NORA ROBERTS
A MÁSODIK KEZDET
A BOONSBORO INN TRILÓGIA ELSŐ KÖTETE
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Nora Roberts: The Next Always Penguin Group (USA) Inc., NewYork Fordította: Gonda Éva A könyvet tervezte: Malum Stúdió Copyright @ 2012 by Nora Roberts Hungarian translation @ Gonda Éva, 2013 Hungarian edition @ GABO Kiadó, 2013 A könyv bármely részletének közléséhez a kiadó előzetes hozzájárulása szükséges. Kiadja a GABO Könyvkiadó www.gabo.hu Felelős kiadó: Földes Tamás Felelős szerkesztő: Solymosi Éva ISBN 978-963-689-641-6 Készült a Borsodi Nyomda Kft.-ben Felelős vezető: Ducsal György igazgató A Gaba Kiadó könyveinek kizárólagos terjesztője a Talentum Kft.
1. A kőfalak már több mint két évszázada álltak, de az épület most is olyan volt, mint régen. Egyszerű, robusztus és erős. A köveket a közeli hegyekben bányászták, és a falak emléket állítottak az ember örök vágyának, hogy építsen, alkosson, jelet hagyjon maga után. A két évszázad alatt az elődök téglával, fával és üveggel vegyítették a követ, megnagyítva, átalakítva, megerősítve az épületet, hogy alkalmazkodjon az igényekhez, az új idők és újfajta módik szeszélyeihez. Az útkereszteződésben álló épület pedig végignézte, ahogy a település várossá lesz, és egyre több ház nő ki a földből. A földútból aszfaltút lett; a lovak és szekerek helyét átvették az autók. A divat gyorsan változott, de a tér sarkán álló épület masszív bástyaként állta az idők ostromát Átélt háborúkat, ha1lotta a puskalövések hangját, a sebesültek fájdalomkiáltását, a rettegők imáját. Megismerte a vért, a könnyeket, az örömöt és a haragot. Szemtanúja volt születésnek és halálnak. Jó időkben virult, nehéz időkben kitartott. Többször gazdát cserélt, akik más-más célra használták, a kőfalak mégis álltak. Idővel a kecses fedett terasz deszkái meghajlottak. Az üveg betört, a vakolat megrepedt és porladozni kezdett. A piros lámpánál megálló autósok közül mindig akadt valaki, aki megbámulta a törött ablakokat meg a rajtuk ki-be repkedő galambokat, és kíváncsian gondolt arra, hogy a régi épület vajon milyen lehetett fénykorában. Aztán a lámpa zöldre váltott, és az illető továbbhajtott. Beckett tudta a választ. A tér szemben lévő sarkán állt, hüvelykujját a farmerja zsebébe dugva. A tikkadt nyári levegő meg sem moccant Az út üres volt, ezért a piros lámpa ellenére átmehetett volna a Main Streeten, de ő csak várt. Az épület frontját sötétkék ponyva takarta, ami télen megvédte a munkásokat a hidegtől, most pedig a perzselő hőségtől. És távol tartotta a kíváncsi pillantásokat. A férfi viszont jól tudta, hogy milyen látványt nyújtana csupaszon, ahogy azzal is tisztában volt, milyen lesz majd a felújítás után. Hiszen ő tervezte, a két fivérével meg az anyjával együtt. A hivatalos terveken az Ő neve állt, mert ő volt az építész a Montgomery családi vállalkozásban. Beckett átvágott az úton. A teniszcipője szinte alig keltett zajt a hajnali némaságban. Az épületet körbeölelő állványzat alatt sétálva befordult a St Paul Streetre, és az utcai lámpa fényében örömmel látta, milyen szépen letisztították a fal köveit és tégláit Réginek tűnt Persze, hiszen tényleg régi, gondolta a férfi. Ebben rejlik a legnagyobb vonzereje. De most, emlékezetében először, gondozott is volt Megkerülte az épületet, és átvágott a majdani udvaron felhalmozott építési törmeléken. Ide néztek a földszint és az első emelet körbefutó teraszai. Egy hosszú dróton lógva száradtak a fakorlátok drága lécei, amelyeket az épületről készített régi fotók, illetve a helyszínen talált maradványok alapján készítettek. Tudta, hogy a fővállalkozó, vagyis a legidősebb bátyja, Ryder már intézkedett a korlátok és a rácsok felszerelése ügyében.
Mindenről értesült, mert Owen, a középső Montgomery fivér, szokása szerint folyamatosan tervekkel, határidőkkel, vázlatokkal meg költségvetésekkel zaklatta őket - és Beckettet minden egyes bevert szögről tájékoztatta. Akár akarta, akár nem. Beckett előhalászta a kulcsát, és arra a következtetésre jutott, hogy most kivételesen nem zavarja Owen túlbuzgósága - legalábbis nem nagyon. Az öreg szálloda egyfajta családi mánia lett. Tényleg megragadta a képzeletét, és nem engedi el, ismerte be magának, miközben kinyitotta az ideiglenesen felszerelt ajtót, és belépett a leendő előcsarnokba. A szíve és a lelke is benne van ebben a munkában. Még egyetlen projektet sem tartott ennyire fontosnak, és nem valószínű, hogy akad majd olyan, amelyet ennél izgalmasabbnak talál. Felkapcsolta a villanyt. A mennyezetről lógó munkalámpa megvilágította a betonpadlót, a lecsupaszított falakat, a szerszámokat, a kátrányos ponyvákat és az építkezési anyagokat. A levegőben fa és beton szaga terjengett, és öszszekeveredett a sült hagyma illatával, amit valaki vacsorára rendelhetett. Reggel, a világosban sokkal alaposabban meg tudná nézni a két alsó szintet. Ostobaság volt ilyenkor átjönni, amikor nem lát semmit, és egyébként is hullafáradt De nem tudta megállni. Tényleg megragadott, gondolta, miközben elhaladt egy széles kovácsoltív alatt, amelynek még mindig durva és csupasz volt a széle. Aztán felkapcsolta az elemlámpáját, és elindult az épület eleje felé, ahol ideiglenes lépcsők vezettek az emeletre. Volt valami különleges a helyben az éjszaka közepén, amikor már elnémultak a szögbelövők meg a fűrészek, és a rádió zaját meg a munkások hangos beszélgetését sem lehetett hallani. Az árnyak vették át az uralmat az épületben, ami most nem csak elcsendesedett, hanem végtelen nyugalmat sugárzott. És ez a furcsa légkör mintha megcir6gatta volna Beckett tarkóját Nem csoda. hogy képtelen ellenállni neki. Az első emeleten a lámpával végigpásztázta a falakat, és szemügyre vette a rusztikus gyűrt tapétát. Owen jelentése most is pontos volt, mint mindig. Ry és csapata ezen a szinten már végzett a szigeteléssel. Az volt a szándéka, hogy egyenesen felmegy a második emeletre, mégis időzött még egy darabig. Markáns arcáról a mosoly letörölte a kimerültség árnyékait, és mélykék szeme felragyogott az örömtől. - Jövök már - mondta halkan, és hangja rekedt volt a kialvatlanságtól. Átvágott a sötétségen, követve az elemlámpa fénycsóváját. Széles vállú, magas alakja árnyat vetett a falra. Termetét és hosszú lábát az apjától örökölte, míg vörösesbarnába hajló, sötét, göndör haja az anyai ág, a Riley család jellemzője. Emlékeztette magát, hogy ha tovább nézelődik, akkor korábban kell kelnie, mint ahogy lefekszik, ezért felment a másodikra. - Na, erről beszéltem. - Az elégedettség kiverte a fejéből az alvás gondolatát, miközben végighúzta a kezét a frissen felállított gipszkarton falakon. Az elemlámpa fényénél megnézte az elektromos vezetékek számára készített lyukakat, belépett a fogadós leendő lakosztályába, és szemügyre vette a konyhában meg a fürdőszobában húzódó csővezetékeket. Benézett a legnagyobb lakosztályba is, és elismeréssel bólintott. amikor meglátta a tágas für-
dőszobát kettéosztó térelválasztó falat - Egy istenverte zseni vagy, Beck. De most már menj haza, az ég szerelmére. A kimerültségtől és az izgalomtól szédelegve még egy utolsó pillantást vetett maga köré, mielőtt elindult lefelé a lépcsőn. Már az első emeleten járt, amikor meghallotta a halk duruzsolást. Női hangnak tűnt Az illat is ekkor ért el hozzá. Édes lonc, a nyár erős, vad illata. Beckett furcsa bizsergést érzett a gyomrában, de tovább pásztázta a lámpával a folyosót és a befejezetlen vendégszobákat Aztán az illat meg a hang elhalt, és a férfi megcsóválta a fejét - Tudom, hogy itt vagy. - A hangja visszhangzott a csupasz falak között - És gondolom, már itt vagy egy ideje. Viszszahozzuk az öreglányt, és szebb lesz, mint valaha. Remélem, hogy neked is tetszeni fog; mert.. Igyekezni fogunk. Várt néhány percig. Biztosan a fáradtságtól képzeli azt, hogy valaki vagy valami van itt rajta kívül. - Mindegy. - A férfi vállat vont - Megadjuk neki, ami tőlünk telik, és mi átkozottul jók vagyunk. Lement a földszintre, és észrevette, hogy a munkalámpa már nem ég. Felkapcsolta, aztán leoltotta, és megint megrántotta a vállát. Nem ez lenne az első alkalom, amikor a jelenlegi lakó szórakozik valamelyikükkel. - Jó éjszakát! - kiáltotta, és bezárta a bejárati ajtót Most nem várta meg a zöld lámpát, hanem átvágott a téren. A másik sarkon volt a Vesta pizzéria és étterem, fölötte pedig a lakása és az irodája. A hátsó parkolóhoz sétált, és kivette a táskáját a kocsija csomagtartójából. Ha valaki nyolc óra előtt felhív, azt megölöm, gondolta kábán. Benyitott a lépcsőházba, felment az étterem fölötti szintre, a saját ajtajához. Nem bajlódott a lámpával, mert ismerte a terepet, és elég volt az utcáról beszűrődő fény is. Az ágy mellett lehámozta magáról a ruháit, és nem bánta, hogy a földre esnek. - A korlát jól fest majd - mondta Owen a maga könnyed modorában. Megéri a ráfordított időt és pénzt. - A parkolóban álló másik teherautó felé intett a fejével. - A másodikon kész van a gipszkarton. Ma viszik fel rá a második réteget A tetőfedők kifogytak a rézből, ezért egy kicsit késnek a határidővel, de amíg megjön az anyag, addig a palán dolgoznak. - Hallom - jegyezte meg Beckett, mert ebben a pillanatban felvisítottak a körfűrészek. Owen folytatta a tájékoztatást, miközben beléptek az előcsarnokba, és a kávé már Beckettet is felébresztette. A zajszint emelkedett, de némi szénhidráttal és kávéval a gyomrában, Beckett már mennyei muzsikának tartotta ezt a lármát üdvözölte a munkásokat, akik a szigetelést rakták fel, aztán követte Owent az oldalsó boltíven át a leendő mosókonyhába, ami jelenleg ideiglenes irodaként szolgált. Ryder egy fűrészbakra helyezett furnérlemezből eszkábált asztalnál állt, és a szemöldökét ráncolva nézte a kiterített tervrajzokat Dinka. A jelentéktelen külsejű, de csupa szív kutyája és állandó társa, horkolva hevert a lábánál. Am most az orrát megcsapta a fánk illata, mire kipattant a szeme, és hevesen csóválni kezdte megkurtított farkát Beckett letört egy darabot a süteményből, feldobta, és a kutya elkapta a levegőben. Dinka nem látta értelmét annak, hogy botot vagy labdát apportirozzon, az energiáit kizárólag az étel megszerzésére használta.
- Ha újabb változtatást kérsz, esküszöm, téged öllek meg Owen helyett. Ryder csak mordult egyet, és kinyújtotta kezét a kávéjáért - Odébb kell tennünk ezt a kapcsolószekrényt, és akkor ezen a helyen kialakíthatunk egy újabb üreget, amelyben elhelyezhetjük az emeleti közműveket Beckett vett még egy fánkot, és nézte, ahogy Ryder még egy seregnyi változtatást mutat nekik. Apró trükkök, gondolta, amelyek nem jelentenek túl sok gondot, mégis hasznosak. Nem csoda, hogy ilyen remek ötletekkel rukkol elő, hiszen hármójuk közül Ryder állt legközelebb az épülethez. Aztán a fivére már arról beszélt, hogy nincs szükség az étkező kazettás mennyezetére, ami régóta vita tárgyát képezte kettejük között. Erre Beckett megmakacsolta magát - Az úgy marad, ahogy a tervben van. Mert méltóságot ad a helyiségnek.. - Ennek az épületnek nincs szüksége arra, hogy méltóságot adjunk neki. - Pedig minden helyiségben ezt tesszük. Az étkező pedig éppen a kazettás mennyezetével éri el ezt a hatást Illik a stílusához, és szépen kiegészíti az ablakok között húzódó faborítást így lesz teljes az egység, a mélyen ülő ablakokkal, a mennyezettel és a hátsó falon lévő boltívvel. - Nagy macera. - Ryder végignézett a fánkokon, és egy fahéjas masni mellett döntött. Nem is nézett le a farkát hevesen csóváló kutyára, miközben letörte és a levegőbe dobta a csücskét Dinka fogsora nagyot csattant, ahogy elkapta röptében. - Hogy ment a meló Richmondban? - Ha legközelebb arra vállalkozom, hogy egy barátomnak megtervezek és segítek megépíteni egy fedett teraszt, verjetek félholtra. - Ezer örömmel- vigyorgott Ryder a fánkot majszolva. Feketébe hajló sötétbarna haja kilátszott festékfoltos baseballsapkája alól. Arany pöttyökkel tarkított zöld szemével figyelmesen nézett a fivérére, majd gunyorosan felvonta a szemöldökét. - Azt hittem, főleg azért csinálod, hogy Drew húgának a bugyijába férkőzzél. - Az is motivált. - És sikerrel jártál? - Néhány hete összeállt valakivel, de erről senki sem értesített. Még csak nem is láttam. Ezért kénytelen voltam Drew vendégszobájában dekkolni, és úgy tenni, mintha nem hallanám, ahogy egész este veszekszenek Jennel. Nappal meg hallgathattam a panaszait, hogy a nő pokollá teszi az életét - Beckett ivott egy korty kávét - De a terasz jól néz ki. - Most, hogy visszajöttél, elkelne némi segítség a könyvtárszoba beépítéséhez - szólalt meg Owen. - Van még némi munkám, de délután ráérek. - Az is jó lesz. - Owen átnyújtott neki egy dossziét - Anya Bastéknál van mondta, az utca végén lévő bútorboltra utalva. - Itt van egy-egy prospektus minden tételről, amit meg akar venni. Mellékelte a pontos méreteket, és azt is odaírta, hogy melyik helyiségbe szánja őket. Szeretné, ha ennek alapján kiegészítenéd a tervrajzot - Az utolsó adagot már megrajzoltam, mielőtt elmentem Drew-hoz. Milyen gyorsan tud vásárolni? - Holnap ott találkozik Carolee nénivel, hogy megbeszéljék a bútorszöveteket és anyagokat, ezért minél előbb látni szeretné a végeredményt. Te vettél
ki néhány nap szabadságot, mert azt remélted, hogy hetyeghetsz - emlékeztette Owen. - De kosarat kapott. - Fogd be, Ry. - Beckett a hóna alá csapta a dossziét Jobb, ha most indulok. - Nem akarsz felmenni és körülnézni? - Tegnap éjjel már bejártam a terepet. - Hajnali háromkor? - csodálkozott Owen. - Igen, hajnali háromkor. Jól néz ki. Az egyik munkás bedugta a fejét az ajtón. - Szia, Beck. Ry, a gipszkartonozó szeretne valamit kérdezni. Elég sürgős. - Egy perc múlva ott vagyok. - Ryder a noteszából elővett egy kézzel írt listát, és átnyújtotta Owennek. - A szükséges anyagok. Menj, és rendeld meg őket Szeretném, ha ma elkezdenénk ácsolni a homlokzati verandát. - Majd utánanézek. Szükséged van rám ma délelőtt, Ry? - Le kell festenünk egy egész erdőre való erkélyrácsot, és fel kell raknunk legalább egy négyzetkilométernyi szigetelést Ráadásul most kezdjük el ledeszkázni a teraszt. Szerinted? - Akkor hozom a szerszámaimat, miután megrendeltem az anyagot. És még benézek, mielőtt elindulok a boltba ma délután - közölte Beckett, és gyorsan távozott, mielőtt egy szögbelövőt nyomnak a kezébe. Otthon egy bögrét tett a kávéfőző alá, és ellenőrizte a víz meg a kávé színét. Míg a gép a kávét őrölte, átnézte a postáját, amit Owen a konyhapultra helyezett. Még jegyzeteket is hagyott, gondolta Beckett a fejét csóválva. Felírta, hogy mikor locsolta meg a verandán meg a házban lévő növényeket Nem kért meg senkit, hogy a távollétében gondoskodjon mégsem lepte meg, hogy Owen megtette. Legyen szó durrdefektről vagy atomkatasztrófáról, Owenre mindig számítani lehetett. A levélszemetet a szelektív gyűjtőbe dobta, és a levelekkel meg a kávésbögrével a kezében átment az irodájába. Szerette ezt a teret, amit saját magának tervezett, amikor néhány évvel korábban a Montgomery család megvette az épületet A bolhapiacon talált, felújított, régi íróasztalt a Main Streetre néző ablak elé állította, és ott ülve szemmel tarthatta a szállodát. Volt egy telke a városon kívül, ahová már egy házat is tervezett, de még nem sokat haladt az építkezéssel. Mindig közbejött valami más munka, ami háttérbe szorította. Egyébként sem látta okát a sietségnek. Elégedett volt ezzel a hellyel a Main Streeten, a Vesta fölött. Ráadásul csak le kellett kiabálnia, ha munka közben megkívánt egy szelet pizzát, ha pedig társaságra volt szüksége, csak lement a lépcsőn, és máris emberek között találta magát Gyalog hamar odaért a bankhoz, a borbély hoz és Crawford falatozójához, ha meleg reggelire vagy egy hamburgerre vágyott. A könyvesbolt és a posta sem volt messze. Ismerte a szomszédait, a boltosokat, BoonsBoro ritmusát Tényleg nem kellett sietnie az építkezéssel. Ránézett az Owentől kapott dossziéra. Nagy volt a csábítás, hogy rögtön nekilásson, és megnézze, mit talált ki az anyja meg a nagynénje. De előbb be kellett fejeznie egy másik munkát A következ6 egy órát azzal töltötte, hogy ki-
fizette a számláit, átnézte a többi folyamatban lévő projektet, és megválaszolta az e-mailjeit, amelyeket a richmondi tartózkodása alatt elhanyagolt. Ellenőrizte Ryder ütemezését Owen ragaszkodott ahhoz, hogy hetente mindnyájan kapjanak egy új értesítést, annak ellenére, hogy állandóan találkoznak és beszélgetnek egymással. Látta, hogy nagyjából tartani tudják a határidőt, ami a munka nagyságrendjét tekintve, már önmagában egy kisebb csoda. Rápillantott a vastag iratgyűjtőjére, ami tele volt a helyiségek szerint rendszerezett katalógusokkal, prospektusokkal, alaprajzokkal - a fűtésről és légkondicionálókról, az öntözőrendszerről, minden kádról, mosdóról, csaptelepről, lámpáról, csempemintáról, háztartási gépről. Valamint a már kiválasztott bútorokról meg kiegészítőkről. A befejezés előtt még vastagabb lesz, úgyhogy jobb, ha most megnézi, mit választott ki az anyja. Kinyitotta a dossziét, kiterítette a katalógusokat Az anyja mindegyikre ráírta annak a szobának a kezdőbetűjét, amelyikbe a tételeket szánta. Ryder meg a csapat még mindig számok alapján különböztette meg a helyiségeket, de Beckett tudta, hogy J & R (Jane és Rochester) az első emeleti hátsó lakosztályra utal, amelynek saját bejárata és kandallója van. Tetszett neki az anyja ötlete, hogy a szobákat híres regények szerelmespárjairól nevezzék el - természetesen csak boldogan végződő regények jöhettek szóba. Már mindegyiknek kitalált egy nevet, kivéve az épület frontjára néző lakosztályt, amelyet egyszerűen Penthouse-nak keresztelt Szemügyre vette az anyja által kiválasztott ágyat, és úgy döntött, hogy a faragott oszlopú baldachinos fekhely stílusa remekül illik a Jane Eyre színhelyére, Thornfield Hallba. Aztán elmosolyodott a hajlított támlájú heverő láttán, ami az anyja szerint az ágy lábánál áll majd. Igen, a hölgyek egy ilyen alkalmatosságra hanyatlanak, ha el akarnak ájulni. Fésülködőasztalt is választott, de egy fiókos szekretert szánt erre a célra. Még különösebb, még érdekesebb, gondolta a férfi. Úgy tűnt, a Westley és Boglárka lakosztályba is kiszemelte már az ágyat, mert a prospektusra csupa nagybetűvel ráírta, hogy EZ AZ! A férfi átnézte a többi prospektust is, és megállapította, hogy az anyja nem tétlenkedett. Aztán a számítógéphez fordult. A következő két órát a CAD-del, a számítógépes tervezőprogrammal töltötte, és elhelyezte a berendezési tárgyakat, berajzolta a tervek és az alaprajzok változtatásait. Időnként kinyitotta az irattartót, hogy még egyszer szemügyre vegye a kádakat, az anyagokat, az elektromos vezetékeket, a hálószobákba kerülő síkképernyős tévékészülékekhez vezető kábeleket. Amikor végzett, elégedetten hátradőlt, majd mindegyik fivérének küldött egy példányt a munkájáról, és az anyjának is elküldte az éjjeliszekrények, székek, fotelok megengedhető maximális méreteit. Szünetet akart tartani, és meginni még egy kávét. Jeges kávét, határozta el. Sőt, egy jeges kapucsínó még jobb lenne. Mi lenne, ha lemenne az Olvasósarokba egy bögréért7 A könyvesboltban nagyon jó kávét főznek, és legalább egy kicsit megmozgatja a lábát a rövid gyalogúton a Main Streeten. Nem érdekelte, hogy az új kávégépe tud kapucsínót csinálni, és jég is van a hűtőben. Még a borotválkozásra is szánt időt, de csak azért, mert ebben a hőségben még a borosta is melegíti.
Kilépett a házból, elindult az utcán, és megállt Sherry szépségszalonja előtt, hogy beszéljen Dickkel, míg a borbély szünetet tartott. - Hogy halad a munka? - Most, húzzuk fel a gipszkarton falakat - válaszolta Beckett. - Igen, tudom. Én is segítettem a pakolásban. - Akkor majd téged is felírunk a fizetési listára. Dick elvigyorodott, és állával a szálloda felé intett. - Szeretem nézni, ahogy visszatér a régi dicsősége. - Én is. Na, viszlát később. Beckett továbbsétált, és felment a könyvesbolt fedett teraszára vezető lépcsőn. Benyitott az ajtón, mire egy kis harang csilingelni kezdett. Üdvözlésképpen odaintett Laure-nak, miközben az eladó éppen kiszolgált egy vásárlót. Várakozás közben odalépett a bestsellerek és új könyvek állványához. Leemelte John Sandford legújabb regényét. Hogyan kerülte el addig a figyelmét? Elolvasta a fülszöveget, majd magánál tartotta a könyvet, és megkerülte az állványt. Az üzlet helyiségei egymásba nyíltak, és ez kellemes, laza légkört teremtett. Nyikorgó lépcsők vezettek fel az emeletre, ahol az iroda és a raktár volt. A polcokat, asztalokat és tárolókat bizsuk, üdvözlőkártyák, helybéli kézművesek munkái és mindenféle csecsebecsék töltötték meg. Ezek a holmik további nézelődésre és böngészésre csábították a betérőket. Ez az öreg épület is látott már háborúkat, változásokat, jómódot és szűkölködést, de még most is megőrizte a régi idők hangulatát. A helyiségnek könyvszaga volt, és egyben női illata, legalábbis Beckett mindig így képzelte. Nem véletlenül, hiszen a tulajdonos csak nőket alkalmazott, akik közül néhányan részidőben, mások teljes munkaidőben dolgoztak nála. Beckett talált egy frissen kiadott Walter Mosley-t, és azt is magához vette, aztán az emeletre vezető lépcső felé pillantva belépett az üzlet hátsó részébe nyíló ajtón. Hangokat hallott, de hamar rájött, hogy egy kislánytól származnak és egy nőtől, akit anyunak szólított. Clare-nek fiai voltak - három is, gondolta Beckett. Lehet, hogy aznap nincs is bent, vagy csak később bukkan fel. Ráadásul ő kávéért jött, és nem azért, hogy találkozzon Clare Murphyvel. Aki Clare Brewster, emlékeztette magát. Már tíz éve Clare Brewster, úgyhogy hozzá kéne szoknia végre. Clare Murphy Brewster, mondta magában Beckett. Háromgyerekes anya és könyvesbolt-tulajdonos. csak egy régi középiskolai ismerős, aki hazatért a szülővárosába, miután egy iraki orvlövész összetörte az életét, és özveggyé tette. Nem miatta jött, és úgyis csak futólag üdvözölné, ha véletlenül a közelébe kerülne. Miért akarna találkozni egy lánnyal, aki egy kedvelt - és szeretett iskolatársa özvegye? - Elnézést a várakozásért. Hogy s mint, Beck? - Tessék? - A férfi Laurie felé fordult. Az ajtó megint csilingelt a távozó vevő mögött. - Semmi baj. Addig találtam néhány könyvet. - Hát persze, itt mindig találsz valamit - mondta a nő, és rámosolygott. - És mik az esélyeim egy jeges kapucsinóra?
- Lehet róla szó. Ezen a nyáron mindenki a jeges kávékat keresi. - A nő a hőség miatt egy csattal fogta össze mézbarna haját, és most a bögrék felé intett az állával. - Nagyot kérsz? - Hát persze. - Hogy halad a fogadó? - Lassan, de biztosan. - A férfi a pulthoz lépett, míg a nő a kávéfőző géphez fordult. Milyen csinos, gondolta Beckett. Kezdetektől fogva Clare-nél dolgozik, régebben még az iskola mellett járt ide. Öt éve, talán hat? Már olyan régen? - Az emberek állandóan nálunk érdeklődnek - magyarázta a nő munka közben. - Mikor, merre és hogyan. Mikor veszitek le a ponyvát, hogy mi is láthassunk valamit? - Azzal elrontanánk a nagy meglepetést. - Meghalok a kíváncsiságtól. Beszélgetés közben, a gép zaja mellett nem hallotta őt, de megérezte. Odanézett, és meglátta, ahogy lejön a csigalépcsőn, egyik kezét végighúzva a korláton. Beckett szíve nagyot dobbant. Nos, igen, gondolta. Clare láttán már tizenhat éves kora óta kiugrik a szíve a helyéből. - Szia, Beck. Tehát jól hallottam fentről, hogy itt vagy. A nő elmosolyodott, és a férfi szíve majdnem megállt az izgalomtól. 2. Beckett feltartotta három ujját. A nő szeme kikerekedett, és majdnem sötétzöld lett. Beckett másodpercekig nem kapott levegőt - Három? Hol szerzitek ezeket a holmikat? - Megvannak a forrásaink. A nő hosszan felsóhajtott, és Laurie-ra pillantott - Képzeld el, hogy egy réz fürdőkádban heverészel. Annyira romantikus! Sajnos a férfi azonnal elképzelte, hogy Clare kibújik a vörös pipacsokkal díszített, csinos, kék ruhájából, és belecsusszan egy rézkádba. Így nehéz lesz könnyedén társalogni, emlékeztette magát gyorsan. - Hogy vannak a gyerekek7 - kérdezte, és elővette a tárcáját. - Remekül. Már kezdik felfogni, hogy nemsokára itt az iskola, ezért izgatottak. Hany persze ezt nem vallja be, és játssza a nagyfiút, mert ő már harmadikos lesz. Liamma1 együtt bátoríták Murphyt. El sem tudom hinni, hogy a kisbabám óvodába fog járni. Beckettet mindig lehűtötte, ha Clare gyerekeire gondolt Az ember nem képzelhet el meztelenül egy anyát. - Nocsak. - A nő egy szatyorba tette a Mosley-könyvet - Még nem volt alkalmam elolvasni. Majd mondd el, hogy mi a véleményed róla. - Persze. Te meg átjöhetnél egyszer körülnézni. A nő elmosolyodott - Be szoktunk lesni az oldalsó ablakon. - Legközelebb inkább kerüld meg az épületet - Tényleg? Szívesen megnézem a terepet, de úgy tudtam, nem szereted, ha idegenek lábatlankodnak az építkezési helyszínen.
Sikerült összeszednie magát, és gyorsan, könnyedén visszamosolygott a lépcsőn közeledő nőre. Clare lófarokba fogott, hosszú, szőke haja lágyan himbálózott a hátán. Mindig egy napraforgóra emlékeztette Beckettet, olyan szép, magas és vidám volt Szürke szemében zöld árnyékok rejtőztek, és szinte teljesen zöldnek tűnt, ha az ajka mosolyra húzódott. - Néhány napig nem láttalak - jegyezte meg a nő. - Richmondban voltam. - Kicsit lebarnult, és aranyszínű lett a bőre, állapította meg a férfi. - Lemaradtam valamiről? - Nézzük csak. Valaki ellopott egy kerti törpét Carol Tecker háza elől. - A betyárját! Ide is elért a bűnözési hullám. - Carol tízdolláros jutalmat ajánlott fel érte. - Majd nyitva tartom a szemem. - Van valami újság a szállodában? - Elkezdtük a gipszkartonozást - Ez régi hír - legyintett a nő. - Tegnap mesélte Avery, aki Ry-tól hallotta, amikor benézett hozzá pizzáért - Az anyám újabb bútorokat rendelt, és már az anyagválasztásnál tart - No, ez már 'újdonság! - A szürke szempárban felvillantak a zöld fények, és Beckett úgy érezte, menten elájul. - Szeretném látni, hogy mit állít össze. Tudom, hogy gyönyörű lesz. Hallottam a szóbeszédet egy rézből készült kádról. - Rendszerint nem, de... - A férfi elha1lgatott, mert megszólalt a csengetytyű, és két fiatal pár lépett be az ajtón. - Azt hiszem, jobb, ha most megyek. - Jó olvasást! - búcsúzott a nő vidám mosollyal, majd a vevőihez fordult Segíthetek valamiben? - A környéken utazgatunk - kezdte az egyik férfi. - Van valami könyve az antietami csatáról? - Persze. Mindjárt megmutatom. - Clare elvezette az érdeklődőt, míg a társaság többi tagja böngészni kezdett a boltban. Beckett hosszan nézett utána, míg lement a kis lépcsőn a melléképületnek nevezett helyiségbe. - Nos, viszlát, Laure - mondta végül, és elfordult a pulttól. - Beck! A férfi egyik keze már a kilincsen volt, de most megtorpant - Mi lesz a könyvekkel meg a kávéval? - Az eladó az egyik kezében tartotta a szatyrot, a másikban pedig a hordozható poharat - Ja, igen. - A férfi felnevetett, és megcsóválta a fejét Köszönöm. - Semmi baj. - Laurie felsóhajtott. Vajon az ő barátja is így néz utána, amikor lemegy a lépcsőn? Clare egy kézikocsira való becsomagolt, szállításra kész könyvet vitt a postára. Amikor kiszállt az autójából, a gyenge szellő megcirógatta az arcát Nagyot szippantott a friss levegőből. Bárcsak esne! )ól jönne egy finom, gyenge eső, hogy ne kelljen meglocsolnia a kertet meg a verandán álló dézsákat Ha nem dörög és villámlik, hagyhatná a fiúkat rohangászni egy kicsit vacsora után, hogy levezessék az energiájukat Aztán lecsutakolja őket, és mivel aznap mozis estét tartanak. Csinál egy kis pattogatott kukoricát. Meg kell néznie a beosztást, hogy ki a soros a filmválasztásban.
Megtanulta, hogy a beosztások segítenek elsimítani a vitát és a veszekedést, amikor a három kisfiú el akarja dönteni, hogy Spongya Bobbal, a Power Rangers-szel vagy a Csillagok háborúja hőseivel töltse az estét. Na, azért még így is marakodnak majd eleget, de sokkal elviselhetőbb lesz a lárma. Leadta a- küldeményt, majd egy kicsit társalgott a postáskisasszonnyal. A forgalom már elég sűrű volt a 34-es úton, ezért visszasétált a térre, és megnyomta a zöld gombot a zebránál. És várt. Időnként még most is megdöbbentette, hogy annyi év után ott van, ahonnan elindult - legalábbis földrajzi értelemben. Persze, azóta minden megváltozott, gondolta, amikor felnézett a kék ponyvára. És még mindig változik. Tizenkilenc éves újdonsült feleségként hagyta el BoonsBorót. Milyen fiatal volt, gondolta szomorúan. Tele izgalommal és önbizalommal, fülig szerelmesen. Szinte gondolkodás nélkül elment Észak-Karolinába CIinttel, hogy katonafeleségként kezdjen új életet. Igazán jól helytállt ebben a szerepében. Berendezte a házat, vezette a háztartást, részidőben dolgozott egy könyvesboltban - és délután sietett haza vacsorát készíteni. Aztán megtudta, hogy terhes, de alig néhány nap múlva Clintet elküldték az első iraki útjára. Clare átment az úton, a Vesta felé, és felidézte a félelmet, amit akkor érzett. De a rettegést legyőzte a fiatalság lelkes optimizmusa és a terhesség öröme. Húszéves sem volt, amikor itthon megszülte az első gyermekét Aztán Clint hazajött, és Kansasba költöztek. Akkor majdnem egy évük volt. Liam Clint második útja alatt született. A hazatérése után nagyszerű apja volt a két kisfiúnak. de a háborúban elveszítette könnyedségét és vidám, öblös nevetését. Nem tudta, hogy terhes, amikor az utolsó alkalommal megcsókolta és elbúcsúzott tőle. Murphy akkor mozdult meg először a hasában, amikor átadták neki a zászlót Clint koporsójáról. És most megint itthon vagyok, gondolta, miközben kinyitotta az étterem üvegajtaját. Ezúttal végleg. Ebédidő után és az esti étkezések előtt időzítette a látogatását. Az asztaloknál néhány helybéli üldögélt, az egyik sarki bokszban pedig egy család foglalt helyet, akikről azonnal megállapította, hogy nem odavalósiak. Göndör hajú kisgyerekük elnyúlt a piros párnázott padon, és az igazak álmát aludta. Felemelt kézzel üdvözölte Averyt, aki a felszolgálópult mögött szószt öntött a tésztára. Clare otthon érezte magát, kimért magának egy üveg limonádét, és odavitte a pulthoz. - Azt hiszem, esni fog. - Tegnap is ezt mondtad. - De ma komolyan gondolom. - Nos, rendben. Akkor előveszem az ernyőmet. - Avery fürge, gyakorlott mozdulatokkal reszelt mozzarellát, pepperónit, szeletelt gombát, és fekete olivabogyót szórt a szószra. Villámgyorsan becsúsztatta a tepsit az egyik hatalmas sütőbe, a másikból pedig kivette az elkészült pizzát, és szeletelni kezdte. A konyhaajtóban felbukkant egy pincérnő. - Szia, Clare - kiáltotta vidáman, aztán az egyik asztalhoz vitte a pizzát meg a tányérokat. - Hú - sóhajtott fel Avery.
- Sűrű nap volt? - Fél tizenkettő óta megállás nélkül jöttek az emberek. Egy fél órája csitult el a roham. - Ma este bent leszel? - Wendy már megint beteget jelentett, úgyhogy dupla műszakot kell lehúznom. - A betegség azt jelenti, hogy kibékült a fiújával? - Én is belebetegednék, ha egy olyan lúzerrel járnék. Wendy nagyon jó pizzát tud készíteni. - Avery elővett egy üveg vizet a pult alól. - Mégis el fogom küldeni - legyintett az üveggel. - Ezek a mai fiatalok! - A nő megcsóválta a fejét - Nincs munkamoráljuk. - Nem jut eszembe annak a fiúnak a neve, aki miatt lógtá1 az iskolából. És lebuktál. - Lance Poffinberger... Pillanatnyi elmebaj volt, de megfizettem érte. csak egyszer, egyetlenegyszer vétkeztem, és apa egy hónap szobafogságra ítélt Lance most Canfieldben dolgozik autószerelőként Avery felvonta a szemöldökét, miközben jól meghúzta az üveget - A szerelők szexik. - Igazán? - Lance a kivétel, ami erősíti a szabályt Megcsörrent a telefon. Avery felvette a rendelést, kivette a következő pizzát, és felszeletelte, hogy a pincérnő azonnal vihesse az asztalhoz. Clare élvezettel kortyolgatta a limonádéját, és nézte, ahogy Avery dolgozik. Már középiskolában is jóban voltak, ahol együtt vezették a szurkolócsapatot Időnként versengtek egymással, de ez nem tette tönkre a barátságukat. A kapcsolatuk megszakadt, amikor Avery főiskolára ment, Clare pedig nem sokkal később Fort Braggbe költözött Clinttel. Később a terhes Clare a két fiúval visszaköltözött, és megint összemelegedtek. Avery, aki a skót őseitől örökölte lángvörös haját és tejfehér bőrét, éppen akkor nyitotta meg az olasz családi éttermét. - Beckett nemrég nálunk járt. - Riaszd a médiát! - kiáltott fel színlelt lelkesedéssel Avery. Clare sunyi mosollyal fogadta a gúnyos megjegyzést. - Azt mondta, hogy körülnézhetek a szállodában. - Igen? Hadd fejezzem be ezt a rendelést, és mehetünk. - Most nem lehet. El kell mennem a gyerekekért.. - A nő az órájára nézett Egy óra múlva. És addig még van egy kis munkám is. Holnap? Mielőtt beindul a forgalom itt, meg az Olvasósarokban? - Rendben. Én már kilenckor itt leszek, beindítom a sütőket, és tíz körül el tudok szabadulni. - Akkor viszlát tízkor. Most mennem kell. Munka, gyerekek, vacsora, fürdés, és ma este filmet nézünk. - Nagyon finom spenótos raviolink van, ha nincs kedved még vacsorát is készíteni. Clare vissza akarta utasítani az ajánlatot, de aztán eszébe jutott, hogy így könnyebben megetetheti a spenótot a fiúkkal, ráadásul nem kell egy órát a konyhában töltenie. - Rendben. Figyelj, Avery, a szüleim szeretnék. ha szombaton a gyerekek náluk aludnának. Mi lenne, ha összeütnék valamit, ami nem pizza, kinyitnánk egy üveg bort, és egy felnőtt, női estét csapnánk?
- Nem bánom. vagy felvehetnénk valami szexi ruhát, és elmehetnénk valahová, ahol felnőtt férfiakat találunk. Megoszthatnánk velük az estét. - Megtehetnénk, de a nap nagy részét vásárlással fogom tölteni a három fiúval. Vennünk kell néhány holmit az iskolába. Szerintem utána egyszerűen lelőném azt a hím nemű egyedet, aki hozzám mer szólni. - Akkor legyen lányos este otthon. - Tökéletes. Avery maga csomagolta be Clare-nek az ételt. - Köszönöm. Viszlát, holnap. - Clare - mondta Avery, amikor a barátnője már az ajtónál járt. - Szombaton én is hozok egy üveg bort és valami nagyon finom desszertet. Meg a pizsamámat. - Még jobb. Kinek van szüksége férfira, amikor a legjobb barátnőjével lehet? Clare felnevetett, amikor Avery lemondóan legyintett Aztán kilépett az étteremből, és majdnem beleütközött Ryderbe. - Háromból kettő - mondta vidáman. - Nemrég láttam Beckettet Most már csak Owen hiányzik. hogy teljes legyen a kép. - Anyához megyek, Beckették pedig a műhelyben dolgoznak. Elvihetlek ajánlotta fel a férfi mosolyogva. - csak leadtam egy rendelést, mert anya szerint ilyen melegben képtelenség főzni. Clare felemelte a kezében tartott dobozt - Én is ezen a véleményen vagyok. Add át neki az üdvözletem. - Rendben. Jól nézel ki, Clare. Van kedved eljönni velem táncolni? A nő visszamosolygott rá, és megnyomta a közlekedési lámpa zöld gombját. - Oké. Nyolckor gyere értem meg a gyerekekért. A lámpa pont akkor váltott zöldre, és Clare intett Rydernek. majd átment az úton. Mikor hívta el utoljára valaki táncolni? Nem emlékezett rá. A Montgomery-műhely akkora volt, mint egy ház, és úgy tervezték. hogy tényleg háznak nézzen ki. Egy hosszú, fedett veranda is tartozott hozzá, rajta rengeteg holmival, többek között két viharvert napozóággyal, amelyek már vagy két éve javításra és festésre vártak. Az egyik sarkában ajtók, ablakok. mosogatók álltak, máshol csempével, zsindellyel, furnérlemezekkel teli dobozok sorakoztak. Ezeket mind építkezésekről hozták ide vagy gyűjtötték be. Akadt itt olyan kacat is, amit egyszerűen azért tettek oda, mert máshol már nem találtak neki helyet Ez a felfordulás megőrjítette Owent, ezért időnként rendet rakott, de Ryder vagy Beckett hamarosan odahurcolt egy újabb holmit, és ledobta a verandán. Owen tudta, hogy szándékosan csinálják. A műhely közepén szerelőasztalok és munkapultok álltak, a falon polcok sorakoztak, a szerszámokat masszív, gördíthető szekrényekben tartották. Volt még itt faanyag, régi kőműves vödör, és sok-sok kávésdoboz a csavaroknak meg a szögeknek. Ezeket Owen mind gondosan felcímkézte. Itt a két fivér legalább a rend alapvető feltételeit betartotta, bár még ez sem felelt meg Owen kényes ízlésének.
Összeszokott csapatként dolgoztak együtt, miközben hangos rockzene szólt az ősrégi sztereó rádiós magnóból, amit egy ház felújításáná1 vettek ki a szemétből. A padlón néhány ventillátor állt, és frissítette a levegőt Az asztali körfűrész felvijjogott, amikor Beckett a pengéhez tette a következő faanyagot. Szerette a fa érintését és illatát Az anyja labrador keveréke, Cus (az Atticus rövidítése) elnyúlva szunyókált a satupad alatt. Cus testvére, Finch tíz másodpercenként egy sípoló labdát dobott Beckett lábához. Dinka hanyatt feküdt egy fűrészpor-halom tetején, és mind a négy lába az égnek meredt. Beckett elfordult a fűrésztől, és Finch-re nézett. A kutya szeme szinte szikrázott a lelkesedéstől. - Úgy nézek ki, mint aki ráér játszani? Finch megint a szájába vette a labdát, és Beckett bakancsához dobta. Beckett tudta, hogy ezzel csak tovább bátorítja a kutyát, mégis felkapta a labdát, és kihajította a műhely nyitott ajtaján. Finch eszelős örömmel iramodott utána. - Azzal a kezeddel eszel? - kérdezte Ryan undorodva. Beckett a farmerjába törölte a kutya nyálát. - Mindkét kezemmel egyformán ügyes vagyok - magyarázta, és megfogta a következő gesztenyefa lécet, amit Ryder lemért és megjelölt De Finch már visszarohant a labdával, és megint a lába elé dobta. A három férfi némán folytatta a munkát Ryder mért és jelölt, Beckett vágott, Owen pedig faragasztóval és kapcsokkal összerakta a darabokat a furnér-lapokra tűzött minták szerint. Készült a padlótól mennyezetig érő könyvespolc, ami a könyvtárszoba kandallója két oldalán áll majd. Az alsó szekrényajtókat már csak csiszolni és festeni kell. Ha végeznek vele, valószínűleg megdicsérik majd Owent a precíz munkáért. Bár mindnyájan ügyesek és képzettek voltak, ha aprólékos, gondos munkáról volt szó, Ryder és Beckett a közelébe sem ért Owennek. Beckett kikapcsolta a fűrészt, eldobta a labdát az önfeledt Finch-nek, és észrevette, hogy odakint besötétedett. Cus ásítva felemelkedett, nagyot nyújtózott, Beckett lábának támaszkodott egy kis simogatásért, majd kisétált. Ideje abbahagyni a munkát, határozta el Beckett, és kivett három sört az ősrégi, hatalmas hűtőből. - Ránk fér egy kis üdítő - jelentette be, és a fivérei felé nyújtott egy-egy üveget - Egyetértek. - Ry a lába elé dobott labdát ugyanazzal a pontossággal rúgta ki a nyitott ablakon, amivel középiskolás korában belőtte a gólt az ellenség kapujába. Finch gondolkodás nélkül utána szökkent A verandán hatalmas csörömpölés hallatszott - Láttad ezt? - kiáltotta Beckett, míg a fivérei jót nevettek. - Ez a kutya nem normális. - Jó ugrás volt. - Ryder végighúzta a hüvelykujját a könyvszekrény oldalán. - Nagyon szép ez a fa. A gesztenye jó választás volt, Beck. - Illik majd a padlóhoz. És bőrheverő kell a helyiségbe magyarázta Beckett - Valami sötét színben, aminek mégis van csillogása. A fotelok pedig világosabb bőrből lesznek, a kontraszt miatt. - Legyen. Ma megjöttek a mennyezeti lámpák, amelyeket anya rendelt Ryder nagyot húzott a söréből.
Owen elővette a telefonját, hogy feljegyezze a hírt - Megvizsgáltad őket? - Kicsit elfoglalt voltam. Owen újabb jegyzetet írt az okostelefonjába. - Megjelölted a dobozokat? Betetted őket a raktárba? - Igen, igen. Megjelöltem őket, és a Vesta alagsorában vannak. Megjöttek az étkező mennyezeti meg fali lámpái is, ugyanattól a cégtől. - Kell a szállítólevél. - Anya személyesen ment értük, ne precízkedjél már annyit. - Rendben kell tartanunk a papírmunkát Finch visszakocogott, ledobta eléjük a labdát, és veszettül csapdosott a farkával. - Vajon meg tudja csinálni még egyszer? - kíváncsiskodott Beckett Ryder engedelmesen kirúgta a labdát az ablakon. A kutya utána repült. Valami megint csörömpölt. Dinka kíváncsian odadöcögött, két mellső lábát felrakta az ablakpárkányra, aztán megpróbált kimászni. - Nekem is kell egy kutya - jegyezte meg Owen a sörét szürcsölgetve, miközben nézték, ahogy Dinka veszettül rugdalózik és kapálózik a hátsó lábával. - Szerzek egyet, mihelyt befejezzük ezt a munkát. Bezárták a műhelyt, kivitték a söröket, még körülbelül tizenöt percig beszélgettek a munkáról, és hajigálták a labdát a fáradhatatlan Finch-nek. A kabócák hangosan ciripeltek, és a szentjánosbogarak fénye pislákolt körülöttük. Az erdőben időnként gyászosan huhogott egy bagoly. Erről Beckettnek eszébe jutottak a régi, fülledt nyári esték, amikor még mindhárman olyan fáradhatatlanul rohangáltak itt, mint most Finch. Az emelkedőn álló házban pedig ugyanígy égtek a lámpák. Ha a lámpát többször le- és feloltották a nappaliban, ideje volt bemenni de ők mindig úgy érezték, hogy ehhez még túl korán van. Beckett most az anyjára gondolt, és aggódott érte, hogy itt él fent egyedül a nagy házban, az erdő mélyén. Az apjuk halála nagyon kemény időszak volt az életében, ezért mindhárman hazaköltöztek egy időre. Mígnem az anyjuk néhány hónap múlva szabályosan kitessékelte őket Egy éven át mégis mindig találtak valami kifogást, hogy hetente egyszer az egyikük ott töltse az éjszakát. Pedig az volt a helyzet, hogy az anyjuk nagyon jól boldogult nélkülük is. Ott volt neki a munkája, a nővére, a barátai, a kutyái. Justine Montgomery nem magányosan vergődött a nagy házban, hanem élt benne. Ryder a ház felé intett, ahol a veranda és a konyha ablakában is égett a villany, hátha hátul jönnek be. Az anyjuk irodájában is világos volt. - Ott van fent, és berendezési tárgyakra vadászik az interneten. - Nagyon ügyesen csinálja - bólintott Beckett - Ha nem szánna rá ennyi időt, és nem lenne ilyen jó szeme, akkor nekünk kéne még ezzel is foglalkozni. - Te így is eleget foglalkozol vele - mutatott rá Ryder. Sötét, de fényes bőr világos fotellel, a kontraszt kedvéért gúnyolódott. - A terv minden apró részlete fontos. - Erről jut eszembe - szólalt meg Owen. - Még mindig nincsenek meg a biztonsági fények és a kijáratot jelző lámpák. - Rajta vagyok. Nem fogunk ronda holmit feltenni. - Beckett zsebre vágta a kezét - Majd találok valamit, ami megfelel. Most mennem kell, de holnap szinte egész nap ráérek - mondta Rydernek. - Hozd a szerszámtáskádat
Beckett vezetés közben letekerte a kocsi ablakát, és bekapcsolta a rádiót A következő szám a középiskolás éveire emlékeztette, ezért eszébe jutott Clare. A hosszabbik utat választotta, és nagy kört írt le a város körül, csak azért, mert kedve van egy kicsit autókázni, mondta magának. Nem azért, mert az útvonal Clare házához vezeti. Nem szokott ő leskelődni. Beckett lassított, és végignézett a kicsi házon, ami majdnem a város szélén volt. Észrevette, hogy nem csak a nappaliban, hanem a konyhában és a verandán is ég a lámpa, akárcsak az anyja házában. Nem tudott kitalálni semmilyen ürügyet, hogy benézzen. Nem mintha szüksége lenne rá, de... Elképzelte, ahogy a hosszú munkanap után a nő a heverőn pihen, talán egy könyvet olvasgat, vagy tévét néz. A gyerekeit már biztosan lefektette, és egy kicsit még időzik magában. Odamehetne és bekopoghatna az ajtaján. Szia, a környéken jártam, és láttam, hogy ég a villany. A teherautóban vannak a szerszámaim, ha esetleg valamit meg kell javítani a házban. Jézusom! Pedig jól tudott bánni a nőkkel. Talán azért, mert szerette őket - a külsejüket, a hangjukat, az illatukat és a furcsa észjárásukat. A nőket önmagukért imádta, akár kisgyerekek, akár nagymamák voltak. Sohasem esett nehezére megszólalni a közelükben, kivéve Clare mellett. Nem kellett töprengenie, hogy mit mondjon nekik, csak akkor, ha Clare-rel beszélt. Egyetlen nő iránt sem érzett olyan heves vágyat minden előzmény nélkül, mint Clare iránt. Más nőkkel sokkal jobban megértette magát. Például Drew húgával. Őt vonzónak találta, szívesen flörtölt vele, és nem kellett mindig arra gondolnia, hogy többet akar tőle. Ideje lenne már egyszer s mindenkorra kiverni a fejéből Clare-t meg az imádni való fiait. Beckett beállt a háza mögötti parkolóba, és felnézett a sötét ablakaira. Fel kéne mennie, egy kicsit még dolgozni, aztán korán lefeküdni, hogy behozza a lemaradását az alvásban. Mégis inkább átment az utca másik oldalára. Csak végigsétál, és megnézi, mire jutott Ry az embereivel aznap. Még nem állt készen arra, hogy a saját társaságában legyen, és a szálloda jelenlegi lakóját is jobbnak tartotta a semminél. Clare házában a Power Rangers csapata ádáz harcot vívott a gonosz erőkkel. Bombák robbantak, a Rangers tagjai pedig repültek, forogtak, pörögtek és tüzeltek. Clare már látta ezt a DVD-t, akárcsak a sorozat többi részeit, ezért csukott szemmel is meg tudta mondani, mikor jön a következő robbanás. Ezért úgy tehetett, mintha követné a cselekményt, miközben magában végiggondolta a teendőit. Liam a fejét az ölébe hajtva feküdt a heverőn. Clare lenézett rá és látta, hogy a szeme nyitva van, de kába tekintettel mered maga elé. Már ő is alszik. Harry a padlón felküdt, egy Vörös Ranger babával a kezében. A csendessége elárulta, hogy álomba merült. De Murphy, az éjjeli bagoly, még mindig éberen ült mellette, és teljesen lebilincselte a film, amit most látott először.
Ha megengedné neki, képes lenne akár éjfélig is kuvikolni. Clare tudta, hogy a film végeztével könyörögni fog egy másikért. Pedig most már tényleg el kéne utalni a számláit, összehajtogatni a tiszta ruhát és bedobni egy újabb adag törülközőt. El akarta kezdeni az új könyvet, amit hazahozott - nem csak szórakozásból, hanem azért is, mert az olvasást a munkája fontos részének tartotta. Aztán rájött, hogy ő engedte meg az éjszakába nyúló filmezést, és hagyta, hogy a fiúk rábeszéljék egy újabb epizódra. De amikor annyira örültek neki! És neki is nagy örömet jelentett a fiaival összebújva tölteni az estét Mosott ruha mindig lesz, de a gyerekei nem mindig fognak ennyire rajongani azért, hogy az anyjukkal töltsék az estét, és együtt DVD-zzenek otthon. Jól sejtette: mihelyt a jó legyőzte a gonoszt, Murphy a hatalmas, barna szemével rimánkodó pillantást vetett rá. Milyen furcsa, gondolta Clare. Ö az egyetlen, aki örökölte Clint szemét, de a természet ezt az anyja szőke hajával párosította. - Kérlek, anya! Nem vagyok fáradt. - Kettőt megnézhettél. Legyen most ennyi elég. - Clare megpöckölte az ujjával a kisfiú pisze, szeplős orrát. A gyerek gyászos arcot vágott. - Kérlek! Csak még egy részt. Úgy könyörgött, mint az éhező egy falat száraz kenyérért. - Murphy, már régen ágyban kéne lenned. - Amikor a fia megint kinyitotta a száját, Clare szigorúan felemelte az ujját. - Ha most nyafogsz, legközelebb nem hagyom, hogy két filmet is megnézz. Gyere, kelj fel, és menj pisilni. - Nem kell pisilni. - Akkor is menj. A fiúcska úgy vonszolta magát kifelé, mintha a vesztőhelyre menne. Clare közben felemelte Liam ernyedt testét, és a fejét a vállára hajtotta. A hajának finom samponillata volt Clare imádta a sűrű, aranyszínű, hullámos fürtöket Felment vele a fürdőszobába, ahol a konok Murphy énekelt magában, miközben kiürítette a hólyagját - Hagyd felhajtva az ülőkét, és ne húzd le. - De azt mindig vissza kell hajtani. Te mondtad. - Igen, de most Liamnak is mennie kell. Menj előre, és bújj be az ágyba. Én is mindjárt jövök. Clare gyakorlott mozdulattal talpra állította Liamot, egyik kezével megtartotta, a másikkal leengedte a pizsamanadrágját. - Pisiljünk, kisember. - Oké. - A fiú megingott, és célzás közben az anyja irányította a kezét, nehogy le kelljen sikálnia a falat Miután Liam végzett, Clare felhúzta a nadrágját, és az ágyába akarta vezetni, de a gyerek megfordult, és kitárta a karját. A nő bevitte a nagy hálószobába, és lefektette az egyik emeletes ágy aljába. Murphy feküdt a másik alsó ágyon, magához ölelve a plüssből készült Optimusz fővezért - Mindjárt visszajövök - súgta a fülébe Clare. - Elmegyek Harryért. Harryt is felvezette a lépcsőn, de a fürdőszoba ajtajában megállt. A fiú nemrég arra a következtetésre jutott, hogy anya tulajdonképpen lány, és egy lány nem léphet be a vécébe, amikor ő pisil.
A nő meggyőződött arról, hogy elég éber, és meg tud állni a lábán, aztán magára hagyta. Kicsit összerezzent, amikor a vécédeszka lecsapódott, és megvárta, míg a fia lehúzza a vécét. Harry kisétált a helyiségből. - Kék békák vannak a kocsiban. - Hm. - Clare tudta, hogy a fiú ébren álmodik. ezért a vállánál fogva az ágyához vezette. - Szeretem a kéket. Mássz fel. - A piros béka a sofőr. - Valószínűleg ő a legidősebb. Megcsókolta a fia arcát, aki addigra megint elaludt, majd odament, hogy megcsókolja Liamot, végül lehajolt Murphyhez. - Hunyd le a szemed. - Nem vagyok fáradt. - Akkor is csukd be. Talán utoléred Harryt és a kék békákat. A piros béka vezeti az autót. - Kutyák is vannak? - Ha akarod, igen. Jó éjszakát. - Jó éjt. Lehet kutyánk? - Most inkább csak álmodj róla. Még egy utolsó pillantást vetett a fiaira, akik békésen hevertek a pókemberes lámpa halvány fényében. Aztán lement, hogy számba vegye a saját teendőit Nem sokkal éjfél után a könyvvel a kezében aludt el, és a lámpát sem oltotta el. Kék békákról álmodott, a piros sofőrjükről meg illa és zöld kutyákról. Aztán egy pillanatra felébredt, hogy leoltsa a lámpát, és csodálkozva állapította meg, hogy Beckett Montgomeryről is álmodott. A mosolyáról, ahogy öt nézi, miközben lejön a lépcsőn a könyvesboltban. 3. Clare kilenckor kanyarodott be az Olvasósarok kaviccsal felszórt parkolójába. Aznap az anyja vigyázott a fiúkra (az isten áldja meg ezért), így volt ideje egy ideig nyugodtan dolgozni, mielőtt Laure megérkezik. és kinyitja a boltot vállára vetette a retiküljét meg az aktatáskáját, odament a hátsó ajtóhoz, és kinyitotta. Felment a lépcsőn, közben felkapcsolta a lámpákat, átvágott a helyiségen, ahol az ajándékokat tárolták, majd az üzlet elejéhez ért. Imádta a bolt hangulatát, ahogy az egyik helyiség a másikba nyílt, mégis különálló maradt. Mihelyt megpillantotta a téren álló öreg épületet, azonnal tudta, hogy ez lesz az ő helye. Még most is emlékszik az izgalomra, amikor belevágott a dologba, és fejest ugrott a vállalkozásba. De valahogy úgy érezte, hogy ha befekteti azt az összeget, amivel az állam az elesettek özvegyeit támogatta, akkor Clint is része lesz annak, amit csinál. Meg kellett tennie magáért és a gyerekeiért Megvette az ingatlant, elkészítette az üzleti tervet, számlákat nyitott, felszerelést vásárolt - na meg könyvet, rengeteg könyvet. Aztán jött az alkalmazottak kiválasztása, a berendezés
megtervezése és beszerzése. A rengeteg munka, a sok izgalom és erőfeszítés segített feldolgozni a történteket. Segített a túlélésben. Már akkor is úgy gondolta, most pedig meg volt győződve róla, hogy a bolt megmentette őt. A nagy erőfeszítések és a kényszer nélkül talán összetört volna a Clint halálát követő és Murphy születését megelőző hónapokban. Erősnek kellett maradnia a fiai miatt, és önmaga miatt is. És csak úgy maradhatott erős, ha van célja - és bevétele. Most mindez megvan, gondolta, miközben a pult mögé lépett, hogy elkészítse az aznapi első kávéját. Az anyából, katonafeleségből - és özvegyből üzletasszony, bolttulajdonos és munkaadó lett. A fiúk és a bolt mellett rengeteget kellett dolgoznia, és egy pillanatig sem unatkozott Nem baj, gondolta, miközben egy hosszú tejeskávét csinált magának. Szerette, hogy sok a dolga, és elégedettséggel töltötte el, hogy gondoskodni tudott magáról meg a gyerekeiről, miközben egy virágzó vállalkozással gazdagította a szülővárosát A szülei nélkül erre nem lett volna képes - na meg Clint szüleinek a támogatása és szeretete nélkül. Vagy az olyan barátok nélkül, mint Avery, aki mindig ellátta okos üzleti tanácsokkal, és akinek a vállán bármikor kisírhatta magát. Felvitte a kávét az emeletre, és leült az íróasztalához. Bekapcsolta a számítógépet, és ha már eszébe jutottak Clint szülei, gyorsan küldött nekik egy e-mailt, a gyerekek legfrissebb képeivel, és csak aztán kezdte el a weboldala frissítését. Amikor Laurie bejött, Clare lekiáltott neki és üdvözölte. Még néhány percig időzött a weboldalon, majd elintézte a többi e-mailt is. Egy függőben lévő rendeléshez hozzáadott néhány tételt, aztán elindult lefelé, ahol az alacsony fal mögött már Laurie is a számítógépe előtt ült. - Az éjjel kaptunk néhány szép internetes megrendelést Mindjárt.. - Laure felvonta a szemöldökét, és végigmérte Clare-t. - Nagyon jól nézel ma ki. - Köszönöm. - Clare vidáman megpördült a fűzöld nyári ruhájában. - De sajnos nem adhatok fizetésemelést. - Komolyan mondom. Szinte ragyogsz. - Ki nem ragyog ebben a hőségben? Kimegyek, körülnézek a szállodában, de velem lesz a mobilom, ha szükséged van rám. Egyébként szerintem fél óra múlva visszajövök. - Ne siess. És kíváncsi vagyok minden részletre. Ugye még nem küldted el azt a rendelést a Penguin Kiadónak? - Nem. Arra gondoltam, hogy majd akkor intézem el, ha visszajöttem. - Az jó. Vannak olyan rendelések, amelyekkel kaphatunk még egy példányt a sorozatból. Majd ha visszajöttél, megadom a részleteket - Remek. Nincs szükséged valamire? - Nem tudnád becsomagolva idehozni az egyik Montgomery fiút? Clare mosolyogva nyitotta ki a bejárati ajtót - Mindegy, melyiket? - Bízom az ízlésedben. Clare most már nevetve lépett ki az üzletből, és a Vesta felé menet küldött egy SMS-t Averynek. Úton vagyok. Szinte ugyanebben a pillanatban Avery felbukkant az étterme ajtajában. - Én is! - kiáltotta oda Clare-nek. Egymással szemben álltak, és vártak a zöld lámpára. Clare a szellős ruhájában, Avery pedig fekete halásznadrágban és trikóban. A Main Streeten találkoztak félúton.
- Tudom, hogy egész reggel három vásott fiúval hadakoztál, reggelit készítettél, veszekedéseket simítottál el. - Ez az életem - ismerte be Clare. - Akkor miért van az, hogy úgy nézel ki, mint aki soha nem szokott izzadni? - Ez egy adottság. - A két nő elindult a járdán, és átbújt az állványzat alatt - Mindig szerettem ezt az épületet. Néha kinéztem az irodám ablakán. és elképzeltem, milyen lehetett azelőtt - Már alig várom, hogy lássam, milyen lesz ezután. Az mindenesetre biztos, hogy mindkettőnk üzlete fellendül, ha elkészülnek vele. Ahogy a város többi vállalkozása is. - Drukkoljunk. Elég jól megy a bolt, de ha lenne egy szép hely, ahol az idelátogatók megszállhatnának, akkor még jobb lenne. Több szerzőt idecsábíthatnék, és nagyobb eseményeket is rendezhetnék. És a szállóvendégek átmennének hozzád ebédelni vagy vacsorázni. Hátul egy pillanatra megálltak, végignéztek az egyenetlen talajon, a földön heverő palánkokon és a törmeléken. - Vajon mit terveznek ide hátra? - szólalt meg Avery. Ezekhez a körbefutó erkélyekhez az ember valami különlegeset képzel el. Sok mindent rebesgetnek. Egy nagyobb parkolót, egy szép kertet - Én szökőkútról és úszómedencéről hallottam. - Kérdezzük meg a hiteles forrást. Amikor beléptek, a fülüket megütötte a szerszámok zaja. Avery Clare-re pillantott - A tesztoszteronszint ötszáz egységgel magasabb idebent. - És még tovább nő, Megtartották a boltíveket. - Clare közelebb lépett, és szemügyre vette a széles, ívelt nyílásokat a falakon. - Erre is kíváncsi voltam. Körülbelül ez az egyetlen dolog, amire emlékszem, amikor itt még régiségbolt volt, és az anyámmal néha idejöttünk. Átment a középső boltív alatt, és észrevette az emeletre vezető. durván ácsolt, ideiglenes lépcsőt - Még sohasem voltam fent és te? - Egyszer felosontam középiskolás koromban. - Avery alaposan megvizsgálta a lépcsőt - Travis McDonalddal, egy pokróccal, meg egy üveg almaborral. Ott fent ölelkeztünk. - Még gyerek voltál! - Az apám megölt volna, ha megtudja, és még most is megölne, úgyhogy ne áruld el senkinek. Egyébként nem tartott sokáig. Sohasem jutottunk el a második szintig, mert Travis mindig berezelt Nyikorogtak az ajtók meg a padlódeszkák. és én meg akartam nézni, hogy mitől, de ő nagyon gyáva volt úgyhogy nem sokra jutottunk. - A nő felnevetett, és elindult felfelé. - És Travis az édes lonc illatát sem érezte, vagy legalábbis nem ismerte be. - Édes lonc? - Erős és bódító. mintha a növénybe temetnéd az orrodat Szerintem akárki is az, biztosan még most is itt sétál. - Elhiszed ezt? Hiszel a szellemekben? - Hát persze. Az ük-üknagymamám állítólag még mindig kísért a háza mellett Edinburghban. - Avery megállt, és csípőre tette a kezét - Nahát. Ez egyáltalán nem így nézett ki. amikor itt csókolóztam Travis McDonalddal.
Az első emeleten por, fa és gipszkarton szaga áradt Fölöttük és alattuk is hallották a munkások hangos beszélgetését meg a szerszámok zaját. Clare belépett a balra lévő helyiségbe. Az ablakokat eltakaró ponyva miatt tompa kékes fény borult az egész befejezetlen szintre. - Vajon ez melyik szoba? Talán meg kéne keresnünk az egyik Montgomery fiút. Nézd, itt lesz egy ajtó, ami a verandára vezet Ez remek. - A szerelemről beszél - pillantott körül Avery. - Nézd ezt a hatalmas hálószobát. A csövek alapján úgy vélem, hogy itt lesz a kád - folytatta. amikor Clare csatlakozott hozzá. - Ott a zuhanyozó, itt meg egy dupla mosdó. - Ez nagyobb, mint a mi két fürdőszobánk egyben. - Clare érezte, hogy elfogja az irigység. - Itt tudnék élni. Mindegyik ilyen nagy lesz? Szeretném tudni, ez melyik szoba. Átsietett a leendő hálószobán, és befordult az előszobába. És egyenesen Beckettbe futott A férfi felemelte a kezét, hogy megállítsa a nőt Elég zaklatottnak tűnt, pedig Clare-nek több oka lett volna a meghökkenésre. mert a Beckett szerszámövébe dugott kalapács a csípőjéhez csapódott. - Elnézést - mondták egyszerre, aztán a nő felnevetett - Nekem kell bocsánatot kérnem. Nem néztem, hogy merre megyek, mert ez a hatalmas fürdőszoba teljesen elkábított. Hozzád jöttem. - Hozzám? - Meg kellett volna keresnünk téged, mielőtt feljövünk ide, de mindenki olyan elfoglaltnak tűnt Tudnom kell, hogy melyik szoba ez, mielőtt beköltözöm. - Mielőtt.. Haha. - Te jó ég. Beckett agya teljesen lefagyott a nő illatától. Ráadásul megérintette, és belenézhetett a szemébe, aminek most olyan volt a színe, mint egy hegyi tónak. - Bizonyára jobban fog tetszeni, ha kész lesz. - Fesd le nekem. Beckett egy pillanatig komolyan vette a kérést, és felvillant benne, hogy vajon Owen beszerezte-e már a festéket Aztán erőt vett magán, és hátralépett. Úgy tűnik, ha megérinti Clare-t, az intelligenciahányadosa ötven pontot zuhan. - Nos... - Te tervezted. - Többnyire. Szia, Avery. A vörös hajú nő felnevetett. - Már azt hittem, hogy láthatatlanná tevő pirulát nyeltem le. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagy munkában vagytok, Beck. Amikor utoljára itt jártam, az ablakok be voltak törve, a téglák mállottak, és galambok meg kísértetek laktak az épületben. - Hidd el, hogy az ablakok és a téglák nem jelentettek annyi gondot, mint a galambok. A kísértet pedig még mindig itt van. - Komolyan? A férfi megigazította a poros baseballsapkáját. - De ezt ne terjeszd, jó? Majd csak akkor, ha már tudjuk, hogy a hölgy előnyt vagy hátrányt jelent nekünk. - Hölgy? Aki édes lonc illatot áraszt? A férfi felvonta a szemöldökét - Igen. Honnan tudod?
- Évekkel ezelőtt volt egy rövid találkozásunk. Ez egyre érdekesebb. - A férfi arckifejezése láttán Avery befogta a száját, majd a szívére szorította a kezét - Értékelem a hallgatásodat - bólintott Beckett. - Egyébként ez a Titánia és Oberon. - A rézkád! - Clare szoknyája meglebbent, ahogy a leendő fürdőszobában termett - A hatalmas rézkád - mondta Beckett, és a nő után lépett. - Itt lesz, ennél a falnál. A rézszínű és földszínű csempék kihangsúlyozzák a fényét. A helyiségben padlófűtés lesz. Minden fürdőszobában fűtött padlócsempét tervezünk. - Mindjárt elsírom magam. A férfi már kicsit felszabadultabban mosolygott Clare-re. - Itt lesz a zuhany. Keret nélküli üvegajtók, bronzszaniterekkel. Fűthető törülközőtartó, ami szintén minden fürdőszoba kelléke. Két rézmosdó, robusztus faállványon, közöttük rézasztal. Ott pedig a vécé. - A híres csodavécé - jegyezte meg Avery. - Erről is hallottam már. Olyan, mint egy bidé és vécé egyben - magyarázta Clare-nek. - Automata lehúzó rendszere van, és a vécédeszka teteje felemelkedik, ha odalépsz hozzá. - Menjetek ki! - A szolgálatodra. - Beckett vigyorogva visszalépett a hálószobába. - Ott lesz az ágy. Baldachinos, réz- és bronzszínű oszlopokkal, körbefutó indás mintával. Egy igazi gyönyörűség. - Mint egy női budoár - súgta Clare. - Az volt a terv. Rengeteg drapériát tervezünk, amit a textilesek fognak felrakni. Itt áll majd egy fésülködőasztal, fölötte pedig egy tapos tévékészülék a falon. Fehér éjjeliszekrények és rusztikus kislámpák. Az ablak alá még egy padot kell állítani. A falakat halványzöldre festjük, és lágyan omló függönyöket teszünk az ablakokra... Sötét fazsalugáterek tartják majd távol a kíváncsi pillantásokat, és az ablakkeretek is díszesek lesznek. Aztán már csak néhány kiegészítő kell, és kész. Clare felsóhajtott - Egy kétszemélyes, romantikus budoár, ahol össze lehet bújni Szent Iván éjjelén vagy karácsonykor. - Nem akarod megírni a prospektusunkat? Igazából nem is tréfáltam - tette hozzá Beckett, amikor Clare felnevetett – Ó! - Clare meglepődve nézett körül a csupasz helyiségben. - Segíthetek, ha... - Fel vagy véve. A nő habozott, majd elmosolyodott - Akkor legjobb, ha mindent megmutatsz nekünk. De nem most - nézett az órájára Clare. - Már csak pár percem maradt - Nagyon szeretném látni a konyhát. Nem tehetek róla mentegetőzött Avery. - Ez a gyengém. - Leviszlek - ajánlkozott Beckett. - Aztán, majd ha lesz időd, megnézünk minden szintet - mondta Clare-nek. - Tökéletes. Ez micsoda? A férfi a szomszédos helyiségre nézett. - Elizabeth és Darcy. - Büszkeség és balítélet! Imádom azt a regényt. És mit fogtok ide... Nem, ne mondd el, mert sose jutok vissza a munkámhoz. - Mennyezetablakok - hadarta a férfi, miközben elindultak lefelé. - Az ágynak kárpitozott fejtámlája és lábrésze lesz, a lakosztályt a levendula- és az
elefántcsontszínek uralják, a kád fehér, a csempék pedig vajszínűek és halvány aranyszínűek. - Hm. - Clare csak ennyit mondott. - Elegáns és vonzó. Miss Bennet és Mr. Darcy értékelné. - Most már biztos, hogy te fogod megírni a prospektust. - A férfi balra fordult a lépcső alján, és megtorpant, amikor meghallotta Ryder szitkozódását a mosókonyhában. - A pokolba! - Ez egy probléma - hallatszott Owen megnyugtató hangja. - És meg fogom oldani a problémát. - Milyen problémát? - kérdezte Beckett. Owen a munkásnadrágja zsebébe dugta a kezét - Karen Abbott terhes. - A mamád sohasem beszélt neked a biztonságos szexről? - kérdezte Avery Beckett háta mögül. Owen mogorván nézett rá. - Nagyon vicces. Jeff Corver az apa. Azóta találkozgatnak Karennel, amióta Chad elkezdte a főiskolát tavaly. - Annál többet is csináltak - morogta Ryder. - Te jó ég, az a nő már elmúlt negyven, nem? Mi a titka, hogy még ennyi idősen is ledöntik a lábáról? . - Azon nem akadsz ki, hogy Jeff Corver az ő korában ilyesmit művel? méltatlankodott Avery. - Karen akkor is negyvenhárom éves - vonta meg a vállát Owen. - Tudom, mert beszéltem vele a fogadós állás ügyében. Egész jól haladtak a tárgyalások. Most pedig összeházasodnak Jeff-fel, és az utónévkönyvet bújják. - A pokolba! Nos, ez persze csak nekünk kellemetlen mentegetőzött Beckett, amikor észrevette Clare rosszalló pillantását - Ismerjük Karent. Anyával és Owennel együtt dolgozták ki a berendezés részleteit. Ő választotta ki a falak színét a fogadós lakásában, a harmadik emeleten. - És van szállodai tapasztalata - vetette közbe Owen. - A Clarionban dolgozott. Most megint kezdhetem a kérdezősködést - panaszkodott - Ismerek valakit. - Avery feltartotta az egyik ujját. - Ismerem a tökéletes személyt. Hope - mondta, Clare-hez fordulva. - Igen! Tényleg ő a tökéletes személy. - Miféle Hope? - kérdezte Owen. - Mindenkit ismerek, de fogalmam sincs, ki az a tökéletes Hope. - Hope Beaumont, és szerintem egyszer már találkoztál vele, amikor látogatóban volt itt, de nem ismered őt. Együtt jártunk főiskolára, és elég közel álltunk egymáshoz. Most Washingtonban van, de azt tervezi, hogy elköltözik. - És mi teszi olyan tökéletessé? - érdeklődött Ryder. - Először is egy szállodamenedzseri diploma, aztán körülbelül hét év tapasztalat a Wickhamban, egy elegáns luxusszállodában, Georgetownban. Ebből, az utolsó három évben ő volt az igazgató. - Ez több mint tökéletes. - Ryder megcsóválta a fejét. - Mi a csapda? - Hope-pal nincs csapda. Egy idiótával járt, akinek a szülei a Wickham tulajdonosai. Otthagyta őt egy műmellű luxus csitriért. - Ledolgozza a szerződésben vállalt felmondási idejét vette át a szót Clare. És ehhez gerinc kell. Meg szakmai elkötelezettség. De el akar jönni Washingtonból, és fontolgatta a lehetőségeit.
