Nora Roberts
A tökéletes társ
BoonsBoro Inn trilógia harmadik kötete
1. A hatalmas épület több mint kétszáz éve magasodott BoonsBoro főterén, és most halk sóhajtással adta át magát az éjszakának. Falai ragyogtak a csillagfényben. A két keresztutca már csendes volt, és a Main Streeten sorakozó ablakok és kirakatok elégedetten szundikáltak a balzsamos nyári estén. Nekem is ezt kéne tennem, gondolta Hope. Elcsendesedni, kényelmesen elnyúlni az ágyban. Aludni. Ezt diktálná a józanság, és ő józan nőnek tartotta magát. A végigdolgozott nap után mégis éber volt, pedig tudta, hogy Carolee másnap kora reggel beállít reggelit készíteni. Szerencsére a fogadós tovább alhat. Még éjfél sincs, gondolta Hope. Amikor Washingtonban élt és dolgozott, ritkán került ágyba ennél korábban. Persze ott a Wickham Szálló igazgatója volt, és ha éppen nem kellett egy kisebb vészhelyzetet megoldania, vagy teljesítenie egy vendég különleges óhaját, akkor a nagyváros pezsgő éjszakai életét élvezte. A marylandi hegyek lábánál megbúvó BoonsBoro kalandos múlttal rendelkező, bájos városka, és a vonzerejét az általa vezetett és nemrég felújított fogadó is növeli, de nem a szórakozóhelyeiről híres. A helyzet valamelyest javulni fog, ha a barátnője Avery megnyitja az éttermét és a bárját. Izgalmas lesz látni, hogyan indul be az energikus Avery MacTavish új vállalkozása a szomszédban, a tér másik oldalán lévő pizzázójával szemben. A nyár vége előtt Avery már két éttermet fog üzemeltetni, gondolta Hope. És az emberek még őt nevezik túlbuzgónak. A nő körülnézett a konyhában - tiszta, ragyogó, meleg és barátságos. Már felszeletelte a gyümölcsöket, ellenőrizte a készletet, feltöltötte a hűtőszekrényt. Minden készen állt, hogy holnap Carolee reggelit készítsen a vendégeknek, akik most a szobájukban pihennek. Már befejezte a papírmunkát, ellenőrzött minden ajtót, és körbejárta az épületet, hátha ott maradt valahol egy edény vagy egy pohár. A munkáját elvégezte, de még mindig nem állt készen arra, hogy ő is visszavonuljon a második emeleti lakosztályába, és nyugovóra térjen. Inkább töltött magának egy nagy pohár bort, még egyszer körülnézett az előcsarnokban, leoltotta a villanyt, és egy utolsó pillantást vetett a helyiség közepén álló asztalra meg a vázában pompázó. friss, nyári virágcsokorra. Ellenőrizte a bejárati ajtót, majd a lépcső felé fordult. Felfelé menet gyengéden végigsimította a fémkorlátot. A könyvtárszobát már megnézte, de most megint bekukkantott. Ez nem túlbuzgóság, nyugtatta meg magát. Valaki bemehetett oda egy pohár itallal, hogy még olvasgasson egy kicsit. De ez a helyiség is nyugodt és csendes volt, akárcsak a többi. A nő körülnézett. Ezen a szinten szállt meg Donna és Max Vargas. Huszonhét éve házasok, és Donna születésnapja alkalmából, a lányuk a Nick & Nora lakosztályban töltött éjszakával lepte meg őket. Hát nem kedves? Egy emelettel feljebb, a Westley & Boglárká-ban egy ifjú pár tartózkodott, mert úgy
döntött, hogy a BoonsBoro Innben tölti a nászéjszakát. Hope örömmel gondolt arra, hogy ApriI és Troy csodálatos, örökre szóló emlékeket visz haza magával. Ellenőrizte az első emeleti verandára vezető ajtót, majd gondolt egyet és kilépett a friss levegőre. A borospohárral a kezében végigment a keményfa padlón és a korlátra támaszkodott. A tér másik oldalán, a Vesta pizzéria felett sötétek voltak a lakás ablakai, mert üresen áll, amióta Avery Owen Montgomeryhez költözött. Hope kénytelen volt beismerni magának, hogy hiányzik neki. Azelőtt olyan jó volt, ha éjszaka átnézett, és tudta, hogy a barátnője ott van a Main Street másik oldalán. Pedig Avery most végre az igazi helyére került, sóhajtott fel magában Hope. Hiszen azzal a férfival él, aki a legelső gyermekkori szerelme volt. Ez is milyen kedves. Nemsokára segít megtervezni az esküvőjüket. Egy újabb májusi menyasszony, májusi virágokkal, itt, a fogadó udvarában, ahol nemrég még Clare és Beckett fogadott örök hűséget egymásnak. Hope-nak eszébe jutott Clare, és a könyvesbolt felé pillantott. Az Olvasósarok komoly vállalkozást jelentett a kétgyermekes fiatal özvegynek, aki a harmadik gyerekét várta. Mégis sikerült, Clare-nek remek érzéke van ahhoz, hogy mozgásba hozza a dolgokat. Most már Clare Montgomerynek hívják, és Beckett felesége, emlékeztette magát Hope. És mire megint beköszönt a tél, egy újabb babával gyarapodik a családjuk. Milyen furcsa, hogy a két legjobb barátnője már régóta BoonsBoro-ban él, ő viszont csak egy éve költözött ide. Az új gyerek a városban, mosolygott magában. És hármójuk közül már csak ő lakik még mindig itt, a város szívében. Butaság, hogy hiányolja a barátnőit, amikor szinte mindennap találkozik velük. Az ilyen nyugtalan éjszakákon mégis jobb lenne tudni, hogy közelebb vannak hozzá. Az elmúlt év során mindnyájuk életében nagy változások történtek. Washingtonban Hope elégedett volt az otthonával, a munkájával és az életvitelével. Még Jonathannel is, azzal a csalfa gazemberrel. Határozott elképzelései voltak. Nem akart kapkodni vagy sietni, de józan terveket szövögetett. A Wickham Szállót neki való helynek tartotta. Ismerte a ritmusát, a stílusát, az igényeit. És remek munkát végzett a Wickham családnak, meg a csalfa gazember fiuknak, Jonathannek. Úgy tervezte, hogy hozzámegy feleségül. Nem tartottak hivatalos eljegyzést, és konkrét ígéretek sem hangzottak el, de egyértelmű volt, hogy házasság és közös jövő vár rájuk. Nem vagyok ostoba liba, bizonygatta magában Hope. Mégis az történt, hogy egész idő alatt, vagy legalábbis a kapcsolatuk utolsó hónapjaiban, Jonathan egy másik nővel randevúzgatott. Miközben az éjszakáit vele töltötte. De az a másik jobban illik az előkelő köreihez, gondolta Hope, még mindig egy kis keserűséggel. Nem dolgozik napi tíz-tizenkét órát, hogy egy exkluzív hotelt igazgasson, hanem ott száll meg. Természetesen a legelegánsabb és legdrágább lakosztályban. Nem, nem vagyok ostoba, gondolta Hope. De most már belátta, hogy túl naiv volt, ezért döbbent meg annyira, és érezte magát olyan megalázottnak, amikor Jonathan bejelentette, hogy másnap eljegyez valakit
Már csak azért is, mert a beszélgetés közben mindketten anyaszült meztelenül voltak az ágyában. Jonathan is megdöbbent, amikor ráparancsolt, hogy takarodjon a lakásából. Tényleg nem értette, hogy ettől miért kéne változtatniuk a kapcsolatukon. Hope most a BoonsBoro Inn fogadósa, egy álmos marylandi kisvárosban él, messze a nagyváros fényeitől. A kevés szabadidejét nem azzal tölti, hogy vacsorákat ad, vagy a várost járja, mert egy olyan cipőt keres, amit a következő eseményre felvehet, az ugyancsak gondosan kiválasztott ruhájához. Hiányzik neki mindez? A megszokott butikja, a kedvenc étterme, az öt méter belmagasságú lakása és a különleges virágokkal beültetett belső kertje? Vagy a stressz és az izgalom, miközben a méltóságok, hírességek vagy milliárdos üzletemberek fogadására készült a szállodában? Néha igen, ismerte be magának. De nem olyan nagyon, mint gondolta. Azért érez némi nosztalgiát, mert Washingtonban elégedett volt a magánéletével, a munkáját komoly szakmai kihívásnak tartotta, és úgy érezte, hogy Wickham az ő igazi helye a világban. De az elmúlt néhány hónap alatt rájött valamire. Itt, BoonsBoro-ban nemcsak elégedett, hanem boldog is. A fogadó pedig nem a munkahelye volt, hanem az otthona. Ezt a barátnőinek köszönheti. Meg a Montgomery fivéreknek, és persze az anyjuknak. Justine Montgomery egy szempillantás alatt