2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an6 Agrárvállalkozói ismeretek című képzéshez

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an6 Agrárvállalkozói ismeretek című képzéshez A képzési program kódszáma: an6 A képzési program megnevezése: Agrárvállalkozói ismeretek című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: -

A vállalkozás (kisvállalat) stratégiai tervezése A vállalkozás működtetése Üzleti terv készítése Adózási ismeretek Társadalombiztosítás Az agrárszakigazgatás rendszere

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 22 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Témakör -

A vállalkozás (kisvállalat) stratégiai tervezése A vállalkozás működtetése Üzleti terv készítése Adózási ismeretek Társadalombiztosítás Az agrárszakigazgatás rendszere

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 20 2

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: A vállalkozás (kisvállalat) stratégiai tervezése (szerző: Bank Csaba) A stratégia kialakításának folyamata A stratégia (görög eredetű szó): korábban csak katonai területen volt használatos hadászatot, hadműveletek előkészítését, irányítását, a hadjáratok vezetésének tudományát jelentette -, amit a „sztratégoszok” alkalmaztak és ami abból állt, hogy meghatározták a hadban álló országok jelenlegi és jövendő helyzetét, céljait, a célok eléréshez szükséges hadi eszközök és katonák összességét. Ez a vállalkozásokra adaptálva nem más, mint a hosszú távra kitűzött célok, és e célok eléréshez szükséges eszközök és módszerek meghatározása. A stratégia végső soron a vállalkozás piaci pozícióinak javítására, a termelési erőforrások hatékonyabb elosztására irányul, a végcél pedig a vállalkozás gazdaságosságának, jövedelmezőségének fokozása. A stratégia irányt mutat a vállalkozás számára, a piaci lehetőségek között hogyan válasszon a folyamatos működés során. A megalapozottan kidolgozott stratégia a vállalkozásnál az üzleti kockázat csökkentésének és a veszélyek elhárításának is fontos eszköze. A stratégiai tervezés Alapvetően a tervezés általános sémájára épül, hiszen ez is egy tervezési feladat. A stratégiai tervezés olyan menedzseri lépések sorozata, melynek során életképes kapcsolatot alakítanak ki és tartanak fenn a szervezet célkitűzései és erőforrásai, valamint a változó piaci lehetőségek között. Célja a vállalkozás üzleti tevékenységének és termékeinek formálása és újraformálása a nyereség és annak növelése érdekében. A stratégiai tervezés folyamata A stratégiai tervezés meghatározott és kötött lépések sorozatából áll. Ezek általában a következők: - a vállalat főbb célkitűzései, - elemzés (külső és belső tényezőké), - marketing célok meghatározása, - stratégia kialakítása, - a program megtervezése, - a program megvalósítása, - visszacsatolás és ellenőrzés. A vállalkozás legfőbb céljai a következők lehetnek: - a megmaradás elve - tudatos alkalmazkodás a környezethez a fennmaradásért, - a fejlődés elve - a dinamikus fejlődésre való törekvés, - a likviditás elve - rövidebb, hosszabb távon az önállóságra törekvés, - a kockázatvállalás elve - az ésszerű kockázatvállalás a fejlődés érdekében, - a humánum elve - a dolgozókkal, a cég környezetében élő emberek sorsával való törődés, stb. Külső és belső tényezők elemzése során sok tényezőt kell figyelembe venni, amelyek befolyásolhatják az alapvető célkitűzések megvalósítását. Ilyen lehet a konkurencia, demográfiai tényezők, a munkaerő szakképzettsége, a vállalat gyenge illetve erős pontjai „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

(SWOT/GYELV analízissel definiálhatók), stb. Ezeket csoportosíthatjuk aszerint, hogy a vállalat környezetéből (külső), vagy a cégen belüli (belső) tényezőkből erednek. Külső tényezőket a vállalat nem, vagy csak kis mértékben képes befolyásolni, azonban hatásukkal feltétlenül számolnia kell (makro- és mikrokörnyezeti tényezők, természeti erőforrások, jogszabályok, támogatási rendszer, piaci közvetítők, stb.). Belső tényezők a vállalaton belül közvetlenül ható, többnyire befolyásolható elemek csoportja (munkaerő szakképzettség, műszaki színvonal, erőforrás szétosztás, stb.). A marketing cél esetében a vállalat célkitűzéseiben azt próbálja meghatározni, hogy a tervidőszakban mit akar elérni. Ezek általában a termékekre, illetve a piaci kapcsolatokra vonatkoznak. A célok meghatározásával kapcsolatban az alábbi követelményeknek kell teljesülniük: - hierarchikusak legyenek (a magasabb rendű célok levezethetők legyenek az alacsonyabb rendűekből), - számszerűsítettek legyenek (meghatározható %-os növekedés az előző évihez képest), - reálisak legyenek (az irreális célok nem serkentik jobb teljesítményre az alkalmazottakat), - ellentmondásmentesek legyenek - a célokat logikusan, mindenki számára jól érthetően kell megfogalmazni. Ügyelni kell arra, hogy egymásból következőek, ne pedig egymásnak ellentmondóak legyenek. Az ellentmondásos célok teljesíthetetlenek. A stratégia kialakítása kulcspontja a stratégiai tervezésnek. A cél az, amit el akarunk érni, míg a stratégia az a mód, ahogyan a célt el akarjuk érni. A kitűzött célokhoz el kell készíteni a stratégiai tervet, amely fontos alapelveket és döntéseket foglal magában. Meg kell határozni a célok megvalósítását szolgáló eljárásokat és eszközöket (pl. döntéseket kell hozni a termékre vonatkozóan - milyen szolgáltatások kapcsolódjanak hozzájuk, árképzés, milyen értékesítési módot alkalmazunk, hogyan reklámozzuk, stb.). A program megtervezése során lépésről lépésre ki kell dolgozni a stratégiai elképzelésekhez leginkább illeszkedő programot, amely célok és stratégiák rendszere. A célokat részcélokra bontjuk, és konkrét előírásokra törekszünk. A program megvalósítása során ügyelni kell a program végrehajtásához szükséges feltételek biztosítására. A cég minden dolgozójának tisztában kell lennie a célkitűzésekkel és a rájuk háruló feladatokkal. Visszacsatolás és ellenőrzés keretében a terv megvalósítását bizonyos időközönként ellenőrizni kell (az elért eredményt a célkitűzésekkel kell összevetni). Ha problémák adódnak a vállalkozás működése során, erre az esetre alternatív tervekkel is rendelkezni kell. Ilyenkor szükség lehet a célkitűzések és a stratégia módosítására. A stratégiai tervezés írott dokumentuma a stratégiai terv. Kidolgozható stratégiák típusai A stratégiák csoportosítása többnyire a tartalmi jellemzők alapján történik, a módszerek, eljárások másodlagos szerepet játszanak. Ennek megfelelően a következő stratégiatípusok jöhetnek számításba. A működési kör alakításának jellemzői szerint A vállalkozás fejlődési pályájának alakulásából indul ki és fogalmazza meg a lehetőségek alapján az alábbi stratégiákat: - koncentrációs - egy termékre vagy tevékenységre koncentrál, - vertikális integrációs - amely előre vagy hátrafelé mozdulva a vertikum egy-egy „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

tevékenységére irányul, - visszavonuló - az egyes területekről kivonuló, bizonyos tevékenységekkel felhagyó magatartás. A működési kör változtatásának dinamikája szerint Csökkentő stratégia - amely három változatban fordulhat elő: - A bedolgozó stratégia, amikor a vállalat a funkcionális döntéseket átengedi vevőjének, fokozatosan leépíti központi apparátusát, miközben a vevő garantálja termékei átvételét. - A megnyirbáló stratégia a létszámcsökkentéssel, költségcsökkentéssel, a fejlesztések elhalasztásával növeli hatékonyságát. - A felszámolási stratégia, amikor az üzlet eladásával a vállalkozás más befektetési lehetőségeket céloz meg. Stabilizációs stratégiáról akkor beszélünk, amikor a korábbi gyakorlatot viszi tovább a cég és csak kisebb módosításokat hajt végre. Növekedési stratégia alatt valamilyen mérhető érték szerinti bővülést értünk. A növekedés egyik formája belülről fakad (termék-, gyártó cég-, piacfejlesztés), a másik pedig kívülről (fúzió, felvásárlás). A kombinációs stratégia a fentiek különböző elemeit foglalja magába. Stratégiatípusok orientáció szerint Fogyasztóorientált stratégiák a fogyasztók minél tökéletesebb kiszolgálására épülnek, az ezt ösztönző eszköztárat preferálják (pl. vásárlásösztönzés). Vállalatorientált stratégiák a vállalat erősségeire alapoznak és a tartós versenyelőnyt használják ki (előny a fejlesztés területén, kiterjedt értékesítési hálózat). Versenytárs orientált stratégiák a versenytársakkal szembeni előnyökre, különbözőségekre helyezi a hangsúlyt (ár, vevőszolgálat, minőség, garancia, stb.). Egyéb stratégiatípusok Támadó stratégia - új piacrészek megszerzésére irányul. Az eredmény kimenetele attól függ, milyen rugalmas az ellenfél. Oldaltámadó stratégia - szabad piaci szegmenseket igyekszik megszerezni. Piacteremtő stratégia – olyan értékváltozást próbálnak elindítani, amely tartósan eladhatóvá teszi a vállalkozás termékeit, szolgáltatásait. Gerilla stratégia - megtalálva a saját eltartó képességét biztosító piaci szegmenst, nem akar tovább növekedni. Védekező stratégia - meddig tud a piacon maradni. A stratégia felülvizsgálata A vállalkozás környezete, a piaci helyzet gyorsan változik, ezért a vállalkozás stratégiáját folyamatosan, és időszakonként teljes egészében felül kell vizsgálni, miszerint megfelel-e annak a feltételezésnek, hogy tartósan, az átlagosnál jobb eredményt hoz, és a versenytársakkal szemben nehezen behozható előnyt biztosít. Az időszakos ellenőrzés során: - felül kell vizsgálni, hogy - az esetlegesen megváltozott feltételek mellett - mennyire helytálló a helyzetelemzés, amelyre a stratégia eredetileg épült, - össze kell hasonlítani a stratégiában kitűzött célokat a tényekkel, - elemezni kell az eltérések okait, kidolgozni mérséklésük lehetőségeit. Ezt követően a következtetések levonása után: - módosítani kell az eredeti stratégiai koncepciót, - új vagy más erőforrások bevonásával, hatékonyságjavító intézkedésekkel gyorsítani kell a „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

stratégia végrehajtását. 1.2. A cég tőkeköltségvetése Adott vállalkozásban a pénzügyi menedzsment feladata, hogy a befektetett tőke jövedelemtermelő képességét felhasználva növelje a vállalkozás értékét. Eközben két alapvető feladatot kell ellátni: - gondoskodni kell az eredményes működéshez szükséges forrásokról, - a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyan kell elosztani konkrét stratégia realizálását biztosító befektetési alternatívák között. Ebből adódóan a pénzügyi vezetés stratégiai feladatai a következők lehetnek: - a vállalkozás egészének, egyes részeinek, ill. a különböző eszközökre és forrásokra vonatkozó döntések értékelésekor alkalmazott elvek és módszerek meghatározása, - a befektetési stratégia, a tőkeköltségvetés meghatározása, - a finanszírozási stratégia, a vállalati tevékenység finanszírozására felhasználható források meghatározása. Ezek a feladatkörök nem függetlenek egymástól. A tőkeköltségvetés elkészítése az egyes befektetési alternatívák azonosítását, elemzését és a köztük lévő választást foglalja magában. A tőkeköltségvetés tartalmát tekintve az alábbi folyamatot jelenti: - a vállalat stratégiai célkitűzéseivel összhangban lévő befektetési alternatívák kimunkálása, - a befektetési alternatívák hozzájárulásának elemzése a vállalat teljes pénzáramához, - az alternatívák közötti választás a vállalatérték növelése, mint döntési kritérium alapján, - a befektetési alternatívák menet közbeni újraértékelése, a befejezett projektek értékelése. A tőkeköltségvetés információigénye A tőke-beruházási döntés hosszú távra szól, ezért a döntés előkészítéshez a cég irányításának különböző területeiről (számvitel, a termelés, irányítás, a beszerzés, értékesítés stb.) származó információk integrálására van szükség. A költségek felmérése a vállalkozás pénzügyi vezetésének feladata, az indokolt hitel megszerzése pedig leginkább az első számú vezető, illetve helyettesei feladata. 1.3. Beruházási változatok értékelése, beruházási döntés Beruházásnak minősül minden olyan gazdasági tevékenység, amely növeli a cég tartósan (egy évnél hosszabb ideig) működő úgynevezett tárgyi eszközállományát. A beruházás történhet eszközök vételével, létesítésével, meglévő eszköz bővítésével, átalakításával, felújításával. A beruházások csoportosítása több szempont szerint lehetséges. A legfontosabb talán a beruházás jellege szerinti csoportosítás, amely szerint megkülönböztetünk: - alapberuházást - amely közvetlenül szolgálja a beruházási célt (pl. tejtermelő tehenészetben a tehénistálló), - járulékos beruházást - amely közvetlenül kapcsolódik az alapberuházáshoz, annak működési feltételeit biztosítja. Az alapberuházás nélküle működésképtelen (pl. víz-, villany-, úthálózat stb.). - kapcsolódó beruházást - amelynek működése kapcsolatban van az alapberuházással, azt kiegészíti, de nélküle is képes funkcionálni (pl. tejház, borjúnevelő). A vállalkozás bővítéséhez gyakran jóval nagyobb tőkére van szükség, mint amekkorával a vállalkozó rendelkezik. Ekkor vagy hitelt vesz fel az eszközök megvásárlására, vagy bérli, illetve lízingeli azokat. Az utóbbiak esetében valamilyen formában többletkiadása van. A legnagyobb jövedelem elérése céljából a vállalkozónak kalkulálnia kell, hogy a fenti lehetőségek közül melyiket válassza. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A beruházási lehetőségek rangsorolásához az alábbi módszerek figyelembe vétele a célszerű: Megtérülési idő Megtérülési idő alatt azt az időtartamot értjük, ami alatt a kumulált (felhalmozott) bevételi pénzáramlás (pénzeszközök növekménye) éppen egyenlővé válik az eredeti tőkekiadással (beruházott összeggel). A kumulált bevételi pénzáramlás egyenlő az évek tiszta, halmozott nyereségével. A megtérülési idő azoknak az éveknek a számát mutatja, amelyek a kezdeti tőkekiadás visszafizetéséhez szükségesek (megtérül a beruházás). A módszer előnye, hogy könnyű a kiszámítása, jól használható a kockázat figyelembevételénél (rövidebb megtérülési idő kisebb kockázattal jár), de a likviditás számára szintén mértékül szolgál (ha rövidebb a megtérülési idő, a cég gyorsabban nyeri vissza befektetett tőkéjét). E módszer hiányossága, hogy nem veszi figyelembe a pénz időértékét, az egyes évek nyereségét nem diszkontálja a kezdő évre. Jövedelmezőségi index módszere Ez már figyelembe veszi a pénz időértékét. Számítása során a pénzáram jelenlegi értékét viszonyítják a kezdeti beruházási költségekhez. Ez alapján elfogadhatók mindazok a projektek, melyek jövedelmezőségi indexe nagyobb 1nél. Nettó jelenlegi érték módszere E módszer lényege, hogy meghatározzuk a beruházás tervezett nettó pénzáramának jelenlegi értékét a tőkeköltséget (kamatráta) használva diszkont tényezőnek, és ebből levonjuk a projekt kezdeti kiadását. Ha a nettó jelenérték pozitív, a beruházási változat elfogadható. Beruházási döntések Az egyes beruházási döntés típusok elsődlegesen a költséghaszon elemzésen alapulnak: - Pótlás az üzlet fenntartása érdekében: dönteni kell a beruházás szükségességéről, bevételeiről, valamint az alternatívák között. - Meglévő kapacitás növelése: meglévő termékek kibocsátásának növelését, piaci elhelyezését, az elosztás már működő eszközeinek fejlesztését célozzák. - Diverzifikációs döntés: új termékek bevezetését és új piacokra történő behatolást jelent. A kockázat és megtérülés mérlegelésénél figyelembe kell venni a piaci tapasztalatokat. A befektetési döntésekkel együtt a kutatási, fejlesztési, környezetvédelmi kérdések, munkáltatói-munkavállalói megegyezések betartása is döntéseket igényelnek. Az üzlet fenntartását szolgáló pótlási döntéseket viszonylag egyszerű meghozni. Több információra és az előbbinél is részletesebb költségvetési számításokra van szükség a kapacitásnövelő döntések meghozatalánál. A legnehezebb – a legtöbb információt, legrészletesebb számításokat a diverzifikációs döntés igényli. A beruházási döntés folyamatát a következő ábra szemlélteti (forrás: Deliné dr. Pálinkó Éva):


