VIHAROK FOGLYA Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei
VIHAROK FOGLYA Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei részben saját illusztrációival
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 978 3 2
Baranyai barátaimnak ajánlom.
Baranyai idill Tegnap Ildikóval száguldoztunk. a baranyai dombok alján s tetején. Harmónia uralkodott a tájon. Költeményeket idéztünk, rég múlt idők titkait éreztük a bérceken s a rónaságon. Szomorkás mosollyal haladtunk tovább s az idő fejem fölött gyermekkoromból visszaszállt, egy pillanatra megállt, körbe ölelt s tova szállt. 25 év távlatából így éreztem a szüleim falvát, otthonát Baranyát!
Érzelem Érzelmi hiányokban a szív csak félig él! Lüktetni, dobogni oly nehéz, ha nincs remény. Ha lehetne vetni a gondolatban hagynám kikelni az igaz magot, már elfeledtem rég. Silány magot küldött az ég! Mi lehet a vétkem, félig élem az éltem és hűtlen a reményem. 3
Sírdomb Sötét hegyek ormán legyen sírom helye. Szóljon fölötte ordas éneke. Fújja a szélvihar a nyárban, legyen csend a különös tájon. Télen síromon vastag hólepel. Álljon sírom, mint trón odafenn ahova még a harang se üzen. Éljen minden nélkülem úgy, ahogy volt, egyedül földi életem.
Patak A patak örökké cseveg. Ömlik, folyik a víz, s így a vágyam is elered. Csak a nyugalmat árasztó víz csobogását hallom. Csak te jársz ábrándos gondolatomon.
4
Csúcs A csúcsról lefele visz az utam. Fékezem magam a veszélyes szakaszban. Még minden sikerülhet, mert énem átlátszó lett. Ha hagyom a vágyam tönkre tehet. Hát leigázom érzelmemet.
Magány Magányom páncélszekrényében elszigetelve az énem. Lábamon hozott ide a menekülésem. Úgy érzem lelkem fogadó, rájövök, hogy ravatalozó. Kincseim elástam mélyen az udvarom közepében. Üresnek éreznek az emberek Mit tegyek: ássam el magam is, akár a kincseket?
Öröm Óh Istenem ez a szó, hogy öröm, máskor itt ólálkodott a küszöbömön. Rég eltávozott. Hova ment, nem táviratozott. Hűtlen lett, elhagyott. Öröm nélkül a mosoly megfagyott. Istenem, hozd vissza őt kérem! Öröm nélkül nincs szívrezdülésem.
5
Burok Az utam nyitva áll. Magányosan haladok. Lelki bizalmat nem kapok. Haladok, de nagyon is szomorúan. Szívem bánatában elvonult a zárdában.
Megbánás A megbánásnak vége, mert belenézek a gond-baj szemébe. Nyereségem lesz szívembe. Már vágyaim nem uralnak többé! Nem kell az érzelem, bármilyen áron. Ha az imádott tőlem már távol. Az akadályok védelmemre vannak, hogy az érzelmi fájdalomba bele ne haljak.
Érzelmi harcok Már mindegy, hogy nyerek vagy veszítek, hogy ne fájjon semmi megtanítottam a szívemet, hogy ne verjen hevesen, az életbe bármi is történjen. A hangsúly ott van a Túlélésen.
6
Hajnali gondolatok Nem tudok aludni. Fölébredek hajnaltájt elég gyakran. Gondolatim száll. Berepülöm az egész világot, eget. Aztán olykor, ha tetszik le is szállok. Szemem, agyam mindenkit figyel, kutat, s nem találkozom senkivel a hosszú utamon. Az ismerős arcok hova tűntek, elfogytak volna a világból, kiüldözte volna őket a mostoha idő futár? Csakis ez lehet! Vagy én lehetek a földön régóta. Evilági nagy utamon jól elfáradtam, a sorsom az egyedüllét: ez a karmám. Bolyonghatok éjjel, nappal, beszélgethetek csillagtengerrel, sápadt holddal. Az ég peremén is hiába utaztam, mindenhol egyedül voltam!
Fény Lehunyt szemmel átélem a fényem. Magamba fogadom a szellemi erőket. Már érzem, s úgy érzem élni jó! Ha a bölcsesség a tanító a külső sötét erők nem hatnak, mert elém került fénye a napnak. Ilyenkor Isten lakozik bennem. Tiszta az érzelmem . . . Fényemmel világítók másokat. Láthatóvá teszem a láthatatlant.
7
Idő Az időm azt súgja: menj ki az égaljra. Vess szemet a csillagokra, s a szíved kérd, hogy ujjongjon. Est előtt jöhet még egy változás erőkben: vetés – aratás, éljen bennem a Tett forrás. Meg kell belül változnom. Nehéz ez a lelki forradalom. Ha nem sietek új világot szívembe már nem tehetek. Rohanok, repül a gondolatom. Elkések: itt hagy az utolsó vonatom.
Remete Odafenn a bércen mogorván áll egy ősi vár. Oly ősi: pusztulásnak indul már. Foszladozó kőcsipkékből a díszítése az elmúlásnak szemfedele. Ő a vár maga egy remete. Magába roskad az élete. Kertjét a moha beszőtte, felette ül a felhő fészke. Szeméből lassan elered a felhő könnye.
8
Sápadt lélek Szememben a gyülemlő könny forr. Az arc sápadt szobor. A hang reszketeg, elfúl. A félhomály reám hull. A valóságot fogadjam árnyékul? A sötét mulandóság jele hervadt virágot tett kezembe, pedig ujjamon ékszerül kihülő gyémánt szerelem ölel körül. Bánatban fáradt a lelkem, mint sirály a nagy tengeren. Az éltető fát se ő se én nem lelem.
Fény A jó és a fény, a feljövő jövevény, a sötétnek ostroma lemenőbe ér. Nem állok ellen a rossznak. Meggyőzöm a gonoszat, hogy napjai velem unalmasak. Nem leszek jó rabnak! Se ellenkezője: a Démon akaratnak. Majd meglátom fejem fölött, hogy aratnak Érzelmi küzdelmemnek vége, létrejött a gondolat eltökéltsége. Lelkemből eltávolítom a rosszat, véget vetek hibáim fogságának.
9
Sötét Jön, szalad utánam a pusztító bűnös átok. Rohanok előtte nagy erővel, mielőtt utolér húzok egy árkot. Így lefékezem a rosszat s az átkot. Már így nem vonz a kéje, nem vonz a rossz szenvedélye. A sóvárgás leáll odabent a szívben. A benső ellenségem így kiűzöm belőlem, s a rossz erők bennem odébb állnak elkeseredetten. Az öntapasztalattól már fénylem, s ők így nem lehetnek a sötétben, elűzte a féynyem.
Vesztes Elkeseredetten kapaszkodok a fűben. Nem veszem észre, hogy elhagy a hitem. Csak kapaszkodom a vakságban konokon. Nem hallom a benső igaz hangom! Hitem csenevész. A cselekvés útja így vesztés, s a pánik szülte tetteim oda vész.
10
Tavasz Fénylik a tavasz arcvonása, pedig nem könnyű a kibontakozása. Meg kell, hogy szokja a fényeket. Nehéz néki is elhagyni a sötétet. Már megszokta, s innen a nagy ragaszkodása. Ugyan úgy az énem reménytelen a sötétben. Kibontaná benső magját a fényen, de fél hogy rosszabb lesz mint a sötét reményében.
Pillantás Küldj utánam még egy pillantást ha már nem adhatsz mást pedig a szemedben érzem szíved dobog érzi, hogy övé vagyok szeretni egymást nem szabad De tudjuk, hogy a varázs újra minket elragad.
11
Szerelem A lég hullámán érzem hangod áradoz Ő valaha vágyva nézet rám s reszketett s elhagyott, s tudom szenvedett mint őrült elmenekült pedig arcán a mámor kéje ült már késő Vége van elapadt hangom szavam!
Bánat Az élettől el kell válni gyötrő bánat – nőni látom végzetem gyásza már lovagruhában a végtelen csillagösvényen átkelni a lélek hídján a földi hullámától búcsút venni csak ennyi!
12
Visszhang Az éter hullámon Tőlem a hang hozzád száll visszhang az érzelmi sugár a légben száll, kel s az éned fogja fel. Jó lenne érzem, ha benned mint illatos virág feselne létem, melyben él a szerelmem. Köztünk sok a zajos küzdelem, de egy az értelem. Lankadása a szívnek köztünk gyötrelem.
Szerelem Elszáll a szerelme, pedig merően a szemembe süpped átható szeme, s é védett hajlékot nem érzek, de nézése perzsel. Imát vesztedért hogy emeljek? A lelkemből éretted lehelek szerelmed érzem testembe hál s mégis odébb áll.
13
Az anyag Az anyag mely létrejön a lélekkel testet ölt, s befogad. Megszületik az én a mélységes Tudat s egy életen át bennünk él, s megmarad, mint Titokzat. Az idő mindenre hat az anyag lassan korhad ez a lélekre lesújtón hat hisz ő fiatal marad e kettős furcsa nász egy életen át láz. Az élet Ura adta rád, Nehezen tudja elfogadni az élővilág!
Valóság A Valóság többször ridegebb, mint ahogy érzed, de lehet a fordítottja: hogy szebb. Ha süt benned a nap Boldog az érfalad, ha nincs is kikelet benned roskadnak a fellegek, ha boldog vagy a sötét is melegíti szíved.
14
Az élet Az életbe ahogy utazom Nézek, mint most is ki! A homályos ablakon hiába figyelek: a szépet se látom a gondolatvilágom magamba ásom. Nem nőnek rügyek a száraz ágon utazhatok körbe a Világon nem jutok ki a homályból!
Sugallom Rég nem találkoztam veled. Nem azért, hogy nem akartam Nem azért, mert elfelejtettelek. Valami azt súgja, hogy nem hiányzom neked.
Eső Napok óta az eső sír s panaszkodik Lelkemnek is panaszos a hangja fájdalmát kinek mondja. Szerte foszlott álmait a Vihar széthordta.
15
Csillag ösvény Az érzelem nagy, akár a tenger örökké árad – erjed a gondolataink összefolynak, nem tudjuk mit hoz a holnap, de ők elválva is együtt maradnak a csillagösvényen is fölismerik egymást az ajkak.
Titok Majd egy este megjelensz fényben Nem tudod – de érzed, hogy enyém voltál régen e versben dobog a szívem a mélyülésünk Vágya a sötéten át látva, s a sejtelmünk súgja a Tudatunk Tudja, hogy egyek voltunk az ős Titkos homályban.
16
Idegenek Mind idegen majd találkozik a két szem azt mondják egymásnak Idegen? Valahonnan Ismerem, s nem tudjuk, de érezzük, hogy egy ősi láncszem bennünket összeköt örökké, és nem lazul meg sosem.
Idő Szeretek olykor Időn kívül elidőzni a Világ számomra olykor kissé Idegen. Nem tudom elfogadni teljesen. A holtak, élők eljövendők velem együtt elítéltek s a szenvedésért kiáltó hangok részesei Istenhez könyörögnek.
17
Erdő (keleti gondolat) Minden ami az erdőségen történik, már várakozik az ég szögletén. A fehér tartomány a tér, mely ott eltérül, békésen az ég peremére fog úszni, csiga ösvény, tölgy s a végén megjelenik a szín, mely a Teret egyesíti, az erdőt átöleli: A tér a kőbe, a Tölgybe, csigába érzi ezt és ezekből a gyümölcsökből, állatból, fából, tárgyból eltávozik. Visszahúzódik a szín és újra átfogja a teret és ismét elúszik a fehér tartomány valahova az égbolt szögletébe.
