező szakemberektől. Silókukorica gyomirtása A silónak termesztett kukorica emelt tőszáma miatt jobb gyomelnyomó képességgel rendelkezik, mint a szemes kukorica, emellett rövidebb a tenyészideje, ezért nincs szükség hosszú hatástartamú szerekre. Az új, herbicid rezisztens kukorica hibridekről A herbicid rezisztens fajtákat biotechnológiával állítják elő különféle módokon. Ezek részletezése nem lehet célunk, de két, egymástól eltérő eljárást vázlatosan meg kell említenünk. Nem transzgenikus alapon létrehozott toleráns, rezisztens fajták, hibridek Ilyenek pl. a cikloxidim-toleráns kukorica hibridek, amelyek szintén szelekció révén jöttek létre. E hibridek létrejötte mérföldkő, ugyanis a .

kukorica monokultúrás termesztése, az ezzel gyakran együtt járó monoherbicid-használat sok esetben a magról kelő és évelő egyszikű fajok kiszelektálódásához, jelentős felszaporodásához vezetett. Az ilyen területeken az ún. Duo System technológia (rezisztens hibrid + cikloxidim) segítségével a csapadékviszonyoktól függetlenül, kevésbé szigorú fenológiai kötöttségek mellett eredményesen védekezhetünk az egyszikű gyomok ellen. A technológia olyan fajok ellen (nád, tarackbúza, csillagpázsit) is hatékony, melyekkel szemben a hagyományos technológiák nem nyújtanak védelmet. (Megfelelő hatékonysággal irtja a fenyércirok hazánkban már helyenként megjelent szulfonil urea rezisztens biotípusát is). Géntranszformáció útján előállított ún. módosított génkészletű hibridek Ezeket a növényeket transzgenikus hibrideknek is hívják (a külföldi irodalomban Genetically Modified Plant = GMP ~ GMO). Ilyenek a glifozát- és glufozinát-ammónium rezisztens kukorica hibridek. Hazánkban gyomirtó szer rezisztens, genetikailag módosított kukorica hibridek termesztése jelenleg nem engedélyezett.

A MÁK INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A mák hazánkban is régóta termesztett növény. A termesztés fellendülésében a mákmag közkedveltségén túl szerepe van annak is, hogy a mák alkaloidok előállítása és gyógyszereinek gyártása Magyarországon jelentős. Hazánkban két ökotípusát termesztik: az őszi mákot és a tavaszi mákot. A mák betegségei Élettani betegség Szívrothadás (bórhiány) A bórhiány következtében a növények fejlődésükben visszamaradnak, a hajtások csúcsi részein lilásbarna elszíneződés, „szívrothadás” jelentkezik, végül elszáradnak. Az elpusztult főhajtás pótlására gyakran mellékhajtások képződnek, de ezeken is hasonló tünetek jelentkeznek. Gyakori a virágszárak csavarodása, a virágok és a tokok kicsik maradnak, gyakran mag nélküliek. A levelek görbültek, sárgásszürke színűek, az erek megfeketednek, a száron sötét csíkok, sőt repedések jelenhetnek meg. Védekezés: könnyen oldódó bórvegyületek kijuttatása a bórhiányos területeken. Vírusos betegségek Mák klorotikus foltosodás (Bean yellow mosaic virus) A bab mozaik vírus a mákon klorotikus sárga foltosodást, növekedésgátlást, apró tokokat és terméscsökkenést okoz. E vírus kártételével abban az estben kell számolnunk, ha a máktábla szomszédságában a pillangósvirágúak családjába (Fabaceae) tartozó növényt termesztenek. A vírus jelentőségét növeli, hogy a mechanikai átvitelen kívül több mint 20 levéltetű faj terjeszti. Mákfoltosodás (Turnip mosaic virus) Polifág kórokozó, leggyakoribb gazdanövényei a keresztesvirágúak családjába tartoznak. A mákon általában mozaikot, sárga foltosodást, levélsodródást okoz, mely jelentős terméscsökkenéssel járhat. Átvitele mechanikailag és levéltetvekkel történik. Védekezés: a legfontosabb, kerülni kell a fogékony növények szomszédságát. Elengedhetetlen a levéltetvek- és a gyomok irtása. .

Baktériumos betegség A mák ervíniás gyökér- és szárrothadása (Erwinia carotovora ssp. carotovora) A száron és a gyökérnyakon sötétlila, hosszúkás, a gubón pedig fekete rothadó foltok láthatók. A beteg növények gyakran törpék maradnak. A baktérium a növényekben levő pektint bontja, a szövetek szétesnek, a szállítószövet elrothad. A növényekbe sztómákon és sebzéseken keresztül jut, melyhez minden esetben vízre van szüksége. Védekezés: Mivel a kórokozó a növény szöveteiben él, ezért ellene nem tudunk a szokásos, kontakthatású, réztartalmú készítményekkel védekezni. A legjobb megoldás a betegség megelőzése, a növény kondíciójának fokozása bór- és magnéziumtartalmú lombtrágyázással. Csak egészséges vetőmagot használjunk fel. Kerülendő a nedves, mély fekvésű helyeken a mák termesztése, és a 4-5 éves vetésforgó betartása javasolt. Gombás betegségek Mákperonoszpóra (Peronospora arborescens) Két tünettípusa van: a primer tünet a növény szöveteinek korai fertőződésekor alakul ki. A növények kicsik maradnak, a virágszár meggörbül. A levelek megvastagodnak (hipertrófia), hullámosak, sárgászöld színűek lesznek. Szekunder tünet: az idősebb levelek színén erek által határolt, szögletes, sárgászöld, majd szürkévé váló foltok jelennek meg. Mindkét esetben a foltok fonáki részén lilásszürke sporangiumtartó gyep (ivartalan képlet) képződik. Járványos felszaporodásra hűvös, csapadékos időjárás-; monokultúrás termesztés esetén, lehet számítani. Mák pleospórás betegsége (Pleospora papaveracea, anamorf: Dendryphion penicillatum) A tünetek már csírakorban jelentkezhetnek, hiányos kelés, tőpusztulás formájában. A szik alatti szárrész barnul, rothad, a sziklevelek barnulnak. A lombleveleken a foltok gyakran a főbb erek környékén alakulnak ki. Alakjuk szabálytalan, szélük elmosódó. Színük általában sötétbarna, többnyire világosabb zónákkal. A foltok körül a levélszövet sárgul. A száron megnyúlt, sötétbarna elhalások alakulnak ki. A tokon a foltok sötétszürkék és koncentrikusak. A kórokozó a meleg, csapadékos nyarakon szaporodhat fel jelentősebb mértékben. Járványos években és kedvezőtlen fekvésű helyeken 80-90 %-os veszteséget is okozhat, a peronoszpóra mellett a mák legveszedelmesebb betegsége. Mák entilómás levélfoltossága (Entyloma fuscum) A tenyészidő második felében a leveleken 3-6 mm-es, világos, később sötétbarna, erektől határolt, szögletes foltok jelennek meg. A foltokra jellemző, hogy áteső fényben sötétszürkének, majdnem feketének mutatkoznak. A fertőzött levelek alulról kezdődően korán elszáradnak, a növény a fejlődésben visszamarad, a tokok mérete csökken. A gombás betegségek elleni védekezési lehetőségek: a védekezés alapja az agrotechnikai műveletek betartása: minimum 3–4 éves vetésváltás; a fertőzött növénymaradványok megsemmisítése, mély aláforgatása és a fertőzött táblán ellenálló fajták termesztése; mély fekvésű területek és a túl sűrű vetés kerülése; egészséges vetőmag felhasználása javasolt. Szükség lehet a kémiai (mankoceb, rézoxiklorid + mankoceb, dimetomorf + mankoceb) védekezésekre is, melyet mindig megelőző jelleggel kell elvégezni. A mák kártevői Levéltetvek (Aphidoidea) Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae); zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) A fekete répa-levéltetű nagyságrenddel gyakrabban fordul elő a mákon. Mindkét faj gazdanövényváltó faj, nemzedékszámuk 10-15. Április végétől (A. fabae), illetve május második felében (M. persicae) telepedik be, és .

valamennyi alakja károsítja a mákot. Párás, meleg időjárás kedvező a felszaporodásukhoz. Mindkét faj nyári tápnövény választéka széles, melybe a mák is beletartozik. A téli gazdanövénye a kecskerágó, labdarózsa és a jezsámen (A. fabae), illetve az őszibarack (M. persicae). Kárkép: A levelek torzulnak, sodródnak. A tok mérete csökken, a növény a fejlődésben visszamarad. Erős fertőzéskor a szárba indulás is elmaradhat. Ragadós mézharmat, korompenész jelenik meg a leveleken. A betelepedés pontos idejének meghatározása a Moericke-féle sárgatálakkal, vagy ragacsos sárgalapokkal lehetséges. A védekezés alapja a tábla és környékének gyommentesen tartása. Szükség lehet a kémiai védekezésekre is, ilyenkor a pirimikarb hatóanyagú készítményt nedvesítőszerrel együtt javasolt kijuttatni. Máktok-ormányos (Neoglocianus maculaalba) A lárva jelentősebb kártétele mellett az imágó által okozott kár eltörpül. Kizárólag a termesztett mákban képes kifejlődni. A bimbó alatti szárrészen, a vastagabb levelek bordáin, a levéllemezeken hosszanti hámozgatások, a fiatal tokon apró lyukak láthatók. A felnyitott tokban a megrágott magvak és rekeszfalak mellett a rekeszfalakon szövetburjánzás figyelhető meg. Az érett tokon kerek lyukak jelzik a lárvák távozását. Máktok-szúnyog (Dasineura papaveris) Másodlagos kártevő, életmódja a máktok-ormányoshoz kötődik, az általa fúrt lyukba rakja tojásait. Nagyszámú lárva kártételekor a tok torzulhat. Felvágva a tok belsejében a magvak, rekeszfalak, tokfal rágott, ürülékkel szennyezett, finoman szövedékes. A máktok-ormányos és máktok-szúnyog elleni védekezési lehetőségek: vetésforgó betartása; 2 héttel korábban vetett csalogatósáv a kártevők jelentős részét odacsalogatja. Az őszi mák az imágók rajzása előtt virágzik, így azt a kártevő nem támadja meg. Házi kertekben hagyományosan a virágszirmok leszedésével védekeznek, ennek hatékonysága azonban esetleges. A mák főbb gyomnövényei, gyomszabályozás A mák gyomosodási viszonyai A február végén, márciusban elvetett mákban tömegesen csíráznak az egyéves T1- és T2-es egy- és kétszikű gyomok: pásztortáska, piros- és bársonyos árvacsalán, pipacs, mezei tarsóka, veronika fajok és a nagy széltippan. Március közepétől a T3-as vadrepce, repcsényretek és parlagi füstike megjelenése várható. Áprilistól megjelennek a T4--es melegigényes, nagytestű gyomok, amelyek szinte párhuzamosan együtt fejlődnek a kibújt mákkal. Szőrös- és karcsú disznóparéj, fehér-, pokolvar libatop, baracklevelű, és lapulevelű keserűfű, szulákkeserűfű, egynyári szélfű, csattanó maszlag, gyomkender, parlagfű, kakaslábfű. Évelő gyomfajok közül legjelentősebb a G3 életformacsoportba tartozó kétszikű mezei aszat és apró szulák. A mák földeken a G1-es életformacsoportba tartozó egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza, valamint a kétszikű mogyorós lednek léphet fel nagy borítással. A mák nehezen irtható gyomnövényei közé tartozik a pipacs, parlagfű, mezei aszat, apró szulák. A fehér libatopot azért kell a nehezen irtható gyomok közé sorolni, mert ha túl van a 2-4 leveles állapoton, amikor még viszonylag jó eredménnyel irtható, a rajta lévő viaszréteg megvédi a herbicidektől. Általában a mák 6-8 leveles állapotában javasolt a posztemergensen alkalmazható herbicidek nagy részének a kijuttatása, így ebben az időszakban a gyomnövény is túl van már a gyomirtás szempontjából optimális (2-4 leveles) állapoton. Gyomirtási lehetőségek közül meg kell említeni a mechanikai gyomirtási lehetőségeket (pl.: sorközök kultivátorozása); az agrotechnikai védekezéseket (elővetemény gyomirtása, évelő gyomnövényektől mentes terület, aprómorzsás .

talajszerkezet kialakítása stb.). A vetéshez érett, ülepedett magágy előkészítése szükséges. Mivel az egyik legkorábban vethető növényünk, az őszi talaj előkészítés alapfeltétele a korai vetésnek. A preemergens (klomazon, klórtoluron) kezelések jó hatékonyságának alapfeltétele az aprómorzsás talajszerkezet. A posztemergens (piridát, fluazifop-P-butil) kezelések esetében fontos figyelembe venni, hogy: a kezelések optimális időpontja általában a mák 6-8 leveles állapota; kerüljük a nagy melegben (25 ºC fölött) végzett munkát; nagyon fontos az ép, teljesen kialakult viaszréteg a kultúrnövényen. Permetezéskor viszonylag nagy (250-400 l/ha) permetlémennyiséggel, nagy cseppmérettel (200-400 mikrométer), alacsony nyomáson (2 bar) dolgozzunk.

A MÁLNA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A málna főbb betegségei Vesszőbetegségek: Minden évben előforduló, jelentős károkat okozó betegségcsoport. Didimellás vesszőfoltosság (Didymella applanata) A tünetekkel általában a vessző alsó harmadában találkozunk. A hajtásokon 20-30 mm-es hosszúkás liláspiros, elmosódott szélű foltok találhatók, legtöbbször egy rügyet körülölelve. Később a foltok közepe kiszürkül, benne apró fekete piknídiumok találhatók. Vesszőkön a foltok kiszürkülnek, a kéreg hossz- és szélirányban megrepedezik. A gomba kártétele csak a kéregre korlátozódik, a farészt nem érinti. Levélen a csúcstól kiinduló Valakú, sárga udvarú barna foltok láthatók. Leptoszfériás vesszőfoltosság (Leptosphaeria coniothyrium) A fertőzés nyomán a hajtáson 2-3 cm hosszúkás barna foltok jelennek meg a tövi részen. A hajtást kettévágva bélszövetig hatoló barnulást láthatunk. A vesszőn a foltok szürkék, hosszés keresztirányban felrepedezettek. A fertőzött vesszők elpusztulnak. Elzionés vesszőfoltosság (Elsinoe veneta) A hajtáson és vesszőn két tünettípus figyelhető meg. Az első esetén a hajtás fölső harmadán 3-4 mm-es lilás szegélyű, besüppedő foltok, a második esetén felületi szürke foltok a jellemzőek. A levélen először apró lilás, később 1-2 mm átmérőjű lilásbarna szegélyű, szürkésbarna, kerek foltok alakulnak ki. A foltok gyakran kitöredeznek. Védekezés: A beteg hajtások, vesszők eltávolítása metszéskor, a fertőzött lomb összegyűjtése. Nagyon fontos az első sarjak válogatása, ezáltal szellősebb lesz a növényállomány. A kémiai növényvédelem formája április közepétől 10-14 naponta, a kultúrában engedélyezett szerekkel történő állományvédelem. Nagyon fontos a hajtások alsó harmadának lemosásszerű permetezése. Tapadásfokozót mindig használjunk. Málna szürkepenészes termésrothadása (Botrytis cinerea) Szinte minden évben fellépő kórokozó, kedvező meteorológiai viszonyok esetén jelentős termésveszteséget okoz. A legszembetűnőbb a virág- és bogyótünet. Fertőzéskor a virágok megbarnulnak, lehullnak. A bogyók kifakulnak, rajtuk dús szürke penészgyep alakul ki. A hajtások és vesszők is fertőződhetnek. Májszínű foltok alakulnak ki rajtuk, melyek több ízközre is kiterjedhetnek. Védekezés: Alapja a fertőzött vesszők kimetszése, lehullott lomb és bogyók összegyűjtése. Ügyeljünk a megfelelő, szellős telepítésre, kerüljük a sűrű növényállományt. Vegyszeres állománykezelésre virágzás kezdetétől 2-3 alkalommal kerülhet sor a betakarítás kezdetéig. Málna mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella rubi) A leveleken 2-3 mm átmérőjű kerek vagy szögletes foltok vannak. A foltok .

szegélye jellegzetes barna, közepe kiszürkült, apró sötétbarna pontok – piknídiumok – alakulhatnak ki benne. A fertőzési forrás a lehullott lomb. A nyár folyamán folyamatosan fertőz a kórokozó. Védekezés: mechanikai úton a lehullott lomb eltávolításával, kémiai úton a betegség ellen lombpermetezéssel. Először 3-4 leveles korban, majd virágzásig még két alkalommal kell védekezni. Szüret után a vesszők eltávolítását követően még 2-3× alkalmazunk lombvédelmet. A málna főbb kártevői Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) A málna a cserebogár kedvelt, elsőrendű tápnövénye. Az imágók tarrágást okozhatnak. A talajban élő pajorok a gyökerek megrágásával közvetlen kárt, ezen kívül minőségi veszteséget okoznak. A pajorok károsítását a málna lombozatának ezüstös elszíneződése és a levelek fonákkal kifelé fordulása is jelzi. A cserebogár imágók rajzásának megfigyelésére a fénycsapdák alkalmasak. A pajorok egyedszámának megállapítására a telepítés előtti, megfelelő időben végzett talaj-felvételezés nem hagyható el. Védekezés: Jó gyérítő hatásúak a felső 10-15 cm-es talajrétegben tartózkodó pajorok ellen a sekély, esetleg ismételt talajforgatási munkák. A csalogatónövényként vetett saláta alkalmazása eredményes lehet. Málnasodrómoly (Notocelia uddmanniana) A fiatal hernyók berágnak a fakadó rügyekbe, kirágják azok belsejét. A károsított rügyek nem hajtanak ki. Jelentős kárt okoznak a fiatal hajtásokon és sarjakon, melyeken a hajtásvégeket összesodorják, összegubancolják. A károsított növényrészek torzulnak, a sarjak elágaznak. A málna sodrómolyon kívül még néhány más sodrómoly faj károsít a málnán, melyek szintén a rügyeket rágják ki, a hajtásvégeket szövik össze és rágják meg. Védekezés: A sarjakon okozott kártétel az első sarjak eltávolításával gyakorlatilag megszűntethető. Az áttelelő hernyók elleni védekezést a rügyfakadást követően kell végrehajtani. A védekezésre az indoxakarb hatóanyagú és a Bacillus thuringiensis tartalmú készítmények lehetnek hatásosak. Kis málna-levéltetű (Aphis idaei) A levéltetvek szívogatása következtében a fiatal hajtásvégek, levélnyelek, virágkocsányok deformálódnak. A megtámadott termőrészek és hajtások száradnak. A faj vírusterjesztőként is jelentős. Jellegzetesen tavaszi kártevő. Védekezés: Meleg, párás tavaszon szaporodhat fel. Elsősorban a kártevő tavaszi hajtáscsúcs kártételét kell megakadályozni, még a virágzás előtti időszakban. A permetezésre lambdacihalotrin tartalmú inszekticid alkalmazható. Kis málnabogár (Byturus tomentosus) Jelentős mértékű kártételt csak egyes években, egyes vidékeken okoz. Gyakran a szamócabimbólikasztóval társult fajként jelentkezik. Az imágók zöldbimbós állapot idején jelennek meg, és berágnak a zárt vagy nyíló félben lévő bimbók belsejébe. Ennek következtében a termés féloldalassá válik. A gyümölcsben fejlődő lárva a termés elpusztításával, összefurkálásával okoz kárt, ezzel utat nyit a szürkepenész fertőzésnek. A betelepedés jól követhető fehér színű, illatanyaggal kombinált ragacsos csapdákkal. Védekezés: Tömeges károsítása esetén a bimbólikasztó elleni készítménnyel védekezhetünk.

.

Málnavessző-szúnyog (Resseliella theobaldi) A málnavessző-szúnyog a nagyüzemi méretű táblák telepítésével a málna rendszeres, és az egyik legjelentősebb kártevőjévé vált. Az általánosan elterjedt Malling málna fajtákban súlyos károkat okozott a vesszőbetegségek terjesztésével is, de napjainkra a károsítás mértéke lényegesen csökkent. A lárvák károsításuk során a háncs szövetet elroncsolják. A szövetelhalás gyakran a bélrészig terjed. A vesszőkön a kéregbe mélyedő barnás, lilás elhalt foltok keletkeznek, súlyos fertőzés esetén a vessző elhal. Védekezés: A kártevő elleni védekezésben alapvető fontosságú a letermett, károsított vesszők minél előbbi kimetszése, elégetése. A kémiai védekezést az első nemzedék imágói ellen kell időzíteni. A második nemzedék rajzó imágói ellen még augusztusban, a letermést követően is eredményesen beavatkozhatunk. Málna-gubacsszúnyog (Lasioptera rubi) Az általában házikerti rovarkártevőként ismeretes málna-gubacsszúnyog az árutermő ültetvényekben is mindenütt megtalálható. A narancssárga lárvák a vesszők epidermisze alatt szívogatnak, amelynek hatására 1-3 cm-es, gömbölyded, repedezett felszínű gubacsok keletkeznek. Védekezés: A gubacsszúnyog elleni védekezés legegyszerűbb és leghatékonyabb módszere a gubacsos vesszők nyár végi kimetszése és megsemmisítése. Az elhúzódó rajzás miatt az imágók elleni rovarölő szeres kezelés nem megfelelően hatékony. Málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus) Időszakos és elsősorban házikerti kártevőként ismert, de a málnaültetvényekben általánossá és rendszeressé vált. A lárva a fő kártevő. A vessző kéreg és fás részének határán spirálisan haladó, majd a vessző belsejébe irányuló járatot rág. Kártételének hatására a vesszőkön hosszúkás, hordó alakú megvastagodások, álgubacsok találhatók. A duzzanatok általában a vessző alsó részén találhatók, de erős fertőzés esetén a felső részeken is előfordulnak. A gubacsok helyén a vesszők szél, - valamint az ápolási munkák során - mozgatás hatására pattanva kitörnek. A bogár érési táplálkozása során a lombleveleket karéjozza. Védekezés: A fertőzött vesszők eltávolításával védekezhetünk a letermés utáni metszéssel egy időben. Az egyéb kártevők ellen végzett permetezések a bogarak számát gyéríthetik. A kártevő egyedszámát jelentősen mérsékelhetik a lárva parazitoidok is. Atkák Málna-levélatka (Phyllocoptes gracilis) Az atkák szívogatásának hatására a levelek színén torzulások, elszórtan szabálytalan, sárguló foltok keletkeznek. A kártételi tünetek málnamozaik vírus fertőzés tüneteire emlékeztetnek. Súlyos fertőzéskor az atkák a virágokat, a fejlődő gyümölcsöt is károsítják, a gyümölcs egyenetlenük fejlődik. Rügykártételének következménye a sűrű, bokrosodó hajtásnövekedés. Védekezés: Megelőzésként fontos a fertőzésmentes szaporítóanyag telepítése. Kémiai védekezésre tavasszal, lemosó permetezés formájában kerülhet sor. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) Az atkák szívogatása következtében a termővessző és a sarjhajtások levelein apró, sárgásfehér szívásnyomok láthatók, amelyek tömeges fertőzéskor összefolynak, a levél színe elszürkül, majd megbarnul, végül a levél elszárad. A levelek fonákán pókhálószerű finom szövedéket, levedlett lárvabőröket, ürüléket és takácsatkákat találunk. Tömegszaporodáskor a virágzati részeket is ellepik az atkák. Védekezés: Az ültetvények gyommentesítése fontos, mivel a fertőzés gyakran ezekről a növényekről indul, majd a vesszők, sarjak levelein felfelé haladva terjed. A lemosó permetezés az áttelelő egyedeket gyéríti. .

Darázs-szitkár (Synanthedon vespiformis) A lárvák kizárólag föld alatti növényrészekben, a gyöktörzs, és a vastagabb gyökerek belsejében élnek és károsítanak. A tünetek a károsított növény fakadástól kezdődő gyenge, a többitől elmaradó növekedésében, majd fokozatos elhalásában mutatkoznak meg. A szederben súlyos tőpusztulást okozó faj kártétele málnában kevésbé látványos. Védekezés: A kártevő rajzásának követésére már kapható feromon csapda. A ragacsos és varsás típusú csapdák egyaránt jól jelzik a rajzáskezdetet. Pillanatnyilag a leghatásosabb megoldás a kártevő fokozatos gyérítésére a beteg tövek mielőbbi kivágása és megsemmisítése. Megoldást jelenthetne új technikák, pl. a légtértelítés bevezetése. A málnaültetvény főbb gyomnövényei A málna ültetvényekben jellemzően az alábbi gyomnövények fordulnak, fordulhatnak elő: Az évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus repens), a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon). Az évelő kétszikű gyomnövények közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei csorbóka (Sonchus arvensis), a keszegsaláta (Lactuca serriola) és a pongyola pitypang (Taraxacum officinale). A magról kelő gyomnövények köre már sokkal szélesebb lehet, de a legjelentősebbek az egyszikűek közül a kakaslábfű (Echinochloa crusgalli), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a muharfélék (Setaria spp.), az egynyári perje (Poa annua). A magról kelő kétszikű gyomnövények közül pedig a tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a betyárkóró (Conyza canadensis), az ebszikfű (Matricaria inodora), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.) és a libatopfélék (Chenopodium spp.). A málna gyomszabályozása Köztudott, hogy a málna gyors leromlásának egyik legjelentősebb oka az elgyomosodás. A fiatal málna ültetvényben a magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények megjelenésére kell „csak” számítanunk abban az esetben, ha megfelelő volt a telepítés előtti totális gyomirtás. A középkorú ültetvényben majd kezd kialakulni egy speciális gyomflóra, amiben már megjelennek az évelő gyomnövények is. Így elengedhetetlenül fontos, hogy a termelő tudatában legyen ennek a folyamatos gyomfaj változásnak, és ismerje azon gyomnövényeket, amelyek az ültetvényében megjelentek. Ezt pedig csak úgy tudja, tudhatja, ha az ültetvényben rendszeresen (egy évben 2-3 alkalommal) gyomfelvételezést végez! A kémiai gyomszabályozás lehetőségei Fiatal málna ültetvényben, preemergensen (a gyomnövények kelése előtt), a kultúrnövény nyugalmi állapotában végezzük a kijuttatást. A megfelelő hatás érdekében bemosó csapadékra van szükség. A kijuttatható engedélyezett gyomirtószer hatóanyagok: S-metolaklór: a magról kelő egyszikűek ellen, kétszikűirtó mellékhatással, pendimetalinok: a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen, napropamidok: a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen. Mivel e hatóanyagok önmagukban nem minden esetben oldják meg a gyomproblémát, az esetek nagy részében kombinációban kell alkalmazni őket. A vegetációs időszakban, a már kikelt gyomnövények ellen a kultúrnövényre szelektív gyomirtó szert nem tudunk alkalmazni, mivel engedélyezett hatóanyagként egyedül a diquatdibromid + nedvesítő szert tartalmazó gyári kombináció van engedélyezve. A jelenleg érvényben lévő, hatályos engedélyokiratok alapján a glifozát hatóanyagcsoportba tartozó készítmények közöl mindössze két készítmény használható fel.

.

A mechanikai gyomirtás lehetőségei A sorközöket kombinátorral, rotációs kapával, vagy éppen fűkaszával tarthatjuk karban, a sorokat-tőközöket kézi kapálással. Az ültetvény nagyságától függően a kézi kapálás élőmunkaerő igénye igen nagy lehet, így elképzelhető, hogy a sorok-sörközök kézi kapálása csak kiegészítése lehet a kémiai gyomszabályozásnak. A MANDULA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A mandula főbb betegségei Vírusos betegségek: mandula csíkos mozaik (Almond line pattern virus), mandula vonalas mintázottsága (Prunus necrotic ringspot Ilarvirus) A leveleken sárgulás figyelhető meg, a fa a növekedésben lemaradhat. Terjedésük fertőzött szaporítóanyaggal, illetve beteg fákkal történik. Előrejelzésükre jelenleg nincs lehetőség. Védekezés: A betegség kialakulását kell megelőzni. A tünetes növényeket ki kell szelektálni az állományból. Kizárólag egészséges szaporítóanyagot szabad telepíteni. Baktériumos betegség Mandula baktériumos rákosodása (Pseudomonas syringae pv. syringae) Mandula ültetvényben ritkán fordul elő. A baktérium a levelek felületén él, a sebzéseken jut be a növénybe és felszaporodik a háncsban. Elhasználja a szövetek cukortartalmát, így a fás részek fagyérzékenysége megnő. A fagy hatására fagylécek keletkeznek, szétrepedhetnek a fás részek. Részleges vagy teljes pusztulást okoz. Az elhalt ág alatti részből, ill. a gyökérnyakból új hajtások törnek elő. A beteg fa ágain és törzsén rákos sebek, mézgásodás figyelhető meg. A mandulán a rákosodás ritkán olyan erős, mint a kajszinál vagy az őszibaracknál. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: Az időjárási tényezők megfigyelésével és a gazdanövény fejlődésének alakulásával. Védekezés: Sebzések elkerülése, beteg részek eltávolítása. Metszést követően használjunk fasebkezelő anyagokat. A kémiai védekezés az őszi és a tavaszi réztartalmú lemosó permetezések által nyújtott megelőzésre épül. Gombás betegségek A mandula ventúriás varasodása (Venturia carpophila) A varasodás szinte a növény valamennyi részét megtámadja. A tünetek a levélen, a hajtáson és a termésen egyaránt megjelennek. Kezdetben mindhárom növényi részen 2–6 mm átmérőjű kerek, zöldes barna vagy szürkésbarna foltok keletkeznek. Később a leveleken található foltok elszáradnak és kitöredeznek, a vesszőn pedig hosszirányban berepedeznek. Erős fertőzés nagymértékű lombhullást okoz. A gyümölcsön kialakult foltokon sötétbarna penészgyep alakul ki, ami alatt a bőrszövet elparásodik. Az elsődleges fertőzési forrás a beteg növényi rész, elsősorban a vessző, amelyen a kórokozó áttelel. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: Az időjárási tényezők megfigyelésével és a gazdanövény fejlődésének alakulásával. A gomba optimális hőmérsékleti igénye aránylag magas, 18–22 °C, ezért a spóraszóródás általában május elején kezdődik. Védekezés: A védekezés alapja a beteg részek metszéskori eltávolítása. Sziromhullás után, a hajtásnövekedés időszakában kéthetente szükséges permetezni (pl. penkonazol).

.

A mandula sztigminás (klaszterospóriumos) betegsége (Stigmina carpophila) A kórokozó a mandulán igen gyakran erős levéllyukacsosodást okoz. A levéllemezek erősen szabdalódnak, néha a hajtás is fertőződik, főleg korai időszakban, ennek oka a kórokozó áttelelése. A leveleken megjelenő foltok közepén fekete pontszerű piknídiumokat láthatunk. A foltok közepe kiesik, de a parás szegélye megmarad. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: terület bejárás, felvételezés. Védekezés: A mandula kevésbé érzékeny a növényvédő szerekre, ezért védelmét olcsóbb szerekkel is könnyebben meg lehet oldani. Az őszi lombhullást megelőző és a tavaszi lemosásszerű permetezés, réztartalmú készítményekkel hatékony eljárás e kórokozó ellen. A sztigminás levéllyukacsosodás megbetegedés elleni védelemként célszerű még kaptán hatóanyagú fungicidet alkalmazni. A mandula monilíniás betegsége (Monilinia laxa) A virágok a sarjhajtások, a gallyak és a termések is fertőződnek. A virágok és a fiatal termések megbarnulnak és elszáradnak. A levelek illetve a sarjhajtások elfonnyadnak, és a megtámadott gallyakkal együtt elszáradnak. A fertőzött helyeken gyakran indul be a mézgafolyás. A gallyak gyakran közvetlenül is fertőződnek, elsősorban valamilyen sérülés esetén. A sérült helyek fonnyadnak és elszáradnak. A termések rendszerint érés idején fertőződnek. A terméseken először puha, barnuló foltok keletkeznek, amelyek gyorsan szétterjednek, és az egész termést elborítják. Kedvező körülmények között a fertőzött részeken konídiumtartókat és konídiumokat figyelhetünk meg. A fertőzött termések lehullnak, vagy mumifikálódva az ágakon maradnak. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A gomba micélium formájában telel át a fertőzött növényi részek (gyümölcsmúmiák, fás részek) szöveteiben. A virágok elsősorban hűvös és nedves időben fertőződnek. Fontos, hogy a hőmérséklet 12 oC alá süllyedjen. A fertőzés elsősorban a nedves felületeken támad, de magas páratartalom esetén is (85 % fölött) bekövetkezhet. A termések is elsősorban nedves időjárás idején fertőződnek. Ez esetben azonban az optimális hőmérsékleti értékek magasabbak: 20-24 oC. Ilyen időjárás esetén fel kell készülni a védekezésre. Védekezés: A betegség elleni védekezés az egyik legnehezebb feladat. A tavaszi metszés során a fertőzött gyümölcsöket és a rákos ágrészeket távolítsuk el és semmisítsük meg. A monília ellen virágzás idején védekezzünk (pl. penkonazol), amennyiben a fertőzésnek kedveznek a körülmények (esős időjárás, 12 oC alatti hőmérséklet). A virágzáskor kijuttatott réztartalmú készítmények fitotoxikusak, a kén pedig nem nyújt védelmet. A tenyészidő során előzzük meg a gyümölcsök sebzéseit a molyok elleni eredményes védekezéssel. A kórokozó elleni vegyszeres védekezést előző év őszén és következő év tavaszán (rügypattanáskor) végezzük el. Majd a rügyfakadás és fehérbimbós állapot között permetezzünk réztartalmú készítményekkel. Ezt követően a betegség megjelenésekor folyamatosan távolítsuk el a fertőzött ágakat és gyümölcsöket, majd semmisítsük meg azokat. A mandula főbb kártevői Kéregmoly (Enarmonia formosana) Elhanyagolt, gyomos ültetvények sérült törzsű fáin szaporodhat el. A lárva a kéreg alatt fúr fölfelé terjedve a vázágak vastag, alsó részéig, a gyökérnyak tájékon pedig a talaj felszíne alá is behatol. Évente 2 nemzedéke van. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: Tenyészidőben szexferomon csapdákat használhatunk előrejelzésre, melyekkel jól nyomon követhető a rajzásmenet. Védekezés: Fontos a gyümölcsös gyommentesen tartása nyár folyamán, különös tekintettel a magas növésű gyomokra, amelyek leárnyékolják a .

törzset. A gyommentes ültetvényekben nagyságrendekkel kisebb a kártétel. Érdemes a károsított részeket kivágni és sebkezelésben részesíteni, a lekapart kérget elégetni. Az esetleges kémiai védekezést feromoncsapda vagy a törzsön megjelenő bábingek megfigyelésére alapozva, az egyébként elhúzódó rajzás megindulása után. Fertőzöttségtől függően egy-két törzskezelés szükséges. Ha a permetezés nem közvetlenül a törzsre és a vázágakra irányul, a hatékonyság jelentősen csökken. Barackmoly (Anarsia lineatella) A hernyók kora tavasszal megrágják a rügyeket és a hajtást (április elején és közepén). A károsított hajtások elszáradnak. A nyári generáció hernyói behatolnak a gyümölcsbe, és járatot rágnak a magházig. A gyümölcs kényszerérett lesz. Mézgafolyás, ürülék és rágási maradványok láthatók a gyümölcsön. A terméseken másodlagosan kórokozók jelenhetnek meg, így azok gyakran elrothadnak. Évente 3 nemzedéke van. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja Rajzását szexferomon csapdákkal követhetjük nyomon. Védekezés: A kártételt követően, a fonnyadó hajtásvégek eltávolításával és megsemmisítésével hatékonyan lecsökkenthetjük a későbbi utódnemzedéket. A lepke ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. Keleti gyümölcsmoly (Cydia molesta) Nagy termésveszteségeket okozhat. A csonthéj kialakulását követően a lárva a gyümölcsbe furakszik, melyet mézgafolyás kísér. A termés kényszerérett és lilás színű lesz, majd lehullik. A lárvák és a felgyülemlett ürülék található a mag környékén a félig érett, puha gyümölcsben. A fertőzött termés hamar lehullik, és monília fertőzés tüneteit is mutatja. Évente legalább 3 nemzedéke fejlődik. A molyok április végétől kezdenek rajzani. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: Rajzását szexferomon csapdával kell figyelemmel kísérni. Védekezés: A kár jelentkezésekor a fertőzött hajtásokat azonnal el kell távolítani (hasonlóan, mint a barackmolynál). Ősszel a keleti gyümölcsmoly hernyói a fatörzsekre kihelyezett hullámpapírövekbe vonulnak telelőre. A hullámpapírövek összegyűjtése és elégetése ugyancsak gyéríti az egyedszámot. Mandula-magdarázs (Eurytoma amygdali) Tojását a zöld mandula belsejébe rakja tavasszal. Ott táplálkozik és fejlődik, ami megzavarja a gyümölcs fejlődését, a bél beleragad a csonthéjba. A gyümölcs összeszárad, betakarításkor nem esik le, egész télen a fán marad, tavasszal a darázs kirágja magát és kirepül. Súlyos terméskiesést képes okozni. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A még nem párosodott nőstény darázs termel szexferomont, amely a hímeket vonzza. 2001-ben sikerült szintetikus feromont előállítani, de nem bizonyult hatásosnak. A lárvák megjelenését nagyítóval is nehéz megfigyelni, mert a tojás 0,38 mm átmérőjű, fehér színű, összemosódik a mandula színével. A védekezést 10-15 %-os kelésnél kell megkezdeni. Kevésbé pontos, de könnyebb módszer a darazsak kibújásának megfigyelése. Ez március végén, április elején várható. Védekezés: A rajzás után 20 nappal kell permetezni, esetleg másodszor 10-16 nap múlva. Ha mégsem elegendő, akkor május közepén meg kell ismételni a kezelést. A védekezés bonyolult, mert a tojás és a lárva védve van a gyümölcsben. Vegyszeres védekezésre jelenleg nincs engedélyezett rovarölő szer.

.

