2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an8 Termékértékesítés lehetőségei, termelői csoportok alakítása, helyi termékek értékesítése című képzéshez A képzési program kódszáma: an8 A képzési program megnevezése: Termékértékesítés lehetőségei, termelői csoportok alakítása, helyi termékek értékesítése című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - termelői csoportok formái, alakításuk lépései - piacrajutási lehetőségek - a helyi termékek marketingje, értékesítési lehetőségei - az agrárszakigazgatás rendszere

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 22 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: Sorszám 1. 2. 3.

Témakör -

termelői csoportok formái, alakításuk lépései piacrajutási lehetőségek a helyi termékek marketingje, értékesítési lehetőségei

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 20 -

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

4.

-

az agrárszakigazgatás rendszere

2

-

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1.-2.-3. téma: Termelői csoportok formái, alakításuk lépései, piacrajutási lehetőségek, a helyi termékek marketingje, értékesítési lehetőségei (szerző: Bartha István) Bevezetés A szűken értelmezett termelői csoportok magyarországi alakulását és működését az Európai Uniós csatlakozás idézte elő és ösztönözte. E szervezetek a hazai agrárstruktúra szervezettségének hiányosságait hivatottak pótolni a Nyugat-Európában, a ’70-es évek második felétől sikerrel alkalmazott ösztönzők bevezetésével. Ma az EU 15-ök már nem alkalmazzák ezt a jogcímet, hiszen értékesítő szervezeteik megerősödtek, a piac meghatározó szereplőivé értek. Az első termelői csoportok a Csatlakozási Szerződés aláírása után alakultak – a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet szerint előzetesen elismert csoportként – azzal a céllal, hogy 2004-re hazai finanszírozású támogatási konstrukciók igénybevételével felkészüljenek a közösségi intézkedések igénybevételére. A rendszer kialakítása, különösen pedig a támogatások vonzereje a csoportok számának gyors emelkedéséhez vezetett. A csatlakozás időpontjában a termelői csoportok száma meghaladta a 150-et, a 2004-es év végére elérte a 250-et. E szervezetek számban, és az igényelt támogatások tekintetében messze meghaladták az előzetes várakozásokat és a rendelkezésre álló költségvetési forrásokat. Hazánk élni kívánt a felajánlott lehetőséggel és a vidékfejlesztési intézkedések csoportjában a termelői csoportok támogatásának lehetőségét is beépítette a 2004. és 2006. közötti időszakban elérhető Nemzeti Vidékfejlesztési Tervbe (NVT). Az előzetesen elismert csoportok azonban közvetlenül nem voltak jogosultjai a közösségi támogatásnak, mégis a későbbi fejlődés alapját jelentették. Nagyobbrészt ezekből a szövetkezetekből és Kft-kből alakultak ugyanis a 2004. május 4-én hatályba lépett, és a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendeletet felváltó 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet szerinti állami – vagy elterjedt nevén végleges – elismeréssel rendelkező termelői csoportok. Természetesen az állami elismerés megszerzése magasabb követelményrendszer teljesítését feltételezte és ezáltal biztosította a szervezetek fejlődését. Az elvárások növekedtével a támogatások is lépést tartottak. Az évenként megítélt hazai támogatások helyébe a kiszámítható öt éves támogatási periódus kínáló NVT jogcím került. 2006. végéig a tervezetteknek megfelelően több, mint 200 termelői csoport kezdte meg öt éves támogatási periódusát. Az NVT keretében kifizetett támogatás mintegy 7,5 milliárd forintot tett ki. A közösség tervezési periódusaihoz alkalmazkodva a 2007-2013. közötti időszakra új vidékfejlesztési tervet kellett kidolgozni. Ebben, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott programban (Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban - ÚMVP)


a termelői csoportokra vonatkozó intézkedés – a tapasztalatok felhasználásával javítva, de szinte változatlan formában – ismét megjelent. A tananyagban az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban foglalt intézkedés részletes leírása mellett, azonos terjedelemben megtalálható az elismerés eljárásrendjének ismertetése is, mivel valószínűleg a termelők részéről felmerülő kérdések csak e rendszer pontos ismeretében válaszolhatóak meg sikerrel. Maga a támogatási jogcím mindössze egyetlen intézkedést foglal magában, kidolgozásánál a közérthetőség és egyszerűség szempontjai kerültek előtérbe. Míg a jogosultságot biztosító állami elismerés megszerzése feltételrendszerében és eljárásában is összetettebb és bonyolultabb. A tananyag az elkészítés állapotának megfelelő helyzetet ismertet, de a korábbi évek gyakorlata alapján feltételezhető, hogy mind az elismerés jogszabályi háttere, mind pedig a támogatási kérelmek tartalmi elvárásai változhatnak. Az érintettek kérdéseire adandó válaszok csak a kérdés feltevésének időpontjában aktuális helyzet pontos ismeretében válaszolhatók meg kielégítően. 1. Intézkedéshez kapcsolódó fogalmak köre és magyarázata Termelői csoport: a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet alapján működő, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által termelői csoportként elismert szövetkezet, vagy korlátolt felelősségű társaság. A termelői csoportok az azonos termék, illetve termékcsoport szerint szerveződő termelők olyan együttműködései, amelyekben piaci pozícióik megszerzése, megtartása és megerősítése érdekében, a tagok az általuk önállóan végzett mezőgazdasági, erdészeti, vagy halászati alaptevékenységükhöz illeszkedő tevékenységre, különösen az általuk előállított növényi és állati termékek termelési folyamatának elősegítésére, termékeik feldolgozásra való átvételére, tárolására, piacképes áruvá történő előkészítésére, valamint közös értékesítésére irányulnak, a 81/2004. (V. 4.) FVM rendeletben meghatározott szabályok betartásának vállalásával. A termelői csoport tehát a termelők összefogása által, a piaci érdekérvényesítő képesség megerősítése érdekében létrehozott szervezet, amely azonban nem jelent önálló vállalkozási formát. Elismerési okirat: a miniszter által kiadott, a termelői csoport elismeréséről szóló okirat, határozati formában Támogatásra jogosult: elismerési okirattal, valamint az MVH által a támogatási kérelmet jóváhagyó határozattal rendelkező, kizárólag termelők által, egy termék vagy termékcsoport vonatkozásában megalakított és működtetett termelői csoport Támogatási időszak: az elismerési okirat keltétől számított legfeljebb öt éves időtartam, melynek kezdő időpontja a támogatási kérelmet jóváhagyó határozat kelte Termelési érték: a termelői csoport tagjainak, az elismerés tárgyát képező termék vagy termékcsoport vonatkozásában realizált, bizonylattal igazolt éves árbevételének összege, vagy a csoport tagi termékeinek értékesítéséből származó árbevétele


Termék, illetve termékcsoport: a Kereskedelmi Vámtarifában szereplő termékek, illetve termékcsoportok figyelembe véve a gyakorlat ismeretében a termelői csoportok alapvető feladatát jelentő értékesítés csatornáinak sajátságaira is tekintettel kialakított kategóriarendszer Összes értékesítési árbevétel: a főkönyvi kivonat Termékértékesítési árbevétel rovata (9-es számlaosztály) alatti – az állami elismeréssel érintett termékre vagy termékekre vonatkozó – sorok összege. Azaz például gabona termékcsoportban a (tagi és nem tagi) búza, kukorica, árpa, stb. értékesítés árbevételi sorainak összege. 2. A már működő termelői csoportokat jelentő rendszer Az európai közösségben a termelői értékesítő szerveződések, azon belül is a termelői csoportok támogatása már 1978-ban megkezdődött. A szervezetek célja a kezdetek óta sem változott: a termelők összefogásának az ösztönzése, és az összefogás fontosságának tudatosítása, mert csak így képesek a termelők piaci pozíciójuk javítására, megőrzésére és megerősítésére, illetve újabb értékesítési lehetőségek megszerzésére. A termelői csoport fogalmát először kodifikáló 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet már a csatlakozásra való felkészítés folyamataként, egy bő évtizeddel a társadalmi és gazdasági rendszerváltás után jelent meg. Az első jogszabályi változattól kezdve fontos volt, és a mai napig is elsődleges cél, tudatosítani a termelőkben, hogy önállóan nem képesek – különösen a csatlakozást követően kialakuló globalizálódó, nemzetközi környezetben – a meglehetősen kibővült piaci kínálattal és versenyhelyzettel lépést tartani. Az európai piacon való eredményes részvétel csak termelők összefogása, és ezáltal a termelés koncentrálása esetében lehetséges. Ilyen indokoltság mellett az első termelői csoportokról szóló rendelet alapvetően az uniós szabályok adaptációjaként született. Bár a korábban a közösség régi tagországaira vonatkozó szabályozás kizárólag szövetkezetekről beszél, hazánkban – történelmi okokra visszavezethetően – még mindig kevésbé népszerűek az EU többi országában már jelentős gazdasági szerepet kivívott szövetkezetek. Ebben a legfőbb szerepet a termelők ellenszenve játssza a korábbi termelőszövetkezetekkel kapcsolatban. Bár ez az ellenszenv napjainkban oldódni látszik, mégis a megalakuló csoportok mintegy negyedét Kft. formában alapítják a termelők. Az uniós csatlakozás jegyében tehát Magyarországon már 2002. szeptemberétől lehetőség volt arra, hogy a rendelet feltételeinek megfelelő szervezetek termelői csoportként (előzetes) elismerést nyerjenek. Váratlan sikerként könyvelhető el, hogy a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet alapján több mint 250 előzetesen elismert termelői csoport alakult, amelyek működésük első két évben összesen 2,2 milliárd forint összegű állami támogatást kaptak. Ez a szám mindenképpen arra utal, hogy maguk a termelők is felismerték a termelői csoport tagságával járó előnyöket. A kezdeti időszakban problémát jelentett, hogy a termelői csoport taglétszáma általánosságban alacsony volt, sok esetben a minimális tizenöt fő, illetve azt alig meghaladó, ami ellentmond annak a törekvésnek, hogy minél nagyobb szervezetek jöjjenek létre. A


termelői csoport tagjai egyébként leginkább a közép-, illetve az idősebb korosztályból kerültek ki, márpedig a fiatal termelők részvétele is rendkívül fontos lenne különösen a vidék lakosságmegtartó szerepe miatt. A mezőgazdaságból élők száma egyre csökkenő tendenciát mutat. A fiatalok részvétele a termelői szerveződésekben – ilyen szempontból is – igen fontos lenne, ugyanis ez biztosíthatna reményt az elvándorlási folyamat visszafordításában. A mezőgazdaság valamennyi területére jellemzően itt is gondot jelent, hogy a szervezetek forráshiánnyal küzdenek. Az egyes években országos problémaként jelentkező értékesítési árak rendkívül nagymértékű csökkenése miatt a tervezett árbevételt több szervezet nem éri el, az esetlegesen nagyobb és jobb minőségű termékmennyiség ellenére sem. Nehézségként értékelhető ezen kívül, hogy az elismert termelői csoportok területi eloszlása egyenetlen, előfordul, hogy egy adott termékpályán tevékenykedő termelői csoportok több mint fele egy megyében található. Bár ez a termőhelyi adottságok , illetve a termelési tradíciók miatt is alakult így. A termelők azonban egyre inkább tudomásul veszik azt, hogy saját érdekük, hogy termelői csoportokat hozzanak létre, koncentrálják a kínálatot, és a termelést a piac mindenkori igényeinek megfelelően alakítsák. Annál is inkább szükség van a termelők összefogására, mivel a felvásárlók koncentrációja a multinacionális áruházláncokon keresztül megtörtént, így a szervezetlen kistermelők – összefogás nélkül – nem képesek megfelelő alkupozíciót kialakítani. A termelői csoportok létrehozása során tehát alapvető elvárás, hogy olyan szervezetek alakuljanak, amelyek nemcsak a tagok termelését fogják össze, hanem képesek az értékesítést a piaccal is összehangolni. A termelői csoportban való tagsághoz a tagoknak többlet kötelezettségeket kell vállalniuk. Például (alapszabályban meghatározott kivételtől eltekintve) a termelői csoporton keresztül kötelesek értékesíteni a terméküket, tagsági viszonyukat nem szűntethetik meg azonnali hatállyal, mindezek mellett pedig szigorú – a csoport által meghatározott – minőségi előírásokat kell betartaniuk a termelés során. A termelők önállósága azonban nem vész el a termelői csoportban történő belépéskor, továbbra is önállóan, saját felelőségükre gazdálkodnak, betartva természetesen a termelői csoport által meghatározott feltételeket. A tagoknak ugyan komoly feltételeket kell vállalniuk a szervezetbe történő belépés esetében, de cserébe a termelői csoportnak is biztosítania kell a tagok termékeinek áruvá történő előkészítéséhez és értékesítéséhez szükséges technikai hátteret. A szervezetnek alkalmasnak kell lenni a termelői kör összefogására, és a termékmennyiség közös értékesítésére, ezáltal az adott termék piaci ár- és értékesítési feltételeinek kedvező alakítására. Uniós tagságunk első évei után világosan látszik, hogy csak a fentieket valóban teljesíteni tudó szervezetek azok, amelyek képesek versenyben maradni a piacon. A 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet szerinti termelői csoportok mellett fontos termelői összefogást jelentenek a zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek, amelyek a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 19/2008. (II. 19.) FVM rendelet (TÉSZ rendelet) alapján alakulhatnak meg. A brüsszeli nomenklatúra furcsasága miatt a korábban előzetesen elismert TÉSZ-eket is termelői csoportnak – igaz zöldség-gyümölcs előtaggal – nevezi a közösségi rendelet.


2.1. A termelői csoport rendszer jellemzői A termelői csoportokra vonatkozó jogszabályok, és azok módosításai Először a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet alapján nyílt lehetőség az elismerés megszerzésére. Ekkor a feltételek két lépcsőben kerültek megfogalmazásra, így „előzetes”, illetve „végleges” elismerést is lehetett nyerni. Az előzetes elismerés esetében – amely legfeljebb öt éves időtartamra szólhatott – alacsonyabb árbevételi határnak kellett megfelelni, mint a véglegesnél. Az előzetes elismerés árbevételi határa hatvanmillió forint, a kisebb árbevételű termékpályák (méhészet, juh-, kecske-, prémesállat-tartás, dohány- és gyógynövénytermesztés) esetében pedig harmincmillió forint volt. Ez a rendkívül alacsony árbevételi feltétel eredményezte, a fentiekben már említett több mint 250, az esetek többségében minimális termelői kört felölelő, alacsony árbevételű, a piac befolyásolására alkalmatlan előzetesen elismert termelői csoport létrejöttét. Az előzetesen elismert termelői csoportok működésük segítéséhez állami támogatást vehettek igénybe. 2008. december 31-én az utolsó előzetes elismerési határozat is lejárt, így jelenleg már nincs előzetes elismert státusszal rendelkező szervezet Magyarországon. Mivel a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv támogatási konstrukciója szigorúbb szabályozást ír elő a korábban alkalmazott hazai gyakorlatnál, és ehhez a feltételrendszerhez köti a támogatás igénybevételét is, ezért a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet szerinti korábbi rendszer átfogó módosítása vált szükségessé. Bár az NVT az előzetesen elismert termelői csoport fogalmát nem ismeri, fontos, hogy a már működő, korábban előzetes elismerésben részesült termelői csoportok jóváhagyott létesítő okiratuknak megfelelően a határozatban szereplő legfeljebb öt éves időtartamig – amennyiben előírt kötelezettségeiknek eleget tettek – tovább működhettek. Az elismerési határozat azonban visszavonható, ha a szervezet nem teljesíti a vállalt feltételeket (pl. árbevétel). A cél természetesen az volt, hogy ezek a szervezetek is állami elismerést nyerjenek, amelyre a rendelet szerint volt lehetőség, akár társulás útján is. A 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet értelmében az uniós csatlakozást követően már csak végleges, állami elismerés megszerzésére nyílt lehetőség. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján is csak a 2004. május 1. után elismert termelői csoportok vehetnek igénybe uniós támogatást. Az e rendelet szerinti termelői csoportok a zöldség-gyümölcs ágazat kivételével azonban a mezőgazdaság szinte minden ágazatában létrejöhetnek és működhetnek (például: sertés, baromfi, gabona, olajos növény, tej, cukorrépa, nyúl, méz) ezért nem triviális feladat a rájuk vonatkozó egységes szabályokat lefektetése. Ez az oka annak, hogy a jogszabály többször módosításra került, és várhatóan módosul a jövőben is. Elvként azonban rögzítésre került, hogy a módosítások nem változtatják meg az alaprendelet számát, így az hosszabb időszakon keresztül fennmarad. A 2004. év májusában megjelent 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet hatályon kívül helyezte a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendeletet. Az új rendszerben a legfőbb változás az volt, hogy az új rendelet alapján előzetes elismerést már nem lehetett kérelmezni. Az új rendelet szigorúbb, az uniós előírásoknak is megfelelő feltételrendszert állapít meg, mely alapján EU-s támogatás


