2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an5 Talaj-tápanyaggazdálkodási terv készítése című képzéshez A képzési program kódszáma: an5 A képzési program megnevezése: Talaj-tápanyaggazdálkodási terv készítése című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - a növények tápanyagfelvétele - a talaj tápanyagmérlege és befolyásoló tényezői - a tápanyaggazdálkodás célja, feladatai, ökonómiai vonatkozásai - a tápanyaggazdálkodási terv készítésének elvei, lépései - a nitrát-direktíva lényege, betartásának módja - az agrárszakigazgatás rendszere - tápanyaggazdálkodási terv készítésse

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 15 óra gyakorlat: 7 óra

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Témakör -

a növények tápanyagfelvétele a talaj tápanyagmérlege és befolyásoló tényezői - a tápanyaggazdálkodás célja, feladatai, ökonómiai vonatkozásai - a tápanyaggazdálkodási terv készítésének elve, lépései - a nitrát-direktíva lényege, betartásának módja - az agrárszakigazgatás rendszere - tápanyaggazdálkodási terv készítése

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 13

2 -

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

-

7

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1-5. téma: A növények tápanyagfelvétele, a talaj tápanyagmérlege és befolyásoló tényezői; a tápanyaggazdálkodás célja, feladatai, ökonómiai vonatkozásai; a tápanyaggazdálkodási terv készítésének elve, lépései; a nitrát-direktíva lényege, betartásának módja (szerző: Dr. Árendás Tamás) 1. A növények tápanyagfelvétele A növények a szervesanyag képzéséhez, a testük felépítéséhez szükséges tápanyagokat részben a légkörből, részben a talajból veszik fel. A föld feletti részek, alapvetően a levélzet a levegőben előforduló anyagok közül elsősorban a szén-dioxid, de egyéb gázok (CO, NO, NO2, NH3, SO2 stb.) és mikroelemek, nehézfémek befogadásában vesznek részt. 1.1 Tápelemfelvétel a gyökéren keresztül A gyökérrendszeren keresztül jut a növénybe a víz és az abban oldott tápanyagok döntő hányada. A tápanyagok többségének mozgékonysága - azok korlátozott oldhatósága miatt – jellemzően kicsi. Az ásványi elemek gyökérhez jutását azonban többféle mechanizmus segíti elő: (i) a gyökérzet növekedésével az aktív felvevő felület intenzív növekedése és megújulása (intercepció); (ii) a tápanyagok áramlása ionos formában a talajoldatban (tömegáramlás – pl. NO3-N, Ca, Mg, S); (iii) a tápanyagok diffúziója (pl. P, K). Az energia-felhasználást tekintve a tápanyagok növénybe való bejutásának folyamatában részben fizikai törvények alapján, ritkábban végbemenő passzív, és többnyire energiaigényes, aktív élettani folyamatok különíthetőek el. Az előbbire példa a diffúziós úton való növénybe jutás. Az aktív kation és anion felvétel döntő hányada ioncsere révén megy végbe, amelynek mozgatója, forrása, a növények életfolyamataiból származó energia, a légzéssel biztosított elektromos potenciál különbség a külső oldat és a sejt belseje között. A tápanyagoknak a felhasználó-helyekre történő eljutását három fő szakaszra bonthatjuk. 1. Első lépésben az adott tápanyag eljut és megkötődik a gyökérszőr külső felületén. A gyökérszőrsejtek felületén található ionok még nem épülnek be a növényi szervezetbe, azok onnan viszonylag könnyen kimosódhatnak, vagy kicserélődhetnek. Ez a fizikai-kémiai törvényeken alapuló, viszonylag gyors folyamat az adszorpció, a diffúzió és az ozmózis jelenségein alapul. A növények számára szükséges anyagok gyökérzethez tapadása csereionok segítségével történik. A talajoldatban ionok formájában jelenlévő sók kationjai (NH4+, K+, Ca2+, Mg2+ stb.) a sejtplazma hidrogén ionjaival (H+), míg anionjai (NO3-, H2PO4-, HPO42-, SO42-, Cl- stb.) a sejtek hidrokarbonát (HCO3-) ionjaival cserélődnek ki. 2. A második szakasz, azaz az ásványi anyagok aktív élettevékenység által vezérelt növénybe jutása már egy lassan végbemenő folyamat, amely a koncentráció-gradienssel szemben, tehát a kisebb oldatkoncentráció felől a nagyobb felé megy végbe. A biológiailag aktív elnyelő-folyamat (abszorpció) a növények által termelt energia felhasználásával megy végbe. Ez teszi lehetővé, hogy a növény azokat az elemeket vegye fel elsősorban a talajból, amelyekre fejlődésének adott időszakában a leginkább szüksége van. Ilyen esettel találkozhatunk például, amikor a kalcium-nitrátból /Ca(NO3)2/ több nitrát aniont vesz fel a növény. A feleslegben visszamaradó kalcium ionok miatt a közeg pH-ja a lúgos kémhatás irányába tolódik el (fiziológiai lúgosság). Ezzel ellentétes irányú jelenség, amikor


az ammónium-szulfátból /(NH4)2SO4/ a növény által felvett NH4+ kationt cserélő hidrogén ionok a szulfáttal kénsavat képeznek (fiziológiai savanyúság). A külső oldat és a sejt belseje között végbemenő tápanyag-felvétel során a plazmamembránokat felépítő makromolekulákon a fehérjék amfoter jellege egyidejűleg + és – töltésű ionok kicserélődését teszi lehetővé. 3. A növénybe jutott tápanyagok egy része közvetlenül a gyökérben hasznosul, de nagyobb arányuk a tenyészőcsúcs felé áramlik. A föld feletti részek felé irányuló tápanyagáramlás amely víz, ásványi és szerves anyagok szállítását jelenti - a farészben (xylem) történik. A gyökérszőröktől a xylemig való eljutás diffúzióval megy végbe. Azok az ionok, amelyek nem tudnak közvetlenül átjutni a membránokon, katalizált diffúzióval haladnak a növényben. Ilyen esetekben speciális szállító (carrier) anyagok kötik magukhoz a továbbítandó vegyületeket, amelyek miután a sejtfalakon átjuttatták a tápanyagokat, leválnak azokról és visszatérnek kiindulási helyükre. A fotoszintetizáló részekben képződött asszimilátumok szállítása döntően a háncsrészben (phloem) megy végbe. A háncsrészben azonban nemcsak szerves anyagok szállítódnak, hanem ásványi ionok (K+, Mg2+, NO3- , H2PO4-, HPO42- stb.) is. A phloemben kétirányú szállítás is végbemehet, aminek különösen a tápanyaghiányos időszakokban jól kimutatható transzlokációban van nagy jelentősége. 1.1.1. A tápanyagfelvételre ható főbb tényezők A tápanyagfelvétel során mind a forrásra (talaj, levegő), mind pedig a befogadóra, a felhasználóra (növény) számos tényező hat, amelyek egymással szorosan összekapcsolódva befolyásolják a növénybe jutott tápanyagok összetételét, mennyiségét, arányait, azok időbeli változását. 1.1.1.1.Belső tényezők A belső tényezők alatt az egyes növényfajok, illetve az intenzíven, nagy területen termesztett fajták specifikus táplálkozási jellemzőinek összességét értjük. Ezek közül meghatározó jelleggel bír a növény genetikailag meghatározott fejlődési üteme, morfológiai, és agronómiai sajátosságai. A gyökérrendszer kiterjedése (függőleges és vízszintes), annak aktív felülete (bojtosság, gyökérszőrözöttség), a gyökérszőrök megújulási képessége egyaránt hatással van az egy növény által, egységnyi idő alatt felvett tápanyag mennyiségre. A szántóföldi növénytermesztésben a gyenge gyökérzettel rendelkező, „élhetetlen” növények jóval több tápanyagot igényelnek, mint amennyit ténylegesen beépítenek a tenyészidő folyamán. A hajtás és a gyökérzet egymáshoz viszonyított arányának, a hajtásrendszer tápláltsági állapotának és az anyagcsere folyamatok intenzitásának hatása is markánsan kimutatható a tápanyagfelvétel során. A felvétel mindig a növényfaj, fajta változó tápanyagigényéhez igazodik, amely elválaszthatatlan annak hő- és vízigényétől. A növények kezdeti fejlődéséhez optimális feltételek esetenként kedvezőtlen hajtás/gyökér arányok kialakulásához vezethetnek. Az ilyen állományokban, a generatív szakaszban, azaz a termésképzés időszakában bekövetkező intenzív aszály a relatíve sekély gyökérzóna gyors kiszáradást okozhatja, amit a fejlett vegetatív hajtások intenzív transzspirációja is felgyorsít. Az ilyen növényekben a tartós csapadékhiány esetén ezért nemcsak a további tápelem-felvétel gátlódhat, hanem a már növényben lévő tápanyagok asszimilátákba való beépülése is leállhat. A növények talaj-pH toleranciája és sótűrése szintén genetikailag jól meghatározott tulajdonság. Vannak olyan fajok, amelyek tág határok között képesek elviselni a kémhatás változásait (kukorica, búza, szója, zab), míg egyes növények a savanyú (rozs, burgonya, csillagfürt), mások a meszes talajokon fejlődnek intenzíven (árpa, lucerna, cukorrépa).


1.1.1.2.Külső tényezők A növény által felvehető tápanyagokat, a talaj tápanyagainak mobilitását befolyásoló külső környezeti tényezők közül a klimatikus adottságokat, meteorológiai tényezőket (1), valamint a talajok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait (2) kell kiemelni. (1) A légköri hatásoknak kitett tényezők közül a legfontosabb a megfelelő csapadékellátottság, hiszen a víz az anyagcsere folyamatok közegeként nélkülözhetetlen az élet fenntartásához. A növények gyökerei, gyökérszőrei a talajhézagokban a talajmorzsákkal közös vízburkot hoznak létre, ahonnan az oldott tápanyagok felvétele végbemegy. A megfelelő vízellátás tehát alapfeltétele a zavartalan, gyökéren keresztüli tápelem-felvételnek. A táplálkozást a növény föld feletti részeire jutó fény minősége, erőssége és a megvilágítás időtartama is befolyásolja. A növényélettani kutatások fényhiány hatására olyan táplálkozási zavarokat igazoltak, amelyek a N-, P- és K-felvétel megváltozásával voltak összefüggésben. A mérsékelt övi növények táplálkozása szempontjából jellemzően az 5-25 oC közötti hőmérséklet intervallum mondható megfelelőnek. Az optimumtól való eltérés mértéke és időtartama egyaránt hatást gyakorol a tápelem-felvételre. A túlságosan alacsony hőmérsékleten lelassulnak a növényi életfolyamatok, a gátlódik a fotoszintézis, lelassul a szárazanyag-képződés folyamata (pl. hideg tavaszon a melegigényes kukorica sárgulása, lassú fejlődése). A szélsőségesen meleg időjárás légköri aszállyal párosulva a transzspiráció növekedését váltja ki, amely a vízhiány által gátolhatja a tápelem-felvételt. A viszonylag stabil arányokkal jellemezhető légköri összetevők közül a N2 a nitrogénkötő mikroorganizmusok közvetítésével hat a felvehető nitrogén-tartalomra. A globális klímaváltozással összefüggő légköri CO2-koncentráció növekedés önmagában a növényi szerves-anyag termelés növekedését tenné lehetővé, de ennek realizálása csak az egyéb kedvezőtlen hatások (hőmérséklet növekedése, csapadék-ellátottság szélsőségei) kivédésével, tompításával lehetséges. (2) A talajok meghatározó tulajdonságai közül a gyökérzet kellő levegőzöttsége érdekében fontos a megfelelő levegő:víz arány. Kultúrnövényeink legtöbbjére az jellemző, hogy a talaj hézagtérfogatában a víz és a levegő 60-70:30-40 %-os aránya teremt kedvező feltételeket a megfelelő fejlődéshez. A talajlevegő összetétele a talaj lazultságától (művelés), és mikrobiális tevékenységétől függően is változhat. A mélységgel növekvő CO2-koncentráció a szervesanyagok mikrobiális lebontásával, az átszellőzés csökkenésével van összefüggésben. A talaj optimális nedvességi állapota a tápanyagfelvételben azért meghatározó, mert a gyökerek az ionokat döntően vízben oldott formában képesek felvenni, a víz a tápanyagok szállító közege. A tápanyagok felvehetőségét leginkább a talaj kémhatása befolyásolja. A savanyúság, a lúgosság jellemzése a pH-érték (0-14) alapján történik, amely az oldatban lévő hidrogénionok koncentrációjának negatív logaritmusa, ahol a pH=7 semleges, az ennél kisebb savas, a nagyobb lúgos kémhatást jelent. A növénytermesztés szempontjából a 6-7 közötti érték általában a legkedvezőbb. Az erősen savanyú (pH < 4,5) talajokban a növények kielégítő táplálását egyes tápelemek megkötődése (pl. a foszfátok a szabaddá váló Al3+ és Fe3+ ionokkal vízben gyakorlatilag oldhatatlan sókat képeznek), egyes mikroelemek oldhatóságának esetleg káros mértékű növekedése (pl. Mn-, Zn-, Cu-toxicitás), a mikrobiológiai folyamatok gátlása (nitrifikáló baktériumok aktivitása csökken) teszi nehezebbé. Ilyen feltételek között a talajkolloidok stabilitása és kation megkötő képessége kisebb lesz, a K+, a Na+, a Mg2+ és a Ca2+ kicserélődése miatt e tápanyagok kimosódhatnak, ezért a növényekben hiánytünetek jelenhetnek meg.


Az erősen lúgos, meszes (pH > 9,0) talajokban a foszfor felvételét az oldhatatlan trikalcium-foszfát képződése gátolja, a molibdén kivételével csökken a mikroelemek oldhatósága, csökken az anion-, nő a kationfelvétel mértéke. A talajok adszorpciós tulajdonságai lehetővé teszik, hogy felületükön különböző ionok, molekulák kötődhetnek meg. A kisméretű, tápanyag-megkötésre képes szerves, vagy szervetlen (ásványi) talaj-alkotórészeket kolloidoknak nevezzük. A szerves alkotórészek csoportjába tartoznak a humuszkolloidok, amelyek + és – töltésűek, ezáltal kation és anion megkötésre (adszorpcióra) képesek. Az ásványi talajkolloidok felülete általában negatív töltésű, tehát azok felületén kationok kötődhetnek meg. A talajokban végbemenő megkötődéseknek több típusa ismert, így: a fizikai (víz), a fiziko-kémiai (ioncsere), a kémiai (foszfor, kálium megkötődés), a biológiai (mikrobák N-megkötése). A talajok szervesanyag-tartalma az elpusztult növényi, állati maradványok, mikroszervezetek lebomlása (humifikálódása) révén jön létre. A humifikáció termékei – a humuszanyagok jellegétől függően – változó sebességgel egyszerű szervetlen anyagokká alakulnak át (mineralizáció). A talajok által szolgáltatott, felvehető nitrogénformák (NO3-, NH4+) jelentős része a talajok szervesanyag-tartalmának bomlásából származik. Ezzel magyarázható, hogy a hazai trágyázási szaktanácsadó rendszerek a talajok N-ellátottságát napjainkban is részben a humusztartalom alapján becslik. A folyamat során képződő humusz befolyásolja a talaj szerkezetét, ezáltal annak víz-, levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodását is. 1.2.

