NORA ROBERTS
Az ELSŐ ÉS UTOLSÓ A BOONSBORO INN TRILÓGIA MÁSODIK KÖTETE
1.
A régi fogadó kőből és téglából épült falai ragyogtak a holdfényben. Az ezüstszínű sugarak megcsillantak a vadonatúj korlátokon és az ereszcsatornákon. A régi és az új, a múlt és a jelen ötvöződött a hatalmas épületben, mint egy hosszú, boldog házasságban. A sötét homlokzat még őrizte titkait a decemberi éjszakában, de néhány hét múlva már itt is világítani fognak az ablakok, akárcsak a többi lakásban BoonsBoro főutcáján. Owen Montgomery a teherautó volánja mögött ült, és várta, hogy zöldre váltson a lámpa. Közben végignézett az ünnepi díszbe öltözött Main Streeten. Az üzletek és a lakások ablakában karácsonyi fények ragyogtak. Jobbra, az egyik emeleti apartman ablakában egy színes fenyőfa pompázott. A leendő fogadósuk ideiglenes rezidenciája hűen tükrözte a stílusát. Precíz elegancia, gondolta Owen. Jövő karácsonykor már a BoonsBoro Innt is fényfüzérek díszítik majd, és Hope Beaumont a másodikon lévő apartmanja ablaka előtt fogja elhelyezni a feldíszített karácsonyfát. Owen balra nézett. Avery MacTavish, a Vesta pizzéria tulajdonosa is szépen kidekorálta az étterem utcára néző teraszát. A pizzázó feletti lakás korábban Owen öccséé, Becketté volt, de most már Avery lakott benne. Az egyik ablakban ott is egy karácsonyfa fényei ragyogtak, de a többi ugyanúgy sötéten, mint a fogadó ablakai. Avery biztosan dolgozik ma este, gondolta Owen, amikor mozgást látott az étteremben. Kicsit előrehajolt az ülésen, hogy meggyőződjön róla, de Avery éppen nem állt a pult mögött. Aztán a lámpa zöldre váltott, és a férfi befordult a St. Paul Streetre, majd bekanyarodott a fogadó mögött lévő parkolóba. Egy pillanatig még üldögélt a teherautóban. Átsétálhatna a Vestába, kérhetne egy szelet pizzát meg egy sört, és ott időzhetne zárásig. Ráérne utána körülnézni a fogadóban. Egyébként sem lenne szükséges bejárnia a helyszínt, emlékeztette magát csak a kíváncsiság hajtotta, hogy megnézze, mit végeztek aznap a fivérei meg a munkások. Egész nap másfele járt, megbeszéléseken vett részt, a Montgomery családi vállalkozás egyéb ügyeit intézte, és már alig várta, hogy visszajöhessen. . A Vesta elég forgalmasnak tűnt, pedig már csak félóráig van nyitva. Nem mintha Avery kirúgná záráskor - legalábbis nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy leülne mellé, és meginna vele egy sört. Csábító gondolat. De jobban teszi, ha gyorsan végigjárja a fogadót, aztán minél előbb hazamegy. Másnap reggel hétkor kezdenek, és kemény munka vár rá. Kiszállt a teherautóból, és elővette az épület kulcsait. Magas, vékony alakján fázósan összehúzta a dzsekit, miközben végigsietett az udvar kőfala mentén, és az előcsarnok ajtaja felé igyekezett. A kulcsain különböző színű jelek voltak, és a fivérei ezért sokat gúnyolták, de ő hatékonynak találta a színkódos módszert. Másodperceken belül megszabadult a hidegtől, és belépett az épületbe. Felkapcsolta a világítást, aztán csak állt, és mosolyogva nézett maga elé.
A szőnyeget utánzó dekoratív kőpadló remekül kihangsúlyozta a falak lágy színét és a világos faburkolatot Beckettnek igaza volt, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy az egyik falat hagyják csupaszon, mert a régi téglák a helyiség ékességei lettek. Az anyja által választott csillár pedig igazi telitalálat volt. Nem túl feltűnő, kicsit mégis szokatlan és egyáltalán nem hagyományos. Bronzágaival, fehér gömbjeivel mintha lebegett volna a csillogó padló fölött. Owen jobbra tekintett, és elégedetten állapította meg, hogy az előcsarnokhoz tartozó mosdókat is kifestették már, így sokkal jobban mutatnak az elegáns csempeminták és a halványzöld mosdókagylók. Elővette a jegyzetfüzetét, felírt még néhány fontos tennivalót, majd átment a magas kőboltív alatt, és balra fordult. Itt is látszanak a csupasz téglák. Beckett tényleg érti a dolgát, állapította meg Owen, és önkéntelenül bólintott. A mosókonyha polcain katonás rend uralkodott. Ez Hope műve volt, akinek szívós aknamunkával sikerült Rydert kilakoltatni az ideiglenesen irodának berendezett helyiségből, hogy végre elkezdhesse a rámolást és a rendszerezést. Megállt Hope leendő irodájánál, és most ott látta a bátyja nyomait: a fűrészbakokra helyezett furnérlemezt, amit asztalként használt, a vaskos, fehér mappát (az építkezés bibliáját), valamint néhány szerszámot és festékesdobozt. Owen tudta, hogy Hope nemsokára innen is kipenderíti Rydert. Magában mosolyogva folytatta az útját, és megállt a nyitott konyhaajtóban, hogy onnan gyönyörködjön a látványban. Már felszerelték a világítótesteket. A modem, fémből készült lámpát a konyhasziget fölé, a kisebb hasonmásait pedig az ablakok mellé helyezték. A fa szekrényajtók, a világos színű kiegészítők és a sima gránitpult szépen kihangsúlyozta a konyhai gépek csillogó krómozott felületét. Kinyitotta a hűtőt egy hideg sörért, aztán eszébe jutott, hogy nemsokára vezetni fog, és inkább egy doboz kólát vett ki. De előbb feljegyezte, hogy telefonálnia kell a rolók és a függönyök felszerelése ügyében. Már majdnem készen vannak. Továbbment a recepciós helyiségbe, itt is körülnézett, és megint mosolyra húzódott a szája. Ryder egy régi pajta gerendáiból ácsolta a kandallópárkányt, ami tökéletesen illett a csupasz téglákhoz meg a hatalmas, nyitott tűzhelyhez. Ám a helyiséget egyelőre ponyvák, festékes bödönök és szerszámok töltötték meg. Owen feljegyzett még néhány emlékeztetőt saját magának, közben a boltíven át az épület hátsó részébe igyekezett, és megállt a később majd társalgóként működő előcsarnokban. Ekkor lépteket hallott az emeleten. A következő boltív a lépcsőkhöz vezető, rövid folyosóra nyílt. Owen menet közben észrevette, hogy Luther szépen halad a munkával, és elégedetten simította végig a kovácsoltvas korlátot, miközben felfelé indult. - Elég tűrhető lett. Fent vagy, Ry? Az ajtócsapódás hallatán egy kicsit összerezzent, és összehúzta a szemét, amikor a lépcső tetejére ért. A fivéreitől mindig kitelik egy kis gúnyolódás, és esze ágában sem volt ürügyet adni arra, hogy kinevessék. - Jaj! - mondta színlelt félelemmel. - Ez biztosan a szellem. Annyira félek! Az épület frontja felé fordult, és észrevette, hogy az Elizabeth és Darcy lakosztály ajtaja tényleg be van csukva, ellentétben a folyosó másik oldalán lévő Titánia és Oberon-nal.
Nagyon vicces, füstölgött magában. Ha1kan osont az ajtó felé, és az volt a terve, hogy hirtelen beront a helyiségbe, alaposan ráijesztve a testvérére, aki szórakozik vele. Kezét a kilincsre tette, óvatosan lenyomta, és be akart nyitni. Az ajtó nem engedett - Ne szórakozz, te ökör! - zsémbelődött Owen, de közben elnevette magát. Aztán az ajkára fagyott a nevetés, amikor az ajtó hirtelen kinyílt, és kivágódott a teraszra vezető két ajtó is. A beáramló hideg levegőben a férfi orrát megütötte az édes lonc nyári illata. - Te jóságos ég... Tulajdonképpen elfogadta és elhitte, hogy egy kísértet lakik a szállodában, hiszen történtek bizonyos események, és Beckett is meg volt győződve a valóságáról. Annyira, hogy elnevezte a kísértetet Elizabeth-nek, mert többnyire abban a szobában tartózkodott. De neki ez volt az első személyes találkozása vele, és csak most tapasztalta meg a jelenlétét. Tátott szájjal állt a helyén; és nézte, ahogy a fürdőszoba ajtaja nagyot csattanva becsukódik, aztán kivágódik, majd megint becsapódik. - Rendben. Jól van. Elnézést a betolakodásért. Én csak... - Most a bejárati ajtó is bevágódott előtte, és orron is vágta volna, ha nem ugrik még idejében hátra. - Ugyan már... biztosan ismersz engem, hiszen majdnem mindennap itt dolgozom. Owen vagyok, Beckett bátyja, és...békével jöttem... Vagy valami ilyesmi. A fürdőszoba ajtaja hatalmas robajjal becsapódott, és a férfi összerezzent Ne olyan hevesen, jó? Mi a baj? Én csak... Már értem. A férfi megköszörülte a torkát, levette meleg gyapjúsapkáját, és beletúrt a sűrű, barna hajába. - Nem téged neveztelek ökörnek. Azt hittem, hogy Ry van itt. Ismered Rydert, a bátyámat? Ugye szerinted is néha idegesítően viselkedik? Te jó ég! A folyosón állok, és egy kísértetnek magyarázkodom. Az ajtó résnyire kinyílt, és Owen óvatosan beljebb lépett. - Csak be akarom zárni a teraszajtókat, zárva kell őket tartanunk. Owen kénytelen volt elismerni, hogy egy kicsit ijesztő volt a helyzet, ahogy a szavai visszhangzottak az üres helyiségben. De nem törődött vele, hanem zsebre vágta a sapkáját, az első teraszajtóhoz lépett, becsukta, majd ráfordította a zárat. De amikor a második ajtóhoz ért, az étterem fölötti lakás világos ablakaira nézett. Averyt is meglátta egy pillanatra, ahogy az ablaknál mozgott. A hideg levegő már nem áradt be a szobába, és az édes lonc illata erősebb lett. - Már máskor is éreztem az illatodat - mondta Owen halkan, még mindig Avery ablakait figyelve. - Beckett szerint te figyelmeztetted aznap este, amikor az az idióta (elnézést a csúnya szóért) Sam Freemont megtámadta Clare-t a lakásán. Most én is meg szeretném köszönni neked a segítséget. Beckett és Clare össze fognak házasodni. De ezt biztosan te is tudod. Az öcsém szinte egész életében szerelmes volt Clare-be. Owen becsukta az ajtót, és megfordult. - Tehát még egyszer köszönöm.
A fürdőszoba ajtaja nyitva állt, és Owen megpillantotta saját magát a fésülködőasztal fölött lévő kovácsoltvas keretű tükörben. A tekintete kicsit vad volt, a haja felborzolódott az előbbi kócolástól, és ez tovább fokozta zilált megjelenését. Ösztönös mozdulattal megint beleszántott a hajába, hogy lesimítsa égnek álló fürtjeit. - Csak körülnézek a helyszínen, és felírom a teendőket. Már csak le kell vonulni a munkásoknak, és készen vagyunk. Itt végeztek először, mert szerintem örültek, hogy befejezhetik ezt a szobát Néhányan kicsit ijedősek, de ezért ne sértődj meg... Tehát.. Még egyszer gyorsan körüljárok, aztán itt se vagyok. Viszlát.. illetve... Szóval majd találkozunk. Owen kihátrált az ajtón. Körülbelül fél órát töltött az épületben, szobáról szobára, emeletről emeletre haladva, és folyamatosan kiegészítve a jegyzeteit. Néhányszor megint érezte a lonc illatát, és néha kinyílt egy-egy ajtó. A kísértet most már jóindulatúnak tűnt, a férfi mégis nagy megkönnyebbülést érzett, amikor leért a földszintre, és bezárta a fogadót. Owen bakancsa alatt halkan ropogott a zúzmara, miközben a kávéval meg a fánkkal a kezében a fogadó ajtajához sétált. A nap még fel sem kelt. A férfi azonnal a konyhába ment, és a pultra tette a nagy fánkos dobozt, a hordozható kávéspoharakat meg az aktatáskáját. Elhatározta, hogy egy kicsit feldobja a hangulatot, ezért átment a recepciós helyiségbe, hogy bekapcsolja a gáztüzelés a kandallót. A fénytől és a melegtől mindjárt jobb kedvre derült. Levette a kesztyűt, és gondosan a dzsekije zsebébe hajtogatta. Aztán visszament a konyhába, kinyitotta az aktatáskát, elővette a jegyzetfüzetét, és még egyszer átnézte az aznapi teendőket. Nemsokára csipogni kezdett a derekára erősített telefon, jelezve a reggeli találkozó kezdetét. Már elfogyasztott egy fél cukormázas fánkot, amikor meghallotta Ryder teherautóját. A bátyja fején egy Montgomery Családi Vállalkozás feliratú sapka díszelgett, és mogorva pillantással gombolta ki meleg, de kicsit viseltes dzsekijét, miközben belépett. Arcán látszott, hogy aznap még nem ivott elég kávét Dinka, a kutyája, mögötte ballagott, és a helyiségbe érve azonnal beleszimatolt a levegőbe, majd vágyakozó pillantással nézett Owen fánkjának maradékára. Ryder felmordult, és az egyik pohárért nyúlt. - Az Becké - közölte Owen, oda sem pillantva. - Ahogy a nagy B betű is mutatja, amit az oldalára írtam. Ryder megint morrant egyet, és elvette az R feliratú poharat. Egy hosszú korty után szemrevételezte a fánkokat, és egy lekváros mellett döntött. Dinka sürgető farkcsóválására odadobott neki egy darabot. - Beck késik - jegyezte meg Owen. - Te döntöttél úgy, hogy hajnalban tartjuk a megbeszélést. Ryder nagyot harapott a fánkba, és leöblítette a falatot egy korty kávéval. Nem borotválkozott, és markáns arcvonásait sötét borosta fedte. De arannyal pettyezett, zöld szeme már nem volt olyan álmos és komor tekintetű, hála a kávénak meg a fánknak. - Ha az emberek megérkeznek, már nem tudunk nyugodtan beszélni. Tegnap este benéztem hazafelé menet. Jó napotok volt - Igen. A másodikon ma délelőtt levonulnak a munkások. Az elsőn néhány szobában még fel kell rak-
nunk a parketta- és mennyezetszegélyeket, néhány lámpát meg azokat az átkozott fűthető törölközőtartókat Luther folytatja a lépcsőkorlátok és a rácsok felszerelését. - Láttam a munkáját. És feljegyeztem még néhány dolgot. - Mindjárt sejtettem. - Gondolom, lesz még több észrevételem is, ha végeztem az elsővel, és felmegyek a másodikra. - Mire várunk? - Ryder felkapott egy újabb fánkot, és beleharapott. Közben oda sem nézve megint dobott egy darabot a kutyának. Dinka elkapta a levegőben. A tökéletesen kivitelezett mozdulatot bármelyik kapus megirigyelte volna. - Beckett még nincs itt. - Barátnője van - mutatott rá Ryder. - Annak pedig három gyereke, akiket iskolába kell indítani. Majd ideér, és csatlakozik a megbeszéléshez. - Itt lent még akad némi festenivaló - kezdte Owen. - Nekem is van szemem. - Majd idehívom az embereket, és egyúttal felszereltetem a redőnyöket is. Ha ma be tudjuk fejezni a másodikat, akkor jövő hét elején már nekiláthatnak az ablakok feldíszítésének. Karnisok, függönyök s a többi. - Az emberek feltakarítottak maguk után, de ez nem az igazi. Szükség lesz egy alapos nagytakarításra, úgyhogy beszélj a fogadóssal. - Ma reggel találkozom Hope-pal. És megpróbálom meggyőzni az önkormányzatot, hogy engedélyezze a bebútorozást. Ryder az öccsére sandított. - Nyugi, Owen. Van még két hetünk, nem számolva az ünnepeket. Owennek azonban most is volt egy határozott terve, mint mindig. - Befejezhetnénk a másodikat, és onnan haladhatnánk lefelé, Ry. Ha minden a helyére kerül, anya és Carolee, na meg Hope valószínűleg izgatott rendezkedésbe kezd, és még több holmit vásárol. - Ettől tartok én is. Semmi szükség arra, hogy itt lábatlankodjanak, így is útban vannak. Már a második emeletre mentek fel, amikor meghallották az ajtónyitást a földszinten. - A másodikon vagyunk! - kiáltotta le Owen. - Kávé a konyhában. - Köszönöm. Hála istennek... - Nem isten vette a kávét - Owen végighúzta a mutatóujját a Fogadós feliratú réztáblácskán. - Milyen elegáns darab. - Mint minden az egész épületben. - Ryder a kávéját kortyolta, miközben beléptek. - Jól néz ki. - Owen elismerően bólogatva végigment a konyhán, belépett a fürd6szobába, majd körbejárta a két hálószobát - Szép és kényelmes. Csinos és hatékony, akárcsak a fogadósunk. - Majdnem olyan elviselhetetlenül aprólékos, mint te. - Ne feledd, ki hoz neked mindig fánkot, bátyám. A fánk szó hallatán Dinka az egész testét csóválni kezdte. - Nincs több, haver - szólt rá Ryder, mire a kutya nagyot sóhajtva elnyúlt a padlón. Ekkor Beckett bukkant fel a lépcsőnél.
Megborotválkozott, jegyezte meg magában Owen. Egy kicsit mégis űzöttnek tűnt, de valószínűleg minden férfi zaklatott lenne, ha három tíz éven aluli gyereket kéne elindítani az iskolába. Jól emlékezett még a saját iskoláskorára, és utólag csodálkozott, hogy a szüleik nyugtató nélkül kibírták a reggeli rohamot. - Az egyik kutya belehányt Murphy ágyába - jelentette be Beckett. - Nem akarok beszélni róla. - Én sem ragaszkodom a beszámolóhoz. Owen viszont ablakdíszekről és bútorozásról szónokol. Beckett hozzájuk lépett, és megsimogatta Dinka fejét. - Még fel kell tennünk a szegélyeket, a díszléceket, aztán jön a takarítás. - De itt fent már készen vagyunk. - Owen belépett a Penthouse-ba, a két lakosztály egyikébe. - Ezt például bebútorozhatnánk. és a folyosó másik végén Hope is berendezkedhetne. Mi a helyzet a Westley és Boglárká-val? - Kész van. Tegnap felszereltük a fürdőszobai tükröket meg a lámpákat- Akkor megmondom Hope-nak, hogy vegye elő a felmosó vödröt, és suvickolja ki ezt a szintet. - Bár megbízott Ryderben, Owen mégis személyesen akarta ellenőrizni a lakosztályt. - Megvan a listája, hogy melyik bútor hova való, úgyhogy elmehet Bastékhoz, és megmondhatja nekik, mit vigyenek fel. Owen felírt néhány fontos részletet a noteszába. Törülközők és ágyneműk szállítása, villanykörték beszerzése és így tovább. A háta mögött Beckett és Ryder összenézett. - Azt hiszem, elkezdjük a bebútorozást. - Nem tudom, hogy kivel akarod ezt elvégezni - morogta Ryder -, de nekem meg az embereknek először be kell fejeznünk a munkát az épületben. - Ne panaszkodj - mentegetőzött Beckett. - Nekem rohamtempóban el kell készítenem a szomszédos pékség terveit, ha komolyabb késlekedés nélkül át akarjuk irányítani oda a munkásokat, miután itt végeztetek. - Én el tudnék viselni egy kis késlekedést - morogta Ryder, és. követte Owent lefelé. Owen megállt az Elizabeth és Darcy előtt, és szemügyre vette a kitámasztott ajtót. - Beckett, talán beszélhetnél a barátoddal, Lizzyvel. Ez az ajtó legyen mindig nyitva, a teraszra vezető ajtókat pedig zárva kell tartanunk. - Mi a baj? Ez nyitva van, azok pedig zárva. - Most igen. De tegnap este Lizzy egy kicsit duzzogott. Beckett érdeklődve vonta fel a szemöldökét. - Valóban? - Azt hiszem, átéltem az első személyes találkozást Lizzyvel. Este végigjártam a terepet, és valami zajt hallottam idefent. Azt hittem, hogy ti szórakoztak velem. és Lizzy zokon vette, amikor ökörnek szólítottam. Aztán a tudtomra is adta a véleményét Beckett elvigyorodott - Elég temperamentumos hölgy. - Egyetértek. A végén persze kibékültünk, legalábbis azt hiszem. De lehet, hogy még mindig neheztel rám. - Itt is végeztünk - szólalt meg Ryder. - És a T & O-ban is. Az N & N-ben még fel kell szögelni a parkettaszegélyt meg a mennyezeti díszléceket. Az E & R-ben van néhány utolsó tennivaló, és itt még nem szereltük fel a mennyezeti
világítást. Tegnap végre megérkezett. A J & R hátul tele van dobozokkal, bennük lámpák, polcok, meg a jó ég tudja még mi. De a csapat már levonult. - Nekem is van egy listám - folytatta Ryder, és megtapogatta a fejét. - csak nem kell mindent felírnom tíz különböző helyre. - Ruhafogasok, törülközőtartók és vécépapírtartók - sorolta Owen, nem zavartatva magát. - A mai napra ütemeztük be. - Tükrök, tévék, kapcsolók, konnektortakarók, ajtófékek. - Fel van írva, Owen. - Megvan a listád, hogy mi hova megy? - Senki sem szereti az akadékoskodókat, Owen. - Fel kell szerelni a kijáratot jelző táblákat - Owen már az ebédlőhelyiségnél járt, közben rendületlenül sorolta a listáján szereplő teendőket. - Idejönnek a fali lámpák. Fel kell szerelni és le kell festeni a tűzoltó készülékeknek készített dobozokat. - Ha befogod a szádat, nekiláthatok végre a munkának. - Prospektusok, weboldal, reklám, az árak véglegesítése, az ajánlatok öszszeállítása, a szobában elhelyezendő mappák összekészítése. - Nem az én dolgom. - Nem bizony. Látod, milyen jó neked? Mi a helyzet a pékség módosított terveivel? - fordult Owen Beckett-hez. - Holnap reggel viszem be őket engedélyeztetni. - Remek. - A férfi elővette a telefonját, és a határidőnaplójára kattintott. - Akkor véglegesítsük az időpontokat. Megmondom Hope-nak, hogy január tizenötödikétől fogadhatja a szobafoglalásokat. Harmincadikán megtarthatjuk a megnyitót, és marad egy napunk a rendrakásra. Aztán kész a nagy mű. - Az kevesebb, mint egy hónap - panaszkodott Ryder. - Mindnyájan tudjuk, hogy itt már csak két hétre való munka van, és karácsony előtt végezni fogunk. Ha ezen a héten elkezdjük a bebútorozást, elsején kész leszünk vele, és valószínűleg megkapjuk a használatbavételi engedélyt az ünnepek után. Akkor még mindig marad két hetünk, hogy mindenre felkészüljünk, és megoldjuk az esetleg felmerülő problémákat, annál is inkább, mert már Hope is itt fog lakni. - Én is Owennek adok igazat. Itt már lassan végzünk, Ry. Ryder zsebre vágott kézzel vállat vont. - Azt hiszem, kicsit szokatlannak találom, hogy tényleg készen vagyunk a munkával. - Amiatt ne aggódj - vigasztalta Owen. - Egy ilyen helyen? Sosem leszünk igazán kész. Ryder bólintott. Ebben a pillanatban lent kinyílt a hátsó ajtó, és nehéz bakancsok dobogása hallatszott a padlón. - Megjöttek az emberek, vegyük elő a szerszámokat. Itt állt ez az öreg épület a város főterén, leszakadt erkélyekkel, törött ablakokkal, hasadozó falakkal és padlóval, ők pedig egy igazi ékszert csináltak belőle. Valósággá lett mindaz, amiről nemrég még a konyhaasztal mellett beszélgettek és vitáztak. Beckett elképzelései, az anyja határtalan fantáziája és jó
ízlése, Ryder szaktudása és kemény munkája. Na meg az ő pontos szervezése és minden apró részletre kiterjedő figyelme. Letette a szögbelövő pisztolyt, és sajgó vállát megmozgatva körülnézett a helyiségben. Igen, az anyja jó ízlése itt is csodákat művelt. Be kellett ismernie, hogy eleinte nem tetszett neki a halványkék fáj meg a csokoládébarna mennyezet ötlete - amíg meg nem látta a végeredményt. A Nick és Norá-ban a fényűzés volt a kulcsszó, és ez a fürdőszobában érte el a csúcspontját, ahol ugyanazok a színek jelentek meg. Az egyik fal kék üvegcsempéből készült, a többieket pedig az önmagában mintás, barna falak tették különlegessé. És mindez szinte ragyogott a csillárok fényében. Csillár a fürdőszobában, csóválta meg a fejét a férfi. De az biztos, hogy nagyon hatásos. Semmi sem szokványos vagy szállodaszerű, gondolta. Ha Justine Montgomery veszi kezébe a dolgokat, ott mindig igazi remekmű születik. Talán ez a modem eleganciát sugárzó szoba lesz a kedvence, vélte Owen. A mobil időzítője megszólalt, és figyelmeztette, hogy el kell intéznie néhány telefonhívást. Kiment a hátsó ajtón a fedett teraszra, és lesietett a lépcsőn, ahol Luther dolgozott a korláton. A hideg szélben összeszorított foggal leszaladt a földszintre, majd a recepción keresztül megint belépett az épületbe. Owen a díszléceket szögelte fel a falakra, de nem bánta, hogy közben többször abba kellett hagynia a munkát, mert megszólalt a mobilja, válaszolnia kellett egy SMS-re, vagy egy sürgős e-mailje érkezett. A telefont ugyanolyan fontos szerszámnak tartotta, mint a szögbelövő pisztolyt. Az épület visszhangzott a munkások hangos beszélgetésétől és a rádióból áradó zenétől. A levegőben festék, fűrészpor és kávé illata terjengett. Ez volt a családi vállalkozásuk jellegzetes illata, és mindig az apjára emlékeztette. Mindent tőle tanult, amit az ácsmesterségről és a házépítésről tudott. Owen lelépett a létráról, hogy szemügyre vegye a munkáját, és tudta, hogy az apja büszke lenne, ha látná. - De kutya hideg van - morogta magában. A helyiségben hangos zene szólt, és csattogtak a szögbelövők. Lehetetlenség ebben a lármában bármiről is tárgyalni, határozta el, ezért magához vette a kabátját meg az aktatáskáját Bement a társalgóba, ahol Beckett a földön térdelve a parkettaléceket szögelte a falak mentén. - Átmegyek a Vestába. - Még nincs tíz óra. zárva vannak. - Éppen azért Odakint fagyoskodott egy kicsit a lámpa előtt, és átkozta a nagy forgalmat, hogy nem tud átfutni az utca másik oldalára. Kénytelen volt megvárni a zöldet, és csak akkor léphetett az étteremhez. Nem törődött az ajtón lógó ZÁRVA feliratú táblácskával. hanem bezörgetett. A lámpák égtek odabent, de nem látott semmilyen mozgást. Megint elővette a telefonját, és fejből tárcsázta Avery számát. - A pokolba, Owen! Most csupa tészta lett a mobilom. - Tehát ott vagy. Nyisd ki az ajtót, mielőtt halálra fagyok idekint.
- A pokolba - ismételte meg a nő, és megszakította a hívást. De néhány másodperc múlva felbukkant, farmerban, könyékig feltűrt, fekete, hosszú ujjú pólóban és egy fehér köténykében. A haja pedig... Te jó ég, mi ez a szín már megint? Nagyon hasonlított a fogadó rézből készült ereszcsatornájához. Néhány hónappal korábban elkezdte festegetni a haját, és Owen azóta nem látta a skót származására utaló, eredeti, vörös színét. Rövidre is vágatta, bár most már megnőtt annyira, hogy munka közben egy kis varkocsba tudta fogni. Avery gyanakodva nézett rá világoskék szemével, miközben elfordította a kulcsot a zárban. - Mit akarsz? - morogta. - A legnagyobb meló közepén zavarsz, most készítem elő a tésztát. - Csak egy nyugodt helyet keresek. Észre sem fogod venni, hogy itt vagyok. - Owen gyorsan besurrant, mielőtt a nő becsukja az ajtót az orra előtt. - Nem tudok telefonálni abban a nagy ricsajban odaát, és el kell intéznem néhány fontos hívást. A nő összehúzott szemmel nézett az aktatáskára: Owen egy lefegyverző mosollyal próbálkozott. - Rendben, beismerem, hogy van egy kis papírmunkám is. - Odaülök a pulthoz, és ígérem, hogy nagyon csendben leszek. - Oké, de ne zavarjál. - De még mielőtt visszamész... Nincs véletlenül egy kis kávéd? - Véletlenül nincs. Tésztát készítek, ami most ráragadt az új telefonomra. Tegnap este záróráig dolgoztam, és ma reggel nyolckor Franny beteget jelentett. Olyan hangja volt a telefonban, mintha valaki ledarálta volna a légcsövét Tegnap este két pincérnőm is ugyanezzel a tünettel végzett, ami azt jelenti, hogy valószínűleg ma is zárásig leszek. Dave ma este nem tud dolgozni, mert négykor gyökérkezelése lesz. És mindennek tetejébe, fél egykor egy egész buszra való turista érkezését várjuk. A nő ezt olyan szemrehányó hangon mondta, hogy Owen csak bólintani mert. - Értem. - Úgyhogy... - Avery végigmutatott a hosszú pulton. - Csinálj, amit akarsz. Azzal beviharzott a konyhába. Zöld Nike sportcipője csak úgy nyikorgott a padlón. A férfi felajánlotta volna a segítségét, de tudta, hogy Avery most annak sem örülne. Ezer éve ismerte a nőt, és megérezte, hogy zaklatott, türelmetlen és feszült. Majd túlteszi magát rajta, hiszen mindig mindennel megbirkózik, gondolta. A tűzről pattant, vörös kislányból, aki Beckett szerelmével, Clarerel együtt a középiskola vezérszurkolója volt, mára keményen dolgozó étteremvezető lett. Aki átkozottul jó pizzát tud készíteni. Avery halvány, citromos illatot hagyott maga után, és a nyomában szinte forrt a levegő az energiától. Owen letelepedett az egyik székre a pult előtt, és hallgatta, ahogy a nő nagy dérrel-dúrral dagasztja a tésztát a konyhában. Megnyugtatónak találta ezt a ritmikus zajt. Kinyitotta az aktatáskáját, elővette az iPadet meg a noteszt, lecsatolta az övéről a mobiltelefont. Elintézte a hívásait, elküldte az e-maileket, az SMS-eket, átírta a határidőnaplóját, számolt és mérlegelt. Elmerült a munkában, és csak akkor tért magához, amikor egy nagy kávésbögre jelent meg az orra előtt.
Felnézett Avery csinos arcába. - Köszönöm, de nem kellett volna fáradnod. Nem maradok sokáig. - Owen, már negyven perce itt vagy. - Tényleg? Teljesen elveszítettem az időérzékemet. Akarod, hogy elmenjek? - Mindegy. - A nő sajgó derekát masszírozta, de most már vidámabb volt az arca. - Ura vagyok a helyzetnek - közölte. A férfi ínycsiklandó illatokat érzett, és a nagy tűzhely felé nézett. Avery már elkezdte főzni a szószokat. Vörös haja, hófehér, szeplős bőre és ragyogóan kék szeme skót származásáról árulkodott, de olyan marinara szószt tudott készíteni, amit egy olasz főszakács is megirigyelt volna. Owen gyakran csodálkozott, hogy Avery vajon hol ismerte meg az olasz konyha rejtelmeit. Úgy tűnt, veleszületett képességekkel rendelkezik e téren. A nő most leguggolt, és kinyitotta a pult alatt lévő hűtőt, hogy elővegye a szószok alapanyagait tartalmazó műanyag dobozokat. - Sajnálom Frannyt, - Én is. Tényleg nagyon beteg szegény. Dave pedig sokat szenved a foga miatt, és csak azért jön be ma délután néhány órára, mert nagyon kevesen vagyunk. Nem szívesen kérem meg rá. A férfi alaposabban szemügyre vette a szorgoskodó nő arcát, és most vette csak észre a sötét karikákat a szeme alatt. - Fáradtnak látszol. A nő barátságtalan pillantást vetett rá, miközben levette a fekete olívabogyót tartalmazó doboz tetejét. - Köszönöm. Minden nő ilyen bókra vágyik - húzta el a száját, de aztán vállat vont. - Tényleg fáradt vagyok Azt hittem, ma reggel végre alhatok egy kicsit, mert Franny kinyitja a boltot, és elég, ha fél tizenkettő felé jövök be. Mióta az emeleten lakom, nem kell sokat utaznom. Úgyhogy néztem egy kis Jimmy Fallont, és befejeztem egy könyvet, amit egész héten el akartam olvasni. Majdnem két óra volt, mire lefeküdtem. Aztán Franny felhívott reggel nyolckor. Hat óra alvás persze nem kevés, de én előtte már lehúztam egy dupla műszakot, és ma azzal a tudattal robotolhatok, hogy egy újabb hosszú műszak vár rám. - Nézd a dolog napos oldalát, és örülj, hogy ilyen jól megy az üzlet. - Erre majd csak a buszos turisták távozása után fogok gondolni. De elég a panaszkodásból. Hogy mennek a dolgok a fogadóban? - Olyan jól, hogy holnap már elkezdjük berámolni a második emeletet. - Mit rámoltok be? - Bútorokat, Avery. A nő letette a dobozt, és nagy szemeket meresztve nézett a férfira. - Komolyan? Tényleg? - Az ellenőr ma délután megnézi a helyszínt, és valószínűleg megadja az engedélyt, mert nem hiszem, hogy ellenvetései lennének. Nemrég beszéltem Hope-pal, aki elkezdi takarítani az emeletet. Nemsokára megérkezik az anyám meg a nagynéném, hogy segítsen neki. Talán már itt is vannak, mert mindjárt tizenegy óra. - Én is szerettem volna segíteni, de nem tudok elszabadulni. - Ne aggódj emiatt. Elegen vagyunk.
- De én is részt akartam venni benne. Talán majd holnap, attól függ, hogy alakul Franny betegsége meg David gyökértömése. Nahát, Owen, ez nagyszerű hír. - A nő néhány tánclépést tett a magas szálú sportcipőjében. - És egy óráig vártál, hogy ezt elmondd nekem. - Túlságosan el voltál foglalva a szapulásommal. - Ha előbb megtudom, olyan izgatott lettem volna, hogy eszembe sem jut szapulni téged. A te hibád. A fiatal nő Owenre mosolygott. A fáradt szemű, mégis mindig csinos Avery MaTavish, gondolta a férfi. - Miért nem ülsz le néhány percre? - Ma egész nap mozognom kell, mint egy cápának. - A nő rákattintotta a fedelet a kezében lévő műanyag dobozra, aztán visszatette a hűtőbe, és a tűzhelyhez lépett, hogy ellenőrizze a rotyogó szószok állapotát. A férfi nézte, ahogy dolgozik. Mindig úgy tűnt neki, hogy Avery legalább fél tucat dolgot csinál egyszerre, mint egy zsonglőr, aki néhány labdát a levegőben tart, miközben a többit elkapja, és a magasba hajítja. A rendszerető Owent ez teljesen lenyűgözte. - Azt hiszem, most már vissza kell mennem. Köszönöm a kávét. - Szívesen. Ha valamelyik munkás itt akar ebédelni, mondd meg neki, hogy csak fél kettő után jöjjön. Addigra lemegy a roham. - Rendben. - Owen összeszedte a holmiját, és még megállt az ajtónál. Avery? Ez milyen szín? A hajadon. - Ez? Rézvörös. A férfi elvigyorodott, és megcsóválta a fejét. - Tudtam. Viszlát, később. 2. Owen a derekára kötötte a szerszámövét, és egyeztette a levonulás menetrendjét Ryderrel. - A második emeleten hemzsegnek a nők - közölte Ryder keserű arccal. - Legalább meztelenek? - Anya is köztük van. - Értem. Akkor nem meztelenek. - Anya, Carolee meg a fogadós. Talán még előre is. El sem tudod képzelni, mekkora kotkodácsolást csapnak. Ráadásul egyikük mindig itt lábatlankodik és kérdezősködik. - Ryder magához vette az üdítősüveget a konyhaszigetről, ahová a terveket meg a rajzokat teregette, miután Hope kiebrudalta a leendő irodájából, ami addig Ryder birodalma volt - Te adtál neki zöld utat, úgyhogy te fogsz válaszolni minden egyes ostoba kérdésükre. Egyébként hol a pokolban voltál idáig? - Üzentem nektek, hogy átmentem Averyhez telefonálni. Az ellenőr megnézi a második emeletet, hogy engedélyezi-e a berakodást. És ha már itt van, a többit is ellenőrzi. Az emeleti bútorok össze vannak készítve, a munkások nemsokára kezdik a cipekedést, és holnap jön a rámolás.
A redőnyök is megérkeztek, ma délután fogják felszerelni az emeleti ablakokra. Érdekel a többi részlet is? - Már ennyitől is megfájdult a fejem. - Ezért szoktam én elintézni a telefonokat. Na, megyek, és nekilátok a parkettaszegélynek az elsőn. - Először a másodikra menj fel. - Ryder a mutatóujjával megbökdöste Owen mellkasát - ott nyüzsögnek a nők, és tele vannak kérdésekkel. Kösd fel a gatyádat, öcsi. - Jól van, megyek már. Owen már alig várta, hogy dolgozhasson, és elmerüljön a szögbelövők, kalapácsok és fűrészek hangzavarában. Ez a férfiak világa. Most mégis engedelmesen kiment az udvarra, a hideget átkozva megkerülte az épületet, és hátul felszaladt a lépcsőn a másodikra. És a nők Világába csöppent. Az orrát megcsapta a parfümök és a tisztítószerek illata. A lentről áradó nagy munkazaj ellenére meghallotta a hangjukat. Anyját a Penthouse fürdőszobájában találta, amint négykézláb állva súrolta a zuhanyozó padlóját Sötét haját felkötötte, bő pulóvere ujját feltűrte, és hátsója ide-oda mozgott a fülhallgatóban szóló zene ritmusára. Owen megkerülte az üvegfalat, és melléguggolt. Az asszony nem lepődött meg a fia váratlan felbukkanásától. Owen mindig meg volt győződve arról, hogy az anyjának hátul is van szeme. Justine csak felemelte a fejét, elmosolyodott, aztán a sarkára ült, és levette a fülhallgatót - Nagyon jó zene. - Hogy bírod, anya? - Már régen vártam ezt a pillanatot Ragyogni fog minden, bár már elfelejtettem, milyen nagy piszokkal jár egy építkezés. Felosztottuk a munkát magunk között. Carolee a Westley & Boglárká-ban van, Hope pedig a saját lakását takarítja. Délután Clare is segít majd. - Most jövök a Vestából. Avery egy buszra való turista érkezését várja, és Franny lebetegedett Azt mondta, hogy nagyon szeretne ő is részt venni a takarításban. - A férfi a mosószeres vízzel teli vödörre nézett. - A jó ég tudja, miért. - Mert ez a munka is nagy elégtétellel tölti el az embert. Nézz csak körül, Owen. - Az asszony megigazította néhány kiszabadult fürtjét, majd körbemutatott - Nézd, mit alkottatok itt a testvéreiddel. - A testvéreimmel és az anyámmal közösen - javította ki a férfi, mire az asszony elmosolyodott - Igazad van. Ha már itt vagy, légy szíves, vedd ki a polcokat abból a dobozból. Az egyik ide jön, a másik pedig oda. A nő megmutatta a helyeket. - Itt bent is polcok lesznek? - Igen, ha felteszed őket. Aztán kérj meg valakit, hogy segítsen, és akasszátok fel a tükröt a hálószobában. Ha itt vagytok, megmutatom, hová képzeltem el. - Várj, hadd írjam le. - Csak tedd a helyére a kis polcokat, és a többit majd megmutatom. Tehát mégis használhatom a szerszámaimat, gondolta Owen. Igaz, nem úgy ahogyan ő szokta - a keze ügyében egy listával, amelyen egymás után kipipálja a fontossági sorrendben felírt tételeket. De akkor is végre elővehette
a szerszámokat. Miután felszerelte a dekoratív polcokat a zuhanyozóban, magához hívott egy munkást, hogy segítsen a hálószobába cipelni a díszes aranyozott keretbe foglalt, hatalmas falitükröt Justine csípőre tett kézzel állt a fal előtt, és dirigált nekik: - Egy kicsit balra, egy kicsit magasabbra, nem, mégis egy kicsit lejjebb. Owen bejelölte a helyet, lemérte a távolságot, és fúrni kezdett, az anyja pedig visszament a zuhanyozóba a padlót sikálni. - Fent van - kiáltotta oda neki, miután végzett - Várj egy kicsit Owen hallotta, hogy az anyja kiönti a vizet a vödörből. Néhány másodperc múlva belépett a hálószobába, és csípőre tette a kezét. - Tökéletes - jelentette ki elragadtatott arccal. Odalépett a fiához, mosolyogva átölelte a derekát, és úgy állt meg vele, hogy mindketten lássák magukat a tükörben. - Tökéletes. Köszönöm, Owen. Most menj át, légy szíves, és hívd ide Hopeot. Ő tudja, mit kell felvinni az emeletre, nekem meg itt még le kell súrolnom néhány négyzetkilométernyi csempét - Hívhatok egy takarítócéget. Az asszony megrázta a fejét. - Ez a rész már csak a család dolga. Tehát az anyja szerint Hope Beaumont is a családhoz tartozik, gondolta Owen. A két nő az első perctől kezdve remekül kijött egymással. A volt szépségkirálynőt a konyhájában találta. Egy alacsony létrán állva fényesítette a konyhaszekrények ajtaját. Színes kendővel szorította le sötét haját, és egy rongy lógott ki a térdénél lyukas, fehér festékkel pöttyözött farmerja hátsó zsebéből. A nő megfordult, és nagyot sóhajtva nézett Owenre. Tüskésre nyírt, rövid tincsei megrezzentek. - Nem is tűnt olyan vészesnek a helyzet, mégis rengeteg koszt mostam le ezekről az ajtókról. - Az építkezés pora mindenhova beeszi magát. - Owen elgondolkodott Elárulja neki, hogy mostantól kezdve napokig ezt fogja szívni és takarítani? Talán hetekig is eltart. mire minden tiszta lesz. Végül úgy döntött, hogy Hope magától is rá fog jönni erre. - Jól haladsz - jegyezte meg inkább elismerő pillantással. - Mindnyájan keményen dolgozunk. - A nő leült a létrára, elvett egy üveg ásványvizet a pultról, és lecsavarta a kupakot. - Holnap tényleg felhozzuk ide a bútorokat? - Úgy tűnik, a hely már alkalmas a fogadásukra. A nő kortyolt egyet, aztán elmosolyodott. Kicsit reszelős hangja volt, ami remekül illett csábos külsejéhez, hatalmas, fekete szeméhez és formás, telt ajkához. Nem hátrány, ha a fogadó vezetője egy igazi szépség, gondolta Owen. De sokkal fontosabbnak találta, hogy Hope szervezőkészsége és hatékonysága megközelítette az ó szintjét. - Anya azt mondta, hogy ha most van egy perced, felvihetünk néhány holmit az első emeletre. Te tudod, mit. - És a földszintre is, ha még elfér. Minél több dobozt kiürítünk, annál könnyebb lesz a takarítás, és simábban zajlik a berámolás. - Igazad van - bólintott a férfi. Egy rugóra jár az agyunk, tette hozzá magában. - Azért vagyok itt, hogy segítsek. Akarsz még valamit csinálni itt?
- Van néhány polc, amit fel szeretnék tenni a falra. Úgy látszik, ez a polcok napja, gondolta Owen. - Majd én felszerelem őket. - Nagyon megköszönném. Odaát vannak a másik lakásban. Majd később átmegyek értük. - Átküldhetek valakit. - Rendben. De előbb kezdjük azzal, amit itt találunk. Minden a J & R-ben van, amit Justine fel akar tenni a falra. Tényleg egyformán gondolkodunk, állapította meg Owen. - Adjak egy kabátot? - kérdezte, amikor a nő lelépett a létráról. - Nem kell. Gyorsan megjárjuk. - Hope leengedte a pulóvere feltűrt ujját. Ma reggel beszéltem Averyvel - folytatta, miközben elindultak az épület hátsó része felé. - Nagy gondban van, mert több alkalmazottja is lebetegedett. Azt reméltem, hogy később lesz időm átmenni és segíteni neki, de úgy tűnik, az este nagy részét itt fogjuk tölteni. Amikor kiléptek az ajtón, Hope a kendőjére szorította a fejét, nehogy lefújja az erős szél. - Ebben a hidegben még a szállítmányok fogadása sem könnyű. Kinek van kedve ilyen időben kint ácsorogni egy teherautó mellett? A nő belépett a Jane és Rochester-be, és összedörzsölte a kezét. - Akkor először menjünk a W & B-be. Vagy ha már itt vagyunk, haladhatunk hátulról előre az első emeleten. Kezdjük itt, a fürdőszobapolcokkal meg a tükörrel. - A nő az egyik gondosan felcímkézett dobozra mutatott. - Fürdőszobatükör. Megmutatta Owennek a szobákhoz tartozó tételeket rejtő dobozokat. - Ezzel jó darabig elleszek. Szerintem ne másszunk most lépcsőt, hanem kezdjük ott, ahol vagyunk - javasolta a férfi. - Remek. Mi lenne, ha megmutatnám, mit hova kell tenni, aztán hagynálak dolgozni egyedül? Ha van kérdésed, küldj fel értem valakit. - A nő elővett a zsebéből egy bicskát, és felnyitott egy dobozt. - Szeretem, ha egy nőnek kése van. - Miután ideköltöztem, beszereztem a saját szerszámaimat. Majdnem vettem egy szögbelövőt is, de aztán úgy döntöttem, hogy az már túlzás lenne. A nő az egyik dobozból elővett két rézből készült, ívelt polcot. - Ezért az irodai felszereléssel vigasztaltam magam. Mit szólsz az új mappákhoz meg a színkódos post-it-hez? - El vagyok ragadtatva tőlük. Kedélyesen társalogtak, miközben Hope mutatta a magasságot és a helyet, Owen pedig mért, vízszintezett és fúrt. - Tökéletes! Nézd, milyen szépen kiemeli a tükör antik aranyozása a csempék mintáját meg a rézkád és a két polc színét. Alig várom, hogy Justine lássa. - A nő körülnézett a fürdőszobában, majd visszament a hálóba. - Szeretném már ezt a szobát is berendezni. Mindegyiket! A kandallóval meg azzal a csodás ággyal szerintem ez lesz az egyik legnépszerűbb szobánk. A nő elővett a zsebéből egy noteszt, kipipálta a tételeket, és jegyzetelt valamit. A férfi elégedetten vigyorgott, amikor a nő eltette a noteszt. - Jó, hogy végre van valaki, aki az én csapatomban játszik. - Ha mindent leírunk, hosszú távon időt spórolunk meg. - Pontosan.
Együtt összeszedték a többi dobozt, és kimentek az ajtón, hogy a következő szobában folytassák a munkát Hope az Eye és Roarke felé indult, és majdnem beleütközött Ryderbe. - Anya fel akarja tenni a lámpát a mennyezetre. Hol a pokolban van? - Most hozom. - Akkor szereld is fel. - Azt tervezem. Hope-nak van néhány holmija a lakásában, amit fel szeretne vinni az emeleti lakosztályába. Nem hoznád át őket? - Később én is értük mehetek - javasolta Hope. - Mik azok? És hol vannak? - Polcok. Fali polcok a fürdőszobába meg a nappaliba. Feliratozott dobozokban vannak a tároló helyiségben. Vagyis a második hálószobában - tette hozzá a nő. - Azt használom tárolásra. - Majd elintézem. - Szükséged lesz a kulcsra - szólalt meg Hope, amikor Ryder elindult. Benyúlt a zsebébe, és átnyújtotta a férfinak a kulcsát. A férfi zsebre vágta a kulcscsomót - ezekben a dobozokban vannak ajtóra akasztható fogasok? - Némelyikben igen - felelte Owen. - Akkor szereld fel őket, az ég szerelmére. Többé nem akarok hallani róluk. És hol vannak az akadálymentesített szobához tartozó akasztók? Mivel Hope karja már sajogni kezdett, letette a dobozokat. - A Jane és Rochester-ben, a St. Paul felé eső falnál, és a dobozra rá van írva, hogy "M & P, ruhaakasztó sínek" - magyarázta. - Ha megtaláltad, levihetnéd még a két mellette lévő dobozt is, amin az áll, hogy „M & P fürdőszobai fali polcok”. De csak akkor tedd fel őket, ha ott vagyok, vagy az anyád ott van. És az M & Pben akarunk még egy kis sarokpolcot is a mosdó mellé. A nő elővette a noteszát, és lapozni kezdett - Itt vannak a méretek meg a rajz. Ryder összehúzott szemmel méregette a vázlatot, majd a nőre nézett. - Ez minek? - Mert a mozgássérülteket védő szabályok miatt a fürdőszobában még egy fogkefének sem jut hely, pedig az egy alapvető felszerelési tárgy, és most majd lesz hova tenni. - Add ide azt az átkozott papírt. Hope kitépte a lapot a füzetből. - Owen, Beckett vagy valamelyik munkás biztosan el tudja intézni, ha te túl elfoglalt vagy. A férfi szó nélkül a zsebébe gyűrte a lapot, és elsétált. - Biztos vagy abban, hogy a testvéred? - szólt oda halkan Hope Owennek. - Száz százalékig. Most kicsit ideges, mert a munkásoknak le kell vonulniuk, hogy be tudjuk tartani a határidőt, közben teljes gőzzel dolgoznak Beck házán, és a szomszéd pékségben is be kell fejezniük a bontást. - Tényleg sok - ismerte be Hope. - De te miért nem vagy ideges? Ezek a feladatok téged is érintenek. - Azért az én dolgom más. Nem nekem kell az embereket irányítani, én csak tárgyalok és megbeszéléseket tartok. Owen a fürdőszoba padlójára tette a kezében tartott dobozt.
Hope kivett belőle egy üvegpolcot, és elgondolkodva szemügyre vette. - Csak egy jelentéktelennek tűnő holmi, egy apró részlet, amit az ember észre sem vesz. - Csak akkor, ha nincs ott. - Mint egy hely a fogkefének. - A nő elmosolyodott, és a falra mutatott. Ide kéne felszerelni. Ha most nincs szükséged rám, akkor egy kicsit felmegyek. Hope útközben benézett a Westley és Boglárká-ba, ahol Carolee szorgosan súrolta a hálószoba padlóját. - Carolee, csodásan néz ki a fürdőszoba! Csak úgy ragyog. Justine nővére az erőfeszítéstől kipirult arccal felnézett, és megigazította szőke tincseit. - Esküszöm, évek óta nem dolgoztam ilyen keményen. De megéri. Egyre az jár a fejemben, hogy itt fogok dolgozni! Bármikor bejöhetek ide. Szükséged van rám, főnökasszony? Hope felnevetett. - Gyorsabb vagy nálam. Csak megnézem, hogy halad Justine, aztán a lakásomban leszek. A fogadós lakásában. Jaj, majdnem elfelejtettem. Ha a napokban ráérsz egy kis időre, akkor szeretném veled együtt még egyszer átnézni a foglalási szoftvert. Mert elkezdjük felvenni a foglalásokat! - Istenem! - Carolee ujjongva a levegőbe emelte a két kezét. - Istenem! Végre! Hope is hasonló örömet érzett, miközben visszasietett a lakásába. Utoljára akkor volt ilyen izgatott egy állás miatt, amikor a washingtoni Wickham Hotelben kezdett dolgozni. Aztán eszébe jutott a történet vége, és elhessegette a gondolatot. Nem jó ez a párhuzam. Mégis a Jonathan Wickharnel történt szakítás és a felmondás nyitotta meg előtte BoonsBoro Inn ajtaját. Egy gyönyörű épület, egy csodás helyen, egy bájos városkában, ahol a két legjobb barátnője mellett lehet. Még sohasem volt ennyire izgatott egy munka miatt! Bekukkantott a Penthouse-ba, és meglátta, hogy Justine a széles ablakpárkányon ülve nézi a Main Street forgalmát. - Kicsit pihenek - magyarázta az asszony. - Ez a fürdőszoba hatalmas, de ezért csak magamat hibáztathatom. - Majd én befejezem. - Készen van, de azt hiszem, a megnyitó ünnepség előtt még egyszer kitakarítom. csak üldögélek itt, és arra gondolok, milyen lepusztult volt ez a hely, amikor először sikerült idevonszolni a fiúkat, hogy mérjék fel az állapotát Istenem... Az is eszembe jutott, hogy Tommy mennyire örülne, és milyen büszke lenne. És valószínűleg egy kicsit haragszik, hogy egyetlen szöget sem verhetett be az építkezés során. - Viszont megtanította a fiait a mesterségre, úgyhogy ő is részt vett a hely felújításában. Justine szeme könnybe lábadt, és az arca ellágyult. - Annyira jó, hogy ezt mondod. Pont ezt akartam hallani. - Kinyújtotta a karját, és megfogta Hope kezét. - Jó lenne, ha havazna. Szeretném látni,
hogy fest a fogadó a nagy hóban. Aztán tavasszal, nyáron, ősszel, minden évszakban nézni akarom, ahogy itt ragyog. - Majd én gondoskodom róla, hogy mindig szép legyen. - Tudom. Boldog leszel itt, Hope. Azt kívánom, hogy legyél itt nagyon boldog, és tegyél boldoggá mindenkit, aki megszáll a BoonsBoro Inn-ben. - Én máris boldog vagyok. Boldogabb, mint már régen, gondolta Hope, miközben visszament a konyhájába, hogy folytassa a konyhaszekrények tisztítását. Hiszen jó munkát végezhet, jó embereknek. Megállt a konyha ajtajában, és végignézett a ragyogó szekrényajtókon, a pulton és a gépeken. Most pedig megjutalmazza magát, és még záróra előtt benéz az ajándékboltba, hogy megvegye azt a gyönyörű szép tálat, amit kinézett magának. Ez lesz a saját lakásavató ajándéka. Ryder bukkant fel az ajtóban, dobozokat cipelve a kezében. - Honnan van a nők beteges vonzalma a polcok iránt? - mordult fel barátságtalan hangon. - Egy embernek hány négyzetméter vízszintes felületre van szüksége? - Az attól függ, hogy mennyi holmit akar elhelyezni rajtuk - válaszolta Hope hüvösen. - Porfogók. - Egyeseknek porfogók, másoknak emlékek és fontos csecsebecsék. - És hová akarod felhelyezni az emlékeidet meg a fontos csecsebecséidet közszemlére tévő, vízszintes felületeket? Nem érek rá egész nap. - Csak hagyd itt őket. Majd én elintézem később. - Remek. A férfi a padlóra tette a dobozokat, és elfordult, hogy távozzon. Az anyja karba tett kézzel állt az ajtóban, és pillantásától a férfi még most, felnőtt korában is önkéntelenül behúzta a nyakát. - Elnézést kérek a fiam viselkedése miatt, Hope. Rosszkedvében megfeledkezett a jó modorról. - Semmi baj. Tudom, hogy Ryder nagyon elfoglalt Mint mindenki. - Ez még nem jelenti azt, hogy gorombáskodhat. Igaz, Ryder? - Igaz, anya. Örömmel felszerelem a polcaidat - fordult Ryder Hope felé. Ha megmutatod, hogy hová. - Ez már jobb. - Justine még egy utolsó szigorú pillantást vetett a fiára, majd visszament a folyosó másik oldalán lévő szobába. - Nos? - förmedt a nőre Ryder. - Hová akarod tenni például ezt? - Ryder felemelte az egyik polcot - Elmondjam, mit csinálnék vele legszívesebben? A férfi széles mosolya meglepte a nőt. - Nem örülnék, ha széttörnéd a fejemen, úgyhogy inkább felrakom a falra. - Csak tedd le ide őket, aztán... - Hope az ajtóra mutatott. A férfi zsebre vágott kézzel farkasszemet nézett vele. - Tőled nem félek, de az anyámtól igen. Ha nem szerelem fel ezeket a holmikat, akkor megnézhetem magam. Úgyhogy addig nem megyek sehová, amíg meg nem mutatod a helyüket. - Már megjelöltem.
- Mit? - Lemértem a polcokat, lemértem a helyet, megjelöltem a területet. - A nő a két utcai ablak közötti falfelületre mutatott, aztán a fürdőszoba felé intett. Szerintem egyértelmű lesz. Azzal a padlóra dobta a törlőrongyot, és kisétált a helyiségből. Inkább segít Owennek, amíg a mogorva bátyja elvégzi a munkát. Avery SMS-ekben értesült a Main Street másik oldalán zajló eseményekről, aztán Clare látta el hírekkel, amikor beugrott hozzá egy időre. A buszos turisták távoztak, alábbhagyott a nagy roham, és végre neki is volt ideje kifújni magát és enni egy kis tésztát. A játékgépeken most nem csattogott, lövöldözött senki. A gyerekek majd csak néhány óra múlva, iskola után kezdenek el zajongani rajtuk. De közben gyűlnek a negyeddollárosok, emlékeztette magát Avery. - Pedig át szerettem volna menni, legalább egy percre, hogy lássam. - A nő mohón kortyolta a vitaminos üdítőt. Energiára van szükségem, gondolta. Minden erejét össze kell szednie, ha végig akarja csinálni a délutánt meg az estét. - Hope küldött néhány képet a telefonjáról. - Még nekem sem volt időm odamenni, mert a buszos turisták minket is megrohantak. Hála istennek - tette hozzá Clare mosolyogva, és jóízűen falatozott tovább. Aznap is a kedvenc salátáját rendelte. - Beckett elmesélte, hogy az ellenőr áldását adta a bebútorozásra. Ráadásul nemcsak a másodikon, hanem mindenhol. - Mindenhol? - Most már csak a formaság kedvéért jön vissza még egyszer, de azt mondta, hogy elkezdhetik behordani a bútorokat. Persze Hope még nem költözhet be, de addig is nekiláthatunk a berendezésnek meg a csinosításnak. Avery duzzogva piszkálgatta a tésztát a tányérján. - Nem akarom, hogy mindenből kimaradjak! - Ne aggódj, Avery. Napokba fog telni. Sőt inkább hetekbe. - De én most akarok részt venni benne. - A nő nagyot sóhajtott. - Rendben, most úgysem tudnék semmit csinálni, mert mindjárt leszakad a lábam. De majd holnap. Talán. - A nő folytatta az evést. - De te nagyon boldognak tűnsz. - Mindennap boldogabb vagyok. Ma reggel Yoda belehányt Murphy ágyába. - Ez tényleg örömmel tölti el az embert. - Nem igazán. Viszont képzeld, Avery: Murphy Becketthez ment oda szólni, hogy mi történt! Ez csodálatos. - Valóban. De most nincs kedvem meghallgatni a gusztustalan részleteket. - Ez egy nagyon fontos mozzanat - Clare arca ragyogott az örömtől. - Anynyira boldog vagyok, hogy a fiúk szeretik Beckettet, és bíznak benne. Most már ő is hozzánk tartozik. Férjhez fogok menni, Avery! Nagyon szerencsés vagyok, hogy két nagyszerű férfit is megismerhettem az életemben. - Szerintem kétszeresen elvetted a részed, pedig valaki nekem is járna. Igazán odaadhatnád Becket.
- Szó sem lehet róla, nem mondok le róla. - A nő lófarokba fogott haja ideoda himbálózott, ahogy megrázta a fejét. - Válassz a másik kettő közül. - Talán mindkettőt megszerzem. Ma este például elkelne még két pár kéz. És még be sem vásároltam karácsonyra. Miért gondolom mindig azt, hogy majd később több időm lesz? - Mert valahogy mindig sikerül időt szakítanod mindenre. Említetted már Montgomery-éknek az utca másik oldalán lévő helyiséget? - Nem. Még gondolkodom rajta. Ugye nem mondtad el Beckettnek? - Megígértem, hogy hallgatok róla. De nagyon nehéz, mert megszoktam, hogy mindenről beszámolok neki. - Igen, ilyen a szerelem. - Avery felsóhajtott, és megmozgatta sajgó lábait. Ilyenkor őrült ötletnek tűnik, hogy egyszer talán én is... De azért.. - Te is képes lennél rá. És nagyon jól csinálnád, hidd el. - Ezt azért mondod, mert tényleg így van. - Avery felnevetett, és fáradt arca egy kicsit felderült - Meg azért, mert szeretsz engem. Most vissza kell mennem, dolgozni. Benézel a fogadóba? - Laurie és Charlene tartják a frontot a boltban, ezért úgy gondoltam, segítek odaát egy kicsit. Aztán el kell mennem a fiúkért. - Küldjél még képeket. - Rendben. - Clare felállt. Sapkát húzott szőke hajára, és egy meleg kabátot kanyarított karcsú alakjára. - Próbáld meg kialudni magad, Avery. - Azzal nem lesz gond. Mihelyt bezártam, felmegyek, és arccal az ágyra zuhanok. Nyolc órán át meg sem fogok moccanni, olyan mélyen alszom majd. Viszlát, holnap. Hagyd csak, majd én - tette hozzá Avery, amikor Clare a tányérja után nyúlt. - Úgyis a konyhába megyek. Búcsút intett a barátnőjének, megmozgatta sajgó vállát, aztán visszament dolgozni. Hétkor már javában serénykedett. A kemencéből kivette az elkészült pizzákat, a házhoz szállításra várókat becsomagolta, a többit pedig a pincérek gondjaira bízta, akik kiszolgálták az asztaloknál ülő vendégeket. Nagy a forgalom, és ez jó dolog, emlékeztette magát. Újabb tésztát helyezett a sütőedényekbe, a burgereket meg a sült krumplit tepsikbe tette, és közben enyhe ingerültséggel nézte a fiút, aki olyan nagy odaadással játszott az egyik gépen, mintha az élete múlna rajta. Éppen visszasietett a hátsó konyhába, hogy még több alapanyagot hozzon, amikor Owen belépett az étterembe. A férfi körülnézett, és összeráncolta a szemöldökét, mert nem látta őt a pult mögött. - Hol van Avery? - kérdezte az egyik pincérnőt. - Valahol a közelben. A középiskolai kórus tagjai úgy döntöttek, hogy a próba után beugranak egy pizzára. Teljesen be vagyunk havazva. Avery biztosan hátul robotol. - Értem. - A férfi nem tétovázott, hanem odament a pénztárgéphez, felkapta az egyik rendelési tömböt, és elindult a hátsó étkezőhelyiség felé. Amikor visszajött, Avery már a forróságtól kivörösödött arccal állt a pultnál, és szószt kent a sütöből kivett tésztára.
- Itt vannak rendelések a hátsó helyiségből- közölte a férfi, és visszatette a helyére a papírlapokat. - Hozom az italokat. A nő mozzarellát és különféle feltéteket szórt a pizzára, közben egy pillanatra a férfi után nézett. Owenre mindig lehet számítani, gondolta. Owen, a megbízható jó barát. A következő három órában szinte megállás nélkül dolgozott. Spagettit főzött, pizzát sütött, padlizsánt rántott, calzonét és gyrost készített. Tízkor már úgy érezte, mintha félálomban mozogna, miközben letakarította a pultokat, és lezárta a sütőket. - Vegyél egy sört - szólt oda Owennek. - Megérdemled. - Miért nem ülsz le? - Majd akkor, ha befejeztem a zárást. Miután a személyzet utolsó tagja is távozott, Avery bezárta az ajtót, és megfordult. A pulton egy pohár vörösbor állt egy tányér pepperónis pizza társaságában. Owen a széken ült, és neki is volt egy pohara meg egy szelet pizzája. Igen, Owenre mindig lehetett számítani. - Most pedig ülj le - parancsolt rá Owen. - Most le is ülök. Köszönöm. Tényleg köszönöm, Owen. - Remek mulatság, ha az embernek nem kell minden áldott nap ezt csinálnia. - Még így is élvezem, többnyire. - A nő leült, és belekortyolt a borba. - Istenem, ez nagyon jólesik - sóhajtotta, és beleharapott a pizzába. - Ez is. - Senki sem csinál jobbat. - Azt hihetnéd, hogy meguntam a pizzát, de még mindig ez a kedvenc ételem. - A nő kimerülten felsóhajtott, és evett még egy falatot. - Clare azt mondta, hogy megkaptátok az engedélyt a bebútorozáshoz. Hogy halad a takarítóbrigád? - Egész jól. Még nem végeztek, de nemsokára átszakítjuk a célszalagot. - Szívesen átmennék, ha el tudnék odáig vánszorogni. - Holnap is ott lesz a fogadó. - Ma mindenki erről beszélt, aki a városból vagy a környékről tért be hozzánk. Biztosan nagyon büszkék vagytok. Emlékszem az érzésre, amikor én szakítottam át a célszalagot, és felakasztottam a képeket, meg kicsomagoltam a konyhai gépeket. Büszke voltam, izgultam és egy kicsit féltem. Itt van én helyem. Tényleg megcsináltam. Néha még most is így érzek. Ma persze nem - tette hozzá fáradt nevetéssel. - De sokszor igen. - Sok mindenre büszke lehetsz itt Nagyon jó helyet hoztál létre. - Többen azt hitték, az anyád megőrült, amikor bérbe adta nekem a helyiséget. Nem gondolták volna, hogy képes leszek beindítani egy éttermet. A férfi megcsóválta a fejét, de a nő olyan sápadt volt, hogy megsajnálta. Averyből most hiányzott a tűz és az energia, ezért még feltűnőbb volt a kimerültsége. Elhatározta, hogy belediktálja a pizzát, mert egy ilyen hosszú műszak után ennie kell valamit, de aztán gyorsan felkíséri a lakásába, hogy aludjon egy kicsit. - Én sose tartottam őrült ötletnek. Bármit meg tudsz valósítani, amit egyszer a fejedbe veszel. Mindig ilyen voltál. - Rocksztár például nem lehetnék. Pedig azt is nagyon akartam. A férfinak eszébe jutott, hogy Avery annak idején gitározott, de nagyobb volt a lelkesedése, mint a tehetsége. - Hány éves korodban próbálkoztál? Tizennégy?
- Tizenöt. Azt hittem, az apám el fog ájulni, amikor feketére festettem a hajam, és megcsináltattam azokat a tetkókat. - Még jót hogy nem voltak igaziak. A nő mosolyogva kortyolta a' bort. - Némelyik igen. - Tényleg? Ne feledd, hogy hol tartottunk... - emelte fel az ujját Owen, amikor megszólalt a telefonja. - Mi van. Ry? A férfi felállt a székről. hallgatott, válaszolt, közben az étterem üvegajtaján át a fogadó fényeit nézte. Amikor visszacsatolta az övére a mobilt, és visszafordult, Avery a fejét a karjára hajtva aludt a pultnál. Csak egy fél pizzát evett és a borát sem itta meg. Owen letakarította a pultot, leoltotta a lámpákat a konyhában, aztán visszajött, és a biztonsági fényeken kívül leoltott minden világítást. Miután végzett, Averyre pillantott. Fel tudja vinni a lépcsőn, hiszen nem nehéz, de bonyolult lenne a lánnyal a karjában bezárni az éttermet. Előbb felviszem, aztán visszajövök és bezárok, határozta el végül. De amikor fel akarta emelni, a nő összerezzent, hirtelen felnézett és Owen az utolsó pillanatban kapta el a fejét, nehogy betörje az orrát. - Mi van? Mi történt? - Ideje lefeküdni. Gyere, felviszlek a lakásodba. - Bezártam? - Az első ajtó már zárva. Most akartam hátramenni. - Rendben, itt a kulcs. Avery előhalászta a kulcsokat, és a férfi kivette a kezéből. Most már furcsa lenne felemelni a székről, gondolta, amikor visszajött. Ezért csak átkarolta a derekát, és hagyta, hogy félálomban sétáljon mellette. - Csak egy kicsit lehunytam a szemem. - A következő nyolc vagy kilenc órában ezt kéne tenned. - A férfi megtámogatta a mellette lépdelő nőt, és bezárta mögöttük a bejárati ajtót. - Menjünk fel - mondta. és a lakásához vezető lépcső felé kormányozta. - Egy kicsit kába vagyok. Köszönök mindent - Nagyon szívesen. Owen kinyitotta a lakás ajtaját, és megerősítette magát. Amikor észrevette, hogy Avery még nem pakolt ki teljesen a költözése után. Ennek már több mint egy hónapja, állapította meg. A kulcsokat az ajtó mellett álló asztalra tette. - Majd ne felejts el bezárni. ha elmentem. - Rendben. - A nő a férfira mosolygott, és tántorgott a kimerültségtől. Annyira édes vagy. Owen. Téged választanálak. - Mire? - Arra, ami jár nekem. Jó éjszakát - Rendben. Zárd be az ajtót, Avery. Owen megállt odakint, és megvárta a zár halk kattanását. Vajon mire gondolt? Mi jár neki? Egy darabig ezen morfondírozott, aztán megcsóválta a fejét és lement a lépcsőn a hátsó parkolóhoz. Beszállt a teherautóba. és közben felnézett Avery ablakára. Még mindig érezte a kellemes citromillatot, ami a hajából meg a kezéből áradt. Egész úton hazafelé az orrában volt ez az illat.
3. Mihelyt el tudott szabadulni az étteremből, Avery felkapta a kabátját, egy sísapkát nyomott a fejébe, és átszaladt az utca másik oldalára. Megszaporázta a lépteit, amikor a parkolóban meglátta a bútorszállító kamiont, egyrészt az izgatottság miatt, másrészt minél előbb meg akart szabadulni a hidegtől. Nagy nyüzsgés kellős közepébe csöppent: néhány munkás létrán állva festette a falat, az étkezőből és a társalgóból szögbelövők csattanása és egy fúró vijjogása hallatszott. Átment az első boltív alatt, és eltátotta a száját, amikor meglátta az emeletre vezető lépcsők korlátját. Ryder kidugta a fejét az étkező ajtaján. - Tégy nekem egy szívességet, és ne arrafelé menj fel. Luther dolgozik a lépcsőn. - Ez gyönyörű! - ámuldozott a nő, és a kezét végighúzta a sötét bronzkorláton. - Igen. Fent guggol, és szanaszét vannak a szerszámai, de ő nem fog megkérni, hogy menj másfelé, mert tudod, milyen udvarias. Én viszont nem vagyok az. - Persze, semmi gond. - A nő tett néhány lépést az étkező felé. - Istenem, csodaszép ez a csillár! - És átkozottul nehéz volt. - De a férfi is elégedett pillantással nézett fel a nagy makk alakú gömbökre és a tölgyfaágat utánzó karokra. - Tényleg jól néz ki. - Egyszerűen lenyűgöző. És a falilámpák is. Néhány napig nem tudtam átjönni, és lám, mennyi minden történt. Nincs sok időm, de mindent látni akarok. Hope itt van valahol? - Valószínűleg a másodikon találod. A bútorokat tologatja a szokásos nagy műgonddal és végtelen szőrszálhasogatással. - Bútorok! - Avery örömteli kiáltással visszajött a hallba, és kiszaladt az ajtón. A hidegben meglátszott a lehelete, miközben felsietett a lépcsőn. Benyitott a Westley és Boglárká-ba, ahol egy pillanatig mosolyogva nézte a kandallóban lobogó tüzet, a szalagfüggöny fekete lamelláit. Fel akarta fedezni az épületet, és meg akart csodálni minden új részletet, de még jobban vágyott az emberek társaságára. Ezért kisietett a teraszra, és elindult a Penthouse-ból kiszűrődő hangok irányába. Odaérve eltátotta a száját. Justine és Hope éppen két selyemkárpitozású, elegáns fotelt húzott a helyére. A kék és arany mintás selyem tökéletes harmóniában volt a sötét aranyszínű heverővel, ahol Carolee a díszpárnákat igazgatta. - Azt hiszem, ide... Avery! - Justine kiegyenesedett. - Menj oda az ablakhoz, légy szíves. Tudni szeretném, milyen a forgalom az utcán. - Moccanni sem tudok az ámulattól. Istenem, Justine. Ez csodaszép. - De praktikus az elrendezés? Nem szeretném, ha a vendégeknek kerülgetniük kéne a fotelokat. Mondjuk, hogy most kaptad meg a szoba kulcsát, és ki akarsz nézni az ablakon a St. Paul Streetre.
- Rendben. - Avery feltartotta a kezét, és egy pillanatra lehunyta a szemét Nos, Alphonse, azt hiszem, ez a szoba megfelel éjszakára. - Alphonse? - csodálkozott Hope. - A szeretőm. Most jöttünk Párizsból. - Avery odasétált az ablakhoz, és finomkodó arcot vágva kinézett rajta. Aztán elvigyorodott, és tett néhány tánclépést örömében. - Lenyűgöző a látvány. És nem kellett kifacsarodva közlekednem. Tényleg megengeded az embereknek, hogy ráüljenek ezekre a bútorokra? - Azért vannak. Avery végighúzta az ujját a heverő szép ívű karfáján. - Tudod, hogy többet is fognak itt csinálni, nem csak üldögélni? - Vannak dolgok, amelyekre most nem akarok gondolni. Kell még egy kis lámpa a fiókos szekrény tetejére. Egy karcsú lámpatest, fényes lámpaernyővel. - Láttam egyet Basték üzletében - jegyezte meg Hope. Szerintem pont idevaló. - Akkor jegyezd fel, légy szíves. Majd valamelyikünk átszalad, megnézi és kipróbálja. - Ez lélegzetelállító! - áradozott Avery. - Így, ahogy van. - Még nem láttál semmit - Hope a barátnőjére kacsintott. - Hozd be Alphonse-t a hálószobába. - Az a kedvenc helye. Alphonse egy igazi szex gép. Avery követte a barátnőjét a lakosztály mélyére. Közben szívesen tett volna egy kitérőt a fürdőszoba felé, de Hope erősen fogta a karját. - Először ezt nézd meg. - És amikor Avery felkiáltott, Hope úgy mosolygott, mint egy büszke édesanya, akinek megcsodálják a babáját. - Az ágy! Láttam a prospektust, de az semmi az igazihoz képest. - Imádom ezt a faragást. - Hope megsimogatta az egyik magas oszlopot. És az ágyneművel együtt pazar eleganciát sugároz. Szerintem Carolee legalább egy órán át igazgatta a paplant, a párnákat meg az ágytakarót. - Nagyon tetszik! Az ezüstszürke díszpárnák a fehér ágyneművel... És a takaró... - Igazi kasmírból van. Ezzel akartuk tökéletessé tenni az összhatást. - Szerintem sikerült és ezek az asztalok meg a lámpák... A fiókos szekrény... És a fésülködőasztal! - Tényleg jól sikerült a színválasztása. Ma este szeretném befejezni ezt a lakosztályt, hogy a helyére kerüljön a vendégkönyv, a regények, a DVD, minden apró részlet Még fényképeket is kell készíteni róla, hogy feltegyük a weboldalra. - Milyen gyönyörűek az alacsony plüssülőkék meg a párnák az ágy lábánál. Itt minden a luxusról beszél. Ez a szoba még Alphonse-t is lenyűgözné. - Pedig őt nem könnyű lenyűgözni. Basték emberei most távoztak, de mindjárt hozzák a Westley és Boglárka berendezését. Nem könnyű ezeket a nehéz bútorokat felcipelni a lépcsőn. - Örülök, hogy nem az én dolgom. Sajnos, csak egy rövid ideig maradhatok, de Dave délután már bejön, úgyhogy ma este nem dolgozom. Végre segíthetek.
- Akkor fel vagy véve. Arra gondoltam, hogy áthozom ide néhány holmimat, amire nincs szükségem. Képeket kell tennünk a falakra, és kinéztem már néhány tárgyat az ajándékboltból. - Tehát igaz. Tényleg eljutottunk idáig. - És kéne az étterem ajánlata, amiket a szobákban elhelyezett mappákba teszünk. - Megcsinálom. - A nő kisétált a helyiségből, és bement a fürdőszobába. Ezt már be is rendeztétek! Kitettétek a szappantartókat, a sampont meg a többi apróságot. A kis tálakat is! - A fényképek miatt, illetve ez volt az ürügy. Már annyira akartuk látni, hogy néz ki! Mindjárt kirakom a törülközőket, felakasztom a köntösöket, és Ryder elkészíti a fotókat. Úgy hallom, van érzéke hozzá. - Ez igaz - erősítette meg Avery. - Még mindig őrzöm a képet, amit rólam és Owenről készített, amikor tizenévesek voltunk. Nagyon jó felvétel lett. Tudsz róla, hogy tegnap este átjött, és pincérkedett az asztaloknál? - Ryder? - Nem, Owen. Aztán majdnem fel kellett cipelnie a lépcsőn. Két dupla műszak, a buszos turisták, a váratlanul betoppanó középiskolai kórus, egy kis üzemzavar a számítógéppel s a többi. Zárásra már olyan voltam, mint egy zombi. - Owen nagyon kedves. - Igen, többnyire. - Beckett is aranyos. De mi történt Ryderrel? Avery felnevetett, és ujját végighúzta az egyik ovális mosdó peremén. - Benne is van kedvesség, csak mélyre kell ásni érte. - Szerintem nekem robbanóanyagra lenne hozzá szükségem. Viszont jól dolgozik. Mi fel tudjuk díszíteni a helyet, de semmit sem tehetnénk a keretek nélkül. És nagyon ért a részletekhez. Ezt tisztelem benne. Most folytatnom kell a munkát. - Nekem is. Reményeim szerint négykor, de legkésőbb ötkor végzek, és akkor én is jövök segíteni. - Állítólag ma már a könyvtárszobát is berendezhetjük. Legalábbis a polcokat. Meg talán az Elizabeth és Darcy-t is. - Ott leszek, Hope! - Avery ugrándozni kezdett, majd átölelte Hope-ot, és vele együtt folytatta az örvendezést. - Annyira örülök, hogy itt vagy. Viszlát, később. Avery kisietett, és már a lépcső alján járt, amikor meglátta Owent a leendő pékség és a fogadó udvarát elválasztó kerítés kapujában. - Szia! - kiáltotta oda neki. - Neked is szia. - A férfi odalépett hozzá. Egy mappát tartott a hóna alatt. Most sokkal jobban nézel ki. - Minél jobban? - Egy élőhalottnál. A nő gyengéden megbökte a férfi hasát. - Most ellátnám a bajod, de tegnap leköteleztél. EI is felejtettem megkérdeni, mennyi borravalót kaptál. - Elég sokat. Körülbelül huszonöt dolcsit kerestem. - A férfi ösztönös mozdulattal begombolta a nő kabátját. - Ugye Franny és Dave már visszajött?
- Dave igen, illetve mostanában érkezik. Franny viszont nem. Már jobban van, de szeretném, ha otthon maradna még egy napot. Teljesen elkábultam, amikor megláttam a Penthouse-t Owen, az a lakosztály egyszerűen káprázatos! - Még nem jártam odafent - mondta a férfi, és felpillantott. - Mit rendeztek be? - Mindent. A szalont, a hálószobát, a fürdőt. Mindjárt beviszik a bútorokat a W & B-be. Később átjövök, hogy én is részt vehessek az eseményekben. Te is itt leszel? - Úgy tűnik, mostanában valamelyikünknek vagy mindnyájunknak éjjelnappal itt kell lennie, amíg készen nem leszünk. - Akkor viszlát később. - Avery megtorpant, amikor a bútorszállító kamion megint felbukkant a parkolóban. - Annyira szeretnék itt maradni, de nekem is pénzt kell keresnem. - Úgysem álldogálhatsz itt a hidegben. - A férfi megfogta és megdörzsölte Avery kezét. - Hol a kesztyűd? - A zsebemben. - Én úgy tudom. hogy csak akkor hatásos, ha viselik. - Lehet, de akkor most nem dörzsölnéd a kezem. - A nő lábujjhegyre állt, és egy cuppanós csókot nyomott Owen arcára. - Mennem kell, viszlát, később - mondta, és eliramodott. Milyen fürge, gondolta a férfi. Mindig ilyen volt. Sosem értette, miért nem az atlétikát választotta a szurkolócsapat helyett. Ezt egyszer meg is kérdezte tőle, és a nő kacsintva azt felelte: "Mert ott sokkal dögösebb szerelésben feszíthetek. " El kellett ismernie, hogy tényleg nagyon "dögösen" nézett ki a vezérszurkolói jelmezében. Owen felriadt az emlékeiből, és nem értette, miért álldogál még mindig a hidegben. Ezért belépett az épületbe. és belevetette magát a munkába. Az órák gyorsan szálltak, és mire a munkások műszakja lejárt, már Owen is szívesen megivott volna egy sört Az anyja viszont nem ismert irgalmat Owennek most sem egy rekesz sör volt a kezében, hanem egy könyvekkel teli dobozt cipelt fel az emeletre. Justine a lépcső tetején állva fogadta. - Ezeket már viheted is be a könyvtárszobába. Ott vannak a lányok, és a könyvespolcokat takarítják. Én a Nick és Nord-ban dolgozom Carolee-val. - Igenis. - A férfi a szemöldökét ráncolva folytatta a cipekedést. Nemsokára Ryder bukkant fel mögötte egy újabb nehéz dobozzal. - Rengeteg átkozott könyv - sziszegte Ryder, amikor az anyjuk már nem hallotta. - Rengeteg átkozott polc. amit meg kell tölteni - tette hozzá Owen. A könyvtárszobában tisztítószer és parfüm illata terjengett. Avery a helyiség másik végében állt egy alacsony létrán, és a kandallót közrefogó, hatalmas könyvespolcrendszer legfelső polcait tisztogatta. Owen az egészet a testvéreivel együtt készítette a családi műhelyben. Emlékezett a munkára, a sok fűrészelésre, reszelésre, ragasztásra és festésre. Rengeteg erőfeszítés. gondolta. És sok öröm.
