KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott b10/2 : Natura 2000 kifizetések erdőgazdálkodóknak című képzéshez A képzési program kódszáma: b10/2 A képzési program megnevezése: Natura 2000 kifizetések erdőgazdálkodóknak című képzés
A képzés során megszerezhető kompetencia: - a vonatkozó támogatási rendelet ismertetése - a Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon - a vonatkozó Európai Uniós irányelvek legfontosabb kötelezettségeinek ismertetése - a vonatkozó Európai Uniós irányelvek átültetését tartalmazó hazai jogszabályi környezet - a Natura 2000 hatásbecslés beépülése a körzeti erdőtervekbe - a Natura 2000 feltételeknek megfelelő erdőgazdálkodási gyakorlat - az országos jelentőségű természetvédelmi területek és a Natura 2000 erdőterületek kapcsolata
A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -
iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség
A képzés óraszáma: -
elmélet: 7 óra gyakorlat: - óra
A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 35 fő)
A képzés tematikája és óraterve: SorTémakör szám 1. - a vonatkozó támogatási rendelet ismertetése 2. - a Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon 3. - a vonatkozó Európai Uniós irányelvek legfontosabb kötelezettségeinek ismertetése 4. - a vonatkozó Európai Uniós irányelvek átültetését tartalmazó hazai jogszabályi környezet 5. - a Natura 2000 hatásbecslés beépülése a körzeti erdőtervekbe 6. - a Natura 2000 feltételeknek megfelelő erdőgazdálkodási gyakorlat 7. - az országos jelentőségű természetvédelmi területek és a Natura 2000 erdőterületek kapcsolata
elméleti gyakorlati óraszám óraszám 7 -
A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: A vonatkozó támogatási rendelet ismertetése (szerző: Gergely Márta Julianna) A Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás célja A kompenzációs támogatás fő célja a vonatkozó uniós jogszabályokban felsorolt, a kijelölés alapjául szolgáló fajok, valamint élőhelyek kedvező természeti helyzetének megőrzése és fenntartása az ökológiai szempontból is fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység által. E cél megvalósításának eszköze az érintett erdőgazdálkodók részére kompenzációs támogatási rendszer kialakítása. Az intézkedés lehetővé teszi, hogy az érintett erdőgazdálkodókra háruló, az uniós elvárásokat szolgáló kötelezettségekből fakadó kieső jövedelmet és többletköltséget jelentősen csökkentse. A kieső jövedelem és többletköltség ellentételezésére alanyi jogon jár a kompenzáció. Az intézkedés ösztönzi az erdőgazdálkodókat a korlátozásokból fakadó feladatok magas szakmai színvonalon történő elvégzésére, segíti a környezettudatos gazdálkodási szemlélet kialakulását és szélesíti az erdőgazdálkodók ismereteit a Natura 2000 védelmi célkitűzéseket illetően.
Lehatárolás a MePAR szerint A területalapú támogatások egy modern térkép és légifotó alapú térinformatikai nyilvántartási rendszer: a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) alapján kerülnek kifizetésre. Ebben a rendszerben a Natura 2000 területek az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Natura Korm. rendelet) 5. §-ának előírásai szerint, fizikai blokk szinten kerültek lehatárolásra a MePAR-ban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az egész fizikai blokk vagy rendelkezik Natura 2000 jogosultsággal, vagy sem, részbeni érintettség nem lehetséges. Földhivatali bejegyzés A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. 41/A § (2) bekezdése valamint a Natura Korm. rendelet alapján a Natura 2000 területek kijelölésének tényét a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban - helyrajzi számos rendszerben - fel kell jegyezni, mely elsősorban a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozó feladatokhoz (pl. engedélyezési eljárásokhoz) kapcsolódik. A vonatkozó támogatási rendelet részletes ismertetése Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 41/2012. (IV. 27.) VM támogatási rendelet alapján vissza nem térítendő kompenzációs támogatás vehető igénybe a Natura 2000 irányelveket érvényre juttató jogszabályok végrehajtásával érintett, az Országos Erdőállomány Adattárban nyilvántartott erdőrészlet területén felmerülő költségek és jövedelem kiesés ellentételezése céljából. A támogatás normatív, vissza nem térítendő terület alapú kompenzációs jellegű kifizetés. Általános előírások, kötelezettségek Támogatás igénybevételére az az erdőgazdálkodó jogosult, aki rendelkezik az adott erdőrészletre vonatkozó, az erdészeti hatóság által jóváhagyott erdőtervvel, vagy aki az adott erdőrészletre vonatkozóan az erdőterv készítését a támogatási kérelem benyújtását megelőzően kérelmezte az erdészeti hatóságtól. A támogatásra jogosultnak a teljes támogatási időszak alatt a gazdasága teljes területén be kell tartania a kölcsönös megfeleltetés részét képezően a Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket (JFGK) és a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) fenntartásához szükséges feltételrendszert.
A támogatás igénybevételének feltételei Az erdőrészlet vonatkozásában a következő feltételeknek együttesen kell megfelelniük ahhoz, hogy támogatást vehessen igénybe az erdőgazdálkodó: • Az erdőrészlet a MePAR adatbázisban az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló Natura Korm. rendelet szerint és az Országos Erdőállomány Adattárban Natura 2000 területként lehatárolásra került. • Az agrárpolitikáért felelős miniszter minden év március 15-ig közzétett közleményében meghatározott fizikai blokkban helyezkedik el. • A legkisebb támogatható terület 1 hektár, amelyet a kérelem alapján jóváhagyott összterület alapján kell megállapítani. • Csak teljes erdőrészlet támogatható azzal, hogy a 0,3 hektár nagyságot el nem érő erdőrészletre nem vehető igénybe támogatás. A támogatást igénybevevő erdőgazdálkodónak a következő feltételeknek együttesen kell megfelelnie: • az erdőgazdálkodónak vállalnia kell, hogy a támogatási kérelemnek helyt adó, vagy részben helyt adó határozat kézhezvételét követő 10 hónapon belül részt vesz az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott, a Natura 2000 erdőterületen gazdálkodók részére szervezett képzésen, vagy hitelt érdemlően igazolja, hogy a 2012–2013. években egy alkalommal már részt vett ilyen képzésen. • az erdőgazdálkodónak be kell tartania erdőgazdálkodási tevékenysége során az erdőtervében az erdészeti hatóság által az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Erdőtörvény) 73. § (7)–(8) bekezdése alapján meghatározott korlátozásokat, előírásokat. A következő területek nem jogosultak támogatásra: • Nem támogatható az az erdőrészlet, amely állami, vagy önkormányzati tulajdonban van. Továbbá támogatás igénybevételére nem jogosult önkormányzat, költségvetési szerv, valamint az a gazdálkodó szervezet, amelyben a Magyar Állam tulajdoni hányada eléri vagy meghaladja az 50%-ot. • Nem támogatható az az erdőrészlet, amelyet érintően az erdészeti hatóság a támogatási időszakra vonatkozóan jogerős erdőgazdálkodási vagy erdővédelmi bírságot állapított meg.
