2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an14 Erdőgazdálkodás című képzéshez A képzési program kódszáma: an14 A képzési program megnevezése: Erdőgazdálkodás című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - az erdőgazdálkodás keretrendszerét jelentő jogszabályi környezet ismertetése; az erdő, mint ökoszisztéma - alapfokú dendrológiai ismeretek - az erdőgazdálkodás fenntarthatósága; erdőgazdálkodói szervezeti formák, erdőgazdálkodó hatósági nyilvántartásba vétele - erdészeti szakszemélyzet alkalmazása - erdőtervezés; erdőnevelési, fakitermelési módok ismertetése; erdőfelújítás - az erdőgazdálkodási tevékenység hatósági engedélyezése; erdőtelepítés - természetközeli erdőgazdálkodási módszerek ismertetése - az agrárszakigazgatás rendszer

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 22 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: SorTémakör szám 1. - az erdőgazdálkodás keretrendszerét jelentő jogszabályi környezet ismertetése; az erdő, mint ökoszisztéma 2. - alapfokú dendrológiai ismeretek

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 20 -

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

3.

-

- az erdőgazdálkodás fenntarthatósága; erdőgazdálkodói

4. 5.

-

6.

-

7.

-

8.

-

szervezeti formák; erdőgazdálkodó hatósági nyilvántartásba vétele erdészeti szakszemélyzet alkalmazása erdőtervezés; erdőnevelési, fakitermelési módok ismertetése; erdőfelújítás az erdőgazdálkodási tevékenység hatósági engedélyezése; erdőtelepítés természetközeli erdőgazdálkodási módszerek ismertetése az agrárszakigazgatás rendszere

-

2

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1.-7. téma: Erdőgazdálkodás (szerző: Ali Tamás) Bevezetés Az erdőgazdálkodás az agrárium egyik nagyon speciális ága. Hogy a következő órák anyagait összefüggéseiben érthessük, az erdőgazdálkodás és az erdő, mint ökoszisztéma néhány fontos jellemzőjét tudatosítanunk kell. Az erdő rendkívül sajátos tulajdonságokkal rendelkezik. Egy nagyon bonyolult ökoszisztéma amelynek összefüggései még nem teljesen ismertek emellett élőhely és nyersanyagforrás is egyben. Az erdővel szembeni elvárások rendkívül sokfélék, az erdőgazdálkodó anyagi hasznot vár tőle, a turista kirándulni szeretne benne, a mellette lakók a szép környezet biztosítását várják tőle. Az erdő puszta létével védi a talajt, tisztítja a levegőt, megköti a széndioxidot, javítja a terület klímáját, tájképi elemként szolgál, élőhelye sok állat- és növényfajnak. Az erdőgazdálkodás jellemzője, hogy meg kell felelnie a fenti elvárásoknak, ami a gazdálkodást erősen korlátozza. Az erdőgazdálkodás sajátossága az időben nagyon kiegyenlítetlen hozamok és költségek felmerülése. A mezőgazdaság legtöbb ágában évente kell vetni és aratni, azaz a költségek és a bevételek évről-évre jelentkeznek, eltérések csak a terményárak mozgása, és a termés nagysága miatt vannak, a vágásos erdőgazdálkodásban pedig a rendkívül hosszú termelési ciklus (fafajtól függően 20-120 év) miatt sokáig csak költségek keletkeznek, majd jön egy nagy bevétel, amelyet az erdő felújítási kötelezettsége miatt egy nagy költség is követ. A hosszú termelési ciklus miatt az erdőgazdálkodás komoly szakértelmet igényel, és hosszú távra előre gondolkodást, mivel a most hozott döntéseink évtizedekre hatással vannak, az elkövetett hibákat is emberöltőnyi idő alatt lehet kijavítani, míg a mezőgazdaság többi ágában pl. egy hibás növény vagy technológia megválasztása a következő évben korrigálható. A külső tényezők változékonysága szintén az erdőgazdálkodás kockázatát növeli, hiszen a gazdálkodás során tulajdonképpen évtizedekre előre meg kell jósolni a piac várható igényeit, ami szintén nem egyszerű, hiszen például a bükköt sokáig „gyomfaként” tartották számon a faanyag fülledékenysége miatt, míg a gőzölési eljárás feltalálása hirtelen keresett ipari fává tette. A változó piaci igények mellett a változó természeti környezet is nehéz feladat elé állítja az


erdőgazdálkodót, hisz ki ne hallott volna az éghajlatváltozásról, amely várhatóan különböző mértékben befolyásolja majd az erdei termőhelyeket is, ami a fafajválasztásra is hatással lehet. Fenti gondolatokat fontos előrebocsátani, hogy megérthessük az erdőgazdálkodás összetettségét, a jogi szabályozás vélt vagy valós szigorúságát, a következő órák tananyagait. Végezetül pontokba szedve néhány tény, amelyek ismerete fontos, ha az erdőgazdálkodással részletesebben meg kívánunk ismerkedni. • Magyarország területének több mint egy ötödét borítja erdő (több mint 2 millió hektárt). • A magyar erdők mintegy 56%-a állami, 43% magán, és 1%-a közösségi tulajdonban van. • A magyar erdőknek kb. 360000 tulajdonosa, és 37000 erdőgazdálkodója van. • Magyarország erdőterületének nagysága nem csökken, sőt, folyamatosan emelkedik, az első világháború után 1 millió hektár erdőnk volt, ez nyolcvan év alatt megkétszereződött. • Magyarországon több fa képződik az erdőkben, mint amennyit kitermelnek. (Éves növedék kb. 13 millió köbméter, éves fakitermelés kb. 7 millió köbméter.) • A fakitermelés nem öncélú dolog, Magyarországon minden állampolgár évente egy köbméternyi faanyagot „használ el”, bútor, papír, tűzifa, energiatermelés, épületfa céljára, azaz éves faigényünk kb. 10 millió köbméter. Az erdő, mint ökoszisztéma Ökoszisztéma alatt értjük élőlények és élettelen környezetük teljes kapcsolatrendszerét, amely nyílt rendszer, de bizonyos mértékű önszabályozásra képes. Az erdei ökoszisztéma részét nem csak a leglátványosabb elemei a fák képezik, hanem egy rendkívül összetett és bonyolult rendszer, amelynek teljes kapcsolatrendszerét nem ismerjük. Az erdei ökoszisztéma elemeit élő és élettelen alkotórészekre bonthatjuk. Az élettelen alkotóelemek közé tartozik a levegő, a víz, és a talaj. Az élő alkotórészek például a talajban élő mikroszkopikus lények, a gombák, az aljnövényzet, a fák és cserjék a rovarok, az emlősök és a madarak. Az élő és élettelen elemek egymással bonyolult kapcsolatrendszerben állnak, élőhelyet, táplálékforrást jelentenek egymásnak. Ebből a bonyolult kapcsolatrendszerből nyújt némi ízelítőt az óra anyaga, az ökoszisztéma egyes elemeinek rövid bemutatásával. Az erdei ökoszisztéma vázát az élettelen alkotórészek adják. A talaj, a domborzat, a rendelkezésre álló víz és hőmérséklet összességét azaz azt a helyet ahol a vizsgált erdő található, termőhelynek nevezzük. A domborzat és a kitettség, azaz hogy a terület melyik égtáj felé lejt, a tengerszint feletti magassággal együtt befolyásolja a kialakuló erdei ökoszisztémát, mivel ezek a fény mennyiségét, és a hőmérsékletet meghatározzák. A talaj az ágyazati kőzettől a humusz-szintig terjed, ezek biológiai aktivitása is sokban különbözik. A talaj több más élettelen elemmel együtt (víz, napfény, hőmérséklet és páratartalom) döntően meghatározza a rajta kialakuló ökoszisztémát. Az ökoszisztéma élő elemei pedig befolyásolják a talajt. A rajta élő növények a tápanyagfelvételükkel, szén és nitrogénmegkötésükkel a talaj kémiai összetételét, a talajlakó állatok, és a növények gyökerei a talaj fizikai állapotát, a lebomló állati és növényi részek a talaj kémhatását befolyásolják. A talajlakó szervezetek az élővilág egyik legkevésbé látványos, de hatalmas jelentőségű részét képezik. A talajlakó mikroszkopikus gombák és rovarok lebontják a talajba kerülő elhalt élőlényeket, szerves anyagot humuszt képeznek. A napfény befolyásolja az erdei ökoszisztémát, az erdő fajösszetételében egyaránt megtaláljuk


a fényigényes, és az árnytűrő növényfajokat. Vannak fajok amelyek fény hiányában nem maradnak meg egy idős állomány zárt lombkoronája alatt (pl. nyír), és vannak olyanok amik sok évig eléldegélnek a félhomályban amíg lehetőséget nem kapnak(pl. bükk). A fényért erőteljes versengés figyelhető meg, az erdő lombkoronájában egy fa kidőlésével vagy kivágásával keletkező léket a megmaradt növényzet mielőbb megpróbálja benőni, növények „indulnak meg” hirtelen amik eddig az állomány árnyékában vegetáltak. Ezt különböző erdőgazdálkodási módszerek ki is használják. A faállomány is meghatározza, hogy az alsóbb szintekre mennyi fény jut, ez attól függ, hogy az állományalkotó fafajoknak milyen a lombkorona szerkezete. Vannak laza lombkoronájú fák (pl. nyír, nyárak), az ilyen erdőkben általában gazdag aljnövényzet található, mivel a talajszintre sok fény jut el. Vannak olyan fafajok, amelyek koronája zárt, nem engedi át a fényt, az ezekből álló állományok alatt többnyire nem található gazdag aljnövényzet, mivel nem sok fény jut a talajra. Jellemzően az elegyetlen bükkösök ilyenek. Az állomány természetes körülmények között nem egyféle fafajból áll, az összetétel, az egyes fafajok aránya időről időre változik. Így az erdő fényviszonyai is változnak időről időre. Az erdő a szárazföldi növénytársulások közül a legnagyobb vízigényű, ezért megjelenésének alapvető feltétele, hogy kellő mennyiségben és időbeli eloszlásban a szükséges víz rendelkezésére álljon. Az erdő földrajzi elterjedését is elsősorban a víz jelenléte határozza meg. Legjobb példa erre hazánk alföldi erdős sztyep övezete. Itt a csapadék a maga 500–600 mm körüli mennyiségével meglehetősen kevés, csak gyengén záródott erdők, nyílt és zárt gyepek élnek meg belőle. Zárt erdő leginkább ott jelenhet meg, ahol ez a csekély csapadékmennyiség más vízforrások pótlólagos vízkészletével kiegészülhet. Ahol ez az adottság megvan, ott igen jó növekedésű zárt erdők is megtalálják életfeltételüket (pl. a gyöngyvirágos-tölgyesek vagy az ártereken a keményfás ligeterdők), jóllehet ezen erdőtársulások gazdag szintezettségükkel, vízigényes állományalkotó fafajaikkal igencsak megkívánják a vizet. Víz szabja meg az erdőgazdálkodás módját is, vagyis az egyes erdőművelési lehetőségek megválasztását. Ha kevesebb a víz, akkor a területegységre kevesebb csemetét lehet ültetni, és az erdőgazdálkodónak nagyobb gondot kell fordítania a gyomok eltávolítására, gondos talajápolásra, egyáltalán a talaj vízkészletének megőrzésére. A későbbi erdőnevelési módszereket is ez szabja meg. Az erdő szintezettsége, vegetációs szintjeinek száma, szintén a víz függvénye. Ha ez kevés, csak egy koronaszintet vagy cserjeszintet tud a termőhely eltartani. Ennek a természetes erdőtársulások megjelenése látszólag ellentmond. A száraz adottságok között előforduló cserszömörcés-molyhostölgyesekben vagy az alföldi löszhátak egykori természetes erdőtársulásában, a tatárjuharos-lösztölgyesben igen gazdag cserjeszintet találunk. A cserjeszint bősége azért lehetséges, mert a lombkoronaszintet alkotó fák záródása gyenge, marad köztük tér más vízfogyasztók részére. Ezzel szemben a jó vízellátottságú természetszerű erdőkben a fényigényes felső koronaszint alatt árnyéktűrő második koronaszint is kialakulhat. Az erdőben található növényzet a vízből, a légköri széndioxidból a napfényből gyarapodik, biomassza keletkezik. A növényzet táplálékul szolgál a növényevő állatok (rovarok, madarak, emlősök stb.) számára, életteret biztosít számtalan faj részére. Az erdei ökoszisztéma fontos részét képezik a talajlakó állatok, a mikroszkopikus ugróvillásoktól a gilisztán át a vakondig. Egyrészt mozgásukkal átkeverik a talajt, másrészt táplálkozásuk során szerves anyagot állítanak elő, javítják a talajt. Hatalmas mennyiségben találhatók a talajban mikroszkopikus lények, amőbák, ostorosok, fonálférgek, ugróvillások, stb. A talajt átszövik a szabad szemmel láthatatlan gombafonalak, rengeteg gomba, sugárgomba,


alga és baktérium él a talajban, a szerves anyag bontását lehetővé téve, hogy a növények táplálkozásuk során azt felvegyék. A gombák egy része szimbiózisban él egyes növényfajokkal, kölcsönös előnyhöz juttatva egymást táplálkozásuk során. A talaj kémhatásában, vízháztartásában bekövetkező változások súlyos következményekkel járhatnak a talajlakó szervezetek számára. A növényzet az erdei ökoszisztéma leglátványosabb eleme. A fentiek alapján láttuk hogy milyen szoros összefüggésben állnak az élő és élettelen elemek. A növényzet maga is átalakítja maga alatt a talajt, de erősen függ is tőle. A növényzet szén-dioxidot köt meg, gyarapszik, és maga is élettérül és táplálékul szolgál számtalan élőlénynek. Az erdőgazdálkodás „végterméke” a faanyag maga is a növényzet része. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az erdőben található növényzet erdőgazdálkodási-gazdasági szempontból „értéktelen” tagjainak is ökológiai szempontból igen fontos szerepük van. A biológiai sokféleség (biodiverzitás) megőrzése szempontjából érdekesek lehetnek, előfordulhat, hogy egy adott cserjefaj egy az állományalkotó fafaj megporzását végző rovarnak biztosít peterakó helyet, vagy tápnövénye egy ritka lepkefajnak. Az erdőben minden szerkezeti elemnek megvan a maga szerepe, az elegyes többkorú, többszintes, cserjeszinttel rendelkező állomány, ahol álló és holtfa is található (ami otthont biztosít a harkálynak, és számos madárnak amik aztán védik az erdőt a rovaroktól) kívánatos a biodiverzitás megőrzése szempontjából. Tekintettel arra, hogy az egész oktatás az erdőgazdálkodás alapjairól szól, a növényzet szerepéről az ökoszisztémában a további órákon még részletezésre kerül. Az erdő gerinces állatainak szerepének megítélése időről időre változik. Azt feltétlenül el kell mondanunk, hogy Magyarországon a tápláléklánc egyes elemei hiányoznak, mivel eltűntek a nagyragadozók, egy-egy medve időnként áttéved Szlovákiából, hiúzból is mindössze néhány lehet az Északi-Középhegységben. A magyar vadállománynak nincs természetes ellensége, nincs ami az őz, dám, vaddisznó, muflon állományt szabályozza, ezért az ország legtöbb területén ezek túlszaporodása figyelhető meg. Az erdő természetes folyamatait ez sok helyen akadályozza, a lehullott makknak-magnak nem sok esélye van százados fává nőni. Ezen csak az okszerű és tervszerű vadgazdálkodás segíthet, az említett nagyvadfajok szabályozása. Természetesen ezek a vadfajok az erdei ökoszisztéma részét képezik, hozzátartoznak a magyar erdők képéhez, de az erdei ökoszisztéma vadállománya nem csak a vadászható vadfajokból áll. Számos kisemlős, madár, denevér él az erdőben, a megfelelő élőhely biztosítása ezen állatoknak szintén az erdőgazdálkodás felelőssége. Az odvas fák, a bolygatatlanul hagyott talaj, a kint hagyott holtfa fontos élőhelye sok állatfajnak, a feketerigótól a sünig. Összefoglalva ezt a rövid áttekintést: Az erdei ökoszisztéma rendkívül összetett, nagyon kényes egyensúlyú biológiai rendszer, amellyel a gazdálkodás során nagyon óvatosan kell bánni, a természetes folyamatok utánzásával, azokhoz legjobban igazodva, ügyelve arra, hogy ezt a kényes egyensúlyt lehetőleg ne borítsuk fel. Az erdőgazdálkodónak annak tudatában kell a haszonszerzéssel foglalkoznia, hogy tudja, egy rendkívül kényes rendszerrel dolgozik. Az erdőgazdálkodás keretrendszerét jelentő jogszabályi környezet ismertetése Az erdőgazdálkodás hazánkban már a középkor óta szabályozott keretek között zajlik. A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb állomását ki kell emelnünk az erdészeti jog fejlődésének: Írásos emlékek már Zsigmond király korából (1465) származnak, amik az erdők védelmét szolgálják. Fontos megemlíteni Mária Terézia 1769-es erdőrendtartását, ami a faanyag ellátás folyamatos biztosítása érdekében vette védelmébe az erdőket, és gyakorlatilag az erdészeti


igazgatás alapjait megteremtette (erdőfelügyelői hivatal megteremtése, illetve az erdők felmérésének, erdőtervezésnek a megteremtése). 1808-ban indult az erdészeti képzés Selmecbányán. Az első modern erdőtörvény az 1879. évi XXXI. Törvénycikk. A két világháború között született meg az 1935. évi IV törvénycikk, mely az első világháború után hirtelen fahiánnyal küszködő országunk erdeivel való gazdálkodás alapjait vetette meg, illetve ez volt az első magyar természetvédelmi törvény is. Az 1996. évi LIV. Törvény az erdőről és az erdő védelméről a rendszerváltás utáni erdőtörvény amely, fontos szerepet töltött be az állami tulajdonból a magángazdálkodás nagyobb térhódítása felé vezető úton. A törvény hiányosságai, és az időközben megváltozott társadalmi és tulajdoni viszonyok szükségessé tették egy új erdőtörvény létrehozását, így megszületett a 2009. évi XXXVII. Törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról. A törvény főbb fejezeteit ismertetjük az alábbiakban. Bizonyos részek a későbbi órák anyagát képezik ezt az adott fejezetnél jelezzük. A tananyag írása idején a vonatkozó végrehajtási rendeletek még nem álltak rendelkezésre teljes körűen. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Az első fejezet a törvény hatályával és a fogalmakkal foglalkozik, ismerteti a törvény célját és alapelemeit. Meghatározza az erdő fogalmát. Mindenképpen ki kell emelni, hogy az alábbi definíciónak megfelelő területeket azok földhivatali művelési ágától és minden egyébtől függetlenül erdőnek kell tekinteni, azaz vonatkoznak rá a törvény szabályai. „E törvény alkalmazásában erdő: a) az Országos Erdőállomány Adattárban (a továbbiakban: Adattár) erdőként nyilvántartott terület; b) az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott fa- és cserjefajokból, illetve azok államilag elismert mesterséges vagy természetes hibridjeiből (a továbbiakban együtt: erdei fafajok) álló faállomány, melynek ba) területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan legalább húsz méter széles, természetbeni kiterjedése az ötezer négyzetmétert eléri, átlagmagassága a 2 métert meghaladja és a talajt legalább ötven százalékos mértékben fedi; bb) területe a szélső fák tőben mért távolságát tekintve átlagosan legalább húsz méter széles, természetbeni kiterjedése az ötezer négyzetmétert eléri, átlagmagassága a 2 métert meghaladja és a talajt legalább harminc százalékos mértékben fedi, valamint legfontosabb szerepe a talaj védelme; c) az időlegesen igénybe vett erdő területe; d) a nyiladék és a tűzpászta, amennyiben az átlagos szélessége 6 méternél kisebb. (2) Az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály tartalmazza az erdőt alkotó fa- és cserjefajok jegyzékét, elkülönítve - legfeljebb erdészeti tájcsoport szintű lehatárolással - az őshonos és az idegenhonos fajokat.” Ez a fejezet vezeti be a természetességi állapotot, ami a szabályozás több pontján nagy jelentőséggel bír. Az állami erdőkre vonatkozó speciális szabályok is itt kerültek megfogalmazásra. Az erdők új kategóriája született, a szabad rendelkezésű erdő, amelyre lényegesen kevesebb szabály vonatkozik, mint az erdőkre, a tulajdonos dönthet úgy, hogy felszámolja és visszatér az eredeti művelési ágához. A fejezet bevezeti a fásítás, az erdészeti létesítmények fogalmát, szabályozza az erőgazdálkodási haszonbérlet lehetőségeit, és az erdőgazdálkodói nyilvántartást (erről később