Most még nagyobb örömet érzett. amikor látta, hogy a fa fényesen ragyog a törlőrongyok érintése nyomán. - Nagyon csinosak a hölgyek - üdvözölte a szorgoskodó nőket Beckett, és ő is letett egy halom könyvet a padlóra. Aztán magához vonta Clare-t, és megcsókolta a nyakát - Szia. - Te ki vagy? - A nő oldalt nézett, és felnevetett. - Ja, igen. Az enyém. - Csak semmi enyelgést, amíg nem végeztünk. - Ryder a hüvelykujjával az ajtó felé intett. - Még mindenkinek van egy rakománya. - Van két doboz a J & R-ben. - Hope a polcok előtt guggolt, és az alsó ajtókat fényesítette. - Az áll rajtuk, hogy "Könyvtárpolcok". - Én végeztem a részemmel. - Avery leugrott a székről. Idehozom az egyiket. Segítesz? - kérdezte Owent. - Persze. Amikor a szobába értek, Averynek feltűnt, hogy a dobozok halma sokkal alacsonyabb lett, és mintha valaki átrendezte volna őket. - Szépen fogynak. A maradékot átrámoltad? - Úgy könnyebb megtalálni a dolgokat. - Eljöhetnél az én lakásomba is rendszerezni. Akkor talán megtalálnám azt a bordó sálat, amit a múlt hónapban vettem az ajándékboltban. - Segítenék, ha előbb kipakolnál. - Már majdnem végeztem. A férfi úgy döntött, hogy erre inkább nem mond semmit. - Itt vannak a könyvtár dolgai. A férfi a kád melletti sarokban felhalmozott dobozokhoz lépett. - Mihez fogsz kezdeni az időddel, ha elkészül a fogadó?- kérdezte Avery. - Úgy érted, befejezzük a pékséget és Beek házát, nem kell többé bajlódnunk a bérlemények karbantartásával, és elkészül Lynn Barney konyhafelújítása is? - Lynn Barney felújítja a konyháját? Nem is tudtam. - Te sem tudhatsz mindent. - Azért majdnem mindent. Az emberek szeretnek beszélni evés közben. Avery lenyúlt a "Könyvtárpolcok" feliratú dobozért, mert könnyen el tudta olvasni Hope szabályos gyöngybetűit. - Az túl nehéz. Vidd inkább ezt. - Mit terveztek a Hope ideiglenes lakása alatt lévő helyiséggel? - Majd kitaláljuk. Egyszerre csak egy lépést teszünk. - Én néha szeretek több lépést haladni egyszerre. - Akkor az ember könnyen elesik. - A férfi a hóna alá szorította a kezében lévő dobozt, és kinyitotta az ajtót. - De úgy hamarabb célba érsz. - Akkor nem, ha megbotlasz. - Owen becsukta az ajtót mögöttük. - Jó az egyensúlyérzékem. Egyébként remek az a hely folytatta a nő, miközben a férfi a verandára vezető ajtót nyitotta ki. - Első a pékség és Beck háza. Az az épület nem szökik meg. A nő vitába akart szállni vele. Miért hagyjon az ember üresen egy épületet a Main Streeten, ha meg is tudná tölteni? De aztán a Nick és Nora felé nézett, ahonnan Justine hangját hallotta. Talán jobb, ha az illetékeshez fordul a kérdéssel, gondolta.
Csatlakozott Hope-hoz és Clare-hez, dobozokat szortírozott, könyveket és csecsebecséket helyezett el ~ polcokon. Romantikus és fantasztikus regények, helytörténeti művek, klasszikus irodalom. Régi borosüvegekből álló gyűjtemény, egy ősrégi modellautó, ami még Owen apjáé volt, fém gyertyatartók, amelyeket Avery apja készített. - Azt hittem, többtonnányi holmink van - jegyezte meg Hope. - Attól tartottam, hogy túl sok lesz, de most látom, hogy még be kell szereznünk néhányat. - Nekem is vannak idevaló tárgyaim, és az ajándékboltban is mindig találunk valamit. - A whiskysüveget és a poharakat arra a felső polcra helyezzük egy tálcára. - Hope hátrébb lépett, és szemügyre vette a területet. - De igazad van, kell még néhány dolog. A könyvekkel jól állunk. Remek munkát végeztél, Clare. - Élvezetes feladat volt számomra a beszerzés. - Tudod, mi illene még ide? - Avery a falnak támaszkodott. - Fel kéne sorakoztatnunk a munkásokat az utcai fronton, a teraszon, és csinálni egy csoportképet. A fotót bekereteznénk, és ide tennénk. A BoonsBoro Inn csapata. - Tökéletes. Csodás ötlet Aztán jöhet a bútor meg a dekoráció. - Hope körülnézett - Ahhoz az ablakhoz tesszük az íróasztalt egy laptoppal a vendégek számára. Rajta lesz még a bórkötésű vendégkönyv. oda pedig a csodás bőrheverőt, a fotelokat, a lámpákat. - Idehívom Justine-t és Carolee-t, és megkérdezem a véleményüket mondta Clare, és indulni készült. Ekkor nagy lármát hallottak odalentről. - Úgy tűnik, a fiaim megszállták az épületet. Azt mondtam Alva Ridenournak, hogy elmegyek értük, és átviszem őket pizzázni. Úgy tűnik, inkább idehozta őket. A lépcsőn olyan dübörgés hallatszott, mintha egy megvadult bivalycsorda száguldana felfelé. A nők kiléptek a szobából, és megpillantották Clare fiait, akik feléjük rohantak a folyosón. - Anya! Mrs. Ridenour azt mondta, hogy ő is pizzázni akar a férjével. Idejöttünk, hogy megnézzük a szállodát. - Harry, a legidősebb fiú, az anyja karjába vetette magát egy gyors ölelésre, aztán tovább akart futni. - Várj csak, Harry! - Clare megragadta a nagyfia kezét, közben sikerült átkarolnia Liamot, a középsőt, aki a lábához simult. Még mindig erősen fogta Harry kezét, és a karjába vette Murphyt, a legkisebbet. - Szia! - Murphy egy csattanós csókot adott az anyjának. - Megcsináltuk a leckét, aztán uzsonnáztunk, játszottunk, és megetettük Bent meg Yodát. És Mr. Ridenour azt mondta, hogy mindnyájan kaphatunk két dollárt a játékgéphez, mert olyan jók voltunk. - Ezt örömmel hallom. - Meg akarjuk nézni a szállodát. - Liam felpillantott az anyjára. - Mrs. Ridenour meg a férje is ezt szeretné. Mehetünk, anya? Mehetünk megnézni? - De nem rohangásztok, és nem nyúltok semmihez. - A nő felborzolta Liam már amúgy is borzas aranybarna fürtjeit - Azt hittem, egy hadsereg közeledik. - Nagyi! - A fiúk ujjongva vették körül Justine-t Az asszony leguggolt, magához ölelte őket, és Clare-re mosolygott.
- Igen, én vagyok a nagymamátok. - Justine nagy puszit nyomott mindegyik fiú arcára. - És ez a legjobb dolog a világon. - Megnézhetjük a szállodádat, nagyi? - Murphy bevetette angyali mosolyát, és hatalmas barna szemével könyörögve nézett fel az asszonyra. - Kérlek! Nem nyúlunk semmihez. - Rendben. - Mi lenne, ha fent kezdenénk? - Beckett is odaért hozzájuk, és megfogta Clare kezét. - Ry lent van, és éppen az étkezőt mutatja meg a Ridenour házaspárnak, de mindjárt itt lesznek. - Te is jössz, nagyi? - Harry elkapta Justine kezét. - Olyan jó lenne, ha te is velünk jönnél! - Semmi sem tudna most távol tartani tőletek. - Beckett azt mondta, hogy ha elkészül, mindnyájan itt tölthetünk egy éjszakát - Liam megragadta Justine másik kezét, Murphy pedig kérőn nyújtotta a karját Beckett felé, hogy emelje fel. - Aludhatunk az egyik nagy ágyban. Te is itt leszel? - Hát persze. Az első éjszaka miénk a szálló. Elindultak a második emeletre, és mikor már a lépcsőn jártak, Avery Owenhez hajolt. - Hát nem szép ez a jelenet? Ugye milyen gyönyörű? Clare és a fiúk, Clare és Beckett, Clare, Beckett és a fiúk. És anyád is velük van. - A nő szipogni kezdett, és a szívére szorította a kezét. - Ez olyan megható! - Mi is örülünk neki Ry-jal. Leveszi a terhet a vállunkról. Csak vicceltem tette hozzá gyorsan, amikor a nő szigorúan összehúzta könnybe lábadt szemét - Anya imádja ezeket a srácokat. - Szerencsés gyerekek. Most három nagymamájuk van. - Az apám is szerette volna őket. - Tudom. - Avery szomorú szívvel simogatta meg Owen hátát. - Mindig nagyon jól bánt a gyerekekkel. Emlékszem azokra a kerti grillezésekre nálatok, amikor olyan önfeledten szaladgált velünk. Teljesen odavoltam érte. Valahányszor átjött az apámhoz, mindig megkérdezte tőlem: "Szia, Vöröske, mi a helyzet?" A nő felsóhajtott - Érzelmes hangulatom lett. Gyere, nézzük meg, mi a helyzet a könyvtárszobában. - Apa úgy gondolt rád, mint a saját gyerekére. - Owen... - Így van, hidd el. Az apádat az öccsének tekintette, téged meg a lányának. Mindig azt mondta nekem, hogy vigyázzak rád. - Nem igaz. - De igen. - A férfi gyengéden meghúzta Avery rövid, rézszínű varkocsát, mielőtt belépett a könyvtárszobába. - Nahát! Szép munka, és nagyon gyors. - Minden rendszerezve volt - nevetett fel a nő. - Ahogy te is tudod. A polcokat még fel kell tölteni, és az az ötletem támadt, hogy fényképezzük le a munkásokat a verandán, az épület előtt. Bekeretezhetnénk a fényképet, és azt is ide tehetnénk. Hiszen most már ez is az épület történetéhez tartozik. - Igazad van. Meg fogom szervezni. - Én pedig szívesen elkészítem a képet, ha sikerül Rydert rávennem, hogy adja ide a fényképezőgépét. Majd szóljatok, ha mindenki itt tud lenni, és átjövök. Hol van Hope? - nézett körül a nő.
- Carolee-val bement a Nick és Nord-ba. Biztosan be akarja már fejezni a munkát. - Sose fogja abbahagyni, ha valaki nem mondja neki. Menjünk, és állítsuk le. - Avery megbökte Owent. - Mondd meg neki, hogy jöjjön át vacsorázni Carolee-val együtt. Gondolom, ti is készen álltok Ry-jal egy hideg sörre meg egy meleg ételre. - Én már régen készen állok. - Akkor menj, és noszogasd Hope-ot, rád hallgatni fog. Én pedig figyelmeztetem az embereimet egy népes ünneplősereg érkezésére. És igyekszem szabaddá tenni a hátsó helyiséget nektek. - Nekünk. Mert te is enni fogsz, nem éhezhetsz egész este. A nő mosolyogva nézett fel Owenre. - Vigyázol rám? - Engedelmes fiú vagyok. - Ha éppen kedved van hozzá. Viszlát, odaát. Elváltak, de Avery az Elizabeth és Darcy előtt járva hangokat hallott. Azt hitte, hogy a szállodanéző csapat időzik a szobában, ezért benyitott. Murphy az üres helyiségben állt a nyitott verandaajtónál, és beszélgetett a semmivel. - Murph! - Szia! - Szia. Kicsim, hideg van odakint. Nem szabad kinyitni az ajtókat. - Nem én voltam. Én nem nyúltam semmihez. A hölgy szeret kimenni, hogy nézelődhessen. Avery óvatosan az ajtóhoz lépett, fázósan összehúzta magát, és végignézett a teraszon. - Ki szeret kimenni? - A hölgy. Azt mondta, hogy én is hívhatom Lizzynek, ahogy Beckett. - Értem. - Avery megborzongott, de nem a hideg miatt. Te jóságos ég. És... most is itt van? - Ott, a korlátnál. - A fiú mutatta a helyet. - Azt mondta, hogy ne menjek ki, mert az anyukám aggódna. - Ebben igaza van. - Vár. - Igen? És mire? - Billyre. Most megyünk pizzázni? - Igen... Igen, nemsokára. - Valaki kinyitotta a bejárati ajtót, és Avery nagyot ugrott ijedtében. Aztán halkan felnevetett, amikor meglátta Owen értetlen arcát. - Mi csak... Nem is tudom... Murphy, az emeleten hallom az anyukádat meg Becket. Menj fel hozzájuk, jó? És ígérd meg, hogy velük maradsz. - Rendben, csak látni akartam Lizzyt, Szereti, ha beszélgethet valakivel. Sziasztok! - Te jóságos ég! - fakadt ki Avery, miután a fiú kiviharzott. - Hallottam, hogy valaki beszélget idebent, ezért benyitottam. Csak Murphyt láttam, meg a nyitott teraszajtót. De azt mondta, hogy a hölgy - Lizzy - odakint áll a korlátnál. Látja őt, és beszél vele. Én pedig hangokat hallottam, Owen, nem csak egy hangot. És... - Lassabban, Avery. Vegyél egy nagy levegőt. A férfi bejött a szobába, és becsukta a veranda ajtaját. - De ott van kint! Nem kéne megvárnod, amíg bejön?
- Szerintem meg fogja oldani. - Talán már be is jött - suttogta Avery tágra nyílt szemmel, és az ajtónak támaszkodott. - Ez annyira... Fantasztikus! Murphy Brewster, a szellemekkel suttogó. Azt mondta, hogy Lizzy egy Billy nevű személyre vár. Ki kell vennem ezt a szobát! Talán lesz egy még közelebbi találkozásom a kísértettel. Hacsak nem a marslakók műve az egész. Ugye nem? Nahát, még most sem hiszem el, hogy mi történt! Owen Avery vállára tette a kezét. A nő úgy fel volt pörögve, mint egy gép. - Vegyél megint egy nagy levegőt. - Semmi bajom. Ez nagyon izgalmas és egy kicsit hátborzongató, de fantasztikus módon. Te miért vagy ilyen nyugodt? - Mert minden izgatottságot elszívtál előlem. Tehát Billyre vár? - Murphy ezt mondta, és úgy tűnik, első kézből szerezte az értesülését. Billy talán a férje vagy a szerelme. - A férjek általában a szerelmek is. - Ne akadékoskodj, tudod, hogy értem! És már mennyi éve vár rá. Egyre csak vár az ő Billyjére. Ez annyira romantikus. - Nekem inkább tragikusnak tűnik. - Nem. Illetve igen, de egyben romantikus is. Ez egy végtelen szerelem, ami az örökkévalóságig tart. A valóságban ez ritkán fordul elő, nem? - Erről nem sokat tudok - kezdte a férfi, de a nő beléfojtotta a szót az izgatott csacsogásával. - Azért tartja itt őt ez a szerelem, mert erőteljes. Varázslatos. Ez a legfontosabb az… A háta mögött lévő ajtó kivágódott, és Avery előrebukott, egyenesen Owen karjába. A férfi szorosan átölelte, nehogy elessen, és amikor a nő felemelte a fejét, egyenesen Owen szemébe nézett. - ...egész világon - fejezte be a mondatot. A férfi nem mondott semmit. Ott álltak szorosan egymáshoz simulva, mögöttük a nyitott teraszajtóval, miközben a folyosón lábdobogás és vidám nevetés hallatszott. Mi ez, gondolta a férfi. Mi a csuda ez? Aztán lecsapott a nő ajkára, aki válaszképpen két kézzel beletúrt a hajába. Forró és ragyogó - Owen így gondolt Averyre, és a csókot is ilyennek találta. Forró és ragyogó, tele fénnyel és energiával. Averyvel. Minden izgatott és vad lett, Owen testében heves, lobogó vágy gyúlt, ami szinte égette a bőrét Minden másról megfeledkezett, csak Avery ízét és mohó ajkának tüzes érintését érezte. Orrát megcsapta a citrom és az édes lonc bódító illata. A nő lábujjhegyen állt, és kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba, miközben érezte, hogy a testében szétárad az izgalom és a szenvedély. Hagyta, hadd tomboljon benne ez az áradat, ami csapdába ejtette, és az ismeretlen felé sodorja. Először a férfi bontakozott ki az ölelésből, és úgy nézett le Averyre, mint aki most tér magához. - Ez mi volt? Ez mi volt? - Nem tudom - suttogta Avery, de nem is érdekelte a válasz, annál is inkább, mert a férfi megint magához szorította.
Avery azonnal megadóan hozzásimult Ekkor valaki dörömbölni kezdett az ajtón. - Owen! Avery! - kiáltotta Beckett. - Mi az ördög történt? Nyissátok már ki ezt az átkozott ajtót! - Várj. - Owen óvatosan elengedte Averyt. - Várj - mondta még egyszer, és vett egy nagy levegőt Aztán odalépett az ajtóhoz, ami minden erőfeszítés nélkül kinyílt. - Mi az ördög ez? - förmedt rá Beckett, és észrevette a nyitott verandaajtót. - Nos... - Semmi baj. Minden rendben. Majd elintézem. - Murphy azt mondta, hogy itt vagytok Averyvel. - Beckett hátranézett, hogy a fiók nincsenek-e a közelben. - Jól vagytok? - Igen. Minden rendben van. Mi most... Megyünk pizzázni. - Oké. De ügyeljetek arra, hogy az az ajtó zárva legyen. - Persze. - Avery halkan becsukta a teraszra vezető ajtót, és ráfordította a reteszt. - Tökéletes. Akkor viszlát a Vestában. Beckett még egy utolsó pillantást vetett rájuk, és elsétált. Owen Averyt bámulva állt a nyitott ajtóban, egyik kezét a kilincsen tartva. - Szerintem ez furcsa volt - szólalt meg a nő. - Neked nem? - Nem tudom. - Szerintem. A romantikáról meg a szerelemről beszéltünk. És valahogy előjött ez, akármi is volt. - Igen. Valószínűleg. Rendben. A nő fújt egyet, és odalépett a férfihoz. - Nem akarom, hogy furcsa legyen. - Rendben. - Ki kéne mennünk innen. Mármint ebből a szobából. - Rendben. - Átmegyek, segítek Dave-nek. - Rendben. A nő megbökte Owen mellkasát - Mást nem tudsz mondani? Csak azt, hogy rendben? - Most ez tűnik a legbiztonságosabbnak. - Biztonságosnak? Te jó ég! – A nő megint felsóhajtott. – Nem lesz furcsa, és ne mondd azt, hogy rendben, jó? Azzal kiviharzott a szobából, és leszaladt a lépcsőn. - Rendben – motyogta a férfi. Owen becsukta a szoba ajtaját, és mintha egy halk női kacajt hallott volna odabentről. - Igen, nagyon vicces – morogta. Azzal zsebre vágott kézzel ő is a lépcső felé indult. 4. A tél nem enyhült, és még a vakítóan kék ég is fagyosnak tűnt a hideg reggelen. Az udvart burkoló munkások gémberedett ujjakkal dolgoztak a sza-
badban, amikor Owen Beckett és Ryder társaságában felment a külső lépcsőn. - Nem akarok hallani újabb változtatásról, cicomázásról és tervezgetésről – morogta Ryder. - Csak nézzük meg – csillapította Beckett és előre ment a Jane és Rochester-be. - Még rengeteg doboz van itt, Ryder zsebre vágta a kezét, - Anya annyi lámpát vett, hogy a fél várost meg lehetne velük világítani. - Ha visszamegyünk, magunkkal vihetjük az N & N-be, amit elbírunk - javasolta Owen, az N & N feliratú dobozok felé intve. – Mi a gond, Beck? - Lehet, hogy nincsen semmi gond, de most ez az egyetlen nyugodt hely az egész épületben, és tegnap este óta állandóan nyüzsögnek körülöttünk, ráadásul elmentés Aweryéktől, mielőtt beszélhettünk volna. Mi az ördög történt Elizabeth-szel? - Az ég szerelmére! – Ryder lekapta a sapkáját, és ingerülten beletúrt sűrű barna hajába. – Azért hívtál ide minket, hogy kísértetekről társalogjunk? - Murphy bent volt a szobában – emlékeztette a bátyját Beckett. – Méghozzá egyedül, miközben a folyosóra vezető ajtó csukva volt, a terasz ajtaja pedig nyitva. Még csak hatéves! Szerencsére Clare már nem fél annyira Lizzytől. Nem tudom, Lizzynek hogyan sikerült aznap este a párás tükörre írnia a fürdőszobában, de ha nem figyelmeztet minket, akkor nem értünk volna oda idejében, amikor Freemont megtámadta Clare-t. De Murphy akkor is csak egy kisfiú... - Rendben. - Ryder visszatette a sapkáját - Ebben igazad van. Csak kezd idegesítő lenni ez az egész kísértethistória. - Néha olyan hangulatban vagy, hogy még egy kerti pad is fel tud idegesíteni téged. - Attól függ, hogy le akarok-e ülni. Beckett megcsóválta a fejét - Szerintem sikerült minden részletet megtudnunk Murphytől. Azt a fiút nem lehet könnyen leállítani. Elhatározta, hogy meglátogatja Lizzyt, és meg is tette. Mesélt neki az iskoláról meg a kutyakölykökről, ő pedig a családja felől érdeklődött. - Tehát a kis Murph egy kísértettel cseverészett - gúnyolódott Ryder. - Saját tévéműsort vezethetne, Murphy, a szellemek barátja címmel. - Nagyon vicces - húzta el a száját Beckett. - Lizzy kiment a teraszra, de rászólt, hogy ő maradjon a szobában, mert az anyja nem örülne, ha a hidegben ácsorogna. Aggódna. Azt is közölte Murphyvel, hogy szeret odakint álldogálni. És Billyre vár. Miután az épületet felújítottuk, azt reméli, hogy a fények meg a sok ember miatt könnyebben idetalál hozzá. - Ki ez a Billy? - érdeklődött Ryder. - Fogalmam sincs. Murphy nem kérdezte meg tőle. - Miért néztek így rám? - fortyant fel Owen. - Én semmit sem tudok. Akkor mentem be, amikor Avery már ott volt, és Murphyvel beszélt. Felküldtük Clare-hez, hogy ne aggódjon miatta. - Igen, aztán Murphy csacsogni kezdett Lizzyről, meg arról, hogy ti ott maradtatok. És nem tudtam kinyitni az ajtót Egyszerűen meg sem mozdult. - Na és? Lizzy szórakozott velünk. - Owen vállat vont, és megpróbált közönyös arcot vágni. - Nem az lenne az első alkalom - tette hozzá vigyorogva. - Nem is az utolsó - vetette közbe Ryder.
- Nem az első és nem az utolsó - bólintott Beckett. - De amikor bentről kinyitottad az ajtót, olyan ostoba arcot vágtál, mintha valaki egy tompa tárgygyal fejbe vágott volna. Szeretném tudni, mi történt azután, hogy felküldted Murphyt. - Semmi. Semmi különös. - Ne fáraszd magad - horkantott fel Ryder. - Nagyon rosszul hazudsz. És ha nem történt semmi különös, akkor a Vestában miért voltál egész idő alatt olyan hallgatag? Mint akire rászakadt a világ összes gondja. Aztán motyogtál valamit a rengeteg rád váró papírmunkáról, és elhúztad a csíkot. - Ryder most már vigyorogva kacsintott Beckett felé. - Igenis volt ott valami különös. - Nyögd már ki, Owen - unszolta a bátyját Beckett. - Rendben. Jól van. Avery elmesélte, mit mondott neki Murphy. Nagyon izgatott lett, és felzaklatta a történet, főleg a Billyről szóló rész, amit rendkívül romantikusnak talált. Síron túl tartó, igaz szerelem meg ilyenek, mint egy romantikus filmben. Ti is tudjátok, Avery mennyire rá tud mozdulni az ilyesmire. - Nem igazán. - Ryder vállat vont. - Én még sohasem beszélgettem Averyvel a síron túl tartó, romantikus szerelemről. És te? - nézett Beckettre gúnyos vigyorral az arcán. - Nem emlékszem. De ne felejtsük el, hogy Owen volt Avery első fiúja. - Hagyjátok abba! - Owen kínosan fészkelődött a helyén. - Csak öt- vagy hatéves volt akkor. Annyi, mint most Murphy. Te jóságos ég! - Azt mondta, hogy hozzád akar menni feleségül - emlékeztette Beckett, és már ő is röhögött Ryderrel együtt. - Úgy tervezte, hogy lesz három kutyátok, két macskátok és öt gyereketek. Vagy három gyerekről és öt kutyáról volt szó? - Gyűrűt is adtál neki, öcskös. Owen sarokba szorítva érezte magát. - Egy istenverte rágógumiautomatából vettem! - csattant fel mérgesen. - Csak játszottunk. Hiszen én is gyerek voltam még. - Mégis megcsókoltad, méghozzá a száját - emlékeztette Beckett. - Csak úgy megtörtént! A loncillatú, temperamentumos kísérteted kivágta a terasz ajtaját, amikor Avery nekitámaszkodott. A következő pillanatban már a karomban volt, és... Beckett felvont szemöldökkel nézett Owenre. - Én arról a csókról beszéltem, amikor Avery ötéves volt - Ajaj... - De ha már így lebuktál, szeretnénk értesülni a legújabb fejleményekről erősködött Ryder. - Rámozdultál a kis vörösre? - Csak úgy megtörtént - mentegetőzött Owen. - Az ajtó a karomba lökte. - Igen, ez érthető. Én is minden nőt azonnal lesmárolok, aki megbotlik a közelemben. - Hagyj békén! - förmedt Owen Ryderre. - Elég felkavaró csók lehetett - mondta Beckett elgondolkodva. - Mert nagyon furcsa arcot vágtál, amikor végre kinyitottad a bezárt ajtót. - Nem én zártam be, hanem ő! - A vöröske?
- Nem. Nem Avery, hanem Elizabeth zárta ránk az ajtót. Aztán nevetett. - Avery? - Nem! - Owen idegesen járkálni kezdett a dobozok között, és legszívesebben a haját tépte volna. - Elizabeth. Miután Avery dühös lett, és elrohant, hallottam, hogy Elizabeth nevet. - Avery dühös lett, amiért megcsókoltad? - érdeklődött Beckett. - Nem. Talán. Honnan tudhatom, mi dühít fel egy nőt? A férfi egyre ingerültebb lett. - Senki sem tudhatja, mert bármi lehet. Ez egy megoldhatatlan rejtély. Ráadásul másnap már nem azért dühös, amiért előző nap volt. Egyetlen férfi sem képes kiigazodni rajtuk - tette hozzá Owen komor arccal. - Owennek igaza van - jegyezte meg Ryder. – Tehát. Mi a helyzet? - Ryder a zsebébe akasztotta a hüvelykujját, és érdeklődő pillantást vetett az öccsére. Visszacsókolt? Ennyit azért minden férfi meg tud állapítani, nem? - Igen, visszacsókolt. - Reflexszerűen vagy érzéssel? - Benne volt a csókban - morogta Owen. - Nem csak egy baráti puszi volt, hidd el. - És mi a helyzet a nyelvekkel? - Jézusom, Ry! - Látod, öcskös, mást is érdekelnek az apró részletek, nem csak téged. Ryder jelentőségteljes pillantást vetett Beckett felé. - Tehát egyértelmű, hogy a nyelvek is részt vettek a játékban - jelentette ki magabiztosan. - Mondtam, hogy Avery is benne volt, nem? Aztán Beck dörömbölt az ajtón, és az egész olyan valószerűtlen lett. Nem akarta, hogy furcsa legyen a helyzet, és én azt mondtam, hogy rendben. Aztán közölte, hogy megy segíteni Dave-nek, mire megint azt mondtam, hogy rendben. - Ostoba vagy. - Ryder szánakozva megcsóválta a fejét - Eddig azt hittük, hogy hármunk közül te vagy az okos. Te vagy az okos, Beckett a kedves, én pedig a jóképű. De most kiderült, hogy mégis ostoba vagy. Elvétetted a kanyart, öcsi. - Miért? Miért vagyok ostoba? Beckett felemelte a kezét. - Én tudom, miért. Megcsókolsz egy nőt, méghozzá elég hevesen, és ha az információim helyesek, őt is elkapja a hév. Az amikor puhatolózni kezd, hogy mi volt ez, akkor csak azt tudod hajtogatni, hogy rendben? Egyértelmű, hogy ostoba vagy. - Nem akartam, hogy furcsa vagy kínos legyen. Én csak megpróbáltam enyhíteni a zavarunkat. - Egy halott nő egymás karjába lök titeket, mire smárolni kezdesz egy régi barátnőddel, aztán a kísértet rátok zárja az ajtót. Ez már így is átkozottul furcsa - állapította meg Ryder. - Ö nem egy régi barátnőm, csak ötéves volt! Ryder együtt érző mozdulattal Owen vállára tette a kezét. - A nők sosem felejtenek, öcsi. Ha nem akarod, hogy még ennél is kínosabb legyen a helyzet, akkor beszélj vele erről. Te szegény, szerencsétlen balfék. - Averynek igaza volt - mondta elgondolkodva Beckett.
- Lizzy tényleg romantikus. Először én is ebben az épületben csókoltam meg Clare-t, és utólag belegondolva tudom, hogy Lizzy műve volt legalábbis részben. - Akkor beszélj vele! - förmedt Owen az öccsére. - És mondd meg neki, hogy állítsa le magát. - Úgy látszik, ez a csók kiirtotta az agysejtjeidet - állapította meg Ryder. – Megmondhatod egy nőnek, hogy mit csináljon, de akármilyen ügyes és ravasz vagy, akkor is csak az esetek felében teszi azt, amire kéred. És most az élő nőkről beszéltem. Tudni akarod, hogy egy halott nő esetében mennyi erre az esélyed? Nulla. - A fenébe. - Beszélj Averyvel - tanácsolta Beckett. - Minél előbb és minél okosabban. - A fenébe. - Most, hogy így megosztottuk egymással a szív rejtelmeit, talán menjünk vissza végre dolgozni. - Ryder az ajtóhoz sietett, és kilépett a folyosóra. - Van egy szállodánk, amit be kell fejeznünk - nézett vissza a fivéreire. Owen nem tudta elkerülni Averyt - nem mintha akarta volna. Erről szó sincs. De most tényleg képtelenség lett volna kitérni előle a levonulás, a bebútorozás, a takarítás és az étkezések szüneteiben. Normális esetben is hetente legalább egyszer látta a nőt, majd amikor elkezdődtek a fogadó munkálatai, szinte mindennap összefutottak. Most, hogy a munka a végéhez ért, naponta többször is keresztezték egymás útját De Ryder hiába nevezte ostobának, annyit még ő is tudott, hogy ezek a találkozások nem elég meghittek, és nem alkalmasak ahhoz a beszélgetéshez, amire szükségük van. Még ha találna is egy helyet, ahol nem hemzsegnek az emberek, akkor is biztos, hogy tíz percenként megzavarná őket valaki. Ezért azt tette, amit a második legjobb dolognak tartott. Úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. A következő napokban igyekezett fesztelenül beszélni vele, dobozokat cipelt neki, és ételt rendelt tőle, pont úgy, mint máskor. Mivel a nő is hasonlóképpen viselkedett, Owen kezdett arra gondolni, hogy a probléma megoldódott magától. A nap - és reményei szerint a hét - utolsó feladataként éppen egy doboz villanykörtét vitt a Nick és Norá-ba. Úgy tervezte, hogy végigjárja az elkészült szobákat, összeszereli a lámpákat, és becsavarja az égőket. Egy pillanatra megtorpant, amikor meglátta Averyt, aki üveggyöngyöket akasztott egy állólámpára. A nő ránézett. - Kell még egy kis dekoráció - jegyezte meg. - Jól néz ki. - A saját stílusomban díszítem fel, mert így jobban tetszik, mint ahogy az ábra mutatja. Justine-nak is. - Nekem is. - A férfi észrevette, hogy Avery még néhány olvasólámpát is odakészített a nemrég összeállított támlás ágy mellé. . - Ma este én vagyok a lámpás kisnő.
A férfi tréfásan meg akarta jegyezni, hogy ő meg a lámpagyújtó fiú, de még időben meggondolta magát. A pokolba. Ez tényleg furcsa. - Én pedig fényt csinálok. Legyen világosság - mondta, és kivett egy égőt a dobozból. - Figyelj, Avery... - kezdte félszegen a régóta esedékes beszélgetést. - Nézzétek! - Hope rontott be a helyiségbe, még mindig kabátot és sálat viselve. - Hát nem csodás? Egy férfit és nőt formázó, modem szobrot tartott a kezében. - Ez Nick és Nora Charles! - közölte izgatottan, mire Avery megfordult, hogy megcsodálja a szobrot. - Basték ajándékozták nekünk. - Nahát! Most még jobban szeretem őket. - Egyszerűen tökéletes. - Hope körülnézett, és a kis remekművet a fűtőtestet elrejtő, faragott szekrénykére helyezte, amit Owen készített. - Pompás. Tetszik ez az állólámpa. Egy kis csillogás, visszafogott fényűzés és sugárzó elegancia. Avery, ha itt végeztél, kéne a segítséged J & R-ben, hogy megvitassunk valamit. Owen, most próbáljuk eldönteni, hova tegyük a nagymamád horgolt munkáit, amiket az anyukád bekeretezett. Gyönyörűek azok a kézimunkák! A nagyid egy igazi művész volt. - Ha bírja fonallal, a Taj Mahalt is körbehorgolta volna. - Elhiszem. Két helyre is feltehetjük őket, és szükségünk lenne egy szakértő szemre, Avery. - Szívesen segítek szemrevételezni a látványt. Ez az utolsó üveggyöngy, hála az égnek. - A nő hátralépett, és bólintott. - Remek. - Akkor gyere le. Már csak ezt kell eldöntenünk, és mára végeztünk is. - Az jó, mert még át kell szaladnom az étterembe elintézni néhány dolgot. - Utána gyere be hozzám - kacsintott Averyre Hope. - Clare szülei ma este elvállalták a gyerekeket, Beckett pedig az egyik ügyfelével vacsorázik. Iszunk egy kis bort, és főzök valami finomat. - Csodás ötlet Itt már csak néhány perc munkám maradt. Amikor Hope kiment, Avery leguggolt, hogy összeszedje a lámpa csomagolóanyagát. - Világítva még szebbek - jegyezte meg, amikor Owen kipróbálta az égőket. - Igen. Nos, Avery... Minden rendben velünk? Egy pillanatnyi csend után a nő ránézett. - Már megint ez a szó. - Ugyan már, Avery... Avery még mindig guggolt, és hosszú, kutató pillantást vetett Owenre a felvont szemöldöke alól. - Rendben vagyok. És te? - Igen, de... - Akkor úgy tűnik, minden rendben. Nem az volt az első csókom, Owen. - Nem, de... - Ráadásul veled sem az első csókom volt. A férfi a másik kezébe vette az égőket tartalmazó dobozokat. - Az egy... - Úgyhogy minden oké.
- Minden oké - bólintott a férfi, bár nem úgy érezte magát. - Majd én elintézem ezeket, úgyis rengeteg csomagolóanyagot kell még elvinnünk. - Rendben. - A nő elindult kifelé. - És ha van még egy kis időd, felakaszthatnád a tükröt. Hope megjelölte a helyét a falon. - Persze. - Jó hétvégét, ha nem találkoznánk már. - Köszönöm, neked is. - Owen a szemöldökét ráncolva nézett a kartonpapírokra, a tükörre és az ajtóra, amelyen Avery kilépett. - A pokolba - morogta, és elment a fúrójáért - Minden rendben velünk? - Avery meglengette a borospoharát. - Ostoba hólyag! Clare Hope nappalijában hevert a díványon, és megértően mosolygott a barátnőjére. - Csak nem tudja, hogyan kezelje a helyzetet. Avery azonban még mindig háborgott. - Tegnap este bezzeg tudta, hogy engem hogyan kezeljen! - Beckett is egy kicsit zavart és ideges volt, miután majdnem megcsókoltuk egymást. Talán ez a Montgomery fivérek közös vonása. - De az igazi csók után már nem volt zavarban. - Ez igaz. - Clare elmosolyodott. - Nagyon igaz. Mégis, ha figyelembe veszszük a közös múltatokat.. - A csókos múltunkat? - Miféle csókos múltról beszéltek? - Hope egy sajttal és gyümölccsel teli tálcával jelent meg a konyhaajtóban. - Még nem volt alkalmam megtudni minden részletet. Lökdösődő kísértet, tüzes csók, zavartan viselkedő Owen. . - Nagyjából ennyi. - Közös múlt? Nem elég az, hogy időtlen idők óta barátok vagytok? Clare és Beckett is ezer éve ismerte egymást, mielőtt összejöttek. - Én Clinttel voltam - emlékeztette a barátnőjét Clare. Kezdettől fogva egy pár voltunk, úgyhogy Beckett-tel a közös múltunk sohasem volt több a barátságnál. - Köztetek több volt Owennel? - kíváncsiskodott Hope. Miről maradtam le? - Jegyesek voltak! - Clare most már vigyorogva emelte a poharát Avery felé. - Micsoda? - Hope hatalmas, barna szeme elkerekedett a meglepetéstől. Mikor? Miért nem tudtam róla? De hiszen ez fantasztikus. - Gyerekek voltunk. Ötéves lehettem, talán hat. Az apáink jó barátságban álltak, úgyhogy sok időt töltöttünk együtt. És nekem nagyon tetszett Owen. - Annyira, hogy meg is kérte a kezét - illetve bejelentette, hogy ha felnőnek, össze fognak házasodni. - Istenem, de aranyos! Avery egy kicsit megenyhülve vonta meg a vállát. - Szegény Owent ez biztosan nagyon zavarta. Ő nyolc lehetett, de kedvesen viselkedett. Türelmesen - tette hozzá Avery, és látszott rajta, hogy még jobban ellágyul. - Néhány évig üldöztem a szerelmemmel. - Abban korban ez nagyon hosszú idő - jelentette ki Hope.
- Kitartó természetem van. Aztán járni kezdett Kirby Andersonnal. - Avery elérzékenyülésének vége szakadt, és a tekintete megkeményedett. - Azzal a tízéves rüfkével. Owen Montgomery összetörte a szívemet, mert összeállt egy idősebb lánnyal, aki előszeretettel lopta el mások fiúját. - Hope kedvéért azért tegyük hozzá, hogy Kirby Anderson most férjnél van, két gyermek édesanyja és környezetvédelmi aktivistaként tevékenykedik a virginiai Arlingtonban. Avery durcásan vállat vont. - Rendben, elismerem, hogy kinőtte ezt az undorító szokását. De lehet, hogy még mindig ott van benne a rüfkeség, csak elfojtja magában. Mindenesetre azután egészen tinédzser koromig nem foglalkoztam a fiúkkal. - De megbocsátottál Owennek? - érdeklődött Hope. - Persze. Nem akartam sóvárogni valaki után, akinek nem kellek. Egyébként az ember első fiúja nem az utolsó. Igaz? - Avery legyintett, és beleharapott egy darab gouda sajtba. - Főleg, ha az egy ostoba hólyag. - Ne legyél igazságtalan vele. - Clare megveregette Avery kezét. - Biztosan zavarban van, és nem tudja, hogyan viselkedjen. Sokat jelentesz neki. Mindhármuknak fontos vagy. - Igen, persze. - A nő mégis felsóhajtott. - Pedig átkozottul jó csók volt. Sokat tanult nyolcéves kora óta, vagy én tanultam sokat. Azt hiszem, mindketten fejlődtünk. Szívesen megcsókolnám még egyszer. - Tényleg? - Hope csodálkozva nézett rá, miközben egy almaszeletet majszolt. - Hát persze. Nem vagyok ostoba. És most már tudom, hogy jól csókol. Ráadásul nagyon helyes. - Lefeküdnél vele? - kíváncsiskodott Hope. Avery elgondolkodott, és elvett egy szőlőszemet a tálcáról. - Jelenleg mindketten egyedülálló felnőttek vagyunk. Miért ne? De csak akkor, ha tiszta fejjel vágnánk bele. Owenben meg lehet bízni. Nagyon jó, ha az ember egy olyan férfival lehet, akiben megbízhat. - A nő bekapta a szőlőszemet, és elvigyorodott. - És aki helyes. - Ahogy ezt a sztorit hallgatom, örülök, hogy nem vagyok az arénában. Hope elégedett arccal hátradőlt a fotelban. - Te sem fogsz sokáig kimaradni a játékból- ingatta a fejét Avery. - Szép, okos és érdekes vagy, ráadásul ember. - Egyelőre nem akarok senkivel randevúzni, és nem csak Jonathan miatt. Sőt, ha jobban belegondolok, egyáltalán nem az a fafej Jonathan az oka. Most csak a szállóra szeretnék koncentrálni, hogy a világ legjobb fogadósa legyek, és tökéletes állapotban tartsam azt a gyönyörű helyet. Férfiak, randevú, szex? Jelenleg nincsenek az érdeklődési körömben. - Csak légy óvatos - figyelmeztette a barátnőjét Clare. Nem lehet mindent előre megtervezni. - De én verhetetlen vagyok a tervezés területén. Owen rosszul aludt az éjjel, és ez nagyon bosszantotta, mert büszke volt a jó alvókájára. Úgy vélte, hogy az alvás képessége ugyanolyan erény, mint az ácsmesterséghez vagy a matematikához való érzék.
De most egy kemény munkával töltött nap, egy hatvanperces, izzasztó edzés és egy álmosító, forró fürdő után sem merült pihentető, mély álomba, hanem többször is felébredt az éjszaka folyamán. Megígérte magának, hogy a hétvégén nem fog dolgozni, de ha valakit jóval napfelkelte előtt kivet magából az ágy, akkor mi az ördögöt csinálhat egész nap? A házában most is rend volt, mint mindig; az előző hét hajrájában szinte csak aludni járt haza. Ezért még ő sem talált semmi tennivalót otthon. Beckett-tel együtt tervezték a házat, és alig néhány kőhajításnyira volt az anyjáétól, Ryderétől meg Beckett leendő otthonától, amit most végre befejez. Szerette ezt a helyet, mert a családja közelében lehetett, mégis elkülönülhetett tőlük, és az erdő fái a kíváncsi pillantásoktól is megvédték. A ház illett hozzá. Ugyanolyan hatékony és praktikus volt, mint ő. A nyitott konyha és az étkező alkalmas volt a magányos étkezésekre, de több embernek is elég helyet biztosított, ha vendégeket hívott. A balra nyíló mosókonyha és tároló helyiség egyben előtérként szolgált, ahol letehette a sáros bakancsot meg a piszkos munkaruhát, mielőtt belép a lakóhelyiségekbe. Owen egy háztól is elvárta, hogy egyszerre több funkciót lásson el. Most a kikövezett belső udvarra nyíló, kétszárnyas ajtóban állt. A kedvenc, kényelmes flanel nadrágja volt rajta, és a kávét kortyolgatta, amit az elegáns, ugyanakkor hatékony gépe darált és főzött neki. Ezzel a csodamasinával a legutóbbi születésnapján lepte meg magát. Ryder Hildának nevezte a gépet, nyilván azért, mert szerinte egy csillogó és bonyolult szerkezet csak nőnemű lehet. Az első reggeli kávéja rendszerint elégedettséggel töltötte el, és felvillanyozta. De abban a pillanatban semmi sem tudta áttörni a rosszkedv falát. Avery viselkedik furcsán, mondta megint magában. Ezt már sokszor elismételte a nyugtalan éjszaka során. Állítólag nem szeretné, ha minden furcsa lenne köztük, aztán mégis ő viselkedik furcsán. Bűntudatot akar kelteni benne, pedig nincs miért bűnösnek éreznie magát. Az egész ostobaság, és el kell felejteni, határozta el végül. Mert az biztos, hogy emiatt nem fog még egy álmatlan éjszakát végigszenvedni. Eszébe jutott a reggeli, de nem volt kedve nekilátni az elkészítésének. Pedig máskor szívesen főzőcskézett, és utána jóízűen elfogyasztotta a sonkás rántottát a pultnál, miközben az iPad-jével játszadozott. Most az iPad-jéhez sem volt kedve, és ezt aggasztónak tartotta, hiszen mindig szívesen használta kedvenc elektromos munkaeszközét. Akkor mégis dolgozni fog. Elmegy a műhelybe, és nekilát Beckett hálószobai kandallópárkányának. Talán be is fejezi, hogy Beckettnek már csak le kelljen lakkoznia a fát. Semmi értelme egész nap otthon időzni, ha nem élvezi a semmittevést. Felment a lépcsőn, amit a fivéreivel együtt épített, és közben eszébe jutott, hogy az anyja általában korán kel. Majd ő csinál neki reggelit, és talán Averyről is érdeklődhet nála - persze csak nagyon óvatosan. Nem mintha el akarná mesélni neki az egész történetet, mert az túlságosan... Nos, igen. Furcsa. De úgy vélte, hogy Justine Montgomerynél senki sem tud többet az emberekről.
Bement a hálószobába, meggyújtotta a barna színű falba épített gázkandallót, és bevitte a kávét a fürdőszobába. Lezuhanyozott, megborotválkozott, majd felvette a munkaruháját és az acélbetétes bakancsát. Beágyazott, lesimította a lepedőt és a fehér paplant, a párnákat pedig betette a sötétbarna dobozba, ahol nappal tárolta őket. Kihúzta a mobilt a töltőből, és az övére csatolta. Az új öltözködő asztalon lévő tálcáról elvette a zsebkést, némi aprót meg a tárcáját. Egy tiszta kendőt is kerített a fiókból, amivel majd beköti a fejét munka közben. Miután végzett, egy pillanatig még állt a helyén, és a homlokát ráncolva nézett maga elé. Túl nagy a csend, állapította meg. A háza és a kertje pontosan olyan, amilyennek mindig is akarta, rengeteg munkája van, és szereti, amit csinál. De túl nagy a csend. Be kéne szereznie egy kutyát. Ideje komolyan elgondolkodnia ezen. Talán egy labrador keveréket, amiből az anyjának kettő is van - vagy egy olyan hűséges kis bohócot, mint Ryder Dinkája. Már régen megígért magának egy kutyát, de a fogadó lekötötte minden idejét és energiáját, ezért elhalasztotta a dolgot. Jobb lenne várni tavaszig, gondolta, miközben elindult lefelé. Melegebb időben könnyebb szobatisztaságra nevelni egy kutyát. Talán elhozhatna a menhelyről egy idősebbet - hátha neki is olyan szerencséje lesz, mint Ry-nak Dinkával. A szekrényből elővette a munkához használt kabátot, sapkát és kesztyűt húzott, majd felmarkolta az ajtó mellett lévő edényből a kulcsot. Egy férfinak szükség van egy kutyára, mondta magában. Ez hiányzik az életéből. Egy jó kutya. Miután megreggelizett az anyjánál, és dolgozott egy kicsit a műhelyben, talán be is néz a menhelyre. Elégedetten bólintott, és beszállt a teherautójába. Örült, hogy végre van egy terve aznapra. Owen szerette a jó terveket. Elhagyta a ház előtti parkolót, elhaladt a kis pajta mellett, amit a dzsipnek meg a hóekének épített, aztán kihajtott a főútra. Nem sokkal később befordult az anyja dombon álló házához vezető bekötőútra. A kutyák lelkesen rohantak oda hozzá. Cus (teljes nevén Atticus) a szájában hozta számtalan labdáinak egyikét, és a szeme ragyogott az örömtől. A testvére, Finch, futás közben meglökte Cust, mire mindkét kutya a földre került, és hemperegve birkózni kezdett. Igen, vigyorgott Owen. Szükségem van egy kutyára. Megkerülte a kocsifelhajtót, és egy pillanatra zavartan megtorpant, amikor észrevette Willy B. teherautóját az anyja kocsija mellett. Korán van még a vendégeskedéshez - akkor is, ha Avery apja a látogató. De Owen tudta, hogy Willy B. gyakran beugrik az anyjához, ráadásul most ő az ajándékbolt egyik kiállító művésze, ezért nem meglepő, ha benéz, és megmutatja valamelyik művét, vagy beszámol egy tervéről. Annál jobb, vonta meg a vállát Owen, és leparkolt a járművek mellé. Talán sikerül Willy B.-ből is kiszednie valamit Averyről - persze csak nagyonnagyon óvatosan. Megállt egy pillanatra, és felkapta a labdát, amit Cus könyörgő pillantással a lába elé ejtett. Meglóbálta, jó messzire hajította, és egy ideig nézte, ahogy a kutya utánaered. Aztán sietős léptekkel elindult a hátsó ajtó felé.
Még oda sem ért, amikor meghallotta a zenét. Megcsóválta a fejét. Ez jellemző az anyjára, aki sohasem szólt rá a fiaira, hogy halkítsák le a magnót, mert ő is teljes hangerővel hallgatta a kedvenc számait. Owen kinyitotta az ajtót, és az orrát megcsapta a bacon meg a kávé illata. Pont időben érkeztem, gondolta elégedetten. Aztán a szeme majdnem kiesett a helyéből. A tűzhelyen tényleg angolszalonna sült, és az anyja ott állt a pult mellett. Akárcsak Willy B., a maga százkilencven centijével, aki egy szál fehér alsónadrágban tornyosult az anyja előtt, és a fenekét markolászta. Az anyja pedig nem tiltakozott, hanem önfeledten csókolózott a megtermett férfival. 5. Úgy tűnik, kiadhatott valami hangot, ami áttörte a hangos zene és a szenvedélyes csók falát. Talán sikoltott? Nagyon remélte, hogy nem, legalábbis nem hallhatóan. Az anyja azonban hátralépett, és Owen kénytelen volt észrevenni, hogy a köntöse alatt csak egy rövid pamutnadrágot és egy vékony, túlságosan vékony trikót visel. A pillantása találkozott Owen döbbent tekintetével, és a szeme megrebbent. Aztán felnevetett. Felnevetett! Willy B.-ben legalább volt annyi jóérzés, hogy elpirult, és az arca olyan színű lett, mint a haja meg a rövidre vágott szakálla. - Mit? - nyögte ki Owen nagy nehezen. - Mit.. Ti... Min… - Reggelit készítünk - közölte Justine könnyedén, és hangjában még mindig ott bujkált a nevetés. - Azt hiszem, feltörök még néhány tojást. - Ti... De... Mit.. Anya... - Próbálj meg egész mondatokban beszélni, Owen. Igyál egy kis kávét. - Az asszony felnyúlt a polcra egy bögréért. - Nos... Azt hiszem... - Willy B. még mindig lángvörös arccal állt a helyén, és zavartan toporgott. - Felveszem a nadrágomat. - Igen! - Owen érezte, hogy hisztérikus mozdulattal a levegőbe emeli mindkét kezét, de nem tudott uralkodni magán. - Pontosan. A nadrágot. Jézusom. Willy B. dörmögve iszkolt a lépcső felé, mint egy űzött medve. - Anya... - Az vagyok. - Justine vidám arccal mosolygott. - Ülj le, kicsim. Idd meg a kávédat. - Mit... Justine kiemelte a baconszeleteket az olajból, és egy rácsra tette őket, hogy lecsöpögjenek. - Most már végre befejezheted a mondatot, Owen. Segítek. Mit... ? - Mit... - A férfinak le kellett nyelnie a torkában lévő kemény, szúrós gombócot, és ez nem volt könnyű feladat. - Mit csináltok? Itt. Vele. Meztelenül. Justine a szemöldökét ráncolva végignézett magán. - Nem vagyok meztelen. - Majdnem.
Justine elfojtott egy mosolyt, miközben összehúzta magán a köntöst, és megkötötte az övet. - Most jobb? - Igen. Nem. Nem tudom. A fejem. Istenem, úgy érzem, hogy felrobbant a fejem! - A férfi megtapogatta a halántékát. Justine rendíthetetlen nyugalommal elővette a tojástartót meg a tejet a nagy hűtőből. - Rántottát akartam csinálni, de az adott körülmények között inkább édes bundás kenyeret eszünk. Tudom, hogy imádod. Gondolom, még nem reggeliztél. - Nem. Anya, ezt én nem értem. - Pontosan, mit nem értesz? - Az egészet. - Rendben, hadd magyarázzam el. Amikor az emberek felnőnek, előfordul, hogy egymás közelségére vágynak. Ez akkor a legjobb, ha kedvelik és tisztelik egymást. Ennek a közelségnek fontos része a szex, ami azt jelenti, hogy... - Anya... - Owen érezte, hogy a tarkóján valami forróság kúszik felfelé, és nem tudta, milyen érzelem gerjeszti benne ezt a hőt. - Hagyd abba. - Tehát ezt a részét érted. Willy B.-vel kedveljük és tiszteljük egymást, és néha szexelünk. - Ne! Ne említsd Willy B.-t meg a szexet egy mondatban. - Oké, hát akkor nem tudom elmagyarázni. Csillapodj le, Owen - javasolta az asszony, és megkínálta egy szelet angolszalonnával. - Oké... - A férfi elvette a bacont, de még mindig képtelen volt összefüggő mondatokat fogalmazni. - Nagyon szerettem az apádat. Tényleg nagyon szerettem. Tizennyolc éves voltam, amikor először megpillantottam a legelső munkanapomon a Wilson Építkezési Vállalatnál. Ott állt a létrán szakadt farmerban, hatalmas bakancsban, egy szerszámövvel a csípőjén, ing nélkül. Istenem... - A nő a szívére szorította a kezét. - A nap hátralévő részeiben szinte teljesen kába voltam. Tom Montgomery. Az én Tommym. Justine elővett egy edényt, és egy villával összekeverte benne a tojást meg a tejet. - Nem is tudtam megjátszani a szemérmetes kisnőt, amikor randevút kért tőlem. Az első találkozónk után hallani sem akartam más fiúról. Soha senki mást nem akartam, csak őt. Senkit sem szerettem úgy, mint az apádat. - Tudom, anya. - Szépen éltünk apáddal. Okos, erős és szórakoztató volt. Jó ember és remek apa. Együtt építettük fel a vállalkozásunkat, mert saját magunknak akartunk dolgozni. És ez a ház, a családunk, minden Tommyról beszél. Ott van mindhármatokban, a természetetekben, a külsőtökben. Te örökölted a száját, Beckett a szemét, Ryder pedig a kezét. Minden emlékét kincsként őrzöm. - Sajnálom. - Owen nézte az anyját, és érezte, hogy a szíve összeszorul. Sajnálom. Ne sírj, anya. - Ezek nem a bánat, hanem a hála könnyei. - Az asszony cukrot, vaníliát és fahéjat tett a tojáskeverékhez. - Csodálatos, érdekes és izgalmas életünk volt együtt, aztán ő meghalt. Nem is tudjátok, mert sohasem említettem nektek, hogy mennyire haragudtam rá, amiért meghalt, és itt hagyott. Hetekig,
sőt hónapokig haragudtam rá. Úgy volt, hogy örökké együtt leszünk, aztán ő fogta magát, és elment. Elment, Owen, és amíg élek, hiányozni fog. - Nekem is. Az asszony átnyúlt a pulton, megszorította Owen kezét, aztán elfordult, hogy elővegyen egy nagydarab kenyeret. - Willy B. imádta Tommyt. Olyan közel álltak egymáshoz, mint ti a fivéreiddel. - Tudom. Tudom, anya. - Tommy halála után szükségünk volt egymásra. Szükségünk volt egy olyan személyre, aki szintén szerette, és aki történeteket tudott mesélni róla. Akire támaszkodhattam, kisírhattam magam a vállán, és együtt nevethettem vele. És ezt tettük, hosszú ideig csak ezt. Aztán néhány évvel ezelőtt... Fogalmazzunk úgy, hogy időnként elkezdtem reggelit készíteni neki. . - Néhány évvel ezelőtt... - Lehet, hogy el kellett volna mondanom nektek. - Az asszony vállat vont, és a kenyérszeleteket a tojásba mártogatta. Talán nem voltam biztos abban, hogy meg akarom-e tárgyalni a szexuális életemet a felnőtt fiaimmal. És az a helyzet, hogy Willy B. nagyon szégyenlős. - És te... Szerelmes vagy bele? - Szeretem őt, persze. Már hosszú évek óta, ahogy Tommy is szerette. Te is tudod, hogy jó ember. Ráadásul nagyon jó apa, és a felesége távozása után egyedül kellett felnevelnie Averyt. Tele van kedvességgel. Hogy szerelmes vagyok-e? - A bundáskenyér-szeletek már a serpenyőben sisteregtek. - Élvezzük egymás társaságát, Owen. Szeretünk együtt lenni, ha van rá időnk. Mindkettőnknek megvan a saját háza, saját élete, saját családja. Örülünk annak, ahogy most vagyunk, és ez elég nekem. - Az asszony a fiára nézett. És most szólhatok neki, hogy jöjjön le reggelizni? - Persze. Talán mennem is kéne. - Maradj a helyeden. Annyi tojást vertem fel, ami egy hadseregnek is elég lenne. Justine kilépett a konyhából, csípőre tett kézzel felkiáltott az emeletre. - Willy B., ha már felvetted a nadrágodat, akkor gyere le, és edd meg a reggelidet. Azzal vissza1épett a tűzhelyhez, újabb kenyereket mártott a tojásba, tányérokat vett elő, és rájuk helyezte a sült bacont meg a bundás kenyereket. Mire Willy B. becsoszogott, egy újabb adag kenyér pirult a serpenyőben. - Ülj le és egyél - parancsolt a férfira. - Ne hűljön ki. - Nagyon jól néz ki, Justine. - Willy B. megköszörülte a torkát, és leült Owen mellé. Justine a szeme sarkából a fiára pillantott. Ez volt a rettegett nézés, amit Owen jól ismert - Hogy s mint, Willy B.? - Hát.. Megyegetnek a dolgok. - Értem. - Owen engedelmesen nekilátott a reggelinek, és öntetet csurgatott az orra alá tolt tányéron lévő bundás kenyérre. - Nos... A fogadó szépen alakul - jegyezte meg Willy B. - Nagyon jól mutat a téren. Az apád büszke lenne, ha látná. - Igen. - Owen felsóhajtott. - A nők kiállították néhány munkádat. Feldobják a helyet - Az a lényeg.
A tűzhelynél Justine újabb szeleteket sütött, és mosolyogva hallgatta a két férfi akadozó reggeli beszélgetését. Owen valahogy túlélte. Még mindig nem tudta, mit gondoljon erről az egészről, de sikerült átvészelnie a reggelit az anyja... Willy B.-jével. A kutyák elkísérték a műhelyhez, a lelkes Cus megint hozta a labdáját Owen felkapcsolta a világítást, bekapcsolta a rádiót, és felcsavarta a fűtést. Ám harmincperces szöszmötölés után feladta. Egyszerűen nem tudott koncentrálni, és nem akarta kockáztatni a testi épségét Lecsavarta a fűtést, kikapcsolta a rádiót, leoltotta a lámpákat. A kutyák engedelmesen követték kifelé. Cust megörvendeztette, és jó messzire elrúgta a labdáját, mielőtt beszállt a teherautóba. Kemény, kiadós ácsmunkára van szükségem, határozta el végül, miközben Beckett birtokára igyekezett. Annyi ép esze talán maradt, hogy leszögelje a parkettaszegélyt az új szobákban, amelyeket Clare gyerekei számára építettek a házhoz. Amikor közelebb ért, észrevette a két fivére teherautóját, és nem tudta, hogy ettől megkönnyebbüljön, vagy még idegesebb legyen. Mit mondjon? Mondjon egyáltalán valamit? Hát persze. El kell mondania nekik - és akkor nem csak ő érzi magát ilyen pocsékul. Meghallotta a fúrók és a kalapácsok zaját meg a Beckett iPod-jából áradó zenét, és mosolyogva vette elő a szerszámövet a teherautóból. Szépen halad a munka a házon, állapította meg elégedetten. Pedig a fogadó építése mellett nem volt könnyű időt és energiát szakítani rá. Mégis sikerült tető alá hozni az eredeti, befejezetlen épülethez adott szárnyakat is, ami igazi áldás volt ebben az időben. Szépek az ablakok, gondolta. Akárcsak a kilátás. A teraszok meg a belső udvarok még várhatnak tavaszig, de ha a többit áprilisig be tudják fejezni, akkor Beckett új családja rögtön az esküvő után beköltözhet. A leendő konyhaajtón át lépett be, és kicsit körülnézett, mielőtt felment az ideiglenes lépcsőn az emeletre. Hatalmas a ház, gondolta, de hát egy öttagú családnak kell ekkora hely. A hatalmas szülői lakosztályban egy óriási kandalló is terpeszkedett, mert a fiúk elárulták Beckettnek, hogy az anyjuk mindig vágyott rá. A nagy fürdőszobából még két háló nyílt, és az emeleten volt még egy fürdőszoba meg két hálószoba. Elindult a zaj felé, és Dinka odaszaladt hozzá, hogy üdvözölje. A kutya leült, rajongva nézett Owenre, és farkával a padlót söpörte. - Nincs nálam semmi. - Owen kitárta üres kezét, aztán megsimogatta Dinkát. Ügyelt arra, hogy kerülje az étel és az enni szavakat, nehogy hiú reményeket ébresszen a falánk kutyában. Bement az egyik hálószobába, ahol Beckett fűrészeit, Ryder pedig egy beépített szekrény keretét helyezte fel. - Nem hívtatok, nem is írtatok - harsogta túl Owen a munka zaját. Beckett vigyorogva felegyenesedett, és levette a védőszemüvegét - Ry egyszer csak betoppant. Sejthettem volna, hogy te is hamarosan felbukkansz. Nagyon rendesek vagytok, fiúk.
- Fánk nincs? - kérdezte Ryder, mire Dinka azonnal hevesen csóválni kezdte a farkát. - Nálam nincs. - Clare ma reggel kinyitja a boltot, aztán dél körül elhozza a gyerekeket a szüleitől, és van néhány elintéznivalója. Megkérhetem, hogy hozzon néhány szendvicset vagy ilyesmit. Úgyis jönnek ide segíteni. - Szegény Beckett. Beckett Ryderre nézett, és megvonta a vállát: - Apa is sok mindent megmutatott nekünk az építkezéseken, amikor annyi idősek voltunk, mint ők. - De akkor még nem tudtam, hogy ezért sajnálni kell. És ha már az időről beszélünk, sokat megspórolhattál volna, ha kevesebb hálószobát tervezel. Miért kell öt? Clare nem akar veled aludni? - Mindegyik gyereknek egy - magyarázta Owen. - Meg egy szülői lakrész, egy vendégszoba. - A szállóvendégeknek megfelelt volna egy kihúzható heverő a földszinti nappaliban. Vagy a dolgozószobában. - Ötre van szükségünk. Lesz egy újabb gyerekünk. Owen éppen a kabátját vette le, de a keze most megállt a levegőben. - Clare terhes? - Még nem. Megvárjuk az esküvőt, aztán teljes gőzzel nekilátunk a projektnek. - A gyereket nem gőzzel kell csinálni - élcelődött Ryder. és leeresztette a kalapácsát - Négy gyerek? Ez komoly? - Az csak eggyel több, mint a három. Owen megcsóválta a fejét. - Szerintem a gyerekek esetében a teendők hatványozottan növekszenek. De nem baj. Hárommal is remekül megvagytok, néggyel is elboldogultok. - Anya kiugrik a bőréből, ha megtudja, hogy lesz egy újabb unokája. Ryder elővette a keretező szögeket. - Ha már anyáról esett szó... Ma reggel beterveztem egy kis műhelymunkát, és megálltam a házánál. - Reggelit kunyerálni - állapította meg Ryder. - Az is benne volt a pakliban. Mindenesetre ott találtam Willy B.-t. - Még egy reggeli kunyeráló. - Beckett a helyére illesztette a védőszemüvegét, és a fűrész után nyúlt. - Ne kapcsold még be. - Nehogy lenyisszantsa az egyik ujját, gondolta Owen. Beckett a szemöldökét ráncolva a homlokára tolta a szemüveget. - Valami gond van anyával? - Nem. Nem tudom. Nem. Legalábbis neki nem probléma. - Akkor kinek van gondja? - mordult fel Ryder. - Hadd fejezzem már be! Bementem a konyhába, ahol anya reggelit készített, és Willy B. is ott volt alsónadrágban... És sejthetitek, mit csináltak. Ryder letette a kalapácsot. - Mit? Mit csináltak? - Hát... - Owen két karjával kört alkotott maga előtt. - Annyi különbséggel. hogy Willy B. anya fenekét markolászta. Anya pedig csak egy nyitott köntöst
viselt, és alatta nem sok minden volt rajta. Többet nem akarok erről a részről beszélni. - Willy B. szorongatta anyát? - mondta Ryder halkan. Rendben. Elég nagydarab, de már öreg. Le tudom ütni. - Várj! - Beckett hátrább lökte Rydert. - Azt mondod, hogy anya és Willy B.. - Igen, azt mondom. És már néhány éve így vannak. - Basszus... - morogta Ryder. - Ne! Ne használd ezt a szót, amikor Owen ilyeneket mond anyáról és Willy B.-ről. Nem akarom, hogy a fejemben összekapcsolódjanak a fogalmak... Beckett felkapta a magával hozott literes kólát, és kortyolni kezdett az üvegből. - Mindenki vegyen egy nagy levegőt. Tehát azt állítod, hogy anya és Willy B.. Együtt vannak? - Azt mondja, hogy... Időnként együtt vannak. Ezt akkor árulta el nekem, amikor Willy B. felment, hogy felvegyen egy nadrágot. Mindig barátok voltak. Mindketten szerették apát. Tudod, hogy Willy B. tényleg szerette apát. - Hát persze. - Ry! - mordult a bátyjára Beckett. - Rendben. Tényleg közel álltak egymáshoz, ez tagadhatatlan. De ha ez jó anyának, akkor miért titkolóznak? - A diszkréció miatt. Legalábbis nekem úgy tűnt, miután mindent elmesélt. Elmondta, hogy érezte magát apa halála után, és még sírt is. - A pokolba. - Ryder az ablakhoz lépett, és kinézett a tájra. - Azt is tudjuk, hogy anya meg Willy B. kedvelik egymást, és apa halála után egymásra támaszkodtak. Aztán egy idő után... - Elkezdtek meztelenül támaszkodni egymásra. - Az ég áldjon meg, Ry! - Beckett a szemére szorította a kezét - Ne idézd fel bennem ezeket a képeket. - Ha én látom őket, akkor lásd te is. Szerintem akkor is oda kéne mennem Willy B.-hez, és jól orrba vágni. Csak egyetlen jól irányzott ütést mérni rá. Elvből. - Anyának nem tetszene - vélte Owen, aztán megvonta a vállát. - És ismered Willy B.-t Hagyná magát orrba vágni, ha úgy gondolná, hogy ez szükséges. - A fenébe, igazad van. Úgy pedig már nem lenne jó. Át kell ezt gondolnom - Ryder összeszorította a száját, felvette a kalapácsot, és bevert egy szöget a szegélylécbe. - Szerintem mindnyájunknak el kell gondolkodnunk. - Beckett felvette a védőszemüvegét, és bekapcsolta a fűrészt. Owen bólintott, és a derekára csatolta a szerszámövét. Jobb, ha dolgozik, és ezt a napot a fűrészpor szagával meg a kalapácsok zajával vészeli át. Mire Clare és a gyerekek megérkeztek néhány szendviccsel, az emeleten már leszögelték a szegélyeket, és a földszinten folytatták a munkát. - Milyen gyorsak vagytok! - Clare belépett a helyiségbe, ami később az irodája lesz - a saját otthoni irodája! Ráadásul egyenesen a konyhából nyílik. - Van egy bevált szisztémánk. - Beckett átkarolta a nőt, amíg a fiúk vidáman rohangásztak a helyiségben.
- Működik. Nos, azért jöttünk, hogy segítsünk, ha tudunk. És fizetség gyanánt meghívlak titeket egy marhapörköltre, ami már otthon rotyog a tűzhelyen. Egy férfias étel az igazi férfiaknak. - Kérek- emelte fel a kezét Owen. - Nem szívesen hagyom ki, de találkozóm van. - Ryder feldobott egy falatot a szendvicséből, és Dinka egy tapasztalt kapus rutinjával kapta el a levegőben. - Megtanítanád erre Bent és Yodát is? - ujjongott Liam. Minden kiesik a szájukból. - Szerintem Dinka ezzel a képességgel született, de majd megtanítjuk őket is. - De nem a házban - jelentette ki Clare, miközben a tervrajzokat tanulmányozta. Ryder elvigyorodott, és letört még egy darabot a szendvicsből. - Menjetek és gyakoroljatok Dinkával. - A dinka azt jelenti, hogy hülye - közölte Murphy komoly arccal. - Nem szabad csúnya szavakat használnunk. A dinka csúnya, nem? - Attól függ. - Mitől? - Nos... - Ryder elővett egy ceruzát a szerszámövéből, és rajzolt valamit a padlót borító furnérlemezre. - Ez mi? - Egy szamár. Jól rajzolsz. - Nem, ez egy hülye szamár. - Anya, Ryder egy hülye szamárt rajzolt a padlóra. - Szamarat - javította ki Clare, és sóhajtva Ryderre nézett. - Szeretek rajzolni. Én is rajzolhatok a padlóra? Ryder átnyújtotta a ceruzát a fiúnak. - Gyerünk, törpe. Murphy boldogan letelepedett a padlóra, és rajzolt egy négyzetet egy háromszöggel a tetején. - Ez lesz a házunk, amikor összeházasodunk. Liam Owenhez lépett. - Kell még egy darab szendvics Dinkának, hogy gyakoroljuk a dobást. Owen engedelmesen letört egy darabot a kezében tartott szendvicsből. - Te leszel a nagybácsink. - Valahogy úgy. - Tehát karácsonyi ajándékot kell venned nekünk. - Szerintem is. - Van egy listám. . - Kedvemre való legény vagy. És hol van? - Otthon, a hűtőszekrényen. Már csak tíz nap van karácsonyig. - Akkor igyekeznem kell. Liam a helyiség másik végébe nézett, ahol Beckett azt tanította Harrynek, hogyan kell szakértő módon beverni egy szöget. - Én is akarok szögelni. - Akkor gyere, és segíts befejezni a kamra parkettaszegélyét. - Mi az a kamra? - Az anyukád ott fogja tartani az ennivalót.
- Az a hűtőszekrény. - Nem mindent rakunk a hűtőbe, kölyök. Szerinted a leves konzervnek hol a helye? - Nekem a csillagtésztás csirkeleves a kedvencem. - Kinek nem? Gyere, lássunk neki. A véget nem érő kérdésözön ellenére szórakoztatónak tartotta, hogy a gyerekkel dolgozhat, megmutathatja neki, hogy kell mérni és megjelölni a lécet, hogyan kell fogni a kalapácsot. Úgy vélte az érzés kölcsönös, mert a fiú majdnem egy óráig bírta a munkát, és csak utána csatlakozott Murphyhez, aki a padlón játszott egy halom akciófigurával. Clare is sokat segített. Hozta a léceket, ő is bevert néhány szöget, és ami a legfontosabb: kordában tartotta a fiúkat. Owennek eszébe jutott, hogy az anyja is körülbelül ugyanezt tette, amikor kibővítették a házukat. Az apjának mindig volt valami terve, és sosem üldögélt tétlenül. Miután végeztek, Liam vele akart utazni hazáig, és Owennek jólesett ez a ragaszkodás. A gyerekülést a teherautóba tették, és bekötötték a kisfiút. - A te házad hol van? - érdeklődött Liam. - Az út végén. Vagy csak át kell sétálni az erdőn, ha gyalog mész. - Láthatom? - Igen, persze. Miért ne. Nem volt nagy kitérő. Owen befordult, és végigment a házához vezető bekötőúton. Ő is felakasztotta már az égőket, és a világító karácsonyfát a középső ablakba helyezte. Időzítővel látta el a fényfüzéreket, úgyhogy most villogtak a decemberi sötétségben. - A miénk nagyobb - jelentette ki Liam. - Igen. De ti többen vagytok. - Te teljesen egyedül élsz itt? - Igen. - Miért? - Mert.. Ez az én házam. - De akkor nem tudsz játszani senkivel. Owen erre eddig így nem is gondolt. - Lehet, de Ryder nem messze lakik, és ha a házatok elkészül, ti is a közelben lesztek. - Eljöhetek egyszer játszani a házadba? - Persze. - Owen erre sem gondolt még, de most remek ötletnek tartotta. Igen. - Rendben. Owen megfordult, és elindult vissza az út felé. - Fogok szerezni egy kutyát. - A kutya jó dolog - bólintott Liam. - Lehet velük játszani, etetni kell őket, és megtanítani őket ülni. Távol tartják a rossz embereket. Egyszer egy rossz ember bejött a házunkba, de akkor még kicsik voltak. Owen úgy döntött, hogy erre nem mond semmit, mert nem tudta, a fiúk mennyit hallottak Sam Freemontról.
- Jó kutyáitok vannak. - Most már nagyobbak, de még mindig kölykök. Ha felnőnek, távol tartják majd a gonoszokat. Az a gonosz bácsi bejött, és megijesztette anyát. - Tudom. - De anyának nem esett baja, és a gonosz bácsi börtönbe került. - Beckett eljött, és leállította. És te meg Ryder is jöttetek. - Úgy van. - Owen arra a következtetésre jutott, hogy ha a fiú beszélni akar erről, akkor még mindig aggódik a történtek miatt. - Nem kell aggódnod, Liam. Mi megvédünk titeket. - Mert Beckett és anya össze fognak házasodni. - Azért is, meg egyébként is. - Ha az a gonosz bácsi megpróbál visszajönni, és Beckett nincs itt, akkor mi Harryvel megküzdünk vele, Murphy pedig hívja a 911-et, aztán Beckettet. Ezt megbeszéltük, még gyakoroltuk is. - Okosak vagytok. - És ha a kutyák megnőnek, és megpróbál visszajönni, akkor meg fogják harapni. - Liam óvatos pillantást vetett Owen felé. - A dinka fenekét. Owen felnevetett, és megveregette Liam fejét. - Úgy lesz. Vacsora után, míg Clare felvitte a fiúkat fürödni, Owen beszámolt a beszélgetésről Beckettnek. - A dinka fenekébe harapnak? A gyerekek nagyon eredetiek. Egyébként Clare-rel megbeszéltük velük a történteket. Kicsit enyhítettünk a részleteken, de alapjában véve mindent közöltünk velük. De aztán hallottak ezt-azt az iskolában, mire Harry úgy döntött, hogy a következő támadásra fel kell készülniük, és végül hozzám fordultak az ügyben. - Kihagytátok a nőket az ügyből? Beckett a lépcső felé nézett. - Lehet, hogy politikailag nem korrekt, sőt egyáltalán nem helyes, de ebben az esetben hasznosnak tartottam. Tudniuk kell, hogy biztonságban vagyunk, ugyanakkor bízom bennük, hogy segíteni tudnak az anyjuk megvédésében. - Mi is ugyanezt tettük volna. - Igen. Erről jut eszembe, hogy beszéltem Clare-rel arról, amit meséltél. Ha a rádiót kicsit felhangosítjuk, és halkan beszélünk, szinte semmit sem hallani a hátsó ülésen. Ráadásul kódolt nyelvet használtunk. - És Clare mit mondott? - Ami várható volt. Anyának joga van a saját életéhez. Életerős nő, Willy B. pedig jó ember. S a többi. Tudom, hogy igaza van, de akkor is... - Nem ő találta az anyját a konyhában Willy B.-vel, majdnem meztelenül. Beckett felsóhajtott, és lehunyta a szemét. - Köszönöm, hogy az egyre növekvő gyűjteményemhez hozzáadtad ezt a friss képet is. - Elkezdhetnénk árulni őket, mint a baseballkártyákat. Beckett erre elnevette magát, és megcsóválta a fejét.
- Tudod, mi a furcsa? Amikor elmeséltem Clare-nek, nem is tűnt meglepettnek. - Ezt hogy érted? - Owen az asztalra tette a vacsora utáni sörét. - Mintha már tudna róla? - Lehet, vagy csak női megérzés. A nők olyanok, mint a denevérek. Mindenesetre faggatni kezdtem, de aztán Harry és Murphy összemarakodott, és vége lett a beszélgetésnek. Owen fejébe befészkelte magát egy gondolat. - Ha Clare tudta, akkor lehet, hogy Avery is... A kutyafáját. - Lehet, hogy csak a radarról van szó. - Avery nő, neki is van radarja. Ugyanolyan denevér, mint a többi. Ráadásul az ő apja döngeti anyánkat. - Hagyd abba! Ne mondd ezt! - Beckett eltakarta a fülét a kezével. - Ha tudta, el kellett volna mondania nekem. - A gondolat már gyökeret vert Owen agyában, és szárba szökött, mint a gyom. - Én elmondtam volna. - Az a lényeg, hogy most már tudjuk. És azt hiszem, hozzá kell szoknunk a gondolathoz. Owen válaszolni akart, de ekkor berontott Harry, az X-menes pizsamájában, ragyogva a tisztaságtól, és bejelentette, hogy Nintendózni fognak. Owen úgy döntött, hogy beszáll egy órára. Szerette a kölyköket, szerette a Nintendót, de egész idő alatt nem tudta kiverni a fejéből a gondolatot, hogy Avery eltitkolta előle a szüleik románcát. Egész úton hazafelé ezen töprengett, és utána még egy darabig üldögélt a teherautójában, hogy tovább rágódjon rajta. Végül megfordult, és visszahajtott a városba. A hátsó ajtón ment be a Vestába. - Szia, Owen! - Franny a pult mögött állt, és egy hatalmas pizzát szeletelt Mit hozhatunk neked? - Avery itt van? - Pont elkerültétek egymást. Most ment el kiszállítani néhány rendelést. Ma este többen telefonáltak, mint ahányan bejöttek. Én fogok zárni, úgyhogy ha végez, azonnal felmegy a lakásába. Rácsöröghetek, ha fontos. - Nem. Nem fontos. Majd később elérem. Hogy érzed magad? - Már rendben vagyok. Tényleg megnyitjátok a szállót a jövő hónapban? - Igen. - Akkor terjesztem a hírt - Nagyon helyes. Viszlát később, Franny. Owen hátul ment ki. de nem a város felé vette az irányt, hanem felszaladt a lépcsőn. Averynek előbb-utóbb haza kell jönnie. Eszébe jutott, hogy van kulcsa a lakáshoz, hiszen ő a háziúr. De túlzás lenne, ha használná. Inkább leült a lakás ajtaja elé, és elővette a telefonját. Azzal töltötte az időt, hogy elolvasta az e-mailjeit meg az SMS-eit, és a fontosabbakat meg is válaszolta. Egy idő után türelmetlenül az órájára nézett. Hová szállítja ki azokat az átkozott pizzákat? Portugáliába? Bárcsak kért volna Frannytól egy kávét! Owen játszani kezdett a telefonján.