- Georgetownból BoonsBoróba? - Ryder megvonta a vállát. - Miért jönne ide? - Miért ne? - vágott vissza Avery. - Averyvel már egy ideje győzködjük, hogy költözzön ide, vagy legalábbis közelebb hozzánk. Tetszik neki ez a környék. Minél többet gondolt rá, Clare annál jobban akarta. - Időnként eljön meglátogatni Averyt, és közben mi is összebarátkoztunk. Tavaly tartottunk egy lányos hétvégét a Wickhamban, és én is bizonyíthatom, hogy Hope sohasem okoz csalódást. - Tényleg azt hiszitek, hogy egy nagyvárosi fényűző szálloda vezetése után elvállalná, hogy fogadós legyen egy kisvárosi motelben? Avery Owenre mosolygott. - Szerintem nem kizárt. Főleg, ha a többi szoba is olyan jó lesz, mint a Titánia és Oberon. - Adj még néhány adatot erről a tökéletes nőről - unszolta a nőt Owen. - Mutasd meg a konyhát, aztán gyere át a pizzázóba. Mesélek még róla, és mindjárt fel is hívom, ha akarod. - Rendben. - És hogy néz ki? - kiáltott utánuk Ryder. - Hát éppen ez az! Jonathan Wickham egy ostoba lúzer, amiért egy ilyen szép, okos és energikus nőt lecserélt egy turcsi orrú, bögyös társasági hiénára... - Ezt én is megerősítem. De most már tényleg vissza kell mennem - mondta a barátnőjének Clare. - Majd meséld el, hogy mit mondott Hope. Olyan csodás lenne! - A nő Beckettre villantotta ragyogó mosolyát. - Itt leszel később? Kettő vagy fél három körül megint át tudnék jönni. - Persze. - Akkor, viszlát. És nagyon szerencsések lesztek, ha sikerül megszereznetek Hope-ot. Ő tényleg tökéletes. Clare kiviharzott, és Ryder a szemöldökét ráncolva nézett utána. - Nem szeretem a tökéletes embereket Mert ez sohasem. igaz, és mire meglátjuk a bajt, már túl késő. - Mindig csodáltam és irigyeltem a felhőtlen optimizmusodat - Az optimisták csak akkor veszik észre a közeledő csizmát, amikor már hátsón billentették őket. Az optimizmus miatt történhet meg egy negyvenhárom éves nővel, hogy az egyik fia főiskolás, a másik pedig a hasában rugdal. - Owen meg fogja oldani. Tudod, hogy mindig mindent megold. Clare találkozott egy üzletkötővel, majd egy kicsit társalgott a küldönc fiúval, miközben aláírta a szállítólevelet. Imádta az új szállítmányokat. Élvezettel nyitotta ki a dobozokat, és nézte a könyveket, a történeteket tartalmazó, színes borítókat. Istenem, az a sok-sok szó! A polcra pakolta az újdonságokat, és látta, hogy a telefonja egy bejövő SMS-t jelez. Elolvasta Avery üzenetét, és elmosolyodott. H holnap beszélni fog O-val. Ha jól megy, H jövő hétvégén jön interjúra. Clare azonnal válaszolt: Drukkolok. Milyen csodálatos lenne, gondolta. Nem csak Hope-nak, hanem mindnyájuknak. Két barátnője is lenne az utcában, az egyik éppen szemben vele. Időnként átmehetne a fogadóba, hogy lássa Hope-ot, és azokat a gyönyörű
szobákat Mert gyönyörűek lesznek, abban biztos volt Jövő tavasszal ki fogja venni a szüleinek a Titánia és Oberont a házassági évfordulójukra. Vagy talán az Elizabeth és Darcyt. Tökéletes ajándék, romantikus és különleges. A Montgomery fivéreknek ezt finoman hangsúlyozniuk kéne a prospektusban. Mindjárt készít is néhány jegyzetet Elővette a telefonját, hogy beírja a gondolatait, de el kellett tennie, mert az egyik törzsvásárlója lépett be a kislányával. - Szia, Lindsay! Szia, Zoe! - Könyvet akarok! - Ki nem? - Clare most is elragadtatva kapta fel Zoét, és a karjába vette. - Egy sarokkal odébb vásárolgattam a bútorboltban - közölte Lindsay. Nem is akartam benézni ide, de Zoe annyira izgatott lett, hogy ugrálni kezdett a gyerekülésben. - Esküszöm, hogy azonnal alkalmazom, mihelyt a törvény megengedi. Clare megcsókolta Zoe fekete fürtjeit, és már vitte is a gyereksarokba. Végül Zoe két könyvet kapott, a mama egyet, és Lindsay még egy aranyos plüss cicás táskát is vett az unokahúga születésnapjára. Közben Clare értesült minden országos és helyi pletykáról, az unokahúg anyjának hirtelen súlygyarapodásáról, és Lindsay legújabb diétájáról. Amikor a csengő csilingelt a becsukódó ajtó mögött, Laurie felkukkantott a melléképületből. - Elhagytam a terepet. - Észrevettem. - Jobban kezeled, mint én. Nekem megfájdul tőle a fejem. - Engem nem zavar. csak időnként szüksége van arra, hogy egy felnőttel is beszéljen. Ráadásul elköltött ötven dollárt Ebédeltél már? Elleszek egyedül, ha ki akarsz menni egy kicsit. - Hoztam magammal ebédet Nem csak Lindsay diétázik. Majd hátul megeszem ezt a nyamvadt salátát Cassie most jött be, és éppen összeállít valami netes rendelést - Akkor én előremegyek az eladótérbe. Aztán kettő körül megint el kell mennem, de visszajövök, mielőtt végzel. - Csak kiabálj, ha túl sok a vevő, és egyikünk ott terem. Clare ebben csak reménykedhetett. Aznap a boltban nem pezsgett az élet Jól jönne még néhány Lindsay zárás előtt, gondolta, miközben kivett magának egy hideg italt a hűtőből. Odavitte a gyereksarokhoz, és összeszedte a játékokat, amelyekkel Zoe játszott az anyja látogatása alatt. Eszébe jutottak a kislány lágy, fekete fürtjei. Clare imádta a fiait, de titokban mindig reménykedett, hogy egy kislánya is születik. Csinos ruhácskák, masnik és szalagok, Barbie-k és balerinák. Pedig bizonyára fiús lánya lenne, aki ugyanúgy rajong az akcióhősökért meg a verekedésért, mint a fivérei. Talán Avery egyszer szerelmes lesz, és lánya születik. Akkor ő tiszteletbeli nagynénivé lépne elő, és végül mégis megvehetné azt a sok cicomát meg csecsebecsét. Micsoda öröm lenne, gondolta, miközben elrendezte a könyveket, és viszszatette a plüssállatokat a polcra. Nézhetné, ahogy Avery megtalálja az igaz szerelmet, segíthetne megszervezni az esküvőt, és megosztaná vele a gyermekvárás minden izgalmát és örömét. A gyerekeik együtt nőhetnének fel. A fiai persze sokkal idősebbek, de akkor is. Aztán évekkel később Avery lánya
és Murphy, mert korban ők állnak legközelebb egymáshoz, egymásba szeretne, összeházasodna, és mindkettejüket csodálatos unokákkal ajándékozná meg. Clare felnevetett magában. Mindig szerette őket. Meg a boldogan végződő romantikus történeteket, ahol minden tökéletes, mint egy kifogástalanul megkötött masni egy kislány hajában. Talán most még jobban szereti a romantikát, miután megismerte az igazi veszteséget. Ezért kell hinnie abban, hogy létezik masnival átkötött, tökéletes boldogság és igazi mindörökkön-örökké. - Rólam álmodozol? A nő nagyot ugrott a váratlan hang hallatán, és megpróbált uralkodni az arcvonásain, amikor megpillantotta Sam Freemontot az ajtóban. - Csak rendet rakok. – Clare kedvesen beszélt hozzá, mert a férfi időnként vett is valamit a boltban, nem csak azzal gyötörte, hogy randevúzzon vele. – Nem, hallottam a csengőt. - Hátul jöttem be. Elkelne egy megbízható riasztó oda, Clare. Aggódom, hogy ezen a helyen dolgozol. A nő hallotta a hangjában a megvetést, amikor az mondta, hogy ezen a helyen, de még mindig igyekezett kedves maradni. - Laurie és Cassie a hátsó helyiségben, és van monitor. – Aztán szándékosan hozzátette: - Most is látnak minket. Mit tehetek érted, Sam? - Inkább én mit tehetek érted. – A férfi az ajtófélfának támaszkodott. Pózol, állapította meg a nő. Felvág a vadonatúj hamuszürke öltönyével meg a kék nyakkendővel, amelyet a szeme színéhez választott. – Egy szép kövér csekk lapul a zsebemben. Jutalék – tette hozzá a férfi, és kacsintva megveregette a zakója zsebét. – Elviszlek vacsorázni a klubomba. Ünnepelhetünk. Ha Samnek úgy tartotta kedve, akkor az apja autókereskedésében dolgozott, ráadásul az anyja pénzes családból származott, ezért Clare úgy vélte, hogy elég gyakran kap zsíros csekkeket. Az biztos, hogy sokszor hencegett a pénzével. - Gratulálok, és köszönöm az ajánlatot, de nincs kedvem a klubban vacsorázni. - Tetszeni fog, hidd el. Nekem van a legjobb asztalom az étteremben. Mindig mindenből a legjobb, gondolta Clare. Meg a legnagyobb és legdrágább. Sam sohasem fog megváltozni. - Én este a saját konyhaasztalomnál leszek, és igyekszem rávenni a fiaimat, hogy egyék meg a brokkolit. - Egy bébiszitterre lenne szükséged. Az anyám segíthetne szerezni egyet. - Elhiszem, hogy nem jelentene neki gondot, ha megkérném rá. De nincs szükségem bébiszitterre. Most pedig… - Van egy kis időm. Elmehetünk ebédelni, és utána ihatunk egy pohár pezsgőt. - Én viszont nem érek rá. – Megszólalt a bejárati ajtó csengettyűje. - Elnézést. Clare-nek nem volt kedve elmenni a férfi mellett, ezért inkább a másik ajtón át ment az eladótérbe. Hála az égnek, valaki megszabadította Samtől! - Justine! Épp ma reggel voltam odaát a fogadóban. Szia, Carolee. Annyira örülök nektek.
Justine levette piros keretes napszemüvegét, és legyezni kezdte az arcát A Bast bútorbolttól sétáltunk idáig. Istenem, ez a hőség! Te mégis olyan hűvösnek és frissnek tűnsz ebben a ruhában, mint egy fagylalt.. nem, inkább egy citromos sörbet Carolee az ablaknál álló asztalhoz lépett, és lerogyott az egyik székre. - Istenem, de jól jönne egy citromos sörbet! De most az egyik különleges jeges kávéddal fogjuk kényeztetni magunkat. - Eheti specialitásunk a vaníliás jeges kapucsínó... Olyan jó, hogy az már szinte bűn. - Kérünk kettőt - Justine az asztalra dobta a retiküljét, és a forgó tárolóra nézett - Nem is tudtam, hogy már megjelent - A hölgy kezébe vett egy könyvet - Ez is ugyanolyan jó, mint a legutóbbi regénye? - Szerintem még jobb. - Akkor ezért a kis beugróért a két bűnös kávénál többet fogok fizetni. Justine felvonta a szemöldökét, mert a hátsó ajtó hangosan becsapódott. - Sam Freemont így fejezi ki a bosszúságát - magyarázta Clare. - És a kávét én fizetem, így hálálva meg, hogy megszabadítottatok tőle. Azzal nyaggatott, hogy menjek el vele vacsorázni a klubba. - Sam Freemont egy nagyra nőtt elkényeztetett kölyök. Carolee tekintete szigorú lett. - Emlékszel, Justine, hogy miféle pletykákat terjesztett az én Darlámról? Őt is állandóan nyaggatta, hogy menjen el vele az iskolai bálba, és amikor nem tágított, Darla kerek perec elküldte melegebb éghajlatra. - Vagy valami hasonló helyre, ami ugyanezt jelenti - tette hozzá Justine, mire a nővére elmosolyodott - Az én lányom. Aztán Sam terjeszteni kezdte, hogy terhes, és nem tudja, ki a gyerek apja. - És Ryder alaposan ellátta a baját. Bár ezt sohasem vallotta be - tette hozzá Justine. - A testvérei pedig tiszteletben tartják a hallgatási fogadalmát De én tudtam, és megvettem neki azt a CD-lejátszót, amire gyűjtött. Ezért ő is tudja, hogy tudom. - Riley-vér csörgedezik az ereikben, és egy Riley megvédi az övéit. Ahogy egy Montgomery is. - Carolee megvetően legyintett - Ezt a Freemont fiút roszszul nevelték. Teljesen elkényeztették és elrontották. Főleg az anyja a ludas, akit sosem kedveltem, de az apja sem különb, mert egy követ fúj vele. Sam bármit kért, mindent megkapott, és mindig szerette játszani a nagymenőt. - Az asszony azt kapta, amit megérdemelt - vonta meg a vállát Justine. Egy nagyra nőtt elkényeztetett pojácát. Clare mosolyogva indította be a darálót. Justine Montgomery pontosan olyan volt, amilyen ő szeretett volna lenni, ha felnő. Okos, erős, magabiztos és remek anyja a három fiának. Ráadásul mindig vonzó és különleges, aki a testét is remek formában tartja. Sötét haját merészen felkötötte, és nagyon jól nézett ki a lezser, mégis stílusos halásznadrágban és vékony, fehér ingben. A halvány aranybarna hajú Carolee is felállt, hogy a húgával nézelődjön. Majdnem ugyanolyan magas volt, mint Justine, és ő is megőrizte fiatalos testalkatát. Clare tudta, hogy elválaszthatatlanok, mintha össze lennének nőve. Justine két könyvvel sétált vissza a pulthoz. - Tudod, drágám... Ryder elhessegetné tőled Samet, ha megkérnéd rá. Bármelyikük megtenné.
- Köszönöm, de tudom kezelni a helyzetet. - Azért csak emlékezz rá. - Az asszony témát váltott. - Owen azt mondta, hogy Averyvel találtatok egy fogadóst Karen helyett, aki most babázni készül. - Hope remek választás lenne. Szerintem ez a hely megérdemel egy olyan tehetséges embert, mint ő. Igazából még csak egyetlen szobát láttam, de nagyon megragadott. Beckett megmutatta nekünk a Titánia és Oberont. Máris beleszerettem. EI tudom képzelni, milyen lesz, ha elkészül. - Averyvel mindketten okosak és rátermettek vagytok, úgyhogy a javaslatotokat komolyan kell venni. Az a hely nekem is a szívem csücske. - A nő elhallgatott, és kinézett a bejárati ajtó üvegén. - Illetve nem csak én rajongok érte. Igaz, Carolee? - Még soha életemben nem szórakoztam ilyen jól. Imádom, hogy a baldachinos ágytól kezdve a szappantartóig mi állíthatjuk össze a berendezést. Jövő héten illatbemutatóra megyünk. Clare éppen tejszínhabot tett a jeges kávék tetejére, és most megállt a keze a levegőben. - Tessék? - Illatokat választunk - magyarázta Justine nevetve. - Elmegyünk Joaniehoz, a szappankereskedőhöz. - Ugye, milyen csodálatos áruja van? Nem is mondtad, hogy tőle szerzitek be a pipere kiegészítőket. Ráadásul a termékeit helyben gyártják. Remek ötlet. - Így minden helyiségnek meglesz a maga jellegzetes illata. - Nos, ez meg egyenesen mesés. Szappanok, samponok, krémek... Gondoltatok már illatszóró pálcikákra? Justine összehúzta a szemét - Eddig még nem. Olyat is tud csinálni? - Igen. Én is azt használok otthon. - Carolee... - Feljegyzem. - Ez tényleg bűnösen jónak néz ki. - Justine megfogta mindkét bögrét, és odavitte a nővéréhez. - Van egy perced, Clare? - Persze. - A könyvtárról akartam veled beszélni. A készlet nagy részét antikváriumból fogjuk beszerezni, de szeretnék néhány új kötetet is. Romantikus regényeket, thrillereket és misztikus könyveket. Amit az ember szívesen olvasgat egy esős napon vagy egy hideg éjszakán a kandalló mellett. Össze tudnál állítani egy listát az ajánlataiddal? - Hogyne. - Puha- és keményfedeles könyveket vegyesen. És néhány útikönyvet is vagy olyasmit, ami bemutatja a környéket. Ebben nálad a legnagyobb a választék. Azt tervezem, hogy minden szobában és lakosztályban ott lesz az a regény, amiről a nevét kapta. Beckett szerint DVD-ket is tudsz szerezni. - Igen. - Akkor minden regényhez legyen egy DVD is. De több könyvet is akarok tartani a szobákban, úgyhogy majd összeírom neked, mire gondolok. Szívesen veszem a te javaslataidat is, ha van valami jó ötleted. - Rendben. - Clare Carolee-ra vigyorgott. - Ez tényleg jó móka! Később visszamegyek a fogadóba, hogy jobban megismerjem a hely hangulatát. Beckett megkért. hogy segítsek megírni a prospektust.
- Tényleg? - Ha nem baj. - Dehogy baj, drágám. - Justine elmosolyodott, és megnyalta tejszínhabos ujját. 4. Clare egy jegyzetfüzettel felszerelkezve ment át a Main Street másik oldalára. Nem igényel nagy erőfeszítést néhány mondatot írni a szálloda helyiségeiről, mégis úgy érezte, hogy így ő is részt vesz a munkában. Jelentéktelen részt, de akkor is... Ráadásul segíthet a könyvek meg a DVD-k kiválasztásában. Vajon milyen lesz a fogadó könyvtárszobája? Lesz benne kandalló? Nagyon remélte, hogy igen. Talán ha beveszik a csapatba, a berendezés kiválasztásában is segédkezhetne. Hátul ment be, és azonnal a legnagyobb hangzavar kellős közepén találta magát. Valaki éppen cifrán káromkodott, mire az egyik közelben lévő munkatársa tréfásan és hasonló hangnemben válaszolt Beckett pont ekkor lépett be. Megállt, rámeredt a nőre, aztán nagyot fújt - Hölgy van a házban! - kiáltotta oda a többieknek. - Elnézést - fordult Clare-hez. - Semmi baj. Azt hittem, hogy vannak hölgyek rajtam kívül is a házban. - Anya és Carolee a másodikon munkálkodik. És ők már hozzá vannak szokva. Nos... rendben, akkor... A férfi egy kicsit zavartnak tűnt. Biztosan nagyon elfoglalt, és most hirtelen nem tudja, mihez kezdjen vele. - Ha nem alkalmas, akkor... - Nem, semmi baj. csak váltanom kell. Szerintem először nézzünk körül itt. Clare örült, hogy nem kell későbbre halasztania a látogatást, mert már nagyon furdalta az oldalát a kíváncsiság. - Mi ez itt? - Most az előcsarnokban állsz... Az udvarról, ahonnan te is jöttél, egy dupla üvegajtón át lehet majd ide belépni. A helyiségben kőpadló lesz, középen szőnyeget utánoz majd, hogy szépen kihangsúlyozza a csillár alatt álló, nagy, kerek asztalt. A világítótest egyébként stílusos és modem, mégis nagyon természetesnek hat. Úgy néz ki, mintha megolvadt, fehér üvegdarabok folynának lefelé. Anya nagy, mutatós virágokat akar az asztalra, oda meg néhány hatalmas fotelt. - Ugye a téglafalat nem takarjátok el? - Nem. A fotelokkal és a padló mintázatával franciás hangulatot akarunk teremteni. Meg a halványzöld kárpittal és a sok bronzszegeccsel, ami rusztikus és finom egyben. Anya még mindig keresi az ideillő asztalt. A sarokba is kell egy fotel, meg a szemben lévő falhoz is kéne még valami. A nő odanézett, és megpróbálta elképzelni, mi hiányzik. - Talán egy fiókos tálalószekrény.
- Talán. Majd megnézem a dossziéban, hogy melyik helybéli mesterembertől lehet ilyet rendelni. Van egy árlistánk a helyi művészektől és kézművesektől, akik minden helyiségre árajánlatot adtak. - Milyen remek ötlet - A férfi olyan gyorsan hadart, hogy a nő azt hitte, siet. Ezért villámgyorsan jegyzetelt, és igyekezett lépést tartani vele. - Tehát itt tényleg egy társalgót terveztek? Egy olyan helyet, ahol az ember leülhet egy csésze kávéval vagy teával, esetleg egy pohár borral? Még nem beszéltél a recepciós pultról, tehát... - Ott a recepció. Az utcáról lesz a bejárat. Mindjárt odavezetlek, csak meg kell kerülnünk az előcsarnokot - A férfi bizonytalan mozdulattal a rövid folyosó felé mutatott. - Ami most tele van szerszámmal és építési anyaggal. A szállítók onnan hozzák be a holmit. - Egy társalgó... ahol csak úgy üldögélnek? - Időznek. Leginkább egy modem pubhoz hasonlít majd. Bőrkanapé és bőrfotelok, nagy, kényelmes, gurítható lábtartókkal. Anya a sárga színt választotta. A férfi most először mosolyodott el, és úgy tűnt, kezd felengedni. - Azt hittem, hogy Ry le fogja állítani. - Vajsárga bőr... - A nő megpróbált elképzelni a nappalijában egy sárga bőrheverőt, és eszébe jutottak a gyerekei. Azt nem teheti meg. - Biztosan csodálatos lesz. - Carolee-vel esküdöznek, hogy ez majd egy elegáns klub atmoszféráját varázsolja ide. Lesz egy kártyaasztal is banánzöld klubszékekkel - folytatta a férfi. - Egy hatalmas LCD tévé. Három mennyezeti lámpa, természetes hatású, tölgylevelekkel díszített Még dolgozunk a részleteken. - Hihetetlen, hogy mennyire előre jártok a tervezéssel, amikor a hely még építés alatt van. - A nő beszéd közben jegyzetelt a füzetébe. - Sejthettem volna, hogy Justine nem éri be festett bútorvászonnal meg régimódi pamutszövettel. - Egy igazi ékszert akar, aminek minden oldala éles és ragyogó. És ezt megadjuk neki. Clare meglepetten felnézett - Szép, hogy így gondoljátok. jó lenne, ha én is ilyen szeretetben és összetartásban élhetnék majd a fiaimmal. - Sokszor láttalak a fiaiddal, és biztosíthatlak, hogy máris úgy éltek. - Néha úgy érzem magam, mint egy porondmester, aki vadakat próbál sakkban tartani. Gondolom, az anyád is így volt ezzel. - Szerintem, ha megkérdeznéd, azt mondaná, hogy még most is így van. - Ez vigasztaló és ijesztő egyben. Igen, a férfi elfoglaltnak és szórakozottnak tűnt - ráadásul nagyon szexi volt. De tévedett, amikor zavarodottnak hitte. Minden oldalát jól ismerte annak az ékkőnek, amit alkotnak. Eszébe jutott, hogy nemrég róla álmodott, és gyorsan elfordította a fejét . - És ott lent mi van? - Az akadálymentesített szoba meg az étterem utcai bejárata. - Hogy hívják az akadálymentesített szobát? - Marguerite és Percy. - A vörös Pimpernel - bólintott Clare. - Egy francia regény tovább erősíti a franciás hangulatot... - A nő a jegyzetfüzetébe kukkantott Beckett félrefordí-
totta a fejét, és észrevette, hogy az oldalakat felosztotta a szobák neve szerint. - Láthatom? - Megpróbálhatjuk, de ebben is rengeteg építési anyagot tárolunk. Ez a legkisebb szoba - magyarázta, miközben végigvezette Clare-t a rövid folyosón. - Megkötötte a kezünket az épület beosztása meg a mozgássérültekre vonatkozó rengeteg előírás. Két nagyméretű ágyat helyezünk majd itt el, közöttük lesz egy éjjeliszekrény egy régi, díszes lámpával, ami a nagymamámé volt Családi tárgyakat is felhasználtok a díszítéshez? - Igen, ahol úgy érezzük, hogy odaillenek. Anyám akarja így. - Szerintem ez csodás! És még különlegesebbé teszi a helyet. Az ágyak az ablak elé kerülnek? - Igen. Az ágyvégek bambuszból lesznek, és mögéjük egy paravánt teszünk, ami megfelelő diszkréciót biztosít. Ide kerül két bambuszkanapé, a párnákat pedig ugyanazzal a finom mintázatú anyaggal vonjuk be, amelyből az ágyterítő készül. Erre a falra egy díszes tükröt teszünk, a falak krémszínűek lesznek, a mennyezet pedig égszínkék. - Egy kék mennyezet.. - Clare ezt valamiért rendkívül romantikusnak tartotta. Miért nem jutott még soha eszébe, hogy az egyszerű fehér helyett égszínkékre fesse a plafont a házában? Talán azért, mert már elfelejtette, milyen a romantika. - Ez nagyon franciásan hangzik. Még meg sem kérdeztem, hogy mit terveztek az ágyakra. . - Sok vita után a legfinomabb anyagból készült ágynemű mellett döntöttünk, a szobától függően fehér vagy nyers színben. Négy évszakos paplan, rengeteg párna, egy henger alakú lábtartó és sok-sok kasmírtakaró. - Kasmírtakaró? Akkor ki is veszem az egyik szobát. És hol marad a pávatoll? - Meg akarsz átkozni? - A pávatoll kötelező. Tudom, hogy egyesek szerint balszerencsét hoz, de annyira franciás és fényűző. - Megjegyeztem - bólintott a férfi. - Pávatollak. Ezt a szobát a legnehezebb berendezni, de szerintem jól fog kinézni. - Nekem máris tetszik. Hol van a fürdőszoba? - A nő átlépett néhány vödrön és deszkán. - Vigyázz, merre lépsz! - figyelmeztette a férfi, és megfogta a karját. - Nincs kád, csak egy hatalmas zuhanyozó. OB zuhanyrózsával meg csapokkal. - OB? - Elnézést. Olaj dörzsölt bronz, mint az összes fürdőszobában. Itt egy óriási és csodaszép üveg mosdókagyló vasállványon. Krémszínű és halvány aranyszínű csempék virágos bordűrrel. - Mais oui! - mondta a nő, és elvigyorodott. - Találtam néhány csipkeszerű kovácsoltvas polcot. De a szabályok szigorúak, és nem sok szabadságot adnak. - Nem ezt fogom írni, hanem inkább valami olyasmit, hogy "a különleges igények látványos kényelemmel párosulnak. " Vagy: "Egy letűnt kor nagyszerűségét élvezheti, a modem élet minden kényeztetésével együtt. " A nő jegyzetelni kezdett, tett egy lépést hátrafelé, és beleütközött egy karton festékesdobozba.
- Óvatosan. - A férfi átkarolta Carol derekát, hogy megtámassza, a nő pedig megragadta a férfi karját, nehogy elessen. Aznap már másodszor álltak közel egymáshoz. A testük összeért, a tekintetük összefonódott. De most az épületet beborító ponyva miatt kék félhomály vette őket körül, mintha holdfényben lennének. Átkarol valaki, gondolta Clare egy kicsit kábán. Egy férfi tartja a karjában, méghozzá Beckett, és ez a mozdulat most nem tűnt barátinak vagy segítőkésznek. A nő belsejében feltámadt valami, és döbbenten érezte, hogy a testét lassan és lustán birtokba veszi a vágy. Az érzés tovább erősödött, amikor a férfi pillantása az ajkára siklott, és ott maradt Clare orrát megütötte a lonc édes illata. Holdfény és lonc. Öntudatlanul közelebb lépett, és elképzelte az első érintést, azt a legelső érintést.. Aztán a férfi elkapta a tekintetét a szájáról, és megint a szemébe nézett, mire Clare is kizökkent a furcsa, álomszerű hangulatból. Istenem, majdnem... - Vissza kell mennem. - Clare alig ismert a saját hangjára. - Még van egy kis... elintéznivalóm. - Nekem is. - A férfi olyan óvatos mozdulattal lépett hátra, mintha egy szigetelés nélküli elektromos vezetéket kerülne el. - Nekem is dolgom van. - Rendben, nos... - Clare kimenekült a szobából, a hamis holdfényből, a levegőben áradó bódító illatból. - Úgyhogy... - Nos... - Beckett zsebre vágta a kezét. Így biztonságban érzi magát, gondolta a nő. Biztosan attól fél, hogy megint rávetem magam. - Majd megpróbálok összehozni valamit a helyiségekről, amelyeket most láttam. - Az remek lesz. Figyelj, odaadom a nagy irattartót, amiben a prospektusokat meg a fényképeket tartjuk a lámpákról, bútorokról, szaniterekről meg szinte mindenről. Itt is van egy, de azt mindig használjuk: A másik a lakásomon van, és néhány napra kölcsönadhatom. - Rendben. - Clare mélyet lélegzett, hogy még jobban lecsillapodjon. - Szeretném átnézni. . - Bevihetem a könyvesboltba vagy a lakásodra valamikor. - Remek, mindkettő jó. - Te meg gyere vissza, ha megint lesz időd, és még többet akarsz látni a helyből. Ha én nem vagyok itt, Owen vagy Ry is szívesen kalauza!. - Jó. Az jó. Nos, most mennem kell. Az anyám nemsokára behozza a fiúkat a boltba, és addig nekem még... - Értem. Viszlát, később. - Igen. A férfi a távozó nő után nézett, és megvárta, amíg az ajtó becsukódik mögötte. A kezét egész idő alatt ökölbe szorította a zsebében. - Idióta - morogta magában. - Egy átkozott idióta vagy! Annyira megijesztette a nőt, hogy az alig mert ránézni, és szinte menekült a közeléből. Mindezt azért, mert annyira... akarta. Az anyja szerint már elég nagyok ahhoz, hogy uralkodni tudjanak a vágyaikon. De ez a vágyakozás izzó sebet égetett a lelkében.
Néhány napig távol tartja magát Clare-től, amíg a felszakadt sebek egy kicsit behegednek. És meg kell várnia, amíg Clare is újra fesztelenül érzi magát a közelében. Majd megkér valakit, hogy vigye el neki a mappát, mert ő nem akar alkalmatlankodni. A vágy égette, és ez fájt, de már elég idős ahhoz, hogy uralkodjon rajta. Az orrát megint megcsapta az édes lonc illata, és megesküdött volna, hogy egy halk női nevetést hall. - Ne szórakozz velem - mordult fel Beckett, majd dühösen felszaladt a lépcsőn, hogy a munkásokon töltse ki a dühét. Clare még nem állt készen arra, hogy bemenjen a könyvesboltba, és találkozzon a személyzettel, ezért beugrott a Vestába. A pult mögött Avery helyettese éppen sajtot szórt egy pizzára. - Szia, Clare. Hol vannak a kis szerelmeim? - kérdezte mosolyogva. - Anyámmal. Itt van Avery? - Hátul. Valami baj van? Te jó ég, hogy nézhet ki, ha azonnal ezt a kérdést szegezik a mellének? - Nem, semmi. Csak... csak beszélni szeretnék a főnökkel, ez minden - válaszolta erőltetett könnyedséggel, majd bement a konyhába. Avery kelesztőedényekbe tette a friss tésztát, Steve, a mosogatófiú, az edényekkel csörömpölt a hatalmas, dupla mosogatónál, az egyik pincér pedig poharakat vett le a rácsos polcról. - Beszélnem kell veled, ha van egy perced. - Beszélj. A fülem szabad. - Aztán Avery odanézett, és meglátta Clare arcát - Oké, értem. csak öt percet kérek. Addig vegyél ki egy hideg italt a hűtőből, és hozz nekem is. Úgyis le kell mennem a raktárba anyagért. - Akkor lemegyek, és ott várlak. Clare felkapott két üveg gyömbérsört, és a hátsó lépcsőhöz ment. Hallotta, hogy fölötte az emberek beszélgetnek és nevetgélnek a felső teraszon. Aztán belépett a hosszú, alacsony mennyezetű alagsorba, ahol a dobozos üdítők, az üveges sörök és borok sorakoztak a fal mentén. Itt hűvösebb van, gondolta. Szüksége van erre a hűvösségre. Kinyitotta a gyömbérsört, és ivott egy hosszú kortyot. Holdfény és édes lonc, gondolta megvetően. Egy újabb tündérmese. Egy felnőtt nőnek és háromgyerekes anyának igazán több esze lehetne! De eddig miért nem vette észre, hogy Beckett szája ennyire vonzó? Nagyon szexi és vonzó. Persze eddig is tudta, hogy a Montgomery fivérek mind jóképűek, de csak most tűnt fel neki, hogy Beckett szeme sötétkéknek tűnik a holdfényben. Nem volt semmiféle holdfény, te ostoba liba! Egy festékesdobozokkal, deszkákkal és ponyvával teli berendezetlen helyiségben álltunk. Az égszerelmére, térj már magadhoz! Valahogy romantikus hangulatba került, ez minden. A vajsárga bór, a kék mennyezet, a pávatollak, a lágy kasmírtakarók... Az egész olyan elvarázsolt, annyira távol áll az ó gyakorlatias, józan és gyerekbiztos mindennapjaitól. És nem csinált semmit! Az a fél másodpercre fellobbanó vágy még nem jelent cselekvést Clare idegesen járkált a helyiségben, és megpördült, amikor meghallotta az ajtó csukódását.
- Mi van? - förmedt rá Avery. - Úgy nézel ki, mintha a rendőrök elől menekülnél. - Majdnem megcsókoltam Beckettet. - Ezért nem tartóztathatnak le. - Avery elvette az egyik üdítőt. - Hogyan, hol és miért csak majdnem? - Átmentem, hogy megnézzek még néhány szobát, és éppen a Marguerite és Per-en voltunk, amikor... - Olálá! - Hagyd abba, Avery! Ez komoly. - Azt látom, drágám, de hidd el, hogy nem dől össze a világ, ha majdnem megcsókolsz egy vonzó, független fiatalembert, aki egyébként odavan érted. - Beckett nincs oda értem. Avery ivott egy kortyot, és megcsóválta a fejét. - Ebben nem értünk egyet De most folytasd. - Én csak.. Ott volt az a sok holmi, és megbotlottam valamiben, mire ó megfogott, nehogy elessek. - Hol fogott meg pontosan? Clare hátrahajtotta a fejét, és felnézett a mennyezetre. - Miért is beszélem ezt meg veled? - Kivel beszélnéd meg? De tényleg, melyik testrészedet fogta meg? A kezedet, a karodat vagy a fenekedet? - A derekamat. Átkarolta a derekamat, és én... Nem tudom, pontosan, hogy történt, de a szája egészen közel került hozzám, és... A fény is olyan furcsa volt, meg a lonc illata... - Lonc? - Avery arca felragyogott - Láttad a kísértetet? - Nem! Már csak azért sem, mert nincs ott semmiféle kísértet. - Te mondtad, hogy loncillatot éreztél. - Csak azt hittem! Mert elragadott a hangulat. Egy romantikus szoba... vagy legalábbis az elbeszélése alapján romantikus lesz. Én pedig valami olyat éreztem, amit már nagyon régen nem. Nem is gondolkodtam, csak odahajoltam. - Azt mondtad, hogy majdnem. - Igen, mert mielőtt összeért volna a szánk, Beckett úgy nézett rám, mintha hasba rúgtam volna. Teljesen meg volt döbbenve. - Clare érezte, hogy még most is lángolni kezd az arca, ha eszébe jut az. a furcsa, lopakodó vágy. Ugyanakkor szégyellte magát, és ettől még jobban elpirult - Erre észhez tértem, és mindketten mentegetőzni kezdtünk. Utána olyan távol maradt tőlem, mintha attól félne, hogy elkap valami veszélyes nyavalyát. Zavarba hoztam őt is és magamat is! - Megmondom, mi a véleményem. Ha folytatod, és megcsókolod, akkor egyikőtök sem jött volna zavarba, és utána nem úgy rohantál volna ide, mint egy körözött bűnöző. Énekelve és táncolva jöttél volna át hozzám. Tényleg semmi értelme erről beszélni Averyvel. - Először is, Beckett jó barátom, és... Nem érek rá táncolni és énekelni, Avery. Az életemben az első helyen a fiaim állnak, utána pedig a vállalkozásom. - Nagyon helyes. De ez még nem zárja ki a táncolást meg az éneklést Avery komoly arccal megsimogatta Clare karját.
- Istenem, Clare! Az életednek az a része még nem ért véget. Jogod van énekelni és táncolni, főleg olyasvalakivel, akit kedvelsz és tisztelsz. Éreztél valamit, és ennek nagy jelentősége van. - Lehet De most, hogy újra átgondolom, tényleg azt hiszem, hogy csak a csalóka romantika miatt volt. A helyiség, a fény, a képzeletbeli illat, meg az, hogy hozzám ért egy férfi. - Nem lesz semmi baj - jelentette ki határozottan. - Beckett nem az a fajta, aki túl komolyan veszi az ilyet Az egész csak egy pillanatig tartott, és valószínűleg már el is felejtette. Avery mondani akart még valamit, aztán úgy döntött, hogy inkább megtartja magának a véleményét Egyelőre. - Mindegy. A szobák egyébként meseszépek lesznek, és Beckett kölcsönad egy dossziét a prospektusokkal meg a fényképekkel. Mire Hope eljön, már le tudom neki ínú, milyen lesz, ha elkészül. Szerintem bolond lenne, ha nem ragadná meg a lehetőséget, hogy ott dolgozhasson. - Szerintem is - mondta Avery, és remélte, hogy egyik barátnője sem bolond. Beckett úgy döntött, hogy ad Clare-nek egy kis időt, és egy darabig távol tartja magát tőle. Nehogy a nő azt higgye, hogy bármit is gondol arról a Pillanatról. Igen, magában így emlegette a Marguerite és Perry-ben történteket. Az egyik munkással küldte át a projekt anyagát tartalmazó dossziét a könyvesboltba, és azt üzente, hogy néhány nap múlva eljön érte. Nem sürgős. Egy ideig nem ugrott be a boltba a reggeli kávéjáért, és a napját megosztotta a fogadóban meg a közeli Sharpburgban folyó munkálatok között. Mire visszaért BoonsBoróba, a munkások már végeztek a nappal, és a fivérei éppen bezárták az épületet. - Épp jókor érkeztél. - Ryder odasétált hozzá Dinkával a sarkában. - Átmegyünk egy pizzára meg sörre, és ott tartjuk meg a megbeszélést. - Ennél kellemesebb értekezletet nem is tudok elképzelni. Beszéltél már Avery barátnőjével? - kérdezte Beckett Owentől. - Igen. Ha érdekelnek a részletek, fizesd a sört - Legutóbb is én fizettem. - Én voltam - javította ki Ryder. - Ö volt - bökött Owen Ryder felé. - Lehet. - Beckett megpróbált visszaemlékezni, miközben végigmentek a járdán az állványok alatt - Te mikor fizettél utoljára sört? Owen elégedett mosollyal nézett rá, és levette a napszemüvegét. - Én hat kör alól felmentést kaptam, amikor szereztem egy kosaras emelőt. És ebből még kettő van. Most már Beckettnek is eszébe jutott a megállapodás, amelyet akkor hoztak, amikor Owennek hosszas utánajárással sikerült beszereznie egy használt emelőt. A szerkezettel rengeteg időt és energiát spóroltak meg. Rájött, hogy hiába is tiltakozna, ha Owen azt mondja, hogy még két kör jár neki, akkor az úgy is van. Beckett az Olvasósarok felé sandított, miközben átmentek az úton, és csak fél füllel hallgatta a fivéreit, akik éppen a bojlerekről beszélgettek. Talán adnia kéne Clare-nek még egy napot, gondolta. Távol maradni, hogy legyen ideje nyugodtan átnézni a dossziét. Utána pedig megint olyan könnyed és baráti lenne a kapcsolatuk, mint előtte.
Mintha a Pillanat nem történt volna meg. De megtörtént. És nem tudja elfelejteni. - Valami nem tetszik? - fordult hozzá Ryder. - Tessék? Nem, semmi. - Akkor ne vágj ilyen dühös arcot - Ryder az étterem elé kötötte Dinkát. Hozok neked vacsorát - ígérte a kutyának, és benyitott a helyiségbe. A vacsoraidő elején érkeztek a Vestába. A bokszokban családok ültek, a nagyobb asztaloknál éhes tinédzserek falatoztak és hangoskodtak, néhány szerelmespár a kétszemélyes ülőhelyeket foglalta el. Mindenki tésztát csavart a villájára, vagy pizzát vagdosott Két törzsvendég a pultnál lévő bárszéken üldögélt és sörözött egy hosszú munkanap után. Beckett a fivéreivel együtt üdvözölte az ismerősöket. - Nekem egy Heineckent rendelj - mondta Owen, és eltűnt a konyha irányában. - Üljünk le hátul- javasolta Ryder. - Ha itt kint maradunk, mindenkivel beszélgetnünk kell. - Rendben. - Beckett elkapott egy pincérnőt, megrendelte a sört, aztán a rövid folyosón át a hátsó helyiségbe sétált. A videojátékok előtt néhány középiskolás fiú versenyzett és ócsárolta egymást. - Megérkeztek a csempék - jelentette be Ryder, amikor Beckett leült mellé az asztalhoz. - Illetve a nagy részük. Néhány mintát még mindig nem hoztak meg, de két hét múlva jön a következő szállítmány. Owen felvette velük a kapcsolatot a burkolással kapcsolatban. Jövő hét végén tudnak kezdeni, ha a mostani munkájukkal időben végeznek. Ha nem, akkor az utána következő hét elején jönnek. - Ez jó nekünk. - Szeretném minél előbb befejezni a burkolást. A hőségnek most már előbb-utóbb vége lesz, és akkor az embereket megint visszaküldhetjük a rácsokat festeni. Utána elkezdhetjük a belső festéseket is. Owen éppen akkor csusszant melléjük, amikor a sör megérkezett. - Tudjátok már, hogy mit kértek? - érdeklődött a pincérnő. - Harcos pizzát - jelentette ki Ryder. - Én nem akarok annyi húst enni. - Owen megrázta a fejét, és kortyolt a söréből. - Nyápic vagy. - Te meg egyenes úton haladsz az érelmeszesedés felé - javasolta Beckett, és Owenre nézett. - Megosztozunk egy nagy pepperónin meg egy jalapenón? - Rendben. És legyen még néhány rákgolyó. - Oké. Hogy mennek a dolgok a szállodában? - kérdezte a pincérnő. - Szépen haladunk - válaszolta Owen. A pincérnő a férfira mutatott a ceruzájával. - Mikor veszitek le végre azt a ponyvát? - Nemsokára eljön annak is az ideje. - Már mindenkinek fúrja az oldalát a kíváncsiság - ingatta a fejét a nő, és elindult a konyha felé, hogy leadja a rendelést. - Tudjátok, mire gondolok? Az a ponyva olyan nagy várakozásokat gerjeszt, aminek talán nem tudunk majd megfelelni. Ryder vállat vont, és Beckettre nézett.
- Az a lényeg, hogy nem szemeteljük tele a járdát, és a munkásokat is védi valami a hőségtől. Mesélj a városi hercegnőről, Owen. - Hope Beaumont okos és szellemes - kezdte Owen. - Pont a megfelelő kérdéseket tette fel, köztük több olyat is, ami nekem eszembe sem jutott, vagy még nem értünk rá foglalkozni vele. Nagyon szexi hangja van, olyan, mint a sötét bársony. Igazán vonzó. - Szexi a hangja? Fel van véve. - Ryder hátradőlt a sörrel a kezében. - Látom, nem tetszik az ötlet, hogy egy kívülállót alkalmazzunk. - Szép lenne, ha mindent helybéliekkel tudnánk megval6sítani - mondta Beckett. De szükségünk van valakire, aki megfelel a követelményeknek. Ráadásul, ha elvállalja a munkát, és ideköltözik, akkor tíz vagy húsz év múlva ő is helybéli lesz. - Szombaton majd okosabbak leszünk. Szombat reggel találkozunk vele, és végigvezetjük a helyszínen - folytatta Owen. - Egyébként utánanéztem a nőnek a neten. - A férfi elővett néhány papírlapot az aktatáskájából, és mindegyik fivérének adott egyet. - Beszereztem néhány információt a washingtoni társasági életéről meg a viszonyáról azzal a fickóval, aki elhagyta. Egy terjedelmes cikket találtam a Washingtonianban a hotelről. Róla is sok szó esik benne. Ry városi hercegnőnek nevezte, mert Philadelphiából származik, és több szépségversenyt is nyert ott. Beckett éppen bele akart nézni a kezébe nyomott papírba, amikor trappoló lábak zaját hallotta a folyosón, és a következő pillanatban Clare három fia rontott be a helyiségbe. Kifulladva, csillogó szemmel beszélgettek a Megatouch nevű elektronikus játékról, amikor Harry észrevette a Montgomery fivéreket. - Sziasztok! Van egy dollárunk! - Nem adnátok kölcsön? Liam Beckettre nézett. - Pizzát kell vennünk, és közben játszhatunk a gépeken. Murphy az asztalhoz lépett, és szemügyre vette a három férfit. - Ti is játszhattok, ha van egy dollárotok. Vagy megkérhetem anyut, hogy adjon nektek is egyet. Beckett az ölébe ültette Murphyt, akinek sohasem tudott ellenállni. - Szerintem Owennek van egy dollára. Mi lenne, ha... A férfi elhallgatott, amikor Clare is belépett Kicsit zavartnak és megviseltnek tűnt. - Bocsánat Elég egy óvatlan pillanat, és máris kicsúsznak a kezemből. Bizonyára üzleti ügyekről beszélgettek - mondta, amikor észrevette a papírokat az asztalon. - Mindjárt eltüntetem a fiúkat, és... - Anya! - kiáltott fel Harry csalódott arccal. - Ha valaki itt hátul foglal helyet, akkor számíthat a zajra - nyugtatta meg a kedélyeket Ryder. - Nem zavarnak a fiúk. Ülj le te is hozzánk. - Éppen most meséltem Becknek, hogy szombaton találkozunk a barátnőddel - kezdte Owen. - Avery is ezt újságolta, de aztán a fiúk után kellett loholnom, mert kihasználták az alkalmat, és megszöktek. - Hogy haladsz a prospektussal? - Van néhány ötletem.
- Remek ötletei vannak - erősítette meg Avery, aki közben bejött a helyiségbe. - Néhányat megmutatott nekem. - Csak kósza fogalmazványok. Még többet kell látnom, hogy ráérezzek. - Most kéne körülnézned. Beckett, most átvihetnéd. - Avery... - morogta halkan Clare, és megpróbálta leplezni a felháborodását - Komolyan mondom! Az épület most üres, és sokkal jobban át lehet érezni a hangulatát, mint abban a nagy munkazajban. - A nő ártatlan arccal elmosolyodott. - Nem gondoljátok? - Dehogynem. - Murphy kipattant Beckett öléből, hogy a testvéreivel elmerüljön egy háromszereplős videojátékban. Beckett most hirtelen nem tudott mit kezdeni a két kezével. - Igen, persze. - De... Megzavartalak titeket a beszélgetésben. Ráadásul itt vannak a fiók is. - Majd mi vigyázunk rájuk. Megrendelem nekik a pizzát ajánlkozott Avery. - Így Hope-nak jobban be tudjuk mutatni a helyet, amikor holnap megérkezik. Leülök a helyedre, Beck, és a sört én állom. Én is iszom meg. - A nő felemelte a poharat, és belekortyolt - Ma este nem dolgozom - jelentette ki mosolyogva. Beckettnek nem maradt más választása, kénytelen volt felállni. - Rendben. Mehetünk? - Úgy tűnik. - Clare hűvös pillantást vetett Averyre, mielőtt az ajtó felé fordult - Néhány percre elmegyek Beckett-tel szólt oda a fiainak. - Addig Avery, Ryder és Owen vigyáz rátok. Viselkedjetek rendesen. - Rendben, anyu. - Harry komoly arccal figyelte a képernyőt. Clare és Beckett együtt léptek ki az étteremből. A nő hajába belekapott a szél, miközben felnézett az égre, ahol sötét felhők gomolyogtak. - Vihar lesz - jegyezte meg. 5. Beckett ügyelt arra, hogy egy lépés távolság legyen köztük, és a kezét is a zsebében tartotta, míg az épület mögé vezette a nőt ott kinyitotta a bezárt ajtót. A borult ég miatt korábban sötétedett, ezért menet közben felkapcsolta a csupasz égőket és a munkalámpákat. Vakító fény és sötét árnyak, gondolta. Csupasz falak és betonpadló. Nem egy csábos szerelmi fészek. Clare itt igazán biztonságban érezheti magát. - Be akarod fejezni a földszintet? - kérdezte Beckett. - Szeretnék látni még néhány vendégszobát. Talán végigmehetnénk az első emeleten. Nem akarom a végsőkig kihasználni Averyt meg a testvéreidet. - Egyáltalán nem használod ki őket Avery önként vállalkozott. - Ez igaz. Önként és dalolva. Beckett felvonta a szemöldökét, amikor meghallotta a nő barátságtalan megjegyzését. - Minden rendben van? - Miért ne lenne?
- Nos, akkor... - A férfi a lépcső felé indult. - A T & O-t meg az E & D-t már láttuk - kezdte. - Szerintem most menjünk az N & N-be. Nick is Nora - tette hozzá. - A cingár férfi - bólintott Clare. Igyekezett összeszedni a gondolatait, és felidézni a férfitól kapott mappa tartalmát. - Tetszenek a lámpák, és az ágy meg a fésülködőasztal is gyönyörű. És nagyon modern. - Egy kicsit elegáns, egy kicsit fényűző. - A férfi befordult az első emeleti folyosón. - A könyvtár ott lesz, és... - A könyvtár! Annyira szeretném látni azt a helyet! - Rendben. - A férfi balra fordult, és feloltotta az egyik munkalámpát a csupasz falon. - Most még elég homályos, mert csak egy frontra néző ablaka van. Ide teszünk egy asztalt, abban az alkóvban lesznek a beépített könyvszekrények. A kandallót is körülveszik a polcok, előtte egy nagy bőrheverő áll majd. A nő végigjárta a helyiséget. Már látta a könyvszekrényekről készült rajzokat, és azóta gyötörte a sóvárgás, hogy neki is kell egy olyan. Ne gondolj a sóvárgásra, figyelmeztette magát. - Igen. És azt is tudom, hogy ti készítitek el a szekrényeket - Meg a kandalló körüli polcrendszert Meg még néhány dolgot. - Jó érzés lehet, ha az ember építeni tud valamit. - Ezt biztosan te is ismered - mondta a férfi. - Hiszen egy családot építettél fel - tette hozzá, amikor a nő csodálkozva nézett rá. - Milyen kedves, hogy ezt mondod. - Clare az ajtóban állt, Beckett pedig a helyiség közepén. Furcsa ez a távolságtartás, gondolta Clare. Furcsa és kényelmetlen. Ideje tisztázni a helyzetet, határozta el végül. - Nem értem ezt az egészet. - Mit? - Haragszol rám, és el akarsz kerülni, vagy csak én képzelem így? Esetleg mindkettő igaz? - Nem tudom, miről beszélsz. - Már... egy jó ideje nem jártál a könyvesboltban. Utoljára akkor találkoztunk, amikor én voltam itt. Most egy helyiségben vagyunk, de a lehető legtávolabb állsz tőlem. Nézd, Beckett, sajnálom, ami történt, még akkor is, ha nem történt meg. - Sajnálod, ami nem történt meg? - nézett rá a férfi. - Az ég szerelmére! Csak magával ragadott a szoba, a fények és... valami. csak egy pillanat volt, ezért.. - A Pillanat - vágott a szavába Beckett. - Tessék? - Semmi. Azért mentegetőzöl, ami történt? - Pedig nem tudom, miért kéne mentegetőznöm, amikor nem is történt semmi. - A nőt elárasztották az indulatok, és ettől még jobban zavarba jött Nem tudom, hogy két felnőtt ember miért nem képes kezelni azt, ami nem történt meg, és miért viselkedik úgy, mintha megtörtént volna. És mi lenne, ha mégis megtörtént volna? Jól van, hagyjuk! - csattant fel, amikor a férfi csak némán meredt rá. - Inkább mutasd meg a következő szobát - Clare az ajtó felé indult - Nemsokára vissza kell mennem.
- Várj egy percet - A férfi megfogta Clare karját - Sajnálod, hogy nem történt meg? - Nem szeretem kínos helyzetbe hozni magam. - Zavarba hoztalak? - Nem. - A nő megrázta a fejét - Most viszont összezavarsz. Lehet De most már tényleg mindent tisztázniuk kéne. - Mi lenne, ha elölről kezdenénk? Odakint egy villám hasított végig az égen, és a kék ponyvával fedett ablakon át is bevilágította a helyiséget. A nő ijedten ugrott egyet, amikor nagyot dörrent az ég. - Csak egy mennydörgés. - Váratlanul ért, csak azért... - mondta Clare, a férfi szemébe nézve. - Nem félek a vihartól. - Hadd lássuk, milyen bátor vagy. Az eső eleredt odakint, és Beckett lassú, óvatos mozdulattal nyúlt Clare felé, hogy legyen ideje felmérni a reakcióit. A kezét Clare csípőjére tette, majd megsimogatta a derekát, és lehajtotta a fejét. Egy végtelennek tűnő pillanatig várt - aztán az ajkát a nő szájára szorította. Megérte ennyit várni erre a pillanatra, gondolta, miközben a két kezébe fogta Clare arcát. Már önmagában ez megérte. Ahogy a nő lágyan, remegve hozzásimul, és átöleli a két karjával. A következő villámláskor Clare már nem rezzent össze, hanem átadta magát a pillanat gyönyörének. Átölelnek és megérintenek, gondolta kábán. Egy férfi ízét érzi az ajkán. Az éveken át elfojtott érzékek áttörték a gátjukat, és mohón törtek a felszínre. Clare ökölbe szorította a kezét a férfi háta mögött, és elvette, amit kapott tőle. Nem, tényleg nem félt a vihartól. Aztán a férfi hátrahajolt, de Clare még mindig szédült, mintha felkapta volna a forgószél. - Erre már tizenhat éves korod óta vágyom - súgta Beckett. Clare elmosolyodott és felnevetett. - Ugyan már! . . - Rendben, bevallom, hogy még csak tizenöt voltál, de ez olyan szánalmasan hangzik. A n6 összeráncolta a szemöldökét. - Nem tudom, mit mondjak erre. - Akkor mi lenne, ha adnék neked egy kis időt, hogy átgondold? . A férfi megint megcsókolta, mire Clare-nek elállt a lélegzete, és minden tagja bizseregni kezdett. Gondolkodni? Lehetetlenség. - Beckett.. - Clare egy kicsit eltolta magától. - Kijöttem a gyakorlatból, és valószínűleg tényleg gondolkodnom kéne. De itt és most ez nehezemre esik. - Mi lenne, ha máshol és máskor ejtenénk meg? A nő megint felnevetett, de már nem olyan határozottan. - Talán ha... - Clare elhallgatott, és szimatolni kezdett a férfi nyaka körül. - Ez nem te vagy. - Tessék? - Megesküdtem volna, hogy a lonc illatát érzem.
- A hölgy szereti a loncot - A férfi megsimogatta Clare összefogott haját. Ezt is már évek óta szerette volna megtenni. Mint a napsütötte selyem, állapította meg kábán. - Kicsoda? - Elizabeth. Elizabeth-nek hívom, mert el6ször azt hittem, hogy ő az. Éppen az E & D-ben voltam. Elizabeth és Darcy szobájában. - Most komolyan egy kísértetről beszélsz? - Ez az épület már kétszázötven éve áll itt. Furcsának tartanám, ha nem lenne benne kísértet Nem minden és mindenki távozik örökre. Ez a kijelentés megérintette a nő szívét. - Nekem ez az egész olyan furcsa - csóválta meg a fejét. - A gyerekeim odaát játszanak, én pedig itt vagyok veled. Vissza kéne mennem. Ha ebben a tempóban folytatjuk, egy évbe is beletelik, mire végignézem az egész épületet. - Nem kell sietned. Menjünk el valahová holnap este. - Én... Nem tehetem. Meghívtam vacsorára Averyt és Hope-ot. És mielőtt felajánlanád a szombatot, mert remélem, hogy felajánlod, tehát... Megígértem a fiúknak. hogy szombaton maratoni filmnézést tartunk. Hétfőn kezdődik az iskola, Murphy-nek pedig az óvoda. Ez nagydolog. - Persze. Akkor majd máskor. Hamarosan. Szóljál, hogy mikor. - Talán jövő pénteken. Ha tudok szittert szerezni. - Akkor jövő pénteken. - A férfi egy könnyed csókkal pecsételte meg az egyezséget - De nehogy meggondold magad. A nő elfordult, mert legszívesebben megint közelebb húzódott volna Becketthez. - Elnézést, de a gyerekek... Nem is tudom, mióta vagyunk itt. Teljesen öszsze vagyok zavarodva. - Nem olyan régen. - A férfi megfogta Clare kezét, és végigvezette a folyosón. - Olyan álomszerű ez a hely - jegyezte meg a nő. - Ha jobban belegondolok, rengeteg kép és leírás merül fel bennem. Az a legfurcsább, hogy már akkor el tudtam képzelni a szobákat, amikor beszéltél róluk, és még bele sem néztem a dossziéba. EI kellett volna hoznom magammal. A könyvesboltban van. - Tényleg tudnánk használni. Mi lenne, ha lesietnénk, és áthoznánk? - Hát.. - Egy pillanat - A férfi kiengedte Clare-t, majd bezárta az ajtót, és elővette a telefonját, a föléjük magasodó terasz védelmében. - Szia, Ryder. A gyerekek jól vannak? - Igen, minden rendben. A két idősebbet eladtuk egy vándorcirkusznak, a tökmagot pedig elcseréltük egy karton sörre. Jó üzlet volt. - Még körülbelül öt percig távol leszünk. - Felőlem nyugodtan. Egyébként megették a pizzádat. A tökmag úgy rávetette magát a jalapeno paprikára, mintha cukorka lenne. - Várj. Mit kérsz a pizzára? - nézett a nőre. - Csak egy salátát akartam rendelni - válaszolta Clare, de amikor meglátta a férfi tekintetét, felsóhajtott - Akkor egy pepperónit. - Rendelj egy pepperónit - mondta Rydernek. - Öt perc. A férfi eltette a telefont, és megint megfogta Clare kezét - Veszek neked egy pizzát, és ez lesz az első igazi randevúnk. A gyerekek megették az enyémet. - Jaj, sajnálom.
- Én nem. Így legalább lehetőségem nyílik erre a randevúra. Az eső már nem zuhog annyira. Add ide a könyvesbolt kulcsát, és átmegyek a dossziéért. - Nem vagyok cukorból. Ráadásul könnyebb és gyorsabb, ha én kerítem elő, mert tudom, hogy hol van. Megkerülték az épületet - Tudtad, hogy Murphy szereti a jaIapeno paprikát? - Bármit megeszik. - A nő felnevetett, amikor Beckett nekiiramodott, magával húzva őt is. Élvezte, hogy az eső lehűti felhevült arcát, és összevizezi a haját. - Tudod mit, Beckett? Ez már most is egy nagyon szép első randi. Beckett nem úgy képzelte el a hagyományos első randevút, hogy közben három gyerek állandóan negyeddollárosokat kunyerál tőle, a két fivére és az étterem tulajdonosa pedig gardedámként veszi őket körül. A társaság ráadásul hangos kiáltásokkal videojátékozott, és egyre több ember gyúlt az asztal köré, hogy meghallgassa a legújabb híreket, vagy érdeklődjön a fogadóról. De egyáltalán nem zavarta, hogy így alakult Legalább a zsúfolt környezet megakadályozza a spekulációkat Nem bánta a városi pletykákat, mert tudta, hogy ez is hozzátartozik a mindennapokhoz, mégsem örült volna, ha a magánéletét a város éttermeiben tárgyalják ki, és úgy csámcsognak a részleteken, mint az ízletes falatokon. Egy idő után Clare összeterelte a fiait. - Még egy játékot! Kérlek! - Liam igazi mestere volt a könyörgésnek, és most is bevetette minden csáberejét - Csak még egyetlenegyet, anya. Nem vagyunk fáradtak. - Én viszont igen. Elfogytak a negyeddolIárosaim, ráadásul ki kell fizetnetek a most felhalmozott adósságotokat, úgyhogy holnap kitakarítjátok a szobátokat. Clare észrevette, hogy Liam a Montgomery fivérek felé sandít, és szigorúan összehúzta a szemét - Eszedbe ne jusson megint kunyerálni! - Sajnálom, haver. - Beckett tehetetlenül felemelte a kezét. - Egy anyával senki sem mer ujjat húzni. - Ne már, anya... - kezdte Liam a siránkozást, de Clare még jobban összehúzta a szemét. - Szerintem akartál valamit mondani Beckettnek, Rydernek, Owennek és Averynek. A kisfiú nagyot sóhajtott. - Köszönöm a negyeddollárosokat meg a pizzát meg mindent. - Legközelebb legyőzlek az Űrharcosban, tökmag - vigyorgott a gyerekre Ryder. - Az kizárt! Én foglak legyőzni! - ragyogott fel a fiú szeme. - Gyertek harcosok. - Avery felállt az asztaltól. - Kikísérlek titeket A búcsúzkodás után Clare az ajtó felé lökdöste a fiúkat A zajos társaság távozása után Owen megint elővette az aktatáskáját, ahová az iratokat süllyesztette, nehogy a játék hevében valami bajuk legyen. - Várj - fogta meg Ryder a kezét. - Inkább vigyük fel a holmit Beckhez. A jó ég tudja, ki csatlakozik még hozzánk, hogy kihívjon minket egy kis Szörny Vadászatra. - Rendben. - Owen felállt, és Beckettre mutatott - Menj, és fizesd ki a havi számlánkat.
- Hé! - kezdte a tiltakozást Beckett - Múlt hónapban én fizettem. Fent találkozunk. Mire felért, a fivérei már megrohamozták a konyhát, kerítettek maguknak sört meg chipset, és kényelembe helyezték magukat a nappaliban. Mindkettőnek volt kulcsa a lakásához. Dinka a padlón feküdt, és egy kis maradék pizzát falt Ryder Beckettre vigyorgott - Tehát ráhajtasz a szép szöszi Clare-re? - Nem hajtok rá, csak nem zárom ki a lehetőséget, hogy időnként találkozzak vele. - Hajt rá - állapította meg Owen tele szájjal. - Még most is odavagy érte, mint középiskolában. Megint pocsék dalszövegeket írsz a szívfájdalomról? - Szállj le rólam. Egyébként nem is voltak olyan rosszak. - De igen! - vágta rá Ryder. - Legalább most már nem kell hallgatnunk, ahogy zongorázol és bánatosan vonyítasz a nappaliban. Ugye te is észrevetted, hogy három kapcsolt része is van? - Nem kerülte el a figyelmemet. Na és? - Csak mondom. Én egyébként kedvelem a srácokat. Nem elkényeztetett kölykök és nem robotok. Beckett az egyik fotelba rogyott, és felvette a sört, amit a fivérei letettek elé. - Jövő héten elviszem valahová. Vacsorázni vagy talán moziba. - Régimódi - közölte Ryder a véleményét. - És kiszámítható - tette hozzá. - Lehet, de szerintem most egy régimódi és kiszámítható randira van szükség. Az az érzésem, hogy nem sokat randevúzott, amióta visszajött BoonsBoróba. - Kérdezd meg Averyt. Szinte össze vannak nőve. Beckett komoly arccal bólintott. - Talán majd érdeklődöm nála. - Én kihagynám a mozit, és rögtön a vacsorára térnék, egy olyan helyen, ahol nem néznek ki egy óra múlva. Több időtök lenne kettesben. - Ez még jobb ötlet - értett egyet Beckett. - Most, hogy segítettünk beindítani Beckett szerelmi életét, neki láthatunk a munkának? - türelmetlenkedett Ryder. Válaszképpen Owen megint el6vette a Hope-ról szóló fájlokat. - Ti is utánanézhettek, hogy szerezzünk még egy kis háttér-információt, mielőtt találkozunk vele. Ha megfelel a hírének, akkor egy igazi kincs ez a nő. Most pedig térjünk a következő ügyre. - A férfi prospektusokat vett elő a táskájából. - Ki kell választanunk a recepciós helyiség kandallójába a gázzal égő műrönköket, meg a J & R, a W & B és a könyvtárszoba gázkandallóját. Thompson holnap eljön, és még egyszer megnézi a terepet, aztán megbeszéljük, hová tegyük a gáztartályt, és merre vezessük a csöveket. Ez lesz hétfőn. Kedden pedig meg kell állapodnunk az udvarral kapcsolatban. A burkolatok, a dizájn, a hozzáférés a tartályhoz, a kerítés, a növények meg minden. - Ezen már én is dolgoztam - szólalt meg Beckett. - Ezért kell ott lenned. Kedden, négy órakor lesz a megbeszélés. Anya és Carolee is eljön. - Foglalkoznunk kell még néhány technikai problémával - vetette fel Ryder. - Még a hideg beállta előtt fel kell szerelni az összes klímaberendezést. És aztán jön a beüzemelés, az engedélyeztetés s a többi.
- Igen. Ezért a jöv6 héten találkozol Mike-kal a Care Services-től. Addig meg kell állapodnunk a részletekben. Nekem meg beszélnem kell Lutherrel a korlátok ügyében, hogy milyen legyen a végső dizájn meg a festés. Aztán ott vannak még a bejárati ajtók - folytatta Owen. Felosztották a munkát egymás közt, majd hosszasan vitáztak a gépészeti megoldásokról, de emiatt át kellett menniük Beckett irodájába, hogy megnézzék az alaprajzokat. Mire Beckett kitessékelte a fivéreit az ajtón, akár álmában is újra tudta volna rajzolni a terveket - a szerkezetit meg a gépészeit is. Pedig aznap éjjel csak Clare-re akart gondolni. Végre megcsókolta! Már tizenöt éve vágyott erre. És egy hét múlva csak az övé lesz egy egész estére. Owennek igaza volt, amikor egy nyugalmas vacsorát javasolt. Egy kis bor, egy kis beszélgetés. De miről beszélgethet két ember, akik szinte gyerekkoruk óta ismerik egymást? Persze sok mindent nem tudott még Clare-ről. Beckett az ablaknál állva nézte a sötétségbe burkolózó fogadót, és arra gondolt, hogy vajon mit fog megtudni a nőről. És mi történik azután? A következő napját teljesen lekötötték a munkával kapcsolatos gondok, kezdve az építésfelügyelő látogatásával, aki Ryder szerint önkényesen átértelmezte a szabályokat, és változtatásokat követelt a már beépített külső ajtókon. Beckett fél napot töltött Hagerstownban, mire sikerült lerendeznie az ügyet. Amikor hazaért, már várta a következő hír. A beszállító rosszul rendelte meg a padlólapokat az egyik fürdőszobához, egy másikhoz pedig rossz mintát hozatott. Ráadásul közölte, hogy a burkolójuk csak hat hét múlva tudja kezdeni a munkát. Szívesen átpasszolta volna a problémát Owennek, de a fivére már így is nyakig volt a munkában. Éppen az öntözőrendszerről tárgyalt a szerelőkkel. Beckett ezért az otthoni irodájába vonult, és a következő órát azzal töltötte, hogy visszaadja a csempekereskedőnek azt a sok bosszúságot, amit okozott nekik. Így legalább némi elégtételt érzett a beszélgetés után. Miután végzett, kivett egy kólát a hűtőből, lenyelt néhány aszpirint, majd visszament az utca másik oldalára. A parkolóban találkozott Owennel. - Hová mész? - kérdezte tőle. - Egy kicsit dolgozom a műhelyben. Ry mesélt nekem a csempemizériáról. Holnap reggel szétcsapok köztük. - Már megtettem. Vészgyűlést kell tartanunk. Hol van Ry? - Utoljára a másodikon láttam. Hadd mondjam el, anyának milyen ötletei támadtak a könyvesbolt melletti galériával kapcsolatban. - Ne most. Menjünk. Rydert a másodikon találták, amint éppen az ablakokhoz készített paneleket illesztette a helyére. - Tökéletesen passzol mindegyik - jelentette ki elégedett arccal. - És csodásan fest. Dinka egyetértően megbillentette a farkát, és valószínűleg abban reménykedett, hogy valaki ételt is rejtett az ablakokba.
- Ez az egyetlen dolog, ami ma rendben megy. - Mi újság? - A férfi a fivéreire nézett - Owen mesélte, hogy gáz van. - Mindjárt beszámolok róla, de előbb azt akarom mondani neked, hogy akkor se kötözködj az építési felügyelővel, ha egy ostoba hólyag. - Figyelj, Beck... - Nem! Igazad volt, de ha magadra haragítod, akkor a megyével húzol ujjat, és ezzel az egész projektet hátráltatod. A bejárati ajtók megfelelnek a szabályoknak, és megvan rájuk minden engedélyünk, úgyhogy maradnak. De hagyd, hogy ilyenkor mi végezzük Owennel a piszkos munkát. Másodszor... Ryder letette a szögbelövő pisztolyt - Add ide azt a kólát. - Kikapta Beckett kezéből az üveget. - Ha már mindenáron dorgálni akarsz, akkor megérdemlek egy kis finomságot. A finomság hallatán Dinka hevesebben kezdte el csóválni a farkát. Ryder a kutyára mordult. - Ez az enyém! - Még nincs vége a kellemetlenségeknek - folytatta Beckett. - Beszéltem a csempekereskedővel, aki megpróbálta bebeszélni nekem, hogy ó nem hibázott, csak egyszerre akarta megrendelni az egész szállítmányt, és a többit csak későbbre várja. Ez azért is ostobaság, mert tudjuk, hogy bármit rendelünk tőlük, hetekig tart, mire ideér. Owen elvette a kólát Rydertól. - Ajánlották őket, nagyon jó volt a fellépésük, és esküdöztek, hogy képesek megfelelni a követelményeknek - morogta Owen. - Megtanultuk a leckét. - Nem hibáztatlak, illetve csak részben. A kereskedő viszont bánhatja a dolgot, mert most a saját költségén vadászhat arra a csempére, ami nem érkezett meg. És tíz százalék kedvezményt kapunk az okozott kényelmetlenségért. Beszéltem a tulajjal. - Szép munka - jegyezte meg Owen. - Apától tanultam. Ezentúl mindennap rájuk telefonálunk, nehogy megint összekavarjanak valamit. - Rajta leszek. - És nem ők fogják elvégezni a burkolást. - Mi van? Ezt hogy érted? - Nem te töltöttél két órát a telefonnál, és hallgattad a tulajdonos mismásolását meg a szánalmas kifogásait. Az ilyen cégekkel nem foglalkozunk. A csempét most már tőlük hozatjuk, mert nagyobb kárunk keletkezne, ha új partnert kéne keresnünk, de esküszöm, hogy több munkát nem kapnak tőlünk. . - Én egyetértek Beckkel - jelentette ki Ryder. - De te is tudod, hogy milyen sok különleges csempénk és burkolólapunk van. Drága import cuccok, üvegcsempék, bonyolult minták. Tapasztalt szakemberekre van szükségünk, és egy nagy létszámú gárdára. - Egy másik cég tulajdonosa nemsokára itt lesz, megnézni a melót. Annak idején tőle is kaptunk névjegykártyát. Helybéli, van szabad kapacitása, és három referenciát is adott, hogy ellenőrizzem le. Megtettem. Te fogsz vele beszélni - mondta Owennek. - Ha úgy véled, hogy nem birkózik meg a munkával, akkor keress va1aki mást. Előbb-utóbb találni fogunk. Ez elvi kérdés.
- Látom, alaposan felhúztad magad - vigyorgott Ryder. Egyébként szerintem igaza van - tette hozzá Owenre nézve. - Remek. Nagyszerű. - Owen megdörzsölte az arcát. - Jézusom. Beckett odanyújtotta neki az aszpirines üveget, amit már a zsebébe dugott. - Köszönöm. - Na és mi van anya ötletével? Owen lenyelt néhány aszpirint, és leöblítette kólával. - Lehet, hogy megint szükséged lesz a gyógyszerre. Most, hogy a galéria kiköltözött abból a helyiségből, anya egy ajándékboltot akar nyitni, ami kapcsolatban állna a fogadóval. - Erről már hallottam. - Csak azt nem tudod, hogy most akarja. - Hogyhogy most? Most nem lehet. Owen szánakozó pillantást vetett a testvérére. - Akkor ezt te mondd meg neki. Éppen odaát van egy színská1ás legyezővel, egy jegyzetfüzettel meg egy mérőszalaggal. - Ó, te jóságos ég! - Beckett megdörzsölte a tarkóját. Éppen most, amikor már kezdett csillapodni a fejfájása! - De ti is jöttök. Nem akarok egyedül maradni vele. - Nekem jobb itt - jelentette ki Ryder. - Szeretem a csendet és a nyugalmat. - Akkor hozd a kalapácsodat. Lehet, hogy szükségünk lesz rá. Néhány éve az ő tulajdonukba került a könyvesbolt mögötti üzlethelyiség, ami több átalakuláson is átesett az idők során. Utoljára egy kis galéria és képkeretező üzlet működött ott, de nemrég a folyó túlsó oldalára, egy nagyobb helyiségbe költözött. Beckett odanézett, és az ajtó melletti kirakaton át megpillantotta az anyját, aki az üres helyiségben állt egy színskálalegyezőt tartva a falhoz. A pokolba! Az asszony felnézett, amikor a fiai beléptek. - Sziasztok, fiúk. Mit szóltok ehhez a sárgához? Nagyon szép meleg, ugyanakkor elég visszafogott, és nem vonja el a figyelmet a műtárgyakról. - Nézd, anya... - És azt a falat félig le kéne bontanunk. Kinyitná a teret, és mögötte látni lehetne a kis konyhát. Ahhoz szinte egyáltalán nem kell nyúlni, mert vannak edények, vágódeszkák, minden. Ott van mellette az iroda. Nem kell ajtó, talán csak egy üveggyöngyből font függöny, ami még egy kis színt visz a helyiségbe. Odafent pedig... - Anya, ez mind nagyszerű, de talán elkerülte a figyelmedet, hogy nyakig vagyunk a munkában az utca másik oldalán. A nő Beckettre mosolygott, és megveregette az arcát - Ez nem sok. csak egy kis kozmetikáról van szó. - Kivenni egy falat.. - Egy kis falat - Az asszony lehajolt, és megsimogatta Dinkát - csak festésre van szükség, meg a vécébe kell egy új mosdókagyló. Kicsit fe1frissíteni az egészet. Biztosan tudtok néhány embert nélkülözni, amíg megérkeznek a padlólapok. - De...
- Ugye nem akarjuk üresen hagyni ezt a helyet? - A nő csípőre tette a kezét és körülnézett - Oda kell egy pult a kasszának. Egy kicsi, egyszerű pult. Meg tudod építeni, Owen? - Nos... Persze. - Gyáva - morogta Beckett, miközben az anyjuk odébb lépett, hogy szemügyre vegye a szűk mellékhelyiséget. - Tudom, testvér. - Egy falra szerelt mosdó, egy új vécé, egy szép kis tükör, egy Iámpa... és már kész is. Aztán csak ki kell festeni, venni még néhány világítótestet, és ennyi. Persze kívülről is le fogjuk festeni. Majd olyan színt választok, ami illik a fogadóhoz. - Anya, még ha ide is tudnék küldeni néhány munkást.. Ha elkészül, akkor is kell majd valaki, aki vezeti. És fel kell tölteni a készleteket, hogy... - Az már megvan, emiatt ne aggódj. Már beszéltem Madeline-nel, a könyvklubból. Te is ismered Madeline Cramert - folytatta Justine, és vidám, ellenállhatatlan modorával lehetetlenné tett minden további tiltakozást - Azelőtt képzőművészeti galériát vezetett Hagerstownban. - Igen, persze, de... - Rengeteg helybéli mesterembert és művészt ismer. Helyi alkotók munkáit fogjuk árusítani, és egy állandó kiállítás is lesz, hogy megmutassuk, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek. - Justine mosolyogva körülnézett homlokán a napszemüvegével, kezében a színskálalegyezőjével. - Csodálatos lesz. Beckett nem tudott vitába szállni vele. Az anyja mindig lefegyverezte. - Csak akkor küldhetünk át ide valakit, ha éppen nincs rá szükség a fogadóban. - Hát persze, drágám. Ry, van egy kis időd? Segítenél lemérni azt a falat? - Persze. - Ugye milyen jó móka lesz? - Az asszony megfordult, és ragyogó mosolyt villantott a fiaira. - A városnak adunk egy újabb vállalkozást, a helyi művészeknek pedig egy csodálatos helyet, ahol elhelyezhetik és értékesíthetik az alkotásaikat Ráadásul ezzel is előkészítjük a fogadó megnyitását. Az asszony csípőre tette a kezét. - Van valamelyikőtöknek randevúja ma este? - Ki ér rá ilyesmire? - morogta Owen. - Nekem nincs. Amikor a másik két fia is tagadóan ingatta a fejét, az asszony felsóhajtott, és lehajolt Dinkához. - Mikor lesznek lányaim és unokáim, ha a fiók nem csipkedik magukat? Mi lenne, ha eljönnétek ma vacsorára? Útközben bevásárolok, és készítek nektek egy felséges lakomát és közben tovább bombázza őket a legújabb ötlete részleteivel, gondolta Beckett. Nem baj. - Én benne vagyok. - Beckett megfordult, amikor Clare bedugta a fejét az ajtón. - Sziasztok. Családi kupaktanács? - érdeklődött vidáman a nő. - Épp most fejeztük be - magyarázta Justine. - Olyan szomorúnak tűnik most ez a helyiség. Sajnálom, hogy elment a galéria, de tudom, hogy jobb helye lesz Shepherdstownban. - Nem marad sokáig ilyen szomorú. Éppen rád van szükségem. - Justine megint felemelte a színskálás legyezőt - Mit szólnál ehhez a színhez a falon? - Nagyon tetszik. Meleg, mint a napsugár, mégsem túl vakító. Máris van egy új bérlőtök?
- Mi vagyunk az új bérlő! Ezek szerint mostanában nem beszéltél Madeline-nel. - A legutóbbi klubgyűlésünk óta nem. Az anyja magyarázni kezdte Clare-nek a terveit, akire láthatóan átragadt a lelkesedés. Beckett közben kisétált a helyiségbő1, és leült a könyvesbolt verandájára vezető lépcsőre. Majd megoldjuk, gondolta. Beosztják a munkások idejét, beszerzik az anyagokat. Ö is tud rá id6t szakítani, ha nincs szükség nagyszabású újratervezésre. Még engedély sem kell, mert nem lesznek nagy szerkezeti változások, és megőrzik az üzlethelyiség profilját. Owen majd elintézi az engedélyeket, a papírmunkát meg a többit De akkor is a lehető1egrosszabb az időzítés. Ráadásul egy pocsék nap végén. Legalább finom házi kosztot kap. Az anyja Clare-rel együtt jött ki a helyiségből, és most a külső falhoz tartotta a színskálát. Aztán a szemöldökét ráncolva Beckettre nézett: - Nagyon letörtnek látszol, kedvesem. - Nehéz napom volt, teljesen ki vagyok zsigerelve. De majd később elmesélünk mindent - tette hozzá, mielőtt az asszony faggatni kezdi. - Azt remélem is. Most pedig menj előre, és vidd haza Clare-t. - Ó, nem szükséges. Jólesik egy kis séta. - Miért gyalogolsz? - kérdezte Beckett. - Majdnem egy mérföld az út. 6. - Alig több fél mérföldnél, és szeretek sétálni. A szitterem kocsija elromlott, ezért ott hagytam az enyémet a biztonság kedvéért Nem akarom, hogy eljöjjön értem, mert akkor be kéne zsuppolnia a fiúkat a kocsiba. - Hazaviszlek. - Igazán nem kell fáradnod ezzel. - Velem vitába szállhatsz - mondta Beckett és felállt -, de anyámmal nem érdemes ujjat húzni. - A férfi Justine-hoz lépett, és megpuszilta. - Emlékeztesd Ry-t és Owent, hogy nemsokára jön a csempés. - Rendben. - Viszlát, rabszolgahajcsár. - Köszönöm, hogy hazaviszel- mondta Clare a férfi teherautójához menet. Főleg azért, mert tényleg fáradtnak látszol. - Igazából nem is vagyok fáradt, csak sokat idegeskedtem ma. - Gondok a fogadóval? - Ma többször is előfordult, hogy legszívesebben egy fejszével támadtam volna valakire, de kénytelen voltam civilizáltan telefonálgatni. Remélem, hosszú távon megéri - tette hozzá a fogadó épülete felé pillantva. - Úgy lesz. Most pedig itt ez az ajándékbolt. Annyira izgalmas! - Fél év múlva is elég izgalmas lett volna. - Beckett kinyitotta a teherautó utas oldali ajtaját, az ülésről levett egy dossziét, egy vastag jegyzetfüzetet meg egy ócska törülközőt. - De főleg csak festésre szorul, nem? A férfi megfordult, és merőn a nőre nézett.