külön órában lesz szó). Ez a fejezet rendelkezik az Országos Erdő Tanács létrehozásáról. Ez a miniszter 16 tagú tanácsadó testülete, aki az erdőgazdálkodást érintő kérdésekben foglal állást, véleményez, illetve javaslatot tesz. Tagjai között oktatók, igazgatási szakemberek, civil szervezetek képviselői és a gazdálkodók képviselői egyenlő arányban vesznek részt. AZ ERDŐ RENDELTETÉSE ÉS AZ ÜZEMMÓD Ez a fejezet az erdő rendeltetésének illetve üzemmódjának szabályait rendezi. Az erdőgazdálkodás hosszú távú célját az elsődleges rendeltetés adja meg, amelyet erdőrészletként kell meghatározni. A rendeltetés lehet védelmi, közjóléti, vagy gazdasági. Az üzemmód meghatározza az alkalmazható erdőfelújítási eljárásokat és a fakitermelés módját. Az üzemmód lehet vágásos, szálaló, átalakító, és faanyagtermelést nem szolgáló. AZ ERDŐGAZDÁLKODÁS TERVSZERŰSÉGE ÉS ENGEDÉLYEZÉSI RENDSZERE Ez a fejezet az erdőgazdálkodás tervezési-nyilvántartási rendszerét alapozza meg, az erdőterv és az erdőtervezés fogalmait vezeti be. Az erdőtervezésről részletesebben külön óra keretében lesz szó. A fejezet szabályozza az erdőgazdálkodás engedélyezési rendszerét is. Az erdők közjóléti szerepének erősítése, megőrzése fontos közérdek, a fejezet szabályozza a közjóléti erdőtervezés és a közjóléti nyilvántartás szabályait. A fejezet rendelkezik az Országos Erdőállomány Adattárról, ami Magyarország teljes erdőterületének adatait elektronikus formában tartalmazza, a hozzá kötődő erdőgazdálkodói, szakirányítói nyilvántartásokkal együtt, illetve a teljes területről a rendelkezésre álló digitális térképet. AZ ERDŐ ÉS FÁSÍTÁS TELEPÍTÉSE Ezzel a fejezettel külön órán foglalkozunk. AZ ERDŐFELÚJÍTÁS, AZ ERDŐNEVELÉS, VALAMINT AZ ERDŐSZERKEZET ÁTALAKÍTÁSA Ezzel a fejezettel külön órán foglalkozunk. AZ ERDŐT KÁROSÍTÓ HATÁSOK ELLENI VÉDEKEZÉS Ez a fejezet az erdőt érő károsító hatásokról, az azok elleni védekezés szabályairól, és az erdőgazdálkodó kötelességeiről szól. Az erdőt veszélyeztető hatások: növényi, állati vagy fertőzést okozó egyéb szervezetek károkozása (biotikus erdőkár); a vadállomány által okozott károsítás,az erdőt veszélyeztető tevékenység, az erdő talaját veszélyeztető tevékenység, hó, jég, szél, tűz, légszennyezés, árvíz, talajvízszint változása, fagy (abiotikus erdőkár). Az erdei életközösség védelme érdekében az erdőgazdálkodó köteles az erdő egészségi állapotát figyelemmel kísérni az erdőt veszélyeztető káros hatások kártételének megelőzéséhez és az ellenük való védekezéshez szükséges intézkedéseket megtenni. ERDEI HASZONVÉTELEK Az erdei haszonvételek közé tartozik a fakitermelés, az erdészeti szaporítóanyag gyűjtés, a vadászat, a gombagyűjtés, a gallygyűjtés, a méhészkedés stb. Ezekre vonatkozó szabályozás ebben a fejezetben található. Fontos: Fakitermelést csak az erdőgazdálkodó által kiadott okirat, és a szakszemélyzet által kitöltött műveleti lap birtokában lehet végezni. A fakitermelésnek összhangban kell lennie az erdőterv előírásaival, természetvédelmi és egyéb indokok alapján korlátozható.


AZ ERDŐ IGÉNYBEVÉTELE ÉS MEGOSZTÁSA Az erdő igénybevételének nevezzük, amikor az erdőterületet véglegesen vagy ideiglenesen más célra használjuk, azaz építünk ide valamit, megszüntetjük a faállományt, vagy egyéb módon válik nem-erdővé a terület. Erre vonatkozóan ad szabályozást ez a fejezet. AZ ERDŐ SZÁLLÍTÁS CÉLJÁRA TÖRTÉNŐ IGÉNYBEVÉTELE, ILLETVE AZ ERDŐ LÁTOGATÁSA A fejezet az erdészeti termékek szállításának, az erdőben történő közlekedésnek, és az erdő látogatásának szabályozásáról szól. AZ ERDÉSZETI MUNKÁK SZAKMAI IRÁNYÍTÁSA, AZ ERDŐ ŐRZÉSE A fejezet tartalmával külön órában foglalkozunk. AZ ERDÉSZETI IGAZGATÁS A fejezet az erdészeti hatósági feladatokat ellátó személyek jogait és kötelességeit rögzíti, a fejezet szól az erdővédelmi szolgálatról is (a tananyag írása idején még nem állították fel). TEVÉKENYSÉG, AZ AZ ELRENDELT ERDŐGAZDÁLKODÁSI ERDŐGAZDÁLKODÁSI BÍRSÁG ÉS AZ ERDŐVÉDELMI BÍRSÁG A fejezet szabályozza azt az esetet amikor az erdő fennmaradása esetében a hatóságnak kell elrendelnie az erdőgazdálkodási tevékenységet. Szabályozza a szankcionálás eseteit, azaz az erdővédelmi és az erdőgazdálkodási bírságot.


Alapfokú dendrológiai ismeretek A dendrológia a növényrendszertan fás szárú növényekkel foglalkozó ága. A Magyarországon a megtalálható számos fafaj közül mintegy hetven az, ami a jogi szabályozás szerint erdei fának minősül. A részletes ismertetés, a fafajok ismeretanyaga egy óra kereteibe nem fér bele. Ezért csupán az erdőgazdálkodási szempontból fontosabb fajok egyes jellemzőinek leszűkített ismertetésére van mód. Kocsánytalan tölgy - Quercus petraea Nagytermetű fa (35 m) nyúlánk törzzsel, boltozatos koronával. Ágai nem vastagok, fölfelé törők. Levelei elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 6-14 cm hosszúak, hosszú nyelűek. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai 3-5-ösével tömörülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése okkersárga makk. Hosszabb életű (200 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Kocsányos tölgy, mocsártölgy - Quercus robur Nagy termetű fa (35 m) nyúlánk, hengeres törzzsel, felszoruló koronával, felálló, vastag ágakkal. Levelei elliptikusak vagy visszás tojásdadok, 8-15 cm hosszúak, rövid nyelűek. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai hosszú, merev tengelyen 4-6-osával ülnek. Lombfakadással egy időben, április második felében (későn fakadó változat) vagy lombfakadás után, június első felében (korán fakadó változat) virágzik. Termése világosbarna makk. Hosszú életű (250-400 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárga (korán fakadó változat) vagy nem színesedik, csak télen megbarnul (későn fakadó változat). Sík vidéki faj. Molyhos tölgy - Quercus pubescens Kis termetű fa (10 m), melynek törzse görbe, vastag ágakra bomló, koronája szabálytalan, ellaposodó. Levelei többé-kevésbé elliptikusak, kicsik, 5-8 cm hosszúak, fonákukon molyhosak. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai 1-5-ösével tömörülnek vagy rövid kocsányon ülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése világos okkersárga makk. Hosszabb életű (150-200 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne aranyvagy barnássárga. Középhegységi faj. Csertölgy, cser, cserfa - Quercus cerris Nagy termetű fa (35 m) egyenes, hengeres törzzsel, boltozatos, laza koronával. Levelei lándzsás elliptikusak, 8-18 cm hosszúak. Sárgászöld porzós virágzata csüngő, termős virágai rövid füzérekben ülnek. Lombfakadással egy időben, május első felében virágzik. Termése vörösesbarna makk bozontos kupaccsal. Hosszabb életű (200 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne aranyvagy sárgásbarna. Dombvidéki - középhegységi faj. Bükk - Fagus sylvatica Nagy termetű fa (40 m), melynek törzse hengeres, nyúlánk, kérge sima, ezüstszürke, koronája sűrű, ágai meredeken fölfelé irányulók. Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 5-8 cm hosszúak, élük hullámos és pillás. Porzós és termős virágai külön fejecskében nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Termése háromélű gesztenyebarna makk. Ezek kettesével zárt, bozontos felületű kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad. Hosszabb életű (200 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna. Középhegységi magashegységi faj. Mezei juhar - Acer campestre Közepes termetű (20 m) telt, gömbös koronájú fa, melynek törzse szabálytalan, görbe, erősen


ágas. Levelei keresztben átellenesek, 4-7 cm hosszúak, 3-5 karéjúak. Sárgászöld virágai laza sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadással egy időben vagy kissé utána, április végén, május első felében virágzik. Virága jól mézel. Termése ikerlependék. Hosszú életű (200-300 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne világossárga. Sík- és dombvidéki faj. Jó regenerálódó képessége miatt élősövénynek alkalmas. Korai juhar, feketegyűrű-juhar - Acer platanoides Közepes termetű (25 m) fa. Törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos. Koronája magasra toduló, sudaras, igen terebélyes. Levelei keresztben átellenesek, 8-22 cm hosszúak, 5 karéjúak, élénkzöldek. Sárgászöld virágai végálló, sátorozó bugában nyílnak. Röviddel lombfakadás előtt, április közepén virágzik. Korai, jó mézelő. Termése ikerlependék. Rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne aranysárga. Dombvidéki, középhegységi faj. Utca- és parkfásításra előszeretettel használják. Hegyi juhar, jávorfa - Acer pseudoplatanus Nagy termetű (30 m) fa. Törzse egyenes, hengeres, villásodásra hajlamos. Terebélyes koronája sudaras, sátorozó, sűrű. Levelei keresztben átellenesek, 8-16 cm hosszúak, 5 karéjúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékeszöld. Sárgászöld virágai megnyúlt, csüngő bugákban nyílnak. Virágai lombfakadással egy időben jelennek meg, de a levelek kifejlődése után, májusban nyílnak. Jó mézelő. Termése ikerlependék. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne zöldessárga. Közép- és magashegységi faj. Utca- és parkfásításra szívesen használják. Tatár juhar - Acer tataricum Nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (8 m). Törzse szabálytalan, gyakran villásodik, koronája terpeszkedő. Levelei keresztben átellenesek, 6-10 cm hosszúak, tojásdadok, alsó harmadukban karéjosodhatnak. Illatos fehér virágai megnyúlt bugákban nyílnak. Lombfakadás után, május közepén virágzik. Közepes mézelő. Termése ikerlependék. Rövidebb életű (80 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárga vagy narancssárgás piros. Síkvidéki (-dombvidéki - középhegységi) faj. Kedvelt díszcserje, mely a légszennyezést, a városi klímát jól tűri. Mézgás éger - Alnus glutinosa Közepes termetű (25 m) fa, melynek törzse egyenes, koronája laza, sudaras, ágai zömmel vízszintesen állnak. Levelei kerekdedek, 4-9 cm hosszúak. Termős és porzós virágzatai már ősszel megjelennek. Lombfakadás előtt, március első felében virágzik. Jellegzetes tobozképű, sötétbarna, elfásodó termés-barkái több évig is a fán maradhatnak. Rövidebb életű (80-100 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíneződése nincs, levelei zölden hullanak. Vízigényes, a mindig nedves talajt és a párás klímát kedveli. Sík és dombvidéki, középhegységi faj. Bibircses nyír, közönséges nyír - Betula pendula Közepes termetű (25 m) fa. Törzse fehér, koronája laza, vesszői vékonyak, hosszan lecsüngők. Levelei háromszög vagy rombusz alakúak, 3-6 cm hosszúak, fényesek, kopaszak. Porzós virágai már ősszel 1-3-asával megjelennek, porzáskor 4-6 cm hosszúak. A termős virágok magánosan jelennek meg lombfakadáskor, felállók, majd lecsüngők. Lombfakadással egy időben, április elején virágzik. Makkocska termései szárnyasak. Rövidebb életű (60 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárga. Sík és dombvidéki, valamint közép-hegységi faj. Közönséges gyertyán - Carpinus betulus Közepes termetű (25 m) fa, törzse ormós, szabálytalan keresztmetszetű, kúpos koronája sűrű,


ágai meredeken felfelé törők. Levelei megnyúlt elliptikusak, 6-12 cm hosszúak. Porzós virágzatai hengeresek, lazák, termős füzérei felállók vagy bókolók, a hajtások végén találhatók. Közvetlenül lombfakadás előtt, április első felében virágzik. Termése bordás felületű makkocska. Hosszabb életű (120 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga. Dombvidéki, középhegységi faj. A nyesést jól tűri, élősövény kialakítására alkalmas. Szelídgesztenye - Castanea sativa Közepes termetű (20 m) fa, törzse zömök, gyakran csavarodott, vastag ágakra bomló. Koronája sudaras, sátorozó. Levelei lándzsásak, 12-20 cm hosszúak, bőrszerűek. Virágai levélhónalji, felálló összetett füzérekben nyílnak. A porzós virágok leple halványsárga. Jóval lombfakadás után, június második felében virágzik. Termései fényes, sötétbarna színűek, hármasával zárt, gömbölyded, tövises kupacsban ülnek, mely éréskor négy részre hasad.Hosszú életű (300-400 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne sárgásbarna. Dombvidéki középhegységi mészkerülő (savanyú talajú) erdőkben fordul elő. Hazai őshonossága vitatott. Gombakárosítói miatt állományai hazánkban is látványosan pusztulnak. Sajmeggy, török meggy - Cerasus mahaleb Kis termetű fa (6 m), sokszor cserje marad. Törzse erősen ágas, koronája laza, terebélyes, ágai kissé lehajlók. Levelei kerekdedek, 4-8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákjuk kékeszöld. Fehér, felálló virágai sátorozó fürtökben nyílnak lombfakadáskor, április végén, május elején. Csonthéjas termése ovális, 8-10 mm hosszú, piros majd fekete, kesernyés ízű.Rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű faj. Őszi lombszíne sárgászöld. Középhegységi faj. Termését a szesz- és likőripar hasznosítja, magoncai gyümölcsfa-alanyul szolgálnak. Magyar kőris - Fraxinus angustifolia ssp. pannonica Nagy termetű (30 m) fa egyenes, hengeres, gyakran villásodó törzzsel. Koronája ritka, ágai mereven felfelé irányulók. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 7-9 levélkéből összetettek, melyek keskeny lándzsásak, 5-8 cm hosszúak, gyéren fogazottak. Virágtakaró nélküli virágai kissé bókoló, nyúlánk fürtökben nyílnak. Lombfakadás előtt, április elején virágzik. Termése világosbarna lependék. Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő fafaj. Őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös. Sík vidéki üde termőhelyeken él. Magas kőris - Fraxinus excelsior Nagy termetű (30 m) fa, melynek törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik. Koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 9-13 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 6-10 cm hosszúak, sűrűn fogazottak. Virágtakaró nélküli virágai elálló bugákban nyílnak. Lombfakadás előtt, április első felében virágzik. Termése okkersárga vagy szürkésbarna lependék. Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő fafaj. Őszi lombszíne hiányzik, zölden hullatja leveleit. Dombvidéki középhegységi faj. Virágos kőris - Fraxinus ornus Kis, gyakran cserje termetű fa (8 m). Törzse szabálytalan, hajlott, koronája ellaposodó, ágai felfelé irányulnak, gyakran villásodnak. Levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből összetettek, melyek elliptikusak, 3-8 cm hosszúak, bőrszerűek, a fonákon a főér mentén rozsdás szőrűek. Sárgásfehér szirmú virágai dús virágú bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Termése vörösesbarna színű lependék. Rövidebb életű (80-100 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös. Leginkább középhegységi faj.


Vadalma - Malus sylvestris Kis termetű fa (10 m), melynek törzse rövid, többnyire görbe, ormós. Koronája szabálytalan, ágai rövidek. Levelei elliptikusak, 4-8 cm hosszúak, ráncos felületűek, kopaszak, vagy a fonákon maradhatnak szőrösek is. Virágai kevés tagú álernyőben nyílnak, kívül piroslók, belül fehérek. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Termése 2,5-3 cm átmérőjű, sárgászöld, fanyar húsú alma. Rövid életű (30-40 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne barnászöld. Sík- és dombvidéki, valamint középhegységi faj. Magoncai nemes almafajták alanyául szolgálnak. Zselnicemeggy - Padus avium Kis termetű (10 m) fa, melynek törzse gyakran görbe, koronája alacsonyan kezdődő, kiritkuló. Levelei visszás tojásdadok vagy elliptikusak, 6-12 cm hosszúak, ráncosak. Fehér illatos virágai hengeres, bókoló fürtökben nyílnak. Lombfakadással egy időben, április elején virágzik. Fényes fekete csonthéjas termése gömbölyded, 7-8 mm átmérőjű, kesernyés ízű. Rövid életű (40 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Sík és dombvidéki, valamint középhegységi faj. Az üde termőhelyet kedveli. Madárcseresznye- Prunus avium A madárcseresznye 15–30 m magasra is megnövő lecsüngő ágú gyümölcsfa. Törzsének átmérője a másfél métert is elérheti. A fiatal példányok csúcsdominanciája erős, az így kialakuló kúpszerű lombozat később legömbölyödik. Gyorsan növő, viszonylag rövid életű (~80 év) faj. Fényes, vöröses barna kérge, vékony, vízszintes csíkokban hámlik. Levelei szórt állásúak, elliptikusak, fűrészes szélűek. Lombhullató, a levelek ősszel narancssárgára, rózsaszínre vagy vörösre színeződnek lehullás előtt. A levélnyélen a levélváll közelében két vöröslő mirigyszemölcs található. Kétivarú virágai a lombfakadás előtt nyílnak 2-5 tagú csomókban, fehérek, hosszú kocsányon lógnak, ötszirmúak. A virágokat méhek porozzák be. Gyümölcse apróbb, előbb sárga, majd élénkpiros színre érik be. Fehér nyár, ezüst nyár - Populus alba Nagy termetű (35 m) fa, melynek törzse többnyire görbe, koronája széles, vastag ágakra bomló. Levelei a hosszúhajtásokon karéjosak, 6-12 cm hosszúak, fonákuk maradandóan fehéren nemezes, a rövidhajtásokon kerekdedek, 4-7 cm-esek, fonákuk őszre fehéren és zsírosan fénylik. Kétlaki, termős és porzós virágzata csüngő, bozontos. Lombfakadás előtt, március második felében virágzik. Termése megnyúlt tojásdad tok, magjai szőrüstökösek. Hosszabb életű (150-200 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne aranyvagy zöldessárga. Sík vidéki faj. Fekete nyár, topolyafa, csomoros nyár - Populus nigra Nagy termetű (30 m) fa vastag, egyenes, gyakran dudoros törzzsel, széles, seprűszerű koronával, vastag, szétterülő ágakkal. Levelei a hosszúhajtásokon háromszögűek, 6-12 cm hosszúak, rövid nyelűek, a rövidhajtásokon deltoid alakúak, 5-8 cm hosszúak, hosszú nyelűek, a levélszegély porcos. Kétlaki, porzós és termős virágzata is csüngő. Lombfakadás előtt, április első felében virágzik. Termése zömök tojásdad tok, magjai szőrüstökösek. Hosszú életű (250 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárgás- vagy zöldesbarna. Sík vidéki faj. Erősen visszahúzódó fafaj, a nemes nyárakkal történő hibridizálódás miatt kipusztulás fenyegeti. Rezgő nyár - Populus tremula Közepes termetű fa (25 m) többnyire egyenes, hengeres törzzsel, laza koronával. Levelei a