1.4 A kisvállalkozás életére ható kockázati tényezők, kockázatmenedzselés A kisvállalkozás életére ható kockázati tényezők Minden cégnek naponta szembe kell néznie számos kockázati tényezővel, ezek a kis vállalkozásoknál általában hatványozottabban jelentkeznek. A kockázatot a tönkremenetel, a káresemény, a veszteség esélyeként határozzuk meg. A kockázatból eredő költségek nagyvállalatoknál messze meghaladhatják a kisebb cégeknél felmerülő összeget, ez utóbbiak életében viszont sokkal nagyobb szerepe van a kockázatnak. Ugyanis egy kisvállalat jellegénél fogva sokkal kevésbé képes elviselni a kockázatból eredő veszteséget. Fontos, hogy minden kisvállalkozó megértse, hogy milyen kockázati tényezőknek van kitéve, és fel lehet készülni a probléma kezelésére, a veszteségek minimalizálására. A felelősségteljesen gondolkodó kisvállalkozó komoly figyelmet szentel az üzlet beindításakor arra, hogy felmérje a vállalt kockázatot. A kisvállalkozás életére ható kockázati tényezők Vagyonkár: a legtöbb kiscég vagyonát a raktárkészlete, és ha a sajátja, akkor az ingatlanai jelentik. Bekövetkezhet a kár, tűz, lopás, árvíz és szándékos rongálás és egyéb baleset miatt. Felelősség az alkalmazottakért: minden munkaadó felel alkalmazottai egészségéért és biztonságáért a dolgozó munkában töltött idejére vonatkozólag. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A lakossággal szembeni kötelezettségek: az üzlet tulajdonosa felel a vásárlókat az üzlet területén ért kárért. Ez a kockázat nem csak a testi sérülésre vonatkozik, hanem a mások vagyonában bekövetkező kárra is. A cég az általa eladott áru minőségéért is felel. A kulcspozícióban lévő dolgozók halála: a kiemelkedően jó dolgozók hirtelen halálukkal kár érné a vállalatot, az ilyen jellegű veszteségre már biztosítást lehet kötni. A behajthatatlan követelésekből eredő jelentős veszteségek: ha a cég nem képes a számlaköveteléseit behajtani, komoly veszteségek érhetik. Az ilyen veszteségek elleni védelem sokba kerülhet. Üzleti lopások: egyre több gondot okoz a cégek vezetőinek, mert egy üzlet sem mentes az alkalmi lopásoktól. A törvényes eljárás drága és nehéz nyomon követni. Pénzügyi nehézségek: ezeket a nehézségeket a kisvállalkozások nehezebbe tudják megoldani, ezért gyakran a vállalkozás megszűnéséhez vezethet. Piaci kockázat: pl. ha az árukészlet értéke hirtelen csökken a piaci árak (kereslet) esése miatt. Mezőgazdasági termelés kockázatai és forrásai A menedzsernek napjaink gyorsan változó világában, hogy sikeresen vezessen egy mezőgazdasági vállalkozást, szembe kell néznie a jövő kockázatával és bizonytalanságával. Az agrárium környezetének állandóan változó feltételei nagy kihívást jelentenek a gazdálkodók számára, akinek minden döntéshozatalnál figyelembe kell vennie a változásokkal járó kockázatot. Ez a bizonytalanság többek között megnehezíti a hitelfelvételt is, hiszen a kölcsönadás is kockázatos, ezért a bankok hozzáállása ma is: - csökkentik az adható kölcsön összegét, - magasabb kamatot kérnek, - növelik a hitel fedezetét, - rövidebb a fizetési határidőt határoznak meg. Kockázat forrásai: - termelési kockázat (pl. aszály, fertőző állatbetegségek, fagy, stb.), - piaci kockázat (pl. az árak ingadozása, értékesítés bizonytalansága), - pénzügyi kockázat (pl. finanszírozás problémái, a pénzáramlás bizonytalansága), - elavulási kockázat (pl. új technológiákat túl korán, vagy későn alkalmazza a gazdálkodó), - jogi kockázat (pl. állami célkitűzések változása, jogszabályi változások), - emberi kockázati tényezők (pl. üzlettársak becstelensége, kulcsemberek eltávozása). A kockázat kezelésének módszerei: Az ok megszűntetése: ha pl. a veszteséget a veszélyes berendezéseket kezelő dolgozók, sérülése okozza, akkor szereltessen fel védőszerkezetet a gépre, a hibás berendezést cserélje ki. Önbiztosítási alapok létrehozása: egy biztosítási terv alapján tegyen félre egy adott összeget egy elkülönített alapba minden évben a felmerülő veszteségek fedezésére. A tulajdonos a pénzt ebben az alapban őrzi. Külső biztosítás megkötése: a biztosítási törvény lényege, hogy a kockázatot áthárítsa a biztosítótársaságra. Az önálló biztosítóknál nagyon sok féle kockázatra lehet biztosítást kötni. Szakértő, szaktanácsadó igénybevétele: a piaci környezet állandóan változik, amelyet a gazdálkodó képtelen nyomon követni. A szakértők és a szaktanácsadók állandóan tájékoztatják a gazdálkodókat a termelést befolyásoló fontosabb eseményekről (pl. ármozgások alakulásáról, jogszabályi változásokról, támogatási lehetőségekről).


1.5 Humánerőforrás - A szakmai tudás, szakképzetség jelentősége a vállalkozás működtetésében és eredményességében A termelési folyamat és tényezői A termelés mindazon folyamatok összessége, mely során termelési tényezők felhasználásával javak és szolgáltatások előállítása történik. A termelés célja a szükséglet kielégítés, a fogyasztás. Ahhoz viszont, hogy a fogyasztás, a szükséglet kielégítés végbemehessen, először a termelési eszközöket és a munkaerőt el kell osztani a különböző ágazatok, tevékenységi területek között, majd a megtermelt fogyasztási cikkeket kell elosztani a társadalom tagjai között. Ez az elosztás minden társadalomban cserekapcsolatok közvetítésével megy végbe. Eszerint négy gazdasági szférát különböztetünk meg: - a termelést, - az elosztást, - a cserét (forgalom), - a fogyasztást. A termelés szüntelen ismétlődése, körforgása az újratermelés. A termelés tehát nem egyszeri állapot, hanem folyamatosan megismétlődő folyamat, hiszen a fogyasztás és az ehhez kapcsolódó szükséglet kielégítés is az.

Újratermelés Termelés

termék, szolgáltatás

Fogyasztás Elosztás pénz áru, szolgáltatás

Forgalmazá s

termék, szolgáltatás

A termelés – elosztás – csere – fogyasztás összefüggései Fogyasztási cikkeknek nevezzük azokat a termékeket és szolgáltatásokat, melyek közvetlenül szolgálják a személyes szükségletek kielégítését. Termelési eszközöknek nevezzük azokat a javakat, melyek más javak és szolgáltatások előállítására szolgálnak (pl. épületek, gépek, utak). A termelési tényezők azok az erőforrások, melyeket a javak és szolgáltatások előállításához használunk. A négy alapvető termelési tényező: - a munka: céltudatos emberi tevékenység, mely során az ember a természet javait megszerzi és átalakítja fogyasztás céljából, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- természeti tényezők: a földterület, erdők, természeti kincsek, melyek természetes formájukban alkalmasak termelési célokra, - a tőkejavak: mindazok a termeléssel létrehozott eszközök, gépek, épületek, alkatrészek, anyagok, felszerelések, stb., melyeket a termelőfolyamatban használunk fel, - a vállalkozók: feladata az összes termelési tényezőt egységbe szervezni, működtetni, irányítani. Az emberi erőforrás sajátos termelési tényező, hiszen önálló, szabad akarata van, ami megkülönbözteti a többi erőforrástól. Tudását és ismereteit képességeinek megfelelően felhasználja a termelés érdekében. A munkavállaló általában önként kerül egy vállalkozáshoz azért, hogy bérjövedelmet szerezzen. A bérjövedelem megszerzésének feltétele a munkavégzés, amiért a munkavállaló fizetést vár el. Itt jelentkezik egy nehezen feloldható ellentét a munkáltató és a munkavállaló között. A munkavállaló lehetőleg magasabb bért szeretne, a munkáltató pedig a költségek megtakarítása érdekében a bért minél lejjebb igyekszik vinni. Ezt a kibékíthetetlen ellentétet csillapíthatja a humánpolitika, amely az emberekkel kapcsolatos - az adott vállalkozás feladatait és céljait szolgáló - eszközöket, módszereket és taktikát öleli fel. Ezen belül a munkaerő-gazdálkodás: - az emberi erőforrásokkal való gazdálkodást, - a munkaszervezését, - a munkakapcsolatok kezelését és - a bérgazdálkodás kérdéseit foglalja magában. A munkaerő-gazdálkodás célja a munkaerő-szükséglet és a rendelkezésre álló munkaerőfedezet összehangolása, valamint a munkaerő hatékony felhasználása. A munkaerő-gazdálkodás nagy körültekintést kíván, hiszen az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy munkateljesítményét szabályozza, és a munkateljesítményt a motiváció mozgatja. A munkaerő-szükséglet a céloknak, feladatoknak megfelelő, azok elérését biztosító munkaerőigény. A munkaerő-fedezet az erőforrások feltárásával és a követelmények kielégítésével biztosítható munkaerő. A vállalkozások és a képzés kapcsolata Mindenhol a gazdasági fejlődés biztosítékai a különböző vállalkozások. Ezek állítják elő a társadalom számára szükséges termékeket és szolgáltatásokat. Fontos szerepet töltenek be az egyik legfontosabb termelési tényező, a munkaerő foglalkoztatásában. A vállalkozás sikerét azonban jelentősen befolyásolja, hogy birtokában van-e a vállalkozó azoknak a képességeknek, készségeknek és tulajdonságoknak, amelyek az eredményesség feltételei. A képzési rendszerünket vizsgálva azt látjuk, hogy a rendszerváltás leértékelte a specifikus szakmai képességek, készségek szerepét, s helyette az általános képzésben megszerezhető, a különböző szakmákban egyaránt felhasználható tudás vált jelentőssé. Azonban manapság a vállalkozásoknak - különösen igaz ez az agrárjellegű vállalkozásoknál elsősorban az a jobb, hogyha a munkaerő az azonnali munkavégzésre alkalmas szakmai felkészültséggel rendelkezik. Ennek megfelelően szorgalmazzák a szakmai tantárgyakra fordított idő növelését, valamint a szakképzés korábbi elkezdését. Ugyanakkor azt sem lehet elfelejteni, hogy az alapkészségek fejlesztése az egész életen át tartó tanulást alapozza meg, vagyis az általánosan képző elemek súlyát sem lehet lebecsülni. Ha kifejezetten az agrárágazat területén működő különböző vállalkozási formákat nézzük, akkor mindenképpen elmondható, hogy más ismereteket kell szereznie az őstermelőként, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

családi gazdálkodóként, egyéni vállalkozóként boldogulni akaró, vagy gazdasági társaságot működtető gazdának, és más ismereteket kell szerezni az alkalmazottként dolgozó szakembernek. Az Európai Unió tagjaként elmondható, hogy a jelenlegi adottságainkat és lehetőségeinket figyelembe véve (tőkeellátottság, hitellehetőségek, technikai színvonal) a magyar gazda csak akkor tud versenyképes lenni a termékeivel, ha a szakmai felkészültsége meghaladja az európai átlagot. Ez a versenyelőny azonban csak akkor maradhat meg, ha a megszerzett tudást az agráriumban dolgozók folyamatosan fejlesztik és frissítik, amely fontos eszköze a felnőttképzés. Az utóbbi időben különösen nagy problémát jelentő, a foglalkoztatásban jelentkező feszültségek felértékelik az agráriumhoz kapcsolódó képzések szerepét. A vidéki lakosságot nézve egyre nő a munkanélküliek aránya, sokan az egyedüli kereseti lehetőséget a mezőgazdasági jellegű tevékenységben, illetve a hozzá kapcsolódó tevékenységekben és szolgáltatásokban látják (pl. mezőgazdasági termékek feldolgozása, kézműves kismesterségek, falusi turizmus és vendéglátás). A közelmúlt folyamatait nézve elmondható, hogy sajnos sokan kényszerből, sok esetben szakmai felkészülés nélkül kezdik a mezőgazdasági termelést, hiszen a vidéki, falusi környezet másra nem ad lehetőséget. A megfelelő szakmai tudás hiánya gyakran sikertelenséghez és az ebből adódó munkanélküliséghez vezet, aminek az elkerüléséhez szükséges a szakmai képzés lehetőségének biztosítása. A megfelelő minőségű szakmai képzés hozzájárul a munkavállalói, munkahelyteremtői alkalmasság kialakításához, amely a mentális és gyakorlati képességek fejlesztése mellett olyan képességek kibontakoztatását is elősegíti, mint az egészséges életmódra való törekvés, az önálló életvezetésre való alkalmasság és a minőségi munka iránti igény, amely végül is az ember-munka-tulajdon értékrendszer elfogadásában valósulhat meg. A fenti képességek és készségek kialakításához szükség van: • a lineáris képzési rendszerbe illeszkedő képzési formák kialakítására, • az egész életen át tartó tanulás feltételrendszerének a kialakítására, • a nyitott tanulási formák meghonosítására, • felnőttképzési lehetőségek biztosítására, • a részleges kompetenciák (például a továbbképzési kurzusokon elsajátított vagy autodidakta módon szerzett tudás) elismertetésére. A szaktudás megszerzésének formális és informális lehetőségei - támogatási lehetőségek Az okszerű tanulási tevékenység három alapkategóriája: • Formális tanulás: oktatási és képzési intézményekben valósul meg, és oklevéllel, szakképesítés megszerzését igazoló bizonyítvánnyal ismerik el. • Nem formális tanulás: a rendes oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik, és általában nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenysége keretében is. Informális tanulás: a mindennapi élet természetes velejárója. A formális és nem formális tanulási formákkal ellentétben, az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulás, és lehet, hogy maguk az egyének sem ismerik fel tudásuk és készségeik bővülését. Ma még inkább az a jellemző nálunk, hogy az emberek tanulásról alkotott képzetét a formális tanulás uralja, azaz az emberek legnagyobb része a tanulást csak az iskola világában tudja elképzelni. Az egész életen át tartó tanulás koncepciójának (Európai Unió által is szorgalmazott) terjedése által egyre terjed a nem formális és az informális tanulás is. A nem formális tanulás természetéből adódóan kívül esik a szakképző iskolákon, főiskolákon, képzési központokon vagy egyetemeken. Rendszerint nem „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

tekintik „igazi” tanulásnak, és nincs nagy forgalmi értéke a munkaerőpiacon. A nem formális tanulást ennélfogva általában alulértékelik. Az informális tanulás megítélése még ennél is rosszabb, habár ez a tanulás legősibb formája és a gyermekkori tanulás legfőbb alapköve. Az informális tanulás fontosságát aláhúzza az a tény, hogy pl. számítástechnika és az ehhez kapcsolódó tudás hamarabb tért hódított az otthonokban, mint az iskolákban. Az informális közeg hatalmas tanulási tartalékot jelent, és az oktatási és tanulási módszerek fontos innovációs forrása lehet. Az „egész életen át tartó” tanulás kifejezés az időtényezőre utal: az életünk során folyamatosan megvalósuló vagy időszakosan ismétlődő tanulásra. Egy új kifejezés az „élet teljes körére kiterjedő” tanulás életünk egy adott szakaszában, az életünk teljes körét átfogó tanulás kiterjedésére hívja fel a figyelmet. Az „élet teljes körére kiterjedő” dimenzió erőteljesebben hangsúlyozza a formális, nem formális és informális tanulási formák egymást kiegészítő jellegét. Arra emlékeztet bennünket, hogy hasznos és élvezetes tanulás valósulhat meg a családban, szabadidőben, közösségi tevékenységek vagy a napi munka során is. Az élet teljes körére kiterjedő tanulás ráébreszt bennünket arra, hogy az oktatás és tanulás olyan szerep és tevékenység, ami időtől és helytől függően változhat és felcserélődhet. Az oktatási és képzési rendszernek egyrészt segítenie kell az egész életen át tartó tanulás érvényesülését a különböző társadalmi rétegek körében, másrészt biztosítania kell a munkavállalók szakmai tudásának folyamatos megújítását, az ún. folyamatos (szakmai) képzést. Az élethosszig tartó tanulás iránt Magyarországon is egyre nagyobb igény van, amelynek egyik oka, hogy az iskoláztatás erősödése mellett folyamatosan jelen van a halmozódó végzettségi/képzettségi hiány is (amit a Magyarországon megtelepedett külföldi cégek már évek óta jeleznek), másrészt világosan látszik az iskolázatlanabb és a képzetlenebb munkaerő leértékelődése, illetve gyengébb foglalkoztatási biztonsága. A felnőttképzés A felnőttképzés fogalma komplex, – a felnőttképzési törvény alapján – beleértjük az általános, a nyelvi és szakmai képzést. A felnőttképzés területei: 1. az iskolarendszerű felnőttképzés, amely általános, középfokú, vagy felsőfokú végzettség és/vagy szakmai képesítés megszerzésére irányul, ennek törvényi szabályozását a közoktatási törvény és a felsőoktatási törvény tartalmazza; 2. az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés, amelynek legnagyobb területe a munkaerő-piaci képzés. Az iskolarendszeren kívüli képzések törvényi szabályozását alapvetően a felnőttképzési törvény, a szakképzés alapvető jogszabályait a szakképzési törvény és rendeletei, a foglalkoztatást segítő, támogatott képzések jogi hátterét a foglalkoztatási törvény tartalmazza; 3. a munkaerő-piaci képzés célja az egyén munkába állásának (helyezésének), illetve munkahelye megtartásának az elősegítése; ezt a célt általában az állam által elismert vagy állam által nem elismert szakképesítések megszerzésével lehet elérni; 4. a felnőttképzés szakmai képzési funkciójához is kapcsolódik az általános és a nyelvi képzés, amelyet – a közművelődés területén folyó kiterjedt tevékenységen kívül – a 2001-ben megalkotott felnőttképzési törvény definiál, mint külön felnőttképzési területet; az általános és a nyelvi képzés jelentőségét egyrészt a szakképzést megalapozó, illetve azt lehetővé tevő funkciója adja, másrészt a felnőtt dolgozó munkavállalói pozíciójának erősítése. A felnőttképzés igen fontos funkciója lehet az első iskolai végzettség és/vagy – az egyén életpályája szempontjából szükséges – szakképzettség megszerzésének a segítése. Ezen kívül igen fontos szerepe lehet abban, hogy az ún. kiegészítő képzésekkel segítse a szakképzés „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

