2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an1 Kölcsönös megfeleltetés és a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot követelményei című képzéshez A képzési program kódszáma: an1 A képzési program megnevezése: Kölcsönös megfeleltetés és a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot követelményei című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - Kölcsönös megfeleltetés - A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKÁ) előírásai (Európai Uniós jogszabályok rendelkezései, illetve az azoknak való megfelelés; Előzmények; Az új, 2008. évtől alkalmazandó HMKÁ előírásokról általában; Az uniós jogszabályban meghatározott 4 témakör és a hazai 8 HMKÁ előírás ismertetése) - Az agrárszakigazgatás rendszere

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

-

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

-

elmélet: 22 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: Sorszám 1. 2. 3.

Témakör -

Kölcsönös megfeleltetés HMKÁ Az agrárszakigazgatás rendszere

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 20 2 -

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1.–2. téma: Kölcsönös megfeleltetés és a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásai (szerző: Bögréné Bodrogi Gabriella) 1. A kölcsönös megfeleltetés általános bemutatása 1.1. A kölcsönös megfeleltetés alapelvei, célja, részei Az Európai Unió közös politikáinak meghatározásában, fejlesztésében mind politikai, mind gazdasági igények, célok, illetve sokszínű érdekek érvényesülnek. A Közös Agrárpolitika (KAP) céljait a Római Szerződésben fektették le a következőkképpen: − a mezőgazdasági termelékenység növelése; − a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása; − a piac stabilizálása; − az élelmiszerellátás biztosítása; − a fogyasztók ellátása megfelelő árak mellett. A KAP az eltelt öt évtizede alatt jelentős változáson ment át. Eleinte a fő cél a háború hatásának enyhítése, a termelés és ezzel az ellátás problémáinak kezelése volt. Ezek megoldására elsődlegesen ártámogatások, a mezőgazdasági termékek uniós piacának védelme, a mezőgazdaság modernizálásának, illetve egyéb mezőgazdasági beruházásoknak a felhasználásával törekedtek. A modernizációs politika túltermeléshez, birtokkoncentrációhoz és elvándorláshoz vezetett, valamint egyre súlyosabb környezeti problémákat okozott. A második időszak ennek megfelelően alapvetően az elnéptelenedés és a termelés növekedésének megakadályozására összpontosított. Ennek megvalósítása érdekében olyan eszközök alkalmazása került előtérbe, mint például kvóták előírása, extra adók kivetése, termékkivonás, ugaroltatás, egyes támogatások megszüntetése, a vidék komplex gazdasági fejlesztése. A harmadik, 1990-től napjainkig terjedő időszak ezen a megkezdett úton halad tovább, vagyis jellemzői a további termelés-csökkentés, a vidéki népesség elvándorlásának megakadályozása, a mezőgazdasági területek nem élelmiszer-termelési célú hasznosításának támogatása, a környezeti követelmények fokozott figyelembe vétele. Az Agenda 2000 programcsomagjának egyik központi eleme a mezőgazdasági politika reformja lett. Ebben az 1992-es reformintézkedések folytatását, szélesítését és mélyítését, illetve felgyorsítását irányozták elő, valamint a támogatáspolitikának az ártámogatásoktól a közvetlen jövedelemtámogatások irányába történő további alakítását.


A reformcsomag főbb hatékonyság-növelési, versenyképességi, élelmiszerbiztonsági, élelmiszerminőségi célkitűzései mellé megfogalmazásra került, hogy a közösségi források az egész társadalom érdekeinek előmozdítását is szolgálják, és a környezeti célok fokozott érvényesülése jelenjen meg a Közös Agrárpolitikában. Ezzel már nem csak a vidékfejlesztési programok keretében kapott helyet a környezet- és természetvédelem, illetve az élelmiszerbiztonság kérdésköre, hanem a közvetlen kifizetések, az un. jövedelempótló támogatások feltételrendszerében is. A reform egyik alapvető intézkedése, hogy néhány kivételtől eltekintve a közvetlen termelői támogatásokat elválasztotta a termeléstől. Azonban a termelési kötelezettségtől zömében elválasztott közvetlen támogatások kifizetését – az egyéb területalapon kifizetett támogatással együtt – egy egységes szakmai feltételrendszer szabályainak teljesítéséhez kötötték. Ez a kölcsönös megfeleltetés (cross compliance) rendszere (részei: a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (JFGK) és a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (HMKÁ) előírásai). Az EU a rendszer bevezetésével a WTO tárgyalások és a megegyezés sikerének garanciáit is lefektette, a környezetvédelmi-, élelmiszerbiztonsági- és állatvédelmi célok megvalósulása mellett. Ez az úgynevezett „kölcsönös megfeleltetési” rendszer a közvetlen kifizetések keretében nyújtott közösségi támogatás szerves részét képezi, következésképpen hosszú távú fenntartása várható. Az EU álláspontja szerint a kölcsönös megfeleltetés a KAP lényegi része és a jövőben is így kívánja kezelni. A kölcsönös megfeleltetés két célt szolgál: • hozzájárulás a környezettudatos gazdálkodáshoz; • a társadalom egésze felé a mezőgazdaság multifunkcionális jellegét erősítő üzenet közvetítése. A mezőgazdaság és a környezetvédelem kérdéseinek összekapcsolódása egyértelmű és megalapozott okokra vezethető vissza. A mezőgazdasági termelés olyan tevékenységek összessége, amelynek alapvető célja az élelmiszertermelés elfogadható áron és kiváló minőségben. Ezt a célt a természeti erőforrások felhasználásával, esetleg változtatásával éri el. Ezen változások eredménye alapján a mezőgazdasági tevékenységet környezetszennyezőként, vagy környezetfenntartóként ítélik meg. A fentiekre figyelemmel - mint elsődleges cél - a mezőgazdaság versenyképességének megőrzése mellett, a környezetmegóvásának, ezen belül a vízkészletek minőségi és mennyiségi megóvásának céljait is meghatározta a KAP utolsó reformja. A szabályozó rendszerekkel meg kívánja teremteni ezen célok egyensúlyát, összhangját. A mezőgazdasági termelőt, mint az egyik legjelentősebb környezethasználót a fenti célok elérését segítő szövetségessé kell tenni, hiszen köztudott, hogy milyen súlyos következményekkel járna – a természetes környezet vonatkozásában is – akár csak kis területen is, a mezőgazdálkodás teljes megszűnése.


A mezőgazdaság – amennyiben tekintettel van a környezetvédelmi követelményekre – nemcsak az ökológiai egyensúly fenntartásában működik közre, hanem a természeti erők, illetve más gazdasági szektorok okozta környezet-károsító hatásait is jelentős mértékben ellensúlyozni, illetve orvosolni képes. Amennyiben a kölcsönös megfeleltetés eszközrendszerét megfelelően alkalmazzuk, úgy erősítjük a mezőgazdasági gazdálkodó elsődleges környezetfenntartó szerepét. Az EU Bizottsága úgy fogalmaz: „Az európai gazdák évszázadokon keresztül formálták, fenntartották és óvták a kontinens földfelszínének döntő hányadát. Mivel létük a természettől függött, azzal teljes harmóniában éltek és dolgoztak, megélhetésüket a termékeny talaj, a tiszta víz és a stabil ökológiai egyensúly biztosította.” A kölcsönös megfeleltetés rendszerének fő célja a szabályok betartásának elősegítése, a gazdálkodás részéve tétele, nem pedig a szankcionálás. Azonban a gondatlan, vagy szándékos szabálytalanság esetén arányos támogatáscsökkentést kell alkalmazni. Szándékosság esetén akár több éves támogatásból való kizárás is elképzelhető. Összességében a kölcsönös megfeleltetés: „A kölcsönös megfeleltetés az egyes közösségi mezőgazdasági támogatások teljes összegéhez való hozzájutáshoz betartandó előírások és követelmények összessége, illetve az ezekhez kapcsolódó ellenőrzési- és szankciórendszer”. Kölcsönös megfeleltetés egy rendszer, melynek elemei: - követelmény és előírás gyűjtemény; - rendszerszerű ellenőrzések sorozata; - szankcionálási (támogatáscsökkentés) szabályok. A kölcsönös megfeleltetés közvetlen kapcsolatot teremtett a mezőgazdasági tevékenység, valamint a mezőgazdasági jogrend és a környezetvédelmi célok megvalósítása, továbbá jogrendszere között. A környezetvédelmi tevékenység közszolgálat, és sok esetben rontja a termelés jövedelmezőségét, ezért pénzügyi forrásokkal segíteni kell a gazdasági tevékenység hatékonyságának megőrzését is. Az EU a kölcsönös megfeleltetés bevezetésével közvetíteni szándékozik az állampolgárok felé, hogy a gazdálkodók nem „ingyen” kapják a támogatásokat, hanem azért (is), mert olyan pozitív társadalmi szolgáltatásokat állítanak elő tevékenységük során, amelynek piaci ellentételezése (pl.: az árakon keresztül) lehetetlen. A kölcsönös megfeleltetés kötelezővé tétele a WTO felé azt az üzenetet hordozza, hogy az EU-s közvetlen támogatásokat az ún. „zöld dobozba”, tehát a leginkább tolerált támogatási formák közé sorolta a nemzetközi szervezet. Ez úgy lehetséges, hogy az „új felfogás szerint” a közvetlen támogatások a környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjóléti szakmai követelményeknek való megfelelést ösztönző (vagy éppen az ilyen erőfeszítéseket elismerő) támogatások. Európában érzékelhetően megváltoztak és folyamatosan változóban vannak a különböző társadalmi rétegek fogyasztási szokásai. Előtérbe került a környezet- és egészségtudatosság, az állatok tartási körülményeinek figyelembevétele.


„A kölcsönös megfeleltetés a megreformált Közös Agrárpolitika (KAP) központi eleme – mondta Mariann Fischer Boel, a mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztos – A közvetlen támogatások csak akkor lesznek elfogadhatók a nyilvánosság számára, ha az emberek látják, hogy a termelőket a vidéken létfontosságú feladatok elvégzéséért cserébe támogatjuk.” A kölcsönös megfeleltetés jó lehetőséget nyújt arra, hogy a szakigazgatás több szempontból „közelebb kerüljön” a gazdálkodókhoz. Az ellenőrzések sikeres végrehajtása közös érdeke mind a gazdálkodónak, mind pedig a hatóságnak, ezért javulhat a párbeszéd hatóság és gazdálkodó között, illetve javulhat a hivatalok együttműködési gyakorlata. Fontos, hogy a kölcsönös megfeleltetés a növekvő szankcionálás helyett a megelőzésre helyezi a hangsúlyt (fokozatos bevezetés, tájékoztatás, képzés, stb.). A rendszernek két fő része van: – Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, 18 jogszabály alapján (JFGK) – Helyes Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Állapot (HMKÁ) 1. 2. Jogi szabályozás háttere A rendszer fontosságát és szigorát jelzi, hogy bevezetését tanácsi rendelet, és ennek végrehajtását szabályozó bizottsági rendelet határozza meg. További alkalmazását is közösségi rendeletek határozzák meg, így például a 2005. évben elindított Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló tanácsi rendelet, és ennek végrehajtását tartalmazó 2006. évi bizottsági rendelet fogalmazza meg. Az EU jogrendjének sajátja, hogy a rendeleti szintű közösségi szabályok a tagállamok számára a hatályba lépéssel egyidejűleg közvetlenül alkalmazandók. „A rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.” – fogalmaz az EU jogszabályi szövege. Nemzeti szintű szabályozást csak a rendeletben tagállami hatáskörbe utalt kérdésekről, továbbá szükség esetén nem szabályozott végrehajtási kérdésekben lehet alkotni. A gazdálkodók konkrét kötelezettségeit a tagállamok határozzák meg a fentiek figyelembe vételével. Az EU jogszabályai a tagállami érdekek, a Bizottság vizsgálata, valamint a Tanács döntése alapján változhatnak, változnak folyamatosan. Ezen szabályok folyamatos változását az alkalmazásból érkező folyamatos visszajelzések eredményezik, természetesen megfelelő tagállami egyetértés mellett (minősített többség). Valamennyi közösségi jogszabály konszolidált változata az EU honlapján (EUR-LEX) megtalálható az EU 27-ek hivatalos nyelvén. 1.2.1. A kölcsönös megfeleltetés szabályait meghatározó jogszabályok pontos megnevezése 1. A Tanács 2009. január 19-i 73/2009/EK rendelete (2009. január 19.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági


termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről amely felváltotta a A TANÁCS 1782/2003/EK RENDELETE (2003. szeptember 29.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/ EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról 2. A BIZOTTSÁG 796/2004/EK RENDELETE (2004. április 21.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására, valamint a 479/2008/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 3. A TANÁCS 1698/2005/EK RENDELETE (2005. szeptember 20.) az Európai Mezgazdasági Vidékfejlesztési Alapból(EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról 4. A BIZOTTSÁG1975/2006/EK RENDELETE (2006. december 7.) a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról 5. 2007. évi XVII. törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről 6. 322/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet a kölcsönös megfeleltetési szabályok betartását ellenőrző szervekről 7. 81/2009. (VII. 10.) FVM rendelet a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések lefolytatásával, valamint a jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatos szabályokról 1.2.2. Leggyakrabban használt fogalmak: Az egységes fogalomhasználat a jogszabályok alkalmazása során az egységes értelmezést, és a végrehajthatóságot segíti. Ez különösen igaz az EU jog alkalmazása esetén. A kölcsönös megfeleltetést érintő fogalmakat a BIZOTTSÁG 796/2004/EK RENDELETE fogalmazza meg, a következők szerint: „kölcsönös megfeleltetés”: a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények és a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot az 1782/2003/EK rendelet 4. és 5. cikkével összhangban; „a kölcsönös megfeleltetés területei”: az 1782/2003/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények különböző területei, és a szóban forgó rendelet 5. cikkében meghatározottak szerinti jó mezőgazdasági és ökológiai állapot; „jogi aktus”: az 1782/2003/EK rendelet III. mellékletében felsorolt minden egyes irányelv és rendelet; azonban a szóban forgó rendelet III. mellékletének 6., 7., 8. és 8a.


pontjában felsorolt irányelv és rendeletek egyetlen jogi aktust alkotnak; „előírások”: a tagállamok által az 1782/2003/EK rendelet 5. cikkével és IV. mellékletével összhangban meghatározott előírások, valamint az e rendelet 4. cikkében meghatározottak szerinti állandó legelővel kapcsolatos kötelezettségek; „követelmény”: a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatban alkalmazva az egyes, az 1782/2003/EK rendelet III. mellékletében említett cikkek bármelyikéből eredő jogszabályban foglalt olyan gazdálkodási követelmények egy adott jogi aktuson belül, amelyek a lényegükben eltérnek ugyanazon jogi aktus egyéb követelményeitől; „megfelelés hiánya”: a követelményeknek és előírásoknak való bárminemű meg nem felelés; „szakosított ellenőrzési szervek”: az 1782/2003/EK rendelet 25. cikke (2) bekezdésének első albekezdésével összhangban az e rendelet 42. cikkében említett, a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek és a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotnak való megfelelés biztosításáért felelős, illetékes nemzeti ellenőrző hatóságok; 1.2.3. Az Európai Unió szabályainak rövid, áttekintő ismertetése A közvetlen támogatás teljes kifizetését a mezőgazdasági földterülettel, a mezőgazdasági termeléssel és tevékenységekkel kapcsolatos szabályok betartásához kell kötni. E szabályok célja a környezetre, az élelmiszer-biztonságra, az állategészségügyre és az állatok kíméletére, valamint a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára vonatkozó alapvető előírásoknak a közös piacszervezés keretébe való beillesztése. Ezen alapvető előírások be nem tartása esetén a tagállamoknak arányos, objektív és a progresszivitás elvén alapuló ismérvek szerint részben vagy egészben vissza kell vonniuk az érintett támogatást. A helyszíni ellenőrzést akadályozó gazdálkodó esetében az érintett támogatási kérelmet el kell utasítani. A különböző kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek betartásának ellenőrzéséhez szükséges egy hatékony ellenőrzési rendszer felállítása és a megfelelő szankciók meghatározása. E célból a tagállamokon belüli különböző hatóságoknak tájékoztatniuk kell egymást a támogatási kérelmekkel, ellenőrzési mintavételekkel, a helyszíni ellenőrzések eredményeivel stb. kapcsolatos információkról. Rendelkezni kell egy ilyen rendszer alapelemeiről. Az 1782/2003/EK tanácsi rendeletben, illetve jelenleg a 73/2009/EK tanácsi rendeletben a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó kötelezettségek tekintetében előirányzott támogatáscsökkentésnek és a támogatás köréből való kizárásnak a célja, hogy a mezőgazdasági termelőket a kölcsönös megfeleltetés különböző területein – már meglévő – jogszabályok tiszteletben tartására ösztönözze. Annak érdekében, hogy a gazdálkodók könnyebben megfelelhessenek a modern, magas színvonalú mezőgazdaság követelményeinek, átfogó szaktanácsadó rendszert kellett a tagállamoknak létrehozniuk. A tanácsadói tevékenységnek legalább a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre, valamint a mezőgazdasági földterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára kell kiterjednie. A mezőgazdasági tanácsadó rendszernek segítenie kell abban, hogy mind jobban tudatosítsák a környezettel, az élelmiszer-biztonsággal, az állategészségüggyel és az állatok kíméletével összefüggő anyagi és gazdálkodási folyamatokat, anélkül, hogy a szaktanácsadó rendszer bármely módon átvenné a szabályok betartását illető kötelezettséget és felelősséget. A tagállamoknak gondoskodniuk kell mindemellett arról, hogy minden gazdálkodó


megismerhesse a kölcsönös megfeleltetés követelményeit és előírásait. Magyarországon un. Gazdálkodói kézikönyv összeállítására került sor, melyet minden regisztrált gazdálkodó postán megkapott. Ez a kiadvány minden egyes követelményt és előírást részletesen tartalmaz, magyarázatokkal is segítve azok megértését. A kiadvány elérhető elektronikus úton is, ahol egyéb tájékoztatók is segítik a gazdálkodókat, hogy minél jobban megfelelhessenek az elvárásoknak. 1.3. A kölcsönös megfeleltetés hatálya, alkalmazása, bevezetése A kölcsönös megfeleltetés követelményeinek és előírásainak ellenőrzése az alábbi támogatások kérelmezőire vonatkoznak: Mezőgazdasági terület, illetve állatszám alapján megállapított közvetlen kifizetések. Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap II. tengely intézkedéseinek egy része: • a hegyvidéki mezőgazdasági termelőknek a természeti hátrány miatt nyújtott kifizetések (az ÚMVP-ben jelenleg ilyen jogcím nem szerepel); • a hegyvidéki mezőgazdasági területeken kívüli hátrányos helyzetű területek mezőgazdasági termelőinek nyújtott kifizetések; • a Natura 2000 kifizetések és a 2000/60/EK irányelvhez kapcsolódó kifizetések; • az agrár-környezetvédelmi kifizetések; • az állatjóléti kifizetések (az ÚMVP-ben jelenleg ilyen jogcím nem szerepel); • a mezőgazdasági földterület első erdősítése kifizetések; • erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó Natura 2000 kifizetések (az ÚMVP-ben jelenleg ilyen jogcím nem szerepel); • az erdő-környezetvédelmi kifizetések. Borpiaci intézkedés (szőlő szerkezet átalakítás és átállás, szőlőkivágási, illetve zöldszüret) támogatottjai. Az ellenőrzés a kérelmező mezőgazdasági tevékenységét és mezőgazdasági területeit érinti. A kölcsönös megfeleltetés kötelezettségeinek biztosításáért a kérelem benyújtója a felelős, átruházás esetén az a gazdálkodó, aki közvetlenül felelős a meg nem felelésért.

A kölcsönös megfeleltetés hazai bevezetése 2004-ben a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot előírásainak bevezetésével kezdődött. A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket az új tagállamoknak, így hazánknak is fokozatosan, szakterületenkénti úgynevezett „csomagokban” 2009. évtől kell bevezetni, a következő ütemezés szerint. „A”csomag bevezetése: 2009. január 1-jétől Környezetvédelem 1. JFGK a vadon élő madarak védelméről 2. JFGK a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről 3. JFGK a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről 4. JFGK a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 5. JFGK a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről Köz- és állategészségügy Állatok azonosítása és nyilvántartása


6. JFGK a sertések azonosításáról és nyilvántartásáról 7. JFGK a szarvasmarhafélék azonosításáról és nyilvántartásáról 8. JFGK a juh- és kecskefélék azonosításáról és nyilvántartásáról „B” csomag bevezetése: 2011. január 1-jétől Köz-, állat- és növényegészségügy 9. JFGK a növényvédő szerekről 10. JFGK az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben történő felhasználásáról 11. JFGK az élelmiszerbiztonságról 12. JFGK egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmakról (TSE) Megbetegedések bejelentése 13. JFGK a ragadós száj- és körömfájás bejelentéséről 14. JFGK az egyes állatbetegségek (keleti marhavész, kiskérődzők pestise, sertések hólyagos betegsége, kéknyelv betegség, szarvasok epizootiás haemorrhagiás betegsége, juh- és kecskehimlő (Capripox), hólyagos szájgyulladás, afrikai sertéspestis, bőrcsomósodás-kór, riftvölgyi láz) bejelentéséről 15. JFGK a kéknyelv betegség bejelentéséről „C”csomag bevezetése 2013. január 1-jétől Állatok kímélete 16. JFGK a borjak védelméről 17. JFGK a sertések védelméről 18. JFGK a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről 1.4. A kötelezettségek ellenőrzése, jogkövetkezmények 1.4.1. Helyszíni ellenőrzések A tagállamoknak hatékony rendszert kell létrehozniuk a követelmények és az előírások betartásának ellenőrzése érdekében. Alapvetően a szakosított ellenőrző szervek (szakhatóságok) felelősek az adott követelmények és előírások betartásával kapcsolatos ellenőrzések végrehajtásáért. A tagállamok kötelesek kijelölni az ellenőrzést végző szerveket. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az összes vagy egyes követelmények, előírások, jogi aktusok vagy kölcsönös megfeleltetési területek ellenőrzését a kifizető ügynökség végezze, feltéve hogy a tagállam garantálja, hogy az ellenőrzések hatékonysága eléri legalább azt a szintet, amely a szakosított ellenőrző szerv által végzett ellenőrzéseknél tapasztalható. A kifizető ügynökség felelős a támogatáscsökkentés és a támogatás köréből való kizárás megállapításáért. A helyszíni ellenőrzés a kérelmet benyújtók 1%-ára terjed ki, kivéve, ha a szakjog ettől eltérő (nagyobb) ellenőrzési arányt határoz meg (pl. az állatok megjelölése esetén Magyarország esetében szarvasmarha 10 %, juh/kecske 3 %). Az egyes szakterületek (JFGK-k) mintái összevontan is kiválaszthatók (pl.: 1-5, 2-3-4). A kiválasztás kockázatelemzéssel és véletlenszerű kiválasztással történik, 80-20 % arányban. A helyszíni ellenőrzést arra a jogi aktusra vonatkozóan kell elvégezni, amelyre a gazdálkodót kijelölték.


