XXII. Moson Megyei Színjátszó Találkozó A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület 2012. május 11-13. között rendezte meg, immáron huszonkettedik alkalommal a Moson Megye Színjátszó Találkozót. Ebben az évben is, mint hosszú évek óta a Flesch Károly Kulturális Központ adott otthont a találkozónak. A több mint két évtizedes hagyománnyal bíró színjátszó találkozó szervezői mindig törekedtek arra, hogy a kárpát-medencei magyar nyelvű amatőr színjátszásnak is teret adjonak. Így ebben az évben Szlovákiából, Romániából, Szerbiából és Szlovéniából fogadtak csoportok. A rendezvény igazi motorja a fáradhatatlan, a színház, a színjátszás iránt elkötelezett Nagy Sándor (az Egyesület elnöke), aki két évtizede minden évben megteremti a lehetőséget a mosoni színjátszó találkozóra. Az Egyesület példamutatón megszervezett és naprakész honlapján olvasható, azaz út, amelyet az egyesület bejárt több mint két évtized alatt. Tanulságként álljon itt egy részlet: „1989-re beértek azok a társadalmi folyamatok, amelyek az ország, mindannyiunk megújítását készítették elõ, s amelyet ma a rendszerváltozás kifejezéssel illetünk……. Az Egyesülési 1989. törvény megalkotásával szinte egy időben 1989. augusztus 31-én megtartotta alakuló közgyűlését a Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület. Az egyesület létrejöttében meghatározó szerepem volt. Amatõr színjátszóként és színjátszó rendezõként akkor már tíz éve aktív részese voltam a hel yi közművelõdési életnek. Kerestem azt az utat, melyen át kitörhetek a Művelődési Ház fennhatósága, ellenõrzést sem nélkülözõ gyámkodása alól. …… művészi-alkotói elképzeléseimet nem tudtam megvalósítani úgy, hogy közelharcot kelljen vívnom a meg nem értéssel, a tradíciókkal. Így találkoztam a Soproni Civitas Pinceszínház társulatával és Kövesi György rendezõvel, akik a 70-es, 80-as években végigjártak egy rendkívül kemény, konfliktusokkal teli utat az önérvényesülés felé. A Pinceszínház a 80-as évek közepétõl már egyesületi formában mûködött, s példaképül szolgáltak számomra.” *** A találkozót „előkelő” műsoridőben pénteken este 7 órakor a Kispesti Kisszínház nyitotta meg, akik Molnár Ferenc Liliom című drámáját mutatták be. Másnap a protokolláris megnyitót követően – a város nevében dr. Nagy István polgármester, országgyűlési képviselő köszöntötte a találkozó résztvevőit majd a szervezők nevében Nagy Sándor elnök szolt – megkezdődött a találkozó szakmai programja. A két és fél napos nonstop bemutatók után, vasárnap került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjátadásra. A zsűri nevében Kiss László zsűrielnök értékelt. Elégedettségének adott hangot, hiszen ebben az évben is számos színvonalas produkciókat láthatott a közönség. Az esztétikai élmény azért is nagy értékkel bír, mert a csoportok jó része nagyon szerény körülmények között működik. Kiemelte a határon túli színjátszó csoportok teljesítményét, akiket nagy várakozással tekintettek meg, s idén sem okoztak csalódást. A bemutatott darabok rengeteg újszerű ötletet, határozott rendezői elképzelést tartalmaztak, nagyszerű színházi élményekkel megajándékozva a műértő közönséget.