hosszúhajtáson tojásdadok, 8-12 cm hosszúak, a rövidhajtáson kerekdedek, 3-8 cm hosszúak, nagyon hosszú levélnyelűek, kopaszak vagy kopaszodók. Kétlaki, termős és porzós virágzata csüngő, bozontos. Lombfakadás előtt, március első felében virágzik. Termése orsó alakú tok, magjai szőrüstökösek. Rövidebb életű (60 év), gyorsan növő faj. Őszi lombszíne sárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Vadkörte, vackor - Pyrus pyraster Közepes termetű fa (15 m), melynek törzse nyúlánk. Koronája laza, gömbölyded, oldalágai erősek, az alsók el- vagy lehajlók. Tövisei erősek, levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, 2-5 cm hosszúak, levélnyelük hosszú. Fehér virágai sátorozó fürtökben nyílnak. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Termése gömbölyded 20-30 mm átmérőjű alma. Hosszabb életű (150 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld. Sík és dombvidéki, valamint középhegységi faj. Fehér fűz, ezüst fűz - Salix alba Nagy termetű fa (30 m) nyúlánk, többé-kevésbé szabálytalanul hajlott törzzsel, megnyúlt kúp alakú koronával, felálló, seprűszerűen elágazó ágakkal. Levelei keskeny lándzsásak, 5-10 cm hosszúak, középen a legszélesebbek, szürkészöldek, fonákuk maradandóan fénylő selyemszőrű. Kétlaki, porzós és termős füzérei lazák, lekonyulók. Lombfakadással egy időben, áprilisban virágzik. Jó mézelő. Termése kopasz tok, apró magjai szőrüstökösek. Hosszabb életű (100-120 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne sárga. Sík vidéki, vízigényes faj Lisztes berkenye - Sorbus aria Közepes termetű fa (15 m), melynek törzse egyenes, gyakran a gyökfőnél elágazó, koronája alacsonyan kezdődő, tömött, erősen ágas. Levelei elliptikusak vagy kerekdedek, 5-14 cm hosszúak, fonákuk maradandóan fehéren nemezes. Nagy fehér virágai dús virágú sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Almácska termése ovális, 12-15 mm hosszú, skarlátvörös, fehéren pettyezett. Jó mézelő, termését a madarak eszik és terjesztik. Hosszabb életű (100-150 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárgászöld vagy vörösessárga. Középhegységi faj. Madárberkenye - Sorbus aucuparia Kis termetű fa (10 m), törzse egyenes, hengeres, gyakran gyökfőnél elágazó, koronája tojásdad, laza, ágai nyúlánkak, fölfelé törők. Levelei páratlanul szárnyaltak, 9-15 levélkéből összetettek, megnyúlt elliptikusak, 2-5 cm-esek, részaránytalan vállúak, alsó harmadukban ép szélűek. Kicsi fehér virágai dús-virágú sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, május második felében virágzik. 9-10 mm át-mérőjű almácska termése gömbölyded, cinóbervörös. Sok C-vitamint tartalmaz, a madarak terjesztik. Rövidebb életű (80 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sötétvörös. Közép- és magashegységi faj. Mutatós díszfa. Barkócaberkenye, barkócafa - Sorbus torminalis Közepes termetű (15-20 m) fa, melynek törzse nyúlánk, koronája boltozatos, ágai vastagok. Levelei 5-10 cm hosszúak, 3-4 karéjpárral. Kicsi fehér virágai sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Almácska termése tojásdad alakú, 12-15 mm hosszú, barna, fehéren pettyezett. Termését a madarak és a kisemlősök kedvelik és terjesztik. Hosszabb életű (110 év), lassan növő fa. Őszi lombszíne sárga vagy narancssárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Házi (kerti) berkenye, fojtóska - Sorbus domestica


Közepes termetű fa (15-20 m), melynek törzse egyenes, hengeres, koronája tojásdad alakú, ágai vastagok. Levelei páratlanul szárnyaltak, 15-19 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 3,5-5 cm hosszúak, végig fűrészesek. Fehér virágai sátorozó bugákban nyílnak. Lombfakadás után, májusban virágzik. Almácska termése körte vagy alma alakú, 1,5-3 cm hosszú, sárga, a napos oldalon vörösödő. Hosszú életű (200-300 év), lassan növő faj. Őszi lombszíne vörös. Dombvidéki - középhegységi faj, nálunk őshonossága kérdéses. Visszaszorulóban levő faj, régebben a gyümölcséért termesztették. Kislevelű hárs - Tilia cordata Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, hengeres. Koronája többnyire szabálytalan, ágai elállók, az al-sók csüngők. Levelei kerekdedek, 4-7 cm hosszúak, a fonákjukon rozsdavörös szakállal. Sárgásfehér virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június második fe-lében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése rozsdabarna. Hosszú életű (200-300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki - középhegységi faj. Kedvelt parkfa, mely a nyesést jól tűri. Nagylevelű hárs - Tilia platyphyllos Nagy termetű fa (30 m), törzse egyenes, nyúlánk, hengeres. Koronája szabálytalan, felső ágai fölfelé irányulók, a középsők elállók, az alsók csüngők. Levelei széles tojásdadok, 7-12 cm hosszúak, az érzugokban fehér vagy ritkábban halványbarna szakállal. Virágai murvalevéllel összenőtt levélhónalji álernyőkben nyílnak. Lombfakadás után, június első felében virágzik. Jó mézelő, szárított virágzata kiváló gyógytea. Makkocska termése szürkésbarna. Hosszú életű (500-1000 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíne barnássárga. Dombvidéki középhegységi faj. Kedvelt, igényes parkfa. Hegyi szil - Ulmus glabra Közepes termetű fa (25 m) karcsú, nyúlánk törzzsel, szabálytalan, tömött koronával, vastag ágakkal. Levelei váltakozó állásúak, rendszerint visszás tojásdadok, az erőteljes hosszúhajtásokon felső harmadukban 3 karéjúak, 8-16 cm hosszúak. Zöldesvörös virágai levélhónalji nagyobb csomókban nyílnak, többé-kevésbé ülők. Lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Termése lependék. Hosszabb életű (150-200 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárgászöld. Közép- és magashegységi faj, de az alföld peremén is előfordul. Ritkulóban levő faj, a szilfavész közepes mértékben károsítja. Vénic-szil, lobogós szil, vénicfa - Ulmus laevis Közepes termetű fa (20 m) nyúlánk, térgörbe, erősen ágas törzzsel, alul nagy gyökérterpeszekkel, szabálytalan koronával, vastag, lehajló ágakkal. Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 6-13 cm hosszúak, erősen részaránytalanok. Zöldesvörös virágai levélhónalji csomókban nyílnak, hosszú kocsányúak, csüngők. Lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Termése pillás élű lependék, a makkocska a szárny alapjához áll közelebb. Rövidebb életű (100 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárga. Sík vidéki faj. A szilfavész kevésbé károsítja. Mezei szil, simalevelű mezei szil - Ulmus minor Nagy termetű fa (30 m) melynek törzse hengeres, alul gyakran terpeszes, koronája sátorozó, laza vastag ágakkal. Levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 4-9 cm hosszúak. Zöldesvörös virágai levélhónalji csomókban nyílnak, többé-kevésbé ülők. Lombfakadás előtt, márciusban virágzik. Termése lependék, a makkocska a szárny csúcsához áll közelebb. Hosszú életű (200300 év), mérsékelt növekedésű fa. Őszi lombszíne sárgásbarna vagy zöld. Sík vidéki


(dombvidéki) faj. A szilfavész iránt nagyon fogékony. Visszaszorulóban levő faj. Tiszafa - Taxus baccata Apró vagy közepes termetű (10-20 m) örökzöld fa. Ormós, csavarodott göcsös, elágazó törzsének átmérője 2 méter (legfeljebb 4 méter) is lehet. A kéreg vékony, vörösesbarna, cserepesen leváló. Hajtásai vékonyak, hajlékonyak, Levelei lándzsásak, sötétzöldek, 1-4 cm hosszúak és 2-3 mm szélesek, a tűk a vezérhajtáson körkörösen, az oldalhajtáson fésűsen állnak. A levelek igen mérgezőek, és a magköpeny kivételével a növény minden része mérgező. Többnyire kétlaki, de egyes példányok egylakiak is lehetnek, sőt ivart is válthatnak. Lassan nő, ám igen magas kort megérhet, az eddig mért legnagyobb törzsátmérővel, 4 méterrel rendelkező példány valószínűleg 2000 éves is lehet. A tiszafák pontos korát igen nehéz megállapítani: a fa igen kis része olyan idős, mint az egész példány. Erdei fenyő - Pinus sylvestris Kedvező körülmények között 20–35 m magasra növő, egyenes törzsű fa. Ágai örvökben nőnek, a fiatal példányok életkora ezért az örvek számából könnyen megállapítható. Kérge a talajhoz közel vastag, mélyen barázdált, színe szürkésbarna, a fa magasabb részein vékonyabb, vöröses, esetenként narancsos. Az idős példányok kérge nagy lapos táblákra repedezik. A korona fiatalon kúpos, majd később ellaposodik, ernyőszerűvé válik. Tűlevelei kettesével nőnek a törpehajtásokon, tövüket közös hártya burkolja. Sűrű, kemény, 5–7 centiméteres legtöbbször jól láthatóan csavarodott leveleinek keresztmetszete félhold alakú, kissé lapos. A kékeszöld levelek csúcsa hegyes, a szélük fűrészes. Virágzata toboz. A porzós sárga, a termős fiatalon zöld, majd ahogy a tobozpikkelyek elfásodnak, fokozatosan megbarnul. Alakja tojásdad, 2,5–7 cm hosszú, 3,5 cm széles. Magjai szárnyasak, sok sziklevéllel csíráznak. Fekete fenyő - Pinus nigra Magyarország határain belül nem őshonos; a 19. század végén kezdték telepíteni kísérleti jelleggel és elsősorban a talaj védelmére (a kopár hegyoldalak eróziójának megakadályozására és a meszes homoktalajok megkötésére). Szabálytalan, ernyőszerűen kiszélesedő koronájú, robusztus termetű fenyő – mintegy 30 m magasra nőhet meg. Egyenes, hengeres törzse már alacsonyan elágazik. Kérge sötét szürkésbarna, mélyen repedezett, lemezesen pikkelyes. Új hajtásai sárgásan pikkelyesek, de már a fiatal ágak is feketésbarnák, durván pikkelyesek. Merev, kemény, sötétzöld (csaknem fekete), 10–15 cm hosszú tűi párosával állnak a törpehajtásokon. Az igen erőteljes, többnyire kissé görbült, merev levelek csúcsa hegyes, a szélük fogas. Keresztmetszetük lapos, félkör alakú. A két levél tövét közös hártyás burok öleli. Rügyei gyantásak. Sárga porzós virágai csoportosan veszik körül az új hajtásokat. A termős virágok pirosak. „Nagy rózsatoboznak” is nevezett tobozai kicsik, rövid kocsányon nőnek, oldalt állnak vagy lecsüngenek. Az alapjuk domború, feljebb a pikkelypajzsok éleltek. A pajzs rombusz alakú, kiemelkedő, okkersárga, a keresztorom élesen kiemelkedik, a köldök jól látható, barna, általában nem szúrós. A magok tojásdadok, szürkék. Lucfenyő - Picea abies Magyarországon a Soproni és a Kőszegi hegységben őshonos. Egyedei elérhetik az 50 méteres magasságot, törzsük átmérője a 2 métert, életkoruk akár az 500 évet. Leginkább az Alpok, és a Kárpátok 800, és 1800 méter közötti területein alkot zárt erdőségeket. 1–2 cm es


sötétzöld, keskeny, négyélű, kemény tűlevelei egyesével a hosszúhajtásokon szórtan állnak. A fák kérge vörösesbarna, esetleg szürke, vékony csíkokban leváló. Koronájuk többnyire sűrű, kúp alakú, törzsük pedig egyenes. A szabadon, nem csoportosan élő egyedek alsó ágai a földig is leérhetnek, – ahol nem ritkán – le is gyökerezhetnek. A sűrű erdőkben az alsó ágak fokozatosan elszáradnak és a törzs egy bizonyos magasságig csupasz. Kúp alakú koronája védelmet nyújt a sűrű havazás ellen. Az ilyen koronán kevésbé marad meg a hó, így jobban bírja sűrű hóesést, ami jellemző életterére. Tobozai felfelé állnak, majd ősszel, amikorra megérnek, lecsüngenek, és egészben hullanak le, ekkor már 15 cm hosszúak. A nemzetség összes fajára jellemző, hogy kezdetben nagyon lassan nő. Tíz év alatt egy, esetleg két méter magasra nőnek, majd gyors növekedés ideje következik, és 30-60 évesen érik el a 25-30 méteres magasságot. Az intenzív növekedésük 100-120 évig tart. A lucfenyők nemzetségében mintegy 50 faj, és ezen belül 250 fajta található. Leginkább a kontinentális éghajlatot kedveli. A talajjal szemben nem igényes. A gyökérzete sekély, szétterülő, ezért igen könnyen esik a viharok áldozatául. Vörösfenyő - Larix decidua A vörösfenyő egyenes törzsű, mintegy harminc–ötven méter magasra növő fa. Vöröses kérge vastag, pikkelyes. A puha világoszöld tűlevelek a rövidhajtásokból nőnek ki; egy-egy csomóban 20–60 tűlevél van. Porzós virágai sötétpirosak, termős virágzatai (tobozai) aprók, barnák és felfelé állnak. A toboz mérete 2–5 cm és formája is meglehetősen változatos. A toboz évekig a fán marad, mielőtt lehullana. Legjellegzetesebb, a többi fenyőfélétől eltérő tulajdonsága, hogy tűleveleit a tél beállta előtt lehullatja. A fiatal vörösfenyők télen is megtartják tűleveleiket, ami valószínűleg arra utal, hogy őseik örökzöldek voltak. A napenergiát igen jól hasznosítják, így sok szerves anyagot termelnek, aminek eredményeként a fiatal fák 1–1,5 métert is nőnek évente, később azonban a növekedés lelassul. Kedvező feltételek mellett már a száz éves egyedek elérhetik a 30–35 métert. A gyors növekedéshez nagyon sok fényre van szüksége, ezért kedvezőbb éghajlaton más fafajok könnyen elnyomják. Vörös tölgy - Quercus rubra Észak-Amerikai fafaj. 30–35 m magasra nőhet, a hazai tölgy fajoknál gyorsabban. Koronája nagy, telt, gömbös. Ezüstszürke kérge eleinte viszonylag sima, idővel mélyen barázdált. Ágai vaskosak, vörösesbarna vesszői simák. Hosszúkásan tojásdad rügyei világosbarnák, a csúcsuk hegyes, a rügypikkelyek széle rányomottan szőrös. Húsz cm hosszú, 15 cm széles Levelei mélyen karéjosak, a korona felső részén osztottak (az osztatok szálkásan fogazottak). A felszínük sima, sötétzöld, fonákjuk világosabb, az érzugokban barna szőrcsomós. A levélnyél 2–3 cm hosszú. Lombja ősszel vörösesbarnára vagy élénkvörösre színeződik, erről kapta a nevét. Sárgászöld porzós barkái áprilisban nagy csomókban csüngenek a zsenge hajtásokon; a rövid nyélen lógó termős virágok a levelek hónaljában rejtőznek. A lapos kupacsú, 3 cm-es, fényes makkok két év alatt érnek be. Akác - Robinia pseudoacacia Észak-Amerikában honos, nálunk a XVIII. században telepítették a futóhomok megkötésére. Nagy termetű fa (~35m) törzse térgörbe, állományban jól feltisztul; mérgező kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett. Pillangós virágai levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek, tokjuk zöldessárga. Termése vörösesbarna színű hüvely, mérgező magjai vese alakúak. Tél és tavasz során a hüvely felnyílik, a magok a talajra hullanak. A talajba kerülve évtizedekig megőrzik csírázóképességüket. Csirázásokhoz a maghéj megsértése, vagy


hőhatás szükséges. Az erdészeti gyakorlatban a talajról felgyűjtve rostálják, majd koptatják. Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő (Magyarországon az akácerdők többségét kb. 30 éves korukig tartják fenn) lombfakadás után, május második felében virágzik termése októberben érik. Melegigényes, fagyérzékeny fényigényes, jól bírja a szárazságot. Gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok segítségével képes megkötni a levegőből az életfontosságú tápelemet, ezzel javítja talajának tápanyag szintjét. Elsősorban az Alföldön és dombvidékeinken elterjedt. Nemes nyárak A különböző nyárfajok ivaros úton könnyen kereszteződnek egymás között. Ez a kereszteződés létrejöhet minden emberi beavatkozás nélkül, természetes úton, de mesterséges körülmények között is keresztezhetők. Az első kereszteződések a XVIII. század közepén jöttek létre az Észak-Amerikából behozott virginiai nyár és az európai feketenyár között. Az így létrejött hibrid utódok kedvezőbb tulajdonságúak lettek, mint a szülők voltak. Ennek hatására kezdték el a keresztezéseket mesterséges úton is, és létrehoztak többféle nemesnyár fajtát. A nemesnyárak közös tulajdonságai: Hajtásuk ötszögletű. Levelük háromszögletű, szív alakú, tojásdad, ritkábban deltoid alakú. Lemezalapjukon két szemölcs található. Vagy csak hímvirágú, vagy csak nővirágú egyedeik vannak. Dugványról jól szaporíthatók. A továbbiakban a legelterjedtebb nemesnyárakat tárgyaljuk. Kései vagy későnfakadó nyár - Populus serotina Jelentősége: Egyenes, hengeres, ágtiszta törzse, gyors növekedése és értékes fája miatt jó vízgazdálkodású talajokon számottevő.A későn fakadó nyár a feketenyár anya és az amerikai, Populus deltoides apa természetes úton létrejött kereszteződéséből származott a XVIII. század közepe táján. Termőhelyi igénye a nyárak közül a legnagyobb. A szélsőségesen száraz vagy nedves talajokat nem szereti. A kötött talajokat jobban tűri, mint a többi nyár. Törzse: Egyenes, nyúlánk, csúcsig követhető. Koronája: Szabad állásban terebélyes, oldalágai vastagok és a törzzsel hegyesszöget zárnak be. Kérge: Sokáig sima, idősebb korban feketés, mélyen repedezett. Rügyei: Ághoz simulnak, hosszúkásak, hegyesek, sötétbarnák. Hajtásai: Első évben barnák, majd szürkések. Levelei: Sötétzöldek, háromszögletűek, 7-10 cm hosszúak, rendszerint szélesebbek, mint amilyen hosszúak. A levelek csúcsa hirtelen kihegyesedő, szélük fogas, nyelük és néha a főerek is pirosak. Virágai: Már a lombfakadás előtt egy hónappal megjelennek. Csak hímvirágai vannak. Növekedése: Fiatal korban mérsékelt, de későbbi erőteljes növekedését sokáig megtartja. Fája jó minőségű, értékes ipari fa. Óriásnyár - Populus robusta Az amerikai szögletes nyár anya és valamelyik piramis alakú feketenyár apa kereszteződéséből származott hibrid 1895-ben a franciaországi Metz környékén. Termőhelyi igénye: A túlzottan nedves, pangó vizet valamivel nehezebben bírja, de a szárazabb viszonyokhoz jobban alkalmazkodik. Alakja: Karcsú, törzse csúcsig követhető, ágai szabályos örvös elrendeződésűek, és nem olyan