Egy helyszíni ellenőrzést akkor kell végrehajtani, amikor az adott jogi aktus követelményei a leghatékonyabban ellenőrizhetők és lehetőleg a legtöbb ellenőrzést el lehet, illetve kell végezni egy ellenőrzés során. A helyszíni ellenőrzéseket még a támogatás benyújtásának naptári évében végre kell hajtani. Amennyiben a helyszíni ellenőrzések egy adott jogi aktus, vagy előírás esetében jelentős számú meg nem felelést fednek fel, úgy a soron következő ellenőrzési időszakban elvégzendő helyszíni ellenőrzések számát növelni kell. A helyszíni ellenőrzések előzetes bejelentését a szükséges legrövidebb időre kell korlátozni, ami nem haladhatja meg a 14 napot. Azonban: állatállomány-alapú ellenőrzés esetén, az értesítés nem történhet az ellenőrzés előtti 48 órás időtartamot megelőzően, továbbá, ha a szakmai jog nem engedi az előzetes bejelentést, akkor bejelentés nélkül kell elvégezni az adott ellenőrzést. Az egyes ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében a helyszíni ellenőrzés kiegészíthető, illetve helyettesíthető adminisztratív ellenőrzéssel. 1.4.2. Jogkövetkezmények Az ellenőrzések során megállapított meg nem feleléseket az arányos, objektív és progresszív támogatáscsökkentés (szankció) mértékének megállapítása érdekében értékelni kell. Az egyes meg nem feleléseket az alábbi szempontok szerint kell értékelni: a) A meg nem felelés „mértékét” különösen annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy a meg nem felelés kiterjedésének hatása magára a mezőgazdasági üzemre korlátozódik-e, vagy hatással van-e azon kívül is. b) A meg nem felelés „súlyossága” különösen a meg nem felelés következményeinek jelentőségétől függ, tekintetbe véve a szóban forgó követelmény vagy előírás célját. c) Annak eldöntése, hogy valamely meg nem felelés „tartós”-e, különösen attól az időtartamtól függ, ameddig a kiváltott hatás érezhető, vagy a szóban forgó hatás ésszerű eszközökkel történő megszüntetésének lehetőségétől. d) Az „ismételt” meg nem felelés ugyanazon követelmény, előírás vagy kötelezettség három egymást követő éven belül több mint egy alkalommal megállapított megsértése, feltéve hogy a mezőgazdasági termelőt értesítették a korábbi meg nem felelésről, és adott esetben lehetősége volt megtenni a szükséges intézkedéseket az előző meg nem felelés megszüntetésére. Az összes helyszíni ellenőrzésről az illetékes ellenőrző hatóságnak ellenőrzési jelentést kell készítenie, melyet a szankció megállapításáért felelős kifizető ügynökség részére át kell adnia. A jelentés az alábbi részeket kell, hogy tartalmazza: a) általános rész, amely különösen az alábbi információkat tartalmazza: – a helyszíni ellenőrzésre kiválasztott mezőgazdasági termelő; – a jelen lévő személyek; – azt, hogy a mezőgazdasági termelő kapott-e értesítést az ellenőrzésről, és ha igen, az mennyi idővel előzte meg az ellenőrzést; b) az egyes jogi aktusok és előírások tekintetében végzett ellenőrzéseket külön-külön


feltüntető rész, amely különösen az alábbi információkat tartalmazza: – a helyszíni ellenőrzés során vizsgált követelmények és előírások; – a végrehajtott vizsgálatok természete és kiterjedése; – az eredmények; – azok a jogi aktusok és előírások, amelyek tekintetében meg nem felelés áll fenn; c) értékelési rész, amely a nem megfelelés jelentőségét értékeli az egyes jogi aktusok és/vagy előírások tekintetében a „súlyosság”, „mérték”, „tartósság” és „ismétlődő jelleg” kritériumok alapján, az alkalmazandó támogatáscsökkentés esetleges enyhítéséhez vagy súlyosításához vezető tényezők megjelölésével. A mezőgazdasági termelőt értesíteni kell bármely megállapított meg nem felelésről. 1.4.2.1. Támogatáscsökkentés alkalmazása gondatlanság esetén Gondatlanság esetén a támogatáscsökkentés főszabályként a teljes összeg 3 %-a. Azonban a kifizető ügynökség – az illetékes ellenőrző hatóság által az elkészített ellenőrzési jelentésben rendelkezésre bocsátott értékelés alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg 1 %-ára csökkenti vagy 5 %-ára növeli, vagy meghatározott esetekben egyáltalán nem rendel el támogatáscsökkentést. Amennyiben ugyanazon kölcsönös megfeleltetési terület különböző jogi aktusai és előírásai tekintetében több meg nem felelést határoznak meg, ezeket az eseteket a támogatáscsökkentésnek meghatározása céljából egyetlen meg nem felelésnek tekintik. Amennyiben a kölcsönös megfeleltetés különböző területeit érintő több meg nem felelést határoznak meg, a támogatáscsökkentésnek meghatározására vonatkozó eljárást külön-külön alkalmazzák minden egyes meg nem felelésre. Ugyanakkor egy előírást képező szabványnak történő meg nem felelés is egy meg nem felelésnek tekintendő. Az egyes eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. A maximális csökkentés azonban nem haladhatja meg a teljes összeg 5 %-át. Ha a gazdálkodó a rendelkezésére álló időn belül orvosolta a meg nem felelést, akkor azt a jogkövetkezmény tekintetében megfelelésnek kell tekinteni. Ha gondatlan ismételt meg nem feleléseket állapítanak meg, a meg nem felelésre meghatározott százalékot az első ismétlődés alkalmával megszorozzák hárommal. Újabb ismétlődés esetén minden egyes alkalommal további hármas szorzót kell alkalmazni. A támogatáscsökkentés maximális értéke azonban nem haladhatja meg a teljes összeg 15 %át. Abban az esetben, ahol egy ismételt meg nem felelés kerül megállapításra egy másik meg nem feleléssel vagy egy másik ismételt meg nem feleléssel, az eredményként kapott csökkentési százalékok összeadódnak. A maximális csökkentés azonban ebben az esetben sem haladhatja meg a teljes összeg 15 %-át. A maximális 15 %-os érték elérését követően a kifizető hatóságnak tájékoztatnia kell az érintett mezőgazdasági termelőt, hogy ha még egyszer megállapításra kerül ugyanaz a meg nem felelés, akkor szándékos cselekménynek fogják tekinteni. Amennyiben ezt követően további meg nem felelést állapítanak meg, az alkalmazandó támogatáscsökkentés százalékos értékét az előző szorzás eredményének hárommal történő beszorzásával állapítják meg.


1.4.2.2. Szándékos meg nem felelés esetén alkalmazott támogatáscsökkentések és kizárások Ha a megállapított meg nem felelést a mezőgazdasági termelő szándékosan követte el, a teljes összegre alkalmazandó támogatáscsökkentés főszabályként a szóban forgó teljes összeg 20 %-a. Azonban a kifizető ügynökség – az elkészített ellenőrzési jelentésben rendelkezésre bocsátott értékelés alapján – határozhat úgy, hogy ezt az értéket a teljes összeg nem kevesebb, mint 15 %-ára csökkenti, vagy adott esetben a teljes összeg 100 %-ára növeli. Amennyiben a szándékos meg nem felelés, valamely meghatározott támogatási rendszerhez kapcsolódik, a mezőgazdasági termelőt az adott naptári évre kizárják a szóban forgó támogatási rendszerből. A meg nem felelés különösen jelentős mértéke, súlyossága vagy tartóssága esetén, vagy ha ismételt szándékos meg nem feleléseket állapítottak a gazdálkodót a következő naptári évre is kizárják a szóban forgó támogatási rendszerből. 2. Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények ismertetése 2.1. Általános ismertetés A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények jogi aktusai a következő területeket (kölcsönös megfeleltetés területei) érintik: — köz-, állat- és növényegészségügy — környezet (ebbe beleértendő a környezetvédelem és a természetvédelem jogi aktusai) — állatjólét A jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények az adott szakterületen már több éve hatályos jogszabályokat tartalmaznak. Az EU szándéka szerint ezek a szabályok és betartásuk sem a gazdálkodók, sem a hatóságok számára nem jelentenek új kötelezettséget. A rendszer újdonsága csak abban rejlik, hogy a jogszabályi előírások betartása támogatások teljes mértékű eléréséhez kötődik. A tagállami tapasztalatok szerint az új rendszer azonban nem teljesen felel meg a korábbi gyakorlatnak. Ennek oka az, hogy a szakmai szabályozás sok esetben nem tartalmaz kötelezően elvégzendő ellenőrzéseket, így a kölcsönös megfeleltetés alapján elrendelt rendszerszerű ellenőrzések – néhány eset, például a szarvasmarha-jelölés és nyilvántartás kivételével – minden résztvevő (hatóságok és gazdálkodók) számára valós többletet jelentenek A 73/2009/EK rendelet II. mellékletében felsorolt EU jogi aktusok megfelelő cikkeit úgy kell, alkalmazni, ahogy azok időről időre módosított hatályos változata megkívánja, rendeletek esetében azok közvetlen alkalmazásával, irányelv esetében pedig a tagállamok általi végrehajtás szerint meghatározottaknak megfelelően kell alkalmazni. Ki kell emelni, hogy a jogi aktusok szabályozásának csak meghatározott elemei, cikkei (követelmények) tartoznak a kölcsönös megfeleltetés rendszerébe, ezeket konkrétan megjelöli a fenti tanácsi rendelet vonatkozó melléklete. Így a kölcsönös megfeleltetés rendszerének ellenőrzését csak ezekre a meghatározott követelményekre kell kialakítani. Ez azonban nem mentesíti a gazdálkodókat a teljes jogszabályi kötelezettségek betartása alól. A szakhatóságok továbbra is – hatósági ellenőrzéseik keretében – a teljes jogszabályi kötelezettséget ellenőrzik,


és az alapján határozzák meg a hatósági intézkedéseiket. 2.2. Jogszabályban foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK) részletes ismertetése A tananyag csak a 2009. évtől bevezetésre kerülő követelményeket ismerteti részletesen. JFGK 1. A vadon élő madarak védelme JFGK 5. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme Jogszabályi háttér EU jogszabály 1. A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről 3. cikk (1), (2) b), 4. cikk (1), (2), (4), 5. cikk a) b) d). 2. A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről 6. cikk, 13. cikk. (1) a). Hazai jogszabály Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Kormány rendelet 9. § (2) a) c), (3) d) h) i). A NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormány rendelet 3. 4. 5. §. A követelmények célja: A Natura 2000 területek jelentős természeti értéket képviselnek. Ezért e területeken a biológiai sokféleség, a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása, illetve az e területek kijelölésének alapjául szolgáló természeti állapot megőrzése, valamint a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása kiemelt jelentőségű. Kire vonatkozik: a Natura 2000 területen gazdálkodókra. Követelmények Natura 2000 területeken csak engedéllyel lehet: - A gyepterületeket feltörni, felülvetni. - Az erdőkről és az erdő védelméről szóló törvény, valamint a fás szárú energetikai ültetvényekről szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó fát kivágni, telepíteni. - A gyepterületeken nádat irtani. - A gyepterületeken október 31. és április 23. között legeltetni. - Mezőgazdasági tevékenység végzéséhez szükséges telepet létesíteni. - Mezőgazdasági területet erdősíteni. - A termőföld más célú hasznosítását eredményező területhasználatot folytatni. Kötelezően betartandó földhasználati szabályok Natura 2000 gyepterületeken: - Legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani. - Csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető. - Túllegeltetés nem történhet a gyepterületeken, ezért fontos a megfelelő állatlétszám meghatározása és a helyes legeltetési terv kidolgozása. Kerülni kell a túlzott taposási károkat, a növényzet foltokban történő kiszáradását vagy kipusztulását.