A mandula főbb gyomnövényei A mandula gyomirtására általában nem fordítanak kellő figyelmet. Pedig a gyomok komoly károkat okozhatnak. Ezek a következők: csökkentik a talajok felvehető vízkészletét, tápanyag konkurenciát teremtenek, kórokozók és kártevők köztesgazdái, gátolják a talajok kora tavaszi felmelegedését, mivel a betakarítás a folyamatos termésérés- és hullás miatt 40-50 napig elhúzódik, ezért a gyomosodás hátráltatja a szedést. A mandula ültetvény gyomnövényeit három nagy csoportra lehet osztani. Az elsőbe az ősszel vagy kora tavasszal kelő T1-2-es gyomok tartoznak, amelyek nem nőnek nagyra és a nyár elejére elszáradnak, magot hoznak. Ezek kisebb gondot okoznak. A második csoportba a nagyobb habitusú, nagyobb tért foglaló, az egész tenyészidőszakban gondot okozó T3-4-es egynyári gyomok tartoznak. A rendszeres talajműveléstől mentes helyeken (fasorok) évelő egy- és kétszikű gyomok szaporodnak fel. Takarónövényes ültetvényekben a gyomok elszaporodása akadályozott. Ilyen helyeken a takarónövény rendszeres ápolása és kaszálása a feladat. A gyomosodás csökkenését segíti elő a különböző időszakokban alkalmazott, élő vagy elhalt mulccsal történő talajtakarás. A takarónövény nélküli ültetvényekben a leggyakrabban alkalmazott gyomirtási módszer a sorok kultivátorozása és tárcsázása. Oldalazó tárcsák alkalmazása lehetőséget nyújt a sorok részleges gyomtalanítására is. A sorok gyomtalanítására lehetőségünk van kaszálással, boronálással, kézi kapálással, valamint hővel történő gyomirtással is. Egy tenyészidőszakban több alkalommal is szükséges valamelyik eljárást alkalmazni. Agrotechnikai, mechanikai A telepítés előtt törekedni kell arra, hogy az évelő gyomoktól mentesítsük a területet. Ezt a mechanikai és vegyszeres gyomirtás kombinációjával érhetjük el. Csapadékosabb területeken (min. 800 mm, Alpokalja, hegyvidékek) hatékony megoldás a gyomok visszaszorítására a gyepesítés. Elterjedtebb a sorközök mechanikai gyomirtása (döntően tárcsázás) és a sorok vegyszeres tisztántartása. Megoldást jelent még a sorközök mulcsozása. Jó megoldás a kaszálás is. Vegyszeres A héjas gyümölcsfajok viszonylag herbicid érzékenyek. Az új telepítés esetén kizárólag mechanikai úton lehet védekezni a gyomok ellen. A későbbiek során minden vegyszeres kezelés előtt el kell távolítani a gyökérsarjakat, mivel ezeken keresztül is felszívódik a hatóanyag, ami pusztulást okozhat. 1-2. éves ültetvények: magról kelő egyszikűek és néhány kétszikű faj ellen javasolható tiszta felületre az S-metolaklór hatóanyag. A kétszikű gyomok ellen használható a gyomokra kipermetezve a diquat-dibromid hatóanyag. A készítmény az egyszikű gyomokat nem írtja. 3. éves ültetvény: lehet használni az S-metolaklór hatóanyagot, amely döntően magról kelő egyszikű és néhány kétszikű gyom ellen hat. Tavasszal, a fák fakadása előtt kell kijuttatni gyommentes talajfelszínre. Szintén a harmadik évtől használhatóak a glifozát hatóanyagú készítmények, amelyeket zöld lombfelületre kell kipermetezni és totális hatásúak (magról kelő és évelő egy- valamint kétszikű gyomok ellen). 4. éves ültetvény: itt felhasználhatóak az MCPA hatóanyagú készítmények magról kelő és évelő kétszikű gyomok (pl. mezei aszat, apró szulák) ellen virágzás előtt és terméskötés után. Minden kezelésnél fontos a permetezőgépek felszerelése speciális védőlemezzel, ami megakadályozza, hogy a gyomirtó szer a fák zöld részeire kerüljön. Beállt ültetvények gyomirtási javaslata: célszerű tavasszal tartamhatást biztosító készítményt kombinálni valamilyen glifozát készítménnyel. Így a már áttelelt és kikelt gyomokat elpusztítjuk és a később kelők ellen biztosítunk tartamhatást. A szezon folyamán az esetlegesen kikelt gyomok ellen még szükség lehet .

valamilyen felülkezelésre. Ez a gyomtól függően vagy glifozát vagy valamilyen MCPA hatóanyagú készítmény legyen. A diquat-dibromid és az MCPA hatóanyagú készítmények az AKG integrált célprogramban nem használhatók.

A NAPRAFORGÓ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A napraforgó főbb betegségei Napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii) Tünet: Legjellegzetesebb tünetei a leveleken láthatók, a levélerek mentén terjedő klorózis, a levelek fonákán a hófehér sporangiumbevonat, valamint a beteg növények törpülése, az ízközök rövidülése, ezáltal a sűrű levélállás (káposztalevelűség), a mereven felfelé álló, sokszor torz tányér, benne fejletlen kaszatokkal, valamint - különösen erős fertőzéskor – a fiatal napraforgók elszáradása, esetleg már 6-8 lombleveles stádiumban bekövetkező pusztulása. Előrejelzés: Az elsődleges fertőzés a kaszatok csírázásától a növények 4–8 leveles koráig a legvalószínűbb. A napraforgófajták ekkor a legfogékonyabbak a peronoszpórával szemben. A többi peronoszpórás fertőzéstől eltérően a napraforgó esetében a talajban áttelelő oospórák okozzák a fertőzések nagy részét. Védekezés: 5-6 éves vetésváltás, nem kívánatos gazdanövények irtása (árvakelésű napraforgó, szerbtövis, parlagfű), a vetésidő helyes megválasztása (a korai vetés hűvös, nedves időben veszélyhelyzetet teremt), nitrogénellátás optimális szintje, csávázás metalaxilM (mefenoxam) hatóanyagú készítménnyel. Fehérpenészes szártő- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) Tünet: A betegség leggyakrabban előforduló tünete a szártövön jelentkezik (fehér színű penészbevonat), a növény lankad, hervad. A fertőzés idejétől függően az elhaló növény tányérjának átmérője csökken és steril. A tányér is fertőződhet, a gomba fehér penészbevonata az egész tányért ellepheti. A fertőzött tányér száraz időjárási körülmények között elkorhad, nedves időben szétrohad. Nedves időben bármely fertőzött növényi részen nagy tömegű szkleróciumokat (kemény kitartóképleteket) képezhet a gomba, melyek a talajra hullva sokáig, több évig is, megtartják fertőzőképességüket. Előrejelzés: Fertőzési forrás a fertőzött kaszat, illetve a kaszathoz keveredett talajra hullott szklerócium. Csapadékos, párás időjárás, az alacsonyabb hőmérséklet 18-22 oC járvány kialakulásának kedvez. Védekezés: 5-6 éves vetésváltás, a betegségre fogékony kultúrnövény ne legyen előveteménye legalább 5 évig, helyes tápanyagellátás, sűrű állományok kerülése, hatékony gyomirtás, N-bőség kerülése, a Coniothyrium minitans hiperparazita gombafaj konídiumait tartalmazó biológiai Fontos a prevenció. először 6-8 levélpáros állapotban földi géppel, majd korai csillagbimbós állapotban hidas traktorral végzett fungicides állománykezeléssel. Diaportés szárfoltosság és korhadás (Diaporthe helianthi, anamorf: Phomopsis helianthi) Tünet: Általában a vegetációs időszak közepétől jelennek meg a tünetek. Elsőként az alsó levélcsúcsról vagy a levélszélről kiinduló barna száradás jelentkezik. A gomba a levélereken át hatol be a levélnyélbe és azon keresztül a szárba. A száron csónak alakú, rendszerint rozsdabarna színű foltok jelennek meg. Súlyos fertőzéskor akár 10-15 szárfolt is létrejöhet, ami ugyanannyi levél elvesztését jelenti. A szárfoltok összefolynak, szárölelővé válnak, a bélállomány sorvad. A fertőzött növények vízellátása gátolt, így idő előtt elszáradnak. A tányéron is megjelenhetnek a foltok. Előrejelzés: hőösszeg számítás, meteorológiai adatok megfigyelése, prevenció.

.

Védekezés: Vetésforgó, a fertőzött növénymaradványok bedolgozása a talajba; ha lehetséges: térbeli izoláció az előző évi napraforgótáblátó. Fungicides kezelés először 6-8 levélpáros állapotban földi géppel, majd korai csillagbimbós állapotban ún. hidas traktorral végzett gombaölő szeres állománykezeléssel. Szürkepenészes tányérrothadás (Botrytis cinerea, teleomorf: Botryotinia fuckeliana) Tünet: Tányérrothadás: szürke penészgyep jelenik meg a tányér mindkét oldalán. Csapadékos időjárásban a tányér szétrothad, és a földre hullik. A tünetek megjelenhetnek a levélen, levélnyélen, száron, sőt bimbóelhalást is okozhat. Gyakori, hogy a levéltetvek az egész fiatal növény levélrügyeiben szívogatnak, a szívogatás nyomán a kibomló levél széle sérült, torzult, fertőzött, és azon megjelenik a kórokozó penészbevonata, korai gócot képezve az állományban. A gomba sebparazita, de képes az ép bőrszövetet is áttörni. A fertőzés indulhat az áttelelt növényi maradványokból, a kaszatból illetve külső forrásból, hiszen számos gazdanövénye van. A járványok kialakulása szempontjából meghatározó jelentőségű a citromérés és a betakarítás időszaka közötti csapadékos napok száma. Előrejelzés: A gomba számára a csapadékos, nedves időjárás kedvező, száraz nyarakon csak gyenge mértékű fertőzöttség alakul ki. Kedvező számára a gyomos, elhanyagolt és nitrogénnel túltrágyázott terület. A fertőzés veszélyét fokozzák a rovarok, jégverés, erős eső, szél által előidézett mechanikai sérülések. Védekezés: Vetésváltás, optimális tőszám beállítása, harmonikus tápanyagellátás, mély fekvésű táblák mellőzése, csávázás, virágzás kezdetétől csapadékos idő előrejelzése esetén állománykezelés, valamint az állományszárítás előrehozásával (a kaszat 25 % nedvességtartalmánál) a betegség további terjedése meggátolható. Fekete szárfoltosság (Phoma macdonaldii, teleomorf: Leptosphaeria lindquistii) A száron élesen elhatárolt fekete színű foltokat okoz. A foltok nagyméretűek, gyakran szárölelők, felületük ezüstösen csillog, alattuk a bélszövet sötétbarnára színeződik. Előrejelzés: A fertőzött növényi maradványokban áttelelt gomba elsősorban a felfröccsenő csapadékkal jut az alsó levelekre. A fertőzés kialakulásához cseppfolyós víz jelenléte mellett magas, 25 °C-os hőmérséklet szükséges. Védekezés: Vetésváltás és a fertőzött növényi maradványok jó alátakarása, genotípusok között számottevő a fogékonyságbeli különbség, a Diaporthe helianthi elleni fungicides kezelés ez ellen a gomba ellen is preventív védelmet nyújt. Alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi, Alternaria helianthificiens) Tünet: Mindkét kórokozó kezdetben különböző alakú és nagyságú barna színű foltokat okoz a levélen. A foltok gyorsan növekednek, később összeolvadnak, és a levéllemez száradását okozzák. A kórokozók a levélnyélen keresztül a szárba hatolnak. A száron a foltok megnyúlnak, orsó alakúak, bársonyos fekete bevonat képződik rajta. A bélszövetben az A. helianthi szürkés olajzöld, az A. helianthificiens bíborpiros elszíneződést okoz. Előrejelzés: 20 °C felett és nagy páratartalomnál az elöregedő szöveteken jelentős mértékben elterjed a betegség, vetőmagcsávázás, tányérbetegségek elleni gombaölő szeres állománykezelés. Hamuszürke szárkorhadás és hervadás (Macrophomina phaseolina, syn: Rhizoctonia bataticola) Tünet: A virágzást követően a fertőzött növények lankadnak, hervadnak, elpusztulnak, vagy a korai érés tüneteit mutatják. A szár alsó egyharmad része hamuszürkére színeződik, az epidermisz elpusztul, lehámlik. A hosszirányban átvágott szár bélszövete a tömegesen

.

képződő, rendkívül apró mikroszkleróciumoktól szürkés-feketére színeződik, a bélszövet elhal. Előrejelzés: Fő fertőzési forrást a fertőzött szármaradványok jelentenek, de a vetőmag is átviheti a betegséget. A kórfolyamat hőoptimuma 25-30 °C. Meleg száraz, aszályos évben okozhat jelentős kárt a kórokozó. Védekezés: A fertőzött szármaradványok mélyre forgatása, toleráns hibridek vetése a kórokozóval fertőzött területeken. A csávázás és az állománykezelés sem ad tökéletes védelmet a betegség ellen. Szeptóriás levélfoltosság (Septoria helianthi) Tünet: A tipikus tünetek először az alsó leveleken jelenik meg, apró 3-10 mm nagyságú különböző barna színű foltok formájában, amelyeket klorotikus udvar vesz körül. Előrejelzés: A fertőzésveszély kialakulásához csapadékos tavasz, mérsékelt hűvös idő kedvez. Védekezés: Fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, aláforgatása, vetésváltás betartása, gombaölő szeres állománypermetezés. A napraforgó főbb kártevői Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) Kártétel: A Helicoverpa armigera a napraforgó leveleit lyuggatásával "cafatossá" rágja, valamint a kaszatokat is fogyasztja. Kártétele nyomán súlyos Rhizopus spp., Botrytis- és Sclerotinia-fertőzöttség léphet fel. A hernyók egy része - a talaj helyett - a tányér szivacsos állományában bábozódik be. A száraz, meleg években megjelenő tömeges lárvakártétel a gyapottok-bagolylepkét a napraforgó egyik legfőbb kártevőjévé emelte. Előrejelzés: Polifág kártevő, ritka növényzetű, jól felmelegedő területekre rakják tojásaikat, lárvái szinte az összes szántóföldi kultúrát károsítják. Szaporodásuk az érési táplálkozás és a hőmérsékleti viszonyok függvénye. Ha kevés a virágzó növény, a tojásprodukciójuk akár 80 %-kal csökkenhet. A gyapottok-bagolylepke tömeges felszaporodásához száraz, meleg periódus szükséges, csapadékos viszonyok mellett jelentős hernyópusztulás következik be. Általánosan elmondható, hogy 30 °C-on termékenységük akár duplájára is nőhet. Az egyedszámát befolyásolja a paraziták, elsősorban a tojásparazita Trichogramma evanescens tevékenysége. A bagolylepkék rajzáskezdete, intenzitása fénycsapdával és/vagy feromoncsapdával nyomon követhető. Kártételi veszélyhelyzet: napi 2-3 egyed /csapda. Védekezés: A rajzó lepkék száma tömeges csapdázással, varsás csapdák alkalmazásával csökkenthető. A kémiai védekezés során a védekezés időpontja feromoncsapdás rajzásmegfigyeléssel, és növényvizsgálattal pontosítható. A fiatal hernyók elpusztítására a környezetkímélő hatású indoxakarb hatóanyagú készítmény, vagy a piretroid csoportba tartozó rovarölő szerek alkalmasak. Levéltetvek (Aphidoidea) Fekete répa-levéltetű (Aphis fabae), sárga szilva-levéltetű (Brachycaudus helichrysi), leander levéltetű (Aphis nerii) Kártétel: A fekete répa-levéltetű a napraforgó levelét már 6-8 levélpáros stádiumtól, az egész vegetációs ciklusban szívogatja. Később megtámadja a bimbót, majd a virágzó tányért is, ahol a csöves virágok károsításával teljes sterilitást is okozhat. A sárga szilva-levéltetű a napraforgót már igen korán, 3-4 valódi lombleveles stádiumában képes megtámadni. Szívásának hatására a levelek erősen torzulnak és besodródnak, rajtuk sokszor a .

vírusos betegségekre emlékeztető elváltozások lépnek fel. A levéltetvek számos növényi vírusos betegség terjesztői is. Mindhárom faj gazdanövényváltó, a szárnyas egyedeik májustól vándorolnak a napaforgóra, ahol több szűznemzéses nemzedékük fejlődhet. Előrejelzés: Szaporodásukhoz legkedvezőbb a tartós 20 °C körüli hőmérséklet, és a levegő állandóan magas 75-85 % relatív páratartalma. Betelepedésük növényvizsgálattal és sárga ragacsos lapok kihelyezésével ellenőrizhető. Védekezés: A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatékony természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, zengőlegyek, fürkészdarazsak stb.) van. Felszaporodásuk rendszerint a levéltetvek gradációját csak késve követi, a kártételt rendszerint önmagukban nem tudják megakadályozni. Ha közepes, vagy erős fertőzés észlehető és az időjárás is kedvező a levéltetvek további szaporodásához, a kezelést 6-8 leveles, vagy bimbós állapotban célszerű a környezetkímélő pirimikarb, ill. acetamiprid, tiakloprid, tiametoxam hatóanyagú készítmények valamelyikével elvégezni. Mezei poloskák (Miridae) Lucernapoloska (Adelphocoris lineolatus), mezei poloskák (Lygus spp., Polymerus spp.) Kártétel: A kifejlett poloska és a lárva is kártevő. Szívogatásuk következtében a növényen sebzések keletkeznek, ami utat nyit a szürke és fehérpenészes fertőzésnek. Előrejelzés: A táblára történő betelepedés nyomon követése bimbózástól; a táblán 10 egyenletesen elosztott mintatérben vizsgálunk meg 10-10 növényt, megszámolva az egyes töveken található poloskákat, az eredményt mintaterenként 1 növényre átlagoljuk. A felmérést meleg, napsütéses időben, a déli órákban kell végezni, mert a poloskák ekkor a legaktívabbak. Kártételi küszöb: bimbós állapotban, virágzás előtt 4-5 db/növény, később 10 db/növény poloska veszélyes lehet. Védekezés: Csak a poloskák ellen külön általában nem védekezünk, ha azonban szükséges, akkor a kezelést bimbós állapotban célszerű elvégezni. A levéltetvek ellen felhasználható rovarölő szerek egy része a poloskák ellen is hatékony. A napraforgó főbb gyomnövényei, gyomszabályozása A klasszikus vetésváltásban a napraforgó a kalászos gabonát követi. Ettől a termesztés sok esetben eltér és egyéb növények után is vetnek napraforgót. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyomirtó szer-maradványokra, ha kukorica vagy borsó után kerül sor a napraforgó vetésére. Perzisztens szulfonilkarbamiddal gyomirtott kalászos gabona után vetett napraforgót – a dózistól, a kezelés időpontjától függően - csírázásában gátolhatja, különösen akkor, ha a szereket nagyobb dózisban alkalmazták, az időjárás száraz volt, amit a talaj kémhatása még esetenként befolyásol. A napraforgó kezdetben rossz, 30-40 cm-es fejlettsége után már nagyon jó gyomelnyomó képességű. A gyomirtó szereket a talaj típusa, humusztartalma, a talaj-előkészítés minősége, az elővetemény esetleges szármaradványa, a tábla gyomfertőzöttsége alapján kell kiválasztani. Különös figyelmet kell fordítani a kétszikű egyéves gyomok ellen hatékony herbicidekre, mivel nagy része csak helyzeti szelektivitása alapján használható napraforgóban. Rosszul megválasztott herbicid, kedvezőtlen csapadékeloszlás esetén, laza, lejtős területeken csírapusztulást okozhat. Rögös, rosszul elmunkált talajon a gázhatású herbicid gyorsan elillan, hatástalan. Rosszul kelt, foltosan kipusztult táblákban nyár folyamán - csapadéktól függően csírázni képes gyomok a libatop, disznóparéj, a selyemmályva, parlagfű, .

szerbtövis, évelők: mezei aszat, fenyércirok újrakelnek, gyomosítanak. Ilyen esetben a betakarítás megkönnyítésére deszikkánsokat kell választani, amelyek a gyomokat is elpusztítják. Az esetlegesen rosszul megválasztott gyomirtó szerek vagy azok egyéb okból történő hatáscsökkenése esetén, különösen a kezdeti (2-6 leveles) stádiumban, amíg a törési kár nem jelentős, mechanikai sorköz kultivátorozással a gyomok mennyisége jelentősen csökkenthető. Oxifluorfen hatóanyagú alapgyomirtás esetén a kultivátorozás kerülendő, mivel a gyomirtó szer a talajfelületén „filmréteget” képezve gátolja a gyomok kikelését, melyet a mechanikai művelettel megbolygatunk. A napraforgó gyomirtásának megoldására rendszerint a készítményeket kombinációban alkalmazzuk. A teljes gyomirtó hatást adó gyári keverésű szer ez alól kivételt képez. Nehezen irtható, egész évben folyamatosan kelő gyomnövényekkel (szerbtövis-félék, selyemmályva, parlagfű, parlagi rézgyom = iva) erősen fertőzött táblába napraforgót lehetőleg ne vessünk addig, amíg a napraforgót megelőző kultúrákban (kukorica, búza) a gyomnövény egyedszámát a tarlókezelési eljárásokkal kiegészítve le nem csökkentettük. Amennyiben szerbtövis, selyemmályva, parlagfű és iva is gyomosít, úgy imidazolinon, vagy tribenuron-metil gyomirtó szerekre ellenálló fajták termesztése és a megfelelő gyomirtási technológia alkalmazása indokolt. Legtöbbször kettő, de néha három készítményt is indokolt alkalmazni. A három komponensből álló technológiák készítésénél a dózis meghatározására különösen kell ügyelni, mert a túladagolás növénypusztulást eredményezhet. A hármas komponensből álló kezeléseket csak megfelelő gyakorlattal rendelkező szakemberek állítsák össze, mert könnyen előfordulhat túladagolás, illetve nem megfelelő szerek összeválogatása esetén megnő a fitotoxicitás veszélye. Kedvezőtlen időjárási körülmények között (a csírázás időpontjában hulló záporeső, tartósan hűvös, csapadékos időjárás) is biztonságosan, tőpusztulás nélkül alkalmazható hatóanyagok, benefin, S-metolaklór, oxifluorfen, fluorkloridon. Alacsony humusztartalmú, homoktalajon is a fenti készítményeket alkalmazzuk. Ha a terület egyszikű gyomokkal gyengén fertőzött, javasolható alapgyomirtásra egy kétszikű hatásspektrumú herbicid alkalmazása és - a gyomosodástól függően - egy posztemergens graminicid szükség szerinti kijuttatása. Például, ha a tábla erősen fertőzött vadzabbal, akkor javasolható ez a technológia, mivel a PPI, PRE egyszikű hatásspektrumú készítmények a vadzab ellen kevésbé hatékonyak. A talaj felső rétegéből kelő egyedeket irtják, az alsó rétegből előjövők ellen a hatás – több okból eredően nem kielégítő. A napraforgó táblán kinőtt egyszikű gyomok irtására a cikloxidim, fluazifop-P-butil, propaquizafop, quizalofop-P-etil, quizalofop-P-tefuril, kletodim hatóanyagú készítmények alkalmasak. A napraforgó gyomirtásában új fejezetnek tekinthető a tribenuron-metil és az imazamox hatóanyagokra toleráns fajták megjelenése. Ugyanis eddig a kétszikű gyomok ellen nagy biztonsággal alkalmazható posztemergens eljárás nem volt. Ezekkel, az új eljárásokkal és a hagyományos technológiákkal már parlagfű-mentes állományokat lehet felnevelni.

.

AZ OLAJTÖK INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az olajtök főbb betegségei Uborka mozaik vírus (Cucumber mosaic virus) A levélen és a termésen is megfigyelhető a tünet. A levélen először sárga foltok jelennek meg, később tipikus mozaik foltok, és apró nekrózisok is megfigyelhetőek. Az egészséges levelek és hajtások kisebbek lesznek, és fejlődésükben visszamaradnak. A termés apró és márványozott lesz, rajta apró dudorok figyelhetőek meg. Mivel elsősorban a levéltetvek terjesztik, így a megbetegedés ideje és mértéke a levéltetvek gradációjától függ. Védekezés: A termesztéstechnológiai műveletek során a higiéniai előírások betartásával, a vírusvektor levéltetvek elleni rendszeres védekezéssel. Tökperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) A levél színén először 3-5 mm-es, sárgászöld, szögletes foltok képződnek. A levél fonákán – a többi peronoszpórától eltérően- lilásbarna bevonat spóratartó gyep található. A levéllemez rongyolódik, a levélnyél és az inda egészséges marad. A kórokozó hő optimuma alacsony: 1520 °C, bár a meleget is jól tűri. Ha a kórokozó hőmérsékleti optimumán öt óra hosszat nedves a levél felület, akkor fertőzés várható. Így ehhez hasonlóan az öntözés és a magas páratartalom is hajlamosító tényező. Védekezés: A fertőzési forrást jelentő beteg, elpusztult levelek megsemmisítése, a gondos terület elővetemény választás. Olajtök lisztharmat (Erysiphe cichoracearum) Leginkább a levélen fehér, lisztszerű bevonat képződik. A hajtáson és termésen ritkán fordul elő. A kórokozó, azon lisztharmat fajok közé tartozik, amelyeknek alacsony a relatív páratartalom igényük. Optimális hőigénye 15-25 °C. A növényeken általában 10 leveles kor után várható a fertőzés, mivel az idősebb levelek könnyebben betegednek meg. Védekezés: Fertőzött növényi maradványok megsemmisítése. Az állománypermetezéseket a 10 leveles kortól el kell kezdeni. Fontos, hogy a permetezésekkor felszívódó és kontaktszerekkel kombinációban történjen a védekezés. A kén perzselő hatását figyelembe kell venni. Az olajtök kolletotrihumos betegsége (Colletorichum orbiculare) Már a csíranövény korban károsíthat, a szik alatti szár befűződik, barna színű, rostos állagú lesz és elpusztul. A fejlettebb növényeknél a kezdeti tünet a leveleken található, apró sárgászöld foltok formájában, amelyek nagyobbodnak. Hasonló tünetek találhatóak a termésen is, de itt besüppedő, szegély nélküli, halványan koncentrikus foltok találhatóak. A kórokozó számára a 22-27 °C közötti hőmérséklet és párás környezet az ideális. Védekezés: Fertőzött növényi maradványok megsemmisítése (innen mosódik magnyeréskor a mag felületére), vetőmagcsávázás, kiültetés után megelőző jelleggel kell az állománykezeléseket elvégezni. Az olajtök kladospóriumos betegsége (Cladosporium cucumerinum) A levélen, az indán 3-4 mm átmérőjű vizenyős foltok, szürkés-zöld spóratartók figyelhetőek meg, de csak páradús környezetben. A termésen is hasonló tünetek láthatóak, de itt a foltok gyakoribbak a talajjal érintkező részeken, a foltok mélyen besüppednek, gyakoribb a szürkészöld spóratartó gyep, és nem ritka a folt szegélyén a mézgakiválás sem. A fiatal, fejlődő terméseket nagyobb mértékben támadja meg. A kórokozó számára ideális a ködös, magas

.

páratartalmú, hűvös időjárás. Hőmérséklet optimuma: 17 °C. Védekezés: Beteg növényi maradványok megsemmisítése, vetőmagcsávázás, kiültetés után megelőző jelleggel kell az állománykezeléseket elvégezni. Az olajtök főbb kártevői Talajlakó kártevők Drótférgek – kis pattanóbogarak (Agriotes spp.) Csak a lárva károsít, a talajban él, a gyökereket megrágja. Fejlődésmenetük fajtól függően 1-4 év, egyes fajok az utolsó telet imágó alakban töltik. A nedves és nagyobb szervesanyag-tartalmú talajokon általában gyakoribbak. A kártétel ideje elsősorban kora tavasszal, jelentősebb őszi kártétel csak kedvező, meleg időjárás esetén alakul ki. Talajszinten károsító bagolylepkék Vetési bagolylepke (Agrotis segetum), felkiáltójeles bagolylepke (A. exclamationis), ipszilon bagolylepke (A. ipsilon) A károsított növények a fejlődésben visszamaradnak, hervadnak, súlyos kártétel esetén elpusztulnak. A kárkép rendszerint a kiültetés után 3-4 héttel a fiatal növényeken észlelhető. Az idős, jól begyökeresedett növények kevésbé sínylik meg a gyökérzet részleges elvesztését. Előrejelzés lehetősége: A legtöbb faj lárvája a kötöttebb, savanyú erdei talajokat, illetve a réti agyagtalajokat kedveli. Tömeges elszaporodása olyan területeken várható, ahol az évi csapadékösszeg 700 mm felett van és a csapadékos napok száma meghaladja a 200-at. A drótféreg akkor tér át növényi táplálkozásra, ha a talaj tápanyagban szegény és víztartalma az állat számára optimális szint alá esik. Előrejelzésük korlátozott mozgáslehetőségeik miatt könnyű. Mivel helyüket alig változtatják és a talajban védetten élnek, így állandóságuk magas és egyedsűrűségük lassan változik. Nyár végén és ősz elején leginkább a talaj felső 3 cm-ében tartózkodnak, így ekkor elvégzett talajminta vizsgálatokkal a kártevő-együttes összetétele és száma könnyen meghatározható. Az alkalmazható módszerek a területi kvadrát módszer vagy a búzacsomós csalogató módszer. Pajorból 1 db/m2, drótféregből 3 db/m2 a kártételi küszöbérték. Védekezés: a polifág módon táplálkozó drótférgekre riasztólag hat a len, hajdina, csillagfürt és mustár, ezeket lehet zöldtrágyaként termeszteni, a virágzó gyomok irtása, sorközök művelése ajánlható a peték elpusztítására, a bábozódás idején végzett talajforgatás, talajművelés az érzékeny bábok nagy részét elpusztítja. Levéltetvek Uborka levéltetű (Aphis gossypii) A levéltetvek a fiatal hajtásokon a levelek fonákán szívogatnak. A fertőzött növény növekedése leáll, a növény kicsi marad. Nagyon fontos közvetett károkozás a vírusátvitel. A levéltetvek által kiválasztott mézharmaton megtelepszik a korompenész. Előrejelzés lehetősége: melegigényes kártevő. Az első lomblevelek megjelenésével várható megtelepedésük. A növény leveleinek rendszeres vizsgálatával figyelemmel kell kísérni a kártevő betelepedését. Védekezés: A szárnyas egyedek tömeges megjelenésekor, illetve a kolóniák kialakulásának kezdetén sikeresen védekezhetünk ellenük állománykezeléssel. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) A tenyészidő második felében alakulhat ki a levélzet fonáki részén sűrű, pókhálószerű

.

szövedék, melynek védelmében az állatok szívogatják a leveleket. Előrejelzés lehetősége: szárazság- és melegkedvelő faj. Az atkák számára kedvező időjárásban az idősebb levelek rendszeres átvizsgálásával könnyen észlelhető. Védekezés: Mechanikai gyomirtás, hogy a gyomnövényekről ne tudjanak átvándorolni, szükség esetén speciális atkaölő szerek alkalmazása, a lisztharmat elleni kén-készítmények is gyérítik. Az olajtök gyomnövényei, gyomszabályozása Gyomnövényei: A tökfélék leggyakrabban előforduló gyomnövényei a következők: fehér libaparéj, szőrös disznóparéj, közönséges kakaslábfű, kicsiny gombvirág, varjúmák, tarló tisztesfű, csattanó maszlag, lapulevelű keserűfű, vadrepce, fakó muhar, apró szulák, zöld muhar, fali kányazsázsa, sebforrasztó zsombor, parlagfű, közönséges aggófű, pirók ujjasmuhar, henye disznóparéj, árvakelésű napraforgó, szúrós csorbóka, mezei aszat, pásztortáska, pokolvar libaparéj, fekete csucsor, ragadós muhar, porcsin keserűfű, baracklevelű keserűfű. Ezek a gyomnövények zömében T4-es, tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek, de vannak közöttük évelők is. Nem kémiai gyomszabályozás: A gyomszabályozásban az elsődleges szempont a vetésváltás és a megfelelő terület kiválasztása. Nagyfokú gyomelnyomó képességük és korai lekerülésük miatt az olajtök legjobb előveteményei a kalászosok. Betakarításuk után megfelelő idő áll rendelkezésre a tarlóhántáshoz, tarlóápoláshoz és az őszi szántáshoz, a tavaszi magágy előkészítéséhez. Az olajtök számára kiválasztott területen a gyomirtás megtervezésénél segít a legutóbbi kukorica állomány gyomösszetételének ismerete. Lehetőség szerint olyan területet kell választani, amelyen nehezen irtható gyomnövények nem fordulnak elő. Ilyen gyomnövények a parlagfű, a selyemmályva, szerbtövis fajok, mezei aszat, apró szulák, árvakelésű napraforgó stb. A tökfélék nagyfokú herbicid érzékenysége és a korlátozott számú engedélyezett gyomirtó szer miatt a vegyszeres gyomirtás nem képezheti a gyomszabályozás alapját, előtérbe kell helyezni a mechanikai gyomirtást mind a helyrevetett, mind a palántált állományokban. A vetést/ültetést megelőzően lehetőség van többszöri tarlóápoló munkálatokra, amivel kikeleszthetjük a talaj gyommagkészletének sekélyebben lévő részét és a kikelt gyomnövényeket a következő menetben elpusztíthatjuk. Tavasszal a magágyat is több mentben célszerű elkészíteni, ezzel is a kikelt gyomnövényeket ritkítani. A fejlődő állományt sorközművelő eszközökkel, vagy kézi kapálással lehet megtisztítani a gyomnövényektől, majd a sorok záródása után egy-egy eső után a csapadék által fellazított talajból a fejlettebb gyomnövények is kigyomlálhatók. Megfelelő takarónövény alkalmazása is hatékony gyomszabályozó lehet. A tavaszi vetésű kalászosok (tavaszi árpa, zab) jó hatékonysággal nyomják el a gyomnövényeket, a közé vetett tök zavartalanul fejlődhet. Kémiai gyomszabályozás: Az olajtök gyomelnyomó képessége igen korlátozott, mivel a termesztett felületet csak kis mértékben képes eltakarni. Ezért arra kell törekednünk, hogy gyommentes, megülepedett magágyba vessünk/ültessünk. Posztemergens állománykezelésre a jelenleg engedélyezett gyomirtó szerekkel nincs lehetőség, gyomirtó szer használatára csakis vetés után kelés előtt, preemergensen van lehetőség. A jelenleg engedélyezett gyomirtók hatásspektruma az egyszikűeket fedi le, egyes kétszikűek elleni mellékhatással. Az engedélyezett hatóanyagok a klomazon és az Smetolaklór.

.

Az olajtök integrált termesztése Az állomány egyenletes, gyors kelése és kezdeti fejlődése érdekében megfelelően elmunkált, ülepedett, aprómorzsás szerkezetű, nedves, de kellően meleg talaj biztosítása alapvető feltétel. Nagyon fontos a talaj hőmérséklete, mert hideg talajba vetve a magok a nedvességet felveszik, de alacsony hőmérsékleten a csírázás nem indul meg és a magok elrothadnak. A megfelelő terület kiválasztásánál alapvető szempont a talaj esetleges klórozott szénhidrogén tartalma. Ott, ahol nagyüzemi körülmények között nagymennyiségű klórozott szénhidrogén tartalmú növényvédő szert juttattak ki, az olajtök termesztése előtt érdemes talajvizsgálatot készíttetni, mert az olajtök gyökere akár 3 méternél is mélyebbre hatol és megvan a kockázata annak, hogy az olajtök felveszi a szermaradékokat a talajból és magja a kimutathatósági szint fölött szennyeződik. Vetés előtt meg kell győződni a talajlakó kártevők jelenlétéről, egyedszámáról, és szükség esetén el kell végezni a talajfertőtlenítést. A betegségek elleni kezeléseket megelőző jelleggel kell végrehajtani, a vetőmagcsávázás ne maradjon el. A magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen preemergensen védekezhetünk, és az állomány későbbi gyommentesen tartása a legfontosabb növényápolási munka.

AZ ŐSZI BÚZA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az őszi búza főbb betegségei Búza lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici) Az első tünetek már ősszel a leveleken látható fehéres, lisztes bevonat formájában jelentkeznek. Tavasszal az alsó leveleken, a levélhüvelyen tovább erősödik a fertőzés, a levelek sárgulnak, elszáradnak. A penészbevonat később nemezszerűen megvastagszik, szürkésre, okkersárgára színeződik, felületén fekete pontok, ivaros termőtestek jelennek meg. Jelentős kártétel akkor lép fel, ha a gomba megfelelő védelem hiányában megfertőzi a zászlós levelet és a kalászt. A fertőzött szemek aprók, töppedtek. A kórokozó számára csírázáskor kedvező a 18-22 °C -os hőmérséklet és a magas páratartalom. Védekezés: Agrotechnikai módszerek alkalmazásával jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke. A kémiai védekezés során az első kezelést a tünetek megjelenéséhez más levélbetegségek elleni védekezéssel összehangoltan kell időzíteni, a szárbaindulás kezdetén történik. A második permetezést a kalászhányás vége-virágzás kezdete stádiumában kell elvégezni. A vegyszeres védekezéshez túlnyomórészt triazol hatóanyagú, illetve a triazol mellett egyéb hatóanyaggal kombinált készítmények vannak engedélyezve. Fuzáriózis (Fusarium spp.) A Fusarium gombák a búzát minden fejlődési állapotban képesek fertőzni. A csíranövény kori fertőzés gyakran okoz kelés nélküli pusztulást, a rügyhüvely csavarodik és sárgul, a gyökerek barnulnak és elhalnak. Később az alsó szárcsomókon és a járulékos gyökereken idéz elő korhadást. A kalászt is megbetegítik, a toklász- és a pelyvalevelek elhalását, kalászkifehéredést és szemtermésveszteséget okozva. a szemtermések zsugorodnak, a fehéresrózsaszín szemek biztosan fertőzöttek. Védekezés: A gabona-gabona utáni termesztés, különösen a kukorica utáni búzatermesztés fertőzés kockázatával jár. A gombaölő szeres kezelést az esetek többségében virágzáskor célszerű végrehajtani. A vegyszeres védekezéshez túlnyomórészt triazol hatóanyagú, illetve a triazol mellett egyéb hatóanyaggal kombinált készítmények használhatók fel. Rozsda betegségek .

