Regőczi Gergely
Valóságelmélet Filozofikus sci-fi novella
MISKOLC - BUDAPEST 1999. - 2008.
Regőczi Gergely: Valóságelmélet
Regőczi Gergely: Valóságelmélet. Filozofikus sci-fi novella.© A mű adatai: Ötlet: Valamikor a 1990-es években Novella írásának kezdete: Miskolc, 1999. 08. 05. Elkészültének időpontja: v1.00 : Miskolc, 1999. 08. 05. v2.00 : Budapest, 2008. 12. 03. Szavak száma: 1.648 Karakterek száma szóközök nélkül: 11.233 Karakterek száma szóközökkel: 12.880
Előszó és köszönetnyilvánítás: Ez a novella (mely eredetileg egy elég fura udvarlós levél része volt) nem jöhetett volna létre, ha öcsémmel annak idején nem filozofálunk rengeteget olyan elképzelhetetlennek tűnő dolgokról, mint az időutazás, vagy a fénysebességnél nagyobb sebességek elérésének a lehetősége, és nem találjuk ki a Földi Birodalmas játékot, ami csak a képzeletünkben létezett, mégis a legélvezetesebb időtöltésünkké vált, ahogy évszázadokat átfogóan eljátszottuk a Föld egyik lehetséges jövőjét. Akkoriban még jóval több időnk volt együtt filozofálni, ez most hiányzik is az életemből.
Kellemes szórakozást kívánok az olvasáshoz! Regőczi Gergely
1
Regőczi Gergely: Valóságelmélet
A magát Földi Birodalomnak nevező intergalaktikus civilizáció egyik kisméretű, hozzávetőleg 1500 méter hosszú katonai felfedező-űrhajója a 6000 galaxisból álló felségterület határait rég maga mögött hagyta már. A katonai űrhajó felszerelését a legújabb fejlesztések eredményei alapján komponálták meg, azért nem túlzó ez a kifejezés, mert a jármű már-már művészi mestermunka volt. Letisztult, áramvonalas ék alakja a legömbölyített élekkel még légkörön belül is szinte akadálymentes haladást tett lehetővé. A közegellenállást tovább csökkentette a masszív fémtestet körülölelő energiamező, mely további funkcióként az esetleges külső támadásoktól, sérülésektől is megóvta a hajót oly módon, hogy minden – akár szilárd formában, akár energianyalábként – beérkező lövedéket elnyelt, önmaga erősítésére fordítva a felszabadított energiát. Továbbá az űrhajó utazósebessége elérte az 100 fényévsebességnek nevezett mértéket. Ez száz fényév / másodpercet jelent, így – egészen elképesztő módon – egy normál méretű galaxis átszelése nem tartott tovább húsz röpke percnél. Mondjuk a galaxisközi térségek leküzdése már jóval több időt vett igénybe… De persze még így is felfoghatatlan sebességről volt szó. Az üzemanyaggal sem volt gond, hiszen a legmodernebb géntechnológiai eljárások révén kifejlesztett, naturnology-nak elkeresztelt (utalva a természet végtelen hatalmára) növényi létforma szolgáltatta az energiát. A kapitány végignézett a vezérlőterem műszerein, és elégedetten állapította meg, hogy a mesterséges intelligenciával felvértezett számítógép hiba nélkül kormányozza az űrjárművet. Mivel ő volt az egyetlen élő ember az egész űrhajón, és éppen nem kívánt a számítógéppel beszélgetni, így a gondolataiba mélyedt: „Bizony, háromszáz évvel ezelőtt „birodalmunk” mindössze egyetlen bolygóból állott. Egyesek már világvégét jövendöltek, kifogyóban voltak energiaforrásaink, óriási volt a környezetszennyezés, hatalmas erdőterületeket irtottak ki naponta, ráadásul még a különböző népek is háborúkkal fenyegették a világot. Egy földönkívüli erő kellett ahhoz, hogy végre összefogjon az emberiség. Idegen, és nagyon fejlett technikájú lények támadtak bolygónkra, nem titkolván szándékukat, hogy civilizációnk teljes kiirtására törekszenek. Létrehoztunk egy nemzetközi katonai szervezetet, feladata a védelem megszervezése volt. Évek teltek el kemény küzdelemben. Kezdetben csak