eredményességét, a munkavállalás-munkahelykeresés sikerét, vagy a betöltött állásban való eredményesebb munkát. Ilyen kiegészítő képzés lehet: - a szükséges pályaorientációs (pályaválasztási) ismeretek megszerzése; - a szakképzés megkezdéséhez szükséges – az előírt iskolai végzettségen belüli – közismeretek előírt szintű elsajátítása; - az elhelyezkedési, álláskeresési ismeretek és/vagy készségek megszerzése; - a munkakör színvonalasabb ellátásához szükséges, nem szakképesítést nyújtó ismeretek megszerzése (pl. idegen nyelv tudás, számítógép-kezeléssel kapcsolatos ismeretek) Az államilag elismert szakképesítések A korábban leírtakból is kiderült, hogy a felnőttek szakmai képzése alapvetően kétféle célra irányul: vagy szakképesítés megszerzésére, vagy csupán egy konkrét munkakör (munkafeladat) ellátásához szükséges tudás elsajátítására. A szakképzettség megléte alapvetően növeli a munkaerő értékét és mobilitását, főleg ha a szakképesítés országos érvényű, azaz az államilag elismert (OKJ-s, akkreditált). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy adott munkakörre érvényes szakismeret megszerzése „alsóbbrendű”. Az Országos Képzési Jegyzék Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 1993-ban került először kiadásra, mint miniszteri rendelet, azóta viszont többször átdolgozták a társadalmi-gazdasági igényeknek megfelelően. Egy szakképesítés OKJ-ba történő felvételének feltétele a szakképesítésért felelős miniszter által jóváhagyott szakmai és vizsgakövetelmények megléte. Iskolarendszerű szakképzés esetén ez a feltétel kibővül a szakmai tantárgyak központi programjaival (ez alapján készülhetnek el a helyi tantervek). 2006-ban jelentős változtatás történt az OKJ-val kapcsolatban. Az új, modulrendszerű és kompetenciaalapú képzési rendszer újdonságot jelentett a képzők többségének, amihez alkalmazkodniuk kellett. Az új rendszer a vizsgáztatási rendszer megváltoztatását is magába foglalta. A felnőttképzéshez kapcsolódó támogatások: Tekintve, hogy a felnőttképzés is alapvetően társadalmi érdek, ezért az állami kötelezettség kiterjed a felnőttképzés finanszírozásának a szabályozására, illetve az anyagi források jelentős részének a biztosítására. A felnőttképzés anyagi támogatásának rendszerét a felnőttképzési törvény (2001. évi CI. törvény) keretjelleggel szabályozza, amely azt jelenti, hogy szerepelteti, de nem ismétli meg a más jogszabályokban foglalt finanszírozási szabályokat. A támogatási/finanszírozási rendszer jogszabályai - 2001. évi CI. tv. a felnőttképzésről, - 1991. évi IV. tv. a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, - 2011. évi CLV. tv. a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról, - 1993. évi LXXIX. tv. a közoktatásról. A támogatási/finanszírozási rendszer típusai - az állami támogatási rendszer, mely kiterjed az iskolai rendszerű és az iskolai rendszeren kívüli felnőttképzésre, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- a munkáltatók saját dolgozóik tanulását/képzését támogató rendszer, - az egyén saját finanszírozása vagy hozzájárulása a képzéshez. A támogatás/finanszírozás alanyai - az állampolgári jogon tanuló felnőtt, - a munkanélküli, vagy a munkanélküliséggel veszélyeztetett felnőtt, - a fogyatékossággal élő felnőtt, - az állam (kormányzat) által aktuálisan meghatározott, a támogatási rendszerbe bevont felnőtt célcsoport, - azok a munkavállalók, akiknek képzésére a közfeladatok magasabb szintű ellátása érdekében van szükség (közmunkaprogram). Az agrárszakképzésben kiemelendő terület az egyén életpályája szempontjából szükséges – folyamatos szakmai képzés, illetve a magasabb szintű szakképesítés megszerzésének segítése. A fejlett piacgazdaságokban ez a fejlesztő képzés általában a munkaadói igények alapján, a munkaadó szervezésével és támogatásával történik. Nálunk egyelőre az állam a szakképzési hozzájárulás bevétele terhére támogatást nyújt a befizetőknek saját dolgozóik képzésére. Ugyanakkor a másik fontos terület ún. foglalkoztatást segítő képzésen keresztül történő segítség nyújtása a munkanélküliség időtartama alatt vagy a munkanélkülivé válást megelőzően, még a munkaviszony keretein belül, preventív módon a munkavállaló felnőtt „piacképes” szakmai tudásának és/vagy szakképzettségének a megszerzéséhez. Ebben a körben alapvető jogszabály a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, amelynek 14. §-a rögzíti, hogy mely esetekben és milyen feltételekkel megengedett az álláskereső felnőttek képzésének támogatása a Munkaerő-piaci Alap terhére. A foglalkoztatást segítő képzés irányulhat át- vagy továbbképzésre, illetőleg első szakképzettség megszerzésére is, a képzés eredményeként pedig államilag elismert szakképesítés, vagy munkaköri szakképzettség szerezhető. A képzésekben való részvételt az egyén számára a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (munkaügyi központ) – mérlegelési jogkörben – támogatja. Az agrárjellegű képzések támogatása korábban a nemzeti agrártámogatások kereteibe került beépítésre. A támogatások fontos agrárpolitikai célkitűzésekhez kapcsolódtak, szakmai tartalmuk szempontjából a következőkre terjedtek ki: - Gazdálkodás eredményességét segítő ismeretátadás támogatása; - Farmgyakornoki programok, külföldi szakmai tapasztalatszerzés támogatása; - Mezőgazdasági termelőknek nyújtott szaktanácsadás díjának támogatása. A fenti támogatási rendszerek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy egyre többen belátták, megfelelő tudás és szakképesítés nélkül nem tudnak hatékonyan boldogulni az agráriumban. Ez a szemléletváltás számokban is megmutatkozott, hiszen az iskolarendszeren kívüli felnőttképzésben résztvevők száma a kilencvenes évek közepén tapasztaltakhoz képest többszörösére emelkedett. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program által támogatott képzések A 2007-2013-as Európai Uniós költségvetési időszakban nagy lehetőséget jelent a VM hatáskörébe tartozó szakképesítések megszerzésére a 2009-től indult program. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 139/2008. (X. 22.) FVM rendelete, valamint az azt módosító 90/2011 (X.3.) VM rendelet alapján a vállalkozók az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) részeként képzési támogatást vehetnek igénybe. A támogatás

igénybevételére a mezőgazdasági termelők és erdészeti hatóság külön jogszabálya „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

alapján nyilvántartásba vett erdőgazdálkodók jogosultak. A kötelező képzések esetén pedig támogatható az ügyfél, amennyiben támogatási kérelmet jóváhagyó vagy részben jóváhagyó határozattal rendelkezik. A képzés célterületei: A fent említett jogszabályok alapján a támogatott képzések szervezése – a VM által előírt képzési programoknak megfelelően - az alábbi célterületeken történik: 1. célterület (szabadon választható képzések): célja, a gazdálkodás fenntarthatóságát, eredményességét és a versenyképességet szolgáló ismeretek átadása mezőgazdasági termelők és erdőgazdálkodók részére. Ennek keretében: o szakképesítést nem adó képzésekre, o OKJ-s tanfolyamokra, valamint o hatósági képzésekre jelentkezhetnek a vállalkozók. 2. célterület (kötelező képzések): azoknál van jelentőségük, akik pályázati forrásból támogatáshoz jutottak. Annak a vállalkozónak, akinek az ÚMVP intézkedések keretében benyújtott támogatási kérelme van és a kérelmét jóváhagyták, vagy részben jóváhagyó támogatási határozattal rendelkezik, a VM által előírt tanfolyamokat is el kell végeznie. Támogatás igénybevételének feltételei: Kötelező képzések esetén: Támogatási kérelmet jóváhagyó vagy részben jóváhagyó támogatási határozattal rendelkező ügyfél. Általános feltételek: - MVH-s regisztrációs szám megléte saját maga vagy munkáltatója révén; - a képzési díjat az ÚMVP Képző Szervezet részére kifizette (saját számla alapján); - képzés keretében tartott elméleti óráknak és gyakorlati óráknak külön-külön legalább 80%-án igazoltan részt vett; - a képzési programban meghatározott beszámolási, vagy vizsgakötelezettségének eleget tett; - saját maga, vagy nem természetes személy ügyfél esetén az általa képzésre kijelölt alkalmazottja, vezető tisztségviselője, vagy tagja révén képzési szerződés megkötése (egy képzési szerződés csak egy képzésre vonatkozhat). A támogatás mértéke: - egy naptári évben, egy ügyfél számára a választható képzés vonatkozásában maximum 275.000 Ft és maximum évi 4 képzés elszámolása lehetséges (kötelező képzésnél nincs ilyen korlátozás); - a támogatás mértéke a gazdálkodó számára az elszámolható kiadás, a tanfolyami díj 100%-a; - képzési programok előfinanszírozással valósulnak meg, a képzés költségét a jelentkezőnek be kell fizetni az ÚMVP Képző Szervezet számlájára. A Munkáltatók a szakképesítést nyújtó (OKJ-s képzések) esetén SZAKKÉPZÉSI HOZZÁJÁRULÁS terhére is fizethetik dolgozóik képzését. A munkakörök, támogatási jogcímek szakképzettségi feltételei az agrárágazatban A pályázati úton elnyerhető támogatások képesítéshez kötése (pl. fiatal gazdálkodók „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

támogatása), valamint bizonyos munkakörök betöltésének képesítéshez kötése azt eredményezte, hogy az utóbbi évtizedben többszörösére nőtt a megfelelő szakképzettséggel rendelkező, az agráriumhoz valamilyen formában kötődő munkavállalók száma. A munkakör betöltéséhez szükséges képzettségeket előíró fontosabb jogszabályok: 1) a mezőgazdasági és erdészeti gépkezelői jogosítvány bevezetéséről és kiadásának szabályairól szóló 83/2003. (VII.16.) FVM rendelet - a gépkezelői jogosítvány igénylésének és kiadásának feltételeiről - a munkavédelemről szóló törvényben foglalt felhatalmazás alapján került kiadásra, így hatálya az Mvt (1993 évi XCIII. törvény) 87.§ 9. pontja szerint a szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenységekre, illetve az e tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásokra, valamint ezen tevékenységeket és szolgáltatásokat végző munkavállalókra terjed ki. Szervezett munkavégzés: a munkaviszonyban - ide nem értve a természetes személy munkáltató háztartásában egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkavégzést -, a közszolgálati, a közalkalmazotti jogviszonyban, a bíró szolgálati viszonyában, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyában, az ügyészségi szolgálati viszonyban, szövetkezeti tagság esetén a munkaviszony jellegű jogviszonyban, a szakképző iskolákban a tanulói jogviszony keretében a szakmai képzési követelmények teljesülése során, továbbá a tanulószerződés alapján, a hallgatói jogviszonyban a gyakorlati képzés során, a büntetésvégrehajtási jogviszonyban (előzetes letartóztatásban, elítéltként), a közigazgatási határozat alapján, a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a katasztrófavédelem szerveinek tagjai által szolgálati viszonyukban, az önkéntes jogviszonyban végzett munka, valamint a munkáltató által szervezett (kezdeményezett, irányított vagy jóváhagyott) társadalmi munka. Ez alapján a jogszabály 1. mellékletében felsorolt mezőgazdasági és erdészeti gépek kezeléséhez gépkezelői jogosítvány szükséges!

a) Mezőgazdasági gépek

Sz.

A gép megnevezése

VTSZ szám

A jogosítvány megszerzéséhez előírt szakképesítés* megnevezése, OKJ száma

a

b

c

d

1. 37 kW teljesítményhatár feletti traktor

8701.90.2501 8701.90.3101 8701.90.3501 8701.90.3901 8432.10 8432.21 8432.29 8432.30

Mezőgazdasági gépkezelő (Traktor) 31 6280 10

A gép kezelésének minősül

Szakmai végzettség(ek), amely alapján a jogosítványt – kérelemre – ki kell adni*

e

f

Gépcsoport (erő- és munkagép) üzemeltetése, technológiai műveletet végzése, gépek karbantartása

Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Okleveles mezőgazdasági mérnök, Mezőgazdasági mérnök, Mezőgazdasági technikus, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Növénytermesztő és növényvédelmi technikus, Parképítő és fenntartó technikus, Okleveles kertészmérnök, Kertészmérnök, Kertész- és növényvédelmi technikus, Vadgazdálkodási technikus,


8432.40 8432.80

Mezőgazdasági gépész, Növénytermesztő gépész, Mezőgazdasági gépszerelő, gépüzemeltető, Mezőgazdasági gépjavító és karbantartó, Mezőgazdasági gépjavító szaktechnikus, Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus, Állattartó-telepi gépész, Kertészeti gépész, Kertépítő és fenntartó, Kertész, Dísznövénykertész, Dísznövénytermesztő szaktechnikus, Meliorációs és parképítő gépkezelő, Vadász, vadtenyésztő, Gazda I, Gazda II.

2. Lánctalpas traktor

8701.30.9001 Mezőgazdasági gépkezelő (Traktor) 31 6280 10

Gépcsoport (erő- és munkagép) üzemeltetése, technológiai műveletet végzése, gépek karbantartása

Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Mezőgazdasági gépszerelő, gépüzemeltető, Mezőgazdasági gépjavító és karbantartó, Mezőgazdasági gépjavító szaktechnikus, Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus, Mezőgazdasági gépész, Növénytermesztő gépész, Állattartó-telepi gépész, Kertészeti gépész, Gazda I, Gazda II.

3. Önjáró mezőgazdasági betakarítógép

8433.11 8433.19 8433.20 8433.30 8433.40 8433.51 8433.52 8433.53 8433.59

Mezőgazdasági gépkezelő (Önjáró betakarítógép) 31 6280 10

Betakarítógépek beállítása, üzemeltetése, karbantartása

Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági technikus, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Mezőgazdasági gépész, Növénytermesztő gépész, Kertészeti gépész, Mezőgazdasági gépszerelő, gépüzemeltető, Mezőgazdasági gépjavító és karbantartó, Mezőgazdasági gépjavító szaktechnikus, Mezőgazdasági gépüzemeltető szaktechnikus, Gazda I, Gazda II.

Mezőgazdasági gépkezelő (Meliorációs és parképítő földmunkagép) 31 6280 10

Meliorációs gépek, parképítésnél használatos munkagépek kezelése, üzemeltetése, gépek karbantartása

Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Parképítő és fenntartó technikus, Tájépítő szaktechnikus, Meliorációs és parképítő gépkezelő, Mezőgazdasági gépész. Állattenyésztő (Szarvasmarha-tenyésztő), Állattenyésztő és állat-egészségügyi technikus, Általános állattenyésztő, Állattartó-telepi gépész, Gazda I, Gazda II, Mezőgazdasági gazdaasszony I, Mezőgazdasági gazdaasszony II, Szarvasmarhatenyésztő szaktechnikus, Mezőgazdasági gépész, Mezőgazdasági technikus, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Okleveles agrármérnök, Agrármérnök, Mezőgazdasági gépészmérnök, Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök.

4. Meliorációs és földmunkagép

5. Fejő- és tejfeldolgozó gép

8434.10 8434.20

Állattenyésztési gépkezelő (Fejőgépkezelő) 21 6280 04

Fejő- és/vagy tejfeldolgozó-gép (gépcsoport) üzemeltetése (indítás, működtetés, leállítás stb.), karbantartása**

6. Keltetőgép

8436.21

Állattenyésztési gépkezelő (Keltetőgép-kezelő) 21 6280 04

Keltetőgép Állattenyésztő és állat-egészségügyi technikus, (gépcsoport) Állattenyésztő szakmunkás, Állattenyésztő üzemeltetése (indítás, (baromfi- és kisállattenyésztő). működtetés, leállítás stb.), karban-tartása**

7. Elektromos halászgép

8543

Elektromos halászgépkezelő 32 6280 01

8. Mezőgazdasági rakodógép

8428.90.71

Mezőgazdasági gépkezelő (Mezőés erdőgazdasági rakodógép) 31 6280 10

Halász, Halász szaktechnikus.

Rakodási tevékenység Okleveles mezőgazdasági gépészmérnök, (fel- vagy leterhelés), Mezőgazdasági gépészmérnök, Okleveles gépek karbantartása erdőmérnök, Erdőmérnök, Mezőgazdasági technikus, Mezőgazdasági gépésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Mezőgazdasági gépész, Erdészeti gépész, Növénytermesztő gépész, Állattartó-telepi gépész.


b) Erdészeti gépek

Sz.

A gép megnevezése

VTSZ szám

A jogosítvány megszerzéséhez előírt szakképesítés* megnevezése, OKJ száma

a

b

c

d

A gép kezelésének minősül

Szakmai végzettség(ek), amely alapján a jogosítványt – kérelemre – ki kell adni*

e

f

1. Motorfűrész

Motorfűrész-kezelő 21 6280 02

Okleveles erdőmérnök, Erdőmérnök, Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti gépész, Erdészeti szakmunkás, Fakitermelő.

2. Csörlős és markolós közelítőgép

Közelítőgép-kezelő 31 6280 03

Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész.

3. Utánfutós közelítőgép


Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész.