- Anyánál olyan nincs, hogy csak festeni kell. Milyen csodás illatod van! tette hozzá váratlanul. Egy elhaladó autó rájuk dudált. Beckett intett az ácsnak, aki elhajtott mellettük. Közben Clare elfoglalta a helyét a teherautóban. - Áll még a péntek este? - Alva ráér vigyázni a gyerekekre. - Jó. - A férfi egy pillanatig még kiélvezte, hogy Clare-t a kocsijában láthatja, és terveket szőnek a péntek estére. - A hét óra megfelel? - Igen, tökéletes. - Jó - ismételte meg Beckett, aztán becsukta az ajtót, megkerülte a járművet, és beült a volán mögé. - A gyerekek örülnek az iskolának? - Liam nagyon izgatott, és Murphy is, de ő még az új Power Rangers uzsonnás dobozának örül. Harry pedig még mindig úgy tesz, mint akit nem izgat a dolog. Beckett kiállt a parkolóból, és a lámpánál balra fordult. - És te hogy érzed magad? - Megvettük a cipőket, a hátizsákokat, az uzsonnás dobozokat, a festékeket, a ceruzákat, a füzeteket, úgyhogy vége az őrült bevásárló körutaknak, hála az égnek. Mivel most már Murphyt is egész nap biztos helyen tudhatom, sokkal több időm lesz, és ez megkönnyíti az életemet... - De? - De... A kisfiam óvodába jár. Nemrég még a karomban vittem, most pedig ő cipeli a kis hátizsákját. Harry már félig elvégezte az általános iskolát. Ez is olyan hihetetlen. Úgyhogy hétfő reggel leadom őket, aztán hazamegyek, és jól kisírom magam. Ennyi. - Én mindig azt hittem, hogy anyánk örömtáncot lejtett, amikor az iskolabuszhoz sétáltunk. - Az örömtánc majd a sírás után jön. - Értem. - Beckett beállt a parkolóba a nő minibusza mögé. - Nem hívhatlak be vacsorára, mert Averyt és Hope-ot várom. - Nem gond. Anya egy fergeteges lakomával próbál megzsarolni minket. A nő habozott, és oldalról a férfira sandított. - Ha van egy perced, bejöhetsz egy hideg italra, vagy... - Van egy percem. - A férfi mindkettejüket próbára tette, amikor odahajolt, hogy kinyissa neki az ajtót, és a zölden csillogó szürke szempárba nézett. Csodás. A közeledben lehetek, és közben nem kell úgy tennem, mintha nem akarnék a közeledben lenni. - Furcsa ezt hallani. - Jól vagy rosszul furcsa? - Jó és furcsa - mondta a nő, és kiszállt a kocsiból. Beckett nem ismerte igazán a házát, bár néhányszor már volt bent Nem sokkal a megvásárlása után. CIare megbízta Rydert valami munkával, és ő is segített neki. Örült a lehetőségnek, hogy a közelében lehetett. Clare néhányszor vendégeket hívott grillezni, ezért már a kertjében meg a konyhájában is járt. De mégsem ismerte a helyet, és nem tudta, hogyan működik a hétköznapo-kon. Pedig éppen ez érdekelte őt az épületekben meg az embe-
rekben, akik bennük élnek vagy dolgoznak. És CIare-ről mindent szeretne tudni. Most alaposan szemügyre vette a házat. A kis kertbe virágokat ültetett, és látszott rajtuk, hogy ápolja is őket, mégis kissé kókadtak voltak a nagy hőségben. A pázsitra is fért volna a nyírás. Segíthetek a fűnyírásban, gondolta. A kék bejárati ajtót egy rézkopogtató díszítette. A házba lépve azonnal a nappaliban találta magát, ahol egy kék-zöld csíkos heverő meg néhány zöld fotel állt. A keményfa padlón néhány matchbox maradványai hevertek. Az egész falat elfoglalta a könyvszekrény, amelyet segített megépíteni. Örömmel látta, hogy Clare jól kihasználta, könyvekkel, családi képekkel és csecsebecsékkel pakolva tele a polcokat. - Gyere hátra a konyhába. Odafelé menet a férfi egy pillanatra megállt egy kis szoba ajtajában. A falakon térképeket és posztereket látott, a színes dobozokban pedig játékok voltak, de a padlón is maradt belőlük bőven. Nézte a gyerek méretű babzsák fotelokat, a kis asztalokat és a nagy felfordulást, amit csak három kisfiú tud - csinálni. - Szép. - Nagyon helyes. - Itt együtt lehetnek, és egy kicsit megszabadulnak tőlem. A nő már belépett az étkezővel egybenyitott konyhába. Fehér háztartási gépek és sötét szekrények. A tűzhely és a hűtőszekrény között egy fehér pulton friss nyári gyümölcsök mosolyogtak egy fatálban. A hűtőszekrényt a gyerekek rajzai borították, és egy havi naptár részletes beosztással. A négyszögletes faasztal körül négy szék állt. - A gyerekek biztosan hátul vannak. Egy pillanat. A nő az ajtóhoz ment, és kikiáltott a szúnyoghálón. - Sziasztok, fiúk! Izgatott kiabálás és éljenzés volt a válasz, és Beckett látta, hogy a nő arca felragyog. - Clare! Miért nem hívtál fel? Elhoztalak volna. - Hazahoztak. Semmi gond. Beckett hallotta, hogy valaki elhúz egy széket, és a következő pillanatban Alva Ridenour jelent meg az ajtóban. Az asszony Beckettet is tanította általános iskolában. Most is a szokásos fémkeretes szemüveg ült az orrán, és az évek során hófehérré vált haját szigorú kontyba kötötte, akárcsak régen. - Nahát, Beckett Montgomery! Nem is tudtam, hogy taxizol. Elviszem, ahová csak kívánja, Mrs. Ridenor. Magának nem kapcsolom be a taxiórát Az idősebb hölgy kinyitotta a szúnyoghálós ajtót, és a gyerekek megrohanták Clare-t, hogy rázúdítsák a nap kalandjait, kérdéseit, kéréseit és panaszait Alva megkerülte őket, és megbökte Beckett vállát. - Mikor fejezitek már végre be azt a szállodát? - Még eltart egy darabig, de ha kész lesz, személyesen fogom végigvezetni rajta. - Kell segítség a kocsijához?
- Nem. A férjemnek sikerült bemenni vele a szervizbe. - Hogy van az édesanyád? - Elfoglalt, és minket is elfoglal. - Ez így van rendjén. Senki sem szereti a lusta fiúkat Clare, most már mennem kell. - Hazaviszem, Mrs. Ridenour. - Csak két házzal lejjebb lakom, Beckett. Nyomoréknak nézek ki? - Nem, asszonyom. - Ti pedig, fiúk... - Az asszonya régi tanítónős hangján szólalt meg, és a három gyerek azonnal elnémult - Hagyjátok, hogy az anyátok kifújja magát És amikor legközelebb találkozunk, mindent tudni akarok az első iskolai napotokról. Liam, te pedig szedd össze azokat a kisautókat a nappaliban. - De Murphy... - Te hoztad le őket, te szeded fel őket - A nő Clare-re kacsintott - Most pedig megyek. - Köszönöm, Alva. - Ja, és süteményt meg tejet ígértem nekik, ha egy fél óráig nem veszekszenek. Sikerült nekik. - Akkor kapnak sütit és tejet. - És te ma veszekedtél a testvéreiddel, Beckett? - nézett a férfira Alva. - Az elmúlt fél órában nem. Az asszony felnevetett az ajtó felé menet. Murphy megrántotta Beckett karját. - Akarod látni a Power Ranger-harcosaimat? - Megvan a Vörös Ranger a Mystic Force-ból? Murphy szeme tágra nyílt a lelkesedéstől. Gyorsan bólintott, és kiviharzott a szobából. - Mosd meg a kezed! - kiáltott utána Clare. - Most nem menekülsz - súgta oda Beckettnek. - Mossatok kezet, ha süteményt akartok - mondta a másik két fiúnak. A gyerekek elsiettek. - Ez Murphy legújabb mániája. Power Rangers-ös bábuk, DVD-k, pizsamák, pólók, kosztümök, járművek. Az áprilisi születésnapján is Power Rangers volt a téma. - Én is néztem őket a tévében. Már körülbelül tizenkét éves voltam, és egy kicsit dedósnak tartottam, mégis rajongtam értük. Beszéd közben nézte, ahogy a nő kistányérokat vesz ki egy szekrényből, és az asztalra helyezi őket. Power Rangers, Pókember és X-men. - Melyik az enyém? - Tessék? - Én nem kapok sütit, tejet meg egy szuperhős tányért? - Jaj, dehogynem. - A nő láthatóan meglepődött, és odament a szekrényhez, hogy kivegyen még egy tányért. - Han Solo. - Tökéletes. Halloweenkor Han Solónak öltöztem fel. - Hány éves voltál? - Huszonhét. Beckett szerette Clare nevetését, és megfogta a kezét, amikor a tányért meg a négy színes műanyag poharat az asztalhoz vitte. - Clare...
- Megvan az ÖSSZES! - Murphy egy harci bábukkal megrakott fehér műanyag vödröt cipelt be a konyhába. - Látod, ez a Megazord, ez meg a Dzsungelerő. És még a Rózsaszín Ranger is megvan, pedig ő nő. Beckett leguggolt, és kezébe vette az egyik Zöld Rangert. - Ez igazán bámulatos gyűjtemény, haver. Murphy tágra nyílt szemmel, komolyan bólintott. - Tudom. Beckett majdnem egy órát maradt. A távozásakor Clare legszívesebben megcsókolta volna, amiért ilyen jól elszórakoztatta a fiait. És egyszer sem tűnt unottnak vagy ingerültnek, pedig főleg szuperhősökről, erőkről, szövetségesekről és ellenségekről beszélgettek. De nem csókolta meg. Hát persze, hogy nem, gondolta Clare, miközben a négyfelé vágott burgonyákat megkente olíva olajjal meg fűszerekkel, és betette őket a sütőbe. Kicsit kínos lett volna a három gyerek előtt, akik a nyakukon lógtak. A mosogatóba tette a vágódeszkát, még egy pillantást vetett a gyerekekre, akik a szüleitől kapott videojátékkal játszottak, majd nekilátott fokhagymát zúzni a csirke páclevéhez. Annyira élvezték, hogy egy férfival játszhatnak! Persze ott volt nekik az apja meg Clint papája, amikor meglátogatta őket. Meg Joe, Alva férje. De igazából nem volt a közelükben egy olyan férfi sem, aki... Nos, aki annyi idős, mint az apjuk lenne. Ezért volt olyan szép az az egy óra, amit Beckett velük töltött. Most le van maradva a főzéssel, de nem baj, majd a tervezettnél egy kicsit később lesz a vacsora. Szép az este, és ehetnek a teraszon. Aztán lefekvés előtt a fiók még játszhatnak egy kicsit a kertben. Összeállította az alapanyagokat, a páclevet a csirkemellekre öntötte, lefedte az edényt, és lejjebb vette a hőfokot Clare élvezte, hogy a konyhában időzhet, hallgatta a fiai vidám hangját, a szomszéd kutya ugatását Közben már ínycsiklandó illatok áradtak a sütőből. Kinézett az ablakon. A hétvégén gazoIni kell a konyhakertben, és ideje lecsipkedni a fűszernövényeket. És várja még a mosás is, amit előző este nem csinált meg, mert olyan sokáig maradtak a Vestában. Amikor megcsókolta Beckettet a félhomályos fogadóban. Ostobaság ezen ennyit töprengeni, gondolta. Clint halála óta csókolózott már más férfiakkal is. Nos, kettővel, aki férfinak tekinthető. Az egyik az anyja szomszédjának a fia volt, egy nagyon kedves könyvelő, aki Brunswickban élt és dolgozott. Három randevú és két meglehetősen kellemes csók lett a dologból. És egyik részről sem támadt őszinte érdeklődés vagy vonzalom. Aztán jött Laurie nénikéjének az ismerőse, egy hagerstowni ingatlanügyvéd. Igazán jóképű férfi volt, elég érdekes is, de nemrég vált el, és állandóan a volt felesége miatt kesergett. Egy randevú és egy búcsúcsók. Aztán még virágot is küldött neki, elnézést kérve, hogy egész este az exéről beszélt. Mennyi ideje már ennek? Clare számolgatni kezdett répapucolás közben. Harry leesett a triciklijéről és letörte az első tejfogát aznap reggel, amikor a könyvelővel vacsorázott, tehát ötéves volt Istenem, már három éve? És egy
nappal azután találkozott az ügyvéddel, hogy Murphyt a kiságyból a nagy ágyba költöztette, mert hároméves lett Vagyis két évvel ezelőtt. Mi a furcsább? Hogy a fiaival kapcsolatos eseményekhez köti ezeket az emlékeket, vagy az, hogy már két éve eszébe sem jutott randevúzni? Valószínűleg mindkettő. A csirke már a borban meg a fűszeres lében párolódott, amikor meghallotta a bejárati ajtó nyílását és Avery vidám kiáltását. - Megjöttünk, és tele vagyunk ajándékokkal! - Itt vagyok hátul! - Clare még egyszer kinézett az ablakon, aztán előresietett. – Hope! - Megragadta és megölelte a rég nem látott barátnőjét - csodásan nézel ki. Ez tagadhatatlan volt. A nő szinte sugárzott a csinos nyári szoknyában és a fodros, vörös topban. - Örülök, hogy végre látlak. - Hope viszonozta az ölelést, és jól megszorongatta Clare-t - Istenem, de régen nem találkoztunk. Mi ez a csodás illat? - Készül a vacsora, de egy kis késésben vagyok. Jaj, de szép napraforgók! - Nem tudtam ellenállni nekik. - Imádom őket. Gyertek hátra. - Hol vannak a kis szerelmeim? - Hope megrázta a magával hozott három ajándékzacskót - Nem kell mindig ajándékokat hoznod nekik - méltatlankodott Clare. - De amikor nekem is legalább olyan nagy örömet okoz. - Én pedig bort hoztam. - Avery megveregette a karjában tartott szatyrot. - Aminek meg én örülök. Nyissuk ki, és kezdődjön a buli. Hope nevetve kiment a kertbe, és a gyerekek megrohamozták ót meg a szatyrokat. Clare a szúnyoghálón át nézte őket, míg Avery kinyitotta a bort. A fiúk imádták Hope-ot, akár hozott ajándékot, akár nem. Tényleg bámulatosan nézett ki. Csábító külső, vonzó hang. Hátul V alakban vágott rövid hajából néhány hosszabb tincs az arcába hullott, és kiemelte finom vonásait. Igéző tekintetű szemét hosszú, sötét pillák árnyékolták. Clare tudta, hogy a testét is gondosan karbantartja, és a ruhája alatt sportos, mégis nőies idomok lapulnak. - Istenem, milyen gyönyörű! - Tudom. Könnyű lenne gyűlölni. - Avery átnyújtott Clare-nek egy pohár bort. – De mi annál sokkal különbek vagyunk, és a szépsége ellenére is szeretjük. Rá kell beszélnünk, hogy fogadja el ezt az állást. - De ha úgy dönt, hogy nem akarja... - Van egy ösztönös megérzésem. - Avery jelentőségteljes pillantást vetett Clare-re, - Ez az ősi McTavish-megérzés. Senkinek sem ajánlom, hogy lebecsülje a híres McTavish-féle megérzést. Hope boldogtalan Washingtonban. - Nem csoda - morogta Clare, és megint elfogta a méreg, mert eszébe jutott Hope exe. - Egy ideig hangoztatta. hogy visszamegy PhiIadelphiába, vagy megpróbálja Chicagót, de én tudom, igen tudom, hogy nem azt kell tennie. Itt kell lennie, velünk. - Nos, én megteszem. ami tőlem telik, és az egekig magasztalom a szállodát meg a Montgomery családot. De a végén mégiscsak ő dönt. - A nő átkarolta Avery derekát. - De nagyon jó, hogy most mind a ketten itt vagytok.
Vacsora közben is erre gondolt, míg együtt élvezték az ételt, a bort és gyönyörködtek az asztal közepén virító napraforgók látványában. Hagyta, hogy vacsora után a fiók még sötétedésig rohangásszanak a kertben, de akkor felállt. - Éjszakára karámba zárom a kölyköket. - Kell egy ki segítség, hogy befogd őket? - ajánlkozott Avery. - Nem, elintézem egyedül is. - Az jó, mert egy ilyen vacsora 'és desszert után nem biztos, hogy meg tudnék mozdulni. Clare behívta a fiúkat, mire a szokásos nyafogás és tiltakozás volt a válasz. - Megállapodtunk! - emlékeztette őket. - Köszönjetek el. A fiók lehorgasztott fejjel engedelmeskedtek, és bevánszorogtak a házba, mint a láncra vert rabok. Mire Clare visszaért, a barátnői már leszedték az asztalt. - Azt mondanám, hogy nem kellett volna, de örülök, hogy megcsináltátok. - A nő lerogyott a székre, és a poharáért nyúlt, amit Avery újratöltött. - Istenem, de jól érzem magam. Milyen jó lenne, ha ezt bármikor meg tudnánk tenni. - Amióta ideértem, Avery a panziót fényezi. - Nos, akkor én jövök. - Clare kiegyenesedett és előrehajolt. - Ez több mint egy panzió. Szerintem tényleg meglesz benne egy panzió melegsége és meghittsége, de egy ötcsillagos szálloda pompájával ötvözve. Néhány részében már jártam, és megéreztem a hangulatát, megnéztem a bútorokról meg a berendezésről készült prospektusokat, fényképeket. Nem győztem ámulni és bámulni. - Ott élni, ahol dolgozol? - Hope megemelte a vállát. - Vannak előnyei és hátrányai is. - Ugyan már, Hope, hiszen gyakorlatilag a Wickhamban éltél. - Lehet. - A nő ezt nem tagadhatta, ezért inkább sóhajtott egy nagyot - A felfújt hólyag és a luficici hivatalosan is bejelentette az eljegyzést. - Megérdemlik egymást - morogta Avery. - Igen. A plasztikázott kígyó a múlt héten besétált az irodámba, hogy megbeszéljük az esküvő terveit, mert a hotelban tartják a fogadást. - Átkozott szuka. - Nem tiltakozom a kifejezés ellen. - Hope Avery felé emelte a poharát. Tegnap behívatott a nagyfőnök a szerződésem miatt, ami nemsokára lejár. Fizetésemelést ajánlott, amit visszautasítottam, mondván, hogy be akarom nyújtani a felmondásomat. Őszintén meg volt döbbenve. - Tényleg azt hitte, hogy ott maradsz, miután a fia úgy bánt veled? - háborgott Clare. - Úgy tűnik, igen. Amikor rájött, hogy komolyan beszélek, megduplázta a fizetésemet. - A nő felvonta az egyik szemöldökét, és megint megemelte a poharát. - Szemrebbenés nélkül megduplázta! Ez rendkívül nagy elégtételt jelentett, de az még jobban esett, amikor visszautasítottam. Annyira feldühítettem, hogy eltekint a szerződés szerint még hátralévő felmondási időtől. - Kirúgott? - Nem, nem rúgott ki. - Hope elmosolyodott, amikor meglátta Clare felháborodott arcát - csak megegyeztünk, hogy mivel néhány hét múlva úgyis távoznék, ezért már most elmehetek. Úgyhogy végeztem velük.
- És jól vagy? - Clare odahajolt, és megszorította Hope kezét. - Igen. Tényleg. Jövő héten lesz egy állásinterjúm Chicagóban, egy folyamatban van Philadelphiában, egy másik pedig Connecticutban. - Maradj velünk. Hope is megszorította Clare kezét. - Nem vetem el az ötletet, mert akkor nem lennék itt. Bevallom, érdekel, amit ezek az emberek csinálnak. Látni akarom és ráérezni a hangulatára. Nagy előny, hogy ilyen közel lehetnék hozzád meg Averyhez, de a munkának is meg kell felelnie. - Ugyanúgy rád van szabva, mint a legjobb kosztümöd. Rendben van, ne higgy nekem - tette hozzá Avery, és ravasz mosollyal hátradőlt a székén. Majd meglátod a saját szemeddel. - A várost is szeretem, és mindig szívesen eltöltöttem itt néhány napot, amikor meglátogattalak titeket Úgyhogy meséljetek még a Montgomery famíliáról. Avery már elmondta a legfontosabb tényeket Anya és három fia. Az apa meghalt, és körülbelül tíz éve ő alapította az építési vállalkozást Több ingatlanjuk is van a városban meg a város környékén. - Megmentették a fogadó épületét Már úgy volt, hogy egyszerűen le fogják dózerolni, olyan rossz állapotba került Pedig az bún lett volna. - Emlékszem, hogy nézett ki a legutóbbi látogatásaim alkalmával- jegyezte meg Hope. - Nem kis dolog helyrehozni. - A fiúknak jó szeme van, és nagyon tehetségesek. Ráadásul mindhárman remek ácsok és asztalosok. Ezt a teraszt is ők építették. - Ryder a legidősebb - folytatta Avery. - Ennek a projektnek ő az építésvezetője. Owen a részletekkel foglalkozik, ő végzi a számításokat, intézi a telefonokat és a tárgyalásokat. Vagy legalábbis többnyire. Beckett építész. Clare többet tud róla mesélni, mert Beckett csapja neki a szelet. Hope szemöldöke megint a homlokára szaladt. - Tényleg? - Tényleg - vágta rá Avery, mielőtt Clare megszólalhatott volna. - Megcsókolták egymást a fogadó egyik sötét, kísértetjárta helyiségében. - Tényleg? Kísértetjárta? De egyszerre csak egy dologról beszéljünk. - Hope meglengette a kezét a levegőben, mintha tisztára törölne egy táblát - Mondj el mindent Beckett Montgomeryről. Nálad már egyszer futólag találkoztam vele, Avery, de csak arra emlékszem, hogy jóképű. - Ez a pontos kifejezés, de Clare biztosan több részlettel is szolgálhat Tudod, a csók miatt közelebb került hozzá. - Nem kellett volna elmesélnem neked... - Clare szigorú pillantást vetett Averyre. - Dehogynem. Beckett szívdöglesztő, akárcsak a fivérei. Az irodája és a lakása az étterem fölött van. - Igen, már emlékszem. ott egyszer összefutottam Owennel is. Tehát a háromból kettő tényleg jóképű. - Ryder sem lóg ki a sorból. De térjünk vissza Beckettre. - Avery Clare-re vigyorgott. - A marylandi egyetemen szerezte a diplomáját, nyaranta a családi vállalkozásban dolgozott, aztán néhány évre elhelyezkedett egy cégnél Hagerstown-ban. Most viszont már teljes időben a Montgomery építési vállalkozás építésze, ő készíti a terveket, mégis felveszi a munkásruhát, ha szükség van rá. Ami egyébként nagyon jól áll neki.
- Akkor talán járnod kéne vele. Avery vigyora még szélesebb lett a borospohár fölött. - Rám még sohasem nézett bánatos kutyaszemekkel. A középiskola óta odavan Clare-ért. Meg is mondta neki. - Nahát. Avery gyengéden megveregette Hope karját. - Én tudom. És pénteken randiznak. - Hová mennek? Clare kényelmetlenül feszengett a székén. - Nem tudom. Gondolom, vacsorázni. Hétkor jön, tehát valószínűleg vacsora lesz. - Mit veszel fel? - Nem tudom. Az ég szerelmére, fogalmam sincs! Nem emlékszem már, hogy kell ezt csinálni. - Majd mi segítünk - nyugtatta meg Hope. - Felmegyünk, és kiválasztunk neked valamit. - Azt sem tudom, hogy van-e egyáltalán olyan holmim, amit egy randevúhoz fel lehet venni. Minden ruhám anyás vagy könyvesboltos. - Nekem nagyon tetszenek a ruháid - tiltakozott Avery. - Majd körülnézünk, és ha nem találunk olyat, ami megfelel, akkor elmegyünk vásárolni. - Nem igazán van időm arra, hogy... - Clare, voltál már velem vásárolni. - Hope szigorúan felemelte az ujját Tudod, hogy húsz percen belül össze tudok állítani egy teljes alkalmi öltözetet a cipőtől a kiegészítőkön át egészen a fehérneműig. - Tényleg bámulatos tehetsége van ehhez - bólogatott Avery. - Legalább szórakozunk egy kicsit. Gyakrabban is megtehetnénk, ha Hope a városba költözne. Megvan, mi a legjobb megoldás! Költözz ide most, amíg a fogadó elkészül. Mintha megint szobatársak lennénk. Megismered a környéket, az embereket és a fogadót is, mielőtt elkezdenél ott dolgozni. - Neked is van egy bámulatos tehetséged, Avery. Mindig előrerohansz, és sietteted a dolgokat Még nem is láttam azt a helyet. És ha nekem tetszene is a munka, egyáltalán nem biztos, hogy engem fognak felvenni. Még az is lehet, hogy az anya meg a fiai azonnal ellenszenvesnek tartanak. - Az nem történhet meg, ahhoz túlságosan okosak. Főleg Justine. Erről jut eszembe. - Avery felemelte a borospoharát. - Hallottatok már az ajándékboltról. - Nemrég ott jártam - jegyezte meg Clare. - A könyvesbolt melletti épületről van szó - magyarázta Hope-nak. - A bérlőjük kiköltözött, és most a helyi mesterek és művészek munkáira specializálódott ajándékbolttá alakítják. És így szorosan kapcsolódik majd a fogadóhoz. - Milyen okos. - Tele vannak okos ötletekkel- közölte Avery Hope-pal. - Értem. Most pedig mesélj a kísértetjárta helyről. - A kísértet egy nő, aki nagyon kedveli az édes loncot csak ennyit tudok. Avery vállat vont. - Az épület eredeti része a város legrégibb kőépülete. Az ezerhétszázkilencvenes években épült, tehát a kísértet bármelyik korból származhat. Tudod, mit? Owennek kutatásokat kéne folytatnia. Mert mindig ezt teszi: utánanéz a dolgoknak, keres, kutat.
- Owennel beszéltem telefonon. Tehát ő a részletek embere. És ez a loncimádó kísértet okozott már problémát? - Nem hallottam róla. Pedig a fülembe jutna, ahogy Clare-nek is. A munkások sokszor betérnek hozzám ebédelni, könyvért és kávéért pedig Clarehez mennek. Beszélnének róla, hidd el. Talán te is találkozol vele, ha holnap átmész. Clare, neked is jönnöd kell. Clare elgondolkodott, és a pillantása a hátsó udvaron csillogó, lágy fényekre esett. Ideje füvet nyírni, ötlött az eszébe. - Nem hiszem, hogy a Montgomery fivérek örülnének három rohangászó kisgyereknek, ráadásul nem is biztonságos a terület - Nem tartana sokáig, és megkérhetem Frannyt, hogy vigyázzon rájuk egy fél órát. Holnap bent lesz. - Nem tudom... Talán beadhatom őket anyuhoz egy rövid időre. Egy nagyon rövid időre - tette hozzá. - Még mindig sok készülődnivalónk van az iskola miatt, dolgoznom kell a kertben, meg ott a házimunka is. - A helyszíni szemle tízkor lesz. Clare átgondolta a másnapi programját - Talán. Ha el tudom intézni, ott leszek. - Remek. Most pedig... - Hope izgatottan dörzsölte a tenyerét - Menjünk fel, és nézzünk körül a ruhásszekrényben. 7. Owen a megbeszélés szerint pontban kilenc óra harminc perckor belépett a Vestába, hogy találkozzon Hope-pal. Avery megígérte, hogy nem lesz útban, ezért elfoglalta magát a szokásos reggeli készülődéssel- beindította a pizzasütő kemencéket, és alapanyagokat készített a szombat délelőtti rohamhoz a tizenegy órai nyitás után. Amikor Owen besétált, Hope a pultnál ült kávét szürcsölgetve és a jegyzeteit böngészve. Owen a bal kezébe vette az aktatáskáját, és a jobbjával kezet nyújtott. - Hope. - Owen. - Örülök, hogy megint látom. Köszönöm a lehetőséget, Avery. - Mindent a közjóért - szólt oda a nő a kemencétől. - Kávét? - Az remek lenne. Majd én megcsinálom. - A férfi otthonos mozdulatokkal megkerülte a pultot, töltött magának az egyik melegítőn álló kannából, majd cukrot is tett a kávéba. - Mi lenne, ha leülnénk egy asztalhoz? - javasolta. - Milyen volt az útja? - Nem rossz. - A nő helyet foglalt, és figyelmes pillantással felmérte a férfit, tudván, hogy ő is ezt teszi. Nyugodt, tiszta kék szeme van, állapította meg. Korán indultam, hogy kikerüljem a dugót. - Nem gyakran jutok le Washingtonba, és ennek a nagy forgalom is az oka. - Egy mosoly meglágyította a férfi arcvonásait. - Itt fent sokkal lassabban mennek a dolgok. - Igen. Szép ez a városka. - A nő óvatosan fogalmazott, és igyekezett könynyed hangon társalogni. - Mindig tetszett a környék, amikor eljöttem meglátogatni Averyt és Clare-t.
- Nagy változás Georgetown után. Tehát körbejárjuk egymást, gondolta a nő. Nos, ő ismeri a tánclépéseket. - Változást akarok. Egy ilyen évszázados fogadó helyreállítása és üzembe helyezése bizonyára nagy változást jelent a Montgomery családi vállalkozás számára is, mert különbözik az eddigi munkáitól. Már korábban is felújítottak régi épületeket, például ezt is, ahol most ülünk, de az nem volt olyan nagyszabású. Ez a projekt igazi szakmai kihívást jelenthet. - Valóban az. - Ráadásul egy ilyen szálló vagy panzió zökkenőmentes üzemeltetése egészen más igényeket támaszt a tulajdonossal szemben, mint egy hagyományos fogadóé. Erre is gondoltak már? Owen meghökkent Most ki irányítja a kérdezősködést? Mégis tetszett neki a nő hozzáállása. . - Sokat tanakodtunk róla, egyeztettük a nézeteinket, és egy különleges elképzeléssel álltunk elő. Most pedig azon dolgozunk, hogy valósággá tegyük ezt az elképzelést, vagy inkább látomást. - Miért egy fogadó mellett döntöttek? - Bizonyára utánanézett a történetének. - Ez még nem magyarázza meg, hogy a családjának miért támadt ez a víziója. A kérdezősködés közben Owen figyelte a nőt, és magában osztályozta. A külseje már önmagában megér néhány jó pontot, ráadásul tudja, hogyan kell előnyt kovácsolni belőle. A haja meglepő vágása kihangsúlyozta a szemét, rozsdavörös kosztümje pedig kiemelte az idomait, ugyanakkor magabiztosságot és szakértelmet sugallt Nagy, csábító szemével kimért és hűvös pillantással nézett rá. Szívdöglesztő az összhatás, állapította meg a férfi. - Eredetileg egy útszéli kocsma volt - magyarázta a nőnek. - Egy hely, ahol az utazók megszállhattak, a lovaikat megpihentethették, és vehettek maguknak egy tál ételt Az idők során a tulajdonosok továbbépítették, a neve is megváltozott, de több mint egy évszázadon át fogadóként szolgált Most megint fogadót csinálunk belőle, így tisztelve a múltját, ugyanakkor behozzuk a régi épületbe a huszonegyedik századot. - Már kaptam tájékoztatást néhány részletről. - A nő elmosolyodott, hogy enyhítse a kimért hangot. A férfi ezért is adott neki még néhány pontot. - Élvezzük a munkát, és örülünk neki, ha kész lesz. Ez a terület sokat nyújthat a látogatóknak. Antietam, Crystal Grottoes, Harpers Ferry és a többi hely vonzza a turistákat. De most nincs-egy olyan hely BoonsBoróban, ahol megszállhatnának. Ha lesz, akkor még több ember jön ide enni, vásárolni és nézelődni. Egyéni élményt akarunk nekik adni egy gyönyörű helyen, kivételes kiszolgálással. - Exkluzív, egyéni és történelmi. Érdekes felfogás, hogy a szobákat irodalmi párokról nevezik el. - Romantikus párokról. Minden szobának megvan a saját íze, légköre. A fogadókat általában a párok használják. Szeretnénk idevonzani nászutasokat, házassági évfordulót vagy egyéb alkalmat ünneplő házaspárokat, és emlékezetessé tenni az itt-tartózkodásukat, hogy visszajöjjenek, és a barátaiknak is meséljenek erről a helyről.
Eleget beszéltem magunkról, gondolta a férfi a kávéját szürcsölgetve. - Az önéletrajza természetesen alkalmassá teszi önt a fogadós pozíciójára. - Kinyomtatva is elhoztam az e-mailben küldött fájlt, ha kéri. - Köszönöm. - A fogadós a helyszínen fog lakni, ha jól sejtem. - Egy ilyen intézményt nem lehet távirányítással működtetni. Mi adjuk a lakást, egy két hálószobás apartmant a második emeleten. Nappali, fürdőszoba és egy kis konyha, de természetesen használhatja a nagy konyhát meg a mosóhelyiséget. - És főznie is kell. - Csak reggelit. - Azt gondoltam, hogy ennél többet akarnak. Ha vendégházszerű szolgáltatást nyújtanak, akkor a nap folyamán felkínálhatnának házi készítésű süteményt, muffint vagy valami egyebet Este pedig bort és sajtot. - Az szép lenne. - Averynek az az ötlete támadt, hogy a vendégeknek házhoz szállítást ajánl, ha nem akarnak kimenni a szállóból. Owen a nyitott konyha felé pillantott. - Okos. Az étlapját betehetjük a szobákba. Okos - mondta megint, és feljegyezte a füzetébe. - Rengeteg technikai részlet van még, Owen. A munkaköri leírásban foglalt kötelességek listája, a fizetés, a szabadnapok. Házimunka, mosás, költségvetés, karbantartás. Akárki is kapja meg ezt az állást, asszisztensre lesz szüksége. Senki sem tud éjjel-nappal dolgozni, a hét minden napján, évi ötvenkét héten át. - Akkor beszéljünk erről. Míg a gyakorlati dolgokról beszélgettek, Justine belépett a helyiségbe. Aznap mentazöld napszemüveg volt rajta, ami illett a nyári topjához. Intett Averynek, és egyenesen az asztalhoz sétált. - Gondolom, te vagy Hope. Én Justine Montgomery vagyok. - Megrázta a fiatal nő kezét, majd a másik kezét Owen vállára tette. - Hogy megy a dolog? - Rengeteg kérdés merült fel - magyarázta Owen. - És rengeteg jó ötlet. Hope megfordult a széken, és Justine szemébe nézett. - Magának már rengeteg nagyszerű ötlete támadt. Lenyűgöz, hogy mennyi apró részletre gondolt. Igazán csodálatos teljesítmény ahhoz képest, hogy nem dolgozik a szakmában. - Sok embertől kértünk javaslatokat. Barátoktól, családtagoktól és gyakran utazó ismerősöktől. Megkérdeztük őket, mi lenne a kívánságlistájuk egy szállodában. Gondolom, a nyitás után még sokat kell tanulnunk, de remélem, sikerül teljesítenünk a legtöbb kívánságot. - Hozhatok neked egy kávét, Justine? - kérdezte Avery. - Majd kiveszek egy üdítőt a hűtőből. Már hat óra óta fent vagyok - magyarázta. - Képtelen vagyok kikapcsolni az agyam. Tudom, hogy Owen mindent alaposan átbeszél veled, meg fogjátok tárgyalni a munkaköri leírásokat meg a többi részletet De úgy gondoltam, mielőtt átmegyünk a fogadóba, elmondom, hogy én mit akarok. - Persze. - Kétségkívül egy olyan tapasztalt szakembert keresünk, aki tudja, hogyan kell bánni a vendégekkel, és legyőzi a felmerülő nehézségeket. Jól tudom,
hogy nem bírta volna ilyen sokáig a Wickhamben, ha ezt nem rázná ki könynyedén a kisujjából. Én ennél többet akarok. Justine Hope-ot nézve lecsavarta a diétás kóla kupakját. - Egy olyan embert keresek, aki képes gyökeret ereszteni, és otthonaként tekint a fogadóra meg a városra. Aki örömét leli a munkájában. A napi teendőket, a részleteket meg lehet beszélni, ki lehet dolgozni, de az a lényeg, hogy legyen szíve hozzá. Bele kell szeretnie a fogadóba, különben nem fog működni a dolog. Se magának, se nekünk. Az asszony elmosolyodott. - Owen nagyon fontosnak tartja, hogy szakértő módon kezelje a rezervációs szoftvert, pontosan vezesse a feljegyzéseket, kimutatásokat, könnyedén elintézzen egy gyors szobacserét. Szerintem ezeket mind el tudja végezni, sőt még többet is, különben Avery nem javasolta volna magát. De számunkra ez nem csupán munka és üzlet Annak a helynek szeretetre van szüksége. Mi sokat adunk neki, és egy olyan emberre akarom bízni, aki ugyanígy érez. És még palacsintát is tud sütni. - Nem tudom, hogy én vagyok-e a megfelelő személy - kezdte Hope óvatosan. - Az sem biztos, hogy ez a megfelelő hely vagy helyzet számomra. Az életem... Jelenleg eléggé képlékeny. De az biztos, hogy érdekel a dolog, és máris beleszerettem az elképzelésébe. - Ez biztató kezdet Mi lenne, ha most átmennénk és körülnéznénk? Owennel később is megbeszélhetik a részleteket. - Már nagyon szeretném látni. - Néhány perc múlva én is átmegyek - jelentette be Avery. - Mihelyt Franny megérkezik. - A hátsó ajtó nyitva van. - Owen felállt az asztaltól, és felemelte az aktatáskáját. - Ma délelőtt Ry és Beck is besegít néhány órára. - Szüksége lesz a fantáziájára - figyelmeztette Justine Hope-ot, amikor az utcára léptek. - Hosszú utat tettünk meg, de még rengeteg munka áll előttünk, mielőtt a régi fényében pompázik. - Hatalmas munka folyik itt. Milyen gyönyörűek a falak!- Hope elismeréssel nézte az épület vonalait, miközben végigmentek a járdán. Justine belső udvart emlegetett, de Hope csak törmeléket és keményre döngölt sarat látott. Az erkélyek és a verandák viszont már most jól mutattak a szép fakorláttal. Bementek az előcsarnokba, és Hope meghallgatta Justine leírását a padlólapokról, az asztalokról, a műtárgyakról meg a virágokról, aztán a széles boltíven át beléptek a leendő étkezőbe. Itt kazettás famennyezet lesz, sötétbarna alapon fehér szegélydísszel, magyarázta Justine. Fényes faasztalok terítő nélkül, mindegyiken egy kis vázában virág. A hátsó részén csupaszon hagyják az eredeti fal egy részét, és egy faragott tálalószekrényt állítanak oda. Tölgyfalevél mintázatú kovácsoltvas csillárok kerülnek a mennyezetre, hatalmas üveggömbökkel. Hope körülnézett, és a festetlen falak, a csupasz padló és a nagy rendetlenség ellenére látta a végeredményt. És azonnal felmérte, hogy szükségük lesz még néhány tálalóasztalra, amelyeket talán a csodaszép oldalsó ablakok alá tehetnek. Továbbhaladtak a kopár falak között, elmentek a leendő mosoda meg az iroda előtt, és beléptek a konyhába.
A nő itt is meghallgatta Justine előadását, és megpróbálta elképzelni a szekrényeket és polcokat a sok üvegajtóval, amelyek megtörik a sötét fa tömörségét. Látta a gránitpultokat és a rozsdamentes acélból készült konyhai gépeket. A fali sütőt, a világosabb színű konyhaszigetet. - Nincs ajtó a konyhán. - Nem is lesz. - Justine a homlokára tolta a napszemüveget, és hüvelykujját a nadrágzsebébe akasztva körülnézett a helyiségben. - Azt akarjuk, hogy a vendégek otthon érezzék magukat, mihelyt belépnek. A hűtőben mindig tartunk hideg italokat, üdítőt, gyümölcslevet, ásványvizet. . - Mint egy nagy minibár? - Valahogy úgy. A vendégek nyugodtan kiszolgálhatják magukat, nem fogunk garasoskodni velük. Ha egyszer idejönnek, a szoba ára mindent magába foglal. Ha reggeli előtt vagy bármikor megkívánnak egy csésze kávét, és a fogadós nincs a közelben, akkor készíthetnek maguknak. Akár itt, akár a kis gépen, amit az első emeleti könyvtárszobában helyezünk el. Talán egy tál gyümölcsöt is tartunk majd a pulton. Vagy süteményt. - A süteményeket már Hope is megemlítette - vetette közbe Owen. - Látod, egy rugóra jár az agyunk. Ez az elképzelésünk. A vendégek érezzék jól magukat, mintha otthon lennének. Hope valami melegséget érzett a szívében, és ez a melegség tovább nőtt, ahogy a recepciós helyiség felé haladtak. Dobozokat és szerszámokat látott, de elképzelte a látványt. A két halványzöld fotelt a téglából épült kandalló előtt. Nincs asztal, nincs pult, a fogadós egy hosszú asztalnál foglal helyet. A padlót ugyanaz a burkolat díszíti, mint a konyhát és az előcsarnokot, az ablakokon át beárad a fény. Kérdéseket tett fel a bejelentkezésről, a számítógépekről, a tárolásról, a biztonságról, de mire végeztek a földszinten, és elindultak felfelé, megértette, hogy a Montgomery család miért szeretett bele ebbe a helybe. - Úgy hallom, a másik két fiam fent van a másodikon. - Justine Hope-ra nézett. - Mi lenne, ha ott kezdenénk, megnéznénk a fogadós lakrészét, és találkoznánk a család többi tagjával? - Remek. Hirtelen egy gyenge érintést érzett a bal karján, amikor megfordultak, hogy elinduljanak a második emeletre. - Elizabeth és Darcy - mondta Justine, amikor látta a habozását - Elöl mindkét szoba a Main Street fölött húzódó verandára nyílik. Hope egy pillanatig úgy vélte, hogy édes lonc illatát érzi, és visszafordult, hogy benézzen. És nagyot ugrott, amikor meghallotta Avery kiáltását. - Ott vagytok fent? - Most megyünk a másodikra! - kiáltott vissza Owen. - Tovább tartott, mint gondoltam. - Avery felszaladt a lépcsőn. - Na, mi a véleményed? - A hely hatalmas, és csodásak az elképzelések. A vendégszobák közül még csak a földszinti akadálymentesített lakosztályt láttam. Most felmegyünk a másodikra, és onnan jövünk lefelé. - Akkor megnézheted a te lakosztályodat is. Hope elnéző fejcsóválással folytatta az útját felfelé, megragadva az ideiglenes fakorlátot. Csak képzelődöm, gondolta, és gyorsan elhúzta a kezét. Megesküdött volna, hogy a keze sima fémet érintett.
- A fogadós lakosztálya! - jelentette be Justine. - És a Pentahouse, ahol valaki nagyon dolgozik. Hope belépett az asszony mögött. Előbb hallotta a szögbelövő pisztoly csattanását, mint hogy megpillantotta volna a férfit. Az ablakon át besütött a nap, ezért egy ideig nem is látta az arcát. Csak az erőteljes mozdulatot, amit a szögbelövő újabb koppanása kísért. A férfi végighúzta a kezét a fán. Ugyanaz a keret, ami a lenti ablakokat is díszíti, állapította meg Hope. Aztán a férfi leengedte a szerszámot, és feléjük fordult. Hűvös pillantással végigmérte Hope-ot, míg a közelben - egy másik szögbelövő csattant. Justine beszélt, bemutatta őket egymásnak, de Hope füle anynyira zúgott, hogy alig hallotta a férfi nevét. Hatalmas megkönnyebbülést érzett, hogy nem Beckettnek hívják. Ryder. Kezet fogtak. A keze fején egy gyógyulófélben lévő karcolást látott, és a tenyerén érezte a bőrkeményedéseket, mielőtt elengedték egymást. - Hogy van? - Köszönöm, jól - felelte Hope, pedig ebben nem volt teljesen biztos. A hőség egyre nőtt, és az agya lüktetett a sok részlettől meg látnivalótól. Hirtelen le akart ülni, és azonnal inni valamit. Bármit, csak lefelé. nagyon hideg legyen. - Jól van, kedvesem? Hope Justine-ra nézett. Az asszony hangja mintha egy hosszú alagúton át jött volna. - Csak... Túl sok kávét ittam ma reggel - nyögte ki nagy nehezen. - Kicsit kiszáradtam. Ryder kinyitotta a hűtődoboz tetejét, és kivett egy üveg vizet. Amikor a nő csak bámult rá, a férfi lecsavarta a kupakját. - Akkor igyon. - Köszönöm. - Hope most vette észre a lábánál ülő kutyát. A kedvesen bumfordi, barna kutyus félrehajtott fejjel nézte őt. - Csodásak ezek az ablakpanelek - mondta, majd meghúzta az üveget. Lent is láttam őket - tette hozzá, nehogy egy húzásra igya meg az egész üveget. - Igen, elég jól mutat - A fenébe, kifogyott a szög. Neked van... - Beckett sétált be a helyiségbe. - Ó, szia. - És itt van Beckett - jelentette be Justine. - Most mutattuk meg Hope-nak a helyszínt. - Értem. Azt hiszem, néhány éve találkoztunk, körülbelül öt másodpercre. Isten hozott a Penthouse-ban. Épp a folyosó másik oldalán voltam, a leendő lakrészedben. Úgyhogy... Clare nincs veletek? - Felhívtam, mielőtt átjöttem - mondta Avery. - Meg kellett állnia a TIP-nél, mert valami gondja van az internettel. - Hadd mutassam meg ezt a helyet, mielőtt átmegyünk a fogadós lakrészébe - mutatott körbe Justine. - Ez lesz a szalon, onnan pedig van egy kijárat a második emeleti teraszra. Hátul a hálószoba, ott pedig a fürdőszoba. Hope követte az asszonyt a rövid folyosón, és tágra nyílt a szeme. - Hatalmas ez a hely. Imádom az elhúzható térelválasztó falat!
- A fiam az építész. Itt lesz a pult, dupla mosdóval, ott pedig a zuhany. Ide kerül majd a kád, egy igazi gyönyörűség. Ebben a lakosztályban a luxus a lényeg, ezt hangsúlyozza ki a bonyolult csempeminta, a mozaikok, a kristálylámpák, a nikkeldíszek. Modern, mégis az óvilág hangulatát idézi. Hope úgy látta, hogy a luxus a Penthouse hálószobájában is folytatódik. Megcsodálta a díszes baldachinos ágyat, az elegáns fotelokat és a kecses székeket. Ezért a helyén érdemes lépcsőt mászni. Kicsit erősebbnek érezte már magát, amikor átmentek a folyosó másik oldalán lévő apartmanba. Ugyanazok a gyönyörű ablakkeretek. A konyha tényleg elég kicsi, de Owennek igaza volt: nem is lenne szüksége nagyobbra. A nappalit viszont könnyen meghitté és otthonossá tudná tenni. Nem egészen akkora, mint a mostani lakása, még a két hálószobával sem, de a verandára nyílik - és onnan beláthatja a fogadó szép épületét Ez több mint megfelelő, gondolta, miközben körüljárta a helyet És legalább kétszer nagyobb az első lakásánál. De fel kell mászni a másodikra, emlékeztette magát. A tárolás nem lesz probléma. Egyszerűen a második hálószobát használná majd gardróbnak, mivel úgyis lent lenne az irodája. Ha pedig vendéget akar fogadni... Mikor határozta el, hogy kell neki ez a munka és ez a hely? - Jó és praktikus. És megint csak remekül megtervezett. - Ha megegyezünk, akkor bármilyen színt választhat a falakra - mosolygott rá Justine. - Most pedig menjünk és nézzük meg a Westley és Boglárkát, a másik lakosztályunkat. Saját külső bejárata van. - Szeretném látni. Minden tetszett neki, de sokkal okosabb volt, semhogy a részletek tisztázása és a feltételek megtárgyalása nélkül, meggondolatlanul beleugorjon valamibe. Ez igen nagy változás lenne, nem csak földrajzilag, hanem az életmódját tekintve is. Mielőtt egy ilyen komoly döntést hoz, mindent alaposan mérlegelnie kell. - Ez csodás lesz. - Hope megint az előcsarnokban állt, hogy még egyszer utoljára körülnézzen. - Minden szoba egyéni, illetve az lesz. Az épületnek jellegzetes karaktere van és különleges légköre. - Tudná szeretni? - érdeklődött Justine. Hope félig nevetve megcsóválta a fejét. - Azt hiszem, máris szeretem. - Akarja az állást? - Anya, igazán nem kell most.. Justine egyszerűen leintette Owent. - Szerintem előbb meg kéne... Igen! - vágta rá Hope, és maga is megriadt a saját kijelentésétől. ugyanakkor úgy érezte, hogy helyesen döntött. - Igen, nagyon. - Fel van véve. Avery felrikkantott, megragadta a kába Hope-ot, és táncolni kezdett vele. Aztán Justine-hoz ugrott, és őt is megtáncoltatta. Amikor elindult Owen felé, a férfi feltartotta a kezét. - Ez lányos dolog - mentegetőzött.
Ezért a nő csak megbökte a karját - Annyira boldog vagyok! És úgy izgulok. Hope! - A nő megint táncolni kezdett Hope-pal. - Én... Mrs. Montgomery, biztos ebben? - Szólíts Justine-nak, és tegezz. Szerintem Owent is meg a többieket is tegezheted, hiszen most már munkatársak vagyunk. Egyébként biztos vagyok a döntésemben. Majd Owen és a fivérei is belátják, hogy igazam van. Most pedig, mi lenne, ha találkoznánk mi ketten a Vestában ebédre, mondjuk fél egykor? Iszunk egy kis bort és beszélgetünk még. - Igen, persze. Clare kopogott az ajtón, aztán benyitott. - Örülök, hogy itt vagytok még. Nem tudtam előbb elszabadulni, mert ma semmi sem megy úgy, ahogy kéne. Végignéztétek a terepet? - Minden szobát - mondta Avery, és boldogan vigyorgott. - Remek. Úgy látszik, én ma is lemaradtam róla. - Ha akarod, végigvezetlek azokon a részeken, amelyeket még nem láttál ajánlkozott Justine, aztán Hope vállára tette a kezét - De először üdvözöld az új fogadósunkat! - Te... Tényleg? Tényleg? Istenem, Hope! Hope azt hajtogatta magában, hogy azért szédül, mert Clare kiszorítja belőle a szuszt. Nem azért, mert most hozta meg élete legnagyobb döntését, és nem az értelmére meg a józanságára hallgatott, hanem az érzelmeire és az ösztöneire. Mivel a nőknek egy pillanatra sem állt be a szája, Owen elosont, és viszszament az emeletre. A fivérei éppen a Penthouse fürdőszobájában vitatták meg a mosdó elhelyezését - Anya felvette. - Szerintem jobban nézne ki, ha... - Beckett elhallgatott a mondat közepén. - Mi? - Azt mondtam, hogy anya felvette Hope Beaumont-t. - Hogy érted, hogy felvette? - Ryder visszadugta a colstokot a munkásruhája zsebébe. - Nem teheti meg, hogy csak úgy felveszi! - Nos, akkor is megtette. - Owen a hajába tűrt. - Minden tétovázás nélkül, ott a helyszínen. én meg sem szólalhattam a sok sikongatás meg táncolás közepette, főleg miután Clare is megérkezett, és csatlakozott a kórushoz. - Clare itt van? - Csak egy dologra tudsz koncentrálni! - csattant fel Ryder. - Hogy az ördögbe hagyhattad, hogy ez megtörténjen? - Hé, ne engem hibáztass! Igaz, hogy Hope több mint tökéletes, de... - Talán megfelel egy flancos washingtoni szállodában, ahol személyzete van, és rengeteg elkölteni való pénz áll a rendelkezésére. Itt felmászott néhány lépcsőn, és máris úgy nézett ki, mintha mindjárt össze akarna esni. Ryder hangja megvetően csengett. - Valószínűleg azért, mert tizenöt centis sarkakon akart végigtipegni egy építési területen. Ráadásul kosztüm volt rajta. Te jóságos ég! - Nos, ez egy állásinterjú volt - Ez egy nagyvárosi nő. A fogadóson múlik, hogy a hely sikeres lesz, vagy sem. Ö a kulcsfigura. Aztán anyával öt percig sem beszéltek, máris felkerült a fizetési listára. - Ma majdnem egy órán át tárgyaltam vele, nem számítva a régebbi telefonálást Elolvastam az életrajzát, és minden adatát ellenőriztem. - Minél job-
ban tiltakozott Ryder, Owen annál inkább az anyjuk mellé állt - Az a nő okos, és ismeri a szakmát Olyan részleteket hozott fel, amelyekre eddig nem is gondoltunk, és rengeteg jó javaslata volt. - Könnyű javaslatokat tenni, de egészen más megvalósítani őket. Mi történik, ha valaki kilöttyinti a kávét a padlóra? Hívni fogja a takarítószemélyzetet vagy a gazdaasszonyt? Itt olyat nem talál! - Elolvastad egyáltalán az önéletrajzát? - vágott vissza Owen. - Tizenhat éves kora óta dolgozik. Már a középiskolában pincérkedett. - Nagydolog. Az a középiskolában volt, ez meg most van. Hová tettük az alapszabályt, hogy mindent megbeszélünk és szavazunk? . - Kérdezd meg anyát - javasolta Owen. - De ha szavazásra került volna sor, én anya mellé álltam volna. - Hát ez remek - füstölgött Ryder. - És te? - bökött az ujjával Beckettre. - Igen, Beckett - szólalt meg Justine az ajtóból. - És te? Mindenki megdermedt, Clare-t is beleértve, aki Justine-nal jött fel. Megpróbált kihátrálni és észrevétlenül távozni, de az asszony megragadta a karját. - Maradj csak, nem fog sokáig tartani. Rydernek kifogásai vannak a választásommal kapcsolatban. De úgy látom, Owennek nem. - Én talán először... Nem bánom, hogy így alakult - válaszolta végül Owen. - Beckett? Beckett úgy érezte, csapdába esett, és kétségbeesetten nézett az anyjáról Clare-re, majd megint az anyjára. - Én csak egy percet beszéltem vele. Ry-nak igaza volt, amikor azt mondta, hogy ez egy kulcsfontosságú pozíció. Sőt, mondhatjuk, hogy ez a kulcspozíció. De én elolvastam az életrajzát, és egyetértek Owennel, hogy több mint tökéletes. - Nyilvánvalóan mély benyomást tett rád, különben nem vetted volna fel. Tehát.. Szerintem van egy fogadósunk. - Akkor ezt megbeszéltük. Most elviszem Clare-t, hogy megnézze a W & Pt, de előtte közlöm veletek, ostoba fajankók, hogy nagy szerencsétek van. Mi van, ha Hope meggondolja magát, és feljön velem? Valószínűleg úgy döntött volna, hogy mégsem dolgozik három ilyen faragatlan, barátságtalan férfival. Az asszony Ryderre mutatott. - A munkába állása után hat hetet adok neked, hogy bocsánatot kérj tőlem, amiért megkérdőjelezted az ítélőképességemet. - Anya... - Nincs több mondanivalóm. - Justine szigorúan felemelte az ujját, hogy elhallgattassa a fiát. - Gyere, Clare! Clare bocsánatkérő pillantás kíséretében követte Justine-t. - Remek - morogta Beckett, és megdörzsölte az arcát. - Ez egyszerűen remek volt. - Szerintem van egy fogadósunk - utánozta Ryder az öccsét - csak azért értettél egyet vele, mert ágyba akarod vinni Clare-t. - Fogd már be a szád. Ennek semmi köze Clare-hez. - Illetve nem sok, tette hozzá magában. - A nő megfelel. Anyának tetszik. Ennyi. - Még csak nem is ismerjük!
Ekkor már Beckett is ingerült lett. - Akkor majd megismerjük - bólintott türelmetlenül. - Ott van az a lakásunk a St. Paul Streeten, ami most üresen áll. Elszállásoljuk ott a nőt, és hagyjuk, hogy egy darabig anyával meg Owennel dolgozzon. Segíthet megrendelni a szükséges holmit, leltárt készíthet, vagy valami mást Közben belekóstol a kisvárosi életbe, és mi is meglátjuk, hogy mit tud. Ryder kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de aztán meggondolta magát. - Ez egy remek ötlet. Ha megfutamodik. vagy kiderül, hogy nem megfelelő, akkor még idejekorán megtudjuk. - És ha átengedhetném neki a telefonhívások meg a teendők egy részét, és levenné a vállamról a rutinmunkát, akkor több időm lenne itt meg a műhelyben. Megkapja a lakást, és fizetünk neki egy viszonylag alacsony órabért. - Owen bólintott - Ez beválhat Ha beleegyezik. - Mondd meg anyának - javasolta Ryder. - Majd ő ráveszi, hogy menjen bele. - Azonnal közlöm vele. Az én ötletem volt - tette hozzá Beckett távozás közben. A külső lépcső alján érte utol a nőket. - Sziasztok, várjatok egy percet. Most már sikerült mindent végignézned? kérdezte Clare-től lefelé menet. - Igen. Csodálatos lesz, és még több ötletem támadt. - A nő megveregette a jegyzetfüzetét. - Justine-nal majd átbeszéljük a szöveget, ha sikerült egy kicsit rendszereznem az ötleteimet. Köszönöm, hogy végigvezettél az épületen, de most már igazán mennem kell. - Tudsz várni egy percet.. Mert te is segíthetnél. Anya, mi lenne, ha megkérnéd Hope-ot, hogy költözzön már most ide? Illetve, minél előbb. Átengednénk neki az utca másik oldalán lévő lakást. Így ideje lenne megszokni a várost, megismerni a környéket. És közben segíthetne neked meg Owennek a... ti tudjátok, miben. Justine az orrára tolt napszemüvege fölött a fiára nézett. - Ez kinek az ötlete volt? - Nos, az enyém, de Ry és Owen... - Remek ötlet Te vagy a kedvenc fiam, legalábbis átmenetileg. Majd ebéd közben megemlítem neki. Akkor nemsokára beszélünk, Clare. Küldd el emailben a szöveget, ha úgy gondolod, hogy elkészült. - Rendben. - Most pedig felhívom Carolee-t. Justine elsétált, és közben elővette a mobilját. - Elnézést ezért a családi drámáért - nézett Beckett Clare-re. - Nekünk is megvannak a magunk drámái. Ryder tényleg nem akarja Hope-ot? - Csak mérges, hogy anya nem beszélte meg vele. - Beckett kihagyta Ryder megjegyzéseit a városi nőről, a kosztümről meg a tizenöt centis tűsarokról. - Figyelj, arra gondoltam, hogy később beugrok hozzád, és segítek a kerti munkában. - A kerti munkában? - Lenyírnám a füvet. Nagyon hiányzik a fűnyírás. - Nagyon kedves tőled, de ma reggel már lenyírtam.
- Ma reggel? De hiszen még mindig reggel van! - A gyerekek szombaton is korán kelnek, főleg nyáron. Ennek megvan az az előnye, hogy még délelőtt sok mindent meg tudok csinálni. Szombat az intézkedő napom, így vasárnapra már csak az marad, amire szombaton nem jutott idő. De azért köszönöm. - Bármikor nagyon szívesen. Tényleg. - Ezt megjegyzem. Most mennem kell. Elhozom a fiúkat az anyámtól, és vár még a bevásárlás. Annyira örülök, hogy felvettétek Hope-ot! Hidd el, hogy tökéletes lesz, és neki is jó lesz ez a munka. Nos, viszlát később. - Igen. Gyere ide. - A férfi a veranda teteje alá vonta a nőt. - Ezt már tegnap meg akartam tenni. Gyengéden csókolta meg, és élvezte, hogy a nő közben átöleli a nyakát - Ez szebb, mint a segítség a kerti munkában - súgta a fülébe. - Mindkettőt megkaphatod, bármikor. Clare arra gondolt, hogy időbe telne ezt megszoknia. - Akkor hétfőn találkozunk. A férfi megsimogatta Clare lófarokba fogott fényes haját. - Majd hívlak. - Rendben. Időbe telik hozzászokni, gondolta a nő, miközben beült a kocsijába. Telefonhívások. csókok és péntek esti randevúk. Majdnem olyan, mintha megint középiskolás lenne - kivéve persze a gyerekeket, a bevásárlást, az összehajtogatni való tiszta ruhákat és a befizetendő számlákat Még egy utolsó pillantást vetett a fogadóra, miközben elhajtott Ez az épület már több mint két évszázada itt áll, gondolta. És most valahogy mindent megváltoztatott. 8. A hétvégén nem kellett füvet nyírnia, más elfogadható indokot pedig nem talált, amiért benézhetne Clare-hez, ezért Beckett a szokásosnál több időt töltött a családi műhelyben. A kutya és az iPodja társaságában nekilátott, hogy elkészítse a fakeretet, ami az előcsarnokból a folyosóra vezető boltívet szegélyezi majd. Nem bánt olyan ügyesen a fával, mint a fivérei, de azért élvezte a munkát. És egyelőre örült annak, hogy egyedül lehet a műhelyben. Eszébe jutott, hogyan tanította meg az apja a farész, az esztergapad meg a gyalu használatára. Thomas Montgomery türelmes volt, de megkövetelte a pontosságot. Semmi értelme csinálni valamit, ha csak fél szívvel csinálod. Egy életre szóló, bölcs tanács, gondolta Beckett. Istenem, mennyire szerette volna az apja ezt a munkát! Minden részletét imádná, és nagy kihívásnak tartaná. Szerette a várost, a régi épületeket, a város ritmusát, színeit és a hangulatát. Az embereket Sokat üldögélt a Crawford pultjánál egy szalonnás rántotta mellett, és beszélgetett a helybéliekkel.
Egyetlen felvonulást vagy tűzijátékot sem hagyott ki a Shafer parkban. Szponzorálta az ifjúsági focicsapatot, amit a családi vállalkozás egyébként még most is támogat Néhány évig még edzősködőtt is Szónoklás és képmutatás nélkül tanította meg a fiainak, mit jelent egy közösséghez tartozni, és hogyan kell értékelni ezt a kiváltságos helyzetet. Igen, imádná ezt a projektet. A munkát, amit az épületért és a közösségért végez. Már csak ezért sem csinálná fél szívvel. Beckett elővette a mérőszalagját, ami az apjáé volt Az anyjuk gondoskodott arról, hogy mindegyikük örököljön egy szerszámot. Lemérte és megjelölte a következő darabot. Felegyenesedett, amikor az anyja belépett. - Látom, túlórázol. - Belemélyedtem. Én ragaszkodtam ahhoz, hogy fával keretezzük a boltívet, ezért úgy illik, hogy én építsem meg. - Jól fog kinézni. Akárcsak ezek a könyvszekrények. - Az asszonya szívére tette a kezét - Nagyon szépen dolgoztok, fiúk. Az apátok büszke lenne rátok. - Nekem is éppen ő jutott az eszembe. Nehéz nem gondolni rá ezen a helyen. Mennyire élvezné ezt a munkát, hogy felújítjuk a fogadót, és visszaadjuk a városnak! - Mindig a fejét csóválta a hátam mögött, amikor valami új ötlettel álltam elő. És jól tudom, hogy ti is ezt csináljátok. - Csak folytatjuk a hagyományt. - Ebben nagyon összetartotok, mind a hárman. - Még mindig haragszol? Az asszonya fiára nézett. - Dühösnek látszom? - Lehet, hogy csak titkolod. - A férfi elmosolyodott. - Egyébként Ry csinálta a balhét. - Az apja kemény fejét és az én indulatos természetemet örökölte. Kemény ez a párosítás. De azért neki is igaza volt. Először meg kellett volna beszélnem veletek. Ha ezt elárulod neki, agyoncsaplak. - Nem fogja hallani tőlem. Miért vetted fel ilyen hirtelen Hope-ot, anya? Szinte egyik pillanatról a másikra. Az asszony vállat vont, kinyitotta a nagy hűtőszekrényt, és megcsóválta a fejét, amikor meglátta a két karton sört. Kivett két hideg üdítőt. - Néha az ember azonnal tudja, ha valami helyes, máskor pedig el kell fogadni, hogy a dolgok okkal történnek. Ebben az esetben mindkettő megtörtént. Az asszony felnevetett, és ivott egy kortyot - Valószínűleg Hope is nagyon meglepődött, hogy gondolkodás nélkül elfogadta az ajánlatomat. Szerintem nem gondolta volna, hogy így végződik az állásinterjú, de a szerelem már csak ilyen. Beleszeretett a helybe. Majd meglátod. - Meglátjuk, ha ideköltözik. - Ide fog jönni - nyugtatta meg Justine. - Összeszedi magát, és néhány hét múlva megteszi a nagy lépést. - Rábeszélted? - Avery segített. - A titkos fegyvered. - Megkönnyíti a dolgom - ismerte el Justine. - Odaadtam Hope-nak a kulcsot, hagytam, hogy megnézze a lakást. De majd ki kell festened. Amikor a férfi nagyot sóhajtott, az asszony felvonta a szemöldökét.
- Tudom, hogy elfoglalt vagy, de meg kell csinálni. Erről jut eszembe: megrendeltem az ajándékboltba az új mosdót meg a csapot. És egy új vécét is, ha már úgyis benne voltam. Elküldtem neked a linkeket Brian a jövő héten jön, hogy megtárgyaljuk a belső udvar kertépítését, és szeretném, ha megnézné az ajándékbolt mögötti területet. Szerintem ki lehetne ott alakítani egy szép kis belső kertet, a könyvesbolt oldalához pedig felhúzhatnánk egy új kerítést. Na, meg kell még néhány növény is - tette hozzá már nevetve. - És a régi lépcsőket be kéne vonni ugyanazzal a kővel, amivel a belső udvart. - Megfordulnál, légy szíves, hogy megcsóválhassam a fejem a hátad mögött? - Szép lesz. Madeline már beszél is a helyi művészekkel. Willy B. már bejelentkezett. - Avery papája? - A szabadidejében csodálatos fémmunkákat csinál. Láttad azokat a gyertyatartókat, amiket tavaly karácsonyra kaptam tőle? Tehát.. szerintem október vége felé nyithatnánk is. A férfi érezte, hogy a kóla megakad a torkán. - De hiszem még el sem kezdtük a munkát! - Akkor jobb, ha minél előbb nekifogunk. Ja, és említsd meg a kerítést Clare-nek, ha nekem esetleg nem lesz rá alkalmam. - Rendben. - Beszélhettek róla a pénteki randevútokon. A férfi leengedte a kólásüveget. - Mi van, valaki feladott egy hirdetést? Csak Owennek és Rydernek tettem róla említést. - És ők nem mondták el nekem? Majd jól leszidom őket. Mert én Averytől tudom. Úgy látom, udvarol az én kisfiam. - Csak egy vacsoráról van szó, vagy valami ilyesmiről. - Kamaszkorod óta egy vacsorára vagy valami ilyesmire vágysz Clare-rel. Annyira fájt a szívem érted! - Nem is sejtettem, hogy tudod. - Hát persze, hogy tudtam, kisfiam, hiszen az anyád vagyok. Ahogy azt is tudtam, hogy életedben először Melony Fisherrel szexeltéI. Rád volt írva, amikor hazajöttél a randevúról. A férfi érezte, hogy elvörösödik. - Jézusom, anya. Az asszony jót nevetett. - Tudom, amit tudok. Bíztam benne, hogy óvatos voltál, hiszen az apáddal nem győztük hangsúlyozni a biztonságos szex és a kölcsönös tisztelet fontosságát, és mindig felhívtuk a figyelmeteket a várható következményekre. Remélem, erről akkor sem feledkezel meg, amikor Clare-rel vagy. - Jézusom, anya. - Ismétled magad. - Én... - Amikor megszólalt a telefonja, Beckett mentőövként kapott utána. - Szia, Owen. Ne kérdezd, hogy miért, de most örökre leköteleztél. A műhelyben vagyok, és... Miért? Mit csinált? Értem. Igen, azonnal megyek. Beckett visszadugta a telefont a zsebébe. - Ry-nak ma reggel sok bosszankodnivalója akadt. Most veszi ki a falat a boltodban. Azt akarják, hogy menjek át, és vessek rá egy pillantást.
- Akkor menj. Van valami tervetek ma estére? - Nincs. - Hozhatnál egy pizzát, ha visszajössz. Én átnézem a mai rendeléseimet, és böngészek még egy kicsit. - Rendben. - Ha a fivéreidnek most sem sikerült összehozniuk egy. randevút szombat estére, akkor igazán nem tudom, mi a baj velük. De ha így van, és akarnak pizzát, akkor hozzál nekik is. Hétfőn mind a három épületben folyt a munka. Festették az üres lakást, készülődtek a festéshez az ajándékboltban, és a fogadó külső festését is elkezdték, mert egy kicsit csökkent a hőség. A bádogosok is serénykedtek, és a réz csillogott az új tetőn. Tízkor Beckett úgy vélte, ideje szünetet tartani, és átsétált a könyvesboltba. Clare-t Laurie munkaasztalánál találta. - Szia. Hol vannak az embereid? - Laurie-nak fogorvoshoz kellett mennie, és később jön be. Cassie bármelyik percben befuthat, Charlen pedig egykor kezd. Egyébként is én vállaltam, hogy ma én nyitok, mert nem akarok otthon borongani. - Borongani? - Első nap az iskolában. - A nő a pult mögé lépett, hogy kérés nélkül elkészítse a férfi kávéját. Kiszámítható vagyok, gondolta Beckett. - Rendben elindultak otthonról? - Igen. Méghozzá elég lelkesen, ez körülbelül egy hétig fog tartani. Izgatottak, hogy láthatják a barátaikat, és használhatják az új iskolai felszerelésüket. Nekem vannak problémáim ismerte be Clare. - Miután leadtam őket, vissza sem mentem a házba, mert tudtam, hogy nem tudnám elviselni a csendet. Ez is körülbelül egy hétig fog tartani, aztán majd bosszantani fog, ha tanítás nélküli munkanap van az iskolában, és a gyerekeknek szabadnapot adnak. A férfi megpróbált visszaemlékezni. - Én örültem ezeknek a napoknak - vallotta be végül. - Fogadok, hogy az anyád nem. Ma reggel nagy a nyüzsgés. Mintha az egész városban ti hemzsegnétek. - Mindenfelé dolgozunk. Anya körülbelül hat hét múlva meg akarja nyitni az ajándékboltot. Te tudtál róla! - méltatlankodott Beckett, amikor a nő megköszörülte a torkát. - Lehet, hogy megemlítette. Nagyszerű, hogy Hope is itt lesz a megnyitón. Clare Beckett elé tette a kávét. - Legalább tud majd néhány emberrel találkozni. - Micsoda? Megnyitó is lesz? Gondolhattam volna. - Arról majd az anyátok gondoskodik. Szerintem nektek csak ott kell lenni. - A nőt láthatóan mulattatta a férfi aggodalmas arckifejezése, mert bátorítóan megveregette a kezét. - Gondold azt, hogy ez lesz a fogadó megnyitásának a próbája.
- Azt hiszem, most szükségem van egy randevúra. Mit szólnál a... Elnézést - Beckett elővette a telefonját. - Igen. Nem, azt már megrajzoltam, és meg is mutattam neked. Igen... Nem, otthon hagytam. Rendben, elhozom. Mennem kell mondta a nőnek, miután eltette a telefont. - Hagyd csak. - Clare lefogta a férfi kezét, amikor a férfi a pénztárcájáért akart nyúlt. - Első csésze, első vásárló. Az első iskolai napon nem kérek pénzt érte. - Köszönöm. Mi lenne, ha... - A férfi telefonja megint csörgött, és ugyanebben az időben csilingelni kezdett a könyvesbolt ajtaja is. - Később - mondta Beckett, és a telefonját a füléhez szorítva elindult kifelé. - Mi az már megint? A hét tele volt gondokkal, fennakadással, némi haladással és sok bosszúsággal. Beckett már nem is próbált kifogást találni Clare meglátogatásához, mert egyszerűen nem maradt rá ideje. És amikor ő ráért, a nőnek volt valami sürgős elfoglaltsága. - Az ember azt hinné, hogy két ember, aki ugyanabban a városban él és dolgozik, öt percnél hosszabb beszélgetéseket is össze tud hozni. - Beckett felszerelt egy újabb farácsot a második emeleti veranda korlátjára. - Tudom, mi a bajod - határozta el Ryder. - Azt is tudom, hogy ki miatt sírdogálsz, még ha nem is említed a nevét. - Én nem sírdogálok, csak mondom. - Holnap este nem találkoztok? - De igen - morogta Beckett - De az holnap lesz. - Akkor beszéljetek ma is. Az ég szerelmére, menj át hozzá, miután itt végeztünk. Hatig nyitva van. - El kell hoznia a gyerekeket az iskolából. Ráadásul ma este van a könyvklubja. - Az emberek amúgy is túl sokat beszélnek, főleg akkor, amikor nincs mondanivalójuk. Például az a nő, akivel a múlt hétvégén találkoztam, egy percre sem fogta be a száját. Remek lába volt, de a szája egyfolytában nyitva volt - A férfi végigsimította az elkészült oldalkorlátot - Szép. A férfi Beckettre nézett. - Menj át az ajándékboltba, és nézz rá a fiúkra. Mivel a könyvesbolt mellett van, szerét ejtheted annak a beszélgetésnek is, amire annyira vágysz. Legalább addig sem hallom a szerelmes nyafogásodat. - Jó ötlet Átküldjek egy embert hozzád? - Nem. Szeretem a csendet. Beckett bement az épületbe, ahol egyáltalán nem volt csend, és kiment hátul. Hamarosan levesszük az állványzatot, gondolta, miközben elment alatta. És nemsokára a homlokzatot borító ponyva is lekerül az épületről. Magában átgondolta a tennivalókat meg a határidőket, miközben átment az utca másik oldalára. Először a kötelesség, határozta el, és belépett az ajándékboltba. Az anyja nem tévedett a fal színével kapcsolatban, és az is jó ötlet, hogy kinyitotta a teret Beszélt a festőkkel, majd kiment a hátsó ajtón. Az anyjának ebben is igaza volt, így sokkal takarosabb a kert. Még egy kis kaput is lehetne... Elég, állította le magát Beckett. Ne adj neki több ötletet. Már a parkolóban járt, amikor Clare kijött a boltból, menet közben telefonálva.
- Ne aggódj emiatt. Csak mondd neki, hogy gyógyuljon meg. Rendben, persze. - A nő a távolból intett Beckettnek. Majd később beszélünk. Szia. - Valami gond van? - Lyon Barney felhívott, hogy Mazie-t hazaküldték az iskolából. Valami a gyomrára ment - Sajnálattal hallom. - Úgy volt, hogy Mazie vigyáz ma a fiúkra. A könyvklub miatt - tette hozzá. - Igen, értem. - Rohannom kell a gyerekekért, és ezt is meg kell oldanom. - Vigyázhatok rájuk - szaladt ki Beckett száján. Aztán maga sem értette, hogyan történhetett. - Tessék? . - Vigyázhatok rájuk. Néhány óráról van szó, nem igaz? - Nos, igen. Köszönöm szépen, de majd kitalálok valamit. - Várj. A férfi örült, hogy végre szót válthatnak, és megfogta a nő karját, mielőtt kinyitotta volna a minibusz ajtaját. Aztán rájött, hogy egyre jobban tetszik neki az ötlet. - Azt hiszed, hogy nem bírok el három fiúval? Én is voltam egyszer kisfiú. - Tudom, de... - Mikor kell indulnod a klubba? - Öt körül ott kéne lennem, hogy segítsek az előkészületekben. Általában fél hatkor kezdünk. Hétig tart, aztán egy kis időbe telik, mire bezárok, és... - Akkor öt perccel öt előtt ott leszek. Nem gond. - Igen, de enniük kell, meg fürödniük és... - A Vestából hozok vacsorát Akkor legyen öt. - Nos... - Remek móka lesz. Szeretem a fiaidat. - Istenem, el fogok késni! - Akkor menj. Viszlát ötkor. - Nem is tudom... Rendben - bólintott végül a nő. - De ne pizza legyen. Hozzál spagettit húsgombóccal, mert azt el lehet osztani háromfelé. Meg salátát. Mondd meg, hogy a fiaimnak lesz, és ők majd tudják, hogy mit szeretnek. Majd gondoskodom róla, hogy a házi feladatuk kész legyen - tette hozzá, miközben beült a buszba. - Ha valami közbejön... - Clare, ötkor nálad leszek. Menj, és hozd el a gyerekeket - Rendben. Köszönöm. Remek móka lesz, gondolta megint, miközben a nő elhajtott. És a spagetti húsgombóccal tökéletes választás. - Nagyapa nem tudott eljönni, hogy játsszon velünk? - duzzogott Liam. - Mondtam már, hogy találkozója van a fotós barátaival. Most pedig felelj a kérdésemre. Mit talált Mike, amikor felmászott a fára? - Egy nyamvadt madárfészket - Írd le. A fiú ravasz mosollyal nézett rá, amit CIare a hangulatától függően ellenállhatatlanul édesnek vagy szörnyen idegesítőnek tartott. - Nem tudom, hogy kell írni a nyamvadtat - L-I-A-M - betűzte Harry. - Anya! Harry nyamvadtnak nevezett!
- Harry, állítsd le magad. Liam, írd le a választ Murphy, hányszor mondjam még, hogy ne labdázz a házban? Vidd ki. - Nem akarok kimenni. Nézhetek tévét? - Igen. Menj, és nézz tévét - Én is tévézni akarok. Én is, gondolta a nő, és Liamra nézett - Akkor fejezd be a leckét. - Utálom a leckét. - Ezzel mindketten így vagyunk. Harry... - Én már befejeztem az enyémet Látod? - Remek. Akkor vegyük át a szavakat a holnapi helyesírási dolgozathoz. - De én tudom a szavakat. Ez valószínűleg így is volt Harrynek nem okozott gondot a betűzés. - Akkor is átnézzük a szavakat. A te listádat is, Liam, ha végre kész vagy az írásbelivel. - Murphy miért nézhet tévét? - méltatlankodott Liam. Neki miért nincs házi feladata? Ez nem igazságos. - Neki is volt, de már végzett vele. - Csak buta képeket kellett kiszínezni. Pisiseknek való házi feladat - Nem vagyok pisis! - hangzott fel Murphy haragos tiltakozása a nappaliból. Olyan füle van, mint egy hiúznak, gondolta Clare. - Ő azt csinálhatja, amit akar. Ez nem... - Nem akarom még egyszer hallani, hogy ez nem igazságos. Tudod, Liam, minél tovább húzod az időt, és panaszkodsz, annál tovább fog tartani. És akkor nem marad időd tévére meg játékra. - Nem akarom, hogy Beckett vigyázzon ránk. - De szereted Beckettet. - Talán gonosz lesz. Kiabálni fog, és bezár minket a szobánkba. Clare karba tette a kezét. - Volt már gonosz hozzátok? - Nem, de még lehet. - Én is mindjárt kiabálok veled, ha tovább piszmogsz a házi feladatoddal. Clare felvette Harry listáját, és diktálni kezdte a szavakat. Miután a fiú leírta őket, az anyja ellenőrizte a végeredményt. - Ez ötös. Ügyes vagy, Harry. Mehetsz. A nő leült, és megnézte a középső fia leckéjét. - Ez jó. De itt d-t írtál b helyett. - Miért úgy találták ki őket, hogy könnyű legyen összekeverni a kettőt? - Jó kérdés, de ezért van a radír. - Míg a fiú duzzogva kijavította a hibáját, Clare elővette a helyesírási listát. - Hozz egy tiszta papírt. - Nekem több házi feladatom van, mint másnak. Ez persze nem volt igaz, de Clare-nek most nem maradt ideje előadást tartani az időhúzásról, a firkálgatásról és a levegőbe bámulásról. A fiú a papír fölé hajolt, és Clare diktálni kezdte a szavakat. A kézírása jobb volt, mint Harryé. De a helyesírása már nem annyira. - Egész jó. Hármat tévesztettél, és látod, itt megint b-t írtál a d helyett. Tudod, hogy miről juthat eszedbe? A b-nek hátul van a feneke, gondolj a bilire, amire a fenekükkel ülnek rá a kicsik. A kisfiú elnevette magát, és a nő úgy döntött, hogy ideje befejezni a tanulást.
- Reggel majd még egyszer átnézzük a szavakat. Most tedd el a holmidat, és nézheted a tévét. Clare Liammal együtt átment a nappaliba. - Nincs veszekedés! - kiáltott oda a fiúknak, és felsietett az emeletre, hogy kicsit felfrissítse magát a klubtalálkozó előtt. A táskájába hajította a könyvet meg a jegyzeteit, és felkapta a hajkeféjét. Ebben a pillanatban csöngettek. Tíz perccel korábban. Clare megnézte magát a tükörben. Ráfért volna az a tíz perc. Lerohant, és hallotta, hogy Murphy megkérdezi: - Be fogsz minket zárni a szobánkba? - Azt tervezitek, hogy kiraboljátok a bankot? - Nem. - Akkor nem kell bezárni titeket - Beckett felnézett és elmosolyodott. Spagetti és húsgombócok, ahogy megrendelted. - Köszönöm. Te egy igazi életmentő vagy. - Clare elvette a zacskót, aztán egy kicsit összeszorult a gyomra, amikor észrevette, hogy a három fiú úgy nézi Beckettet, mint egy furcsa állatot az állatkertben. - Vigyük ezt hátra, hogy megmutassam, mit hol találsz. Már végeztek a leckével - kezdte, amikor beléptek a konyhába. - Hat körül kell enniük. - Clare beszéd közben elővette a tányérokat - Ne aggódj a fürdés miatt, majd reggel lezuhanyozom őket. A pizsamájuk az ágyukon van, és szeretik felvenni már egy órával lefekvés előtt. - Tudnak élni. - Igen. Lefekvés előtt hazaérek, vagyis körülbelül negyed kilenckor. - Értem. Clare, nyugodj meg. Ejtették a gyerekveszélyeztetési vádakat ellenem. - Nagyon vicces, de én inkább miattad aggódom. Ismerik a szabályokat, de ez nem jelenti azt, hogy nem próbálják majd feszegetni a határokat. Megvan a számom. Öt percen belül itthon vagyok, ha... - Jól megleszünk. Nem fogadok szót, ha azt mondják, hogy ollóval fogócskázunk. - Rendben. - A nő nagyot sóhajtott - Akkor most mennem kell. Együtt mentek vissza a nappaliba, ahol a fiúk megint egyszerre megfordultak, és Beckettre bámultak. - Lefekvésre itthon leszek. Legyetek jók, és vacsora előtt ne nassoljatok. Sok sikert - mondta a nő Beckettnek. A férfi becsukta az ajtót mögötte, és várt néhány másodpercet. - Rendben fiúk. Mi a terv? A legidősebb Harry szólalt meg a többiek nevében. - Süteményt akarunk. . - Erre nemet kell mondanom. Most hallottátok a parancsot. - Megmondtam - morogta Liam. - Play Station-özni akarunk. Papa és mama adott nekünk egy PlayStation 3-at karácsonyra. - És milyen játékok vannak rajta? Harry elgondolkodva méregette Beckettet. - Tudod, hogyan kell játszani? - Hát persze. A városi bajnok áll előttetek. - Nem hiszem.