döntött, amikor felvette őt. Akkor Hope még nem ismerte eléggé, ezért nem lepődött meg a gyors ajánlatán. Saját magát viszont jól ismerte, és azóta sem győz csodálkozni azon, hogy gondolkodás nélkül igent mondott. Mindez nagyon gyorsan, szinte egy szempillantás alatt történt. De nem bánta meg a hirtelenséget. Nem tervezett ilyen nagy változást az életében, de mindig híres volt a rugalmasságáról és a remek alkalmazkodóképességéről. Hála a Montgomery családnak, a nagy szeretettel és rengeteg erőfeszítéssel felújított fogadó az otthona és az új életcélja lett. Hope végigment a verandán, ellenőrizte a növénytartókat, és megigazított egy napozószéket. - És minden négyzetcentiméterét imádom. - mondta halkan maga elé. A lakosztályba vezető teraszajtó kinyílt, és a levegőt megtöltötte a lonc édes illata. Úgy látszik. más is nyugtalan, gondolta Hope. Bár lehet, hogy a kísértetek nem szoktak aludni. Nem biztos, hogy hajlandó lenne társalogni vele a szellem, akit Beckett Elizabethnek nevezett el, mert ebben a szobában időzött a legszívesebben. Lizzy addig még nem ereszkedett le odáig, hogy szóba álljon a lakótársával. Lakótárs? Hope elmosolyodott a gondolattól, és ivott egy kortyot a borából...csodás este van. Éppen arra gondoltam, milyen nagy fordulatot vett az életem, de mindent összevetve, örülök, hogy így alakult. - Könnyed, barátságos hangon beszélt, mert végeztek már némi kutatást az állandó vendégük után, és kiderült, hogy Lizzy, azaz Eliza Ford, az egyik felmenője volt. Hope szerint egy rokonnal könnyed és barátságos hangnemben illik társalogni. - A W&B-ben friss házasok vannak. Olyan boldogok és sugárzóan optimisták! Az N&N-ben lévő pár a feleség ötvennyolcadik születésnapját ünnepli, ők nem fiatalok,
de boldogok, és látszik rajtuk az elégedettség. Örülök, hogy egy szép és barátságos helyet biztosíthatok nekik, ahol különleges élményben lehet részük. Ez a munkám, ebben vagyok a legjobb. Csak a csend válaszolt neki, de Hope megérezte a jelenlétet. Társaságkedvelő kísértet, állapította meg Hope. Furcsa, kicsit hátborzongató helyzet. Két nő virraszt a fogadó teraszán, és együtt nézi az éjszakát - Carolee holnap korán itt lesz, hogy reggelit készítsen. Én szabad vagyok délelőtt. Nos... - Hope megemelte a poharát. - Egy kis bor, egy kis visszaemlékezés, egy kis önsajnálat, amíg újra rá jövök, hogy nincs miért sajnálnom magam. - Hope mosolyogva ivott egy kortyot. - Jó ez a bor. De most már ideje ágyba bújnom. Hope mégis időzött egy kicsit a csendes nyári éjszakában, miközben körül lengte a lonc illata. Amikor Hope reggel lejött a lépcsőn, az orrát megcsapta a friss kávé, a sült bacon és Carolee híres almás-fahéjas süteményének az illata. Az étkezőből vidám csevegés hangjai szűrődtek ki. Donna és Max arról beszélt, hogy hazatérés előtt még körülnéznek a városban. Hope lement a hallba, és benézett a konyhába, hátha Carolee-nak segítségre van szüksége. Justine nővére a nyári meleg miatt rövidre vágatta világosszőke haját, és csak néhány vidám tincs lógott a világosbarna szemébe. Most mosolyogva megfenyegette Hope-ot a kinyújtott mutatóujjával. - Mit keresel itt, ifjú hölgy? - Mindjárt tíz óra! - De szabadnapos vagy. - Aludtam is nyolcig, aztán jógáztam meg takarítottam. - A nő töltött magának egy bögre kávét, és élvezettel belekortyolt - Ez ma az első kávém. Miért esik mindig olyan jól? - Bárcsak tudnám! Még mindig azon vagyok, hogy áttérjek a teára. Az én kedves Darlám egészségmániás lett, és engem is meg akar fertőzni. - Carolee a lányáról beszélt, mélységes szeretettel a hangjában. - Tényleg ízlik a mi Titánia és Oberon teakeverékünk. De sajnos nem kávé. - Semmi sem olyan, mint a kávé. - Igazad van. Darla már alig várja, hogy megnyíljon az új edzőterem. Azt mondja, ha nem iratkozom fel a jógatanfolyamra; akkor ő fog odavonszolni. - Imádni fogod a jógát. - Hope jót nevetett Carolee kételkedő arckifejezésén. Komolyan. - Hát... - Carolee felvette a konyharuhát, és tovább fényezte a gránitpultot. - Vargaséknak nagyon tetszett a szoba, és őket is teljesen lenyűgözte a fürdőszoba meg az a gyönyörű vécé. A friss házasokat viszont ma még nem láttam. - Csalódnék is bennük, ha nem így lenne. - Hope hátrasimította az arcába hulló, sötét tincseit. Carolee-vel ellentétben ő most hosszabbra növesztette a haját, és pont az álláig ért, állandóan zavarva a kilátásban. - Megnézem Donnát és Maxot, hátha kell nekik valami. - Majd én. - ajánlkozott Hope. - Úgyis be akartam köszönni hozzájuk, miközben
leszaladok az Olvasósarokba, hogy találkozzak Clare-rel, ha már szabad a délelőttöm. - Tegnap este láttam őt a könyvklubban. Nagyon édesen domborodik a hasa. És rengeteg tésztám van, ha a friss házasok kérnek még palacsintát. - Megmondom nekik. Hope benézett az étkezőbe, társalgott a vendégekkel, közben ellenőrizte, hogy van-e elég friss gyümölcslekvár, kávé és gyümölcslé az asztalon. Miután meggyőződött arról, hogy a vendégek elégedettek, vissza akart menni az emeletre a táskájáért, ám ekkor belefutott az ifjú párba. A fiatalok pont akkor léptek be a hátsó verandán. - Jó reggelt - Jó reggelt! - Az újdonsült feleség boldogságtól sugárzó arca egy jól sikerült nászéjszakáról árulkodott. - Még soha életemben nem láttam ilyen szép szobát! Minden tetszik benne. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő. - Ilyenkor ez így is van rendjén - felelte Hope, megnevettetve az ifjú párt. - Tetszik az ötlet, hogy minden szobát romantikus párokról neveztek el, és abban a stílusban rendeztek be. - És mindegyikük története boldogan végződött - emlékeztette Troy, mire a menyasszonya egy lágy mosollyal válaszolt. - Akárcsak a miénk. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen különlegessé tették a nászéjszakánkat. Minden olyan volt, ahogy elképzeltem. Egyszerűen tökéletes. - Ez a dolgunk. - De arra gondoltunk, hogy... Gondolom, nemsokára ki kell jelentkeznünk... - Ha később akarnak távozni, el tudom intézni - nyugtatta meg a fiatal nőt Hope. - Nos, tulajdonképpen... . - Azt reméltük, hogy maradhatunk még egy éjszakát. - Troy átkarolta April vállát, és közelebb vonta magához. - Nagyon szeretünk itt lenni. Úgy terveztük, hogy végigmegyünk Virginián, és útközben ott szállunk meg, ahol megtetszik. De annyira jó itt. Bármelyik szabad szobát kivesszük, ha van. - Nagyon örülünk, hogy maradnak, és a szobájuk ma estére nincs lefoglalva. - Valóban? - April ugrott egyet örömében. - Ez még a tökéletesnél is jobb! Köszönjük szépen. - Nagyon szívesen. Örülök, hogy élvezik az itt tartózkodást. Ha a vendégek boldogok, a fogadós is boldog, gondolta Hope, miközben felszaladt a lépcsőn a táskájáért. Aztán visszament az irodájába, átírta a foglalást, végül kisietett a recepció ajtaján, maga mögött hagyva a fogadó illatait és hangjait. Megkerülte az épületet, közben az utca másik oldalán lévő Vestára pillantott. Avery és Clare beosztását majdnem olyan jól ismerte, mint a sajátját. Aznap Avery készíti elő az éttermet a nyitáshoz, Clare pedig nemrég jött vissza a kora reggeli orvosi vizsgálatról. Ultrahangon volt, és talán már tudja is a baba nemét. Clare nagyon szeretne végre egy kislányt. Míg a lámpára várt a sarkon, végignézett a Main Streeten. Ryder Montgomery a családi építészeti vállalkozás legújabb helyszíne előtt álldogált. Már majdnem végeztek az épülettel, gondolta Hope. És a városnak nemsokára megint lesz egy péksége. Ryder farmerjának bal térde el volt szakadva, és festékpöttyök díszelegtek rajta.