Tápelemfelvétel a levélen keresztül

A növények levélfelülete korlátozottan képes a tápanyagok felvételére. A fotoszintézis, a légzés és párologtatás legfőbb szerve légköri gázok felvételén túl ionok, valamint - a gyökérrel ellentétben - molekulák befogadására is alkalmas. Ez a lehetőség a szántóföldi növénytermesztésben akkor kerül előtérbe, amikor a gyökéren keresztüli tápelem-felvétel a tápanyagok kis mennyisége, vagy korlátozott felvehetősége (pl. szárazság) miatt elmarad a növény adott fejlődési stádiumában megkívánt mértéktől. Levéltrágyákkal elsősorban vízoldható vegyületeket, ritkábban szuszpenziókat juttatunk ki a növényekre. A makroelemek közül leginkább a N trágyázásra alkalmas szuszpenziók terjedtek el, melyeknek a vegetáció befejező szakaszában főként a fehérjeképződéssel összefüggő minőségi mutatók javításában lehet pozitív hatásuk. A mikroelem tartalmú levéltrágyák szintén jelentősek a termésminőség szempontjából, de a relatív tápelemhiány ilyen módon való mérséklése a termés mennyiségét is jelentősen növelheti, minőségét is javíthatha (pl. Zn-tartalmú levéltrágyák kukoricában, Fe-tartalmúak ültetvényekben). A tápanyagok levélen keresztüli felvehetőségét elsősorban a levél tulajdonságai (kor, kutikula és viaszréteg vastagság, méret, szőrözöttség, levélállás stb.) határozzák meg, de a betöményedés, a perzselés elkerülése érdekében nagyon fontos a környezeti feltételek (hőmérséklet, páratartalom, sugárzási intenzitás stb.) figyelembevétele és a cseppméretnek, valamint a permetlé megfelelő koncentrációjának (max. 2%) megválasztása is. 1.3.

A főbb tápelemek szerepe a növényi életfolyamatokban

A növények kémiai összetételének feltárása az azokban végbemenő anyagcsere- és növekedési-folyamatok megértése érdekében szükséges. Az egyes elemek hatásának ismerete elválaszthatatlan a termesztés céljától, az alkalmazott agrotechnikai eljárásoktól. Biológiai szempontból vizsgálva, a növényi szervezeteket alkotó elemek legfontosabb csoportjába a nélkülözhetetlen, vagy létfontosságú (esszenciális) tápelemek tartoznak. Ezek hiányában zavar áll be az életfolyamatokban, s a hiánytünetek más tápelemmel nem szüntethetők meg.


Az élettani kutatások eredményei alapján a létfontosságú elemek köre fokozatosan bővült, s az 1960-as évek második felétől jellemzően 20 elemet soroltak e csoportba (C, H, O, N, P, K, Ca, Mg, S, Fe, Mn, Cu, Zn, B, Mo, Cl, Si, Na, Co, V). Napjainkban sem egyértelmű azonban e rendszerezés pontossága, hiszen pl. a Na-ról bebizonyosodott, hogy nem nélkülözhetetlen a növényi fejlődés során, jelenléte viszont pozitív hatást gyakorol egyes növények termőképességére. A növényekben található mennyiségük alapján a tápelemeket a makro- és a mikroelemek csoportjaiba sorolják. 1.3.1. Makroelemek Nitrogén. Létfontosságú makroelem, amely a protoplazmának, a kromoszómáknak, géneknek és riboszómáknak, fehérjéknek, enzimeknek, vitaminoknak és klorofillnak egyik alapvető eleme. A növények a vegetatív fejlődés kezdeti periódusában igénylik a leginkább. Hatására felgyorsul a növekedés, későbbre tolódik a növényi szervek elöregedése. Döntő befolyással van a generatív szervek kialakulására, hiszen azok differenciálódása a vegetatív szakaszban felvett nitrogén függvénye. A N-hiány tünetei nagyon korán és egyértelműen, először az idősebb leveleken jelentkeznek. A kloroplasztisz- és korofillszintézis gátlás a növény világoszöld elszíneződését eredményezi. A N-hiány következtében előálló szénhidrát-többlet antocián képződéshez is vezethet, ami azonban a teljes növény világosabb zöld vagy sárgás színével a szár ízközeinek rövidülésével jár, együtt. A gyökerek N-hiány esetén hosszúra nőnek, de csak kevéssé ágaznak el, fehér színűek. A nitrogénnel jól ellátott növények ellenállóbbak az elhalásos levélbetegségekkel szemben, túladagolás esetén azonban a szövetek szerkezete szivacsossá válik, ezért a növény a kórokozók által kiváltott fertőzésekre fogékonyabb lesz. Az ilyen növény mechanikai szilárdító szövetei kevésbé erősek, ami növeli a megdőlési hajlamot. Foszfor. A genetikai információk közvetítésében, a sejtek energiaháztartásában és anyagcseréjében játszik szerepet. A termés kialakulása, a magképződés szempontjából létfontosságú. A megfelelő P-ellátás elősegíti a gyökérzet fejlődését, a bokrosodást, a megtermékenyülést, a szemképződést, gyorsítja az érést, javítja a csírázóképességet és a csírázási erélyt. A túlzott P-ellátás zavarja a mikroelem felvételt, kényszerérést okozhat. Hiányában a növények szára vékony, rövid, az alsó levelek sárgulnak, száradnak. A gyökerek hosszúra nőnek, kevéssé ágaznak el, vörösesbarna színűek. Kálium. A legnagyobb mennyiségben jelenlévő kation a növényekben. Jelentősége szerkezetstabilizáló és -aktivizáló szerepében rejlik. Igen nagy a mobilitása, a víz könnyen kimossa a növényből. A növények legintenzívebben fejlődésük, szárazanyag felhalmozásuk idején fogyasztanak sok K-ot. Javítja a vízháztartást, fagyállóságot, szárszilárdságot és a gombás betegségekkel szembeni ellenállóságot. Hiányában a tünetek először mindig az idősebb leveleken észlelhetők. A szár normálisan fejlődik, de az alsó levelek szegélyén sárgulás, majd barnulásos elhalás látható. Hiánya elősegíti a kalászos gabonák megdőlését, a kukorica és cirokfélék szártörését. Túladagolása, gátolva a Mg-, Ca-, B-, Zn-, Mn- és NH4felvételt, e tápanyagok relatív hiányát válthatja ki. Kalcium. Növényélettani szerepe a káliummal ellentétes. A Ca2+ zsugorítja a plazmát, csökkenti a biokémiai szempontból fontos aktív felületeket. Mivel fokozza a N-felvételt, hatással van a fehérjeszintézis folyamatára. Fontos szerepe van a sejtmegnyúlásban és a sejtfal felépítésében. Az elégtelen ellátáskor sérülnek a szállítószövetek, az anyagcsere-folyamatok lelassulnak. Hiánytünetei először a fiatal, ill. még differenciálódó szerveken jelentkeznek. A csúcsrügy fejlődése vontatott, a szárbaindulás, az új levelek képződése leállhat. A talaj túlságosan nagy Ca-tartalma, vagy mész-túladagolás által kiváltott klorózis a B, Mn, Fe, Zn és Cu hozzáférhetőségének csökkenését jelzi.


Magnézium. A klorofill építőköve, másrészt az energiaátvivő és energiát átalakító reakciókban működik közre. Hiányát az NH4+-, vagy a K+-bőség. a Ca:Mg arány növekedése, vagy a nagy H+-ion koncentráció válthatja ki, elsősorban a könnyű mechanikai összetételű és az erősen savanyú, podzolos talajokon. Jellemző tünete az alsó levelek sápadtsága, miközben a főér zöld marad. Az érközök elhalnak, a gyökér sárga színű lesz, elnyálkásodik. Kén. A kéntartalmú aminosavak és fehérjék létfontosságú makroeleme. Hiánya lassú növekedésben, klorotikus tünetekben, csökevényes fejlődésben, felnyurgulásban nyilvánul meg. A tünetek hasonlóak a N-hiánynál tapasztaltakhoz, de a S nem vándorol át a fiatalabb növényi részekbe. A világoszöld levelek erezete sárga, a levél elhalása a levéllemez alapjától indul. A gyökérzet gazdagon elágazó, fejlett. 1.3.2. Mikroelemek Vas. Többek között különböző enzimrendszerek aktiválásában, a kloroplasztfehérjék szintézisében játszik szerepet. A növény a levélen keresztül is képes felvenni szulfát, vagy kelát formában, de mivel nehezen vándorol át az idősebb szövetekből a fiatalabba, ezért a gyökérzónába juttatott vas-komplexes kezelés hatásosabb. A Mn és a Cu relatív túlsúlya (pl. rezes növényvédelem) esetén Fe hiányt mutató klorotikus tünetek jelenhetnek meg a fiatal leveleken, amelyek később elhalhatnak. A gyökerek rövidek, erősen elágazók. Bór. A nukleinsav- és szénhidrát-anyagcsere építőköve. Fontos szerepe van a megtermékenyülésben. A jó P-ellátottság csökkenti, a jó N- és K-ellátottság viszont növeli a növények B-igényét. Hiányában a csúcsrügy és a fiatal levelek elhalnak, a virágkezdemények elszáradnak, a gyökérzet fejletlen marad. Mangán. Közreműködik a szénhidrát-forgalomban, enzimek aktiválásában. Hiánya a Fe-hoz hasonlóan a fiatal növényi részeken jelenik meg. A levelek erezete zöld, az érközök elsárgulnak, foltokban pusztulnak. A növények gyökérzete fejletlen. A hiány intenzív meszezés kísérő jelensége lehet, ami azonban levéltrágyázással megfelelően korrigálható. Réz. Enzimaktivátor, segíti a fotoszintézist és az antocián képződést. Hiányában a kukorica fiatalabb levelei sárgulnak, fejletlenek. Kalászos gabonákban a levélcsúcs elhal, a fiatal levelek elhalványodnak. Zöldségnövényeknél turgorhiány, levél összepöndörödés és virágzás elmaradás a jellegzetes tünetcsoport. Cink. Más mikroelemekhez hasonlóan nélkülözhetetlen egyes enzimek képzése és aktiválása során. Hiánya főként az erősen meszes, foszforral túlzottan ellátott talajokon fordulhat elő. Ilyen területeken főként a kukorica és a cirokfélék hálálják meg jelentős termésnövekedéssel a talaj-, vagy levéltrágyázást. Erős hiány esetén a főér és a levélszélek zöldek maradnak, a köztes rész a levélalaptól kiindulva kifehéredik. Gyümölcsfákon az aprólevelűség és a rozettásodás a tipikus tünet. Molibdén. Enzimaktivátor. Felvehetőségét a legtöbb mikroelemmel ellentétben a lúgos kémhatás segíti. Hiányát hazánkban is megfigyelték már. Mivel a rhizóbiumoknak a Nkötéshez Mo-re van szükségük, ezért elsősorban hereféléken, lucernán, de találtak tüneteket szóján, paradicsomon is. Ezek a N-hiányhoz hasonló szimptómákat jelentenek, hiszen pillangósokban a rhizóbiumok, nem pillangósokban viszont a nitrát-reduktáz enzim működése gátolt a Mo hiányában.


2.

A talaj tápanyagmérlege és befolyásoló tényezői

2.1.

A tápelemmérleg készítés célja és jelentősége

Magyarország legfontosabb természeti erőforrása a talaj. Ezért is fontos tudatosítani, hogy a fenntartható növénytermesztés, a környezet gazdaságos megóvásának, javításának alapfeltétele a talajok termékenységének megőrzése, ésszerű növelése, sokoldalú funkcióképességének megtartása. Mindez elengedhetetlenné teszi a növények számára legfontosabb ásványi anyagok talajbani forgalmának vizsgálatát. A talaj tápanyag kiadási és bevételi egyenlegének elkészítése tehát egyidejűleg szolgálja: - a talajtermékenység fenntartását; - a termésmennyiség, és -minőség stabilitásának növelését; - a környezetterhelés kivédését; - a tápanyagforrások racionális, gazdaságos felhasználását; - a talaj tápelem-ellátottsága változásának prognosztizálását. Magyarországon az első ilyen jellegű elemzést a XIX. században végezték, Cserháti Sándor kezdeményezésére. Az első, tudományos igényű agronómiai NPK-mérleg elkészítése Zukker Ferenc nevéhez kötődik (1934). Ezt a század második felében – kisebb régiók tápelemmérlegeit vizsgáló elemzések mellett - több ilyen, országos léptékű munka követett (Győrffy Béla, Sarkadi János, Kádár Imre, Csathó Péter, Rajkai Kálmán). A XX. század országos, regionális és megyei szintű hazai mérlegeit az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet munkatársai - Csathó Péter, Radimszky László és Máthéné Gáspár Gabriella – készítették el. Térbeli kiterjedésük alapján a tápelemmérlegeket a következő csoportokba sorolhatjuk: - globális; - országos; - regionális (pl. Észak-Dunántúl) - közigazgatási egység (pl. megye, kistérség) - termelő egység (pl. üzem, kerület) - táblaszintű. A mérlegek elkészítésekor minden olyan tényezőt figyelembe kell venni, amely a talaj tápanyag-készletének növekedéséhez és csökkenéséhez vezet. A bevételi oldalon tehát az alábbi forrásokat lehet számításba venni: mesterséges források - trágyák (műtrágyák, szerves- és zöld trágyák); - talajba dolgozott melléktermés (szalma, levél stb.); - vetőmag elemtartalma. természetes források - talajbaktériumok által megkötött N; - pillangós elővetemény, pillangós zöldtrágya N-kötése; - atmoszférából talajba jutó terhelés; - talajból feltáródó tápanyagok (mobilizáció). A kiadás oldalon a következő veszteségeket lehet számszerűsíteni: a betakarított növényi résszel a tábláról elvitt tápanyagok a talajban a növény által felvehetetlenné váló tápanyagok - erózió; - kimosódás a gyökérzónából; - elillanás (volatilizáció); - lekötődés (fixáció); - denitrifikáció.


A bevételi és kiadási oldal különbségének eredménye az egyenleg, amely azt mutatja meg, hogy az adott tápelem forgalmában a vizsgált területen és az adott időszakban milyen mértékű a talaj becsült elszegényedése, vagy pozitív szaldó esetén annak gyarapodása (kg/ha). A mérleg intenzitása azt jelzi, hogy a terméssel kivont tápanyag hány százalékát biztosította a talajba került mennyiség (%). Az egyszerűsített mérlegek elkészítésénél nem számolnak a tápanyag lekötődéséből származó tételekkel, hiszen ezzel a folyamattal a tápanyag nem kerül el a talajból. A kimosódás és a denitrifikáció okozta (főként N) veszteség becslése is többnyire bizonytalan, ezért ezeket a tételeket, valamint a bevételi oldalon az atmoszférából a talajba jutó és a vetőmaggal talajba kerülő tápanyagok mennyiségét azonosnak tekintik. A nagytérségi (globális, országos) elemzések elkészítése során (i) környezetvédelmi megközelítésű és (ii) agronómiai megközelítésű tápelemmérlegeket különíthetünk el (1. táblázat). A környezetvédelmi megközelítésű mérlegekben a bevételi oldal összesítése során veszteségként csak az istállótrágya kezelése, érlelésekor előállt NPK-veszteségekkel, továbbá a megtermelt szervestrágyának a területre ki nem juttatott részével lehet számolni. Egyéb veszteségeket ez a módszer nem vesz figyelembe. Az agronómiai megközelítésű mérleg ugyanakkor számol a műtrágya N elillanásból, lemosódásból, erózióból, denitrifikációból származó veszteségekkel is, hiszen ezek a tételek is csökkentik a növények számára hozzáférhető tápelemek mennyiségét. Az egyszerűsített üzemi, és táblaszintű mérlegek elkészítése során a bevétel oldalon a trágyákkal (műtrágya, istálló- és hígtrágya), a pillangós előveteménnyel, vagy zöldtrágyával, valamint a mellékterméssel talajba juttatott tápanyagforrásokkal, míg a kivétel oldalon a tábláról a terméssel elszállított tápanyagok mennyiségével számolunk. A tápelemmérlegek adataiból származó ismeretek táblaszinten összekapcsolva a talajvizsgálati eredményekkel, az azok alapján meghatározott talaj tápelem-ellátottsági kategóriákkal eszközt adnak a gazdálkodónak a környezettudatos növénytermesztés megvalósításához. Ebbe mind a talajban felhalmozott tápanyag-tőke termésbiztonságot nem veszélyeztető csökkentése (trágyázás időszakos szüneteltetése, periodikus trágyázás), mind pedig az esetleges tápelem-diszharmónia megszüntetését, a talaj tápelem-ellátottságát javító és a növény igényét meghaladó, de ökonómiai szempontból is elfogadható többlettrágyázás egyaránt beletartozik. 1. táblázat Magyarország évenkénti átlagos NPK-mérlegei, 1901-2003 (Csathó és Radimszky, 2005) Környezetvédelmi megközelítés Agronómiai megközelítés Bevétel Kiadás Egyenleg Intenzitás Bevétel Kiadás Egyenleg Intenzitás Évek kg/ha kg/ha kg/ha % kg/ha kg/ha kg/ha % N-mérleg 1901-1910 28,6 31,3 -2,7 91 16,1 31,3 -15,2 51 1911-1920 27,8 29,6 -1,8 94 15,9 29,6 -13,7 54 1921-1930 27,0 32,5 -5,5 83 15,6 32,5 -16,9 48 1931-1940 27,3 37,6 -10,3 73 15,8 37,6 -21,8 42 1941-1950 27,0 34,0 -7 79 16,0 34,0 -18 47 1951-1960 38,3 43,7 -5,4 88 24,7 43,7 -19 57 1961-1970 68,3 47,1 21,2 145 51,4 47,1 4,3 109 1971-1980 111,4 62,5 48,9 178 84,7 62,5 22,2 136 1981-1990 123,6 81,1 42,5 152 94,1 81,1 13 116 1991-2000 63,6 62,6 1 102 50,0 62,6 -12,6 80


