2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an16 Közvetlen kifizetések az SPS rendszerben, aktuális földügyi és birtokrendezési kérdések című képzéshez A képzési program kódszáma: an16 A képzési program megnevezése: Közvetlen kifizetések az SPS rendszerben, aktuális földügyi és birtokrendezési kérdések című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - Az SPS rendszer - Aktuális földügyi és birtokrendezési kérdések - Az agrárszakigazgatás rendszere

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 22 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: SorTémakör szám 1. - Az SPS rendszer 2. - Aktuális földügyi és birtokrendezési kérdések (a termőföld tulajdonjogának megszerzése; a birtokrendezés eszközei; a termőföld használata és a földhasználati nyilvántartás; a termőföldet érintő hasznosítási kötelezettség és a parlagfű-mentesítés; a termőföld más célú hasznosítása)

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 2 18 -

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

3.

- Az agrárszakigazgatás rendszere

2

-

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: Az SPS rendszer (szerző: Szentirmay Zoltán) Az egységes támogatási rendszer (SPS) A Közös Agrárpolitika folyamatos alkalmazkodási kényszer alatt áll. Ezt mind külső hatások (WTO) mind pedig a költséges és sokat által kritizált rendszer gazdasági és társadalmi elvárásokhoz történő folyamatos adaptálásának igénye teszi szükségessé. Az EK szerződésben lefektetett, az ágazattal kapcsolatban megfogalmazott célok ugyan nem változtak, de fokozatosan kiegészültek egy piaci impulzusokra jobban reagáló és fenntartható rendszer iránti igénnyel. A folyamatosan változó KAP reformfolyamatának fontosabb állomásai az 1992. évi McSharry reform, az AGENDA 2000, az utóbbi „félidős felülvizsgálatából” kinövő 2003. évi reform és a 2008 végén lezárult ún. „állapotfelmérés” (health check). Ezen reformok láncolatának egy konstans eleme a nem WTO-konform ár és termelési támogatások fokozatos átalakítása jövedelemtámogatásokká. Az ún. termeléstől leválasztott jövedelemtámogatás az SPS rendszer bevezetésével jutott el „evolúciós” csúcspontjára. A rendszer bevezetését a 2003. évi reform rendelte el. A 2004-ben csatlakozott 10 majd 2007-ben az EU tagjává lett további 2 tagország számára viszont egy átmeneti lehetőséget biztosítottak, az ún. egyszerűsített területalapú támogatást (SAPS), ami 2013-ban jár le. Az EU régi tagországai és az egyszerűsített területalapú támogatással (SAPS) nem élő két új tagország (Szlovénia és Málta) legkésőbb 2007-től a 2003. évi KAP reform szerinti egységes támogatási rendszerre (SPS) kellett, hogy átálljanak. Az SPS támogatást legkorábban 2007., legkésőbb pedig 2013-tól a többi új tagországnak is – köztük Magyarországnak - be kell vezetnie. Magyarország az EU Bizottságnak bejelentette, hogy 2010-től be kívánja vezetni az SPS rendszert. Ezért T/5883 számon benyújtásra került az „SPS törvény” tervezete, melyet az Országgyűlés 2008 októberében elfogadott. A jogszabályt azonban Köztársasági Elnök úr nem írta alá, hanem annak egy szakasza miatt azt előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz küldte. Az SPS tényleges bevezetése elsősorban az AB döntésének tartalmától és idejétől függ. (Az alkotmánybírósági procedúra a jegyzet írásakor is tart.) Az SPS rendszer alapelvei Az SPS bevezetéséig, de legkésőbb 2007-ig az EU-ban számos termékpályához kapcsolódó közvetlen, termeléshez kötött támogatási jogcím képezte az egyes közös piaci szervezetek (CMO-k) pénzügyi ösztönző-rendszerét. Ezek termelési és támogatási kvótákba ágyazott


„standard” KAP támogatások teljesség igénye nélkül a következők: Szántóföldi növények (GOFR) Tej Marha- és borjúhús (6 jogcím) Juh- és kecskefélék (3 jogcím) Durumbúza Fehérjenövények Hüvelyesek Rizs Komló Dohány Burgonyakeményítő Vetőmagok egyebek (olívaolaj, gyapot, szárított szőlő, banán stb.) Illetve speciális rezsimek keretében bizonyos feldolgozóipari támogatások Cukor Zöldség- gyümölcs (paradicsom, barack, körte) Szárított takarmány A reform ezen jogcímeket integrálta (illetve fogja 2012-ig integrálni) egy egységes támogatási rendszerbe mely költségvetési szempontból nagyjából semleges (az egyes tagországok az SPS borítékjukban megkapják amit korábban termékpályánként külön-külön kaptak), viszont a támogatás termeléshez már nem köthető. A KAP reform alapfilozófiájából kiindulva a termelői közvetlen támogatások már nem (csak) bizonyos javak folyamatos előállításának a függvénye, hanem ehelyett egy korlátozottan, de forgalomképes, a termelési kötelezettségtől elszakadó támogatási jogosultság kerül a termelők számára megállapításra. Az egyénileg megállapított támogatási jogosultságok lehívása nem az adott termék előállításától függ, hanem a termelőnek a tulajdonában lévő jogosultságok számával megegyező hektárszámú mezőgazdasági területtel kell rendelkezniük, továbbá az üzem egész területén be kell tartaniuk -Tanács 73/2009/EK rendeletének II. mellékletében lefektetett- környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai előírások összességét (kölcsönös megfelelés). Az SPS támogatás igénybevételéhez a gazdálkodónak tehát támogatási jogosultsággal és megfelelő méretű mezőgazdasági területtel kell rendelkeznie (1 jogosultság = 1 ha). A mezőgazdasági üzem tulajdonába kerülő támogatási jogosultságok -földterülettel vagy anélkül- értékesíthetők, természetes személy esetében örökölhetők, ajándékozhatók vagy jogi személyek esetében jogutódlással megszerezhető, de csak az adott tagországon vagy régión belül. A jogosultság bérbe adhatók, de csak megfelelő hektárszámú földterület együttes átruházása esetében. A támogatási jogosultság vagyoni értékű jognak tekinthető (2007. évi. XVII. tv, 9. §). Az SPS rendszer fő rugalmassága, hogy többféle modellvariációból biztosít választási lehetőséget az egyes tagállamoknak. Az SPS modellválasztás alapvetően azt jelenti, hogy a támogatási jogosultság milyen elvek szerint kerül kiosztásra, a kiosztás módjába pedig


befolyásolja a jogosultságok hektáronkénti értékét. Az „állapotfelmérés” eredményeként alapján a modellváltoztatás és korrekció, bizonyos keretek között, lehetséges. A támogatás összegszerű megállapításakor a tagállam számára lefektetett globális támogatási felsőhatárból kell kiindulni (SPS boríték). Ez Magyarország esetében 2013-as 100%-os értéken meghaladja az évi 1,3 milliárd €-t. Ezen összeget először csökkenteni kell a továbbra is termeléshez köthető komponensekkel és a nemzeti tartalékkal (lásd később), mivel ezek nem képezi részét a termelőknek juttatott SPS jogosultságoknak. Az így kalkulált SPS boríték két alapmodell szerint osztható ki. A „történelmi modell” szerint az üzem által igénybevett 2000-2002 évek átlagos (közvetlen) támogatást kell felosztani ugyanezen időszak átlagos jogosult (használt) mezőgazdasági területére, vagy a regionális modell keretében az SPS boríték összegét -a SAPS-hoz hasonlóan- kell a teljes szántó és gyep és ültetvényterületre vetíteni. Az így kapott támogatási jogosultságok fő jellemzője tehát a számuk, ami a történelmi modellben a referencia-időszak hektárszámával, a regionális modellben pedig a rendszer első évében az üzem által bejelentett hektárszámmal egyezik meg, és az értékük. Az így kiosztott támogatási jogosultság az üzem tulajdonába kerül, amit évente a használatában lévő jogosult területtel aktiválhat. Amennyiben –jogosult terület hiányában- az üzem a jogosultságát vagy annak egy részét két évig nem képes lehívni, úgy az a nemzeti tartalékba kerül, vagyis jogosult számára elvész. Míg a történelmi modellben a referencia-időszakhoz kapcsolódó átlagos és üzemenként differenciált támogatási jogosultságot osztanak ki a termelőknek, addig a regionális modell olyan nivelláló jogosultság-kiosztást tesz lehetővé, amely nincs tekintettel arra, hogy az üzem milyen mezőgazdasági tevékenységet folytat, milyen támogatásokat kapott vagy milyen termeléshez köthető költségei vannak. A két rendszer előnyeinek ötvözésére alkották meg az ún. „hibrid-regionális” modellt amely a nivelláló területalapú felosztást kombinálja a történelmi referenciákkal. Ebben az esetben az SPS boríték egy előre meghatározott komponensét a regionális modellhez hasonlóan területi átalányként osztunk ki, míg a fennmaradó részt történelmi referenciák alapján üzemenként differenciáltan juttatjuk a gazdálkodónak úgy, két komponens (fix és változó) összegzésre kerül, és az első évben bejelentkezett területtel lesz elosztva. A hibrid modell tovább finomítható egy ún. dinamikus komponens beépítésével. Ez arra irányulhat, hogy a történelmi referencia alapján megállapított hányad egy előre megállapított kulcs alapján évente csökken –és egyidejűleg a regionális komponens nő- addig, amíg zérus nem lesz, és akkor egy tiszta regionális modellt kapunk. Ezt dinamikus hibrid modellnek nevezzük. A tisztán regionális modellt egy tagállam sem választotta, viszont a regionális modell dinamikus hibrid és statikus hibrid variánst több. A többi tagország értelemszerűen a történelmi modellt alkalmazza. Az SPS átállásig alkalmazott standard rendszerhez képest a tiszta regionális modell jelentené a támogatások legnagyobb mértékű újraelosztását, míg a történelmi modell gyakorlatilag megőrzi a támogatási „status quot”. A támogatásjövedelem újraelosztása szempontjából a hibrid modellek valahol a két alapmodell között helyezkedhetnek el. A termeléshez kötött támogatások Az SPS támogatás alapvetően termeléstől függetlenített jövedelemtámogatást jelent, amely


tartalmazza az összes korábban termeléshez kötött támogatásformát, úgy mint a gabona, olajés fehérjenövények, vetőmagok, hüvelyesek, durumbúza, dohány, cukorrépa1, keményítő burgonya, gyapot, komló, rizs, olíva, szarvasmarha, juh és kecske, tej. A KAP reform elfogadása érdekében kötött kompromisszumok eredménye, hogy továbbra is széles körű lehetőség van a korábbi gyakorlatnak megfelelő termeléshez kötött támogatási komponensek alkalmazására: Az SPS borítékból opcionálisan az alábbi támogatási elemek emelhetők ki -csökkentve a teljes SPS borítékot-, és továbbra is célzottan, termeléshez kötöttén nyújthatók: 1) 2) 3) 4)

Az anyatehén-prémium (Magyarország választotta) Az anyajuh támogatás legfeljebb 50%-a; (Magyarország választotta) Vágási támogatás, és a speciális vágómarha-prémium de csak 2010-11-ben Az ún. 69. cikk szerinti speciális támogatások2:A tej, a szarvasmarha a juh és kecske továbbá a rizs ágazatokban a teljes SPS boríték maximum 3,5%-a erejéig. (Magyarország a tej esetében kívánja alkalmazni) A felsorolt termeléshez kötött komponensek alkalmazásáról a tagállam dönt, az ahhoz kapcsolható termeléshez kötött pénzügyi borítékokat viszont a Bizottság állapítja meg csökkentve a tagország SPS borítékát. A termeléshez kötött komponensek tehát kikerülnek az SPS rendszerből, és a támogatás feltételei megegyeznek a standard rendszerével, természetesen a vonatkozó kvóták és támogatási felsőhatárok alkalmazása mellett.

Az SPS rendszerbe 2012-ig beintegrálásra kerül a jelenleg termeléshez kötött a fehérjenövény, a rizs, a héjas gyümölcs, keményítőburgonya, len-kender feldolgozóipari támogatások. Több kisebb jogcím termeléshez kötése már 2012-től megszűnik. A nemzeti tartalék A támogatási felsőhatár szabadon választott hányadát a tagállam visszatarthatja ún. nemzeti tartalék címén. A nemzeti tartalék felhasználása speciális esetekhez köthető. A tagállam a tartalék terhére objektív és diszkriminációmentes feltételrendszer alapján új támogatási jogosultságokat oszthat ki, illetve a meglévők fajlagos értékét növelheti. A nemzeti tartalék összege növekszik továbbá a fel nem használt támogatási jogosultságokkal, amelyek automatikusan a nemzeti tartalékra szállnak, és a tagállamok által opcionálisan alkalmazott, a jogosultságok értékesítéséhez kapcsolódó százalékos elvonásokkal. Magasabb elvonási kulcs alkalmazható pl. föld nélküli jogosultság-elidegenítés esetében. A nemzeti tartalék fontosabb esetei: a) új belépők b) szerkezetátalakítás és fejlesztési programok c) speciális helyzetben lévő gazdálkodók d) a SAPS-SPS átállás speciális problémáinak kezelése. 1

A cukorrépa soha nem részesült termeléshez kötött közvetlen támogatásban, hanem a cukorreform intézményi árcsökkentése lett részbe kompenzálva termeléstől függetlenített cukor támogatással, ami az SPS boríték része. 2 mivel a 73/2009/EK 68. cikke rögzíti a feltételeket „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Magyarország mindegyik lehetőséggel kíván élni, de különösképpen az a) és a d) pontban foglaltakkal. Speciális támogatási esetek Főszabályként –a SAPS/top up rendszerrel ellentétben- támogatási jogosultság csak jogosult területtel együtt eredményez támogatást. Derogációként, bizonyos esetben azok a szarvasmarha és juhtartók, akik támogatási referenciával igen, de megfelelő földterülettel nem rendelkeztek terület nélkül is kaphatnak támogatást, amennyiben a nagy állategységben (Livestock Unit) kifejezett állatlétszámuk legalább felét megtartják. Ezen támogatási jogosultságokat „speciális feltételektől függő támogatási jogosultságoknak” nevezzük, hiszen ezek nem tekinthető a termeléstől teljesen függetlennek, de mégis az SPS rendszer részét képezik. Mivel ezek a támogatási jogosultságok földterülettől függetlenül is aktiválhatók, a normál jogosultságoktól elkülönülten kell őket kezelni. A 68. cikk szerinti támogatások Az „állapotfelmérés” megállapodás értelmében a tagállamok a birtokukban lévő nemzeti boríték (közvetlen támogatások összege) 10 százalékát elkülönítve használhatják fel. Az új tagállamok esetében a 10 százalék nem a jelenlegi, hanem majd a 2013-ban rendelkezésre álló 100 százalékos közvetlen támogatási szint alapján kerül meghatározásra. Ez az összeg Magyarország esetében évente 130 millió euró körül alakul. A tagállamok az elkülöníthető 10 százalékot speciális szabályok alapján a 73/2009/EK rendelet 68. cikkében lefektetett célokra használhatják fel. A 10 százalékos keretből a teljes boríték maximum 3,5 százalékának erejéig termeléshez kapcsolt támogatást nyújtható: a) a fenti keretbe beletartozó jogcímek: - az állattenyésztést (szarvasmarha, juh és tej) továbbá a rizstermesztés támogatása gazdaságilag sérülékeny gazdálkodási formák esetén vagy térségekben vagy környezetvédelmi szempontból érzékeny területeken. (Magyarország a tej esetében kívánja alkalmazni) - speciális, környezetvédelmi szempontból fontos gazdálkodási formák támogatása - védett minőségi termék előállítás (földrajzi árujelző, hagyományos és biotermékek) - értékesítés, promóció - hozzájárulás magasabb állatjóléti követelmények betartásához - kölcsönös kockázati alap felállítása állat és növénybetegségek továbbá környezeti károkozás eseteire. b) A 10 százalékos keret fennmaradó 6,5 százalékos részéből termelésbiztosítási díjtámogatások, agrár-környezetvédelmi (ua. mint az ÚMVP-ben) és szerkezetátalakítási (ua. mint a hasonló nemzeti tartalékból adható jogcím, párhuzamos alkalmazás nem lehetséges) támogatás adható. Ezen utóbbit Magyarország a dohány és egyes élőmunka-igényes kertészeti ágazatok támogatására kívánja felhasználni.


Földhasználat Az üzem tulajdonában lévő támogatási jogosultság a kérelmező használatában lévő mezőgazdasági területtel váltható támogatássá. A jogosult területnek legalább a tárgyévi támogatásigénylésre nyitva álló időszak utolsó napján (június 9.) az üzem használatában kell lennie. A jogosult SPS területbe minden mezőgazdasági terület beleértendő, kivéve a erdőket (ebből kivéve a vidékfejlesztés keretében erdősített mezőgazdasági területeket). Bizonyos nem kizárólag mezőgazdasági hasznosítású területeket is jogosultak lehetnek. Az SPS modellhez kapcsolódó földhasználat tehát alapvetően a szántó, a legelő és az ültetvény. A SAPS-ban megismert „jó környezeti és mezőgazdasági állapotban” tartás követelménye az SPS-ben is fennáll. A minimális támogatható terület 1 ha. Az új tagországok esetében az SPS terület tehát a fás szárú energiaültetvények, az erdősített mezőgazdasági területek és a 0,3-ha és 1 ha közötti ültetvények vonatkozásában térnek el a SAPS területtől. Az állandó legelő és a szántó aránya, a 2003-évi referenciaértékhez viszonyítva az előbbi rovására nem változhat, de az állandó legelő erdősíthető. A magyar SPS modell Magyarország az úgynevezett regionális hibrid modellt kívánja bevezetni, mely felváltja az eddigi SAPS/top up rendszert. A magyar modellről fő elveit az alábbiak szerint lehet összefoglalni: Az új tagállamok továbbra is az eredetileg regionális modell szabályai szerint ,— a historikus elemek erősítésével is — alkalmazhatják az egységes támogatási rendszert, területüket egyetlen régiónak is tekinthetik. Az SPS regionális modelljének alkalmazása keretében a jogosultságok értékét a teljes SPS keretnek az alkalmazás első évében megállapított összes támogatható területre történő vetítésével kapjuk meg. Ez a modell hasonlít leginkább a SAPS rendszerre: a teljes rendelkezésre álló SPS borítékot elosztjuk az összes jogosult földterület mennyiségével, és ebből kapjuk meg a jogosultságonkénti támogatási összeget. A regionális modell ugyanúgy átalánytámogatáshoz vezet, mint a SAPS: azaz a jogosultságok értéke kedvezményezettenként meg fog egyezni. A regionális modell a támogatási összegeket az SPS bevezetésének évében fennálló földhasználati viszonyok arányában osztja szét, mert mindenkinek egységes értékű jogosultságot ad, de a jogosultságok számát a bevezetés évének földhasználata szabja meg. (Regionális modellt – a fent leírt „tiszta” formájában - egy „régi” tagállam sem vezetett be.) Magyarország számára természetesen ez az út nem vállalható, hiszen a területalapú átalánytámogatás nivellál, pénzügyi átcsoportosításokat jelentene a 2004-2008 közötti „top up” intenzív ágazatokból a nem termelő földhasználók irányába. Támogatási jogosultságok meghatározása az áttérés évében A támogatási jogosultságokat az alkalmazás első évében osztjuk ki 2013 évi 100%-os névértéken. Tekintettel a támogatások fokozatos bevezetésének elvére, a tényleges kifizetés ennél a tárgyévben kisebb lesz, meghatározott „diszkont” szint lesz érvényes. A szerzett jogosultságok hektárra vetített értéke üzemenként eltérő, a támogatás lehívása csak jogosult területtel lehetséges.


Az SPS első évében kiosztásra kerülő támogatási jogosultság két komponensből áll. Az első komponens az, amely minden, a tárgyévben bejelentkezett a jogosultsági kritériumoknak megfelelő, jogosult területtel rendelkező földhasználót megillet. Ez a regionális komponens. Ennek átálláskori „diszkont” évi értéke nagyjából a 2008. évi SAPS szintnek felel meg. A regionális komponenshez meg kell állapítani az országos SPS regionális támogatási borítékot, amit elosztunk a bejelentkezett hektárszámmal. Ezt a komponens úgy képzeljük el, mint a SAPS támogatás „meghosszabbítását” ahol a jogosult terület a SAPS terület az említett különbségekkel. A második komponens pedig az, amellyel differenciálunk, a kiegészítő komponens. A differenciálás objektív módon kerül meghatározásra, mivel az üzemszintű kiegészítő referenciaösszeg a bázisidőszakban (2006. a „top up”-os ágazatok és 2008. a cukor és a zöldség-gyümölcs esetében) az üzem által igénybe vett ágazat és üzemspecifikus támogatásainak (ágazati top up-ok és külön cukor és zöldség gyümölcs kifizetés) arányában kerül felosztásra. A kiegészítő komponenshez meg kell állapítani az országos kiegészítő SPS borítékot, amely az eltérítések összességét tartalmazza. A kiegészítő borítékból - a modell lényegét jelentő - allokációs mechanizmus segítségével egyéni referenciaösszegeket állapítunk meg, azt elosztjuk a jogosult hektárszámmal, és az így kapott kiegészítő komponenssel növeljük meg a regionális komponens értékét. A termelő jogosultságainak száma a 2010 május 15-ig bejelentett hektárszám lesz, a jogosultságok névértékét pedig a (regionális komponens)+ (kiegészítő komponens) összeg adja. A kiegészítő komponens az amely a nemzeti tartalékból kerül kiosztásra, tehát a nemzeti tartalék arányát országos szinten a (kiegészítő boríték)/(SPS keret)+ klasszikus tartalék képlet adja. A közösségi szabályozás a SAPS-ról az SPS-re történő áttérés évében nem korlátozza a nemzeti boríték nagyságát, csak azt rögzíti, hogy az elosztást objektív kritériumok alapján kell megvalósítani. A top-up keretében megvalósított differenciálás „átültetése” logikus, a közösségi szabályozás elveivel összhangban levő megoldás. A regionális boríték és a kiegészítő boríték összege megegyezik a hagyományos tartalékkal és a termeléshez kapcsolt komponensekkel csökkentett országos SPS borítékkal. Technikailag tehát két tartalékot képezünk, a) a hagyományos tartalékot (nemzeti tartalék), b) pedig a kiegészítő borítékként szolgáló tartalékot (elkülönített nemzeti tartalék). Ezen utóbbi mértékének nagyjából a teljes keret 35 %-a. A regionális komponens (rk) megállapítására az áttérés évében A regionális komponensre jogosult területnél lehetőségünk a SAPS-szal néhány korábban felsorolt kivételtől eltekintve azonos jogosultsági szabályok megállapítására így az SPS jogosult terület is nagyjából 5 millió ha körül alakulhat. Ha el kívánjuk kerülni azt a helyzetet, hogy azon földhasználókat, akik SAPS támogatásban részesültek de top up-ot nem kaptak (legelő, zöldség-gyümölcs, burgonya, szőlő-bor, cukorrépa stb.) ne érjen jelentős pénzügyi veszteség, akkor egy viszonylag jelentős regionális komponenst célszerű megállapítani. Fontos, hogy a végleges szám összeg csak a kiosztási fázis legvégén lesz ismert, hiszen az SPS keretből először levonjuk a termeléshez kötött jogcímeket, a 68. cikk szerinti jogcímeket utána megállapítjuk a bázisalapú kiegészítő komponenst, majd a klasszikus nemzeti tartalék igényeit vesszük számításba (új belépők, báziskorrekció, szerkezetátalakítás stb.) és a maradék összeget osztjuk az átállás első évben jóváhagyott területtel. A kifizetésre kerülő


összeget természetesen a mindenkori árfolyammozgások is befolyásolhatják A kiegészítő komponens (kk) megállapítására az áttérés évében Annak érdekében, hogy a támogatási összegeket a „tisztán” regionális modell adta lehetőségekhez képest jobban differenciálni, és ezáltal az agrárpolitikai célokat hatékonyabban elérni tudja, Magyarország alkalmazni kívánja a 73/2009/EK rendelet 57 cikk (3) bekezdésében foglaltakat, amely értelmében: „(3) Az egységes támogatási rendszer alkalmazásának első évében az új tagállamok felhasználhatják a nemzeti tartalékot arra, hogy – objektív ismérvek alapján, a mezőgazdasági termelők közötti egyenlő bánásmódot, valamint a piac és a versenyhelyzet torzulásának megakadályozását biztosító módon – támogatási jogosultságokat utaljanak ki olyan ágazatokban működő mezőgazdasági termelők részére, akik az egységes támogatási rendszerre való áttérés eredményeképpen különleges helyzetbe kerültek.” Az ebben foglaltak tehát lehetőséget nyújtanak arra, hogy egy alkalommal, az SPS bevezetés évében a kedvezményezetteknek differenciált támogatási jogosultság értékeket állapítsunk meg, de kizárólag objektív és nem diszkriminatív módon, és kizárólag arra a célra, hogy a SAPS-ról az SPS-re történő áttérésben bizonyos szempontból hátrányosan érintett ügyfeleket kompenzáljuk az őket érő potenciális kiesés miatt. Ilyen kiesés az átállás folyamán a SAPS támogatás kapcsán nem tetten érhető, hiszen a SAPS által nyújtott területalapú átalány-támogatást a kedvezményezettek továbbra is megkapják az SPS regionális modelljének keretében. A kiesés nemzeti kiegészítő támogatási rendszer (topup rendszer) átalakulásában keresendő: míg a SAPS alkalmazása mellett van lehetősége a tagállamnak ágazatonként differenciált mértékű top-up támogatást nyújtani, addig az SPS bevezetésétől erre már nincs lehetősége; a top-up támogatás az SPS támogatás egységes kiegészítéseként nyújtható (társfinanszírozás jelleg). Azaz a korábban top-up támogatásban részesülők az SPS bevezetésével hátrányba kerülnének azzal, hogy a korábban nekik célzott támogatást most már egyenlő arányban osztaná el a támogatási rendszer az összes kedvezményezett között. Ennek kiküszöbölésére a top-up támogatásban részesülőket egy viszonylag nagy összegű nemzeti tartalék képzésével referencia összegekhez juttatjuk olyan arányban, amilyen arányban a top-up támogatásokat egy kijelölt, az SPS bevezetését megelőző, referencia évben (2006-ban3) igénybe vették. A leírt technikával Magyarország egy jogilag regionális modell szerinti SPS rendszert vezet be, ám gyakorlatilag a regionális és történelmi modellek kevert, hibrid modelljét valósítja meg az agrárpolitikai céloknak megfelelően. A kiegészítő borítékból kiosztásra kerülő referencia összegek megállapítása hasonlít a az EU15-ök által alkalmazott történelmi modell mechanizmusára azzal a különbséggel, hogy a jogszabály itt nem rögzít referencia időszakot, hanem objektív kritériumok szerinti elosztást ír elő. A modell szempontjából egy viszonylag magas bázist eredményező évet, 2006-ot vettük viszonyítási alapnak, de ugyanígy több év átlagát vagy más „referencia” időszakot is használhatunk. Az egyes termelők kiegészítő referencia összege úgy kerül megállapításra, hogy a választott referencia időszakban –2006-ban- a termelő által „üzemsorosan” igénybevett top up támogatásai arányában részesül a kiegészítő boríték forrásaiból. Minden egyes termelő referencia összege mindazon termék-specifikus támogatási komponensekből

3

Ezen időpont alkotmányosságát vizsgálja az AB „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

tevődik össze (gabona, tej cukor, szarvasmarha, dohány stb.) amelyeket ő a választott referencia időszakban ágazati „top up”-ként igénybe vett. Speciális kezelést igényel a 2006-2008-ban a SAPS rendszertől függetlenül működő külön cukorkifizetés. Mivel 41 millió € összegű külön cukorkifizetés az SPS átállás évében megszűnik és forrása az SPS borítékba olvad, a répatermelők forrásvesztése megakadályozásának egyetlen módja, ha megfelelő támogatási jogosultságot kapnak az SPS kiegészítő komponens terhére. A cukor támogatásokra nem vonatkozik az átmeneti szabályozás, vagyis a támogatás fokozatos bevezetése, így ezek a jogosultságok 100%-os értéken kerülnek beszámításra, 2009-2013 között nem növekednek tovább. Hasonló technikával kívánjuk megoldani a 2008-tól bevezetésre került zöldség-gyümölcs reform keretében megszüntetendő paradicsom, őszibarack és körte feldolgozóipari támogatás megszűntetését ellentételező külön SPS növekmény szétosztását. A reformjavaslatról ugyan döntés még nincs, de a modell feltételezi, hogy a Bizottság javaslatában szereplő többletforrást –4 756 000 €— a külön cukorkifizetéshez hasonló módon az érintett termelőknek adjuk. Az SPS jogosultság nemzeti kiegészítése (SPS-top up) Az SPS top up alapvetően másképp működik, mint a SAPS top up. Az alapot a termelő rendelkezésére álló SPS jogosultság képezi, amely egy EU-s és egy hazai komponensből áll. Mivel a két rész kifizetése ugyanahhoz az eseményhez (az SPS jogosultság lehívása kapcsolható) kifizetésük feltétele is megegyezik. A rendszer inkább az EU-s rész olyan társfinanszírozására hasonlít, ahol a nemzeti komponens mértékének a jogosultság névértékének 30%-án4 belül kell maradnia. A rendszer úgy is felfogható, hogy minden euró közösségi támogatáshoz legfeljebb az alábbi top up összegek kapcsolhatók: 2009 50 cent

2010 42,9 cent

2011 25 cent

2012 11,1 cent

2013 0

Nemzeti jogszabályi háttér A T/5883 számon az Országgyűlésnek benyújtott „SPS törvény” módosító indítványokkal az OGY által elfogadásra került de –a fent említett okok miatt – nem lett kihirdetve. Az SPS rendszer bevezetésének szükséges feltétele a tv. hatályba lépése. A törvény a nemzeti hatáskörbe tartozó, és törvényi szintet igénylő kérdéseket kívánja szabályozni. Ezek kiterjednek a támogatási jogosultság, mint mezőgazdasági vagyoni értékű jog a) nemzeti tartalékának képzésével, felhasználásával, b) kiosztásával, valamint c) forgalmazásával összefüggő szabályok megállapítására. A javaslat – figyelemmel a közösségi jogi szabályozási rendszer sajátosságaira, a rendelkezéseket döntően két fogalom, a mezőgazdasági termelő, és a mezőgazdasági üzem

4

Külön szabályok vonatkoznak a cukor komponensre, mivel az 100 %-os szinten fizetendő, illetve a tej komponensre, amelyet a közösségi szint 100 %-áig egészíthetünk ki nemzeti forrásból. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

köré rendezi. E kérdések rendezése minden egyes EU tagállamban a nemzeti agrárpolitika hangsúlyos elemét képezi. A közösségi jogi rendelkezésekkel összhangban a javaslat kimondja, hogy a támogatási jogosultság, mint mezőgazdasági vagyoni értékű jog a mezőgazdasági termelő tulajdonába kerül. A támogatási jogosultságok vagyoni értékét az egységérték megállapítására vonatkozó szabályok kívánják biztosítani. A támogatási jogosultság megállapításáról szóló határozat rendelkező része 2013-as egységértéken fogja Euróban meghatározott módon fogja tartalmazni, hogy a mezőgazdasági termelő milyen összegű támogatásra, míg határozat indokoló részében tájékoztató adatként kívánjuk feltüntetni, hogy a mezőgazdasági termelő 2010-2012. között a közösségi forrásokból várhatóan milyen összegű támogatásra lesz jogosult. Ezen összeget pedig évente a központi költségvetésből – közösségi jogszabályban meghatározott okok miatt csökkenő összegben – ki lehet egészíteni. A nemzeti támogatás csökkenésével egyidejűleg fokozatosan nő a közösségi támogatás összege. 2013-tól kezdődően a támogatás kizárólag közösségi forrásokból kerül finanszírozásra. Ezen rendelkezések a mezőgazdasági termelők gazdálkodási biztonságát erősítik. A támogatási jogosultság a kiosztással eredeti tulajdonszerzéssel, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv határozatával kerül a mezőgazdasági termelő tulajdonába. A kiosztás adó, illeték és térítésmentesen történik. A javaslat külön is foglalkozik a támogatási jogosultságok nemzeti tartalékával. A javaslat a közösségi jogszabályokkal összhangban kétféle nemzeti tartalékot különböztet meg: az egyik az un. általános nemzeti tartalék, amelynek felhasználására a közösségi jogszabályokban foglaltaknak megfelelően kerül sor, és amelynek működése folyamatos. A javaslat értelmében a támogatási jogosultságok első kiosztásakor a kiosztásra az un. elkülönített nemzeti tartalékból kerül sor. Azon mezőgazdasági termelők, akik a bázis időszak megállapítását követően kezdtek mezőgazdasági tevékenységet, illetve bővítették tevékenységüket, a nemzeti tartalékból kapnának támogatási jogosultságot. A támogatási jogosultságok átruházása esetében a javaslat ki kívánja használni azt a közösségi jogszabályok által biztosított lehetőséget, miszerint a föld nélküli átruházás esetében az elvonás mértéke - a kiegészítő komponens vonatkozásában - maximálisan 50 %lehet. Ez a spekulációs vásárlások ellen ható rendelkezés. A fiatal gazdák, a tevékenységüket megkezdő mezőgazdasági vállalkozások, illetve a jogosultság aktiválásához megfelelő szabad földterülettel rendelkező vállalkozások részére elvonásmentesen lehetne a támogatási jogosultságokat értékesíteni. Ugyancsak biztosítja a javaslat a támogatási jogosultságok elvonásmentes értékesítésének lehetőségét, ha arra a földterülettel együtt kerülne sor, vagy a mezőgazdasági üzem egészének átruházásához kapcsolódna. Fontos, hogy a föld- és jogosultság használatban bekövetkező változásokat az MVH-nál be kell jelenteni, azt írásos megállapodásban kell rögzíteni. A jogosultsághoz kapcsolódó földterületet nem a földhivatali helyrajzi szám, hanem a MEPAR koordináták alapján kell megjelölni. A módosuló jogszabályok közül a földügyeket érintő rendelkezés, miszerint a mezőgazdasági az elővásárlásra és az előhaszonbérlere vonatkozó jognyilatkozat csak a földre és a jogosultságra együttesen tehető meg.


A javaslat módosítani kívánja az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvényt is. Erre azért van szükség, mivel az állam a polgári jogviszonyok alanyaként a termőföld mellett a támogatási jogosultságok tulajdonosává is válhat. Ezen jogviszonyoktól el kell választani, amikor az állam közhatalmi jogosítványait gyakorolva a nemzeti tartalékból oszt ki vagyoni értékű jogokat (támogatási jogosultság). Végrehajtási rendeletek A tv. felhatalmazása alapján több támogatási tárcarendelet megalkotása válik szükségessé. Ezek közül a legfontosabb rendelkezések a jogosultságok névértékének kiszámításáról és kiosztásáról, a forgalmazás technikai szabályairól, a nemzeti tartalék jogcímeiről működési elveiről, továbbá a termeléshez kötött jogcímek szakmai feltételeiről állapítanak meg részletes szabályokat. Ezen tervezetek az FVM honlapjára már felkerültek.

2. téma: Aktuális földügyi és birtokrendezési kérdések (szerző: Dr. Nagy Olga) I. Bevezetés (Elméleti alapvetések, fogalom-meghatározások) Ahhoz, hogy az aktuális földügyi és birtokrendezési kérdéseket világosan lehessen szemléltetni, szükség van néhány fogalom tisztázására. E tárgykör legfontosabb fogalmi meghatározásait megelőzően azonban szólni kell a termőföld olyan tulajdonságairól, melyek csak rá jellemzőek, s amelyek megkülönböztetik más birtokba vehető ingó dolgoktól illetve ingatlanoktól. Földünk teljes felszíne kb. 51 billió hektár, melynek csak hozzávetőlegesen 29 %-a szárazföld (közel 14,8 billió hektár), s ennek csupán kis része (kb. 7-8 %-a) hasznosul, illetve hasznosítható mezőgazdasági célra. Az anyaföld és ezen belül is a termőföld megkülönböztetett szerepe az alábbiakban foglalható össze: a föld alapvetően természeti képződmény, nem szaporítható és minden emberi tevékenység lehetséges színtere; a termőföld a legalapvetőbb biológiai erőforrás és a létfenntartás egyetlen eszköze; a termőföldben minden eddigi földművelő generáció munkája megtestesül, mivel a mezőgazdasági művelés alá vont termőföld emberi beavatkozás következtében keletkezett, anélkül, hogy elvesztette volna természeti jellegét; a termőföld egyszerre a munka eszköze és tárgya is, különleges sajátossága, hogy a művelése a minőségét és értékét nem csökkenti, hanem növeli; a termőföld áruként is viselkedik, azonban a földművelő emberi munka ellenértéke a földárban nem jelenik meg; a termőföld részét képező talaj a megújuló energia és nyersanyag előállítója, ezen túl biológiai élettere a benne élő mikroorganizmusoknak, növényeknek, állatoknak, egyúttal archeológiai és paleontológiai információkat is hordoz; minden emberi tevékenység csak a termőföld rovására bővíthető, s ezzel a termőföldek mennyisége fokozatosan csökken; a termőföld védelemre szorul életterünk kiszéledése és a környezeti károkozás miatt.