terebélyesek, mint a korai nyáré. Kérge: Csak idősebb korban repedezik a tő közelében. Rügyei: Hegyesek, nyúlánkok. Ághoz simulnak, barnák. Hajtásai: Sárgásbarnák, kétéves korban már szürkék. Levelei: 10-15 cm hosszúak, sötétzöldek, fénylők, vastagok, a csúcs rövid hegyben végződik. Levélnyele és az erek is gyakran pirosak. Virágai: Szintén lombfakadás előtt jelennek meg. Csak hímvirágokat fejleszt (28. ábra). Növekedése: Már fiatal korától kezdve erőteljes, de 30 év után rohamosan gyengül. A nemes nyárakat általában 20-40 évig tartjuk fenn. Erre az időre a legjobb termőhelyeken elérhetik a 700-800 m3-es ha-onkénti fakészletet. Fája: rostosabb, mint a többi nyáré, ezért felhasználása is kisebb körű. Olasznyár - Populus italica 214 Jelentősége: Rendkívül gyors növekedése miatt az 50-es évektől kezdve Európa-szerte nagyon terjesztették. A virginiai- vagy szögletesnyár és a feketenyár természetes kereszteződéséből származott. Alakja: Elsőrendű, hatalmas fává nő meg. Törzse nyúlánk, kissé görbült. Koronája laza és erős ágakra bomló. Kérge: Sima, barnásszürke, sűrűn paraszemölcsös. Rügyei: Aprók, ághoz simulnak, barnák. Hajtása: Vörösbarna, csavarodottan szögletes. Levelei: Feltűnően nagyok, háromszögletűek, csúcsuk hirtelen kihegyesedő, piros nyelű. A hajtásvégeken a levelek fakadás után, de gyakran később is aranysárga színűek. Késő ősszel hullanak le. Virágai tömör füzéreket alkotnak. Csak nővirágokat fejleszt (29. ábra). Növekedése rendkívül gyors, dugványról szaporítható. 7-8 éves korában elérheti a 20-25 m-es magasságot és a 30-35 cm-es mellmagassági átmérőt. Olaszországban főleg sorfaként termesztik. Eleinte szakembereink úgy vélték, hogy az olasznyár nemcsak gyors növekedésénél fogva, hanem kisebb termőhelyi igénye és ellenállósága miatt is ki fogja szorítani a magyar erdőkből a korai és az óriásnyárat. Rövid rostú és ritka szövetű fája azonban kisebb értékű, mint az előbbieké. Az erdőgazdálkodás fenntarthatósága Valamely erőforrás fenntartható használata azt jelenti, hogy az erőforrásokkal szemben támasztott igények kielégítése során azok hosszú távon sem merülnek ki. Az erdőgazdálkodás évszázadok óta ismeri a tartamosság fogalmát, ami az utóbbi időkben használt fenntartható gazdálkodás fogalmával feleltethető meg. Természetesen ennek a fogalomnak a tartalma az idők során többször változott. A Helsinki Miniszteri konferencia (1993) alapján a tartamosság: „Az erdők és erdős területek kezelése és használata oly módon és olymértékig, amely biodiverzitásukat, produktivitásukat, felújuló képességüket és vitalitásuk megőrzését szolgálja, valamint biztosítja valamennyi fontos ökológiai, ökonómiai és szociális funkciójuk hosszú távú fenntartását helyi, országos és globális szinten egyaránt, és amely nem jár más ökoszisztémák károsításával.” Az erdőgazdálkodás a környezetre a legkevésbé ártalmas földhasználati mód. Megfelelő módszerekkel, az erdő folyamatos fenntartásával ökológiai szempontból rendkívüli fontosságú az erdőgazdálkodás, a termék amit előállít környezetbarát, és a termék előállítója maga az erdő az egyik legösszetettebb ökoszisztéma A népesség gyarapodásával és koncentrálódásával keletkező, helyenként megnövekedő tűzi


és épületfa iránti igény, majd az iparosodás terjedésével megnövekvő kereslet nyomán egyes helyeken már a középkorban faanyaghiány lépett fel. Ennek kapcsán hamar eljutottak arra a felismerésre, hogy az adott terület erdeit úgy kezeljék, hogy az képes legyen a megújulásra, illetve annyit használjanak belőle, hogy hosszú távon álljon rendelkezésre kellő mennyiségű nyersanyag. Kezdetben a tartamos gazdálkodás csupán a kiegyenlített faanyag hozamok biztosítására törekedett, azaz gazdasági (ökonómiai) tartamosságra. Ennek kapcsán jött létre a tervszerű erdőgazdálkodás, és indult meg az erdészeti tudomány fejlődése. A faanyag biztosítás érdekében elkezdték egyenlő nagyságú területekre (később egyenlő hozamú, fatérfogatú területekre) osztani az erdőt, és a vágásokat úgy megtervezni, hogy az adott területen folyamatosan legyen kitermelhető faanyag. Ez természetesen a vágásos üzemmódú erdőkre vonatkozik. Figyelembe véve, hogy egy faállomány 30-100 évesen éri el a vágáskorát elvileg 30-100 egyenlő részre kellene osztani a területet, hogy minden évben legyen kitermelhető állomány. A módszer kifinomult változatában már nem a területek egyenletes elosztásával próbálták meg kiegyenlíteni a hozamokat, hanem a kitermelhető fatérfogat alapján, így az egyes területek termőhelyében mutatkozó különbségek hatásait lehet kiküszöbölni. Ez természetesen elengedhetetlenné tette, hogy kellőképpen ismerjük ez erdő fatermőképességét, és a rendelkezésre álló fatérfogatot, azaz komoly mérési és tervezési módszerek ismeretét feltételezte. Később a fenntarthatóság fogalmát, elméletét a Föld egyes erőforrásainak fogyatkozása az élet mind több területén előtérbe hozta, és a mindennapi gondolkodás részévé tette. Elég ha csak a kimerülő kőolajkészletekre, az elsivatagosodásra, és a fogyatkozó trópusi esőerdőkre gondolni. Ezek mind olyan példák amikor egy-egy erőforrás túlzott (nem fenntartható) használata miatt komoly gondok, természeti katasztrófák következtek be. A természetvédelem, a biológiai sokféleség megőrzése, és az ökológiai szempontok mind-mind kezdtek megjelenni a „közbeszédben”, ma már a fenntartható erdőgazdálkodásnak nem csupán a faanyag folyamatos rendelkezésre állását kell biztosítani, hanem az erdőterületek hosszú távú fennmaradását is, beleértve az élőhelyek védelmét és megőrzését. A természetvédelmi szempontok, és a fenntartható erdőgazdálkodás iránti igény előtérbe kerülése indukálta az erdőgazdálkodás minősítési rendszerét, amely biztosítja a faanyag fenntartható gazdálkodással kezelt erdőből származását. Elég egy barkácsáruházban körülnézni és a kertipadokon, lapátnyeleken, és egyéb fatermékeken sokszor találunk valamilyen minősítést (pl. FSC, Forest Stewardship Council), aminek meg kell valljuk, nem csekély reklámértéke is van. A magyar erdők kezelésében, a magyar erdőgazdálkodásban már hosszú évtizedek óta alapelv a tartamosság. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a magyar erdőkben évente keletkező körülbelül 13 millió köbméter élő fatömeggel szemben mindössze 7 millió köbméter a fakitermelés, azaz az élőfakészlet évről évre növekszik, jelenleg körülbelül 340 millió köbméter. A vágásos gazdálkodás - aminek lényege, hogy mikor egy adott erdőterület faállománya eléri a vágáskorát akkor elvégezzük a fakitermelést, aztán felújítjuk az erdőt- is teljesítette ennek a kritériumait, ám az egyre jobban terjedő természetközeli erdőgazdálkodási módszerek sokkal jobban megfelelnek ennek az elvárásnak. Ezekről külön óra keretében lesz szó.


Erdőgazdálkodói szervezeti formák A második világháború előtt Magyarországon a magánerdő tulajdon többnyire nagybirtokokban koncentrálódott. A háború után az erdők magánosítása rövid életű volt, igen hamar gyakorlatilag eltűnt a magánerdő gazdálkodás, a téeszesítés miatt. A rendszerváltás előtt az erdőterületek kezelését döntő mértékben állami tulajdonú cégek végezték, mintegy 1000 erdőgazdálkodó volt országosan. A reprivatizáció után az erdők közel 40 %-a került magántulajdonba, és lett mintegy 22000 új erdőgazdálkodó, és 300000 új erdőtulajdonos. Az erdőgazdálkodás szerveződése a kilencvenes évek közepén alakult a mai formájába. Az elmúlt évtized társadalmi-gazdasági átalakulásának egyik fő jellemzője a földterületek tulajdonviszonyainak az átrendeződése volt. Ez a változás az erdőterületek közel felét is érintette. A szövetkezeti, korábban közös tulajdonként kezelt erdőterületek tulajdonnevesítés révén magántulajdonba kerültek. Az állami tulajdonú erdők egy része a kárpótlási eljárások keretében szintén magántulajdonba került. Az ország erdőterülete tulajdonformák szerinti megoszlásának folyamatos változásához nagyban hozzájárulnak még az időközben elvégzett erdőtelepítések is. Ezeket ugyanis zömében magántulajdonú földterületeken hajtják végre, ami folyamatosan növeli ennek a tulajdonformának a részarányát. A különböző tulajdonformájú erdőterületeken általában eltérő gazdálkodói csoportokba sorolható erdőgazdálkodók gazdálkodnak. Az állami tulajdonú erdőket nagyrészt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV Zrt.) és a Honvédelmi Minisztérium felügyeletében tevékenykedő, összesen 22 erdőgazdasági részvénytársaság kezeli (Az összes erdőterület 52%-át). (A Honvédelmi Minisztérium 3 erdészeti részvénytársasága a különleges katonai területeken álló honvédelmi célokat szolgáló erdőterületek kezelését végzik, ezek általában gyakorlóterek.) Ezen kívül állami területeket kezelnek a vízügyi szervek, a nemzeti parkok, illetve egyéb állami tulajdonú társaságok. Összesen 350 állami gazdálkodó van, átlagosan 3300 hektár területtel. Az állami erdőgazdálkodás során az erdő közcélú és védelmi funkciói fokozottabban érvényesülnek, az ilyen rendeltetésű területek jóval magasabb arányban vannak az állami gazdálkodók által kezelt területeken. Az állami területen mintegy 45% a védelmi rendeltetésű erdő , a magánterületen ez az arány 21%. Az állami erdőkre vonatkozó gazdálkodási szabályok szigorúbbak, a természetvédelmi korlátozások miatt felmerülő bevételkiesés és többletköltség miatt kártérítési igény nem merülhet fel. Az állami tulajdonú erdőkben az első három természetességi kategóriába tartozó erdőkben az új erdőtörvény előírásai szerint növelni kell a folyamatos erdőborítást szolgáló üzemmódok arányát. Az erdők kis része közösségi tulajdonban van, mintegy 1300 gazdálkodó van ebben a szektorban, ezek zömében önkormányzatok, átlagosan 930 ha területtel. A magántulajdonú erdők erdőbirtokosságok, erdőszövetkezetek, egyéb szövetkezetek, gazdasági társaságok, valamint egyéni gazdálkodók használatában vannak. Összesen mintegy 28000 magángazdálkodót tartunk nyilván jelenleg, átlagosan 30 ha alatti területtel. Kiemelendő a magángazdálkodók száma, és az általuk kezelt erdőterületek átlagos nagysága. Ez utóbbi jelzi, hogy ebben a körben egészen más feltételek között zajlik az erdőgazdálkodás, mint a többi gazdálkodócsoport — különösen az állami erdőgazdasági zrt-k — esetében. Az állami erdők magánosításánál megfigyelhető volt az a törekvés, hogy a korábban állami tulajdonban lévő nagyobb erdőtömbök lehetőség szerint továbbra is állami tulajdonban maradjanak. Ennek következtében kimutatható, hogy a magántulajdonú erdőterületek tagoltabbak, mint az állami tulajdonban maradt területek. A magánerdő-gazdálkodás számára ez komoly kihívásokat jelent, ennek ellenére ez a legdinamikusabban fejlődő szektora az erdőgazdálkodásnak. A magántulajdonú erdőterületeken a rendkívül kis birtokméret komoly nehézségeket okoz a jövedelmező gazdálkodásban. A magánerdő gazdálkodásban ezért a szerveződésnek, a kis


birtokkal rendelkező tulajdonosokat összefogó gazdálkodási formáknak nagy a jelentősége. Az erdőszövetkezetek, az erdőbirtokossági társaságok munkájuk során az elaprózódott erdőtulajdonok összefogásával hoznak létre életképes gazdálkodáshoz szükséges méretű erdőterületeket. A szerveződésnek, összefogásnak a faanyag értékesítése során is nagy szerepe van. Erdőgazdálkodó hatósági nyilvántartásba vétele Magyarországon az erdőgazdálkodó nem feltétlenül azonos az erdő tulajdonosával. Az erdőgazdálkodó az, aki az adott erdőterület hasznait veszi, ő az igazgatás ügyfele, ő rendelkezik az erdőgazdálkodási tevékenységek elvégzéséhez szükséges jogosítványokkal, szakmai ismeretekkel, stb. A rendszer ilyen alakulásának történelmi okai vannak. A reprivatizáció során mintegy 300000 új erdőtulajdonos keletkezett, akik többnyire semmiféle szakmai tapasztalattal nem rendelkeztek, sok esetben több száz kilométerre laknak az erdőtulajdonuktól. A magángazdálkodás beindulását az a tény is hátráltatta, hogy sok osztatlan közös tulajdonú terület került magántulajdonosok kezébe, és ahol egy 1-2 hektáros erdőrészletnek több száz tulajdonosa van, egy részük ismeretlen külföldi lakcímmel. Az erdőgazdálkodó nyilvántartásba vételének szabályairól az Erdőtörvény rendelkezik, a következőkben összefoglaltak szerint. Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő tulajdonos vagy jogszerű használó. Az erdőgazdálkodói nyilvántartás az érintett erdő és az erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület használatára vonatkozóan bejegyzett adatokat hitelesen tanúsítja. Az erdőgazdálkodói jogok és kötelezettségek a nyilvántartásba történő bejegyzéssel keletkeznek és a nyilvántartásból való törléssel szűnnek meg. A tulajdonosok társult erdőgazdálkodási tevékenységet kötelesek folytatni, ha a földrészletnek több tulajdonosa van, vagy az erdőrészlet több földrészletből áll és a földrészletek különböző személyek tulajdonában vannak. Társult erdőgazdálkodás esetén a tulajdonosoknak az erdőt egy személy használatába kell adniuk. Társult erdőgazdálkodásnak kell tekinteni, ha a tulajdonosok az erdőterületüket egy természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság használatába adják. Az erdőgazdálkodó, valamint a használatában lévő erdő és erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület adatait az erdészeti hatóság - kérelemre nyilvántartásba veszi. Az erdőgazdálkodói nyilvántartásba a megadott szerinti adatok bejegyzésének (megváltoztatásának vagy törlésének) közhiteles hatósági nyilvántartásból történő adatátvétel, közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat alapján van helye. Aki szerződés alapján erdő, vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló erdő művelési ágú földterület használatára jogosult, köteles a használati jogot a szerződés hatálybalépésétől számított 30 napon belül a szerződés benyújtásával az erdészeti hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. Aki tulajdonosként vagy nem szerződésen alapuló jogcímen erdő vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló erdő művelési ágú földterület használatára jogosult, köteles a használati jogot - a használati jog fennállását igazoló okiratok benyújtásával az adott jogcím keletkezésétől számított 30 napon belül - az erdészeti hatósághoz nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni. A nyilvántartásba vételt a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja (a továbbiakban: az erdészeti hatóság központi szerve) által rendszeresített, és a honlapján közzétett,


formanyomtatványon lehet kérelmezni. Az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vételi kérelem elbírálására az az erdészeti hatóság illetékes, melynek illetékességi területén a kérelemmel érintett erdő, illetve erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület található. A nyilvántartásba vételt el kell utasítani, ha a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló szerződés nyilvánvalóan érvénytelen; a haszonbérleti szerződés az előhaszonbérleti jogra vonatkozó, külön jogszabályban foglalt előírások megsértésével jött létre; vagy a tulajdonosok a társult erdőgazdálkodás feltételeit nem teljesítették valamennyi érintett földrészletre vonatkozóan. Az erdőgazdálkodói nyilvántartás adatai országosan vezetettek, nyilvánosak, azokból elektronikus úton is - hiteles vagy nem hiteles, illetve teljes vagy szemle másolat adható. Az erdőgazdálkodói nyilvántartás adataiban bekövetkezett változást az erdőgazdálkodó a változás időpontjától számított 8 napon belül köteles az erdészeti hatósághoz bejelenteni. Az erdőgazdálkodó felel azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat valótlanságából, illetve a bejelentés elmulasztásából származnak. Az erdőgazdálkodói kód egyedi azonosító, melyet az erdőgazdálkodó első nyilvántartásba vétele alkalmával, illetve a nyilvántartás hivatalból végrehajtott módosításakor kell megállapítani és közölni az erdőgazdálkodóval. Egy erdőgazdálkodónak egy, országosan egységes erdőgazdálkodói kódja lehet. Az erdőgazdálkodói nyilvántartás a természetes személy erdőgazdálkodó esetén a következő adatokat tartalmazza: családi és utónév, ideértve a születési családi és utónevet, születési hely, idő, anyja neve, állandó lakhely, adóazonosító jel vagy adószám, a mezőgazdasági vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs szám, erdőgazdálkodói kód, levelezési cím. Jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet erdőgazdálkodó esetén a következő adatokat tartalmazza: szervezet megnevezése, székhely, képviselő neve, gazdálkodó szervezet földhasználó esetén a statisztikai számjel, adószám, a mezőgazdasági vidékfejlesztési támogatási szerv által kiadott regisztrációs szám, erdőgazdálkodói kód. A használt erdőre vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterületre vonatkozó következő adatokat tartalmazza: a település neve, a földrészlet fekvésének (belterület, külterület) megjelölése, a földrészlet helyrajzi száma, az alrészlet, a földterület erdészeti azonosítója, a használt terület nagysága, a használat jogcíme, a nyilvántartásba vétel időpontja, a használat időtartama. A jogosult erdészeti szakszemélyzetre vonatkozóan a következő adatokat tartalmazza: családi és utónév, nyilvántartási kód. Az erdészeti szakszemélyzetre vonatkozóan a következő adatokat tartalmazza: családi és utónév, nyilvántartási kód. Az erdészeti hatóság erdő, vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület használatára vonatkozó bejegyzés erdőgazdálkodói nyilvántartásból történő törlésére irányuló eljárást folytat le természetes személy erdőgazdálkodó halála, illetőleg erdőgazdálkodó szervezet jogutód nélküli megszűnése esetén, illetve a használati jogosultság megszűnése esetén. Amennyiben a használat jogszerűségével kapcsolatos kétség esetén az erdőgazdálkodó nem tesz eleget az erdészeti hatóság igazolási felszólításában foglaltaknak, az erdő, vagy erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület használatára vonatkozó bejegyzést az erdészeti hatóság törli az erdőgazdálkodói nyilvántartásból. Az erdőgazdálkodói nyilvántartásból adatszolgáltatást – az erdészeti hatósági eljárásban fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról szóló külön jogszabályban meghatározott díj megfizetése ellenében - az erdészeti hatóság végez. Az erdőgazdálkodói nyilvántartásból betekintés útján adatszolgáltatásra nincs lehetőség. Az erdőgazdálkodói nyilvántartásból adatszolgáltatás ingatlan-nyilvántartási, vagy erdészeti