2
A bemutatók rövid értékelő ismertetése (a bemutatás sorrendjében) Kispesti Kisszínház, Budapest Molnár Ferenc: Liliom R.: Cserkó Zsolt Magas labda egy amatőr csoportnak. Legnagyobb örömünkre szép, többnyire hiteles, élvezetes játéknak vagyunk tanúi. A cselekmény kissé tömörített, a húzások azonban nem hatnak zavaróan, a történet lényegéből nem hiányoznak a kihagyott részek, figurák. A tér szervezésén és használatán, főként az átdiszítések gördülékenységén kell javítani, mert ez az előadás megérdemli. Célszerű a játék ritmusát és dinamikáját átgondolni, figyelemmel a darab költőiségére, ezek javítása növelné a játék minőségét. A szereplők kvalitása nincs egészen egy szinten, de bántó hiátus a játékban nem tapasztalható, a főszereplők pedig határozottan kellemes színházi élményt nyújtanak. Ezen az előadáson különösen Ficsúr (Fülöp Tamás) figurája volt végig meggyőző. „Maskarák” Amatőr Színjátszó Csoport, Újrónafő. Kelemenné M. Krisztina: Kútba esett történet R: Kelemenné M. Krisztína „Kinek a pap, kinek a papné”…jut eszébe a nézőnek, mikor bejön a pap, akit nő alakít. Ez lehetne hiteles is, mivel református ornátust visel, ám bajusza is van (ez is előfordulhat…) de misebort emleget, ami viszont a katolikus liturgiához kötődő fogalom. Egy szerep kivételével minden figurát nő játszik, a baj ezzel az, hogy ezt titkolni igyekeznek, pedig ebből poént is lehetne csinálni, és még egy plüss kutyát is bevontatnak. A műfaj bohózat, népszínmű játékmodorban megkísérelt előadásban. Sajnos, a cím az előadás ómen-jének bizonyult… Tapsot kapnak és boldogok, az értékelő megbeszélésre már el sem jönnek. Károlyházi Kabaré Társulat, Károlyháza László Miklós: A néma ember R: Stipkovits János Ez az előadás rögtön ellenpélda, és remény is, ha van a csoportban természetes tehetség és játékszervező ösztön, születnek szép pillanatok, sőt kifejezetten értékes színészi jelenlét is, ami méltán kap színészi díjat (Antal Sándor károlyházi polgár). Az előadás „minősített”, és jó érzés, hogy a szakmai megbeszélésen az elemző értékelés őszinte igényét érezzük. „Éjjeli Pávaszem” Hajdújárás, Szerbia dr. Bubó (musical) R: Somogyi Natália Hatalmas életerőt sugároz a vajdasági nagy létszámú együttes, akik profi eszköztárral (gazdag jelmezben és kellékben, tucatnyi mikroport) rendelkeznek. A társulat bátran és lendületesen mozog a színpadon. Sajátos mozgáskultúrájukkal megmutatott etűdök azonban nincsenek
3 kellően a mese fő vonalába ágyazva, a történet ezért töredezett és vontatott, és hiányzik a musical műfajához illő, a balettből, a táncból építkező mozgásvilág, mint kifejező eszköz. A „play-back” technikával láthatóan nincsenek tisztában, így aztán kilóg a lóláb… Mindenesetre szuggesztív színpadi jelenlétet tanúsító, tehetséges, többre képes társulat. BárKIMI, Győr Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (komédia, 30 perc) R: Balla Richard Mint kiderült, a műsorközlésből csak a 30 perc bizonyult igaznak. A látványból adódó kérdések, amelyre az előadás nem ad választ: - miért épül az ördögfiakból az almafa? - Tünde és Ilma arca miért egyforma fehér? - miért marad ki a történetből a hármas út, bár a játék elején utalás van rá? - miért kuszálódik össze Csongor és Balga pályája? - miért sikkad el Mirigy és az Éj szerepe? - hol a komédia? Ha a rendező szándéka az átértelmezés, miért mellőzi az értelmezést? Végül: ha ennyire átszabja a darabot, miért bújik a szerző neve mögé? Hinga M.E., Hajdújárás, Szerbia Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem A találkozó nagy meglepetése a hajdújárási rendező e másik opusza, Karinthy örökzöld művének színpadra állítása. A mű nagy kihívás, hiszen a diák színjátszásban szinte lerágott csonttá vált. A rendezőnek sikerült eredeti élményt létrehoznia. A színpadkép: a tér mélyét záró iskolai tabló merül fel a sötétből, melyen a fényképek egy félig letörölt iskolai táblát ölelnek körül. A tábla, mint az iskolai lét egyik legerősebb