vehető igénybe. A rendelet árbevételi feltételrendszere három részből állt, az általános kategória a háromszázmillió forint volt, a rendelet a nagyobb árbevételű termékpályák (gabona, olajos-növények, tehéntej, baromfi-, és sertéstenyésztés) esetében azonban évi legalább ötszázmillió forint árbevételt írt elő. A kisebb árbevételű termékcsoportok esetében az árbevételi határ százmillió forint, ez a mai napig sem változott. 2004. őszén azonban az alakulni kívánó termelői csoportok visszajelzéseiből világossá vált, hogy az új rendelet olyannyira szigorú feltételrendszert ír elő, különösen a természetes személy tagoktól származó árbevételi arány tekintetében – amely harminc, illetve a nagyobb árbevételű termékpályák esetében tíz százalék volt – hogy ezt ismét módosítás követte, és megjelent a 6/2005. (I. 24.) FVM rendelet. Ezt követően a 2005. évi Gazdademonstrációs Megállapodás alapján módosult a szabályozás. A 42/2005. (IV. 29.) FVM rendelet alapján megszűnt az ötszázmillió forintos árbevételi kategória, és a korábban idetartozó termékpályák esetében is már háromszázmillió forint lett az árbevételi határ. Ez a változtatás azt eredményezte, hogy bár valóban több szervezet vélt képessé az állami elismerés elnyerésére, de ez nincs olyan magas árbevételi korláthoz kötve, amely valóban biztosítaná a piacon az érdekérvényeshez szükséges nagyságrendet, és a versenyképességet. Különösen a BÉSZ-ek nyomására a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeiről szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet módosításáról szóló 67/2005. (VII. 26.) FVM rendelet 2. § (2) bekezdése értelmében a 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet 3. §-ának (2) bekezdése hatályát vesztette. Azaz a jogszabályból kikerült az a feltétel, amely szerint termelői csoportként csak új szervezet, vagy korábban előzetesen elismert termelői csoport ismerhető el. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó 2006. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 25/2006. (III. 31.) FVM rendelet 58. §-a jelentősen módosította a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendeletet. A százmillió forintos árbevételi kategóriába felvételre került a dohány, a 7. § kiegészült egy bekezdéssel, amely a dohány termelői csoportokból történő kilépést szabályozta (a kilépéshez történő hozzájárulás nem tagadható meg, ha a tag kilépési szándékát a termelői csoportnál a tárgyév október 31-ig bejelenti, és a termelői csoporttal szemben fennálló szerződéses kötelezettségének legkésőbb a bejelentést követő 90 napon belül eleget tesz.) Ezen felül a rendelet – szintén dohánytermelői csoportokra vonatkozó –12. § (3) bekezdése hatályát veszti. A dohánytermeléshez kötött nemzeti támogatási jogosultságról szóló 51/2006. (VII. 5.) FVM rendelet további szabályozásokat hozott, amelyek szintén csak a dohány termelői csoportokra vonatkoztak. A nemzeti támogatás igénylésének feltételévé vált a termelői csoport tagság. A támogatási rendszer jelentős mértékben az elismert termelői csoportokra támaszkodott. A 95/2007. (IX. 4.) FVM rendelet az alaprendelet komplex módosítását hozta. A módosítás az egy év szakmai tapasztalatainak érvényesítése a jogszabályban. Az egyes ágazatok árbevételi határának besorolása több ponton változott, illetve kiegészült a termelői csoportot alakítani


kívánó ágazatok számának bővülésével, diverzifikációjával (felvételre, illetve alacsonyabb árbevételi osztályba átsorolásra került a strucc-tartás, a szőlő-bor, a tökmag, a virág, a biotermék előállítás, a faiskolai-, szaporítóanyag-, az erdő-, a bioenergetikai ültetvénygazdálkodás, valamint a virág- és a dísznövénytermesztés, továbbá a fűszer- és gyógynövénytermesztés, illetve gyűjtés, valamint a rizstermesztés). A rendelet módosítása alkalmazkodni kívánt a közigazgatásban megfigyelhető folyamatokhoz, ezért bevezeti az elektronikus kérelembeadás lehetőségét, és csökkenti az indokolatlan ügykezelés mértékét. Beépítésre került néhány az Új Magyarország Vidékfejlesztési Tervben érvényesített szempont is, amelyek értelmében például a szervezeteknek közös szabályzatokat kell kidolgozniuk az elfogadott működési programok alapján. A társulás lehetőségének – figyelemfelhívást célzó – határidőhöz kötése az előzetesen elismert csoportok számának csökkenése miatt célszerű. Mindezeken felül a módosítás több olyan pontosítást is tartalmaz, amelyek a jogalkalmazás során felvetődött értelmezési kérdéseket tisztáznak, tesznek egyértelművé. A 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 231. pontja csak jogtechnikai változást eredményezett, amely nem befolyásolja az elismerés rendszerét. A 124/2008. (IX. 19.) FVM rendelet indoka a megelőző évi takarmányhiányos állapot és az ebből következő magas árakban keresendő, amelyek a sertés és baromfiágazatok helyzetét nehezítették, a jövedelmezőségét rontották. 2008-ban jelentős mennyiségű takarmány (főleg búza és kukorica) termett, amelyek elhelyezésére a lecsökkent állatállomány nem biztosított fedezetet. A sertés- és baromfitartási kedv fokozása tehát időszerű és megoldást kínáló lehetőségnek mutatkozott, ezért a tárca ezen termékpályák termelői csoportjainak árbevételi határát 300 millió forintról 100 millió forintra csökkentette. A zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 19/2008. (II. 19.) FVM rendelet, valamint a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet módosításáról szóló 79/2008. (VI. 24.) FVM rendelet néhány technikai jellegű módosítás mellett megszűntette a társulás alakításának lehetőségét. Társulás alakítására vonatkozó kezdeményezés az előzetesen elismert termelői csoportok részéről 2005. év vége óta nem érkezett. Időközben a társulás alakításával érintett előzetesen elismert csoportok száma drasztikusan lecsökkent, így nem is volt várható, hogy egy újabb társulás igénye felmerülhet. A módosítás tehát kivezette ezt a 38 korábban előzetesen elismert szervezet állami elismerését lehetővé tévő lehetőséget. A 65/2009. (VI. 4.) FVM rendelet részben az időszerűvé vált technikai módosításokat tartalmazza (mivel az előzetes elismerést szerzett csoportok elismerési határozatainak érvényessége lejárt, ezért az ezekre a szervezetekre vonatkozó szabályozás hatályban tartása idejétmúlt, felesleges, megtévesztő lehet, így törlésre került). Emellett szükségesé vált a csoportok számára biztosítani egy a jelenleginél magasabb szintű együttműködésre lehetőséget adó és ösztönző feltételrendszer keretszabályait. A feltételek mindegyike az integráció elmélyítését célozza. Kidolgozásuk során az elmúlt időszak tapasztalatainak felhasználása mellett a csoportok által megküldött észrevételek, javaslatok és vélemények is figyelembevételre kerültek. A termelői csoportok rendszere 5 évre került


kialakításra, a szervezetek megalakultak, kialakították szervezetüket, a piac szereplőivé váltak. Működésüket közösségi források felhasználásával stabilizálták. Biztosítani kell számukra a továbblépés lehetőségét, amire az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program 2007-2013. biztosít keretet. A feltételrendszer három pillérre támaszkodik, amelyek teljesítése egymástól elkülönül: a csoportok egyesülése más csoportokkal, értékesítő szervezetekkel, BÉSZ-ekkel, (az egyesülés beolvadással történhet, a beolvadás történhet legalább egy másik termelői csoporttal, korábban előzetesen elismert termelői csoporttal, vagy 1999. és 2007. évek között a nemzeti agrártámogatások rendszerében beszerző, értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó szövetkezeteknek (BÉSZ-eknek) nyújtott támogatásban részesült szövetkezettel, de a beolvadás eredményeképpen a befogadó termelői csoport taglétszámának legalább 15 fővel bővülnie kell.) -

a csoportban együttműködő tagok számának növelése (a bővítés mértékének a baromfi, a nyúl, a sertés, a szőlő-bor, valamint a rizs ágazatban el kell érnie a 10%-ot, a többi ágazatban a 20%-ot az elismerés iránti kérelem benyújtását megelőző két évről készített beszámoló jelentésben jelzett adatok átlagaként megjelenő bázisadathoz képest. A 150 főnél nagyobb taglétszámú termelői csoportok esetében a bővítés mértéke legalább 15%. A taglétszám bővítése utáni természetes mértékegységben (tonna, darab, liter stb.) megadott tagi értékesítés nem lehet kevesebb az elismerés iránti kérelem benyújtását megelőző évinél. A taglétszám bővülése nem valósítható meg olyan tagok felvételével, akik vagy amelyek az elismerés iránti kérelem benyújtását megelőző két évben valamely azonos termék vagy termékcsoport szerint elismert termelői csoportban tagsági jogviszonnyal rendelkeztek.)

-

a csoport tagsága által termelt termék értékesítéséből származó árbevétel, illetve az azt alátámasztó termelés volumenének növelése. (A növelés mértékének meg kell haladnia a 10%-ot. Az elismerés iránti kérelem benyújtását megelőző évről készített beszámoló jelentésben megjelenő bázisadathoz képest a tagi termék értékesítésének bővítése az alábbi módokon történhet a termelés természetes mértékegységben megadott bővítésével, vagy a tagi termék értékesítéséből származó összes értékesítési árbevételének növelésével – például a feldolgozottsági fok növelésével, minőségjavítással stb.)

A minősített elismerés iránti kérelmet a korábbi rendszer szerint folyamatosan lehet beadni, de abban a vállalt feltétel teljesítésének bizonyítását is a bírálók elé kell tárni. Ugyanezen módosítás vezette be a termelői csoportok vezető tisztségviselőinek (a vezető tisztségviselő, valamint az adminisztratív, illetve operatív vezetést végző személy(ek)nek) nyilatkozattételi kötelezettségét is. A csoportok elismerésének feltétele a módosítás hatálybalépését követően – hogy ne legyenek összeférhetetlenek egyéb funkciójukban, azaz nem lehetnek az elismerés időtartama alatt tulajdonosai vagy foglalkoztatottjai, alkalmazottjai a termelői csoport beszállítójának, feldolgozást végző üzemének vagy vásárlójának. Természetesen, mint termelők az elismerés tárgyát képező terméket továbbra is a csoporton keresztül értékesítik. A korlátozás célja a piaci érdekeltségeket felülíró, az inputanyag-


kereskedőkkel, feldolgozókkal történő – kiszolgáltatottságon alapuló – viszony korlátozása. A termelői csoportok jelenleg tehát a többszöri módosítás után már egységes szerkezetbe foglalt 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet alapján hozhatók létre, és ennek előírásai, feltételrendszere alapján kell működniük. Az elismerésnek tehát 3 kategóriája létezett/létezik: 1. Előzetes elismerés: a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet alapján volt adható 2002. szeptember 18-a és 2004. május 4-e között 2. Állami (vagy végleges) elismerés: a 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet alapján 2004. május 4-e óta pályázható 3. Minősített elismerés: A 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet 65/2009. (VI. 4.) FVM rendelettel történt módosításának hatálybalépése óta kérhető. A korábban előzetes, illetve állami elismerést nyert szervezetek további működése A korábban a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet alapján előzetes elismerést nyert szervezetek a létesítő okiratuknak megfelelően, az előzetes elismerési határozatban szereplő legfeljebb öt éves időtartamig működhettek. 2008. december 31-én azonban az utolsó miniszter által kiadott előzetes elismerési határozat is lejárt és érvényességét vesztette, így ma már nincs előzetesen elismert szervezet az országban. Előfordul azonban, hogy a szervezetek – határozatuk státuszának figyelmen kívül hagyásával – igazolásokat adnak ki tagjaiknak, amelyeket a tagok az ÚMVP egyes támogatási jogcímeinél többlet pontok reményében mellékelnek. Természetesen a lejárt elismertségű szervezetekben fennálló tagság, a visszavont határozattal rendelkezőkhöz hasonlóan nem jogosít a járulékos preferenciákra. Ez a megtévesztő magatartás egyrészt kárt okoz a tagoknak, másrészt többlet feladatot jelent a bírálónak. Az állami elismeréssel rendelkező szervezetek számára adott a minősített elismerés megszerzésének lehetősége. A csoportok akkor élhetnek ezzel a lehetőséggel, ha az állami elismerés megszerzését követően az NVT, illetve az ÚMVP keretében nyújtott támogatásokat egy támogatási perióduson, azaz öt éven át igénybe vették, majd teljesítették a minősített elismerés alapfeltételeinek valamelyikét is. Amennyiben egy állami elismeréssel rendelkező csoport nem szerez minősített elismerést, akkor természetesen tovább működhet (támogatás nélkül, de a jogszabályi feltételek teljesítésével). A termelői csoportok működési formája A termelői csoportok a korábbi szabályozás szerint csak új szervezetként létrehozott, illetve előzetesen elismert termelői csoportból átalakuló szövetkezeti, illetve korlátolt felelősségű társasági formában működő szervezet lehetett. A hatályos szabályozás szerint a működési előzményekkel rendelkező, de a jogszabályi feltételeknek megfelelően átalakított szervezetek is elismerést nyerhetnek, amennyiben kizárólag egy termékre vagy termékcsoportra szakosodva működnek. Azonban továbbra sem fogadható el termelői csoportként egy több termékpályán működő szervezet – például korábban BÉSZ-ként megalakított szervezet. Az


ilyen szervezetek csak a megfelelő átalakítás és profiltisztítást követően pályázhatnak sikerrel elismerésre. Azt, hogy a termelők szövetkezeti, vagy korlátolt felelősségű társasági formában fognak-e össze, a rendelet nem szabályozza. A termelőknek kell eldönteniük, hogy a szabad tagság elvén működő szövetkezeti, vagy az esetlegesen gazdasági szempontból célszerűbb korlátolt felelősségű társasági formát választják. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a működés gyakorlatának ismeretében a szövetkezeti forma látszik sikeresebbnek. Az egyenlő arányú képviselet és az egyszerűbb – cégjogi eljárást nem igénylő – tagfelvétel/kilépés hosszabb távon kezelhetőbbé teszi a szövetkezeteket még nagyobb taglétszám mellett is. A termelői csoportok társulása Korábban, a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet alapján a nagyságrendileg 250 szervezet mind előzetes elismerésben részesült. Az előzetes elismerési határozat azonban nem jogosította fel a szervezeteket uniós támogatás igénybevételére, azt csak állami elismerési határozattal rendelkező termelői csoportok igényelhették. Az előzetesen elismert termelői csoportok esetében lehetséges volt, hogy kettő vagy több termelői csoport társulást hozzon létre. Ez a lehetőség csak azonos termékpályán működő szervezetek esetében adott. A társulást létrehozó előzetesen elismert termelői csoportok bizonyos tevékenységeik közös ellátására, értékesítésre, illetve a közös érdekeltségekbe tartozó beruházások megvalósítására társulnak. A társulás nem érinti a szervezetek működését, azok továbbra is önállóan végzik tevékenységüket. A társulás feltételeit szerződésbe kell foglalni. Vállalnia kellett ezenkívül minden, a társulásban részt vevő termelői csoportnak, hogy az elismeréstől számított két éven belül a jogszabályban meghatározott árbevételt önállóan is elérik, illetve a további működésük során azt meg is tartják. A társulásban részt vevő termelői csoportok esetében rendkívül fontos feltétel, hogy a társult termelői csoportok mindegyikének a társulást követő két éven belül el kell érnie az adott termékpályára vonatkozó minimális árbevételi követelményt. Amennyiben ugyanis ez a feltétel nem teljesül, és az adott szervezet a társulásban részt vevők egyikével sem egyesült, úgy az elismerési határozat visszavonásra kerül, és ez a korábban kapott támogatás visszavonását is eredményezheti. A társulások 2007. év végéig beöltötték a hozzájuk fűzött reményeket. Nagyobb részük a vállalt árbevétel teljesítését követően alanyi jogon vált az elismerés – és ezzel a támogatás – jogosultjává. Mások összeolvadva tevékenykednek tovább. A 79/2008. (VI. 24.) FVM rendelet a társulás lehetőségét megszüntette. A termelői csoportok szövetségei A 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet alapján lehetőség volt arra is, hogy az azonos termékpályán tevékenykedő termelői csoportok szövetséget hozzanak létre. A szövetségek nemzeti támogatást igénybevételére is jogosultak voltak. A szövetséget létrehozásához legalább tíz termelői csoport összefogására volt szükség, és egy adott termékpályán csak egy szövetség volt alakítható. A támogatás igénybevételére a kezdeti időszak óta nincs forrás. A


megalakult szövetségek listája és elérhetősége a tárca honlapján megtalálható. Jogszabályban rögzített feladatuk jelenleg formálisnak mondható, kimerül a támogató nyilatkozatok kiadásában. A 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet a szövetségek létrehozását már nem szabályozza. Egyrészt azért, mert a rendelet alapján szövetségek nem alakultak, másrészt szakmailag a támogatásuk sem biztosított. A szövetségek megalakulása mögött teljes egészében a csoportok kezdeményező szerepe áll. Felismerve az érdekérvényesítés fontosságát több ilyen szervezet is megalakult (néhány ágazatban a szövetség alakítása folyamatban van). A szövetségek elérhetőségei a szakminisztérium honlapján (www.fvm.hu) megtalálhatók. A jelenleg működő szövetségek az alábbiak: • Gabonatermesztő Termelői Csoportok Országos Szövetsége Székhelye: 7342, Mágocs, Szabadság utca 23. Képviselők neve, elérhetősége: Guth István, 7181, Tevel, Fő utca 207. • Baromfiértékesítő és Termeltető Termelői Csoportok Országos Szövetsége Székhelye: 7342, Mágocs, Szabadság u. 23. Képviselők neve, elérhetősége: Kovács Miklós, 7728, Görcsönydoboka, Szent Flórián u. 63. • Szőlő-Bor Termelői Csoportok Országos Szövetsége Székhelye: 6070, Izsák, Dózsa tér 3. Képviselő neve, elérhetősége: Oreskó Imre, 6070, Izsák, Dózsa tér 3. 2.2. A termelői csoport rendszer eredményei 2009. augusztusában 245 termelői csoport működött Magyarországon. (1. és 2. Ábra) A csoportokban 2008. év végén több mint 19 000 tag működött együtt. A tagok közül a természetes személyek száma meghaladta a 16 000 főt. A csoportok tagi értékesítésből származó árbevétele meghaladta a 235 milliárd forintot. A szervezetek által alkalmazott foglalkoztatottak statisztikai létszáma közelít a 700 főhöz. Az adatokból látható, hogy a rendszer működése során megerősödött és kibővült. A kezdeti felfutás mögött a támogatás iránti igény jelent meg fő motivációs tényezőként, az újabb szervezetek megalakulása mögött pedig egyre gyakrabban a gazdasági hatások (értékesítési nehézségek, árak alakulása, stb.), illetve a járulékos előnyök (többletpontok egyes támogatási konstrukciókban) kihasználása áll. A minősített elismerés rendszerének bevezetésével az érdeklődés továbbra is fenntartható miközben a már megalakult szervezetek fejlődése új lendületet kaphat. A gazdasági paraméterek mellett nem elhanyagolható a termelői csoportok vidékfejlesztési szerepvállalása sem. A termelők életfeltételeinek és jövedelembiztonságának javulása segít a vidéki népesség megőrzésében. A csoportok által – közvetlenül és áttételesen – létrehozott munkaerő-igény egyre nagyobb.