A termőföld tehát véglegesen rendelkezésre álló, pótolhatatlan nemzeti kincsünk, amely a biológia és a társadalmi lét alapját jelenti. A 2008. évi adatok szerint Magyarország teljes területe: 9.303.000 hektár termőterülete: 7.852.000 hektár mezőgazdasági területe (erdő nélküli termőterülete): 5.889.000 hektár művelés alól kivett területe: 1.451.000 hektár Látható, hogy hazánk teljes területének mintegy 2/3-a mezőgazdasági terület, melynek alapján – ebben a tekintetben – az európai élvonalba tartozunk.5 A különböző statisztikai adatok azonban azt mutatják, hogy hazánkban a termőföld mennyisége évről évre rohamosan csökken, ugyanis a jelenlegi társadalmi igények kielégítése jelentős és egyre növekvő területigénnyel párosul.6 Ez az aggasztó tény azonban nem csak hazánkra jellemző. A globális felmelegedés eredményeként a tengerek egyre nagyobb területet hódítanak el az egyébként is szűkösen rendelkezésre álló szárazföldekből, egyúttal érezhető az elsivatagosodás jelensége. A környezetszennyezés (elsősorban az erdőirtás) okozta talajpusztulás, az urbanizációs folyamatok erősödése is a termőterületek zsugorodásához vezet. Emellett az ásványkincs-készleteink kimerülésével egyre nagyobb figyelem fordul az alternatív energiaforrások felé, azonban a biomassza előállításához szükséges energianövények termesztése jelentős mennyiségű földterületet igényel. Mindezek következményeként a termőföld – mint különleges vagyontárgy – befektetési szempontból is egyre értékesebbé vált. Ezen okra, de leginkább arra figyelemmel, miszerint a termőföld a mezőgazdasági termelés alapja, igen meghatározó annak a jelentősége, hogy a jogszabályok a termőföld tulajdoni és ezen belül a birtoklási, használati, hasznosítási és rendelkezési jogosultságokra, valamint a termőföld védelmére vonatkozóan milyen előírásokat tartalmaznak és milyen jogi kereteket nyújtanak. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a termőföldre vonatkozó jogszabályok alapozzák meg a piacgazdasági viszonyok kialakulását és megerősödését a mezőgazdaságban. De ez persze ellenkezőleg is igaz. A ’90-es évek elején a kezdődő magántulajdonra épülő, gyorsan változó piaci viszonyok eleve kényszerítő erőként hatottak arra, hogy a „földbirtok-viszonyok” körében is változások következzenek be. „Az Országgyűlés abból a célból, hogy az átalakuló tulajdoni, használati viszonyok alapján a mezőgazdaságban a magántulajdonon alapuló piaci viszonyok meghatározóvá váljanak, a termőföld forgalma és a termőföld, mint a jelzálogjogon alapuló hitelezés biztosítéka, a kialakuló új üzemi szervezetek működését hatékonyan elősegítse, a versenyképes mezőgazdasági termelés folytatására alkalmas földbirtokok jöjjenek létre, és a birtokelaprózódások hátrányos következményei a mezőgazdaság tulajdoni szerkezetét ne terheljék, a gazdálkodó zavartalan mezőgazdasági termelést folytathasson, a termőföld területének csökkenése ésszerű határok között maradjon, és a termőföld minőségének védelme megfelelő jogi hátteret kapjon, a következő törvényt alkotja: 1994. évi LV törvény a termőföldről”7(a továbbiakban: Tft.). 5

A mezőgazdasági terület aránya az egész ország területéhez viszonyítva pl. Finnországban 10 %; Ausztriában 20 %; Szlovákiában 34 %; Németországban 35 %; Lengyelországban 50 %; Dániában és Olaszországban 65% 6 Míg 1938-ban a művelésből kivont terület aránya az ország teljes területének csupán 6,6 %-át tette ki, addig 1990-ben ez az arány 11,5 %, 1996-ban pedig már 13,8 % volt, 2009. évben pedig eddig elérte a 15,6 %-ot. Kiemelendő e körben a közlekedés, az ipar vagy a bányászat területéhsége, illetve a - főként a Budapesti Agglomerációban rohamosan terjedő - „lakóparkosodás” jelensége. 7 A termőföldről szóló 1994. évi LV. preambuluma „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A jelen talaján állva minden vizsgálódás egy része a múltba irányul, így annak eszmei alapja az elemzés időpontjában fennálló tényleges ismeretanyag, és az azok alapján történő következtetések levonása. Ebből a megközelítésből talán megengedhető azt állítani, hogy a – rendszerváltásnak a jogalkotás szempontjából még korántsem lezárt időszakában született – Tft. megalkotásával kapcsolatban kitűzött jogalkotói célok némelyike ma sok tekintetben illuzórikusnak tűnhet, s vannak olyanok is, amelyek megvalósítatlanul maradtak. Fogalmi-meghatározások A Tft. 1994. július 27-én lépett hatályba, s szabályai (a hatálya) az ország területén lévő valamennyi termőföldre kiterjednek. A Tft. határozza meg, hogy mely ingatlan minősül termőföldnek. E szerint termőföld az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.8 Vagyis valamennyi mezőgazdasági terület, valamint a faállománnyal borított terület együttesen alkotja az agrárjogban a termőföld jogi fogalmát. Megállapítható, hogy a fogalom-meghatározás jellegzetesen agrárius, mivel a fogalomban nem szereplő minden más földet kirekeszt, így például az álló- és folyóvizekkel borított területeket, a gazdálkodásra alkalmatlan köves, földes kopárságokat, de nem minősül termőföldnek a település belterületén fekvő egyébként mezőgazdasági hasznosítású földterület sem. A termőföld jogi fogalma alapján hazánkban termőföld csak külterületi fekvésű lehet. A belterület és a külterület fogalmi elhatárolását az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. (Étv.) tartalmazza. A belterület adott település közigazgatási területének – jellemzően a település történetileg kialakult, elsősorban összefüggő, beépített, illetőleg beépítésre szánt területeket tartalmazó – kijelölt része. Míg a külterület a község belterületi határvonalán kívül eső, tehát belterületnek nem minősülő, de a településhez tartozó földterület, amely elsősorban mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, illetőleg különleges (pl. bánya, vízmeder, hulladéktelep) célt szolgál.9 Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlan adataival kapcsolatban mindig tartalmazza az ingatlan fekvését, pontosabban a külterület, belterület megjelölését. Ezen túl az ingatlan-nyilvántartási térkép is tartalmazza – a település közigazgatási határvonalán túl – a belterület és a külterület elválasztását feltüntető határvonalat. A földrészlet mint fogalom meghatározását az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) tartalmazza. A termőfölddel összefüggésben e fogalom alatt a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított olyan területét értjük, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok.10 A földrészlet művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint további részletekre bontódhatnak (alrészlet). A fentiek alapján annak eldöntéséhez, hogy mely ingatlan minősül termőföldnek, a közhiteles ingatlan-nyilvántartást kell alapul venni, mely nyilvántartást az ingatlanügyi hatóság (a továbbiakban: földhivatal) vezeti. A fogalom-meghatározás alapján az erdő is termőföldnek minősül, de az erdőre, az erdő védelmére és az erdőgazdálkodásra külön törvény szabályai az irányadóak [2009. július 9-ig a 1996. évi LIV. törvény, 2009. július 10-től a 2009. évi XXXVII. törvény]. A szűkebb értelemben vett, erdő nélküli termőföld mennyiségi és minőségi védeleméről is külön törvény, 8

Tft. 3. § a) pont Évt. 2. § 4. és 14. pont 10 Inytv. 11. § 9


a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) rendelkezik. [2007. december 29-ig a Tft. tartalmazta a termőföld védelmére vonatkozó szabályokat is.] Látható tehát, hogy a Tft. a termőföldet – annak kiemelt jelentőségére tekintettel más birtokba vehető dolgoktól megkülönböztetve – a tulajdonjog tárgya oldaláról közelíti meg, és a termőföldre, mint termelési eszközre tekint. Ezzel szemben a Tfvt. a termőföldet – alapvető és pótolhatatlan – környezeti elemként kezeli, és így a korlátozottan rendelkezésre álló termőföldvagyon védelmét hivatott szolgálni, továbbá a termőföld mezőgazdasági termelésben tartását ösztönzi. Lényeges, hogy a Tft. és a Tfvt. alapján a termőföldre vonatkozó rendelkezéseket – főszabály szerint – alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. A főszabály alóli kivételt a Tft.-ben foglalt haszonbérletre, és Tfvt.-ben foglalt földvédelemre vonatkozó szabályok képezik11, melyekről még részletesen szó lesz. A mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld az a földrészlet, amelyet a település belterületén az ingatlannyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván.12 Az ingatlanok kapcsán a termőföld, valamint a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld mellett említést érdemes tenni a zártkertről és a tanyáról is. A zártkert fogalmát utoljára a földről szóló 1987. évi I. törvény (a továbbiakban: Ftv.) határozta meg, a földek rendeltetés szerinti megkülönböztetése kapcsán.13 A Tft. hatályon kívül helyezte az Ftv-t. A Tft. (és a Tfvt.) azonban kimondja, hogy ahol jogszabály zártkertre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, ott a továbbiakban zártkerten a külterületi földet kell érteni.14 Ezen rendelkezés alapján – továbbá arra figyelemmel, hogy a Tft. megszüntette a földek rendeltetés szerinti megkülönböztetését – a zártkerti fekvésű földekre a termőföldre vonatkozó szabályok lettek az irányadóak. Megjegyzendő, hogy az Ftv.-nek a hatályon kívül helyezésével a Tft. hatályba lépése időpontjával kezdődően már nincs meg a jogi lehetőség arra, hogy újabb zártkertek alakulhassanak ki. A jelenleg hatályos jogszabályok a zártkertet illetően csak néhány esetben engednek kivételt a termőföldre vonatkozó szabályok alól. A teljesség igény nélkül, például az elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlása tekintetében, illetőleg a Magyar Állam javára felajánlható földek esetében a zártkertekre a termőföldre vonatkozó rendelkezésektől eltérő szabályok vonatkoznak.15 A fentieken túl a Tft. a tanyára is tartalmaz rendelkezéseket.16 A fogalom-meghatározás szerint csak az az ingatlan minősülhet tanyának 1. amely a település külterületén fekszik, 2. a területnagysága nem haladja meg a 6000 m2-et, és

11

Tft. 2. § (2) bek. és a Tfvt. 1. § (3) bek. Tft. 3. f) pont 13 Az Ftv. a földet a rendeltetése szerint négy csoportba sorolta (termőföld; építmény elhelyezésére szolgáló föld; különleges rendeltetésű föld, valamint hasznosításra alkalmatlan föld). Az Ftv. szerint a „zártkert: a település külterületének nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmatlan része, amelynek az a rendeltetése, hogy a magánszemélyek termőföld tulajdona és használata ott állandósuljon.” 14 Tft. 89. §; Tfvt. 1. § (7) bek. 15 10. § (3) bek; 21. § (5) bek; Nfatv. 9.§ (2) bek. 16 Tft. 3. § b) pont 12


3. amelyen mezőgazdasági termelés céljára létesített lakó- és gazdasági épület, épületcsoport áll, valamint 4. a lakó- és gazdasági épület a földrészlettel azonos helyrajzi számon van nyilvántartva az ingatlan-nyilvántartásban. A fogalom-meghatározás alapján nem minősül tanyának az olyan ingatlan, amelyen vagy csak lakó vagy csak gazdasági épület áll. A tanya tehát egy törvényi szinten meghatározott külterületi fekvésű földterület, valamint az azon lévő lakó és gazdasági épület, épületcsoport komplexuma. A tanya a Tft. alapján önálló „kategóriájú” ingatlan, mert az nem minősül termőföldnek, de nem tartozik a termőföldnek nem minősülő földrészlet fogalmába sem. Különös azonban az, hogy a Tft. jogi meghatározása, és a köztudatban elterjedt tanya-fogalom ellenére az építésügyi jogi szabályozás nem ismeri a tanyát. Ehelyett az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) a birtokközpontot ismeri, amely – a települések terület-felhasználási célok szerinti felosztásán belül a beépítésre nem szánt területek egyik övezetében –, az OTÉK által építésügyi szempontból meghatározott mezőgazdasági területen alakítható ki.17 A birtokközpont építésügyi fogalma azonban távolról sem esik egybe a Tft. szerinti tanya fogalmával. A Tft. szerinti termőföld-fogalommeghatározásban szereplő követelményeknek meg nem felelő földrészlet, valamint az egyéb önálló ingatlan a Tft. alapján úgynevezett „termőföldnek nem minősülő földrészlet”.18 Egyéb önálló ingatlannak minősül a rendeltetésétől függetlenül a közterületről nyíló pince, földalatti raktár, garázs; továbbá az olyan épület, pince, garázs, amelynek a jelenlegi tulajdonosa nem vagy csak részben a tulajdonosa az épület, pince, garázs alatt fekvő földrészletnek19. A Tft. a jogalanyokat illetően is tartalmaz alapvető fogalom-meghatározásokat, melyeket a Tft. rendszerében és alkalmazása során kell figyelembe venni. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk óta háromféle magánszemélyt különböztet meg a törvény. A belföldi magánszemélyt, a külföldi magánszemélyt, továbbá a külföldi magánszemélyeken belül a tagállami állampolgárt. A Tft. a belföldi magánszemély, illetve a belföldi jogi személy20 vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet21 fogalmát önállóan nem határozza meg, hanem a negatív fogalom-meghatározást alkalmazva, egyéb jogalanyok fogalmát állapította meg, amelyekbe nem tartózó alanyok minősülnek belföldi magánszemélynek, illetve a belföldi jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetnek. Külföldi magánszemélynek – a bevándorolt vagy menekültként elismert személyt kivéve – a nem magyar állampolgár minősül.22

17

OTÉK 29. §; OTÉK. 1. sz. melléklet 68. pont Tft. 3. § q) pont 19 Inytv. 12. § 20 A jogi személy a társadalom által elismert és a jog által önálló jogalanyisággal felruházott szervezet [pl. jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság (így kft., bt.), ezen túl még pl. az alapítvány, szövetkezet, közhasznú társaság, költségvetési szerv]. A jogi személy jogképessége alapján saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A jogi személy jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. 21 A jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre példa a közkereseti társaság és a betéti társaság, melyek gazdasági társaságoknak minősülnek. 22 Tft. 3. § c) pont 18


A tagállami állampolgár fogalma alatt az Európai Unió tagállamának állampolgárát, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam állampolgárát, valamint a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső állam állampolgárát kell érteni.23 Külföldi jogi személynek a külföldi székhelyű jogi személy vagy az ilyen székhelyű jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet minősül.24 A fentieken túl a Tft. meghatározza – a családi gazdasághoz kapcsolódóan – a családi gazdálkodó, és a gazdálkodó család tagjainak fogalmát, továbbá – az elővásárlási, és az előhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő jogosulti kör kapcsán – a helyben lakó és a helyben lakó szomszéd fogalmát. A Tft. alapján a családi gazdaság egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma.25 Családi gazdálkodónak az a személy minősül, aki a családi gazdaságot – az erre a célra felállított – nyilvántartásba bejegyezteti és aki 1. a családi gazdaság vezetőjeként annak tevékenységi körében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, 2. élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységet folytat, 3. mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik vagy ennek hiányában igazolja, hogy legalább 3 éve folytatja a mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységét és ebből árbevétele származott, valamint 4. akinek legalább 3 év óta a bejelentett állandó lakhelye a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van.26 A fogalom-meghatározásban szereplő mezőgazdasági tevékenységet és kiegészítő tevékenységet is meghatározza a Tft. Mezőgazdasági tevékenységnek minősül a növénytermesztés, a kertészet, az állattenyésztés, a halászat, a haltenyésztés, a szaporítóanyag termesztés, a vadgazdálkodás, az erdőgazdálkodás, és a vegyes gazdálkodás.27 Kiegészítő tevékenységnek a falusi és agroturizmus; a kézművesipari tevékenység; a fűrészárufeldolgozás; az elsődleges élelmiszer-feldolgozás; a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, a növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése; és a mezőgazdasági szolgáltatás.28 A Tft. a gazdálkodó család tagjainak tekinti a családi gazdálkodót, továbbá annak házastársát, élettársát, kiskorú gyermekét, unokáját, valamint a gazdálkodó család tagjaként bejelentkezett nagykorú gyermeket, szülőt, nagyszülőt. (Gyermeken az örökbe fogadott, a mostoha és a nevelt gyermeket is érteni kell.)29 A családi gazdálkodó jogi elismerése kapcsán a fenti 1-4. pontokban foglalt feltételek konjunktívak, vagyis azok együttes fennállása esetén minősülhet valaki családi gazdálkodónak, de ezen túl az is szükséges, hogy a családi gazdaságot – annak központja

23 Tft. 3. § t) pont; Az Európai Gazdasági Térségről szóló egyezmény (EGT Egyezmény) jelenleg az Európai Unió tagországaira, valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társaulás (EFTA) három tagjára, Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára terjed ki. 24 Tft. 3. § d) pont 25 Tft. 3. § h) pont 26 Tft. 3. § i) pont 27 Tft. 3. § k) pont 28 Tft. 3. § l) pont 29 Tft. 3. § j) pont


szerint illetékes – Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (a továbbiakban: MgSzH) nyilvántartásba vegye. A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján a gazdálkodó család tagjainak a vagyoni, elszámolási viszonyukat szerződésben kell szabályozniuk. A családi gazdaság nyilvántartásba vételét a családi gazdálkodó, a gazdálkodó család tagjai közös kérelmének benyújtásával kérheti az MgSzH területi szervétől (megyei MgSzH) az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon. A családi gazdaság nyilvántartásba vételének és a nyilvántartásból való törlésének részletes szabályairól a 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet tartalmaz rendelkezéseket. A Tft. a helyben lakó fogalmát meglehetősen komplexen, többszörösen összetett feltételekkel határozza meg30. A Tft. a helyben lakó – és a lentebb említett helyben lakó szomszéd – jogi fogalmát az elővásárlási, és az előhaszonbérleti jog gyakorlásával összefüggő jogosulti kör kapcsán határozta meg. Ez azért hangsúlyozandó, mert ennek ismerete nélkül a fogalommeghatározásokat nem lehet értelmezni. A Tft. szerint helyben lakónak magánszemély és jogi személy illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet is minősülhet. Helyben lakónak minősül az a jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezet (e fejezetben a továbbiakban együtt: gazdálkodó szervezet), amelynek bevétele több mint 50%-ban mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységből származik, és székhelye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek 1. közigazgatási területén az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőföld vagy tanya fekszik, vagy 2. közigazgatási határa az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van. Helyben lakónak az a magánszemély minősül, aki családi gazdálkodó vagy nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, vagy egyéni mezőgazdasági vállalkozó illetőleg a helyben lakónak minősülő gazdálkodó szervezet természetes személy tagja vagy részvényese, és 1. akinek bejelentett lakóhelye legalább 3 éve azon a településen van, amelynek közigazgatási területén az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőföld vagy tanya fekszik, vagy 2. akinek legalább 3 éve a bejelentett lakóhelye olyan településen van, amelynek közigazgatási határa az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőföld vagy tanya fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van, vagy 3. aki mezőgazdasági vagy erdészeti szakirányú képzettséggel rendelkezik, továbbá a helyben lakást és a mezőgazdasági tevékenység élethivatásszerű folytatását vállalja. Helyben lakó szomszédnak az a helyben lakó minősül, akinek a tulajdonában vagy használatában lévő termőföld vagy tanya közvetlenül szomszédos az adásvétel, illetve a haszonbérlet tárgyát képező termőfölddel vagy tanyával.31 A fogalom-meghatározásban a „közvetlenül szomszédos” kifejezés arra irányul, hogy oly módon kell egymással szomszédosnak lenni a termőföldeknek (tanyáknak), hogy azok közzé például út, csatorna, árok nem ékelődhet be. 30 31

Tft. 3. § m) pont Tft. 3. § n) pont „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

II. A termőföld tulajdonjogának megszerzése Minden társadalmi rendszer kialakítja a történelmi fejlődése szintjének megfelelő tulajdoni rendszerét. A tulajdonjog nemcsak a polgári jog intézménye, hanem a közjogi szabályozásnak is tárgya, jelentős politikai, szociális és egyéb társadalmi vonatkozásai is vannak. A tulajdonjog a vagyoni viszonyok alapja, amelyre épülnek a forgalmi viszonyok (és azok dinamikája). Ebből következik, hogy tulajdonjog a gazdaság alapvető intézménye. A tulajdoni rendszert, a tulajdonra vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket a Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzíti (9-14. §), míg a tulajdonjog további szabályait a magánjogi, polgári jogi törvények rendezik. A tulajdoni rendszernek persze csak egy részét illetve tárgyát képezi termőföld, de az I. fejezetben leírtak alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy a termőföld-tulajdon meghatározó jelentőséggel bír. Ezen okból a termőföld, mint különleges vagyontárgy tulajdonjogának megszerzésére külön törvény, az I. fejezetben már hivatkozott Tft. tartalmaz speciális szabályokat. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) – mint ius generalis – egységesen tartalmazza a tulajdonjog szabályait, míg a Tft. – mint ius specialis – kizárólag a termőföldekre vonatkozó eltérő illetve kiegészítő szabályokat rögzíti. Ez határozza meg a Ptk. és a Tft. egymáshoz való viszonyát. 1. A tulajdonjog tartalma A tulajdonjog tartalmát – ahogyan általában a polgári jogi jogviszonyokét – jogosultságok és kötelezettségek alkotják. A római jogi hagyomány alapján a tulajdonost megillető legfontosabb jogosultságokat a „tulajdonosi triásszal” szoktuk jellemezni, amelybe a birtoklás, a használat és a rendelkezés joga tartozik. Természetesen a modern piacgazdaság egyre bonyolultabb szerveződési formái között a tulajdonosokat megillető újabb és újabb konkrét jogosultságok jelennek meg, és ezzel párhuzamosan – a tulajdonjog tartalmán belül – növekszik a kötelezettségi elemek száma és terjedelme is. A tulajdonjog tartalmának a Ptk. által szabályozott legtipikusabb és legfontosabb tartalmi elemei a következők: 1. a rendelkezési jog, és az ezt esetleg korlátozó elidegenítési és terhelési tilalom 2. a birtoklás joga, valamint ezzel összefüggésben a birtokvédelem 3. a használat és a hasznok szedésének joga, valamint ezzel összefüggésben a szomszédjog 4. a terhek és a kárveszély viselésének a kötelezettsége 5. a szükséghelyzetben okozott kár tűrésének a kötelezettsége A tulajdonos az egyes részjogosítványainak gyakorlását másnak átengedheti, s az átengedett részjogosítványokkal összefüggésben más teljesítheti az egyes kötelezettségeket is. Mindez a tulajdonjognak a legfontosabbnak minősülő részjogosítványából, a rendelkezési jogból ered. A rendelkezési jog alapján a tulajdonos a tulajdonát képező dolgot még biztosítékul is adhatja, vagy más módon megterhelheti, valamint azt másra átruházhatja, továbbá a dolog tulajdonjogával felhagyhat. A dolgok közül az ingatlan tulajdonjogával azonban nem lehet felhagyni.32 Vagyis a rendelkezési jog testesíti meg a tulajdonos azon jogát, hogy a dologra nézve polgári jogviszonyokat létesíthessen, illetőleg a tulajdonjogát megszűntethesse. A birtoklás joga alapján a tulajdonosnak jogában van a dolgot a hatalmában tartani, valamint a birtokvédelem eszközeivel élni. A tulajdonosnak a birtokvédelemhez való joga akkor is 32

Ptk. 112. § (2) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

fennáll, ha a dolog időlegesen más személy birtokába kerül vagy ha azon más személynek használati joga van. A használat joga alapján a tulajdonos a dolgot a maga (vagy a családja) szükségleteinek kielégítése érdekében (fogyasztás) és árutermelés céljára vagy egyéb célokra egyaránt felhasználhatja. A használat jogának a gyakorlása meg kell, hogy feleljen a rendeltetésszerű joggyakorlás alapkövetelményének. Kivételesen törvény egyes dolgokra előírhat használati, hasznosítási kötelezettséget. Termőföld esetében – az I. fejezetben már hivatkozott törvény – a Tfvt. hasznosítási kötelezettséget ír elő.33 A tulajdonos jogosult a dologból folyó hasznokat szedni. Haszon alatt a jog mindazt az előnyt érti, amely a dologból származik. A haszon egyik legfontosabb formája az úgynevezett gyümölcs (pl. termék, termény, szaporulat), amely a dologból annak rendeltetésszerű használatánál fogva származik. A tulajdonos a dolog használatának vagy hasznai szedésének jogát másnak átengedheti illetve a dolgot más módon hasznosíthatja. A tulajdonos a hasznosítás jogának a gyakorlását – beleértve a hasznosítás módjának a meghatározását is – szintén átengedheti más személynek. A dolog hasznosításából származnak a dolog természeti és polgári gyümölcsei, valamint egyéb hasznai, melyek a dolgot, illetve – egészben vagy az át nem engedett részben – a tulajdonos vagyonát gyarapítják. A használat és a hasznok szedése jogának mintegy ellenpólusaként, a tulajdonos viseli a dologgal járó terheket. A tulajdonos teherviselési kötelezettsége mindazokra a terhekre fennáll, amelynek viselésére jogszabály vagy érvényes megállapodás mást nem kötelez. A dologgal járó terheket a Ptk. csak általánosságban említi meg, jóllehet nagyon sokféle teher állhat fenn. Ha a terheket rendszerezni szeretnénk, úgy azokat két csoportba lehetne sorolni. Vannak azok a terhek, amelyek a dolog természetéből adódnak, és így kiadásként jelennek meg (költségek, közterhek). A terhek másik csoportját az egyes részjogosítványok korlátozásai alkotják, amelyek valamely magatartás tűrésének kötelezettségében (pl. a szolgalmi jog körében a szolgáló telken való átjárás tűrése, vagy más személyt megillető elővásárlási,- előhaszonbérleti jog gyakorlásának a tűrése) vagy valamely magatartástól való tartózkodásban (pl. zajkeltés) nyilvánulnak meg. A tulajdonos kárveszélyviselési kötelezettsége azt jelenti, hogy viselnie kell a dologban beállott azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. Ha a kárt más személy jogellenesen és felróhatóan okozta, úgy ez a személy lesz a tulajdonossal szemben a kártérítésre köteles. Ha a kárt más személy jogosan okozta (pl. kisajátítás révén), akkor ő kártalanítással tartozik a tulajdonos felé. Ha a tulajdonos a dologra biztosítási szerződést kötött, akkor a beállott kárt a biztosító téríti meg (kárelosztás). Amennyiben azonban egyik eset sem forog fenn, azaz a kár másra át nem hárítható, azt a tulajdonos viseli. A tulajdonos továbbá köteles tűrni azt is, hogy a szükséghelyzetben34 a dolgot a szükséghelyzet megszűntetése végett, a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, illetőleg abban kárt okozzanak (pl. egy tűzvész esetében az áthaladás során letaposásra kerül a kultúrnövény).

33

Tfvt. 5. § (1)-(2) bek. Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély [Ptk. 107. § (1) bek.] 34


2. Az ingatlan tulajdonjogának szerzésmódjai Az ingatlan tulajdonjogának szerzésmódjait a Ptk. sorolja fel és szabályozza. Ezzel összefüggésben érdemes szót ejteni a tulajdonjogviszony keletkezéseinek a jogtudomány által tett megkülönböztetéséről, amelynek komoly gyakorlati jelentősége van. A jogtudomány kialakította a származékos és az eredeti jogszerzés intézményeit. A származékos szerzésmódról akkor beszélünk, ha az új jogosult tulajdona az előző tulajdonjogon alapul, abból származik. Ez esetben szükségképpen jogelődről és jogutódról beszélünk. Ha a dolgon eredetileg nem állt fenn tulajdon, vagy ha fennállt is, de a jogszerző tulajdonjoga nem abból származik, akkor eredeti szerzésmódról beszélünk. Ez esetben a jogutódlás fogalmilag kizárt, az új tulajdonjog az előzőre tekintet nélkül keletkezik vagy eddig még nem létezett jogot keletkeztet. 1. Az ingatlanok tulajdonjogának eredeti szerzésmódjai: a) Hatósági határozat vagy hatósági árverés b) Elbirtoklás c) Kisajátítás 2. Az ingatlanok tulajdonjogának származékos szerzésmódjai: a) Átruházás b) Növedék c) Ráépítés d) Beépítés e) Öröklés 1/a)35 Hatósági árverés útján történő tulajdonszerzésre tipikusan végrehajtási árverésen kerül sor, illetve korábban tömegesen – a földprivatizációs eljárások keretében – a kárpótlási árveréseken került sor. A végrehajtás keretében történő ingatlanárverésére a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) tartalmaz rendelkezéseket. Ha az állam szerez tulajdonjogot árveréssel, a tulajdonszerzése nem érinti az ingatlannyilvántartásba jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jogokat.36 Ha nem az állam a jogszerző, a Vht. alapján az árverési vevő – főszabály szerint – tehermentesen szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát. A főszabály alóli kivételt a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog képezi, valamint a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlannyilvántartásba bejegyezve. Nem terheli azonban az ingatlant megszerző tulajdonos tulajdonjogát a haszonélvezeti jog – függetlenül attól, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be van-e jegyezve – ha annak jogosultja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséért felelős, vagy ha azt a jelzálogjog keletkezése után szerződéssel létesítették.37 Hatósági határozattal, kártalanítás nélkül történő tulajdonszerzésre példa a büntetőügyekben a vagyonelkobzás esete (bírósági ítélet alapján), továbbá a részarány-földkiadási eljárás keretében történő tulajdonszerzés, amely eljárás a kárpótlás mellett a földprivatizáció egyik módja, s amely feladatot korábban a földkiadó bizottságok látták el, jelenleg a megyei MgSzH látja el. Vagyis az MgSzH hoz hatósági határozatot a tulajdonba adásról. Mivel a részarány35

Ptk. 120. § Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. [Inytv. 5. § (3) bek.]