csodálkozhattunk, amikor puskagolyóink lepattogtak ellenfeleink páncélruháiról és személyi erőtereiről, de lassan – ritka győzelmes csatáink esetén zsákmányolt idegen eszközök, és élve elfogott ufonauták vallomásai alapján – kifürkésztük ellenségeink egy-egy titkát. Ez vezetett a szabályozott magfúziós energiatermelés megvalósulásához is, ami egy csapásra megoldotta energiahiányban szenvedő bolygónk számos gondját. Kiderült, hogy az ufonauták főbázisukat – legalábbis azon az ősi, legelső naprendszeren belül – bolygószomszédunkra telepítették. Legyőztük őket. Ott is rengeteg ismeretlen technológiát találtunk, köztük az elerium-növényt. Hosszú kutatás során rájöttünk, hogy ez a növény képes a végtelen világegyetem végtelen mennyiségű vákuumenergiáját nedveibe gyűjteni, így sokkal több energia nyerhető ki e növényből, mint amennyit közvetlen környezetéből, például a napsütésből felvesz. Ez a felfedezés vezetett birodalmunk gyors előretöréséhez, hisz teljesen önellátó űrhajókat és egyéb gépeket készíthettünk. Egy gramm hidrogén fúzió során felszabaduló energiája csupán tizede az egy gramm elerium felhasználása során kinyerhető energiamennyiségnek. A mostani űrhajóm naturnology-meghajtása is az elerium-növény géntechnológiailag 2
Regőczi Gergely: Valóságelmélet
messze továbbfejlesztett változatán alapul. Úgyhogy akár a végtelenségig utazhatnék vele teljes sebességgel, megállás nélkül. Ezekre a tudományos-technikai vívmányokra építve megindult a szomszédos bolygók, majd naprendszerek lakhatóvá tétele. Már nem volt gond a magas népszaporulat, sőt, még ösztönözték is azt, hogy az új bolygókra mielőbb állandó lakosságot telepíthessenek. Néhány évtized múltán már arra is képesnek éreztük magunkat, hogy egész galaxisunkat meghódítsuk. Eközben igyekeztünk a felfedezett intelligens fajokkal békés együttműködést kialakítani. Az elkövetkező negyed évezred során birodalmunk dicsfénye egyre nőtt, immár hatezer galaxis urai vagyunk. Technikánk fejlettsége is mindig elképeszt. Egyetlen ember sem képes – még az agyrestrukturáló oktatógép bevetésével sem – annyi információt se elsajátítani, mint amennyit a miniatürizált, mesterséges intelligenciával felszerelt szabványkarórám játszva rögzít. De hát ezt hozta magával az emberiség összefogása, a fejlődés, és ki tudja, mit hoz még a jövő…” A kapitányt gondolataiból a számítógép hangja rázta fel: - Uram, szenzoraim egy biológiai létformákkal benépesített bolygót fedeztek fel. Gondolom, megállunk szétnézni. - Igen, hisz ez a feladatunk – majd gondolatban folyatta az eszmefuttatást. – „A legtöbb űrhajót a Birodalmon kívülre azért indítják, hogy a környező galaxisokban a lakatlan bolygókon elkezdjék az építkezéseket, vagy a lakott bolygókat – lehetőleg békés úton – meggyőzzék a mi birodalmunkkal való társulás előnyös voltáról. Néhány űrhajónak azonban különleges megbízatása van. Ezek sugárirányban távolodnak birodalmunktól, feladatuk csakis a valamelyest civilizált fajokkal rendelkező bolygók felderítése. Amennyiben találnak egy ilyet, a parancsban meghatározott módon a fejlettségi szinttől és egyéb paraméterektől függően kapcsolatfelvétel, beavatkozás a fejlődésbe, vagy késleltetett intézkedés következik… De ezt a számítógép úgyis jobban tudja.” Ezalatt az űrhajó le is lassult fény alatti sebességre, ebből persze a kapitány semmit sem érzékelt, hiszen a falakba épített antigravitációs- és tehetetlenség-kiegyenlítők elnyeltek minden kényelmetlen erőhatást. A hajó bekapcsolt álcázópajzsának oltalma alatt közelítette meg az ominózus bolygót. - Lekérted már