A történész Sci-fi novella BUDAPEST 2011

Regőczi Gergely

A történész Sci-fi novella

BUDAPEST 2011.



Regőczi Gergely: A történész



Regőczi Gergely: A történész. Sci-fi novella.© A mű adatai: Ötlet: 2011. 12. 01. Novella írásának kezdete: Budapest, 2011. 12. 02. Elkészültének időpontja: v1.00 : Budapest, 2011. 12. 05. Szavak száma: 2.454 Karakterek száma szóközök nélkül: 15.342 Karakterek száma szóközökkel: 17.777

Előszó és köszönetnyilvánítás: 2011 végén egy barátom megosztott velem egy pályázati felhívást, amelyben a Hihetetlen Magazin és a Herald People hirdet közösen sci-fi pályázatot arról, hogy milyen lesz a világ 2200-ban. A terjedelem maximum 20 ezer karakter lehetett, először sikerült kihúzások nélkül nem túllépnem a határt. A korábbi pályázatomat a „posztapokaliptikussága” miatt pontozták le, így jelen esetben igyekeztem optimistább, derűsebb lenni, minimálisra redukálva a tőlem megszokott gazdasági fejtegetéseket is…

Kellemes szórakozást kívánok az olvasáshoz! Regőczi Gergely

1






„Egész életemben próbáltam valami igazán jót írni” – gondolta az idősödő férfi. – „Valamit, amit élvezettel olvasnak az emberek, ami katarzist vált ki, amit ajánlanak egymásnak, hogy azzal a tudattal szenderülhessek majd örök álomra: valami értékeset hagytam az utókorra. Erre ment rá az egész életem, az összes emberi kapcsolatom, minden lehetőségem valamiféle karrierre. És semmi eredmény. Közel álltam az elmém teljes megbomlásához. Úgy látszik, az őrület megnyilvánulásai érdekesek a hétköznapok mókuskerekében vergődő tömegek számára, mert amikor már fel akartam adni, tessék, mi történt…” A férfi kinézett a repülőgép kerek ablakán, alant a felhők fehér vattacsomói tündököltek a ragyogó napsütésben. Ezután a gép belsején suhant végig pillantása, tágas terek, kényelmes, puha ülések, az utasok kedvét kereső személyzet, első osztály. Végül a kezében tartott díszes irat következett: Meghívó Regőczi Gergely úr részére az irodalmi Nobel-díj átadó ünnepségre. Az író fejét csóválta, még mindig nem akarta elhinni, hogy utolsó könyvével ekkora hírnévre tett szert. Ekkor a gépen remegés futott végig, megbillent, ezt mintha tompa dörej kísérte volna. Gergely önkéntelenül is közel hajolt az ablakhoz, és kikémlelt. A gép szárnyán elhelyezkedő hajtóműből fekete füst gomolygott, a lángcsóvákról nem is beszélve. Mielőtt a pilóta bejelentkezett volna a hangosbemondón keresztül, már tudta, hogy nagy bajba kerültek. „Tisztelt utasok! Egy kisebb műszaki probléma miatt meg kell szakítanunk utunkat. Kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket, és őrizzék meg nyugalmukat!” Ekkor persze már mindenki rémülten mutogatott a lángcsóvák irányába, és sikoltozva, remegő kezekkel keresték biztonsági öveik kapcsolóit. A gépet újabb robbanás rázta meg, a szemfülesek láthatták a bal oldali szárny jókora darabját leválni, és elsuhanni az ablakok előtt. A repülő végleg irányíthatatlanná vált, dugóhúzó-szerű spirális pályán zuhant a felszín felé, az utasokat az ülésekbe préselte a hatalmas gyorsulási erő. A pilóta kétségbeesetten igyekezett, hogy ne merőlegesen csapódjon a talajba, sikerült is némileg vízszintesbe hoznia a gépet, mielőtt földet ért volna. Hatalmas rázkódás, remegés, fémek csikorgása, üvegcsörömpölés, sikolyok, majd minden elsötétült… … - Jó napot kívánok, tisztelt Garadnai úr! – üdvözölte a fehérköpenyes orvos középkorú, hosszú, hullámos hajú, borostás arcú vendégét, akinek megjelenéséhez egyáltalán nem illett az öltöny. - Üdvözlöm, doktor úr! Kérem, megosztaná velem, hogy miért kellett idejönnöm? Nem értem a titokzatoskodást. Mi szükség van a „szakértelmemre” egy kórházban? - Jöjjön, megmutatom. A doki egy egyszemélyes kórterembe vezette vendégét, ahol egy idős férfi feküdt az ágyban, látszólag semmi sérülése nem volt, de arcán rendszeres időközönként rángások, görcsök futottak végig. - Nos, a betegünk 162 éve várta folyékony nitrogénben lefagyasztva, hogy az orvostudomány eleget fejlődjék ahhoz, hogy megmenthesse életét. Egy repülőgép-katasztrófa egyetlen túlélőjeként jóformán nem maradt ép csontja, szerve… De az irodalmi Nobel-díj várományosaként a díjat odaítélő bizottság megszavazta, hogy az elismeréssel járó pénzösszegből adassék meg neki a túlélés lehetősége valamikor a jövőben. Néhány hónapja „olvasztottuk fel”, ő az első a hasonló „mirelitemberek” közül – viccelődött –, akinél ez sikerült. A sérüléseit maradéktalanul rendbe hoztuk, de fogalmunk sincs, miként fog reagálni a számára ismeretlen környezetre, ha felébred. Ezért döntöttünk úgy, hogy felkérünk egy olyan szakembert, aki ismeri azt a történelmi kort, amelyben a páciens élt, így segítve számára a trauma feldolgozásában.