A támogatás mértéke Az erdészeti hatóság által előírt korlátozások minden erdőrészletben a közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok természetvédelmi igényeinek alapulvételével kerültek megállapításra. Az előírások kompenzációja az érintett faállomány típusok és azoknak az előírások szerint jellemző korcsoportjainak figyelembe vételével került meghatározásra. Magyarországon az összes erdő az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Erdőtörvény) 7. § (1) bekezdés szerint 6 természetességi kategóriába került besorolásra. Ezek a természetes erdők, a természetszerű erdők, a származék erdők, az átmeneti erdők, a kultúrerdők és a faültetvények. A természetességi kategóriák általában közvetlen összefüggésben vannak azzal, hogy mely erdők kerültek kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelyként, vagy kiemelt közösségi jelentőségű jelölő faj élőhelyeként lehatárolásra, így ennek megfelelően jellemzően a magasabb természetességi kategóriában a korlátozások is érezhetőbben szigorúbbak. Ennek megfelelően a természetes és természetszerű erdők természetességi kategóriába tartozó területeken az egységárak esetében 15 %-os, a származék erdő és átmeneti erdő természetességi kategóriába tartozó területeken pedig 8 %-os egységár emelés vált indokolttá. (támogatási rendelet 1-3 melléklet). A támogatás minimális mértéke 40 euró/ha/év, maximális mértéke 230 euró/ha/év. Kérelem beadása A kérelmet 2012. évtől évente az egységes kérelemről szóló rendelet szerinti egységes kérelem részeként, elektronikusan kell benyújtani. A kérelem a kérelmezőnek több erdőrészletére is irányulhat. A támogatási kérelem egyben kifizetési kérelem is. Külön kifizetési kérelmet nem kell benyújtania az erdőgazdálkodónak. Ellenőrzés A támogatási feltételeknek való megfelelést az erdészeti hatóság bevonásával a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal végzi adminisztratív úton, a hatósági nyilvántartás felhasználásával.
Jogkövetkezmények Az adott erdőrészlet vonatkozásában az ügyfél támogatási jogosultsága megszűnik, és/vagy az adott erdőrészletre már igénybe vett támogatási összeget az intézkedésben való jogosulatlan részvételre vonatkozó szabályok szerint vissza kell fizetni: 1. abban az esetben, ha az ügyfél terhére a támogatási időszakra vonatkozóan jogerős erdőgazdálkodási és/vagy erdővédelmi bírságot állapít meg az erdészeti hatóság. 2. abban az esetben, ha a helyszíni ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy az ügyfél nem teljesíti az erdőtervében meghatározott korlátozásokat, előírásokat. 3. abban az esetben, ha a képzési kötelezettségét nem teljesítette 4. abban az esetben, ha a kölcsönös megfeleltetés (JFGK és HMKÁ) alkalmazása érdekében a támogatásra jogosult gazdaságának bármely részében a 73/2009/EK tanácsi rendelet II. és III. mellékletében előírt kötelező követelmények, illetve az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról szóló 50/2008. (IV. 24.) FVM rendelet 1. számú mellékletében felsorolt követelmények be nem tartását állapították meg.
2. téma: A Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon (szerző: Gergely Márta Julianna) Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozásának előfeltétele volt az uniós irányelvek hazai jogrendbe való átültetése, alkalmazása. Ezen vállalás értelmében a Natura 2000 programmal kapcsolatban két irányelv átültetése vált szükségessé, nevezetesen az 1979-ben elfogadott a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv (2009/147/EK módosítás) (a továbbiakban madárvédelmi irányelv) és az 1992-ben elfogadott természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv (a továbbiakban élőhelyvédelmi irányelv). A madárvédelmi irányelv végrehajtásaként kijelölendő különleges madárvédelmi területeket és az élőhelyvédelmi irányelv alapján kijelölendő különleges természet-megőrzési területeket Natura 2000 névre keresztelték el. A Natura 2000 hálózat célja, hogy „biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön illetve elterjedési területükön belül” az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében feltüntetett élőhelytípusok, valamint a II. mellékletben szereplő állat- és növényfajok védelme érdekében. A fentiek értelmében a védelmet olyan védett területek hálózatával kívánja elérni, amelyek az egész kontinens szempontjából legjelentősebb, egyedi vagy veszélyeztetett fajokat és élőhelytípusokat őrzik.
Az Európai Unió egészét tekintve ma mintegy 26.000 kijelölt terület alkotja a Natura 2000 hálózatot, ami a 2008. évi adatok alapján az Unió teljes (szárazföldi) területének mintegy 17%-át fedi le. Az uniós megfelelés értelmében hazánkban 479 különleges természet-megőrzési területet (1,44 millió ha) (1. melléklet) és 56 különleges madárvédelmi területet (1,37 millió ha) (2. melléklet) jelöltek ki. A két területtípus közötti közel 42%-os átfedés miatt a Natura 2000 hálózat összességében 1,99 millió ha. A kijelölés következtében az ország területének 21,4 %-a került a Natura 2000 hálózatba, amely az Európai Unió szempontjából jelentős, természetes élőhelytípusok, növény- és állatfajok megóvásán keresztül kívánja elősegíteni a biológiai sokféleség megőrzését. A lehatárolt Natura 2000 területekből az erdők 829 ezer hektárt borítanak. Magyarországon a természetföldrajzi adottságoknak és az erdőgazdálkodás hosszú termelési ciklusának köszönhetően, a különböző típusú élőhelyek közül a természetes erdei ökoszisztémák biodiverzitása a legmagasabbak közé tartozik. Az állami erdőterületek mellett – annak ellenére, hogy környezeti adottságaik az állami erdőkhöz képest kedvezőtlenebbek – a magánerdők területéből is igen jelentős nagyságú, 183.222 hektár Natura 2000 terület kijelölése történt meg. Ez az összes magántulajdonú, erdőtervezéssel érintett erdő közel 25 százaléka. Hazánk lezárta a kijelölési eljárást, így várhatóan a Natura 2000 területek nagysága a jövőben nem fog már növekedni. Fontos kiemelni, hogy a már kijelölt területek törlésére, azok módosítására kizárólag a Bizottság által kiadott útmutatóban megadott szűk esetkörben kerülhet sor. A Natura 2000 hálózathoz tartozó területek, azok kiválasztásának és felterjesztésének folyamata az Európai Unióban és hazánkban A területek kijelölése a tagállam kormányának a feladata, ahogyan a védelem biztosítása, a Natura 2000 helyszíneinek kezelése is. A kijelölés folyamatát az Európai Bizottság és az általa felkért szakértői csoport ellenőrzi. A hálózat területeinek kiválasztása kizárólag – az élőhelyvédelmi irányelvben is hangsúlyozott – szakmai alapon meghatározott kritériumok szerint zajlott. Ennek értelmében nem játszhattak szerepet semmilyen egyéni, gazdasági érdekek, tulajdonjogi, vagy kezelési viszonyok. A szakmai kritériumok lényegében a természeti értékeket, a jelölő fajokról és élőhelyekről alkotott ismereteket (például: fajok előfordulási adatai) ölelték fel. A területek kiválasztásának és felterjesztésének folyamatát röviden az alábbiakban összegezhetjük:
1. Nemzeti jegyzék összeállítása. Célja: − Felmérni és lehatárolni az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében szereplő természetes élőhelytípusok és a II. mellékletben szereplő fajok számára otthont nyújtó területeket; − Megbecsülni a területek viszonylagos fontosságát nemzeti szinten (III. melléklet, első szakasz). 2. A közösségi jegyzék összeállítása. Célja: − Felmérni a területek viszonylagos jelentőségét közösségi szinten (III. melléklet, második szakasz); − A közösségi jelentőségű területek jegyzékének összeállítása az Európai Bizottság és a tagállam együttműködésével. 3. A tagállam kijelöli a Natura 2000 területeket − jogi, hatósági és szerződéses megoldások révén. A két iránynyelv között a területek kiválasztása szempontjából eltérés van. A különleges természetmegőrzési területek esetében a tagállamok csak javaslatot tehetnek a kijelölendő területekre. A különleges madárvédelmi területeket esetében azonban a tagállamok jelölik ki, ezért a kijelölés és jóváhagyás nemzeti hatáskörbe tartozik. A területek kiválasztása a Ramsari egyezmény alapján kijelölt nemzetközi jelentőséggel bíró vizes élőhelyek figyelembe vételével történt. A különleges madárvédelmi területek kijelölésének alapjául a fontos madárélőhelyek (Important Bird Areas – IBA) hazai hálózata szolgált, amely a nemzetközileg is kiemelkedő fontosságú területeket jelenti. Ezek a területek létfontosságúak a vadon élő madárfajok fennmaradása szempontjából. A különleges természetmegőrzési területek kijelölése előzményének a CORINE Programot nevezhetjük meg, melynek természetvédelemmel foglalkozó alprogramja a CORINE Biotóp projekt. A projekt célja az Európában található természetvédelmi szempontból értékes fajokban gazdag területek számbavétele, összegyűjtése volt. A projekt során nyert adatok nagyban segítették az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtását. A fentiek szerint minden tagállam kötelessége volt saját nemzeti jegyzékének elkészítése. A munka érdemi része 2003-ban zajlott le, amely során topográfiai térképen történt meg a területek lehatárolása. Ezt követően az Európai Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség segítségével kiértékelte, majd a hivatalos elfogadást megelőzően a javasolt nemzeti listát ún. biogeográfiai szeminárium keretében megvitatta. A Natura 2000 hálózatot a különleges természetmegőrzési és a különleges madárvédelmi területek alkotják. Mivel a hazai jogrendben a területi érintettség a helyrajzi számok listájával jeleníthető meg, ezzel párhuzamosan 2004-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) Természetvédelmi Hivatala megbízásából a Földmérési és Távérzékelési Intézet elvégezte a lehatárolt területekre vonatkozóan a helyrajzi számok kigyűjtését.