Tűz A tűz mag benne él a Tér mélyében. Jár-kel a lobogó világban, a fénye benne él a csírája velejében. Valami ujjongó hír fényöröme kijön, szalad palástot képez. Elhallgat, hamujában alvad, de már az új csíra mag az eljövendő örömtűznek a Térben új alap.
18
Minden örömben él A gyümölcs a körte, vagy alma az örömet magának hajtja Néki is marad a tér a veleje A palást között nő öröme.
Pillanat A magasság s a mélység Világosság s a vak sötétség olykor egy helyszínen találkoznak e helyszíne létezése örökké a pillanat fészke.
Szín Szín, melyet nézel, mögötte valami életre keltő fantom, mely a nappalon túl születik, mint vándorló csapda. Születik teljes világosságba.
19
A virág A virág a nap fele fordul. A föld s ég között térség. A nap s föld között ugyan térség, ahol se föld se nap. A virág néz, figyel lenge ajkaival. Hosszú szárának szárnyaló vágyaival a napba kíván lobogni, egybe forrni vele, már mikor a vágyakozás elárasztja a szirmot és az egész teret a virág körül. Kapcsolat a növénnyel, köteléke a földdel gyöngül, s egyszerre a legdúsabb virágzásban elrepül. Ez a lepke a földtől – naptól függve a térbe marad, ahol nincs se föld se nap. Fantom vagy vándorló marad?
Boldogság Valahol a bércen fenn, ott láttam a boldogságot. Nyúltam érte, de ő csak nevetett. Imbolygott felém, mint ki részeg. Átnézett rajtam, s ott hagyott és a boldogságom vérbe fagyott. Meghalt az kiről álmodott.
20
Temetés Férjem temetésén a dér virágot szőtt. Télen virágba láttam a Temetőt. Fájdalmam s bánatom nehéz súlya, mint a márvány sírkő lábaim inogva reszketett, mint korhadt fakeresztek. A temetésén ilyen állapot uralt engemet.
Érzelmi harcok Már mindegy, hogy nyerek vagy veszítek, hogy ne fájjon semmi megtanítottam a szívemet, hogy ne verjen hevesen az életemben, bár mi is történjen. A hangsúly ott van a túlélésen.
Csúcs A csúcsról lefele visz az utam: fékezem magam a veszélyes szakaszban. Még minden sikerülhet, mert énem átlátszó lett. Ha hagyom a vágyam tönkre tehet. Hát leigázom érzelmemet.
21
Magány Magányom páncélszekrényében elszigetelve az énem lábamon hozott ide a menekülésem. Úgy éreztem lelkem fogadó, rájövök, hogy ravatalozó. Kincseim elástam mélyen az udvarom közepében. Üresnek éreznek az emberek, Mit tegyek: ássam el magam is, akár a kincseket?
Öröm Óh Istenem ez a szó, hogy öröm máskor itt ólálkodott a küszöbömön. Rég eltávozott, hova ment, nem táviratozott hűtlen lett, elhagyott öröm nélkül a mosoly megfagyott Istenem hozd vissza őt, kérem, öröm nélkül nincs szívrezdülésem.
22
Idő Az időm azt súgja: menj ki az égaljra vess szemet a csillagokra, s a szíved kérd, hogy ujjongjon. Így est előtt jöhet még egy változás erőkben: vetés - aratás éljen bennem a tett forrás. Meg kell belül változnom. Nehéz ez a lelki forradalom. Ha nem sietek új világot szívemben már nem tehetek Rohanok, repül a gondolatom Elkések, mert itt hagy az utolsó vonatom.
Remete Odafenn a bércen mogorván áll egy ősi vár oly ősi: pusztulásnak induló már foszladozó kőcsipkékből a díszítése az elmúlásnak szemfedele: ő a vár maga egy remete. Magába roskad az élete. Kertjét a moha beszőtte felette ül a felhő fészke lassan elered a felhő könnye.
23
Sápadt lélek Szememben a gyülemlő könny forr az arc sápadt szobor a hang reszketeg, elfúl a félhomály reám hull a valóságot fogadjam árnyékul! A sötét mulandóság jele Hervadt virágot tett kezembe, pedig újonnan ékszerül kihűlő gyémánt szerelem ölel körül. Bánatban fáradt a lelkem, mint sirály a nagy tengeren Az éltető fát se ő, se én nem lelem.
Fény A jó és a fény a feljövő jövevény a sötétnek ostroma lemenőbe ér. Nem állok ellen a rossznak meggyőzöm a gonoszat, hogy napjai velem unalmasak. Nem leszek jó rabnak! Se ellenkezője: a démon akaratnak, majd meglátom fejem fölött hogy aratnak. Érzelmi küzdelmemnek vége létrejött a gondolat eltökéltsége lelkemből eltávolítom a rosszat, véget vetek hibáim fogságának.
24
Sötét Jön, szalad utánam a pusztító bűnös átok Rohanok előtte nagy erővel, mielőtt utolér húzók egy árkot Így lefékezem a rosszat s az átkot. Már így nem vonz a kéje, nem vonz a rossz szenvedélye a sóvárgás leáll doabent a szívben a benső ellenségem így kiűzöm belőlem s a rossz erők bennem odébb állnak elkeseredetten. Az öntapasztalattól már fénylem s ők így nem lehetnek a sötétben, elűzte a fényem!
Vesztés Elkeseredetten Kapaszkodok a fűbe Nem veszem észre hogy vak volna hitem csak kapaszkodom a vakságba konokon. Nem hallom a benső igaz hangom, hitem csenevész a cselekvés útja így vesztés s a pánik szülte tetteim odavész.
25
Démon A démon mindig ott villog a csúcson: ő mindig központi helyen szerepel kéjjel! Ellene küzdök eltökélten.
Tavasz Fénylik a tavasz arcvonása, pedig nem könnyű a kibontakozása! Meg kell, hogy szokja a fényeket nehéz néki is elhagyni a sötétet már megszokta s innen a nagy ragaszkodása. Ugyanúgy az énem reménytelen a sötétben kibontaná benső magját a fényben, de fél, hogy rosszabb lesz, mint a sötét reménytelenségben
26
Gondolat Elismétlem szavakban, hogy elvetettem magamban ott bent az agyban a gondolat magban már egy korszaknak vége van! Már régóta készülök másra az igaz megújulásra: megörvendeztetni szívemet attól félek mindig, hogy nem lehet féltem a szívben a tüzet, hogy ellobban benne mielőtt felfedi az igaz érzelmet.
Boldogság Ha megosztom veled örömömet s ha te befogadod a derűmet s így ha csukva a szemünk s ha a tér elválaszt, de bennünk az érzelem egyesül, boldogok lehetünk. Mert befogadlak mint nyár a napsugarat s kitárom a lelki ablakomat, hogy a tükörfényben lássam magamat s kidobom az ablakon a benső rémuralmakat őszintén nyilj ki bennem, hogy lépteim hozzád vezessen!
27
Ördögtánc Ha nem cselekszem hamarosan felőröl a rossz démon gyorsan Körülöttem az ördögi tánckör mosolyog – nevet őröl látja az őrző szellemem fentről az ördög felhúzott szemöldökéről Kitaszítom belőlem a sárba ne legyen a gondolatom uralmába mert a szívnek békés öröme a boldogság székhelye Istentől jön az erénye.
Öröm Körülöttem Kevesen vannak életben őket rég kikísértem a temetőbe, s ha reájuk gondolok megnyílik szívem gondolatom prózában – versben lelkem dallamokban – énekekben az öröm, a bánat érzelmekben nyitó kulcs a művész életében.
28
Lélek küzdelme Lemeztelenítem lelkem, hogy a rosszat elégessem a sötét árny körbevett, s fáj. Bomlasztó veszélye fenyeget körtáncot jár a hamis szeretet ellene összeszedem az utolsó erőmet.
Temető Kiárasztó kegyelem, mely a teremtőből fölkeres engem Hatalmas szeretete mint tenger árad felém belőle, mely erőssé tesz hitemben. Kérem, tegyen békességet szívemben, hogy ki kitartó legyek az eljövendőben.
Csábító kéj Csábító kéj, vágy, öröm olykor kopogtatsz küszöbömön mikor nyúlok feléd Fog az ábránd, részegség a csáb, mint uralkodó őfenség gúnnyal odébbáll mikor az érzelem az ő rabjává vál.
29
Lovag Jöjj, robogj lovagom amíg a lelkemet adom ne késlekedj, lejár mandátumom a világod bennem tágulhat ha olvad bennem a jégcsap a boldogság tengerébe folyhat sodródj felém lovag mielőtt az ár fölcsap s tőlem elsodorhat!
Oldódás Feloldom énemet mielőtt a görcs szétzilálja a vérsejteket. Így majd lazán lerázva a bilincset a gondolat ragyogó csúcsán a szellemem magaslatán megszilárdul énem a trónján.
Boldogság Ha boldog az ember az ereje kimeríthetetlen suhan az élet göröndjén, mint a sugár fény elapadhatatlan a tettbe és az érzelmekbe, mert a szíve boldogsággal telítve.
30
Régi Tekinteted nem a régi ha nézel reám hidegebb lett már, mint a téli napsugár. Fogadj el engemet ne tipord lelkemet nem érdemli, mert szeret.
Tűz Szerelmem heve forró, mint a nyár tüze csupa heves láng Ha nem ér össze bennünk a vágy Perzselő heve tüzet gyújt reánk.
Életfa Nagyon régóta már cammogok az idő tehervonatán elavult termékek a gondolat fán jobb lesz ha a fát kivágom úgy is selejt nő minden ágon nem bírja a terhet az életfám látom!
31
Nyár Forró a nyár Heves nappalok a levegő nem moccan, áll. Elköltözöm őszre a csillagmezőre Kibérelem a Vénuszt, s a göncölszerkérrel járom a Tejutat s ő majd nékem sorra mindent megmutat s kedvesen fogadnak a csillagok, mert ők tiszták, a fényük azért ragyog.
Zárda Reám vetül a lelkemből a tükörképem Életem élem a zárda közepében építettem egy nagy falat, hisz ők is raktak felém korlátokat! Jöjj ítélet idő, törd össze az akadályokat, hogy legyek az ég alatt, mint a madár szabad
32
Órfeusz A rossz életművem újra és újra építem. Már rég elavult a szerepem új kulisszát gördít elém a színpadmesterem, de nem találom rajta a helyem. Mint orfeusz már álmomban is a sötét világnak énekelem
Vég A fa is látja a könnyet a szememen az állatvilág ordít, figyelem hol marad a sorstól a kegyelem.
33
Rossz szellem Kegyelem rossz szellem Kérdem én tőled mit akarsz velem? Olyan vagy bennem, mint a varázsló kinek netán lelkem játék szerű fénylő kígyó Zsugorítsd bennem magadat Ne zavart lelki világomat Sötét szellemed Mely tűri az erényemet Ígérem néked akkor is tartom magamat Nagy bennem az akarat!
Mágnes Úgy érzem a szeretet bennem dús tiszta érzelmek folynak belőlem csak úgy mint sajtoló alatt a must ha megtalálja lelkem az igaz mágust! Nékem ha nem nyílna mint lélek virág s nem nyújthatom feléd karom a vak rideg önző koron, ahol uralkodó a hatalom Nincs fény a karmámon, hisz nem látni az utat mindenütt a sötét korom.