36

37

Vht. 137. § „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

földkiadási eljárás sajnálatos módon még jelenleg sem fejeződött be teljes körűen hazánkban, ezen tulajdonszerzési mód néhány szóra – kitekintésként – említést érdemel. A múlt rendszer egyik sajátos intézménye a szövetkezeti földhasználati jog, amely – a termelőszövetkezeti és a szakszövetkezeti tagoknak a korabeli törvényi előírásokon alapuló kötelező földbevitele eredményeként – a szövetkezetekbe bevitt (elvett) magántulajdonú földrészleteken keletkezett. A szövetkezeti közös földhasználatba adott termőföldekből az egyes tulajdonosokat megillető, aranykorona (a továbbiakban: Ak) értékben kifejezett termőföld tulajdon-rész minősül(t) a részarány-tulajdonnak, melyeket a földhivatalok az úgynevezett termelőszövetkezeti különlapokon vezettek, illetve vezetnek. A földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvényt (a továbbiakban: Fkbt.) az Országgyűlés annak érdekében alkotta meg, hogy a részarány-föltulajdonosok az őket megillető földterületeket természetben megkaphassák, illetőleg a termőföldek folyamatos mezőgazdasági hasznosítása biztosítva legyen.38 Az Fkbt. nem adott és nem vett el tulajdont, hanem a részarány-tulajdon intézményének megszüntetésével a konkrét helyrajzi számmal ellátott földrészleten megvalósuló, valódi rendelkezési jogot biztosító tulajdonjog létrehozását célozta meg. Az Fkbt. célja tehát az volt, hogy részarány-tulajdon jogosultjainak visszajutassák a szövetkezetbe korábban általuk vagy a jogelődjeik által bevitt földrészletek tulajdonát. (Persze a kárpótlási földárveréssel azonosan, itt sem a reprivatizációnak kellett megvalósulnia, mert nem ugyanazon földrészletet érintően került a részarány-tulajdonos tulajdonjoga visszahelyezésre, mint amelyet a szövetkezetbe bevitt.) Mivel a szövetkezeti közös használatba bevitt földek felett – szövetkezeti fölhasználat jogcímén – a szövetkezet sohasem nyert tulajdonjogot, ezen földeket csak a használatába kapta, így a földkiadás során nem beszélhetünk származékos tulajdonszerzésről. 1/b) Elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki az ingatlant sajátjaként 15 éven át szakadatlanul birtokolja.39 Ha a tulajdonos menthető okból nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa, az akadály megszűnésétől számított 1 évig az elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklási idő már eltelt, vagy abból 1 évnél kevesebb volna hátra.40 Vannak továbbá olyan esetek, amelyek az elbirtoklást megszakítják. Ezt azt jelenti, hogy a birtoklásnak az addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, és az elbirtoklás a megszakadást okozó körülmény elmúltával újból kezdődik. Megszakítja az elbirtoklást, ha a tulajdonos a birtokost a dolog kiadására írásban felszólítja, vagy eziránt bírósághoz fordul, illetve ha a tulajdonos a dologgal rendelkezik, továbbá ha a birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt 1 éven belül nem szerzi vissza, vagy 1 éven belül nem kéri a bíróságnál, hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza.41 Nem lehet ingatlant elbirtokolni, ha valaki bűncselekménnyel vagy egyébként erőszakos vagy alattomos úton jutott a dolog birtokához, továbbá akkor sem, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozólag állnak fenn, és a föld nem osztható meg.42 Az elbirtoklás olyan eredeti tulajdonszerzés, amely az ingatlan-nyilvántartáson kívül (ezt megállapító bírósági ítélettel) következik be. Mindazonáltal ha az elbirtokló a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a tulajdonszerzésre nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében jogot szerzett.43 38

Fkbt. preambuluma Ptk. 121. § (1) bek. 40 Ptk. 123. § 41 Ptk. 124. § 42 Ptk. 121. § (2) bek.;(4) bek. 43 Ptk. 121. § (5) bek. 39


1/c) A kisajátítás a tulajdonjog elvonásának törvényben deklarált esete. Az Alkotmány rögzíti, hogy tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.44 A Ptk. az alkotmányos szabályt megismétli, egyben kiegészíti azzal, hogy kisajátítani nem csak törvényben megállapított esetben és módon, hanem törvényben megállapított célokra lehet.45 Í Így például – a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvényben deklarált – honvédelem; nemzetközi szerződés alapján megvalósuló területcsere; bányászat; energiatermelésenergiaellátás; természetvédelem; vízgazdálkodás; fenntartható erdőgazdálkodás, valamint véderdő telepítése, védőfásítás és közérdekű erdőtelepítés céljából. A kisajátítás részletes szabályairól a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény rendelkezik. A kisajátítási eljárást az államigazgatási hivatal (értsd: közigazgatási hivatal) folytatja le. Kisajátításnak akkor van helye, ha 1. a közérdekű cél megvalósítása az ingatlanon fennálló tulajdon korlátozásával nem lehetséges, vagy - külön törvény alapján - a közérdekű használati jog, vezetékjog, szolgalmi jog alapításában a tulajdonossal nem jött létre megállapodás, illetve e jogokat az illetékes hatóság nem engedélyezte és 2. az ingatlan tulajdonjogának megszerzése adásvétel - törvényben meghatározott esetben csere - útján nem lehetséges és 3. a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, illetve ha a közérdekű cél megvalósítására több ingatlan alkalmas, annak más ingatlanon való megvalósítása a tulajdon nagyobb sérelmével járna és 4. a kisajátítással biztosított tevékenység közösségi előnyei a tulajdon elvonásával okozott kárt jelentősen meghaladják. A 4. pontban foglaltak mérlegelése során az államigazgatási hivatalnak a közérdekű tevékenység jelentőségét, így különösen a terület fejlődésére gyakorolt hatását, a tevékenységgel, szolgáltatással ellátásra kerülők számát, a foglalkoztatásra gyakorolt hatását és az ingatlan jellemzőit egybe kell vetnie, kulturális örökségvédelmi érték, természetvédelmi érték esetén annak jelentőségét és a tulajdonelvonás arányosságát kell vizsgálnia.46 2/a) Ingatlan tulajdonjogát átruházással – ha a törvény kivételt nem tesz – csak a tulajdonostól lehet szerezni.47 Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges.48 A jogcím és a szerzésmód egymáshoz való viszonyát illetően indokolt megemlíteni, hogy a magyar polgári jogban a tulajdon-átruházás szigorúan jogcímes szerzésmód. Tipikusan jogcím az átruházásra kötött szerződés (pl. adásvétel, ajándékozás, csere stb.), de – ahogyan arra a Ptk. szövege is utal – lehet más jogcím is (pl. szerződésen kívül okozott kár megtérítése címén a károsultra valamely dolog tulajdonjogát ruházzák át). A jogcímes szerzésmód azt jelenti, hogy a szerzésmód önmagában még nem eredményezi a tulajdon átszállást, hanem ez utóbbi csak abban az esetben megy végbe, ha az a jogcím, amelyen az átruházás alapszik, érvényes. Vagyis, ha a szerzésmód végbe is ment, de az adott jogcímet a jogrend nem ismeri el, úgy a jogcím érvénytelen, s a tulajdon-átruházás is 44

Alkotmány 13. § (2) bek. Ptk. 177. § 46 a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 3. § (1) bek. 47 Ptk. 117. § (1) bek. 48 Ptk. 117. § (3) bek. 45


érvénytelen. A jogcím fennállását és érvényességét a jogrendszerünk az átruházás időpontjában követeli meg. A tulajdonjog megszerzésének jogcímhez kötöttsége azt is jelenti, hogy az átruházás jogcímének hiánya vagy érvénytelensége a tulajdonszerzést kizárja. Azt, hogy a jogcím fogyatékos-e vagy sem, a konkrét anyagi jogi – elsősorban kötelmi jogi – szabályok szerint kell megítélni. A szerződés magánokiratba való foglalása az ingatlan-átruházási szerződés minimális alakszerűsége, de ahhoz, hogy az okirat alapján a tulajdonosváltozás az ingatlannyilvántartásban átvezetésre kerüljön, az Inytv.-ben és az Inytv. végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendeletben (a továbbiakban: Inyvhr.) felsorolt alaki és tartalmi kellékeket kell az okiratnak tartalmaznia.49 Kiemelendő, hogy tulajdonjog keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek közokirat, vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat alapján van helye. Ingatlan átruházása esetén tehát tulajdonosnak csak az tekinthető, akinek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ha azonban a szerzés olyan átruházótól történik, akinek tulajdonjoga bejegyzésre nem került, de bejegyzésre alkalmas okirattal a közbenső jogszerzés igazolt, a tulajdonjog megszerzésének és az új tulajdonos ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének nincs akadálya.50 Annak elkerülésére, hogy az ingatlan-nyilvántartásban maradt tulajdonos többszöri rosszhiszemű eladása megakadályozásra kerüljön, és egyúttal az ingatlan első jóhiszemű birtokosa védelemben részesüljön, a Ptk. úgynevezett birtokkal megerősített jogcímvédelmi szabályt állapít meg. E szerint többszöri eladás esetén az a vevő követelheti a tulajdonjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, aki elsőnek jóhiszeműen birtokba lépett, ha pedig ilyen nincs, a korábbi vevő, kivéve, ha a későbbi vevő tulajdonjogát az ingatlannyilvántartásba bejegyezték.51 Ezt a rendelkezését nem csak a többszöri eladásra, hanem a többszöri ajándékozásra is alkalmazni kell. 2/b) A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb váltak a föld alkotórészévé (növedék).52 A növedék tulajdonképpen sajátos alkotórész. A növedék ugyanis utóbb válik a föld alkotórészévé. Amiatt, hogy a növedék is alkotórész, igaz rá az alkotórészre vonatkozó szabály53, miszerint oly mértékben van a földdel tartósan egyesítve, hogy az elválasztással a föld értéke, használhatósága számottevően csökkenne, illetve az elválasztott rész elpusztulna. A növedéket a földtulajdonos szerzi meg. Nem a növedéki szabályok érvényesülnek a termékre, terményre, szaporulatra, ha azok tulajdonjoga más jogviszony alapján mást illet, továbbá a szigetre és az elhagyott folyammederre (mert ez állami tulajdonba kerül), az épületre, ha az ingatlan tulajdonosától eltérő személy tulajdonába kerül.54 2/c) A ráépítés abban különbözik a túlépítéstől55, hogy az építkezés teljes mértékben más tulajdonában álló földön történik, míg a túlépítés részben saját telken, részben pedig a szomszéd telkén zajlik. A ráépítésre egyébként a túlépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni56, az alább eltérésekkel.

49

Inytv. 29. §; 32-33. §; 35-36. §; Inyvhr. 69-76. § Inyvhr. 87. § 51 117. § (4) bek. Inytv. 88. § 52 Ptk. 126. § 53 Ptk. 95. § 54 Ptk. 97. § (2) bek. 55 Ptk. 109-111. § 56 Ptk. 138. § (3) bek. 50


Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, – főszabály szerint – az épület tulajdonjogát a földtulajdonos szerzi meg, aki köteles azonban gazdagodását a ráépítőnek megfizetni. Ugyanakkor a bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a földnek, illetőleg – ha a föld megosztható – a föld megfelelő részének a megvásárlására.57 Azonban a főszabály alól vannak kivételek. Az első kivétel az, hogy a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, ha jóhiszemű volt, és az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. A bíróság a földtulajdonos kérelmére azonban megállapíthatja, hogy a ráépítő csak az épület tulajdonjogát szerezte meg. Ebben az esetben a ráépítőt a földön használati jog illeti meg.58 Ha a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének tulajdonjogát, köteles annak forgalmi értékét a földtulajdonosnak megtéríteni. Ha pedig a ráépítő földhasználati jogot szerzett, a föld használatáért köteles ellenértéket fizetni. Ha a ráépítő nem szerzi meg az egész föld tulajdonjogát, a ráépítéssel okozott értékcsökkenésért is köteles a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.59 A második kivétel az, amikor az ingatlanon korábban is volt épület, és a ráépítő egy újabb épületet emel, vagy a meglévő épületet bővíti, ahhoz hozzáépít, vagy azt átépíti. Ez esetben a ráépítéssel – a felek eltérő megállapodása hiányában – közös tulajdon keletkezik. A ráépítő tulajdoni hányada az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kerül megállapításra.60 A harmadik kivétel az, ha a ráépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást. Ebben az esetben a ráépítő nem szerezhet tulajdonjogot, és kötelezhető, hogy az épületet bontsa le.61 2/d) Beépítéssel az anyag tulajdonjogát az a személy szerzi meg, aki idegen anyaggal saját földjére vagy a használatában álló földre épít. A beépítő az anyag értékét köteles megtéríteni.62 A beépítés a dologegyesülés sajátos, ingó és ingatlan egyesítéséből előálló esete. A Ptk. ez esetben nem kívánta általánossá tenni, hogy a beépítéssel is közös tulajdon keletkezzék a beépített anyag tulajdonosa és a föld tulajdonosa között, természetesen azonban gondoskodni kell az idegen anyag tulajdonosa érdekeinek védelméről. A saját használatban (és nem tulajdonban) lévő földön történő építkezés esetén a beépítéssel tulajdonjogot csak akkor lehet szerezni, ha az épület tulajdonjoga is megilleti az építőt.63 A beépítésnél nincs jelentősége, hogy a beépítő jó, vagy rosszhiszemű volt-e, mint ahogy annak sem, hogy a beépített anyag értéke hogyan viszonyul a föld értékéhez. A beépítéssel történő tulajdonszerzés megkívánja a beépítésre vonatkozó szabályok alkalmazásához azt is, hogy az anyag szorosan kapcsolódjon a földhöz, vagyis ne lehessen az építmény megsemmisülése, vagy megrongálódása nélkül a földtől elválasztani. 2/e) Az öröklés esetén az örökös az örökölt ingatlan tulajdonjogát az örökhagyó halála pillanatában, ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül szerzi meg.64 Az örökös 57

Ptk. 137. § (1) bek. Ptk. 137. § (2) bek; Ptk. 155. § 59 Ptk. 138. § 60 Ptk. 137. § (3) bek. 61 Ptk. 137. § (4) bek; 138. § (3) bek; 110. § 62 Ptk. 136. § 63 Ptk. 97. § (2) bek. 64 Ptk. 598. § 673. § 58


tulajdonjogának bejegyzésére a hagyatéki eljárás rendjén kerül sor. Az örökös mint egyetemleges jogutód természetszerűleg örökli nemcsak az ingatlannal kapcsolatos tulajdonosi jogosítványokat, hanem annak terheit is. A hagyatéki eljárás részletes szabályait a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet tartalmazza. 3. A termőföldtulajdon megszerzésének korlátozása 3/1. A földszerzési korlátok felállítása és azok fenntarthatósága A termőföld tulajdonjogának megszerzése tekintetében a Tft. korlátokat állít fel a megszerezhető termőföld-mennyiség tekintetében, továbbá meghatározott jogalanyokat kizár abból a lehetőségből, hogy a termőföld tulajdonjogát megszerezzék, illetve feltételeket állít fel a tulajdonszerzéshez. A Tft. szabályainak megalkotásakor a jogalkotó abból a tényből indult ki, hogy a föld, mint természeti jószág korlátozott mértékben áll rendelkezésre, azaz nem szaporítható és nem helyettesíthető. Ebből adódik, hogy a termőföldhöz-jutás lehetőségének egyenlő esélye nehezebben teremthető meg, mint azoknak az eszközöknek, javaknak az esetében, amelyek – legalábbis elvileg – korlátlanul állnak rendelkezésre. Ezen túl a Tft. megalkotása olyan időszakban történt, amikor a termőföld tulajdoni és használati viszonyai a változás állapotát mutatták. A szocialista tulajdoni rendszernek a magántulajdonon alapuló tulajdoni rendszerre történő átalakulása során a Tft. a kárpótlási törvények, a szövetkezeti törvények65, az Fkbt. és az állami tulajdon privatizációjára vonatkozó törvények végrehajtásának együttes eredményeként vált meghatározóvá. A törvényi szabályozás célja elsősorban az volt, hogy a földhöz-jutás lehetőségének egyenlő esélyét biztosítsa a korábbi rendszer kárvallottjai, azaz belföldi magánszemélyek számára, de egyúttal megakadályozza a nagybirtokok kialakítását is. Ezért a Tft. a termőföldszerzést még a belföldi magánszemélyek részére is csak korlátozott mértékben teszi lehetővé. A különböző jogalanyok (belföldi magánszemélyek és gazdálkodó szervezetek, külföldi magánszemélyek és gazdálkodó szervezetek) vonatkozásában a szabályozás nem egységes. Közös vonás azonban, hogy ha különböző mértékben is, de a Tft. egyetlen alanyi kör számára sem teszi lehetővé a termőföld tulajdonjogának korlátlan megszerzését. Mindazonáltal azt is leszögezi a Tft. miniszteri indokolása, hogy „távlatban természetesen a korlátozás nélküli tulajdonszerzés elismerése jelentheti a teljes visszatérést a magántulajdonon alapuló földpiaci követelményekhez”. Mindezekre volt figyelemmel a jogalkotó a Tft. megalkotásakor, s mintegy „átmeneti időszakra” állította fel a földszerzési korlátokat. Ezen „átmeneti időszak” azonban még tart, aminek lehetséges, de nem egyedüli oka, hogy még mindig nem sikerült a földprivatizációs eljárásokat teljes körűen befejezni. Ami a távlatot és a Tft. szabályainak szükségképpeni felülvizsgálatát illeti, nem hagyható figyelmen kívül, hogy immáron hazánk az Európai Unió (EU) része. Az EU és a közép-kelet európai államok közötti – 2003. április 16-án aláírt – Csatlakozási Okmányban közös, hogy a termőföld forgalmára vonatkozó szabályozást a közösség nem a mezőgazdasági fejezetben, hanem a tőkeáramlási fejezetben tárgyalta. Közös vonás az is, hogy a nagyobb agrárpotenciával rendelkező csatlakozó országok a termőföldre vonatkozó közösségi szabályozástól ideiglenesen eltérést megengedő tagállami szabályozásra 65

1991. évi XXV. törvény; 1992. évi XXIV. törvény; 1992. évi XLIX. törvény; 1994. évi II. törvény; 1992. évi I. törvény; 1992. évi II. törvény „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

felhatalmazást kaptak. Az átmeneti idő Lengyelország esetében 12, a további hat országban, köztük hazánkban is 7 év, amely azt jelenti, hogy Magyarország esetében 2011. évben lejár a moratórium. A Csatlakozási Okmány azt is tartalmazza, hogy „ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy az átmeneti időszak lejártával Magyarországon a mezőgazdasági földterületek piacának súlyos zavara alakul ki vagy ennek kialakulása fenyeget, a Bizottság Magyarország kérelmére határozatot hoz az átmeneti időszak legfeljebb 3 évre történő meghosszabbításáról”. Hogy Magyarország élni fog-e ezzel a lehetőséggel, az a mindenkori Kormány döntése és felelőssége. E sorok írójának a véleménye szerint a moratórium 2011. vagy 2014. évi közelgő lejárta mindenképpen kikényszeríti a Tft. mielőbbi felülvizsgálatát, és egy új termőföldről szóló törvény megalkotását. Ezzel összefüggésben említést érdemel, hogy az EU 15 számos tagállama – a Római Szerződés nemzeti elbánást kikényszerítő követelménye ellenére – a külföldiek tulajdonszerzését megszorítja vagy kizárja. A külföldiek földvásárlását a belföldiekkel azonos feltételek – állandó letelepedés, személyes művelése a földnek, illetve a megfelelő agrárképzettség – megléte esetén engedélyezik. Állami beavatkozással igyekeznek a mezőgazdaságilag művelhető földterületeket a helybéli lakosság tulajdonában tartani, illetve elősegíteni a gazdaságos üzemméretek kialakítását, meggátolni a meglévő gazdaságok területének csökkenését. Ez utóbbit öröklési előírások is támogatják. Az EU-ban tehát ma sem általános érvényű a korlátlan, liberális földpiac. 3/2. A korlátozott szerzésmódok köre A tulajdonszerzési módok, a tulajdonosváltozás eseteinek sokfélesége miatt a Tft. egyértelművé teszi, hogy a szerzési korlátozások és tilalmak alkalmazása során mit kell tulajdonszerzésnek tekinteni. Ezzel a termőföldre vonatkozó tulajdonszerzés és a Ptk.-nak a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó általános szabályai közötti viszony is tisztázódik. A Tft. főszabály szerint bármely tulajdonosváltozást eredményező jogi aktust tulajdonszerzésnek tekint, kivéve a törvényes örökléssel az elbirtoklással a ráépítéssel a kisajátítással a kárpótlási célú árveréssel történő tulajdonszerzést.66 A kivételként felsorolt esetekre a tulajdonszerzési korlátozások és tilalmak nem vonatkoznak, vagyis ezekre nem irányadóak a Tft. rendelkezései. A kivételek körét egyes jogalanyokhoz kapcsoltan a Tft. egyes rendelkezései bővítik, melyek bemutatására lentebb kerül majd sor. 2008. augusztus 1-jével a termőföld tulajdonjogának csere illetve ajándékozás jogcímén történő megszerzése feltételekhez kötött. E szerint termőföld tulajdonjogát csere jogcímén akkor lehet megszerezni, ha a csereszerződésben a felek termőföld tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget, és 1. a csere tárgyát képező egyik földrészlet az azt megszerző cserepartnernek már a tulajdonában álló földrészletével azonos településen fekszik, vagy 2. a cserepartnerek egyikének bejelentett lakóhelye azon a településen van, amely település közigazgatási területén fekszik a csere címén általa megszerzendő földrészlet.67 66 67

Tft. 4. § (1) bek. Tft. 4. § (2) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

E szerint a termőföldet érintő csere érvényességi feltétele, hogy a csereszerződés kizárólag termőföldek kölcsönös átruházására irányuljon, úgy, hogy a csere legalább az egyik félnél birtokösszevonást valósítson meg, avagy a helyben lakó személy földszerzését eredményezze. A termőföld tulajdonjogának ajándékozás jogcímén történő megszerzése pedig csak a közeli hozzátartozók között, illetve közalapítvány, önkormányzat, egyház, és az állam javára lehetséges.68 Amiként arról már az I. fejezetben szó esett, a Tft. a tulajdonszerzés szabályait kiterjeszti a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földekre, függetlenül attól, hogy azok nem minősülnek termőföldnek.69 A Tft. rögzíti, hogy a tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis, így ahhoz nem fűződhetnek joghatások. Ha az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel a Tft.-ben meghatározott tulajdonszerzési korlátozásba ütköző módon, illetőleg a megengedett szerzési mértéket meghaladóan termőföld vagy védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére kerülne sor, a földhivatalnak az okirat nyilvánvaló érvénytelensége esetére irányadó szabályok szerint kell eljárnia. A szerző félnek a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy tulajdonszerzése nem ütközik szerzési korlátozásba. A nyilatkozat valóságtartalmát a földhivatal az ingatlan-nyilvántartás alapján ellenőrizheti. Termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési kikötés semmisségének megállapítása iránt az ügyész pert indíthat.70 3/3. A földszerzés alanyi oldalon fennálló korlátozása Az alanyi korlátozás abban nyilvánul meg, hogy hazánkban – főszabály szerint – csak belföldi magánszemély szerezhet termőföldet. Külföldi magánszemély, külföldi és belföldi jogi személy, és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek számára a földszerzés tilalmazott. A fentebb leírtak alapján ez utóbbi jogalanyok csak törvényes örökléssel, elbirtoklással, ráépítéssel, kisajátítással és privatizációs eljárások keretében alkalmazott kárpótlási célú árverés címén szerezhetnek Magyarországon termőföldet. A főszabály alóli kivételek a következők. a) A Magyar Állam, az önkormányzat és közalapítvány, továbbá némely esetben – nevezetesen végintézkedés, ajándékozási, tartási, vagy gondozási szerződés alapján – az egyházi jogi személy korlátlanul szerezhet termőföldet.71 b) A jelzálog-hitelintézet a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvényben foglalt korlátozásokkal és időtartamra szerezhet termőföldet.72 c) Továbbá az a) és b) pontban nem említett belföldi jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (e fejezetben a továbbiakban együtt: gazdálkodó szervezet) esetében a jogutódlás kapcsán a Tft. szintén kivételt enged a termőföldszerzés tilalma alól. Nevezetesen a szervezeti változással, illetve társasági formaváltással, egyesüléssel vagy szétválással létrejött gazdálkodó szervezet a jogelődje – a Tft. hatályba lépését (1994. július 24-én) megelőzően megszerzett – tulajdonát képező termőföld tulajdonjogát megszerezheti.73 Ez annyit jelent, hogy ha például egy szövetkezet 1994. július 26-án termőföld tulajdonnal rendelkezett, akkor a szövetkezet későbbi Kft.-vé való 68

Tft. 4. § (3) bek. Tft. 2. § (2) bek. 70 Tft. 9. §; Inytv. 51. § 71 Tft. 6. § (1)-(2) bek. 72 Tft. 6. § (3) bek. 73 Tft. 6. § (4) bek. 69


átalakulása esetén a Kft. az átalakulás címén megszerzi a jogelődje tulajdonát képező termőföldet. Ezekben az esetekben tehát a jogutódlások miatt bekövetkező tulajdonszerzésről van szó. d) A tulajdonszerzési korlátozás alóli kivétel esete alá tartozik – a jogalany oldaláról tekintve – a tagállami állampolgár tulajdonszerzése is, aki feltételekkel szerezhet hazánkban termőföldet. Az a tagállami állampolgár szerezhet termőföldet hazánkban, aki önálló vállalkozó74 mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és ezen túl legalább 3 éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet75. A tagállami állampolgárok tehát közvetlenül a státuszukból eredően nem jogosultak hazánkban a földszerzésre, hanem csak akkor, ha a – Csatlakozási Okmányból a Tft.-be átültetett – fent említett három feltétel együttesen fennáll. A Tft. részletesen szabályozza, hogy a tagállami állampolgárnak a tulajdonszerzési feltételek fennállását milyen hatósági igazolásokkal kell bizonyítania, másrészt a jövőre vonatkozóan – teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalva – milyen kötelezettségeket kell vállalnia.76 A tagállami állampolgárok – amennyiben a feltételek fennállnak – a belföldi magánszemélyekre irányadó szabályok szerint szerezhetnek termőföldet, azaz a tulajdonszerzésükhöz nem kell külön hatósági engedélyezési eljárást lefolytatni. A tagállami állampolgárnak a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzése iránti kérelméhez mellékelni kell a Tft.-ben a tulajdonszerzési képességet igazoló valamennyi hatósági bizonyítványt, igazolást, és nyilatkozatot. A tagállami állampolgár tulajdonjogának bejegyzéséről szóló határozatot és a bejegyzés alapját képező okiratok másolatát a földhivatal köteles megküldeni az MgSzH részére, azért, hogy az elláthassa a tulajdonszerzés jogszerűségének ellenőrzését.77 Ha megállapításra kerül, hogy a tagállami állampolgár tulajdonos nem tartotta be a vállalt kötelezettségeket, illetve már nem felel meg az előírt törvényi feltételeknek, a tulajdonost az MgSzH írásban – határidő kitűzésével – felszólítja a jogszerű állapot helyreállítására. A felszólítás eredménytelensége esetén szankcióként bírság alkalmazását írja elő a Tft. A bírság ismételten is kiszabható, amíg a jogsértő állapot fennáll, illetve amíg a tulajdonos a termőföldet el nem idegenítette. A bírság kiszabása mellett jelentős szankció az is, hogy a tagállami állampolgár mindaddig, amíg bírságolásra okot adó jogsértő állapot fennáll – de legkésőbb a moratórium végéig – további termőföldet nem szerezhet. Így ezen tagállami állampolgárra a külföldi magánszemélyre irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni.78 3/4. A földszerzés területi oldalon fennálló korlátozása A földszerzés területi korlátozása79 kettős vonatkozású. Egyrészről van egy objektív területi korlát, amit a Tft. maximum 300 hektárban illetőleg maximum 6000 Ak értékben állapít meg. A jogsértés akkor következik be, ha a tulajdonszerzés a 300 hektár területnagyságot és ezzel

74

Tft. 3. § o) pontja alapján önálló vállalkozó: az egyéni vállalkozó, az egyéni cég vagy az önfoglalkoztató. A Tft. 3. § p) pontja alapján az a személy minősül önfoglalkoztatónak, aki bármely jogszabály szerint önállóan végezhető és az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó gazdasági tevékenységet végez, ha az egészségbiztosítási, illetőleg a nyugdíjbiztosítási szolgáltatások fedezetéről a jogszabályok rendelkezései szerint maga gondoskodik 75 Tft. 7. § (2) bek. 76 Tft. 8/A. § 77 Tft. 8/B. § 78 Tft. 8/C. § 79 Tft. 5. § „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

együtt a 6000 Ak értéket is meghaladja. A megszerezhető termőföld mértékének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a tanya területén levő termőföldet.80 Emellett a Tft. a termőföld fekvése szerinti település összes termőföldjéhez viszonyítva is felállít egy korlátozást. Eszerint nem szerezhető meg a termőföld tulajdonjoga, ha az annak fekvése szerinti településen a szerző fél és közeli hozzátartozója81 tulajdonában lévő termőföld mennyisége a megszerezni kívánttal együtt meghaladná a település összes termőföld-területének egynegyedét vagy az 1000 hektárt. Az 1000 hektár területnagyságú mértéket – értelemszerűen – abban az esetben kell figyelembe venni, ha a település összes termőföld területének egynegyede olyan jelentős lenne, hogy az az 1000 ha területnagyságot is meghaladná. Ezen rendelkezés a túlzott mértékű nagybirtokok kialakításának elkerülésére került megalkotásra, ugyanakkor különbséget tesz a földszerzés helyét illetően, hiszen a korlátozás attól függ, hogy az érintett személy milyen mértékű termőföld területtel rendelkező településen kíván földet szerezni. 3/5. A tanya és a védett természeti területek tulajdonjogának megszerzése A Tft. 2004. április 30-ig a tanyát a termőföldnek nem minősülő ingatlanok körébe sorolta. Ugyanakkor a termőföldtörvény jogharmonizációs célú módosítása során újraszabályozásra került a termőföldnek nem minősülő ingatlan82 fogalma. A Tft. a tanyát a termőföldnek nem minősülő ingatlanok fogalom-meghatározásából ugyan kiemelte, azonban a tanya tulajdonjogának külföldiek által történő megszerzése esetére továbbra is a termőföldnek nem minősülő ingatlanok tulajdonjogának megszerzésére irányadó szabályokat rendeli alkalmazni.83 A tanya tulajdonjogának tagállami állampolgár által történő megszerzésére pedig az a rendelkezés alkalmazandó, mely szerint „a belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra, aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább 3 éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet.” Ezen rendelkezés értelmében azon tagállami állampolgárok, akik az előírt feltétetekkel rendelkeznek, a tanya illetőleg a termőföld tulajdonjogát a belföldi magánszemélyekre irányadó szabályok szerint szerezhetik meg. 2004. április 30-ig a Tft. és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény úgy rendelkezett, hogy külföldi magánszemély és gazdálkodó szervezet védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. A természetvédelmi oltalom alatt álló földterület lehet termőföld illetőleg termőföldnek nem minősülő földterület. A védett természeti területek tulajdonjogának tekintetében hazánk nem kapott az EU-tól moratóriumot. Így azon a címen, hogy egy ingatlan védett természeti területnek minősül, annak elidegenítése során nem lehet eltekintetni a tőke szabad mozgására vonatkozó közösségi előírásoktól. Ugyanakkor azon védett természeti területnek minősülő földrészletet, amely egyúttal termőföldnek is minősül, a termőföldre irányadó szabályok szerint lehet megszerezni. A fentiek alapján a Tft. új rendelkezést vezetett be, a termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogának megszerzésére.84 Ennek alapján 2004. május 1-je óta 80

Tft. 5. § (4) bek. Ptk. 685. § b) pont 82 Tft. 3. § q) pont 83 Tft. 8. § 84 Tft. 88/D. § 81


külföldi magánszemély és gazdálkodó szervezet termőföldnek nem minősülő védett természeti terület tulajdonjogát továbbra sem (még engedéllyel sem) szerezheti meg, tagállami állampolgár, valamint az Európai Unió tagállamában, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államban, továbbá a nemzetközi szerződés alapján velük egy tekintet alá eső államban bejegyezett gazdálkodó szervezet a termőföldnek nem minősülő ingatlanokat – a belföldi személyekkel azonos feltételekkel – szerezhetik meg .

3/6. Az elővásárlási jog gyakorlása Az elővásárlási jog a tulajdonos rendelkezési jogának, s ezen belül is a vevő-választási szabadságának korlátozását jelenti, feltéve, hogy az elővásárlásra jogosult az ajánlattevővel azonos tatalommal és feltételekkel kész szerződést kötni. Az elővásárlási jog értelemszerűen csak az adás-vételhez kapcsolódhat, azaz annak jogosultja a jogát csak akkor tudja gyakorolni, ha a föld tulajdonosa adás-vétel címén kívánja a tulajdonjogát más személyre átruházni. Az elővásárlási jog alapulhat jogszabályi rendelkezésen vagy szerződésen. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog a szerződéssel keletkezett elővásárlási jogot megelőzi.85 A Tft. a termőföld és tanya eladása esetében meghatározza az elővásárlásra jogosultak rangsorát.86 A Tft. azonban az elővásárlásra jogosultak sorrendjét szubszidiárius módon rögzíti („ha külön törvény másként nem rendelkezik”), vagyis a Tft. szerinti jogosultsági sorrend akkor vehető figyelembe, ha nincs a Tft.-hez képest más speciálisabb törvény, amely termőföldre (tanyára) fennálló elővásárlási jogot más személy javára nevesít. [Ilyen külön törvény például a hegyközségekről szóló 1994. évi CII. törvény, amely szőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott szomszédos termőföldre elővásárlási jogot biztosít annak a hegyközségi tagnak, aki ezen jogának érvényesítését megelőző 24 hónapban folyamatos hegyközségi tagsággal rendelkezett.87] A Tft. alapján termőföld vagy tanya eladása esetén – ha törvény másként nem rendelkezik – az alábbi sorrendben elővásárlási jog illeti meg: 1. a haszonbérlőt, felesbérlőt és részesművelőt; haszonbérlő gazdálkodó szervezet esetén annak helyben lakó természetes személy tagját, illetve helyben lakó részvényesét (figyelemmel arra, hogy gazdálkodó szervezet főszabály szerint nem szerezheti meg a termőföld tulajdonjogát); 2. a helyben lakó szomszédot; 3. a helyben lakót; 4. a magyar államot a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény törvényben foglaltak szerint. Az 1. pont alapján az elővásárlási jogot csak akkor lehet gyakorolni, ha a haszonbérleti (felesbérleti, részesművelési) jogviszony legalább 3 éve fennáll. Ha a haszonbérlő (felesbérlő, részesművelő) gazdálkodó szervezet, ennek tagja, illetve részvényese esetén további feltétel a legalább 3 éves tagi, illetve részvényesi jogviszony.88 Mivel a 2. és 3. pontban foglalt jogosultsági csoportba több személy is tartozhat, a Tft. külön meghatározza ezen csoportokon belül az elővásárlásra jogosultak sorrendjét is. Ez a következő: 85

Ptk. 373. § (6) bek. Tft. 10. § (1)-(2) bek. 87 1994. évi CII. törvény 30. § (2) bek. 88 Tft. 10. §(5) bek. 86


1. családi gazdálkodó; 2. nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozó; 3. gazdálkodó szervezet esetén annak helyben lakó természetes személy tagja vagy helyben lakó részvényese. A tulajdonostársat a Ptk. alapján elővásárlási jog illeti meg, de csak harmadik személlyel szemben, vagyis akkor élhet a tulajdonostárs az elővásárlási jogával, ha kívülálló személytől érkezik más tulajdonostárs tulajdoni hányadára vonatkozó vételi ajánlat. A Ptk. a tulajdonostársat megillető elővásárlási jog kapcsán szintén szubszidiárius rendelkezést tartalmaz, amikor azt rögzíti, hogy a külön jogszabályokban más személy részére biztosított elővásárlási jog – ha törvény kivételt nem tesz – megelőzi a tulajdonostárs elővásárlási jogát.89 Figyelemmel arra, hogy a Tft. rendelkezései speciálisak a Ptk. rendelkezéseihez képest, a „lex specialis derogat legi generali” jogelvet kell alkalmazni. Ennek következtében, ha kívülálló harmadik személy tesz valamely tulajdonostársnak vételi ajánlatot, a többi tulajdonostárs a Ptk.-ban foglalt törvényi elővásárlási jogát a Tft.-beli elővásárlásra jogosultakat követően, a rangsorban az utolsó helyen gyakorolhatja. Az elővásárlási jog nyilvánvalóan csak akkor gyakorolható, ha annak jogosultja tudomást szerez arról, hogy vételi ajánlat érkezett arra a termőföldre vagy tanyára, melyre vonatkozóan az elővásárlási joga fennáll. A termőföld, vagy a tanya tulajdonosának az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot hirdetményi úton kell azokkal az elővásárlásra jogosultakkal közölnie, akiket e jogosultság a Tft. ás a Ptk. alapján illet meg, vagyis e két törvényen alapul az elővásárlási joguk.90 A hirdetményi úton történő közlési kötelezettségnek az az ésszerű indoka, hogy a Tft. igen nagy számban határozza meg az elővásárlásra jogosultak körét, melyből következően nem várható el a tulajdonostól az, miszerint minden jogosulttal közvetlenül közölje a vételi ajánlatot. Ugyanakkor a Tft.-én és a Ptk.-án kívüli más jogszabályban meghatározott elővásárlási jog esetén írásban, a szerződéssel keletkezett elővásárlási jog esetében írásban vagy szóban kell értesíteni a vételi ajánlatról a jogosultat.91 A részletszabályokat a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól szóló 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet (e fejezetben a továbbiakban: R.) tartalmazza. Az R. alapján a termőföld vagy a tanya tulajdonosa (a továbbiakban: eladó) az ingatlanra vonatkozó vételi ajánlatot a szerződés megkötése előtt köteles az elővásárlásra jogosultakkal hirdetményi úton közölni. Ez a kötelezettség azonban csak az eladó részéről elfogadott ajánlatra terjed ki. A közlési kötelezettségnek a következő esetekben nem kell eleget tenni. 1. A Tft. alapján az elővásárlási jog nem áll fenn a közeli hozzátartozók és a tulajdonostársak közötti adásvétel esetén, a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként megvalósuló termőföld eladása esetén, valamint olyan külterületi földrészlet eladása esetén, amely a törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült.92 Vagyis ha a tulajdonos a közeli hozzátartozójától, vagy a tulajdoni hányadára vonatkozóan másik tulajdonostárstól, illetve a zártkerti ingatlanára, továbbá ha a gazdaság átadására vonatkozó93 89

Ptk. 145. § (2)-(3) bek. Tft. 10. § (6) bek. 91 Ptk. 373. § (1) bek; 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet 1. § (4) bek. 92 Tft. 10. § (3) bek. 93 az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a mezőgazdasági termelők gazdaságátadásához nyújtandó támogatás részletes feltételeiről szóló 83/2007. (VIII. 10.) FVM rendelet 90


vételi ajánlatot kapott, úgy a Tft.-nek és az R.-nek az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó rendelkezéseit nem kell alkalmazni. 2. Szintén nem kell az elővásárlásra jogosultakkal közölni az ajánlatot, ha az az első helyen álló elővásárlási jogosulttól érkezett.94 Ennek magyarázata az, hogy ilyen esetben feleslegesen ne kerüljön közlésre az ajánlat, hiszen az első helyen álló elővásárlási jogosultat a jogosultság gyakorlása során a sorrendben más úgysem tudja megelőzni. 3. A Nemzeti Földalapba tartozó ingatlanok nyilvános pályázat útján történő eladása, illetve árverezése során az R. rendelkezéseit nem kell alkalmazni95, vagyis az állam a nevében a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket gyakorló szervnek az állami földek eladása során szintén nem kell az R. szerinti módon közölni a vételi ajánlatot az elővásárlásra jogosultakkal. Az R. alapján az ajánlat közlése az ingatlan fekvése szerint illetékes települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi kerületi önkormányzat) polgármesteri hivatala, illetve a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: polgármesteri hivatal) hirdetőtáblájára való kifüggesztéssel történik, melyről a jegyző gondoskodik. A jegyző az ajánlatot a beérkezéstől, illetve az átvételtől számított 8 napon belül a polgármesteri hivatal hirdetőtáblájára 15 napra kifüggeszti. Az ajánlatot teljes terjedelmében kell közölni. A közlésből ki kell tűnnie annak is, hogy az ajánlattevő maga elővásárlásra jogosult-e, és ha igen, a Tft.-ben, illetve a Ptk.-ban meghatározott melyik jogcímen. A jegyző a benyújtott ajánlat mindkét példányára rávezeti a kifüggesztés, valamint a levétel időpontját. Az ajánlat kifüggesztésének tényéről tájékoztatót kell közzétenni a központi elektronikus szolgáltató rendszer keretében működő kormányzati portálon, hogy az elővásárlásra jogosultak minél szélesebb körben tudomást szerezzenek az ajánlat közzétételéről. 96 Az elővásárlásra jogosult a kifüggesztés kezdőnapját követő 15 napon belül az ajánlatot elfogadó, illetve az elővásárlási jogáról lemondó jognyilatkozatot (a továbbiakban: nyilatkozat) tehet. Az elővásárlási jogról való lemondásnak kell tekinteni, ha a jogosult nem nyilatkozik. A nyilatkozatot legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az elfogadó nyilatkozatnak tartalmaznia kell azt is, hogy a nyilatkozattevő a törvényben felsorolt mely jogcímen gyakorolja az elővásárlási jogot. Az elővásárlásra jogosultnak a nyilatkozatot a jegyző részére postai úton, tértivevénnyel kell megküldenie, vagy az átvétel dátumát feltüntető átvételi igazolás ellenében kell átadnia. A jegyző a nyilatkozattételre nyitva álló határidő leteltét követő 8 napon belül a beérkezett, illetve átvett nyilatkozatokról iratjegyzéket készít, és azt az ajánlat eredeti példányával, valamint a nyilatkozatokkal együtt az eladónak postai úton megküldi.97 Az adás-vételi szerződés az elővásárlásra jogosult és az eladó között az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatának az eladóval történt közlésével jön létre. Nem köti azonban az eladót az olyan elfogadó nyilatkozat, amelyet az elővásárlásra jogosult határidőn túl, illetve az ajánlattól eltérő tartalommal tesz meg. Több elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozata esetén a szerződés a rangsorban előrébb állóval, több, azonos helyen álló elővásárlásra jogosult esetén pedig az eladó választása szerinti személlyel jön létre.98 A tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló kérelemhez – a bejegyzés alapjául szolgáló okiraton kívül – mellékelni kell az ajánlatot, amelyre a jegyző rávezette a kifüggesztés és a levétel időpontját, valamint az ajánlatra tett nyilatkozatokat, a jegyző által átadott iratjegyzéket, továbbá az eladó úgynevezett bejegyzési engedélyét.99 94