Feketerozsda / szárrozsda (Puccinia graminis), vörösrozsda /levélrozsda (Puccinia recondita), sárgarozsda (Puccinia striiformis) A feketerozsda a legjelentősebb rozsda betegség. Elsősorban a száron, levélhüvelyen jelenik meg, de előfordul a levélen és pelyván is. A megtámadott növényrészeken az epidermisz felszakad és szabaddá válnak az apró barnaszínű rozsdatelepek. Gazdaváltós rozsdagomba (köztesgazdája a mahónia és a sóskaborbolya). A vörösrozsda a leveleket támadja meg élénkvörös telepek formájában. A tünetek megjelenése április végétől várható, de leggyakrabban májusban fertőz a kórokozó. A sárgarozsda fertőzése során a leveleken sorban elhelyezkedő sárga, 2-3 mm széles uredotelepek jelennek meg. A kalászokban a szemek aszottak lesznek, a csírázóképességük csökken. Csak hűvös, csapadékos május-júniusi időjárás esetén egyes fogékony fajtákon fertőz. A rozsda betegségeknek a nedves időjárás kedvez. Védekezés: Rezisztens (toleráns) fajták termesztésével, valamint a tünetek megjelenésekor történő gombaölő szeres állománypermetezéssel védekezhetünk ellenük. Levélfoltosodást okozó betegségek Nekrotróf gombák, amelyek elsősorban az öregedő szöveteken okozhatnak jelentős kárt. A levélemeleteken alulról felfelé terjednek. Magyarország legnagyobb részén a sárga (fahéjbarna) foltosság (PTR) a leggyakoribb, de csapadékos években a Septoria-fajok is képesek járványt okozni. Sárga (fahéjbarna) levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis) primer fertőzése a talajhoz közeli leveleken néhány mm nagyságú világos barna folt alakjában, míg a szekunder fertőzés ovális vagy orsó alakú sárgás-barna foltok alakjában gyakran sárga udvarral jelenik meg. Védekezés: A foltbetegségek ellen rezisztens fajta nincs, de az egyes fajták fogékonysága között lényeges különbség van. Vetésváltás, kerülni kell a kalászos gabona utáni búzavetést. Gombaölő szeres permetezés: 2-3 nóduszos állapot és/vagy a zászlóslevél kiterülése idején. Búza törpülés vírus (Wheat dwarf virus) A bokrosodás kezdetén válik feltűnővé levélsárgulás, csokrosodás és törpeség formájában. A betegség terjesztője a Psammotettix alienus kabócafaj, mechanikai úton és maggal nem terjed. Árpa sárga törpeség vírusok (Barley yellow dwarf virus -MAV, -PAV, -SGV,-RMW) Tünete nagyon hasonlít a búza törpülés vírushoz, kizárólag laborvizsgálattal különíthető el a búza törpülés vírustól. Élettani betegségek Az abiotikus stresszek közül az elfagyás, kifagyás, felfagyás és vetéskipállás egyes évjáratokban súlyos növénypusztulást okozhatnak. Tápanyaghiányok és egyes tápelemek túladagolása következtében, valamint helytelen termesztéstechnológia és kedvezőtlen időjárás következtében megdőlhet, károsodhat az őszi búza. A védekezés alapja a megelőzés. Kerülni kell a sűrű vetést, a túlzott nitrogéntrágyázást. Törekedni kell az abiotikus stresszekkel és a megdőléssel szemben ellenálló búzafajták termesztésére. Az őszi búza főbb kártevői Polifág talajlakó kártevők Drótférgek (Elateridae) A pattanóbogarak lárvái, zömmel Agriotes-fajok, 2-5 éves fejlődésűek. A gyökéren okozott kártételük csak a vegetációban jelentkezik, nyugalmi periódusban szünetel. A táblán 0,5 vagy 1 m2-t szükséges átvizsgálni 2 ásónyom mélységben, hektáronként 2 mintaterületen. A búzacsomós csalogató módszer szerint a táblán .

átlósan haladva 20-100 méterenként 60 cm-es, egyenlőszárú háromszögeket kell kijelölni és a háromszög csúcsaiba egy-egy evőkanál búzát kell elvetni. A kikelő növények gyökerei pont 1 m2-ről csalogatják össze a lárvákat. Veszélyességi küszöb 3-5 db/m2. Védekezés: Gabonafélékben igen ritka a talajlakó kártevők elleni vegyszeres védekezés, a magas tőszám miatt ugyanis a kártétel ritkán jelentős. Jelenleg csak a csávázásos eljárások használhatók. Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) A hernyók a fiatal növényeket a talaj közelében átrágják. Egy hernyó több, szomszédos növényt is károsít, így foltszerűen jelentkező kárkép alakulhat ki. Kétnemzedékes faj, a második nemzedék az őszi, kelő vetésekben okozhatja a nagyobb kárt. Védekezés: A tarló gyommentesen tartása fontos a megelőzésben. Valamennyi talajmunka csökkenti a talajban lévő hernyók és bábok számát. Őszi búza kártevők Gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) A gabonafutrinka számottevő megjelenésére főleg az őszi kalászos előveteményű táblákon lehet számítani. A fő kártevő a lárva (csócsároló) a leveleket károsítja szeptember végétől áprilisig, kezdetben az árvakelésen, majd az új vetésben. A lárva a leveleket a földalatti járatába húzza le és ott az erek közötti részeket fogyasztja el. A vetés foltosan pusztul. A veszélyeztetett területeken október elejétől a terület rendszeres ellenőrzése, a veszélyességi küszöbérték (3-5 db lárva/m2) elérésekor kezelése szükséges. Védekezés: Az imágó nyirkos talajra (szalma alatt) rakja le petéit, illetve ahol zöld növények (gyomok, árvakelésű gabona) vannak, ezért a tarló gyommentesen tartása igen fontos. A veszélyességi küszöbérték elérésekor rovarölő szeres védekezés szükséges, amely történhet rovarnövekedés gátlókkal, melyek csak a fiatal lárvák ellen hatásosak vagy rövid hatástartammal rendelkező piretroidokkal, melyek nemcsak a fiatal lárvákra hatnak. Vetésfehérítő bogarak (Oulema melanopa, Oulema gallaeciana) Mind az imágók, mind pedig a lárvák a levéllemezt rágják, a bogár kártételnél lényegesen jelentőseb a lárvák hámozgatása. Az imágók talajban, gyepben, avarban telelnek, a gabonatáblákba áprilisban telepednek be. A tojásrakás után kb. egy hét múlva indul meg a lárvák kelése. Védekezés akkor indokolt, ha az imágók még a szegélyzónában tartózkodnak, és itt több mint 8 bogár van egy m² területen, vagy 10-15 bogarat találunk 10 hálócsapás után a hálóban. Védekezés: A lárvák elleni kezelést a tömeges kelést követően május végén kell elvégezni, rövid hatástartamú, érintő hatású piretroid, valamint tartamhatással is rendelkező tiametoxam hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk. Gabonapoloskák Mórpoloska (Eurygaster maura), osztrák poloska (Eurygaster austriaca), szipolypoloska (Aelia acuminata), csőrös szipolypoloska (Aelia rostrata) Szívogatásuk következtében szárbaindulás előtt a megszúrt hajtások elpusztulnak és a tő kóros sarjadzásnak indul. Szárbaindulás után a fő- és mellékhajtásokat károsítja, azok elszáradnak, elmarad a kalászolás. Kalászhányás idején szívogatásuk hatására a kalász hasban marad, érés időszakában okozott kártételük pedig léha kalászokat, töppedt, csökkent sütőipari értékű szemeket eredményez. Kora tavasztól, bokrosodás előtt tömegesen telepedhetnek be a gabonaföldekre. Az előrejelzés fűhálózással történik. Amennyiben bokrosodás, szárbaszökkenés és kikalászolás idején 20-30, .

tejesérés és viaszérés időszakában pedig 150 poloskát találunk 100 hálócsapásban, indokolt ellenük a védekezés. Védekezés: A kártételük megelőzésére az őszi búzában engedélyezett rovarölő szerek alkalmazásán kívül más lehetőség nem ismert. Szipolyok (Anisoplia-fajok), széles szipoly (Anisoplia lata), osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), keresztes szipoly (Anisoplia agricola), gabonaszipoly (Anisoplia tempestiva) Az imágók nappal a kalászokon tartózkodnak és az érésben lévő szemeket fogyasztják. Nagy tömegben lehetnek veszélyesek. Száraz évek sorozata (3-4 átlag alatti csapadékú év) után várható gradáció. A középkötött, vályogtalajokat kedvelik. Védekezés: A vetésfehérítő bogarak esetében használható szintetikus piretroidokkal lehetséges. Levéltetvek Gabona-levéltetű (Sitobion avenae), zöld gabona-levéltetű (Schizaphis graminum), zselnicemeggy-levéltetű (Rhopalosiphum padi) Szívogatásukkal növekedésbeli lemaradást, növénytorzulást, a kalászokon megtelepedve a szemtermés minőségi károsodását okozzák. Védekezés: Akkor kell elkezdeni, ha a növényállomány 30 %-án 1-2 kisebb-nagyobb kolónia található növényenként. A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatásos természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, fürkészdarazsak stb.) van. Ha a virágzáskori fertőzés eléri a veszélyességi küszöböt – különösen vetőmag táblán – javasolt a védekezés elvégzése. Gabonalegyek (búzalegyek) Őszi fekete búzalégy (Phorbia fumigata), ugarlégy (Delia coarctata), tavaszi fekete búzalégy (Phorbia haberlandti), foltosszárnyú fűlégy (Opomyza florum) Az őszi fekete búzalégy szívogatásával vezérhajtás sárgulást okoz, a többi faj levélhüvely alatt a szárat szívogatja, melynek következtében a szalmaszár eltörhet, esetlegesen kalász hasban marad. A túl korai vetés (a korai kelés miatt) az őszi fekete búzalegyek betelepedésének és tojásrakásának kedvez. A túl kései vetések az ugarlégy, tavaszi fekete búzalégy és a fűlégy kártételének kedvez. Védekezés: Kártétel mérséklő hatása van a monokultúra (és a káros táblaszomszédság) kerülésének. Rajzó legyek ellen az előrejelzés alapján megállapított optimális időpontban (rajzáscsúcsban) védekezhetünk eredményesen. A gabonalegyekkel egy időben rajzó kártevők (például vetésfehérítő bogár, levéltetű) ellen engedélyezett hatóanyagok alkalmazhatók. Az őszi búza főbb gyomnövényei A termelés eredményessége nagymértékben függ a gyomosodástól, illetve a védekezés hatásosságától. Jelenleg a kalászos gabonavetések gyomosodását a vetésidő, a vetést követő csapadékviszonyok, a talajtípus, az elővetemény és nem utolsó sorban a területen alkalmazott gyomirtó szerek határozzák meg. Vetés utáni, csapadékos időjárás esetén az ősszel kelő kora tavaszi áttelelő egyéves gyomnövény fajok (árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika félék), illetve az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó nyár eleji egyévesek (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, perje és rozsnok fajok, a kétszikű kék búzavirág, mezei árvácska, mezei tarsóka, pipacs, pipitér fajok, ragadós galaj, sebforrasztó zsombor, szarkaláb fajok, székfű fajok, vetési hérics stb.) tömegesen jelenhetnek meg az őszi kalászos gabona területeken.

.

A gyomfertőzött búza tavasszal rosszabbul bokrosodik, fejlődése lelassul. Az áttelelő, vagy kora tavasszal csírázó gyomállományt kiegészítik a tavasszal kelő nyár elejei egyévesek (héla zab, füstike fajok, repcsényretek, vadrepce) és a tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (keserűfű fajok, parlagfű, parlagi szikárka, szelíd csorbóka, tarló tisztesfű, szulák keserűfű, árvakelésű napraforgó stb.), valamint az évelők (apró szulák, mezei aszat, útszéli zsázsa). A gyomok késői kártétele a szárba indulás, a kalász- és szemképzés gátlásában, a betakarítás akadályozásában nyilvánul meg. Gyomszabályozási módszerek Agrotechnikai módszerek A gyomnövények elleni védekezés a földművelés rendszerében alapvető fontosságú szempont. A hatásos védekezéshez mindenekelőtt meg kell akadályoznunk a gyomok terjedését, elszaporodását és törekednünk kell a talaj jó kultúr állapotának fenntartására. Ezt különböző preventív, termesztés technológiai és mechanikai eljárással lehet elérni. Preventív módszerek a gyomok betelepülésének megakadályozása, a gyommentes vetőmag használata, a szerves trágya helyes tárolása, a takarmányok gyommag mentességére való törekvés, a munka- és betakarítógépekkel tisztítatlan állapotban a még nem fertőzött területekre a gyomok különböző szaporító képletei átvihetők. Termesztéstechnológiai módszerek az okszerű növényi sorrend kialakítása, a fajta megválasztása (tenyészidő, fejlődési dinamika), az ideális vetési körülmények kialakítása (vetőágy, vetésidő, csíraszám, vetési mód, a vetés mélysége), a trágyázás rendszere (tápanyag adag, kijuttatás módja, időpontja). Mechanikai módszerek a váltakozó mélységű és gyakoriságú talajművelés, valamint a gyomok mechanikai irtása. Vegyszeres védekezés Az eredményes és gazdaságos gyomirtáshoz nélkülözhetetlen a gabonatáblák gyomfertőzöttségének táblaszintű ismerete, mert a megfelelő gyomirtó szer csak ennek alapján választható ki. A gyomirtás a munka technikai kivitelezését tekintve alapvetően két időpontban, ősszel és tavasszal végezhető el. Az őszi gyomirtás Az őszi gyomirtás elvégezhető a búza vetése után, annak kelése előtt preemergensen, vagy a búza kelése után, ún. „őszi korai” posztemergensen. A preemergens gyomirtásnak vannak általános szabályai, melyeket be kell tartanunk. Erősen porosodó, erózióra, deflációra és vízállásra hajlamos területeken ne végezzünk preemergens kezelést. A fitotoxikus károsodás elkerülése érdekében fontos az egyenletes, 4-6 cm-es vetésmélység azért, hogy a gyomirtó szerek ne mosódhassanak le a búzaszemek csírázási zónájába. Az őszi „korai” posztemergens a már kikelt gyomnövények ellen irányul, azok herbicid érzékeny fenológiai szakaszában. A magról kelő egyszikű gyomfajok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit) esetében ez a gyökérváltás időpontja (1-3 leveles állapot), a magról kelő kétszikű gyomfajoknál pedig a szik-2 valódi leveles stádium. Az őszi gyomirtás szükségességét több tényező is befolyásolja. Az őszi búza a keléstől a bokrosodás végéig a legérzékenyebb a gyomosodásra. A gyomkonkurencia korai kikapcsolásával a búza zavartalan fejlődését biztosíthatjuk. A tavaszi gyomirtás A hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kezeléseknek is vannak szabályai, melyeket be kell tartanunk. Hormonhatású .

készítményekkel (MCPA, 2,4-D, MCPP, 2,4-DP, dikamba) éjszakai fagyok és 25 °C feletti léghőmérséklet esetén, továbbá pangóvizes területeken és szárbaindult búzában nem végezhető el a kezelés. Egyes szulfonil-urea hatóanyagoknál (klórszulfuron, triaszulfuron) az utóveteményre szóló korlátozásokat vegyük figyelembe. A gabonatáblák gyomirtását szükségessé tevő tényezők az alábbiak: - Az aratás időpontjának kitolódásával megnőtt azon gyomfajok egyedszáma, melyek az aratás időpontjára magot érlelnek, szaporítva ezzel a talajok gyommagkészletét. - Az intenzív búzafajták kisebb bokrosodási erélyük, alacsonyabb szármagasságuk miatt gyengébb gyomelnyomó képességgel bírnak. - Az évelő kétszikű gyomnövényeket (mezei aszat, apró szulák) jóval alacsonyabb költségszinten tudjuk a kalászosokból kiirtani, mint egyes kétszikű kultúrnövényekből. Összefoglalva megállapítható, hogy az őszi búzában a gyomszabályozást több módon, az egyes módszerek párhuzamos alkalmazásával kell megoldani. Ilyen módszerek: preventív, termesztéstechnológiai, mechanikai, vegyszeres. Ezek az eljárások a térinformatikára alapozva akár egyes táblarészeken is alkalmazhatók.

AZ ŐSZIBARACK INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az őszibarack kifejezetten melegigényes kultúra, a gyümölcsös telepítésekor erre feltétlenül figyelemmel kell lenni. Fagyzugos területre, északi vagy nyugati lejtőkre telepítve a betegségekre való fogékonysága erősen nő. Úgyszintén kerülni kell az erdők és szélvédő erdősávok túlzott közelségét, melyek mikroklímájukkal szintén számos károsítóra való érzékenységet fokozzák. A talaj iránt nem túl igényes, de a rossz vízelvezető képességű talajokon csökken az ültetvény életkora. A többi gyümölcsfajhoz képest nagyobb a nitrogénigénye, azonban az egyoldalú nitrogéntrágyázás itt is növeli a betegségekre való érzékenységet. Az őszibarack főbb betegségei Az őszibarack pszeudomónászos elhalása (Pseudomonas syringae pv. syringae) A baktérium sebzésen keresztül jut a növénybe s az osztódó szövetet támadja meg. Novembertől márciusig fertőz. A szövet elhalása következtében rákos sebek és mézgafolyás alakul ki, majd a fa részlegesen vagy teljesen elpusztul. A levelek fakó zöldek lesznek, lankadnak, majd teljesen elszáradnak. Az elhalás legtöbbször május-június hónapokban jelentkezik. Előrejelzésére jelenleg nincs megfelelő módszer. A beteg növény a fertőzési forrás. Védekezés: Legfontosabb a megelőzés, azaz a fertőzési időszakban a sebzések elkerülése. A baktérium egész évben jelen van a fertőzött fában, de nem egyformán aktív. Legkevésbé tavasszal, a virágzás időszakában fertőz, ezért a metszést célszerű rügypattanás és virágzás között végezni, vagy nyár elején zöldmetszést végezni. Metszéskor nem szabad megfeledkezni a nagyobb sebek szakszerű lezárásáról sem. Fontos, hogy a beteg részek kellő alappal eltávolításra, majd elégetésre kerüljenek. A gyakorlattá vált nyári zöldmetszések során is erre kell törekedni. A réztartalmú készítménnyel történő lemosó permetezés hatékonyan gátolja a fertőzést. Az őszibarack leukosztómás elhalása (teleomorf: Leucostoma cinctum, anamorf: Cytospora rubescens) A gomba részleges vagy teljes fapusztulást okoz. A pusztulás kísérő tünete a törzsön vagy vázágon lévő ovális, enyhén besüppedő foltok. A foltokat kallusz redők szegélyezik, .

mézgafolyás is megfigyelhető. A kéregben apró dudorok találhatók, a dudorok alatt pedig a gomba párnaszerű szaporító képletei vannak, itt a kambium és a háncsrész elhal. A folt évről évre növekszik, majd amikor körülöleli az ágat/törzset a folt feletti rész elhal. A kórokozó csak sebzéseken keresztül képes behatolni, és csak júliustól március elejéig fertőzi a fákat. Előrejelzésére nincs biztos módszer. A rákos sebek és az elhalt koronarészek a fertőzési forrás. Védekezés: Legfontosabb a megelőzés, azaz a fertőzési időszakban a sebzések elkerülése. A metszést célszerű rügypattanás és virágzás között végezni, vagy nyár elején zöldmetszést végezni. Metszéskor nem szabad elfeledkezni a nagyobb sebek szakszerű lezárásáról! A technológia szinte elengedhetetlen része a nyugalmi időszak végén réz hatóanyagú gombaölő szerrel végzett lemosó permetezés. Moníliás virág, hajtás és gyümölcsfoltosság, gyümölcsrothadás (telemorf: Monilinia fructigena, anamorf: Monilia fructigena; telemorf: Monilinia laxa, anamorf: Monilia laxa; telemorf: Monilinia fructicola, anamorf: Monilia fructicola) Valamennyi föld feletti részt megtámadhatják. Legkorábban a virágokat fertőzi, amelyek barnulnak, beszáradnak, és még hosszú ideig a fán maradnak. A fertőzött virágból a kórokozó a kocsányon át bejut a hajtásokba, onnan a levelekbe, amelyek aztán fonnyadnak, hervadnak, majd barnán leszáradnak. Szabad szemmel alig látható szürkés penészpárnák jelennek meg a felszínen. A gyümölcsöket éredő állapotuktól veszélyeztetik. A gombák többnyire barna rothadást idéznek elő. A gyümölcs felületén hamarosan megjelennek a jellegzetes fehéresszürkés penészpárnák, amelyek a gombafajtól függően elszórtan vagy körkörösen rendeződve mutatkoznak. A kórokozók az ág belsejében haladnak a fa törzse felé. Amennyiben ezt akadálytalanul megtehetik, akkor a fa egyes részei, majd az egész fa rendkívüli mértékben mézgásodik és pár év alatt kiszárad, kipusztul. Előrejelzésükre nincsen módszer, de a növény fejlődésmenete – lehetőséget adva a fertőzés kialakulásához – komoly segítséget adhat a védekezések időzítéséhez. A virágzás, a hajtásképződés, majd a gyümölcsérés nagyon fontos időszakai a vegyszeres védekezéseknek. Fertőzési forrás a gyümölcsmúmiák (álszklerócium), valamint a rákos sebek és a fertőzött vesszők. Védekezés: A védekezés alapja a megelőzés, a gyümölcs sebzésének megakadályozása, mely elsősorban állattani eredetű probléma (barackmoly, keleti gyümölcsmoly). A fertőzött gyümölcsök valamint gyümölcsmúmiák eltávolítása és aláforgatása csökkenti a fertőzési nyomást. Csak vegyszerrel nem oldható meg. Nagyon fontos, hogy a beteg részek időben és kellő alapossággal eltávolításra, majd elégetésre kerüljenek a tavaszi metszés, majd a nyári zöldmetszés alkalmával. Fontos a gyümölcsök maradéktalan leszedése. A tél végi rezes lemosó permetezést követően védekezni kell pirosbimbós állapotban, virágzásban és a hajtásfertőzés ellen, sziromhullás után is kontakt, mélyhatású vagy felszívódó szerrel (pl. ciprodinil, boscalid + piraklostrobin, fenhexamid, tebukonazol). A gyümölcsrothadás közvetett módon nagymértékben csökkenthető a gyümölcsmolyok elleni védekezéssel. Az őszibarack tafrinás betegsége (Taphrina deformans) Egészen korán, a még szét sem nyílt levélkén apró, piros folt, foltok jelennek meg. Ezek növekednek, és a levelet deformálják, fodrosítják, és egészen nagyméretűvé teszik. Az alakváltozás és a foltosodás változó méretű és színű (világossárgától a sötétpirosig) lehet. A tünetes levél és hajtásvég végül leszárad, és idő előtt lehullik. A levelek fonákán a dérgombákra jellemző fehéres penészbevonat látható. A termés felületén változatos méretű dudorok képződnek, melyek világosabbak az alapszínnél. Az egyébként szőrös gyümölcs ezeken a részeken szőrmentes, viszont a deres bevonat .

itt is jelentkezik. A súlyosan fertőzött gyümölcsök lehullanak, a kevésbé fertőzöttek pedig beérnek. A kórokozó alacsony hőigényű, a fertőzés többnyire hűvös tavaszi napokon történik, de hűvös nyarakon előfordulhat egy második fertőzési hullám is. A gomba a beteg fás részeken telel, és már igen korán elkezdődik az aszkokonídiumok képzése sarjadzással. Ezek a szaporító képletek a nyári melegben vastag burkot fejlesztenek maguk körül, így akár több éven keresztül is életképesek maradnak. Fertőzési forrás a vesszők. A gomba egészen korán és alacsony hőmérsékleten (már 7 oC-on) aktívvá válik, vagyis fertőz. Ennek megfigyelése segíthet a védekezések időbeni beindításában, ill. folytatásában. 15 oC felett a fertőzés leáll, a védekezés intenzitása csökkenthető. Védekezés: Metszéskor távolítsuk el a deformálódott és láthatóan beteg részeket, a nyári zöldmetszéskor is figyelemmel kell lenni erre. Hatásos védekezés biztosítható a rügypattanás előtt réztartalmú készítménnyel végzett lemosó permetezéssel. Egérfül, rózsaszín bimbó, virágzás és terméskötés állapotban védekezzünk preventíven (pl. difenokonazol, ditianon, tebukonazol). Az őszibarack sztigminás betegsége / levéllikasztó betegség (Stigmina carpophila) A gomba a hajtáson és a vesszőn is károsít (rendszerint a rügyek körül ovális, barna foltok jelennek meg, a rügyek nem hajtanak ki), de a tünetek a leveleken és a gyümölcsön a leglátványosabbak. A leveleken apró, sötét foltok mutatkoznak, világos szegéllyel. Jellegzetes tünet, hogy a foltok megbarnulva elválnak az ép részektől, és kiesnek. Erős fertőzés esetén a gomba a gyümölcsöket is megtámadja. A felületükön kezdetben nagyon apró, sötét, szinte fekete foltokat okoz, lilás piros szegéllyel. Később ezek a foltok elérhetik a fél cm-es átmérőt is. A fertőzési források a vesszők és a lehullott levelek, amelyekről tavasszal vízcseppekkel kerül a kórokozó a zöld felületekre. A gomba csapadékigényes és hidegtűrő: optimális hőmérsékleti igénye 15 oC. Ezért a fertőzés és a tünetek megjelenése is viszonylag korán bekövetkezhet. Nincs módszer az előrejelzésére. Ismert azonban, hogy a gomba alacsony hőigényű és korán fertőz, már virágzás után. A védekezések időzítése során erre gondolni kell. Fertőzési forrás a lehullott lomb és a beteg vesszők. Védekezés: A fertőzött vesszők eltávolítása, megsemmisítése. Lomb aláforgatása, őszi és tavaszi rezes lemosó permetezés. A gombaölő szeres permetezések (pl. difenokonazol, kaptán, ditianon) eredményességét növeli, ha szellős lombkoronát alakítunk ki. Az őszibarack főbb kártevői Keleti gyümölcsmoly (Cydia molesta) A zsenge hajtásokba azok csúcsa közelében berágva 3-10 cm hosszan kiodvasítja a zsenge hajtások belsejét és azok lankadnak, majd elszáradnak (ez az ún. zászlós hajtás). A gyümölcsökbe a kocsány közelében vagy a két gyümölcs találkozásánál berág, rágása néha csak a felszínre terjed ki, máskor a gyümölcs belsejébe hatol a járat. A csonthéjat nem tudja átrágni, a húsban fúr végig. Előrejelzés lehetősége: Mivel lárva alakban telel, ezért később, mintegy 5 cm-es hajtáshossz idején kezdődik a kártétele, ami rendszerint április végére május elejére esik. A feromoncsapda alkalmazása elengedhetetlen a kulcsfontosságú faj rajzásának megfigyelésére. A fogott lepkéket 3-5 naponta megszámolva és a naponta fogott lepkék számát kiszámolva és feljegyezve (grafikonra rajzolva) megállapítható a rajzáscsúcs melynek elérésekor kell védekezni. Legalább 3 nemzedéke van, amelyek mintegy egy hónappal követik egymást, bár a második nemzedéktől a nemzedékek gyakran egybeérnek.

.

Védekezés: A lepke ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. Házikertben a korai zászlós hajtások levágásával gyéríthető, kifejezetten az első május eleji nemzedék esetén. A nyári nemzedékek előrejelzésére használt feromoncsapdák alkalmazásával csökkenteni tudjuk az ültetvény és környezetének vegyszerterhelését. A vegyszeres védekezés esetében is gyakran elegendő az első nemzedék ellen eredményesen védekezni és a későbbi nemzedékek már nem tudnak számottevő kárt tenni. A későn érő fajták esetében a károsítás sokkal nagyobb, és a védekezés is bonyolultabb, a rendszertelenül rajzó összeérő nemzedékek miatt. Környezetkímélő szereket (pl. diflubenzuron, indoxakarb, fenoxikarb) használva a természetes ellenségei (fürkészdarazsak) eredményesen ritkítják. Az első nemzedék ellen célszerű védekezni, mert ez ellen lehet legjobban időzíteni a védekezést. Barackmoly (Anarsia lineatella) A keleti gyümölcsmolyhoz hasonlóan, tavasszal a hajtáskezdeményeket odvasítja ki, azonban ez a tünet a virágzás után azonnal jelentkezik, korábban, mint a keleti gyümölcsmoly esetében. Később ugyanúgy berág a zsenge hajtások belsejébe és azok lankadását majd száradását okozza (zászlós hajtás). A gyümölcskárosítása is megegyezik a keleti gyümölcsmolyéval, attól csak a hernyó színe alapján lehet elkülöníteni, míg a keleti gyümölcsmoly lárvája rózsaszín a barackmolyé kávébarna. Előrejelzés lehetősége: Ez a moly is lárva alakban telel. Ezért már virágzáskor kezdődik a kártétele. A lepke rajzásának megfigyelésére szexferomoncsapda áll rendelkezésre. A fogott lepkéket 3-5 naponta megszámolva és a naponta fogott lepkék számát kiszámolva és feljegyezve (grafikonra rajzolva) megállapítható a rajzáscsúcs, melynek elérésekor kell védekezni. Legalább 3 nemzedéke van, amelyek mintegy egy hónappal követik egymást, bár a második nemzedéktől a nemzedékek gyakran egybeérnek. A rajzása nincs összhangban a keleti gyümölcsmolyéval, azzal egybe is eshet, de felváltva is repülhetnek. Védekezés: A lepke ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. A nyári nemzedékek előrejelzésére használt feromoncsapdák alkalmazásával csökkenteni tudjuk az ültetvény és környezetének vegyszerterhelését. Környezetkímélő szereket használva a természetes ellenségei (fürkészdarazsak) eredményesen gyérítik. A virágzó állományokban ne védekezzünk, mert nagyobb károkat okozunk a megporzó rovarok pusztításával, mint a barackmoly korlátozásával. A vegyszeres védekezés alkalmazása esetében az első nemzedék ellen célszerű védekezni, mert ez ellen lehet legjobban időzíteni a védekezést. A sziromhullás után célszerű először védekezni. Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) A fiatal hajtások levelei sodródnak. A frissen kötődött terméseken is szívogat, amitől azok torzulnak, a felszínükön kis hegyes kiemelkedések keletkeznek, a termések nem színeződnek a szívásnyomokon. Másodlagos kárt okoz számos vírus, így az őszibarack himlő (Plum Pox Virus) terjesztésével is. Az őszibarackon tojás alakban telel, jellegzetesen tavaszi károsító. A száraz meleg tavaszokon virágzás után gyorsan (egy-két hét alatt) elvándorol az őszibarackról, elhúzódó hűvös időben tovább, egészen május végéig maradhat, amikor nagyobb kártételt okoz. Ősszel a lágyszárú tápnövényekről vándorol vissza a barackra, hogy ott egy-két nemzedék után lerakja tojásait. A levéltetvek gyümölcsösbe való őszi betelepedését sárgatállal, vagy ragacsos sárgalappal jól meg lehet figyelni.

.

Hamvas őszibarack-levéltetű (Hyalopterus amygdali) A levelek görbülnek. Az idősebb leveleken is megtelepszik, a levelek színén jellegzetes sárgásfehér rácsos mintázat alakul ki, a levelek fonákján összefüggő tömött telepekben nyüzsögnek a hamvas kékeszöld állatok, az alattuk lévő levelekre egyrészt csillogó mézharmat csepeg, másrészt fehér viasz hullik. Másodlagos kárt okoz számos vírus, így az őszibarack himlő terjesztésével is. Előrejelzés lehetősége: Az őszibarackon tojás alakban telel, jellegzetesen a meleg időszakok főleg a forró nyarak károsítója: Tavasszal is ott van, de alacsony egyedszámban, alig észlelhetően. A fák belsejében, ágtorkokban keressük. Száraz idő esetén a csillogó mézharmattal borított levelek elárulják jelenlétét. Ha jól érzi magát és erős fejlődésű növényen van, akkor nyáron sem vándorol el a nyári tápnövényére, a nádra. A gyümölcsös nádashoz közeli vagy náddal gyomosított felén keressük. Ősszel vándorol vissza a barackra, hogy ott egy-két nemzedék után lerakja tojásait. Ha ősszel a vándorlás ideje alatt hidegfrontos, csapadékos időjárás uralkodik, a vándorló állatok jó része elpusztul. Ha elhúzódó langyos ősz van, fokozottan kell számolni a következő évi károsítással. A levéltetvek gyümölcsösbe való őszi betelepedése sárgatállal, vagy ragacsos sárgalappal jól megfigyelhető. Védekezés: A levéltetveknek nagyszámú természetes ellensége van. Korlátozásukban legnagyobb szerepet a zengőlegyek, fátyolkák, katicabogarak játsszák. Ezek fennmaradását a gyümölcsös szegélyében növénysávok és esetleg elszórtan a gyümölcsösben bokrok telepítésével, telelőhelyek (avarkupacok, kis nádkéve kötegek) kihelyezésével nagyban segíthetjük. Javasolt olyan növények telepítése, amelyek gyakori gazdanövényei levéltetveknek, de közös vírusaik ritkák. Ilyenek például a fekete bodza, kecskerágók, gyepűrózsa. Visszatérő nagy fertőzések esetén olajos lemosó permetezés ajánlott. Átlagos helyszínen és évjáratban elegendő egyetlen virágzás utáni állománypermetezés levéltetűölő készítménnyel (pl. flonikamid, acetamiprid, tiametoxam). Nagyon fontos a fertőzés minél korábbi megtalálása, mert a tömeges felszaporodásban lévő tömött telepek ellen rendkívül nehéz védekezni. Ezekről a levelekről lepereg a permetlé, a besodródott levelekbe a készítmények nehezen jutnak be, és a felszívódó készítmények sem szívódnak fel megfelelően. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae); piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) A leveleken apró sárga szívás nyomok keletkeznek. A károsítás erősödésével a pontok összeérnek. A lombozat sárgul, a levelek fotoszintézise visszaesik, súlyos esetben lombhullás is bekövetkezhet. Az őszibarack nem a legkedveltebb tápnövénye az atkáknak, állandó népesség nem szokott kialakulni a gyümölcsösben, csak eseti károsítóként lépnek fel. Előrejelzés lehetősége: A közönséges takácsatka kifejlett egyed alakban telel kéregrepedésekben, a piros gyümölcsfa-takácsatka piros tojásokat rak télire az ágak és vesszők kérgére. Mindkét állat soknemzedékű, a közönséges takácsatka rendszerint a gyomokon szaporodik fel meleg időjárásban és az aszálytól leszáradó vagy a gyomirtástól elpusztuló növényekről telepedik fel a fákra. Jellemző még, hogy a gyümölcsös melletti gyomokról (pl. selyemkóró) a szél hordja be a fákra. Ezért előrejelzése nehéz, mert gyors a bevándorlása. A piros gyümölcsfa-takácsatka az nagy vegyszerterhelésű ültetvényekben szaporodik fel. Mindkét esetben a fák leveleinek nagyítóval végzett vizuális vizsgálatával lehet előrejelezni. A leveleket elsősorban az ágtorokból és a fa alsó részéből szedjük. Védekezés: A takácsatkáknak számos természetes ellensége van, pl. ragadozóatkák, fátyolkák, atkász bödék. A ragadozóatkák kímélését a piretroid és ditiokarbamát hatóanyagcsoportok alkalmazásának visszaszorításával, és nyáron valamivel párásabb mikroklíma kialakításával (mikroszórófejes öntözés) .

lehet elősegíteni. A telelő tojások paraffinolaj tartalmú készítménnyel végzett lemosó permetezéssel gyéríthetők. A mozgó alakok ellen speciális atkaölő szerrel végzett állománypermetezéssel védekezhetünk. Az őszibarack főbb gyomnövényei Fiatal ültetvényben főleg egyéves fajok dominálnak. Gazdaságilag jelentős kárt a tavasszal csírázó, nyárutói egyévesek (T4) okoznak, pl. ürömlevelű parlagfű, kakaslábfű, pirók ujjasmuhar, muharfajok, disznóparéj fajok, betyárkóró, keserűfű fajok, vadkender, kövér porcsin, csattanó maszlag, amelyek a víz- és tápanyagkészletet elhasználva párásabb mikroklímát teremtenek, mely így kedvező feltételt biztosít a kórokozók számára. Idősebb ültetvényben évelő fajok fordulnak elő nagyobb hányadban, pl. tarackbúza, csillagpázsit, apró szulák, sövényszulák, mezei aszat, selyemkóró, hamvas szeder. Idősebb ültetvényben évelő fajok fordulnak elő nagyobb hányadban, pl. tarackbúza, csillagpázsit, apró szulák, sövényszulák, mezei aszat, selyemkóró, hamvas szeder. Természetesen a gyomflórát nagyban meghatározza a talajtípus. Homoktalajokon például a következő fajokkal egészülhet ki a gyomflóra: átoktüske, homoki ballagófű, királydinnye. Rezisztenciára hajlamos fajok a betyárkóró, az aggófű és a disznóparéj fajok. Telepítés előtt célszerű kiirtani az összes évelő gyomfajt totális hatású gyomirtó szerrel (pl. glifozát). Telepítés után a sorközöket mechanikai úton érdemes gyomirtani, vagy füvesítsük be. A hagyományos tőtávolságú ültetvényekben a facsíkot oldalazó tárcsával vagy talajmaróval tarthatjuk gyommentesen a vegyszeres gyomirtáson kívül. A telepítés évében nem javasolt a herbicides kezelés.