Beckett csak mosolygott, és megropogtatta az ujjait. - Hozzátok a cuccot. Egész jól elvoltak, még a töpörtyű is. Először kicsit meglepődött, hogy ilyen komoly versenytársai akadtak. Ötéves korában a testvéreivel ő is nagy csatákat vívott a videojátékokban. Harrynek volt türelme és stratégiai érzéke, míg Liam teljes gőzzel játszott, egy olyan technikával, ami vagy nagyon bejött, vagy teljes kudarcba fulladt. És Murphy? Ő csak élvezte az egészet. Szitkozódtak, kurjongattak, csalással vádolták egymást vagy a játékot, és Beckett nem csitítgatta őket, sőt időnként őt is elkapta a hév, és mondta a magáét. Nem mondta nekik, hogy legyenek sportszerűek, és azt sem, hogy ez csak egy játék, és nem érdemes ennyire belelovalni magukat, így aztán egyre hangosabbak és vadabbak lettek. - Megsemmisítettelek! - rikkantotta Harry, és öklével a levegőbe csapott. Beckettnek nem nagyon tetszett, hogy egy nyolcéves megsemmisítette, ezért haragos pillantással nézett a képernyőre. - A francba! - Nem szabad csúnyán beszélni - tájékoztatta Murphy. - Neked nem, de nekem engedélyem van a káromkodásra. Liam felhorkantott. - Ugyan már! - És jövő hónapban megújítják. Most pedig... A francba ismételte meg Beckett, amikor észrevette, hogy mennyi az idő. - Már fél órája vacsoráznunk kellett volna. - Van még egy Ben 10 játékunk. - Harry felugrott, hogy kivegye a tokjából. - Először játsszuk le. - Muszáj tankolnunk, különben az anyátok fenéken billent mindnyájunkat. - A fenék hátul van, ezért a "billenteni"-t bével kell írni. Beckett Liamra nézett, és bólintott. - Rendben. Most pedig együnk. Nem mondta nekik, hogy szedjék össze a játékokat Harry habozott egy kicsit, aztán vállat vont, és berohant a konyhába. Az összetartás miatt Beckett egy Hulk tányért választott. Csodálta, hogy a fiúk eszik a salátát, méghozzá nyafogás nélkül. Talán azért, mert újra lelkesen megtárgyalták a játékot, miközben befalták. Vagy nagyon éhesek a késői vacsora miatt. Kólát kértek, és Murphy kifakadt, miközben Beckett kitöltötte nekik. - Tejet kéne innunk. Nem szabad üdítőt inni. Liam meglökte az öccsét Murphy visszalökte Liamot. - Nyugi. Ez egy különleges alkalom. Fiús este. Ilyenkor lehet üdítőzni. - Megütött! - Nem. - De igen - mondta Beckett, megelőzve Murphyt. - Te meg visszaütöttél. Úgyhogy döntetlen. - Megmondom anyának - morogta Murphy. - Azt nem teheted, haver. - Beckett megrázta a fejét, miközben melegítés nélkül a tányérokra lapátolta a spagettit.
Murphy még duzzogott a sértés miatt, ugyanakkor büszke volt, hogy Beckett havernek nevezte. - Miért nem? - érdeklődött, de azért látszott, hogy remegni kezd a felső ajka az elkeseredéstől. - Ez a testvériség szabálya, ami a fiús estéken mindig érvénybe lép. Ami itt történik, közöttünk marad. Murphy elgondolkodott, és a tányérját nézte. Senki sem vágta fel a spagettit meg a húsgombócokat. Talán azért, mert ez fiús este, határozta el végül. A villájával a húsgombócba döfött, ami végiggurult az asztalon, és Liam ölében kötött ki. - Két pont - jegyezte meg Beckett. Ekkor elszabadult a pokol. Liam dühös kiáltással felkapta a húsgombócot, és az öccséhez vágta. Jól célzott, és pont Murphy homlokát érte a találat. Beckett kénytelen volt elismeréssel adózni a kisfiú előtt. Nem sírt, hanem habozás nélkül ellentámadásba lendült. Kiugrott a székből, és Liamra vetette magát. A spagettija konfettiként szállt a levegőben. Beckettnek sikerült elkapnia Murphy derekát és visszahúznia, miközben a kisgyerek hevesen rugdalta a bátyját. Liam sem volt rest, és bosszút lihegve lendült Murphy felé. Beckett elfordult, hogy megvédje Murphyt, és Liam az asztalnak esett. Erre az egész pohár üdítő Harry nyakába zúdult. Beckett kétségbeesetten próbálta leállítani a csatát, és most Liamot is felkapta, amikor látta, hogy Harry ökölbe szorított kézzel felugrik a helyéről. - Várj! Várj! Harry, ez az én hibám volt. Én borítottam fel a poharat. Nyugi. Mindenki hagyja abba! - Szándékosan csinálta! - vádaskodott Liam, és megpróbált átnyúlni Beckett derekán, hogy megüsse az öccsét. - Nem! - kiáltotta Murphy dühtől szikrázó szemmel, paradicsomszószos arccal, és közben sikerült megrúgnia a bátyját. - Beckett nem vágta fel a gombócot. Az ő hibája. - Mindenki hagyja abba. Csönd legyen! A fiúk elcsitultak. Beckett az asztalra nézett. Három vádló arc meredt rá, miközben felmérte a kárt. - Ez jó nagy felfordulás. A kalamajkát okozó húsgombóc félig összenyomva hevert a padlón. Az asztalon tészta és szósz hevert. - Anya haragudni fog. - Murphy szeme most már könnyektől csillogott. - Nem. Nézzétek, fiúk, ilyesmi megtörténik, ha a férfiak együtt esznek, és nincsenek nők a közelben. - Igen? - Éppen most láthattátok, hogy igen. Mindenki üljön le. - Húsgombócot vágott hozzám! - morogta Liam. - Nem vágta hozzád - javította ki Beckett, de Liam olyan gyűlölettel meredt Murphyre, ahogy csak a testvérek tudnak egymásra nézni. - Baleset volt,
mert nem vágtam fel. Ez az első munkanapom, úgyhogy nem vagyok tökéletes. Menjetek, és üljetek vissza a helyetekre. - De húsgombócos a nadrágom! - Na és? Evés után majd letakarítjuk magunkat. Beckett leültette Murphyt, felvette a bűnös húsgolyót, és a mosogatóba hajította, majd Murphy spagettijét visszakotorta a tányérjára. Fogott egy kést, kivett egy másik húsgolyót a papírdobozból, és nekilátott, hogy felvágja. - Murphy a nagyfőnök. Úgy nézel ki, mint aki hadiösvényre lépett, és kipingálta az arcát. És a fiú rámosolygott, mint egy angyal. - Szeretem a spagettit. - Én is. A tiedet is felvágjam, Liam? - Rendben. - Eltaláltak. - Beckett a vörös foltra bökött Liam pólóján. Még mindig készen állsz a csatára, Harry? - Szeretem a pörgést - Remek. - Beckett kimerülten lerogyott a székre. Akkor egyetek, fiúk. 9. Úgy esznek, mint a kiéhezett farkasok, gondolta Beckett. Talán a virtuális csatát követő húsgolyó-ütközet meghozta az étvágyukat. Vacsora után úgy vélte, hogy legjobb, ha a konyhából nyíló kis mosóhelyiségben levetkőzteti őket. A saját spagetti szószos ingét is a mosógépbe dobta, és amíg beállította a mosást, a fiúk megvadult csordaként rohangáltak a házban anyaszült meztelen. Beckett nem is tudta, mihez kapjon. A konyhát vagy a fiúkat hozza előbb rendbe? Végül úgy döntött, hogy Clare biztosan nem örülne, ha három szutykos gyerekre húzná fel a pizsamát, ezért beterelte őket a fürdőszobába. - Gyerünk a kádba, fiúk! - adta ki a parancsot - Kaphatunk habfürdőt? kérdezte Murphy. - Nem tudom. Szabad? - Van pókemberes habfürdőnk. - Harry egy kis szekrénykébe nyúlt, és elővett egy pók alakú üveget. - Nagyon menő. - Beckett a vízbe nyomott egy adagot. - Rendben, ugorjatok be, és... - Játékok is kellenek! - Liam kivett egy műanyag kosarat a szekrényből, és a vízbe zúdította a tartalmát. Pillantása azonnal elárulta Beckettnek, hogy az anyjuk nem így szokta csinálni. De hát most fiús este van. - Rendben... - Kell még a szappan is. - Harry elővett egy pumpás flakont. - Ezzel még hajat is lehet mosni. - Ügyes. - De neked kell megmosnod a hajunkat - közölte Murphy. - Értem. - Beckett szemügyre vette az üveget. - Akkor gyerünk.
A fiúk bemásztak a kádba. Ha nem tereli el a figyelmét a pókember, a játékos vödör meg a tusfürdő, akkor sejtette volna, hogy a víz szintje vészesen meg fog emelkedni. Gyorsan elzárta a csapot, és egy törülközőt dobott a padlóra, hogy felitassa a kiömlött vizet. Fél perc múlva rájött, hogy több törülközőre lesz szüksége. Eszébe jutott, hogy gyerekkorukban ők is sokszor pancsoltak együtt a kádban, hatalmas vízi csatákat vívtak, és önfeledten kacagtak. És kórusban könyörögtek, amikor abba kellett hagyniuk a mókát. - Van még egy megállapodás a fiús estével kapcsolatban: a nők előbbutóbb visszajönnek. Ha az anyátok meglátja a fürdőszobát meg a konyhát, akkor nagy bajban leszünk. Jobb megszabadulni a bizonyítékoktól. Kihúzta a kád dugóját Mire felitatta a vizet, és szárazra törölte a gyerekeket, legalább fél tucat törülközőt használt el. Aztán a csupasz fiúk megint rikoltozva rohangászni kezdtek a házban, de legalább már tiszták voltak. - Most mindenki menjen fel. - Beckett kikapta a vizes játékokat a kádból, és bedobta őket a kosárba. - Nekem a konyhában kell rendet raknom. A kimosott ruhákat a szárítóba tette, a nedves törülközőket összeszedte, és begyömöszölte a mosógépbe. Az órájára nézett. Jézusom, máris háromnegyed nyolc van? Gyorsabban kell haladnom, gondolta, miközben aggódva hallgatta a dübörgést és a kiabálást odafent. Az edényeket a mosogatógépbe rámolta, lesikálta az asztalt, feltörölte a szószt a padlóról, majd a konyharuhát is a mosógépbe tette a törülközök közé. - Hé, gyertek le, és pakoljátok el ezeket a játékokat! - Most vesszük fel a pizsamánkat! - kiáltott vissza Harry. A szavait vidám nevetés követte. - Ja, persze. El tudom képzelni. De látta, hogy ki fog futni az időből, ezért berontott a nappaliba, összeszedte a játékokat meg a távirányítókat, és felrohant a lépcsőn. Tényleg felvették a pizsamaalsójukat, de a felsőt a fejükre húzták, mint egy harci fejdíszt, és a padlón ültek az akciófigurák között. - Tudok púzni a karommal- közölte vele Murphy. - Liam megmutatta, hogy kell. Mindjárt bemutatót is tartott a fivérei hisztérikus nevetése közepette. - Ez egy fontos készség az életben, és tényleg jól csináltad. Vegyétek fel a pizsi-felsőt, fiúk. Az anyátok bármelyik percben hazaérhet. - Anya szerint nem illik nyilvánosan púzni. Még a karunkkal sem szabad. - Milyen bölcs tanács. - Beckett úgy döntött, hogy ő veszi kezébe a dolgokat, és lehúzta Murphy felsőjét. És a kisfiú megint azzal az angyali mosollyal nézett rá. - Holnap is lehet fiús este? Beckett furcsa örömet érzett - Holnap nem, de meg fogjuk ismételni. - Akkor, amikor nincs iskola, és itt is aludhatsz. - Én is úgy szeretném - mondta Beckett, magában somolyogva. - Anya megjött! Anya megjött! - Murphy kirohant a szobából, de a bátyjai a nyomába eredtek, és le is hagyták.
Amikor Beckett is lesétált, a fiúk már körülvették az anyjukat. Murphy feltartotta a karját, hogy emelje fel, és közben mindnyájan egyszerre hadartak. A nő felnevetett, felkapta Murphyt, megcsókolta Liam feje búbját, és megsimogatta Harry buksiját. - Tehát fiús este volt? Értem... - A nő felnézett a lefelé lépdelő Beckettre. - Szia. - Szia. Milyen volt? - Egész jó. És itt hogy mentek a dolgok? - Jól. Csak pókereztünk, és megittunk egy rekesz sört. - Ja, persze. Fiúk, menjetek fel, és mossatok fogat. Néhány perc múlva én is jövök. Köszönjetek el Beckettól. Harry és Liam feltartott tenyérrel a férfi kezébe csapott, Murphy pedig megölelte a lábát. - Egyszer majd itt alszik nálunk - közölte Murphy az anyjával. - Szia, Beckett. Jó éjszakát. Miután a fiúk felrohantak a lépcsőn, Clare letette a táskáját. - Tehát minden rendben van? . - Persze. - Nem kellett volna megfürdetned őket. - A nő az orrára mutatott, amikor a férfi értetlenül nézett rá. - Illatoznak a fürdőszappantól. - Igen, nos... Volt egy kis incidens a spagettivel. - Látom. Ezért nincs rajtad ing? - Ja, igen. - Beckett lenézett magára. - El is felejtettem. Az ingemet a mosógépbe dobtam az ő ruháikkal együtt. Most száradnak. És volt egy kisebb árvíz is, úgyhogy a törülközőket is a gépbe tettem. Most a nő nézett értetlenül. - Kimostál? - Mondhatni. Jutalmat érdemlek. - Szerintem is. - A nő odalépett hozzá, megcsókolta az arcát, aztán a másik oldalát is, majd végül lágyan a férfi szájára szorította az ajkát A csupasz bőre meleg és feszes volt, a karja erős, ahogy átölelte. - Olyan illatod van, mint egy narancs turmixnak... súgta Clare. És szerette volna megnyalni. - Tessék? - A szappan miatt, amivel a gyerekeket fürdetem. Rajtad valahogy más az illata. Beckett.. - Anya! - Liam kiáltásától a nő összerezzent. - Megmostuk a fogunkat, és már Harrynél van a könyv. - Rendben. Mindjárt jövök. Sajnálom, de eljött a lefekvés ideje, és elalvás előtt néhány percig olvasni szoktam nekik. - Én is megyek. Holnap hétkor jövök érted. - Nem mehetsz el az inged nélkül. - Szerintem nem tudsz olyat adni nekem, ami jó lenne rám. - De... - Még meleg van odakint - A férfi megint megcsókolta a nőt Egy könnyed csókkal. - Nos, köszönöm. - A nő kicsit zavartan lépett hátra. Már éppen meg akarta kérni, hogy maradjon... Amíg az inge megszárad. Megihattak volna egy pohár bort. Talán még...
- Anya! - Menj csak. Jól éreztem magam. Viszlát holnap. A nő felsóhajtott, és a lépcső felé nézett. - Jövök! - kiáltotta, amikor Liam másodszor is hívta. Talán jobb is így, gondolta. Hiszen úgysem lehetne... Amikor a fiúk fent vannak az emeleten. Beckett a Vesta mögött beállt a helyére a parkolóban. Amikor elindult a lépcsőház felé, Brad, a vízvezeték-szerelőjük lekiáltott az étkezőteraszról. - Szia, Beck! Rossz volt a lapjárás? Elkártyáztad az inged? - Úgysem találod ki, hogy mi történt. A lakásában egyenesen a hűtőhöz ment, kivett egy sört, aztán bekapcsolta a tévét, és lerogyott a heverőre. - Te jóságos ég! - Úgy érezte magát, mintha végigfutotta volna a bostoni maratont. Hogy bírja ezt Clare? Hogyan képes végigcsinálni ezt mindennap, sőt valószínű1eg még ennél többet is? Őt testileg-lelkileg kimerítette a vacsora, a sok civakodás, a hatalmas felfordulás meg a három fiú ellátása és féken tartása. Jó móka, de iszonyatosan fárasztó, állapította meg. Ráadásul Clare-nek reggel korán fel kell kelnie, hogy felébressze, felöltöztesse és megetesse a fiait. Aztán várja a munka, utána meg végig kell csinálnia mindazt, amitől ő most hullafáradt lett. Ráadásul ott a házimunka meg a vállalkozás vezetése. A nőknek természetfeletti erejük van? Beckett mindenesetre úgy döntött, hogy másnap reggel virágot küld az anyjának. - Amikor hallottam, hogy ing nélkül jött haza, egyből arra gondoltam, hogy "ez a Clare egy igazi vadmacska". - Avery a könyökére támaszkodott Clare ágyán. - Inkább a fiúk voltak vadak. - Repülő húsgombócok, fürdőszobai árvíz. - Avery megcsóválta a fejét. - És mégis elvisz ma este randevúzni. Ez is azt mutatja, hogy van benne kurázsi. - Miután sikerült meggyőznöm Murphyt, hogy én is tiszteletbeli fiú vagyok, mindent elmesélt. Ráadásul a konyhában találtam néhány spagetti szószos maszatot, ami elkerülte Beckett figyelmét. - Clare felvette a fülbevalót, amit Avery kiválasztott. - Nagyszerűen állta a sarat, és gyorsan távozott. Még azt sem várta meg, hogy az inge megszáradjon. - Ez baj? - Nem. Bár meg akartam kérni, hogy várja meg, és talán közben kinyithattunk volna egy üveg bort. - Tényleg vadmacska vagy. - Te is tudod, hogy háttérbe lehet szorítani a férfiakat meg a szexet. - Clare egyik oldalról a másikra hajtotta a fejét, hogy jobban szemügyre vegye a fülbevalót. - Sőt, teljesen meg lehet róluk feledkezni. Egyébként sem könnyű beleilleszteni az ilyesmit a rengeteg elfoglaltságom közé. De... Amint úgy kezdtem gondolni Beckettre, és rájöttem, hogy ő is úgy gondol rám... - Fellángolt a tűz. - Igen, és már nem lesz könnyű megint elfojtani.
- Akkor ne is próbáld. Legyél kezdeményező. - Először kíváncsi vagyok, hogy megy a mai este. Szerinted így jó lesz? - A nő megpördült. - Fantasztikusan nézel ki. Remekül áll ez a kék, illetve türkiz. Clare összehúzott szemmel méregette a tükörképét. Tetszett neki a ruha egyszerű vonala, ahogy deréktól lefelé enyhén kiszélesedik, és a térde fölött véget ér. - Vegyek kardigánt? - Később úgyis leveheted, úgyhogy igen. - Avery elismerően bólintott. - Nagyon szép. Ideges vagy? - Egy kicsit izgulok. Randevúra megyek, és végre egy olyan férfival, aki tényleg érdekel. - Legyél kezdeményező - ismételte meg Avery. - És megint elkezdtem szedni a fogamzásgátlót Ez kezdeményező vagy túl rámenős magatartás? - Csak okos és előrelátó. Mennem kell, ma este én zárok. - A nő megfogta Clare vállát - Érezd magad jól, aztán holnap hívjál fel, és mesélj el mindent - Rendben. Clare még időzött egy kicsit, és minden szögből megnézte magát. Három gyerek után is egész jó alakom van, gondolta. Hála az odafigyelésnek és a szerencsés géneknek. Ha az este jól alakul, és tovább nő a vonzalom közöttük, akkor ő és Beckett talán - sőt valószínűleg - azt teszik, amit a független felnőttek szoktak ilyen helyzetben. Szexnek hívják, Clare, rótta meg magát Azért, mert már évek óta nem volt benne részed, még kimondhatod a szót. Azt sem tudom, hogy ügyes partner vagyok-e, mélázott magában. Clinttel kielégítő szexuális életet éltek, de rajta kívül nem volt más férfival. A férjével jól ismerték egymás testét, és a hosszú távollétek ellenére megértették egymást az ágyban. Sőt, a kényszerű önmegtartóztatás talán még javára is vált a házaséletüknek. És most itt van Beckett. Milyen lehet Beckett-tel? Ő milyen lenne Beckett-tel? Ne gondolj erre, parancsolt magára. Ha folyton ez jár a fejében, nem tudja majd élvezni a randevút. Élj a pillanatnak, és egyszerre csak egy lépést tegyél. Lement a nappaliba. Hallotta a fiúkat a játékszobában hangoskodni, de szerencsére nem civakodtak, mert lekötötte őket egy szuperhős film. Alva egy kertészeti folyóiratot lapozgatott a konyhaasztalnál, míg a mikróban pattogott a popcorn. - Megnézzük a Hogyan szelídítsd a sárkányodat című filmet. - Megint? - Még jó, hogy nekem is tetszik. - Alva az orrára csúsztatta az olvasószemüvegét - Gyönyörű vagy, Clare. - Jó dolog felöltözni egy randevúhoz. Furcsa, de jó. - Remekül választottál. És a lovagod is időben érkezett tette hozzá az aszszony, amikor megszólalt a csengő. - Hátramenjek, hogy nyugodtan üdvözölhessétek egymást?
- Nem szükséges, és amúgy is késő - mondta Clare, mert Harry már szaladt is az ajtó felé. - Inkább kimentem a karmaikból. A fiúk már az ajtóban lerohanták Beckettet, kérdésekkel ostromolták, és könyörögtek, hogy játsszon velük. Clare többnyire munkásruhában szokta látni, és most kellemesen meglepődött, amikor fekete öltönynadrágban és acélkék zakóban pillantotta meg. . Beckett egy szép rózsacsokrot tartott a kezében, és mosolyogva nézett le a fiúkra. Clare abban a pillanatban tudta, hogy el van veszve. - Fiúk, legalább engedjétek be a házba Beckettet A férfi mosolya lágyabb lett, amikor ránézett. - Remekül nézel ki - mondta elismerő pillantással. - Anya kiöltözött, mert elmegy itthonról- közölte Murphy. - Én is. Ezt neked hoztam. - Gyönyörnek! Köszönöm. - Clare elkapta Harry komoly, kutató pillantását, amikor lehajtotta a fejét, hogy megszagolja a rózsákat. Ösztönösen megsimogatta Beckett hátát. - Gyere be, míg vízbe teszem a csokrot Én... - Anya... - Mindjárt jövök, Liam. - Anya, nem érzem jól magam. Fáj a hasam. Mire Clare odafordult, a kisfiú már előrehajolt, és lehányta Beckett cipőjét - Istenem! - A nő gyorsan visszaadta a rózsacsokrot Beckett kezébe. - Harry, menj, és mondd meg Mrs. Ridenournak, hogy Liam rosszul van, és kérj tőle egy törülközőt. - A mindenit - morogta Beckett, míg Clare leguggolt, és megfogta Liam homlokát. - Sajnálom. Annyira sajnálom. Kicsit meleg a fejed, Liam. - Nem érzem jól magam. - Tudom. Mindjárt felviszlek. Beckett, annyira sajnálom. - Ne aggódj miattam. Alva megérkezett néhány törülközővel, egy vödörrel meg egy felmosóval. - Liam hányt - közölte vele Murphy. - Hallottam. Szegény... És te is – mondta Beckettnek. - Mindjárt eltüntetem a nyomokat. - Fel kell vinnem. - Clare idegesen Beckettre mosolygott. - Azt hiszem, kénytelenek leszünk esőnapot tartani. - Persze. - Köszönöm a virágokat, és még egyszer sajnálom. Gyere, kicsim. - Clare a karjába kapta Liamot, és a kisfiú azonnal az anyja vállára hajtotta a fejét. Befekhetek az ágyadba? - Persze. Mindjárt elrendezlek. Harry, drágám, felhoznál egy pohár gyömbérsört? Odafent megmosta Liam arcát, és tartotta a fejét, amikor megint hányt egy nagyot Megmérte a lázát (harminchét négy volt), és belediktálta a gyömbérsört. - Kétszer is hánytam. - Tudom - mondta a nő megnyugtató hangon, miközben ráadta a Vasemberes pizsamát - Megint fogsz?
- Nem. - Itt van a vödör, ha mégis kell, és nem jutunk el a fürdőszobáig. - Clare megsimogatta a fiú fejét, és közben felvette a távirányítót - A Cartoont vagy a Nicket akarod? - A Nicket Mióta hánytam, jobban érzem magam. - Az jó, kicsim. Liam könnybe lábadt szemmel az anyjához bújt. - Nem akartam lehányni Beckett cipőjét. - Persze, hogy nem. - Haragszik? - Nem, dehogy. - Clare megcsókolta Liam feje búbját. - Megyek átöltözni. - És te? - kérdezte a kisfiú, amikor az anyja elővett a fiókból egy otthoni nadrágot meg egy pólót. - Miért kéne haragudnom? - Mert szépen felöltöztél. A nő levette a csinos, de kicsit kényelmetlen cipőt. - Nagyon élveztem, és majd máskor megint kiöltözök. - Kihajtotta a szekrényajtót, mögé lépett, levette a ruhát, és felvette anyukás öltözéket A türkizkék ruhának enyhe hányásszaga volt, ezért a szennyesbe tette. Hát igen. - Anya, idehozod a Vasembert7 Az újat, nem a régit. Meg a Farkast és a Jégembert? És Luke-ot is? Luke volt a viharvert plüsskutyája, amit Skywalkerről nevezett el. - Persze. - És kaphatok még egy kis gyömbérsört? - Hogyne. - Clare megint megfogta a fiú homlokát Még mindig meleg, és az arca is nagyon sápadt. - Mindjárt visszajövök. Most már itt van a vödör. Hívj, ha megint hánynod kell. - Rendben. Köszönöm, anya. Clare először a játékokat vitte oda neki, aztán lement a konyhába. De azt még látta, hogy Liam azonnal átöleli Luke-ot. - Alva, nagyon köszönöm a... Elhallgatott, amikor Beckett mezítláb kilépett a játékszobából. - Most ment el. Azt mondta, hogy hívd, ha segítségre van szükséged. Hogy van Liam? - Szerintem jobban. Az ágyamban nézi a Nickelodeont a kedvenc plüsskutyájával. Mellette van a Farkas, a Vasember és a Jégember. Jégember egy... - Tudom, hogy kicsoda Jégember. Mindig elfelejted, hogy én is voltam gyerek. - Tehát tudod, hogy ki Jégember. Rendben. csak hőemelkedése van, és már a színe is jobb, úgyhogy szerintem azt a fertőzést kapta el, ami Mazie-t is ledöntötte a lábáról. Nem gondoltam volna, hogy maradsz. - Úgy volt, hogy randizunk. - Igen, de... - Mivel nem jöttél el velem, a fiúkkal lógok. A férfiak ezt szokták csinálni, nem? Neked most különben is ápolónői teendőid vannak. Nincs véletlenül egy egyenruhád, olyan fehér miniszoknyával, ami... - Liam megint hányt? - érdeklődött Murphy. - Igen, de utána jobban lett - A nő megfogta a legkisebb fia homlokát is. És te hogy vagy?
- Nincs hányingerem. - Ezért hívunk Vasgyomornak. Harry? - Jól vagyok. Trükkös dominót fogunk játszani, de Beckett nem tudja, hogy kell. - Gyorsan tanulok. Vedd elő a cuccot, és készülj a vereségre. - Soha! - Harry megragadta a dobozt. - Beckett, nem kéne... Jaj, gyömbérsört kell vinnem Liamnak. Nem akarom, hogy kiszáradjon. Egy perc, és itt vagyok. A nő a konyhába sietett. A pattogatott kukorica már a tálban volt, a gyönyörű rózsák pedig egy vázában virítanak az asztalon. - Útban vagyok? Megfordult, és látta, hogy Beckett az ajtóban állva nézi. - Nem, dehogy. De biztosan nem akarod a mai estédet is egy csapat kölyök társaságában tölteni. Ráadásul az egyik lehányta a cipődet. Tényleg, hogy van a cipód? - Túl fogja élni. - Liam félt, hogy haragszol rá. - Nem hiszem, hogy szándékosan célozta meg a cipőmet. - A férfi nézte, ahogy a nő gyömbérsört tölt egy pohárba, amit fentről hozott magával, aztán néhány kekszet tesz egy tálba. Eszébe jutott a kisfiú, aki kénytelen az ágyban időzni, míg a testvérei játszanak. - Majd én felviszem neki. - Hát.. Nos... A férfi elvette Clare-tóI a poharat meg a tálat. - Úgy hallottam, később filmnézés és pattogatott kukorica lesz a program. - Az volt a terv... Most kicsit késésben vagyunk. - Tudok várni. Tényleg - ismételte meg, amikor a nő bizonytalanul nézett rá. Amikor Beckett elfordult, Clare utána szólt. - Szereted a rántottát? - Miért? - Ha Liamban megmarad ez a néhány keksz, akkor rántottát fog kérni, mert mindig ezt eszi, ha beteg. Harry általában csirkemellet kér, Murphy pedig... Ő szinte sohasem beteg, de ha mégis, akkor pirítóst és eperlekvárt kíván. Csinálhatok rántottát, és van még egy kis borom is. - Jól hangzik. És az ápolónő-egyenruha? - A tisztítóban van. - A csudába. Rossz az időzítés. A nő mosolyogva nézett a távozó férfi után, aki nem esett kétségbe egy beteg kisfiú látványától. Ráadásul azt is tudja, hogy kicsoda Jégember. Nem csoda, hogy remegni kezd a gyomra, valahányszor Beckett rámosolyog. Végem van, gondolta szomorúan. Beckett bement Clare szobájába. Milyen kicsinek tűnik a kisfiú az anyja ágyában! - Hogy vagy, kölyök? - Kétszer hánytam. - Így jár, aki túl sok osztrigát eszik, aztán nyakalja a whiskyt.
- De én nem! - Most ezt mondod. A fiú magához ölelte az elnyűtt plüssállatot. - Nem akartam rád hányni. - Férfiak között megesik az ilyesmi. - Beckett leült az ágy szélére, és átnyújtotta a fiúnak a poharat meg a tálat. - Tényleg? - Majd tíz év múlva tedd fel ugyanezt a kérdést. Szerintem Jégember is lehányta már a Farkast. - Nem, ő... Tényleg? - Nem lepődnék meg. Liam érdeklődő arccal felvette a Farkas figuráját, és öklendező hangokat hallatott. - Szép. Anyád azt mondta, csinál neked rántottát, ha már készen állsz rá. - Talán. Nézed velem a tévét? - Néhány percig igen. - Nem így képzelte el, hogy Clare ágyába kerül, de most hátradőlve kényelembe helyezte magát A kisfiú mellébújt, és a karjára hajtotta a fejét. Aztán felnézett, és ő is ugyanazzal az angyali mosollyal lepte meg Beckettet, mint korábban az öccse. Beckett trükkös dominót játszott, míg Clare rántottát készített Liamnak. Aztán megnézett egy vicces rövidfilmet a fiúkkal, hogy a nő üldögélhessen a beteg fiú ágyánál. Megvárta, míg a másik két fiút is lefekteti, és még egyszer benéz Liamhoz. - Alszik - mondta a férfinak, miután lejött - És a homloka már nem olyan meleg, úgyhogy szerintem túl van a nehezén. Harry lesz a következő, de nála rosszabb lesz. - Fő az optimizmus. - Tudom, amit tudok. Tehát? Rántotta a konyhában? - Nem kell bajlódnod vele. Biztosan fáradt vagy. - Éhes vagyok, és tényleg szeretnék egy pohár bort. - Rábeszéltél. Nem is volt olyan rossz dolog a konyhában ülni és bort iszogatni, míg a nő rántottát készített a tűzhelynél. Hirtelen ötlettől vezérelve bement a nappaliba, és összeszedett három teamécsest, amit Clare kis sötétkék csészékben tartott. - Nem baj? Ma este gyertyafényes vacsorát terveztem. - Szeretem. - A nő kihúzott egy fiókot, és átadta a férfinak a gyújtót. A teamécsesek pislákoló fényében üldögéltek a rózsacsokorral díszített asztalnál, és rántottát ettek pirítóssal. - Örülök, hogy maradtál. - Én is. És pontosan olyan szép vagy a gyertyafényben, mint ahogy elképzeltem. Jövő hétvégén ki szeretnél próbálni egy olyan vacsorát, amit nem te főzöl? - Péntek este? - Ugyanakkor, ugyanitt. - Látom, mazochista vagy, de én örülök neki. Most viszont fel kell tennem egy kérdést. Igaz, hogy egyszer te is voltál kisfiú, de minden férfi így van ez-
zel, mégsem bánik ilyen természetesen és könnyedén a gyerekekkel. Miért nincsenek saját gyerekeid? - Azt hiszem, azért, mert még egy növel sem voltak komoly szándékaim. Te a szokásosnál jóval korábban kezdted. - Nekem ez volt a tervem, és nem akartam várni vele. CIint sem. Egyszerűen tudtuk, hogy mit akarunk. - Milyen volt a katonai élet? - Egy katonafeleségnek sokat kell várakoznia. A világnak olyan részeit is láttam, ahová egyébként nem jutottam volna el. Megtanultam megszervezni, aztán elengedni a dolgokat. De az otthon hiányzott. Nem mindig, de voltak pillanatok, amikor rám tört a honvágy. Amikor Clint meghalt, tudtam, hogy vissza kell jönnöm, és a fiúkat is ide kell hoznom, hogy családban nőjenek fel, és egy nagyobb közösséghez is tartozzanak. A nő megcsóválta a fejét. - A szüleim és Clint szülei nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. Ők olyan csodálatosak voltak, és még most sokat segítenek. De te ismered ezt, hiszen egy családi vállalkozásban dolgozol a fivéreiddel meg az anyáddal. - Igen. - Van, akinek el kell távolodnia a családtól, másoknak meg össze kell tartani. Szerintem én mindkettőt megtettem. Most megint ez az otthonom. Te gondoltál már arra, hogy máshol élj? - Gondoltam, de nincs olyan hely, ahol szívesebben élnék. Clare szórakoztatónak tartotta a férfi társaságát, és élvezte a történeteit, akár ismeősökről beszélt, akár olyanokról, akikkel ö még nem találkozott. Aztán a nő leszedte az asztalt, és Beckett is felállt. Amikor magához húzta és megcsókolta, Clare szíve szaporábban kezdett verni. - Talán leülhetnénk a heverőre - súgta a férfi. - Ihatnánk még egy pohárral, és kicsit összebújhatnánk. Ó, igen, remek ötlet, gondolta a nő. - Töltsd ki a bort. Én megnézem Liamot, aztán... Harry! A kisfiú falfehéren, ijedt arccal állt az ajtóban. - Hánytam, anya. - Istenem, kicsim. - A nő odaszaladt hozzá, és megfogta a homlokát - Igen, egy kicsit forró. Mindjárt lefektetlek. Beckett. .. - Rendben. Szükséged van segítségre? - Nem, egyedül is boldogulok. - Menj csak fel Harryvel, majd kiengedem magam. Jobbulást, kisöreg. - Köszönöm. Gyere, kicsim. - Én is alhatok az ágyadban, anya? Liam is ott van. - Persze. Clare még egy bocsánatkérő pillantást vetett Beckettre, majd felvitte a beteg gyereket. 10. A hétvége betegápolással, leves főzéssel és rántotta készítéssel telt. Vasárnap reggel Liam és Harry már elég jól volt ahhoz, hogy unatkozzon és rosz-
szalkodni kezdjen. Eleinte bevált, hogy sátrat vertek a nappaliban, és a két fiút megpróbálta lekötni könyvekkel meg DVD-kkel. De aztán ebből is elegük lett Harry láza már lement, de még nyűgös volt, és nehezen viselte a testvérei társaságát. Clare meg tudta érteni, mert ő is kezdett torkig lenni velük. Amikor megint hangos vitába bonyolódtak, hogy melyik filmet nézzék meg, egyszerűen odasétált, felkapta a távirányítót, és kikapcsolta a tévét. - Anya! - kiáltotta a három fiú egyszerre. - Mivel csak marakodtok és panaszkodtok a filmek miatt, ezért most egy darabig nem nézhettek semmit. - Harry kezdte! - vádaskodott Liam. - Nem igaz! Te... - Nem érdekel, hogy ki kezdte. - Akár betegek, akár nem, Clare elővette a szigorú anya hangját - Elég volt! Itt maradhattok és olvashattok, színezhettek vagy csendben játszhattok a játékaitokkal. Vagy bemehettek a szobátokba duzzogni. És ha most vitázni kezdtek, akkor jövő hétvégéig elteszem az összes DVD-t - emelte fel a hangját, mert ismerte a fiait. - A te hibád! - sziszegte oda Liam Harrynek. - Liam Edward Brewster, ez rád is vonatkozik. Egy szót sem akarok hallani! A kisfiú szeme könnybe lábadt. Legszívesebben Clare is elsírta volna magát. - Most pedig mindenki maradjon csöndben, legalább tíz percig. - Anya. - Harry! - mondta a nő figyelmeztető hangon. - Éhes vagyok, kérem a levesemet. Jó jel, hogy visszatért az étvágya. - Harry, megmondtam már, hogy elfogyott a leves. Nagypapa és nagymama nemsokára hoz. - De én most vagyok éhes. - Csinálhatok valami mást. Csirkés tésztát vagy betűtésztás levest. - Nem kérem! Én a csirkelevesemet akarom. - Akkor várnod kell. Nemsokára itt lesznek. - Miért nem tudnak most itt lenni? - A fiú hangja sírós lett a fáradtságtól meg a türelmetlenségtől. Clare érezte, hogy neki is fogytán a türelme, ezért emlékeztette magát, hogy Harry milyen sápadt és elesett volt előző este. - Nemsokára megjönnek. Nem tudok mit csinálni, Harry. Most pedig tíz perc csendet kérek, mert meg kell néznem a mosógépet. Tudta, hogy jó, ha öt perc szünetet kap, arra mégsem számított, hogy Murphy azonnal utána jön a konyhába. - Én is éhes vagyok. Mogyoróvajas-lekváros kenyeret kérek. - Elfogyott a kenyér, nemsokára hoznak. - Miért nincs semmi, amit akarok? - Mert a testvéreid megbetegedtek, megették az összes tojást, kenyeret meg levest, és tegnap este nem tudtam kimenni a boltba. - Miért? - Mert Harry és Liam beteg lett. - Clare feje lüktetni kezdett, miközben a megszáradt ágyneműt a ruháskosárba hajította.
- Ha holnap nem mennek iskolába, akkor én is itthon maradok. - Ezt nem te fogod eldönteni, hanem én. Nem maradsz itthon holnap, és mivel már egyikük sem lázas, valószínűleg ők is mennek iskolába. Istenem, könyörülj rajtam, gondolta Clare. - Senki sem játszik velem. - Murphy, fél délelőtt játszottam veled. - Mindnyájunkkal játszottál. Miért nem tudsz csak velem játszani? A nő lehunyta a szemét, nehogy valami gorombaságot mondjon. Megértette, hogy a gyerekeknek szükségük van a társaságára, és mindent elkövetett, hogy külön-külön is foglalkozzon velük. De istenem, ne most! - Vedd elő a Power Ranger-figuráidat, és játsszál velük odafent, amíg én ágyat húzok. - Játszanod kell velem. - Nem. Bármennyire is szeretném, nincs rá időm. Akarod tudni, hogy miért? - folytatta, tudván, hogy ez lesz a következő kérdés. - Mert még be kell fejeznem a mosást, amire tegnap nem volt időm, mert Liamot és Harryt ápoltam. Tiszta ágyneműt kell húznom, mert Harry lehányta az éjszaka közepén, de tegnap nem volt időm lecserélni. Kíváncsi vagy rá, hogy mennyi mindent kell még csinálnom? - Rendben. A nő elhallgatott, megdörzsölte az arcát, aztán felnevetett. - Tönkreteszel, Murphy. - Ne menj tönkre, anya. - Ez csak egy kifejezés. - Clare lehajolt, és megölelte a kisfiát, de főleg azért, mert neki volt szüksége egy ölelésre. - Lehet egy kiskutyánk? A nő Murphy vállára hajtotta a fejét. - Harry és Liam jobban érezné magát, ha lenne egy kiskutyánk. Jeremynek, a legeslegjobb barátomnak az óvodában, van egy kutyája, akit Spikenak hívnak. Nekünk is lehetne kutyánk, és Spike-nak nevezhetnénk. - Az időzítés mindig fontos, és ez most nem alkalmas idő arra, hogy kutyát kérj. Kérlek, ne kérdezd meg, hogy miért csak hadd szedjem össze magam, Murphy. Inkább menjünk fel, és a Power Ranger-figurák majd segítenek megágyazni. - A Power Rangerek a rossz fiúkkal harcolnak. - Nos, nekik is kell néha aludniuk, nem? - A nő felemelte a ruháskosarat, és eldöntötte, hogy most nem a ruhásszekrényből veszi ki a tiszta ágyneműt. Megspórolom a vasalást meg a hajtogatást, gondolta elégedetten, míg Murphy csacsogva követte őt a nappaliba. Ott csodálatos látvány tárult a szeme elé. Mindkét fiú elaludt. - Pszt, legyél csendben, Murphy. Elaludtak. Az éjjel egyikük sem aludt sokat, de úgy tűnt, Murphyt ez egyáltalán nem zavarta. Mégis lehalkította a hangját, és úgy folytatta a társalgást, miközben felmentek az emeletre. Alig értek fel a lépcsőn, amikor valaki megveregette az ajtót a rézkopogtatóval.
- Vedd elő a Power Ranger-bábukat - mondta Clare Murphynek, és lerohant a lépcsőn. Megöli azt, aki felébreszti az alvó fiúkat! Puszta kézzel fogja megfojtani. Feltépte az ajtót, és olyan szavak jutottak az eszébe, amelyeket sohasem használt a gyerekek előtt. - Sam! - Szia, szépségem! A környéken jártam, és gondoltam, benézek. Elviszlek egy villásreggelire a klubba. Ott találkozom a szüleimmel. Nagy bulit csapunk. - Rossz az időzítés. A két nagyobbik fiam egész hétvégén beteg volt, és most mindketten alszanak. - Akkor rád fér egy kis kikapcsolódás. Hívd a gyerekvigyázódat - utasította a férfi, majd vigyorogva rákacsintott. - Kiszabadítalak erről a helyről. - Ez a hely az életem, és nem hagyom itt a gyerekeimet, amikor betegek. - Anya! - Murphy, csend legyen! Felébreszted a testvéreidet. - A nő megérezte, hogy a férfi beljebb akar kerülni, ezért gyorsan elállta az útját. - De már nálam vannak a Power Ranger-ök, és azt mondtad, hogy... - Mindjárt felmegyek. Sajnálom, Sam, de most nagyon elfoglalt vagyok. Mennem kell. - Majd megmondom anyának, hogy hívjon fel a főállású gyerekvigyázó ügyében. Clare végképp elveszítette a türelmét. - Nem kell gyerekvigyázó, Sam! Nem érdekel a villásreggeli meg az az ostoba klub. Most ágyazni akarok. És rengeteg dolgom van, úgyhogy, ha megbocsátasz... Nem szokott udvariatlan lenni, de most becsapta az ajtót a férfi orra előtt. A ház előtt Sam ökölbe szorította a kezét. Elég volt már a nő kisded játékaiból. Egyik percben még mosolyog és flörtöl vele, a következő pillanatban pedig lerázza. És mindig azt a három kis majmot használja kifogásnak. A férfi a kocsija felé viharzott, és tovább füstölgött magában. Ráadásul előző este Beckett Montgomeryt látta kisétálni a lakásából! Nem sokkal tizenegy óra előtt... Féltékennyé akar tenni, állapította meg. végül arra a következtetésre jutott, hogy eleget játszotta a jófiút. Ideje, hogy Clare Brewster megtudja, kivel áll szemben. Kiállt a kocsifelhajtóról, és a járda mellé parkolt. Ott ült és dühöngött, közben figyelte a házat, ahogy előző este is tette. Clare takarítással vezette le az ingerültséget, amit Sam felbukkanása okozott, és nekilátott kifertőtleníteni a gyerekek szobáját. Kitárta az ablakokat, hogy friss levegő jöjjön be, és munka közben lassan megnyugodott. Mi a baja ennek a férfinak? Hogy lehet ennyire ostoba, öntelt és szinte elviselhetetlenül bosszantó? Annyira idegesíti, hogy képtelen megőrizni a jó modorát vele szemben, mégis állandóan visszajön. Talán most sikerült végre megszabadulnia tőle. Hiszen a szó szoros értelmében becsapta az ajtót az orra előtt. Nem baj. így legalább végre megérti, hogy békén kell hagynia.
Négykézláb térdelt, és a fürdőszobát súrolta, amikor Murphy a vállára tette a kezét. - Még mindig szét vagy esve? - Tessék? - Azt mondtad, hogy össze kell szedni magad. Még mindig szét vagy? Clare elérzékenyülve leguggolt, és magához ölelte a kisfiút. Még hogy egy főállású gyerekvigyázó vigyázzon rájuk... - Csak egy kicsit. Már majdnem összeszedtem magam. - Miért nem jöttél ágyazni? - Mert először takarítani akartam. Most csatát vívok a bacikkal, és mind megölöm őket. Nem hallod, ahogy sikoltoznak? A kisfiú szeme kikerekedett. - Én is bacikat akarok ölni! Clare bedobott egy másik rongyot a vödörbe, aztán kicsavarta belőle a vizet, és a gyerek kezébe nyomta. - Ott is van néhány, a sarokban! Intézd el őket, Murph! - Nem látok semmit. - Mert láthatatlanná tevő köpeny van rajtuk, de ne hagyd, hogy becsapjanak. Pucold ki őket. A nő elégedetten figyelte, ahogy a kisgyerek lelkesen nekiesik a padlónak. Hagyta, hadd tevékenykedjen, és az ajtónak támasztotta fáradt derekát, míg a kisfiú lelkes harci kiáltások közepette küzdött a láthatatlan kórokozókkal. Aztán összerezzent, mert trappoló lábdobogást hallott. - Jót aludtál? - fordult Liamhoz. - Azt hiszem, igen, de már felébredtünk. Most nézhetünk egy filmet? A Csillagok háborúját. - Megöltem a bacikat. - Murphy meglengette a rongyot, mint egy zászlót Én is akarom nézni. - Rendben. Menjünk le, és tegyük be a DVD-t. Harry már sokkal jobban nézett ki, és könyörgő pillantást vetett az anyjára. - Tényleg éhes vagyok. - Mi lenne, ha csinálnék egy kis müzlit, hogy kibírjad, amíg... Várj csak! A nő feltartotta a mutatóujját, mert meghallotta, hogy nyílik a bejárati ajtó. - Megérkezett az utánpótlás. Megmenekültünk! - Itt vannak a kis tündérkéim! - Rosie Murphy megpakolt szatyrokkal lépett be az előszobába, és mögötte felbukkant a férje, Ed. Az asszony a lányára kacsintott, és átnyújtott neki egy szatyrot. - Nézd, mit hoztunk a két beteg fiúnak meg a kicsi vasgyúrónak. Egy másik szatyorból akciófigurákat húzott elő, mire a fiók üdvrivalgásban törtek ki. A nagy lármában Clare az apjára mosolygott. - Hozott néhányat az otthoni készletből? - Tudod, milyen az anyád. - Igen. Beviszem a holmit a konyhába. Harry már eleped egy kis csirkelevesért. Ed magas, testes férfi volt, és homokszínű hajába ősz csíkok vegyültek. A kezében lévő szatyrokat a pultra tette, és indult volna kifelé. - Hozom a többit - Még több is van? De én csak azt kértem, hogy... A férfi felemelte az ujját, és zöld szemét összehúzva elmosolyodott. - Ismered anyádat. Holnap nem kell beugranom még a boltba is, gondolta Clare,
miközben eltette az élelmiszereket. A szatyrokból még igazi csemegék is előkerültek: nyalóka, gumicukor, burgonyaszirom és jégkrém. - Nyalóka és jégkrém is? - csodálkozott Clare, amikor Rosie visszajött. - Betegek voltak. - De csak ebéd után áruld el nekik. A blokkot egyik szatyorban sem találtam. - Fogd fel jutalomnak, amiért ép elmével megúsztad a két beteg gyerek ápolását, és még a kicsit is elláttad közben. - Kis híja volt De nem akarom, hogy ti fizessétek a... - Soha ne vitázz egy anyával, aki ételt ad neked. - Murphy törvénye? - A nő megfordult, és átölelte az anyját. - Köszönöm. Egy pillanatra elérzékenyülten Rosie vállára hajtotta a fejét Mindig számíthatok rá, gondolta Clare. - A kislányom fáradt - suttogta Rosie. - Egy kicsit - Clare kiegyenesedett. Aranyszőke haját az anyjától örökölte, de Rosie rövidre vágatta, és sötét csíkokat festetett bele. A frizura és a szín remekül illett enyhén szögletes arcához és finom bóréhez. - Jól nézel ki. - Új arckrémem van. És kialudtam magam, amiben neked biztosan egy jó ideje nem volt részed. Ne feledd el megkérdezni apádtól, hogy fogyott-e. - Miért, fogyott? - Másfél kilót. Sikerült rábeszélnem, hogy tornázzon velem. Én már öt kilót fogytam. Nos, miben segíthetek? - Már megtetted, és megmentetted az életünket. - A nő a kezébe vette a leves konzervet. - Harry kezdett kétségbeesni. - Mindnyájan sajtos meleg-szendvicset akarnak, úgyhogy elkészítem nekik. Te addig pihenj, szellőztesd ki a fejed, sétálj egyet Menj ki a házból. Clare tiltakozni akart, aztán csak nagyot sóhajtott Tényleg ráfér egy kis séta. - Örök hála. - Adtál nekem három unokát, úgyhogy én vagyok az adósod. Menj el egy órára. - Fél óra elég lesz, és viszem a mobilomat, ha kellek. - Szerintem boldogulunk velük. Megnézzük a Csillagok háborúját. A fiúk szeretnének valamikor nálunk aludni. A péntek este megfelel? - Igen, ha akarod. - Persze. Akkor talán kicsit simábban megy majd az estéd Beckett Montgomery-vel. - Biztosan. De már mondtam, hogy nagyszerűen viselte. - Mindig szerettem a Montgomery fiúkat - Rosie elővette a sajtos melegszendvicsek hozzávalóit. - Örülök, hogy jársz valakivel... És egy olyan férfival, akit én is ismerek. - Még nem járunk igazából. Persze úgy tűnik, hogy fogunk, de... Ez még egy kicsit furcsa nekem. - Kedveled. - Mindig is... Igen. - Akkor menj vele egy próbaútra, édesem. De óvatosan hajts. - Anya, azért viszed el a fiúkat, hogy a volán mögé ülhessek? .
- Csak szabaddá teszem az utat - mondta Rosie vidáman. Clare megcsóválta a fejét. - Most már tényleg elmegyek sétálni. Már a hét közepén járunk, gondolta Beckett. Voltak fennakadások. de azért sokat haladtak. A gázvezetéket végre lefektették, és ezzel megszabadultak egy nagy gondtól. A hétvégét a műhelyben töltötte, és Ryderrel dolgozott a könyvszekrényeken meg a boltíveken, míg Owen megépítette azt a pultot, amit az anyjuk kért az ajándékboltba. A váratlanul jött munka végül nem is vett el annyi időt, mint gondolta. És be kellett ismernie, hogy remekül mutatott a halványsárgára festett fal. Ráadásul az is kapóra jött, hogy ha bement ellenőrizni az embereket, akkor benézhetett Clare-hez. A munka nagy részét még most is eltakarta a ponyva, és a város többi lakójával együtt már ő is alig várta, hogy lekerüljön az épületről. Nemsokára ennek is eljön az ideje, gondolta, miközben egy újabb gerendát fektetett a teraszra. Ha így haladnak, talán a jövő héten. A kétfős csapattal keményen dolgozott egész délelőtt. Amikor ebédszünetet tartottak, Owen bukkant fel mellette. - Jól néz ki ez a fa. - Még szebb lesz, ha bepolírozzuk, és mahagóni színben fog ragyogni. - Feldobja a helyet - bólintott Owen. majd intett a kezével. - Szükségünk van rád odakint. Beckett kilépett a belső udvarra. menet közben ellenőrizve az elvégzett munkát. - A hátsó lépcsőn dolgozunk, és még egyszer végig akarunk menni minden részleten. - Megvan a rajz. - Igen, de felmerült néhány kérdés az összeállítással kapcsolatban. Nem látjuk tisztán, hogyan kapcsolódik majd a kőburkolattal meg az udvart szegélyező kőfallal. A fiók nekilátnak, mihelyt befejezték az ajándékbolt belső kertjét - A burkolatban még nem állapodtunk meg. - Igen, ez is egy kérdés. Beckett kiment, és azonnal látta a megvalósult terveit, pedig a talaj egyenetlen volt, a lépcsők csak félig készek, és a korlátokat meg a rácsokat sem szerelték még fel. Mégis látta az egészet Ryder csípőre tett kézzel állt mellette, és felnézett az épületre. - Biztos, hogy ebben a szögben akarod felvezetni a 1épcsőt? - Igen. - Egyenesen könnyebb lenne. - De nem olyan esztétikus. - Mondtam, hogy ezt fogja válaszolni - jegyezte meg Owen. - Igen. És mi legyen a növényfallal? Megvitatták a parkolóhely meg a gyalogutak elrendezését, végül Beckett összegezte az elhangzottakat. - Egy kövezett gyalogút vezet a járdától a recepcióig, ott jobbra fordul az előcsarnok verandája1elé. A mozgássérültparkoló ide kerül, a rendes parkoló meg oda. - Több parkolóhely lenne, ha mellőznénk a növényfalakat - vélte Ryder.
Beckett megrázta a fejét. - Ha valaki itt ül az egyik asztalnál, biztosan nem az autókat akarja nézni, és annak sem örülne, ha őt bámulnák a parkolóból. - Így is lehet látni a parkolót, mert nem egy erdőt ültetünk ide. - Mégis meghittebb lesz a környezet Anya nagy kertet szeretett volna, de arra nincs elég hely. Ez is megteszi. A virágágyások, a virágzó futónövények a bejárat fölött. Látványos lesz. - Rendben, te vagy az esztéta. - És igazam is van. Ryder elhúzta a száját. - Majd meglátjuk. Én megyek ebédelni. - Szerintem én is eszem valamit a Vestában - mondta Owen. - Telefonálnom is kell. - Majd utánad megyek - mondta Beckett - De először benézek az ajándékboltba. Owen felhorkantott. - Add át az üdvöz1etem Clare-nek. - Rendben, de akkor is benézek az ajándékboltba. Beckett az ősz illatát érezte a levegőben - a változást. Aztán valaki kinyitotta a Crawford ajtaját, és az orrát megütötte a sülő hamburger szaga, majd az ajándékbolt irányából áradó friss festékszag. Minden friss és új. Minden a változásról szól, és az új felé halad. Észrevette, hogy az ajándékboltban dolgozó munkások is már megkezdték az ebédszünetet. A padlót fólia fedte, és a festék még mindig nedves volt. Bement az irodába. Szükségük lesz egy asztalra, számítógépre, irodafelszerelésre, polcokra. És isten tudja, még mi mindenre. De ez már Owen szakterülete. A burkolók is ebédelnek, állapította meg. De nem lopták a napot délelőtt Elhelyezték a járóköveket az ösvényen, ami kettéválasztja a most még rendezetlen füves területet. A nagyobb kövekből egy alacsony falat építettek a virágzó rózsabokor köré. Halmokban álltak a szerszámok meg az építőanyagok, és az addig elvégzett munka meg a felhalmozott készletek alapján úgy számolta, hogy jövő héten végezni is fognak a kerítés hátralévő részével. Jelentheti a fivéreinek, hogy ha minden simán megy, két héten belül elkezdhetik a munkát az udvarban. - Nem rossz. Megkerülte a régi kerítést, és bement a könyvesbolt hátsó ajtaján. A mesesarokban gyerekzsivajt hallott, és egy anyuka a polcok között böngészett, míg a két kisfia vidáman ugrándozott körülötte. Cassie egy vevőt szolgált ki a pultnál, Laude pedig a számít6gépasztalnál dolgozott. - Nagy a forgalom - jegyezte meg Beckett. - Épp most lett vége az első Mesesaroknak, és ez már egy őszi rendezvény. - Laude abbahagyta a gépelést, és intett Beckettnek. - Elég sokan eljöttek, és biztosan Averynek is vannak vendégei, mert legtöbben a Vestába mentek ebédelni. - Talán én is odamegyek. Clare itt van?
- A raktárban van, most rakja el a holmikat. Vigyázz, útközben ne taposd el a kicsiket Clare éppen egy faliszekrénybe rámolta a rajz- és festőeszközöket. Fekete nadrág volt rajta, ami rásimult a fenekére, és egy buggyos ujjú, fehér csipkés blúzt viselt hozzá. A férfi arra gondolt, hogy szeretné megcsókolni ott, a könyöke lágy hajlatában. Bárhol szívesen megcsókolná. Mindenhol. Néhány nő a gyertyákat nézegetve társalgott, egyikük közben egy babakocsit tologatott, amelyben a kisbabája elmélyülten szopogatta a hüvelykujját. A másik nő a vállára kötött kendőben ringatta alvó csecsemőjét. A babakocsis kisgyerek gyanakvóan meredt Beckettre, mintha attól tartana, hogy el akarja lopni az értékes hüvelykujjat. Talán mégsem ez a legalkalmasabb időszak megcsókolni Clare könyökhajlatát, határozta el Beckett. - Szia. Clare színes posztócsíkokat tartott a kezében, és most odanézett. - Szia. - Hallottam, megint rendeztek Mesesarkot. - Igen, ez is az egyik biztos jele annak, hogy vége a nyárnak. Ez az első, amikor a saját gyerekeim nincsenek itt, és ez is egy nagy változás. Hogy mennek a dolgok? - Haladnak. Később át kéne jönnöd, hogy megnézd a változást. - Szeretném, ha el tudok szabadulni. Ha itt végeztem, elküldöm e-mailben a prospektus piszkozatát. Szerintem jobb lesz majd, ha már mindent a helyén látunk, és úgy tudom befejezni. De megpróbáltam vidámmá és vonzóvá tenni a bemutató szövegeket. - Nagyszerű. Majd megnézem. Várj, segítek. - A férfi felkapta a dobozt, mielőtt a nő megemelte volna. - Nem nehéz. csak hátra akartam vinni. - Mivel a férfi nem adta vissza, a nő a vevőkre pillantott - Akkor megmutatom, hol a helye. Minden rendben van? - kérdezte a két beszélgető anyától. - Igen, köszönjük - felelte az egyik. - Nagyon tetszenek ezek a táskák. - Újrahasznosított videoszalagból készült nejlontáskák. Ügyes találmány, tényleg nagyon szép és még környezetbarát is. Szóljanak, ha segíthetek valamiben. Clare a hátsó helyiségből nyíló kis alkóvba vezette Beckettet. - A legfelső polcon tartom, mivel havonta csak egyszer használom. Mindig azt hittem, hogy egyszer olyan ügyes leszek, mint azok az anyukák, akik müzlis dobozokból meg gumiszalagokból is tudnak játékot készíteni. - Mint McGyver, a szuperügynök. - Pontosan. De aztán semmi sem lett belőle. - Én is mindig azt hittem, hogy egyszer sikerül nullára aláznom a dobót a baseballban. Aztán semmi sem lett belőle. - Az élet tele van csalódásokkal. - A nő elmosolyodott, amikor a férfi megpöccintette a fülbevalóját. - És meglepetésekkel. - A gyerekek meggyógyultak? - Már igen, és iskolában vannak. Hála az égnek. - Mi lenne, ha még egyszer átbeszélnénk a péntek estét? Meghívlak ebédre.
Clare-nek eszébe jutott Sam Freemont meg az átkozott klubja. Beckett-tel sokkal szívesebben evett volna meg egy hot dogot a Crawfordban, vagy egy szelet pizzát a Vestában. - Nagyszerű ötlet, és jó lenne, ha el tudnék szabadulni. De a lányokkal most vesszük át a mai szállítást, és még véglegesítenünk kell a mai rendeléseket Nyakunkon a karácsony - tette hozzá. - Karácsony? Hiszen nemrég volt május elseje. - Látszik, hogy sohasem dolgoztál a kereskedelemben. Ma délután meg kell rendelnünk a képeslapokat. - Egy újabb csalódás, amibe bele kell törődnöm. Beckett lehajolt, és a félhomályban megkereste a nő száját. Nem törődött a fal másik oldalán nevetgélő nőkkel, a csörgő telefonokkal, a nyűgösködve ébredező kisbabával, hanem elmerült a csókban. Túl messze van még a péntek, gondolta. Már alig várta, hogy Clare legalább néhány órára az övé legyen. Minden csábította rajta: az íze, az illata, az alakja, a teste lágy érintése, ahogy közelebb vonta magához. - Szia, Clare, van egy... Hoppá, elnézést Laurie szándékos mozdulattal a mennyezetre nézett, amikor Clare és Beckett szétrebbent. - Van valami gond? - kérdezte Clare, és igyekezett könnyedén viselkedni. Majdnem sikerült. - Egy férfi van a vonalban, minden áron a tulajdonossal akar beszélni. Megmondhatom, hogy... nem érsz rá, és elkérem a számát - Mindjárt megyek, kapcsold a hátsó irodába. - Oké. Hozhatok neked valamit, Beckett? - Laurie megrebegtette a szempilláit - Egy hideg italt? - Nem, köszönöm. Mennem kell. - Viszlát - Laurie dudorászva távozott. - Sajnálom - nézett Beckettre Clare. - Most el kell ezt intéznem. - Hátul megyek ki. Gyere át a Vestába, ha ráérsz. - Megpróbálok. - A nő a távozó férfi után nézett, és ő is ugyanúgy vágyott a péntekre. Egyik kezét remegő gyomrára helyezte, a másikkal felvette a telefont Lehet, hogy a férfi jól van, de neki nem ártana egy hideg ital. - Sajnálom, hogy megvárakoztattam - mondta a telefonba. - Clare Brewster vagyok. Miután befejezte a beszélgetést, visszament az üzlethelyiségbe. A délelőtti nyüzsgés után örült a csendnek és a nyugalomnak. Amíg meg nem látta a huncut ragyogást Cassie szemében. - Iderendeltem az ebédet - közölte Laurie. - Remek. Hozzuk a katalógust meg a rendelési ívet, aztán... Hagyjátok abba! - förmedt a két nőre, akik leplezetlenül vigyorogtak rá. - Nem tehetek róla. - Laurie ugrálni kezdett a székén. Nem várhatod el tőlem, hogy semmit se tegyek vagy mondjak, miután rajtakaptalak, amint Beckett Montgomery-vel csókolózol. - Bárcsak én vettem volna fel azt a telefont, és én mentem volna hátra érted - panaszkodott Cassie. - De feltartottak a vevők. Sejtettem, hogy van valami bizsergés köztetek, és mindenki tudja, hogy randevúzni készültetek, amikor a gyerekek megbetegedtek.
- És az egyik lehányta a cipőjét. Clare arca megvonaglott. - Ezt is mindenki tudja? - Vasárnap találkoztam Mrs. Ridenourral a parkban, és megkérdeztem, hogy ment a randevú. Ő mesélte. Milyen kár, hogy így alakult. Egyébként nem lep meg minket, hogy mindennap idejár, mert eddig is ezt tette. De újabban flörtölni kezdtetek. - Flörtölni? - Persze csak diszkréten. Legalábbis ezt gondoltam, mielőtt rajtakaptalak titeket a hátsó helyiségben, ahová beosontatok egy kis etyepetyére. - Nem volt semmi etyepetye. csak egy csók. - Egy igencsak tüzes csók. - Laurie meglegyezte az arcát - Ez most komoly, vagy csak egy kis flört? - Laurie, igazából még nem is járunk. - Ha engem így megcsókolna egy férfi, akkor én sem járnék vele sehová. Otthon maradnánk. De hát nálad ott vannak a gyerekek, úgyhogy... Most már igazán túl bizalmaskodó lettem, úgyhogy befogom a számat - A nő úgy tett, mintha behúzna egy cipzárt - csak tetszett, hogy együtt láttalak titeket, és forró volt a levegő. - Akkor fejezzük be a beszélgetést. Megyek, és iszom egy üdítőt. Amikor a lányok nem hallották, elnevette magát. Ennyire híres lett a magánélete? És Laurie-nak igaza volt. Az a csók tényleg elég tüzes volt. Szeretne még több ilyen élményben részesülni. Nemsokára, gondolta izgatottan. 11. Második kísérlet, gondolta Beckett, amikor bekopogott Clare ajtaján. Ez alkalommal egy vidám, fehér százszorszépcsokrot vett neki. Semmi értelme kísérteni a sorsot, és ugyanolyan virágot hozni, mint előző héten. Kicsit furcsán érezte magát. Egyrészt enyhe deja vu-t érzett, másrészt szörnyen izgatott volt - talán azért, mert olyan sokat kellett várnia erre az alkalomra. Csak egy vacsora, emlékeztette magát. Nem szabad ennyit gondolnia rá, különben el fogja rontani. Annyiszor elképzelte az este minden részletét, mintha legalábbis egy párizsi étterembe készültek volna. Majd meg kell kérdeznie, hogy járt-e már ott. Sokkal többet utazott nála. Talán még beszél is franciául. Mintha középiskolában is franciát tanult volna. Vagy rosszul emlékszik? Istenem, hagyd már abba, parancsolt magára. Nem tudta, hogy örüljön vagy meneküljön, amikor a nő kinyitotta az ajtót. Úgy látszik, ő sem akarja megismételni az előző heti fiaskót, és másik ruhát vett fel, egy rózsaszín-fehér mintás, csodaszép költeményt, könyékig érő rózsaszín felsővel. Beckettnek megint eszébe jutott, hogy meg szeretné csókolni
azt a helyet. Talán mégis rózsaszínű virágot kellett volna hoznia? Ezt jelnek szánta? - Teljesen elkényeztetsz. - A nő elvette a csokrot. - Mostantól minden péntek este virágot akarok majd. - Úgy gondoltam, most nem rózsát hozok. - Jó ötlet, és köszönöm. Gyere be. Vízbe teszem, mielőtt elindulunk. - Közben a férfi kezében lévő kis ajándéktasakra nézett. - Még valami? - Ez nem a tiéd. - Beckett a másik kezébe vette a tasakot, mintha távol akarná tartani tőle. - Ajándékot hoztam a fiúknak, hogy legközelebb ne hányjanak le. Egy játék a PlayStationhöz - tette hozzá. - Amikor együtt időztünk, felmértem a készleteiket, és úgy láttam, hogy ez még nincs meg nekik. Hol vannak? Bezártad őket a szekrénybe? - Nem. A szüleimet boldogítják, ott alszanak náluk. - Értem. - Beckettnek azonnal eszébe jutott, hogy mennyi mindent tudnának csinálni az üres házban. Lassíts, öregem, nem erről van szó. Lassan és biztosan, lépésről-lépésre, emlékeztette magát. Követte a nőt a konyhába, és nézte, ahogy vázába teszi a csokrot. - Milyen nagy most a csend - jegyezte meg. - Igen. Ilyenkor nem tudom eldönteni, hogy ez kísérteties vagy jó dolog. Szerintem egy kicsit kísértetiesen jó. - Ugye nem félsz egyedül a házban? - Felajánlhatja, hogy ott alszik, a fiúk szobájában. Vagy valahol máshol. - Csak akkor van baj, ha nem tudok ellenállni a kísértésnek, és elkezdek olvasni egy horror regényt. Aztán a végén égve hagyott lámpával alszom, bár nem tudom, hogy az égve hagyott lámpa hogyan menthet meg a vámpíroktól, kísértetektől vagy a démonoktól. Tessék. - Clare hátralépett, és szemügyre vette a virágokat - Nagyon csinosak. Mehetünk? - Igen, azt hiszem, az lesz a legjobb. - Legalább nem gondol többé az emeletre meg a gyerekmentes házra. - Ez nem a teherautód - állapította meg a nő, amikor kiléptek az ajtón. - Anya nem engedte, hogy a teherautóval vigyelek el randizni, és odaadta a kocsiját. Tisztára, mint a középiskolában. - És mikorra kell hazaérned? - Ne aggódj, be tudok osonni a házba - mondta a férfi, és beült a volán mögé. A nő elgondolkodott. - Tényleg előfordult, hogy gyerekkorodban beosontál a házba? - Igen. Persze nem mindig sikerült észrevétlennek maradnom, sőt egyikünknek sem sikerült, de azért próbálkoztunk. - Vezetés közben a nőre nézett. - Próbálkozni mindig lehet, nem? - Most úgy érzem, a sors megfosztott valamitől. - Ha visszajöttünk, segíthetek bemászni az egyik ablakodon. - Csábító, de úgy nem az igazi, ha nálam van a kulcs. És mit csináltál, amikor be kellett osonnod? A férfi sokáig hallgatott.
- Különféle dolgokat. - Hm. Most aggódni kezdtem, hogy a fiúk egy szép napon különféle dolgokat akarnak csinálni, aztán beosonnak a házba. De egyelőre még nem. Most az a legnagyobb gondom, hogy Murphy egy kutyáért rágja a fülemet. A fejébe vette, hogy egy kiskutya nélkül céltalan az élete, és a testvéreivel vállvetve ostromolnak. - Nem szereted a kutyákat? - De igen, és egyszer majd lesz is kutyájuk. Valamikor. - Anyám azt szokta mondani, hogy majd meglátjuk. Ez is olyasmi? - Hasonló - ismerte el a nő. - Azért még gondolkodom rajta, mert tényleg kéne nekik egy kutya. Imádják Lucyt, a szüleim mopszliját, meg Fidót, a cicát. - A szüleidnek van egy Fido nevű macskája? Erről miért nem tudtam idáig? - Kutyának hiszi magát, de ezt nem szoktuk terjeszteni. De tényleg kéne a fiúknak egy kutya, és bűntudatom van, hogy megragadom tőlük. Aztán arra gondolok, hogy ki fogja szobatisztaságra nevelni, idomítani, állatorvoshoz vinni, etetni, sétáltatni s a többi? Megpróbáltam rábeszélni őket egy cicára, de hallani sem akarnak róla. Liam megvetően közölte velem, hogy a kiscica lányoknak való. Fogalmam sincs, honnan veszi ezt. A nő felhúzott szemöldökkel nézett a férfira. - Te egyetértesz vele? - A kiscica lányoknak való. A felnőtt macska viszont illik a fiúkhoz és a lányokhoz is. - Ez nevetséges. - Nem én hozom a szabályokat. Milyen kutyát akarnak? - Nem tudják. - A nő felsóhajtott, mert a fiúk már kimerítették ezzel a témával. - Szerintem csak az a lényeg, hogy kutya legyen. Azt mondták, hogy egy kutya megvédi őket a rossz fiúktól, ha én nem vagyok a közelben. - Clare vállat vont - Elmehetnék egy menhelyre, hogy örökbe fogadjak egy kiskutyát, és megmentsek egy életet, de honnan tudhatom, hogy mi lesz a megmentett kölyökből? Lehet, hogy egy nagy, hamis kutya lesz, aki megugatja a postást, és rettegésben tartja a szomszédokat. Utána kell néznem a családbarát fajtáknak. A férfi befordult az étterem parkolójába. - Ismered Ry kutyáját. - Ki nem ismeri Dinkát? - A nő a férfira nézett. - Ryder mindenhová magával viszi. Dinka egy tündéri kutyus. - Nagyon jó kutya. Azt is tudod, hogy került Ryderhez? - Nem. Szerintem még nem hallottam a történetet Kiszálltak a kocsiból, a férfi odament hozzá, és megfogta a kezét. - Kóbor kutya volt, az állatorvos szerint körülbelül hat vagy hét hónapos lehetett. Ryder a házát építette, és egy nap sokáig dolgozott a helyszínen. Már sötétedett, amikor távozni készült, de egyszer csak bekúszott hozzá a kutya. Csontsovány volt, a mancsa vérzett, az egész teste reszketett. Látszott rajta, hogy egy jó ideje az erdőben élt. Valószínűleg kidobta valaki. Clare gyengéd érzelmei megduplázódtak Dinka iránt. - Szegény kutyus!
- Rydernek nem volt szíve otthagyni, ezért hazavitte magával. Akkoriban anyánál lakott, amíg a háza el nem készült. Megetette, kicsit letisztogatta, és csinált neki egy helyet éjszakára. Úgy tervezte, hogy másnap elviszi a menhelyre. És ez hat évvel ezelőtt történt. Milyen kedves, gondolta Clare. Pedig Ryder Montgomeryről nem ez a jelző szokott az eszébe jutni. - Úgy tűnik, azonnal egymásba szerettek. - Eleinte kérdezősködtünk, hátha csak elszökött valahonnan és eltévedt. Nem volt nyakörve, és senkinek sem hiányzott. Reggelre már láttam Ryderen, hogy meghasadna a szíve, ha valaki mégis jelentkezne érte. - Mégis Dinkának nevezte el. - Szeretetből. És a név tulajdonképpen találó. Asztalt foglaltam hét óra harmincra - mondta Beckett a hosztesznek amikor beléptek az étterembe. Clare elgondolkodott, miközben az asztalhoz kísérték őket. - Ezzel azt akarod mondani, hogy a pedigré nem számít? - Akár emberekről, akár kutyákról van szó, a nevelés sokkal fontosabb a származásnál. A nőnek Sam Freemont jutott eszébe, de gyorsan elhessegette a kellemetlen gondolatot. - De bizonyos fajták biztosan jobban illenek a gyerekekhez - ismerte el Beckett. - Furcsa. Nem sokkal Harry születése után Cinttel arról beszélgettünk, hogy veszünk egy kutyát csak várni akartunk egy évet, hogy együtt nőjenek fel. Aztán terhes lettem Liammal, és Clintet megint áthelyezték, úgyhogy elhalasztottuk a dolgot. A férfi mondani akart valamit, de odalépett hozzájuk a pincér az étlapokkal meg a koktélajánlatokkal. Egy percig némán tanulmányozták az étlapot. - Zavar, ha CIintről beszélek? - Nem. Csak nem tudom, mit mondjak. Jó fiú volt. - Igen. - Clare döntött. Mindent el kell mondania Beckettnek, különben semmi sem lesz igazi közöttük. - Szerelem volt első látásra - kezdte. - És neki is. Egy pillanat alatt megtörtént, és máris a közös életünket kezdtük tervezni. Ez nagyon... mámorító egy tizenöt éves lány számára. - Persze. Még az én koromban is az lenne. - Nem volt bennem egy szikrányi kétely sem. Nem aggódtam, nem tépelődtem. Néha veszekedtünk, és voltak drámai jelenetek, de akkor sem aggódtam. A szüleim igen; és ezt most jobban meg tudom érteni, mint akkor. De Cint jó fiú volt, és ezt ők is látták. Ők is szerették. - Ti voltatok az álompár a középiskolában. C és C. A vezérszurkoló és a futballsztár. - Mámorító dolog - ismételte meg a nő. - Két évig jártunk, mielőtt... lefeküdtünk. Akkor is biztos voltam benne, és nem aggódtam. Amikor bevonult az alapkiképzésre, egész éjjel sírtam. Annyira hiányzott, mintha elveszítettem volna az egyik végtagomat. A pincér visszajött, és felvette a rendelést. - Nagyon fiatal voltál - jegyezte meg Beckett.
- És bátor. Nem ismertem a félelmet. A felesége lettem, elmentem vele, és egy szikrányi kétely vagy megbánás nélkül otthagytam az otthonomat, a családomat meg a barátaimat. - A nő felnevetett. - Most már rá se ismerek arra a lányra. - Mindig bátornak tartottalak. - Nos, amikor Harry megszületett, megtanultam, mi a félelem. Mit kezdjek ezzel az apró teremtménnyel? Mi van, ha valamit rosszul csinálok? Ha megbetegszik vagy megsérül? De még akkor is hittem, hogy együtt minden nehézséget legyőzünk. A nő felemelte a vizespoharat, és mosolyogva belekortyolt. - Négy gyereket akartunk, sőt talán ötöt. Micsoda őrültség. Öt gyerek! Szerintem így is lett volna, ha életben marad. - Boldog voltál. - Igen. De néha szörnyen magányos és elkeseredett. Ilyenkor: rám tört a félelem, de leráztam magamról, mondván, hogy erre nincs időm. Büszke voltam rá. Szenvedtem nélküle, közben tudtam, mivel kell szembenéznie nap, mint nap. De ő katonának született, akárcsak az apja meg a bátyja. Ezt vállaltam, amikor hozzámentem. A pincér hozta a bort, majd a szokásos szertartás után Clare ivott egy kortyot. - Jó - jelentette ki. - Még jobb, hogy nemsokára olyan ételt ehetek, amit nem nekem kellett megfőznöm. - Van még mondanivalód. Fejezd be. - Igen, be kell fejeznem. - Clare végtelen hálát érzett, hogy a férfi hajlandó meghallgatni. - Harry játszott, Liam a kiságyában sírt. Reggel volt, és nekem hánynom kellett, úgyhogy nem vehettem fel, csak amikor befejeztem. Tudtam, hogy terhes vagyok. Még nem csináltam meg a tesztet, de tudtam. A nő egy pillanatra elhallgatott. - Csak három hétre jött haza Irakból, és nem tudtam elmondani neki, hogy lesz még egy gyerekünk. Ez a legnagyobb bánatom, hogy nem volt alkalmam elmondani. Sose láthatta Murphyt, nem érinthette meg az arcát, nem szagolhatta meg a haját, nem hallhatta a nevetését Murphy sem ismerhette őt Liam nem emlékszik az apjára, Harrynek talán van néhány halvány emléke. Pedig Clint jó apa volt, kedves, vidám, figyelmes. De nem volt elég idejük, amit együtt tölthettek volna. - Abból sosem elég. A nő bólintott, és megfogta a férfi kezét. Tudta, hogy Beckett megérti, mert ő is elveszítette az apját. - Nem, soha. - Aznap reggel kopogtak az ajtón, és én rögtön tudtam, hogy ők azok. A tiszt meg a káplán. Egy szót sem kellett szólniuk. Minden elsötétedett, úgy éreztem, nem kapok levegőt. Egy időre üres lett minden, mintha megszűnt volna a világ. Beckett megszorította a nő kezét. - Sajnálom, Clare. - Liamot a karomban tartottam, mert ösztönösen felemeltem, amikor meghallottam a kopogást. Sírt, mert éppen nőtt a foga, és nyűgös volt, meg egy kicsit lázas is. Harry a lábamba kapaszkodott. Megérezhetett valamit, mert ő is sírni kezdett. És a kisbaba is sírt a hasamban. Clint elment.