34
Egyiptom Óh egyiptomi napisten „Rá” segíts, rendítsd lelkem reá, hogy bennem váljon erős hatalommá! Kétségben, örvényben rendüljek nyugodttá, szilárddá bennem az erény emelkedjen a csúcsra a fény közepén úgy ahogyan ott fenn a hegy áll oda a nap is hódolva jár Mert belül a szelleme titkos hatalmas király.
Vihar isten A lelki szememben a jövőképem gubancban áll. Reám telepszik örökké e megfoghatatlan homály a látomásom tapogat mint a vak ezért görcsösen ölelem a rosszat Fogollyá váltam, magamnak gödröt ástam Kimásznék én belőle ha erőt adna nékem e föld embere körömmel kapaszkodnék a karma körömre Kimennék én a nyílt tengerre Ha netán megsegítene a Vihar istene!
35
Dél-nyugat Ahogy így utazom s nézek ki az ablakon megakad a szemem a hegy csúcsán a havason ébren álmodom meglelem nyugalmam dél-nyugaton a napsugár süt még s búcsúzkodik az ég araszon holnap újra eljön tudom s majd búcsút intünk egymásnak dél-nyugaton.
Érzelem Fölébredt bennem a szunnyadó érzelem mely betakarja lelkem ott bent a melegben égek a szenvedélyen s elmarad a győzelem a sodródó viharban kikísérem!
36
Szánalom Valaha itt, ebben a házban a nyugalmas lombok között a boldogságban éltem én és férjem elégedettség sugárzott belőlünk széjjel. Egy napon megjelent egy gonosz szellem szétválasztott bennünket a fekete súlyos földdel azóta beköltözött a bánat szelleme s elüldözött engem örökre.
Titok Rejtély van a titokban az ember nyíltan a világot magára hagyta ha visszatérek segíteni ez a nagy ember eredendő ősi titka.
37
Függöny Virágfüggöny átsuhan a nyáron Hulló levél száll a sárguló őszi tájon a tél hadar, perel Beteríti a hólepel, Majd az idő visszaszáll araszán A viruló virágos tavaszán S visszajön egy percre a nyár.
Zöld Élni a zöldben megnő a reményem nyugalom van belül az idegrendszeren. Beléd költözik a természet Ilyenkor érzed, hogy benned él Istened
Esztendő Sikertelen hét esztendő agyamnak ködnevelő Férjem eltávozott azóta a szerencse is elhagyott amihez nyúlok máris csalódok hogy miért van így nem tudom az ördög követ lábnyomon.
38
Mag Gondolatom magja Tiszta fény az alapja Vívja rég a harcot beleültetett a lelkem egy kétfejű iker arcot belül orkánok, viharok Némelykor villámlok elmenekülnék, ha tudnám hogy megszabadulok!
Sors Akadályokat gördít a sors Ironikus harcot vív velem Nincs kegyelem. Sok éven át mást nem ád csak egy-egy boldog órát Rabló kéjjel vágtat át Az idő futamán ha bánatos vagyok neki az boldogság!
Lovag Száguldj lovaddal felém az érzelem mezején a ködfüggöny így megolvad eltűnt a meleg áramlat!
39
Lánc Szívem völgyében lüktető vérsejtben ott lüktetsz sejtelmesen Ha arra gondolok, hogy visszatérsz majd egyszer amikor már semmi nem érdekel s érzed, hogy valamikor egy más létben már voltál nékem a teljesülésem a lényem legmélyebb vágya átölel majd gondolatába, mert érzi s tudja, hogy a múltban jelenben, jövőben más dimenzióban szállva idestova – valaha valamikor összekötött láncszemek bennünket a kötő évezredek! . . . Emléke
Igével Szövetségbe lépek véled Ha megígéred amíg élek szeretni fogsz e kitételt tőled azért kérem, hogy ne veszítsem el reményem ha átölellek karjaimban érzem a hatalmam
40
Csillagok A lanyha nyári este Telve telített ígérettel a szabad ég alatt boldogságban ragyogok akár az égen a csillagok. Valami régi idők dala befedte a gondolatot, ahogy így nézem a baranyai lankás dombot a szellő lengő szárnya a múlt időt visszafújta, s mint fénylő palást beterít, melegít, s véd, mint gyermekkoromban ha elaludtam a szabad ég alatt vigyázott reám a Duna Édesanyám könnye reám hullva, Mely ott fénylett a csillagokban.
Vízen A vízen feltöröm a jeget s újra egyesülök veled. Ha te is így teszed eloldhatod sajkádat szívem templomához elhoz a víz áradat! Az érzelem lengeti a szíváramlat!
41
Halál Emlékekből élünk e világ emlékekből Tevődik össze ahogy rád gondolok már múlt idő múló percekből élünk valószínű a bolygónk e múló körforgású vágy spirálból újul meg akár az ember. A halállal kitörli a múltat, s egy másik dimenzióba ébred föl megújulva. A körforgás világszínpadán az emberiség játsza a főszerepet, melyet sokszor nehéz, drámai műfajban éli meg.
Víz Gondolatom magamban leírtam állok a hídon, sodródik a gondolat a vízárral bánatosan a vágyiam engem mint a víz elnyel már nem rejthető el nézem a vizet nélküled, küzdelemben.
42
Szánalom A kör körülöttem látszólag bezárult az energiám magja ott bent az agyban pihenni vágy . . . a harc bennem fölhágy Nagy benne a fáradalom Idejét múlta a érzelmi kapcsolatom Kellene egy megújuló forradalom a felém nyújtott kezek nem elégtétel, csakis szánalom!
Kihívás Némelykor úgy érzem a létköröm korhad már nem tudok magamból alkotni újat. Nem tehetek ellenem fölróvást tetteim voltak folyvást akár a folyó, mely medret ás az útjának új kihívás most lehorgonyzott a lelkem mint hajó a tengeren szemem, szívem ás jó lenne még egy kihívás életben maradás!
43
Boldogság Ha az ember egy életen át vegetálgat s csak élek terv nélkül a mának a forrás rezdülése elapad. Rogyni kezd a lelki fala Ha a bensőjét újjászületésre nem irányítja. Így minden álmom, tervem újjávarázsolni éltem szellemem azt súgja nekem amit kapok nem elég Várjak, több az értékem eltörött a hajdíszem díszlő fényem a lélekben. Legyőzöm a gyávát magamban Ne pihenjek saját árnyékomban a célom nagyszerű nem lehet a társam együgyű az ügy szilárdságot érdemel csakis a sikert így érem el. Támogatom titkos hitemmel Élhetek boldogan rongyos ruhában Aszfalt nélkül járhatok sárban De ha meztelen lelkem adásban felöltözik a fénylő boldogságban.
44
Álom Élem éltem ős koron Fehér lovat áldozom kutatom honnan származom, a lovat sajnálom . . . Nem hiszem, hogy A teremtőnek öröme telne benne, Ha az élet hozzám hűséges lenne, Ettől senkise szenvedne Belül fázok – érzelmi áldást várok Mielőtt a halállal találkozok.
Bölcs erő A vad erők tönkretehetnek gondolkodom, s átdolgozom belülről mi az igaz parancsom az erőm oda összpontosítom Hamlet módján dolgozom Jegyzeteket a naplómon Egytől egyig áthúzom Ha lelki szemem előtt már látom a sorsom. Ősi hagyományok Hagyatkozom rátok Ti soha el nem sárgultok jöhetnek az időn új korok belőletek fejtem meg az élettitkot! Így a vad erőből lesz a bölcs cselekedet, mert ti adjátok útra a bölcsességet!
45
Nyugalom Égi erők a földre szállnak Az erejük a hegy mélyében szunnyad. Ők a mélyben, a föld méhében hallgatnak okot a kitörésre csak is az ember adhat. ha az urán energiát kibányássza és humán békés célokra használja Így az égi erő, mint ős szülő Hatalmas erejét nekünk felajánlja!
Fejfa Már rég tudom ki vagyok mégsem az aki akarok Nem úgy történnek a dolgok, Nem oldódnak a gondok, én úgy vélem, hogy a várakozásban, mint a gyümölcs megérek Karámba zárt a gondolat a sok hiába várakozásban hiába vagyok az ég alatt mégsem vagyok szabad mint a rab, börtönben érzem magamat, mert nem teljesíthetem óhajomat. Kínálhatok az égnek fénylő aranyat ő nem fogad, üzeni várjam sorsomat Nyakamban lóg a cédula a nevem nincs fölírva, csak a halott városban a fejfámra!
46
Szelíd Tudom mi a lelki értékem, mert csakis a spirituális élet hív a vonzó körébe. A környezetem nem ért engem, miért csalódok mindenkiben? Körbevesznek a farkas nyájak azt akarják én is azzá váljak. Inkább a nyájat szelídítem, a szelíd legyőzhetetlen. Nagy energiát igényel a szelídséggel méltóságban élhetel!
Az ég Az ég útja előttem ha megnyílna a sorsom lába járna az igaz haladásba. Ilyenkor az önző ösztönök leállva: az érzelem öröme reám szállna Bölcs gondolatok a bizalom kulcsa belvilágom bizalma összeállt ha jóindulattal fogadja a külvilág, sorsnak már nem lehet hátránya Boldogság ölelhet magára számomra ő az aranybánya a Isten legszebb adománya.
47
Gondolat az erőről Nagy hatásos lelki erő, mely testem - lelkem átitatja, élen áll, s ha a szellemi erőm egyesül vele inspirál. Az igazi összpontosult Kapcsolat erő Istentől jövő A bölcsek könyvében A megnyilvánulásokban benne az Isten tiszta ihletett ereje Igazság lakozik a tiszta erőben A tévhitek: tév vágyakra vittek Ha velem Istenem: bennem fölismerem. A természetem isteni és erős, mint mindenkiben ki nem él tévhitekben. Az ilyen emberekben van keleten „az intellektuális kaszt jele”. A tiszta erő sugárzik róla ezzel a tisztkiváltja a környezetében.
48
Teremtés Azt súgja a gondolatom, ha csak magamat szolgálom a trónról is lebukom és a több száz lóerős energiám megsemmisülve feladom, sóvárgásom téverőből ered már felismerem mit jelent de rá fogom a szív érzelmére, pedig tudom, hogy a gondolat jót s rosszat teremt! A rossz erő a hatalmával visszaél a jó energiával ha kicserélem Így eltemetem a rossz vétkem ő nem lesz győztes elnyomó ha bennem él az igazi őserő, mely Istentől való!
Természet Az ember magában átéli a fizikát az energia csúcspontján bekövetkezik a robbanás. Tetté vál pillanat alatt, majd lenyugszik az energia s ritkulni kezd. Erődben a hatalmad köréd védőhálót fonat, hogy megvédje az igazad, mely csakis az ős erőből fakad!
49
Út Az út nyitva: elindulok kora reggel szívem titkos hona a gondolat magja, mely megnyugtatja. Nincs ok aggodalomra. Beborult, elhomályosodott a fény az ég mezején. Rövid a látás a szem tengelyén visszafordulnék: ezen az úton a szem nem lát a konok vágy belém ültette a mágiát rögeszmémmé vált, az út, melyen haladok sötét, nem járt Rakhatok máglyát: nem kapok áldást! Kérjem a tiszta látást?
Szabad érzelem Ha az ember boldog Repül, mint a madár benne él a lélek a tisztaságban belépsz a fénybe; s a szerelmed eljön a napvilágra Trónon ül és az érzelem koronázza, mert két ember eggyé vál a mágiába. Nagy benne az érték menekül előle a sötétség a sötét szelleme nem bírja a fényt eltemetné élve az erényt!