R. 1. § (1) bek. R. 1. § (5) bek. 96 R. 1. § (2)-(3) bek; 2. § 97 R. 3. § (1)-(3) bek. és (5) bek. 98 R. 3. § (4) bek; 4. § 99 R. 5. §; Inytv. 29. § 95


3/7. Az állami tulajdonban álló termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó speciális szabályok. A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény (a továbbiakban: Nfatv.) alapján a Nemzeti Földalapba tartozik: 1. az állami tulajdonban lévő termőföld, valamint a mezőgazdasági termelést szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett állami tulajdonú terület; 2. az a termőföld, valamint az a mezőgazdasági termelést szolgáló vagy ahhoz szükséges művelés alól kivett terület, amelynek tulajdonosa nem állapítható meg; 3. a termőföldek megközelítését szolgáló állami tulajdonban levő utak, a közutak kivételével.100 Az Nfatv. azt is kimondja, hogy e törvény erejénél fogva a Nemzeti Földalapba kerül az állam által bármely jogcímen megszerzett termőföld, kivéve az a földrészlet, amelynek a Magyar Állam által történő megszerzésére országos közút megépítése érdekében került sor.101 A Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó vagyon vagyonkezelésére, hasznosítására, értékesítésére és nyilvántartására az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Vagyontv.) rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.102 Vagyis a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó termőföldekre az Nfatv. speciális szabályokat állapít meg, és a Vagyontv.-t mint háttérjogszabályt kell alkalmazni. A Nemzeti Földalap felett a Magyar Állam nevében a tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (a továbbiakban: Tanács) gyakorolja, feladatait a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (a továbbiakban: MNV Zrt.) útján, annak ügyvezető szerveként látja el.103 A tulajdonosi jogok gyakorlása és a Nemzeti Földalap rendeltetésszerű hasznosítása a földbirtok-politikai irányelvek szerint történik. A földbirtok-politika irányelveit országgyűlési határozat állapítja meg.104 Az MNV Zrt. a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldvagyont a földrészlet nyilvános pályázat vagy árverés útján történő eladásával, illetve nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adásával vagy vagyonkezelésbe adásával hasznosítja. Ennek során előnyben kell részesítenie a földbirtok-politikai irányelvekben meghatározott feltételeknek megfelelő személyeket. 105 A Nemzeti Földalapba tartozó állami földet tehát versenyeztetéssel lehet értékesíteni. Ez azonban csak főszabály. A főszabály alóli kivételek a következők: 1. Vonalas infrastrukturális létesítmények, továbbá közérdekű cél megvalósítása érdekében történő eladás és csere. Ez esetben azonban a szerződéskötést megelőzően 30 nappal korábban nyilvánosságra kell hozni a tervezett szerződés tárgyait, vagyoni értékeit.106 2. Az MNV Zrt. a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletet birtokösszevonási célú önkéntes földcserében részt vevő személy tulajdonában álló földrészletre, az állattenyésztő telepek működésének biztosítása, vagy más fontos közérdekű cél megvalósítása érdekében cserélheti, illetőleg telekalakítás végrehajtásához szükséges tulajdonjogi változást eredményező megállapodást köthet.107 100

Nftav. 6. § Nfatv. 7. § 102 Nfatv. 13/A. §; Vagyontv. 37. § (2) bek. 103 Nfatv. 3. § 104 Nfatv. 2. § (2) bek; a földbirtok-politikai irányelvekről szóló 48/2002, (VII. 19.) OGY határozat 105 Nfatv. 13. § (1) és (3) bek. 106 Nfatv. 13. § (4)-(5) bek. 107 Nfatv. 13. § (7) bek. 101


3. A Tanács a vagyoni körébe tartozó vízlevezető árkokat térítésmentesen az azok fenntartására jogosultak tulajdonába, illetve vagyonkezelésébe adhatja.108 Az MNV Zrt. a székhelyén, az internetes honlapján, az FVM hivatalos lapjában, valamint a földrészlet fekvése szerinti települési (fővárosban a kerületi) önkormányzat polgármesteri hivatalánál történő kifüggesztés útján rendszeresen közzéteszi a Nemzeti Földalapba tartozó értékesítésre, vagyonkezelésre vagy haszonbérbeadásra szánt földrészletek jegyzékét.109 A termőföld értékesítésére irányuló pályázati felhívást az MNV Zrt. hirdeti meg. A pályázati felhívást, valamint benne az értékesítésre kerülő földrészletek jegyzékét az MNV Zrt. hivatali helyiségében, internetes honlapján, valamint a földrészlet fekvése szerinti települési (fővárosban a kerületi) önkormányzatnál legalább 30 napra hirdetmény formájában kell közzétenni. A szerződés csak a közzétételtől számított 30. napot követően köthető meg. A termőföld értékesítésére irányuló pályázati felhívás kiírásának, valamint elbírálásának részletes szabályait az MNV Zrt. által kiadott szabályzat határozza meg. A szabályzatot a Magyar Közlönyben, valamint az MNV Zrt.-nek az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében közzé kell tenni.110 Az MNV Zrt.-nek a termőföld értékesítése során azonos ajánlatok (pályázatok) esetén – törvényben megjelölt elővásárlási jogosultakat követően – előnyben kell részesítenie a termőföld-tulajdonnal, illetőleg haszonbérlettel rendelkező, élethivatásszerűen mezőgazdasági termelést folytató és ekként nyilvántartásba vett más természetes személyeket.111 Az MNV Zrt.-vel a termőföld adásvételére kötött szerződés tartalmából közérdekből nyilvános adatnak minősül a vevő neve, székhelye, illetőleg lakcíme, valamint a földrészlet helyrajzi száma és a vételár összege.112 III. A termőföld használata 1. A földtulajdon és a földhasználat egymáshoz való viszonya A tulajdoni forma a használatban realizálódik, és ennek folyamatában töltheti be a földtulajdon társadalmi-, gazdasági rendeltetését. A termőföld egyik legkarakterisztikusabb differencia-specifikája külön említést igényel. Nevezetesen a tulajdonjog részjogosítványainak kettéválása. A termőföldek esetében ugyanis nagyobb a súlya a használat, hasznosítás jogának, mint a rendelkezési jognak. Hazánkban egyértelmű az a tendencia, hogy a földtulajdonos és a földhasználó személye elválik egymástól. Ez a folyamat jelenleg is tart, melynek oka leginkább az alábbiakban keresendő. Legutóbb a rendszerváltást követően változott meg gyökeresen a birtokstruktúra. A termőföld-privatizáció eredményeként több mint 5,8 millió hektár termőföld került mintegy 2,6 millió magánszemély tulajdonába. A földprivatizáció sajnálatos eredménye, hogy a jogosultak sok esetben szétszórtan, több földrészletben szereztek tulajdonjogot, illetőleg kényszerközösségbe kerültek azáltal, hogy jelentős számú tulajdonostárssal rendelkező földrészletekben nevesítették a tulajdonjogukat. Az olykor 200-500 fő tulajdonost magában

108

Nfatv. 13. § (10) bek. Nfatv. 11. § 110 Nfatv. 14-15. § 111 Nfatv. 17. § 112 Nfatv. 16. § (3) bek. 109


foglaló osztatlan közös tulajdoni forma egyértelműen a földmagánosítás következménye, mely 1,5 millió hektár nagyságú területet jelentett. Törvényszerűen bekövetkezett, hogy azon tulajdonosok, akik megfelelő szakképzettség vagy –ismeret, illetőleg vállalkozási készség hiányában nem tudták, illetőleg nem kívánták maguk művelni a földjeiket, a használat, hasznosítás jogát más személy részére ingyen vagy ellenérték fejében átengedték. A földhasználat és földtulajdon egymáshoz való viszonyának alakulása a földszerzés törvényi korlátaira is visszavezethető. Amiként arról már a II. fejezetben szó esett, a Tft. alapján a termőföld tulajdonjoga megszerzésének alanyi és területi korlátai vannak. Így mindazon jogalanyok, akik tőkeerősek és mezőgazdasági termeléssel kívánnak foglalkozni, de (újabb) termőföld tulajdonjogát a törvényi előírások miatt nem szerezhetik meg, úgy vagy a meglévő földtulajdonukat egészítik ki más személy tulajdonát képező földterület használatával vagy kizárólag földhasználói státuszban gazdálkodnak. A fentiek, vagyis a tulajdoni rendszer elaprózódottsága, a nagyszámú tulajdonközösségek, és a hatályos törvényi szabályozás okán a földhasználati viszonyok nagyobb mobilitást mutatnak a tulajdonnál, ugyanakkor koncentráltabbak is. Az egy személyre jutó földtulajdon nagysága átlagosan 2-3 hektár közötti. Míg – a különböző adatbázisok szerint – az egyéni gazdálkodók 3-10 hektár, a gazdálkodó szervezetek 300-400 hektár területnagyságot művelnek.113 2. Jogszabályi háttér Földhasználati jog alatt – a kifejezés legtágabb értelmében – minden olyan jogot értünk, amely a jogosultnak valamely földterület bizonyosfajta és bizonyos mértékű használatára lehetőséget biztosít. Így földhasználati jog illeti meg azt a személyt, aki valamely jogszabály alapján, vagy a földtulajdonossal kötött megállapodás alapján a föld használatára jogosult. A földhasználati viszonyok jogi szabályozása több jogág, illetve jogterület keretében történik, ezért a szabályozás az összetettsége, a sokszínű volta miatt az agrárjog egyik legérdekesebb témakörének tekinthető. A földhasználati megállapodásokra, mint magánjogi jogviszonyokra – ahogy a tulajdonszerzésnél is – elsősorban a Ptk. tartalmaz rendelkezéseket, de egyes földrészletek jellegére tekintettel (pl. természeti védelem alatt álló, vagy Natura 2000 területek, illetve erdők) külön ágazati törvények további közigazgatási szabályokat állapítanak meg Ha a földhasználati jogviszony polgári jogi megállapodás alapján jön létre, akkor annak a föld tulajdonosa (vagy haszonélvezet esetén a haszonélvezője114) és a földhasználó közötti konszenzuson kell alapulnia. A szerződéses szabadság elvéből115 eredően a felek szabad akaratukkal hozzák létre a szerződést és határozzák meg annak típusát, tartalmát, annak figyelembevételével, hogy a jogszabályokban foglalt kógens előírásoktól nem térhetnek el. Megjegyzendő, hogy a földhasználati megállapodások esetében – ellentétben a tulajdonjog átruházásával kapcsolatban írtaktól – nincs „típuskényszer”. A termőföld sajátos és kiemelt jellegére tekintettel a Tft. a termőföldek használatára vonatkozóan a Ptk.-beli szabályozáshoz képest kiegészítő rendelkezéseket tartalmaz. Igaz, a 113

A birtokstruktúra kapcsán jelentős a szórás, amely annak tudható be, hogy eltérő adatok szerepelnek a szakirodalomban és az adatbázisokban. A földhasználati rendszerről külön adatai állnak rendelkezésre a KSHnak (Gazdaságszerkezeti Összeírás), az AKI-nak (Tesztüzemi rendszere adagyűjtése), és a földhivataloknak, mely utóbbiak hatósági eljárás keretében a földhasználati nyilvántartást vezetik. 114 Ptk. 159. § (2) bek. 115 Ptk. 200. § (1) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Tft. a földhasználati típusok közül lényegében csak a termőföldet érintő haszonbérletet, és a Ptk.-ban nem tipizált, de a Tft.-ben önálló földhasználati típusként megjelenő felesbérletet, részesművelést és a szívességi földhasználatot szabályozza. Az állami tulajdonban álló föld további specifikát jelent a földhasználat vonatkozásában, mert ez esetben – a Ptk.-án és a Tft.-én túl – a már fentebb említett Nfatv. és a Vagyontv., valamint az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet előírásait is alkalmazni kell. Bár nem jogszabály, de említést érdemel a földbirtok-politikai irányelvekről szóló 48/2002, (VII. 19.) OGY határozat, amelyben megjelenik – többek között – a fölhasználók helyzetének stabilizálása, fejlődésük elősegítése, a családi gazdaságok kialakítása és megerősítése, a racionális bérleti rendszer kialakulásának elősegítése, a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése, a földbérlet-koncentráció versenyképességhez igazodó fenntartása. 3. Földhasználati jogcímek A Tft. a termőföldek használata kifejezést általánosító fogalomként kezeli, amelybe beletartoznak a korlátolt dologi jogok részét képező használati jogok (állagjogok) is. A Tft. pár rendelkezés erejéig a termőföldön, valamint a mező- és erdőgazdálkodási művelés alatt álló belterületi földön létesített használati jogokra is utal.116 A használati jogok körébe tartozik a haszonélvezet117, a használat joga118, a telki szolgalom119, a földhasználati jog120, valamint a közérdekű használati jog121. A termőföldön fennálló használati jogok keletkezésére a Ptk. szabályai megfelelően alkalmazandók, azzal, hogy a Tft. alapján külföldi magán-, illetve jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet (e fejezetben a továbbiakban: gazdálkodó szervezet), továbbá belföldi gazdálkodó szervezet szerződés útján termőföldre nem alapíthat haszonélvezeti jogot, vagy használat jogát.122 Ezen túl a Tft. tartalmaz egy agrárjogi specialitású telki szolgalmi jogosultságot is, amely a mezőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges öntözés érdekében illeti meg a földhasználót.123

116

Tft. 11. § Ptk. 157-164. § A haszonélvezeti jogánál fogva a haszonélvező a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. A haszonélvezeti jog fennállása alatt a tulajdonos a birtoklás, a használat és a hasznok szedésének jogát csak annyiban gyakorolhatja, amennyiben a haszonélvező e jogokkal nem él. 118 Ptk. 165. § A használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. 119 Ptk. 166-170. § Telki szolgalom alapján valamely ingatlan mindenkori birtokosa más ingatlanát meghatározott terjedelemben használhatja, vagy követelheti, hogy a szolgalommal terhelt ingatlan birtokosa a jogosultságából egyébként folyó valamely magatartástól tartózkodjék. 120 Ptk. 155-156. § A szűk értelemben vett, a Ptk.-ban külön nevesített földhasználati jogánál fogva az épület tulajdonosa jogosult a föld (földrészlet) használatára és hasznai szedésére, valamint köteles viselni az ennek fenntartásával járó terheket. Vagyis ebben az esetben a föld és az épület tulajdonosának a személye elválik egymástól. 121 Ptk. 171. § Ingatlanra közérdekből a külön jogszabályban feljogosított szervek javára - államigazgatási szerv határozatával - szolgalmat vagy más használati jogot lehet alapítani, amelyért kártalanítás jár. Ennek eseteit és a kártalanításra vonatkozó szabályokat külön jogszabály tartalmazza (pl. a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény). 122 Tft. 11. § (1) bek. 123 Tft. 11. § (2) bek. 117


A köztudatban számos esetben a földhasználat és a haszonbérlet azonos fogalmakat takar, a haszonbérlet jelenik meg a földhasználat helyett gyűjtőfogalomként, jóllehet a haszonbérlet csak egy a földhasználati jogcímek között. A Tft. a termőföld haszonbérletére a Ptk.-nak a mezőgazdasági földterület haszonbérletére vonatkozó szabályain túlmenő előírásokat állapít meg és a Ptk. rendelkezései csak akkor vehetők figyelembe, ha a Tft. az adott kérdést a Ptk-tól eltérően nem rendezi. Az általános (Ptk.) és a különös (Tft.) törvény kapcsolata a Tft. 12. §-ában egyértelműen megjelenik.124 A Tft. nevesíti még a feles bérletet és a részesművelést, mint önálló földhasználati jogcímeket is. A feles bérleti szerződés alapján a bérlő meghatározott termőföld időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében a megtermelt termény felét vagy más hányadát a bérbeadónak természetben átadni.125 A részesművelési szerződés alapján a szerződő felek közösen határozzák meg, hogy a termőföldön mit termelnek, a földmegművelésnek egyes feladataiból (talajelőkészítés, szántás, vetés, metszés, növényápolás, növényvédelem, betakarítás stb.) a szerződő felek milyen részt vállalnak, és a megtermelt terményből milyen arányban részesednek, továbbá a kár viselésére vonatkozó szabályokat.126 A feles bérletre és a részesművelésre egyebekben – a haszonbérleti jogviszony időtartamára és a haszonbérelhető terület nagyságára vonatkozó rendelkezések kivételével – a termőföld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.127 A Tft. önálló jogcímként szabályozza a szívességi földhasználatot is, amely a termőföld vagy tanya használatának ingyenes átengedése a közeli hozzátartozó részére. A használatnak nem a közeli hozzátartozó javára történő ingyenes átengedését a Tft. nem tiltja, de azt nem tekinti szívességi földhasználatnak.128 S természetesen a tulajdonos – a tulajdonjogból fakadóan – saját maga is használhatja a termőföldjét, ez esetben a tulajdonos és a földhasználó személye egybeesik. 4. Haszonbérlet Mivel mind az Európai Unióban, mind hazánkban a földhasználati típusokon belül a haszonbérlet kimagaslóan meghatározó, érdemes ezt részletesebben ismertetni. A haszonbérelt területek aránya tendenciózusan növekszik. A földbérlet aránya az EU-15-ök esetében átlagosan 50%-ra tehető (jelentős szórással, mert pl. Franciaországban hozzávetőlegesen 80 %, míg Írországban 20%), hazákban 70 % körül mozog. Ezen belül is szántókon áll fenn a legtöbb haszonbérlet, ezt követi gyümölcsös, és szőlő. A bérlemény az egyéni gazdaságok esetében közel 40 %, a gazdálkodó szervezetek esetében 98%. A Ptk. alapján a mezőgazdasági haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület (mint hasznothajtó dolog) időleges használatára és hasznainak

124

TFT. 12. § „A TERMŐFÖLD HASZONBÉRLETÉRE E TÖRVÉNY ELTÉRŐ RENDELKEZÉSE HIÁNYÁBAN A PTK.-NAK A HASZONBÉRLETRE VONATKOZÓ SZABÁLYAIT KELL ALKALMAZNI.”

125

Tft. 24. § Tft. 25. § (1) bek. 127 Tft. 24. §; 25. § (2) bek. 128 Tft. 24/A. § 126


szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni.129 A haszonbérleti szerződés a Ptk. alapján csak írásban érvényes.130 A Tft. a Ptk.-nak a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályaihoz képest speciális agrárszempontú szabályokat tartalmaz. Amiként arról már az I. fejezetben szó esett, a Tft.-nek a haszonbérletre vonatkozó szabályait kizárólag a termőföldre lehet alkalmazni. A mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld haszonbérletére a Ptk.-nak a mezőgazdasági haszonbérletre vonatkozó szabályai az irányadóak. A Tft. értelmében a haszonbérlet alapján a haszonbérlő ellenérték fejében, legfeljebb a törvényben rögzített időtartamig (vagyis határozott ideig) és meghatározott területnagyságig a termőföld (rendeltetésszerű) használatára, hasznosítására jogosult. A Tft. azonban a haszonbérletet illetően – a tulajdonszerzéssel ellentétben – nem állít fel alanyi korlátozást. Megjegyzendő, hogy a hazai szabályozás alapján lényegében bárki lehet földhasználó, függetlenül attól, hogy ért-e a mezőgazdasághoz. Ezzel szemben az EU-15-ök többségében a földhasználatnál (de a földtulajdonszerzésénél is) előírja a mezőgazdasági vállalkozásbeli képesség, a szakmai rátermettség tanúsítását. 4/1. A termőföld-haszonbérlet időtartama A Tft. a haszonbérlet kapcsán korlátozza a haszonbérleti jogviszony leghosszabb időtartamát. A Tft. hatályba lépésével kezdődően termőföldre vonatkozóan határozatlan idejű haszonbérleti szerződést nem lehet kötni. A hatályos rendelkezések szerint a haszonbérlet leghosszabb időtartama 20 év lehet, mely alól kivételt képez az erdő, illetve a szőlő, valamint a gyümölcsös művelési ágú földrészletet érintő haszonbérlet.131 A törvény a haszonbérlet minimális időtartamát nem szabályozza. Külföldi magánszemély és gazdálkodó szervezet is legfeljebb a belföldiekre irányadó időtartamra köthet haszonbérleti szerződést. A gyakorlatban a gazdálkodó szervezetek többsége 8-10 éves időtartamra köt haszonbérleti szerződést. A magánszemély haszonbérlők esetében a szerződés időtartama 5-10 év között szóródik. 10 évet meghaladó időtartamra kötött haszonbérleti szerződések ritkán fordulnak elő, annak ellenére, hogy a Tft. 2002. szeptember 2-val már 20 éves időtartamban maximálja a haszonbérlet időtartamát. Ennek valószínűsíthető indoka a korábbi 10 éves törvényi korlát beidegződése, illetve az, hogy egy évtizedet meghaladóan a tulajdonosok már esetlegesen kockázati veszélyt látnak a földjük más személy által történő birtoklásában. Bár a haszonbérleti jogviszonyt a tulajdonos személyében bekövetkező változás nem szünteti meg, mégis előfordulhat az, hogy a földtulajdon esetleges jövőbeni átruházását a fennálló haszonbérlet akadályozza, mert a vevő adott esetben maga kíván gazdálkodni. Megjegyzendő, hogy a felek gyakorta élnek a szerződés meghosszabbításának (módosításának) lehetőségével. Így az eredetileg 10 évre, vagy ennél rövidebb időtartamra kötött szerződést a felek – közös megegyezéssel – a törvényben maximált 20 év időtartamra (akár több ízben is) meghosszabbítják. A szerződésmódosítás pedig lehetőséget ad arra, hogy a felek a szerződés egyéb tartalmi elemeit (pl. a haszonbérleti díj mértékét) is felülvizsgálják,

129

Ptk. 452. § (1) bek. Ptk. 452. § (3) bek. 131 Tft. 13. § (3)-(4) bek. Erdő művelési ágú termőföldre, illetőleg erdő telepítésére vonatkozó haszonbérleti szerződést legfeljebb a termelési időszak (vágásérettségi kor) lejártát követő ötödik év végéig lehet megkötni. Szőlő és gyümölcsös művelési ágú és más ültetvénnyel betelepített termőföldre, illetőleg szőlő, gyümölcsös vagy más ültetvény telepítése céljából a haszonbérleti szerződést legfeljebb annak az évnek a végéig lehet megkötni, amíg a szőlő, gyümölcsös, illetőleg ültetvény értékkel bír (értékcsökkenési leírási időszak). 130


hiszen a tartós jogviszonyok esetében az életviszonyok változása miatt ez sokszor elkerülhetetlen. Az 5 éves időtartamnál rövidebb szerződések elhanyagolhatóak, melynek oka adózási szabállyal függ össze. Nevezetesen 2003. január 1-vel mentes a személyi jövedelemadó alól a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, amennyiben a haszonbérlet időtartama az 5 évet eléri.132 4/2. A haszonbérelhető terület nagysága A Tft. a haszonbérbe vehető termőföld nagyságát illetőleg AK értékét is korlátozza. Ennek alapján – főszabály szerint – belföldi illetőleg külföldi magánszemély és gazdálkodó szervezet 300 hektár nagyságú vagy 6000 Ak értékű termőföldet vehet haszonbérbe. A főszabály alól az alábbiak képeznek a kivételt. A Magyar Állam és az önkormányzat vonatkozásában nincs meghatározva területi korlátozás. További kivételt képez a belföldi gazdasági társaság (pl. kft., rt) és a szövetkezet is, melyek legfeljebb 2500 hektár nagyságú vagy 50.000 Ak értékű termőföldet haszonbérelhetnek. E területi korlátozásnál ráadásul figyelmen kívül kell hagyni azt a termőföldet, amelyet a szövetkezet a tagjától, illetve a gazdasági társaság a tagjától vagy névre szóló részvénye tulajdonosától, illetve a földalapkezelő szervezettől (azaz az MNV Zrt.-től) haszonbérel.133 Főszabály szerint tiltott a termőföld alhaszonbérbeadása. A Ptk. 2002. július 26-ig kizárta a termőföld alhaszonbérbe adását, így ha alhaszonbérletre ezen időpontig mégis sor került, az semmis megállapodásnak minősült. A Ptk. – a 2002. évi XXIII. törvénnyel történő módosítása eredményeként – 2002. július 27. napjától már lehetővé teszi azt, hogy törvény kivételt tegyen az alhaszonbérletre vonatkozó semmisség jogkövetkezménye alól. A Ptk. ezen módosított rendelkezése a Tft. egyidejű módosításával függ össze, amely szerint a haszonbérlő termelési integráció megvalósítása érdekében a haszonbérbe adó hozzájárulásával megállapodhat más termőföldet használó személlyel, hogy a termőföld használatát határozott időre átengedi..134 Vagyis a Ptk.-nak az alhaszonbérbe adás semmisségi főszabálya alól törvény, nevezetesen a Tft. tesz kivételt. A Tft. tehát – a Ptk. megengedő szabályára figyelemmel – az alhaszonbérbe adást lehetővé teszi, de kizárólag a törvényi rendelkezésben foglalt célzattal, nevezetesen termelési integráció megvalósítása érdekében. Az alhaszonbérelti szerződésre, és az ehhez történő haszonbérbe adói hozzájárulásra a Tft. írásbeli alakot rendel, így az írásbeliség mellőzése az érvénytelenség következményével jár. Az alhaszonbérlet – ha a felek másképp nem rendelkeznek – nem érinti a haszonbérlőnek a haszonbérbe adóval szemben fennálló kötelezettségét. 4/3. Haszonbér A Ptk. alapján a haszonbér a felek megállapodása szerint pénzben vagy természetben jár.135 Az ellenérték módja kombinálható, vagyis a haszonbér részben pénzben, részben természetben is meghatározható. A haszonbér módjának, illetőleg mértékének meghatározása a felek diszkrecionális joga.

132

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 74. § (2) bek. Tft. 22. § (2) bek. 134 Tft. 12/A. § 135 Ptk. 452. § (2) bek. 133


A jelenleg hatályos jogszabályok egyike sem rendelkezik a haszonbér összegének minimális megállapításáról. A bér, amit a haszonbérlő a használat ellenértékeként fizet, a felek megállapodásának tárgya. A szerződéseknek – így a haszonbérleti szerződésnek is – alapja az akarategység. A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg136. A szerződéses szabadság polgári jogi alapelvének megfelelően mondja ki a Ptk., hogy a felek szabad akarata érvényesül a szerződés tartalmának meghatározásában, így a haszonbérleti jogviszony létesítésénél – jogszabályi rendelkezés hiányában – a haszonbér nagysága tekintetében is. Jogszabályi előírás hiányában tehát a haszonbér összegében való megállapodás a szerződő felek diszkrecionális joga. Természetesen a Ptk.-ban megfogalmazott egyenértékűség szabálya a haszonbérleti szerződés esetében is alkalmazandó. Eszerint a szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár. Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.137 A szerződés megkötésekor a feleknek figyelemmel kell lenni a piaci viszonyokra, így az értékviszonyokra is, tekintettel arra, hogy a haszonbérleti szerződés tartós jogviszonynak minősül, melynek következtében a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége a szerződés időtartama alatt megváltozhat. Indokolt, hogy a szerződő felek körültekintően járjanak el a szerződések megkötésénél, megfontoltan tegyék meg szerződési nyilatkozataikat, hogy kölcsönösen bízhassanak a szerződések fennmaradásában. E tények indokolják azt, hogy a Ptk. szankciós jogkövetkezményt csak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyának feltűnő megbomlása esetére rögzít, mégpedig oly módon, hogy e címen a szerződés megtámadásának lehetőségét biztosítja. Az utóbbi években egyre ritkábban köttetnek olyan szerződések, melyekben a felek a haszonbért terményszolgáltatásban kötik ki. Ennek oka, hogy a földdel rendelkező kistulajdonosok érdeke is az, hogy közvetlenül pénzhez jussanak, ahelyett, hogy az ellenértékként szolgáltatott termény piacra jutásáról maguk gondoskodjanak. A gyakorlatban a haszonbér pénzösszegben (díjban) történő megállapítására a felek többféle módozatot használnak. Így haszonbérleti díj alapját képezheti a haszonbérlettel érintett földterület Ak értéke, illetőleg területnagysága [Ak értékre illetve hektárra vetített pénzösszeg], vagy konkrét pénzösszeg, de egyre gyakrabban a területalapú támogatás arányában határozzák meg a haszonbérleti díjat, illetőleg alkalmazzák a tőzsdei búza ár szerinti elszámolást is. Általánosságban ki lehet jelenteni, hogy a haszonbérleti díj meghatározásánál nem a föld minősége, a gazdálkodás jövedelmezősége az irányadó. Hazánkban a haszonbérleti díjak az EU-hoz történő csatlakozásunkat követően emelkedtek, ráadásul a mértékük az EU-15-ök országaihoz képest magasnak mondható. Ennek magyarázata valószínűsíthetően a közvetlen földalapú támogatásokban rejlik, és abban, hogy – ugyan magasabb haszonbérleti díj ellenében – de a haszonbérlő a földrészlet esetleges eladása esetén be kívánja „biztosítani” magát potenciális vevőként a haszonbérlőt megillető, a Tft.-ben foglalt elsőhelyi elővásárlási jogával élve. A Tft. rögzíti, hogy a haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás, vagy más rendkívüli esemény okából az átlagos termés kétharmada sem termett meg – ha törvény másként nem rendelkezik – méltányos, a terméskieséssel arányos haszonbérmérséklést, illetőleg haszonbérelengedést igényelhet. A haszonbérlő erre irányuló igényét azonban köteles még a termés 136 137

Ptk. 200. § (1) bek. Ptk. 201. § (1)-(2) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

betakarítása előtt a haszonbérbe adóval közölni.138 A földadóról szóló 1991. évi LXXIX. törvény értelmében az elemi csapás esetét a haszonbérlő kérelmére a területi agrárkamara igazolja, továbbá e törvény tartalmazza a terméskiesés megállapításának a szabályait. 4/4. Előhaszonbérlet A haszonbérlethez kapcsolódóan lényeges jogintézmény az előhaszonbérleti jog, amely gyakorlásának részletes szabályairól a – II. fejezetben már hivatkozott – 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet tartalmaz előírásokat. A termőföld illetve tanya esetében az előhaszonbérleti jog gyakorlásának módja teljes egészében megegyezik a fentebb már részletezett elővásárlási jog gyakorlásával.139 Az előhaszonbérleti jog intézménye csak a haszonbérlethez köthető, a földhasználat egyéb jogcímeinél az előhaszonbérleti jog gyakorlása kizárt. A gyakorlatban felmerült probléma az, hogy az előhaszonbérleti és az elővásárlási jogra vonatkozó szabályozás lényegében megegyezik, jóllehet a két jogintézmény alkalmazásának alapjául szolgáló jogügylet teljesen más. Az adás-vétel esetében a tulajdonos más személyre átruházza a földrészlet tulajdonjogát, s ezáltal az kikerül a rendelkezési joga alól. Ebben az esetben az elővásárlási jog természetesen korlátozza az eladó vevőválasztási szabadságát, de csupán annyiban, hogy az elővásárlási jog csak az azonos értékű, érvényes ajánlatok esetében kerülhet figyelembevételre. Vagyis az eladó által elfogadott és közzétett vételi ajánlattól az elővásárlásra jogosult személy nem térhet el, a vételi ajánlat nem lehet alku tárgya. Ha a vételi ajánlatra az elővásárlásra jogosult elfogadó nyilatkozatot tesz, létrejön az adás-vételi szerződés, s ezen aktus eredményeként a tulajdonos mint eladó megválik a föltulajdonától. Ezzel szemben a haszonbérleti szerződés egy tartós jogviszony. Ezért a haszonbérbeadó tulajdonos számára nem mindegy, hogy a haszonbérleti szerződés mely személlyel jön létre. Az előhaszonbérleti jog korlátozza a tulajdonos haszonbérlőválasztási szabadságát, de nem egy egyszeri aktus alkalmával, hanem egy tartós jogviszony teljesen fennállása alatt. Nem vitatható, hogy az előhaszonbérleti jog intézménye erőteljesebben korlátozza a tulajdonost, hiszen adott esetben – a közzétett haszonbérleti ajánlatnak az előhaszonbérletre jogosult személy általi elfogadása eredményeként – olyan személlyel kényszerül haszonbérleti szerződést kötni, akivel egyébként nem létesítene több éves jogviszonyt. A Tft. a termőföld és tanya haszonbérbe adása esetében meghatározza az előhaszonbérletre jogosultak rangsorát.140 E szerint termőföld vagy tanya haszonbérbe adása esetén az alábbi sorrendben előhaszonbérleti jog illeti meg: 1. a volt haszonbérlőt, illetve ha a volt haszonbérlő a tulajdonos hozzájárulásával ültetvényt telepített vagy halastavat létesített, az általa kijelölt személyt feltéve, hogy a haszonbérlet nem a tulajdonos azonnali hatályú felmondása következtében szűnt meg, továbbá – a lentebb részletezett feltételek fennállása esetén – az állattartó telep és a halastó üzemeltetőjét; 2. a helyben lakó szomszédot; 3. a helyben lakót. Mivel a 2. és 3. pontban foglalt jogosultsági csoportba több személy is tartozhat, a Tft. – az elővásárlási joghoz hasonlóan – külön meghatározza ezen csoportokon belül az előhaszonbérletre jogosultak sorrendjét is. Ez a következő: 138

Tft. 17. § 16/2002. (II. 18. ) Korm. rendelet 6. § 140 Tft. 21. § (1)-(4) bek. 139


1. családi gazdálkodó; 2. nyilvántartási (regisztrációs) számmal rendelkező őstermelő, illetőleg egyéni mezőgazdasági vállalkozó; 3. gazdálkodó szervezet. Az állattartó telep és a halastó üzemeltetőjét (a továbbiakban: üzemeltető) az első helyen, a volt haszonbérlővel azonos sorrendben illeti meg az előhaszonbérleti jogosultság. Az üzemeltetőt megillető előhaszonbérleti jog feltételekhez kötött, tekintettel arra, hogy az állattartáshoz szükséges földterület rendeltetése elsősorban a takarmányellátás és az állattartó telepen képződött szervestrágya elhelyezésének biztosítása. Ezért az üzemeltetőt kizárólag az állattartási tevékenység végzéséhez szükséges (szántó, rét, legelő illetőleg fásított terület) művelési ágban nyilvántartott termőföldre illeti meg az előhaszonbérleti jogosultság és csak akkor, ha az üzemeltető állattartó telepet, illetőleg a halastavat a haszonbérletre vonatkozó ajánlat közlésének időpontjában, valamint az azt megelőző legalább 1 éve folyamatosan működteti. Ez utóbbi feltétel fennállását – kérelemre – az állattartó telep, illetőleg a halastó fekvése szerint illetékes MgSzH igazolja. Az üzemeltetőt megillető jogosultság gyakorlásánál területi korlátozás is fennáll. Így abban az esetben illeti meg az üzemeltetőt az előhaszonbérleti jog, ha az állattartó telep, illetőleg a halastó azon a településen van, amelynek közigazgatási területén a termőföld fekszik, illetőleg amelynek közigazgatási határa a termőföld fekvése szerinti település közigazgatási határától közúton vagy közforgalomtól el nem zárt magánúton legfeljebb 15 km távolságra van.141 A fentiek alapján az üzemeltetőt nem feltétel nélkül illeti meg az előhaszonbérleti jog gyakorlása, hanem csak akkor, ha az említett körülmények együttesen fennállnak. A Tft. szerinti előhaszonbérleti jog nem áll fenn a közeli hozzátartozók közötti haszonbérbe adás esetén, a mezőgazdasági termelők gazdaságátadási támogatása feltételeként megvalósuló termőföld haszonbérbe adása esetén, valamint olyan külterületi földrészlet haszonbérbe adása esetén, amely a törvény hatálybalépéséig zártkertinek minősült.142 E sorok írója szerint – az elővásárlási jog szabályozásával azonos módon – indokolt lenne, ha a kivételek körében szerepelne a tulajdonostársak közötti haszonbérbe adás esete is. A 16/2002. (II. 18. ) Korm. rendelet alapján szintén nem kell az előhaszonbérletre jogosultakkal közölni az ajánlatot, ha az az első helyen álló előhaszonbérletre jogosulttól érkezett, továbbá nem kell alkalmazni a Korm. rendeletet a Nemzeti Földalapba tartozó ingatlanok nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adása során. 4/5. A haszonbérleti szerződés megszűnése A termőföldre megkötött haszonbérleti szerződés legtipikusabban az alábbi okokból szűnik meg. 1. A haszonbérleti szerződés lejártával. 2. A felek közös megegyezésével, amikor írásbeli szerződéssel megszüntetik a közöttük fennálló jogviszonyt. Mivel a megszüntető szerződés ugyanolyan alakban kötendő, mint az eredeti kötelemalapító szerződés, a haszonbérletet megszüntető szerződés is csak írásban lehet érvényes.143 A megszüntető szerződés esetén a szerződés a jövőre nézve (ex nunc hatállyal) szünteti meg a szerződést, ami azt jelenti, hogy a megszűnés időpontjáig a feleknek az esedékes szolgáltatásokat kölcsönösen teljesíteni kell.