-

A kaszálás tervezett időpontját be kell jelenteni a területileg illetékes nemzeti park igazgatóságának. A terület legalább 5, legfeljebb 10%-át kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni. Kaszálás módjának megválasztásánál tekintettel kell lenni az élőhely védelmére.


-

-

A Natura 2000 gyepterületekre műtrágya, szerves trágya, illetve hígtrágya kijuttatása nem engedélyezett. Kizárólag az adott területen legeltetett állatok elhullajtott trágyájával lehetséges a tápanyag utánpótlás. Az időszakosan megjelenő belvizes foltok kialakulásakor tilos a felesleges víz elvezetése.

-

-

Még száraz időszakban sem szabad a gyepeket öntözni. A vadon élő állatok éjszakai nyugalmának megőrzése érdekében tilos gépi munkálatokat folytatni napnyugtától napkeltéig. Nem szabad a lekaszált szálastakarmányt 30 napnál tovább a gyepterületen tartani, annak érdekében, hogy a gyep ne károsodjon. A földön, a bokrokban valamint a fákon és odúkban fészkelő védett madarak fészkeinek a zavarása különösen a költési időszakban tilos.

JFGK 2. A felszín alatti vizek szennyezés elleni védelme Jogszabályi háttér EU jogszabály A Tanács 1979. december 17-i 80/68/EGK irányelve a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről 4. és 5. cikk. Hazai jogszabály A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 10. § (2) a) b), 13. § (1) b) c) és d). A követelmények célja: A megfelelő minőségű víz biztosítása a jövőbeni vízfelhasználás érdekében közös érdek. Ennek eléréséhez biztosítani kell a felszín alatti vízkészlet mezőgazdasági eredetű szennyezés elleni védelmét, a felszín alatti vizek jó állapotának biztosítását, és a már bekövetkezett szennyezés következményeinek mérséklését.


Kire vonatkozik: minden gazdálkodóra, aki az alább felsorolt anyagokat használja. Követelmények Nem megengedett szennyezőanyagok felszín alatti vízbe történő közvetlen, illetve közvetett bevezetése. A mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó alábbi anyagok tartalmaznak a vonatkozó jogszabály által felsorolt szennyezőanyagokat: - szervestrágya (ammónia és nitrit tartalma, illetve oxigénháztartásra kedvezőtlen hatású anyagok miatt); - műtrágya (a szerves foszforvegyületek és az eutrofizációt elősegítő anyagok, elsősorban a nitrátok és foszfátok miatt); - olaj és üzemanyag (az ásványolaj és egyéb tartósan megmaradó szénhidrogén tartalma miatt); - növényvédőszer (felszín alatti vizekre káros hatóanyagaik miatt); - mezőgazdasági tevekénység közben keletkező szennyvíz, mosóvíz (a bennük fellelhető kemikáliák miatt). Közvetlen szennyezés Közvetlen bevezetésnek minősülhet olyan természetes vagy mesterséges gödörbe vagy árokba történő bevezetés, ahol a bevezetett szennyeződés közvetlenül a felszín alatti vízbe jut. Ilyen gödör vagy árok lehet építkezéshez használt anyagnyerő hely, vízelvezető árok, vagy bármely okból a felszínt megbontó beavatkozás. Nem történhet a gazdaság területén található működő vagy felhagyott kútba esetleg aknába folyékony vagy szilárd halmazállapotú szennyezőanyagok bevezetése, illetve elhelyezése. A közvetlen bevezetés megvalósulhat a bevezetés helyéhez, állandó vagy ideiglenes jelleggel kialakított csővezeték vagy árok kiépítésével. Ez elsősorban folyékony szennyezőanyag esetében fordulhat elő. A szennyezőanyagnak tilos direkt módon a tóba, felszíni vízbe való bejuttatása. Ugyancsak tilos a tóparton való elhelyezése, ahonnan a bemosódás veszélye fennáll. Közvetett szennyezés Nem szabad engedély nélkül a felszín alatti vízbe közvetett módon szennyező anyagot juttatni. A felszín alatti vizek mezőgazdasági eredetű szennyezése a következő esetekben jöhet létre: - Állandó és időszakos felszíni vízfolyások (pl. patakok) szennyezése. - Az állattartásból keletkező trágyatavak, illetve szennyvíztavak. kialakulása. - Különböző szennyezőanyagok, főképp szerves és műtrágya, valamint olaj és üzemanyag nem megfelelő tárolása. A nem megfelelően szigetelt aljzatú tárolókból a szennyező anyag közvetve a felszín alatti vízbe szivárog el, ezért gondoskodni kell a tárolók megfelelő szigeteléséről, műszaki védelméről. - A nem megfelelően kialakított állattartó telepek szintén közvetetten szennyezik a felszín alatti vizeket. - A felhagyott bányák, elsősorban felszíni művelésű homok- és kőbányák, valamint az agyagnyerő helyek szennyezése.


JFGK 3. A szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása Jogszabályi háttér EU jogszabály A Tanács 1986. június 12-i 86/278/EGK irányelve a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről 3. cikk. Hazai jogszabály A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól szóló 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet 4. § (2) (7), 8. § (2) (4). A követelmények célja: A szennyvíziszap értékes tulajdonságaira alapozva a mezőgazdaságban is alkalmazható, de kizárólag olyan feltételek betartása mellett, amellyel elkerülhetők az emberekre, állatokra, növényekre és a környezetre gyakorolt káros hatások. Kire vonatkozik: a szennyvíziszapot felhasználó gazdálkodóra. Követelmények Talajvédelmi hatóság engedélye szükséges a szennyvíziszap kijuttatásához. Ha a szennyvíziszap kijuttatási engedélyt nem a gazdálkodó kérte, de a területe érintett, akkor is rendelkezni kell az engedély egy példányával. A szennyvíziszap kijuttatást engedélyező határozatot és a szennyvíziszap átadás-átvételi bizonylatot is meg kell őrizni. Szennyvíziszap csak az engedélyező határozatban szereplő helyrajzi szám szerinti területre, az engedélyezett mennyiségnél nem nagyobb adagban juttatható ki. A szennyvíziszapot a talaj felszíne alá kell juttatni, vagy felszíni kijuttatás esetén szikkadás után haladéktalanul be kell dolgozni. JFGK 4. A mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezés elleni védelem Jogszabályi háttér EU jogszabály A Tanács 1991. december12-i 91/676/EGK irányelve a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 4. és 5. cikk. Hazai jogszabály A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló 59/2008. (IV.29.) FVM rendelet 3. §, 5. § (1),(2), 6. §, (7) (9), 8. § (1-11), 9. §, 10 §, (1) (2) (6). A követelmények célja: A vízkészlet védelme érdekében a mezőgazdasági tevékenységből származó nitrát vegyületek által okozott vízszennyezést megelőzni, illetve csökkenteni kell.


Kire vonatkozik: a nitrátérzékeny területen gazdálkodó gazdálkodóra Nitrát érzékenyterület: - A MePAR (Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer) szerinti fizikai blokkok szintjén közzétett a 43/2007. (VI. 1.) FVM rendeletben szereplő blokkok;

-

-

Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alá tartozó állattartó telepek (40 000 férőhely baromfi, 2000 férőhely (30 kg-on felüli) sertés, 750 férőhely anyakoca), valamint az állattartó telephez tartozó trágyatárolók területe; a nagy létszámú állattartó telepek (az állategészségügyi szabályok szerint: harminc ló, vagy ötven szarvasmarha, vagy kétszáz juh, kecske vagy száz sertés, vagy kettőezer

broiler baromfi, vagy ötszáz kifejlett baromfi (tyúkfélék, víziszárnyasok, pulyka stb.) vagy ötven strucc, vagy ötven anyanyúl és szaporulata), valamint az állattartó telephez tartozó trágyatárolók területe, illetve - a külön jogszabály szerinti trágyafeldolgozás területe. Követelmények Nyilvántartás vezetése A nitrátérzékeny területen gazdálkodónak folyamatos nyilvántartást kell vezetnie. A kölcsönös megfeleltetés vonatkozásában a nyilvántartásnak az ellenőrzés végrehajtásában van szerepe, mivel az ellenőr az ellenőrzés során a gazdálkodói nyilvántartásból számolja ki a mezőgazdasági területre szerves trágyával, szennyvízzel, szennyvíziszappal, és szennyvíziszap-komposzttal kijuttatott nitrogén hatóanyag mennyiségét. Trágyázási követelmények Trágya kijuttatási tilalmi időszak: november 15-től február 15-ig terjed. Ez alól kivétel az őszi kalászosok fejtrágyázását, ahol február 1-jétől a trágyakijuttatás, a fagyott és vízzel telített talajokra vonatkozó tilalom figyelembevételével megengedett. Tilos kijuttatni könnyen oldódó nitrogént tartalmazó trágyát a betakarítás után, amennyiben ősszel nem kerül sor újabb kultúra vetésére. Fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajra trágya nem juttatható ki.


Szervestrágyázás szabályai Évente mezőgazdasági területre szervestrágyával kijuttatott nitrogén hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket, beleértve a legeltetés során az állatok által elhullajtott trágyát, továbbá a szennyvizekkel, szennyvíziszapokkal, valamint szennyvíziszap komposzttal kijuttatott mennyiséget is. A kijuttatott istállótrágyát haladéktalanul, egyenletesen a talajba kell dolgozni. Legeltetésből, továbbá az állattartó telepről származó kijuttatásra kerülő nitrogén hatóanyag mennyiségének meghatározásakor a rendeletben közzétett értékekkel kell számolni. Az legeltetés során az állatsűrűségből eredő, kijuttatott trágya nem haladja meg éves szinten a 120 kg/ha nitrogén hatóanyag mennyiséget, ezen értéken belül, ha szükséges úgy a téli legeltetés megengedett. Lejtős területen trágyázás csak az előírások betartása mellett történhet Ültetvények esetében 15%-nál meredekebb lejtésű területeken csak a külön jogszabály szerinti talajvédelmi tervben meghatározott erózió elleni védelem biztosításával juttatható ki trágya. Hígtrágya nem juttatható ki 6%-os terepesés felett, kivéve csúszócsöves (csőfüggönyös) eljárással, melynek alkalmazása 12%-ig megengedett. Injektálási technológia 17% meredekségig alkalmazható. Műtrágya 12%-nál meredekebb lejtésű terület talajára csak haladéktalan bedolgozás mellett juttatható ki, kivéve a fejtrágyázás műveletét. 17%-nál meredekebb lejtésű területre trágya nem juttatható ki. Műtrágyázás szabályai A kijuttatandó műtrágya hatóanyag mennyiséget az 5 évnél nem régebbi talajvizsgálatokra alapozottan kell meghatározni, ennek érdekében rendelkezni kell a területre vonatkozó 5 évnél nem régebbi talajvizsgálati eredménnyel. Adott területen betakarítás után a megfelelő talajfedettséget biztosító növény alá csak abban az esetben juttatható ki könnyen oldódó nitrogéntrágya, így különösen hígtrágya, trágyalé, ammónium- és nitráttartalmú műtrágya, ha a trágyázás és vetés közötti időszak a 15 napot nem haladja meg. Hígtrágya csak engedéllyel juttatható ki Hígtrágya csak talajvédelmi tervre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában használható fel mezőgazdasági területen. Felszíni vizek védelme Trágyázás során a tápanyagok közvetlenül vagy közvetve, beszivárgás vagy erózió útján sem juthatnak a felszíni vizekbe. Ennek érdekében nem juttatható ki: - műtrágya felszíni vizek partvonalának 2 méteres sávjában; - szervestrágya: - tavak partvonalától mért 20 méteres sávban, - egyéb felszíni vizektől mért 5 méteres sávban; a védőtávolság 3 m-re csökkenthető, ha a mezőgazdasági művelés alatt álló tábla 50 m-nél nem szélesebb és 1 ha-nál kisebb területű, - forrástól, emberi fogyasztásra, illetve állatok itatására szolgáló kúttól mért 25 méteres körzetben.