2






- Nos, nem is tudom… – kételkedett Garadnai –, hogy valóban én volnék-e a megfelelő személy erre a feladatra. De… mégis vállalom. Kíváncsi vagyok, akár még újdonságokat is tanulhatok tőle az ő koráról. Egy igazi autentikus lelet… - A kíváncsiság mindig diadalmaskodik – mosolygott a doktor. – Úgy látszik, ez nem csak nálunk szakmai ártalom. Ha bármi gondja adódna, hívjon nyugodtan. … Garadnai arcára napsugár vetült. A fényfolt ide-oda vándorolt, mintha a szellőben lengedező falevelek között szűrődött volna át. A férfi önkéntelenül arca elé emelte kezét, majd hamarosan kinyitotta szemeit. Nyújtózkodott egyet, felült ágyában. A házat felügyelő automatika azonnal érzékelte a tulajdonos megváltozó bioelektromos kisugárzását, és ennek elemzése alapján a férfi hangulatának megfelelő halk, nyugodt ritmusú háttérzenével töltötte meg a teret. A legnagyobb felületű, ablak nélküli falat borító kijelző is élettel telt meg. A felső sávban az aznapi időjárás-jelentés kapott helyet: Az Ön tartózkodási helyén napkeltekor a hőmérséklet 14,3 fok, az idő napos. 11:27-kor megélénkül az északkeleti szél, 12:03-kor felhősödés kezdődik, 12:31-kor heves zápor éri el lakhelyét, mely 12:58-ra elvonul, 13:23-ra újra derült időjárást vehet biztosra. A hőmérséklet a napi csúcsot 14:27-kor éri el 32,9 fokon. A délután derűs, szélcsendes marad, napnyugtára a hőmérséklet 24,6 fokra csökken, az éjjeli mélypont 12,1 fok. Kellemes napot kívánunk! Az alsó sávban címszavakban az aktuális hírek: - A Szövetségi Bank Monetáris Tanácsa mai ülésén sem változtatta meg az alapkamatot, mely 0,2 % maradt, így a kereskedelmi bankokban sem várható a lakossági hitelek fél százalék körüli éves kamatának változása. - A Világ Szövetségi Köztársaság rendezte államadósságának utolsó, 100 millió dolláros részletét. - Az elmúlt hónapban ötvenezer új munkahelyet sikerült teremteni a Magyar Szövetségi Tagköztársaságban a kormány, a gazdálkodó szervezetek és a munkavállalói érdekvédelmi tömörülések együttműködésének köszönhetően. A munkaképes korú lakosság immár 99,34 százaléka választhat képzettségének, érdeklődésének megfelelő munkahelyet. - Egy új eljárásnak köszönhetően lehetővé vált a múlt évszázadban még energiatermelés céljából alkalmazott atomerőművek fűtőanyag-hulladékának gyors és végleges ártalmatlanítása. Az eljárást Csernobilban és Fukushimában tesztelték, a sikert követően újra lakhatóvá váltak a korábban lezárt területek. Az óriásképernyő középső, fősávjában pedig a szövegszerkesztő program, a legutoljára megnyitva hagyott dokumentummal. Garadnai Gábor: A XXI. és XXII. század történelme. A férfi, aki szakmáját tekintve történész volt, felidézte, hogy elalvás előtt még az ágyból is középiskolásoknak szánt új tankönyvének kéziratán végezte az utolsó simításokat. Szakmai ártalomként historikus szemmel kommentálta magában a híreket is. „Ha jól emlékszem, az alapkamat már negyven éve nem változott, a tanács is csak évente egyszer ül össze, én is csupán a könyvemhez forrásként felhasznált régi dokumentumokból tudom, hogy régen elképzelhetetlenül hektikusan váltakoztak a gazdaság jobb-rosszabb időszakai, nem volt ritka, hogy a mostani kamatszint 20-30-szorosát nyögte a lakosság és az állam. Ma már az ehhez kapcsolódó „munkanélküliség” fogalmat sem használják, mindenki dolgozhat, aki szeretne. Aki pedig nem, annak is jár a gazdaság tökéletes működésének hasznából lekanyarított garantált jövedelem. Atomerőmű? Micsoda anakronizmus! Még azok sem tudják, mire való volt, akik egy-egy ilyen lezárt létesítmény mellett élnek. Maximum annyit sejtenek, hogy veszélyes a közelébe menni…”