a bolygó adatait az őslakosok információs hálózatairól? – kérdezte a kapitány. - Természetesen, uram. - Ez szinte hihetetlen! – hüledezett döbbenten a kapitány, mihelyst áttanulmányozta az adatokat. – Ez a bolygó pontosan úgy fest, mint a mi főbolygónk háromszáz évvel ezelőtt. Ugyanolyan, sőt ugyanazok az emberek laknak rajta, a települések földrajzi elhelyezkedései, neveik, a technika… előzetes ellenőrzéseink szerint minden a legapróbb részletekig megegyezik a mi hajdani történelmünkkel. Ez a Valóságelméletünk eddigi legtökéletesebb beigazolódása. Van külön parancs erre az esetre? - Igen, a földiek minden lehetőségre gondoltak. Rögzítse a bolygó jelenlegi állapotát a számítógépen a maga teljességében! Válasszon ki véletlenszerűen egy bolygólakót, és adja át neki technikánknak a későbbiekben meghatározott, bizonyos eszközeit, valamint adjon a jelöltnek szabad kezet felhasználásukra. Ezen hosszú távú kísérlet célja felderíteni, hogy mennyire változott volna meg történelmünk egy fejlett technológiás, baráti beavatkozás esetén, még az első UFO-háború előtt. Hagyjon 3
Regőczi Gergely: Valóságelmélet
megfigyelőműholdat bolygó körüli körpályán, majd térjen vissza Birodalmunkba beszámolóival. Ott döntenek a további intézkedésekről – válaszolt készségesen a mesterséges intelligencia kedves női hangon. - Akkor készítsd elő az átadandó eszközöket, és indulok velük a bolygóra. … Még 1999-ben történt az eset. Egyik este tíz körül lett vége az Időzsaru című sorozat harmadik részének. Bár megnéztem, de egy dolgot semmiképpen sem tudok elfogadni benne. És ez nem az időutazás feltételezett lehetősége. Szerintem ugyanis egy adott jelenben nem lehetne megállapítani, hogy megváltoztatták-e a múltat, mert ha bármi másként történik egy adott múltbéli pillanatban, akkor az utána élőknek már az lenne a természetes múlt, és semmi sem utalna arra, hogy másként is követhették volna egymást az események. Így, ha jól csinálják, az időzsaru sem szerezhetett volna tudomást a múltbéli beavatkozásról. Mindegy, nem foglalkoztam tovább ezzel. Elmentem inkább aludni. Arra ébredtem, hogy ég a lámpa a szobámban, és amikor megnéztem, hogy mi történt, egy férfit láttam ülni a székemben. Felém fordult, és így szólt hozzám: - Jó estét kívánok, a Földi Birodalom űrflottájának főhadnagya vagyok. - Örvendek a találkozásnak, az én nevem Regőczi Gergely – válaszoltam, és mutatkoztam be. - Tudom. A mesterséges intelligencia a maga nevét választotta ki hatmilliárd földlakóé közül. Különleges ajánlatom van az ön számára. Nézzen ki az ablakon, és amit lát, az az öné lehet. Odaléptem az ablakhoz, elhúztam a függönyt, és egy kb. 25 méter átmérőjű, korong alakú űrhajót láttam lebegni az Ady-híd Center építkezése fölött (azóta már Szinvaparknak hívják ezt a Miskolcon található létesítményt). Eközben a férfi tovább beszélt hozzám: - Ön lehet kísérletünk alanya, kíváncsiak vagyunk, mennyire befolyásolná az ön tevékenysége e bolygó eljövendő történelmét. Ez az önellátó, elerium-meghajtású katonai űrhajó az ön cselekedeteinek kiindulási alapja lehet… - Nyugodtan kitöltetheti velem az önöknél minden komolyabb tisztség elvállalása esetén kötelező, szabványos, hazugságvizsgálóval ellenőrzött, komplex személyiségtesztet – szakítottam félbe szavait. –, és megláthatja, hogy az eredmény, legalábbis remélhetőleg, a kellő megbízhatóság, intelligencia, és a bűnözésre való csekély hajlam irányába fog mutatni. Akkor nyugodt szívvel bízhatná rám ezeket a más földiek számára elképzelhetetlenül modern, viszont maguknál, gondolom, régóta elavult