- Jött a többi feleség, hogy segítsen és vigasztaljon. Teljesen összetörtem. Rám tört a félelem, a kétely, az aggodalom és a szörnyű, szörnyű gyász. Nem hittem, hogy túl fogom élni. A férfi szíve megfájdult. Két kisgyerekkel, terhesen megözvegyülni... - Nem csodálom. Végül hogy sikerült? - csak azt tudtam, hogy haza kell jönnöm, és a gyerekeket is haza kell hoznom. Ez volt az egyetlen lehetséges választás mindnyájunk számára, és ez volt a helyes megoldás. Itt nyugodtan gondolhatok Clintre, a szerelmünkre, és közben el tudom fogadni, hogy azt kaptuk, ami járt nekünk. Nem többet, nem kevesebbet. Most az életemet már valami más tölti ki, de közben nyugodtan gondolhatok rá, és beszélhetek róla. Ez fontos, és a fiúknak is szükségük van rá. Ugyanakkor megérdemeljük ezt az életet, amit most élünk. - Nem tudom, hogy segít-e, ha elmondom, hogy amikor apát elveszítettük, mindnyájan lebénultunk. Egyszerre csak egy lépést tudtunk tenni, hogy a gyakorlati dolgokkal foglalkozzunk, ami ilyenkor mindenkire rászakad. A végén az ember élete megváltozik, és másképp folytatódik. A veszteség mindig megmarad, mégis tudod, hogy nélküle nem lennél az, aki most vagy. - Igen. - Clare hálás volt, hogy a férfi megérti. - Amikor az apádra gondolsz, vagy róla beszélsz, megosztod velem az emlékét. Clinttel is ez a helyzet, mert te is ismerted őt. Ezért nem akarom, hogy most kényelmetlenül érezd magad. Beckett elgondolkodott, aztán hirtelen megszólalt. - Emlékszel Mr. Schroderre? . - Amerikai történelmet tanított nekem. Gyűlöltem Mr. Schrodert. - Mindenki utálta. Ostoba fajankó volt Clinttel meg még néhány fiúval körbetekertük a házát vécépapírral. - Ti voltatok? És Clint is részt vett benne? - A nő hátradőlt, és felnevetett. - Istenem, annyira emlékszem erre az esetre! Legalább száz tekercset elhasználhattatok. Úgy nézett ki a háza, mintha felrobbant volna egy vécépapírraktár. - Semmi értelme csinálni valamit, ha csak félszívvel csinálod. - Hát ti biztosan nem félszívvel csináltátok. És Mr. Schroder tényleg egy ostoba fajankó volt. - Owen szervezte meg az akciót, ami nem meglepő. Benne voltam én, Owen, Ry meg még két fiú, akinek a nevét nem árulhatom el, mert hallgatási fogadalmat tettünk. - Clint ezt sohasem mesélte el nekem, pedig a csíny után hetekig erről beszélt mindenki. - Az eskü, az eskü. Körülbelül ötven tekercsünk volt, és rengeteg időbe telt, mire sikerült annyit összegyűjtenünk. Ha besétálunk a boltba, és ilyen nagy mennyiségű vécépapírt veszünk, azonnal lebuktunk volna. Ezért kisebb adagokban szereztük be, különféle helyeken. Volt egy részletesen kidolgozott tervünk és térképünk megfigyelési pontokkal és menekülési útvonallal. Nagyszabású akció volt, és nagyon élveztük. - Ti voltatok a BoonsBoro-i középiskola ismeretlen hősei. Ha tudtuk volna, hogy ti vagytok, bulit szervezünk nektek. - Körülbelül egy hónappal később megtartottuk a bulinkat. A házunk közelében kempingeztünk az erdőben, és rengeteg Budweisert meg őszibarack snapszot ittunk. - Ez undorító.
- Igen, az volt Régi szép idők. - CharIie Reeder! - A nő szeme megvillant, és a mutatóujjával a férfi felé bökött - A másik kettő közül az egyik biztosan CharIie volt. Mindig együtt lógtak Clinttel. - Nem erősíthetem meg, és nem is tagadhatom. - CharIie Reeder - ismételte meg a nőt. - Akkoriban nagy bajkeverő volt, most pedig rendőr. Az ember sohasem tudhatja, kiből mi lesz. Szereti a férfias kalandregényeket meg az eszpresszó kávét tej és cukor nélkül. - Látom, a könyvesboltban sokat megtudsz az emberekről. - Nekem is vannak titkaim. Például tudom, hogy az összes Montgomery fiú szeret olvasni, és azt is, hogy mit. Mindhárman túl sok kávét isztok. Owennel romantikus képeslapot szoktatok venni anyák napjára, míg Ryder inkább vicceset választ. Clare felemelte a poharát, és sokatmondó pillantással nézett a férfira. - És ez még csak a jéghegy csúcsa. - Lám, ez a haszna, ha az ember üzletet vezet a városban. - Bizony. És már legalább fél tucat vevőt ismerek, aki valamilyen különleges alkalomra ki akar venni egy szobát a fogadóban, annak ellenére, hogy itt lakik a városban. Nagy sikeretek lesz, Beckett - Örülök, hogy Lizzynek lesz társasága. - Kinek? Ja, megfeledkeztem a kísértetről. Most már Lizzynek hívod? - Nos, az idő múlásával közel kerültünk egymáshoz. Szerinted Hope tudja majd kezelni őt? - Hope mindent kezelni tud, ez is a személyiségéhez tartozik. - Kísértetek, képzelet szülte mesék, gondolta Clare, és szándékosan témát váltott. - Hogy alakul a lakás? - Jövő héten kész lesz. Lizzy leckéket vehetne Averytől, mert ő is kísérti a helyet. Addig rágta Owen fülét, míg sikerült rábeszélni, hogy a lakásnak egy kis festésnél többre van szüksége, ezért a tervezettnél tovább fog tartani a felújítás. . Vacsora közben végig beszélgettek. Ez is egy lépés, miközben lassan és biztosan haladunk, gondolta Beckett. Talán legközelebb egy mozit meg egy vacsorát javasol. Csak könnyedén és hagyományosan. - Ez csodálatos volt. - A nő halkan felsóhajtott, miközben visszasétáltak a kocsihoz. - Nem is emlékszem, mikor vacsoráztam utoljára egy felnőtt emberrel. - Megismételhetjük. - A férfi kinyitotta a nő előtt az ajtót. - Amikor csak akarod. Holnap, gondolta a nő, aztán egy kis bűntudatot érzett. Nem tölthet két egymás utáni estét a gyerekeitől távol. Ezért abból kell kihoznia a legtöbbet, ami most jutott neki. - Majd megnézem a beosztásomat, és meglátom, mikor érek rá. Clare a férfi felé fordult, tökéletes alkalmat nyújtva neki arra, hogy megcsókolja. Amikor Beckett nem reagált, a nő beszállt a kocsiba. Talán vacsora közben arra az elhatározásra jutott, hogy jobb, ha csak barátok maradnak. Időnként elviszi valahová, és barátkozik a gyerekeivel, amikor az ideje engedi, vagy kedve van hozzá.
Nem hibáztathatta ezért. Hiszen a randevú éppen arra való, hogy az emberek kiderítsék, akarják-e a kapcsolatot, és ha igen, mit várnak tőle. Márpedig velem elég bonyolult egy kapcsolat, gondolta, miközben elindultak hazafelé. Beckett valószínűleg azért jutott erre az elhatározásra, mert túl sokat beszéltem a gyerekeimről, állapította meg a nő. Melyik férfit érdeklik a gyerektörténetek egy randevún? És amit Clintről mondott.. Remélte, hogy sikerül megértetnie vele, miért ment el, és miért jött vissza. Hogy ki volt, és ki lett. És őszintén bevallotta neki, mennyire szerette Clint Brewstert. Egy férfi sem örül, ha a nő a halott férjéről áradozik a randevún. Miért nem beszélt inkább könyvekről? Igaz, hogy arról is szó esett, de csak könyvekről és filmekről kellett volna beszélnie, vagy bármiről, ami könnyed, és illik egy randevúhoz. Talán, ha legközelebb megint találkoznak, előre készít egy listát a megfelelő témákról. Meglepte, hogy mennyire akar még randevúzni Beckett-tel. Mellette megint nőnek érzi magát, tele érzésekkel és vágyakkal. Biztonságos témák, határozta el. És legjobb, ha már most elkezded, tette hozzá magában. - Még nem is mondtam, hogy olvastam Michael Conelly legújabb könyvét. - A Harry Bosch-sorozatból? - Igen. Szerintem imádni fogod. És jövő hónapban érkezik író-olvasó találkozóra egy első könyves thrillerszerző. Lehet, hogy érdekelni fog. Nagyon jó a regénye, és már egy helyi író is feliratkozott az eseményre. Egész úton hazafelé könyvekről beszélgettek. Ez már jobb, gondolta Clare. Majd dolgozni fog a randevúk minőségén. Tud olyan társalgást is folytatni, amelyben nem szerepelnek a gyerekek csak addig nem sok alkalma volt rá. Amikor a férfi megállt a háza előtt, a nőnek eszébe jutott a csend és a nyugalom. Egy óráig zavartalanul tudna dolgozni a weboldalon, aztán vehetne egy fürdőt, ami nála igazi luxusnak számít. Bármit megtehet, amihez kedve van, minden felelősség vagy aggodalom nélkül. - Az esték már hűvösek - jegyezte meg, miközben a férfi az ajtóhoz kísérte. - Majdnem hidegek. A nyárnak mindig túl hamar van vége. - És a tél túl hosszú. - De ez a tél különleges lesz. A fogadó miatt - tette hozzá, amikor a férfi érdeklődő pillantással nézett rá. - Igaz. Úgy néz ki, halálra fagyunk, miközben becipeljük a bútorokat meg a berendezést - Megéri majd a fáradozást Én is szeretnék segíteni, sót nagyon örülnék neki. - Minél több kéz dolgozik, annál jobb. - Akkor számítok rá. Nagyon jól éreztem magam. - Én is. - A férfi előrehajolt, lágyan átfogta a nő vállát, és hosszan, lassan megcsókolta. Clare egész teste bizseregni kezdett. Nem, gondolta kábán. Egy férfi nem így csókol meg egy nőt, ha csak barátkozni akar vele. Lehet, hogy kijött a gyakorlatból, de azért ennyire még ő is emlékszik. - Azt hiszem, ideje bemenni - mondta a férfi halk hangon. - Még megfázol. A nő rámosolygott, és kinyitotta az ajtót.
- Majd felhívtak. - Beckett hátralépett, mire a nő döbbenten nézett rá. Tehát nem jön be? Ezek szerint ennyire megváltoztak a titkos jelek, amióta visszavonult a randevúzástól? - Jól zárd be a házat - tette hozzá Beckett. - Rendben. Jó éjt - Clare kinyitotta az ajtót. Aztán eszébe jutott, hogy Avery szerint kezdeményezőnek kéne lennie. Miért menjen be egyedül a házába, amikor egyáltalán nincs kedve egyedül lenni? - Beckett.. Sajnálom, és tudom, hogy ez butaság, de nem jönnél be? A ház teljesen üres. - A nő zavartan megvonta a vállát - Persze. Fel is kellett volna ajánlanom. A kísérteties csend - tette hozzá, amikor belépett. - Megnézem a hátsó ajtót Clare tudta, hogy most csapdába ejtette a férfit, de egyáltalán nem bánta. Azt viszont sajnálná, ha kiderülne, hogy tévedett, és Beckett nem akar vele maradni. Nagyon megalázó lenne. De ha most nem deríti ki, akkor megőrjíti a bizonytalanság. Utálta a bizonytalanságot. - Minden tiszta - jelentette a férfi, amikor visszajött a konyhából. - Egyetlen rosszfiút sem láttam. De akkor is kéne szerezned egy kutyát A ház sose tűnik üresnek, ha van egy kutyád. Most már jól érzed magad? - Igen, köszönöm. Adhatok egy italt? - Inkább nem. Mennem kéne. - Szeretnék kérdezni valamit. - Mit? - Mi volt az, amikor az ajtónál megcsókoltál? Azt jelentette, hogy majd egyszer megint vacsorázzunk együtt, vagy valami mást? Mert nekem valami másnak tűnt. - Valami másnak? A nő megölelte a férfit, és lecsapott az ajkára. - Ilyennek. A férfi a nő homlokára hajtotta a fejét. - Clare... - Beckett, most kérjelek meg arra, hogy gyere fel az emeletre, és ott is nézd meg a szekrényeket? - A nő két kézzel megfogta a férfi arcát - csak gyere fel. A nő ellépett, kinyújtotta a kezét Beckett megfogta. - Már akkor veled akartam lenni, amikor nem volt jogom hozzá. - Tehát most is? Együtt indultak felfelé. - Nem akartalak siettetni. Arra gondoltam, hogy időre van szükséged, amíg hozzászoksz a gondolathoz, és biztos vagy benne. - Általában hamar szoktam dönteni. - A hálószobában a nő a férfi felé fordult. - Hosszú ideje barátok vagyunk, de valamit be kell vallanom. Az irodám ablakából látom a fogadót. - Igen? - Amikor tavasszal jött az a nagy meleg, néha az állványokon meg a tetőn dolgoztál. Nem volt rajtad ing, én pedig néztelek. A nő felnevetett, és a férfi szemébe nézett. - És arra gondoltam, vajon milyen lehet veled. Most megtudhatom - tette hozzá, és Beckett mellkasára helyezte a kezét. - Ezt már rég nem csináltam. .
- Majd belejössz. A nő megint felnevetett, könnyedén és fesztelenül. - Hát persze! De én most arra gondoltam, hogy jó ideje nem vetkőztettem le férfit. Vajon emlékszem még rá, hogyan kell? Lehúzta a zakót Beckett válláról, végigcsúsztatta a karján, majd a szekrény mellett álló kis székre dobta. - Eddig jól megy - jelentette ki, és gombolni kezdte az inget. A férfi úgy érezte, hogy csapdába esett, és a gyönyör meg a kétségbeesés között vergődik. - Azt hittem, hogy félénk leszel. A nő szétnyitotta az inget. - Igen? - kérdezte, és felnézett rá. - Már jó ideje nem vagyok tizenöt éves és ártatlan. - Nem arról van szó, illetve nem csak arról… - Értem. A háromgyerekes anya, az ifjú özvegy... - Clare lehúzta az inget, és a zakóra dobta. - Valószínűleg tudod, hogyan csinálják a kisfiúkat. - Hallottam ezt-azt. - Nagyon szeretem a fiaimat. - A nő lassan végigsimította a férfi csupasz mellkasát, és közben élvezettel lehunyta a szemét. - És azt a tevékenységet is élveztem, ami kilenc hónappal megelőzte a születésüket Aztán megfordult, és felemelte a haját, amit most leengedve hordott. - Segítenél? A férfi lassan, centiméterről centiméterre haladva lehúzta a cipzárt. Olyan ez, mint egy álom, gondolta kábán. Minden filmszerű és édes, ugyanakkor mégis valóságos, forró és felkavaró. A ruha a padlóra csúszott, Clare kilépett belőle, aztán megint a férfi felé fordult, és kinyújtotta a kezét Ez már nem álom, és Clare ugyanúgy akarja őt. Végre érezheti a bársonyos bőrét, a szapora szívdobogását a tenyere alatt. A nő húzta az ágyhoz. Ujjával a hajába túrt, megsimogatta a hátát, míg a lábuk összesimult Clare szexi, kígyózó mozdulatokkal vonaglott alatta, és Beckett képtelen lett volna ellenállni a csábításnak. Azt hitte, hogy ismeri, de fogalma sem volt arról, hogy egy ilyen mohó és szenvedélyes nő lakozik benne. Ez az ismeretlen nő torkon ragadta, és Beckett tudta, hogy bármikor képes lenne a mennybe vagy a pokolba rántani. Eleven és égő, gondolta Clare. Minden porcikája feléledt és lüktet, miközben a férfi kérges tenyere nyomán bizseregni és égni kezdett a bőre, az egész teste. Nem tudott betelni vele - az izmos karjával, a ránehezedő kemény testével. Beleborzongott, amikor az ajkuk egy újabb fullasztó csókban találkozott, majd a férfi a melléhez vitte a száját. Fojtott hangon felkiáltott, mert úgy érezte, hogy felrobban benne a felhalmozott feszültség. Bódultan átadta magát a gyönyörnek. Kapkodó mozdulatokkal levetkőztették egymást, és közben egy szót sem szóltak, mert túlságosan türelmetlenek voltak. A következő pillanatban az ágyra dőltek, a nő azonnal átölelte, és felajánlkozva, követelőzve felemelte a csípőjét. Beckett az ölébe hatolt, mire Clare egy megkönnyebbült, felszabadult kiáltással elengedte magát. A férfi igyekezett megőrizni az önuralmát, amikor érezte, hogy a nő teste megremeg, és az
öle lüktetni kezd. Aztán őt is elsodorta a kéj, és elmerült az önfeledt, forró áradatban. A nő zihálva kapkodott levegő után, és legszívesebben elsírta volna magát. Vagy örömében felkiáltott volna? Nem tudta eldönteni, mihez lenne jobban kedve, mert mindkettő egyformán fojtogatta a torkát. - Jobban is megy - motyogta a férfi, arcát a nő hajába temetve. - Hm? - Jobban is megy, de most elsiettem a dolgot. - Én siettettem, és köszönöm, hogy tartottad velem az iramot. Ó, istenem, Beckett.. - Te jó ég, majdnem dorombolok az elégedettségtől, gondolta a nő. Kérlek, még ne mozdulj. Maradj. - A két karját a férfi nyaka köré fonta, hogy a helyén tartsa. A férfi szívesen maradt, de felkönyökölt. - Nocsak! Clare Murphy milyen zilált és felhevült lett. Elnézést, Clare Brewster... Istenem, de átkozottul csinos vagy! - Szeretem, ha zilált és felhevült vagyok, és átkozottul csinos. Beckett Montgomery, rólad pedig sugárzik az önelégültség. - Hát persze. Hiszen éppen most döntöttem meg a szomszéd könyvárust és a város üdvöskéjét. A nő felkacagott, és megcsípte a férfi fenekét. - Jobban teszed, ha nem dicsekedsz róla. - Fel akartam adni egy hirdetést a helyi újságban. A nő Beckett arcába nézett, ami most végtelenül nyugodt volt, a szeme pedig mély és kék, mint a tenger. - De csak azt írhatod benne, hogy bámulatos voltam. - Ez az igazság. - A férfi lehajolt, és megcsókolta Clare-t. - Teljesen tönkretettél. - Jó tudni, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból. A férfi megpuszilta, és egy kicsit még kiélvezte a pillanat nyugalmát Nem akarta Clare-t elképzelni senki mással, még akkor sem, ha az a férje volt. Tudta, hogy ez ostoba és önző hozzáállás, de nem tehetett róla. Nem akarta! Nyugodtan feküdt, míg elmúlt az érzés. - Holnap megint szeretnék találkozni veled.. - Beckett, holnap nem mehetünk el megint! A fiúk... - Nem kell elmennünk sehová. Vagy elvihetjük őket is. - Holnap délután egy születésnapra hivatalosak. Mostantól szinte minden szombaton ez lesz a műsor. De vasárnap eljöhetnél vacsorára. Kicsit korán eszünk, mert másnap iskola. - Hánykor? - Fél hat? - Itt leszek. A férfi legördült a nőről, és felült az ágyon. - Mennem kell - mondta, és megfogta Clare kezét. A nő összehúzta magát, és úgy tett, mintha megborzongana. - És itt hagynál ebben az üres házban, teljesen egyedül? Kutya nélkül? A férfi elvigyorodott. - Nem is féltél. - Bevallom, becsaptalak, de valahogy az ágyamba kellett csalogatni téged.
- Köszönöm. - Most megint ki kell találnom valamit, hogy itt tartsalak? - Az autó a felhajtódon áll. Az embereknek fel fog tűnni, főleg, ha még reggel is ott lesz. A nőt szórakoztatta, hogy a férfi ennyire őrzi a jó hírét, és mosolyogva felült. - Beckett? - Tessék. - Adjunk egy kis beszédtémát a városnak. 12. Hétfő reggel, nem sokkal nyitás előtt, Clare a saját kulcsával benyitott a Vestába. Hallotta a nagy keverőgép jellegzetes zaját, és egyenesen hátrament, mert tudta, hogy Avery ott készíti a tésztát. - Szia! Már régóta akartam veled beszélni, de... - Elhallgatott, és Averyre bámult, aki hatalmas cipókat formált a tésztából. - Mi történt a hajaddal? Ez bíborvörös? Befestetted a hajad? - Szexeltél! - Én... Azért festetted be a hajad, mert szexeltem? - Nem. Azért festettem be, mert én nem szexeltem. illetve nem csak azért. A nő gyúrás közben fújt egy nagyot. - Talán egy kicsit. De leginkább változást akartam. Valahogy felkavarni a dolgokat. - Elérted a célodat. Avery végignézett magán, a tisztes kötényén, a megviselt sportcipőjén. - Teljesen be vagyok gyepesedve. Sőt, én magam vagyok a két lábon járó gyep. - Ez nem igaz. Egyébként tetszik. Olyan... vidám. - Azt hiszem, nekem is tetszik. Egy kicsit - Avery keze csupa ragacs volt a tésztától, ezért a vállával dörzsölte meg az arcát. - Megijedtem magamtól ma reggel, amikor a tükörbe néztem. Megfeledkeztem róla, hogy mit műveltem, aztán nem tudtam, ki az ördög néz vissza rám. Egyébként kimosható a festék, úgyhogy egy darabig így hagyom, aztán majd meglátom. Hála az égnek, gondolta Clare. Avery gyors és gyakorlott mozdulatokkal a kelesztő-tálakba tette az összegyúrt tésztagömböket. - Most pedig beszéljünk a szexről. Már péntek este szexeltél, és... - Meg szombat reggel. - A dicsekvés kicsinyes és szánalomra méltó cselekedet. Egyébként nem én vagyok a legjobb barátnőd? - A legeslegjobb. - Clare a szívére szorította a kezét. - És mit kapok? Egy szánalmas kis SMS-t B-vel töltöttem az éjszakát. Csodás volt. - És az üzenetrögzítődre felvettem azt a Shania Twain-számot, az Feel Iike a Womant. Az semmi? - Rendben, azon jót nevettem. De egy legjobb barátnő ennél sokkal többet érdemel.
- Szombaton születésnapi zsúron voltam, te pedig legalább éjfélig dolgoztál. - Körülbelül. - Nem szoktam a sok szexhez. Szombat este én is azonnal lefeküdtem, mihelyt ágyba tettem a fiúkat. Aztán mondanom sem kell, hogy vasárnap nem volt egyetlen szabad pillanatom sem, te pedig megint csak dolgoztál. - Látod? Be vagyok gyepesedve. - Nem igaz! - Clare Avery vállára tette a kezét, és egy kicsit megrázta a barátnőjét - De ma reggel azért jöttem be ilyen korán, hogy beszéljek veled. Már nagyon vágyom arra, hogy társalogjak a legjobb barátnőmmel. - Most nyalizol, de ez tetszik. Légy szíves, folytasd, amíg a többi tésztát is beteszem a kelesztőbe. - Nem túl sok ennyi tészta egy hétfői napon? - Ma este rendezvény lesz, és ebédre hat nagy pizzára van rendelésünk. Most pedig beszélj. - Nagyszerű volt. Minden. A vacsora... - Vacsorázni én is szoktam, de már jó ideje nem szexeltem. Úgyhogy lapozzunk. - Nos... Clare beszámolt Averynek az aggodalmairól, miután Beckett-tel elhagyták az éttermet. Aztán a hirtelen stratégiaváltásról a háza ajtajában. - Eljátszottad a gyenge nőt, akinek egy nagy, bátor és erős férfira van szüksége, mert fél az üres házban? - Igen. - Büszke vagyok rád, Clare. - Beckett azt hitte, hogy nekem lassú tempóra van szükségem. Rájöttem, hogy ha nem lépek, akkor még karácsonykor is csak az első szintnél tartunk. Úgyhogy kicsit felgyorsítottam az eseményeket. Avery kék szeme felragyogott a nevetéstől, és elismerő pillantással nézett Clare-re. - Ügyes vagy. - Tudom. - Clare is elégedett volt magával, és mosolyogva folytatta. - Úgy érzem, hogy visszatért az életemnek az a része, amit eddig elfojtottam. Vele olyasmit éltem át, amit már nagyon régen nem éreztem. És nem csak testi értelemben, bár az is tökéletes volt. - Lassú és könnyed, vagy vad és őrült? - Mire szombat reggel távozott, szerintem mindkettőt sikerült teljesítenünk, sőt az összes egyéb kombinációt is. - Na, akkor most már tényleg féltékeny vagyok. - Avery befedte az edényeket, és a mosogatóhoz lépett, hogy lemossa a kezéről a tésztát - Örülök neked, de irigyellek is. És Beckett miatt is örülök. Beck mindig odavolt érted. - Ez lehet az egyetlen gond. Én már nem az a Clare Murphy vagyok, aki után epekedett. Most már arra a személyre kell vágyakoznia, aki én vagyok. - Szerinted most éli ki a régi fantáziáját? - Nem biztos, és azt sem tudom, hogy ő tisztában van-e ezzel. De egyelőre nem fogok emiatt aggodalmaskodni. Élvezem, hogy együtt vagyunk, és megismerjük egymást. A dolgok változnak, és szeretném látni, hogy mi lesz belőlünk.
Beckett a következő két hétben egyik munkáról a másikra 1oholt, hol a műhelyben dolgozott, hol a szállításokat ellenőrizte, de amikor csak tudott, szakított egy kis időt arra, hogy Clare-rel legyen. Míg a földszinten a burkolók lerakták a padlólapokat, a csapat többi tagjai főleg a külső munkálatoknál szorgoskodtak.' Aztán eljött a nap, amikor a fivéreivel a bejárati ajtónál álltak, és az elkészült teraszt meg a lépcsőt csodálták. - Mit mondtam? - szólalt meg Beckett. - Ragyog az öreglány. - Nem csoda, azzal a rengeteg lakkal. - Ryder leguggolt, és a kezét végighúzta a fán. - Sima, akár az üveg. És száraz. - Ha a gördeszkások meglátják, azonnal kedvet kapnak egy kis gurulgatáshoz. Ryder felnézett Owenre. - Akkor majd ellátjuk a bajukat, és arról is gondoskodunk, hogy híre menjen a dolognak. Szerintem szabaduljunk meg ettől. - Hüvelykujjával a nagy, kék ponyvára bökött. - Hadd lássa mindenki, mit hozott össze a BoonsBoro fogadó csapata. - Vágjunk bele! - bólintott Beckett, majd gyorsan hozzátette. - És húzzunk ki szalagot az oszlopok között, nehogy idecsődüljön a tömeg. Talán élete egyik legelégedettebb pillanata volt, amikor azon a hűvös szeptemberi délelőttön ledobták a ponyvát Az iskolabuszok éppen akkor álltak meg a megállóban, hogy felvegyék az utasaikat, amikor a fivérek átmentek az utca másik oldalára, hogy jól lássák a műveletet. Az autók lassítottak, mert a vezetők látni akarták a leleplezett épületet. És az idős hölgy tényleg gyönyörű lett - bár még nincs teljesen felöltözve a bálhoz, gondolta Beckett. De akkor is csodaszép. A fa mély, gazdag színe kiemelte a kőfalak földszínű árnyalatát A széles lépcső impozáns látványát szépen ellensúlyozta a földszinti terasz kecses korlátja és a felső terasz méltóságteljes vonalai. - Jól ismered, hiszen dolgozol rajta - kezdte Owen. - Látod, ahogy napról napra változik, de mindig belülről nézed, ezért igazából nem veszed észre a változást. Most mégis azt mondom, hogy remek munkát végeztünk. - Igazad van. Ez egy emlékezetes pillanat - Ryder elővette a telefonját, és készített egy képet az épületről. - És a pillanat halhatatlan lett Most pedig gyerünk vissza dolgozni. - Szerintem küldd el anyának a képet Owen Beckettre nézett - Már beszéltem vele ma reggel. Nemsokára itt lesz, hadd lássa a saját szemével. - Igazad van - bólintott Beckett - Az egész város erről fog beszélni - tette hozzá, és menet közben tovább csodálta az épület vonalait és színeit. Bent elváltak, és mindenki ment az dolgára. Owen elindult, hogy megnézze a burkolókat, Ryder pedig nekilátott az étkező kazettás mennyezetének. Beckett a második emeletre tartott, de megállt az elsőn, amikor megérezte a lonc illatát. - Tetszik, ugye? - mondta halkan, és elindult az Elizabeth és Darcy felé. - Már nem olyan szomorú. Hirtelen ötlettől vezérelve belépett a szobába, aztán kiment a teraszra. Végignézett a városon, a Main Street üzletein és házain, a fedett teraszokon, a téglával kirakott járdán. Aztán felemelte a tekintetét a mezők, a dombok és az őszi ég felé magasodó hegyek irányába.
- Ez jó. - Nem tudta, hogy magához, az épülethez vagy a szellemhez beszél. Nem is érdekelte. - Ez jó érzés. Mások is álltak ezen a helyen, amikor az utca csak egy széles földút volt, ahol lovak és fogatok közlekedtek. Amikor katonák harcoltak azokon a mezőkön, dombokon és hegyeken. Az épület akkor is itt állt, amikor a halottakat eltemették, és a fű kizöldült fölöttük... - Te is? - kérdezte, belélegezve a lonc illatát. - Te is álltál itt? Mikor? Fogaton vagy kocsival érkeztél? Hogyan haltál meg? És miért maradtál itt? Még nem áll készen arra, hogy elmondja, gondolta végül. A nők szeretik megőrizni a titkukat. Lenézett az Olvasósarokra. Korán van, és Clare valószínűleg még nem érkezett meg. Először felkészíti a fiúkat az iskolára, reggelit csinál, bepakolja a hátizsákjukat. Vajon gondol rá a reggeli készülődés közben? Gyakran kinéz az irodája ablakán, és azon mereng, hogy ő most mit csinálhat? Szeretné tudni, mikor fognak találkozni? Éjszaka ő is úgy vágyakozik utána? Jó lenne. Látta, hogy az egyik recepciós kinyitja a Sherry szépségszalon ajtaját, és közben felpillant. Aztán csak áll és bámul. A férfit büszkeség töltötte el, és elvigyorodott. Pedig még nem végeztünk, gondolta. Jön még a világítás, a padok, a növények - és még annyi minden. De amikor felöltözik az idős hölgy, ő lesz a bál királynője. Ahogy visszasétált a szobába, a szeme sarkából mozgást látott. Csak egy elmosódott árnyat, ami mintha ragyogna a levegőben, és eltűnt, amikor felé fordult. Az ajtót becsukta maga mögött, most mégis nyitva állt. Beckett szíve nagyot dobbant, és gyorsan visszalépett. Megesküdött volna, hogy egy halk, suttogásszerű nevetést hall. - Igen, nagyon vicces. - Beckett az ajtóhoz ment, és megint becsukta. Mihelyt elindult kifelé, az újra kinyílt. Becsukta - az ajtó megint kinyílt. Talán a hölgynek kell a friss levegő, vagy gyönyörködni akar a kilátásban, de ő nem ér rá egész délelőtt itt játszadozni. - Tudod, hogy nem hagyhatjuk nyitva. Emlékszel még a galambokra meg a rengeteg galambpiszokra? Nem lenne jó, ha megint beköltöznének. Nézte, hogy az ajtó kinyílik néhány centiméternyire, mintha ingerkedni akarna vele, aztán becsukódik. - Köszönöm. - A férfi a biztonság kedvéért várt egy kicsit, majd kihátrált a helyiségből. Éppen most nyert meg egy vitát egy kísértettel szemben, gondolta felfelé menet. Nem semmi. Kilenc óra után a napja megint nagyon zsúfolt lett, de amikor megszólalt a telefonja, és a könyvesbolt számát látta a kijelzőn, azonnal letette a mérőszalagot. - Szia. - Beckett, ez gyönyörű! Most értem be, feljöttem az irodámba, és kinéztem az ablakon. Esküszöm, hogy leesett az állam. - Néhány órája vettük le a ponyvát. - Elmesélted, hogy fog kinézni, és valamit én is láttam, de ez sokkal több. Látom, hogy a járókelők meg az autósok is megállnak, és bámulják az épüle-
tet. - Igen, én is észrevettem. Épp most mentem ki az első emeleti teraszra. A férfi felemelte a kezét, és elmosolyodott. - Várj egy percet. Beckett némi súrlódó hangot hallott, aztán egy elfojtott szitkozódást. A következő pillanatban kinyílt a nő irodájának az ablaka. Clare kihajolt, csinosan, mint egy napraforgó, és ettől a látványtól a férfi mosolya még szélesebb lett. - Szia, Beckett - hallotta a füléhez tartott telefonban. - Szia, Clare. - Most biztosan a világ tetején érzed magad. - Legalábbis a Main Street tetején. Gyere át, és nézd meg innen is, mert átkozottul jól fest. És látnod kell a földszintet meg az új követ is. - Ma délelőtt nem lehet Legalább egy tonna papírmunka vár rám, amit tegnap este nem tudtam megcsinálni egy történelemlecke, egy szorzótábla, egy környezetismeret-dolgozat meg egy rossz álom miatt. - A környezetismeret-dolgozatoktól nekem is rémálmaim szoktak lenni. - Nem az volt a baj, hanem a polipkarú idegenek. - Azok se piskóták. - Liam annyira megijedt, hogy felébresztette a testvéreit, és Murphy úgy döntött, hogy jó móka játszani az éjszaka közepén. Szóval ma nagyon le vagyok maradva. Később megjön egy buszos városnézés, úgyhogy csak innen csodálhatom a mesés BoonsBoro fogadó látványát Ez nem elég, állapította meg a férfi. Látta őt, beszél vele, de a Main Street közöttük van. - Tudod mit? Hozd át a gyerekeket iskola után. Körbevezetjük őket, utána meg eszünk egy pizzát. - Házi feladat. - Nagyon szigorú anya vagy. Akkor leckeírás után. - Örülnének neki, de attól tartok, csak fél ötre leszünk kész. - Megvárlak titeket. Ryder felkiáltott az első emeletrő1. - Beckett, hol vannak már azok a méretek? - Úgy tűnik, mindkettőnket vár a munka. Köszönöm a csodás látványt. Majd később beszélünk. - Jó volt látni téged, Clare. Egész nap megfeszítve dolgozott, de gyakran félbe kellett hagynia a munkát, mert valaki mindig megállította, és a fogadóról kérdezte. Egyszer azonban ennek a fárasztó műszaknak is vége lett, és a munkások hazamentek. A fivéreivel a földszinten találkoztak, hogy megtartsák a szokásos megbeszélést a másnapi teendőkről és tervekről. - Menjünk át a Vestába, és ott dumáljunk - javasolta Owen. - Egy ilyen nap után pizzát és sört érdemlünk. - Én nem mehetek veletek. Clare áthozza a fiúkat, körbevezetem őket, aztán mi is pizzázni megyünk. - Látod, mi történik, ha bekapod a horgot? - Ryder szomorúan megcsóválta a fejét. - Nincs többé időd pizzára és sörre a testvéreiddel. - Beck most már igazi családapa - jelentette ki Owen komor arccal. - Kezdj el gondolkodni, hogyan duplázhatnád meg a nyugdij-megtakarításodat meg az életbiztosításodat. - Fogjátok be! És nem vagyok...
- Nincs több pókerparti, se bulizás. - Ryder együtt érző pillantással vállon veregette Beckettet. - És a cicibárokat is elfelejtheted, öregfiú. Most már a családi nyaralásra kell spórolnod Disney Worldben. Szegény öcskös. Gyere, Owen, az ő részét is megisszuk és megesszük. - Lefűrészelték a szarvait - sóhajtotta Owen, miközben kisétált. - Aljasok vagytok! - kiáltott utánuk Beckett, és felnevetett. De a heccelő megjegyzések hatására furcsa szúrást érzett a mellkasában. Csak irigyek, mert nekem van barátnőm. Lenézett a kezében tartott dossziéra, és megpróbált a másnapi meg a heti teendőkre koncentrálni. Egyáltalán nem "családapa". Jézusom! Szereti a kölyköket, mert nagyszerű gyerekek, érdekesek, viccesek, okosak, és szívesen időzik velük. De fogalma sem volt, milyen családapának lenni. Csak azt tudta, hogyan legyen testvér és fiú. Persze a családot tisztelte, és nagyon fontosnak tartotta, de nem tudta, hogyan kell gondoskodni róla. Még csak találkozgatnak Clare-rel, és a kapcsolatuk elején tartanak. Persze a gyerekek is a képben vannak, annyira nem ostoba, hogy erről megfeledkezzen. De ók és a gyerekek csak jó barátok, semmi több. Csak haverok. A fivéreinek pontosan az volt a célja, hogy ezen elgondolkodjon, amikor ugratni kezdték. Beckett igyekezett elhessegetni ezt a gondolatot, és hálás volt, amikor meghallotta a kopogást a recepció ajtaján. Ez legalább elterelte a figyelmét. Átment a konyhán, és az üvegen át meglátta Clare-t meg a fiúkat. Színpadiasan elegáns mozdulattal nyitott nekik ajtót. - Üdvözlet a BoonsBoro fogadóban. Van foglalásuk? - Személyes meghívásunk van a tulajdonostól. - Akkor... - Beckett hátralépett, és megint egy széles mozdulatot tett, amivel megnevettette a fiúkat. - Azt mondtad, hogy ehhez az ajtóhoz jöjjünk, ugye? Annyira megszoktam, hogy... ó, ez a padló egyszerűen csodás! Rá szabad lépni? - Itt, a konyhán és végig a folyosón már igen. Az előcsarnokban még nem. Azt holnap fogják fugázni. - Olyan nagynak tűnik. Ne nyúljatok semmihez, fiúk - tette hozzá gyorsan Clare. - Emlékeztek, mit mondtam? Maradjatok mellettem, és csak oda mehetünk, ahová Beckett megengedi. - Tényleg a tiéd ez az egész hely? - érdeklődött Liam. - A családomé. - Már megint ez a szó, gondolta Beckett. - Itt fognak az emberek bejönni és bejelentkezni. Hope is itt fog ülni. - Itt nincs is ülőhely. - Majd lesz - nyugtatta meg Beckett Harryt. - És a kandalló előtt még fotelok is lesznek, hogy mindenki kényelmesen leülhessen. - Anya szeretne egy kandallót - közölte Murphy, és felnézett a férfira. - Te építeni szoktál, úgyhogy csinálhatnál neki. - Honnan van ez a sok régi tégla? - tudakozódott Harry, és megbökte a falat. - Hol vannak a belső falak?
- Azok a belső falak kövei. Már nagyon régóta itt állnak, ezért azt akartuk, hogy az emberek lássák őket Ezzel tiszteletet adunk az épületnek. Itt van a konyha. - A férfi Clare-re pillantott. - Nemsokára elkezdik felszerelni a szekrényeket Az egy újabb nagy mérföldkő lesz. - Gondolom. Láttátok fiúk? Hope itt fogja készíteni a reggelit. - Ne menj a szalagon túl, Harry. - Beckett odalépett Harryhez, aki a befejezett burkolat szélénél állt. - Nem megyek. Mik azok a kiálló kis dolgok? - Azok a fugakeresztek, amik egyforma távolságban tartják a padlólapokat. Látod, milyen egyenesek a vonalak a csempék között? - A férfi elkezdte magyarázni a fugázás műveletét, aztán arra gondolt, hogy ez talán túl bonyolult a kisfiúnak. - És mi lesz a szélén? Oda kisebb darabok kellenek. - Igen. Le kell vágniuk a csempéket, hogy oda tudják illeszteni őket. - Tehát a kölyköt érdekli a dolog, állapította meg Beckett - Arra van egy speciális szerszámuk. - Hol? - Mielőtt elmegyünk, meg fogom mutatni. - A padlólapokból kialakított szőnyeg! - Clare a biztonság kedvéért erős kézzel fogta Murphyt - Mesés. - Miféle szőnyeg? Beckett elmagyarázta a fiúknak a szőnyeget formázó padlóburkolat rejtelmeit, mielőtt bevitte őket az étkezőbe. - Elkezdtétek a mennyezetet! - Látni akartuk, hogyan néz ki a terv a valóságban - mondta Beckett - és jobb, ha előbb ez készül el, így nem fogják tönkretenni a parkettát, amikor az is kész lesz. Harry a falban lévő kőboltívre mutatott. - Ez a kő is a tisztelet miatt van itt? - Pontosan. A BoonsBoro fogadó volt a városban az első kőépület. Ez fontos. - Anya könyvesboltja is régi. Nyikorog a lépcső. - Az bizony gyakran előfordul. - Ha régi, akkor miért van új terasz? - Az eredeti teraszt már évekkel ezelőtt lebontották, és mi építettünk egy újat. - Beckett kilépett, kinyitotta az ajtót. Nem pontosan ugyanolyat, mint amilyen volt, de szerintem illik az épülethez. Mr. Bast adott nekünk régi fényképeket. Majd megmutatom nektek. - Mr. Bastnak van egy bútorboltja meg egy múzeuma - újságolta Liam, és kitáncolt a teraszra. - A múzeumban van mindenféle holmi, de múmia nincs. - Talán egyszer majd szerez egyet. - Gyönyörű innen is a kilátás. - Clare kilépett, és átnézett a Vestára meg a boltjára. - Ma a könyvesboltban mindenki erről beszélt. Én is legalább fél tucatszor kimentem a teraszomra, hogy átnézzek, és... Murphy! A nő visszarohant, és látta, hogy Murphy már a lépcső közepén jár. - Azonnal gyere vissza! Megmondtam, hogy nem mehetsz fel egyedül. - Csak beszélni akartam a hölggyel. - A kisfiú felnézett az emeltre, és angyali arccal elmosolyodott. - Mennem kell, szia!
- Miféle hölggyel? Kivel beszélsz? - Clare odaszaladt, és felkapta a kisfiút. - A nénivel odafent. Köszönt nekem, és kitalálta a nevemet. - Beckett, ha valaki fent van... - Felmegyek és megnézem - nyugtatta meg Beckett, de már tudta, miről van szó. Clare kedvéért mégis végigsétált az emeleten. - Nincs itt senki - közölte, amikor lejött. - Szerintem bálba kellett mennie. Ő is itt fog élni Hope-pal? - érdeklődött Murphy. - Lehet. - Beckett elgondolkodva nézett az emelet irányába. - Bálba készülődött? - Azt hiszem, mert hosszú ruhája volt. A hölgyek hosszú ruhát viselnek a bálban. Olyan a haja, mint a tiéd, anya. Nem mehetünk most fel? - Dehogynem. Nem baj? - nézett Beckett CIare-re. - Nem, de... Majd később beszélünk erről. Murphy, maradj mellettem. Clare egy pillanatra sem engedte el a fiúkat maga mellől, ezért Beckettnek várnia kellett, amíg elmentek pizzázni. Akkor már csak egy marék negyeddollárosra volt szükség, és elérte, hogy négyszemközt maradjanak. - Rendben. Látom, hogy előttük nem akartál beszélni róla, de most akár a kétfejű békák inváziójáról is beszélgethetünk, azt se hallanák meg. De ez valami más volt. - Nem tudom, mi történt, és mi ez. Csak azt tudom, hogy valami miatt felment a kisfiam egyedül a lépcsőn, egy... akármihez. - A hölgy nem veszélyes. - Nincs semmiféle hölgy! - tiltakozott Clare. - És ha mégis van, akkor honnan tudod ilyen biztosan, hogy nem veszélyes? - Mindennap ott időzünk. - Felnőtt férfiak vagytok. - Számtalanszor tartózkodtam ott egyedül is. Éppen ma volt vele egy kis vitám, hogy nyitva lehet-e hagyni a terasz ajtaját. - Talán azért, mert át akart lökni a korláton. A férfi szívesen felnevetett volna, de látta, hogy a nő nincs tréfás kedvében. - Miért akarna lelökni? - Honnan tudjam? - A nő hangjában ingerültség csengett. - El sem tudom hinni, hogy erről beszélgetünk. Itt ülünk, és egy kísértetről vitázunk. Te jóságos ég, Beckett! - A nő azonnal felkapta az üdítős poharat, mihelyt a pincérnő az asztalra tette. - Minden rendben van? - Minden rendben, Heather. - Beckett könnyed mosollyal nézett a fiatal nőre. - Köszönjük. Várt, amíg Heather távozott. - Azért beszélünk róla, mert téged felbosszantott. Murphy viszont nem félt. - Mert gyerek. - Igen, és szerintem éppen ezért látta őt. Azt mondják, a gyerekek nyitottabbak az ilyesmire. - Honnan tudjam? Én nem hiszek, vagyis nem hittem... illetve nem hiszek ilyesmiben. Ez őrültség.
A férfi megpróbálta felvidítani Clare-t. - Te lehetnél Scully, én pedig Mulder. Néha azt hiszem, csak én akarok hinni benne, de hát Murphy látta őt. Olyan a haja, mint a tiéd, tehát szőke. Hosszú ruhát viselt. Szerintem abból a korból származik. amikor a nők hoszszú ruhát hordtak. A tizennyolcadik vagy tizenkilencedik században. - Istenem... A férfi megfogta a nő kezét az asztalon. - Nem hagynám, hogy bármi történjen Murphyvel, a fiúkkal vagy veled. Clare, ha a legkisebb gyanúm lenne, hogy Lizzy bántani akar valakit, megtalálnám a módját, hogy... kiűzzem őt. Igen, azt hiszem, ezt kiűzésnek hívják. Megmondom, mi a bajod. - A férfi egy kicsit előrehajolt - Azt hiszed, hogy ő is egy olyan kísértet, mint ami az Hideglelésben vagy a Kopogó szellemben szerepel. Imádod a rémregényeket, ezért azt hiszed, hogy minden kísértet ártani akar. - A regényekben sem minden szellem gonosz. - Na, látod. - A regényekben! A valóságban még eggyel sem találkoztam. Halálra rémültem, amikor megláttam, hogy Murphy felmegy a lépcsőn, és a semmire mosolyog. - Van egy elméletem róla. Elmondom a rövidített változatot, mielőtt kifogynak a negyeddollárosok, és ideér a pizza. Lizzy szereti, amit csinálunk, tetszik neki, hogy helyrehozzuk az öreg épületet, és újra életet lehelünk bele. Szerintem örül, hogy emberek veszik körül. - Most már nem csak azt akarod hinni, hogy van egy kísérteted, hanem azt is, hogy barátságos. - Miért ne? - Több okból is - vonta meg a vállát Clare. - Akkor ehhez mit szólsz, Scully ügynök. Minél jobban haladunk odaát a munkával, annál gyakrabban előjön. Amikor először bejártuk az épületet, nem tapasztaltam semmit. De később, amikor nekiláttunk a méréseknek, és rajzolni kezdtem az első vázlatokat, furcsa érzésem támadt. Mintha valaki figyelne. Bevallom, az tényleg kísérteties volt. Aztán, ahogy haladt a munka, egyszer csak megéreztem az édes lonc illatát Nem minden alkalommal, de egyre gyakrabban. Ma pedig levettük a ponyvát, ami egy komoly lépés. És most ez történt. - Nem akarom, hogy megzavarja a gyerekeimet. - Ki? - érdeklődött Murphy, és az anyja ölébe bújt. - Bárki. - Clare átölelte a kisfiút, és megpuszilgatta a nyakát. - Senki sem bánthatja a Brewster fiúkat. Hát erről van szó, gondolta Beckett, amikor a pizza megérkezett. Miután Clare hazavitte a fiúkat, Beckett visszament a fogadóba. Élvezettel sétált végig az elkészült padlóburkolaton, és arra gondolt, hogy nemsokára már állandó lépcsők vezetnek az emeletre. És várta, hogy mi történik. Semmi. Talán megsértették a hölgy érzéseit. Akár halottak, akár, élők, a nők átkozottul érzékenyek tudnak lenni.
- Megijesztetted Clare-t. Neki a gyerekei a legfontosabbak az egész világon, ráadásul Murphy a legkisebb. Ezért egy kicsit megriadt, csak erről van szó. Még mindig semmi. - Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt a sértődött hallgatást, amikor nem csináltam semmit. Egy ideig békén kéne hagynod Clare-t. A legtöbb ember ilyenkor megrémül. Én már megszoktalak, időnként mégis megriadok. Megint semmi, gondolta. - Adnod kell neki egy kis időt, amíg hozzászokik. Annál is inkább, mert valószínűleg sokszor itt lesz, még a munkálatok befejezése után is. - Az egyik barátnője fogja vezetni a fogadót. Hope a másodikon fog lakni, ezért Clare és Avery is sokat időzik majd itt. Ha befejezzük a felújítást, és Hope itt lakik, többé nem kell egyedül lenned. Az E & D teraszára vezető ajtó kinyílt. Beckett kicsit nyugtalanítónak érezte a jelenetet, késő este, a munkások jelenléte nélkül. - Igazad van, nem árt egy kis friss levegő. Kisétált, és az orrát megcsapta a lonc illata. - Ha megismered, meg fogod kedvelni. Nagyszerű lány, csak félt, hogy bántod a kisfiát, ezért.. Beckett elhallgatott, amikor az ajtó becsapódott. - Hűha. Megharagudtál? - Megint kinyitotta az ajtót. - Nem azt mondtam, hogy szerintem is bántottad volna. Nézd, lehet, hogy túlságosan félti őket. A férjét megölték Irakban. Átkozott, ostoba háború. Clint sosem találkozhatott Murphyvel. Clare úgy véli, hogy csak a fiai maradtak neki a férjéből, és tudni akarja, hogy biztonságban vannak. Ezt meg lehet érteni, nem? Az ajtó néhány centiméterre megint kinyílt, és a férfi ezt bocsánatkérésnek és megértésnek vélte. - Csak adj neki egy kis időt,. Most pedig van még egy kis munkám otthon. - Beckett az utca másik oldalára mutatott. - Holnap nagy lesz itt a nyüzsgés, mert elkezdik csempézni a fürdőszobákat. Sok időbe telik, de megéri a fáradságot. Reggel visszajövök. Bement a szobába, becsukta az ajtót, és még egy kicsit álldogált a helyén. - Tényleg csukva kéne tartanod az ajtót. Várt egy percet, aztán elégedetten lesétált a lépcsőn, kiment az épületből, és bezárta a kaput. Az utca másik oldalán megállt, és felnézett. Egy pillanatra mintha egy nő árnyékát látta volna a korlátnál. De az ajtó csukva maradt. 13. Clare zaklatottan és ingerülten vánszorgott be a könyvesboltba. Úgy érezte, most legalább tíz perc nyugalomra van szüksége, hogy elmerüljön az önsajnálatban. Kié a könyvesbolt? Az övé! Nyugodtan megtehetné, hogy kivesz egy nap szabadságot, és valami szórakoztató dolgot csinál, mondjuk... Nem jutott eszébe semmi. .
Mert nem volt hangulata a szórakozáshoz. Egyedül szeretett volna üldögélni egy csendes helyiségben, és néhány óráig csak némán nézni maga elé. - Jó reggelt! - üdvözölte Laurie vidám hangon a számítógépasztal mellől. Jókedvű mosolyától azonnal megfájdult Clare feje. - Hogy ment a reggeli hajtás? - Szerinted? Fogorvoshoz kellett vinnem a három gyereket, és oda-vissza hallgathattam a véget nem érő civakodásukat meg a nyafogásukat Még akkor is marakodtak, amikor beadtam őket az iskolába. Nem csodálkoznék, ha a tanáraik feljelentenének. Laurie mosolya elhalványodott, és együtt érző kifejezés jelent meg az arcán. - Nem túl jó kezdet egy új naphoz - állapította meg. - Senkinek sem kívánom. - Clare a lépcsőre dobta a retiküljét meg az aktatáskáját. Ha már nem sikerült egyedül borongania az üres helyiségben, legalább megérdemel egy kávét, mielőtt munkához lát EI kellett ismernie, hogy a három hadakozó fiú társasága után a munka már nem is tűnt olyan borzalmas elfoglaltságnak. - Egy ideig még duzzogok - folytatta, és töltött magának egy bögre kávét. És megpróbálok nem gondolni arra, hogy jövő héten meg a gyerekorvoshoz kell őket vinnem a szokásos kivizsgálásra. Lehet, hogy inkább megszököm itthonról. - Túl sokat dolgozol. - Most nincs erőm tiltakozni. Arra sem akarok gondolni, hogy a fogorvosok meg a gyerekorvosok kiszámlázzák a vizitek árát. - Akkor nem szívesen közlöm veled, hogy már hárman kerestek, és visszahívást kértek. - Hárman? - Clare a hír hallatán úgy döntött, hogy karamellkémet is tesz a kávéjába. - De még csak fél órája nyitottunk ki! - Sajnálom. És még valami. Lehet, hogy csőtörés van a raktár mosdójában. Egy újabb számla, gondolta Clare elkeseredetten. Nincs az a karamel mennyiség, ami ezt a tényt ellensúlyozni tudná. - Így legalább egyszerre vagy túl a kellemetlenségeken. - Mire az ember megoldja az egyiket, már jön is a következő. Olyan ez, mint a lavina, és soha nincs vége. Úgyhogy jobb, ha nekilátok. Laurie meglengette a sárga jegyzettömböt, és várakozóan mosolygott Clare-re. - Először a hívásokat intézem el. Fent leszek, ha valaki keres, de őszintén remélem, hogy legalább az elkövetkező egy órában nyugtom lesz. - Clare át akarta venni a tömböt, de Laurie nem engedte el. - Így nem tudom felhívni a telefonálókat. - Tudom, de... - Laurie ficánkolni kezdett a székén, és egyik kezéből a másikba kezdte dobálni a jegyzettömböt. Közben Clare-re sandított. - Laurie, az ég szerelmére, mi ütött beléd? Esküszöm, nem ihatsz több kávét, amíg... Ó, te jó égj - C1are elengedte a tömböt, és megragadta Laurie kezét. A fiatal nő ujján egy csodaszép eljegyzési gyűrű csillogott. - Férjhez megyek! - Most már látom. Ó, Laurie! Ez a gyűrű egyszerűen fantasztikus.
- Ugye? Nem tudok betelni vele. Imádom. Egyszerűen imádom! Már azt hittem, hogy sose veszed észre. - Megvakított az önsajnálat meg a csőtörés a mosdóban. Mikor történt? - Tyler tegnap este kérte meg a kezem. Már egy hete olyan furcsán viselkedett, hogy attól tartod, szakítani akar. - Ugyan már, Laurie. Hiszen odavan érted, ezt mindenki látja. - Clare megforgatta a nő kezét, hogy minden szögből szemügyre vegye a gyűrűt. - Igen, de akkor is olyan furcsa volt. Aztán tegnap este hirtelen nagyon komoly lett, és azt mondta, hogy menjünk sétálni a parkba. Fogalmam sem volt, hogy mire készül. - Nagyon örülök nektek. - Clare félretette a kávésbögrét, és átölelte Lauriet. - Nem is sejtetted? - Nem. Illetve... Mivel már több mint két éve együtt vagyunk, időnként felmerült a téma. De nem gondoltam volna, hogy most történik meg. - A nő barna szemébe örömkönnyek csillogtak. - Képzeld el, a Shafer parkban letérdelt a zenekar előtt, és megkérte a kezemet. - Komolyan? Istenem, Laurie! - Ugye? Ki gondolta volna? Annyira szeretem, és nagyon haragudtam volna rá, ha szakítani akar. És most pedig... Nézd! - A nő megint meglengette a kezét. - Össze fogunk házasodni. Már alig vártam, hogy megérkezzél, és megmutathassam neked. - Hadd nézzem meg még egyszer. Laurie örömmel engedelmeskedett, és kinyújtotta a kezét. - Ő maga választotta. - Egyszerűen gyönyörű. Tökéletes. És mikor... Az ajtó kis harangja csilingelni kezdett, és két vevő lépett be a boltba. - Majd később még beszélünk - súgta oda Laurie-nak Clare. Eltelt egy fél óra, mire fel tudott menni,'hogy utolérje magát. Miután elintézte a hívásokat, eszébe jutott a csőtörés, és lesietett a raktárba, hogy ellenőrizze a helyzetet. Éppen a mosdóban guggolt, és bosszúsan nézte, ahogy a szifon alá tett vödörbe csöpög a víz, amikor Avery belépett a helyiségbe. - Ma reggel legalább száz SMS-t küldtem neked! - Rengeteg dolgom volt. Fogorvos, idegeskedés, eljegyzés, munka. Most pedig szifont szerelek. Istenem; micsoda nap, és még nincs dél! - Laurie már elújságolta a nagy hírt, és közben piros szívecskék röpködtek a feje körül. Egyébként közlöm veled, hogy már majdnem egy óra van. - Az nem lehet! - De igen, és én is csak egy percre tudtam átugrani. Megjött Hope! - Micsoda? Mikor? - Tizenegy körül érkezett, amit te is tudnál, ha megnézted volna a telefonodat. A fogadóból néhány markos ember felvitte a bútorait Végre itt van! - Nincs szüksége segítségre a többi holmival? - Még nem is értem rá beszélni vele. Ha lecseng az ebédidős hajrá, megpróbálok átmenni hozzá, segítek berendezkedni, kipakolni, meg ilyenek. Te el tudsz szabadulni?
- Én... - Már délután egy óra van? - Majd megkérdezem Mazie-t, hogy ráére vigyázni a gyerekekre iskola után. - Ha ő nem, Beckett biztosan elvállalja. Vagy még mindig tart a szerelmes civakodás? - Miféle civakodás? - Ezt hallottam. Néhány napja nálam pizzáztatok, és közben veszekedtetek. - Egyáltalán nem veszekedtünk! Csak Beckettnek nem volt igaza, tette hozzá magában Clare. - De nem fogom megkérni Beckettet, hogy vigyázzon a gyerekeimre, miután ő is egész nap dolgozott. - Rendben. De azért próbálj meg elszabadulni egy időre, még ha nem is tudsz sokáig maradni. Szegény Hope egy idegen városban van, és szüksége lesz a barátai támogatására. - Majd kitalálok valamit. - Remek. - Avery a vödörbe csöpögő vízre pillantott - Meg kéne kérned Beckettet, hogy hozza rendbe ezt a lefolyót. Clare haragos arccal nézett fel Averyre, akinek a haja már vörösesbarna volt, széles szürke csíkokkal. - Szerinted Beckett a mindenesem? - Van némi előnye annak, ha az ember egy ezermesterrel osztja meg az ágyát, aki kedveli a fiaidat, és kapóra jön a segítsége, amikor szükséged van rá. Na, nekem most vissza kell mennem. Találkozunk Hope lakásában. Nem fogja Beckettet kihasználni! Hat éve férfi nélkül intéz el minden felmerülő problémát, és attól, mert mostanában Beckett-tel találkozgat, még nem lett hirtelen tehetetlen, gyenge nő. Bosszúsan visszament az emeletre, és elővette a szerszámkészletét csak egy csavarkulcsra van szüksége, hogy meghúzza a csövet. Bárki meg tudja csinálni. - Elintézem a csöpögő lefolyót - mondta Laurie-nak, amikor megint lement - Ha valaki hívna, hagyjon üzenetet. Nem tart sokáig. - Biztos vagy benne? Átszólhatok a fogadóba, hogy küldjenek át valakit. - Eljegyzési ajándéknak veszek neked egy szerszámládát. - Jobban örülnék egy szexi hálóingnek. - Szerszámkészlet! - erősködött Clare, és felkapta a saját kis ládikáját. - A férfiak nincsenek mindig kéznél, és nekünk is el kell tudnunk végezni néhány egyszerű munkát a ház körül. - Ha azt mondod... - Azt. Clare még nagyobb elszántsággal lépett be a mosdóba. Leült a padlóra, kinyitotta a ládát. Máskor is foglalkozott már vízvezeték-szereléssel, nyikorgó ajtókkal, beragadt fiókokkal, és még a szülők rémálmával, a szerelést igénylő játékokkal is elboldogult. Amíg férjnél volt, sok mindent meg kellett tanulnia, mert gyakran csak magára számíthatott. És a tanulási folyamat azóta sem ért véget. Nem engedhette meg magának, hogy minden alkalommal szerelőt hívjon, amikor egy csap csöpögni kezd. Akkor sem hívta az apját, amikor eldugult a lefolyó, vagy a fűnyíró furcsa hangokat kezdett adni (ami egyébként még most is zörög), vagy valami egyéb bosszúság merült fel a házban vagy a ház körül.
Meg tud javítani egy szivárgó szifont, és nem kell kétségbeesetten szakember után kiáltania. Clare felkapta a csavarkulcsot, és nekilátott a munkának. Tíz idegesítő perc múlva csak annyit ért el, hogy az, addig csöpögő víz lassan, de kitartóan folyni kezdett. De semmi baj, már tudja, hol hibázott. Mindössze annyit kell tennie, hogy... - Van erre szakképesítésed? Clare az erőfeszítéstől és a bosszúságtól kimelegedve felnézett, és meglátta Beckettet. Igyekezett leplezni a haragját. - Mindjárt megvagyok. - Hadd nézzem. - Már majdnem kész - ismételte meg a nő. A férfi mégis lehajolt, és kivette a kezéből a csavarkulcsot. - Úgy tűnik, egy tömítésre van szükséged. Szerintem van egy a kocsimban, ami jó lesz. Valószínűleg el kell zárnom a vizet néhány percre. - Tudom, hogyan kell elzárni a vizet. - Rendben, akkor zárd el, én meg hozom az alátétet. A férfi felegyenesedett, és Clare-t is felhúzta. Aznap reggel nem borotválkozott, állapította meg a nő. A hajára ráfért volna egy nyírás, és enyhe fűrészporszagot árasztott. Ettől végképp úgy festett, mint a gyenge hölgy segítségére siető, macsó lovag. - Laude hívott? - Nem. Miért? Clare csak megcsóválta a fejét, és kiment, hogy elzárja a vizet. Tehát tömítésre volt szükség, gondolta, miközben nézte, ahogy Beckett gyors, hozzáértő mozdulatokkal elvégzi a javítást. Előbb-utóbb ő is rájött volna - és azt is tudja, hol lehet venni egy tömítést ahhoz az ostoba csőhöz. - Most már jó lesz. Hadd nyissam ki a vizet, és... - Majd én. A férfi értetlenül felvonta a szemöldökét, amikor Clare megfordult és kisétált. A férfi kifolyatta a vizet, ellenőrizte a csöveket, visszatette a szerszámokat a kis ládába. - Most pedig jön a fizetség... - Gyengéden felemelte Clare állát, és megcsókolta a száját. - Számla kiegyenlítve. Miért nem hívtál? - Azért, mert úgy terveztem, hogy én csinálom meg. A férfi kíváncsian fürkészte a nő arcát. - Rám haragszol, vagy a szifonra? - Én... - A nő elharapta a választ, mert nem akart ingerülten felcsattanni. Belátta, hogy Beckett nem tehet semmiről. - Szörnyű napom volt, ez minden. Köszönöm a segítséget. - Bármikor szívesen. Erről jut eszembe, hogy vigyázhatok a fiúkra, míg te átmész segíteni Hope-nak berendezkedni. - Bepoloskáztad ezt a helyet? - fortyant fel a nő. - Vagy egy titkos vonallal össze van kötve a fogadóval? - Nem tudok róla, de találkoztam Averyvel, amikor délben átmentem egy paniniért.
- És én azt mondtam neki, hogy fel fogom hívni Mazie-t. - Megint csak meg kell kérdeznem, hogy haragszol-e rám. - Nem, miért haragudnék? - Clare kelletlenül nyögte ki a szavakat, mert valamiért mégis neheztelt a férfira. - Csak nem lenne jó, ha azt éreznéd, hogy téged hívlak, ha valami javítanivalóm van, vagy vigyázni kell a gyerekekre. Vagy bármilyen egyéb gond esetén. Én is meg tudom oldani ezeket a váratlanul felmerülő nehézségeket. Már évek óta ezt csinálom. - Ezt nem kétlem. - A férfi hangja mintha egy kicsit hűvösebb lett volna, és figyelmes pillantással nézett le Clare-re. - Van valami különleges oka, hogy nem fogadod el a felajánlott segítséget, vagy csak az én segítségem ellen van kifogásod? - Nem. Igen. Illetve... - A nő a szemére szorította a kezét. - Csak nehéz napom van. Az egész már rosszul kezdődött, amikor el kellett vonszolnom őket a fogorvoshoz. - Lyukas a foguk? - Nem, úgyhogy rosszabb is lehetett volna. Örülök az ajánlatnak, és a fiúk is örülni fognak neked, ha tényleg nincs más dolgod. - Majd lemondok néhány pezsgős fogadást, és szabaddá teszem magam. - Akkor elmegyek értük, és elkezdjük írni a házi feladatot. Megígértem nekik, hogy tacót csinálok, ha jól viselkednek a fogorvosnál. Ez persze nem így volt, de a taco gyorsan elkészül, úgyhogy nem ragaszkodom az eredeti megállapodáshoz. - Mi lenne, ha négykor átmennék? Megfelel? - Igen, köszönöm. Beckett, sajnálom, hogy rád förmedtem, és tényleg nagyon örülök, hogy megcsináltad a lefolyót. - Semmi gond. - A férfi elindult kifelé, de félúton megállt - Tudod, Clare... Tényleg sok mindenre képes vagy, de ez nem jelenti azt, hogy mindent neked kell megcsinálnod. Talán nem, gondolta a nő. De nem akarja elfelejteni, hogyan kell gondoskodni magáról. - Tudod, Beck, a műhelyben is elkelne egy segítő kéz. - Most máshol van rám szükség. - Bébiszitterkedsz. Az a nő teljesen behálózott, öcskös. Beckett szó nélkül feltartotta a középső ujját - Gondolom, a múltkori veszekedésetek után most nyaliznod kell, ha a bugyijába akarsz férkőzni. - Miféle veszekedésről beszélsz? - Beckett a bátyjára nézett, de az arca nem volt túlságosan barátságos. - Nem veszekedtünk! - Én mást hallottam. - Megbeszéltünk valamit Ha valaki nem tud különbséget tenni... A fenébe! - A férfi belerúgott a teherautó első kerekébe. - Talán Clare is úgy gondolja, hogy veszekedtünk. Honnan tudhatom? - Az első hibád, hogy megpróbálod kiismerni. A nőkön nem lehet eligazodni. . - Valami baja van. Majdnem leharapta a fejem, amikor a boltban megjavítottam a szifont. Lizzy a baj, tudom. - Clare azt hiszi, hogy megcsalod a kísérteteddel? - Ő nem az én kísértetem. Clare megijedt aznap este, amikor átjött a fiúkkal, és Murphy meglátta Lizzyt.
- Most már a gyerekek is osztoznak a képzelgésedben? - Ez nem képzelgés, te is jól tudod. - A férfi feltartotta a hüvelykujját, amikor Dinka levizelte a kereket, amit az előbb megrúgott. - Miért van, hogy a kutyád azonnal felmegy az emeletre, és abban a szobában időzik minden áldott nap? - Ő egy kutya, Beck. Őt sem próbálom meg kiismerni. - De még Ryder is elismerte, hogy ez érdekes. - Tehát a kölyök azt állítja, hogy látta? Ryder nézte, ahogy Beckett elrámolja a szerszámait Ismerte az öccsét, és tudta, hogy mit kell mondani, ha a dolgok mélyére akar hatolni. - Tényleg látta, pedig egyik gyereknek sem beszéltem még róla. - Beckett elmesélte Rydernek az esetet. - Aztán Clare pánikszerűen távozott, és dühös lett. Úgy tűnik, még mindig haragszik. - Majd túlteszi magát rajta. Vegyél neki virágot vagy valami hasonlót. - Nincs időm virágot venni. Egyébként pedig... - A férfi megint belerúgott az abroncsba. - Nem csináltam semmi rosszat, - Igen, ez valóban nagyon fontos szempont - Ryder szánakozva megcsóválta a fejét, és behajolt a teherautó ablakán, amikor Beckett beszállt. - A nők mindig azt hiszik, hogy csináltál valamit, úgyhogy a legegyszerűbb megoldás, ha eltereled a figyelmüket néhány szál virággal. Akkor hamarabb beengednek az ágyukba. - Te egy cinikus állat vagy, Ry. - Csak realista, öcsi. Menj, és vigyázz a kölykökre. Talán egy olyan nőnél, mint Clare ez is megteszi virágok helyett. Lehet, gondolta Beckett miközben elhajtott. De ő nem azért időzik a fiúkkal, mert vaj van a fején. Csak segíteni akar Clare-nek. Szeret segíteni neki, és legjobb, ha Clare ehhez hozzászokik. Amikor odaért, a gyerekek szinte megvadultak az örömtől. Az önértékelése és a hangulata is sokat emelkedett, amikor lelkesen körülvették, kérdésekkel ostromolták, és játszani hívták. - Maradjatok nyugton egy kicsit - parancsolt rájuk Clare, aztán a kezét Harry vállára tette, és Becketthez fordult - Még van egy kicsi a matematikaleckéből. - Matek? Abban vagyok a legjobb. - Már olyan régen írom a házit, anya! - Igen, lehet. De már csak ezt a feladatlapot kell befejeznünk, és kész vagy. - Menj csak - mondta Beckett a nőnek. - Majd megcsináljuk. - Igen, de... - Itt most nincs helye a nőknek. - Fiús este? - ragyogott fel Murphy arca, és megfeszítette az aprócska bicepszét, ahogy Beckett mutatta neki. - Fiús másfél óra - sietett helyesbíteni Clare, aztán a tasakra nézett, amit Beckett a pultra helyezett. - Ez nem rád tartozik, férfias holmik vannak benne. - Beckett felkapta a tasakot, és adott Clare-nek egy gyengéd csókot, mire Liam kuncogni kezdett. Harry a feladatlapot nézte, Murphy pedig megpróbált felmászni Beckett lábára, mint egy kis majom.
- Rendben. - A nő figyelmes pillantást vetett Harryre, aztán a tükörbe nézett, és megigazította a haját. - De ne csináld meg helyette a matekot, Beck. Ti pedig legyetek még egy kicsit csendben, hogy Harry befejezhesse a leckéjét. Aztán mindnyájan játszhattok. Nemsokára jövök. - Érezd jól magad. - Beckett leült az asztalhoz. - Na, nézzük csak. Clare még egy hosszú pillantást vetett Harryre, majd magukra hagyta őket - Össze kell adnod a három számot, és leírni a választ. Nem tudom, miért van ilyen sok ebből a feladatból. - Na, ugye! - Megnézhetjük most az ajándékzacskót? - kérdezte Liam. - Sütemény van benne? - Nem. Menjetek be a játékszobába, és válogassátok szét az akciófigurákat. Tegyétek külön csapatba a jó fiúkat meg a rossz fiúkat. - Miért? Beckett megbökdöste Murphy hasát. - A háborúhoz. A szó hallatán a két fiú vérszomjas csatakiáltások közepette elrohant. - Tehát - kezdte Beckett. - Ötven meg nyolc meg kétszáz. Beckett hamar észrevette, hogy Harrynek nem a számolással van gondja, inkább abban kellett segíteni neki, hogy a feladatra koncentráljon. - Na, végeztünk. Kinyírtad a szörnyeteget. - A játékszobából kiszűrődő hangok alapján úgy tűnt, hogy a fiúk nélküle kezdték el a háborút. Beckett a pulthoz lépett, és az asztalhoz vitte a tasakot. - Pont illik a matekleckéhez, amit hoztam neked. Kivett egy mérőszalagot a zacskóból. - Ez egy igazi szerszám, nem játékszer. Ezzel szoktam dolgozni, de nekem több is van. Itt valószínűleg rengeteg olyan dolgot találunk, amit le lehet mérni. Harry kihúzta a szalagot, és hagyta, hogy visszaugorjon. - Ha azt akarod, hogy kint maradjon, akkor ezt meg kell nyomni. Aztán csak benyomod, és megint kienged. Harry nem szólt semmit, csak néhányszor megpróbálta, hogy működik. Aztán Beckettre nézett. - Miért kaptam ezt? - Mert amikor a fogadóban voltunk, úgy vettem észre, hogy érdekel, hogyan kell különféle dolgokat megépíteni és megjavítani. Mérőszalag nélkül semmit sem lehet építeni. Az apám nekem is adott egy ilyen mérőszalagot, amikor... - Te nem vagy az apám. - Nem - ismerte be Beckett. Ajaj, mondta magában. - Csak emlékszem, hogy én is gyerekkoromban kaptam egyet, és gondoltam, talán te is örülsz neki. - Láttam, hogy megcsókoltad anyut. Máskor is láttam már. - Igen. Harry letette a mérőszalagot, és karba tette a kezét. - Miért csókolod meg?
- Mert kedvelem. Talán anyáddal kéne beszélned erről. - Én veled beszélek. - Rendben, ez így egyenes. - Tehát legyen a válasz is egyenes, gondolta Beckett. - Nagyon kedvelem az anyádat, és ezt csókkal fejezem ki. - Össze fogtok házasodni? A mindenit. Hogyan magyarázza el egy nyolcéves kisfiúnak a hosszú, göröngyös utat a csóktól a házasságig? - Szeretjük egymást, Harry. És szeretünk együtt lenni, együtt csinálni dolgokat - Anya azt mondta, Laurie férjhez megy. - Igen, de... - Ha feleségül akarod venni, először engem kell megkérdezned. Én vagyok a legidősebb. - Rendben. - És nem csókolhatod meg, ha nem akarja. - Értem. - Meg kell esküdnöd - A fiú pillantása és hangja határozott volt, de Beckett látta, hogy az alsó ajka egy kicsit megremeg. Bátor fiú, gondolta. Átkozottul bátor fiú. - Tudod, én is elveszítettem az apámat Harry bólintott. - Sajnálom. - Igen, nagyon nehéz. A fiúknak vigyázniuk kell az anyjukra. Ez a dolgunk. És te nagyon jól végzed a dolgodat, Harry. Nem fogom megcsókolni az anyádat, ha nem akarja. És nem kérem feleségül addig, amíg téged meg nem kérdeztelek. - Beckett kinyújtotta a kezét - Esküszöm. Harry hosszan nézte Beckett kezét, aztán az arcát tanulmányozta egy ideig, és csak utána rázott vele kezet. - Most már rendben vagyunk, te meg én? Harry vállat vont. - Azt hiszem. Azért jössz át játszani velünk, hogy megcsókolhasd anyut? - Ez mindig egy csábító lehetőség, de azért jövök át, mert élvezem a játékot, és kedvellek titeket De téged nem foglak megcsókolni. Harry erre kicsit elnevette magát, aztán megint felvette a mérőszalagot. - Mindenkinek ezt hoztad? - Nem. A többiek mást kapnak. - Megnézhetem? - Persze. Murphynek egy kis vízszintmérőt hoztam. Ha vízszintes felületre teszed, a buborék középre kerül. Látod a két vonalat és közöttük a buborékot? Ez az asztal elég vízszintes. Ha nem lenne vízszintes, akkor... - A férfi megdöntötte a mérő egyik oldalát, mire a buborék elcsúszott. - Látod? - Igen. - Harry lenyűgözve nézegette az ügyes szerszámot - Ez fantasztikus! - Ez pedig egy csillagcsavarhúzó. - Miért csillag? - Mert a hegye csillag formájú, és nem csak egy vonal, mint a rendes csavarhúzónak. Ez elég kicsi, úgyhogy Liam le tudja csavarozni az elemtartó rekeszek fedelét, ha a játékokban cserélni kell az elemeket. - Ez nagyon klassz. - Ha lenne még néhány szerszámunk és anyagunk, építhetnénk valamit. Valamikor.
A fiú szeme felcsillant. - Mit? - Majd kitalálunk valamit. - Rendben. Nagyon tetszik a mérőszalag. Tetszik, hogy igazi, meg minden. Megmutatom Liamnak meg Murphynek, és le is mérek valamit. - Jó ötlet Én is mindjárt jövök. Beckett egy kicsit még üldögélt az asztalnál, miután a fiú elszáguldott. Remélte, hogy helyesen kezelte ezt a kényes dolgot. Mindenesetre örült, hogy túl volt rajta. Clare a pezsgőt iszogatta, amit Avery hozott, és közben szemügyre vette Hope lakását. Tiszta, praktikus és átmeneti, gondolta. Láthatóan Hope is ezt érezte, mert nagyon kevés bútort hozott magával. - Sokat eladtam, néhány holmit a húgomnak ajándékoztam, a bátyám pedig elvitte az ágyat Nekem nem kellett, de őt nem zavarta, hogy abban aludtam Jonathannal. - A nő megvonta a vállát - így jobb lesz - bólintott Avery. Új kezdet, új hely, új minden. - Arra gondoltam, csak akkor veszek másikat, ha már beköltöztem az utca túloldalán lévő lakásba. Egyelőre elleszek az új matracon. - Okos megoldás. - Avery megemelte a poharát - Körül kell nézned Bastéknál, a Main Streeten. A fogadó legtöbb bútora is onnan származik. És Owen szerint a beköltözésig szívesen tárolnak nekik mindenféle megrendelt holmit. Biztosan a fogadós kedvéért is hajlandóak lennének erre. - Lehet. Majd benézek a boltba. - Hope a lakásban sorakozó dobozokra, az üres falakra és a csupasz padlóra pillantott - Istenem, mit tettem? Gyorsan körbefordult, és a szeme ijedten tágra nyílt. - A fele holmimat eladtam, és rengeteg bútorom van még egy raktárban, mert fogalmam sincs, mihez kezdjek vele. Elköltöztem egy helyről, amit szerettem, és a jó ég tudja, mikor lesz igazi állásom. Miért csináltam ezt? - Most csak izgatott vagy - kezdte Clare. - Izgatott? Nem! Ez tiszta őrület, és egyáltalán nem jellemző rám. Még azt sem tudom pontosan, hogy hol vagyok. - BoonsBoróban. - Avery a Main Streetre nyíló ablak felé fordította a barátnőjét - Már sokszor voltál itt Látod? Ott van az éttermem. - Tudod, hogy gondolom. - Én csak azt tudom, hogy nemsokára olyan állásod lesz, ami tökéletes számodra, egy olyan helyen, ahol a barátaid vannak. A lehető legjobb barátaid, akik okosak és szexisek, szépek és bölcsek. - Ráadásul szerények és jószívűek - tette hozzá C1are, de Hope nem nevette el magát. - Honnan tudjam, hogy ez a tökéletes munka számomra? Még sosem csináltam ilyet. Avery gyorsan megölelte a barátnőjét. - Én tudom, hogy mire van szükséged. - Igazad van, tényleg bölcs vagy. Most pedig sok-sok pezsgőre van szükségem. - Nem... Illetve később. Mert előbb... - Avery a zsebébe nyúlt - Owen odaadta a kulcsot, a te kulcsodat a fogadóhoz. Most átmegyünk, hogy eszedbe jusson, miért vagy itt.
