2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an18 Borpiaci ismeretek című képzéshez

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an18 Borpiaci ismeretek című képzéshez A képzési program kódszáma: an18 A képzési program megnevezése: Borpiaci ismeretek című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: - a világpiaci és hazai trendek a borpiac alakulásában - a szőlő-bor ágazat hazai intézményrendszere - új borpiaci szabályozás az EU-ban - szőlő-bor ágazati támogatások - borkészítés és forgalomba hozatal szabályai - szőlő- és bortermelői adatszolgáltatási kötelezettségek - az eredetmegjelölés szabályai, termékleírások - a kölcsönös megfeleltetés szőlészeti vonatkozásai -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 15 óra gyakorlat: 7 óra

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: Sorszám 1. 2. 3. 4. 5.

Témakör -

a világpiaci és hazai trendek a borpiac alakulásában, a szőlő-bor ágazat hazai intézményrendszere, új borpiaci szabályozás az EU-ban, szőlő-bor ágazati támogatások borkészítés és forgalomba hozatal szabályai,

elméleti gyakorlati óraszám óraszám

15

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

7 1

6. 7. 8.

- szőlőés bortermelői adatszolgáltatási kötelezettségek, - az eredetmegjelölés szabályai, termékleírások, - a kölcsönös megfeleltetés szőlészeti vonatkozásai

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén)

1. téma: Borpiaci ismeretek (szerző: Brazsil Dávid) „A szőlőszem kicsiny gyümölcs, Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék. A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs, S ha a kis szőlőszemnek egy nyár Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek, Amíg megérik?” (Petőfi Sándor) I. Világpiaci és hazai trendek a borpiac alakulásában A világ borpiaca jelentős változásokon ment keresztül a második világháborút követő időszakban: a hagyományos bortermelő országok mellett jelentősen növekedett a piaci súlya olyan úgynevezett „új-világi” országoknak, melyekben a nagy világégést követően kezdődött meg a szőlő-bor ipar kiépítése. A világ szőlőtermő területe az 1970-es évek végére érte el tetőpontját (10,2 M ha), és ezt követően fokozatos csökkenésnek indult. E csökkenés leginkább az Európai Unió tagországaiban megfigyelhető, ahol a támogatott kivágás programmal és a telepítések korlátozásával kívántak az asztali borok túltermelésének gátat vetni. Vele párhuzamosan viszont olyan újvilági országokban, mint Ausztrália, Chile, Argentína, a szőlőterületek jelentősen növekedtek a ’80-as és 90’es években. Jelenleg a szőlőterületek leginkább Ázsiában (Kína, India) és Dél-Amerikában (Brazília, Argentína) növekednek. Mindezek ellenére a legnagyobb szőlőterülettel továbbra is az EU, azon belül pedig Spanyolország, Franciaország és Olaszország rendelkezik. A XXI. század második felétől viszont a déli félteke országaiban is lelassult a szőlőültetvények növekedésének üteme: mára olyan országokban is, mint Ausztrália a túltermelés jelei mutatkoznak. A bortermelés tekintetében is hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint a szőlőterületeknél írtuk, jól lehet a bor esetében a termelés visszaesése a ’80-as évek közepétől következett be. Jelenleg az éves bortermelés 270-280 millió hektoliter között alakul, melynek több, mint kétharmadát az Európai országok adják (1. ábra). Ezen belül is az EU tagországok bortermelése a legjelentősebb, évi 140-160 millió hl között változik (2008: 159,3 millió hl). A „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

2

két örök versenytárs a termelés mennyiségét tekintve Franciaország és Olaszország (~50-50 M hl), őket pedig Spanyolország követi (~38 M hl). Az elmúlt évtizedben a legnagyobb termelésbővülés Ázsiában mutatkozott meg: elsősorban a Közel- illetve a Távol-Kelet (Kína. India) országaiban. Érdekességként megemlíthető Új-Zéland is: a szigetország 5 év alatt 0,6 millió hektóliterről 1,2 millió hektóliterre bővítette bortermelését. Jelenleg a borelőállítás az Amerikai kontinensen ismételt lassú bővülést mutat. 1. Ábra: A világ bortermelésének megoszlása kontinensek szerint 2008-ban

REPARTITION DE LA PRODUCTION MONDIALE 2008 en volume - source: OIV (estimations) 5,0%

4,4%

5,4% Europe

Európa

Amerika Amérique 18,5%

Óceánia Océanie Ázsia Asie

Afrika

66,7%

Afrique

Forrás: OIV

A 270-280 millió hl bortermeléssel szemben 240 millió hl körül változik a világ éves borfogyasztása. Tényként kell kezelnünk azt, hogy éves szinten a bor túltermelés nagysága 30-40 millió hl között változik (lásd Hiba! A hivatkozási forrás nem található.. ábra). Jogosan tehetjük fel azt a kérdést, hogy miként történik meg a túltermelés levezetése és mely országokban fognak a túltermelést okozó szőlőterületek eltűnni. A világ borfogyasztása a ’90-es évek végén érte el mélypontját (~227 millió hl), majd az új évezredben a 235-240 millió hektóliteres szint körül stabilizálódott. A világszintű adatok azonban még nem mutatják meg nekünk azokat a változásokat, amely az egyes térségekben, országokban ment végbe.


3

2. Ábra: A világ bortermelésének és borfogyasztásának alakulása 350 000 000 300 000 000

millió hl

250 000 000 200 000 000 150 000 000 100 000 000 50 000 000

fogyasztás

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2001-2005

1996-2000

1991-1995

1986-1990

1981-1985

1976-1980

1971-1975

0

termelés

Forrás: OIV adatok Fontos kiemelni azt a tényt, hogy a világ legnagyobb borfogyasztásával Európa, és azon belül is az EU 27 tagországa büszkélkedik: 2006-ban az EU-27 borfogyasztása 141,7 M hl, míg az öreg kontinensé 162,8 millió hektoliter, ami a világ borfogyasztásának 67,2%-a. A legmagasabb egy főre jutó borfogyasztással Luxemburg illetve Franciaország rendelkezik [53,8 liter/fő (2006)]. Alá kívánjuk viszont húzni, hogy az EU tagországai rendkívül változatos képet mutatnak fogyasztás változása tekintetében: • A hagyományos bortermelő országokban az egy főre jutó fogyasztás a második világháború óta folyamatosan csökken. Míg 1975-ben Franciaországban az egy főre jutó borfogyasztás meghaladta a 100 liter/fő/év értéket, addig 2006-ban ez a szám 53,8-re csökkent. Tehát a hagyományos bortermelő országokban [Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Portugália Magyarország] az egy főre jutó fogyasztás csökken ugyan, de az továbbra is magasnak tekinthető világviszonylatban! Nemzeti termelésük első számú felvevő piacát továbbra is saját országuk hazai piaca jelenti számukra. • Hagyományos bortermelő, de hazai szükségleteiket nemzeti termelésből teljesen kielégíteni nem tudó országokban (pl.: Németország, Csehország). Ezekben az országokban viszonylag magas az egy főre jutó borfogyasztással találkozunk (~ 20-25 l/fő/év), ugyanakkor e nemzetek esetében a legfontosabb nemzeti ital a sör. Hazai borszükségleteiket importból egészítik ki. • Észak-Európa (Egyesült Királyság, BENELUX stb.) és Skandinávia országaiban, melyek nem tekinthetők hagyományos borfogyasztó országoknak, a ’80-as évek elejétől a borfogyasztás robbanásszerű növekedését figyelhetjük meg. Leglátványosabb fejlődést Dánia mutatja, ahol 1975-2000 között, azaz 25 év (!) alatt, a borfogyasztás 12 liter/fő/évről 29 liter/fő/évre emelkedett, ami megközelíti az európai (~32 liter/fő/év) átlagot. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

4

Az újonnan csatlakozott, nem bortermelő Kelet-Európai országok jelentik jelenleg Európa borfogyasztásának új motorját. Míg a hagyományos bortermelő országokban a fogyasztás csökkenését figyelhettük meg, addig ezekben az országokban az egy főre jutó borfogyasztás fokozatosan emelkedik. Ezekben az országokban a borfogyasztás terjedése olykor népegészségügyi célokat is képvisel: az országok a bizonyítottan pozitív élettani hatásokkal bíró bor előtérbe helyezésével kívánják mérsékelni a hagyományosan égetett szeszekre (ld.: vodka, pálinka) alapozott alkoholfogyasztás káros hatásait. Nem szabad azonban megfeledkeznünk az EU-n kívüli európai országokról, közülük is a volt szovjet tagköztársaságokról. Borfogyasztási szempontból Ukrajnát, illetve Oroszországot kell kiemelni: évről évre növekszik az országokban eladott bor mennyisége. Ebben fontos szerepe van a kormányzatnak is: Oroszországban, a statisztikák szerint, a tömény alkoholok fogyasztása miatt az orosz lakosság évről évre egy Budapestnyi lakossággal fogyatkozik! •

Az Amerikai kontinensen a borfogyasztás összességében növekszik, jól lehet a földrész északi és déli felén jelentős eltérések mutatkoznak: a fejlett ipari országokban (Kanada, USA) a borfogyasztás lassan, de bővül, míg a déli féltekén Argentína kivételével jelentősen csökkent. Főleg a latin-amerikai országok példáján tudunk rámutatni arra a fontos tényre ami leginkább megkülönbözteti a hagyományos bortermelő országokat az újvilági országoktól: utóbbiakban ugyanis a bor nem tekinthető a nemzeti italuknak (kivétel Argentína, Urugay). A bortermelés leginkább export célokat szolgál. Afrikában az éves borfogyasztás rendkívül alacsony (6,6 millió hl) a kontinens népességéhez viszonyítva. Ezt az alacsony értéket elsősorban a jövedelmi viszonyokra (több országban milliók élnek napi 1 USD alatti jövedelemből), illetve vallási okokra (iszlám) vezethető vissza. Az első számú borfogyasztó ország a kontinensen a Dél-Afrikai Köztársaság. Óceániában az utóbbi időszakban a belső kereslet növekedését tapasztalhatjuk. Ázsiában a két legfontosabb borfogyasztó ország Japán és Kína. Míg Japánban a magas jövedelmi viszonyok, addig Kínában a magas népesség és a nyugati értékrend terjedése jelentenek jelentős piaci lehetőségeket. A fogyasztási számadatok azonban csupán tényeket közölnek, és nem mutatják meg azokat a társadalmi okokat, amelyek pl. a hagyományos bortermelő országokban, az egy főre jutó borfogyasztás drámai visszaesése mögött húzódnak meg. A fogyasztás csökkenését az alábbi tények magyarázhatják: • Urbanizáció: a társadalom egyre nagyobb rétege költözik városokba, ahol szigorú időbeosztás szerint élnek és dolgoznak a lakosok; • Motorizáció: a fejlett országok lakosai életvitelének meghatározó eleme a gépkocsi. A kormányzatok - a halálos balesetek visszaszorítása érdekében – egyre szigorúbb alkoholfogyasztási korlátozásokat vezetnek be; • A modern fogyasztók kevesebbszer isznak bort a hét folyamán, viszont amikor megnyitnak egy üveget, hajlandóak érte több pénzt fizetni. Másként megfogalmazva a borfogyasztás fokozatosan eltolódik a napi fogyasztásra szánt boroktól a magasabb minőségű borok irányába; • A nyugati társadalmakon belül a rendszeres borfogyasztók (minden nap iszik bort) aránya jelentősen csökkent, ugyanakkor az alkalmi borfogyasztók aránya (legalább egy alkalommal iszik bort a héten) jelentősen megemelkedett. Tehát a bor a mindennapi italból egy luxus termékké vált. Fontos megjegyeznünk, hogy a hagyományos borfogyasztó, nyugati társadalmakban a bort nem fogyasztók aránya eléri a 20-25%-ot! „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

5

•

Összességében a kutatások azt mutatják, hogy a fejlett nyugati társadalmakban, a fent felsorolt okok miatt az egy főre jutó borfogyasztás kb. a 28-30 liter/fő/év szinten fog stabilizálódni.

A borok fogyasztása mellett ugyanilyen fontos a bor kereskedelmét is röviden megvizsgálnunk, hiszen a hagyományos bortermelő országok (Franciaország, Olaszország) is csak termelésük bizonyos hányadát tudják a belföldi piacon értékesíteni. A GATT keretei között illetve később a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO) folyó liberalizációs folyamatok eredményeként a bort érintő import vámok jelentősen csökkentek az elmúlt két évtized folyamán. A borexport folyamatosan növekszik, 2006-ban 83,79 millió hl volt. Míg 1986-1990 között a világ borfogyasztásának csupán 18,2 %-át tette ki az export aránya, addig 2006-ban ez 34,6%. Ez a borfogyasztás több, mint egyharmada!! A világ első számú exportőre az EU-27, ugyanakkor az exportált borok közel fele az EU belső piacán (40,3 millió hl) kerül értékesítésre. Az EU a világ bor-exportőre ugyan, de részesedése a világ borpiacából jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. A borexport legfontosabb iránya tehát az Európai Unió. A világ legnagyobb importőre Németország, Nagy-Britannia és az Észak-Európai országok. Ezen országok természetesen nem csak a közösségi borokat fogyasztják, de jelentős a piaci részesedése az újvilági boroknak. Ezek az országok az itteni fogyasztók ízlésvilágának szánt borokat állítanak elő jó ár/értéken, és azt intenzív marketinggel értékesítik elsősorban a nagy élelmiszerláncok felé. Itt jegyezzük meg, hogy a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (OIV)1 statisztikái szerint az EU borimportja jelentősen megnövekedett az új, közép-kelet európai országok csatlakozásával. Érdekesség, hogy a legnagyobb százalékos importnövekedés bővülés éppen a bortermelő országokban volt megfigyelhető: Románia, Magyarország, Csehország és Bulgária. Fontos felvevő piacként kell megemlíteni Észak-Amerikát, melyek nem csak mennyiségben meghatározók, hanem ár tekintetében a legfontosabb piacoknak tekinthetők a világon. Másként fogalmazva a magas értékű ikon, és ultra premium borkategóriák első számú piacának tekinthetők. Ázsia borimportja folyamatosan bővül, 2006-ban 4,19 millió hl volt. A jövő nagy kérdése e hatalmas potenciállal rendelkező kontinens fejlődése: különös tekintettel Kína fogyasztására. A kereskedelem mennyiségi bővülése mellett lényeges változás történt annak szerkezetében. A hyper- és szuper bevásárló központok, azaz a hatalmas élelmiszerláncok megjelenésével a borkereskedelem is átalakult. A 3. ábra érzékletesen szemlélteti, hogy a nagy kereskedelmi láncok részaránya a legtöbb fejlett országban meghaladja az 50%-ot, azaz két palackból egyet legalább itt értékesítenek.

1

A Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet működését a későbbiekben tárgyalni fogjuk. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

6

3. Ábra: Különböző borértékesítési csatornák részesedése országonként, 2002-ben Japán USA Spanyolo. Olaszo. Franciao. Belgium Németo. Argentína Egyesült Kir. Hollandia Dánia 0%

Bevásárló közp.

25%

HORECA

50%

75%

Közvetlen ért

100%

Spec. Boltok

Forrás: ONIVINS Borpiaci tendenciák Magyarországon Magyarországon a fenti időszak alatt a borpiacon bekövetkező változásokat speciális körülmények befolyásolták. A változás fő tényezői a szocializmusból való átmenet, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozásunkra való felkészülés voltak. Az elmúlt húsz év radikális változásainak következtében: • Megszűntek, átalakultak, tulajdonost váltottak az egykori állami gazdaságok, pinceszövetkezetek és borkombinátok, és a termőföld magántulajdonba került; • Az ágazaton belül állami tulajdon lényegében megszűnt, az állam szerepe megváltozott a szőlő-bor ágazatban; • Új szereplők (külföldi és magyar tulajdonú) jelentek meg a piacon; • Megváltoztak a fogyasztói igények, elmozdulás a minőségi termékek irányába; • Új értékesítési csatornák alakultak ki; • Új, a közösségi normáknak megfelelő intézményrendszer és törvényi szabályozás került bevezetésre; • Átalakult a kutatás és az oktatási rendszer szerkezete; A magyar szőlő-bor szektor jellemzőit leginkább annak szerkezetén keresztül tudjuk vizsgálni. Fontos mindenek előtt azt hangsúlyoznunk, hogy a magyar szőlő-bor ágazatban a szőlőtermelés és a borfeldolgozás – szemben más európai hagyományos bortermelő országokhoz képest – lényegében elkülönül egymástól. Ennek legszembetűnőbb példája, hogy „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

7

Magyarországon lényegében hiányoznak a Nyugat-Európában népszerű, a szőlőtermelőket összefogó, a szőlőt közösen feldolgozó és értékesítő szövetkezetek, pincegazdaságok. Egy nagyon elaprózott, családi gazdaságokra alapozott szőlőtermesztéssel szemben a bortermelés koncentrált. A számokat megvizsgálva elmondható, hogy a hegyközségek kb. 90 ezer szőlőtermesztőt tartanak nyilván, míg a Vám-és Pénzügyőrség több, mint tízezer egyszerüsített adóraktári telephelyet tart számon az országban, ami megközelítőleg 7-8 ezer kisebb-nagyobb borászatnak felel meg. Még beszédesebb azonban az az adat, miszerint a magyar bortermelés 70-80 %-át a 400 legnagyobb borászati vállakozás adja! A következő ábra összefoglalja a magyar szőlő-bor ágazat szerkezetét. Mint azt a korábbaikban leírtuk, hazánkban a szőlőtermelés rendkívül elaprózott. A nagy számú szőlőtermelő áltlában integrátori szerződés nélkül termeli szőlőjét, és próbálja minden évben értékesíteni a termést a borászatok felé kisebb-nagyobb sikerrel. Felvásárlók közül négy nagy vállakozási típust különböztetünk meg: 1. Családi pincészetek • 10-80 ha közötti területen gazdálkodnak; • 60-70%-ban saját szőlőt dolgoznak fel; • Folyamatos fejlesztenek; • A magyar borászat arculatát adják; • Magas minőségű borok termelése; • Palackos borok értékesítése meghatározó; • Borturizmus, közvetlen értékesítés fontossága; 2. Kis családi pincészetek • Max.: 10 ha on gazdálkodnak; • Alapvetően saját termésüket dolgozzák fel; • Technológia fejlesztéseiket a tőkehiány gátolja; • Közvetlenül szőlőt vagy hordós/kannás kiszerelésű alapborokat értékesítenek ; 3. Egykori szövetkezetek • Szövetkezeti tagok jelentős része a rendszerváltást követően kilépett; • Pénzügyi problémákkal küzdenek; • Kívánt technológiai fejlesztések legtöbbször elmaradtak; • Mennyiségi termelés ; • Túlélési stratégia; 4. Wineries típusú borászatok • A rendszerváltás környékén, a privatizáció során jöttek létre; • Jelentős szőlőterületekkel és borászati kapacitással rendelkeznek; • Alapvetően (90% <) saját szőlőt dolgozzák fel; • Leginkább külföldi tulajdonban állnak (francia, angol, spanyol, német); • Magas minőségű borokat állítanak elő; • Borturizmusban gyakran aktív szerepet töltenek be ; • Exportorientált vállalkozások;


8

5. Koordinátorok • Alapításuk szintén a privatizációhoz köthető; • Egykori borkombinátok, pinceszövetkezetek területén jöttek létre; • Jelenleg szőlőszükségletüket 70-80%-ban felvásárlásból biztosítják; • Az ágazat első számú szőlő- és borfelvásárlói; • Integrátori szerződések jellemzőek; • Magas ár/érték arányú borokat állítanak elő; A szőlőtermelők kiszolgáltatott helyzete, az ágazatban dolgozók magas életkora, a borexport drasztikus csökkenése a rendszerváltás óta, a csökkenő felvásárlási árak, a növekvő adminisztrációs terhek, az állami támogatások elmaradása a 90-es évek elején, mindegyike hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyraroszágon a rendszerváltás óta 137 ezer hektárról, 2009-re 78 ezer hektárra csökkent a szőlőterületek nagysága. Az elmaradó telepítések miatt a magyar ültetvények 56%-ának életkora meghaladta a 25 évet, mely a jelenlegi gazdasági helyzetben további területcsökkenést okozhat. E folyamatokkal párhuzamosan természetesen számos ültetvény újratelepítésre, felújításra került. Az elmúlt két évtized folyamán, a 90 ezer hektáros szőlőterület fenntartásához szükséges, éves 2 000 – 2 500 hektáros, elvárt szőlőtelepítéssel szemben jóval kevesebb területet újítottak fel országosan. Ezt az arányt európai csatlakozásunk sem javította jelentősen, bár az elmúlt 2-3 év folyamán a telepítések aránya meghaladja a kivágások nagyságát. Vele párhuzamosan a magyar bortermelés mennyiségi szempontból is jelentősen csökkent: a 90-es évek elején jellemző 4 – 4,5 millió hektóliteres éves átlagterméssel szemben, 20062009 között 3,0 -3,5 millió hektóliterre csökkent a magyar bortermelés. A magyar borok külpiaci értékesítéséről elmondható, hogy az 1990-es évek közepén megfigyelhető felfutást követően a 2000-es években a magyar borexport folyamatosan csökken (2006-ban 745 ezer hl). A legjelentősebb magyar piacok a Németország, a Visegrádi országok, Egyesült Királyság volt szovjet tagköztársaságok, és Skandinávia. A csökkenő exporttal szemben, európai csatlakozásunkat követően, a borimport a 2004. évi 64 ezer hl-ről 2007-ben 257ezer hl-re emelkedett. Elsősorban olasz asztali borok kerülnek nagy mennyiségben az ország területére, ami a magyar borimport több mint felét teszi ki. A rendszerváltozás után Magyarországon a borfogyasztás mind mennyiségileg mind minőségileg is robbanásszerűen fejlődött. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egykori szocialista országok közül hazánkban volt az egyik leglátványosabb borfogyasztási átalakulás. A 90-es évek eleji 21 liter/fő/év fogyasztási szintől mára 32 liter/fő/év-re bővült a fogyasztás hazánkban. Ezzel párhuzamosan egy jelentős minőségi elmozdulásra is felfigyelhetünk: a bor fokozatosan visszaszerzi egykori helyét a mindennapokban, a modern magyar kultúra részévé és társadalmi szimbólummá válik. Az új generációk nyitottak a jó minőségű borok iránt. A fogyasztás minőségi változásával párhuzamosan módosultak a magyar vendéglátóipar igényei, elvárásai a borászati beszállítókkal kapcsolatban: nagy, minőségi borválasztékra törekednek. Ezt az igényt szolgálják ki azok a nagykereskedelmi, borra specializálódott cégek, melyek nagy marketing munkával kontrolálják a magyar piacot. Az ezredfordulón nagy mértékben megjelenő élelmiszerláncok hyper- és szupermarketei természetesen a borpiacra is jelentős hatást gyakorolnak. Kutatási eredmények szerint 10 palack borból hetet e kereskedelmi láncok értékesítenek. A jelentékeny tárgyalási erőfölénnyel rendelkező, nagy mennyiséget értékesítő kereskedelmi láncokba csak azok a nagy pincészetek tudnak szállítani, akik megfelelő mennyiségben és megfelelő minőségben állítanak elő borokat, és meg tudnak felelni a kereskedelmi láncok szabta minőségirányítási, szállítási és pénzügyi feltételeknek. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