Aztán egy pillanatra lehunyta a szemét, és a telefont még mindig a kezében szorongatva, mély álomba merült. 6. Avery keze tele volt bevásárlószatyrokkal, és a könyökével nyitotta ki a lépcsőház ajtaját. Megszokásból megállt a lépcsőfordulóban, ellenőrizte a zárat a Vesta hátsó ajtaján, majd felment a lakásához. Ott a szemöldökét ráncolva nézte a szeme elé táruló látványt: Owen az ajtónak támaszkodva, lehunyt szemmel ült a földön, kezében tartva a telefonját - Mi van? - förmedt rá, és amikor nem kapott választ, rájött, hogy a férfi mélyen alszik. - Te jóságos ég... - morogta a nő, és belerúgott a férfiba. - Jaj! Mi az? A pokolba! - Mi az ördögöt csinálsz itt? - Rád várok. - Owen bosszúsan megtapogatta a csípőjét, ahol Avery megrúgta a kanárisárga cipellőjével. - Hol az ördögben voltál? - Elintéztem néhány házhoz szállítást, hazafelé menet beugrottam a boltba, ott találkoztam egy ismerősömmel, és... - A nő elhallgatott, és haragos arcot vágott - Még én magyarázkodom neked? Miért alszol a lakásom ajtaja előtt? - Mert nem voltál itthon. Egyébként nem aludtam, csak... - Gondolkodtam. - Owen feltápászkodott, és a nőre nézett. -Vizes a hajad. - Havas eső esik, vagy valami jeges dara, aminek nem tudom a nevét. Menj odébb, légy szíves. Mindjárt leszakad a karom. A férfi zavartan pislogva feltápászkodott, és kivette a nő kezéből a táskákat, Avery pedig kinyitotta az ajtót, és belépett a lakásba. Owen átsétált a nappalin, egyenesen a konyhába ment, és a pultra dobta a szatyrokat. Avery merőn nézte, közben levette a kabátját, letekerte a sálját. - Mennyi ideig voltál az ajtóm előtt? - Mennyi az idő? A férfi megnézte az óráját, de a nő ingerülten felvonta a szemöldökét. - Fogalmam sincs hány óra, inkább az érdekel, hogy mi az ördög folyik itt. - A kabátot meg a sálat egy szék támlájára dobta, és elindult a pult felé. - Én is ezt szeretném tudni. - Te aludtál a küszöbömön - jegyezte meg a nő, és nekilátott kirámolni a szatyrokat. Owen a nappalit meg1ehetósen rendetlennek találta, de Avery konyhaszekrényében és hűtőjében katonás rend uralkodott. - Nem aludtam. Talán elbóbiskoltam egy kicsit, de ez most lényegtelen. - És mi a lényeg? - Te tudtad! Tudtad, mi a helyzet, és nem mondtad el nekem. - Sok mindent tudok, amit nem kötök az orrodra. - A nő összehúzott szemmel figyelte a férfit, miközben a tojásokat egyenként kivette a dobozból, és betette a hűtőszekrénybe. Fogalmazz egy kicsit konkrétabban. - Tudtad, hogy az apád lefekszik az anyámmal. Avery kezéből kicsúszott a tojás, és szétloccsant a konyha kövén.
- Micsoda? - Rendben, tehát nem tudtad. - Owen zsebre vágta a kezét. - Most már tudod. - Mit? - Az én anyám meg a te apád... - A férfi zavartan hadonászott a kezével. - Nem igaz. Vagy tényleg? Nem! - A nő felnevetett, leszakított egy papírtörlőt, és megnedvesítette, hogy feltörölje a tojást. - Vagy csak álmodtál valamit, amíg az ajtóm előtt szundikáltál. - De igaz. És nem álmodtam. A nő hitetlenkedve csóválta a fejét, közben megnedvesített még egy kendőt, és eltüntette a tojás maradványait a padlóról. - Honnan veszed? Az álommanók súgták? - Nem. A két szememmel láttam. A saját két szememmel. - A férfi a nyomaték kedvéért két ujjával a szemére mutatott. - Ma reggel beugrottam anyámhoz, és rajtakaptam őket. Avery felegyenesedett, és eltátotta a száját - Rajtakaptad anyádat meg apámat? Az ágyban? - Nem, hála az égnek. A konyhában voltak. - Jézusom! - A nő hátrahőkölt - A konyhában szexeltek? - Nem! Fogd be a szád! - Owen elszörnyedve takarta el a szemét - Most már tudom, mire gondolt Beckett, amikor az agyában lévő képekről beszélt Istenem... - Nem értem, miről beszélsz. Egy szavadat sem értem. Owen még egyszer belefogott a történet elmesélésébe, mert Averynek igaza volt, tényleg összevissza beszél. - Átmentem, és a konyhában találtam őket. Az apád alsónadrágban, az anyámon pedig egy olyan... - Owen nyelt egyet - Nagyon apró holmi volt. És a kezük, a szájuk meg a nyelvük.. A nő egy darabig némán bámult rá, aztán feltartotta az egyik ujját. Megfordult, kinyitott egy szekrényt, kivett egy üveg skót whiskyt meg két poharat. Szó nélkül kétujjnyi italt töltött mindkét pohárba, és az egyiket Owennek nyújtotta. Az övét azonnal le is gurította, és mélyet lélegzett. - Vegyük át még egyszer. Tehát a szüleink lefekszenek egymással. - Igen. - Rajtakaptad őket, amint hiányos ruházatban nyalták-falták egymást az anyád konyhájában. - Hányszor mondjam még el? - Owen is lehajtotta az italát. Avery nevetni kezdett. A férfi először azt hitte, hogy hisztériás rohamot kapott, de hamarosan felismerte az őszinte derültséget. - Szerinted ez vicces? - Részben igen. Tehát rajtuk ütöttél? -.A nő a hasára szorította a kezét. Hát ez remek! Bárcsak ott lehettem volna, hogy lássam az arcodat. Fogadjunk, hogy így meredtél rájuk... - A nő elszörnyedt pillantást színlelve nézett Owenre, aztán megint elfogta a nevetés. Owent dühítette, hogy a nőnek igaza van, ezért barátságtalanul felmordult. - Szerintem te azt mondtad volna, hogy süssenek neked is néhány szelet szalonnát.
- Tehát reggelit készített. Ez kedves. - Kedves? Szerinted kedves? - Igen. Szerinted nem? - Nem tudom, mit higgyek. Avery bólintott, és folytatta az élelmiszerek kipakolását. - Hadd kérdezzek valamit, Owen. Anyádnak egész hátralévő életében egyedül kéne maradnia? - Nincs egyedül. - Owen... - A nő megfordult, és a férfira nézett. - Nem tudom. Nem. Persze. hogy nem, csak még sosem gondoltam erre, illetve rá... Úgy. - Most viszont már tudod. Nem gondolod. hogy neki is joga van valakihez? - Én... Igen. Azt hiszem. - Vagy valami bajod van az apámmal? - Tudod, hogy nem. Willy B. a legjobb. - Tényleg a legjobb - bólintott Avery. - Tehát nem örülsz, hogy az anyád a legjobbal van. - Én... - A férfi elhallgatott. - Ha racionálisan és felnőtt módon nézzük.. - Ebben az esetben azt kell tenned. Hosszú ideje jó barátságban vannak, úgyhogy jók lesznek egymásnak. - A nő mosolyogva összehajtogatta a nejlonszatyrokat. - Néhányszor már próbáltam apámat rávenni, hogy keressen magának valakit, de sosem sikerült. Nem örültem, hogy egyedül van. Az anyám csúnyán elbánt vele. Mindkettőtökkel, gondolta Owen. - Anya azt mondta, hogy ők ketten... - A férfi legyintett a kezével. - Már néhány éve... - Több éve? - Avery megcs6válta a fejét, és megint töltött maguknak a whiskyből. - Nocsak, Willy B. Milyen mély titkaid vannak? Hogyhogy nem jöttem rá? - Egyikünk sem sejtette. Én meg már azt hittem, hogy te tudtál róla, és nem mondtad el nekem. - Pedig megmondtam volna, ha nem tiltják meg nekem. - Persze. - A férfi a poharába nézett. - Mit mondott az apám, amikor beállítottál? - Azt, hogy felmegy, és nadrágot vesz. A nő felhorkantott, aztán hátrahajtotta a fejét, és hahotázni kezdett. Owen azon kapta magát, hogy Ő is elmosolyodik. - Most már kicsit jobb, mert én is látom a dolog humoros oldalát. - Tényleg olyan arcot vágtál? - A nő megint előadta az elszörnyedt arckifejezését. És hebegtél? Mit? Anya? Ti! A férfi megpróbált méltatlankodó arcot vágni, pedig a nőnek igaza volt. - Biztosan éreztem egy kis... - Döbbenetet. - De legalább nem ütöttem meg az apádat Ryder ezt akarta, amikor elmeséltem neki meg Beckettnek. Avery megvonta a vállát. - Ez Ryder normális reakciója, de azért nem ütné meg apát. Ry szakterülete a tökfejek meg az agresszorok elnáspángolása, de Willy B.-t kedveli.
- Engem is szeret, mégis megütött már. - Nos, Owen... Néha te is tökfej vagy. Avery ezt kedvesen mosolyogva mondta, és közben koccintott a férfival. . - Igyunk a szüleinkre. - Rendben. - Owen ivott egy kortyot a whiskyből. - Furcsa ez a nap - sóhajtott fel. - Tehát már nem haragszol rám. - Nem is haragudtam, illetve nem nagyon. De most rájöttem, hogy gondod van a szexszel. - Micsoda? - Owen most tényleg elszörnyedt arcot vágott. - Nem igaz! Miért mondod ezt? - Látod? - A nő a férfira mutatott. - csak kimondom a szót, máris zavarba jössz. Egyértelmű, hogy gondjaid vannak. - Nincsenek! Hiszek a szexben. Szeretem a szexet A sok szexet szeretem. - Akkor is furcsán viselkedsz. Megcsókolsz, utána teljesen ledermedsz. Látod a szüleinket csókolózni, és azonnal megnyomod a pánikgombot. - Nem igaz! - Nos, igen. Lehet. De ez még nem jelenti azt, hogy gondjaim vannak. Bárkinek lehetnek... - Döbbent pillanatai? Okos tojás, gondolta Owen. Avery mindig okoskodó volt. - Szerintem érthető, hogy az ember kicsit kiakad, ha meglátja az anyját csókolózni egy régi családi baráttal. Ami pedig téged és engem illet... Te is tudod, hogy az elég váratlanul történt. - Szerintem nem volt annyira váratlan. De nekem nincsenek gondjaim a szexszel. - Nekem sincsenek! - Hm. - A nő ivott még egy korty whiskyt, aztán az ablakhoz lépett, és kinézett az utcára. - Most meg havazik. Csodás. És én még vásárolni akarok karácsonyra. Jobb, ha mész, mielőtt lefagy ez a latyak. - Várj, Avery... A nő visszanézett az ablaktól. - Mire? - Az ég áldjon meg! Nem teheted, hogy ilyesmivel vádolsz, aztán meg haza küldesz. - Csak kifejeztem a véleményem. - Amikor a férfi megkerülte a pultot, a nő kivette a kezéből a whiskys poharat. - Nem kéne többet innod. Tudom, hogy jól bírod, de akkor is. Whisky, vezetés és hóesés: nem ajánlatos összekeverni ezt a három tényezőt. - Nincsenek gondjaim a szexszel - jelentette ki a férfi türelmesen, de határozottan. - Még mindig itt tartunk? Rendben, az én hibám. Felmentelek a vád alól. - Ne akarj kiengesztelni. - Jézusom, Owen... Mit akarsz tőlem? - A nő szeme égett, mint a tűz, amikor a férfi megfogta a könyökét. - Vigyázz, mit csinálsz - mondta figyelmeztető hangon. - Most nem ér minket váratlanul - súgta Owen, és magához rántotta Averyt. Avery ismerte Owent, és tudta, hogyan lehet irányítani.
Nem szégyellte, hogy visszaél a helyzettel, és addig ingerli, amíg megcsókolja. Így vagy úgy, de el kell érnie, hogy megint átélje a csókot, és lássa, mi történik utána. - Rendben - sóhajtotta, és átkarolta a férfi nyakát. - Most nem ér váratlanul. - Ő mozdult először, mielőtt a férfi meggondolja magát, és visszavonul. Most nem olyan robbanásszerű, gondolta Avery. Inkább egy hosszú, lassú zuhanás, ami fokozatosan gyorsul. A férfi elengedte a könyökét, és centiméterről centiméterre haladva végigsimította a derekát. Aztán a pulthoz szorította. Owen tudta, hogy Avery manipulálja, de nem bánta. A nyelve whisky ízű volt, a haja citromillatú, forró teste égette a bőrét, ahogy lágyan hozzásimult, és görcsös, mohó vágyat gerjesztett benne. Megsimogatta a mellét, és a tenyerében érezte a szívverését. Elmélyítette a csókot, mire a nő lélegzete felgyorsult. Visszahúzódott, és küszködve igyekezett visszanyerni a józanságát, míg Avery kába tekintettel nézett fel rá. - Problémák a szexszel? A nő arca felderült, és jót nevetett. - Belátom, hogy tévedtem. - Na és... Most mi van? Avery sóhajtva Owen mellkasára tette a kezét. - Owen... - mondta a fejét csóválva, és ellépett tőle. - Mit akarsz mondani? - Most mi van? - Avery felemelte a whiskys poharat, mert tudta, hogy aznap este már nem fog vezetni. - Letépjük egymásról a ruhát, és megcélozzuk az ágyat. Ha az ösztöneim nem csalnak, akkor kivételesen jó szexben lesz részünk. De mivel ezt kérdezted, tudom, mire gondolsz. Nemcsak az érdekel, hogy mi van, hanem az is, hogy mi lesz. Tehát a hagyományos és megfontolt utat választod. Ezért most hazamész, és átgondolod, hogy mi van, és mi lesz. - A mi lesz nagyon fontos, Avery. - Igazad van. Tökéletesen igazad van. - Fontos vagy. Te és én - te és mi - fontosak vagyunk egymásnak. - Tudom. Te erre is gondolsz, és nem téped le rólam azonnal a ruhát, mert te... Owen vagy. És részben ezért hagynám, hogy letépd rólam a ruhát. Owen fejében már megint felkavaró képek jelentek meg, és hirtelen elment a kedve a hagyományos és megfontolt úttól. - Te egy nagyon bonyolult nő vagy, Avery. - Nem igazán. Csak értékelem, hogy figyelembe veszed a fontos dolgokat, ugyanakkor sajnálom, hogy nem a jó szex után jutott eszedbe ezen morfondírozni. - Szeretlek téged. - Istenem... Tudom. - A nő elfordult, és igyekezett uralkodni a vonásain, mert félt, hogy elsírja magát, és Owen meglátja a könnyeit. - Én is szeretlek. - Tudom, hogy ezzel kapcsolatban mit tegyek, és mit gondoljak. De fogalmam sincs, mihez kezdjek azzal a vággyal, amit most érzek irántad. Nagyon kívánlak. A nő sóhajtva megfordult és elmosolyodott.
- Majd megtudod. Ez egy nagy változás, mert eddig sohasem gondoltál rám így. - Azért nem mondanám, hogy soha. A nő a férfira sandított a pohár pereme fölött - Tényleg? - Hát hogyne, Avery. Persze, hogy gondoltam rá... időnként. Nagyon szép vagy. - Nem igaz. Hope szép. Én inkább csak aranyos vagyok, amiből szexi külsőt tudok csinálni, ha van elég időm és eszközöm. De azért köszönöm. Nos, megmondjam, hogy most mi van? - Avery leült a fotel karfájára, és a férfira nézett. Hazamész, mielőtt a havazás komolyra fordul, ~ azt teszed, amit mindig szoktál. Gondolkodsz róla. És én is gondolkodom. - Rendben. - A férfi a nőhöz lépett, lehajolt, és egy lágy csókot lehelt az ajkára. - Ha nem te lennél, hanem bárki más, akkor most maradnék. Ez most elég bénán hangzott. Úgy értem... - Az a szerencséd, hogy tudom, mit akartál mondani. Menj haza, Owen. A férfi az ajtóhoz lépett, és még egyszer hátranézett. - Szia. - Szia. Avery leült, és hallgatta a férfi távozó lépteit. Aztán felállt, az ablakhoz lépett, és nézte a hóesést. És egy pillanatra úgy látta, mintha a fogadó ablakában egy nő állna, és ugyanúgy nézne kifelé, mint ő. Várakozik. Most én is ezt csinálom - gondolta Avery. Pedig nem volt szokása a várakozás, inkább a cselekvést kedvelte. És mégis... Lehet, hogy egész idő alatt ezt csinálta. Owenre várt. A gondolat meglepte Averyt. Megható, bosszantó, ugyanakkor zavarba ejtő érzés volt. Most mi lesz? Úgy tűnik, több gondolkodnivalója van, mint sejtette. Egész éjjel havazott, és még reggel is esett a hó. Owen elfoglalta magát. Nemcsak a saját házát tette elérhetővé, hanem az anyja és a fivérei házához vezető bekötőutakat is megtisztította a hóekével. Élvezte a feladatot, mert a tél elején még szórakoztatónak találta a munkát. Nem egyszerű dolog megfelelő szélességű ösvényt kotorni a lapáttal, és úgy manőverezni, hogy a havat ügyesen felhalmozza az út szélén. Míg Ryder bekötőúton dolgozott, meglátta a bátyját, aki egy hó fúvóval takarított a háza előtt. Egy keskeny utat fújt ahhoz a helyhez, ahol a teherautója parkolt, egy másikat pedig hátrafelé, hogy Dinka kimehessen, és a háztól tisztes távolságban végezhesse el a dolgát. Mindketten némán dolgoztak, és csak akkor vettek tudomást egymásról, amikor Owen megállt Ryder teherautója mellett, a letakarított helyen, és leállította a hóekét - Ennyi elég lesz. - Szerintem is. - Ryder egy kiszögellésre akasztotta a hó fúvót - Kérsz egy sört? - Miért ne? Együtt megkerülték a házat, és beléptek a földszinti hátsó helyiségbe, ami Ryder játékszobája és tornaterme volt egyben. Leverték a lábukról a havat, és a bakancsokat a bejárat előtti kövezeten hagyták. Kibújtak a meleg munkaruhából, és felakasztották a fogasokra.
Dinka odasétált hozzájuk, egy pillanatra Owen lábához dőlt, majd kérdőn nézett Ryderre. - Igen, tiszta az út - mordult fel Ryder, és kinyitotta az ajtót - Ez a kutya hempereg és futkos a hóban, sőt még meg is eszi az átkozott havat, de nem hajlandó átmenni rajta, hogy elvégezze a dolgát. Ha nem csinálok neki egy ösvényt, képes órákon át az ajtó előtt üldögélni. Miért van ez? - Ezért hívják Dinkának. - Lehet. Mégis én gürizek odakint a hideg hóesésben. Felmentek a konyhába, ahol Ryder elővett két sört. - Hogy ment a randi? érdeklődött Owen. - Ügyvéd a csaj. Okos. Szeretem az okos nőket. És remek teste van. Ryder nagyot kortyolt a söréből. - Még a sportról is lehet vele beszélgetni, ami egy hatalmas pluszt jelent Ezek után már csak egy kérdés marad: miért nem akarom nyélbe ütni az üzletet? - És mi a válasz? - A kuncogása. Erre tegnap este jöttem rá. Kuncog, méghozzá elég gyakran. Szerintem más imádni valónak tartaná, de engem idegesít. - A nevetése miatt fog kútba esni az ügy? - Sérti a fülemet, öcsi. - Ryder beletúrt a hajába, amire már ráfért volna egy alapos nyírás. - Mintha valaki a körmét csikorgatná a táblán. És arra gondolok, hogy mi van, ha ágyba bújunk, és vihogni kezd? - A férfi feltartotta, majd legörbítette a mutatóujját. - Tudom, hogy ez lenne, úgyhogy minek törjem magam? - Füldugó? - Jó gondolat, de nem. Megérezném a kuncogását, és mindig arra gondolnék, hogy mikor fog megint vihogni. Nem éri meg. - Szomorú, de igaz. - Owen otthonos mozdulattal ledobta magát egy székre Ryder fekete konyhaasztala mellett - Van valami kajád? - Van néhány mélyhűtött húsos táskám, meg taeo chips és szalsza szósz. - Fogd fel úgy, hogy ez a fizetségem a hóekézésért. - Rendben. - Ryder kotorászni kezdett a mélyhűtőben. Csirkést vagy marhást kérsz? - Csirkést. Ryder a mikrohullámú sütőbe csúsztatott néhány húsos táskát, az asztalra tette a taeo chipses dobozt, egy tálba öntötte a szalsza szószt. Letépett néhány papírtörlőt, elővett két tányért, és úgy vélte, hogy illően megterített Jamie Oliver elbújhat melletted - jegyezte meg Owen. - A konyha a szentélyem. - Ryder az ajtóhoz ment, hogy beengedje a kutyát, aztán leült Owennel szemben. - Azon töröm a fejem, hogy lefekszem Averyvel. - Mi ez a hirtelen támadt Montgomery-MacTavish vonzalom? - Ry egy taeo chipset odadobott Dinkának, egy másikat pedig a szószba mártott, és bekapott. - Inkább ne keverjük ebbe anyát és Willy B.-t. Még nem hevertem ki a dolgot.- Ryder ivott egy kortyot a söréből. - És Averynek is van kedve szexelni veled? - Igen, hacsak tegnap este óta nem gondolta meg magát. - Akkor miért nem szexeltek?
- Mert Averyről van szó. Ryder egy újabb chipset mártott a szalszába, és meglóbálta a levegőben. - Azt akarod, hogy először én szexeljek vele? Kitapossam neked az utat? - Ez igazán nagylelkű ajánlat, Ry - felelte Owen gúnyosan. - De egyedül is el tudom intézni. - Csak segíteni akartam az öcsémnek. - Amikor a mikró csipogni kezdett, Ryder felállt, kivette a húsos táskákat, és a tányérokra rakta. - Szerintem szállj fel a vonatra. - Miért? - A nyilvánvaló okokon kívül? Azért, mert Averyről van szó. Mindig éreztél valamit iránta. - Én... Talán. - És ő sem közömbös, különben már régen rám vetette volna magát Ryder vigyorogva beleharapott a forró tésztába. Úgyhogy szállj fel, és tudd meg, mi a helyzet Mit veszíthetsz? - Mi van, ha összekuszálódik a helyzet? És megromlik a viszonyunk? Ryder megcsóválta a fejét, odadobta Dinkának a húsos táska utolsó darabját, és vett magának egy újat - Averyről van szó, öcsi. Talán összekuszálódnak a szálak, mert ez elég gyakran megesik. De a kettőtök között nem fog elromlani a kapcsolat - Miért nem? - Mert ahhoz mindketten túlságosan okosak vagytok, és túlságosan kedvelitek egymást. Talán lesz néhány zökkenő, de helyre tudjátok majd hozni. És közben szexeIni fogsz a szexi vörössel. Owen a szalsza szószba mártott egy chipset. - Ő nem vihog. - Na, látod! - Gondolkodom rajta. Ryder hátranyúlt, kinyitotta a hűtő ajtaját, és kivett még két sört. - Nem lep meg, hogy ezt mondod. Gondolkodás ide vagy oda, a munkát el kellett végezni. A következő héten a parkettaszegély szögeit, segített a festőknek, és tükröket akasztott fel. Aznap éppen dobozokat bontott fel, lámpákat szerelt öszsze, beérkező szállítmányokat fogadott, és számtalanszor megmászta a fogadó összes lépcsőjét. Egyszer csak az anyja megragadta, és bevonszolta az Elizabeth és Darcy-ba. - Megtaláltam az ajándékboltban a tökéletes festményt ehhez a szobához! Szeretném, ha felakasztanád a fürdőszobában. - De a képeket csak akkor helyezzük fel, ha már... - Ez más. Ehhez a szobához már minden megvan. Az a tükör oda megy. Az asszonya két teraszajtó között lévő, keskeny falra mutatott - A nagymamád horgolása ide, és az az édes kis festmény pedig ide. - Justine belépett a fürdőszobába, és megtapogatta a falat - Hope felhozza a fürdőszobába való összes kelléket. A törülközőket meg mindazt, amit kiválasztottunk ehhez a helyiséghez. Kíváncsiak vagyunk, hogy néz ki. Szeretnénk látni egy szobát teljesen készen. - A Penthouse...
- Ott még nincsenek festmények, úgyhogy igazából nincs befejezve. Ebbe a szobába viszont most találtam meg az ideillő festményt Ezért berendezzük, teljesen. Az asszonya levendulaszínű brokátból készült franciaágyhoz fordult - Akaszd fel a képet, addig én megcsinálom az ágyat. - Még mindig három hetünk van a megnyitó ünnepségig... - akadékoskodott a férfi, de az anyja egy szigorú pillantással beléfojtotta a szót. - Rendben. Jól van. Owen elővett egy akasztót meg egy ceruzát, és végigment a szokásos "lejjebb, feljebb, kicsit jobbra, kicsit balra" szertartáson, amit az anyja minden felakasztott tárgy esetében eljátszott vele. De be kellett ismernie, hogy megint jól választott. A kisméretű festmény tényleg nagyon bájos volt, és levegős pasztellszíneivel igazi angolos hangulatot teremtett. Nemsokára Hope is megérkezett egy fürdőszoba felszerelést tartalmazó kosarat cipelve a kezében. Most már egyszerre két nő utasítgatta, hogy feljebb vagy lejjebb, míg mindketten elégedettek nem lettek az elhelyezéssel. Miután mindennek bejelölte a helyét, a két nő nekilátott az ágyazásnak, ő pedig fúrni és kalapálni kezdett. Fél füllel hallgatta, ahogy beszélnek a megnyitó ünnepségről, a már lefoglalt szobákról, a rengeteg apróságról, amit még be kell szerezniük, illetve már megérkezett, de még berámolásra vár. - Justine, ez tökéletes választás volt! - Hope kilépett a fürdőszobából, és megcsodálta a bekeretezett horgolt terítőket. - Szerintem is. - Justine abbahagyta az ágynemű rendezgetését, és elégedetten bólintott. - Anyám örülne, ha látná őket J & R-ben. - Nagyon tetszik, hogy a családi ereklyéket is elhelyezed a fogadóban. Ettől még személyesebb lesz. - Ez az egész épület személyes. - Justine megsimogatta Owen karját. - Már csak ezt a tükröt kell feltenned, és mehetsz az utadra. - Megnéznéd, hogy így jó lesz-e a fürdőszoba? - hívta oda Hope Justine-t. Az anyja bement a fürdőszobába, Owen pedig megragadta az alkalmat, hogy a két fontoskodó nőszemély dirigálása nélkül akaszthatja fel a tükröt Méricskélt, jelölgetett, és megint elismeréssel adózott az anyja ízlésének - a tükör kerete színben harmonizált a bordó fotellel, de kicsit halványabb volt, és ettől finomabbnak és légiesebbnek tűnt. A munkára összpontosított, és a listáján szereplő többi feladatra gondolt, ezért észre sem vette az édes lonc illatú fuvallatot. Kalapácsolás közben dudorászni kezdett, ösztönösen átvéve a levegőben susogó dallamot. Felemelte a tükröt, a drótot az akasztóba csúsztatta, és a szokásos alaposságával az övében lévő, apró vízszintmérőért nyúlt, hogy ellenőrizze a helyzetét. És ekkor meglátta őt. Egy pillanatra ott állt, galambszürke ruhában, kezét összekulcsolta a bő szoknyája karcsú derekánál. Szőke haját hátrafésülve hordta, a tarkóján valami hálószerű anyaggal összefogta, és csak néhány kiszabadult tincs keretezte az arcát. A nő rámosolygott.
Owen megpördült, és Hope-ot pillantotta meg. Ő is hátrakötötte sötét haját, a farmerja zsebéből egy porrongy lógott le, barna szemét tágra nyitotta, és az arca fehér volt, mint a fal. - Láttad? - kiáltott rá Owen. - Én... De Hope nem rá nézett, hanem a folyosóra nyíló ajtót bámulta. És Rydert. - Ha befejezted a cicomázást a nőkkel, akkor igazi munkát is tudok adni neked - mordult Ryder Owenre. - Láttad ezt? - ismételte meg Owen. - Itt volt a nő. - Melyik nő? Az egész ház tele van velük. - Ryder beszéd közben Hope-ra nézett, aztán összeráncolta a szemöldökét. - Ülj le! - parancsolt rá. Amikor a nő továbbra is csak némán bámult rá, Ryder odalépett hozzá, megragadta a karját, és lenyomta a fotelba. - Anya! A fogadósodnak látomása van. Nincs magánál. Justine kisietett, Hope-ra nézett, és gyorsan a lábához guggolt. - Mi a baj, drágám? Ryder, hozz egy kis vizet. - Nem, nem kell. Jól vagyok. Én csak... - Te jóságos ég! Látta ezt még valaki? - Owen idegesen hadonászott a karjával. - Hol a pokolban van a... - Beckett elhallgatott, miután belépett a szobába. - Mi a baj? - Láttam őt! Az előbb ott volt. Te is láttad? - Kicsoda? Hope? Most is őt nézem - értetlenkedett Beckett, aztán gyanakodva összehúzta a szemét. - Elizabeth? Láttad Lizzyt? - Pont ott állt, ahol most te. - Te láttad meg először? Miért nem én? Ez egy kicsit rosszul esik - méltatlankodott Beckett. - Láttad? - Owen nem törődött az öccsével, és megint Hope-ot faggatta. Pont ott állt, ahol te bukkantál fel. - Én... Ryder egy üveg ásványvizet rántott elő a szerszámöve egyik zsebéből, és Hope kezébe nyomta. - Igyál. - Hozok egy poharat - mondta Justine, amikor Hope csak bámulta az üveget. - Nem kell. Jól vagyok - motyogta, de azért felemelte az üveget, és nagyot húzott belőle. - Tényleg semmi bajom. csak megdöbbentett. - Tehát láttad őt - Igen. Illetve nem. Egy másodpercig azt hittem, hogy látom, de inkább csak éreztem őt. Tudom, hogy ez őrültségnek hangzik. - A nő egyenesen Ryderre nézett. - Vár valamire. - Mire? - Én... Nem tudom biztosan. - Rám mosolygott. Éppen felakasztottam a tükröt, és megláttam benne. A tükörképét. Szürke ruhában volt, a haját valami hálófélével fogta össze hátul. Szőke és csinos. Fiatal. - Amikor Hope vissza akarta adni az üveget Rydernek, Owen kikapta a kezéből, és kiitta a maradék vizet. - A mindenit.. - A nő dudorászott - szólalt
meg Justine. - Hallottam a dudorászást, és éreztem a lonc illatát Egy pillanatig csendben álltam, hátha... De nem láttam őt. Gyere, drágám, lekísérlek. - Jól vagyok - hajtogatta Hope. - Csak... Ez egy nem mindennapi élmény, de nem ijesztő. Már máskor is éreztem a jelenlétét, de most erőteljesebb volt - Az épület már majdnem a régi pompájában áll. Ez a szoba pedig már teljesen kész van. - Beckett körbemutatott a helyiségben. - Képek és polcok a falon, ágynemű az ágyon, törülközők a fogasokon. - A férfi elmosolyodott. Szerintem tetszik neki. - Most, hogy kedvére tettünk a kísértetünknek, talán folytathatnánk a munkát, mert még rengeteg dolgunk van, ha azt akarjuk, hogy a munkások végleg levonulhassanak a helyszínről. - Ry lelkében nincsen egy szemernyi romantika sem - jegyezte meg Beckett szomorúan. - Mindenki jól van? Hope bólintott. - Én... - Jól van, és kész - fejezte be a mondatot helyette Ryder. - Hányszor kell még elmondania? Menjünk dolgozni. - De az ajtóban megállt, és még egyszer Hope-ra nézett. - Tényleg jó lett ez a szoba. - Ebben igaza van Rydernek. Pihenj egy percet, ha úgy gondolod, hogy szükséged van rá - tanácsolta Beckett Owennek, aztán Ryder után indult. - Láttam őt - jelentette ki Owen vigyorogva. - Ez fantasztikus! Nem mindennapi élmény. És mosolygott rám - tette hozzá, majd ő is kisietett az ajtón. - Ki akarsz menni a friss levegőre? Vagy egy kicsit üldögélnél még? - aggodalmaskodott Justine. Hope megrázta a fejét. - Köszönöm, de nem kell. Rydernek igaza van: látomásom volt. És biztosan több is lesz még. - Hope felállt. - Szerintem a hölgynek tetszik a szoba. - Bolond lenne, ha nem tetszene neki. - Justine anyáskodva dörzsölgette Hope karját. - Ha készen állsz, egy kicsit pepecselhetünk a T & O-ban. - Menjünk. Egy nem mindennapi megtapasztalás, gondolta Hope, miközben felemelte a földről az üres kosarat. Owennek igaza volt. És Elizabeth Owenre mosolygott - igaz, csak egy pillanatra. Benne mégis Ryder váltotta ki ezt a hirtelen érzelmi vihart, az örömnek és a szomorúságnak a keserédes keverékét. Még hozzá olyan erővel és olyan valóságosan, hogy Hope kis híján elájult tőle. Akármit is jelent ez, majd megtudja, ha beköltözik a fogadóba, és elfoglalja a rezidenciáját. 7. Az élete egy hatalmas káosz, és ezért csak saját magát hibáztathatja. Avery Beckett korábbi irodájában ült, amelyet a beköltözése óta nagyjából sikerült berendeznie magának. Körülötte rengeteg doboz, csomagolópapír, szalag és díszes masni hevert. Tiszta őrület. Minden évben megígéri magának, hogy jobban beosztja az idejét. Korábban bevásárolt, méghozzá egy előre elkészített listával. A csomagolópapírokat és a masnikat az erre rendszeresített tároló rekeszekben tartja,
ahová minden használat után visszateszi őket. Józan felnőtt módjára fog hozzáállni az ajándékvásárláshoz, a tároláshoz és a csomagoláshoz. És ezt komolyan is gondolja. Jövőre biztosan így lesz. Pedig tudja, hogyan kell szervezni és tárolni, de úgy tűnik, ezeket a képességeket csak a munkában tudja kamatoztatni, a magánéletében nem. Tehát most is, mint mindig, három nappal karácsony előtt lázasan kutat az ajándékdobozok között, szalagokat és masnikat keresgél, pánikba esik, ha nem találja azt a darabot, amit egy perccel korábban még a keze ügyében látott. És a végén teljesen kimerül a kapkodástól. Pedig szerette a karácsonyt Imádta a zenét, amit sokan már alig tudnak elviselni, mire eljön a nagy nap. Szerette a fényeket, a színeket, a titkokat és az izgalmat. Szerette a vásárlást, a csomagolást, az elégedett örömet, amikor végignéz a szépen sorba rakott, színes papírban pompázó ajándékokon. Akkor miért van az, hogy mégis mindig az utolsó pillanatban áll neki a karácsonyi teendőknek? Idén legalább azt sikerült elérnie, hogy nem az utolsó órákban kapkod kétségbeesetten. Ma este mindent becsomagol, hogy egyszer végre időben végezzen. Na, jó legkésőbb holnap. Az asztalon már annyi holmi volt, hogy a padlóra szorult, és ott folytatta a munkát a dobozok, papírok és szalagok között. Jövőre először az íróasztalát fogja rendbe tenni, és tároló dobozokat vesz az összes holminak. És felcímkézi őket, ahogy Hope szokta. A pokolba Hope-pal! Ha már eszébe jutott Hope (meg a bosszantó precizitása), akkor Avery elővette a fülbevalót, amit neki szánt. Remek választás volt, állapította meg elégedetten. Az ékszert egy dobozba tette, kiválasztott egy szép ezüstszínű papírt, egy piros fodros masnit meg a hozzáillő kártyát. A lejátszóban Springsteen Santa Claus Is Coming to Town című száma ment, és Avery önfeledten ingatta a fejét a zene ritmusára. Közben a megfelelő méretre vágta a papírt, és gondosan behajtogatta a széleit. Lehet, hogy a szervezési képessége csapnivaló, de az ajándékai akkor is gyönyörűen be lesznek csomagolva. Az átlátszó ragasztószalag után nyúlt, meghúzta a végét, de az adagolóból már csak egy centiméter jött ki. - A csudába! Semmi gond, mondta magában. Hála istennek, vett még ragasztót. Biztos volt benne, hogy vett. Negyedórás lázas keresés, egyre növekvő pánik és rengeteg szitkozódás után rájött, hogy csak akart venni ragasztószalagot. Nem baj. Kiszalad, és vesz egy tekercset. Az órájára nézett, és megint elkáromkodta magát Hát ez meg hogy lehet? Mindjárt éjfél. Szüksége van ragasztóra! Lázas kutatással töltött egy újabb negyedórát. Feltúrt minden fiókot, átnézett minden dobozt, feldúlta a szekrényeket. Na, pontosan ezért kell az embernek New Yorkban élnie, ahol a nap minden szakában beszerezhet bármit, amire szüksége van. Ha valakinek a csomagolási őrület kellős közepén jut eszébe ragasztószalagot venni, akkor fogja magát, bemegy egy boltba, és minden gond nélkül megveszi.
Egy pillanatra megállt a helyiség közepén, és nyugalmat parancsolt magára. Aztán körülnézett, és szemügyre vette a romokat. A kutatással mindent megbolygatott, még azok az addig eldugott ajándékok is előkerültek a szekrények mélyéről, amelyeket tavaly nyáron vett, amikor elhatározta, hogy időben elkezdi a karácsonyi vásárlást. A helyzet rossz, de nem reménytelen, állapította meg. Az étteremben van elég ragasztószalag. Felkapta a kulcsokat, a világítást meg a zenét bekapcsolva hagyta, leszaladt a lépcsőn, és kinyitotta az éttermet. Felkapcsolta a lámpákat, a pulthoz sietett, és kutatni kezdett a kassza alatti fiókban. - Tudtam! - Lelkesen előhúzta a nagy ragasztószalag-adagolót. Annál nagyobb volt a csalódottsága, amikor észrevette, hogy alig van egy kis ragasztó a tekercsen. Nagy lendülettel kutatni kezdett, hogy megtalálja az utántöltőket, feltúrva a dobozokat meg a hátsó helyiség tároló szekrényeit. Amikor azon kapta magát, hogy már a hűtőszekrénybe is benézett, feladta a vadászatot, és töltött magának egy pohár bort. A pultnál ült, a karjára hajtotta a fejét, és elkeseredetten gondolt arra, hogy minden jó szándéka egy tekercs ragasztószalag hiánya miatt fog meghiúsulni. A kopogástól úgy megriadt, hogy felkapta a fejét, és majdnem a pultra öntötte a bort. Owent pillantotta meg a biztonsági lámpa fényében, amint az üvegajtónál áll, és kíváncsian kukucskál befelé. New York, sóhajtott fel Avery. BoonsBoróban az ember még egy cellux krízist sem élhet át anélkül, hogy ne zavarják meg a szomszédok. Odalépett az ajtóhoz, és elfordította a kulcsot - Zárva vagyunk. - Akkor miért iszogatsz itt a pultnál? - Karácsonyi ajándékokat csomagolok. - Furcsa. Nekem úgy tűnt, hogy az üres éttermedben üldögélsz, és bort iszol. - Elfogyott a ragasztószalagom. Azt hittem, hogy vettem, de nem, és itt sincs annyi, amennyi kéne. És már túl késő van ahhoz, hogy ragasztószalagot vegyek, mert ez nem New York. A férfi végigmérte a nőt. Egy kényelmes pamutnadrág volt rajta, amit valószínűleg pizsamának használ, meg egy hosszú ujjú póló és egy vastag zokni. A haját egy olyan csattal fogta össze, amiről a férfinak mindig egy nagy fogú szörny jutott az eszébe. - Megint az utolsó pillanatra halasztottad az összes ajándék becsomagolását. - Na és? - Csak mondtam. - Mit keresel itt? Miért nem vagy otthon, és csomagolsz te is? Gondolom azért, mert már rég végeztél- tette hozzá Avery keserűen. - Az ajándékok szépen becsomagolva, szatyrokba rakva várják, hogy odaadd őket. És tudom, hogy a munkások már megkapták az ajándékokat, mert láttam a BoonsBoro Inn feliratú pólókat. - Akarsz egyet? - Igen. - Adj egy pohárral abból a borból, és holnap hozok neked. - Rendben, ma úgysem tudom befejezni a csomagolást. A nő hátrament, és előrehozta az üveget meg egy poharat.
- Miért vagy itt? - Láttam, hogy az étteremben felgyulladnak a fények, és ide-oda rohangálsz, mint egy örült. Az utca másik oldaláról - magyarázta a férfi. - Éppen a végső tennivalók listáját ellenőriztem. Kész vagyunk. - Mivel? - A fogadóval. A bútorozással még nem, de a munkával igen. Kész van. - Menj ki! Távozz tőlem. - Kész van - ismételte meg a férfi, és magasba emelte a poharát. - Holnap lesz a végső ellenőrzés. - Owen! - A nő jobb kedvre derült, és az arca is felragyogott. - Sikerült karácsony előtt megcsinálnotok! - Sikerült. Minden gond nélkül meg fogjuk kapni a használatbavételi engedélyt, és Hope beköltözhet. Berámoljuk a többi bútort, és csinosítgatjuk a helyet. Ha Hope már ott lakik, néhány hét alatt mindent fényesre suvickolhatunk a megnyitó előtt. - Gratulálok. Hope mondta, hogy közel jártok a végéhez, de nem gondoltam volna, hogy ennyire közel. - Még rengeteg a tennivaló, de ez már csak részletkérdés. Ha karácsony után a munkások visszajönnek, már a pékségen fognak dolgozni. Avery az ablakhoz lépett, és kinézett az épületre. - Gyönyörű! Valahányszor látom, megcsodálom. Hope említette, hogy már vannak foglalások. - Még több lesz, ha felkerülnek a képek a weboldalra, és a fogadó bekerül a köztudatba. Jövő héten Hope készit néhány interjút. Körbevezeti a riportereket, beszél velük. Mi is ott leszünk. Tudod, az imidzs miatt. Családi vállalkozás, meg ilyenek. Ez nagyon jól hangzik a médiában. - Az életben is. Sláinte - mondta Avery ősi ír nyelven, és koccintott Owennel. - Holnap reggel nyitás előtt átnézek. Aztán elmegyek, és veszek ragasztószalagot. - Nekem van a teherautóban. A nő leeresztette a poharát, és összehúzta a szemét. - Celluxot tartasz a kocsidban? - A kesztyűtartóban, persze. És mielőtt valami okos megjegyzést tennél, ne feledd, hogy nekem van, neked meg kell. - Csak azt akartam mondani, milyen okos dolog celluxot tartani a kesztyűtartóban - mondta a nő kedvesen mosolyogva. - Tudom, hogy ez nem igaz, de ügyesen kivágtad magad. Elmegyek érte. - Majd én. Tudom, hogy a fogadó mögött parkolsz. - Igen, és farkasordító hideg van odakint. Hol a kabátod meg a cipőd? - Odafent. De csak át kell szaladnom a másik oldalra. Semmi kétség, hogy Avery képes lenne télvíz idején pizsamában és zokniban átrohanni a téren, gondolta a férfi. - Megyek, és idehozom. Addig zárj be, hátul találkozunk. - Köszönöm. Tényleg. A férfi visszaadta Averynek a poharat, és kiment az első ajtón. A nő bezárt mögötte, és a poharakat a konyhába vitte. Leoltotta a lámpákat, visszament a lépcsőházba, és elindult lefelé, hogy kinyissa a kaput. Ám ekkor meghallotta a zár kattanását.
Persze, Owennek van kulcsa. Hiszen ő a háziúr. Elé ment, és elvette a ragasztót. - Száz tekerccsel fogok venni ebből a vacakból Sam boltjában. - Mindig jobb nagy tételben vásárolni. A nő felnevetett. - Fogadok, hogy vannak még tartalékragasztóid a teherautóban, otthon, a műhelyben. Owen felvonta a szemöldökét, és nyugodt, kék szemével a nőre nézett. - Ez most egy okos megjegyzés? - Csak egy megfigyelés. Nem, inkább egy bók - helyesbített a nő - És követni fogom a mintaszerű ragasztókezelési módszeredet. A férfi egy lépcsőfokkal lejjebb állt, úgyhogy a szemük egy szinten volt. Owen lassan a zsebébe nyúlt, és közben figyelmesen nézte Averyt. - Kezdd el most. - Hoztál nekem egy tartalék tekercset? Két tekercs is volt az autódban? - A nő nevetve elvette a ragasztót. Három, gondolta Owen, de nem érdekes. - Segíthetek csomagolni. A nő felvonta a szemöldökét. - Akkor sok okos megjegyzést tennél az asztalomon uralkodó káoszról, miután fellocsolnálak az ájulásból, amit a látványokozott. - Már láttalak csomagolni. - De nem ott fent az új lakásban. Rosszabb, mint bármikor. Több helyem van rendetlenséget csinálni. - Avery látta, hogy a férfi szeme megvillan, és egy kicsit hátrahajolt. - Owen, gondolkodtam ezen. - A káoszon? - Azon is. De inkább arról, ami most mindkettőnk fejében megfordult. Először az jutott eszembe, hogy eddig miért nem tettük meg, amin most gondolkodunk. Aztán meg az, hogy gyerünk, tegyük meg. Később beugrott, hogy valószínűleg azért nem vágtunk bele, mert összekuszálná a dolgokat. És te tényleg sokat jelentesz nekem, Owen. Nagyon fontos vagy számomra. - Érdekes módon én is azon törtem a fejem, amin... gondolkodunk. És arra jutottam, hogy összekuszálnánk a dolgokat. Ryder szerint viszont biztosan nem rontanánk el. - Ryder szerint? - Kíváncsi voltam a véleményére. Ne mondd, hogy te nem beszéltél erről Clare-rel és Hope-pal. A nő elfojtotta a felháborodását. - Igaz. És Ryder miért hiszi, hogy nem rontanánk el? - Mert sokat jelentünk egymásnak, és nem vagyunk ostobák. A nő felvonta a szemöldökét. - Ez igaz. Még egy dolog, ha már így... gondolkodunk...- A nő a két kezét a férfi vállára tette, még mindig a ragasztószalag-adagolókat szorongatva. - Talán már nem is lenne olyan izgató. Meg kéne győződnünk róla... A férfi megfogta a nő derekát. - Próbáljuk ki. - Ez jogos, nem? Mi értelme lenne gondolkodni valamin, ami nem éri meg a sok töprengést. Ha pedig kiderül, hogy nincs is értelme, akkor... - Hallgass el, Avery.
A férfi közelebb hajolt, és ajkával lágyan megérintette Avery száját. Csak próbaképpen. Kicsit magához vonta, és még egy csókot lehelt az ajkára. Közben nézte, ahogy a nő kék szeme lassan lecsukódik. Avery halkan felnyögött, az ajka szétnyílt, szorosan átölelte Owent. A férfi érezte, hogy Avery energiája szétárad a testében. Megrendítette és meglepte ez a vágy, ami mindkettejükben fellobbant. Hol volt eddig? Hogyhogy eddig nem vették észre? Avery csókja édes és forró, mohó és szenvedélyes. A férfi a karjába kapta, mire a nő gondolkodás nélkül átkulcsolta a derekát a lábával. Még jobban elmerült a csókban, teljesen átadva magát neki, míg Owen felvitte a lépcsőfordulóig, és ott háttal a falnak szorította. Avery belemarkolt a férfi hajába (istenem, mennyire imádta a haját!), és közben jól fejbe vágta a cellux adagolóval. Nevetve a férfi vállára hajtotta a fejét. - Au! - szisszent fel Owen, mire a nő még jobban nevetett. - Elnézést. - Avery átölelte, és megcsókolta a férfi nyakát. Owen... - kezdte, aztán felsóhajtott, és magában megismételte. Owen... - Igen, szerintem érdemes gondolkodni ezen - jelentette ki, és felnézett a férfira. - Örülök, hogy ezt mondod. így nem kell fejre ejtenem téged. - Akkor is jobb, ha most leteszel. - Kibírom a lakás ajtajáig. És aztán csomagolhatjuk az ajándékokat - Ha felmegyünk, nem ajándékokat fogunk csomagolni. - Ezt jelképesen mondtam. - Ja, úgy. - A nő mégis kicsúszott a férfi karjából, és talpra állt. - Szerintem kéne még adni magunknak néhány napot, és mérlegelni a helyzetet. Nem becsülöm alá Ry véleményét, de ha várunk egy kicsit, akkor nem mondhatjuk, hogy hirtelen felindu1ásból tettük meg. - Eddig azt hittem, hogy én vagyok az, aki nem szokott esélyt adni a spontaneitásnak. - Én viszont túl gyakran, úgyhogy szerintem kiegyenlítjük egymást – Averynek hirtelen eszébe jutott valami. Állandóan azon jár az agya, hogy lefeküdjön-e Owennel, és közben elfelejtett megkérdezni tőle egy fontos dolgot: Ő lefekszik valaki mással? De ha most feltenné neki a kérdést, az olyan... követelőző lenne. De akkor is... - Biztosan van már randevúd szilveszterre. - Ami azt illeti, nincs. - Nincs? - Rengeteg dolgunk volt Még eszembe sem jutott Most viszont látszott a férfin, hogy elgondolkodik, és hasonló kérdések járnak a fejében. - Neked van randevúd? - Fogalmazhatunk úgy is. Hope-pal töltöm a szilvesztert, mert senki sem fog dolgozni a fogadóban. Jól elleszünk ott, romantikus filmeket nézünk majd, és úgy teszünk, mintha nem bánnánk, hogy nem találkozunk férfiakkal. - Randizhatnál velem. Milyen kedves, gondolta Avery. És nagyon csábító, de sajnos lehetetlen. - Nem hagyhatom cserben Hope-ot, pont egy ilyen ünnepen, amikor mindenki randevúzik.
- Bulit rendezek. A házamban. Avery úgy bámult rá, mintha idegen nyelven beszélne. - Úgy érted, most szilveszterkor? Ami egy hét múlva lesz? - Persze. - Owen, ezt hívják spontán megmozdulásnak. Ne feledd, hogy neked ez a terep teljesen idegen. - Azért néha nekem is támadhatnak spontán ötleteim. - Te fél év alatt tudsz csak megszervezni egy ünnepséget. Addig táblázatokat és terveket készítesz, a részleteken pepecselsz. Ha ilyen hirtelen ugrasz bele, még bajod esik. - Parti lesz! - jelentette ki Owen határozottan, és nem zavarta, hogy a nő igazat beszélt - Méghozzá nálam. Szilveszterkor. És te ott alszol majd. Velem. Vele. Szilveszterkor. - Benne vagyok. És ha tényleg megcsinálod, akkor nemcsak ott alszom, hanem reggelit is készítek neked. - Megegyeztünk. - A férfi megint átölelte, és addig csókolta, míg a nő lába remegni kezdett - Bezárom a lépcsőházajtót - Rendben. - Avery igyekezett lecsillapítani felgyorsult lélegzetét, míg a férfi elindult lefelé. - Owen? A férfi megfordult, és a mosolyától Avery szíve nagyot dobbant. Csoda, ha ötéves korában beleszeretett? - Köszönöm a ragasztót. - Szívesen, máskor is. Hallotta a zár kattanását, miközben remegő lábakkal felment a lépcsőn. Nem baj, ha későre jár az idő, nyugodtan nekiállhat a csomagolásnak. Egyrészt rengeteg ragasztója van, másrészt úgysem tudna elaludni, mert egyre Owen Montgomery jár a fejében. Úgy tűnik, Avery teljesen elvette az eszét, dohogott magában Owen, miközben Hagerstown-ból visszafelé hajtott a nagy forgalomban. Különben nem fordulhatott volna elő, hogy betervez, egy szilveszteri házibulit. A fogadó hamarosan kinyitja a kapuit, nyakán a karácsony, és már folyamatban van egy új projekt. Hogy az ördögben tudna megszervezni egy bulit egy héten belül? Majd kiderül. Megállt egy piros lámpánál, és várakozás közben elővette a telefonját, hogy az étellel és itallal kapcsolatban leírjon néhány emlékeztetőt Megnézte az üzeneteit. Ryder kettőt is küldött, állapította meg. Mindkettő elég dühösnek tűnt: Hol az ördögben vagy? Mivel már csak két percre járt BoonsBoro-tól, úgy döntött, hogy nem válaszol neki. Vezetés közben a másik, hamarosan esedékes partira terelődtek a gondolatai. A megnyitó ünnepség megszervezése sokkal bonyolultabb feladat, mint összehozni egy szilveszteri mulatságot. Igaz, hogy a legtöbb részlet már a helyén volt, és a teendők nagy részét az anyja, a nagynénje meg Hope végzi. Mégis mindig magánál hordott egy dossziét, tele a megnyitóval kapcsolatos feljegyzésekkel, és a számítógépén is volt néhány táblázata. Na meg egy részletes programterv és pontos időbeosztás. Azon gondolkodott, hogy a saját házibulijáról is készít egy ügyes táblázatot, és igyekezett meggyőzni magát, hogy ez nem megszállottság. Csak praktikus hozzáállás, amivel rengeteg időt és idegeskedést lehet megspórolni.
És mi van, ha megszállottan törekszik a hatékonyságra? A Vesta felé pillantott, és Averyre gondolt, miközben befordult a St. Paul Streetre. Miért nem javasolta inkább, hogy szilveszterkor menjenek el együtt vacsorázni - aztán bújjanak ágyba? Még akkor is ezen dohogott, amikor beállt a fogadó mögötti parkolóba. Avery hozta fel a szilvesztert, neki meg éppen le volt fagyva az agya, és a pillanat hevében jó ötletnek tűnt. Kiszállt a teherautóból, és egy darabig a hideg szélben állva nézte az udvart, a teraszokat meg a korlátokat. Nem volt könnyű megalkotni ezt a sok szépséget és bájt. Eszébe jutott a felfordulás, a sár, a törmelék. És az a rengeteg galambpiszok! Kész rémálom volt. De visszaadták az épületnek a régi pompáját, sőt talán még rá is tettek néhány lapáttal. Ha ezt sikerült megvalósítania, akkor talán meg tud szervezni egy átkozott szilveszteri bulit is. Az előcsarnokon át lépett be. Ott megállt, és vigyorogva nézte a nagy, fényes asztalt meg a csupasz téglafal előtt sorakozó, szalmaszínű fotelokat Nem is egy lapáttal, gondolta, és a boltíven át az étkezőbe indult a hangok irányába. Ryder és Beckett éppen a nagy faragott ebédlőszekrényt állította a csupasz téglafalhoz, míg az anyja és Hope a faszékeket hozta be. Dinka a helyiség egyik sarkában heverészett, de amikor meglátta Owent, felemelte a fejét, és megbillentette a farkát Lehet, hogy a kutya egy ember nagyságú fánknak tekint, mosolygott magában Owen. - Hol a pokolban voltál? - förmedt rá Ryder. - Volt egy-kis dolgom. Jól néz ki. - Valóban. - Justine örömtől ragyogó arccal tolta az első széket az asztalhoz. - A nagytükröt oda fogjuk tenni. Tudod, az antik tükröt. És rájöttünk, hogy szükségünk lesz még egy tálalószekrényre. Oda tehetnénk az ablak alá. Lemérem a helyet, és átszaladok Bastékhoz, hátha van nekik valami, ami megfelel. - Ott van az a darab, amit azon az elegáns francia helyen vettél Frederickben - emlékeztette Owen. - Az el van vetemedve. - Justine arca egy pillanatra megfeszült - Ráadásul az egyik lába rövidebb, mint a többi. Nem kellett volna ott semmit sem vennem. - Mondtam már, hogy a másik három lábat rövidebbre vágtam. És ha jól megpakoljuk, nem látszik a vetemedés. - Gorombák voltak - szólalt meg Hope. - Ha egy üzlet nem hajlandó visszavenni a hibás árut, akkor nincs létjogosultsága az árusításhoz. - Kifizettem, ideszállíttattam. Lépjünk túl rajta. - Azt az előcsarnokba vettük - magyarázta Hope. - De oda már találtunk egy másik darabot Bastéknál. - Ha nem lennél olyan konok, akkor az is az előcsarnokban lehetne, mert rendbe hoztam volna. Justine szigorú pillantást vetett Ryderre. - Ki a konok, Ryder? Miért nem vitted le a hibás szekrényt az alagsorba, ahogy kértelek? - Levittem, és helyre is pofoztam - morogta Ryder. - Mindjárt hozom. Segíts, légy szíves - szólt oda Beckettnek.
Beckett örült, hogy kiszabadulhat a frontvonalból, és már sietett is az alagsor felé. - Ha nem illik oda, vagy nem tetszik, akkor elvisszük - ígérte Owen. Egyébként nagyon mutatós darab. - Hibás, és nem éri meg a pénzt, amit kifizettem érte. Kicsit elfogott a hév ismerte be Justine, és megvakarta a kutya fülét, aki odament hozzá. - Nos, majd meglátjuk. Hope, ez Carolee lesz a konyhai edényekkel- tette hozzá, amikor lépteket hallott a főlépcsőn. - Talán ketten idehozhatnátok a gyorsforralókat meg a kávéfőzőt. Kíváncsi vagyok, hogy mutatnak a helyükön. - Rendben. Owen kinyitotta a száját, hogy ö is felajánlja a segítségét, de az anyja egyetlen pillantásával beléfojtotta a szót. Justine megvárta, míg Hope léptei elhalnak a folyosón. - Azt akartam, hogy néhány percre hagyja el a helyiséget - mondta, és karba tette a kezét, amikor Ryder és Beckett behozta a megjavított tálalószekrényt. - Ryder Thomas Montgomery! Owen ismerte ezt a hangot, ezt a pillantást. Bár most nem rá irányult, mégis önkéntelenül behúzta a nyakát, Dinka lehajtott fejjel, behúzott farokkal visszaoldalgott a sarokba. - Igen, anyám. - Nem úgy neveltelek, hogy udvariatlan legyél a nőkkel, és gorombáskodj az alkalmazottakkal. Elvárom, hogy udvariasan beszélj Hope-pal, akár egyetértesz vele, akár nem. A férfi letette a szekrényt - Igen, de... - De? - Az asszony hangja fenyegetően csengett Ryder szembe fordult az anyjával, és a legmegnyerőbb arckifejezésével nézett rá. - Nos, te mondtad, hogy kezeljük családtagként. Most udvariaskodjak vele, vagy úgy bánjak vele, mintha családtag lenne? Egy hosszú pillanatig Justine nem szólt egy szót sem. Amikor előrelépett, Beckett ösztönösen elhúzódott a bátyjától. Az asszony felnyúlt, és megragadta Ryder fülét. - Azt hiszed, hogy okos vagy? -. Igen. Mert az anyámra ütöttem. A nő felnevetett, és megcibálta a fia fejét. - Az apád fia vagy - mondta, és megbökte Ryder hasát. - Vigyázz a modorodra. - Rendben. Justine bólintva hátralépett, és csípőre tette a kezét. - Ennek a tálaló szekrénynek el van vetemedve a teteje, Ry. - De csak egy kis részén. Silány munka és túl drága, de jól mutat. Elég csinos darab. Nem látszik majd, ha ráteszitek azokat a nagy réz holmikat. - Talán igazad van, de akkor is bosszant. Az én hibám. - Hát persze. - Ryder vállat vont - Ezt a lepukkant kilencszáz négyzetméteres romhalmazt úgy helyrepofoztad, hogy nem lehet ráismerni, és most hibáztatod magad? Attól a szekrénytől nem lesz lepusztult a fogadó, anya. A nő a fiára sandított. - Okos vagy. Lehet, hogy mégis rám ütöttél.
Az asszony megfordult, mert Hope bejött egy nagy dobozzal, mögötte Carolee egy másikkal. - Hadd vegyem el. - Ryder előrelépett, és kivette Hope kezéből a dobozt. Most udvarias vagyok. - És fájt? - Most még nem. Talán később fájni fog. Beckett elvette a dobozt Carolee-tól. Owen nézte őket, ahogy előveszik a nagy kávéfőzőt, a vízforralót, a fogasokat, aztán félredobják a csomagolóanyagokat. Azokat majd később kiviszi. Carolee arról csacsogott, hogy el kell mosogatnia a borospoharakat, az anyja megigazította a hajgumiját, Beckett és Ryder pedig már indulni készült, hogy behozzák a nagytükröt, aztán átmehessenek a szomszéd épületbe, és ott csatlakozzanak a munkásokhoz. A három nő tanulmányozni kezdte a kérdéses szekrényt. - Nem látszik. de tudom, hogy el van vetemedve. - Hope idegesen a hajába túrt. - Ez bosszant. - A nő Ryderre emelte a tekintetét. - Majd túlteszem magam rajta. - Remek. - A férfi Beckettre nézett. - Akasszuk fel azt a tükröt, aztán húzzunk innen, mielőtt megint találnak nekünk valami cipekednivalót. - Előbb szeretném, ha egy percre rám figyelnétek - jelentette be Owen. csak egy gyors megbeszélés - tette hozzá. - Majd ha végeztünk - vetette oda Ryder. - Most. - Owen szándékosan komor arcot vágott. - A használatbavételi engedélyről van szó. - Te jó ég! Ne mondd, hogy akadékoskodtak, hiszen az ellenőr már aláírta a papírt. Owen nagyot sóhajtott, és lassan megcsóválta a fejét. - Ez igaz. De ma felmentem Hagerstownba, hogy megnézzem, hol tart az ügy. És... A kezembe nyomták. Beckett Owenre szegezte a mutatóujját. - Megkaptad a használatbavételi engedélyt? Owen vigyorogva visszamutatott. - Igen, megkaptam! - Istenem! Úristen! Carolee... - Justine megragadta a nővére kezét. Owen vállon veregette Rydert, aztán Hope-ra vigyorgott. - Készen állsz a beköltözésre? Áthozzuk a maradék holmidat, és ma este már itt aludhatsz. - Hát persze, hogy készen állok. Owen! - A nő nevetve átölelte és szájon csókolta a férfit - Beköltözök! - Hope örömtáncot járt Justine-nal és Caroleeval, majd Becketthez ugrott, és őt is megcsókolta. Ryder elé érve megtorpant. - Én mit kapok? Egy barátságos kézfogást? A nő megint felnevetett, megrázta a fejét, és egy baráti puszit nyomott Ryder arcára. - Ez majdnem ugyanaz - panaszkodott a férfi. Aztán ő is elvigyorodott, egyik kezével átkarolta Owent, a másikkal Beckettet. - Megcsináltuk! Justine szeme könnybe lábadt.
- Az én fiaim - súgta, és kitárta a karját, hogy mindhárom fiát magához ölelje. Egy pillanatig így maradtak, és az sem zavarta őket, hogy Dinka lelkesen ugrándozott körülöttük, mert ő is részt akart venni a nagy ölelkezésben. - Jól van. - Az asszony hátralépett, bólintott, és letörölte a könnyeit. Meghívlak titeket ebédre, méghozzá itt. Beckett, kérdezd meg Clare-t, hátha ő is át tud jönni. Owen, hívd fel Averyt, és rendelj valami finomat. Mondd, hogy ő hozza át és csatlakozzon hozzánk, ha ráér. Hope, bonts fel egy, nem, két üveg pezsgőt, amit a vendégeknek tartunk. - Rendben. - Még nem mostam el minden poharat! - kiáltott fel Carolee, és a konyha felé rohant - Pezsgő? - jegyezte meg Ryder. - Ebédre? - Igen, pezsgő. - Ha már szóba került a pezsgő... - Owen megvakarta az állát. - Ry, van randevúd szilveszterre? - Igen, a vihogós. De le fogom mondani. - Szilveszter este cserbenhagyod? - förmedt rá az anyja. - Ha hallanád a vihogását, megértenéd. Miért kérded? - nézett Ryder Owenre. - EI akarsz vinni, táncolni? - Bulit rendezek. - Most szilveszterkor? - érdeklődött Justine csodálkozva. - Igen, most. Miért? Nem nagy ügy, csak egy kis összejövetel. Ünnepi öszszejövetel, némi étellel és itallal. Ugye, te is el tudsz jönni? Justine elgondolkodva nézte a fiát. - Persze. - És te, Ry? - Miért ne? - Clare útban van idefelé - jelentette be Beckett, és eltette a mobilját. - Szilveszteri buli lesz, nálam. Ráértek? - Melyik évben? - érdeklődött Beckett. - Ez már egy szakállas vicc. jöttök, vagy nem? - Úgy volt, hogy otthon maradunk. A fiúk nézni akarják a tévében a szilveszteri ezüst labdát a Time Square-en, de igazából Murphyt érdekli a legjobban. Megkérdezem Clare-t, hogy tud-e szerezni valakit a gyerekek mellé. - Remek. - Owen elővette a jegyzetfüzetét. - Akkor nézzük az ebédet mondta, mire Dinka izgatottan csóválni kezdte a farkát. - Adjátok le a rendelést, majd én továbbítom. Nekilátott a jegyzetelésnek, és közben hallotta a konyhából a pezsgősdugók durranását. - Most lett hivatalos a dolog - jelentette ki, és a családjára mosolygott. Üdvözlöm magunkat a BoonsBoro Innben. 8. Hope megbízott Avery szakértelmében, ezért megkérte, hogy rendezze be az új konyháját. Ha valami nem tetszik neki, később megváltoztathatja a rendszert Averynek tetszett a tiszta, tökéletesen megtervezett helyiség és a sok vadonatúj felszerelés.
- Milyen nagy öröm itt rámolgatni - lelkendezett, miközben még mindig a munkásfarmerjában meg a Vesta feliratú pólójában pakolta az evőeszközöket Hope fiókjába. - Clare nem is tudja, miből marad ki. - Ha gyerekeid lesznek, te is sok mindenből kimaradsz - kiáltott ki Hope a fürdőszobából, ahol a sminkkészletét rakosgatta a polcokra. - Ez igaz. Gondoltál már arra, hogy gyereked legyen? - Persze. Majd egyszer. És te? - Én is. Főleg, amikor Clare fiaival töltök egy kis időt. Azok a srácok lenyűgözik az embert. - Avery becsukta a fiókot, és nekilátott a következőnek. De a hagyományos megoldás szerint előbb férjhez kell menni, és ez a baj. - Túl romantikus vagy ahhoz, hogy a házasságot bajnak tartsd. - Könnyű romantikusnak lenni, ha másokról van szó. Nincs kockázat, se kudarc. Egyébként te most egy új kaland kezdetén állsz, és ez lesz az első éjszakád. Nem vagy ideges, hogy egyedül kell itt lenned? - Nem. - Hope kidugta a fejét a fürdőszobából. - De arra gondoltam, hogy talán van kedved itt aludni. válassz egy szobát. - Juhé! - Avery a villákkal és késekkel a kezében ugrálni kezdett a konyhában. - Azt hittem, már sohasem fogod megkérdezni. De biztos, hogy nem lesz belőle gond? - Dehogy. Justine megkért, hogy az elkövetkező hetekben minden szobát használjak legalább egyszer. Így ellenőrizhetem az esetleges apró hibákat. Tudod, a villannyal, a vízvezetékkel vagy a szobák berendezésével kapcsolatban. De én ma este szeretnék a saját lakosztályomban aludni, mert tényleg ez az első éjszakám. úgyhogy te lehetsz az első vendégem. - A T & O-t választom, és én fogok először nyakig elmerülni abban a hatalmas rézkádban. Nem, várj! Inkább J & R-t. Akkor nemcsak rézkádam lesz, hanem egy kandallóm is. Vagy... Hope nevetve kilépett a fürdőszobából. - Nehéz a döntés, ugye? - De kellemes gondot jelent. Lehet, hogy egy kalapból kéne kihúznom a neveket, akkor nem tévedhetek. Owen már választott szobát az első éjszakára? - Igen. A Nick és Norá-ban lesz. - Akkor azt kiveszem a kalapból, mert addigra valószínűleg együtt alszom vele, és a megnyitó éjszakáján alkalmam lesz kipróbálni azt a szobát. - Tényleg? - Igen. Néhány napig még várunk, hogy bebizonyítsuk magunknak, nem csak egy őrült ötletről van szó. - Avery becsukta a következő fiókot, és megfordult. - Egyáltalán nem őrült ötlet. - Miért lenne az? Owen nagyszerű férfi, jóképű, okos, kedves. És ti ketten nagyon jól összeilletek. - Pontosan ezért aggódunk mi is, és adtunk magunknak egy kis időt. Tényleg jól kijövünk egymással, de a szex megváltoztathatja a dolgokat. - Szerintem mindketten tudtok majd alkalmazkodni az új helyzethez. - Remélem, és azért meg szeretnélek kémi egy nagy szívességre. Tudod, tegnap este kölcsönadott nekem két tekercs celluxot, aztán valahogy belebonyolódtunk a... Hope csípőre tette a kezét.
- Már le is feküdtél vele, és most akarod elmesélni? - Nem. Majdnem, de nem. De miközben elhatároztuk. hogy várunk néhány napot, megkérdeztem tőle, hogy van-e randevúja szilveszterre. Főleg azért, mert tudni akartam, hogy találkozik-e valakivel, illetve lefekszik-e valaki mással. - Józan gondolat. - Megkérdezhettem volna egyenesen, de inkább csak a szilveszterről érdeklődtem, mire ő is feltette nekem ugyanazt a kérdést. Erre azt feleltem, hogy veled leszek. - Avery, megértem, ha Owennel akarod tölteni a szilvesztert. Tudhatnád, hogy nem haragudnék meg érte. Tényleg. - Tudom, de utálnám magam, ha cserbenhagynálak. Te nem tennél ilyet velem. - Talán igen, ha Owen hívna el valahová. - Hope megrebegtette a szempilláit - Szerezz te is magadnak egy Montgomery fiút. Egy még szabad. - Inkább kölcsönveszem Owent. Csak azért, hogy kipróbáljam, jó lesz-e neked. - Istenem, ilyen egy igaz barátnő. - Avery úgy tett, mintha elmorzsolna egy könnycseppet, aztán megölelte Hope-ot. - Amúgy szó sem lehet róla. Egyébként Owennek az az ötlete támadt, hogy szervez egy házibulit, pedig ez nem jellemző rá, mert most nincs ideje hetekig, sőt hónapokig tervezgetni. Úgyhogy mindnyájan Owennél fogjuk ünnepelni az újévet. Hope elgondolkodva kinyitotta a fiókokat, hogy ellenőrizze Avery elrendezését. - Avery, nekem nincs kivel eljönnöm. Nem akarok senkivel randevúzni, mégis kínos, ha valakinek egy szilveszteri bulin nincs partnere. - Nem, ha az a valaki úgy néz ki, mint te. Egyébként nemcsak párok lesznek ott. Nagyjából el tudom képzelni Owen vendéglistáját, és bőven vannak köztük szinglik, mindkét nemből. Owen igazán remek összejöveteleket szokott tartani, ha rászánja magát. Legalább még több emberrel megismerkedhetsz. - Avery bevetette a végső aduját - És egy fogadósnak gondolnia kell a kapcsolatok ápolására. Hope megforgatta a kezében tartott csészét. - Mindenáron rá akarsz beszélni. - Igen, de akkor is igazam van. Clare és Beckett szereznek valakit a gyerekek mellé, és ők is ott lesznek. A buli után hazahozhatnak. Persze lehet, hogy nem lesz szükséged a segítségükre, mert bevadulsz, és összeszedsz valakit magadnak. - Megígérem, hogy nem fogok megvadulni. - Hope nagyot sóhajtott. - De nem lenne jó, ha már a legelején visszautasítanám az egyik főnököm meghívását. - Jól fogod magad érezni. Megígérem. - Avery ragyogó arccal átölelte a barátnője nyakát - Köszönöm. Avery a karját még mindig Hope nyakán tartva körülnézett a nappaliban. - Igazán kedves volt Rydertől, hogy áthozta a karácsonyfádat. - Morgolódott a díszek miatt. - Mégis mindet átcipelte, és a fát is felállította.
- Rendben, elismerem, hogy tényleg kedves volt tőle, bár valószínűleg Justine parancsolt rá. - Akárhogy is, az a lényeg, hogy az új lakásodban van egy szép karácsonyfa. Igazán illik hozzád ez a hely. Olyan... Hope-os. Boldog vagy? - Igen, tényleg. És nagyon izgatott. Már alig várom, hogy... Mindketten ijedten összerezzentek, amikor a zár megzörrent, és kinyílt az ajtó. - Te jóságos ég, Clare! Legközelebb inkább lőj le minket. - Elnézést! A gyerekek alszanak, Beckett pedig ideadta a kulcsot, és rám parancsolt, hogy jöjjek át néhány órára. Tudja, hogy mennyire szeretnék itt pepecselni veletek. - A nő levette a kesztyűjét, és közben körülnézett. - Már mennyi mindent megcsináltatok! Ez a lakás olyan... - Hope-os - fejezte be a mondatot Avery. - Pontosan. Mit segíthetek? - A konyha az enyém. - Én nemrég végeztem a fürdőszobában - közölte Hope. Szerintem most a hálószobák következnek. - Akkor... - Clare megint kinyitotta az ajtót, és felemelte a festményt, amit odakint a falnak támasztott. - A házavató ajándékom! Istenem! Imádom! - Madeline azt üzeni, hogy meggondolhatod magad - mosolygott Avery. Ha beköltöztél, és úgy gondolod, hogy mégsem illik a lakáshoz, akkor kicserélheted az ajándékboltban egy másik festményre, vagy bármire. - Pontosan ezt akarom! Gyönyörű, és minden nap tavasznak tűnik, ha ezekre a csodás cseresznyevirágokra nézek. Köszönöm, mindkettőtöknek. Már azt is tudom, hová fogom tenni. A hálószobámba, hogy minden reggel tavaszra ébredjek. Hope elvette Clare-től a festményt, és maga elé tartotta. - Mindjárt fel is akasztom. A hálószobában Clare a kecses, hajlított támlájú ágyhoz lépett, megigazította a párnákat, elsimította a paplant, míg Hope lemérte és megjelölte az akasztó helyét, aztán beverte a szöget. Ugyanazzal az aprólékos precizitással dolgozott, mint Owen. - Tökéletes. Pont ideillik. - mondta Hope. - Ahogy te is. Tökéletes vagy itt, és pontosan ideillesz. - Szeretnék tökéletes lenni. - A konyha kész. - Avery belépett a helyiségbe, és a festményt meglátva elmosolyodott. - Igazad volt. Ez a kép még egy ilyen sötét és hideg estén is tavaszt sugall. Isten hozott az otthonodban, Hope. Később, miután Clare távozott, és Avery hazaszaladt, hogy áthozza a holmiját, Hope magányos sétát tett az épületben. Neki is úgy tűnt, hogy odaillik. Mintha otthon lenne. Amikor felment a lépcsőn a lakásához, az orrát megcsapta a lonc édes, nyári illata. - Itt vagyok - mondta. - És most már itt is maradok. Azt hiszem, mostantól egyikünknek sem kell egyedül lennie. Mikor másnap reggel Avery lejött a földszintre, a Montgomery családot már ott találta, és Hope a reggelit készítette a konyhában.
- A konyhát még nem rendeztük be - jegyezte meg Avery. - Az majd az én dolgom lesz. Most viszont itt a remek alkalom, hogy kipróbáljak néhány gépet és eszközt. - Segítek. - Nem kell. - Hope a nyomaték kedvéért felemelte az ujját - Szó sem lehet róla! Vendég vagy, úgyhogy menj be az étterembe. - Van ott kávé? - Igen. Milyen volt a J & R, Avery? - Mint egy álom. Csak a padláson lakó őrült nő hiányzik, ami rémálommá tenné. Először kérek kávét, aztán jöhet a beszámoló. A nő átsétált az étterembe, és kiszolgálta magát a réz kávéfőzőnél. Talán ez a tökéletes időzítés, gondolta. Mindenki boldog és izgatott, mert elkészült"a nagy mű. Van még vele munka, és néhány részlet még hiányzik, de alapjában véve készen van - és gyönyörű lett. Owen lépett a helyiségbe. - Hallottam, hogy te voltál az első szállóvendég. - Igen, ebben a kiváltságban lett részem. - És most mindnyájan itt reggelizünk, mert Hope mindenkinek üzenetet küldött ma reggel. - A férfi leült a nővel szemben. - Milyen volt? - Csodálatos. Majd részletes beszámolót adok, ha a többiek is itt lesznek. Az előtérben vagytok? - Anya akar még egy kis szekrényt az egyik sarokba. Ry egy tükröt akaszt fel, Beckett pedig-néhány polcot szerel fel. Jól nézel ki - tette hozzá. A nő a férfira sandított a kávésbögréje fölött. - Tényleg? - Igen. Kipihent vagy, mégis izgatott. Dolgozol ma? - Csak négytől. Én fogok zárni. - Akkor miért keltél fel ilyen korán? - Megszokásból. És biztosan megéreztem, hogy most más főz nekem. Carolee hatalmas, lágy gofrikat hozott be egy tálcán, és a helyiség megtelt a vaníliás cukor illatával, amikor betette őket az egyik büféedénybe. Az unokaöccsére és Averyre kacsintott, majd kiviharzott. Hope egy gyümölcsöstálat meg egy kancsó gyümölcslét helyezett az asztalra. - Hope, hadd... Hope megint elhárította a segítséget. - Vendég vagy - emlékeztette a barátnőjét, és kiment. - Pedig ki szeretném próbálni azt a tűzhelyet - morogta Avery. - Olyan fényes és tiszta. Hope most egy tálca angolszalonnával meg egy nagy tál rántottával lépett ki a konyhából. - Hívást kaptunk. - Beckett a levegőbe szimatolt. - Az illatok alapján reggeliről lehet szó. - Felemelte az egyik büféedény tetejét. - Bizony, ez reggelinek tűnik. - Bekapott egy szelet angolszalonnát. - Hm. Az íze alapján is reggeli. Hé, gofri is van! - Gofri? - Ryder is felbukkant mögötte, és azonnal a kávéadagolóhoz lépett. - Ráadásul jó vastagok!