AZ ŐSZI KÁPOSZTAREPCE INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME Az őszi káposztarepce főbb betegségei Fómás levélfoltosság és szárrák (teleomorf: Leptosphaeria maculans; anamorf: Phoma lingam) A leveleken éles szegéllyel határolt, kerekded, sárguló foltok jelentkeznek, melyek közepe kivilágosodó. A gyökérnyakon bekövetkező fertőzések apró, sötétbarna, fekete foltok formájában jelentkeznek és kifagyást is eredményezhetnek. A száron kezdetben barna bemélyedő, megrepedező foltok találhatóak, melyek kiterjednek. Előrejelzés lehetősége: Pozitív napi átlaghőmérséklet és magas páratartalom esetén a kórokozó egész tél folyamán fertőzhet. Április-májusban a fómás betegség terjedését a szárormányosok is segítik, ezért az állományok rendszeres szemléje és a kártevők elleni védekezés is hozzájárul a kórokozó elleni hatékony védekezéshez. Védekezés: A fertőzött növényi maradványok mély alászántása, 4 évnél hosszabb vetésváltás. Ősszel és tavasszal védekezhetünk triazol, illetve strobilurin típusú gombaölő szerekkel. A csírázás időszakában fellépő gombás betegségek (Alternaria, Phoma, Pythium), ellen TMTD és Pythium oligandrum hatóanyag tartalmú gombaölő csávázó szereket alkalmazhatunk. Fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) Az első fertőzések a szártövön jönnek létre (vattaszerű micéliumszövedék), 6-10 °C talajhőmérséklet és megfelelő nedvesség hatására. A fertőzött növények szárain világosbarna, kerek, megnyúlt foltok jelennek meg sokszor a szárelágazások alapi részénél. E foltokon enyhén kirajzolódó, gyűrűs mintázat is megfigyelhető. A szár belsejében képződő, fehér színű micélium között a bélszövetben változatos alakú, fekete, kb. 3-10 mm nagyságú .

szkleróciumok képződnek. A becők kifehérednek. A növényi szövet korhad, a tápanyagszállítás fölfelé teljesen megszakad, kényszerérés következik be. A becők zsugorodnak, gyakran idő előtt felnyílnak. Ennek következtében csökken az ezer magtömeg, és a termés mennyisége. Előrejelzés lehetősége: A fertőzési veszély különösen az átlagosnál csapadékosabb és mély fekvésű területeken nagy. Védekezés: 5-6 éves vetésváltás, szkelróciumoktól mentes vetőmag használata, kerülni kell a mély fekvésű, vízállásos területeket, Coniothyrium minitans hiperparazita gombafaj konídiumait tartalmazó készítménnyel szklerotíniás tőpusztulás ellen. Pythium oligandrum gombafajt tartalmazó biológiai gombaölő készítménnyel, amely egyrészt nedves csávázással nyújt védelmet a csírakori megbetegedések ellen, másrészt a tavaszi, szárba induláskori triazol, illetve strobilurin típusú gombaölő szerekkel történő állománypermetezés véd a fehérpenészes fertőzés ellen. Repce alternáriás betegsége (Alternaria brassicae, Alternaria brassicicola) Levélen 0,5–1 cm nagyságú, koncentrikus körökből álló sötét, barnás foltok. Erős fertőzésnél ezek a foltok összefolyhatnak, a lomb leszárad. A száron megnyúlt barna foltok láthatók. A becők falán fekete foltok, a magok idő előtt kiperegnek. Előrejelzés lehetősége: Vegetációban virágzástól a repce éréséig számíthatunk a kórokozó megjelenésére. A meleg időjárási körülmények között, különösen, ha az magas páratartalommal is társul, fokozottan fennáll a fertőzés veszélye. Védekezés: Kerülni kell a mély fekvésű területeket a repcetermesztésben. Egészséges vetőmag, növénymaradványok aláforgatása, kémiai védelem. Az triazol, illetve strobilurin típusú gombaölő szeres állománypermetezést virágzástól becőképződésig 1-2 × érdemes végrehajtani. Keresztesvirágúak peronoszpórája (Peronospora parasitica) Tünet: A repcét főként csírakori állapotban támadja meg, a kórokozó már az első szikleveleken megjelenhet. A levelek színén sárga foltok, míg a fonáki részen fehér gombaszövedék jelenik meg. Előrejelzés lehetősége: Elsősorban hűvös csapadékos időjárási viszonyok között lehet számítani fertőzésre. Védekezés: A kórokozó a talajban lévő növényi maradványokon fennmarad, ezért fontos a vetésváltás betartása a következő évi fertőzés mérséklése szempontjából. Gombaölő szeres védekezés elsősorban csávázással, másod sorban ősszel, a tünetek megjelenésekor állománykezelés mefenoxam + mankoceb kombinációval. Az őszi káposztarepce főbb kártevői Talajlakó kártevők Drótférgek (pattanóbogarak lárvái) – gyakorlati elkülönítés szerint kis pattanóbogarak (Agriotes spp.) és nagy pattanóbogarak (Adelocera, Athous, Limonius, Melanotus, Selatosomus spp.) lárvái, ez utóbbiak előfordulása ritkább, kevésbé jelentősek. Csak a lárva károsít, a talajban él, a gyökereket megrágja. Fejlődésmenetük fajtól függően 1-4 év, egyes fajok az utolsó telet imágó alakban töltik. A nedves és nagyobb szervesanyagtartalmú talajokon általában gyakoribbak. A kártétel ideje elsősorban kora tavasszal, jelentősebb őszi kártétel csak kedvező, meleg időjárás esetén alakul ki. Előrejelzés lehetősége: A talajmintavétel vetés előtt. Kártételi küszöbérték: 2-5 db/m2 drótféreg.

.

Bagolylepkék: Vetési bagolylepke (Agrotis segetum), felkiáltójeles bagolylepke (A. exclamationis), ipszilon bagolylepke (A. ipsilon) Kétnemzedékes fajok. A repcevetésben a második nemzedék hernyói károsítanak. Legnagyobb népességű a vetési bagolylepke. Előrejelzés lehetősége: Tömeges felszaporodásuk az átlagosnál melegebb, szárazabb években várható. A repcében a második nemzedék lárváinak fellépésével kell számolni. Előrejelzésük fénycsapdával lehetséges. Védekezés: Ha a tarlót augusztustól szeptemberig gyommentesen tartjuk csökkenthető a talajszinten élő bagolylepke lárvák kártételének kialakulása. Vetőmagcsávázással a kártétel mérsékelhető. Nagy repcebolha (Psylliodes chrysocephala) Lárva a fő kártevő, de az imágó is károsítja a repcét. Csapadékos években tömegesen felszaporodik. Földibolha fajok: Feketelábú földibolha (Phyllotreta nigripes), közönséges földibolha (Phyllotreta cruciferae), fekete káposztabolha (Phyllotreta atra), csíkos káposztabolha (Phyllotreta undulata), nagy káposztabolha (Phyllotreta nemorum), muharbolha (Phyllotreta vittula) A nagy repcebolha imágók ősszel a leveleket lyuggatják, tavasszal a szárat és a félig érett becőket hámozgatják. A lárvák ősszel az alsó levelek nyelében furkálnak, az ilyen levelek enyhébben, majd mindig erősebben sárgulnak, végül elfonnyadnak. Az elsárgult levél könnyen letörik a szárról. A növény rosszul telel, a kifagyás gyakoribb. Tavasszal a lárva a szárban, ritkábban a gyökérnyaki részben járatokat rág, ennek hatására a növény lassabban fejlődik, nehezebben megy szárba, kényszerérett lesz. A földibolha fajok a leveleket szikleveles állapottól lyukszerűen hámozgatják. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: Megjelenését és egyedszámának alakulását sárgatállal, sárga, vagy szürke színű ragadós lapokkal vagy növényenkénti vizsgálattal állapíthatjuk meg. Védekezés: A keresztesvirágú gyomok irtásával a kártevők táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetők. Jó tápanyagellátással fokozható az állománynövekedés, így a repce hamarabb „kinő a kártevő foga alól”. Vetőmagcsávázás, illetve állománykezelés. Repcedarázs (Athalia rosae) Kártétel időpontja: ősz, repce 3-4 leveles állapotától. A kártétel mértéke, és a kárkép alakja: attól függ, hogy a lárva, illetve a repce milyen fejlődési stádiumban van. A fiatal lárvák a fonáki részen hámozgatnak, vagy apró lyukakat rágnak a 2-3 leveles növényen. Idősebb lárvák a levél felszínén találhatók nagyobb lyukakat rágnak, majd szabálytalan alakúak lesznek a rágásnyomok az erekkel határolt területeken, súlyos esetben tarrágás is előfordulhat. Az idős lárvák táplálékuk fogytával kisebb távolságokra is vándorolnak, ezzel veszélyeztetve a közeli repce táblákat. Előrejelzés: Őszi és tavaszi kártevő, 3 nemzedékes, a repcét ősszel a harmadik nemzedék károsítja, meleg, száraz őszön lép fel erős kártétellel. Az imágók rajzásának időpontja sárgatálak kihelyezésével megállapítható. Augusztus végén a repce kelésekor helyezzük ki a tálakat, amelyek a berepülő darazsakat vonzzák. A lárvák tömeges megjelenése az imágók után 14-20 napon belül kezdődik. Védekezés: Jó tápanyagellátás, a keresztesvirágú gyomok irtásával a kártevők táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetők. Vetőmagcsávázás, illetve állománykezelés.

.

Repce-gyökérormányos (Ceutorhynchus pleurostigma) A növény gyökérnyakán vagy gyökértestén lencse-mogyoró nagyságú gubacsok képződnek. Ez belül üreges, egy gubacsban egy lárva él. Előrejelzés lehetősége: Időszakos kártevő, ott tömeges, ahol régóta folyik a repce termesztése. Felszaporodását elősegíti, ha a bogarak rajzása idején az időjárás száraz, meleg. Az őszi törzs táblára történő betelepedésének idején (augusztus végétől) előrejelzése sárgatállal történik Kártételi küszöb: 5 egyed/sárgatál. Védekezés: Vetésforgó betartása nem Brassicaceae családba tartozó növényekkel. Vetőmagcsávázás, jó tápanyag-ellátottságú talaj.

Szárormányosok Repceszár-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus), nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) Az imágók elsősorban a levélen, levélnyélen, később a becőkön okozhatnak sebeket. A fő kártevő alak azonban a lárva, amely a bélszövetet károsítja. Ennek következtében a szárak szilárdsága csökken, megdőlésre hajlamosabb lesz a növény. A nagy repceormányos kártétele már korán látványos: a tojásrakás helyén szövetburjánzás indul be, aminek következtében elhajlik, csavarodik a szár. Előrejelzés lehetősége: Száraz, meleg tavaszi időjárás (12-15 °C) a fertőzés szempontjából kedvező, a betelepedést követő 2-3 hét alatt lehullott csapadék negatív hatású. Az előrejelzés módszerei: sárgatál, kalapcsapda (KLP+), sárgatál, tővizsgálati módszer, hálózás. Védekezés: Egyenletes, aprómorzsás szerkezetű talaj biztosítása az egyenletes kelés érdekében, tápanyag-utánpótlás a jobb fejlődés érdekében. A védekezési döntés meghozatalához alapvető a kártevő betelepedési időszakában végzett felvételezés. Tavaszi káposztalégy (Delia radicum) A petéket a nőstény közvetlenül a gyökérnyakhoz, vagy a mellette lévő talajrepedésekbe, talajszemcsék, rögök oldalára rakja. A nyüvek a gyökereket, elsősorban a gyökérnyaki részt és környékét sértik meg, majd be is furakodhatnak a gyökérbe, járatokat rágva. Előrejelzés: Elszaporodását elősegíti, ha a tavasz eleinte hűvös és csapadékos, majd hirtelen meleg időszak köszönt be. Védekezés: Amennyiben a nagy repcebolha vagy a repcedarázs ellen állományban védekezni szükséges, és a kis káposztalégy is jelen van, célszerű hosszabb hatástartamú készítmény választása. Repce-fénybogár (Meligethes aeneus) A kifejlett bogár a fő kártevő, kirágja a bimbókat, megsérti a porzókat, elrágja a termőt, a károsodott virág lehull, nem termékenyül meg. Előrejelzés: Elszaporodásának a párás, meleg tavasz és nyár kedvez; a száraz, meleg vagy hűvös klímát nem kedveli. Az előrejelzés módszerei: tővizsgálati módszer, sárgatál, hálózás, Varsás, VARb típusú Csalomon csapda. Védekezés: Repce önmaga után lehetőleg négy évig ne kerüljön. Rejtett bimbós állapotig az engedélyezett készítmények korlátozás nélkül, virágzás kezdetétől azonban csak méhekre nem jelölés köteles szerrel, vagy méhekre méréskelten kockázatos készítményekkel, méhkímélő technológiával lehet védekezni.

.

Repcebecő-gubacsszúnyog (Dasineura brassicae) Gazdanövény: elsődlegesen repce, továbbá maghozó káposztafélék. Kártétel: a becőkben élő nagyszámú lárva károsítja a magvakat és a becők falát, ennek következtében a becők érés előtt megsárgulnak, felnyílnak, a magok kihullnak. Ép és sérült becőkbe egyaránt képes tojást rakni, de a repce-becőormányos által fúrtakban sokkal nagyobb a lárvák száma, ezzel szemben a mechanikai úton sérült és ép falú becőkben minimális. Irodalmi adtok alapján 25 %-on felüli becőfertőzés 18-20 %-os magveszteséget okoz. Évente 5-6 nemzedéke fejlődhet ki, a repce szempontjából az áttelelt és a nyári 1. nemzedéknek van jelentősége. Előrejelzés: Fejlődéséhez, elszaporodásához csapadékos, párás, meleg időjárás előnyös; a száraz, meleget nem kedveli. A repcebecő-ormányos nagyobb számú jelenléte a kártétel mértékét fokozza. Az előrejelzés módszerei: hálózás, sárgatál, becővizsgálat. Védekezés: A repce-becőormányos elleni rovarölő szeres kezelés hatására a repcebecőszúnyogok is elpusztulnak. Virágzás idején csak méhekre nem jelölés köteles szerrel, vagy méhekre méréskelten kockázatos készítményekkel, méhkímélő technológiával szabad védekezni. Repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) A fő kártevő alak a lárva. A károsításával a repce korábban érik, és nagy veszteséget okoz. A repce legjelentősebb magkártevője. Ha egy becőben 1-5 lárva rág, az akár 80 % termésveszteséget okozhat. Az imágó a növény szárát, levelét és a bimbókat furkálja. A lárva (kukac) a becőben a magkezdeményeket és a magvakat kívülről rágja. Előrejelzés: A rajzás idején a meleg, napos; a lárvák talajba vonulása és bábozódása idején a csapadékosabb időjárás kedvező számukra. Az előrejelzés módszerei: tővizsgálati módszer, hálózás, sárgatál, kalapcsapda (KLP+). Védekezés: A kémiai védelem száma csökkenthető, ha a fénybogarak elleni védelem optimális ideje egybeesik a repcebecő-ormányos elleni védelemmel. A virágzásban végzett kémiai védelmet vagy méhekre nem veszélyes készítményekkel, vagy méhkímélő technológiával kell végrehajtani. A virágzáskori védekezés a repcebecő-gubacsszúnyog ellen is véd. Az őszi káposztarepcében előforduló leggyakoribb gyomnövények A repce a vetésforgóban többnyire kalászosok után kerül, ezért a kalászosokban felszaporodott gyomnövények benne is károsítanak. Három kritikus időszak különböztethető meg gyomosodási szempontból: 1. a kelést követő 1-2 hónap: a kultúrnövénynek még kicsi a gyomelnyomó-képessége, 2. a kora tavaszi: az ősszelt kikelt gyomok gyorsabban megindulhatnak fejlődésben, megerősödve gátolják a repce növekedését, oldalhajtásainak kialakulását, 3. közvetlenül betakarítás előtt: a repce megdőlhet, a megdőlt állományban teret nyerhetnek a repce betakarítását megnehezítő gyomnövények (ebszékfű, ragadós galaj, nagy széltippan). A repcére a gazdag, változatos gyomflóra jellemző. A kultúrnövénnyel együtt sok T1-T2-es életformába tartozó gyomnövény is kikel, melyek jelentős konkurenciát jelentenek a kelő növény számára. Az ősszel és tavasszal egyaránt csírázó gyomok közül kiemelendő a minden talajtípuson nagy tömegben előforduló ragadós galaj (Galium aparine), pipitér (Anthemis spp.) és székfű (Matricaria spp.) fajok. Felszaporodásuknak kedvez a gabona-repce-gabona vetésváltás, mivel az uralkodó gyomnövényei azonosak. Az utóbbi években egyre nagyobb területeken számíthatunk a sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia) jelenlétére is. A magról kelő egyszikűek közül a legfontosabb a nagy széltippan (Apera spica-venti), melynek tömeges előfordulására elsősorban a savanyú talajokon .

számíthatunk. A keresztesvirágúak családjába tartozó T3-as vadrepce (Sinapis arvensis) és repcsényretek (Raphanus raphanistrum) jelenléte komoly probléma. További konkurensek lehetnek az évelő gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus repens), a mezei aszat (Cirsium arvense) és az apró szulák (Convolvulus arvensis). A repce gyommentesítésének lehetőségei Agrotechnika védekezés Az előveteményben használt gyomirtó szerek közül néhány visszamarad a talajban és fitotoxikus lehet a repcére. A repcére vonatkozó korlátozások mértéke többek között a herbicid dózisától, a talaj típusától, kémhatásától, művelés módjától, valamint az időjárási viszonyoktól függ. A következő kalászos gabonában használt hatóanyagok, ill. kombinációik után van korlátozás: metszulfuron-metil, triaszulfuron, triaszulfuron + dikamba, jodoszulfuron-metil-nátrium + mefenpir-dietil, amidoszulfuron + jodoszulfuron-metilnátrium, aminopiralid + piroxszulam + floraszulam + kloquintocet-mexil. Egyéb elővetemények esetén a mezotrion, foramszulfuron, imazamox, metribuzin hatóanyagok használata után van korlátozás. A gyomok elleni védekezés legfontosabb eszköze a kalászos gabona betakarítását követő 1-2 napon belüli tarlóhántás, majd annak lezárása. A kémiai gyomszabályozás lehetőségei Vetés után, kelés előtt (preemergensen) alkalmazható készítmények A repce gyomnövényei ellen preemergensen (vetés után, kelés előtt) védekezhetünk a legjobb hatékonysággal. A preemergens kezeléseket a vetést követő 3 napon belül el kell végezni. Rosszul elmunkált, rögös talajon gyenge hatást várhatunk, mert a rögök alá nem jut el a vegyszer, így az alattuk lévő magvak kicsírázhatnak. A kijuttatható készítmények hatásukat csak megfelelő mennyiségű (15-20 mm) bemosó csapadék esetén fejtik ki. A napropamid, S-metolaklór, petoxamid hatóanyagok a magról kelő egyszikű gyomnövények és néhány magról kelő kétszikű gyomfaj ellen hatékonyak. A klomazon hatóanyagú szerek önmagukban jól irtják a ragadós galajt, pásztortáskát, tyúkhúrt és árvacsalán fajokat, de nem hatékonyak az ebszékfű, kamilla, pipitér fajok, pipacs, mezei árvácska, nagy széltippan ellen, ezért elsősorban kombinációban használjuk. Alkalmazásuk során a repcén kifehéredésben megnyilvánuló fitotoxikus tüneteket okozhatnak, de ezt a kultúrnövény maradéktalanul kinövi. A dimetaklór hatóanyagú készítmény a repce legtöbb magról kelő egy- és kétszikű gyomfaja ellen kiváló hatást ad. A dimetaklór+klomazon hatóanyagokat tartalmazó kombináció széles hatásspektrumú és hosszú hatástartamú a repce uralkodó gyomfajai ellen. A készítmény használata nem javasolt 1 % alatti szervesanyag-tartalmú talajon. Preemergensen és korai posztemergensen alkalmazható technológiák A metazaklór hatóanyag magról kelő kétszikű gyomnövények és nagy széltippan ellen is hatékony. A metazaklór és quinmerak hatóanyagok gyári kombinációja a magról kelő egyés kétszikű gyomnövények ellen is eredményesen használható. Fontos, hogy a kultúrnövény magját 2,0-2,5 cm vastag földréteg takarja. Állománykezelésre (posztemergensen) alkalmazható technológiák A klopiralid hatóanyagú készítmények a repcében tág időintervallumban kijuttathatóak: a kultúrnövény 4-6 leveles fejlettségi állapotától egészen a virágbimbók .

megjelenéséig. A repcében előforduló fészkesvirágzatú gyomok (ebszékfű, orvosi székfű, pipitér fajok, kék búzavirág, mezei aszat) ellen hatékonyak. A mezei aszat elleni védekezésre a legjobb lehetőséget a klopiralid hatóanyag jelenti. A pikloram és klopiralid hatóanyagokat tartalmazó készítmény szélesebb hatásspektrumú, a fészkesvirágzatú gyomnövényeken kívül ragadós galaj ellen is hatékony védekezési lehetőséget jelent. A metazaklór+imazamox hatóanyagok kombinációját tartalmazó készítményt csak imidazolinon ellenálló (CLEARFIELD) őszi káposztarepcében posztemergensen lehet felhasználni. Az árvakelésű gabona, ill. a magról kelő és évelő egyszikű gyomnövények elleni védekezésre a propaquizafop, cikloxidim, fluazifop-P-butil, quizalofop-P-tefuril, kletodim és quizalofop-Petil hatóanyagú készítményeket lehet használni. Állományszárítás Az állományszárítást nagy körültekintéssel kell végrehajtani, kerülni kell az elsodródást a környezet és az egyéb kultúrák megóvása érdekében. Az előírt biztonsági előírásokat a földi és a légi kijuttatáskor tartsuk be. A cseppnehezítő, ill. hatásfokozó alkalmazása szükséges. Minden esetben tartsuk be a kijuttatás azon előírásait is, amelyek a repce fenológiájára (érettségi állapotára) vonatkoznak, azért, hogy a szemek a betakarításig beérjenek, illetve ne peregjenek ki a becőkből a földre. A kipergés nem csak termésveszteséget okoz, de a talaj gyommagkészletét is gyarapítja, ami már az őszi árvakelés miatt is jelentős problémákat okoz. A repce állományszárítására használható hatóanyagok: - kontakt, perzselő típusú: bromoxinil (egyszikű gyomokkal fertőzött területen ne használjuk), diquat-dibromid, glufozinátammónium - szisztemikus, felszívódó típusú: glifozát, csak hidas traktorral juttatható ki. Évelő egy- és kétszikű gyomnövényekkel fertőzött területen is alkalmazható.

A RIBISZKE ÉS A KÖSZMÉTE INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A ribiszke és a köszméte főbb betegségei Gombás betegségek Ribiszke és köszméte amerikai lisztharmata (Sphaerotheca mors-uvae) Szinte minden évben jelentős károkat okoz, főleg fekete ribiszkén és köszmétén. A hajtás felső harmadán, és az ott fejlődő leveleken először fehér, majd barna bevonat látható. E bevonatban apró, fekete kazmotéciumok alakulnak ki. A hajtás csúcsa elhal, a levelek lehullnak. A vesszőtünet a hajtástünethez hasonló. A köszméte bogyóin is jelentkezhetnek tünetek, ilyenkor a bogyók megbarnulnak és nem érnek be. Fertőzési forrás: a beteg vesszők és rügyek. Védekezés: a fertőzött és a bokrokat sűrűsítő vesszők és ágak kimetszése és eltávolítása. Megelőző állománykezelés virágzás végétől nyár végéig folyamatosan szükséges. Ribiszke és a köszméte mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella ribis) A ribiszke gyakran jelentkező levélbetegsége. A leveleken 2-3 mm átmérőjű kerek vagy szögletes foltok vannak. A foltok szegélye jellegzetes sötétbarna, közepe kiszürkült, apró sötétbarna pontok – piknídiumok – alakulhatnak ki benne. E betegség is súlyos lombvesztést okozhat. Fertőzési forrás: a lehullott lomb. A nyár folyamán folyamatosan fertőz a kórokozó. Védekezés: A lehullott lomb eltávolítása. A betegség ellen lombpermetezéssel eredményesen lehet védekezni. Először virágzás után, majd szüret után 3-4 alkalommal kell permetezni.

.

Ribiszke drepanopezizás levélfoltossága (Drepanopeziza ribis) Egyik legsúlyosabb betegsége a ribiszkének. A levélen apró, szögletes, barna foltok láthatók, melyekben pontszerű acervuluszok találhatók. A levél fokozatosan sárgul, majd lehullik. Fertőzési forrás: a lehullott lomb. Védekezés: a lehullott lomb eltávolításával a betegség mértéke jelentősen csökkenthető. A betegség ellen állománypermetezéssel eredményesen lehet védekezni. Először virágzás után, majd szüret után 3-4 alkalommal szükséges permetezni. A ribiszke és a köszméte főbb kártevői Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) A ribiszke és a köszméte is a cserebogár kedvelt tápnövénye. Erdő közeli ültetvényekben rajzó években az imágók a ribiszke lombozatát rágják, a kártétel teljes lombvesztést is előidézhet. A talajban élő pajorok a gyökerek megrágásával a növények legyengülését, pusztulását, ezen kívül a termésben minőségi veszteséget is okoznak. Előrejelzés, védekezés lehetőségei: A rajzó években az imágók gyérítésével csökkenthetjük a tojásrakást. A cserebogár imágók rajzásának megfigyelésére a fénycsapdák alkalmasak. Kerülendő a ribiszkét, köszmétét gyep-, rét- vagy legelő törésbe, előzőleg műveletlen területre, erdő közvetlen közelébe telepíteni a talajlakó kártevők kártételének veszélye miatt. A pajorok egyedszámának megállapítására a telepítés előtti, megfelelő időben végzett talajfelvételezés nem hagyható el. Amennyiben a talajvizsgálat idején (5 °C talajhő felett) négyzetméterenként 1 db-nál több fejlett lárvát (L 3) találunk, a területre abban az évben ribiszkét vagy köszmétét ne telepítsünk. A talajfertőtlenítés ebben a fejlődési stádiumban már nem ad kielégítő eredményt, de a talajban élő egyéb szervezetekben nagy pusztítást végez. Jó gyérítő hatásúak viszont a felső 10-15 cm-es talajrétegben tartózkodó pajorok ellen a sekély, esetleg ismételt talajforgatási munkák. Csalogatónövényként saláta vetése javasolható. A pajorokkal fertőzött terület bőséges öntözése mérsékli a kárt. Fiatal lárvák ellen kémiai védekezésre a teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő szer engedélyezett. Kaliforniai pajzstetű (Diaspidiotus perniciosus) Elsősorban az alma, körte, ribiszke, szilva, cseresznye, meggy, köszméte, őszibarack föld feletti részeit károsítja. A vesszőkön, gallyakon a leggyakoribb. Erős fertőzéskor a pajzsok a fás részeket barnás-szürke színű, réteges bevonat formájában borítják. A megtámadott növényrészek a lárvák és kifejlett pajzstetvek szívogatásának hatására részlegesen vagy teljesen elhalnak, nem ritkán egész bokrok kipusztulnak. A pajzstetvek szívogatásának helyét a fiatal hajtásokon és leveleken élénkpiros udvar jelzi. Előrejelzés, védekezés lehetőségei: Megelőzésként a legfontosabb a fertőzésmentes szaporítóanyag telepítése. A már fertőzött ültetvényekben a pajzstetves növényrészeket ki kell metszeni és el kell égetni. A tavaszi lemosó permetezéssel gyéríthetjük a pajzstetveket, amire pl. a paraffinolajat tartalmazó lemosó szerek használhatók. A vegetációs időszakban a mozgó alakok megjelenésének megfigyelésére fehér színű vazelines fogólap alkalmas. A lárvák mozgása a fertőzött ágakon kézi nagyító segítségével is látható. A nyári hím- illetve lárva rajzáskori védekezésre a kultúrában nincs kellően hatásos készítmény engedélyezve. Levéltetvek (Aphidoidea) Levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomyzus ribis), feketeribiszke-levéltetű (Hyperomyzus lactucae), hajtászsugorító köszméte-levéltetű (Aphis grossulariae), barnafoltos saláta-levéltetű (Nasonovia ribisnigri), kis ribiszke-levéltetű (Aphis schneideri) .

A levélpirosító ribiszke-levéltetű fő gazdanövénye a ribiszke, ritkábban károsít a köszmétén. Kártétele március végén, április elején gócosan jelentkezik. A levelek hólyagosodnak, a dudorok pirosasan elszíneződnek. A károsított levelek a tenyészidő folyamán hamarabb elszáradnak és lehullnak. A feketeribiszke-levéltetű szintén gazdacserés faj, fő gazdanövénye a ribiszke. A levelek fonákán szívogató levéltetvek károsításának hatására a levélerek kivilágosodnak, a levelek a fonák felé enyhén meggörbülnek. A kár ritkán jelentős. A hajtászsugorító köszméte-levéltetű főleg köszmétén és alanyán, az aranyribiszkén fordul elő. A kártétel a hajtáscsúcsi leveleken jelentkezik, a szívogatás hatására a levélnyelek elgörbülnek, levélfészkek keletkeznek. A károsított levelek nyáron lehullnak. A barnafoltos saláta-levéltetű fő gazdanövényei a köszméte és a ribiszke. A levelek nem színeződnek el, legfeljebb enyhén begörbülnek, kártétele ezeken a növényeken jelentéktelen. A kis ribiszkelevéltetű a ribiszkén a hajtásvégeket torzítja. A hajtáscsúcsokon levélfészkek alakulnak ki, a hajtások növekedése súlyos esetben leáll, elágazódásokat fejleszt. A levelek korábban leszáradnak. Védekezés: A rügypattanás előtti lemosó permetezést tanácsos elvégezni a kaliforniai pajzstetűnél leírtak szerint, az áttelelő tojások elpusztítására. Az ősanya, illetve az első leánynemzedékek ellen végrehajtott védekezés jelentősen mérsékelheti a későbbi nemzedékek kártételét. A levélpirosító ribiszke-levéltetű esetében a tápnövény váltás idején (május végén), már nincs értelme a védekezésnek. Állománykezelésre a lambda-cihalotrin és a kalciumpoliszulfid hatóanyagú készítmények engedélyezettek. Ribiszke-levéldarázs (Pristiphora carinata) Köszméte-levéldarázs (Nematus ribesii) A ribiszke-levéldarázs köszmétén gyakoribb, és kártétele is súlyosabb, mint a köszmételevéldarázsé. Időszakos kártevőként jelennek meg az ültetvényekben, de ilyenkor tarrágást is okozhatnak. Olykor a két faj együttes kártétele is megfigyelhető. A ribiszke-levéldarázs álhernyók, melyek kifejlődve mintegy 1 cm hosszúak, zöld színűek a bokor csúcsi részétől lefelé és kívülről befelé haladva pusztítják a leveleket. A főerek kivételével az egész levelet elfogyasztják. Részleges vagy teljes tarrágásukkal megakadályozzák a termés beérését, a bogyók kényszeréretté válnak és lepotyognak. A lombveszteség a rügydifferenciálódást és a hajtások beérését is akadályozza. A köszméte-levéldarázs S alakban görbült, 1,5 cm-es, fekete szemölcsös, sárgászöld lárvái először a levelek fonákán apró lyukakat rágnak, majd egyre falánkabbak, és csak az ereket és levélnyelet hagyják meg. A kártétel a bokrok belsejéből kifelé és fölfelé halad, ezért kezdetben nem feltűnő. A fácskának nevelt oltványon nem károsít. Védekezés: A lárvák gubóban telelnek a bokrok tövénél a lehullott levelek között-alatt, esetleg a talaj felső rétegében. Az áttelelő lárvák számát ezért csökkenthetjük a lehullott lomb összegyűjtése és megsemmisítése útján, vagy a talajművelési munkákkal. A kémiai védekezést a fiatal lárvák ellen kell időzíteni. Fontos az ültetvényben a rendszeres növényvizsgálat, mert a lárvák néhány nap leforgása alatt tarrágást okozhatnak. A védekezésre egyedül a lambda-cihalotrin hatóanyagú rovarölő szer engedélyezett. Köszméte-araszolólepke (Abraxas grossulariata) A köszmétét, a piros- és feketeribiszkét egyaránt károsítja. A lárva tavasszal a rügyeket odvasítja, majd a fakadás után a leveleket szabálytalanul rágja meg. Egyes években tarrágást is okozhat, megakadályozva a termés beérését. A fácskának nevelt köszmétén ritkán fordul elő. Védekezés: Házi kertben a lehullott lombot el kell égetni, ezzel az áttelelő hernyókat gyéríthetjük. A permetezést a fiatal hernyók ellen kell irányítani, melyet a kaliforniai pajzstetű és a levéldarazsak elleni védekezéssel össze lehet kapcsolni. Az áttelelő .

hernyók ellen is tanácsos a védekezés azok előjövetelekor, a rügyfakadás után. A hernyók ellen a lambda-cihalotrint tartalmazó rovarölő szerek használhatók. Feketeribiszke-levélszúnyog (Dasineura tetensi) Fekete ribiszkén a mérsékelten meleg és csapadékos tavaszokon szaporodik fel, ilyenkor a hajtásvégek 70-80 %-át is károsíthatja. A termő ültetvényeken túl a szaporítóanyag előállításban jelentős. A károsított, még ki nem bomlott levélkék elszáradnak, a fiatal levelek besodródnak. A nyüvek csoportosan ezek belsejében károsítanak. A lárvák hajtáscsúcskárosítása következtében azok növekedése leáll, a hajtáscsúcsok elhalnak, az oldalhajtások rendellenesen elágaznak, fejletlenek maradnak, és télen könnyen elfagynak. Az első nemzedék kártétele a leglátványosabb, a többi kevésbé jelentős. Előrejelzés, védekezés lehetőségei: Késő ősszel vagy kora tavasszal a bokrok alatti talaj fellazításával csökkenthető a talajban, gubóban telelő lárvák számát. A hatékony kémiai védekezés a rajzás megfigyelésén alapul. A rajzás kezdete a bokor alá helyezett, vazelines üvegedénnyel fedett sátorizolátor segítségével állapítható meg. A permetezéseket az imágók rajzáskezdetéhez időzítsük és a rajzás folyamán szükség szerint ismételjük meg. A lambdacihalotrin hatóanyagú készítmény kontakt és rövid hatása miatt mérsékelten alkalmas a védelemre. Üvegszárnyú ribiszkelepke (Synanthedon tipuliformis) Fő tápnövénye a ribiszke, de kártétele köszmétében is gyakori. A kis lárvák kezdetben a rügyeket odvasítják, majd berágnak a hajtásokba, vesszőkbe, és további fejlődésük idejét a vesszők belsejében töltik, egészen a lepkék kirajzásáig. A bélszövetet kirágják, károsításukat a vessző belsejében hosszú, fekete, ürülékkel szennyezett járat és a szellőzőnyílás jelzi. A fertőzött vesszők tavasszal nem, vagy csak részlegesen hajtanak ki, az egész bokor is kipusztulhat. A bogyók fonnyadnak, kényszeréretté válnak. A szaporításra felhasznált fertőzött dugványok nem, vagy igen gyengén gyökeresednek, telepítésre nem alkalmasak. Előrejelzés, védekezés lehetőségei: A bokrok fertőzöttsége nagymértékben csökkenthető a fertőzött vesszők kimetszésével és elégetésével a szüret után, vagy kora tavasszal. Ültetvény létesítésekor csak egészséges szaporítóanyagot szabad felhasználni, és kerülni kell az idős ribiszke, vagy köszméte mellé telepítést az átfertőződés veszélye miatt. A kémiai védekezést a tojásból kikelő lárvák és a rajzó imágók ellen kell irányítani, mivel a lárvák védett helyen, a vesszők belsejében élnek. A rajzás kezdetét és menetét feromoncsapdák segítségével figyelhetjük meg. A permetezéseket a rajzás kezdetétől a rajzás végéig, illetve az utolsó lárvakelés időpontjáig folytatni szükséges. A fiatal, még nem termő ültetvényeket a rajzás teljes időszakában védeni kell. A kultúrában a lambda-cihalotrin hatóanyagú készítmény engedélyezett, felhasználhatósága azonban erősen korlátozott a készítmény 42 napos várakozási ideje miatt. Ribiszke-gubacsatka (Cecidophyopsis ribis) A Ribes nembe tartozó gazdanövényeken élő gubacsatkák esetében öt gubacsképző Cecidophyopsis-faj ismert. Ezek közül fekete ribiszkén a C. ribis, míg a piros ribiszkén a C. selachodon fajok képeznek gubacsokat, melyek Magyarországon előfordulnak. Testfelépítésükön kívül a fajok életmódja is nagyon hasonló. Kártétele leginkább a fekete ribiszkén szembetűnő, a nagyszámú atkával fertőzött rügyek a tenyészidőszak végére többszörös méretűre duzzadnak, gömbölyű gubacsokká válnak. A rügyek belsejében az atkák több ezres számban is jelen lehetnek. A gubacsos rügyek tavasszal nem, vagy csökevényesen hajtanak ki. Gyakran még a rügypattanást megelőzően elszáradnak, és lehullanak. A termőrügyek jelentős hányada így elpusztul, a vesszők felkopaszodnak, ami jelentős terméscsökkenést okoz. A ribiszke-gubacsatka az egyetlen ismert vektora .