9

A kisebb gazdaságok (min. 10-15 ha) számára az egyik kiutat a saját márkás termékek megjelenése jelenthetik: a normál beszállítóknál kedvezőbbek a bekerülési (pénzügy) feltételek, ugyanakkor a borok a kereskedőlánc saját márkája alatt, legtöbbször a termelő megnevezése nélkül kerülhetnek csak az áruház polcaira. Különösen a hard discount –ok megjelenésével figyelhetünk fel arra a tendenciára, hogy az adott kereskedelmi lánc belistázza az anyacég külföldi borválogatásait, melynek következtében a verseny tovább fokozódik. II. Hazai intézményrendszer A szőlő-bor ágazat egy szabályozott termékpálya, a részletekre is kiterjedő intézményrendszerrel rendelkezik. Magyarországon a XIII. századi promontóriumoktól indulva a XX. század első feléig nemzetközi szinten is egyedülálló és korszerű szakmai intézményrendszer működött. Elegendő, ha az 1893-ban elfogadott első bortörvényünkre, vagy az 1894-es hegyközségi törvényre gondolunk, melyek évtizedekig biztosították a termékpálya működését. A második világháborút követően a központi irányítás került előtérbe és az 1990-es évektől indult meg a szakmai szervezetrendszernek az új európai minták szerinti újraszervezése. A folyamatnak a 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozásunk, valamint az EU 2009-ben teljes körűen hatályba léptetett borpiaci reformja adott további lendületet. Ma sem fölösleges legalább áttekintés szintjén ismeretekkel rendelkezni a hazai szakigazgatási intézményrendszer elemeiről, hiszen ezek hiányában nehéz a konkrét problémákra gyors és egyértelmű megoldást találni. A magyar szőlő- és borgazdaság szabályozása az intézményrendszerén keresztül valósul meg. A rendszer alapját a központi intézmények és szakmai szervezetek összehangolt működése képezi. Ezek a szabályozás mellett a folyamat ellenőrzését is elvégzik. Az intézményrendszer – miként az ágazat minden más területe – fejlődő, alakuló, folyamatosan változó közeg. Magyarországon az ágazati szabályozás fejlődésében az intézményrendszer tekintetében még mindig jelentős a lemaradás a kívánatoshoz képest. Az intézményrendszer funkciói alapján az alábbiak szerint rendszerezhető: ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer, önigazgatási és szakmai érdekérvényesítési intézményrendszer, minőségszabályozási és eredetvédelmi intézményrendszer, oktatási, kutatási és ágazatfejlesztési intézményrendszer, nemzetközi szakmai intézményrendszer, egyéb speciális intézmények. A következőkben az egyes intézmények besorolására fő tevékenységi területük alapján kerül sor, esetenként jelezve a más intézményrendszerrel való kapcsolódást.


10

Az ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer Az ágazatszabályozási és ellenőrzési intézményrendszer országos szintű központja a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2(www.fvm.hu). A tárca általános feladatai keretében ellátja egyebek között a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a kapcsolódó szolgáltatás, kutatás és fejlesztés, a mezőgazdasági termékforgalom, az agrárkörnyezetgazdálkodás, a növényvédelem, a növényegészségügy, a termőföld minőségének védelme, a térképészet és a földügy központi irányítását, a vidékfejlesztés, valamint az ezekhez tartozó kutatás-fejlesztés irányítását. A miniszter az agrárgazdaság irányítása körében: • kidolgozza az agrárpiac működési koncepcióját, ellátja az agrárpiac szabályozásával, az agrárpiaci rendtartással, a piaci intervencióval kapcsolatos, hatáskörébe utalt feladatokat, kidolgozza a támogatási rendszert; • ellátja a hatáskörébe tartozó minőségvédelmi, minőségszabályozási, szabványosítási hatósági minőség-ellenőrzési és élelmiszer-biztonsággal összefüggő feladatokat; • biztosítja a környezet- és természetvédelmi követelményeknek is megfelelő agrárkörnyezetgazdálkodást; • közreműködik az agrárágazatot érintő jövedéki adók kialakításában, piacvédelmi intézkedések meghozatalában; • kialakítja a hatósági eljárás rendszerét és szabályait, megállapítja az igazgatási szolgáltatások díjait. A szőlő-bor ágazat irányítás tekintetében szabályozza • a szőlőbor előállításának jogszabályi kereteit; • meghatározza a forgalomba hozatal feltételrendszerét; • az előállítás és forgalmazás során ellenőrzi azok minőségét; • állami elismerésben, illetve minősítésben részesíti a termelésben alkalmazható fajtákat; • rendelkezik fajtafenntartásáról, a géntartalékok képzéséről és megőrzéséről; • rendelkezik a szaporítóanyagok minőségének ellenőrzéséről, továbbá előállításuk, forgalomba hozataluk feltételrendszere szabályozásáról; • meghatározza a szőlőültetvény telepítés rendjének, és a hatósági engedélyezésnek a szabályait; • végzi az ágazati jogszabályrendszer karbantartását; • ellátja az ágazat kormányzati szintű képviseletét; • irányítja az ellenőrzésre hivatott szakmai intézményeket; • törvényességi felügyeletet gyakorol a hegyközségi szervezet felett; • képviselői révén részt vesz a nemzetközi szervezetek munkájában; • integrálja az EU-harmonizáció szakmai feladatait; A tárca végzi a szőlő- és borágazat szakmai jogi bázisának kezelését. Közvetíti az EU jogalkotásából fakadó követelményeket és generálja a nemzeti szabályozás keretében, a hazai sajátosságoknak megfelelő szabályokat. Az ágazati rendeletek módosítása és a törvények előkészítése mellett tárcaközi kérdésekben képviseli az ágazatot, például az adózási és a támogatási rendszer változtatásánál, stb. Ezen felül szakmai feladatokat is ellát (például az

2

2010. április 30-ai elnevezés „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

11

agrárpiaci beavatkozások kezdeményezése, információgyűjtés, termésbecslés, adatszolgáltatás az EU számára stb.). Az irányítása alá tartozó költségvetési szervek közül a szőlő-bor ágazat vonatkozásában a következők kapnak meghatározó szerepet: A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) (www.mvh.gov.hu), mint a bortörvény3ben meghatározott mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatási szerv. Az MVH végzi a szőlő-bor termékpálya EU közösségi rendtartás szabályozási eszközeinek működtetésével kapcsolatos feladatokat. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Gazdasági Alap (EMOGA) tekintetében ellátja: • az EU belpiaci támogatásainak kezelésével; • az EU külpiaci támogatásainak kezelésével; • az intervenciós rendszer működtetésével; • a közvetlen kifizetések kezelésével; • az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer működtetésével valamint; • a vidékfejlesztési feladatok bonyolításával összefüggő feladatokat; Az MVH ellátja az EMOGA helyébe lépő Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) Európai Mezőgazdasági és Garancia Alapból (EMGA) finanszírozott támogatások és intézkedések tekintetében a kifizető ügynökségi feladatokat. Szőlő-bor ágazati szempontból fontos kiemelni az MVH Piaci Támogatások és Külpiaci Intézkedések Igazgatóságát (MVH-PKI), amely az MVH szervezetén belül felelős a szőlő-bor ágazati szabályozások és támogatások törvényben illetve rendeletben, az MVH részére előírt feladatok végrehajtásában. E feladatok végrehajtására vonatkozó szabályokat az MVH közleményekben teszi közzé, melyek mellékleteiben kihirdeti az egyes intézkedések kérelmeit jelentő formanyomtatványokat. Az MVH PKI • vezeti az újratelepítési jogok nyilvántartását; • végzi az ültetvénytelepítés és kivágás engedélyezését; • kidolgozza az EU-s támogatások lehívásának jogszabályban meghatározott feltételrendszerét; • ellenőrzi a támogatások végrehajtását; • mint EU által akkreditált szervezet ellátja a kifizető-ügynökségi feladatokat; A 2007. január 1-jén létrejött Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH) (www.mgszh.gov.hu), többek között, a korábbi Országos Borminősítő Intézet (OBI) és Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) általános jogutódjaként tevékenykedik ágazatunk vonatkozásában. Az egységes élelmiszer-biztonsági szervezet létrehozásáról szóló kormány határozatban foglaltak alapján az élelmiszer-ellenőrzést végző hatóságok egységesen a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt állnak. Az MgSzH szervezetén belül a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Borminősítési Igazgatósága látja el a borászati hatóság feladatait. Tevékenységét a bortörvény és annak végrehajtására kiadott rendeleteiben foglaltak határozzák meg. Borellenőrző hatóságként a hatósági jogot gyakorló részlege: • ellenőrzi a must, bor, borpárlat és egyéb borászati termékek előállítására, kezelésére, tárolására, nyilvántartására, forgalomba hozatalára megtartását;

3

A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. számú törvény „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

12

kiadja a belföldi, a külkereskedelmi, a külföldi származású borászati termékekre vonatkozó forgalomba-hozatali határozatokat; • nyilvántartja a palackozó és bortöltő pincészeteket; • elvégzi a borászati üzemek, raktárak, kimérők folyamatos ellenőrzését, rendellenesség észlelése esetén mintavételt, azonosító vizsgálatot végez; • szükség esetén minőségvédelmi bírságot szab ki, visszavonhatja a borászati üzem üzemengedélyét, ideiglenesen bezárhatja az üzemet, továbbá szabálysértési, illetve büntetőeljárást kezdeményezhet; • elvégzi meghatározott adalékanyagok, eljárások borászati alkalmazásának ellenőrzését; • szaktanácsot ad borászati technológiai kérdésekben; • elvégzi a forgalomba-hozatali eljárásban az 500 hl feletti bortételeknél a helyszíni hatósági mintavételt; • ellátja a származási bizonyítványok valóságtartalmának ellenőrzését a hegyközségeknél; • az MVH által részére átadott feladatként ellátja a lepárlási, a mustsűrítménnyel való mustjavítási támogatási intézkedésekhez kapcsolódó szakmai ellenőrző feladatokat; • ellátja a szakterületét érintő üzemek működésének engedélyezésével kapcsolatos feladatokat; • ellátja a pincekönyv szakmai tartalmának ellenőrzését; • ellenőrzi a borászati termékek származását, eredetét, minőségét, a telephely, pince, üzem, raktár működésének jogszerűségét, továbbá a jármű rakományát és a tárolás körülményeit; • ellátja a forgalombahozatali járulék befizetésével kapcsolatos, jogszabályban előírt ellenőrzési és adminisztrációs feladatokat. Az igazgatóság keretei között működő akkreditált vizsgálólaboratórium végzi a borászati termékek fizikai, kémiai, mikrobiológiai és adott termékek esetében azok érzékszervi vizsgálatát. Nemzeti Referencia Laboratóriumként részt vesz az Európai Uniós izotóp adatbank készítésében (WineDB) magyar autentikus borok vizsgálatával. Nemzeti képviseletet lát el a párizsi székhelyű Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet (O.I.V.) Analitikai Bizottságában. A hatósági jogkört gyakorló részlegétől kapott vizsgálati megrendelések alapján: • elvégzi az EU-ban, és a harmadik országban forgalomba kerülő borászati termékek minősítését; • ellátja a külföldi származású borászati termékek forgalomba hozatala előtti minősítését; • működteti az Országos Borszakértő Bizottságot; • elvégzi a kékderítési vizsgára való felkészítést, annak megszervezését, az eredményes vizsgáról bizonyítvány kiadását és annak nyilvántartását; engedélyezi a kékderítés egyéb szervezetek által történő végzését; • elvégzi meghatározott adalékanyagok, eljárások borászati alkalmazásának ellenőrzését; • borászati ügyekben a bíróság, hatóság, illetve egyéb szerv megkeresésére szakértői véleményt ad; • elvégzi a társhatóságok megkeresésére kért vizsgálatokat; • elvégzi a bortermelők, borászati üzemek, kereskedelmi cégek és mások által megrendelt vizsgálatokat; • részt vesz nemzetközi és hazai körvizsgálatokban; •


13

Az MGSzH Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság (volt OMMI) alaptevékenysége körében a bortörvény szerinti növénytermesztési hatóságként ellátja: • az új növényfajták állami elismeréséhez szükséges hatósági, és a fajtaoltalomhoz szükséges vizsgálatokat; • az állami elismerésre bejelentett és államilag elismert növényfajtákról közhitelű nyilvántartás vezetését, az államilag elismert fajták Nemzeti Fajtajegyzékeinek és jogszabályi keretek között a leíró fajtajegyzékek kiadását; • az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Bizottság titkársági feladatait; • a szőlő, gyümölcs szaporítóanyag előállítását, termelését szolgáló növényállományok /törzsültetvények/ létesítésének engedélyezését, törzskönyvezését, nyilvántartását, fenntartásának ellenőrzését szemlézéssel és továbbszaporításra való alkalmasságuk minősítését, megszüntetésének véleményezését; • faiskola (csemetekert) és más szaporítóanyag előállító üzem létesítésének, valamint a szaporítóanyag forgalmazók tevékenységének engedélyezését, illetve nyilvántartásba vételét, valamint ellenőrzését; • a hazai előállítású és felhasználású, valamint a nemzetközi érvényű bizonyítvánnyal kivitelre kerülő, továbbá a harmadik országból behozott szaporító anyag vizsgálata, minősítését, certifikálását; • a szaporítóanyag forgalmazás ellenőrzését, a minőségileg meg nem felelő tételek zárolását, szükség esetén megsemmisítésének elrendelését, illetve visszaélés esetén kizárási eljárás kezdeményezését, minőségvédelmi bírság kiszabását; • közhitelű nyilvántartások vezetését; • ellátja a szőlőültetvények telepítésének és kivágásának szakmai ellenőrzését; • vezeti a borszőlő termőhelyi katasztert; Az FVM részlegeként működő Agrármarketing Centrum (AMC) (www.amc.hu) feladata, hogy a bortörvényben meghatározott forgalombahozatali járulékból a közösségi bormarketing finanszírozására szánt keretösszeget, a támogatási program keretei között, elkülönített marketingtámogatási pályázatok révén célba juttassa. Ezek a támogatások a miniszter által jóváhagyott és meghirdetett közösségi bormarketing célok és feladatok megvalósítását szolgálják. A marketing összegek felhasználásának módjára, és a stratégiai célok meghatározására az FVM által felállított Bormarketing Bizottság tesz javaslatot. A borászati érdekképviseleti és szakmai szervezetek közös tulajdonát alkotó, egykori Magyar Bormarketing Nonprofit Kft felszámolási eljárásának megindítását követően a közösségi bormarketing operatív irányításának feladatát 2010. januárjától az IDMC Kft. látja el. Feladata a Bormarketing Bizottság részére a szakmai anyagok előkészítése, a meghirdetetett támogatási programok lebonyolításában, elszámolásában és ellenőrzésében való részvétel, a magyar közösségi bormarketing operatív feladatainak ellátása. A szőlőbor a közösségi jogi előírásokból adódóan, a jövedéki termékek körébe tartozik. Az árutermelő tevékenység folytatásához egyszerűsített adóraktári engedély szükséges, borászati termékek készítése, tárolása, nyilvántartása és forgalmazása a jövedéki szabályok betartásával végezhető. A Vám és Pénzügyőrség (VPOP) (www.vam.gov.hu) elsősorban a nyilvántartások ellenőrzése, valamint az egyéb adó jellegű befizetések (pl. környezetvédelmi termékdíj) ellenőrzés révén vesz részt a központi intézményrendszer tevékenységében.


14

Az önigazgatási és szakmai érdekérvényesítési intézményrendszer A szakmai szervezetek a szakterületi információcsere fontos egységei. E szervezetek különösen a jogszabály előkészítés folyamatában, és az eseti agrárpiaci beavatkozások kidolgozásánál és a termékpálya adatszolgáltatásánál nyújtanak szakmai segítséget az ágazatszabályozási intézményrendszernek. Hegyközségi rendszer A hegyközség történelmi léptékű hagyományokkal rendelkező önszabályozó szervezet. Az első hegyközségek létrejötte a XVI. századra tehető, ugyanakkor országos, egységes intézményrendszerét az 1894-es állította fel. Az államszocializmus rendszerén történt felszámolását követően, az 1994. évi CII. számú törvény állította vissza hegyközségi rendszert. A hegyközségekről szóló törvényben leírt módon, az abban megfogalmazott célok elérése érdekében tevékenykedik. „A hegyközség egy vagy több település termelői és felvásárlói által e tevékenységükhöz fűződő közös érdekeik előmozdítására, valamint az általuk előállított termékek származás-, minőség- és eredetvédelmére létrehozott köztestület” Azaz a hegyközségi szervezet: • legmagasabb jogi szinten szabályozott, • köztestület, azaz o minden tag egy szavazattal rendelkezik, o önálló szabályrendszerrel rendelkeznek, o autonóm szakmai önkormányzatok • az ágazat egyedüli, teljes körű érdekképviseletét ellátó szervezet. A háromszintes tagozódású szervezetrendszerben a rendszer alapját jelentő 127 hegyközség – melyek a települési egységek – több mint 80 ezer tagot képvisel. Ez akkor is jelentős szám, ha tudjuk, hogy egy termelő vagy felvásárló több hegyközségnek is tagja lehet. Az egész agráriumban kevés olyan szervezet van, amely ilyen mértékben összefogná az adott ágazati szereplőket. A hegyközség számos érdekvédelmi és szakmai és közigazgatási feladatot lát el, melyek: • összehangolja tagok szőlészeti és borászati szakmai tevékenységét; • gondoskodik a szőlők őrzéséről; • számítógépes nyilvántartást vezet a tagokról, melynek adatait a hegyközségi tanácshoz továbbítja; • a közigazgatási valamint az ellenőrzéseket végző szervezetek megkeresésre adatot szolgáltat; • szolgáltatásokkal és szaktanácsadással segíti tagjai gazdálkodását; annak szőlőterületére, szőlőfajtáira, a tárgyévi • szőlőtermelőről termésmennyiségére és a szőlőfelhasználására vonatkozó adatait továbbítja a vámhatóságnak; • védi a hegyközség termelőinek érdekeit és tájékoztatást ad a tagok tevékenységét segítő, közérdekű információkról; • eljár a származásvédelmet sértő esetekben; • ellenőrzi a jogszabályok és a rendtartási előírások betartását; • rendezvényeket, borversenyeket szervez. • kötelező szakmai szabályokat állapít meg, s ellenőrzi azok betartását; „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

15

eljár a törvény által hatáskörébe utalt közigazgatási hatósági ügyekben; javaslattételi és véleményezési jogkörrel részt vesz a szőlő- és borgazdálkodással kapcsolatos közigazgatási hatósági ügyekben (pl.: kivágásiés telepítési engedély véleményezése, borászati üzem engedélyezése, szerkezetátalakítási és –átállítási támogatási kérelmek egyedi tervének véleményezése). A hegyközség legfőbb testülete a közgyűlés, amelyen valamennyi hegyközségi tag egy szavazattal rendelkezik. A közgyűlés valamennyi, a hegyközséget érintő stratégia kérdésben, döntési jogkörrel rendelkezik. Ezek közül fontos kiemelni az alábbi jogköreit: • alapszabály, rendtartás és a hegyközséget érintő egyéb szabályzatok megalkotása és módosítása; • megállapítja és a zárszámadás során elfogadja a hegyközség éves költségvetését; • megválasztja a választmány tagjait, az elnököt, a hegybírót, a hegyközségi tanácsi küldötteket, továbbá az ellenőrző bizottság, valamint más bizottságok tagjait; • a hegyközségi járulék mértékének meghatározza. • •

A közgyűlést évente legalább egy alkalommal, vagy az alapszabályban meghatározott számban össze kell hívni. A hegyközség választott elnöke a választmány elnöke is. A választmány a közgyűlés határozatai szerint irányítja a hegyközség működését, illetve előkészíti, véleményezi a hegyközség határozatait. A hegyközség törvényes működését és gazdálkodását helyi szinten az ellenőrző bizottság látja el, mely általában legalább három tagú. Munkájuk során valamennyi iratba betekinthetnek, és munkájukról csak a közgyűlésnek tartoznak beszámolási kötelezettséggel. A közgyűlés és a választmány határozatainak végrehajtását, és a közigazgatási hatósági ügyek vitelét a hegybíró végzi, aki egyben tagja a választmánynak is. A hegybíró: • előkészíti a közgyűlés és a választmány üléseit; • vezeti a hegyközségi névjegyzéket; • eljár a hegyközség részére átadott közigazgatási hatósági ügyekben, (származási bizonyítványok kiadása); • adatot szolgáltat a hegyközségi tanács, illetve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa felé; • vezeti az ültetvénykatasztert, valamint a telepítések, kivágások nyilvántartását; • az engedély nélkül telepített, illetve kivágott szőlőültetvényekről értesíti a növénytermesztési hatóságot. A hegybíró minden választmányi ülésen, illetve minden közgyűlésen beszámol tevékenységéről. A hegybírót pályázat alapján a választmány jelöli, és a közgyűlés választja meg. Hegybíró csak olyan büntetlen előéletű személy lehet, aki legalább középfokú szőlészeti és borászati szakképzettséggel rendelkezik, valamint a közigazgatási alapvizsgát letette, vagy vállalja, hogy megválasztása esetén, e vizsgát a megválasztásától számított legkésőbb egy éven belül leteszi. Egy személy legfeljebb 3 hegyközségnél láthat el hegybírói feladatot. A hegyközségek dönthetnek úgy, hogy körhegybíróságot hoznak létre, melyről a közgyűlés dönt. Körhegybíróságot legfeljebb három hegyközség alakíthat.