Trágyatárolás szabályai Állattartó telepen képződött trágyát az erre a célra kialakított trágyatárolóban kell gyűjteni. Ezt a környezethasználati engedélyhez kötött tevékenységek esetén az engedélyben foglalt időpontig, az egyéb esetekben 2011. december 31-ig kell végrehajtani. Az istállótrágya-tároló kapacitásának elegendőnek kell lennie legalább 6 havi istállótrágya tárolására. Legeltetéses állattartás esetén az istállótrágya-tároló kapacitását az istállózott időszak hossza alapján kell megállapítani Ha a mélyalmos tartás esetén, valamint az extenzív legeltetéses állattartás ideiglenes szálláshelyein képződött trágya, illetve a karámföld az e jogszabályban meghatározott szabályok szerint közvetlenül termőföldre kerül, akkor trágyatároló építése nem szükséges. Istállótrágyát szivárgásmentes, szigetelt alapú, a trágyalé összegyűjtésére is alkalmas gyűjtőcsatornákkal és aknával ellátott trágyatárolóban kell tárolni. A trágyalé a hígtrágyával azonos módon használható fel, vagy az istállótrágyára visszaöntözhető. Hígtrágya, trágyalé kizárólag műszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható. Trágyatároló műtárgyak méretezésekor figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt, ami a kijuttatásra használt területen fennálló, előre nem látható, szélsőséges vízjárási viszonyokból - különösen belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekből származó elöntés - adódhat. A tárolótartály, medence anyagát úgy kell megválasztani, hogy az a korróziónak ellenálljon, élettartama legalább 20 év legyen. Ideiglenes trágyakazalban az adott évben felhasználandó trágyamennyiség maximum 2 hónapig tárolható, felszíni víztől 100 m távolságon túl. Az ideiglenes trágyakazlat minden évben más helyszínen kell kialakítani. Elszivárgás elleni védelem nélküli ideiglenes trágyakazal nem létesíthető és nem tartható fenn: - vízjárta, pangóvizes területen, valamint alagcsövezett táblán, - november 15.-február 15. között mezőgazdasági művelés alatt álló táblán, valamint fagyott, vízzel telített, összefüggő hótakaróval borított talajon. JFGK 6. A sertések azonosítása és nyilvántartása Jogszabályi háttér EU jogszabály A Tanács 2008. július 15-i 2008/71/EK irányelve a sertések azonosításáról és nyilvántartásáról 3. 4. és 5. cikk. Hazai jogszabály A tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. (X. 18.) FVM rendelet 10. § (4); A sertések jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szóló 116/2003. (XI. 18.) FVM rendelet 3. §, 7. §, 8. §, 9. §, 17. §, 21. §, 26. §. A követelmények célja: Állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági okokból alapvető fontosságú a sertésszállítások nyilvántartása, azonosíthatósága és nyomonkövethetősége. Kire vonatkozik: a sertést tartó gazdálkodókra.


Követelmények Tenyészet bejelentése Tenyészet létesítését, a sertéstartás megkezdését vagy megszüntetését, továbbá bármely bejelentett adatban bekövetkezett változást be kell jelenteni az országos adatbázisnak. A tenyészettel kapcsolatos bejelentési kötelezettségnek tíz napon belül kell eleget tenni. Az állatmozgás-nyilvántartás vezetése A tenyészetbe érkező, illetve az azt elhagyó sertésekről az előírtaknak megfelelően állatmozgás-nyilvántartást kell vezetni. Az állatmozgás-nyilvántartás adatait legalább három évig, illetve a három éven belül indított tartás esetén a tartás kezdetétől kell megőrizni. Az állatmozgás-nyilvántartásra vonatkozóan formai megkötés nincs. Az állatmozgás-nyilvántartás elektronikus formában is vezethető, amennyiben a gazdálkodó biztosítani tudja, hogy az az ellenőrzés során kinyomtatva is megtekinthető legyen. Az állatmozgás-nyilvántartást és az ellenőrzésről készült jegyzőkönyveket legalább három évig - illetve a három éven belül indított tartás esetén a tartás kezdetétől - kell megőrizni. A sertés szállítólevél használata Az állattartónak, illetve az állat szállítójának gondoskodnia kell arról, hogy az állatokat szállításkor érvényes sertés szállítólevél kísérje. A sertés szállítólevelet és az egyéb ENAR-bizonylatokat három évig, illetve később indított tartás esetén a tartás kezdetétől kell megőrizni és az ellenőrzés során be kell mutatni az ellenőrzést végző személynek. A sertések mozgását (a tenyészetbe történő beérkezést, illetve annak elhagyását) 7 naptári napon belül kell jelenteni. A sertés szállítások bejelentését önálló tenyészetnél az általa kijelölt ENAR-felelős, megyei körzetbe sorolt tenyészet esetén a körzet kijelölt kapcsolattartó állatorvosa köteles megtenni. A sertések jelölés A sertéseket a jobb fülben elhelyezett, tenyésztési hatóság által engedélyezett ENAR füljelzővel kell megjelölni, ha az állat elhagyja a születéskori tenyészetet.


Önálló tenyészetből hazai vágóhídra történő szállításkor az állatok jelölése jelölőkalapács használatával is történhet.

JFGK 7. A szarvasmarhák azonosítása és nyilvántartása Jogszabályi háttér EU jogszabály Az Európai Parlament és a Tanács 2000. július 17-i 1760/2000/EK rendelete a szarvasmarhafélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, továbbá a marhahús és marhahústermékek címkézéséről, valamint a 820/97/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről 4. 7. cikk. Hazai jogszabály A szarvasmarha-fajok egyedeinek jelöléséről, valamint Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szóló 99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet 3. §, 7. §, 8. §, 19. §, 23. §, 31. §. A követelmények célja: Állategészségügyi, állattenyésztési és élelmiszerbiztonsági okokból alapvető fontosságú, hogy valamennyi szarvasmarhaféle (szarvasmarha, bivaly és bölény) azonosítható, nyilvántartható és nyomonkövethető legyen. Kire vonatkozik: a szarvasmarhát tartó gazdálkodókra Követelmények Bejelentés A tenyészetbe, illetve az onnan kifelé irányuló valamennyi állatmozgást, az állatok gazdaságban történő születését, illetőleg kiesését, továbbá ezen események időpontját be kell jelenteni. A változást az eseménytől számított hét napon belül az országos szarvasmarha-ENAR adatbázisnak be kell jelenteni. A borjú bejelentését a füljelző behelyezést követő hét naptári napon belül kell megtenni. A füljelzőt a születést követő húsz napon belül kell az állat fülébe helyezni. Amennyiben az egyed a születésétől számított húsz napon belül elhagyja a


tenyészetet, akkor mind a jelölést, mind a bejelentést a tenyészet elhagyása előtt meg kell tenni. Az állomány-nyilvántartás vezetése A tenyészetben lévő szarvasmarhafélékről az előírtaknak megfelelően állomány-nyilvántartást kell vezetni. A nyilvántartás adatait legalább három évig, illetve a három éven belül indított tartás esetén a tartás kezdetéig visszamenőleg kell megőrizni. A szarvasmarhafélék jelölése Minden Magyarországon született szarvasmarhafélét mindkét fülben elhelyezett füljelzővel kell megjelölni. Az állatok jelölését a borjú születését követő húsz napon belül kell elvégezni. Az un. harmadik országból, azaz az EU területén kívülről importált szarvasmarha-félék esetén az eredeti füljelzőt el kell távolítani, és helyette - a szükséges állategészségügyi vizsgálatoktól számított húsz napon belül - az MgSzH által kiadott füljelzőt kell behelyezni.

Ha az állat egyik füléből kiesik vagy olvashatatlanná válik a füljelző, annak pótlásáról gondoskodni kell. A füljelző pótlást a kieséstől vagy megrongálódástól számított 48 órán belül meg kell rendelni. A füljelző pótlás a megérkezésétől számított 48 órán belül be kell helyezni az állat fülébe.

Az EU más tagállamából származó egyedek az eredeti (a származási ország által kiadott) füljelzőjüket megtartják. Az ilyen egyedeket az eredeti füljelzőjük feltüntetésével kell nyilvántartásba venni.


A füljelzők mindkét fülből történő eltávolításához, cseréjéhez, amennyiben az valamilyen okból (pl. állatorvosi beavatkozás miatt) szükségessé válik, minden esetben szükség van az illetékes hatóság engedélyére. JFGK 8. A juh és a kecskefélék azonosítása és nyilvántartása Jogszabályi háttér EU jogszabály A Tanács 21/2004/EK rendelete a juh- és kecskefélék azonosítási és nyilvántartási rendszerének létrehozásáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet, továbbá a 92/102/EGK és a 64/432/EGK irányelv módosításáról 3., 4., 5., cikk. Hazai jogszabály A juh- és kecskefajok egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszeréről szóló 47/2005. (V. 23.) FVM rendelet 3. §, 4. §, 6. §, 7. §, 9. §. A követelmények célja: Állategészségügyi, állattenyésztési és élelmiszerbiztonsági okokból alapvető fontosságú, hogy valamennyi juh és kecske azonosítható, nyilvántartható és nyomonkövethető legyen. Kire vonatkozik: a juhot, és/vagy kecskét tartó gazdálkodókra Követelmények A juh- és kecskefélék jelölése Az állatokat, mielőtt elhagyják a születéskori gazdaságot, de legkésőbb 6 hónapos korukig kell megjelölni. A 6 hónapnál fiatalabb állatokat két pár füljelzővel, a továbbtartásra szánt állatokat egy füljelzővel és tetoválással kell megjelölni. Az egy füljelzővel jelölt állatot más EU tagállamba szállításkor az ENAR-számot tartalmazó második füljelzővel is el kell látni.

A 6 hónaposnál idősebb továbbtartásra szánt egyedeket az alábbiak szerint kell megjelölni: a jobb fülbe helyezett, továbbtartásra alkalmas ENAR-füljelzővel és tetoválással kell


megjelölni. A tetoválással történő megjelölés során a juhok jobb fülébe a fülszám előtagot, bal fülébe pedig a használati számot, a kecskék jobb fülébe az egyedi szám első 5 számjegyét, bal fülébe az egyedi szám második 5 számjegyét; a rövid fülű kecskék farokrépájába pedig a 10 számjegyű egyedi számot kell betetoválni.