a fekete ribiszke reverziós betegségének. A piros ribiszkén a tünetek kevésbé feltűnőek, a rügyek méretbeli elváltozása mérsékeltebb, de a károsított, gömb alakú rügyek az egészséges, lándzsa alakú rügyektől jól elkülöníthetők. Védekezés lehetőségei: Ültetvény létesítése előtt fontos a fertőzésmentes, ellenőrzött szaporítóanyag telepítése. A termőhely megválasztásakor a fertőzött ültetvény szomszédsága kerülendő. A köztermesztésben lévő fajták fogékonysága eltérő, ezért az erősen fogékony fajták telepítése nem javasolt. A fekete ribiszke fajták közül a Titánia, a piros ribiszkék közül a Jonkheer van Tets kifejezetten fogékony. Fiatal ültetvényben az alakító metszési munkák során a gubacsos rügyek figyelése, és a fertőzött részek kíméletlen kimetszése szükséges. A kártevő ellen megbízható kémiai védekezési módszer nincs kidolgozva, de a kultúrában engedélyezett készítmény sem áll rendelkezésre. Megfelelő megoldást a gubacsatka, és a reverziós betegség elleni védekezésre a rezisztens fajták nemesítése, és termesztésben való elterjedése hozhat. Az első ilyen - Skóciában előállított - Ben Hope és Ben Gairn fekete ribiszke fajták mindkét károsítóra - tehát a gubacsatkára, és a reverzióra is - rezisztensek, termesztésük terjedőben van. A természetes korlátozó szervezetek közül a Tetrastichus eriophyes fürkészfaj, valamint az Amblyseius andersoni és a Typhlodromus pyri ragadozó atka fajok a leggyakrabban említettek. Köszméte-gubacsatka (Cecidophyopsis grossulariae) Erős fertőzéskor tavasszal a rügyek nem, vagy csak részben hajtanak ki, a vesszők sok esetben teljesen felkopaszodnak. A rügyek nem gubacsosodnak, mint a fekete ribiszkénél, de erős fertőzéskor a rügyek gömbölyűbbek lesznek. A fertőzött rügyek, ha kihajtanak, torz hajtást fejlesztenek, apróbb leveleket hoznak. Jellemző tünet a bogyók aprósodása is. Huzamos idejű kártételt követően a tövek legyengülnek, a termés látványosan csökken. Védekezés lehetőségei: Megelőző védekezésként legfontosabb az egészséges, atkamentes szaporítóanyag telepítése. A metszés során a kártevő atkák egyedszáma a fertőzött vesszők eltávolításával gyéríthető. A kémiai védekezés egyik lehetősége a lemosó permetezés, amellyel a rügyekben telelő atkák száma csökkenthető. A rügyfakadáskor kezdődő és a virágzás végéig tartó migráció időszakában a legsebezhetőbbek az atkák, amikor az új rügyek felé vándorlásuk zajlik. Az atkaölő szeres kezeléseket erre az időszakra célszerű időzíteni. Atkaölő szer pillanatnyilag nincs engedélyezve. Eseti engedéllyel a méhekre való tekintettel fenpiroximát hatóanyagú atkaölő szer használható. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) Az atkák szívogatása következtében a vesszők és a hajtások levelein apró, sárgás-fehér szívásnyomok láthatók, amelyek tömeges fertőzéskor összefolynak, a levél színe elszürkül, majd megbarnul, végül a levél elszárad. A levelek fonákán pókhálószerű finom szövedéket, levedlett lárvabőröket, ürüléket és takácsatkákat találunk. Tömegszaporodáskor a virágzati részeket is ellepik az atkák. Előfordulhat, hogy a kártevő késői felismerése, vagy az okozott kártétel „félrekezelése” súlyos levélhullást, sőt aszályos időjárásban a tövek kipusztulását eredményezi. Védekezés lehetőségei: Az ültetvények gyommentesítése fontos, mivel a fertőzés gyakran ezekről a növényekről indul, majd a vesszők, sarjak levelein felfelé haladva terjed. Öntözéses termesztés esetén a száraz meleget kedvelő kártevő felszaporodásának kisebb a valószínűsége. A ribiszke- és köszméte ültetvényben előforduló leggyakoribb gyomnövények A termő ültetvényekben az alábbi gyomnövények fordulnak, fordulhatnak elő. Évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus .

repens), a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) a csillagpázsit (Cynodon dactylon). Évelő kétszikű gyomnövények közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei csorbóka (Sonchus arvensis), a keszegsaláta (Lactuca serriola), a pongyola pitypang (Taraxacum officinale). A magról kelő gyomnövények köre már sokkal szélesebb lehet, de a legjelentősebbek az egyszikűek közül a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a muharfélék (Setaria spp.), az egynyári perje (Poa annua). A magról kelő kétszikű gyomnövények közül a tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a betyárkóró (Conyza canadensis), az ebszikfű (Matricaria inodora), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.). A ribiszke és köszméte gyomszabályozása: Az ültetvény telepítését követő 1-2 évben a magról kelő egy- és kétszikű gyomnövények megjelenésére kell „csak” számítanunk abban az esetben, ha megfelelő volt a telepítés előtti totális gyomirtás. A középkorú ültetvényben kezd majd kialakulni egy speciális gyomflóra, amiben már megjelennek az évelő gyomnövények is. Ezek az évelő gyomnövények az idősebb ültetvényben már egyeduralkodóvá válnak, válhatnak. A ribiszkénél a preemergens vegyszeres gyomirtást, a kora tavaszi tápanyag utánpótlás és az azt követő talajmunkák után kell elvégezni, még mielőtt a ribiszke fakadásnak nem indul. A ribiszkénél is elmondható, hogy az engedélyezett gyomirtó szerek száma kevés! A tenyészidőszakban (posztemergensen) elvégzendő gyomirtásra olyan gyomirtó szer nem áll a rendelkezésünkre, amely szelektív lenne a kultúrnövényre, így a kezeléseket csak korlátozottan tudjuk elvégezni. A legfontosabb szempont a foltkezelések és a kevés talajmozgatással járó mechanikai gyomirtás a sorokban-tőközökben. Itt a mechanikai és a vegyszeres gyomszabályozás technikáját még a termesztési mód is nagyban befolyásolja, mivel nem mindegy hogy kézi szedésre, vagy gépi (nagyüzemi) szedésre van telepítve a ribiszke ültetvény! Ha kézi szedésre (kisüzemi) technológiára történt a telepítés, akkor a sorok-sorközök művelése teljes egészében megoldható mechanikai gyomirtással, mivel a kultivátor, vagy a rotációs kapa a sorok, és sorközök teljes egészét be tudja járni! Ha gépi betakarításra (nagyüzemi technológiára) lett telepítve az ültetvény, akkor a mechanikai és a kémiai gyomszabályozást kombinálva kell alkalmazni a sorokban-sorközökben. A kémiai gyomszabályozás lehetőségei: Preemergensen a gyomnövények kelése előtt, a kultúrnövény nyugalmi állapotában végezzük a kijuttatást. A megfelelő hatás érdekében bemosó csapadékra szükség van. A kijuttatható engedélyezett gyomirtó szer hatóanyagok: S-metolaklór: a magról kelő egyszikűek ellen, kétszikűirtó mellékhatással), pendimetalinok: a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen, napropamidok: a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen). A gyomnövények előfordulásának ismeretében e hatóanyagok önmagukban nem minden esetben oldják meg a gyomproblémát, így az esetek nagy részében kombinációban kell alkalmazni a fent leírt hatóanyagokat. A vegetációs időszakban, a már kikelt gyomnövények ellen a kultúrnövényre szelektív gyomirtó szert nem tudunk alkalmazni, mivel engedélyezett hatóanyagként egyedül a diquatdibromid + nedvesítő szert tartalmazó gyári kombináció van engedélyezve. Illetve a jelenleg hatályos engedélyokiratok alapján a glifozát hatóanyagcsoportba tartozó készítmények közül mindössze két készítmény használható fel! A mechanikai gyomirtás lehetőségei: a termesztéstechnológia fogja meghatározni az alkalmazható lehetőségeket, de a sorközöket kombinátorral, rotációs kapával, vagy éppen fűkaszával tarthatjuk karban, a sorokat-tőközöket kézi kapálással. Ennek a kézi kapálásnak természetesen az ültetvény nagyságától függően az .

élőmunkaerő igénye nagy lehet, így elképzelhető, hogy a sorok-sörközök kézi kapálása csak kiegészítése lehet a kémiai gyomszabályozásnak.

A SÁRGARÉPA ÉS A PETREZSELYEM INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A sárgarépa és a petrezselyem főbb betegségei Sárgarépa xantomonászos betegsége (Xanthomonas hortorum pv. carotae) A kórokozó baktérium, fertőzése a leveleken apró vizenyős foltokat okoz, amelyek idővel növekednek, majd elhalnak, sárga szegélyűvé válnak. A levelek leszáradnak. A levélnyél és a magszár szállítónyalábjainak fertőzését barnás-fekete csíkok jelzik. A virágzatot is megtámadja, annak hervadását ás elhalását okozva. A magot szintén fertőzi. Csapadékos, páratelt időjárás esetén, a foltokon fénylő, sárgás baktériumnyák jelentkezhet. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A magban és a tarlómaradványokban marad fenn. Védekezés: Egészséges vetőmagot használjunk. A szántsuk alá a tarlómaradványokat és legalább 4 éves vetésfogót tartsunk. Sárgarépa ervíniás lágyrothadása (Erwinia carotovora subsp. carotovora) A kórokozó általában a répafejnél fertőz, vizenyős, nyálkás, bűzös rothadást okozva. Ritkábban a répatest csúcsi részétől is indulhat a megbetegedés. Mindkét esetben a bőrszövet hosszabb ideig ép maradhat. Előrejelzésére alkalmas módszer nem ismert. Védekezés: Talajlakó kártevőktől mentes, jó vízgazdálkodású és talajszerkezetű területet válasszunk, ahol a répatest sérülésmentes és akadálytalan fejlődése biztosítható. Törekedni kell a kíméletes és száraz időben történő betakarításra. Tárolás előtt a beteg és sérült répatesteket ki kell válogatni, csak az egészségesek kerüljenek betárolásra. A tároló hely hőmérséklete lehetőleg 0-5 °C közötti legyen. Sárgarépa (petrezselyem) peronoszpóra (Plasmopara nivea) A tünetek a fiatal és idősebb leveleken egyaránt megtalálhatók. Jellemzően elmosódott szélű, kivilágosodó, különböző méretű foltokkal jelentkezik a leveleken, és a fehéres penészkiverődéssel azok fonáki oldalán. A penészkiverődés gyakran olyan erős, hogy az könnyen összetéveszthető a lisztharmat tüneteivel. A fertőzött levelek kismértékben deformálódnak, a levélnyelek csavarodnak. A fertőzött növénynek átható szaga van (a piacokon „halas” néven emlegetik). Elsősorban a levélpetrezselymen fordul elő, de intenzív, folyamatos termesztésnél a gyökérpetrezselymen is fellép. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A terület gyakori növény-egészségügyi szemléje. Védekezés: Legalább 5 éves vetésforgó, és fertőzésmentes vetőmag használata. A vegyszeres védekezés akkor indokolt, ha a körzetben, vagy a területen már megjelent a betegség. Mivel a petrezselyem levele viaszos, így nagy permetlé mennyiség és nedvesítő szer használata szükséges a megfelelő fungicid hatás eléréséhez. Sárgarépa (petrezselyem) szklerotíniás rothadása (Sclerotinia sclerotiorum) A kórokozó a sárgarépát minden fejlettségi állapotban megtámadhatja. Okozhat csíranövény pusztulást, majd palántadőlést. Későbbi fertőzése a karógyökereken vizenyős, gyorsan növő foltokat eredményez. A rothadó répatestek felületén gyakran fehér, vattaszerű micéliummal, illetve változó méretű és alakú, fekete áttelelő képletekkel – szkleróciumokkal – jelentkezik. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A kórokozó szkleróciumokkal hosszú ideig fennmarad. .

Védekezés: A kórokozó előfordulásakor legalább hét évig ne termesszünk a gomba gazdanövénykörébe tartozó növényeket. A sárgarépának és a petrezselyemnek egyszikű növény legyen az előveteménye. Kerüljük az egyoldalú nitrogénellátást. A kíméletes, minél kevesebb sérülést okozó betakarításra még az erős fagyok beállta előtt kerüljön sor. A karógyökértermést a tapadó földtől megtisztítva, felületi nedvességtől mentesen, szellőztetett hűtőházban vagy prizmában, 0 °C körüli hőmérsékleten tároljuk. Sárgarépa (petrezselyem) lisztharmata (Erysiphe heraclei) A kórokozó gomba, a sárgarépa föld feletti szerveit, azok bőrszövetét fertőzi. Az idősebb leveleken és levélnyeleken nagyobb kiterjedésű, egybefüggő szürkésfehér bevonatot képez. A fiatal leveleken apró, kör alakú, lassan növekedő, lisztszerűen fehér foltokkal jelentkezik. A maghozó szárat, virágzatot is megtámadja. A megbetegített részek idővel sárgulhatnak, a felszínükön a kórokozó ivaros termőtestei, a kazmotéciumok apró fekete pontokként mutatkozhatnak. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A változékony, de alapvetően száraz, meleg időjárás hajlamosít betegségre. Védekezés: Lehetőleg toleráns fajtákat termesszünk. A növényállomány erőteljes fejlődését, növekedését, helyes termőhely megválasztással és okszerű növényápolással kell biztosítani. A betegség korai, járványos méretű fellépése esetén gombaölő szeres permetezés indokolt. Sárgarépa (petrezselyem) sztemfiliumos betegsége (Stemphylium radicinum) A kórokozó gomba, a gyökérzöldségek valamennyi részét fertőzheti. Okozhat kelés nélküli pusztulást, majd palántadőlést. A leveleken apró, sötétbarna foltok formájában jelentkezhet. Erős fertőzés esetén a lombozat sárgul és pusztul. Foltjai a levélnyeleken és a virágzaton is megtalálhatók. A répafejen, répatesten besüppedő, míg a karógyökér végén befűződő fekete rothadás a betegség tünete. A vetőmag külső fertőzését okozza. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: Leginkább vetőmaggal terjed. Védekezés: A betegség fellépését követően legalább hat évet várjunk sárgarépa és zeller ismételt termesztésével. A szaporítóanyag előállító táblák kórokozótól való mentességét fenn kell tartani. Az egészséges vetőmag használata és a vetőmagvak kaptán hatóanyagú gombaölő szeres csávázása fontosak e betegség elleni küzdelemben. A lombvédelmet általában a gyökérvastagodás kezdetén kell megkezdeni és esős időjárás esetén 10-12 naponként ismételni. Sárgarépa alternáriás levélfoltossága (Alternaria porri f. sp. dauci) A kórokozó gomba, a külső, idősebb leveleket fertőzi. Foltjai a levélkék szélétől indulók, szabálytalan alakúak, sötétbarna-fekete színűek. Idővel a foltok összefolynak, a levelek sodródnak és elhalnak. A levélnyélen és a maghozó száron a foltok megnyúltak, esetenként övszerűvé válók. Ez esetben a folt feletti részek hervadnak és elhalnak. A foltjait sárga udvar övezheti. A vetőmag külső fertőzését okozza. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A kórokozó a talaj felszínén, az elhalt leveleken tenyésző és szaporító képleteivel, hosszú ideig fennmaradhat. Védekezés: Betakarítás után tarlóápolással és mélyszántással csökkenthető a kórokozó áttelelő képleteinek mennyisége, fennmaradásának esélye. Szaporítóanyag előállításakor törekedni kell a kórokozótól mentes állapot fenntartására. Az egészséges vetőmag használata és a vetőmagvak kaptán hatóanyagú gombaölő szeres csávázása fontosak e betegség elleni küzdelemben. A lombozat gombaölő szeres permetezése általában a vegetációs időszak második felében indokolt.

.

Petrezselyem szeptóriás levélfoltossága (Septoria petroselini) A vegetációs időszak második felének a betegsége. Elsősorban az idősebb leveleken, de nyár végén, koraősszel a fiatal leveleken is támad, sötétbarna 1-4 mm-es kerekded, elhaló foltokat okozva. A foltok közepe kivilágosodik, és nagyon apró fekete pontok formájában megjelennek a kórokozó szaporító képletei (piknídiumok). Gyakran teljes lombpusztulást okoz. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: A terület gyakori növény-egészségügyi szemléje. Védekezés: Legalább 5 éves vetésforgó. A tünetek megjelenésekor kell elkezdeni a vegyszeres védekezést, védekezésnél nedvesítőszer használata, és nagy permetlé mennyiség indokolt. A sárgarépa és a petrezselyem főbb kártevői Szabadföldi gyökérgubacs-fonálféreg (Meloidogyne hapla) A növények hervadnak, a levelek sárgulnak és elszáradnak. A répatesten és az oldalgyökereken néhány mm átmérőjű gubacsok látszanak. Mind a sárgarépánál, mind a petrezselyemnél korai fertőzés esetén elágazik a répatest. Előrejelzés lehetősége: eszköze, módja: Tömeges felszaporodására zöldség- és dísznövény monokultúrák utáni termesztésnél, üde, humuszos-homok talajokon számíthatunk leginkább. Védekezés: A fertőzött területen legalább négy évig kerülni kell a tápnövények termesztését. A gyökérzöldségek elő- és utóveteményei lehetőleg kalászosok legyenek. Kémiai védekezésre oxamil hatóanyagú készítménnyel van lehetőség. Cserebogarak, pattanóbogarak (Melolonthinae, Elateridae) A lárvák talajlakó kártevők. A cserebogarak pajorjai a répatesten szabálytalan, sekélyebbmélyebb berágásokat, míg a pattanóbogarak drótférgei néhány mm átmérőjű furkálásokat okoznak. A növények általában hervadnak, de a fiatal növények erős kártétel esetén elpusztulhatnak. Előrejelzés lehetősége: eszköze, módja: Térfogati kvadrátmódszerrel felmérhetjük a lárvák előfordulását. Védekezés: Kerüljük a gyökérzöldségek termesztését olyan területeken ahol, e kártevők lárvái jelentős mértékben (1-2 lárva/m2) előfordulnak. Talajfertőtlenítésre dazomet, oxamil és teflutrin hatóanyagú készítmények használhatók. Korai felszedésű kultúrát az előző évben talajfertőtlenített területen célszerű termeszteni. Zöld sárgarépa-levéltetű (Cavariella aegopodii) A levéltetvek a levelek fonákján, a hajtástengelyen és a gyökérnyakon táplálkoznak. Szívogatásuk hatására a szívlevelek és a fiatal levelek ráncosodva sodródnak és torzulnak. Súlyos esetben a növények fejlődése lelassul, akár el is pusztulhatnak. Maghozó táblán a magszárat és a virágzatot is megtámadhatják. A kártevő a sárgarépa tarka levelűsége és vörös levelűsége vírusos betegségeket is terjeszti. Előrejelzés lehetősége: eszköze, módja: A levéltetvek betelepedése sárga tálcsapdákkal vagy sárga ragadós lapokkal követhető nyomon. A párás időjárás és a rendszeres harmatképződés segíti felszaporodását. Védekezés: A katicabogarak és lárváik, valamint a zengőlegyek lárvái képesek a kártevő elszaporodását korlátozni. A levéltetvek rendkívüli mértékű gradációja esetén deltametrin hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk.

.

Vetési bagolylepke (Agrotis segetum) A fiatal hernyók általában az alsó levelek fonákján sekélyen rágnak, később lyuggatnak. Az idősebb hernyók a talajszintre húzódnak és a répafejeken károsítanak. A gyökértest vastagodásának kezdetén járó sárgarépa körberágása a növények hervadását és pusztulását eredményezheti. Később a répafej változó mélységű és kiterjedésű megrágásával okoznak kárt. Előrejelzés lehetősége: eszköze, módja: Az imágók repülési aktivitása fénycsapdázással nyomon követhető. A növényállomány vizsgálatával a lárvakelés időpontját meg lehet határozni, ami a védekezés időzítéséhez szükséges. A lombozaton táplálkozó fiatal hernyók elleni védekezés a leghatásosabb. Védekezés: A tábla gyommentesen tartásával biztosítható a sárgarépa erőteljesebb fejlődése, ugyanakkor mérsékelhető a lepkék virágzó gyomokon történő érési táplálkozása, és az ezzel összefüggő tojásrakása is. Törekedni kell a sárgarépa élettani igénye szerinti víz- és tápanyagellátására, segítve a répatestek gyorsütemű növekedését és mérsékelve a hernyók kártételét. A rovarölő szeres védekezéseket a fiatal lárvák ellen végezzük. A sárgarépa és a petrezselyem főbb gyomnövényei A sárgarépa és a petrezselyem gyomnövényzetére a tág térállású kultúrák T3-as és a T4-es életforma csoportba tartozó egy- és kétszikű fajai jellemzőek. A magról kelő kétszikű gyomnövények közül említést érdemelnek a vadrepce (Sinapis arvensis), disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.), a keserűfűfélék (Polygonum spp.) és a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia). E kultúrákra jellemző magról kelő egyszikű gyomnövények között találjuk a kakaslábfüvet (Echinochloa crus-galli), a muharfajokat (Setaria spp.) és a pirók ujjasmuhart (Digitaria sanguinalis). Az évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus repens), a fenyércirok (Sorghum halepense) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) fordulhat elő. Az évelő kétszikűek, pl. mezei aszat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis) elleni vegyszeres védekezés nem megoldható. Amennyiben a területen nehezen irtható, veszélyes fajok, pl. selyemmályva (Abutilon theophrasti), szerbtövis fajok (Xanthium spp.), napraforgó árvakelés megjelenése is várható, válasszunk más termőterületet. A sárgarépa és a petrezselyem gyomszabályozása Gyomirtási szempontból lényeges, hogy a sárgarépa és a petrezselyem a tenyészidő folyamán nem árnyékolja a talajt teljesen, emiatt gyomelnyomó képességük nem megfelelő. A kultúrnövények fejlődése során a kezdeti időszak a legkritikusabb, főleg ha a hideg idő vagy a csapadékhiány miatt hosszú idő telik el a vetéstől a kelésig. Ennek ismeretében az integrált gyomirtási technológia alkalmazása e kultúrák esetében kiemelt fontosságú. Különösen fontos betartani a vetésforgó, ill. a vetésváltás szabályait. Mindenképpen jó gyomelnyomó képességű kultúrát célszerű előveteményként termeszteni. Alapvető, hogy olyan területre, amelyen nagy borítottsággal jelentkeznek az évelő gyomnövények, nem szabad sárgarépát vagy petrezselymet vetni. Az ilyen területek esetében az előző kultúrákban, vagy azok tarlóin kell az évelők ellen védekezni. Rendkívül fontos a jól előkészített magágy. A szántást még könnyű szerkezetű talajokon se hagyjuk tavaszra. A bakhátas művelésben ugyan jobb minőségű gyökér termelhető, mint a sík művelés esetén, viszont a bakhát hamarabb kiszárad és rendszeresebb kelesztő öntözést igényel, mint a hagyományos síktermesztés. Az egyik megoldás, ahol a talaj engedi, hogy még ősszel meghúzzuk a bakhátakat. Csapadékmentes tavasz esetén minden mélyebben végzett talajmunka csökkenti a talaj vízkészletét, és ezzel párhuzamosan romlanak a csírázás és kelés feltételei is. A mechanikai művelés megkönnyítésére néha saláta jelzőnövényt vetnek. .

A kémiai gyomszabályozás lehetőségei A preemergensen elvégzett gyomirtás eredményességének az alapja, hogy ismerni kell a táblán nagy valószínűséggel és tömegesen előforduló magról kelő gyomnövényeket. Ezek ismeretében kell kiválasztani a felhasználásra kerülő herbicideket (pl. S-metolaklór, linuron, fluorkloridon, pendimetalin). A vegyszeres gyomirtást a magról kelő egy- és kétszikűek ellen vetés után, kelés előtt, ill. a kultúrnövények 4-6 lombleveles állapotában végezzük. Sárgarépában évelő egyszikűek ellen szelektív egyszikűirtó készítmény (kletodim) is használható posztemergens kijuttatással.

A SPÁRGA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A spárga főbb betegségei Spárgarozsda (Puccinia asparagi) A spárga legfontosabb betegsége. A síphozam egy-egy súlyos fertőzést követő évben akár 50%-kal is csökkenhet. A kórokozó teljes fejlődésmenetű-egygazdás rozsdagomba. Fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok. A szár alsó részén 2-3 mm átmérőjű narancsvörös tünetek láthatók. Később fekete teleutotelepek jelennek meg a fillokládiumokon (ellaposodott, lomblevélhez hasonló, fotoszintetizáló, módosult szár) is. A növények talaj feletti részei elszáradnak, a gyökérzet kiterjedése, életképessége csökken, a legyengült növény fogékonnyá válik más betegségekre, pl. fuzáriumos hervadásra. Védekezés: A mechanikai védekezés legfontosabb eleme a növényi részek alászántása. Vegetációs időszak végén a föld feletti részek eltávolítása és megsemmisítése, a visszamaradó csonkok rezes permetezése. Nyár elején a növények visszavágása. Izolációs távolságok megtartása, ültetvények gyommentesítése. Túlzott nitrogén műtrágyázás elkerülése. Állománypermetezés: újonnan telepített ültetvényben tavasszal (április vége-május eleje), termő ültetvényben a sípok leszedése után, június elejétől, 1014 naponként rézoxikloriddal, nedvesítő szerrel együtt. Spárga fitoftórás betegsége (Phytophthora sp.) A spárgasíp csúcsi részén vizenyős, világosbarna elhalások jelennek meg. A rothadás a síp egy oldalára kiterjedően alakul ki. A növényi szövet összezsugorodik, a sípok gyakran visszagörbülnek. Az elhalások felületén nedves körülmények között micélium jelenik meg. A kórokozó oospórás alakban a talajban telel át. Az ebből fejlődő rajzóspórák fertőzik meg a növény hajtásait, gyökereit. A betegség terjedésében a sípok lemosásához használt víz is szerepet játszik. Terjedésének a csapadékos időjárás kedvez. Védekezés: A lemosó víz fertőtlenítőszeres kezelése. Spárga zöldpenésze (Penicillium spp.) Másodlagos rothadást idéz elő, mely a gyökerek pusztulását okozza. Nedves körülmények között a kórokozó gazdagon hozza létre a szaporítóképleteit. A betegség általában a magoncok telepítése után jelentkezik. A gomba a korhadó növényi maradványokon és a szerves anyagokon telel át. A fertőzés a gyökérzet megfagyása vagy sérülése folytán alakul ki. Védekezés: A magoncok felszedése során a sérülések elkerülése végett a növények óvatos kezelése. Kiszáradástól való megóvás. A magoncok felszedése után viszonylag rövid időn belüli telepítés. Spárga fuzáriumos betegsége (Fusarium oxysporum, F. culmorum) Nyár közepén egyes hajtások sárgulása, satnyulása, hervadása jelentkezik. A gyökereken és a spárgasíp alapi részén vörösesbarna elszíneződés .

figyelhető meg. Csapadékos idő esetén a bélszövet kásásodása a gyökerek rothadása alakulhat ki. Védekezés: Túlműtrágyázás kerülése, a talaj kémhatásának 6,5-7,5 pH tartása, vízrendezés, vetésforgó, beteg növények megsemmisítése. Szürkepenész (Botrytis cinerea) Gazdanövény: polifág Tünet: A kórokozó fejlődéséhez a magas páratartalom, gyakori, hosszan tartó esők kedveznek. A spárgahajtások foltosan sárgulnak, majd elhalnak. A spárga főbb kártevői Spárgalégy (Platyparea poeciloptera) A spárga hajtásaiba rakja tojásait, majd a nyüvek azt kirágják. Március végétől júniusig rajzik. Előrejelzés lehetősége: A legyek megjelenése fehér színű vizes tálcsapdával megfigyelhető. Védekezés: szedéskor semmisítsük meg a görbe hajtásokat. Spárgalepke (Parahypopta caestrum) Évente egy nemzedéke fejlődik ki. A félig fejlett hernyók telelnek át a talajban, 20–30 cm mélyen. A tavaszi táplálkozást követően májusban a talaj felszíne alatt gubót szőnek, és abban bábozódnak be. A lepkék május végén–júniusban, éjszaka rajzanak. A fiatal hernyó a spárga gyökerének felületét rágja, majd átrágja a gyöktörzset is. Kártételét általában nem ismerik fel, ezért nem tartják jelentősnek, pedig négyzetméterenként négy hernyó már elpusztítja a spárgát. Ez az egyedszám nem ritka ott, ahol ez a faj jól érzi magát (pl. az alföldi homokon). Előrejelzés lehetősége: az imágók június első felében rajzanak. Közönséges spárgabogár (Crioceris asparagi) Évente két nemzedéke fejlődik: tavasszal és nyár végén. A felnőtt egyedek telelnek át a talajban vagy korhadó növényi részek alatt. Tavasszal helyezik tojásaikat a spárga szárára, ezekből fejlődik ki az első lárvanemzedék. A második generáció augusztusban jelenik meg. A tojások kifejlődése 3-8 napig tart, a lárvák 15-20 napig fejlődnek. Ezalatt a spárga különböző részeit rágják. Amikor befejeződött a fejlődése, talajba vonul, és ott bebábozódik. A lárva okozza a legnagyobb gondot, mivel az összes zöld részt megrágja, ezzel csökkenti, vagy teljesen meggátolja a növény fotoszintézisét. A következő nemzedék kifejlődését megelőzhetjük a spárganövény visszavágásával. Védekezés: Nyár végén és ősszel a talaj szintje alatt metsszük vissza a spárgát egy hosszúnyelű ollóval vagy éles ásóval. A föld fölé nyúló levágott szárakat égessük el! A spárga főbb gyomnövényei és gyomszabályozása A spárgában a telepítés után a területre korábban jellemző magról kelő gyomok széles választéka, később a kultúrnövény életmódjához alkalmazkodóan az évelő gyomfajok fordulnak elő tömegesen, kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muhar fajok (Setaria spp.), csillagpázsit (Cynodon dactylon), szelíd csorbóka (Sonchus oleraceus), disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), keserűfű-félék (Polygonaceae), libatop fajok (Chenopodium spp.), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), apró szulák (Convolvulus arvensis), ebszékfű (Tripleurospermum perforatum), tyúkhúr (Stellaria media), mezei aszat (Cirsium arvense), veronika fajok (Veronica spp.), vadrepce (Sinapis arvensis). Magyarországon nincs a spárgának engedélyezett gyomirtó szere. A gyomirtást mechanikailag vagy eseti felhasználási engedély .

kérésével oldják meg. Eseti engedéllyel alkalmazható hatóanyagok: linuron, pendimetalin, metribuzin, glifozát. A gyomirtást már telepítés előtt érdemes megkezdeni. Telepítés előtt az évelő egyszikűek (glifozát) és kétszikű gyomok kiirtása (dikamba, 2-4 D hatóanyaggal) azok 10-20 cm magasságánál. A kezelés után 15-20 nap múlva végezhető a talajmunka. A telepítés folyamatát érdemes kalászos gabona után tervezni, mert a tarlóján végzett gyomirtás könnyen elvégezhető. A beállt telepítésnél a preemergens kezelések kora tavasszal, de a betakarítás előtt legalább négy héttel, illetve késő ősszel végezhető el. Fontos hogy a spárga nyugalmi állapotban legyen. A post kezelések elvégezhetők addig, amíg a sípok a talaj felszíne alatt vannak (tavasz), illetve betakarítás után.

A SZABADFÖLDI PARADICSOM INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A paradicsom főbb betegségei Paradicsomvész (Phytophtora infestans) A betegség a növény minden részét megtámadhatja. A levelek csúcsi részéről kiindulva a levelek vizenyősödnek, és a foltokon megjelennek a betegség sporangiumtartói, finom fehér penészkiverődés formájában. A betegség hirtelen jelenik meg, és nagyon gyorsan terjed. Gyakran okoz teljes növénypusztulást. A termésen szabálytalan alakú, barnás-zöldes foltok jelennek meg. A fehér penészkiverődések a bogyókon is jelentkeznek. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: növényállomány rendszeres vizsgálata. Védekezés: Kevésbé fogékony fajták termesztése, 4 éves vetésforgó betartása. A kórokozó számára kedvező körülményeket lehet kialakítani öntözéssel, így az öntözés ideje és módja kiemelkedő jelentőségű. Preventív védekezéssel, kontakthatású szerekkel. A tünetek megjelenésekor csak kombinált szisztemikus és kontakt gombaölő szerrel tudunk védekezni 7-10 naponként. Alternáriás levél és termésfoltosság (Alternaria porri f. sp. solani) Elsősorban a leveleken jelentkezik kerekded, elhaló foltok formájában. Tipikus tünet a foltokon található koncentrikus rajzolat. A betegség ritkábban jelentkezik száron és termésen, azonban ezeken a foltokon is láthatók a koncentrikus rajzolatok. Fertőzési forrás a vetőmag, elszáradt, beteg növényi részek. A kórokozó elszaporodásához melegebb, párás idő szükséges. Előrejelzés lehetősége, eszköze, módja: területi felvételezés. Védekezés: 4 éves vetésforgó-, kalászos elővetemény alkalmazása. A védekezéseket a tünetek megjelenésekor kell elkezdeni és 10-14 naponként megismételni (pl. folpet, mankoceb, klortalonil). Paradicsom xantomonászos betegsége (Xanthomonas vesicatoria) Levélen, száron és bogyón fordul elő. Levélen vizenyős kerek foltok, szélükön sárga udvar látható. A bogyón 2-3 mm barna, varszerű berepedező foltok láthatók. A kórokozó vízzel terjed, a baktérium számára a magas hőmérséklet kedvez. Védekezés: Növényi maradványok megsemmisítése. Egészséges, csávázott vetőmag használata, vetésforgó betartása. Preventív, megelőző jellegű védekezés réz hatóanyagú szerekkel.

.

Vírusbetegségek A paradicsomot több vírus faj képes megbetegíteni. A mozaik-vírusok esetében a levélen világosabb, sárgás, gyűrűs vagy szabálytalan alakú foltok keletkeznek. A levelek aprók, torzultak, a terméseken fajtától függően eltérő színezettség, foltosodás, egyenetlen érés, torzulás jelentkezik. Bizonyos vírusok a növények törpülését okozzák. Gyakran előfordul egyidejűleg több vírus által okozott komplex fertőzés. A legtöbb vírus szúró-szívó szájszervű állati vektorral (pl. dohánytripsz, levéltetű) és növénynedvvel terjed. Néhány vírus maggal is átvihető. A fertőzési forrás lehet a mag, a beteg növény és a gyomnövények. Védekezés: Mivel a beteg növények nem gyógyíthatóak, a védekezésnek a megelőzésen kell alapulnia! Csak fémzárolt, egészséges vetőmagot és regisztrált palántanevelő cégtől származó egészséges palántát vásároljunk. A vírusokat terjesztő vektorok ellen azok megjelenésekor szükséges védekezni rovarölő szerekkel (pl. imidakloprid, lambda cihalotrin, tiametoxam). A paradicsom főbb kártevői Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A fénykerülő hernyó a paradicsom bogyókba rág, ezzel rothadást és penészedést okoz. A rágás a termés belsejére terjed ki, a bogyó külsején gyakran csak egy kerek nyílás utal a kártételre, de a nyílás sokszor szemmel nem is látható, csak a bogyó felvágása után észleljük a belül táplálkozó állatot. A hernyók ezen kívül megrágják a virágbimbókat és a virágokat. Előrejelzés lehetősége: Az állat báb alakban korlátozottan áttelel, de száraz és meleg évjáratokban a mediterrán térségből óriási tömegben vándorol fel hozzánk, ami megnehezíti az előrejelzést. Az állatnak 2 (ritkán 3) nemzedéke fejlődik ki, de ehhez bármikor csatlakozhat a bevándorló népesség. A lepke rajzásának megfigyelésére szexferomoncsapda áll rendelkezésre. A lepkefogás figyelése mellett a növények vizsgálata a lerakott tojások és frissen kikelt lárvák észlelése céljából szintén fontos előrejelzési módszer. A tojásokat főleg a növény felső harmadára helyezi. Egyesével lerakott bordás, fehér tojásait a termésen kell keresni. A paradicsom csak a virágzástól hat csalogatólag a lepkékre, addig nem tekintik tápnövénynek. A gyapottok-bagolylepke kártételére elsősorban tartósan meleg és száraz időjárás (aszályos, forró nyár) esetén kell számítani. A tojások keresését, ha a nappali hőmérséklet meghaladja a 30 C-ot, 2-3 naponta kell elvégezni, mert ennyi idő alatt kel ki. A kelés után már nagyon nehéz észlelni, mert a lárva megeszi a tojás maradványát és sokszor azonnal berág a termésbe. Amennyiben lehetőség van, a táblaszegélybe ültessünk néhány dohánypalántát, mert a bimbós és virágzó dohány igen erősen vonzza a tojásrakó nőstényeket, továbbá a virágzatra rakott tojások észlelése egyszerűbb. Védekezés: A tábla helyének megválasztásakor igyekezzünk elkerülni a kártevő által kedvelt tápnövények (csemegekukorica, borsó) szomszédságát. Tojásrakás idején alkalmazhatók a Trichogramma pete fémfürkészek, melyek parazitálják a tojásokat és megakadályozzák azok kikelését. A kikelt lárvákat viszont nem pusztítják! Ennek a védekezési módnak a használata során nem szabad a fürkészdarazsakra veszélyes (pl. rovarölő hatású) készítményeket kipermetezni már a kihelyezést megelőzően sem. A lárvák kelésekor Bacillus thuringiensis hatóanyagú permetezéssel védekezhetünk, egyúttal messzemenően kíméljük a hasznos élő szervezeteket. A hatékony védekezés előfeltétele a tojásrakás és lárvakelés idejének pontos előre jelzése, mivel a termésbe húzódott hernyók ellen már nem hatásosak a készítmények. A vegyszeres védekezést (pl. emamektin benzoát) bimbós állapottól betakarításig kell folytatni ellenük. A rezisztencia kialakulásának az elkerülése érdekében a szerrotációra fokozottan figyelni kell, különösen olyan területeken, ahol öntözött zöldséges vetésforgók vannak, mert itt állandó népesség található.

.

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata) Mind az imágók, mind a lárvák károsítanak, de a fő kárt általában a lárvák okozzák. A fiatal lárvák kezdetben a csúcslevelek fonáki részén hámozgatnak, majd a fejlettebb lárvák karéjoznak, végül teljes tarrágást okoznak. Egy lárva kifejlődéséhez mintegy 30 cm2 levélfelület szükséges, melynek 96 %-át az utolsó, L4 lárvastádiumban fogyasztja el. Előrejelzés lehetősége: A burgonyabogár hazánkban a melegebb, mérsékelten csapadékos tenyészidőszakokban szaporodik fel tömegesen. Előrejelzés a betelepülő bogarak, majd a lerakott tojáscsomók száma alapján adható. Védekezés: a közvetlen kárelhárítást, kármegelőzést szolgáló, taglózó hatású készítményeket a betelepülő imágók, valamint a lárvák tömeges kelésekor – minél kisebb lárvák ellen – kell kipermetezni. Az első védekezést akkor kell elvégezni, amikor a növények 1/5-én bogár, vagy 5-10 %-án rágásnyom van. Fejlettebb növényállományban tövenként 3-5 imágó illetve fejlett lárva, vagy 10-15 fiatal lárva esetén szükséges a permetezést végrehajtani (imidakloprid, tiakloprid, acetamiprid, metaflumizon, klórantraniliprol, spinozád, tiametoxám). A rezisztencia kialakulásának veszélyét csökkentendő az alkalmazott hatóanyagokat hatóanyagcsaládokig lemenően váltani kell. A kezelést célszerű a lárvakelés kezdetére időzíteni. Az L1L2 fejlődési stádiumú lárvák ellen alkalmazható a Bacillus thuringiensis var. tenebrionis tartalmú preparátum is, amely kifejezetten környezetkímélő védekezési lehetőséget biztosít a kártevő ellen. Levéltetvek Uborka-levéltetű (Aphis gossypii), zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani), fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) A fajok mindegyike sok tápnövénnyel rendelkezik. A zöld vagy fekete színű levéltetvek a leveleket, a hajtáscsúcsot és a bimbókat szívogatják. A szívogatás nyomán a levelek és a hajtások torzulnak, a virágokat a növény elrúgja, és nem hoz termést. A paradicsomon ritka az olyan mértékű felszaporodás, amely mézharmat megjelenésével és korompenész megtelepedésével, ill. a növény fejlődésének visszaesésével jár. A vírusok terjesztésével okozott kár jelentősebb. Előrejelzés lehetősége: Az állományba kihelyezett sárga ragacsos fogólapokkal és sárgatálakkal jól megfigyelhető a betelepedés. Másik eszköz az állományban végzett vizuális vizsgálat (a fiatal hajtásokra koncentrálva), ennek során fehér lapra ütögetjük a növényeket és így észlelhetők a levéltetvek. Védekezés: a szabadban számos természetes ellenségük (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek) megtalálható. Önmagukban azonban sajnos ritkán képesek megállítani a levéltetvek felszaporodását. A vegyszeres védekezést előrejelzés alapján az észlelt betelepedéskor célszerű elvégezni. Adott esetben elegendő lehet egy csak a fertőzött táblarészre kiterjedő foltkezelés. A permetezések során lehetőleg a természetes ellenségeket kímélő készítményeket használjunk (pl. pirimikarb), illetve rajzásuk idején ne permetezzünk rovarölő szerekkel. A természetes ellenségeket kímélő védekezésnek tekinthető a palánták bemártása felszívódó rovarölő szert tartalmazó vízbe a palántázás előtt. Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) A növények gyökerén kezdetben 0,5-1 mm-es gubacsokat találunk, súlyosabb esetben a gubacsok akár 1-2 cm-re is megnőhetnek és összeolvadhatnak. A növények fejlődése visszamarad, vashiány-tünethez hasonlóan sárgulnak. A lombozat idő előtt fonnyad, a gyökérrész pedig teljesen elpusztulhat. Terméskiesés következik be. Előrejelzés: A talaj fertőzöttsége talajminta nematológiai vizsgálatával ellenőrizhető, vagy az előző növényállomány lekerülésekor a gyökérzet szemrevételezésével, illetve próbavetéssel

.