- Szolgáljátok ki magatokat. - Hope a helyiségbe tessékelte Justine-t. - Ha kell valami, csak szóljatok. És őszinte visszajelzéseket kérek. Jobb, ha most derül ki, ha valami nem működik, mint a nyitás után. A nő hátralépett, és megvárta, míg mindenki vesz egy tányért, és helyet foglal. Ryder beleharapott egy sziruppal töltött gofriba. - Nem vagy kirúgva - mondta a nőnek. - Ez komoly dicséret. - Nagyon finom, Hope. - Justine vett egy kis rántottát, és az első falat után elismerően bólintott. - És az asztalok is vidámak. Pont úgy néznek ki, ahogy elképzeltük. Ülj le. - Még van egy kis dolgom a konyhában, de szívesen meghallgatom, mit mesél Avery a J & R-ben töltött éjszakájáról. - Mintha megnyertem volna a fődíjat. A legnagyobb fődíjat - tette hozzá Avery. - Nagyon tiszta vagyok, mert tegnap este kipróbáltam a kádat, ma reggel pedig a zuhanyzót is. Mindkettő fantasztikus. És imádtam a fürdőszoba összes kellékét. - A nő Owen felé tárta a karját - Szagolj meg. A férfi engedelmeskedett - Fenséges. - Igen, az. A törülközők puhák és vastagok. És nem is tudom, mit mondjak a fűtött padlóról meg a fűtött törülközőtartóról. A fürdőszobában minden a kényeztetésről és lustálkodásról szól. - Ez volt a cél. - Justine elégedetten mosolygott. - És szeretnék egy olyan köntöst magamnak! A kandalló fenséges látványt nyújt, főleg, ha az ember abban a bámulatos ágyban heverészve nézi. Tetszett, hogy többféle keménységű párna is van az ágyon. Kipróbáltam a tévét, a rádiós órát, elolvastam néhány fejezetet a Jane Eyre-ből, és a DVD-be is belenéztem. Szóval maximális pontszámot adok a szobának, és örülök, hogy kipróbálhattam. - Pont ezt akartam hallani. Mindjárt visszajövök - szólalt meg Hope, és kisietett a konyhába. - Nincsenek kérdések, panaszok, javaslatok? - érdeklődött Justine. - Van egy javaslatom: semmit se változtassatok azon a szobán. Semmi sincs, ami ne tetszett volna benne. - Rendben. - Justine bólintva hátradőlt a széken. - Egy kipipálva. - Ha már mindnyájan itt vagytok, szeretnék valamiről beszélni veletek. Aminek közvetve szintén köze van a fogadóhoz - tette hozzá Avery. - Halljuk - buzdította Ryder, de közben felállt - Kell még egy gofri. Hol van Dinka? - nézett körül a helyiségben. - A recepciós helyiségben, a kandalló mellett. Nem lehet itt a kutya, ahol az ételt szolgálják fel, Ryder - szólt rá az anyja. - De... - Nem etetheted az asztalnál. Hope adott neki néhány kutyakekszet, és jól érzi magát odakint. Nos, Avery, miről lenne szó? A nő szíve nagyot dobbant, de meggyőzte magát, hogy tényleg most van itt a legjobb a1kaIom. - Gondolom, amikor vendégek lesznek a fogadóban, néhányan átjönnek a Vestába ebédelni, vacsorázni, talán meginni egy sört. Mások viszont nem egy családi étteremre vágynak, és kocsival elmennek South Mountainba vagy
Shepsherdstownba. Kár, hogy a másik sarkon lévő étterem nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. - Ne ingerelj - morogta Owen. - Nem ez a célom - folytatta Avery. - De az a lényeg, hogy elkelne még egy étterem a városban, ami egy olasz családi pizzázónál néhány fokkal elegánsabb. Avery érezte, hogy bizseregni kezd a bőre. Nem szerette, ha ideges, és nagyon ügyelt, hogy ne remegjen a hangja. - Hozzám gyakran betérnek olyan vendégek, akik megkérdezik, hogy hol ihatnának meg egy pohár bort. Persze én is fel tudom szolgálni nekik az italt, de a Vesta nem egy olyan hely, ahová az emberek azért jönnek, hogy nyugodt körülmények között elfogyasszanak egy italt, vagy elköltsenek egy romantikus vacsorát. - Először beindítjuk a pékség projektjét - vetette közbe Owen. - Aztán majd keresünk egy másik bérlőt az étterembe. Csak ez alkalommal óvatosabbak leszünk. Olyan embert kell választanunk, akinek ésszerű üzleti terve és jó helyismerete van. - Egyetértek. - Avery megköszörülte a torkát. - Megvettétek a mellette lévő épületet. - A nő a rántottáját piszkálgatta, hogy lefoglalja a kezét. - Tudom, hogy egy boltot terveztetek oda, de a kettő régen egy épület volt, és ha újra egybenyitnátok, az egyik oldalon lehetne egy pub, a másikon pedig egy étterem, összekötve egymással. Az emberek ihatnának egy italt, vagy leülhetnének vacsorázni, vagy akár mindkettőt megtehetnék egy este folyamán. És a másik részben egy kis színpadot is fel lehetne állítani. Az élő zene nagy vonzerőt jelent, és az egész városban nincs ehhez hasonló hely. Egy jó étterem, amelyhez egy társalgószerű pub kapcsolódik.. Jó étel, finom borok, sörök és koktélok, élő zene. - Ez jó ötlet - szólalt meg Justine. - Ne ingereld anyánkat - figyelmeztette Ryder Averyt. - A fogadónak is jót tenne - folytatta a nő. - A vendégeknek több választásuk lenne. Átmehetnének a St. Paul Streetre, megihatnának egy üveg bort, és nem kéne aggódniuk a vezetés miatt. Az étterem is nyújthatna szobaszervizt, ahogy a Vesta is fog majd. Ha nem akarnak kimozdulni, ehetnek egy szelet pizzát a szálló társalgójában, vagy elkölthetnek egy többfogásos vacsorát az étkezőben. Csomagokat is össze lehetne állítani. Benne lenne például egy kétszemélyes vacsora a szomszédos étteremben, ahonnan külön kérésre a szállóba hozzák az ételt. Ez is nagy vonzerőt jelentene. - Semmi kétség - bólintott Ryder. - És már mi is gondolkodtunk valami hasonlón. De nem könnyű találni valakit, aki egy ilyen helyet akar üzemeltetni, és meg is tudja csinálni, méghozzá jól. - Én akarom! - bökte ki Avery, és az asztal alatt összekulcsolta a kezét. És jól tudom csinálni. - Neked már van éttermed. A Vesta. - Ryder összehúzott szemmel nézett a nőre. - És ha azt mondod, hogy le akarod húzni a rolót odaát, akkor dühös leszek. Nem tudok meglenni a pizzám nélkül. - Nem arról van szó. - Owen aggódó arccal félretolta a tányérját. - Két helyet akarsz vezetni egyszerre, Avery? Nincs már így is elég dolgod? - Frannynek nagyobb felelősséget adnék, Dave-et pedig mindkét helyszínen alkalmaznám, váltó műszakban. Az új helyen szükségem lenne egy jó
menedzserre, és már van is ötletem, hogy ki legyen az. Justine, az előző étterem azért nem vált be, mert nem illett a városhoz. Én viszont pontosan tudom, mit kell tenni, hogy működjön, és sikeres legyen. - Hallgatlak. - Ó, te jó ég!- Ryder lehajtotta a fejét, és a gofrijára összpontosított. - Egy barátságos, modem, de nem túl puccos helyre van szükség. Az étteremben lenne néhány diszkrét boksz is, a pubban hangulatos asztalok, a pultnál pedig magas székek. Egy hatalmas bárca gondolok, és olyan mixereket kéne alkalmazni, akik értik a dolgukat. Nyugodt, mégis pezsgő légkört képzelek el. Kiváló borok, jó minőségű csapolt sör, köztük néhány helyi specialitás. Legyen minden elegáns, visszafogott, mégis felszabadult. Mivel senki sem állította le, Avery nagy levegőt vett, és folytatta. - Ebédre saláták, szendvicsek és levesek széles választékát ajánlanánk. Mindennap nyitva lennénk ebédidőben, mert azelőtt ez is gond volt. Reális árakkal dolgoznánk, a kiszolgálás pedig barátságos és családias lenne. - Amivel szintén gondok voltak azelőtt - vetette közbe Beckett. - Igen. - Avery bólintott, és tovább beszélt. - Vacsorára teljes ételválasztékot kínálnánk, sülteket, halat, csirkét, néhány érdekes előételt. Amennyire lehetséges, helyi alapanyagokkal és húsokkal dolgoznánk. Vidám és kedves helyet hoznánk létre, nem feledkezve meg arról, hogy BoonsBoro főterén vagyunk. Én ismerem a várost, és tudom, mit akarnak az emberek. - Ezt elhiszem - szólalt meg Justine. - Készítettem egy üzleti tervet, összeállítottam a menüt az árakkal. Tudom, hogy ez nektek is jelent valamennyi munkát, hiszen össze kell kötni a két helyet, és kialakítani a pub területét, de megérné. - A nő nagy levegőt vett. Gondoskodnék róla, hogy megérje. - Mióta töröd ezen a fejed? - érdeklődött Owen. - Körülbelül két éve... Amikor láttam, hogy a másik hely nem fog beválni, és azt is, hogy miért. Ez nem egy hirtelen támadt ötlet - erősködött a nő, mert ismerte a férfit, és látta a szemén, hogy mire gondol. - Valóban hajlamos vagyok a rögtönzésre, de nem az üzlettel kapcsolatban. Megbíztatok bennem, amikor meg akartam nyitni a Vestát, és hozzátok fordultam, hogy adjátok nekem bérbe a tulajdonotokban lévő épület földszintjét. - És igazunk volt. - Beckett elgondolkodva nézett Averyre. - Meg akarom még egyszer nézni azt a helyet, mielőtt döntünk, így vagy úgy. - Persze, ez érthető. Elküldöm nektek az üzleti tervet, az étlap-összeállítást meg a többit. - Jó. - Justine bólintott. - Szeretném látni, hogy mit hoztál össze. De át kell ezt még beszélnünk a fiaimmal, Avery. - Természetesen. És ha a válasz nemleges lesz, akkor... Nos, majd igyekszem meggyőzni titeket, hogy gondoljátok meg magatokat. Most pedig... Mennem kell. - Avery felállt, és ösztönös mozdulattal magával vitte a tányérját meg a bögréjét is, hogy letegye a konyhában. - Még egyszer köszönöm, hogy kipróbálhattam a szobát Emlékezetes éjszaka volt. - Hamarosan beszélünk - ígérte neki Justine, aztán Avery távozása után a kihűlt kávéjára nézett. - Vélemények?
- Egy étterem vezetése rengeteg munkával jár - kezdte Owen. - És kettőé? Két személyzet, két étlap, és ha még a pubot is hozzávesszük, amit emlegetett, akkor gyakorlatilag három vállalkozást kell irányítania. - Ő egy vörös energiabomba. - Ryder vállat vonva felállt, hogy töltsön egy új kávét az anyjának. - Én ráteszem a pénzemet. - Meg kell néznem a helyet, hogy lássam, meg lehet-e csinálni. Justine csak Beckettre mosolygott. - Bármit meg lehet csinálni. Számunkra előnyt jelent, hogy egy olyan személynek adnánk ki a helyet, akit ismerünk, akiben megbízunk, akinek remek ötletei vannak. Az elképzelése egyszerűen tökéletes. - Nekem is tetszik az ötlet - Owen azonban még mindig habozott. - Én csak azért aggódom, mert egy személyről van szó, és Avery egyedül próbálja megcsinálni az egészet. - Ez az ő baja. Félsz, hogy túlvállalja és lestrapálja magát? Egy igaz jó barát - tette hozzá Justine. - Persze aggódsz, hogy nem lesz elég időtök egymásra, miután mostanában több időt akartok együtt tölteni. Owen hűvös pillantást vetett Ryderre, de ő felemelte a kezét. - Egy szót sem szóltam. Tőlem nem tudhatta meg. - Ugyan már! - legyintett Justine. - Azt hiszed, hogy kémekre van szükségem? Buta fiú. Még mindig nem ismered a képességeimet? - Az asszony gúnyosan elmosolyodott, amikor Owen fészkelődni kezdett a széken. - Megértem az aggodalmadat, nekem is vannak fenntartásaim. De Ry-hoz hasonlóan én is arra fogadok, hogy Avery képes lesz rá, és olyasmit hozna létre, ami felpezsdíti a várost. És a fogadót tette hozzá az asszony. - Meg a többi helyi vállalkozást. Az asszony csendben üldögélt még egy kicsit, aztán bólintott és felnézett. - Nézzük meg a helyet, aztán gondoljátok át, hogy meg lehet-e csinálni, és megéri-e. Átnézzük az üzleti tervét, az étlapot, aztán megint beszélünk Averyvel. Rendben? - Szerintem rendben - jelentette ki Ryder, és Beckett is rábólintott. - Nézzünk meg mindent - mondta Owen. - És majd meglátjuk. A férfi leült a barna bőrfotelba. - Ez nem a szabadnapod? - De igen, ezért vagyok a strandon, és napozás közben a filmekkel játszadozom. Hope adta ezt az ügyes kis nyitószerszámot. Nem is tudtam, hogy gyártanak nyitót a DVD-khez. Eddig hány órát pazaroltam el azzal, hogy foggal-körömmel próbáltam feltépni a CD-k és DVD-k megbonthatatlan csomagolását Most kiélem magam, és felbontom a fogadó összes ingyen DVD-jét, míg Hope és Carolee megbeszélést tart. - Láttad már ezt? Avery megmutatta a férfinak az Igazából szerelem című film borítóját. - Nem. A nő félrehajtotta a fejét, és bölcs pillantással végigmérte a férfit. - Mert azt hiszed, hogy egy nőknek való, csöpögős film. - Tényleg csöpögős. - Hát ebben téved sz. - Felrobban benne valami?
- Nem, de van benne meztelenség és csúnya beszéd. Egyáltalán nem érzelgős, hanem egy kiváló műalkotás. Nekem is megvan DVD-n. Meg ez is. Avery felemelte a Terminátor egyik példányát. - Na, ezt már én is filmnek nevezem. Miért vagy ideges? - Nem vagyok ideges, csak kipróbálok egy ügyes kis szerszámot, és filmekről beszélgetek. - Avery. Hát igen, gondolta Avery. Nemcsak előnye, hanem hátránya is van annak, ha az embert ilyen jól ismeri a barátja. Mindenesetre így sok időt meg lehet spórolni. Nem sokkal később Owen megkereste Averyt az előcsarnokban. A nő a padlón ült, és egy kis szerszámmal egyenként feltépte az ölében lévő DVD-k celofán csomagolását - Mit csinálsz? - Csak napozom Saint-Tropez strandján. - Van rajtad napvédő krém? - Ilyen érzékeny bőrrel inkább védőruházatot hordok. - Attól tartok, a családod küldött ide, hogy közöld a nemleges döntésüket az új étteremről. - Még nem döntöttünk. Megnéztük a helyet Beckettnek dolgoznia kell rajta egy kicsit, de kivitelezhetőnek tűnik. A mi részünkről. - A ti részetekről? - Avery is ismerte a férfit. - De ami az én részemet illeti, már nem olyan biztos. - Nem ezt mondtam. Csak kíváncsi vagyok, hogyan fogod, beosztani az idődet és az energiádat. Jól tudom, mennyi erőfeszítést jelent neked a Vesta. Avery feltépte a következő DVD csomagolását. - Miből gondolod? Azért mert már régóta figyellek, anélkül, hogy tudtam volna róla, mondta magában a férfi, de ezt nem árulta el. - Ott eszem, gyakran ott tartom a megbeszéléseimet. Már több mint egy éve szinte minden áldott nap az utca másik oldalán dolgozom. Látom, amit látok, Avery. - Akkor azt is észrevehetted volna, hogy tudom, mit csinálok. - Nem mondtam, hogy nem. De most azt tervezed, hogy két helyen fogsz dolgozni. Attól tartok, több terhet veszel a válladra, mint amivel egy ember meg tud birkózni. Avery elgondolkodva összegyűrte a celofánt, és a mellette lévő dobozba tette a hulladékot - Az az érzésem, hogy ha szavazásra kerül sor, te a nemre voksolsz. - Ezt sem mondtam. - Nem is kell. Én is ugyanolyan régóta ismerlek, mint te engem, Owen. - Egyikünk sem akarja, hogy túlhajszold magad, vagy olyasmibe menjél bele, ami túl nagy terhet jelent. Avery gyorsan letette a DVD-nyitót, mielőtt Owenhez vágja. - Szerinted én nem ismerem a képességeimet, a korlátaimat, a lehetőségeimet? Te hány vasat tartasz a tűzben, Owen? Hány bérleményről gondoskodsz? Hány projekted van különböző helyeken, hány ügyféllel tartod a kapcsolatot, hány embernek adsz fizetést, hány alvállalkozóval tárgyalsz? - Sokan vagyunk ezekre a munkákra. De Averyből csak egy van.
A nő beletúrt a hajába - ami most fényes mahagóni színű volt. - Ne mondd ezt. Tudom, hogy a bérlemények ügyintézése egyedül a te feladatod, és csak te foglalkozol a bérlőkkel. Tudom, mert én is bérlő vagyok. Te felügyelsz minden részletre, Owen, és a Montgomery családi vállalkozásnál rengeteg részletre kell figyelni. Ryder az építésvezető, Beckett a tervező. Anyád vezeti a könyvelést, ő csinálja a belsőépítészettel és alakberendezéssel kapcsolatos munkákat, és az ő szeme ügyel a teljes képre. De te vagy a sok apró részlet összetartója. És persze mindegyikőtök részt vesz a kétkezi munkában, az anyádat is beleértve. - Ez igaz, de... - Semmi de - Avery hangja most már ingerülten csattant fel. - Több mint egy éven át minden áldott nap az éttermemmel szemben dolgoztál, az utca másik oldalán. Nos, ez rám nézve is igaz. Láttam, mit csináltatok, mivel foglalkozatok, és mit értetek el. Te meg a többiek. Ha azt mondanád, hogy át akarod építeni a Fehér Házat, úgy gondolnám, hogy képes vagy rá. Neked is ugyanígy hinned kéne bennem. - Ez nem hit kérdése - kezdte a férfi, de a nő talpra ugrott - Ide figyelj, Owen. Ha a válasz nem, akkor nem. Az ingatlan a tiétek, és annak adjátok ki, akinek akarjátok. Nem vetem a szemedre, nem haragszom meg rátok. De ne azért legyen nemleges a válasz, mert szerinted ez meghaladja a képességeimet. - Avery... - Nem! Elég! El kellett volna kérned az üzleti tervemet, a személyzet munkabeosztását, az étlapot, a Vesta kimutatását, és az új étterem tervezett költségvetését Ugyanazzal a tisztelettel kellett volna kezelned engem is, mint bármelyik más üzletembert, bármelyik leendő bérlőt Nem vagyok álmodozó, Owen. Mindig két lábbal álltam a földön. Tudom, mire vagyok képes, és meg is teszem, amire képes vagyok. Ha ezt nem érted, akkor nem ismersz olyan jól, mint hitted. Meg én hittem. Owen elég jól ismerte Averyt, és tudta, hogy nem tanácsos követnie, amikor elviharzott. Magára haragította, de ez még nem lenne nagy baj, mert ki tudná engesztelni. Sokkal rosszabb, hogy ráadásul sikerült vérig sértenie. - Ügyes vagy, Owen - dohogott magában. Időt akart nyerni, és átgondolni a következő lépéseket, ezért a tévé alatti szekrénybe rakosgatta a felnyitott DVD-ket, ösztönösen ábécé szerinti sorrendben állítva fel őket. 9. Owen gondosan időzítette a látogatását, és abban bízott, hogy az ünnepi hangulat az ő ma1mára hajija a vizet. Karácsonyeste, öt órakor bekopogott Avery ajtaján. Már megint átfestette a haját, állapította meg Owen. Most vörös. Biztosan ezt az árnyalatot nevezik karácsony vörösnek. A feszes, fekete nadrág látni engedte ingerlő idomait, és a derekán keresztben megkötött pulóver illett a kék szeméhez. Mezítláb volt, és a férfi észrevette, hogy a karácsony vörös haját karácsony zöld lábkörömlakkal párosította.
Miért olyan szexi ez? - Kellemes karácsonyt. - Az csak holnap lesz. - Rendben. Akkor kellemes karácsony estét. - A férfi könnyed mosolyt erőltetett az arcára a jó benyomás kedvéért - Van egy perced? - Tényleg nem érek rá egy percnél tovább. Átmegyek Clare-hez, aztán indulok apához. Ma este nála alszom, és... - Készítesz neki egy ünnepi reggelit, aztán együtt átmentek az anyám karácsonyi összejövetelére. - A férfi megveregette a homlokát. - Fejből tudom mindenki menetrendjét. Hope Philadelphiában van, mert a családjával tölti az estét, és holnap délután jön vissza. Ry-jal Clare-nél találkozunk, és mindketten anyánál töltjük az éjszakát - Így nemcsak ünnepi vacsorát, hanem ünnepi reggelit is kapsz. - Bevallom, ez komoly vonzerőt jelent - Ha Clare-hez mész, akkor miért vagy itt? Fél óra múlva ott találkozunk. - Beszélni akartam veled. Bejöhetek, vagy még mindig haragszol rám? - Nem haragszom. Már túltettem magam rajta. - A nő hátralépett, és beengedte Owent. - Elkezdted a kicsomagolást - jegyezte meg a férfi, mert a becslése szerint a nő már eltüntette a dobozok meg a zacskók felét. - Folytattam a kicsomagolást - helyesbített Avery. - Dühös voltam. Ha haragszom, vagy ideges vagyok, akkor főzök, ezért az apám mélyhűtője tele van lasagnéval, manicottival és különféle levesekkel. Úgyhogy le kellett állítanom magam, és inkább a pakolásra összpontosítottam az energiáimat. Már majdnem kész. - Nagyon szorgalmas vagy. - Nem akartam elpazarolni azt a jó kis dühöt. - Sajnálom. A nő megcsóválta a fejét és legyintett. - Be kell fejeznem a készülődést. - Avery a hálószoba felé indult, Owen követte. Igyekezett visszafogni magát, és nem tett semmilyen megjegyzést, amikor meglátta a szobát. Úgy tűnt, hogy Averynek nehézségei támadtak a nadrágok és a pulóverek párosításával, mert az ágy tele volt odahajigált ruhákkal. Mindig tetszett neki az antik vörösréz ágy régimódi bája, de most nehéz volt értékelni a szépségét, mert szinte eltűnt a nadrágok, a pulóverek, a párnák és egy odadobott táska alatt. A nő kihúzta az öltözködő asztal felső fiókját - ahol Owen elképzelése szerint a legtöbb ember a fehérneműjét tartja. Am Avery fiókja fülbevalókkal volt tele. - Jézusom, Avery! Hány füled van? - Általában nem hordok gyűrűt, órát vagy ékszert. Nem tehetem a pizza tészta meg a szószok készítése miatt, úgyhogy fülbevalókkal vigasztalom magam. - Avery némi keresgélés után felvett egy ezüstkarikát, amin kisebb karikák fityegtek. - Mit gondolsz? - Szép. - Hm. - A nő levette a fülbevalót, és kicserélte egy kék kövekből és ezüstszínű gyöngyökből álló, hosszú függőre.
- Azért jöttem, hogy... A nő a férfira villantotta a tekintetét a tükörben. - Először én akarok mondani valamit. - Rendben. Akkor mondd. A nő az ágyhoz lépett, néhány holmit még berakott a táskájába, és behúzta a cipzárt. - Lehet, hogy a minap egy kicsit túlreagáltam a dolgot. Egy kicsit. Mert rólad volt szó, és elvártam volna tőled, hogy higgy bennem. - Avery... - Még nem végeztem. - A nő gyors léptekkel a fürdőszobába ment, és kihozott egy nagyméretű neszesszert. Amikor az ágyra tette, a férfi elképedve látta, hogy tele van szemfestékkel meg egyéb titokzatos szépségápolási felszereléssel. Mikor van ideje ennyi sminket magára kenni? És honnan tudja, melyik mire való? Owen mindenféle kence nélkül is csinosnak tartotta Avery arcát. - Arra számítottam, hogy gyakorlatias leszel. Szerettem volna, ha te is azt akarod, amit én. Még mindig nem végeztem - emelte fel az ujját Avery, amikor a férfi kinyitotta a száját. Avery a táskába tette a neszesszert - Annyi ételt főztem, amivel egész BoonsBoro jóllakott volna egy éhínség idején, és azokat a holmikat is kipakoltam, amiket sosem fogok használni. Aztán rájöttem valamire. Rosszul esne, ha azért mondanátok nemet, mert nem hiszitek, hogy képes vagyok rá. De még rosszabb lenne, ha csak azért bólintanátok rá, mert rólam van szó, és szoros kapcsolatban vagyunk egymással. A nő most megfordult. - Tiszteletet akarok, de nem kivételezést. Talán kemények a feltételeim, de ragaszkodom az egyenességhez. És nem adom alább. - Ez jogos. De azért lehet, hogy néha lelépek az egyenes vonalról. Ahogy te is. - Igen, igazad van. Mégis igyekeznünk kell betartani a szabályokat. - A nő a szekrényhez lépett, és kivett egy pár hosszú szárú, magas sarkú csizmát. Owen sosem látta ilyesmiben, még csak hasonlóban sem. Avery leült az ágya lábánál lévő padra, és a férfi szája kiszáradt, ahogy nézte, amint belebújik a csizmába, és felhúzza a cipzárt. - Nos... Tehát.. csak azt akartam mondani, hogy... - A férfi elhallgatott, amikor a nő felállt - Ejha! - A csizma, ugye? - A nő elgondolkodva lenézett a lábára. - Hope beszélt rá. . Aztán kinyitotta a ruhásszekrény ajtaját, és megnézte magát a tükörben. - Szeretem Hope-ot - mondta Owen. - Még sosem láttalak ilyen ruhában. - Karácsonyeste van. Nem dolgozom. - Nekem bejön ez a stílus. A nő felnevetett, és csillogó szemmel felnézett Owenre. - Észrevettem, és értékelem a reakciódat. Ritkán van alkalmam magas sarkút hordani, és Hope most segít kiegészíteni a hiányos cipő kollekciómat. Jobb, ha megyünk. Ha már itt vagy, segíthetsz lecipelni az ajándékokat, hogy ne kelljen ebben a magas sarkú csizmában le-fel mászkálnom a lépcsőn. - Persze. De még mindig kémék tőled egy percet.
- Jaj, bocsánat. Azt hittem, hogy azzal volt kapcsolatban, amit már lerendeztünk. - Nem. Még nem. - A férfi egy fényes papírba csomagolt dobozt vett elő a kabát zsebéből. - A családunkban van egy hagyomány, hogy karácsonyeste mindenki kap egy ajándékot. - Emlékszem. - Itt a tiéd. - Azért adod, mert félsz, hogy ha haragban maradunk, akkor nem fekszem le veled a jövő héten? - Nem, azt holnapra tartogatom. A nő megint felnevetett, mire Owen is elmosolyodott. - Már alig várom, hogy azt is lássam. Avery elvette a dobozt, megrázta, de nem hallott semmit. - Kipárnáztad? - Mindenki tudja, hogy rázogatni szoktad az ajándékokat. - Szeretek találgatni, mert úgy izgalmasabb. Lehet, hogy fülbevaló? - A nő elgondolkodva nézegette a dobozt. - Láttam, hogy elszörnyedtél, amikor megláttad a fiókomat, de megnyugtatlak, hogy fülbevalóból sosem elég. - Avery feltépte a csomagolást, és az asztalra dobta a szalagot meg a masnit. Kinyitotta a dobozt, eltávolította a buborékfóliát, amivel a férfi kipárnázta a belsejét. És két kulcsot pillantott meg benne. - Az utca másik oldalán lévő épülethez valók - magyarázta a férfi; - Mindkét ajtóhoz.. Avery felnézett, de nem szólt egy szót sem. - Miután elküldted anyának, én is átnéztem az üzleti tervedet, az étlapot meg a többit. Megbízható. Remek. Remek vagy, Avery. A férfi nagyot sóhajtott, amikor a nő megint leült a padra, és csak némán bámulta a dobozban lévő kulcsokat. - Szabad az út. Ryder fogalmazta meg a legtalálóbban, rögtön az elején. Egy kis vörös energiabomba vagy. Tudod, hogy néha így hív téged. A nő bólintott, de még mindig nem beszélt. - Beckett akkor mondott igent, amikor megint megnézte az épületeket. Részben azért, mert most már ő is részt akar venni a projektben. És persze ő is hisz benned. Anya pedig? Pontosan azt vázoltad fel neki, amit ő szeretett volna létrehozni azon a helyen, sőt még többet is. Neki nincsenek kételyei. - Ami pedig engem illet.. - Ha nemet mondtál volna, akkor nem lennének most itt a kulcsok. Owen összeráncolta a szemöldökét, és zsebre vágta a kezét. - Várj egy kicsit. Nálunk ez nem így megy. - Owen... - Avery lehajtott fejjel játszadozni kezdett a kulcsokkal. - Hallgatnak rád. Lehet, hogy nem veszed észre, vagy nem érzed, de az üzlettel kapcsolatos ügyekben a te szavad a döntő. Tudják, hogy tiéd a munka oroszlánrésze, és ezt tiszteletben tartják. Ahogy mind tisztelitek Beckett és Ryder munkáját, Beckett mesteri ügyességgel tervezi az épületeket, Ryder remekül bánik a munkásokkal meg a szerszámaival. Fogalmad sincs, hogy az évek során mennyire csodáltam és irigyeltem a családodat. A férfi nem tudta, mit válaszoljon. - Tehát nem mondtál nemet - állapította meg Avery.
- Nem igaz, hogy nem hittem benned, Avery. Igazad volt, hogy előbb el kellett volna kérnem a terveket meg a kimutatásokat. De nem gondoltam rád úgy. Még nem szoktam hozzá, hogy úgy nézzek rád, illetve ránk, ahogy most vagyunk. És még igazából el sem kezdtük. Avery még mindig a kulcsokat nézegette, és nem szólt semmit. - Olyan keményen dolgozol. - Mert szükség van rá. - A nő egy pillanatra összeszorította a száját. - Erről most nem beszélek... A lelki dolgokról, a nagy problémákról. Rendben? - Rendben. Jaj, ne... - Amikor a nő felnézett, könnyek ültek a szemében, a gyönyörű, ragyogó kék szemében. - Muszáj ezt? - Nem fogok sírni. Még csak az kéne, hogy tönkretegyem a sminkemet. Órákat töltöttem a tükör előtt. - Csodásan nézel ki. - A férfi leült a padra Avery mellé. Bámulatos vagy. - Nem fogok sírni. csak egy percet kérek, hogy visszafojtsam. - Avery egyetlen könnycsepp erejéig elvesztette a csatát, de azt is gyorsan letörölte. - Eddig nem is tudtam, mennyire akarom ezt, csak most jöttem rá, amikor kinyitottam a dobozt. Talán nem akartam tudomást venni róla, nehogy elkeseredjek, ha nemet mondotok. A nő még mindig a könnyeivel küszködve felsóhajtott. - Inkább vagyok pesszimista, mint csalódott, ezért senkinek sem mondtam el, mennyire akarom ezt. Még Clare-nek sem. Az apámnak sem. Azt hajtogattam magamnak, hogy ez csak üzlet, egy ötlet. De számomra sokkal többet jelent. Most nem tudom elmagyarázni, miért. Nem szeretném elrontani a sminkemet, és nemsokára úgyis nagyon boldog leszek. A férfi megfogta Avery kezét, és megpróbálta boldoggá tenni. - Mi lesz a hely neve? - MacT étterem és MacT bár. - Nekem tetszik. - Nekem is. - És mit súg az új vállalkozásról a híres MacTavish-féle megérzés? - Azt, hogy hatalmas siker lesz. Nagyszerű lesz. Istenem! Avery most már nevetve karolta át Owen nyakát, majd ugrándozni kezdett a szexi csizmájában. - Várj csak, majd meglátod. Be kell néznem az étterembe, hogy hozzak egy üveg pezsgőt. Nem is egyet, hanem kettőt. - A nő megint a férfi karjába vetette magát. - Köszönöm. - Ez üzlet. - A köszönet akkor is jár. - Igazad van. - Ez pedig személyes. - A nő a férfi szájára szorította az ajkát, beletúrt a hajába, és hozzásimult. - Nagyon szépen köszönöm. - Ugye a testvéreimnek nem így fogod megköszönni? - Nem. - A nő felnevetett, és újra megölelte. - Egyikük sem volt az első fiúm. Avery elhúzódott Owentől, és felkapta a táskáját. - El fogunk késni. Utálsz késni. - A ma este kivétel. - Tegyél még egy kivételt. Ne vágj pofákat, amikor átmegyünk azon a helyiségen, ahol az ajándékokat csomagoltam. Tudom, hogy szervezetlen és rendetlen.
- Nem fogok pofákat vágni. Owen elvette a táskát, míg a nő felvette a kabátot, a sálat meg a kesztyűt. És uralkodott a vonásain, amikor Avery bevezette Beckett egykori irodájába, ahol ajándékok és dobozok hevertek a földön csomagolópapír-darabok és összegubancolódott szalagok társaságában. - Ez mind? - Néhányat ma estére szánok, néhány apáé, néhány meg az anyádé. Szeretem a karácsonyt. - Látszik. - A férfi visszaadta a táskát, mert úgy döntött, hogy azt a legkönnyebb cipelni. - Menj előre, és hozd a pezsgőt, addig én leviszem ezeket. - Köszönöm. Legalább kartondobozokba rámolta az ajándékokat, gondolta Owen, miközben felemelte az elsőt. Jó sok volt és mivel Avery már elhagyta a helyiséget, megcsóválta a fejét. - Hallottam! - kiáltott vissza a nő, és a nevetése visszhangzott a lépcsőházban. Attól kezdve, hogy belépett Clare házába a gyerekeknek, a kutyáknak és a barátainak szánt rengeteg ajándékkal, a két üveg pezsgővel meg a nagy tál lasagnéval, amit még haragjában készített, egészen addig, míg az apja házában bebújt a gyerekkori ágyába. Avery tökéletesnek találta a karácsony estét. Amióta Clare fiatal özvegyként, két gyerekkel és egy harmadikkal a hasában visszajött BoonsBoro-ba, Avery a karácsony előtti estén mindig Clarerel és a gyerekekkel töltött néhány órát. De abban az évben a ház tele volt a Montgomery család tagjaival. Most nézte, ahogy Murphy felmászik Beckett lábára, mint egy kis majom, miközben Beckett zavartalanul beszélget a fociról Clare apjával. Owen végtelen türelemmel segített Harrynek csatahajót építeni egy nagy halom legoból. Ryder a Playstation-ón csatázott Liammal, míg Dinka a két kölyökkutyával játszadozott, és egyesült erővel kunyerálták a falatokat. Élvezettel hallgatta, ahogy Justine és Clare anyja az esküvői előkészületekről beszélget. És többször rajtakapta az apját, hogy felragyog a szeme, valahányszor Justine-ra néz. Hogyhogy eddig nem vette észre? Murphy most otthagyta Beckettet, és Willy B. lábán kezdett felfelé mászni. Avery szíve ellágyult, amikor meghallotta az apja dörmögő nevetését. Van még varázslat a világban, gondolta. Kényelmesen elnyúlt az ágyában, és nézte, ahogy a nap sugarai megvilágítják az ég alját. Még nagyobb varázslat is történt, amikor Owen kikísérte a kocsijához, és megcsókolta a fenyőillatú hidegben, a csillogó fények között. Csodálatos este volt. Avery lehunyta a szemét, hogy még egy kicsit magához ölelje az emléket. És most egy újabb csodálatos nap várja. Nesztelenül kikelt az ágyból, felvett egy vastag zoknit, és összefogta a haját. A halvány hajnali fényben magához vette a táskáját, majd kiosont a szobából. Lábujjhegyen ment le a lépcsőn, a negyedik lépcsőfokon jobbra lépett, mert tudta, hogy a közepén nyikorog. Bement a nappaliba, megkerülte a hatalmas heverőt, megcsodálta az ablakban álló, feldíszített fenyőfát, és a kis kandallóhoz osont, ahol két zokni lógott. Az övé meg volt tömve. - Ezt meg hogy csinálja? - morogta magában.
Előző este a zokni még üres volt! Egyszerre feküdtek le aludni, és ő legalább egy órán át olvasott, hogy a mozgalmas este után egy kicsit elálmosodjon. Hallotta, hogy az apja a szomszéd szobában horkol. Minden évben sikerül neki! Mindegy, hogy Avery milyen későn fekszik le, vagy milyen korán kel fel reggel. Az apja idén is megelőzte. Avery a fejét csóválva töltötte meg a másik zoknit a szokásos vicces ajándékokkal. Az apja kedvenc édességével, a könyvesboltba szóló ajándékutalvánnyal és egy egész éves lottószelvénnyel, mert az ember sohasem tudhatja. Aztán hátralépett és elmosolyodott csak két zokni, gondolta. De tele vannak ajándékkal, és nagyon sokat jelentenek. Vastag zokniban és flanelpizsamában bement a konyhába, ami nem volt nagyobb az övénél. Itt tanult főzni, azon a régi gáztűzhelyen. Először szükségből. Willy B. sok nagyszerű dolgot tudott csinálni, de a főzésben nem remekelt. Pedig próbálkozott, méghozzá keményen. Amikor a felesége elhagyta, nagyon igyekezett pótolni a hiányát. Azt akarta, hogy a lánya továbbra is kiegyensúlyozott életet éljen, és boldog legyen, ezért mindig a tudtára adta, mennyire szereti. Ezt sikerült is elérnie, de ami a konyhát illeti... Leégett edények, sületlen csirke, odakozmált húsok, megpörkölt zöldségek - vagy péppé főtt zöldségek. Avery inkább meg tanult főzni. Aztán az, amit szükségből kezdett el, később szerelemmé vált. Talán kompenzációvá, ismerte be magának, miközben kinyitotta a hűtőt, hogy tojást, tejet és vajat vegyen ki belőle. Az apja annyi mindent megtett érte, olyan sokat adott neki, és ő csak azzal tudta meghálálni, hogy finom ételekkel kényeztette. És milyen kedves volt, amikor az egekig magasztalta az első próbálkozásait! Avery nekilátott, hogy most is karácsonyi reggelit készítsen az apjának, ahogy tizenkét éves kora óta minden évben. Mire megfőzte a kávét, megsütötte és lecsöpögtette a bacont, megterítette az étkezőben a kis kerek asztalt, már hallotta is az apja lépteit, és felhangzott a mennydörgő kiáltása. - Ho-ho-hó! Minden évben, gondolta Avery mosolyogva. Olyan biztos, mint a napfelkelte. - Kellemes karácsonyt, gyönyörű kislányom. - Kellemes karácsonyt, jóképű, hatalmas apám. - Avery lábujjhegyre állt, megcsókolta Willy B. arcát, és szinte elveszett a hatalmas ölelésében. Senki sem tud olyan csodálatosan ölelni, mint Willy B. MacTavish, gondolta meghatottan. A férfi megcsókolta Avery feje búbját. - Látom, itt járt a Télapó, és megtöltötte a zoknikat. - Én is láttam. Nagyon ügyes. Igyál egy kávét Készítettem narancslét, friss gyümölcspépet, bacont, és a serpenyő már melegszik, úgyhogy hamarosan palacsinta is lesz. - Senki sem főz olyan jól, mint az én kislányom. - Senki sem eszik olyan jóízűen, mint az én apám. A férfi megveregette a hasát - Jó nagy hely van, amit meg lehet tölteni.
- Ez igaz, Willy B. De tudod, ha egy férfinak barátnője van, vigyáznia kell az alakjára. A férfi füle vörösödni kezdett. - Jaj, Avery. Avery mélységes szeretettel megbökdöste az apja hasát, aztán komolyra fordította a szót. - Örülök nektek, apa. Mindkettőtöknek. Tommy is örülne, hogy együtt vagytok Justine-nal. - Mi csak... - Nem számít. Az a lényeg, hogy ott vagytok egymásnak. Idd meg a kávédat. - Igenis. - A férfi belekortyolt a kávéjába. - Ha én csinálom, sose lesz ilyen jó. - Számodra a konyha túl nagy kihívást jelent. Ez egy átok. - Nagyon hiányoztál már. Örülök, ha itt látlak, kicsim. Mindig isten adta tehetséged volt a főzéshez. És most két éttermed is lesz. - Meg egy pub. - Ez már egy egész birodalom. A nő felnevetett, és vajat tett a forró serpenyőbe. - Birodalomnak elég kicsi, de azért izgatott vagyok. Persze még időbe telik, de szükségem is van időre, mire mindent megtervezek. - Justine is nagyon izgatott, és örül, hogy te fogsz odaköltözni. Nagyra tart téged. - Én is őt. Az egész családot. Ugye milyen jó volt tegnap este Clare-nél? - A nő vidám mosollyal fordította meg a palacsintákat - Látni mindenkit, nézni, hogy a gyerekek mennyire szeretik Beckettet, mindnyájukat. A zsivaj, a kedvesség... A család. Avery az apjára nézett, és a mosolya szomorú lett. - Mindig nagycsaládot akartál. - Nekem van a legjobb családom, amire egy ember vágyhat. Méghozzá itt, a konyhában. - Nekem is. De tudom, hogy sok gyereket szerettél volna, és ugyanolyan remek apja lettél volna egy nagycsaládnak is, mint csak nekem. - Mit akarsz, kicsim? - Úgy tűnik, hogy két éttermet akarok. Willy B. megköszörülte a torkát. - És Owent. A nő egy tányérra tette a palacsintákat, és az apjára nézett a válla fölött. Ahogy sejtette, a hatalmas termetű férfi elpirult. - Hát igen, őt is. Nem bánod? - Owen jó fiú, illetve férfi. És már régen kiszemelted magadnak. - Apa, csak ötéves voltam! Fogalmam sem volt még a dolgokról. - Ebben nem vagyok olyan biztos. Én csak... Mondd meg, ha nem bánik jól veled. - És eltaposod, mint egy férget? Willy B. komor arcot vágott, és megfeszítette hatalmas bicepszét. - Ha szükséges.
- Ezt észben tartom. - A nő megfordult, kezében tartva a gőzölgő palacsintákkal megrakott tálat. - Együnk, hogy aztán rávethessük magunkat az ajándékokra. Avery úgy tartotta, hogy nincs igazi karácsony nagy konyhai sürgés-forgás nélkül, és mindig tisztelte Justine-t, hogy megnyitja előttük a házát meg a konyháját. Abban az évben ott volt még Clare a gyerekeivel, valamint Clare szülei és Hope, úgyhogy elég sok ember nyüzsgött a házban meg a konyhában. Igen, a gyerekek, gondolta. Clare fiai, Carolee két nőunokája. Ott lábatlankodott még Justine két kutyája, Ryder Dinkája meg Clare-ék kölyökkutyái. Avery szerint ez a karácsony egyszerűen tökéletes volt. Szerette a meghitt együttlétet az apjával, de ez a mozgalmas jelenet most megpendített egy húrt a lelkében. A beszélgetések zaja, az izgatott gyerekek és kutyák lelkesedése, a sülő sonka, a szószok és a pite illata. Ő is mindig erre vágyott, mindig ezt akarta. Egy saját családot. Abbahagyta a fokhagyma vagdalását, hogy elvegye a pohár bort, amit Owen nyújtott felé. - Boldognak látszol. - Ha karácsonykor nem vagy boldog, akkor mikor? A férfi kíváncsian bekukucskált a keverőedénybe, amellyel Avery dolgozott. - Jó az illata. - Még jobb lesz az íze, ha megtöltöm vele a gombafejeket, és megsütöm őket. - Töltött gomba? Talán jövő héten is csinálhatnál ilyet. A nő ivott még egy korty bort, letette a poharat, és folytatta a keverést. - Megtehetem. - És azokat a kis húsgolyókat, amivel néha elkápráztatsz minket. - A koktélgolyókra gondolsz? - Igen. - Lehet róla szó. - Anyától kunyeráltam egy kis sonkát, de fel fogom szeletelni a szendvicsekhez. Talán rendelek egy hidegtálat sajttal, mártogatós zöldségekkel meg ilyenekkel. És... - Ne rendelj semmit, csak az alapanyagokat. Majd megmutatom, hogyan kell mindent szépen a tányérokra rakni. A férfi remélte, hogy Avery ezt fogja mondani. - Rendben. Ha írsz egy listát, hogy mire van szükséged a gombához, a húsgolyókhoz meg a hidegtálhoz, akkor mindent be fogok szerezni. - Dinka odaosont hozzájuk. és óvatosan Avery lábára telepedett, hogy felhívja magára a figyelmét. Avery komoly arccal nézett Owenre. - Tényleg? Nem hiszem, hogy tényleg ezt akarod - figyelmeztette a férfit Ekkor vad nevetést hallottak a családi szobából. Talán Harryét? - Én vagyok az első! Győztem! Értitek, lúzerek? - Wii. Szimulációs játék a tévé képernyőjén. - Owen színlelt szomorúsággal megcsóválta a fejét. - A Nintendo a legjobbat vagy a legrosszabbat hozza ki az emberből. - Mit játszanak?
- Amikor feljöttem, éppen bokszoltak. - Abban meg tudom verni a kölyköt. Leverem. - Avery Clare-re nézett, aki épp a krumplit tette be a tepsibe. - A padlóba döngölöm az elsőszülöttedet. KO lesz. Nem fogok irgalmat mutatni iránta. - Harry cseles, és sokat gyakorol. Avery megfeszítette a bicepszét, ahogy az apja is aznap reggel. - Kicsi a bors, de erős. - Övön aluli ütései vannak. - Ryder morogva lépett be a konyhába. - Tudtad, hogy egy sunyi herepofozót nevelsz?- szólt oda Clare-nek. - Megvert? - Háromszor egymás után. De csal! - Ryder kivett egy sört a hűtőből, és összeráncolta a homlokát. - Mi ez a cifra cucc itt? - Trifle - válaszolta Hope, és ő is a hűtőbe nyúlt, hogy kivegye a mártogatni való, összevágott zöldségeket. - Mifle? Még sose láttam ilyet. - Ez egy desszert. Rétegelt csokoládés trifle. Tessék, ezt már viheted lefelé. A férfi ugyanolyan gyanakvó pillantással nézett a zöldségekre, mint az előbb a desszertre. - A gyerekek nem fognak répát, zellert meg ilyen marhaságot enni. Chipset akarnak, a tökmag meg szalsza szószt kér. Minél csípősebb, annál jobb. - Pedig répát, zellert meg marhaságot fognak enni - jelentette ki Clare. - És Murphy nem fogja csípős szalszával meg taeo chipsszel megtömni a hasát vacsora előtt. - Te sem. - Justine nem is nézett a fiára, miközben megnézte a sonkát Owen, fogd meg azt a kesztyűt, és vidd ki ezt nekem. Vigyázz, nehéz. Clare, tiéd a sütő. - Mikor fogunk rendes ételt enni? - érdeklődött Ryder. - Körülbelül másfél óra múlva. - Férfiak vagyunk. Bokszoltunk, síeltünk, idegenekkel harcoltunk, fociztunk, versenyautóztunk. Igazi ételre van szükségünk. - Előételek fél óra múlva! - kiáltott fel Avery, mire Ryder felkapta a fejét - A szokásos cuccot csinálod? - Igen. - Rendben. - A férfi felkapta a tálcát, a sörét, és elindult lefelé a lépcsőn. Miért hívják azt a holmit trifle-nek? - nézett vissza. - Majd utánanézek - ígérte Hope. - Rendben. Gyere, Dinka. Most csak ezt kaptuk. A kutya szomorú ábrázattal követte Rydert a nappaliba, ahol megint felhangzott Harry diadalittas kiáltása. - Még mindig én vagyok az első! - Na, jó, mindjárt jövök. - Avery levette és félredobta a kötényét – Valakit el kell vernem. - A nő megtornáztatta a vállát, és ő is lement a családi szobába. Öt perccel később lógó orral jött vissza, és Harry elégedett vihogása hallatszott mögötte. - Ronggyá vert a kölyök. Egy pillanatra megállt, és végignézett a konyhában szorgoskodó nőkön. Hallgatta az apja hahotáját odalent és Justine meg Carolee hangját az étkezőből.
Kisurrant a nappaliba, ami még mindig rendetlen volt a reggeli rohamtól. Az ablakban álló, feldíszített fa alatt kinyitott ajándékok hevertek. Justine kutyája, Cus, a hátán feküdt a kandalló előtt, és négy lábát az ég felé meresztve szundikált. A családi szobában olyan hangzavar dübörgött, mint egy kisebb földrengés. - Valami baj van? - kérdezte Owen, amikor a nő megfordult és ránézett. Avery mosolyogva odalépett hozzá, átölelte, és a mellére hajtotta a fejét Nem. Minden a lehető legjobb. Minden tökéletes. 10. A karácsony utáni héten, nagybevásárlás közben Avery megadta magát, és vett egy Wii konzolt. Addig ellenállt a csábításnak, hiszen az egész napi kemény munka után nem sok ideje maradt a játékokra. És különben is, miért játszana egyedül? De a karácsonyi ebéd után egy újabb megalázó vereséget szenvedett el Harrytől, a bowlingban pedig még Carolee négyéves unokája is több pontot ért el nála. És ez mindent megváltoztatott. Megtanulja. Gyakorolni fog. És legközelebb mindenkit földbe döngöl. De egyelőre rengeteg munkája volt. Pizzát sütött, sz6szt készített, kirúgott egy kihordófiút, és átalakította a beosztást, amíg sikerül valakit szereznie helyette. Ha tudott, segített Hope-nak a fogadóban, és egy újabb éjszakát töltött az épületben, hogy kipróbálja a Westly és Boglárká-t. Micsoda áldozat! Közben még arra is jutott ideje, hogy az új étterem tervein és költségvetésén dolgozzon. Ö is körülnézett, hogy felmérje a helyet, és felvázoljon néhány ötletet, amelyeket továbbadott Beckettnek. Alig látta Owent. A három Montgomery fivér már a fogadó mellett álló épületen dolgozott, és Avery nem talált semmilyen ürügyet arra, hogy ott lábatlankodjon. Ideje sem volt rá. Egyelőre. Minden este lefekvés előtt még egy utolsó pillantást vetett a szemben lévő épületre, és elképzelte a MacT létesítményeket - a saját birodalmát Aztán jó éjszakát kívánt a fogadónak is. Néha úgy tűnt, mintha egy női alakot láma az erkély korlátjánál. Billy-re vár. Elgondolkodtatta ez a ragaszkodó szeretet. A tapasztalatai szerint a legtöbb ember normális körülmények között sem tart ki a párja mellett, erre itt van valaki, aki a síron túl is hűséges marad. Remélte, hogy ez a hűség egy nap elnyeri a jutalmát, és legalább megnyugtató választ kap a kérdésére. Minden reggel, felkelés után kinézett a leendő éttermek épületére, és elképzelte, hogy a hely nemsokára az övé lesz. Istenem, mit fog ott létrehozni! A nappali fényben egyszer sem látta a kitartóan várakozó női alakot Az esti búcsú és az első reggeli pillantás között nem sok ideje maradt a mélázásra. Az idő gyorsan telt, és hamar vége lett a karácsonyi hétnek.
Szilveszter napján délután négy órakor Avery bezárta az éttermet, felszaladt a lakásába, majd az előző este készített, hatalmas tál húsgombócot betette a kocsijába. Aztán megint visszarohant. Ötkor már végzett a zuhanyozással, megcsinálta a haját meg a sminkjét, felöltözött, és egy táskába tette az éjszakai holmiját Azon mosolygott magában, hogy mennyire más ez a készülődés, mint egy héttel korábban. Most szexi fehérnemű van rajta, és az "alváshoz" egy apró, fekete selyembugyit meg egy áttetsző, fekete topot csomagolt be. Vajon milyen lesz Owennel aludni? Elég. Behúzta a táska cipzárját, és elhatározta, hogy nem gondol rá, nem próbálja meg elképzelni, nem fantáziál róla. Jobb, ha hagyja, hogy az események maguktól alakuljanak, és minden meglepetés legyen. Felkapta a táskát, és kifelé menet egy SMS-t küldött Hope-nak. Átmegyek marhaellenőrzésre. Bepakolt: az autóba, megrázta égővörösre festett haját, és nagyot sóhajtott. Még el sem fordította a kulcsot, amikor megjött Hope válasza. Azért vagyok, hogy szolgáljak. Avery áthajtott a főtéren, leparkolt a fogadó mögött, kiugrott a járműből, és Hope már nyitotta is a recepció ajtaját. - Az irodámat rendezgettem. - De ott már rendet raktál. - Csak csináltam néhány változtatást. És ha már ott voltam, megnéztem a foglalásokat. Megint érkezett két foglalás márciusra! - Remek. Most pedig legyél őszinte hozzám, ne kímélj. Avery a kandalló előtt álló, magas támlájú fotelra dobta a kabátját, és gyorsan megpördült Hope előtt. - Lassabban. - Rendben. - Avery megint felsóhajtott. - Kicsit ideges vagyok. Szörnyű volt ez a nap, majd később elmesélem, miért. Aztán nem tudtam választani a fülbevalók közül, pedig ez ritkán fordul elő velem. Ezért azonnal sejtettem, hogy ideges vagyok. Jövőre lefekszem Owennel. vagyis ma este. A buli után. - A fülbevaló tökéletes - nyugtatta meg Hope, elismerő pillantással nézegetve a sárga citronitkövekkel díszített, hosszú, vékony függőket. - Jól áll a színe, és megy a ruhához is. Most pedig kérek egy lassú forgást. Avery engedelmesen körbetipegett, megmutatva a barátnőjének a rézvörös, szűk, rövid ruhát. - Nagyon tetszik. A cipő is. Illik a ruha fémes ragyogásához, mégis visszafogott. - Mióta ideköltöztél, több cipőt vettem, mint az elmúlt öt évben összesen. - Látod, milyen jó hatással vagyok rád? Mi van a ruha alatt? - A Marguerite and Percy gránátalmás testápolóm meg az a citromsárga push-up melltartó és tanga, amire te beszéltél rá. - Remek választás. Minden tökéletes. - És van még valami. -. Avery Hope-ra kacsintott, és a dekoltázsára mutatott. - A melltartó összefogja és megemeli a mellem, úgyhogy sokkal nagyobbnak látszik, mint amekkora valójában.
- Ehhez minden nőnek joga van, és a férfiak is értékelik. De... - Hope elgondolkodva megkerülte Averyt. - Szükséged van még egy apróságra. - Igen? - És tudom is, mire. Arra a karkötőre, amit a húgomtól kaptam karácsonyra. - Nem vehetem fel az új ajándékodat. - Dehogynem. A húgom szeret téged. Nagyon vidám és kényelmes darab bronz-, réz- és aranyszínű gyöngyökkel. Mindjárt felmegyek érte. - Te miért nem öltözködsz? - Clare és Beckett csak nyolckor jön értem. Addig még rengeteg időm van. Igyál egy kis üdítőt, ha akarsz, és van egy kis muffinom is. Új recepteket próbálok ki. Avery úgy döntött, hogy nem lenne jó ötlet koffeines italt innia, ezért egy szénsavas gyömbért választott. Már így is elég ideges. Jó értelemben véve persze. Szerette a jó partikat, és Owen mindig jó összejöveteleket szervezett. Azt mindenesetre tudta, hogy az étellel nem lesz gond, hiszen a finom falatok nagy részét ő készítette. És azt is tudta, hogy jól néz ki, mert Hope megmondta volna neki, ha nem lenne tökéletes a külseje. Remekül fogja érezni magát a barátai társaságában, miközben finom ételeket és italokat fogyaszt, jó zenéket hallgat, és kellemesen elbeszélget a többiekkel. És az este végén egy új ajtó nyílik meg előtte. Egy kapcsolat Owennel. - Ha nem működik, akkor sem lesz harag vagy sértődés nyugtatta meg magát, miközben magához vette az italt, és az előcsarnok felé indult. Az épületben még nem voltak virágok, de minden ragyogott a tisztaságtól. Hope majd gondoskodik róla, hogy továbbra is így csillogjon-villogjon a fogadó. A levegőben a T & O finom, édes illata terjengett, a Tündérpor nevű illatosító jóvoltából. Belépett az étterembe, és szemügyre vette a St. Paul Street másik oldalán álló épületet Már csak hónapok kérdése, és megnyitja az új helyet. Remélte, hogy addig kész lesz. Azt is remélte, hogy készen áll arra a lépésre, amit ma este akar megtenni. - Ő volt az első fiúm. Az orrát megcsapta a lonc nyárias illata. Avery érezte, hogy a szíve a torkában dobog. Izgalmat és egy kis szorongást érzett, miközben megfordult - Nem tudtam, hogy ide is lejöttél, de gondolom, oda mész, ahová akarsz. Szép lett a helyiség ezekkel a festményekkel. Tulajdonképpen arra gondoltam, hogy gyűjtök egy kis pénzt, és én is veszek egy... Egy napraforgókat ábrázoló csendélet megbillent a falon, aztán megint visszaállt a helyére. - Igen, például azt. Nahát, ez ügyes trükk volt. Egyébként... Boldog újévet hadarta gyorsan, amikor meghallotta Hope lépteit. Odament a lépcsőhöz. - Nem tudtam, hogy a lakótársad a földszintre is le szokott jönni. - Időnként. Most is?
- Igen. Ez volt az első találkozásunk... hm... négyszemközt. Hogy bírod? - Jól megvagyunk - válaszolta Hope a szokásos hűvös és könnyed stílusában, miközben belépett a konyhába. - Tegnap este az Elizabeth és Darcy-ban töltöttem az éjszakát. - Komolyan? Nem volt egy kicsit... - Avery színpadias borzongással fejezte be a mondatot. - Nem igazán. Ha én nem tudok ott aludni, akkor a vendégektől sem várhatjuk el, hogy fizessenek a szobáért, nem? De nem volt semmi gond. - A nő kinyitotta a hűtőt, és kivett magának egy üveg vizet. - Egy gyönyörű, kényelmes szoba. - Csak ennyi? Nem volt semmi aktivitás a másik oldalról? - Nos, az ágyamban dolgoztam a laptopon, és körülbelül éjfélkor lekapcsolódott az éjjeliszekrényen álló lámpa. - A csudába. Nem hallottam a sikolyodat. - Mert nem sikoltottam. Be kell vallanom, hogy egy pillanatig furcsán éreztem magam, de aztán felkapcsoltam a lámpát, és visszajött a fény. De Lizzy néhány másodperc múlva megint lekapcsolta. Végül megértettem, mit akar. Oltsd le a lámpát, és aludj. - Mit tettél? - Kikapcsoltam a laptopot - Hope felnevetett, és nagyot kortyolt a vízből. Már különben is félig aludtam. Aztán, amikor lefeküdtem, furcsa dolog történt. - Még ennél is furcsább? - Hallottam, hogy a folyosó másik oldalán lévő ajtó kinyílik, aztán becsukódik. Úgy tűnt, mintha jelezni akarná, hogy ott fog tartózkodni, és magamra hagy. Értékeltem a figyelmességét. - Itt van, próbáld fel. - Hope Avery csuklójára csatolta a karkötőt. - Ki kéne találnunk, hogy ki ez a Billy. - A lámpák hirtelen villogni kezdtek, és utána úgy tűnt, hogy fényesebben világítanak. - Azt hiszem, tetszik neki az ötlet. - Csak még nem volt rá időm. Ha végeztünk a megnyitóval, és belerázódok az új munkarendbe, majd utánanézek a dolognak. Kutatást fogok végezni. - Megemlítem Owennek is. Ketten biztosan találtok valamit. Csinos. Avery megforgatta a karját, és megcsodálta a karkötőt. - Köszönöm. Most mennem kell. Megígértem neki, hogy igyekszem fél hat felé odaérni, és segítek tálalni, meg elrendezni a cuccokat, - Csodálatos barátnő vagy. - Még nem. - Avery felnevetett. - De jövőre talán az leszek. - Avery egy pillanatig habozott, majd Hope-ra nézett, aki már elindult vele a recepció felé. Biztos jól elleszel itt egyedül? - Egyértelmű, hogy nem vagyok egyedül. - Hope a mögöttük hunyorgó fényekre mutatott. - És nem bánom. - Ha bármikor azt akarod, hogy itt aludjak... - Valld be, hogy csak el akarsz merülni a luxusban. - Ez is vonz, persze. De komolyan mondom, Hope. Bármikor. - Tudom. - Hope felemelte Avery kabátját - Menj, és legyél barátnő. - Igyekszem.
Owen a konyhában kiakasztott listát ellenőrizte, és kihúzta rajta a zenét. Ez is megvan. Akárcsak a tűzrakás a kandallóban, a bevásárlás, a takarítás. Előkészítette a játékszobát is, mert tudta, hogy sokan ott fognak időzni. A belső udvaron felállított néhány fűtőtestet a friss levegőre vágyóknak. Most már csak össze kell állítania az ételt, aztán az italokkal együtt mindent az asztalokra tenni. Ja, és a jeges vödröket megtölteni jéggel. És... Mire is gondolt az előbb? Igen, már emlékszik. Averyre. Averyre gondolt. Pedig most főznie kell. Keverni, vágni, szeletelni, rendezgetni. Jobb, ha nekilát. Összekészítette a hozzávalókat, a konyhai eszközöket, edényeket, tálcákat. A menüre, pillantott. Ám ekkor valaki kinyitotta a bejárati ajtót, meghallotta Avery vidám kiáltását, és elmosolyodott. Egy lovagias férfi mindig segít, gondolta, és elébe ment - Jézusom, Avery! Hadd vegyem el. A férfi kivette a nő kezéből a hatalmas rozsdamentes acél tálat. - Ez nehezebb, mint te! - Mindenki imádja a húsgombócomat, ezért most is sokat csináltam. Még ki kell szaladnom, hogy idehozzam a táskámat a kocsiból. - Majd én elmegyek érte. Vedd le a kabátodat - javasolta Owen, és a tűzhelyre helyezte a nagy tálat. - Tölts magadnak egy pohár bort. - Rendben. A táska a hátsó ülésen van. - Mindjárt jövök. - Jól néz ki a hely! - kiáltott fel a nő. De hát mindig így néz ki, tette hozzá magában. Tiszta és rendezett, de kényelmes, laza stílusban. Szép, nyugodt színek, gondolta, miközben elindult a konyha felé. Ő egy kicsit élénkebb falakat képzelne el, de Owenhez ez illik. A konyháját viszont imádta. Nem valószínű, hogy sokat főz, mégis kellemes és testhezálló helyiséget rendezett be magának. Sötét szekrények és halványbarna színű falak - amelyeket ő inkább zöldre festett volna, mert az sokkal energikusabb. A hatalmas ablakokat és a belső udvarra vezető teraszajtókat sötét fából készült szegélyek keretezték. A palaszürke pultokon katonás rend uralkodott, és a háztartási gépek fehéren ragyogtak. Avery levette a kabátját, közben végigolvasta a kiakasztott listákat. Nem bírta megállni nevetés nélkül. A buli ötlete spontán volt, de a tervezése precíz és alapos. Ismerte Owent, ezért a kabátját meg a sálját nem dobta a konyhaszékre, hanem kiment a mosókonyhába, és felakasztotta egy fogasra, a férfi munkaruhája mellé. Közben észrevette, hogy a helyiségben sokkal nagyobb a rend, mint az ő hálószobájában. Hátralépett, kinyitotta az egyik szekrényt, és a fogasról levett egy kötényt. A köténnyel a karján visszament a konyhába, a tűzhelyhez lépett, és a legalacsonyabb fokozatra állította az edény alatt a lángot. - Felvittem a táskádat, úgyhogy ha... A nő elfordult a tűzhelytől, mire a férfi elharapta a mondatot, és úgy nézett rá, mint akinek az IQ-ja hirtelen a felére csökkent.
- Mi van? - Avery ösztönösen végignézett magán. - Leöntöttem magam? - Nem. csak olyan... Úgy nézel ki... - A férfinak elállt a szava, és Avery elégedetten elmosolyodott. - Jól? - Ez... - Talán inkább a negyedére csökkent az IQ-ja? - Igen. Igen! - Új. Mármint a ruha. Hope segít feltölteni a ruhatáramat, és lemeríteni a bankszámlámat. - Szerintem megéri. Teljesen elfeledkeztem a lábadról. - Micsoda? - Persze tudom, hogy van lábad, de most olyan... Nem is emlékeztem, hogy ilyen... - Azt hiszem, ezzel a bókkal megkoronáztad az évemet pont az utolsó napon. A nő odasétált a férfihoz, és még a magas sarkú cipőben is lábujjhegyre kellett állnia, hogy szájon csókolja. - Köszönöm. - Bármikor nagyon szívesen. A férfinak csodás volt az illata, az íze, és Avery a látványát is rendkívül vonzónak találta. Hirtelen megfogalmazódott a fejében egy gondolat, ezért átkarolta Owen nyakát. - Szép kis listát írtál, Owen. - Lista? Ja, igen, a lista. Az elmúlt néhány napban sok minden közbejött a munkával kapcsolatban, ezért nem haladtam úgy, ahogy szerettem volna. - Mégis sokat kipipáltál már rajta. Támadt egy ötletem. Van még néhány óránk a vendégek érkezése előtt. Túl nagy nyomás nehezedik ránk ma este. Mi döntöttünk úgy, hogy várunk a buli végéig, és csak akkor kezdünk... új lapot.. De... A férfi lazán átkarolta a nő derekát. - Kitehetek egy táblát a bejáratra, hogy a buli lefújva. - Az nagyon durva lenne, és az emberek fele úgyis dörömbölni kezdene az ajtón. De mi lenne, ha kihasználnánk azt az időt, ami van? Felmehetnénk, és... Már most új lapot kezdhetnénk, megszabadulnánk minden feszültségtől, és jobban élveznénk a partit. - Ez egy igazán jó gondolat. Nem akarom siettetni a dolgot.. A mi dolgunkat. - Szerintem előbb-utóbb megtaláljuk a megfelelő tempót Talán ezt is felírhatod a listádra. A férfi elvigyorodott, és a nő homlokára hajtotta a fejét. - Avery. Owen megcsókolta. Először csak szépen, lassan, de aztán egyre hevesebben. Nagyon jó a tempó, gondolta Avery, és ő is elmerült a csókban. Ekkor kinyílt a hátsó ajtó, és Dinka sétált be a helyiségbe mögötte Ryderrel. - Elhoztam azt a hatalmas sonkát. Ha itt akartok hemperegni a padlón, akkor csak ledobom, felkapok egy sört, és már itt se vagyok. - Az ég szerelmére, Ry! - Elnézést a zavarásért. - A férfi széles vigyora azonban meghazudtolta bocsánatkérő szavait. - Anya parancsát teljesítettem. Rám förmedt, hogy men-
jek oda hozzá, kapjam fel a sonkát, és hozzam ide. Nyilván azt hitte, hogy a parti előkészületeivel vagy elfoglalva, és meg sem fordult a fejében, hogy a tűzrőlpattant vörös démonnal hetyegsz. Ez te vagy, drágám - mondta Averynek. - Értem - bólintott a nő, és visszavigyorgott a férfira. - A parancs úgy szólt, hogy szeleteljem is fel a sonkát, ha szükség van a segítségemre. De látom, ti most akarjátok behozni az eddig elvesztegetett időt, úgyhogy... - a férfi megkerülte őket, és kivett egy sört a hűtőből. - Én csak útban lennék. Ryder kinyitotta a sört, és alaposabban szemügyre vette Averyt. - Bizony. Tűzrőlpattant vörös démon. Ha már így szorongatod a nőt, legalább vidd fel az emeletre, öcsi. - A pokolba! - Owen csak ennyit mondott. - Azt hiszem, elmúlt a pillanat. - Avery megveregette Owen karját, és felvette a kötényt. - Elnézést kérek - mondta megint Ryder. - De a parancs, az parancs. - Talán jobb is így. Hosszú ez a lista - tette hozzá Avery, amikor Owen ránézett. - És most legalább van segítségünk, mert ezek után nem engedjük el Rydert. Nélkülözhetetlen a konyhában. - Egy újabb parancs. De nem baj. - Ryder leeresztette a sörét, és közelebb hajolt Averyhez. - Jó az illatod. Mint valami egzotikus gyümölcs... és lonc. - Gránátalma. És lonc. - A nő megszimatolta a saját karját. - Ezt meg hogy csinálta? Hogy tudja megváltoztatni az illatomat? Mielőtt idejöttem, átszaladtam Hope-hoz, és Elizabeth a földszinten volt, hogy köszönjön nekem. Vagy talán boldog új évet akart kívánni. - Láttad? - szegezte neki Owen a kérdést. - Nem. És nem tudom, hogy bosszankodjak, vagy örüljek neki. - A nő elővett egy fakanalat, felemelte a tál fedelét, és óvatosan megkavarta a húsgolyókat. - Megéreztem az illatát, aztán arról beszéltünk, hogy Hope-pal utána kéne néznetek, ki az a Billy, akire vár. Erre Elizabeth néhányszor felkapcsolta a lámpát, majd valahogy felerősítette a fényüket Szerintünk ez azt jelenti, hogy szeretné, ha megtalálnánk Billy-t. - Semmi gond. csak beírom a Google-ba, hogy "Billy, halott Elizabeth barátja", és máris megvan. - Hope-pal hamar megoldjátok a rejtélyt. Mi van? - vonta fel a szemöldökét Avery, amikor észrevette Ryder pillantását. - A fogadós hogyan kezeli a helyzetet? - Hope-ot nem könnyű felidegesíteni. Talán nem is lehet. Most nem bánnám, ha megkapnám azt a pohár bort - nézett a nő Owenre. - Én már láttam öt idegesnek - morogta Ryder. - Aznap, amikor Owen meglátta Elizabeth-t a tükörben? Szerintem Hope egyszerűen ledermedt egy pillanatra. Igen, ledermedt - mondta még egyszer, mert tetszett neki a kifejezés. Rydernek eszébe jutott az első alkalom, amikor meglátta Hope Beaumontt. Az anyja felkísérte hozzá a leendő fogadóst az emeletre, a nő pedig fehér lett, mint a fal, és üveges szemmel meredt rá, mintha kísértetet látna. De aztán megvonta a vállát. - Rendben, elhiszem.
- Az E & D-ben töltötte az éjszakát, volt egy rövid találkozása Elizabethszel, de mivel gyakorlatias ember, lefeküdt aludni. Hope ilyen. Nos, nézzük. Megvan a spenótos meg az articsókás mártogatós, a töltött gomba, a... tésztában sült virsli? Tényleg? Owen szégyenkezve lehajtotta a fejét. - Az emberek szeretik. - Ez igaz. Owen, állítsd fel a bárt, Ry, te pedig szeleteld fel azt a sonkát. A sonka szó hallattán Dinka csóválni kezdte a farkát. - Miért nem csinálta ezt, amikor a spenótot vagy a gombát említettem? kérdezte Avery. - A zöldségek közül csak a hasábburgonyát eszi meg magyarázta Ryder. Nagyon válogatós. Avery elhúzta a száját, és nekilátott a munkának. Talán jobb is, ismételte meg magában Owen Avery szavait, miközben felsorakoztatta a poharakat meg az üvegeket, és jeget töltött a vödrökbe. Semmivel sem végzett volna, ha... Ha most nyitnak új lapot. Jobb, ha ragaszkodnak az eredeti tervhez. Különben sincs más választásuk, amikor Ryder a sonkát szeleteli a konyhában, Dinka pedig imádó és reménykedő pillantással ül a lábánál. Mire végzett az italokkal meg a jeges vödrökkel, Avery elé tolt egy vágódeszkát, egy edényt, tele megtisztított zöldségekkel, aztán a kezébe nyomott egy hámozót meg egy kést. - Hámozz, szeletelj és vagdoss - parancsolt rá. - Minden kész van, úgyhogy még egy tésztasalátával is kiegészítem az étlapot. Kell a szénhidrát, mert az emberek inni fognak. Engem is beleértve. Fel is emelte a poharát, hogy bebizonyítsa, nem tréfál. A sütőből áradó hőség rózsaszínre festette az arcát, és kék szeme vidáman csillogott. Owennek eszébe jutott, hogy máskor is látta már így a konyhájában, amikor egy partiján segédkezett, és a testvéreivel nevetgélt. De mégsem pontosan így látta. Nem egy olyan nőnek, akire vágyakozva néz, és aki szintén vágyik rá. Az a váratlan csók tényleg megváltoztatta a kapcsolatukat, és attól kezdve másképpen néznek egymásra? Vagy mindig volt valami kettejük között, és csak az alkalomra várt? Látta, hogy a nő szeme megváltozik. Avery komoly arccal nézte Owent, aki odalépett hozzá. ~ elmosolyodott, és átadta magát a csóknak. Egy lassú, lágy és édes csóknak. - Nem kell itt nyalakodnotok - szólalt meg Ryder, és leöblítette a kezét a mosogatónál. - Van hálószoba az emeleten. - Ismerem a házam helyiségeit. Nem kéne már a barátnődért menned? - Facér vagyok. Mondtam, hogy nem bírom elviselni a vihogását. - Lemondtál egy szilveszteri randevút? – szörnyülködött Avery. - Csak megóvtam a nő életét. Ha én nem fojtanám meg az éjjel, akkor valaki más nyírná ki. Ha egy másik nőt hívnék el, akkor túl komolyan venné ezt az egész szilveszteri randevú dolgot. De nekem most nincs kedvem a komoly dolgokhoz, ezért inkább facér maradok. Avery elővett még egy kést.
- Akkor vágj és szeletelj - parancsolt Ryderre. - És ne játszd meg, hogy nem tudod, hogyan kell. Visszament a tűzhelyhez, de a válla fölött megint vidáman Owenre villantotta a szemét. A buli még el sem kezdődött, de a férfi már alig várta, hogy vége legyen. Pedig jó buli volt. Sok ember, rengeteg jó étel, és mindenki remekül érezte magát, miközben a házban meg a belső udvaron beszélgettek kisebbnagyobb csoportokban. Egy idő után valaki felhangosította a zenét a tánchoz. Owen a vendégek között járkált, ellenőrizte a jeget, a tálcákat, a tányérokat. Ügyelt az utánpótlásra, és időnként betért a játékszobába, hogy a barátaival időzzön, és próbára tegye a szerencséjét meg az ügyességét. A konyhába érve megcsókolta az anyját, amikor rajtakapta, hogy elöblít egy üres tálcát. - Nem kell ezt csinálnod. - Ha én nem teszem meg, akkor te fogod, márpedig ez a te bulid. Ami ráadásul nagyon jóra sikerült. A férfi elvette a tálcát az anyjától, és letette a pultra. - Ha olyan jó a parti, akkor miért nem táncolsz velem? - Nos... - Az asszony megrebegtette a szempilláját, és megigazította a haját - Arra vártam, hogy felkérjél. A férfi kivezette az anyját a konyhából. Avery elmosolyodott, amikor meglátta őket. Tetszett neki a látvány, ahogy együtt vannak és táncolnak. Anya és fia. A tánc közepén Ryder közéjük állt, és lekérte Justine-t. - Ellopta a barátnődet - mondta Avery Owennek, amikor a férfi odajött hozzá. - Nem baj, van másik. Kivette a poharat Avery kezéből, és az asztalra tette, majd bevezette a táncolók közé. - Jól mozogsz. - Táncoltunk már máskor is - emlékeztette a férfi. - Mindig jól mozogtál a táncparketten. - Van néhány mozdulat, amit még nem próbáltam ki veled. - Tényleg? A férfi magához vonta a nőt. - Később... Ez az egyetlen szó hihetetlen izgalmat váltott ki Averyből. - Később. Már majdnem éjfél van. - Hála az égnek. Avery felnevetett, és hátradobta a haját. - Kinyitsz még néhány üveg pezsgőt? - Igen, nemsokára. Meg akarlak csókolni éjfélkor, úgyhogy maradj a közelemben. A nő megtöltötte a tálakat meg az edényeket, míg a férfi kinyitotta az üvegeket Az óévből már csak percek maradtak. Az emberek a játékszobából meg az udvarról a nappaliba özönlöttek, úgyhogy egyre nagyobb lett a zaj.
A visszaszámlálásnál Owen megfogta Avery kezét - tíz, kilenc, nyolc. A nő hozzáfordult, és lábujjhegyre emelkedett - hét, hat, öt. A férfi átölelte Avery derekát - négy, három, kettő. - Boldog új évet, Avery. Az ajkuk összeforrt, míg körülöttük felhangzott az ujjongás és az éljenzés. Amikor Avery a csókra készült, Hope kimenekült a konyhába. Inkább kinyit még néhány üveg italt, és elkerüli a nagy éjféli csókolózás látványát A visszaszámlálásnál lecsavart egy kupakot és ekkor Ryder lépett be a helyiségbe. A nő felnézett. A férfi megállt. - Csak kinyitok még egy üveget - közölte Hope. - Látom. A nappaliból vidám újévi kiáltások hangzottak fel. - Nos - mondta a nő. - Boldog újévet. - Igen. Boldog újévet. - A férfi felvonta a szemöldökét, amikor a nő a kezét nyújtotta. - Ez komoly? Már megint egy baráti kézfogás? - A férfi megcsóválta a fejét, és közelebb lépett a nőhöz. - Csináljuk úgy, ahogy kell. Ryder megfogta a nő csípőjét, megint felvonta a szemöldökét, és várt. - Rendben. - Hope megadta magát, és Ryder vállára tette a kezét. Jobbról-balról könnyedén megpuszilták egymást. Hope belemarkolt a férfi vállába, a férfi pedig szorosan átölelte a nő derekát. Az egyszerű érintéstől valami megtört közöttük, mint a fény, és Hopenak elállt a lélegzete. A férfi hátrahőkölt, és ellépett tőle. Ezt tette Hope is. Egy hosszú pillanatig némán bámultak egymásra. - Oké - mondta a férfi. - Igen. Oké. A férfi bólintott, és kisietett a helyiségből. Hope kiengedte a lélegzetét, amit addig visszatartott. Felvette a kinyitott üveget, és bosszúsan látta, hogy remeg a keze. Ennél ostobábban nem is lehetne elkezdeni egy újévet! 11. Az éjfél meghozta az új évet, de hajnali három óra lett, mire Owen kikísérte az utolsó vendégeket is. Miután becsukta mögöttük az ajtót, megfordult, és Averyre nézett. - Biztos, hogy nem szundikál még valaki a ház egyik rejtett zugában? Tényleg nincsenek többen? A nő intett neki, hogy várjon, és kikukucskált az ablakon. A távozó kocsi fényei eltűntek a kanyarban. - Most már az utolsó vendégeinket is útjukra bocsátottuk. Szerintem tiszta a levegő. - Avery felsóhajtott, és ellépett az ablaktól. - Egy jó buli legbiztosabb jele, ha az emberek nem akarnak hazamenni. Ugyanakkor ez a legnagyobb hibája is. - Akkor bizton állíthatjuk, hogy jó buli volt. Pedig alig egy hét alatt szerveztem meg.
- Ne hidd, hogy ettől az egy alkalomtól te leszel a spontaneitás nagymestere. De elismerem, hogy ügyes munka volt. - Te csináltad a kaja nagy részét. - Igaz. - A nő megveregette a saját vállát. – Tehát. A konyhában van frissen főzött kávé. Akarsz inni egy bögrével, és közben kielemezni a parti eseményeit? - Igen. Majd reggeli közben. A nő elvigyorodott. - Én is pont így gondoltam. A férfi megfogta Avery kezét, és együtt mentek végig a házon, hogy mindenütt leoltsák a villanyt. - Ez még nem tűnik furcsának - állapította meg Owen. - Még nem. Kéz a kézben mentek fel a lépcsőn. - Egyébként már láttalak meztelenül. - Egy csupasz ötéves kislány nem számít meztelenségnek. - Ami azt illeti, inkább tizenhárom éves voltál. Igen, körülbelül tizenhárom lehettél. A nő megtorpant a hálószoba ajtajában. - Mégis, hogy láthattál engem meztelenül tizenhárom éves koromban? - Emlékszel arra a nyárra, amikor néhány hétre kibéreltünk egy házat fent Pennsylvaniában? A LaureI-fennsíkon, a tónál. - Igen. - A nyár végén az anyja elhagyta őket. Soha nem felejti el. - Néhányszor kiszöktél a házból, hogy meztelenül fürödj a tóban. - Ez igaz. Kémkedtél utánam? - Nem az én hibám, hogy éppen az ablaknál ültem, és a nemrég kapott teleszkópommal bámultam az eget, amikor eljátszottad a tótündér szerepét. - Teleszkóppal? - Igen. Ry-nak és Becknek percenként egy dollárért megengedtem, hogy ők is használják. - Ez kedves emlék volt. - Azt hiszem, összesen huszonnyolc dollárt kerestem. - Percenként fizettek érte, hogy meglessenek? - A leskelődés túl erős kifejezés, nevezzük inkább megfigyelésnek. - Én inkább üzletnek hívnám. - Mindig jó volt az üzleti érzékem. Ráadásul élveztem a látványt, a holdfényt, a vizet. Akkoriban hosszú volt a hajad. A férfi megsimogatta a nő haját. - Ez milyen szín? - Vörös riasztásnak hívják. És ne próbáld meg elterelni a szót. - Romantikus volt, bár akkor ezt még nem tudtam. Csak örültem, hogy láthatok egy meztelen nőt. Ilyenek a kamasz fiúk. Avery is emlékezett arra a forró éjszakára a tónál. - Azon a héten kétszer is hoztál nekem fagyit. - Talán egy kis bűntudatom volt, és úgy éreztem, hogy neked is jár valami a haszonból. - Én meg azt hittem, hogy valami van... - Persze, hogy volt, hiszen láttalak meztelenül. Még moziba is el akartalak hívni.