3






Mindezekről a témákról könyvében is értekezett a nebulók okulására, bár sejtette, hogy túlzott érdeklődést nem fog kiváltani velük, hiszen az ifjúságot sokkal jobban foglalkoztatja a múltnál a jövő, és a technikai-tudományos tantárgyak. De hát ez is benne volt a tantervben… Éhes volt. Immár tényleg felkelt, odacammogott a hűtőszekrényhez. Ennek ajtaján is beépített kijelző kapott helyet. „Elfogyott a tej, a vaj. A szalámi szavatossága lejárt…” – kezdte olvasni a hosszas listát Gábor. Nem volt nehéz visszaemlékeznie, hogy az utóbbi napokban annyira belemélyedt az írásba, hogy minden mást elhanyagolt. De mégse utasította a hűtő szoftverét a szükséges tételek online megrendelésére, úgy döntött, maga megy bevásárolni, szüksége volt némi mozgásra, levegőre. Mielőtt elhagyta volna lakását, benézett vendégéhez. Még mindig aludt, a műszerek nyugodt ritmusban rajzolták ki a férfi EKG-görbéjét, a tápoldatot és regeneráló folyadékot tartalmazó infúziós tasak is félig tele volt még. Gábor kilépett az ajtón. Egy erdő lombkoronája tárult szemei elé. Ameddig csak ellátott, hatalmasra nőtt, több méter átmérőjű törzzsel bíró fák törtek a magasba, mindegyik ágaira többszintes, természetes alapanyagokból készült, lakályos házakat építettek. Ezekből csigalépcső vagy lift, netán mindkettő vezetett a talajra. A rockerfrizurás férfi most a lépcsőt választotta. A talajszintre érve gyalog folytatta útját. Ha kedve úgy tartotta volna, a felszín alatti alagutakban futó mozgójárdák vagy metrószerelvények segítségével is eljuthatott volna célpontjához, de most nem ment messzire. Az egyik fára épített házon „ABC” felirat díszelgett, oda tartott. Maga az épület ugyanúgy festett, mint a többi, egyedül a fel-, illetve lejáratok voltak számosabban, mozgólépcsők és lift is vezetett a magasba. A történész fellépett a mozgólépcsőre, fent zajtalanul félrecsúszott előtte a fotocellás ajtó. A boltban ketten dolgoztak, a frissen érkezett árut helyezték el a polcokon. Az üzlet nem volt nagy, sokkal inkább családias, főleg élelmiszereket és háztartási cikkeket forgalmaztak itt. Gábor a bejárat melletti pultról felcsípett egy puszta fogantyúra emlékeztető tárgyat. Az emberi érintéstől kosár alakú hologramkép vetült elő az eszköz két végéből. A férfi teljes nyugalommal engedte a kosárba hullani a megvásárolni szándékozott elemózsiát, az irányított antigravitációs mező pontosan megtartotta azokat a hologram-kosár térfogatán belül, anélkül, hogy maga a fogantyú súlyosabbnak érződött volna. A férfi hamarosan végzett, elköszönt, és kosarastól elhagyta a boltot. Az ajtóba épített szkenner egyúttal automatikusan leemelte a vásárló bankszámlájáról a kiválasztott termékek ellenértékét. Gábor jókedvűen, fütyörészve sétált haza. Szerette szülővárosát, olyan barátságos, olyan megnyugtató volt, a legmodernebb csúcstechnológia szinte feltűnésmentesen simult bele a természetközeli környezetbe. Hazatérve elpakolta a vásárlást, ezt követően a nappaliba lépett, ekkor földbe gyökerezett a lába. Az idős fickó a falat beborító képernyő előtt ült, és az ő könyvét olvasgatta. - Elnézést… – mást nem tudott kinyögni. Az ősz hajú vendég összerezzent, megfordult. Noha látszott rajta a bizonytalanság, felállt, közelebb lépett. - Jó napot! Regőczi Gergely vagyok – mutatkozott be. - Garadnai Gábor – viszonozta a házigazda. – Felébredt? – tett fel egy felesleges kérdést. - Nem vagyok benne biztos… – jött a meglepő válasz. - Látom, jól elboldogul a számítógéppel – pillantott Gábor a kijelző felé. – Nem talál semmi szokatlant a környezetében? – a férfi igyekezett óvatosan közelíteni a kényes téma felé. - Ha már megkérdezte, elég furcsa, hogy fákra épített településen él, és a számítógépe felajánlotta, hogy elmagyarázza, hol találok ruhát és némi harapnivalót. Ilyennel még nem