16

A borvidéki hegyközségek hozzák létre a hegyközségi tanácsot. A hegyközségi tanács élén elnök áll, és a napi feladatok ellátását a titkár látja el. A szervezet az alábbi feladatokat látja el a borvidéken: o összehangolja a borvidék hegyközségeinek tevékenységét; o meghatározza a borvidéki rendtartást; o elkészíti a szerkezetátalakítási és –átállítási program igénybevételéhez szükséges borvidéki tervet o szakmai szempontból felülvizsgálja a hegyközségi rendtartásokat; o rendszerezi és összegzi a hegyközségeknek a termelésre és az értékesítésre vonatkozó adatszolgáltatását, s az adatokat a nemzeti tanácshoz továbbítja; o tájékoztat a gazdasági együttműködési és a piaci lehetőségekről; o intézi a borvidék származás-, minőség- és eredetvédelmi ügyeit; o képviseli a borvidék termelőit az őket érintő szakmai ügyekben; o elbírálja a hegyközség közigazgatási hatósági ügyben hozott határozata ellen benyújtott fellebbezést; o ellenőrzi a hegyközségek működését; o borvidéki, regionális rendezvényeket, borversenyeket szervez. A hegyközségek országos szervezete a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amely szervezetet az elnök vezeti, a napi operatív feladatokat a főtitkár által irányított titkárság látja el. A HNT o segíti a hegyközségek és a hegyközségi tanácsok tevékenységét; o összegzi és elemzi a hegyközségi tanácsok adatszolgáltatását, s ennek alapján javaslatokat dolgoz ki az esetleges agrárpiaci beavatkozásra; o a termékek piacra jutását elősegítő szolgáltatásokat szervez; o képviselheti a hegyközséget a származás-, minőség- és eredetvédelemmel kapcsolatos ügyekben; o elbírálja a hegyközségi tanács közigazgatási hatósági ügyben hozott elsőfokú határozata ellen benyújtott fellebbezést; o együttműködik a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatban feladatokat ellátó hatóságokkal és intézményekkel; o kapcsolatot tart a nemzetközi eredetvédelmi szervezetekkel; o kiállításokat, borversenyeket, konferenciákat szervez. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsába valamennyi borvidék egy képviselőt küld, melynek szavazati joggal rendelkező tagja a főtitkár is. A HNT által meghatározott feladatokat ez a szervezet határozza meg, illetve ellenőrzi a főtitkár vezette titkárság működését. Összegezve elmondhatjuk, hogy a hegyközségi szervezet egy három szintű – helyi, borvidéki és országos – szervezet. Az önszabályozás – testületi tevékenység – mellett szakmai és közigazgatási feladatokat is ellát a hegyközségi szervezet. A származási bizonyítványok kiadása révén a hegyközségek az európai színvonalú eredetvédelmi-rendszer fő letéteményesei. Az egységes, számítógép-használatra alapozott szakmai nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer is a hegyközségeken alapul. A saját fejlesztésben készült HEGYIR rendszer révén a hegyközségek adatkezelése egységes informatikai struktúrában történik. Ez az informatikai rendszer az alapja az ágazati adatszolgáltatásnak és a Földmérési és Távérzékelési Intézettel (FÖMI) közösen kialakított VINGIS rendszer révén az EU-s támogatások igénybe vételének. A hegyközség egyéb feladatai mellett érdekvédelmi tevékenységet, az ágazat terméktanácsi feladatait is ellátja. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

17

A hegyközség saját lapján (Borászati Füzetek) és időszaki kiadványain keresztül az ágazati szereplőket minden fontos szakmai információhoz hozzájuttatja. A hegyközség az Assemblée des Regions Européennes Viticoles* (AREV) tevékenysége keretében az ágazat nemzetközi képviseletében is részt vállal. A Magyar Szőlő és Bortermelők Szövetsége az ágazat egyik jelentős, országos hatáskörű érdekképviseleti szerepet betöltő szervezete. Hatásköre, a képviselt szervezetek száma és jelentősége révén, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával közösen, részt vesz az ágazat országos szintű képviseletében. Mint az egyesületi törvény alapján működő önkéntes tagságú szervezet, vállalja azokat az érdekképviseleti feladatokat, amelyeket a hegyközségi szervezet törvényi akadályok miatt nem végezhet. A szövetség tagja az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetségének és EU szinten részt vesz a Comité des Organisations Professionnelles Agricoles de l’ Union Européenne** és a Comité Général de la Cooperation Agricole de l’ Union Européenne*** COPA-COGECA rövidítésű - szakmai tanácsadó szervezet munkájában. Előbbi az egyéni, utóbbi a szövetkezeti termelők európai szintű érdekképviseleti szerve. A csúcsborászatok országos szintű érdekképviseleti szervezete a Pannon Bormíves Céh , illetve a Vindependent. A szőlőoltványtermesztők érdekvédelmét ellátó Magyar Szőlőoltvány-termesztők Szövetsége az ország szinte valamennyi oltványtermesztőjét összefogja. A minőségszabályozási és eredetvédelmi intézményrendszer A minőségszabályozás végrehajtásának bázis-intézete szőlő és a bor esetében az MGSZH. Teljes körű jogosítványokkal rendelkezik a minősítéstől az ellenőrzésig. Ennek megfelelően jelenleg kizárólag ez a szervezet jogosult a jogszabályokban előírt hivatalos tanúsítványok kiadására. A vállalkozói alapon működő laboratóriumok és szaktanácsadási intézmények által végzett minősítések eredményei felhasználhatók a belső ellenőrzésben valamint a technológia- és termékfejlesztésben, de a hatósági minőségtanúsítást ma még nem helyettesíthetik bár minőségtanúsítás bizonyos területein a közeljövőben várhatóan nagyobb szerepet fognak játszani a helyi szervezetek. A hegyközségek saját szakmai szabályaik és a borvidéki rendtartásuk révén jelentős szerepet játszanak a minőségszabályozásban is. Egyre több akkreditált helyi érzékszervi borminősítő bizottság alakul. A különböző minőségirnyítási rendszerek közül egyedül a HACCP-rendszert írta elő jogszabály. A nagy élelmiszer-kereskedelmi láncok speciális minőségirányítási rendszerek használatát írhatják elő a beszállítók részére. Eredetvédelmi szempontból ki kell emelnünk, a 2010. májusában felálló, Bor Eredetvédelmi Tanácsot, akinek a legfontosabb feladata az oltalom alatt álló eredetmegjelöléses, és földrajzi jelzéses borászati termékek termékleírásának szakmai és jogi véleményezése.


18

Az oktatási, kutatási és ágazatfejlesztési intézményrendszer Az oktatásban a szakmunkás képzéstől az egyetemi szintig nagy múltú intézményi bázis található. A felsőfokú oktatás terén az alábbi intézményekben történik a szőlészethez illetve a borászathoz kapcsolódó BSc illetve MSC képzések: • Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi illetve Élelmiszertudományi Karai; • Gyöngyösi Károly Róbert Főiskola; • Kecskeméti Főiskola Kertészeti Főiskolai Kar • Pannon Egyetem Georgikon Kar Keszthely; • Szent István Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar Gödöllőn Fontos megjegyezni, hogy ezeknek az oktatási intézményeknek mára nem csak egymással, hanem a külföldi felsőoktatási intézményekkel is meg kell küzdeniük az oktatók kegyeiért. Egyre több hallgató külországban tölti képzésének egy részét vagy egészét, illetve tölti ott gyakorlatát. A középfokú és a szakmunkás szintű oktatás rendszerében folyó szőlészeti borászati képzés országos kiterjedtségű. A borászat számára meghatározó a Budapesti Corvinus Egyetem „Soós István” Borászati Szakközépiskola és Szakmunkás Képző Intézet. Jelentősebb oktatási tevékenység zajlik a vincellér, a posztgraduális és gasztronómiai képzésben. Ezeken a területeken az iskolarendszerű képzés mellett a vállalkozási formában futó képzések is megjelentek. A szőlészeti és borászati kutatási intézeteket 2008-ban a helyi felsőoktatási intézetekhez csatolták, melyek teljes nevei jelenleg a következők: • Budapesti Corvinus Egyetem Szőlészeti és Borászati Központ • Pannon Egyetem Agrártudományi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Badacsony • Pécsi Tudomány Egyetem Természettudományi Kar, Szőlészeti és Borászati Intézet; • Károly Róbert Főiskola Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete, Eger. A kutatások kiterjednek a termőhely, a fajta, a szőlőtermesztési és borászati technológia valamint az ökonómia területére terjednek ki. A jelentős regionális feladatokat ellátó kutatóhelyek egyben szakmai szaktanácsadási központok is. A nemzetközi szakmai intézményrendszer Az egyre inkább nemzetközivé váló borforgalmazás révén megnőtt a nemzetközi kapcsolatok jelentősége. A nemzetközi szervezetek az információszerzés mellett az ország- és szakmai imázsteremtésnek is fontos színterei. A szőlő- és bortermelés számos nemzetközi szakmai szervezete közül jelentőségét tekintve három emelkedik ki. A párizsi székhelyű 1924-ben alapított Office International du Vin (OIV) a világ szőlészetének és borászatának átfogó, tudományos megalapozottságú, koordinatív szakmai szervezete. Magyarország az OIV alapító tagja. Tekintettel arra, hogy az OIV kormányközi szervezet a tagországok az illetékes tárcák által kijelölt szakembereken keresztül biztosítják a képviseletüket. Az OIV döntéshozatali fóruma a Közgyűlés. A szervezet évente szakmai kongresszust is szervez. A világ szőlészetét és borászatát átfogó tevékenységéről a internetes fórumok mellett a Bulletin d’OIV tudományos folyóirat tájékoztat. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

19

A szintén párizsi székhelyű, 1951-ben alakult Federation Internationale des Vins et Spiritueux** (FIVS) az OIV-nél szélesebb termékkörben mozog, a bor- és szesztermelés val amint az alkoholpiac képviseletében végez nemzetközi szintű érdekképviseletet. Az AREV, mely 1988-ban alakult meg, az EU-n belüli szőlőtermesztés, borászat és borkereskedelem szabályozását, szakmai befolyásolását tekinti feladatának. Az EU-tagság miatt a COPA-COGECA-ban való ágazati képviselet egyre fontosabbá válik. 2010. március 24-én alakult meg az EFOW (European Federation of Origin Wine), azaz az Oltalom alatt álló Borok Európai Szövetsége, amely az OEM és OFJ borok európai érdekvédelmét és lobbiját látja el Brüsszeli központtal. Egyéb speciális intézmények Dinamikus szerveződés a Magyar Szőlő és Borkultúra Alapítvány, mely eddig főként rangos rendezvények szakmai szervezésével (például VinAgora, Budapesti Nemzetközi Borfesztivál) hívta fel magára a figyelmet. Kiadványai révén igyekszik a borászati témájú tájékoztatás területén tapasztalható hiányokat betölteni. 1992-ben alapították meg a Magyar Bor Akadémiát, mely alapító nyilatkozata szerint sajátos eszközeivel a magyar borok fő meghatározójává kívánja tenni a „minőség, tisztesség és hitelesség követelményét”. A Magyar Bor Akadémia tagjai nemcsak szakemberek lehetnek: a gazdasági élet, a kereskedelem és a vendéglátás kiváló reprezentánsai is szerepelnek közöttük. Profilja az évek során – hagyományos tevékenysége mellett – képzésekkel, az Év Bortermelőjének megválasztásával és szakmai rendezvényekkel bővült. Speciális jelentőségű szakmai-hagyományőrző szervezetek az országos szinten is összefogott borrendek. Több tucat bor- és két pezsgőrend is működik. A borrendek a borvidékeken kifejtett működésük, szakmai hagyományápoló tevékenységük mellett felvonulásukkal színpompássá teszik az országos rendezvényeket. A falusi turizmus speciális ága, a borutak szervezete – miként az európai bortermelő országokban – hazánkban is jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. A borutak szervezése borvidékenként eltérő módon valósult meg. Örvendetesen bővült az utóbbi időben a borokkal foglalkozó könyvek, kiadványok, újságok internetes portálok száma. A szőlészet és borászat egyetemi rangú tankönyvétől az egyes borvidékek változó kiállítású és még heterogénebb tartalmú megjelenítéséig terjed a kínálat. A sajtótermékek egy része főként a fogyasztó és a gasztronómia oldaláról közelít. A Borászati Füzetek és a Kertgazdaság a borászat szűkebben vett szakmai és tudományos értékű folyóiratai.


20

III. Új borpiaci szabályozás az EU-ban A közös borpiaci szabályozás az Európai Unió közös agrárpolitikájának (KAP) szerves része, teljes mértékben igazodik annak alapelveihez. A borpiaci szabályozás kiemelt céljai: a termelékenység és a versenyképesség növelése; a borpiac stabilizálása; a termelők és fogyasztók egészségének védelme; a vidéki népesség megtartása, valamint a tájjelleg megőrzése. A borpiaci szabályozás hosszú változásokon ment keresztül és számos reformot élt meg az elmúlt negyven évben. Az első borpiaci szabályozást 1960-as évek végén dolgozták ki, és 1970-től vezették be. Fontos kiemelni 1976-ot, amikor az asztali bort érintő túltermelési válságok hatására, a piaci egyensúlyt megteremteni akaró intézkedéseket vezettek be: bevezették a szőlőterületek növelésének tilalmát (telepítés csak újratelepítési joggal lehetséges), valamint a feleslegek levezetésére lepárlási intézkedéseket foganasítottak. A kibővülő Európai Közösségben, a ’80-as években, a piacstabilizáció elveinek fenntartása mellett, fokozatosan ösztönözni kívánták a minőségi termelési szerkezet előmozdítását. Ekkor vezették be a melléktermékek kötelező lepárlása, a kivágási támogatás vagy a szőlőültetvények szerkezetátalakítása programokat. A Világkereskedelmi szervezetnek az agrártámogatásra vonatkozó szigorú szabályai, és eredetmegjelölésre vonatkozó előírásai, az új évezredben valamennyi európai bortermelőt érintő túltermelési válság, az európai bortermelés versenyképességének csökkenése, az egyre gyakoribb és drága krízislepárlások alkalmazása, valamint a pazarló európai borpiaci szabályozás eredményeként született meg a 2008. augusztus 1-től bevezetett új közös borpiaci szabályozás. A borpiaci szabályozás jelenlegi formájának kialakulása hosszú viták és megannyi kompromisszum eredménye, amit végül 479/2008/EK számon fogadott el és hirdetett ki a Bizottság4. A két éves előkészítés után megszületett új közösségi borpiaci szabályozást az EU két ütemben vezette be: 1. lépésként 2008. augusztus 1-től: - a támogatási programra (nemzeti borítékra) vonatozó szabályozást; - a termőpotenciálra vonatkozó szabályozást; - a szőlőültetvények 3 évre szóló támogatott kivágási programját; - a szőlészeti-borászati ellenőrzésekre vonatkozó előírások; - harmadik országokkal folytatott kereskedelemre vonatkozó szabályok. 2. lépésként 2009. augusztus 1-től lépett hatályba: - az eredet-megjelöléssel és földrajzi jelzéssel ellátott borokra valamint - a borok címkézésére és jelölésére vonatkozó előírások; - az alkalmazható borkészítési eljárások szabályozása; - a szőlészeti és borászati adatszolgáltatásra; - borászati termékek fuvarozásához szükséges kísérőokmányokra, valamint - a borászati nyilvántartásokra vonatkozó szabályozás. 4

A rendeletet a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) szóló 1234/2007/EK Tanácsi rendeletbe integrálta a Bizottság „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

21

A következőkben röviden áttekintjük a borpiaci szabályozás fő elemeit, majd azt követően a hazánkban bevezetett támogatási formák speciális szabályait ismerjük meg közelebbről. Szőlőbor ágazati támogatások: Fontos változás, hogy a korábbi borpiaci szabályozáshoz képest már nem az EU osztja fel az egyes támogatási intézkedések között a borpiaci költségvetési keretet, hanem az EU a tagállamok számára állapít meg egy bizonyos költségvetési keretet. Ezt a tagállam által felosztható keretet nevezzük nemzeti borítéknak. Természetesen az adott tagállam, a számára az adott borpiaci évben biztosított nemzeti borítékban szereplő összeget, csak a bizottsági rendeletben meghatározott programokra az ott meghatározott alapelvek szerint oszthatja ki az abban meghatározott előírásoknak megfelelő termelők között. Jelenleg a borpiaci szabályozás a 2008/2009-es borpiaci évtől5 a 2012/2013-as borpiaci évig, tehát az EU jelenleg hatályos pénzügyi költségvetési időszakára határoz meg pontos keretösszegeket tagállamokra lebontva. A 2013 utáni időszak a KAP reformmal szorosan összefügg. Ezen időszakra valamennyi tagállam szabadon rendelkezik arról, mely borpiac szabályozási intézkedésekre ad közösségi támogatást. A 2008-2013 közötti időszakra valamennyi tagországnak egy intézkedési tervet kell készítenie, ami alapján meghirdetheti a támogatási programokat. Az intézkedési tervezeten évente két alkalommal módosítások hajthatók végre. Fontos megjegyezni, hogy az adott borpiaci évre jóváhagyott támogatási összeget legkésőbb a borpiaci évet követő október 15-ig a termelők részére ki kell fizetni. Ellenkező esetben a fel nem használt összegek az adott tagállam részére elvesznek. A tagországok a támogatási program kidolgozása során a közösségi jogszabály által meghatározott intézkedések listájából választhatnak, amelyek a következők lehetnek: − SPS (egységes farmtámogatás): jövedelempótló támogatás jelent. Lehetőség nyílik arra, hogy a tagországok a számukra odaítélt nemzeti boríték egészét egységes farm alapú támogatás (SPS) formájában fizessék ki. Magyarország ezt a támogatási formát nem választotta, mivel a támogatások egy hektárra és egy termelőre jutó támogatási összege nem lett volna előnyös. − Szőlőültetvények szerkezetátalakítási támogatása: a szőlőültetvények modernizációjára, így fajtaváltásra, áttelepítésre és termeléstechnológiai modernizációra továbbra is lehet támogatást nyújtani. Magyarország számára továbbra is ez a legfontosabb támogatási forma, melyről a későbbiekben részletesen beszélünk. − Borászati technológiai támogatás: borászati üzemek technológiai fejlesztését teszi lehetővé a beruházási költségek 40 és 50%-os támogatási szintjével. Magyarország esetében az intézkedés a második legnagyobb szeletét jelenti a nemzeti borítéknak. − Harmadik országba irányuló promóciós támogatás lehetővé teszi, hogy 50%-os költségtámogatás mellett a bortermelők szakmai szervezetei vagy borászati vállalkozások a harmadik országokban, tehát az EU piacán kívül bormarketing

5

Borpiaci év: az adott év augusztus 1-től következő év július 31-ig tart. Pl.: a 2010/11-es borpiaci év 2010. augusztus 1-től 2011. július 31. tart. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

22

−

−

−

−

−

−

−

programot hajtsanak végre. Ez a támogatási forma bevezetése Magyarországon az ötéves terv második felére került ütemezésre. Zöldszüret: a kínálat csökkentésére bevezetett intézkedés, ami az éretlen szőlőfürtök eltávolítását jelenti éretlen állapotban az adott parcellán. A támogatás mértéke a zöldszüret költségének legfeljebb 50%-áig terjedhet. Magyarország ezt az intézkedést nem tervezte, mert kivitelezése nehezen ellenőrizhető. Szüreti biztosítás: a szőlőtermelők jövedelem biztosítását célozza természeti katasztrófák, kedvezőtlen időjárás, betegségek és korokozók okozta jövedelem kiesés esetén, ahol a hozzájárulás mértéke a biztosítási díjak 50%-a illetve 80%-a lehet. Tehát egy piaci alapú biztosítás társfinanszírozásáról van szó. Kockázatkezelési alap (piaci kockázat): a piaci kockázat okozta veszteségek biztosítására szolgáló, termelők által létrehozott alap, amelynek adminisztratív költségei támogathatóak a nemzeti borítékból. Magyarország nem tervezte az intézkedés külön ágazati szintű bevezetését, mivel ezt a feladatot országos szinten rendezte Magyarország a Nemzeti Kárenyhítési Alap felállításával. Sűrítmény felhasználási támogatás természetes alkoholtartalom növelésre: csak átmenetileg, legfeljebb 2012-ig alkalmazható támogatási forma. Az intézkedés célja – hasonlóan a korábbi időszakhoz - a borok minőségének javítása, illetve a sűrítmény árának versenyképessé tétele a cukorhoz képest. Melléktermék lepárlás: 2008. augusztus 1-től az EU eltörölte a borászati melléktermék lepárlási kötelezettségét, ugyanakkor továbbra is megmaradt a melléktermék kötelező kivonása a 25 hl-nél nagyobb mennyiségben bort előállító üzemek esetében. Ennek egyik módja lehet a lepárlás, amit Magyarország kötelezővé tett törköly esetében 1000 hl, seprő esetében 500 hl borelőállítást meghaladó termelők részére. A nemzeti borítékból csak a melléktermék lepárlóhoz történő beszállítási költségeinek kompenzációja valósítható meg. A lepárló részére fizetett támogatási összeget Európai Bizottsági rendelet határozza meg. Szeszesital piacot támogató lepárlás: csak átmeneti időszakra, legfeljebb 2012-ig adható, területalapú támogatási forma. Magyarország ezt az intézkedést bizonyos piaci feszültségek levezetésére és a boralapú szeszesital előállítás alapanyag ellátására alkalmazza. Krízis lepárlás: szintén csak négy évig, legfeljebb 2012-ig alkalmazható intézkedés. A korábbi időszakhoz képest lényegesen nagyobb felelősséget hárít a tagországokra, hiszen az intézkedés alkalmazása során a támogatás nem történhet tisztán EU forrásból, vagyis a nemzeti borítékból, hanem a tagországoknak évről-évre egyre nagyobb tagállami önrésszel, tehát állami finanszírozással is hozzá kell járulniuk a krízis lepárlási támogatáshoz.