4. Gyűrűs kérgező gép

Fakitermelési gépkezelő 31 6280 02

Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész.

5. Erdészeti rakodógép

Mezőgazdasági gépkezelő (Mezőés erdőgazdasági rakodógép) 31 6280 10

Okleveles erdőmérnök, Erdőmérnök, Erdésztechnikus, Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész, Közelítőgép-kezelő

6. Aprítógépek

Fakitermelési gépkezelő 31 6280 02

Erdészeti gépésztechnikus, Erdészeti szakmunkás, Erdészeti gépész.

7. Döntő-rakásoló gép


Erdészeti gépésztechnikus.

8. Gallyazódaraboló gép



9. Sodronykötélpálya

Erdészeti kötélpálya-kezelő 31 6280 01


* A gépkezelői jogosítványt korábban megszerzett – egyenértékű – szakképesítés alapján is ki kell adni.


2) 21/2010. (V. 14.) NFGM rendelet az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről A következő területek fontosak az agrárium szempontjából: KISKERESKEDELEM (VENDÉGLÁTÁS) B) Választható szakképesítések az Országos Képzési Jegyzék szerint

A) Tevékenység

C) E rendelet hatálybalépését megelőzően az egyes ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítésekről szóló 5/1997. (III. 5.) IKIM rendelet mellékletében előírt szakképesítés

Kereskedő Élelmiszer értékesítés a zöldség Élelmiszer és vegyi áru eladó Élelmiszer és vegyi áru kereskedő és gyümölcs kivételével* Élelmiszer és vegyi áru kereskedő Kereskedő Élelmiszer és vegyi áru eladó Élelmiszer és vegyi áru kereskedő Baromfifeldolgozó Élelmiszer és vegyi áru kereskedő Halfeldolgozó Bolti hentes Húsipari termékgyártó

Hús-és hentesáru, hal értékesítés*

Étrend kiegészítők, gyógynövények értékesítése*

Kereskedő Élelmiszer és vegyi áru eladó Élelmiszer és vegyi áru kereskedő Drogériakereskedő Gyógynövénykereskedő

Kertészeti cikk, növényvédőszer Agrokémiai és növényvédelmi értékesítés* kereskedő

Kertészeti gazdabolti eladó

Kedvtelésből tartott állatok, és Hobbiállat-tenyésztő és állateledel értékesítése* forgalmazó

Kereskedő-boltvezető

Hulladék kereskedelem*

Hulladék felvásárló

Hulladékgyűjtő

Szakács Diétás szakács Vendéglős Étkezdés Mixer Cukrász

Szakács, pincér

Meleg és hideg ételek, italok készítése (kivétel: palacsinta, lángos, hamburger, hot-dog, melegszendvics, hurka, kolbász, pecsenye sütése, illetve készítése, valamint gyorséttermi és ételeladás keretében való ételkészítés)*


Meleg és hideg ételek, cukrászati készítmények, italok kiszolgálása (kivétel: palacsinta, lángos, hamburger, hot-dog, melegszendvics, hurka, kolbász, pecsenye sütése, illetve készítése, valamint gyorséttermi- és ételeladás keretében való ételkészítés)*

Vendéglős Étkezdés Vendéglátó-eladó Gyorséttermi és ételeladó Pincér Mixer

Cukrász Édesipari termékgyártó Cukorkagyártó Cukrászati készítmények, Csokoládétermék-gyártó sütemények, fagylalt készítése* Kávé- és pótkávégyártó Keksz- és ostyagyártó Pék-cukrász Mézeskalács-készítő Vendéglős Vendéglátó eladó Gyorséttermi, büfé Étkezdés szolgáltatás* Gyorséttermi eladó Pincér Élelmezésvezető Munkahelyi, intézményi Szakács főzőkonyhás, konyhai Diétás szakács szolgáltatás* Pincér Vendéglős Vendéglátó eladó Étkezdés Gyorséttermi és ételeladó Munkahelyi, intézményi büfé* Szakács Kereskedő Élelmiszer és vegyi áru eladó Élelmiszer és vegyi áru kereskedő

Szakács, pincér

Cukrász

Gyorséttermi- és ételeladó

Szakács, pincér

Szakács


3) 47/2011. VM rendelet az élelmiszer-vállalkozás működéséhez szükséges szakképesítés meghatározásáról 1. melléklet a 47/2011. (V. 31.) VM rendelethez A mikro- és kisvállalkozás méretű élelmiszer-vállalkozás élelmiszer-előállítási tevékenysége esetén a szakmai felelős személy számára előírt minimális élelmiszeripari szakképesítés Tevékenység szerinti besorolás

Szakképesítés

Rész-szaképesítés

1. Hús- és baromfiipari termékgyártás

hús- és baromfiipari technikus vagy hentes és mészáros mester vagy húsipari mester (+) húsipari termékgyártó

2. Halfeldolgozás

húsipari termékgyártó

halfeldolgozó

3. Zöldségfeldolgozás

tartósítóipari termékgyártó

zöldségfeldolgozó vagy gyümölcsfeldolgozó vagy savanyító

4. Gyümölcsfeldolgozás


gyümölcsfeldolgozó vagy zöldségfeldolgozó

5. Tartósítóipari termékgyártás

tartósítóipari technikus

6. Hőelvonással tartósított termékgyártás

tartósítóipari technikus

7. Fűszer, ételízesítő gyártás


8. Növényi olaj gyártása


növényolaj-gyártó vagy olajütő

9. Friss- és tartós tejipari-termékek gyártása tejipari technikus vagy tejfeldolgozó mester vagy tej- és tejtermékgyártó mester (+) tejtermékgyártó 10. Sajt és sajtkészítmények gyártása

tejtermékgyártó

sajtkészítő

11. Friss pékárú és tartósított lisztes árú gyártás

pék vagy pék-cukrász (++) sütő és cukrászipari technikus vagy pék- vagy cukrász-mester

12. Mézeskalács-készítés

pék-cukrász vagy pék

mézeskalács-készítő

13. Száraztésztafélék gyártása

pék

száraztésztagyártó

14. Cukoripari termékgyártás

cukoripari technikus vagy cukoripari mester

15. Édesipari termék-gyártás

édesipari termékgyártó

csokoládétermék-gyártó

16. Keksz- és ostyagyártás


keksz- és ostyagyártó

17. Cukorkagyártás


cukorkagyártó

18. Kávé- és pótkávégyártás


kávé- és pótkávégyártó

19. Méz feldolgozás

méhész „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

20. Gyógynövény feldolgozás

gyógynövény-termesztő

21. Ecetgyártás

erjedés-és üdítőital-ipari termékgyártó

ecetgyártó

22. Élesztőgyártás


élesztőgyártó

23. Keményítőgyártás


keményítőgyártó

24. Sörgyártás


sörgyártó

25. Pálinka és szeszesital-gyártás


szesz- és szeszesital-gyártó vagy gyümölcspálinka-gyártó

26. Szikvízgyártás


szikvízgyártó

27. Üdítőital-, ásványvízgyártás


üdítőital- és ásványvízgyártó

28. Szeszgyártás

erjedés- és üdítőital-ipari technikus

29. Borászati termékgyártás Pincészet

borász

30. Malomipari termékgyártás

molnár

Tevékenység szerinti besorolás 31. Étrend-kiegészítő gyártás

Végzettség biomérnöki vagy élelmiszermérnöki vagy vegyészmérnöki vagy dietetikus végzettség

Megjegyzés: az azonos szakképesítést elfogadó szakágazati tevékenységek azonosan jelölve. (+) mikro-vállalkozások esetén (++) a kisvállalkozások esetében


2. melléklet a 47/2011. (V. 31.) VM rendelethez A középvállalkozás méretű élelmiszer-vállalkozás élelmiszer-előállítási tevékenysége esetén a szakmai felelős személy számára minimálisan előírt felsőfokú szakirányú végzettségként elfogadható alapképzési szakok Alapképzési szak

1.

Biomérnöki

2.

Élelmiszermérnöki

3.

Szőlész-borász mérnöki

4.

Vegyészmérnöki

3. melléklet a 47/2011. (V. 31.) VM rendelethez A középvállalkozásoknál nagyobb méretű élelmiszer-vállalkozás élelmiszer-előállítási tevékenysége esetén a szakmai felelős személy számára minimálisan előírt felsőfokú szakirányú végzettségként elfogadható mesterképzési szakok Mesterképzési szak 1. Biomérnöki 2. Élelmiszerbiztonsági és -minőségi mérnöki 3. Élelmiszer biotechnológus 4. Élelmiszer-minősítő és egészségvédő biomérnöki 5. Élelmiszermérnöki 6. Szőlészeti és borászati mérnöki 7. Vegyészmérnöki 8. Állatorvos

4) A lovas szolgáltató tevékenységről szóló 14/2008. (XII. 20.) ÖM rendelet Lovas szolgáltató tevékenység – egyéb, jogszabályban előírt feltételeken túl - akkor folytatható, ha a szolgáltatóa) a szolgáltatás igénybevevőjének lovagoltatásával járó lovas szolgáltató tevékenység esetén - legalább egy - középfokú lovastúra-vezetői képesítéssel, - lovas sportágban szerzett középfokú sportedzői képesítéssel, - lovas sportágban szerzett felsőfokú szakedzői vagy okleveles szakedzői képesítéssel, - lovas-kultúra oktató felsőfokú szakirányú továbbképzést igazoló képesítéssel, vagy - lovas sportágban nemzetközi sportszövetség által akkreditált edzőképzésben szerzett végzettséggel rendelkező, a szakmai tevékenységért felelős személyt foglalkoztat, valamint b) lovas terápiás szolgáltatás nyújtása esetén a szakmai tevékenységért felelős személyen felül még legalább egy gyógypedagógust (terapeutát) is foglalkoztat.

5) A növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet Az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szer saját célú felhasználására, az ezekkel folytatott szolgáltatási tevékenységre, illetve ezek forgalmazására, valamint az ezekkel összefüggő vásárlásra, szállításra, raktározásra csak akkor kerülhet sor, ha a tevékenységet végző „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

a) rendelkezik az I. forgalmi kategóriájú hatályos engedéllyel, vagy b) képzettségét és szakmai gyakorlatát az egyes növényvédő szerek forgalmazásával, illetve felhasználásával kapcsolatban külföldön szerzett szakmai gyakorlaton alapuló képesítés elismerésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerint elismerték, és rendelkezik az elismerés alapján kiállított hatályos engedéllyel. A II., illetve III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott forgalmazásra, valamint az ezzel összefüggő raktározási és szállítási tevékenység folytatására, valamint szolgáltatásra csak akkor kerülhet sor, ha a tevékenységet végző a) rendelkezik a legalább II. forgalmi kategóriájú hatályos engedéllyel, vagy b) képzettségét és szakmai gyakorlatát az egyes növényvédő szerek forgalmazásával, illetve felhasználásával kapcsolatban külföldön szerzett szakmai gyakorlaton alapuló képesítés elismerésének részletes szabályairól szóló külön jogszabály szerint elismerték, és rendelkezik az elismerés alapján kiállított hatályos engedéllyel. Az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedélyre jogosult a felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkező személy. Felsőfokú növényvédelmi képesítésnek minősül: a) egyetemi szintű képzésben, nappali tagozaton okleveles növényorvosi, növényvédelmi szakirányon szerzett okleveles agrármérnöki, okleveles agrárkémikus agrármérnöki, okleveles környezetgazdálkodási agrármérnöki, okleveles kertészmérnöki, növényorvos MSC képzettség, amennyiben a képzés a növényvédelmi tárgyak oktatására legalább 600 tanórát tartalmaz, és növényvédelmi szakirányú záróvizsgával jár, b) az egyetemi szintű szakirányú továbbképzésben okleveles agrármérnök, okleveles kertészmérnök, illetve különbözeti vizsgát tett okleveles biológus, okleveles biomérnök, okleveles erdőmérnök és egyéb természettudományi egyetemi végzettségű személy által legalább 24 konzultáció hetes képzésen szerzett okleveles növényorvosi szakmérnök vagy okleveles növényvédelmi szakmérnöki végzettség, amely képesítési követelményei az a) pontnak megfelelnek, c) a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter (a továbbiakban: miniszter) által az a) és b) pontban foglalt képesítésekkel egyenértékűnek elfogadott végzettség. Felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkezőnek kell tekinteni a növényorvosi, növényvédelmi szakmérnöki, erdészeti növényvédelmi szakmérnöki, agrárkémikus agrármérnöki, növényvédelmi szaküzemmérnöki, növényvédelmi üzemmérnöki, növényvédelmi és talajerő-gazdálkodási szaküzemmérnöki, növényvédelmi és talajerőgazdálkodási üzemmérnöki diplomát szerzőt, valamint a növényvédelmi szakirányú záróvizsgát tett agrármérnököt, kertészmérnököt, továbbá a növényvédelmi témában szerzett egyetemi doktori vagy magasabb fokozattal rendelkezőt, amennyiben a rendelet hatálybalépése előtt rendelkezett I. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel. (4) A felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkező személy I. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedélyre jogosult, és a növényvédő szer forgalmi kategóriájától függetlenül jogosult bármely tevékenység folytatására.

A II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedélyre - a felsőfokú növényvédelmi képesítéssel rendelkezőkön kívül – aki: a) növénytermesztő és növényvédelmi technikus; növénytermesztési, kertészeti és növényvédelmi technikus; kertész és növényvédelmi technikus, növényvédelmi és talajerőgazdálkodási technikus képesítésű, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

b) növényvédő és méregraktár-kezelő szakképesítéssel, illetve növényvédő szak- és betanított munkás képesítéssel rendelkezik, c) növényvédelmi tantárgyakból egyetemi vagy főiskolai képzés során vizsgát tett, vagy d) legalább általános iskolát végzett, 18. életévét betöltötte, és a miniszter által meghatározott növényvédelmi alaptanfolyamot követően eredményes vizsgát tett. A II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer forgalmazási, vásárlási és felhasználási engedéllyel rendelkező, a) a fenti a) pontban említett személyek jogosultak a II. és a III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységre, illetve a növényvédelmi munkavégzés megrendelőjének felsőfokú képesítéssel rendelkező megbízottja (a továbbiakban: szakirányító) felügyelete és felelőssége mellett jogosultak munkavégzőként részt venni az I. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységben, b) a fenti b) pontban említett személyek jogosultak a III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységre, továbbá - a szolgáltatás kivételével - jogosultak a II. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységre, illetve szakirányító felügyelete és felelőssége mellett jogosultak munkavégzőként részt venni I. és II. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységben, c) a fenti c)-d) pontban említett személyek jogosultak - a szolgáltatás kivételével - a II. és a III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységre, illetve a szakirányító felügyelete és felelőssége mellett jogosultak munkavégzőként részt venni az I., II. és III. forgalmi kategóriájú növényvédő szerrel folytatott bármely tevékenységben. Az I. és II. forgalmi kategóriájú növényvédő szer vásárlására és szállítására, az arra nem jogosult személy csak a szakirányító által a kiállított, egyszeri vásárlásra jogosító növényvédelmi-növényorvosi vénnyel jogosult. Növényvédő szerrel végzett szolgáltatásnak minősül a más számára végzett védekezési munka, valamint a növényvédő szerek felhasználására vonatkozó szaktanácsadás. E tevékenységek esetén sem minősül szolgáltatásnak a munkavállalóként, tagként a vállalkozás részére, vagy közeli hozzátartozó és annak családi gazdasága részére végzett növényvédelmi tevékenység. Amennyiben a vállalkozás más számára végez szolgáltatási tevékenységet, a munkavállalónak, illetve tagnak a szolgáltatási tevékenységhez kapcsolódó képesítési és kamarai tagsági követelményeknek kell megfelelnie. 6) A mezőgazdasági vegyszerek és üzemanyagok mezőgazdasági vontatóval vagy lassú járművel vontatott pótkocsival történő közúti szállításáról szóló 7/2011. (III. 8.) NFM rendelet Mezőgazdasági vegyszer és üzemanyag belföldi közúti szállításánál szállítóegység vezetője az lehet, aki az ilyen anyagok közúti szállítására előírt szabályokból vizsgát tett, és erről a közlekedési hatóság igazolást adott ki; vagy az adott szállítási módra és szállított anyagra vonatkozó, az ADR rendelet 8.2.2.8 bekezdése szerinti ADR oktatási bizonyítvánnyal rendelkezik. Vizsgára bocsátás feltétele a szállítóegység vezetésére jogosító vezetői engedély (járművezetői igazolvány) megléte.