(fogékony paradicsom- vagy uborka fajtával) állapítható meg. Védekezés: A tábla helyének megválasztásakor el kell kerülni azokat a területeket, ahol a megelőző 4-5 évben a fonálféreg számára jó tápnövénynek számító (gyökérzöldségek, cékla, saláta) növényeket termeltünk. Előfordulása esetén 2-3 évig gabonafélék vetése javasolható. Fertőzött szaporítóanyag (palánta) nem ültethető ki. A szerves trágyázás is segítheti visszaszorítását a talajba jutó mikroorganizmusok révén. Csak a vetés vagy palántázás előtti talajfertőtlenítésre (pl. dazomet) van lehetőség, kiültetett állományban már nincs vegyszeres védekezési lehetőség. Dél-amerikai paradicsommoly (Tuta absoluta) A hernyó főként a paradicsom hajtáscsúcsának levelein okoz kárt, de jelentős károk észlelhetők a termésen és a száron is. A kezdeti levéltünetek a Liriomyza lárvák által okozottakra hasonlítanak, később a lárvajáratok kiszélesednek és a megtámadott szövetek vizet veszítenek, amelynek következtében a növény száradásnak indul. Az éretlen paradicsom termésen kis bejárati nyílásokat képeznek a hernyók a csészelevelek által védett kocsány környékén. Nagy kárt hajtatott paradicsomban képes okozni, de nyáron a szabadföldön is felszaporodhat. Előrejelzés: A kémiai védekezés alapja a károsító jelenlétének megfigyelése ragacsos vagy vizes szexferomon csapdákkal. 10 egyed/hét/csapda fogás esetén meg kell kezdeni a védekezést. Védekezés: Kizárólag fertőzésmentes palántát szabad kiültetni. Célszerű kerülni a paradicsom hajtatóházak közelségét. Az állományt a termesztési ciklus során rendszeresen ellenőrizni kell, és a károsítóval fertőzött növényi részeket azonnal el kell távolítani. Betakarításkor célszerű a fertőzött és az erre gyanús tüneteket mutató terméseket eltávolítani és megsemmisíteni. A termesztés során használt eszközöket (pl. ládák, rekeszek) rendszeresen tisztítani kell. A kémiai védekezés elsődleges célja a lárvák elleni védelem. Amennyiben nem észlelhető kártétel az állományban és a fogási eredmény alacsony (3-10 egyed/hét/csapda), megelőző kezelést kell alkalmazni, alapvetően a biológiai védekezésre alkalmas szervezettel (Bacillus thuringiensis az L1 lárvastádium ellen időzítve). Abban az esetben, ha a paradicsommolynak a kultúrában általánossá váló tünetei észlelhetők, akkor a károsító ellen 1-3 permetezést kell végezni a fajspecifikus készítmények alkalmazásával, váltogatva azokat. A paradicsom főbb gyomnövényei A paradicsom termesztését megnehezítő főbb gyomfajok elsősorban a melegigényes T4–es gyomok közül kerülnek ki, mint például az egyéves kétszikűek: disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libatopfélék (Chenopodium spp.), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), csattanó maszlag (Datura stramonium), egynyári szélfű (Mercurialis annua), fekete csucsor (Solanum nigrum), varjúmák (Hibiscus trionum), kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora), kövér porcsin (Portulaca oleracea), tyúkhúr (Stellaria media) valamint az egyéves egyszikűek: közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muharfajok (Setaria spp.), pirókujjas muhar (Digitaria spp.), köles fajok (Panicum spp.). Az évelő gyomfajok közül a legnagyobb gondot az apró szulák (Convolvulus arvensis) és a mezei aszat (Cirsium arvense) okozza. Gyomirtás A gyomszabályozást nem szabad kizárólag a vegyi védekezésre alapozni, fontos hogy ötvözzük az agrotechnikai és mechanikai védekezéssel. A táblát, ha van mód rá, úgy válasszuk ki, hogy mentes legyen az évelő fajoktól, valamint ne legyen nagy a talaj gyommagkészlete. Amennyiben palántázzuk a .

paradicsomot, úgy a talaj-előkészítéssel gyakorlatilag gyomirtást is végzünk. Vetés után, kelés előtt (preemergens), palántálás előtt A kelés előtti gyomosodást diquat-dibromid, glufizonát-ammónium hatóanyagú totális gyomirtó készítményekkel lehet megszüntetni. Palántanevelésnél, illetve magvetéses termesztés esetében addig szabad kipermetezni, amíg a kultúrnövények csírái a talaj felszíne alatt vannak, de a gyomnövények már kikeltek (zöld felülettel rendelkeznek). Ügyelni kell, hogy a talaj felszínét ne áztassuk el, mert a felszínhez közel lévő már csírázó kultúrnövények is károsodhatnak. Palántázásra szánt területeken, ha azok kigyomosodtak a kultúrnövények kiültetése előtt 2-3 nappal végezhető gyomirtás. Kiültetés előtti vegyszeres gyomirtásra használhatjuk egyévesek ellen a pendimetalin hatóanyagú készítményt, melynek kijuttatását és bedolgozását az előzőekben leírtakhoz hasonlóan végezzük, csak ügyelni kell arra, hogy a kezelés után legalább 7-10 nappal ültessünk. Használhatjuk még palántázás előtt 4-5 nappal kijuttatva a metribuzin hatóanyagú készítményt egyéves kétszikűek ellen. Néhány közülük (henye disznóparéj, csattanó maszlag, szerbtövis fajok, fekete csucsor, varjúmák, parlagfű) toleráns.

A SZAMÓCA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A szamóca főbb betegségei Vírusos betegségek: Szamócamozaik (Arabis mosaic nepovirus) Gazdanövényköre széles, sok termesztett és gyomnövényen előfordul. A levélen először apró, majd megnagyobbodó sárgászöld mozaikfoltok láthatók. A levélnyél rövid. A növények növekedésükben visszamaradnak, kevés indát fejlesztenek. Szamóca levélsodródása (Strawberry crinkle virus) A szamóca legjelentősebb vírusbetegsége. A levélen apró, sárgászöld foltok figyelhetők meg. A levélér is sárgászöld színűvé válik. A levéllemez hullámosodik, majd besodródik. A levélnyél rövid. A virágon a sziromlevelek kicsik, fogazottak. A vírusok elleni védekezés a megelőzésre épül, fontos az egészséges szaporítóanyag használata, valamint a vektorok (levéltetvek) elleni védekezés. Gombás betegségek: Szamóca lisztharmat (Sphaerotheca macularis) A szamóca jelentős betegsége, ellene rendszeresen védekezni szükséges. A levél fonákján szürkésfehér bevonat (epifita micélium és konídiumlánc-bevonat) látható, melyben apró, fekete ivaros képletek (kazmotéciumok) fejlődnek. Később a levél a színe felé bekanalasodik. Fertőzési forrás a beteg levelek és indanövények, ahonnan a kórokozó micéliummal és kazmotéciummal telel át. A nyár folyamán folyamatosan fertőz a kórokozó. Védekezés lehet mechanikai (betakarítás utáni lombeltávolítás) valamint kémiai, lombpermetezés. Először virágzás előtt, majd termésérésig, majd szüret után permetezzünk. Szamóca szürkepenészes termésrothadása (Botrytis cinerea) Szinte minden évben fellépő kórokozó, kedvező meteorológiai viszonyok esetén jelentős termésveszteséget okoz. Legszembetűnőbb a virág és bogyótünet. Fertőzéskor a virágok megbarnulnak, lehullnak. A bogyók kifakulnak, rajtuk dús szürke penészgyep alakul ki.

.

Fertőzési forrás a talaj, – ahol a kórokozó kitartó képletei (szkleróciumai) találhatók – és a fertőzött növénymaradványok. A hatékony védekezés alapja az állomány gyommentesen tartása, valamint sorok alatti talajtakarás segít a betegség mértékét jelentősen csökkenteni. Permetezésre virágzás kezdetétől 2-3 alkalommal kerülhet sor a betakarítás kezdetéig. Lehetőleg nagy, 800-1500 l/ha lémennyiséggel permetezzünk. Szamóca fitoftórás gyökérpusztulása és gyümölcsrothadása (Phytophthora cactorum) Magyarországon a gyümölcsrothadás tünet a domináns. Az éretlen gyümölcsön kisebb, nagyobb barna foltok láthatók. Később az egész gyümölcs megbarnul, de nem rothad el. Az érett gyümölcsön először foltosan, majd az egész gyümölcsre kiterjedő fakó, enyhén liláspiros elszíneződés észlelhető. A gyökérpusztulás jellemzője a külső levelek lankadása, majd száradása. Később a szívlevelek is elhalnak. A gyöktörzset kettévágva határozott szélű barnulás látható. Védekezés: A talajra hullott növénymaradványok eltávolítása, valamint talajtakarás fóliával, vagy mulcsozással. Megfelelő ültetvényforgóval is csökkenthető a kártétel. Szamócán levélfoltosságot okozó kórokozók Szamóca mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella fragariae) A szamóca leggyakoribb levélbetegsége. A leveleken 2-3 mm átmérőjű kerek foltok figyelhetők meg. A foltok szegélye jellegzetes lilásbarna, közepe fehér. A levelek fonákán is láthatók elmosódott foltok. Súlyosabb esetben a levelek elszáradnak. Szamóca diplokarponos levélfoltossága (Diplocarpon earliana) A szamóca jelentős lombbetegsége. A levélen először apró, majd 2-5 mm átmérőjű egynemű liláspiros, elmosódott szélű foltok láthatók. Bennük apró, fekete acervuluszok vannak. Szamóca cítiás levélfoltossága (Zythia fragariae) A szamóca nem túl jelentős lombbetegsége. Elsősorban a levélszélen alakulnak ki tünetek. Először apró, barnásvörös foltokat láthatók. Később ezek a foltok megnagyobbodnak, közepük kiszürkül, határozott barnásvörös szegéllyel övezettek. Bennük apró, sárgás piknídiumok találhatók. A levélfoltosságok fertőzési forrása: a beteg levelek. A nyár folyamán folyamatosan fertőznek a kórokozók. Védekezés a levélfoltosságok ellen: a betakarítás utáni lombeltávolítással a betegség mértéke jelentősen csökkenthető. A betegségek ellen lombpermetezéssel eredményesen lehet védekezni. Először tőlevélrózsás fenológiában, majd termésérésig permetezünk. Szüret után – indásodáskor - még többször, a tenyészidőszak végéig alkalmazzunk lombvédelmet. A szamóca főbb kártevői Májusi cserebogár (Melolontha melolontha) A szamóca egyik legveszélyesebb kártevője. A talajban élő L2–L3 fejlődési stádiumú pajorok a szamóca gyökereit, majd gyöktörzsét rágják, aminek következtében a tövek hervadnak, száradnak, majd elpusztulnak. A védekezésnél a tojásrakás megelőzősére kell törekedni, ezért a rovarölő szeres kezelést lehetőleg az imágók ellen kell irányítani. Kisüzemi módszerként az imágók fáról való lerázása, összegyűjtése és megsemmisítése javasolható. A szamóca telepítése előtt különös gondot kell fordítani a talaj pajorfertőzöttségének megállapítására. A talajfelvételezést a hűvös idő beállta előtt, a nyár végén el kell végezni, amikor a lárvák még a talaj felső 10-20 cm-es .

rétegében tartózkodnak. Ebben az időszakban agrotechnikai védekezésként a sekély talajművelés (tárcsa, kombinátor) akár 50 %-kal is gyérítheti a pajorok számát. A hagyományos talajfertőtlenítő szerek a fiatalabb lárvák L2–es pajorok ellen lehetnek hatásosak. Nem fitotoxikusak, ezért rugalmasabban felhasználhatók. A kultúrában egyedül a teflutrin hatóanyagú talajfertőtlenítő szer engedélyezett. A már eltelepített ültetvényekben a rendszeres sorközművelés csökkenti a lárvák egyedszámát. Szamócaeszelény (Neocoenorrhinus germanicus) A szamóca legjelentősebb közvetlen terméscsökkenését okozhatja. Az imágó tojásrakás közben a virágzati tengelyt, vagy ennek megjelenése előtt a levélnyeleket körkörösen furkálja. Ennek következtében a károsítás fölötti rész fonnyad, elszárad, majd letörik, így a virágzatban valamennyi bimbó és virág elpusztul. Az imágók elleni hatékony védekezés feltétele a betelepedés megfigyelése. Az imágókat a melegebb, déli órákban figyelhetjük meg. A korai, levélnyelet érintő kárképből is következtetni lehet az imágók jelenlétére. A kártevő ellen pl. a neonikotinoid készítményekkel permetezhetünk. Szamóca-bimbólikasztó (Anthonomus rubi) A szamóca-bimbólikasztó a szamóca rendszeres kártevője, jelentős terméskiesést okoz. Védelem nélkül a bimbók 90 %-át is elpusztíthatja. Az imágó tojásrakása során elrágja annak a bimbónak kocsányát, amelybe a tojását helyezi, így a virágzaton belül egyes bimbók fonnyadnak, majd elszáradnak és leesnek. Az egynemzedékes kártevő imágói a zöldbimbós állapot kezdetétől jelennek meg a szamóca táblán, a szamócaeszelénynél néhány nappal később. A kártevő elleni agrotechnikai védekezés lehet termő állományban a letermés utáni lombkaszálás, amellyel a júliusban előjövő új imágók érési táplálkozását akadályozzuk meg. Új telepítéskor fontos a veszélyes szomszédság kerülése, ezért több éves szamócás közelébe ne telepítsünk ültetvényt. A kémiai védekezést az első leszúrt bimbók észlelésekor el kell végezni, mert 1-2 napon belül jelentős lehet a kár. Szamócaatka (Phytonemus pallidus) A szamóca elterjedt, igen veszélyes kártevője. Az atkák szívogatásának hatására a legfiatalabb levelek torzulnak, a szívlevelek sárgulnak, majd leszáradnak, nedves időben elrothadnak. Elmarad a terméskötődés, a virágzat és a termés elkorcsosodik. Különösen nagy károkat okoz a szabadföldi öntözéses, valamint az üvegházi és a fólia alatti termesztésben. A kártevő elleni védekezésben a megelőzésnek rendkívüli jelentősége van. Az atkákat a palántákkal hurcolhatjuk be az ültetvénybe. Telepítésre csak egészséges, atkáktól mentes szaporítóanyagot szabad felhasználni. Fontos továbbá az ültetvény gyommentesen tartása. A virágzás-termésérés időszaka előtti kémiai (abamektin) beavatkozás lehetősége korlátozott, ezért a letermés utáni védekezéseknek nagy jelentősége van. A termő ültetvényekben a permetezések hatékonyságát javítja a lombozat letermés utáni lekaszálása. A Phytoseiidae családba tartozó ragadozó atkák a szamócaatka egyedszámát gyérítik. Kis szamócavincellér (Otiorhynchus ovatus) Az idősebb szamócaültetvények károsítója. A lárvák a vékonyabb gyökereket teljesen elfogyasztják, a vastagabbakat lehámozzák, melynek következtében a szamócatövek virágzás után ellankadnak. Védekezés: a kis szamócavincellér kártételének megelőzése érdekében kerülni kell az új ültetvények régi mellé történő telepítését. A kártevő elleni kémiai védekezés az imágók előjövetelének időszakában, június-július hónapokban talajcsapdás megfigyelésre alapozva történhet. .

Szamóca-sodrómoly (Ancylis comptana), mocsári sodrómoly (Pandemis dumetana) A hernyók szövedékük védelmében a levél erek mentén hámozgatnak, később a leveleket összesodorják. majd a rájuk boruló levelek között tovább hámozgatnak. A kifejlett hernyók kirágják magukat és tarrágást okozhatnak. A leveleken kívül a bimbót és a virágot is károsíthatják. A védekezés lehetőségei: Ősszel a fertőzött lombozat összegyűjtése, megsemmisítése; gyomszabályozás. A tábla fertőzöttségét tővizsgálattal dönthetjük el, helyi előrejelzésként. A mocsári sodrómoly esetében a fénycsapdák fogási adataival egészíthetjük ki a tővizsgálat eredményét. A későbbiekben szükség esetén valamennyi áttelelő faj ellen permetezni kell. A sodrómoly-hernyónépességet elsősorban fémfürkészek gyérítik. A szamóca főbb gyomnövényei, gyomszabályozás A termő ültetvényekben az alábbi gyomnövények fordulnak, fordulhatnak elő. A magról kelő egyszikű gyomnövények közül a legjelentősebbek: a kakaslábfű, a pirók ujjasmuhar, a muharfélék, az egynyári perje. A magról kelő kétszikű gyomnövények közül a tyúkhúr, pásztortáska, árvacsalánfajok, közönséges aggófű, betyárkóró, ebszikfű, a disznóparéjfélék, a libatopfélék. Évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza, a siska nádtippan, csillagpázsit. Évelő kétszikű gyomnövények közül a mezei aszat, az apró szulák, mezei csorbóka, keszegsaláta, pongyola pitypang. Terület kiválasztásánál fontos szempont, hogy a telepítésre kijelölt területet az elővetemény lekerülése után az évelő gyomoktól mentesítsük pl. glifozát hatóanyagú gyomirtó szerekkel. Legnagyobb gondot az évelő és a szüret előtt megjelenő T4-es gyomok okozzák. Termő állományban évente kétszer végezhető gyomirtás. Kora tavasszal, a virágbimbók megjelenése előtt, a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen, majd a termés betakarítása után: a magról kelő egyszikű gyomok ellen kell védekezni. Mindkét gyomirtást talajlazításnak kell megelőznie. A TÜSKÉTLEN SZEDER INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A szeder főbb betegségei Sárgarozsda (Kuehneola albida) A betegség, melynek tünetei a száron és levélen található, tavasszal citromsárga, nyáron sárgásfehér rozsdatelepek, a szederültetvényekben rendszeresen előfordul, súlyos esetben jelentős lombvesztést okoz. Előrejelzésére nincs módszer, de minden évben számítani lehet a megjelenésére. Védekezés: A lehullott lomb összegyűjtése vagy aláforgatása, a fertőzött vesszők kimetszése. Kémiai védekezés kihajtás után 7-14 napos időközökkel a szüretig, majd betakarítás után 2-3 alkalommal. Szeder mikoszferellás levélfoltossága (Mycosphaerella rubi) A leveleken 2-3 mm átmérőjű kerek vagy szögletes foltok vannak. A foltok szegélye jellegzetes lilás-piros, közepe kiszürkült, apró sötétbarna pontok – piknídiumok – alakulhatnak ki benne. E betegség is súlyos lombvesztést okozhat. Védekezés: ha a szederrozsda ellen védekezünk, e kórokozó nem okoz gondot. Szeder botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) A legszembetűnőbb a virág és bogyótünet. Fertőzéskor a virágok megbarnulnak, lehullnak. A bogyók kifakulnak, rajtuk dús szürke penészgyep .

alakul ki. A hajtások és vesszők is fertőződhetnek. Tünete a májszínű foltok, melyek több ízközre is kiterjedhetnek. Védekezés: A fertőzött vesszők kimetszése, lehullott lomb és bogyók összegyűjtése. Fontos a megfelelő, szellős telepítés, a sűrű növényállomány kerülése. Állománykezelésre a virágzás kezdetétől 2-3 alkalommal kerülhet sor a betakarítás kezdetéig. A szeder botrioszfériás betegsége (Botryosphaeria obtusa) A hajtáson, majd a vesszőn, elsősorban a rügyek környékén megnyúlt, 20-30 mm hosszúságú barna foltok láthatók. A foltok közepe később kivilágosodik, és azokban a kissé kidomborodó fekete pontok, a piknídiumok szabad szemmel is megfigyelhetők. Védekezés: A letermett vesszőket szüret után a talajfelszín közelében ki kell metszeni. Fontos a megfelelő, szellős telepítés, a sűrű növényállomány kerülése. A kémiai védekezést a rügypattanás után kell elkezdeni, majd a virágzásig még 2 alkalommal meg kell ismételni. A szeder szeptocitás betegsége (Septocyta ruborum) A hajtáson, kerek vagy ovális, 5-30 mm-es zöldes-barna foltok mutatkoznak. Később a vesszőn a foltok nagyon jellegzetesek, mivel a vörösbarna közepű foltot világosbarna udvar övezi, melynek szegélye szintén vörösbarna. A foltokon elszórtan apró pontok, piknídiumok találhatók. A foltok főleg a vessző alsó harmadában jelentkeznek. Védekezés: a botrioszfériás betegség ellen javasolt védekezési eljárások ajánlhatók. A szeder leptoszfériás betegsége (teleomorf: Leptosphaeria coniothyrium, anamorf: Coniothyrium fuckelii) A hajtáson 20-30 mm hosszú, ovális alakú, sötétbarna, elmosódott szélű foltok láthatók. A foltokban elszórtan, apró, fekete piknídiumok találhatók. A hajtást kettévágva a háncsra és a fatestre kiterjedő, bélszövetig húzódó barnulás észlelhető. A foltok általában a hajtás tövi részén helyezkednek el. A vesszőn a foltok kiszürkülnek, a kéreg hossz- és keresztirányban felrepedezik, majd a vesszők elpusztulnak. Védekezés: A kémiai védekezést rügypattanás után kell elkezdeni, majd a virágzásig még 2 alkalommal meg kell ismételni. A letermett vesszőket mechanikai védekezésként a szüret után tőből ki kell vágni és meg kell semmisíteni, majd 10 naponként 2-3 kiegészítő permetezésre van szükség. A szeder főbb kártevői Májusi cserebogár (Melolontha melolontha), erdei cserebogár (Melolontha hippocastani), csapó cserebogár (Polyphylla fullo) A jelentősebb kártevő a lárva, megrágja a gyökereket, az új és fiatalabb telepítésű ültetvényekben a tövek kipusztulását is okozhatja. A bogarak a leveleket, rügyeket, virágot megrágják, az egyedszámuktól függően részben, vagy teljesen elfogyasztják a megtámadott növényi részeket. Előrejelzés: lárvák - telepítés előtt térfogati kvadrátmódszer (talajvizsgálat); kifejlett bogarak- rajzás nyomon követése; a rajzás erősségének megállapítása. Védekezés: Ha időpontját jól határozzuk meg, a mechanikai védekezés (szántás, tárcsázás, kultivátorozás) a lárvák ellen eredményes lehet. A kártevő elleni biológiai védekezésre a Beauveria gombafajok, ill. a Steinernema glaseri, Heterorhabditis downesi fonálférgek jöhetnek szóba. A vegyszeres talajfertőtlenítés a lárvák ellen, a permetezés az imágók ellen irányul.

.

Szederatka (Acalitus essigi) A tüskétlen szeder egyik legveszedelmesebb kártevője. Az atkák a bogyók résztermésein (aszmagok) szívogatnak, ennek következtében a termésrészek mozaikszerűen vörös, rózsaszín, vagy zöldes színűek maradnak. A kártétel nyomán a termések nem érnek be teljesen, súlyuk csökken, beltartalmi értékük romlik, erős fertőzés esetén fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Előrejelzési céllal kora tavasszal a begyűjtött rügyeket, a hajtásnövekedés időszakában a begyűjtött leveleket mikroszkóppal, 25× nagyítással vizsgáljuk, s meghatározzuk az atkák számát. Védekezés: Egészséges, szederatkától mentes szaporítóanyagot telepítsünk. Már a szaporító telepeken gondoskodni kell a leveleken jelenlévő atkák irtásáról. A termő ültetvényekben a szederatka elleni védekezést a rügypattanás előtt meg kell kezdeni, a lemosó permetezéssel csökkenthető a telelő atkák száma. A tenyészidőszakban csak a több alkalommal végzett állománypermetezéstől várható megfelelő hatékonyság. Nagy szeder-levéltetű (Amphorophora rubi), kis szeder-levéltetű (Aphis ruborum), zöld szeder-levéltetű (Macrosiphum funestum) A levéltetvek a hajtásvégeken szívogatnak. A szívás nyomán a levelek enyhén besodródnak, a hajtásvégek meggörbülnek. A kártétel mellett jelentős problémát okoz, hogy tápanyagot vonnak el a növénytől és az általuk ürített mézharmaton korompenész telepszik meg. A nagy szeder-levéltetű vírusvektor (szeder mozaik - és szeder levélfoltosság vírus) is egyúttal. Tekintettel gyors és nagy szaporodási potenciáljukra, a várható fertőzés erősségére vonatkozó előrejelzés a levéltetveknél bizonytalan. Védekezés: Alapvető a harmonikus tápanyagellátás, trágyázás, a gondos metszés. A levéltetveknek igen sok és gyakorlati szempontból is hatékony természetes ellensége (katicabogarak, fátyolkák és lárváik, fürkészdarazsak, zengőlegyek stb.) van. A hasznos élőszervezetek kímélése szempontjából nagyon fontos a kezelések időzítése. A télvégi lemosó permetezés az áttelelő tojásokat gyéríti. Szükség esetén a jelenlévő levéltetűtelepek, ill. a szárnyas egyedek utódai ellen kell védekezni. Málna-karcsúdíszbogár (Agrilus aurichalceus) A lárvák a vessző belsejében a kéreg és a fás rész határán spirálisan haladó, majd a vessző belseje felé irányuló járatot rágnak. Ennek hatására a károsítási pontokon hordó alakú, sima felületű, mintegy 20-35 mm hosszúságú, 15-20 mm széles álgubacsok képződnek. A gubacsok helyén a vessző meggyengül és törékennyé válik. A gubacsok a nedvkeringést súlyosan akadályozzák, a szeder megtámadott kordonkarjainak kondíciója gyengül, télen könnyebben elfagy. A termés apróvá, értéktelenné válik. Védekezés: A szeder letermése után az álgubacsok már felismerhetők a vesszőkön, ezért legeredményesebben a fertőzött vesszők kimetszésével védekezhetünk a kártevő ellen. A vegyszeres védekezés lehetősége igen korlátozott a kártevő elhúzódó rajzása miatt. Darázs-szitkár (Synanthedon vespiformis) A hernyók kizárólag a növény föld alatti részein élnek, a gyöktörzsben és a vastagabb gyökerekben rágnak járatokat. A kártétel hatására a szedertő, vagy csak egyes kordonkarok kipusztulnak. A megtámadott kordonkar gyengén fejlődik, a lomb vörösödik, kisebb méretű levelek fejlődnek. A termések nem fejlődnek ki, majd összeaszalódnak. Lényeges tünet, hogy új tősarjak a tövön nem képződnek. A rajzás május elejétől szeptember végéig is elhúzódik. A darázs-szitkár hímek rajzását feromoncsapda segítségével követhetjük. Védekezés: A károsított növények teljes, következetes eltávolítása és megsemmisítése a leghatékonyabb védekezési eljárás. Szederültetvény .

létesítésekor kerülni kell az idős málna és szeder mellé telepítést az átfertőződés megakadályozása miatt. A kémiai védelem lehetősége nagymértékben korlátozott a mintegy 5 hónapos rajzás, valamint a kultúrában engedélyezett hatóanyag rendkívül hosszú várakozási ideje miatt. A szederültetvény főbb gyomnövényei A szeder ültetvényben az alábbi gyomnövények fordulnak, fordulhatnak elő. Évelő egyszikű gyomnövények közül a tarackbúza (Elymus repens), a siska nádtippan (Calamagrostis epigeios) a csillagpázsit (Cynodon dactylon). Évelő kétszikű gyomnövények közül a mezei aszat (Cirsium arvense), az apró szulák (Convolvulus arvensis), a mezei csorbóka (Sonchus arvensis), a keszegsaláta (Lactuca serriola), a pongyola pitypang (Taraxacum officinale). A magról kelő gyomnövények köre már sokkal szélesebb lehet, de a legjelentősebbek az egyszikűek közül a kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), a pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), a muharfélék (Setaria spp.), az egynyári perje (Poa annua). A magról kelő kétszikű gyomnövények közül a tyúkhúr (Stellaria media), a pásztortáska (Capsella bursapastoris), az árvacsalánfajok (Lamium spp.), a közönséges aggófű (Senecio vulgaris), a betyárkóró (Conyza canadensis), az ebszikfű (Matricaria inodora), a disznóparéjfélék (Amaranthus spp.), a libatopfélék (Chenopodium spp.). A szeder gyomszabályozása Vegyszeres gyomirtás: A jelenlegi növényvédőszer-engedélyokiratok alapján a vegetációs időszakban, a már kikelt gyomnövények ellen a diquat-dibromid + nedvesítőszert tartalmazó gyári kombinációt, továbbá a glifozát hatóanyagcsoportba tartozó készítmények közül két készítményt lehet felhasználni. Mivel azonban e készítményekkel sem lehet teljesen megoldani a jelentkező gyomproblémákat, és csak mechanikai gyomirtást nem lehet minden ültetvényben alkalmazni, a termelőnek valamilyen további herbicid alkalmazására is szüksége lehet. Mivel a szeder-ültetvények gyomnövényei, és a kultúrnövény (növekedésében és gyökérképződésében) is hasonlít a ribiszkéhez, így a védekezésnél a ribiszkében engedélyezett hatóanyagok, készítmények jelenthetnek segítséget. Eseti engedély kérésére szóba jöhető hatóanyagok: S-metolaklór: magról kelő egyszikűek ellen, kétszikűirtó mellékhatással, pendimetalinok: magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen, napropamidok: magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen. A mechanikai gyomirtás lehetőségei: A termesztési technológia fogja meghatározni az alkalmazható lehetőségeket, de a sorközöket kombinátorral, rotációs kapával, vagy éppen fűkaszával tarthatjuk karban, a sorokat, tőközöket kézi kapálással. Mivel az ültetvény nagyságától függően a kézi kapálás élőmunkaerő-igénye nagy lehet, így elképzelhető, hogy a sorok-sörközök kézi kapálása csak kiegészítése lehet a kémiai gyomszabályozásnak.

A SZABADFÖLDI PAPRIKA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A szabadföldi paprika főbb betegségei Vírusbetegségek A paprikát sokféle vírus képes megbetegíteni. A gyakoribb és legjellemzőbb tüneteket okozó mozaik-vírusok esetében a levélen világosabb, sárgás, gyűrűs vagy szabálytalan alakú foltok keletkeznek. A levelek aprók, torzultak, a terméseken fajtától függően törpe bogyójúság, lila csíkozottság, torzulás jelentkezik. Bizonyos vírusok a növények törpülését okozzák. Gyakran előfordul egyidejűleg több vírus által okozott komplex fertőzés. A legtöbb vírus szúró-szívó szájszervű állati vektorral és növénynedvvel terjed. Néhány vírus maggal is átvihető. A fertőzési forrás lehet a mag, a beteg növény és a gyomnövények. .

Védekezés: Mivel a beteg növények nem gyógyíthatóak, a védekezésnek a megelőzésen kell alapulnia! Csak fémzárolt, egészséges vetőmagot és regisztrált palántanevelő cégektől származó palántát vásároljuk. Újabban elfogadott, hogy 7-10 napi rendszerességgel, nyári olajjal kezelik a táblákat, mely repellens hatású a levéltetvekre, tripszekre. A vírusokat terjesztő vektorok ellen indokolt esetben védekezzünk inszekticidekkel. A paprika pszeudomónászos betegsége (Pseudomonas syringae pv. syringae) Levélfoltosságot már szikleveles korban észlelhetünk. A folt először apró, vízzel átitatott, kerekded, később megbarnul. A 3-4 mm-es foltok közepükön kifehérednek, szegélyük barna marad. A foltok mellett torzulás is jelentkezik. Súlyos esetben a hajtáscsúcsok is elhalnak. Amennyiben a kórokozó a virágokat vagy terméskocsányokat támadja meg, kezdetben szintén foltosodás tapasztalható, majd az erősen fertőzött részek lehullanak. A fertőzési forrás a beteg növény és a növénymaradványok. Védekezés: Lehetőség szerint kevésbé fogékony, vagy toleráns fajtákat válasszunk. A védekezés prevencióra alapozott: hűvös, csapadékos időben haladéktalanul meg kell kezdeni a réz hatóanyagú készítményekkel való permetezést. A paprika xantomónászos betegsége (Xanthomonas vesicatoria) A fertőzött levélen eleinte apró vizenyős, a fonák felé kidudorodó foltok láthatók. A nagyobb foltok, 4-6 mm, már szabálytalan alakúak, sötétbarnák, közepük kifehéredő. Később a beteg levelek lehullanak. A száron ovális, vagy kerekded, kissé kiemelkedő barna foltok vannak. A termésen kezdetben 1-2 mm-es foltok kissé kiemelkedőek, sötétbarnák, ezek 2-3 mm-esre nőnek, közepük enyhén bemélyed, szélük felszakadozik, úgymond varas lesz. A kocsányon lévő foltok besüppedőek. A fertőzési forrás a mag, valamint a növénymaradványok. Védekezés: A védekezés a megelőzésen alapul. Csak fémzárolt, egészséges vetőmagot szerezzünk be, a palántákat regisztrált palántanevelő cégektől vásároljuk. A kórokozó számára kedvező környezeti feltételek kialakulásakor kezdjük el a rezes permetezéseket. Paprikalisztharmat (Leveillula taurica) A kórokozó endofita, micéliumát a levél szövetei között találjuk, és csak bizonyos körülmények között láthatjuk a fehér szövedéket a levél fonákán. Kezdetben a levél színén sárgás, vagy olajos foltok láthatók, melyek később akár 1-2 cm-es méretűek is lehetnek, szélük elmosódó, alakjuk kerekded vagy szabálytalan. A levél fonákán kisméretű (0,1-2 mm), kezdetben zöld, ödéma-szerű dudorok láthatóak, gyakran a felszíni sárga foltok átellenében, de nem feltétlenül. Alaposan megvizsgálva a levelet finom konídiumtartó gyepet találunk. Erős fertőzés esetén a levelek színűk felé sodródnak, teljesen elsárgulnak, majd a földre hullnak. A fertőzési forrás a beteg növény és a konídiumok, melyeknek életképessége rendkívüli, valamint feltételezhetően a mag. Védekezés: Fémzárolt, egészséges vetőmagot vásároljunk, a palántákat szintén többször szemlézett, az előírásokat maradéktalanul betartó, regisztrált palántanevelő cégektől szerezzük be. Célszerű a védekezést preventíven végezni, főként felszívódó fungicideket alkalmazni. Ezekre a növényvédő szerekre azonban hamarabb kialakul a rezisztencia, ezért kontakthatású gombaölő szerrel együtt juttassuk ki őket. A paprika szklerotíniás betegsége (Sclerotinia sclerotiorum) A tünetek szabadföldön főként a szártövön jelentkeznek. A szártő vizenyős, pókháló, majd vattaszerű gombaszövedék látható, a növény hervad és elpusztul. A szárat kettéhasítva fekete, rögszerű szkleróciumokat találunk, a bélszövet gyakran hiányzik. Fertőzési forrást jelentenek a talajban, a növényi maradványokban található szkleróciumok, tavasszal pedig az apotéciumokon kifejlődő aszkospórák. .