Vagy ez gipszkarton alapanyag? Ki tudja, mi minden fröccsenhet rá egy ilyen építkezésen. Szerszámöve mélyen lelógott, mint régen a seriff pisztolytáskája, legalábbis Hope-nak ez volt a benyomása. Baseballsapkája alól kibukkantak sötét, göndör fürtjei. Zöld szemét most napszemüveg takarta el, de Hope tudta, hogy arany pöttyök csillognak benne. Néhány emberével tárgyalt, felfelé mutogatott, körözött az ujjával, és többször megrázta a fejét. Közben olyan testtartásban állt, mint egy vadnyugati hős, aki éppen le akar számolni a kisváros gonosztevőivel. Az épületet unalmas színű alapozófesték fedte. Biztosan most beszélik meg a végleges színeket. Az egyik férfi felnevetett, mire Ryder vállat vont és vigyorgott. Ez a vállrándítás is annyira jellemző rá, gondolta a nő. A három Montgomery fivér igen vonzó triót alkotott, de Hope szerint a két barátnője már kiválasztotta a legjobbakat. Rydert kicsit mogorvának, sőt antiszociálisnak tartotta. Na és persze szexinek, a maga primitív, faragatlan módján. Nem az én esetem, állapította meg. Amikor a lámpa zöldre váltott, Hope elindult a zebrán. Valaki hangosan füttyentett utána. Tudta, hogy ez tréfa, ezért mosolyogva visszanézett a pékség épülete felé, és intett Jake-nek, az egyik festőnek. Jake és a mellette álló munkás visszaintett. Ryder Montgomery bezzeg nem üdvözölte, csak az övébe akasztotta hüvelykujját, és úgy nézett utána. Antiszociális, gondolta megint Hope. Még egy barátságos intésre sem hajlandó. A hasában érzett bizsergésnek nincs semmi jelentősége. Minden egészséges, fiatal nő így reagálna egy szexi, bár kissé mogorva férfi, merő pillantására. Főleg, ha annak a nőnek már egy éve nem volt dolga férfiakkal. Sőt több mint egy éve. De ki számolja ezt? Az ő hibája, az ő választása, úgyhogy semmi értelme ezen keseregni. Elérte a Main Street másik oldalát, befordult jobbra a könyvesbolt felé, ahol Clare pont akkor lépett ki a bolt kis fedett teraszára. Hope intett neki, mire a barátnője egy pillanatra megállt, és a nyári ruha alatt domborodó pocakjára tette a kezét. Hosszú, szőke haját lófarokba fogta, és egy kék keretes napszemüveggel védte szemét az erős nyári napsütéstől. - Éppen hozzád jöttem - kiáltotta Hope. Clare feltartotta a telefonját - Én meg egy üzenetet írtam neked. - A nő visszacsúsztatta a telefont a zsebébe, egy pillanatig ott hagyta a kezét, majd lelépett a lépcsőn a járdára. - Nos? - Hope a barátnője arcát fürkészte. - Minden rendben van? - Igen. Minden. Néhány perce érkeztünk vissza. Beckett.. - A nő hátranézett a válla fölött - Most hajtott vissza a pékség mögé. Ott vannak a szerszámai. - Rendben. - Hope aggódva Clare karjára tette a kezét. Voltál ultrahangon? - Igen. - És? - Nos... Menjünk a Vestához, akkor egyszerre mondhatom el Averynek és neked.
Beckett felhívja az anyját meg a testvéreit. Nekem is beszélnem kell a szüleimmel. - A baba jól van? - Persze. - A nő megveregette a táskáját menet közben. Vannak képeim. - Látnom kell őket! - Napokig azokat fogom mutogatni mindenkinek. Sőt hetekig. Olyan csodásak. Avery kinyitotta az étterem bejárati ajtaját. Rövidnadrágja és pólója fölé egy hófehér köténykét kötött, a lábán pedig egy püspöklila gumipapucsot hordott. A nap megcsillant égővörös haján, és a ragyogó fényben úgy nézett ki, mint egy skót legenda hősnője. _ Rózsaszínben gondolkodjunk? - szegezte nekik a kérdést. - Egyedül nyitsz? - tért ki a válasz elől Clare. - Igen, csak én vagyok itt. Fran körülbelül húsz perc múlva érkezik. Jól vagy? Minden rendben? - Minden tökéletesen rendben van, és remekül vagyok. Csak most le szeretnék ülni. Míg Clare a pulthoz ment, és lerogyott egy székre, a barátnői összenéztek a háta mögött. Clare nagyot sóhajtott. - Most először vagyok úgy terhes, hogy a három fiam elkezdi a nyári szünetet, és tele van energiával. Ez igencsak nagy kihívást jelent. - Kicsit sápadt vagy - jegyezte meg Avery. - Inkább csak fáradt - Kérsz valami hideget? - Minden porcikám arra vágyik. Avery a hűtőhöz lépett, Hope pedig leült, és összehúzott szemmel nézte Clare-t. - Látom rajtad, hogy kerülgeted a forró kását. Ha nincs semmi baj, akkor miért… - Nincs semmi baj, és lehet, hogy tényleg halogatom egy kicsit a nagy bejelentést A nő halkan felnevetett, és elvette Averytól a hideg gyömbéres üdítőt. - Tehát itt vagyok a két legjobb barátnőmmel, Avery takaros kis éttermében, ahol máris Isteni pizza szószillat terjeng. - Egy pizzériában ez természetes. – Avery egy üveg ásványvizet nyújtott oda Hopenak, aztán karba tett kézzel Clare-re nézett. - Tehát lány! Balettcipők és hajszalagok? Clare megrázta a fejét - Úgy tűnik, csak fiúkat tudok szülni. Inkább baseball kesztyűvel és akciófigurákkal készüljetek. - Fiú? - Hope közelebb hajolt, és megérintette Clare kezét - Csalódott vagy? - Egyáltalán nem. - A nő kinyitotta a táskáját - Akarod látni a képeket? - Micsoda kérdés! - Avery a fénykép után kapott, de Clare elrántotta a borítékot, hogy ne érje el. - Rád hasonlít? Beckre? Vagy inkább egy halra? Nem sértésnek szántam, de nekem mindig egy hal jut az eszembe, ha meglátok egy ilyen felvételt. - Melyikre vagy kíváncsi? - Hogyhogy melyikre? - Ketten vannak. - Ketten? - Hope majdnem kiköpte a vizet a szájából. - Ikrek? Ikreid lesznek? - Ketten? - visszhangozta Avery. - Két halacska van a pocakodban? - Két fiú. Nézzétek a gyönyörű fiaimat - Clare elővette a kinyomtatott ultrahangos képet, és elsírta magát - Ezek örömkönnyek. A hormonok miatt vagyok ilyen sírós, de akkor is az örömtől pityergek. Istenem... Nézzétek a babáimat - Gyönyörűek! Clare a könnyeit törölgetve mosolygott Averyre.
- Nem is látod őket. - Nem, de akkor is gyönyörűek. Ikrek. Az összesen öt gyerek. Ugye már ti is kiszámoltátok, hogy öt fiatok lesz? - Már kiszámoltuk, de még mindig nem fogtuk fel. Nem gondoltuk volna, hogy... Bár sejthettem volna, mert sokkal nagyobb a hasam, mint máskor ugyanennyi idősen. De amikor az orvos közölte velünk... Beckett elsápadt. - A nő felnevetett, közben megint eleredtek a könnyei. - Fehér lett, mint a fal. Azt hittem, el fog ájulni. csak bámultunk egymásra, aztán nevetni kezdtünk, és úgy kacagtunk, mint az őrültek. Azt hiszem, mindketten kicsit hisztérikusak voltunk. Öt gyerek. Te jó ég, öt fiú! - Minden rendben lesz. Remekül fogtok boldogulni együtt - nyugtatta meg Hope. - Tudom. Még olyan kába vagyok. Örülök, de még nem tértem magamhoz a megdöbbenéstől. Nem tudom, Beckett hogyan vezetett hazáig. Fogalmam sincs, merre ment, akár Kaliforniából is jöhettünk volna. Azt hiszem, egy kisebb sokkot kaptam. Ikrek! A nő a hasára tette a kezét - Tudjátok, van az ember életében egy pillanat, amikor azt gondolja, hogy igen, ez az! Ennél soha többé nem lehetek boldogabb vagy izgatottabb, és nem érezhetek többet. Számomra ez egy ilyen pillanat, Hope átölelte a barátnőjét, Avery pedig mindkettejüket átkarolta. - Annyira örülök nektek - súgta Hope. - Én is boldog és izgatott vagyok. - A gyerekek ki fognak ugrani a bőrükből, nem? - kérdezte Avery, és elengedte őket. - Igen. Liam már kijelentette, hogy ha a kistesója lány lesz, nem fog odáig alacsonyodni, hogy játsszon vele, ezért ő különösen örülni fog a hírnek. - És mikorra vagy kiírva? - érdeklődött Hope. - Az ikrek miatt korábbi időpontot mondott az orvos? - Egy kicsit igen. Szerinte november huszonegyedikén várható a nagy nap. Tehát hálaadásnapi babák lesznek, és nem karácsonyiak. - Mindegy, akkor is ünnep lesz, és sokat fogunk enni. - vonta meg a vállát Avery, és sikerült megnevettetnie Clare-t. - Hadd segítsünk berendezni a gyerekszobát - lelkendezett Hope, mert a tervezés a vérében volt. - Számítok rátok, mert már nincs semmilyen babaholmim. Murphy születése után mindent elajándékoztam. Nem gondoltam, hogy megint szerelmes leszek, férjhez megyek, és gyereket szülök. - Mit szólnál egy babaköszöntőhöz? Egy duplababa-partit fogunk rendezni határozta el Hope. - A témája az lesz, hogy... A kettő jobb, mint az egy, az öröm párban jár, vagy valami hasonló. Majd még dolgozom rajta. Október elejére kéne terveznünk, a biztonság kedvéért. - Babaköszöntő - sóhajtott fel Clare. - Egyre valóságosabb a dolog! Fel kell hívnom a szüleimet, és el kell mondanom a lányoknak is - tette hozzá, a könyvesboltja alkalmazottaira utalva. Aztán kihúzta magát. - Novemberi babák lesznek jelentette ki mosolyogva. - Májusra már visszanyerhetem az alakomat, és az esküvődön beleférek a ruhámba. - Igen, férjhez megyek. - Avery kinyújtotta a kezét, és megcsodálta a gyémántgyűrűt, amit Owentől kapott, a régi játék gyűrű helyett, amit kétszer is az ujjára