2. téma: A vállalkozás működtetése (szerző: Bank Csaba) 2.1. Az üzlet finanszírozása A vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges pénzeszközök biztosítása (megszerzése), rendelkezésre bocsátása és felhasználása a finanszírozás. Forrását tekintve lehet: Belső illetve önfinanszírozás: - forgalmi bevételből, - tartalékolásból, - tárgyévi nyereség visszaforgatásából. Külső finanszírozás: - részesedés finanszírozással: más vállalkozásban tartósan lekötött, hitelviszonyt megtestesítő (pénz)eszközök, amelyek elsődleges célja tartós jövedelemszerzés, vagy befolyásolási, irányítási és ellenőrzési lehetőség elérése; - hosszú lejáratú idegen forrás: lehet banki hitel, visszterhes vagy vissztehermentes (véglegesen) jutatott támogatás, lízing, értékpapír kibocsátás; - rövid lejáratú idegen forrás: folyószámlahitel, rulír hitel, lombard hitel, vevői előre fizetések. A finanszírozáshoz kapcsolódó fontosabb fogalmak: Hitelképesség: a hitelnyújtás legfőbb alapfeltétele. A bank csak akkor nyújt hitelt, ha az igénylő hitelképes, amelyet a pénzintézet saját hatáskörében dönt el. Lízing: olyan bérbevételi, illetve bérbeadási tevékenység, amelynek során a bérlő valamely termelési eszközt a lízingtársaságtól használat céljára, előre meghatározott időtartamra bérbe vesz. A lízingbe vevő rendszeres, a lízingszerződésben előírt lízingdíj fizetésére kötelezett. E tevékenységre jellemző, hogy a tulajdonjog és a használati jog kettéválasztásán alapul, a tulajdonjog csak a lízingszerződés időtartama lejárta után a bérleti díj kifizetésével száll át a lízing-vevőre, illetve szerezheti meg a tulajdonjogot. Folyószámlahitel: a hitelintézet meghatározott időtartamra, meghatározott összegű hitelkeretet tart nyilván ügyfele pénzforgalmi számláján. A hitelintézet a számláról a hitelkeret terhére és összegéig kifizetéseket teljesít. A rulírozó hitel segítségével a vállalkozás ismétlődően kölcsönöket vehet fel. Ez a fajta megoldás különösen akkor érdekes, ha a cégnek átmeneti forráshiánya keletkezik. A rulírozó hitel a keret mértékéig igénybe vehető, utána elkezdődik a törlesztés. A rulírozó hitel törlesztése közben a hitelkeret folyamatosan felszabadul, így a vállalat akár újból igénybe veheti azt, a keretösszegig kihasználva. Lombard hitel: értékpapír-, forint- és devizabetét fedezet mellett nyújtott hitel. Fedezet A vállalkozónak a kért hitelre fedezetet kell nyújtani. A fedezet általában olyan meglévő, vagy jövőben létrejövő érték (vagyon), amely behajtásával, illetve eladásával a hitelfelvevő fizetésképtelenség esetén a bank biztosítja a hitel visszafizetéséhez szükséges összeget (100200 %-ig terjedhet). Formái: - nem lakott saját családi vagy egyéb tulajdonú ingatlan, - forgalomképes termőföld, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- bemutatásra szóló értékpapír (az adott banknál letétbe kell helyezni az értékpapírt), - valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg. Főbb fajtái: kötvény, részvény, váltó, csekk, záloglevél, állampapír, meglévő eszközre zálogjog bejegyzése, devizaszámla, bankgarancia, természetes vagy jogi személyek kézfizető kezessége, nemesfém-tárgyak letétbe helyezése. Ha a vállalkozó akármilyen tevékenységre is szánja el magát, egy biztos, hogy komoly anyagi fedezetre van szüksége, amit legtöbb esetben hitel felvételével tud előteremteni. Nagyobb hitelek felvételéhez a hitelezők saját vagyoni fedezet mellett biztosítási garanciákat is követelnek a vállalkozó személyére és a hitelből megvalósuló vagyoni létesítményekre. Erre szolgál az életbiztosítások egy egészen speciális változata, a hitelfedezeti életbiztosítás, amely a hitel összegének visszafizetésére nyújt fedezetet a biztosított halála esetén. A megvalósuló vagyoni értékre – azokat ért kár vagy teljes megsemmisülés esetén – hitelfedezetként a vagyonbiztosítások szolgálnak. 2.2. Költséggazdálkodás, költségelemzés A költségtervezés, a költségelemzés a gazdasági kalkuláció alapján végezhető. A gazdasági kalkuláció célja az egyes értékesítési lehetőségek közül - a költségvonzatot tekintve a legkedvezőbb változat kiválasztása (előkalkuláció). Kalkulációt célszerű készíteni a teljesítés után is, ezzel ellenőrizve az ajánlati ár helyességét és vizsgálva az esetleges eltérések okait (utókalkuláció). A termékek termeléséhez és forgalmazásához, a szolgáltatásokhoz a cégek erőforrásokat használnak fel. Ezekért a cégeknek fizetniük kell. A felhasznált erőforrások pénzben kifejezett ellenértékét költségeknek nevezzük. A költségek rendszerint pénzkiadást vonnak maguk után. A költség és a pénzkiadás azonban nem ugyanaz. Vannak olyan költségek, amelyek az adott időszakban nem járnak együtt pénzkifizetésekkel, és bizonyos pénzfizetések nem számítanak költségnek. A tartósan befektetett tárgyi eszközökre elszámolt amortizációt az adott időszakban költségként számolják el (a felhasznált erőforrások mértékével arányosan), de azt nem kell kifizetni. A cégeknek viszont sokfajta olyan kifizetésük van, amelyek nem jelentenek költségeket. Ilyenek például a különféle adók, a részvényeseknek fizetett osztalék, a hiteltörlesztés stb. A költségek kezelése is leköt bizonyos erőforrásokat: munkaerőt, adatfeldolgozási kapacitást igényel stb. A költséggazdálkodás jelentősége: - A költségek ismerete nélkül nem lehet megállapítani, hogy az ármeghatározás helyes-e (az árak nyereséget vagy veszteséget tartalmaznak-e). - A megbízható jövedelem-kimutatás is csak a költségek pontos ismerete alapján lehetséges (ez mind a tulajdonosoknak, mind az adóhatóságoknak fontos). A költségalakulás megítélése mindig tartalmaz szubjektív elemeket. Azonos profilon belül is eltérnek a költségek a cégek sajátos tulajdonságaitól, méretétől, elhelyezkedésétől stb. függően. A költségalakulás mutatói: - a költségek abszolút nagysága (Ft-értékben), - a költségek relatív nagysága (viszonylagos érték: termékegységre, 100 Ft árbevételre stb.), - a költségek szerkezete: százalékos megoszlás, pl.: költségnemenkénti szerkezet (az összköltségen belül hány százalék az anyagköltség, a bérköltség stb.). „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A vállalkozások költségszerkezete a cégeknek a különféle erőforrások iránti igényeinek mértékét, intenzitását tükrözi. A termelő cégeknél az anyagköltségek jelentős súllyal szerepelnek az összköltségen belül. A nagykereskedelmi cégek esetében a szállítási és a készletezési költségek nagy mértékűek. A kiskereskedelmi szolgáltatásoknál alacsony az anyagköltség, jelentős a munkaerővel kapcsolatos költség és az egyéb költség. Ráfordítás, termelési költség A ráfordítás: a termelés vagy szolgáltatás érdekében felhasznált élő- és holtmunka összessége természetes mértékegységben kifejezve.

összes ráfordítás

fajlagos ráfordítás

Termelési költség: a gazdálkodó egységek tevékenysége során felhasznált erőforrások (ráfordítások) pénzben kifejezett értéke. Költségek csoportosítása a) Számviteli jellegük szerint: Közvetlenül elszámolható (közvetlen költségek): felmerülésük pillanatában - egyértelműen megállapítható, hogy melyik termék (szolgáltatás, teljesítmény) miatt és milyen összegben merültek fel. Közvetetten elszámolható költségek közé mindazok a költségek tartoznak, amelyek a különféle szervezeti egységek működése, a gépi és egyéb berendezések, továbbá a szükséges anyag, stb. készletek fenntartása érdekében merülnek fel. E működési, fenntartási költségek általános jellegűek, ezért általános költségeknek is nevezzük e költségeket (gyakran használt a rezsi kifejezést is). Két fő csoportja van: Az üzemi általános költségek olyan elsődlegesen költségnemek szerint felmerült költségekből tevődnek össze, amelyekről kétséget kizáróan megállapítható, hogy az üzem munkája, gépei, berendezései stb. miatt merülnek fel, de nem határozható meg, hogy melyik termék/szolgáltatás miatt. Az üzemi általános költségek közé sorolhatók például: - az épületek amortizációs, karbantartási, javítási költségei, - a takarítás költségei, - az energia költségei (világítás, fűtés stb.), - az üzemszervezés, a termelésirányítás bérköltségei, - a munkavédelmi költségek, stb. A vállalati általános költségek közé csak a vállalat egészét érintő, elsősorban irányításával kapcsolatos műszaki-gazdasági, valamint anyag- és árugazdálkodási tevékenységek költségeit soroljuk, amelyeket nem lehet, vagy nem célszerű üzemek szerint tagolni. Jellegzetes vállalati általános költségek: - a műszaki-gazdasági irányítás bérköltségei, - a központi igazgatási épületek amortizációja, fenntartása, üzemeltetése, - szállítási költségek, - reprezentációs költségek, stb. b) Költségnemek szerint: „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- anyagjellegű ráfordítások, - személyi jellegű ráfordítások, - az értékcsökkenési leírás, - az egyéb költségek. Az anyagjellegű ráfordítások magukban foglalják: - az anyagköltséget (a felhasznált anyagok tényleges beszerzési áron számított értéke), - az igénybe vett anyagjellegű szolgáltatásokat (bel- és külföldi utazási és kiküldetési költségek, vásárok, kiállítások költségei, más vállalkozó által végzett fuvarozási költségek, kölcsönzési díjak, bérmunkadíjak, más vállalkozóval végeztetett fenntartási, karbantartási, javítási költségek, postai, fénymásolási-sokszorosítási, raktározási, csomagolási költségek, garanciális díjak, napilapok előfizetési díjai), - az eladott áruk beszerzési értékét (anyagok, áruk, betétdíjas göngyölegek, importált áruk), - az alvállalkozói teljesítmények értékét. Személyi jellegű ráfordításként kell elszámolni: - a bérköltségeket, - a személyi jellegű egyéb kifizetéseket (találmányi-szabadalmi díjak, újítási díjak, reprezentációs költségek, szerzői díjak, vállalkozót terhelő táppénzek, jubileumi jutalmak, egyenruhaköltség, költségtérítések stb.) - a társadalombiztosítási járulékot. Az értékcsökkenési leírás költségnemben kell kimutatni mind a terv szerinti, mind a terven felüli – az immateriális javak és tárgyi eszközök után meghatározott – értékcsökkenések összegét. Az egyéb költségek azokat a költségeket tartalmazza, amelyek a szokásos üzletmenettel kapcsolatban merülnek fel, és az előző kategóriákba nem kerültek besorolásra. Ilyenek a bérleti díjak, a hirdetés – reklám költségei, pénzintézeti szolgáltatások díjai, illetékek, biztosítási díjak stb. c) Üzemgazdasági szempontból lehet: Állandó költségek: nem változnak a termelt vagy forgalmazott termékmennyiség változása esetén. A termelés szüneteltetése esetén is felmerülnek (pl. földbérleti díj, értékcsökkenési leírás, munkabér). Változó költségek: szoros kapcsolatban vannak az előállított termékmennyiséggel, a forgalmazott áruk mennyiségével, a nyújtott szolgáltatásokkal. A változó költségek a termelés szüneteltetése estén nem merülnek fel. Ez utóbbiak azok a költségek, amelyeket könnyen hozzárendelhetünk az adott ágazathoz, és az ágazat kismértékű változásai esetén azzal egyenes arányban változnak. Így egy állattartási ágazat esetében az állat-, illetve takarmányvásárlást, az állatorvosi és gyógyszerköltségeket, a szállítás költségeit, stb. tekintjük változó költségeknek. Növénytermesztési ágazat esetében a tipikus változó költségek közé tartozik a vetőmag, a trágya és a növényvédelem költsége. A változó és állandó költségek összege adja a termelés összes költségét. Költségszámítás A költségszámítások a termelési folyamat időszakára vonatkozó anyagfelhasználások, eszközelhasználódások, élőmunka-ráfordítások rendszerezett számbavételét és pénzben történő kifejezését jelenti. A költségszámítás a tevékenység valamennyi termékére, termékcsoportjára és szolgáltatására kiterjed. A költségszámítás (kalkuláció) három módját különböztetjük meg: - előkalkuláció - a tevékenység megkezdése előtt elvégzett kalkuláció, a tervezés része; „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- közbenső kalkuláció - a tevékenység alatt történik. Célja a költséggazdálkodás és az árbevétel ellenőrzése; - utókalkuláció - a tevékenység elvégzése után kerül sorra. Célja a tényleges helyzet felmérése. 2.3. A vállalati hozamok mérése, elemzése, értékelése Az eredménnyel kapcsolatos alapfogalmak Hozam (H): a tevékenység során, egységnyi idő alatt előállított termények, termékek és szolgáltatások összessége, természetes mértékegységben kifejezve. Termelési érték (TÉ): az ágazat által előállított termékek, termények mennyisége és az értékesítési átlagár szorzata. Ehhez még hozzáadódhat a közvetlen támogatások összege, a melléktermék értéke, valamint az ágazat egyéb bevételei. Árbevétel (Á): a mezőgazdasági tevékenység pénzbevételei, amelyek a megtermelt hozam értékesítéséből származnak. A megtermelt összes hozam teljes mértékű értékesítése esetén az árbevétel és a termelési érték megegyezik. Számítása: Á = H x egységár

Nyereség, vagy jövedelem: a termelési érték és a termelési költség pozitív különbözete. A veszteség negatív előjelű jövedelem, illetve eredmény. A vállalati, vállalkozási tevékenység alapvető célja a különböző jellegű hozamok előállítása. A hozamok mérésére, értékelésére több lehetőség adódik: - A hozamok mérésének legegyszerűbb módja, mennyiségének természetes mértékegységben való kifejezése. - A hozamok értékét ki lehet fejezni használati értékkel is (pl. tej beltartalma). - A hozam mérhető gazdaságtechnikai mérőszámok használatával is (pl. takarmányok energiatartalma). - Pénzértékben történő kimutatások esetén a hozamok összesíthetők. A hozam mutatói és számítása A hozamokat különböző szempontok szerint csoportosíthatjuk. Tartalom szerinti csoportosítás: Halmozott hozam - ugyanazon termék - az üzemen belüli felhasználás és feldolgozás miatti többszörös számbavételét jelenti (pl. a takarmány jelentkezik növénytermesztési hozamként, és az állattenyésztésben is felszámításra kerül). Halmozatlan hozam - az előbbivel ellentétben a termelés során keletkezett termékeket csak egyszer számolják el hozamként (vagy a növénytermesztésben, vagy az állattenyésztésben). Bruttó hozam - a termelés során keletkezett összes termékmennyiség, tekintet nélkül arra, hogy a termékek mekkora mennyisége származik az előző termelési időszak saját termeléséből, illetve a vásárolt termékek felhasználásából. Nettó hozam - a bruttó hozammal ellentétben a cég saját termeléséből származó, és csak az adott időszakban előállított új termékeket tartalmazza. Készültségi fok szerinti csoportosítás: „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Alap- és nyersanyagok - a termelés szempontjából nélkülözhetetlenek, teljes egészében beépülnek az új termékbe. Segédanyagok - ezek is szükségesek a termeléshez, azonban csak részben, illetve egyáltalán nem épülnek be a termékbe (pl. műtrágya csak részben épül be, az üzemanyag pedig nem épül be, csak költségként jelentkezik). Félkész termékek - amelyek a technológiai folyamat egy részén, de nem minden elemén mentek keresztül. A vállalat értékesíti, vagy tovább feldolgozza (pl. sertéshízlalás esetén a növendékállat). Késztermékek - amelyek a technológiai folyamat minden elemén átmentek, és tovább feldolgozásra vagy végső fogyasztásra kerülnek (pl. a tej tovább feldolgozásra kerül, ha sajtot készítenek belőle, végső fogyasztásra kerül, ha megisszák). Végtermék - azok a termékek, amelyek csak végső felhasználásra (fogyasztásra) kerülnek. A hozamot általában valamely termelő erőforrás egységére vetítve fejezzük ki. A mezőgazdasági tevékenység esetében - a növénytermesztésben egységnyi területre (1 ha-ra) jutó hozamban, - az állattenyésztés esetében pedig egy állatra vagy egy férőhelyre vetítve fejezik ki. Az így kapott naturális mutatót átlaghozamnak nevezzük. Az átlaghozam-mutatószám többcélú gazdasági értékelésre alkalmas: a) Az előző termelési időszakhoz viszonyítva a technológiai fejlesztés eredményének mérésére. b) Az adott termelési időszak tervteljesítésének mérésére. c) Az elkövetkezendő időszakok tervezésére. d) Termelési színvonal meghatározására, összehasonlítva más vállalatok eredményeivel. e) Az ágazatok versenyeztetésére az erőforrásokért. 2.4. Egyszerűsített mérleg, eredménykimutatás Egyszerűsített mérleg Az egyszeres könyvvitelt vezető gazdálkodó az üzleti évről december 31-i fordulónappal egyszerűsített beszámolót köteles készíteni. Az egyszerűsített beszámoló egyszerűsített mérlegből és eredménylevezetésből áll, tehát eredmény-kimutatást, kiegészítő mellékletet és üzleti jelentést nem tartalmaz. Az egyszerűsített mérleg vállalkozási formára szabott feltétele (a felsorolt vállalkozási formák) azt a célt szolgálja, hogy egyszerűsített mérleget elsősorban csak olyan formában működő vállalkozás készíthessen, amelyeknél üzleti kötelezettségeikért a tulajdonosok korlátlanul és egyetemlegesen felelősek.