szimbóluma, melyhez oly sok emóció kötődik, igazi tablón is telitalálat lenne. Tetején, mint egy címersisak, életnagyságú tanár-portré széles keretben. A tablóképek alatt jól olvashatók a novellahősök nevei. Ötlet az ötletben - a bal első név: Karinthy… A tabló nem csak színpadkép, játszik is, mert a „fényképek” maguk a szereplők, akik egyrészt kijönnek a képből és élik életüket a tábla előtt, másrészt egymással is interakcióban vannak. Játékukat a természetes, mégis intenzív jelenlét, fegyelem, mértéktartás, finom humor, a blődli csapdájának elkerülése jellemzi. A végén a kép elsötétül, - a látomás eltűnik, miként a régi tablók a feledésben… A néző csak azt nem érti, hogy a rendező hogy volt képes a dr. Bubo musicalt is jegyezni … Színtiprók, Győr Dürrenmatt: Fizikusok R.: Frankó Katalin Frontálisan egy sor széken az összes szereplő ott ül a nézővel szemben. Elvont, de célzatos gesztusokkal kezdődik a játék. A néző ilyenkor zavarban van, úgy érzi, egy rejtvényt kell megfejtenie… Aktuálisan a jelzést úgy magyarázzuk, hogy a néző közömbös a látottak-hallottak iránt, nem vállal felelősséget a körülötte történtekért. Pedig ami történik, az velük is megtörténhet. Vagy valami ilyesmi…(vagy „gondolta fene”…)
4 A történet annyira szublimált tömörítést szenvedett, hogy a viszonyok emberi motívációi így megmutathatatlanok. Tömörített előzetes reklámként hat. A gesztusvilág szemlátomást átgondolt, de mesterkélt rendszer, titkosírásként hat, ám a megfejtési kód nem biztos, hogy a néző birtokában van. Az előadás befogadása pedig ezen múlik. A rendező tehetséges, bátran kísérletező alkat. A látottak mögött rengeteg munka van, jó színjátszóképző gyakorlat(stílusjáték). De nem biztos, hogy közönség elé való. Vörösmarty Mihály Gimnázium 11.d. Budapest Dragomán György: Fehér király R.: Mészáros Zsolt A romániai élet az adott korban annyira abszurd, hogy a kívülálló számára látomásnak tűnik. Talán ezért az előadás alcíme: retro –látomás. A regény ismeretében a nézőt csábítja a prekoncepció, de ezt el kell fojtani, mert minden adaptáció egy lehetséges út, amit elsősorban önmagához szabad mérni. A csoport szerencséjére a hátsó színpadon hevert néhány dobogó, amely szinte azonos méretűnek bizonyult az otthoniakkal, ezért megúszták a rögtönzött alkalmazkodás kockázatait. Az előadás szinte „hazai pályán”, elsöprő lendülettel, a csoport profi mozgáskultúrával rendelkező összmunkájával valósul meg. Jól komponáltak, és pontosan jelzettek a regényből kiválasztott epizódok társadalmi háttérfigurái, a jelzett cselekvés (pl. zenekar). Szép a tárgyhasználat.A főszereplők karakterének markánsabb ábrázolása növelné a játék értékét. Zavaró viszont a túlpörgetett beszédsebesség, ez a nyelv kifejezőerejének rovására megy. A regény atmoszféráját talán legjobban a „távolbalátás” szertartása idézte meg, de érthető és élvezetes stílusban komponált a többi jelenet is. Szép a történetbe bevitt gesztus, a fehér király odaadása az apának. A záróének felesleges toldásnak tűnik, a műből kibontott, feszesebb befejezés szebb lenne. Katona –Kamra Kecskemét Sárosi Gábor: Itt a vége! R: Sárosi Gábor A történet alapja fikció: itt a világvége. A feltevésen belül egy szociodráma bontakozik ki. Félreértést okoz, hogy a keretjátékként indító háttérvetítésen a 2006-os budapesti belpolitikai események szerepelnek, egy idő eltelik, míg a néző rájön, itt a pánikhangulat szemléltetéséhez vették kölcsön. A cselekményt zavaróan szakítja meg a sűrűn előforduló, sötétben átdíszítés. Emiatt a játék minduntalan elveszíti a kialakult feszültségét. A darabot egyébként is tömöríteni kellene, mert hosszadalmas, és a fentiek miatt monotonná válik. A szereplők között többen élvezetes játékot nyújtanak, a beteg gyerek alakítása egészen kiváló, színészi díjra érdemesnek bizonyult. Szó és kép Színpad, Pápakovácsi Arisztophanész: Lüszisztraté R.:Csukárdi Sándor A szöveg kevésbé ismerős, utóbb a csoport tájékoztat, hogy Arany János fordítás.