- Még nem fejeztem be a kicsomagolást. Talán soha nem is fogok végezni vele. Nincs is elég hely az összes ruhámnak. - Hope a halántékára szorította a kezét. - Mit fogok csinálni a ruháimmal? - Majd kitalálunk valamit. De most felfedezzük a leendő birodalmadat. Averynek igaza van. - Clare-t kicsit nyugtalanította a gondolat, hogy csak ők hárman mennek be az épületbe, mégis igyekezett lelkesedést mutatni. - Azt mondtad, még be sem néztél, amióta megérkeztél. - Megpróbáltam rendbe tenni a holmimat - Majd később segítek neked. - Én pedig átjövök holnap - ígérte C1are. - Legalábbis egy kis időre. - Oké, rendben. Menjünk. - De a bejáratot azért látnod kellett. - C1are felkapta a kabátját, miközben elindultak kifelé, és lesiettek a hátsó lépcsőn. - Tényleg gyönyörű. Az épület tagadhatatlanul csodás, csak még mindig nem értem, miért gondoltam azt, hogy nekem kell gondoskodnom róla. - Mert okos vagy és előrelátó, vagyis bölcs, akárcsak mi. És pontosan az ilyen kihívásokat szereted. Hope Averyre nézett, és nagyot sóhajtott, miközben átmentek az utca másik oldalára. - Nagy szavak. De nem említetted, hogy én is szexi és gyönyörű vagyok. - Azt nem is kell mondani, Miss Philadelphia. - Az ilyesmit mindig meg kell említeni. - Most készítik elő a talajt a burkolók számára - mutatta Avery. - Nézz be az ajándékbolt mögé, és meglátod, milyen munkát végeznek. Remek szakemberek. Tessék. - A nő átnyújtotta Hope-nak a kulcsot. - Neked kell kinyitni. Mindhárman megilletődötten elhallgattak, amikor a kulcs megfordult a zárban. 14. Hope nem szólt egy szót sem, amikor beléptek. Clare meg akarta törni a csendet, de Avery észrevétlenül megrázta a fejét. Clare megértette az üzenetet, és csendben maradt. Mindenütt dobozok hevertek, és csak egy keskeny ösvény volt közöttük. Megérkeztek a konyhaszekrények, és nemsokára felszerelik őket, gondolta Clare. Most viszont egy kicsit aggódott, hogy Hope nem értékeli a csodás padlócsempét, mivel a dobozok és a ponyvák a nagy részét eltakarják. Kicsit nehezen jutottak el a széles boltívhez. - A színek nagyon jók. - Hope hangja közönyös maradt, de hosszú másodpercekig állt az egyelőre dobozokkal zsúfolt helyiségben, mielőtt folytatta volna az ú~át az előcsarnokba vezető rövid folyosón. Ott halkan felkiáltott Az öröm és a meglepetés hangja, állapította meg Clare. - Rendben, elismerem, hogy gyönyörű. Elegáns és egyedi, ugyanakkor nem akar hivalkodó lenni. Szerintetek már rá lehet lépni erre a kőre is? - Owen azt mondta, hogy szalaggal kerítették el azokat a részeket, ahová nem léphetünk.
Avery kíváncsian járkálni kezdett a vadonatúj burkolaton, és felkapcsolta a villanyt az egyik mosdóhelyiségben. - Nahát! - Mi az? 6... - Hope is belépett utána, és az ujját végighúzta a fali csempe finom mintáján. - Látjátok? Ez a csempeszőnyeg motívumára emlékeztet, mégsem ugyanaz. Nagyon tetszik. - Akarod? Hope válasz helyett Averyre nézett, és felvonta a szemöldökét. - Biztos van még mit megnézni. Bement az első vendégszobába, és megállt a fürdőszoba szalaggal elzárt ajtajában. Még nem tették le a padlót, jegyezte meg CIare, és eszébe jutott az a pillanat, amit azon a helyen élt át Beckett-tel. A hirtelen támadt és meglepő felismerésre gondolt. A lonc édes illatára. Hátrább lépett, hagyta, hogy a barátnői megcsodálják a színeket meg a csempe mintáját, és bement az étkezőbe. - Ez tényleg csodás - ismerte el Hope, amikor csatlakozott hozzá. Aztán a mennyezetet kezdte tanulmányozni, majd az első ablakhoz lépett. - Még mindig nem vagy biztos? Hope kinézett az ablakon, és megrántotta a vállát. - Valahogy idegennek érzem magam itt, és ez aggasztó. Ez az egész nagy változást jelent az életemben, és ezt akarom, mert szerintem szükségem van rá. De most, hogy megtettem a lépést, attól tartok, talán mégsem állok készen egy ilyen nagy váltásra. A nő megfordult, körülnézett és úgy folytatta. - Mégis van valami ebben a helyben. Mintha beszélne hozzám, és ettől úgy érzem, hogy talán mégis ez az én helyem. Olyan jónak tűnik, amikor itt vagyok. Ha visszamegyek az utca túloldalára, valószínűleg megint pánikba esem, de amikor itt vagyok, nincsenek nyugtalanító gondolataim. Hope felnézett a kazettás mennyezetre, mert lépteket hallott a feje fölött. - Avery nélkülünk ment fel? - Nem, itt vagyok. - Avery szintén a mennyezetre nézve, odalépett hozzájuk. - Akkor biztosan Ryder vagy Owen az - vélte Clare. - Lehet, de nem láttam a teherautóikat sem az épület előtt, sem a parkolóban. - Márpedig valaki van odafent, de a bejárati ajtó zárva van, ezért csak kulccsal jöhetett be. - Hope a végére akart járni a dolognak. Kisétált a folyosóra, megállt a lépcső aljánál, és felkiáltott. – Halló! A hangja visszhangzott az üres épületben, de nem kapott választ. - Biztosan a kísértet. - Avery izgatottan vigyorgott, és felcsillant a szeme az örömtől. - Nézzük meg. - Avery... - De a barátnője már futott is felfelé, úgyhogy CIare beletörődően követte Hope-pal együtt. - Ez olyan izgi, nem? - Avery megállt az E & D ajtajában. - Érzitek ezt az illatot? - A nő nagyot szippantott. - Nyári illat. Lonc. - Csak a képzeleted játszik veled - morogta Clare, de karba tette a kezét, és megborzongott, mert ő is érezte a lonc illatát.
- Akkor én is ugyanazt képzelem. - Hope is belépett a szobába. - Végzett már valaki kutatásokat, hogy megállapítsa, ki volt ez a nő? Akkor sokkal... Hope ijedten ugrott egyet, mert a terasz ajtaja kinyílt – Nézzétek! - Az ajtó nem volt rögzítve vagy lezárva. Így jutott be valaki az épületbe - jelentette ki Clare. - Egy nagy halom lonccal a kezében? Nem hiszem. - Avery az ajtóhoz lépett, és szélesebbre tárta. Aztán megint becsukta. - És kívülről nem lenne könnyű észrevétlenül feljutni ide a teraszra, amikor még mindig világos van. - Érdekes, hogy nem szomorú... - Hope körbejárt a szobában, aztán megint kinyitotta az ajtót, és kilépett a teraszra. - Akármi vagy akárki van itt, valahogy... Barátságosnak tűnik. - Én nem érzek semmit, mert ez csak kő, tégla és fa - csattant fel CIare, és a hangja haragosnak tűnt. - Ilyen volt Hill House is - mondta Avery, majd a hangját lehalkítva hozzátette. - És akármi is sétálgatott ott, mindig egyedül volt. - Hagyd már abba! - Clare most már ingerülten ráförmedt a barátnőjére. - Elég volt! Ez egy régi épület, a fa nyikorog, és szólni kell a munkásoknak, hogy csinálják meg az ajtót. Ennyi. Avery Clare keze után nyílt - Miért vagy ennyire ideges? - Minden áron egy kísértetjárta szállodát akartok csinálni ebből a helyből, és még azt kérdezed, miért vagyok ideges? - Igen. - Avery megszorította Clare kezét - Ha nem hinnél a szellemekben, akkor csak ostobának tartanál minket, de nem haragudnál. - Nem haragszom, csak elegem van, hogy mindenki a kísértetekről beszél, mintha léteznének. - Rendben. Engem nem idegesít, ha nem hiszel bennük. Téged miért bosszant, ha én igen7 - Igazad van, tényleg ostoba vagyok. Nehéz napom volt, és még vacsorát kell főznöm. Jobb, ha most elmegyek. - Mi is visszamegyünk - szólalt meg Hope. - Maradjatok csak nyugodtan, és nézzétek meg a fogadó többi részét. Sajnálom. Tényleg fáradt vagyok. Én csak... A nő hangja megcsuklott. - Nem hiszek ebben az egészben. - Semmi baj. - Avery értetlenül megvonta a vállát - Menjünk fel, hogy Hope láthassa a lakosztályát - Én nem akarok hinni ebben az egészben! - Clare torkát sírás fojtogatta, és könnyek gyűltek a szemében. - Ha ez lehetséges, Clint miért nem jött vissza? - Istenem... - Mielőtt Clare kitérhetett volna, Avery magához ölelte. - Anynyira sajnálom. Erre nem is gondoltam. - Ez ostobaság. Képtelenség. - Clare most már megadta magát, és hagyta, hogy a könnyek végigfolyjanak az arcán. - Tudom, hogy nem kéne haragudnom, de miért van az, hogy ez a nő visszajött? És miért maradhat itt? - Bárcsak tudnám! - Murphy látta őt Avery hátrahőkölt – Micsoda? Mikor? - Amikor itt voltunk Beckett-tel. Halálra rémültem, amikor megláttam, hogy elindul felfelé, és rámosolyog. És dühös lettem. Miért láthatja őt? Inkább az apját kellett volna látnia, legalább egyszer! Arra miért nem volt lehetősége? Legalább egyetlenegyszer! Clare kiszaladt a verandára, a friss levegőre. Már a korlátnál állt, amikor Avery utolérte, és egy zsebkendőt nyomott a kezébe. Aztán Hope és Avery kétfelől átölelte.
- Ostobaság haragudni ezért - A nő sóhajtva törölte meg a szemét - És semmi értelme megkérdezni, hogy miért így történt. Már milliószor megtettem, és túljutottam rajta. Amikor először hallottam a szellemről, nem hittem el, csak érdekesnek tartottam, mintha egy regényben olvasnám. Csak ez egy jó történet volt De aztán Murphy... - Szerintem nem baj, ha megkérdezed, hogy miért történt minden úgy, ahogy történt - mondta Hope szelíden. - Még akkor is, ha nincs válasz. - Csak most értettem meg, miért zaklatott fel ennyire. Illetve eddig nem mertem bevallani magamnak. - Menjünk innen - javasolta Avery. - Visszamegyünk Hope-hoz, aztán egy darabig csak üldögélünk és beszélgetünk. - Nem, már jól vagyok. Ha az ember tudja, és beismeri magának, hogy mi a baja, akkor máris könnyebb. CIare megfordult, és nézte, ahogy az ajtó megint szélesebbre nyílik. És nagyot sóhajtott. - Jobb, ha feldolgozom ezt a helyzetet, mert úgy tűnik, a hölgy nem tágít innen. - Ha már benne vagy... - Owen még fél tucat fontos feladatot és halaszthatatlan telefonhívást adott Beckett listájához. - És te mi az ördögöt fogsz csinálni, amíg én az átkozott telefonon lógok? Owen Beckett felé fordította a noteszét, mire a férfi elhallgatott. - Miért nem passzolod át a feladatok egy részét a fogadósnak? - érdeklődött Ryder. - Az ég áldjon meg, Ry! Adjunk neki néhány napot, míg beköltözik és berendezkedik. Hidd el, hogy a jövő héten már meg fog dolgozni a bérleti díjáért - Owen lapozott egyet a noteszában. - Ezt a listát már neki kezdtem el összeállítani. Mi történik itt, amíg én a pultot ácsolom a boltban? Ryder megnézte a saját listáját. - A bolhapiac nyitása után két ember elhozza azt az asztalt, amit anya lefoglalózott, és felviszi a bolt irodájába. Folytatódik a homlokzat festése, aminek valószínűleg sohasem lesz vége, aztán megmondom a festőknek, hogy kezdhetik az előcsarnokot is, mivel már ráléphetnek a padlóra. Míg Ryder a teendőket sorolta, Beckett a kávéját kortyolgatta. Megérkeztek a munkások, és a rádióban felhangzott a countryzene. - Anyának találkozója van Hagerstown-ban - emlékeztette őket Owen. Hazafelé menet be fog nézni, ezért figyelmeztessétek a munkásokat, hogy jön a nagyfőnök. Ennyi. Beckett nagyot ásított, mire Ryder gúnyosan rámosolygott. - Ennyire kifárasztott tegnap este a bébiszitterkedés? - Ez a szex titkos fedőneve? - érdeklődött Owen. - El vagyok maradva, mert ezt a kifejezést még nem ismerem. - Ez nem fedőnév, és egyáltalán nem fárasztott ki a gyerekfelügyelet, csak nem aludtam eleget. Pedig nem szexeltem. Reggel Beckett a mosókonyhában találkozott a testvéreivel. Ha Owen nem hívja össze őket, akkor még aludhatott volna egy órát, talán kettőt is, mivel úgy tervezte, hogy egész délelőtt otthon dolgozik.
De Owen már csak ilyen, gondolta. Imádja a megbeszéléseket meg a napirendi pontok részletes megtárgyalását - Ma délelőtt jön a villanyszerelő, hogy feltegye a külső világítást meg az új lámpákat az ajándékboltban. A dobozok meg vannak jelölve, de azért ellenőrizd a lámpatesteket, Beck. - És elmagyarázom, mielőtt megkérdeznéd, hogy miért - folytatta Owen. Majdnem kétszáz lámpáról van szó. Időt, pénzt és energiát fecsérelnénk, ha valami rossz helyre kerülne, és ki kéne cserélni. - Remek. Megcsinálom, mielőtt visszamegyek az irodámba. És mielőtt megkérdeznéd - igen, megvan a listám. Ryder tovább somolygott. - Clare-nek fájt a feje? - Aljas disznó vagy - mondta Beckett szelíd hangon. - Nem fájt a feje, csak még nincs itt az ideje... Furcsa lenne, amikor a fiúk a másik szobában alszanak. Erre még nem állnak készen, főleg, miután Harry számon kérte rajtam, hogy mién csókolom meg az anyját. - Komolyan? - Ryder gúnyos mosolya elismerő vigyorrá szélesedett. - Nem semmi. - Igen, tényleg bámulatra méltó, ahogy kiállt az anyja mellett. Mindhárman nagyszerű kölykök. Murphy azt akarja, hogy csináljak koporsót a csatában elesett akcióbábuinak. Kinek jutna ilyesmi az eszébe? - Kár, hogy annak idején mi nem gondoltunk rá - mélázott el Owen. - Milyen jó móka lett volna, eltemetni őket a hátsó kertben, kis sírkövekkel, rajta a jelükkel. Tényleg, gondolta Beckett. - Aztán feltámadnak, egy természetfeletti erő feltölti őket, és bosszút állnak. - A koporsófedélbe is bele égethetjük a jelüket. Mindenkinek lenne saját koporsója. Megvan még a faégető felszerelésed? - Persze. Ez nagyon tetszene Murphynek. - Míg ti játszadoztok, én megyek dolgozni. - Ryder felcsatolta a szerszámövét. - Rengeteg hulladék furnér van itt - tette hozzá kifelé menet. Ryder odakiáltott az embereinek, és Owen megvárta, míg hallótávolságon kívül kerül. - Tudod, ha tényleg megcsinálod őket, majd ő is csatlakozni akar, és most is Farkast meg Venomot fogja követelni, mint mindig. - Igen. És te? - Hát persze, hogy én is részt akarok venni ebben a mókában. És az enyém lesz... - Pókember és Holdlovag az enyém. - A pokolba! Én akartam a Pókot. - Késő. - Batman és Joker. - Rendben. Beckett úgy tervezte, hogy egyenesen hazamegy, és az irodájában dolgozik, végül mégis felhúzta a munkakesztyűjét, és segített lebontani a régi kerítést. Aztán felhívta Madeline, hogy megbeszéljék, hová kerülnek a polcok az ajándékboltban. Kifelé menet észrevette a borbélyt a padon Sheny szalonja előtt, és megállt egy kis csevegésre.
- Tényleg nagyon jól fest. - Együtt nézték, ahogy a villanyszerelő a falra erősíti a lámpást az ajtó két oldalán. - Hallom, nagy bulit csaptok, ha kész lesz. - Én is ezt hallottam. - Az autósok kitörik a nyakukat, úgy bámulják az épületet. - Nekik nincs olyan remek kilátásuk, mint neked, Dick. Beckett zsebében megcsörrent a telefon. - Viszlát, később szólt oda a borbélynak, és menet közben elővette a telefont. - Mi a baj, Ry? Hiányzom? - Mint egy púp a hátamra. A burkolók szeretnének kérdezni valamit a mintáról. Anya Hagerstownban van, úgyhogy neked kell válaszolnod. - Útban vagyok. Beckett végül majdnem tízkor én az irodájába, és nem kilenckor, ahogy tervezte. De nem bánta. Minden apró állomás egy újabb lépés a cél felé, gondolta, és a bögrébe töltötte a maradék reggeli kávéját. Először a telefonokat intézte el, mert azt gyűlölte a legjobban, aztán leült, hogy felújítsa a terveket, és elhelyezze rajtuk az újonnan beszerzett bútorokat és kiegészítőket. Mindenkinek elküldte e-mailben a változtatásokat, aztán elővett egy újabb dossziét. Most pedig véglegesíti a fogadó feliratát – amit végre mindenkinek el kell fogadnia. Még mindig három változat léptezett, mert senki sem akart dönteni. Nos, ma ő fog dönteni mindnyájuk helyett. Kicsit eljátszadozott a betűmérettel és a színekkel. Felkelt, körbejárt a szobában, odament az ablakhoz, kinézett az épületre, megpróbálta elképzelni, melyik hogyan festene. Aztán visszaült a helyére, és folytatta a munkát. Étel kell, döntötte el végül, és lekiáltott egy calzonéért. Aztán megint a számítógéphez ült. Ez az, mondta magában, és kinyomtatott egy példányt. Az ablakhoz vitte, a szemét összehúzva feltartotta. Elmosolyodott. - Tökéletes. Ha már benne volt, csinált egyet az ajándékboltnak is, ugyanazokat a színeket és betűméretet használva. - Igen nyitva van! – kiáltotta, amikor kopogtak az ajtón. Felemelkedett, hogy elővegye a pénztárcáját, és az arca felragyogott, mert Clare-t pillantotta meg. A nő egy papírdobozt tartott a kezében. - Másodállásban a Vestában dolgozol? Biztosan sok borravalót kapsz. - Új kocsira gyűjtök. – A nő mosolyogva átnyújtotta a dobozt Beckettnek. – Éppen odalent voltam, amikor becsomagolták, és felajánlottam, hogy felhozom, mert beszélni akartam veled. Felírták a számládra. - Remek. - A férfi félretette az ételes dobozt. - Gyere, megesszük együtt. - Köszönöm, de én csak egy gyors salátát ebédelek, aztán egy órát segítek Hope-nak. De azt akartam... - Még nem adtam borravalót - És magához vonta a nőt - Csodás illatod van. És sokkal nyugodtabbnak, vidámabbnak tűnik, állapította meg magában. A Lizzyről folytatott beszélgetésük óta még nem látta ilyennek. - Kipróbáltam egy új testápolót Ez méz és őszibarack.
- Megveszem. - A férfi lehajolt, elmerült a csókban, az őszibarack és a méz illatában. Clare-ben. Végre, gondolta, amikor a nő átkarolta a nyakát. Már nagyon régen nem tarthatta a karjában, és nem lehetett csak az övé. - Nagyon ügyesen osztod a borravalót - Ez még csak az előleg. - A férfi az ajtó felé hátrált a lánnyal. - A többit máshol fogom átadni. Kihátráltak az irodából, és Beckett lakásába jutottak. - Beckett... - A nő felnevetett, de a férfi hallotta az izgalmat a hangjában, és érezte, hogy megremeg, amikor gyengéden az ajkába harap. - Nem lehet. Dolgozom. - Ebédszüneted van. - Igen, de... - Mindig rád gondolok. - A férfi folytatta a hátrálást, közben már a nő nyakát cirógatta az ajkával, aztán megint megcsókolta. - Arról, hogy megint veled vagyok. Így. Olyan nehéz, hogy látlak, de nem érinthetlek meg. - Tudom. Én... - Hadd érintselek meg. Beckett keze máris Clare testére siklott, és az érintése nyomán támadt vágy legyőzte a józan észt. - Talán nem baj, ha egy kicsit kések. A férfi a nő szoknyája alá nyúlt, és a keze felkúszott a lábán. - Igen, késni fogok. Clare az ágyra hanyatlott. A szíve vadul vert, a teste már felajzottan várta a folytatást. Örült, felelőtlen és csodálatos, gondolta, amikor Beckett ajka a mellére tapadt, majd gyengéden harapdálni kezdte. A helyzetet vadítóan szexinek találta, pedig még fel voltak öltözve. A nő felkiáltott, amikor a férfi megint a ruhája alá nyúlt, és ujjai váratlanul az öléhez értek. - Istenem. Ó, istenem. - Engedd el magad. - Beckett becézni kezdte Clare-t, közben mohón csókolta a nyakát - Csak engedd el magad. A nő megadta magát a szenvedélynek, belemarkolt a takaróba, és a pillantása elhomályosodott. Aztán megremegett, hosszan felnyögött, és a férfi úgy érezte, hogy a hang egyenesen az ágyékába hatol, mint egy éles nyílvessző. Amikor Clare teste elernyedt, és a szeme lecsukódott, a férfi letépte magáról a farmernadrágot, és felrántotta a nő szoknyáját, hogy egy határozott mozdulattal a testébe hatoljon. Clare megint felkiáltott, és Beckett csípőjébe mélyesztette a körmeit Aztán halkan suttogta a nevét, miközben mélyen a férfi szemébe nézett. Lábával átkarolta Beckett derekát, és önfeledten átadta magát a szenvedély ostromának. A vihar után zihálva és kimerülten hevertek egymás mellett. - Ezentúl mindig nekem kéne házhoz szállítani a calzonédat. - Benne vagyok. A nő lehunyta a szemét, mert egy kicsit még pihenni akart. - Ilyet sem csináltam még. A férfi felemelte a fejét. - Mármint nappal?
- Nem úgy értem, hanem egy munkanapom kellős közepén. Ráadásul még mindig rajtam van a ruha. Sőt, majdnem minden. - Kicsit siettem. - A férfi lehajolt, és ajkával megcirógatta a nő száját. - De nagyon szívesen levetkőztetlek, és kezdem az egészet elölről. - Nem hiszem, hogy képes lennék rá, de a szoros napirendem sem tesz lehetővé még egy... borravalót. De nagyon szépen köszönöm a hozzájárulásodat. - A megye legjobb calzonéja volt. Megyek! - kiáltotta Beckett, amikor valaki kopogott az ajtaján. Az ajtó persze nem volt bezárva, és szinte azonnal meghallották Avery hangját. Beckett felrántotta a farmerját, míg Clare felpattant, és megpróbálta lesimítani a ruháját. - Várj! Mindjárt kijövök. De a nő már az ajtóhoz ért, ahol megtorpant, és tátott szájjal állva rájuk szegezte a mutatóujját. - Lezavartatok egy gyors déli menetet! A szemetekből csak úgy süt a szex, meg a bűntudat. Ennél több irigységet nem tudok elviselni. Fel kell bérelnem egy férfit. Neked mennyit fizetnek? - Vicces. Clare kirántotta a hajából a gumit, aztán rájött, hogy a hajkeféje a táskájában van, azt pedig Beckett irodájában hagyta. - Már éppen menni készültünk. - A jelek szerint mindketten elmentetek már. - Kicsapongó nőszemély. - Beckett Clare felé fordult, és a hüvelykujjával Avery felé intett. Aztán összemosolyogtak. Pont úgy, mint akik nemrég... Lezavartak egy déli menetet, gondolta Avery. - Kopogtam - mentegetőzött. - Először az irodában, mert oda kérted az ebédet, amikor Clare felajánlotta, hogy majd ő felhozza neked, mert.. - Avery köhintett. - Beszélni akart veled. - Beszéltem is, de most el kell mennem a hajkefémért Néhány perc múlva Hope-náI leszek. - De még egyszer nem szexelhetsz! Meg kell ígérned. Ha megtudom, hogy mégis megteszed, akkor sírva fakadok, és levágatom a hajam. Ugye nem tudnád elviselni a felelősséget? - Csak egy kicsit összeszedem magam, és mindjárt ott leszek. Ígérem. Avery nem mondott semmit, csak figyelmeztetően felemelte az ujját, szigorúan összehúzta a szemét, majd távozott. - Azt hittem, hogy sohasem megy el. Mi lenne, ha most.. - Nem. - CIare tiltakozóan feltartotta a kezét. - Szó sem lehet róla. Megígértem. Idehozom a táskámat. Egyébként tényleg azért jöttem, hogy beszéljek veled, és bocsánatot kérjek. - Miért? - A férfi követte a nőt az irodába. - Mert tegnap nagyon szórakozott voltam, és meg sem köszöntem, hogy vigyáztál a gyerekekre. És azért, mert pöröltem veled, amikor megjavítottad a lefolyót. És rád förmedtem vacsora közben, a fogadóban tett látogatásunk után. Ahol egyébként az egész kezdődött. A nő felkapta a táskáját, és körülnézett.
- Szerintem még nem is jártam az irodádban. Szép. Az egy fürdőszoba? - Igen. - Kell egy tükör. - A nő belépett, de nyitva hagyta az ajtót, miközben megfésülködött. - Averyvel és Hope-pal átmentünk a fogadóba, míg te a gyerekekkel voltál, és... Nos, hallottunk valamit fent.. Mintha léptek lettek volna. Aztán felmentünk, és megéreztük a hölgy illatát. A terasz ajtaja pedig kinyílt. A nő levette a csuklójáról a hajgumit, és lófarokba kötötte a haját. - Őket is leteremtettem, ahogy téged - mondta. - Szerintem őket még jobban - tette hozzá. - Annyira ki voltam borulva. Elővette a rúzsát, és újrafestette a száját. - Miért? - Ez jó kérdés. Eleinte én sem értettem, de aztán rájöttem az okára. Az dühít, hogy ha ez lehetséges, ha ez tényleg megtörténik, és tényleg vissza lehet jönni, akkor... - A pokolba... Clint. Erre nem is gondoltam, eszembe sem jutott. Sajnálom. - Nem. Én sajnálom. Miért kellett volna erre gondolnod? Nekem viszont nem lett volna szabad rajtad, Averyn és Hope-on levezetni a feszültséget Illetve tudom, hogy gyakran ezt csináljuk, ha idegesek vagy dühösek vagyunk, és azokon töltjük ki a haragunkat, akiket szeretünk. - Clare elővette a púderdobozát, hogy megigazítsa a sminkjét. - Neked fájt, én meg állandóan erről beszéltem - sóhajtott fel Beckett. - Nem te okoztad a fájdalmat, hanem a helyzet. És most már tudom, mi a bajom, és nem is fáj. - Ennyi volt az egész? - Miután lefektettem a fiúkat, jól kisírtam magam, és sokat gondolkoztam. Nem, többé már nem fáj. - A nő visszadobta a púdert a táskájába, és kijött a fürdőszobából. - Nem tudom, hogy egyesek miért jönnek vissza... Persze hallottam különféle történeteket, de nem tudhatom, hogy Clint miért nem jött vissza. Vagy talán visszajött, csak én nem voltam elég nyitott, ezért nem láttam vagy éreztem őt, De most már tudom, hogy elment, és nem haragudhatok rá, vagy rád, vagy... arra a dologra odaát. Ezért elnézést kérek a viselkedésemért. Köszönöm, hogy megmutattad a fiúknak a fogadót, vigyáztál rájuk, és megjavítottad azt az átkozott lefolyót. - Szívesen. - Most már tényleg mennem kell. - Szeretném, ha találkoznánk a hétvégén. - A nő a férfi karjába simult, és egy pillanatig ott maradt. - De meg kell néznem a beosztásomat. - Majd később felhívlak. - Rendben. - A nő az ajtóhoz lépett, és megfordult. - Köszönöm a borravalót. Beckett az ablakhoz lépett, hogy lássa átmenni az úton. Clare sietett, a szoknyája lebegett, a lába megvillant. A szemközti sarokhoz érve visszanézett, és odaintett neki, mielőtt eltűnt az épület háta mögött. Beckett a szerelemre gondolt. Arra, hogy mi az ára, és mit ad az embernek. Aztán a mikro-sütőhöz vitte az ételes dobozt, hogy felmelegítse a kihűlt calzonét.
Majdnem vége volt a munkanapnak, mire visszaért a fogadóba. Az agya máson járt, de már messziről megérezte a festék szagát. Még fel kell vinni egy újabb réteget, de a méltóságteljes sárga szín már most remekül mutatott, és tökéletesen illett a padló színárnyalatához. Fülét megütötte a csempefűrész vijjogása, a kalapácsok kopogása. Amikor a lépcső aljára ért hallotta, hogy az anyja odafent beszél valakivel. - Tökéletes. Így legalább mindenki együtt van. Az anyját és Carolee-t az első emeleten találta az Eve és Roarke szobában. - Sziasztok. Reméltem, hogy még itt érlek titeket - üdvözölte a nőket, és odalépett a fürdőszobához. - Ezt nézd! - Az anyja egy prospektust nyomott Beckett kezébe. - Ez a tökéletes törülközőmelegítő ebbe a helyiségbe. - De már... - A másikat nem rendeltem meg, mert nem voltam száz százalékig biztos. Ez viszont telitalálat. Fűtött üveg. - Ez meglehetősen... - Drága, tudom, de tökéletes. Olyan futurisztikusnak tűnik. - Elég meggyőző. - A férfi szemügyre vette a prospektust, és a helyiség többi berendezésére gondolt. - Megy a lámpákhoz meg a szaniterekhez. - Örülök, hogy tetszik, mert már megrendeltem. De nem - ez a nagy hír. - Hanem? Terhes vagy? A nő gyengéden meglegyintette Beckett karját. - Carolee... - Carolee terhes? - Milyen tréfás kedvedben vagy. Carolee nem terhes, és ez jó, mert ő lesz a fogadós asszisztense. - Ez remek. - A férfi meglepett arccal nézett a nagynénjére. - Nem is tudtam, hogy itt akarsz dolgozni. - Meghalok érte! - Carolee szeme ragyogott a lelkesedéstől. - Imádom ezt a helyet, és nem fogom elsírni magam, ha fel kell adnom a részmunkaidős állásomat az outletnél. Jól bánok az emberekkel, és te is tudod, mennyire szeretek vendégeket szórakoztatni. Írtam is egy önéletrajzot. - Ugyan már! - Justine a könyökével megbökte a húgát. - Az üzlet, az üzlet Justine. Akkor is, ha családi vállalkozás. - Én arra szavazok, hogy fel vagy véve - jelentette ki Beckett. - Fantasztikus vagy. - Látod? Egyhangú a döntés. - Annyira izgatott vagyok! Tényleg imádom ezt a helyet. Ráadásul gyalog járhatok munkába, nem is kell autóba ülnöm... - A nő elhallgatott, és megcsóválta a fejét. - De még meg kell néznünk, hogyan jövünk ki Hope-pal. Carolee keresztbe tette az ujját. - Aztán hivatalos lesz a dolog. - Nos, ez a hír lepipálja az enyémet. - Clare terhes? Beckett szája tátva maradt a megdöbbenéstől. - Jézusom, anya! - Kölcsönkenyér visszajár, kisfiam. Mi a hír?
- Hol vannak a többiek? - Fent, Hope lakásában. A tervezettnél előbb megcsinálják a csempét a konyhában meg a fürdőszobában, mert nem olyan bonyolult. - Hívjuk ide őket, hogy mind együtt legyünk. Beckett kiment, felkiáltott. - Családi találkozó! Eve és Roarke! - Miről van szó, Beckett? - érdeklődött Justine. - Valamirő1, amit ma fejeztem be. Ja, igen, és még valami. Egy időre lefoglalom a műhelyt, mert csinálnom kell néhány koporsót. Justine Montgomery edzett volt, és ritkán lepődött meg a fiai dolgain, de most mégis felhúzta a szemöldökét. - Koporsót? - A gyerekek csatában elesett akciófiguráinak. Valószínűleg odamegyek, miután… Már itt is vannak. Mi van? - förmedt rá Owen. - Épp most rámoljuk el a szerszámokat. - És sört akarok - tette hozzá Ryder. Dinka beoldalgott mögötte, és mindenkit barátságosan megszimatolt. - Nekem is vehetsz egyet - Beckett kinyitotta a kezében - tartott dossziét, és kivette a feliratok kinyomtatott változatát. - Kész van. Ha valakinek nem tetszik, megölöm egy kalapáccsal. Rosszul esne, ha anya vagy Carolee lenne az, de akkor is megteszem. Ryder tanulmányozni kezdte a tervet. - Haha - mondta egy idő után. Beckett szája tátva maradt a megdöbbenéstől. - Ez milyen betűtípus? - érdeklődött Owen. – Az, amit kiválasztottam! - csattant fel Beckett. - Vigyázz, mert ha megöllek, még marad egy testvérem. - Justine, nézd ezeket a színeket. - Carolee Beckett karjára tette a kezét, és közelebb hajolt. - Pontosan ezt akartam! Ezt a gyönyörű sötétbarnát és krémszínű halvány-barnát. - Ráadásul mellette elfér még a weboldal címe meg a telefonszám, és mégsem lesz túlzsúfolt a tábla. - Nem rossz. - Ryder bólintott, és megvakarta Dinka fülét, miközben Beckettre vigyorgott. - Egyáltalán nem rossz. - Akkor is tudnom kell a betűtípust,. Mert ha ennél maradunk, akkor... - Ennél maradunk - erősködött Beckett. - Szükségem van rá, mert akkor a levélpapír, a névjegy kártyák, a szobák táblája, a kulcsok... - Rendben van, hagyd már abba! - Beckett kivett egy lemezt a dossziéból, és átnyújtotta Owennek. - Minden rajta van, nyugodj meg. - Ez is olyan, mint a törülközőszárító. - Justine átkarolta Beckett derekát. - Százszázalékos! - Csináltam egyet az ajándékboltnak is, de arra gondoltam, hogy ott függőlegesen helyezzük el a táblát, és egy konzolra erősítjük fel.
- Imádom! - Justine elvette a papírlapot. - Carolee, menjünk át, hátha még ott van Madeline. Neki is meg kell mutatni ezt a remekművet. - Az asszony megölelte Beckettet. - Egyszerűen tökéletes. - Azt hiszem, veszek neked egy sört - határozta el Ryder. - Nagyon helyes. - Akkor ott találkozunk. De előbb le kell fürödnöm, mert én nem egy íróasztalnál ültem egész nap. - És az ajándékboltnak a betű... - Az is ott van, Owen - nyugtatta meg Beckett a fivérét. - Majd megnézem. Miután Ry nekem is vett egy sört. - Miért kéne neked is sört vennem? - Mert te vagy a soros. - Az nem lehet. Kifelé menet a két férfi vitázni kezdett. 15. Clare beindította a kávégépet, aztán a számítógépet is bekapcsolta, hogy nyitás előtt még dolgozzon egy kicsit. - Ekkor valaki kopogott a könyvesbolt ajtaján. Odanézett, és az üvegen át megpillantotta Sam Freemontot. Túl késő elrejtőzni, gondolta, amikor látta, hogy a férfi rákacsint, és kivillantja széles mosolyát. A nő fejében megfordult, hogy egyszerűen nemet int neki, de a férfi kitartóan kopogott, közben tovább kacsintgatott és mosolygott. Érthetetlen, hogy Sam miért tartja magát ellenállhatatlannak. Kinyitotta az ajtót, és elállta a keskeny rést. - Sajnálom, Sam, de zárva vagyunk. - Kávészagot érzek. - Igen, beindítottam a gépet, de csak egy óra múlva nyitunk. Úgyhogy... - Én is szívesen innék egy bögrével. Egy jó barátot azért megkínálsz, nem? A férfi már nyomult is befelé, és Clare önkéntelenül hátrálni kezdett. Inkább odateszek neki egy kávét, hogy megszabaduljak tőle, gondolta, és a pult mögé lépett. Sam már középiskolás koruk óta kerülgette, és gyengéd célzásokkal ostromolta. - Hogy szereted? - Forrón és édesen. Mi lenne, ha belelógatnád az ujjadat? Pont olyan édesen akarom. Úgy tűnik, mostanában már nem is olyan gyengédek a célzásai, bosszankodott Clare. - Láttam a kocsidat hátul, és arra gondoltam, hogy ma is korán kezded a napot. Túl sokat dolgozol, drágám. - Munka nélkül nem lehet üzletet vezetni. - Neked könnyű, mert csak akkor illegeted magad az apukád autókereskedésében, ha éppen kedved van hozzá, gondolta Clare, és a pultra tette az eldobható kávéspoharat. - A cukor ott van a jobb oldalon. A férfi áthajolt a pulton. - Hogy vagy mostanában, drágaságom?
- Sok a dolgom. Neki is kell látnom, úgyhogy... - Magadra is fordíthatnál néha egy kis időt. Mindig ezt mondom neked, de mindhiába - Tudom, de most.. - Láttad azt az autót, amivel jöttem? Igazi csodajárgány. - Bizonyára... - Gyere, és nézd meg. Elviszlek egy körre. - A férfi megint rákacsintott. Istenem, de visszataszító, gondolta Clare. - Rengeteg dolgom van. - A pohárra helyezte a tetőt, mert Sam még most sem nyúlt hozzá. - A kávé a bolt ajándéka. - Nem tudsz magadnak csinos holmikat vásárolni, ha így szórod a pénzt. A férfi színpadias mozdulattal a szürke öltönye belső zsebébe nyúlt, megvillantva arany mandzsettagombját. Kivett egy húszast a tárcájából, és a pultra helyezte. - Tartsd meg a visszajárót, és vegyél magadnak valami apróságot. A nő megkerülte a pultot, hogy az ajtóhoz kísérje a férfit, és kipenderítse az üzletből. Sam viszont ügyes időzítéssel feléje fordult, és Clare-t majdnem nekiszorította a pultnak. Elég, gondolta magában a nő. Ami sok, az sok. - Az utamban állsz, és most légy szíves hagyd el az üzletet. - Elmondom, mit fogunk csinálni - mondta a férfi, mintha - nem hallaná a felszólítást. - Ma este elmegyünk kocsikázni. - Nem. Nem megyünk sehová. - Egy szép hosszú útra - folytatta a férfi, és megsimogatta a nő nyakát, mire Clare undorodva lökte el magától a kezét. - Egy pazar vacsorával foglak kényeztetni. Aztán pedig... - Ennél érthetőbben nem tudom kifejezni magam. Van egy vállalkozásom, három gyereket nevelek, és nem érdekel a kocsikázás meg a vacsora. Sem ebéd vagy villásreggeli. - Na, végre felfogta a helyzetet, gondolta a nő, amikor látta, hogy a férfi arcáról lefagy a mosoly. - Most pedig azt mondom, hogy menj ki a boltomból. - Igazán lehetnél hozzám kedvesebb, Clare. Nem kéne tovább játszadoznod velem. Sokat tudnék tenni érted. - Én is meg tudom tenni, amit kell. - A nő oldalra lépett, de a férfi mindkét kezét a pultnak támasztotta, és az útját állta. Clare addig csak bosszús volt, de most aggódni kezdett. - Hagyd abba! Mi ütött beléd? - Sohasem érsz rá, hogy egy kicsit velem legyél. Arra bezzeg van időd, hogy Beckett Montgomery-vel találkozgass. - Ehhez semmi közöd. - Csak pazarolod az idődet vele. A Montgomeryk mind ócska trógerek. Kilóra meg tudnám venni Beckett Montgomeryt, ha akarnám. A férfi közelebb lépett, keze a nő derekára kúszott, majd lejjebb siklott, és megragadta Clare fenekét. A nőben fellángolt a harag és a rettegés.
- Csak azt akarom, hogy gyere el kocsikázni. Hadd bizonyítsam be, hogy velem is jól érezheted magad. - Vedd le rólam a kezed! - A nőt bosszantotta, hogy remeg a hangja, és igyekezett megerősíteni magát. - Sosem fogok veled kocsikázni. Nem érdekelsz, és az sem érdekel, hogy mit vagy kit tudsz megvenni. Azt akarom, hogy távozz az üzletemből, és ne gyere többé vissza. A színlelt nyájasság eltűnt a férfi arcáról, és éktelen harag tükröződött rajta. Ettől a látványtól Clare-nek hevesebben kezdett dobogni a szíve. - Nem beszélhetsz így velem. Mikor jössz végre rá, hogy hálásnak kéne lenned, amiért kitüntetlek a figyelmemmel? Clare-nek eszébe jutott a pulton álló kávéspohár. Egyik kezével megpróbálta ellökni magától a férfit, a másikkal pedig a pohár után nyúlt. Ekkor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. - Clare! - Avery dühös arccal zörgetett tovább. - Nyisd ki az ajtót! - kiáltotta, aztán elfordult, és felemelte a kezét, mintha intene valakinek. - Hé, Owen! Gyere ide. Sam hátralépett, és megigazította a zakóját. - Gondold át, amit mondtam. Clare lába remegett, ezért a pultnak támaszkodott. - Ne gyere ide vissza többé, és a házamnál sem akarlak látni. Maradj távol tőlem. A férfi az ajtóhoz sétált, és kinyitotta a reteszt, amit belépéskor észrevétlenül elfordított. A távozása után Avery azonnal az üzletben termett. - Sunyi disznó! - kiáltotta Sam után, majd jó keményen bevágta az ajtót, és ő is bezárta. - Jól vagy? - Igen. Azt hiszem. - Tényleg erőszakoskodni kezdett veled? Undorító, öltönyös disznó! Hányszor kell még visszautasítanod? - Úgy tűnik, még nem értem el a mágikus számot. - Clare, te remegsz. - Avery azonnal odalépett hozzá, megölelte, és megdörzsölte a karját, amikor megérezte, hogy milyen hideg. - Mit művelt az a perverz? Tényleg megijesztett. - Egy kicsit. Talán nagyon. Ne mondd meg Owennek... Hol van Owen? - Honnan tudjam? Csak fenyegetésnek szántam. Sam mindig félt a Montgomery fivérektől. Mi az ördögöt keresett itt? - Ostoba vagyok, egyszerűen ostoba. - A nő a pult mögé lépett, és kivett egy üveg vizet a hűtőből. - Kávét követelt, én meg úgy gondoltam, hogy egyszerűbb, ha adok neki, mintha vitába bonyolódunk a nyitva tartás miatt. Máskor csak kellemetlenkedni szokott, de most mintha megvadult volna. Erőszakos lett. Clare-nek eszébe jutott a férfi érintése a karján, és megborzongott. - Tudja, hogy találkozgatok Beckett-tel, és ettől begerjedt. - Sam Freemont egy sunyi róka, aki megszokta, hogy mindig megkapja, amit akar, és te rontod a renoméját. Az anyja halálba kényezteti már gyerekkora óta. Emlékszel, hogy néhány éve volt az az ügye egy nővel? Clare bólintott, és egy kis vízzel megnyugtatta égő torkát.
- Sam megverte a nőt, akit aztán az anyja lefizetett, hogy hallgasson. Eddig azt hittem, hogy ez csak egy pletyka, de most... Kezdem elhinni. - Ágyékon kellett volna rúgnod. - Ebben is ostoba voltam, de annyira meglepődtem. Éppen az arcába akartam löttyinteni a kávét, és teljesen megfeledkeztem arról, hogy már rátettem a fedelét. - Ki akarod hívni a rendőröket? - Nem. Csak kellemetlen és undorító volt. Most biztosan zavarban van, mert elijesztetted. Megmondtam neki, hogy többé ne jöjjön vissza. Ezentúl valahol máshol kell beszereznie a kávéját meg a könyveit. - Mintha olyan sokat olvasna. Clare levette a pohárról a fedőt, és a pult alatt lévő mosogatóba öntötte a kávét. - Itt hagyta az átkozott húszdollárosát Azt mondta, hogy tartsam meg a visszajárót, és vegyek magamnak valami apróságot Tényleg egy ostoba hólyag. - Tépd össze. - Nem fogok összetépni egy húszdolláros bankjegyet. - Akkor majd én. - Nem. - Clare nevetve lecsapott rá. amikor Avery utánanyúlt. - Majd elküldöm neki postán. - Szó sem lehet róla. - Avery komoly arccal nézett a barátnőjére, és megfogta a kezét. - Semmi érintkezés, Clare. Az ilyen megszállottat felbátorítja, ha szóba állsz vele. - Ezt honnan veszed? - Rengeteg zsarus filmet nézek, mivel mostanában nem szoktam randevúzni és szexelni. Komolyan mondom, Clare, tépd össze, add oda valakinek, költsd el, de ne küldd el neki. - Rendben, talán igazad van. Majd odaadom a templomnak, vagy valami ilyesmi. A nő zsebre gyűrte a bankjegyet. - Tényleg nagyon örülök, hogy benéztél. - Én is. - Egyébként miért jöttél? - Láttam annak a tuskónak a kocsiját, amikor az étterembe mentem. Pöpec autó, rajta a kereskedés matricája, úgyhogy ki másé lehetett? Gondoltam, megállok, és megmentelek, nehogy halálra untasson. Nem számítottam arra, hogy letámad, és nekiszorít a pultnak. - Köszönöm. Tényleg nagyon hálás vagyok. - A lányok mikor jönnek be? Clare az órájára nézett. - Bármelyik percben itt lehetnek. Te jó ég, le vagyok maradva! - Majd utoléred magad. Menj, és kezdj dolgozni. Ha már itt vagyok, nézelődök egy kicsit. - Ne aggódj, nem fog visszajönni. És ha mégis beállítana, még egyszer nem engedem be az ajtón. - Kénytelen vagyok megint közölni veled, hogy mostanában nem randevúzom és nem szexelek, úgyhogy szükségem van egy jó könyvre.
Avery zsebre vágta a kezét, és tanulmányozni kezdte az újdonságok polcát Clare felsóhajtott, és elővett két csészét. Ha a barátnője úgy döntött, hogy a védelmező lovag szerepét játssza, akkor kávézhatnak együtt. Beckett úgy időzítette a látogatását, hogy a házi feladat megírása után és a vacsora előtt érjen Clare-hez. Talán Clare megkéri, hogy maradjon, és egyen velük. Erre megvan minden esélye, hiszen szombat este remekül érezték magukat együtt, vasárnap délelőtt pedig a fiúkkal időztek a parkban, és mindnyájan jól szórakoztak. A hét is jól telt, nem volt komolyabb fennakadás a munkában, ezért úgy gondolta, hogy továbbra is szerencséje lesz. Ám amikor odaért Clare-hez, nem látta a kocsiját a ház előtt. Harryt viszont megpillantotta a kis teraszon a mérőszalaggal a kezében. Kiszállt a teherautóból, és felemelte a dobozt, amit magával hozott. - Lemérem, mekkora tököt vegyünk halloweenre. Az oszlopra szoktuk tenni. - Jó ötlet Te minek öltözöl? - Vagy Farkas, vagy Joker leszek. - Hős vagy főgonosz. Kemény döntés. - Van egy katalógusunk mindenféle kosztümmel, de sietnem kell a választással. Anya cukorkát fog osztani a boltban halloweenkor. - Igen? Nekem is kell majd. Egyébként hol van most az anyukád? - Valami miatt vissza kellett mennie a boltba. Mrs. Ridenour vigyáz ránk, amíg megjön. Mi van a dobozban? - Valami, amit a testvéreimmel csináltunk nektek. - Nekünk? Mi az? - Menjünk be, és megmutatom a többieknek is. Harry az ajtóhoz ugrott, és bekiáltott a házba. - Itt van Beckett! Hozott nekünk valamit egy dobozban. Odabent hatalmas trappolás hallatszott. A fiúk odarohantak Becketthez, és izgatottan körülvették. Közben Alva is előjött a konyhából. - Milyen kellemes meglepetés! Fiúk, kicsit halkabban. Clare-nek vissza kellett sietnie a könyvesboltba, pont elkerültétek egymást. - Csak hoztam valamit a fiúknak. - A testvéreivel csinálta - közölte Harry. - Mi az? - Nézzük. – Beckett leguggolt, a padlóra tette a dobozt, és levette a fedelét. - Nahát! – Liam hangja őszinte tiszteletet és ámulatot tükrözött. – Ezek olyanok, mint a … - Alva a fejét csóválva nézett Beckettre. - Koporsókat csináltatok? - Igen. – A férfi Harryre mosolygott. – A hősök és a gonoszok is megérdemelnek egy tisztességes temetést, nem igaz, fiúk? - Ezek mik? – Liam a kezébe vett egy apró sírkövet. – A pajzsuk? - Nem egészen. Azok a sírkövek, hogy megjelöljük a sírt, és tudjuk, ki nyugszik benne. Liam már-már vallásos áhítattal nézett Beckettre. - Ez fantasztikus!
- Rajta van a jelük, meg minden. – Murphy kinyitott, majd megint becsukott egy koporsófedőt, amit kis zsanérok rögzítettek. – Ez Batmané. - Ez pedig Hulké. Látod? Nagyobb, mint a többi, mert ő is nagy. - Harry egy darabig nézegette a koporsót, aztán Beckettre nézett. - Honnan tudtad, mekkora kell? - Lemértem - vigyorgott Beckett, és hasba bökte Harryt. - Ilyen menő dolgot még sohasem láttam! - Liam elragadtatásában Beckett karjába vetette magát - Még sosem kaptunk ilyen jó ajándékot. Eltemethetjük őket? Igazából? - Azért vannak a koporsók. - Egyelőre csak a homokozóba, gyerekek - figyelmeztette. a fiúkat Alva. Nem fogjátok felásni a kertet. - Ide kell hoznunk a halottakat. - rikkantotta Harry, és berohant a játékszobába. - Fent is vannak! - kiáltotta Liam, és felszaladt az emeletre. Murphy egyenként kivette a dobozból a koporsókat meg a sírköveket, és mindegyiket alaposan megvizsgálta. - Itt van Holdlovag koporsója, meg Amerika kapitányé és Zöldlámpásé. - Rossz fiúk is vannak. - Mrs. Ridenour? - Harry kidugta a fejét a játékszobából. Kaphatunk valamit, amiben kivihetjük az összes bábut? Akik nem haltak meg, azoknak el kell menniük a temetésre. - Igen, persze. Biztosan mindnyájan le akarják róni a tiszteletüket. Keresek egy kosarat. - Az asszony megint fejcsóválva nézett Beckettre, aztán eltűnt a konyhában. Murphy visszatette a koporsókat a dobozba, közben mindegyiknek kinyitotta és becsukta a fedelét. - El kell döntenünk, hogy ki esett el a csatában, és ki nem. Az apám elesett a háborúban. - Tudom. - Te jó ég, gondolta Beckett Miért hozott nekik koporsókat? Hiszen az apjuk is meghalt, méghozzá pont a háborúban! - Sajnálom. - Apu hős volt. - Igen, az volt. - Én nem találkoztam vele, mert még nem születtem meg. De anya szerint akkor is szeret engem. - Abban biztos lehetsz. Ismertem apádat. Murphy szemében őszinte érdeklődés csillant. - Tényleg? - Együtt jártunk iskolába. - Barátok voltatok? Igazából nem sok időt töltöttek együtt, de Beckettnek eszébe jutott a közös csíny, amikor körbetekerték vécépapírral Mr. Schroder házát. Később pedig együtt ünnepelték meg a nagy eseményt. - Igen. - Elmentél a temetésére? - Igen. - Szörnyű nap volt, emlékezett vissza Beckett. Több szempontból is. - Az jó, mert a barátoknak ott kell lenniük. - A fiú a férfira villantotta angyali mosolyát, és feltápászkodott. - Kiviszem ezeket a homokozóba. - Megpróbálta felemelni a dobozt, aztán könyörgő szemmel nézett Beckettre. - Túl nehéz.
- Majd én viszem. - Mind összeszedtük őket! - Liam lelkesen rohant le a lépcsőn kezében egy kis piros kosárral, ami tele volt akciófigurákkal. - Vegyetek dzsekit! - szólt rájuk Alva a játékszoba ajtajában állva. - Már hűvös a levegő. - Beckett hozza a koporsókat! - Murphy a testvérei után iramodott. - Ásni akarok. Én is ásni akarok. Beckett felkapta a dobozt. - Gondolom, hallotta, miről beszélgettünk. - Látom, fáj a szíved. - Amikor a koporsókat csináltam, eszembe sem jutott, hogy arra fogja emlékeztetni őket, ami Clinttel történt Pedig gondolhattam volna. - Ugyan már, ne aggódj emiatt. A fiúkat érdekli a háború, a halál meg a rosszfiúk, de tudják, hogy ez csak játék. Egészséges lelkű, okosan nevelt gyerekek. Clare remek anya. - Tudom. Tényleg az. - Egy jó anya gondoskodik arról, hogy a gyerekek tudják, az apjuk jó ember és szerető apa volt, aki a hazája szolgálatában halt meg. Most már Murphy azt is tudja, hogy részt vettél a temetésen, amikor az apukáját örök nyugalomra helyezték. Az apja barátja az ő barátja is. És ez jó dolog, Beckett. - Csak nem akarok hibát elkövetni. - Még a szuperhősök is hibáznak, különben nem kéne őket eltemetni a homokozóban. Meg akarod várni Clare-t? - Igen, ha már itt vagyok. - Ez is jó dolog. Akkor hazamegyek, és rád hagyom a fiúkat meg a temetési előkészületeket. Az ajtó felé menet az asszony megveregette a férfi arcát. - Párolt csirkemellet készített, és szerintem jut még egy adag neked is. - Köszönöm, Mrs. Ridenour. - Mostantól nyugodtan szólíthatsz Alvának. Már rég nem vagy iskolás. Avery egész nap a Sam Freemonttal történt incidensen rágódott, és minél többet rágódott rajta, annál jobban aggódott. - Mindig erőszakos volt - mondta Hope-nak. - Már gyerekkorában is. Hope kinyújtotta a kezét egy újabb képakasztóért. - Jelentenie kellett volna az esetet. - Hope a felrajzolt jelhez tette a szöget, és beverte a falba. - Lehet Igen. Minél többet gondolok rá, annál inkább az a véleményem, hogy ezt kellett volna tennie. De megértem, hogy miért nem tette. - Avery aggódó arccal az ablakhoz lépett, amikor Hope a képén nyúlt, amit fel akart akasztani. - Furcsa lenne kihívni a zsarukat egy olyan ember miatt, akit egész életében ismert. Még akkor is, ha egy tökkelütött idióta. Hope lelépett a létráról, felvette a képet, és megint felmászott, hogy felakassza. - Az elmondottak alapján egy leskelődő perverznek tűnik. - Nem tudom. Ez túl durván hangzik. - De Avery gyomra összeszorult az aggodalomtól. Hope magához vett egy kis vízszintmérőt. A képkeret tetejére helyezte, és a helyére igazította, hogy a buborék középre kerüljön.
- Te mondtad, hogy állandóan randevúzni hívogatja, meglátogatja otthon, benéz hozzá a könyvesboltba záróra után. Azt is mesélted, hogy a születésnapjára virágot küldött, és többször felbukkant a ház előtt, amikor Clare bevásárlás után a szatyrokat cipelte befelé. Avery bólintott. - Ez igaz. De azért nem hiszem, hogy oltárt emelt neki a hálószobájában. - Honnan tudod? - Hidd el, hogy ha van szentélye, akkor azt magának emelte. Ma mégis megijesztette Clare-t, és amit láttam, az már túlment az udvarlás határán. Avery járkálás közben megdörzsölte a karját. - Szerinted tényleg próbálkozna valamivel? Tenne olyasmit, ami már nem csak bosszantó vagy unalmas, és még a leskelődésnél is rosszabb? - Nem tudom, Clare-nek miért kéne kockáztatnia. Ha nem tesz bejelentést, legalább elmondhatná Beckettnek. - Szerintem nem fog szólni neki, mert attól tartana, hogy Beckett akcióba lép. Beckett nem olyan hirtelen haragú, mint Ry, de azért ő is elég indulatos tud lenni. - Akkor mondd el neki te. - Ez olyan, mintha elárulnám Clare-t. - Megkért, hogy ne szóljál neki? - Nem. De mégis úgy érzem, hogy nem örülne neki. - Avery. Te mit éreznél, ha történne valami Clare-rel? Ha az a pasas ártana neki? Avery a háborgó gyomrára szorította a kezét. - Most egy kicsit elfogott a hányinger. - Mert aggódsz. Nem csak haragszol Sam-re, hanem komolyan aggódsz a történtek miatt. Bízz az ösztöneidben. Meg az enyémben – tette hozzá Hope. – Mert most már engem is sikerült megijesztened. - El kell mondanom Beckettnek. Gyere velem. - Rendben. - Ne hagyd, hogy eltérítsenek, amikor átmegyünk az éttermen – kérte a barátnőjét Avery, miközben a kabátjáért nyúlt. - Hátul is körbemehetünk. - Meg akarom nézni, hogy minden rendben van-e. Megőrülnék, ha itt laknék. Állandóan az ablaknál ülnék, és az étterem forgalmát figyelném. - Majd behúzom a függönyt, ha itt vagy. Kifelé menet Avery Hope-ba karolt. - Annyira jó, hogy ilyen közel vagy! Úgy lekötött Clare meg az a visszataszító Sam Freemont, hogy meg sem kérdeztem, hogy mentek ma a dolgok. - Mindent elég jól megszerveztek. - De nem a Hope-féle szuperszervezéssel. Hope elmosolyodott. - Majd olyan lesz. A legtöbb időmet a leltárral töltöttem. Még most alakulnak a dolgok. Szépen halad a csempézés. Ma már azt is megnéztem. – A nő az épületre pillantott, és gyönyörködött a falra szerelt lámpások fényében. – Most a Penthause-ban dogoznak. Látnod kéne a térelválasztó falat meg a csempe mintáját a fürdőszobában! Egyszerűen csodálatos. A földszinten már végeztek, csak a konyhapult mögött nem. Jövő héten szerelik fel a szekrényeket. Volt egy kis csúszás.
- Látom teljesen képben vagy. - Owen mindenről tájékoztat. Ryderből viszont egy barátságtalan morgásnál többet nem lehet kicsikarni. - Kevés szavú ember. - Menjünk át Becketthez most rögtön – javasolta Hope a Vesta ajtajához érve. – Akármi is itt a dolgod, utána is elintézheted. - Rendben. Elég nagy a tömeg, állapította meg Avery, és odaintett az esti müszak vezetőjének. Mindjárt jövök, üzente a szemével. Amikor a konyha felé pillantott, Hope határozott mozdulattal a lépcsőház ajtaja felé kormányozta. - Majd utána. - Ha nem lennék itt, nem akarnék mindent személyesen ellenőrizni – magyarázkodott Avery. - Még azt sem tudom, hogy pontosan mit mondjak. Gyakorolnom kellett volna - aggodalmaskodott a lépcsőn felfelé menet. - Ugyan már, nem lesz semmi baj. - Hope gyorsan bekopogott Beckett ajtaján. - Tudod, hogy Clare dühös lesz rám, illetve ránk. Mert el fogom mondani neki, hogy te erősködtél. - Azért tesszük, mert szeretjük, és aggódunk érte. Úgyhogy nem fog sokáig haragudni. - Nem hiszem, hogy Beckettet itthon találjuk. Lehet, hogy az anyjánál van, és a műhelyben dolgozik. Vagy meglátogatta Clare-t. Talán Clare-t annyira felzaklatta az ügy, hogy elmondja neki, és nekünk nem kell. Vagy az is lehet, hogy... A nő elhallgatott, mert lépteket hallott a lépcsőn. - Úgy tűnik, visszajött - jegyezte meg Hope, de hamar rájött, hogy tévedett. És még a testtartása is megváltozott, amikor megpillantotta Rydert. Nem tudta, hogy a férfi miért olyan ingerült, ha szóba kell állnia vele. - Sziasztok. Beckett bulizik, és engem nem vitt magával. - Nem csodálom - Avery nevetni próbált, de még ő is érezte, hogy a hangja hamisnak és sutának tűnik. - Csak azt akartam... illetve Hope akarta, hogy kérdezzek valamit... Valamiről. Mivel úgyis itt voltunk... - Utálok hazudni, gondolta Avery. Ráadásul nem is tudok. - Mindegy, Beckett úgysincs itthon. - Meg szerettem volna kérni, hogy szerezzen egy kávéfőző gépet az étkezőbe. És kéne két ételmelegítő is. Ryder Hope-ra pillantott. - Neked jól megy, Averynek viszont nem. - Tessék? - A mellébeszélés - magyarázta Ryder. - A kávégéppel kapcsolatban kérdezd meg anyámat. Nos, miről van szó? – nézett Averyre. - Semmiről. - Mióta is ismerlek? - Nézd, én csak... - Na, ebből elég - jelentette ki Hope türelmetlenül, és Ryderhez fordult: Van kulcsod? - Igen.
- Szerinted Beckett nem bánná, ha mi is bemennénk? Nem a lépcsőházban kéne ezt megbeszélnünk. A férfi ellépett mellettük, és elővette a kulcsát. - Kértek egy sört? - Nem. - Avery karba tett kézzel követte Rydert a lakásba. - Én iszom egyet. – Ryder otthonos mozdulattal felkapcsolta a villanyt, és hátrament a konyhába. - Most pedig bökjétek ki végre, miről van szó. - Akarod, hogy én meséljem el? - ajánlkozott Hope, amikor Avery csendben maradt. - Nem. - Avery idegesen a hajába túrt. - Nekem kell. Rendben. Szóval Sam Freemontról akartunk beszélni. - Arról az ostoba fafejről? - Igen, róla. Ma reggel megláttam a kocsiját a könyvesboltnál, még nyitás előtt. Míg Avery elmondta a történetet, Hope Rydert nézte. A férfi nem szólt egy szót sem, csak bólintott, és itta a sörét. Ha nem figyelne, akkor észre sem venné, hogy az álla megfeszült, és a pillantása hideg lett. Heves kirohanásra számított, de ezt a visszafogott hűvösséget még félelmetesebbnek találta. . - Végül úgy döntöttem, hogy Hope-nak igaza van - fejezte - be Avery. - Nem bírnám elviselni, ha valami történne Clare-rel, nézett Averyre, ezért el akartuk mondani Beckettnek. - Rendben. Elintézzük az ügyet. - Nem verheted meg Samet, Ryder. - Avery idegesen tépkedte a haját Nem mintha nem érdemelné meg, hogy ellássátok a baját, amiért úgy megijesztette Clare-t, de ha megteszed, akkor híre megy a dolognak. Az emberek meghallják, és beszélnek róla. Clare ezt nem tudná elviselni. - Rydert ez nem érdekli - szólalt meg Hope. - csak szét akarja verni annak az idiótának a fejét, amiért halálra rémítette Clare-t. És én egyetértek vele. - Gyorsan átlátja a helyzetet, és ügyesen hazudik. Nem rossz - állapította meg Ryder. - Van azonban némi fenntartásom. Nem ismerem azt a fickót, de mi van, ha Clare-en áll bosszút? Neked elégtételt jelentene, ha elagyabugyálod, de nem lenne jó, ha Clare fizetné meg az árát. Ryder elgondolkodva emelte a szájához a sörösüveget. - Elintézzük - mondta még egyszer. - Így vagy úgy. - Ryder... - Avery, jó barát vagy, és helyesen cselekedtél. Most már nem kell tovább aggódnod, majd mi vigyázunk Clare-re. Az biztos, gondolta Avery. Hát persze. - Rendben. De ha letartóztatnak, én kifizetem az óvadékot. - Ezt jó tudni. Mi lenne, ha felküldenél egy harcos pizzát? - Persze. A férfi megvárta, míg távoznak, aztán elővette a telefonját. - Gyere át Beckhez - mondta Owennek. - Nem érdekel, hogy éppen mit csinálsz. Letette a telefont, és várta a testvérét.
Beckett könnyed léptekkel szaladt fel a lépcsőn. Jó napja volt, és a temetés is jól sikerült. Clare kicsit meghökkent a koporsók miatt, de remek ötletnek tartotta a tiszteletadást, és meghívta egy nagyon finom csirkevacsorára. Úgy döntött, hogy ezt a csodás napot egy kis munkával koronázza meg, aztán megnézi a sporthíreket. Mihelyt kinyitotta az ajtót, megérezte a pizza illatát. - Látom, otthon érzitek magatokat. Az az én söröm? - Most már a miénk. Hagytunk neked egy szeletet. - Ryder a pizzás doboz felé intett - Ha kell. - Vacsoráztam Clare-nél. Mi a helyzet? - Nem akarsz leülni? - javasolta Owen. A férfi engedelmeskedett. - Ha anyával valami baj lenne, nem falnátok a pizzát és vedelnétek a sörömet, mégis úgy érzem, hogy valami nem stimmel. - Elmondom, miről van szó. Az ajtód előtt nemrég találkoztam Averyvel meg az új alkalmazottunkkal. Avery némi huzavona után elárulta, hogy miért kerestek fel. Ma reggel, még nyitás előtt Sam Freemont bekéredzkedett a könyvesboltba. És zaklatta Clare-t. Beckett összehúzta a szemét! - Ezt hogy érted? Légy szíves, részletezd. - Avery észrevette a kocsiját a bolt előtt, és úgy döntött, hogy ellenőrzi a helyzetet. Amikor benézett, azt látta, hogy Sam a szó szoros értelmében a pulthoz szorította Clare-t. Beckett lassan felemelkedett. - Hozzányúlt? - Megijesztette - folytatta Owen. - Nem volt hajlandó távozni, amikor Clare felszólította, és nem mozdult egy tapodtat sem. Aztán Avery dörömbölt az ajtón, és úgy tett, mintha engem is át akarna hívni. Freemont erre kereket oldott Várj! - parancsolt a fivérére, amikor az, az ajtó felé indult - Tudod egyáltalán, hogy hol lakik? Beckett képtelen volt gondolkodni, mert vörös köd szállt az agyára. - Megtaláltam a címét. - Owen megtapogatta a telefonját. - De nem hiszem, hogy jó ötlet, ha most odamész, és péppé vered az arcát. - Szerintem igen - szólalt meg Ryder. - Mindjárt gondoltam. Ha szavazunk, és Beckett is ezt akarja, akkor alávetem magam a többség akaratának, és én is benne vagyok. - Add ide azt az átkozott címet. - Odaadom, ha előbb figyelsz egy kicsit. Ha megvered, biztosan fel fog jelenteni bántalmazásért. - Avery azt mondta, hogy kifizeti az óvadékot. - Fogd be a szád, Ry. Tudom, hogy téged ez egyáltalán nem aggaszt, és minden áron meg akarod verni Samet. Nem hibáztatlak - tette hozzá Owen mosolyogva, és szeme villanása megcáfolta szelíd szavait. - De Clare-t felzaklatná, ha miatta börtönbe kerülnél, vagy beperelnének. A gyerekek is a lelkükre vennék. Mindig gyűlöltem azt a sunyi Samet, és tudom, hogy bosszút állna Clare-en. Megint megijesztené, megfenyegetné, vagy hírbe hozná, mint annak idején Darlát. - Ry akkor is ellátta a baját - emlékeztette a testvérét Beckett.
- Igen, de Darlának nem voltak gyerekei, akik meghallhatták volna azt a sok aljasságot, amit az anyjukról összehordott. Mert Sam rájuk sem lenne tekintettel. - Tehát szerinted semmit se csináljak? - Azt javaslom, hogy holnap látogass el az autókereskedésbe, és beszélj Sammel. Nem kétlem, hogy sikerül alaposan ráijesztened, és akkor talán leállítja magát. Ha nem, akkor majd együtt vigyázunk Clare-re, és úgy intézzük el. - Tehát egy kis kerülővel mégiscsak el fogjuk páholni vetette közbe Ryder. - Méghozzá tanúk előtt. - Ha elkerülhetetlen, nyilvánosan fogunk elbánni vele, hogy még jobban megalázzuk. Annál jobb móka lesz. - Lehet, hogy igazad van. - Beckett már kicsit lecsillapodva nyúlt Owen félig megivott söréért. - Talán. - Beszélned kell Clare-rel. Beckettben ismét fellángolt az indulat. - Hidd el, hogy beszélni fogok Clare-rel. De miért nem mondta el ezt nekem ő maga? - Ezt én is megkérdezném tőle - bólintott Ryder. - És egyetértek azzal, amit Owen mondott, mielőtt ideértél. Panaszt kéne tennie a zsaruknál, hogy legyen egy feljegyzés az ügyről. Tehát, akkor most mi legyen? Beszéljünk Sammel, vagy azonnal törjük be az orrát? Beckett megértette, hogy a többiek tőle várják a döntést. - Előbb beszélünk, aztán ütünk. - Jó. Vegyél magadnak egy sört - mondta Owen, és visszavette a sajátját. 16. Két nap alatt másodszor fordult elő, hogy Clare nyitás előtt engedett be valakit a könyvesboltba. Ám ez alkalommal mosolyogva tárta ki az ajtót. - Szia. Éppen most értem be. Még egy kicsit várnod kell a kávéra. - Nem a kávé miatt jöttem. - Beckett belépett, és becsukta maga mögött az ajtót. - Valami baj van? - A nő ösztönösen a férfi keze után nyúlt. - A fogadóval kapcsolatban? - Nem. Szeretném tudni, hogy miért nem szóltál nekem Sam Freemontról. Avery, gondolta a nő bosszúsan. - Mert nem akartam róla beszélni. A nő a pult mögé lépett. Lehet, hogy Beckett nem kér kávét, de neki kell egy jó erős fekete. így legalább egy kis távolságot tart kettejük között, és lefoglalja a kezét - Úgy érted, hogy velem nem akartál róla beszélni? - Senkivel. Nagyon kínos incidens volt. Az a dolgom, hogy kiszolgáljam az embereket, és ezért néha kellemetlen helyzetbe kerülök. - Hányszor fordult elő, hogy egy vevő nekiszorított a pultnak, és megfogdosott?
- Nem szorított neki! - Clare-nek nem tetszett Beckett megfogalmazása, mert kiszolgáltatott és ijedt képet festett róla, amit megalázónak tartott. - Az én hibám, hogy ajtót nyitottam. - De miért? Ezt a kérdést már Clare is ezerszer feltette magának, ezért most szörnyen idegesítette Beckett számon kérő hangja. - Ösztönösen cselekedtem! Egy vevő állt az ajtóban, ráadásul egy olyan vevő, akit régóta ismerek. - És aki már ezerszer megkörnyékezett és zaklatott. - Igen, és utólag már én is tudom, hogy nem lett volna szabad beengednem. Hidd el, hogy még egyszer nem követem el ezt a hibát. Ezt vele is tisztáztam, és Averynek is megmondtam. Nem kellett volna azonnal hozzád szaladnia, árulkodni. Ez az én dolgom. - Tehát így állunk? Távol kell tartanom magam a dolgaidtól? A nő türelmetlenül legyintett. - Nem ezt mondtam. - Pedig nekem úgy tűnt, hogy pontosan ezt akarod mondani. Clare megint csapdában érezte magát, de most túlzott aggodalmaskodással és igaztalan vádaskodással szorongatják. - Felnagyítod ezt a dolgot Beckett. - Nem hiszem. Ha valamiben segíteni akarok neked, mindig meg kell küzdenem az ellenállásoddal. - Nem szeretném kihasználni, hogy... - Miért nem? Hiszen együtt alszunk, már amikor van rá lehetőségünk. - Ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell intézned helyettem, amikor én is képes vagyok rá. Értékelem a segítségedet, de nem fogok a te gondoskodásodtól függeni. Néhány másodpercre mély csend telepedett közéjük. - A párok gondoskodnak egymásról, Clare. Erről szól egy kapcsolat. És a párok elmondják egymásnak, ha olyasmi történik velük, ami megijesztette őket. - A bolhából elefántot csinálsz, Beckett. És Avery is jobban tenné, ha... - Ne hibáztasd Averyt. Freemont távozott, amikor felszólítottad? - Nem. - Elengedett, amikor azt mondtad, hogy hagyjon békén? - Igazából nem is... - A nő megadta magát Minek még tagadással is tetézni az ostobaságát? - Rendben, beismerem, hogy... De többet nem fog idejönni, mert nem jöhet be. Ezt megmondtam a lányoknak is. Beckett úgy érezte magát, mintha megrúgták volna, mégis igyekezett nyugodt hangon beszélni. - Tehát a személyzet tud róla, de nekem nem szóltál? - Jaj, Beckett! - A nő bosszankodott, ugyanakkor kezdett bűntudata lenni, ezért védekezően feltartotta a kezét. - Csak annyit mondtam nekik, hogy gorombán és visszataszítóan viselkedett, ezért kitiltottam a könyvesboltból. Nem részleteztem az esetet. És ez az egész igazából nem rólad szól, hanem rólam. - Ez rólunk szól. A bizalomról. - Bízok benned, Beckett, persze, hogy bízok benned. Szerintem csak azért nem mondtam el neked, mert tudtam, hogy dühös leszel, és felfújod a dolgot.
Így is történt. Ettől függetlenül tény, hogy Sam minősíthetetlenül viselkedett, és kitessékeltem a boltomból. - Akkor is ki tudtad volna tessékelni, ha Avery nem jön az ajtóhoz? - De odajött, úgyhogy... - Miért nem válaszolsz a kérdésemre? Legalább ennyit tegyél meg nekem, Clare. A nő szégyellte magát, mert maga sem tudta a választ, illetve nem volt biztos benne. - Azt hiszem, a helyzet sokkal kínosabb és kezelhetetlenebb is lehetett volna, de... - Kezelhetetlenebb. - A férfi a nő szemébe nézett, és lassan bólintott - Ez a legjobb kifejezés. - Rá tudtam volna venni, hogy távozzon, Beckett. Mindig sikerül elküldenem. - Mindig? - Beckett a pultra tette a kezét. - Tehát már máskor is csinált ilyet? - Ilyet azért nem. Csak rendszeresen megkörnyékez, idegesít és bosszant a tolakodásával. És ez talán egy kicsit ijesztő. Egyszerűen a fejébe vette, hogy ha állandóan randevúzni hív, akkor egyszer csak beadom a derekam, és elmegyek vele. Ami persze sohasem fog megtörténni. - Otthon is felkeresett már? Clare-nek eszébe jutott a beteg és unatkozó gyerekekkel töltött hétvégéje. És az nem az első alkalom volt. - Igen, de... - A pokolba! - Beckett.. - Ez már több a tolakodásnál, Clare. Zaklat téged, és le kell álltanod. Hívd fel a rendőrséget. - Azt nem akarom. Egyszerűen nem, és kész. - Azt hittem, hogy okosabb vagy. - A férfi elfordult, és sétálni kezdett a polcok között. Látszott rajta, hogy igyekszik megőrizni az önuralmát, de a pillantása még akkor is elég indulatos volt, amikor visszament hozzá. - Hadd mondjak valamit, Clare. Bejött ide, amikor egyedül voltál. - Én engedtem be. Hibát követtem el. - Mindegy. Megint erőszakoskodott, hogy randevúzz vele, ahogy máskor is tette. Nemet mondtál, és megkérted, hogy távozzon. Erre nem volt hajlandó. Aztán megijesztett, mert nekiszorított a pultnak. Kérted, hogy hagyja abba, de nem engedett el. Távozásra szólítottad fel, de ő meg sem moccant. - Clare, az ég szerelmére! Tulajdonképpen kezet emelt rád, és ki tudja, mi történt volna, ha Avery nem jön oda az ajtóhoz. Ez így történt? - Beckett.. - Clare kénytelen volt abbahagyni a további mentegetőzést. Beismerte, hogy a férfinak igaza van, és tényleg okosabbnak kéne lennie. - Igen, elég pontos a leírás. De nem bántott, és a közelében sem járt annak, hogy bántalmazzon. - Ha Avery nem jön, akkor talán odáig fajult volna a helyzet Itt is, meg az otthonodban is zaklat. Gondolj erre, meg a gyerekeidre. Mi lenne, ha még jobban elszabadulnának a dolgok, és valami történne veled? - Miért kevered bele a fiúkat?
A férfi elmosolyodott. - Azért, mert ez őket is érinti. Hívd fel a rendőrséget, és meséld el pontosan, mi történt. Szükséges, hogy legyen róla bejelentés. Ha véget akarsz vetni ennek, akkor ez az első lépés. Egyértelmű, hogy Sam nem hallgat rád. Talán legközelebb nem ide jön, hanem otthon látogat meg. A fiúk szeretnek ajtót nyitni. Gondolj arra, mi történhetne, ha az egyikük beengedi. - Most már tényleg sikerült megijesztened. Gratulálok morogta a nő. Rendben, felhívom a rendőrséget, és elmondom nekik, mi történt. Főleg azért, mert igazad van, és valóban nem hallgat rám. Nem veszi komolyan a visszautasításaimat. és azt sem hajlandó belátni, hogy nem érdekel. Talán, ha ezt megteszem, elhiszi végre. - Rendben. De az az érzésem, hogy engem még komolyabban fog venni. - Tudtam! - A nő vádlón a férfira emelte a mutatóujját. - Minden áron összetűzésbe akarsz kerülni vele, és tovább feszíteni a helyzetet. Ez a kifakadás saját magára emlékeztette Clare-t. Ő is így szokott rászólni a gyerekeire, amikor belefárad az ostoba viselkedésükbe. Máskor viccesnek találta volna ezt a hasonlóságot, de most nem tudta értékelni a helyzet humorát. - Ez komoly dolog - folytatta a férfi. - Azt hiszed, hogy kihívom párbajra? Vagy leütöm? - Nem tervezel ilyesmit? - érdeklődött a nő. - Nagyon élvezetes lenne, és bevallom, hogy először én is erre gondoltam. De nem. Inkább beszélek vele, és az értésére adom, hogy következményei lesznek, ha tovább zaklat téged. - Tehát akkor vered meg, ha megint a közelembe kerül? - Nagy a valószínűsége. Mert mi ketten összetartozunk, - és fontos vagy számomra. Azért mondom el neked, hogy mit fogok csinálni, mert egy kapcsolatban az emberek beszámolnak egymásnak a terveikről. A férfi szavai megpendítettek egy húrt a nő lelkében. Úgy érezte, mintha kinyílt volna benne egy ajtó: és feltárul a mögötte lévő űr. Erről ráérek majd később gondolkodni, förmedt magára. Most a jelen a fontos. - Fogalmam sincs, mit tudnál megoldani egy verekedéssel. - Clare... - A férfi határozottan megfogta a nő kezét. – Nem fogok erőszakot alkalmazni. Te viszont most vedd fel a telefont, mert ez a legfontosabb. Közben én is megteszem, amit kell. Aztán meglátjuk, mi lesz. Ha Samnek van egy csepp józan esze, vagy életösztöne, akkor békén hagy téged. - Gyöngéden megszorította a nő kezét, mielőtt elengedte. - Egy darabig még orrolhatsz rám, mert egy kicsit még én is haragszom - mondta komoly arccal. - Majd túl leszünk ezen is - tette hozzá. - Tudod, mit figyeltem meg rajtatok, Montgomery testvéreken? Nagyon kemény fejetek van, és az a meggyőződésetek, hogy mindenre tudjátok a választ. - Nem nevezhető konokságnak, ha tudod a választ csak igazad van. - A férfi az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. - Te vagy életem nője - nézett vissza Clare-re. - Akarsz még valamit tudni rólam meg a testvéreimről? Vigyázunk az életünk nőjére. Mi ilyenek vagyunk.