Sok szervezet az adott térségben komoly társadalmi tényezővé vált. 1. Ábra: Termelői csoportok megoszlása ágazatok szerint baromfi

36

burgonya

5

cukorrépa

5

gabona

78

juh

12

méz

8

nyúl

5

olajos növény

31

sertés

26 14

szőlő-bor tej

12

egyéb

12 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

2. Ábra: Termelői csoportok területi megoszlása 29

Baranya

27

Bács-Kiskun Békés

13

Borsod-Abaúj-Zemplén

13 16

Csongrád

10

Fejér

8

Főváros és Pest

10

Győr-Moson-Sopron

22

Hajdú-Bihar

6

Heves

15

Jász-Nagykun-Szolnok

8

Komárom-Esztergom

3

Nógrád

15

Somogy

10

Szabolcs-Szatmár-Bereg

14

Tolna

6

Vas

8

Veszprém

11

Zala

0

5

10

15

20

25

30


3. A termelői csoportok elismerésének rendszere 3.1. A termelői csoportként történő elismerés feltételei A vonatkozó FVM rendelet az elismerés megadását szigorú feltételrendszerhez köti, és annak betartását a működés során adminisztratív módon és a helyszínen is ellenőrzi. Ezeknek a feltételeknek a részletes leírását tartalmazzák a következő fejezetek. A termelői csoport tagjai A termelői csoport létrehozásához legalább tizenöt termelő összefogása szükséges. A gyakorlatban azonban célszerű, ha ennél több termelő hozza létre a termelői csoportot, illetve a szervezet a későbbiekben tagbővítést tervez. Alapvető cél, hogy minél nagyobb termelői kört összefogó szervezet jöjjön létre. Ezen kívül az árbevétel – és a támogatás – tekintetében is fontos szempont a termelők létszáma. Termelői csoport tagja csak az a természetes személy, jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság lehet, aki, vagy amely a szerveződés céljának megfelelő értékesítésre szánt terméket termel, és akit vagy amelyet a mezőgazdasági, agrárvidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, illetve a szőlészeti és borászati adatszolgáltatás rendjéről és a nem hegyközségi településeken a közigazgatási feladatokat ellátó hegyközségek meghatározásáról szóló 96/2004. (VI. 3.) FVM rendelet szerint nyilvántartásba vettek. A nyilvántartásba vételt már az elismerésre irányuló pályázat benyújtásakor igazolni kell, a tagok regisztrációs számának tételes felsorolásával. A természetes személy tagok részvétele a termelői csoportban A termelői csoportok létrehozása, működése során kiemelten fontos a természetes személy tagok részvétele a szervezetben, hiszen tulajdonképpen a piaci viszonyoknak nagyságrendjük miatt legkiszolgáltatottabb kistermelői réteg széles körű összefogása a cél. A rendelet azonban nem írja elő, hogy csak természetes személyek lehetnek a szervezet tagjai, ez nem is lenne célszerű, hiszen a „kistermelők” az előírt árbevételt egyes esetekben képtelenek lennének elérni. Problémát jelent az is, hogy a természetes személyek (kistermelők) önállóan nem tudnak, vagy nem akarnak összefogni, szerveződni, ösztönzésre van szükségük. Jellemző, hogy egy már működő, és megalapozott piaci kapcsolatokkal rendelkező társasághoz, termelőhöz könnyebben csatlakoznak, az hívja fel a figyelmüket a termelői csoportban való működés előnyeire. A termelői csoport tagjai ezért nem csak természetes személyek, hanem jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok is lehetnek, azonban kizárólag olyanok, amelyek termelő tevékenységet folytatnak (tehát regisztrált mezőgazdasági termelők). Korábban a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet nem írta elő, hogy a természetes személyeknek milyen arányban kell részt venniük a termelői csoportban. A 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet első változata már tartalmazta ezt, mégpedig úgy, hogy a termelői csoport összes


árbevételéből legalább harminc százaléknak a természetes személy tagoktól kell származnia. A nagyobb árbevételű termékpályák esetében (gabona, olajos növények, tehéntej, baromfi- és sertéstenyésztés, illetve dohánytermesztés) a természetes személy tagoktól származó árbevételnek el kell érnie a termelői csoport összes árbevételének legalább tíz százalékát. Ennek a rendelkezésnek a célja tulajdonképpen az volt, hogy megakadályozza, hogy egy, vagy két jogi személy árbevétele alkossa a termelői csoport teljes árbevételét, és ezáltal a jogi személyiségű termelők esetlegesen monopolhelyzetbe kerülhessenek. A szabályozás által így rákényszerülnek, hogy természetes személy tagokat is maguk mellé vegyék, mintegy „felkarolják” azokat. Rengeteg visszajelzés érkezett a szervezetek részéről különböző szakmai fórumokon, írásbeli kérelmekben, illetve szóban, hogy – különösen a nagy árbevételű termékpályáknál, mint például sertés-, vagy baromfitenyésztés – ennek a feltételnek képtelenek megfelelni. Minél magasabb az árbevétele ugyanis egy termelői csoportnak, annál magasabb árbevétel teljesítése hárult a természetes személyek tagokra. Ez pedig több szervezet esetében akár a megalakulást is gátolta, annak ellenére, hogy nem kevés természetes személy taggal rendelkeztek. A kistermelők ugyanis nem voltak képesek az összes árbevétel harminc százalékát megtermelni. A könnyebb megalakulás érdekében a rendeletmódosítás során a természetes személyektől származó árbevételi arány tíz, a nagyobb árbevételű termékpályák esetében pedig három százalékra csökkent. A természetes személyektől származó árbevételi határ követelménye alól egy termékpálya képez kivételt, mégpedig a halászati ágazatban tevékenykedő termelői csoportok. Ennek kizárólag gyakorlati oka van, a halgazdasági, halas-tavi halászati termelő tevékenységet ugyanis természetes személyek nem folytatnak. Termék, termékcsoport A termelői csoportok csak egy termék vagy termékcsoport vonatkozásában működhetnek. A termék és termékcsoport meghatározásánál az értékesítés gyakorlatát kell alapul venni. A megalakult termelői csoportok termékcsoportjai közül a leggyakoribbak a következők: Gabona (kalászosok és a kukorica minden felhasználási formája), Olajos növény (repce, napraforgó, egyéb olajos növények), Baromfi (valamennyi faj), Sertés (minden felhasználási forma), Juh (beleértve a bárány és a gyapjú, de a tej nem), Méz (a méz mellett a méhészeti termékek is, pl.: propolisz). A termékcsoporton belül egy termékre is kérhető az elismerés, de így a bevétel csak ennek a kiválasztott terméknek az értékesítéséből adódik. Sok esetben felmerül, hogy a kombájnnal aratható növények miért nem kerültek egy termékcsoportba. A válasz az értékesítés sajátosságában rejlik, hiszen az olajos növények és a gabonafélék értékesítési iránya markánsan elkülönül egymástól. A termelői csoport alapvető célja pedig az értékesítés szervezése és nem a gépkihasználás optimalizálása. Árbevételi korlát A termelői csoportként működni kívánó szervezetek akkor kérhetik az elismerés megadását, ha az adott termék értékesítéséből a rendeletben meghatározott árbevételt elérik. A többször módosított árbevételi határ jelenleg sem egységes, ez a termékpályák különbözősége miatt


nem is lenne megvalósítható. Legalább százmillió forint éves árbevétel elérése szükséges a következő termékpályáknál: − juh-, kecske-, nyúl-, strucc-, sertés-, baromfi-, szürkemarha- és prémesállat-tartás, − szőlő-bor és biotermék előállítás, − faiskolai, szaporítóanyag-, erdő-, bioenergetikai ültetvénygazdálkodás, − méhészet, − virág- és dísznövény-, fűszer- és gyógynövénytermesztés és gyűjtés, − tökmag, tönköly- és durumbúza-, szója-, rizs- és dohánytermesztés. A többi termékpálya esetében az elismeréshez legalább háromszázmillió forint éves árbevétel szükséges. A termelői csoport összes értékesítési árbevételéből legalább hetven százalékban a tagok által termelt termék értékesítéséből kell származnia. Az árbevétel harminc százaléka tehát nem tagi értékesítésből is származhat. Fontos megjegyezni, hogy a termelői csoport árbevételébe (mind az állami elismerés, mind a támogatás vonatkozásában) csak a tagok által megtermelt, illetve feldolgozott termék értékesítéséből származó árbevétel vehető figyelembe. Termék alatt itt azt a terméket, vagy termékcsoportot értjük, amelyre az állami elismerés vonatkozik. Sok esetben problémát okoz a kapcsolódó tevékenységek (inputanyag beszerzés, szolgáltatások, stb.) árbevételének kezelése. Ezek a jelenleg hatályos rendelet szerint nem kerülnek beszámításra az értékesítési árbevétel értékébe (még akkor sem, ha például az inputanyagot a szervezet a tag felé értékesítette), így nem terhelik a 30%-os keretet. Természeti katasztrófa miatti árbevétel csökkenés, illetve intervenció Ha a termelői csoport árbevétele természeti katasztrófa miatt jelentősen csökken, akkor arról köteles a kár bekövetkezésétől számított tizenöt napon belül a területileg illetékes megyei MgSzH, illetőleg MVH kirendeltségtől igazolást kérni. Az igazolásnak tartalmaznia kell a becsült kárértéket. Természeti katasztrófa lehet, pl. a fagykár, a jégkár, az aszálykár, állatmegbetegedés, piaci zavar, stb. Amennyiben a gabonát intervencióra felajánlották, és a kifizetés a tárgyévet követő évben történik meg, akkor a termelői csoport köteles a felajánlás elfogadását követő tizenöt napon belül az MVH-tól igazolást kérni. Az igazolásnak tartalmaznia kell az intervenciós raktárban elhelyezett termékmennyiség meghirdetett intervenciós árral beszorzott értékét. Az elismerés feltételeinek megatartása szempontjából a tagok fenti módokon igazolt kiesését a minisztérium figyelembe veszi A létesítő okirat tartalmi kellékei Ahhoz, hogy egy szervezet termelői csoportként elismerést nyerjen, bizonyos feltételeket a létesítő okiratban kell meghatároznia. A létesítő okirat a szövetkezeti formában megalakuló szervezet esetében az Alapszabály, a korlátolt felelősségű társasságként alakulóknál pedig a Társasági Szerződés. A tagok kötelesek a termelői csoporttal termékértékesítési szerződést kötni. Erre azért van szükség, hogy biztosítva legyen, hogy a tag csak a termelői csoporton keresztül értékesíti azt a


terméket, amelyre a termelői csoport az elismerést kapja. Ezzel összefüggésben a létesítő okiratnak tartalmaznia kell azt a rendkívül fontos feltételt is, miszerint a tagok egy adott termék (termékcsoport) vonatkozásában csak egy termelői csoportnak lehetnek tagjai. A tagnak vállalni kell továbbá, hogy az adott terméket száz százalékban a termelői csoporton keresztül forgalmazzák. Ettől kivételes esetben el lehet térni, tehát a tag közvetlenül a fogyasztók felé is értékesítheti (olyan termék esetében ahol a közvetlen értékesítésnek van lehetősége) a megtermelt termék egy részét (legfeljebb a huszonöt százalékát), de ennek feltételeit a rendelet a termelői csoport legfőbb szervének (taggyűlés, vagy közgyűlés) hozzájárulásához köti. A termelői csoportban együttműködni kívánó tagoknak vállalniuk kell azt is, hogy betartják a szervezet által meghatározott termelésre és környezetvédelemre vonatkozó szabályokat, a szervezet által meghatározott mértékű működési költség-hozzájárulást kell fizetniük, továbbá termelési, és saját célú termék-felhasználási adatokat kell szolgáltatniuk a szervezetnek. Fontos feltétel, hogy a tag a termelői csoportból három évig nem léphet ki. Ennek oka, hogy néhány tag kilépése által a termelői csoport létszáma esetlegesen tizenöt fő alá csökkenhetne, ezáltal az elismerés e feltétele nem teljesülne, ami a határozat visszavonását vonná maga után. Gondot jelentene az is, hogy mivel a működési program az összes tag termelésének figyelembevételével készül, a kiesés a további működésben és értékesítésben zavart okozhat. A rendelet a piac rendellenes működése esetében lehetőséget biztosít a tagoknak arra, hogy önállóan, vagy a termelői csoport által kijelölt másik szervezeten keresztül értékesíthessék a termékmennyiségüknek azt a részét, amely piacra juttatása a saját termelői csoporton keresztül nem oldható meg. A létesítő okiratban kell a fentieken kívül szabályozni a következőket is: − A tagokkal szemben alkalmazható jogkövetkezményeket, abban az esetben, ha a tag a vállalt kötelezettségeket megsérti (ez a leggyakrabban a termelői csoportból történő kizárással jár). − A működési költség-hozzájárulás fizetésének mértékét, módját, illetve azt, hogy a fizetés elmulasztásának milyen következményei vannak. − A szervezet érdekeltségi rendszerének az alapelveit, illetve az eredményfelosztás módját. − Azokat a szabályokat is rögzíteni kell, amelyek biztosítják azt, hogy a tagok demokratikusan felügyelhessék magát a szervezetet, illetve annak működését. Tartalmaznia kell a létesítő okiratnak, hogy az új tagok felvételére, illetve a minimális tagsági időre vonatkozó rendelkezéseket, illetve azt, hogy a tagok kilépése, vagy üzletrészük átruházása a legfőbb szerv hozzájárulásához van kötve. A korlátolt felelősségű társasági formában elismerést nyerni kívánó szervezetek esetében az alapszabálynak a fentieken kívül még az alábbi feltételeket is tartalmaznia kell. − Egyetlen tagnak sem lehet tizenöt százaléknál nagyobb tulajdoni részesedése, illetve szavazati joga a szervezetben, ez is a demokratikus működést biztosítja, és a termelőket védi. − Az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásához a társaság hozzájárulása