- Tényleg? Aztán mégsem hívtál el. - Mert elkezdtél beszélni Jason Wexelről, nem emlékszel? Megemlítetted, hogy ha visszamegyünk, pizzázni fogtok együtt. Úgyhogy nem mertem lépni. Averynek most eszébe jutott, hogy egy időben tetszett neki Jason Wexel, de már nem tudta felidézni az arcát. - Tényleg pizzáztam Jasonnel, meg körülbelül tizenöt másik gyerekkel. Valakinek a születésnapja volt, de már nem emlékszem, ki volt az. Úgy mondtam el neked, mintha randevú lenne, mert a kamasz nők már csak ilyenek. - Elszalasztott lehetőség. - Egészen mostanáig. - Egészen mostanáig. - Owen két kézzel megfogta Avery arcát, és megcsókolta a száját. Lassan és könnyedén, nem sietve, nem mohón, mintha rengeteg idejük lenne. Avery kényelmesen elmerült a csókban, minden idegesség és kétely nélkül. Aztán a férfi keze lejjebb siklott a vállára, majd a mellére, és egyre fokozódó vágyat gerjesztett a testében. Avery szívverése felgyorsult. Körben lépegetve elindultak az ágy felé, mintha táncolnának. - Nagyon szeretnélek megint meztelenül látni téged. A nő szája mosolyra húzódott. - Huszonnyolc dollárodba fog kerülni. Avery érezte, hogy a férfi teste megrázkódik a nevetéstől, miközben lehúzza a cipzárt a ruha hátán. - Megéri. - Azért jobb, ha előbb meggyőződsz róla - mondta a nő, és kibújt a ruhából. Ki is lépett belőle, aztán felkapta, és az egyik fotel felé hajította. A férfi észre sem vette, hogy a ruha lecsúszik a fotel kar fájáról, és a padlóra esik. Megcsókolta a nyakát, kikapcsolta a melltartót, aztán megint megfogta a nő kezét, és a mellére hajtotta a fejét. - Mindjárt eláll a szívverésem, olyan gyönyörű vagy. Egy pillanatig úgy bámult Averyre, mintha még sosem látta. Ám amikor a szemébe nézett, megvillant benne a felismerés, a régi barátság, a régi kapcsolat melegsége, mielőtt megint magához vonta. A keze forró volt, az érintése perzselte a bőrét. Avery kigombolta Owen ingét, de közben nem hagyta abba a csókot. Itt van Owen, a magas, jóképű Owen, akinek most a tenyere alatt érzi a szapora szívverését. Az ő Owenje... Mert Owen tulajdonképpen mindig az ő Owenje volt. De most minden új és más. A férfi lassan az ágyra fektette Averyt. A törékeny, formás Avery... Megcsodálta a fényes haját, csillogó szemét, hófehér, sima bőrét. Minden érzékét betöltötte és elárasztotta. Az illata, az íze, a lepedő halk suhogása, amikor lassan mozogni kezdett alatta. Olyan ismerős, mégis minden érintése váratlan és meglepő. Owen összekulcsolta az ujjaikat, és arcát a melléhez szorította. Istenem, milyen lágy, illatos és sima. Avery halkan felnyögött, megfeszítette testét, csípőjét megadóan, hívogatóan felemelte. A férfi ajkával megcirógatta, a melltartó csipkés szegélyét, aztán
a nyelve mélyebbre hatolt, mire a nő ujjai szorosabban kulcsolódtak a kezére. A férfi ránehezedett. Élvezte, hogy minden porcikájuk összeér és elmerült a nő illatában. Elengedte Avery kezét, hogy megérinthesse a testét. A selymes bőre, a finom csipke, a lágy idomok... Elámította és meglepte minden új felfedezés. Alapos, gondolta Avery. Sejthette volna, hogy alapos lesz. A testét feltüzelte ez az odaadó, figyelmes gondoskodás, ahogy volna. az ajka és a keze végigsimított a bőrén. Annyira jellemző rá ez a végtelen türelem. Avery vére felforrt, és a szíve egyre hevesebben vert, mert a férfi simogatása édes, túláradó gyönyörbe ringatta. Ziháló lélegzettel felemelte a csípőjét, és megnyitotta magát. Már nincsenek korlátok, nincsenek akadályok, gondolta kábán. Csak Owen. Owen önfeledten élvezte a megadást és a nő testében lüktető szenvedélyt. Milyen határtalan energia árad benne, milyen hevesen és tüzesen reagál az érintésére! Minden érzés új és friss vele, mégis csodálatosan ismerős. A nő lélegzete elakadt, aztán halkan felnyögött, amikor a férfi az ölébe hatolt. Szaggatott sóhajtással engedte ki a levegőt, és forrón körülvette a férfit. Owen egy pillanatig úgy érezte, hogy megáll a szíve, és csodálkozva meredt le a nőre. Avery átkarolta a férfi nyakát, a lábával átkulcsolta a derekát, és lustán hátrahajtotta a fejét. Ám ezzel vége is lett a lassú, könnyed bevezetésnek. Avery mozogni kezdett, mohón és hevesen, magával ragadva Owent a gyönyörbe, a vágyba és a szenvedélybe. Avery felszabadultan, önfeledten adott, vadul és féktelenül követelt, miközben a testük egymásnak feszült. A csúcsra érve felnyögött, hosszan felkiáltott, és a következő másodpercben Owen is utána zuhant. Zihálva hanyatlottak az ágyra, egymásba kapaszkodva próbáltak levegőhöz jutni. - Miért.. - nyögte a férfi, de nem tudta folytatni, mert még mindig nem kapott levegőt. - Mit miért? Owen lehunyt szemmel feltartotta az ujját, így jelezve Averynek, hogy várjon egy kicsit. - Miért nem csináltuk ezt eddig? - bökte ki végül nagy nehezen. - A kérdés jogos. Mert most már tudjuk, hogy mindketten nagyon jók vagyunk. - Hála az égnek. A nő nevetve megveregette a férfi fenekét. - Azt tudtam, hogy te jó leszel, mert a részletek embere vagy. Köszönöm, hogy nem hagytál ki egyet sem. - Nagyon szívesen, és én is köszönöm a lehetőséget. Egyébként egy virág van a fenekedre tetoválva. - Az nem egy egyszerű virág, hanem egy bogáncs, egy ősi skót jelkép. Az örökségem iránti büszkeségből csináltattam - magyarázta a nő. - És azért a fenekemre, mert tudtam, hogy az az egyetlen hely, ahol az apám nem veszi észre. El akartam kerülni az összetűzéseket.
- Okos gondolat Tetszik. A nő elégedett sóhajtással lehunyta a szemét. - Most kimerültnek kéne lennem. - És nem? Akkor valamit rosszul csináltam. - Ó, dehogynem, nagyon jó munkát végeztél. Csak úgy értettem, hogy már hajnali négy óra lehet, és egy hosszú nap áll mögöttem. Halálosan fáradtnak kéne lennem, mégis csak kellemesen álmos és ellazult vagyok. A férfi gyengéden magához vonta Averyt, és magukra húzta a paplant. - Holnap nincs munka. - Nincs bizony. - Avery egészen közelről Owen arcába mosolygott. - Hála az égnek. - Mi lenne, ha szundítanánk egyet, aztán kiderítenénk, hogy mit hagytunk ki az első alkalommal? - Okos gondolat - Avery közelebb bújt Owenhez, egy pillanatra kinyitotta a szemét, és felnézett rá. - Boldog új évet. - Boldog új évet. Avery megint lehunyta a szemét, és hagyta, hogy elnyomja az álom. Utolsó gondolata az volt, hogy a legjobb barátja mostantól a szeretője, és ettől boldognak érezte magát. A férfi azonnal felismerte a puha, vattába csomagolt csendet, ami csak egyet jelenthet. Kinyitotta a szemét, pislogott néhányat, hogy jobban lásson, és álmosan nézte, ahogy odakint nagy pelyhekben hull a hó. Elő kell venni a hóekét, gondolta. De majd később. Megfordult, hogy felkeltse Averyt, méghozzá a lehető legkellemesebb módon, de üresen találta az ágyat. Hol az ördögben van? Feltápászkodott, bekukucskált a nyitott fürdőszobaajtón, és észrevette a fogkeféjét a mosdókagyló szélén. Elgondolkodva odalépett a szekrényhez, hogy elővegyen egy flanel nadrágot. Amikor lement a lépcsőn, az orrát megcsapta a kávé és a sült szalonna illata. A nappaliban szólt a tévé, és az ablakokon át látni lehetett a behavazott belső udvart. Avery a konyhapultnál állt, és paprikát szeletelt. Kockás köntöst meg egy fehér kötényt viselt, a haját hátrakötötte, és nem volt rajta zokni. A férfinak eszébe jutott, milyen volt előző este a szexi ruhában, majd később a még szexibb fehérneműben. De most rájött, hogy addig többnyire így képzelte maga elé - egy kötényben, a konyhában. - Mi lesz a reggeli? A nő megfordult és elmosolyodott. - Máris fent vagy? - Félig-meddig. Te miért keltél fel? - Mert majdnem tizenegy óra van, esik a hó, és éhes vagyok. - Tizenegy? - Owen a homlokát ráncolva nézett az órára a kandalló fölött. Nem is emlékszem, mikor aludtam ilyen sokáig. De gondolom, nem baj. - A férfi a havas kertre mutatott. - Ma nincs iskola. - Hurrá! Owen odalépett hozzá, és magához vonta egy csókra. - Jó reggelt.
- Jó reggelt - A nő egy pillanatra hozzásimult. - Minden olyan végtelenül nyugodt és néma. A városban még akkor is vannak hangok, amikor csend van. De itt a hó miatt úgy érzem, mintha a világ ki lenne zárva. Mindketten a teraszajtó felé fordultak. - Nézd! A hó függönyön át látták, hogy a hótól roskadozó, erdőszéli fák előtt három szarvas vonul el, mint három néma kísértet. - Istenem, de gyönyörűek! Te biztosan mindig látsz itt szarvasokat. - Elég gyakran. - A fiúk imádni fogják, ha ideköltöznek. Ti is imádtátok. Emlékszem, hogy gyerekkorunkban mindig az erdőben rohangáltatok a fivéreiddel. - Jó indok. - A férfi lehajolt, és megcsókolta a nő feje búbját. - Akárcsak most. Mit készítesz? - Maradt egy kis étel tegnapról. Majd maradék omlettnek hívjuk. - Jól hangzik. De nem kellett volna bajlódnod. - Itt az étel, itt a konyha... - A nő széttárta a karját - Nem tudom megállni, hogy ne főzzek. Nagyszerű gépeid vannak, és szinte alig használod őket. - De jó érzés, hogy bármikor főzőcskézhetek, ha kedvem szottyan. - Igaz. Ezeket beteszem egy fazékba, és csinálok egy jó kis zöldséglevest. Mindig túl sok mártogatni való zöldséget készítek, de kár lenne kidobni őket. - Hóesés és frissen főzött leves? - Ez azt jelenti, hogy Avery maradni akar egy darabig. - Nem tiltakozom. - A férfi a pulthoz lépett, és töltött magának egy bögre kávét. - Nemsokára ki kell mennem havat takarítani. - Igen, persze. Mégis sajnálom a havat, mert olyan szép ez az érintetlen fehérség. Nos, egy hóekéző férfinak igazi férfias reggelire van szüksége. Míg a nő főzött, a férfi elrakta az edényeket, és élvezte, hogy együtt tevékenykednek a konyhában. - Most megbeszélhetjük a buli eseményeit, amit tegnap elhalasztottunk szólalt meg a nő egy idő után. - Hallottad a hírt Jimről és Karynról? - Én úgy tudom, hogy Jim Pittsburghben van, és Karyn nem akar nélküle jönni. - Mert nem a megfelelő emberekkel beszéltél. - Avery óvatosan megfordította az omlettet a serpenyőben. - Jim azért van az anyjánál Pittsburghben, mert Karyn kirúgta. - Micsoda? Miért? - Mert rájött, hogy viszonya van a fia barátjának az anyjával. - Jimnek? Ez nem lehet igaz. - Pedig az. Ráadásul az informátorom szerint már két éve tart a titkos kapcsolat. - Avery egy tányérra csúsztatta az omlettet, hozzátett néhány szelet angolszalonnát, és a tányért Owen elé tolta. - De... Nekem úgy tűnt, hogy olyan jól megvannak. - Hát.. - Avery magának is készített egy tányért, és leült a férfi mellé a reggeliző asztalhoz. - Be szokott jönni a pizzázóba a gyerekekkel, többnyire Jim nélkül, és karácsony előtt láttam őt Sam klubjában, amikor vásároltam. Idegesnek tűnt, és nem szívesen beszélgetett velem. Akkor azt hittem, hogy ő is csak a háromgyerekes anyák karácsonyelőtti hajrája miatt van kimerülve, de most már tudom, hogy... Megtalálta az ágyában a másik nő bugyiját! - Jézusom. Ez nemcsak helytelen és kegyetlen dolog, hanem ostoba is.
- Lehet, hogy a szerető, aki egyébként már egy ideje a férjétől külön él, szándékosan hagyta ott. Mindenesetre ez volt a szakítás oka. A nő kitette Jimet a lakásból, és már szerzett is magának egy ügyvédet. - Azt mondanám, hogy jól tette, de ebben az esetben talán nem ez a helyes kifejezés. Nehéz ezt elhinni Jimről, hiszen már vagy tíz éve házasok. - Igen, de az utolsó két évben megcsalta Karynt, és erre nincs mentség. Ha az ember nem boldog, akkor hozza helyre a házasságát, vagy vessen véget neki. Ráadásul szerintem a szeretőjét sem vette komolyan. Ezt bizonyítja, hogy most Pittsburghben van az anyjánál. A férfit lenyűgözte a nő logikája. - Miért mondod ezt? - kérdezte, miközben elvett egy megvajazott pirítóst Mert ha komoly lenne a dolog, akkor a szeretőjéhez költözött volna. Most tönkretette a családját, a házasságát, a jó hírét, és még nem is beszéltem a gyerekeiről. Mindezt egy idegenért. Remélem, Karyn jól megkopasztja. - Nincs hozzáfűznivalód? - kérdezte Avery egy kis csend után. . - Arra gondolok, hogy az ember sosem tudhatja, mi zajlik le két ember között vagy egy családban... De az elmondottak alapján jogosnak tűnik a megkopasztás. Pedig kedvelem Jimet. Néhány hete felhívott a fürdőszobájuk felújítása ügyében, és úgy volt, hogy az ünnepek után megnézem. Avery megcsóválta a fejét, és megvetően legyintett - Új fürdőszobát tervez, és közben egy másik nővel hentereg a felesége ágyában. Nem veszi komolyan a lotyó szeretőjét, ugyanakkor nem tiszteli a feleségét és a családját sem. - Ebben egyetértek. De nem biztos, hogy a nő lotyó. - Ugyan már. - Avery nekilátott az omlettnek. - Még férjnél volt, amikor először lefeküdt Jimmel, és értesüléseim szerint nem Jim volt az első szeretője. - Honnan tudnak az emberek ilyesmit? És egyáltalán, ki ez a nő? - Nem ismerem. Azt hiszem, Sharpsburgban lakik, és valami biztosítási cégnél dolgozik. Furcsa neve van, és most nem akarok egy epés megjegyzést hallani az Averyről- emelte fel az ujját a nő. - Harmonynak hívják, ami ebben az esetben nem tűnik túl találónak. - Aha... - Aha? - Ismerek egy Harmonyt, aki a biztosítási ügynökségünknél dolgozik. Ez az omlett nagyszerű. - Aha! - Aha? - Hirtelen témaváltás, kínos fészkelődés. - Avery Owenre szegezte a mutatóujját - A bűntudat és/vagy a hárítás biztos jelei. Jártál vele? - Nem! Hiszen férjnél van, illetve férjnél volt Egyébként nem is az esetem. Fogalmazzunk úgy, hogy beszélgettem vele a biztosításunkkal kapcsolatban, és ő... elejtett néhány kétértelmű megjegyzést, ami... - Lotyó. - Avery diadalittas arccal csettintett az ujjával. Mindig kiszúrom őket. - Ráadásul az első kétértelmű viselkedése idején még jegygyűrű volt rajta. - Lotyó! Hogy néz ki? Mondj el róla mindent. - Nem tudom pontosan. Szőke. - Szőkített.
A férfi a nő zilált, hátratűzött hajára nézett. - Hadd, jegyezzem meg, hogy nem ítélhetsz el valakit csak azért, mert megváltoztatja a haja színét. - Ebben igazad van, de akkor is. Csinos? - Azt hiszem. Nem az esetem - ismételte meg a férfi. - Mert olyan... Egyértelmű... Igen, ez a legjobb kifejezés rá. De az a lényeg, hogy jól végzi a munkáját. Engem csak ez érdekel... illetve érdekelt. Mikor történt a botrány? - A karácsony utáni napon. Karyn már előző héten tudomást szerzett a férje viszonyáról, de hagyta, hogy otthon maradjon. Azt akarta, hogy a gyerekeknek legyen még egy utolsó, közös családi karácsonyuk. Miért kérdezed? - Néhány napja be kellett ugranom az ügynökséghez, hogy aláírjak valami papírt. Nem tűnt idegesnek. És megint elég... Egyértelmű volt. A nő kék szeme sötét lett, mint egy hegyi tó. - Lotyó. Méghozzá a legrosszabb fajta, akinek nincs lelkiismerete. Segít tönkretenni egy házasságot, aztán máris továbblép, és keresi a következő áldozatát. Az anyám is ezt tette. A férfi nem szólt semmit, csak megfogta a nő kezét. - Talán ezért nem tudom elviselni a lotyókat meg a házasságtörőket. Avery vállat vonva felállt, és a két bögrét visszavitte a kávéfőzőhöz. - A KarynJim-féle összeomláson kívül vannak más hírek is. Tudtad, hogy Beth és Garrett összeházasodnak? - Igen. Beth tegnap este mindenkinek a gyűrűjét mutogatta. Mindketten boldognak tűnnek. - Tényleg azok. Ráadásul Beth szinte ragyog, ami nem csoda, mert nyolchetes terhes. - Micsoda? Erről meg hogy maradtam le? - Túl sok időt töltöttél a férfiakkal, akik nem tudnak semmiről. Egyébként Garrették nagyon örülnek a babának. Már majdnem két éve együtt vannak, és most a baba miatt hajlandóak hivatalossá tenni a kapcsolatukat. Arról beszéltem Beth-szel, hogy a fogadóban tarthatnák az esküvőjüket. - A fogadóban? - Tavasszal Clare és Beckett ott fogja kimondani a boldogító igent. Ez az esküvő lehetne a helyszín próbája. Egyszerű szertartást akarnak, és minél előbb. Az is felmerült bennük, hogy csak az anyakönyvi hivatalban házasodnak össze, de ettől mindkét örömanya elsírta magát - tette hozzá Avery, miközben friss kávét hozott mindkettejüknek. - Beth nagyon izgatott lett, amikor a fogadót javasoltam nekik. Nem tudta, hogy ez is egy lehetséges helyszín. - Én sem. - Persze tiétek a döntés, de Hope-nak tetszik az ötlet. Én hoznám az ételt, nem jelentene problémát. A Mountainside szállítaná a virágokat csak a közeli barátokat és a szűk családi kört hívnák meg. Talán húsz vagy harminc emberről lenne szó. Valentin-napra már vannak foglalásaitok, de a következő hétvége szabad. . - Jövő hónapban? - A férfi úgy érezte, hogy gyorsan innia kell néhány korty kávét. - Az nagyon közel van. - Ahogy tegnap este is mondtam, egy hirtelen ötletből szervezett parti még nem tesz a spontaneitás bajnokává. De nyugodj meg, neked nem lenne vele semmi dolgod. Beth szép menyasszonyi ruhát akar felvenni, mielőtt még lát-
szik a terhessége, ezért a nagy sietség. Úgyis azt tervezték, hogy a fogadóban töltik a nászéjszakát, és így legalább két legyet ütnek egy csapásra. - Mennyit kérjünk az esküvői helyszínért? A nő Owenre mosolygott. - Majd Hope-pal kiszámoljátok. Én valószínűleg adnék nekik egy kis engedményt, mivel ez az első ilyen esemény. Ha ügyesen kalkuláltok, az esküvői vendégek már a nagy nap előtt kiveszik az összes szobát, és sokan az esküvő után is ott maradnak. Jó ötlet, gondolta Owen. Averynek remek üzleti érzéke van. - Holnap beszélek Hope-pal. Vág az eszed, mint a borotva. - Tudom. Most például arra gondolok, hogy igyuk meg a kávénkat. Te kimész, és letisztítod az utakat, én meg rendet rakok a buli után. Aztán azzal hálálhatod meg a szolgálataimat, hogy ágyba viszel. - Így mindenképpen jól járok. - Ugye milyen jól kitaláltam a borotvaéles eszemmel? Mindketten csak nyerhetünk. Owen szeretett hóekézni, de most azonnal Ryderhez ment, mihelyt végzett a saját bekötőútjával, ami ráadásul nem sikerült olyan tökéletesre, mint máskor. Észrevette, hogy Dinkának már le van tisztítva az ösvénye. Helyes. Leparkolta a dzsipet, fürgén leugrott róla, leverte a bakancsáról a havat, és belépett a házba. - Szia, Ry. - Itt vagyok lent - Tiszta hó vagyok, ember. Gyere fel. Dinka farkcsóválva felbaktatott a lépcsőn, és nyaldosni kezdte a havat Owen bakancsáról. Ryder néhány másodperc múlva követte. Egy kinyúlt melegít6nadrág meg egy átizzadt trikó volt rajta. - Mi a helyzet? Egy kicsit edzek, hogy bírjam az iramot délután. Szánkózás és hó csata anyánál- tette hozzá. - Mikor? - Nincs nálad a telefonod? Mi az? Itt a világvége? - Nálam van. - A férfi elővette a mobilját. - Nem kaptam új üzenetet. - Talán téged nem hívott meg. Anya engem jobban szeret. - Úgy tesz, mintha jobban szeretne, hogy ne nyafogj, mint egy kisbaba. Biztosan a vonalas telefonon hívott. Elmondom, mit csinálunk. Elviszem a teherautódat, te meg fejezd be a hókotrást. Csináld meg Beckét és anyáét is. Aztán ott majd visszacseréljük a járműveket. - Te vagy a nagy hóekéző. - Nálad is van egy nő? Ryder nagyot sóhajtva zsebre vágta a kezét. - Sajnos nincs. - Nálam viszont igen. Úgyhogy elviszem a teherautódat. - Ennyire sietsz vissza, hogy hetyegj a vörös démonnal? Ezt tisztelettel és szeretettel mondtam. - Elviszem a teherautódat, és szexelni fogok. Most te vagy a hókotró. - De ne macerálj, ha nem úgy csinálom, ahogy te szoktad. - Azért igyekezz. - Owen az ajtó melletti asztalról elvette Ryder kocsi kulcsát. - Hánykor kell anyánál lennünk? - Nem tudom. Mi nem vagyunk olyan precízek, mint te. Kettőkor vagy háromkor, ahogy jólesik.
- Akkor majd találkozunk. Owen kisietett, Ryder pedig lenézett a kutyájára. - Egyikünknek szereznie kell egy nőt. Utálok hóekézni. Owent a leves ínycsiklandó illata fogadta a házban, és miután a mosókonyhában levette a meleg ruháját, egy tiszta konyhába lépett. Tudta, hogy a hangos zene miatt Avery úgysem hallja, mégis a nevét kiáltotta, és a keresésére indult. A hálószobához érve a zuhanyozóból kiszűrődő, hamis énekszó vezette nyomra. Averynek nem mindig sikerült pontosan eltalálnia a dallamot, de hangerővel és lelkesedéssel pótolta a hiányzó tehetségét. Owen nem tudott ellenállni a kísértésnek. Igaz, hogy a zuhanyozóján nem függöny volt, hanem ajtó, de azt most nagy lendülettel felrántotta, és kezét a magasba tartva utánozta a híres Hitchcock-film fültépően magas hangjait. A nő akkorát sikoltott, hogy majdnem leestek a csempék a falról. Avery hófehér volt, kék szeme tágra nyílt, és zihálva vette a levegőt. - Mi az ördög ütött beléd? A férfi úgy kacagott, hogy majdnem megfulladt. - Azt hiszem, eltörött az egyik bordám a nevetéstől, de egyébként jól vagyok. - Jézusom, Owen. - Nem tehetek róla, nem tudtam kihagyni. - Igen? Én meg ezt nem tudom kihagyni! - Avery lekapta a kézi zuhanyt, és Owenre irányította a vízsugarat. - Most kvittek vagyunk. - A nő kaján mosollyal a helyére tette a zuhanyfejet. - Most már akár be is jöhetek, nem gondolod? - Hm - hangzott a válasz. - Egy forró zuhany, egy tüzes nő, és mindez egy fagyos munka után - vigyorgott Owen, miközben levette az ingét. - Azt hittem, még legalább egy óráig távol leszel. - Cseréltem Ry-jal, most Ő fog hóekézni. - Owen lerúgta a bakancsát. - Jó illata van a levesnek. - Miután odalent végeztem, úgy döntöttem, hogy kihasználom a zuhanyodat. Ez a helyiség felveszi a versenyt a fogadó fürdőszobáival, és mostanában el vagyok kényeztetve. Egyébként hívott az anyád. - Tudom. Szánkózás és hó csata délután. - Megígértem neki, hogy elviszem a levest. - A nő kérdő pillantást vetett a férfira. - Jó ötlet. - Clare-t megkérhetem, hogy álljon meg a lakásomnál, és hozza el a kesztyűmet meg valami meleg holmit. - Remek. - A férfi lehámozta magáról a csuromvizes nadrágját, és néhány törülközőt dobott a padlóra, hogy felitassa a kifolyt vizet. - Anyád nem tűnt meglepettnek, amikor én vettem fel a telefont. - Anya mindig tudja, amit tudnia kell. - Owen belépett a zuhanyozóba, és magukra csukta az ajtót. - Ha a tévét a digitális rádió csatornájára állítod, akkor itt is hallgathatod a rádiót. Owen a mennyezeten lévő hangszórókra mutatott. - Nahát...
- Csak mondtam, hogy tudd - mondta a férfi, majd hirtelen elmosolyodott. - Mi van? - Eszembe jutott, hogy amikor annak idején láttalak meztelenül fürdőzni, álmodni sem mertem volna erről. - A férfi végigsimította a nő testét. - Nedves és meleg vagy. - Te is nedves vagy. - Avery átkarolta a férfi nyakát - De hideg. - Hideg van odakint, ahol azt a férfias munkát végeztem. A nő nevetve hátrahajtotta a fejét. - Itt is férfinak való munka vár rád. - Akkor jobb, ha nekilátok. A férfi megcsókolta Averyt, miközben a forró víz végigfolyt a testükön. Milyen forró és síkos, gondolta Owen. A nő átkarolta a vállát, és felágaskodott. Nem, sohasem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos, ilyen izgalmas. Nem számított arra, hogy ilyen furcsa lesz felfedezni valakit, akit egész életében ismert. A bőre lágy és sima, a teste erős és energikus. Mohón fogadja az érintését, és készségesen viszonozza. Most az ő szappanja illatozik rajta, és ez is egy új és furcsa élmény volt. A nő beszappanozta a férfit, és élvezte az izmok táncát a tenyere alatt. Ritkán gondolt az erejére, mert mindig az esze, a kedvessége, az Owensége jutott először eszébe. De most érezte az erejét. Owen egy igazi férfi, aki nemcsak az eszével dolgozik, hanem a két kezével. És ezek a kezek most új vágyakat és érzéseket gerjesztettek benne, odaadóan és kitartóan becézték, míg az egész testét elárasztotta a szenvedély. Avery zihálni kezdett, az összes izma megfeszült. A víz hátrasimította a haját, az arca ragyogott, kék szeme homályos lett a gyönyörtől, amikor elérte a beteljesülést. - Én nem...így nem tudunk... - A nő küzdött, hogy visszanyerje az egyensúlyát, és megtámaszkodjon. - Túl magas vagy. - Te vagy túl alacsony - javította ki a férfi, aztán a csípőjénél fogva megragadta Averyt, és a levegőbe emelte. - Úgyhogy kapaszkodj. - Owen... A férfi háttal a nedves falnak támasztotta Averyt, és az ölébe döfte magát. - Istenem... - A nő a férfi szemébe nézett. Owen mozdulatai egyre hevesebbek lettek, és Avery kéjes kiáltásai tovább tüzelték a vágyát - Még ne... még... - zihálta rekedt hangon. A férfi felnyögött, és Avery ajkára tapasztotta a száját Mindketten kitartottak, és együtt érték el a beteljesülést. Később Avery meztelenül elnyúlt az ágyon, és a hasára fordult. - Mindjárt felkelek és felöltözöm. - Nem kell sietned - mondta a férfi, és a nő tetová1ását nézegette. - Tetszik a látvány. - Miért találják a pasik izgatónak a tetkós nőket? - Fogalmam sincs. - Szerintem ez a Xena-faktor miatt van. Tetszik nekik a női harcos mítosza. - Nincs egy kétrészes bőrszerkód, amiben harcolni szoktál? - A tisztítóban van.
- A nő a karjára hajtotta a fejét. - Lehet, hogy csináltatok még egy tetoválást. - Ne... - Aztán a férfi szemügyre vette a nő fenekét, és elgondolkodott. - Milyet? Hová? És miért? - Nem tudom, még gondolkodnom kell rajta. Az a gond, hogy szinte alig látom azt a testrészemet, pedig úgy lenne fair, hogy ha már elszenvedem a procedúrát, akkor gyönyörködhessek is a végeredményben. Ráadásul a fenekemet nem sokan látják, úgyhogy mi értelme? Már nem vagyok lázadó tinédzser, mint akkor. - Ez egy érett tetoválás lenne. - Lehet. - A nő felült az ágyon. - Nagyon tetszik a zuhanyozód. És szeretem, ha te is benne vagy. - Avery lustán felsóhajtott, és a kék kockás köntöse felé nyúlt - Meg kell néznem a levest. - Maradj itt éjszakára. Avery az egyik karjával már belebújt a köntösbe, és most csodálkozva fordult a férfi felé. - Ma éjjel? De holnap mindketten dolgozunk. - Mindenképpen dolgozunk holnap. Gyere ide vissza velem, miután kihógolyóztuk magunkat, megettük a levest, és jól kitárgyaltuk a focimeccset. Maradj itt ma éjjel. A nő belebújt a köntösbe, és megkötötte az övét. Megint felnézett. - Rendben. Megnézem a levest, mielőtt felöltözök. - Oké. Avery lement a lépcsőn, és közben elgondolkodott. Mi ez az ideges remegés a gyomrában? Aztán rájött, hogy egyszer már érezte ugyanezt. Ötéves korában. Még egyszer beleszeretni Owenbe? Ez most is ugyanolyan bolondság, mint annak idején. Sajnos jól tudta, hogy a MacTravish-féle megérzés sosem téved. Vajon a MacTravish szív is csalhatatlan? 12. Az év egyik első napján Avery egy vastag dossziéval a hóna alatt megint bejárta az épületet, amelyet lelki szemei előtt már a MacT éttermeknek látott. Most vele volt Clare és Hope is, hogy bölcs tanácsaikkal támogassák. - Ott lesz a bárpult sötét fából, hogy igazán impozáns legyen. Majd megpróbálom szép szóval, zsarolással vagy szexszel rávenni Owent, hogy csinálja meg nekem. - Na és hogy megy a dolognak ez a része? - érdeklődött Clare. - A szexre gondolok. - Nézz rám. - Avery az arcára mutatott. - Kielégültnek, nyugodtnak és boldognak tűnsz. És talán egy kicsit önelégültnek. Tehát a kérdésre megkaptuk a választ. - Egyelőre. Itt, itt és itt lámpák lesznek lágy fényekkel. oda pedig egy bórkanapét szeretnék, talán sötétbarnát, meg egy hosszú dohányzóasztalt. Magas asztalokat az utcai ablakokhoz, alacsony asztalokat ide meg oda. Ott lesz az átjáró az étterembe.
- Nagyszerű. De mielőtt a színekről és az asztalokról kezdünk el beszélgetni, szeretnék kérdezni valamit - vágott a szavába Hope. - Miért nem dicsekszel a szexről, és miért nem számolsz be a részletekről a szomorú barátnődnek, aki szex nélkül tengeti az életét? - Nem akarom elkiabálni. Egyébként pedig csak még szomorúbb lennél tőle. - Ugyan már, ez nem igaz - legyintett Hope. - Nemrég láttam Owent, és ő is ugyanilyen kielégült, nyugodt és boldog arccal járkál. Talán nem ennyire önelégült, bár az is lehet, hogy csak jól titkolja. Találkozol vele ma este? - Nem. Most is csak egy órám van, aztán vissza kell mennem az étterembe. Dolgozom. Ők pedig mind a hárman nagyon elfoglaltak. Néhány nap múlva lesz a megnyitó, arra készülnek. A másik épületen is dolgoznak, és ennek is készülnek a tervei. Újév óta szinte minden éjjel együtt vagyunk, és arra gondoltam... - Hogy szükséged van egy kis szünetre? - kérdezte Clare. - Igen. Úgy gondoltuk, illetve úgy gondoltam, hogy igen. Tudod, hogy milyen vagyok. Mindig úgy megyek bele az ilyesmibe, hogy remek lesz, jól érezzük magunkat, csak könnyedén. Szeretem a pasit, bízom benne, vonzódom hozzá, úgyhogy gyerünk. Aztán elkezdek agyalni, hogy ez most több? Többnek kéne lennie? Ez lenne a nagybetűs szerelem? - Szerelmes vagy Owenbe? - szegezte neki a kérdést Clare. - Érzek valamit.. Valami furcsa bizsergést. - A nő a szívére szorította a kezét. - A MacTavish-szív - bólintott Hope. - Amiben nem lehet megbízni. Mert most arról van szó, hogy Owent mindig is szerettem. Akárcsak az egész Montgomery családot. Talán csak ezt érzem, és nincs is több a szívemben. Lehet, hogy hamis a pozitív jelzés. Ugyanakkor félek, hogy ha ez az igazi, nagybetűs szerelem, akkor minden össze fog kuszálódni. - Miért feltételezed, hogy ő nem viszonozhatja az érzéseidet ugyanazzal a nagybetűs szerelemmel? - fakadt ki CIare. - Talán ettől is félek. - A nő szomorúan megvonta a vállát, aztán lehajtotta a fejét. - Azt hiszem, részben az anyám miatt aggódom, és ez olyan elkeserítő. - Te egyáltalán nem hasonlítasz az anyádra. - Nem is akarok - válaszolt Avery Clare-nek. - Ő megcsalta és kihasználta a férfiakat. Összevissza hazudozott nekik, a szex miatt sem aggodalmaskodott, mindent lazán és könnyedén csinált. Mivel semmiképpen sem akarok rá hasonlítani, ezért nem merek lazán és könnyedén szexelni, hanem minden áron valami többet akarok belemagyarázni. Ösztönösen. Vagy védekezésből. Aztán meg behúzom a kéziféket, mert tudom, hogy a nagybetűs szerelem szinte sohasem működik. Ostoba vagyok... - Nem vagy az - vigasztalta Hope. - Te ilyen vagy. - De most már nemcsak rólam van szó, hanem Owenről is. Valahányszor összejöttem egy férfival, mindig belemagyaráztam a bizsergést meg a többit. Aztán elmúlt az izgalom, és rájöttem, hogy nem ő az. Csak egy nagyon rendes ember, mert többnyire olyanok voltak, de nem a nagy Ő. Ha egyáltalán létezik a nagy Ő. - Létezik - jelentette ki Clare.
- Lehet. Most bizsergést érzek Owen iránt, és ha vége lesz... - Miért mondod ezt? - Clare megrázta a fejét. - Nem biztos, hogy vége lesz. - Az eddigi kapcsolataimat nézve ez várható. Nem szeretnék a kelleténél többet belemagyarázni, aztán rájönni, hogy mégsem az, aminek hittem. Owennel ezt nem tehetem meg. Mert ő fontosabb a szívtáji bizsergésemnél meg az anyám miatti aggodalmaskodásaimnál. - Szerintem alábecsülöd őt is, meg saját magadat is. - Clare az órájára pillantott. - Sajnos ebbe most nem mehetek bele részletesebben, mert haza kell mennem. De majd még beszélünk - tette hozzá, és Averyre szegezte a mutatóujját. - Állok elébe. - Avery Hope-ra nézett. - Azt hiszem, most át tudok menni veled a fogadóba, hogy megnézzem, milyen ételeket kell készítenem a megnyitóra. Aztán neki kell látnom a munkának. - Rendben. Kimentek az utcára, és ott elváltak egymástól. Clare átment a Main Street másik oldalára, Avery és Hope pedig befordult a St. Paul Streetre. - Clare szerelmes - állapította meg Avery. - A szerelem optimistává teszi, és azt szeretné, ha mindenki olyan derűlátó lenne, mint ő. - Te miért ne lehetnél optimista? - Azt hiszem, azért, mert én sokkal óvatosabb vagyok. - Én nem vagyok se szerelmes, se különösebben optimista, mégis azt mondom, hogy jó látni titeket együtt Owennel. Hope kinyitotta a recepcióhoz vezető ajtót. - Ugyanakkor nem hiszem, hogy tilos lenne egy kis gondolkodó szünetet tartani egy kapcsolatban. Lehet, hogy a szex könnyed és felhőtlen, de kicsit elhomályosítja az agyat. Úgy hogy kivehetsz néhány nap szabadságot, hogy felszálljon a köd, és tisztábban lásd a helyzetet. - Pontosan erről van szó! - Az ég áldja meg a gyakorlatias gondolkodású Hope-ot, gondolta Avery. - Egy kis agytisztító szünetre van szükségem. - Csinálok egy teát, míg átnézzük az étlapot. - Teát főzöl a fogadóban... - Avery a konyhaszigetnél álló egyik magas bárszékre telepedett. - És a megnyitó étlapjáról beszélgetünk. Egy éve hol voltunk ettől? Még nem is laktál a városban. - Egy éve még a Wickmam Hotelt és Jonathant tartottam a jövőmnek. - Bizsergett a szíved környéke? - Nem. - Hope bekapcsolta a vízforralót, és elgondolkodott. - De azt hittem, hogy szeretem. Bíztam benne, csodáltam, élveztem a társaságát. És ezért azt hittem, hogy szeretem. És ő tudta ezt. Tudta, hogy bízom benne, nagyra tartom, érzek valamit iránta, és közösen tervezem a jövőnket. - Miért ne tetted volna? - Igen, minden okom megvolt rá. - Hope bólintott, de már nem érzett olyan nagy keserűséget, mint korábban. - Hiszen majdnem együtt laktunk. Azt mondta, hogy szeret engem, és a közös jövőről beszélt. - Sajnálom, Hope. Még mindig fáj? - Nem... Talán egy kicsit - ismerte be Hope, és elővett két csészét. - De ma már inkább csak a büszkeségemet sérti, és nem a szívemet. Kihasznált... Most már csak haragot érzek.
Nem hiszem, hogy kezdettől fogva ez volt a szándéka, de az utolsó hónapokban hazudott nekem, és bolondot csinált belőlem. Nem kellemes, ha az ember ostobának érzi magát. - Pedig ő a bolond. Én nem akarok senkit sem így megsérteni. - Te nem tudnád megtenni, Avery. Nem vagy olyan. Avery remélte, hogy a barátnőjének igaza van. Mégis sokszor éberen feküdt az ágyban, mert a kétségei miatt nem jött álom a szemére. Az étterem még zárva volt, a konyhában csend és nyugalom honolt. Avery felvett egy kötényt, és nekilátott a nyitás előtti teendőknek. Bekapcsolta a sütőket, odatette a kávét, ellenőrizte a pénztárgépet, megnézte a jégkockakészítő vízszintjét. Ide-oda járkált a hátsó konyha meg a munkapult között, megtöltötte a feltétes tálcákat, feljegyezte, hogy rendelnie kell még papírdobozokat a házhoz szállításhoz, kinyitott egy új mozzarellát. A kelesztő-edényeket a pult alatti hűtőbe rakta, de úgy látta, hogy nem lesz elég a tészta. Délig még biztosan kell csinálnia egy újabb nagy adagot. A hatalmas szószos lábosokat a tűzhelyre tette, és kis lángra állította a főzőlapot. Nem volt elég marinara szósza, ezért összeszedte a hozzávalókat, hogy azt is megfőzze. Egyszer csak abbahagyta a munkát, és felnézett, mert kopogást hallott. Bosszankodva vette tudomásul, hogy a szíve nagyot dobban, amikor meglátja Owent. A férfi feltartotta a kezében lévő kulcsot. Avery bólintott, mire Owen kinyitotta az ajtót. - Látom, nagyon elfoglalt vagy. - Annyira azért nem. Kevés a marinara szósz. - Dolgozhatok itt egy darabig a pultnál? A munkaterületen túl nagy a lárma, a fogadót pedig megszállták a média emberei. - Persze. Kérsz kávét? - Mindjárt töltök magamnak. - A férfi a padlóra tette az aktatáskáját meg a magával hozott hosszú hengert. Levette a kabátját, a - sapkáját, és beletúrt a hajába. Aztán megkerülte a pultot, két kézzel megfogta a nő arcát, és megcsókolta a száját. - Szia. - Szia. - Milyen jó ez az illat. - A legjobb marinara szósz az egész megyében. - Én rólad beszéltem, de a szósz sem rossz. Te is kérsz kávét? - Most nem hagyhatom abba a keverést. Neked nem kéne ott lenned? - Időnként ott vagyok. - A férfi ellépett tőle, és vett magának egy bögrét, míg Avery konzervparadicsomot öntött a lábosba. - Szép hírverést csapnak nekünk. Hope-nak vannak kapcsolatai Washingtonban és Philadelphiában, úgyhogy nem csak a helyi médiában jelenünk meg. Ez jó reklám. - Bizony. - A munka nagy részét anya és Carolee intézi Hope-pal, mi pedig csak beugrunk, ha ráérünk. - Izgalmasnak hangzik. A férfi állt és nézte, ahogy a nő kevergeti a sz6szt, és hozzáadja a titkos fűszereit.
- Nem kell lemérned a mennyiséget? - Nem - válaszolta a nő könnyedén. - Átnéztem az étlapot, amit az új étteremnek állítottál össze. Honnan tudod, hogy kell azokat az ételeket csinálni? Avery olyan pillantást vetett Owenre, amit Clare biztosan önelégültnek nevezett volna. - Sok rejtett képességem van. - Szerintem ki kéne próbálnod az ételeket egy önként vállalkozón. A nő ránézett. - Tényleg vállalkozol rá? Önként? - Ez a legkevesebb. - Annyira jellemző rád ez a nagylelkűség. - De nem is rossz az ötlet, gondolta a nő. Ez is olyan, mint a megnyitó előtt kipróbálni minden szobát. Hétfő este szabad vagyok. - Nekem megfelel. - Akkor add le a rendelést. - Csinálj, amit akarsz. - Nem. Nézd meg még egyszer az étlapot, és rendelj, mint egy vendég. Salátát, előételt, főfogást, mindent. Ha majd beindul az igazi munka, lesz egy séfem, úgyhogy nem kell mindent nekem megfőzni, és alkalmazottak is dolgoznak majd a konyhában. De szeretnék egy főpróbát. Ki kell próbálnom az ételeket több emberen is, hogy ha valamit változtatni kell, akkor az derüljön ki minél előbb. - A változtatásokról jut eszembe. Itt hamarosan végzel. - Már kész vagyok. - Pedig most még megcsinálhatná a tésztát is, és azzal sok időt megspórolhatna. - Mutatni akarok neked valamit - Akkor siess - mondta a nő, és megtörölte a kezét. Szeretnék kicsit előre dolgozni, és odakészíteni még több pizza tésztát, amíg van rá időm. Neked nincs munkád? - kérdezte, miközben a hűtőhöz lépett. Úgy döntött, hogy most hidegen kívánja a koffeint, ezért kivett egy diétás kólát. - Ez is hozzá tartozik. A férfi kinyitotta a hengert, elővett belőle néhány tervrajzot, és kiterítette őket a pulton. - Ez a pékség épülete? Még nem volt alkalmam... - A nő elhallgatott, mert meglátta a nevet. MacT Restaurant és MacT Bar. - MacT... Az áll rajta, hogy MacT. - Ezt a nevet mondtad, nem? De bármikor megváltoztathatod. Még mindent módosíthatsz a terveken. Ez a te példányod. Beckett nem ér rá ma reggel, de majd ő is átnézi veled. A legtöbb kérdésedre én is tudok válaszolni, ha valamit nem értesz. És szívesen elmagyarázom, mi van a terveken. - Az én terveim! - Így igaz. - Várj egy kicsit. - A nő körbetáncolta az étkezőt. Ugrált, pörgött, és a lábait emelgette, a boonsboro-i középiskola hajdani vezérszurkolójára emlékeztetve Owent.
Amikor egy kézen átfordulást csinált, Owen hátrahőkölt, aztán elnevette magát. - Te jó ég, Awery. Ezt még mindig meg tudod csinálni? - Úgy tűnik, igen. - A nő ujjongva felkiáltott, és Owen karjába vetette magát. A férfi nevetve elkapta. Avery felemelte mindkét öklét, és boldogan a férfira vigyorgott. - Abban reménykedtem, hogy ennél lelkesebb leszel. - Ez elég lelkes? - Awery a férfi nyaka köré fonta a két karját, a lábával átkulcsolta a derekát, és ajkát a szájára szorította. - Nem rossz - állapította meg Owen a csók után. - Egyáltalán nem rossz. - Még nem is láttam a terveket! Meg akarom nézni őket! - Avery kibontakozott a férfi karjából, és majdnem a konyhapultra esett a nagy igyekezetében, hogy minél előbb talpra álljon. - Majd elmagyarázom, hogy... - kezdte a férfi, de a nő leintette. - Azt hiszed, hogy nem tudom értelmezni a látványt, amikor a Vesta tervével szinte együtt aludtam? Ez jó, nagyon jó - bólogatott Avery. - A hűtőt át kell tenni ide, mert úgy zavartalanabb az előkészítés, és ide, a mosogatógép mellé kell egy asztal. A férfi elővett egy ceruzát az aktatáskájából. - Jelöld be. A nő bejelölte, és csinált még néhány változtatást - Tetszik, ez a nyitott ajtó itt. Megkönnyíti az átjárást. A vendégek üldögélnek a bárpultnál és iszogatnak a barátaikkal, aztán eszükbe jut, hogy meg kéne vacsorázniuk. Fogják magukat, és átmennek az étterembe. - Hatalmas ez a bárpult. A nő határozottan bólintott. - Feltűnőnek és különlegesnek kell lennie. - El kell mondanod, hogy pontosan milyennek képzeled. Milyen legyen a faanyag, a szín, a stílus. Csak úgy tudom megtervezni. A nő a férfira nézett - Te fogod megcsinálni? - Arra gondoltam, hogy igen. Miért? - Szexszel akartalak rávenni. - Most jut eszembe, hogy elég elfoglalt vagyok. Awery felnevetett, és átölelte Owen nyakát. A pokolba a gondolkodó szünetekkel! - Owen... - Talán mégsem vagyok annyira elfoglalt. A nő lehunyta a szemét. - Nem fogok csalódást okozni neked. - Ezt senki sem gondolja. Egy pillanatig sem. Awery megrázta a fejét, és felnézett a férfira. Ez több egy üzletnél, egy épületnél. Owenről van szó, és az izgató bizsergésről a szíve körül. - Nem fogok csalódást okozni neked. - Rendben. Awery bólintott, és Owen mellére hajtotta a fejét. - Pizza tésztát kell csinálnom, hogy pénzt keressek, és kifizessem a bérleti díjat. - Amíg te ezzel foglalatoskodsz, addig én elintézek néhány telefont. A férfi még egyszer magához szorította a nőt.
- Ami pedig ezeket illeti... - Owen a tervrajzokra mutatott. - Beletelik még egy kis időbe, mire beindul a dolog. Meg kell csinálni a változtatásokat, a gépészeti terveket, beszerezni az engedélyeket. És most a másik épület a fő munkaterületünk. - Nem számít, hogy mennyi ideig készül. - Awery magukra gondolt, és az életükre, amit máris megosztanak egymással. Csak az, hogy meddig tart. Nem sokkal nyitás után Hope bukkant fel az ajtóban. Awery éppen pépperonit szórt egy nagy pizzára. - Szia. Mi újság Hollywoodban? - Minden olajozottan működik. Eddig nem volt semmi gond. Most éppen a Montgomery családdal készítenek interjút. Van tíz szabad percem. - Ülj le. - Awery a sütőbe csúsztatta a pizzát. - Arra gondoltam, hogy átszaladok, és szóban mondom el, nem SMS-ben. A stábból többen is érdeklődtek egy étterem után, ahol megebédelhetnek, úgyhogy egy kicsit reklámoztuk nekik a Vestát. - Értékelem az ingyen reklámot. Még jó, hogy több tésztát készítettem. - Aztán néhányuknak az az ötlete támadt, hogy filmeznek egy kicsit a környéken, és készítenek még néhány interjút és veled kezdenék. - Velem? - És fényképeket is fognak csinálni. - Rólam? Az lehetetlen. Nézz rám! Csupa szósz a kötényem, ma reggel nem mostam meg a hajam, és nincs rajtam smink. - A szósz direkt jól fog majd mutatni a képen, mert a munkádat jelképezi. A hajadnak nincsen semmi baja. Már csak kilenc percem maradt. Hat perc alatt ki tudlak sminkelni. Gyerünk! - De a rendelések... A pokolba! Chad! Két nagy pizza sül a sütőben rendelésre. Intézd el, öt perc múlva visszajövök. - Hat - javította ki Hope. - Hat! - kiáltotta Avery, miközben az ajtó felé futott. - Miért nem szólt senki, hogy ez lesz? Akkor nem lennék itt csupasz arccal. - Csak hat percre van szükségem, talán még annyira sem. Hála istennek, csodás bőröd van. Csak egy kicsit kihangsúlyozom a szemed, teszek egy kis színt az arcodra, meg egy kis matt alapozót. - Fénylik a bőröm! - Awery kétségbeesetten kinyitotta a lakása ajtaját, és a fürdőszobába vágtatott - Egy régi ing van rajtam! - Eltakarja a kötény. - Hope kihúzta az öltözőasztal egyik fiókját - A kötény meg szószos. - Mondtam már, hogy nincs semmi baj a szósszal. Az a mesterséged címere. Ülj le! - parancsolt Hope a barátnőjére. - Nem kell pánikba esni, nem egy hollywoodi filmben fogsz szerepelni, csak néhány másodpercre felbukkansz az esti hírekben. - Te jóságos ég!- Hallgass. Miért nem osztályozva tárolod a kencéidet? Szem, száj, arc. - Ne oktatgass, amikor éppen idegösszeomlásom van. Miért ilyen színűre festettem a hajam?
- Miért színezed így is gyönyörű? - Először csak lázadás volt a megszokás ellen, de most már függő lettem. Segítségre van szükségem, hogy abba tudjam hagyni. - Fogd be a szád, és hunyd le a szemed. Hope szemhéjpúdert rakott fel, ügyesen összemosta a színeket, kihúzta Awery szemét, eldolgozta az éles kontúrokat. - Mondtam már, hogy vegyél szempilla-göndörítőt. Awery óvatosan kinyitotta az egyik szemét. - Félek tőle. - Küzdd le! Nézz fel. - Hope elővette a szempillaspirált, és befestette Awery pilláit. - Te miért vagy mindig olyan tökéletes? - panaszkodott Awery. - Miért vagy gyönyörű? Gyűlöllek. - Vigyázz, mert bohócarcot festek neked. - Kérlek, könyörülj rajtam. - Olyan a bőröd, mint a porcelán. Gyűlöllek. - Hope szakértő mozdulatokkal felvitte a pirosítót Awery arcára. - És az ég szerelmére, vegyél egy szempilla-göndörítőt. Meg egy száj kontúrceruzát. Tartsd lazán az állad. - Hope a fiókban talált fél tucat rúzsból kiválasztott egyet, befestette Awery ajkát, aztán szájfényt is tett rá. - Kész. Csak négy perc volt - A pizzáim... - Chad majd elintézi őket. Nézz a tükörbe. Awery felállt, és ámulattal tanulmányozta a végeredményt. A szeme nagyobbnak és kékebbnek tűnt, az arca valahogy szebb lett, az ajka teltebb és csillogóbb. - Te egy művész vagy. - Ez igaz. - De a hajam... - Várj. Húsz másodperc. - Hope szakavatott kézzel megigazította Avery tincseit Egy kicsit meghúzogatta itt, lesimította ott, aztán elégedetten bólintott Mesterkéletlen, lezser és visszafogottan szexi. - Az ingem... - Az rendben van. Viszont kell egy másik fülbevaló. Harminc másodperc. Hope kihúzta a fülbevalós fiókot, összehúzta a szemét, és gyorsan felmérte a választékot - Ez az. Egy kis ragyogás, egy kis vibrálás, ráadásul a szemközti ajándékboltból való. Ennek is jelképes értelme van. Feltette az egyiket, Avery pedig a párját. - Nem kéne még...? - Kész vagy! - jelentette ki Hope, és megragadta Awery kezét - Most már ne erre koncentrálj. Meg kell említened a riportereknek, hogy nálad kiváló ételt kaphatnak gyors és barátságos kiszolgálással, vidám légkörben. Rendben? - Persze. Te jó ég, milyen ostoba vagyok! Nem az a lényeg, hogy nézek ki. Persze az is fontos, de inkább a személyzetet kéne figyelmeztetnem. Talán be kéne hívnom Frannyt is. - Nem ártana. Menjünk. - Köszönöm a sminket Tényleg. Egy órakor már annyi dolga volt, hogy nem maradt ideje aggódni az inge meg a szószos köténye miatt, és az sem érdekelte, hogy a rúzs lekopott az aj-
káról. Pizzákat készített, egyik pitét sütötte a másik után, és hálát adott istennek Frannyén, aki bejött a hívására, és elintézte a rendeléseket, összeállította a salátákat. Megállás nélkül dolgozott, és két rövid interjút is adott a munkapultnál állva. Az operatőr kérésére még azt is megmutatta, hogyan forgatja a pizza tésztát a levegőben. Örült, hogy az étterme megjelenik egy washingtoni tévéműsorban, még ha csak néhány másodpercre is. Három órakor vége lett a nagy rohamnak. Awery végre szünetet tarthatott, és egy üdítővel a kezében lerogyott egy székre a hátsó étkezőhelyiségben. Bágyadtan intett, amikor Clare belépett - Úgy érzem, teljesen kiszáradtam. Hozzád is bementek? Clare feltartotta a könyvesboltjából származó műanyag kávéspoharat. - Sovány latte dupla eszpresszóból. - Megválaszoltad a kérdést - De jó volt. Jó a könyvesboltnak, a fogadónak és szerintem az egész városnak. - Fogadjunk, hogy Hope-nak nem kellett átrohannia a könyvesboltba, hogy megcsinálja a sminkedet. - Nem, de én nem egy meleg konyhában dolgozom egész nap. - Jó válasz. - A Hagerstown Magazine riportere szeretne írni még egy kapcsolódó cikket a rovatába. Rólad, rólam és Hope-ról. - Rólunk? Miféle sztorit akar megírni? - Három nő, három barátnő. Egyikük könyvesboltot vezet, a másik egy éttermet, hamarosan kettőt, a harmadik pedig a fogadót. - Nem akarok megint szószos kötényt viselni. - Felvehetsz egy elegáns kötényt is. Mint egy francia szobalány. - Lehet, hogy azt teszem. - Awery a maszatos kötényére mutatott - Szeretném, ha időben értesítenének. Nem akarom, hogy csak négy percem legyen, mielőtt a fényképezőgép elé kell állnom. - Persze. Ha a szerkesztő rábólint, akkor majd megállapodunk a napban és az időpontban. Jó reklám lesz mindnyájunknak. Még mindig nem tudom, Hope hogyan csinálja. Az egyik riporterrel lazán besétált a könyvesboltba. A külseje egyszerűen... - Tökéletes. - Igen. Ráadásul teljesen nyugodt és természetes volt Már alig várom, hogy lássam a híreket ma este, és izgatott vagyok az újságcikk miatt is. Beckett elhozta a gyerekeket az iskolából, és azt mondta, hogy szükségük van egy kis férfias időtöltésre. Awery arca ellágyult. - Clare, te egy igazi kincset találtál. - Egy egész kincsesbányát. Rám parancsoltak, hogy hozzak spagettit és húsgombócot. Férfias adagokat. - Abban segíthetünk. - Nemsokára még több segítségre is szükségem lesz. A nyitás után már csak két hónapom marad az esküvőig. Tudom, hogy nem fogunk nagy felhajtást csapni, de... - Mindennek csodálatosnak kell lennie. - Kezdve a ruhákkal. Az enyémmel, a tiéddel és Hope-éval.
- Majd rászánunk egy napot, Te mondd meg, mikor érsz rá, és szabaddá teszem magam. - Most a csütörtök tűnik a legjobbnak, és a megnyitó után minél előbb sort kéne kerítenünk rá. Még beszélnem kell Hope-pal is. Átrendezhetem a dolgokat, és a szerdát is szabaddá tudom tenni, ha az jobb. - Akármelyik napot mondod, megcsinálom. - Már egyeztettem Carollal a Mountainside-ból a virágok ügyében, úgyhogy arra nem lesz gondom. De veled még nem beszéltem az ételről. - Miért nem hagyod rám? Összeállítok egy menüt, aztán ha akarsz, változtathatsz rajta, bármit hozzátehetsz, vagy elvehetsz belőle. Tiéd a végső döntés. - Ezzel sok gondot leveszel a vállamról. Köszönöm. - Clare sugárzó mosolylyal előrehajolt, és megragadta a barátnője kezét. - Férjhez megyek, Awery! - Hallottam a hírét. - Minden olyan gyorsan történik. Emlékszel, amikor elkezdtek dolgozni a fogadón? Úgy tűnt, sohasem lesz vége a munkának. Most meg kész van, és nemsokára megnyitják a kapukat a szállóvendégek előtt. Férjhez megyek, Beckett befejezi a házat. Most éppen csempéket, csapokat és lámpákat nézegetek a boltban meg az interneten. - Ideges vagy? - Nem vagyok ideges, csak időnként kapkodom a fejemet. Házasság, új otthon, és ha minden jól megy, egy kisbaba is, mindez néhány hónapon belül. - Mindenesetre nagyon jól nézel ki. Szinte ragyogsz. - Mert nagyon jól érzem magam. És te ideges vagy? - Miért? - Owen miatt. - Nem. Nem idegességnek nevezném. Talán időnként egy kicsit én is kapkodom a fejemet. Az egyik percben azt gondolom, hogy persze, semmi gond. Aztán meg azt, hogy mi ez az egész, és mihez kezdjek vele? A nő a kezére fektette az állát. - Aztán megint eszembe jut, hogy mi baj lehetne. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, és most egy teljesen új módon nézünk egymásra. Ez egy kicsit meglepő, de talán jó is. Különben túl könnyen lenne belőle "mi ez az egész?". Clare megszorította Awery kezét. - Mindig attól tartasz, hogy nem veszed komolyan a másikat. Nem tudom, miért gondolod ezt. Már régóta ismerlek, és még sohasem voltál könnyelmű senkivel. A középiskolában jóban voltunk. Más körökben mozogtunk, de együtt vezettük a szurkolócsapatot. - A Harcosok. - Igen, a Harcosok. De amikor Clint halála után visszajöttem, azonnal mellém álltál. Számíthattam rád, Avery. Nem tudom, mihez kezdtem volna nélküled. Még most sem tudom. Most Awery szorította meg Clare kezét. - Ezt soha nem is kell megtudnod. - Neked sem. Te nem vagy könnyelmű típus, Avery. Az emberekkel nem. Most vissza kell mennem. Körülbelül ötkor felszaladok a spagettiért meg a férfias húsgombócokért. - Majd leküldöm az ételt, nem kell átjönnöd.
Awery egy kis ideig még üldögélt az asztalnál. Elég volt a szünetből, mindkét értelemben. Eleget aggodalmaskodott, ahelyett hogy élvezné a jelent. Elővette a telefonját, és írt egy SMS-t Owennek. Egy óra múlva végzek. Van kedved lejönni hozzám egy üveg borra meg egy nagypitére? Awery megitta az üdítőjét, és megmozgatta sajgó vállait. Aztán elmosolyodott, amikor megérkezett a válasz. Nemsokára én is végzek. Ry-jal megiszom egy sört a Vestában, aztán hazakísérlek. Hát persze, hogy hazakísérsz, Owen. Ilyen egy igazi lovag. Awery felállt, egy kis örömtáncot lejtett az üres helyiségben, majd visszament dolgozni. 13. BoonsBoro Inn megnyitójának napján Awerynek úgy tűnt, mintha egy maratoni futóverseny résztvevője lenne, olyan sokat futkosott ide-oda a fogadó és az étterem között. De egyetlen métert sem hagyott volna ki. Hope és Carolee egész nap takarította és suvickolta a fogadót, míg szinte csillogott-villogott minden. Valahányszor Awery átszaladt, még több virág díszelgett az asztalokon, a kandallópárkányokon, sőt még az étterem széles ablakpárkányain is. Az udvaron és a teraszokon asztalok és székek álltak, míg odabent mindenkandallóban lobogott a tűz. Amikor újabb két tálca étellel sietett át, a farmert és pólót viselő Hope-ba botlott, aki éppen átvette a bérelt edényeket és poharakat a szállítótól. - Mindjárt visszajövök - szólt oda neki Awery. - Az egyik emberem majd áthozza a többit, aztán még többet is, ha szükség lesz rá. - Minden a terv szerint halad. Carolee most ment haza átöltözni. - Én is azt teszem, de rohanok vissza, legkésőbb egy óra múlva. - Nem kell sietned - nyugtatta meg Hope a szokásos higgadt modorában. Jól állunk. - Miért vagyok ideges? Nem is az én fogadóm - mondta Awery nevetve, és visszaszaladt az utca másik oldalára. Ötvenöt perc múlva már vissza is ért kezében egy táskával, amibe az éjszakai holmiját pakolta, az ajkán pedig önelégült mosollyal, mert nagyon elégedett volt magával, amiért sikerült betartania a határidőt. Hope éppen az italokat rendezgette, és egy lélegzetelállítóan szép vörös ruha volt rajta. - Máris felöltöztél? Ráadásul csodásan nézel ki. Ez nem igazság, úgyhogy most megint gyűlöllek. - Csak így időzítettem az öltözést. Nem akartam akkor felmenni, amikor a Montgomery család már itt van. Bármelyik percben megérkezhetnek. - De úgy volt, hogy én leszek előbb kész. Ez bosszantó. - Fogadd el a helyzetet. - Hope összevonta a szemöldökét a tüskésre igazított frufruja alatt, és Awery lábára mutatott. Fel szeretném hívni a figyelmedet arra a tényre, hogy felemás cipő van rajtad.
- Melyiket vegyem fel? - Avery lábujjhegyre állt, és megpördült. - Nem tudtam eldönteni. Ráadásul a ruha sem jó. Mert szürke. - Nem szürke. Ezüstös, mint a holdfény. Nagyon tetszik a flitter a derekán. Hol szerezted ezt a zafírkék cipőt? Nekem is kell egy ilyen. - Tavaly vettem egy gyenge pillanatomban. Még nem is volt rajtam. Mert nem tudtam, hogy... - Dehogynem. Hadd mondjam el, mi az igazán bosszantó. A lábad legalább egy számmal kisebb, mint az enyém, ezért nem tudom elkérni tőled ezt a cipőt. Egyébként lehet, hogy még így is ellopom. - Csak egy egyszerű, kék cipő. Felvihetem a holmimat meg ezt a másik fekete cipőt a lakásodba? - Persze. - Mindjárt visszajövök és segítek. A nő mezítláb felszaladt a lépcsőn. A táskát letette Hope előszobájában, majd felvette a kék cipőt. Mivel a Penthouse-ba vezető ajtó nyitva állt, belépett az elegáns lakosztályba. A szalon ablakaiban, a fürdőszoba hosszú pultján és a hálószobában is virágok pompáztak. Minden csillogott-villogott a tisztaságtól. EI sem tudta képzelni, mit érezhetnek a Montgomery család tagjai, ha ő ilyen büszkén és elégedetten nézi a végeredményt. Pedig ő csak szemlélője volt az eseményeknek. Meg a támogatója. Lesétált a lépcsőn, és végigsimította a fémkorlátot. Még többet akart, látni, ezért továbbsétált a Nick és Nora felé. Itt fogja tölteni az éjszakát Owennel. Abban a gyönyörű ágyban, a virágillatban, a kristályok ragyogásában. Itt fognak szeretkezni az ezüstös félhomályban, ők lesznek az első pár, akik átölelik egymást ebben a szobában. Milyen varázslatos! Lépteket hallott, és megfordult. Elmosolyodott, amikor meglátta Owent. - Éppen rád gondoltam, és felbukkantál. Ráadásul nagyon csinos vagy. Milyen jól néz ki a sötét öltönyben és a nyakkendőben, aminek majdnem ugyanolyan színe van, mint a ruhájának! Ez is varázslatos. - Te mindig meglepetéseket okozol nekem, Avery. Ez a ruha... A nő arca ellágyult. - A mai este megérdemel egy kis eleganciát, és most határozottan elegánsak vagyunk. Éppen arra gondoltam, hogy mit érezhettek, ha végignéztek a szobákon meg az egész épületen. Csodálatos érzés lehet, mert én is rettenetesen boldog és büszke vagyok, pedig nem is csináltam semmit. - Dehogynem. Cipekedtél, etettél minket, takarítottál. Neked köszönhetjük Hope-ot. - Igazad van, tényleg csináltam valamit. És teljesen egyedül szereltem össze ezt a csillogó állólámpát. A nő megpöckölte lámpa egyik kristályos függőjét. A szeme majdnem ugyan olyan fényesen ragyogott. - Nagyon nagy dolog. - Szerintem is. Hoztam neked valamit. - Nekem? - Valamit, amivel meg szeretném köszönni, hogy segítettél nekünk ide eljutni.
- Egy ajándékot? - kiáltott fel Awery csodálkozva, és közelebb lépett a férfihoz. - Nem az ajándékért tettem, amit tettem, még a lámpa összeszerelését sem, de azért imádom az ajándékokat. Úgyhogy szívesen elfogadom. Kérem! A férfi előhúzott a zsebéből egy kis dobozt - aztán elvette a letépett és öszszegyűrt csomagolópapírt, míg Awery kinyitotta a dobozt. - Ó, istenem! Ez gyönyörű. A kis bársony-párnán egy vékony láncon függő, gyémántokkal kirakott platina kulcsocska csillogott. - Megláttam, és arra gondoltam, hogy "ez az!" A BoonsBoro Inn jelképes kulcsa. Bármikor használhatod. - Ez a gondolat is gyönyörű, és köszönöm szépen. Köszönöm - ismételte meg a nő, és a férfihoz hajolt, hogy megcsókolja. - Imádom. Ezek az első gyémántjaim. - Tényleg? Pedig nagyon aprók. - Egy gyémánt sohasem apró. Fel szeretném venni most. - Segítek. - A férfi Avery mögé lépett, és bekapcsolta a láncot. A nő megsimogatta a kis kulcsocskát, és megnézte magukat az ezüstkeretes állótükörben. - Aztán felemelte a karját, és megfogta Owen kezét, ami a vállán nyugodott. Nem talált szavakat a látványra, ahogy együtt állnak a tükör előtt. Egymásra néztek, és Awery szíve megint bizseregni kezdett. Aztán valami új érzés járta át a testét egészen a talpáig. A nyugalom és a biztonság érzése. - Owen... - Maga sem tudta pontosan, mit akar mondani, de még az is kiment a fejéből, amikor meglátta az árnyat a tükörben. - Owen... - súgta még egyszer. - Igen. Látom. A nő nagyot nyelt - Mit látsz? - Őt Elizabeth-t. - Egy árnyat látok. Egy alakot. - Látom őt. Mosolyog, de könnyek vannak a szemében. Most integet? Nem, a kezét mutatja nekem. A bal kezét. Egy gyűrű van rajta egy kis vörös kővel. - Rubin? - Nem hiszem, mert sötétebbnek tűnik. - Gránit? - Lehet Igen, lehet. Egy eljegyzési gyűrű? Owen a fejében hallott egy halk hangot. Olyan volt, mint egy néma kívánság. Billy. - Hallottad? - Nem. Érzem a lonc illatát és látom az alakját.. Azt hiszem. illetve láttam tette hozzá Avery, amikor az árny szertefoszlott. - Mit hallottál? - Megint a nevét mondta. Billy-nek. Awery megfordult. - Úgy láttad, hogy egy eljegyzési gyűrű volt rajta? - Ez csak egy tipp. - Megmutatta neked a gyűrűt, aztán hallottad, hogy a vőlegénye nevét mondja. Szerintem biztosan eljegyzési gyűrű volt. Billy-vel össze akartak házasodni. Meg kell találnunk neki Billy-t, Owen.
A férfit meglepte a nő sürgető hangja és a heves mozdulat, ahogy megfordul, és megragadja a karját. - Megteszem, ami tőlem telik. - Milyen hosszú ideig... - súgta Avery. - Milyen hosszú ideig kitart. Rájött, hogy ez reményt ad neki. Reményt, hogy a szerelem tényleg fontos lehet és sokáig tarthat. - Még nem volt alkalmam sokat foglalkozni vele, valószínűleg azért nem jutottam semmire. De a mai este után több időm lesz. Most viszont le kell mennünk. Húsz perc múlva átvágjuk a szalagot. - Azt mondtam Hope-nak, hogy segítek neki, aztán valahogy megfeledkeztem róla. - A nő még egyszer megsimogatta a kulcsot. - Köszönöm. - Jól áll a ruhához. - A férfi megcirógatta a nő vállát. - Menj előre, én is mindjárt jövök. Owen egy kicsit még egyedül akart maradni, és lassan besétált az Elizabeth és Darcy-ba. - Elnézést Nagyon elfoglalt voltam, miközben erre az estére készülődtünk, és nem volt időm az... - Azt akarta mondani, hogy az élet fontos dolgaira, de aztán ezt kicsit furcsának tartotta, ezért inkább így folytatta: - A fontos dolgokra. De megígérem, hogy igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni. Tudnod kell, hogy ma este rengeteg ember lesz itt, mindenfelé járkálnak majd, benéznek a szobákba is. Egy elég nagyszabású rendezvényt tartunk. Aztán az anyám itt fog aludni. Ő az anyám, úgyhogy... csak közölni akartam veled. A férfi megcsóválta a fejét. - Beckett valószínűleg már elmondta. - Tehát ez egy fontos este a családom meg a város számára. És most mennem kell. Owen úgy érezte, mintha valaki finoman lesimította volna az öltönye gallérját - ahogy egy nő szokta, mielőtt a férfi elindul otthonról. - Köszönöm... Kifelé menet visszanézett, de nem látott semmit. Ezért lement a földszintre, a fények és a hangok közé. Az öreg épület több évszázadon át állta a történelem viharait, a háborúk pusztítását, az időjárás viszontagságait, aztán megfeledkeztek róla, és hosszú időn át ki volt téve az enyészetnek - de a főtéren álló fogadó most megint megnyitotta a kapuit a vendégek előtt Az emberek körbejárták a barátságos helyiségeket, kis csoportokba verődtek a lobogó kandallók előtt, vagy a konyhában társalogtak. A tereket sok éven át a sötétség uralta, de most fénnyel teltek meg, a vidám hangok pedig élettel töltötték meg a régi falakat. Az emberek gyönyörű padlólapon és fénylő parkettán sétáltak, vajsárga heverőkön üldögéltek, italokat szürcsöltek a kecses boltívek alatt. Aki el tudta viselni a hideget, kiment, hogy megcsodálja az udvart, vagy élvezze a kilátást a teraszról. Többen is érezték a lonc könnyű, nyári illatát, de nem foglalkoztak vele. Néhány vendégnek egy pillanatra úgy tűnt, mintha valaki megérintené a vállát, de amikor megfordult, nem látott senkit Owen kétszer is nyitva találta az erkélyre vezető ajtót, amikor érdeklődőket kísért be az Elizabeth és Darcy-ba. Szó nélkül becsukta, míg a vendégek megcsodálták az ágyat, a csempét vagy a festett üveglámpát. - Hagyd ezt abba - súgta Owen, és továbbment.
Az este folyamán később megint ellenőrizte a szobát, és örült, hogy az erkélyajtókat zárva találta. Talán el van foglalva a bulizással, és nincs ideje szórakozni velem, gondolta a férfi. Amikor megfordult, és távozni készült, Franny lépett be a helyiségbe. A szokásos farmer és póló helyett fekete nadrágot és fodros, fehér blúzt viselt, sőt még egy fekete blézert is felvett. - Szia! Áthoztam néhány tálcát, és most én is végigmegyek a fogadón. - Jól nézel ki, Franny. - Köszönöm. Egy kicsit kinyaltam magam, hiszen ide-oda közlekedek az étterem meg az Inn között Te jóságos ég, Owen! - A nő körülnézett a helyiségben, és óvatosan megtapogatta a kárpitozott ágytámlát. - Minden olyan gyönyörű. Tudom, hogy nagyon sok idő és energia van benne, de nekem úgy tűnik, mintha csodát műveltetek volna itt. - Köszönöm. Mi is nagyon büszkék vagyunk rá. - Lehettek is! Még csak ezen a szinten láttam a szobákat, de már most sem tudom eldönteni, melyik legyen a kedvencem. A férfi az este folyamán sok hasonló megjegyzést hallott, de még most is elmosolyodott. - Ezzel én is így vagyok. Akarod, hogy körbevezesselek? - Köszönöm, de egyedül is boldogulok. Szeretek felfedezni - tette hozzá a nő nevetve. - Nagyon jól érzem magam, és mindenütt ismerősökkel találkozom. Épp most láttam Dicket az Eve és Roarke-ban. - A borbély Dicket vagy a bankár Dicket? - Jó kérdés. A borbély Dicket. A könyvtárszobában pedig találkoztam Justine-nal és Clare szüleivel. - A nő elhaladt Owen mellett, és belépett a fürdőszobába. - Istenem, ez a kád! Mint egy angol regényben. - Az volt az elképzelés. - Remek ötlet Azt hiszem, szívesen beköltöznék ebbe a fürdőszobába, bár eddig mindegyikre ezt mondtam. Ne aggódj miattam, Owen, nyugodtan menj vissza a többiekhez. - Jólesik egy kis szünetet tartani. - Elhiszem. Ha már így négyszemközt maradtunk, szeretném elmondani, hogy nagyon örülök nektek Averyvel. - Nos... Köszönöm. - Megszoktam, hogy barátként látlak titeket együtt, és szerintem eddig mindenki így volt vele. Úgyhogy ez az új helyzet nagy meglepetést jelentett. Egy kellemes meglepetést. - Igen, azt hiszem... Nekünk is meglepetés volt. - Ez jó. Awery megérdemel egy kis boldogságot, és talán te is megérdemled őt. - Megteszem, ami tőlem telik. - Az elég is lesz. Sokat jelent nekem Awery. - Tudom. - És tudnod kell még valamit. - A nő Owenhez lépett, és megveregette a mellkasát. - Ha fájdalmat okozol neki, egy nagy adag hashajtót keverek a calzonédba. És nem sejtheted, hogy mikor követem el a merényletet - tette hozzá a nő, jelentőségteljes pillantással felvonva a szemöldökét. - De mivel te is fontos vagy nekem, és igazságos vagyok, ezért vele is ezt fogom tenni, ha ő a ludas.
A biztonság kedvéért egy ideig gyrost kéne rendelnem, gondolta Owen. - Egy kicsit ijesztő vagy, Franny. - Helyes, félj csak tőlem. Most pedig megyek az utamra. Amikor a nő kisétált, Owen egy halk nevetést hallott, és megérezte a lonc illatát. - Látom, ti nők összetartotok. Owen elindult kifelé, de megint meg kellett állnia. Most Willy B. hatalmas alakja bukkant fel az ajtóban. Mint egy skót hegylakó, öltönyben és pöttyös nyakkendőben, gondolta Owen. - Szia. Justine-t keresem. - Úgy hallottam, hogy a könyvtárszobában van. Talán még ott éred. A folyosó végén, balra. - Igen, emlékszem. - Willy B. kényelmetlenül feszengett és toporgott. Látszott, hogy valami olyat készül mondani, amitől már most zavarban van. Ha már így négyszemközt vagyunk... - Már megint.. - Tessék? - Semmi, mondjad csak. Van valami? - Igen, van néhány dolog... - A férfi beoldalgott a szobába, és a háta mögé pillantott. - Arra gondoltam, hogy el kéne mondanom neked... meg a fivéreidnek, hogy... Justine megkért, hogy én is... - A férfi elhallgatott, és körülnézett a szobában. - Ma este. Hogy maradjak itt. Tudod. - Ja... - A pokolba, gondolta Owen. Sejthette volna, hogy ez lesz. - Nos... Owen zsebre vágta a kezét, és nem tudta, mit válaszoljon. - Megértem, hogy egy kicsit furcsán érzed magad... Én is... - Igen. Most meg kéne kérdeznem, hogy mik a szándékaid? Vagy valami ilyesmi? - Az anyád sokat jelent nekem, az apádat pedig nagyon szerettem. - Tudom, hogy szeretted. - Tommynak is az lenne az akarata, hogy vigyázzak rá... És én azt teszem. Az anyád csodálatos nő. Nagyon tisztelem, és sohasem tennék olyat, amivel megbántanám. Inkább levágnám a kezemet. - Rendben van, Willy B. A férfi kifújta a levegőt, és az arca már nem volt olyan vörös. - Majd megmondom Rydernek és Beckettnek is. - Bízd csak rám. - Különben még egy órát fog feszengeni és irulni-pirulni, gondolta Owen. - Ha nem gond, örülök neki. - Willy B. bólintott, aztán megköszörülte a torkát. Tehát még mindig nem végzett. - Na és, te meg Awery... Az én Awerym. Ugyanaz a téma más szereplőkkel, gondolta Owen. - Emlékszel, mit mondtál az előbb az anyámról? Helyettesítsd be Awery nevét, és megtudod, mi a helyzet Avery fontos nekem. Mindig is fontos volt. - Tudom, hogy ez igaz. Te meg mindig tetszettél neki. - Nos... - Jézusom, nemsokára ő is pirulni és feszengeni fog? - Ezt nem tudom. - Talán te nem, de én igen. Ahogy azt is, hogy még mindig fáj neki az anyja árulása. Szeretném, ha óvatos lennél vele, Owen. Voltak már fiúi, de te más
vagy. Közös a múltatok és szoros a kapcsolat köztetek, ráadásul vonzódik hozzád. Az én lányomat keményfából faragták, de vannak gyenge pontjai, ahol nagyon sérülékeny. Ezt könnyű elfelejteni úgyhogy...csak azt akarom, hogy gondolj rá. Hát.. Ennyi. Willy B. megkönnyebbülten felsóhajtott és körülnézett. - Ez a legszebb szoba. Itt igazán remekeltetek. Tommy biztosan büszke most odafent Justine-ra meg a fiaira. Most talán jobb, ha megyek. Miután magára maradt, Owen kimerülten lerogyott az ágy szélére. Ez kemény. Az anyja és Willy B... Ráadásul pont itt... Ettől a gondolattól elszörnyedt, gyorsan felpattant, és zavartan meredt az ágyra. Erre most inkább nem gondol. Ekkor kinyílt a teraszra vezető ajtó. - Most, hogy eszembe jutattad, tényleg nem ártana egy kis friss levegő. Owen kisétált a hidegbe, és fázósan összehúzta magát. Bárcsak lenne nála egy sör. Szép látvány, gondolta. A Main Streetet egész életében ismerte. Persze az idők során sokat változott - új üzletek nyíltak, a homlokzatokat más színűre festették, új szomszédok költöztek ide, a gyerekek felnőttek, akárcsak ő. Az utca mégis állandó maradt számára. Akárcsak Awery. Egy állandó, biztos pont az életében. És ő is változott, vele együtt. Felnőttek, kiteljesedtek, elérték a céljaikat. A férfi most a Vestát nézte, a fényeket, az üveg mögött mozgó embereket. Ezt Awery építette fel magának. Ők biztosították az alapot, a fát és a követ, de a többit ó hozta létre. És most megint ezt fogja tenni. Igen. Awery szívós, okos, és keményen dolgozik, ha kell. Látszólag jól viselte, amikor az anyja elhagyta. Felszegte a fejét, és nem mutatta ki a fájdalmát, pedig Owen tudta, hogy néhány gyerek csúfolta az iskolában, amikor kiderült az eset. Arra is emlékezett, hogy néhányuknak ellátta a baját. Awery talán nem is tud erről. valószínűleg arról sem, hogy egyszer, nem sokkal Traci MacTavish távozása után, meglátta a konyhájukban, ahol Awery éppen az ó anyja karjában zokogott. Gyorsan kihátrált a helyiségből, aztán mire megint találkozott vele, már nyoma sem volt a könnyeknek, és a viselkedésén sem látszott semmi. Mindig tartotta magát. De Willy B.-nek igaza volt. Biztosan vannak kényes pontjai, úgyhogy óvatosnak kell lennie. Willy B. megemlítette, hogy voltak más fiúk is. Tehát most Awery új fiújának tart, gondolta Owen. Vagy az éppen aktuális fiújának. Vagy... Igazából még nem is foglalkozott ezzel. Viccből persze szokta emlegetni, hogy ő volt az első, de az előbb Franny, most meg Willy B. hívta fel a figyelmét a helyzet komolyságára. Még soha sem randevúzott vele. Nem vitte moziba, koncertre, étterembe. Virágot sem vett neki. Rendben, most vett neki egy ajándékot, úgyhogy szerzett egy jó pontot. Ha mindenáron számolni akarná a pontokat. De az sem lenne helyes. A legtöbb együttlétük úgy alakult, hogy Awery főzött neki. Igaz, hogy szeret főzni, de ez azért mégsem járja.
Ha igazi kapcsolatot akar vele, márpedig azt akar, akkor ideje neki is erőfeszítéseket tennie érte. - Nem tettem még semmilyen erőfeszítést - vallotta be magának. - És ez nagy hiba. El is határozta gyorsan, hogy mindent újra kell kezdenie, és megfordult, hogy visszamenjen a szobába. Ekkor észrevette a Heinekent a két ajtó között álló kis asztalon. - Ezt meg hogy az ördögbe csináltad? - Owen hátán egy kicsit futkos ott a hideg, de azért felemelte az üveget, és ivott belőle egy nagy kortyot. - Nem tudom eldönteni, hogy ez most kísérteties vagy kellemes. De köszönöm. Owen megint meghúzta az üveget. - Most pedig itt állok halálra fagyva, és sört iszom, amit egy szellem szolgált fel nekem, miközben magamban beszélek. Fejcsóválva bement a szobába, bezárta az ajtót. Magával vitte a sört, és lement a földszintre, hogy megkeresse Aweryt. Nem csodálkozott, amikor éppen valami hasznos tevékenységbe merülve találta. A társalgóban pezsgőt kínált a vendégeknek. - A tiéd hol van? - szólt rá a férfi. - Hát itt vagy végre. Az én micsodám? - A te pezsgőd. - Én is ittam. Azt hiszem, a konyhában tettem le a poharam, amikor kicseréltem a tálcákat. - Nem azért vagy itt, hogy dolgozz. - A férfi elvette az üveget, kézen fogta Aweryt, és az üres pezsgőspoharak felé vonta. - Azért vagy itt, hogy jól érezd magad - jelentette ki, és egy pohár italt töltött a nőnek. - Jól érzem magam. Te jó ég, jéghideg a kezed. - Kint voltam egy darabig. Keressünk egy helyet, ahol leülhetünk. Pihentesd a lábadat. - Neked a vendégekkel kell társalogni. - Eddig azt csináltam. Most le akarok ülni veled, hogy egy kicsit együtt legyünk. - Owen lehajolt, és megcsókolta a nőt. Awery meglepetten felnézett rá. A viszonyukat ugyan nem titkolták, de ez volt az első alkalom, hogy a nyilvánosság előtt megcsókolta. Persze újévkor is megtörtént már, gondolta a nő. De szilveszterkor az emberek csókolózni szoktak, úgyhogy az nem számít. Máris érezte, hogy többen elgondolkodva figyelik őket. - Jól vagy? - Remekül. - Owen átkarolta Aweryt, és kivezette a helyiségből a lépcső felé. - És te hogy vagy? - Nagyon jól, csak meg akartam nézni, hogy... - Awery, nem kell semmit megnézned. Mindenből sok van, és az emberek jól érzik magukat. Lazíts. - A bulikon csak akkor tudok lazítani, ha csinálok valamit. A tétlenségtől viszketni kezd a kezem. - Vakard meg - javasolta a férfi. - Szia, Owen. Charlie Reeder, egy régi barát, a város egyik rendőre keresztezte az útjukat.