húzott. - Férjhez mész, megnyitod a második éttermedet, segítesz megtervezni egy babaköszöntőt, és páros lakosztállyá alakítasz egy agglegénylakást. - Hope megbökte Avery karját. - Rengeteg terveznivalónk van. - Holnap ráérek egy rövid időre. - Az jó. - Hope gyorsan átgondolta a másnapi teendőit, átrendezte a feladatokat, és újratervezte az időzítést. - Csinálok nektek ebédet, és a következő vendégek érkezése előtt átnézzük a tervek egy részét. - Holnap egykor. - Clare megtapogatta a hasát. - Mi ott leszünk. - Én is jövök - ígérte Avery. - Ha egy kicsit kések, akkor nagy volt a forgalom az ebédidőben. De mindenképpen átmegyek. Hope Clare-rel együtt kisétált az étteremből, és mielőtt elváltak, még egyszer megölelte a barátnőjét. Elképzelte, hogy Clare nemsokára elújságolja a szüleinek az örömhírt. Avery pedig SMS-t ír Owennek. A nap során Beckett benéz Clare-hez, hogy néhány percig együtt legyenek. Egy pillanatra a szívébe hasított a fájdalom. Nincs senki, akit felhívhatna, akinek SMS-t küldhetne, vagy akihez benézhetne, hogy megossza vele az örömhírt. Gyorsan megkerülte a fogadót, és felment a hátsó lépcsőn. Az emeletre érve egy kicsit hallgatózott, miközben az apartmanjához sétált. Carolee hangja csupa öröm és izgalom, állapította meg magában mosolyogva. Justine Montgomery valószínűleg már felhívta a nővérét, és beszámolt neki a szenzációs hírről. Hope magára csukta a lakása ajtaját, mert elhatározta, hogy néhány órára visszavonul. Folytatja a kutatást a fogadó szelleme után, és megpróbálja kideríteni, ki az a Billy nevű férfi, akire vár. 2. Az anyja az őrületbe kergeti. Ha a mostani projektek befejezése előtt megint előáll egy újabb tervvel, akkor fogja a kutyáját, és Barbadosra költözik. Építhetne magának egy szép tengerparti házat, egy nagy verandával. Meg tudja csinálni. Ryder behajtott a fogadó mögötti telekre. Hála istennek, a fő projektet már befejezték, bár igazából sohasem lesz készen, mert mindig akad rajta valami tennivaló. A fogadó közös telken volt Justine Montgomery legújabb vesszőparipájával, a szép, kifinomult és exkluzív fitneszklubbal. Ám egyelőre csak egy rendkívül csúf, lapos tetős romhalmaz volt a helyén. És ez csak a külső. Belül csak a patkányok érezték jól magukat, az alagsort elárasztotta a víz, a mennyezet több helyen lelógott, a lépcsőház pedig méltó helyszíne lett volna bármelyik horrorfilmnek. Az elektromos vezetékek és a vízcsövek is katasztrofális állapotban voltak, de szerencsére már megszabadultak tőlük. Legszívesebben beosonna valamelyik éjszaka, és egy hatalmas buldózerrel nekiesne az épületnek. De tudta, hogy ez nem lenne bölcs lépés. Ráadásul mindig élvezte a
kihívásokat. Hát most megkapta. Nemrég Owen egy SMS-ben közölte vele, hogy megszerezte a bontási engedélyt, és végre nekieshetnek a rusnya szörnyetegnek. Ryder egy pillanatig még üldögélt a teherautóban a kutyájával, Dinkával, és Lady Gaga legújabb slágerét hallgatta. Fura ez a nő gondolta, de az biztos, hogy jó hangja van. Ryder a kutyával együtt nézegette a zöld épületet. Szerette a bontást. Mindig elégedettséggel töltötte el, ha szétverhette a korhadt falakat. És ennek a ronda monstrumnak az átalakítása nagyon érdekesnek ígérkezett. Fitneszcentrum. Nem tudta megérteni azokat, akik rácuppannak egy masinára, és közben nem haladnak semerre. Miért nem csinálnak valami értelmeset, amivel megizzadhatnának? Egy edzőterem, az más. Bokszzsákokkal, ringgel, komoly súlyokkal. De egy fitneszklub? Az olyan lányos. Csupa jóga, pilátesz meg efféle hiábavalóságok. Aztán eszébe jutott, hogy ezeken a helyeken a nők szűk topot és feszes rövidnadrágot hordanak. Azt is élvezni fogja, akárcsak a bontást. Különben sincs semmi értelme ezen füstölögni, hiszen a dolog már el van döntve. Ryder kiszállt a teherautóból, nyomában a hűséges Dinkával. Nem értette, miért ilyen borongós a hangulata. A pékségben nemsokára levonulnak a munkások, és elkezdhetik a festést. Avery étterme is jól halad. Már alig várta, hogy az új bárban helyet foglaljon a pultnál. és megigyon egy pohár sört. Dolgoztak még egy konyhafelújításon is, de azzal is nemsokára végeznek, Owen pedig beépített szekrényeket készít egy másik ügyfélnek. Az a jó, ha sok a munka. Ráér akkor is tengerparti házat építeni Barbadoson, ha majd megöregszik. Mégis feszültnek és bosszúsnak érezte magát. Vajon miért? Ekkor a fogadóra nézett. Hope Beaumont. Igen, ő az oka. Nem kétséges, hogy jó munkát végez. Az sem zavarta különösebben, hogy megszállottan rendmániás, és állandóan a részleteken rágódik. Hiszen amióta az eszét tudja, egy ilyen emberrel él és dolgozik együtt, a saját öccse, Owen személyében. De volt valami abban a nőben, ami nem hagyta nyugodni. Különösen amióta szilveszterkor megcsókolták egymást. Pedig az csak véletlen volt, hajtogatta magában. Egy hirtelen felindulás, egy szeszélyes ötlet. Véletlen. Amit nem áll szándékában megismételni. Mégis sokkal jobban érezné magát, ha Hope egy telt, középkorú nő lenne, akinek sok unokája van, és a kötés a hobbija. - Egy nap még megtörténhet - mondta a férfi Dinkának, aki egyetértően megbillentette a farkát. Ryder vállat vont, átment az út másik oldalára, és kinyitotta a leendő MacT Étterem és Bár ajtaját a munkások előtt. Tetszett neki a hely, főleg most, miután egybenyitották a két épületet, és a válaszfalat egy széles boltívvel helyettesítették, hogy a vendégek meg a felszolgálók szabadon mozoghassanak a két intézmény között.
Avery tudta, mit akar, és azt is, hogyan kell a terveit megvalósítani. Ryder ezért biztosra vette, hogy a MacT remek hely lesz, ahol az emberek ehetnek, ihatnak vagy ismerkedhetnek, ha éppen ahhoz van kedvük. A nő szerint az új hely a város felnőtt lakosságának nyújt majd alkalmat az étkezésre és a szórakozásra, kiegészítve a Vesta családias és laza légkörét. Ryder kedvelte a Vestát, leginkább a specialitását, a híres harcos pizzát, de miután Avery már hónapok óta rajtuk próbálta ki a különféle recepteket, arra a következtetésre jutott, hogy az új éttermében is szívesen elfogyaszt majd néhány ételt. Ryder átment a boltíven, és szemügyre vette a leendő bár helyét. Még rengeteg munka várja itt őket, de már látta, milyen lesz, ha elkészül. A hosszú bárpultot a fivérei építették. Sötét fa, erős, határozott színek, a falakon néhol látni lehet az eredeti téglákat, és csillognak-villognak a sörcsapok. Nagyon szívesen időzik majd itt, hogy megigyon egy sört a jól végzett munka jutalmaként. Ha kész lesz. Ryder hangokat hallott, és hátrament, hogy fogadja az embereit. Miután eligazította őket, átment a pékséghez, hogy az ott dolgozó embereket is ellenőrizze. Legszívesebben ő is felvette volna a szerszámövét, hogy igazi munkát végezzen. De reggel még várt rá egy megbeszélés az új építési helyszínen, amelyről már így is késésben volt. Elindult kifelé, és az épület mögötti parkolóban meglátta a fivérei teherautóit. Sejtette, hogy Owen nemcsak a bontási engedéllyel jött, hanem kávét és fánkot is hozott nekik. Owenre még egy atomkatasztrófában is számítani lehetne. Eszébe jutott Beckett, aki most a szép, szőke Clare férje, és így egy csapásra háromgyerekes apa lett. Most pedig nemsokára megszületnek a saját gyerekei is. Te jóságos ég! Ikrek! Talán a két új unoka érkezése leköti az anyjuk figyelmét, és nem fog újabb tervekkel előállni. Bár ez nem valószínű. Belépett a St. Paul Streetre nyíló ajtón, és orrát megcsapta a kávé illata. A jó öreg, megbízható Owen. Lekapta a tálcán árválkodó, utolsó hordozható kávés poharat, amelyre a precíz öccse filctollal egy nagy R betűt kanyarított. Belekortyolt a forró italba, közben felnyitotta a süteményes doboz tetejét. A kutyája azonnal söpörni kezdte a padlót a farkával. Hallotta a fivérei hangját valahol a zegzugos épület mélyén, de még nem csatlakozott hozzájuk. Magához vette a kávét, odadobott Dinkának egy darab lekváros fánkot, majd a helyiség közepén álló fűrészbakhoz lépett. Ez volt a hevenyészett íróasztaluk, ahol egy furnérlapon kiterítették a tervrajzokat. Már látta a terveket, de most is lenyűgözve nézegette Beckett munkáját. Beckett érti a dolgát, állapította meg. Megadta azt anyjuknak, amit megálmodott, sőt még hozzá is tett. Igen, ez sokkal jobb, mint buldózerrel nekiesni az épületnek. Inkább ~ meg belőle, amit lehet. Rydernek a tervek alapján nem egy bokszzsákos, izzadságszagú edzőterem jutott az eszébe, amit még ő is meglátogatna, de el kellett ismernie, hogy a hely szép lesz. És annyi munkával meg gonddal jár majd, hogy hetekig, sőt hónapokig átkozni fogja Beckettet. Talán évekig.