2001-2003

80,3

58,9

21,4

1901-1910 1911-1920 1921-1930 1931-1940 1941-1950 1951-1960 1961-1970 1971-1980 1981-1990 1991-2000 2001-2003

12,2 11,6 11,8 10,9 10,1 16,1 30,1 63,1 61,1 12,9 19,3

12,1 11,3 12,4 14,2 12,9 16,5 17,8 23,6 31,4 26,1 22,9

0,1 0,3 -0,6 -3,3 -2,8 -0,4 12,3 39,5 29,7 -13,2 -3,6

1901-1910 1911-1920 1921-1930 1931-1940 1941-1950 1951-1960 1961-1970 1971-1980 1981-1990 1991-2000 2001-2003

20,9 19,9 18,5 18,5 17,8 23,3 34,6 84,4 83,9 19,3 28,0

29,9 28,4 29,9 34,2 32,0 40,6 39,2 40,7 51,4 39,2 32,8

-9 -8,5 -11,4 -15,7 -14,2 -17,3 -4,6 43,7 32,5 -19,9 -4,8

2.2.

136 64,0 P-mérleg 101 11,0 103 10,5 95 10,5 77 9,6 78 9,0 98 14,8 169 28,2 267 59,6 195 57,7 49 11,9 84 17,9 K-mérleg 70 19,1 70 18,2 62 16,7 54 16,6 56 16,0 57 21,6 88 32,5 207 80,1 163 79,7 49 18,0 85 26,4

58,9

5,1

109

12,1 11,3 12,4 14,2 12,9 16,5 17,8 23,6 31,4 26,1 22,9

-1,1 -0,8 -1,9 -4,6 -3,9 -1,7 10,4 36 26,3 -14,2 -5

91 93 85 68 70 90 158 253 184 46 78

29,9 28,4 29,9 34,2 32,0 40,6 39,2 40,7 51,4 39,2 32,8

-10,8 -10,2 -13,2 -17,6 -16 -19 -6,7 39,4 28,3 -21,2 -6,4

64 64 56 49 50 53 83 197 155 46 80

Az NPK-mérlegek főbb elemei

2.2.1. A nitrogén-mérleg A termesztett növények produktivitását a talaj N-ellátottsága, a felvehető nitrogén mennyisége befolyásolja a legnagyobb mértékben, ezért a N-mérleg ismerete fontos információkkal szolgál a termesztés okszerűségéről. A talaj művelt rétegében található összes nitrogén (0,02-0,4%) döntő része a szerves anyagokban, különféle humuszformákban tárolódik (95-98%). A szervetlen N (2-5%) többnyire a növények számára felvehető NH4+ (ammónium) és NO3- (nitrát) ionok formájában van jelen a talajoldatban. Ezek egyrészt a műtrágyák vízoldható sóiból származhatnak, másrészt a szerves talajrészek ásványosodása (mineralizáció) során képződnek. Ez utóbbi folyamat a talaj mikrobiológiai aktivitásának köszönhető, amelynek intenzitása nagymértékben változik a környezeti tényezőktől: a talajhőmérséklettől, annak nedvességi állapotától, levegőzöttségétől, kémhatásától. A mineralizáció folyamatának főbb szakaszai a következők: - aminizáció – a szervez anyagból N-amidok képződnek; - ammonifikáció – a N-amidokat baktériumok ammóniává alakítják; - nitrifikáció – az ammónia oxigént felvéve nitráttá alakul. A folyamat azonban kétirányú lehet. Oxigénhiányos körülmények között (tömörödött és/vagy vízzel erősen telített talajban) a nitrátból először nitrit, majd molekuláris nitrogén lesz, így az


elvész a növény számára. Ezt a kedvezőtlen folyamatot nevezzük denitrifikációnak. A N-mérleg bevételi oldalának legfontosabb természetes forrásaiként a légköri kiülepedést és a talajlakó mikroszervezetek N-megkötését emelhetjük ki. A légköri elektromos kisülések (villámlás) hatására N-oxid, N-dioxid képződhet, amely az esővízben elnyelődve salétromsav formájában juthat a talajba. Ennek átlagos mennyisége jellemzően 3-5 kgN/ha/év, de egyes helyeken az ipari tevékenység, illetve gépjárművek által kibocsátott nitrogén-oxidok révén ez akár meg is többszöröződhet (25-30 kgN/ha/év). A talajban szabadon élő mikrobák (Azotobacter, Clostridium) által megkötött N mintegy 2-5 kg/ha évente. A pillangós növények gyökérzetében, szimbiózisban élő Rhizobium gümő-baktériumok a becslések szerint 20-60 kg/ha/év nitrogén mennyiség fixálására képesek, így a növényi maradványok nitrogéntartalmával együtt, a vetésforgó pillangós növényei után akár 250 kg/ha nitrogén is maradhat. Mesterséges forrásoknak tekintjük a műtrágyákkal és szervestrágyákkal talajba juttatott Nformákat. Az istállótrágyák N-tartalmát több tenyésztési és kezelési tényező határozza meg, többek között az állat faja, kora, takarmányozása, tartási módja, valamint a képződött trágya érlelésének módszere. Általánosságban elmondható, hogy a hazai trágyázási tartamkísérletek eredményei szerint az istállótrágyák nitrogénjének 50%-os hasznosulásával lehet számolni, miközben a hatóanyagok felvétele vályog, vagy annál kötöttebb talajokon négy évre elosztva 40-30-20-10 %-os arány szerint becsülhető. A kiadási oldal meghatározó tétele a terméssel a tábláról elszállított N mennyisége, amely növényfajtól, évjárattól (temésszinttől) függően 15-200 kg/ha között is változhat évente. A növény számára felvehetetlenné váló N-hányad a kiadási oldal tételei között veszteségként szerepel. Ez bekövetkezhet felszíni talajelhordás (erózió), gyökérzónából való kimosódás (leaching), gáz alakú elillanás (volatilizáció), a talaj agyagásványainak rétegrácsaiban megkötődés (fixáció), talajbaktériumok szervezetébe való beépülés (biológiai adszorpció) és denitrifikáció révén. 2.2.2. A foszfor-mérleg A talajok összes foszfor-tartalma jellemzően 0,02-0,1% között változik, tehát jelentősnek mondható. A növények által felvehető formában (H2PO4- ill. HPO42-) levő rész ennek töredéke, mintegy 2-3 kg/ha, ezért a növények P-ellátása alapvetően attól függ, hogy a talaj foszforvegyületei milyen könnyen, mennyire gyorsan alakulnak felvehető P-ionokká. A hazai talajok döntő hányadának P-ellátottsága a múlt század közepéig jellemzően igen gyengegyenge volt, ezért addig az időszakig a gazdálkodók a műtrágyák közül a szuperfoszfátot tekintették a magyar föld leghatékonyabb termésnövelő eszközének. A talajba juttatott P-trágyák hasznosulását nagyban mérsékli, hogy azok foszfortartalmú vegyületei jelentősen átalakulhatnak. Ez az átalakulás vízoldható P-műtrágyák esetében savanyú talajokban rosszul oldódó Fe-, Al-foszfátok, erősen meszes talajokon trikalciumfoszfát képződését jelenti. Ezzel is magyarázható, hogy az adott évben a kiadott Pműtrágyáknak csak mintegy 10-35%-a hasznosul. A P-mérleg bevételi oldalát növelő természetes források az alábbiak: - foszfát tatalmú ásványok, nyersfoszfátok (stabil vegyületek); - a talajrészecskéken megkötődő P és a labilis P-vegyületek; - élő és elhalt bioszervezetek P-tartalma; - oldott állapotú szerves- és szervetlen-foszfor. A mesterséges források közül a meghatározó a műtrágyákkal kiadott P, de például érett almos szarvasmarha trágyával kezelt területeken tonnánként mintegy 2,5 kg-ot juttathatunk a talajba,


melynek műtrágya-egyenértékűsége 100%-nak tekinthető. A kiadási oldalon a terméssel évenként kivont P2O5-hatóanyag mintegy 25-70 kg-ra becsülhető hektáronként. A megfelelően megválasztott növényi sorrend, a P-t igénylő és a kevésbé igényes növények váltakozó termesztésével jobban kihasználható a talajok természetes P-szolgáltató képessége, ésszerűen mérsékelhető a szükséges műtrágya-P mennyisége. A veszteségek mintegy 20%-át okozhatják azok a hatások, amelyek a gyökérzónából való kikerüléssel (felszíni és felszín alatti elfolyás, erózió, laza szerkezetű, kolloidban szegény talajokon kimosódás), vagy a gyökerekkel átszőtt rétegben való megkötődéssel (fixáció) kapcsolatosak. 2.2.3. A kálium-mérleg A talajok K-tartalma a vizsgált makroelemeket tekintve a legjelentősebb. Jellemzően mintegy 0,2-3,3% között változik. Általánosságban elmondható, hogy az agyagtartalom növekedésével a K-tartalom is növekszik a talajokban. Előfordulási formái az alábbiak lehetnek: - ionos formában a talajoldatban (K+); - kicserélhető ionok formájában adszorbeálódva a talajkolloidok felületén; - az agyagásványok rácsai között (fixált K); - az agyagásványok kristályrácsában beépülve (strukturális K). A jelentős mennyiségű káliumnak csupán mintegy 1-2%-a az adszorbeált, kicserélhető rész, amelynek további 1-2%-át teszi ki a talajoldatból felvehető ionos forma. A kálium-mérleg bevételi oldalának meghatározó tétele a természetes úton, az ásványok mállásával felszabaduló, „kiszabaduló” K. A mesterséges pótlás egyrészt műtrágyákkal, valamint szerves anyagban gazdag melléktermékek (szalma, szár, almos istállótrágya) talajba juttatásával történhet. A kiadási oldalon a legnagyobb tételként a terméssel betakarított K mennyiségét kell figyelembe venni. Ennek mértéke átlagosan 50-300 kg/ha között változhat évente. A természetes veszteségek között jelentős lehet a K-ionoknak az agyagásványok rétegrácsai közé való beépülése. Kolloidban szegény, laza homoktalajokon számolni kell a kimosódásból eredő kálium-veszteséggel is, ami az agyagtartalom növekedésével fokozatosan mérséklődik. 3.

A tápanyaggazdálkodás célja és feladatai

Trágyázáson a tápanyagok mennyiségének a növények tervezett produkciójához és a talaj becsült tápelem-szolgáltatásához igazított kiegészítését, mesterséges pótlását értjük. A tápanyaggazdálkodás olyan térben és időben kiterjedt tevékenység, amely a természetes és mesterséges tápanyagforrások alkalmazásán, figyelembevételén túl mindazon szempontokat (agroökológiai, agrotechnikai, ökonómiai stb.) érvényesíti, amelyek a növénytermesztés hatékonyságát, gazdaságosságát javítják, fenntarthatóságát elősegítik. A fenntartható mezőgazdasági fejlődés a természeti erőforrások és a környezet védelmét fokozottan figyelembe vevő termesztési módok alkalmazásával képzelhető csak el. Ez azt is jelenti, hogy egy termesztési egységen, táblán belül végbemenő folyamatokat, különösen az ásványi tápanyagok változásait rendszeres vizsgálatokkal nyomon kell követni. Ezáltal viszonylag egyszerű módon és egyszerű eszközökkel lehet információkat szerezni a változások irányáról, mértékéről és esetleges veszélyességéről. A talaj mind a felszíni (horizontális), mind a mélységi (vertikális) összetevőit tekintve is heterogén rendszer. Mindamellett, hogy alkotórészei térben is nagy változékonyságot mutatnak, a paraméterek jelentős része két mérési időpont között is változhat. A tápanyagutánpótlási szaktanácsok készítésénél ezekre a tényezőkre mind figyelemmel kell lennünk.


A tápanyaggazdálkodási tervek elkészítése során kialakuló hibák, illetve tévedések többnyire a talaj nem kellő megbízhatóságú felmérésére, a heterogenitás nem kellő figyelembevételére vezethető vissza. A trágyázási gyakorlatban a legnagyobb hibát a helytelen, nem szakszerű mintavétel jelenti, ezt követi a talajvizsgálatok során elkövetett módszertani hiba nagysága, majd – az előzőekhez képest elenyésző mértékben a műszeres analízis pontatlansága és az eredmények értékelésében rejlő szubjektivitás. A trágyázási szaktanácsok készítésére, tudatos tápanyaggazdálkodásra azért van szükség, mert a talajok gyökerek által átjárható rétegében lévő tápelem mennyiségeknek csak töredéke vesz részt közvetlenül adott tenyészidő során a növények táplálásában. Egy átlagos csernozjom talaj felső 1 méteres rétegében hektáronként több mint 5000 kg nitrogén, 12000 kg K2O-dal egyenértékű kálium, és foszforból is - P2O5-ban kifejezve - mintegy 1500 kg található. A talajok összes tápelem-készletéhez viszonyítva csak töredéknek számítanak a trágyákkal adott hatóanyagok, ezek többnyire mégis nélkülözhetetlenek a nemesített fajták gazdaságos termesztéséhez. A talaj tápelemtartalmából egy adott tenyészidő alatt hozzáférhetővé váló mennyiség és annak felvételi sebessége ugyanis a talaj tulajdonságaitól, a környezeti feltételektől, valamint adott tápelem tulajdonságaitól (oldhatóság, megkötődés stb.) függ, és többnyire nem felel meg a termesztett növény tervezett mennyiségéhez és minőségi paramétereihez szükséges koncentrációknak. Ezeket a tényezőket és folyamatokat ismerni kell a környezetet a kívánatosnál nem nagyobb mértékben terhelő trágyázási gyakorlat kidolgozásához. A tudatos tápanyag-pótlás a növény szükségletének meghatározásán, a talaj tápelemszolgáltatásának minél pontosabb becslésén alapul. A talajban tárolt tápelemek és a talajba juttatott trágyák felhasználása a növénytermesztési folyamatban azonban a változatos technológiai tényezők kölcsönhatásainak ismeretét is feltételezi. Figyelembe kell venni a termőhely adottságait (klimatikus- és talajtényezők), a biológiai alapok (fajok, fajták/hibridek) tápanyag-hasznosító képességét, és az ezek kapcsolatát befolyásoló különböző agrotechnikai elemeket. A talajművelés alapvető funkciója olyan állapot kialakítása a gyökérzónában, amely harmonikus víz-, levegő- és tápanyag-ellátást tesz lehetővé. Trágyázási szempontból lényeges, hogy a művelés hatására mennyiben változik a talaj tápanyag-szolgáltatása. A művelés fontos szerepe játszik a felszínre juttatott, kevésbé mozgékony tápanyagok (pl. foszfor) gyökérzónába juttatásában és homogenizálásában, a mélyebbre került, mozgékonyabb tápelemek (pl. nitrogén) magágy zónába kerülésében, továbbá az erózió, defláció és párolgás okozta felületi tápanyagveszteségek csökkentésében. A szakszerű talajművelés hatására kedvezőbbé válik a terület vízgazdálkodása, ezzel együtt a tápanyagok felvehetősége, a trágyák hasznosulása. A szerkezetes, jól levegőzött talajokban a mineralizációt segítő mikroszervezetek tevékenysége élénkebb, a N veszteséggel járó denitrifikáció veszélye mérsékeltebb. A vetésváltás, a növények termesztési sorrendje ugyancsak befolyásolja a felvehető tápanyagok mennyiségét (1. ábra). A különböző fajok változatos tápanyag igénye, felvétele, gyökérzóna kihasználása, a tápelemek eltérő hasznosítása és kiürülése a talaj tápelemszolgáltató képességének egyenletes fenntartását segíti. A változó mélységű és intenzitású vízfelhasználás révén nem alakulnak ki talajban felszíni, vagy közbülső száraz rétegek, melyek tápanyagban gazdag talajban is gátolják a növények tápanyagfelvételét