területazonosító adatokkal egyértelműen beazonosítható módon meghatározott erdőre, és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterületre vonatkozóan teljesíthető. Adott erdőgazdálkodó használatában lévő összes erdő, és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, erdő művelési ágú földterület egyben legyűjtött adatai csak az érintett erdőgazdálkodó részére adhatók ki. Erdészeti szakszemélyzet alkalmazása Mint az erdőgazdálkodóról szóló órán már láttuk, az erdőtulajdonosok nagy része nem rendelkezik szakirányú végzettséggel, erdőgazdálkodási szakmai ismerettel. Az erdőgazdálkodó sem feltétlenül szakember, hanem vagy egy erdőtulajdonos, aki bejegyezteti magát gazdálkodónak, vagy egy olyan személy vagy vállalkozás, akit egy tulajdonosi kör megbíz a gazdálkodással. Azonban az erdőtulajdon speciális jellemzői megkövetelik, hogy szakember közreműködjön a gazdálkodásban. Az erdőtörvény kötelezővé teszi a szakszemélyzet alkalmazását, a támogatási rendszer ennek finanszírozására ad lehetőséget. A szakszemélyzet az erdő őrzését, a gazdálkodási munkák szakmai irányítását az erdővédelmi munkákat látja el. Alábbiakban az alkalmazásra vonatkozó szabályozást ismertetjük. Az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége szakszerűségének biztosítása érdekében jogosult erdészeti szakszemélyzetet köteles alkalmazni, kivéve, ha az erdőgazdálkodó szerepel a jogosult erdészeti szakszemélyzeti névjegyzékben. Az erdészeti szakszemélyzet szakirányítási tevékenysége során köteles az erdő fennmaradását, fejlődését veszélyeztető állapotról, eseményről, vad általi károsításról való tudomásszerzést követően az erdőgazdálkodót és az erdészeti hatóságot haladéktalanul értesíteni, illetve a veszély elhárításában a tőle elvárható módon közreműködni, az erdőben jogszerűen végzett munkák szakmai irányítását elvégezni. Az erdészeti szakszemélyzet őrzési tevékenysége során az erdőben, erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen és az erdészeti magánúton jogosult: az erdőt veszélyeztető vagy károsító jogellenes cselekmény elkövetésén tetten ért személyt cselekményének abbahagyására felszólítani, ellene eljárást kezdeményezni, a járművet, amelyikről alaposan feltételezhető, hogy azon jogellenesen szerzett fa-, szaporítóanyag, illetve egyéb erdei termék van - a tervezett intézkedése okának és céljának közlése mellett feltartóztatni, átvizsgálni. Az intézkedéssel érintett személyt jogosult személyazonosságának igazolására felhívni, vagy személyazonosságának megállapítása érdekében - ha az érintett személy magát önként és hitelt érdemlően nem igazolja - igazoltatásra jogosult hatósági személyt felkérni, az erdőt veszélyeztető vagy károsító jogellenes cselekmény elkövetésén tetten ért vagy az elkövetéssel alaposan gyanúsítható személytől a jogellenesen szerzett faanyagot és szaporítóanyagot, illetve egyéb erdei terméket, valamint az elkövetéshez (veszélyeztetéshez) használt eszközt elvenni. Az elvett faanyagot és szaporítóanyagot, illetve egyéb erdei terméket és az elkövetéshez (veszélyeztetéshez) használt eszközt az erdészeti szakszemélyzet köteles haladéktalanul átadni az erdészeti hatóságnak vagy a rendőrségnek. Az erdészeti szakszemélyzet őrzési tevékenysége során köteles a kiadott jogszabályban előírt egyenruha és szolgálati jelvény viselésére. Az erdészeti szakszemélyzet őrzési tevékenysége során könnygázszóró palack, és - a fegyvertartásra vonatkozó külön jogszabályban foglaltak szerint - gáz- és riasztófegyver, valamint lőfegyver tartására jogosult, melyet egyenruhás szolgálatban nyíltan viselhet. Az erdészeti szakszemélyzet az arányosság követelményének betartásával a jogszerű


intézkedésével szembeni ellenállás megtörése érdekében testi kényszert, könnygázszóró palackot, szolgálati kutyát, az ellene irányuló támadás megakadályozására könnygázszóró palackot, szolgálati kutyát, gáz- és riasztófegyvert alkalmazhat. Az erdészeti szakszemélyzet lőfegyvert kizárólag jogos védelmi helyzetben használhat, feltéve, hogy más kényszerítő eszköz nem alkalmas a támadás elhárítására, vagy az eset körülményei folytán a megelőző intézkedésekre már nincs idő. A testi kényszer, a könnygázszóró palack, a szolgálati kutya, vagy a gáz- és riasztófegyver, valamint a lőfegyver alkalmazására - ha az eset körülményei lehetővé teszik - az érintettet előzetesen figyelmeztetni kell. A testi kényszer, a könnygázszóró palack, a szolgálati kutya, vagy a gáz- és riasztófegyver, valamint a lőfegyver alkalmazása során lehetőleg kerülni kell a testi sérülés okozását. Az intézkedés során megsérült személy részére - amint lehetséges - az erdészeti szakszemélyzet köteles a tőle elvárható módon segítséget nyújtani. Szükség esetén az erdészeti szakszemélyzet köteles gondoskodni arról, hogy az intézkedés során megsérült személyt orvos elláthassa. A testi kényszer, a könnygázszóró palack, a szolgálati kutya, a gáz- és riasztófegyver és a lőfegyver alkalmazását az intézkedést követően haladéktalanul - amint az eset körülményei lehetővé teszik - jelenteni kell a rendőrségnek. A testi kényszer, a könnygázszóró palack, a szolgálati kutya, a gáz- és riasztófegyver és a lőfegyver alkalmazásának jogszerűségét a rendőrség vizsgálja ki a közigazgatási hatósági eljárás általános szabályai szerint. Az erdészeti szakszemélyzet az erdőben, az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen és az erdészeti magánúton végzett erdőőrzési tevékenységével, valamint a jogellenes cselekmény hatóságnak történő bejelentésével kapcsolatban a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személy. Az erdészeti szakszemélyzet az intézkedésével összefüggésben megismert személyes adatokat kizárólag eljárás kezdeményezése céljából, az ahhoz szükséges ideig kezelheti. A szakszemélyzet magasabb szintű jogokkal rendelkező tagja a jogosult szakszemélyzet. A jogosult erdészeti szakszemélyzet, a korábban megfogalmazott kötelezettségeken és jogosultságokon túl köteles az erdőgazdálkodó részére annak jogai gyakorlása és kötelezettségei teljesítése érdekében szakmai tájékoztatást és tanácsot adni, az erdőgazdálkodót szakmai szempontból képviselni a helyszíni szemléken, hatósági ellenőrzéseken, valamint a körzeti erdőtervezéshez kapcsolódó egyeztetéseken, az erdészeti hatósággal való kapcsolattartása során tudomására jutott, az erdőgazdálkodót érintő tényekről, adatokról az erdőgazdálkodót haladéktalanul tájékoztatni. A jogosult szakszemélyzet jogosult: az erdőgazdálkodónak az erdészeti hatóság felé teljesítendő bejelentései, adatszolgáltatásai ellenjegyzésére, műveleti lap kiállítására, pályázatok szakmai tartalmának, teljesítésének ellenjegyzésére. Felsőfokú erdészeti szakirányú végzettséggel rendelkező jogosult erdészeti szakszemélyzet jogosult erdőtelepítési kivitelezési terv készítésére, erdészeti magánút tervezésére, körzeti erdőtervezés kivételével erdészeti térképezésre, erdő rendeltetését szolgáló műtárgy, csatorna, tározó tervezésére. Erdőtervezés Az erdő hosszú távú fennmaradását, a fenntartható használatot az erdőtervezés rendszere biztosítja. Az erdőtervezés keretében évente az ország erdőterületének körülbelül egy tizedén (kb. 200000 hektáron) végeznek terepi felvételeket, azaz felmérik a terület erdőállományait, leírják az ott található fafajokat, megmérik a terület fatérfogatát, ellenőrzik a terület határvonalait, felveszik az újonnan beerdősült területeket. A felmérések adatai alapján


megtervezik az erdőállományban a következő tíz év munkáit. A terv készítési folyamatába bevonásra kerülnek az érintett terület erdőgazdálkodói, az önkormányzatok, a szakhatóságok, és az érintett civil szervezetek. Az erdőtörvény és a kapcsolódó jogszabályok szabályozzák az erdőtervezést. Az alábbiakban a részletes szabályozást ismertetjük. Az erdővagyon védelmét, a fenntartható erdőgazdálkodási tevékenység tervszerűségét az állam a körzeti erdőgazdálkodási és tervezési szabályokról szóló miniszteri rendelet kiadásával (a továbbiakban: erdőtervrendelet), a hosszú távra - legalább tíz évre - szóló körzeti erdőterv készítésével (a továbbiakban: körzeti erdőterv), az Adattár működtetésével és az abban foglalt egyes adatok kötelező felhasználásával, valamint az erdőtervvel és az erdőgazdálkodási tevékenység bejelentési-engedélyezési rendszerével biztosítja. Az egyes körzetekre vonatkozó tervezési alapelveket, az erdei haszonvételek lehetséges felső határát jelentő keretszámokat, a körzetben tervezett erdőszerkezet-átalakítások ütemét és mértékét, a körzetre jellemző általános előírásokat, valamint az állami tulajdonban lévő és a nem gazdasági rendeltetésű erdőkre vonatkozó szabályokat a miniszter az erdőtervrendeletben állapítja meg. Az erdőtervrendelet előírásai az előző erdőtervi időszak erdőgazdálkodásának hatósági értékelésén, az Adattár adatai alapján a körzetre vonatkozó átfogó hozamvizsgálaton, és a körzet területére vonatkozó természetvédelmi kezelési és egyéb tervek előírásain alapulnak. Az erdőtervrendeletben foglalt tervezési alapelvekre és előírásokra vonatkozó javaslatot az erdészeti hatóság állítja össze. A javaslat kötelező tartalmi elemei különösen az erdei haszonvételek felső határának keretszámai a véghasználati módok szerint még tervezhető legnagyobb terület, az előhasználatok mértéke; védett természeti terület esetében az erdőszerkezet-átalakítás üteme és mértéke, az egyes faállománytípus-csoportok vágásérettségi szakaszai, valamint a vegetációs időszakra vonatkozó előírások. A körzet szerint illetékes erdészeti hatóság a javaslat kidolgozása során az érintett erdőgazdálkodók, a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, az erdőtörvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott hatóságok, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv, a körzet területén található helyi önkormányzatok, az erdészeti vagy természetvédelmi célra alakult civil szervezetek bevonásával egyeztető tárgyalást tart. Az egyeztető tárgyalásról az érintett erdőgazdálkodókat, hatóságokat, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, önkormányzatokat értesíteni kell, továbbá annak tárgyáról, időpontjáról és helyszínéről hirdetményi úton is tájékoztatást kell adni az érintett önkormányzatok hirdetőtábláján. Az egyeztető tárgyaláson résztvevők erdei életközösséggel, annak fenntartható használatával, védelmével kapcsolatos javaslatait, amennyiben nem ütköznek jogszabályba, továbbá nem akadályozzák a fenntartható erdőgazdálkodást, az erdészeti hatóság beépíti a javaslatba. Az erdészeti hatóság a javaslatot felterjeszti a miniszternek. A felterjesztésnek tartalmaznia kell az egyeztetések tényét, időpontját, az egyeztetés ellenére fennmaradt véleményeltérést, a képviselt álláspontokat és azok indokait. A körzeti erdőterv az erdőtervrendeletben meghatározott keretek között és szabályok szerint az erdő rendeltetésének betöltését, folyamatos fenntartását, szolgáltatásainak, haszonvételeinek, hozadékának biztosítását, az erdőhöz fűződő közérdek érvényesülését szolgáló adatállomány, és gazdálkodási javaslatokat tartalmazó iránymutatás, amely a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeit a közérdeknek leginkább megfelelő módon biztosítja. A körzeti erdőterv tartalmazza az adott körzetre vonatkozóan a tervezés alá vont területek ingatlan-nyilvántartási helyrajzi számát és területét, az erdőtagok, az erdő- és egyéb részletek


erdőgazdasági azonosítóját, területét, rendeltetéseit és üzemmódját, az erdőrészletek termőhelyi viszonyainak és az erdőállományok jellemző adatainak leírását. Tartalmazza továbbá erdőrészletenként a természetességi állapotot, erdőrészletenként az erdő rendeltetésének vagy rendeltetéseinek és üzemmódjának megfelelően javasolt erdőfelújítási feladatokat, erdőrészletenként az erdei haszonvételek javasolt mértékét, gyakorlásának módját, az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő átfogó adatokat, valamint azok elemzését, az erdészeti nyilvántartási térképeket, a védett természeti területen a védelemhez, illetve a Natura 2000 területeken a közösségi és kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges javaslatokat. A körzeti erdőtervet az erdészeti hatóság készíti el. A körzeti erdőterv készítése során az erdőfelújítási feladatok meghatározásánál előnyben kell részesíteni a természetes és természetszerű erdők megőrzését és fenntartását; az erdőnevelési feladatok meghatározásánál gondoskodni kell a természetes elegyfajok megőrzéséről; az alkalmas termőhelyeken különösen a védelmi és közjóléti rendeltetésű erdőkben - fel kell hívni az erdőgazdálkodó figyelmét a folyamatos erdőborítást biztosító, szálaló, illetve átalakító üzemmód alkalmazásának lehetőségére. A körzeti erdőtervezés megkezdésének időpontjáról, lefolyásáról az érintett erdőgazdálkodókat, a jogszabályban meghatározott hatóságokat, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet, a körzet területén található helyi önkormányzatokat értesíteni kell, és arról hirdetményi úton is tájékoztatást kell adni. Az érintett erdőgazdálkodók, hatóságok, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv, a körzet területén található helyi önkormányzatok, az erdészeti vagy természetvédelmi célra alakult civil szervezetek a körzeti erdőtervezés megkezdésétől számított 45 napig az erdőgazdálkodással kapcsolatos írásos javaslatokat tehetnek. A terepi felvételezést követően az erdészeti hatóság erdőrészlet szintű tárgyalást tart, amelyen az erdőgazdálkodó, az érintett hatóságok, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv vehet részt. Az erdőrészlet szintű tárgyalások lezárását követően a körzet egészére vagy annak egy részére vonatkozóan az erdészeti hatóság a javaslatot benyújtók, valamint a lakosság bevonásával egyeztető tárgyalást tart. Az erdészeti hatóság az egyeztető tárgyaláson tájékoztatást ad a körzet vagy körzetrész természetbeni állapotáról, a következő időszak erdőgazdálkodási lehetőségeiről és korlátairól, valamint meghallgatja és mérlegeli az ezzel kapcsolatban elhangzott észrevételeket, véleményeket. A körzeti erdőtervezés befejezésekor az erdészeti hatóság záró tárgyalást tart. A záró tárgyalásról az érintett erdőgazdálkodókat, hatóságokat, a körzet területén található helyi önkormányzatokat, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervet értesíteni kell. Az erdőgazdálkodás fenntarthatóságának folyamatos biztosítása érdekében az erdészeti hatóság a körzeti erdőterv készítésekor az adott körzetre vonatkozó hozamvizsgálatot végez. A körzeti erdőterv készítésekor végzett hozamvizsgálat eredményétől függően az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott esetben az erdészeti hatóság a fahasználati lehetőségek korlátozását - elsősorban az állami területeken - rendelheti el. Az erdő számos feladata között nagyon fontos közjóléti funkciókat is betölt. A közjóléti feladatok hatékony ellátása gondos tervezést igényel. Ezért az erdőtervezés mellett fontos a közjóléti tervezés, és a közjóléti létesítmények (kilátó, autóspihenő, erdei tornapálya, esőbeálló, szalonnasütő hely, stb.) nyilvántartása. Erdőben és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen elhelyezett közjóléti létesítményekről az erdészeti hatóság nyilvántartást vezet. Az erdők és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületek közjóléti


funkciójának fejlesztése és összehangolása érdekében erdőtervezési körzetenként közjóléti fejlesztési tervet kell készíteni. A körzeti erdőterv alapján az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit az erdészeti hatóság erdőterv határozatban (a továbbiakban: erdőterv), hivatalból állapítja meg. Amennyiben az erdő rendeltetésében, állapotában bekövetkezett, a körzeti erdőterv elkészítésekor előre nem látott változás ezt indokolja, az erdészeti hatóság a tudomásszerzést követően hivatalból indított eljárás során határozatban dönt az erdőterv módosításáról. Amennyiben a gazdálkodási viszonyokban bekövetkezett, a körzeti erdőterv elkészítésekor előre nem látott változás ezt indokolja, az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó kérelmére indított eljárásban dönt az erdőterv módosításáról. Az erdőtervben az egyes erdőrészletekre határozattal meghatározott fahasználati lehetőségek, felújítási kötelezettségek az adott erdőrészlet mindenkori erdőgazdálkodóját jogosítják és kötelezik. Az erdőtervezés kapcsán mindenképpen meg kell említeni az Országos Erdőállomány Adattárat. Az erdők nyilvántartása, az erdőgazdálkodás kiszámítható működése és országos szintű szabályozása érdekében a miniszter Adattárat működtet. Az Adattár az alábbi adatokat tartalmazza: az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodói kódját; az erdőgazdálkodás során betartandó, az erdészeti hatóság határozatában megállapított általános adatokat, az átalakító és szálaló üzemmódban lévő erdők átalakítási vagy szálalási terveiben foglalt, valamint a védett természeti és a Natura 2000 területeken lévő erdőkben alkalmazandó különös előírásokat; a körzeti erdőtervben megállapított adatokat; a jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési tervek adatait; a bejelentett egyes erdőgazdálkodási tevékenységek adatait; az erdőben elvégzett egyes erdőgazdálkodási tevékenységek adatait; az erdő faállományának mennyiségében és minőségében bekövetkezett változásokat; az erdészeti és közjóléti létesítmények adatait. Az erdő Adattárban nyilvántartott adataiban bekövetkező változásokat az erdészeti hatóság az eljárásai során feltárt, megállapított, vagy a jogosult erdészeti szakszemélyzet ellenjegyzésével beérkező bejelentésekben foglalt tények, adatok alapján -a változások nyomon követhetőségének biztosítása mellett – átvezeti. Az erdőgazdálkodási tevékenységgel összefüggő tervezés, irányítás, ellenőrzés és tájékoztatás az Adattár adatainak felhasználásával történik. Az Adattár adatai országosan vezetettek és nyilvánosak. Erdőnevelési, fakitermelési módok ismertetése Az erdőgazdálkodás során az „aratás” a fa kitermelése. A fakitermelés módja sokféle lehet. Ezek kiválasztása egy adott állomány esetében sok mindentől függ. Befolyásolja az állomány fafaja, kora, a kiválasztott erdőfelújítási mód, a területet érintő természetvédelmi és egyéb korlátozások és egyéb szempontok. Az erdőnevelés az a tevékenység, melynek során a minél jobb minőségű, a károsítóknak és a károsításoknak jobban ellenálló állományok nevelése a cél. Az erdőnevelés eszközei a különböző nevelővágások, melyek során az elegyarányt szabályozzák, és kialakítják az erdő szerkezetét. Az erdőnevelések keretében elvégzett fakitermelések során - az erdő későbbi sikeres felújításának feltételeit is szem előtt tartva törekedni kell az adott termőhelynek valamint az erdő természetességi kategóriájának megfelelő, elegyes erdőtársulás kialakítására és fenntartására, valamint az idegenhonos, illetve intenzíven terjedő elegyfafajok visszaszorítására. Az alábbiakban ismertetjük a fakitermelési módokat, és azok főbb jellemzőit.