5 (A fordító feltüntetése kiment a divatból. Az etika eróziójának ez is kis jele.) Néhány obszcenitás gyanakvást kelt, hogy a fordítás nem az „eredeti” Arany; Szepes Erika „átigzításását” találta meg a csapat. A játéktér szimpatikusan egyszerű: a színpadon átívelő szárítókötél határolja, melyen lepedők, ruhadarabok lógnak. Jó terep takarásnak, árnyjátéknak, kellékhasználatnak, jól világítható elölről-hátulról. A szerző talán egyetlen kortalanul érvényesülő ránk maradt komédiája. Az egykori „kortárs” darab finom abszurditása ma is érthető, a szexuális zsarolás pedig az emberi játszmák örök változata, színpadi megmutatása pedig mindig számíthat a néző kíváncsiságára. Ugyanakkor a színház számára meg-megújuló kihívás a színrevitel. A mindenkori előadás a kor ízlésvilágának, erkölcsi szabályrendszerének, tűréshatárának, az alkotók bátorságának és ízlésének koordinátájában valósul meg. A látott előadásban, bátorságban nincs hiány. A rendező azonban elvesztette szem elől a megkerülhetetlen tényt: a műfaj komédia. A karikírozás egész rendszerét kell kiépíteni a dikcióban és akcióban, a jellemek és helyzetek viszonylatában, a tárgyak és gesztusok nonverbális eszköztárában. A szereplőknek az önismeretből fakadó önirónia forrását használni az alakításban. A látott előadás bizony adós ennek a gondosságnak megvalósításával. Tragédiába illő fennkölt vonulások, veretes deklamáció, reális, néha naturális stíluselemek váltakoznakkeverednek, olykor súrolva a pornográfia határát. A színészi jelenlét őszinte energiái azonban az előadás nézhetőségét a hiányok ellenére biztosítják. A társulatot képességei kötelezik a színvonal javítására. Az előadás végén, a kiprovokált békekötés nők általi hathatós megpecsételése után, az egyik katona váratlanul gyilkol. A hatás erős, a nézőben a kollektív felismerés elementáris. A színpadi kompozíció azonban kissé ügyetlen, a befejezés nem elég csattanós. Talán a gyilkolás szándékának félreérthetetlen fázisában kimerevítve a látványt, beégetőbb lenne a kép. De ez már a rendező kompetenciája. White Stars, Lendva, Szlovénia Tolnai Ottó: Rokokokó R.: Mess Attila A fesztiválon első ízben jelentkező szlovén csoport fellépése ünnepélyes pillanat. A magyar színjátszás közismerten verbalitás központú. Ezért mindig nagy élmény a látvány, a magatartás, a tárgyak szimbolikáiból, hangsúlyozottabban a szöveg mögötti tartományból építkező játékkal való találkozás. Ilyet láttunk romániai csoportok, és most kiderült, a szlovén csoport esetében is. Remélhetőleg megtermékenyítő hatást gyakorolnak az őket figyelő hazai együttesekre. Játékstílusuk szertartásszerű, a színpadi hatás expresszív. A narratív szövegek egyidejűsége a cselekménnyel nem szerencsés, mert a néző figyelmét az erősebb hatású látvány leköti. Érdekes elem volt a (mint utóbb megtudtuk) makedón nyelvű ének, számunkra annak volt jelentése, hogy nem értjük a szövegét. Alternatív Képszínház, Zsira (Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona) Fábián Gábor: Mindenen túl R.: Fábián Gábor