141

Tft. 21. § (3)-(4) bek. Tft. 21. § (5) bek. 143 Ptk. 218. § (3) bek. 142


3. Egyoldalú jognyilatkozat alapján felmondással, amely szintén a jövőre nézve vagy azonnali hatállyal szünteti meg a szerződést. A felmondási jog alapulhat szerződésen és jogszabályon. A felmondás oka szerint pedig megkülönböztetünk rendes és rendkívüli felmondást, az időbeli hatályát illetően pedig lehet azonnali hatályú vagy meghatározott időre szóló felmondás. 4. A haszonbérlő jogutód nélküli megszűnésével, amely jogi tény leggyakoribb előfordulása a gazdálkodó szervezet végelszámolása és felszámolása. Magánszemély haszonbérlő halála esetén az örökösök mint jogutódok lesznek a haszonbérlők. A haszonbérlő örökösei azonban a mezőgazdasági haszonbérletet a gazdasági év végére felmondhatják, még akkor is, ha az örökhagyó a gazdasági év végét megelőző hat hónapon belül halt meg. Az örökösök e jogukat azonban csak a hagyatéki eljárás jogerős befejezésének időpontjától számított 30 napon belül gyakorolhatják.144 A fentieken túl megszűnhet a szerződés például azzal, hogy a haszonbérlő megszerzi a haszonbérlet tárgyát képező földrészlet tulajdonjogát (confusio), vagy például ha a szerződés megkötése után a szerződés teljesítésének lehetetlenülése következik be.145 Megjegyzendő, hogy a haszonbérbe adó személyében bekövetkezett változás önmagában nem szünteti meg a haszonbérleti szerződést. Ez esetben az új tulajdonos a haszonbérbe adó jogutódjának minősül.146 Abban az esetben azonban, ha a tulajdonosváltozásra adás-vétel miatt került sor, a haszonbérlet tárgyát képező földrészlet vevője felmondhatja a szerződést, feltéve, ha őt a haszonbérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette.147 A mezőgazdasági haszonbérlet megszűntével a földterületet és a többi haszonbérelt dolgot olyan állapotban kell visszaadni, hogy a termelést megfelelő módon azonnal folytatni lehessen.148 A haszonbérleti szerződés megszűnésekor a haszonbérlő elviheti az általa létesített berendezési és felszerelési tárgyakat, valamint követelheti az el nem vihető berendezéseknek, az általa telepített növényzetnek, valamint a talaj minőségének javítását eredményező talajvédelmi beavatkozásoknak és létesítményeknek a szerződés megszűnésekor megállapítható tényleges értékét. Ezen túl a haszonbérlő köteles a haszonbérbe adóval kötött eltérő megállapodás hiányában az általa létesített ideiglenes jellegű építményt a saját költségén kártalanítási igény nélkül lebontani, illetőleg eltávolítani. E kötelezettség nem teljesítése esetén a bontást, illetőleg az eltávolítást a haszonbérbe adó a kötelezett költségére elvégeztetheti.149 A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérletet – amelyet a fentiek alapján csak mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre lehet megkötni – 6 hónapi felmondással a gazdasági év végére szüntethető meg. A termőföld haszonbérlete esetében a felmondási idő a Ptk. alapján 1 hónap.150 Megjegyzendő, hogy általában a rendes felmondás a határozatlan idejű tartós jogviszonyokhoz kötődik, de a felek a határozott idejű jogviszonyok esetében is kiköthetik a szerződésükben. Erről azonban külön rendelkezni kell. A felmondási idő azt szolgálja, hogy a másik fél fel tudjon készülni a szerződés megszűnésére, és ne érje túlzottan indokolatlan hátrány a jogviszony egyoldalú jognyilatkozattal történő felszámolásából. Vagyis a felmondási idő elteltéig a szerződés fennmarad. 144

Ptk. 458. § Ptk. 322. § Ptk. 312. § 146 Ptk. 461. § (1) bek; Ptk. 432. § (3) bek. 147 Ptk. 461. § (1) bek; 432. § (2) bek. 148 Ptk. 460. § 149 Tft. 20. § 150 Ptk. 457. § (1) bek. 145


A Ptk. és a Tft. külön nevesíti az azonnali hatályú rendkívüli (úgynevezett szankciós) felmondási okokat. Természetesen a felek ettől eltérő azonnali hatályú felmondási okokat kiköthetnek a szerződésükben, illetve a törvényben felsorolt felmondási okokat kiegészíthetik. A rendkívüli felmondás csak írásban érvényes, és azt meg kell indokolni, vagyis meg kell jelölni azokat az okokat, amelyek a felmondással élő felet a jogviszony felszámolására vezették, ezzel lehetőséget adva a másik félnek a védekezésre. 151 A Ptk. és a Tft. alapján a haszonbérbe adó azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha a haszonbérlő 1. figyelmeztetés ellenére is rongálja a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti épségét; 2. figyelmeztetés ellenére sem műveli meg a haszonbérelt földet, vagy általában olyan gazdálkodást folytat, amely súlyosan veszélyezteti a termelés eredményességét, a föld termőképességét, az állatállományt vagy a felszerelést; 3. a haszonbért vagy a közterheket a lejárat után közölt felszólítás ellenére a kitűzött megfelelő határidőben sem fizeti meg; 4. a haszonbérbe adó hozzájárulása nélkül, vagy attól eltérően a termőföld használatát másnak átengedte, a termőföldön a rendes gazdálkodás körét meghaladóan végzett beruházást vagy a termőföld művelési ágát megváltoztatta; 5. a természetvédelmi jogszabályok vagy a természetvédelmi hatóság előírásaitól eltérő, illetőleg a természeti terület állagát vagy állapotát kedvezőtlenül befolyásoló tevékenységet folytat, továbbá, ha a természeti értékek fennmaradását bármely módon veszélyezteti.152 Ha az azonnali hatályú felmondást a haszonbérlő 3 napon belül nem veszi tudomásul, a haszonbérbe adó további 8 napon belül a bírósághoz fordulhat. Ha nem így jár el, a felmondás hatályát veszti.153 A Tft. külön rögzíti a magánszemély haszonbérlő általi azonnali hatályú felmondásra okot adó eseteket. E szerint a magánszemély haszonbérlő azonnali hatállyal felmondhatja a haszonbérletet, ha egészségi állapota oly mértékben romlik meg, vagy családi és életkörülményeiben olyan tartós változás következik be, amely a haszonbérletből eredő kötelezettségeinek teljesítését akadályozza, továbbá abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelő a gazdaságátadási támogatást igénybe veszi. A haszonbérlő azonban az azonnali hatályú felmondás helyett a tulajdonos hozzájárulásával kijelölheti azt a magánszemélyt, aki a haszonbérleti szerződésben a helyébe lép és a haszonbérleti jogviszonyt változatlan feltételekkel folytatja.154 4/6. Az állami tulajdonban álló termőföld haszonbérbe adására vonatkozó speciális szabályok Az Nfatv. alapján az MNV Zrt. a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldvagyont a földrészlet nyilvános pályázat útján történő haszonbérbe adásával hasznosíthatja.155 A termőföldek haszonbérletére irányuló pályázati felhívás meghirdetésére, illetve a pályázatok elbírálását tartalmazó szabályzat elkészítésére vonatkozó szabályok megegyeznek a II. fejezetben az állami termőföldek értékesítéséről írtakkal. Termőföld haszonbérbe adásakor azonos feltételek esetén – törvényben megjelölt előhaszonbérleti jogosultakat követően – előnyben kell részesíteni a termőföld-tulajdonnal, illetőleg haszonbérlettel rendelkező, élethivatásszerűen 151

Ptk. 457. § (4) bek. Ptk. 457. § (2) bek; Tft. 18. § 153 Ptk. 457. § (3) bek. 154 Tft. 19. § 155 Nfatv. 13. § (1) bek. 152


mezőgazdasági termelést folytató és ekként nyilvántartásba vett más természetes személyeket.156 Az MNV Zrt.-vel a termőföld haszonbérletére kötött szerződés tartalmából közérdekből nyilvános adatnak minősül a haszonbérlő neve, székhelye, illetőleg lakcíme, valamint a földrészlet helyrajzi száma, a haszonbérlet időtartama és a haszonbérleti díj összege.157 Az Nfatv. kimondja, hogy addig, amíg az MNV Zrt. az Nfatv.-ben meghatározott módon nem tudja a termőföldet hasznosítani, külön törvényben foglaltaknak megfelelően gondoskodik a termőföld termőképességének fenntartásáról.158 Az Nfatv. tehát a termőképesség fenntartásának szükségszerű követelményére utal, s a törvényhelyben foglalt külön törvénynek a Tfvt. minősül, amely előírja a hasznosítási kötelezettség teljesítését. Az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet szerint az állami tulajdonú termőföld hasznosítására, értékesítésére vonatkozó nyilvános pályázat lezárásáig, 1 gazdasági évre terjedő időszakra – a helyi birtokhasznosítási bizottságok159 véleményének figyelembevételével – a termőföld ideiglenes földhasználatba adható. Az ideiglenes használat legfeljebb további 1 évre meghosszabbítható. Az ideiglenes használat díját a helyben kialakult haszonbérleti díjak figyelembevételével kell meghatározni.160 5. Az osztatlan közös tulajdonban álló földrészlet használata A közös tulajdon (avagy tulajdonközösség) olyan jogközösség, amelyben a tulajdonjog ugyanazon a dolgon meghatározott eszmei hányadrészek szerint több személyt illet meg.161 A közös tulajdon esetében tehát a tulajdonjog oszlik meg eszmei hányadrészek szerint, nem a dolog (jelen esetben a termőföld) van megosztva a tulajdonostársak között, hanem a dologra vonatkozó tulajdonjog. Ebből következik, hogy a közös tulajdon eszmei hányadok szerint meghatározott jogközösség. Így a tulajdonostársak joga minőségileg egynemű, csak mennyiségileg különböző. Az osztatlan közös tulajdonban álló földrészlet használatba adásáról a tulajdonostársak szótöbbséggel határoznak. A Ptk. ezen rendelkezése diszpozitív, vagyis csak a tulajdonostársak ellenkező megállapodása hiányában szükséges szótöbbséges határozatot hozni, így a tulajdonostársak akár szerződést is köthetnek a földrészlet használatának, hasznosításának mikénti megvalósításáról. Minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga.162 A kisebbségben maradt tulajdonostársak a szótöbbséges határozatot – a jogos érdekeik lényeges sérelmére való hivatkozással – csak a bíróság előtt támadhatják meg. Amennyiben nem született határozat, úgy bármelyik tulajdonostárs kérelmére a bíróság határoz a használat vagy a hasznosítás kérdésében.163 A gyakorlatban számos esetben fordul elő az, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló földrészletek esetében a földhasználó a tulajdonostársakkal (vagy a tulajdonostársak egy részével) – azok tulajdoni hányadára vonatkozóan – külön-külön köti meg a földhasználatra vonatkozó szerződést. Elvileg ennek nincs akadálya, mivel a tulajdonostársat a többiektől függetlenül megilleti a tulajdoni hányadával való rendelkezés joga, azonban a birtoklás, a használat, a haszonszedés jogának átengedése során a tulajdonostárs az őt megillető jogokról 156

Nfatv. 18. § Nfatv. 16. § (3) bek. 158 Nfatv. 13. § (8) bek. 159 Nfatv. 4/A. § 160 Az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet 31. § (2) bek. 161 Ptk. 139. § 162 Ptk. 140. § (2) bek. 163 Ptk. 143. § 157


is csak úgy rendelkezhet, hogy azzal a többi tulajdonostárs jogát és a dologhoz fűződő törvényes érdekét ne sértse.164 Éppen a tulajdonostársak jogainak zavartalan gyakorlása indokolja azt, hogy a birtoklás, használat, hasznosítás kérdését a tulajdonostársak egymás között rendezzék. Az ilyen rendezés alkalmával nyílik lehetőség annak tisztázására, hogy termőföld esetén mely tulajdonostársak azok, akik a saját tulajdoni hányaduknak megfelelő földterületet maguk kívánják használni, hasznosítani, s kik azok, akik e jogosítványaikat más személy (kívülálló harmadik személy, vagy pl. az egyik tulajdonostárs) részére – ingyenesen vagy visszterhesen – átengedik. Ez esetben óhatatlanul dönteni kell arról, hogy az osztatlan közös tulajdonban álló földrészleten belül földrajzilag ki, mekkora területet használhat a természetben (használati megosztás). A tulajdonostársak ezen kérdés rendezéséről is szótöbbséggel határoznak, melynek során minden tulajdonostársnak a tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. Természetesen ez esetben is lehetőség van arra, hogy a tulajdonostársak akár egymás közötti szerződésben rögzítsék a használati megosztást. A használati megosztásnak különös jelentősége van az olyan földrészlet esetén, amelyben eltérő művelési ágú (pl. szántó, gyümölcsös, erdő) területek (alrészletek) vannak, illetve a földrészlet egyes részei eltérő domborzati adottságúak, mely tényezők a hasznosítási módot nagymértékben befolyásolhatják. Jogvita eredhet abból, ha egyes tulajdonostársak önállóan használatba adják a tulajdoni hányaduknak megfelelő, valójában „virtuális” földterületüket, hiszen ez esetben megsérthetik a többi tulajdonostársnak a birtokláshoz, használathoz, hasznosításhoz való jogát, mivel ez utóbbiak csak azon „visszamaradt” területet használhatják, melyeket a használatba adó tulajdonostársak úgymond „nem kötöttek le”. Ugyanis az osztatlan közös tulajdon tartalmi és jogi lényege az, hogy nem a tulajdonjog tárgyát képező ingatlan van megosztva a tulajdonostársak között, hanem a tulajdonjog, méghozzá eszmei hányadok szerint. Éppen ez indokolja azt, hogy a birtoklás, használat és a hasznosítás kérdését a tulajdonostársak egymás között rendezzék. E nélkül kérdéses az, hogy amennyiben a tulajdonostársak a használati megosztásról nem határoztak, és egyes tulajdonostársak önállóan (a többiekkel való megállapodás, vagy döntéshozatal nélkül) földhasználati szerződéseket kötnek, úgy a földhasználó a közös tulajdonban álló ingatlan mely részét jogosult használni a természetben, ha a földhasználat tárgya nem a teljes földrészlet. Vagyis ha a tulajdonostársak mindegyike nem kívánja a használat, hasznosítás jogát más személy részére átengedni, s a földrészlet – a tulajdoni hányadok szerint számított többségben lévő tulajdonostársak szándéka szerint is – csak részben kerülne más személy használatába, a tulajdonostársaknak előzetesen meg kell állapodniuk a használati megosztásban. Ez annyit jelent, hogy a tulajdonközösségnek döntést kell hoznia arról, miszerint hol helyezkedjen el az egyes tulajdonostársak tulajdoni hányadának megfelelő földterület az ingatlanon belül aszerint, hogy az ingatlan meghatározott részének használatát a harmadik személy, vagy az egyik tulajdonostárs részére átengedik, a fennmaradó rész pedig a tulajdonostársak használatában marad. Az osztatlan közös tulajdonban álló ingatlanra vonatkozó haszonbérleti szerződés kötésekor, az ismeretlen helyen tartózkodó vagy ügyeinek vitelében akadályozott tulajdonosok képviseletére ügygondnok kirendelését lehet kérni a gyámhatóságtól165. Az ügygondnok a jogköréből adódóan jogosult haszonbérleti szerződés kötésére. Az ügygondnok kirendelését a tulajdonostársak is kérhetik a tulajdonközösség jogszerű működése végett.

164 165

Ptk. 145. §; 140. § (1) bek. Ptk. 224. § „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

IV. Agrárjogi nyilvántartások (ingatlan-nyilvántartás, földhasználati nyilvántartás) 1. Az ingatlan-nyilvántartás tartalma, tárgya és elvei Az ingatlan-nyilvántartási szabályanyag terjedelmére és összetettségére tekintettel jelen jegyzet keretei nem engedik meg, hogy megfelelő részletességgel lehessen erről a témáról beszélni, így itt csak az ingatlan-nyilvántartás tartalmáról, tárgyáról, és az elveiről esik szó. Az ingatlan-nyilvántartás szerepe kettős. Egyrészről az ország ingatlanainak megbízható, nyilvános és hiteles adattára, másrészről a tulajdonszerzésnek, a dolog hatalomban tarásának a külvilág felé történő jelzése. Az ingatlan-nyilvántartást a körzeti földhivatalok vezetik, méghozzá az illetékességi területükhöz tartózó településeket érintően. Az egyes települések nyilvántartása zárt egész, független a többi településtől. A körzeti földhivatalok az ingatlan-nyilvántartás elsőfokú szervei. A másodfokon eljáró megyei földhivatalok saját önálló nyilvántartást nem vezetnek. Az ingatlan-nyilvántartás – az Inytv. által meghatározottak szerint – tartalmazza: településenként az ország valamennyi ingatlanának adatait; az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat; az ingatlanhoz kapcsolódó jogi szempontból jelentős tényeket; a nyilvántartásba bejegyzett személyeknek a nyilvántartáshoz szükséges, az Inytv.-ben meghatározott, személyazonosító és lakcímadatait. Az Inytv.-ben felsorolt jogokon és tényeken kívül az ingatlan-nyilvántartásba más jog bejegyzését, tény feljegyzését csak törvény rendelheti el.166 Az ingatlan-nyilvántartás a reálfólium elvén alapuló nyilvántartás, ami azt jelenti, hogy a tulajdonjog tárgya, azaz az ingatlan a nyilvántartás alapja. Minden önálló ingatlanról nyilvántartás (tulajdoni lap) készül. Ebből következően, ha ugyanannak a tulajdonosnak több ingatlana van, több tulajdoni lapja is van. Mindenképpen előnye ennek a nyilvántartási formának, hogy a sajátos tulajdoni viszonyok nyilvántartására alkalmasabb. Hátránya, hogy a jogosult adataiban bekövetkezett változásokat annyi tulajdoni lapon kell átvezetni, ahány ingatlant érint a jogosultság. Mivel azonban számítógépes rendszerben rögzített és gépi adatfeldolgozású az ingatlan-nyilvántartás tartalma, s a tárolt adatok gyakorlatilag összekapcsoltak, napjainkban már nincs jelentősége annak, hogy a nyilvántartás a reálfólium avagy a perszonálfólium (személy szerinti nyilvántartás) elvén nyugszik, mivel a technika mindkét módot produkálni tudja. Ugyanakkor garanciális szempontból jelentősége van a reálfólium szerinti nyilvántartásnak, mégpedig azért, hogy csak nagyon indokolt esetben lehessen választ kapni arra a kérdésre, miszerint mely személynek mennyi ingatlana van az ország területén. Az ingatlan-nyilvántartás szerkezete határozza meg, hogy milyen formai keretekben szerepel az ingatlanra vonatkozó tartalom. Az ingatlan-nyilvántartás szerkezeti tagolása a következő: a számítógépes adathordozón rögzített, olvasható formában megjeleníthető tulajdoni lap, amely maga is három részre oszlik, az okirattár, az ingatlan-nyilvántartási térkép, a tulajdoni lapról törölt bejegyzések adatainak jegyzéke.167 166 167

Inytv. 2. § (1)-(2) bek. Inytv. 18. § (1) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A számítógépes adatfeldolgozás útján a település ingatlanairól, illetőleg ezek adatairól összesítők és kimutatások, továbbá, ha szükséges az ingatlan-nyilvántartás vezetéséhez más jegyzékek is készíthetők.168 Ilyen például az Inyvhr. által nevesített földkönyv, amely az erre irányuló kérelemnek megfelelően az ingatlanok adatait tartalmazza a település egész területére, annak egy részére, illetőleg egyes ingatlanokra vonatkozóan.169 A tulajdoni lap tartalmazza az ingatlan adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős tényeket, továbbá azok jogosultjait és a jogosultak adatait. A tulajdoni lap három részből áll, melyek részletes tartalmát az Inytv. és az Inyvhr. határozza meg.170 A tulajdoni lap I. része csak az ingatlannak adatait tartalmazza. A tulajdoni lap II. része a tulajdonjogot, és annak jogosultját, a tulajdonost tartalmazza. (Ha a tulajdonos kiskorú, akkor a kiskorúságát vagy gondnokság alá helyezés tényét is.) Az állami tulajdonban álló ingatlan esetén a tulajdoni lap II. része tartalmazza az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezet megnevezését, valamint a vagyonkezelői jogot, az azt gyakorló szervezetet is. A tulajdoni lap III. része az Inytv., az Inyvhr. vagy külön törvény által meghatározott, a II. részben nem szereplő ingatlanhoz kapcsolódó jogokat, illetve azok jogosultját tartalmazza (pl. jelzálogjog, telki szolgalmi jog). A tulajdoni lap III. része tartalmazza továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó jogilag jelentős tényeket (pl. árverés kitűzése, kisajátítási eljárás megindításának ténye), illetve a bejegyzett jogok jogosultjaihoz kapcsolódó jogilag jelentős tényeket (pl. a jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, vagy a haszonélvező gondnokság alá helyezésének a tényét). Az okirattár a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat, illetőleg ezek hitelesített másolatait, a bejegyzés iránti kérelmeket, megkereséseket, valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyben keletkezett más iratokat tartalmazza.171 Az ingatlan-nyilvántartási térképként a számítógépes adathordozón (digitális formában) rögzített földmérési alaptérképet kell használni, ha e térkép a településről elkészült és azt az erre előírt eljárás során előzetesen hitelesítették. Az ingatlan-nyilvántartási térkép tartalmát az Inytv. részletesen meghatározza.172 A törölt bejegyzések jegyzéke a tulajdoni lapról törölt bejegyzéseket és adatokat, valamint a törlésre vonatkozó határozat számát tartalmazza, amelyeket az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerében gépi adathordozón kell megőrizni. Ennek alapján kereshetők vissza a törlések alapjául szolgáló okiratok az okirattárból.173 Az ingatlan-nyilvántartás tárgya (alapegysége) az önálló ingatlan. Az Inytv. alapján önálló ingatlannak minősül a földrészlet és az „egyéb önálló ingatlanok”. Az ingatlan-nyilvántartásban földrészletnek minősül: a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni vagy a vagyonkezelői (kezelési) viszonyok, a kialakított építési telek a tulajdoni és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül, az utak, terek, vasutak, csatornák elágazással és kereszteződéssel, valamint közigazgatási vagy belterületi határ által - az országos közút, vasút vagy hajózható

168

Inytv. 18. § (2) bek. Inyvhr. 118. § 170 Inytv. 19. § Inyvhr. 1-4. § 171 Inytv. 20. § 172 Inytv. 21. § 173 Inytv. 22. § 169


csatorna kivételével - meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa vagy vagyonkezelője (kezelője) azonos.174 Mivel az Inytv. által meghatározott földrészlet a gyakorlatban nehezen kezelhető, hiszen eltérő minőségű (művelési ágú) és nagyságú területet von egységbe, amely a zavartalan földforgalmat gátolhatja, ezért az Inytv. a földrészleteknek művelési ágak és művelés alól kivett területek szerint – legfeljebb húsz – alrészletre való bontását teszi lehetővé.175 Az Inyvhr. határozza meg a 10 db művelési ágat, és azt, hogy mely feltételek fennállása esetén kell az adott területeket valamely művelési ágban, és mely területeket kell művelés alól kivett területként nyilvántartani.176 Egy terület alrészletként való feltüntetéséhez főszabály szerint a területnek – az erdő művelési ágat kivéve – legalább 400 m2, erdő művelési ágnál legalább 1500 m2 térmértéket el kell érnie.177 A földrészlettel együtt kell nyilvántartani a földön létesített épületet, építményt, társasháznál a tulajdonostársak közös tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket, a szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában álló épületrészeket és helyiségeket, ha azok tulajdoni viszonyai a földrészlettel azonosak. Azt a pincét, amelynek tulajdonosa azonos a földrészlet tulajdonosával, vagy amelynek bejárata a pince tulajdonosának tulajdonában álló földrészletről nyílik, és szolgalmi jog alapján más tulajdonában álló ingatlan alá nyúlik, azzal a földrészlettel együtt kell nyilvántartani, amelyen a bejárata van.178 A földrészleten kívül önálló ingatlannak (egyéb önálló ingatlannak) kell tekinteni: az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más építményt, ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona (a továbbiakban: önálló tulajdonú épület), a társasházban levő öröklakást, illetőleg külön tulajdonban álló, nem lakás céljára szolgáló helyiséget (a továbbiakban: öröklakás) a közös tulajdonban levő részekből az öröklakás-tulajdonost megillető hányaddal együtt, a szövetkezeti házban levő szövetkezeti lakást, illetőleg nem lakás céljára szolgáló helyiséget, a közterületről nyíló pincét (föld alatti raktárt, garázst stb.) függetlenül annak rendeltetésétől.179 Az ingatlan-nyilvántartás elvei határozzák meg a rendszer felépítésének és működésének főbb jellemzőit. Az alapelvek egyrészt nyilvánvalóvá teszik azokat a fő célkitűzéseket, amelyek elérése végett megalkotásra került az Inytv., másrészt a jogalkalmazókat segíti a rendelkezések mikénti értelmezésében. Az ingatlan-nyilvántartás elvei a következők: bejegyzési elv a nyilvánosság elve a közhitelesség elve a kérelemhez kötöttség elve a rangsor elve az okirati elv 174

Inytv. 11. § (1) bek. Inytv. 11. § (2)-(3) bek. 176 Inyvhr. 40-50. § 177 Inyvhr. 51. § 178 Inytv. 11. § (4)-(5) bek. 179 Inytv. 12-13. § 175


A bejegyzési elv azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartás – a benne szereplő legfontosabb jogokat – nem csupán feltünteti, hanem azokat a bejegyzés létesíti (konstituája). Az okiraton alapuló bejegyzés keletkezteti az átruházáson alapuló tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelői jogot, földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot és a használat jogát, a telki szolgalmi jogot, a jelzálogjogot (önálló zálogjogot). A fent említett jogokon kívül más jogoknak és jogilag jelentős tényeknek a bejegyzése, illetve a bejegyzés elmaradás a joghatás tekintetében különböző lehet. Egyesek olyanok, amelyek a sorban utánuk következő, azaz a későbbi jogszerzők szerzését korlátozzák vagy feltételessé teszik (pl. az elidegenítési és terhelési tilalom kizárja, illetve semmissé teszi a tulajdonjog átruházását.) Másrészt egyes jogilag jelentős tények, illetőleg hatósági határozat vagy jogszabály erejénél fogva keletkező jogok bejegyzésének elmaradása a hozzájuk fűződő joghatást nem érintik, kivéve, ha az Inytv. eltérően nem rendelkezik.180 Az ingatlan-nyilvántartás csak akkor tud megfelelni a feladatának, ha a benne szereplő jogokról és tényekről bárki tudomást szerezhet. Ezért az ingatlan-nyilvántartás – az Inytv.-ben meghatározottak szerint – nyilvános. A tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető, azt bárki megtekintheti, arról feljegyzést készíthet, hiteles vagy nem hiteles másolatot kérhet. A tulajdoni lapról teljes másolat, szemle és részleges másolat adható ki.181 Korlátozottan ismerhető meg: minden olyan magán- és közokirat, hatósági határozat tartalma, amely a jogosult, illetőleg a kötelezett bejegyzése vagy törlése alapjául szolgált, vagy szolgálhat, a jogosult személyi azonosítója, a tulajdonosok jegyzéke (névmutató). Ezek csak az ingatlan-nyilvántartás, illetve a széljegyzett okirat szerinti jogosult, illetőleg kötelezett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői okiratba foglalt engedélyével ismerhetők meg, illetve – a személyi azonosító kivételével – megismerhetők akkor is, ha a kérelmező írásban igazolja, hogy az irat megismerése joga érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges.182 Az ingatlan-nyilvántartás közhiteles: a valóságos állapotnak megfelelően tartalmazza az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és a feljegyzett tényeket. Az ellenkező bizonyításig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog, feljegyzett tény alapján vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. Az ingatlan-nyilvántartás azonban csak akkor közhiteles, ha törvény kivételt nem tesz. A közhitelességből ered, hogy ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott. A közhitelesség elve nem jelenti azt, hogy a bejegyzés, feljegyzés valótlansága nem bizonyítható. Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.183 A közhitelesség elvén belül beszélhetünk a bizalom elvéről, amely abban a szabályozásban nyilvánul meg, miszerint a jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást – az ellenkező bizonyításáig – az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Az ingatlan-nyilvántartási

180

Inytv. 3. § teljes másolat: amely valamennyi bejegyzést tartalmazza szó szerint; szemle: amely a fennálló bejegyzéseket tartalmazza szó szerint; részleges másolat: amely csak a kívánt bejegyzéseket tartalmazza szó szerint 182 Inytv. 4. § 183 Inytv. 5. § (1)-(2); (6) bek. 181


eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.184 A közhitelesség követelménye a bírósági, hatósági eljárásokban is irányadó, az ott folyó eljárásokban az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatokat, valamint az ingatlannyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat kell irányadónak tekinteni.185 A földhivatal – főszabály szerint – hivatalból nem indít ingatlan-nyilvántartási eljárást. A jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére illetőleg feljegyzésére irányuló ingatlannyilvántartási eljárás – ha az Inytv. másként nem rendelkezik – az ügyfél kérelmére vagy hatósági megkeresésre indul, és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be, illetőleg kerülhet feljegyzésre, amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés megjelöl.186 A rangsor elve azt jelenti, hogy az ingatlan-nyilvántartásba érkező beadványok az érkezésük sorrendjében kerülnek elintézésre. A rangsort (ranghelyet) a kérelmek iktatásának a sorrendje határozza meg, ezért a beérkezett kérelem iktatószámát a tulajdoni lapra azonnal széljegyezni kell. Jelentősége ennek az elvnek legfőbbképpen az, hogy a bejegyezni kért jogot nem a kérelemhez csatolt szerződés, hanem az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés keletkezteti (pl. adás-vétellel történő tulajdonjogszerzés). Ranghelyet azonban csak olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot is mellékelték.187 Az okirat elv alapján az ingatlan-nyilvántartásban jog bejegyzésére, jogilag jelentős tény feljegyzésére vagy adatok átvezetésére – ha az Inytv. másként nem rendelkezik – csak az Inytv.-ben meghatározott okirat vagy jogerős hatósági, illetve bírósági határozat (együtt: okirat) alapján kerülhet sor. Vagyis az Inytv.-ben meghatározott alakiságoknak megfelelő okirat alapján kerülhet sor bejegyzésre, feljegyzésre és adatváltozás átvezetésére.188 Az ingatlan-nyilvántartási eljárás az ingatlannal kapcsolatos jogok bejegyzésére és tények feljegyzésére, illetve az ingatlan adataiban bekövetkezett változások átvezetésére irányuló közigazgatási hatósági eljárás.189 2. A földhasználati-nyilvántartás A földprivatizáció megindulását követően egyre nagyobb igényként jelentkezett, hogy a kialakult új viszonyok között a földhasználatot láthatóvá és ellenőrizhetővé kell tenni, hiszen amiként arról már e jegyzetben többször szó esett, a földprivatizációs eljárások eredménye és a földszerzési korlátok miatt hazánkban a földtulajdonos és a földhasználó személye elválik egymástól. A földhasználati nyilvántartás felállítását megelőzően nem voltak ismertek a termőföldek használati viszonyai. A földhasználati viszonyok áttekinthetőségének megoldására, valamint a különböző költségvetési kapcsolattal összefüggő ügyekhez szükséges adatszolgáltatások biztosítása érdekében, továbbá az EU-s elvárások teljesíthetőségére is figyelemmel jött létre a földhasználati nyilvántartás. Az a tény, hogy az európai uniós területalapú mezőgazdasági támogatások kifizetésének és ellenőrzésének kizárólagos országos azonosító rendszere utóbb 184