A fiatal erdő nevelése, megfelelő fejlődése céljából végzett fakitermelés, az erdősítés befejezését követő öt éven belül a befejezett ápolás, majd ezt követően a tisztítás (ápoló- és tisztítóvágás). Ennek a fakitermelési módnak a fiatal erdőállomány fejlődése szempontjából nem kívánatos faegyedek eltávolítása a célja, amelyek vagy minőségben, vagy fafajban nem felelnek meg az elérni kívánt állománynak. A befejezett ápolás során a faállomány fő- és elegyfafajú faegyedeinek megfelelő tőszámát és elegyarányát kell kialakítani, valamint biztosítani kell azok további fejlődési feltételeit. A tisztítás során az erdő rendeltetésének, távlati célállománytípusának, valamint elvárt természetességi állapotának megfelelő faállomány-szerkezet és elegyarányt kell kialakítani. Az erdőnevelés - beleértve a szálaló és átalakító üzemmódú erdőkben végzett fakitermeléseket is - során biztosítani kell, hogy a faállomány minősége és fejlődési lehetősége javuljon, az erdő élőfakészlete csak átmenetileg csökkenjen, továbbá hogy az erdő talaja és az erdei életközösség maradandó kárt ne szenvedjen. Az erdő faállománya minőségének javítását és a fahozam növelését, és az erdő nevelését szolgáló fakitermelés a gyérítés. A fakitermelési mód az állomány bizonyos korában hajtható végre. Gyérítésből már értékesítésre alkalmas méretű és minőségű faanyag termelhető ki. A gyérítés során a megmaradó faállomány érdekében dolgozunk, azaz eltávolítjuk a nem megfelelő minőségű, alászorult, nem kívánatos fafajú egyedeket. Több gyérítést hajthatunk végre egy állomány élete során. A törzskiválasztó gyérítéssel olyan faállomány-szerkezetet kell kialakítani, amely biztosítja az erdő faállományának erőteljes magassági növekedését, a megfelelő nagyságú korona kialakulását, és az állomány minőségi jellemzőinek javulását. A növedékfokozó gyérítéssel olyan faállomány-szerkezetet kell kialakítani, amely biztosítja az erdő faállományának erőteljes vastagsági növekedését, és a minőségi faanyagtermesztés lehetőségét. A gyérítések elvégzése után egészséges, megfelelő fafajú, egyenes törzsű nem földig ágas fák maradnak az állományban, amik már nem akadályozzák egymás növekedését. A véghasználati kor elérése előtt az erdő szerkezetét károsan nem befolyásoló, faanyagnyerésre lehetőséget adó fakitermelés a készletgondozó használat. A készletgondozó használat során az erdőterv hatálya alatt legfeljebb a fakitermeléssel érintett terület faállománya folyónövedékének megfelelő bruttó fatérfogat termelhető ki, azaz a készletgondozó használattal érintett területen a fatérfogat az adott tíz éves időszak alatt a kitermelés ellenére nem csökken, legfeljebb annyit termelünk ki amennyivel gyarapodik a fatérfogat. Ezt a fakitermelést egyenletes eloszlásban az erdőrészlet teljes területén tesszük. A faállomány egy beavatkozással végrehajtott kitermelése, véghasználata a tarvágás. A fahasználat leginkább „látványos” módja. Az erdőrészletben összefüggő területen vágják ki a faállományt. Ennek a fakitermelési módnak a legvitatottabb a megítélése. Tény, hogy vannak olyan állományok, ahol más fakitermelési móddal nem érhetünk el eredményt. Ilyenek például az akác és a nemesnyár állományok, ahol a tarvágás és az utána történő mesterséges felújítás a célravezető módszer. Az is tény, hogy egy tarvágott terület nem túl szép látvány. A tarvágás alkalmazásával rendkívül óvatosan kell bánni, hisz ez óriási változás az élőhelyben, egyik pillanatról a másikra eltűnik az idős erdő. A tarvágással érintett terület klimatikus viszonyai megváltoznak, fokozottan jelentkezik az erózió veszélye, megnő annak kockázata, hogy a fényigényes lágyszárú és cserjefajok ugrásszerű elszaporodása akadályozza az erdőfelújítás végrehajtását. Ennek ellenére vannak olyan területek, állományok, ahol ez a legcélravezetőbb fakitermelési mód. A tarvágás alkalmazása visszaszorulóban van, a jogi szabályozás is ebbe az irányba vezeti az erdőgazdálkodókat. A szabályozás szerint, az erdőterv alapján tarvágás akkor végezhető, ha sík és dombvidéken gazdasági elsődleges rendeltetésű faültetvényekben és kultúrerdőkben húsz hektárnál, gazdasági elsődleges


rendeltetésű származék és átmeneti erdőkben tíz hektárnál, egyéb erdőkben öt hektárnál nagyobb, hegyvidéken öt hektárnál nagyobb egybefüggő, felújítás alatt álló vágásterület nem keletkezik. A tarvágás során hullámtéren a töltés és a folyó között egybefüggő, felújítás alatt álló vágásterület nem keletkezhet, kivéve ha a folyó és a töltés között 50 méternél kisebb szélességű erdő található. Az erdészeti hatóság a területi kiterjedéstől függetlenül a tarvágás végrehajtását megtilthatja, ha az az erdő talajszerkezetének jelentős romlásával jár. Az erdészeti hatóság a tarvágás végrehajtását az erdő talajának védelmét szolgáló feltétel teljesítéséhez kötheti. Az erdészeti hatóság az erdő tarvágásának engedélyezését feltételekhez kötheti, tarvágás egybefüggő területét az fentiekben foglaltakhoz képest további korlátozhatja, előírhatja talajkímélő fahasználati technológia alkalmazását vagy a tervezett tarvágás területén található, vagy annak kivitelezése során kialakuló vízmosások és árkok erózióvédelmének biztosítását. A faállomány fokozatos, időben elhúzódó, több alkalommal végrehajtott véghasználat jellegű kitermelése a fokozatos felújítóvágás. A felújítóvágás időtartama rövidebb mint a vágáskor egyharmada. A fokozatos felújítóvágást olyan állományban lehet alkalmazni, mely képes a megújulásra, azaz megfelelő újulat keletkezik alatta. A vágások során az erdő megújulása érdekében „dolgozunk” azaz az öreg erőállomány alatt megjelenő facsemeték számára megfelelő fényviszonyok és állományszerkezet kialakítása a cél. A fenti megállapításból adódik, hogy olyan állományban lehet ezt a módot alkalmazni, ahol van, illetve lehet természetes újulat. Ez természetesen időbeni korlátokat is jelent, hiszen nem minden évben van megfelelő mag illetve makktermés, ezért a fokozatos felújítóvágás időzítéséhez ismernünk szükséges a várható termést. A fokozatos felújítóvágásnak térbeli rendje alapján több típusát különböztetjük meg. Az ernyős fokozatos felújítóvágás lényege, hogy a faállományt 3-12 év alatt, 2-4 ütemben egyenletesen bontva vágják le, miközben az felújul. Alkalmazhatóságának feltétele az egyszerre jelentkező bő magtermés. Klasszikus esetben négyféle belevágást tartalmaz: előkészítő vágás, vetővágás, felszabadító vágás és végvágás. Az előkészítő vágás során a beteg, felújítást zavaró egyedeket távolítják el. A nyitó vagy vetővágást makktermés után hajtják végre, az idős állomány kismértékű megritkításával az újulatot juttatják fényhez. A felszabadító vágások a növekedő újulatnak biztosítanak fényt és növőteret. A végvágás során pedig az újulatból növekedett, fiatal erdő fölül vágják le az idős fákat. Természetesen itt nagy gondossággal kell eljárni, hogy a fakitermelés során ne törjék össze a fiatal állományt. A csoportos felújítóvágás módszere a lékes-gyűrűs tarvágásos felújítóvágásból alakult ki. Lényege, hogy a megjelent újulatfoltok felett 20-30 méter átmérőjű körökben bontják meg a lombkorona záródását, azaz ritkítják meg az idős állományt, úgy hogy a bontás erélye a középponttól kifelé fokozatosan csökken. A bontásokat több évenként visszatérve gyűrű alakban addig folytatják, míg az összes idős fát ki nem termelik. Az anyaállomány eltűnése után az újulatcsoportok egymással alapjuknál érintkező kúpszerű alakzatot vesznek fel. Ezt az eljárást több, egymást követő szórványos magtermésre alapozzák, és mindig meglévő újulatra bontanak. Csak árnytűrő fafajoknál alkalmazható (Magyarországon bükkösökben). Időtartama 10-30 év. A faállomány fokozatos, időben elhúzódó (30 évet meghaladó), több alkalommal végrehajtott véghasználat jellegű kitermelése a szálaló vágás. A szálalóvágás során hosszú időtartam alatt, maximum tíz évente történik fakitermelés, a belenyúlásokat a magtermés határozza meg. A területen egyenletesen, vagy egyenlőtlenül történik a beavatkozás, sok és kis mértékű fakitermelés történik, az idős állományt hosszú idő


alatt cseréljük le. A fokozatos felújítóvágástól a jóval hosszabb időtartama különbözteti meg. A folyamatos erdőborítás fenntartása mellett végrehajtott - vegyes korú és szerkezetű erdő kialakítását és fenntartását célzó - fakitermelés, amelynek mértéke a készletgazdálkodáson alapul a szálalás. A szálalásról bővebben a természetközeli erdőgazdálkodási módszerekről tartott órán lesz szó. Fő jellemzője, hogy az erdő természetes folyamatait próbálja meg a lehető leghívebben utánozni, a fák minden korosztálya megtalálható benne, a felújulás folyamatos, elegyes szintezett, stabil állományszerkezet jellemzi. Az elhalt, a súlyosan sérült vagy a veszélyes károsítók elszaporodását előidéző, beteg fák kitermelése az egészségügyi fakitermelés. Ennek lényege, hogy a fakitermelés nem előre tervezett, hanem valamilyen egészségügyi okból kell végrehajtani. Ez lehet valamilyen természeti katasztrófa miatt tönkrement állomány, lehet valamilyen rovarkárosító aminek az elterjedését meg kell akadályozni, stb. A fakitermelésekre vonatkozó általános szabályozás a következők szerint szól: A fa kitermelésekor figyelemmel kell lenni a vízforrások és vízbázisok védelmére, a védett élő szervezetek élőhelyére, az élettelen természeti értékek védelmére, a tájképre, valamint az értékes emberi alkotások környezetére. Az erdészeti hatóság a vízforrások, vízbázisok, a védett élő szervezetek élőhelyének, az élettelen természeti vagy tájképi értékek környezetének, a közjóléti objektumok védelme érdekében egyes fák vagy facsoportok kitermelését megtilthatja. Az erdőben fakitermelést - a fásítás és a szabad rendelkezésű erdő kivételével - az erdőtervben foglalt előírásokkal összhangban lehet végezni. A fásításból, a szabad rendelkezésű erdőből történő fakitermelést az erdészeti hatóságnak előzetesen be kell jelenteni. A fakitermelési munka végrehajtója köteles a munka elvégzésére jogosító, az erdőgazdálkodó által kiállított okiratot és a jogosult erdészeti szakszemélyzet által kiadott erdőgazdálkodási műveleti lapot vagy annak másolati példányát a munkavégzés során magánál tartani, és azt az arra jogosult személynek felszólítására bemutatni. Erdőben jogszerűen végezhető fakitermelés megkezdése előtt - a fásítás és szabad rendelkezésű erdő kivételével - a jogosult erdészeti szakszemélyzet köteles az erdőgazdálkodót vagy megbízottját tájékoztatni az elvégzendő munkafolyamatról, és a tájékoztatásról erdőrészletenként az erdészeti hatóság központi szerve által rendszeresített, és a honlapján közzétett, az alábbi adatokat tartalmazó műveleti lap formanyomtatványt kiállítani: az erdőgazdálkodó neve, címe, erdőgazdálkodói kódszáma, elérhetősége, a jogosult erdészeti szakszemélyzet neve, címe, erdészeti hatósági nyilvántartási kódja, elérhetősége, az erdőrészlet erdészeti területazonosító adatai (helység, tagszám, erdőrészlet jel), a fakitermelés módja, érintett területe, a kitermelendő nettó fatérfogat fafajonkénti bontásban, a fakitermelés tervezett kezdete és befejezése, a fakitermelés végrehajtására vonatkozó utasítások, a fakitermelés végrehajtásának jogszerű előkészítésére vonatkozó nyilatkozatok, dátum, valamint az erdőgazdálkodó és a jogosult erdészeti szakszemélyzet aláírása. A műveleti lapon a jogosult erdészeti szakszemélyzet köteles tájékoztatást adni a tervezett munka céljairól, szakmai előírásairól, a követendő technológiáról és a kialakítandó közelítő nyom hálózatról.


Fokozatos felújítóvágás és szálaló vágás keretében bontóvágás csak az erdőtervi előírásnak megfelelő állomány alatti újulat megtelepedésének, illetve megmaradásának elősegítése céljából végezhető. Fokozatos felújítóvágás és szálaló vágás keretében végvágás csak akkor végezhető, ha a végvágandó területen az újulat záródása a hetven százalékot eléri. Az ápoló- és tisztítóvágás, felújítóvágás végvágása és szálalóvágás végvágása, valamint a tarvágás kivételével minden fahasználat csak akkor hajtható végre, ha a kivágásra tervezett fák szakszerű megjelölése előzetesen már megtörtént. A faültetvényre, kultúrerdőkre az előírás nem vonatkozik. Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában természetes mageredetű erdőfelújításra az erdőtervben előírt újulattal rendelkező erdőrészletekben véghasználat, szálaló üzemmódban kezelt területeken szálalás március 31. és szeptember 1. közötti időszakban nem végezhető. Ettől eltérni csak időjárási körülmények miatt, az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet. Az újulattal rendelkező erdőrészletekben véghasználatot, szálalást csak olyan időpontban és olyan technológiával lehet végrehajtani, amelyik az erdő felújulásának sikerességét, a visszamaradó állományt és a talajt nem veszélyezteti. Az erdészeti hatóság természetes és természetszerű, valamint származékerdőkben, véghasználat esetében, termőhelyi, tájképvédelmi, talajvédelmi és erdőművelési okokból előírhatja a faállomány élőfakészletének 5 százalékos mértékéig hagyásfák, facsoportok visszahagyását. Amennyiben az erdőgazdálkodó az erdőfelújítási kötelezettségének a jogszabályban megszabott módon, illetve határidőre nem tett eleget, vagy az erdészeti hatóság által jogerős határozattal kiszabott erdővédelmi vagy erdőgazdálkodási bírságtartozása van, az erdészeti hatóság a fakitermelést korlátozza, ismételt vagy súlyos jogsértés esetén megtiltja. Az erdészeti hatóság határidő kitűzésével elrendeli a fakitermelést, ha az az erdő egészségi állapotának megőrzése, javítása, veszély elhárítása vagy az erdő felújítása érdekében szükséges. Az erdészeti hatóság Natura 2000 erdőterületen a közösségi és kiemelt jelentőségű élőhelyek és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében előírhatja: tisztítóvágás, gyérítés, készletgondozó használat, fokozatos felújítóvágás, szálaló vágás, szálalás esetén : egyes fafajok, egyedi jellegzetességgel bíró (különösen odvas, böhönc) faegyedek, álló és fekvő holtfa, egészségügyi fakitermelés esetén: legfeljebb 5 m3/ha mértékig álló és fekvő holtfa, véghasználat esetén: hagyásfák, a faállomány élőfakészletének 5 százalékos mértékéig facsoportok visszahagyását. Az erdészeti hatóság a Natura 2000 erdőterületen a közösségi és kiemelt jelentőségű fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése érdekében a fakitermelés elvégzésére időbeli és térbeli korlátozást állapíthat meg. Az erdőgazdálkodó által bejelentett fakitermelések megtörténtét, jogszabályoknak való megfelelőségét, szakszerűségét és az esetlegesen előírt engedélyezési feltételek megtartását az erdészeti hatóság kockázatelemzés alapján ellenőrzi. A kockázatelemzés során a jogosult erdészeti szakszemélyzetnek a fakitermelési munka szakszerűtlenségére vonatkozó bejelentéseit is figyelembe kell venni.


Erdőfelújítás Az erdő felújítása az erdő kitermelt vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység. Az erdő felújítása törvényben előírt kötelezettség, melynek szigorú határideje van, más rendelkezés hiányában az erdőfelújítást legkésőbb a kötelezettség keletkezésének évétől számított második év május 31-ig meg kell kezdeni. Az erdőfelújítás megkezdése alatt a sikeres első erdősítés teljesítését kell érteni. A sikeres első erdősítés teljesítésének minősül, ha az erdőterv erdősítési előírása szerinti főfafajú és eredetű, egészséges, további fejlődésében nem akadályozott, a vizsgált területen egyenletes eloszlásban elhelyezkedő faegyedek átlagos hektáronkénti tőszáma eléri-e a sikeres első erdősítésre meghatározott minimálisan elvárt tőszámot. Az erdő felújítása történhet természetes módon, a kitermelésre kerülő faállomány talajra hulló magjáról (mageredetű természetes felújítás), a kitermelt faállomány gyökeréről vagy tuskójáról kihajtott sarjakról (sarjeredetű természetes felújítás), vagy mesterséges módon, melynek során a letermelt vagy kipusztult és eltávolított faállomány helyén magvetéssel, csemeteültetéssel vagy dugványozással gondoskodnak a faállomány újbóli létrehozásáról. Az ország egyes erdészeti tájaiban az erdőfelújítás során alkalmazható, illetve tiltott célállományokat jogszabály állapítja meg. Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni. Mesterséges erdőfelújítás esetén csak az erdőtervben előírt célállománynak megfelelő fafajú, igazolt származású és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban meghatározott szaporítóanyagot szabad felhasználni. Származék-, természetes és természetszerű erdővel közvetlenül határos erdőben idegenhonos fafajokkal az erdő mesterséges felújítása csak akkor végezhető, ha az a környező erdők természetességi állapotát nem rontja, nem veszélyezteti. A véghasználat befejezését követően, továbbá, ha az erdő faállománya összefüggően ötezer négyzetmétert meghaladó területen bármilyen okból kipusztult, illetve a faanyagtermelést szolgáló erdőrészletben a fák koronavetületének területe az erdőrészlet területének hetven százaléka alá csökkent, az erdőgazdálkodónak az erdőfelújítást két éven belül meg kell kezdenie és a jogszabályban meghatározott határidőre be kell fejeznie. A felnyíló erdő esetében a fák koronavetületének harminc százalék alá csökkenése esetén keletkezik felújítási kötelezettség. Sarjaztatással - az erdészeti hatóságnak a talajvédelmi, a mezővédő, vagy a bányászati rendeltetésű, valamint a felnyíló erdőre hozott eltérő döntése kivételével - az éger, az akác és az őshonos nyár főfafajú erdők újíthatók fel. Az éger felújítása tuskósarjaztatással, míg az akác és a hazai nyár gyökérsarjaztatással történhet. A sikeres első erdősítés teljesítését követően az erdőterv erdősítési előírásának megfelelő fafajú és eredetű, egészséges, további fejlődésében nem akadályozott, a vizsgált területen egyenletes eloszlásban elhelyezkedő faegyedek átlagos hektáronkénti tőszáma nem lehet kevesebb az erdőfelújítás befejezetté nyilvánításának feltételéül meghatározott tőszámnál. Az erdőfelújítás eredményességének átmeneti csökkenését legkésőbb a soron következő vegetációs időszak kezdetéig pótolni kell. Fokozatos felújító vágással, vagy szálaló vágással érintett erdőben az idős faállomány és az újulat együttes záródása nem csökkenhet hetven százalék alá. Az újulat károsodása eredményeképpen bekövetkező eredménycsökkenést - ha a megfelelő fafajú és minőségű újulat természetes úton való megtelepedése nem biztosítható - legkésőbb a soron következő