szükséges, illetve, hogy milyen esetekben lehet ezt a hozzájárulást megadni, vagy esetleg megtagadni. Termelői csoportként az a szervezet ismerhető el, amelynek létesítő okirata tartalmazza a tagok kötelezettségvállalását arra, hogy a) az értékesítésre a termelői csoporttal szerződést kötnek; b) betartják a szervezet által meghatározott termelési és környezetvédelmi szabályokat; c) a szervezet finanszírozásához, a termelői csoporton keresztül forgalmazott termék értéke alapján a létesítő okiratban meghatározott mértékű működési költség-hozzájárulást fizetnek; d) a létesítő okiratban meghatározott módon termelési, saját célú termékfelhasználási adatokat szolgáltatnak a szervezetnek (különösen a termőterület, a betakarított, illetve előállított termék mennyisége, hozama, valamint termékeinek értékesítése vonatkozásában); e) a tagok egy adott termék (termékcsoport) értékesítésére csak egy termelői csoportnak lehetnek tagjai; f) a következő felsorolásban foglalt kivételekkel az állami elismerés tárgyát képező árutermelésük száz százalékát a termelői csoporton keresztül forgalmazzák; g) vállalják, hogy belépésüket követően legalább három évig a termelői csoportból nem lépnek ki. Az előző felsorolás f) pontjában foglaltaktól kizárólag a termelői csoport legfőbb szerve (közgyűlés, taggyűlés) hozzájárulásával, a létesítő okiratban rögzített alábbi esetekben lehet eltérni: a) a tagok közvetlenül a fogyasztók számára értékesíthetik az árutermelés létesítő okiratban meghatározott részét, de legfeljebb huszonöt százalékát; b) a tagok a piac rendellenes működése esetén önállóan, illetve saját termelői csoportjuk által kijelölt másik termelői szervezeten keresztül értékesíthetik azon árumennyiséget, amely értékesítése saját szervezeten keresztül nem oldható meg. A termelői csoport létesítő okiratának tartalmaznia kell továbbá: a) a tagok által vállalt kötelezettségek megsértése esetére a taggal szemben alkalmazható jogkövetkezményeket; b) a működési költség-hozzájárulás fizetésének módját és mértékét, elmulasztásának következményeit; c) a csoport érdekeltségi rendszerének alapelveit, az eredményfelosztás módját; d) azon szabályokat, amelyek alapján a tagok demokratikusan felügyelik a szervezetet és annak működését; e) új tagok felvételére, illetve minimális tagsági időre vonatkozó rendelkezéseket; f) a tagok kilépésének, illetve üzletrészük átruházásának a legfőbb szerv hozzájárulásához kötését. A korlátolt felelősségű társasági formában működő termelői csoport az előzőeken kívül is csak abban az esetben ismerhető el termelői csoportként, ha a társasági szerződés rendelkezik arról, hogy a) egyetlen tag sem rendelkezhet tizenöt százalék feletti részesedéssel, illetve szavazati joggal. Ha ugyanazon természetes személy több jogcímen is képviselteti magát a termelői csoportban, akkor a tizenöt százalékos részesedés szabályát rá nézve összességében kell


alkalmazni; b) a tagok az üzletrész kívülálló személyre történő átruházását a társaság beleegyezéséhez kell, hogy kössék; c) az előző pontban meghatározott beleegyezés megadásának, illetve megtagadásának milyen feltételei vannak. A működési program A működési program legalább három, legfeljebb 5 évre kidolgozott részletes tervdokumentáció, a fejlesztési programok összessége. A működési program a pályázat egyik legfontosabb része. Ahhoz, hogy egy szervezet termelői csoportként elismerést nyerjen, legalább a következő három évre vonatkozóan be kell mutatnia a tevékenységét, egy úgynevezett működési program keretében. A működési programban ismertetni kell a kezdeti állapotot, tehát a termelői csoport alakulását, illetve, ha már korábban is működött a szervezet, akkor azt. Ismertetni kell a gazdálkodás legfontosabb adatait, pl. a tagok létszámát, a termelés adatait, az értékesítés módját, az árbevételt, stb. Fel kell tárni, hogy a szervezet milyen célokat kíván megvalósítani a működéssel, és, hogy ezt milyen módon kívánja elérni. Be kell mutatni a termelői csoport vállalt termelésszervezési feladatait, kereskedelmi stratégiáját, a forgalmazási módszereket, a termékminőség javításának elképzeléseit. A szervezetnek biztosítani kell a tagok számára a tárolási, csomagolási, és értékesítési feltételeket. Be kell mutatni továbbá, hogy adott a kereskedelmi és pénzügyi rendszer, és az ügyvitel személyi és tárgyi feltételei. Tartalmaznia kell a működési programnak egy fejlesztési tervet, illetve a tervezett beruházások és az ehhez kapcsolódó források tervét. Mellékletként csatolni kell a rendelet mellékleteit, illetve a gazdálkodási, pénzügyi tervet. A működési program összeállítása, és az abban közölt adatok valódisága rendkívül fontos, hiszen leginkább ennek alapján dől el, hogy a termelői csoport elnyeri-e az állami elismerést. Mivel a termelői csoportok uniós támogatás igénybevételére jogosultak, a feltételrendszer szigorú, és azok teljesítését folyamatosan ellenőrzik. A pályázó szervezetek a működési programot a legtöbb esetben 3 évre készítik, ezért a 4. és 5. évre vonatkozó tervadatokat a (3. és 4. évről készített) beszámoló jelentés elkészítésekor kell megadni. A működési program tartalmi követelményei: a) a kezdeti állapot leírása, a gazdálkodás legfontosabb adatainak (tagok létszáma és termelési adatai, létesítmények, bevételek, ráfordítások értékesítés módja, árbevétel, költség, eredmény alakulása stb.) bemutatása; b) a szervezet működésével megvalósítandó célok; c) a termelésszervezés feladatai (fajtahasználat, szaktanácsadás, technológiai ajánlások stb.); d) kereskedelmi stratégia, forgalmazási módszerek;


e) termékminőség javításának módszerei, tervezett eszközei; f) környezetbarát módszerek alkalmazása; g) a tagok számára a készletezési, tárolási, csomagolási, értékesítési feltételek biztosítása; h) a tevékenység kereskedelmi és pénzügyi rendszerének, ügyvitelének személyi és tárgyi feltételeinek bemutatása; i) fejlesztési program, a tervezett beruházások és források terve. A működési programhoz mellékletként csatolni kell: a) a tagok földterületét, termelését, és regisztrációját tartalmazó, a rendelet 1. számú mellékletében szereplő A) vagy B) adatlapot; b) a rendelet 2. számú melléklete szerinti, termékekre és évekre lebontott áruforgalmi tervet; c) gazdálkodási, pénzügyi tervet; d) a tervezett beruházások ütemezését és a megvalósításukhoz szükséges fejlesztési források bontásának (önerő, hitel, támogatás stb.) tervét; e) a működés főbb adatait tartalmazó, a rendelet 3. számú melléklete szerinti adatlapot. A termelői csoportként történő elismerés folyamata Az elismerés iránti kérelmet – amely a működési programot, és annak mellékleteit is tartalmazza – a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Mezőgazdasági Főosztályára kell benyújtani, egy eredeti és két másolati példányban postai úton (1055, Budapest, Kossuth tér 11.). Párhuzamosan az anyagot elektronikus úton is meg kell küldeni a [email protected] funkcionális e-mail címre. Az elektronikusan megküldött anyagnak is tartalmaznia kell az összes mellékletet. Célszerű a dokumentumok nagy mérete miatt tömörített formában „.doc” vagy „.pdf” formátumban megküldeni a pályázatot (a képként oldalanként szkennelt anyag terjedelme általában kezelhetetlen!). A bírálat az elektronikusan megküldött anyag alapján történik, így amennyiben az nem tartalmaz minden részletet, illetve nem azonos (például az aláírásokat nem tartalmazza) a papír alapon megküldött pályázattal, akkor a pályázat hiánypótlását – szélsőséges esetben elutasítását – vonhatja maga után. (3. Ábra) A bírálat során a szervezetnél helyszíni szemle megtartására kerülhet sor. A szemle célja, hogy a leírtak a helyszínen is igazolásra kerüljenek, illetve a szemle során a szemle résztvevői megvizsgálják, hogy a szervezet működése megfelel-e a pályázatban foglaltaknak. A Mezőgazdasági Főosztályon működő titkárság a beérkezett anyagok előzetes formai hiánypótlását is elvégezteti, így a bizottság elé alapvetően teljes pályázati anyagok kerülnek. Ettől függetlenül a bizottságnak lehetősége van további pontosítások bekérésére, nyitott kérdések tisztázására, vagy további (formai vagy tartalmi) hiánypótlás kérésére. A tapasztalatok szerint a pályázatok a támogatási határidők lejártát megelőző időszakban érkeznek. Fontos azonban számításba venni, hogy a pályázatok folyamatosan benyújthatók és előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban beadott pályázatok (tartalmuk, vagy a bírálat időigénye folytán) már nem kerülhetnek elbírálásra a pályázó által remélt időpontig. A termelői csoportok pályázatait elbíráló szakmai Bizottság jelenleg nyolc főből áll, melyből négy fő a minisztérium szakmai főosztályainak képviselője, négy fő pedig a szakmai


érdekképviseletek részéről vesz részt a bírálatban (Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetsége - MOSZ, Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége MAGOSZ, HANGYA Szövetség, Magyar Agrárkamara). A Bizottság széles körű szakmai összetétele biztosítja a pályázatok elfogulatlan, és mindenre kiterjedő kivizsgálását és bírálatát. A Bizottság tagjai megvizsgálják, hogy a benyújtott pályázat a rendelet tartalmi és formai előírásainak megfelel-e, majd írásbeli véleményükben – indoklással együtt – rögzítik, hogy az elismerést, illetve az elutasítást javasolják-e a miniszternek. Az írásbeli véleményt ezután a titkárságnak kell megküldeni. A Bizottság szükség szerinti gyakorisággal ülésezik, és elutasítási, illetve elismerési javaslatot terjeszt a miniszter elé. A bizottság elnökét és a működést biztosító tevékenységeket ellátó titkárt a Minisztérium Mezőgazdasági Főosztálya adja. A pályázat A pályázat összeállítása és benyújtása rendkívüli figyelmet igényel, hiszen minden hiányzó, esetlegesen elégtelenül kitöltött része az elismerési folyamat hosszabbítását idézheti elő. A pályázathoz csatolni kell a szervezet létesítő okiratának közjegyző által hitelesített másolatát egy példányban, illetve a cégbírósági nyilvántartásba vételt igazoló hiteles másolatot (elektronikus eljárás esetén a visszaérkezett igazolást), szintén egy példányban. Az eredeti példányok csatolása nem célszerű, mivel azok visszaküldésére sajnos nincsen lehetőség. Mellékelni kell a termékpályán működő termelői csoport szövetség támogató nyilatkozatát. Amennyiben ilyen az adott termékpálya vonatkozásában nem létezik, más terméktanács vagy a minisztériumnál nyilvántartásba vett országos szakmai érdekérvényesítő szervezet kérelemre vonatkozó támogató véleményét. A kérelmezőnek ezenkívül nyilatkoznia kell arról, hogy az ellenőrzéseknek aláveti magát, továbbá, hogy rendelkezik környezetbarát eljárások alkalmazását elősegítő technológiákkal, a tagok által megtermelt áru tárolásához, értékesítéséhez szükséges technikai eszközökkel, hogy képes ellátni a tevékenységre irányuló kereskedelmi és költségvetési ügyvitelt, illetve vezetőivel, tisztségviselőivel szemben nem áll fenn gazdasági összeférhetetlenség. A miniszter az elutasításról, illetve az elismerésről a pályázat bírálatának lefolytatását követően határozatot hoz, amely ellen fellebbezésnek helye nincs. A miniszter a rendelkezésre álló adatok és a bizottság javaslata alapján dönti el, hogy elismeri-e a szervezetet termelői csoportként, vagy elutasítja a pályázatot. A miniszternek lehetősége van arra is, hogy a tartalmi és formai szempontból egyaránt megfelelő termelői csoport pályázatát elutasítsa, ha az adott termékpályán azonos földrajzi területen már működik egy korábban elismert termelői csoport. Ennek oka, hogy az egymás fejlődését akadályozó, egymással térségi szinten versengő termelői csoportok miatt jelentősen sérülnének a termelői összefogásból eredő előnyök. A termelői csoportok létrehozásának ugyanis nem az a célja, hogy minél több szervezet jöjjön létre, hanem hogy a termelők minél nagyobb körét ölelje fel. Több azonos termékcsoportban, földrajzi értelemben egymás mellett működő termelői csoportra inkább a rivalizálás, a versenyzés a jellemző, ellentétben a termelői szerveződés valódi céljával.


3. Ábra: A termelői csoport megalakításának és elismertetésének sematikus folyamatábrája Tag (termelő)

Tag (termelő)

Tag (termelő)

……….

Tag (termelő)

Döntés az együttműködésről, létesítő okirat tartalmának meghatározása

Cégbejegyzés

A termelői csoport alapját jelentő szövetkezet vagy Kft létrejött meghatározása

Támogató termelői csoport szövetség megkeresése (nyilatkozat)

A pályázat (működési program és mellékletei) összeállítása

Továbbítás 1 eredeti, 2 másolati példányban és elektronikusan ([email protected]) az FVM-be

Formai hiánypótlás

A 10 tagú szakértői bizottság elbírálja a megküldött anyagot

Tartalmi hiánypótlás

Miniszteri döntés az elismerésről vagy elutasításról

Termelői csoportként a működési program végrehajtásának megkezdése


A működési program végrehajtása, ellenőrzése, jelentéskészítési kötelezettség Amennyiben a termelői csoport megkapja az elismerési határozatot, a működési program végrehajtását a határozat kiállítását követő hónap első napján meg kell kezdenie. A működési programban foglaltak módosítására évente egyszer van lehetőség. Ennek időpontja az éves beszámoló határidejével egyezik meg. A részletes szakmai indoklással alátámasztott módosítási kérelem elfogadásáról a minisztérium dönt. Egyébként a termelői csoportnak a működési programban vállalt kötelezettségeit teljesíteni kell. Amennyiben a szervezet a kötelezettségeket nem teljesíti, a minisztérium három hónapos határidő kitűzésével felszólítást küld azok maradéktalan teljesítésére. A határidő be nem tartása esetén az elismerésről szóló határozat visszavonásra kerül. Az elismerés feltételeinek betartását az elismerést nyert termelői csoportok esetében a minisztérium, illetve a területileg illetékes megyei FM hivatal (az MgSzH jogelőd szervezete) folyamatosan ellenőrzi. Minden elismerést nyert termelői csoport köteles a tárgyévet követő év május 31-ig az elismerési terv végrehajtásáról a minisztériumnak a hivatal útján beszámolni. Az írásbeli beszámolót a területileg illetékes megyei földművelésügyi hivatalhoz kell tehát benyújtani. Az éves beszámolókban röviden be kell mutatni a jóváhagyott elismerési terv teljesítésének előrehaladását, az esetleges problémákat, eltéréseket a tervtől. Ki kell térni a taglétszám alakulására, az elismerési tervekben jóváhagyott tevékenységek bemutatására, pl. a termőterület, az állatlétszám, és a termelési adatok vonatkozásában. A szervezeteknek értékelniük kell az áruforgalmat, illetve az árbevételi terv teljesülését. Be kell mutatniuk, hogy a szervezet működésével kapcsolatban kitűzött célok mennyiben valósultak meg (pl. tagi szolgáltatás, termékminőség-javítás). Az esetlegesen igénybe vett állami támogatás felhasználásáról is be kell számolni. A beszámoló mellékleteként elektronikus formában is meg kell küldeni a rendelet mellékletében megtalálható táblázatokat, illetőleg ki kell tölteni a termelői csoportokról készített adatbázis adott csoportra vonatkozó sorát. Az adatbázis a cég alapvető adatai mellett a taglétszám, taglétszám megoszlása jogi és természetes személyek között, árbevétel, tagi árbevétel, alkalmazotti létszám, termelési minőség, feldolgozás, támogatás felhasználás témakörébe tartozó információkat tartalmaz. A beszámoló jelentés ad lehetőséget a csoportok tervmódosításainak is. Évente egyszer lehet a tervben megadottakat módosítani, de csak abban az esetben, ha az az elismerés fő feltételeit (minimális árbevétel, minimális taglétszám, árbevételi arány, természetes személyektől származó árbevétel) olyan mértékben érinti, ami az elismertség fenntartását veszélyezteti. Amennyiben a csoport működési programja már nem tartalmaz tervszámokat az adott időszakra (mert a terv csak 3 évre készült), akkor a beszámoló megfelelő rovataiban lehet a következő évre vonatkozó tervadatokat megadni. A beszámoló a szervezet megelőző évi működésére vonatkozó adatokat tartalmaz. A taglétszámra, értékesítésre, alkalmazotti létszámra, termelési minőségre, gazdálkodásra, támogatás felhasználásra, stb. vonatkozó adatokat papíron, illetve egy elektronikus táblázat kitöltésével kell megadni. A beszámoló célja a működés jogszerűségének megítélése.