- Elkelne egy kis segítség, Owen. - Mi a gond? - Az unokatestvéred, Spence. Indulni készül, de alaposan felöntött a garatra, és nem hajlandó odaadni a kocsija kulcsát. Próbáltam beszélni vele, de gorombán viselkedett. Nem akarom letartóztatni. Talán te jobb belátásra tudod bírni, mielőtt kénytelen lennék rács mögé dugni egy éjszakára. - Igen, persze. Mindjárt visszajövök, Awery. Legalább húsz percbe telt meggyőzni az unokatestvérét, aki egy jó darabig részegen ölelgette, majd tántorogva megpróbált egy lábon állni, mert be akarta bizonyítani, hogy tud vezetni. Amikor harmadszor is a földön kötött ki, Spence végre kiengedte a kezéből a kocsi kulcsát. - Majd én hazaviszem, Owen - ajánlkozott Charlie. Amúgy is mennünk kell már, mert egy szitter vigyáz a gyerekekre. Charlene utánam jön a kocsival, aztán közös erővel betessékeljük Spence-t a lakásába. - Nagyon köszönöm, Charlie. - Ez a dolgom. - A férfi egy darabig még csípőre tett kézzel álldogált a helyén, és végignézett az udvaron meg a teraszokon. - Gyönyörű lett. Lefoglaltam egy szobát a házassági évfordulónkra májusban. Meglepetésnek szánom Charlene-nek. - Melyiket? - Neki az tetszik, ahol baldachinos ágy van, a fürdőszobában pedig egy akkora kád terpeszkedik, mint egy úszómedence. - Titánia és Oberon. Jó választás. - Hope rábeszélt egy csomagra, amiben benne van egy üvegpezsgő, egy kétszemélyes vacsora meg még néhány egyéb kényeztetés. Tíz éve leszünk együtt, úgyhogy valami különlegeset kell csinálnunk. - Hope majd gondoskodik róla, hogy különleges legyen. - Na, akkor megyek, és betuszkolom Spence-t a kocsijába. - Azt majd én elintézem, te csak szólj Charlene-nek. És még egyszer köszönöm a segítséget- Nagyon szívesen. Mire Owen visszament az épületbe, a tömeg már ritkulni kezdett. Aweryt kereste, de mindig feltartották a távozni készülő vendégek, akik megállították, hogy megköszönjék az estét, megdicsérjék a fogadót, és minden jót kívánjanak. Owen örült a jókívánságoknak, de közben arra gondolt, hogy néhány héten belül ez a második összejövetel, amelyen párként vesznek részt, mégis több időt tölt Awery nélkül, mint vele. Awery pedig most is inkább kiszolgál másokat, és nem őt szolgálják ki. Az étkezőben talált rá, ahol éppen leszedte az asztalokat. - Nem tudod, hogy kell vendégnek lenni? - Nem igazán. Megígértem Hope-nak és Carolee-nak, hogy az ünnepség után segítek rendet tenni. Azt hiszem, már kezdhetjük. Olyan nagyszerű volt, Owen! Mindenki jól érezte magát, és nagyon örült, hogy láthatja a fogadót. Néhányan azonnal foglaltak is szobát. - Erről én is hallottam. - A férfi kivette a tányért Awery kezéből... Hol van a pezsgőd?
- Letettem valahová, de már a nagyját megittam. Most küldtem fel az anyádat a könyvtárszobába. Felviszünk néhány tálcát gyümölccsel, sajttal meg egy kis süteménnyel. Ti még nem nagyon ettetek. - A nő határozott mozdulattal visszavette a tányért a férfitól. - Menj fel te is, én is nemsokára jövök. Itt végzek Hope-paI, aztán még el kell hoznom a táskámat a lakásából. - Majd én elhozom. Hol van? - Rögtön az ajtó mellett a padlón, de az ajtaja be van zárva. - Elkérem a kulcsot. Owen megszerezte Avery táskáját, egy jeges vödörbe beleállított egy üveg pezsgőt meg két poharat, és zsebre vágta a Nick és Nora kulcsát. Miután a szobában letette a vödröt, a könyvtárszobába ment, ahol a családja és Clare szülei időztek. Mindenki éhesen falatozott a tálcákról. - Eddig észre sem vettem, hogy éhes vagyok. - Justine bekapott egy süteményt - Itt van az eltűnt fiam. - Spence-szel voltam elfoglalva - magyarázta Owen. Időbe telt, mire rá tudtam beszélni, hogy adja át a kocsi kulcsát, mert nem vezethet.. - Miért nem kerestél meg? - rótta meg Justine. - Spence hallgat rám. - Most már minden rendben van. - Owen rájött, hogy Awerynek igaza volt, és szinte alig evett az este folyamán. Felmarkolt néhány olívabogyót, és leült a padlóra. - Jöttek, láttak, győztünk - jelentette ki elégedett arccal. - De még mennyire - vigyorgott Beckett, és összebújt Clare-rel a heverőn, amelyet az anyjával és Willy B.-vel osztottak meg. - Tényleg vége van - sóhajtott fel Justine. - Ha az elmúlt két évre gondolok... - Újra belevágnál?- tette fel a kérdést Clare anyja, Rosie. - Ne adj neki ötleteket - figyelmeztette Ryder, és felemelte a mutatóujját Nem. Ilyen csak egyszer van egy életben. - Hála az égnek. Az asszony nevetve megbökte Ryder lábát. - De vannak más ötleteim. Később. Ami pedig a mai estét illeti... - Justine felemelte a poharát - A fiaimra! Ryderre, Owenre és Beckettre, akik valóra váltották az álmomat. Ryder megfogta az anyja kezét. - Jó ötleteid vannak, anya - mondta egy kis idő után. csak tégy meg nekem egy szívességet, és most egy darabig ne álmodj semmit. Ám az anyja szeme gyanúsan csillogott, miközben a pezsgőjét iszogatta, és Owen sejtette, hogy máris van egy újabb álma. 14. Elég későn köszöntek el egymástól. Awery biztos volt abban, hogy Justine és az apja előre megállapodott az éjszakai visszavonulásuk menetrendjében, mert nem akarták kínos helyzetbe hozni a gyerekeiket. Illetve ez csak a fiúknak jelent problémát, tette hozzá magában, mert őt, cseppet sem zavarta az ügy.
Az apja egyszer csak diszkréten távozott, míg Justine egy ideig még a többiekkel maradt. Néhány perc múlva Justine is felállt, és szép álmokat kívánt mindenkinek. Senki sem tett említést arról, hogy Justine és Willy B. együtt tölti az éjszakát a folyosó végén lévő szobában. Awerynek eszébe jutott, hogy ő meg Owennel fog aludni ugyanannak a folyosónak a másik végén. Na, ez már egy kicsit zavarba ejtő. Vagy inkább mulatságos? Úgy döntött, hogy nem tépelődik ezen. Inkább kéjesen nyújtózkodott, amikor belépett a Nick és Norá-ba, a modem, elegáns bútorok és kiegészítők közé. Minden csodás, sóhajtott fel halkan. Minden tökéletes. Gyönyörködve körülnézett, még alaposabban szemügyre vette a szobát, és meglátta a pezsgőt a vödörben. - Lenyúltál egy üveget! - Én inkább úgy nevezném, hogy használatba vettem. Awery boldogan vigyorgott, míg Owen kibontotta a pezsgőt. - Ez olyan, mint egy álombéli jelenet vagy egy csodás színdarab, amelyben én játszom az egyik főszerepet. Egy gyönyörű és elegáns szobában vagyok egy jól sikerült parti után, és egy szexi fiatalember pezsgővel kínál. Ha lenne egy kívánságlistám, azt hiszem, most mindent kipipálhatnék rajta. A férfi átnyújtott neki egy poharat. - Most teljes a lista. - Akkor erre igyunk. - A nő koccintott vele, ivott egy korty pezsgőt, és járkálni kezdett a helyiségben. - Tényleg jól ment a parti, nem? - nézett vissza Owenre. - Rengeteg vidám ember, sok önfeledt beszélgetés. - Igen, és te biztosan mindent láttál és hallottál. Nekem úgy tűnt, hogy mindenütt ott vagy. - Képtelen vagyok nyugodtan ülni egy ilyen összejövetelen. - Avery a komód mellé tette cipőjét. - Úgy érzem, hogy mindig mozgásban kell lennem, nehogy kimaradjak valamiből. Te viszont egy időre eltűntél. Owen levette a nyakkendőt, amit már korábban meglazított. - Körbevezettem néhány embert, aztán be kellett csuknom a terasz ajtaját az E & D-ben. - Elizabeth is mindenütt ott volt ma este. Többször éreztem az illatát. - Odafent találkoztam apáddal. Közölni akarta, hogy ma éjjel ő is itt alszik anyával. Együtt lesznek az E & D-ben. - Hm. - A nő a fiókos szekrényre támaszkodott, és a pezsgőjét kortyolgatva figyelte Owent. - Sejtettem, hogy ez lesz. Hogy ment a dolog? - Szokása szerint most is sokat feszengett, de valahogy mégis sikerült elmondania, amit akart, én meg közben mindent megtettem, hogy ne képzeljem őket magam elé az E & D-ben. Azt hiszem, mindketten elég jól szerepeltünk. - Az jó. Szerintem... - Aztán kérdőre vont miattad. - Tessék? . Nocsak, gondolta Owen. Awery ajkáról eltűnt a kárörvendő mosoly. - De akkor már nem feszengett, és nem is kertelt. Ha a kislányáról van szó, azonnal a lényegre tér.
- Te jóságos ég! – szörnyülködött Avery, de aztán elmosolyodott. - Ez tulajdonképpen kedves tőle. És vicces is. És hogy bírtad a kiképzést? A férfi is levette, és a komód mellé tette a cipőjét. - Egy kicsit furcsa volt, ugyanakkor rávilágított néhány dologra. - Tényleg? - Awery kíváncsian nézett Owenre, és ivott egy kortyot a pezsgőből. - Mit mondott? - Az csak ránk, férfiakra tartozik. A nő bosszúsan felvonta a szemöldökét. - Az egyetlen lánya vagy, Awery. - Owen közelebb lépett a nőhöz. - Te vagy a legfontosabb az életében, úgy is mondhatnám, hogy te vagy az élete értelme. És nekem is fontos vagy. Awery elmosolyodott. - De jó dolgom van. - Fontos vagy. - Owen letette a poharát, megfogta a nő vállát, és megsimogatta a karját. - Talán még nem mondtam neked, vagy nem mutattam ki. A férfi most nagyon komolynak tűnt, és kék szemével olyan figyelmesen nézett rá, hogy Awery egy kicsit zavarba jött. - Akkor most bepótoljuk. Mindketten kijelentjük, hogy fontosak vagyunk egymásnak. - Pótoljuk be - bólintott a férfi, és lassan, lágyan megcsókolta Aweryt. - De most egy kicsit más minden. A nő hátrahajtotta a fejét. - Igen. Nem csak erről van szó, gondolta a férfi, miközben a csókja mohóbb lett. Nem tudta, pontosan mi ez, és miről szól; de abban biztos volt, hogy a vágynál és a szenvedélynél valami nagyobb erő vonzza őket egymáshoz. Érezte, hogy a nő a karjába simul, és abban a pillanatban rájött, hogy mindig azt akarta, hogy ilyen szelíden és meghitten lebegjenek együtt. Kivette a kezéből a poharat, és a komódra helyezte. Mindig meglepte, hogy Awery teste milyen puha, puha az ajka, a bőre... Élénk, erős, energikus nő, és mégis olyan lágy. És nemcsak a teste, hanem a szíve is. Ezt korábban is tudta, de mostantól nagyobb figyelmet kell fordítania az érzékeny pontokra. - Imádom, ahogy a tested hozzám simul, és érzem minden porcikádat súgta Owen Awery fülébe. - Imádom a bőrödet, az ajkadat. És azt, hogy látszik a szemedben, amit legbelül érzel. Awery hátranyúlt, és megtámaszkodott a szekrényben. - Most éppen szédülést és bizsergést érzek. - Az jó, akkor nem vagyok egyedül. Két kézzel megfogta Avery arcát, és olyan lágyan és gyengéden csókolta, ahogy csak tudta. Aztán lassan a karjába vette. Awerynek elállt a lélegzete. Örömre számított, talán egy kis vidámságra. Ehelyett a férfi teljesen levette a lábáról. Gyengének, sérülékenynek érezte magát. Bizonytalannak. - Owen... - Olyan apró a kezed. - A férfi az ágyra fektette, aztán felemelte az egyik kezét, és összetette a tenyerüket. - Törékenynek tűnik, mégis fáradhatatlanul dolgozik. Ez a te meglepetésed. Aztán ott van a vállad. - Owen félretolta az
egyik pántot. - A bőröd sima és fehér, de a vállad erős, és nagy terheket is elbír. Owen lehajtotta a fejét, és megcsókolta Awery vállát, majd a nyakát. A kristályok csillogó fénye, a virágok bódító illata, a férfi kezének könnyű érintése teljesen elárasztotta Awery érzékeit. Önfeledten átadta magát Owennek és ennek az új, váratlan ajándéknak, ami ugyanolyan meglepetést okozott neki, mint a gyémántokkal kirakott kulcsocska. A férfi lassú, megnyugtató és hihetetlenül gyengéd mozdulatokkal becézte. így még senki sem érintette meg, és Awery még sosem érezte magát ilyen értékesnek. Owen óvatosan lehúzta róla a ruhát, és ajkával azonnal birtokba vette az elővillanó új területeket. Awery megborzongott és felsóhajtott. A férfi nézte, ahogy a fény megcsillan a szemében, mielőtt lehunyja. Aztán érezte, hogy a teste mozogni kezd a keze alatt. Érezte a szívverését. A férfi mozdulatai határozottabbak lettek, és a nő szívverése felgyorsult. Magával ragadta a szenvedély, egyre feljebb, egyre messzebbre sodródott, míg a csúcsra érve önfeledten elmerült a gyönyörben. A teste ellazult, a keze a párnára hanyatlott. Owen lenézett rá, miközben ő is vetkőzni kezdett. Itt van Avery, gondolta meghatottan. Megnyitotta és megadta magát neki. Hagyta, hogy megérintse a lágy testét. Először megint megcsókolta, hevesen, vadul. Aztán a keze lejjebb siklott, és Awery felnyögött. Owen egy határozott mozdulattal az ölébe döfte magát. Olyan vad és kétségbeesett vágy tört rá, hogy most ő remegett meg, miközben elmerült a forróságban. Mégis visszafogta magát, és hosszú, lassú mozdulatokkal indult el a kéj felé. Gyötrelmes gyönyör, győzedelmes önmegtartóztatás. Megragadta a nő kezét, összekulcsolta az ujjaikat. A helyiségben egyre sűrűbb lett a levegő, és lüktetett, mint a szívverésük. Már csak Awery arcát látta, miközben halkan suttogta a nevét - vagy talán csak gondolta. Aztán Awery kinyitotta a szemét, és a pillantásuk összefonódott. Akárcsak a kezük, a testük és az ajkuk, egy hosszú, forró csókban. Együtt tették meg az utat a csúcsra. Reggel Owen első pillantása Aweryre esett, és hosszan nézte, ahogy alszik. Olyan ritkán látta ót mozdulatlanul. Eszébe jutottak azok az idők, amikor még csak tervezték a fogadó felújítását. A sok vita, a változtatások, a rengeteg megbeszélés - aztán az építkezés hosszú hónapjai. Sose gondolta volna, hogy az első éjszakát pont Aweryvel fogja itt tölteni. Most megtörtént. A fogadó kész, és ők együtt aludtak. Már útban van egy újabb építkezés, egy újabb terv. És Awery most mélyen alszik mellette, vörös haja sötétlik a hófehér párnán. Mi történik ezután? Owen mindig tervezgetett, kalkulált, mérlegelt. Ezt teszi az életében és a munkájában is. De Aweryvel kapcsolatban nem tudott mindent megtervezni, nem látta az utat, és nem tudta, mi legyen a következő lépés. Furcsán érezte magát, hiszen olyan régen ismerik egymást. De talán éppen ezért könnyebb lesz a következő lépés. Nem?
Lehet, gondolta a férfi. Akkor meg miért aggódik? Kikelt az ágyból, és meglepte, hogy Awery még mindig mozdulatlan. Becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját, és élvezettel nézegette az üvegből készült zuhanyfülkét. - Gyere, bébi, táncoljunk egyet - mondta. Kipróbálta a fúvókákat, a zuhanyfejet, megszagolta a zöld tea meg a gyömbér illatú tusfürdőt, és nagy megkönnyebbüléssel állapította meg, hogy egyik sem túl nőies. Mire az egyik bolyhos fürdőlepedő után nyúlt, már teljesen éber lett - és úgy döntött, hogy kávéra van szüksége, méghozzá azonnal. A borotválkozás várhat. Felvette a farmerját, a meleg trikójára egy flanelinget húzott, de a bakancsba nem bújt bele, mert attól tartott, hogy túl nagy zajt csapna a lépcsőn. Inkább zokniban maradt. És Awery még mindig nem mozdult.0 Owen kisurrant a szobából, és végigment a csendes folyosón. A jó illatokat követve a konyha felé indult, és meghallotta a női hangokat. - Jó reggelt, drágaságom. - A nagynénje barátságos mosollyal, ragyogó arccal üdvözölte, közben egy újabb szelet sült bacon szalonnát tett a rácsra. - Kérsz kávét? - Mennyibe kerül? Az asszony összecsücsörített szájjal fogadta az unokaöccse csókját, majd a kávéskancsó után nyúlt. - Mi ez? - kérdezte Owen a fehér sapkára mutatva, amit Hope-pal együtt viseltek. - Úgy gondoltuk, így higiénikusabbnak látszunk - magyarázta Hope. - Egy kicsit elegánsabb a köténynél. - Tetszik. - Owen a gyerekkora óta begyakorolt villámgyors mozdulattal elcsent egy szelet bacont, mielőtt Carolee rácsaphatott volna a kezére. Az asszony szigorúan rászegezte a mutatóujját. - Ne nassolgass. Fél óra múlva tálaljuk a reggelit. - De a bacon már itt van. Milyen volt a Penthouse-ban aludni? - Királynőnek éreztem magam. Átkozottul fáradt voltam, mégis végigjártam az összes helyiséget, és minden fotelban üldögéltem egy darabig. - Az aszszony megcsóválta a fejét, és jót nevetett magán. - Közben egyfolytában arra gondoltam, hogy ez olyan, mint egy álom. Emlékszem, amikor Justine-nal kiválasztottuk az anyagokat, most meg itt ülök a bútorokon, amelyeket ezekkel kárpitoztak. - És neked hogy tetszett a szoba? - érdeklődött Hope. - Nagyszerű volt. Bár, ha stílszerű akarok lenni, akkor detektívnek öltözöm, és kalapot veszek fel. Szerintem mindenki elégedett a szobájával, és ki sem akar jönni belőle. Nem hallottam semmilyen mozgást, miközben lefelé jöttem. - A vendégek addig alszanak, ameddig akarnak. De ha éhes vagy, készíthetünk neked egy gyors reggelit. - Elvagyok - mondta a férfi, de azért lopott magának még egy szelet szalonnát, amíg a nagynénje hátat fordított neki. - Talán felviszek egy kis kávét Awerynek.
- Milyen aranyos vagy! - lelkendezett Carolee, aztán összehúzta a szemét, amikor meglátta Owen kezében a második szalonnát. - És sunyi - tette hozzá. Hope kitöltötte a kávét, és elkészítette Awery ízlése szerint. - Mondd meg neki, hogy nyugodtan pihenjen még. Ezért vannak a melegen tartó büféedények. A férfi felment a lépcsőn, és visszaosont a szobába. Észrevette, hogy a távollétében Awery megmozdult. Most keresztben feküdt az ágyon. Apró termetű, mégis sikerült egyedül elfoglalnia az ágy nagy részét, gondolta magában mosolyogva Owen. Leült az ágy sarkára, lehajolt, és megcsókolta a nő arcát. Amikor ezzel nem érte el a célját, megsimogatta a karját. Aztán feladta a gyengéd ébresztgetést, és megcsípte. - Mi az? Jaj! Tessék? - Csak tudni akartam, hogy élsz-e. - Én... - A nő kicsit elhúzódott, és megdörzsölte álmos szemét. - Egy Harry-féle álmom volt. - Micsoda? - Clare Harryjének néha furcsa, élénk álmai vannak. Egy Harry-féle álmot láttam, vörös foltos, zöld zsiráfokról. Ez olyan karácsonyosnak és vidámnak hangzik, de nem volt az. Egy vad hajszába keveredtem, és úgy voltam öltözve, mint Lady Gaga. Azt hiszem. Ez kávé? - Igen. Azt hiszem, szükséged van rá. - Köszönöm. Az egyik üldözőm egy majom formájú keksz volt éles fogakkal. - Gyakran előfordul veled ilyesmi? - Nem, hála az égnek. De tegnap este mind megittuk azt a pezsgőt. Aztán pedig... - A nő álmosan elmosolyodott, és inkább nem fejezte be a mondatot. - Talán az is közrejátszott benne. Te már felöltöztél? Mennyi az idő? - A nő szeme tágra nyílt, amikor meglátta a faliórát. - A pokolba! Majdnem nyolc óra. - Valóban szörnyű. - Hétkor fel akartam kelni, hogy segítsek Hope-nak és Carolee-nak a reggelinél. - Remekül elboldogulnak. Nyugodj meg. - A férfi befurakodott mellé az ágyba, egy kicsit odébb lökte, és magához vette a távirányítót - Nézzünk tévét, Owen bekapcsolta a készüléket. - Lazíthatunk, kávézhatunk és megnézhetjük, mi a helyzet a világban. - Már hallottam erről az életfelfogásról. - Awery elhelyezkedett az egyik párnán, és kortyolgatni kezdte a kávét. - És tetszik. Mert jó. - Igen. - A férfi átkarolta a nőt - Tényleg jó. - Mindenki fent van már? - Még senki. A nő kényelmesebben elhelyezkedett az ágyon. - Akkor nem kell bűnösnek éreznem magam. Olyan ez, mint egy rövid nyaralás. - Egy reggeli nyaralás? - Nekem annyi is elég.
A férfinak támadt egy ötlete. - Miért nem hosszabbítjuk meg egy kicsit? Van kedved moziba jönni velem ma este? A nő felnézett. - Ma este én zárok. - Akkor holnap. - Mit akarsz megnézni? - Majd kitaláljuk. - Csak ne legyen horror vagy túl nyálas. Ja, és majmokat sem akarok látni. - Rendben. Akkor hatra érted megyek, mert mozi előtt eszünk valamit. - Ez egy kész tervnek tűnik. Igen, gondolta Owen. Tényleg az. És egy újabb lépés. A fagyos februári napon Awery a tavaszra gondolt, miközben Hope kocsijának hátsó ülésén ült, és a telefonján internetezve vadászott esküvői ruhák után. - Félek, hogy túl sokáig halogattam a ruhaválasztást - idegeskedett Clare az első ülésen. - Már az ünnepek előtt el kellett volna intéznünk. - Még rengeteg időnk van - nyugtatta meg Hope. - Ez egy nagyon jó kis butik. És ha nem találod meg azt, amit akarsz, ismerek még kettőt a környéken. - Nem akarok, fehéret. A menyasszonyi ruhám ne legyen fehér. - Minden menyasszonynak joga van a fehér ruhához - vélte Hope. Ugyanakkor egy menyasszonynak joga van bármilyen színhez és stílushoz, ami jól áll neki. Ne legyenek kikötéseid már az elején. - Egy szűk családi körben megtartott, délutáni esküvőnél kellett volna maradnunk. De... - Beckett még sohasem csinált ilyet - Awery a neten kutatott, és közben sorolta az okokat, amelyeket korábban már Clare is elfogadott. - A fiúk izgatottak, és alig várják a nagy eseményt. Te is valami különlegeset és emlékezeteset akarsz. A fogadó tökéletes helyszínt nyújt, Soroljam még? - Nem. -. Clare sóhajtva hátranézett. - Találtál valamit? - Elnézést, de a hatalmas, hófehér ruhák mindig elterelik, a figyelmemet. Nézd meg például ezt. Olyan, mint egy műalkotás. Megmutatta a kijelzőt Clare-nek. - Gyönyörű egy első esküvőre, ha az embernek korlátlan mennyiségű pénz áll a rendelkezésére. Istenem, nézzétek ezt az uszályt meg a gyöngyöket a derekán! Esküszöm, többmérföldes a szoknyája. - Nagyon tetszik, de nem tudnám magam után húzni. - Awery megcsóválta a fejét. - Megfulladnék egy ilyen hatalmas ruhában. Hope a visszapillantó tükörbe nézett. - Van valami, amiről tudnunk kéne? - Talán azt, hogy alacsony vagyok? - Rólad és Owenről, meg az esküvői ruhákról. - Mi? Nem! - Awery visszavette a telefonját, még egy utolsó pillantást vetett a hófehér ruhakölteményre, aztán tovább görgette a kijelzőt. - Minden nő elképzeli magán az esküvői ruhákat, ha a barátnőivel ruhavásárlásra indul. - De jól alakulnak a dolgok? - Clare érdeklődő pillantást vetett Aweryre. Igen. Mindketten iszonyúan elfoglaltak vagyunk, mégis sikerült néhányszor
elmennünk együtt valahová. Ti tudtátok, vannak olyan helyek, ahol mások hozzák az asztalhoz az ételt, amit megint csak mások főztek? Ezenkívül kipróbálom rajta az a leendő MacT-ételeket. Owen nagyon jó kísérleti alany. - Még mindig bizseregsz? - kérdezte Hope. - Igen, még mindig. De néha azért vívódom. Jó, de egy kicsit nyugtalanító érzés. - Tudom - mosolygott Clare. - Ez nem olyan, mint te és Beckett. - Miért nem? - Mert rólam és Owenről van szó, és mi... Nem tudom. De most csak veled foglalkozunk. - Még előttünk áll az egész nap - emlékeztette a barátnőjét Clare. - Ami most kezdődik - tette hozzá Hope, és bekanyarodott egy parkolóba. Találtam egy üres helyet, és ezt jó jelnek veszem. A butik itt van a közelben. - Istenem, nézzétek azt a ruhát! - Clare megcsodálta a kirakatban az ejtett vállú, vakítóan hófehér, raffolt szoknyás ruhát. - Ez lélegzetelállítóan szép, de túl sok, és inkább egy első esküvőhöz illik. Nem hiszem, hogy ez lesz az a hely, Hope. Nem akarok... - Bízz bennem. - Hope leállította az autót. Awery azonnal kinyitotta az ajtaját. - És még ha te nem is találsz semmit, én akkor is szívesen- eljátszadozom itt egy kicsit. Mielőtt Clare tiltakozhatott volna, Avery kiugrott a kocsiból, feltépte Clare ajtaját, és kiráncigálta a barátnőjét - Jó móka lesz! Tényleg az volt. Elbűvölte őket a sok fehér, tört fehér és elefántcsontszínű anyag ragyogása és suhogása, a rengeteg tüll, a sziporkázó, gyöngy meg flitter. Avery farmerban és térdig érő csizmában az egyik tükör elé állt, és egy fátylat tett a fejére. Úgy nézek ki, mintha egy fehér lávafolyam omlana le rajtam, állapította meg magában. Aztán Clare-hez fordult. - Azt hagyd békén! - förmedt rá a barátnőjére. A szigorú hang hallatán Clare gyorsan visszaakasztotta a kezében tartott, elegáns kosztümöt. - De amikor olyan szép kosztümök vannak itt.. - Akár elegáns, akár nem, szó sem lehet arról, hogy kosztümben állj az oltár elé. Az ilyesmi a menyasszony vagy a vőlegény anyjának való. - De... - Túl visszafogott - jelentette ki Hope is, és megrázta a fejét - Ne is álmodozz róla. - Nem fogok nagy felhajtást csapni. Valami egyszerűt akarok. - Rendben. Egyszerűt fogsz kapni - bólintott Awery határozottan. - A menyasszonyé a döntő szó. - Akkor... - Kivéve a kosztüm kérdést. - Pedig annyira tetszik ez a zöld. - Tényleg szép - ismerte el Hope. - Nem is lenne vele semmi baj, ha valaki más esküvőjére mennél, vagy egy elegáns zsúrra vagy egy jótékonysági gyű-
lésre. - Awery és Hope közrefogta Clare-t, és együttes erővel elvezették a kosztümök közeléből. - Talán először nektek kéne ruhát választanunk - javasolta Clare. - Aztán már könnyű lenne nekem is valami hozzáillőt találni. - Most viccelsz? A mi ruháink követik a tiédet, és nem fordítva. - Awery a fátylat még mindig a fején tartva, a bolt másik részébe sétált. Az első ötleteket a leendő ara azzal utasította el, hogy túl bonyolultak, túl fehérek, túl elegánsak. - Nem! Nem lehet rózsaszín. - De ez nem babarózsaszín! - erősködött Avery. - Olyan lágy színe van, mint egy halvány pírnak. És nézd a szoknya szegélyét, milyen gyönyörű. - Nekem nagyon tetszik ez a felemás szabás. - Hope összeszorított szájjal tanulmányozta a ruhát. - Ahogy az egyik oldalon térd fölött ér, a másikon pedig a vádli közepéig. - Sokkal jobb. A színe remekül megy a hajadhoz. - Nem tudom. Én... - Rendben. Itt az ideje, hogy felpróbálj néhány ruhát, ragaszkodom ahhoz, hogy ez is köztük legyen - jelentette ki Awery. - Kiválasztunk még párat, és keresünk egy próbafülkét. - Igazad van. Tudom, hogy elviselhetetlen vagyok. Vigyük még ezt meg ezt. - Clare a Hope karján lévő ruhára is rábökött. - És a zöld kosztümöt. A zöld kosztümöt mindenképpen fel kell próbálnom - Legyen meg az akaratod. Vidd ezeket - Hope átnyújtotta a ruhákat Awerynek. - Én hozom a kosztümöt. Az eladó látta, hogy határozottak a szándékaik, ezért vezette őket egy próbafülkéhez, felakasztotta a ruhákat, és ásványvizet is hozott nekik. Clare először a zöld kosztüm után nyúlt. - Rendben, essünk túl rajta. - Awery vállat vont, és ivott egy kis citromos vizet. - Klasszikus vonalai vannak - erősködött Clare, miközben átöltözött. - Ez a szín jól áll nekem. És áprilisban még hűvös találni. lehet az idő, úgyhogy nem árt egy kabát. Megfordult, és megnézte magát a tükrökben. - Nagyon szép a színe. Kihangsúlyozza a zöld szememet. És ha találok hozzá egy megfelelő cipőt.. Nem romantikus... - Clare lemondó pillantást vetett a barátnőire. - Nem. Ez egy divatos kis kosztüm, ami tényleg nagyon jól áll neked – állapította meg Hope. - De nem ez a te ruhád, Clare. - Beismerem a vereséget Hadd próbáljam fel azt a kéket. Szép, nyugodt szín, és nagyon jó szabása van. Awery megvárta, míg Clare belebújik a ruhába, aztán letette az ásványvizespoharat, felállt a kis plüss-székről, és megkerülte Clare-t - Tetszik ez a kihívó szabásvonal, a buggyos hátsó résszel. Ezzel talán meg tudnék barátkozni - gondolkodott el Clare. - Csak egy csillogó cipőt kéne kerítenem hozzá. - Nem ragyogsz ebben a ruhában. - Hope határozottan megrázta a fejét. Szerintem, ha felveszed az igazit, ragyogni kezdesz benne. Egyébként csodásan áll rajtad, karcsúsítja a derekadat, kihangsúlyozza a lábadat. Mi lenne, ha betennénk a "lehetséges" kategóriába? - Ez tetszik. Alakítunk egy "semmiképpen" és egy "lehetséges" kategóriát.
Clare felpróbált még egy halvány aranyszínű ruhát, amit mindhárman azonnal elvetettek. - Most jöhet a rózsaszín. - Awery szigorú pillantást vetett Clare-re, amikor az elhúzta a száját. - Megállapodtunk! - Rendben, legyen. De a rózsaszín nekem túl sok. Ráadásul nincs vállpántja. Nem akarok pánt nélküli ruhát. - Bla-bla-bla - fejezte ki Avery a véleményét, miközben felhúzta a ruha cipzárját. - Nem akarok akadékoskodni, csak ez nem... Ó! - A nő a tükörképére meredt. És ragyogott! Hope a leendő menyasszonyra nézett, és felsóhajtott. - CIare... Csodásan nézel ki. Ez a szín jól megy a bőrödhöz, a szabása is előnyös. Romantikus, mégis vidám. - Fordulj meg - parancsolt rá Avery. - Nézzétek, hogy úszik a szoknya a levegőben, hátul pedig ez az átlós pánt... Visszafogottam szexi. Az anyaga egy kicsit csillog, pont amennyire kell. - Romantikus és gyönyörű. És az enyém. Most nincs "lehet". Ebben a ruhában fogok hozzámenni Beckett Montgomeryhez! - Próbáld fel cipővel is, még ha nem is biztos, hogy most megtaláljuk a hozzá illőt. - Hope a próbafülke ajtajához lépett. - Itt várjatok! - Fordulj meg még egyszer - kérte Avery. Clare felnevetett, és megpördült. - Olyan csodálatos érzés, hogy rajtam van. Igazad volt, Avery. - Imádom, amikor ez történik. - Az esküvőre fel szeretném kötni a hajam. Mi a véleményed? - Clare próbaképpen hátrasimította és összefogta a haját. - Nem kell fejdísz. csak egy csillogó csat. - Nagyon boldognak tűnsz. - Mert annyira boldog vagyok! Egyszer majd én is így akarok segíteni neked meg Hope-nak. Szeretnék elmenni veletek vásárolni, és kiválasztani az esküvői ruhátokat. És tudni, hogy ti is olyan boldogok vagytok, mint én most. - Én is szeretném. Az ilyen pillanatokban Awery el tudta hinni, hogy ez megtörténhet, és ő is átélheti ezt az örömet. Bízott abban, hogy neki is lehet elég hite, és egyszer rá meri szánni magát a nagy ugrásra. Megfordult, hogy elővegye a telefonját. - Hadd, fényképezzelek le. Elküldöm a képet az anyádnak és Justine-nak. - Igazad van, látniuk kell. - Méghozzá elölről és hátulról is. - Awery felemelte a telefont, és továbbította a képeket. Ekkor visszatért Hope az eladóval meg egy halom cipős dobozzal. És elkezdődött a boldogságos őrület. Hazafejé menet, egy ruhákkal, cipőkkel, kiegészítőkkel és még néhány nászútra való ruhaneművel töltött, hosszú nap után Awery kényelmesen elnyúlt Hope kocsijának hátsó ülésén, és írt egy SMSt Owennek.
Megvacsoráztunk, és egy kicsit kifújtuk magunkat az egész napi hajsza után. A leendő sógornőd gyönyörű menyasszony lesz - és Beckett el fog ájulni, ha meglátja. A koszorúsnői sem lesznek csúnyák. Hazafelé megyek. Bocs, hogy tovább tartott, mint gondoltam. Clare hátrafordult, amikor Awery telefonja jelzett. - Owen mit szólt? - Hogy Beckett már akkor elájult tőled, amikor először meglátott, ezt írta az ájulásos szövegemre. És megkérdezte, hogy nem akarok-e átmenni hozzá. - És? - érdeklődött Hope. - Kitehetlek a házánál. - Holnap korán reggel Hagerstownba kell mennem, aztán találkozom Beckettel az új helyen. - Beszéd közben Awery már írta is a választ. - Ráadásul tudom, hogy dolga van. Megpróbálja megtalálni Billy-t. - Elizabeth Billy-jét? Awery bólintott. - Eddig nem sok sikerrel járt, de hát elég nehéz a feladat. Jobb, ha most hazamegyek, és kialszom magam. Már majdnem tizenegy óra van. Azt mondta, hogy hiányzom neki. - Istenem... - Igen... Bizsergés és kellemes izgalom mindenütt. Holnap négyig dolgozom, de beszerzek néhány különleges alapanyagot, amíg a városban vagyok, aztán összeállítok egy újabb minta menüt neki, ha készen áll a következő kóstolásra. És igen! - jelentette be boldog mosollyal. - Holnap este randevúm van! A fiúmmal - tette hozzá kacsintva. - Esküszöm, úgy nézel ki, mint egy szerelmes kamasz. Awery Hope-ra vigyorgott. - Úgy is érzem magam. Micsoda nagyszerű nap! Ha már lefeküdtem, talán felhívom Owent. - Telefon szex? A nő tovább vigyorgott, és huncut pillantást vetett Hope-ra. - Lehet, hogy arra is sor kerül. Van valami ötleted vagy tanácsod? - Beszélj lassan, mély, búgó hangon. - Milyen bölcs vagy. - Avery kiegyenesedett az ülésen, amikor Hope bekanyarodott a Vesta elé. - Istenem, milyen jó kis nap volt!- lelkendezett megint, aztán előrehajolt, és megcsókolta mindkét barátnőjét. - Nagyon élveztem. Imádlak titeket. csak kattintsd ki a csomagtartót, tudom, melyik táska az enyém. - Mondd meg Owennek, hogy... szia... - búgta Hope mély, érzéki hangon. Mindketten azt üzenjük, hogy szia... - Nem biztos, hogy eszembe jut, mert el leszek foglalva a saját üdvözletem átadásával. Ez a nap csodás volt, egyszerűen tökéletes. Viszlát, holnap. Awery felkapta a táskáját, és lecsapta a csomagtartó fedelét. Még egyszer intett a barátnőinek, aztán a hátsó ajtóhoz sietett. Indulás előtt azt hitte, hogy zárás előtt vissza fog érni, de tévedett. Most nem volt kedve ellenőrizni mindent, úgyhogy megállás nélkül elment a Vesta hátsó ajtaja mellett, és elindult felfelé a lépcsőn. És egy nőt pillantott meg, aki a lépcsőn üldögélt. Awery megtorpant, ösztönösen megragadta a kulcscsomóját, és az egyik kulcsot előrefordította az ujjai között. Míg azt latolgatta, hogy mitévő legyen, a nő felállt.
Awery fiatal és erős volt - és gyors, ha a helyzet megkívánja. - Az étterem zárva van - mondta nyugodt hangon. - Tudom. Rád vártam. - Ha munkát keres, jöjjön el holnap, amikor nyitva vagyunk. De most.. - Nem ismersz meg? - A nő lejjebb lépett; Awery kihúzta magát - Az anyád vagyok. A biztonsági lámpák fényében Awery tanulmányozni kezdte a nő arcát. Hát persze, most már felismerte. Olyan sok év telt el, amióta utoljára látta. Sok idő és hatalmas távolság választotta el őket egymástól. Várta, hogy érezzen valamit, de teljesen közönyös maradt. - Mit akarsz? - Látni téged, és beszélni veled. Nem mehetnénk be beszélgetni? Awery szó nélkül az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. Aztán rájött, hogy mégis érez valamit. Félelmet. 15. Awery félretette a bevásárlószatyrokat, aztán levette magáról a kabátot meg a sálat, és lassú, precíz mozdulatokkal egy szék karfájára terítette őket. A nő némán állt mellette. - Szép. - Az anyja hangjában idegesség vibrált. - Igazán szép lakásod van. Jártam az éttermedben is. Remekül néz ki, igazán. Nagyon profi. Le van nőve a haja, állapította meg Awery, és nem törődött azzal, hogy milyen gonosz dolog elsőként ezt észrevenni. Traci MacTavish, ha még így hívják egyáltalán, élénkvörös kabátot, szűk farmert és fekete pulóvert viselt. Inkább csontosnak tűnt, mint karcsúnak, keskeny arcát túl erősen sminkelte, és tüskésre vágott, szürke hajára ráfért volna egy után festés, mert a töve már feketén sötétlett. Awery rájött, hogy minden gondolata gonosz. Nos, nem tehet róla. - Mit akarsz? - ismételte meg a kérdését. - Látni akartalak. Istenem, de csinos vagy! Nagyon tetszik a hajad. Mindig aggódtam, hogy azzal a vörös lobonccaI meg a szörnyű fogszabályzóddal fogsz mászkálni a világban, de nagyon kikupálódtál. Én csak... - Ne! - Awery hátralépett, amikor Traci kitárta a karját, és közeledni kezdett. - Ne hidd, hogy most egy megható összeborulás következik. Traci leengedte a karját, és lesütötte a szemét. - Tudom, hogy nem érdemlem meg. Tudom, drágám. Hidd el. Csak most megláttalak ilyen felnőttnek és csinosnak. És rájöttem, hogy miből maradtam ki. Leülhetnénk? Leülhetnénk néhány percre? - Nekem nem kell leülnöm. - Nagyon haragszol rám. - Traci kihúzta magát, mint egy harcos, aki szembenéz az ellenséges haddal. - Nem hibáztatlak érte. Amit tettem, nagyon önző, ostoba és helytelen volt. Annyira sajnálom, Awery. - Igen? Tehát sajnálod? - Awery hagyta, hogy elragadják az indulatai. Remek! - mondta, és csettintett az ujjával. - Máris jobban érzem magam.
- Tudom, hogy a sajnálkozással nem lehet helyrehozni semmit. Sőt mással sem, azt hiszem. Rettenetes dolgot műveltem, borzalmas hibát követtem el. Én csak... Látni akartalak - nyögte ki Traci könnyes szemmel. - Arra gondoltam, hogy most már felnőtt vagy, és talán egy kicsit meg tudod érteni. - Mit kéne megértenem? - Hogy miért mentem el. Annyira boldogtalan voltam. - Az asszony előhalászott egy zsebkendőt a táskájából, lerogyott egy székre, és zokogni kezdett. - Senki sem érti, min mentem keresztül. Mert senki sem értheti, hogy milyen volt nekem. Egy kívülálló nem láthatja, mi van egy másik ember házasságában. - Szerintem a gyerekek elég jól látják az ilyesmit, mert ők a szenvedő alanyok. Nemcsak a házasságodból léptél ki, hanem a lányodat is elhagytad. - Tudom. Tudom, de képtelen voltam maradni. Különben is mindig inkább az apuci kislánya voltál, és nem az enyém, úgyhogy... - Vigyázz, hogy mit mondasz az apámról! - Nem mondhatok róla semmi rosszat - Tracin látszott, hogy felkészült a beszélgetésre, mert előhúzott egy újabb zsebkendőt. - Ö jó ember. Talán túl jó volt nekem. Nem lett volna szabad hozzámennem. Hibát követtem el. - Úgy tűnik, ez jellemző rád. - Annyira fiatal voltam, drágám! Alig tizenkilenc éves. És azt hittem, hogy szerelmes vagyok belé, tényleg azt hittem. Aztán terhes lettem, és a házasság tűnt a legjobb megoldásnak. A szüleim nagyon kemények voltak, amikor elmondtam nekik. Fogalmad sincs, mennyire meg voltam rémülve. Awery nem tudott szánalmat érezni a nehéz körülményeire hivatkozó, hajdani fiatal nő iránt. Eszébe jutott a nagyapja, aki mindig kedves és türelmes volt, és élete végéig bánat ült a szemében, amiért elveszítette a lányát. És a nagymamája, az erős, kedves asszony, az egész család támasza. - Kirúgtak? Megfenyegettek? - Tudod, ők... - Csak óvatosan! - figyelmeztette Avery. - Nem bántottak, de hibáztattak engem. Azt mondták, hogy egy gyereket fel kell nevelni, gondoskodni kell róla, és... - Nahát! Azt akarták, hogy vállalj felelősséget a tetteidért? - Nagyon kemények voltak hozzám. Mindig. Nem maradhattam velük, hogy éjjel-nappal piszkáljanak. - Tehát a házasság volt a menekülő útvonal. - Azért ez nem teljesen igaz.. Tizenkilenc évesen tényleg azt hittem, hogy férjhez akarok menni, berendezkedni, saját családot alapítani. És Willy B. olyan hatalmas termetű és jóképű volt, és mindenről gondoskodott. Szerzett magunknak egy házat, és egész idő alatt nagyon kedves volt hozzám. Megpróbáltam, tényleg megpróbáltam tisztán tartani a házat, főzni, és gondoskodni rólad, amikor megérkeztél. Nagyon sok gond volt veled, Awery. - Szégyellem magam. - Nem úgy értettem. Én csak... Még húszéves sem voltam, amikor megszülettél, és hirtelen annyi dolog szakadt a nyakamba. - Gondolom, az apám közben nem csinált semmit. Traci szipogott egyet, és összeszorította a száját.
- Dehogynem. Nem akarok hazudni neked. Rengeteget dolgozott a házban meg mindenfele, éjszakánként pedig sétált az veled és ringatott téged. Jó apa volt. - Tudom. Most is az. - Megtettem, ami tőlem telt, esküszöm, hogy igyekeztem. - Traci könnyes szemmel a szívére szorította a kezét - Esküszöm, hogy nem tettem semmi olyat, amit ne tennék meg még egyszer. Nagyon gyorsan járni kezdtél, és iszonyúan eleven voltál, nem tudtam lépést tartani veled. Később szereztem egy állást, és bölcsődébe adtalak, de akkor is rengeteg tennivaló volt otthon, és mindig ugyanaz. Aztán apád akart még egy gyereket. Jézusom! Na, azt már nem tudtam volna elviselni. Amikor abortuszom volt.. Awery úgy érezte, mintha arcon ütötték volna. - Abortuszod volt? Traci könnyes arca fehér lett, mint a fal. - Azt hittem, hogy elmondta neked. - Nem mondta el. - Hároméves voltál, és... Istenem, olyan mozgékony és és eleven gyereket még nem láttam. Megint terhes lettem, pedig nagyon vigyáztam, mert tudtam, hogy képtelen lennék még egyszer végigcsinálni az egészet. Egyszerűen nem ment volna, úgyhogy gondoskodtam a dologról. Nem akartam elmondani Willy B.-nek, de egyszer veszekedtünk valamin, és kicsúszott a számon. - Megszakítottál egy terhességet, és meg sem kérdezted, a férjedet, hogy mit akar? - Megpróbált volna lebeszélni róla, de én már döntöttem. Az én testem, az én választásom. Te is nő vagy, ezt tisztelned kéne. - Tisztelem a döntés jogát, de neki milyen választást hagytál? Milyen tiszteletet mutattál iránta? Ö volt a férjed, az apa, és ő meghallgatása nélkül döntöttél. Vagy nem ő volt a gyerek apja? - Hát persze, hogy ő volt! Nem csaltam meg. - Akkor még nem. Traci a gyűrött zsebkendőjére meredt. - Nos... Nem csaltam meg. És nem tudtam volna elviselni még egy terhességet. Veled is majdnem öt hónapon át hányingerrel küszködtem, és akkora lettem, mint egy ház. Nem akartam még egy babát. Abortuszom volt, aztán elköttettem a petevezetékemet, és ennyi. - Neked igen. - Nagyon zokon vette, és iszonyúan megharagudott, amikor megtudta. Akkor a már amúgy is rossz házasságunk még rosszabb lett. Meg kell értened, hogy ő sem volt boldog. Nem én tehettem róla, egyszerűen nem voltunk boldogok együtt. De azért eljártam vele a házassági tanácsadásra, mert annyira erősködött. Senki sem mondhatta, hogy nem próbáltam meg mindent, de úgy éreztem magam, mint aki csapdába esett, boldogtalan voltam. Mégis megpróbáltam. - Igen? - Tizenkét évig. Az iszonyúan hosszú idő, miközben úgy éreztem, hogy egy olyan szerepet erőltetnek rám, ami nem én vagyok. - A feleség és anya szerepét.
- Én többet akartam. Talán önzőség, de többet akartam annál, hogy a bevásárlóközpontban dolgozzak, aztán minden áldott nap hazajöjjek ebbe a városba. A végén már gyűlöltem a várost és mindent, ami benne van. Ez nem egészséges, te is beláthatod. Nem lehet így élni. Úgy éreztem, hogy megrekedtem, miközben az élet elmegy mellettem, és én kimaradok minden jóból. - Ezért elkezdtél szeretőket tartani. - Nem akartam, csak úgy megtörténtek a dolgok. - Szerintem azért kell némi szándékosság ahhoz, hogy az ember lefeküdjön egy férfival, aki nem a férje. - Steve előtt csak kétszer fordult elő. Nem voltam boldog. Több kellett. Valami nekem is kellett. - Tehát azért csaltad meg a férjedet, mert unalmasnak tartottad, hogy csak feleség és anya vagy. És amikor már az sem volt elég, fogtad magad, és megszöktél. - Ihatok egy kis vizet? Kérlek! Awery a konyhába ment, és megtöltött egy poharat a csapnál. Egy pillanatig lehunyt szemmel állt, és igyekezett egyenletesen lélegezni, amíg összeszedi magát. Traci levette a vörös kabátot, de az ölében tartotta, és még mindig a széken ült, egy zsebkendőt szorongatva a kezében. A szeme könnyes volt. - Köszönöm. Tudom, hogy gyűlölsz engem. - Nem ismerlek. - Majdnem tizenhárom éves korodig melletted voltam, Awery. Gondoskodtam rólad. Megtettem, ami tőlem telt. - Talán tényleg csak ennyire voltál képes, és ez mindkettőnkre nézve szomorú. De azóta nagyon sok év telt el. Nem írtál, nem hívtál fel, nem látogattál meg. Egyszer sem. - Nem tudtam, hogy az apád... - Mondtam már, hogy vigyázz, mit mondasz az apámról. Nem foglak még egyszer figyelmeztetni. - Rendben. - A nő megint lesütötte a szemét, és a kabátját babrálta. - Talán úgy éreztem, hogy nem vagyok rá képes, vagy nem lenne helyes. Csak azt tudtam, hogy mennem kell, és gonoszul viselkedtem. Willy B. azt akarta, hogy folytassuk a tanácsadást, de az csak meghosszabbította volna a szenvedéseimet. Nem szerettem őt, Avery. Nem élhettem le egy életet szerelem nélkül. Ő azt hitte, hogy majd rendbe jönnek a dolgok, és meg kell próbálnunk együtt maradni. Mindig azt mondogatta, hogy rád is gondolnunk kell. De én tudtam, hogy egy nap úgyis fel fogsz nőni. És akkor velem mi lesz? Itt maradok megrekedve, öregen, és már esélyem sem lesz arra, hogy a saját életemet éljem. Willy B. sem volt boldog velem, úgyhogy mi értelme lett volna? - Ki akartál szállni. Rendben. A saját életedet akartad élni. Megértem. De létezik egy dolog, amit válásnak hívnak. Nem könnyű, fájdalmas is lehet, és szinte mindenkinek nehéz. De a civilizált világban így csinálják. Itt a nők nem szokták egyetlen szó nélkül elhagyni a férjüket, a gyerekeiket, az otthonukat. - Én csak... - A nő megint szipogott, és letette a poharat, amiből ivott. Szerelmes voltam! Amikor találkoztam Steve-vel, valami olyat éreztem, amit
addig még soha. Nem tudtam semmi másra gondolni. Helytelen volt, tudom, de olyan elevennek és boldognak éreztem magam. Tudom, hogy őszintének kellett volna lennem Willy B.-vel, és nem lett volna szabad megcsalnom. Nem érdemelte meg, hogy a háta mögött... De mindketten mást akartunk, és én nem bújhattam ki a bőrömből, Awery. Aztán Steve-nek egy remek üzleti lehetősége adódott Miamiban, és mennie kellett. Én pedig úgy éreztem, hogy vele kell tartanom. - Tehát Miamiban időztél. - Eleinte. Annyira izgatott voltam, és olyan romantikusnak és izgalmasnak találtam, hogy megszöktem vele. Tudtam, hogy az apukád gondoskodik rólad. - Ezt hagyd abba! Egyszer sem gondoltál rám, miután kiléptél az ajtón. - Ez nem igaz! Helytelen volt, amit tettem, nem viselkedtem helyesen, de igenis gondoltam rád. Nagyon büszke voltam, amikor meghallottam, hogy saját éttermet nyitottál. Nagyon jó hely, és tényleg büszke voltam rád, amikor hallottam róla. Awery fejében megszólaltak a vészcsengők. Remélte, hogy csak a saját cinizmusát hallja. . - Honnan hallottál róla? - Időnként rád kerestem az interneten, mert tudni akartam, mi van veled, édesem. Nem is tudom megszámolni, hányszor készültem e-mailt írni neked. Nagyon szomorú voltam, amikor értesültem Tommy Montgomery halálhíréről. Az apáddal mintha testvérek lettek volna. Tudom, hogy Justine nem kedvelt engem, de mindig nagyon kedves volt hozzám. Sajnáltam őt. - Ennyi? A Google-ön élted ki az anyai érzéseidet? - Rosszat tettem, és nem várok tőled megbocsátást csak azt reméltem, hogy egy kicsit megértesz. - Miért fontos neked, hogy megértselek? - Arra gondoltam, talán adnál nekem esélyt, hogy megismerjük egymást, és... - Mi történt Steve-vel? Az életed szerelmével? Traci arca eltorzult, és zokogva egy újabb zsebkendő után kutatott a táskájában. - Meghalt.. Novemberben. Egyszer csak meghalt. Egész idő alatt együtt voltunk, rengeteget költöztünk, tudod, a munkája miatt. Neki is voltak hibái, de szerettem, és boldogok voltunk. Most elment, és nincs senkim. - Sajnálom. Tényleg. De nem tudom kitölteni az életedben támadt űrt. Nem is akarom. Meghoztad a döntéseidet, és most vállalnod kell a következményeket. - Nem tudom, hogyan éljek egyedül. Nem maradhatnék itt egy kicsit? Néhány hétig? - Itt? - kiáltott fel Awery őszinte döbbenettel. - Szó sem lehet róla! Nem sétálhatsz vissza tizenhét év semmi után, abban reménykedve, hogy tárt karokkal fogadnak. Majd kitalálod, hogy mihez kezdj az életeddel. Az én életemnek nem vagy már a része. - Nem lehetsz ilyen hideg. - Dehogynem - vágott vissza Awery. - Talán örököltem valakitől. - Csak néhány hétről lenne szó. Nem tudom, mit tegyek, hova menjek.
- Valami mást tegyél, és máshová menjél. - Akkor is a véred vagyok, Awery. - Te az a nő vagy, aki elhagyott, és a fél életemen át egyáltalán nem foglalkozott velem. Most is csak azért bukkantál fel, mert egyedül vagy. Nem azért, hogy megismerj. Ez egy nagyon gyenge ürügy volt. - Elkeserítő, de ez az igazság, gondolta Awery. - Most is csak magadra gondolsz, mint mindig. Meghallgattalak. Végeztünk. Ideje távoznod. - Nem tudok hova menni. - Nagy a világ. Válassz magadnak egy helyet. - Nem maradhatnék itt éjszakára? Csak egyetlen éjszakára. - Tehát le vagy égve - állapította meg Awery. . - Az utóbbi időben anyagi nehézségeink támadtak... A dolgok rosszul alakultak, és tényleg elkelne egy kis segítség, hogy ismét talpra tudjak állni. Awery már mindent értett. - Te jóságos ég, ki vagy te? Ez komoly? Pénzt kérsz tőlem? - Visszafizetem. Kölcsönadhatnál néhány ezret, hogy összeszedjem magam. - Ha lenne fölösleges néhány ezer dollárom, akkor sem adnám neked. - Saját vállalkozásod van. - Traci a bevásárlószatyrok felé intett. - Elegáns boltokban vásárolgatsz. Igazán adhatnál nekem, csak kölcsön. Ne alázz meg, Awery, ne hagyj könyörögni. Bajban vagyok. Awery felkapta a táskáját, elővette a pénztárcáját, és számolatlanul rakosgatta ki belőle a bankjegyeket. - Tessék. Itt van. Ez minden, amit kapsz, és amit valaha kapni fogsz tőlem. Most pedig tűnj el, távozz az életemből. Soha többé nem akarlak látni. - Te nem tudod, milyen egyedül lenni. Amikor senkid sincs, akire számíthatsz. - Ez igaz. Az apám gondoskodott arról, hogy ne tudjam meg. - Awery az ajtóhoz lépett, és kinyitotta. - Azt mondtam, hogy távozz. Traci kifelé menet még egyszer visszanézett. - Sajnálom - mondta. . Awery kulcsra zárta az ajtót, aztán háttal nekitámaszkodott. Remegni kezdett a lába, ezért lassan, óvatosan lecsúszott, és a padlóra ült. Hallgatta a távozó lépteket, és csak akkor engedett utat a könnyeinek, amikor elhaltak a lépcsőházban. Különféle kifogásokkal élve, elhalasztotta a randevút Owennel. Megváltozott a beosztás, túl sok tennivalója van, és a többi. Mindezt ráadásul SMSben intézte el, hogy ne kelljen beszélnie vele. Tudta, hogy ostobán viselkedik, de egyszerűen nem tudta rávenni magát, hogy mosolyt erőltessen az arcára, és eltitkolja a bánatát, a kételyeit, a lelkében dúló haragot. Senkivel sem akart beszélni, ezért a barátnőit is elkerülte, és belevetette magát a munkába. De egy ilyen kis városban a barátokat nem olyan könnyű lerázni.. Éppen egy húsos tekercset készített, amikor Owen besétált az étterembe. Awery biccentett, és remélte, hogy sikerült meggyőző mosollyal üdvözölnie a férfit, aki már le is ült a pulthoz. - Hogy megy az üzlet?
- Rengeteg a dolgom. Az elmúlt napokban még levegőt venni sem maradt időm. - Igen, ezt már említetted. Talán most van időd egy kicsit kifújni magad. - Teljesen be vagyok havazva. - Tényleg? - A férfi megfordult a széken. Még nem volt itt az ebédidő, és összesen két asztalnál ültek vendégek. - Leltároznom kell - próbált rögtönözni Awery. - Már alig van poharam. Mi újság az utca másik oldalán? - kérdezte, hogy más irányba terelje a beszélgetést. - Minden rendben. Arra gondoltam, hogy átjöhetnél, és megnézhetnéd a saját szemeddel. - Megyek, mihelyt tudok egy kis időt szakítani. - Avery a sütőbe tette a tekercset, és kivett egy pizzát - Mit kérsz? - Az a tekercs jól néz ki. - Jó is. A férfi kitöltött magának egy hideg italt, majd visszaült a pult másik oldalára. - Minden rendben van veled? - Lehetne egy kicsit jobb az idő, és az sem ártana, ha a nap harminc órából állna, de egyébként.. Megvagyok. - Awery... Erre a hangra a nő önkéntelenül felpillantott, és a férfi szemébe nézett. - Mi van? Ez egy mozgalmas időszak, Owen. Te is tudod, hogy van ez. - Igen, tudom. Ezért kérdezem. - Mondtam már, hogy jól vagyok. Vezetem az éttermet, keresnem kell egy új kifutófiút, mert akit nemrég felvettem, titokban füves cigit szív az alagsorban. Dolgozom az új hely üzleti tervein. EI kell döntenem, milyen legyen a világítás, a berendezés, az étlap. Közben segítek Hope-nak Clare menyaszszonyköszöntőjét szervezni. A kocsimra új gumikat kéne vennem, és a müszakvezető nemrég közölte, hogy a sajt kezd megromlani. Mire a végére ért a mondanivalójának, Awery úgy érezte, hogy minden oka megvan az ingerültségre. Most egyszerűen nincs időm arra, hogy főzőcskézzek neked, és szórakozzak. - Ezt megértem, és nem is erről beszélek. - Akkor nincs is miről beszélnünk. Most dolgom van. Ennyi, ez minden. Awery a sütőhöz lépett, hogy betegye Owen tekercsét, és kivegye a másikat. Közben a karja a forró ajtóhoz ért. - A pokolba! Becsapta a sütő ajtaját, és megfordult. Owen már átjött, és megragadta a csuklóját, amikor meg próbálta elrántani. - Hadd, nézzem. - Semmiség. Gyakran megtörténik. - Hol van az elsősegélydoboz? - Csak egy kis aloét kell rátenni. Ezért tartok mindig egy cseréppel a konyhában. Majd... A férfi egyszerűen bevitte őt a hátsó konyhába, ahol Franny dolgozott. Mielőtt Franny megszólalhatott volna, Owen intett neki, hogy ki kell mennie, és továbbvonszolta Aweryt hátrafelé.
- Engedj el, légy szíves! - förmedt rá a nő. - Tudom, hogyan kell kezelni egy kis égést. Vendégeim vannak. - Azonnal hagyd ezt abba! Owen ritkán szokott ilyen ingerülten felcsattanni, ezért a nő elhallgatott. Némán tűrte, hogy a férfi kinyissa a csapot, és alá tartsa a karját. - Figyelmetlen voltál, pedig ez nem jellemző rád. - Hagyjál már békén. - A nő összeszorította a száját, amikor a férfi szigorú arccal lenézett rá. - Egyedül is el tudom intézni, Owen. Ez csak egy kis égés. - Azért egy apró hólyagnál nagyobb lesz. Miért nem figyeltél oda? - Az ég áldjon meg, Owen! Rengeteg dolog jár a fejemben, és nagyon elfoglalt vagyok. Kicsit elbambultam, de nem az ujjamat vágtam le. A férfi továbbra is a hideg vízsugár alá tartotta a nő karját, és közben figyelmesen tanulmányozta az arcát. - Már láttalak. amikor rengeteg dolog jár a fejedben és elfoglalt vagy. Azt hiszed, nem ismerlek? Nem ejtettek fejre, jól tudom, hogy valami másról van szó. Valami gondod támadt veled és velem kapcsolatban? - Ha nem hagyod abba, így lesz. - Még tartsd a csap alá. - A férfi letörött egy darabot az aloe verából. Csak azt tudom, hogy minden rendben volt, amikor Clare-rel és Hope-pal megjöttél a vásárlásból. - A férfi felvágta a húsos levelet, kikaparta a belsejét. - Aztán másnap lemondtad a találkozónkat, és még arra sincs időd, hogy két szót váltsunk. Owen elővett egy kanalat a fiókból, és péppé zúzta az aloét. Úgy látszik, még a házi praktikákhoz is ért, gondolta Awery, de most még ez a türelmes gondoskodás is felbőszítette, és legszívesebben megszúrta volna Owent egy villával. - Hadd nézzem. - A férfi elzárta a csapot, gondosan megtörölte Awery karját, miközben szemügyre vette az égést. - Nem olyan vészes. - Mondtam neked, hogy nem komoly. - Azt is mondtad, hogy semmi bajod, pedig ez nem igaz. Maradj nyugton. Owen gyengéd mozdulatokkal az égett felületre kente az aloe pépet. Awery szeme könnybe lábadt, és furcsa érzés kezdte fojtogatni a torkát. - Tehát valami történt a hazaérkezés és a következő nap között. Mi? - Talán csak rájöttem, hogy túl sok dolgom van, és egy kicsit lazítanom kell... Rendszerezni, összeszedni magam. Olyan gyorsan haladunk... Persze, nem a nulláról indultunk... - tette hozzá, amikor észrevette Owen pillantását. - Egy kis időre van szükségem, hogy átgondoljam a dolgokat, és a munkával is tudjak foglalkozni. Most az új étteremre kell koncentrálnom, ha azt akarom, hogy később minden simán menjen. Elfáradtam a nagy sebességben, és egy darabig csak sodródni szeretnék az árral. - Részben jogos, amit mondasz, de tudom, hogy többről van szó. Beszélnünk kell erről, Awery... - Most nem alkalmas az idő. Dolgozom, és... - Most tényleg nem alkalmas. - A férfi elővett egy gézlapot az elsősegélydobozból, és az égett bórfelületre helyezte. - De majd szakítunk rá időt. Kérj meg valakit, hogy később cserélje ki ezt a kötést. - A férfi még egy figyelmes pillantást vetett rá, aztán lehajolt, és megcsókolta. - Rendben - mondta, és mélyen a szemébe nézett. - Csomagold be a tekercset, mert nekem is vissza kell mennem, dolgozni. Később találkozunk.
- Persze. A távozása után Awery a mosogatóra támaszkodva néhány pillanatig vívódott magában, és elmerült az önsajnálatban. - Jól vagy, Awery? A nő felsóhajtott. Bárcsak abbahagynák a barátai az idegesítő kérdezősködést! Az ajtó felé nézett, ahol Franny állt aggódó arccal. - Jól. Csak egy kis égés, semmi komoly. Mi a helyzet oda kint? - Elég laza napunk van. - Akkor én felmegyek a lakásomba, mert lenne egy kis dolgom. Ha nagy lesz a forgalom, csak szólj fel, és lejövök. - Rendben. Awery főzni kezdett, mert mindig a főzés volt a végső menedéke. Más egy plüssmackót szorít magához, ő pedig a konyhában talál vigasztalást. Most is kísérletezni kezdett, és készített egy sonkás burgonyalevest meg egy különleges füstölt ízesítésű paradicsomlevest. A laptopját használta a konyhában, hogy leírja a lépéseket és a recept változtatásait Rengeteg dolgom van. Beckett elkészült a tervekkel, és beadta. Ez megnyugtatta és megvigasztalta, míg a végén már annyira lecsillapodott, hogy le tudott ülni az asztalhoz, hogy míg a levesek főnek, nekiálljon kidolgozni a bokszok, az asztalok és a székek elrendezését az új éttermekben. - Kop-kop! - kiáltotta Clare. - A konyhában vagyok. - Ennyit a magányról és a nyugalomról, gondolta Awery. - Bementem hozzátok egy salátáért, és Franny mondta, hogy megégetted a karodat, és veszekedtél Owennel. - Nem veszekedtem Owennel. A karomat tényleg megégettem, de nem komoly. Clare a tűzhelyen álló fazekakra nézett. - Akkor miért főzöl itt fent egyedül? Mi a baj? - Semmi! Ha még egyszer felteszi nekem valaki ezt a kérdést, esküszöm, hogy orrba vágom. Recepteket próbálok ki. Lent nincs nagy forgalom, amit te is biztosan láttál. Úgyhogy kihasználom az alkalmat, hogy van egy kis időm az új étterem menüjén dolgozni. - Azt hittem, hogy Owenen próbálod ki az ételeket. - Látod itt most Owent? - fortyant fel Awery. - Most van időm, úgyhogy most kísérletezek. - Ideges vagy. Néhány napja nem tudlak elérni, mert mindig az elfoglaltságodra hivatkozol, most pedig veszekedtél Owennel. - Nem veszekedtem Owennel, és azért vagyok ideges, mert mindenki azt kérdezgeti, hogy miért vagyok ideges. Owent is beleértve, aki egyszerűen nem hagy békén. - De igenis veszekedtél Owennel. ~ Nem. - Avery szinte a fogát csikorgatta mérgében, mégis sikerült nyugodtabb hangon folytatnia a magyarázkodást. az engedélyeket. Most készülnek a gépészeti tervek. Még sok tennivalóm van vele, folyamatosan tervezgetek, döntéseket hozok, és közben a Vestát is vezetnem kell. - Tehát ideges vagy. Én is az lennék a helyedben. De tudod, hogy nagyszerű lesz.
- Más tudni, és más azzá tenni. - A nő gyomra görcsölni kezdett, Mindig megfájdult a gyomra, ha hazudni kényszerült, ráadásul nagyon rosszul csinálta, és még soha senkit sem sikerült megtévesztenie. - Rengeteg időbe telik, és sokat kell gondolkodnom - folytatta, ragaszkodva az eredeti ötletéhez. - Így nem sok időm és energiám marad a randizásra. Úgyhogy szerintem kicsit lazítanunk kéne Owennel, míg összeszedem magam. Ez minden. - Mit csinált? - Semmit! Esküszöm. - Avery túl fáradt volt a síráshoz, ezért csak nevetett Clare felvetésén. - Csak egy kicsit kivagyok. Végre, gondolta Awery. Végre az igazat mondom. - Majd rendbe jönnek a dolgok. - Awery a tűzhelyen lévő fazekakra mutatott. - Saláta helyett kóstold meg ezt. Elővett egy tálat, belemert egy kis levest, megszórta petrezselyemmel és reszelt parmezánnal. - Még az étkészletekről is döntenem kell. Lehet, hogy egyszerű fehéret választok, és a terítőkkel, szalvétákkal meg a poharakkal dobom fel az asztalokat. Vagy talán jobb lenne valami színesebb megoldás? - Teljesen mindegy. - Clare mohón kanalazta a levest. Senkit sem fog érdekelni, hogy miben tálalod fel ezt a mennyei ételt. De miért adtál ilyen keveset? - Mert még meg kell kóstolnod a füstölt paradicsomból készült levest is. Awery már tolta is a barátnője elé a második tálat, de most pirított kenyérkockát és egy csipet bazsalikomot tett a levesbe. - Istenem, de finom! Lágy, kicsit krémes, mégis enyhén csípős. - Örülök, hogy ízlik. - Awery is vett magának egy kanállal. - Tényleg jó lett - bólintott. - Ezen már nem kell változtatni. Mindkettőből adok egy edénnyel, jó lesz vacsorára. - De akkor meg kell osztanom a többiekkel! - Clare átkarolta Awery derekát. - Elmondod, ha készen állsz rá? Megint bebizonyosodott, hogy milyen rosszul hazudok, gondolta Avery, de nem alakoskodott tovább, ehelyett Clare vállára hajtotta a fejét. - Igen. De most még nem. Végül Awery úgy döntött, hogy kifőzte magából a felgyülemlett indulatokat. Na, jó azért nem mindet, de tudta, hogy ha tovább búslakodik, akkor felhívja magára a figyelmet - márpedig ezt nem akarta. Egy zárható edénybe tette a maradék paradicsomlevest és felhozott az étteremből egy kis olasz kenyeret. Egy óráig pepecselt a konyhájában, de nem töltötte fölöslegesen az időt. Estefelé megnőtt a forgalom a Vestában, ezért egy kicsit besegített a személyzetnek, bár nem volt beosztva. A munka is jót tett a kedélyének. Beszélnie kell az apjával, gondolta, miközben kihajtott a városból. Egyrészt az is segíti a lelki gyógyulásban, másrészt Willy B.-nek tudnia kell Traci látogatásáról. Ő az egyetlen ember az egész világon, aki előtt sohasem voltak titkai. Megkínálja egy kis levessel, és megbeszélik a történteket, hiszen mindig mindent meg tudtak beszélni egymással.
Amikor a ház elé ért, meglátott egy nevadai rendszámú világoskék Lexust a felhajtón, és nagyon ideges lett. Az apjának nem voltak ismerősei Nevadában. Traci pedig azt mondta, hogy sokat költözött. A MacTavish-megérzés azt súgta neki, hogy Traci legutóbb Nevadában élt. És most megpróbál máshonnan is pénzt szerezni. Magából kikelve rontott be a házba. Willy B. felpattant a székről, amikor a lánya beviharzott. Traci a helyén maradt, és könnyes arccal szorongatott egy gyűrött zsebkendőt. - Ezt a pofátlanságot! Te szuka! - Awery! Csillapodj Ie. - Ne mondd azt, hogy csillapodjak le! - förmedt az apjára a nő. - Eljutott már a "kölcsön szeretnék kérni" részhez, vagy még csak ott tart, hogy szörnyen sajnálja? - Ülj le, Awery. Micsoda? - kapta fel a fejét Willy B. - Nem említette, hogy néhány napja meglátogatott? - Nem. - A férfi átkarolta a lányát. A mozdulatot megnyugtatásnak szánta, de az egységüket is hangsúlyozta vele. - Nem mondta. - El akartam mondani, de előbb Aweryvel szerettem volna találkozni, Willy B. Még nem tudtam, hogy képes leszek-e a szemed elé kerülni, és látni akartam Aweryt, hogy elmondjam neki, mennyire sajnálom. - És jól levágjál. - Nincs pénzem, és bajban vagyok. De ettől még sajnálom, ami történt. - A nő keze megremegett, és most az átázott zsebkendő helyett az öklével törölte le a könnyeit. – Bárcsak mindent másképp csináltam volna. Bárcsak én más lettem volna. De egyiken sem tudok már változtatni. Nem sokkal Steve halála előtt elveszítettük a házunkat. Minden rosszul alakult. Volt néhány üzlete, de mindegyik becsődölt, és már nem maradt ideje, hogy helyrehozza a dolgokat. - Egy csillogó, új Lexus parkol a ház előtt - jegyezte meg Avery. - Add el. - Lízingelem, és azt is el fogom veszíteni. Ez az egyetlen vagyontárgyam. Csak egy kis tőkére van szükségem, míg találok egy lakást meg valami munkát. - Pénzt kértél Awerytől? - háborodott fel Willy B. Traci elvörösödött. - Csak kölcsönre van szükségem. - Mennyit kértél? - Amikor Traci megcsóváIta a fejét, és megint sírni kezdett, Willy B. Aweryhez fordult. - Mennyit adtál neki? - Nem tudom pontosan. Ami a pénztáramban volt. Több mint máskor, mert vásárolni mentem a lányokkal, és a biztonság kedvéért készpénzt is vittem magammal. Willy B. ritkán jött ki a sodrából, de most látszott rajta, hogy komolyan megharagudott. - Elhagytad a kislányomat, Traci. Most pedig azért jössz vissza, hogy pénzt kérjél tőle? - Saját vállalkozása van, meg egy szép lakása. Amíg tudtam, minden tőlem telhetőt megtettem érte. - Ez nem igaz. - A férfi gyengéden megcsókolta Awery feje búbját. - Beszéltél már az anyáddal, Traci? - Én... Anya közvetlenül Steve halála után adott nekem egy kis pénzt. Minden olyan zavaros volt, és megdöbbentem, hogy olyan sok tartozást ha-
gyott maga után. Anya segített, de aztán kijelentette, hogy többre ne számítsak. És komolyan gondolta. Most is elmentem hozzá, mielőtt idejöttem, de nem volt hajlandó segíteni. - Mennyit akarsz? - Apa, ne... - Hallgass, Awery! - De nem teheted, hogy... - Ez az én dolgom. - A férfi nem szokta felemelni a hangját, de erre nem is volt szükség. Most is csak Avery szemébe nézett. - Hallgass. Mennyi kell, Traci? - Ötezerrel már tudnék valamit kezdeni. De esküszöm, hogy visszaadom. Hajlandó vagyok bármilyen papírt aláírni. Tudom, hogy nincs jogom hozzá, de senki máshoz nem fordulhatok. - Awery, menj fel, és hozd le a csekkfüzetemet. Tudod, hol tartom. - Nem! - Tedd, amit mondtam, méghozzá azonnal. Ha veszekedni akarsz, majd később veszekszünk. - A férfi Avery vállára tette a kezét. - Akkor megmondhatod a véleményedet, de nem most. Az már a mi dolgunk, nem az övé. Willy B. ritkán volt ilyen kérlelhetetlen, de ha egyszer meghúzott egy vonalat, akkor azt nem lehetett átlépni. - Rendben. De jó nagy veszekedésre számíts. - Awery felrohant a lépcsőn, és nemsokára visszajött. A férfi leült, és kinyitotta a csekkfüzetet. - Adok neked ötezret és nem kölcsönbe. - De visszafizetem! - Nem kell visszafizetned. És miután elmentél, többé nem akarlak látni. Hallani sem szeretnék felőled, hacsak Awery másképp nem gondolja. Fogd a pénzt, és menj. Remélem, hogy megtalálod a számításodat. - Tudom, hogy gyűlölsz, de... - Nem gyűlöllek. Tőled kaptam az életem értelmét, és ezt sohasem fogom elfelejteni. Úgyhogy én is megadom neked, amire szükséged van, és ezzel végeztünk egymással. Egy újabb kemény vonal, gondolta Avery. És az apja ezt most Tracinek húzta meg. - Ha megállapodtál, küldd el nekem a címedet vagy a telefonszámodat folytatta Willy B. - Nekem, Traci, és nem Awerynek. Őt még egyszer ne háborgasd. Ha beszélni vagy találkozni akar veled, majd tőlem kéri el az elérhetőségedet. - Rendben. A férfi összehajtogatta és a nő kezébe nyomta a csekket. - Köszönöm. Én nem is... Nagyon szépen rendben tartod a házat Jó ember vagy. Ezt komolyan mondom. - Tudom. - A lányunk gyönyörű. - Traci a szájára szorította mindkét kezét - sajnálom. Annyira sajnálok mindent. - Nem kétlem. Most viszont menned kéne. Már sötét van, és éjjelre rossz időt mondtak. Traci összeszedte magát, és felállt.
- Azt hiszem, te voltál a legjobb dolog, amit valaha csináltam - mondta Awerynek. - És én a legrosszabbat tettem veled. Nagyon nehéz ezt beismerni. Miután Traci távozott, Avery az ablakhoz lépett, és nézte, ahogy az autó eltűnik az úton. - Miért adtad oda neki azt a pénzt? - Mert gyászol. Elveszített valakit, akit szeretett, és most rájött, hogy eldobott magától valami értékeset. Ezt sohasem fogja visszakapni, és ezért is gyászol. A pénzzel becsukódik mögötte ez az ajtó. - Willy B. aggódó arccal nézett a lányára. - Miért nem mondtad, hogy meglátogatott? - Azért jöttem ide, hogy elmondjam. Én csak... Egy darabig nem tudtam beszélni róla. Pedig szólnom kellett volna, hogy fel tudj készülni rá. Fel kellett volna hívnom a nagymamát is. De valahogy bezárultam. Fájt, ezért magamba zártam. - Tudom. - A férfi a lányához lépett, és átölelte. - De amikor most megláttam, már csak haragot éreztem. Ez jobb, nem? - Neked? Igen. - A férfi magához szorította a lányát, és lassan ide-oda ringatta. - Jól elleszünk kicsim, te meg én. Minden rendben lesz, ne aggódj. Aweryt megnyugtatta az apja hangja, illata, a puszta jelenléte, és a mellkasához szorította az arcát. - Akkor is ezt mondtad nekem. És azóta már sokszor. Mindig igazad volt. Annyira szeretlek, apa. - Én nagyobb vagyok, úgyhogy én jobban szeretlek. A nő felnevetett, és még közelebb bújt az apjához. - Csináltam levest. A híres MacTavish-féle krumplilevest. - Jól hangzik. - Akkor idehozom a kocsiból. 16. Owen úgy döntött, hogy a műhelyben dolgozik egy darabig, mert ott egyedül lehet, és gondolkodhat. Bár jól tudta, hogy inkább borongani fog munka közben. Na és? Minden oka megvan rá. Éppen most akarta megtenni a következő lépést, erre Awery behúzza a kéziféket. Ez teljesen érthetetlen. Ő mindent megtesz, hogy ne csak sodródjanak az eseményekkel, és meg akarja győzni Aweryt, hogy a kapcsolatukat igazi kapcsolatnak tartja, erre ő hirtelen elfoglalt lesz, és tíz percet sem tud rászánni. - Mi ez a marhaság? - szegezte a kérdést Cus-nak, aki együtt érzően megbillentette a farkát Owen lemérte és megjelölte a deszkát, aztán automatikusan még egyszer lemérte, mielőtt a fűrészhez tolta. - Máskor imádja, ha elfoglalt - folytatta a dohogást, túlkiabálva a penge süvítését. - Szereti a zűrös beosztásokat meg az átkozott káoszt. Aztán most egyszer csak nincs ideje találkozni velem, de otthon sem ér rá, és még beszélgetni sem hajlandó.