EGYSZERŰSÍTETT MÉRLEG (adatok ezer Ft-ban) Sor- A tétel megnevezése Előző Előző év szám év korrekciója 1. A) Befektetett eszközök (I.+II.+III.) 2. I. Immateriális javak 3. II. Tárgyi eszközök 4. III. Befektetett pénzügyi eszközök 5. B) Forgóeszközök (I.+II.+III.+IV.) 6. I. Készletek 7. II. Követelések (8.+9.sor) 8. ebből: pénzkiadásból származó követelések

Tárgyév

9.

pénzmozgáshoz nem kapcsolódó követelések 10. III. Értékpapírok 11. IV. Pénzeszközök 12. ESZKÖZÖK (aktívák) ÖSSZESEN (1.+5. sor) 13. C) Saját tőke (14.+15.+16.+17.+18. sor) 14. I. Jegyzett tőke 15. II. Tőketartalék 16. III. Eredménytartalék 17. IV. Lekötött tartalék 18. IV. Egyszerűsített mérleg szerinti eredmény 19. D) Tartalék 20. E) Céltartalékok 21. F) Kötelezettségek (22.+23. sor) 22. I. Hosszú lejáratú kötelezettségek 23. II. Rövid lejáratú kötelezettségek (24.+25. sor) 24. ebből: pénzbevételből származó kötelezettségek 25. pénzmozgáshoz nem kapcsolódó kötelezettségek 26. FORRÁSOK (passzívák) ÖSSZESEN (13.+19.+20.+21. sor) Forrás: 2000. évi C. törvény a számvitelről A mérleg egyezőség elve szerint: összes eszköz = összes forrás Az egyszerűsített mérleg elkészítésével kapcsolatos előírások a következők: - Az egyszerűsített mérleget az előírt szerkezetben és legalább az előírt részletezésben, bizonylatokkal alátámasztott, szabályszerűen vezetett egyszeres könyvvitel (pénzforgalmi könyvelés, kiegészítő nyilvántartások, leltárak) adatai alapján, világos és áttekinthető formában kell elkészíteni. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- Magyar nyelven kell elkészíteni, az adatokat a mérlegben ezer Ft-ban kell szerepeltetni. - Az egyszerűsített mérleget a hely és a kelet feltüntetésével a gazdálkodó képviseletére jogosult személy köteles aláírni. - A vagyoni, pénzügyi helyzetben beállott változások bemutatása érdekében az egyszerűsített mérlegben minden tételnél fel kell tüntetni az előző naptári év megfelelő adatát az összehasonlíthatóság céljából. (Amennyiben a vállalkozás az előző évben már működött.) - Az eszközöket és forrásokat a mérlegben bruttó módon kell kimutatni. - Az egymást követő üzleti évek egyszerűsített mérlegeiben, az összehasonlíthatóságot a szerkezeti felépítés, a tagolás és a tartalom, a mérlegtételek értékelési elveinek és eljárásainak állandóságával kell biztosítani. Az egyszerűsített mérleg készítésének sajátosságai: - Az egyszerűsített mérleg készítésekor az immateriális javak és tárgyi eszközök értékcsökkenését, valamint az értékvesztéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy az eredmény nyereség vagy veszteség. - Időbeli elhatárolást sem a bevételek, sem pedig a költségek tekintetésben nem enged meg. - A kötelezettségek és a követelések összegében az ÁFA összeget nem lehet figyelembe venni. - Az egyszerűsített mérleg eredménytartalékot, az előző évek áthozott veszteségét és az éves eredményt elkülönítve nem mutatja ki, ezeket tartalék elnevezéssel kell szerepeltetni. - Az egyszerűsített mérleg kötelezően előírt részletezése minimális, az eszközök és források legátfogóbb csoportjaira terjed ki. A könyvviteli zárlathoz egy-egy naptári időszak végén a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében végzett kiegészítő, helyesbítő, egyeztető, összesítő könyvelési munkák és számlák technikai lezárásai tartoznak. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozó a naplófőkönyvet, a pénztárkönyvet vagy más, a törvény követelményeinek megfelelő nyilvántartást az általa választott időszakonként, de legalább az egyszerűsített mérleg alátámasztásához köteles lezárni. Az eredménykimutatás Az eredménykimutatás a mérleg szerinti eredmény levezetését bemutató számviteli okmány. Jellemzői: - megmutatja a vállalkozás jövedelemtermelő képességét, - egységes szerkezetű, - egy adott időszakra vonatkozik – üzleti év, - az előző évi és a tárgyévi adatokat tartalmazza. Az eredmény összetevői: - ráfordítások (költségek), - bevételek (hozamok). Ráfordítások Költségek (Nyereség) Összes ráfordítás

Hozamok Bevételek (Veszteség) Összes hozam

A számlaformában történő eredmény kimutatásnál a nyereség baloldalon, a veszteség a jobb oldalon kerül kimutatásra. A kimutatás végén az összegek kiegyenlítésre kerülnek.


A hozam nem jelent mindjárt nyereséget. A jobb megértés érdekében készített lépcsőzetes eredmény-kimutatásból kiolvasható, hogy mely forrásból ered a nyereség vagy veszteség. Lépcsőzetes eredmény-kimutatás Üzleti tevékenység hozama - Működési ráfordítások = Működési eredmény ±Egyéb bevételek (ráfordítások)

Hozamok a fő tevékenységből A fő tevékenység ráfordításai A fő tevékenység eredménye Pl. káresemény ráfordításai és hozamai – aszály, elhullás

= Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye Hozamok kamatok

± Pénzügyi eredmény

és

ráfordítások,

értékpapírok,

= Szokásos tevékenység eredménye Tőkemozgással járó bevételek, ráfordítások, pénzeszközök átadás, átvétel

± Rendkívüli eredmény = Adózás előtti éves eredmény - Nyereségadó (társasági adó) = Adózott eredmény - Jóváhagyott, kifizetett osztalék = Mérleg szerinti eredmény

Ha pozitív = nyereség Ha negatív = veszteség

Működési eredmény a fő tevékenység eredményességét mutatja. A hosszú távú negatív eredmény esetén a tevékenységet célszerű megszüntetni. Az üzleti tevékenység eredménye kiszámítható, ha hozzáadjuk az egyéb bevételeket, ráfordításokat. Az adózás előtti éves eredmény tartalmazza a pénzügyi eredményeket, valamint a rendkívüli eredményeket. Ez lehet pozitív vagy negatív. Éves adózott eredmény esetében a vállalkozás pozitív eredményt realizált, ez képezi a nyereségadó alapját. A megfizetés utáni rész (nyereség): - kivehető, vagy osztalékként kifizethető (= mérleg szerinti nyereség), - a vállalkozónál marad (= tartalékképzés). A tartalék nem azonos a céltartalékkal. A mérlegben a tartalékok a saját tőkéhez, a céltartalék az idegen tőkéhez tartozik. Az eredménykimutatás változatai Összköltség eljárással készülő eredménykimutatás (forrás: 2000. évi C. törvény a számvitelről)

01. 02. I. 03. 04.

20XX. december 31. Megelőző Tárgyév Összköltség eljárású eredménykimutatás év Belföldi értékesítés nettó árbevétele Exportértékesítés nettó árbevétele ÉRTÉKESÍTÉS NETTÓ ÁRBEVÉTELE (01+02) Saját termelésű készletek állományváltozása Saját előállítású eszközök aktivált értéke „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

II.

AKTIVÁLT SAJÁT TELJESÍTMÉNYEK ÉRTÉKE (+03+04) III. EGYÉB BEVÉTELEK 05. Anyagköltség 06. Igénybe vett szolgáltatások értéke 07. Egyéb szolgáltatások értéke 08. Eladott áruk beszerzési értéke 09. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke IV. ANYAGJELLEGŰ RÁFORDÍTÁSOK (05+06+07+08+09) 10. Bérköltség 11. Személyi jellegű egyéb kifizetések 12. Bérjárulékok V. SZEMÉLYI JELLEGŰ RÁFORDÍTÁSOK (10+11+12) VI. ÉRTÉKCSÖKKENÉSI LEÍRÁS VII. EGYÉB RÁFORDÍTÁSOK A. Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (I+II+III-IV-V-VI-VII) 13. Kapott (járó) osztalék és részesedést 14. Részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége 15. Befektetett pénzügyi eszközök kamatai, árfolyamnyeresége 16. Egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek 17. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei VIII. PÉNZÜGYI MŰVELETEK BEVÉTELEI (13+14+15+16+17) 18. Befektetett pénzügyi eszközök árfolyamvesztesége 19. Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások 20. Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése 21. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai IX. PÉNZÜGYI MŰVELETEK RÁFORDÍTÁSAI (18+19+20+21) B. Pénzügyi műveletek eredménye (VIII-IX) C. Szokásos vállalkozási eredmény (+A+B) X. RENDKÍVÜLI BEVÉTELEK XI. RENDKÍVÜLI RÁFORDÍTÁSOK D. Rendkívüli eredmény (X-XI) E. Adózás előtti eredmény (+C+D) XII. ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG F. Adózott eredmény (+E-XII) 22. Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre 23. Jóváhagyott osztalék, részesedés G. Mérleg szerinti eredmény (+F+22-23) „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Forgalmi eljárással készülő eredménykimutatás (forrás: 2000. évi C. törvény a számvitelről) 20XX. december 31. Megelőző Tárgyév Forgalmi költség eljárású év eredménykimutatás 01. Belföldi értékesítés nettó árbevétele 02. Exportértékesítés nettó árbevétele I. ÉRTÉKESÍTÉS NETTÓ ÁRBEVÉTELE (01+02) 03. Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége 04. Eladott áruk beszerzési értéke 05. Eladott (közvetített) szolgáltatások értéke II. ÉRTÉKESÍTÉS KÖZVETLEN KÖLTSÉGEI (03+04+05) III. ÉRTÉKESÍTÉS BRUTTÓ EREDMÉNYE (I-II) 06. Értékesítési, forgalmazási költségek 07. Igazgatási költségek 08. Egyéb általános költségek IV. ÉRTÉKESÍTÉS KÖZVETETT KÖLTSÉGEI (06+07+08) V. EGYÉB BEVÉTELEK VI. EGYÉB RÁFORDÍTÁSOK Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (+IIIA. IV+V-VI) 13. Kapott (járó) osztalék és részesedést 14. Részesedések értékesítésének árfolyamnyeresége 15. Befektetett pénzügyi eszközök kamatai, árfolyamnyeresége 16. Egyéb kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek 17. Pénzügyi műveletek egyéb bevételei VIII. PÉNZÜGYI MŰVELETEK BEVÉTELEI (13+14+15+16+17) 18. Befektetett pénzügyi eszközök árfolyamvesztesége 19. Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások 20. Részesedések, értékpapírok, bankbetétek értékvesztése 21. Pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai IX. PÉNZÜGYI MŰVELETEK RÁFORDÍTÁSAI (18+19+20+21) B. Pénzügyi műveletek eredménye (VIII-IX) C. Szokásos vállalkozási eredmény (+A+B) X. RENDKÍVÜLI BEVÉTELEK XI. RENDKÍVÜLI RÁFORDÍTÁSOK D. Rendkívüli eredmény (X-XI) E. Adózás előtti eredmény (+C+D) XII. ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

F. 22.

Adózott eredmény (+E-XII) Eredménytartalék igénybevétele osztalékra, részesedésre 23. Jóváhagyott osztalék, részesedés G. Mérleg szerinti eredmény (+F+22-23) A két változat között az eltérés tartalmi jellegű. Az összköltség eljárással készülő eredmény-kimutatásnál a vállalkozás hozamait, teljesítményeit, teljes körben vesszük számba. Ezekkel szembe az éves összes ráfordításokat állítjuk (bruttó szemléletű). Az üzleti évben felmerült összes költség vizsgálatára alkalmas. A forgalmi költség eljárással készülő eredmény-kimutatásnál csak azokat a hozamokat vesszük figyelembe, amelyeket realizáltunk (értékesített). Ez az eredmény-kimutatás nettó szemléletű. Az üzleti évben az értékesítéshez kapcsolódó költségek vizsgálatára alkalmas. 2.5. A nyereség növelésének lehetőségei a mezőgazdasági termelésben A vállalatok, vállalkozások kiadási kötelezettségeik teljesítését, fejlesztési feladataik megoldását, a nemzetgazdasági kiadásokhoz való hozzájárulást csak akkor tudják teljesíteni, ha hozamaikat kevesebb költséggel állítják elő, mint hozamaik értéke, vagyis nyereségesen (jövedelmezően) gazdálkodnak. A profitcentrikus gazdálkodó egységek fő törekvése a maximális nyereség elérésében jut kifejezésre. Ez a nyereségérdekeltség a vállalatoknál célként jelenik meg, és egyben a gazdasági irányítás eszköze is. A nyereség (jövedelem, profit) lehetővé teszi - a cég fejlesztését, - a tulajdonosok osztalékát, - az alkalmazottak jutalmát, prémiumát, nyereségrészesedését, - a nyereség utáni adózást, - befizetési kötelezettségek teljesítését, - a tartalékképzést, - egyéb társadalmi elvárások kielégítését (adományok, alapítványi támogatások, stb.). Ezek a tényezők együttesen a cég versenyképességét is növelik. A jövedelmet különböző területekre vonatkoztatva vizsgálhatjuk. Megkülönböztetünk: - nettó jövedelmet, - bruttó jövedelmet. A nettó jövedelem (J) a termelési érték és a termelési költség pozitív különbözete. J = TÉ - K A bruttó jövedelem (BJ) magába foglalja a jövedelmet és az élőmunka költségét – ÉK (munkabért). BJ = TÉ - (K-ÉK) BJ = J + ÉK A bruttó jövedelmet az eltérő élőmunka-igényű ágazatok erőforráskért való versenyeztetése esetén célszerű használni, mivel az eltérő munkabér mennyiség torzítja a költségeket.


A jövedelem nagyságát a következő tényezők befolyásolják: - az előállított termények, termékek és szolgáltatások mennyisége, - ezek értékesítési ára, - a termelőeszközök beszerzési ára, - a ráfordítások mennyisége és hatékonysága, - az élőmunka költsége, - a vállalatot terhelő egyéb kötelezettségek mennyisége. Nyereség növelésének lehetősége A nyereség növelésének lehetőségeit termelő tevékenység esetén három szempont szerint vizsgálható: - a termelési költség csökkentése, - az árbevétel növelése, - a termelés optimalizálása szerint. A termelési költségek csökkentése során meg kell vizsgálni azokat a tényezőket, melyek az adott belső és külső környezeti hatások révén befolyásolják a vállalat működési költségeit. A termelési költségekre ható tényezők általában a következők: - a termelés mérete és szerkezete, - a termelés ütemezése, - a termékstruktúra, - a ráfordítások mennyisége és összetétele, - a ráfordítások hatékonysága, - a ráfordítások bekerülési költsége. A termékek műszaki és technológiai színvonalának növelése, valamint a hozamszint növelés csak a költségek növelésével együtt érhető el. Ilyen esetekben meg kell vizsgálni, hogy a többlet befektetések milyen arányban állnak a többlet hozamokkal. A korszerűsítés akkor eredményes, ha ezzel csökkenteni tudjuk a hozamok fajlagos költségét. Az árbevételt és annak növelési lehetőségeit a hozam mennyisége és minősége, valamint az egységára határozza meg. Ugyanúgy, mint a költség esetében, arra kell törekedni, hogy az árbevétel növelésére fordított többlet kiadások ne haladják meg az ebből származó többlet árbevételt. Így az árbevétel összmennyisége növelhető. A termelés optimalizálása is, mint eszköz, lehetőséget ad a nyereség növelésére. A termelés szervezésének legfőbb célkitűzése a rendelkezésre álló, illetve rendelkezésre bocsátható erőforrások leghatékonyabb kihasználása, vagyis felhasználásuk révén a lehető legnagyobb nyereség elérése legyen biztosított. Ennek érdekében meg kell határozni a legjövedelmezőbb termelési szerkezetet, valamint az ehhez tartozó termelési színvonalat. Mindez a termelés optimalizálásával érhető el. A termelés optimalizálása kétféleképpen lehetséges: Egyik a vállalati jövedelem maximalizálása. Ennek érdekében a termékösszetételt, azok mennyiségét és egymáshoz viszonyított arányát úgy kell megállapítani, hogy ez a termék- és termelési szerkezet struktúra a lehető legnagyobb nyereséget biztosítsa a vállalat számára. Az egyes vállalati tevékenységeket - vállalat egészétől függetlenül - is optimalizálhatjuk. A célja az, mint a vállalati szinten történőé, de ezeket inkább célirányos vizsgálatoknál használjuk. Úgy az egész vállalkozás, mint azon belül egyes tevékenységek, ágazatok és üzemrészek szervezése lényegében a fedezeti hozzájárulás alapján történő jövedelemoptimalizáláson alapszik.