Relatív termés (monokultúra = 100%)K

180 Kukorica 160 140 126 120

120

119 112 104

102

100 K-B

K-L

K-L-B

Trágyázatlan Relatív termés (monokultúra = 100%)K

112

109

K-T-Bo-B

Trágyázott

180

171

Őszi búza 160 134

140 123 120

115

114

140 128

110

100 B-K

B-L

B-K-L

Trágyázatlan

B-K-T-Bo

Trágyázott

Növényi sorrend: K-B = 2 év kukorica - 2 év őszi búza; K-L = 3 év kukorica - 5 év lucerna; K-L-B = 3 év kukorica - 3 év lucerna - 2 év őszi búza; K-T-Bo-B = kukorica – tavaszi árpa- borsó – őszi búza B-K = 2 év őszi búza – 2 év kukorica; B-L = 3 év őszi búza – 5 év lucerna; B-K-L = 2 év őszi búza – 3 év lucerna – 3 év kukorica; B-K-T-Bo = őszi búza – kukorica – tavaszi árpa- borsó Monokultúra szemtermése: trágyázatlan kukorica = 4,67 t/ha; trágyázott kukorica = 6,89 t/ha; trágyázatlan őszi búza = 2,42 t/ha; trágyázott őszi búza = 3,76 t/ha; 1. ábra A kukorica és az őszi búza monokultúrához viszonyított relatív (%) szemtermése vetésforgó kísérletben. Martonvásár, 1961-1992 (Berzsenyi és Győrffy 1996,1997) A talajt tápanyagokban gazdagító növények, így például a pillangósok termesztése közvetlenül is befolyásolja az utónövény trágya-igényét. A korai (szeptember 15. előtt) betakarítás és a tarlók szakszerű ápolása az ásványosodás elősegítése révén csökkenti az


utónövény alá kiszórandó tápanyagok, alapvetően a szükséges N mennyiségét. Általánosságban elmondható, hogy minél kevesebb a rendelkezésre álló és felhasznált trágya, valamint minél változatosabb a növényi összetétel, annál kifejezettebb hatása van a vetésforgó alkalmazásának. A növénynemesítés, a megfelelő szelekció is hatással van a trágyák kedvezőbb hasznosulására. A köztermesztésben hosszú időn keresztül alkalmazott, megbízható, nagy termésstabilitású fajták, hibridek átlag feletti produktivitásában az is szerepet játszik, hogy szélsőséges agroökológiai feltételek között is jobban hasznosítják a talaj felvehető tápanyagait. A vetésidő és a tápanyag-ellátottság közötti kölcsönhatás hazai viszonyaink között főként a tavaszi, nyár eleji aszály esetén, az optimálisnál később vetett növényállományokban erőteljes. A jelenség tápelemekkel jól ellátott talajon is bekövetkezhet. A fiatal növények evapotranszspirációja, és a talaj intenzív száradása miatt a felső réteg felvehető víztartalma – az ekkor még sekély gyökérzónánál nagyobb mélységig – kritikus szintre csökkenhet. Tartós vízhiány esetén a kiszáradó rétegben koncentrálódó műtrágya hatóanyag fokozhatja az aszály kedvezőtlen hatását. A növényállományok sűrűsége, tőszáma és a trágyázás intenzitása között pozitív kapcsolat mutatható ki. Kukorica kísérletekben a tápanyag-ellátottság és a növényszám kölcsönhatásának vizsgálata megerősítette, hogy a talaj elégtelen tápanyag-szolgáltatása esetén indokolt a tőszám csökkentése; a nagyobb tőszám nem ellensúlyozza az egy tövön termett kisebb szemtömeget. Nő a meddő tövek száma, amelyek vizet és tápanyagot elvonva a termő növényektől ki nem irtható gyomként viselkednek, azaz rontják a trágyázás hatékonyságát. A talaj vízellátottsága, a vízkészlet ésszerű hasznosítása minden esetben szoros kapcsolatot mutat a tápanyag-gazdálkodással. Az anyagáramlási és diffúziós folyamatok megfelelő intenzitása kielégítő vízellátás nélkül elképzelhetetlen, azaz a növénytermesztési tér tápanyagés vízgazdálkodási folyamatai elválaszthatatlanok. A kedvező vízgazdálkodási feltételeket biztosító agrotechnikai beavatkozások (talajművelés, vetésforgó-gyökérforgó) elősegítik a talaj tápanyagainak jobb érvényesülését és fordítva, a tápanyagokkal harmonikusan ellátott növényeknek jobb a vízhasznosítása. A termesztett növény számára a nem megfelelő tápanyagellátás, az okszerűtlen tápanyaggazdálkodás a termés mennyiségének csökkenésén, minőségének romlásán túl közvetett módon is kedvezőtlen lehet. Ilyen például a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenálló képesség csökkenése, vagy a lemaradás a gyomokkal való versengésben. A kielégítő tápláltság hiánya tehát nem csak a termésveszteségben mutatkozhat meg, hanem például a gyomborítottság növekedésében is, ami megnehezítve, lassítva a betakarítást, növelve a szárítás, tisztítás költségeit, rontja a termelés gazdaságosságát. A tápelem-harmónia hiánya, főként egyoldalú N trágyázáskor és fogékony növényeken, megfelelő időjárási feltételek között és virulens kórokozók jelenlétében növeli a fertőzések valószínűségét. A hiányos növénytáplálás miatt gyengén fejlődő állományokban az állati kártevők kisebb egyedszámú csoportjai is relatíve nagyobb kárt okozhatnak. A tápanyagok feltáródást, felvehetőségét segítő termesztéstechnológiai eljárások tudatos alkalmazása mellett lényeges a szakszerű talajvizsgálatokra alapozott, becsült tápanyag adagok okszerű pótlása. A tápanyag-gazdálkodás során a következő szempontokat kell figyelembe venni: A) Harmonikus tápelem-ellátottság fenntartása. A tudományos megalapozottsággal bíró trágyázási szaktanácsadási rendszerek ajánlásai az optimális tápanyag arányok fenntartásával a termesztés több intenzitási szintjére is megadják a szükséges adagok nagyságát. A sematizmus és költségtakarékosságnak az a gyakorlata, amely egyik, vagy másik hatóanyag


kijuttatását egyoldalúan, indokolatlanul elhagyja, nemcsak a ráfordításokat, de többnyire annál nagyobb mértékben a bevételeket is csökkenti (2. táblázat). B) A megfelelő műtrágyák kiválasztása. A trágyázási szaktanácsban megadott hatóanyag mennyiségek napjainkban jó közelítéssel biztosíthatók a műtrágya-piacon fellelhető, változatos összetételű, gyakran receptúra alapján összeállított készítményekkel. Többféle műtrágya egyidejű kijuttatása esetén figyelemmel kell lenni azok keverhetőségére. Ennek gátja lehet a kémiai összeférhetetlenség (pl. szuperfoszfát és mészammon-salétrom keveredésekor gipszkiválás), a fizikai-kémiai tulajdonságok változása (pl. higroszkóposság növekedés /szuperfoszfát + ammónium-nitrát/; a tápanyag megkötődés /szuperfoszfát + mésztartalmú műtrágyák/), a biztonságtechnikai előírások (pl. az ammónium-nitrát + káliumklorid keveréke robbanásra hajlamos) a nem megfelelő üzemi technológiai feltételek (eltérő szemcseméretű műtrágyákat homogén módon kijuttató gépek hiánya). 2. táblázat Műtrágyák hatása a kukoricatermesztés jövedelmezőségére az ökonómiai környezet változásának függvényében – 2001 és 2009. (Árendás 2009, Debreczeni és Dvoracsek /1994/ OMTK-adatai alapján) 2001 Ramann-féle barna Mészlepedékes Mészlepedékes erdőtalaj (1) csernozjom talaj (2) csernozjom talaj (3) Műtrágya MűtrágyaTöbbletTöbbletTöbbletköltség TermésTermésTerméskezelés* jöv. jöv. jöv. (Ft/ha) többlet többlet többlet (Ft/ha)* (Ft/ha)* (Ft/ha)* (t/ha) (t/ha) (t/ha) * * * N1 6 030 0,43 4 720 -0,11 -8 780 0,97 18 220 N2 12 060 0,78 7 440 0,32 -4 060 0,76 6 940 N3 18 090 0,93 5 160 0,29 -10 840 0,93 5 160 N1P1 15 235 1,05 11 015 1,14 13 265 0,79 4 515 N1K1 13 150 1,36 20 850 0,98 11 350 1,27 18 600 N2P1 21 265 1,37 12 985 1,94 27 235 0,50 -8 765 N2K1 19 180 1,69 23 070 0,76 -180 1,62 21 320 N2P1K1 28 385 2,48 33 615 2,75 40 365 1,78 16 115 2009 Ramann-féle barna Mészlepedékes Mészlepedékes erdőtalaj (1) csernozjom talaj (2) csernozjom talaj (3) Műtrágya MűtrágyaTöbbletTöbbletTöbbletköltség TermésTermésTerméskezelés* jöv. jöv. jöv. (Ft/ha) többlet többlet többlet (Ft/ha)* (Ft/ha)* (Ft/ha)* (t/ha) (t/ha) (t/ha) * * * N1 12 059 0,43 841 -0,11 -15 359 0,97 17 041 N2 24 118 0,78 -718 0,32 -14 518 0,76 -1 318 N3 36 176 0,93 -8 276 0,29 -27 476 0,93 -8 276 N1P1 51 765 1,05 -20 265 1,14 -17 565 0,79 -28 065 N1K1 27 892 1,36 12 908 0,98 1 508 1,27 10 208 N2P1 63 824 1,37 -22 724 1,94 -5 624 0,50 -48 824 N2K1 39 951 1,69 10 749 0,76 -17 151 1,62 8 649 N2P1K1 79 657 2,48 -5 257 2,75 2 843 1,78 -26 257 * - N1-2-3 = 50-100-150 kg N/ha; P1 = 50 kg P2O5/ha; K1 = 100 kg K2O/ha


** = a műtrágya-költséggel csökkentett bruttó többletjövedelem, ha a kukorica értékesítési ára: 2001 – 25.000 Ft/t; 2009 – 30.000 Ft/t A műtrágya ára: 2001. január - 34%-os NH4NO3: 41.000 Ft/t; 17%-os szuperfoszfát: 31.300 Ft/t; 60%-os kálisó: 42.700 Ft/t 2009. február - 34%-os NH4NO3: 82.000 Ft/t; 17%-os szuperfoszfát: 135.000 Ft/t; 60%-os kálisó: 95.000 Ft/t (1) = Keszthely (H%: 1.3, P: gyenge, K: közepes; kontroll: 5.23 t/ha) (2) = Nagyhörcsök (H%: 2.63, P: gyenge, K: közepes; kontroll: 5.33 t/ha) (3) = Iregszemcse (H%: 2.4, P: közepes, K: közepes; kontroll: 5.69 t/ha) A termelés fenntarthatóságának alapfeltétele a talajok minőségének megőrzése, javítása. Ezt figyelembe véve a mészben szegény és savanyú talajokon a savanyú kémiai és fiziológiai kémhatású műtrágyák (pl. ammónium-szulfát) helyett a mésztartalmú (pl. MAS, pétisó) kijuttatása indokolt. C) A trágyázás időzítése. A kijuttatás időpontját a trágyaféleség, a trágyák tápelemösszetétele, feltáródási sebessége, a tápanyagok oldékonysága és mozgékonysága alapján, a növény tápelem-felvételi sajátosságaival együtt kell mérlegelni. A feltáródás után viszonylag gyorsan megkötődő P évenkénti mozgása például a talajban milliméterekben, a K-é centiméterekben fejezhető ki. Ezért a gyökérzónában való minél homogénebb eloszlás, az egyenletesebb hozzáférhetőség érdekében a kiszórásuk alaptrágyaként, az alapozó talajműveléseket megelőző időszakban indokolt. A mozgékony, kimosódásra hajlamos N esetében a jó oldékonyságú szilárd műtrágyák, vagy a könnyen felvehető oldat-formák megosztásával a növény fejlődési állapotához igazítva a táplálást mérsékeljük a veszteségeket. 4.

A tápanyaggazdálkodási terv készítésének menete

Az intenzív növénytermesztésre történő áttérés kezdetétől a gazdaságossági, a termesztéstechnológiai és az utóbbi időben a környezetvédelmi kihívások, kényszerek trágyázási (tápanyag-utánpótlási) szaktanácsok készítésének a szükségességét vetették fel. Hazánkban az 1960-as évek közepétől napjainkig több - kisebb, nagyobb területen, esetenként országosan használt, alkalmazott - szaktanácsadási program, rendszer alakult ki. A trágyázási szaktanácsadási rendszerek akkor érik el céljukat, ha a tudományos alapossággal, egzakt módon összeállított kereteket a környezeti feltételekhez alkalmazkodóan megbízható helyi adatokkal, talajvizsgálati és termesztési információkkal töltik ki. Az átfogó - a három fő tápelemet (és sokszor a kalciumot, magnéziumot és a mezo-mikroelemek legfontosabbjait is tartalmazó) hazai rendszerek közül a MÉM NAK (kék-könyv), az MTA TAKI – KSZE és az MTA TAKI – MTA MGKI, valamint a Talajerőgazdálkodás Kkt szaktanácsadási módszerét kell megemlíteni. Ezek mindegyike magában hordozza a 2. ábrán ismertetett alapösszefüggéseket.


2. ábra A trágyázási szaktanácsadás alapösszefüggései (Németh, 1996 nyomán) 4.1.