Magyarország esetében az alábbi támogatási keret felhasználására nyílt lehetőség az ötéves támogatási program keretében 2008 és 2013 között, melyet a 1. táblázat foglal össze.


23

1. táblázat: A Magyarország számára EU forrásból odaítélt, az Európai Bizottság által jóváhagyott nemzeti boríték felosztási terve az egyes támogatási intézkedések között 2009-2013 közötti időszakra Intézkedés (555/2008/EK Bizottsági rendelet szerint) 1. SPS 2. Promóciós tevékenységek harmadik országok piacán 3. Szőlőültetvények szerkezetátalakítása és átállása 4. Zöld szüret 5. Kockázati alap 6. Szüreti biztosítás 7. Borászati beruházások 8. Melléktermék-lepárlás 9. Szeszesital piac ellátását szolgáló lepárlás (területi alapon) 10. Krízislepárlás 11. Sűrített szőlőmust felhasználása alkoholtartalom növeléshez Összesen

2008/ 2009

2009/ 2010

2010/ 2011

2011/ 2012

2012/ 2013

0

0

0

0

0

Összese n (1 000 €) 0

0 13 31 6 0 0 0 0 2 500

0 13 01 4 0 0 500 5 500 2 500

0 13 80 9 0 0 500 5 500 2 500

1 000 14 55 5 0 0 1 000 8 900 2 500

1 000

2 000

15 081 0 0 1 000 9 500 2 500

69 775 0 0 3 000 29 400 12 500

0 0

0 0

0 0

0 0

-

0 0

1 000 16 81 6

1 500 23 01 4

1 500 23 80 9

1 500 29 45 5

-

5 500

29 081

12 2175

Forrás: FVM Agrárpiaci Főosztály, 2008 Termelési potenciálra vonatkozó szabályok A borpiac stabilitásának megőrzése érdekében az Európai Unió továbbra is fenn kívánja tartani a termőpotenciál növelésére vonatkozó tilalmát. Az újratelepítési jogok rendszerét 2015. július 31-ig maradnak fenn, amit az egyes tagországok saját hatáskörben 2018. július 31-ig meghosszabbíthatnak. Ez az intézkedés sok vitát vált ki az EU-n belül, ezért a terület komplex újragondolása várható európai szinten. A borpiaci szabályozás egy átmeneti időszakon belül engedélyezte a telepítési jog nélkül telepített szőlőültetvények legalizálását, de ezt követően szigorúan büntet minden jogszerűtlen, vagyis újratelepítési jog felhasználása nélkül eltelepített szőlőültetvényt: − Az 1998. szeptember 1. előtt jogszerűtlenül telepített ültetvények helyzete illetékfizetéssel rendezhető − 1998. szeptember 1. után jogszerűtlenül telepített ültetvények esetében az ültetvényt a termelő költségére ki kell vágni, a kivágásig az ültetvényről származó termést le kell párolni, illetve a kivágás elmulasztása esetén hektáronként évente legalább 12 000 € pénzbüntetést kell fizetni.


24

Kivágási támogatás Az Európai Unió a piaci egyensúly visszaállításának biztosítását továbbra is a szőlőültetvények csökkenésével látja biztosítani rövid távon. Ennek legfontosabb eszközeként a szőlőültetvények támogatott kivágását tekinti, amire 1,074 milliárd Euro-t különített el és 175 000 ha szőlőültetvény kivágását irányozta elő a 2008/09 – 2010/11-es borpiaci évek között. A minél gyorsabb kivágás ösztönzésére a támogatási összegek az első évben 20%-kal, második évben 10%-kal magasabbak, a harmadik évben pedig megegyezik a korábbi, 20002008 között alkalmazott támogatási szinttel. Az egy hektárra jutó támogatást a terület terméshozama alapján állapítják meg, amelynek alapja a 2003/2004-2007/2008 borpiaci évek szüreti jelentése (történelmi bázis). A támogatási összegek a terület átlagterméshozamával arányosan nőnek: minél nagyobb az ültetvény terméshozama, annál magasabb a támogatási összeg, amely a magas terméshozamú ültetvények kivágását ösztönzi. Abban az esetben, ha a közösségi szinten meghirdetett kivágási keretet túligénylik, akkor a támogatás elbírálásánál előnyt élveznek azok az 55 év feletti termelők, akik a teljes gazdaságuk szőlőterületét ki szeretnék vágni. Magyarországon a beérkező kérelmeket három csoportba osztják, és ezek alapján rangsorolják azokat: 55 év feletti, teljes területét kivágni kívánó, hiánytalan támogatási kérelmet benyújtó személy hiánytalan kérelmet benyújtó termelők, akik teljes szőlőterületüket ki kívánják vágni 55 év feletti, hiánytalan kérelmet benyújtó személyek az első három feltételnek nem megfelelő kérelmezők. A kivágási program meghirdetése európai szinten igen nagy népszerűségre tett szert. Az első évben igen jelentős kivágási igény érkezett Spanyolországból, Portugáliából és Olaszországból, ami miatt az EU kénytelen volt a visszaosztás elvét alkalmazni. Így a beérkezett kérelmek támogatási összegigényének kevesebb, mint 50%-t lehetett kifizetni. Magyarországon a jelzett 3 200 ha-os igénnyel szemben végül 1 474 ha szőlőültetvény támogatással történő kivágására nyílt lehetőség, ahol az előbb említett első két prioritású gazdák részére történtek meg a kifizetések. Eredetmegjelölések és földrajzi jelzések Előzetesen megjegyezzük, hogy 2009. augusztus elsejétől hatályosak a borok eredetmegjelölésére és földrajzi jelzésére vonatkozó új közösségi szabályok. A borelnevezések és kategóriák tekintetében gyökeres változások következtek be, amelyek közül a legfontosabb, hogy megszűntek a korábban szabályozott borkategóriák. Az EU eltörölte a meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, a földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor és a szűk értelemben vett asztali bor fogalmát. Ehelyett a következő három termékkategóriát vezette be: - oltalom alatt álló eredetjelöléssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OEM) - oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott bor (hivatalos rövidítése: OFJ) - bor, azaz földrajzi jelzés nélküli bor Ezek részletes szabályait a következő részekben tanulmányozzuk át. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

25

Borkészítési eljárások szabályai A borkészítési eljárások tekintetében, a reform után, az EU lényegesen nagyobb mozgásteret biztosít, melyet leginkább az újvilági termelők borpiaci sikerei tettek szükségessé. Az újonnan engedélyezett borászati eljárások elsődleges célja az európai bortermelők versenyképességének javítása. Az új borászati eljárások egyrészt lehetőséget nyújtanak korábban Európában tiltott módszerek alkalmazására, hogy a fogyasztó ízlésvilágának jobban megfelelő, és némely tekintetben olcsóbb borokat is tudjanak az európai borászatok termelni. A borkészítésre vonatkozó egyedi szabályokat a későbbiekben részletesen fogjuk elemezni. Jelölési és címkézési szabályok Az Európai Unió egyre jobban integrálja a borok címkézésének és jelölésének szabályrendszerébe az élelmiszerek jelölésére vonatkozó horizontális szabályokat, ami a bortermelők számára sokszor érthetetlen adminisztrációs terheket jelent, és a borcímkék túlzsúfolásához vezet. A fogyasztó egészségének védelme az EU egyik legfontosabb célkitűzése. E miatt az EU-ban jelenleg is jelentős nézeteltérések mutatkoznak arra nézve, hogy milyen esetleges további információkat kelljen a jövőben a címkéken feltüntetni. A címkézésre vonatkozó szabályokat a forgalombahozatali részben részletezzük. Adatszolgáltatásra vonatkozó előírások Az adatszolgáltatás tekintetében valamennyi, 0,1 ha felett termelő kötelezett. Új szabályként jelenik meg az az előírás, hogy ezeket az adatokat integráltan kívánja az EU kezeltetni a tagállamokkal. Ezen integráció alapja az úgynevezett gazdasági akta, melyben a termelőre és annak birtokára, termelési szerkezetére vonatkozó adatokon túl megjelennek a támogatási kifizetésekre vonatkozó adatok is. A gazdasági aktával illetve egyéb adatszolgáltatással kapcsolatos információkat a későbbiekben részletezzük. IV. A borpiaci reform Magyarországi bevezetése Támogatási programok a szőlő-bor ágazatban A következőkben össze kívánjuk foglalni mindazokat az ismereteket, amelyek a magyar nemzeti boríték keretében meghirdetett támogatási programokra vonatkoznak. A jogszabályok változása miatt előfordulhat, hogy a képzés időpontjában a hatályos jogszabályok több tekintetben változnak. Célunk e tananyag fejlesztésében nem a részletes szabályok egysíkú bemutatása, hanem a támogatások szabályrendszerének, illetve logikájának megismertetése. Az aktuális szabályokról mindig naprakész felvilágosítást adnak a hegybírók, illetve falugazdászok, vagy a Magyar Agrárkamara szakemberei. Szőlőbor ültetvények szerkezetátalakítási támogatása Miként arról az általános részben beszéltünk, a szerkezetátalakítási – és átállási támogatási program a magyar nemzeti boríték felosztása során országunk egyik prioritásaként „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

26

jelenik meg. Ennek oka a szőlőültetvények felújításának, modernizációjának elősegítése, valamint a piacképes termelési szerkezet kialakítása. A szerkezetátalakítási- és átállási programban való részvétel előfeltétele természetesen a telepítési engedély megléte, ezért röviden ismertetni kívánjuk azt, hogy milyen módon kapható egy területre telepítési engedély. Telepítések előzetes engedélyeztetése Miként arról a korábbiakban írtunk, az Európai Unió szigorúan bünteti a telepítési jog nélkül telepített ültetvények tulajdonosait. Szőlőt telepíteni tehát csak engedéllyel lehet az EU, így Magyarország területén is. A telepítési engedély kiadásának feladatát 2004. május 1től a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Piaci Kapcsolatok Igazgatósága látja el, és vezeti az újratelepítési jogok adatbázisát. Szőlőt telepíteni csak a termőhelyi kataszteri osztályba sorolt területeken lehetséges. 0,1 ha felett a szőlőtelepítés engedélyköteles tevékenység. Szintén engedélyt kell kérni, amennyiben a fajtaazonos pótlás során a pótlás mértéke meghaladja az eredeti tőkeállomány 25%-át. Borvidéki település esetében, csak az adott borvidék rendtartásában szereplő fajtákat lehet telepíteni, az ott meghatározott művelésmód betartásával. Amennyiben az adott fajta Magyarországon nem engedélyezett, úgy az adott fajtából kísérleti ültetvényt a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal külön engedélyével lehet telepíteni. A kísérleti eredmények vizsgálata alapján sorolható később osztályba az adott fajta 0,2 ha felett valamennyi telepítést megelőzően talajvédelmi tervet kell készíttetni egy erre jogosult szakemberrel. Egy talajvédelmi terv legfeljebb 5 ha-os egybefüggő területre kérhető ki. Az egybefüggés alatt azt értjük, hogy nem választja el a különböző helyrajzi számú területeket külön helyrajzi számmal jelölt közút, árok, csatorna stb. A hagyományos értelemben vett telepítés engedélyezésére két külön út létezik: • amennyiben még termő szőlőültetvényét kívánja felújítani úgy, hogy a szőlő kivágását követően ugyanarra a területre 3 éven belül más fajtát vagy klónt telepít vissza a termelő, akkor lehetősége nyílik a fajtaváltási engedély kérelmezésére. Ebben az esetben a termelő valójában egy ügymenetben kapja meg a hagyományos értelemben vett kivágási és telepítési engedélyt. A fajtaváltási engedély esetén a termőfelület nem változhat, ugyanazon területre kell a szőlőt visszatelepíteni, de a fajta vagy a klón módosul! A fajtaváltási engedély iránti kérelmeket • az MVH-PKI által rendszeresített formanyomtatványokon kell benyújtani, • helyrajzi számonként külön-külön, • a fajtaváltás megkezdése előtt legalább két hónappal a területileg illetékes hegybíró részére. Az adatlapokon jelölni kell: • a kérelmező nevét, címét, regisztrációs számát, • az érintett ültetvény területének adatait (helyrajzi szám, területnagyság), • a felszámolandó ültetvény jellemző adatait a szőlőkataszterben szereplő adatoknak és a valóságnak megfelelően „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

27

telepítendő fajtát és alanyt (kivétel gyökérnemes oltóanyag használatakor), • kialakítandó művelésmódot, térállást, Borvidéki település esetében, csak az adott borvidék rendtartásában szereplő fajtákkal lehet a fajtaváltást elvégezni. A 2010. áprilisában hatályos jogszabályok szerint a fajtaváltási engedély iránti kérelemhez csatolni kell: • a területre vonatkozó, 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát; • bérelt terület esetén a bérleti szerződés másolatát, és a tulajdonos(ok) hozzájárulását a telepítéshez; • haszonélvezeti-, vagy özvegyi joggal terhelt, osztatlan közös ingatlan esetén az érintettek beleegyező nyilatkozatát a telepítéshez; • 0,2 ha feletti ültetvény esetén az öt évnél nem régebbi talajvédelmi terv másolatát; • törzsültetvény létrehozása esetén az MgSzH határozatát; • gyökérnemes szaporító anyag felhasználása esetén az MgSzH határozatát, hogy a talaj immunis a filoxérával szemben; • kísérleti ültetvény létrehozása esetén az MgSzH Központ által kiadott hozzájáruló nyilatkozat másolatát A hegybíró a benyújtott fajtaváltási kérelmet véleményezi, és véleményével együtt megküldi azt az MVH PKI részére, aki • kikéri az MgSzH szakhatósági véleményét a telepítési engedélyről, • elrendelheti az adott terület helyszíni szemléjét, hogy a telepítés megkezdődött-e a kérelem benyújtása előtt; • ellenőrzi a beküldött kérelem formai és tartalmi helyességét, esetleg egy alkalommal hiánypótoltat; • a fajtaváltási engedély iránti kérelemről határozatot hoz. A fajtaváltási engedély 3 évig érvényes. Ez alatt az idő alatt a termelőnek ki kell vágnia és el kell telepítenie a szőlőt. A határozat kézhezvételét követően a termelő megkezdheti a fajtaváltást, melynek befejezését követő 8 munkanapon belül bejelentési kötelezettsége van a fajtaváltás megtörténtéről a területileg illetékes hegybíró részére, aki a bejelentést továbbítja a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal felé. A szőlészeti szakemberek, hatósági eljárási díj fejében, ellenőrzik a szőlőültetvényt. Ellenőrzésük arra vonatkozik, hogy az ültetvény a telepítési engedélyben szereplő előírásoknak megfelelően, a jogszabályok betartásával került-e kialakításra (oltóanyag minősége, fajta, térállás stb.). A helyszíni szemle jegyzőkönyvét megküldik az MVH-PKI részére, aki saját helyszíni szemle mellett vagy anélkül bejegyzi a telepítés megtörténtét. •

• amennyiben egy „üres” szőlőkataszteri besorolású területet kíván a termelő beültetni szőlővel, ebben az esetben telepítési engedélyt kell benyújtania. A telepítési engedély benyújtásával egyidejűleg szükséges a termőterület nagyságával megegyező újratelepítési jog meglétének igazolása! A telepítési és kivágási engedélyek iránti kérelmeket „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

28

az MVH-PKI által rendszeresített formanyomtatványokon kell benyújtani, • helyrajzi számonként külön-külön, • a telepítés megkezdése előtt legalább két hónappal a területileg illetékes hegybíró részére. •

Telepítési engedély iránti kérelem benyújtásakor az adatlapokon jelölni kell: • a kérelmező nevét, címét, regisztrációs számát, • az érintett ültetvény területének adatait (helyrajzi szám, területnagyság), • telepítendő fajtát és alanyt (kivétel gyökérnemes oltóanyag használatakor), • művelésmódot, térállást, • a megvalósításhoz felhasználni kívánt újratelepítési jog jellemző adatait. Fontos, hogy telepítési engedély kéréséhez bármely telepítési jogot fel lehet használni, függetlenül attól, hogy az a telepítési jog milyen szőlőkataszteri besorolású területen keletkezett. Pl. egy II/1-es szőlőkataszteri terület telepítéséhez elméletileg felhasználható egy I. termőhelyi kataszterről származó újratelepítési jog. Arra azonban figyelni kell, hogy a szerkezetátalakítási- és átállási támogatás benyújtása esetén, ha a borvidéki terv másként nem rendelkezik, I. termőhelyi kataszteri osztályból származó újratelepítési joggal csak az I. termőhelyi kataszteri osztályba, míg II/1 és II/2 szőlőkataszteri termőterületről származó újratelepítési jogot csak magasabb pontszámú területen lehet felhasználni. A 2010. áprilisában hatályos jogszabályok szerint a telepítési engedély iránti adatlapokhoz csatolni kell: • a területre vonatkozó, 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát; • bérelt terület esetén a bérleti szerződés másolatát, és a tulajdonos(ok) hozzájárulását a telepítéshez; • haszonélvezeti-, vagy özvegyi joggal terhelt, osztatlan közös ingatlan esetén az érintettek beleegyező nyilatkozatát a telepítéshez; • 0,2 ha feletti ültetvény esetén az öt évnél nem régebbi talajvédelmi terv másolatát; • törzsültetvény esetén az MgSzH határozatát; • gyökérnemes szaporító anyag felhasználása esetén az MgSzH határozatát, hogy a talaj immunis a filoxérával szemben; • kísérleti ültetvénytelepítés esetén az MgSzH Központ által kiadott hozzájáruló nyilatkozat másolatát A hegybíró a benyújtott telepítési kérelmet véleményezi, és véleményével együtt megküldi azt az MVH PKI részére, aki • kikéri az MgSzH szakhatósági véleményét a telepítési engedélyről, • elrendelheti az adott terület helyszíni szemléjét, hogy a telepítés megkezdődött-e a kérelem benyújtása előtt; „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

29

• ellenőrzi a beküldött kérelem formai és tartalmi helyességét, esetleg egy alkalommal hiánypótoltat; • a telepítési engedély iránti kérelemről határozatot hoz. A telepítési engedély 3 évig, vagy az adott újratelepítési jog lejártáig érvényes. Ez alatt az idő alatt a termelőnek el kell telepítenie a szőlőt. Ezt követően a termelő eltelepítheti a szőlőt, és a telepítés befejezését követő 8 munkanapon belül be kell jelenteni a telepítés megtörténtét a területileg illetékes hegybíró részére, aki a bejelentést továbbítja a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal felé. A szőlészeti szakemberek, hatósági eljárási díj fejében, ellenőrzik a szőlőültetvényt. Ellenőrzésük arra vonatkozik, hogy az ültetvény a telepítési engedélyben szereplő előírásoknak megfelelően, a jogszabályok betartásával került-e kialakításra (oltóanyag minősége, fajta, térállás stb.). A helyszíni szemle jegyzőkönyvét megküldik az MVH-PKI részére, aki saját helyszíni szemle mellett vagy anélkül bejegyzi a telepítés megtörténtét. Kivágási engedély kérelmezésekor szintén az MVH által engedélyezett nyomtatványokat használjuk, melyeken jelöljük: • a kérelmező nevét, címét, regisztrációs számát, • az érintett ültetvény területének adatait (helyrajzi szám, területnagyság), • a kivágandó ültetvény fajtáját és alanyát (kivétel gyökérnemes oltóanyag használatakor), művelésmódját, térállását, Az adatok kitöltésekor ügyeljünk arra, hogy azok a valós állapotnak megfeleljenek, összevetve a HEGYÍR szőlőültetvény kataszteri kivonatában szereplő adatokkal. A kivágási engedély iránti kérelmet az előírt nyomtatványokon, helyrajzi számonként külön-külön benyújtjuk, és csatoljuk hozzá: • a területre vonatkozó, 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolatát; • bérelt terület esetén a bérleti szerződés másolatát, és a tulajdonosok hozzájárulását a telepítéshez; • haszonélvezeti-, vagy özvegyi joggal terhelt, osztatlan közös ingatlan esetén a érintettek beleegyező nyilatkozatát a telepítéshez; • a hegybíró által kiadott szőlőültetvény kataszteri kivonatot. A kivágási engedély iránti kérelmet a szőlő területe szerint illetékes hegybíró részére nyújtjuk be, aki véleményével együtt megküldi azt az MVH-PKI részére, amely • elrendelheti az adott terület helyszíni szemléjét, hogy a kivágás megkezdődött-e a kérelem benyújtása előtt; • ellenőrzi a beküldött kérelem formai és tartalmi helyességét, esetleg egy alkalommal hiánypótoltat; • a kivágási engedély iránti kérelemről határozatot hoz.