Beckett kilépett a könyvesboltból, és zsebre vágott kézzel átment az út másik oldalára. Haragudott Clare-re, az átkozott Sam Freemontra és az egész helyzetre. De megszokta már, hogy akkor is megőrizze az önuralmát, amikor nem akarja. Végigsietett a fogadón, és meg akarta keresni valamelyik fivérét. Örült, amikor megérezte a festék szagát, és megpillantotta a szorgoskodó munkásokat, de ma ez a látvány sem tudta csillapítani a lelkében tomboló indulatokat. Az első emeletre érve megérezte a lonc édes illatát, és meghallotta, hogy az E & D-ben kinyílik a teraszra vezető ajtó. - Most nem - morogta, és továbbment a másodikra, ahol a fogadós konyhájában Ryder éppen az első szekrényt készült felszerelni a falra. - Jó, hogy itt vagy. Segíthetsz. - Hagerstownba megyek. - Akkor is segíts. Legalább ezt tegyük fel. Hogy ment Clare-rel? - Csak akkor ismered meg az embereket, ha közel kerülsz hozzájuk. Emlékszel? Apa mindig ezt mondta. - A szekrényt a falra rajzolt vonalhoz tartotta, míg Ryder elővette a fúrót. - Sokkal konokabb, mint gondoltam. - Hadd kérdezzek valamit. Hány olyan nőt ismertél, aki nem volt keményfejű? Beckett elgondolkodott. - Igazad van. De akkor is fel fogja hívni a rendőröket. Pedig nem akarta, és dühös, hogy sikerült mégis rávennem. Ryder becsavarta az első csavart - A gyerekekkel zsaroltad, ugye? - Az a gyenge pontja, úgyhogy igen. Ráadásul csak olyat mondtam, ami tényleg igaz. Az sem tetszik neki, hogy beszélni fogok Freemonttal. - Mondtam, hogy ne áruld el. - Én nem így szoktam megoldani a dolgokat. Hazugságra nem lehet kapcsolatot építeni. - Pedig ezzel csak segítenél a kapcsolatotoknak. - Ryder felhorkantott, és becsavarta a második csavart .. - Már megint túlbonyolítod a helyzetet. - Ostobaság - legyintett Beckett, és a belépő Owenre nézett. - A lent dolgozó munkások szerint dúlva-fúlva átvágtattál az előcsarnokon. Ezek szerint beszéltél Clare-rel. - Igen. És most megyek, hogy Sammel is beszéljek. - Helyes. Biztosan nem akarsz erősítést? - El tudom intézni Freemontot - Először Clare-rel akasztotta össze a bajszát, úgyhogy már lendületben van - szólalt meg Ryder, miközben ellenőrizte az első konyhaszekrény helyzetét. Owen vállat vont - Clare-nek nincs igaza. - Nem tudom, hogy lehettek ennyire tudatlanok. Semmit sem jelent, ha egy nőnek nincs igaza. Virágot kell venned nézett Ryder Beckettre. - Nem fogok virágot venni! Neki kéne engem megajándékoznia virággal! Ö hibázott, és nem érdekelnek az átkozott szabályaid. Ryder csak megcsóválta a fejét, amikor Beckett kiviharzott a helységből. - Pedig megkönnyíthette volna a helyzetét, ha vesz egy csokor százszorszépet húsz dolcsiért.
- Neki elvei vannak. - Lehet. De az elvekkel nem lehet lefeküdni. - Ryder befejezte az első szekrényt, és hátralépett, hogy szemügyre vegye a végeredményt - Tegyük fel a többi felső szekrényt. - Tízkor találkoznom kell Hope-pal a Vestában. Avery átengedi nekünk a hátsó helyiségét, hogy megnézzük, hogyan működik a foglalási szoftver. - Na és? Várhat néhány percet. Ugye nem akarod lefektetni? - Jézusom! Nem fogom lefektetni a fogadósunkat. - Akkor nem kell virágot venned, ha késel. Gyorsan tegyük fel ezeket is. Beckett megint lecsillapodott, miközben végighajtott a Sharpsburg Pikeon. Tapasztalata szerint az őszinte érvelés sokkal célravezetőbb az indulatos összecsapásnál, most mégis csábítónak tartotta, hogy beverje Sam orrát. Nem győzte figyelmeztetni magát, hogy Clare miatt le kell mondania az elégtételről, és csak a végeredményre koncentrálhat. Nem mintha nem tudná legyőzni Sam Freemontot. Ez már elsőéves korában is sikerült, amikor Sam megpróbálta erőszakkal elvenni a kis Denny Mosertől a házi feladatát. Akkor csak egyetlen jól irányzott ütésre volt szüksége. Persze Freemont sírva rohant Klein igazgatóhelyetteshez, de Denny kiállt Beckett mellett, így megúszta büntetés nélkül. Az eset után Freemont igyekezett kitérni előle, gondolta Beckett, miközben behajtott az autókereskedés parkolójába. Valószínűleg most sem látja szívesen a saját territóriumán. Beckett egyenesen a kiállító-terembe sétált, a vadonatúj, csillogó, kivilágított autócsodák közé, és szinte azonnal mellette termett egy eladó. - Jó reggelt! Remek nap egy új autó vásárlására. Mit ajánlhatok önnek? - Nem autót akarok. Sam Freemontot keresem. Az eladó rezzenéstelenül mosolygott tovább, de a szeméből eltűnt a barátságos csillogás. - Biztosan a hátsó irodában van. Idehívhatom, ha akarja. - Nem szükséges, majd hátramegyek. Hol találom az Irodáját? A férfi a helyiség végébe mutatott. - Ott hátul forduljon balra. A sarki iroda az övé. - Köszönöm. Beckett elment néhány helyiség előtt, amelyben üzletkötők telefonáltak, vagy a számítógépen dolgoztak. Aztán a következő irodában meglátta Samet, amint a lábát az asztalra téve egy férfi-divatmagazint lapozgat. Jellemző. - Elnézést a zavarásén. Látom, nagyon elfoglalt vagy. Sam felnézett. Először gúnyos mosoly jelent meg a szája sarkában, majd elvicsorodott, és levette a lábát az asztalról. - Új teherautót keresel? Van egy gazdaságos modellünk, ami megfelelne neked. A munkásoknak nem kell semmi cifraság. - Jó marketinges duma. - Beckett belépett, és becsukta maga mögött az ajtót - Hagyd nyitva.
~.Rendben, ha azt akarod, hogy mindenki hallja. - Beckett engedelmesen kinyitotta az ajtót. Először arra gondolt, hogy állva marad, aztán mégis az otthonosabb megoldást választotta, és leült. - Ha nem kocsit akarsz venni, akkor elfoglalt vagyok. - A legújabb nyakkendő divatot nézegeted. Nem tartalak fel sokáig, és utána folytathatod. Tegnap átléptél egy határt Clare-rel. - Fogalmam sincs, miről beszélsz. - Én viszont tudom, hogy egy ideje... nyaggatod őt. - Sértő szó, gondolta Beckett Ez a viselkedés egy gyerekre jellemző, és nem egy felnőtt férfira. Képtelen vagy elfogadni a visszautasítást Nem érdekled Clare-t. - Most a nevében nyilatkozol? - A magam nevében mondtam. Ő már közölte veled, amit akart, és most én hívom fel a figyelmedet arra, hogy hagyd békén. - Különben? - Sam megpöccintette a lakója hajtókáját Azért jöttél ide, hogy fenyegetőzz? Szerinted most megijedtem tőled? - Azt hiszem, igen. Szerintem elég okos vagy ehhez. A helyzet egyszerű: ráerőlteted magad Clare-re, de ő ezt nem akarja. Hagyd abba az erősködést. - Nekem te nem parancsolgathatsz. Beckett próbaképpen előrehajolt a széken, mire Sam hátrébb húzódott. - Hadd tisztázzam a tényeket, Sam. Clare foglalt. Ennyi. - Azért, mert te ezt mondod? Mert úgy döntött, hogy egy kicsit leereszkedik hozzád? - A férfi arcán két piros folt jelent meg, ami nem illett a nyakkendője színéhez. - Semmi közöd hozzá, hogy tegnap volt Clare-rel egy kis félreértésünk. Vannak emberek, akik nem változnak, gondolta Beckett. Bizonyára Klein igazgatóhelyettesnek is egy kis félreértésről beszélt, amikor megpróbálta megmagyarázni Denny Moser terrorizálását. - De igenis van hozzá közöm. És Clare éppen most meséli el a rendőröknek ennek a kis félreértésnek a részleteit. Sam arca még vörösebb lett, aztán elsápadt. - Olyat sohasem tenne! - Ne menj még egyszer a közelébe. Nem laksz a városban, Sam. Semmi okod arra, hogy BoonsBoro-ba menj. - Azt hiszed, most már az egész város a tiéd? - Clare többet jelent nekem, mint annak idején Denny Moser. Pedig őt is kedveltem - tette hozzá Beckett. - Még most is kedvelem. De ha még egyszer próbálkozol Clare-rel, akkor megtudod, hogy ő mennyivel fontosabb számomra. Beckett felállt. - Meg fogod bánni, hogy megfenyegettél. - Ez nem fenyegetés volt, Sam. Remélhetőleg nem kényszerítesz arra, hogy cselekednem kelljen. Szép nyakkendő - jegyezte meg Beckett búcsúzóul, majd kisétált a helyiségből. Nem vett virágot, mert azzal igazat adott volna Rydernek. Egy dísznövényt vett helyette. A növény nem virág, még akkor sem, ha virágai vannak. Hozzátűzött egy kis kártyát. Nem volt vérontás. Beckett
Ez nem mentegetőzés, gondolta. Csak egy kijelentés és egy bizonyság. Egyiküknek sincs oka a haragra, amikor mindketten azt tették, amit kellett Bevitte a növénykét a könyvesboltba. Főleg azért, mert nem akarta, hogy a testvérei meglássák, és ugrassák miatta. - Clare hátul van egy vevővel- közölte Cassie. - Mindjárt szólok, hogy itt vagy. - Nem kell. Csak ezt a virágot hoztam neki, és már megyek is dolgozni. - Nagyon szép virág. Imádom a fokföldi ibolyát. Milyen alkalomra kapja? - Semmi különös. - Csak úgy? Az a legjobb. - Igen, szerintem is. Nos, mennem kell. A férfi kimenekült az üzletből. Amikor visszaért a második emeletre, Ryder már majdnem végzett. Az egész olyan furcsa, gondolta. Mintha egy másik idősíkba ment volna át. - Na, mi újság? - A fafej Freemont önmagát adta. Visszataszító alak, de megértette az üzenetet. - Remek. Akkor talán most már koncentrálhatunk a munkára is. - Rendben. Egész délelőtt dolgoztak, és délután is folytatták. Beckett éppen a fürdőszobai szekrényekbe szerelte be a rudakat meg a fogasokat, amikor női hangokat hallott. Kidugta a fejét a helyiségből, és megpillantotta Hope-ot, Averyt meg Clare-t a konyhában. - Hölgyeim? - Owen mondta, hogy valószínűleg már kész vagytok a szekrényekkel. Hope becsukott egy szekrényajtót, amelybe bekukkantott. - Csodásan néznek ki. - Most ki akarjuk vonszolni innen Hope-ot, hogy később nézzük meg a konyhabútorokat - mosolygott Avery. - Hallottuk, hogy a Penthouse-ban elkészült a burkolat, és egyszerűen lenyűgöző lett. Meg szeretnénk nézni. - Még dolgoznak a Penthouse-ban, de azén bekukkanthattok. - Menjetek előre - mondta a nőknek Clare, és Beckettre nézett. - Egy perc múlva utánatok megyek. Avery Clare háta mögött Beckettre pillantott, és titokban feltartotta a hüvelykujját, aztán kitessékelte Hope-ot az apartmanból. - Mi újság? - kérdezte a férfi. - Hope-pal együtt rajtam ütöttek, és áthoztak ide. Aggódtunk érted. Nehéz vitába szállni az őszinte törődéssel és aggodalommal. Én megpróbáltam, de nem sikerült. - Mit mondtak a zsaruk? - Charlie Reederrel beszéltem. Neki sem tetszett a dolog, de nem sokat tehetnek, mert én engedtem be Samet a boltba, és nem okozott sérülést. Még csak nem is fenyegetett meg. Mégis jegyzőkönyvbe vették az esetet, és ha megint előfordul, akkor távoltartási végzést kérhetek ellene. Ekkor már ők is
ki fogják kérdezni. Egyébként az a gyanúm, hogy Charlie mindenképpen beszélni fog vele. Úgy látszik, ilyen hatással vagyok az emberekre. - Őszinte törődés és aggodalom. - Igen. Te mit intéztél Sammel? - Volt egy kis beszélgetésünk, és most már tudja, mi a helyzet. Gyors, egyszerű és lényegre törő párbeszéd volt. - És a fokföldi ibolya szerint vértelen. - Igen. - Azért vetted a virágot, hogy kiengesztelj? Beckett letette a szerszámot, és a nőhöz lépett. - Azt akartam üzenni vele, hogy nincs semmi veszekednivalónk. - Sikerült- Ahogy azt is megértettem, hogy miért szidtál le. - Én nem szidtalak le... Nos, talán egy kicsit. - Azt mondtad, hogy a párok megosztják egymással a problémáikat. Rájöttem, hogy én már elfelejtettem, milyen párban lenni valakivel. De a házasságunk nagy részében Clint távol volt tőlem, és mindennap a halállal nézett farkasszemet Nem szoktam neki arról mesélni, hogy milyen gondokkal küzdök a hátországban. Miért kellett volna még amiatt is aggódnia, hogy belázasodott az egyik gyerek, eldugult a vécé, vagy beázott a tető? - Megszoktad, hogy magad intézed a dolgaidat. - Ha a kocsim lerobbant Kansasban, mit tehetett volna Clint, aki Irakban volt? Beckett nyugodt pillantással nézett a nőre. - Én nem vagyok Irakban. - Nem. És már én sem vagyok Kansasban. - Clare széttárta a karját - Talán nem is arról van szó, hogy elfelejtettem, milyen párban élni, csak nekem mások az elvárásaim egy kapcsolattal szemben, mint neked. Meg mindenki másnak. Nagyon régen egyedül vagyok. - Most már nem. Én nem harcolok a háborúban, hanem itt vagyok veled. Itt akarok lenni, tette hozzá magában. - Elhiszem, hogy tudod, mit kell tenni a pumpával, ha eldugul a vécé. - Igen - nevette el magát Clare. A férfi megfogta a nő állát. - De ha beázik a tető, akkor nem kell felmásznod a létrára, hogy megjavítsd. - Azért mindenre én sem vagyok hajlandó, csak még fel kell fedeznem a határokat. - Van időnk. Most úgy tűnik, jól megvagyunk. - Nekem is az, az érzésem. A veszekedés mindig felizgat. Mi lenne, ha ma este átjönnél vacsorára? Én ezt adom a szobanövény helyett. - Örömmel elfogadom a meghívást. - Beckett Clare vállára tette a kezét Melletted vagyok. Ha nem számítasz rá, legalább fogadd el. És nem bánnám, ha egy kicsit örülnél neki. - Jó ez így. - A nő felágaskodott, és megcsókolta a férfit. - Jó, hogy egy pár vagyunk. - Ez egy biztató kezdet. - Viszlát, ma este. - A nő megint megcsókolta. - Köszönöm az őszinte törődést és aggodalmat Meg az ibolyát.
- Nagyon szívesen. A férfi visszament a fürdőszobába, hogy befejezze a szekrényeket, és halványan elmosolyodott, amikor megérezte a lonc illatát. - Már ide is bejössz? Nem bánom, ha itt vagy. Most kifejezetten örülök a társaságnak. Megint jónak tűnnek a dolgok. A korábbi zaklatott hangulatát mintha elfújta volna a szél. Elégedetten mozgatta meg a szekrényben az akasztó-rudat, hogy ellenőrizze a stabilitását. Jól és rendben van minden, jelentette ki magában. Jó hangulatban folytatta a munkát, és a műszak utáni találkozón is derűs volt, amelyen az anyja is részt vett Carolee-val, mert ellenőrizni akarta, hogy halad a burkolás meg a festés. Jó volt hallani a hangjukat a visszhangos épületben, ahogy helyiségről helyiségre mentek. Még maradt elég ideje, hogy hazaszaladjon és lezuhanyozzon, mielőtt Clare-hez hajtott. Lenyűgözte a három eleven kisfiú, aki játszani akart vele, meg a csinos nő, aki meleg ételt készített neki. Miközben hazafelé vezetett, elégedetten mosolygott magában. A fiúk lefektetése után még egy kis időt el tudott tölteni ezzel a csinos nővel a hálószobában, és ez egy tökéletes befejezése volt ennek a remek napnak. Sikerült átvergődniük a bukkanókon, és közben sokat tanultak egymástól. Talán olyasmit is, amit egyikük sem gondolt volna. Clare már nem az a gondtalan lány volt, akibe a középiskola első évében beleszeretett. Ezt persze addig is tudta, de most már meg is értette. És azt a nőt is megismerte, aki lett belőle. Igen, gondolta, miközben felment a lakásához vezető lépcsőn. Nyugodtan kijelentheti, hogy másodszor is beleszeretett, és ezúttal sokkal mélyebbek az érzései. Tizenhat évesen megismerte a reménytelen szerelem fájdalmát. El kellett viselnie, hogy Clare Murphy máshoz tartozik, és őt csak egy kedves ismerősének tartja. Aztán megint összezavarodott, és nehezen tudta kezelni az érzéseit, amikor a nő ifjú özvegyként, terhesen hazatért a két kisfiával. Végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy barátsággal fordult hozzá, amit Clare elfogadott és viszonzott. Most pedig rá kellett jönnie, hogy túljutott ezen a biztonságos zónán, és a kamaszkori érzelmei ugyanolyan hevességgel tomboltak benne, mint középiskolában. Milyen furcsa, gondolta Beckett. Az érzések több mint egy évtizeden át kitartottak, pedig hosszú időn át nem vett róluk tudomást, és elnyomta őket. Valószínűleg soha nem is múltak el, csak szunnyadtak és várakoztak. Hiába változtak meg mindketten, hiába sodorta őket az élet más irányba, alapvetően mindketten ugyanazok maradtak, akik régen voltak. Egy darabig még álldogált az ablaka előtt, és nézte a fogadó magasodó épületét. Kitartás, gondolta. Vannak fontos dolgok, amelyeknek szeretetre,
megértésre, tiszteletre és rengeteg munkára van szükségük. Akármilyen változások jönnek, a szív kitart, és nem változik. Lefekvés előtt még arra gondolt, hogy akarja ezeket a változásokat - a fogadóval, Clare-rel és a fiúkkal kapcsolatban. Kíváncsian várja, hogy mi jön még. Reggel derűsen és bizakodó hangulatban ébredt. A jókedve azonban csak addig tartott, míg a második pohár kávéját kivitte magával a lakása mögötti parkolóba, és meglátta a teherautója felhasított gumijait meg a mély karcolásokat a jármű bal oldalán. 17. A három Montgomery fivér együtt álldogált a hűvös őszi szélben, és felmérte a kárt. - Ezt nem csak szórakozásból csinálták - állapította meg Ryder. - Valaki személyes okokból, módszeresen tönkretette a kocsit. - Egyértelmű. - Beckett belerúgott az egyik használhatatlan kerékbe. - A látvány önmagáért beszél. - Akkor azt is tudod, hogy ki volt. - Igen. Nem nehéz rájönni. Szét kellett volna vernem a képét annak a gazembernek, ott helyben, az irodában. Nyomorult, gyáva féreg. Az éjszaka közepén osont ide, hogy ezt művelje. Ilyet! Mintha a középiskolában lennénk. Kulccsal meghúzza a kocsi oldalát, kivágja a kerekeket.. - Vannak, akik sosem nőnek fel, és képtelenek a fejlődésre - vélte Owen. Szerintem ő is közéjük tartozik. - A férfi hangja halk volt, de indulattól fűtött. - Felnőtt módon képtelen szembeszállni veled, ezért idejön, és kicsinálja a teherautódat. A kisstílű férfiak tipikus bosszúja. - Köszönöm a mélyreható elemzést, Freud doktor - morogta Beckett. - Csak megállapítottam a tényt. Egyébként mi talán tudjuk., hogy ki tette, de ha nincsenek szemtanúk... A pokolba, Beckett. Ennek a fele sem tréfa. Most már én is szívesen beverném az orrát. - Csatlakozom - szólalt meg Ryder. - De a helyzet még most is ugyanaz. Téged lecsuknak bántalmazásén, az ő arca pedig begyógyul. A három fivér felnézett és megfordult, amikor egy rendőrautó állt meg mellettük. Owen Beckett vállára tette a kezét. - Hallgassuk meg, Charlie-nak milyen mondanivalója van számunkra. - Ez a reggel nem jól kezdődik. - Charlie Reeder magas, vékony alakja bukkant elő a kocsiból. Középiskolában a kosárlabdacsapat sztárja volt ezzel a testalkattal. - A csudába Beckett, ez tényleg borzalmas. - Ez a boonsboro-i rendőrség hivatalos álláspontja? Charlie nagyot sóhajtott. - Ez a személyes véleményem, és tényleg nagyon felháborítónak tartom. Mindjárt el is készítem a jelentést. Ugye van biztosításod? - Igen, persze.
Charlie a homlokát ráncolva körbejárta a teherautót, és észrevette a baloldalon a karcolásokat. - Akkor be kéne jelentened, és kihívni valakit, hogy nézze meg. Addig én lefotózom, és a képeket mellékelem a jelentésemhez. Mikor álltál ide a kocsival? - Körülbelül este tízkor. - A Vesta tizenegyig nyitva van. - A rendőr megvakarta a tarkóját, és viszszatért a fivérekhez. - Láttál valakit a parkolóban? - Néhány autót, de embereket nem. Az egyik Dave Metzner kocsija volt, ebben biztos vagyok. Mindig záróráig dolgozik. - Beszélni fogok vele meg a többiekkel, akik este itt dolgoztak, és talán errefelé távoztak. Mikor találtátok a kocsit ebben az állapotban? - Körülbelül háromnegyed hétkor. - Rendben. A cukrászda már bezárt, mire hazaértél. A férfi a fagylaltozó felé pillantott. - Valószínűleg később történt, de azért ott is érdeklődöm. A parkolóra néző lakások tulajdonosaival is beszélek, hátha láttak valamit vagy valakit. Talán szerencsénk lesz. - Mindnyájan tudjuk, hogy ki tette, Charlie! - csattant fel Ryder. - A városban szinte mindenki ismeri Beck teherautóját, és tudja, hogy hol parkol vele minden áldott éjjel. És csak egyetlen olyan ember van, akivel mostanábanmeggyűlt a baja. - Tehát szerinted ez Freemont bosszúja, amiért Beckett Clare-rel jár? - Igen. Ráadásul tegnap reggel meglátogattam az irodájában, és felszólítottam, hogy hagyja békén Clare-t. Charlie megint sóhajtott egyet. - Miért mentél el hozzá, és miért mondtad ezt neki? - Ha valaki zaklatná, megijesztené és fogdosná Charlene-t, akkor te mit tennél? - Ugyanezt. - Charlie a csontos csípőjére tette a kezét. - Talán igazad van, de suhancok is lehettek, vagy egy részeg csavargó. De senki más nem tett bejelentést hasonló esetről, ezért úgy tűnik, te vagy az egyetlen célpont. Nem hivatalosan nekem is azonnal a sunyi Sam Freemont jut erről az eszembe. De szemtanú nélkül nagyon nehéz lesz bármit bebizonyítani. - Lehet, hogy hagyott ujjlenyomatokat. Charlie Owenre bámult. - Igen. Sőt talán lepisilte az abroncsokat, és rajtuk hagyta DNS-ét. Ha mi lennénk a BoonsBoro-i Helyszínelők, akkor még ma lakat alá kerülhetne. Megteszek minden tőlem telhetőt, és amennyire tudom, sürgetem az ügyet Most megyek, és személyesen beszélek Freemonttal. De azért őszintén megmondom, Beckett, hogy elég nagy bajban vagy. - Igen, arra már én is rájöttem. - Megcsinálom a fényképeket, felveszem a tanúvallomásotokat, megírom a jelentésemet az esetről. Beszélek emberekkel és egy kicsit megbökdösöm Freemontot. - Nagyon értékelem a fáradozásodat Talán ezzel kiadta magából a mérgét Vagy legalább Clare helyett most rám koncentrál. Ez is valami. - Ígérj meg valamit - mondta Charlie, és megveregette Beckett vállát Tartsd távol magad tőle. Ha azt látod, hogy a környéken ólálkodik, esetleg
felbukkan Clare házánál vagy bárhol a városban, azonnal szólj nekem, és majd én intézkedem. Hívd fel a biztosítódat, add meg nekik a nevemet. Gondoskodom róla, hogy kapjanak egy példányt a rendőrségi jelentésből. Beckettnek nem sok választása maradt Elmondta a tanú vallomását, aztán bement a városba, hogy elintézze a biztosítót. Mire végre visszaért a fogadóba, hogy dolgozni kezdjen, a munkások már mindent tudtak. Együtt érző, biztató szavakkal fogadták, és jogos felháborodással beszéltek az ügyről. A jótanácsokkal sem fukarkodtak. Beckett átgondolta a hallottakat, aztán a szerszámokon vezette le a haragját Freemont gunyoros arcát képzelte maga elé, valahányszor bevert egy szöget a fába. - Ez persze nem sokat segített, de legalább egy kicsit enyhítette a feszültségét. Az még nagyobb elégtételt jelentett, amikor Clare magából kikelve berontott hozzá, és haragos arccal megragadta a létra a egyik fokát, amelyen állt. Megint tanult valami újat Clare-ről. Ha teljesen ki van kelve magából, a szeme olyan zöld lesz, mint egy macskáé. - Mihelyt beértem a városba, meghallottam, mi történt, de csak most tudtam elszabadulni. Először megnéztem a kocsidat. Az az átkozott gazember! Te is tudod, hogy Sam művelte. Annyira jellemző rá. Most már én is ki szeretném kaparni a szemét. - Azt örömmel végignézném - mondta Beckett, és mosolyogva lemászott a létráról. Végre tud mosolyogni. - Ez egyáltalán nem vicces, Beckett. - Nem. Csak gumi és festék. - Most nem ez a lényeg. - A nő elhúzódott tőle, mire a helyiségben dolgozó ács tapintatosan kisétált az ajtón. - Nem. De azért érdekes, hogy csak így mer rám támadni. Ha megfeledkezem a pillanatnyi bosszúságomról, eléggé hízelgőnek találom, amit tett. - A fészkes fenébe, Beckett! Mi az ördögöt beszélsz? - Nocsak. Nem szoktál káromkodni. Örömmel tölt el, hogy most miattam szitkozódsz. Ettől még nagyobb lett az egóm. - Csak azért tette tönkre a kocsidat, mert odamentél hozzá, és összetűzésbe kerültél vele. - Gondolod? - Ami egyébként teljesen felesleges volt. - Szó sincs róla, Clare. - Férfiak... - A nő feltartott kézzel járkálni kezdett a helyiségben. - Ilyenek a férfiak. Szerinted most az a teendő, hogy megint visszamenj, és tovább kakaskodj vele? Fokozni akarod a feszültséget? Beckett elgondolkodott. - Hagynám, hogy lebeszélj róla - jegyezte meg halkan, majd elmosolyodott, amikor a nő megfordult, és dühösen rámeredt. - Attól a te egód is megnőne. örömmel viszonzom, amit tőled kaptam. - Verd ki a fejedből. - Nagy élvezettel elképzeltem, hogy kivonszolom az irodájából a kereskedés parkolójába, és a munkatársai meg a rémült vásárlók előtt laposra verem. Szinte láttam magam előtt, ahogy térden állva kegyelemért könyörög, míg a jelenlévő hölgyek elájulnak. Szép jelenet volt.
- Férfiak - mondta a nő megint - Kisfiúk vagytok, csak nagyobb méretben. - Lehet. De aztán eszembe jutott, hogy végig kéne hallgatnom Owen okoskodását, amikor eljön a fogdába, és kifizeti az óvadékot. Nem éri meg Owennek ekkora örömet okozni. Clare nagy levegőt vett, hogy lecsillapítsa zaklatott idegeit- Ez is valami. Annyira sajnálom, Beckett - mondta aztán megenyhült hangon. - Szerintem megérte, ha ezzel úgy érzi, hogy kiegyenlítette a számlát, és végre annyiban hagyja a dolgot. Úgyis új gumikat akartam venni még a tél beállta előtt. A nő odalépett a férfihoz, és két kézzel megfogta az arcát. - Az én hősöm - súgta, és lágyan megcsókolta. - Csak ennyit kapok? Négy kerékről van szó, és rengeteg festékről. Clare felnevetett, és megint megcsókolta. - Az adott körülmények között ez a legtöbb, amit tehetek. - Elbúzódott Beckettől, és a fürdőszobában dolgozó burkolók felé intett a fejével. - Rengeteg helyiség van az épületben. Clare megrázta a fejét, és körbesétált, hogy megcsodálja a festett falakat. - Tetszik ez a szín. Már teljesen lehiggadt, és alaposabban szemügyre vette a Penthouse szalonját. - Nem tudom eldönteni, hogy melyik szoba a kedvencem. Azt sem tudom, jövőre melyiket vegyem ki a szüleimnek a házassági évfordulójuk alkalmából. - Válassz egyet nekünk is. Majd én elintézem a foglalást - Nehéz a választás, de az ötlet jó. Most viszont vissza kell mennem. - Mit szólnál ma este egy vacsorához? Elviszlek valahova a fiúkkal együtt. - Ma könyvklub van, de köszönöm a meghívást. Holnap díszítjük fel a házat halloweenre, ha át akarsz jönni. - Hát persze, hogy megyek. Ezen a területen felülmúlhatatlan vagyok. - Remek. Akkor kivájhatod a tököt. A fiúk már elég idősek ahhoz, hogy észrevegyék, milyen ügyetlen vagyok hozzá. Gyere át később a boltba, meghívlak egy kávéra. - Rendben. És köszönöm, hogy felháborodtál miattam. - Szívesen. Beckett végül úgy döntött, hogy mindent összevetve, jól teltek az elmúlt napok. Ha nem gondolt a teherautó megrongálására, elégedett lehetett, hogy jó irányba haladtak az élete eseményei. Főleg akkor, amikor a fivéreivel az utca másik oldalán állt, pontosan úgy, mint a ponyva levételénél. Most a fogadó elkészült homlokzatát csodálták, amelyen már az új felirat díszelgett. BOONSBORO INN FOGADÓ A FŐTÉREN - Jól néz ki - állapította meg Owen. - Átkozottul jól - tette hozzá Ryder.
- Már csak be kell fejeznünk. Aztán bebútorozzuk, felszereljük. személyzetet veszünk fel, és megtöltjük vendégekkel. - Beckett zsebre vágta a kezét. Szép kis munka, ha belegondolunk. honnan kezdtük. Végignézett az utcán, és az ajándékbolton virító felirat felé intett a fejével. - BoonsBoro-i ajándékok. Remekül hangzik. - Anya és Madeline esküdözik, hogy péntek estére készen állnak a megnyitásra. - Az a lényeg, hogy nekünk csak meg kell jelennünk és megennünk néhány szendvicset. - Ryder a fogadó mellett lévő épületre pillantott. - Tudjátok, hogy már megint mit tervez? Azt, hogy meg kéne szereznünk a fogadó melletti helyiséget, és kialakítani egy pékséget. - Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk. Most gyönyörködjünk - javasolta Beckett. - Majd ráérünk gyönyörködni, ha végeztünk. - Ryder az órájára nézett. Ne pazaroljuk az időt. - Ma délelőtt Hope-pal meg a weblapszerkesztővel kell dolgoznom. - Ha már benne vagy, hívd fel Saville-t - mondta Ryder Owennek. - Behozhatják a parkettát, hadd vegye át a helyiség hőmérsékletét és pára tartalmát - Fent van a listámon. Beck, megkérdeznéd az ajándékboltban, hogy kell-e valami? Aztán hozhatnál nekünk kávét. Nagyon hideg van ma. - Ma estére mondják az első kemény fagyot. Még mindig vannak külső munkáink, úgyhogy ne osonj be a hátsó helyiségbe Clare-rel - figyelmeztette Ryder Beckettet, aki már elindult az útkereszteződés felé. - Ketyeg az óra. - Jól van, jól van. - A férfi még egy utolsó gyönyörködő pillantást vetett az épületre, aztán elindult az ajándékboltba. Be kellett ismernie, hogy nagyon hangulatos lett. Vidám sárga falaival, a kirakatban kiállított agyagedényekkel, a kézzel készített ékszerekkel és festményekkel szinte mágnesként vonzza az arra járók tekintetét. Beszélt Madeline-nel, aki javában nyitogatta a dobozokat, és árukat rámolt a polcokra, aztán összeállított egy rövid listát a tennivalókról, amelyeket még a megnyitás előtt el kell intézni. Végül a hóna alá csapta a dossziéját, és besétált az Olvasósarokba. - Jó reggelt, Rómeó. Clare fent van. A férfi felvont szemöldökkel nézett Charlene-re, Charlie Reeder feleségére. - Rómeó? Az asszony összeszorította a száját, és roppanó hangot adott, mintha meg akarná csókolni. - Nagyon aranyos vagy. - Ez igaz. Három nagy kávét kérek. Amíg elkészül, felmegyek Clare-hez, és köszönök neki. - Örülni fog. Charlene rákacsintott, és Beckett megcsóválta a fejét. Mit tesznek itt mostanában a kávéba? Felment a nyikorgó lépcsőn Clare irodájába. A nő éppen telefonált, de felemelt mutatóujjal viszonozta Beckett mosolyát. Miután befejezte a beszélgetést, az ablakhoz lépett, kinézett a fogadóra, és néhány másodperig gyönyörködött a feliratban. - Beckett. A férfi odafordult, mire a nő a karjába vetette magát.
- Nagyon köszönöm - mondta, és hosszan megcsókolta. Akármit is tettek a kávéba, én is kérek belőle, határozta el Beckett. - Nagyon szívesen. De mit? - A gyönyörű virágokat Milyen csodálatos meglepetés! - Liam szerint lányos hangokat adtam ki magamból, amikor megláttam őket, ezért kénytelen volt harci kiáltásokkal elnyomni a lelkendezésemet. Nagy jelenet volt. A nő még egyszer megölelte, és hozzádörgölte az arcát. - De miért nem jöttél be? Készítettem volna neked reggelit. - Milyen virágokról beszélsz? A nő meghökkenten hátrahajolt a férfi karjában. - Mintha nem tudnád. A rózsákról, amelyeket az ajtóm előtt találtam, amikor a gyereket az iskolába vittem. - Clare, én nem küldtem neked virágot. - De hát ott.. Micsoda? - Nem hoztam virágot a házad elé ma reggel. - De a levélben az volt, hogy... - Mi volt benne? - Mindig rád gondolok. Istenem! - Clare leült, mert a térde hirtelen remegni kezdett. - A lépcsőn állt egy fehér doboz, benne a rózsák meg a levél. Aggódtam, mert nagyon hideg volt, de szerintem nem lehettek ott sokáig. Nem lett semmi bajuk. Gyönyörűek. Tehát nem tőled van a csokor? - Láttad őt? - Nem. Illetve tegnap a vegyesboltban egy pillanatra úgy tűnt, mintha őt látnám. - Nem szóltál nekem. - Nem voltam benne biztos. Azt hittem, csak képzelődöm. - A nő megragadta Beckett kezét. - Kérlek, ne csinálj semmit! Felhívom Charlie-t, most azonnal, és elmondom neki. De kérlek, te ne tegyél semmit. Komolyan azt hiszem, hogy minél több figyelmet fordítunk rá, annál rosszabb lesz. - Hívd fel Charlie-t. És ha legközelebb úgy tűnik, hogy őt látod, azonnal hívj fel engem. - Rendben. Megígérem. Én... Már máskor is küldött virágot. - Mikor? - A születésnapomra. Mindig vörös rózsát, mint most, de tényleg nem gondoltam, hogy... És azelőtt alá szokta írni a kártyát. Néhányszor összefutottunk már a vegyesboltban, ezért gondoltam, hogy... Azok után, ami történt.. És a teherautód! Ma azt hittem, hogy csak rémeket látok. - Hol láttad még? - Beckett hangja vészesen nyugodt volt. - Hol szokott még felbukkanni? - Hát.. - A nő a homlokát dörzsölve gondolkodott - Istenem, most, hogy így gondolok rá... Rendben, megpróbálok visszaemlékezni. Néhányszor találkoztunk a bevásárlóközpontban, de ott más ismerőssel is szoktam találkozni, ezért nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Aztán a bank előtt, többször is. A férfi nézte, ahogy a nő átgondolja a dolgot, és látta, hogy egyre jobban elsápad. - A gyógyszertár parkolójában, a dísznövényboltban, ahol a virágaimat veszem. Más helyeken is, most hogy visszagondolok. Valahogy mindig ott te-
rem, amikor egyedül vagyok. Akkor sosem, amikor a gyerekek is velem vannak, vagy Avery, vagy az anyám, vagy bárki más. Clare elhallgatott, majd Beckett szemébe nézett. - Ezek nem véletlenek - jelentette ki. - Nem, egyáltalán nem. Ez leskelődés. Mondj el mindent Charlie-nak. És még valami, Clare. Amíg ennek vége nem lesz, mindennap eljövök hozzád munka után. - Nem tiltakozom. A virágok. - A nő megborzongott. Valami nem stimmel egy férfival, aki képes a történtek után virágot küldeni. Ez már nem csak egyszerű tolakodás. - Szerintem mindig több volt annál. Okvetlenül mondd el ezt Charlene-nek meg a többieknek. És ne dolgozz a boltban egyedül. - Istenem... - A nő megdörzsölte a homlokát. - Igazad van. Csak most egy kicsit le kell nyugodnom, és mindent átgondolnom. Azonnal felhívom CharIie-t. - Az út másik oldalán vagyok. Legyen nálad a telefonod. - Rendben. Beckett? Te is légy óvatos. Lehet, hogy valami mást is megpróbál, mert nem éri be a teherautód megrongálásával. - Ne aggódj. De CIare aggódott. Még azután is, hogy beszélt a rendőrökkel. Felhívta Averyt, és a barátnője unszolására együtt elmentek a dobozért, a kártyáért meg a virágokért, hogy azokat is bevigyék a rendőrségre. - Beckettnek igaza van. Sam egy gerinctelen féreg, de azért jobb, ha nem maradsz egyedül, sem a boltban, sem otthon. Sőt, sehol. - Avery, tényleg azt hiszed, hogy próbálkozna valamivel? - Nem tudom, de jobb, ha nem kockáztatsz. Mindig zárd be a kocsid ajtaját, ha vezetsz vagy parkolsz. És a házadat is, méghozzá nem csak éjszakára, vagy ha elmész otthonról. Ígérd meg. - Emiatt nem kell aggódnod. Nem fogok könnyelműsködni, de elhitetem vele, hogy nem érdekel. Ha látja, hogy nem foglalkozom vele, talán leszáll rólam. Talán igen, talán nem, gondolta Avery, és nézte, ahogy CIare visszamegy a könyvesboltba. Csak akkor ment át a fogadóba, amikor a barátnője mögött becsukódott az ajtó. Mindhárom Montgomery fivért a félig kész konyhában találta. - Csodásan fest - állapította meg, majd váratlanul így folytatta: - Beszélnünk kell. - Most egy fontos megbeszélés kellős közepén vagyunk - szólalt meg Ryder. - Egy óra múlva átmegyünk hozzád. Ezen a héten milyen színű a hajad? Avery végigsimította a fürtjeit. - Cherry Cola. Egy kicsit erős lett. - Mi a baj az eredeti színnel? - érdeklődött Owen. - Majdnem harminc évig azt viseltem. Neked van olyasmid, amit már harminc éve viselsz? Egyébként nem ezért jöttem ide, és most kell beszélnünk. Clare-rel átvittük azokat az átkozott virágokat a rendőrségre, de fogalmam sincs, mi az ördögöt tudnak kezdeni velük.
- Én meg azt nem tudom, hogy mi mit tehetnénk. - Owen visszadugta a mérőszalagot a szerszámövébe. - Amit szívesen csinálnék, azzaI nem sokra megyünk. - Egyébként az sem oldana meg semmit, ha összetörnétek a csontjait. Sam ilyen mániákus alak. Egy időben engem szemelt ki magának. - Micsoda? - kapta fel a fejét Owen. - Mikor? - Amikor megnyitottam az éttermet, még azelőtt, hogy Clare visszajött. Akkor nem volt ennyire erőszakos, mint most, de mindig bejött, amikor a helyszínen dolgoztam. Akkoriban sok ember járkált ott a felújítás miatt. Hiába mondtam neki, hogy útban van, vagy nem érek rá, egyszerűen nem tudtam lerázni. Olyan, mint egy pióca. - Erről eddig miért nem szóltál? A nő vállat vonva nézett Owenre. - Nem tartott sokáig, talán csak néhány hétig. Clare alapból udvarias, de rólam hamar lefoszlik a jó modor. Végül azzal riasztottam el, hogy ha nem hagy békén, Luther ki fogja herélni. Luther akkor éppen az étterem szellőzőrendszerén dolgozott - tette hozzá, a kovácsmesterre utalva. - Persze Luthernek esze ágában sincs bárkit kiherélni, de úgy néz ki, mintha képes lenne rá. - Ügyes húzás volt - ismerte el Owen. - Igen, és hatásos. De Clare-rel tovább fajult az ügy, és sokkal hátborzongatóbb. Mindig elfog a hányinger, ha rágondolok. Pedig nem szoktak megcsalni az ösztöneim. - A csapatban mindenki szemmel tartja Freemontot. És Clare-t is - tette hozzá Beckett. - Figyelmeztettem, hogy maradjon távol Clare-től. Charlie Reeder is beszélt vele. - Tudom, de akkor is furcsa, hogy ezek után még tovább nyomul. Virágot küld Clare-nek, miután megmondja, hogy ráuszította a zsarukat? Ez olyan perverz. Fogalmam sincs, mit tegyek, és nem örülök, hogy ennyire tehetetlennek érzem magam. - Szólj a szomszédoknak. Minél többen néznek rá, annál jobb. Ryder megjegyzése hallatán Owen ráncolni kezdte a homlokát. - Jó ötlet. De ne csak a szomszédainak hívd fel a figyelmét, hanem az egész városban terjeszd a hírt. Az emberek szeretik Clare-t, és az egész közösség vigyázni fog rá. - Mindig tudtam, hogy vág az agyad, mint a borotva mondta Avery, és végre megkönnyebbült egy kicsit. - Ez legalább valami. így nem érzem magam olyan tehetetlennek. - Átmegyek hozzá ma éjjel, és van még néhány ötletem. Például mozgásérzékelő lámpákat szerelek fel a házára. Avery hálásan nézett Beckettre, és még jobban megnyugodott. - Rendben, ez tetszik. Valamit mégis teszünk érte. Most vissza kell mennem, és biztos lehetsz abban, hogy a déli roham közben máris elkezdem terjeszteni a híreket. Beckett saját kezűleg szerelte fel a lámpákat a ház elejére meg a hátsó bejárathoz. Valószínűleg sokkal hamarabb végzett volna, ha a fiúk nem segítenek neki olyan lelkesen. De a munkával egy újabb vacsorát érdemelt ki, és
örömmel töltötte el Clare megkönnyebbült arca, amikor megmutatta neki a végeredményt. Mosolyogva nézte, ahogy a fiúk lefekvés előtt még ki-be rohangálnak, és ujjongva kiáltoznak, valahányszor felgyulladnak a fények. De a másik ötletét még jobbnak tartotta, és másnap délután a könyvesboltban meg is mutatta Clare-nek. A melléképületben találta, ahol éppen a polcokat rámolta. - Szia. Nézd kiket hoztam neked. Clare a könyvekkel a kezében megfordult, és lenézett. - Jaj, de édesek. Hol szerezted őket? Kérdés közben letette a könyveket, és leguggolt a két kiskutyához, akik azonnal összenyalogatták a kezét meg az arcát. - De aranyosak! Beckett, hogy fogsz két kutyát tartani a lakásban? Ezek labradorok? - Labrador és retriever keverékek, mint anya kutyái. Testvérek, öt hónaposak, már minden oltást megkaptak, és szobatiszták. - Igen, látszik rajtuk, hogy jó fiúk. - A nő megsimogatta a kölykök csokoládébarna bundáját és selymes fülét. - Imádni valóak, de úgy tudom ezeknek a kutyáknak sok hely kell, hogy szaladgáljanak és...- A nő elhallgatott, és öszszehúzott szemmel nézett Beckettre, miközben a kutyák lelkesen nyalogatták a kezét. - Nem is a saját lakásodban akarod őket tartani! - Gyerekekre van szükségük. - Beckett.. - A nő szeme már résnyire szűkült. - Mi a középső neved? - Riley. - Beckett Riley Montgomery! A férfi vigyorogni kezdett. - Bevetetted a nagyágyút? Ez az anyai szigor felső foka? - Ez csak az első fokozat. - A fiúknak kutyákra van szükségük, a kutyáknak meg gyerekekre. - A férfi abbahagyta a vigyorgást, és egy megnyerő mosollyal próbálkozott - Te is gondolkodtál azon, hogy szerzel egy kutyát a fiúknak. - Igen, jól mondod. Gondolkodtam, és csak egy kutyáról. - Ezek testvérek - emlékeztette a nőt. - A testvéreket nem lehet elválasztani egymástól. - A férfi is leguggolt, és megvakarta az egyik kiskutya csupasz hasát. - Összetörnéd a szívüket. És így nem lennének egyedül, amíg a gyerekek iskolában vannak. Mentett kutyák. Az eddigi gazdáik egyszerűen meggondolták magukat, és kitették őket. Mintha két kisbabát dobnának az utcára. - Hagyd abba, Beckett. Lehet, hogy ez tényleg túlzás, gondolta a férfi. - Egy jó otthonra van szükségük, ahol együtt maradhatnak. Ha nem akarod őket, akkor én megtartom mindkettőt. - A lakásodban? - Nos... - A férfi vállat vont. - Nem akarom elválasztani őket egymástól, és azt sem tudnám elviselni, hogy a menhelyen sínylődjenek. - Ez zsarolás! Egyszerűen lerohantál, és megzsaroltál. - Ezek a kutyák remekül kijönnek a gyerekekkel. Hűségesek és jó a természetük. Imádnak játszani, és elviselik a három gyerekkel járó megpróbáltatásokat.
- Látom, utánanéztél a dolgoknak. - Igen, egy kicsit. Anya sok embert ismer. Ráadásul a kutyák jeleznek majd, ha valaki megközelíti a házat. Még az ilyen barátságos fajták is elriasztják az illetéktelen betolakodókat. Sokkal jobban érezném magam, ha két kutya lenne a házban meg a kertben. A kisebbik kölyök az egyik mancsát Clare térdére helyezte, és bánatos szemmel felnézett rá. A nő halk sóhaja elárulta Beckettnek, hogy már majdnem megnyerte a csatát. - A gyerekek megvadulnak az örömtől. Istenem, ha ezt megteszem, be kell szereznem a szükséges felszereléseket, játékokat és idomítási szakkönyveket. Rá kell állnom lelkileg. - A teherautóban ott van minden, amire szükségük lehet. Étel, edények, fekhelyek, játékok. Látod, már van nyakörvük és pórázuk is. - Remek zsaroló lennél. Azt mondtad, szobatiszták? - Igen. - Beckett jobbnak tartotta nem megemlíteni, hogy az egyik kutyus már a bakancsára vizelt. - Néha még történhetnek apró balesetek, de csak amíg megszokják az új helyüket. - És mit csinálok, ha hideg lesz az idő? Én itt vagyok, a gyerekek az iskolában. Kint kell maradniuk a kertben. - Építünk egy kutyaházat. - Igen? - Persze. Jó móka lesz. - Jaj, Beckett. - A nő megadta magát, és megsimogatta a kutyákat. - Hogy hívják őket? - Haver és Arisztotelész. - Ezt nem mondod komolyan. - Sajnos, igen. Szegények biztosan új nevet szeretnének. - Teljesen érthető. - A kisebbik kutyus élesen felvakkantott, és megharapta a testvére fülét. - Remélem, nem követek el túl nagy hibát. - Remek lesz. A fiúk megtanulják, mi a felelősség, és hogyan kell gondoskodni egy kedvencről. - Rendben. - A kiskutyák vinnyogva és birkózva henteregtek közöttük. Majd emlékszem rá, hogy ezt mondtad, amikor hajnalban felkelek az ágyból, hogy kiengedjem őket, és feltakarítom a balesetek nyomait. A férfi áthajolt a két kutyán, és megpuszilta a nőt. - Köszönöm, anya. - Meggyőztél, amikor azt mondtad, hogy testvérek. Úgy látszik, erre vevő vagyok. Reménykedjünk, hogy a szüleim is megenyhülnek, ha meglátják őket. Azt akarják, hogy a fiúk szombaton náluk aludjanak. - Igen? - Igen. Tulajdonképpen jobban szeretnék, ha mindnyájan odamennénk hozzájuk. - Biztosan aggódnak érted. - Minden este haza kell telefonálnom, és elmondanom, hogy bezártam az összes ajtót, meg ilyenek. csak azért tudtam lefújni a szombat esti ott alvást, mert azt mondtam nekik, hogy talán találkozni akarsz velem. - Azt hiszem, szabaddá tudom tenni magam.
- Akkor hétkor átjövök hozzád. - Te jössz el értem? Hová megyünk? - Majd szombat este megtudod. - A nő a kutyákra pillantott, akik a padlót szimatolták. - Nem csak te tudsz meglepetésekkel szolgálni. Most pedig... Clare felállt. - Ki kell találnod, mit csinálsz a kutyákkal, amíg a gyerekek az iskolában vannak. Aztán áthozhatod őket meg a felszerelést. - Mi lenne, ha pizzát is hoznék? Szerintem mindenkit leköt majd a játék, és nem akarunk a vacsorával bajlódni. - Kutyák és pízza. A gyerekek tényleg a mennyben fogják érezni magukat Nem gondolta át, hogyan tudja egy járműben szállítani a kutyákat meg a pizzát, de hamar rájött, hogy a jó szimatú, eleven kölyköket valahogy el kell különíteni az ételtől. Ez a lecke csak egy pizza árába került, meg a várakozási időbe, amíg a második elkészült. A pizzát a kölcsönkért hőszigetelt szállítódobozban hagyta a teherautó csomagtartójában, és némi küzdelem árán sikerült a két kutyát egy irányba vonszolni. Ám minden erőfeszítésért vigasztalta a látvány, amikor Murphy kinyitotta az ajtót. A kisfiú szeme és szája tágra nyílt a meglepetéstől, amikor meglátta a két kiskutyát, akik azonnal rávetették magukat. Murphy a hátsóján landolt, és tiszta szívből felkacagott, mert a kutyák ráugrottak, és nyaldosni kezdték, ahol érték. - Kiskutyák! Beckett kiskutyákat hozott! - A fiúcska a földön hempergett a kölykökkel, és mindent elkövetett, hogy magához ölelje őket. Közben a testvérei is kirohantak a játékszobából. Hatalmas zűrzavar keletkezett, de Beckett úgy vélte, hogy ennél nincs is jobb a világon. A kutyák rohangásztak, ugráltak, csaholtak. A gyerekek kergették őket, a padlón hemperegtek és kiáltoztak. Clare is kijött, és csípőre tett kézzel figyelte a jelenetet. Aztán csóválni kezdte a fejét, és rendre akarta utasítani a gyerekeit. Végül azon kapta magát, hogy Beckettet nézi. A férfi szélesen mosolyogva tűrte, hogy a gyerekek és a kutyák a lábánál hemperegjenek. A kezét zsebre vágta, és széttette a lábát, hogy a fiúk és a kölykök elférjenek közötte. Amikor az egyik kutya a bakancsába mélyesztette az apró fogait, csak felnevetett, és ellökte magától. Aztán felnézett. A pillantásuk találkozott, és kék szeméből mérhetetlen öröm sugárzott. A nő megadta magát. Egy ideje már errefelé haladunk, állapította meg magában. Lassan, óvatosan, leküzdve az akadályokat. És most eljött a pillanat, amikor átléptek egy fontos határt - ez a szeretet. Már el tudja képzelni magát ezzel a férfival, nem csak most, hanem a következő hónapban, a következő évben, a következő örökkévalóságban. Ez a második kezdet, gondolta. Talán egy kicsit ijesztő az érzés, és ő is tele van bizonytalansággal, mert nem tudja pontosan, hogy mi lesz ebből. De míg a gyerekei vidám nevetését hallgatta, a szerelem hatalmas erővel és valósággal hasított a lelkébe. Megtörtént Ki hitte volna?
- Anya! Anya! Láttad? - Liam feltápászkodott, és a karjában tartotta az egyik kiskutyát, aki a nyelvét kilógatva boldogan mosolygott rá. - Beckett kiskutyákat hozott. - Szeretnek minket. - Harry elhajtotta a fejét, mert a másik kölyök megnyaldosta az arcát - Tényleg szeretnek! - Gyere, nézd! - Murphy átölelte a Harry ölében ficánkoló kölyköt - Gyere, nézd meg őket Nagyon aranyosak, puhák és nincs rossz szaguk. Nem lehetne egy kiskutyánk? Kérlek, anya, hadd legyen egy kiskutyánk. - Még egy? - Clare színlelt megdöbbenéssel nézett a fiára. - Kettő nem elég? - Milyen kettő? - Hát ezek. Egy újabb felejthetetlen pillanat, gondolta a nó. A kiskutyák majd biztosan rosszalkodnak a lakásban, sokszor fel kell takarítani utánuk, de mi ez a nehézség ahhoz az önfeledt örömhöz képest, ami most a kisfia arcáról sugárzik? - Ők a mi kutyáink? - A halk suttogás ámulatot és ujjongást rejtett - Kérdezzétek meg Beckettet. Ő hozta őket, és meggyőzött engem. Három ragyogó szempár nézett fel a férfira, míg a kutyák tovább nyaldosták és harapdálták a gyerekeket. - Te hoztad őket? - nyögte ki Harry. - Azért, hogy megtartsuk őket? - Testvérek. - Mint mi! - kiáltotta Liam. - Igen, és egy jó otthonra van szükségük. Barátokra, akik a gondjukat viselik, etetik őket, játszanak velük, és szeretik őket. - Én szeretem őket - jelentette ki Murphy, és átölelte Beckett lábát. - Tényleg nagyon szeretem őket. - A szeretet sok munkával jár. - Beckett leguggolt - Még akkor is, ha fáradtak vagytok, vagy más dolgotok lenne. Oda kell figyelnetek, hogy legyen mindig ételük meg friss vizük, eleget mozogjanak a friss levegőn, és ne unatkozzanak. Készen állsz erre? - Megígérem. - Nos, akkor szerintem megtarthatjátok őket. - Ez a legjobb ajándék! Köszönöm. - Liam mindkét karjával átölelte Beckettet, aztán Clare-hez szaladt, és őt is megölelte. - Anya, kaptunk két kiskutyát. - Te hoztad őket - mondta megint Harry, és Beckettre villantotta angyali mosolyát. - Gondoskodni fogunk róluk, mindig. - Nagyon remélem. - Mi lenne, ha most kivinnétek őket a kertbe? - javasolta Clare. - Mutassátok meg nekik, hol lesz az új otthonuk. - Gyere velünk! - Murphy megfogta Beckett kezét. - Megmutatjuk nekik a kertet Mi a nevük? - Még nincs igazi nevük, úgyhogy ez az első feladat: találjatok nekik nevet. A teherautóban van a felszerelésük. Majd utánatok jövök, ha behoztam. - Segítek cipekedni - ajánlkozott Harry, és talpra ugrott. - Elkelne a segítség. Liam és Murphy a hátsó kert felé rohant, és máris különféle neveken hívták a kutyákat Harry közben kiment a ház elé Beckett-tel.
Clare a helyén állva itta magába a szeretetet - és nézte a padlón a kutyaszőrt, meg a kis tócsát Nem baj, megéri. 18. - Két kutya? - Avery a sajtszeleteket rendezgette a tálcán az ajándékbolt megnyitójára. - Fel sem tudom fogni. Látom, felgyorsultak az események. Csak kapkodom a fejem, Clare. - Én is úgy érzem magam, mintha hirtelen egy gyorsított felvétel lenne az életem. Tegnap reggel még csak három gyereket kellett iskolába indítanom, megetetnem, és ellátnom ebéddel, illetve ebédpénzzel. Ma reggel az egész társaságot, vagyis a három gyereket meg a két kutyát Murphy ágyában találtam. Aztán nem volt könnyű feladat a fiúkat elindítani az iskolába, mert úgy gondolták, hogy otthon kéne maradniuk vigyázni a kutyákra. És akkor még nem említettem, hogy az éjjel kétszer is felkeltem, és kiengedtem a kutyákat. - A hólyagjuk később majd nagyobb lesz. - Nagyon remélem. De ma reggel oda kellett figyelnem az etetésre, gondoskodni a friss ivóvízről, közben állandóan ki- és beengedtem őket, hogy elvégezzék a dolgukat Aztán bűnösnek éreztem magam, mert egyedül hagytuk őket a hátsó kertben, ezért még munka előtt visszamentem ellenőrizni őket, és ebédidőben megint hazaugrottam miattuk. Most Mazie vigyáz az egész társaságra, amíg a megnyitó után végre hazaérek. Talán most is oda kéne néznem. - Nem lesz semmi bajuk. A gyerekek és a kutyák remekül megvannak együtt. Már alig várom, hogy lássam őket. végül mi lett a nevük? - Sok vita és próbálkozás után megállapodtunk, hogy Bennek (Kanoberől), és Yodának hívjuk őket. - Szép. - Elnézést, nagyobb késésben vagyok, mint terveztem. - Hope viharzott be a konyhába. - Még több szállítmány érkezett. Nálatok is elég nagy a forgalom - mondta Averynek. - A szokásos pénteki tömeg, megtetézve azokkal, akik a megnyitóra érkeztek. Az embereket érdekli az új bolt, de előtte még szívesen megebédelnek. - Összekötik a kettőt, ahogy reméltük. Miben segíthetek? - Szerintem először vigyük le a tálcákat, és akkor MadeIine-nek már csak el kell rendezni őket. A nők a tálcákkal a kezükben kimentek a hátsó ajtón. - EI sem tudom hinni, hogy mindjárt november van. - Hope hátradobta a haját, mert felborzolta az esti szél. - Úgy tűnik, mintha csak most költöztem volna a városba. - Ha október van, akkor egy szempillantás alatt itt a halloween - emlékeztette Avery. - Aztán hipp-hopp, már jön is a hálaadás, utána meg karácsony. - Ne is emlegesd a karácsonyt. - Clare egy pillanatra lehunyta a szemét. Még annyi tennivalóm van.
- Utána az újév - folytatta Hope. - És kezdődnek a nyitás előkészületei a fogadóban. Látnotok kéne, milyen szépen haladnak az udvarral meg a burkolással. Talán még a kezdés előtt át tudunk szaladni. - Imádom ezt a helyet. - Clare megállt az ajándékbolt mögött kialakított, csinos kis belső kertben. - Mindig arra gondolok, hogy milyen jó lenne otthon is egy ilyen kis udvar. - Miért ne lehetne? - nézett rá Avery. - Először is a pénz miatt. - Clare megvárta, míg Avery a tálcákat egyensúlyozva kinyitja a hátsó ajtót. - De lehet, hogy nyitok egy takarékszámlát, amin félreteszem rá a pénzt. Mihelyt beléptek az ajándékboltba, Madeline leviharzott a a lépcsőn, vörösesbarna haja lobogott, a fülbevalója csilingelt a lendülettől. - Sziasztok! Avery, gyönyörűek ezek a hidegtálak. Annyira izgatott vagyok! A lányaim fent vannak, és majd megmondják, hogy mit hova tegyetek. - Madeline. - Clare beleszimatolt a levegőbe. - Csodálatos ez az illat. - A gyertyák és az illatszórók miatt - hadarta a nő. - Mind BoonsBoróban készült. Ma este a Marguerite és Percy gránát-almaillatát mutatjuk be. Nagyon jellegzetes. - Van itt más gyönyörködnivaló is. - Clare megállt a konyhasarokban, és körülnézett - Milyen okos megoldás. Legszívesebben én is teljesen átalakítanám a konyhámat. Tetszik az a korsó meg ezek az edények! Már most tudom, hogy sokat fogok itt vásárolni. Továbbnézelődött, megcsodálta az ékszereket, a kiállított színpompás festményeket meg a csillogó fazekas termékeket. - Holnap visszajövök egy jegyzetfüzettel - Bámulatos munkát végeztél. - Ez kell nekem! - Hope megállt egy festmény előtt, amelyen cseresznyevirágok virítottak a kék ég előtt, és visszatükröződtek egy fodrozódó tavacska kék vizében. - Felakasztanám a lakásomban, hogy mindennap lássam a tavaszt. - Nekem is tetszik. - Avery Clare-re pillantott, és megértette a barátnője bólintását. - Máris el van adva. Clare-rel ezt kapod tőlünk 1akásavató ajándéknak, amikor elfoglalod a rezidenciádat a fogadóban. - Tényleg? Jaj. Nagyon köszönöm. - Hope átölelte a barátnőit. - Ti vagytok a legjobbak. - Ha tényleg akarjátok, akkor ráteszem a piros pöttyöt címkártyájára, ami azt jelenti, hogy elkelt. - Igen, kérjük - mondta Clare Madeline-nek. - Az első vásárló! Az első igazi vevő, rajtam, a lányaimon, Justine-on és Carolee-n kívül. Hölgyeim, úgy látom, beindult az üzlet. - A vásárláson kívül mi mást tehetnénk érte? - ajánlkozott Avery. - Már minden készen áll. Idegesek és izgatottak vagyunk, de örömmel várjuk a vendégeket. Avery az órájára nézett. - Óra húszkor visszajövünk a biztonság kedvéért. Nálam van a mobilom, ha korábban szükséged van valamire. Most átszaladunk az utca másik oldalára, hogy Hope eldicsekedjen a birodalmával. - Már legalább fél tucat holmit láttam itt, amit be akarok szerezni, ha elkezdjük dekorálni a fogadót - lelkendezett Hope, és még akkor is nézelődni próbált, amikor Avery kivonszolta az ajtón.
- Láttad azt a bambuszból készült tálat? Pont egy olyat képzeltem el a konyhasziget pultjára. Hope elővette a kulcsát. - Bemehetünk a főbejáraton. Az ajtókat a jövő héten teszik a helyükre. Nézzétek majd meg, milyen csodásak lettek a felújított tölgyfa napozópadok, amelyeket Justine vett a teraszra. Hope bezárta az ajtót mögöttük. - Menjünk fel. A Nick és Norá-ban már befejezték a csempézést, és nektek is látnotok kell a végeredményt. A burkolók távozása után minden este végigmegyek az elkészült helyiségeken. Tudom, hogy Beckett is ezt teszi, de mégis kötelességemnek érzem a szemlézést, ráadásul így mindent megnézhetek, amit aznap csináltak. - És vele már... - Clare az Elizabeth és Darcy felé pillantott. - Időnként érzem az illatát, vagy hallok valamit, de szerintem velem még egy kicsit visszafogott. Nézzétek, hát nem pompázatos? ~ A távolabbi falat a padlótól a mennyezetig kék üvegcsempék borították, és kicsit meghökkentő, ugyanakkor kellemes egységet alkottak a kávébarna padlóval. A többi falon is megjelent a barna kétféle árnyalata, mert mindegyiken végighúzódott egy-egy nagyméretű csempékből kirakott csík. Az összhatás választékos eleganciát sugallt. - Sosem jutott volna eszembe ezeket a színeket összepárosítani - állapította meg Clare. - Gyönyörű, elegáns, modem és jó értelemben véve feltűnő. - Pontosan. A hálószobában is ki akarom majd hangsúlyozni a kávébarna mennyezetet meg a világoskék falakat. És ezek a lámpák? Fantasztikusak. Kristálycsillár a kád fölött, kristály félgömbök a tükör két oldalán. Hope a szívére szorította a kezét - Esküszöm, mindennap egy kicsit jobban beleszeretek ebbe a helybe. - Én Beckettbe vagyok szerelmes. - Amikor a barátnői egyszerre megfordultak és ránéztek, Clare felnevetett. - Ez most valahogy kiszaladt a számon. - Szerelmes vagy? Tényleg? - kérdezte Avery. - És ez az igazi, csupa nagybetűs SZERELEM? - Pontosan. - Ahogy az előbb Hope, most Clare is a szívére tette a kezét. Nem gondoltam volna, illetve nem hittem volna, hogy megint szerelmes leszek. Méghozzá ennyire. Azt hittem, hogy kétszer nem lehet ugyanúgy érezni. Ez persze nem ugyanaz, mint ami Clinttel volt, de ez nem is baj. De ugyanolyan mély és igazi. Nem is hiszem el, hogy ilyen szerencsés vagyok! - Te és Beckett... - Avery szeme könnybe lábadt, ezért gyorsan pislogni kezdett - Az igazi, nagybetűs szerelem. - Nos, az ő nevében nem nyilatkozhatok, úgyhogy részéről legyen csak kisbetűs. Még sok mindent kell tisztáznunk. - De hiszen mindig odavolt érted, Clare. - Az egészen más. Egyébként a kisbetűs szerelem is csodálatos dolog. Nem is akarok tőle többet, se ígéreteket, se elkötelezettséget Már mondtam, hogy ez egészen más, mint Clinttel. Most sokkal megértőbb vagyok, mint tizenhat éves koromban lettem volna hasonló helyzetben. Mert több a kockáztatnivalóm. - És többet is tudsz adni - tette hozzá Hope. - Igen, ez így van. De... - Clare Beckett szavaira gondolt, amelyeket előző éjjel mondott. - A szeretet sok munkával jár. Egy nő, három gyerek, két ku-
tya? Rengeteg munka. Egyelőre örülök annak, ahogy vagyunk. Annyira boldog és hálás vagyok, hogy megint így érzek. És tudhatom, hogy képes vagyok rá. - Imádom ezt az érzést - Hope szomorúan felsóhajtott. És nagyon hiányzik. - Szerintem nekem is hiányzott, csak nem tudtam róla. És most egy kicsit meg vagyok ijedve. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ennek valahogy örülök is. Így még izgalmasabb. - Ha te boldog vagy, akkor mi is örülünk - jelentette ki Hope. - Nagyon boldog vagyok. Szerelmes vagyok egy jószívű, érdekes férfiba, aki élvezi a gyerekeim társaságát Hát nem csodálatos? - Mindig csodáltam az ízlésedet a férfiak terén - állapította meg Avery. A fürdőszoba ablaka kivágódott, és a beáramló levegőben megérezték a lonc illatát. - Szerintem ő is egyetért velünk - suttogta Hope. Clare legjobban talán az összetartó közösséget szerette BoonsBoro-ban, és azért hozta ide haza a gyerekeit, hogy itt nőjenek fel. Az új ajándékboltban álldogálva, bort kortyolgatott egy kis műanyag pohárból, és legalább egy tucat emberrel beszélgetett már, és rengeteg ismerőst látott. Elégedetten nézte, ahogy a helyiségben sétálgatnak, kisebb csoportokba verődve társalognak, és megtárgyalják a városka híreit. Ekkor odalépett hozzá Avery apja, egy hatalmas termetű, vörös hajú, őszbe hajló szakállú férfi. - Nocsak, milyen elegáns vagy - üdvözölte Clare. A férfi enyhén elpirult Istenem, de aranyos, gondolta a nő. - Justine azt mondta, hogy nem jöhetek munkaruhában. - Hát persze, amikor te vagy az egyik kiállító művész. A férfi arca még vörösebb lett, és kényelmetlenül toporgott. - Nem vagyok én művész, csak egy hegesztő, akinek sok ideje van. - Willy B., azért a hegesztés tudományánál meg a szabad időnél többre van szükség ahhoz, hogy valaki elkészítse ezeket a fémszobrokat. És a faliórák is csodásak. Tudod, hogy Hope már kinézte magának azt a darabot? - Clare az egyik alkotás felé intett. - Meg azt a buzogányt is. Megveszi a fogadó számára. - Beviszi azokat a holmikat a fogadóba? Tényleg? - Az órát az étkezőben akarja felakasztani, a kőboltív fölé. A vendégek a te művedet fogják látni, ha meg akarják nézni az időt. - Hát ez már valami. - A férfi zavartan felnevetett. Avery odafurakodott hozzájuk. - Mindjárt elfogynak a rákos szendvicsek, de hoznak még utánpótlást. - Sokan összejöttek - jegyezte meg Clare. - Madeline szinte ragyog az örömtől, és teljesen fel van pörögve. - Ki kell mennem egy kicsit. Úgy érzem, hogy elfoglalom a fél helyiséget. - Maradj csak ott, ahol vagy! - förmedt az apjára Avery. - Madeline azt akarja, hogy beszélj a potenciális vevőkkel, és mesélj nekik a művészi módszereidről. - Az ég áldjon meg, Avery... - Téged is, Willy B. - A nő megbökte az apja széles mellkasát. - Nekem mennem kell, megnézem a többi tálcát. Ne hagyd elmenekülni, Clare!
- Parancsot kaptam - nézett a nő szigorú arccal Willy B.-re, de aztán megszánta a tagbaszakadt férfit. - Azért egy kicsit kimehetsz. Az üzlet előtt is álldogálnak potenciális vevők. - Szép látni, hogy ennyi ember összejött. - A férfi nagy levegőt vett, amikor kiléptek a járdára. . - Szerintem is. Éppen arra gondoltam, hogy milyen jó ennyi ismerős arcot látni, és egy kicsit elbeszélgetni az emberekkel. Clare végignézett a kis csoportokon, és annyira lekötötték a körülötte lévők, hogy nem vette észre az autót, ami egy sarokkal odébb parkolt. Sam Freemontot sem látta. aki a kormány mögött ülve figyelte őt. - Hogy vannak a fiaid? Hallottam, hogy kaptál két új családtagot. Justine említette - tette hozzá Willy B. - A mennyekben érzik magukat, és egyelőre nagy felelősséggel gondozzák a kölyköket. Be kell ismernem, hogy sokkal több örömet okoznak, és kevesebb munkát igényelnek, mint gondoltam. Megint csak hozzáteszem, hogy egyelőre. - Nem fogod megbánni. Hallottam, hogy Beckett szerezte őket. - Behozta őket a könyvesboltba - méltatlankodott a nő. – Csapdába ejtett. - Tudod, Justine nagyon örül, hogy együtt vagytok Becketttel. Szeret téged, meg a fiúkat is. - Tudom. Egyébként erről jut eszembe, hogy haza kell mennem, kiszabadítani Mazie-t. - Nocsak. Mihelyt egy pillanatra hátat fordítok, valaki betolakodik a territóriumomba. - Beckett kilépett az üzletből, és gyengéden megbökte Willy B. karját. - Nem tudok ellenállni egy csinos nőnek. Nagyon szép látvány. - A férfi a fogadó épülete felé intett a fejével. - Tommy büszke lenne rá. Willy B. az apja legjobb barátja volt már gyerekkoruk óta. Beckettnek most eszébe jutott, hogy a temetésén Willy B. úgy sírt, mint egy kisgyerek. Valószínűleg nem csak Thomas Montgomery hiányzik neki, hanem a felesége meg a fiai is. - Igen, biztosan örülne a fogadónak. Ezt az estét is élvezné - tette hozzá szomorúan Beckett. - Imádná. Nem bánnám, ha egyszer körülnézhetnék odabent. - Bármikor szívesen látunk - mondta Beckett. - Te is tudod. - Akkor majd benézek egyszer, és megcsodálom a művedet. - Willy B.! - Justine jelent meg az ajtóban csípőre tett kézzel. - Azonnal gyere vissza, és társalogj a vendégekkel. - Jaj, ne. Justine... - A férfi megadóan felsóhajtott. - Semmi értelme vitázni. Nagyon remélem, hogy nem fogok leverni valamit odabent. - A világ legaranyosabb férfija - állapította meg Clare, miután Willy B. beballagott az üzletbe. - Majdnem két méter magas és legalább százhúsz kiló. Hogy lehet aranyos? - Úgy. Bármennyire is szeretnék maradni, most haza kell mennem. Ne feledkezz meg róla, hogy hétkor ott leszek nálad. - Várj! - A férfi megfogta a nő karját, és megcsóválta a fejét. - Szó sem lehet arról, hogy egyedül menj haza. - Beckett, alig egy mérföld az út. - Végig kell hajtanom a Main Streeten.
- Követlek, és megvárom, amíg biztonságban beérsz a házba. Legalább hazaviszem Mazie-t. Hallottad, mit mondott Willy B. az előbb. Semmi értelme vitázni. Clare ezt túlzott óvatosságnak tartotta. Ráadásul Beckett ragaszkodott hozzá, hogy menjen vele a Vesta parkolójában álló teherautójához, és elvitte őt a furgonjához, ami a könyvesbolt mögött parkolt. Tudta, hogy megvárja, amíg bezárja a ház ajtaját, ezért megvillogtatta a veranda lámpáját. A férfi egy rövid dudálással elköszönt, majd megfordult, hogy hazavigye Mazie-t. Az utca másik oldalán, néhány száz méterrel odébb, Sam figyelte a házat. Észrevette, hogy az első kertet elárasztja a fény, amikor Clare az ajtóhoz lép aztán néhány perc múlva megint felkapcsol a lámpa a bébiszitter távozásakor. Elgondolkodva nézte, ahogy nemsokára a hátsó kert is fényárba borul. Most engedi ki a korcsokat, füstölgött magában. Kutyák és biztonsági lámpák. Ezek miatta vannak? A nö azt hiszi, hogy ő egy betörő? Ezt nem teheti, így nem bánhat vele! Biztosan Montgomery műve, állapította meg végül. Clare túlságosan gyenge és udvarias, és nem képes megmondani annak a tolakodó gazembernek, hogy törődjön a saját dolgával. Majd gondoskodni fog erről. Ahogy a nőről is. Hiszen ő tudja, hogy mire van szüksége. Egy tehetős férfira, akinek van stílusa és társadalmi rangja. Aki el tudja küldeni a fiúkat egy jó magániskolába, hogy ne kelljen annyit dolgoznia. Aki elegáns helyekre viszi, ahol büszkélkedhet vele. Majd ő is be fogja ezt látni. Majd bebizonyítja neki, hogy a szíve mélyén erre vágyik. Még kényelmesebben elhelyezkedett az autó ülésén, és nézte a felvillanó és elhalványuló fényeket a ház bejáratainál. Majdnem egy órán át üldögélt ott, és bámulta a hálószoba ablakait, még jóval azután is, hogy elsötétedtek. Amikor végre elhajtott, már megvolt a terve. Mivel a legtöbb férfinak más dolga volt, Beckett segített felcipelni a kádat az első emeletre. Amúgy is szerette volna látni, mit szól hozzá Lizzy. Miután beállították a helyére a hatalmas medencét, egy darabig még időzött a helyiségben. Világos, meleg színek, gondolta, miközben szemügyre vette a csempe finom mintáját, ami a többi helyiségnél egy kicsit hagyományosabb volt. Illett a bronzszaniterek mély tónusához és a kád telefon stílusú, régimódi csapjához. Ám hiába várakozott, úgy tűnt, hogy Lizzy csak akkor közli a véleményét, ha a vízvezeték-szerelő befejezte a munkát. Lement, és megint felcipelt ezt-azt. Kádakat, vécéket, csapokat, zuhanyozó-szetteket. Észrevette, hogy a bátyja vagy Hope minden darabot módszeresen felcímkézett. Már nagyon remélte, hogy nem kell többé felmásznia az emeletre valami nehéz tárggyal a kezében, és örült, amikor megpillantotta Hope-ot a tároló-helyiség előtt egy dossziéval a kezében.
- Nem is tudtam, hogy itt vagy. - A másik raktárban voltam, és örülök, hogy ott is végre lett elég szabad hely. Most először itt ellenőrzök mindent, aztán körbemegyek, és megnézem, hogy minden szerelvény a megfelelő helyiségbe került-e. - Meg vannak jelölve - emlékeztette a férfi. - Mindent oda viszünk, ahová kell. - Biztosan így van, de nekem is látnom kell- mondta a nő mosolyogva. Rengeteg apró részlet van. Zuhanyrendszerek, csaptelepek, kádcsapok, törülközőszárítók, szifonok, tükrök, akasztók. - A nő felvonta a finom ívű szemöldökét - Folytassam? - Nem szükséges, mert én is tudom. Mindet én cipeltem fel. - Megéri majd a sok vesződség. - A nő leengedte a kezében tartott dossziét, és megigazította a művészi gonddal megkötött sálját - Ne aggódj, lesz még időd pihenni a ma esti izgalmas randevúd előtt. - Hová megyek? A nő felnevetett. - Én tudom, de nem köthetem az orrodra. Egyébként támadt egy ötletem. Hope kinyitotta a táskáját, és elővett belőle egy könyvecskét, ami egy naplónak tűnt, és stilizált angyalok díszítették a fedelét. - Majd meg fogom beszélni az anyáddal is, de arra gondoltam, hogy minden szobában elhelyezhetnénk egy vendégkönyvet, ami illik a szoba stílusához, és a vendégek megjegyzéseket írhatnak bele. Ezt a könyvesboltból kértem kölcsön. - Én támogatlak. - Rendben. Aztán arra gondoltam, hogy be kéne szereznünk egy szép regisztrációs könyvet is. Tudom, hogy ma ez már nem szokás, de szerintem egy elegáns darabot elhelyezhetnénk a könyvtárszoba asztalán, hogy abba is írhassanak a vendégek. És még valami. Ma ezeket a mintákat szereztem. Megint benyúlt a feneketlen táskájába. és előhúzott egy krémszínű mappát. - Minden szobában lenne egy ilyen, benne egy rövid üdvözlő szöveg, boríték és levélpapír, valamint az ajándékboltban kapható műalkotások listája, Avery étlapja meg bármilyen egyéb információ. - Látom, nagyon élvezed ezt az egészet. - Így van. Már alig várom, hogy elkezdjem az irodai felszerelések vásárlását. És ha már sikerült az egyik Montgomery fivért lerohannom, akkor folytatnám, mert tegnap este eszembe jutott még néhány dolog. Megint a táskába nyúl, és most egy vastag jegyzetfüzetet kapott elő. - Beckett! - hangzott fel Ryder kiáltása az első emeleti teraszról. - Egész nap ott akarsz álldogálni és a fogadóssal enyelegni, vagy dolgozni is fogsz még? - Menj a csudába! - kiáltotta oda Beckett a bátyjának. - Akkor nem tartalak fel tovább. - Hope' visszadugta a jegyzetfüzetet a táskába. - De előbb árulj el nekem valamit. Eljön az idő, amikor Ryder a nevemen fog szólítani, vagy most már örökre a "fogadós" maradok? - Majd akkor kell aggódnod, ha azt mondja, hogy az "átkozott fogadós". - Rendben, akkor megnyugodtam. A nő igyekezett hűvös pillantással felnézni a teraszra, de hiába fáradozott, mert Ryder már visszament a helyiségbe.