Védekezés: A beteg növényeket tenyészidőben gyűjtsük össze és égessük el. Amennyiben palántát vásárolunk, azt csak regisztrált termelőtől tegyük. A Coniothyrium minitans parazita gombát tartalmazó növényvédő szerek és termésnövelő anyagok nagyon hatékonyak a szkleróciumok ellen. A paprika alternáriás magházrothadása / magházpenész (Alternaria alternata) A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvakat szürkés, vattaszerű gomba szövedék borítja. A magvak megbarnulnak, a termés húsa vizenyősen rothad, a rothadás melletti egészséges rész keserű. A kezdeti stádiumban a termésen semmiféle tünet nem látható kívülről. A fertőzési forrás a beteg növény és a növénymaradványok. Védekezés: Csak a nyílt bibepontú fajták érzékenyek a betegségre, ezért nagyon fontos a fajtaválasztás kérdése. A lehullott lombot és a beteg növényeket gyűjtsük össze és semmisítsük meg. A szabadföldi paprika főbb kártevői Gyökérgubacs-fonálférgek (Meloidogyne spp.) A növények gyökerén kezdetben 0,5-1 mm-es gubacsokat találunk, súlyosabb esetben a gubacsok akár 1-2 cm-re is megnőhetnek és összeolvadhatnak. A növények fejlődése visszamarad, vashiány tünetekhez hasonlóan sárgulnak, terméskiesés következik be. A terület kiválasztásakor elvégezhető bioteszttel valószínűsíthető a fertőzöttség, ennek során uborkát vetünk a beültetendő területről vett talajmintákba cserepekben. Az uborka gyökerének vizsgálatát 6 hét után kell elvégezni. Védekezés: A tábla helyének megválasztásakor igyekezzünk elkerülni azokat a területeket, ahol a megelőző 4-5 évben jó tápnövénynek számító (gyökérzöldségek, cékla, saláta) növényeket termeltünk. A paprika fajták közt van érzékenységbeli különbség, a kaliforniai fajtatípusok toleránsak, a fehér tölteni valók a legérzékenyebbek. Csak a vetés vagy palántázás előtti talajfertőtlenítésre van lehetőség, már kiültetett állományban nincs vegyszeres védekezési lehetőség. Nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) A növények csúcsi levelei deformálódnak, rajtuk apró tűszúrásnyi pontok találhatók, a virágok kötődése hiányos, terméskiesés következik be. A nyugati virágtripsz csak a hajtatóházban nevelt palántáról kipalántázott paprikákon jelentkezik. A növényeket fehér lapra kopogtatva, vagy a virágok vizuális vizsgálatával jól észlelhetők az állatok. Védekezés: A palántanevelés higiéniája sokat segít. A palántákra telepített természetes tripsz ellenségek (Amblyseius cucumeris, Amblyseius swirskii, Orius sp.) jól használhatók, a palántanevelés során igen hatékonyak. A szabadföldi vegyszeres védekezés során ügyeljünk a nagy permetlémennyiségre és a finom porlasztásra. Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) A kártétel, a paprika termések megrágása a paprika belsejére és főleg a magházra, a magkezdeményekre terjed ki. A termés külsején sokszor csak egy kerek nyílás utal a kártételre. A hernyók ezen kívül megrágják a virágbimbókat és virágokat is. A lepke rajzásának megfigyelésére szexferomoncsapda áll rendelkezésre. A rajzó lepkék száma varsás csapdával végzett tömeges csapdázással jelentősen csökkenthető. A lepke fogás figyelése mellett a növények megfigyelése a lerakott tojások és frissen kikelt lárvák észlelése céljából szintén fontos előrejelzési eszköz. Védekezés: A tábla helyének megválasztásakor igyekezzünk elkerülni a tápnövény táblák (csemegekukorica, borsó) szomszédságát. A lepke .

tojásainak lerakásakor alkalmazhatók Trichogramma petefémfürkészek, melyek parazitálják a tojásokat és megakadályozzák azok kikelését. A lárvák kelésekor Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítménnyel védekezhetünk, egyúttal messzemenően kíméljük a hasznos élő szervezeteket. Az azonos hatásmódú vegyszeres kezelések rendszeres ismétlése a gyapottokbagolylepke esetében gyakran vezet rezisztencia kialakulására, ezért a szerrotációra fokozottan figyelni kell. Levéltetű-fajok Zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), foltos burgonya-levéltetű (Aulacorthum solani), sárga burgonya-levéltetű (Aphis nasturtii) A levéltetvek a leveleket, hajtáscsúcsot és bimbókat szívogatják. A szívogatás nyomán a levelek a hajtások torzulnak, a virágokat a növény elrúgja, és nem hoz termést. Erős fertőzés esetén a növények levele torzul az alsó leveleken csillogó mézharmat és korompenész is jelenik meg. Emellett jelentős kárt okoznak vírusok terjesztésével is. Az állományba kihelyezett sárgatálakkal jól megfigyelhető a kártevők betelepedése. Az állományban végzett vizuális vizsgálat során fehér lapra ütögetve a növényeket észlelhetők a tetvek. Védekezés: Mesterségesen betelepített természetes ellenségük nincs, de a természetben számos antagonistájuk (katicabogarak, fátyolkák, zengőlegyek, bársonyatkák) gyakori. Ezek fennmaradása a sokféle növényt tartalmazó szegélysávokon biztosított. Nyári olajos kezeléssorozattal a vírusátvitel hatékonyan korlátozható. A vegyszeres védekezést az észlelt betelepedéskor célszerű elvégezni. A szabadföldi paprika főbb gyomnövényei, gyomszabályozása A paprika főbb gyomnövényei főleg a melegigényesebb fajok közül kerülnek ki. Tavasszal csírázó nyárutói egyévesek (T4): ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), muharfajok (Setaria spp.), disznóparéj-fajok (Amaranthus spp.), betyárkóró (Conyza canadensis), keserűfű-fajok (Polygonum spp.), vadkender (Cannabis sativa), kövér porcsin (Portulaca oleracea), csattanó maszlag (Datura stramonium), kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora). A gyomszabályozást nem szabad kizárólag a vegyi védekezésre alapozni, fontos hogy ötvözzük az agrotechnikai és mechanikai védekezéssel. A táblát, ha van mód rá, úgy válasszuk ki, hogy mentes legyen az évelő fajoktól, valamint ne legyen nagy a talaj gyommagkészlete. Amennyiben palántázzuk a paprikát, úgy a talaj előkészítéssel gyakorlatilag gyomirtást is végzünk.

A SZILVA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A szilva főbb betegségei Szilvahimlő vagy sarka betegség (Plum pox virus) A leveleken halványzöld, ill. sárgászöld, 2-3 mm-es klorotikus foltok és 6-10 mm-es gyűrűk jelennek meg. A foltok és gyűrűk fonáki részén az erek sárgászöldre színeződnek. A gyümölcsökön enyhén vagy erősebben bemélyedő, gyűrű alakú vagy szabálytalan rajzolatú, kékes foltok láthatók. A gyümölcshéj és az alatta lévő sejtek elhalnak, a gyümölcs húsa gyakran vörösbarna színű és a csonthéjig mézgával átitatott, ízetlen, rostos állományú. A beteg szövetek csontmaggal érintkező részein jellegzetes sötét tarkulás jelenik meg. A betegség következtében a fajta érzékenységétől függően a termés jelentős része érés előtt lehull, egyes fajtákon a fás részeken héjrepedezettség, ágpusztulás figyelhető meg, a fák fejlődésükben visszamaradnak, élettartamuk .

megrövidül, a termés minősége romlik, mennyisége csökken. Fertőzési források a beteg anyanövények, az azokról származó szemzőhajtások és vegetatív úton szaporított alanyok, valamint a beteg magvak és az azokból fejlődött magoncok. A vírus növénynedvvel a szaporítóanyag szedésekor és feldolgozásakor, valamint metszéskor is könnyen átvihető. A több gyümölcsfajt megfertőző vírust számos levéltetű faj is terjeszti. Termőültetvényben a pollenátvitel lehetősége fennáll. Védekezés: Néhány fajta a sarka vírussal szemben toleráns (pl.: Stanley, Valjevka, Ruth Gerstetter, Zöld ringló), illetve a vírussal szemben kevésbé fogékony (pl.: Silvia, Montfort, Cacanska lepotica, Cacanska rana, Bluefre). Új ültetvényeket vírusmentes szaporítóanyaggal kell létesíteni. Eszközök (pl. metszőolló) fertőtlenítése alkoholos oldatban. A beteg fákat meg kell semmisíteni. A vírusterjesztő levéltetvek elleni hatásos rovarölő szeres védekezés elengedhetetlen (lásd a hamvas szilva-levéltetűnél). A szilva polisztigmás levélfoltossága vagy szilva vörösfoltosság (teleomorf: Polystigma rubrum, anamorf: Polystigmina rubra) Tavasszal a fiatal leveleken először 1-2 mm-es, elmosódó szélű, sárgászöld, majd sárgás foltok jelentkeznek, később ezek nagyobbodnak és 1-3 cm átmérőjű, élénk narancsvörös, a levél színén besüppedő, a fonáki oldalon kiemelkedő, kissé megvastagodott foltokká fejlődnek. Nyár közepére a foltokon sok apró, fekete pont alakul ki, amitől a folt közepe szürkés színű lesz. A fertőzés bekövetkezéséhez legalább 4 órás levélnedvesség-borítottság és minimum 18 °C hőmérséklet szükséges. A betegség lappangási ideje igen hosszú, a fertőzést követően mintegy 6 hét múlva (május végén) várható a tünetek megjelenése. Ha az előző évi levélfertőzöttség meghaladta a 30 %-ot, a járvány kialakulásának fenn áll a veszélye. Védekezés: A lehullott lomb megsemmisítése, talajba forgatása. Az áttelelő fertőző anyag gyérítésére közvetlenül szüret után lombfertőtlenítés javasolható. A tenyészidőszakban az első kezelést akkor kell elvégezni, ha az aszkospóra szóródását követően a napi átlaghőmérséklet meghaladja a 8 °C-ot és a leveleken legalább 4 órás nedvesség-borítottság alakul ki. A betegség eredményesen leküzdhető, ha sziromhulláskor, majd sziromhullást követően 10 naponként június végéig védekezünk gombaölő szerrel (pl. kaptán, mankoceb). A szilva moníliás betegsége (Monilinia laxa, Monilinia fructigena) A Monilia laxa virágfertőzése nyomán a virágok elbarnulnak, elszáradnak és a virágzás után is a fán maradnak; a hajtások elhervadnak, a levelek leszáradnak. A fertőzés helye körül mézgakiválás figyelhető meg. A kórokozó az idősebb fás részekbe is benőhet, ágszáradás, rákosodás keletkezhet. Az érő gyümölcsön mindkét kórokozó mikrosebeken (pl. jég-, szél-, homokverés, szilvamoly berágása) keresztül fertőz, és a seb körül egyre nagyobbodó, barnuló, rothadó foltokon elszórtan (M. laxa), vagy koncentrikus körökben (M. fructigena) penész párnácskák fejlődnek. Ezt követően a gomba a csoportban elhelyezkedő gyümölcsökbe az érintkezési felületen seb nélkül halad tovább. Előrejelzés: Polifág, sok tápnövényű gomba. A szaporító képletei a levegőben jelen vannak; a környezeti tényezők jelentősen befolyásolják a betegség terjedését. A virágzás időszakában a nedves, párás időszak elősegíti a fertőzés kialakulását. Védekezés: nyár elején az elszáradt hajtások, vesszők eltávolítása és megsemmisítése, szüret után a rothadó gyümölcsök eltávolítása és megsemmisítése. Torma leveléből készült főzettel vagy zsíros tejjel 7-10 naponként permetezve visszaszorítható a fertőzés. Az őszi fertőtlenítő és a kora tavaszi lemosó permetezés rézkészítménnyel célszerű. A M. laxa ellen célzott fungicides védekezés a kritikus időpontokban (pl. boscalid + piraklostrobin, fenhexamid, penkonazol). A gyümölcsfertőzés lehetőségét elősegítő kártevők (gyümölcsmolyok) elleni védekezés elengedhetetlen.

.

A szilva sztigminás betegsége vagy levéllikasztó betegség (Stigmina carpophila) A betegség jellegzetes tünete a levéllyukacsosodás. A fertőzött levélen apró, kerek, sárga közepű, bíbor szegélyű foltok jelennek meg. A foltok széle megbarnul, elválasztó szövetréteg jön létre, a folt a levélből kiesik. Az ágakon, vesszőkön szürkésbarna, elliptikus-, a gyümölcsön apró, piros foltok képződnek. Előrejelzés: A kórokozó számára a hűvös (optimális hőigénye: 15 °C), csapadékos tavasz rendkívül kedvező, ilyenkor lehet a betegség nagymértékű fellépésére számítani. Védekezés: Az áttelelő fertőző anyag a beteg növényi részek. A lehullott lomb talajba forgatásával, megsemmisítésével gyéríthető. Ősszel lombhullás előtt fertőtlenítő permetezés réztartalmú szerrel, kora tavaszi rezes lemosó permetezés, tenyészidőszakban a fertőzés veszély idején további permetezések (pl. ditianon, kaptán, mankoceb). A szilva főbb kártevői Szilvamoly (Cydia funebrana) A szilvamoly-lárva a gyümölcs fejlődési fokától függően különböző kárképpel jelzi jelenlétét. Május végétől a zöld szilván 0,5 mm átmérőjű berágás, néha mézgafolyás látszik, majd a szilvák között kényszerérettek jelennek meg. Júniusban ezek a termések lepotyognak a fáról bennük az utolsó fejlődési fokozatú lárvával. A kocsány melletti rágás arra utal, hogy a lárva elhagyta a gyümölcsöt. Július elejétől a megjelenő 2. nemzedék lárváira utal a termésen lévő mézgafolyás, a szilván megjelenő elszíneződés, alak- és méretváltozás. A gyümölcs gyakran féloldalasan fejlődik. A hernyó barnás, szemcsés ürülékével beszennyezi, fogyasztásra alkalmatlanná teszi a gyümölcs belsejét. A megsebzett szilvákat a monília könnyebben fertőzi, különösen csapadékos években. 1 áttelelő és 2 nyári nemzedéke van. Az áttelelő lárvák a fa kérgére és a kéreg alá, ritkán a fatörzs körüli talajba húzódnak. Az utolsó stádiumú lárvák telelnek át a gubóban. Az áttelelő nemzedék rajzása április végén, május első napjaiban kezdődik, a nyári 1. nemzedék június második felétől, a nyári 2. nemzedék július utolsó napjaitól rajzik szeptember végéig. A nemzedék rajzása összefolyik, a gyakorlatban nehezen választható szét. A nyári nemzedék lárvái a talajba, a talajra hullott növényi részek alá – ritkábban a fakéreg repedéseibe - vonulnak bábozódni. Előrejelzés: Elszaporodásának a száraz, meleg időjárás kedvez. Az ökológiai viszonyoktól függően hol az áttelelő, hol a nyári nemzedék okoz súlyosabb károkat. A rajzás megfigyelésére jól beváltak a szexferomon csapdák, segítségükkel időzíthető a kezelés. A kártételi küszöb: 10 db lepke/hét/csapda. Egy másik előrejelzési lehetőség: május első napjaitól kezdve 3 naponként gondosan át kell vizsgálni fánként 100-100 kis zöld gyümölcsöt a fa minden oldaláról (4×25). A gyümölcs alsó harmadán lévő 1 mm átmérőjű, vízcsepphez hasonló, gyöngyházcsillogású peték viszonylag könnyen felismerhetőek. Ha a peték rózsaszínűvé válnak, 2-4 nap múlva várható a lárvák megjelenése. A kártételi küszöb: 4 fertőzött gyümölcs/100 gyümölcs. Védekezés: négy hektárnál nagyobb ültetvényben a lepke ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. A fák derekára erősítsünk 2-3 rétegű zsákvászon vagy hullámpapír hernyófogó öveket, amelyek a sima kérgű fákon sok lárvát vonzanak; elégetésükkel a lárvák megsemmisíthetők. A környezet védelmében javasolt a Bacillus thuringiensis, indoxakarb, diflubenzuron hatóanyagú készítmények alkalmazása. A feromoncsapdák fogása alapján meghatározható a védekezés időpontja, az első kezelést a tömeges rajzáscsúcs után 7-10 nappal kell elvégezni.

.

Szilvadarazsak Poloskaszagú szilvadarázs (Hoplocampa minuta), sárga szilvadarázs (Hoplocampa flava) A poloskaszagú szilvadarázs tápnövényei elsősorban a szilva és a ringló, de alkalomszerűen fertőzi a kajszit is. Az apró, még puha magvú terméseket károsítják a kötődéstől a magvak megkeményedéséig. A lárva befurakodását kisebb, a kifurakodást nagyobb lyuk jelzi. A mag helyén a gyümölcsben fekete szemcsés, csomós ürülékes üreget találunk, és ha a lárva még a gyümölcsben van, érezhető a jellegzetes „poloskaszag”. Egy lárva teljes kifejlődéséig 4-6 gyümölcsöt tesz tönkre. A károsított szilvák rövidesen lehullanak. Évente egy nemzedékük van. A lárvák telelnek a talaj felső 10 cm-es rétegében, gubóban. Az imágók rajzása virágzás előtt vagy a virágzás kezdetével indul meg és az időjárástól függően 2-4 hétig (április első dekádjától május első dekádjáig) tart. Az imágók tojásaikat a csészecimpákra rakják. Előrejelzés: Elszaporodásuknak a száraz, meleg évek kedveznek. Virágzáskor 4 naponként min. 100 virágot át kell vizsgálni: a csészelevelek cimpáiba rakott peték és a fertőzött virágok számát kell megállapítani. Ha a virágoknak csak 2-3 %-ában van egy-egy pete, s a virágok megtermékenyülésének szemszögéből az időjárás kedvező, a védekezés végrehajtása megfontolandó. Védekezés: A fertőzött, lehullott szilva összegyűjtése legalább 2 naponként, mivel a lárvák 1-2 napig a gyümölcsben maradnak. Ezzel a módszerrel sajnos a természetes ellenségeit is gyérítjük. A rovarölő szeres permetezés legkorábbi lehetséges időpontja a sziromhullás vége (12 °C feletti hőmérsékleten). Ilyenkor olyan inszekticideket érdemes alkalmazni, amelyek a szilvamoly ellen is hatásosak. Hamvas szilva-levéltetű (Hyalopterus pruni) Az ősanyák fő tápnövénye a szilva és a kökény, ritkán a kajszin is fellép. A június elejétől egyre nagyobb számban megjelenő szárnyas egyedek a nádra (Phragmites australis) telepednek át. A levéltetvek szívogatása nyomán a levelek görbülnek, a hajtások satnyulnak, a termés minősége, mennyisége romlik. A növényt beborító mézharmaton a korompenész telepedik meg. A szilva-levéltetvek számos növényi vírusbetegség átvivőjeként ismertek. Az ősanyák a fő tápnövényen április közepén jelennek meg, június elejéig több nemzedék fejlődik ki, egyedszámuk a nyári hőségnapokra lecsökken. Júniustól a szárnyas egyedek a nádon alkotnak telepeket, majd a szilvára visszarepült utódok a petéket októberben a rügyek tövében helyezik el. Előrejelzés: A levéltetvek rajzását (szárnyasok betelepedését) sárga tálcsapdákkal követhetjük nyomon. Védekezés: A levéltetvek természetes ellenségei a katicabogarak, a fátyolkák, a fülbemászók, a fürkészdarazsak, a virág- és mezei poloskák. A fátyolkák áttelelését, megtelepedését segíthetjük a fejmagasságban (a fán) elhelyezett, pirosra festett, szalmával megtöltött ládikákkal. A hangyák a levéltetvek mézharmatával táplálkoznak, segítenek a szárnyatlan egyedek egyik növényről a másikra jutásában, amellyel betegséget is terjeszthetnek. Akadályozzuk meg, hogy a hangyák, a levéltetvek segítői, védelmezői feljussanak a fára. A törzset kenjük be rovarölő enyvvel, vagy dörzsöljük be fokhagymával. Súlypontos a kártevő korai felismerése és az időben elvégzett kezelés (lemosó kezelés, ősanyák elleni védekezés). Tenyészidőszakban speciális levéltetűölő készítménnyel (pl. flonikamid) vagy neonikotinoid hatóanyagú (pl. tiakloprid, tiametoxam) rovarölő szerrel javasolt permetezni. Piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) A károsítás hatására az egész levélfelületen elszórtan megjelenő fehéres foltok, szívásnyomok láthatóak, a levelek kisebbek maradnak, korán lehullanak. Hőmérséklettől függően 4-6 nemzedék követi egymást, tojás alakban telel.

.

Előrejelzés: Elszaporodásuk főleg meleg, száraz időben következik be. A lárvakelés kezdetének megállapítása kézi nagyítóval, vagy un. Müller-féle megfigyelőlappal történhet. Az áttelelt népesség vizsgálata – kézi nagyító segítségével – még fakadás előtt szükséges: a piros gömbölyded tojások számát kell meghatározni. Müller-féle megfigyelőlap: A kb. 15×5 cm nagyságú fehér színű (műanyag vagy festett fa) lapra atkatojásokkal erősen fertőzött ágdarabot ragasztunk, melyet körbekenünk fehér vazelinnel. A tojásból kelő lárvák a vazelin csíkba ragadva 15x nagyítású nagyítóval jól számba vehetők. A lapokból legalább 2-2 darabot tanácsos elhelyezni az É-i és D-i oldalra. Vegetációs időszakban havonta legalább egyszer javasolt az atkák egyedszámának a felmérése. Kártételi küszöb: tavaszi időszakban 3, a nyári időszakban 3-5 db atka/levél. Védekezés: Kerülni kell a N-műtrágya túladagolását. Az ültetvényekben előforduló ragadozóatkák (Typhlodromus pyri, Zetzellia mali), ragadozó poloskák (Orius spp., Anthocoris spp.), bogarak (Coccinella spp., Stethorus punctillum, Oligota flavicornis) és tripszek (Haplothrips subtilissimus) nem tudják teljes mértékben megoldani a problémát, de gátolják felszaporodásukat. Ha kedvező életfeltételeket biztosítunk és kíméljük ezeket a szervezeteket szelektív készítmények alkalmazásával (pl. hexitiazox) és optimálisan időzített permetezéssel (telelő tojások elleni védekezés), képesek visszafogni az atkák felszaporodását. Előrejelzésre alapozott védelmi stratégia: téli rügyvizsgálat, lemosó permetezés (telelő tojások elpusztítása, pl. paraffinolaj), korai károk elhárítása. Nyáron a túlszaporodás megelőzésére, ill. a téli tojások számának csökkentése végett azokat a hatóanyagokat részesítsük előnyben, amelyek a legtöbb fejlődési alakra hatnak (pl. fenpiroximát). A szilva főbb gyomnövényei A szilvában a gyomok, hasonlóan a többi gyümölcs kultúrához, elsősorban a talaj vízkészletének elhasználásával okoznak gondot, de nem csekély mértékben csökkentik a tápanyagkészletet és a talajhőmérsékletet is. A gyomos ültetvények párásabb mikroklímája elősegítheti a gombás, baktériumos fertőzést, egyes fajokon pedig felszaporodhatnak a kártevők, elsősorban a takácsatkák. A szilvában előforduló főbb évelő egyszikű fűfélék közé a tarackbúza és a csillagpázsit, a kétszikűek közé az apró szulák, a sövényszulák, a mezei aszat, a szeder, a csorbóka és a keszegsaláta tartozik. Az egyéves gyomok köre sokkal bővebb. A fűfélék, mint a kakaslábfű, pirók ujjasmuhar, fakó muhar és a tavasszal korán megjelenő egynyári perje mellett nagyobb veszélyt jelentenek a széles levelűek: a libatop-, a disznóparéj-félék, a betyárkóró, a parlagfű, a keserűfű, a vadrepce és a pásztortáska. A telepítés előtt tisztítsuk meg a területet az évelő gyomoktól. Telepítés után a sorközöket mechanikai úton gyomtalanítsuk, csak a fasorok esetében gondolkozhatunk kémiai gyomirtáson. A sorközöket füvesíthetjük, vagy mechanikai eszközökkel művelhetjük. Oldalazó tárcsával szinte a fa törzséig elérhetünk és évente 3-4-szeri művelettel gyommentesen tarthatjuk a terület jelentős részét. 1-2 ha-os gyümölcsösben az ily módon leszűkített sor-sávok bekapálhatók. A nagyobb felületű gyümölcsös sorát azonban vegyszeres kezeléssel lehet gazdaságosan és tartósan gyommentesen tartani. A gazdaságosság és környezetünk védelme érdekében azonban törekedjünk arra, hogy a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen, a vegyszer ne legyen káros (fitotoxikus) a gyümölcsfára, a gyomirtó szerre ellenálló gyomfajok szórványos megjelenésekor alkalmazzunk mechanikai módszert. Az eredményes gyomirtás alapja a gyomviszonyoknak megfelelő készítmény kiválasztása mellett a vegyszerek pontos kimérése és az egyenletes, elsodródás-mentes permetezés. Csak a facsíkot permetezzük, így a gyümölcsös területének kis részére kerül vegyszer. A gyomirtó szert 1-2 bar közötti, alacsony nyomáson permetezzük ki, keresztréses, síkban permetező szórófejekkel. A keret lehetőleg rendelkezzen .

keretkitérést segítő szerkezeti megoldással illetve felső takarólemezzel, mely a permetlé levélre kerülését meggátolja. Kisebb felületű ültetvényben háti permetezőgéppel is elvégezhetjük a sávok kezelését, de mindenképpen réses, vagy inkább ütközőlapos szórófejet használva. A telepítés évében gyökér herbicidet ne használjunk. Az állománykezelésre javasolt készítményeket csak akkor használhatjuk, ha a törzs védelmét biztosítottuk. Az itt alkalmazható herbicidek ugyanis a még meg nem kérgesedett héjon perzselést okozhatnak, illetve felszívódhatnak. Ha a vegetációs időben végezzük a gyomirtást, vigyázzunk, hogy a permetlé ne kerüljön a gyümölcsfa leveleire, fiatal hajtásaira. A levélen keresztül ható felszívódó szereket csak annyi vízben juttassuk ki, amennyi a gyomok levelén, zöld szárán megmarad, mert azok a talajon keresztül nem hatnak. Fiatal ültetvényekben a talaj vízkészletének megóvása és a talajhőmérséklet kiegyenlítettebbé tétele mellett a gyommentesítést is jól szolgálja a facsíkok takarása, amely a gyomirtó szerek megjelenése előtt általánosan elterjedt volt. Jelenleg a vegyszerhasználatot korlátozó környezetvédelmi megoldásként ismét előtérbe került. Hagyományos takaró anyag a szalma, a sorközben lekaszált fű, faforgács, fakéreg. A fahulladékok többe kerülnek, de lebomlásuk lassúbb és kisebb a mezei pocok megtelepedésének veszélye, mint szalma vagy fű takarás esetén. A műanyag síkfóliás talajtakarást is alkalmazzák, bár használatuk egyszerűbb, azonban költségesebbek és a fóliák sérülékenysége miatt a nehezen visszagyűjthető, leszakadozó részek szennyezik a környezetet. Általános tapasztalat, hogy a takarás második évétől kezdődően kiegészítő vegyszeres vagy mechanikai védekezésre is szükség van, elsősorban az évelő gyomok megjelenésekor. A vegyszeres gyomirtásra engedélyezett készítmények legtöbbje 3 évesnél idősebb ültetvényben használható csak. Kivételt ez alól a metolaklór és pendimetalin hatóanyagok képeznek, melyek 1 évnél idősebb, a napropamid hatóanyag, mely 2 évnél idősebb ültetvényben már felhasználható. A diquát-dibromid hatóanyag perzsel és bár nem korlátozott a fiatal ültetvényben a használata, a törzsre, hajtásokra ez sem kerülhet.

A SZÓJA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A szója főbb betegségei Szójamozaik (Soybean mosaic virus (SMV)) A fertőzött növény csökött növésű, kevés hüvelyt, magot fejleszt. A fertőzött levelek erei kezdetben sárgás elszíneződésűek, ami később eltűnik, majd a levelek vastagabb erei közötti levéllemez sötétzölden felhólyagosodik, ez a levélnek mozaikos jelleget kölcsönöz. A levelek széle befelé görbül, a levéllemez durva bőrszerű, merev lesz. A hüvelyek görbülnek, akár mag nélküliek is lehetnek. A fertőzött magok kicsinyek, csökkent csírázóképességűek. Fertőzési forrás: beteg növények magvai. Védekezés: rezisztens fajták nemesítése, vetése, vetőmagtermesztés esetén folyamatos szelekció, fémzárolt, kalibrált vetőmag vetése, levéltetvek elleni védekezés. Szója baktériumos barna levélfoltossága (Pseudomonas syringae pv. glycinea) A kórokozó a légzőnyílásokon keresztül betegíti meg a növényt. A leveleken apró, szögletes, vizenyős, áttetsző, sárga, majd világosbarna foltok képződnek. A foltok közepe kiszárad, nyálkássá és sötét színűvé válik, amelyet világos udvar vesz körül. A foltok összeolvadnak, a levél szakadozik, majd elhal. A magvak a hüvelyen keresztül fertőződnek. A beteg magvakból fejlődő csíranövények sziklevelein bemaródott, .

vörösesbarna, vizenyős foltok jelennek meg, majd a növény elpusztul. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: 3 éves vetésváltás, egészséges vetőmag használata, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, fogékony fajták termesztésének kerülése, kémiai (rezes) védekezés 2–3 leveles kortól. Szója baktériumos hólyagos levélfoltossága (Xanthomonas campestris pv. glycines) Hőigénye nagy, ezért csak egyes évjáratokban idéz elő súlyos lombveszteséget. A növényt légzőnyílásokon keresztül betegíti meg. Az első tünetek az alsó leveleken észlelhetők. A foltok aprók, világoszöldek, később vörösesbarnák és összeolvadnak. A baktérium a magban és fertőzött növényi maradványokon telel, de a gyökérzónában is hosszú ideig megtartja életképességét. Fertőzési forrás: fertőzött növényi maradványok. Védekezés: 3 éves vetésváltás, egészséges vetőmag használata, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, fogékony fajták termesztésének kerülése, kémiai (rezes) védekezés 2–3 leveles kortól. Baktériumos szójavész (Pseudomonas tabaci) A fertőzés első tünetei a levélszéleken jelennek meg zöldessárga parányi pettyszerű foltokként. A foltok növekednek, behatolnak az érközökbe, és össze is folyhatnak. A foltmező barnás színű, csak a perem marad világosabb zöldessárga. Védekezés: 3 éves vetésváltás, egészséges vetőmag használata, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, fogékony fajták termesztésének kerülése, kémiai (rezes) védekezés 2–3 leveles kortól. Szója diaportés hüvely- és szárfoltossága (Diaporthe phaseolorum var. sojae, var. caulivora) A fertőzés tünetei már a csíra-növények sziklevelein és a hipokotilon is megjelennek. Vörösesbarna foltok, ritkábban csíkok észlelhetők. A var. sojae foltosodást okoz a száron és a hüvelyen, amelyeken sorokba rendeződött pontszerű piknídiumok találhatóak. A hüvelyen keresztül fertőzött magvak zsugorodnak, ráncosak. A var. caulivora a virágzás kezdeti szakaszában a száron nagyméretű, kissé besüppedő, vörösbarna, majd fekete foltokat okoz. A szövetrészek lehámlanak, rákosodnak („szárrák”). Védekezés: 3 éves vetésváltás, egészséges vetőmag használata, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, fogékony fajták termesztésének kerülése, kémiai (rezes) védekezés 2–3 leveles kortól. Szója fehérpenészes szárrothadása (Sclerotinia sclerotiorum) A szik alatti szárrész meglágyul, a sziklevelek elvesztik turgorukat, elfekszenek a talajon és elrothadnak. Az idősebb növényeken, virágzás körül a száralapi fertőzés (rothadó foltok) miatt hervadás, majd gyors száradás következik be. A beteg részek felületén és a szár belsejében nagyméretű szkleróciumok képződnek. A hüvelyt is megfertőzheti. A károsítás helyén vattaszerű, fehéres micélium szövedék figyelhető meg. Védekezés: a korai vetés, a túlzott nitrogénellátás és a sűrű növényállomány kerülése, 4–5 éves vetésváltás, lehetőleg gabona elővetemény után termesszük, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése. Szója fuzáriumos hervadása (Fusarium oxysporum, F. semitectum f. sp. tracheiphilum) A fertőzött mag rosszul csírázik, kikelve megrövidül, deformált, csavarodott, majd elrothad. A fiatal növények szik alatti szárrészén és a szikleveleken besüppedő foltok láthatóak, rajtuk fehéres penészbevonat. Virágzás környékén, a .

lombleveleken apró, barna szegéllyel határolt szürkés foltok keletkeznek. Gyors lefolyású hervadás figyelhető meg, az edénynyalábok barnulnak, a tő elszárad. Védekezés: egészséges vetőmag vetése, vetőmagcsávázás, optimális vetésidő, 3–4 éves vetésváltás, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, virágzás körül öntözés. Szója hamuszürke szárkorhadása (Macrophomina phaseolina) A növény korai fejlődési szakaszában fertőz, csíranövény-pusztulást, később, a virágzás stádiumában gyors, sokkszerű hervadást okoz. A fertőzést elősegíti a korai száraz, meleg időjárás és száraz talaj. A növények gyökérzete és a száralapi rész szürkül, feketedik a tömegesen képződő mikroszkleróciumoktól. Védekezés: egészséges vetőmag használata, csávázás, 4–5 éves vetésváltás, a fertőzött növényi maradványok megsemmisítése jó vízgazdálkodású talajokon való termesztés. Szója antraknózisa (Colletotrichum glycines) A kórokozó a szója minden fejlődési stádiumát fertőzheti. A csíranövény károsítás hasonlít a palántadőlés tüneteihez. Védekezés: egészséges vetőmag használata, helyes vetésváltás, fertőzött növényi maradványok megsemmisítése. A szója főbb kártevői Pattanóbogarak: vetési pattanóbogár (Agriotes lineatus), sötét pattanóbogár (Agriotes obscorus), egérszínű pattanóbogár (Agrypnus murinus), barnalábú gyászpattanóbogár (Melanotus brunnipes) A kis és nagy pattanóbogarak lárvái a drótférgek. Polifág fajok, a lárvák válogatás nélkül minden növény gyökerét fogyasztják. Meleg, nedves időben a talaj felső rétegében tartózkodnak, szárazság és lehűlés hatására a mélyebb rétegekbe húzódnak. A fiatal lárvák kezdetben korhadék- és humuszevők, később fitofág táplálkozást folytatnak. Több éves fejlődésmenetűek. A kis pattanóbogarak fejlődési ideje a fajoktól és az ökológiai viszonyoktól függően 3–5 év, a nagy pattanóbogaraké 2–3 év. Az imágók a virágokon érési táplálkozást folytatnak. Előrejelzés lehetősége: A felmérést elsősorban ősszel végezzük el de, április utolsó felében történő vetés esetén tavasszal is elvégezhető. Felmérési módszer: térfogati kvadrát módszer. Veszélyességi küszöbérték: 2-5 db/ m2. Védekezés: okszerű vetésváltással, kerülni kell az erdők, fasorok szomszédságában a kalászos kultúrák és a lucerna termesztését. Közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) Mozgó alakjai többnyire június közepétől a betakarításig károsítanak. A leveleken, virágokon és a termésen egyaránt szívogatnak. Soktápnövényű faj, meleg, száraz nyarakon robbanásszerűen felszaporodik, és a növény klorofill-állományának elfogyasztásával súlyos anyagcserezavart okoz. A szívogatott levelek színén kezdetben apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek később összeolvadnak. A levél torzul, bronzbarnává válik, fonákát az atka finom szövedéke fedi be. Előrejelzés: növényvizsgálat, veszélyességi küszöb: 10 egyed/levél. Védekezés: Gyakori természetes ellensége a Scolothrips longicornis ragadozó tripsz, amely nem a fitofág tripszekkel együtt, virágzáskor fordul elő, hanem az atkák felszaporodása nyomán augusztusban jelentkezik a szója levelein. Bogáncslepke (Vanessa cardui) A hernyó a levélzetet és a hajtásokat ezüstösen csillogó, pókhálószerű szövedékbe szövi össze, annak védelmében kezdetben hámozgat, majd .

szabálytalanul karéjoz. Vándorlepke, Magyarországon nem telel át, délről migrál májusban. A lepkék érési táplálkozást folytatnak a virágzó gyomnövényeken. Az első nemzedék április– májusban, a második június–júliusban, a harmadik augusztus–szeptemberben rajzik. Szóján a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. Előrejelzés lehetősége: az imágók előrejelzése fénycsapdával, bogáncsféléken rajzásvizsgálattal, a lárvák kelésének megfigyelése a növényállomány rendszeres vizuális átnézésével történhet. Csipkézőbogarak: lucerna-csipkézőbogár (Sitona humeralis), sávos csipkézőbogár (Sitona lineatus), borsó-csipkézőbogár (Sitona macularius), szegélyes csipkézőbogár (Sitona sulcifrons) Az imágók érési táplálkozásuk során a szikleveles növények leveleit karéjozva rágják. Kezdetben a tábla szélén jelentkezik a károsítás, ami frontálisan halad a kultúra belsejébe. A leveleken jellegzetes U alakú csipkéző rágást találunk. Elsősorban száraz tavaszon veszélyesek, amikor a kelés elhúzódik. Négy lombleveles fejlettségi állapot után a növény kinő a kártevő „foga alól”. Előrejelzés lehetősége: a táblaszélén végzett egyedsűrűség felmérése, veszélyességi küszöb 2-4 db/imágó/m2. Védekezés: a káros szomszédság kerülése; a pillangós kultúra szomszédságába vetett szója fokozott veszélyben van, korai vetés. Akácmoly (Etiella zinckenella) A kikelő lárva berágja magát a hüvelybe, és ott károsít. A hüvelyben a magvakat megrágja, belül laza szövedéket alkot. A fiatal hernyók a magvakon nagy, de sekély rágásnyomokat okoznak. A fejlettebb hernyók a zsenge magvakat maradéktalanul elpusztítják. A lárva elleni védekezés nehéz, mivel rövid ideig tartózkodik a hüvely felületén, és miután berágott a hüvelybe, már nehéz rovarölő szerrel utolérni. Az ősszel kifejlődő és fejlett hernyók vonulnak telelőre. Ha meleg, száraz, de párás nyarak, illetve havas telek követik egymást, akkor évente 3 nemzedéke fejlődik, és kialakul a tömegszaporodás. Előrejelzés lehetősége: A rajzás megfigyelése fénycsapdával és szexferomon csapdával. A vetőmag-előállító táblákat fokozottan figyeljük, és a rajzás erősödésekor a lepkék ellen védekezzünk. Védekezés: gyomirtás, izolációs távolság (borsó, akác), kémiai: nehéz, mert nem az imágórajzás elhúzódik. Borsó-levéltetű (Acyrthosiphon pisum), fekete bükköny-levéltetű (Aphis craccivora) Kártételük során az erek mentén szívogatva a levelek satnyulnak, pöndörödnek. Később a növény a fejlődésében leáll, súlyos esetben el is pusztulhat. Április végén–május elejétől jelennek meg a szójatáblákon. Ezután 3–4 nemzedék tömegszaporodása következik, amely általában június közepéig –július elejéig tart. Előrejelzés lehetősége: A szárnyas alakokat az állományba helyezett sárgatálakkal figyelhetjük meg. Ha később elszaporodásukhoz kedvező időjárási viszonyok alakulnak ki, a kezelést meg kell ismételni. Védekezés: a borsó-levéltetűnek sok természetes ellensége van. Ragadozó és parazitoid rovarok pusztítják. Hűvös, csapadékos időjárási körülmények között gyakran az Entomophthora aphidis gomba is megtizedeli. A levéltetvek korai betelepedés esetén veszélyeztetik a szóját, – ezért egyedszámuk hirtelen emelkedésekor (kolóniák kialakulása) védekezni kell.