A harmadik országból behozott, továbbtartásra meghagyott állatokat a kötelező állategészségügyi ellenőrzések elvégzését követő 14 napon belül, de minden esetben a gazdaság elhagyása előtt meg kell jelölni, és nyilvántartásba kell venni. A harmadik országból beérkező, vágásra szánt állatokat nem kell átjelölni, amennyiben azok az előírt állategészségügyi vizsgálat elvégzését követő 5 napon belül levágásra kerülnek. Az állomány-nyilvántartás vezetése Az állattartónak a tenyészetben található egyedekről, valamint a be- és kiszállításokról állatfajonként az előírtaknak megfelelő tartalommal naprakész nyilvántartást kell vezetni. Az állattartónak rendelkeznie kell az állomány-nyilvántartó mellékletét képző dokumentumokkal, így a jelölésre felhasználható fülszámok listájával, az állatok ENARszámát tartalmazó listával, az állatok szállítási dokumentumaival. Az állomány-nyilvántartás adatait legalább három évig, illetve a három éven belül indított tartás esetén a tartás kezdetétől meg kell őrizni. 3. Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot előírásai 3.1. Bevezetés A tagállamoknak biztosítaniuk kell valamennyi mezőgazdasági földterület, különösen a termelésből kivont termőterületek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának fenntartását. A tagállamok a 73/2009/EK rendelet III. mellékletben kialakított keret alapján nemzeti vagy


regionális szinten határozzák meg a jó mezőgazdasági és ökológiai állapotra vonatkozó minimumkövetelményeket, figyelembe véve az érintett területek olyan egyedi sajátosságait, mint a talaj- és az éghajlati viszonyok, a meglévő gazdálkodási rendszerek, a földhasználat, a vetésforgó, a gazdálkodási gyakorlat és a mezőgazdasági üzemszerkezet. A fenti előírásokat nevezzük Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (továbbiakban: HMKÁ) előírásoknak. 3.2. Európai Uniós jogszabályok rendelkezései, illetve az azoknak való megfelelés: A gazdaság egész területén betartandó HMKÁ előírások rendszerét és alapkövetelményeit a 73/2009/EK tanácsi rendelet III. melléklet tartalmazza. A 73/2009/EK tanácsi rendelet III. melléklete: Téma

Kötelező előírások

Opcionális előírások

Talajerózió: – Minimális talajborítás – Talajmegtartó A talaj megóvása megfelelő – Termőhely-specifikus művelés intézkedések révén minimális földgazdálkodás A talaj szervesanyagtartalma: A talaj szervesanyagtartalmának fenntartása megfelelő módszerek révén Talajszerkezet: A talajszerkezet fenntartása megfelelő intézkedések révén A környezet megőrzésének minimálisszintje: A környezetmegőrzés minimális szintjének biztosítása és az élőhelyek károsításának elkerülése

– Tarlóművelés

–Vetésforgóra előírások

– Megfelelő használata – A táj jellegzetességeinek megtartása, beleértve adott esetben a sövényeket, a tavakat, az árkokat, a fasorokat, a facsoportokat, a szórványfákat és a táblaszegélyeket

teraszos

vonatkozó

gépek

– Minimális állománysűrűség és/vagy a megfelelő állattartási rendszer kialakítása – Élőhelyek és/vagy megőrzése

– A mezőgazdasági – Adott esetben az olajfák földterületen a nem kívánt kivágásának megtiltása növényzet elszaporodásának megakadályozása – Az védelme

állandó

legelők – Az olajfaligetek és a szőlőültetvények jó vegetatív állapotban tartása.


Vízvédelem és vízgazdálkodás: A víz szennyezés elleni védelme, a vízkészletek kimerülésének megelőzése és a vízhasználat kezelése

– A vízfolyások mentén védelmi sávok kialakítása (1) – Amennyiben a víz öntözési célú felhasználása engedélyköteles, a vonatkozó engedélyezési eljárások betartása.

(1) Megjegyzés: A HMKÁ (jó mezőgazdasági és környezeti állapot)-védelmi sávoknak mind a 91/676/EGK irányelv 3. cikkének (2) bekezdése alapján kijelölt érzékeny területeken, mind azokon kívül tiszteletben kell tartaniuk legalább a 91/676/EGK irányelv II. melléklete A. pontjának 4. alpontjában említett, a vízfolyások közelében lévő mezőgazdasági területekre történő trágyakijuttatás feltételeire vonatkozókövetelményeket, melyeket a 91/676/EGK irányelv 5. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott tagállami cselekvési programokkal összhangban kell alkalmazni. A HMKÁ előírások közül a „vízvédelem és vízgazdálkodás” témakörében szereplő kötelező előírások bevezetése 2010. január 1. illetve 2012. január 1. időpontokban esedékes, melyek alapján további nemzeti előírások bevezetése várható. A hivatkozott melléklet tartalmazza a HMKÁ fenntartásának uniós előírásrendszerét felsorolás jelleggel, mint a tagállami szintű, a gazdálkodókra vonatkozó konkrét előírások alapját, amelyet a tagállamok a nemzeti sajátosságaiknak megfelelően alkalmazhatnak. Az uniós követelményekhez konkrét, tagállami szintű előírásokat kell a tagállamoknak meghatározni a nemzeti sajátosságaik, adottságaik figyelembe vétele mellett, ezt követően kell azokat nemzeti jogszabályokban rögzíteni. 3.3. Előzmények 3.3.1. A korábbi években alkalmazott HMKÁ előírások Az egyszerűsített területalapú támogatások (SAPS) és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” (HMKÁ), illetve a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” (HGGY) feltételrendszerének meghatározásáról szóló 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet 1. sz. melléklete az alábbi 3 előírást fogalmazta meg, mint a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti állapot előírásai. 1. Tizenkettő százaléknál nagyobb lejtésű területeken kapás kultúrák (burgonya, csicsóka) termesztése tilos. 2. Szántóterületek művelésben tartása, gyommentes állapot biztosítása mellett; 3. A mezőgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos lágy és fás szárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni. Ezeket az előírásokat 2004 és 2007. között kellett alkalmazni azon gazdálkodóknak, akik területalapú támogatást igényeltek. 3.3.2.A változtatás szükségessége: Az eddig alkalmazott HMKÁ előírásokat több okból is felül kellett vizsgálni. Elsődlegesen az uniós szabályozással való teljes összhang megteremtése érdekében, tekintve, hogy az uniós szabályozás is változott, másrészt az Európai Unió Bizottsága újabb ajánlásokat fogalmazott


meg a feltételrendszer kialakításával kapcsolatban. 3.3.2.1. A Bizottság elvárásai, ajánlásai A 2004-2007. között Magyarország által alkalmazott előírásokat az Európai Unió Bizottság részéről többször érte kritika. Elsődlegesen azért, mert az 1782/2003/EK rendelet IV. mellékletében foglalt 11 előírás közül nem mindegyikhez került hazai előírás megállapításra. A Bizottság és a tagállamok között régóta vita folyt arról, hogy a IV. mellékletben meghatározott tárgyköröknek, vagy az előírásoknak való megfelelést kell biztosítania a tagállamnak, valamint, hogy a mellékletben szereplő előírások kötelező érvényűek-e vagy „étlapszerűen” lehet választani az előírások közül a tagállam adottságainak megfelelően. Fontos hozzátenni, hogy a Bizottság csak az utóbbi évben fogalmazta meg ezt az elvárását, azt megelőzően a 4 tárgykörnek – talajerózió, talaj szervesanyag tartalma, talajszerkezet és a művelés minimális szintje – való megfelelés biztosítására szolgáló előírások megléte volt az elvárt a tagállamoktól. 3.3.2.2. Az uniós szabályok megváltozása (A HMKÁ és a HGGY egymáshoz való viszonya) A fentieken túl szükség volt új HMKÁ előírások megalkotására is tekintettel arra, hogy a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat és a HMKÁ előírások két különböző szintje után a Bizottság egy azonos szint meghatározását tűzte ki célul, mely alkalmazásával a kölcsönös megfeleltetés rendszere alkalmazhatóvá válik. Mint ismeretes a HGGY az egyes vidékfejlesztési támogatok igénybevételéhez kapcsolódó „minimum szintet” határozta meg, és ez a HMKÁ előírásokhoz képest szigorúbb követelményeket állapított meg. Ez ugyanakkor azt is jelentette, hogy a környezetkímélő gazdálkodást önkéntesen vállaló gazdálkodóknak (pl.: agrár-környezetgazdálkodás) már alapvetően magasabb követelményeknek kellett megfelelniük és ezáltal nem volt egységes és összeegyeztethető a két támogatási forma. Ezt az ellentmondást feloldandó, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap támogatásainak igénylése esetén a kötelező „minimális szint” előírásai megegyeznek az egyszerűsített területalapú támogatás igényléséhez teljesítendő HMKÁ előírásaival. Az egységes „minimális szint” teremti meg az alapot a kölcsönös megfeleltetés bevezetéséhez. Fontos ugyanakkor megjegyeznünk, hogy a HGGY előírásainak betartása a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási programjában résztvevő gazdálkodók számára a program befejezésének időpontjáig kötelezően betartandóak. A gyakorlatban a két előírásrendszer összehangolása azt eredményezte, hogy a közös „minimum szint” meghatározásakor az előírások a korábbi HGGY-nél enyhébbek, míg a korábbi HMKÁ előírásoknál szigorúbbak lettek. 3.3.3. Az új, 2008. évtől alkalmazandó HMKÁ előírásokról általában: A szabályozásról Az új előírások meghatározásakor kiemelten kellett figyelni arra, hogy • az uniós jogszabályoknak maradéktalanul megfeleljenek; • Magyarország pozícióját ne veszélyeztessék; • a gazdálkodók számára betarthatóak legyenek; • ellenőrizhetőek legyenek a végrehajtást végző szervezeteknek. Az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról szóló 50/2008. (IV.24.) FVM rendelet 1. számú melléklete határozza meg az új HMKÁ