De akkor is. A tető megemelése és megdöntése nagyon praktikus ötlet volt, ugyanakkor esztétikusabbá tette az épületet. Beckett jól kitalálta, hogy a lapos tető kiszögellését megszünteti, és egy teraszt alakít ki a parkoló mellett. Rengeteg üveget tervezett, sok új ablakot és ajtót, hogy mindenütt beáradjon a fény. Hát igen. Ennek a helynek szüksége van a fényre, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy bele kell vágniuk a vastag falakba. Elegáns öltözőt, gőzkabinnal és szaunával. Ryder egyszerű lelke háborgott ezen, pedig ő is szereti kilazítani a fáradt tagjait a forró gőzben. Megette a fánkot, odavetett még néhány falatot a lelkes kutyának, közben tovább tanulmányozta az épület szerkezeti és gépészeti terveit. Gyönyörű munka, állapította meg. Beckett igazán tehetséges, és van rálátása a dolgokról. Ez dicséretre méltó, még akkor is, ha némelyik elképzelése sok fejfájást okoz majd a gyakorlati megvalósítás során. Ryder egy kis kávéval öblítette le a fánkot, és a fivérei ekkor bukkantak elő a labirintus mélyéből. - Bontási engedély? - Tessék. - Owen a magasba emelt egy papírlapot - Neked is jó reggelt. - Owen napszemüvege a hófehér pólója nyakában lógott. Beckett úgy tervezte, hogy ő is részt vesz a bontásban, ezért nem fog sokáig tartani ez a makulátlan fehérség, gondolta Ryder némi kárörömmel. - Te vasalni szoktad a farmerodat, piperkőc! - Nem - Owen nyugodt pillantással felmérte a süteményes doboz tartalmát, és egy kör alakú fánk mellett döntött - csak tiszta. Később lesz még néhány találkozóm. - Értem. Hogy vagy, apuci? Beckett mosolyogva beletúrt sűrű, gesztenyebarna hajába. - A fiúk Logannek és Luke-nak akarják hívni az ikreket - Farkas az X-Menből és Skywalker a Csillagok háborújából. - Ryder vigyorogva bólintott - Érdekes ötlet összevegyíteni a két történetet. - Nekem tetszik. Clare először kinevette őket, de aztán ő is melléjük állt. Tényleg jó nevek. - Farkasnak és Skywalkernek is jó volt. - Szerintem ezeknél maradunk. De még most is zúg a fejem, ha arra gondolok, hogy ikreink lesznek. Mintha felrobbant volna mellettem egy autó. - A kettő csak eggyel több, mint az egy - okoskodott Owen. - Az egész tervezés és ütemezés kérdése. - Mert neked olyan nagy tapasztalatod van a gyermeknevelésben - gúnyolódott Ryder. - Minden a tervezésen és az időbeosztáson múlik erősködött Owen. - Erről jut eszembe, meg kell beszélnünk a teendőket meg az ütemezést. - Azzal levette az övéről a telefonját. Ryder úgy döntött, hogy vesz még egy süteményt, mert sok szénhidrátra van szüksége, ha el akarja viselni a rá váró megpróbáltatásokat, míg az öccse aprólékosan végigveszi velük az összes projekt minden részletét. Ellenőrzések, engedélyek, anyagrendelések, szállítások, szerelés, műhelymunka, helyszíni munka stb. Ryder is a fejében tartotta ezeket, csak nem foglalt mindent táblázatokba, és nem
firkálta tele a naptárát, mint Owen. De tudta, mikor mit kell csinálni, melyik csapatot hova kell küldeni, és meddig tartanak az egyes munkafázisok. Az épületeken belül és odakint is, mert az építkezéseken kültéri munkákat is kellett végezniük. - Anya már nézegeti, milyen felszerelést vesz a fitneszklubba - vetette közbe Beckett, amikor Owen elhallgatott. Futópadok, elliptikus trénerek meg effélék, tudjátok. - Erre most nem akarok gondolni. - Ryder körülnézett. A falak csupaszok, koszosak, a padló csupa törmelék és szemét. Nagyon messze vannak még attól, hogy elhelyezzék az elliptikus trénereket, a fitnesz gépeket meg a jógamatracokat. - Akkor talán gondoljunk a parkolóra. Ryder gyanakvó pillantást vetett Owenre. - Mi van a parkolóval? - Most, hogy végre az egész parkoló a miénk, nem érdemes tovább toldozgatnifoltozgatni, hanem fel kéne ásni, kiegyenlíteni a felszínét, vízelvezető csatornákat építeni, és új burkolattal bevonni. _ A pokolba - Ryder megszokásból tiltakozni akart, de tudta, hogy nagy szükség van a vízelvezetésre. - Remek. De most erre sem akarok gondolni. - Miért. mire gondolsz? Válasz helyett Ryder kisétált az ajtón. - Neked is úgy tűnik, hogy most még a szokásosnál is mogorvább? - kérdezte Owen. - Ezt nehéz megállapítani. - Beckett a furnérlemezre kiterített tervrajokra nézett Sok bajunk lesz még ezzel, és főleg Rydernek okoz majd sok fejfájást, de meg fogjuk csinálni. - A város legrondább épülete. - Simán elnyerné ezt a érmet. De ebben az a jó, hogy bármit csinálunk, csak javíthatunk rajta. Amíg a konténer ideér, talán... Elhallgatott, mert Ryder visszatért, és egy hatalmas kalapácsot meg egy feszítővasat tartott a kezében. - Hozzatok ti is magatoknak - szólt oda nekik, majd letette a feszítővasat. Az egyik fal felé fordult, és meg1endítette a kalapácsot. A tompa puffanás nyomán a fal beszakadt, és gipszkarton darabok repültek szanaszét a levegőben. - De a konténer még nincs... - kezdte Owen. - Már útban van, nem? - Ryder megint ütésre emelte a kalapácsot. - A mindentudó beosztásod szerint nemsokára ideér. - Be kéne hívni néhány embert - vélte Beckett - Nekünk is jár egy kis szórakozás. Amikor a pöröly megint a falba csapódott, Dinka az egyik fűrészbak alá vonult, és összegömbölyödött. - Igaza van. - Beckett Owenre pillantott, aki egy vállrándítással és egy mosollyal válaszolt. - Az emeleten kéne kezdenünk. - Ez nem teherviselő fal. - Egy újabb csapástól a vékony válaszfal beomlott. Ryder a kalapácsra támaszkodott, és a fivéreire vigyorgott. - Szedjük szét ezt a csúf szörnyet. Miután napok óta hatalmas puffanásokat és tompa dübörgést hallott a szomszédból, Hope nem tudott tovább ellenállni a kíváncsiságnak. A nászutasok már a negyedik éjszakát töltötték a szállodában, és minden a legnagyobb rendben volt,
ezért amikor Carolee vette át a szolgálatot, átment a parkoló másik oldalára, hogy megnézze a Montgomery család legújabb projektjét. Más oka is volt annak, hogy felkereste őket, de be kellett ismernie, hogy elsősorban a kíváncsiság hajtotta. Egész nap döngött a fal odaát, és valahányszor kinézett az ablakon, egy talpig poros munkást pillantott meg, amint éppen törmeléket zúdít a hatalmas, zöld konténerbe. Egy Averytól kapott SMS-ben értesült arról, hogy elkezdték a bontást a fitneszközpont leendő épületében. Szerette volna a saját szemével látni, mit művelnek. Ahogy közeledett, egyre hangosabb lett a lárma, és már hallotta a mély férfihangokat a nyitott ablakokon át. Nevetgéltek és tréfálkoztak, míg a háttérben kemény rockzene harsogott. Hope az oldalsó bejárathoz, vagyis az ajtó helyén tátongó nyíláshoz lépett, és bekukucskált a helyiségbe. A szeme tágra nyílt a meglepetéstől. Még sosem járt ott, de már benézett az ablakon, és akkor meg volt győződve, hogy falakat és mennyezetet lát. Most viszont csak egy csupasz váz maradt, szabadon lógó vezetékekkel és rengeteg szürke porral. Már óvatosabban lépdelt, mert a dübörgés és a kalapácsolás megremegtette az egész épületet. Inkább a főbejárathoz ment. Az ajtó nyitva állt. Talán a szellőzés miatt? Ki tudja? Az az ajtó is nyitva volt, ami annak idején az emeleti lakásokhoz vezetett. Odafent most hangos zene, kiabálás, nevetgélés és kopácsolás visszhangzott. Hope szemügyre vette a keskeny lépcsőt, a mocskos lépcsőházat. Úgy döntött, hogy már nem is olyan kíváncsi a munkálatokra, és elindult visszafelé. Útközben két tetőtől talpig szürke porréteggel fedett férfiba botlott, akiket a védő szemüveg miatt fel sem ismert. Kezükön ormótlan védőkesztyű volt, és egy hatalmas, koszos faldarabot cipeltek. A törmelék nagy puffanással landolt a konténerben. - Elnézést - szólalt meg Hope. A testtartásáról felismerte Rydert, amikor az megfordult és ránézett. A férfi a homlokára tolta a szemüvegét, és kissé ingerült pillantást vetett rá. - Jobb, ha hátul maradsz. - Igen, én is úgy gondolom. Látom, teljesen lecsupaszítottátok az épületet. - Valahogy úgy. Maradj távol. - Rendben. - Akarsz valamit? - Ami azt illeti, igen. Valami nem stimmel a falilámpákkal a folyosón. Arra gondoltam, hogy ha itt van a villanyszerelőtök, akkor... - Már elment - Ryder intett a segítőjének, hogy menjen vissza dolgozni, aztán levette a védő szemüvegét. Most úgy néz ki, mint egy fordított mosómedve, gondolta Hope, és alig tudta elfojtani a mosolyát. - Koszos munka. - És van belőle bőven - felelte Ryder. - Mi a baj tulajdonképpen? - Állandóan elalszanak a falilámpák. Egy darabig égnek, aztán... - Kicserélted már az égőket? A nő sértett arccal meredt a férfira.