4






találkoztam. Amennyiben a legújabb sci-fi regényem alapötleteit álmodom meg éppen, akkor remélem, nem fogom elfelejteni az egészet ébredés után! Mindenesetre nagyon valósághű… - Attól tartok, ez nem csak valósághű, hanem maga a valóság. - De akkor hol vagyok? – a vendég kezdett kissé összezavarodni. - Budapesten. - Az nem lehet. Ilyen sose volt! - 2038-ig nem is – vágta rá Gábor talán túl gyorsan. - Miért, melyik évben járunk? – meredt rá Gergely. - 2200-ban. - És velem… velem mi történt? A legutolsó dolog, amire emlékszem, hogy ’38-ban repülőn utaztam, és valami gond adódott. - Ahogy az orvosa mesélte, elég súlyos baleset volt, jó másfél évszázadot egy folyékony nitrogénnel töltött ládában vészelt át, most tudták meggyógyítani. „Ezt még emésztenem kell…” – gondolta Gergely, végignézve saját testén, sérülésre utaló nyomokat nem találva, de sci-fi íróként igyekezett úgy tenni, mint aki a lehető legtermészetesebbnek veszi a hallottakat. – Azért a könyvében volna pár apró tárgyi tévedés a XXI. század első feléről, amit ki kellene javítania… - Segítene? – kérdezte Gábor, kapva a lehetőségen. – „Ha jelzem a könyv hátsó fedelén, hogy az első „jégember” segített a megírásában, biztos sokkal kapósabb lesz…” - Szívesen, ha már volt olyan kedves, és befogadott – bólintott a vendég. – De előbb mutassa meg, kérem, hogy mi lett a városból, ahol évtizedeken át laktam. Garadnai bólintott, és kivezette vendégét a tornácra. Az idős férfi megmarkolta a fakorlátot, és úgy bámult a végeláthatatlan erdő sűrűjébe. Közben a fejét csóválta. - És mi lett a kőházakkal? - Hosszú történet. - Én ráérek. - A globális felmelegedés még megvan? - Persze. Az egyik slágertéma volt annak idején. - Nos, a felmelegedés valóban bekövetkezett, és egyre fokozódott. Többek között azzal fenyegetett, hogy fél Európa elsivatagosodik. De mint látja, nem egy homokpusztaságban vagyunk – a vendég bólogatott. – Igazából az emberiség pánikba esett, hogy a nagy környezeti változások akár az egész civilizációt is romba dönthetik, de a tudósok nem adták fel, és sikerült kifejleszteniük egy eljárást, amivel a melegedést ugyan nem tudták visszafordítani, de legalább a széljárást és a csapadékot szabályozhatóvá tették. Az erdők ültetése összefügg azzal, hogy a fák párolgása hozzájárul a csapadékhoz, de ezen kívül az óceánok felől is a kontinensek belseje felé terelnek nedvességben gazdag felhőrétegeket. Így maradt lehetőség mezőgazdaság folytatására is, de mivel minden szabad területet a napsugárzást jól hasznosító növényzettel kellett beültetni, hogy az így elnyelt energia révén is csökkenjen a felmelegedés, a régi kővárosok nem maradhattak meg. Csupán egy-két szebb épület, múzeumként. - Értem. És hol vannak a nagyobb helyigényű létesítmények, az iskolák, kórházak, gyárak, boltok? - A gyárak, kórházak a föld alatt, de például az iskolák kiválóan elférnek néhány szomszédos fán, ahogyan a boltok is. Így nem olyan steril, természetidegen. - Rousseau boldog lenne, ha ezt látná. - „Vissza a természethez!” – Garadnai Gábor nem jött zavarba. – Valami ilyesmi. - De ezek nem teljesen természetes fák, igaz? Ahhoz túlzottan szabályosak. - Éleslátású megfigyelés. Genetikailag módosított organizmusok, hogy kellő méretűre és teherbírásúra nőjenek viszonylag gyorsan. És van egy további érdekes tulajdonságuk. Nem csupán fotoszintézis révén használják fel a napsugárzást, hanem egyúttal fotovoltaikus