Talajmintavétel - a megbízhatóság alapja

A pontatlan talajmintavételi eredményekre alapozott, vagy a megbízható adatok figyelmen kívül hagyásával elvégzett trágyázás során az alábbi hibákat követhetjük el: • nem juttatunk ki oda trágyát, ahol a növény gazdaságos terméstöbblettel reagálna; • oda is juttatunk ki tápanyagot, ahol a talaj már jó-igen jó ellátottságú, ami más tápelemek relatív hiányát kiváltva akár – legtöbbször nem érzékelhető – terméscsökkenést is okozhat. Mindez azt emeli ki, hogy a szakszerűen elvégzett talajmintavétel, és a megbízható laboratóriumban elvégzett vizsgálat a tápanyag-ellátottság, alapfeltétele a trágyaigény pontos becslésének, így a területegységre jutó jövedelem növelésének is. A korán letakaruló növények után érdemes már júliusban megkezdeni a talajmintavételeket, hogy az őszi munkacsúcsra már elkészülhessünk velük. Ebben az esetben a talajminták szárításáról, száraz, biztonságos helyen való tárolásáról is gondoskodni kell. A talajmintavételt nagy gondossággal kell elvégezni, hiszen a talajmintavétel hibája többszöröse lehet a mintafeldolgozás és a laborvizsgálat hibájának. A szakszerűtlenül vett talajminták vizsgálata a tábla tápelem ellátottságát torzítja, és az ilyen eredménnyel a legkiválóbb trágyázási szaktanácsadási rendszer sem tud pontos, a növény igényének megfelelő szaktanácsot adni. A talajmintavételhez a jó minőségű, pl. Eijkelkamp-gyártmányú, vagy Radimszky-féle fúrók ajánlhatók. A mintavétel során a következő fontosabb szabályokat kell betartanunk: • Egy átlagminta maximálisan 5 ha területet jellemezhet, egyenként 20-20 fúrás mintáit egyesítve. Ily módon kiszűrhető a műtrágyaszemcse mintába kerülésének esetleges torzító hatása. • Amennyiben a parcella területe meghaladja az 5 ha-t, úgy a parcellát 5 ha-os, lehetőleg homogén területekre kell bontani. (a terület csökkentése növeli a pontosságot).


Nagyobb táblákon pontosabb eredményhez vezet, ha 10 hektáronként 2 párhuzamos mintát képzünk, • A mintavételi pontok kijelölését 1:10.000 léptékű térkép alapján célszerű végezni. Ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is. • A térképlapon rögzíteni kell a mintavétel helyszíneit, valamint a begyűjtött minták azonosítóját. • A térképnek tartalmaznia kell a parcellák határait, azonosítóit. • Az átlagmintát talajtanilag egységes területről, azonos szintből és egységes módszerrel kell venni: - szántóföldi kultúráknál a művelt rétegből (0-25 cm) parcellánként, de maximum 5 ha-onként 1-1 minta, de még jobb, ha 10 ha-onként két párhuzamos minta; - rét-legelő kultúránál 2-20 cm mélységből parcellánként, maximum 5 ha-onként 11 minta, de még jobb, ha 10 ha-onként két párhuzamos minta; - álló kultúránál 0-30, valamint 30-60 cm, bogyósoknál 0-20, valamint 20-40 cm szintekből kell 1-1 talajmintát venni. Az átlagminta részmintákból áll. Minél több részmintából rakjuk össze az átlagmintát, annál pontosabb eredményre számíthatunk. Rét-legelő esetén minimum 30, szántóföldi kultúra esetén minimum 20 ponton vegyünk azonos tömegű részmintát. • A mintázandó területről a részmintákat cikcakk vonalban, vagy a két átló mentén vegyük úgy, hogy az a területet a lehető legjobban reprezentálja (3. ábra). • A mintavétel megkezdése előtt a talaj felületét a növényi maradványoktól meg kell tisztítani. • Tilos mintát venni - szántóföldi kultúránál a tábla szélén 20 m-es sávban; - forgók területén; - szalmakazlak helyén; - műtrágya, talajjavító anyag, illetve szervestrágya depók helyén, állatok delelőhelyén.

3. ábra A talajmintavétel metodikája A mintavétel optimális időpontja a termés betakarítása utáni, de még a trágyázás előtti időszak, amikor a talaj művelhető állapotban van. Vehető még minta: - az ősszel alaptrágyázott területekről a következő évben a trágyázástól számított minimum 100 nap elteltével;


-

a tavasszal műtrágyázott területekről a betakarítás után, de az utolsó trágyázástól számított minimum 100 nap elteltével; - szervestrágyázás esetén minimum 6 hónap elteltével. A talajmintákat akkreditált talajvizsgáló laboratóriumban kell vizsgáltatni. A bővített talajvizsgálatnál 14 paramétert vizsgálnak (humusz %, Arany-féle kötöttség, pHKCl, CaCO3 %, összes só %, (NO3+NO2)-N, SO4, AL-P, AL-K, Na, Mg,,Cu, Zn, Mn). A szűkített talajvizsgálati kör 8 paraméter ((humusz %, Arany-féle kötöttség, pHKCl, CaCO3 %, összes só%, (NO3+NO2)-N, AL-P, AL-K) vizsgálatát tartalmazza. A kiugró adatokat figyelmen kívül hagyva minden egyes jellemzőre meg kell határozni a táblaátlagot. A kiugró értékek kiszűrésekor az átlagos talajvizsgálati eredmény duplájánál nagyobb értékeket kihagyjuk az átlagszámításból. Ügyelnünk kell ugyanakkor arra, hogy amennyiben egy összefüggő nagyobb táblarész jellemezhető az átlagtól lényegesen eltérő értékekkel, úgy ezt a táblarészt külön kell átlagolni, és erre külön kell szaktanácsot készíteni. 4.2.

Meghatározó hazai szaktanácsadási rendszerek

Napjaink tápanyag-gazdálkodási tervek készítésére alkalmas tanácsadási rendszerei a széles szakmai együttműködés révén létrehozott, és a MÉM NAK által először 1979-ben kiadott „Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer” (kék-füzet) értékeit is részben megőrizve jöttek létre. Az 1990-es évek elején markánsan változó gazdasági, közgazdasági és környezetvédelmi szempontoknak megfelelő, új szemléletű, és széles körben alkalmazott, de szerzői jogvédelem alá vont rendszereinek csak az alapelveit, a „kék-füzet” számítási módszere alapján végezhető tervkészítés lépéseit viszont részletesen ismertetjük. 4.2.1. A Talajerőgazdálkodás Kkt. szaktanácsadási rendszere A MÉM NAK módszer alapmetodikáját felhasználva, de a gazdaságossági és környezetvédelmi szempontokra különös hangsúlyt fektetve jött létre Kaposváron, az 1990-es években (www.talajerogazdalkodas.hu). Alapvető sajátosságai a következők: • Az erőforrások hatékony felhasználása érdekében rangsorolja a kezelendő táblákat, az „optimális trágyázási gyakorlat”-ra tett javaslat mellett „minimum technológiát” is megad; • A N-hatóanyag szükségletet - a MÉM NAK módszertől eltérően - nem a talajok humusztartalma, hanem a talajok Nmin-módszerrel meghatározott ásványi-N tartalma alapján határozza meg, azaz a gyökérzónában található, ásványi formában lévő nitrogén mennyiségét veszi figyelembe. A rendszer fontosabb jellemzői: - a mintázandó talajszelvény mélysége (általában 0-60, 0-90 cm, szükség esetén 0120 és 0-150 cm); - a mintavétel időpontja (olyan közel a vetéshez, illetve őszi vetésű növényeknél a vegetáció újraindulásához, amilyen közel csak lehet); - megbízható átlagminta képzés megfelelő számú részminta segítségével. • A rendszer tartalmazza a minimum szintű P- és K-trágyázás feltételeit is. Ez alapján a talaj foszfor- és kálium-ellátottsága nem csökkenhet a fenntartandó minimum közelébe. Pés K-műtrágyákat alaptrágyaként nem minden évben javasol, de figyelembe veszi a trágyahatásokat, így a búzánál P-hatást, a kukoricánál a K-hatást. Ez periodikus trágyázást, vagy vetésforgóban történő alaptrágyázást jelent.


4.2.2. Az MTA TAKI - MTA MGKI költség- és környezetkímélő trágyázási rendszer Az 1990-es évek közepén kezdődött meg az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének és az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének együttműködésével egy új szemléletű trágyázási szoftver (MTA TAKI - MTA MGKI) (www.proplanta.hu) kifejlesztése. A szoftver, amely napjainkban a szántóföldi növényekkel, szántóföldi zöldségnövényekkel, a főbb állókultúrákkal együtt több mint 100 fajra készít ajánlásokat, a 3. táblázatban összefoglalt elvek alapján működik. A 2008-ban Innovációs Nagydíjjal elismert rendszer elméleti hátterét, egyedülálló információs bázisát a hazai trágyázási tartamkísérletek 40 éves eredményei adják. A metódus szintén a mérleg-módszeren alapul és négy különböző intenzitású trágyázási gyakorlatot támogat: - a minimum (A) és a környezetkímélő (B) szinten a cél a maximális gazdaságos termésszintek biztosítása közepes talaj P-, K-ellátottság elérésével, fenntartásával; - a mérleg-szemléletű (C) és integrált (D) szintek mérsékelten intenzív műtrágyázással maximális termések elérését célozzák, igen jó P-, Kellátottságokon is javasolnak a tényleges igénynél mérsékeltebb PK trágyázást, de a túlzott ellátottságú talajokon egyik változat sem javasol PK trágyázást. 3. táblázat Az intenzív, és a környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszerek összehasonlítása (Csathó és mtsai, 1998) Intenzív tápanyagellátás rendszere (MÉM NAK 1979) Maximális termésszintre való törekvés

Környezetkímélő trágyázási rendszer (MTA TAKI - MTA MGKI) Gazdaságos termésszintre való törekvés

A "talaj trágyázása" a cél

A "növény trágyázása" a cél

Jó- igen jó talaj PK-ellátottság elérése, majd fenntartása Gyors talaj PK-feltöltés

Közepes-jó talaj PK-ellátottság elérése, majd fenntartása Lassú talaj PK-feltöltés

Minden évben PK-trágyázás

A vetésforgó PK-trágyázása (periodikus PK-trágyázás) PK-trágyázás csak jó-közepes és annál gyengébb talaj PK-ellátottsági szinten Kisebb talaj tápelemellátottsági határértékek

PK-trágyázás minden talaj PK-ellátottsági szinten Nagyobb talaj tápelem ellátottsági határértékek Egységes talaj tápelem ellátottsági határértékek Nagyobb fajlagos tápelem tartalmak A tervezett termésszinttől független fajlagos tápelem tartalmak

Növénycsoporttól függő talaj tápelem ellátottsági határértékek Kisebb fajlagos tápelem tartalmak A tervezett termésszinttől függő fajlagos tápelem tartalmak

4.2.3. Trágyázási terv elkészítésének lépései Az 1979-ben kiadott MÉM NAK rendszernek, a Debreczeni Béla és munkatársai által kidolgozott Gödöllői rendszer adta az alapját. A metodika a MÉM NAK kiadványain kívül több szakkönyvben (Debreczeni 1979, Buzás 1983, Füleky 1999, Antal 2000, Loch és


Nosticzius 2004) és egyetemi agrokémia-jegyzetben is megjelent. A kategóriákba sorolásokhoz és számításokhoz felhasználható segédtáblázatok közül az egyes lépéseknél - a rendszerből kiemelve - minta táblázatokat közlünk 1. lépés: Az adott tábla termőhelyi besorolása. Ez a módszer a talajokat a genetikus talaj-osztályozás elvei alapján hat termőhelyi kategóriába sorolja, melyek több, bizonyos szempontból hasonló talajtípust tartalmaznak: I. Csernozjom talajok (csernozjom barna erdőtalajok, erdőmaradványos csernozjom, kilúgzott csernozjom, mészlepedékes csernozjom, csernozjom réti talaj, réti csernozjom, terasz csernozjom, humuszkarbonát talaj); II. Barna erdőtalajok (agyagbemosódásos barna erdőtalaj, Ramann-féle barna erdőtalaj, karbonátmaradványos barna erdőtalaj, lejtőhordalék talaj); III. Kötött réti talajok és glejes erdőtalajok (réti talajok /kötött/, öntés-réti talajok /kötött/, szolonyeces réti talajok; lápos réti talajok, homokos réti talajok, pszeudoglejes barna erdőtalajok, réti öntés talajok, nyers öntés talajok /kötött/) IV. Homok- és laza talajok (futóhomok talajok /humusz%>0,3/, humuszos homoktalajok, kovárványos barna erdőtalajok, nyers öntéstalajok /homok/, humuszos öntéstalajok /homok/); V. Szikes talajok (réti szolonyec talajok, sztyeppesedő réti szolonyec talajok, szoloncsák réti talajok, lecsapolt rétláp talajok /sós/, erősen szolonyeces réti talajok); VI. Sekély rétegű vagy erősen lejtős, erodált talajok. 2. lépés: A termeszteni kívánt növény tervezett termésmennyiségének meghatározása. Amennyiben rendelkezésre állnak a korábbi évek gazdálkodásának eredményei, úgy az előző 5 év két legjobb termésének átlagát kell alapul venni. Ilyen adatok hiányában táblázatokban (4. táblázat) megadott termésszint határok segítségével lehet becsülni az elérhető termésátlagot. Az ésszerű termeszthetőséget figyelembe véve a rendszer termőhelyenként adja meg a legfontosabb szántóföldi növények (11-19 faj) tervezhető termésszintjeit, és azokat 8 lépcsőben osztja fel. 4. táblázat Termésszint határok az V. számú szántóföldi termőhelyen (t/ha) Növény I. II. III. IV. V. VI. VII. Őszi búza < 2,0 2,1-2,5 2,6-3,1 3,2-3,8 3,9-4,6 4,7-5,3 5,4-6,0 Őszi árpa < 2,0 2,1-2,5 2,6-3,0 3,1-3,6 3,7-4,4 4,5-4,7 4,8-5,0 Kukorica < 1,5 1,6-2,0 2,1-2,5 2,6-3,0 3,1-3,5 3,6-4,0 4,1-4,5 Napraforgó < 1,0 1,1-1,3 1,4-1,6 1,7-1,9 2,0-2,2 2,3-2,6 2,7-3,0 Repce < 1,2 1,3-1,4 1,5-1,6 1,7-1,8 1,9-2,0 2,1-2,2 2,3-2,5 Silókukorica < 12 12,114,216,318,520,722,9Egynyári < 10 10,112,615,117,620,122,6Füveshere < 15 15,116,718,320,021,723,4Füveshere álló < 3,0 3,1-4,1 4,2-5,2 5,3-6,4 6,5-7,6 7,7-8,8 8,9Lucerna összes < 15 15,116,718,320,021,723,4Lucerna álló < 4,0 4,1-4,6 4,7-5,2 5,3-5,9 6,0-6,6 6,7-7,3 7,4-8,0

VIII. > 6,0 > 5,0 > 4,5 > 3,0 >2,5 > 25,0 > 25,0 > 25,0 > 10,0 > 25,0 > 8,0

3. lépés: A talaj tápelem-ellátottságának meghatározása a laborvizsgálati eredmények alapján. Az ellátottsági kategóriába sorolás a tábla, vagy kiugró értékei miatt külön kezelt táblarész 5 évnél nem régebbi talajvizsgálati eredményeinek átlagértékei alapján történik. A határértékek alapján elkülönített kategóriákat figyelembe véve az adott tábla, vagy táblarész igen gyenge,


gyenge, közepes, jó, igen jó, illetve a felső határértéket meghaladó értékek esetén túlzott ellátottságú lehet. A talajok nitrogén-ellátottságát a rendszer a talajok humusztartalma alapján kategorizálja. A fizikai féleség figyelembevételével - az Arany-féle kötöttségi szám (KA) alapján – minden egyes szántóföldi termőhelyen belül két csoportot képez, könnyebb és nehezebb mechanikai összetételűeket. A MÉM NAK rendszer a P-ellátottságot a művelt rétegből az ammónium-laktát (AL) kivonószerrel oldható P-tartalma szerint határozza meg. A karbonátosság függvényében (CaCO3%>1, ill. <1) a termőhelyeket két-két alcsoportra osztja. Példaképpen bemutatjuk a talaj P-ellátottság megítélésére szolgáló táblázatot (5. táblázat).. A kálium-ellátottságot az AL-oldható K-tartalom alapján, a szántóföldi termőhelyeket a nitrogén-ellátottsági kategóriákkal azonos kötöttségi határértékek szerint felosztva becsli a módszer. 5. táblázat A talaj AL-oldható P-tartalmának határértékei (ellátottsági kategóriák) AL-oldható P2O5 (ppm = mg/kg) Szántóföldi Karbonátosság Igen termőhely (CaCO3%) Gyenge Közepes Jó Igen jó gyenge >1 50 51-90 91-150 151-250 251-450 I. <1 40 41-80 81-130 131-200 201-401 >1 40 41-70 71-120 121-200 201-400 II. <1 30 31-60 61-100 101-160 161-360 >1 40 41-70 71-110 111-180 181-380 III. <1 30 31-60 61-100 101-150 151-350 >1 50 51-80 81-130 131-250 251-450 IV. <1 30 31-60 61-100 101-200 201-400 >1 40 41-70 71-120 121-180 181-380 V. <1 30 31-60 61-100 101-140 141-340 >1 50 51-80 81-130 131-200 201-400 VI. <1 30 31-60 61-100 101-150 151-350 4. lépés: A fajlagos (1 t föld feletti terméshez szükséges) trágya hatóanyag igény megállapítása. Az üzemi számítási módszer növényfajonként, illetve szántóföldi kultúránként, táblázatos formában adja meg a fajlagos műtrágya igényt. Ezekből az előzőekben, tápelemenként meghatározott ellátottsági kategória ismeretében kell kiválasztani az adott termőhelyen termeszteni kívánt növény fajlagos N-, P- és K-igényét (példa: 6. táblázat). Ennek értéke a „közepes” tápanyag-ellátottsági kategóriában megegyezik a növények egységnyi fő- és hozzá tartozó melléktermésének tápelem tartalmával, az ellátottság romlásával nő, annak javulásával pedig mérséklődik. Szántóföldi termőhely N I. II. III.