30

A kivágási engedély a határozat kézhezvételétől számított 3 évig érvényes. Ez alatt az idő alatt a termelőnek fel kell számolnia a szőlőültetvényt. A kivágás befejezését követő 8 munkanapon belül be kell jelenteni a kivágás megtörténtét a területileg illetékes hegybíró részére, aki a bejelentést továbbítja a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal felé. A szőlészeti szakemberek, hatósági eljárási díj fejében, ellenőrzik a kivágás megtörténtét. A helyszíni szemle jegyzőkönyvét megküldik az MVH-PKI részére, aki saját helyszíni szemle mellett vagy anélkül bejegyzi a kivágás megtörténtét, és határozatot hoz az újratelepítési jog keletkezéséről. Újratelepítési jog Miként azt a korábbiakban leírtuk, telepítési engedélyhez újratelepítési jog szükséges, ami minden esetben szőlőültetvény kivágásával keletkezik. Az újratelepítési jog vagyoni értékű jog, amely Magyarország teljes területén szabadon felhasználható: − 1996. május 1 – 2004 április 30. közötti kivágások esetén 2010. július 31-ig − 2004 május 1. – 2008. július 31. közötti kivágás esetén a kivágást követő nyolc borpiaci éven belül − 2008. augusztus 1. után kivágott szőlőültetvény esetében 2015. július 31. használható fel. A fel nem használt újratelepítési jogok, ide értve az 1996. május 1 - 2004. április 30. között keletkezett újratelepítési jogokat, az MVH-PKI által vezetett jogtartalékba kerülnek, melyből valamennyi szőlőtermelő újratelepítési jogot igényelhet az MVH által rendszeresített formanyomtatványokon 2010. augusztus 1-től. 1 ha újratelepítési jog árát 20 000- 150 000 Ft között határozhatja meg az MVH. Az ár meghatározásakor az MVH figyelembe veszi, hogy a termelő − egységes szerkezetű ültetvényből kivágott szőlőültetvény helyén telepít-e újra − I. termőhelyi kataszteri osztályba sorolt területről származó újratelepítési jogot igényel-e − telepítendő területének nagysága meghaladja-e a másfél hektárt. Igazoltan fiatal mezőgazdasági termelő ingyenesen juthat újratelepítési joghoz, amennyiben a szükséges dokumentumokat mellékeli vásárlási kérelméhez. Vásárlási kérelmet csak az a termelő nyújthat be az MVH részére, aki az újratelepítési jog vásárlási kérelmével együtt telepítési engedély iránti kérelmet nyújt be. Vállalnia kell, hogy a vásárolt jogot a vásárlást követő második borpiaci év végéig felhasználja úgy, hogy vagy oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel előállított bort adó ültetvényt telepítést. Amennyiben egy szőlőtermelő telepíteni szeretne, de nem rendelkezik újratelepítési joggal, azt a nemzeti tartalékalapon túl vásárolhat bármely személytől. Az újratelepítési jog adásvétellel csak egyszer ruházható át. Ha a vásárló nem használja fel, úgy a jog a nemzeti tartalékalapba kerül. Az átruházást két tanú által vagy ügyvéd által hitelesített magánokiratba (átruházási szerződés) kell foglalni. A szerződésben fel kell tűntetni az eladó és a vevő nevét, címét és regisztrációs számát, illetve a keletkezett újratelepítési jog meghatározott adatait: hol „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

31

(település, helyrajzi szám), mikor, milyen engedélyszámon vágták ki az adott szőlőt, illetve a kivágott ültetvény területnagysága, kataszteri pontértéke. A szerződést mellékelve ki kell tölteni az MVH által meghatározott formanyomtatványokat is, amelyeket be kell küldeni az MVH-PKI részére, aki formai és tartalmi vizsgálat után esetleg hiánypótoltat, majd a telepítési jogot átvezeti a vásárló részére. Az átvezetési kérelemhez továbbiakban mellékelni kell a vásárló nyilatkozatát, hogy az újratelepítési jogot csak OEM vagy OFJ bort adó szőlőültetvényhez használja fel. Miután pontosan tanulmányoztuk azt, hogy hogyan kaphat a termelő telepítési és vagy fajtaváltási engedélyt, a következőkben visszatérünk eredeti problémánkhoz a szerkezetátalakítási- és átállítási támogatás igényléséhez. Ezt a következőkben rövidebben szerkezetátalakítási támogatásnak nevezzük. Szerkezetátalakítási támogatást Magyarországon négy tevékenységre lehet igénybe venni: •

•

•

•

fajtaváltás során egy vagy két borpiaci év alatt a régi ültetvényben termesztett fajtát cseréljük le a Borvidéki tervben meghatározott más fajtára vagy a korábbi fajta vírustesztelt klónjára, telepítéssel, illetve átoltással, ültetvény áttelepítése, egy adott területen, egy vagy két borpiaci év alatt, a Borvidéki tervben meghatározott fajtát és művelésmódot kialakítva jobb ökológiai adottságok közé telepítjük a szőlőt, mint az újratelepítési jogunkon szerepel. ültetvény támrendszerének létesítése során az ültetvény régi támrendszerét új támrendszerre cserélik, és elvégzik a szükséges tőkepótlásokat. ültetvény támrendszerének korszerűsítése esetén az ültetvény művelésmódjának megváltoztatásával teljes körűen felújítjuk a támrendszert úgy, hogy oszlopot, karót, huzalokat legalább 20-20%-os mértékben cseréljük ki vagy a huzal legalább 80%-át és a többi támrendszer elemeit (oszlop, karó) a szükséges mértékig cseréljük,

Az intézkedés során adható átlag támogatási összeg lényegesen nőtt a korábbi időszakhoz képest, 8 000 €/ha-ról 12 500 €/ha. Ezt az összeget a négy tevékenység átlagában kell meghatározni. Az egyes tevékenységek támogatási összege jelentősen eltér. Legalacsonyabb összeget az ültetvény támrendszerének korszerűsítése, illetve –létesítése tevékenységre kapható. Fajtaváltás, illetve áttelepítés esetén a támogatási összeg függ az elvégzett munkáktól, a telepítési sűrűségtől, illetve az ültetvény térállásától. A pontos összegekre vonatkozó adatokat a hatályos FVM rendelet tartalmazza. A támogatható egybefüggő minimális ültetvényfelület 0,2 ha és a támogatás mértéke 75%, kivétel Pest megyében, ahol a 50% azzal a megkötéssel, hogy az ültetvényt 5 évig művelni kell, és ugyanarra a területre 10 borpiaci éven belül szerkezetátalakítási támogatás nem igényelhető. A támogatás igénybevétele nem igényel különös adminisztrációs munkát, ugyanis nem kell hozzá számlákat bemutatni. Az ellenőrzés az ültetési munkák kivitelezését vizsgálja és ez alapján határozza meg az utalható támogatási összeget. Az oltványokról, illetve dugványokról viszont meg kell őrizni az oltványtermesztő által kiadott eredetiségi iratát. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

32

Támogatás csak borvidéki településeken létrehozott ültetvényekre adható, ugyanis a támogatás előfeltétele, hogy az adott borvidék érvényes borvidéki tervvel rendelkezzen. A borvidéki terv az adott borvidék marketingstratégiájának első számú eleme, hiszen ebben szabályozzák, a jövőben létrehozandó és felújítandó ültetvények: - termőhelyére - szőlőfajtára (engedélyezett, illetve kísérleti) - telepítési sűrűségre - térállásra (tő- és sortávolság) - művelésmódra vonatkozó előírásokat. A borvidéki tervet július 15-ig fogadja el a szakminiszter, és hirdeti ki az MVH közleményben. A borvidéki terv fajtalistája eltérhet a rendtartásban az adott borvidéken engedélyezett fajták körétől, hiszen a közösségi szabályozás piacképes termék előírását kéri a borvidékektől, amelyek akár földrajzi jelzés nélküli borokat is tartalmazhatnak. Itt hívjuk fel a figyelmet, hogy telepítési szándékuk esetén pontosan ismerni kell a borvidéki tervet, hiszen lehetnek olyan fajták, amelyek a borvidéki rendtartásban szerepelnek ugyan, de a borvidéki terv nem tartalmazza azokat. Ebben az esetben arra a fajtára szerkezetátalakítási támogatás nem vehető igénybe. A fenti ismeretek alapján a termelőnek a szerkezetátalakítási támogatáshoz készítenie kell egy egyéni tervet, amelyben jelöli, nevén és regisztrációs számán túl, hogy az adott borpiaci évben milyen szerkezetátalakítást kíván megvalósítani. Ezt a hegybíró összeveti a borvidéki tervvel, és dönt annak támogatásáról vagy elutasításáról, illetve egyben felvezeti az adott területre vonatkozó szőlőültetvény kataszteri osztályba sorolást ellenőrző VINGIS adatlap igénylő kódját. Támogatási kérelmet a termelő minden év április 30-ig nyújthat be: • meglévő, már befejezett szerkezetátalakítási tevékenységre. fajtaváltás, illetve áttelepítés esetén lehetőség nyílik arra, hogy két év alatt valósítsa meg azt a termelő. Első évben a szaporító anyagot telepíti el, és második évben építi ki az ültetvény támrendszerét • befejezetlen szerkezetátalakítási tevékenység esetén 120%-os bankgarancia mellett, előleg kérelmezhető. A bankgarancia formai követelményeit a vonatkozó jogszabály tartalmazza. Ebben az esetben a termelőnek 2 borpiaci éven belül a szerkezetátalakítást meg kell valósítania, és a megvalósítást követően kérelmezheti a bankgarancia felszabadítását. Ebben az esetben a termelő az első évben jogosult a telepítéshez kapcsolódó támogatási összegre, míg a második évben a fennmaradó támrendszer kiépítésére járó támogatási összegre. A támogatási kérelmet az MVH által engedélyezett formanyomtatványokon kell benyújtani, feltűntetve rajta: • kérelmező nevét, címét regisztrációs számát • mely szerkezetátalakítási tevékenységet kívánja elvégezni • befejezett vagy nem a beruházás • fajtaváltás és áttelepítés esetén egy vagy két borpiaci év alatt akarja megvalósítani • kérelmét keretkimerülés esetén átkívánja-e vinni a következő borpiaci évre „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

33

Valamennyi kérelemhez csatolni kell: • egyéni tervet • haszonélvezeti- és özvegyi joggal terhelt, vagy osztatlan közös tulajdon esetén a jogosultak hozzájárulási nyilatkozatát • felhasznált szaporítóanyag származási igazolását (kivétel be nem fejezett beruházás) • támrendszerről készített vázrajzot (huzalok átmérője talajtól mért távolsága, karók távolsága stb) (kivétel 2 borpiaci év alatt létrehozandó telepítés) • jelenleg a vonatkozó FVM rendelet kéri a 30 napnál nem régebbi tulajdoni lap másolatának benyújtását, holott az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 33/A § (1)6 ezt nem teszi lehetővé! Fajtaváltás és áttelepítés esetén a kérelemhez csatolni kell még: • telepítési/fajtaváltási engedély másolatát Ültetvény támrendszerének létesítése és – felújítása tevékenységek esetén a kérelemhez csatolni kell még: • a HEGYÍR-ből kinyomtatott szőlőkataszteri adatlapot. A telepítési kérelem része az ültetvényleltár, amelyben az ültetvény valamennyi sorára vonatkozón fel kell sorolni a telepített tőszámot, a hiányok számát stb. Az ellenőrzés folyamán első körben az MgSzH, illetve az MVH ellenőrei ellenőrzik, hogy a telepítés a támogatási kérelemnek megfelelő módon került-e kialakításra, különös tekintettel a fajtaazonosságra, a tő-, sor- oszlop és karótávolságra, művelésmódra, a felhasznált huzalok helyzetére és minőségére. Miként azt korábban írtuk, a támogatás elnyeréséhez nem szükséges számlákat bemutatni. A szaporítóanyagra vonatkozóan viszont be kell mutatni az oltványtermesztő által kiadott igazolást annak eredetére vonatkozóan. Fontos, hogy olyan tevékenység a programban nem támogatható, amelyet a pályázati kérelem benyújtását megelőző borpiaci év előtt kezdtek meg. Tehát egy 2010/2011-ben benyújtott támogatás esetén csak akkor támogatható a szerkezetátalakítás, amennyiben a szerkezetátalakítási tevékenységet 2009. augusztus 1. után kezdték meg. Az egyes tevékenységek valós megvalósítsa alapján kapja meg a termelő a támogatási összeget. A támogatási összeg a 2009/2010-es borpiaci évben: Fajtaváltás és áttelepítés esetén: 1 640 000 Ft – 3 660 000 Ft között változik Ültetvény támrendszerének létesítése esetén: 890 000 – 1 560 000 Ft Ültetvény támrendszerének korszerűsítése: 450 000 – 675 000 Ft.

6

33/A. § (1) Az államháztartás alrendszereiből, európai uniós forrásokból, illetve nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból származó, egyedi döntés alapján nyújtott, pályázati vagy pályázati rendszeren kívüli támogatások odaítélésére irányuló eljárásban mellékletként nem lehet tulajdonilap-másolat csatolását kérni. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

34

Beruházási támogatások Miként azt korábban említettük, a magyar nemzeti boríték felosztásakor a második legjelentősebb intézkedést a borászati beruházások támogatása jelenti. 2009/2010-es borpiaci évben nem került meghirdetésre, ugyanis ekkor az EMVA – mezőgazdasági termékek értéknövelési támogatása pályázat került kiírásra. Az EU-s alapnormák szerint viszont ugyanazt a tevékenységet nem lehet két különböző forrásból támogatni. Ezért az itt felszabadult pénzösszegek legnagyobb része a szerkezetátalakítási programba került átcsoportosításra. A támogatás várható intenzitása maximum 50%, Pest megyében nem haladhatja meg az igazolt költségek 40%-át. Sajnos ebben a tananyagban a részletes magyar szabályokat nem tudjuk bemutatni, mert a magyar végrehajtási rendelet kidolgozása a tananyagfejlesztés időpontjában kezdődött meg. Szüreti támogatás Magyarországon a mezőgazdasági biztosítások rendszere, Nyugat-Európához országaiban jellemző biztosítási formákhoz képest, nem tekinthetők jól bevezetett. Ezt a támogatási formát, a tervekkel szemben, a 2009/2010-es borpiaci évben Magyarország nem hirdette meg. Melléktermék lepárlás támogatása Amennyiben a borászati üzem 1000 hl felett bort állít elő, illetve azt meghaladó bornak megfelelő mennyiségű szőlőt dolgoz fel, úgy a törkölyt kötelező lepárlással, míg 500 hl feletti bortermelés esetén a seprőt is kötelező lepárlással kell megsemmisíteni. A támogatás ez esetben a lepárló üzemnek jár, aki a támogatás fejében vállalja, hogy a keletkezett mellékterméket saját költségén elszállítja, vagy 90 napon belül megfizeti a melléktermék beszállításának és rakodásának költségét a borászati üzem részére, amennyiben a borásza a beszállítást maga végezte. Magyarországon jelenleg egy olyan lepárlóüzem létezik - nevezetesen a Kunfehértói Aranykapu ZRt. – amely támogatás mellett veszi át a melléktermékeket, és párolja le azokat. Sűrítmény felhasználási támogatás természetes alkoholtartalom növelésre Miként azt korábban említettük ezt az intézkedést legfeljebb 2012-ig alkalmazható támogatási forma. Az intézkedés célja – hasonlóan a korábbi időszakhoz - a borok alkoholtartalom növelésének támogatása, a sűrítmény árának versenyképessé tétele a cukorhoz képest. A támogatás igénybevételének feltétele, hogy a borászati üzem rendelkezzen 60 napnál nem régebbi must sűrítmény, illetve finomított must sűrítmény minősítési bizonyítvánnyal, illetve a must sűrítmények felhasználását megelőző második nap 12 óráig az MVH PKI részére elektronikusan a felhasználást bejelentse. • a művelet elvégzésének helyét, időpontját • a javítandó must, vagy erjedésben lévő bor megnevezését, és • a felhasználni kívánt mustsűrítmény alapanyagát A támogatás mértéke: • sűrített szőlőmust felhasználása esetén 1,699 euró/térfogatszázalék/hl, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

35

finomított szőlőmust-sűrítmény felhasználása esetén 2,206 euró/térfogatszázalék/hl A támogatási kérelmet a mustsűrítmény felhasználását követő kettő hónapon belül kell benyújtani az MVH-PKI részére, az általa rendszeresített formanyomtatványokon. A kötelező mellékleteket a nyomtatvány kitöltési útmutatója, illetve a formanyomtatvány is pontosan sorolja fel. •

Szeszesital piacot támogató lepárlás Ezt a támogatási formát Magyarország három alkalommal hirdette meg a nemzeti boríték keretében. Fontos, hogy csak 2011/2012-es borpiaci évig engedélyezett területalapú támogatásról van szó, mely boralapú szeszesital előállítási alapanyag ellátására alkalmazható. Mivel a támogatás igénybevételének szabályai valamennyi kampány során eltérő volt, így csak a legfontosabb szabályokat kívánjuk felsorolni. A pincészetek csak igazolhatóan saját bort tudtak az intézkedésre felajánlani, és csak azon borászati üzemek, melyek ellen a borászati hatóság nem kezdeményezett bármilyen bezárási vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan termék kötelező lepárlását. Mivel területalapú támogatásról van szó, ezért a jogszabályalkotó szigorú minimális és maximális terméshozamot ír elő a termelők részére. A támogatás mértéke függ a felajánlott bor alkoholtartalmától, és a hektáronkénti terméshozamtól. A termelő egyszer részesül a támogatás összegében, továbbá a felvásárló köteles hektoliter fokonként legalább 200 Ft átvételi árat megfizetni. Ezek alapján egy ~ 80-90 hl/ ha terméshozamú, 10% vol. természetes alkoholtartalmú bor esetében a termelő nettó ~ 75-80 Ft/liter összeget kap a lepárlóüzembe szállítva. Fontos, hogy a támogatási kérelemhez csatolni kell mindig az adott tétel szőlő és borszármazási bizonyítványának másolatát, a borászati hatóságnak a felajánlott tételre vonatkozó minősítését, illetve a lepárlóüzem és az eladó között létrejött szerződés másolatát. Szerződést bármely, erre megfelelő jövedéki és szakhatósági engedéllyel rendelkező lepárló adóraktárral köthető. V. Borkészítés és forgalomba hozatal szabályai Ebben a fejezetben áttekintjük mindazokat a szabályokat, melyek meghatározzák a borkészítés és a forgalomba-hozatal kereteit. Borkészítésre vonatkozó szabályok Továbbra is az az alapelv érvényes, hogy borkészítés során csak az EU szabályozás által megengedett borászati eljárások és kezelések alkalmazhatóak a jogszabályban rögzített határértékek betartásával. Olyan eljárás, amit a közösségi jogszabály nem tartalmaz, nem alkalmazható a borkészítés során. Az EU-ban csak egy pozitív borkészítési eljárásról szóló lista létezik, amelyet A 479/2008/EK tanácsi rendeletnek a szőlőből készült termékek kategóriái, a borászati eljárások és az azokhoz kapcsolódó korlátozások tekintetében történő végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 606/2009/EK Rendelet (2009. július 10.) tartalmaz.


36

OEM borok előállítása esetén különösen felhívjuk a figyelmet az alábbi általános szabályokra, melyektől az adott termékleírás szigorúbb szabályokat is meghatározhat: o megengedett maximális terméshozam 100 hl/ha o a szőlőnek 100%-ban a lehatárolt termőterületről kell származnia o a szőlő feldolgozása az adott lehatárolt termőterületen, vagy azzal szomszédos közigazgatási területen történhet. o a 606/2009/EK bizottsági rendeletben meghatározottak borászati eljárások közül nem engedélyezett a Aleppo fenyőgyanta hozzáadás tannin hozzáadása karamell hozzáadása bor alkoholtartalmának részleges kivonása o a pezsgők, minőségi pezsgők és illatos minőségi pezsgők kivételével tilos a fehér- és vörösborok házasítása. OFJ borok előállítása esetén különösen felhívjuk a figyelmet az alábbi általános szabályokra, melyeknél a termékleírás szigorúbb szabályokat is meghatározhat: o megengedett maximális terméshozam 120 hl/ha o a szőlőnek 85%-ban a lehatárolt termőterületről kell származnia o a szőlő feldolgozása az adott lehatárolt termőterületen történhet a 2012/2013-as borpiaci évtől. o a 606/2009/EK bizottsági rendeletben meghatározottak borászati eljárások közül nem engedélyezett a Aleppo fenyőgyanta hozzáadás karamell hozzáadása o a pezsgők, minőségi pezsgők és illatos minőségi pezsgők kivételével tilos a fehér- és vörösborok házasítása. Általános szabályok: Az Európai Unió továbbra is tiltja harmadik országból származó szőlőből (pl.: Horvátország, Szerbia, Ukrajna) az EU területén bort készíteni, vagy harmadik országból származó mustot, mustsűrítményt, bort az Európai Unióban készült borhoz hozzáadni. Az EU C szőlőtermelő övezetében, így Magyarországon, a 2009-es szürettől kezdve a korábbi 2 tf% helyett már legfeljebb csak 1,5 tf%-kal növelhető a friss szőlő, a szőlőmust, a részben erjedt szőlőmust, vagy az erjedésben lévő újbor természetes alkoholtartalma. Csak rendkívül kedvezőtlen időjárás esetén van lehetőség a 1,5 tf%-on felül még 0,5 tf%-os alkoholtartalom kiegészítésre, amelynek engedélyezését a tagállamnak kell kérnie az Európai Bizottságtól. Az alkoholtartalom növelésére, és módszereire az OFJ és OEM borok esetében a termékleírások szigorúbb szabályokat is megállapíthatnak az itt felsorolt előírásokkal szemben. Az alkoholtartalom növelésére alkalmazható eljárások tekintetében a korábbi szabályozáshoz képest nem volt változás, továbbra is az alábbi javítóanyagok alkalmazhatóak: - cukor, sűrített szőlőmust vagy finomított szőlőmust sűrítmény, amennyiben az alkoholtartalom-növelés friss szőlő (cefre), részben erjedt szőlőmust vagy erjedésben lévő újbor esetében történik, „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

37

-

cukor, sűrített szőlőmust, finomított szőlőmust sűrítmény, vagy részleges sűrítés (beleértve a fordított ozmózist), amennyiben az alkoholtartalom-növelés szőlőmust esetében történik, hűtéssel történő sűrítés bor esetében.