Hazánkban a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a konkrét területekre vonatkozó javaslatokat. Egyeztetést követően felterjesztették a KvVM-nek, aki a végső hazai egyeztetésért volt felelős. A Natura 2000 hálózat kiépítésének és megfigyelésének megkönnyítése érdekében az Európai Unió 27 tagállamának területét 9 biogeográfiai régióra osztották fel (3. melléklet). A régiókba való besorolás a területek növényzeti és éghajlati tulajdonságai alapján történt. Köszönhetően a 2007. novemberi Európai Bizottsági döntésnek, az EU elfogadta a Pannon Biogeográfiai Régió különleges természetmegőrzési területeinek jegyzékét. A pannon régióra jellemző élőhelyek például a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok. A pannon biogeográfiai régió kezdetben három országot érintett, Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát. A 2007-es uniós csatlakozás következtében, azonban már Románia egy része is beletartozik. A régió legnagyobb része Magyarország területén található. Hazánk területe alig egy százaléka Európáénak, természeti értékeinek aránya azonban messze meghaladja ezt az arányt. A Kárpát-medence, földrajzi adottságainak köszönhetően rendkívül gazdag endemikus és reliktum fajokban. Ennek értelmében hazánk felelőssége kiemelkedő ezen egyedi, máshol alig fellelhető természeti értékek hosszú távú megőrzésében. Az elvégzendő feladatok igen nagy terhet róttak a tagállamokra, s így hazánkra is. Ezért 1998-ban a PHARE program keretében Magyarország támogatást kapott az irányelvek feladatainak teljesítésére. A PHARE részeként, a hálózat felállítását a „Felkészülés az Élőhelyvédelmi Irányelv magyarországi végrehajtására” című projekt segítette. A civil szervezetek is aktívan részt vettek az irányelvek célkitűzéseinek megvalósulásában. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdetektől részt vett a Natura 2000 hálózat magyarországi rendszerének kialakításában, a különleges madárvédelmi területek és a fontos madárélőhelyek kijelölésében, azok rendszeres felmérésében. Emellett az egyesület különböző programok, előadások, kampányok és vándorkiállítások szervezésével népszerűsítette, tájékoztatatta, és bevonta az embereket a madárvédelmi munkákba.
A Natura 2000 területek kijelölésének folyamata
Forrás: Magyarország és a Natura 2000. (Öko Rt. 2002)
3. téma: A Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon (szerző: Decsák Tamás) A biológiai sokféleség megőrzésének egyik eszköze az Európai Unióban az ún. Natura 2000 hálózat, amely létrehozásáról és a védelmi intézkedések rendszeréről – ahogy arról a korábbi fejezetben már szó volt – két irányelv (és módosításai) rendelkezik, a Tanács 79/409/EK (1979. április 2.) sz. irányelve (2009-től 2009/147/EK (2009. november 30.) sz.) a vadon élő madarak védelméről (madárvédelmi irányelv) és a Tanács 92/43/EGK (1992. május 21.) sz. irányelve a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről (élőhelyvédelmi irányelv). Ennek értelmében a Natura 2000 hálózatot a madarak védelmére kijelölt különleges madárvédelmi területek, valamint az élőhelyek, növény- és más állatfajok védelmére kijelölt különleges természetmegőrzési területek alkotják. A madárvédelmi irányelv általános célja a tagállamok területén, természetes módon előforduló összes madárfaj védelme. A védelem a madarak valamennyi fejlettségi stádiumára vonatkozik, így fészkeikre, tojásaikra, fiókáikra és a kifejlett példányokra, valamint azok élőhelyeire is. Valamennyi madárfaj általános védelme érdekében tiltott: - a bármilyen módszerrel végzett szándékos elpusztítás vagy befogás; - fészkek és tojások szándékos elpusztítása vagy károsítása, illetve a fészkek eltávolítása; - a tojások természetből való begyűjtése és e tojások birtoklása, még üres állapotban is; - a madarak szándékos zavarása, különösen a költési és fiókanevelési időszakban, - olyan fajokhoz tartozó madarak tartása, amelyek vadászata vagy befogása tilos.