vegetációs időszak elejéig mesterséges úton pótolni kell. Az erdő felújítását az erdészeti hatóság bejelentésre vagy hivatalból indított eljárásban hozott határozatban befejezetté nyilvánítja, ha az erdőtervben szereplő célállománynak megfelelő fafajok egyedei a kiadott jogszabályban meghatározott számban, arányban és minőségben jelen vannak. Az újulat záródása alatt az erdőterv erdősítési előírásának, e rendelet előírásainak, és az erdészeti hatóság határozatában rögzített egyéb rendelkezéseknek megfelelő fafajú és eredetű, egészséges, további fejlődésében nem akadályozott, a vizsgált területen közel egyenletes eloszlásban elhelyezkedő faegyedek átlagos tőszámának és az állomány alatti újulatra meghatározott minimálisan elvárt tőszámnak a százalékban kifejezett hányadosát kell érteni. A záródás számítása során a mesterséges mag eredetű faegyedek természetes mag eredetű erdőfelújítás előírása esetén legfeljebb 20 százalékos hányadban, természetes mag eredetű erdőfelújítás mesterséges kiegészítéssel történt előírása esetén legfeljebb 50%-os hányadban számíthatók be. Az erdőfelújítások befejezetté nyilvánításának feltételeit az erdőfelújítási kötelezettség keletkezésének tárgyévét követően molyhos tölgy főfafajú, mag eredetű erdőfelújítás esetében tizennégy, kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, magyar tölgy és bükk főfafajú, mag eredetű erdőfelújítás esetén tizenkettő, fenyő, cser és az egyéb kemény lombos főfafajú, mag eredetű erdőfelújítás esetén tíz, az egyéb főfafajú, mag eredetű erdőfelújítás esetén nyolc, sarjról történő erdőfelújítás esetén öt év alatt kell biztosítani. Fokozatos felújító vágás, vagy szálaló vágás mellett történő erdőfelújítás esetén az erdősítés befejezetté nyilvánításának feltételeit a végvágás tárgyévét követően molyhos tölgy főfafajú erdőfelújítás esetében tizenkettő, kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, magyar tölgy, cser és bükk főfafajú erdőfelújítás esetében tíz, egyéb főfafajú erdőfelújítás esetében nyolc év alatt kell biztosítani. Ebben az esetben végvágás alatt azt kell érteni, ha az erdőrészlet teljes vagy a természetben összefüggő részterületén az idős állomány záródása 30 % alá csökken. Az erdőterv rendelet az adott erdőtervezési körzetre vonatkozóan az előzőektől eltérő határidőket is megállapíthat. Ha a határidő elmulasztása az erdőgazdálkodónak nem felróhatóan, így különösen jelentősebb biotikus vagy abiotikus károsítás, továbbá honvédelmi, határrendészeti, nemzetbiztonsági, természetvédelmi, illetve kulturális örökség védelmi célú korlátozás miatt következik be, az erdészeti hatóság a határidőt a rendes munkavégzéshez szükséges mértékig módosíthatja. Erdőgazdálkodó változása esetén az új erdőgazdálkodó kérelmére a határidőt a sikeres első erdősítés teljesítését követően az erdészeti hatóság – a felróhatóságot is mérlegelve – a rendes munkavégzéshez szükséges mértékig módosíthatja. Az erdőfelújítás befejezetté nyilvánításának feltételei a következők: • az erdőterv erdősítési előírásának megfelelő fafajú és eredetű, egészséges, további fejlődésében nem akadályozott, a vizsgált területen egyenletes eloszlásban elhelyezkedő faegyedek átlagos tőszáma eléri az erdőfelújítás befejezetté nyilvánításának feltételéül jogszabályban meghatározott tőszámot, • az erdőterv erdősítési előírásában, és az erdészeti hatóság határozatában előírt elegyfafaj az előírás szerinti számban és elhelyezkedésben jelen van, • az erdő természetességi állapota szempontjából meghatározó idegenhonos, illetve intenzíven terjedő elegyfafajok – amennyiben azok jelenlétét az erdőterv erdősítési előírása és egyéb rendelkezések egyébként nem zárják ki - a véghasználatra került


• • •

•

•

•

faállományt alapul véve nem fordulnak elő nagyobb elegyarányban, kivéve, ha erre maga az erdőterv erdősítési előírása biztosít lehetőséget, az ép vezérhajtású faegyedek átlagos tőszáma eléri a befejezetté nyilvánításhoz jogszabályban meghatározott tőszám 90 százalékát, az erdőfelújítás főfafajú egyedeinek átlagos magassága az 1,5 métert meghaladja, az erdőfelújításban sikeres első erdősítés teljesítése óta kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, bükk, molyhos tölgy, vagy magyar tölgy főfafajú célállománytípus esetén legalább öt, nyár, fűz vagy akác főfajú célállománytípus esetén legalább három, egyéb esetben legalább négy tenyészeti időszak eltelt, fokozatos felújító vágás, vagy szálaló vágás mellett megvalósuló erdőfelújítás esetén a végvágás óta kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, bükk, molyhos tölgy vagy magyar tölgy főfafajú célállománytípus esetén legalább négy, egyéb esetben legalább három tenyészidőszak eltelt, az erdőfelújításban a sikeres első erdősítést, fokozatos felújító vágás, vagy szálaló vágás mellett megvalósuló erdőfelújítás esetében a végvágást követő utolsó, a befejezésre tervezett terület 50%-át meghaladó mértékű pótlás óta kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, bükk, molyhos tölgy vagy magyar tölgy főfafajú célállománytípus esetén legalább öt, nyár, fűz vagy akác főfajú célállománytípus esetén legalább három, egyéb esetben legalább négy tenyészetidőszak eltelt, és az utolsó 50%-nál kisebb mértékű pótlás óta legalább két tenyészidőszak eltelt.

Ha az erdőtervben a főfafaját tekintve V-VI.-os fatermési osztályba sorolt erdő felújításának befejezésére megállapított határidő lejártáig az erdőfelújítás főfafajú egyedei megfelelő szakmai gondosság mellett nem érik el az elvárt átlagos magasságot, de az erdőfelújítás a többi feltételnek megfelel, akkor azt az erdészeti hatóság a főfafajú egyedek alacsonyabb átlagos magassága mellett is befejezetté nyilváníthatja. A sikeres első erdősítés, és az erdőfelújítás befejezetté nyilvánítása feltételeinek teljesülését az erdőfelújítással érintett erdőrészlet erdősítési határidők tekintetében eltérő részterületein elkülönítve kell vizsgálni. Az erdőgazdálkodási tevékenység hatósági engedélyezése Az erdőgazdálkodó az erdő fenntartására, védelmére, valamint az erdei haszonvételek gyakorlására irányuló erdőgazdálkodási tevékenységet az erdészeti hatósághoz történt előzetes bejelentést követően végezhet. A bejelentési kötelezettség célja és indoka, hogy a tervezési időszak alatt bekövetkező esetleges változásokat lehessen érvényesíteni a gazdálkodás során. A bejelentésnek tartalmaznia kell a jogszabályban meghatározott fahasználati, erdőművelési tevékenységeket, valamint ha a bejelentett fahasználat következtében erdőfelújítási kötelezettség keletkezik, az erdőgazdálkodó által az erdőtervi lehetőségek közül választott erdősítési előírást, valamint a jogosult erdészeti szakszemélyzet ellenjegyzését. A bejelentési kötelezettség teljesítése során az erdőgazdálkodónak arról kell adatot szolgáltatnia az erdészeti hatóság részére, hogy a jogszabályokban és az erdőtervben az erdő fenntartására, védelmére, valamint az erdei haszonvételekre vonatkozóan megállapított jogokat és kötelezettségeket az egyes években mely erdőrészletben, milyen módon és mérték szerint kívánja érvényesíteni vagy teljesíteni. A bejelentési kötelezettség alá tartozó erdőgazdálkodási tevékenység az erdőben - szabad


rendelkezésű erdő kivételével - végzett: • befejezett erdősítés ápolás, • tisztítás, • gyérítés, • készletgondozó használat, • tarvágás, • fokozatos felújítóvágás, • szálaló vágás, • szálalás, • egészségügyi fakitermelés, egyéb fakitermelés, valamint alábbi erdősítési tevékenységek: • tuskózás, • mélyforgatás, • első kivitel, és pótlás. A bejelentést az erdészeti hatóság központi szerve által rendszeresített, és a honlapján közzétett, az alábbi adatokat tartalmazó formanyomtatványon kell benyújtani: • az erdőgazdálkodó neve, erdőgazdálkodói kódszáma, • a jogosult erdészeti szakszemélyzet neve, erdészeti hatósági nyilvántartási kódja, • a bejelentéssel érintett erdőrészlet erdészeti területazonosító adatai (helység, tagszám, erdőrészlet jel), • a tervezett tevékenység típusa, mértéke, • a keletkező erdőfelújítási kötelezettség mértéke, • a választott erdőtervi erdősítési előírás, • egyéb szöveges megjegyzések, • dátum, valamint • az erdőgazdálkodó és a jogosult szakszemélyzet aláírása. Amennyiben a bejelentett tevékenység nem a teljes erdőrészletet érinti, a bejelentéshez csatolni kell a tervezett tevékenységgel érintett részterületet ábrázoló erdészeti nyilvántartási térkép 1:10 000 méretarányú másolatát. A bejelentés három, védett természeti terület esetén négy példányban készül. Ebből egy példány az erdőgazdálkodónál, egy példány a jogosult szakszemélyzetnél marad, a fennmaradó példányokat pedig az erdészeti hatósághoz kell benyújtani. A bejelentés időpontjának az erdészeti hatósághoz történő beérkezés napja számít. Az erdőterv előírásainak megfelelően tervezett és bejelentett erdőgazdálkodási tevékenységek a bejelentést követő 31. naptól, a 100 erdőrészletnél vagy 500 hektárnál nagyobb területet érintő bejelentés esetén a 46. naptól az erdőtervvel összhangban, az abban foglaltaknak megfelelően, a bejelentésben megjelölt évben végezhetők. A bejelentésben csak a bejelentés éve vagy a bejelentés időpontját követő naptári év jelölhető meg. Az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodási tevékenységeket feltételhez köti, korlátozza, súlyos vagy ismételt jogsértés esetén megtiltja, amennyiben az erdőgazdálkodó gazdálkodása során e törvényben és az e törvény végrehajtására kiadott jogszabályban előírt szabályokat megszegte, az erdő állapotában korábban előre nem látható esemény következett be, vagy a védett természeti területen a védelmi célok megváltozását eredményező, illetve azokat veszélyeztető, korábban előre nem látható esemény következett be. Védett természeti területen, Natura 2000 területen a természetvédelmi hatóság a korlátozásra vagy tiltásra irányuló eljárás lefolytatását az erdészeti hatóságnál az ott megfogalmazott eseteken túl akkor is kezdeményezheti, ha az erdőgazdálkodó erdőgazdálkodási tevékenysége során a természetvédelmi célok megvalósítására vonatkozó előírásokat megszegte. Az előírt feltételnek, elrendelt korlátozásnak, tiltásnak a bekövetkezett eseménnyel arányosnak kell


lennie. Az erdészeti hatóság az eljárás megindításáról az erdőgazdálkodót és a jogosult erdészeti szakszemélyzetet is köteles értesíteni. A tárgyévben megkezdett, de be nem fejezett fakitermeléseket az erdészeti hatóság részére be kell jelenteni, melyek a tárgyévet követő év végéig végrehajthatók. A működési területe szerint érintett, a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szerv minden olyan, a körzeti erdőtervezés időpontjában nem ismert adatot, tényt, változást haladéktalanul köteles az erdészeti hatóságnak a tudomásszerzést követően bejelenteni, amely korlátozás elrendelését vonhatja maga után. A védett természeti területeket érintő bejelentések adatait az erdészeti hatóság a természetvédelmi hatóságnak haladéktalanul megküldi. A természetvédelmi hatóság a bejelentés kézhezvételétől számított 15 napon belül, a 100 erdőrészletnél vagy 500 hektárnál nagyobb területet érintő bejelentés esetén 30 napon belül a bejelentett erdőgazdálkodási tevékenység feltételhez kötését, korlátozását, tiltását kezdeményezheti az erdészeti hatóságnál, ha az erdő állapotában korábban előre nem látható esemény következett be, vagy a védett természeti területen a védelmi célok megváltozását eredményező, illetve azokat veszélyeztető, korábban előre nem látható esemény következett be. Az erdőgazdálkodó köteles bejelenteni az erdészeti hatóságnak az erdőtelepítés elsőkivitelét, az erdőfelújítás sikeres első erdősítését, valamint a fent felsorolt meghatározott tevékenységek elvégzését. Az erdőgazdálkodó bejelentése csak a jogosult erdészeti szakszemélyzet ellenjegyzésével érvényes. Az erdőgazdálkodó az erdőtelepítés elvégzett első kivitelét és pótlását, az erdőfelújításban végzett tuskózást és mélyforgatást, az erdőfelújítás sikeres első erdősítését és pótlását, valamint az erdősítés befejezési feltételeinek teljesülését tárgyév július 31-ig, a tárgyév első felében befejezett fakitermeléseket tárgyév július 31-ig a június 30-i állapotnak megfelelően, a tárgyév végéig elvégzett, és be nem jelentett fakitermeléseket a tárgyévet követő év január 31-ig a december 31-i állapotnak megfelelően köteles bejelenteni. A bejelentést az erdészeti hatóság központi szerve által rendszeresített, és a honlapján közzétett, az alábbi adatokat tartalmazó formanyomtatványon kell teljesíteni: • az erdőgazdálkodó neve, erdőgazdálkodói kódszáma, • a jogosult erdészeti szakszemélyzet neve, erdészeti hatósági nyilvántartási kódja, • a bejelentéssel érintett erdőrészlet erdészeti területazonosító adatai (helység, tagszám, erdőrészlet jel), • a bejelentett tevékenység vagy állapot típusa, mértéke, valamint a megvalósítás módjára vonatkozó megjegyzések, • fakitermelésekre vonatkozóan kiállított műveleti lap sorszáma, • a keletkező erdőfelújítási kötelezettség mértéke, • a választott erdőtervi erdősítési előírás, • dátum, • az erdőgazdálkodó és a jogosult szakszemélyzet aláírása. A bejelentéshez csatolni kell a mesterséges erdősítések elvégzése során felhasznált erdészeti szaporítóanyagra vonatkozó, az erdészeti szaporítóanyag előállításáról és forgalomba hozataláról szóló külön jogszabály szerinti erdészeti szaporítóanyag származási igazolvány másolatát, melyen az egyes mennyiségek tételes levezetésével fel kell tüntetni a bizonylaton szereplő szaporítóanyag felhasználási helyét. Amennyiben a végrehajtott tevékenység nem a teljes erdőrészletet érinti, a bejelentéshez csatolni kell a végrehajtással érintett részterületet - a töréspontok legalább 5 m pontosságú EOV koordinátáin alapuló vonalakkal - ábrázoló erdészeti nyilvántartási térkép 1:10 000 méretarányú másolatát.


Összefoglalva: Az erdőgazdálkodási tevékenységek végrehajtásához tervezett munkákat be kell jelenteni a hatóságnak. Amennyiben a hatóság a tevékenységet korlátozni vagy tiltani akarja, a megadott határidőn belül reagálnia kell. Amennyiben ez nem történik meg, a bejelentést elfogadottnak kell tekinteni. Erdőtelepítés Ez a fejezet az erdő és fásítás telepítésének szabályait állapítja meg. Az erdőtelepítés hosszú távra meghatározza egy táj képét, környezeti viszonyait, befolyásolja a közvetlen és közvetett környezet meteorológiáját, és egyben jelentős gazdasági döntés is. Mindezekért az erdőtelepítés (és a fásítás telepítése) komoly előkészületeket, tervezést és szakértelmet igényel. Éppen ezért az erdőtelepítést az erdőtörvény külön fejezete szabályozza. Az erdőterület növelése az Európai Közösség számára is fontos cél, ezért jelentős mértékű támogatási források állnak rendelkezésre, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében. Magyarországon nagy hagyományai vannak az erdőtelepítésnek, hisz 1921 óta mintegy 900 ezer hektár erdőt telepítettünk, majdnem megduplázva akkori erdőterületünket, az ideálisnak tekintett 27%-os erdősültség eléréséhez még mintegy 700 ezer hektár telepítéséhez van szükség, így ez a tevékenység továbbra is nagy jelentőséggel bír. Erdőtelepítés az erdészeti hatóság által jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv alapján végezhető. Az erdészeti hatóság megtagadja vagy feltételekhez köti a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek kétszáz méteres körzetében az idegenhonos fafajokkal tervezett erdő telepítésére vonatkozó erdőtelepítési-kivitelezési terv jóváhagyását, ha az a meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését, vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti. Az erdőtelepítés, valamint a fásítás során figyelemmel kell lenni arra, hogy a faállomány a függőleges koronavetület növekedésével arányosan a földrészlet határán belül maradjon, továbbá arra, hogy a faállomány szomszédos ingatlan hasznosítását az indokolt mértéket meghaladó módon ne korlátozza, illetve azt ne veszélyeztesse. Az erdészeti hatóság által jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv 5 évre szól. Az erdőtelepítéshez, valamint a fásításhoz csak a jogszabályban meghatározott és igazolt minőségű szaporítóanyagot szabad felhasználni. Az erdőtelepítési-kivitelezési tervnek tartalmaznia kell az erdőgazdálkodóra vonatkozó azonosító adatokat, a terület (helyrajzi szám) azonosító adatait, és tulajdon vagy bérleti viszonyaira vonatkozó adatait. Tartalmaznia kell az erdőtelepítéssel érintett ingatlan(ok) tulajdonosának (tulajdonosainak) közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, az erdőtelepítéshez, a telepíteni tervezett erdő erdőtelepítési-kivitelezési tervben javasolt elsődleges és további rendeltetéséhez, valamint üzemmódjához adott hozzájáruló nyilatkozatát, a földrészlet vagy alrészlet részterületén megvalósítani tervezett erdőtelepítés esetén az ingatlan-nyilvántartási térkép 30 napnál nem régebbi hiteles másolatát, melyen fel kell tüntetni a tervezett erdőtelepítés területét, és az erdészeti nyilvántartási térkép másolatát, amelyen fel kell tüntetni az erdőtelepítés eredményeképpen kialakítani tervezett erdőrészleteket. Meg kell adni a tervezett erdőtelepítés határvonala töréspontjainak EOV szerinti koordinátáit a körzeti erdőterv készítésének részletes szabályairól szóló külön jogszabályban rögzített pontossággal. Meg kell adni az erdő javasolt elsődleges és további rendeltetését, javasolt üzemmódját, a telepítendő földterület termőhelyi viszonyait bemutató, az erdőtelepítés fő- és elegyfafajainak