A területileg illetékes megyei hivatalok a csoportra vonatkozó értékeléssel ellátva továbbítják a beszámolókat a minisztériumba. Az értékeléseknek tartalmazni kell az állami elismerési feltételek teljesítésével kapcsolatban a hivatal véleményét, az elismerési tervek módosítására irányuló kérelem esetén pedig a hivatal javaslatát. A szöveges beszámolókhoz a termelői csoportoknak csatolniuk kell és az FM hivatalon (az MgSzH jogelőd szervezetén) keresztül a minisztérium részére is meg kell küldeniük a tárgyévi mérleget és az eredmény-kimutatást. A beszámoló jelentéseket a minisztérium értékeli ki. Amennyiben a tervmódosítás ezt indokolttá teszi, illetve az elismerési feltételek valamilyen okból nem teljesültek, akkor a bírálatot végző szakbizottság hoz döntést az érintett csoportokkal összefüggésben (helyszíni ellenőrzés megtartását kezdeményezi, további kiegészítéseket, indoklást kér be, kezdeményezi az elismerés visszavonását, felszólítja a szervezetet a jogszerű működés helyreállítására, stb.). Amennyiben egy szervezet nem teljesíti beszámolási kötelezettségét, akkor elismerési határozata visszavonásra kerül. A beszámoló jelentésekben közölt adatok évenkénti adminisztratív ellenőrzése mellett a szervezetek helyszíni ellenőrzésére is sor kerül. A helyszíni ellenőrzés feladata az adatokból nem tükröződő működési sajátságok feltárása, rögzítése. A felvett – és az utolsó év beszámoló adatait is tartalmazó – jegyzőkönyv a jogszabályi feltételek teljesülése mellett a konkrét gazdálkodás, együttműködés gyakorlatát is rögzíti. Amennyiben az ellenőrzés súlyos hiányosságokat tár fel, akkor a bizottság hoz döntést a szervezettel szemben alkalmazandó eljárásról. A dohánytermelői csoportokra vonatkozó külön rendelkezések Korábban, még a 85/2002. (IX. 18.) FVM rendelet nem tartalmazta a dohánytermelői csoportokra vonatkozó szabályokat, rájuk külön jogszabály vonatkozott (az 56/2003. (V. 23.) FVM rendelet). A 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet hatályba lépésekor azonban ez a jogszabály is hatályát vesztette, így a jelenlegi rendelet foglalja magába a dohánytermelői csoportokra vonatkozó külön rendelkezéseket is. Ennek oka a dohány, mint zárt forgalmú jövedéki termék, termelési és értékesítési sajátosságaiban rejlik. A dohánytermelői csoportoknak (akár szövetkezeti, akár korlátolt felelősségű társasági formában működnek) a létesítő okiratban a fentiekben már ismertetett kötelező tartalmi elemeken kívül további kötelezettségeket kell vállalniuk. A dohánytermelői csoportok tagjai kizárólag nyersdohány termesztéssel foglalkozhatnak, és a tagok kizárólag a termelői csoporton keresztül értékesíthetik teljes termékmennyiségüket. Nem vonatkozik tehát rájuk az a kivétel, hogy bizonyos alapszabályban meghatározott esetekben a megtermelt termék huszonöt százalékát közvetlenül a fogyasztók számára értékesíthetik. A tagoknak közös – a termelői csoport által meghatározott – termelési, környezetvédelmi és értékesítési szabályokat kell betartaniuk. A közös szabályok alapján a nyersdohány teljes mennyiségének az átadása az elsődleges feldolgozó felé történik, a termelői csoport nem is végezheti a dohány elsődleges feldolgozását.


3.2. A termelői csoportok létrehozásához és működéséhez nyújtandó támogatás rendszere A 2006. év után a hatályát vesztő Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet leváltó Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban a termelői csoportokra vonatkozó támogatási jogcím szinte változatlan formában ismételten megjelent. Az ÚMVP módosítására évenként egy alkalommal ad lehetőséget az Európai Unió. A változások átvezetésének és elfogadtatásának hosszú ügyintézése miatt azonban a módosítások várhatóan csak a következő évi kérelem-beadási időszakban érvényesíthetők. Megjegyzendő azonban, hogy – ellentétben az NVT-vel – az ÚMVP módosításai során sokkal tágabb mozgásteret biztosít az EU a nemzeti hatóságoknak, illetve a program felügyeletére létrehozott Monitoring Bizottságnak. Többek között az egyes jogcímek közötti átcsoportosítások ilyen módon nemzeti szinten is kezelhetővé váltak. A Brüsszel részére is megküldött módosítások ezért inkább a szöveg változtatásaira terjednek ki. A 2007-2013-as évekre elkészített Új Magyarország Vidékfejlesztési Program kidolgozása során nem kérdőjeleződött meg a termelői csoport jogcím helye. A közösség képviselőivel folytatott egyeztetéseken azt is sikerült elérni, hogy az eredeti tervekkel ellentétben ne 2010ig, hanem egészen a tervidőszak végéig, azaz 2013. december 31-ig legyen lehetőség a csoportok támogatási időszakának megkezdésére. Az intézkedés indokoltságát a Program a következőképpen foglalja össze: A rendszerváltást követően átalakult a magyar mezőgazdaság üzemi rendszere, ezzel együtt jellemzően erősödött a termelők, főként az egyéni gazdálkodók kiszolgáltatottsága a különböző termékpályák más szereplőivel szemben. A mezőgazdaság szervezeti rendszerét a mikro-vállalkozások túlsúlya jellemzi, amelyek egy része megfelelő piaci összefogással versenyképessé válhat. Jelenleg azonban a gazdálkodók piaci szervezettsége az elmúlt évek szövetkezéseket ösztönző támogatásai ellenére még alacsony, kevés a közös beszerzésre, értékesítésre, tárolásra, esetenként feldolgozásra alakult szerveződés. A termelők és erdőgazdálkodók közötti szerveződések, a termelői csoportok támogatása azért is indokolt, mert EU tagságunkkal a hazai termelők az egységes piacon olyan régi tagországok termelőivel kényszerülnek versenyezni, melyek egy több évtizedes fejlődési folyamat eredményeként általában jobban szervezettek. Az agrárkormányzat – saját felelősségére – már a program brüsszeli elfogadását megelőzően, az első jogcímek között nyitotta meg ezt a támogatási lehetőséget, vállalva a kockázatot, hogy amennyiben nem kerül elfogadásra a terv, akkor a forrást a nemzeti költségvetésből kell fedezni. A termelői csoport támogatási jogcím az ÚMVP első tengelyében, a mezőgazdaság és erdészet versenyképességét elősegítő támogatási jogcímek között kapott helyet. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a termelői csoportok létrehozásához és működéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 59/2007. (VII. 10.) FVM rendelet megalkotása teremtette meg a támogatási rendszer beindításának alapfeltételét. E


rendelet a kihirdetése óta változatlan formában szabályozza a támogatás kifizetését. Az intézkedés célja Az 59/2007. (VII. 10.) FVM rendelet megfogalmazása szerint a támogatás célja, hogy elősegítse a termelői csoportok tagjai termelésének és teljesítményének a piaci követelményekhez való igazítását, az áruk közös forgalmazását – ideértve az értékesítésre történő előkészítést, az értékesítés központosítását és a nagy tételben vásárlók ellátását is – valamint a termelési, betakarítási, elérhetőségi információkra vonatkozó közös szabályok létrehozását. Az intézkedés ismertetése során nem szabad megfeledkezni arról, hogy a támogatásnak továbbra sem célja a termelők közvetlen támogatása. Az Európai Unió támogatási politikájának átrendeződése során a termelői csoportok a vidékfejlesztés egyik lehetőségét jelenítik meg, amelyeken keresztül megvalósítható a biztos piaci pozícióval – és ezáltal megalapozott egzisztenciával – rendelkező mezőgazdasági termelők megtartása a vidéki térségekben. A támogatás alapvető célja – mint azt az intézkedés címe is mutatja – a szervezet megalakításának és működtetésének támogatása. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv végrehajtása során sok észrevétel és próbálkozás jelent meg, amely az elnyert támogatási források tagoknak történő közvetlen átjátszását célozta, ezért az ÚMVP megalkotása során a tárca erőfeszítéseket tett a támogatás felhasználhatóságának bővítésére. Ezek a kezdeményezések csak részben találtak támogatásra a közösségi egyeztetéseken, így a támogatás „kiosztására” továbbra sincs lehetőség. Bővült azonban a támogatható tevékenységek köre, hiszen teret nyert az a megközelítés, amely szerint a létrehozás nem csupán a cégjogi aktust jelenti, hanem magában foglalja – többek között – a szervezet infrastruktúrájának megalapozását, a működéshez szükségek forgóeszköz állomány biztosítását is. A támogatásokat minden esetben a szervezet kapja a közösségi célok – alapvetően a létrehozás és a működtetés közvetlen költségeinek – fedezetére. A támogatás felhasználásának jogosságát a termelői csoport jogszabályok szerinti működésének fennmaradása jelzi. 3.3. Igénybevétel alapfeltételei Kedvezményezettek köre A termelői csoport alakítása minden mezőgazdasági, halászati és erdészeti alaptevékenységet folytató termelői kör számára lehetséges és megfontolásra érdemes. Az ÚMVP alapján meghirdetett közösségi támogatás, ellentétben a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben foglalt konkrét ágazati felsorolással, minden termelői csoport számára nyitott. A támogatás elnyerésének feltétele, hogy a támogatást igénylő szervezet a 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet szerint 2007. január 1. és 2013. december 31. közötti időszakban elismerést szerezzen. A felmerülő kérdések miatt érdemes kiemelni azokat a csoportokat, amelyek nem jogosultjai a


támogatásnak. Ilyenek a zöldség-gyümölcs ágazatban tevékenykedő TÉSZ-ek (19/2008. (XII. 2.) FVM rendelet alapján elismert termelői szerveződések és zöldség-gyümölcs termelői csoportok), illetve a dohány termelői csoportok, amelyek más közösségi forrásból részesülnek támogatásban. Szintén kizárásra kerültek a halászati ágazatban tevékenykedő termelői csoportok is, amelyek számára az Európai Halászati Alap terhére lehetne azonos célú támogatási jogcímet nyitni. A kettős támogatás lehetőségét az EU jogrendszere kizárja. Felkészülés a jövőbeni igénylésre Az igénylőknek – amennyiben termelőkről beszélünk – az intézkedés keretében történő támogatás kérelmezését megelőzően termelői csoportot kell létrehozni, és állami elismerést kell elnyerni. Az állami elismerés megszerzésének részletes feltételeit a tananyag külön fejezete tárgyalja. 3.4. Az intézkedés leírása A termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás öt éves időszakra vonatkozó, vissza nem térítendő támogatás, amely az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program alapján, a magyar központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában valósul meg. Igényelhető összeg Talán az egész támogatási jogcím legnagyobb érdeklődéssel kísért és legtöbb kérdést felvető része a támogatás mértékének meghatározása. A rendszer, a korábban az Európai Unióban működtetett rendszer megfelelője, amely a Csatlakozási Szerződésben tételesen rögzítésre került és az NVT-ben is analóg módon működött. Ez azért fontos, mert ezáltal sem a mértékek, sem az összegek nem módosíthatóak, sem most, sem pedig a későbbiekben. Alapvetően a támogatási összeg meghatározása kétszeresen degresszív (csökkenő tendemciájú) rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy az idő előrehaladtával a támogatási arányok és a legmagasabb megítélhető támogatás összege is csökken. Az Európai Unió viszonylag gyors fejlődésre és önállósodásra ösztönzi a termelői csoportokat, ezért öt évig kiszámítható, de csökkenő mértékű támogatást juttat. A támogatási időszak végén elvárja a csoportoktól az önálló működéshez szükséges méret, infrastruktúra és szervezet meglétét. Ennek elérése indokolja a minél nagyobb termelői szerveződések kialakulását és működtetését. A támogatás mértéke az elismerési okiratban jelzett termék vagy termékcsoport figyelembevételével a termelői csoport tagságának a kérelem benyújtását megelőző évre vonatkozó, bizonylattal igazolt éves forgalmazott termelési értéke alapján kerül kiszámításra. Eszerint csak az elismerés tárgyát képező termék vagy termékcsoport árbevétele vehető figyelembe, és csak a kérelem beadását megelőző évre vonatkozó, és számlával igazolt értékesítési tételek kerülhetnek feltüntetésre. Szintén alapvető kitétel, hogy csak a tagok által termelt áru utáni árbevétel számítható bele a támogatás szempontjából képzett árbevételbe. A konkrét értékek ismertetése előtt fontos megjegyezni, hogy mind az árbevételi határok,


mind pedig a maximális támogatási összegek euróban kerültek meghatározásra. Kifizetésükkor a hivatalos euró/forint átváltási arány érvényesül, amely eltérhet az aktuális napi árfolyamoktól. A fentiek miatt évenként eltérések lehetnek a támogatás határszámaiban. Az egyszerűség kedvéért ebben a munkában 250 forintos euró árfolyammal számítottuk a tájékoztató összegeket. A támogatás legmagasabb összegének meghatározásához két szempontot kell egyszerre figyelembe venni. Az első szerint a legfeljebb 1 millió euró (nagyságrendileg 250 millió forint) termelési értékű termelői csoportok esetében: - az első évben a forgalmazott termelési érték 5 százaléka, - a második évben 5 százaléka, - a harmadik évben 4 százaléka, - a negyedik évben 3 százaléka, - az ötödik évben pedig 2 százaléka; Az 1 millió eurót meghaladó termelési értékű termelői csoportoknál 1 millió euróig a fentiek szerint, az 1 millió eurót meghaladó termelési érték részre a támogatás mértéke pedig: - az első évben az 1 millió euró fölötti forgalmazott termelési érték 2,5 százaléka, - a második évben 2,5 százaléka, - a harmadik évben 2 százaléka, - a negyedik évben 1,5 százaléka, - az ötödik évben 1,5 százaléka. A támogatás összegének meghatározását befolyásoló második szempont szerint a támogatás mértéke egyetlen csoportnál sem haladhatja meg: - az első évben a 100 ezer eurót (nagyságrendileg 25 millió forint), - a második évben a 100 ezer eurót (nagyságrendileg 25 millió forint), - a harmadik évben a 80 ezer eurót (nagyságrendileg 20 millió forint), - a negyedik évben a 60 ezer eurót (nagyságrendileg 15 millió forint), - az ötödik évben az 50 ezer eurót (nagyságrendileg 12,5 millió forint). A támogatás mértékének és maximumának változása évenként Támogatási Támogatási Legmagasabb Évek intenzitás 1 millió intenzitás 1 millió támogatás euróban euróig euró felett 1. 5% 2,5% 100000 2. 5% 2,5% 100000 3. 4% 2% 80000 4. 3% 1,5% 60000 5. 2% 1,5% 50000 A fenti számokból látható, hogy a legmagasabb elérhető támogatási összeg öt év alatt megközelítheti a 100 millió forintot. Például egy 350 millió forint termelési értékű termelői csoport esetében a támogatás mértéke az első évben a 250 millió forintos sávhatárig 5 %, azaz 12,5 millió forint. A 250 millió forintot meghaladó további 100 millió forintos árbevételre pedig 2,5 %, azaz 2,5 millió forint.