5






rendszerekként is működnek, napelemekként áramot termelnek, amit a fák különböző szövetei között fennálló feszültség-különbségek révén ki lehet nyerni. Ezek a fák önmagukban fedezik az emberiség energiaigényét. - Ez tényleg lenyűgözött! – füttyentett Gergely. – Ilyen jót ki sem tudtam volna találni… De, ha megengedi, szeretnék lepihenni kicsit. Sok volt ez nekem egyszerre… – vallotta be. … - Így már tökéletes lesz az új tankönyved – vélte Gergely, aki az eltelt néhány hónap során tegező viszonyba és jó barátságba került vendéglátójával. – Jó érzés volt a végét is elolvasni, így már tudom, hogy mennyi jó ember elszánt munkája fekszik abban, hogy ha reggel megnézem a híreket, ne kelljen egyetlen bűntényről, gazdasági válságról, betegségről, szegénységről sem olvasnom. Annak idején, az „előző életemben” jóformán csak rossz hírek léteztek. - Igen. Végül is, épp ideje volt, hogy észhez térjen az emberiség, és befejezze az önpusztítást. Én pedig azt köszönöm, hogy segítettél a könyv elejét kijavítani! – hálálkodott Gábor. - Nincs mit. Kicsit ironikus, hogy sci-fi szerzőként kezdtem próbálkozni, most meg történelemkönyvet írtam… - A sors útjai kifürkészhetetlenek – idézett Gábor egy régi szólást. – Jut eszembe, este népgyűlés lesz a főtéren. Eljössz? - Persze. Kíváncsi vagyok az itteni politikai rendszerre. Elég hihetetlen volt olvasni is róla: közvetlen demokrácia, ahol ugyan vannak választott képviselők mind helyi, mind központi szinten, de népszavazás útján bármelyiküket vissza lehet hívni, bármilyen törvényt meg lehet támadni, sőt még alkotmánymódosítást is lehet kezdeményezni. Nem semmi… … - Végre egy hely, amit ismerek! – kiáltott fel boldogan Gergely, amikor az épületeket tartó vastag fák törzsei mögül előbukkant egy lekövezett tér, közepén az ég felé törő Millenniumi Emlékmű oszlopával, mögötte két oldalt az ívesen kanyarodó oszlopcsarnokokkal, melyekben szobrok állítanak emléket egykori, elismert magyar uralkodóknak, politikusoknak. Gábor idősebb barátjára mosolygott, osztozott örömében. Viszont arra is kíváncsiak voltak mindketten, hogy milyen helyi ügyekről kell közvetlen szavazással dönteni. Miután elült a soron következő javaslat elfogadását követő tapsvihar, a gyűlés levezető elnöke szólalt fel ismét. - Legvégül pedig hallgassák meg Gulyás Dénes polgártárs javaslatát egy újfajta területhasznosítási módról. - A fákra épített apró kereskedelmi egységek elavultak – kezdett hadarva, mindenféle bevezetés, az összegyűltek köszöntése nélkül mondandójába az alacsony, kopaszodó férfi. – Ezért meg kell szavazni – hangsúlyozta nyomatékosan –, hogy egy százezer négyzetméteres területen vágjuk ki a lakóerdőt, ennek felén építsünk végre egy normális méretű áruházat, ahol minden árucsoport, minden márka elfér minden mennyiségben. Ezen túl a sima betonhomlokzat kiváló hirdetőfelületet biztosítana a reklámok számára. A fennmaradó üres területen pedig rakodóhelyet alakítanánk ki a megvásárolt áruk elszállítására alkalmas járművek számára, mivel egy ilyen vásárlásra ösztönző létesítményben a kézikosár könnyen elégtelennek bizonyulna. No, mit szólnak? – fejezte be heves gesztikulációval kísért szónoklatát a férfi.

6






Szavait döbbent csend kísérte. Az összegyűltek értetlenül néztek egymásra, majd a némileg zavaros tekintetű felszólalóra. - Hát, tapasztalatból mondom, én ezt kifejezetten nem javasolnám… – törte meg a csendet végül Gergely, a két évszázados „mirelitember”.

Regőczi Gergely

v1.00 : Budapest, 2011. 12. 05.

7

A történész Sci-fi novella BUDAPEST 2011

Recommend Documents