Tilos továbbá valamennyi madárfaj esetében az élő vagy elpusztult madarak és e madarak egyértelműen felismerhető részeinek vagy származékainak eladása, eladásra történő szállítása, eladásra történő tartása és eladásra történő felkínálása. Általánosságban elmondható, hogy az irányelv alapján hozott intézkedések alkalmazása nem vezethet a fennálló helyzet romlásához és ennek érdekében a tagállamok bevezethetnek az irányelvben előírtaknál szigorúbb védelmi intézkedéseket is. Amennyiben erre jogszabályok lehetőséget adnak, a tagállamok kivételt tehetnek a tiltások alól. Ekkor a tagállam előzetesen a Bizottsággal konzultál annak érdekében, hogy e fajok példányainak hasznosítása veszélyezteti-e a Közösség területén élő fajok állományát, elterjedését vagy reprodukciós sikerét. További kivételt képeznek a 2. mellékletben felsorolt fajok (például: fácán, tőkés réce), melyek vadászhatóak, amennyiben a tagállamok biztosítják, hogy e fajok vadászata nem ássa alá az elterjedési területükön tett védelmi erőfeszítéseket. A tagállamok az általános tiltásra vonatkozó rendelkezésektől eltérhetnek a következő okokból is: - a közegészség és közbiztonság érdekében, - a légi biztonság érdekében, - a növénytermesztés, az állattenyésztés, az erdők, a halgazdaságok és a víz súlyos károsodásának megelőzése érdekében, - a növény- és állatvilág védelme érdekében; - a kutatás és oktatás, az állományfeljavítás, a visszatelepítés és az esetlegesen ezekhez szükséges tenyésztés céljából; - szigorúan szabályozott feltételek mellett és szelektív alapon, egyes madarak kis számú befogásának, tartásának vagy egyéb ésszerűen megindokolható hasznosításának engedélyezése érdekében. Az élőhelyvédelmi irányelv fő célkitűzése a biológiai sokféleség megőrzése a gazdasági, a társadalmi, a kulturális és a regionális igények figyelembe vételével; a veszélyeztetett állat és növényfajok, valamint azok természetes élőhelyeinek védelme, és azok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természetes elterjedésük szinten tartásával vagy növelésével. A természetes élőhelyek védelme Az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezik arról, hogy Natura 2000 néven fel kell állítani a különleges természetmegőrzési területek európai ökológiai hálózatát, melynek a madárvédelmi irányelv rendelkezései alapján kijelölt területek is részei. A különleges természetmegőrzési területeket az irányelv 1. mellékletében szerepelő közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok (amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott biogeográfiai régión belül jellemző sajátosságokkal bírnak) és a 2. számú mellékleten szereplő közösségi jelentőségű (veszélyeztetett, sérülékeny, ritka vagy endemikus) állat- és növényfajok
védelmére kell kijelölni. Azok az élőhelytípusok és fajok, melyek fennmaradását csak azonnali intézkedéssel lehet biztosítani kiemelt jelentőségűek és az unióban elsőbbséget élveznek. Az irányelv célja, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a természetes kiterjedési területükön belül, valamint a vadon élő állat- és növényfajok kedvező védettségi helyzetének fenntartása, illetve helyreállítása. Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedéseknek figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is. A fajok védelme A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva: - a mellékletben szereplő fajok vadon befogott példányainak szándékos befogásának vagy megölésének bármely formáját; - a mellékletben szereplő fajok szándékos zavarását, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején; - a vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítását vagy begyűjtését; - a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását. Tilos továbbá a vadonból befogott példányok tartása, szállítása, kereskedelme, cseréje, és eladásra vagy cserére való felkínálása azon példányok kivételével, amelyek befogása az irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt. A tagállamoknak folyamatos megfigyelőrendszert kell létrehozniuk a szigorú védelmet igénylő állatfajok véletlen befogásának és megölésének ellenőrzése céljából. Az összegyűlt adatok ismeretében a tagállamoknak további kutatási és védőintézkedéseket kell hozniuk annak biztosítására, hogy az állatok véletlen befogása és megölése ne legyen jelentős negatív hatással az érintett fajokra. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a IV. melléklet b) pontjában felsorolt növényfajok számára szigorú védelmi rendszert hozzanak létre, megtiltva az alábbiakat: - a mellékletben szereplő növényfajok vadon élő példányainak szándékos letépése, begyűjtése, levágása, gyökerestől való kiszedése vagy elpusztítása azok természetes elterjedési területén; - a mellékletben szereplő növényfajok vadonból begyűjtött példányainak tartása, szállítása, kereskedelme vagy cseréje, továbbá eladásra vagy cserére való felkínálása, kivéve azon példányokat, amelyek begyűjtése ezen irányelv alkalmazása előtt, jogszerűen történt. - a tilalmak a mellékletben szereplő növények életének valamennyi szakaszára érvényesek.
Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kutatására. A tagállamoknak hatévenként jelentést kell készíteniük a Bizottság részére az élőhelyvédelmi irányelv keretében hozott intézkedések végrehajtásáról. Magyarország a 2004-2006. évekre vonatkozó jelentést (a Natura 2000 országjelentést) 2007-ben teljesítette, a 2007-2012-re vonatkozó jelentést pedig 2013-ban kell elkészíteni. A Bizottság a tagállamok által benyújtott jelentések alapján összefoglaló jelentést készít. E jelentés az elért eredmények, különösen a „természetes élőhelyek és a fajok élőhelyeinek védelmére” vonatkozó célkitűzések megvalósulásának értékelését tartalmazza. A Natura 2000 hálózat felállításának, illetve a vonatkozó irányelvekből adódó kötelezettségek átvételének legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei, köztük erdeink, egy eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet kapnak, ami nagymértékben támogatja a hazai természetvédelmi törekvéseket, elősegítve a páratlanul gazdag természeti értékeink hatékonyabb védelmét.
4. téma: A Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon (szerző: Decsák Tamás) 1. A Natura 2000 területekre vonatkozó szabályokat, azaz az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtását elsősorban a 2004. október 8-án kihirdetett az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: Natura Korm. rendelet) tartalmazza. A Natura Korm. rendelet célja az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területek hálózatába tartozó, a rendelet hatálya alá eső Natura 2000 területeken előforduló, a mellékletekben meghatározott közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusok, illetőleg fajok megőrzéséhez szükséges előírások megállapítása. A Natura Korm. rendelet hatálya kiterjed: - a különleges madárvédelmi területekre, - a jelölt Natura 2000 területekre, - a jóváhagyott Natura 2000 területekre, valamint - a különleges természetmegőrzési, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területekre. A Natura Korm. rendelet mellékleteiben meghatározza: - a közösségű jelentőségű madárfajokat,