előírásokat. A rendelet a korábbi HMKÁ előírásokhoz képest szigorúbb, de ugyanakkor az uniós jogszabályokban foglaltaknak jobban megfelelő, végrehajthatóbb, Magyarország piaci pozícióját nem veszélyeztető előírásokat fogalmaz meg, melyek nagyobb mértékben járulnak hozzá a mezőgazdasági területek kedvező ökológiai állapotának fenntartásához. Az új előírások 2008. évtől alkalmazandóak. 3.3.4. Kikre és hol vonatkozik A HMKÁ előírásokat a földhasználók gazdaságuk teljes területén kötelesek betartani. 3.4. Az uniós jogszabályban meghatározott 4 témakör és a hazai 8 HMKÁ előírás ismertetése: I. Talajerózió elleni védelemre vonatkozó előírások: 1. előírás: Talajerózió elleni védelemre vonatkozó szántóföldi növénytermesztési előírások: a) 12%-nál nagyobb lejtésű területen az alábbi kultúrák termesztése tilos: dohány, cukorrépa, takarmányrépa, burgonya, csicsóka. b) 12%-nál nagyobb lejtésű területen a kukorica, silókukorica, napraforgó: ba) rétegvonalas művelés mellett termeszthető, vagy bb) termesztése esetén a nyári betakarítású elővetemény tarlóját a betakarítást követően október 30-ig meg kell őrizni és gyommentes állapotban kell tartani, vagy bc) másodvetésű takarónövény alkalmazása mellett termeszthető. A terület beazonosítsa: Mint ismeretes a 12%-nál nagyobb lejtésű területek meghatározása a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszerben (MePAR) egy külön fedvényként szerepel, azaz egy fizikai blokkon belül lehet 12%nál nagyobb és ennél kisebb lejtésű terület is. Ennek következtében előfordulhat, hogy egy parcella egyik része 12%-nál nagyobb lejtésű területre esik. A jogszabályban meghatározásra kerül, hogy mely esetekben kell az előírást betartani. 1.) 2 hektárnál kisebb területű parcellák esetében akkor, ha az adott parcella területének több mint 50 %-a 12%-nál nagyobb lejtésű területen helyezkedik el; 2.) 2 hektáros, vagy annál nagyobb terület_ parcellák esetében pedig az adott parcellán belül a 12%-nál nagyobb lejtésű terület nagysága meghaladja a 1 hektárt. Az 1. előírás b) pontja alapján 12%-nál nagyobb lejtésű területen lehetséges a kukorica, silókukorica és napraforgó növények termesztése, de csak bizonyos megkötésekkel. A ba) pont - rétegvonalas művelés mellett történő termesztés - az év közbeni erózió elleni védelem érdekét szolgálja azzal, hogy a csapadék lefolyását és így a talaj elmosódást akadályozza meg. „rétegvonalas művelés: a legfelső talajréteg lemosódásának, lepusztulásának megakadályozása céljából a rétegvonalak mentén, a lejtési irányra merőlegesen végzett agrotechnikai műveletek összessége.” A bb) illetve a bc) pontokban rögzítet megkötések a két főnövény közötti minél nagyobb talajfedettség biztosítása érdekében került meghatározásra. - A bb) pont – akként valósítható meg, hogy a kukorica előtt termesztett nyári betakarítású növény – pl. őszi búza – tarlóját október végéig bolygatatlanul kell hagyni - A bc) pont esetében a kukorica előtt termesztett nyári betakarítású növény pl. búza betakarítása után másodvetésben pl.: mustárt vetnek, melyet tavasszal, a kukorica vetése előtt a talajba forgatnak.


„másodvetésű takarónövény: a nyári betakarítású előveteményt követően a főnövény vetéséig talaj takarása céljából vetett kultúra.” „főnövény: az a növény, amelynek a termesztése az adott gazdálkodási évben a legnagyobb értékű hozamot adja, vagy a leghosszabb ideig foglalja le a területet, és amit a gazdálkodó az adott évi kérelmében megjelölt.” Arról, hogy az 1. előírás b) pontja közül a földhasználó melyik alpontban foglalt előírást kívánja alkalmazni, arról a támogatások igénylésekor az adott évi kifizetési kérelmen kell nyilatkoznia. Az első nyilatkozási év, a 2009. év lesz, így tehát 2008. évben az 1. előírás b) alpontját még nem kell alkalmazni, csupán 2009-től. 2. előírás: Erózió ellen kialakított teraszok megőrzése kötelező szőlő ültetvények esetében.

II. Talajszervesanyag tartalma 3. előírás: Vetésváltásra vonatkozó előírások: a) Egymás után két évig termeszthető: rozs, búza, tritikálé, árpa és dohány; b) Egymás után három évig termeszthető: kukorica; c) Több évig termeszthető maga után: évelő kertészeti kultúrák, évelő takarmánynövények, fűmagtermesztés, méhlegelő céljából vetett növények, illetve energetikai hasznosítás céljából vetett több éves növények, valamint a rizs; d) Minden egyéb növény egy évig termeszthető. A 2008. évi egységes területalapú támogatás iránti kérelem beadásának időpontjában a területen termesztett kultúra számít a kiindulási évnek, melyhez viszonyítják a jövőben a vetésváltásra vonatkozó szabályok betartását. 4. előírás: Tarló, nád, növényi maradvány valamint gyepek égetése tilos. Ezen előírás alól két esetben lehet eltérni:


1.) az illetékes növény-egészségügyi hatóság által zárlati károsítókkal való fertőzés miatt hozott hatósági határozat alapján, illetve 2.) az illetékes természetvédelmi hatóság által egyedi természetvédelmi okokból hozott hatósági határozat alapján. III. Talaj szerkezetére vonatkozó előírások: 5. előírás: Mezőgazdasági területeken vízzel telített talajon mindennemű gépi munkavégzés tilos, kivéve a belvíz, árvíz levezető árkok létesítésekor és értékmentéskor végzendő gépi munkavégzést. IV. Minimális művelés szintjének megőrzése: 6. előírás: A gyepterületek túllegeltetése, valamint maradandó kár okozása tilos. „túllegeltetés: a gyep olyan helytelen legeltetési módból eredő károsodása, melynek során a gyepben állományalkotó fűfélék rövidre rágása és taposás következtében a gyep foltokban kiritkul, a talajfelszín fedetlenné válik.” Az előírás betartásától az illetékes természetvédelmi hatóság által egyedi természetvédelmi okokból hozott hatósági határozat alapján el lehet térni. 7. előírás: A mezőgazdasági területeket gyommentesen kell tartani. „gyommentes állapot: gyommentes állapotúnak kell tekinteni azt a hasznosított területet, amelyen különböző - kémiai, fizikai, biológiai – gyomszabályozási módszerek alkalmazásával megakadályozták a gyomnövények kelését, a szaporító képletek kialakulását, olyan mértékben, hogy a gyomnövényekkel való borítottság a parcella kiterjedésének 30%-át, illetve 3 hektárnál nagyobb parcella esetén az egybefüggő 1 ha-t nem haladja meg, továbbá nem tartalmaz veszélyes gyomnövényt.” „veszélyes gyomnövények: selyemkóró, parlagfű és aranka fajok”

8. előírás: A mezőgazdasági területeken a hasznosítás szempontjából nemkívánatos fás szárú növények megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni. + 1. előírás: Az állandó legelőkön, azok védelme érdekében a 4-8. előírásaiban foglalt előírásokat kell betartani. 3.5. A 2009. évtől hatályos előírások Általános alkalmazás tekintetében a „tábla” és az „egybeművelt tábla” értelmezését az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból, valamint az Európai Mezőgazdasági


Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott egyes támogatások igénybevételével kapcsolatos egységes eljárási szabályokról szóló 36/2009 (IV. 3.) FVM rendeletben alkalmazottak szerint kell használni. 1. előírás: Talajerózió elleni védelemre vonatkozó szántóföldi növénytermesztési előírások az alábbiak szerint változtak: - 12%-nál nagyobb lejtésű területen a nyári és őszi betakarítású kultúrák lekerülése után gondoskodni kell a talaj fedettségéről: - őszi kultúra vetésével, vagy - a tarló október 30-ig történő megőrzésével vagy legfeljebb sekély tarlóhántás és – ápolás elvégzésével, valamint a tarló gyommentes állapotban tartásával, vagy - másodvetésű takarónövény termesztésével. Továbbá megváltozott a „másodvetésű takarónövény” meghatározása a következőre: a nyári betakarítású veteményt követően a talaj takarását biztosító vetett növény;” 3. előírás: Vetésváltásra vonatkozó előírások az alábbiak szerint változtak: a) Egymás után két évig termeszthető: rozs, búza, tritikálé, árpa; b) Egymás után legfeljebb három évig termeszthető: kukorica és dohány 7. előírás: A mezőgazdasági területeket gyommentesen kell tartani előírások az alábbiak szerint változtak: gyommentes állapot: gyommentes állapotúnak kell tekinteni azt a hasznosított területet, amelyen különböző – kémiai, fizikai, biológiai – gyomszabályozási módszerek alkalmazásával olyan mértékben megakadályozták a gyomnövények kelését, a szaporító képletek kialakulását, hogy a gyomnövényfoltok összterülete a tábla kiterjedésének 30%-át nem haladja meg, továbbá az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett kémiai, fizikai, biológiai gyomszabályozási módszerek alkalmazásával megakadályozták a 4. számú melléklet szerinti veszélyes gyomnövények kelését, a szaporító képletek kialakulását; 4. Az agrárigazgatás rendszerének bemutatása A kölcsönös megfeleltetés követelményrendszere igen összetett. A végrehajtás és az ellenőrzés megszervezése tekintetében jelentős többlet-feladattal kell számolni. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az ellenőrzések végrehajtásában elsősőroban azok a hatóságok vesznek részt, amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó követelmények hatósági ellenőrzése. A hatóságok együttműködésének ilyen szintű megvalósítása új intézményrendszer kialakításával egyenértékű. Az új rendszer kialakításának legfőbb feladatai közé a követelményrendszer és a hatásköri feladatok jogszabályi kialakítása, illetve a termelők folyamatos és alapos felkészítése, valamint az ellenőrzések lefolytatásához szükséges infrastrukturális (informatikai) háttér kialakítása tartozik. Az ellenőrzendő gazdaságok kiválasztása, az esetleges szankció alkalmazása az MVH feladata. A kockázatelemzés során figyelembe veendő kockázati elemeket a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakhatósági gyakorlatára alapozva, a két hatóság közösen határozza meg. A kockázati elemek és azok súlya évről évre változhatnak, az ellenőrzési tapasztalatok figyelembevételével.


A szankciók konkrét meghatározása a meg nem felelési esetek ismeretében, azok értékelése alapján történhet. A legnagyobb szervezőmunka magának a helyszíni ellenőrzéseknek a megszervezése, lebonyolítása. Az ellenőrizendők kiválasztását (a korábban ismertetett ellenőrzendő 1, illetve 10 és 3 %-ot) az MVH végzi el. A kijelölés eredményéről értesíti az ellenőrzéseket végző szervezetet. Az ellenőrzés végrehajtásához szükséges adatokat a hatáskörrel rendelkező hatóság rendelkezésére bocsátja. Az elvégzett ellenőrzések eredményét a hatáskörrel rendlelkező hatóság az MVH részére átadja. Ezt követően az MVH megállapítja a szankciót, amelyről értesíti az érintett gazdálkodót. Ez a folyamat az egyes hatóságok között újszerű kapcsolat kialakítását feltételezi. Adatok átadását, átvételét jelenti, akár az elvégzendő munka összehangolását is igényli. Ennek a rendszernek a kialakítása, azt lehet mondani, a csatlakozás utáni egyik legjelentősebb intézményeket érintő intézkedés. A végrehajtás érdekében megfelelő informatikai háttér kialakítása válik szükségessé.

4.1. A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény A kölcsönös megfeleltetési eljárások során a vonatkozó EU rendeletek előírásait kell alkalmazni a tagállami hatáskörben utalt, vagy nem szabályozott kérdésekben a fenti törvény előírásait kell, az ebben nem szabályozott kérdésekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény előírásait kell alkalmazni. A hatáskörrel rendelkező hatóság a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzéseket külön jogszabály alapján folytatja le. A hatáskörrel rendelkező hatóság az ellenőrzések eredményeiről az MVH-t tájékoztatja. A kölcsönös megfeleltetési rendszer szabályainak megsértése miatt alkalmazandó jogkövetkezmény alapjául az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben szereplő megállapítások szolgálnak. A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése miatti jogkövetkezményről a kifizető ügynökség (MVH) a támogatási kérelemről szóló határozatban rendelkezik. A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése miatti jogkövetkezmény nem érinti az ellenőrzést végző államigazgatási szerv külön jogszabályban foglaltak szerint lefolytatott hatósági ellenőrzése miatti jogkövetkezményt. E szabály alapján a hatáskörrel rendelkező hatóság az adott szakterületi szabályozás alapján kiszabható szakhatósági bírságot kiszabhatja, illetve az előírt egyéb intézkedést meghozhatja (zárlatot rendelhet el stb.) Az MVH-nak és a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a kölcsönös megfeleltetés keretében történő ellenőrzések ellátásával, valamint az adatok kölcsönös átadásával kapcsolatos részletes feltételekről írásban kell megállapodniuk.