Javítás során az alábbi korlátozásokra kell tekintettel lenni: - cukor hozzáadása továbbra is csak száraz cukrozással történhet; - mustsűrítménnyel vagy a finomított mustsűrítménnyel történő alkoholtartalomnövelés, a javítandó must (cefre, részben erjedt újbor) legfeljebb 6,5%-os térfogat növekedését okozhatja; - szőlőmust vagy bor sűrítése esetén a javítandó termék eredeti térfogata legfeljebb 20%-kal csökkenhet és természetes alkoholtartalmának növekedése legfeljebb 2 tf% lehet; - az alkalmazott alkoholtartalom-növelő eljárásokkal legfeljebb 12,5 tf%-ra növelhető a termék teljes alkoholtartalma; - minden borkategória esetén (OEM, OFJ és FN) a forgalomba hozatalhoz szükséges minimális tényleges alkoholtartalom a C zónában 9 tf%; - az alkoholtartalom-növelés valamint a bor sűrítése csak abban a szőlőtermelő övezetben történhet, ahol a borkészítésre (beleértve a pezsgőt és a habzóbort is) felhasznált szőlőt szüretelték. Magyarország esetében ez a C I. szőlőtermő övezetet jelenti; - az alkoholtartalom-növeléséhez többféle javítóanyag is felhasználható, kivétel ha az alkoholtartalom-növeléshez a sűrítmény-felhasználásra támogatást vettek igénybe. Savtartalom-növelés: Magyarországon savtartalom-növelés és savtompítás is végezhető friss szőlő (cefre), szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, még erjedésben levő újbor és bor esetében. Új szabályozási elem, hogy 2009-től kezdődően a savtartalom növeléshez felhasználható az L(+) borkősavon kívül L-almasav, D,L-almasav vagy tejsav, a közösségi jogszabályban meghatározott feltételek szerint. Savtartalom növelés során az alábbi korlátozásokat kell figyelembe venni: - friss szőlő, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, még erjedésben levő újbor esetében a savtartalom-növelés borkősavban kifejezve 1,50 g/liter felső határig történhet; - bor esetében savtartalom-növelés borkősavban kifejezve 2,50 g/liter felső határig történhet; - borok savtartalmának növelése csak abban a bortermelő gazdaságban történhet, ahol a szőlőt feldolgozták és abban a szőlőtermelő övezetben, ahol a bor készítésére felhasznált szőlőt szüretelték (Magyarország esetében ez a C. I. övezetet jelenti); - ugyanazon termék savtartalmának növelése és alkoholtartalmának növelése nem lehetséges! Az itt megadott értékeknél OEM és OFJ borok esetében a termékleírások ennél szigorúbb határértéket is meghatározhatnak. Borok édesítése A borpiaci reformmal az édesítésre vonatkozó szabályok lényegesen megengedőbbek lettek a korábbi előírásokhoz képest. Ismét felhívjuk a figyelmét, hogy OEM és OFJ borok esetében a termékleírások az itt meghatározott alapelveknél szigorúbb szabályokat is meghatározhatnak. A borok édesítésére az alábbi előírások érvényesek: „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

38

-

-

Borok édesítése szőlőmust, szőlőmust sűrítmény, finomított szőlőmust sűrítmény közül egy vagy több édesítő anyag felhasználásával történhet; Az édesítésre szánt bor összes alkoholtartalma legfeljebb 4 tf%-kal növelhető (az alkoholtartalom-növeléssel történt javításon túl, tehát a 1,5 tf%-os javításon felül édesíthető 4 tf%-kal!); Megszűnt az a korábbi korlátozás, hogy amennyiben a bor esetében alkoholtartalomnövelés történt, akkor édesíteni már csak szőlőmusttal lehet. Alkoholtartalom-növelés esetén a megengedett javítóanyagok bármelyike felhasználható a bor édesítésére; Oltalom alatt álló eredetmegjelöléses – OEM borok (a hazai minőségi és védett eredetű boroknak megfelelő) borok esetében alapesetben, amennyiben a külön szabályozás máshogy nem rendelkezik: o az édesítésre felhasználható termékek: szőlőmust, szőlőmust sűrítmény, finomított szőlőmust sűrítmény közül egy vagy több termék, o az édesítésre szánt bor összes alkoholtartalma legfeljebb 4 tf%-kal növelhető o az édesítés azon a termőhelyen belül vagy annak közvetlen közelében történik, ahonnan az édesítésre szánt bor származik; o az édesítésre felhasznált szőlőmust vagy szőlőmust sűrítmény csak arról a termőhelyről származhat, ahonnan az édesítésre szánt bor származik, vagyis pl. a Badacsonyi olaszrizling csak a Badacsonyi borvidékről, mint lehatárolt termőhelyről származó musttal vagy szőlőmust sűrítménnyel édesíthető. A finomított szőlőmust sűrítmény továbbra is a származási helytől függetlenül használható fel édesítésre, de csak EU tagországból származó finomított szőlőmust sűrítmény alkalmazható. Borok édesítése csak a termelési és a nagykereskedelmi szakaszban lehetséges. Forgalombahozatalra vonatkozó szabályok

Fontos mindenek előtt megjegyezni, hogy bort hazánkban csak olyan termelő hozhat szabad forgalomba, aki rendelkezik az ehhez szükséges szakhatósági engedélyekkel. Szintén kötelezett a hatósági engedélyek beszerzésére valamennyi termelő, aki 10 hl felett bort állít elő Magyarországon. Borászati vállalkozás a borászati hatóságtól három típusú engedélyt kérelmezhet: - bor-előállítási (működési) engedély; - kannatöltési engedély; - palackozási engedély. A kérelemben fel kell tüntetni a kérelmező és a helyszínre vonatkozó alapadatokat, valamint a borelőállításért felelős személy nevét. Kérelem csak olyan helyrajzi számú telephelyre adható ki, • amelyen nem volt olyan cég bejegyezve, melynek a borászati hatóságnál fennálló tartozása volt, illetve • amely telephely nincs ideiglenesen bezárás vagy felfüggesztés alatt. Hasonlóan nem adható ki borászati üzem olyan vállalkozás részére, amely ugyanazon a telephelyen nem szőlő alapú alkoholos termék előállítását, tárolását végzik. Megjegyezzük, hogy a hatályos jogszabály7 adminisztrációs különbséget tesz a 250 hl alatt és a 250 hl felett bort előállító borászati üzemek engedélyének kiadása között. 7

25/2010. (III. 19.) FVM rendelet a borászati üzemek működésének engedélyezéséről, valamint a tevékenységükre vonatkozó higiéniai szabályokról


39

A 250 hl alatt termelő üzem esetében a kérelemhez csak az alábbi mellékleteket kell csatolni: • igazolást, mely alapján a kérelmező szabadon rendelkezik (bérleti jog, tulajdonjog, haszonélvezeti jog stb.) a borászati üzem felett; • méretarányos vázlatot a telephelyről, • kanna- és palackmosás, valamint palackozás kérelmezése esetén a felhasznált víz ivóvíz minősítését, kivétel ha azt a helyi ivóvíz hálózatból szerzi be a borászati üzem. 250 hl felett előállító üzem esetén a kérelemnek tartalmaznia kell még: • a technológiai folyamatábrát; • a technológiai elrendezési rajzot; • az anyagmozgatási és személyforgalmi tervet; • a műszaki-technológiai leírást; • a gyártástechnológia szerinti gépjegyzéket; • a szennyvíz elhelyezésének igazolását; • a tisztítási takarítási utasítást; • a hulladék kezelési utasítást; • a személyi higiéniai utasítást; • új üzem esetén használatbavételi engedélyt; • tevékenység bővítése esetén a korábbi engedélyt. Fenti mellékletek közül a borászati üzem használatbavételi engedélyére vonatkozóan külön jogszabályok (pl.: Balaton törvény, helyhatósági rendeletek) további előírásokat fogalmazhatnak meg, melyről az illetékes önkormányzat jegyzőjénél érdeklődhet. Függetlenül a borászati üzem nagyságától, valamennyi üzemnek eleget kell tennie az alábbi higiéniai előírásoknak • a csatornahálózattal nem rendelkező pincékben a szennyvíz, talaj- és csapadékvízgyűjtő ciszternákat rendszeresen kell kiüríteni és fertőtleníteni; • a borospincékben kielégítő természetes vagy mesterséges szellőztetésről kell gondoskodni; • a bortömlőket és állandó csővezetékeket kívül-belül rendszeresen mosni és fertőtleníteni kell. Tárolásuk során figyelni kell, hogy belőlük a mosóvíz maradéktalanul eltávozhasson, és a tömlők ne szennyeződjenek; • biztosítani kell a borászati tevékenység végzéséhez szükséges világítást, • biztosítani kell a dolgozói létszámhoz igazodó számú illemhelyet, • gondoskodni kell a keletkező hulladékok kezelésről, Kiszerelés (palackozás, kannatöltés) esetén a fentieken túl biztosítani kell: • az edények, kannák, fertőtlenítéséhez, öblítéséhez, töltéséhez és hiteles lezárásához szükséges eszközöket; • a töltési mennyiség ellenőrzéséhez szükséges kalibrált eszközöket. A borászati hatóság a kérelmet eljárási díj keretében vizsgálja meg, és dönt annak megadásáról. A borászati hatóság által kiadott működési engedély beszerzését követően fordulhat a termelő a területileg illetékes vámhatósághoz, és kérheti egyszerűsített adóraktári engedélyének illetve adóraktári engedélyének kiadását. A bor - jóllehet jövedéki adótartalma 0 Ft/liter - továbbra is jövedéki terméknek minősül. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

40

A kérelmet a vámhivatal által rendszeresített formanyomtatványokon kell benyújtani, melynek tartalmaznia kell az alábbi adatokat, illetve dokumentumokat: • a kérelmező nevét, gazdálkodási formáját, hegyközségi kódszámát, adóazonosító jelét vagy adószámát; • a kérelmező címét, székhelyét; • megművelt szőlőterület(ek) helyét, helyrajzi számát, nagyságát (m2), használati • • • • •

jogcímét (saját tulajdon, haszonbérlet, egyéb), telepítésének évét; kérelmező telephelyét vagy telephelyeit, az ott folytatott tevékenységek megjelölését, a felelős üzemvezető(k) nevét, címét; kérelmező nyilatkozatát, hogy mely tevékenységeket kívánja végezni; termelői borkimérés, értékesítési szándék megjelölése; szőlőből szőlőboron kívül állít-e elő más terméket; csatolni kell hitelesítés céljából a külön jogszabályban előírt pincekönyvet.

A családi alapon szőlőt művelő, és a bort egy helyen előállító illetve feldolgozó közeli hozzátartozók kérhetik egy egyszerűsített adóraktári engedéllyel folytatni. Adóalanynak ez esetben a családtagok közössége minősül. A kérelemhez benyújtandó pincekönyv beszerezhető a legtöbb hegyközségen / borvidéki tanácson keresztül, vagy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsától. A vámhatóság a helyszíni szemlét követően adja ki az egyszerűsített adóraktári engedélyt vagy adóraktári engedélyt, mely jövedéki szempontból kiszerelt borászati termékek kereskedelmén túl lehetővé teszi: • saját szőlőből és vele megegyező mennyiségű vásárolt szőlőből bor előállítását, tárolását és raktározását; • kiszerelt termékek kereskedelmét belföldön, mind az EU-ban mind pedig harmadik ország felé; • termelői borkimérést. Jövedéki szempontból a bor kiszerelésének három formája lehetséges: • palackozott bor az a bor, melyet 2 liter alatti tárolóedénybe csomagoltak. Erre a termékre hivatalos borzár, vagy zárjegy ragasztása nem kell. • kannás kiszerelésű bor az a bor, amelyet 2-25 liter űrtartalmú tárolóedénybe szereltek ki. Ezen „kannák” nyílásán úgy kell hivatalos borzárt elhelyezni, hogy annak sérülése nélkül a termék ne legyen megnyitható. A hivatalos borzár beszerzését követően a vámhatóság veszi azt nyilvántartásba, és a termelő űrtartalom szerint nyilvántartást köteles vezetni annak felhasználásáról. • hordós kiszerelésű bor minden 25 liter feletti tárolóedényt jelent. Szabad forgalomba bocsátás (kereskedőnek való értékesítés) esetén a kiszerelés megkezdését megelőző 72 órán belül, a vámhatóság felé elektronikusan be kell jelenteni a kiszerelés időpontját és helyszínét! Valamennyi egyszerűsített adóraktári engedéllyel, illetve borászati adóraktári engedéllyel rendelkező borászati üzemnek pincekönyvet kell vezetnie. E termék vezetésének szabályait jelenleg a borászati termékek egységes bizonylatolási, nyilvántartási és elszámolási rendjéről szóló 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet szabályozza 2010. április 30-án. Mivel ezt a rendeletet a közeljövőben módosítani kívánják az érintett szaktárcák, ezért a következőkben csak a legfontosabb nyilvántartási kötelezettségekre hívjuk fel a figyelmet. A részletes, és gyakorlatias szabályokat a képzés gyakorlati részében, a hatályos jogszabályoknak megfelelő példákon fogják gyakorolni. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

41

Pincekönyvet vezetni papír alapon, illetve számítógépes programmal is lehet. Utóbbi esetében azt a vámhatósággal hitelesíttetni kell. A pincekönyvben az alábbi nyilvántartásokat kell 2010. április 30-án vezetni: • betárolt szőlőt; • készletváltozásokat a termék-feldolgozás során; • mustjavítást; • savtartalom-változtatást; • borédesítést; • adómentes borfogyasztást (természetes személy esetén); • termékértékesítést és vevőnyilvántartást; • kiegészítő és adalékanyagok (cukor, sűrített must, töményített must, tartósított must, borkősav) készletváltozását; • melléktermékek készletváltozását; • tárolótartályokat; • szállítási okmányokat; A borelőállítás folyamán keletkező veszteségeinket vagy tételes elszámolással, vagy általány elszámolással tudjuk rendezni a pincekönyvben. Szőlőt, valamint valamennyi borászati terméket, és borászati mellékterméket csak borkísérő okmánnyal szállítható, mely szoros elszámolású nyomtatvány. Kivétel ez alól a • saját fogyasztásra szánt bor 30 literig, • minőségellenőrzésre, minősítésre szállított bor • ha a szőlőt 70 km-es körzeten belül szállítjuk. A borkísérő okmány papír alapú változatát az illetékes vámhatóság adja ki és érvényesíti. A borkísérő okmányoknak két fajtája létezik: • 2 példányos nyomtatvány, mely a bor szabadforgalomba bocsátására használatos. (1. példány vevőé, 2. példány eladóé) • 3 példányos nyomtatvány, mely a melléktermék, szőlőmust, és bor nem szabad forgalomba hozatali célú szállítását szolgálja. Közfogyasztásra bort Magyarországon forgalomba hozni csak a Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal Központi Borminősítő Igazgatóságának engedélyével lehetséges. E szervezet végzi a borok analitikai vizsgálatát és az FN, valamint a helyi borbíráló bizottsággal (HBB)nem rendelkező OFJ és OEM borok esetében a borok érzékszervi minősítését. A vonatkozó közösségi és magyar jogszabályok szerint, valamennyi OFJ és OEM borászati termék termékleírásában ki kell jelölni azt a helyi borminősítő bizottságot (HBB), amely az adott bor érzékszervi minősítését végzi. A HBB feladata annak megállapítása, hogy az adott bortétel érzékszervi paraméterei alapján megfelel-e a termékleírásban előírt tipikusságra vonatkozó elvárásoknak, és érdemes-e az adott kategória megjelölés használatra. Amennyiben egy termelő valamely hagyományos kifejezést (pl.: késői szüretelés), vagy korlátozottan használható hagyományos kifejezést (pl.: jégbor) kívánja feltüntetni olyan OEM vagy OFJ boron, amely helyi borbíráló bizottsággal nem rendelkezik, ebben az esetben az érzékszervi minősítést az MgSzH-BI által összehívott Országos Borszakértő Bizottság (OBB) végzi el. E testület minden hónap első keddjén ülésezik, és minősíti a számára elővezetett tételeket. A HBB-n nem megfelelt minősítést kapott borok esetében a másodfokú érzékszervi minősítést is az OBB látja el. Minden borászati termék és minden borkategória (OEM, OFJ, FN) esetén a termék forgalomba hozatalához a mintákat a forgalomba hozó (pl. termelő, importőr stb.) biztosítja. Tehát a mintavétel a forgalomba hozó felelőssége. 500 hl feletti tétel forgalomba hozatala „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

42

esetén hatósági mintavétel szükséges, vagyis az MgSzH borászati felügyelője veszi és zárja le a mintát. Fontos változás, hogy azoknál az OEM valamint OFJ borászati termékeknél, melyek érzékszervi minősítését a helyi borbíráló bizottság végzi, a borok lezárását a hegybíró végzi el, kivéve, ha a borvidéki rendtartás vagy az eredetvédelmi szabályzat ennél szigorúbb szabályokat nem állapít meg. A mintavételről - a jövedéki törvény értelmében - jegyzőkönyvet kell készíteni, mely jegyzőkönyvet helyettesíthet az MgSzH által a minták minősítését kérő formanyomtatvány egy másolata is. A forgalomba hozatalhoz szükséges mintaszám az alábbiak szerint alakul: • legalább 3 palack és legalább 0,5 liter űrtartalmú mintát kell venni minősítési célra az MgSzH által elvégzett analízisek részére. Amennyiben az érzékszervi minősítést is az MgSzH végzi, úgy ez a három palack szolgál az érzékszervi minősítésre is. • Amennyiben helyi borminősítő bizottság (HBB) végzi az OEM vagy OFJ borok minősítését, úgy az érzékszervi minősítésre szolgáló minták számát a HBB működési szabályzata határozza meg. A mintavételhez csak tiszta eszközt lehet használni, és azt a mintavétel előtt a mintázandó termékkel legalább kétszer át kell öblíteni. A termékből véletlenszerűen kell mintát venni. Tartályban, tartálykocsiban lévő termékből húzott mintát, a szállítóhordókból pedig - azonos tétel esetén - átlagmintát kell venni. Vezetékből mintát venni nem szabad. (A húzott minta: a tartályban lévő tétel minden rétegéből, a mintavételhez használt eszköz egyenletes mozgatásával, húzásával vett minta.) A mustból vett mintát, 140 g/l-es nátrium-hidroxid oldattal, vagy 1 g/l kénessavnak megfelelő kálium-metabiszulfittal kell tartósítani. A tartósítószer teljes mennyiségét fel kell oldani. A tartósítást, valamint a tartósítószer megnevezését a mérgezés veszélyére való figyelmeztetéssel a minta címkéjén és az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben vagy hivatalos feljegyzésben fel kell tüntetni. A mintát és az esetleges ellenmintát pecséttel, viaszpecséttel, zsugorfóliával vagy kengyelszerűen elhelyezett ragasztószalaggal úgy kell lezárni, hogy a mintához a zárás megsértése nélkül ne lehessen hozzáférni. A borok forgalomba hozatalához egységesen (nincs különbség hazai, EU és harmadik országban történő forgalomba hozatal között) az alábbi analitikai vizsgálatok elvégzése kötelező: • összes alkoholtartalom • tényleges alkoholtartalom • összes cukortartalom fruktózban és glükózban kifejezve (beleértve a szacharóz esetleges mennyiségeit is a gyöngyözőborok és a pezsgők esetében), – • összes savtartalom • illósavtartalom • összes kén-dioxid-tartalom • szén-dioxid (gyöngyözőborok és pezsgők esetén) • sűrűség • összes extrakt • cukormentes extrakttartalom • szabad kénessavtartalom • malvidin-diglükozid tartalom „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