6 Lélekemelő keleti (indiai hangszeres, mongóliai(?) vokális) zene, a színpadon együtt mozduló barna kámzsás figurák csoportja. Jobb hátul halvány fénypontban mozdulatlanul ül egy alak. Találgatunk: törzsfőnök? sámán? a Jóisten? A történeten kívül, mégis jelenvalóan. A mozdulatlanság és a lassú mozdulatok hatalmas koncentrációt sugároznak, a feszültségtől a nézőtér szinte sistereg. A cselekmény jobb hátul indul, lassan hullámzik előre, majd vissza. Férfiak, nők. A főhős férfi szemlátomást a játékmester, nem titkolva, de alig észrevehető érintésekkel, mozdulatokkal tereli, irányítja a csoportot. A használt néhány tárgy, a mozdulatok szimbolikája egyszerű. Néma szertartás, a hatása alá kerülünk. Peter Brook Szent Színháznak nevezné. A történet az ős- egyszerű: a szeretetet a sötét erő meg akarja ölni, de végül a szeretet győz. Így kimondva, banális. A játék meggyőző: ez a legkomolyabb küzdelme az embernek, mióta világ a világ, és talán minden küzdelem visszavezethető erre. A játék a szereplők számára is szemlátomást katartikus. Kísértő a gondolat: nem mi, a világegyetem „egészségesen” perszonalizálódott részei vesztettük el a Mindenségben létezés élményét? A zömében kamaszok alkotta nézőtértől én még ilyen együtt lélegző figyelést, és ilyen vastapsot nem tapasztaltam. Végül ez lett a díj neve… Fókusz Színpad, Dunaszerdahely, Szlovákia CSAJ-BAJ (Varró Dániel és Karafiáth Orsolya verseiből) R.: Jarábik Gabriella A csoport már néhány nemzedéket cserélődött, mióta erre a fesztiválra járnak. Ami állandó: a színpadkép mindig szép, a bemutatott téma mindig érdeklődésre tarthat számot. A három hófehér paraván által járásokat is adóan körített, intim játéktér- amely jó példa arra is, hogy nem kell feltétlenül elveszni a nagy színpadon - , lassan benépesülve a nemes vonalú Thonet székekkel, profi látványt alkot. A székekkel együtt a szereplők is előkerülnek, szépen ejtett magyarsággal szólalnak meg. Igazi diákszínjátszás, szociojáték, a témában a nézőtéri „kortárs csoport” érezhetően érdekelt. A játék műfaja a ’70-es éveket idéző „irodalmi színpad”, a maga korában a csúcsminőséghez tartozna. Az amatőr korízlés azonban mára eltolódott a szemléltetésől a cselekvő játék felé, a lírától a dráma felé, a gondolatok direktben közlésétől a színpadi interakció által indikált gondolatiság felé. Részben ez is okozhatja, hogy játékot hiányosnak érezzük. Sok mozgás, bár szép, de funkciótlan, illetve jelentésnélküli. Ugyanez a helyzet a szép, de sokszor öncélúnak bizonyuló árnyjáték-effektusokkal is. A mozgás ritmusában kevés a dinamika, ezért monotonná válik. Érdekes játék indul el a paraván anyagának hátulról történő, kézzel, arcéllel történő reliefszerű kialakításával, ám végül nem válik a cselekmény szerves részévé. Az előadás erőssége a szép látványon túl a felhasznált szövegek egységes szerkezetbe komponálása. Lébényi Színjátszók, Lébény Lázár Ervin: Bé Berci a városban R.: Váradiné Márkus Éva