.

Dohánytripsz (Thrips tabaci), közönséges virágtripsz (Frankliniella intonsa) A szúró-szívó szájszervű tripszek nedvszívásának nyomán apró, ezüstös foltok jelennek meg a leveleken, melyek kiterjedhetnek az egész levélfelületre, csökkentve az asszimilációs felületet. Előrejelzés lehetősége: betelepedés figyelése (ragacsos felületű fehér lap). Védekezés: biológiai: még nem kidolgozott, természetes ellenségei közül megemlíthető az Aeolothrips intermedius ragadozó életmódú tripsz, amely virágzáskor gyűjthető, és főként a dohánytripsz lárváival és imágóival táplálkozik, agrotechnikai: gondos talajművelés, vetésforgó betartása. Bagolylepkék: gamma bagolylepke (Autographa gamma), somkóró-bagolylepke (Heliothis maritima), káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae), borsó-bagolylepke (Melanchra pisi), gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) Elsősorban a lombozatot fogyasztják; hámozgatják, lyuggatják, karéjozzák a leveleket. Az érközöket teljesen felélik, csak a vastagabb erek maradnak meg. Erős fertőzéskor a termést is elpusztíthatják. Előrejelzés: Az optimális védekezés időzítése fény- vagy szexferomon csapdával nyomon követett lepkerajzással és növényvizsgálattal lehetséges. Veszélyességi küszöb: 2 db lárva/m2. Védekezés: agrotechnikai: a telelő lárvák és bábok ellen az őszi talajművelés hatásos. A lepkék rajzásának idején a virágzó gyomok irtásával, a táplálékforrás megszüntetésével tojásprodukciójuk csökkenthető. Hazánkban jelenleg nincs engedélyezett rovar- és atkaölő szer. Ezért szükséghelyzeti felhasználási engedélyt kell kérni, mely egy meghatározott területre, legfeljebb egy vegetációs időszakra, 120-napos időtartamra érvényes. Az engedélyt a megyei Kormányhivatalok Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságánál lehet kérvényezni. A szója főbb gyomnövényei, gyomszabályozás Egyéves egyszikűek: kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muharfajok (Setaria spp.), termesztett köles (Panicum miliaceum). Egyéves kétszikűek: árvakelésű napraforgó (Helianthus annuus), csattanó maszlag (Datura stramonium), disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), fehér libatop (Chenopodium album), keserűfű fajok (Polygonum spp.), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), selyemmályva (Abutilon theophrasti), szerbtövis fajok (Xanthium spp.). Évelő egyszikűek: fenyércirok (Sorghum halepense), tarackbúza (Elymus repens). Évelő kétszikűek: apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei aszat (Cirsium arvense). Preemergens gyomirtás Az aprómorzsás talajszerkezet a jó minőségű magágy nemcsak a szója csírázását segíti elő, hanem a preemergens úton kijuttatott herbicidek hatékonyságát is. A szója tenyészideje hosszú, ezért a gyomirtó szerek megválasztásánál a hosszabb hatástartamú készítmények megválasztására szükséges törekedni. A szója levélzetén nincs viaszréteg, viszont a borsónál ellenállóbb a gyomirtó szerekkel szemben. A rossz herbicid dozírozás miatt megnőhet a fitotoxicitás veszélye, melyek a következő tünetekben mutatkozhatnak meg: - a növény fejlődésében visszamaradt, - a levelek elszíneződnek, deformálódnak, elhalnak, - a károsodott növény gyökere rosszul fejlett. A szóját az előveteményben alkalmazott herbicid maradványok is károsíthatják. Ezek a tünetek a gyökerek növekedésekor a .

legszembetűnőbbek, melyek a levelek elszíneződésben mutatkoznak meg. A károsodott szója a felvett dózistól függően kinövi a tüneteket, ritkább esetben elpusztul. A preemergens készítményeknek felhasználásában nagy kockázatot jelent, hogy hatáskifejtésük feltétele a permetezést követő 2 héten belül lehullott 10-20 mm bemosócsapadék. Hatásuk elmarad, ha nem jutnak el gyomnövények gyökérszintjéig azok kelésének idején. A preemergens herbicidek a talajréteg felső rétegében csírázó magról kelő egy- és kétszikűeket jól irtják, azonban a folyamatosan, mélyebb talajrétegekből kelők (selyemmályva, csattanó maszlag, parlagfű, árvakelésű napraforgó, szerbtövis fajok) ellen hatékonyságuk elmarad. Preemergensen alkalmazható hatóanyagok: dimetenamid-p, dimetenamid-p+pendimetalin, flumioxazin, klomazon, linuron, metribuzin, pendimetalin, S-metolaklór. Posztemergens gyomirtás A posztemergens megoldás esetében ismernünk kell a gyomnövények érzékeny fenológiai állapotát, a védekezést lehetőség szerint erre az időszakra kell időzíteni. A herbicid kezelést a magról kelő kétszikű gyomnövények 4 lombleveles állapotáig javasolt elvégezni, ennél fejlettebb gyomok ellenállóbbak a gyomirtó szerrel szemben. Többek között a hektáronkénti magas herbicid költségek miatt, állományban az évelő kétszikűek irtása - kiemelten a mezei aszatot - egyelőre megoldatlannak látszik. Gyérítésére az elővetemény gyomirtása, illetve a mechanikai sorközművelő kultivátorral végzett gyomirtás nyújthat segítséget. Az egyéves és évelő egyszikű gyomnövényekkel (kakaslábfű, muharfajok, köles, fenyércirok, tarackbúza) fertőzött területeken az állományban való gyomirtást a speciális egyszikű irtó szerekkel ajánlott elvégezni. Fontos, hogy a gyomnövény megfelelő nagyságú levélfelülettel rendelkezzen, melyet 10-30 cm-es növénymagasságnál érnek el. A permetezést finom cseppekre bontva célszerű elvégezni. Száraz időjárási körülmények estén az egyszikű irtó szerhez adott nedvesítő szerek segítik a vegyszer behatolását a gyomnövénybe. Heterogén fejlettségű gyomfertőzés esetén a kétszeri kezelés nagyobb hatékonyságot nyújt. Ebben az esetben a kezelések között legalább 10-12 nap teljen el. Optimális vetés és megfelelően elvégzett gyomirtás alkalmával a szója záródása következtében a talaj leárnyékolás miatt az újabb gyomnövények kelése lelassul. A kultúra gyomelnyomó képessége érvényesül. Poszteremergensen alkalmazható hatóanyagok: bentazon, cikloxidim, imazamox, kletodim, propaquizafop, quizalofop-P-etil, quizalofop-P-tefuril, tifenszulfuron metil. Állománykezelés, állományszárítás A fajtaválasztéktól függően a szója szeptember közepére-végére érik be. A növény akkor érett és aratható, amikor a csúcsi fürt hüvelyeiben lévő magvak a fajtára jellemző színűek és a levelek már lehullottak. Ha az egyenetlen kelés következtében kialakult foghíjas területen felszaporodtak a gyomok, valamint az érés elhúzódik, akkor a szóját deszikkálni szükséges. A lombtalanítást akkor lehet elkezdeni, amikor az alsó és a középső hüvelyek már érettek és a levélzet nagyobb része már lehullott. A szója magok nedvességtartalmának és a gyomosodás erősségének függvényében, az állományszárítás száraz meleg augusztusi, illetve szeptemberi időjárás esetén elhagyható. Állományszárításra alkalmazható hatóanyagok: diquat-dibromid, diquat-ion+nedvesítő szer, glifozát-izopropilamin só, glifozát-K-só.

.

A SZŐLŐ INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A szőlő főbb betegségei Szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola) A gomba ivaros alakban (oóspóra) a lehullott levelekben telel, melyből tavasszal a fertőzés indul. A spórák nedves felületre kerülve a levelek gázcsere nyílásain keresztül fertőznek. A lappangási idő az időjárás függvényében 3-18 nap is lehet. A betegség tünetei láthatóak a leveleken és fürtökön is. A leveken a sárgászöld foltok láthatók, a fonáki oldalon a foltokon megjelennek a kórokozó ivartalan szaporító képletei (sporangium). A kórokozó a frissen kötődött bogyókat (zöldborsó nagyságig) is képes megfertőzni, mely akár 85-100%-os termésveszteséget is okozhat. Csapadékos évjáratokban különösen nagy odafigyelést igényel az ellene való védekezés, melynek alapja az ellenálló fajták telepítése; az őszi lehullott lomb talajba forgatása; a szakszerűen elvégzett növényápolási munkák (zöldmunka, szellős, gyorsan felszáradó lombfal kialakítása); az előrejelzésre alapozott, okszerű kémiai növényvédelem hatékony gombaölő szerekkel (pl. fenilamidok, réz) preventíven kijuttatva. Szőlőlisztharmat (Erysiphe necator) A kórokozó a rügypikkelyek közt vegetatív képlettel (micélium), valamint a fás részekre lemosódva ivaros szaporító képletekkel (kazmotécium) is képes áttelelni. A fertőzött rügyekből fertőzött részek fejlődnek (zászlós hajtások), és ezek kihajtásával a gomba is növekedésnek indul. Ezek a fertőzött részek a fejlődésben az egészséges részekhez képest jelentősen visszamaradnak, rajtuk fehéres, lisztes bevonat látható, melyekről a fertőzés – a gomba számára kedvező időjárási körülmények között – megindul. A fás részeken áttelelt termőtestekből kiszabaduló spórák nagy számban képződnek és fertőznek. A szőlőfürt szintén a virágzás környékén válik rendkívül fogékonnyá a fertőzésre. Nyáron kedvező körülmények között (18-25 °C; magas relatív páratartalom; fülledt, párás mikroklíma) az ivartalan fertőzési ciklus többször megismétlődik, a fertőzés gyorsan terjed. A bogyók fogékonysága a vegetáció előrehaladtával a betegségre kevésbé lesznek fogékonyak, azonban a virágzás környékén lévő kritikus időszakban megfertőződött bogyók később felrepednek (ún. sérves bogyók). A hatékony védekezés alapja a kórokozó számára kedvező feltételek megszűntetése a szakszerű zöldmunkákkal; a jól átpermetezhető lombfal kialakítása; az ültetvény gyommentesen tartása; a szálvesszős művelésmód hajlamosít, előnyös a rövidcsapos metszés valamint a megelőző jellegű permetezések felszívódó- (pl. azolok, azanaftalének) + kontakt hatóanyagok párosításával különösen a virágzás – sörét nagyságú bogyó állapotig. A fürtök érzékenysége a lisztharmat-fertőzésre a zsendülés időszakával befejeződik, de a lomb továbbra is érzékeny marad, ekkor kezdődik az ivaros képletek képződése is. Ebben az időszakban a várakozási idő miatt általában visszatérünk a kontakthatású kén tartartalmú készítményekre. A hatóanyag csoportok közötti szerrotáció alkalmazása, a gombaölő szerek elleni rezisztencia kialakulásának megakadályozása érdekében elengedhetetlen. Szürkepenész (Botrytis cinerea) Sok gazdanövényű (polifág) kórokozó, mely a szőlő minden zöld növényi részét fertőzheti. A fertőzött virágzat és a fiatal szőlőbogyók elhalnak. Az érésben lévő és az érett bogyók fonnyadnak, barnásan rothadnak. A szüret előtti időszakban súlyos fürtkár alakulhat ki. A fürtnyeleken és a fürtkocsányokon apró, barnás-zöld vagy szürkésfekete foltok keletkeznek, amelyek szétterjednek és elhalnak, egyes fajtáknál a beteg kocsányrész elszakad, és a fürtök a talajra hullnak. A hajtásokon eltérő méretű vizenyős foltok jelennek meg és a hajtások elfonnyadnak. A fertőzött részeken – kedvező körülmények esetén – jellegzetes szürke penészgyep alakul ki. A fertőzött szőlőhajtásokon gyakran megfigyelhetők a .

gomba ellenálló képletei, a szkleróciumok (fekete, különböző alakú és nagyságú kidudorodó kavicsszerű képződmények). A sikeres védekezés alapja az ültetvény jó légjárhatóságának és a tőkék szellősségének biztosítása (zöldmunkák); a szőlő betegség elleni fogékonyságának csökkentése, a növekedés optimalizálása, kiegyensúlyozott tápanyagellátás; a szőlőfürtök károsodásának megakadályozása: a szőlőmolyok és a lisztharmat elleni szakszerű növényvédelem. Törekedni kell a darázs-, egyéb rovar- és madárkártétel, valamint a mechanikai sérülések mérséklésére is. Fellépő fertőzés esetén a szüret idejének előrehozása. Az érzékeny időben (virágzás – szüret) hatékony készítményekkel, megfelelő technikával, virágzatra és fürtre is juttatva végzett védekezés. A megelőző védekezés mindig hatásosabb! A védekezés időpontjai: ─ Virágzáskor, ill. virágzás végén az elhalt portokokon megtelepedő gomba kontaminációjának megakadályozására általában a több hatáshelyen ható hatóanyagokkal védekezzünk. ─ Fürtzáródás előtt száraz idő esetén is be kell iktatni egy védekezést speciális szürkerothadás elleni készítményekkel, mivel ez az utolsó időszak, amikor a fürt belseje még elérhető ─ Zsendüléskor, hajlamosító időjárás és fajta esetén. ─ Érés időszakában, hajlamosító időjárás és fajta esetén A zsendülés és érés időszakában a permetezést célzottan a fürtzónában végezzük, kivéve, ha a készítménnyel más kórokozó (lisztharmat) ellen is akarunk védekezni. Szőlőorbánc (Pseudopezicula tracheiphila) Tünet csak a levélen fordul elő. Kezdetben a leveleket áteső fényben nézve, a mellék erek barnulása észlelhető. Hamarosan a barnuló erek közötti levélszövetek sárgulni kezdenek, majd megbarnulnak, egyes fajták esetében megvörösödnek. A beteg levelek lehullanak, minőségi és mennyiségi veszteséget okozva a szőlőn. Járványveszély csak egymást követő csapadékos évek után alakulhat ki. A betegség egyetlen fertőzési forrása az áttelelt beteg levél, ezért az előrejelzés a bennük fejlődő ivaros alakok (apotéciumok) vizsgálatával lehetséges. A védekezés alapja az ősszel lehullott levelek talajba forgatása; a peronoszpóra elleni védekezések megkezdéséig szükség lehet 1-2 kezelésre; továbbiakban a szőlőperonoszpóra elleni készítményt úgy válasszuk meg, hogy a kezelések orbánc ellen is védelmet nyújtsanak. Fás részek gombás betegségei Esca-komplex: Komplex betegség, amit élő és élettelen tényezők együttes, vagy egymást követő hatása idéz elő. (Phaeomoniella chlamydospora (Pch), Phaeoacremonium aleophilum (Pal), Fomitiporia mediterranea (Fmed) Feketelábúság betegség „Black foot disease" (Cylindrocarpon spp.) Eutípás törzs- és kordonelhalás (Eutypa lata) Fekete kordonkarelhalás (Botryosphaeria stevensii, Botryosphaeria obstusa, Botryosphaeria dothidea) A betegség okozók belső élősködők, a szőlő fás részeiben élnek. A szőlőtőkék legyengülését, lassú vagy hirtelen, részleges vagy teljes pusztulását okozzák. A fertőzés a tőke életének bármelyik szakaszában bekövetkezhet, melyben a kórokozókon kívül döntő szerepe van a szélsőséges időjárási tényezők által kiváltott stressz hatásnak is. A fertőzést követően a kórokozó lappang, a tünetek gyakran csak évekkel később jelennek meg. A betegséggel leggyakrabban a kötött, tömör és nedves talajokban találkozhatunk, ahol a szőlő, idős szőlő vagy gyümölcsültetvény után került telepítésre. A tracheomikózist okozó gombák (Phaeomoniella, Phaeoacremonium fajok) esetében a .

fertőzések elsődleges forrása a szaporítóanyag, de a metszési sebeken, sérüléseken keresztül fertőződhetnek a tőkék az ültetvényben is. Védekezés: A beteg tőkék gyógyíthatatlanok, ezért a védekezésben a hangsúlyt a fertőzés megelőzésére kell helyezni! Az egészséges tőkék ellenállóbbak a betegségekkel szemben, így a kiegyensúlyozott tápanyagellátás alapvető fontosságú. Telepítéskor egészséges szaporítóanyag használata, anyatelepek őszi lemosó permetezése, oltvány-előállításkor a szaporítóanyag fertőtlenítése tárolás előtt, meleg vizes kezelés; a gyökérbetegségek elkerülésére veszélyeztetett területre ne telepítsünk szőlőt, kivágott ültetvény után 5 évig pihentetni szükséges a területet az új telepítés előtt. Biológiai: a gyökérbetegségek és talajuntság elkerülésre telepítéskor és fiatal ültetvényben beöntözéssel antagonista gombák alkalmazása (Trichoderma asperellum). A kémiai védekezés alapja a metszést követő, nagyobb sérülések kezelése sebkezelő anyaggal. Vírusos betegségek Szőlő korai vírusos leromlása (Grapevine fanleaf virus (GFLV)) Szőlő levélsodródás vírus csoport (Grapevine leafroll-associated virus 1-9 (GLRaV 1-9)) Faszöveti barázdáltság tünetét okozó vírusok (Grapevine virus A (GVA); Grapevine virus B (GVB); Rupestris stem pitting associated virus (RSPaV)) A vírusos betegségek tünetei:  levélzet deformálódása, elszíneződése; erős levélfogazottság; rendellenesen fejlődő erezet  kései rügyfakadás; rövid ízközök, dupla nóduszok, összenövések; gyenge hajtások  kevés fürt, gyengén színeződött bogyók; termés minőség-, mennyiség csökkenés A vírusos betegségek elleni védekezési lehetőségek: vírustesztelt nemes és alanyfajták használata. A természetes vektorok (pl. vándorpajzstetvek) elleni védelem. A beteg tőkék a nyár elején, közepén és végén, tehát 3 alkalommal végzett vizuális szelekcióval biztonságosan eltávolíthatóak. A törzsültetvények és szőlőiskolák talajának mentesnek kell lennie a fonálféreg vektoroktól. A szőlő főbb kártevői Cserebogarak (Melolontha ssp., Anomala vitis) A cserebogarak pajorjai ellen már a telepítést megelőzően kell védekezni, ugyanis a frissen eltelepített tőkéken jelentős kártételek okozói. Sorközfüvesítés esetén kevésbé jelentős a kártételük. Májusban figyelni kell a kifejlett rovarok rajzását, és az ellenük szükséges rovarölő szeres védekezést elvégezni. Szőlő-gyökértetű (Viteus vitifoliae) A saját gyökerén termesztett szőlő ültetvényeket hazánkban is kipusztította a 19. sz. végén. Jelenleg is megtalálható kártevő, de az oltvánnyal történő szaporítás következtében kártétele az alany-anyatelepekre visszaszorult. Akác-pajzstetű (Eulecanium corni), közönséges teknőspajzstetű (Parthenolecanium corni) A kártevő lárva alakban telel a fás részek kéregrepedéseiben. A megtermékenyített nőstények pajzsa alól júniusban másznak ki a lárvák és a szőlő levelein táplálkoznak. Felszaporodására az alacsony rovarölő szer terhelésű üzemekben lehet számítani. A leveleken táplálkozó lárvák ellen lehet védekezni a szőlőmolyokkal egybekötötten június–júliusban.

.

Ékköves faaraszoló (Peribatodes rhomboidaria) Kártétele abban nyilvánul meg, hogy a fakadó, duzzadt rügyeket kiodvasítja. Egynemzedékes kártevő, a kifejlett lárvák 4-5 cm hosszúak, szürkésbarnák. Szőlő-levélatka (Calepitrimerus vitis) Évente több nemzedéke fejlődik ki, a fás részek kéregrepedéseiben telel. Szívogatásának hatására rövid ízközök, törpe hajtások, kis levélkék képződnek, majd a torz levelek felszakadoznak. Elhúzódó fakadáskor még nagyobb a kár. Egészen augusztusig a fiatal leveleken szívogatnak, majd augusztusban vándorolnak telelőhelyeikre. Védekezés: csonkázás; ragadozó atkák telepítése, mely kizárólag a nem „kén túlsúlyos” ültetvényekben alkalmazható; kémiai védekezés az augusztusban telelésre vonuló egyedek ellen. Szőlő-gubacsatka (Colomerus vitis) Szívogatásuk hatására a levelek színén kidudorodások, a fonákon nemezes atkagubacs alakul ki. Évente 6-7 nemzedéke van, a rügyekben telel. Kabócák - Szőlőkabóca (Empoasca vitis) - Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) - Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma (Flavescence dorée, FD) vektora! A kabócák egynemzedékes, tojás alakban, a kéregrepedésekben telelő fajok. Veszélyes fitoplazma vektorok. A növényállomány vizuális vizsgálata alapján a fiatal lárvák ellen kell a védekezést elvégezni. Szőlőmolyok  Tarka szőlőmoly (Lobesia botrana)  Nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) A szőlő generatív részein károsítanak, károsításuk nagyon hasonló. Tojásaikat a levekre helyezik, innen másznak a fürtökre a lárvák. Első nemzedékük összeszövi és megrágja a megjelenő virágzatkezdeményt, azonban ez a kártétel ritkán súlyos – a szőlő nagyobb bogyómérettel kompenzálja a károsítást. Ha a kocsányt is elrágják, jelentősebb a kár. A tőke vagy a karó repedéseiben bábozódnak. A második nemzedék károsítása a fürtzáródás idejére esik, ekkor a kikelt lárvák a bogyókba fúrják be magukat, melyen a másodlagos kórokozók (pl. szürkepenész) könnyen megtelepednek. Védekezés: Feromoncsapdázásuk fajspecifikusan történik április közepétől. Napi átlaghőmérséklet figyelése. Öt hektárnál nagyobb ültetvényben a molyok ellen alkalmazható a feromonos légtértelítés technológiája, melynek során a hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméljük. A vegyszeres védekezést a tömeges lárvakelésre kell időzíteni, méhkímélő technológiával. (A szőlő ugyan szélporozta növény, de a gyomflóráján lehetnek méhek.) A neonikotinoidok ingerületvezetés gátló hatóanyagok, valamint a Bacillus thuringiensis (Dipel) alkalmazása. A szőlő főbb gyomnövényei, gyomszabályozás Ültetvényekben a gyomok a vízkészlet felhasználásával, tápanyagkészlet és hőmérséklet csökkentésével okoznak gondot. Ezen felül a gyomos területeken elszaporodhatnak a kártevők, és párásabb mikroklímája elősegítheti a betegségek kialakulását. Eredményes védekezés alapja a területen előforduló gyomok ismerete. Egyes esetekben 30-40 faj is előfordulhat. .

Főbb gyomfajok a tyúkhúr (Stellaria media), apró szulák (Convolvulus arvensis), tarackbúza (Elymus repens), betyárkóró (Conyza canadensis), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), fedélrozsnok (Bromus tectorum), karcsú disznóparéj (Amaranthus chlorostachys), meddő rozsnok (Bromus sterilis), angolperje (Lolium perenne), puha gólyaorr (Geranium molle), csillagpázsit (Cynodon dactylon), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis). A sorközöket füvesíthetjük, vagy mechanikai eszközökkel művelhetjük, sorát pedig vegyszeres kezeléssel lehet gazdaságosan és gyommentesen tartani. Törekedjünk arra, hogy a gyomirtott sáv minél keskenyebb legyen, vegyszer ne legyen káros a gyümölcsfára, az ellenálló fajok esetén alkalmazzunk mechanikai módszert, telepítés előtt pedig tisztítsuk meg a területet az évelő gyomoktól, hogy az első években ne okozzanak problémát. A gyomirtó szert 1-2 bar nyomáson keresztréses, síkban permetező szórófejekkel juttassuk ki. A permetlé ne kerüljön a szőlő leveleire és fiatal hajtásaira. Fontos megemlíteni, hogy a vegyszeres gyomszabályozáskor csak az engedélyokiratban foglaltak szerint szabad eljárni, tehát csak olyan herbicid juttatható ki és csak olyan technológiával, amely a szőlőben engedélyezett! A kémiai gyomszabályozás esetén fontos az ültetvény életkora is. Az egyes gyomirtó szerekkel szembeni rezisztencia kialakulásának megelőzése végett indokolt beiktatni a szerrotációt, illetve a herbicidek kombinációban való alkalmazását!

A VÖRÖSHAGYMA INTEGRÁLT NÖVÉNYVÉDELME A vöröshagyma főbb betegségei Baktériumos rothadás (Pseudomonas alliicola, Erwinia carotovora subsp. carotovora) A Pseudomonas alliicola csak a vöröshagymát, a soktápnövényű Erwinia sp. más növényeket is fertőz. A termőterületen, és a tárolás folyamán egyaránt károsíthat. A levélen, magszáron, a hagymafej pikkelylevelein jelentkezik, vizenyős, kásásan rothadó foltok formájában. Gyakran a rothadás jól elkülönülve, csak 1–2 pikkelylevélen jelentkezik, ami száraz viszonyok közt beszárad. Ervíniás eredetű baktériumos rothadás elsősorban a tárolás folyamán lép fel, akkor az egész hagymafej bűzösen rothad. Védekezés: alapvető a 4-5 éves vetésforgó betartása. Jégverés, vihar után feltétlenül védekezni kell. Permetezéskor nedvesítőszer használata indokolt. Hagymaperonoszpóra (Peronospora destructor) A fiatal és idősebb leveleken egyaránt megtalálhatók a tünetei. Jellemző az elmosódott szélű kivilágosodó, különböző méretű hosszúkás foltok a leveleken, amelyeken szürkés penészkiverődés látható. Csapadékos, párás, mérsékelten meleg időjárásban járványos szintű lehet a fellépése, teljes lombpusztulást is okozhat. A levélpusztulás miatt a hagymák nyaki része nem záródik, és ezért a tárolási betegségek terjedését is elősegíti. A betegség előrejelzéséhez szükséges a meteorológiai adatok mérése, elemzése, a növényállományban végzett felvételezés. Hő optimuma: 13,5 oC, nedvességigénye: 95-100 %os páratartalom, vagy szabad víz (csapadék, harmat). 30 oC-nál magasabb hőmérsékleten a sporuláció elmarad. Védekezés: különösen fontos az 5 éves vetésforgó betartása. Fertőzés veszélyes időszakban a primer tünetek megjelenése előtt elegendő a megelőző védekezésre valamelyik kontakt gombaölő szer, a tünetek megjelenése után fölszívódó, kombinált hatóanyagú készítmények használata indokolt. Rezisztencia veszély csökkentése érdekében szerrotációt kell alkalmazni. A vegyszeres védekezéseknél nedvesítőszer használata szükséges.

.

Alternáriás levélfoltosság (Alternaria porri f. sp. porri) A lombozat megerősödésekor jelentkezik, a kifejlett leveleken, 1–2 cm-es, ovális, kissé szürkés-lilás foltok formájában. A levél folt fölötti része később elszárad, elpusztul. Különösen a dughagyma előállításnál, és a magról vetett állományokban kell számítani fellépésére, hűvös, csapadékos időjárás esetén. A növények rendszeres vizsgálatára alapozott védekezéssel akadályozható meg a súlyos fertőzés. Védekezés: Ha a betegség már jelentkezett a körzetben, megelőző vegyszeres védelem szükséges, a lombozat megerősödésekor. Botritiszes levélfoltosság (Botrytis aclada, Botrytis byssoidea, Botrytis squamosa, Botrytis porri) A lombozat megerősödésekor jelentkezik, a kifejlett leveleken, 2-5 mm-es ovális, kissé elhaló foltok formájában. Egy levélen több folt is előfordulhat, a beteg rész fölött a levél elszárad. Erős fertőzés estén a betegség a föld alatti levélhüvelyt is megtámadja. Különösen a dughagyma előállításnál, és a magról vetett állományokban kell számítani fellépésére, hűvös, csapadékos időjárásban. Az előrejelzés egyetlen módja a területi felvételezés. Védekezés: fontos a 4-5 éves vetésforgó betartása. Ha a betegség már jelentkezett a körzetben, megelőző vegyszeres védelem szükséges, a lombozat megerősödésekor. Állománypermetezés esetében nedvesítőszer használata indokolt. Tárolási betegségek (Fusarium spp., Botrytis spp., Penicillium sp., Aspergillus sp.) Több kórokozó okozza, a fertőzést a hagyma hozhatja a termő helyről, de jelentős az átfertőzés veszélye is a tárolás folyamán. A fuzáriumos fertőzés esetén hagymák tönki része kiemelkedik, megduzzad, rajta fehér penészbevonat jelenik meg, a pikkelylevelek üvegessé válnak, megpuhulnak. Botrítiszes fertőzésnél többnyire a hagymák nyaki részénél, vagy az oldalán jelennek meg szürkés penészgyeppel borított foltok, a pikkelylevelek üvegesednek, elrothadnak. A penicilliumos és aszpergilluszos fertőzés a botrítiszeshez hasonló tüneteket okoz, eltérés csak a penészgyep színében van. A penicilliumnál kékes, az aszpergillusznál fekete a penészgyep. A fertőzött hagymák száraz körülmények között mumifikálódnak, nedvesség jelenlétében tovább fertőzik az egészséges hagymákat. Védekezés: Egészséges, sérülésektől mentes termést kell betárolni. A tárolás folyamán ellenőrizni kell a hőmérsékletet, és a páratartalmat. Páralecsapódás esetén szellőztetéssel ki kell szárítani a tárolt terményt. Vegyszeres védekezésre nincsen mód, csak a megelőzés ad eredményt. A vöröshagyma főbb kártevői Talajlakó kártevők (Elateridae – pattanóbogarak lárvái, Melolonthinae – cserebogarak lárvái) A magról vetett hagyma kelése egyenetlen, foltokban hiányos, pusztul. A hagymán kisebb nagyobb berágások, járatok láthatók, a termés értéke csökken. A dughagymáról termesztett hagymán rágásnyomok, járatok vannak, a termés torzul, értéke csökken. A talajból vett mintából megállapítható a talajlakó kártevők egyedszáma. Védekezés: A talajművelés csökkenti a talajlakó kártevők számát. A csávázás, valamint a talajfertőtlenítés szükségességét a talaj-felvételezés alapján kell eldönteni. A teljes felületkezelésre vagy a vetéssel egy időben végzett sorkezelésre a teflutrin hatóanyagú készítmény használható, illetve csávázásra a dimetoát hatóanyag.

.

Dohánytripsz (Thrips tabaci) A hagymát a pikkelylevelek alatt vagy az összeérő levélhüvely által védett részeken szívogatja. Eleinte apó, ezüstfehér foltok jelennek meg a levelek hónaljában. A későbbiek folyamán a szívásnyomok elborítják az egész levelet. Súlyos kártétele sárguláshoz, torzuláshoz, a hagyma satnya fejlődéséhez, esetleg pusztuláshoz vezet. Melegebb tárolókban még a tél folyamán is károsít. Vírusvektorként is jelentős a szerepe. Előrejelzés: A tripszek betelepedése sárga színű vizes tálcsapdákkal követhető nyomon. Védekezés: A kártevő telelésére alkalmas növénymaradványokat időben meg kell semmisíteni. A tripszek elleni vegyszeres védekezésre a spinozad hatóanyagú készítmény, mellette hagymában a tiametoxam és a dimetoát hatóanyagoknak van engedélye. Hagymalégy (Delia antiqua) Csapadékos években a hagyma legveszélyesebb kártevője. A lárva károsít. A fiatal növények először elveszítik fényüket, majd fokozatosan hervadnak, sárgulnak. A középső levél könnyen kitörik, mert a tövi része elrothad. A károsított fiatal növények gyakran foltokban kiszáradnak, elpusztulnak. Az idősebb növények hagymateste, amelyben a lárvák élnek elrothad. A megtámadott növények száraz időben hervadási tüneteket mutatnak. Az első nemzedék a maghozó, a második nemzedék a dughagymáról termesztett, a harmadik nemzedék pedig a magról vetett hagymát károsítja. Előrejelzés: A legyek megjelenése fehér színű vizes tálcsapdával pontosan jelezhető, így a rajzásmegfigyelés alapján a védekezés jól időzíthető. Védekezés: A fertőzött növényeket össze kell szedni, és meg kell semmisíteni. A vetésváltás csökkenti a kártétel esélyét, a hagyma után termesztett hagyma esetében a kártevő jelentős mértékű elszaporodásával kell számolni. A talajlakó kártevők ellen végzett talajfertőtlenítés az első nemzedék ellen hatásos. Állománykezelésre az integrált növényvédelemben nem támogatott dimetoát hatóanyag áll rendelkezésre. Hagymaormányos (Oprohinus suturalis) A leveleken 1-2 mm-től 3-4 cm hosszúságú kifehéredő csíkok láthatók. A levelek csúcsa sárgul, hervad, majd elszárad. A lárvák a levél belsejében a levélszövetet rágják. Egy levélben több lárva is károsít. Az imágók táplálkozására a leveleken egymás alatt elhelyezkedő fehér foltok utalnak. Előrejelzés: Május elején növényvizsgálattal észlelhető a bogarak megjelenése. Védekezés: Vetésváltás, a betakarítás után a hagyma maradványok összegyűjtése. Időben végzett mélyszántás. Májusban az imágók rajzáscsúcsakor dimetoát hatóanyagú készítménnyel lehet állománykezelést végezni, bár a hatóanyag nem alkalmazható az integrált technológiában. A vöröshagyma főbb gyomnövényei A magról vetett hagyma gyomnövényzete függ a vetés idejétől. Amennyiben nyár végén (augusztusban) vetjük a hagymamagot, akkor mindenképpen számítani kell a nyárutói egyévesek (T4-es kétszikűek csoportja: disznóparéj-fajok (Amaranthus spp.), egynyári szélfű (Mercurialis annua), fekete csucsor (Solanum nigrum), szikfű félék (Matricaria spp.), keserűfűfajok (Polygonum spp.), libatopfajok (Chenopodium spp.), napraforgó árvakelés (Helianthus annus), parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), selyemmályva (Abutilon theophrasti), szerbtövis fajok (Xanthium spp.), varjúmák (Hibiscus trionum), kicsiny gombvirág (Galinsoga parviflora); egyszikűek: közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli), muharfajok (Setaria spp.), pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis)) nagyban csírázó tömegeire. Télen betelepülnek helyükre a T1-es fajok .

(gabonagyomok, pl. pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), tyúkhúr (Stellaria media)). A hagymamag tavaszi vetésénél a területen a T3-as és a T4-es gyomok (kapáskultúrák gyomnövényzete) széles skálája megtalálható. A területnek az évelő gyomnövényektől, különösen az évelő kétszikűektől (apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei aszat (Cirsium arvense)) lehetőleg mentesnek kell lenni, de az évelő egyszikűek (pl. fenyércirok (Sorghum halepense), csillagpázsit (Cynodon dactylon)) jelenléte sem kívánatos. A dughagymáról termesztett étkezési hagyma gyomnövényzetére is a T3-as (pl. hélazab (Avena fatua)) és a T4-es, egy- és kétszikű fajok tömeges megjelenése a jellemző. A vöröshagyma gyomszabályozása A hagymatermesztés eredményességét – a kultúrnövény ritka levélzete, gyenge gyomelnyomó képessége miatt – jelentősen befolyásolja a gyomosodás. Az integrált szemléletű gyomirtás nem a gyomok teljes kiirtására, hanem az ésszerű gyomszabályozásra törekszik. Ennek jellemzője, hogy a védekezési technológiában a vegyszeres gyomirtás mellett, a vegetáció ideje alatt a mechanikai, agrotechnikai eljárások is szerephez jutnak. Mechanikai védekezésként kizárólag a kézi kapálás lehetősége adott, amit a részes művelés esetében gyakorta ki is használnak. Dughagyma kiültetése után preemergens gyomirtás A dughagyma ültetését olyan jól előkészített talajon célszerű végezni, ahol a száradás után rögképződés nem jelentkezik, így a preemergens kezelések hatása érvényesülni tud. A kihajtó dughagyma herbicid tűrőképessége nagyobb, mint a csírázó magról vetett hagymáé, ugyanis a dughagyma gyökérzete gyorsan növekszik, és nem kerülhet kapcsolatba a talaj felszínére kipermetezett gyomirtó szerekkel, így a csírázást gátló herbicidek alkalmazása, mint egyszeri alapkezelés a tenyészidőszak elején gyommentességet tud biztosítani. Az egyéves egyszikű gyomok ellen az S-metolaklór, az egyéves kétszikűek ellen a linuron, oxifluorfen hatóanyagú gyomirtó szerek használhatók. A pendimetalin mindkét csoportba tartozó gyomok ellen felhasználható. Magról vetett hagyma vetés utáni preemergens gyomirtás Pendimetalin: magvetés után három napon belül ki kell juttatni. 1 % alatti humusztartalmú talajon tilos használni. Aprómorzsás, jól elmunkált talaj és a kezelést követő két héten belül 10-20 mm bemosó csapadék a megfelelő hatékonyság feltétele. Posztemergens gyomirtás A hagyma csírázásától a kaszahányás végéig, azaz 1-2 leveles fejlettségig rendkívül érzékeny a herbicidekre. A hagymalevél viaszrétegének megléte (3-4 leveles állapot) a posztemergens gyomirthatóságának a feltétele, a szelektivitás alapja, ezért eső vagy öntözés után közvetlenül ne permetezzünk, várjunk néhány napot. Emiatt bármilyen felületaktív anyag, adalék, nedvesítőszer permetléhez keverése tilos. A gyomirtó szereket mindig önállóan kell kijuttatni. A speciális egyszikűirtókat külön menetben, 4-7 nap eltéréssel juttassuk ki, a posztemergens kétszikűirtókat nagy permetlémennyiséggel (300-500 l/ha), durva cseppekben permetezzük akkor, amikor a levegő hőmérséklete nem haladja meg 22-25 oC-ot. A hosszú tartamhatású herbicideket posztemergensen utoljára a hagyma 4-6 leveles korában juttassuk ki, mert az őszi kalászosok vetését akadályozhatja. Kétszikű gyomok ellen az ioxinil, a bromoxinil, a fluroxipir, a linuron, a karfentrazon, a klopiralid és az oxifluorfen hatóanyagú gyomirtó szerek alkalmazhatók. .