50
Honalapító kígyó Ős otthonunk Óh éden kert Él-e még benned a kígyó és Lucifer ki ellopta az égből a tüzet és azóta is tüzel Vagy itt köztünk élnek a világban kéjjel? Mert ha nem csábítja el Ádámot – Évát az ős kígyó maradt volna otthonunk az édenkert a kígyó űzte a világba az embert! Erről nincs sehol se írás se szó Hogy a kígyó lett a világ honalapító!
Érzelem Nem hallhatom A tenger zúgását Nem láthatom szerelmem arcát keresem, kutatom hasonmását bejárok mérföldeket sehol nem lelem hason énedet megaláz engem az élet!
51
Vesztes Csökkentem bennem a fájdalmat az érzékenységet lelkem az áldozati edényem feláldozom az egót, hogy boldogság jöjjön helyébe. Ha megalázom magam az Úr majd fölmagasztal Föl kell adnom érzelmem szálait, le kell állítanom vágyaim álmait mielőtt a bánat befed, s a lélek vesztesnek éli meg! A veszteségből jön a legnagyobb erő ha már bennem lemondok rólad szerelmem benned székhelyet kap, mert felismerted az igaz arcomat szemed fénye káprázik, de nem vak. Ha föláldozom magamat Törvényszerűen megjelen az élet minden síkján a másikban az akarat! Így az áldozat arat! De már nem érdekes, mert másol a gondolat
52
Víz Legyek vízfolyam, mely lágy, puha ahol akar ott van Legyőzhetetlen ős erő elem Test nélküli szellem Testemnek ne legyen rabja a lelkem ha eltévedt tettek a visszatérő gondolatok visszatérnek, mint ős rombolók megváltoztatja a jellemem sorsom – karmám – lényem. Hiába a jó gondolat Nem érett be! Nagy a kockázat. Nehézség nehézséget szül elfogy az energia az ember benne kimerül! Megérett a gondom rajtam napról-napra tapasztalom a vermem alattam ásom agyamnak, lelkemnek kiabálom a fájdalom túlment a határon!
53
Sors Sötét van, nem látok az utamon eltévedtem a sorsom hiába kérem fogja meg a kezem - segítsen a pocsolyában járok Nincs erőm – pedig kiabálok a gonosz font körém kötelet nevet, s el nem enged!
Rossz Mások vittek rossz utakra engem, azt gondoltam erős vagyok nem lehet tévednem adásba volt szívem segítette lelkem gondolatom súgta nem bűn a tiszta érzelem az én lelkem csak ilyet terem Nem így érzik mások Nekem jövőtlen az ily folytatások ha nem vigyázok megalázva az alvilágba szállok!
54
Emlékek Régi idők dalai versekben Talán hét éves lehettem már nagyban énekeltem Apámtól hallottam a dallamot, s vele együtt daloltam legalább ötvenet fejből tudtam Idők során gyarapodott számuk Nem fogott ki rajtam elraktároztam őket az agyban a sok szép kincs fénylett bennem s úgy gondoltam ami még megmaradt bennem leírom az utókornak versben a dallam is él tovább bennem, de ezt leírni összeszedve nagy munka s idő kellene! Így egy csokorba szedve az ős formáját mutatom be „versben” Magyarországot egy életen át külföldön velük képviseltem Énekeltem a saját magyar éttermemben.
55
Szomj Szomjam olyan mint a mámor Iszom az örök virágzás folyamából Tőlem ilyenkor a harmónia nincsen távol; felkutat lehetek bárhol. Az élettől áldást kérek szívemben békésséget, s úszom az élet vizén a boldogság közepén.
Tűz Ha szívemben meggyújtom a tüzet attól Te is látod s érzed a fényeket az emberek így körbe vesznek, s mint szentjánosbogár tőlem ők is fénylenek, mert a tüzemtől melegszenek.
Vágy Olykor ha reád gondolok a vérem is gyorsabban lüktet megfiatalodok, részeg leszek vibráló vágyak bennem felserkennek.
56
Hatalom Ma fogadóórám van Találkozik bennem Tudatom a tudatlannal kibékülnek – körbe vesznek központomba békét tesznek élhetem a varázsomat egy időre hatalmat kap.
Vonzalom Ha megkapom azt amit érdemlek nem panaszkodom, szót nem emelek Tisztán élem életemet Nem szítom a tisztító tüzet érzelmeim vonzzák a szellemed. Visszatükröződik belém mágikus éned. Nem kötöttünk szövetséget csak érzed a feléd szálló vonzerőmet!
Liliom Elfeledem a keserűséget nehezen – de akarom legyen szívem vidám, tiszta folyton, mint mezőn a fehér liliom. Szépsége ott rejlik a teremtőben emlékeztet a tisztességre!
57
Lélek háza Megfordítom iránytűmet kiszemelek újmezőket Alázatom Isten előtt az emberekre bilincselők elásom a csatabárdot a szerencsémre rátalálok lelkemben keresem kincsem a bánatban öröm csöpp sem két szemem bőven ázott elég volt már, a házam kiáltott.
Láz Égek a lázban, amíg a szívem adásban Ha már elérem a túlsó partot ahonnan hallom a hívó hangot óh beteljesülés folyton késel Ne számoljak újra hajótöréssel! Összeadom, vetem a számot lerovom az adósságot mielőtt befejezem világom.
58
Fény Ritka fényűzés ha a kezed a kezemben már nem csak emlékezés a lélegzés átitat Eljön majd az áhítat Futó arcok közt bolyongok Köztük olykor egy-egy rés s keresem köztük s az idősíkon a titkos élet bűvkörén a megfejtést.
Hold A Nap és Hold között a leszálló fény előtt a gondolatom mögött a végtelen parton feletted őrködök Visszafordulnék ha melletted tudnám éltemet De nem lehet, nélküled itt is szenvedek megvasaltak a szellemek!
Vágy Bennem végtelen a vágy Ha egyszer elmegyek, majd visszaszáll Téged átölel, vigyáz rád, majd érzed meleg suhanását Keresni fogod éltem forrását S keresni fogod őrködő szemem, Mely rajtad révedt végtelen.
59
Liliom Bár olyan lehetnék, mint a liliom, melyet vázába szedtem egykoron gondolatom most is mereng a szépséges illaton. Tetteimmel énem mélyét Fölmagasztalom bennem ég folyton a láz s az életsorsom mégis megaláz Kergetem a boldogságom Tarka lepkét a délibábon mielőtt éltem kiürül mint a víz ujjaim közül, mint hajó a vízben elmerül.
Lét Miért érzem olykor bennem a rakott várfalat, miért érzem százévesnek magamat érzelem bennem s a vágy rettegés szúr, mint a kés. Őrjít a végtelen emlékezés Lerázhatatlan szánalom. A sok reménytelenség nyoma a vállamon Állok és várok Egyedül a földön Egyedül a síkon Egyedül az ég alatt Egyedül a létem elszakad
60
Az ég Érzem a folyó rejtett értelmét Tisztítja, ássa folyton medrét ugyan úgy lelkem keresi értelmét az életnek, melyet kiszabott az ég. Meddig keressem, a létem fázik ha eltűnök a nap, a hold testemmé válik szerelmem belevetem a csillagokba, hogy kikeljen, kérem az Istent földre omolva.
Vízláz Víz vagyok – lázadok ezredeken át folyok a forrásomba fogoly vagyok minden piszkot elnyelek gyalog megyek megszűröm a szemetet a Teremtőm megalázott fogja vagyok a medremnek utat szabott, hogy elérhessem a torkolatot a utam örök a partok között visszafordulnék, de nem lehet megvasaltak az Istenek.
61
Közel Ha közel volnál átkulcsolnám két kezed becézném álmaid szelíden Ha közel volnál megszűnne a sóvárgó szerelemem bár oly közel, mint a vágy az alvó virágon, mely kikeletre vár Leszáll az est, szemem bogara fénylőn keres, mert a fényt te adod belé a szikra a szemedből száll felé Nem vagy itt, így a szívnek kevés a reménye Így nem pirkad majd Bennem a hajnal fénye! Elköltözik örökre.
Csak te Csak te tudod homlokomról eltávolítani a magányt. Te, kinek tekintete okos, mint a gondtalanság Te hessented el arcomról a tétovaság lomha árnyait miként a tavaszi szél a dombtetőről szétfújja a horganyzó felhők sötét árnyait. Mint őrjöngő vihar villám Vonzalmad belém hasít!
62
Visszhang Ha ölelésed szívet bátorító, ha vágyad a vágyra csillapító Ha hangod fekhelyem fölé meleg kellemet terít Akkor ne félj ha szeretsz a szerelem bűntelen mond, hogy szeretsz végtelen, majd hallod a visszhangot szüntelen.
Vihar Illatozzék néked a virág Daloljanak néked a madarak a fákon, melyeket én melengetek néked ordas éjszakákon. Termékenyítő csókot adtam magam vissza hogy foghattam a szerelem vihara dúlt rajtam. Jöttödet lehet, hogy várom pedig csak álom!
Versek Sokszor éjsötétben verset költöttem olykor boldogan, könnyen olykor hullt a könnyem s olykor felolvasom könnyesen a néked írt versem s érzem a könnyet fénylő szemeden.
63
Álom Óh, ti vágyból fakadó szeplőtlen álmok a vágy is teremhet tisztaságot érzelmi üde virágot maradj álom a fejem alatt szerelmem ne sóvárogjon utánad!
Csobogás A szerelmed forrása az enyémnek hasonmása hozzám hallik lüktető csobogása Ha veled vagyok a napok csupa dalok ha nevetsz csillogás a harmaton, mert a szemed világít a hajnalon, ha így szeretlek félek elkárhozom.
Gyertyafény Itt az éjben egyedül gyertyafényben ülök a szobában versírás közepében hallgatom a szelet kinn a fán a Hold sápadtan száll, mélán. Betekint a világ szemhéján A körbejárja az eget: közben aludni megyek.
64
Fűzfa Jajgat a fűzfa egyedül a szélben Kibontott haját nézi a tó vizében szomorú a fűzfa elhagyta a párja elhunyt e nagy szárazságban szomorú a fűzfa hull a könny az éjben egyedül maradt a világ közepében.
Vágy Szemünkben a vágy összeér erős a tartó ereje, erős a pillér bennünk a vágy mintha hidat rakna, de az ölelésünk alatta akna. Jól vigyázz akna robbanás veszélyes, s alá ás!
65
Kör A fénykörökben s homályban az utcán az emberek ide-oda lépnek gondterhelt arccal néznek egy este valaki nem jön jönni kéne siratja a sárga lámpa a ködben! Elmúl a tél, a tavasz s elmúl a szerelme örökre.
Szív Emeld fel még egyszer szemeid elragadtatással Tudom az utad járod mással! A szívnek egyszer tudom le kell hullni mielőtt leesne hagyd még reád borulni!
Kincs A szerelemnek is meg kell halni mint az uzsorás ne halljon együtt kincsével, tudjon még adni. Óh szerelem, engedd még, hogy benned szenvedélyem fojtsam a többit beléd miért is mondjam.
66
Szív Az asztalomon égnek a gyertyák pislákolva, nagy a szomorúság s még mintha azt súgná; ne add fel: valami szép még vár rád Részed lesz elragadtatásban Szerelemben, újba! Meglásd szíved kihajt újra!
Idő Elborult a nap Fényt nem hoz a holnap hiába a tettek fájdalom megszállta a lelket hiába vártam hasztalan Az időm már nem vár, oda van!