A fedezeti hozzájárulás a termelési érték és a változó költség különbözete, vagyis elkülönítés nélkül tartalmazza a nyereséget és az állandó költséget. Az adottnak tekinthető állandó költség esetén a cégnek az úgynevezett változó költségeit, s ennek megfelelően ráfordításait úgy kell megválasztani, illetve módosítani, hogy nyereségét a lehető legnagyobbra növelje. A hozam mennyiségét befolyásoló változó költségek módosításával egy olyan termelési színvonalat kell kialakítani, amely az állandó költségek mellett a lehető legnagyobb jövedelmet lehet előállítani. A mezőgazdasági kisvállalkozások nyereségének növelési lehetőségei A mezőgazdasági kisvállalkozások a piacon speciális helyzetben vannak, ezért nyereségük növelésének lehetőségei is speciálisak lehetnek: - saját termékek közvetlen piaci értékesítése; - szálláshelyek kiadása (panziós-, falusi vendéglátás, falusi turizmus); - állattartás falusi turizmus céljából (lovak bérbeadása, bértartása, lovarda üzemeltetése); - egyéb létesítmények, berendezések bérbeadása (pl. teniszpálya, kerékpárok kölcsönzése, stb.); - különböző szolgáltatások nyújtása (pl. mezőgazdasági gépkölcsönzés, mezőgazdasági bérmunka, stb.); - megtermelt mezőgazdasági termékek feldolgozása (pl. tej és tejtermék, hús és húskészítmények, zöldség- és gyümölcsfélék konyhakész állapotban való értékesítése, káposzta savanyítása, stb.); - must, bor palackozása, értékesítése; - különleges termékek előállítása (pl. gyógy- és fűszernövények, népművészeti tárgyak, stb.). 2.6. Főbb pénzügyi mutatók képzése Kapcsolódó fogalmak: Saját tőke jövedelmezősége % = Nyereség x 100 Saját tőke (Évente egyszer számoljuk, de gyakoribb meghatározása is lehet). A periódus hosszát napokban határozzuk meg: - év = 360 nap, - félév = 180 nap, - negyedév = 90 nap, - hónap = 30 nap. Össztőke jövedelmezősége % = adózás utáni eredmény + kifizetett kamatok összes eszköz (Ezt a mutatószámot eszközarányos jövedelemnek is nevezhetjük.) Eszköz arányos nyereség % = adózás utáni eredmény eszközök összesen

x100


Saját tőke arányos nyereség % = adózás utáni eredmény saját tőke

x 100

Árbevétel arányos eredmény % = adózás utáni eredmény értékesítés nettó árbevétele

x 100

Harmadfokú likviditás = _______forgóeszközök_____ rövid lejáratú kötelezettségek (Minél nagyobb a mutató, annál kiegyensúlyozottabb a vállalkozás likviditása. Elfogadható, ha a mutató értéke együtthatós formában 1,5 (150 %)). Másodfokú likviditás = pénzeszközök + követelések + forgatási célú értékpapírok rövid lejáratú kötelezettségek (A mutató akkor jó ha 1,3-nál magasabb.) Elsőfokú likviditás = pénzeszközök + forgatási célú értékpapírok rövid lejáratú kötelezettségek (A mutató 1 körüli értéke nagyon kedvez.)

3. téma: Üzleti terv készítése (szerző: Bank Csaba) A vállalkozásoknak beindulásuk előtt, majd folyamatos működésük során is időről-időre üzleti tervet kell készíteniük. A vállalkozónak folyamatosan terveznie kell azt, hogy az elkövetkezendő időszakban mit fog tenni. Rendelkeznie kell olyan aktuális tervekkel, amelyek rövidtávra konkrét cselekvési programot, hosszabb távra pedig az átfogó célkitűzéseket tartalmazzák a vállalkozás jövőjét illetően. Az üzleti terv a vállalkozás hosszú és rövid távú céljait, valamint az ehhez szükséges elképzelések kimunkálását, számszerűsítését jelenti a különböző céloknak megfelelő részletezettséggel és tagolással. A vállalkozások önmaguk számára átfogó üzleti tervet készítenek, amelyben megfogalmazzák stratégiájukat. A partnereik ennek révén kapnak képet a jövőbeni elképzelésekről, célokról, azok megvalósítását elősegítő eszközökről és forrásokról. Az üzleti terv feltárja a vállalkozás működésének azon területeit, amelyekre kiemelt figyelmet kell fordítani. Az üzleti terv készítésének célja lehet: - vizsgálni a vállalkozás életképességét, lehetőségeit, - elemezni egy beruházás megvalósíthatóságát, megtérülését, - eladni a vállalkozást a potenciális befektetőknek, - meggyőzni a támogatókat, befektetőket, hitelezőket, - alapot teremt a teljesítmény méréséhez, elemzéséhez.


Lényege: - írott útmutató a vállalkozás üzemeltetéséhez; - tartalmazza a rövid- és hosszú távú üzleti stratégiákat; - meghatározza a vállalkozás célkitűzéseit, az eléréshez szükséges eszközöket és azok forrásait; - kidolgozza az üzleti vállalkozás részleteit, működési metodikáját, valamint ütemezi a legfontosabb eseményeket; - segíti az alkalmazottakkal való jobb kommunikációt, információ-áramlást; - lehetővé teszi az üzletmenet kontrolját; - rámutat a kulcsfontosságú kérdésekre, így lehetővé teszi az azokra való felkészülést. Az üzleti terv készülhet belső vállalati célokra (menedzsment, tulajdonosok) és a külső befektetők, hitelintézetek, kormányzat, önkormányzat, egyéb szervezetek számára. Azonban alapvető fontosságú, hogy a vállalkozó ne saját elképzelései, vágyai összefoglalásaként értelmezze az üzleti tervet, hanem valóban létező lehetőségek, választható cselekvési alternatívák egészeként. A tőkét adók az üzleti tervben elsősorban a menedzsmentet és a piaci tervet vizsgálják. Az ő céljuk ugyanis elsősorban az, hogy tőkerészük értékben növekedjék. A bankokat elsősorban a vállalat jövőbeni fizetőképessége, valamint az adott biztosítékok érdeklik. A bankárok ezért főként a likviditási tervet és a nyereség-veszteség számításokat nézik meg az üzleti tervben. Az üzleti tervet úgy kell felépíteni, hogy az kielégítse azok igényét, akik számára készül. A terv elkészítésének általános szabályai Az üzleti terv ne legyen túlságosan terjedelmes, az összefüggések érthetőek legyenek. Ha előre tudjuk, hogy kinek készül az üzleti terv, legjobb egy előzetes beszélgetés során tisztázni, hogy milyen pontokra térjünk ki részletesebben. Ha a tőkét adó személyeket bevonjuk az üzleti terv elkészítési folyamatába, arra számíthatunk, hogy eleve jobb lesz a terv fogadtatása, különösen, ha látja az olvasó, hogy útmutatásait figyelembe vették. Az üzleti terv fő részei Az üzleti terv készítésének útját, lépéseit, tartalmát a különböző szakirodalmak bizonyos mértékben eltérő módon tárgyalják. A következőkben üzleti terv egy lehetséges változata kerül bemutatásra. Bevezetés Az üzleti tervet egy bevezető fejezettel célszerű kezdeni. A bevezetésben az alábbi információkat közöljük: Első része: - a vállalkozás megnevezése, jogi formája; - milyen termékek előállításáról, illetve szolgáltatások nyújtásáról van szó. Második része: - a vállalkozó képzettsége, szakmai múltja, megszerzett gyakorlata, tapasztalata; - a vállalkozó társai, beosztottjai. Befejező része: - a tevékenység folytatásának helye; - székhely és telephely kérdése; - rendelkezésre álló ingatlanok, gépek, berendezések.


Összefoglalás A befektetők egy részének (pl. a bankoknak) nagyon sok üzleti tervvel van dolguk. Így előfordul, hogy nem mindegyiket olvassák alaposan végig. Az összefoglaló készítésének célja ezért a befektetők érdeklődésének felkeltése és a legfontosabb megállapítások feltüntetése. Az összefoglalás az egész üzleti terv tartalmának tömör összefoglalása, amelyből a vállalkozás tevékenysége, az üzleti terv tartalma nagyvonalakban megismerhető. Tartalma: - a vállalkozás alapvető üzleti célja, tevékenységi köre; - a termék versenyelőnye; - a jelenlegi piaci helyzet és a piaci tendenciák összefoglalása; - a marketingstratégiára vonatkozó alapvető megfontolások; - kik a vállalat kulcsemberei és miben áll a felelősségük; - a tőkeszükséglet megjelölése és annak tisztázása, hogy mekkora külső forrás bevonására van szükség; - a bevonásra kerülő tőkét mire használjuk fel. Az összefoglaló elkészítése az üzleti terv összeállításának utolsó lépése, hiszen csak a kész üzleti terv birtokában lehetséges a legfontosabb megállapításokat kiemelni. Szerkezetileg viszont az összefoglaló az üzleti terv elejére kerül. A vállalkozás leírása A már működő vállalkozásoknál röviden le kell írni a vállalkozás múltját. Ebben a részben ki kell térni az alapításra, a vállalat fejlődési folyamatában bekövetkezett lényeges változásokra. A jövőre vonatkozóan elsősorban a célokat kell megadni. A cél megfogalmazása mindig rövid legyen. Ebben a részben kell leírni: - a vállalkozás múltját; - a vállalkozás jogi formáját; - a termékek és szolgáltatások bemutatását; - a termékek tartalmaznak-e szabadalmat vagy kereskedelmi védjegyet; - a vállalkozás helyét; - épületek, berendezések állapotát; - épületek, berendezések tulajdonjogait; - a telephely és felszerelések alkalmasságát a vállalkozás szempontjából; - a vállalkozás működtetéséhez szükséges alkalmazottak szakképzettségét, létszámát. A vállalkozás szervezete Fő részei: - a cégnél munkát is vállaló társtulajdonosok, a vezető funkciót betöltő alkalmazottak, a külső tanácsadók és a cégnél munkát nem vállaló társtulajdonosok rövid szakmai jellemzése; - vezetői szerepkörök, felelősségi területek; - a tulajdonforma leírása; - a tulajdonviszonyok részletezése; - személyzeti politika és stratégia; - munkaszerződés elvei, átképzési és továbbképzési célok leírása; - bérezési és egyéb ösztönzési rendszer; - banki aláírói jogkörök. A tőkét adók ennek alapján ítélik meg, hogy a célok eléréséhez szükséges ismeret adott-e a vállalatnál.


Marketing-terv Lényegében egy térkép, amely megmutatja, hogy hogyan érhető el a fogyasztó, illetve milyen termékkel, szolgáltatással és értékesítési formával lehet a vállalkozás nyereséges. Ebben a fejezetben tisztázni kell a piaci célokat, ezen belül azt, hogy milyen forgalmat kívánunk elérni. A forgalmi terv eléréséhez milyen árstratégiát, milyen értékesítési szervezetet, milyen reklámozási tevékenységet, stb. alakítunk ki. Egy lehetséges felépítés (vázlatosan): - a piaci igény és a cég lehetőségeinek vázolása; - a kereslet, a célpiacok, a piaci szegmensek leírása; - a konkurencia és egyéb külső tényezők hatása a cég működésére; - a marketingstratégia bemutatása; - az értékesítés prognosztizálása; - árak és értékesítési csatornák; - értékesítésösztönzés; - marketing költségvetés. Működési terv (termelési terv) A működési terv az átfogó üzleti terv fontos része, mert segít megtervezni a termék előállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának módját, mikéntjét. E fejezet megírásának módja és terjedelme attól függ, hogy milyen jelentősége van a termelésnek a vállalat számára. A terv összeállításánál számos tényezőt kell figyelembe venni. Főbb szempontok lehetnek: - telephely leírása, - a munkaterület költsége (pl. bérleti díj) - a telephely megközelíthetősége, - egyedi vagy sorozatgyártás kérdése, - termelőeszköz igény, - munkaerő, - nyersanyagok, - szállítás, - közműigények, - termelési kapacitás kérdése, - fajlagos termelési költségek, - alvállalkozók igénybevétele, - környezetvédelmi és egyéb hatósági rendelkezések, - bérelni vagy vásárolni kérdése. Kockázatbecslés Minden vállalkozásnak - abból adódóan, hogy piaci versenykörnyezetben működik - szembe kell néznie a lehetséges veszélyekkel. A vállalkozói szférában ezekkel számolni kell, és ellensúlyozásukra célszerű egy kockázati tervet készíteniük. A vállalkozóknak a lehetséges kockázatot fel kell ismerniük és egy előre körvonalazott hatásos stratégiával fel kell készülniük a kockázat kezelésére. A vállalkozás kockázatai adódhatnak a kereslet megváltozásából, a versenytársak kiszámíthatatlan reakcióiból, adózási és egyéb törvényben előírt szabályok megváltozásából, az infláció mértékének a tervezettől eltérő alakulásából, stb. A leggyakoribb kockázati tényezők: - vagyonkár (elemi csapás és egyéb), - üzleti lopások, - behajthatatlan követelésekből eredő veszteségek, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- tisztességtelen dolgozók miatti veszteségek, - pénzügyi nehézségek, - piaci kockázat, - szállítási veszteségek, - minőségromlásból adódó veszteségek, stb. A kockázat kezelésének lehetséges módszerei: - a kiváltó okok megelőzése, illetve megszüntetése, - biztosítás, - szakértők alkalmazása, - piaci tranzakciók végrehajtás előtti átgondolása, elemzése. Célszerű, ha az üzleti tervben stratégiai alternatívákat dolgozunk ki arra az esetre, ha a kockázati tényezők bármelyike felmerül. Pénzügyi terv A pénzügyi terv az eddig elvégzett tervezőmunka eredményeinek összefoglalásaként egy előrejelzést ad a cég tervezett pénzügyi tevékenységeiről. A pénzügyi tervezés a vállalkozás vagyoni helyzetének, fizetőképességének alapvető dokumentálása. Az itt hozott döntések a cég pénzügyi előrejelzései. Feladata az is, hogy meggyőzze a befektetőket az üzleti elképzelés helyességéről, a tőkebefektetés biztonságáról. A terv a már elkészült marketing-, értékesítési- és működési terv adataira épül. A pénzügyi terv előrejelzéseket és magyarázatokat ad a cég költségeire, pénzforgalmára, fedezeti pontjára, stb., majd a vállalkozás tőkebevonási terveit taglalja. Így a teljes elkészített terv támpontként szolgál a vállalat jövőbeni menedzseléséhez, vezetéséhez, valamint a befektetői tőke bevonásához is nélkülözhetetlen, mert lehetővé teszi a befektetők megnyerését. Míg az üzleti terv többi fejezeténél sokféle megoldás lehetséges, addig a pénzügyi tervezés eléggé kötött, bizonyos számításokat jogszabályok betartásával kell elvégezni. Fő részei: - árbevételi terv, - költségterv, - eredményterv és eredmény-felhasználási terv, - pénzáramlási előirányzat (CASH-FLOW), - a mérleg, - a nyereség- veszteségszámítás, - a likviditási terv, - a fedezeti pont becslése. A tervezési időszak 3-5 év, meglévő vállalatoknál a tervszámok mellett az előző 3-5 év tényadatait is be kell mutatni. A pénzügyi tervet az első üzleti évre részletesen (havi bontásban), az első három évre (minimum a hitel futamidejére) vázlatosan ki kell dolgozni. Árbevételi terv Az árbevételi tervet az üzleti vállalkozás első, illetve első három évére célszerű elkészíteni. Az első üzleti évre a bevételeket havi bontásban kell elkészíteni. Viszonylag nehéz megjósolni, hogy az üzleti partnerek milyen ütemezéssel teljesítik fizetéseiket, valamint előre nehezen valószínűsíthető az értékesítés alakulása. Ezért némi rátartással kell számolni. Az első három évre szóló árbevételi terv sémáját a következő:


Sorszám

Tényezők

Összesen Évek (Ft/év) (Ft/év) 1. 2.

3.

1

Belföldi értékesítés nettó árbevétele 2 Export értékesítés nettó árbevétele I. Értékesítés nettó árbevétele ( 1+2 ) II. Egyéb bevételek III. ÁRBEVÉTEL AZ ELSŐ HÁROM ÜZLETI ÉVBEN ( I. + II. ) Forrás: Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek; ASZI, Budapest, 2001 Költségterv A működési költségek megtervezéséhez általában tapasztalati adatokat használhatunk fel. A költségek költségnemenkénti tervezése a következőképpen nézhet ki: Költségek az első három üzleti évre (költségnemenként) Megnevezés

Évek (Ft/év) 1. év 2. év

3. év 1. Anyag jellegű ráfordítások ebből: - anyag - alvállalkozói teljesítés 2. Személyi jellegű ráfordítások ebből: - bérköltség - személyi jellegű kifizetés - TB 3. Értékcsökkenési leírás 4. Egyéb költségek 5. Egyéb ráfordítások ebből: - céltartalék - késedelmi pótlék, bírság 6. Pénzügyi műveletek ráfordításai 7. Egyéb költségek összesen KÖLTSÉGEK ÖSSZESEN ( 1+2+3+4+5+6+7 sor ) Forrás: Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek; ASZI, Budapest, 2001 Eredményterv és eredmény-felhasználási terv Az eredménytervben kell a vállalkozás jövedelmezőségéről átfogó értékelést adni. A pénzügyi információknak ki kell terjedniük a bevételi forrásokra, az értékesítéssel összefüggő költségekre és valamennyi más működési költség előrejelzésére. A ráfordítások között célszerű külön tervezni az értékesítéssel összefüggő közvetlen költségeket és külön a többi működési költséget. Az eredménytervet és az eredmény-felhasználási terv a következőképpen nézhet ki: „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Eredményterv és eredmény-felhasználási terv (Ft/év) Sorsz. Megnevezés 01. 02. 03. 04. 05. A. 06. 07. B. C

1. év

2. év

3. év

Értékesítés nettó árbevétele Egyéb bevételek Az értékesítés közvetlen költségei Az értékesítés közvetett költségei Egyéb ráfordítások AZ ÜZLETI TEVÉKENYSÉG EREDMÉNYE (01+02) - (03+04+05) Pénzügyi műveletek bevételei Pénzügyi műveletek ráfordításai PÉNZÜGYI MŰVELETEK EREDMÉNYE + ( 06+07 ) SZOKÁSOS VÁLLALKOZÁSI EREDMÉNY (A+B)