Inytv. 5. § (3)-(4) bek. Inytv. 2. § (3) bek. 186 Inytv. 6. § 187 Inytv. 7. § 188 Inytv. 8. § 189 Inytv. 25. § 185


végül is Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) lett, nem teszi feleslegessé a földhasználati nyilvántartás szerepét. Ugyanis a földhasználati viszonyok lehető legszélesebb köréről továbbra is csak a földhasználati nyilvántartásból nyerhetők információk, éppen ezért egyedülállónak tekinthető ez – a 2007. december 30-tól már közhitelesnek is minősülő – nyilvántartás. A földhasználati nyilvántartás az ország 7,8 millió ha termőterületéből 6,81 millió ha-ra vonatkozóan tartalmaz adatokat, mely 86,6 %-os fedettséget jelent, figyelemmel arra, hogy az erdő művelési ágban nyilvántartott terület használata és az 1 ha alatti földhasználat nem tárgya a földhasználati nyilvántartásnak. Számos, jogszabályi rendelkezésből eredő jogosultság és kötelezettség fűződik a földhasználóhoz, így ezen személyekről vezetett nyilvántartás rendkívüli jelentőségű mind a magánjogi életviszonyokban, mind a közigazgatásban. A teljesség igénye nélkül, egyes támogatások igénybevételének, és a termőföldek hasznosítási kötelezettségének ellenőrzésénél, a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásánál, az elővásárlásielőhaszonbérleti jog gyakorlásánál a földhasználókról vezetett nyilvántartás bizonyító erővel bír a hatóságok, illetve a jogosult számára. A termőföldek használatára vonatkozó szerződéseknek a magánjogon kívül, közigazgatási jogi lecsapódása is van, ennél fogva e tartós jogviszonyok regisztrálása kiemelt fontosságú. A földhasználati nyilvántartásból különböző elemzésekhez szükséges statisztikai adatok nyerhetők, továbbá a nyilvántartásba bejegyzett közel 400.000 földhasználó ezen státuszát immáron kétségtelenné teheti harmadik személyekkel szemben is. A fentieken túl földhasználati nyilvántartás mással nem pótolható adatokat tartalmaz a magyar agrárérdekek és az agrárvezetés stratégiai döntései előkészítésének támogatására, így például a használati viszonyok szektorális és strukturális megoszlása, mennyiségi és minőségi vonatkozásai. A földhasználati nyilvántartásnak az alapja ingatlan-nyilvántartás, azonban attól elkülönülő, önálló nyilvántartás. Míg az ingatlan-nyilvántartás – a fentebb leírtak szerint – a reálfólum, addig a földhasználati nyilvántartás a perszonálfólium elvén működik, azaz a személyről, méghozzá a földhasználóról vezetett nyilvántartás. A földhasználati nyilvántartás szabályanyagát a Tft. és a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól szóló 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet (e fejezetben a továbbiakban: R.) tartalmazza. A földhasználati nyilvántartás is közhiteles nyilvántartás, az érintett földrészlet használatára vonatkozóan bejegyzett adatokat hitelesen tanúsítja, az ellenkező bizonyításáig a földhasználati nyilvántartásba bejegyzett adatról vélelmezni kell, hogy az a valóságnak megfelel. Azonosan az ingatlan-nyilvántartáshoz, a földhasználati nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja. A földhasználati nyilvántartás földhasználati lapból és okirattárból áll. Az okirattár a földhasználati bejelentési adatlapokat, a földhasználati szerződéseket, továbbá a nyilvántartásba vétellel és az adatszolgáltatással kapcsolatos más okiratokat tartalmazza. A földhasználati lapon kell nyilvántartani a földhasználó használatában álló, a körzeti földhivatal illetékességi területén lévő valamennyi termőföldet, illetőleg mező- és


erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földet – ide nem értve az erdő művelési ágban nyilvántartott földrészleteket – településenként, a helyrajzi számok emelkedő sorrendjében, belterület, külterület csoportosításban. A perszonálfólium elvére tekintettel a földhasználat nyilvántartásba vétele során minden földhasználó számára, földhivatalonként külön földhasználati lapot kell nyitni, amelyen a földhivatal nevét is fel kell tüntetni. A földhasználati lap két részből áll. A földhasználati lap I. része a földhasználó adatait, míg a földhasználati lap II. része a használt termőföldre vonatkozó – az R.-ben meghatározott – adatokat tartalmazza.190 A Tft. előírja, hogy aki termőföldet használ, s annak területe – a földrészletek számától függetlenül – az 1 hektárt meghaladja, köteles a használatot annak megkezdésétől számított harminc napon belül a földhivatalhoz nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Ha a földhasználat olyan szerződés alapján keletkezett, amelyet jogszabály alapján kötelező írásba foglalni (haszonbérleti szerződés), úgy a földhasználat bejelentéséhez elegendő a szerződés egy eredeti példányát vagy annak közjegyző által hitelesített másolatát benyújtani. A földhasználó a bejelentéssel egyidejűleg köteles nyilatkozni arról, hogy termőföld használata a törvényben foglalt korlátozásokat nem sérti. A földhasználó a használatban bekövetkezett változásokat 30 napon belül köteles a földhivatalnak bejelenteni.191 A földhasználatnak a nyilvántartásba vétele a földhasználó bejelentése alapján – az erre a célra rendszeresített – bejelentési adatlapnak vagy az eredeti szerződésnek, illetve annak közjegyző által hitelesített másolatának földhivatalnál történő benyújtásával indul. Ha a használó nem a tulajdonos, illetőleg haszonélvezet fennállása esetén nem a haszonélvező, a bejelentési adatlapot a földhasználó mellett a tulajdonosnak, illetőleg a haszonélvezőnek is alá kell írnia. Ha a használat nem a teljes földrészletre vagy nem a földrészletnek az ingatlan-nyilvántartási térképen azonosítható alrészletére vonatkozik, az adatlap mellékleteként, illetőleg a szerződéshez a bejelentéskor a használattal érintett terület nagyságát és a földrészleten belüli elhelyezkedését feltüntető, az ingatlan-nyilvántartási térkép hiteles másolatán elkészített vázlatot is csatolni kell a használt terület egyértelmű beazonosíthatósága érdekében. Ennek földhivatalhoz történő benyújtásáról a földhasználónak kell gondoskodni. A vázlatot a földhasználónak és a használatba adónak is alá kell írni.192 A fentiek alapján a földhasználat nyilvántartásba vételére hivatalból nem kerülhet sor, kizárólag bejelentés alapján, amelyet ráadásul a törvény kötelezettségként ír elő, ha a feltételek fennállnak. A földhivatal a földhasználat tekintetében regisztrációs jogkörrel bír, tehát a bejelentett földhasználatot rögzíti a földhasználati nyilvántartásában. A közhitelessé vált földhasználati nyilvántartásba nem kerülhet bejegyzésre olyan földhasználat, amely jogszerűtlen, vagy jogcím nélküli. A földhasználati nyilvántartás szempontjából földhasználónak az a magánszemély, illetőleg jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet minősül aki érvényes jogcím alapján a Tft.-ben foglalt mértékben termőföldet használ.193 A bejelentés alapján történő nyilvántartásba vételi eljárás igazgatási szolgáltatási díjköteles. A díj mértékét a földhasználattal érintett földrészletek száma határozza meg (19 db földrészletig 6000 Ft, 20 vagy annál több földrészletnél 12.000 Ft).194 Tekintettel arra, hogy a 190

Tft. 25/B. § (1) bek; R. 2. § (2)-(4); R. 3-6. § Tft. 25/B. § (2)-(4) bek. 192 Tft. 25/B. § (2) bek; R. 6-8. § 193 R. 2. § (1) bek. 194 Tft. 25/C. § 191


földhasználati szerződéseket a felek általában 5-15 évre kötik meg, a bejelentéskor fizetendő igazgatási szolgáltatási díj nem tekinthető számottevőnek, különösen igaz ez, ha a tulajdonos mint földhasználó jelenti be a földhasználatot. A bejelentést elmulasztó földhasználót a földhivatal bírsággal sújtja, aminek mértéke a termőföld ingatlan-nyilvántartás szerinti Ak értékének ezerszerese, azzal, hogy az nem lehet kevesebb a behajtható köztartozás minimális összegénél.195 Ennek az az oka, hogy a földhasználókról vezetett nyilvántartás nem töltené be a szerepét, ha a földhasználókat a jog nem kényszerítené a bejelentési kötelezettségük teljesítésére. A meg nem fizetett bírság adók módjára behajtandó köztartozás. A bírság kiszabásával egyidejűleg a földhivatal – határidő megjelölésével – a bejelentés pótlására szólítja fel a mulasztó földhasználót. A határozatban előírt határidő elmulasztása esetén – újabb határidő megjelölésével – a bírságot ismételten ki kell szabni. Közös használat esetén, vagy közös tulajdonban álló ingatlan esetében a bírság megfizetésére a mulasztó földhasználók, illetőleg a tulajdonosok egyetemlegesen kötelezhetők.196 A kötelezetti egyetemlegesség azt jelenti, hogy a kötelezetteket – az adott jogviszonyban – úgy kell tekinteni, mintha másokkal szemben egy alanyként jelennének meg. Minden kötelezett a földhasználati bírság teljes összegével tartozik mindaddig, amíg a fizetési kötelezettség teljes mértékben kiegyenlítésre nem kerül. Amennyiben bármelyik kötelezett teljesít, úgy a földhivatallal szemben a többiek kötelezettsége is megszűnik. Ennek alapján a földhasználati bírság megfizetésének teljesítését bármelyik kötelezett vagy valamennyik kötelezett részére elő lehet írni. Az egyetemleges kötelezetteket – ha jogviszonyukból más nem következik – a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamelyik kötelezett a kötelezettségét meghaladó összegben teljesített, a többi társkötelezettel szemben – a követelésnek őket terhelő része erejéig – megtérítési követelése támad.197 Ha a földhasználó személyére vonatkozó bejelentés nem érkezett, a termőföld használójának a tulajdonost, illetőleg haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt kell tekinteni.198 Ez azonban nem jelenti azt, hogy a földhivatal a tulajdonost (haszonélvezőt) bejegyzi a nyilvántartásba földhasználóként. A rendelkezés pusztán egy vélelem, ami a tulajdonjog illetve a haszonélvezeti jog tartalmából fakad. A nyilvántartásbavétel iránti bejelentést el kell utasítani, ha a nyilvántartásbavétel alapjául szolgáló adatlap alapján a használat jogszabálysértő vagy a szerződés nyilvánvalóan érvénytelen. A nyilvánvaló érvénytelenség esete akkor áll fenn, ha az érvénytelenség kétségkívül megállapítható az adatlapból vagy a szerződésből. Ha a rendelkezésre álló adatok alapján csak feltételezhető, hogy a szerződés – részben vagy egészben – jogszabályba ütközik, a földhivatalnak a földhasználat nyilvántartásba vétele után értesítenie kell az ügyészt, és ezt a tényt a földhasználati lapon rögzítenie kell. A földhivatalnak el kell utasítani a nyilvántartásbavétel iránti bejelentést akkor is, ha a haszonbérleti szerződés az előhaszonbérleti jog gyakorlására vonatkozó, külön jogszabályban foglalt előírások megsértésével jött létre.199

195

A behajtható köztartozás legkisebb összege jelenleg 5000,- Ft. [Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 161. § (1) bek.] 196 Tft. 25/B. § (5)-(6) bek; (8) bek. 197 Ptk. 334. § (2) bek; 337. § 198 Tft. 25/B. § (8) bek. 199 Tft. 25/C. § (1)-(2) bek; R. 9-10. § „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A földhasználati nyilvántartásból díjfizetés ellenében az R.-ben meghatározott adatokat tartalmazó földhasználati lap másolatot szolgáltat a földhivatal. Ingyenesen szolgáltat adatot a földhivatal hatóság megkeresésére a hatósági feladatának ellátása céljából.200 V. A birokrendezés jelenlegi eszközei 1. A birtok polgári jogi fogalma A Ptk. a birtok fogalmát közvetlenül nem határozza meg, hanem csak közvetve, az alany (a birtokos) pozíciójának meghatározásával.201 A birtoklás – mint a dolog feletti uralom gyakorlása – a tulajdonjog egyik részjogosítványa. A dolgot azonban nem feltétlenül a tulajdonos birtokolja, a tulajdon és a birtoklás elválhat egymástól. Birtokos az, aki a dolgot ténylegesen a hatalmába keríti, illetőleg hatalmában tartja. A birtokost, a birtokviszonyt tipikusan a tényleges helyzet határozza meg. A birtok tehát tényleges hatalom a dolog felett. A birtok polgári jogi megközelítéséből következően meg lehet különböztetni saját és idegen birtokot, illetve törvényes és törvénytelen birtokot. Saját birtokos azaz a tulajdoni birtokos az, aki a dolgot sajátjaként tartja hatalmában. Idegen birtokról akkor lehet beszélni, ha a birtokos dolog feletti hatalma valamilyen megállapodáson alapul, azaz származtatott módon birtokol. Az idegen birtokos használati birtokosnak is nevezhető. Törvényes birtok az, amely a birtoklásra feljogosító érvényes jogcímen alapul. Ezzel szemben a törvénytelen, másképpen jogalap nélküli birtokos az, akinek a birtokláshoz érvényes jogcíme nincsen. 2. Helyzetértékelés A birtokrendezés nem egy elérendő, kitűzött cél, hanem egy szükséges eszköz az agárgazdálkodás hatékonyságának növeléséhez, egyúttal a fenntartható vidékfejlesztéshez is. A jelenlegi birtokstruktúra a 90-es évek elején bekövetkezett társadalmi és gazdasági változásokkal összefüggő termőföld-privatizációs folyamat eredménye, melynek létrejöttét nem előzte meg egy előzetes, tudatosan és tudományosan kimunkált, esetleg a hazai és külföldi példákat, mintákat alapul vevő tervező munka, hatástanulmány készítése. Ennek számos káros következményéért súlyos tanulópénzt fizet a magyar agrárium. A kárpótlás és a részarány-földkiadás a termőföld közel háromnegyedét érintette, mely termőföldterület mintegy 2,8 millió magánszemély tulajdonába került. A tulajdonosok a megszerzett földterületet jellemezően nem egy földrészletben kapták meg, hanem sok esetben szétszórtan, több földrészletben. A földmagánosítás sajátos következménye az osztatlan közös tulajdon létrejötte is, mintegy 1,5 millió hektár területtel. A nagytömegű magánosítás révén kialakult birtokstruktúra jellemzője volt, hogy az új földtulajdonosok jelentős része 1 hektár vagy annál kisebb méretű – esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő – földterülethez jutottak. Ezen túl a termőföldek nagy része olyan személyek tulajdonába került, akiknek nem volt kötődése sem a termőföldhöz, sem a gazdálkodáshoz. Ezen tulajdonosok földterületeit vették használatba a tőkeerősebb, a földet termelőeszközként hasznosítani képes gazdálkodók, elsősorban a gazdasági társaságok, és a szövetkezetek. Ennek köszönhetően, továbbá a földszerzési korlátok miatt a földtulajdonosok és a fölhasználók személye jelentősen elszakadt egymástól.

200

Tft. 25/C. § (3) bek. Pt. 187. § „A birtokot megszerzi, aki a dolgot magához veszi, vagy akinek az más módon hatalmába kerül (birtokos).” 201


Mivel a mezőgazdasági tevékenységek közvetlenül a termőföldhöz kapcsolódnak, a birtokszerkezet az agrártermelés sikerességének egyik fontos tényezője. A gazdálkodás eredményességét ugyanis a birtokok nagysága illetve tagoltsága jelentősen befolyásolja. A birtokrendezés alapvető feladata az, hogy a szétszórtságánál és méreténél fogva jövedelmező gazdálkodásra alkalmatlan földrészletekből optimális méretű, működőképes gazdaságok kialakítását segítse elő. Értelemszerűen az elaprózott, széttagolt földterületek tulajdonosai illetve használói tekinthetők a birtokrendezés „alanyainak”. Alapvető cél a birtokszerkezetnek a vidékfejlesztési célokkal összehangolt javítása, a versenyképes és eredményes termelést lehetővé tevő birtokméret elérése. Az FVM kezdeményezésében és irányítása alatt többször indultak kezdeményezések a hazai földbirtokrendezés beindításának az irányába: 1997: a Birtokrendezés Szabályozási Koncepciójának kidolgozása 2001: a birtokrendezésről szóló törvénytervezet kidolgozása 2002: a földbirtok-politikai irányelvek parlamenti elfogadása 2002: a Nemzeti Földalap létrehozása 2003: kormányzati döntés a Nemzeti Birtokrendezési Stratégia felállításáról 1994 - 2005 között több birtokrendezési kísérleti projekt is elindult (TAMA, PRIDE, TALC). A külföldi példák nyomán és segítséggel (német, holland) elindult birtokrendezési kezdeményezések, kísérleti programok igazolták, hogy a birtokrendezés kivitelezhető, a vidékfejlesztéssel (falufejlesztéssel) hazánkban is összekapcsolható. A kísérleti programok, továbbá az agrártámogatási rendszerben megjelent birtokösszevonás célú földvásárlás és földcsere támogatása, valamint az önkéntes földcsere lehetősége azonban együttesen sem hozott érzékelhető eredményt. Az okok között elsősorban a pénzügyi források hiánya, a tömegesebb igény kielégítéséhez nem elégséges technikai-, szervezési feltételek, és a jogi szabályozatlanság említhetők meg. 3. A földbirtok-politikai irányelvekben megjelenő birtokrendezési lehetőségek és eszközök A földbirtok-politikai irányelveket nem jogszabály, hanem az állami irányítás jogi eszközének minősülő, az Országgyűlés által kiadott határozat, nevezetesen a 48/2002. (VII. 19.) OGY határozat tartalmazza. Az Országgyűlés a határozatát eredendően az Nfatv. azon előírására tekintettel hozta meg, miszerint a Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek hasznosítása a földbirtok-politikai irányelvek szerint történik. Az Nfatv. azt is előírja, miszerint a földbirtokpolitikai irányelvek érvényre juttatásáról, valamint a szükséges feltételek megteremtéséről a Kormánynak kell gondoskodni.202 Az OGY határozatban a földbirtok-politika részletes irányelvei között szerepelnek a következők: a családi gazdaságok kialakítása és megerősítése; a gazdálkodás jellegének megfelelő, versenyképes birtokméretek kialakításának elősegítése, ezen belül o a családi és középgazdaságok 300 hektár méretű felső határig történő ösztönzése o a kisméretű birtokok legalább 100 hektárig történő elsődleges fejlesztésének ösztönzése; a földbérlet-koncentráció versenyképességhez igazodó fenntartása;

202

Nfatv. 2. § (2) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

a nem művelt, vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságosan nem művelhető területek megvételének és hasznosításának állami kezdeményező szereppel történő meggyorsítása; a birtoknagyság alkalmassá tétele az EU támogatások lehívhatóságához. Az OGY határozat alapján a Nemzeti Földalap az állami beavatkozás, szabályozás és befolyásolás intézménye, amelynek a földbirtok-politikai irányelvekben foglaltakat – többek között – az alábbi eszközökkel kell megvalósítania: a földtulajdonon és a haszonbérleten alapuló gazdálkodás arányának befolyásolása érdekében a Nemzeti Földalapba tartozó földek eladása vagy haszonbérbe adása; a Nemzeti Földalap földvagyonának kialakulásánál a vásárlás szempontjainak meghatározása (pl. gyenge minőségű földek megvásárlásának előtérbe helyezése; nem művelt vagy méretük és kialakításuk miatt gazdaságos művelésre alkalmatlan földterületek megvételének elsődlegessége; meglévő bérleti viszonyok megszüntetésének, illetve lezárásának meggyorsítása); a földeladás során érvényesítendő szempontok rangsorolása (pl. kisméretű birtokok növelése; nagyméretű birtokok gazdaságilag indokolt felső birtokhatárának elérése; kezdő agrárvállalkozók földhöz juttatása). Az Nfatv. alapján a Nemzeti Földalapba tartozó állami termőföldvagyon rendeltetése többek között: a működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező agrárvállalkozók földhözjutásának támogatása; a földárak és -haszonbérek alakulásának befolyásolása; a termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának, a gazdaságos birtokszerkezet kialakításának támogatása; a birtokösszevonási célú, valamint az állattenyésztő telepek működését biztosító önkéntes földcseréhez szükséges termőföld biztosítása; törvényben meghatározott feladatokhoz földkészlet biztosítása.203 Az Nfatv. előírja, hogy a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó földek eladása, illetőleg haszonbérbe adása során előnyben kell részesíteni a földbirtok-politikai irányelvekben meghatározott feltételeknek megfelelő személyeket.204 A Nemzeti Földalapba tartozó földrészletek nyilvános pályázat útján történő eladása, illetve haszonbérbe adása esetén a pályázatok elbírálásában véleményezési jogkörrel rendelkeznek a helyi birtokhasznosítási bizottságok, amelyeknek a véleményüket a földbirtok-politikai irányelvek figyelembevételével kell kialakítaniuk.205 A fentiek alapján megállapítható, hogy a Nemzeti Földalap felállításának egyik elsőrendű célja a kedvezőtlen birtokszerkezetek javítása, korszerűsítése, s ezáltal a Nemzeti Földalap a birtokrendezési célok megvalósításában alapvető szerepet kapott. A földalapkezelő szerv működését, de különösen a földbirtok-politikai irányelveknek a földalapkezelő szerv által történő érvényesítését az öttagú Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság ellenőrzi.206

4. A Tft. által nyújtott birtokrendezési lehetőség A Tft. kimondja, hogy „a tulajdonosok széttagolt termőföldjeinek összevonásával, a természeti adottságokhoz jobban igazodó termelési feltételek, kedvezőbb üzemi méretek, az 203

Nfatv. 2. § (1) bek. Nfatv. 13. § (3) bek. 205 Nfatv. 16. § (1) bek; 4/A. § 206 Nftav. 4. § (1) bek. 204


együttesen művelhető családi birtokok kialakítása céljából a település területére vagy annak természetes határokkal elkülöníthető egy részére kiterjedő birtokrendezési eljárást kell lefolytatni. Az általános birtokrendezési eljárásra a külön törvény rendelkezései az irányadók”. A külön törvényben foglaltak hatálybalépéséig a fent felsorolt célok megvalósítása érdekében birtokösszevonási célú önkéntes földcsere kezdeményezhető.207 A Tft. tehát úgy rendelkezik, hogy az általános birtokrendezésről külön törvény megalkotása szükséges. Erre azonban a mai napig nem került sor. E törvény hatálybalépéséig a Tft.-ben biztosított birtokösszevonási célú önkéntes földcsere az, amely a tulajdonosok szétszórt földjeinek az összevonását szolgálja. A Tft. csupán az önkéntes földcseréről szól, a földbirtokrendezés hatósági megoldásáról nem. A Tft. azonban azt is rögzíti, hogy az önkéntes földcsere a későbbiekben a külön törvény szerint lefolytatható általános birtokrendezés végrehajtását nem zárja ki.208 Az általános birtokrendezési eljárásról szóló önálló törvény megalkotása elmaradásának egyik indoka, hogy a földprivatizációs eljárások még nem fejeződtek be és így a termőföldre vonatkozó tulajdonosi struktúra nem stabilizálódhatott. A legnagyobb gondot mégis az jelenti, hogy nem kristályosodott ki olyan birtokpolitikai koncepció, ami széleskörű társadalmi és jogpolitikai konszenzuson alapulna. A birtokrendezésre vonatkozó jogi szabályozás megalkotásának szükségszerűsége a mai napig nem kapott kellő figyelmet az agrárpolitikában, annak ellenére, hogy az a hazai agrárgazdaság versenyképességének zálogaként is tekinthető. Emellett a földtulajdonosok, földhasználók ez irányú igényét sem sikerült felkelteni azzal, hogy meglássák a birtokrendezés ösztönző erejét, illetve annak előnyeit. Mindazonáltal a Tft.-ből a birtokrendezésről szóló törvény megalkotása nem következik kényszerítően, alkotmányellenes helyzet nem jött létre annak következtében, hogy a jogalkotó 1994 óta nem teljesítette a saját maga számára előírt jogalkotási kötelezettséget. Belátható azonban, hogy egy átfogó és általános birtokrendezés megvalósítása rendkívül bonyolult, összetett feladat. A megvalósításához – a társadalmi elfogadtatásán és a szabályozás megalkotásán túl – elengedhetetlen a pénzügyi korlátok függvényében a forrásszükséglet felmérése, és annak biztosítása, valamint az irányítás, a szervezés, és a végrehajtás intézményi kereteinek megteremtése, továbbá a teherviselés (érintettek, résztvevők, állam) lehetséges alternatíváinak kidolgozása, egyúttal a társadalom megfelelő tájékoztatása is. Közvetve a birtokrendezés céljait szolgálják a Tft.-nek az elővásárlási és előhaszonbérleti jogra vonatkozó rendelkezései. E jogok gyakorlása voltaképp lehetőséget biztosítanak a jogosult részére az megfelelő birtokméretek kialakítására, és a birtokkoncentrációra. Az alábbiakban a birtokösszevonási célú önkéntes földcseréről, mint a hatályos joganyagban egyedüliként nevesített birtokrendezési célt szolgáló jogintézményről esik szó részletesebben. Elöljáróban rögzíteni szükséges azt, hogy ha jogrendszerünk nem ismerné a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere jogintézményét, a tevékenységét racionalizálni kívánó mezőgazdasági gazdálkodó birtokösszevonási céljait elsősorban adás-vételi vagy csere szerződés megkötésével érhetné el és meg kellene fizetnie a tulajdonváltozáshoz kapcsolódó közterheket (adók, illetékek). Ezért – meghatározott indokok alapján és feltételek szerint – a Tft. rendelkezik a birtokösszevonási célú önkéntes földcseréről. Ez azonban csupán egy önkéntes 207 208

Tft. 26. § Tft. 35. § (2) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

lehetőség, amelynek keretében a tulajdonos a szétszórt termőföldjeit gyors, egyszerű eljárás keretében összevonhatja, valamint az állattenyésztő telepek a földszükségleteiket kielégíthetik. Ha azonban a tulajdonos a termőföldjét nem birtok-összevonási céllal cseréli el, illetőleg a csere birtokösszevonást közvetlenül nem eredményez, a földcserét az általános szabályok szerinti, polgári jogi cserének kell tekinteni.209 Az önkéntes földcserére vonatkozó szabályokat a Tft. a termőföldekre állapítja meg, de ezeket kell alkalmazni a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földekre is. 210 A birtokösszevonási célú önkéntes földcserének alapvető kritériuma, hogy a cserepartnerek egyike legalább két földrészlet tulajdonosa legyen, és a csere eredményeként ezek a földrészletek birtoktaggá válva közelebb kerüljenek egymáshoz, illetőleg legalább a megközelítésük, megművelésük körülményei kedvezőbbé váljanak. A birtokösszevonás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tulajdonos földjei közvetlenül egymás mellé kerülnek.211 Itt szükséges megemlíteni azt, hogy a Tft.– függetlenül a különböző rendelkezésekben megjelenő „egyéb érdekeltekre”212– egyértelműen a tulajdonos oldaláról közelíti meg a birtok-összevonási földcserét, mint lehetőséget. Ezt támasztja alá az, hogy a Tft. 27. § (1)-(2) bekezdésében, valamint a 30. §-ában, a birtok-összevonási földcsere egyedüli tényleges alanyaként a tulajdonos jelenik meg. Vagyis a Tft. alkalmazásában a birtok-összevonási célú fölcserét a tulajdonosok között lehetséges megvalósítani, a polgári jogi értelemben használt egyéb birtok, birtokos fogalmak (idegen birtok, valamint nem vitásan a törvénytelen birtok) a Tft. alkalmazásánál – e sorok írójának véleménye szerint – kizárt.213 Több tulajdonos, több széttagoltan fekvő termőföldjét egyidejűleg érintő önkéntes földcsere megszervezése a földhivatalnál is kezdeményezhető. A földhivatal által megszervezett önkéntes földcsere során a termőföldek cseréjére a résztvevők (cserepartnerek) egyetértésével kerül sor. Ha egy-egy tulajdonos termőföldjeinek birtoktaggá történő egyesítése céljából az önkéntes földcsere több tulajdonos, több széttagoltan fekvő földrészletét egyidejűleg érinti, az önkéntes földcsere megszervezését a cserélni szándékozó tulajdonosok és egyéb érdekeltek együttesen 209

Tft. 27. § (1) bek.; Ptk. 378. § Tft. 2. § (1) bek. 211 A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG KÖZIGAZGATÁSI KOLLÉGIUMÁNAK VÉLEMÉNYE (BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK 2005. ÉVI 3-4. SZÁM.) 212 Tft. 27. § (3) bek; 28. § (1) bek; 29. § 30. § (33. § 34.§ 213 Véleményem szerint a Tft. következetlenül használja a fogalmakat, a rendelkezések ellenmondásokkal terheltek. Így a Tft. 27. § (1)-(2) bekezdésében, a csere alanyaként a tulajdonost nevesíti. Ugyanakkor a Tft. 27. § (3) bekezdése „résztvevők (cserepartnernek)” kifejezést használja, majd a Tft. 29. §-a már „résztvevők (tulajdonosok)” szókapcsolattal él, úgy, hogy e jogszabályhelyekben megjelennek az „egyéb érdekeltek” illetve „érdekeltek” is. A következetlen szóhasználat leginkább a 34. §-ban tükröződik, mely az eljárásban „részvevőnek” minősít a tulajdonosokon kívül a használati jogok jogosultját, illetve mindazokat, akik javára vagy érdekében az ingatlan-nyilvántartásban jog vagy tény került bejegyzésre. Úgy vélem, ezen alanyok – ide nem értve a tulajdonost – az Tft. egyéb rendelkezéseiben megjelenő „érdekeltek” alanyi körébe tartoznak. Megjegyzendő, hogy a Tft. 34. §-ában a kötelmi jogi jogcímen fennálló földhasználó nem szerepel, jóllehet nem vitásan érdekeltnek tekinthető a cserügyletet illetően. Vagyis a Tft. 34. §-ában meghatározott, az eljárásban „résztvevők” fogalmi meghatározása nem egyezik meg a Tft. 27. § (3) bekezdésében és a 29. §-ban foglaltakkal, mely utóbbi törvényhelyekben a résztvevő alatt a cserepartnereket illetőleg a tulajdonosokat érti a törvény. A Tft. ilyen szabályozása mellett az az álláspont képviselhető, hogy a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere alanyai (másképpen részvevői illetve maguk a cserepartnerek) kizárólag a földtulajdonosok lehetnek, mely magából a Ptk.-ból is egyértelműen következik, hiszen tulajdonjog átruházására kizárólag maga a tulajdonos jogosult. 210


kérhetik a földhivataltól. Az önkéntes földcsere megszervezését bármely olyan földhivataltól kérni lehet, amelynek illetékességi területén az elcserélendő földek valamelyike fekszik. Az önkéntes földcsere-megállapodás alapján szükséges ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alkalmával a földhivatal az okiraton igazolja, hogy a földcsere birtokösszevonási célt szolgált.214 A birtokösszevonási célú önkéntes földcsere megszervezését tehát a földhivataltól is kérni lehet, ha több tulajdonos több földjének egyidejű elcseréléséről van szó, a kedvezőbb birtokmegoszlás kialakítása céljából. A földhivatali közreműködést az indokolja, hogy a földek fekvésére, elhelyezkedésére, Ak értékére, tulajdonosára vonatkozó alapvető adatok a földhivatalnál állnak rendelkezésre, s így lehetősége van arra, hogy a cserepartnereket összehozza. Hangsúlyozandó, hogy a földhivatal a birtokösszevonási célú önkéntes földcserében nem hatóságként vesz részt. A földcsere lebonyolításához szükséges megállapodások okiratszerű elkészítése a cserepartnerek feladata. A földhivatal hatóságilag – erre irányuló kérelem alapján – csak a földcsere földmérési munkáit végzi el és az elcserélt földeket a tulajdonosok birtokába adja.215 Ezért is írja elő a Tft., hogy a résztvevőknek az önkéntes földcserére vonatkozó megállapodásában okiratszerűen össze kell foglalniuk a földrészleteknek a csere során kialakuló új jogi helyzetét, a kicserélendő földrészletekre vonatkozóan a tulajdonosok által felajánlott esetleges értékkiegyenlítést, a birtokbaadásra vonatkozó és az egyéb kérdéseket illetően a cserepartnerek között létrejött megállapodásokat. Továbbá ha az önkéntes földcserére vonatkozó egyetértő nyilatkozat érvényességéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági hozzájárulás szükséges, azt a földhivatal által szervezett eljárásban is be kell szerezni.216 A különböző értékű termőföldek cseréje esetén az értékkülönbözetet, továbbá a földön levő építmény és más beruházás, növényzet és a folyó gazdasági évben elvégzett mezőgazdasági munka ellenértékét meg kell téríteni. Az ellenérték megtérítése pénzzel, továbbá bármilyen vagyontárggyal, illetőleg vegyesen (pénzzel és vagyontárggyal) történhet. Az önkéntes földcserét a termőföldön fennálló telki szolgalmi jog, a földmérési jelek elhelyezését biztosító használati jog, vezeték-, vízvezetési és bányaszolgalmi jog, továbbá egyéb közérdekű használati jog nem akadályozza. A termőföldön fennálló elidegenítési és terhelési tilalom, haszonélvezeti, tartási és életjáradéki jog esetén a föld csak a tilalom, illetőleg a jog jogosultjának hozzájárulásával vonható be az önkéntes földcserébe.217 5. A Tft.-beli birtokösszevonási célú önkéntes földcserének állami eszközökkel való támogatása Az állam illeték-, igazgatási szolgáltatási díj-, és adókedvezményekkel, illetőleg menteségekkel ösztönzi a birtokösszevonási célú önkéntes fölcserék megvalósítását, és ezáltal a birtokrendezést. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) alapján tárgyi illetékmentességben részesül a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere keretében létrejött megállapodáson alapuló termőföldtulajdon-szerzés, valamint ehhez kapcsolódóan haszonélvezet, használat jogának alapítása, abban az esetben, ha az elcserélt földrészletet azonos jogosult javára haszonélvezet, használat joga terhelte.218 Ezen 214

Tft. 27. § (2)-(3) bek; 28. § Tft. 30. § (1) bek. 216 Tft. 30. § (2) bek; Tft. 35. § (1) bel. 217 TFt. 31-33. § 218 Itv. 26. § (1) bek. 215


túl az Itv. alapján a tárgyánál fogva illetékmentes eljárásnak minősül a birtokösszevonási célú önkéntes földcsere megszervezése során a földhivatalnak az egyes hatósági cselekményei.219 Amint arról már fentebb szó esett, a Tft. alapján a földhivatal a tulajdonjog-változás ingatlannyilvántartási bejegyzése alkalmával az okiraton igazolja, hogy a földcsere birtokösszevonási célt szolgált. Az illetékmentesség érvényesítéséhez a földhivatal igazolása is szükséges, ezért ha a felek a megállapodást illetékkiszabás végett még a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése előtt megküldik az illetékhivatalnak, akkor az illetékhivatalnak kétséges esetben be kell kérnie a földhivatal igazolását. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szjatv.) alapján a Tft.-ben meghatározott birtokösszevonási célú önkéntes földcsere a Szjatv. alkalmazásában nem minősül átruházásnak (értékesítésnek). Amennyiben a cseréhez kapcsolódóan értékkiegyenlítés is történik, az e címen kapott pénzösszeg vagy más vagyoni érték az azt szerző magánszemély egyéb jövedelmének számít.220 Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilapmásolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Díjtv.) alapján tárgyánál fogva díjmentes a hiteles tulajdoni lap másolatának kiadása, ha azt birtokösszevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránt indított eljáráshoz kérik.221 A Díjtv. alapján az ingatlan-nyilvántartási eljárás tárgyánál fogva díjmentes, ha az birtokösszevonási célú önkéntes földcsere keretében létrejött megállapodáson alapuló tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, illetve a birtok-összevonási célú önkéntes földcsere megszervezése iránt földhivatalnál kezdeményezett eljárás lefolytatására irányul. 6. Az agrártámogatási rendszeren keresztül elősegített birtokösszevonás Az agrártámogatási rendszerben megjelent, a birtok-összevonási célú termőföldvásárlás támogatásáról szóló 99/2007. (IX. 19.) FVM rendelet, valamint a birtokfejlesztési hitel kamattámogatásáról szóló 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet, melyek egyértelműen a birtokkoncentráció és a versenyképesebb gazdálkodási egységek elősegítése érdekében kerültek megalkotásra. Sajnálatosan az említett FVM rendeletek szerinti támogatások igénybevételére – az EU döntése értelmében – utoljára már csak idén kerülhet sor. A 99/2007. (IX. 19.) FVM rendelet szerinti támogatás nemzeti hatáskörben nyújtott állami támogatásnak minősül, hazai költségvetési forrásból biztosított támogatás. A támogatásban az a termőföldtulajdon szerzésére jogosult, mezőgazdasági termelőtevékenységgel222 foglalkozó magánszemély részesíthető, aki adásvétel jogcímén termőföldet, illetőleg osztatlan közös tulajdonban álló termőföldben tulajdoni illetőséget szerzett. A támogatási konstrukció alapvető célja, hogy ösztönözze azokat a termőföld-vásárlásokat, melyek az egy gazdálkodó tulajdonában lévő termőföldek bővítésére és ezáltal nagyobb méretű egybefüggő birtoktestek kialakítására irányulnak. Ennek megfelelően elsődleges feltétele a támogatásnak az, hogy a kérelmező a támogatási kérelem alapját képező vásárlás időpontjában legalább 1 éve, minimum 1 hektár (szőlő és gyümölcsös művelési ágban nyilvántartott ingatlanok esetében 5000 m2) területnagyságú termőfölddel rendelkezzen, 219