Összesen tehát 15 millió forintra számíthat a szervezet. Ugyanez a termelői csoport változatlan árbevétellel az ötödik évben a 250 millió forintos sávhatárig 2 %-ot, azaz 5 millió forintot, a 250 millió forintot meghaladó 100 millió forintos árbevételi részre pedig 1,5 %-ot, azaz 1,5 millió forint kaphatna. Összesen így 6,5 millió forintra apad a szervezet támogatási kerete. Fontos ismételten kihangsúlyozni, hogy a számításokban szereplő átváltási arányoktól (250 Ft/Euro) az utóbbi időben tapasztalt árfolyamváltozások szélső értékeinél (265-315 Ft/Euro) a kifizetett támogatási értékek jelentősen eltérhetnek a leírtaktól! Megállapítható, hogy a támogatási százalékokból kifolyólag minden évben a 750 millió forintos árbevételi határ jelenti a támogatás maximumát. Eddig a pontig minden árbevételi forint, támogatást von maga után, míg e fölött már nem. Ugyanakkor az is látszik, hogy 250 millió forintig nagyobb arányú támogatás nyerhető, mint az afölötti részre. Mégis célszerű minden támogatást igénylő számára világossá tenni, hogy a ”termelői szerveződésnek” nem a támogatás elérése a fő célja, hanem a közös piaci megjelenés biztonságának megszerzése. Nem javasolható tehát a csoport árbevételének tervezésekor a támogatási mértékek túlzott figyelembevétele, azért sem, mert a működési költségek nem lineárisan követik a taglétszám és az árbevétel alakulását. Nyilvánvaló, hogy egy kisebb csoport fajlagos működése több forrást és több tagi hozzájárulást igényel, mint egy nagyobbé. Így a nagyobb támogatás reményében mesterségesen alacsonyan tartott taglétszám és árbevétel könnyen nagyobb tagi hozzájárulásokat vonhat maga után, és végső soron hátrányos lehet a tagságnak. A 133/2004. (IX. 11.) FVM rendelet mellékletében megtalálható táblázat meghatározza, hogy mely kiemelt ágazatok az előirányzott keret mekkora részét használhatják fel. A támogatható termelői csoportok közül tehát a baromfi ágazat 7, a sertés ágazat 22, a tej ágazat 24, a gabona ágazat 13, az olajnövény ágazat 3, a szőlő-bor ágazat 11 és az összes többi ágazat együttesen az éves előirányzat 20 %-át használhatják fel. A gyakorlatból tudjuk, hogy ez a sok vitát kiváltó rész egyetlen csoport támogatását sem akadályozta. A tapasztalatok ismeretében az ÚMVP rendszerében ez az ágazati szintű korlátozás már nem jelent meg. Az indikátorok között lehet utalást találni az egyes ágazatokban támogatni kívánt csoportok számára, de ez nem jelent korlátozást a kifizethető támogatás mértékére. Amennyiben célindikátor számokat (szántóföldi növénytermesztés 25 db, kertészet 3, bor 2, évelő növények termesztése 5, tejtermelés 15, legeltetéses állattartás (kivéve a tejtermelést) 18, sertés és/vagy baromfi 5, vegyes (növénytermesztés + állattartás) 27 darab) meghaladják a támogatási programban részt vevő szervezetek, úgy az sikernek könyvelhető el. Megjegyzendő, hogy a közösség által megadott célszámok és kategóriák nem követik a hazai rendszer sajátosságait, így azok csak fenntartásokkal értelmezhetők (például kertészet, vegyes gazdálkodás, stb.). A támogatás forrása A termelői csoportok létrehozása és működtetése támogatási intézkedés pénzügyi forrása 20 %-ban a központi költségvetés keretében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetében e célra elkülönített pénzösszeg, 80 %-ban pedig az Európai Mezőgazdasági


Vidékfejlesztési Alap terhére a Bizottság által az ÚMVP-ben a termelői csoportok létrehozásának és működésének támogatására elfogadott pénzösszeg. A terv eredeti szövege szerint összességében a teljes időszakra vonatkozóan a közpénzekből történő hozzájárulás mértéke 72.884.452 euró (mintegy 18,2 milliárd forint). Ebből az EMVA-hozzájárulás 52.309.415 euró. A források felhasználásában az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program időközben jóváhagyott módosításai változtathatnak. Ilyen változás történt 2008-ban, amikor egy nagyságrendileg 250 millió forintos összeg átcsoportosításra került a jogcímről. A jogcím biztonságos és sikeres működtetését azonban ez az átcsoportosítás nem érintette, a keret biztos fedezetet nyújt a megalakulni kívánó termelői csoportok széles körének. A források felhasználásának megítélése szempontjából fontos, hogy a korábban NVT keretből támogatott csoportok támogatási összegei – a keret kimerülését követően – az ÚMVP forrását terhelik. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH) származó információk szerint a 2008. évben nagyságrendileg 3,3 milliárd forint kifizetés történt, 2009-ben pedig a kifizetési kérelmeken jelzett igény mintegy 2 milliárd forint. A számokból látszik, hogy a forrás felhasználása megközelítőleg időarányosan történik. A források mind teljesebb lekötése érdekében alapvetően fontos, minél több és minél nagyobb árbevételű, a jogszabályi feltételeknek maradéktalanul megfelelő termelői csoport gyors megalakulásának elősegítése. A támogatási időszakok A támogatás kérelem alapján igényelhető. A támogatás kérelmezésénél azonban két különböző kérelmet kell egyértelműen elkülöníteni: a támogatási kérelmet és a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelmet csak az ötéves időszak elején kell benyújtani. Kedvező elbírálás esetén az érintett határozatot kap, amely alapján a további években is jogosult a támogatásra. Az első évben a támogatási összeg kifizetése a jóváhagyott támogatási kérelem alapján történik. A kifizetési kérelmet a támogatási időszak második évétől kezdődően évente egy alkalommal kell benyújtani. A kifizetési kérelem arra szolgál, hogy az adott támogatási évre vonatkozó támogatási összeget meg lehessen határozni. Ezért ezt a dokumentumot a támogatási időszak második évétől kezdődően minden évben be kell nyújtani az MVH-hoz. A kifizetési kérelem benyújtásának elmulasztása esetén a termelői csoport adott évben nem részesül támogatásban. A támogatási kérelem benyújtásának időszaka évente szeptember 1. és 31. Ekkor azok az érintettek adhatják be kérelmeiket, akik új belépők, azaz a megelőző időszakban nyertek állami elismerést. A kérelmek elbírálására 60 nap áll rendelkezésre, tehát még az adott évben átutalásra kerülnek az elnyert források. Azok a termelői csoportok, amelyek már korábban elnyerték a támogatást, a támogatási időszak második évétől kezdődően évente egy alkalommal, kifizetési kérelmet nyújtanak be. Ennek időszaka minden évben május 31. és június 30. között van. Az MVH először ezeket a


kérelmeket dolgozza fel, majd kifizeti a jogosan kérelmezett összegeket. A szeptemberben belépő új kérelmezők igényeinek kifizetésére csak a kifizetési kérelmek teljesítése után kerül sor. A támogatási időszak más szemszögű megközelítése szerint nem más, mint az elismerési okirat keltétől számított legfeljebb öt éves időtartam. Ez az időszak akkor a leghosszabb – öt év – és akkor igényelhető mind az öt lehetséges résztámogatási összeg, ha a szervezet az elismerést követően mihamarabb beadja támogatási kérelmét. Mivel az elismerés időpontjától legfeljebb öt évig lehet támogatást kérelmezni, az a termelői csoport, amely az állami elismerés megszerzése után (esetleg évekig) nem adja be támogatási kérelmét – vagy bármilyen okból kérelme elutasításra kerül – késedelmet szenved, ami miatt a számára fennmaradó támogatási időszak lerövidül. Így előfordulhat, hogy csak négy, három vagy még kevesebb részösszeget tud sikerrel kérelmezni. Ha például a 2008. májusában állami elismerési határozatot szerző termelői csoport, nem adja be kérelmét 2008. szeptemberében, akkor számára – 2009-os sikeres kérelembenyújtás esetén is – legfeljebb négy év marad a 2013. májusában lezáródó támogatási időszakból, és az utolsó évi legkisebb összegű támogatást elveszítheti. Fontos ezért felhívni az érintettek figyelmét a mihamarabbi beadás szükségességére és az elmulasztás esetén bekövetkező veszteségekre. Igénylés módja A kérelmeket minden esetben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Központi Hivatalához (1385, Budapest 62. Pf.: 867) postai úton egy példányban kell benyújtani az MVH által rendszeresített formanyomtatványokon. Javasolt a támogatási kérelmet tértivevényes ajánlott küldemény formájában postázni Tekintettel a jogcím sajátosságaira a két kérelem (támogatási és kifizetési) tartalma hasonló. Mindkét kérelemhez mellékelni kell a termelői csoport árbevételét igazoló dokumentumokat. (számlaösszesítőt) A támogatási kérelemhez ezenfelül a jogosultságot igazoló állami elismerési határozat hiteles másolatát is csatolni kell. A termelői csoport árbevételének igazolására több eltérő lehetőség kínálkozik. Mivel a támogatás célja a csoportok megalakulásának támogatása, ezért lehetővé kellett tenni, hogy a csoportok a tagi értékesítést már tartalmazó mérleg elkészülte és elfogadása előtt is támogatáshoz juthassanak. A megalakulás évében még nem áll rendelkezésre mérleg, a következő évben készül el az első, de az – ha a csoport nem január 1-én alakult, akkor – csak részidőszakra vonatkozik. Így a legtöbb termelői csoportnál először a harmadik évben állna rendelkezésre olyan mérlegadat, amely egy teljes év eredményeit tartalmazná. Ez pedig a legmagasabb összegű támogatási években tenné lehetetlenné a teljes igényelhető összeg igazolását. Figyelembe kell venni azt is, hogy a mérleg nem minden esetben tartalmazza a szükséges adatokat, hiszen a tagi termék értékesítéséből származó árbevétel kimutatása csak speciális esetekben válik fontossá. Ezért a mérleg készítésénél erre a termelői csoportnak külön


figyelmet kell fordítania. E problémák áthidalására a rendelet a mérleg kiváltására a tagok elismerése alapjául szolgáló termékek bizonylattal is igazolható értékesítéséről szóló nyilatkozatban történő megadását is lehetővé teszi. Ez tulajdonképpen egy számlaösszesítő, amelyen a szervezet a tagok értékesítését arra az időszakra is megadhatja, amikor még nem rendelkezett elfogadott vagy megfelelő mérlegadatokkal. Természetesen csak a tagok termékeinek értékesítéséből származó árbevétel tüntethető fel, és csak az érintett időszakban keletkezett számlák összesíthetőek. Az elszámolás szempontjából azok a tagok vehetők figyelembe, akik a kérelem benyújtásakor, illetve a számlaösszesítő elkészítésekor érvényes tagsági viszonnyal rendelkeztek. Ha tehát egy tag csak a kérelem készítését megelőzően lépett be, annak ellenére is beszámítható az előző évi vonatkozó árbevétele, hogy akkor még nem volt tagja a szervezetnek. Ugyanígy, ha egy tag adott évben végig a szervezeten keresztül értékesített, de a következő év elején kilépett vagy kizárták az értékesített termékei után nem számítható árbevétel. Ez a megoldás módot teremt arra is, hogy a csoport már a megalakulás évében rendelkezzen előző évre vonatkozó árbevétellel, amely így a tagok vonatkozó termékek értékesítéséből előző évben keletkezett árbevételének összege, függetlenül attól, hogy a szervezet akkor még nem is létezett. Ezzel a rendszerrel a termelői csoportok működése megalakulásuktól kezdődően támogatható és nem kell a mérlegkészítés idejéig a szervezetnek támogatást veszítenie.

A 97/2008. (VIII. 14.) MVH Közlemény szerint a támogatási kérelem a Közlemény mellékletét képező főlapból (D0600-02) és betétlapból (D0601-02) áll. Ezen felül csatolni kell: • A támogatási kérelemhez csatolni kell a termelői csoportként való elismerésről szóló, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott határozat közjegyző által hitelesített másolatát! • A számviteli törvény szerinti éves beszámolót a támogatási kérelem benyújtásának évét megelőző évre (jelen esetben 2007-re) vonatkozóan. Amennyiben a termelői csoport a támogatási kérelem benyújtásának évét megelőző időszakban még nem létezett, akkor megelőző évre vonatkozó éves beszámolót nem kér az MVH. Az éves beszámoló másolatának hitelességét cégszerű aláírással kell bizonyítani! • A támogatás alapjául szolgáló termelési értékről analitikus nyilvántartást kell csatolni a kérelemhez. Az analitikus nyilvántartásban kizárólag a kérelemben feltüntetett tagoknak az elismert termékre vonatkozó értékesítési adatait kell megadni! Az analitikus nyilvántartásnak a Támogatási kérelem Főlapon és a Támogatási kérelem Betétlapokon feltüntetett értékesítései adatokat kell alátámasztania, és elkülönítetten kell tartalmaznia az elismerési okirat dátumát megelőző, és az azt követő időszakra


vonatkozó értékesítési adatokat. A 69/2009. (V. 29.) MVH közlemény és a 65/2009. (V. 26.) MVH Közlemény szerint a támogatási kérelem a Közlemény mellékletét képező főlapból (D0604-02, illetve R2093) és betétlapból (D0605-02, illetve R2094) áll. Ezen felül csak a számviteli törvény szerinti éves beszámolót és az analitikus nyilvántartást kell csatolni. 3.5. Az elnyert összeg felhasználási rendje Az Európai Unió ebben a kérdésben nem foganatosít megszorításokat, így minden olyan felhasználás jogosnak ítélhető, amely az adott szervezet szempontjából a megalakítást és a működést szolgálja. A főszabály mellett támpontot adhatnak például az intézkedés céljai között meghatározottak, amelyek lehatárolják a jogszerű felhasználás lehetőségeit. Ezeken felül, pedig a termelői csoportok állami elismeréshez készített és a minisztérium által elfogadott pályázataiban lévő működési programokban foglalt feladatok végrehajtása mutatja a támogatás felhasználásának irányát. Tekintettel arra, hogy a támogatás felhasználásának nincs külön ellenőrzése, mindaddig, míg a szervezetek működése zavartalan és a működés, az értékesítés a tagok által elfogadott rendszerben történik, a felhasználás jogszerűségének kérdése csak kirívó esetekben kérdőjeleződhet meg. Fel kell hívni az érintettek figyelmét, hogy a támogatás tagok közötti szétosztása semmilyen körülmények között nem fogadható el. A támogatást a csoport kapja, hogy működését folytathassa, és nem a tag. Szintén kerülendő a támogatás teljes összegének beruházásra fordítása, hiszen a felhasználás elsődleges célja a működés költségeinek fedezet. Fontos tudni, hogy a csoportok tagjai az általuk értékesített termék arányában működési költséget fizetnek. Ez a forrás, mivel a működés tényleges költségeit a támogatás fedezi, szabadon felhasználható. Ellenőrzés, jogkövetkezmények A támogatási jogcímmel kapcsolatos ellenőrzések rendszere rendkívül egyszerű. Mivel a teljesülést a termelői csoport működése bizonyítja, ezért azt külön nem ellenőrzi az MVH. Minden kérelmező esetében ellenőrizheti ugyanakkor a támogatás mértékének kiszámításához közölt árbevételi adatokat. A kérelem beadása után tartott helyszíni ellenőrzésre a termelői csoportnak minden saját, illetve tagi számlát eredeti vagy hiteles másolati példányban a székhelyén kell rendelkezésre bocsátania. Természetesen az ellenőrzés csak a betétlapon feltüntetett számlamennyiségre, illetve az éves beszámolót alátámasztó bizonylatokra vonatkozik. A támogatási program megkezdésekor minden szervezet ellenőrzésére sor kerül, a további években azonban – különösen a támogatásban résztvevők nagy száma esetén – előfordulhat, hogy csak a szervezetek közösségi jog szerint meghatározott arányát ellenőrzi a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal. Ebben az esetben kockázatelemzési számítások


határozzák meg azon termelői csoportok körét, amelyeknél az ellenőrzés adott időszakban elengedhetetlen. A termelői csoportok rendelet szerinti működésének ellenőrzését a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium látja el, amely rendszeresen figyelemmel kíséri az állami elismerési pályázatban meghatározott és elfogadott működési programok teljesülését. Az elismerés feltételeinek csorbulása vagy megszűnése esetén a minisztérium a hiányosságok pótlására szólítja fel a szervezetet, súlyos esetben pedig visszavonja az elismerési határozatot, amely azonnal a támogatási jogosultság elvesztését is jelenti. Tehát közvetve ezek az ellenőrzések is hatással vannak a támogatásra és ezek alkalmával is, a sikeres és jogszerű működést vizsgálják a hatóságok. Természetesen a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között állandó kapcsolat van, így bármely szerv állapít meg ellenőrzése során visszásságokat, hiányosságokat arról a másik intézmény is értesül. Az elismerési okirat visszavonása esetén az adott évi támogatási összeg nem kerül kifizetésre, illetve a már kifizetett tárgyévi támogatási összeg jogosulatlanul igénybevett támogatásnak minősül és azt büntetőkamattal terhelten vissza kell fizetni. Ha a bizonylatok helyszíni ellenőrzése során bizonyosságot nyer, hogy a támogatásra jogosult a termékértékesítésből származó termelési értéknél, önhibáján kívül, több mint 10 százalékkal de kevesebb, mint 20 százalékkal nagyobb összeget ad meg a kérelmében, úgy a tényleges adatok alapján kiszámított adott évi támogatási összeget az MVH 50 százalékkal csökkenti. Ilyen többletigénynek minősülhet például a nem tagi értékesítés árbevételének beszámítása, a nem a termelői csoport elismert tevékenységébe tartozó termék értékesítése vagy nem az adott időszakban történt értékesítés. Abban az esetben, ha a kérelmező által megadott eltérés több mint 20 százalék, úgy az MVH adott évben nem fizet támogatást a kérelmező részére, de nem vonja meg a következő évi igénylés jogát. Akkor pedig, ha egy termelői csoport a támogatási időszak alatt másodszor közöl a kérelmében a ténylegesen alátámaszthatónál legalább 10 százalékkal nagyobb összeget, úgy az MVH adott évben nem fizet támogatást az igénylő részére, és további két évre kizárja a támogatásból. A jogkövetkezmények rendszeréből egyértelműen kitűnik, hogy a támogatási rendszer azokat a kérelmezőket szeretné kiszűrni, amelyek jogosulatlanul kötnek le forrásokat, és ezzel más termelői csoportok támogatásának lehetőségét akadályozzák meg. Érdemes tehát nagy gondosan összeállítani, és a betétlapra vezetni a tagi termék-értékesítésnek árbevételét, mert ennek ellenőrzése egyetlen esetben sem marad el. A szankciók mindig csak a túligénylést büntetik, ezért a kérdéses tételeket érdemes lehet kihagyni a számításból. Ezzel a szervezet – amennyiben árbevétele nem haladja meg a 750 millió forintos felső határt – támogatást veszthet, viszont jövőbeni jogosultsága nem kérdőjeleződhet meg. Felhívjuk a figyelmet, hogy a szankciók rendszere a közösségi jogszabályokkal történő