gépeket. Most a főhadnagyi rangban lévő űrhajókapitányon volt a sor, hogy csodálkozzon: - Maga honnan tud ilyesmiket? – kérdezte meglepetten. - Én és a testvérem már régen elkezdtük eljátszani saját bolygónk egyik képzeletbeli jövő-lehetőségét, és az nagyon hasonlóvá vált ahhoz, amiket látok és hallok öntől. Ezért gondoltam, hogy megkockáztatom az előbbi kijelentést, ami szintén ennek a játéknak a „találmánya”… A kapitány feljegyezte karórájának memóriájába a hallottakat, úgy vélte, érdekes adalék lehet a bolygó felfedezése mellé a sráccal folytatott beszélgetés. Így történt, 4
Regőczi Gergely: Valóságelmélet
hogy még csevegtünk egy ideig, elmesélte mindazt, amit fentebb a kapitány elmélkedéseként írtam le a történet cselekményének folytonossága érdekében. Majd a látogató elbúcsúzott tőlem, és elhagyta bolygónkat. Ekkor visszafeküdtem, és azon töprengtem, hogy mihez is kezdjek ezekkel az égbőlpottyant mesés kincsekkel. Hiszen ez a kis űrhajó teljesen önellátó, energiaanyag átalakítós gyártóegység is van benne, így képes kisebb tárgyakat a vákuumenergia materializálásával előállítani, tehát darabonként akár maga az űrhajó is reprodukálható volna. Jobban örültem, mintha a Föld összes aranyát helyezték volna lábaim elé. Úgy gondoltam, hogy először titokban egy kisebb, szintén önellátó, környezetbarát gyárakkal, lakásokkal és mezőgazdasági ültetvényekkel egyaránt megfelelő mennyiségben rendelkező várost kellene építtetni, ahonnan az egész Föld javítására-fejlesztésére irányuló tevékenységeim kiindulhatnának, azaz egy biztos alapokra helyezett bázist. Gondolkodtam a leendő település nevén is. Ugyan tudom, hogy ez a név már foglalt, de nem jutott eszembe jobb, találóbb, mint a „Csillagváros”. Idáig jutottam elmélkedésemben, amikor elnyomott az álom. Másnap nagy tettvággyal láttam munkához, ki is választottam egy szép helyet, egy sűrű erdőktől övezett lakatlan völgyecskét. Először egy kis erőmű, majd egy kisebb gyártógép elemeit készíttettem el az űrhajóval, ezeket a darabokat a hajó alapfelszereltségébe tartozó emberszabású, mesterséges intelligenciával felvértezett robotok helyezték üzembe. Még egy álcázó-elhárítópajzs-generátorra volt szükség, nehogy meglepetés érjen a NATO-hadsereg részéről. Ekkor adtam utasítást a városháza felépítésére, ami egy gyönyörű klasszicista kastély lett oszlopsorokkal, timpanonokkal, faragott kőszobrokkal. A városban ezen kívül már épül körülbelül ezer tágas, klasszicista, illetve barokk stílusban tervezett palota hatalmas parkokkal. Még az ipari létesítményeknek is ilyen esztétikus épületeket szántam. Elvégre a világ legszebb városát szeretném megteremteni, hogy minden majdani lakója békében, boldogságban, bőségben élhessen itt. Végül az egész bolygót hasonlóan magas fejlettségi szintre emelném, mind technikailag, mind erkölcsileg…
Regőczi Gergely v1.00 : Miskolc, 1999. 08. 05. v2.00 : Budapest, 2008. 12. 03. Utóirat: Az öcsémmel közösen kifejlesztett valóságelméletünk szerint, ha a
világegyetem végtelen, akkor ennek a végtelen térnek valamely pontján biztos, hogy 100% eséllyel megvalósulhatnak tetszőleges jelenségek bármilyen kombinációban, amennyiben a keresett jelenségek nem ellenkeznek a természeti törvényekkel. Tehát mindössze elegendően messzire kell eljutnunk, hogy megtaláljuk akár Földünk ikertestvérét, tökéletes mását is. A valószínűség-számítás segítségével minden bizonnyal kikalkulálható, hogy mi számít elegendően messzinek, persze minél komplexebb az adott jelenség, annál nagyobb sugarú gömbökben fordulhat elő belőlük egy-egy azonos példány.
5