- Nahát, hogy ez nekem nem jutott az eszembe! - Rendben. Valaki majd átmegy, és megnézi, mi a helyzet. Ennyi? - Egyelőre igen. A férfi bólintott, és eltűnt az ajtónyílásban. - Köszönöm szépen - morogta a nő maga elé, miközben visszasétált a fogadóba. Mindig jókedvre derült, ha belépett az épületbe, mert felvidította a látvány. Ráadásul most Carolee csokoládés süteményt sütött, és a csodás illat megtöltötte az egész földszintet. Hope azonnal a konyhába rontott, mert nagyon felbosszantotta magát. - Mi a baja ennek az embernek? Carolee arca kipirult a hőségtől, miközben egy újabb adag süteményt csúsztatott a sütőbe. - Kiről beszélsz, drágám? - nézett fel Hope-ra. - Ryder Montgomeryről. Neki a gorombaság a vallása? - Kicsit nyers a modora, főleg, amikor dolgozik. Vagyis szinte mindig. Mit csinált? - Semmi különöset, csak önmagát adta. Tudod, hogy azok a falilámpák állandóan elalszanak, máskor meg egyszerűen nem lehet őket felkapcsolni. Átmentem, hogy megmondjam neki vagy valamelyik emberének, és pont őt fogtam ki. Tudod, mit kérdezett? Hogy kicseréltem-e az égőket! Ennyire ostobának néz? Carolee mosolyogva odanyújtott Hope-nak egy süteményt. - Nem. De egyszer tényleg volt egy bérlőjük, aki hasonló panasszal állt elő, és amikor Ry átment hozzá, kiderült, hogy egy kiégett körte okozta a gondokat Az a nő tényleg nagyon ostoba lehetett, mert meglepődött, amikor Ry közölte vele, hogy az izzókat időnként cserélni kell. - Hm. - Hope beleharapott a süteménybe. - Akkor is goromba volt. - És mi a helyzet odaát? - Kopácsolás, dübörgés és eszelős röhögés. - Ezek a bontás jellegzetes hangjai. Jó mulatság. - Ha te mondod... Nem gondoltam volna, hogy teljesen lecsupaszítják az épületet. Nem mintha kár lenne érte, csak erről nem tudtam. - Hope-ot kicsit aggasztotta, hogy a lárma zavarja majd a vendégeit - Látnod kéne a terveket. Én már megnéztem őket. Gyönyörű lesz az a hely! - Biztosan. A Montgomery fivérek mindig jó munkát végeznek. - Justine már világítótestek meg szaniterek után nézelődik a neten. A sütemény és Carolee vidám hangja kicsit javított Hope hangulatán. - Gondolom, a mennyekben jár. - Úgy tervezi, hogy minden nagyon modem, elegáns és fényes lesz, rengeteg krómozott felülettel. Egy fitneszklubnak egyöntetű a stílusa, nem úgy, mint itt, ahol mindegyik szoba más, de akkor is sok a terveznivaló. Jó lesz majd nézni, ahogy megvalósulnak az elképzelései. - Igen. - Carolee-nak igaza van, gondolta Hope. A fogadó felújítását például nem láthatta a kezdetektől, de most a szeme előtt fog átalakulni egy épület. - Az új vendégek bejelentkezése előtt még dolgozom egy kicsit. - Én meg elszaladok a piacra, ha végeztem a süteménnyel. Fel akarsz még írni valamit a listára? - Azt hiszem, már mindent összeírtunk. Köszönöm, Carolee.
- Szeretem a munkámat. Én is, gondolta Hope, miközben letelepedett az irodájában. Egy nehéz természetű Montgomery nem fogja elrontani az örömét. Megnézte az e-mailjeit, és elmosolyodott, amikor elolvasta egy régebbi vendég köszönőlevelét. Aztán felírta magának, hogy az egyik új vendég pezsgőt kér, mert meg akarja lepni a szüleit, akik meglátogatják. Megnézte a foglalásokat, és megállapította, hogy hétvégére telt ház lesz, aztán átnézte a saját teendőit és feljegyzéseit. Közben megérkezett a virágos, és felvitte az új csokrokat a Titánia & Oberon-ba. Hope még egyszer meggyőződött arról, hogy a szoba készen áll-e új vendégek fogadására. A szokásos eljárást követve, bement a könyvtárszobába, hogy ellenőrizze a világítótestek égőit, hiszen ez is a napi teendői közé tartozott. Ugyebár, Ryder Montgomery? A telefonján küldött magának egy e-mailt, ha talált egy kiégett körtét, majd feljegyezte, hogy hoznia kell még kávékapszulát a könyvtárszoba kávéfőző gépéhez. Lefelé folytatta az útját, körülnézett a társalgóban, az előtérben és az étkezőben. Végül befordult a konyhába, és majdnem felkiáltott meglepetésében, amikor észrevette Rydert, aki éppen elcsent egy süteményt. - Nem is hallottalak bejönni. - Hogyan tud ilyen csendesen mozogni abban az ormótlan bakancsban? - Most végeztem odaát. Finom a süti. - Carolee legújabb remekműve. Még mindig a piacon van. - Értem. A férfi csak állt, és a süteményt majszolva nézte őt. A kutya hálás vigyorral az arcán ült a lábánál. A lelkes kutyamosoly arról árulkodott, hogy már ő is megkóstolta a süteményt. Ryder rendbe szedte a külsejét, és sikerült megszabadulnia a bontásból származó por nagy részétől. - Nos. Az elsőn és a másodikon is van egy problémás lámpa. - Hope elindult az ajtó felé, arra számítva, hogy a férfi követni fogja. - Van valaki az épületben? - A W & B-ben vannak, de most elmentek valahová, az R & O-ba pedig nemsokára megérkeznek az új vendégek. Látod? Most ég. - Hope a második falikarra mutatott, amikor felértek a lépcsőn. Nemrég itt jártam, és akkor nem égett - Aha. - Megkérdezheted Carolee-t, ha nem hiszel nekem. - Nem mondtam, hogy nem hiszem. - De úgy viselkedtél. - A nő bosszúsan folytatta az útját a második emeletre. Tessék! Ahogy te is láthatod, ez nem ég. - Igen, látom. - A férfi odalépett, levette a burát, és kicsavarta az égőt. - Van egy új körtéd? - Van néhány a lakásomban, de nem az égő miatt van! Hope elővett egy kulcsot, és kinyitotta az ajtaját. Ryder az ajtóra tette a kezét, mielőtt a nő becsukta volna az orra előtt. Kint állt a folyosón, mégis közel került Hope lakásához. Óvatosan belökte az ajtót, hogy benézhessen.