6. táblázat Az őszi búza fajlagos tápanyag igénye (kg/t) A talaj tápanyag-ellátottsága Igen gyenge Gyenge Közepes Jó 33 33 33

30 31 31

27 28 28,5

20 23 25


Igen jó 10 12 12

IV. V. VI.

36 34 36

33 32 33

30 29 30

27 25 27

15 13 15

27 30 30 32 29 28

23 25 26 28 27 25

19 20 22 23 23,5 22

14 15 17 16 18 16

6 7 7 5 7 6

22 26 23 27 24 24

20 22 20 25 22 22

17 18 16 22 19 20

12 13 11 16 14 16

5 6 4 5 5 6

P2O5 I. II. III. IV. V. VI. K2O I. II. III. IV. V. VI.

5. lépés: A területegységre jutó trágya hatóanyag szükséglet kiszámítása. A tervezett termés hektáronkénti mennyiségét és a fajlagos hatóanyag igényt tápelemenként összeszorozva számítjuk ki a termesztendő növény trágya-igényét. 6. lépés: A műtrágya igényt módosító tényezők figyelembevétele. A termesztendő növény tervezett termésének műtrágya-igényét korrekciós tényezők módosíthatják, amelyek csökkenthetik, vagy növelhetik a pótlólagos hatóanyag szükségletet. (A) Az elővetemények módosító hatása • Pillangós növények N-igényt csökkentő hatása - a IV és VI termőhelyek kivételével a gyengénél jobb N-ellátottságú talajokon és közepesnél jobb termésszintű egyéves pillangós után -30 kgN/ha, évelő pillangós után -50 kgN/ha, és lucerna esetén a 2. évben további -30 kgN/ha a módosító adag. • Elővetemény nagy tömegű és tág C:N arányú melléktermésének leszántása - nagy K-tartalmú szár talajba dolgozásakor 1 tonna betakarított termésre vonatkoztatva kukoricánál és őszi búzában 5-10, napraforgó után 20-30 kg K2O adaggal csökkenthető a műtrágya hatóanyag szükséglet; - a IV., V. és VI. termőhelyeken a pentozán hatás kivédése, a leszántott szármaradvány intenzívebb lebontása érdekében tonnánként 8 kg-mal növelhető a kiadandó N-hatóanyag mennyiség 150 kgN/ha dózisig. • Az elővetemény pozitív NPK-mérlege - amennyiben az elővetemény terméscsökkenésének kiváltója nem talajtermékenységet befolyásoló tényező (pl. erózió, belvíz), hanem egyéb elemi kár (kártevő, betegség, szárazság stb.), akkor közepesnél jobb ellátottságú talajokon a terméskiesésre jutó hatóanyagok 50%-ával csökkenthető a szükséglet;


(B) Az istállótrágya hatása 10 tonna közepes minőségű almos trágya kijuttatása és szakszerű bedolgozása esetén a hatóanyag szükséglet az alábbi mennyiségekkel csökkenthető: Év

N

P2O5

K2O

1.

15

15

40

2.

10

10

20

(C) Az öntözés hatása • Az I., II. és III. szántóföldi termőhelyek közepesnél jobb tápanyag-ellátottságú tábláin a műtrágya hatóanyag szükséglet 15-20%-kal mérsékelhető. (D) A talaj kedvezőtlen kémiai tulajdonságainak hatása • A talaj túlzott karbonátossága, nagy mésztartalma (CaCO3%>20) vagy túlzott savanyúsága (pHKCl<5) esetén a foszfát műtrágya adagját 10-20%-kal növelni kell. 7. lépés: A korrigált hatóanyag szükséglet átszámítása műtrágya mennyiségre. A kiszámított hatóanyag mennyiségek és a rendelkezésre álló műtrágyák hatóanyag tartalma, valamint a táblák, vagy táblarészek területnagysága alapján kiszámítjuk a műtrágya szükségletet. 8. lépés: A műtrágyázás módja és ideje. A növénytermesztés agroökológiai adottságainak, agrotechnikai feltételeinek és üzemszervezési szempontjainak figyelembevételével határozzuk meg a műtrágyák kijuttatásának idejét. A hatóanyagok több részletben történő kiszórása és a felhasznált készítmények többfélesége (pl. alaptrágyaként szuperfoszfát + starterként MAP) esetén a megosztási arányok (%) alapján számítsuk ki a tenyészidőszak egyes szakaszaiban, a szükséges fejlettségi állapotban kijuttatandó műtrágyák mennyiségét 5.

A nitrát-direktíva lényege, betartása

A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló (49/2001. /IV. 3./) kormányrendelet az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőzően végrehajtott jogharmonizáció keretében született. Ez összhangban volt az Európai Közösségek 91/676/EGK tanácsi irányelvével (Nitrát-direktíva). Az irányelvek lényege három pontban foglalható össze: (1) minden országnak ki kell jelölnie az általa nitrát érzékenynek tekintett területeket, (2) ezeken a területeken hektáronként és évente maximum 170 kg nitrogén adható ki szerves trágya formájában, (3) négyévenként országjelentést kell írni. A rendelkezés szabályait időközben újabb kormányrendeletek többszörösen módosították. A cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről a jelenleg hatályos 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet rendelkezik. Ez a 4-9. §. alapján határozza meg a „Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat kötelező előírásai”-t, amelyek a következők: 4. § (1) Évente mezőgazdasági területre szervestrágyával kijuttatott nitrogén hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által elhullajtott trágyát, továbbá a szennyvizekkel, szennyvíziszapokkal, valamint szennyvíziszap komposzttal kijuttatott mennyiséget is. Legeltetésből, továbbá az állattartó telepről származó kijuttatásra kerülő nitrogén hatóanyag mennyiségének meghatározásakor az


1. számú mellékletben meghatározott értékekkel kell számolni. (2) Tilos kijuttatni trágyát november 15-től február 15-ig, kivéve az őszi kalászosok fejtrágyázását, ahol február 1-jétől a trágyakijuttatás a (8) bekezdésben foglaltak figyelembevételével megengedett. A trágya kijuttatása során a 6. § (9) bekezdésben foglaltakat is figyelembe kell venni. Tilos kijuttatni könnyen oldódó nitrogént tartalmazó trágyát a betakarítás után, amennyiben ősszel nem kerül sor újabb kultúra vetésére. (3) Amennyiben az állatsűrűségből származóan a kijuttatott trágya nem haladja meg éves szinten a 120 kg/ha nitrogén hatóanyag mennyiséget, úgy a téli legeltetés megengedett. (4) 15-17% meredekségű lejtőn istállótrágya csak a legeltetéssel hasznosított gyepterületekre, valamint ültetvények telepítéshez és felújításához juttatható ki a külön jogszabály szerint készített talajvédelmi tervben meghatározottak szerinti erózió elleni védelem biztosításával együtt. (5) Hígtrágya nem juttatható ki 6%-os terepesés felett, kivéve csúszócsöves (csőfüggönyös) eljárással, melynek alkalmazása 12%-ig megengedett. Injektálási technológia 17% meredekségig alkalmazható. (6) Műtrágya 12%-nál meredekebb lejtésű terület talajára csak azonnali bedolgozás mellett juttatható ki. 15% terepesés felett műtrágya talajra nem juttatható ki, kivéve az erózió elleni védelemmel ellátott ültetvényeket. (7) 17%-nál meredekebb lejtésű területre trágya nem juttatható ki. (8) Fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra trágya nem juttatható ki. 5. § (1) A trágyázás során a tápanyagok közvetlenül vagy közvetve, beszivárgás vagy erózió útján sem juthatnak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében nem juttatható ki: a) műtrágya felszíni vizek partvonalának 2 méteres sávjában; b) szervestrágya: ba) tavak partvonalától mért 20 méteres sávban, bb) egyéb felszíni vizektől mért 5 méteres sávban; a védőtávolság 3 m-re csökkenthető, ha a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla 50 m-nél nem szélesebb és 1 ha-nál kisebb területű, bc) forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól mért 25 méteres körzetben. (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott védőtávolságok nem vonatkoznak a legeltetett állatok által elhullatott trágyára, amennyiben az az itatóhely megközelítése miatt következik be, (3) Ivóvízbázis, távlati ivóvízbázis védőterületén, továbbá vízjárta területeken és a nagyvízi mederben a trágyázás során az e rendeletben meghatározott előírásokat a külön jogszabályokban foglaltakkal összhangban kell alkalmazni. 6. § (1) A mezőgazdasági területen a tápanyag-gazdálkodás tervezése során a kijuttatandó tápanyagok mennyiségének meghatározásakor figyelembe kell venni a talaj tápanyagellátottságát, a termesztett növénynek a termőhely adottságaihoz igazított termésszintjéhez tartozó tápanyagigényét. (2) A kijuttatandó tápanyagok mennyiségének kiszámításánál az alkalmazott értékek nem haladhatják meg a rendelet 1-4. számú mellékleteiben szereplő értékeket (lásd a. 59/2008. (IV. 29.) FVM rendeletet). (3) Hígtrágyázott területen, ahol az engedélykérelemhez készült talajvédelmi terv szerint a talajvíz a felszínhez képest 5 méteren belül van, a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 49. § (1) bekezdés d) pontja alapján kiadott engedély kiadását követő harmadik évben a talajvíz szintjét és minőségét - elsősorban nitráttartalmát - az engedélyesnek meg kell vizsgáltatni, és az eredményeket a talajvédelmi hatóság részére meg kell küldeni. A talajvédelmi hatóság a talajvíz minőségére vonatkozó adatokat a külön jogszabály szerint évente egy alkalommal megküldi a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi


felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) részére. (4) A kijuttatott istállótrágyát haladéktalanul, egyenletesen a talajba kell dolgozni. (5) A trágyát a termesztett növénynek és a termőhely adottságainak megfelelő adagokban, egyenletesen, az alábbi szempontok figyelembevételével kell kijuttatni úgy, hogy az átfedések elkerülhetők legyenek. A talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaira gyakorolt kedvező hatás elérése érdekében: a) olyan trágyaszóró gépeket kell alkalmazni, amelyek egyenletes keresztirányú szórásképet mutatnak, b) a hígtrágya kijuttatását olyan gépekkel kell elvégezni, melyek közvetlenül a talajra vagy a talajba juttatják ki a hígtrágyát és egymenetben talajtakarást is végeznek, c) a kijuttatás során biztosítani kell a fogásonkénti pontos csatlakozásokat annak érdekében, hogy a terület egészén egyenletes legyen a trágyaszórás, d) a trágyakijuttatást csak rendszeresen karbantartott munkagépekkel lehet elvégezni, ezért a szakszerű ellenőrzésről évente legalább egyszer gondoskodni kell. (6) Forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező műtrágya, engedélyköteles szerves trágya, ásványi trágya, illetve letermett termesztő közeg az e rendeletben és a külön jogszabályban előírtak szerint használható fel. (7) A kijuttatandó műtrágya hatóanyag mennyiséget az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével, talajvizsgálatokra alapozottan kell meghatározni. A szükséges talajvizsgálatokhoz a külön jogszabályban foglaltak szerint kell talajmintát venni. (8) Intenzív legeltetéses állattartás esetén szakaszos vagy pásztoroló legeltetést kell alkalmazni kivéve, ha az állattartó telepen az állománysűrűség meghatározásánál a figyelembe veendő állatok száma nem több mint 15 ÁE. (9) Adott területen betakarítás után a megfelelő talajfedettséget biztosító növény alá csak abban az esetben juttatható ki könnyen oldódó nitrogéntrágya, így különösen hígtrágya, trágyalé, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya, ha a trágyázás és vetés közötti időszak a 15 napot nem haladja meg. A kijuttatott hatóanyag nem haladhatja meg a csírázáshoz és az őszitéli növekedéshez szükséges mennyiséget. Ezen kívül betakarítás után nitrogéntrágyát a szármaradványok lebomlásának elősegítéséhez lehet alkalmazni, legfeljebb a 3. számú melléklet C) pontjában meghatározott mennyiség figyelembevételével. 7. § Az öntözött terület talaját, valamint - amennyiben a talajvízszint 5 méteren belül elérhető - a talajvíz szintjét és minőségét 5 évente az öntözéshez a külön jogszabály szerinti vízjogi engedéllyel rendelkezőnek ellenőriztetni kell a külön jogszabályban meghatározott követelmények szerint. A talajvédelmi terv részeként a talajvédelmi hatóság részére beérkező, a talajvíz minőségére vonatkozó adatokat, vízvizsgálati eredményeket évente megküldi a felügyelőség részére. 8. § (1) Állattartó telepen képződött trágyát a (2)-(11) bekezdések szerint kialakított trágyatárolóban kell gyűjteni a külön jogszabályban meghatározott időpontot követően. A (2)(11) bekezdésekben foglalt előírásoktól eltérni abban az esetben lehet, ha az állattartó a tartási hely szerint illetékes felügyelőségnek bejelenti és igazolja, és ezt e rendelet szerinti adatszolgáltatása során jelenti, hogy a trágya közvetlen termőföldön történő felhasználását továbbiakban nem folytatja, azaz a keletkező trágya meghatározott időközönként feldolgozásra kerül, így különösen komposzt, fermentálási vagy biogázüzem alapanyagként. Ez esetben olyan méretű, vízzáróan szigetelt trágyatárolót kell kiépíteni, amely biztosítja az elszállításig a trágya biztonságos tárolását. (2) Trágyatároló műtárgyak méretezésekor figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt, ami a kijuttatásra használt területen fennálló, előre nem látható, szélsőséges vízjárási viszonyokból - különösen belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekből származó elöntés adódhat. A trágyatárolók méretének, illetve minőségének meghatározásakor, legalább az 5.