- az Európai Közösség területén rendszeresen előforduló egyéb, vonuló madárfajokat, - a közösségű jelentőségű állatfajokat, - a kiemelt közösségű jelentőségű állatfajokat, - a közösségű jelentőségű növényfajokat, - a kiemelt közösségű jelentőségű növényfajokat, - a közösségi jelentőségű élőhelytípusokat, és - a kiemelt a közösségi jelentőségű élőhelytípusokat. A Natura Korm. rendelet a hatásbecslési dokumentáció tartalmi követelményeit is részletesen felsorolja, valamint leírja a Natura 2000 területet érintő hatások megállapításának szempontjait. Az élőhelyek, fajok, illetve területek kedvező természetvédelmi helyzetének elérését vagy fenntartását befolyásoló hatások jelentőségét a terv, illetve a beruházás megvalósulása előtt fennálló, vagy a potenciálisan elérhető természetvédelmi helyzetre, a terület természetes megújulási képességére figyelemmel kell felmérni. A Natura 2000 területet érintő hatások megállapítása során fel kell becsülni a fajok és élőhelytípusok fennmaradásához szükséges valamennyi tényezőt, ezek között különösen: - a szaporodási helyet, fészkelőhelyet, dürgőhelyet, pihenőhelyet, táplálkozóhelyet, vonulóhelyet, - az egyedek állományai közötti szabad mozgás meglétét, - az egyedek és élőhelyek fennmaradásához szükséges egyéb környezeti tényezők – különösen a táplálékállatok vagy – növények, talajszerkezet, vízháztartás, mikroklimatikus tényezők fennmaradása – fennállását, - az állománylimitáló tényezők változásait, - az emberi vagy egyéb zavarást, valamint - a ragadozók állományának növekedését. A jelentős hatások megállapítása során figyelembe kell venni a fajokra, az élőhelytípusokra és a területek koherenciájára vonatkozó szempontokat is. 2. A Magyarországon a hatósági eljárások alapját képező Natura 2000 területek listáját, helyrajzi számait és térképeit az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V.11) KvVM rendelet (a továbbiakban: Natura hrsz. rendelet) tartalmazza. A Natura hrsz. rendelet hatályba lépésével a Magyarország teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti követelményeket is, amelyek alapján a jóváhagyott Natura 2000 területeket különleges természetmegőrzési területekké és kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területekként kihirdette. 3. A Tanács 1968/2005. EK rendelete (2005. szeptember 20.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokról 46. cikke szerint az élőhelyvédelmi- és madárvédelmi irányelvek
végrehajtásával összefüggő korlátozások miatt keletkezett költségek és jövedelem kiesés ellentételezése céljából kompenzáció jellegű kifizetés adható az erdőgazdálkodóknak. A kompenzáció 2012-től igényelhető, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 41/2012. (IV. 27.) VM rendelet alapján. A vissza nem térítendő kompenzációs támogatás a Natura 2000 irányelveket érvényre juttató jogszabályok végrehajtásával érintett, az Országos Erdőállomány Adattárban nyilvántartott erdőrészlet területén vehető igénybe. Az egyes erdőtervezési körzetekre vonatkozó általános tervezési alapelvek, illetve erdei haszonvételek keretszámai az erdőtervrendeletben kerülnek megállapításra. A Natura 2000 területeken a közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges előírásokat is az erdőtervrendeletek tartalmazzák. Amennyiben a Natura 2000 irányelvekben foglaltak végrehajtása csak korlátozások árán juttatható érvényre és ebből fakadóan jövedelem kiesés keletkezik, akkor a gazdálkodó a kieső jövedelem megtérítésére jogosult. A jövedelemkiesés jellemzően a különböző fahasználatok térbeli, vagy időbeli korlátozása miatt keletkezik, amelyek általában a következők lehetnek: 1. az erdőtervben szereplő előírásnak megfelelően, tisztítóvágás, gyérítés, készletgondozó használat, fokozatos felújítóvágás, szálaló vágás, szálalás esetén egyes fafajok visszahagyása. 2. az erdőtervben szereplő előírásnak megfelelően, tisztítóvágás, gyérítés, készletgondozó használat, fokozatos felújítóvágás, szálaló vágás, szálalás esetén az egyedi jellegzetességgel bíró (különösen odvas, böhönc) faegyedek visszahagyása. 3. az erdőtervben szereplő előírásnak megfelelően, tisztítóvágás, gyérítés, készletgondozó használat, fokozatos felújítóvágás, szálaló vágás, szálalás esetén az álló és fekvő holtfa visszahagyása. 4. a gazdálkodó tartsa be az erdőtervben szereplő előírásokat, egészségügyi fakitermelés esetén a legfeljebb 5 m3/ha mértékig álló és fekvő holtfa visszahagyására vonatkozóan. 5. véghasználat esetén a faállomány élőfakészletének 5 százalékos mértékéig hagyásfák, hagyásfa csoportok visszahagyása. 6. az erdőtervben szereplő, a fakitermelés elvégzésére vonatkozó időbeli korlátok. 7. az erdőtervben szereplő, a fakitermelés elvégzésére vonatkozó egyéb térbeli korlátozások.
Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (1) bekezdése alapján a tagállam megállapítja a különleges természetvédelmi területek védelméhez szükséges intézkedéseket, beleértve az egyes természeti területekre kidolgozott intézkedési terveket is. A Natura 2000 Korm. rendelet előírja, hogy a Natura 2000 területen található közösségi jelentőségű és a kiemelt közösségi jelentőségű fajok, illetve élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzését, illetve fenntartását természetvédelmi kezelési terv, vagy más – külön jogszabály alapján készített – természetvédelmi célú vagy valamely Natura 2000 terület védelmét szolgáló, illetve arra kihatással lévő terv (például: körzeti erdőterv), vagy fenntartási terv szolgálja. A fentieket összefoglalva megállapítható, hogy a hazai erdőgazdálkodási tevékenység szabályozása, így különösen a körzeti erdőtervezés, és a hatósági felügyeleti rendszer ellenőrzése alatt folyó munka erdeinkben általánosságban véve megfelelő eszköz arra, hogy az erdőgazdálkodás során a fenntarthatóság követelménye és a Natura 2000 elvárások érvényesüljenek. Az Európai Bizottság feladata ugyanakkor az uniós környezetjogi elvárások magas szintű teljesítésének betartatása, így a környezetvédelmi szabályozás részeként mindenekelőtt az uniós elvárások teljesülését nyomon követő vizsgálatok bevezetését várja el. A környezetjogi szabályok között az erdők vonatkozásában elsősorban az élőhelyvédelmi irányelv határoz meg kiemelten fontos követelményeket. Értelemszerűen a kijelölések határozták meg a különböző szintű korlátozások hatásterületét, így elsőként ez érintette a legérzékenyebben hazánkat. A kijelölések után közvetlenül az volt a legfontosabb kérdés, hogy milyen szempontok alapján, milyen korlátozásokat kell érvényesíteni. Ezek közül a már említett, az adott tevékenységek hatásainak Natura 2000 területekre és fajokra gyakorolt hatásainak megfelelő vizsgálata bír kiemelt jelentőséggel.
5. téma: A Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon (szerző: Decsák Tamás) Attól az időponttól számítva, hogy a javasolt közösségi jelentőségű területek listája elkészült, a tagállamoknak szavatolniuk kell, hogy a területek természetvédelmi értékeire potenciálisan negatív hatással bíró tevékenységek vagy tervezett projektek csak szigorú feltételekkel végezhetők. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően bármely olyan projektre vagy tervre, aminek jelentős hatása lehet a Natura 2000 területre, hatásvizsgálatot kell végezni. A hatásvizsgálatnak az adott terület természetvédelmi célkitűzéseire kell összpontosítania, ami elsősorban a területen található I. mellékletben szereplő élőhelytípusokat és a II. mellékletben szereplő növény és állat fajokat jelenti. Ugyanezen cikkely szerint a nemzeti hatóságok nem járulhatnak hozzá olyan terv vagy projekt megvalósításához, amely feltehetően kedvezőtlen hatást gyakorol majd a
terület természetvédelmi állapotára. Bizonyos esetekben (pl. közérdekből) a tagállam a Bizottsággal konzultálva (értesítve vagy előzetes véleményét kikérve) engedélyezheti az ilyen projektek megvalósulását is, de ezzel egyidejűleg kompenzációs intézkedéseket kell foganatosítania, azaz a veszélyeztetett területen található élőhelytípusok és fajok számára a várható kedvezőtlen hatással arányos, azt ellensúlyozó helyreállítási és fejlesztési feladat elvégzését írja elő az érintett vagy más területen. Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikk (3)-(4) bekezdéseit szem előtt tartva, a körzeti erdőtervek speciális tartalmára és elfogadására tekintettel a Natura hatásbecslési eljárás speciális szabályait a körzeti erdőtervek esetében külön jogszabály határozza meg. A körzeti erdőtervek vonatkozásában az erdőterv rendelet előkészítésének, és a körzeti erdőterv készítésének szabályairól szóló 11/2010. (II. 4.) FVM rendeletet (a továbbiakban: tervezési rendelet) kell alkalmazni. A tervezési rendelet előírja, hogy az erdészeti hatóság a Natura 2000 területen előforduló élővilágra vonatkozó adatok alapján az erdőterv készítése során meg kell vizsgálja az erdőgazdálkodás hatását az adott Natura 2000 terület jelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére. A Natura 2000 területen előforduló élővilágra vonatkozó adatok különösen: 1. a Natura 2000 fenntartási terv adatai és a természetvédelmi jogszabályokon alapuló, az erdőgazdálkodásra vonatkozó javaslatai; 2. Natura 2000 fenntartási terv hiányában vagy, ha a természetvédelmi célokban, illetve az erdő állapotában bekövetkezett, a Natura fenntartási terv elkészítésekor előre nem látott változás ezt indokolja a Natura 2000 javaslat; 3. a fajmegőrzési tervek adatai; 4. a tervezési rendelet javaslat felterjesztésében foglalt, a 3. számú melléklet szerinti adatok; 5. a körzeti erdőtervezés során lefolytatott terepi bejárások során elvégzett felmérések, és egyéb módon gyűjtött adatok. Amennyiben a vizsgálat és az erdőrészlet szintű tárgyalások alapján az erdészeti hatóság megállapítja, hogy a körzeti erdőterv szerinti erdőgazdálkodás a Natura 2000 terület kijelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére kedvezőtlen hatással lehet, hatásbecslést kell végezni. A hatásbecslési eljárásnak két szakaszát lehet megkülönböztetni. A tervezési rendeletben került szabályozásra, hogy a körzeti erdőtervezés folyamatába építetten hogyan kell elvégezni az erdőgazdálkodás Natura 2000 területekre gyakorolt hatásainak vizsgálatát. Ez a szabályozás a bizottsági útmutató (Assessment of plans and projects significantly affecting Natura 2000 sites, Methodological Guidance on the provisions of Article 6 (3) and (4) of the Habitat Directive 94/43/EEC) szerinti „screening” fázisnak felel meg, amelyet a hazai nevezéktanban a Natura 2000 hatásbecslés elővizsgálataként jelölnek. Ezt az elővizsgálatot a körzeti erdőtervet
készítő erdészeti hatóság végzi el. E vizsgálati részben van kiemelt jelentősége annak, hogy a vizsgálat milyen szempontok szerint és milyen adatok alapján kerül lefolytatásra. A tervezési rendelet egyik lényeges célja többek között annak a meghatározása is, hogy mely szervek, személyek, a tervezés és a vizsgálat milyen szakaszában vesznek részt, és milyen információkat kötelesek szolgáltatni, illetve milyen információkat szolgáltathatnak. A tervezési rendelet szabályozza azt az esetet is, amikor az elővizsgálat eredményeként az erdészeti hatóság arra a megállapításra jut, hogy jelentős hatás nem zárható ki, így szükségessé válik a hatásbecslés („appropriate assessment”) lefolytatása. A tervezési rendeletben foglaltak szerint a hatásbecslés lefolytatására a Natura Korm. rendelet 10. § (3)–(11) bekezdésében és a 10/A. §-ában foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezek közül a legfontosabbak: - a hatásbecslés során vizsgálni kell a tervnek vagy beruházásnak, illetve az azok megvalósítására vonatkozó egyéb ésszerű megoldásoknak a Natura 2000 terület jelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére gyakorolt várható hatását; - a terv kidolgozója hatásbecslési dokumentációt készít, amely alapján a hatásbecslést a természetvédelmi hatóság (felügyelőség) végzi; - a hatásbecslést környezeti vizsgálati eljárásban kell lefolytatni, ha a terv az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I. 11.) Korm. rend. hatálya alá tartozik; - egyéb esetekben a hatásbecslést a felügyelőség hatósági, illetve szakhatósági eljárásában kell lefolytatni; - a terv akkor fogadható el, illetve a beruházás akkor engedélyezhető, ha a hatásbecslés alapján megállapítható, hogy az a Natura 2000 terület kijelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére, illetve a Natura 2000 területre kedvezőtlen hatással nem jár, továbbá nem ellentétes a jelölés céljaival; - ha a terv, illetve a beruházás a hatásbecslés alapján a Natura 2000 terület kijelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére kedvezőtlen hatással jár, és a terv, illetve a beruházás megvalósítására egyéb ésszerű megoldás nincs, azonban a tervhez, illetve a beruházáshoz közérdek fűződik, a terv elfogadható, illetve a beruházás engedélyezhető. A beruházást úgy kell megvalósítani, hogy az a lehető legkisebb kedvezőtlen hatással járjon. - kiemelt fontosságú közérdeknek minősül az emberi egészség és élet védelme, a köz biztonságának a fenntartása, valamint a környezet szempontjából kiemelt jelentőségű kedvező hatás elérése; - a beruházás engedélyezése előtt az eljáró hatóság köteles közmeghallgatást tartani. - A Natura 2000 területen előforduló kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusra vagy kiemelt közösségi jelentőségű fajra várhatóan jelentős hatással lévő olyan terv vagy beruházás elfogadása, illetőleg engedélyezése előtt, amelyhez – a kiemelt fontosságú közérdeken kívül - egyéb kiemelt fontosságú közérdek fűződik, ki kell
kérni az Európai Bizottság véleményét. Egyéb kiemelt fontosságú közérdeknek minősülhetnek az ország társadalmi-gazdasági fejlődését szolgáló célok. A részletes, több vizsgálati szakaszt is tartalmazó szabályozással a jogalkotó megfelelt annak az elvárásnak is, hogy az erdőgazdálkodók számára több eljárási szakaszban átláthatóan vizsgálja és visszaellenőrizze azt az elvárást, hogy csak a legszükségesebb mértékű korlátozásokra kerüljön sor. Ezzel a körzeti erdőtervezés megfelel az élőhelyvédelmi irányelvben foglalt követelményeknek. A Natura 2000 hatásbecslés megfelelő szabályozási környezetének kialakítása után, annak végrehajtása során, már a megfelelő szakmai tartalmat, színvonalat kell biztosítani a jövőben. Az erdészeti hatóság a vizsgálat részeként, az Erdőtörvényben foglaltak szerint meghatározza az adott Natura 2000 terület jelölésének alapjául szolgáló fajok és élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének biztosítása érdekében az erdőgazdálkodásra vonatkozó előírás-javaslatokat. Ezen túl az általános erdőtörvényi elvárásoknak is meg kell felelni: - ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni; - származék-, természetes és természetszerű erdővel közvetlenül határos erdőben idegenhonos fafajokkal az erdő mesterséges felújítása csak akkor végezhető, ha az a környező erdők természetességi állapotát nem rontja, nem veszélyezteti; - a befejezett erdősítés további fejlődését ápolással, ápoló- és tisztítóvágással, valamint törzskiválasztó és növedékfokozó gyérítéssel kell biztosítani, az erdő rendeltetésével vagy rendeltetéseivel és üzemmódjával összhangban; - az erdőnevelés – beleértve a szálaló és átalakító üzemmódú erdőkben végzett fakitermeléseket is – során biztosítani kell, hogy a faállomány minősége és fejlődési lehetősége javuljon, az erdő élőfakészlete csak átmenetileg csökkenjen, továbbá hogy az erdő talaja és az erdei életközösség maradandó kárt ne szenvedjen; - a meglévő erdő természetességi állapotán erdőgazdálkodási, erdőnevelési beavatkozással szükséges javítani, - amennyiben ez nem vezet eredményre az erdőszerkezet-átalakítás során a sarjeredetű állomány után egy legalább azonos természetességű, nem sarj eredetű állomány létrehozása) kívánatos, amely - faültetvényből, kultúrerdőből átmeneti, származék- vagy természetszerű erdő, - átmeneti erdőből származék- vagy természetszerű erdő, - származékerdőből természetszerű erdő létrehozásával történhet. A hazai erdőtervezési gyakorlat megkönnyítése érdekében az érintett körzeti erdőterv egyedi jellemzőinek és az erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározása érdekében a Vidékfejlesztési Minisztérium egy olyan szakmai segédanyagot készített, amely a bizottsági útmutatóhoz kapcsolódóan további támpontként szolgál arra vonatkozóan, hogyan kell értelmezni a „jelentős hatást” az erdőtervben foglalt előírás javaslatok esetében. Ez a segédanyag azt a célállapotot adja meg, amely az élőhelyvédelmi irányelv I. és II. mellékletében szereplő közösségi, illetve kiemelt jelentőségű
közösségi erdei élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének optimumát jelentő természetbeni állapot leírását adja meg. Ez az a célállapot tehát, amelynek elérésére törekedni kell minden erdőgazdálkodási tevékenység elvégzésekor. A Natura 2000 hatásvizsgálat során elsősorban azt kell elemezni, hogy a körzeti erdőtervben szerepelnek-e olyan előírások, amelyek a Natura 2000 erdőre kedvezőtlen hatással lehetnek. Mára elkészültek tehát azok a közigazgatási szervekre vonatkozó belső szakmai anyagok, útmutatók, eljárásrendek, amelyek alapján a feladat, azaz a körzeti erdőtervek Natura 2000 elővizsgálata és hatásbecslése megfelelő színvonalon elvégezhető.