Rendes és tiszta, mint az egész fogadó. Az illata is jó, akárcsak a többi helyiségnek. Nem látott kacatokat, sőt még lányos cuccokat sem, pedig erre számított. A heverőn sok párna volt, de kevés olyan nőt ismert, aki nem pakolta tele párnákkal a heverőjét meg az ágyát. Élénk színek, szobanövények, vastag gyertyák. A nő nagy lendülettel kilépett a konyhából és megtorpant. Ryder látta, hogy megint sikerült meglepnie. Hope némán átnyújtotta neki az új égőt. - Ez gyakran megtörténik? A férfi odavitte a lámpához, és becsavarta. Ragyogó fény áradt belőle. - Akkor sem az égő miatt van! - erősködött Hope. - A másikat ma reggel tettem be. - Rendben - bólintott Ryder. Dinka Ryder lábánál ült, szemét a Penthouse ajtajára szegezte és csóválni kezdte a farkát. - Légy szíves, ne bólogass nekem! Most mondtam, hogy... Nézd! - A lány diadalittas mosollyal mutatott az elhalványuló égőre. - Már megint. Lehet, hogy valami zárlatos, vagy baj van a vezetékkel. - Nem. - Ezt hogy érted? Hiszen magad is láttad. - Míg a nő beszélt, a Penthouse ajtaja lassan kinyílt. Hope csak fél szemmel nézett oda, de aztán megérezte a lonc illatát. Addig azért nem vette észre, mert már annyira megszokta. - Miért játszadozna Lizzy a lámpákkal? A férfi megint lenyomta a kilincset Honnan tudjam? - A férfi vállat vont, és a farmerja zsebébe akasztotta a hüvelykujját. - Talán unatkozik. Nem csoda, hiszen már jó ideje halott. Vagy lehet, hogy haragszik rád. - Az nem lehet. Mi oka lenne rá? – Hope be akarta csukni a Penthause ajtaját, aztán mégis kinyitotta. – Vízcsobogást hallok. Átvágott a rövid folyosón, és belépett a nagy fürdőszobába. A széles pulton lévő dupla mosdó mindkét csapjából ömlött a víz. Akárcsak a hatalmas masszás kád meg a zuhanykabin fúvókáiból. Te jóságos ég! - Ez gyakran megtörténik? - Most először. Ne csináld ezt, Lizzy – morogta Hope, és elzárta a két mosdó csaptelepjéből ömlő vizet. – Nemsokára megérkeznek a vendégeim. Ryder kinyitotta az üvegajtót, és elzárta a zuhanyt meg a fúvókákat. - Én végzem a kutatást - Hope türelmetlen mozdulattal, elzárta a kád csapját. Tudom, hogy Owen is foglalkozik vele, de nem olyan könnyű megtalálni egy Billy nevű férfit, aki valószínűleg a tizenkilencedik században élt. - Ha a kísérteted szórakozik veled, akkor nem segíthetek. - Ryder a farmerjába törölte a vizes kezét. - Ő nem az én kísértetem! Tiétek az épület. - Lizzy a te ősöd. - A férfi a szokásos vállrándítással kiment a fürdőszobából, és a szalon ajtajához sétált. Lenyomta a kilincset, és hátranézett. - Mi lenne, ha megmondanád az ük-ük-üknagymamádnak, hogy ne játszadozzon tovább? - - Ez egyszerűen... - Hope félretolta a férfit, hogy ő is próbálkozzon. Ezt hogy érted?
- Ez nevetséges! - Hope most már végképp elveszítette a türelmét, és rázni kezdte a kilincset. Aztán kétségbeesetten feltartotta a kezét, majd az ajtóra mutatott. - Csinálj valamit! - Mit? - Vedd le a zárat vagy az egész ajtót. - Mivel? A nő a szemöldökét ráncolva nézett a férfira. - Nincsenek nálad a szerszámaid? Miért nem? Mindig magaddal szoktad hurcolni őket! - Csak egy körtéről volt szó. A nő most már nemcsak haragudott, hanem kezdett kétségbe esni. - Nem egy körtéről volt szó! Mondtam már, hogy nem azzal van a baj. Most mit csinálsz? - Leülök egy kicsit. - Nem! Hope felcsattanó hangjától Dinka a sarokba oldalgott, és ott összegömbölyödött, hogy minél kisebb legyen. Ki akar kerülni a tűzvonalból, gondolta a férfi. - Nehogy leülj arra a székre! Nem vagy tiszta. - Az ég szerelmére... - morogta a férfi, de megkerülte a széket, és kinyitotta az ablakot. Kinézett a tetőre, mérlegelve a távozás lehetőségét. - Ne lépj ki oda! Mit csináljak, ha leesel? - Hívd a 911-et. - Szó sem lehet róla. Komolyan mondom, Ryder! Hívd ide az egyik testvéredet, vagy a tűzoltókat, vagy... - Nem fogom kihívni a tűzoltókat, mert beragadt egy átkozott ajtó. Hope nagyot sóhajtott, aztán leült. - Most megpróbálok megnyugodni. - Kezdetnek nem rossz. - Nem kéne mindig ilyen undoknak lenned velem. - Hope ideges mozdulattal hátrasimította a haját. Tényleg nagyon bosszantó ez a hajhossz, mert mindig az arcába hullik egy tincs. - Nem én zártam be az ajtót. - Undok? - A férfi vigyorgott, és Hope nem tudta eldönteni, hogy gúnyolódik vagy tréfál. - Tényleg undok vagyok? - Az nem kifejezés. Nem szükséges kedvelned engem, és én is igyekszem kitérni az utadból, amennyire lehetséges. De az a dolgom, hogy vezessem ezt a fogadót, és igenis remek munkát végzek. Elkerülhetetlen, hogy időnként keresztezzük egymás útját. Legalább tegyél úgy, mintha udvarias lennél. A férfi az ajtónak támaszkodott. - Nem szoktam színlelni. Egyébként ki mondja, hogy nem kedvellek? - Te. Minden alkalommal, amikor undok vagy. - Talán ez a válaszom a felvágásodra. - Felvágós vagyok? - A lány őszinte döbbenettel meredt a férfira. - Ez nem igaz. - Pedig szinte művészi szinten űzöd a felvágást. De ez a te dolgod. - A férfi megint az ablakhoz lépett. - A legelső találkozásunk óta goromba vagy velem. Ami egyébként pont ebben a szobában történt, csak akkor még nem lehetett szobának nevezni.
Hope-nak eszébe jutott a pillanat, amikor először meglátta Rydert. Emlékezett a furcsa szédülésre és az egész testét elárasztó forróságra, mert úgy tűnt neki, mintha az ajtóban felbukkanó férfit ragyogó fény venné körül. Nem akart erre gondolni. Ryder ingerülten felmordult: - Valószínűleg azért nem tudtalak túláradó boldogsággal üdvözölni, mert úgy néztél rám, mintha pofon vágtalak volna. - Nem igaz, csak egy pillanatra... Nem tudom... - Talán azért nem, mert állandóan tűsarkú cipőben száguldozol ide-oda. - Ez komoly? Most már a cipőmet is kritizálod? - Csak megjegyeztem. A nő tompán felnyögött, majd hirtelen felugrott, és öklével dörömbölni kezdett az ajtón. - Nyisd ki ezt az átkozott ajtót! - Majd Lizzy kinyitja, ha végzett. Így csak megfájdul a kezed. - Ne mondd meg, hogy mit csináljak. - Hope nem értette, miért bosszantja a férfi józan megjegyzése, és miért fokozódik kétségbeesése. - Te még... egyszer sem szólítottál a nevemen. Mintha nem is tudnád. - Tudom, a nevedet. Hagyd abba a dörömbölést, Hope. Látod? Tudom, hogy hívnak. Hagyd abba. A férfi megfogta a nő kezét. Hope testét megint elárasztotta a forróság, és elfogta az furcsa szédülés. Óvatosan az ajtónak támaszkodott, és a férfira nézett. Most olyan közel vannak egymáshoz, mint szilveszterkor. Annyira közel, hogy látja a férfi zöld szemében az aranyszínű pöttyöket, ahogy figyelmes pillantással néz le rá. Nem akart közelebb hajolni hozzá, de a teste erre vágyott, kezét a férfi mellkasára szorította, hogy visszatartsa magát. Mintha Ryder szíve hevesebben verne. Lehet. Vagy csak reménykedik benne, mert szégyelli, hogy az ő szíve vadul kalimpál. - Owent és Averyt is csapdába ejtette az E & D-ben - jegyezte meg Hope. - Azt akarta, hogy... - Hogy csókolózzanak, fedezzék fel egymást - Úgy látszik, Lizzy romantikus. Ryder hátralépett, és a pillanat darabokra tört, mint az üveg. - Most inkább csak idegesítő. Az ablak, amit Ryder nemrég kinyitott, halkan becsukódott magától. - Szerintem ezzel válaszolt. - Hope már nyugodtabb lett, mert látta, hogy Ryder ideges. Gyorsan hátrasimította a haját. - Az ég szerelmére, Ryder! Csókolj meg, és kész. Nem fogsz belehalni, és utána biztosan kienged minket. - És mi van, ha nem tetszik, hogy egy nő dirigál nekem? Akár élő, akár halott. - Hidd el, hogy nekem sem lesz a napom csúcspontja ez a csókolózás, de bármelyik percben megérkezhetnek az új vendégek. Vagy... - A nő elővette a telefonját. Felhívom Owent. - Nem fogod idehívni Owent. A lány megértette, hogy Ryder megalázónak tartaná, ha a fivérének kéne kiszabadítania az egyik szobából. A csók a kevésbé rossz megoldás. Hope máris szórakoztatóbbnak tartotta a helyzetet, és mosolyogva nézett a férfira.