számú melléklet 1. és 2. pontjaiban szereplő értékeket és előírásokat kell figyelembe venni. (3) Hígtrágya, trágyalé kizárólag műszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. (4) A (3) bekezdésben meghatározott követelményeket csak e célnak megfelelő építési termékekkel lehet megvalósítani, melyek alkalmasságát az építési termékek műszaki követelményeinek, megfelelőség igazolásának, valamint forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályairól szóló külön jogszabályban foglaltak szerint kell megállapítani. A szivárgásmentességet és korrózióállóságot a trágyával érintkező felületnek, az ezt alkotó anyagnak kell biztosítania. Ezek lehetnek műanyagok, így különösen fóliák, műanyag lemezek és bevonatok, vízzáró, szulfátálló betonok és a korróziónak ellenálló fémek. A tervezés során figyelembe veendő előírásokat e rendelet 5. számú mellékletének 2. pontja tartalmazza. (5) A hígtrágyatároló kapacitását a külön jogszabályban meghatározott időpontig 6 havi hígtrágya befogadására kell alkalmassá tenni. (6) Istállótrágyát szivárgásmentes, szigetelt alapú, a trágyalé összegyűjtésére is alkalmas gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatárolóban kell tárolni. A trágyalé a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy az istállótrágyára visszaöntözhető. (7) A (6) bekezdésben meghatározott szivárgásmentesség biztosításához az 5. számú melléklet 2. pontjában foglaltakat kell figyelembe venni. (8) Az istállótrágya-tároló kapacitásának elegendőnek kell lennie legalább 6 havi istállótrágya tárolására. A trágyatároló kapacitása az (1), illetve a (11) bekezdésben foglaltak szerint csökkenthető. (9) Ha mélyalmos tartás esetén képződött trágya, illetve karámföld az e jogszabályban meghatározott szabályok szerint közvetlenül termőföldre kerül, akkor trágyatároló építése nem szükséges. (10) A silótereket szigetelt aljzattal kell készíteni. Az érlelés során keletkező silólevet szivárgásmentes, szigetelt aknában kell gyűjteni. A silólé a trágyalével azonos módon használható fel. (11) Legeltetéses állattartás esetén az istállótrágya-tároló kapacitását az istállózott időszak hossza alapján kell megállapítani. (12) Műtrágya, illetve egyéb termésnövelő anyag a külön jogszabályban foglaltak szerint tárolható. (13) Vízbázisvédelmi területen trágyatároló nem létesíthető. 9. § (1) Elszivárgás elleni védelem nélküli ideiglenes trágyakazal nem létesíthető és nem tartható fenn: a) vízjárta, pangóvizes területen, valamint alagcsövezett táblán, b) november 15.-április 1. között mezőgazdasági művelés alatt álló táblán. (2) Az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével ideiglenes trágyakazal mezőgazdasági táblán csak abban az esetben létesíthető, ha a talajvíz legmagasabb szintje 1,5 m alatt van, illetve felszíni víz nincs 100 m távolságon belül. (3) Az adott évben felhasználandó mennyiségnél több istállótrágya ideiglenes trágyakazalban a mezőgazdasági művelés alatt álló táblán nem tárolható. (4) Az ideiglenes trágyakazlat minden évben más helyszínen kell kialakítani. (5) Ideiglenes trágyakazalban a trágya maximum 2 hónapig tárolható. A nitrátérzékeny területeken mezőgazdasági tevékenységet folytatónak a fenti előírásokat kötelezően be kell tartani. Nem nitrátérzékeny területeken az előírások alkalmazása ajánlott, illetve különböző támogatások feltételeként előírható.


Az előírásokat az alábbi szakértői vélemények elkészítése során különösen figyelembe kell venni: - talajtani szakvélemény; - tápanyag-gazdálkodási szaktanács; - területi fejlesztési tervek; - állattartó telepek műszaki terveinek készítése. A mezőgazdasági tevékenységet folytatónak a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsot, valamint a talajtani szakvéleményt 5 éven keresztül meg kell őriznie. 6.

Ajánlott szakirodalom

Antal József (1983): Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Antal József (1987): Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Antal József (2000): Növénytermesztők zsebkönyve. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Birkás Márta (szerk.) (2006): Földművelés és földhasználat. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Buzás István (szerk.) (1983): A növénytáplálás zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Buzás István (1987): Bevezetés a gyakorlati agrokémiába. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Antal J.-Buzás I.-Debreceni B.-Nagy M.-Sipos S.-Sváb J. (1979): N, P, K műtrágyázási irányelvek. In: Debreczeni Béla (1979): Kis agrokémiai útmutató. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest Füleky György (szerk.) (1999): Tápanyag-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Kádár Imre (1992): A növénytáplálás alapelvei és módszerei. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Akaprint. Budapest. Kovács Géza J. és Csathó Péter (szerk.) (2005): A magyar mezőgazdaság elemforgalma 1901 és 2003 között. Agronómiai és környezetvédelmi tanulságok. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Open Art. Budapest. Loch Jakab és Nosticzius Árpád (2004): Agrokémia és növényvédelmi kémia. Mezőgazda Kiadó. Budapest Antal J.-Buzás I.-Debreceni B.-Nagy M.-Sipos S.-Sváb J. (1979): N, P, K műtrágyázási irányelvek. In: Műtrágyázási irányelvek és üzemi számítási módszer. MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Budapest. Németh Tamás (1996): Talajaink szervesanyag-tartalma és nitrogénforgalma. MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete. Akaprint. Budapest.

6. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a


mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: a) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) b) jogalkotás c) költségvetési tervezés d) egyedi hatósági ügyek intézése e) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika, g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten


szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek:


a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza.


3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az


akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •

számítógépes adatbázis

•

mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,

•

támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer

•

állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,

•

támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer,


•

integrált ellenőrzési rendszer.

A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az


elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének


javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.

7.

téma: Tápanyaggazdálkodási terv készítése (szerző: Dr. Buzás István)

1. A gyakorlati részben használt alapfogalmak Tápanyag: növényi tápelemek, N, P, K, Ca, Mg, S, Mn, …,stb. Hatóanyag: N, P2O5, K2O, Ca, Mg, S, Mn, …,stb. (P2O5, illetve K2O nincsen sem a talajokban, sem a trágyákban, csak a talajok és trágyák P- illetve K-tartalmát hagyományosan ilyen oxid formában adják meg. Hasonlóan például a vizek német keménységi fokban megadott keménységéhez, amikor a víz Ca- illetve Mg-tartalmát CaO-ra számolják át, holott a vízben CaO, vagyis égetett mész, nem lehet.) Termés: a termesztés célját képező növényi rész, vagy részek. Mértékegysége: t/ha Tápelemigény: egy adott tápelemből az a tápelemmennyiség, amelyet a növénynek fel kell vennie ahhoz, hogy az általunk tervezett mennyiségű és minőségű termés megteremjen. A tápelemigény nem lehet nulla, mert akkor a termés is nulla. A tápelemigény nem feltétlenül egyenlő a növény betakarításkori tápelemtartalmával, mert az, az időközben leváló növényi részek, vagy kimosódás révén kisebb is lehet. Fajlagos tápelemigény: a tápelemigény 1 t termésre eső mennyisége. Mértékegysége: kg hatóanyag/t. Talaj tápelemtartalma: az egyes tápelemek talajban található mennyisége. Mértékegysége hatóanyag %, vagy hatóanyag mg/kg talaj. (A talajok gyökerektől átjárt rétegének tápelemtartalma a növények tápelemigényéhez képest igen nagy, annál még a gyenge talajok tápelemtartalma is több százszor nagyobb lehet.) Felvehető tápelemformák: a növények gyökéren keresztül a nitrogént csak NO3-, vagy NH4+, a


foszfort H2PO4-, vagy HPO42-, a káliumot K+, a kalciumot Ca2+, a magnéziumot Mg2+, a kenet SO42-, a mangánt Mn2+, …stb. képesek felvenni. Talaj felvehető tápelemtartalma: az a hatóanyagban kifejezett tápelem mennyiség, amely a talajvizsgálat idején felvehető formában van a talajban. Talaj tápelemszolgáltatása: a talaj felvehető tápelemtartalmánál annyival nagyobb, amennyi tápelemet a talaj a növény tápelemfelvételi időszaka alatt a nem felvehető formákból felvehetővé tud alakítani. KA (Arany-féle kötöttségi szám): Értéke leggyakrabban 30-60-ig változik. A talaj kötöttségét, vízfelvevő képességét jellemezzük vele. Ásványi, vagyis nem főleg szerves anyagokból álló talajok esetében annál nagyobb, minél nagyobb a talaj agyagtartalma. CaCO3% (karbonátosság): A talajok meszességét jellemezzük vele. 1% vagy ennél nagyobb érték felett meszes talajokról beszélünk. H% (humusz %): a talajban található humuszanyagok és mindennemű szerves maradványok együttes mennyisége, szén %-ban kifejezve. A számításoknál a talajok nitrogéntartalmának jellemzésére használjuk. AL - P2O5 (mg/kg talaj=ppm): a talajokból ammónium-laktát kivonószerrel kioldható foszforvegyületek együttes foszfortartalma P2O5–ra átszámítva és mg/kg talaj mértékegységben megadva. (Egyes könyvekben a mg/kg helyett ppm-et írnak, a kettő számszerűen megegyezik!) A talaj foszforellátottságának jellemzésére használjuk. AL - K2O (mg/kg talaj): a talajokból ammónium-laktát kivonószerrel kioldható káliumvegyületek együttes káliumtartalma K2O–ra átszámítva és mg/kg talaj mértékegységben megadva. (Egyes könyvekben a mg/kg helyett ppm-et írnak, a kettő számszerűen megegyezik!) A talaj káliumellátottságának jellemzésére használjuk. Trágyaigény: az a hatóanyag mennyiség, amelyet trágya formájában ki kell adnunk ahhoz, hogy a növény a tápanyagigényét ki tudja elégíteni, vagyis, hogy az általunk tervezett mennyiségű és minőségű termés megteremjen. A trágyaigény nulla is lehet, ha a talaj tápelemszolgáltatása elegendő az általunk tervezett mennyiségű és minőségű termés eléréséhez. (A trágyaigény negatív is lehet, pl. ha pillangós után sörárpa minőségű tavaszi árpát szeretnénk termelni, a talaj nitrogénszolgáltatását csökkentendő, a nitrogént inkább ki kellene vonatni a talajból. A gyakorlatban ezt meg is teszik, megfelelő elővetemény választásával.) A növényeknek nincs trágyaigénye, csak egy adott talajon tervezett termésnek, vagyis növény-talaj párnak van, így nem lehet beszélni általánosságban a búza, kukorica, stb. „trágyaigényéről”. A trágyaigény, mint fogalom, csak akkor létezik, ha van tervezett termés. Ha nincs általunk elvárt termés, vagyis terem, ami terem, az így kapott termés tápelemigénye mindenképpen ki lesz elégítve. Fajlagos trágyaigény: az adott termőhelyen a tervezett termés 1 tonnájára eső trágyaigény. Tápanyaggazdálkodási terv: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet által előírt tápanyaggazdálkodási terv, lényegében a trágyaigény kiszámítását jelenti. 2. A trágyaigény kiszámításának elvileg lehetséges módjai Talajtípus alapján: A talajféleség döntően meghatározhatja egy talaj tápanyagszolgáltatását, de a talajtípus ismerete önmagában nem elegendő a tápanyaggazdálkodási terv készítéséhez. Még két egymás melletti, teljesen megegyező talajféleségű tábla tápelemszolgáltatása is alapvetően különbözhet, az előveteménytől, a korábbi trágyázástól, az elővetemény terméseredményétől,…,stb. függően.


Kiválasztásos módszer, v. kiválasztásos modell: Gyakorlati termelési adatok (talajvizsgálati eredmények, trágyaadagok, terméseredmények, talajféleség, klimatikus körülmények,…,stb.) összegyűjtésével olyan adatbázis képezhető, amelyből lekérdezhető, hogy az általunk tervezett termés eléréséhez, a miénkhez hasonló körülmények között, mennyi trágyát használtak fel. A módszer előnye, hogy valós adatokat használ, ugyanakkor számos hibával terhelt. Egy így készített tápanyaggazdálkodási terv nem lehetne jobb, mint az a gyakorlat, amelyikből az adatok származnak. A kiadott trágya mennyiségét gyakran nem a szakszerűség, hanem az anyagi lehetőségek határozzák meg. Nem ritka, hogy a jó anyagiakkal rendelkező termelők túltrágyáznak, míg mások a szükséges mennyiséget sem képesek megvásárolni. Alapvető hiányossága, hogy a talajvizsgálati érték és a trágyaadag nem független változók. A talajvizsgálatokat a gyakorlatban a vetés előtt, a trágyaigény kiszámításához végeztetik, majd trágyáznak. A növény sem a trágyázás előtti talajjal, sem a trágyával külön nem találkozik, így a talajvizsgálati érték és a termés, illetve a trágyaadag és a termés között többtényezős analízissel sem szabadna összefüggést keresni. Talaj tápelemtartalom alapján: Azt gondolhatnánk, hogy csak meg kell határozni a talaj tápelemtartalmát, és ha az kisebb mint tervezett termésünk tápelemigénye, akkor egyszerűen a hiányzó tápelemmennyiséget kell trágya formájában kiadni. A talajok tápelemtartalma azonban nem ritkán több ezerszerese a tápelemigénynek, ilyen formán sohasem kellene trágyázni. Ha csak az ammónium-laktátos talajvizsgálati módszerrel kivont tápelemmennyiséget tekintjük (AL - P2O5, AL - K2O), könnyen kiszámíthatjuk, hogy az is kb. százszor több, mint a tápelemigény. A tápanyaggazdálkodási terv készítésének itt tárgyalt módszeréhez olyan talaj-tápanyagvizsgálati adatok állnak rendelkezésre (humusz %, AL - P2O5, AL - K2O ), melyek a talaj tápelemtartalmát jellemzik. A talaj egyéb tulajdonságaitól függően, ugyanazon tápelemtartalomnál a növényeink nagyon különbözően lesznek tápanyaggal ellátva,. Pl. 1% humusz egy homoktalajon jó nitrogénellátást biztosíthat, míg agyagtajnál katasztrofálisan rosszat. Ugyanaz a foszfortartalom meszes talajon (1% fölötti karbonátosság) gyenge ellátottságot, de mészhiányos talajban jó ellátottságot jelenthet. Agyagtalajokon igen nagy káliumtartalom esetén is lehet káliumhiány. Ha ténylegesen a talaj felvehető tápelemtartalmát határoznánk meg a talajvizsgálat során, az sem vezetne eredményre, mert a növények tápanyagellátása nem csak attól, hanem a talaj által a növény tápelemfelvételi időszaka alatt a nem felvehető formákból felvehetővé alakított tápelemmennyiségtől is, vagyis a talaj tápelemszolgáltatásától függ. (Pl. a szántóföldi növények nagyságrendileg 100 kg/ha foszforigényével szemben a felvehető formában található foszfor legfeljebb néhány kg lehet csak hektáronként. A növények mégsem lesznek mindig foszforhiányosak, mert a hiányzó mennyiséget a talaj, a növény tápelemfelvételi időszaka alatt, felvehetővé tudja alakítani). Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ha valamely tápelemből sok van egy talajban, az a talaj általában jobban ellátja az adott tápelemmel a növényeket, mint az, amelyik keveset tartalmaz. Tápelemigény alapján: Ez az elv nem foglalkozik a talajjal, annak nehezen meghatározható tápelemszolgáltatásával. A módszer szerint – biztos ami biztos - annyi tápelemet kell kiadni trágya formájában, amennyire a növénynek a tervezett terméshez szüksége van, de legalább is annyit, amennyi tápelemet a növényünk betakarításkor tartalmaz. Hibásan feltételezi, hogy a trágya formájában kiadott tápelem a talajjal nem lép kölcsönhatásba, hanem a kijuttatott mennyiségben a növény rendelkezésére fog állni. Hibája ellenére, egyes termelési rendszerek kezdetben látványos sikereket értek el vele pl. a kukoricatermesztésben,. Néhány év után azonban a tápanyagarányok teljesen eltorzulnak, hiszen a tápanyagokat nem olyan arányban kell a talajba juttatni, amilyen arányban a növény igényli, hanem a trágyázással olyan tápelemarányokat kell a talajban kialakítani, hogy a