alkalmazhatóságát alátámasztó, az erdészeti termőhely-feltárásról szóló külön jogszabály szerinti termőhely-feltárási szakvéleményt. Meg kell tervezni a telepíteni tervezett fő- és elegyfafajokat, illetve fajtákat, erdőszegély tervezése esetén a cserjefajokat, azok elegyarányát, az elegyítés tervezett módjait, a létrehozni kívánt célállományt, az ültetési hálózatot (magvetés esetén a sortávolságot), a felhasználni kívánt szaporítóanyag minőségét és mennyiségét, a talaj-előkészítés, valamint az ültetés illetve magvetés módját, az erdőtelepítés megkezdésének tervezett időpontját, valamint befejezésének várható időpontját. Meg kell adni az erdőtelepítés megvalósítása és védelme érdekében tervezett létesítmények (különösen bakhát, padka, kerítés, tűzpászta, cserjeszegély) leírását, méretezését, elhelyezkedését, mennyiségét, az erdőtelepítéssel érintett ingatlanokon található vezetékeket, azok térképi feltüntetését, a betartandó védőtávolságokat. Tervezni kell az erdőtelepítés fejlődése érdekében szükséges ápolási műveleteket az erdősítés befejezéséig, a következő körzeti erdőtervezésig szükséges erdőnevelési feladatok ütemezését. Fel kell tüntetni az erdőtelepítést az adott helyen várhatóan veszélyeztető károsítókat, valamint az ellenük való védekezés tervező által ajánlott módját, Meg kell adni a tervező által javasolt véghasználati kort, a tervet készítő jogosult erdészeti szakszemélyzet nevét, erdészeti hatósági azonosító kódját és aláírását, valamint a telepítő aláírását. Az erdőtelepítési-kivitelezési tervet kettő, védett természeti terület és Natura 2000 terület esetén három példányban kell benyújtani az erdészeti hatósághoz. Az erdészeti hatóság a jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv egy, jóváhagyási záradékkal ellátott példányát a jóváhagyó határozat kézbesítésekor visszaküldi a kérelmezőnek. Szabad rendelkezésű erdő létrehozására vonatkozó bejelentéshez egy, védett természeti terület és Natura 2000 terület esetén kettő példányban egyszerűsített erdőtelepítési-kivitelezési tervet kell csatolni. A jóváhagyott erdőtelepítési-kivitelezési terv tartalmát - szükség szerint a megvalósulásnak megfelelő módosításokkal - a telepítés elsőkivitelének végrehajtása után az erdészeti hatóság az Adattáron átvezeti, és az engedélyest erdőgazdálkodóként nyilvántartásba veszi. A fásítások és a szabad rendelkezésű erdők telepítését legalább az elsőkivitel megkezdése előtt 45 nappal előzetesen be kell jelenteni az erdészeti hatóságnak. Az erdészeti hatóság a fásítás és a szabad rendelkezésű erdő telepítését megtagadja, vagy feltételekhez köti, a természetes és természetszerű erdő, valamint a nem erdő művelési ágú védett területek kétszáz méteres körzetében, ha a telepítés a meglévő erdő természetességi állapotának megőrzését, vagy védett természeti terület fennmaradását veszélyezteti. Az erdészeti hatóság a fásítás és a szabad rendelkezésű erdő telepítését megtiltja, ha az sérti az erdő telepítésére vagy az engedély nélkül telepített erdő fennmaradására vonatkozó rendelkezéseket. Az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített erdő fennmaradásáról az erdészeti hatóság határozatban dönt. Az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően telepített erdő, valamint az önerdősülés teljes vagy részleges felszámolását az erdészeti hatóság abban az esetben rendeli el, ha annak faállománya a termőhelyre vagy a környező erdőkre káros hatással van, vagy növekedése nyomán előre láthatóan káros hatással lesz; annak fennmaradása jogszabályba ütközik. Az erdőtelepítést az erdészeti hatóság hivatalból vagy kérelemre indult eljárásban meghozott határozatával befejezetté nyilvánítja, ha az erdőtelepítési-kivitelezési tervben meghatározott fafajok egyedei a jogszabályban meghatározott számban, arányban és minőségben jelen vannak. Amennyiben az erdőtelepítés a befejezetté nyilvánítás előtt bármilyen okból meghiúsul és a


telepítő a telepítést nem folytatja, az erdészeti hatóság kérelemre az erdőt törli az Adattárból. Természetközeli erdőgazdálkodási módszerek ismertetése A természetközeli erdőgazdálkodás a természeti folyamatokat optimálisan kihasználó, a tartamosságot, biológiai sokféleséget biztosító gazdálkodási elv, amely során nem sérül az erdő ökológiai egyensúlya, olyan kíméletes beavatkozásokat hajtanak végre, amelyek nem sértik az erdő talaját, a megtelepült csemetéket és az idős állomány egyedeit, azonos súllyal kezeli az ökológiát és az ökonómiát. Állandó erdőborítást biztosít, az erdőkép csoportos felépítésű, az ilyen módon kezelt erdők őshonos fafajokból állnak, elegyesek, ökológiailag stabilak, élőfakészletük optimális. Az ilyen erdők természetes módon megújulásra képesek. A természetközeli erdőgazdálkodási módszerek nem jelentenek különleges technikai módszereket, hanem a meglévő eszközök olyan használatát, amik az erdő természetes folyamatait utánozzák. A természetközeli erdőgazdálkodási módszerek az erdei ökoszisztéma természetes folyamatain alapulnak. A természetes erdei vegetációmintázatokat veszi figyelembe (vagyis tartja fenn vagy állítja helyre) az erdőgazdálkodás során, megőrzi a talaj termőképességét a folyamatos erdőborítás és biomassza fenntartása révén (holt faanyag visszatartásával). Elegyes erdőket hoz létre és tart fenn, különös tekintettel a ritka és veszélyeztetett fafajokra, és korlátozza az idegenhonos fafajokat olyan esetekre, ahol ez gazdasági kényszer, de ekkor is csak, olyan esetekben, ahol bizonyos mennyiségi és minőségi korlátok között foltosan elegyíthetők az erdei növényzettel. A természetes erdőgazdálkodási módszerek lényeges eleme az erdő védelmi szerepének megvalósítása, mely az ökoszisztéma elemeinek és folyamatainak védelmére terjed ki. A talaj és a talajszerkezet védelme érdekében a gazdálkodás során olyan anyagmozgatási módszerekkel mozgatják a faanyagot a területen amelyek az aljnövényzet és a talaj károsodását a minimálisra csökkentik. Ezek a faanyagmozgatási módszerek általában a faanyag megemelésén alapulnak, akadnak köztük ősi módszerek is, mint a lófogat használata, vagy a kötélpálya, de vannak olyan modern fejlesztésű eszközök, mint a forwarder, vagy az úgynevezett „vasló” is, ami egy hernyótalpas kerti traktorra hasonlít. A talaj termőképességének megőrzése, és az állandó erdőborítás fenntartása az erózió elleni védekezésben, a vízbázisok védelmében, a levegő tisztításában és a zajártalom elleni védelemben is segít, és kiegyenlített egészséges klímát biztosít a környezetének. A természetközeli erdőgazdálkodás során a tájképvédelmi szempontok is érvényesülnek, hisz nem keletkeznek tájsebek. A természetközeli gazdálkodási módszerek alkalmazása során kiemelt gondossággal kell bánni a ritka vagy veszélyeztetett fajokkal. A védelmi rendeltetés legtöbb összetevője egyben integrált része az erdei ökoszisztémák megőrzésének, attól nem elválaszthatók, és külön sem kezelhetőek. Gazdasági szempontból az ilyen erdők merőben különböznek a vágásos üzemmódban kezelt erdőktől. A vágásos üzemmódú erdőkben egyszerre jelentkezik jelentős mértékű bevétel, majd az erdő felújításával, ápolásával jelentős mértékű költség, és hosszú évtizedek telnek el az értékesíthető faanyag kitermeléséig. A természetközeli gazdálkodási móddal kezelt szálalóerdőben ezzel szemben a bevételek kiegyenlítetten jelentkeznek, hosszú távon egyenletesen elosztva, folyamatosan. A hozzájuk kötődő költségek is időben elosztva, folyamatosan jelentkeznek, de hiányoznak az óriási költséget jelentő felújítási munkák, hisz


az erdő „önmagától” újul. Az ilyen erdők gazdasági szempontból is fenntarthatónak tekinthetők, hisz a haszonvétel lehetősége hosszú távon biztosított. A természetközeli módszerek alkalmazása során a haszonvételeket úgy kell végrehajtani, hogy állandó erdőborítás fenntartása mellett a fakészletet optimális szinten tartjuk, a növedék és a használat egyensúlyban maradjon, az állomány értéke ne csökkenjen. A természetes erdődinamikai folyamatok teljes mértékben hasznosulnak a gazdálkodás során, és a fahasználatok során minden egyes faegyed szerepét szem előtt tartjuk. Az erdő stabilitásának növelése, s ezzel a termelés kockázatának következetes csökkentése a faegyedek és facsoportok stabilizálása révén fontos szempont. Kerülni kell a tarvágásokat és az erdőre káros hatást gyakoroló egyéb módszereket, az egyes fák kitermelésének idejét meghatározó előírásokat. Az ilyen módon kezelt erdőkben egyáltalán nem, vagy csak nagyon kivételes esetben kerül sor vegyszer alkalmazására. Az erdőfelújítást az erdőnevelés szerves részeként kell értelmezni, elő kell segíteni az erdő spontán felújulását és fejlődését az egyes fák kivágása (szálalás) és a hosszú felújítási időtartamú csoportos szálalóvágás révén, beleértve: a természetes újulat és a természetes törzsszámcsökkentés (mortalitás) által nyújtott lehetőségek kihasználását is. Az ilyen gazdálkodás elsősorban az erdőnevelésen és a vágásra érett faegyedek kitermelésén alapul, s indokolatlanul nem befolyásolhatja a felújításra való törekvés. A természetközeli erdőgazdálkodás jellemzője, hogy az így kezelt erdőkben évről-évre zajlik valamilyen munkavégzés, ezért a talaj megőrzése, és gazdasági szempontok érdekében is elengedhetetlen a megfelelő feltártság, azaz kellő sűrűségű úthálózat. Nagyon fontos eleme a természetközeli erdőgazdálkodásnak a vadlétszám megfelelő szinten tartása. A vadsűrűségnek és a vadeltartó képességnek egyensúlyban kell lennie egymással, különben a természetes megújulás lehetőségei nem adottak. Az ezzel a módszerrel kezelt erdők kiemelten alkalmasak a közjóléti funkciók betöltésére, a természetes folyamatok érvényesülése révén változatos, természetes erdőképet biztosítanak hosszú távon. Az ilyen erdők a biodiverzitás megőrzésében fontos szerepet töltenek be, amelyhez a következő módszerek alkalmazása vezet: őshonos fafajok használata; ez azért fontos, mert számos állat- és növényfaj lépett kapcsolatba az őshonos fafajokkal az evolúciós fejlődés során; az erdőszerkezet változatosságának növelése, az erdőfelújítás, az erdőnevelés, és a fahasználatok segítségével, térben és időben megfelelően elrendezett élőhelyi sokféleség létrehozásával; a lábon elhalt álló fák és kidőlt törzsek, az odvas fák, az elöregedett egyedek stb. meghagyása a szükséges mennyiségben és eloszlásban; a speciális élőhelyek védelme az erdőkben (vizes élőhelyek, sziklakibúvások, homokbuckák, stb.); a természetellenesen túlnépesedett nagyvadállomány és más, az erdőt nagy területen kizsaroló növényevő populációk sűrűségének szabályozása. A természetközeli erdőgazdálkodás során az idegenhonos fafajok alkalmazása nem teljes mértékben elutasított, ám szigorú szabályokhoz köthető, bizonyos körülmények között az őshonos vegetáció típusok kiegészítéseként alkalmazhatók, növelve az erdészet gazdasági hozamát, csakis kritikai minőségi és mennyiségi vizsgálatok elvégzése után engedhető meg használatuk. Alkalmazásuk alapvető feltételei érintetlen természetes erdőkben: Azokon a természetes erdőkkel borított, vagy természetes fafaj összetétellel rendelkező erdőterületeken, amelyeken a fatermesztés adottságai jók, nem indokolt az betelepítésük. Nem megfelelő, szegényes erdővagyonnal rendelkező területek esetében: Európa bizonyos erdőrégióban, ahol a jégkorszak után fafajvándorlás még nem történhetett meg, és az őshonos fafajok száma a klíma- és talajviszonyokhoz mérten alacsony, továbbá ahol az őshonos fajokból származó hozam nem kielégítő, az idegenhonos fafajok értékes


kiegészítést jelenthetnek. Rontott erdőkben: Azokon a területeken ahol a történelem hatásai a populációk genetikai rátermettségét csökkentették, ahol az emberi tevékenység károsította a talajokat, illetve ahol az őshonos fajok visszatelepítése az adott körülmények miatt nem kivitelezhető és a természetes szukcesszió nem ment végbe, az idegenhonos fafajok betelepítése hozzájárulhat a rontott erdők feljavításához. Erdőtakarótól megfosztott területeken: Azokon a területeken, ahol a korábbi állományok teljesen elpusztultak, ahol az erdőklíma már nem létezik, ahol az őshonos fafajok az adott körülmények között jelenleg nem telepíthetők vissza, és a természetes szukcesszió nem mehet végbe, az exóta fajok pionírként játszhatnak fontos szerepet, beindítva ezzel a természetes erdődinamikai folyamatokat. Erre példaként lehet említeni a feketefenyővel végzett kopárfásításokat, ahol a lepusztult termőrétegű területekre a feketefenyőt telepítve elindul a talajképződés, és egy idő után megfelelő lesz a talaj az őshonos lombos fák számára is. Az idegenhonos fafajok alkalmazásának azonban különböző veszélyei is vannak. Bizonyos esetekben az őshonos fafajok életterét foglalhatják el, mások a termőhelyet ronthatják le, megint mások kórokozók elszaporodását segíthetik elő, mások az ökoszisztémába nem illeszkednek bele, míg mások egyszerűen nem szaporodnak. Ezért a nem őshonos fajok alkalmazásának feltételei: A betelepített fajnak mérsékelt módon kell beilleszkedni az őshonos vegetációba, és képesnek kell lennie a beolvadásra, az őshonos flóra és fauna kiszorítása lerontása, elszegényítése nélkül. A betelepített faj képes legyen felújulni természetes úton, az őshonos fajokkal együtt. Mint láthattuk, a természetközeli erdőgazdálkodás tulajdonképpen a jól bevált „hagyományos” erdőgazdálkodási tevékenységek átfogó szemléletű alkalmazása, ahol az erdő természetes folyamataira épül a gazdálkodásunk, és a fenntartható gazdálkodás minden követelményének eleget teszünk. Erdészeti igazgatás Az agráriumnak csak egyik ága az erdőgazdálkodás, mellette számtalan terület található, az állattenyésztés, gyümölcs és zöldségtermesztés, a szőlő és bortermelés, a növényegészségügy, állategészségügy, stb. A szakigazgatás felépítését, és az erdészeti igazgatás helyét ismertetjük röviden a továbbiakban. 2007. január 1. előtt a központi közigazgatási szerv volt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, és számos, alá tartozó úgynevezett dekoncentrált szerv: • Fővárosi és megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok (NTSZ) (19) • Növény- és Talajvédelmi Központi Szolgálat (NTKSZ) (1) • Megyei földművelésügyi hivatalok (FM HIVATALOK) (19) • Fővárosi és megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások (ÁEÜ ÁLLOMÁSOK) (20) • Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) (1) • Állami Erdészeti Szolgálat és területi igazgatóságai (ÁESZ) (1) • Földművelésügyi Költségvetési Iroda (FKI) (1) • Országos Borminősítő Intézet (OBI) (1) • Állatgyógyászati Oltóanyag-, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézet (ÁOGYTI) (1)


• •

Országos Állategészségügyi Intézet (ÁOI) (1) Országos Élelmiszervizsgáló Intézet (OÉVI (1)

2007. január 1-től a mind területileg, mind szakmailag megosztott igazgatási struktúra egységesítésre, központosításra került. Az összevonás indokai között a költségcsökkentés, az közigazgatás hatékonyságának növelése, az egyablakos ügyintézés bevezetése szerepeltek. Az összevonás során 66 addig különálló jogi személyt szüntettek meg, és létrejött a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH), mely Központból, és 19 megyei területi szervből áll. A Központ országos illetékességgel rendelkezik. A területi szervek megyei szinten szerveződnek, és felelősek az igazgatási feladatok ellátásáért. Az MgSzH, mint intézmény felügyeletét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium látja el, és az egyes szakterületeket a szakfőosztályok koordinálják. Az erdészeti igazgatás koordinálását az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának Erdészeti Osztálya végzi. Az MgSzH élén elnök áll, a szakmai területeket pedig az elnökhelyettesek alá tartozó központi igazgatóságok koordinálják. Az Intézményszervezési elnökhelyettes a funkcionális részlegek, mint például a Jogi, a Humánpolitikai, és az Informatikai igazgatóság munkáját irányítja. A Gazdasági elnökhelyettes az intézmény gazdálkodásáért felelős. Az Élelmiszerlánc-biztonsági elnökhelyettes az állat-, és növény-egészségügyi feladatok ellátását irányítja. A Természeti és Genetikai Erőforrásokért felelős elnökhelyettes pedig az állattenyésztési, növénytermesztési, földművelésügyi és erdészeti szakterületeket vezeti. A megyei hivatalok élén főigazgató áll, aki a megyei hivatal, mint intézmény irányítását látja el. A szakmai feladatok ellátását az szakterületi igazgatóságok látják el. Fontos, hogy míg 19 megyei Hivatal van, addig csak 10 hivatalban működik Erdészeti Igazgatóság! Ennek oka, hogy annak idején az Állami Erdészeti Szolgálat illetve jogelődjeinek illetékességi területe természetföldrajzi, ökológiai jellemzők, és az adott területek erdőterületének mérete alapján alakult ki. Az Igazgatóságokhoz ezért különböző nagyságú közigazgatási terület tartozik. Ebből következik, hogy egyes igazgatóságok határai nem feltétlenül igazodnak a megyehatárokhoz. A tíz igazgatóság felsorolása, zárójelben hogy jellemzően mely megyékben dolgozik: Baranya megyei (Baranya, Tolna), Bács-Kiskun megyei (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád), BorsodAbaúj-Zemplén megyei (Borsod-Abaúj-Zemplén), Fővárosi és Pest megyei (Budapest, Pest, Komárom-Esztergom, Jász-Nagykun-Szolnok, Fejér), Heves megyei (Heves, Nógrád), HajdúBihar megyei (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok), Somogy megyei (Somogy), Vas megyei (Vas, Győr-Moson-Sopron), Veszprém megyei (Veszprém, Fejér, és az összes honvédelmi rendeltetésű erdő), Zala megyei (Zala). Látszik a listából, hogy az alacsony erdősültségű Alföldön jóval nagyobb illetékességi területtel rendelkeznek az Igazgatóságok. A felsorolás a jellemző működési területeket adta meg, ettől azonban lehetnek eltérések. Az illetékességi területeket jogszabály szabályozza. Az MgSzH létszáma mintegy 5000 fő, ők látják el az agrárigazgatási feladatokat. Ebből az ötezer főből mintegy 350 fő aki az erdészeti igazgatóságoknál dolgozik. Ez a 350 fő látja el az erdészeti igazgatási és hatósági feladatokat, amelyekről a korábbi órák során volt szó. A korábban ismertetett erdőtörvény rendelkezik az Erdővédelmi Szolgálat felállításáról, melyre vonatkozó lépések még nem történtek meg. Ha létrejön ez a Szolgálat, az erdészeti igazgatás feladatai is bővülnek valamilyen mértékben, illetve a hozzájuk köthető létszám bővülése is várható. Általában (azaz a legtöbb ügytípusban) az MgSzH megyei szervei látják el az első fokú hatósági feladatokat, ilyenkor a döntés elleni fellebbezés a Központhoz nyújtható be, mivel a


Központ a másodfok. Vannak bizonyos ügytípusok, melyeknél jogszabály úgy határozza meg, hogy az MgSzH Központ az elsőfokú szerv, ekkor a földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium a másodfok. Ezek az ügyek többnyire olyan, országos jelentőségű ügyek, ahol a magasabb szintű szerv döntése szükséges az országos szempontok érvényesítése érdekében. Ilyen lehet például egy autópálya engedélyeztetési ügye.

8. téma: Az agrár-szakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: ) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) a) jogalkotás b) költségvetési tervezés c) egyedi hatósági ügyek intézése d) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti


intézményrendszer működtetése e) humánerőforrás-politika, f) irányítás és g) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkezzenek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően


az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: ) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága a) Közvetlen Támogatások Igazgatósága b) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága c) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága d) Pénzügyi Igazgatóság e) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen ) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, a) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlan-


nyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza. 3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotáson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrárvidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény.


A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás.


A rendszernek a következő főbb alapadat-nyilvántartásokra kell épülnie: • számítógépes adatbázis • mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer, • támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer • állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere, • támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer, • integrált ellenőrzési rendszer A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési


folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: ) a termelői csoport, és a) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések.


A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazása. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) , Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban levő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: ) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben a) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek. Felhasznált irodalom: Mátyás Csaba és munkatársai (2005): Erdészeti ökológia Bartha D. (1999): Magyarország fa- és cserjefajtái. Koloszár József (2002): Erdőneveléstan, (kézirat) Koloszár József (2004): Erdőismerettan, (kézirat) Mecseki Erdészeti Zrt. honlapja: www.mecsekerdo.hu Pro Silva Hungaria egyesület honlapja: www.prosilva.hu


A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………… stb.

………………………(név);

szakirányú

felsőfokú

végzettsége:

…… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

Recommend Documents