Hónapok óta először fordult elő, hogy Beckettnek eszébe jutott a saját fürdőszobáján is elvégezni néhány átalakítást, vagy legalább betenni egy jakuzzit. Nem tartotta magát egy edzőtermi izompacsirtának, de addig azt hitte, hogy azért jó formában van. Most mégis hullafáradt volt, miután egész nap kádakat, vécéket, mosdókat, tükröket, meg a jó ég tudja, még mi mindent cipelt fel az emeletre. Minden porcikája sajgott Egy jó kis pezsgőfürdő, gondolta, miközben levetkőzött, és a padlóra dobta az átizzadt, szennyes ruháit. Vagy egy olyan hidromasszázs zuhanykabin, mint a fogadó fürdőszobáiban. Egy házi masszőr sem lenne rossz. Amikor belépett az egyszerű zuhanykabinba, azonnal megfogadta, hogy az első adandó alkalommal módosítja a háza terveit, és a nagy fürdőszobát kiegészíti néhány kényeztető alkalmatossággal. Ám ha így halad az építkezés, már lassan nyugdíjas lesz, mire megépíti azt a nyomorult házat. Ideje lenne felpörgetni az eseményeket. De mit csináljon, ha a fogadón kívül minden más építést kínszenvedésnek tartana, beleértve a kutyaházat is, amit megígért a fiúknak. Egy nap majd megint visszavonul a rajzasztalához, a számítógépes tervezőprogramhoz meg a vonalzóhoz, és a többieknek csak megmondja, hogy hol kalapáljanak, fűrészeljenek és cipekedjenek. - Igen, egyszer ennek is eljön az ideje - morogta maga elé, és megpróbálta elképzelni, hogy a zuhanyzópanelből áradó, forró vízsugarak gyengéden masszírozzák a sajgó izmait. Arról sem feledkezett meg, hogy a ruháit felvegye a padlóról, és a törülközőt a szennyes-tartóba dobja, hátha Clare használni akarja a fürdőszobát, amikor eljön érte. Amikor lehajolt, a hátába belehasított a fájdalom, de nem törődött vele. Mivel nem tudta, hova mennek, egy darabig tanácstalanul álldogált a ruhásszekrény előtt. A farmer biztosan nem lenne jó választás, pedig legszívesebben egy kényelmes farmert meg egy pulóvert húzna a megfáradt testére. Végül egy fekete nadrág és egy kék-zöld apró kockás, lezser ing mellett döntött. Ha nagyon szükséges, kiegészítheti egy nyakkendővel és egy zakóval- bár ahhoz nem sok kedve volt. Ha Clare-nek még nincsenek határozott tervei, akkor igyekszik rábeszélni egy otthon töltött, nyugodt estére házhoz szállított vacsorával és filmnézéssel. De egy nő, aki egész héten otthon és a boltjában is keményen dolgozott, igazán megérdemel egy kis szombat esti kikapcsolódást. Mégis el fogja sírni magát, ha kiderül, hogy táncolni akar menni. Körülnézett a lakásban, és úgy döntött, hogy a rend és a tisztaság elfogadható - főleg azért, mert szinte alig van otthon. A napjai Clare-rel, munkával, családi találkozókkal, kutyákkal, gyerekekkel teltek, és nem sok ideje maradt arra, hogy a barátokkal sörözgessen, chipset egyen és a sportcsatornákat nézegesse. Megállt egy pillanatra, és megkérdezte magától, hogy hiányzik-e neki mindez. Nem nagyon. Annak is megvan az előnye, ha az ember elfoglalt. Ráadásul Clare-rel és a népes családjával meg a munkájával van elfoglalva, amit szeret. Sőt, még a saját családjával is rendszeresen tartja a kapcsolatot.
Igazán ideális állapot, úgyhogy ideje abbahagyni az elégedetlenkedést, és felkészülni a szombat esti szórakozásra. Pont akkor hallotta meg a kopogást, amikor azt tervezte, hogy öt percre ledől a kanapéra. Nem gondolkodhatsz úgy, mint egy öregember, förmedt magára, és kinyitotta az ajtót Avery és Hope titokzatos csomagokat cipelve beviharzott a lakásba. - Tegyél úgy, mintha nem lennénk itt - vetette oda Avery, miközben eltűnt a konyhában. - Mit.. - Szia. - Clare csak addig állt meg előtte, amíg egy gyors csókot lehelt az ajkára. - Berendezzük a helyszínt. Nem tart sokáig - mondta, és ő is besietett a lakásba. - Rendben. De mit akartok berendezni? - Csak ezt meg azt. De túl sok minden kell hozzá, és nem bírom el egyedül. - Mi láthatatlanok vagyunk. - Avery lerámolta az étkezőben lévő kinyitható asztalt, hol Beckett néha enni szokott. - Nem is látsz minket. Hope egy fehér abrosszal beterítette az asztalt, Avery pedig elővett egy dugóhúzót a zsebéből. Kinyitotta a vörösbort, és az ezüst bortartóba helyezte az üveget. - Arra gondoltam, hogy otthon vacsorázunk. Remélem, nem baj. Beckett zavartan követte Clare-t a konyhába, és nézte, hogy a magával hozott tepsit beteszi a sütőbe. - Itthon akarsz maradni? - Ha nincs ellene kifogásod. - Nem, de... A nőn egy rövid, testre simuló, sötétkék miniruha volt, a lábán pedig magas sarkú, vörös cipellő. - Remekül nézel ki. - A férfi orrát megcsapta valami csodás illat. - Mi van a sütőben? - Marhasült. - Komolyan? A nő mosolyogva felsóhajtott. - Beszéltem az anyáddal, és azt mondta, hogy ez a kedvenced. Remélem, az enyém is lesz olyan jó, mint az övé. - Képes voltál marhahúst párolni nekem? - És még egyéb finomságot is készítettem. Ha a bor már kiszellőzött, tölthetnél nekünk egy pohárral. Nekem még van itt egy kis dolgom. - Persze, addig én... - A férfi elhallgatott, amikor meglátta az ismerős alakú tálat a pulton. Odalépett, és felemelte a fedőt. - Almás pite? Nahát! Almás pitét is sütöttél? - Mert állítólag ez is a kedvenced. Szeretek pitét sütni, ha van időm. - Clare... Valószínűleg egész nap ezen dolgoztál. Igazán nem várom el. hogy... - Miért? - A nő felnézett a férfira. - Miért ne várhatnád el időnként? Nem ezt mondtad nekem? Fogadd el tőlem a törődést. - Persze. Csak... Nahát. - Mindig elviszel engem valahová, sokszor a gyerekekkel együtt. Hoztál nekik kutyákat, és mozgásérzékelő lámpákat szereltél a házamra. Rengeteg időt
és figyelmet fordítasz ránk, Beckett. Szerettem volna valahogy viszonozni ezt a sok gondoskodást. A férfi meghatódott, és megilletődötten álldogált a helyén. - Azt hiszem, ez a legjobb dolog, amit valaha tettek értem. - Ezt azért nem hiszem, de nagyon élveztem, hogy szorgoskodhatok érted. Mi lesz a borral? - Igen, a bor. Beckett kilépett a konyhából, és ámulva nézte, hogy Hope és Avery egy gyönyörű, kétszemélyes asztallá varázsolta az egyszerű étkezőpultot, gyertyákkal és virágokkal kiegészítve. A hangfalakból lágy zene szólt Kitöltötte a bort, bevitte a poharakat a konyhába, ahol Clare éppen egy nagy hidegtálat díszített olívabogyókkal. - Lenyűgöző látvány fogadott odakint. A lányok tényleg láthatatlanok, vagy már elmentek? - Csak mi ketten vagyunk. - A nő elvette a poharat, és koccintottak. - Akkor igyunk kettőnkre és a ma estére. - Nem is tudnék jobbat elképzelni, Clare... Köszönöm. - Beckett... - A nő a férfi karjába simult. - Szívesen. A nő nem hagyta, hogy Beckett segítsen neki, és a férfi beismerte, hogy nagyon jólesett üldögélni, kortyolgatni a finom bort, és nézni, ahogy az étvágygerjesztő előételekkel szorgoskodik. Már nem is érezte a hosszú, nehéz nap fáradtságát, és végtelen hála öntötte el a szívét, amikor leültek az asztalhoz, és beleharapott az első falat omlós marhasültbe. - Ez pont olyan jó, mint anyáé. - Anyáddal összehasonlítottuk a receptjeinket, és megállapítottuk, hogy nem sokban különböznek egymástól. Nagyon igyekeztem, hogy jó legyen tette hozzá a nő. - Nem akartam, hogy csalódott legyél, amiért nem megyünk sehová. - Clare, ma legalább fél tonna fürdőszova-felszerelés cipeltem fel a lépcsőkön. Mire hazaértem, úgy éreztem magam, mint egy nyolcvanéves öregember, akin átment egy teherautó. Marhasült és almás pite otthon? Ez jobb, mint a karácsony. - Hallottam, hogy ma sokat dolgoztál. Azt hittem, hogy szombaton mindnyájan pihentek. - Általában így van, de fel akartuk vinni a szerelvényeket, hogy a vízszerelő hétfő reggel el tudja kezdeni a munkát. - Egyre valóságosabb lesz, ugye? Méghozzá nem csak az épület, hanem a hozzá tartozó funkció is. Emlékszem, amikor felszereltük a könyvespolcokat meg a pultot, és kinyitottuk az első doboz könyvszállítmányt. Annyira emlékszem arra az érzésre! Rájöttem, hogy ez tényleg egy könyvesbolt lesz. És az enyém. - Többnyire olyan sok tennivalónk van, hogy csak az jár a fejünkben, mit kell még aznap elvégezni, és mi lesz a következő feladat. De azért vannak olyan napok, amikor hirtelen rádöbbenünk, hogy ez igazi. - A férfi töltött még bort a poharakba. - Most azonban itt vagyok veled, fel tudom idézni a kezdeteket, a terveket, és láthatom, hogy hová jutottunk. Ugye, itt maradsz éjszakára? A nő elmosolyodott.
- Már azt hittem, sosem kérdezed meg. 19. Beckett még időzött volna a pités tányérok fölött, de Clare ragaszkodott ahhoz, hogy szedjék le az asztalt. Mivel aznap ő irányította az eseményeket, nem próbálta meg rábeszélni, hogy hagyják későbbre a mosogatást. Különben is élvezte, ahogy a nő a konyhájában tevékenykedik, miközben a halk zene mellett ráérősen beszélgetnek. - Ez remek meglepetés volt, Clare. - Nem ér fel két kiskutyával, de azért nem rossz. Nekem pedig jólesett egy olyan helyen tölteni az estét, ahol nem minden a jelmezekről meg a cukorkáról szól. Ráadásul tudom, hogy mihelyt ennek vége, jön a Mikulás, és egészen karácsonyig a csapból is az folyik majd. - Még mindig hisznek benne? - Szerintem Harry már nem annyira, de még mindig úgy tesz, mintha. Már elkezdték írni a kívánságlistákat, amibe beleírtak minden televízióban reklámozott játékot. - Emlékszem, mi is ezt csináltuk. Azok voltak a szép idők. - Liam egy Barbie-t akar - közölte Clare mosolyogva. Beckett egy pillanatra meghökkent, de aztán ő is elvigyorodott. - Persze. Hiszen kell valaki, akivel el lehet játszani a túsz, az áldozat vagy az ártatlan kívülálló szerepét. Clare csípőre tette a kezét. - Pontosan. Bár az ártatlan kívülálló még nem jutott az eszükbe. A férfiak tényleg kisfiúk, csak nagyobb méretben. - Meg kéne venned a Barbie autóját is. Akkor elrabolhatják, miközben egyedül vezet az országúton. Az klassz lenne. - Annak idején Micimackóról meg építős játékokról szólt az életük.. - Változnak az idők. - Hát igen. Gondold csak el, hogy jövőre már fel fogjátok díszíteni a fogadót. - Azt hiszem, nagyon ki kell majd tennünk magunkért. - Bizony. Az emberek komolyan érdeklődnek, és kíváncsiak arra, hogy milyen lett az épület belseje. Szervezhetnétek látogatói sétákat, ha elkészült. Hope tudja, hogy kell az ilyet csinálni. Mi is tudunk segíteni Averyvel. Gondolj a kapcsolatépítésre, a nyilvánosságra és a büszkeségre. - Megbeszélem a családdal. - Beckett máris sejtette, hogy az anyja ráveti magát az ötletre. - Arra gondoltam, hogy ha már működik a fogadó, vasárnap is nyitva tartom a könyvesboltot. Talán nekem is nagyobb lesz a forgalmam a szállóvendégek miatt. A nő elhallgatott és körülnézett. - Mi lenne, ha kitöltenéd a maradék bort? Addig én felfrissítem magam. Beckett örült, hogy felszedte a fürdőszoba padlójáról a piszkos ruhákat meg a vizes törülközőket.
Kitöltötte a bort, és a pohárral a kezében az ablakhoz lépett. Talán igaza van a látogatói körúttal kapcsolatban, sőt még a könyvesbolt vasárnapi nyitva tartása is remek ötlet. Persze ez még több munkát jelent, de majd úgy csinálják, hogy megérje. Nézte a kivilágított épületet, és elképzelte, milyen szépen ki lesz dekorálva az ünnepekre. Hát persze, hogy megéri a fáradságot. Alig egy évvel korábban az épület még romosan és sötéten magasodott a tér sarkán, most pedig szinte ragyog. Alig egy év múlva pedig fényfüzérekkel, koszorúkkal és karácsonyi díszekkel fog csillogni-villogni. Tényleg bámulatos, mennyi minden történhet egy év alatt. Clare itt van vele, és a következő évben is itt lesz. EI sem tudná másképp képzelni a jövőt. - Beckett... Be tudnál jönni egy percre? A csudába, lehet, hogy rendetlenséget hagyott odabent? Ha igen, akkor el kell terelnie a figyelmét. Gyorsan magához vette a nő poharát is. - Nem volt időm, hogy... - Mihelyt belépett a hálószoba ajtaján, az ajkára fagyott a szó, és majdnem lenyelte a nyelvét. Clare a gyertyafényben... Mindenhova gyertyákat helyezett el, romantikus, meghitt légkört teremtve a helyiségben. Még virágokat is hozott! Édes illatuk megtöltötte a szoba levegőjét. Lehúzta az ágytakarót, és a párnákat hívogatóan elhelyezte a fejtámlánál. De ő a szoba legragyogóbb dísze, állapította meg a férfi. Haja lágyan omlott a csupasz vállára, és megcsillant a lobogó gyertyafényben. A teste pedig... Gyönyörű bőrét és telt idomait egy éjfekete csipkés csoda fedte a mellétől a combjáig. Nem tudta, hogy a nők minek hívják ezt a ruhadarabot. Talán fűzőnek? Nem, az túl közönséges és elavult kifejezés. Ő inkább a megtestesült csábításnak nevezte volna. - Gondolom, nem baj, ha kicsit berendezkedtem. - Eláll tőled a lélegzetem. - Reméltem is. Most ide kéne jönnöd, hadd álljon el nekem is a lélegzetem. A férfi letette a poharakat, és az ágyhoz lépett. Megcirógatta a nő vállát, karját, aztán a keze megint a vállára siklott. - Ezek után egy egész falka kutyát fogok hozni a fiúknak. A nő elnevette magát, Beckett pedig átölelte és megcsókolta. A férfitól tényleg elállt a lélegzete. Clare annyira vágyott erre a pillanatra, a test és a lélek összekapcsolódására, az érzékek vibrálására. Olyan ez, mint amikor az ugró megáll a szirt tetején, mielőtt a szakadék magába rántja. Abban a pillanatban mindent neki akart adni. Akkor, utána is, mindig. Szorosan átölelte, mert ő is vágyott a testük egyesülésére. Birtokba akarta venni a férfi testét, ahogy ő is mohón bekebelezi őt. Aznap éjjel mindent megad neki, és ujjongó örömmel ünnepli, hogy újra tud szeretni. Övék az egész éjszaka, hogy kiélvezzék minden pillanatát.
Arcát a férfi arcához szorította, aztán hátrahajolt. - Nagyon jó... - suttogta, és nekilátott, hogy kigombolja az ingét. - Nagyon jó, hogy ilyen sok időnk van, és nem kell sietnünk, csak a miénk az éjszaka. - ÁruId el nekem: egész idő alatt ez volt rajtad? A nő hamiskás mosollyal a férfi szemébe nézett. Vajon a nők ösztönösen tudják, hogy ezzel a pillantással minden férfit rabszolgává tudnak tenni? - Így időt takarítottam meg, és jó volt arra gondolni, hogy később bejövök ide, és leveszem a ruhámat. - Clare lehúzta az inget a férfi válláról. - Aztán behívlak téged. Izgalommal töltött el a gondolat, hogy megkívánsz, ha meglátsz. - Valahányszor látlak, megkívánlak. Akkor is, ha nem látlak. Mindig téged kívánlak, Clare. - Most a tiéd leszek. Ezt is jó tudni. Beckett megborzongott, amikor Clare lehúzta a nadrág cipzárját. - Nehéz lesz betartani ezt a ráérős tempót, ha így nézel rám. - Majd segítek, te csak feküdj le. Egész nap keményen dolgoztál. - A nő tréfásan hátralökte Beckettet. Beckett arra gondolt, hogy belehal, ha ilyen gyötrelmes lassúsággal haladnak a vetkőztetéssel - de legalább boldogan fog meghalni. Engedelmesen lefeküdt, mire a nő ráült a csípőjére. Hátradobta a haját, és két kezét a férfi vállára helyezte. - Érzem a kemény munka nyomait. - Gyengéden masszírozni kezdte, a nyaka felé haladva. - Itt is - mondta, és folytatta a masszírozást lefelé a karján. - Ez olyan izgató - suttogta. - A kezed is fáradt. - Megragadta Beckett kezét, és megnyomkodta a tenyerét. - Kemény és erős. Felizgat a gondolat, hogy ezek a kezek nemsokára megérintenek, és olyasmit csinálnak, amiről csak te meg én tudunk. Összekulcsolta az ujjaikat, aztán lehajolt, és ajkuk egy lassú, mély csókban olvadt össze. A férfi csodálkozott, hogy a teste a teljes elernyedés után milyen gyorsan feléled. Clare csodálatos hatással volt rá. Megnyugtatta, ugyanakkor felizgatta. Ellazította a testében feszülő fáradt izmokat, mégis új feszültséget gerjesztett benne, miközben ajkával végigcirógatta az állát, és lágy csókokkal borította be a nyakát. - Meg akarlak érinteni. - Majd - súgta a nő. - Én is akarom. Nemsokára. - De t0vábbra is összekulcsolta az ujjaikat, és az ajka most Beckett mellkasán siklott végig, és gyötrelmes lassúsággal haladt a hasa felé. Ez egy ajándék, gondolta a nő. Most kedvére kiélvezheti a férfi testét, érezheti az illatát és ízét, hallhatja ziháló lélegzetét. Önfeledten elmerülhet a kényeztetésben, mert övék az egész éjszaka. Minél többet kapott, annál többet kívánt. Milyen erős a keze, a karja, a háta! Mégis az egész teste érte remeg, a lélegzete egyre forróbb és szaggatottabb, az izmai megfeszülnek. Ez is egy ajándék volt.
Elvitte Beckettet a szakadék széléig, de ott megállt, és élvezettel hallgatta ziháló nyögését. Aztán felegyenesedett, és a férfi kezét a mellére helyezte, amit alig takart az éjfekete csipke. Hátrahajolt, és hagyta, hogy most a férfi érintse meg. Kéjesen felsóhajtott, míg teste a gyertyák lobogó fényében fürdött. A férfi ujjai megtalálták a kapcsokat. Minden akaraterejét össze kellett szednie, hogy ne siessen, ne szakítsa el és ráncigálja szét őket, hanem mindegyiket óvatosan bontsa ki. Aztán elragadtatott pillantással nézte, ahogy a fekete anyag az ágyra omlik, és Clare csupasz bőre felragyog a félhomályban. Clare magához vonta a férfit, aztán hátrahajolva felkínálta magát, és Beckett hálásan vette birtokba a lágy idomokat. A levegő remegett, a gyertyák és a virágok illata összekeveredett. Clare gyengéden eltolta magától a férfit, és megint a hátára fektette. Mélyen a szemébe nézett, és úgy fogadta az ölébe. A nő szaggatott sóhajtása olyan volt, mint egy halk zokogás. Megint összekulcsolta az ujjaikat, és lassan mozogni kezdett. Először csak gyengéden ringatózott, és közben nem vette le a szemét Beckettről. Beckett végül már csak őt látta, őt érezte, és Clare-en kívül nem létezett semmi más a világon. Az idő megszűnt, csak a hosszú, lassú mozdulatok maradtak. Clare megint elvitte a csúcsig, de ott egy pillanatra megállt. Aztán mindkettejüket berántotta a forró, lüktető sötétségbe. Beckett másnap megfordította a szerepeket, és ágyba vitte Clare-nek a reggelit. Ez ugyan nem marhasült volt, de azért egy finom omlettet ő is össze tudott ütni. A nő örömtől ragyogó arca láttán azt kívánta, bárcsak többet tudna neki nyújtani néhány tojásnál meg egy kis sajtnál. - Te pitét reggelizel? - Ez gyümölcsös. - A férfi leült az ágyra, hogy evés közben lássa a nőt. - Ha aprósüteményt szokás reggelizni, akkor miért ne lehetne pitét is? - Ezt ne áruld el a fiúknak. Istenem, el sem tudom hinni, hogy az ágyban ülök, kávét iszom és tojást eszem. Ez bizonyára egy másik univerzum. - Ha ez a pite is ott van, akkor én ott akarok élni. Ma mik a terveid? - Be vagyok táblázva. Segítenem kell apámnak leszedni a fűszernövényeket, ami azt jelenti, hogy én is kapok belőlük. Hazafelé menet be kell ugranom a piacra. Otthon vár rám egy kis papírmunka meg néhány ház körüli teendő. és így tovább. Te mit csinálsz ma? - Nekem is lenne papírmunkám, és vásárolnom is kéne. De szívesebben tölteném a napot veled. - Holnap mind együtt vacsorázhatunk a Vestában, mielőtt elkezdjük az édességgyűjtést az utcán. - Benne vagyok. Értetek megyek. A nő bekapta az utolsó falatot, és megrázta a fejét. - Miután hazahozom őket az iskolából, rájuk adom a jelmezeket, és átmegyünk a szüleimhez, hogy először tőlük kunyeráljanak. Cint szüleivel skypeon tartjuk a kapcsolatot, hogy ők is lássák a fiúk jelmezét. Öt körül érek csak Averyhez, ahol valami normális ételt akarok beléjük tömni a sok édesség előtt.
- Rendben. Akkor majd ott találkozunk. Beckett nem szívesen engedte el maga mellől, de nem rövidíthette meg a szüleivel töltött időt. Ráadásul már megígérte Owennek, hogy megpróbál dél körül beérni a műhelybe. De egész úton csak rá gondolt az autóban. - Édesem. - Rosie CIare-hez lépett, magához ölelte, és ide-oda ringatta a karjában. - Ez jó. - Igen. Nagyon jó érzés, és nagyon boldog vagyok. Mindketten boldogok vagyunk, de ez még nem jelenti azt, hogy... Nem akarok tervezgetni. Ez egy teljesen új helyzet nekem. Nyugodtan kiélvezhetek minden napot, és nem kell gondolnom a... a többire. Szeretek vele lenni, a gyerekek imádják, és ez kölcsönös. Tehát boldog vagyok, és nem szükséges mindig tervezgetnem. - Mi lesz? - Az apja bedugta a fejét az ajtón. - Jössz segíteni, vagy itt ragadtál? - Máris megyek - ígérte Clare. - Murphy gazdának annyi bazsalikomja és paradicsomja van a kertben, hogy három év alatt sem tudjuk elfogyasztani. Megpakolva fogsz hazamenni figyelmeztette az anyja. - Akkor jobb, ha segítek neki. - Én is mindjárt jövök. De Rosie néhány pereg még az ablaknál állva nézte, ahogy a férje kertészkesztyűt és nyesőollót ad a lánya kezébe, míg a gyerekek a kölyökkutyákkal hancúroztak a füvön. Látta, hogy a lánya boldog. Azt is, hogy szerelmes. Ugyanakkor jól ismerte a lányát, és tudta, hogy az ó Clare-jének mindig fontos a bizonyosság és a tervezgetés. Akár beismeri, akár nem. Clare meghallgatta a gyerekei izgatott beszámolóját az ott alvásról, majd kiengedte a fiúkat meg a kutyákat a hátsó kertbe, hogy levezessék az energiáikat. - Jók voltak? - kérdezte az anyjától. - Mindig jók. - Clare felvont szemöldöke láttán az asszony megvonta a vállát. - A nagyszülőknek más elvárásaik vannak a jósággal kapcsolatban. Ez a mi kiváltságunk. A kutyusok imádni valóak, és annyira boldoggá teszik a fiúkat, Beckett egy igazi angyal. - Igen. - Hogy ment a randevú? - Tökéletesen. A marhasülttel sosem fog mellé az ember. Ma reggel viszont ő hozta nekem ágyba a reggelit. - Úgy tűnik, komoly a dolog. - A nő megint felvonta a szemöldökét, de az anyja nem zavartatta magát. - Ne akard elhitetni velem, hogy még nem gondoltál rá komolyan. - Így még csak nyár óta ismerjük egymást, és nem akarok... Annyira szerelmes vagyok, anya! Hétfőn Beckett hálát adott istennek, hogy nem kell semmilyen nehéz tárgyat felcipelnie a lépcsőn. A nap nagy részét festéssel töltötte, a hátralévő
időben pedig parkettaszegélyt fűrészelt. Mire összepakolta a szerszámait, majdnem öt óra volt. - Itt maradtok a halloweeni cukorkakéregetésre? - kérdezte a fivéreit. - Én igen - felelte Owen. - Hope is édességet osztogat a fogadó előtt. - Még nem is vagyunk nyitva. Owen a morgós Ryderre pillantott. - Tejkaramellát és Snickerst hozott erre az alkalomra. - Snickerst? - Ryder nem tudott ellenállni ennek a csemegének. - Akkor talán itt maradok, és megnézem a halloweeni hacacárét. Te meg mi az ördögöt csinálsz? - Felveszem a köpenyemet - közölte Beckett, és egy élénkvörös leplet kanyarított a válla köré. Felvette a védőszemüvegét, a védőkesztyűjét, és Owen kezébe nyomott egy tekercs piros szigetelőszalagot. - Ezzel csinálj egy nagy X-et a pólómra. Fent, középen. - Ez meg kicsoda? - förmedt rá Ryder. Beckett lehajtott fejjel ellenőrizte Owen művét. - Én vagyok X-Ács. Gyorsabb, minta körfűrész, erősebb, mint a szögbelövő. Az igazságért, a békéért és a derékszögű sarkokért harcolok. - Ez nagyon gyenge. - Szerintem a gyerekek nem így gondolják majd. És fogadjunk, hogy több cukrot kapok, mint te. - Szánalomból! - kiáltotta Ryder Beckett után, aki már kisétált az ajtón. - Jó kis jelmez - jegyezte meg Owen. - Tényleg nem rossz, de ezt nem kell az orrára kötni. A Vestában pezsgett az élet. Sokan gondolták úgy, hogy esznek egy pizzát, mielőtt végigvonulnak a Main Streeten. Meglátta Averyt, aki egy hosszú szőke parókában szolgálta ki a szuperhősökből, tündérhercegnőkből és vámpírokból álló vendégsereget. - Hanna Montana? - kiáltotta oda neki. A nő megtapogatta az övében lógó fa mintázatú éket. - Buffy, a vámpírok réme. - Aranyos. - Ha vámpír lennél, nem így gondolnád. A férfi mosolyogva lépett az asztalokhoz, és megkereste Clare-t. Nagyon jól állt neki Ciklon jelmeze az X-Men filmekből. Megcsodálta fehér, punk stílusú parókáját, szűk fekete szoknyáját és combig érő csizmáját. - Elnézést hölgyem, három kisfiút keresek. Körülbelül ilyen magasak. Beckett három lépcsőfokot mutatott a kezével. Úgy hívják őket, hogy Harry, Liam és Murphy. - Sajnálom, de nem láttam őket. Én Ciklon vagyok, ők pedig a barátaim és a munkatársaim, Farkas, Vasember és Jégember. - Örülök a találkozásnak. Én X-Ács vagyok. - Beckett vagy! - Murphy lecsúszott az ülésről, és felmutatott a férfira. - Nappal Beckett Montgomery vagyok, tehetséges építész és tisztességes városi polgár. De éjjel, amikor a gonosztevők járnak az utcán, én vagyok XÁcs, BoonsBoro és környéke hős védelmezője. - Van szuperképességed?
- Az éles eszem, a macskaszerű hajlékonyságom és az emberfeletti erőm. Beckett felkapta a kis Jégembert, a feje fölé emelte, és a vállára ültette. Murphy Beckett füléhez hajolt. - Mi vagyunk azok - súgta. - Murphy, Harry, Liam és anya. - Várj csak! - A férfi megint felemelte Murphyt, és maga elé tartotta. - Tehát egész idő alatt eltitkoltad előlem, hogy te vagy Jégember? - Csak halloweenkor. - Murphy felemelte a maszkját. - Látod? - Nahát! - Beckett leült, és az ölébe ültette Murphyt. - Jól becsaptál mondta színlelt megdöbbenéssel, és meglovagoltatta a kisfiút, amikor Heather az asztalra helyezte a pizzát. - Jó az időzítés. - Most a szuperhős nevünkön kell szólítanunk egymást közölte Liam. Murphy mindent összezavar. - Beckettnek megmondhatom, mert ő velünk van. - Én nem kérek pizzát - Harry morcosan meredt a pizza-szeletre, amit Clare a tányérjára tett - Nem vagyok éhes. - Rendben. Akkor csak holnap eheted meg az édességet, amit a nagyiéktól kaptál, és azt is félre kell tenned, amit ezután kunyerálsz. - Én megeszem a részedet. Olyan éhes vagyok, mint Hulk. - Beckett úgy tett, mintha el akarná venni Harry tányérját. - Én is meg tudom enni - morogta Harry, és elhúzta a tányért Beckett elől. - Nem baj, ha én is megyek veletek cukorkát koldulni? - Te túl öreg vagy ahhoz, hogy cukrot kérj. - Nagyon tévedsz, Farkas. - X-Ács komoly arccal nézett Harryre. - Az ember sohasem öreg a cukorhoz. Meg a pizzához. Amiről mindenki tudja, hogy a szuperhősök kedvenc eledele. Hat órakor a Main Street megtelt szuperhősökkel, gonosztevőkkel, popsztárokkal, tündérekkel, zombikkal és vámpírokkal. Kamaszok futkostak kisebb csapatokban, a szülők nyuszikat, cicusokat, kiskutyákat és bohócokat toltak a babakocsikban. Néhányan kézen fogva vezették vagy a karjukban vitték az apróságokat, mások az idősebb gyerekeiket terelgették bolttólboltig, háztól- házig. Hope a fogadó lépcsőjén ült egy nagy tál cukorral az ölében. - Csokit vagy cselt! - kiáltották a fiúk. - Erőtápot a szuperhősöknek - mosolygott a nő, és feléjük nyújtotta a tálat. - Jól nézel ki - mondta Clare-nek. - És te ki vagy? X-Építész? - X-Ács. A szerszámövem mindig töltve van. - Azt hallottam. Beckett felnevetett, és vádlón Clare felé bökött az ujjával, de Hope már a következő csoportnak nyújtotta a tálat, és válaszolt a kérdésekre a fogadóval kapcsolatban. - Mindenki kérdezősködik - fordult vissza Becketthez. Amikor meg tudjátok mondani pontosan, mikor lesz kész, elkezdem fogadni a foglalásokat. - Majd kiszámoljuk. - Imádom ezt a hangulatot - sóhajtott fel a nő, és hátradőlt a széken. Nem tudtam pontosan, milyen lesz itt ülni, de nagyon szórakoztató nézni az
embereket csak az a baj, hogy alábecsültem a szükséges cukorkamennyiséget. - Hozhatsz a könyvesboltból - ajánlotta fel Clare. - Vagy Averytól. Nekünk mindig sok van. - Anya! - Liam megfeledkezett a saját szabályáról, amikor megrángatta Ciklon karját. - Menjünk, mielőtt az összes cukor elfogy. - Csak menj át az utca másik oldalára, ha kifogy a készleted! - kiáltott vissza a barátnőjének Clare, akit a gyerekei már továbbvonszoltak a járdán. - Nagyon jól szórakozom. - Beckett Clare-rel álldogálva nézte, ahogy a fiúk a következő tálhoz rohannak. - A gyerekekkel még jobb az egész. Annyira feltöltik az embert. - És később cukorkiütést kapnak. Nem tilthatom el őket az édességtől, ami azt jelenti, hogy estére teljesen felpörögnek, holnap pedig fáradtak lesznek az iskolában. A férfi átkarolta a nőt, miközben követték a gyerekeket a következő bolthoz. - Lazíts egy kicsit, Ciklon. Néha lehet kivételt tenni. Kéz a kézben haladtak tovább, utolérték a gyerekeket, aztán megint lemaradtak tőlük, amikor valaki megállította őket egy kis beszélgetésre. A levegő lehűlt, és a járdaszegély mellett száraz faleveleket kergetett a szél. - EI kellett volna hoznom a kabátjukat a kocsiból. - Fázol? Mert meg kell mondanom, nagyon forró látványt nyújtasz. A nő szexi mosollyal válaszolt a bókra. - Akkor megérte felvenni ezt a feszes szoknyát. Egyébként nem fázom, de Liam már kétszer tüsszögött. - Nem leszünk kint sokáig - nyugtatta meg Beckett. Már az utca másik oldalán haladtak visszafelé. - Igazad van, és a kosztüm alatt meleg póló van rajta. Mégis... - Elmondom, mit csinálunk, Szuperanyu. Bemegyünk a könyvesboltba, ott felmelegednek, én meg veszek nekik egy forró csokit. - Te jó ég, még több csokoládé? De azért jó ötlet. Amikor megálltak a könyvesbolt előtt, Sam Freemont egy szörnyálarcban, melegítőnadrágban és kapucnis felsőben szobrozott az utca másik oldalán. Jóleső izgalommal töltötte el, hogy észrevétlenül figyelheti Clare-t. Csokit vagy cselt? Nemsokára mindkettőt megkapja tőle. Nagyon helyes, hogy még itt időznek, gondolta, és továbbsétált a tömeggel a Main Streeten. Akkor is folytatta az útját, amikor a tömeg ritkulni kezdett, és felbukkantak az elővárosi házak. A verandákon égtek a lámpák, az idősebb gyerekek izgatottan rohangásztak és kiabáltak az udvarokon. Senki sem figyelt fel rá, ahogy a maszkban oldalgott a járdán. A láthatatlanság ereje szinte érzéki bizsergéssel töltötte el, de még nagyobb izgalom fogta el, ha arra gondolt, ami később fog történni. Addig ment, míg Clare házához nem ért. Ott egy gyors pillantást vetett maga köré, majd beosont a ház mellett álló fák árnyékába. Elég sokáig tanulmányozta a házat, hogy ismerje a gyenge pontjait. A kutyák zajongani kezdtek a hátsó kertben, de erre is fel volt készülve. Egy marék kutyakekszet dobott át a kerítésen.
A korcsok azonnal farkcsóválva falatozni kezdtek. Sam kiválasztott egy ablakot, és elővette a feszítővasat. Ócska kis ház, gondolta, amikor az ablak egy nyekkenéssel megadta magát. Ócska kis élet. Ennél sokkal többet tud ajánlani Clare-nek, és itt az ideje, hogy ezt ő is belássa. Eltette a szerszámot, és bemászott a házba. Gondosan becsukta maga mögött az ablakot. Nyolc órára a gyerekek már bejárták az egész környéket, és most mindnyájan a Vestában üldögéltek. Jóízűen falatoztak, és az anyjuk háromdarabos szabálya szerint csereberélték az édességeket. Beckett megevett egy Mars szeletet, egy Snickerst meg egy kis csomag Skittlest - és csak enyhe hányingere lett. A gyerekeket viszont keményebb fából faragták, mivel Liam már egy újabb darabért könyörgött. - Majd holnap - mondta Clare a csalódott kisfiúnak. Harry ugyanezt a választ kapta, amikor negyeddollárost kunyerált a videojátékokhoz. - Már ágyban kéne lennetek. - A nő Murphyre pillantott. A kisfiú mellette ült, és úgy nézett a harmadik, vagyis utolsó csokijára, mintha az élet értelme lenne elrejtve a csokoládé és a karamell közé. - Ideje indulni, Jégember. - Követlek hazafelé. - Ugyan már, Beckett. Már napok óta nem volt semmilyen incidens. Ráadásul most látom, hogy Alva és Joe is készülődik. Ha hazamennek, akkor lesz kíséretem. Az megfelel? - Rendben. A nő kicsúszott az asztal mögül. - Félreteszem a gumikukacokat - közölte Murphy komoly arccal. - Jól jönnek majd a szűkösebb napokon - bólintott Beckett. - Nem lesz szűkös nap. Csak holnapig őrzöm meg őket. Visszamegyünk majd a szállodába, hogy megint lássam a nénit? - Ha az anyukád megengedi. - Csak egy játékot akarok játszani - kesergett Harry. Beckett a duzzogó Farkas felé fordította a fejét. - Van egy ötletem. Mi lenne, ha hétvégén elmennénk a játékterembe, és órákon át semmi mást nem csinálnánk, csak játszanánk? - Jó! De ne szombaton, mert akkor van Tyler születésnapja. Mehetünk vasárnap? - Felőlem igen. Clare Joe-val jött vissza, aki megborzolta Liam haját. - Örömmel hazakísérjük ezeket a remek harcosokat. - Vasárnap megyünk a játékterembe - jelentette be Harry. Clare felvonta a szemöldökét. - Igen? Az asztal alatt Beckett megbökte Harry lábát. - Csak megbeszéltük, mint lehetőséget. - Lehet róla szó. De csak akkor, ha a három szuperhős most minden ellenkezés nélkül velem jön.
A csel bevált. A fiúk máris felpattantak, és az ajtó felé rohanva köszöntek el Averytól. Beckett kikísérte őket. - Holnap találkozunk. - A férfi megcsókolta a nőt. - Boldog halloweent. Clare megszorította Beckett kezét. - Ne egyél túl sok édességet. A férfi nézte őket, ahogy átvágnak az úton, majd elindulnak a parkoló felé. Szeretett volna velük menni. Nem csak azért, hogy lássa épségben hazaérni Clare-t, hanem hogy vele legyen, és együtt fektessék le a fiúkat. Tett is egy lépést a járdán, de aztán leállította magát. Ostobaság, gondolta. Clare sokkal hamarabb végez nélküle, mert a jelenléte megint felpezsdítené a fiúkat. Ráadásul valószínűleg fáradt, és egy kicsit egyedül akar lenni, miután letette a gyerekeket. Majd holnap találkoznak - legyen ennyi elég. De sajnos neki ez sem volt elég. Visszament az étterembe, és leült a bárpulthoz. Egye fene, megiszik egy sört. - Ma este jó nagy volt itt a pörgés - jegyezte meg, amikor Avery elé tette az üveget - Minden halloweenkor ez van. Nagyon jól éreztem magam, de a lábaim le akarnak szakadni. Nemsokára megyek is, és majd Dave zár be helyettem. - Nem iszol előbb egy sört? A nő elgondolkodott. - Nem bánom. - Levette a kötényét, töltött magának egy sört, megkerülte a pultot, és leült Beckett mellé. A poharát a férfi üvegéhez koccintotta. - Boldog halloweent. 20. Samnek különös elégtételt jelentett, hogy végigsétálhatott Clare üres házában, szabadon járhatott-kelhetett, és bemehetett bárhová. Szemügyre vette az asztalokon meg a polcokon elhelyezett fotókat, és elképzelte, hogy ő is rajtuk van. Nemsokára úgy is lesz. Csak végre négyszemközt kell lenniük és beszélniük egymással. Akkor a nő végre megérti, hogy mi jó neki, és beismeri, hogy hozzá tartozik. Egy igazi férfi elveszi, amit akar. Sokáig türelmes volt vele, talán túlságosan is türelmes, de most már itt az ideje, hogy a konok nőszemély belássa a helyzetet. - A leckék ma este kezdődnek - mondta, miközben felment a lépcsőn. Hihetetlen, hogy ebben a silány házikóban él, gondolta. Az anyja viskónak nevezné. Egy rozoga viskó egy ócska porfészekben. Majd ő változtat ezen. Besétált a fürdőszobába, és felsóhajtott, amikor meglátta a szűk helyiséget, az egyszerű, olcsó szanitereket. Neki a gardróbhelyisége is nagyobb. Tényleg szánalomra méltó, hogy beéri ennyivel. Bekukkantott a gyógyszeres szekrénybe, és elégedetten bólintott, amikor meglátta a fogamzásgátló tablettákat Nagyon helyes, hogy nem akarnak elkövetni egy olyan hibát, amit helyre kell hozni.
Elég baj, hogy van már három kölyke, akikkel bajlódhat, de egy elegáns bentlakásos iskola majd megoldja a dolgot. A szabadság megér ennyi anyagi áldozatot. Megvizsgálta és megszagolta az arckrémeket, testápolókat, majd úgy döntött, hogy az anyjának el kell vinnie Clare-t a wellness szalonjába. Ott kap egy alapos kezelést, és megtanul egy újabb leckét. Ha egy nő hozzá tartozik, akkor köteles mindig csúcsformában lenni, akár a nyilvánosság előtt jelenik meg vele, akár kettesben vannak. Ezzel a gondolattal lépett be a hálószobába. El kellett ismernie, hogy a szűkös lehetőségeihez képest megpróbálta csinossá varázsolni, és sikerült a legjobbat kihozni belőle. Milyen hálás lesz majd, ha a kezébe veszi a sorsát, és megmutatja neki, hogyan kell igazán jól élni! Vajon ebben az ágyban is hentergett Montgomery-vel? Majd erről is beszélni fognak. Ideje ezen a téren is kemény kézzel bánni vele, de azért majd megbocsát neki. A nők gyengék. Kinyitotta a ruhásszekrényt, végigsimította a ruhákat, a blúzokat. A legtöbbet látta már rajta, és most eszébe jutott, hogy nézett ki, miközben a járdán sétált, a boltban tolta a bevásárlókocsit, vagy a pult mögött állt abban a nevetséges könyvesboltban. Teljesen új ruhatárra lesz szüksége. Elképzelte, milyen izgatott lesz, és mennyire örül majd, amikor segít neki kiválasztani a megfelelő darabokat Vagy inkább nélküle kéne megvennie mindent, amíg Clare megszokja az új társadalmi helyzetét? Igen, az lenne a legjobb. Majd ő megtanítja neki, hogyan öltözzön. Kíváncsian odalépett a fehérneműs szekrényhez, kinyitotta a fiókokat, megérintette és tanulmányozta a ruhadarabokat. Egyértelmű, hogy a hálóingek terén is szüksége lesz az irányítására, és azt sem tudja, hogy mit kell hordania az új ruhái alatt. Egy nő mindig öltözzön stílusosan, még a meghitt pillanatokban is. Talált két holmit, ami egészen más volt, mint a többi - szexi és csábító. A szívverése felgyorsult, amikor megcirógatta az anyagot az ujjával, és elképzelte, hogy ebben pillantja majd meg a hálószobában. Aztán rájött, hogy Clare ezt nem neki szánta, hanem Montgomerynek mutogatta magát benne. Sam letépte a csipkét a fűzőről. Soha többé! Majd ráparancsol, hogy égesse el. Bocsánatot kell kérnie, és a tűzre dobni ezt a feslett öltözéket, amelyben Montgomery előtt illegette magát Ezentúl csak azt hordhatja, amit Ő vesz neki, és jobban teszi, ha hálás lesz érte. Olyan éktelen harag fogta el, hogy egy kicsit megkésve hallotta meg a kutyák ugatását. Csendben, nyugodtan becsukta a fiókot, és besurrant a szekrénybe. Néhány másodperccel azután, hogy meghallotta az ajtónyitást és a kölykök eszelős ordibálását, ahogy végigrohantak a házon, mint az őrültek. Őket is meg fogja zabolázni, bizonygatta magának. Nemsokára megtanulják, hogy ha jót akarnak maguknak, akkor az ő szabályai szerint kell élniük. Clare szuperhősei egy emberként rontottak a hátsó ajtóhoz, hogy beengedjék a kutyákat. Öt perc; gondolta, amikor elkezdődött az újabb hancúrozás. Ad nekik még öt percet, hogy lenyugodjanak, mielőtt lefekteti őket.
Nem csak ők lesznek fáradtak másnap a BoonsBoro-i általános iskolában. Biztosan minden gyerek a szokásosnál későbben fekszik le aznap este. A halloweeni édességeket tartalmazó zacskókat a pult legtávolabbi pontján tette le - nehogy elérjék a kíváncsi kutyák és a ravasz gyerekek. Már alig várta, hogy levegye a parókát, lehámozza magáról a jelmezt, és lemossa Ciklon sminkjét. De azért jó volt, gondolta. Egy darabig hagyta a gyerekeket beszélgetni és a kutyákkal játszani, aztán takarodót fújt. - Rendben, fiók. Ideje lefeküdni. . A szokásos nyafogás volt a válasz. A fiúk tiltakoztak, kifogásokat kerestek, és alkudozni próbáltak - de ellenállt nekik, méghozzá nem csak miattuk, hanem saját maga miatt is. Már nagyon vágyott a kényelmes pizsamájára, egy kis nyugalomra és talán egy nagy bögre teára meg egy könyvre. - Ezek szerint nem akartok vasárnap a játékterembe menni? - De igen! - Harry elszörnyedt pillantással nézett az anyjára. - A szófogadatlan fiúk nem mennek játékterembe. Vegyétek fel a pizsamátokat, és ma este még a szokásosnál is alaposabban mossátok meg a fogatokat. Gyerünk, hősök. Felterelte őket az emeletre, és egy pillanatra megállt az ajtajukban, hogy lássa, megcsinálják-e, amit mondott. - Ne hajigáljátok a jelmezeket a padlóra. Tegyetek vissza mindent a dobozba. Komolyan mondom. Én is megyek a pizsamámért. - A játékteremben is hordhatjuk a jelmezeinket? - érdeklődött Liam. - Majd meglátjuk. De most tegyétek el őket. Clare átment a saját szobájába, hogy levegye a parókát, és meglátta a képmását a tükörben. Önkéntelenül elmosolyodott. - Nos, nem vagyok egy Halle Berry, de azért nem rossz. Lehúzta a parókát, és hosszan felsóhajtott. Sam a szekrényben kuporgott, visszafojtott lélegzettel leskelődött a keskeny résen át, és hirtelen megriadt a saját tettétől. Egy pillanatra kijózanodott, és hevesebben kezdett verni a szíve. Betört a nő házába, mint egy tolvaj, és most a szekrényében rejtőzködik, mint egy... Erre nem is mert gondolni. Mi van, ha kinyitja a szekrényt? Mit mondjon neki? És mit csináljon? De hát ő hozta ebbe a szörnyű helyzetbe, és most.. A pillanat elmúlt, amikor a nő kihámozta magát abból a nevetséges jelmezből, és letolta a szűk szoknyát. A haja szabadon omlott a hátára, miközben összehajtogatta a szoknyát, és egy kis székre tette. Egy fehér melltartó volt rajta egy egyszerű fehér bugyival. Sam nem is gondolta volna, hogy az egyszerű fehér alsónemű ilyen izgató lehet. Tudom, mit akarok, emlékeztette magát. Elveszem, ami kell. Felnyúlt, hogy kinyissa a szekrényt. - Anya! Harry nem adja ide a fogkrémet! - Van elég mindenkinek. Mindjárt ott leszek. A fattyak! Sam lassan leengedte remegő kezét. Teljesen megfeledkezett róluk. Még egy kicsit türelmesnek kell lennie. Meg kell várnia, amíg lefekszenek. Várnia kell. Figyelnie kell.
Clare levette a bugyiját, bedobta a szennyesbe, és belebújt egy pamut pizsamanadrágba. Kikapcsolta a melltartóját, azt is kidobta, és felvett egy kifakult pólót. Aztán gyanús hangokat hallott, nem a fogmosás ismerős zajait, ezért kisietett a helyiségből, és menet közben magához vette a hajkeféjét. Harry és Liam abbahagyta a kardozást a fogkefével, Murphy sem utánozta tovább a becsapódó gránátok hangját, miközben a kutyák egyik labdáját dobálta a majdnem színültig megtöltött mosdóba. A kutyák izgatottan ugrándoztak a fiúra, mert el akarták kapni a csuromvizes labdát. - Már megmostam a fogam. - Murphy angyali mosollyal nézett az anyjára. - csak megmosom a labdát, mert csupa nyál. - Engedd le a vizet, Murphy. - Clare lehajolt Liamhoz. - Nyisd ki a szád. A nő megszimatolta a kisfiú száját, és megérezte a rágógumi ízű fogkrém jellegzetes illatát. - Mehetsz az ágyba. Harry. Harry elhúzta a száját, de ő is lehelt egy nagyot. - Te is rendben vagy. Irány az ágy. Felkapott egy törülközőt, és Murphy felé fordult. - A labda már tiszta - közölte a kisfiú. - Persze. A pizsamád meg csupa víz. - Clare félretette a hajkefét, lehúzta a nedves felsőt Murphyről, megtörölte a kezét, a karját, az édes kis mellkasát. - Nyisd ki a szád. - Nagyon jól megmostam. - A kisfiú kitátotta a száját, és nagyot sóhajtott, hogy bebizonyítsa az igazát. - Ügyes vagy. Vegyél fel egy másik pizsama-felsőt. - Az alsót is ki kell cserélnem, mert akkor nem illenek össze. - Murphy... - A nő elfojtotta a türelmetlenséget. Két perc, és már alszanak, gondolta. - Hát persze. De igyekezz. Ugyanazzal a törülközővel szárazra törölte a mosdó körüli pultot meg a padlót, aztán a zuhanyfüggöny rúdjára akasztotta, hogy kiszáradjon, mielőtt bedobja a szennyesbe. Amikor bement a fiúk szobájába, észrevette, hogy Murphy a kutya fekhelyén kuporog Yodával, Ben pedig Harry takarója alatt ficánkol. Liam a saját ágyán hevert, és álmos pillantásán látszott, hogy a következő pillanatban el fog aludni. - Murphy, nem aludhatsz a kutya ágyában. - De szegény olyan magányos. - Nem lesz magányos. Ben vele alszik. - De anya! - Harry magához ölelte a kutyát, és Clare-nek eszébe jutott, hogy hányszor hallotta aznap ezt a két szót. - Nem aludhat az emeletes ágyon, Harry. Leesik, vagy megpróbál leugrani, és összetöri magát Ugye, te sem akarod, hogy baja essen? Add ide a kutyát! Késő van. Sikerült lecibálnia a kutyát az ágyról, és betenni a fekhelyére, ahol Murphy horkolást színlelve, összegömbölyödve feküdt Yodával. ~ Szó sem lehet róla. - Clare felrántotta Murphyt, és benyomta az emeletes ágy alsó részébe. - Maradsz! - parancsolt a kutyákra, és megcsókolta Murphyt, Liamot és Harryt. - És ez a fiúkra is vonatkozik, nem csak a kutyákra. Jó éjszakát! Félúton járt az ajtó felé, amikor meghallotta a kutya-
körmök jellegzetes kopogását a padlón, aztán Murphy elfojtott kacagását. A kutyák valószínűleg bemásztak az ágyába. A komoly fegyelmezést majd holnap kezdem, ígérte magának. Eszébe jutott, hogy a hajkefét a fürdőszobában hagyta, ezért visszament oda, és kikefélte a haját. Ha lemosta magáról a sminket, készít egy jó meleg teát. Még egyszer megnézi a fiúkat, aztán ő is lepihenhet. Meg kéne írnia a bolt következő hírlevelét, de túlságosan fáradt volt hozzá. Majd holnap korán reggel nekilát. Átment a hálószobán, a saját kis fürdőszobája felé, és valami mozgást látott a szeme sarkából. Megfordult. A hajkefe nagy csattanással a padlóra esett, amikor Sam előlépett a hálószobaajtó mögül. - Jobb, ha most csendben maradsz. - A férfi könnyedén, mosolyogva beszélt. - Nem kéne felébreszteni a fiaidat. Még a végén bajuk esik. A Vestában Beckett a sörét kortyolgatta. Jólesett egy kicsit lazítani és Averyvel társalogni mindenféle apróságról, ami az eszükbe jutott. - Átmész Chuck és Lisa partijára? - érdeklődött a nő. Néhány sarokkal odébb van, gondolta Beckett. Sok barátjával és a két bátyjával is találkozhatna. - Inkább kihagyom. - Értem. Nem akarsz a barátnőd nélkül bulizni. - Lehet. És neked mi a kifogásod? - Úgy terveztem, hogy átmegyek, de a lábaim nem bírják. Mi a baj velünk, Beck? Azelőtt mindig készen álltunk a bulizásra. - Igazad van. Megmondom, mit csináljunk, Avery. Te leszel a partnerem, és átmegyünk egy órára. Buffynak és X-Ácsnak meg kell őriznie a jó hírét. - Nem tudnátok ketten odavinni? - panaszkodott Avery, amikor Hope is felbukkant mellettük. - Reméltem, hogy még itt talállak. - Mi a baj? - kérdezte Beckett. - Nem tudok bejutni a fogadóba. A kulcsom egyszerűen nem nyitja azt az átkozott zárat, és az emeleten villódznak a fények. Meg akartam nézni, hogy nincs-e valami elektromos hiba, de nem tudom kinyitni az ajtót. A férfi felállt a székről, és kinézett az étterem üvegajtaján. Az Elizabeth & Darcy lakosztályába vezető erkélyajtók üvege úgy villogott, mintha odabent villámok cikáznának. - Néhány napja nincs valami jó kedvében. – Hope felvont szemöldöke láttán Beckett vállat vont. – Csak mondtam. Megyek és megnézem. - Veled tartok. Dühit ez a kulcs dolog, hiszen néhány órája még működött. - Várjatok! – Avery utánuk futott. – Én vagyok a vámpírok réme, nem emlékeztek? - Szerintem a fogadóban nem fogsz vámpírokkal találkozni – jegyezte meg Beckett, miközben átmentek az út másik oldalára. - Az ember sosem tudhatja. Ráadásul a vámpírok réme könnyedén elbánik a feldühödött kísértetekkel is. Beckett elővette a kulcsait, és a kezében csörgette őket, miközben végigsiettek a járdán, és befordultak az épület hátsó bejáratához.
- Nem próbálnád meg az enyémet? – Hope átnyújtotta a saját kulcsát a férfinak. Beckett a zárba csúsztatta, és megfordította. Aztán Hope-ra pillantott, amikor a zár halkan kattant egyet, és az ajtó simán kinyílt. - Mondtam, hogy öt perce még egyáltalán nem működött. Ha a kísérteted játszadozik velem, akkor nem tudom, mivel haragítottam magamra. - Mondtam már. – Beckett felkapcsolta a recepció világítását. - - Néhány napja nincs túl jó kedvében. Abban a pillanatban elkezdett villogni a lámpa, amit felkapcsolt. Fent egy ajtó bevágódott, akkora csattanással, mint egy puskalövés. - Tényleg nyűgösnek tűnik - morogta Avery. - Megnézem, mi folyik odafent. Maradjatok itt. - Még mit nem. - De Avery megragadta Hope kezét, miközben követték Beckettet a lépcsőn. - Talán ez olyan halloweenféle dolog. Így ünnepli a napot. - Nekem nem úgy tűnik, mintha ünnepelne - állapította meg Hope. - Azt hiszem, az utóbbi napokban kicsit szomorú - magyarázta Beckett. Amikor közelebb értek, az E & D teraszára vezető ajtó kicsapódott. Odabent a lámpák úgy villogtak, mint egy diszkóban. - Talán dühös. - Lehet, hogy szellemirtókra lesz szükségünk - suttogta Avery. - Rendben van, Lizzy. Hagyd abba! - Beckett ingerülten felemelte a hangját, és belépett a lakosztályba. Abban a pillanatban gomolygó pára csapódott ki a fürdőszobából. - Mi a fene van veled? Nem tetszik a csempe mintája vagy a kád? Menj át egy másik szobába. - Beckett. - Hope a férfi karjára tette a kezét, és erősen megszorította. Nézd a tükröt - suttogta remegő hangon. A párafelhőn át betűk jelentek meg, mintha valaki az ujjával írna a homályos üvegre. - "Segíts" - olvasta a férfi. - Lizzy, ha bajban vagy... - Elhallgatott, mert az írás folytatódott. Segíts Clare-nek Siess! - Istenem! - Avery azonnal sarkon fordult, és futni kezdett, de Beckett elszáguldott mellette. - Hívd a zsarukat. Hívd a fivéreimet. Mondd meg nekik, hogy menjenek Clare-hez. - Hívom a rendőrséget - Avery futás közben nyomogatta a telefonja gombjait. - Én meg szólok Owennek. És veled megyünk. Ne sikolts, parancsolt magára Clare. A fiúk meghallanák, és bejönnének a szobájába. Azt nem kockáztathatja meg. - Betörtél a házamba. - Nem adtál nekem más választást Ideje, hogy négyszemközt elbeszélgessünk, és végre megértsd, hogyan lesznek mostantól a dolgok. Ülj le, kérlek. - Nem akarok leülni.
- Azt mondtam, hogy ülj le! Első lecke: mindig azt teszed, amit mondok. A nő leült az ágy szélére. - Hibát követtél el, Sam, amikor betörtél a házamba. Ha most távozol, akkor annyiban hagyom, és csak hibának tartom. - Nem. Te követtél el hibát, amikor rám uszítottad a zsarukat. - A férfi feltartotta a kezét. - Rendben, fátylat rá. De meg kell tanulnod, hogy tisztelned kell engem. Sohasem feledkezhetsz meg arról, hogy ki vagyok. - Tudom, hogy ki vagy. - Én pedig tudom, hogy kevés az önbizalmad. Tudom, hogy ezért játszottad meg a megközelíthetetlent, és hagytad, hogy küzdjek érted. Nem adtam elég időt, amikor visszajöttél? Milyen belátó és türelmes voltam veled azok után, amibe belekeveredtél. Megszöktél azzal a Clint Brewsterrel. - Clint a férjem volt. - De most halott, nem? Itt hagyott téged két fattyúval meg eggyel a hasadban, úgyhogy kénytelen voltál visszakúszni ebbe a porfészekbe. A haragja felülkerekedett a félelmén, de Clare elfojtotta magában. Ha gorombáskodik vele, Sam még bántalmazhatja is. A jó ég tudja, mit művelne a fiaival, ha nem tudja idejében leállítani. - Hazajöttem. A szüleim itt laknak, és... - Soha nem kellett volna elmenned innen. De ez már késő bánat. Te kezdtél ki velem, Clare. - Én? Hogyan? - Azt hiszed, nem tudom, miért mosolyogtál rám mindig olyan kedvesen? Miért nem voltál hajlandó eljönni velem vacsorázni? Még autókázni sem tudtalak elcsalni, pedig láttam, hogy nézel rám. Nem voltam elég udvarias? Nem? A férfi már majdnem kiabált, ezért a nő gyorsan bólintott. - Kérlek, ne ébreszd fel a gyerekeket. - Akkor végre figyelj rám. Szeretném befejezni ezt a játékot. Tovább nem ingerelhetsz, Clare. Montgomeryt használtad fel, hogy féltékennyé tegyél, és ez nem méltó hozzád. Nem akarom, hogy még egyszer szóba állj vele. Világos? - Igen. - Jó. Most pedig... - Mindjárt felhívom, és véget vetek ennek. - A nő felállt, és elindult az ajtó felé. A férfi megragadta a karját, és visszarántotta. - Mondtam, hogy nem beszélhetsz vele. Ülj le, amíg mást nem mondok. - Elnézést. - A nő lehajolt, felvette a hajkefét, és magával vitte az ágyhoz. Ez lesz a fegyverem? Szánalmas, gondolta kétségbeesetten. - Így már jobb. - A férfi sóhajtott, és megint elmosolyodott. - Sokkal jobb. Most pedig megmondom, mit fogunk csinálni. Becsomagolsz egy táskába, nem lesz sok ruhára szükséged. Majd én mindenből újat veszek neked, de ma még kellenek a legszükségesebb ruhák meg egyéb holmik. Elmegyünk egy kis kirándulásra, csak te meg én. Kiveszünk néhány napot. Már lefoglaltam egy villát az egyik kedvenc nyaralóhelyemen. Ott ismernek engem, úgyhogy készülj fel arra, hogy fejedelmi ellátásban lesz részed.
A nő elszörnyedve nézte a férfi ismerős, visszataszító vigyorát és ellenszenves kacsintását. - Majd meglátod, milyen sokat tudok adni neked, Clare. Csak annyit kell tenned, hogy azt csinálod, amit mondok, jól viselkedsz, és megadod nekem, amire már mindketten olyan régen vágyunk. - Remekül hangzik. Intézkednem kell, hogy valaki vigyázzon a gyerekekre. Felhívom az anyámat, és ő majd... - A gyerekek! Mindig azok az átkozott kölykök! - A férfi arca vörös lett a méregtől. - Elegem van már abból, hogy mindig a gyerekeidet emlegeted. Most alszanak, nem? Biztonságban vannak az ágyukban az undorító kutyáikkal együtt. Ha odaérünk a nyaralóba, felhívom az anyámat, és majd ő kerít valakit, aki vigyáz rájuk. Van egy remek bentlakásos iskola New York állam északi részén. Mihelyt lehet, beíratjuk őket. Majd megtanulod, hogy senkit sem helyezhetsz elém. Nem vagyok szűkmarkú, és kifizetem egy idegen férfi fattyainak a tandíját, de nem tűröm, hogy ők fontosabbak legyenek nálam. Megértetted? - Tökéletesen. Most csomagoljak? - Igen. Majd megtanítalak arra, hogy milyen ruhák illenek hozzád. - A férfi hangsúlya megváltozott, és atyáskodóan leereszkedő lett. - Nem kell szégyenkezned a mostani ruhatárad miatt. Majd elviszlek vásárolni. Rengeteg időd lesz, hogy jól érezd magad, velem legyél, és azt az életet éld, amit én adok neked. Végre a gyerekeid meg a nevetséges kis könyvesboltod nélkül, amik csak akadályoznak minket. A nő lassan talpra állt. A félelem eltűnt, és már csak a harag lobogott a lelkében. Magában imádkozott, hogy ne látszódjon rajta. Még hogy egyedül hagyja a gyerekeit? Inkább látja Samet a pokolban. - Meg szeretném köszönni neked. - Lesütötte a szemét, és remélte, hogy alázatosnak tűnik, miközben lassan egy lépést tett a férfi felé. - Annyira öszsze voltam zavarodva, és nem láttam tisztán. De most már mindent értek. Clare felemelte a fejét, és a férfi szemébe nézett. Teljes erőből meglendítette a hajkefét, és belevágta a vigyorgó arcba. A férfi szájából ömleni kezdett a vér, ő pedig gyorsan az ajtó felé iramodott. Csak arra tudott gondolni, hogy a fiaihoz menjen, és biztonságba helyezze őket. A keze már a kilincsen volt, amikor a férfi hátulról megragadta, és visszarántotta. Megint feltámadt benne a félelem, ahogy a véres arcú, felbőszült férfi a padlóra teperte. Rúgkapált, és próbálta megkarmolni a szemét, de a férfi akkorát csapott a kezére, hogy csillagokat látott. - Átkozott szuka! - Sam visszakézből pofon vágta, és Clare arcába éles fájdalom hasított. - Nézd, mit tettél! Nézd, mit tettél velem. Én mindent megadok neked, és te nem hallgatsz a jó szóra. Majd most megtanulod a rendet. Le akarta tépni róla a pólót, de Clare végigszántott az arcán a körmeivel. Sam hátrahőkölt. Döbbenten tágra nyitotta a szemét, és az arca csupa vér volt. Clare a padlón gurulva próbálta magát kiszabadítani, és észre sem vette, hogy a férfi súlya hirtelen felemelkedik róla. Az ajtó felé kúszott, zihálva talpra akart állni, hogy a fiaihoz fusson. Ekkor valaki átkarolta.
- Clare! Clare! - Avery addig szorította, amíg Clare abbahagyta a vergődést - Most már minden rendben van. - A gyerekeim! - Halkan, mert felébrednek. Hope már megnézte őket, és alszanak. Csitt. - De oda kell... - Végre felfogta a szavak értelmét, és Averyre támaszkodva hátranézett. Sam a padlón hevert az ágya lábánál, Beckett lovagló ülésben ült rajta, és az ökle újra meg újra lecsapott a már amúgy is véres arcra. - Istenem. Ó, édes istenem. - Clare szédelegve lábra állt, és Hope is segített Averynek megtámasztani. Néhány másodperc múlva Owen és Ryder rontott be a helyiségbe, de Ryder megragadta Owen karját, amikor az Becketthez akart lépni. - Le kell szednünk róla. Ryder vállat vont. - Adjunk még neki egy percet. - Az ég szerelmére, Ry! Hope felháborodott pillantást vetett Ryderre, míg Owen csak megcsóválta a fejét. - Hagyd abba, Beck. Hagyd már abba! Segíts, Ryder, mielőtt megöli ezt a nyomorult férget. Ketten is alig tudták leszedni Beckettet Samről. A férfi Clare-re pillantott, és azonnal megfeledkezett az áldozatáról. - Bántott a gazember! - Odalépett hozzá, és gyengéden megcirógatta az arcán a zúzódásokat - Bántott téged. - Én komolyabb sérülést okoztam neki. Aztán pedig te... Beckett... - A nő most már remegve hozzábújt. - Istenem, Beckett. - Itt vannak a rendőrök. - Hope kinézett az ablakon, amikor meghallotta a szirénák hangját. - Lemegyek, és megkérem őket, hogy ha lehet, maradjanak csendben, nehogy felébresszék a gyerekeket. És közlöm velük, hogy szükség lesz egy mentőautóra is. Az eszméletlen, összevert Samre pillantott. - De az nem olyan sürgős. Észrevette Ryder elismerő vigyorát, mielőtt kisietett a helyiségből. - Leviszlek innen, minél távolabb tőle. - Beckett a karjába kapta Clare-t. - Majd lent elmeséled, hogy mi történt. A nő bólintott, és a fejét a férfi vállára hajtotta, hátha akkor nem forog vele a szoba. - Avery... - Megint megnézem őket. Ne aggódj. - Azt mondta, hogy ma este elmegyünk innen - súgta Clare lefelé menet Beckettnek. - Elmegyünk néhány napra, és csak úgy itt hagyjuk a gyerekeket. Aztán beíratja őket egy bentlakásos iskolába, mert útban vannak neki. - Egy ujjal sem fog hozzád érni, és a fiúkhoz sem. Soha többé. - Azt mondta, hogy csomagoljak be néhány holmit. Akkor ütöttem meg a hajkefével. Olyan erősen, ahogy csak tudtam. Azt hiszem, kivertem az egyik fogát. - Odafent van - mondta Beckett Charlie Reedemek, amikor elhaladtak mellette a lépcső aljánál. - Tehát egy hajkefével megütötted?
- Nem volt nálam semmi más. - Dehogynem. - A férfi magához szorította a nőt. - A bátorságod. Beckett mellette ült, amíg Clare elmondta a tanúvallomását, és egy pillantásra sem méltatta Samet, akit egy kerekes hordágyhoz bilincselve szállítottak el. Hope teát hozott nekik, az egyik mentős pedig ellátta Beckett felhasadt öklét. A rendőrök megtalálták a felfeszített ablakot, és lefényképezték. Ryder kiment a szerszámaiért, hogy megjavítsa. Miután a rendőrség távozott, Avery kijött a konyhából. - Csináltam egy kis levest Ha ideges vagyok, mindig főzni kezdek, ezért most egyetek levest. A konyhában mindenkinek töltött a tányérjába, és Ryder azonnal le is ült az egyik székre. - Most, hogy a törvény képviselői távoztak, bökd ki végre, amit eddig elsumákoltál. Honnan tudtad, hogy Clare bajban van? - Lizzy-től. - Beckett megfogta Clare kezét, és elmesélte a történetet. - Ahhoz képest elég okos nő, hogy már rég halott - jegyezte meg Ryder, Hope-ra pillantva. - A fogadósnak meggyűlik majd vele a baja. - A fogadósnak van neve - közölte Hope. - Tudom. - Hope-pal itt maradunk ma éjjel. - Avery Owen elé tett egy tányér levest. Nem tudnék aludni, ha hazamennék, tehát jobb, ha itt maradunk. - Örülök neki - sóhajtott fel Clare. - Tehát Elizabeth közölte veled, hogy bajban vagyok, és ezért jöttél ide? - Megfordította a kezét, és összekulcsolta az ujjait Beckett-tel. - Mind idejöttetek. Azt hiszem, ez sokkal hatásosabb egy hajkefénél. Beckett csak akkor ment el, amikor Clare elaludt. A teherautójába dobta Harry pókemberes hálózsákját, mielőtt elhajtott a fogadóba. A hálózsákot leterítette az E & D padlójára. - Clare jól van. Nem lett semmi baja, hála neked. Sam egy kicsit bántotta, de sokkal szörnyűbb dolgot is művelt volna, ha nem tudatod velünk, mi történt. Leült, levette a bakancsát. - Sam kórházban van, őrizetben. Mihelyt az orvosok összefoltozzák, börtönbe kerül. Valamelyikünk eltörte az állkapcsát, vagy Clare a hajkeféjével, vagy én. Elveszítette az eszméletét, és kitört két foga. Az orra is eltörött. Szerintem kevéssel megúszta. Kimerü1ten elnyúlt a hálózsákban. - Úgy gondoltam, ma itt alszom, ha nem bánod. Talán te is örülsz a társaságnak, és most nincs kedvem hazamenni. Én vagyok az első szállóvendég a BoonsBoro Innben. Mármint, aki él. A mennyezetet nézve feküdt a padlón. Érezte, hogy a sajgó öklét megsimogatja egy hűvös fuvallat, és a fürdőszobában elaludt a villany, amit elfelejtett leoltani. - Köszönöm. Jó éjt. - Beckett lehunyta a szemét, és elaludt. Vasárnap reggel Beckett ragaszkodott ahhoz, hogy a gyerekek és a kutyák szálljanak be a furgonba.
- Úgy volt, hogy a játékterembe megyünk - emlékeztette Harry. - Azt mondtad. - Igen, ma délután. De először meg akarok nektek mutatni valamit. Nincs messze. - Ez biztosan egy titok. Beckett Clare-re nézett. A nő egy kis sminkkel próbálta leplezni a zúzódásokat az arcán, de tudta, hogy a fiúk látták a sebeit. Azt is tudta, hogy elmondta nekik az igazat, ha nem is minden részletet. Kihajtott a városból, hallgatta, ahogy Liam és Harry civakodik, Murphy pedig énekel a kutyáknak, akik már megtanulták, hogyan kell éles hangú vonyítással kísérni a dallamot. Ez teljesen normális, gondolta. Minden helyénvalónak tűnt, mégis zúzódások voltak Clare arcán. - Elvihetem őket a játékterembe, ha te inkább otthon akarsz maradni pihenni. ~ Beckett, nincs semmi bajom. Néhányszor megütött. Fájt, és nagyon megijedtem, de csak ennyi történt. És már vége van. - A nő halkan beszélt, hogy a szavait elnyomja a rádióban szóló zene. Beckett nem hitte, hogy ennek bármikor vége lesz. Nem teljesen. - Hope beszélt az egyik barátnőjével, aki pszichiáter Washingtonban - folytatta Clare. - Nem beszélt Sammel, és nem is vizsgálta meg, de azt mondta, hogy ez tipikus leskelődő viselkedés, egy kis önimádattal ötvözve. Én lettem a mániája, és meg volt győződve arról, hogy én is vele akarok lenni, és csak incselkedek vele. És a gyerekek is az utunkba álltak. Amíg nem jártam senkivel, kordában tudta tartani a megszállottságát, de a veled való kapcsolat egyfajta pszichológiai törést okozott nála. Ettől teljesen elveszítette a józan ítélőképességét. Most börtönbe megy, és segítséget fog kapni. Engem nem érdekel, hogy mi lesz vele, de ezt hallottam. - Az a lényeg, hogy legyen rács mögött, és viseljen rabruhát. Ha segítenek neki, azt is a börtönben tegyék. - Egyetértek. - A nő kinézett a kocsi ablakán. - Az anyád nem errefelé lakik? - Nem messze innen. De nem oda megyünk, mert gondolom, már eleged van az ápolgatásból meg a szörnyülködésből. - Hála az égnek. Tegnap éppen elég volt elviselni a barátaim, a családom, a szomszédok és a rendőrök kitüntetett figyelmét. Ma szeretnék megint normális és unalmas lenni. A férfi befordult egy kavicsokkal felszórt útra, és felment egy enyhe emelkedőn. - Ryder arrafelé lakik, Owen pedig ott - mutatott a másik két út felé. - Nem túl messze, de nem is túl közel. Megállt egy félig kész ház előtt. - Nyolc hektár szabad terület és egy kis patak a ház mögött. Illetve majd ház lesz, ha elkészül. - Ez a te helyed? Milyen gyönyörű, Beckett! Ostobaság lenne nem befejezni. Miért nem költözöl ide? - Talán igazad van.
A gyerekek és a kutyák kiugrottak a kocsiból. Rengeteg helyük van a rohangálásra, gondolta Beckett. Már tudta, hol lesz az udvar az árnyat adó fákkal, hol lesz a nagy kert.. Meg még sok minden, ami a tervekben állt. - Ez a sok fa meg minden a tiéd? - kérdezte Harry. - Itt kempingezhetnénk. Lehet? - Azt hiszem, igen. - Álljon meg a menet! - Clare felemelte a kezét. - Nem vagyok hajlandó kempingezni! - Ki kérdezett téged? - Beckett kikapta Harry kezéből a labdát, és elhajította, mire a kétlábú és négylábú gyerekek utána iramodtak. - Ez a tökéletes kikapcsolódás - mondta Clare, körbejárva a füves területet. - Jobb mindennél. Gyönyörű és nyugodt hely. Meg kell mutatnod a házat, és elmesélned, hogy milyen lesz, ha befejezed. A férfi megfogta a kezét, hogy még ne induljon el oda. - Múlt héten kijöttem ide néhányszor, megnéztem, mit kezdtem el, és mit fejeztem be. Aztán megkérdeztem magamtól, hogy miért nem fejeztem még be az építkezést. Pedig szeretem ezt a helyet, és tudom, hogy csodás lesz majd. - Persze. Nekem is nagyon tetszik. A férfi hirtelen a nő szemébe nézett. - Reméltem, így van. mert rájöttem, hogy miért nem fejeztem be, és mire vártam eddig. Rád vártam, Clare. A gyerekekre. Ránk. És magunknak akarom befejezni. A nő keze elernyedt a férfi kezében. - Beckett.. - Megváltoztathatom a terveket, hozzáadhatok még néhány hálószobát meg egy játékszobát. A férfi szabad kezével a ház felé intett, miközben az őszi falevelek pörögtek körülöttük a levegőben. - Azt a területet lebetonozom, hogy kerékpározhassanak, és talán felteszek egy kosárpalánkot is. A gyerekeknek meg a kutyáknak több hely kell. Szeretnék több helyet adni nekik. Mindent meg akarok adni neked, csak mondd, hogy mit kérsz. Akarlak téged, Clare. Titeket. Most pedig meg szeretném kérdezni, hogy... - A férfi hirtelen elhallgatott, és a fejéhez kapott. - A pokolba! Várj egy kicsit. - Tessék? - A nő szája tátva maradt a meglepetéstől. - Beckett.. - Bocsánat, csak egy perc és visszajövök. - A férfi a fiúkhoz sietett, akik botokat hajigáltak a kutyáknak. - Harry! - kiáltotta. - Összerágják őket. Nézd, minden botot szétrágnak. - Harry, ígértem neked valamit Azt mondtam, hogy előbb veled beszélek, ha feleségül akarom kérni az anyukádat. Szeretném tudni, hogy beleegyezele. Harry a botot nézte, míg a testvérei mellette álltak, és Beckettet bámulták. - Miért akarod feleségül venni? - Mert szeretem. Nagyon szeretem őt, Harry. Titeket is szeretlek, és azt akarom, hogy egy család legyünk. - A rossz bácsi bántotta őt - szólalt meg Murphy. - De te eljöttél, és anyuval együtt legyőztétek. Aztán börtönbe vitték.
- Igen, és már nem kell aggódnotok emiatt - Az ágyában fogsz aludni? - érdeklődött Liam. - Az is benne van a dologban. - Néha mi is ott akarunk aludni, ha vihar van, vagy rosszat álmodunk. - Akkor egy nagy ágyra lesz szükségünk. A férfi megvárta, míg a fiúk összenéznek. Tudta, hogy ez a testvérek szavak nélküli nyelve. - Oké, ha ő is akarja. - Köszönöm. - Beckett kezet rázott Harry-vel, aztán mindnyájukat magához ölelte. - Köszönöm. Kívánjatok jó szerencsét. - Jó szerencsét! - kiáltotta Murphy. Ha nem lett volna olyan ideges, Beckett egész úton nevetett volna, amíg visszaér Clare-hez. - Mi volt az? - Férfias beszélgetés. - Igazán nem értelek, Beckett. Elkezdesz beszélni a hálószobákról meg lebetonozott udvarról, aztán fogod magad, és elsétálsz egy kis férfias beszélgetésre? - Addig nem fejezhettem be, amíg nem beszéltem Harry-vel. Megegyeztünk, és a férfiak mindig betartják a szavukat - Ez dicséretes, de... - Meg kellett szereznem a beleegyezését, mielőtt feleségül kérlek. Azt mondta, hogy rendben van, ha te is akarod. Kérlek, akard! Ne hagyj leégni a fiúk előtt. A nő a haját igazgatta, de most megállt a keze a levegőben. - A nyolcéves fiam áldását kérted? - Igen. Ő a legidősebb. - Értem. - A nő elfordult. - Látom, mindent elrontottam. Szeretlek téged, Clare. Ezzel kellett volna kezdenem. Istenem, de béna vagyok! Szeretlek, mindig is szerettelek, de most egészen másképp, mint azelőtt. Most annyira erős és felelősségteljes ez az érzés. Olyannak szeretlek, amilyen most vagy. És tudnod kell, hogy a fiúkat is szeretem. - Tudom. - A nő egy pillanatra a fák csupasz ágaira nézett, de alig látott valamit a könnyeitől. - Akkor is szeretnélek, ha nem így lenne, mert a szerelem ilyen. De csak akkor mehetek hozzád feleségül, ha tudom, hogy jó leszel hozzájuk. Szeretlek, Beckett. - Clare már száraz szemmel fordult vissza a férfihoz. - Hoztál nekik kutyákat, pedig nem is akartam, és annyira el voltál foglalva a rábeszéléssel, hogy észre sem vetted, mennyire odavagyok érted. Minden kétség és fenntartás nélkül szeretlek téged, Beckett. És ezért örömmel feleségül megyek hozzád. - A nő átölelte Beckett nyakát. - Fogalmad sincs róla, hogy mit vállalsz magadra. - Dehogynem. - Majd meglátjuk, mert.. Mi az a zsebedben? De most nehogy megint itt hagyjál. - Jaj, elfelejtettem. - A férfi elővett egy kis tasakot. - Vettem neked egy új hajkefét. A nő egy pillanatig csak bámult maga elé, majd két kézzel megfogta a férfi arcát.
- Miért nem lepődöm meg? A férfi felkapta, megpörgette a nőt, aztán magához ölelte, és a háta mögött a fiúk felé intett a feltartott hüvelykujjával. Clare fiai - most már az ő fiai is - üdvrivalgásban törtek ki, és futni kezdek feléjük, nyomukban a vidáman csaholó kutyákkal.