43

• hamutartalom • pH érték Ezen kívül a kivitel irányát tekintve a célország kérhet még plusz paramétereket, de azt egyedileg a kötelező paraméterek vizsgálatán felül kell kérnie a forgalomba hozónak. Az MgSzH BI-hez benyújtott forgalomba hozatalai engedély iránti kérelemhez az alábbiakat kell csatolni: a bor származási bizonyítványát (speciális eset: minden Tokaj OEM esetén a bor származási bizonyítványon rajta kell lenni a hegyközségi tanács névhasználati engedélyének!). A forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező, de továbbfeldolgozásra szánt bor esetén a borszármazási bizonyítványt a forgalomba hozatali engedély helyettesíti. Továbbfeldolgozás esetén a forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező bor adatait a továbbfeldolgozás megkezdése előtt 3 munkanappal a borászati üzem köteles írásban megküldeni a borászati hatóságnak. Amennyiben a forgalomba hozatali engedéllyel rendelkező bortételt továbbfeldolgozás céljából több bortételre bontják meg, abban az esetben a kérelem alapján a borászati hatóság a bor forgalomba hozatali engedélyének bevonását követően bortételenként új forgalomba hozatali engedélyt állít ki. Ebben az esetben a forgalomba hozatali engedély kiadását érintő eljárásban résztvevőket értesíteni kell a változásról. A tételenként kiadott bor forgalomba hozatali engedély adattartalmának a bormennyiséget és a forgalomba hozatali engedély számát tekintve meg kell egyeznie a bevont forgalomba hozatali engedélyben szereplő, a borászati terméket meghatározó adatokkal. A tételenként összegzett mennyiség nem térhet el a bevont forgalomba hozatali engedély alapján a pincekönyvben nyilvántartott bormennyiségtől. A kérelemhez mellékelni kell a pincekönyv vonatkozó részének másolatát is. mintákat az analitikai és az érzékszervi vizsgálathoz, a HBB-vel nem rendelkező OEM-vagy OFJ borok, FN borok esetén. HBB-vel rendelkező OEM-ek esetén a HBB titkára által kiadott, a bor érzékszervi vizsgálaton való részvételét tanúsító jegyzőkönyvet. Amennyiben ez a „nem felelt meg” minősítést tartalmazza, úgy az OBB elnöke által kiadott jegyzőkönyvet is mellékelni kell. A Magyarországon szabad forgalomba hozott borok után forgalomba hozatali járulékot kell fizetni. Oltalom alatt álló eredetmegjelöléses borok után 10 Ft/liter, Oltalom alatt álló eredetmegjelöléses és földrajzi jelzés nélküli borok után pedig 5 Ft/liter forgalomba hozatali járulék megfizetése kötelező. A forgalomba hozatali járulékot az FVM külön számlájára (10032000-0122019151300009) kell az összeget befizetni: • december 1- július 31. értékesített borok után augusztus 15. • augusztus 1 – november 30. értékesített borok után december 15. A befizetést követő 10 munkanapon belül a bevallást meg kell küldeni a borászati hatóság címére. A nem, vagy késve teljesítő pincészetek minimum 50 000 Ft-os büntetést fizetnek. A forgalombahozatalhoz szorosan kapcsolódó kötelezettsége a termelőnek a környezetvédelmi termékdíj megfizetése. 2010. január 1-től a borászati vállalkozások átalánydíj megfizetésével teljesíthetik ezt a kötelezettségüket, melynek összege 10 millió forintos nettó árbevétel alatt 2 000 Ft, 10 – 50 millió forint közötti nettó árbevétel esetén 7 000 Ft. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

44

A termékdíj bevalláshoz, függetlenül, hogy általányadózó-e a termelő vagy nem, szüksége van a GS1 Hungaria Kiemelten Közhasznú Nonprofit ZRt. által kiadott GLN számra, valamint a vámhatóság által kiadott VPID azonosítóra. Címkézésre vonatkozó szabályok 2009. augusztus 1-jétől számos a borok jelölésére és címkézésére vonatkozó új szabályozás lépett életbe. A most következő részben a címkézéshez kapcsolódó néhány alapelvet tekintjük át. A részletes, aktuális, címkézésre vonatkozó szabályokat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalos kiadványban teszi közzé honlapján. Az egyik legnagyobb változást az új borkategóriák elnevezései jelentették, ugyanakkor újdonságként jelent meg, hogy a földrajzi jelzés nélküli borkategória esetén a címkén feltüntethető a fajta és az évjárat a 2009-es szürettől kezdődően. Ezzel is lehetőséget adva az európai termelőknek, hogy fel tudják venni a versenyt a jelentős piaci sikereket elérő újvilági fajtaborokkal. Ugyanakkor az EU lehetővé teszi a tagországok számára, hogy azokban az esetekben, amikor egy-egy fajtanév szorosan kötődik valamilyen földrajzi névhez (ld. Badacsonyi kéknyelű, Izsáki arany sárfehér, Tokaji furmint, Somlói furmint stb.), a lojális verseny biztosítása és a fogyasztók félreértésének elkerülése érdekében, kizárhatnak fajtákat a földrajzi jelzés nélkül fajtaborként forgalomba hozható borok esetében. Így Magyarország nem teszi lehetővé több autochton fajta esetében, hogy azt földrajzi jelzés nélküli kategóriában fajtajelöléssel lehessen forgalomba hozni. Mivel Magyarországon az OEM és OFJ kifejezésnek nem voltak hagyományai, ezért fennmaradtak a két kategória hagyományos szinonim kifejezései. Így borok esetében az „oltalom alatt álló eredetmegjelölés” hivatalosan használható szinonimája: - „minőségi bor”: átmeneti időszakban, a borelnevezések termékleírásának pótlásáig használható kifejezés. - „védett eredetű bor”: a 2009. augusztus 1. előtt miniszteri rendeletben kihirdetett szabályzattal rendelkező védett eredetű borelnevezések esetén, valamint a termékleírásokkal rendelkező borelnevezések esetén. Így 2011. december 31. után minden OEM bor esetén a „védett eredetű” bor kifejezés használható szinonimaként. Az EU szabályozás a korábbi rendtartáshoz hasonlóan meghatározza a címkén kötelezően feltüntetendő kifejezéseket, valamint a fakultatívan alkalmazható, de szabályozott jelöléseket. A kötelező jelölések: - termékkategória megjelölése (bor, még erjedésben lévő bor, likőrbor, pezsgő, minőségi pezsgő, illatos szőlőfajtákból készült pezsgő, habzóbor, gyöngyözőbor, széndioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor, szőlőmust, részben erjedt szőlőmust, sűrített szőlőmust, töppedt szőlőből készült bor, túlérett szőlőből készült bor) - OFJ, és OEM boroknál a minősítés szerinti kategória és az oltalom alatt álló földrajzi név - tényleges alkoholtartalom - űrtartalom - származási hely (az ország neve) - palackozó (pezsgő esetében: termelő vagy a forgalmazó) - cukortartalom (pezsgő, habzóbor, minőségi pezsgő és illatos szőlőből készült pezsgő) - tételszám - allergének (kén-dioxid) feltűntetése - import esetén importőr. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

45

-

-

-

-

Fakultatív, szabályozott jelölések: évjárat: feltűntetése csak abban az esetben lehet, ha a szőlő legalább 85%-át az adott évben szüretelték; Adott év július 31-e előtt szüretelt szőlőből készült boron az előző évet kell évjáratként megjelölni. borszőlőfajta: a fajta neve akkor tűntethető fel, ha a bor legalább 85%-ban az adott fajtából készült. Két vagy több szőlőfajta feltűntetése esetén a bor előállításához felhasznált valamennyi fajtát fel kell tűntetni, csökkenő sorrendben. FN borok esetében tekintettel kell a fajtafeltüntetést kizáró fajtalistára. cukortartalom: száraz, félszáraz, félédes, édes a jogszabályban előírt határértékeknek megfelelően kisebb földrajzi egység (körzet, település, dűlő, egyéb kisebb földrajzi egység): akkor tüntethető fel a címkén OEM bor esetében, ha a kisebb földrajzi egység egyértelműen meghatározható, továbbá ha a szőlő legalább 85%-át az adott kisebb földrajzi egységen szüretelték, fennmaradó rész pedig az adott OEM lehatárolt termőhelyéről származik. Az OEM-et jelölő földrajzi nevet kötelezően fel kell tüntetni. Pl. Szekszárdi borvidék Bodzási dűlőjéből származó kékfrankos bor esetén a címkézés: Bodzási kékfrankos – Szekszárdi OEM, ahol a feldolgozott szőlő legalább 85%-a Bodzási dűlőből és maximum 15%-a származhat a Szekszárdi lehatárolt termőhelyből. hagyományos kifejezések: Magyarország számos hagyományos kifejezését lajstromoztatta, amelyek esetében az eljárásrend hasonló a meglévő OEM és OFJ borokhoz, hiszen az oltalomban részesülő hagyományos kifejezésekre is termékleírást kell készíteni. OEM vagy OFJ közösségi szimbóluma bizonyos előállítási eljárásra utaló kifejezések (pl. tölgyfahordóban érlelt) védjegy: a borászatot, vagy a terméket megkülönböztető jelzés. VI. Szőlő és bortermelői adatszolgáltatási kötelezettségek

A szőlő- és bortermelők adatszolgáltatási kötelezettségei rendkívül szerteágazóak: a szőlő- és bortermeléshez szorosan kötődő szőlészeti- és borászati szakhatóságok, pénzügyőrség, és hegyközségek mellett számos egyéb hivatalnak kell az év különböző időszakaiban jelenteniük. A folyamatosan változó jogszabályi környezetben nem lehet olyan naprakész tájékoztatót készíteni, amely valamennyi borászati vállalkozás valamennyi jelentési kötelezettségét számba tudná venni, hiszen a termelés volumenétől, a foglalkoztatottak számától, a választott vállalkozási formától, illetve a pályázatoktól, helyi rendeletektől függően ezek száma vállalkozásról vállalkozásra változhat és változik. A fenti okok miatt a következőkben „csak” a szőlészeti termeléssel és borászattal közvetlenül összefüggő adatszolgáltatási kötelezettségeket vesszük számba. Az oktatások alkalmával az egyéb jelentési kötelezettségeket, az előadókkal közösen, tudják megfejteni, és számba venni. Hegyközségi adatszolgáltatás Miként azt korábbiakban röviden jeleztük, az EU borreform kapcsán valamennyi adatszolgáltatásra kötelezett személy (0,1 ha feletti szőlőültetvény, illetve 10 hl feletti „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

46

bortermelés) adatszolgáltatásának rendező elve a gazdasági akta. Ebből adódóan valamennyi termelőről gazdasági aktát kell vezetni. A gazdasági akta integrálja a termelőre vonatkozó alapvető adatokat: • termelői azonosítóként szolgáló gazdasági akta számot; • megművelt szőlőparcellák listáját; • kiosztott, de még fel nem használt újratelepítési jogokat; • szőlőparcellák azonosítói, területe, termesztett OEM/OFJ/FN borszőlőfajták; • szőlő hasznosítása (borszőlő, csemege stb.); • telepítési jog nélkül telepített ültetvények; • támogatott kivágással kivágott ültetvények; • támogatott kivágás nélkül kivágott ültetvények; • szerkezetátalakítási és –átállási programban szereplő ültevények; • zöldszüreti támogatásban részesülő ültetvények; • szőlőterület telepítésének éve; • szüreti-, termelési- és készletjelentés. A fenti adatok rendezésére állítja fel Magyarország azt az Integrált Szőlészeti és Borászati Informatikai Rendszert, amelynek vezetése és kiépítése az MgSzH feladata. Amennyiben valamely termelő nem tesz eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, az az adott és azt követő borpiaci évben úgy az nem részesülhet szeszesitalpiacot támogató lepárlási és krízislepárlási támogatásban, must sűrítmény felhasználását támogató támogatásban, beruházási támogatásban illetve zöldszüreti támogatásban sem. Az adatszolgáltatási kötelezettségnek eleget nem tevő hegyközségi tagot hegybíró 5 000 – 500 000 Ft-ig terjedő, adók módjára beszedhető büntetéssel büntetheti. Új hegyközségi tag felvétele esetén a termelőnek a területileg illetékes hegybíró(k)nál nyilvántartásba kell vennie magát, és ennek során a vállalkozására vonatkozó releváns adatokat (parcella, cégadatok stb.) meg kell adnia a 127/2009. FVM rendelet 2. számú melléklete szerint. Nyilvántartásba vételéről a hegybíró hatósági bizonyítványt ad ki, melyet követő 15 napon belül ki kell választania azt a szőlőterülete- vagy borászati üzeme szerint illetékes hegybírót, aki gazdasági aktáját (GA) vezetni fogja. A termelő GA szám igénylésekor az adott hegybírónál bejelenti, hogy mely hegyközségeknél milyen nyilvántartási számon tag. A hegybíró 8 munkanapon belül részére gazdasági aktáról hatósági bizonyítványt ad ki, melyen szerepelnek a hegyközségi tag meghatározott adatai és gazdasági akta száma. Ezt követően ez a gazdasági akta szám szolgál a hegyközségi tag központi azonosítására. Gazdasági akta vezetésére új hegybírót választani minden év május 1-31. között lehet kezdeményezni az új GA vezető hegybírónál, aki értesíti a régit, és módosítja az erre vonatkozó adatokat hatósági bizonyítványában. GA vezető új hegybíró viszont továbbra is csak a területileg vagy borászati üzem helye szerint illetékes hegybíró lehet. A hegyközségek részére a tagoknak az adott tétel szüretét követő 5 munkanapon belül de legkésőbb november 30-ig be kell nyújtaniuk a szőlőterület fekvése szerint illetékes hegybíró részére szőlőszármazási bizonyítvány iránti kérelmüket, amit a 127/2009 FVM rendelet 8. sz. melléklete tartalmaz. A november 30. után szüretelt tételek esetében (Tokaji különlegességek, jégbor) a határidő a szüretet követő 5. munkanap. A kérelmen jelezni kell az adott területre és a szőlő, mennyiségére (mázsa v. hl), minőségére és termékkategóriájára vonatkozó alapvető adatokat. Egy kérelmen több származási bizonyítvány is kérelmezhető. Amennyiben a szőlő nem a termelő dolgozza fel, úgy a származási bizonyítvány kérelemhez mellékelni kell a mérlegjegyet, a felvásárlási jegyet vagy átvételi elismervényt. 47 „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

Az adott kérelem alapján a hegybíró szőlőterületenként (hrsz.-onként) és szőlő fajtánként külön-külön szőlőszármazási bizonyítványt állít ki három példányban. Az első példány biztonsági jellel van ellátva. Az első és a második példány a feldolgozóé, a harmadik példány a termelőé. A második példány egyben a pincekönyv mellékletét jelenti. Amennyiben a szőlőből a termelő saját fogyasztásra szánt bort készít, úgy e tételről a hegybíró csak a második és a harmadik példányt adja ki a kérelmezőnek, az első a hegybírónál marad. Az adott szőlőből készült bor első borszármazási bizonyítványa iránti kérelmét, seprős borban kifejezve, minden év január 10-ig kell benyújtani a szőlő területe szerint illetékes hegybíró részére a 127/2009 FVM rendelet 10. sz. melléklete szerint. A tokaji borkülönlegességek és a november 30-a után szüretelt tételek esetében a borszármazási bizonyítványt későbbi időpontban is kérelmezhető. E kérelemhez mellékelni kell a szőlő származási bizonyítvány első példányát, illetve a pincekönyvnek a kérelemben szereplő bortételre vonatkozó részének másolatát. A borszármazási bizonyítványt bortételenként állítja ki a hegybíró. Ha a borszármazási bizonyítvánnyal rendelkező bortétel tovább feldolgozásra kerül, abban az esetben a pinceüzem helye szerint illetékes hegybíró a bor származási bizonyítványának bevonását követően, a pincekönyv adatai alapján, új bor származási bizonyítványt állít ki. Amennyiben az adott bortételt több bortételre bontják meg, abban az esetben a hegybíró a bor származási bizonyítványának bevonását követően bortételenként új bor származási bizonyítványt állít ki. Adómentes bor előállítása esetén bor származási bizonyítvány nem adható ki. Ha a bor vagy a szőlőszármazási bizonyítvány megsemmisül, biztonsági jel nélküli hiteles másolat kérelmezhető a bizonyítványt kiállító hegybírónál. Azokat a szőlő származási bizonyítványokat, amelyekről a termelő január 10-ig nem kérelmezett bor származási bizonyítványt, azokat a termelőnek a hegybíró részére át kell adnia. Összevont és többedik származási bizonyítvány kiadására a borászati üzem szerint illetékes hegybíró jogosult. A benyújtott bor- és szőlőszármazási bizonyítványok alapján, a felálló integrált informatikai rendszerből a gazdasági aktát vezető hegybíró kinyomtatja a kérelmező részére a szüreti jelentést, és a felvásárolt szőlőről szóló termelési jelentést, melynek határideje minden borpiaci év január 15. A hegyközségi tag • a gazdasági aktát vezető hegybíró részére nyújt be jelentést o augusztus 15-ig az előző borpiaci évben forgalomba hozott bor mennyiségéről (127/2009 FVM rendelet 5. számú melléklet); o készleteiről, a július 31-ei állapotnak megfelelően augusztus 15-ig szolgáltat adatot. (127/2009 FVM rendelet 6. számú melléklete); o A benyújtott bor- és szőlőszármazási bizonyítványok alapján, a felálló integrált informatikai rendszerben, a szüreti jelentés, és a felvásárolt szőlőről szóló termelési jelentést minden év január 15ig; • A borászati üzem helye szerint illetékes hegybírónak o a keletkezett borászati melléktermékek készletéről, leadásáról a 7. számú melléklet szerint évente kétszer, a július 31-i állapot szerint augusztus 15-ig, a november 30-i állapot szerint december 15-ig a „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

48

szolgáltat adatot. Ezt a jelentést az MgSzH részére is meg kell küldeni. o a természetes alkohol tartalom növeléséről, a must és a bor savtartalmának növeléséről; a must és a bor savtartalmának csökkentéséről és a bor édesítéséről a művelet megkezdését megelőző két munkanappal. Készletjelentési kötelezettsége van valamennyi egyszerűsített adóraktári vagy adóraktári engedélyes termelőnek a pénzügyőrség felé évente kétszer: • július 31-ei állapotról augusztus 15-ei határidővel; • november 30-ai állapotról és a felvásárolt szőlőről december 15-ig; A jelentést csak elektronikus úton, a pénzügyőrség által rendszeresített formanyomtatványon, ügyfélkapun keresztül fogadja el a vámhivatal. Az adatlapok elektronikus benyújtása előtt regisztrálni kell a termelőnek magát a VPOP elektronikus rendszerében. 25 liter feletti tárolóedénybe történő kiszerelés esetén, amennyiben a bor szabadforgalomba kerül, a kiszerelést megelőző 72 órán belül elektronikusan kell azt bejelenteni a pénzügyőrség részére. A közösségen belül történő szállítások bejelentésére az EMCS rendszer használatos. VII. Az eredetmegjelölés általános szabályai, és a termékleírások A borpiaci reform legmarkánsabb intézkedései a borkategóriák meghatározására és az eredetmegjelölés szabályrendszerére vonatkoznak. Figyelembe véve a piaci trendeket, egységes, rugalmas rendszerben osztályozzák a jövőben a borokat azok származása szerint: Földrajzi árujelző nélküli borok, tehát bor, mely a legtágabb kategóriát jelenti. Bizonyos feltételek mellett lehetővé válik a fajta és az évjárat feltűntetése a címkén. Ebben az esetben beszélünk a szakmában fajtaborról. Oltalom alatt álló földrajzi jelzésű borok (OFJ) az a bor, melynek különleges hírneve vagy egyéb jellemzői az adott földrajzi eredethez kapcsolhatók. A borok legalább 85 %ban a földrajzi területen termett, ott feldolgozott, Vitis vinifera és interspecifikus fajtákból származó szőlőből készül. A maximális megengedett terméshozam 120 hl/ha seprős bor, ha a helyi termékleírás, vagy a termékleírás elkészüléséig más szabályozás (FVM rendelet vagy rendtartás) ennél szigorúbb értéket nem állapít meg. Az oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel ellátott borok (OEM) az a bor melynek minősége alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezethez a természeti, valamint emberi tényezőkhöz köthető. Kizárólag a lehatárolt földrajzi területen termett és feldolgozott Vitis vinifera szőlőből készülhet. A maximális megengedett terméshozam 100 hl/ha seprős bor, ha a helyi termékleírás, vagy a termékleírás elkészüléséig más szabályozás (FVM rendelet vagy rendtartás) ennél szigorúbb értéket nem állapít meg.