08 09 D

Rendkívüli bevételek Rendkívüli ráfordítások RENDKÍVÜLI EREDMÉNY ( 08 - 09 ) E ADÓZÁS ELŐTTI EREDMÉNY (C+D) 10 Adófizetési kötelezettség F ADÓZOTT EREDMÉNY + ( E 10 ) G MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY (= F ) ( 11+12+13 ) EREDMÉNY-FELHASZNÁLÁSI TERV 11 Osztalék (tervezett) 12 Fejlesztésre 13 Hiteltörlesztésre Forrás: Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek; ASZI, Budapest, 2001 Pénzáramlási előirányzat (CASH-FLOW). A pénzáramlás-pénzforgalom a tényleges pénzkiadások és pénzbevételek egyenlege. Ez az egyenleg nem azonos a vállalkozás által kimutatott nyereséggel, amely az értékesítés árbevételeinek és költségeinek a különbözete. A nyereség kimutatása még nem azt jelenti, hogy a vállalkozásnak pénztöbblete van. Az értékesítés ugyanis nem feltétlenül jár együtt azonnali pénzmozgással, mert lehet, hogy a befizetés később következik be. Vannak olyan pénzkiadások, amelyek nem tartoznak a működési költségek közé (pl. hiteltörlesztés), és bizonyos működési költségek nem jelentenek pénzkiadást (pl. amortizáció). A pénzáramlás-pénzforgalom tervezésében a bevételeket és a kiadásokat egymással szembe „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

kell állítani, ezáltal meghatározni azokat az időszakokat, amelyekben pénzhiány vagy pénztöbblet lép fel. A pénzhiányok megszüntetéséről gondoskodni kell (rövid lejáratú hitelek felvétele), a pénztöbbleteket pedig be kell fektetni. Az új vállalkozásoknak az első 12 hónapra havi bontásban feltétlenül meg kell terveznie várható pénzforgalmát. A pénzforgalom előrejelzésénél ki kell térni a kezdő pénzkészletre, a jövedelemterv alapján havi bontásban a bevételekre a befizetések várható idejének figyelembevételével, valamennyi kifizetésre a felmerülés várható időpontja alapján. Ezt mutatja a alábbi táblázat: CASH-FLOW (Pénzáramlási előirányzat) az első üzleti évre (Ft) Tényezők

Hónapok 1

2

3

4

Össz es 5

6

7

8

9

1 0

1 1

1 2

A) Pénzeszközök nyitóállománya 1. Értékesítés (ÁFA nélkül) 2. Egyéb bevételek 3. Tőkebevonás 4. Értékesített vagyon 5. Hosszúlejáratú hitel B) Bevételek összesen 6. Közvetlen költségek 7. Közvetett költségek 8. Adófizetés 9. Kamatfizetés 10. Banki költségek 11. Beruházás 12. Egyéb kifizetések C) Kifizetések összesen D) CASH-FLOW ( A+B ) E) EGYENLEG ÉV ELEJÉTŐL ( A+D) F) FINANSZÍROZÁSI IGÉNY(D ) Forrás: Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek; ASZI, Budapest, 2001 „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Az indulás első néhány hónapjában többnyire külső pénzforrásokra van szükség a kötelezettségek teljesítéséhez. A vállalkozásnak kölcsönt kell felvennie. A pénzbevételek halmozódásával már képes lesz saját tőkéjéből fedezni tartozásait, ezen kívül a nagyobb összegű pénztöbbleteket gyorsan megtérülő befektetésekbe helyezheti. Ennek révén finanszírozni tudja azokat az időszakokat, amikor a bevételek kisebbek, mint a kiadások. A kezdeti külső források igénybevételéhez (a vállalkozás likviditásának megítélése miatt) főleg a bankok - nem csak havi bontású, hanem legalább 3 évre előrevetített pénzáramlási tervet is kérnek, amelynek egy lehetséges változata: CASH-FLOW az első három üzleti évre (Ft) A fejlesztés éve 1. év

Megnevezés

További évek 2. év 3. év

1. Elszámolási számla nyitó 2. Árbevétel 3. Egyéb bevételek A) Bevételek összesen 4. Bér 5. TB járulék 6. Szállítók 7. Adóbefizetés 8. Egyéb kifizetések B) Kiadások összesen C) Pénz többlet v. hiány (A-B) 9. Kért hitel 10. Esedékes hitel törlesztése D) Elszámolási számla záró ( C+ /9+10/) Forrás: Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek; ASZI, Budapest, 2001 A havi bevételek és kiadások pontos megállapítása a pénzforgalom tervezésénél mindig komoly problémát jelent. A likviditás jövőbeni megállapításának legegyszerűbb módszere, ha a pénzeszközök nyitó értékéhez hozzáadjuk a tervezési időszak várható bevételeit, és kivonjuk az időszak várható kiadásait. A mérleg A mérleg segítségével a tőkebefektetők bepillantást nyerhetnek a vállalat vagyoni helyzetébe, és megismerhetik, hogy a finanszírozási eszközökből milyen hányadot képvisel a saját tőketulajdon. A mérleg egy adott, pillanatnyi állapotot tükröz. Következtethetünk belőle a vállalat méreteire, eszközeire, stb., de nem ad információt arról, hogyan alakul a vállalat eredménye dinamikájában. A mérleg tartalmilag a vagyonnak és a tőkének egy meghatározott időpontra vonatkozó összeállítása. Formailag egy olyan kétoldalú kimutatás, amely egyik oldalon az Eszközöket (Aktívákat), másik oldalon a Forrásokat (Passzívákat) tartalmazza. A két oldal egyezőségét a Mérleg szerinti eredmény beállítása biztosítja. A mérleg lehet: „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

- Nyitómérleg - alapításkor és az év elején. - Zárómérleg - megszűnéskor és az év végén. - Évközi mérleg - rendkívüli esetekben. A mérleget a könyvviteli elszámolások alapján kell elkészíteni, annak befejezését, lezárását jelenti. Az egyszerűsített mérleg felépítése a 2.4. részben már bemutatásra került. Nyereség- és veszteségszámítás Szükség van az üzleti tervben a nyereség-veszteség számítás bemutatására is. A számviteli törvény is előírja készítésének szükségességét a zárómérleggel együtt. Ez más néven jövedelmezőségi terv, amely azért fontos a befektetőknek, mert ennek alapján tudják a vállalat jövőbeni értékét kiszámítani. Itt a bevételeket állítjuk szembe a ráfordításokkal. A nyereség-veszteség számítást legalább 3 évre előre készítik el, és az első évre vonatkozóan havi vagy negyedéves bontásban. Valószínű, hogy az induló vállalat az első időszakában még veszteséges lesz, hiszen az induló költségek általában messze meghaladják a későbbi folyamatos működéshez szükséges költségeket. Tulajdonképpen azért van szükség a jövedelmezőségi tervnek több évre előre történő és részletesebb bontást is megvalósító kidolgozására, hogy megtudjuk, hogy hozzávetőlegesen milyen időtartamig lesz veszteséges a cég és mettől kezdve lesz nyereséges. Likviditási terv (cash-flow előrejelzés) A likviditási tervet nem kizárólag vállalatalapításnál, illetve tőkeszerzési céllal állítják össze, hanem a vállalat zökkenőmentes működésének biztosítása céljából rendszeresen elkészítik. A likviditási terv ugyanis a vállalati folyamatos fizetőképesség fenntartásának az eszköze. Elkészítése a következő lépések szerint történhet: - Előre kell jelezni a várható kifizetések és befizetések nagyságát és időpontjait, majd ezeket egymással szembe kell állítani. - Meg kell állapítani, hogy a fizetőképességben mikor keletkeznek szűk keresztmetszetek. (Mely időpontokban nem elegendő a rendelkezésre álló pénz a kifizetések határidőre történő teljesítéséhez.) - A likviditási problémák megoldására javaslatot kell kidolgozni (saját tőke bevitele, újabb hitel igénylése, stb.). - A likviditási terv összeállításához figyelembe kell venni a vevők fizetési fegyelmét, a fizetési késedelmeket, a szállítók számlái kiegyenlítésének halasztásait is. A szállítás időpontjában a szállítóknál az értékesítést, mint bevételt könyvelik el. Ez az időpont azonban csak a nyereség-veszteség számításnál vehető figyelembe, de nem a likviditási terv készítéséhez, mivel a fizetésig még hetek, sőt hónapok is eltelhetnek. A likviditási terv szempontjából csak a számlára való beérkezés időpontjának van jelentősége! (Emiatt lehetséges, hogy a nyereséges vállalkozás is likviditási gondokkal küszködik). Fedezeti pont becslés A fedezeti pont tervezése új vállalkozás indításánál jelentős, mert megállapítható, hogy a vállalkozás mikor ér el először nyereséget. A fedezeti pont az értékesítésnek az a volumene, amely mellett a vállalkozás még nem termel nyereséget, de már nem is veszteséges. Megmutatja, hogy a vállalkozásnál a teljes bevétel mekkora eladott mennyiségnél fedezi az összes költséget. Nyilvánvaló, hogy ezen árbevétel (volumen) alatt csak veszteségesen lehet működni, felette pedig képes a vállalkozás a nyereséges termelésre. A fedezeti pont elemzés célja a fedezeti pont meghatározása, valamint annak vizsgálata, hogy a tervezett árbevétel, vagyis a munkapont (M) milyen távol van a fedezeti ponttól (F). Ha ugyanis ez a távolság "kicsi", előfordulhat, hogy a vállalkozás veszteséges lesz. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A fedezeti pont elemzés grafikonja a következőképpen néz ki:

Ft

Árbevét el

M3 M2 M1 F

Összes költség Változ ó költség Álland ó Idő

4. téma: Adózási ismeretek (szerző: Bank Csaba) Az adó olyan fizetési kötelezettség, mely az állami bevételek egyik fontos formája, a közkiadások fedezésére szolgál. Jellemzői: - a közhatalom egyoldalú akaratával keletkezik, - közvetlen ellenszolgáltatással nem jár, - nem teljesítés esetén kikényszeríthető. Az adóztatás Az adóztatás az adók megállapítását, bevallását, megfizetését és az ezzel kapcsolatos bejelentési, nyilvántartási, ellenőrzési, végrehajtási tevékenységeket foglalja magába. Az adóztatás célja: az állam (önkormányzat) a társadalmi szükségletek finanszírozásához szükséges pénzeszközökkel rendelkezzék. Az adóztatás alapvető funkciója: a közhatalom meghatározott nagyságrendű bevételi igényének kielégítése. Az adóztatás alapelvei Az adó megállapítása történhet: - önadózás, - adólevonás, - adókivetés, adókiszabás útján. Önadózás esetén az adóalany maga köteles az adó alapját és összegét meghatározni, azt az adóhatóság részére bevallani és megfizetni (pl. általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó). Adólevonás esetén a kifizető, a munkáltató az adónemre vonatkozó törvényi előírások szerint „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

állapítja meg a kifizetéskor esedékes adót, ezt levonja és befizeti az adóhatósághoz. Adókivetés és adókiszabás esetén - az adózó által szolgáltatott adatok alapján - az illetéket, az adót, a vámot az illetékes adóhatóság állapítja meg és közli az adózóval (pl. gépjárműadó meghatározása). Az adómegállapítás speciális módja az adóbeszedés, amelyet az arra kötelezett természetes személy vagy gazdálkodó szervezet az adóhatóság helyett és nevében végez és fizeti be az adót az adóhatóságnak (pl. idegenforgalmi adó). Az adók rendszerező elv szerinti csoportosítása Az adó viselője szerint lehet: - közvetlen adózás: az adóalany az adó fizetésére kötelezett (SZJA, gépjárműadó, stb.). A közvetlen adózás meghatározza az adózó jövedelmi viszonyait; - közvetett az adózás akkor, ha az adó alanya jogosult az adó áthárítására, vagyis az adó alanya és az adó terhét viselő elkülönül egymástól. Közvetett adózás esetén az adó alanyának jövedelmi viszonyait az adózás nem befolyásolja. Ilyen adó az ÁFA. Az adó tárgya szerint lehet: - bevételt terhelő adó: a jövedelemadó és a hozadéki adó. A hozadéki adók keretében az adók tárgyának hozadékát adóztatják meg. (pl. értékpapír); - vagyont terhelő adók: a tárgyi adók, amelyek meghatározott vagyontárgyak tulajdonjogához, használatához kapcsolódnak. (pl. ingatlan, gépjárművek). Rendeltetés szerint az adó lehet: - általános adó (SZJA, ÁFA): ebből származó költségvetési bevételek felhasználásáról az állami költségvetésben nem döntenek, azok az államháztartási feladatok finanszírozását képezik; - céladó: az ebből származó költségvetési bevételeket előre meghatározott célra kell felhasználni. Ez rendszerint az adó megnevezésében is szerepel. (pl. idegenforgalmi adó, útadó). Az adók felhasználásuk alapján lehetnek: Az állami adóhatóság felé (APEH, VPOP) teljesítendő adónemek (zárójelben az aktuális kulcsok): - általános forgalmi adó (TAM, 5%, 18%, 25 %) - társasági adó (pozitív adóalap 19%-a), - osztalékadó (25 %) - egyszerűsített vállalkozási adó (EVA – 30%), - személyi jövedelemadó (17% és 32%), - fogyasztási adó és fogyasztói árkiegészítés, - munkaadói és munkavállalói járulék (1%, 1,5%), - szakképzési hozzájárulás (munkabér 1,5%-a), - rehabilitációs hozzájárulás és dotáció. Helyi adók (önkormányzatok állapítják meg): - vagyoni típusú adók: - építményadó, - telekadó, - kommunális jellegű adók: - magánszemélyek kommunális adója, - vállalkozók kommunális adója, - helyi iparűzési adó, - gépjárműadó. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

5. téma: Társadalombiztosítási ismeretek (szerző: Bank Csaba) A szociális biztonság rendszerét hazánkban a kötelező társadalombiztosítás, az önkéntes pénztárak, a kiegészítő és magánbiztosítás együtt alkotja. A társadalombiztosítás a szociális biztonság egyik alapeleme. A társadalombiztosítás kiadásainak fedezésére társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot, valamint egészségügyi hozzájárulást kell fizetni a társadalombiztosítási törvény rendje szerint. Alanyai: Biztosítottak: a munkaviszonyban, a közalkalmazotti illetve közszolgálati jogviszonyban állók, a szövetkezet tagjai, valamint a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló munkavállalók. Foglalkozató: aki, vagy amely a társadalombiztosítási terhek többségét viseli. Igazgatási szervek: akik gondoskodnak a járulékok beszedéséről, ellenőrzéséről (APEH, Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság). A társadalombiztosítási járulék Az egészségbiztosítási járulékból és nyugdíjjárulékból tevődik össze. 2010 január 1-től a társadalombiztosítási járulék mértéke a következő: Az egyéni járulék mértéke 15,5%, amelyből - egészségbiztosítási járulék 6% (4 + 2) - nyugdíj járulék 9,5%. (A magánnyugdíj pénztári tag nyugdíjjáruléka 1,5%, tagdíja pedig 8%.) A munkáltatói járulék 26%, amelyből - egészségbiztosítási járulék 2 % (1,5 + 0,5), - nyugdíj-biztosítási járulék 24%. A biztosított jogosult Egészségbiztosítás keretében: a) egészségügyi szolgáltatásra - részben teljesen térítésmentesen (pl. háziorvosi ellátás), részben az árhoz nyújtott támogatással, illetve a biztosított által részleges térítés mellett, vagy méltányosságból vehetők igénybe. b) pénzbeni ellátásra - terhességi - gyermekágyi segély, táppénz, gyermekgondozási díj. c) baleseti ellátásra - a baleseti egészségügyi szolgáltatás, a baleseti táppénz és a baleseti járadék. A nyugdíjbiztosítás keretében: - öregségi nyugdíjra, - rokkantsági nyugdíjra, - korkedvezményes nyugdíjra, - hozzátartozói nyugellátásra. Magánnyugdíjrendszer: Az 1998-ban bevezetett - társadalombiztosítást és a magánnyugdíjat magába foglaló - vegyes nyugdíjrendszer, a pályakezdőkre kötelező, a többi magyar állampolgár szabad döntés alapján léphetett át a vegyes rendszerbe. A tagnak tájékoztatnia kell munkáltatóját a magánnyugdíjpénztár nevéről, címéről és bankszámlaszámáról. A magánnyugdíjpénztár tagja tulajdonosa a pénztárnak. A tagdíj (járulék) mértékét törvényileg határozzák meg. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

A tagok befizetéseit és a pénztár befektetéseiből származó hozamot a pénztártag számláján írják jóvá. A felhalmozott összeg – mint tőke - lesz a járadékfedezet. A pénztártag (nyugdíjba vonulás előtti) halála esetén a számlán nyilvántartott összeget az örökös (kedvezményezett) kaphatja meg. Önkéntes pénztárak: A társadalombiztosítótól és az üzleti alapon működő biztosítóktól függetlenül szerveződnek. Céljuk: az előrelátó öngondoskodás a különböző okokból kialakult élethelyzetek esetére. Kiegészítő biztosítások: A társadalombiztosítás által el nem látott feladatokat az állampolgár vagy maga oldja meg (pl. megtakarításaiból), vagy magánbiztosítókkal kizárólag üzleti alapon kiegészítő biztosítást köt. A biztosítások díjtételeiben és egyéb feltételekben a biztosító és a biztosított szabadon állapodik meg. Bibliográfia (irodalomjegyzék) Dömötör Jenő: Vállalkozási ismeretek; ASZI, Budapest, 2001 Bank Csaba, Pilisiné Teleki Klára: Gazdasági számítások; FVM VKSZI, Budapest, 2008 Felhasznált jogszabályok 2000. évi C. törvény a számvitelről

6. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: a) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) b) jogalkotás c) költségvetési tervezés d) egyedi hatósági ügyek intézése e) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika, g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza. 3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrárvidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •

számítógépes adatbázis

•

mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,

•

támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer

•

állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,

•

támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer,

•

integrált ellenőrzési rendszer.

A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.


A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an6 Agrárvállalkozói ismeretek című képzéshez

Recommend Documents