Itv. 33. § (2) bel. 24. pont Szjatv. 61. § (4) bek. 221 Díjtv. 31. § (1) bek. c) pont 222 99/2007. (IX. 19.) FVM rendelet 1. § b) pont 220


amely szomszédos az újonnan megvásárolt ingatlannal. A rendelet alkalmazása során szomszédos termőföldeknek minősülnek azok a földrészletek is, melyeket önálló helyrajzi szám alatt nyilvántartott út (árok, csatorna) választ el. A támogatás további feltétele, hogy a kérelmező rendelkezzen mezőgazdasági szakirányú képzettséggel vagy mezőgazdasági vállalkozó, ezüstkalászos gazda, aranykalászos gazda szakképesítés megléte esetén a MgSzH által igazoltan legalább 5 éves mezőgazdasági szakmai gyakorlattal. A kérelmező termőföldtulajdonának a támogatás alapját képező, vásárlással megszerzett termőfölddel együtt a 210 aranykoronát, szőlő és gyümölcsös művelési ágú termőföld esetében pedig a 2 hektárt meg kell, hogy haladja. A támogatás csak abban az esetben vehető igénybe, amennyiben a támogatott magánszemély kötelezettséget vállal arra, hogy a megvásárolt termőföldet 5 évig nem idegeníti el, más célra nem hasznosítja és a művelési ágának megfelelő tényleges mezőgazdasági műveléssel hasznosítja. Ezen feltétel nem zárja ki a művelési ág 5 éven belüli megváltoztatását. A fentiek biztosítékául a támogatás kifizetésével egyidejűleg 5 éves időtartamra, elidegenítési és terhelési tilalom kerül feljegyzésre az érintett ingatlanok tulajdoni lapjára. Nem lehet támogatást igényelni a termelőszövetkezeti különlapon részarányként, illetve az ingatlan-nyilvántartásban erdő művelési ágban nyilvántartott termőföld megvásárlására. Nem jogosult az ügyfél támogatás igénybevételére akkor sem, ha a birtokfejlesztési hitel kamattámogatásáról szóló 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet alapján ugyanazon termőföldre kamattámogatásban is részesül. A birtok-összevonási célú termőföldvásárlás támogatására irányuló kérelmet minden év május 1-jétől szeptember 30-ig lehet benyújtani, a támogatás alapját képező termőföld fekvése szerint illetékes megyei MgSzH-hoz. Minden évben a tárgyévet megelőző év szeptember 30. után kelt adásvételi szerződéseken alapuló kérelmeket lehet benyújtani. Egy évben ugyanazon személy legfeljebb kétszer részesülhet támogatásban, melynek mértéke az adásvételi szerződésben kikötött vételár 20 %-a, de kérelmenként maximum 3.000.000 forint lehet. Egy kérelemben több adásvételi szerződésre alapozott igény is összevonható. Megjegyzendő, hogy az Szjtv. kimondja, miszerint adómentes a termőföld átruházásából származó jövedelem, ha az átruházás magánszemély részére birtok-összevonási céllal történik.223 A támogatási kérelem és mellékleteinek tartalmi és formai követelményeit a 99/2007. FVM rendelet melléklete tartalmazza. A fentiek alapján birtok-összevonási célú termőföldvásárlás támogatására irányuló kérelmet idén már csak szeptember 30-ig lehet benyújtani. Mindazonáltal sajnálatos tényként állapítható meg, hogy a birtokösszevonási célú termőföldvásárlási támogatások gyakorlatilag nem hoztak érzékelhető eredményt.224 A 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet alapján kamattámogatás vehető igénybe olyan jelzáloghitelintézettől vagy jelzálog-hitelintézeten keresztül a minisztérium külön közleményében megnevezett, a kamattámogatási programban részt vevő hitelintézetektől (a továbbiakban 223

Szjatv. 1. számú mellékeltének 9.5.1. pont da) alpont A 99/2007. (IX. 19.) FVM rendelet megalkotását megelőzően ugyanezen támogatási-konstrukciót – némileg eltérő feltételekkel – a 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet 39-42. §-ai tartalmaztak. A birtokösszevonási célú termőföldvásárlás támogatására benyújtott pályázatok benyújtásával 2006. évben éltek a legtöbben, mivel ebben az évben 1335 fő nyújtott be pályázatot, közel 13.800 hektár területnagyságú termőföldre. A korábbi években ezen területnagyságnak a felét sem érték el a pályázatokkal érintett földterületek. 224


együtt: hitelintézet) felvett hitelhez, amelyet önálló helyrajzi számmal rendelkező legalább 1 hektár termőföld (kivéve kert, nádas, erdő, fásított terület, halastó) tulajdonjogának adásvétel jogcímén történő megszerzéséhez használnak fel, legfeljebb 300 hektár vagy 6000 aranykorona értékű földtulajdon eléréséig. Kamattámogatásra az a mezőgazdasági termelő225 jogosult, aki nyilatkozik arról, hogy követi a Helyes Gazdálkodási Gyakorlatot226, és vállalkozása megfelel a 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet 1. számú mellékletben szereplő gazdaságilag életképes üzem kritériumának, valamint rendelkezik mezőgazdasági szakirányú képzettséggel vagy mezőgazdasági vállalkozó, ezüstkalászos gazda, aranykalászos gazda szakképesítés megléte esetén a falugazdász által igazoltan legalább 5 éves mezőgazdasági szakmai gyakorlattal. Nem jogosult a kérelmező mezőgazdasági termelő a kamattámogatás igénybevételére, ha végrehajtási eljárás alatt áll, lejárt esedékességű adó- vagy adók módjára behajtható köztartozása van, kivéve, ha az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett számára, a 99/2007. (IX. 19.) FVM rendelet alapján ugyanazon termőföldterületre birtokösszevonási célú támogatásban részesül. A hitelprogram keretében a kérelmező által felvett kamattámogatásban részesülő hitel összege kérelmezőként legalább 1 millió forint, de legfeljebb 75 millió forint lehet. A hitel futamideje legalább 5 év, de legfeljebb 20 év lehet, legfeljebb 2 éves tőketörlesztési türelmi idő biztosításával. A hitel kamata a kérelmező választása szerint nem haladhatja meg a szerződéskötés időpontjában érvényes 5, illetve 10 éves futamidejű magyar államkötvények Államadósság Kezelő Központ Rt. által közzétett átlagos hozamának 1,75 százalékponttal növelt mértékét, amelyet a hitelszerződésben fel kell tüntetni. A kamat mértéke – a hitelfelvevő választása szerint – 5 vagy 10 évig a hitelintézetek által egyoldalúan nem változtatható meg. A kamattámogatás mértéke a tényleges megfizetett kamat 50 %-a, amelyet a hitel futamidejére, de legfeljebb 20 évre lehet igénybe venni. A kérelmező mezőgazdasági termelő a kamattámogatást negyedévente igényelheti az adott évben esedékes számú „Bevallás az államháztartással szembeni egyes juttatások igényléséről” nyomtatvány felhasználásával az illetékes adóhatóságtól, amelyet a 10032000-01905616 számú APEH Agrárfinanszírozás támogatása lebonyolítási számláról kell teljesíteni. Sajnos az EU döntése alapján ez a támogatási-konstrukció is megszűnik 2010. évtől, de a 2009. évben megkötött hitelszerződés alapján a mezőgazdasági termelő még kamattámogatásban részesülhet. 7. A részarány-kiadás megszüntetése

eredményeként

keletkezett

osztatlan

közös

tulajdon

A legtöbb közös tulajdon a részarány-földkiadási eljárás eredményeként jött létre. A tulajdonközösségek megszüntetésére a Ptk.227 vagy az Fkbt.228 vonatkozó rendelkezései alapján kerülhet sor.

225

17/2007. (III. 23.) FVM rendelet 1. § b) pont Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot”, illetve a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” feltételrendszerének meghatározásáról szóló 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet 226

227 228

Ptk. 14-148. § Fkbt. 12/E-12/K. § „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A Ptk. szerinti megosztáshoz valamennyi tulajdonostárs egyetértése, illetve hozzájárulása szükséges, amit – ennek hiányában – a bíróság ítélete pótol. Az Fkbt. „a közös tulajdon megszüntetésének külön szabályai” című fejezete ehhez képest egyszerűsített eljárás lefolytatására ad lehetőséget azok részére, akik külön előírások szerint a földhivataltól kérik a tulajdoni hányaduknak megfelelő önálló ingatlan kialakítását. Az egyszerűsítés lényege abban áll, hogy az önálló ingatlan kialakítására irányuló eljárásban érdemben csak az azt kérelmező tulajdonostársak vesznek részt, a többiek tulajdoni hányada továbbra is osztatlan közös tulajdonban marad. Az Fkbt. tehát a részarány-földkiadás eredményeként keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésére tartalmaz speciális és egyben könnyített hatósági eljárást, melyet a földhivatal folytat le. A könnyítés abban áll, hogy, hogy a tulajdonostársaknak a megosztásra vonatkozó teljes körű egyezségét helyettesíti az egy földrészleten belüli kérelmező tulajdonostársak egyezsége vagy a földhivatal által lebonyolított sorsolás. Megjegyzendő, hogy az Fkbt. szabályait nem lehet alkalmazni a közös tulajdonban álló erdőre.229 Az Fkbt. szerinti közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó részletszabályokat a 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet tartalmazza. Nem vitatható, hogy a közös tulajdon megszüntetésére irányuló speciális földhivatali hatósági eljárás hozzájárul a földprivatizáció egyik legkritikusabb problémájának, a nagyszámú tulajdonostárssal rendelkező kényszerközösségek felszámolásához. 2005-2008. között a földhivatalok 56.572 db új földrészlet kitűzését végezték el a benyújtott kérelmek alapján. VI. A termőföldet érintő hasznosítási és parlagfű-mentesítési kötelezettség, valamint az ezekkel kapcsolatos hatósági intézkedések 1. Hasznosítási kötelezettségek A termőföld hasznosítása és védelme egymással szorosan összefügg. A Tfvt.-nek a földhasznosításra vonatkozó rendelkezései kiterjednek a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló földekre, és – bizonyos esetekben, ha a Tfvt. így rendelkezik – a termőföldnek nem minősülő ingatlanokra is.230 A termőföld hasznosítása nem csupán jogosultság, hanem kötelezettség is, amelyre a Tftv. a földhasználót kötelezi.231 A hasznosítási kötelezettség nem jelent „kényszerhasznosítási” kötelezettséget, mivel a törvény – főszabály szerint – a földhasználó számára választási jogot enged. Így a földhasználónak a termőföldet a választása szerint vagy a művelési ágának megfelelő termeléssel kell hasznosítania vagy termelés folytatása nélkül – a talajvédelmi előírások betartása mellett – a gyomnövények megtelepedését és terjedését kell megakadályoznia. A választási joggal kapcsolatos főszabály alól kivétel a szőlő és a gyümölcsös ültetvény, mert ezeket kizárólag a művelési águknak megfelelő termeléssel hasznosíthatja a földhasználó.232 A hasznosítási kötelezettség tartalmából ered, hogy az nem irányulhat a termőföldnek a mezőgazdasági hasznosítástól eltérő célú hasznosítására, amit a Tfvt. „más célú hasznosításnak” minősít. A más célú hasznosításhoz minden esetben a földhivatal előzetes engedélye szükséges, melynek indoka a termőföldállomány mennyiségének a védelme.

229

Fkbt. 12/E. § (2) bek. Tfvt. 1. § (1) bek; 1. § (3) bek; 2. § b) pont; 2. § c) pont 231 Amint az már korábban említésre került, ha a tulajdonos nem engedte át más részére a használat és a hasznosítás jogát, úgy a földhasználónak a tulajdonos minősül. 232 Tfvt. 5. § (1)-(2) bek. 230


Az általános hasznosítási kötelezettség mellett a Tfvt. ismeri az ideiglenes hasznosítási, a mellékhasznosítási és az újrahasznosítási kötelezettséget is. Az ideiglenes hasznosítási kötelezettség akkor áll fenn, ha a termőföldnek a más célú hasznosítását a földhivatal már engedélyezte, de a termőföld tényleges igénybevételét az arra jogosult még nem kezdte meg.233 Ez esetben a földhasználó köteles a föld engedélyezett célú tényleges felhasználásáig a hasznosítási kötelezettségnek eleget tenni. Ez azt jelenti, hogy önmagában a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló jogerős fölhivatali engedély még nem szünteti meg a hasznosítási kötelezettséget, így a földhasználó mindaddig köteles a termőföldet hasznosítani, amíg a jogerős engedélyek birtokában a termőföld igénybevételének megkezdésére ténylegesen nem kerül sor. Az ideiglenes hasznosítási kötelezettség előírásának különös jelentősége akkor van, amikor a termőföld igénybevételével járó tevékenység megkezdéséhez, létesítmény elhelyezéséhez más hatóság engedélyét is be kell szerezni. (Ugyanis a termőföld más célú hasznosításáról szóló földhivatali engedély nem mentesíti az igénybevevőt – vagy annak nevében eljáró személyt – a külön jogszabályok szerint szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól.234) A földhivatali engedély az engedély jogosultja számára még nem biztosítja a termőföld valamilyen célú (pl. építkezés céljára történő) felhasználást, pontosabban a termőföld igénybevételével járó tervezett tevékenység kivitelezését (pl. építési beruházás megvalósítását). A tervezett létesítmény (beruházás) jogszerű megvalósításához be kell szerezni az ehhez szükséges külön engedélyt, így adott esetben az építési engedélyt. Mindaddig, amíg a jogerős építési engedély nem áll rendelkezésre, az építkezés jogszerűen meg sem kezdődhet. (Ha ennek ellenére az építkező mégis megkezdi a tevékenységét, úgy az, az építésügyi szabályozásban foglalt jogkövetkezményeket vonja maga után.) Vagyis mindaddig, amíg a termőföld igénybevételére nem kerül sor – mert még nem került kiadásra a szükséges engedély, vagy mert valamilyen oknál fogva az engedélyek birtokában sem kezdték meg az igénybevételt –, az érintett földrészlet továbbra is termőföldnek minősül, így arra a hasznosítási kötelezettség fennáll. A mellékhasznosítási kötelezettség szerint a használó köteles a termőföldnek nem minősülő földön a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni, ha ez a föld más célú hasznosításának megfelelő terület-felhasználást nem akadályozza.235 Ezen kötelezettség előírása azt hivatott szolgálni, hogy a már termőföldnek nem minősülő földrészleten is megtörténjen a növényzet gondozása, ápolása, az érintett terület ne legyen elhanyagolva. Ilyen esetre hozható fel példaként az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként nyilvántartott olyan földrészlet, melyen épület áll fenn és annak környezetében udvar, park helyezkedik el. Ez esetben az udvarban, parkban lévő növényzet gondozását el kell végezni. De példaként említhető meg a golfpályán lévő füves terület, vagy a nyomvonalas létesítmények mentén lévő növényzet gondozása is. Az újrahasznosítási kötelezettség alapján a más célú hasznosítás megszüntetése után a használó köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni és annak műveléséről gondoskodni.236 Ezen kötelezettség előírásával a törvényalkotó azt a célt kívánta elérni, hogy a művelés alól kivett területeket – ha megszűnt annak célja szerinti felhasználása – tegyék alkalmassá mező- vagy erdőgazdasági művelésre, s ezáltal minél több terület 233

Tft. 5. § (3) bek. Tfvt. 9. § (1) bek. 235 Tfvt. 5. § (4) bek. 236 Tfvt. 6. § (1) bek. 234


kerüljön „visszaállításra” mező-, erdőgazdasági hasznosítású területként, növelve ezzel elsősorban a termőföldek mennyiségét. A hasznosítási, az ideiglenes hasznosítási, és a mellékhasznosítási kötelezettség teljesítését a földhivatal rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrzésre hatósági ellenőrzés keretében kerül sor, melyet a földhivatalok úgynevezett határszemle során végeznek, s amelynek végrehajtása értelemszerűen a mezőgazdasági évhez igazodik (tavasztól őszig terjedő időszakban). A határszemlét a földhivatalok minden évben az ország erdő nélküli termőföldterületének hozzávetőlegesen 20 %-án végzik el, így lényegében 5 évente az erdő művelési ágú területek kivételével valamennyi termőföld ellenőrzésére sor kerül. Megjegyzendő, hogy a határszelme ellenőrzések kiterjednek további kötelezettségek, illetve jogszabályi előírások betartásának az ellenőrzésére is. Ennek alapján a földhivatalok ellenőrzik például a termőföld engedély nélküli más célú hasznosítását, a be nem jelentett művelési ág változásokat is237. Továbbá a határszemle ellenőrzések mellett a földhivatalok minden év július 1-től az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvényben (a továbbiakban: Éltv.) a földhasználó részére előírt parlagfű-mentesítési kötelezettség238 betartására irányuló ellenőrzéseket is lefolytatják. A hasznosítási, az ideiglenes hasznosítási, és a mellékhasznosítási kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén a földhivatal földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. Ezen szankciót azonban csak felróható mulasztás esetén lehet alkalmazni.239 Ezen esetekben a földvédelmi bírság összege termőföldet érintően (azaz a hasznosítási kötelezettség és az ideiglenes hasznosítási kötelezettség elmulasztása esetén) a termőföld ingatlan-nyilvántartás szerinti Ak értékének kétezerszerese. Mivel a művelés alól kivett területnek nincs Ak értéke, a mellékhasznosítási és az újrahasznosítási kötelezettség elmulasztása esetén a földvédelmi bírság összegét a településen levő szántók átlagos Ak értéke alapján, a negyedik minőségi osztályra vonatkozó szorzók alkalmazásával kell megállapítani. A földvédelmi bírság összege azonban egyik esetben sem lehet kevesebb 10.000,- Ft.-nál.240 A földvédelmi bírság a központi költségvetést illeti meg, amely adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.241 Ha a földhasználati nyilvántartásban nincs bejegyzett földhasználó, a földvédelmi bírságot a tulajdonossal szemben kell kiszabni. Ha az érintett földrészletnek a földhasználati nyilvántartás szerint több földhasználója van, illetőleg az érintett földrészlet közös tulajdonban áll, a földvédelmi bírság a földhasználókat, illetőleg tulajdonosokat egyetemlegesen terheli.242 Ennek alapján a tulajdonost mögöttes helytállási felelősség terheli. A kiszabott földvédelmi bírság esetében kötelezetti egyetemlegesség áll fenn a több földhasználó által használt földrészleten a földhasználók oldaláról, illetőleg a tulajdonostársak oldaláról, feltéve ha a 237

A Tfvt. 3. §-a alapján a termőföld művelési ágának megváltozását – az Inytv-ben és az Inyvhr.-ben előírtaknak megfelelően – be kell jelenteni a földhivatalnak. A művelési ág változás tehát a földhivatal részéről nem engedélyköteles, pusztán bejelentés-köteles tevékenység. Ugyanakkor különböző jogszabályok a termőföld jellegére tekintettel a művelési ág megváltoztatását hatósági engedélyhez kötik, pl. természetvédelmi területen a természetvédelmi (környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség), az erdőtelepítés-erdőkivágás az erdészeti hatóság (MgSzH) engedélyéhez kötött. 238

Éltv. 17. § (4) bek. Tfvt. 24. § (1) bek. 240 Tfvt. 2. sz. melléklet 1. pont; 2.1. pont; 2.6. pont 241 Tfvt. 26. § 242 Tfvt. 5. § (5) bek. 239


földhasználati nyilvántartásban nincs(enek) bejegyzett földhasználó(k) és az érintett földrészlet osztatlan közös tulajdonban áll. Visszatérve az újrahasznosítási kötelezettségre, szükséges rögzíteni, hogy ez egy elvárt kötelezettség, de annak megvalósítása a földhivatal jóváhagyásához kötött. Az erre vonatkozó hatósági eljárás a következőképpen kerül lefolytatásra. A más célú hasznosítás megszüntetését az igénybevevő köteles a földhivatalnak bejelenteni. A bejelentés elmulasztása esetén a földhivatal földvédelmi bírsággal sújtja az igénybevevőt, melynek összege megegyezik a fent leírtakkal. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet – a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével – a földhivatal hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint előírja az újrahasznosítás érdekében az igénybevevő kötelezettségeit. Az újrahasznosítására készített terv földhivatal által történő jóváhagyására vonatkozó eljárásban minden esetben szakhatóságként működik közre talajvédelmi jogkörben az MgSzH. Továbbá ha a földrészlet az ingatlan-nyilvántartás szerint országos jelentőségű védett természeti területnek vagy Natura 2000 területnek minősül, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség, illetve ha a földrészlet az ingatlan-nyilvántartás szerint fokozottan, vagy kiemelten védett régészeti lelőhelynek, vagy műemléki területnek minősül, vagy azon műemlék van, a kulturális örökségvédelmi hivatal területi szerve is közreműködik szakhatóságként. Az újrahasznosítás megvalósítását a földhivatal a talajvédelmi hatósággal (MgSzH) lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. 2. A parlagfű-mentesítési kötelezettség A pollenallergia szempontjából legjelentősebb gyomfajok között a parlagfű az első helyen szerepel. Az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területéből közel 5 millió hektáron kisebb-nagyobb mértékben megtalálható ez a gyomnövény. A parlagfű neve rendkívül beszédes. Ez a növény elsősorban azokat a földterületeket kedveli, amelyek korábban rendszeres mezőgazdasági művelés alatt álltak, de valamilyen okból a művelést beszüntették, vagy szüneteltetik. Ezeken a területeken pár évig domináns gyomnövényként elsősorban a parlagfű jelentkezik. A parlagfű gyakran megjelenik a földmozgatással járó beruházások környezetében is. A parlagfű allergén jelentőségének megítéléséhez hozzátartozik, hogy virágpora igen intenzív tünetek kiváltására képes, de pollenallergiát rajta kívül még számos más növény is okozhat. Hazánkban az utóbbi években az allergiás betegek száma jelentős ütemben növekedett és növekszik, amelyben a már kialakult nyugati típusú civilizációnk mellett szerepet játszik a környezeti allergének elszaporodása is. Térhódítását immunrendszerünk egyensúlyának felborulása mellett elősegítette a természetes környezet harmóniájának megbomlása, a helytelen mezőgazdasági gyakorlat, az elhanyagolt, gyomos területek kialakulása. A parlagfű visszaszorítására komoly erőfeszítések történtek a lakosság, a hatóságok, a sajtó részéről, de mivel a parlagfű magja a földben akár 30 évig is csiraképes, érdemi eredmény, csak hosszú évek összehangolt munkájától várható. A közvéleménynek az állam hathatós eszközökkel való fellépése iránti elvárása nyomán, valamint a 2004. év szeptemberében elfogadott kormányprogram alapján az a döntés született,


hogy a parlagfű elleni hatósági védekezés hatékonyságát növelni kell. A parlagfű elleni hatósági védekezés szabályozása jogilag megteremtette a földek parlagfűmentesítésének a hatóság által történő elrendelésének lehetőségét, amelynek feladatát a földügyi és a növényvédelmi szervezet kapta meg. Ezen túl alapvető célként fogalmazódott meg, hogy a parlagfű felderítése és a mentesítés között a lehető legrövidebb idő teljen el. A szabályozás megalkotása során élesen felmerült az – Alkotmányban deklarált – egészséges környezethez való jog, és a tulajdonjog egymáshoz való viszonya. E sorok írójának véleménye szerint a parlagfűvel szembeni harc kapcsán e két alkotmányos jog, valamint az agrárérdekek még mindig konkurálnak egymással a szabályozásban, nem derül fény arra, hogy az állami eszközökkel való beavatkozás pontosan melyik jogosultságot, illetve érdeket helyezi előtérbe a másikkal szemben.243 Márpedig így nehéz eredményt elérni a parlagfű elleni küzdelemben. Így a földügyi és a növényvédelmi szervezetre hárult az a feladat, hogy megpróbáljon eleget tenni a közegészségügyi elvárásoknak, egyúttal az agrártársadalom részéről hangoztatott kívánalmaknak. Mindemellett a szabályozás nem egészen számol azzal, hogy a pollenkoncentrációt, és annak érzékelését is nagymértékben befolyásolja az időjárás, a pollencsapda és az azt körülvevő szántóterületek elhelyezkedése, a termesztett növényi kultúrák gyommentesítésének eredményessége, a gyomirtó szerek hatékonysága. Ennek alapján a csapadékos évben elismerést, aszályos időszakban, „rossz széljárás esetén”, a pollencsapda mutatói alapján elmarasztalást kapnak az érintett hatóságok, annak ellenére, hogy adottságaikból adódóan mennyiségileg évről-évre azonos vagy még nagyobb erőfeszítéseket tesznek a parlagfű felderítése és közérdekű mentesítés érdekében. Így a hatósági munka külső megítélése némiképp a szerencse dolga. A parlagfű-mentesítés eredményességének nélkülözhetetlen eleme a hatásos kommunikáció, melynek két fő szegmensét a parlagfű felismerésének a növelése és a lehetséges mentesítési formák bemutatása jelenti. A parlagfű növény megismertetése azért elengedhetetlen fontosságú, mert ezt az oly sok panaszt okozó növényt, amelyről mindenki beszél, mindenki hallott már, csak a lakosság töredéke ismeri fel. Lényeges lenne az is, hogy a jogi szabályozással is tisztában legyenek az állampolgárok, melynek alapján elkerülhetik a szankciókat. Megemlítendő, hogy a gyors és hatékony munkavégzés érdekében a parlagfű felderítése kapcsán 2005. év folyamán kidolgozásra került egy olyan magas technikai színvonalú módszer, amely egyedülállónak tekinthető Európában. Ez nem más, mint a Földmérési és Távérzékelési Intézet (a továbbiakban: FÖMI) által készített, műholdfelvételeken alapuló úgynevezett parlagfű veszélyeztetettségi térkép. A veszélyeztetettségi térképek azon külterületi fekvésű területekről készülnek, amelyeken az űrfelvételek távérzékeléses kiértékelése és a korábbi helyszíni ellenőrzések tapasztalatai alapján a tárgyévi parlagfű-fertőzöttség valószínűsíthető. Ezen parlagfű-veszélyeztetett területeket a FÖMI megfigyelő rendszerben azonosítja, és azokról veszélyeztetettségi térképet készít. A veszélyeztetettségi térképet a FÖMI kéthetente frissíti. A veszélyeztetettségi térkép tehát az előző évek helyszíni tapasztalatait ötvözi a műhold felvételek kiértékelésével, így a

243

Az Éltv. 50. § (7) bekezdése értelmében, ha a parlagfű kultúrnövénnyel fedett területen található, és a kultúrnövény károsodása nélkül nem lehet elvégezni a közérdekű védekezést, úgy azt csak abban az esetben lehet elrendelni, ha a területen a kultúrnövény tőszáma nem éri el az agronómiailag indokolt tőszám 50%-át és a parlagfűvel való felületi borítottság a 30%-ot meghaladja. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

helyszíni ellenőrzést végző földhivataloknak jó és egyben objektív támpontod ad ahhoz, mely területeket kell fokozottabban megvizsgálni. Ez jelentős idő- és költségmegtakarítást jelent. A parlagfű elleni hatósági védekezés hatályos jogszabályi alapját a Tfvt.-nek a már fent említett hasznosítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezése, és az Éltv. 17.§ és az 50. §-a, továbbá a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól szóló 221/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet (e fejezetben a továbbiakban: Vhr.) képezi. A parlagfű elleni védekezés alapvetően a földhasználó kötelezettsége. A hatóság feladata ezért csak a közérdekű védekezés elrendelésére terjed ki. Az Éltv. alapján a földhasználó köteles adott év június 30. napjáig az ingatlanon a parlagfű virágbimbójának kialakulását megakadályozni, és azt követően ezt az állapotot a vegetációs időszak végéig folyamatosan fenntartani.244 Ennek értelmében a földhasználót terhelő kötelezettség kettős: a parlagfű virágzásának megakadályozása és ennek a preventív magatartásának a – vegetációs időszak alatti – folyamatos biztosítása. A törvényhely szövegéből eredően a kötelezettség teljesítési határideje sajátosan alakul. Az adott év június 30-a egyrészről teljesítési véghatárnap a parlagfű bimbó kialakulás lehetőségének megakadályozására vonatkozó kötelezettség tekintetében. A június 30-i időpont egyúttal kezdő időpont is a virágbimbómentes állapot fenntartására vonatkozó kötelezettség teljesítési határidejét illetően, mely határidő véghatárnapja a vegetációs időszak vége. A Vhr. alapján a kötelezettség teljesítésének ellenőrzése helyszíni ellenőrzés alapján történik. A helyszíni ellenőrzést hivatalból vagy bejelentés alapján külterületen a földhivatal, belterületen a jegyző végzi. A földhivatal hivatalból végez helyszíni ellenőrzést a fentebb már említett parlagfű-veszélyeztetett területeken, illetve a tevékenységével összefüggésben szerzett információi alapján parlagfűvel fertőzött területeken. A helyszíni ellenőrzésről a földhasználót előzetesen nem kell értesíteni.245 A földhivatal tehát július 1-vel rendszeresen, helyszíni ellenőrzést végez az előírt kötelezettség betartásának ellenőrzésére, s amennyiben a kötelezettség elmulasztását állapítja meg, úgy jegyzőkönyvet vesz fel, és azt, valamint a Vhr.-ben előírt adatokat további intézkedésre megküldi a közérdekű védekezést elrendelő MgSzH-nak.246 Ha megállapításra kerül, hogy a földhasználó a kötelezettségének nem tett eleget, a parlagfű elleni közérdekű védekezést kell elrendelnie az MgSzH-nak. Az erről szóló határozatot – ha a közlés más módja az azonnali végrehajtáshoz fűződő érdeket veszélyeztetné – hirdetmény útján is lehet közölni. A határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. A közérdekű védekezés elvégzése során a hatóság, valamint a közérdekű védekezést elvégző vállalkozó feladata végrehajtásának keretei között az érintett területre beléphet, ott a szükséges cselekményeket elvégezheti. Erre való jogosultságát kérésre köteles igazolni. A közérdekű védekezést a hatóság a lezárt terület felnyitásával, az ott tartózkodó személyek akarata ellenére is megtarthatja, illetve elvégeztetheti. Ha a parlagfű elleni közérdekű védekezést kultúrnövény károsodása nélkül nem lehet elvégezni, a parlagfű elleni közérdekű védekezés abban az esetben rendelhető el, ha az adott 244

Éltv. 17. § (4) bek. Vhr. 3. § (1) bek; Vhr. 4. § (1) bek; Éltv. 50. § (4) bek. 246 Vhr. 3. § (2)-(8) bek. 245


területen a kultúrnövény tőszáma nem éri el az agronómiailag indokolt tőszám 50%-át és a parlagfűvel való felületi borítottság a 30%-ot meghaladja. A parlagfű elleni közérdekű védekezés során az érintett kultúrában okozott károkért a földhasználó kártalanításra nem tarthat igényt.247 Látható, hogy a szabályozásban megoszlik a feladat a földhivatal és az MgSzH között. Az előbbi a parlagfű felderítését és a további eljáráshoz szükséges ingatlan-nyilvántartási, földhasználati nyilvántartási adatok szolgáltatását végzi, míg az MgSzH rendeli el a közérdekű védekezést, valamint a mulasztó földhasználót a közérdekű védekezés költségeinek megtérítésére kötelezi, illetve növényvédelmi bírsággal sújtja. A földhasználó a hatósági eljárás során felmerült valamennyi költséget köteles megtéríteni, amely a helyi feltételektől függően több tízezer forint is lehet hektáronként. Amennyiben a költségek megtérítésére kötelezett a közérdekű védekezéssel érintett ingatlan tulajdonosa és az ingatlan közös tulajdonban áll, a költségek megtérítéséért a tulajdonostársak egyetemlegesen felelnek. A költségek késedelmes megfizetése esetén késedelmi pótlékkal növelt összeg kerül felszámításra. Ha pedig a földhasználó nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, a tartozás adók módjára kerül behajtásra, melyről az APEH gondoskodik. A növényvédelmi bírság differenciált összegű, 15.000 és 5.000.000 forint közötti összegben kerülhet kiszabásra.248 VII. A termőföld más célú hasznosítása és ennek engedélyezési eljárása 1. A földvédelmi eljárás szerepe, célja Amint arról a Bevezetőben már szó esett, a termőföld, s azon belül is a termőterület Magyarország legfontosabb, legnagyobb mértékben rendelkezésre álló természeti erőforrása, amelynek megőrzése, illetve sokoldalú funkcióképességének fenntartása jelentős nemzetgazdasági érdek. Ennek oka elsődlegesen az, hogy a termőterületnek alapvetően élelmiszertermelő funkciója van. E mellett a termőterületekre épülő mezőgazdasági ágazatnak vidékfenntartó szerepe is van, továbbá – közvetve – hozzájárul a környezeti-, és a természeti állapot megőrzéséhez. Minden környezeti elemet önmagában, de a többi környezeti elemmel alkotott egységében és az egymással való kölcsönhatásuk figyelembevételével kell védeni. A környezeti elemek védelme egyaránt jelenti azok minőségének, mennyiségének védelmét, az igénybevételének és terhelésének a megelőzését, illetve a lehetséges csökkentését, vagy a megszüntetését. Hazánkban az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a mezőgazdaságilag művelt terület mennyisége, amelyre egyrészt erdősítés, másrészt művelésből történő kivonás (termőföld más célú hasznosítása) eredményeképpen került sor. A szűkebb értelemben vett, erdő nélküli termőföldek mennyiségi és minőségi védelméről a Tfvt. tartalmaz rendelkezéseket.249 A Tfvt. a korlátozottan rendelkezésre álló termőföldvagyon védelmét hivatott szolgálni és a termőföld mezőgazdasági termelésben 247 248

Élt. 50. § (1) bek; 50. § (4)-(7) bek. Éltv. 50. § (2)-(3) bek; 60. § (1) bek. c) pont; az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok

kiszámításának módjáról és mértékéről szóló 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet 3-4. §; e Korm. rendelet 1. sz. melléklet A/c) pont 249

Az erdő védelméről külön törvény, a 2009. évi XXXVII. törvény került megalkotásra. Ennek alapján e fejezetben a termőföld alatt az erdő nélküli termőföldeket kell érteni. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

tartását ösztönzi. A Tfvt. értelmében a földvédelem alatt a termőföld mennyiségi védelmét, a talajvédelem alatt a termőföld minőségi védelmét kell érteni.250 A talaj, azon belül a mezőgazdaságilag művelt területek védelme a talaj fizikai, kémiai és biológiai sajátosságainak megőrzésére, javítására összpontosul. Talajkészleteink ésszerű hasznosítása a fenntartható fejlődés egyik alapeleme, amelyre tekintettel a Tfvt. számos talajvédelmi előírást tartalmaz. A továbbiakban csak a termőföld mennyiségi védelméről esik szó, amely az állam oldaláról a földvédelmi eljárás keretében valósul meg. A földvédelmi eljárás olyan hatósági eljárás, amely a termőföld mennyiségi védelmének érvényre juttatásával, valamint a termőföld más célú hasznosításának engedélyezésével kapcsolatban kerül lefolytatásra251. A földvédelmi eljárást a földhivatal folytatja le, azaz a földhivatalra hárul a termőföldek mennyiségének lehetséges fenntartására irányuló közfeladat teljesítése. Ez azonban nem könnyű feladat, mivel a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban a piaci igények növekedésének a megfékezésére, vagy legalábbis enyhítésére a Tfvt. szigorú előírásainak alkalmazása is kevésnek bizonyul. A földvédelem szempontjait a földhivatal ügydöntő hatóságként (a termőföld más célú hasznosításának az engedélyezése esetében) illetve más hatóságok előtt folyó eljárásokban szakhatóságként érvényesíti. A földvédelmi szakhatósági közreműködésre akkor van szükség, ha valamely hatósági eljárás megelőzi a földhivatal ügydöntő földvédelmi eljárását. Ilyen eset például a bányászati tevékenység engedélyezésének első szakaszában a megkutatásra vonatkozó műszaki üzemi terv jóváhagyása, a bányatelek megállapítása, vagy a területrendezési hatósági eljárás, illetve a környezetvédelmi engedélyezési eljárás.252 A földvédelmi szakhatósági közreműködésnek az a célja, hogy a beruházási, területfelhasználási, településfejlesztési cél megvalósítására irányuló engedélyezési eljárások során már voltaképp a „tervezési” szakaszban érvényesítésre kerüljön szakhatósági állásfoglalás formájában a termőföld mennyiségi védelme. Ha ez elmaradna, akkor akár a legjobb minőségű termőföldek kerülhetnének kijelölésre a beruházások megvalósítása, illetve a tevékenységek gyakorlása céljából. A más hatósági eljárások keretében történő földvédelmi szakhatósági közreműködés az ügyfél (beruházó) számára is előnyös, hiszen ha a földvédelmi szempontú előírásokkal csak azt követően szembesülne, hogy más hatóságok a beruházáshoz minden engedélyt megadtak, de utóbb a termőföld tényleges igénybevételének engedélyezését a földhivatal elutasítja, úgy kárba veszettnek minősülne az összes megelőző engedélyezési eljárás, ami adott esetben jelentős idő-, és anyagi veszteséget is jelent. Az alábbiakban a földvédelmi eljárás azon esetéről lesz szó, amikor a földhivatal – ügydöntő hatóságként – önálló eljárást folytat le a termőföld más célú hasznosításának engedélyezése tárgyában. 2. Termőföld más célú hasznosításának engedélyezése A termőföldet más célra hasznosítani csak a földhivatal engedélyével lehet.253 Az engedélyt előzetesen kell beszerezni, azaz a termőföld igénybevételének (más célú hasznosításának)

250

Tfvt. 2. § d); i) pont Tfvt. 2. § d) pont 252 Ld. 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. sz. melléklet; 76/2009. (IV. 8.) Korm. rendelet 2. sz. melléklet; 347/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. sz. melléklet 253 Tfvt. 9. § (1) bek. 251


megkezdését megelőzően. Az ezzel ellentétes magatartásnak súlyos jogkövetkezményei vannak, melyekért az igénybevevő köteles helytállni. A földhivatali engedélyezési eljárás legfőbb oka, hogy a beruházásokhoz, a településfejlesztési célok megvalósításához elsősorban ne termőföldet vegyenek igénybe, de ha ez mégis elkerülhetetlen, úgy legalább a gyengébb minőségű termőföldeket használják fel. Vagyis a cél, hogy a más célú hasznosításra irányuló túlzott mértékű, indokolatlan kezdeményezések megakadályozásra kerüljenek, illetve az igénybevételekre az átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken kerüljön sor. Ez a cél és szempont a termőföld valamennyi más célú hasznosítására érvényes. A Tfvt. a termőföld más célú hasznosításának tekinti: a) a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérést, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik, b) a termőföld belterületbe vonását c) (az Evt. hatálya alá nem tartozó) üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevételét.254 Az a) pont értelmében a termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha a termőföldön a) a lábon álló termény megsemmisül; b) terméskiesés következik be, c) az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, d) a talajszerkezet károsodik.255 Az időleges más célú hasznosítás klasszikusnak tekinthető esetei az úgynevezett nyomvonalas létesítmények pl. optikai kábel, elektromos-, gáz-, víz-, csatorna vezetékek fektetése. A Tfvt. alapján időleges más célú hasznosításnak kell tekinteni a villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, a vezetékjog, a vízvezetési és bányaszolgalmi jog olyan gyakorlását is, amely a termelés folytatását, illetőleg a talajvédelmi előírások betartását nem teszi lehetővé. Ezen időleges más célú hasznosítások azonban nem földhivatali engedélyköteles tevékenységek, ilyen esetekben elegendő, ha a jogosult az említett jog gyakorlását annak megkezdésétől számított 8 napon belül a földhivatalhoz bejelenteni. Ugyanígy kell eljárni az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő időleges termőföld-igénybevétel során. Az említett esetekben a bejelentés elmulasztását azonban a Tfvt. földvédelmi bírság kivetésével szankcionálja. A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön – az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig – az igénybevevő köteles az ingatlannyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (a továbbiakban: eredeti állapot helyreállítása). Látható, hogy az eredeti állapot helyreállítása nem azonos a VI. fejezetben tárgyalt újrahasznosítással, mivel ez utóbbi esetben elegendő a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, míg az eredeti állapot helyreállítása a termőföldnek az igénybevételt megelőző, az ingatlan-nyilvántartás szerinti adatoknak megfelelő állapotba történő visszaállítását jelenti.