7 Igazi falusi színjáték gyerekek által bemutatva. Az az érzésünk, mintha élő felnőtt csoport játékkultúrájába belenövő, azt utánzó gyerekjátékot látnánk, különösen a főszereplő által gerjesztett sok vérbő pillanattal. A színpadot szépen díszíti a színes kendőkkel hintett paraván, mely a vásári komédiások kortináját idézi, de mint kiderül, semmi szerepe nincs, és a játék stílusa is inkább népszínműre hajaz. A történet fésülésével, tömörítésével, karakteresebb játékstílus kimunkálásával sokat lehetne javítani a színházi élményen. Üde pillanata az előadásnak, mikor az egyik szereplő a világ legtermészetesebb módján egyszerűen kimegy és behozza a kinn felejtett kelléket. Ez szinte geg is lehetne alkalmas játékstílusban. Mindenesetre jó nézni a minden ügyetlenkedéssel együtt önfeledten játszó népes csapatot, amely talán felnőtt csoporttá válik idővel. Tekergőcök, Nyárasd, Szlovákia Nagy Irén: Mesék útvesztőjében R.:Magyar Gaál Lívia és Nagy Irén A műsorközlés szerint a falu alapiskolájának gyerekcsoportját látjuk a színpadon. Mire vége a játéknak, meggyőződésünkké válik, hogy színházi alapiskolával állunk szemben, csak ezt titkolják… Mint látható, a kanavászt az egyik rendező jegyzi. Kiváló körülmény a csoport számára testre szabott anyag kreálásához. Az a bizonyos „üres tér” ismét a varázslat terepe. 17-18 alsó tagozatos gyerek, egy 70 literes üst, egy kb. 8m hosszú, 2 m széles fehér vászoncsík, praktikusan talán lepedőkből összevarrva. Ennyi jön be a térbe, aztán elindul a mesefolyam megtestesítése, a legváratlanabb , varázslatos „mintha” - játékokkal, amelyek a nyilván jól begyakorolt elemek spontán születésének illúzióját keltik. Amit látunk, magasiskolája a kreatív játéknak: a mindössze kettő db. kellék lehetséges jelentéstartományából a maximum kifacsarása, a figura színpadi stilizálásának tehetsége. Nem is figyelünk arra, miről szól a mese – leginkább tipikus mese szituációk fűzére -, annyira lenyűgöz a játékból kibontakozó képek egyszerű nagyszerűsége, humora, a jelentés telitalálata, a játék örömének dinamikus sodrása. Egyszer csak vége lett. Olyan természetesen, mint egy körtánc. Fókusz Gyermekszínpad, Dunaszerdahely, Szlovákia Arany János: Toldi R.: Jarábik Gabriella A magyar irodalom elbeszélő költeményeinek színpadi feldolgozása mindig várakozást okoz. Jarábik Gabriella adaptációjára jellemző, hogy a játék a szöveg előzetes ismeretét feltételezi. Ugyanakkor nem ragad le a szószerinti idézésen, szinte rögtönzésnek ható prózai betoldásokat alkalmaz, mértékkel, a szituáció életszerűségét ezzel tulajdonképpen fokozva. Sőt, György bátyó lefizeti a cseh vitézt, bérgyilkossá degradálva. Ezzel a „betoldással” színesíti György jellemzését, a cseh adott sunyiságába meg belefér. A mű szövegének ezt a kissé laza kezelését nem érezzük sértőnek, mert támogatja a színpadi játékot. Jól választotta ki a műből a színpadra érdemes helyzeteket, a történet bemutatott drámai csomópontjait. Az előadásban a nézői fantáziát nem annyira kiszolgálja, inkább stimulálja a felvázoltan ábrázolt helyzetekben a kísérő figurák mozgatásával, a dialógusok szétosztásával.