6. téma: A Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon (szerző: Decsák Tamás) Az Natura 2000 erdőterületeken az élőhelyvédelmi irányelv szempontjainak megfelelő erdőgazdálkodásnak kiemelt jelentősége van a közösségi jelentőségű, valamint kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusok, illetőleg fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzésében és fenntartásában. Ennek érdekében, a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapotból kiindulva, a Natura 2000 erdőkben folytatható erdőgazdálkodási tevékenységek az ország társadalmi-gazdasági fejlődését biztosító, jogszabályban meghatározott célokkal összehangoltan, illetve a kulturális igények és sajátosságok, valamint a helyi és térségi jellegzetességek figyelembevételével valósulnak meg. Az erre vonatkozó általános előírásokat az illetékes államigazgatási szervek az erdőterv rendeletben állapítják meg. Az új Erdőtörvény hatályba lépését megelőzően elfogadott üzemtervi előírások Natura 2000 szempontok szerinti felülvizsgálatát, a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 erdőrészleteken az erdészeti hatóság az Erdőtörvény 113. § (15) bekezdése szerint soron kívül elvégezte. Ennek eredményeként – ahol szükséges volt –, az üzemtervi előírásokat az erdészeti hatóság módosította (pl. egyes fahasználatok korlátozása).
Korlátozások: Az erdészeti hatóság az Erdőtörvény 73. § (7) bekezdése alapján Natura 2000 erdőterületen a közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében előírhatja: a) tisztítóvágás, gyérítés, készletgondozó használat, fokozatos felújítóvágás, szálaló vágás, szálalás esetén aa) egyes fafajok, ab) egyedi jellegzetességgel bíró (különösen odvas, böhönc) faegyedek, ac) álló és fekvő holtfa,
b) egészségügyi fakitermelés esetén legfeljebb 5 m3/ha mértékig álló és fekvő holtfa, c) véghasználat esetén ca) hagyásfák, cb) a faállomány élőfakészletének 5 százalékos mértékéig facsoportok visszahagyását. Az erdészeti hatóság a Natura 2000 erdőterületen a közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében a fakitermelés elvégzésére időbeli és térbeli korlátozást is megállapíthat. A Natura 2000 erdőterületeken az erdőgazdálkodási tevékenység korlátozásának költségelemei, melyek az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 erdőterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 41/2012. VM rendelet egységárainak meghatározása során figyelembe vételre kerültek: - távlati célállomány megváltoztatása - erdőszegély kímélete; - vágásérettségi kor emelése; - fahasználatok elvégzésének időbeli korlátozása; - fahasználatok teljes, vagy részleges korlátozása, - tisztítás, törzskiválasztó gyérítés, - növedékfokozó gyérítés, készletgondozó használat és véghasználat esetén; - az erdőállomány szerkezetének, összetételének javítása érdekében az erdőnevelési beavatkozások során egyes fafajok érintetlenül hagyása és fenntartása; - holtfa visszahagyása és fenntartása, egyedi azonosítóval történő jelölés; - véghasználat esetén hagyásfák, hagyásfa csoportok visszahagyása és fenntartása (5 m3); - egyedi jellegzetességgel bíró (böhöncös, odvas, fészektartó, stb.) fák visszahagyása és fenntartása.
7. téma: A Natura 2000 területek kijelölése az Európai Unióban és Magyarországon (szerző: Gergely Márta Julianna) A Natura 2000 program részben a védett természeti területek már meglévő hálózatára épít, továbbá eddig még nem védett területek is bekerültek a hálózatba. Országos
jelentőségű védett természeti területre esik a Natura 2000 hálózat területeinek 38,75 %-a (4. melléklet). Másképpen fogalmazva a hálózat csaknem 40%-át adják a már korábban is természetvédelmi oltalom alatt álló területek. A korábban is országos védelem alatt álló területek több mint 90%-át nyilvánították Natura 2000 területté (773.189,9 ha). A magyarországi Natura 2000 területeken előforduló közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyekről, valamint növény- és állatfajokról A közösségi jelentőségű élőhelytípusok listájára azok az élőhelytípusok kerültek fel, amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott életföldrajzi régión belül jellemző sajátosságokkal bírnak. A közösségi jelentőségű fajok a veszélyeztetett, a sérülékeny, a ritka vagy a bennszülött fajok köréből kerültek ki. Az irányelvek eredeti mellékleteinek összeállításánál az unió aktuális területén előforduló fajokat és élőhelytípusokat vették figyelembe. Magyarország természetes élőhelyei, állat- és növényfajai egyedülálló értéket képviselnek Európában. Az élőhelyvédelmi irányelv I. számú mellékletén található élőhelytípusok közül 46, a II. számú mellékletén felsorolt fajok és alfajok közül 36 növény- és 105 állatfaj fordul elő hazánkban. A Natura 2000 területek kijelölése szempontjából figyelembe veendő fajok nagy részét a hazai természetvédelem már a korábbiakban is megkülönböztetetten kezelte, és a védett természeti területek kijelölésénél azok előfordulási helyei fontos szerepet játszottak. Ugyanakkor az irányelvek mellékletein szerepel jó néhány olyan faj és társulás is, melyek Nyugat-Európában megritkultak, de Magyarországon még erős állományuk létezik, és a korábbi védetté nyilvánítások során nem szolgáltak a kijelölés alapjául (ilyen például a szarvasbogár, mocsári teknős, a tövisszúró gébics, az örvös légykapó, kisfészkű aszat, pannon gyertyános-tölgyes). A fogyatkozó nyugat-európai állományok megerősítésében éppen a még nem veszélyeztetett kelet-európai törzsállományok még hatékonyabb védelmük révén kiemelt szerepet játszhatnak, így az Európai Unió általános természetvédelmi célkitűzéseinek akkor felelünk meg, ha e nálunk még nem veszélyeztetett fajok területi-élőhelyi védelmére az eddigieknél is jobban odafigyelünk. A védelem biztosítása a természetvédelmi területeken és a Natura 2000 területeken A Natura 2000 hálózat felállításának legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei, egy az eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet és figyelmet kapnak, ami hazánk természeti örökségének értékét mutatja európai viszonylatban. Ez kötelezettségekkel is jár, de hosszabb távon a vidéken élők érdekeit is szolgálja, mivel számos támogatási lehetőség is társul ezekhez, amelyekkel meg kell tanulni élni.