Kikapcsolta a fűrészt, a többi elkészült deszkához tette a méretre vágott darabot, és levette a védőszemüveget. - A nők kiismerhetetlenek. De Awery azelőtt nem volt ilyen. Ezért érthetetlen, hogy mi ütött bele. Valami baja van. Nem érti, hogy ez látszik rajta, és nem tudja eltitkolni? Elkerüli, kifogásokat keres, bezárkózik, pedig máskor mindig őszinte és egyenes. Úgy viselkedik, mintha... Aha, tehát erről van szó? Találkozgatni kezdett vele, tervezgetni kezdte a kapcsolatukat, sőt még ékszert is vett neki. Ezzel felborította az egyensúlyt, megváltoztatta a közöttük lévő viszonyt. Egyértelmű, hogy Awery nem akar a következő szintre lépni. Pont akkor kezdődtek a bajok, amikor a kapcsolatukat igazi kapcsolatnak kezdte tekinteni. Addig minden rendben volt, amíg az események spontán módon, könnyed ritmusban követték egymást, de mihelyt komolyra fordult á dolog, Avery megtorpant. A szexszel nem volt baja, de ha már egy kis... hm, romantika is járul hozzá, akkor becsapja az ajtót az orra előtt. Ő pedig csak áll, és komplett idiótának érzi magát De hát csoda? Miért nem mondta meg nyíltan, hogy csak egy laza és könnyed afférra vágyik? Egy régi barát igazán megérdemelte volna az őszinteséget. És neki egyáltalán nincs beleszólása a dologba? De igen! - Nem vagyok a szexuális játékszere! - Minden anya ilyen szavakat akar hallani a szeretett fiától. Owen zavarában zsebre vágta a kezét. - Szia, anya. - Szia, Owen. - Justine becsukta maga mögött a műhely ajtaját, és összedörzsölte hideg kezeit. - Mi a helyzet? - Beck egyik beépített szekrényén dolgozom. - Jó testvér vagy. - Ez igaz, ráadásul van egy kis szabad időm. Nem láttam a kocsidat, amikor bejöttem. - Most értem vissza. - A két kutya farkcsóválva üdvözölte az asszonyt. Willy B.-nél voltam. Vittem neki ebédet, és hagytam, hogy kisírja magát a vállamon. Ez persze túlzás, de szüksége volt valakire, akivel megoszthatja a bánatát. Meglep, hogy a jó testvért játszod ahelyett, hogy te is ezt tennéd Aweryvel. - Micsoda? Miért? - Mert... Avery nem mesélt neked semmit? - Hát ez az! Egy szót sem. - A férfi bosszúsan lerántotta a fejéről a védőszemüveget. - Egyáltalán nem áll velem szóba. Túlságosan elfoglalt, nincs ideje s a többi. Mi az ördögről van szó? - Ezt tőle kell megkérdezned, Owen. - Ne csináld már, anya. - Drágám, ezt Awerynek kell elmesélnie. Ha sokáig hallgat róla, akkor majd elmondom én, de jobb lenne, ha ő tenné meg. Egyébként szerintem nem lenne szabad hallgatnia róla. - Most már sikerült komolyan rám ijesztened. Avery beteg?
- Nem, dehogy. Csak konok. És szerintem rosszul teszi, hogy hallgat. Justine közelebb lépett a fiához, és felsóhajtott. - Owen, mindig meglepődöm, hogy milyen józan és gyakorlatias ember vagy. Ezért nem kell figyelmeztetnem téged, hogy legyél gyakorlatias, amikor beszélsz vele. Inkább csak azt mondom, hogy sok türelemre lesz szükséged. - Bajban van? - Nem, csak gondok gyötrik. Menj, és beszélj vele. És később nekünk is beszélnünk kell majd. Menj csak - mondta az asszony, amikor a férfi a kabátja után nyúlt. - Majd én leoltom a lámpákat. Az asszony a távozó fia után nézett, közben a lábához dörgölőző két kutya fejét simogatta. - Fülig szerelmes, ez egyértelműen látszik rajta, csak még nem tudja, ahogy Awery sem. Justine a fűrészpor- és festékszagú műhelyben állva úgy érezte, mintha Tommy megsimogatná az arcát - egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy vele maradjon az érzés. - Nekünk könnyebb volt, ugye, Tommy? Mi nem gondolkodtunk annyit. Na, gyertek fiúk, zárjuk be a műhelyt. Owen először az étterembe nézett be. Dave a pult mögött állt, és pizza tésztát gyúrt. - Avery hátul van? - kérdezte Owen. - A házhoz szállításokat intézi. Még nem sikerült kifutófiút szereznünk. - Te zársz ma este? - Nem, Avery. - Megtennéd, hogy mégis te zársz? Dave felvonta a szemöldökét, és bólintott. - Jó. - Owen ellépett a pulttól, és beütötte a mobiljába a fivére számát. Szeretnék egy szívességet kérni tőled. Amikor húsz perccel később Awery a hidegtől kipirulva belépett az étterembe, Owen már a pultnál ülve iszogatta a sörét. - Havas eső esik - közölte a nő. - Még nem fagyott le az útra, úgyhogy a kiszállításokat… A férfi látta, hogy a nő észreveszi, és megtorpan. Micsoda ostoba helyzet, gondolta bosszúsan. - Szia, Owen. - Beszélnem kell veled. - Most kiszállítást végzek. - A nő a polcon sorakozó hőszigetelt táskákra mutatott. – Majd ... A férfi felállt, és a pulton hagyta a sörét. - Gyere ki egy kicsit. - Máris vinnem kell a következő adagot. - Beckett beugrik segíteni. - Micsoda? Nem! Én ... - Te pedig beszélgetni fogsz velem. Mégpedig most. - Majd később beszélgetünk, de most elintézem a kiszállításokat, aztán be kell zárnom az éttermet, úgyhogy... - Beckett megcsinálja a házhoz szállításokat, Dave pedig elvállalta, hogy bezár. .
A férfi ismerte Awerynek ezt a harcias pillantást, de nem hátrált meg. - Én vezetem ezt a helyet, nem te! - förmedt rá Avery. - Most megy magától is, és a beszélgetés után visszajöhetsz. - Ez ostobaság. A nő el akart menni a férfi mellett. - Igen, tényleg az. - Owen leegyszerűsítette a dolgot. Felkapta Aweryt, és elindult vele felfelé a lépcsőn. - Megőrültél? - tiltakozott a nő, és rúgkapálni kezdett. - Esküszöm, belerúgok a fenekedbe. - Ha sokat hánykolódsz, fejre foglak ejteni. Lehet, hogy jobb is lenne, mert attól magadhoz térnél. - A férfi egyik kezével leszorította a nő lábát, a másik kezével elővette a kulcscsomóját, és megkereste Avery lakásának a kulcsát. - Owen, figyelmeztetlek! A férfi kinyitotta az ajtót, és a lábával becsapta maga után. Jól ismerte Awery temperamentumos természetét, és számított rá, hogy ütni, rúgni fog, sőt a harapástól sem riad vissza. Nem akarta kitenni magát a sérüléseknek, ezért fontolóra vette a lehetőségeit. Végül úgy döntött, hogy beveti az erőfölényét, és a hálószobába cipelte. - Ne is gondolj arra, hogy... A mondat többi része egy nagy nyögéssel ért véget, mert Owen az ágyra dobta Aweryt, majd gyorsan ráfeküdt, és lefogta a két karját. - Csak azt akarom, hogy higgadj le - javasolta nyugodt hangon. - Még mit nem! A nő gyors tudott lenni, mint a kígyó, és ravasz, mint a róka, ezért Owen igyekezett távol tartani magát a fogaitól. - Nyugodj le, és beszélgetni fogunk. csak akkor foglak elengedni, ha megígéred, hogy nem ütsz meg, nem harapsz meg, nem rúgsz belém, és nem vágsz hozzám semmit. A nő dühös pillantása nem sok jót ígért. - Azt hiszed, jogod van ehhez? Idejöhetsz, parancsolgathatsz, és megmondhatod, hogy mit csináljak? Ráadásul a beosztottjaim előtt? - Tudom, hogy nem illik ilyet tenni, de nem sok választást hagytál nekem. - Most adok. Tűnj a pokolba! - Azt hiszed, hogy te vagy az egyetlen, akinek baja van? Ha nem szeded össze magad, és nem beszéljük meg a dolgokat normális emberek módjára, akkor egész éjjel így fogunk maradni. - Fáj, amit csinálsz. - Nem igaz. A nő álla megrezzent. - Az égésem... - A fenébe. - A férfi ösztönösen lazított a fogásán. Awery csak erre várt. Gyors, mint a kígyó, és ravasz, mint a róka, gondolta Owen, amikor Awery a kezébe mélyesztette a fogait. Szitkozódott, sziszegett, és megint leszorította a karját. - Te jó ég, vérzik a kezem! - Ha nem hagysz békén, még több sebből fogsz vérezni. - Rendben. - Owen keze lüktetett a fájdalomtól, és ettől még dühösebb lett. - Ha ezt akarod, akkor így fogunk beszélgetni. Tudni szeretném, mi a bajod.
- Nekem mi a bajom? Kivonszolsz az éttermemből, erőszakoskodsz... - Nem erőszakoskodtam. Egyelőre. Arra vagyok kíváncsi, hogy korábban mi volt a bajod, mielőtt idehoztalak. A nő elfordította fejét, és haragos pillantással meredt a falra. - Nem beszélek veled. - Pontosan ez a baj, hogy szinte egész héten nem álltál szóba velem. Tudnom kell, ha valami rosszat tettem. Megérdemlem, hogy közöld velem, ha már nem akarsz tovább haladni arra, amerre elindultunk. Egy tisztességes beszélgetés mindenképpen jár nekem, Awery. - Nem rólad meg rólam van szó, vagy valami ilyesmiről. Awery egy pillanatra elbizonytalanodott. Tényleg nem? Bizonyos mértékig igen, hiszen hagyta, hogy idáig jussanak. Avery lehunyta a szemét, és enyhe hányingert érzett. Undorodott magától. Megbántotta Owent, ezt már világosan látta. Végre a saját baján kívül mást is észre tudott venni. Owen nem tett semmit, amivel kiérdemelte volna ezt a bánásmódot. - Tudom, hogy valami baj van. El kell mondanod. - Engedj felülni, Owen. így nem tudok beszélni. A férfi óvatosan hátrahúzódott, de a nő most nem támadta meg, csak lassan felült, és a kezébe temette az arcát. - A pizzázóról van szó? - Owennek más nem jutott az eszébe. - Ha anyagi problémáid vannak, akkor... - Nem, dehogy. Minden rendben van. - A nő felállt, és levette a kabátját meg a sálját. - Miután anyám elment, a nagymamám nyitott nekem egy befektetési alapot. Gondolom, részben bűntudatból, pedig nem volt rá oka, hogy bűntudatot érezzen. Én állok hozzá a legközelebb, úgyhogy... - A nő vállat vont. - Ennek köszönhetem, hogy meg tudtam nyitni a Vestát, és nemsokára a két új helyet. Nekem már csak arról kell gondoskodnom, hogy jól működjenek. - Beteg a nagymamád? - Nem. Miért gondolod, hogy... - Aztán rájött, hogy Owen azért találgat, mert még mindig nem mondta meg neki az igazat. - Senki sem beteg. És nem rontottál el semmit. - Akkor mi a baj? - Az anyám meglátogatott. - Az anyád? Mikor? - A lépcsőn ülve várt rám aznap este, amikor hazajöttem a vásárlásból Clare-rel meg Hope-pal. Nem volt kellemes a találkozás. A nő visszajött az ágyhoz, leült Owen mellé, és az ölében összekulcsolta a kezét, hogy ne remegjen. - Fel sem ismertem. Csak akkor jöttem rá, hogy kicsoda, amikor közölte velem. - Régen láttad. - Nem tudom, hogy ez volt-e az oka. Talán kitöröltem az arcát az emlékezetemből. Amikor jobban megnéztem, észrevettem, hogy nem sokat változott. Azt mondta, hogy látni akart, és nagyon sajnálja, amit tett. Nem hittem neki. Aztán sírdogált, de az sem érintett meg. - Miért kellett volna meghatódnod?
- Terhes volt, amikor férjhez ment. Eddig is tudtam, hogy én hoztam őket össze, mert az apám már régebben elmesélte a történetet. Apám mindig azt mondta, hogy szerették egymást, és az ő részéről ez biztosan így is volt. Talán az anyám is azt hitte, hogy szereti apámat. Most egyre azt hajtogatta, hogy nagyon fiatal volt, csak tizenkilenc éves. De hát apa alig múlt huszonegy, amikor összeházasodtak, és neki jelentett problémát a fiatalsága. Willy B. mindig remek fickó volt Owen megkönnyebbülten bólintott - Igen. Persze. - Awery érezte, hogy a könnyek végigcsorognak az arcán, és gyorsan letörölte őket. Gyűlölte magát. Sírós baba voltam, rengeteg tennivaló szakadt a nyakába, nem volt boldog. Bla-bla-bla... Sorolta a panaszait Aztán közölte, hogy abortuszt csináltatott, amikor én hároméves voltam. Owen megfogta Awery kezét. - Ezt szörnyű lehetett hallani. - Igen. Bár szerintem az apámnak még szörnyűbb lehetett: amikor megtudta. Elment, elvégeztette az abortuszt elköttette a petevezetékét, és nem beszélte meg a férjével a döntését. Nem mondta meg az apámnak. hogy terhes. Ki képes ilyesmire? - kérdezte könnyes szemmel. - Hogy lehet így bánni valakivel? Jól tudta, hogy az apám sok gyereket akar, de elzárta ettől a lehetőségtől, és meg sem beszélte vele. Ezzel is megcsalta! Owen nem szólt semmit, csak felállt, bement a fürdőszobába, kihozott egy doboz papír zsebkendőt, és letette az ágyra. - Köszönöm. A sírás nem segít, de még nem tudom visszatartani. - Akkor talán mégis segít. - Az anyám szerint az apám úgy tudta meg, hogy veszekedés közben elszólta magát. Az apám persze eléggé zokon vette a dolgot. Aztán mégis elmentek házassági tanácsadásra, de anyám úgy érezte, hogy csapdába esett, és nagyon boldogtalan volt. Ezért viszonyt kezdett egy férfival. Aztán még eggyel. Kettőt ismert be, de a távozása előtt kettőnél sokkal több szeretője volt. Ezt még én is tudtam. A nő Owenre nézett. - Te is tudtad. A fél város tudta, hogy mindenkivel összefekszik. A férfi egy pillanatig hallgatott, közben Awery bánatos szemébe nézett. Most nem megnyugtató hazugságokra van szükség, állapította meg. - Igen. - Anyám, a város szajhája. Szerintem jobb is volt, miután elment. Owen megint megfogta Awery kezét, és az ajkához emelte. - Akkor sem lehetett könnyű. - Nem. De legalább nem az orrunk előtt csinálta. Később a férfival maradt, aki miatt elhagyott minket, legalábbis ezt állította. Nekem úgy tűnt, hogy igazat beszél. Panaszkodott, hogy boldogtalan volt, sokkal többre vágyott, és áradozott, hogy mennyire szerette azt a Steve nevű fickót. - Lehet, hogy csak ezzel akarja igazolni a tettét. Nem kell elfogadnod vagy sajnálnod emiatt. - Nem volt könnyű hallgatni a szóáradatát, és kellemetlen érzések támadtak bennem. Állandóan azt hajtogatta, hogy nagyon sajnálja. Lelkendezett, hogy milyen csinos vagyok, és mennyire büszke, hogy ilyen sokra vittem. Mintha bármi köze lenne hozzá! Aztán kiderült, hogy Steve néhány hónapja meghalt
- Tehát egyedül van - bólintott Owen. - Igen. És nincs pénze. Ezt akkor tudtam meg, amikor néhány ezer dollárt kért tőlem. A férfi felállt, és az ablakhoz ment. Odakint egyre sűrűbb pelyhekben hullt a hó. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy szülő ilyet tegyen, és így ki akarja használni a gyerekét. Azt viszont el tudta képzelni, mennyire fájhatott ez Awerynek. - Mit csináltál? - Kemény szavakat vágtam a fejéhez. Erre megint sírt, és könyörögni kezdett. Te jóságos ég, de szörnyű volt. Nálam akart lakni egy ideig. Azt mondta, hogy néhány hétig, aztán már azzal is beérte volna, ha csak egy éjszakára maradhat. Elfogott a hányinger, odaadtam neki minden pénzt, ami a pénztárcámban volt, aztán kitessékeltem a lakásomból. - Azt tetted, amit tenned kellett, más még ennyit sem tett volna. - A férfi visszafordult az ablaktól. - Miért nem mondtad el nekem, Awery? Miért löktél el, miért nem hagytad, hogy segítsek? - Először másnak sem mondtam el. Egyszerűen képtelen voltam rá. A férfi visszajött az ágyhoz, és megállt Awery előtt. - Én nem vagyok más. - Ezt nem értheted, Owen. Sajnálhatsz, és együtt érezhetsz velem, de most nem erre van szükségem. Azt hiszem, nem tudtam volna elviselni a szánalmadat. Te még sohasem érezted azt, hogy nem kellesz. Mindig tudtad, hogy a szüleid szeretnek téged, és bármit megtennének, hogy megvédjenek. Fogalmad sincs, mennyire irigyeltem a családodat, már akkor is, amikor az anyám még velem volt. Nagy szükségem volt rátok, és mindig mellettem álltatok. Az apám és a Montgomeryk. Ti voltatok az igazi támaszom. . - Ez nem változott. - Tudom. Mégis vannak pillanatok, amikor egy gyerek az anyjára vágyik, és azt akarja, hogy vele legyen. És ha ezt nem kapja meg, akkor valahogy... kevesebbnek érzi magát. A nőnek nem jutott eszébe jobb kifejezés. - Igen, kevesebbnek - ismételte meg, és bágyadtan legyintett. - Nem számít, mit mondott az apám, mit mondtak a te szüleid, akkor is. Pedig mindent megtettek értem, mégis tudtam, hogy az anyám miattam ment el. Rossznak és értéktelennek éreztem magam, mert nem voltam neki elég. - Erről nem tehetsz, Awery. - Tudom. De más tudni valamit, és megint más érezni. Talán az anyám miatt dolgoztam olyan keményen, igyekeztem mindig elérni a céljaimat. Tehát végül is jól jártam. Egy pillanatnyi habozás után a nő folytatta. - És van még valami... Talán emiatt nem vagyok képes megtartani egy stabil, hosszú távú kapcsolatot. Nem érzem elégnek magam hozzá, ezért túl hamar beleugrok, aztán keresem a kiutat. Aggódom, hogy ez az anyai örökségem. - Nem így van. - Ellöktelek magamtól. - A nő már egy kicsit nyugodtabban nézett a férfira. - Ebben igazad van. Nehéz helyzetbe kerültem, mire ösztönösen elbújtam, és nem odabújtam hozzád. - Én akkor is itt vagyok.
- Mert te ilyen vagy, Owen. Nem adod fel, hanem addig igyekszel, amíg meg nem oldod a problémát, vagy meg nem kapod a választ. A férfi leült az ágyra. - Mi a válasz, Awery? - Már tudhatnád. - A nő a férfi vállára hajtotta a fejét. - Sajnálom, hogy megbántottalak, és az ostoba viselkedésem miatt azt hitted, hogy valami rosszat tettél, amikor erről szó sincs. Az anyám miatt már eddig is problémáim voltak, és ez a találkozás teljesen kiborított. Nemcsak veled bántam így, hanem az apámnak is csak később mondtam el, mi történt. A férfi megfogta a nő kezét. - Mit főztél? A nő szeme könnybe lábadt. - Istenem, ennyire kiismerhető vagyok? Levest főztem. Egy edénnyel átvittem apának, és ott találtam az anyámat. A férfi előrehajolt, és megcsókolta a nő fejét. - Még rosszabb. - Nem tudom. Azt hiszem, ez csak rátett egy lapáttal. Annyira dühös lettem, hogy odament, és őt is felzaklatta, mint engem. Mindenesetre apám elég szomorúnak tűnt, amikor rájuk rontottam. Anyám meg ott ült, és sírdogált. Egyszerűen nem tudtam elviselni. Neki is ugyanazt adta elő, mint nekem, és szerintem nem is hazudott. Illetve nem mindenben. Valószínűleg tényleg sajnálja a történteket, bár lehet, hogy csak azért, mert most egyedül van. Szomorú, magányos, és tudja, hogy nem változtathat semmin. Apám adott neki ötezret, és azt mondta, hogy nem kell visszaadnia, csak soha többé ne zaklasson. Megkérte, hogy neki küldje el a telefonszámát, ha letelepedett, és ha esetleg egyszer fel akarom keresni, majd tőle kérem el. - Ez Willy B. - jegyezte meg halkan Owen. - Nem értettem, miért adott neki pénzt, de az anyám távozása után elmagyarázta, hogy azért, mert gyászol. Ennyire jóságos az apám. Aztán azt mondta, hogy ezzel bezárul mögötte az ajtó, és ez jó lesz nekünk. Az apám mindig gondol rám, és szeret engem. - Ő a legjobb apa. De nem csak ő gondol rád. - Tudom. Szerencsés, sőt áldott vagyok. Nem tudtam elmondani neked, de Hope-nak és Clare-nek sem, sőt senkinek, aki igazán számít. Egyszerűen nem tudtam bevallani, hogy az anyám annyi év után csak azért jött vissza, mert magányos és le van égve. Talán tényleg sajnálja, amit tett, de akkor is csak azért bukkant fel, mert meg van szorulva, és a segítségünket kéri. Ettől a tudattól még kevesebbnek érzem magam. Ki akartam zárni mindenkit, amíg összeszedem magam. A férfi egy pillanatig hallgatott. - Mondanom kell valamit - szólalt meg egy idő után. - Mondd. . - Ő lett kevesebb, és mindig is kevesebb marad. Amikor elhagyott téged, nemcsak a felelősségnek fordított hátat, hanem mindennek, ami örömet adhatott volna neki. Sohasem lesz egy lánya, aki feltétel nélkül szereti, ahogy az apádat szereted. Ő a kevesebb, Avery, nem te. - Igen, de... - Még nem fejeztem be. Hadd kérdezzek valamit: az apád is kevesebb? - Nem, dehogy. Ő több mint bárki, akit ismerek.
- Pedig az anyád őt is elhagyta. Egyetlen szó nélkül elment otthonról, egy másik férfit választott helyette, és még annyi tiszteletet sem adott neki, hogy elváljon tőle. Ő mégsem lett kevesebb, nem veszített az értékéből, mint férfi, apa és barát. Az a nő csak azért jött vissza, mert bajban volt, és kellett neki a segítsége meg a pénze. - Az anyám a hibás, nem az apám. - Így igaz. És tehet mindenről. Nem az apád, és nem te. Awery érezte, hogy a lelke mélyén ellazul valami, mintha egy fájdalmas görcs feloldódott volna. - Ez segített. - Még mindig nincs vége. Akár boldog vagy, akár szomorú, dühös vagy vidám, te akkor is te vagy. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak akkor vagyok melletted, amikor minden rendben van. És az sem jó, ha csak ilyenkor tudsz elviselni. Nekem ez így nem fog menni. Mi sohasem voltunk felszínes ismerősök, és ha meg is változott a kapcsolatunk, ez az összetartás megmarad közöttünk. Mert ez erős és állandó. Awery már nem fájdalmat érzett, hanem szégyent. - Ezt jól elrontottam. - Igen. De most az egyszer megbocsátok. A nő megkönnyebbülten elmosolyodott. - Tartozom egy megbocsátással, ha egyszer te is elrontasz valamit. - Majd emlékeztetlek rá, ha eljön az ideje. Egyébként szerintem semmi értelme felemlegetni az előző kapcsolataidat, és azon rágódni, hogy miért és hogyan működtek, illetve nem működtek. Most csak rólad és rólam van szó. Ha úgy döntesz, hogy nem fog menni, akkor ne keresd a kiutat, hanem inkább mondd meg szemtől szembe. Nem vagyok egy lúzer, akit le kell ráznod. - Sosem gondoltam, hogy... - Megpróbáltál lerázni. Awery tiltakozni akart, de aztán úgy döntött, hogy elég a kifogásokból és a magyarázkodásból. Gyengeség lenne, és egyáltalán nem helyes. - Nem tudom, miért csináltam. Talán attól féltem, hogy veled sem fog sikerülni... Mindegy, nem lett volna szabad így viselkednem, mert itt tényleg csak rólad és rólam van szó. A nő megfogta a férfi arcát. - Most viszont megígérem, hogy ha vége lesz, akkor nem kíméllek, és megmondom szemtől szembe. A férfi erre elmosolyodott. - Hasonló helyzetben én is ezt fogom tenni. Amikor a nő közelebb bújt hozzá, a férfi az ölébe vette. Awery átölelte. - Most már örülök, hogy olyan erőszakosan viselkedtél, és felvonszoltál ide. Nagyon hiányzott már, hogy beszéljünk, és veled legyek. - Erőszakosnak kellett lennem, mert konok voltál. Sőt ostoba. - Azt mondtad, megbocsátasz, akkor ne szidj. - A nő hátradőlt - És most szegény Beckett csinálja a házhoz szállítást? - Három gyereke van. Jól jön neki a borravaló. A nő felnevetett, megfogta a férfi kezét, de gyorsan elengedte, mert Owen felszisszent - Jaj. - Avery óvatosan megfordította Owen kezét - Ez csúnya. - Nekem mondod? - A te hibád. Miért dőltél be nekem, amikor azt mondtam, hogy fáj?
- Többé nem fog előfordulni. - Hadd tisztítsam meg. - Később. - A férfi megint magához vonta, és békésen üldögéltek egy darabig. A világ megint kerek lett, gondolta Avery. - Nem maradt még abból a levesből? - kérdezte Owen egy idő után. - A hűtőben van füstölt paradicsomból készült krémleves. Megmelegíthetem. - Jól hangzik. De majd később. - Owen hátrahajtotta Avery fejét, és megcsókolta. - Rendben. Később. Awery gyengéd csókokkal árasztotta el Owen arcát, miközben kigombolta az ingét. Fűrészporszaga volt még a nyakának is. - Ez is nagyon hiányzott - súgta a fülébe. - Hiányzott, hogy megérintselek. Csak néhány nap telt el, mégis több hétnek tűnt. De most végre itt van, gondolta Awery. Fűrészporszagot áraszt, az inge alatt kemény és izmos a mellkasa. A nő megborzongott, amikor a férfi levette róla a pulóvert. Ő az igazi támaszom, gondolta. Állandó és biztos támasz, akire mindig számíthatok. Nagyon vágyott rá. Nemcsak a teste, hanem a szíve is, a sok átélt fájdalom után, amit egyedül kellett elszenvednie. Azt mondta, hogy Owen nem értheti meg, de tévedett. Nem kell átélni ahhoz a fájdalmat, hogy megértsük. Owen azt hitte, ismeri Aweryt, de most rájött, hogy tévedett. Addig nem sejtette, hogy ennyire értéktelennek tartja magát, nem hisz a saját erejében, bátorságában, és tele van bizonytalansággal. Most látta csak, mennyire öszszetett és sérülékeny a lelke. Gyengéd érintésekkel becézte, élvezettel fedezte fel a teste lágy idomait, tenyerében érezte a lüktető szívverését, és forró sóhajtása szinte égette a bőrét. A nő egy idő után a két kezébe vette Owen arcát, és elmosolyodott, mielőtt megcsókolta. A férfi megnyugodott. Igen, ez Avery. Most a nő kezdte el simogatni Owent, a hátát, a derekát, a vállát, mintha az egész testét birtokba akarná venni. Awery most adni akart, csak adni. Ezért átölelte, körbevette, de megriadt, amikor a férfi halkan felszisszent. Szegény Owen, fáj a keze, gondolta. - Hoppá! - önkéntelenül felnevetett, és ettől végképp feloldódott Egy szempillantás alatt eltűnt minden bűntudata, bánata, aggodalma. Te és én, gondolta. Csak rólad és rólam van szó. Szorosan átölelte Owent, és gyengéden megharapta a vállát. - Már megkóstoltalak, és nem tudok betelni veled - mondta nevetve, aztán a hátára fektette a férfit. - Durván akarsz játszani? - nézett fel rá Owen. - Te kezdted! Felvonszoltál ide, rádobtál az ágyra. Nézzük, most mit szólsz ehhez. - Avery felemelte és az ágyhoz szorította a férfi két karját, vigyázva, nehogy a fájó kezéhez érjen. - Nekem tetszik. - Mert most meztelenek vagyunk. - Ez egy nagy előny. A nő lehajolt, megcsókolta Owent, aztán visszahúzódott. Majd megint lehajolt, és újra kiegyenesedett.
- Most ingerelsz? Vigyázz, mert megjárod! - Elbírok veled. A nő megint lehajolt, és most a nyelvével cirógatta végig a férfi mellkasát Owen érezte, hogy forrni kezd a vére. Tényleg elbír velem, gondolta kábán. Teljesen tönkretesz. Avery centiméterről centiméterre birtokba vette, ingerelte, csábította, az őrületbe kergette. Egyik pillanatban gyors volt és majdnem durva, a másikban pedig lassú és gyengéd, teljesen uralva a testét. - Owen, Owen, Owen - súgta újra és újra, miközben lenézett rá, megrészegülve a hatalomtól és a vágytól. Lassan, nagyon lassan az ölébe fogadta a férfit, mélyen, egyre mélyebben. Két kézzel megragadta a vállát, és élvezte, ahogy átjárja a gyönyör mámorító érzése. Owen megmarkolta Awery mellét. A nő megint lehajolt, és ajkuk egy hosszú, remegő csókban forrt össze. Aztán felegyenesedett, hátrahajtotta a fejét, és ringatni kezdte a csípőjét. Egyre gyorsabban, egyre vadabbul. A testük egymásnak feszült, a lélegzetük zihált, és amikor elérték a csúcsot, egyszerre kiáltottak fel. Később ellátta Owen kezét, és megcsókolta a kis sebet. Kék kockás köntösében megmelegítette a levest a konyhában, míg a férfi bort töltött maguknak. Awery gyertyát gyújtott az asztalon. Nem egy éjféli vacsora, gondolta az órára pillantva. De közel van hozzá. - Most már erősen havazik. Itt kéne maradnod. - Szerintem is. A nő elégedett arccal a két tányérba merte a levest, míg a világ odakint puha hótakaróba burkolózott. 17. Amióta az eszét tudta, Owen szerette megtervezni a dolgokat, megtalálni a válaszokat, kidolgozni a részleteket. A táblázatokhoz, beosztásokhoz és határidőkhöz való ösztönös vonzódása miatt lett a Montgomery családi vállalkozás fő koordinátora. Meg sem fordult a fejében, hogy valami mással foglalkozzon, mert tudta, hogy más munka nem töltené el olyan elégedettséggel és büszkeséggel, mint ez. Szeretett a testvéreivel dolgozni. Néha ugyan voltak nézeteltéréseik, felidegesítették egymást, veszekedtek és panaszkodtak - de aztán mindig kibékültek. Ismerte a gyenge pontjaikat, ami kapóra jött, ha ő volt harapós kedvében, és ugratni akarta valamelyiket. A problémákat mindig a tényekből kiindulva oldotta meg. Most úgy döntött, hogy az EIizabeth-szel kapcsolatos helyzetet is problémának kezeli, és úgy próbál rá megoldást találni. A fogadóban van egy kísértet. Ez furcsa, de attól még tény. Addig többnyire barátságosnak tűnt, néha kicsit temperamentumos volt, és mindnyájukat lekötelezte, amikor figyelmeztette Beckettet, hogy Sam Freemont megtámadta CIare-t.
Cserébe csak egyetlen dolgot kért tőlük. Billy-t. Már csak egy bökkenő maradt. Meg kell tudniuk, ki ez a Billy. És mikor élt? Milyen viszonyban állt a nővel, akit Elizabeth-nek neveztek el? A gyűrű komoly kapcsolatot, talán eljegyzést jelzett. De Owen ezt még nem tartotta ténynek. A kísértetük pedig nem árult el nekik semmit. Owen úgy döntött, hogy először Elizabeth személy-azonosságát próbálja meghatározni, és így megállapítani a halála idejét. A halála helyszíne sem volt bizonyított tény, de valószínűleg a fogadóban történt - Ennek van a legtöbb értelme, nem? - töprengett Owen, aki a fogadó éttermében nyitotta ki a laptopját, mert úgy vélte, EIizabeth talán a segítségére lesz, ha a helyszínen dolgozik. - Nekem is az tűnik logikusnak - bólintott Hope, és egy kávét tett az asztalra, Owen laptopja mellé. - Mi másért lenne itt? - Körülnéztem a paranormális jelenségekkel foglalkozó web oldalakon. Sok marhaságot olvastam, de annyit sikerült megértenem, hogy azok az elhunytak, akik nem mennek át a másvilágra, többnyire ott maradnak, ahol meghalnak, vagy visszatérnek egy olyan helyre, ami az életükben fontos volt számukra. Ha itt halt meg, akkor lehetett egy vendég, egy dolgozó, esetleg rokoni vagy baráti kapcsolatban állt a tulajdonosokkal. - Akkor kiindulhatunk a halálozási feljegyzésekből. De hol kezdjük? - Hát igen, ez az egyik probléma. - Owen megvakarta a fejét - Ahogy leírtad a külsejét, a ruházata a polgárháború kezdete és 1870 közötti divatot képviselte. Nem egy széles, abroncsos ruha volt rajra, de mégis bő volt a szoknyája. - Igen, valahogy úgy. - A férfi megcsóválta a fejét - csak nagyon rövid ideig láttam. - Ha jobban ismerném az öltözékét, talán pontosabban be tudnám határolni a korszakot. Milyen volt az ujja? - Az ujja? - A ruha ujja, Owen. Hosszú, rövid, szak, buggyos? - Nos... Hosszú. És elég bő, azt hiszem. - És volt rajta kesztyű? - Nem is tudom... Azt hiszem, igen, de nem volt ujja. Csipkés volt, mint a nagymamám horgolása. És most jut eszembe, hogy valami sálfélét hordott Tehát egy sál... Korábban említettél egy kontyot is. A férfi értetlenül nézett a nőre. - Tényleg? - Azt mondtad, hogy a haja hátul össze volt fogva egy hálóval. Az a konty. - Ha te mondod... - Igen. Van néhány szabad percem. Ideengedsz? - kérdezte Hope, a billentyűzetre mutatva. - Persze. Hope leült, Owen odafordította neki alaptopot, és élvezettel kortyolta a kávéját, míg a nő gépelt. - Biztos vagyok benne, hogy ha ezeket az elemeket összerakjuk, akkor az 1860-as évek elejét vagy közepét kapjuk. A férfi hátradőlt, míg a nő néhány percig némán dolgozott. Milyen csend van itt, gondolta. Kár, hogy nem maradhat sokáig, mert vissza kell mennie a szomszédba, hogy segítsen Rydernek. És még a Vestába is benéz, hátha rá
tudja beszélni Aweryt, hogy este menjenek el valahová - vagy maradjanak otthon együtt. - Mit szólsz ehhez? - Hope Owen felé fordította a laptopot. - Ilyesmi volt? Owen kíváncsian nézegette a képet, amelyen néhány nő álldogált egy korabeli szalonban. - Nem értem, a nők miért hajlandók olyan ruhát hordani, ami ennyire kényelmetlen. - A divat fájdalmas dolog, Owen. De megszoktuk, hogy együtt kell élnünk vele. - Értem. Egyébként a ruha stílusa valami ilyesmi volt. A szoknyája meg az ujja hasonlított ehhez, a nyaka is ilyen magas volt, és talán csipke vagy horgolás díszítette. - Ez az 1862-es divat, tehát ebből induljál ki. És nem hiszem, hogy egy cselédnőt vagy egy szolgát kell keresned - tette hozzá Hope, az illusztrációt nézegetve. - Ahhoz túl divatosan öltözött. Persze lehet, hogy egy munkaadójától vagy rokonától kapta a ruhát, de sokkal valószínűbb, hogy egy jómódú nőről van szó. - Akkor abból indulok ki, ami valószínűbb. Köszönöm. - Nagyon szívesen. Egyébként érdekesnek tartom ezt a nyomozást. Az irodában leszek, ha szükséged van rám. Owen fél órát szánt a további internetes böngészésre, aztán neki akart látni a munkának. De nagyon belemélyedt a régi feljegyzésekbe, újságcikkekbe, a családfákkal foglalkozó weboldalak tanulmányozásába. Hope közben megint bejött, és friss kávét meg meleg süteményt hozott. Owen végül hátradőlt, és a szemöldökét ráncolva nézett a képernyőre. - Mi az ördög ez? - förmedt rá Ryder - Itt üldögélsz, és süteményt eszegetsz, míg én kidolgozom a belem a szomszédban? - Tessék? - Fél három van, ember! - Elnézést. Azt hiszem, megtaláltam a nőt. - Milyen nőt? - Ryder felkapta az utolsó süteményt, és az arca egy kicsit megenyhült, miután beleharapott. - Tudod. - Owen a mennyezet felé mutatott. - Őt. - Az ég áldjon meg, Owen! Dolgoznunk kell. A szabad idődben játszd a szellemvadászt. - Eliza Ford, a New York-i Ford család tagja. - Örülök, hogy ezt tisztáztuk. - Komolyan Ry, szerintem minden stimmel. Itt halt meg valami lázban 1862 szeptemberének közepén. New Yorkban temették el. Tizennyolc éves volt. Eliza, Elizabeth, Lizzy. Ez érdekes, nem? - Teljesen le vagyok nyűgözve. De ha már százötven éve itt van, akkor igazán megvárhatja, amíg befejezzük azt az átkozott munkát a szomszédban. Ryder felvette a kávésbögrét, és ivott egy kortyot. - Hideg a kávé. - Felmegyek, és megpróbálok beszélni vele. Majd később bepótolom a kiesett időt. Awery úgyis hatig dolgozik. - Örülök, hogy a társadalmi életedhez tudod igazítani a mi jelentéktelen kis projektünket.
Mivel Ryder ingerült hangja felbosszantotta, Owen is hasonló hangnemben válaszolt. - Megmondtam, hogy majd ráhúzok. Tartozunk neki, a fenébe is! Figyelmeztetett minket, hogy Clare bajban van. Ha Beck nem ér oda idejében, ki tudja, az a beteg Sam Freemont mit művelt volna vele. - A pokolba! - Ryder levette a sapkáját, és idegesen beletúrt a hajába. Rendben. Menj, és beszélj a halott barátnőddel, aztán vár a munka a szomszédban. Van még ebből a sütiből? - Nem tudom. Kérdezd meg Hope-ot. Ryder mordult egyet, és kisétált a helyiségből. Owen kikapcsolta a laptopot, de az asztalon hagyta, majd felment a lépcsőn. Több tizennyolc és harminc év közötti nőt is talált, akik az adott időszakban haltak meg a városban. És még több is lenne, ha elfogadná a teóriát, hogy egy kísértet meg tudja választani a saját életkorát, amelyben megjelenik. De valahogy Eliza Ford tűnt a legvalószínűbbnek. Már felért az emeletre, amikor eszébe jutott, hogy Hope és Carolee bezárja azokat a szobákat, amelyekben nincsenek vendégek. Mármint élők. Megfordult, hogy visszamenjen a kulcsért, de ekkor kinyílt az Elizabeth és Darcy ajtaja. - Rendben. Ezt meghívásnak értelmezem. Furcsa érzés volt belépni a levendulaillatú szobába, ahol Elizabeth vagy Eliza kedvenc illata is szétáradt a levegőben. Az édes lonc. - Nos... Az ajtó becsukódott mögötte, és halk kattanással bezárult. Owen hátán végigfutott a hideg. - Nos... - ismételte meg. - Már egy hónapja nyitva vagyunk, és elég jól megy az üzlet. Múlt hétvégén még egy kisebb esküvőt is tartottunk itt, de gondolom, erről te is tudsz. Hope szerint jól sikerült. Most a másik épületben kell dolgoznom, de végeztem egy kis kutatást. Utánad kutattam. Segítene, ha tudnám, hogy ki vagy. Eliza? A fények néhányszor felvillantak a helyiségben, amitől Owen ujjai bizseregni kezdtek. - Te vagy Eliza Ford? Először egy árny jelent meg elmosódott, lágy vonalakkal, ami aztán egy női alakká élesedett. A hölgy Owenre mosolygott, és kecsesen meghajolt. - Tudtam! Eliza. A nő a szívére tette a kezét, és a férfi megesküdött volna, hogy hallja a suttogó hangot a fejében. Lizzy. - Lizzy-nek hívtak. Ez volt a beceneved. Billy. - Tehát Billy hívott Lizzy-nek. De milyen Billy? A női alak a másik kezét is a szívére tette, és lehunyta a szemét. - Szeretted őt. Ezt is értem. Itt élt BoonsBoro-ban vagy a környéken? Azért jöttél ide, hogy meglátogasd? Veled volt, amikor meghaltál? Vagy ő halt meg először?
A nő szeme tágra nyílt. A férfi látta rajta a döbbenetet, és nem győzte átkozni magát. Talán Lizzy nem tudta, hogy halott - vagy, hogy Billy is meghalt. Erről is olvasott az interneten. - Tehát itt találkoztatok a fogadóban? A szállóban? A női alak szertefoszlott. Egy pillanattal később a teraszajtó kivágódott, majd becsapódott. - Oké. Azt hiszem, most egy kis gondolkodásra van szükséged. Majd később beszélünk. Remek munka volt, Owen - morogta maga elé lefelé menet. Igazán tapintatos voltál. Nos, Lizzy, elmondanád, hogy milyen halottnak lenni? A pokolba! Kivitte a laptopot a teherautóhoz, és elővette a szerszámait. Átment a kapun a szomszédos épületbe, hogy belevesse magát a munkába, és úgy vezekeljen. - Ez olyan szomorú. - Awery páclét öntött a tonhalszeletre. - csak tizennyolc éves volt! Tudom, hogy akkoriban az emberek nem éltek túl sokáig, és a nők sokkal hamarabb férjhez mentek, és gyerekeket szültek, mint most. De akkor is... Tizennyolc évesen meghalni? És valami lázban? - Nem sok információt találtam. Most, hogy tudom a nevét, majd jobban utánanézek. Tényleg csak néhány sor volt róla a neten. - Eliza. Annyira hasonlít ahhoz a névhez, amit Beckett adott neki. És a becenév is talált Lizzy. - Az egész olyan eleve elrendeltnek tűnik. Anya választotta ki a szoba helyét és a nevét. Ezért kezdte Beckett Elizabeth-nek nevezni. Később meg Lizzy-nek. - Nem tudom, mennyire elrendelt, de mindenesetre nagyon kísérteties, jó értelemben véve. És szerintem nagyszerű vagy, sőt zseniális, hogy megtaláltad. De ez hogyan könnyíti meg Billy felkutatását? - Valami kiindulópontra van szükségem. Tudom a nevét, azt is, hogy hol lakott, hol és hogyan halt meg, még ha ő ezzel nincs is tisztában. Most már csak össze kell kötnöm a pontokat, és kiegészíteni a vonalakat. Úgy volt, hogy itt fog találkozni Billy-vel? A férfi helybéli volt? Vagy egy másik utazó? A nő salátát mosott, és most a férfira nézett. - Azt mondtad, hogy 1862 szeptemberében történt. Ez lehet a válasz. - Miért? - Owen... - A nő lecsurgatta a salátát, és Owenre nézett. - Mióta élsz Washington megye déli részén? - Gyerekkorom óta... ó, a csudába! Erre nem is gondoltam. Annyira el voltam foglalva a kereséssel, és amikor rábukkantam a nevére... Az antietami csata! - Vagy a sharpsburgi, attól függ, melyik oldalon állt az ember. 1862. szeptember 17. A polgárháború legvéresebb napja. - Lehet, hogy a férfi katona volt - mondta a férfi elgondolkodva. - Eliza talán azért jött ide, hogy találkozzanak, és egy kicsit együtt legyenek. Annak idején az emberek szerették nézni a csatákat, nem? Mintha egy piknik lenne. - Az emberek mindig furcsák voltak. Mindegy. Tehát a nő a csata napján halt meg. Azt mondtad, New Yorkból való, ezért logikusnak tűnik, hogy a fogadóban szállt meg. Ha lettek volna barátai vagy rokonai a környéken, akkor
biztosan náluk lakott volna. Lehet, hogy Billy is New York-i volt, és a nő valami okból utána jött ide. - Vagy a fiú volt környékbeli, és Eliza azért jött ide, hogy vele legyen. Lehet, hogy Billy harcolt a csatában, hiszen ha Lizzy tizennyolc éves volt, akkor ő sem lehetett sokkal idősebb vagy fiatalabb. Pont hadköteles korban volt. - Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Kóstold meg. A férfi elvette a feléje nyújtott vékony, ropogós kenyérszeletet. - Jó. Nagyon jó. Mi ez? - Egy kísérlet. Pizza tészta papírvékonyra nyújtva, fűszerezve, ropogósra sütve. Arra gondoltam, hogy ezt fogom felszolgálni az új helyen. Szóval szerintem, ha találkozott volna Billy-vel, akkor most nem keresné. A nő meghalt, de ha a fiú ott lett volna, akkor bizonyára mellette van. Ezek szerint Billy nem volt itt, amikor Lizzy megbetegedett. - Vagy elhagyta a nőt. Sőt el sem jött a találkára, mert már nős volt, és nem érdekelte Eliza Ford. A nő elvette Owen elől a kenyeres tányért, mielőtt még egyet vehetett volna belőle. - Ez nem romantikus. Ragaszkodj a romantikához, különben nem kapsz többet. - Csak figyelembe veszem a lehetőségeket. - Amikor a nő továbbra is távol tartotta a kenyeres tányért, Owen megadta magát. - Rendben. Ők voltak a polgárháború Rómeó és Júliája. Romantikus szerelmesek. - Nem szeretem az öngyilkos tinédzserekről szóló történeteket. Találj ki valami mást. - Túl éhes vagyok a gondolkodáshoz. A nő megenyhült, és visszatette a tányért az asztalra. - Akárhogy is van, ez még nem segít megtalálni Billy-t. - Majd megnézem, mit találok még Lizzy-ről. Az lesz az első lépés. A férfi kettétörte a kenyeret, és a felét a nőnek nyújtotta. - Ezt nevezhetjük MacT-féle roppanó kenyérnek. A hang miatt, amit hallunk, amikor kettétörjük. Egyébként rá tudnék szokni. Szerintem függőséget fog okozni a vendégek körében. - Haha. Minden asztalra teszek egy üvegpoharat kenyér rudacskákkal meg egy tálat ilyen kis lepényekkel. - Jövő héten elkezdhetjük a bontást az éttermeid épületében. - Jövő héten? Tényleg? Ez komoly? A férfi élvezettel nézte, hogy a nő arca felragyog. - Ez még csak a rombolás. Utánanéztem az engedélynek, és holnap délután mehetek érte. - Istenem! - A nő futva megkerülte a pultot, és a férfi ölébe vetette magát. Istenem, de jó! Amikor a szája megint szabad lett, Owen elvigyorodott. - Már alig várom, mit csinálsz, amikor megkapom az építési engedélyt. - Akkor talán még jelmezt is fel fogok venni. Jaj, annyira örülök... - Miféle jelmezt? - Owen... - A nő sóhajtva odabújt hozzá. - Egy darabig biztosan hatalmas káosz lesz. A tervezés, az előkészületek, a megvalósítás. Tiszta őrület. - És az nálad mennyiben különbözik a normálistól? A nő megcsípte Owent, aztán kibújt az öléből.
- Csak közlöm, nehogy azt hidd, hogy elkerüllek, vagy vissza akarok lépni. - Rendben. - A férfinek eszébe jutott valami. - Az anyád küldött már információt a hollétéről? - Nem. - A nő megvonta a vállát, de Owen megfogta a kezét, a szemébe nézett, és várt. - Oké. Nem várom repesve a hírt, egyébként az is lehet, hogy még nem talált helyet magának. Talán sohasem fogja elküldeni a címét Apám pénzt adott neki, és ez volt a lényeg. Nem tudom, mit érzek vagy gondolok erről, illetve róla - folytatta Avery. - Ez is olyan, mint amikor azt mondtad, hogy Billy szándékosan nem volt Lizzy-vel. Nagyon szomorú lenne. Tudom, hogy sok kegyetlenség van a világon, de a változatosság kedvéért most megpróbálok optimista lenni Lizzy-vel kapcsolatban. - Akkor induljunk ki abból, hogy vele lett volna, ha valami meg nem akadályozza. - Ez jobban tetszik. Egyébként nem bánom, ha Traci nem jelentkezik. Nem is tudom, miért venném fel vele a kapcsolatot. Nem része az életemnek, és ezt ő akarta így. - Gyűlölöm, hogy ez fáj neked. - Én is. Nem jó, hogy valakinek ilyen hatalma van az érzéseim felett. Ezért inkább túlteszem magam rajta. Elegem lett belőle. Awery a kezével olyan mozdulatot tett a levegőben, mintha letörölne egy táblát. - Isten hozott a MacT-próbakonyhában. Ma este én leszek a felszolgálód, a szakácsod és a borászod egy személyben. - Mind? - És később még több is, ha szerencsés leszel. - Már most nagyon szerencsésnek érzem magam. - Ma este paprikás lisztben sült tonhalat tálalok salátaágyon, apróra vágott zöldségekkel, pezsgős mártásban. - Egyre szerencsésebb. - Előételnek rákos articsókás falatokat kapsz, amelyek remélhetőleg hamarosan híresek lesznek a környéken. Mellé sauvignoni szőlőt kínálok. - Azt hiszem, törzsvendég leszek. - Őszinte visszajelzést kérek - figyelmeztette a nő. - Számíthatsz rám. A nő elővett egy serpenyőt a tonhalhoz, és elmosolyodott. - Számítok is. Owen be akarta hozni az időt, amit Billy keresésévei töltött, ezért sokat segített Rydernek. Elég jól haladtak. Úgy tippelte, hogy júniusra befejezik a pékséget, és ki tudják adni a felette lévő lakásokat Szerzett még adatokat Eliza Fordról, de egy darabig hagyta ülepedni az információt az agyában. Ahogy ígérte, elkezdődött a bontás Awery éttermének egyik részében, és a két projektjük egyszerre haladt. Közben beköszöntött a március. Nyakukon volt az áprilisi esküvő, ezért a hétvégeket Beckett házán dolgozva töltötték a fivérek, sőt néha a munkások is csatlakoztak hozzájuk. Vasárnap délután felmelegedett a levegő, megolvadt a hó, és sáros latyak borította a környéket. A házban kartonpapírt terítettek le a ragyogóan tiszta padlóra, és a fivérek most azon álldogálva nézegették a majdnem kész konyhát.
- Jól néz ki - állapította meg végül Beckett. - Átkozottul jól. Holnap jönnek az asztalosok, és megcsinálják a pultokat itt meg a fürdőszobában. Talán mégis elkészül a nagy napra. - Meg fogjuk csinálni. - Owen nem volt hajlandó eltérni a menetrendtől. - Ha nem hagytad volna annyi éven át itt rohadni félig készen, akkor előbbre lennénk - morgolódott Ryder. - És most nem kéne kidolgozni a belünket - Ezt én is tudom. Egyébként így legalább Clare is beleszólhat a végső kialakításba. Most már a miénk, nem csak az enyém. - Így beszél egy férfi, aki igába készül hajtani a fejét. - Így beszél egy férfi, aki nőül veszi élete szerelmét - vágott vissza Beckett Milyen világos, nagy terek! Jó lesz megint kényelmesen kinyújtózni. Clare házában már alig van hely. Mindig rálépek egy gyerekre vagy egy kutyára. - És szerinted itt másképp lesz? - kérdezte Owen. - Nem - mondta Beckett nevetve. - De nem bánom. Csak már alig várom, hogy itt lépjek rájuk. Egy hónap sincs az esküvőig. - Jó, hogy a lányok a Jogadóban tartják a menyasszony köszöntőt - jegyezte meg Owen. - Egy újabb próba. - Ideje beszélnünk a legénybúcsúról is. - Ryder a szerszámövébe akasztotta a hüvelykujját. - Tisztességesen el kell búcsúztatnunk az öcsköst, mielőtt beleugrik a nagy sötétségbe. - Dolgozom rajta - emlékeztette Owen. - Igen, persze. Minek a sok munka meg a felhajtás? Menjünk el egy sztriptíz bárba, az a klasszikus megoldás. - Póker, szivar és whisky, ez a vőlegény választása. - És semmi sztriptíz - jelentette ki Beckett - Az olyan fura lenne. - Összetöröd a szívemet, öcsi. - Ha te kerülsz sorra, majd lesznek sztriptíztáncosnők. - Akkor én már túl öreg leszek ahhoz, hogy értékeljem őket, mert nyugdíjas koromig biztosan nem szándékozom fejest ugrani a nagy ismeretlenbe. Egyébként most jut eszembe, hogy egy férfi sosem túl öreg ahhoz, hogy élvezze, a csupasz nők látványát. Ezt jegyezzétek meg. Justine keze tele volt, ezért a könyökével kopogott a belső udvarról nyíló üvegajtón. Owen kinyitotta az ajtót, és elvette az anyjától a nagy hőszigetelt táskát meg a hatalmas termoszt. - Nahát! Beckett, ez gyönyörű! - Nem egyedül csinálta - méltatlankodott Ryder. - Ezt mindenkinek mondtam - nyugtatta meg az asszony. Csodálatos otthonod lesz. Mennyit haladtatok, amióta néhány hete utoljára láttam! - Majd körbevezetlek. - Örömmel veszem. Hoztam nektek ebédet Marhahúsleves, sonkás-sajtos meleg szendvics, almás pite. - Te vagy a legjobb anya. - Ryder kinyitotta a hőszigetelt táskát - Nekem elég lesz csak a leves. - Owen megtapogatta a hasát. - Többet eszem, mióta Awery kísérteti alanynak használ, és nincs annyi időm edzeni, mert még hétvégén is itt dolgozunk.
- Jó, hogy az edzést említetted. - Justine papírtányérokat, tálakat és kanalakat vett elő a hatalmas táskájából. - Mert pont erről akarok beszélni veletek. Az asszony megterített a szekrényekre borított furnérlemezen. - A kocsiban van hideg ital. - Azzal mi is el vagyunk látva. - Beckett kinyitotta a ható ajtaját - Van diétás is? - Miért lenne? - csodálkozott Ryder. - Akkor kérek rendeset - legyintett Justine. - Úgyis nemsokára le fogom dolgozni a kalóriákat. Körülbelül egy év múlva, amikor lesz egy szabad órám, hogy rávessem magam a gépekre a Fitt Inn BoonsBoro-ban. Ryder éppen beleharapott volna egy hatalmas szendvicsbe, de most megállt a keze a levegőben. - Anya! Justine rendíthetetlen nyugalommal átnyújtott Owennek egy tálat, amelybe levest töltött - Megtudtam, hogy eladó a fogadó mögötti épület, amelyikkel most közösen használjuk a parkolót Beckett felsóhajtott. - Anya... - Aztán eszembe jutott, hogy a városban nincs edzőterem, sőt a városhoz közel sincs. Az embereknek kocsiba kell szállniuk, ha edzeni akarnak menni, aztán kocsival visszajönni. És Hope jelentette, hogy több vendég is érdeklődött a fogadóban ilyen létesítmény iránt. Owen lenézett a levesére. - Anya. Justine vidáman csacsogott tovább. - Jelenleg nem túl vonzó az épület, és az udvaron meg a hátsó teraszokon a vendégeink nem gyönyörködhetnek szép kilátásban. Pedig ezen változtathatunk. Ráadásul több parkolóhelyet is nyernénk. - Még a pékséget sem fejeztük be - panaszkodott Owen. El sem kezdtük az új éttermet - És a fiaim közül te hangoztatod mindig, hogy előre kell tervezni. Már kapcsolatba léptem a tulajdonossal, de még nem vettem meg az ingatlant, mert először veletek akarom megbeszélni. A tárgyalásokhoz és a megállapodáshoz időre van szükség. Ha minden jól megy, a nászútról visszatérve Beckett már el is kezdhetne dolgozni a rajzokon. - Anya - szólalt meg Beckett. - Jártál mostanában abban az épületben? - Ami azt illeti, igen. Sok munkára lesz szükség. - Az asszony Beckettnek is adott egy tál levest - Rengeteg munkára. De szerencsére tudjuk. hogyan kell csinálni, és egyáltalán nem olyan bonyolult feladat, mint a fogadó volt - Azért kéne megvenni, hogy lebontsuk morogta Ryder. - Ugyan már, fiam. Lehet, hogy alaposan ki kell beleznünk, de szó sincs bontásról. - Gondolom, már tudod, mit akarsz ott. Az asszony Owenre mosolygott. - Vannak ötleteim. A nagy fitneszcentrumokhoz képest kicsik leszünk, de sok mindent fogunk nyújtani. Egy huszonegyedik századi fitneszcentrumot képzelek el, kisvárosi hangulatban, sokféle ajánlattal. - Még ha meg is tudnánk csinálni, találnunk kell személyi edzőket, fitnesztrénereket..
- Azt bízd rám - mondta az asszony Rydernek. - Az emeleten lenne egy szép nagy fitneszhelyiség, egy kis gyermekmegőrző meg talán egy kezelőszoba a masszázshoz. A földszinten kardió és erősítő edzőgépek, súlyok meg az öltöző. Persze nem hagynánk ki a gőzkabint meg a szaunát sem. Olyan lenne, mint egy wellness szálló edzőterme. Majd kitaláljuk a részleteket. - Az aszszony megveregette Ryder arcát. - Ugye, fiam? - Azt hiszem, igen. Ha te tudod, mit akarsz. A nő mosolya még szélesebb lett. - Mondtam, hogy ezt bízd rám. Na, mikor vezetsz körbe, Beckett? - Most. Fent kezdünk, és onnan jövünk lefelé. Ryder a szemöldökét ráncolva nézett utánuk. - A pokolba! Már megint egy jó ötlet. - Többnyire jó ötletei vannak. De még ha gyorsan meg is veszi, akkor is csak tavasz közepén vagy nyáron lennének kész a tervek meg az engedélyek. Ez Becken múlik. - Hála az égnek, nem az én dolgom. Szívesen szétszedném azt a helyet vakargatta Ryder elgondolkodva az állát - Szeretek rombolni. De előbb be kell fejeznünk a pékséget. Aztán szerezni kell valakit a boltba, nehogy anya azt higgye, hogy mi fogunk majd muffint sütni. - Talán segíthetek ebben. Awerynek van valami ismerőse, aki Washingtonból költözött ide, ahol cukrászként dolgozott. Saját pékséget akar nyitni, és helyet keres hozzá. - Egy újabb városi nő? - Ryder vállat vont - Hogy néz ki? - Férjnél van. - Jobb is. Te nézzél ennek utána, Beck majd kitalálja, mit csináljunk az edzőteremmel, én pedig gondoskodom a munkásokról. - Rendben - bólintott Owen. És remélhetőleg egyszer csak elfogynak a régi épületek anya körül. Owen felnevetett, és mégis elvett egy szendvicset. - Én nem hiszem. - Egy edzőterem? - csodálkozott Hope. - Azt tervezik, persze csak ha megszerzik az ingatlant Awery az étkezőben üldögélt Hope-pal. A két barátnő Clare menyasszonyköszöntőjét tervezgette. Owen szerint az anyja teljesen odavan érte. - Remélem, át fogják festeni. Ugye nem marad ilyen ronda zöld? - Szerintem nem kell aggódnod. Owen szerint Beck meg akarja szüntetni a lapos tetőt, és szép cserepeket tervez az épületre. - Az szebb látványt nyújtana a vendégeknek. Meg nekem. csak át kell sétálni a parkolón, hogy bemenjek egy remek edzőterembe? Boldog napok lesznek. Amióta ideköltöztem, kénytelen vagyok a DVD-immel edzeni. Szeretnék végre részt venni egy igazi jógatanfolyamon. - Engem is mindig érdekelt. Ha sokat nyújtózkodok, talán magasabb leszek. Nos, ha nem kell több holmi, akkor az egészet megvehetem jövő héten, amikor beszerző körútra megyek. - Remek! Szerintem csodás lesz a köszöntő. Virágok, finom ételek, pezsgő, egy emeletes torta, néhány vicces vetélkedő szép díjakért. Clare imádni fogja. - És mire kettőt pislogunk, már láthatjuk, ahogy hozzámegy Becketthez. - Erről jut eszembe... Ti nem terveztek valami hasonlót Owennel?
- Nem!- mondta Avery félig nevetve. - Most jól vagyunk. Nincsen semmi feszültség, és ez jó. Tudod, hogy sohasem voltam oda a házasságért, ami engem illet. De lehet, hogy nemsokára továbblépünk, és bűnben fogunk élni. - Hallom a szavaidat, de nem érzem bennük a meggyőződést. Szereted Owent. - Szeretem, és talán már ott tartok, hogy szerelmes vagyok belé. - Ezt könnyebb volt kimondani, mint gondolta. - Egyelőre megpróbálom ezt megszokni, és megnézem, hogy így marad-e. Mert most minden olyan jó. És mindketten szörnyen elfoglaltak vagyunk. És úgy tűnik, hogy ennek egyhamar nem lesz vége. Mármint az elfoglaltságnak. - Avery, ezer éve ismerlek, és már Owent is kezdem kiismerni. Ti ilyenek vagytok. - Ez is egy nagy előny. - Nem akarok erőszakoskodni, de valahányszor együtt látlak titeket, mindig arra gondolok, hogy mennyire összeilletek. Avery megtalálta a tökéletes párját. Awery dörzsölgetni kezdte a combját. - Azt hiszem, most egy kicsit megijesztettél. - Ne pánikolj, nem kell sietnetek. De bármibe lefogadom, hogy ő is ugyanúgy szeret téged. - Ha tovább folytatod, esküszöm, összehozlak Ryderrel. - Na, ez tényleg ijesztő. Mostantól egy szót sem szólok. Cipzár lesz a számon. 18. Avery még egy órát adott magának Owen ágyában. Owen már háromnegyed hétkor felkelt, felöltözött, és elment egy hét órai megbeszélésre, az építkezési helyszínre. Ami most az ő helyszíne, gondolta elégedetten, miközben félálomban lustálkodott. Megfordult a fejében, hogy vele megy, mert látni akarta, honnan indulnak a munkálatok, de tudta, hogy csak láb alatt lenne, és feltartaná a fiúkat. Majd a délelőtt folyamán benéz, miután végzett a bevásárló körútjával meg az összes teendőjével. Addigra már valószínűleg teljesen szétszedik az épület belsejét. Annál jobb lesz látni, hogy mennyit haladtak. Mostanában több területen is sok haladás történt, gondolta. A legjobb barátnője egy hónap múlva férjhez megy. Ő is ott lesz majd, és nézi, ahogy a két barátja örök hűséget fogad egymásnak, családot alapít, és együtt ünnepel egy nagy csodát. A szerelmet mindig csodának tartotta, de addig nem volt biztos a létezésében. Clare és Beckett esetében viszont a saját szemével látta, ahogy összejönnek, és megtalálják ezt a csodát. Ráadásul van elég hitük és bátorságuk, hogy bízzanak benne. Aznap fontos feladat várt rá. Be kellett szereznie a menyasszonyköszöntő kellékeit a minden részletre kiterjedő lista alapján, amit Hope kinyomtatott, és a kezébe nyomott.
Örömmel töltötte el a gondolat, hogy az esküvő után Clare és Beckett ad magának egy hét pihenőt. Az ifjú házasok nászútra mennek, és egy hetet Szent Christopher szigetén töltenek. Egyszer én is egy trópusi paradicsomban fogok nyaralni, fogadkozott Avery. Kiveszem a szabadságomat, gondolta, miközben a hálószobaablakon át fél szemmel a borús égre sandított. Igen, ezt fogja tenni! Beindítja az új helyet, hogy minden simán és olajozottan működjön, aztán megjutalmazza magát egy kis napsütéssel, fehér homokos tengerparttal, vakítóan kék éggel. Egy olyan helyre megy, ahol még sohasem járt, és ahol senki sem ismeri. Talán Owen is eljön vele. Milyen érdekes lesz látni, hogy bírják a tétlenséget, amikor nincs semmi tennivalójuk, és idegenekkel vannak egy idegen helyen - kettesben. Annak is örült, hogy nyáron, az iskolai szünetben Clare-ék még egy nyaralást terveznek a gyerekekkel együtt. Családút... Hallotta, hogy a kis Murphy így nevezi ezt az alkalmat. Mi lehetne jobb egy családútnál? Közben Owen és Hope még mélyebbre ásta magát Eliza Ford rejtélyébe már amikor időt tudtak szakítani a kutatásra. Talán Lizzy és Billy is egyfajta csoda, gondolta Avery. A szerelem hozta őket össze, mielőtt bekövetkezett a tragédia. Vagy a valóság kevésbé romantikus, és inkább Owennek van igaza, amikor felvetett egy másik lehetőséget? A fiatal nő szerelemről álmodozott, a fiatalember pedig a saját útját járta? Egyszer ő is álmodozott a szerelemről, de akkor még gyerek volt. Egy gyerek elhiszi a varázslatot, a csodát, és az örök hűséget is valóságosnak tartja. Az idők során Awery megtanulta, hogy legjobb, ha csak azokban a csodákban és örökkévalóságokban hisz, amelyeket ő maga ért el a két keze munkájával, elszántsággal és kitartással. Ebben is sok öröm van, vigasztalta magát. Jobb, ha el is kezdi az aznapi csodatevését, és kikel az ágyból. Felült, felhúzta a lábát, két kézzel átkarolta a térdét, és mosolyogva nézte a kandallóban pattogó tüzet. Milyen kedves Owentől! Felpiszkálta a hamut, rátett egy nagy fahasábot, hogy a borús, márciusi reggelen a tűz melegére és fényére ébredjen. Milyen szerencsés, hogy ismeri Owent. Mindig tudta, hogy értékes ember, és megbecsülte a barátságát. Most még nagyobb kiválóságnak tartotta, hogy egy új, csodálatos kapcsolatban lehet vele. Ráadásul Owen zokszó nélkül elfogadja, hogy lassan haladnak. Nem türelmetlen, nem erőszakoskodik, nem kell ijesztő beszélgetéseket folytatniuk a jövőről. Awery sóhajtva elhagyta a kényelmes ágyat, és szinte abban a pillanatban egy bejövő üzenetet jelzett a telefonja. Milyen jó lenne, ha Owentől lenne, és azt javasolná, hogy mégis menjen be megnézni a bontás kezdetét. De Clare-től kapott egy sietős SMS-t. A barátnője megkérte, hogy ugorjon be hozzá a könyvesboltba, mielőtt Hagerstownba megy vásárolni.
Kicsit értetlenül nézett maga elé, de azonnal válaszolt rá. Meg kell változtatnia az útitervét, hogy egy gyors látogatást tegyen az Olvasósarokban. És ha már ott van, akkor mindenképpen benéz az építési helyszínre. Lezuhanyozott, belebújt a farmerjában, és a rövid ujjú pólóra rávett egy vastag pulóvert, mert a hűvös márciusi időjárás még megkövetelte. Összeszorított szájjal szemügyre vette a haját, és megállapította, hogy a legutóbbi festés már kezd kimosódni belőle. Ideje eldönteni, milyen színhez lenne hangulata. A földszinten észrevette, hogy a férfi kávét is készített, és a kávéskancsó mellé helyezett egy hordozható bögrét. Egy újabb ok a mosolygásra, gondolta Awery. Owenre mindig lehet számítani. Az apján kívül nem ismert egyetlen férfit sem, aki ennyire megbízható lenne. Hirtelen ötlettől vezérelve a konyhai falitáblához lépett, egy szívet rajzolt a közepére, és beleírta a kezdőbetűiket. Egy kávé és egy joghurt feltöltötte energiával, ezért fürgén felvette a csizmáját, a nyaka köré tekerte a sálját, belebújt a kabátjába, majd meglátta az írást az ajtónál. Vidd magaddal. Megcsóválta a fejét, és magához vette az összecsukható esernyőt. Magával viszi, de Owen örülhet, ha nem veszíti el valahol a délelőtti lótásfutás során. Félúton járt BoonsBoro felé, amikor a szélvédőn megjelentek az első esőcseppek. Awery felnézett az égre. Bosszantó, hogy Owennek mindig igaza van. Néhány perccel később tényleg megfeledkezett az ernyőről és zuhogó esőben szaladt át a könyvesbolt fedett terasza alá. Megkopogtatta az üveget, aztán elővette a kulcsot, amit Clare-től kapott tavaly ősszel, miután Sam Freemont zaklatta a boltban. Belépett, lerázta magáról a vizet, és Clare már jött is lefelé a lépcsőn. - A kávé friss – közölte vidáman. - Már ittam, de ki tudna nemet mondani egy tejeskávéra? - Csinálok egyet. Köszönöm, hogy idejöttél. - Semmi gond. Legalább van ürügyem, hogy benézzek az új helyre. Ma reggel kezdik a bontást. - Tudom. Nagyon izgalmas. - Clare felgőzölte a tejet, míg Avery a bestsellereket böngészte a pult előtt lévő polcon. - Szükségem van egy szabad délutánra, talán éppen egy ilyen esős napon, hogy befejezzem a regényt, amit a könyvklubban fogunk elemezni. De miért olvassak valaki más nyomoráról? Attól jobban érzem magam, esetlen örülnöm kéne, hogy nekem jobb dolgom van? Vagy az a cél, hogy én is rosszkedvű legyek? Mert engem eléggé lehangolt. - Nekem sem tetszett. Úgy olvastam végig, ahogy a kelbimbót ettem gyerekkoromban, mert az anyám erőszakoskodott, hogy jót tesz nekem. Ez egy kelbimbó-könyv volt, és egyáltalán nem élveztem. - Én sem. - Awery levett egy thrillert, és elolvasta a borító szövegét. - Ráadásul, ha leülök olvasni, azonnal megkívánok egy finom vaníliás krémet vagy egy szaftos steaket, esetleg egy pepperónis pizzát vagy egy fagylaltot. Máris éhes lettem. Awery megfordult, és mosolyogva nyúlt a kávéért.
- Köszönöm. Kicsit nyúzottnak tűnsz - állapította meg, és aggódó arccal nézett Clare-re. - Le vagyok lassulva, mintha valaki fejbe vágott volna. - Nem lehetsz beteg! - fenyegette meg Awery a barátnőjét. - Alig egy hónap van már csak az esküvőig. Ilyenkor nem szabad lerobbanni. Tessék. Neked nagyobb szükséged van a kávéra, mint nekem. Clare megrázta a fejét, és visszautasította a feléje nyújtott bögrét. - Nem kaptam el semmilyen nyavalyát, és mostantól nem iszom kávét. Nem vagyok beteg. - Clare nagy levegőt vett. Terhes vagyok. - Micsoda? Most? Tehát babád lesz? - Igen, most. És babám lesz. - Clare nevetve a hasára szorította a kezét, és Awery csodálkozva látta, hogy a nemrég még sápadt arca hirtelen ragyogni kezd. - Istenem, Clare! Terhes vagy... És boldog. - Avery letette a kávésbögrét, gyorsan megkerülte a pultot, és magához ölelte a barátnőjét - Annyira örülök neked! Mikor tudtad meg? Hányadik hétben vagy? Mit szólt Beckett? - Szerintem ennél nem is lehetnék boldogabb. Ma reggel győződtem meg róla, bár már tegnap is gyanítottam. Talán kéthetes lehetek, és Beckettnek még nem szóltam. - Miért nem? - Előbb szeretnék kérni tőled egy szívességet. Ugye Hagerstownba készülsz? - Igen, éppen oda tartok. - Hazafelé hoznál nekem egy terhességi tesztet? - Még nem végezted el? De hát azt mondtad, hogy ma reggel tudtad meg. - Már második napja reggeli hányingerem van. Ismerem a jeleket, mert ez a negyedik alkalom. Bágyadt és fáradt vagyok, reggel émelygek, a testem pedig... Nehéz ezt elmagyarázni. - A nő megint megtapogatta a hasát, aztán a mellét - A testem terhesnek érzi magát. De meg akarok bizonyosodni róla, mielőtt elmondom Beckettnek, hátha mégis tévedek. Nem szeretném itt a sharpsburgi patikában beszerezni a tesztet - Itt mindennek gyorsan híre megy. - Pontosan. De ha úgyis bemész Hagerstownba, akkor teljes névtelenségbe burkolózva vehetsz nekem egyet - Ezer örömmel. Nahát! Esküvő, nászút, családút, kisbaba! Gondolom, Beckett örülni fog neki. - Persze. - A nő lehajolt, és a pult alatt lévő hűtőből kivett magának egy gyömbérsört. - Akartunk kisbabát, bár úgy terveztük, hogy várunk még néhány hónapot. Nem igyekeztünk különösebben, de nem is védekeztünk. Jól sejtettem. Jövő januárban már hatan leszünk, pont, amikor a fogadó az első születésnapját ünnepli. - Elmondhatom Hope-nak? Később találkozom vele. De ha akarod, hallgatási fogadalmat teszek. - Majd szólok, ha megtudtam a teszt eredményét. Megmondhatod neki, miután én is elújságoltam Beckettnek. - Akkor addig hallgatok, mint a sír. Ez olyan jó! Egy igazi örömhír - tette hozzá, és még egyszer megölelte Clare-t. - Akkor nem állok meg, hogy megnézzem, a bontást. Nem akarok kockáztatni, ezért inkább nem beszélek senkivel. Néhány óra múlva itt vagyok. Istenem!
- Jó lenne egy kislány. - Clare felnevetett - Tudom, hogy butaság, de most lányt szeretnék. - Gondolj rózsaszín dolgokra. - Awery megint magához vonta a barátnőjét Sietek vissza, ahogy tudok. - Köszönöm. Várj! Zuhog az eső, adok egy esernyőt. - Nem kell. Van egy a kocsimban. - Avery kirohant, és bőrig ázott, mire a kormány mögé ült. Mégis egész úton mosolygott, míg kihajtott a városból. Owen a munkásokra hagyta a bontást, és gyorsan szétnézett a pékségben. Tartjuk az ütemtervet, gondolta elégedetten. Mivel Ry az egyik helyszínen irányította az eseményeket, Beckett pedig a másikon tartotta a frontot. Owen úgy döntött, hogy bemegy Hagerstownba anyagért, és közben elintéz néhány dolgot - többek között beszerzi azokat a cikkeket, amelyeket a fivérei írtak fel a listájára. Nem bánta, hogy több helyen is meg kell állnia, mert a sok anyag azt jelenti, hogy jól haladnak a munkálatokkal. Az eső miatt sem zúgolódott, mert tudta, hogy a megye északi részén és Pennsylvaniában havazik, ami sokkal rosszabb lenne. Elege volt a hóból és a télből, úgyhogy inkább elviselte az esőt. Remélte, hogy Awery nem feledkezett meg az ernyőről, mert ő is nagyjából ugyanezt fogja csinálni. Megáll a parkolókban, berohan a boltokba, aztán egyenként kihúzza a tételeket a listáján. Kár, hogy nem tudtak együtt menni, de más-más helyekre kellett betérniük, és csak feltartották volna egymást. Ha az időjósoknak igaza van, akkor egész nap és egész éjjel esni fog. Avery aznap beosztotta magát, és ő fog zárni este. Munka után majd a Vestában vacsorázik, és a lakásában végzi el a papírmunkát, míg ő lent dolgozik. Nála fog aludni. Figyelmeztette magát, hogy ebből ne vonjon le messzemenő következtetéseket, de már elért arra a pontra, amikor igenis le akart vonni bizonyos következtetéseket és szerette volna, ha Awery is ezt teszi. Miért is ne? Mi a baj ebben? De Owen érezte, hogy Avery ennél a lépésnél meghúzta a határt, és még nem hajlandó tovább menni. Aztán be kellett ismernie, hogy azt a szintet is nagyon kényelmesnek tartja, ahol most vannak. Bement a vasboltba, a fatelepen megrendelte a gerendákat, megvette a festéket, elhozta a pékség felett kialakított lakásokba szánt szőnyegek anyagmintáit. Átnézte a listáját, tett egy újabb kört, végül betért a drogériába. Ez az utolsó állomás, gondolta elégedetten. A kosarába tette a saját holmiját, Ryder borotvakrémjét, Beckett fájdalomcsillapítóját és néhány csomag kártyát - hogy helyettesítse a meztelen nőket ábrázoló kártyákat, amelyeket korábban vett Beckett pókeres legénybúcsújára. Éppen megfordult, hogy a következő polchoz induljon, amikor észrevette Aweryt. Megdobbant a szíve, hogy ilyen váratlanul a szeme elé került, és önkéntelenül megcsóválta a fejét, mert észrevette a nedves haját. Tehát végül mégsem használta az esernyőt. Arra gondolt, hogy mögé oson, és hátulról átöleli.
Biztosan meglepődik, ugrik egy nagyot, talán fel is sikolt, mielőtt elneveti magát. Milyen figyelmesen nézelődik, mosolygott magában Owen. Mintha azt akarná eldönteni, hogy melyik... Hogy melyik terhességi tesztet vegye meg! Jézusom. Ez volt az utolsó világos gondolata, miközben nézte, hogy Awery levesz a polcról egy tesztet, hosszan tanulmányozza a tájékoztató szövegét, majd a kosarába dobja a kis dobozt. A férfi földbe gyökerezett lábbal állt a helyén, míg a nő elsétált, és befordult a sor végén. Egy otthoni terhességi teszt? De hiszen védekeztek... Ez hogy lehetséges? Awery terhes? Hogy történhetett? Nos, persze tudta, hogyan... De miért nem mondott neki semmit? Még csak célzást sem tett arra, hogy terhes lehet. Csak felkapta a bizonyosságot nyújtó tesztet, és a kosarába tette a tusfürdő, a sampon meg a szájvíz mellé. Ez is csak egy olyan tétel a listáján, mint a többi?Utána akart menni, és kérdőre vonni, hogy mit jelent ez az egész. De úgy döntött, hogy nem alkalmas a hely és az idő erre a beszélgetésre. Ő sincs megfelelő idegállapotban. Igazából nem is tudta eldönteni, milyen állapotban van. Lenézett a kosarában lévő holmikra, és nem tudta, mitévő legyen. Képtelen volt gondolkodni. Kábán letette a kosarat, remegő lábbal kisétált a boltból, és nem vett semmit. Visszament az új építési területre, és belevette magát a bontásba. Remek feszültségoldás, ha az ember nekieshet egy gipszkarton falnak, feltépheti a parkettaszegélyeket, és szétverheti a régi konyhabútorokat. Owen a zuhogó esőben kivitt egy halom lebontott faanyagot az épület előtt álló konténerhez. Hiába próbálta meg levezetni a dühét, továbbra is bosszúsnak és feszültnek érezte magát. Awery terhes. Mennyi időbe telik elvégezni egy ilyen tesztet? És mennyire pontos az eredmény? Bárcsak szakított volna időt arra, hogy ő is elolvassa a dobozon lévő információt, akkor legalább erre tudná a választ. Először is, ha terhességi tesztet vásárolt, akkor jó oka volt arra, hogy terhesnek higgye magát. A nők nem szoktak csak úgy beszerezni ilyen holmit. Vagy igen? De miért tennék? Elsősegély-felszerelést akkor is vásárolnak az emberek, ha éppen nem sérültek, de miért kéne bárkinek egy terhességi teszt, mielőtt terhesnek érzi magát? Ha pedig megvolt az oka, hogy terhességre gyanakodjon, akkor miért nem szólt neki? Miért nem mondta, hogy "Owen, talán terhes vagyok, ezért veszek egy tesztet, hogy meggyőződjek róla". Biztosan fél. Bár nem látszott rajta. Eszébe jutott, milyen nyugodtnak tűnt. Még egy kicsit el is mosolyodott, miközben a kosarába tette. Talán terhes akart lenni?