Élet Merül bennem a gondolat, mint vízbe dobott kődarab mit ér az egész akarat ha az ég elém rak falat célomat nem látom, elérni nem tudom fénytelen lett a körben a terület értelem nélkül az élet kiürülhet!
67
Csalogatás Az élet kihívás, csalétek Tett a számra egy csöpp mézet, mint ahogy a méh gyűjti a virág porát hogy legyen néki az életen át Én nem gyűjthetem: csak beosztom, Bárhogy hajtom – s akarom A méz csalétek marad ajkamon!
Nyár Futott az idő a nyárba Forró heve szállt a tájra Az idő halad továbbra, meg nem állva a nyár lassan a múltidejét járja!
Önismeret Kíméletlen önismeret bennem elrejtettem a hazugság réteget önámítással magamat becsapom, jól tudom! Torkomon akadt a falat szét kell harapni. Sikerül, ha erős az akarat!
68
Vándorlás Ha én egyszer elmegyek Ha már nem lehetek veled Hosszan tartó lesz a menet Hova megyek, azt senki se tudja nékem ez lesz a könnyek útja!
Tűz Futó tűz a hegyen elmúl, jön, újra jelen Futó kaland is lehet tartalmas erős mint a vas majd ellobban a tűz láng, mely felcsapott reánk!
Hegy Fenséges magaslatok óriás sziklahegyek ti vagytok nékem a szentélyek. Valamikor titeket Istennek hittek Nagy ősi erő szunnyad bennetek sugárzik belőletek a tiszta, nyugodt szeretet!
69
Megnyugvás Oldódás megy végbe bennem a csomók lazulnak mely folyton nyomja lelkem! Egy gubancot, mely megkötözve tartott, mint varázsló megrontott figyelem, súgja a szellemem. Állj lábra, csorbul a jellem! Ezt ha te igen – de én nem engedem. Fojtogató gondok az energiám majd ne gátoljátok! Jönnek új cikkusok jönnek a jó érzelmek múlnak köröttem az akadályok. Értelmem azt súgja nincs hova mennem! Visszatérek a régi utamra. Egyensúlyba legyen szívem központja. Új körről szóljon alapító oklevelem kicsi a jövőbe látó felém jövő képem Nem tehetek mást, mint a rossz erő elbocsátást, hogy szívem elnyerje a megnyugvást!
70
Becsapás Önbecsapás – hazugságot legyőzni semmivel nem lehet hazugsággal politika, diploma kudarcba mehet! Ha akaraterőm az önbecsapást a szívem előcsarnokából kiteszi tovább a lelki terhet nem kell vinni! A bölcs azt mondja: a hamisság az taktika az igazság mindig leleplezi a bölcs könyvben meg van írva. Lejárt az időm megszólal bennem az igazi fegyver. Az önámító hazugságot Bennem leleplezem, mert szégyenkezem!
Teher Kocsival utazom, visznek s mégis cipelem a terhet Nem vagyok lelkem ura kinevet folyton az élet ne tűrd az embertelenséget őrizd a tiszta emberséged.
71
Szív Hogy is lehetne hiba visszatérni saját utamra Keskeny az út léptekkel lehet haladni a szívem hangját hallani! A boldogsághoz csak így tudok eljutni!
Vihar Mint világítótorony lelkem fénye úgy világít a sötétbe. Hozzám találsz az éjbe a szemed látod tükrében s ha szemed soká nem látom összedől a lelki világom megvív a szívrontó viharokkal s szembeszáll tulajdon viharommal! S a viharban megvédlek karommal.
Szív Kövesd szíved – lábad, bármerre jár menj ki az éjben, az idő nem vár menj – oltsd szíved szomját megtalálod az érzelem forrást Engedd szabadján szállni Ne hagyd a tüzet kialudni!
72
Szakadék Szakadék szélén állok, vizsgálom sorsunkat Tetőled engem el kiszakíthat? A magányom, mely keresi a hidat Várakozó magány átkozott érzelem, szenvedély Retteg a szakadék, Mely bennünket egymástól elválaszt Mi verhetne köztünk hidat! Az igaz érzelem, mely örökké tart!
Ma Rombadőlt az ég csupa borulék veszélyes borúja a létnek Villámokat szül az ég tetejének Nékem viharzik a létem bármint is csinálva elönt a bajok árja átkokat szül egyrakásra!
73
Erő Szélirány ne vezéreld a célirányt. Nem tudok elindulni szellemem áldása nélkül áldozatot kell hozni az ügy életbe vágó az erőnek kell gyülekezni. Indulnom kell, nem szabad késni. Mielőtt a nap lemegy A túlsó partot el kell érni!
Messze vagy A tegnaptól, a holnaphoz, a mától A távolság meggátol, mert közénk falat rakott a távol. Nem lehetek közeledben az időt előtted, utánad kergetve, hogy a virágszirom hullhasson keblemre Bár oly közel lennél, Mint hajnalhoz a pirkadat, Mely fényt hoz a világnak A sötétet eltemeti. Lelkemben sápadt a gyertyaláng Reményt vesztett bennem a miatyánk!
74
Vágy Vágy lángom nem lehet téves a szív ha szeret nem lehet vétkes végtelen ábránd ég bennem lüktet az énem lent a gyökérben vérsejtjeim méhként zsongnak ős folyománya bennem az örök szomjnak..
Álom Álmokat szövök fényből – színből a szívem bajok fogja ki kell, hogy bontsa virágoda nem dermesztheti ki kell hogy bontsa a tavaszi mámor, a hit, mely tisztít!
Szerető Csillagmilliárdtól telített űr, mint emberiség a földön vegyül köztük ős erők száguldanak Gigászi harcban fény és salak! Úgy mint a szívben se más Vonzás, engesztelődés, taszítás! Akit vágya vonz végtelen az égi magasság peremén Előhírnökei ők Jóban – rosszban igaz szeretők.
75
Érzelem Érzelmem hulláma nem pihen megállítani nem tudja senki sem a szív mindig a jót akarja gyilkoló szenvedés nem az óhaja. Nem látom oly távol tőlem szív Egy-egy nap után, mint hegy úgy nyom És sok év után, ha jő az este Közönybe fúl sok színes eszme, az élet korbácsa ha vág is a költő lelke ékes oázis! Benne a lélek tükrözi a szépet. A szív és az elme dalt, verset mond zengve, mert a magasban ível érzelme.
Bánat Nem puhul a bánatkőm sötét boru, ül a felhőn madár se száll az erdőn. Mély őszbe tovaszálló vadludak sáros, pocsolyás utak. Vészmadarak fenn vijjognak Mindenen ül a bánat A szívből így eltűnik a varázslat!
76
Erő Ha erős a lelki erőm a szellemi erő tőle épül nagy hatással mindkettő serkenti az életerőt. Ilyenkor az úgy érzi az ember, hogy vele van Istennel.
Hatás Olykor a hatásom Túlmegy a határon Erőm hatalmat ad, s mégis olykor magamat ott érzem a asztal alatt! Ez nem győzedelmeskedő akarat Csakis a tetteim a megvalósításhoz hajt. A teremtő gondolatom ezzel senkinek nem akar okozni bajt.
Rovás Már újra elhagyunk egy évet, már a fákon a határban minden lassan beérett csak a terveim nem élvezik a szüretet! Hisz őrzöm szívem őszinteségét Emberek fele benyújtom a kérvényt Nem vesznek róla tudomást Csak ellenem teszik a rossz rovást!
77
Áldozat Áldozatom meghozom az Isten előtt bemutatom nincs bennem bűntudatom, lehet, hogy elrejtette az álmom?
Gyöngy Szememből a könny szétgurult mert a arcom könnybe bújt az igazgyöngynek gyöngyszemébe bújt! Az életem nem boldogul,
Gomba Gyermekkoromba Erdőben barangolva Kerestem, kutattam hol nő a gomba Ha találtam megfőzni hazavittem nyomban
78
Jövevény Óh téli nap forduló – jövevény szüless meg bennem várva várt fény múljon bennem a napfogyatkozás korszaka legyen már vendégem a sors méltó fordulópontja. Élj bennem visszatérő körforgás, mint bolygókban a nap körüli vonzás! A visszatérő tavaszba legyek még zsenge virágszál mely a rengeteg fű között mindig új tavaszt vár.
Hit Napról-napra a napom már egy nehéz életkorszakom Térj vissza hitem ereje, Életkedv érjél bennem élve, Mint mag a vetésbe.
Szemfedő Tört emlékeimből merítek komoly erőt a múltra borítok szemfedőt lelkemnek adott sötét próbát újjászületésem hajtóereje győzze le bennem a kudarcot és a tragédiát.
79
Horizont Romlott kapcsolatom újat látok benned! Segítséget kapsz tőlem, Ha elárulod hogy van velem terved. Legyél bennem derülátó gyógyuljon lelkem, mint lábadozó Reményem ne legyen tört arany Érzelmem vak kilátása múljon hamar! Lendüljek át a holtponton lássalak hit, remény a horizonton.
Láng Visszatérnek a mély érzelmek átbillen reményem a holt erőtlenségen felnevelem énem a lelki szikrám még nem lobogó láng, de az lehet ha hallgat reám!
Pillanat Az életben vannak pillanatok, melyek magukban hoznak jó gondolatot mellyel gazdagítom életfámat az igazi így nem tűnhet látomásnak. Lelkemből kiirtom a gyomot Így az árnyak nem hagynak nyomot Jöjjetek létre jó gondolatok S meglovagolom az akaratot!
80
Szemüveg Belesimulok a nagy akaratba, mint szerelem a szerelmes karba Nekidőlök egy erős fának ha reád gondolok Te adod a lelki támaszt. Kivirulok a két szemedben Nem nézlek már szemüvegen. Hibáidat is szeretem.
Szív Szívem hangja Vezérlő gondolatom magja hívogatnak benső találkozóra megszűn a lépésem ha nincsen döntésem Így borúlátás között gyötrődök lelki súlyok között!
Sors Régóta már sorsom várom, hogy bekiált az ablakon Érzelmekben már vezet egy új környezet úgy érzem el kell hagynom azokat, kik már rég magamra hagytak!
81
Csata Vágyaim kísértését vak érzelmek mozgatják ha nem vigyázok kellőképp önáltatásban veszítem el a csatát önbecsapás – illúzió – vakság ha héjával eszem a fénylő almát.
Káprázat Miért csapom be folyton az életutamat? Másra fogom a hibát a rosszból kivonom magamat azt mondja a cipőm lábamnak kérlek – ne félj!Itt a lehetőség de nem látom a következményt Ez elvakultság, káprázat a rosszat látom a jónak.
Feladás Feladom magam, ha majd jön a végzet nincs e földön amiért éljek Társ nélkül – csalódottan egyedüllétben családtalan Nincs aki a földet Elsimítsa rajtam cél nélkül feladom magam.
82
Időm A vén időm fája hullatja a levelét alája Fúvó szél tova leheli a tájra szomorú életfám reá borul a világra.
Fény Bennem ne legyen A fénynek apadása Meggyullad bennünk a fáklya lángja s kettőnkben teljesül a fénynek világa.
Az úr Feljössz bennem, mint pirkadó hajnal hasadó fénnyel dús, selymes fekete hajjal. Keletről jössz felém, ahol a nap támad az úr küldött nékem égi adománynak!
83
Szerelmed Nyíljon ki a szerelmed vágya, mint bimbó ahogy kinyíl a napsugárra Ne legyen benned napnak korai szűnte Ne legyen hamar szerelmed eltűnte Ha az ég szemét lehunyja ne legyen oly gyorsan szerelmed elmúlta.