harmonizálás érdekében változni fog! 3.6. Igénylő lap kitöltése Termelő csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása, támogatási kérelem főlap A termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatási intézkedéséhez két formanyomtatvány tartozik, amelyek beszerezhetők a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal megyei kirendeltségein, illetve letölthetők az MVH honlapjáról (www.mvh.gov.hu). Az MVH minden évben közleményt jelentet meg az adott év támogatásának igényléséről. A közlemény tartalma az előző évekhez képest változhat ezért fontos, hogy mindig az adott év közleményében meghatározott feltételek, és közzétett formanyomtatványok alapján történjen a támogatás igénylése. A honlapon a Közlemények menüpont alatt, a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás igényléséről szóló közlemény tartalmazza a szükséges dokumentumok mintáit elektronikus formában. Szintén ugyanott található meg a kitöltési útmutató, valamint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal területi kirendeltségeinek címlistája, illetve a támogatási jogcímről szóló ismertető is. Szükség esetén az üres formanyomtatványok fénymásolhatóak, illetve a honlapról kinyomtatott adatlapok is beadhatóak. Mint minden hasonló esetben a kitöltési útmutató tartalmazza a kitöltéshez szükséges legfontosabb információkat, ezért ennek elolvasása minden érdeklődő számára javasolt. A támogatási kérelem főlapja a kérelmező adatait, a kapcsolattartást megkönnyítő információkat, a megelőző évre vonatkozó árbevételi adatokat, monitoring adatokat, valamint egy nyilatkozati részt tartalmaz. Természetes módon csak a cégszerűen aláírt adatlap érvényes. A regisztrációs szám vagy ügyfél-regisztrációs szám az MVH székhely szerint illetékes területi kirendeltségein beszerezhető 10 számjegyű azonosítószám. A kapcsolattartási információknál a szervezet adatait nem szükséges újra megadni, hiszen az ügyfél-regisztráció adatbázisából a Hivatal rendelkezésére áll. Ugyanakkor az elnök vagy ügyvezető elérhetőségét, telefonszámát, e-mail címét mindenképpen célszerű körültekintően megadni a hatékonyabb és gyorsabb ügyintézés érdekében. Az előző évi árbevétel rovatban először a termelői csoport éves beszámolóval igazolt árbevételét kell megadni. Amennyiben ez az érték nem fedi le a teljes időszakot, akkor a második mezőben a tagok vonatkozó termék egyéni értékesítéséből származó árbevételének összegét kell feltüntetni. A két árbevételi érték háttérbizonylatai között nem lehet átfedés. Amennyiben a szervezet a teljes megelőző évet felölelő éves beszámolóval rendelkezik, úgy a második mezőt üresen kell hagyni. Ha viszont – új szervezetként megalakuló termelői csoportok esetében – nincs értékelhető éves beszámoló, akkor csak a második mező tölthető ki. A „Kérelemhez kapcsolódó adatok” című rovatba a szervezet általános adatai kerülnek, amelyek a statisztikai feldolgozáshoz, illetve az Európai Unió felé megküldendő jelentések


elkészítéséhez nélkülözhetetlenek. Ezért ezeknek a látszólag kevésbé fontos adatoknak a pontos kitöltése is kötelező. Az első mezőbe a külföldön értékesített – azaz exportált – tagi termék nettó árbevételét kell feltüntetni forintban. Ezt követően a kérelem beadásának időpontjában tagsági viszonnyal rendelkező termelők számát kell megadni. A főlap aláírása az 7. pontban megadott nyilatkozatok elfogadását is jelenti. Ezek a nyilatkozatok a közölt adatok helyességére, az ellenőrzések során az információk rendelkezésre bocsátására és az adatok érintett szervezetek által történő felhasználására vonatkoznak. Az adatokat az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program monitoring rendszeréhez, valamint az NVT és az ÚMVP végrehajtásáról szóló éves jelentések elkészítéséhez is felhasználja a Hivatal. Termelő csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása, támogatási kérelem betétlap A betétlapon az első rovatban a termelői csoport ügyfél-regisztrációs számát és nevét kell megadni. Ezt követően a tagok termékértékesítésből származó nettó árbevételét kell kitölteni tagonként. Minden tag egy sort foglalhat el, neve mellett ügyfél-regisztrációs számát, valamint a nettó árbevételt és a bizonylatok számának összegét is meg kell adni. Ha tehát egy tag többször értékesített, akkor az összes vonatkozó bizonylat számát (amennyiben öt különálló bizonylaton értékesített, akkor ide „5” kerül) fel kell tüntetni, de az árbevételhez csak az értékesítés végösszegét kell írni. Az ellenőrzés során a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal munkatársai az itt feltűntetett értékeket fogják ellenőrizni, és a bizonylatokkal összevetni. A bizonylatokat nem kell a kérelemhez mellékelni, viszont az ellenőrzésre hozzáférhetővé kell tenni. Különösen is fel kell hívni a kérelmezők figyelmét arra, hogy csak az adott évben keletkezett bizonylatokat összesítsék. A támogatás igénylésénél az elismerés tekintetében adott kedvezmények nem érvényesíthetők, tehát például az intervencióra felajánlott, de csak a következő évben kifizetett termék utáni árbevétel csak a számlán szereplő dátum évében kalkulálható. Kizárólag a termelői csoport elismerési határozatában szereplő termék vagy az ott megjelölt termékcsoportba tartozó termék értékesítése utáni árbevétel vehető figyelembe. A bizonylatokat minden szervezet esetében ellenőrzi az MVH. Az esetleges hibák a támogatási összeg csökkenését vagy a támogatási jogosultság teljes megszűnését vonhatják maguk után. Amennyiben a tagok száma ezt indokolja több betétlapot is ki kell tölteni. A támogatás összegét nem kell a kérelmezőnek külön meghatároznia. Az ellenőrzést követően, az érvényes Euro árfolyam figyelembevételével a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal állapítja meg a támogatás mértékét. Az analitikus nyilvántartás A kérelemhez kötelezően csatolandó analitikus nyilvántartás a megadott adatok alátámasztására szolgált. Legalább az alábbi adatokat kell tartalmaznia: 1. a gazdasági események megnevezését (szolgáltatás és a termék vagy termékcsoport megnevezése);


2. a tag nevét, akitől a termelői csoport terméket vett át; 3. átvétel szerinti teljesítés dátumát (azon gazdasági esemény dátuma, amikor a tag a termelői csoportnak az elismert terméket, termékcsoportot átadja); 4. a bizonylattal igazolt árbevétel nettó értékét (tagonként külön) 5. a bizonylatokkal igazolt nettó árbevételek összesített értékét. Az analitikus nyilvántartás minden lapját cégszerű aláírással kell hitelesíteni! Az MVH az analitikus nyilvántartás alapján ellenőrzi, hogy a kifizetési kérelem a betétlapo(ko)n feltüntetett éves beszámoló által lefedett időszakra vonatkozó árbevétel a támogatás alapját képezi-e. Az adatfeldolgozás megkönnyítése érdekében az MVH kéri, hogy amennyiben lehetséges a fentiek szerinti analitikus nyilvántartást „excel” formátumban elektronikus úton is küldjék meg az alábbi e-mail címre: [email protected]. 8.7. Kérelem bírálatának ügyrendje A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal a támogatási kérelmeket érkezteti, majd iktatja és rögzíti az abban foglalt adatokat. Ezt követően kezdődik az adminisztratív ellenőrzés, amelynek keretében az előírt formai és tartalmi feltételek teljesülésének vizsgálata történik. Amennyiben a kérelem formailag nem teljes, vagy nem felel meg a tartalmi követelményeknek, a Hivatal egyszeri hiánypótlásra szólítja fel a szervezetet. Az adminisztratív ellenőrzés felülvizsgálata után következik a támogatási összeg kiszámítása és a támogatási döntés meghozatala. Pozitív döntés esetén a kérelmezőnél helyszíni ellenőrzésre kerül sor, amely a bizonylatok áttekintését jelenti. Ha a termelői csoport elismerését érintő kifogás merül fel az ellenőrzés során, azt az MVH a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium érintett részlegének jelzi. A helyszíni szemle eredményének kiértékelése után az esetleges szankciók levonásra kerülnek a támogatás összegéből. Végül a határozat összeállítása és szükség szerinti vezetői ellenőrzése után a támogatási határozatot az MVH megküldi a kérelmezőnek, és helyt adó vagy részben helyt adó határozat esetén intézkedik a támogatási összeg átutalásáról is. Látható tehát, hogy a feldolgozás során nincs hagyományos értelemben vett bírálat. A támogatási kérelmek a beadás sorrendjében kerülnek feldolgozásra és kifizetésre egészen addig, míg azt a rendelkezésre álló keretösszegek engedik. A bírálat során pontrendszer alkalmazására nincs szükség, így a kérelmek egymástól függetlenül a lehető leggyorsabban feldolgozhatók. A kérelmek csak tartalmuk szerint töltenek hosszabb vagy rövidebb időt a Hivatalban, egymást nem lassítják, és nem akadályozzák. A kifizetési kérelem esetében az eljárás annyiban különbözik, hogy a helyszíni ellenőrzés csak a kockázatelemzés által megjelölt csoportok esetében történik meg. Jogorvoslati lehetőségek A támogatási kérelem elbírálásával kapcsolatban meghozott elutasító határozattal szemben az érintettnek a kézhezvételtől számított 15 napon belül van lehetősége jogorvoslattal élni. Az


írásban beadott fellebbezést a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnökének kell címezni. A fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a határozathozatal során megsértett jogszabályi helyet is. Az MVH a fellebbezést a benyújtástól számított harminc napon belül bírálja el. Tekintettel arra, hogy minden teljes és formailag megfelelő támogatási kérelem támogatható, az elutasításnak a jogosultság hiánya, a kérelmezőnek felróható ok vagy forráshiány lehet kiváltója. A forráshiány jelen helyzetben nem várható. A jogosultság hiánya – például az elismerés hiánya – illetőleg a hiánypótlással sem javított formai hiba esetén bekövetkező elutasítás nem orvosolható fellebbezés útján. A sikeres kérelmezés és a gyors ügyintézés érdekében a kérelem elvárások szerinti hiánytalan kitöltése javasolt, amihez elengedhetetlen a vonatkozó jogszabályok, közlemények és tájékoztató anyagok megismerése. 3.8. A termelői csoportokat érintő egyéb ÚMVP intézkedések A termelői csoportok komplex preferenciát élveznek az ÚMVP I. (és a III.) tengely jogcímeiben. A működési támogatás mellett a jogcímek jelentős részében a pontozásnál előnyt élveznek a termelői csoportok, illetve tagjaik. Ilyenek: • • • • •

• • •

A fiatal agrárvállalkozók esetében a 25 szakmai bírálati pontból 5 adható a termelői csoport tagságért. A növénytermesztés és kertészet korszerűsítéséhez nyújtandó támogatásoknál 16 pontból 4-et kizárólag termelői csoportok és TÉSZ-ek kaphatnak meg. Az állattartótelepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások esetén 20-ból 6 pont jár a termelői csoportoknak. A gépek, technológiai berendezések beszerzéséhez nyújtandó támogatások esetén 15 adható a csoportoknak. A mezőgazdasági termékek értéknöveléséhez nyújtandó támogatásoknál 20 pontból 4 kapható, de további preferenciát élvez a 100 %-ban termelői tulajdonú projekt és a saját terméket feldolgozó pályázat is. A mezőgazdasági bekötő- és feltáró utak fejlesztéséhez nyújtandó támogatásoknál 20 pontból 4-et kapnak a termelői csoportok. A félig önellátó gazdaságok szerkezetátalakításához nyújtandó támogatásoknál 25-ből 10-et! Az agrár-környezetgazdálkodási jogcímek esetében pedig a csoportok tagjai 9 pontot kaphatnak a „Szántóföldi agrár-környezetgazdálkodási célprogram” csoportban és 6-8 pontot a „Gyepgazdálkodási agrár-környezetgazdálkodási célprogram” csoport alintézkedéseinek igénylése esetén.

A fenti preferenciák hatására a termelői csoportokba felvételt kérő tagok száma nagymértékben növekedett. Különösen a fiatal gazdák és az agrár-környezetgazdálkodási támogatásban érintettek mutatnak élénk érdeklődést az együttműködés iránt.


4. Értékesítési lehetőségek és szerveződés A mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelemszerzés szempontjából a termelési folyamatokkal szemben egyre nagyobb hangsúlyt kap a piaci megjelenés, a termékek piacrajuttatása. Amíg az átlagos gazdálkodónak nem okoz problémát vagy teljesíthetetlen kihívást a korszerű és hatékony termelés megszervezése, addig a raktárakban gyakran tárolnak olyan – jó minőségű – tételeket, amelyek nem találnak vásárlóra az adott piaci körülmények között. A mezőgazdasági termékek piaca az elmúlt időszakban jelentős átrendeződésen ment keresztül. A korábban jellemző – a mezőgazdasági termelő szempontjából rendkívül kényelmes – helyzet megváltozott, ma már nem lehet arra számítani, hogy a termék minőségétől és egyéb jellemzőitől függetlenül elkel, ráadásul a termelő tisztes jövedelmét biztosító áron. Ma az évjárati és piaci hatások függvényében az egyes termékek piaca hektikus változásokat él meg; időnként váratlanul kedvező árszint alakul ki, amit más években eladhatatlan készletek váltanak fel. A helyzetet tovább rontja a termelők információhiánya, illetve a termelők elmozdulása az adott évben jó áron értékesülő termékek felé. Így ha az egyik évben egy termék jó jövedelmi szintet biztosít, akkor a következő évben valószínűleg annyi termelő próbálkozik az előállításával, amennyi termék elhelyezése a piacon lehetetlen feladat. Természetesen a túltermelés hatására „pórul járt” termelők tömegei mondanak le az adott termék termelésétől, így a keresleti helyzet gyorsan helyreállhat. A termékek termelési ciklusától függően a hullámzás időbeni eltolódása változó lehet; egyes zöldségféléknél évenkénti, ültetvények esetében több éves ciklusok szerint hullámzik a piaci igény és a termék viszonya. 4.1. Piacrajutási lehetőségek Termelői tulajdonú értékesítési csatornák A piacra jutás sikerében mind nagyobb szerepet játszik a termékek feldolgozottsága, a hozzáadott érték. Sok termék esetében (például: méz, tej, dohány, egyes zöldség- és gyümölcsfélék) a nyers termék gyakorlatilag piacképtelen, mindenképpen feldolgozást igényel. Hazánkban azonban a mezőgazdasági termékekre épülő feldolgozóipar jelentős hányadának tulajdonosi köre elszakadt a hazai termelőktől, így érdekeltségi konfliktus alakul ki a nyers termék előállítója és a feldolgozó között. A probléma általában a termelők részére felajánlott és fizetett felvásárlói árakban és az általuk kiváltott felháborodásban, demonstrációkban és „háborúkban” manifesztálódik. A nyugat-európai példák ismeretében kijelenthető, hogy megoldást jelentene, ha a feldolgozás a termelők tulajdonában lévő üzemekben történne, erre azonban a jelenlegi történelmi szituációban nem minden termék esetében van reális lehetőség. Egyes ágazatok képesek a saját termékeik áruvá készítését, elsődleges feldolgozását biztosító beruházásokat megtenni, mások esetében azonban a termelők behozhatatlan lemaradásba kerültek a feldolgozást végző üzemekkel szemben, így az értékesítési-döntési pozíciója és a profitcentrum eltávolodik a


tényleges alapanyag-előállítóktól. A zöldség-gyümölcs ágazatban megfigyelhetők sikeresnek ítélhető lépések a feldolgozottsági szint növelésére. A közösségi ösztönzéssel megalakult termelői értékesítő szervezetek többsége már rendelkezik a tagi termékek piacképes áruvá történő előkészítését végző berendezésekkel, illetve a termékek tárolását lehetővé tevő hűtőházi kapacitásokkal. Ez a mozgástér lehetőséget teremt a piaci lehetőségek sikeresebb kihasználására, a nagy tételben vásárló áruházláncok kiszolgálására, és az értékesítési időszak jelentős kitolására. A szervezetekben együttműködő tagok egyesével képtelenek lennének azoknak a piaci pozícióknak a megszerzésére és megtartására, és a beruházások finanszírozására, amelyeket – nemzeti és közösségi támogatások igénybevételével – közösen üzemeltetni képesek. A példa azonban nem alkalmazható mechanikusan minden mezőgazdasági ágazat esetében. Az egyes termékek előállítóinak kell döntést hozni, arról, hogy a példa követhető-e, illetve milyen más lehetőségek kínálkoznak. A megoldás alapját jelentő termelői összefogás – amely megteremti az árualapot és a piaci befolyás gyakorlásához szükséges nagyságrendet – a legtöbb ágazat esetében hasonló eredményekre vezethet. Az értékesítési lánc rövidítése Vannak olyan termékek, amelyek esetében a feldolgozás nem jellemző, hiszen a nyers termék és a feldolgozást végző iparág eltávolodott egymástól. Példaként említhető a gabonapiac, az olajos növények helyzete vagy néhány állattenyésztési ágazat. E termékek esetében a piacrajutás és a jövedelmezőség javításának eszköze lehet a gyakran sok lépcsőből álló értékesítési lánc rövidítése. Egyes termékek esetében gyakorlatilag nem is beszélhetünk klasszikus értelemben vett piacról, hiszen az országban egy, vagy nagyon kevés vásárló képes a termelés zömének felvásárlására. Mégis megfigyelhető, hogy mire a termék a termelőtől a felhasználóig – akár csak virtuálisan – eljut, több kereskedő, vagy kereskedő cég „kezén” megy keresztül. Ez az úgynevezett közvetítői kereskedelem a „szükségesnél” több szereplő és azok nyereségigénye miatt a termelőnél megjelenő átvételi árat jellemzően csökkenti. Ezekben az esetekben is a termelők lehetőségét általában az információ és az összefogás hiánya nehezíti. A nagy mennyiségben vásárló üzemek nem érdekeltek abban, hogy kis tételenként vásárolják fel a szükséges termékmennyiséget, ezért ezt a feladatot kiszervezik. Ezáltal kialakul egy olyan láncszem a kereskedelmi csatornában, amely érdekelt a felvásárlási árak leszorításában, hiszen ezáltal teszi jövedelmezővé saját tevékenységét, ugyanakkor nem minden esetben vállal kockázatot a termelési folyamatok során. A nyersanyagtermelők összefogásával megalakuló termelői csoportok rendszerint már képesek olyan volumenű termék összefogására, amely értékesítésére már közvetlenül is lehetőség mutatkozik. A közgazdasági elmélet alapján a csoportok értékesítése során a kiiktatott kereskedők árrésének meg kellene jelennie a termelői csoport számára kifizetett átvételi árakban, ám a gyakorlatban előfordul, hogy nem a felár, hanem más tényezők (biztonság, jelentős nagyságrend, kedvező fizetési feltételek, tárolási lehetőségek, stb.) teszik vonzóvá a közvetlen értékesítést a csoportosulások számára.