8 A bemutatott helyzetek legfontosabb pillanatai érzésünk szerint túl gyorsan villannak el. Ilyen a malomkő repülése, a bika földre kényszerítése, végül az ominózus kézfogás a cseh vitézzel. Időt kéne hagyni a sorsfordulatok jelentőségének felismerésére. A cseh orvtámadását tükröző Dunát nem lehet eljátszani (ez Aranynál is költői kép, fénytanilag nem jön össze), de a vészhelyzetet tükrözheti a Toldival szemben álló „nézősereg” tekintete, viselkedése. Néhány lógó száltól eltekintve ötletes a tárgyhasználat, beleértve az olyan avantgard megoldást is, hogy a Miklós „araszos vállán” lengő „szörnyű” vendégoldal egy alkalmilag felkapott, „vigyázzban” fekvő legény. Mindent összevéve, szép, az ifjúság irodalmi műveltségét is fokozó diákelőadást láttunk. Tekergők, Nyárasd, Szlovákia Ember vagy farkas R.: Magyar Gaál Lívia és Nagy Irén A szerző a műsorfüzetben anonim, feltehetően a rendezők műve. Illett volna a forrás. R. Kipling regényének feltüntetése. A dramatizálás egyébként autonóm, és jó pedagógiai érzékkel nyúl a kamaszkor egyik központi problémájának körüljárásához, az identitás kereséséhez, a csoport- norma elfogadásának nehézségeihez. Az állatmesék is mindig az emberről szólnak. Mivel a szereplők megnyilvánulását könnyíti, hogy állatbőrbe bújhatnak, az emberi tulajdonságok, jellemek megfigyelését jobban lehetne hasznosítani az állatfigurák megszemélyesítése során. Ez a hiány nem igazán pótolható sztereotíp mozgásformákkal és külső jelzésekkel. Az előadás ezzel együtt szimpatikus, a szereplők értik a helyzeteket és nagy élvezettel élnek a kölcsönvett állatszerepben. A szituáció kibontása nem mindig elég frappáns (pl. Bagira szökése). Maugli örömmel éli bele magát a kedvesre szabott figurába. A darab gondolatiságát és a játék kedvességét a nézőtér hálás tapssal honorálja. ÁSZ Színjátszó Csoport, Árpád Gimnázium, Budapest Mika Myllyaho: Káosz R.:Gáspár András A fesztivál talán legellentmondásosabb előadása. Kétségtele, hogy tehetséges társulatot láttunk, szemlátomást határozott a rendezői szándék, a játékon látszik a színpadi tapasztalat, néha egészen magával ragadó helyzetek és színházi pillanatok alakulnak ki, aztán egy-egy átdíszítés után szétesik a színpad. Az átdíszítések sokszor egy kicsit tartanak csak tovább, mint kellene, de ez elég ahhoz, hogy elszökjön az atmoszféra. Az időérzetet ezek az üresjáratok terhelik. Mindenképpen át kellene gondolni technikailag a színváltásokat, hogy minél kevésbé tördelje szét a játékot. A befogadást nehezíti az iszonyú nagy beszédsebesség, amely a nézőtől felesleges energiát kíván, a figyelmet rontja, monotonitást okoz, de a színész kifejező eszköztárát is szűkíti. Mindezeket terheli a hendikep, hogy a 80 perces játék a két napos fesztivál utolsó előadása. Van néhány olyan probléma is, amelyekről úgy gondoljuk, hogy ezen szinten már nem kellene lennie. Ilyen, hogy néha van kellék, néha csak imitálják a tárgyakat, de ennek nincs dramaturgiai szerepe. A narráció sokszor egyidejű az akcióval. Az előbbi is fontos, de az akció ereje átütőbb, elviszi a néző figyelmét, sokszor szinte zavaró, hogy közben (pörgő sebességgel) beszélnek. A tér használatában stílszerűen szólva szinte káosz van. A ciklikusan jelentkező helyzetek térbeli konzekvenciái nem követhetők, pedig az ilyen sűrű színváltozás esetén a néző igényelne az idő és a tér vonatkozásában valamiféle vezérfonalat.