Ahogy arról már a korábbi fejezetben szó volt, hazánkban a Natura 2000 területekkel kapcsolatos természetvédelmi eszközöket és célokat az európai közösségi jelentőségű, természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló Natura Korm. rendelet határozza meg. A jogszabály alapvetően két részre bontja a hálózatot. Az egyéb jogszabályok alapján országos védelem alatt álló területeken a Natura Korm. rendeletben foglalt előírások betartása mellett továbbra is a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szabályozása az irányadó, míg a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen a Natura Korm. rendeletben foglalt előírásoknak kell megfelelni, amely az egész országban egységesen vonatkozik minden Natura 2000 területre. A természetvédelmi oltalom alatt álló területekre vonatkozó speciális előírásokat a környezetvédelmi miniszter által rendeletben kihirdetett természetvédelmi kezelési tervek tartalmazzák. A Natura 2000 besoroláson túl természetvédelmi oltalom alatt is álló területeken tehát a természet védelméről szóló törvény, végrehajtási rendeletei és az adott területre vonatkozó természetvédelmi kezelési tervben foglalt előírások a mérvadóak. 2012-ben jelent meg a vidékfejlesztési miniszter 43/2012. (V. 3.) VM rendelete a Natura 2000 területek fenntartási terveinek készítéséhez nyújtandó támogatás igénybevételének részletes szabályairól. Az intézkedés keretében közel 250 Natura 2000 területre, mintegy 480.000 hektár kiterjedésben készül fenntartási terv, amely alapvetően segíti a területek kijelölésének alapjául szolgáló közösségi jelentőségű értékek hosszú távú megőrzését, ezáltal az élőhelyvédelmi irányelvből eredő tagállami kötelezettségünk teljesítését. A tervekben meghatározott intézkedési javaslatok mind a területhasználók, mind a beruházók, mind a hatóság részére fontos információkat szolgáltatnak, elősegítve ezzel a területhasználatból adódó konfliktusok megelőzését, illetve csökkentését. Az intézkedés alapvetően szolgálja a természeti értékek megőrzésén alapuló sokrétű mezőgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás megteremtésének célját. A fenntartási tervek nyílt tervezés folyamatában készülnek, melynek során a területen gazdálkodók/tulajdonosok és egyéb érintett csoportok számára lehetővé válik a tervezési folyamatban való konstruktív együttműködés. A fenntartási tervekben foglaltak a gazdálkodók részére kötelező érvényű előírásokat nem tartalmaznak. A tervekben – a helyi területi és gazdálkodási adottságok és lehetőségek figyelembe vételével – megfogalmazott előírások az önként vállalható agrár-környezetgazdálkodási (AKG) intézkedéseken keresztül juthatnak érvényre. A védelem biztosítása a védett és a Natura 2000 erdőterületeken A Magyarország uniós csatlakozást megelőzően elkészített, az egyes erdőgazdálkodók működési területére vonatkozó erdőtervi előírásoknak a Natura 2000 szempontok szerinti felülvizsgálatát biztosítani kellett.
Ennek eredményeképpen - ahol az adott Natura 2000 területen szükséges volt - az erdőtervi előírásokat módosították, az erdőgazdálkodó gazdálkodási tevékenységét korlátozták. A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 erdőterületeken az élőhelyvédelmi irányelv átültetését az Erdőtörvény 24.§ (2), (5), a 33. § (2), valamint a 73. § (7)-(8) bekezdéseiben foglalt előírások garantálják. Ezen előírásokra alapozott konkrét gazdálkodási lehetőségek beépültek a körzeti erdőtervekbe. Az erdőgazdálkodók így az erdőtervi előírások alapján végzett éves erdőgazdálkodási tevékenységük gyakorlása során biztosítják a Natura 2000 erdőkben az azok kijelölését megalapozó közösségi jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzését és fenntartását. A védett természeti területnek minősülő Natura 2000 erdők esetében a természetvédelmi elvárások az előző alfejezetben már említett természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 33. § (3)-(6), valamint az Erdőtörvény 60. § (3), 61. § (1), (3) és a 62. § bekezdései alapján már évtizedek óta érvényesülnek, amelyek részben a Natura 2000 célokat is szolgálják az erdőterv szerinti erdőgazdálkodási tevékenységek során. A hazai természetvédelem működése: illetékességi kérdések Magyarországon jelenleg 10 nemzeti park igazgatóság található, amelyek működési területe az egész országot lefedi. A 29/2004.(XII. 25.) KvVM rendelet 2005. január 1ei hatállyal szétválasztotta a nemzeti park igazgatóságoknál koncentrálódott természetvédelem hatósági jogkört és kezelési feladatokat. A korábban a nemzeti park igazgatóságok által gyakorolt természetvédelmi hatósági jogkört a továbbiakban az összevont zöldhatóság, vagyis a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (országosan összesen 10 db) gyakorolják, míg a természetvédelmi kezelési tevékenységekért - a természetvédelmi őrszolgálat és szakmai háttérbázis működtetésével együtt - továbbra is a nemzeti park igazgatóságok felelősek. A nemzeti park igazgatóságok biztosítják tehát elsősorban a természetvédelmi munkában a terepi jelenlétet, őrszolgálati ellenőrzéseket, a területkezelés irányítását, a védett területeken a kutatási, oktatási tevékenységek felügyeletét, továbbá a bemutatásban és ökoturizmusban is részt vesznek. A felügyelőségek ugyanakkor a beadott kérelmek egyablakos ügyintézési lehetőségét biztosítva intézik a környezetvédelmi, vízügyi és természetvédelmi jogköröket érintő engedélyezéseket és szakhatósági állásfoglalásokat, az esetleges panaszok kivizsgálását.
1. Melléklet: Különleges természet-megőrzési területek Magyarországon
2. Melléklet: Különleges madárvédelmi területek Magyarországon
3. Melléklet: Az EU 27 tagállamának biogeográfiai régiói
Forrás: http://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/sites_hab/biogeog_regions/maps/biogeo_map_eur27.pdf (saját fordítás)
4. Melléklet: Natura 2000 és országos jelentőségű védett természeti területek Magyarországon
Irodalomjegyzék: • BARTHA D. szerk (2001): A természetszerű erdők kezelése. A kultúr és származékerdők megújítása. A KöM természetvédelmi Hivatalának tanulmánykötetei 7., TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, 1-286. • BARTHA D., GÁLHIDY L. szerk. (2007.): A magyarországi erdők természetessége. WWF füzetek 27., WWF Magyarország, Budapest, 1-44. •
BARTHA D., BÖLÖNI J., ÓDOR P., STANDOVÁR T., SZMORAD F., TÍMÁR G. (2003.) A magyarországi erdők természetességének vizsgálata. Erdészeti Lapok CXXXVIII (3): 73-75.
• Bozsó B. – Nagy D. (szerk.) (2005): Natura 2000 Civil szemmel - Áttekintés a Natura 2000 munkacsoport eddigi munkájáról, CEEWEB, Budapest. • Demeter A. (szerk.) (2002): Natura 2000 – Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére, ÖKO Rt., Budapest. • Horváth F. (szerk.) – Kovács-Láng E. – Báldi A. – Gergely E. – Demeter A. (2003): Európai jelentőségű természeti területeink felmérése és értékelése, MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. • Interpretation Manual of European Union Habitats, EUR 27, July 2007 – European Commision, DG Environment Nature and Biodiversity, 1-144. • KEVEY B. (2008): Magyarország erdőtársulásai (Forest associations of Hungary). – Tilia 14: 1-488. • Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Szakállamtitkárság (szerk.) (2010): Szakmai háttéranyag a hazai Natura 2000 területek kijelölésének alapjául szolgáló erdei élőhelytípusok kezelési irányelveinek meghatározásához. • Lovászi P. (szerk.) (2002): Javasolt különleges madárvédelmi területek Magyarországon, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. • Lapos Tamás: „A Natura 2000 területeket érintő Uniós környezetjogi szabályozás hatása a hazai erdőgazdálkodásra az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata tükrében” című szakdolgozat • MÉTA program, Élőhely-ismereti Útmutató www.novenyzetiterkep.hu/eiu • http://www.termeszetvedelem.hu • http://www.natura.2000.hu http://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/index_en.htm
A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik. A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki. A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb. A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -
a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….
*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.