növény tápelemigényének megfelelő arányban szolgáltassa az egyes tápelemeket. Legtöbb növény esetében a módszer eleve alkalmazhatatlan, pl. gondoljuk bele, mi történne, ha a cukorrépa alá kiadnánk a nitrogénigényének megfelelő 500kg/ha nitrogént. Mérleg-módszer: Annyi tápelemet javasol trágya formájában kiadni, amennyit a betakarításkor a terménnyel, (és az esetleg szintén betakarított mellékterméssel), a területről elszállítunk. Alkalmazásával a talajok termőképességének megőrzésére törekszünk. Megvalósítása, egy teljes vetésforgót tekintve sem könnyű a gyakorlatban. Pl. a cukorrépa igen sok nitrogént vesz ki a talajból, de ha a cukorrépa után - mint szokásos - sörárpát kívánunk termelni, a nitrogén pótlását el kell halasztani. Hibája, hogy kizárólagos alkalmazása mellett a gyenge talajok gyengék, a rossz tápanyagarányú talajok rossz tápanyagarányúak maradnának. Feltöltéses módszer: Alapgondolata, hogy a talajokat „fel kell tölteni” a növények számára szükséges tápelemekkel annyira, hogy minden tápelemből bőséges kínálattal rendelkezzenek. A rendkívüli költségigényen, és az ilyen „feltöltött” talajok által okozott környezetszennyezésen túl, a módszer súlyos elvi hibával is terhelt: nem veszi figyelembe, hogy különböző növények, különböző tápelemellátottságot igényelnek. A növénytermesztés néha pontosan azáltal éri el célját, hogy egyes tápelemekből gyengén látja el a növényt. (Pl. a kukoricának ideális tápelemellátottság nem jó a cukorrépának, nem jó a sörárpának, stb.) Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az ismertetett módszerek inkább csak elvek. Mindegyike tartalmaz használható elemeket, de önmagukban alkalmatlanok egy tápanyaggazdálkodási terv elkészítéséhez. 3. A MÉM NAK módszer Egy minden igényt kielégítő trágyaigény számítási módszerhez a talaj-tápanyagvizsgálati értékeket kalibrálni kellene. A nagy szériában elvégezhető rutin talaj-tápanyagvizsgálatoktól ugyanis csak azt várhatjuk, hogy olyan talajoknál, amelyek a növényt a vizsgált tápelemmel gyengén látják el, kisebb értéket mutassanak, mint azoknál a talajoknál, amelyek jó ellátást adnak. Az így kapott értékek tehát csak jellemző számok, és az alkalmazott kivonószertől függően (ugyanazon talajnál is) akár nagyságrendileg különbözők lehetnek. Gyakorlati értelmet akkor nyernek, ha szabadföldi kísérletekkel megállapítjuk, hogy a különböző talajvizsgálati értékeknél mennyi tápelemet kell kiadni trágya formájában a tervezett termés eléréséhez. A talajvizsgálati eredmény ismeretében az így felrajzolható kalibrációs görbéről a trágyaigény leolvasható. Ez a módszer, a tudományosság kritériumait is kielégíti. Az úgy nevezett MÉM NAK módszert azért dolgozták ki, mert a kalibráció rendkívül nehéz és hosszadalmas, és csak kevés kalibrációs görbével rendelkezünk. A MÉM NAK módszer az előző fejezetben felsorolt elveket használja, de úgy, hogy ez egyik hibáját a többiek kiküszöböljék. A számítás első lépésénél alkalmazzuk a talajtípus alapján való szaktanácsadás elvét, mert meg kell állapítani, hogy a terület melyik termőhelyi kategóriába tartozik. Ehhez ismernünk kell a talajunk genetikai típusát. Amennyiben ez nem tudott, és nincsenek alkalmas táblaszintű pontosságú talajtérképeink, úgy talajtanos szakemberrel el kell végeztetni a genetikai besorolást. A második lépésben a módszer a kiválasztásos modell segítségével ad támpontokat ahhoz, hogy reális terméseredményeket tervezzünk. Az eredeti leírást átvett szakirodalomban olyan gyakorlati adatokon alapuló táblázatokat találunk, melyekből a különböző előveteményekkel korábban elért terméseredmények ismeretében leolvashatjuk a tervezhető termést, illetve azt, hogy a termelni kívánt növény az adott talajon egyáltalán termelhető-e.


A harmadik lépésben a talaj tápanyagtartalmát vesszük figyelembe. A tápanyaggazdálkodási terv készítésének itt tárgyalt módszeréhez olyan talaj-tápanyagvizsgálati adatok állnak rendelkezésre (H %, AL - P2O5, AL - K2O ), melyek a talaj tápelemtartalmát jellemzik. Ezek ismeretében leolvassuk a táblázatokból az N-, a P- és a K-ellátottságot. A negyedik lépés a fajlagos trágyaigény megállapítása. Erre növényenként külön táblázat szolgál, melyekből a termőhelyi kategória és az ellátottság ismeretében a fajlagos trágyaigény leolvasható. A fajlagos trágyaigény kiszámításakor a módszer alkotói a mérlegelvet, a feltöltéses elvet és a növények tápelemigénye alapján való trágyaigény számítási elvet alkalmazták az alábbiak szerint. Amennyiben az adott tápelemmel való ellátottság a „jó” kategóriába esik, a trágyaként kiadni javasolt tápelemmennyiség, a mérleg elvnek megfelelően, a területről a terméssel, és mellékterméssel elszállított tápelemmennyiséggel egyezik meg. A „jó”-nál gyengébb ellátottságoknál ennél egyre nagyobb a trágyaadag, vagyis alkalmazzák a feltöltéses elvet. A területről a terméssel, és mellékterméssel elszállított tápelemmennyiség kiszámítása a növények tápelemigényének ismeretében történt. A hektáronként kijuttatandó trágya hatóanyag mennyiségét (ötödik lépés) úgy kapjuk meg, hogy a fajlagos trágyaigényt szorozzuk a tervezett terméssel. Esetenként, az előveteménytől, szervestrágyázástól,…,stb. függően, vagy a termesztés célját képező minőség elérése érdekében (pl. sörárpát, vagy takarmányozásra szolgáló árpát akarunk-e termelni), korrekciókat alkalmazunk (hatodik lépés). A hetedik lépésben a kiszórandó trágya hatóanyagtartalmának ismeretében a kg/ha-ban kapott trágya hatóanyagot t/ha trágyamennyiségre számoljuk át. 4. Számítási feladatok A tápanyaggazdálkodási terv készítése nagyon összetett feladat. Az alábbi számpéldák a MÉM NAK módszer, vagyis az egyetlen szabadon hozzáférhető eljárás alkalmazására készültek. A gyakorlatban előforduló feladatoknál lényegesen egyszerűbbek. Nem foglalkozunk például a tervezhető termés kiszámításával, a trágyaadagok megosztásával, a szervestrágyázással, az elővetemények módosító hatásával, az agrárkörnyezetvédelmi programokba bejelentett, és a nitrátérzékeny területekre vonatkozó korlátozásokkal, az adott talajra ajánlható trágyaféleségek megválasztásával, az öntözés és a talajjavítás módosító hatásával, de tapasztalni fogják, hogy a megoldókulcsban közölt helyes eredmény kiszámítása még így is nagy odafigyelést igényel. Az elméleti részben olvashatták, hogy a MÉM NAK módszer leírása több kiadványban, könyvben is megtalálható. Ezek között kisebb-nagyobb eltérések lehetnek. A megoldókulcs szerinti eredményeket a mellékelt segédanyag felhasználásával kaphatják meg, amely a Buzás I: A növénytáplálás zsebkönyve. (1983. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest). c. szakkönyv megfelelő táblázatainak másolásával, a könyv táblázatai számozásának megtartásával készült. A példák megoldásához más segédanyagra nincs szükség.


1. Trágyaadag számítási gyakorlat MINTA Kilúgozott csernozjom talajon gazdálkodik. őszi búzát kíván termelni 4,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 1,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem N jó 20 kg/t termés P köz. 19 kg/t termés K jó 12 kg/t termés

kiadandó hatóanyag kg/ha N 90 P2O5 85,5 K2O 54

Kiadandó műtrágya t/ha 0,265 0,534 0,09

A számítás menete: -

A kilúgozott csernozjom talaj a I. termőhelyi kategóriába tartozik (segédanyag 3. táblázat) N ellátottsága: „közepes” (segédanyag 4. táblázat) P ellátottsága: „jó” (segédanyag 5. táblázat) K ellátottsága: „jó” (segédanyag 6. táblázat) Fajlagos N-trágyaigény: 20 kg N hatóanyag/t termés (segédanyag 8. táblázat) Fajlagos P-trágyaigény: 20 kg P2O5 hatóanyag/t termés (segédanyag 8. táblázat) Fajlagos K-trágyaigény: 12 kg K2O hatóanyag/t termés (segédanyag 8. táblázat) Kiadandó N hatóanyag: 4,5 x 20 = 90 kg N hatóanyag/ha Kiadandó P hatóanyag: 4,5 x 19 = 85,5 kg P2O5 hatóanyag/ha Kiadandó K hatóanyag: 4,5 x 12 = 54 kg K2O hatóanyag/ha Kiadandó 34% N hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (aránypárral számolva): 90 x 100 osztva 34-el = 265 kg/ha = 0,265 t/ha (vigyázat, fordított arány!) Kiadandó 16% hatóanyagtartalmú szuperfoszfát (aránypárral számolva): 85,5 x 100 osztva 16-al = 534 kg/ha = 0,534 t/ha (vigyázat, fordított arány!)


-

Kiadandó 60% hatóanyagtartalmú kálisó (aránypárral számolva): 54 x 100 osztva 60al = 90 kg/ha = 0,09 t/ha (vigyázat, fordított arány!)

2. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. őszi búzát kíván termelni 4,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem

kiadandó hatóanyag kg/ha

N P K

N P2O5 K2O

Kiadandó műtrágya t/ha (megoldókulcs) 0,303 0,422 0,097

3. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. őszi búzát kíván termelni 5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138


AL-K2O (mg/kg talaj)

210

b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


4. Trágyaadag számítási gyakorlat Öntés-réti talajon gazdálkodik. őszi búzát kíván termelni 5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: 47 KA (Arany-féle kötöttségi szám) Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 3,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



5. Trágyaadag számítási gyakorlat Kilúgozott csernozjom talajon gazdálkodik. őszi árpát kíván termelni 4,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 1,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


6. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. őszi árpát kíván termelni 4,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3),


a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


7. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. napraforgót kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 138 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



8. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. Kukoricát kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


9. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. sörárpa minőségű tavaszi árpát, kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3),




N P K

N P2O5 K2O


10. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. takarmányozás céljára tavaszi árpát kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 138 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



11. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. vetőmag minőségű tavaszi árpát kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


12. Trágyaadag számítási gyakorlat Csernozjom réti talajon gazdálkodik. silókukoricát kíván termelni 17 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben


a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


13. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. napraforgót kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 138 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



14. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. burgonyát kíván termelni 40 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


15. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. borsót (szárazborsót) kíván termelni 1,8 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3),




N P K

N P2O5 K2O


16. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. őszi káposztarepcét kíván termelni 1,8 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 138 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



17. Trágyaadag számítási gyakorlat Karbonátmaradványos barna erdőtalajon gazdálkodik. őszi káposztarepcét kíván termelni 2,8 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 0,1 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


18. Trágyaadag számítási gyakorlat Humuszos homok talajon gazdálkodik. rozst kíván termelni 2,4 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 1,4 H% (humusz) 1,3 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 108 AL-K2O (mg/kg talaj) 110 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3),




N P K

N P2O5 K2O


19. Trágyaadag számítási gyakorlat Humuszos homok talajon gazdálkodik. napraforgót kíván termelni 2,4 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 1,4 H% (humusz) 1,3 108 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 110 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



20. Trágyaadag számítási gyakorlat Lejtőhordalék talajon gazdálkodik. őszi káposztarepcét kíván termelni 2,4 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 1,4 H% (humusz) 1,3 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 108 AL-K2O (mg/kg talaj) 110 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


21. Trágyaadag számítási gyakorlat Humuszos homok talajon gazdálkodik. szárazborsót kíván termelni 2,0 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 Karbonátosság (CaCO3%) 1,4 H% (humusz) 1,3 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 108 AL-K2O (mg/kg talaj) 110


b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P

N P2O5

K

K2O

Kiadandó műtrágya t/ha (megoldókulcs) 0,200 0,325 Ez a talaj borsó termesztésére nem ajánlható

22. Trágyaadag számítási gyakorlat Humuszos homok talajon gazdálkodik. burgonyát kíván termelni 32 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 37 1,4 Karbonátosság (CaCO3%) H% (humusz) 1,3 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 108 AL-K2O (mg/kg talaj) 110 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



23. Trágyaadag számítási gyakorlat Nagyon erodált lejtős csernozjom talajon gazdálkodik. Rozst kíván termelni 2,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 0,3 H% (humusz) 2,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 138 AL-K2O (mg/kg talaj) 210 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


24. Trágyaadag számítási gyakorlat Mészlepedékes csernozjom réti talajon gazdálkodik. Silókukoricát kíván termelni 15 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 40 Karbonátosság (CaCO3%) 3,3 H% (humusz) 4,8 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 238 AL-K2O (mg/kg talaj) 410 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3),




N P K

N P2O5 K2O


25. Trágyaadag számítási gyakorlat Ramann-féle barna erdőtalajon gazdálkodik. Silókukoricát kíván termelni 15 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 43 Karbonátosság (CaCO3%) 0.2 H% (humusz) 2,8 148 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 110 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



26. Trágyaadag számítási gyakorlat Ramann-féle barna erdőtalajon gazdálkodik. Burgonyát kíván termelni 38 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 41 Karbonátosság (CaCO3%) 0.2 H% (humusz) 2,2 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 163 AL-K2O (mg/kg talaj) 118 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


27. Trágyaadag számítási gyakorlat Ramann-féle barna erdőtalajon gazdálkodik. Borsót, magnak, kíván termelni 3,8 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 41 Karbonátosság (CaCO3%) 0.2 H% (humusz) 2,2 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 163 AL-K2O (mg/kg talaj) 118 b) amennyiben


a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


28. Trágyaadag számítási gyakorlat Ramann-féle barna erdőtalajon gazdálkodik. Takarmányozás céljára tavaszi árpát kíván termelni 5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 41 Karbonátosság (CaCO3%) 0.2 H% (humusz) 2,2 163 AL-P2O5 (mg/kg talaj) AL-K2O (mg/kg talaj) 118 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O



29. Trágyaadag számítási gyakorlat Ramann-féle barna erdőtalajon gazdálkodik. Sörárpa minőségű tavaszi árpát kíván termelni 3,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 41 Karbonátosság (CaCO3%) 0.2 H% (humusz) 2,2 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 163 AL-K2O (mg/kg talaj) 118 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3), a foszfort 16% P-hatóanyagtartalmú szuperfoszfát, a káliumot 60% K-hatóanyagtartalmú kálisó formájában adja ki, mennyi műtrágyát kell kiszórnia hektáronként? Eredmények: tápelem


N P K

N P2O5 K2O


30. Trágyaadag számítási gyakorlat Ramann-féle barna erdőtalajon gazdálkodik. Vetőmag minőségű tavaszi árpát kíván termelni 3,5 t/ha terméseredményt szeretne elérni a) hektáronként mennyi nitrogén hatóanyagot (vagyis N-t), mennyi foszfor-hatóanyagot (vagyis P2O5-öt), és mennyi kálium hatóanyagot (vagyis K2O-t) kell kiadnia trágya formájában, ha a talajvizsgálat során a következő vizsgálati eredményeket kapták: KA (Arany-féle kötöttségi szám) 41 Karbonátosság (CaCO3%) 0.2 H% (humusz) 2,2 AL-P2O5 (mg/kg talaj) 163 AL-K2O (mg/kg talaj) 118 b) amennyiben a N-t 34% N-hatóanyagtartalmú ammónium-nitrát (NH4NO3),




N P K

N P2O5 K2O


6. Felhasznált szakirodalom Buzás István (szerk.) (1983): A növénytáplálás zsebkönyve. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. Buzás István (1987): Bevezetés a gyakorlati agrokémiába. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

Recommend Documents