9
Az előadás után kiderült, hogy a csoportnak az idegen helyszín szinte minden átka bejött. Ezt megérteni ugyan lehet, tapasztalatból is tudjuk, mit jelent, de azt is tudjuk, hogy az előadás élvezeti hibáin visszamenőleg ez a megértés már nem segít.
Kiss László – Pápai László
10 XXII. Moson Megye Színjátszó Találkozó díjazottjai A zsűri tagjai voltak: Gergye Rezső – Kiss László – Pápai László Rendezői díj:
Rendezői díj:
Színészi díj:
Rendezői díj:
Közösségi játékért díj:
Színészi díj:
Színészi díj:
Adaptációs díj:
Színpadkép díj:
Színpadi adaptációs díj:
Vastaps díj:
Cserkó Zsolt Kispesti Kisszínház, Budapest Molnár Ferenc: Liliom (dráma) Rendező: Cserkó Zsolt Magyar Gaál Lívia és Nagy Irén Tekergők Diákszínpad, Nyárasd, Szlovákia Ember vagy farkas (dramatikus játék) Antal Sándor Károlyházi Kabaré Társulat, Károlyháza László Miklós: A néma ember (bohózat) Mészáros Zsolt Vörösmarty Mihály Gimnázium 11. d. osztály, Budapest Dragomán György: Fehér király (retro-látomás) Vörösmarty Mihály Gimnázium 11. d. osztály, Budapest Dragomán György: Fehér király (retro-látomás) Rendező: Mészáros Zsolt Virág Barnabás Katona-Kamra színpad, Kecskemét Sárosi Gábor: Itt a vége! (dráma) Rendező: Sárosi Gábor Fülöp Tamás Kispesti Kisszínház, Budapest Molnár Ferenc: Liliom (dráma) Rendező: Cserkó Zsolt Fókusz Gyermekszínpad, Dunaszerdahely, Szlovákia Arany János: Toldi (színpadi játék) Rendező: Jarábik Gabriella White Stars gyermekszínjátszó csoport, Lendva, Szlovénia Tolnai Ottó: Rokokokó (tragikomédia) Rendező: Mess Attila Hinga M.E. színjátszó csoportja, Hajdújárás, Szerbia Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (színpadi játék) Rendező: Csernik Árpád Alternatív Képszínház, Zsira Fábián Gábor: Mindenen túl (alternatív képszínház) Rendező: Fábián Gábor
11 XXII. Moson Megye Színjátszó Találkozó minősített előadásai A minősítő szakemberek: Kiss László – Pápai László Arany minősítést kapott:
Vörösmarty Gimnázium 11. d. osztály (Budapest) Dragomán György: Fehér király (retro-látomás) Rendező: Mészáros Zsolt
Ezüst minősítést kapott:
Kispesti Kisszínház (Budapest) Molnár Ferenc: Liliom (dráma) Rendező: Cserkó Zsolt
Bronz minősítést kapott:
Szó és Kép Színpad (Pápakovácsi) Arisztophanész: Lüszisztraté (komédia) Rendező: Csukárdi Sándor Katona-Kamra Színpad (Kecskemét) Sárosi Gábor: Itt a vége! (dráma) Rendező: Budai Károly
Minősített előadás:
Színtiprók Színpad (Győr) Dürrenmatt: Fizikusok (dráma) Rendező: Frankó Kata BárKIMI Színpad (Győr) Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde (komédia) Rendező: Balla Richárd Károlyházi Kabaré Társulat (Károlyháza) László Miklós: A néma ember (bohózat) Rendező: Stipkovits János