A nap A nap hév deleje ragyog fönn az égen melegét nem érzem, ha híred nem hallom már régen a szívem árnyalja sötéten óh szóljatok hozzám hangok, nyíljatok meg ajkak érintsenek engem, hogy köztük meghaljak.
Éden Dús lelki lakomát ennék buja földben termőt ha szerelemre lelnék. Óh, imádottam arcát felleg ne redőzze mámor hálójában óh csak az éden öröm fénye!
84
Érzelem Az érzelem terjeng bensődben gyönyörködésed benne réved és majd föléled s kiárad majd Ajkadra a lelked óhaja s szárnyra kapnak, mint a sas a levegőben s repülnek boldogan az ég felé.
Víz Mint vízen a hullám lebegek, melyet mozgatnak a gonosz szellemek zavar – lázadás ítéletét meddig viseljem még elvisz engem a más világ Itt nincs reám szükség.
85
Fohász Óh nagy az én lelki szomjam Tiszta vizet rég nem ittam A teremtő haragosan tekint reám. Úgy pillant reám mint betegre kértem többször segítsen sose fogta meg a két kezem! Ha sírtam nem figyelt reám, fájdalmamba föl reádnem pillanthatok ha nem akarod. Az iszapos vízbe belefulladok Ha a kezem meg nem fogod.
86
Az ős világosság Akkor még az égtájak a földdel egybemosódtak a nagy angyalok a sors teremtők gyűlésben gyűltek megvetni a dolgokat a szép tündérek teremtették a négy világszférát a törvényt, jogot, szokást akkoriban égből hoztak királyt vele leszállt a korona, gyöngydíszes süveg Drágaköves jogar pompázó szentélyt emeltek a mennyek kapujáig Az Istennek tervezték a várost legyen a város az ember karámja legyen a város puha fészke legyen a király a népe őrizője.
A nap Emelkedik a nap, már a hegyek fölé Fölragyog a látóhatáron szépségével betölti az egész földet sugarai átölelik a teremtés határait óh nap, te mindenkit leigázol simogatod orcám, pedig otthonod távol elpihensz nyugaton az ég alatt a látóhatáron.
87
Érzelem Hajtsd fejed meghallgatásomra értsd meg őket szívedben oszd meg gondolataid velem a különbséget benned s bennem majd legyőzi az érzelem.
Szív Szívedbe teszek belőlem értékes követ, mely fényével az igazat méri a hazugság menedékét a szív mélyéről elűzi Így minket Isten suhogó ostora nem érint, nem ér el, mert szívünkben a fény teljes teljében.
Halál Hiába kötök szerződést az alvilággal semmivé teszi szövetségem a halállal! Így szívem fogság házának lakója, pedig a bűn lelkem nem nyomja.
88
Igaz szívű Lehetsz igaz szájú, ám hazug szívű ha nyelved alatt hazugság lakozik Legyél saját bírád – de igazid Ítélet mondod igazságtevő halálodig!
Az Úr Áldozom az Úrnak, de hiába teszem a könnyeim nem apadnak! Szívből feltörő sóhaj fölkavar fölöttem eltűnt ragyogó napom Istent kérem engem oltalmazzon!
Pegazus Szárnyas lovon jön fel a szép piros hajnal mosdik habjában fehér tajtékával mielőtt megjelent az égen fekete sörénnyel akkor is szebb volt, s most is, ahogy száll a Pegazus fehér lovával, mert fénylő tűz jött szájából szeméből lehunyva a halálba!
89
A nap Ha megjelen az égen a nap Félve tőle gyorsan illan a harmat és a sötétség futásnak ered, eloszlik, mert a napkirály uralkodik fényben, arany öltözetben, páncél süvegében.
Sátán A mélységből felhoztad a sötétet E varázsműveleted – szennyezi az eget S így – ha akarod, majd meglátod a tömjénfüstből jönnek elő a ellened a jó szellem világok
Orcád Óh a te orcád engem megvidámít szívemben szépséges rügyeket útjukra indít! Véremben a folyást pezsdíti Forrással testem feltölti. Óh a te orcád Bennem tündöklik, ha meglátom körülöttem minden megváltozik szívem rácsos ajtaja orcád előtt megnyílik.
90
Varázs Óh varázslatok azt várom tőletek, hogy valami gyönyörűt varázsoljatok Ne pokolbeli szellemeket mitológiai ijesztő alakot Küldjetek pezsdülő álmot, mely lehozza a valóságot éljem ki szerelmem varázsát küld nekem az éjjelem nászát!
Harc Földemésztő harcok hadját miért van, hogy a nagyhatalmak sokszor akarták Ezredeken át az elhullajtott vér Nagybetűkkel embereket formált s az Isten hiába kiált a visszhangját nem hallják.
91
Csillagjós álma Belém sugallmak érkeznek Ha reád gondolok a homályból derengenek elmúlt évezredek, mint csillagjós Kutatom az eget sugallatban szállnak a kométek, s a csillagok nyújtják nékem a suhogó pompás zenéket. Tömör templom áll előttem Tartják sűrűn az oszlopok Terhük olyan, mint ha tartanák az égboltot lassan elhagynak a varázs sugallmak Tűzvészként jön fel a nap bejárja az óriás eget s lesöpri varázserejével a csillagsereget.
A hold Szépséged fénye reávetül arcomra kitekintek mámorosan a holdra varázsa keringet, te is érzed, amint reánk dől, s ittasak leszünk egymás leheletétől.
92
Szentjánosbogár Szentjános bogarak kara Esténként villogva köszöntenek Nagy titkon rakják a csöppnyi petéket Több ezrével rajzanak – nemzenek a fényük feléd nevet, lehet, hogy Karukban ismert a neved!
Idő Född be vállamat Karjaiddal örömödbe Vess belém időt, had haljam szavad Így te is hallod, ahogy szerelmünk arat! A reménységünk mécses, égő cérnaszál szívből pattant lánggal ég bennünk a fénylő sugár.
Vers Napról-napra az írásnak vagyok rabja Körülöttem verseim száza szívemnek szított láza Velem él csend mélyén a házban az ajtaja előtted nyitva s mégis csendes, akár egy kripta a percek a versben sikert remél szívemtől a kezeimben a toll zenél.
93
Herceg Óh hattyú hercegem szárnyai közt leljem szerelmem a lelkünk a víz felett lebeg csodaszép fénylő jelenet s a földi Isteneket túlragyogja, mert a ragyogásba gondolatunk mártva. Alattunk a kristályhabok érzik létünk mását s érzik vérünk lobogását.
Hold A holdkorong gyűrűjén a fény vakít, fölgerjeszt a tiszta mámor szépségedben benne égek Lovagom, téged teszlek A hold udvarán légi tüneménynek.
94
Ciprusi mítosz Ciprus zord barlangjaiban A Neptunus vízárja nem mos, ahol nem szeret a tengeri kos hol sose rombol Szeiszmosz csak a langy szelek lebegnek istentől tudatos gyönyörűség, mint rég Küprisz kocsijához fűz a hűség s az éj halkan duruzsol még, a fodros mezején a tenger habnak láthatatlanul kísérője ennek a kornak Lám bajt nem okoz Ziprusnak az égi kos se oroszlán, mely szárnyas se hold – se kereszt, mert a trónért egyik se versenyez!
Elem Üdvözölve légy a földön négy világ elem Üdv szálljon néked ős tenger mély vize Melyből a tűz tör fel napként az égre. Szent üdv a lángnak – habnak E páratlan kalandnak.
95
A víz A víz ős forrása a létnek a víz uralja a földet hatalommal ő látja el a vízzel ami a földön van a tenger úgy szintén szakadatlan ha felhőt nem párolognál folyót sose vonzanál, elapadna a folyamár Nem ér semmit a föld, se hegy, se rét Te táplálod az éltető ütőerét. Visszhang kórusa a tiéd.
A nap kiszáll a vízből Ó lángoló hullám hegyek Lángod lobog, s száll a magasban, s lebeg Izzó vörös az éji égi menet, s ami látszik a lángok öveznek így lép égi hatalomra Eros, ki a kezdet.
96
Mars csillag Reggel ötkor meglestem az égen a Mars csillagot a szemem szinte belébotlott a többi csillagtól lejjebb csúszott gyönyörűen tündökölt, nagyobb volt a többitől ontotta magából a fényt Lestem mint egy égi jövevényt. Netán követeket küld olykor a földre az ég, mely a létben a legdrágább szövetség.
Rózsa Rózsák a bájillatot ontják Pompás színekben csillogók Balzsamot ontók bűvös életet hordozók ágai szárnyai üde hajtása viruljatok istennők hajában bíbor éden koszorúban szerelem oltárán s az élet kialvóhalálán.
97
A szív A szívem fénylő lángja szerelem üde virága ha boldoggá teszed a szív örömbe repes érzelmünktől megtel az éter rezgő tündökléssel.
Vágy Óh földi vágyam Ne legyél hamis szerelem fogságában Taszítsd utadból az ördögöt Ki szívedre tört. Hatalmas érzelmed ott lebeg a gonoszság fölött, majd csak legyőzi az ördögöt s tipord a sárba, így hiába őrködött.
Szemed Óh lángok a szemedben mindig óvnak, mert vetélytársa a rossznak s elüldözi a hevével a rosszat.
98
Bátor A bátor, szárnyaló képzelet lép a merész vágyak látó közelébe a szívnek nincs lehetetlen Teljesíti híven, érzem!
Köd Leszáll a köd az áttetsző fátylai közül s végül elillan, elmerül óh szerelmem alig jöttél e világra a napfény alig fürdet máris jön a sötétség s lehunyod szemed.
Anaxszagorasz imája a naphoz Imám rég hatott, égbe szállt, légy hozzám hű Te ott fent örök életű, három arcú, három nevű fordulj népem felé „Diana-Luna-Hekate” Te keblet telítő, a mélyben ismerős, Te békésen sütő Meghitt és erős, Tárd föl árnyaid üregét Ne várjon hatalmadban igét.
99
Körforgás Körforgás: hozd vissza eltűnt időmet midőn még szívem ifjú volt a patak benne búgott – dalolt Világom ködben ha lengett akkor is az élet szerelmet ígért szilaj vágyak birodalma boldogan sajgó pokoli tűzet adott szerelem nagy a te hatalmad Tartsd meg érzelmi ifjúságomat! S éljenek bennem tovább a versek, Mint a körforgásban újszülöttek.
Gyönyör Ölelésem mondja el érzelmem mi szóban el nem mondható gondolatod add át a gyönyörnek, melynek vége sose legyen, ő üzenjen.
100
Bor Kezemben tartom egy pohárban a borok királyát. Íze ajkamat járja át Az Istenek ihattak ilyet egykoron Úgy érzem szelleme az égben honol! Az érzelmek tisztasággal átjárnak Lelkem gyöngye nem mehet prédának Így úgy érzem szerelmem szűnőben irántad s arra gondolok szüntelen a te hűséged reménytelen.
Lélek Lelkemben örök mécsesként lobog, majd oldalt világol a kialvás s a sötétség fölébe sompolyog, a lelkem hasonló sötét éjbe omlón támolyog.
A szív Magamtól kérdvén hol a fejem – a szívem mélyén? Mely bánatában pirosra festi a küszöböt s már nem gondol az agy és nem moccan a szív.
101
Cél Kívánatos lenne Tudnom, hogy merre lépjek Várom a szélcsöndet, majd csak elsuhan a baj fejem fölött a vihar gondolatom kiköt a parton reményem ne menjen túl a célon.