Új piaci lehetőségek feltárása Egyes termékek esetében a nagy volumen, a szállíthatóság és az eltarthatóság korlátokat szab a piac elérhetőségében. Ezeknél a termékeknél a meglévő csatornák optimalizálásán kívül nem kínálkozik más értékesítési út. Más termékek esetében azonban a fogyasztók a meglévő feldolgozói és értékesítési csatornák kikerülésével is elérhetőek. Ezekben az esetekben általában döntő fontosságú szerepet játszik a piaci rés és az ahhoz vezető – pénzügyi, gazdasági, műszaki, stb. – lehetőség felismerése. Nyugat-Európában nagy számban lehet találkozni a valamilyen szempontból – minőségi, földrajzi, eredet, stb. – különleges rétegtermékekkel. Ezek csak kis mennyiségben értékesíthetők, ugyanakkor képesek egy szűk termelői kör eltartására. A hazai piac kevésbé fogékony a jellemzően magasabb áru, rétegtermékek iránt. Ugyanakkor feltételezhetően a kereslet, a vásárlói attitűd hazánkban is ezek felé a termékek felé fog fordulni. Az új termékek értékesítése során komoly nehézséget okoz a bevezetés, megismertetés tőkeigénye. Gyakran nagy cégek sem képesek megfelelő marketing-hátteret biztosítani új termékeik részére. Ez a feladat az átlagos mezőgazdasági termelő lehetőségeit meghaladja. Megoldásként általában a marketing nélküli – személyes ismeretségeken alapuló – terjesztés lehetősége marad, ami hatékonyságában elmarad a széles rétegeket megszólítani képes marketing-eszközöktől. Agrárlogisztika A piacra jutás fizikai korlátainak legyőzését szolgáló tevékenységet szokás gyűjtőnéven logisztikának nevezni. A logisztika nyújt segítséget az áruk és termékek eljuttatásában a vásárlóhoz, legyen szó közvetlen értékesítésről vagy hipermarketek kiszolgálásáról. A logisztika fejlesztésének fontosságát a magyar termelők sokáig nem ismerték fel, mára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai vagy külföldi vásárlói igényeket rugalmasan kielégíteni képes feldolgozói háttér mellett elengedhetetlen szükség mutatkozik a tárolás és szállítás hasonlóan rugalmas rendszerének kiépítésére. Az agrárlogisztikai beruházások sajátsága, hogy közvetlen hasznot nem termelnek, így a termelők általában ódzkodnak a megvalósításától, ugyanakkor a nagy volumenű termékek biztos értékesítésének feltétlenül szükséges eszközei. A támogatási rendszerek egyre gyakrabban kínálnak ösztönzőket az agrárlogisztikai rendszerek fejlesztésére is, de a gyakorlati példák azt mutatják, hogy a beruházások sikerében a piaci és termelési ismereteken alapuló hosszú távú tervezés játszik döntő szerepet. Versenyképesség A piacra jutás és a versenyképesség egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Ha a fogalompár valamelyik tagja nem valósul meg az következésképpen a másikat is a kudarc felé taszítja. Az agrárgazdaságban működő támogatások egyre nagyobb súlyt fektetnek a versenyképesség fejlesztésére. Így volt ez már a közösségi csatlakozás időszakában az AVOP támogatásoknál és ez figyelhet meg a jelenleg futó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program esetében is. Az első és legnagyobb támogatási összegekkel érintett tengely célja éppen a versenyképesség fokozása. Jól megfigyelhető ugyanakkor, hogy a versenyképesség, és ezen keresztül a piacra


jutás helyzetének javítása számtalan úton megközelíthető, az alapanyag-termelés technológiai korszerűsítésétől kezdve a hatékony üzemméret kialakításán át a marketing eszközökig. 4.2. Helyi termékek marketingje, értékesítési lehetőségei A helyi termékek előnyei régen ismerté váltak, ám a gyakorlatban az értékesítés sikerében ezek a tényezők ritkán játszanak döntő szerepet. A termelő szempontjából a helyi értékesítés nagy előnye lehet, hogy nem kell a terméket szállítani és könnyebben alakulhatnak ki tartós személyes ismertségen alapuló üzleti kapcsolatok, még ha azok esetleg csekélyebb volumenű termék értékesítését biztosítják is. Nemzetgazdasági szinten a helyi termékek forgalmának növekedése egyszerre csökkenti a szállítás és csomagolás okozta környezeti terhelést és biztosít frissebb, egészségesebb élelmiszert vagy élelmiszeripari alapanyagot adott térség lakosainak. A helyi termék fogyasztója számára a legnagyobb előny az élelmiszerbiztonság és különösen a termelő iránt kialakuló bizalom. Mindemellett a zárt földrajzi környezetben megtermelt áru rendszerint – egyéb paraméterei mellett – olcsóbb is a messziről szállítottakhoz képest. A helyi értékesítés terjedésének akadályai a helyi piacok hiánya, bevásárlási szokások megváltozása és szuper-, és hipermarketekhez kötődése, valamint az indokolatlan árérzékenység. Több társadalompolitikai kutatás is foglalkozik a hazai vásárlók árérzékenységével, amely mögött gyakran nem kimutatható a források szűkössége, inkább a szokás hatalma motiválja a választást. A helyi termékek vásárlása ellen hat a marketing hiánya és ezáltal a vásárlói döntés támogatása. A globalizálódó kínálattal szemben ugyanakkor a helyi termelőnek ugyanúgy fel kell vennie a versenyt, mint a távolabbról érkező termék értékesítőjének, így akár helyi szinten is kialakulhat kiélezett piaci verseny. Előnyt jelent azonban a helyi értékesítés során a hosszú kereskedői értékesítő sor kiiktatása, amely a vásárló által kifizetett vételár legnagyobb részének a termelőhöz jutását biztosítja, ezáltal javítja a jövedelmezőségét és – a helyben forgó pénzeszközök mennyiségének növelésével – közvetve visszahat az adott térség, régió társadalmi berendezkedésére, munkaerőpiacára és általános jövedelmi szintjére is. A helyi értékesítés lehetőségének megteremtését, illetve fejlesztését szolgálta az AVOP keretében meghirdetett jog cím is, amely a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése keretében ösztönözte helyi piacok és felvásárló helyek felújítását, átalakítását, bővítését és újak létrehozását. A támogatás keretében lehetőség nyílt új piacok létrehozására, meglévők fejlesztésére, bővítésére, az előírásoknak történő megfeleltetésére. Fedett és fedetlen elárusítóhelyek, egyéb üzlethelyiségek, raktárak, szociális és hatósági helységek, hulladéktárolók, egyéb szolgáltatásokhoz szükséges helyiségek kialakítására és eszközök, gépek, berendezések (mérlegelés, ki- és berakodást segítő eszközök) beszerzésére. Valamint a szükséges kiegészítő infrastruktúra megteremtésére (például: energiaellátás, víz, parkoló, út)


is. A támogatási intézkedés hatására több mint 50 fejlesztés történt összességében mintegy 1 milliárd forint értékben. Szintén az AVOP nyújtott lehetőséget a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése keretében az agrártevékenységek diverzifikációjára, azon belül is a közvetlen értékesítést támogató projektek megvalósulására (ezen belül például a tájjellegű vagy a helyi adottságokhoz jól illeszkedő, kiváló minőségű mezőgazdasági alapanyagokat élelmiszer és/vagy nem élelmiszer céllal feldolgozó kisüzemek kialakítására, fejlesztésére), valamint a minőségi mezőgazdasági termékek marketingjének támogatására. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program III. tengelye keretében a vidéki gazdaság diverzifikálására irányuló intézkedések között megtalálható a nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikálás jogcíme, amely sok analógiát mutat az AVOP hasonló intézkedésével. Ezen belül a támogatott tevékenységek között megtalálható a marketingtevékenység, amely a jogcím céljával összhangban a helyi termékek értékesítésének segítésére, a helyben feldolgozott élelmiszer piacra juttatásában nyújthat segítséget. Az ÚMVP intézkedéseinek csokrában több olyan támogatási jogcím is megtalálható, amely az adott helyi termékek piacra juttatásában, vagy a helyi értékesítés elősegítésben a helyi értékesítést fejleszteni kívánó termelő vagy termelői közösség (TÉSZ, termelői csoport) számára hatékony segítséget nyújthat. 5. Kapcsolódó jogszabályok gyűjteménye NVT támogatási rendelet és módosításai • 131/2004. (IX. 11.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társ-finanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól • 133/2004. (IX. 11.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló, a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól • 137/2004. (IX. 18.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv kihirdetéséről, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról • 111/2005. (XI. 29.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló, a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 133/2004. (IX. 11.) FVM rendelet módosításáról • 47/2006. (VI. 22.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap


Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló, a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás igénybevételének részletes szabályairól szóló 133/2004. (IX. 11.) FVM rendelet módosításáról ÚMVP támogatási rendelet • 59/2007. (VII. 10.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a termelői csoportok létrehozásához és működéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről A termelői csoportok elismeréséről szóló rendelet és módosításai • 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet a termelői csoportokról • 6/2005. (I. 24.) FVM rendelet a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelete módosításáról • 42/2005. (IV. 29.) FVM rendelet a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelete módosításáról • 67/2005. (VII. 26.) FVM rendelet a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeiről szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet módosításáról • 97/2005. (X. 28.) FVM rendelet a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályaival összefüggő egyes földművelésügyi ágazati miniszteri rendeletek módosításáról • 25/2006. (III. 31.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatásokhoz kapcsolódó 2006. évi kiegészítő nemzeti támogatás igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről • 51/2006. (VII. 5.) FVM rendelet a dohánytermeléshez kötött nemzeti támogatási jogosultságról • 95/2007. (IX. 4.) FVM rendelet a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet módosításáról • 79/2008. (VI. 24.) FVM rendelet a zöldség-gyümölcs termelői csoportok és termelői szervezetek nemzeti szabályozásáról szóló 19/2008. (II. 19.) FVM rendelet, valamint a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet módosításáról • 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet egyes kormány- és miniszteri rendeleti szintű jogszabályok és jogszabályi rendelkezések technikai deregulációjáról • 124/2008. (IX. 19.) FVM rendelet a termelői csoportokról szóló 81/2004. (V. 4.) FVM rendelet módosításáról MVH Közlemények Az évente kiadott közleményekből itt csak a (tananyag lezárásakor legfrissebb) 2008. évi támogatási és a 2009. évi kifizetési kérelmekhez kapcsolódó közlemények szerepelnek: • 97/2008. (VIII. 14.) MVH Közlemény az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a termelői csoportok létrehozásához és működéséhez nyújtandó 2008. évi támogatás igényléséről • 69/2009. (V. 29.) MVH közlemény az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a termelői csoportok létrehozásához és működéséhez nyújtandó támogatás 2009. évi kifizetésének igényléséről (2007. évi vagy 2008. évi jóváhagyó illetve


•

részben jóváhagyó támogatási határozattal rendelkezők részére) 65/2009. (V. 26.) MVH Közlemény a termelői csoportok létrehozásához és működtetéséhez nyújtott támogatás 2009. évi kifizetésének igényléséről (2004. évi, 2005. évi vagy 2006. évi jóváhagyó illetve részben jóváhagyó támogatási határozattal rendelkezők részére)

6. Kapcsolódó irodalom A tárgykörrel kapcsolatos irodalmi források a jogszabályokban, a hivatalos közleményekben illetve az MVH (www.mvh.gov.hu) és az FVM honlapján (www.fvm.hu) találhatóak meg. 7. Függelék A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal területi kirendeltségeinek és központi Ügyfélszolgálatának címlistája: Megye

Kirendeltség címe

Levelezési cím

Telefon 76/814-520 Bács-Kiskun 6000 Kecskemét, Kisfaludy u.6. 6001 Kecskemét, Pf.:470. 76/814-540 Baranya 7621 Pécs, Rákóczi út 17. 7602 Pécs, Pf.: 365. 72/814-520 Békés 5600 Békéscsaba, Temető sor 8. 5620 Békéscsaba, Pf.: 45. 66/814-520 Borsod-Abaúj-Zemplén 3500 Miskolc, Mindszent tér 1. 3501 Miskolc, Pf.: 646 46/814-900 Csongrád 6723 Szeged, Római krt. 21. 6701 Szeged, Pf.: 26. és 504 62/814-900 Fejér 8000 Székesfehérvár, Deák F. u. 7-9. 8002 Székesfehérvár, Pf.: 297. 22/814-520 1/814-8900 Főváros és Pest 1054 Budapest, Alkotmány u. 29. 1391 Budapest, Pf.: 248. 1/814-8962 Győr-Moson-Sopron 9021 Győr, Munkácsy u. 20. 9021 Győr, Munkácsy u. 20. 96/814-543 52/814-520 Hajdú-Bihar 4034 Debrecen, Vágóhíd u. 2. 4001 Debrecen, Pf.: 551. 52/814-544 Heves 3300 Eger, Eszterházy tér 8. 3301 Eger, Pf.: 169. 36/814-520 56/814-523 Jász-Nagykun-Szolnok 5000 Szolnok, József Attila u. 36. 5002 Szolnok, Pf.: 111. 56/814-525 Komárom-Esztergom 2800 Tatabánya, Vértanúk tere 1. 2801 Tatabánya, Pf.: 1394. 34/814-520 1/374-3603, Központi ügyfélszolgálat 1095 Budapest, Soroksári út 22-24. 1385 Budapest 62 Pf.: 867. 1/374-3604 3101 Salgótarján, Pf.: 123. 32/814-520 Nógrád 3100 Salgótarján, Bartók Béla út 17. 82/814-900 Somogy 7400 Kaposvár, Petőfi tér 1-3. 7400 Kaposvár, Petőfi tér 1-3. 82/814-920 42/814-900 Szabolcs-Szatmár-Bereg 4400 Nyíregyháza, Hősök tere 9. 4401 Nyíregyháza, Pf.: 422. 42/814-906 Tolna 7100 Szekszárd, Augusz I. u. 9-11. 7101 Szekszárd, Pf.: 251. 74/814-520 Vas 9700 Szombathely, Rákóczi F. u. 1. 9701 Szombathely, Pf.: 245. 94/814-520 88/814-900 Veszprém 8200 Veszprém, Levendula u.1. 8202 Veszprém, Pf.: 791. 88/814-920 Zala 8900 Zalaegerszeg, Kölcsey utca 2. 8901 Zalaegerszeg, Pf.: 142. 92/814-900


Fax 76/814-521 72/814-521 66/814-521 46/814-901 62/814-901 22/814-521 1/814-8901 96/814-521 52/814-521 36/814-521 56/814-521 34/814-521 1/475-2114 32/814-521 82/814-901 82/814-921 42/814-901 74/814-521 94/814-521 88/814-901 88/814-921 92/814-901

4. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: a) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) b) jogalkotás c) költségvetési tervezés d) egyedi hatósági ügyek intézése e) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika,


g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés


az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok


A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza.

3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás


pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a


Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •

számítógépes adatbázis

•

mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,

•

támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer

•

állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,

•

támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer,

•

integrált ellenőrzési rendszer.

A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége;


c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait


miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok


A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

Recommend Documents