Joghatás és jogérvényesítés szempontjából utóbbi két kategória között nincs különbség, tehát az EU a nemzetközi megállapodásokban, illetve a saját belső piacán mindkét kategóriát ugyanúgy védi. A két kategória között tartalmi különbségeket figyelhetünk meg. A fogalom meghatározásból jól látszik, hogy az OEM borok lényegesen szigorúbb termékkategóriát jelentenek a földrajzi jelzéssel ellátott borokhoz képest. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

49

Jelentős változás következik be az új borelnevezések oltalmában. A WTO tárgyalásokon vállaltaknak megfelelően egy, egységes közösségi borregisztrációs rendszert vezetnek be az EU piacán, amelyet E-Bacchus néven ismerünk. Az eddigi közösségi szabályozása szerint8 az adott tagállam dönthetett és nemzeti jogszabályban hirdethette ki egy-egy borelnevezés, vagy földrajzi jelzés használatát, és szabályait, amelyet a Bizottság automatikusan lajstromozott9. 2009. augusztus 1 után, az egyéb élelmiszeripari termékek horizontális szabályozásához hasonlóan, az oltalom iránti kérelem eljárásában, a tagállami elismerést követően, Bizottsági jóváhagyás is szükséges a közösségi lajstromozáshoz. A tagállami lajstromozást alapvetően felváltja a közösségi lajstromozás. A kérelemhez kötelezően termékleírási kivonatot kell csatolni. A termékleírás célja, hogy biztosítsa az érdekeltek számára (fogyasztók, kereskedők, borászok, szőlészek) a termelés körülményeinek megismerését és ellenőrzését. A termékleírás az alábbi tartalmi elemekre tér ki: a. Kérelmező neve, mely minden esetben a termelők (akik a lehatárolt termőhelyen folytatják tevékenységüket) reprezentatív csoportja, közössége. Magyarországon ez a hegyközségi szervezet különböző szintje, illetve szövetsége, függően az oltalomban részesítendő név földrajzi érintettségétől. b. az oltalomban részesítendő név – a földrajzi név: A földrajzi jelzés – hasonlóan az eredet-megjelöléshez - egy régió, egy jól meghatározott hely, kivételes esetben ország (pl.: Luxemburg) neve. Ugyanazon földrajzi név nem jelölhet eredet-megjelöléses terméket és földrajzi jelzéses terméket. A kettő kizárja egymást. (pl.: Nem lehet a Tokaji névvel egyszerre OEM illetve OFJ terméket forgalomba hozni) A földrajzi nevet mindig az adott országban használt nyelven és írásmódon lehet bejegyeztetni. c. az érintett földrajzi terület lehatárolása nem csupán a szőlőkataszter lehatárolását jelenti: magában foglalja a termelés helyszínét is a szürettől a borkészítés folyamatáig. Tehát azt szabályozza a termékleírás, hogy az OEM illetve OFJ bor előállítására szánt szőlőt mely területeken lehet termelni, és belőle bort előállítani. Fontos, hogy az EU jogértelmezése szerint a kiszerelés (palackozás) nem a feldolgozás része. Ez a munkafolyamat alapvetően bárhol elvégezhető lehet, ennek korlátozása csupán adminisztratív okokkal nem korlátozható. A helyben palackozás csak akkor írható elő az adott termőterületen, amennyiben az kellő indokkal (pl.: minőségi okok) megalapozott, hiszen egyoldalú, szakmai érvekkel kellően nem alátámasztott korlátozás az EU versenyjogával ellentétes lenne. A területlehatárolás szerves része a borvidéknél kisebb földrajzi egységek (pl.: települések, dűlők) egyértelmű meghatározása. Továbbra is lehetőség nyílik a lehatárolt termőhelynél kisebb földrajzi egységek névhasználatára. Ezen földrajzi egységek feltüntetése esetén nem kell külön termékleírást készíteni. Ha a termékleírás ennél szigorúbb szabályt nem fogalmaz meg, akkor ezek a megjelölések csak akkor tüntethetők fel a címkén, ha a palackban lévő bor legalább 85%-ban az adott, kisebb területről, 15%-ban pedig a lehatárolt termőhelyről (OEM vagy OFJ-ről) származik. Amennyiben egy termelői csoport ezen elnevezéseket is használni akarja, úgy ez esetben parcella szintű beazonosíthatóság elvárt. Megjegyezzük, hogy ezen földrajzi egységek feltűntetése csak az adott OEM vagy OFJ megnevezés használatával együtt 8 9

1493/1999/EK Tanács rendelet ld. Bizottság 7. sz. listája a tagországok meghatározott termőhelyről származó minőségi borairól „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

50

lesz lehetséges, illetve ezen kisebb területegységekre nem jár a nemzetközi és közösségi oltalom védettsége. Ugyanazt a kisebb földrajzi nevet nem lehet két különböző oltalom alatt álló megjelölésen feltüntetni. Pl. Balatonlelle településnév nem tüntethető fel egyszerre a Balatonboglár, illetve a Balaton OEM borokon. d. terméktípusok, amelyeket az adott oltalom alatt álló termékkategórián belül elő lehet állítani. Alapvető rendezési elv a termékleírásokban, hogy csak azokat a termékeket lehet az adott OEM vagy OFJ névvel forgalomba hozni, amelyek szerepelnek a termékleírásban. A következőkben felsoroljuk mindazokat a termékkategóriákat, illetve terméktípusokat, amelyeket elméletileg a termékleírások tartalmazhatnak. Megjegyezzük, hogy a termékleírás sohasem tartalmazza az itt felsorolt összes lehetőséget, azokat a helyi hagyományok jelentősen befolyásolják. Ugyanakkor, ha erről a listáról egy termék nem szerepel a termékleírásban, úgy azt nem lehet az adott OEM vagy OFJ név alatt forgalomba hozni. o Termékkategóriák: o Bor o Likőrbor o Pezsgő o Minőségi pezsgő o Illatos minőségi pezsgő o Szén-dioxid hozzáadásával készült habzóbor o Gyöngyözőbor o Szén-dioxid hozzáadásával készült gyöngyözőbor o Szőlőmust o Sűrített szőlőmust o Finomított szőlőmustsűrítmény o Szárított szőlőből készült bor o Túlérett szőlőből készült bor o Borecet o Szín alapján: o fehér o vörös o rozé o Hagyományos kifejezés: 1234/2007/EK Tanácsi rendelet hagyományos kifejezéseket OEM borok esetében csak az alábbiakat lehet használni: o Késői szüretelésű bor o Válogatott szüretelésű bor o Siller o Muzeális bor Csak Tokaj OEM esetében használható hagyományos kifejezések o Aszú (3,4,5,6) puttonyos o Fordítás o Máslás „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

51

o Eszencia o Aszúeszencia o Szamorodni Csak Szekszárd és Eger OEM borok esetében használható hagyományos kifejezés: o Bikavér 1234/2007/EK Tanácsi rendelet szerinti hagyományos kifejezéseket OFJ borok esetében csak az alábbiakat lehet használni: o Késői szüretelésű bor o Válogatott szüretelésű bor o Siller o Egyéb korlátozottan használható kifejezések: Kifejezés „első szüret” vagy „virgin vintage” „jégbor”

„primőr” és „újbor” „szemelt” „töppedt szőlőből készült bor” „ó” (fajtanév, vagy a „bor” szó elé írva) „szűretlen” „blanc de blanc” „blanc de noir” „nyerspezsgő” Borkülönlegesség Főbor Muskotály Termelői pezsgő Küvé

Borászati termékek, melyek címkéjén a kifejezés feltüntethető OEM, OFJ, FN OEM, OFJ bor

OEM. OFJ, FN bor OEM, OFJ Bor, OEM, OFJ Bor OEM, OFJ, FN Bor, OEM, OFJ, FN minőségi pezsgő minőségi pezsgő minőségi pezsgő Bor Tokaj OEM Bor OEM Bor OEM, OFJ Pezsgő, minőségi pezsgő, illatos minőségi pezsgő OEM Pezsgő, illatos minőségi pezsgő, minőségi pezsgő előállítására szánt szőlőmust, bor, vagy szőlőmustborok keveréke


52

o Előállításra utaló kifejezések: Kifejezés „barrique” Barrique-ban erjesztett” „… hordóban erjesztett” „barrique-ban érlelt”, „… hordóban érlelt” „barrel aged”, … hordóban érlelt”, „hordóban érlelt” „Palackban erjesztett „hagyományos módszerrel palackban erjesztett” „hagyományos módszer” „klasszikus módszer” „klasszikus hagyományos módszer” „Crémant” Ökológiai termesztésre vonatkozó kifejezés

Borászati termékek, melyek címkéjén a kifejezés feltüntethető Bor OEM, OFJ Bor OEM, OFJ

Pezsgő, minőségi pezsgő (OEM) Pezsgő, minőségi pezsgő (OEM)

Pezsgő fehér és rosé (OEM) OEM, OFJ, FN

e. alkalmazott szőlészeti eljárások között kerül meghatározásra azoknak a borszőlőfajtáknak a sora, melyekből az OFJ és OEM borok előállíthatók termékkategóriák, illetve terméktípusok szerint. A termékleírásban szintén termékkategóiánként illetve terméktípusonként eltérő szabályok vonatkozhatnak: • a tőketerhelésre, • művelésmódra, • előírt szőlészeti munkákra • legnagyobb hektáronkénti terméshozamra • Szüret időpontjára, illetve módjára • a szüretelendő szőlő minőségi paramétereire (pl.: cukortartalom, savtartalom) f. az adott termék előállítása során alkalmazható borászati eljárások tekintetében a termékleírás szabályozza azokat a borászati eljárásokat, amelyeket az adott OEM vagy OFJ termék előállítása során a közösségi, illetve hazai szabályozás alapján termékkategóriánként, illetve terméktípusonként engedélyezhető. Ez a rész szabályozhatja például: • must természetes alkoholtartalom-növelésének módját és mértékét • édesítést, savtartalom növelését illetve –csökkentését. • érlelésre és a legkorábbi palackozás időpontjára vonatkozó kérdések, • facsipsz használatát. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

53

g. a borok jellemző analitikai és érzékszervi paramétereire vonatkozó részben megtalálható valamennyi borkategóriára és típusra vonatkozó olyan paraméterek, amelyeknek az adott tételnek meg kell felelnie. Ha ezeknek az adott étel nem felel meg, úgy a bor nem viselheti az oltalomban részesített nevet. Általános előírás, hogy egyetlen OFJ bor természetes alkoholtartalma sem lehet kevesebb 8 térfogatszázaléknál. OEM bor esetében 9 térfogatszázalék az előírás. h. garanciát nyújtó nemzeti és szakmai szervezetek, és az előírások betartásának ellenőrzése részben azokat a szervezeteket tartalmazza a termékleírás, melyek biztosítják a termelés folyamatára vonatkozó (a szőlőtermeléstől a forgalomba hozatalig) ellenőrzéseket. A termékleírás meghatározza azt az ellenőrzési tervet, amely alapján a termék előállításának bármely fázisa ellenőrizhető mind a termelés mind pedig a forgalmazás időszakában. Éves ellenőrzés során analitikai, illetve érzékszervi vizsgálat alapján történik a borok forgalomba hozatali minősítése. Abban az esetben, ha a bor a termékleírásban szereplő előírások valamelyikének nem felel meg, nem hozható forgalomba eredet-megjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel. Ebben a részben kerül annak meghatározása, hogy mely szervezet végzi el az adott termék érzékszervi minősítését. Ezt vagy egy helyben felállított és működtetett helyi borbíráló bizottság (HBB) végzi el, vagy a feladat delegálható a borászati hatóság, illetve egy már működő HBB részére is. i. kiszerelésre illetve címkézésre is határozhat meg a termékleírás speciális szabályokat terméktípusok, illetve termékkategóriák szerint. Így előírhat többek között: • kötelező palackozást valamennyi termékre, • minőségvédelmi tanúsítvány, szimbólum stb. használatát • kötelezően a címkén feltüntetendő adatokat pl.: fajta, évjárat, édességi kategória • betűméretre vonatkozó előírásokat A fenti változás nem jelenti azt, hogy meglévő elnevezéseinket a magyar gazdák nem használhatnák a továbbiakban. Átmeneti rendelkezésként jelenik meg a közösségi szabályozásban, hogy a 2009. július 31-én létező, - meghatározott termőhelyről származó minőségi és védett eredetű borok automatikusan OEM kategóriába kerülnek - míg a tájbor elnevezések automatikusan OFJ bornak tekintendők. Ugyanakkor előírás, hogy a termékleírásokat e borok esetében is pótolni kell, amit a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési miniszternek 2010. december 31-ig kell benyújtani, amely annak elfogadását követően 2011. december 31-ig továbbítja azt az Európai Bizottság részére. Ennek elmulasztása a névhasználat elvesztésével jár.


54

Magyarország

Védett eredetű bor

M.t. minőségi bor

Tájbor

Asztali bor

Szabályos átmenet

Oltalom alatt álló eredet-megjelöléses bor (OEM) Oltalom alatt álló földrajzi jelzéses bor (OFJ)

Bor

(Földrajzi jelzés nélkül, fajta feltüntethető) Termékleírás elmulasztása esetén

Kategóriaváltás

Miként azt az összefoglaló ábrából következik, 2009. augusztus 1-től OEM kategóriába tartoznak az alábbi elnevezéseink: o o o o o o o o o o o o o o o o o

Csongrád Kunság Hajós-Baja Duna Izsáki Arany Sárfehér Tokaj Bükk Eger Egerszóláti Olaszrizling Debrői Hárslevelű Mátra Etyek-Buda Mór Neszmély Pannonhalma Sopron Balaton

o o o o o o o o o o o o o o o o

Balatonfüred-Csopak Tihany Balatonfelvidék Káli Badacsony Zala Nagy-Somlói Somlói Somlói Nászéjszakák bora Somlói Arany Balatonboglár Pannon Tolna Szekszárd Villány Pécs

o o o o o o o

Duna-Tisza közi Észak-dunántúli Felső-magyarországi Nyugat-dunántúli Tisza melléki Tisza völgyi Zempléni

OFJ kategóriába tartozó borelnevezések: o o o o o o

Balatonmelléki Alföldi Dél-alföldi Dél-dunántúli Duna melléki Dunántúli


55

VIII. Kölcsönös megfeleltetés A következő részben a kölcsönös megfeleltetésnek a szőlőtermesztés- illetve borászat szempontjából, 2010. áprilisában hatályos részeit tekintjük át. Lévén, hogy a kölcsönös megfeleltetésről, az ÚMVP keretén belül képesítést nem adó, szabadon választható képzés indul, így az érintett előírásoknak csak a legfontosabb elemeit kívánjuk aláhúzni. A közösségi agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat, melyek az EU költségvetésének legnagyobb intézkedési csoportját jelenti, folyamatos társadalmi kritika tárgyát jelenti. E bírálatok legjelentősebb része annak pazarlását, és drága fenntartását emelik ki. Részben e bírálatok hatására az agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételi feltételeit olyan szakmai előírások betartásához kötik, amelyek kiterjednek az állategészségügyre, a növényvédelemre, valamint a környezetvédelemre is. Ezen szabályok összességét foglalja magába a kölcsönös megfeleltetés (KM) rendszere. Valamennyi földművelő, illetve állattartó esetében kötelező betartani a különböző szakhatósági előírásokat, függetlenül attól, hogy támogatást vesznek-e igénybe. Amennyiben a földművelők, állattartók közösségi forrásokból tevékenységükhöz támogatást vesznek igénybe számukra szintén kötelező az úgynevezett szakhatósági előírások betartása. A különbség csak az, hogy az utóbbi esetben az MVH az érintettnél üzemi szinten vizsgálja a rendelkezések betartását, és a jogkövetkezményeket is üzemi szinten állapítják meg. A kölcsönös megfeleltetés hatálya alá tartozó ellenőrzések jelentős részét ugyanaz a hatóság végzi, amely egyébként az adott területen szakhatóságként eljár. Az ellenőrzések eredményéről jegyzőkönyvet vesznek fel, és az abban foglaltak alapján az MVH állapítja meg az üzemi szintű jogkövetkezményt, amely a támogatás meghatározott mértékű csökkentésétől, a támogatási rendszerből való kizárásig terjedhet. A kölcsönös megfeleltetés rendszere négy nagy részre szokták tagolni: • Jogszabályban előírt kötelezettségek (JFGK) 1-5 a környezetvédelemről: o 1. Élő madarak védelme o 2. Felszín alatti vizek védelme o 3. Szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása o 4. Mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezés elleni védelem o 5. Természetes élőhelyek védelme Ezeket az előírásokat 2009. január 1-től kell bevezetni Magyarországon • JFGK 6-15 a Köz- és állategészségügyről o 6. Sertés azonosítás és nyilvántartása o 7. Szarvasmarhák azonosítása és nyilvántartása o 8. Juh és kecskefélék azonosítása és nyilvántartása Ezeket az előírásokat Magyarországon 2009. január 1-től kell alkalmazni o 9. Növényvédő-szerek kezelése o 10. Hormon hatású anyagok felhasználásának tilalma az állattenyésztésben o 11. Élelmiszerbiztonság o 12. Szivacsos agyvelőbántalmak o 13. Megbetegedések bejelentése o 14. Állatbetegségek bejelentése o 15. Megbetegedések bejelentése Ezeket az előírásokat Magyarország 2011. január 1-től köteles alkalmazni.

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” - az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával.

56

•

•

JFGK 16-18. Állatok kímélete o 16. Állatjólét (borjak) o 17. Állatjólét (sertés) o 18. Állatjólét (tenyésztett állatok) Ezeket az előírásokat Magyarország 2011. január 1-től köteles alkalmazni. Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot (HMKA) o Talajerózió elleni védekezés o Talaj szervesanyag-tartalmának védelme o Talajszerkezet fenntartása o Környezet megóvásának minimális szintje Ezeket az előírásokat Magyarország 2009. január 1-től köteles alkalmazni.

A kölcsönös megfeleltetés (KM) követelményeinek és előírásainak ellenőrzése az alábbi támogatásokat kérelmezőkre vonatkoznak: • Mezőgazdasági terület, illetve állatszám alapján megállapított közvetlen kifizetések. • Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban (ÚMVP II. tengely): -- a hegyvidéki mezőgazdasági termelőknek a természeti hátrány miatt nyújtott kifizetések; -- a hegyvidéki mezőgazdasági területeken kívüli hátrányos helyzetű területek mezőgazdasági termelőinek nyújtott kifizetések; -- a Natura 2000 kifizetések és a 2000/60/EK irányelvhez kapcsolódó kifizetések; -- az agrár-környezetvédelmi kifizetések; -- az állatjóléti kifizetések; -- a mezőgazdasági földterület első erdősítés kifizetések; -- erdészeti földterületek fenntartható használatát célzó Natura 2000 kifizetések; -- az erdő-környezetvédelmi kifizetések. -- Borpiaci intézkedés (szőlő szerkezet átalakítás és átállás, szőlőkivágási, illetve zöldszüret) támogatottjai. A kölcsönös megfeleltetés (KM) szabályainak be nem tartása esetén az MVH különböző szankciókkal élhet: Gondatlanságból elkövetett szabálysértés szegés esetén a támogatási összeg 1, 3, vagy 5%kal csökken, mely függ a szabálysértésszegés súlyosságától, mértékétől, illetve tartósságától. Amennyiben egy termelő három éven belül ismételten gondatlanságból megszegi a KM előírásait, úgy az MVH az eredeti bírság háromszorosát szabja ki büntetésként. Szándékos meg nem felelés esetén a támogatási összeg 15-100% -kal csökken. A közösségi borpiaci szabályozás tehát külön rendelkezik a kölcsönös megfeleltetésről. Azon termelők esetében, akikről megállapítják, hogy mezőgazdasági üzemük a szerkezetátalakítási és átállási támogatási programból nyújtott kifizetéstől számított három éven belül, vagy a zöldszüreti támogatási programból nyújtott kifizetés utáni egy évben bármikor nem feleltek meg a JFGK és HMKA követelményeinek a gondatlanság, vagy szándékosság súlyának, mértékének, időtartamának illetve ismétlődésének függvényében támogatást csökkenteni kell, vagy meg kell vonni kell. Adott esetben a gazdálkodót pedig a támogatás visszafizetésére lehet kötelezni. Szőlőtermesztési szempontból fontos előírások: o JFGK 2. a felszín alatti vizek védelmének biztosítása; o HKMA valamennyi előírása;


57

o JFGK 4. mezőgazdasági eredetű nitrát elleni védelem; A Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotra vonatkozó előírások célja, hogy biztosítsa a mezőgazdasági területek jó mezőgazdasági és ökológiai állapotának fenntartását. o Teraszos művelésű szőlőültetvényeken szakszerű karbantartással és a vízmosások megszüntetésével, törekedni kell a kialakult teraszok megőrzéséről. Rézsűs teraszoknál növényi borítással, támfalas teraszoknál a támfalak karbantartásával érhető el a fenti cél. o Talajszerkezet védelmére vonatkozó előírások értelmében magas nedvességtartalmú területeken (pl.: belvíz) gépi munkák végzése tilos. o Talajerózió elleni védelem a 12%-nál nagyobb lejtésű területekre vonatkozik. A védekezés lehetséges módja, hogy telepítéskor a szőlősorokat a rétegvonalakra merőlegesen alakítjuk ki, illetve a szőlő sorközét füvesítjük. o Égetési tilalom vonatkozik valamennyi növényi maradvány, így a szőlővenyige, égetésére. A tilalom abban az esetben oldhatja fel az illetékes növény egészségügyi hatóság, ha zárlat alatti károsító, illetve fertőzés figyelhető meg az adott ültetvényben. Felszín alatti vizek védelmét a JFGK 2. tartalmazza. Ennek értelmében a vizek szennyezése két módon valósulhat meg: o Közvetlen szennyezéssel, amikor pl. felhagyott ásott kútba vagy valamilyen gödörbe, árokba vezet valaki szilárd vagy folyékony halmazállapotú szennyező anyagot. o Közvetett szennyezésre példaként hozható a mű- és szerves trágya, olajipari termékek, növényvédő-szerek, illetve ezek üres csomagolóanyagainak helytelen tárolása. Hasonló példát jelent az adott területen a túlzott növényvédőszer- illetve műtrágya felhasználás. A mezőgazdasági eredetű nitrát szennyezés elleni védekezés (JFGK 4) elsősorban nitrát-érzékeny területeken gazdálkodó termelők esetében fontos előírás. Nitrát-érzékeny területen gazdálkodók kötelezettek az alábbi szabályok betartására: o nyilvántartás vezetésre, o a szeptember 1. - augusztus 31. között kijuttatott N mennyiségéről adatszolgáltatást kell benyújtania minden év december 31. a talajvédelmi hatóság részére o szerves trágyával maximálisan kijuttatott N hatóanyag mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha-t. o 12% feletti lejtésű területen műtrágya, illetve szerves trágya csak szigorú szabályok mellett juttatható ki. o 17% feletti lejtésű területeken semmilyen trágya nem juttatható ki. o Műtrágya felhasználás csak 5 évnél nem régebbi talajvizsgálati eredménnyel juttatható ki. Általános JFGK szabály, hogy o vízjárta, pangóvizes területen, továbbá november 15. és április 1. között, mezőgazdaságilag művelt terület mellett ideiglenes trágyakazal nem létesíthető. o Ideiglenes trágyakazal, maximum 2 hónap időtartamra, csak abban az esetben létesíthető mezőgazdasági táblán, ha 100 m-es közelben nincs felszíni víz.


58

o November 15-től február 15. semmilyen trágya sem juttatható ki, de fagyott, vízzel vagy hóval borított területre ezt követően sem lehet trágyát kijuttatni. o A trágyázás során a tápanyagok sem szivárgás (pl. trágyakazal), sem erózió okán sem juthatnak a felszíni, illetve felszín alatti vizekbe

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*: …… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


59

2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an18 Borpiaci ismeretek című képzéshez

Recommend Documents