Mulandóság Örökké valóság sejtelme a mulandóságban letéve olykor lelkemben összezavarodok elhatározom visszavonulok s az idő kerekén elmúlok . . . sérelem, gyűlölet éri érzelmemet Nyugtalanság remegővé teszi a kezet, Magamat nyugtatom, jöjj elő alázatom.
Homály Megalázás égető hőfoka felcsapott arcomba homály ült a kilátásra az érzelmeket aláássa az árnyak hívogató lelki avatása.
102
Csend Új idők hajnalán csírázó hitemnek erőt kell adni, hogy erősödjék olykor kitörnék, mint vad ló, pedig imádom a csöndet! Belőle bölcs gondolatok jönnek.
Szavak Ha a szavak két ember közt vitatkoznak ezzel egymásnak bajt még nem okoznak az ellentmondások – egymásra hatnak, majd kiegyeznek és a vita összeroskad Ha önállósítom magamat a békével kibélelem a lélek falat a vitában nem lehetek áldozat a szavak mágiája megéli a kudarcokat. Hogyha két ember közt nézeteltérés akad tisztázódva nem lehet belőle harag.
103
Test és lélek A test és lélek egy ugyanaz emberben jelenti a létet. S a végzet napján egymástól búcsút vesznek s elszáll a lélek mindkettőben ott van a fájó végzet elfolyik az élet, elmerül, mint elsüllyedt hajó tenger mélyén szenderül, mint kiszáradt fa lesz a teste csak a neve van felírva egy korhadt fakeresztre!
Fegyver Óh ős állapot, mily nyugalmat árasztottál magadból csak sejtem Zúgott az ős tiszta tenger Nem volt a földön ember ki téged tönkretegyen múlanak a haladás felé a korok, csak akkor vagyok boldog ha rólad álmodok Kreál, fut, szalad a sok ember a világ teli lett szennyel, gyárthat robotot, atomot az ember: bennem akkor is te vagy a legnagyobb fegyver.
104
Szerelem A szerelem, hogy éljen tovább Harcol érte a tett Határon innen s határon át! Őrzi szigorral az érzelem jogát. Örvények közt csapkodva Hallom a szerelem szavát győzd le az ellenfeled aki szítja ellenem a viszályt Fegyverem nyerd el a csatát míg élek a szerelmemnek örököse ne legyen más!
Szerencse Ahogy így nézem állok az útszélen valami súgja haladjak az ösvényen, mely felfele visz: érzem őseim nyomába léptem hozzájuk visz sorsom „a szerencsében”.
105
Elmegyek Ha egyszer elmegyek én a körforgásom tovább él egymás dimenzióba áttér dolgozik tovább, nem henyél földön vagy égen mindegy hol jár minden rezgés és mozgás: nem semmisül meg semmise semmisem áll átváltja a teremtő hullám.
Az ég Az égen a csillagok keringenek boldogok, mert fénylenek megtisztították lelküket s örömükben tündökölnek az ember ösvényes útja a csillagokhoz vezet.
Forradalom Nem érett be a gondolatim gyümölcse Várni kell, mint a magzatnak a méhben mielőtt képes az életre Várok érlelődve évről-évre már időm végére érve a sors forradalmat ígérve.
106
Sors A tekintetemből láthatod nyugodt vagyok – nem lázadom várom az új világot mellettem elsuhant, s nem világított, mert sorsom útja benne sötétet látott.
Börtön Háromszor körbejárom házam udvarát mielőtt kinyitom kapuját s kiküldöm lelkem látnokát. Talán ő többet lát Nem úgy mint én, csak a börtönöm falát.
Lélek Lelkem szellemének velem egy a világa ő vezet, én megyek utána de ha nyugtalankodom ő odébbáll tudatában.
107
Tigris Járhatok tigris bundában ha nem újul a lelkem, mert a régit szánja a tigrisnek levedlett bundáját én felhúzom, de nem a régi bundára.
Sors Hallom a sors szavát Ad még egy éjszakát Erre súgja az ösztönöm messzire elköszön.
Otthon Miért van Így hogy nincsen otthon Élhetek a Földön bár mely ponton lehetek az égben, Vagy a Holdon élhetek egy darab folton Semmisem a tiéd ez is gondom Ha egyszer vége, eltűnünk horizonton.
Erdő Erdő szűri a fénysugarat, s védi a melegtől a sok madarat. Ha ajkad szomjaz Inni nagy a Vágyad az erdőben a forrás friss vizet ad a lomb megnyugvást hoz. A csobogó víz és a szellő simogat az erdő mélyén szőheted álmodat.
108
Tenger Különös gondolatok szállnak az elmémre szokatlan rendkívülit Keresek az életemben Földi élet sikátoros szűk érzet Itt úgy is hamar eljön a végzet. Nézem a Tengert, arra gondolok Itt nálunk ő a Hatalom lehet, hogy örökön élhet De nem a hegy ő bármily magas a Vízóriás Bármikor bármit ellep! Ilyen gondolattal A Tengert nézem Földi Istennek!
Csönd Magányom lakója a csönd, nem bánt ha érzem a közönyt sem a szomorúság sem öröm. Kint lehet még nyár Egy-egy sárguló levél száll, Szívem hajlékában ott az ősz, Az idő kerget, mint a csősz! Mintha félne hogy nem lesz Egy kitüntetett Hős!
109
Közel Ha közel volnál átkulcsolnál két kezed becézném álmaid szeliden Ha közel volnál megszünne a sóvárgó szerelmem bár oly közel, mint a vágy az alvó virágon, mely kikeletre vár Leszáll az est szemem bogara fénylőn keres, mert a fényt te adod beléd a szikra a szemedből száll felé Nem vagy itt, így a szívnek kevés a reménye Bennem a hajnal fénye! Elköltözik örökre.
Éber Mars csillag Tegnap este az égen Bolyongott a szemem A Mars csillagon Vonzalmasan révedt gyönyörűen csillogva égett szinte lángolt lelkem haza Tévedt ő uralkodott, mikor megpillantott engem az élet egyedül állt ott s figyeltem e különös égi jelenséget, mint egy légi felszálló: kigyúlt s fénylett e Vörös szellem csillag Uralta az egész Teret
110
Szomorúság Nem múlik a szomorúságom olyan az életem, mint egy fekete álom gondolatban a sorsom körbe járom úgy érzem az érzelmem Kedvesemtől elválasztva mintha túlérne a határon. Fénylik a ruhám, ragyog megcsodálják a csillagok. De én üzenem nekik, akkor is egyedül vagyok!
Nap és hold randevúja A Nap forró csókot adott a holdnak, amikor nem rég Találkoztak Napfogyatkozás, vagy a hold sötét arcfordulása? Mindkettőt megéltük Nemrég megmutatta Nekünk, a Világűr kilátó állomás.
Holló Szívem remény lombja a száraz ágak fogja Reá dermed a fagyos hó bánatosan ül rajta a fekete holló híres vészmadár, mint jósló Károgással lelkeken vért raboló! Lelkem elé viszem gyászos feketében a hollóval együtt észrevétlen eltűnik a ködös időben. 111
Álom Nem tudok aludni, Kerget a meggyötört álom. Mi a vétkem, azon gondolkodom Hogy megszülettem az a vétkem? hisz a Teremtő szeret engem hisz kényeztet mindenben csak a lelkem ürességben. Nem küld felém egy koldus embert ki szívében gazdag, s szeret a mindenek felett.
Újévi valóság Szembenézek a valósággal s magamat nem áltatom, mert nincs áldás a hamis álmokon. barátok vannak még a mesékben Itt állok egyedül sok éve fáradtan, öregen az új évben, s nincs aki szól hozzám kedvesen ha gyengédek én és a lelkem, arra gondolunk mi ketten meddig mehet így árnyékként az életem? Testemben, lelkemben gyermek lettem előbb-utóbb elesem ha nem fogják kezem. Szomorúság Töviskoronája körbevesz szerelmesen E nem kívánt új évben!
112
Írás Ha az ember nem tud írni, olvasni, Lehet hogy nem tudja mennyi kilenchatod: De ki tudja olvasni az ember szeméből A nagy bánatot! Ilyen egyszerű a betűvetés, A sors megtanít olvasni ha akarod!
Hold A holdsugár körbe járkál az arca hódolva éjnek mosolyog árnyán a Titkos Táncán behódol sápadt virágok álmán a Hajnalcsillag s leszáll egyedül, árván az éjnek őrzi Titkár némán a Fejünk fölött őrködő Holdsugár mélán Betekint a világ szemhéján.
Várok Mindig csak Várok. Némelykor majdnem kiabálok. Kergetem a színes délibábot. Naplementét már nem látok, akkor is csodát Várok, Hátha meglátom még egyszer a rezgő délibábot!
113
Érzelem Az érzelem kinevet, hova tetted az eszedet! Vak vagy, nem látod a szerelem átváltott! Konokul elhagyott, egyfolytában mosolyog. Hideg lett az otthonod. Észre nem veszed? Valaki elrabolta az érzelmi berkedet szánalmas lettél, ez a végzeted az álmokat kergeted, De nem ők tégedet.
Vak Az ember süket, vak, ha úgy érzel bántanak az ajkadra Tévedt reménytelen szavak mindenütt kikosaraznak.
Sértődés Szóból ért az ember. Ha megbántjuk egymást ami fáj mindenki mondja el a Duzzogás a sebet mélyíti s megtelik méreggel egyetlen kiút a föloldáshoz, ilyenkor az egót hozzuk össze a lélekkel.
114
Kint Leesett a hó a Fenyőfán mutató, olykor a hidegben gyönyör is látható a szívet melengeti, így a havas Táj mely elkápráztató.
Kacagás Kikacag engem az érzelmem, azt súgja nékem, hogy eltévedtem idegenben nem jó lennem Nem jó szemmel Nézik a szerelmem Sírni kéne ha a szív nem félne Kacagok, nevetek. Közben befelé könnyet ejtek Komédiásnak is elmehetek Ipar nélkül űzöm a művészetet.
115
Halál szimbólum Valaki meghalni készül bennem Fájdalmak lappangnak szívemben Korhad az élet keresztem Szétforgácsolt minden tettem Vályogból várat építettem bennem sziklából éreztem s végül ez lett a játékszerem a bánattól nem élvezem Így a Test csak vegetál, Ha a lélek benne kialszik már.
Kíméletlen Ha feltárom Valakivel szemben gondjaim akkor ütközünk a szembesüléssel. Így kíméletlenné válok a szemében egyben fájdalmat okozó kegyetlen s az Igazság nem véletlen az mindig kíméletlen.
Ábránd Mezők s virágos rétek Fényben úszó Ábrándok Lelket feltöltő állomások Nélkületek sötétebbek a napok Ha bennünk nem lakoztok.
116
Szavak Reménytelen szavak jobb ha hallgatnak Kettétört mondatok bennem falat raknak álmaim kikosaraznak olykor bolyongok mint egy Vak Valljam magam kárhozottnak Nem tettem semmi rosszat!
Viharos szél Viharos szelek rohamában beletörnek a fák Rongálja a Tetőt és a ház falát hogy kidühöngje magát féltem a meleg szobát bennem érzem a Rapszódiát.
Éj Vijjogó ragadozó csapkodja szárnyát Hívja a párját Hallattatja magát Ilyenek az álmatlan éjszakák.
117
Álom I. Nem tudom mi lehet álmomból fölébredek hogy valaki szólítja a nevemet lüktetek beleremegek álomból jövő hangok vagy túlvilági létek ezek melyek szólítanak engemet s hallom hogy Ismerős hang kimondja a nevemet.