Azt hitte, hogy terhes, és tetszett neki a gondolat. Elhatározta, hogy addig nem szól neki, amíg nem tudja biztosan, mi a helyzet. Ha kiderül, hogy mégsem terhes, akkor bizonyára nem is tesz említést róla. Owennek ez egyáltalán nem volt az ínyére. És ha terhes? Majd akkor közli vele, amikor kedve tartja? Nem avatta be a részletekbe, és csak a véletlenen múlt, hogy tudomást szerzett a lehetséges terhességről. Tehát egyedül ő dönti el, hogy mikor tudatja vele. Ez nem jó. Elfelejtette, hogy mit tett az anyja? Pont neki tudnia kéne, hogy az apának is vannak jogai. Te jó ég, lehet, hogy apa lesz? Ez két ember ügye, nem csak Averyé! Nem alkalmi szexről vagy néhány éjszakás fellángolásról van szó közöttük. Mert ők... Mert ez egy... Most, hogy jobban belegondolt, már nem is tudta pontosan, mi van köztük. De az biztos, hogy nem egy laza kapcsolat, amikor két ember időnként ágyba bújik egymással. A bizalom és az őszinteség mindennek az alapja. Awery az anyja látogatásáról sem számolt be neki, mert nem bízott benne eléggé. Csak akkor árulta el, amikor a sarokba szorította. Fallal vette körül magát, és őt kizárta. Téved, ha azt hiszi, hogy így bánhat vele. - A fészkes fenét! - Owen a konténerbe hajított egy törött furnérlemezt. - Na, elég volt! - Lépett oda hozzá Beckett - Látom, még mindig nem sikerült kiadni magadból a dühödet, úgyhogy oszd meg velem. - Azt akarod, hogy elmondjam? - Owen haragjában belerúgott a konténerbe, pedig ritkán eresztette így szabadjára az indulatait. - Akkor elmondom! Awery terhes. - Te jó ég. - Beckett intett az egyik munkásnak, aki éppen oda akart lépni hozzájuk, és az eresz alá vonta a bátyját, hogy ne az esőben ácsorogjanak. Mikor tudtad meg? - Ma reggel. És tudod, hogyan? Mert persze nem árulta el nekem! Úgy jöttem rá, hogy bementem az átkozott drogériába, ő pedig éppen egy terhességi tesztet emelt le a polcról. - Jézusom, Owen. És pozitív volt? - Nem tudom. - Owen egyre ingerültebben sétált fel s alá a betonjárdán. Sohasem árul el nekem semmit. Eloson Hagerstownba, és vesz magának egy ilyen izét, ahelyett, hogy megbeszélné velem. Elegem van! - Rendben, csillapodj le egy kicsit. - Beckett feltartott kézzel Owen elé lépett, hogy megállítsa az ideges járkálásban. - Nem tudhatod, hogy terhes-e, vagy sem. - Ahogy most bánik velem, valószínűleg én leszek az utolsó, aki erről értesülni fog. - Owen már nemcsak haragot érzett, hanem vérig volt sértve. - Elegem van! - jelentette ki megint magából kikelve. - Mit mondott, amikor rákérdeztél? - Semmit. Mert nem szólítottam meg. Beckett egy darabig Owen dühös arcába nézett, aztán megdörzsölte a kezét - Tehát nem kérdezted meg tőle, hogy miért veszi meg a tesztet? - Nem. Teljesen ledermedtem, de ez talán érthető. Úgy dobta be a kosarába, mintha egy zacskó cukor lenne, és még mosolygott is hozzá. Én meg ott álltam, mint egy sóbálvány. Te mi az ördögöt csináltál volna a helyemben?
- Ez nem ugyanaz a helyzet, mint velem meg Clare-rel. - Beckett a folyamatosan ömlő esőre nézett. - Mi már beszéltünk erről, és szeretnénk még egy gyereket. Látom, ti még nem beszéltétek meg, hogy mi lenne, ha. - Nem. Nem is gondoltam rá. Az a lényeg, hogy el kellett volna mondania nekem. Közölnie kellett volna, ha szüksége van a tesztre. Miért gondolja, hogy mindennel egyedül kell megbirkóznia? Én ezt így nem tudom csinálni, és nem akarok így élni. - Persze, persze. - Owen nem ilyen, gondolta Beckett. A bátyja született csapatjátékos, aki hisz a terhek megosztásában és a közös munkában. Owen csak karácsonykor meg a születésnapján szerette a titkokat, nem a mindennapokban. - Beszélned kell vele, de ne most, kérlek, mert az ebédidő miatt nagy a forgalom odaát. És előbb neked is le kell csillapodnod. - Nem hiszem, hogy le fogok csillapodni. Minél többet gondolok rá, annál jobban felháborodok. - Akkor inkább gondolj arra, hogy mit akarsz tenni, ha terhes. - Ha terhes, össze kell házasodnunk. - Nem azt kérdeztem, hogy mit kell, hanem mit akarsz tenni? - Én... - Owen megvárta, míg az agya feldolgozza ezt a fontos kérdést. - Ha gyerekünk lesz, akkor meg szeretnék nősülni. - Azt javaslom, várj egy órát, és majd rájössz, mit kell mondanod vagy tenned. Te mindig találsz megoldást, Owen. Addigra talán az étteremben is elcsitul a déli roham. Menj át, és mondd meg neki, hogy személyesen szeretnél vele beszélni. És minél előbb tudd meg, hogy tényleg apa leszel-e, mielőtt még jobban bepánikolsz. Aztán kezeld a helyzetet. - Igazad van. Jézusom, úgy érzem magam, mintha... - Hányingered van? - Nem. Inkább kába vagyok. Sosem gondoltam ilyesmire. Ez teljesen váratlanul... - Felborult a gondosan kidolgozott ütemterved. Alkalmazkodj a helyzethez - javasolta Beckett, és barátságosan vállon veregette a bátyját. - Alkalmazkodni fogok. Igen, képes leszek rá. - A férfi arca elkomorodott. De nem csak nekem kell alkalmazkodni és megváltozni. Várt egy órát, aztán úgy döntött, hogy már eléggé lehiggadt, és sokkal nyugodtabb, mint korábban. A zuhogó esőben átsétált a Vestába, a melegbe, a szószok és a fűszerek illatába. A pénztár mögött Awery éppen egy vendéggel foglalkozott, és amikor meglátta Owent, kacéran rákacsintott. Kacsintott? Owen megint felháborodott. Most nincs itt az ideje a huncutkodásnak. - Jól időzítettél - üdvözölte a nő, - Már csitult a roham. Éppen át akartam futni, hogy megnézzem, mennyit haladtatok a bontással. - Beszélnünk kell. . - Rendben, ülj le. Megkérem Frannyt, hogy vegye át a kasszát. Kérsz egy szelet pizzát? - Nem. Fent kell beszélnünk. Négyszemközt. - Jaj, ne. Valami gond van az új hellyel? - Semmi köze hozzá. - Akkor mi...
- Avery. - A férfi hangja komoly volt, a pillantása pedig komor. - Menjünk fel. - Rendben. De most elrontottad a jókedvemet. - A nő a konyhaajtóhoz lépett - Franny! Ki kell mennem egy kicsit. - Beszéd közben már vette is le a kötényét, és egy fogasra akasztotta. - Nagyon szeretném látni az új helyet kezdte a beszélgetést. - Utána átmehetsz, ha akarsz. - Miért vagy ilyen dühös? - kérdezte a nő, miközben kimentek az ajtón. Nem tettem semmit. - Talán éppen ez a baj. - Na, most már végképp rossz kedvem lett. - Awery kinyitotta a lakása ajtaját - Mi bajod van? A férfi megfogadta, hogy józan és nyugodt lesz, de most minden higgadtsága szertefoszlott. - Miért nem mondtad el nekem, hogy terhes vagy? - Micsoda? Tessék? - Ne nézz rám ilyen meglepetten, Awery. Láttalak a drogériában. Láttam, hogy vettél egy terhességi tesztet. - Te... - A nő csípőre tette a kezét. - Te kémkedtél utánam? - Ne butáskodj. Intéztem a dolgaimat, és bementem a drogériába is. Te meg éppen leemeltél a polcról egy ilyen tesztet, és bedobtad a kosaradba. A pokolba, Awery! Mi a baj veled, hogy soha semmit sem mondasz el nekem? Nem bízol bennem, és nem tiszteled a kapcsolatunkat? Miért nem közölted, hogy terhes vagy? - Azért, mert nem vagyok terhes. - Nem? - Nem vagyok terhes, te ostoba. Owenben furcsa érzések támadtak, amelyeket nem tudott meghatározni. - A teszt negatív volt? - Nem, a teszt pozitív volt. - A nő előkapta a telefonját. Owen szíve vadul kalimpálni kezdett. - Ha pozitív volt, akkor terhes vagy. Most ki az ostoba? - Te! - A nő Owen orra alá dugta a telefont, és megmutatta neki a tesztcsíkot, amelyen ez állt: pozitív. - Ugyanis ez Clare terhességi tesztje. Ma reggel vettem neki, mert megkért rá. - Tíz perce találkoztam Beckettel. elújságolta volna, ha Clare terhes lenne. - Clare még nem mondta meg neki. Akkor akarja közölni a hírt, amikor egyedül vannak, mert azt szeretné, hogy ez egy különleges pillanat legyen, amit ugyancsak megértenél, ha nem lennél ilyen ostoba. Megkért, hogy ne áruljam el senkinek, de most megszegtem a fogadalmamat, és ez bosszant. - Egy szót sem szólok Becknek. Nem fogom elrontani az örömüket. - Owen még mindig egy kicsit kába volt, és bizonytalan mozdulattal beletúrt a hajába, ami vizesen tapadt a fejére. - De mégis, mire kellett volna gondolnom, amikor megláttam, hogy a kosaradba teszed azt a vackot? - Nem tudom, Owen. Talán az lett volna a megoldás, hogy odajössz hozzám, és köszönsz nekem, aztán megkérdezed, hogy miért veszek terhességi tesztet. - Le kell ülnöm. - A férfi az egyik székre rogyott. - Emlékeztetlek, hogy tartozol egy megbocsátással. - Owen egy darabig némán nézett maga elé. - Tel-
jesen leállt az agyam, te meg elsétáltál. Olyan könnyed mozdulattal pottyantottad azt a tesztet a kosaradba, hogy nem tudtam, mit csináljak. A nő nem szólt semmit, csak nézte Owent. Még sose látta ennyire zavarodottnak és feldúltnak. - Ledermedtél. - Tulajdonképpen igen, azt hiszem. - És rossz következtetéseket vontál le. - Én csak... Igen, beismerem. - Pedig nem jellemző rád az elhamarkodottság. - Még sosem láttalak terhességi tesztet vásárolni, főleg, hogy én vagyok az egyetlen férfi, akivel szexelsz. A nő elgondolkodott. - Ez tulajdonképpen érthető. valamelyest - tette hozzá Avery, és halványan elmosolyodott. - Teljesen bepánikoltál. - Ez csak félig volt pánik - mentegetőzött a férfi. - Inkább haragudtam, és... - Legjobb, ha bevallom, gondolta magában. - És fájt, hogy nem mondod el nekem. Még sosem beszéltünk erről az eshetőségről. A nő nagyot sóhajtott. - Az egy komoly beszélgetés lenne. Most nem tudom, mit mondjak, és az ilyesmit nem lehet tíz percben elintézni. Egyelőre örüljünk annak, hogy nem vagyok terhes, Clare viszont igen. Annyira boldog! És Beckett is örülni fog. - Igen, az biztos. - Akkor örüljünk mi is. Engem pedig végtelen elégtétellel tölt el, hogy te is tudsz ostoba lenni. Egyszer majd beszélünk az eshetőségekről, de most tényleg szeretném látni a bontást. Aztán megígértem Clare-nek, hogy elmegyek a fiúkért az iskolába, és ide hozom őket a pizzázóba, hogy elmondhassa Beckettnek az örömhírt. A gyerekeknek csak akkor akarja elárulni, ha már előbbre haladt a terhessége. Valószínűleg csak az esküvő után. Most Beckettről és Clare-ről van szó, magunkról beszéljünk majd később. - Rendben. - A férfi megkönnyebbülten állt fel. - De azért jobban tesszük, ha mindketten elgondolkodunk rajta... Az eshetőség miatt. - Te sokkal jobban aggódsz az eshetőség miatt, mint én, de rendben. Ez egy igazán jó nap, Owen. - Igazad van. - A férfi már teljesen megnyugodott, amikor a nő megsimogatta a haját - Tényleg jó ez a nap. - Most örüljünk Clare-nek és Beckettnek. Összeházasodnak, családot alapítanak, és máris egy újabb taggal bővül a családjuk. Mindketten ezt akarják. - Rendben - mondta a férfi, és magához vonta Aweryt. Örülni fogunk nekik. Sajnálom, hogy haragudtam rád. - Én nem, mert így legalább ostobának nevezhettelek. A nő nevetve hátrahajtotta a fejét, és megcsókolta Owent. Menjünk át az új helyre. Én is beszállhatok a bontásba? - Majd keresek valamit, amit lerombolhatsz. Ez a legkevesebb, amit tehetek.
19. Hope néhány centiméterrel odébb tette a vázát, amelyben hófehér rózsák pompáztak. - így jobb lesz - jelentette ki elégedetten. Awery nem látott semmilyen különbséget, de helyeslően bólintott. Az Olvasósarokból kölcsönkért hosszú asztalt vakítóan fehér vászonnal takarták le. Hope ezüst tálacskákban pislákoló teamécseseket és szögletes üvegvázákat helyezett el a desszertes és pezsgős pulton. A vázákban is frissen nyílt, fehér rózsák virítottak. Clare nem akart fehér esküvőt, de a menyasszonyköszöntője akkor is hófehér lesz. - Az ajándékokat ide, az ételt oda, a süteményeket meg a pezsgőt pedig oda. - Hope csípőre tett kézzel körülnézett az étkezőben. - Nagyon ügyesen feldíszítetted Clare ülőhelyét - Magam is meglepődtem. A falnál egy magas támlájú szék állt. A tetejét fehér tüllből készült, hatalmas masni díszítette, a masni két szára hófehér vízesésként omlott a padlóra. A karfát és a széklábakat fehér és halvány rózsaszín virágfüzérek fonták át - Már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem az ilyen lányos dolgokat Hope piros magas sarkú cipője kopogott a tükörfényes padlón, miközben ide-oda járkált, és aprólékos gonddal igazgatta a gyertyákat - A társalgóba is teszek egy kis bort meg harapnivalót, hogy beszélgetés közben mindenki ott telepedhessen le, ahol a kedve tartja. - Ne feledd, hogy a legtöbb vendég még nem látta ezt a helyet. Biztosan sokan megkérnek majd, hogy vezesd körbe őket. - Én is számítok erre. Kár, hogy az idő nem elég meleg, és nem lehetünk az udvaron. De a fogadó így is remekül néz ki. Akárcsak mi... - Hope megfordult, Awerybe karolt, és szemügyre vette magukat az aranykeretes tükörben. - Mi is gyönyörűek vagyunk. - Egyetértek. - Mit szólnál egy kis buli előtti pezsgőzéshez7 - Nem tiltakozom. Bementek a konyhába, ahol Hope töltött maguknak egy-egy pohárral. Koccintottak. - A két koszorúslányra és keresztanyára. - Vagyis ránk. - És körülbelül nyolc hónap múlva babaköszöntőt fogunk itt tartani. - Négy gyerek! Nem semmi. - Awery ivott egy kortyot, aztán felemelte a poharát. - Isten adjon nekik erőt ehhez. - Van elég energiájuk. A szerelem pörgeti a motort - Gondolod? - Igen. - Hope leült egy bárszékre. - Szerinted meddig tudják titokban tartani? Mindketten ragyognak a boldogságtól. - Az emberek majd azt hiszik, hogy az esküvő miatt izgatottak, és ebben van is némi igazság. Ha Clare eléri a célját, és el tudják titkolni a nászútjuk végéig, akkor lesz egy kis idejük magukra. - Még mindig nem tudom elhinni, hogy egy egész napon át nem szóltál róla nekem! - háborgott Hope. - Nagyon nehéz volt. - Awery kicsit felhúzta a tavaszt idéző, zöld színű ruháját, és ő is leült egy bárszékre. - Munka után azonnal átmentem volna
hozzád, hogy elújságoljam az örömhírt, de ez az Owen-dolog egy kicsit eltérített. - Most mondd meg! - Hope még mindig viccesnek találta a történetet, ezért megint felnevetett. - Ezt a pechet! Pont akkor tért be a drogériába, amikor te leemeltél a polcról egy terhességi tesztet - A sors egy kicsit megtréfálta Owent. - Szegény. EI sem tudom képzelni, miket gondolhatott. - Éppen ez az! Én sem tudom, illetve nem pontosan. Általában jól ismerem Owen ész járását, de most nagyon komoly volt, és nem tudtam megállapítani, hogy mi kavarog a lelkében. Harag, félelem vagy valami más? - Szerintem mindegyikből egy kicsi. - Még akkor is. miután mindent elmagyaráztam neki? - Ez továbbra is aggasztotta Averyt - Azt hittem, mindent tisztáztunk, de igazából nem vagyok biztos abban, hogy sikerült megnyugtatnom. A terhesség miatt haragudott és félt, vagy azért, mert nem szóltam neki? - Szerintem először fel kellett dolgoznia, hogy Clare-ről van szó. De mi lenne, ha tényleg te lennél terhes? Te is ugyanúgy éreznéd magad, mint Owen? - Talán. Egy kicsit De csak azért, mert nem tudom, mi lenne a reakciója. Már te is ismered Owent, és tudod, hogy imád előre tervezni. Mindent a maga helyén és a maga idejében. Ő az az ember, aki még a tejes dobozon is megnézi a lejárat dátumát, mielőtt a kosarába teszi. - Én is ezt csinálom. - Pontosan ezért érted meg őt. De mi lenne, ha közbejönne egy nem várt terhesség? - Awery elhúzta a száját. - Ez alapjaiban megrendítené az egész életét, felforgatná az összes tervét - Miért, milyen tervei vannak az életével kapcsolatban? - Fogalmam sincs, de lefogadom, hogy minden pontosan meg van tervezve. - Szerintem tévedsz. - Hope újratöltötte a poharakat. - Ezt azért mondom, mert sok közös vonásunk van, és így egy kicsit jobban ismerem a logikáját. Valószínűleg van egy alapvető terve, ami magába foglalja a főbb célokat, a fontosabb eseményeket és lépéseket De azért képes arra, hogy változtasson rajta, ha a körülmények úgy kívánják. - A nő felemelte a kezét, és körbemutatott. - Ahogy én is. - Persze, én is tudom, hogy képes alkalmazkodni az új helyzetekhez. - A szervezettség és a hatékonyság még nem jelent rugalmatlanságot, gondolta Avery. De az az igazság, hogy Owent mégis egy kicsit merevnek tartotta, legalábbis saját magához képest - Ha már belementünk abba, hogy mi lenne, ha... - folytatta Avery. - Szerintem, ha azt a tesztet magamnak veszem, és az eredmény pozitív, akkor Owen alkalmazkodna a helyzethez, és módosítaná a terveit. És a következő lépés a házasság lenne. - Ez bosszant téged? - Nem, egyáltalán nem. Owen szerint ez lenne az egyedüli helyes lépés, de én nem azért fogok férjhez menni, mert azt kell tennünk. - Inkább ezt, mint egy hibás lépést - emlékeztette Hope. - Tudod, mire gondolok. Úgy szeretnék férjhez menni, hogy akarom, készen állok rá, szerelmes vagyok, és izgalommal tölt el a gondolat, hogy vele fogom leélni az egész hátralévő életemet.
Ha már ott voltak, Hope elvett egy kis mentás marcipánt a konyhaszigeten álló tálból. - Tehát nemet mondanál? - Nem tudom. - Én viszont igen. Nemet mondanál, mert be akarnád bizonyítani az igazadat, és úgy éreznéd, hogy el kell engedned Owent. - Hope keresztbe tette a lábát, és Averyre nézett, miközben ivott egy kortyot. - Szinte hallom a szavaidat. "Tudok gondoskodni magamról, és nem kell feleségül venned. Beleegyezek, hogy a gyerekről közösen gondoskodjunk, és mindketten részt vegyünk az életében, de velem szemben nincsenek kötelezettségeid. " - Ez elég kemény. - Nem. Ez vagy te. Büszkeség, óvatosság, érzelem és sok gyerekkori probléma a szüleid rossz házassága miatt. - Vajon ők összeházasodtak volna, ha az anyám nem esik teherbe? - Awery komor arccal kortyolgatta a pezsgőjét. - Nem hiszem. - Ha nem történt volna meg, akkor most nem üldögélnél itt, ezen tépelődve. Ők hoztak egy döntést, és te vagy a végeredménye. Awery felvonta a vállát. - A Hope Beaumont-féle logikus gondolkodás mesteriskolája. - Általában beválik. Én sem ülnék itt veled, ha Jonathan nem hozza meg a döntését, ami aztán az én döntésemhez vezetett Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam ezen. Boldog vagyok itt, sokkal boldogabb, mint Jonathannal voltam, pedig akkor azt hittem, hogy az életem a biztosnak és logikusnak tűnő terveim szerint halad előre. Awery elgondolkodott. - Értem, mit akarsz mondani, Hope. De Jonathan egy ostoba hólyag volt. Hope nevetve felemelte a poharát. – Lehet. De én akkor azt hittem, hogy az én ostoba hólyagom. - A nő az órájára nézett - Ideje kitennünk a többi ételt is. Alig fogtak bele, amikor Clare kopogott az előcsarnok ajtaján. - Tudom, hogy egy kicsit korán jöttem - mentegetőzött, amikor Awery beengedte. - A gyerekeket elvittem az új házba, ami már majdnem olyan, mint egy igazi ház. Beckett meg a testvérei úgy döntöttek, hogy befogják a fiúkat. Isten irgalmazzon nekik, mert nem tudják, mire vállalkoztak. Nahát! De gyönyörűek ezek a virágok! - Várj, majd ha meglátod az étkezőt. De előbb add ide a kabátodat. A mosókonyhában állítottuk fel a fogasokat. Hogy érzed magad? Nyugodtan beszélhetsz, mert még csak mi hárman vagyunk itt. - Az jó. - A nő felnevetett, és hátradobta aranyszőke haját. - Amikor ma reggel hánytam, csak arra tudtam gondolni, hogy kisbabám lesz. Beckett-tel közös gyereket várunk. Tehát jól vagyok. - Látszik rajtad. Mármint nem a baba - tette hozzá vigyorogva Avery, amikor Clare ösztönösen a hasára szorította a kezét. - Gyere és nézz körül. Amikor betessékelte Clare-t az étkezőbe, Hope éppen ellépett a büféasztaltól. - Hogy tetszik? - Gyönyörű! Csodaszép! A virágok, a gyertyák... Még egy széket is csináltatok nekem? - Clare pislogni kezdett, mert könnybe lábadt a szeme. - Már megint sírok. Ez a boldogságtól vagy a hormonoktól van? Valószínűleg mind-
kettőtől. Ma reggel is elbőgtem magam, amikor Beckett elmosogatott. - A menyasszonynak szabad pityeregni a saját köszöntőjén - nyugtatta meg Hope. - Remélem is, mert úgy érzem, nem fogom tudni visszatartani a könnyeimet. Köszönöm szépen. Nagyon köszönöm ezt az egészet. Azt is, hogy ismerlek titeket. - Ne csináld ezt! - figyelmeztette Awery. - Különben mindnyájan sírva fakadunk. Én inkább megyek, és felakasztom a kabátodat. A mosókonyhába sietett, és Clare kabátját a saját dzsekije mellé akasztotta. Amikor visszafelé indult, valami arra késztette, hogy a társalgón át a lépcső aljához menjen. Hallott valamit? Inkább érzett valamit. Halkan felment az emeletre, távol Hope és Clare hangjától. Az Elizabeth és Darcy ajtaja nyitva állt Ez nem volt szokatlan, mert Hope az összes szabad szoba ajtaját nyitva hagyta, hogy a vendégek körülnézhessenek, és megcsodálhassák a helyiségeket, míg ők a menyasszonyköszöntő háziasszonyi teendőit látják el. Az E & D-ben viszont a terasz ajtaja is nyitva volt. A szobában enyhe loncillat áradt, amit kintről hozott be a hűvös márciusi szél. Nem hallott és nem látott semmit, megint inkább csak érzett. Mintha szinte kézzel fogható bánat lebegne a levegőben. - Kérlek, gyere be - súgta. - Gyere be a szobába. Tudom, hogy szomorú vagy, és elhiszem, hogy nehéz lehet elfogadni a történteket. Owen keresi Billy-t. Ha valaki rátalál, az csak Owen lehet. De addig sem vagy itt egyedül. Tudom, milyen érzés, mert én is sokszor voltam magányos. Még egy lépést tett az ajtó felé, és várt. - De tévedtem, amikor úgy éreztem, hogy senki sincs velem. Mindig volt mellettem valaki, aki vigyázott rám, még akkor is, amikor minden olyan magányosnak és szomorúnak tűnt. Neked is itt vagyunk mi. Mi törődünk veled. Awery habozott, aztán támadt egy ötlete. Elizabeth többnyire vidámnak, sőt játékosnak tűnt. Romantikusnak. Egy fiatal, vidám természetű, romantikus lelkű nő. - Van egy titkom. Azt hiszem, elmondhatom neked, mert biztosan tudsz titkot tartani. Főleg egy ilyen örömteli titkot. Kérlek, gyere be. A terasz ajtaja lassan becsukódott. Awery hitből elfogadta a jelenlétet, és leült az ágy szélére. - Ma egy rendezvényt tartunk odalent, Clare menyasszonyköszöntőjét. Awery nem volt biztos abban, hogy Eliza Ford idejében ismerték-e ezt a hagyományt. - Ez egy szokás. A nők szervezik a menyasszonynak, és megünneplik a barátnőjük közeledő esküvőjét. Hozunk finom ételeket, játékokat játszunk, és ajándékokat adunk neki. Ez egy vidám esemény. Az itt lévők közül nagyon kevesen tudják a titkot, de szerintem Clare nem bánja, ha elárulom neked. Hiszen szereted Clare-t, Beckettet, a fiúkat. Olyan szép családot alkotnak így együtt. És nemsokára egy újabb családtag érkezik hozzájuk. Clare terhes! Jövő télen kisbabájuk születik. Az illat felerősödött, édesebb lett, és még a levegő is felmelegedett a helyiségben.
- Igen, én is örülök. Hát nem nagyszerű? Te is láttad őket egymásba szeretni. Azt hiszem, minden itt kezdődött, a fogadóban, és néhány hét múlva itt fognak összeházasodni. A kapcsolatuk olyan erős és szilárd. Ez ritkaság, nem? Nem túl gyakran fordul elő, hogy egy pár ilyen biztos legyen a dolgában, és ennyire tökéletesek legyenek együtt. Nehéz lehet megtalálni azt a személyt, aki hozzánk illik, kiegészít minket. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg, amit mondani akarok. Awery lenézett, és észrevette, hogy a kezében szorongatja azt a kis kulcsot, amit Owentől kapott. A könnyei a keze fejére potyogtak. - Úgy látszik, Clare hormonjai fertőzőek, és én is elsírom magam. Pedig nem vagyok szomorú. Nem. Awery úgy érezte, mintha valami megsimogatná a haját. Lehunyta a szemét, és elcsodálkozott, hogy egy érintés ilyen vigasztaló lehet. - Nem vagyok szomorú - ismételte meg. - Csak nem vagyok olyan erős és biztos, mint szeretném. Mások hogy merik ezt megkockáztatni? Te is biztosan sokat kockáztattál Billy-ért. Hogy csináltad? Amikor felnézett, észrevette, hogy a teraszajtót könnyű pára lepi be. És egy szép szívecske körvonalai jelennek meg rajta. - Annyira egyszerűnek tűnik - súgta Awery. - Akkor miért nem egyszerű? Lentről hangok és nevetés szűrődött fel. - Kezdődik a mulatság. Le kell mennem. Awery felállt, és a kis tükörhöz lépett. Megnézte, hogy a szemén nem látszik-e a könnyek nyoma. - Gyere te is. Ezennel ünnepélyesen meghívlak. Nem kell egyedül lenned tette hozzá, és lement, hogy a barátaival időzzön. Lehet, hogy inkább magával beszélgetett, és nem is a kísértettel? Odalent magával ragadta a jókedv és a vidámság. Igen, ha az ideje engedi, valóban élvezi a nős dolgokat. A csinos ruhákat, a szépen feltálalt ételeket, a beszélgetést az esküvőről és a férfiakról, a divatról és a helyi pletykákról. Még izgalmasabbá tette a társalgást, ha arra gondolt, hogy egy olyan titok birtokában van, amit a jelenlévők közül nem sokan tudnak, csak a legközelebbi barátok - meg egy kísértet. Pezsgőt ivott és pezsgőt szolgált fel, élvezettel kóstolgatta a különleges szendvicseket, és segített bevinni a használt edényeket a konyhába. Hope nagyon ügyesen és hatékonyan szervezte meg az ajándékosztást, ő pedig összegyűrte és összegyűjtötte a csomagolópapírokat. Carolee művészi csokrot készített az eldobott szalagokból és masnikból. Butuska dolgok, női dolgok. Az illatok, a hangok, a hófehér dfsz1etek és a lobogó gyertyák közön. A leendő menyasszony és kismama pezsgőnek álcázott, gyömbéres üdítőt ivott a pezsgőspoharából, és jót nevetett, amikor a nők ujjongása és fütyülése közepette elővette az egyik dobozból a következő ajándékot - egy átlátszó, fekete hálóinget - Jó munkát végeztetek, lányok. Justine megölelte Averyt, miközben a vendégek megint éljenezni és kiabálni kezdtek, mert egy izgalmas vetélkedő következett. - Én sem csináltam volna jobban. - Élveztük minden percét. - Meg is látszik rajta. Clare jó barátnőket választott magának. - Én is ezt gondolom magamról.
- Ez is látszik. Azt hiszem, nem ártana kinyitni még egy üveg pezsgőt Segítesz? - Persze. - Igazából szerettem volna egy kicsit négyszemközt maradni veled - vallotta be Justine, amikor a konyhába értek. - Rendben. Justine elvette az üveget, amit Awery kivett a hűtőből. - Én igazán jó anya vagyok - kezdte, és a pultra állította a pezsgőt. - Nem ismerek jobbat. - Nem is fogsz. - Az asszony visszamosolygott Aweryre, aztán ellágyult arccal megsimogatta a haját. - Már Traci távozása előtt is mindig a saját lányomnak tekintettelek. - Justine... - Azt hittem, hogy tudod, ezért sose mondtam neked. Talán kellett volna. Awery annyira meghatódott, hogy csak a fejét csóválta. - Mindig tudtam, hogy számíthatok rád, és bármivel hozzád fordulhatok. - Remélem, hogy tényleg így gondolod, és hidd el, hogy mindig így lesz. Awery, te vagy az egyik legragyogóbb ember, akit ismerek. Az én legfényesebb csillagom. Az utóbbi hetekben szomorúan láttam, hogy ez a fény időnként elhalványul és pislákol, mintha gyengébb lenne a ragyogása. - Dolgozom rajta. - Nem kell erőlködnöd. Az érzelmeket nem szabad erőltetni. Jogod van azt érezni, amit érzel. Owen is ugyanezt mondta, gondolta Avery. Ez is megvigasztalta, mint egy simogatás. - Most megragadom az alkalmat, és kimondom, amit már hosszú évek óta meg szerettem volna mondani neked. Traci egy felszínes, önző nő volt, és az is maradt. Mindig többet akart, mint amije volt, és mindig mást hibáztatott, ha nem kapta meg, amire vágyott. Ha mégis megkapta, akkor az sose volt elég jó, és ezért is mindig mást hibáztatott. Te nem vagy olyan, mint az anyád. Láttalak felnőni, és tudom, hogy milyen ember vagy. - Mit gondolsz, szeretett valaha engem? - Igen - vágta rá Justine, és megszorította Awery kezét. Szerintem most is szeret, csak nem eléggé. - Az még rosszabb, mintha egyáltalán nem szeretne - jegyezte meg Awery keserűen. - Lehet, de ez nem a te hibád, drágám. És nem a te bajod, hanem Tracié. Szeretném tudni, hogy a szíved mélyén ezt te is elhiszed, de talán még nem jutottál el odáig. Addig viszont itt vannak neked a barátnőid, akikre mindig számíthatsz. Tudom, hogy vannak helyzetek, amikor egy lánynak az anyjára van szüksége, de ne aggódj. Neked itt vagyok én. Awery Justine karjába vetette magát. - Tudtam! Mindig tudtam, de azért jólesik hallani. Nem akarom, hogy aggódj értem. - Ha rólad van szó, nem kell aggódnom. - Az asszony felemelte Avery arcát. - Ragyogó fény vagy, és mindig megtalálod az utadat.
A vendégek távozása és a takarítás után Carolee a két vendéggel foglalkozott, aki a fogadóban akarta tölteni az éjszakát, Awery pedig rábeszélte Hopeot, hogy menjen át a lakásába egy kicsit pihenni. - Pihentessük a lábunkat. - Awery ledobta magát a heverőre, és a dohányzóasztalra tette a lábát. - Gratulálok, kedves háziasszony társam. - Én is neked. Istenem, de fáradt vagyok. - Mert elfogyott belőlünk az adrenalin. Attól pörögtünk idáig. - Lehet. De az tény, hogy nagyon jól sikerült köszöntő volt - Az esküvő még jobb lesz. - Awery elégedetten nyújtózkodott, és megmozgatta a vállát. - Nemsokára csinálok egy kis teát, aztán megbeszélhetjük, hogy Janice mire gondolt, amikor felvette azt a nadrágot. Úgy nézett ki benne hátulról, mint egy hatalmas beefsteak. Hope hátrahajtotta a fejét, lehunyta a szemét, és felnevetett. - Tényleg. Ugyanakkor Laurie nagyon csinos volt, és izgatott az esküvője miatt. Kár, hogy már lefoglalták a helyszínt, mielőtt megnyitottuk a fogadót. - Mégsem tűnsz letörtnek. - Azért, mert Charlene közölte, hogy a könyvesbolti lányokkal köszöntőt akarnak szervezni Laurie-nak, és a mai alkalom után a fogadót tartják az ideális helyszínnek. Beszélnem kell Justine-nal, hogy kiszámoljuk, mennyit kérjünk egy ilyen rendezvényért. - Azt hittem, leszakad a lábam. - A nő felállt, és a konyha felé menet lerúgta magáról a cipőt. Aztán irányt változtatott, amikor meghallotta a kopogást az ajtón. - Kérlek, istenem, ne legyen semmi gond odalent! - suttogta maga elé. - Szia, Owen. - Megláttam a fényt, és arra gondoltam, hogy... Szia, Hope. - Szia. Éppen távozni készültem. - Nem igaz. Úgy volt, hogy megissza a jól megérdemelt teáját. Carolee néhány órára átvette a fogadót. Kérsz egy kis teát? - érdeklődött Awery. - Van söröm is. - A sört szívesen elfogadom. Nekünk is hosszú műszakunk volt. Elvihetem magammal a sört, ha ti... - Üljél már le. - Awery egy fotel felé lökdöste Owent. - Ettől a nagy udvariasságtól viszketni kezd a tenyerem. A lábam már úgyis bizsereg. - Ennek a szíves invitálásnak nem tudok ellenállni. - A férfi megkerülte a fotelt, és leült a heverőre. - Tegnap este és ma reggel volt egy kis időm a kutatásra - mondta Hope-nak. - Megígérem, hogy az esküvő után én is beszállok, és segítek neked. - Rendben. Ma nem sok időt tudtam rászánni, mert nagy hajrában vagyunk Beck házán. - Hogy álltok? - kiáltott ki Awery a konyhából. - Már majdnem kész. Persze még hátravan a festés, az utolsó simítások, a végső ellenőrzések. . - Ismerősen hangzik - mosolygott Hope. - Egy részletes lista szerint haladunk... - Ez is ismerős - szólt ki Awery a konyhából. - Szoros lesz, de az esküvőre éppen elkészül, és a végső engedélyeket is megkapjuk. Arra gondoltam, hogy míg nászúton vannak, beköltöztethetnénk őket. Persze nem tudjuk, hogy hová szeretnék akasztani a festményeket, meg
ilyesmi, de bevihetjük a bútort, és berámolhatjuk a konyhát Awery jelent meg az ajtóban. A kezében egy tálca, rajta két bögre tea meg egy üvegsör. Az asztalra tette az italokat és megcsókolta Owent. - Ez annyira jellemző rád. Csak neked jut ilyesmi az eszedbe. - Jobb lesz nekik, ha visszajönnek, és gyakorlatilag már be is költözhetnek. - Remek ötlet. Majd én is segítek, ha lesz rá időm - ígérte Hope. - Sok holmiról tudom, hogy Clare hova akarja tenni, mert már beszéltünk róla. - Hope-nak olyan memóriája van, mint egy elefántnak. - De a feneke nem akkora, mint egy elefántnak. Owen felvonta a szemöldökét. - Lányos vicc - magyarázta Awery kuncogva. - Rendben. Nos, majd megtervezzük a dolgot. Hogy ment a nap? ; - Tökéletesen. - Hope felhúzta a lábát. - És volt egy váratlan vendégünk. A rendezvény alatt többször éreztem az illatát, és szerintem a pezsgőből is ivott, ha ez egyáltalán lehetséges. Találtam egy üres poharat az E & D-ben, pedig nem sokkal korábban, a vendégek távozása után mindent ellenőriztem és elrámoltam. - Én hívtam meg - közölte Awery a teáját kortyolgatva. Előtte felmentem hozzá, és valahogy az az érzésem támadt, hogy le van törve. Szomorú volt, ezért meséltem neki a babáról meg a köszöntőről, és azt hiszem, sikerült felvidítanom. - Ez meg rád jellemző - szólalt meg Owen. - Csak neked jut ilyesmi az eszedbe. Egyébként már több információm van róla, mert tanulmányoztam a családja történetét. Volt két bátyja meg egy húga. Az egyik bátyja meghalt a háborúban, a másik visszajött, megnősült, és négy gyereke született. Később ezen a vonalon is kutathatunk tovább, ha szükség lesz rá. A húga néhány évvel a háború után férjhez ment. Öt gyereke lett, de egy még kisbaba korában meghalt. Az adatok alapján úgy tűnik, hogy a húga a kilencvenes éveit is megérte. Néhány évvel az esküvő után Philadelphiába költöztek. Ennek te nézhetnél utána, Hope, mivel a családod onnan származik. - Rendben. - Tudsz valamit a Libery House Schoolról? Hope meglepetten nézett fel a teájából. - Igen. Miért? - Még nem ellenőriztem minden részletet, csak érintőlegesen kerestem az információkat, de valahogy rátaláltam a Libery House nőiskolára, amelyet l878-ban alapítottak. Eliza húga volt az egyik alapító, és a lányok taníttatásának nagy élharcosa, egy olyan korban, amikor ezt nem tartották fontosnak. Az intézmény most már koedukált, de ma is jó hírű magániskolának számít. - Tudom. Én is oda jártam. - Komolyan? - Owen meglepődve előrehajolt - Milyen kicsi a világ. - Igen. - Hope a homlokát ráncolva letette a teáját - Mi az alapító hölgy neve? - Catherine. - És az asszonyneve?
- Darby. Catherine Darby. Azt olvastam, hogy róla nevezték el az iskola könyvtárát. - Ez igaz. És a világ tényleg kísértetiesen kicsi. Catherine Darby, aki l878ban segített megalapítani a Libery House nőiskolát, az én ük-ük és ki tudja még hányszor ük nagymamám. - Te jóságos ég! - kiáltott fel Avery. - Nahát! Hope, ha ez igaz, akkor te rokonságban állsz Lizzy-vel. Az ük-ük s a többi unokahúga vagy! - Biztos vagy ebben, Hope? Hope Owenre nézett. - Óvodától középiskoláig a Libery House-ba jártam. Akárcsak az anyám, a nagybátyám, az anyai nagyanyám, a bátyám és a húgom. Nálunk ez családi hagyomány. És mielőtt rákérdeznél, közölnöm kell, hogy nem sokat tudok a családunk történetéről, legalábbis ennyire visszamenőleg nem. Számomra Catherine Darby csak egy öreg nő volt, aki a könyvtárban lógó festményről nézett le rám. Egy gyerek minden felnőttet öregnek tart. Sose hallottam, hogy volt egy nővére, aki meghalt. A lánykori nevét sem tudtam. - Szerinted van valaki a családodban, aki olyasmiről is mesélhetne, - ami nem derülne ki a kutatásaink során? - Nem hiszem, de majd érdeklődöm. Ez az egész olyan furcsa... - Annyira furcsa volt, hogy Hope enyhe borzongást érzett a karján. - De előbb meg kell emésztenem, mert most nem tudok tisztán gondolkodni. Azt hiszem, jobb, ha megyek. - Akarod, hogy veled menjek, és ott aludjak ma éjjel? - Nem. Egyáltalán nem félek, és ideges sem vagyok. Csak fel kell dolgoznom a hallottakat. - Átkísérlek. - Maradj nyugton - állította le Hope Owent, aki fel akart állni. - Egyedül is át tudok menni a téren. Csak ki kell szellőztetnem a fejem, és gondolkodnom egy kicsit. Tényleg nagyon furcsa ez az egész. Awery felpattant, és az ajtóhoz kísérte Hope-ot. - Hívjál fel, ha nem tudsz aludni. Ígérd meg, hogy felhívsz. - Rendben. Most átmegyek, hogy megemésszem a történetet. - A nő a homlokára szorította a kezét - Tudod, hogy szükségem van rá. - Igen, különben nem engedném, hogy egyedül menj. De Hope... - Igen? - Ez nem semmi! - Igen, én is így gondolom. Hope távozása után Awery Owen felé fordult. - Ez nem semmi! - ismételte meg. - Nem is tudom, miért követtem a nővére életútját. csak információra volt szükségem, és minél többet meg akartam tudni Lizzy-ről. Nem értettem, miben segítene megtalálni Billy-t, mégis folytattam a kutatást abban az irányban. És most... Tudom, hogy vannak furcsa véletlenek, de ez... Ez tényleg különös. - Mi ez? A sors keze? - Mi más lenne? - A férfi felállt, és járkálni kezdett - Te BoonsBoro-ban születtél és nevelkedtél, Hope pedig Philadelphiában. Mégis szobatársak lesztek a főiskolán, aztán jó barátnők. Hope többször meglátogat itt, és összeba-
rátkozik Clare-rel is, akit az öcsém nemsokára feleségül fog venni. Az anyám beleszeret a régi szállodába, sikerül megvennie az épületet, amit kőkemény munkával felújítunk. A leendő fogadósunk váratlanul teherbe esik, nem tudja elvállalni a munkát, ezért ti Hope-ot javasoljátok helyette. - Aki új lakóhelyet keres, mert a gerinctelen fiúja csúnyán átverte. - Hope tökéletes választás erre a munkára - folytatta Owen. - Korábban szállodaigazgatóként dolgozott, ismeri a szakma minden csínját-bínját, és olyasmire is gondol, ami nekünk eszünkbe sem jutott volna. Viszont tulajdonképpen túlképzett, és igazából nem itt akart letelepedni. Az anyám mégis gondolkodás nélkül felveszi, pedig alig váltott vele néhány szót. Ő ugyanilyen hirtelen elfogadja az ajánlatot. - Nos, ha így nézzük az események láncolatát.. - Így történt - A férfi abbahagyta a nyugtalan járkálást, és megállt Awery előtt. - Az utak, a választások, a döntések mind ugyanarra a helyre vezetnek. A fogadóhoz, Lizzy-hez, Hope-hoz, és talán a titokzatos Billy-hez , akiről még semmit sem tudunk. - Szerinted ezt ő is tudja? Mármint Eliza? - Fogalmam sincs. Talán ha tudná, akkor jobban igyekezett volna kapcsolatba lépni Hope-pal. Mert ha belegondolsz, inkább velünk volt kapcsolata. Beckett-tel, velem, Ry-jaI, bár Ry nem sokat beszél róla. Az anyámmal. Még veled is. - És Murphyvel. Ő látta meg először. - Igen, a gyerekek... - Owen elgondolkodva nézett maga elé. - Még nem kételkednek, nincs beléjük nevelve, hogy a lehetetlenben nem szabad hinni. Ez egy... - Ez mi? A férfi felnézett és elmosolyodott. - Ez olyan fantasztikus. És... Várj egy kicsit. Annyira elmerültem a misztikumban, hogy csak most vettem észre. - Mit? - A hajadat. Visszajött a régi színe. - A férfi odalépett hozzá, és beletúrt a ragyogó, vörös fürtökbe. - Ez Awery haja. - Elhatároztam, hogy egy darabig megint saját magam leszek, és megnézem, hogy válik be. - Nekem így tetszel a legjobban - jelentette ki a férfi. - Tényleg? - A nő érdeklődve nézett Owenre. - Akkor miért nem mondtad soha? - A te hajad. - A férfi lehajolt, és beleszimatolt Awery hajkoronájába. - Ilyen az illata, az érintése, és most már a színe is. Megőrülök a hajadért. - Ugyan már. - Mindig odavoltam érte. És még sohasem szeretkeztem veled, az igazi hajaddal. A nő felnevetett, amikor Owen a karjába kapta. - Azt hiszem, most megteszem - súgta a férfi. - csak azért, hogy megállapítsam a különbséget. - Látom, nagyon belejöttél a kutatómunkába. - Bizony. És most belevetem magam - bólintott a férfi, és a hálószobába vitte Aweryt.
20. A virágokkal és fényekkel feldíszített fogadó úgy ragyogott, mint egy álom. Az öreg falak sok mindent láttak már, és most a szerelmet, a hitet, a hűséget ünnepelték. A levegőben a rózsák. a lonc és a liliom édes illata áradt Még az ég is vakítóan kék volt fölötte. A tündérmesét idéző Titánia és Oberon mélyén Clare belebújt a menyaszszonyi ruhájába. Nagyot sóhajtott, és az anyjára mosolygott, míg Hope megigazította a fodrokat és a redőket. – Ne sírj, anya. - Istenem, milyen gyönyörű a lányom. - Rosie könnybe lábadt szemmel pislogott, aztán előrelépett, és megfogta CIare kezét. - És olyan boldog. - Tökéletes. - Hope visszaállt Awery mellé. - Most minden tökéletes. - Clare megint sóhajtott, és a tükör felé fordult Tökéletes. - És időben vagyunk. Menjünk ki a teraszra a fényképészhez - parancsolt rájuk Hope. - Fontos, hogy továbbra is betartsuk az időbeosztást. - Biztos, hogy Beckett nincs a közelben? Nem akarom, hogy lásson a szertartás előtt. Tudom, hogy butaság, de... - Nem az - nyugtatta meg Avery. - Visszamegyek a J & R-be, és gondoskodom róla, hogy a fiúk azon az oldalon maradjanak. - Szükségünk van rád a fényképezésnél - emlékeztette Hope. - Visszajövök. csak megnézem a fiúkat meg Justine-t, és jelentést hozok a vőlegény világából. Öt perc múlva itt vagyok, addig készülődjetek - hadarta, és kiviharzott a helyiségből. Útközben észrevette, hogy az Elizabeth és Darcy-ba vezető ajtó nyitva van. - Most nem látogathatlak meg, mert be kell tartanom Hope szigorú időrendjét. De visszajövök. Magas sarkú cipőjében végigkopogott a folyosón, és élvezte, hogy a pezsgőszínű ruhája lágyan hullámzik a térde körül. Az épület hátsó részébe sietett, átment az ajtón, és kilépett a verandára. Kopogás előtt már meghallotta a hangokat - a fiúk izgatott beszédét, egy mély, öblös nevetést. - Mindenki illendő öltözékben van? - kiáltotta, és lassan kinyitotta az ajtót. - Mit jelent az, hogy illendő? - kérdezett vissza Ryder. A nő mosolyogva belépett az ajtón. Justine a hátára omló hajjal állt a helyiség közepén, és lehunyt szemmel magához ölelte Beckettet. Egy újabb tökéletes pillanat, gondolta Awery. Ryder meg a fiúk már felvették a fekete öltönyüket, és az ágyon ülve kártyáztak. - Itt az idő! - rikkantotta Liam, és gyorsan lekászálódott az ágyról, nagy felfordulást okozva maga körül. - Még nem. Először készítünk néhány fotót, aztán a fényképész idejön, és titeket is lefotóz. Hol van Owen?
- A frissítőkért ment - közölte Ryder. - Remekül nézel ki. Mindenki csodásan fest. Most el kell lopnom Justine-t meg a fiúkat a fényképekhez, de nemsokára visszahozom őket. A vőlegény meg a tanúi addig a fogadónak ezen a részén maradnak, és senki sem osonhat előre. - Nem lehetne idehozatni egy pizzát? - érdeklődött Ryder, és a fiatalság lelkes ujjongással fogadta a szavait. - Majd később. - Justine megfordult, és olyan pillantást vetett a férfinépre, amivel már évtizedek óta csírájában elfojtott minden lázadást. - Most menjünk. Nemsokára visszajövök - súgta Beckett fülébe, és megcsókolta az arcát. - De én szomjas vagyok! - Murphy könyörgő pillantást vetett Justine-ra, és még egy reménykedő mosolyt is bevetett. - Majd intézkedem az italok ügyében - ajánlkozott Awery. - Mindjárt jövök, és segítek megfékezni a vadakat - ígérte Justine-nak. - Ne aggódj értem. Jól tudom, hogy kell a fiúkat kordában tartani. Ryder kaján mosolya láttán Harry sértődötten felfortyant. - Na! - Haha, lúzerek. A háborút már most elveszítettétek - gúnyolódott Ryder. - Moratóriumot hirdetek - jelentette be Justine. - Ez azt jelenti, hogy egy időre elássuk a csatabárdot - magyarázta Harrynek, miközben kiterelte őket a helyiségből. Aztán még egy utolsó szigorú pillantást vetett Ryderre, mielőtt becsukta maguk mögött az ajtót. - Tényleg nagyon jól nézel ki - dicsérte meg Beckettet Avery, és a keze már a kilincsen volt. - De még nem láttad Clare-t. - Ugye már nem kell sokáig várnom? - Nemsokára eljön a nagy pillanat - nyugtatta meg a türelmetlen vőlegényt, és kisurrant az ajtón. Lefelé menet Awery az udvarra nézett. A hófehér sátortető szinte vakított a kék ég alatt, mindenütt virágok pompáztak, gyertyák lobogtak. Hope azt fogja mondani, hogy minden tökéletes - és igaza lesz. Ekkor Owen lépett ki az ajtón egy tálka itallal a kezében. Awery a lépcsőn állt, a férfi odalent volt, és szinte egyszerre néztek egymásra. Egy varázslatos pillanat, gondolta a nő. Varázslatos és romantikus. Awery szíve nagyot dobbant. A férfi nem tudta levenni róla a szemét. - Bámulatosan nézel ki. - Még nem láttad a menyasszonyt. Owen csak megcsóválta a fejét, és elbűvölve nézte, ahogy a nap megcsillan Awery tűzvörös haján. - Bámulatos. - Minden olyan gyönyörű. - A nő folytatta az útját lefelé. - Gondolj csak vissza, mi volt itt egy évvel ezelőtt. Nehéz elhinni, hogy olyan sok minden megváltozott, és annyi minden történt. A férfi a nő szemébe nézett. - Én is pont erre gondoltam. - Justine átkísérte a fiúkat a menyasszony oldalára, ahol a fényképész várja őket. Én éppen a frissítőkért indultam. A férfi a kezében lévő tálcára nézett. Furcsa, hogy egy pillanatra megfeledkezett az italokról, az esküvőről, az egész világról. - Igen, itt van minden. A srácoknak Sprite, ami Liam szerint ugyanolyan, mint a pezsgő. Anyának viszont igazi pezsgő dukál.
- És sör a testvéreidnek. Hope kíméletlen menetrendje szerint körülbelül tizenöt perc múlva a fotós átmegy hozzátok, hogy titeket is kezelésbe vegyen. - Készen állunk. Nálam is van egy beosztás. - Sejtettem. Owen elindult a tálcával felfelé, hogy kiossza az italokat. - Komolyan mondom, hogy csodálatos vagy - mondta, mire a nő felnevetett, majd elsietett. A férfi kinyitotta az ajtót, és belépett a vőlegény lakosztályába. - Emlékszel, azt mondtam, hogy ha Awery terhes lenne, el akarnám venni feleségül? - Jézusom, Awery terhes? - Ryder gyorsan lekapott egy sört a tálcáról. - Nem. - Owen most értette meg azt a furcsa érzést, amit korábban érzett. Csalódott volt, amikor megtudta, hogy a teszt Clare terhességét mutatja. - De az a helyzet, hogy egy perce rájöttem... Eddig nem tudtam, de most már biztos vagyok benne. - Nyögd már ki - förmedt rá Ryder. - Különben te fogod elrondítani a saját időbeosztásodat. - Csak arról van szó, hogy feleségül akarom venni. - Owen kicsit kábán nézett Ryderre, majd Beckettre. - Feleségül akarom venni Avery MacTavish-t! - Na, erre igyunk. - Beckett vett egy sört, Owennek is adott egyet, és félretette a tálcát. - Tessék. Owen a homlokát ráncolva nézett maga elé. - Egyáltalán nem vagytok meglepődve? - Nem. Egyáltalán nem. - Várjatok egy kicsit - Ryder összehúzott szemmel nézett Owenre. - Amikor azt mondtad, hogy feleségül akarod venni, akkor a házasságra gondoltál? Először Beck, aztán te is? A férfi gyanakodva meredt a sörére. - Mi van ebben a sörben? Valami bájital? Ez bosszantó lenne. - Nem a sörben van, te ostoba - vigyorgott Beckett, aztán Owenre nézett. Ma este kéne megkérned a kezét. Egy esküvői nőkérés szerencsét hoz. - Majd kidolgozok egy tervet - Owen nagyot sóhajtott. - Meg kell terveznem, hogy mikor, hogyan meg ilyenek. - Dolgozni fog rajta. - Ryder meghúzta a sörét. - Ez vicces lesz. Miután végeztek az esküvő előtti fotózás rájuk eső részével, Rosie még egyszer megölelte Clare-t. - Segítek a fiúknak, aztán felhozom az apádat. - Még húsz perc! - Hope felemelte a telefonját. - Owennel SMS-ben tartjuk a kapcsolatot, és tőle megtudjuk, mikor végeznek a fényképésszel. Azt is közli, ha Beckett meg a kísérete elindult az udvarra. - Majd én is egyeztetek Owennel, ne aggódj - nyugtatta meg Rosie. - Micsoda? Kapcsolattartás SMS-ben? - Awery csodálkozva nézett Hope-ra Rosie távozása után. - Emlékszel, miről volt szó? Csak semmi formalitás. - A kötetlenség még nem jelent slamposságot Egyébként a vendégek már szállingóznak. - Visszaszámlálás! - Avery felemelte a pezsgősüveget. - Kér még valaki? - Én nem - vágta rá Clare, aztán megvonta a vállát. - Egy kortyot mégis. Azt hiszem, innom kell egy kicsit a szerencse kedvéért. - Egy kortyot a menyasszonynak és egy egész üveggel a kísérőknek.
Hope felemelte a poharát. - A menyasszonyra! Clare megrázta a fejét. - Nem, inkább a házasságra. Az ígéretekre, a kompromisszumokra, a kitartásra. Erre szeretnék inni. - Akkor a házasságra - bólintott Hope. Koccintottak. - És a családra - tette hozzá Clare egy korty után. - Nemcsak a házasság, hanem a gyerekek meg a szülők is fontosak. Meg a barátok. Így lesz az ember élete gazdag és egész. Ti ketten ezt jelentitek nekem. - Látom, feltett szándékod, hogy megríkass minket - nyögte ki Avery. - Tudtam, hogy meg fogtok hatódni. - Clare ivott még egy apró kortyot, majd letette a poharát. - De nekem most nincsenek könnyek a szememben. Sőt, mindent nagyon tisztán látok. Tegnap este sokat gondoltam Cintre, és tudom, hogy örülne, amiért megtaláltam Beckettet, és a fiúk is szeretik őt. Boldoggá tesz, ez a tudat. Most nem akarok mást, mint kimenni az udvarra Becketthez meg a fiúkhoz, ezzel a babával a szívem alatt. - Clare a hasára tette a kezét. - El fogom mondani a házassági fogadalmamat, aztán táncolok a férjemmel meg a fiainkkal. - De előbb megigazítom a rúzsodat - jelentette ki Hope. Míg Hope ezzel foglalatoskodott, Awery kisétált a teraszra. Egy percre egyedül szeretett volna maradni. Csak egy percre. Ekkor hallotta, hogy kinyílik egy teraszajtó, és az Elizabeth és Darcy felé nézett. Mégis van társaságom, gondolta. De nem bánta. - Fogalmam sincs, mit érzek. Nem vagyok szomorú, de nem tudom, hogy ezt boldogságnak nevezhetem-e. Clare számára persze minden egyértelmű. Úszik a boldogságban. De én valahol a kettő között vagyok. Tudod, mi a baj? Nem értem, hogy működik ez. Nézem őt, és látom, hogy olyan biztos a dolgában, egyáltalán nem ideges, nincsenek kérdései, kételyei. Milyen lehet így érezni? Hogyan jut el az ember erre a pontra? Átnézett a Vestára, aztán a Main Streeten lévő Olvasósarokra. Ezt az elkötelezettséget és kitartást meg tudta érteni. De mi indít valakit arra, hogy egy másik ember iránt is ugyanígy érezzen? - Mindegy, most nem rólam van szó. Ez Clare napja, egy igazán boldog nap. Awery megfordult, hogy visszamenjen a többiekhez, de meglátott valamit a két ajtó között lévő asztalon. A szemöldökét ráncolva odament, és felvett egy kis követ. Sima volt, mint egy nagy kavics, és szív alakú. A markában tartotta, és a belevésett kezdőbetűkre meredt. L.F. B.R. - Lizzy Ford. A ,,B" Billy-t jelent? Bizonyára. - Dobogó szívvel nézett az ajtó felé. Még mindig nyitva volt, és a nyári illat halvány volt, mint egy szellő. - Ezt ő adta neked? Billy? Valószínűleg. És ez... Kitartott és megmaradt. De hogyan lehetséges ez? Hogyan tarthatom itt a kezemben... - Awery! - kiáltotta Hope bentről. – Visszaszámlálás! - Ez Clare napja - ismételte meg Awery, és a tenyerébe zárta a kis követ. Most nem mutathatom meg nekik, de elmondom Owennek. Megígérem. - A követ tartó kezét a szívére szorította. - Megígérem.
- Avery! - Egy pillanat! - Awery besietett, és azonnal a retiküljéhez lépett - csak felteszek egy kis rúzst. - A követ a táskája egyik rejtett zsebébe dugta. Vajon ott lesz, amikor visszajön? A nap már a nyugati hegyek fölött időzött, és Awery meghatottan nézte, ahogy a barátai összeházasodnak, örökre szóló esküt fogadnak egymásnak meg a gyerekeiknek, akikkel egy családot alkotnak. Látta, hogy a gyűrűkön megcsillan a nap lágy fénye, miközben egymás ujjára húzzák őket. Ez is egy ígéret, gondolta magában. Olyan öröm sugárzott róluk, hogy még Avery is bizakodó és derűs hangulatba került. Könnyek gyűltek a szemébe, amikor az újdonsült házaspár először váltott csókot férjként és feleségként. Aztán jöttek az ölelések, a taps, a zene. Owen megfogta a kezét, és a széksorok között a társalgó ajtajához vezette. Itt tovább ölelkeztek, sokan könnyeztek, aztán mindenki elnevette magát, amikor Murphy jól hallhatóan bejelentette, hogy pisilnie kell, méghozzá azonnal. - Akkor először pisilünk, utána fényképezünk - mosolygott Hope. - Először a menyasszony, a vőlegény, a kísérők és a család. Aztán Clare, Beckett és a fiúk. Végül csak Clare és Beckett. - A nő a fényképészre nézett - Negyvenöt perc - jelentette ki szigorú arccal. - Akkor az időrend szerint haladunk. - Stopperóra is van nálad? - érdeklődött Ryder. - Itt tartja - felelte Awery Hope helyett, és megkocogtatta a homlokát. - Clare-nek és Beckettnek még táncolni, enni és szórakozni kell, ehhez pedig időre van szükségük. Ha elcsúszunk, nem marad elég idejük arra, hogy kiélvezzék ezt az örömteli eseményt - magyarázta Hope. - Szerintem ők nem aggódnak a menetrend miatt - vélte Ryder, amikor a menyasszony és a vőlegény egy újabb hosszú csókot váltott. - Lazíts, őrmester. - Inkább neked kéne egy kicsit lazítani - morogta Hope, és nekilátott, hogy összeterelje a csoportokat. Talán most kéne félrevonnia Owent, és beszámolnia a monogramos kövecskéről? Inkább később, mert nem jó az időzítés, és úgysem találnának egy nyugodt helyet a beszélgetéshez. Ezért Awery inkább csatlakozott a többiekhez, hogy együtt ünnepeljék az ifjú párt. A fényképezés után a menyasszony és a vőlegény visszatér az udvarra, eljárták az első táncot, elhangzottak a tósztok, és Awerynek végre sikerült behívnia Owent az épületbe. - De én táncolni akarok veled. - Én is - mosolygott a nő. - De előbb mutatnom kell neked valamit odafent. - Nézd, mennyi étel van itt. Már alig várom, hogy mindent megkóstoljak. - Ne aggódj, majd eszünk, iszunk, táncolunk, és mindenből kivesszük a részünket - Awery szorosan fogta Owen kezét, miközben felmentek az emeletre. - Most egy kicsit a múlttal kell foglalkoznunk. Mielőtt lejöttünk, a teraszon álltam. Azt hiszem, egy kicsit elgondolkodtam. Nagy nap ez a mai. Aztán Lizzy kijött, illetve kinyílt a terasz ajtaja. CIare-re és Beckettre gondoltam, hogy összeházasodnak, fogadalmat tesznek, meg ilyenek. Azon töprengtem, az emberek honnan veszik a bátorságot, hogy idáig eljussanak.
- Ez nem bátorság kérdése - szólt közbe a férfi. - Lehet, de most nem erről van szó. - A nő kinyitotta a T & O ajtaját, és betuszkolta Owent. - Tehát a teraszon merengtem, aztán Hope behívott, és amikor megfordultam, ez volt a két ajtó közötti asztalon. Awery egy pillanatra lehunyta a szemét, és lassan a táskájába nyúlt. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor az ujjai a kövecskéhez értek. - Nahát, egy kő! Ez tényleg fantasztikus. - Ne gúnyolódj, Owen. Nézd meg jobban. A férfi elvette a követ, és megforgatta a kezében. Az arcáról eltűnt a mosoly, és előbb értetlenség, majd elképedés tükröződött rajta. - Ezt ő adta neked? - Az asztalon hagyta. Biztosan tudom, hogy amikor kimentem, még nem volt ott. Aztán egyszer csak ott termett. Nem mondanám, hogy nekem adta, de azt akarta, hogy lássam. Nem gondolod? - Még mindig nem sikerült felfognom, hogy csinálta... Hogyan materializálta. Vagy... Nem is tudom. - Én úgy döntöttem, hogy nem gondolok bele túlságosan, mert felrobbanna az agyam. Biztosan Billy-től kapta. A szívforma, a kezdőbetűk... - Miért adott volna neki egy követ? Ha jobban belegondolok... - Owen megforgatta a kezében tartott kövecskét. - Ez egy szív, rajta a nevük monogramjával. Szerintem nagyon érzelmes. - Igen, azt hiszem, igazad van. A B mindenesetre illik a Billy-hez. Tehát William R. Sokat segíthet, ha tudom a vezetékneve első betűjét. - Minél előbb meg akartam mutatni, mert ezt ti intézitek Hope-pal. Mivel Hope most nagyon elfoglalt, téged választottalak. De az esküvő után oda kell adnunk neki a követ. - De hát Lizzy neked adta! - Nem. Csak ott hagyta, hogy megtaláljam. - Az majdnem ugyanaz. - Talán azt akarja, hogy Hope-é legyen. Mert ő a leszármazottja. - Akkor miért nem egy olyan helyen hagyta, ahol Hope találná meg? - A férfi visszaadta Awerynek a követ. - Meg kell tartanod. - Ez nem lenne helyes. - Szerintem nem véletlenül hagyta ott neked. Talán ha egy darabig magadnál tartod, rá fogsz jönni az okára. Hope-nak majd az esküvő után számolunk be róla. - Rendben, de akkor is furcsa érzésem van ezzel kapcsolatban. - Awery megsimogatta a monogramot, mielőtt visszatette a követ a táskájába. - És ha visszaveszi, akkor visszaveszi. - Mondtam már, hogy csodálatosan nézel ki? A nő mosolygó szemmel nézett a férfira. - Talán menet közben megemlítetted. - Mert ez az igazság. És én... - Nem, gondolta Owen. Nem akarja elsietni, és nem az öccse esküvőjén fogja megtenni, még akkor sem, ha szerencsét hoz. - Vissza kell mennünk. Az öcsém nem mindennap nősül meg. - Igazad van. - Mire gondoltál, amikor a bátorságot említetted? - kérdezte Owen, miközben elindultak lefelé.
- Tessék? - Azt mondtad, hogy a házassághoz bátorság kell. Szerintem akkor kell bátorság, ha az ember háborúba megy, pénzbehajtó lesz, vagy ejtőernyőzik. - Szerintem az embernek minden bátorságára szüksége van, ha olyan fogadalmat tesz, hogy ásó, kapa, nagyharang választja el a másiktól. Ja, és esetleg a válás. Ez rosszul esett Owennek. Nagyon rosszul. - Mindig ilyen cinikus voltál? - Nem vagyok cinikus. - Aweryt bosszantotta ez a szó. Csak reális. És nyitott szemmel járok a világban. Egy érdeklődő realista vagyok. - Nézz körül - javasolta Owen, amikor visszamentek a többiekhez, ahol Clare és Beckett, Beckett anyja és Awery apja, CIare szülei és még sokan mások már javában táncoltak. - Ez igazi. Igazi, ismételte meg magában. És ő ezt akarja. Ő is ezt akarja, Aweryvel. - És szép. Egy szép és fontos pillanat. De az esküvő után még számtalan különleges pillanat jön. Egyébként erről jut eszembe: miért nem táncolsz velem? - Jó ötlet. Owen mindent elkövetett, hogy továbbra is közvetlen és könnyed maradjon, de Awery szavai valamit megváltoztattak kettejük között. És látta, hogy ezt a nő is érzi. Awerynek nem volt ideje sokat töprengeni a történteken, mert nagy hajrában voltak. Már csak egy hetük maradt, hogy elvégezzék az utolsó simításokat a házon, berámolják a bútorokat, felszereljék a konyhát. Aweryt ez a sietség arra az időszakra emlékeztette, amikor a fogadóban érkeztek a munka finiséhez. De most Beckett és Clare nászúton volt, így kevesebb szorgos kéz állt a rendelkezésükre. Mégis furcsa deja vu érzése támadt, miközben Hope-pal a konyhaszekrények berámolta az edényeket, poharakat, evőeszközöket, lábosokat, fazekakat és tányérokat - Ugye nem lesz csalódott, hogy nem ő csinálta mindezt? Hope megrázta a fejét. - Én is többször gondoltam erre. Aztán eszembe jutott, hogy ha egy hét után visszajön, a nyakába szakad a munka a könyvesboltban, a gyerekekkel, a berendezkedés az új házban. Ráadásul mindez terhesen. Szerintem örülni fog, hogy nem kell dobozokat cipelnie, kipakolnia, rámolnia. - Igen, én is így vélem, néha mégis elbizonytalanodok. Jó, hogy a fiúk néhány napot Clint szüleinél töltenek. Mindenki örül ennek, de be kell vallanom, hogy nekem hiányoznak. Nem is beszélve arról, milyen szívesen teljesítenék az apróbb feladatokat. - Már majdnem kész vagyunk. Justine és Rose elintézi a ruhákat meg az ágyneműt, Owen és Ryder becipeli a nehéz bútorokat. Mire hazaérnek, minden a helyén lesz. Hope elhallgatott, és a telefonja után nyúlt. - Meg kell kérdeznem Carolee-t, hogy megrendelte-e a virágokat. - Tudod, hogy nem felejti el. Lazíts, őrmester. - Ha Ryder megint így hív, lehet, hogy belerúgok. - Hope megmozgatta sajgó vállait. - Gyönyörű ez a ház! A faanyagok, a hatalmas terek. - A Montgomery fivérek mindig jó munkát végeznek.
- Ez igaz. Ha már a Montgomery fivérekről beszélünk, hadd kérdezzem meg, mi van veled meg Owennel? - Semmi. Hope a lépcső felé pillantott. - Justine és Rose az első emeleten vannak, Owen és Ryder pedig egy újabb rakományén ment. Csak mi ketten maradtunk. - Nem tudom pontosan, mi a baj. Az esküvő óta egy kicsit megültek a dolgok, azt hiszem, részben az én hibámból. Amikor megmutattam neki a szív alakú követ, tettem egy tréfás megjegyzést a házasságról, ami a halálig vagy a válásig tart. Vagy valami ilyesmit. Owen azt mondja, hogy cinikus vagyok. - Vajon miért? - De ez nem igaz! - Tényleg nem vagy cinikus, csak az anyád terheit cipeled a válladon. Ideje lenne végre megszabadulnod tőlük. - Ez sem igaz. Vagy talán mégis. - Aweryt bosszantotta, hogy igazat kell adnia a barátnőjének. - Szerintem már sikerült egy kis csomaggá zsugorítanom. Mindenesetre Owennel most kicsit furcsán vagyunk, pedig nem ez volt a célom. Hiszen egész életünkben barátok voltunk, sőt. Awery körülnézett, hogy tényleg egyedül vannak-e. - Valamelyik este előhalásztam ezt az emlékes dobozomból. Awery kinyitotta a táskáját, benyúlt egy cipzáras zsebbe, és elővett egy műanyag gyűrűt, amit egy kis szív díszített. - Ezt tőle kaptam, amikor hatéves voltam, és nagyon tetszett nekem. - Istenem, Avery, ez olyan édes! Nagyon kedves. - Igen, és még most is az. Egy rágógumi-automatából való. Ö persze csak játszott velem, de én repestem a boldogságtól. Owen mindig ilyen kedves volt - És te annyi éven át megőrizted... - Persze, hiszen ez az első eljegyzési gyűrűm. - Avery az ujjára húzta. Azt hitte, hogy jót derülnek majd ezen az emléken, most mégis elfogta a szomorúság. - Aztán most valami elromlott kettőnk között - folytatta, miközben levette a gyűrűt. - Azt hiszem, vissza akar lépni egy kicsit, és... Awery meghallotta az ajtónyitást, és a szájára szorította az ujját, majd visszadugta a gyűrűt a táskájába. Míg Dinka kimerülten hevert a padlón, Awery segített a helyére tenni az asztalokat, a lámpákat, a párnákat. Amikor Hope-ot a kötelesség visszahívta a fogadóba, egyedül folytatta a munkát. Kipakolta a törülközőket, kitette a polcokra a szappanokat és tusfürdőket a szülők fürdőszobájában, a gyerekek fürdőjében, a zuhanyozóban és a földszinti fürdőszobában. Már teljesen sötét volt, mire visszament az emeletre, és mosolyogva megállt a hatalmas helyiségben. Otthonos, gondolta. Kényelmes és szép. Kalapácsolás zaját hallotta, ezért átment a játszószobába. Owen éppen egy bekeretezett X-menes posztert akasztott a falra. - Még a játékpolcokat is mind összeszereltétek. A férfi visszanézett rá. - Azt még Ryder csinálta meg, mielőtt távozott. - Már elment? - Nagyjából végeztünk. Anya azt üzeni, hogy Rosie-val holnap visszajön, és feltölti a hűtőket kajával. .
- Remek. Azt hiszem, igazad volt. Én is végeztem, pedig nem hittem volna, hogy megcsináljuk. Aztán most még egy egész napunk van az érkezésükig. - Sok kéz hamar kész. - Azért sokat jelentett, hogy te és Hope mindent aprólékosan megszerveztetek. Csodás ez a helyiség. Olyan vidám. Azt hiszem, az egész háznak vidám a hangulata. - Valóban. - Kérsz egy jól megérdemelt munka utáni sört? - Nem utasítom vissza. Awery kiment a konyhába, és kinyitott két üveget. Kínosan udvariasak vagyunk, gondolta elkeseredve. Tárgyilagosak - és furcsák. Elég, határozta el hirtelen, miközben az üvegeket a konyhapultra tette. Megvárta, míg Owen lekapcsolja a derekáról a szerszámövet. - Haragszol rám? - szegezte neki a kérdést. - Nem - válaszolta a férfi, mélyen a szemébe nézve. - Miért haragudnék? . - Nem tudom. De valahogy... Az esküvő óta semmi sem olyan, mint régen. A férfi az ajkához emelte az üveget, és közben nem vette le róla a szemét. - Talán igazad van. - Ha nem akarod folytatni, akkor én... - Miért lyukadsz ki mindig ide? Miért gondolod azonnal, hogy egy kapcsolat nem működik, vagy nem tart örökké? - Nem úgy értettem. Én csak... - Awery legyintett, az ablakhoz lépett, és összeszorította a száját. - Tehát mégis haragszol rám. - Lehet. - A férfi ivott egy korty sört, aztán visszatette az üveget a pultra. Közben megint Awery szemébe nézett. - Hogy éreznéd magad, ha azt mondanám, hogy ez nekem így nem megy tovább? Nem viccelek, Awery. Komolyan kérdezem. - Hogy éreznéd magad, ha azt mondanám, hogy részemről vége? Awery ajka megremegett, hiába szorította össze. És vele együtt remegett a lelke is. - Összetörnéd a szívemet. Ezt akarod hallani? Tudni akarod, hogy képes vagy rá? - Igen. - Owen lehunyta a szemét, és felsóhajtott. - Igen. Arra van szükségem, hogy halljam és tudjam. - Meg akarsz bántani? Nem szoktál ilyen hideg és kemény lenni. Miért okoznál ekkora fájdalmat nekem? Ha vissza akarsz lépni, megteheted, de nem kell kegyetlenkedned. - Nem áll szándékomban. - A férfi hangjában végtelen türelem csengett. És nem lépek vissza. Éppen az a baj, hogy eszem ágában sincs visszafelé haladni. De te nem hiszel bennem, sem magadban. Nem bízol a kapcsolatunkban. - Dehogynem! Miért gondolod ezt? - Awery még ki sem mondta a szavakat, már tudta is a választ. - Néha szoktam ostoba dolgokat mondani, és ostobaságokat gondolni. Már ismerhetnél, és igazán tudhatnád, hogy milyen vagyok. - Tényleg ismerlek, Avery. Tudom, hogy hűséges és nagylelkű, kemény és szorgalmas vagy. Beckett esküvője óta Owen kereste a választ, próbálta megoldani a rejtélyt. És most úgy vélte, megtalálta a baj forrását.
- Awery, te mindig megkérdőjelezed magad, és túl sokat aggodalmaskodsz a feltételezett gyengeségeid miatt. Miért tulajdonítasz magadnak olyan rossz tulajdonságokat, amelyek egyáltalán nem jellemzők rád? Semmiben sem hasonlítasz az anyádra. Sohasem voltál olyan, mint ő. És tényleg dühít, hogy ezt még most sem látod be. - Dolgozom rajta. - Rendben. - A férfi a söre után nyúlt, de a keze megállt a levegőben. Nem, nincs rendben. Mert a végén megint csak körbe-körbe járunk, és nem jutunk sehová. És ez nem jó, mert én szerelmes vagyok beléd. - Ó, istenem. - Valószínűleg mindig is így volt. Sok időbe telt, mire rájöttem, ezért sejtettem, hogy neked is időre van szükséged hozzá. De most már elég! Látod ezt a helyet? - Igen. Owen... - Ez nem csak egy ház, bár annak sem rossz. Ez egy olyan hely, amire építeni és számítani lehet. Ide visszajön az ember, itt biztonságban érzi magát, mert ebben a helyben megbízik. - Owen úgy érezte, mintha az addig féken tartott érzései mind kiszabadulnának. Miért kéne tovább titkolnia, hogy ő is erre vágyik? A pokolba a tervekkel és az aprólékosan kidolgozott lépésekkel. - Nekem is átkozottul jó házam van, és szeretném, ha együtt lennénk benne. Szeretném, ha biztonságban éreznéd magad ott, számítanál rám, és megbíznál bennem. - Azt akarod, hogy költözzek hozzád? Owen sokszor elképzelte ezt a beszélgetést, de már látta, hogy nem a megfelelő irányba halad. Elég az óvatoskodásból, gondolta. Mindent vagy semmit! - Azt akarom, hogy gyere hozzám feleségül. - Jézusom. - Awery néhány mély lélegzetet vett, majd lenézett. - Nem érzem a lábamat. - Gondolhattam volna, hogy nem egy hagyományos választ kapok tőled. - Elnézést csak adj még egy percet. - Nem! Azért kérsz haladékot, mert most akarod összeszedni a bátorságodat? Szerintem ez szerelem, hit és remény kérdése. Néztem, ahogy az öcsém feleségül veszi Clare-t, és tudtam, hogy én is ezt akarom. Mindig erre vágytam, és most ki is mondtam. Szeretnék végre megállapodni, és családot alapítani. Azért mondom, hogy végre, mert előtted senkivel sem éreztem így. Mindig te voltál az első, Awery. Az első barátnőm. - Le kell ülnöm egy percre. Avery a padlóra rogyott, és megragadta a nyakában lógó kulcsot. A zárakat ki kell nyitni, gondolta. Owen téved: ehhez tényleg bátorság kell. De ő nem gyáva! - Hogy éreznéd magad, ha azt mondanám, hogy én ezt nem akarom? A férfi leguggolt Averyhez, és a szemébe nézett. - Összetörnéd a szívemet. - Sose tennék olyat. - Hozzám jössz feleségül, hogy megóvd az érzéseimet? - Eléggé szeretlek, hogy megtegyem. A szívem bizseregni kezd, ha meglátlak, Owen. Mindig így volt, de idővel hozzászoktam. És mivel megszokottá
vált, nem értékeltem eléggé. Amikor összejöttünk, már tudtam, hogy ez nem csak egy egyszerű bizsergés. Fogalmam sem volt, mihez kezdjek vele, mert még senki sem ébresztett bennem olyan érzéseket, mint te. Korábban azt hittem, hogy valami baj van velem, egy férfit sem tudok igazán szeretni. Pedig csak az volt a baj, hogy egyikük sem te voltál. A férfi leült Aweryvel szemben. - Most nem hiányzik semmi, itt vagyunk egymásnak. Mondj igent. - Várj egy kicsit. Amit most érzek... - Awery hirtelen mindent megértett, és izgatottan hadarni kezdett. - Istenem ez olyan, mint a szív alakú kő! Ezt akarta megmutatni nekem? Olyan erős, tönkretehetetlen, tartós. Sose hittem volna, hogy így érzel irántam, ezért nem mertem megnyitni a szívemet. Mert ehhez igenis bátorság kell. - A nő letörölte az arcáról a könnyeket - De én nem vagyok gyáva, Owen. A férfi megfogta a kezét. - Szerelmes vagyok beléd, Avery. Mondj igent. - Valószínűleg pocsék házastárs leszek. - Ez az én gondom lesz. A nő Owenre nézett Annyira ismerős és kedves ez az arc. Mindig értékesnek tartotta a barátságát. Igen. Most semmi sem hiányzik, minden tökéletes. - Add ide a táskámat. - Most? - Igen. Tényleg. - Jézusom, te egy hangulatgyilkos vagy. - Owen morogva felállt, lerántotta a pultról a retikült, és Avery ölébe dobta. És nagyot nézett, amikor a nő elővette a titkos rekeszből a rózsaszín műanyag gyűrűt, és átnyújtotta neki. - A te gondod akarok lenni, egész hátralévő életemben. - Megtartottad? - súgta a férfi. Aztán elmosolyodott, és nő ujjára akarta húzni a gyűrűt. Ám Awery összecsukta a kezét. - Ne kötözködj velem, Avery. Mondj igent. - Várj még egy kicsit. Bennem nincs meg Clare rendíthetetlen nyugalma és Hope félelmetes hatékonysága. - Őket kértem feleségül? - Nem. És nem is ajánlom. Nem vagyok türelmes sem, és örülök, hogy te igen. Tudom, hogy sokszor próbára tettem a híres türelmedet. - Ez igaz. Mondj igent. - Szeretlek. Te vagy a barátom, a szeretőm, a párom. - Awery elmosolyodott, és arcon csókolta Owent. - Az első fiúm lesz az utolsó is egyben. Igen! A férfi Awery ujjára húzta a gyűrűt. - Még mindig rámegy. Nem is olyan kicsi. - Először túlságosan nagy volt, de úgy tűnik, most ez is tökéletes. - Awery Owen ölébe ült. - Elég sokáig tartott. - Szerintem meg pont így volt jó az időzítés. - A nő kinyújtotta a kezét, és megnézte a gyűrűt az ujján. Már nem vagyok szomorú, állapította meg. Végtelen boldogságot érzett. - Adok neked egy igazi gyűrűt is. - Owen megfogta a kezét, és megcsókolta az ujját. - Gyémántot, vagy bármit, amit akarsz.
- Ez is igazi, de azért nem fogom visszautasítani a gyémántot. Téged is elfogadlak, Owen, és hálát adok istennek azért, hogy te is elfogadsz engem. A férfi szorosan magához ölelte. - Avery... - Owent elárasztották az érzelmek, miközben megcsókolta. Végre az enyém, gondolta. Végre itt van, a karjában! - Hát eljutottunk idáig... - Te és én - súgta a nő. - Most már tudom, hogy Clare mire gondolt. - Mire? - Tudom, mit érzett az esküvő előtt. Azt mondta, hogy egyáltalán nem ideges, és mindent tisztán lát. - Awery két kézzel megfogta Owen arcát, és mélyen a szemébe nézett. - Most már én is világosan látok és érzek mindent. Végre az enyém vagy! Menjünk haza, és kezdjük a közös építést. A férfi felsegítette. Együtt leoltották a lámpákat, bezárták az ajtókat, majd kéz a kézben kisétáltak a házból. Awerynek eszébe jutott a nyakában lógó kulcs és a szív alakú kő, ami még mindig a táskájában lapult. És a bájos kis műanyag gyűrű az ujján. Mindegyik egy jelkép, gondolta. A nyitott szív és a maradandó szerelem jelképe.