254 255

Tfvt. 10. § (1) bek. Tfvt. 14. § (1) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Az eredeti állapot helyreállítását a földhivatal a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. Ha az ingatlanügyi hatóság a helyreállítást nem fogadja el, határozatot hoz, melyben újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő.256 Abban az esetben, ha az engedély jogosultja (egyben mint a helyreállításra kötelezett) az ingatlan-nyilvántartás szerinti minőségi osztálynál alacsonyabb minőségi osztályú termőföldként teszi termelésre alkalmassá a termőföldet, a földhivatal földvédelmi bírságot ró ki rá, attól függően, hogy az eltérés milyen mértékű. Ha a visszaállított termőföld minőségi osztálya az ingatlan-nyilvántartás szerintinél egy osztállyal gyengébb, akkor a két minőségi osztály szerint számított földvédelmi járulék különbözetének háromszorosa, míg ha legalább két osztállyal gyengébb, akkor az ingatlan-nyilvántartásban szereplő minőségi osztály alapján számított földvédelmi járulék háromszorosa a fizetendő bírság. Ha a kötelezett az engedélyező határozatban előírt határidő lejártát követően végzi el az eredeti állapot helyreállítását, akkor a határidő utolsó napja és a tényleges helyreállítás időpontja közötti időre a más célú időleges hasznosításáért fizetendő földvédelmi járulék háromszorosát kell megfizetnie bírságként. A bírság összege egyik esetben sem lehet kevesebb 10.000,-Ft-nál.257 Ha a kötelezett az előírt kötelezettségét nem teljesíti, azt a földhivatal a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben (Ket.) foglalt eljárási bírsággal kényszerítheti ki.258 2/1. A más célú hasznosítás engedélyezése iránti kérelem Más célú hasznosítás engedélyezése iránti kérelmet – a belterületbe vonás esetét ide nem értve – bárki előterjeszthet, nem csak a föld tulajdonosa, használója. Ennek az az oka, hogy a termőföld más célú hasznosításának engedélyezési eljárása keretében a földhivatal kizárólag földvédelmi szempontok szerint jár el, s minthogy engedélyezésről van szó, a földhivatali határozat (a később említett járulékfizetési kötelezettségen túl) nem ír elő kötelezést az engedélyes részére a termőföld más célú hasznosítására. A más célú hasznosítás engedélyezése iránti kérelmet a termőföld fekvése szerint illetékes körzeti földhivatalhoz kell benyújtani, s így a körzeti földhivatal hoz első fokon döntést az engedély tárgyában. Ha a kérelem több körzeti földhivatal illetékességi területén fekvő termőföldre vonatkozik, a kérelmet a megyei földhivatal bírálja el.259 A más célú hasznosítás iránti kérelemnek – a kérelmező természetes személyazonosító adatain túl – minden esetben tartalmaznia kell: az érintett földrészletek helyrajzi számát, a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt, a más célú hasznosítás pontos célját, és tervezett időtartamát, ha a más célú hasznosítás időleges. A kérelemhez – annak tartalmától függően – az alábbiakat kell mellékelni: Az ingatlan-nyilvántartási térképnek a más célú hasznosításra tervezett területet feltüntető másolatát és az ehhez tartozó területkimutatást, kivéve, ha a kérelem kizárólag egy vagy több földrészlet teljes területére vonatkozik. A humuszos termőréteg mentéséhez szükséges talajvédelmi tervet260, ha a kérelemben megjelölt igénybevétel 256

Tfvt. 14. § (2) bek; (4)-(5) bek. Tfvt. 24. § (1) bek d)-e) pont; Tfvt. 2. sz. melléklet 1. pont; 2.3. pont; 2.4. pont 258 Ket. 61. §; 141. § 259 A földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlannyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. § (1) bek; 16. § 260 Talajvédelmi tervet az erre jogosult szakértő készíthet [ld. a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet 257


o 1000 m2-nél nagyobb területnagyságú termőföld talajszintjének végleges megváltoztatásával járó beruházásnak nem minősülő tevékenység o 400 m2-t meghaladó területigényű beruházás261 megvalósítására irányul. Ha a végleges más célú hasznosítás két hektárt meg nem haladó nagyságú területen települési vagy megyei (fővárosi) szociális intézmény, egészségügyi, sportlétesítmény építésére, temető létesítésére, vagy bővítésére irányul, úgy a kérelmezőnek mellékelni kell az arra vonatkozó írásbeli kötelezettségvállaló nyilatkozatát, amely szerint az építményt a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésének napjától számított 15 évig rendeltetésszerűen csak a kérelmében megjelölt és a földhivatal által engedélyezett célra használja. Ennek indoka, hogy a Tfvt. az említett célokból történő termőföld-igénybevétel engedélyezése során földvédelmi járulékmentességet biztosít. A kötelezettségvállalás annak biztosítékaként szolgál, hogy a kérelmező ne éljen vissza a járulékmentesség lehetőségével, hanem valóban olyan létesítmény megvalósítása és fenntartása érdekében vegye igénybe a termőföldet, amelyhez – annak közérdekű célját tekintve – a törvény járulékmentességet nyújt. Az időleges más célú hasznosítás akkor engedélyezhető, ha a kérelmező mellékeli a terület eredeti állapotának helyreállítására készített tervet, amely előirányozza a helyreállításhoz szükséges munkák elvégzését.262

Az első fokon kérelemre indult földvédelmi eljárásért 15 000 forint összegű igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie a kérelmezőnek a földhivatal részére. A földvédelmi eljárásban igénybe vehető valamennyi jogorvoslatért 15 000 forint díjat kell fizetni.263 2/2. Termőföld belterületbe vonása, mint a más célú hasznosítás egyik speciális esete A termőföld belterületbe vonása – annak feltételei és a célja miatt – a termőföld más célú hasznosításának egyik speciális esete, amelyet így a Tfvt. külön kezel. A belterületbe vonás eredményeként az addig külterületi fekvésű mezőgazdasági hasznosítású földrészlet rendeltetése megváltozik, hiszen azokat az érintett önkormányzat a belterületbe vonás szándékával valamilyen terület-felhasználási, fejlesztési célból jelöli ki. Ez az alapvető indoka annak, hogy a termőföld belterületbe vonását a Tfvt. a termőföld más célú hasznosításának tekinti, függetlenül attól, hogy az eljárások végső szakaszában esetlegesen csak a megváltozott belterületi határvonal kerül az ingatlan-nyilvántartásban átvezetésre, a termőföld tényleges igénybevételére pedig csak később, esetleg évek múlva kerül sor, s így az érintett, már belterületi földrészletek mezőgazdasági hasznosításúak maradnak (mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek). Az Étv. értelmében a települési önkormányzat a településrendezési feladatát a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával látja el. A település szabályozási tervének, illetőleg a helyi építési szabályzatnak tartalmaznia kell a bel- és külterületek lehatárolását (belterületi határvonalat). A helyi építési szabályzatot és a szabályozási tervet, a településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselőtestülete rendelettel állapítja meg. Az Étv. alapján a helyi építési szabályzat és településrendezési tervek kidolgozása során a települési önkormányzatoknak az előkészítésbe be kell vonni – többek között – az érintett államigazgatási szerveket, illetve azokkal 261

A beruházás alatt itt építési tevékenységet kell érteni. Tfv. 12. §; 14. § (3) bek; 21. § (3) bek. f) pont; 21. § (5) bek; 50. § (2) bek. 263 Tfvt. 18. § 262


véleményeztetni kell a településrendezési tervet.264 A földhivatal a település rendezési terv véleményezése során vizsgálja a település belterületén meglévő, be nem épített területeket, melyek térmértéke és minősége függvényében, a becsatolás céljának részletes megismerése után, támogatja vagy ellenvéleményezi a belterület bővítési szándékot. A földhivatali vélemény – amely a hatósági eljárás hiánya miatt nem azonos a szakhatósági állásfoglalással –– nem helyettesítheti a termőföld belterületbe vonásának engedélyét, azt külön meg kell kérni a földhivataltól. Földvédelmi szempontból ugyanis indokolt, hogy a településfejlesztési célok elsősorban a meglévő belterületi határokon belül valósuljanak meg. Amennyiben ez nem lehetséges – a termőföld takarékos felhasználása érdekében – belterületbe vonni elsősorban a gyengébb minőségű termőföldeket lehet. Mindezek alapján a belterületi határvonal megállapításáról először az önkormányzat képviselő-testülete dönt, melynek során meg kell határoznia a belterületbe vont területek rendeltetését, a terület-felhasználás célját is. A döntésnek ez a módja – többek között – azt biztosítja, hogy csak határozott, megalapozott fejlesztési, terület-felhasználási célok érdekében kerüljön sor termőföldek belterületbe vonására. Termőföld belterületbe vonása iránti kérelmet a fentiek alapján kizárólag az önkormányzat terjeszthet elő. A kérelemhez csatolni kell – az érintett földrészletek helyrajzi számait és a terület-felhasználási célt tartalmazó – képviselő-testületi döntést, valamint a településszerkezeti terv kivonatát. A kérelemhez az önkormányzatnak mellékelnie kell továbbá az arra vonatkozó írásbeli nyilatkozatát, miszerint a földrészleteket a településszerkezeti tervben meghatározott célra 4 éven belül valóban felhasználni tervezi. Ez utóbbi nyilatkozat az indokolatlan és komolytalan belterületbe vonási kérelmek benyújtásának megakadályozását hivatott szolgálni.265 A belterületbe vonás engedélyezésére vonatkozó speciális szabályoktól függetlenül, ezen eljárás során is érvényesítenie kell a földhivataloknak azt – a lentebb részletezett – követelményt, hogy főszabály szerint csak a gyengébb minőségű termőföldek más célú hasznosítása engedélyezhető. Így az átlagos, vagy a jó minőségű termőföldek védelme a belterületbe vonás során is érvényesül, azzal, hogy az ilyen termőföldekre vonatkozó belterületbe vonás iránti önkormányzati kérelmet a földhivatal elutasíthatja. Ezen túl a Tfvt. a további elutasítási okokról is rendelkezik. Így a belterületbe vonás iránti kérelem elbírálása során elutasítási ok lehet, ha a kérelemmel érintett termőföldek nem szomszédosak belterületi fölrészletekkel, továbbá a kérelmezett, az átlagosnál jobb minőségű termőföldek mellett gyengébb minőségű termőföldek is szomszédosak belterületi földrészletekkel. Szigorúan el kell azonban utasítani a belterületbe vonás iránti kérelmet akkor, ha az nem olyan földrészletekre vonatkozik, amelyeket az önkormányzat a településszerkezeti tervben meghatározott célra 4 éven belül ténylegesen felhasználni tervez.266 A „kihasználatlan” belterületi ingatlanok indokolatlan idő előtti növekedését kívánja megakadályozni az a szabály, miszerint a földhivatal a településfejlesztés megvalósítástól függően engedélyezheti azon termőföldek belterületbe vonását, amelyeket az önkormányzat egyébként belterületbe jelölt ki. Ez azt jelenti, hogy ha az önkormányzat által kijelölt termőföldek adott esetben gyenge minőségűek is, s így földvédelmi szempontból nem lenne kizárt azok belterületbe vonásának engedélyezése, mégsem lehet az engedélyt megadni, ha a már belterületbe vont területeken még nem valósultak meg azok a településfejlesztési célok, melyek érdekében azok korábban belterületbe vonásra kerültek. Ilyen esetben ugyanis nincs

264

Étv. 7. § (3) bek. c) pont; 9. § Tfvt. 15. § (2) bek. 266 Tfvt. 15. § (1) bek; (4)-(5) bek. 265


kellő indok arra, hogy településfejlesztési célokból további termőföldek szűnjenek meg, ha a korábbi célok megvalósítatlanul maradtak, függetlenül annak okaitól.267 2/3. A földvédelmi eljárás lefolytatása A földvédelmi eljárások során a földhivatalok mérlegelési jogkörben járnak el, és az eljárásuk során a Tfvt. szabályai mellett a Ket. rendelkezéseit alkalmazzák. A mérlegelési jogkör kereteit a Tfvt. rögzíti. Magyarországon a termőföldek minősége igen heterogén. Ez a változatosság jellemző nem csupán országos viszonylatban, hanem kisebb körzetekben is. Ennek megfelelően a termőföld védelem egyik legfontosabb feladata, hogy az urbanizáció felgyorsulásával, az infrastruktúra fejlesztésével együtt járó termőföldéhség ne a legjobb minőségű termőföldeket érintse. Ezért mondja ki a Tfvt. alapkövetelményként, hogy termőföldet más célra csak kivételesen – elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével – lehet felhasználni. Ez az alapkövetelmény azonban csak főszabály, hiszen vannak olyan élethelyzetek, olyan beruházási célok, amelyek okán adott esetben az átlagosnál jobb minőségű termőföld igénybevétele is engedélyezhető. Ennek két esetkörét nevesíti a Tfvt., az egyik, ha időlegesen, a másik, ha helyhez kötött igénybevétel céljából kérik a más célú hasznosítás engedélyezését. A Tfvt. nem határozza meg pontosan, hogy mit tekint helyhez kötött igénybevételnek, erre csak egy példálózó meghatározást tartalmaz. Így helyhez kötött igénybevételnek tekinti a meglévő létesítmény bővítését, közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítését, valamint a bányaüzemet és az egyéb természeti kincsek kitermeléséhez szükséges létesítményt. A gyengébb minőségű termőföld igénybevételével kapcsolatos főszabály alóli kivételnek tekinthető a termőföldnek hulladéklerakó céljára történő igénybevétele is, mivel a Tfvt. rögzíti, hogy ennek engedélyezése – a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartása mellett – kizárólag mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldön lehetséges. Továbbá magából a termőföld mennyiségi védelméhez fűződő közérdek érvényesítéséből eredően írja elő szintén követelményként a Tfvt. azt, hogy az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni.268 Azért, hogy a fenti előírások a gyakorlatban alkalmazhatóak legyenek, a Tfvt. meghatározza, mely esetben tekinthető egy termőföld átlagos minőségűnek. E szerint az átlagos minőséget az adott település azonos művelési ágú termőföldjeinek 1 hektárra vetített aranykorona értékeinek átlaga alapján kell meghatározni.269 A földhivatalok ezt a települési törzskönyvben foglaltak figyelembevételével állapítják meg. A földhivatalnak a döntését megelőzően helyszíni szemlét kell lefolytatnia, melynek keretében a földhivatal megvizsgálja, hogy a kérelemmel érintett termőföldön a földhivatal engedélye nélkül előzetesen nem kezdték-e meg a termőföld igénybevételét, mert ha ez az eset fennáll, úgy az kimeríti az engedély nélküli más célú hasznosítás tényállását, s egy más eljárás lefolytatását vonja maga után.270 A helyszíni szemlén ellenőrzi a földhivatal azt is, hogy a földrészletnek az ingatlan-nyilvántartásban rögzített művelési ága a tényleges állapottal megegyezik-e. Ez alapvető fontosságú eljárási cselekmény, mivel ha a földhivatal eltérést észlel, akkor hivatalból köteles a művelési ág változással kapcsolatban intézkedést foganatosítani, amelynek eredménye döntő fontosságú a más célú hasznosítás iránti kérelem elbírálásához. Ha helyszíni szemle során például az kerül megállapításra, hogy a kérelem 267

Tfvt. 15. § (3) bek. Tfvt. 11. § 269 Tfvt. 2. § f) pont 270 Tfvt. 7. § (2) bek. 268


tárgyát képező, az ingatlan-nyilvántartásban gyep művelési ágban nyilvántartott földrészlet beerdősült, úgy akkor jár el helyesen a földhivatal, ha a más célú hasznosítás engedélyezésére vonatkozó eljárását felfüggeszti addig, amíg a művelési ág változás ingatlan-nyilvántartási átvezetéséhez szükséges eljárás nem kerül lefolytatásra. Hiszen ha az érintett terület az erdészeti hatóság döntése alapján erdőnek minősül, s az erdő művelési ág az ingatlannyilvántartásban átvezetésre kerül, a földhivatal már nem járhat el a más célú hasznosítás iránti engedélyezési eljárásban, mivel az érintett terület kikerült a Tfvt. tárgyi hatálya aló, s így a földhivatal földvédelmi határköre megszűnik az érintett területen. A hatásköri, döntéshozatali tényező mellett a termőföld művelési ága, továbbá a minőségi osztálya és az Ak értéke határozza meg a termőföld más célú hasznosításának esetén a fizetendő földvédelmi járulék összegét is. A jog által szabályozott, különböző közérdekek biztosítása, valamint szakkérdések elbírálása érdekében a földvédelmi eljárásban is közreműködnek más hatóságok szakhatóságként. A közreműködő szakhatóságok talaj-, természet-, víz-, és kulturális örökségvédelmi jogkörben járnak el.271 A Tfvt. rendezi a földhivatali engedély és a más hatóság által kiadott engedély közötti kapcsolatot is. E szerint ha a földhivatal a más célú hasznosítás engedélyezéséről nem döntött, más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt a Tfvt.-ben foglalt jogkövetkezmények alól. Azaz ha pl. valaki termőföldre építési engedélyt kapott és ennek alapján megkezdte a termőföldön az építkezést, de ehhez nem szerezte be a földhivatal engedélyét, az építési engedély megléte nem jelenti azt, hogy azzal „kiváltásra” került a földhivatal engedélye, hanem számolnia kell az igénybevevőnek (építkezőnek) az engedély nélküli más célú hasznosítás jogkövetkezményeivel. Egyébként az ilyen esetek előfordulásának a megakadályozására írja elő a 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet 28. § (5) bekezdése azt, hogy termőföld igénybevételével járó tervezett építkezés esetén – ha a tevékenység építési engedély-köteles – már az építési engedélykérelemhez mellékelni kell a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló jogerős földhivatali határozatot. A Tfvt. azt is rögzíti, hogy a földhivatal engedélye nem mentesíti az engedély jogosultját a szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. Az építmény elhelyezésének a példájánál maradva, ez a következőt jelenti. Attól, hogy a földhivatal adott esetben gazdasági épület és lakóház létesítése céljából engedélyezte a termőföld más célú hasznosítását, az engedély jogosultja az építkezés megkezdéséhez még az építési engedélyt is köteles beszerezni, hiszen a földhivatal nem az építmények elhelyezéséről döntött, hanem az ezen célból történő művelés alóli kivonás engedélyezéséről.272 A Tfvt. a földvédelmi engedélyezési eljárás kikerülésének a megakadályozása céljából – egyúttal a más hatóságok esetleges mulasztásaiból eredő, az ügyfelek számára okozott hátrányok elkerülése érdekében – azt is rögzíti, hogy más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló földhivatali határozat. A földhivatali határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárását fel kell függesztenie.273

271

Az eljáró szakhatóságok pontos körét és az eljárásban való közreműködésük eseteit a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól szóló 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 2. számú mellékletének II-IV. számú táblázatai tartalmazzák. 272 Tfvt. 9. § (1) bek. 273 Tfvt. 9. § (2) bek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Az engedélyezett más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az földhivatalnak bejelenteni. Ennek magyarázata az, hogy a lentebb részletezett földvédelmi járulék megfizetésének az esedékessége az igénybevétel megkezdésének a napján áll be. Ha erről a földhivatal nem rendelkezik információval, nem tudja nyomon követni a fizetési határidő kezdő napját. A bejelentés elmulasztása esetén a földhivatal az igénybevevőt 10.000,- Ft összegű földvédelmi bírsággal sújtja.274 Ha a termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély alapján az engedély szerinti hasznosítás megkezdésére 4 év alatt nem kerül sor, úgy az engedély hatályát veszti. A földhivatal erre irányuló kérelem alapján önálló aktussal is hatályon kívül helyezi az engedélyét, ha az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond. Természetesen a hatályon kívül helyezésre csak akkor kerülhet sor, ha az engedélyezett célú termőföld-igénybevételt még nem kezdték meg. Az engedély időbeli hatályával függ össze azon szabály is, miszerint ha a földhivatal egy adott termőföldterület más célú hasznosítását engedélyezte, ugyanarra a területre benyújtott más célú hasznosítás iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania a földhivatalnak. Ennek magyarázata az, hogy ha az engedély jogosultja például csak az engedély jogerőre emelkedését követő 4. évben veszi ténylegesen igénybe a termőföldet – mert adott esetben további engedélyeket is be kellett szereznie a beruházásának megkezdéséhez – úgy az azonos területre más személy részére később kiadott földvédelmi engedély ne akadályozhassa meg az előző jogosultat a szándékának megvalósításában. 275 2/4. Földvédelmi járulék A földvédelmi járulék a termőföld engedélyezett más célú hasznosításának (vagyis a termőföld igénybevételének illetve belterületbe vonásának) törvényi alapokon nyugvó ellentételezése az állam javára. Az engedélyezési eljárás mellett a földvédelmi járulék differenciált mértéke is a föld minőségét szem előtt tartó területtakarékos felhasználásra ösztönöz, vagyis arra, hogy a jó minőségű termőföldek helyett a gyengébb minőségű termőföldeket vegyék igénybe a tervezett beruházások megvalósításához, illetve a belterületbe vonáshoz. A földvédelmi járulék intézményének tehát egyrészt visszatartó ereje van, másrészt a gyengébb minőségű termőföldek felhasználást motiválja, figyelemmel arra, hogy a fizetendő földvédelmi járulék összege a föld minősége szerint differenciált mértékű.276 A járulék megfizetésére – a termőföld belterületbe vonásának esetét kivéve – az igénybevevőt kell kötelezni. Termőföld belterületbe vonása miatt a járulékfizetési kötelezettség az önkormányzatot terheli. A járulék fizetése alól felmentés nem adható és részletfizetési vagy egyéb kedvezmény sem engedélyezhető. A járulék teljes összegének megfizetése is differenciált, az alábbi módon. A földvédelmi járulékot végleges más célú hasznosítás esetén – a termőföld belterületbe vonásának esetét kivéve – az igénybevétel megkezdése napján termőföld belterületbe vonásának engedélyezése esetén az engedély jogerőre emelkedését követő 30 napon belül időleges más célú hasznosítás esetén az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell megfizetni. 274

Tfvt. 9. § (3) bek; Tfvt. 2. sz. melléklet 2.2. pont Tfvt. 13. § (1)-(2) bek. 276 Tfvt. 1. sz. melléklet 275


Ha az engedély jogosultja az engedélyezettnél kisebb területen valósítja meg a más célú hasznosítást, a járulék megfizetésének esedékessé válása napjától számított 5 éven belül a járulékkülönbözetet visszaigényelheti.277 Vannak olyan, a jogalkotó által preferált célok, amelyek estében nem kell, vagy kedvezményes összegű földvédelmi járulékot kell fizetni. A Tfvt.-nek a járulékmentességekre vonatkozó szabályaiból világosan kitűnik a jogalkotó azon célja, hogy a mentességet alapvetően a földvédelmet, a természetvédelmet és a talajvédelmet szolgáló beruházások, valamint egyes közérdekűnek minősülő létesítmények megvalósításának az eseteire biztosítja. Növelt összegű földvédelmi járulékot kell fizetni, ha öntözésre, illetőleg talajvédelmi létesítményekkel berendezett termőföldet hasznosítanak más célra. Hangsúlyozandó, hogy a járulékfizetési kedvezmények csak akkor vehetők igénybe, ha a termőföld más célú hasznosítását a földhivatal előzetesen engedélyezte. Engedély nélküli termőföld-igénybevétel esetén nem lehet szó járulékmentességről.278 2/5. Termőföld más célú hasznosítása földhivatali engedély nélkül Termőföld engedély nélküli hasznosításának minősül, ha a más célú hasznosítás megkezdésekor az engedélyezés még nem történt meg, vagy az igénybevevő az engedély előírásaitól eltérően hasznosítja más célra a termőföldet.279 Az engedély nélküli más célú hasznosításra többféle módon derülhet fény. Így más hatóság jelzése, állampolgári bejelentés, vagy a földhivatal által végzett hatósági ellenőrzés (pl. határszemle) alapján indulnak ezek az eljárások. Nem ritkán előfordul az is, hogy a földhivatal a hozzá benyújtott más célú hasznosítás engedélyezése iránti kérelem elbírálását megelőzően lefolytatandó helyszíni szemle során észleli azt, hogy a kérelmező már megvalósította a termőföld más célú hasznosítását, vagyis az igénybevevő csak utólag fordult az engedély beszerezése céljából a földhivatalhoz. Az engedély nélküli más célú hasznosítás miatt indult eljárást a földhivatalnak minden esetben az igénybevevővel szemben kell lefolytatni. Az igénybevevő személyének megállapítása céljából a földhivatal a Ket. szerinti bizonyítási eszközöket veheti igénybe, de a Tfvt. külön rögzíti, hogy a földhivatal a bizonyítási eljárás során a tulajdonost, haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt is, nyilatkozat megtételére hívhatja fel. Ha az igénybevevő személyének megállapítására irányuló eljárás eredménytelen, úgy a Tfvt. egy mögöttes helytállási felelősséget alkalmaz, mivel kimondja, hogy ez esetben az igénybevevőnek a tulajdonost, vagy a haszonélvezőt kell tekinteni. Amennyiben megállapításra kerül, hogy a termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása már 10 éve bekövetkezett, a földhivatal nem indíthat eljárást, illetve ha az már megindult, és annak során került bizonyításra a 10 éves határidő lejárta, akkor az eljárást meg kell szüntetni. A 10 éves időtartam beálltának bizonyítása az igénybevevőt, illetőleg a tulajdonost (haszonélvezőt) terheli.280 Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a földhivatalnak – főszabály szerint – a termőföldnek az eredeti állapotába való helyreállítását kell elrendelni. Az eredeti állapot

277

Tfvt. 22. § Tfvt. 21. §; 23. § 279 Tfvt. 16. § (1) bek. 280 Tfvt. 16. § (1)-(2) bek; (5) bek. 278


helyreállítására határidőt jelöl meg a földhivatal. A határidő leteltét követően a helyreállítás kikényszerítésére ez esetben is a Ket. szerinti eljárási bírság alkalmazható. A kötelezett az eredeti állapot helyreállítását – annak elvégzését követő 8 napon belül – köteles bejelenteni. A bejelentés alapján az ingatlanügyi hatóság helyszíni szemlét tart. A helyreállítás elfogadása esetén dönt a fizetendő földvédelmi járulék és bírság kérdésében, vagy újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. Az eredeti állapotába való helyreállítására való kötelezéssel kapcsolatos főszabály alóli kivétel, ha a földhivatal a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárul, amikor is kvázi utólagosan – az igénybevételt követően – engedélyezi a termőföld más célú hasznosítását. Erre azonban csak indokolt esetben, erre irányuló kérelem és a földvédelmi szempontok mérlegelése alapján van lehetőség. Az engedély nélküli igénybevevő a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás iránti kérelmét az ügyben indított eljárás során tett első földhivatali intézkedés (pl. a hivatalból indult eljárásban az eljárás megindításáról szóló értesítés, a helyszíni szemle során megállapított engedély nélküli igénybevételről rögzített jegyzőkönyv) közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő. Ha az engedély nélküli igénybevevő nem a földtulajdonos, vagy haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvező, a földhivatal csak akkor járulhat hozzá a más célú hasznosítás folytatásához, ha ahhoz a tulajdonos illetve a haszonélvező is hozzájárul. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat az engedély nélküli igénybevevőnek kell beszereznie és benyújtani a kérelméhez.281 Engedély nélküli más célú hasznosításokkal kapcsolatos eljárásokban minden esetben rendelkezni kell a fizetendő földvédelmi járulékról, hiszen a termőföld igénybevétele megvalósult, továbbá – egy kivételtől eltekintve – minden esetben földvédelmi bírsággal kell sújtani az igénybevevőt, mely összegeket az erre vonatkozó határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül kell megfizetni. Az eredeti állapot helyreállítása esetén a járulék összege megegyezik az időleges más célú hasznosításáért fizetendő földvédelmi járulék összegével, a földvédelmi bírság pedig ezen járulék háromszoros összege. Földvédelmi bírság kiszabása csak akkor mellőzhető, ha az engedély nélküli termőföld-igénybevételre azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) miatt került sor és az eredeti állapot nem állítható helyre. Ekkor a földhivatal a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás mellett csak a földvédelmi járulék kiszabásáról rendelkezik. A más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás esetén a jogsértő magatartás miatt a termőföld végleges más célú hasznosításáért fizetendő földvédelmi járulékon túl, annak háromszoros összegét kitevő földvédelmi bírságot kell kiszabnia a földhivatalnak.282 Minden egyes, a VI. és az e fejezetben tárgyalt földvédelmi bírság kapcsán előírás, hogy a fizetési kötelezettség teljesítésére előírt határidő elmulasztása esetén a tartozás adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. A földvédelmi bírság összege nem lehet kevesebb 10.000,- Ft-nál és a járulékkal azonosan a központi költségvetést illeti meg.283

281

Tfvt. 16. § (1) bek. Tfvt. 17. § (1)–(2) bek; 24. (1) bek f) pont; 24. § (2) bek; Tfvt. 2. sz. melléklet 1. pont; 2.5. pont 283 Tfvt. 25-26. § 282


Felhasznált és hivatkozott jogszabályok Törvények: 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya (Alkotmány) 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) 1987. évi I. törvény a földről (Ftv.) 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről (Itv.) 1991. évi LXXIX. törvény a földadóról 1993. évi II. törvény a földrendező és a földkiadó bizottságokról (Fkbt.) 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról (Vht.) 1994. évi LV. törvény a termőföldről (Tft.) 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról (Szjatv.) 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 1996. évi LXXXV. törvény az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról (Díjtv.) 1997. évi XXX. törvény a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről 1997. évi LXXVIII. az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.) 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról (Inytv.) 2001. évi CXVI. törvény a Nemzeti Földalapról (Nfatv.) 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (Ket.) 2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról 2007. évi CXXIII. törvény a kisajátításról 2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről (Tfvt.) 2008. évi XLVI. törvény az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről (Éltv.) 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról (Evt.) Kormányrendeletek és miniszteri rendeletek: 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet a hagyatéki eljárásról 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról 16/2002. (II. 18.) Korm. rendelet a termőföldre vonatkozó elővásárlási és előhaszonbérleti jog gyakorlásának részletes szabályairól 63/2005. (IV. 8.) Korm. rendelet a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös tulajdon megszüntetésének részletes szabályairól 338/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhivatalokról, a Földmérési és Távérzékelési Intézetről, a Földrajzinév Bizottságról és az ingatlan-nyilvántartási eljárás részletes szabályairól 17/2007. (III. 23.) FVM rendelet a birtokfejlesztési hitel kamattámogatásáról 83/2007. (VIII. 10.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a mezőgazdasági termelők gazdaságátadásához nyújtandó támogatás részletes feltételeiről 99/2007. (IX. 19.) FVM rendelet a birtok-összevonási célú termőföldvásárlás támogatásáról 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet az állami vagyonnal való gazdálkodásról


37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendelet az építésügyi hatósági eljárásokról, valamint a telekalakítási és az építészeti-műszaki dokumentációk tartalmáról 356/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet a földhasználati nyilvántartás részletes szabályairól 194/2008. (VII. 31.) Korm. rendelet az élelmiszerlánc felügyeletével összefüggő bírságok kiszámításának módjáról és mértékéről 221/2008. (VIII. 30.) Korm. rendelet a parlagfű elleni közérdekű védekezés végrehajtásának, valamint az állami, illetve a közérdekű védekezés költségei megállapításának és igénylésének részletes szabályairól Felhasznált és javasolt szakirodalom: Bézi-Farkas B. – Csák Cs. – Fodor L. – Jasinka A. – Nagy Z. – Olajos I. – Orosz G. – Pruberger T. – Szilágyi J. E. – Téglásy P. – Török G.: Agrárjog (Szerk. Csák Csilla), Novotni Kiadó, Miskolc, 2006. ISBN 963 9360 39 2 Csák Csilla: Környezetjog I. kötet, Novotni Kiadó, Miskolc, 2006. ISBN 978 963 9360 56 3

3. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette


szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: a) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) b) jogalkotás c) költségvetési tervezés d) egyedi hatósági ügyek intézése e) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika, g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság,


h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására.


Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza. 3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése.


Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes


(döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •

számítógépes adatbázis

•

mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,

•

támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer

•

állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,

•

támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer,

•

integrált ellenőrzési rendszer.

A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A


Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló


eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános


szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik. A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki. A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb. A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

Recommend Documents