Sóhaj Széltől átitatott sóhajok melyet, csak a szél hall viszi Tova mint csomagot Titkon gondolatom fölissza az égnek Továbbítja mint árnyékom reám száll jelzi hogy elszállt a Távirata már.
118
Tavasz Tavaszkor az erdőben Leülök egy fatönkre és beszélgetek vele Itt felejtette a múlt lehet, hogy az élete nem boldogult Dereka átvágva az ágai mely az égbe merült felszívódott a világba a megboldogult: magányos gyalogutak betakarta őket a gyom ők meg a múltat Takargatják s hogy ne tapossa senki a nyakukat! Egyedül álmodoznak s elfelejtik magukat.
Kép Lelkemben Villog az arcképem a szellememmel beterítem szememből kiolvashatod az értékem számítógép nélkül összeáll a Térképem.
119
Téli gondolat A Természetre Kiterítette fehér szemfedelét a Tél olyan lett, mint egy szomorú szentély bánatos érzelmek gyülekeznek az emberben ha feléjük néz gondolatim fogságba vész. Ha arra gondolok Hogy Itt a földön Minden örökre elenyész. . . .
A Kéj Bánatból fakadó kéj mely lelkemben örökkön él alvilági színpad életem otthona már rég, Lejjebb nem is mehetnék Örömöm elfér a villám hegyén S a csúcsán ott ragyog a bánatos szenvedély.
120
Köd Rossz szellemek gyűlnek össze az ég alatt és a föld fölött a szellemük beköltözött hogy megteremtsék a ködöt olyan mint az átok mely megfogamzott: s ott lebeg a köd sötéten a világ fölött
Az ég Kint már kigyúltak a csillagok Hazaküldte a ég a napot. S a hold nézi sápadtan a Földet S küldi néki a megtermékenyítő Áramlatot.
Érzelmi áradat Érzelmem mint szökőár szökkenj fel bennem Legyek égő sivatag égjen a szerelmem Bennem énekel Orpheusz Múlhatatlan szerelemmel. Szívemben morajlik a vér Lázasan lüktet az ütőér. Örök ragyogásra a lelkem hazatér
121
Aranykor Lelkem mélyére süllyedt a rég nagyra becsült aranykor Tíz körömmel kaparnám Én elő a mélyből olykor! cserbenhagy az arany fénye mit nem adnék érte cserébe hogy a boldogságtól ragyogjon a szemem fénye szívem mereng az ürességben miért taszította a sors félre nem ad áldást a szívem szerelmére a nap ereszkedik a mélybe nemsokára napnak már vége. Befejeződik a küldetése mielőtt még felnéznék az égre!
Csak te Csak te tudod homlokomról eltávolítani a magányt. Te, kinek tekintete okos, mint a gondtalanság Te hessented el arcomról a tétovaság lomha árnyait miként a tavaszi szél a dombtetőről szétfújja a horganyzó felhők sötét árnyait. Mint őrjöngő vihar villám Vonzalmad belém hasít! 122
Líra Líra a szívvel írás a Léleknek kihívás a szellemnek Kalandozás a Líra ha nem ölel körbe Nékem a sorstól kitagadás.
Élet Életem az érzelmemmel bárhogy akarom nem ér össze gondolatom sugallja, hogy néki mi kellene ami mindkettőnek jó lenne. Nem Így van elrendeltetve béklyó ült a két kezemre repülnék én Idegenben szárnyaim meg eltemetve.
Kint Kint a világban Zendülő dallamok Nem érint engem csak a szóló harangok mert a szívem már Tetszhalott.
123
Szellemek A hegy szelleme a nyugalom befejező szilárd az eleme. Nagy tettre késztet Rajtam a láthatatlan akarat keze. Alatta a hegynek egy tó vize Csillog-villog barátság a szelleme. Nyitott derűs lelke ezüst Ha Tehetem beszélgetek vele! Jön a szél szelleme: ellenállhatatlan erő érlelő észrevétlen formát ölt áthat, mozgat minden s a gyökér utat talál a föld között a Tűz szelleme rád lobbantja a fényt a Tudást, az érzelmet, a kifejezést láthatóvá teszi a szelleme erejét.
124
Tartalom Baranyai idill...............................3 Érzelem .......................................3 Sírdomb .......................................4 Patak............................................4 Hajnali gondolatok ......................5 Fény.............................................5 Burok...........................................6 Megbánás ....................................6 Érzelmi harcok ............................6 Csúcs ...........................................7 Magány .......................................7 Öröm ...........................................7 Idő ...............................................8 Remete ........................................8 Sápadt lélek .................................9 Fény.............................................9 Sötét ..........................................10 Vesztes.......................................10 Tavasz .......................................11 Pillantás .....................................11 Szerelem....................................12 Bánat .........................................12 Visszhang ..................................13 Szerelem....................................13 Az anyag ...................................14 Valóság ......................................14 Az élet .......................................15 Sugallom ...................................15 Eső.............................................15 Csillag ösvény ...........................16 Titok ..........................................16 Idegenek ....................................17 Idő .............................................17 Erdő (keleti gondolat) ...............18 Tűz ............................................18 Minden örömben él ...................19 Pillanat ......................................19
Szín ...........................................19 A virág.......................................20 Boldogság .................................20 Temetés .....................................21 Érzelmi harcok ..........................21 Csúcs .........................................21 Magány .....................................22 Öröm .........................................22 Idő .............................................23 Remete ......................................23 Sápadt lélek ...............................24 Fény...........................................24 Sötét ..........................................25 Vesztés.......................................25 Démon .......................................26 Tavasz .......................................26 Gondolat....................................27 Boldogság .................................27 Ördögtánc..................................28 Öröm .........................................28 Lélek küzdelme .........................29 Temető.......................................29 Csábító kéj ................................29 Lovag ........................................30 Oldódás .....................................30 Boldogság .................................30 Régi ...........................................31 Tűz ............................................31 Életfa .........................................31 Nyár...........................................32 Zárda .........................................32 Órfeusz ......................................33 Vég ............................................33 Rossz szellem ............................34 Mágnes ......................................34 Egyiptom ...................................35 Vihar isten .................................35
125
Dél-nyugat.................................36 Érzelem .....................................36 Szánalom ...................................37 Titok ..........................................37 Függöny ....................................38 Zöld ...........................................38 Esztendő ....................................38 Mag ...........................................39 Sors ...........................................39 Lovag ........................................39 Lánc...........................................40 Igével.........................................40 Csillagok ...................................41 Vízen .........................................41 Halál ..........................................42 Víz .............................................42 Szánalom ...................................43 Kihívás ......................................43 Boldogság .................................44 Álom .........................................45 Bölcs erő ...................................45 Nyugalom..................................46 Fejfa ..........................................46 Szelíd.........................................47 Az ég .........................................47 Gondolat az erőről.....................48 Teremtés ....................................49 Természet ..................................49 Út...............................................50 Szabad érzelem .........................50 Honalapító kígyó.......................51 Vesztes.......................................52 Víz .............................................53 Sors ...........................................54 Rossz .........................................54 Emlékek ....................................55 Szomj ........................................56 Tűz ............................................56 Vágy ..........................................56 Hatalom .....................................57 126
Vonzalom ..................................57 Liliom........................................57 Lélek háza .................................58 Láz.............................................58 Fény...........................................59 Hold...........................................59 Vágy ..........................................59 Liliom........................................60 Lét .............................................60 Az ég .........................................61 Vízláz ........................................61 Közel .........................................62 Csak te.......................................62 Visszhang ..................................63 Vihar ..........................................63 Versek........................................63 Álom .........................................64 Csobogás ...................................64 Gyertyafény...............................64 Fűzfa .........................................65 Vágy ..........................................65 Kör ............................................66 Szív ...........................................66 Kincs .........................................66 Szív ...........................................67 Idő .............................................67 Élet ............................................67 Csalogatás .................................68 Nyár...........................................68 Önismeret ..................................68 Vándorlás ..................................69 Tűz ............................................69 Hegy ..........................................69 Megnyugvás ..............................70 Becsapás....................................71 Teher .........................................71 Szív ...........................................72 Vihar ..........................................72 Szív ...........................................72 Szakadék ...................................73
Ma .............................................73 Erő .............................................74 Messze vagy ..............................74 Vágy ..........................................75 Álom .........................................75 Szerető.......................................75 Érzelem .....................................76 Bánat .........................................76 Erő .............................................77 Hatás .........................................77 Rovás.........................................77 Áldozat ......................................78 Gyöngy......................................78 Gomba .......................................78 Jövevény ...................................79 Hit .............................................79 Szemfedő...................................79 Horizont ....................................80 Láng ..........................................80 Pillanat ......................................80 Szemüveg ..................................81 Szív ...........................................81 Sors ...........................................81 Csata..........................................82 Káprázat ....................................82 Feladás ......................................82 Időm ..........................................83 Fény...........................................83 Az úr..........................................83 Szerelmed..................................84 A nap .........................................84 Éden ..........................................84 Érzelem .....................................85 Víz .............................................85 Fohász .......................................86 Az ős világosság .......................87 A nap .........................................87 Érzelem .....................................88 Szív ...........................................88 Halál ..........................................88
Igaz szívű ..................................89 Az Úr.........................................89 Pegazus .....................................89 A nap .........................................90 Sátán..........................................90 Orcád .........................................90 Varázs ........................................91 Harc ...........................................91 Csillagjós álma ..........................92 A hold ........................................92 Szentjánosbogár ........................93 Idő .............................................93 Vers ...........................................93 Herceg .......................................94 Hold...........................................94 Ciprusi mítosz ...........................95 Elem ..........................................95 A víz ..........................................96 A nap kiszáll a vízből ................96 Mars csillag ...............................97 Rózsa .........................................97 A szív ........................................98 Vágy ..........................................98 Szemed ......................................98 Bátor..........................................99 Köd............................................99 Anaxszagorasz imája a naphoz .99 Körforgás ................................100 Gyönyör ..................................100 Bor...........................................101 Lélek .......................................101 A szív ......................................101 Cél ...........................................102 Mulandóság .............................102 Homály....................................102 Csend.......................................103 Szavak .....................................103 Test és lélek .............................104 Fegyver ...................................104 Szerelem..................................105 127
Szerencse.................................105 Elmegyek ................................106 Az ég .......................................106 Forradalom ..............................106 Sors .........................................107 Börtön .....................................107 Lélek .......................................107 Tigris .......................................108 Sors .........................................108 Otthon .....................................108 Erdő .........................................108 Tenger .....................................109 Csönd ......................................109 Psziché kettőse ........................110 Éber Mars csillag ....................110 Szomorúság ............................. 111 Nap és hold randevúja ............. 111 Holló ....................................... 111 Álom .......................................112 Újévi valóság ..........................112 Írás...........................................113 Hold.........................................113 Várok.......................................113 Érzelem ...................................114
128
Vak ..........................................114 Sértődés ...................................114 Kint .........................................115 Kacagás ...................................115 Halál szimbólum .....................116 Kíméletlen ...............................116 Ábránd.....................................116 Szavak .....................................117 Viharos szél .............................117 Éj .............................................117 Álom I. ....................................118 Sóhaj .......................................118 Tavasz .....................................119 Kép ..........................................119 Téli gondolat ...........................120 A Kéj .......................................120 Köd..........................................121 Az ég .......................................121 Érzelmi áradat .........................121 Aranykor .................................122 Kint .........................................122 Líra ..........................................123 Élet ..........................................123 Szellemek ................................124