Az MVH ellenőrzésére jogosult szervek ellenőrzik a megállapodásban foglaltak teljesítését. A fejlesztések eredményeként a törvény meghatározza a kölcsönös megfeleltetés szabályainak végrehajtása érdekében kialakítandó, az egységes ügyféltörzshöz kapcsolódó szakrendszer fogalmát. Az Egységes Mezőgazdasági Ügyfél-nyilvántartási Rendszer egy közös törzsadatbázist tartalmazó, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv és a hatáskörrel rendelkező hatóság által használt közös nyilvántartási rendszer. A nyilvántartási rendszerbe történő felvételt jelentő regisztrációs számot a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv adja ki. Regisztrációs számmal valamennyi ügyfélnek rendelkeznie kell. A közös ágazati partnertörzs adattartalmát a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv működteti, tartja karban. A mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv és a hatáskörrel rendelkező hatóság is használja e közös törzsadatbázis adatait a saját eljárásaikban. A két szervezet nem két külön nyilvántartást vezet, hanem a közös ágazati törzsadat-rendszert használja az előtte folyó eljárásokban. A szakrendszer, amelynek fogalmát a törvény meghatározza, a két szervezet valamennyi, az ügyfélnyilvántartáshoz kapcsolódó nyilvántartása. A két szervezet a hatáskörükbe tartozó szakrendszereit, mint nyilvántartási alrendszereket az ügyfél-nyilvántartási rendszerhez kapcsolódóan alakítja ki. 4.2. A kölcsönös megfeleltetési szabályok betartását ellenőrző szervekről szóló 322/2007. (XII. 5.) Korm. rendelet A kölcsönös megfeleltetésben meghatározott helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásokat jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények teljesülését hatáskörrel rendelkező hatóságok - a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei, valamint a Mezőgazdasági és vidékfejlesztési Hivatal - az alábbiak szerint ellenőrzik. A helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra (HMKÁ) vonatkozó előírásokat az MVH ellenőrzi. A Jogszabályban Foglalt Gazdálkodási Követelményeket (JFGK) hatáskörrel rendelkező hatóságok az következők szerint ellenőrzik. „A” csomag bevezetése: 2009. január 1-jétől Környezetvédelem 1. JFGK a vadon élő madarak védelméről

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal 2. JFGK a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok Mezőgazdasági Szakigazgatási okozta szennyezés elleni védelméről Hivatal Központja és területi szervei 3. JFGK a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása Mezőgazdasági Szakigazgatási során a környezet és különösen a talaj védelméről Hivatal Központja és területi szervei 4. JFGK a vizek mezőgazdasági eredetű Mezőgazdasági Szakigazgatási nitrátszennyezéssel szembeni védelméről Hivatal Központja és területi szervei


5. JFGK a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési állatok és növények védelméről Hivatal Köz- és állategészségügy Állatok azonosítása és nyilvántartása 6. JFGK a sertések azonosításáról és nyilvántartásáról Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei 7. JFGK a szarvasmarhafélék azonosításáról és Mezőgazdasági Szakigazgatási nyilvántartásáról Hivatal Központja és területi szervei 8. JFGK a juh- és kecskefélék azonosítási és Mezőgazdasági Szakigazgatási nyilvántartásáról Hivatal Központja és területi szervei „B” csomag bevezetése: 2011. január 1-jétől Köz-, állat- és növényegészségügy 9. JFGK a növényvédő szerekről

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei 10. JFGK az egyes hormon- vagy tireosztatikus hatású Mezőgazdasági Szakigazgatási anyagoknak és a ß-agonistáknak az állattenyésztésben Hivatal Központja és területi történő felhasználásáról szervei 11. JFGK az élelmiszerbiztonságról Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei 12. JFGK egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmakról Mezőgazdasági Szakigazgatási (TSE) Hivatal Központja és területi szervei Megbetegedések bejelentése 13. JFGK a ragadós száj- és körömfájás bejelentéséről Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei 14. JFGK az egyes állatbetegségek (keleti marhavész, Mezőgazdasági Szakigazgatási kiskérődzők pestise, sertések hólyagos betegsége, Hivatal Központja és területi kéknyelv betegség, szarvasok epizootiás haemorrhagiás szervei betegsége, juh- és kecskehimlő (Capripox), hólyagos szájgyulladás, afrikai sertéspestis, bőrcsomósodás-kór, rift-völgyi láz) bejelentéséről 15. JFGK a kéknyelv betegség bejelentéséről Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei „C”csomag bevezetése 2013. január 1-jétől Állatok kímélete


16. JFGK a borjak védelméről 17. JFGK a sertések védelméről 18. JFGK védelméről

a

tenyésztés

céljából

tartott

Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei állatok Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központja és területi szervei

A hatáskörrel rendelkező hatóságok a vonatkozó közösségi és nemzeti szabályok alapján rendelkezésükre bocsátott adatok alapján ellenőrzik, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben részesülő, valamint az EMVA 2. tengelyéből nyújtott egyes támogatásokban részesülő, továbbá az egyes borpiaci intézkedésben érintett mezőgazdasági termelő betartja-e a tanácsi rendelet jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, valamint teljesíti a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotban való tartásra vonatkozó előírásokat. A kormányrendelet előírja, hogy a kölcsönös megfeleltetés teljesülését ellenőrző szervek kötelesek e feladatuk megvalósítása során együttműködni. E szervek hatósági, illetve egyéb feladataik elvégzésekor észlelt, a közösségi jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, illetve a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásokat sértő tevékenységről értesíteniük kell a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező, a kölcsönös megfeleltetés teljesülését ellenőrző szervet.

4.3. A kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések lefolytatásával, valamint a jogkövetkezmények alkalmazásával kapcsolatos szabályokról szóló 81/2009. (VII. 10.) FVM rendelet 4.3.1.Eljárási szabályok A hatáskörrel rendelkező hatóság ellenőrzés az eredményeként megállapított meg nem felelés értékeléséről határozatban értesíti az érintett gazdálkodót. Kiemelt jelentőségű annak meghatározása, hogy a meg nem felelés gondatlan, vagy szándékos magatartás eredménye. E két meg nem felelési kategória meghatározásának jelentősége abban van, hogy eltérő jogkövetkezmény kapcsolódik hozzájuk. Míg gondatlanság esetén legfeljebb 5 % támogatáscsökkentést lehet alkalmazni, addig szándékosság esetén akár a támogatásból való kizárás is elrendelhető. A hatáskörrel rendelkező hatóság ellenőre az ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzíti a szándékos magatartás gyanúját, és azokat a tényeket, amelyre ezt alapozza. Szándékos a mezőgazdasági és vidékfejlesztési intézkedésekkel összefüggésben az ügyfél, illetve az általa igénybevett közreműködő, képviselő magatartása, amennyiben az ügyfél vagy az általa igénybevett közreműködő, képviselő tudatos és tevőleges magatartásának vagy


mulasztásának eredménye a meghatározott meg nem felelés. Gondatlan minden más meg nem felelés. Szándékosnak csak az cselekmény minősíthető, amelyről az bebizonyítható. A meg nem felelésből eredő jogkövetkezményt nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a meg nem felelést érintő vis maior esete áll fenn. Ezzel csak abban az esetben élhet az MVH, ha a gazdálkodó már az ellenőrzés során jelezte a vis maior esetet, ezt rögzítették az ellenőrzési jegyzőkönyvben, és ezt követően a hatáskörrel rendelkező hatóság megállapította az ok okozati összefüggést a vis maior eset és a meg nem felelés között. 4.3.2. Jogkövetkezmények alkalmazása Jogkövetkezmény alkalmazásának részletes szabályait is meghatározza a rendelet, így az egyes JFGK-k meg nem feleléseinek értékelési szempontjait is. Az alkalmazandó jogkövetkezmény mértékének kiszámításához meg kell állapítani az egyes meg nem felelések jogkövetkezményét, a jogi aktusok jogkövetkezményét és a kölcsönös megfeleltetési területek jogkövetkezményét. 1. Az egyes meg nem felelések értékelése alapján a következő besorolást kell elvégezni: Súlyosság szerint Mérték szerint Tartósság szerint Enyhe Közepes Súlyos Rövid Hosszú Gazdaságo Gazdaságo távon távon Maradand n belüli n kívüli helyrehozh helyrehozhat ó ató ó 1 3 5 1 5 1 3 5 2. Az adott gondatlannak minősülő meg nem felelés jogkövetkezményét az alábbi kombinációk alkalmazásával kell meghatározni. A kombináció kialakításánál a besorolási érték (1,3,5) bármely értékelési szempontot (súlyosság, mérték, tartósság) jelentheti. Kombinációk 1 1 1 1 1 1 3 3 5

1 1 3 1 3 5 3 5 5

1 3 3 5 5 5 5 5 5

Meg nem felelés jogkövetkezménye 1%

3% 5%

3. Az adott szándékosnak minősülő meg nem felelés jogkövetkezményét a besorolásnak megfelelően az alábbi kombinációk alkalmazásával kell meghatározni. A kombináció kialakításánál a besorolási érték (1,3,5) bármely értékelési szempontot (súlyosság, mérték, tartósság) jelentheti.


Kombinációk 1 1 1 1 1 3 1 3 5

1 1 3 1 3 3 5 5 5

Meg nem felelés jogkövetkezménye 1 3 3 5 5 5 5 5 5

15% 20% 50% 100%

A gondatlannak minősülő meg nem felelések alapján a jogkövetkezmény mértékének számításához meg kell állapítani: a) a meg nem felelések jogkövetkezményeit az értékelés besorolása szerint, b) az egyes jogi aktusok jogkövetkezményeit, az adott jogi aktushoz tartozó egyes meg nem felelések rangsorolásával a legmagasabb jogkövetkezmény figyelembevételével, c) az egyes kölcsönös megfeleltetés területeihez tartozó jogi aktusok együttes jogkövetkezményeit a rangsorolt jogkövetkezmények alapján. Szándékosság megállapítása esetén a szándékosnak minősülő meg nem felelések jogkövetkezményei összeadódnak egymással, és a kölcsönös megfeleltetés egyes területei esetében megállapított jogkövetkezményekkel. Gondatlanság, szándékosság, illetve ismétlés esetén az EU rendelkezésit kell alkalmazni, amelyek részletei a tananyag 1.4.2. címe alatt kerültek ismertetésre.

3. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és


• a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: a) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) b) jogalkotás c) költségvetési tervezés d) egyedi hatósági ügyek intézése e) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika, g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó


közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága


d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza.


3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az


akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •

számítógépes adatbázis

•

mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,

•

támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer

•

állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,

•

támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó


rendszer, •

integrált ellenőrzési rendszer.

A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében,


hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás


e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.


A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………… stb.

………………………(név);

szakirányú

felsőfokú

végzettsége:

…… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott

Recommend Documents