- Csukd be a szemed, és közben gondolj valami szépre. - Nagyon vicces, - morgott a férfi, de azért odalépett hozzá, és két kézzel megfogta az arcát - csak azért, mert már így is elég időt vesztegettem itt, és szeretnék végre meginni egy sört. - Rendben. Ryder lehajolt, de egyelőre csak néhány centiméterre közelítette meg Hope ajkát. Ne gondolkozz, parancsolt magára a nő. Ne reagálj. Ez semmit sem jelent. Semmit. Hiába, ha megint érzi a forróságot, látja a fényt, és a talpától a feje búbjáig bizseregni kezd a teste. Pedig a férfi még meg sem érintette, de a puszta közelségétől elfogta a vágy, hogy magához rántsa és átölelje. Hope ökölbe szorította a kezét az oldalán, nehogy megmozdítsa a karját. Aztán elkezdődött a csók, és Hope tehetetlenül átadta magát a sodrásának. Nem tudott tovább ellenállni. Ryder csak egy pillanatra akarta nő ajkához érinteni a száját. Nem tervezett többet egy baráti csóknál. Ahogy az ember a nagynénjét csókolja meg, esetleg egy testes középkorú asszonyságot, akinek már unokái vannak. Mégis elmerült a csókban, túlságosan is. Magával ragadta a nő íze, illata, az ajkának az érintése, amely megadóan szétnyílt az érintésétől. Nem édes, nem fanyar, hanem valahogy mind a kettő. Felkavarta. Sokkal jobban, mint akarta. A végén iszonyatos erőfeszítésbe telt visszalépni tőle. Néhány másodpercig némán nézett a nőre. Aztán Hope felsóhajtott, ellazította az ökölbe szorított kezét, és megpróbálta lenyomni a kilincset. - Látod? - mondta, és kinyitotta az ajtót – Bevált. - Akkor igyekezz, mielőtt meggondolja magát. Mihelyt a folyosón voltak, a férfi a fényesen égő lámpához lépett, felvette a padlóról a burát, és néhány ügyes mozdulattal visszaszerelte a helyére. - Kész. - Ryder még egy pillanatig álldogált, és egy újabb, hosszú pillantást vetett Hope-ra. Hope mondani akart valamit, de megszólalt a kapucsengő. - Itt vannak a vendégek. Most mennem kell. - Én majd hátul megyek ki. A nő bólintott, és lesietett a földszintre. A férfi hallgatta a cipősarka kopogását a padlón, aztán nagyot sóhajtott. - Ne játszadozz, Lizzy - morogta magában, majd elsétált a kutyával a sarkában. Minél távolabb a lonc illatától, és Hope-tól. 3. Egy elfoglalt nő nem tud időt szakítani saját magára, de időnként mindenkinek szüksége van a barátnői társaságára. Hope-nak mégis sikerült úgy beosztania a teendőit, hogy elszabaduljon a fogadóból a reggeli készítés és a Vesta nyitása közötti rövid szünetben. Jó néhány perccel tíz után átszaladt a Main Street másik oldalára és besietett az
étterembe. Clare és Avery már egy asztalnál ült, és Avery leendő esküvői ruháját csodálta az iPad-en. - Hoztam néhány muffint - Hope az asztalra tette a kis kosarat, és hátrahajtotta a piros vászonszalvétát. - Fekete áfonyás, és még meleg. Köszönöm, hogy itt vagytok. - Elég sürgősnek hangzott a dolog. - Avery beleszimatolt a levegőbe, megnyalta a száját, és elvett egy muffint. - Nem sürgős, csak történt valami. Tudom, hogy elfoglaltak vagytok. - Annyira azért sosem. Ülj le - szólt rá Clare. - Elég zaklatottnak tűnsz, pedig ez nem jellemző rád. - Nem vagyok zaklatott, illetve... - Hope a fejét csóválta. - Mostanában meggyűlt a bajom néhány lámpával - kezdte, aztán elmesélte a lámpás kalandot a barátnőinek. - Olyan, mint amit Owennel meg velem csinált. Tulajdonképpen kedves, a maga kicsit hátborzongató módján. - Egyáltalán nem kedves, inkább idegesítő. Ryder még az ablakot is kinyitotta, mert megfordult a fejében, hogy ott mászik ki. - Hát persze. Hope Clare-re bámult. - Hát persze? - Nem úgy értem, hogy ez lett volna a helyes megoldás, csak nem lep meg, hogy eszébe jutott. Mert ez olyan pasis dolog. - Clare mosolyogva megveregette Hope karját. - Három fiam van, és értem a fiúk észjárását. - Ez igaz - erősítette meg Avery. - Akkor is ostobaság! Annál is inkább, mert mindkettőnknek van mobilja. Én fel akartam hívni Owent, Beckettet vagy a tűzoltókat. - Ami józan és lányos dolog lett volna. De egy pasi számára ez a végső megoldás, amikor már az éhhalál fenyegeti. - Nos, ez akkor is butaság - erősködött Hope. - Nekem elegem lett a rostokolásból, és ezt meg is mondtam neki. - Most kezd érdekes lenni. - Avery megdörzsölte a kezét - Ryder goromba és mogorva velem, ráadásul sohasem szólít a nevemen. Úgy kezel, mintha egy nagyon idegesítő jelenség lennék, pedig ez nem így van. - Persze, hogy nem - nyugtatta meg Clare. - Végzem a dolgomat, és kitérek az útjából. És mit kapok cserébe? Ha meglát, és éppen hajlandó tudomást venni a létezésemről, akkor is csak húzogatja a száját, és sértő megjegyzéseket tesz. - Talán tetszel neki - vetette fel Avery. - Ezért van az, hogy sérteget, vagy úgy tesz, mintha nem venne észre. Hope bólintott, és hátradőlt a széken. - Ezt még el is hinném, ha nyolcévesek lennénk. Közöltem vele, hogy undok, legalábbis velem. Ő meg azt mondta, hogy felvágós vagyok. Nem is igaz! - Ez tényleg igazságtalan, ugyanakkor... Hope gyanakvó pillantást vetett Clare-re. - Ugyanakkor? - Szerintem a szép nőket sokan felvágósnak hiszik.
- Csak az undok férfiak, akik szemellenzősek is. Ryder még a cipőmet is kritizálta. - Veszélyes terület- jegyezte meg halkan Avery. - Szerintem tisztáznotok kéne a helyzetet - vetette fel Clare. - Nos, nem tisztáztunk semmit, csak most már mindketten tudjuk, hányadán állunk. - És végül hogyan jutottatok ki? - érdeklődött Avery. - Na, az egy érdekes történet - Hope Averyre mutatott. - Nekem is eszembe jutott, amit az előbb mondtál, hogy Lizzy veled meg Owennel is ugyanezt játszotta el. Ezért azt javasoltam neki, hogy csókoljon meg. Erre persze megint nagyon undok lett. Pedig miért olyan nagydolog az? Egyszer már megtette, és túlélte, úgyhogy... - Várjunk, jól hallottam? - Avery körözni kezdett a levegőben az ujjával - Menjünk csak vissza egy kicsit! Ryder megcsókolt? - Semmiség volt - Majd mi megmondjuk, mi volt. Mikor történt? - Csak egy semmiség volt.. Szilveszterkor összefutottunk 'en konyhájában, amikor elkezdődött a visszaszámlálás. Nagyon kínosan éreztük magunkat, és szerintem mind ketten azt gondoltuk, hogy még kínosabb lenne, ha nem történne meg. Úgyhogy megtettük. Semmi sem volt. - Állandóan ezt hajtogatod - mondta Clare elgondolkodva. - De ettől csak egyre érdekesebb lesz a dolog. Főleg, mivel eddig még egyszer sem említetted nekünk. - Mert semmi... - Hope még idejében elhallgatott. - Nem számított. Meg is feledkeztem róla. Az a lényeg, hogy most is csak egy eszköz volt, - akárcsak szilveszter éjjelén. Lehet, hogy ez ostobán hangzik, de egy romantikus érzelmű kísértettel van dolgunk. Tehát megtettük, mire az ajtó kinyílt. Aztán megszólalt a kapucsengő, mert megérkeztek a vendégeim. Én a kapuhoz siettem, hogy fogadjam őket, Ryder pedig ment a maga dolgára. - Tudom, hogy magamat ismétlem, de megint álljunk meg egy kicsit. Már kétszer megcsókoltad Rydert? - Ha nem jutunk ki abból a szobából, valószínűleg megöltem volna, úgyhogy a csók tűnt a kisebbik rossznak. - És milyen volt? Hope felpattant, és járkálni kezdett. - Nem rossz. Én meg ki vagyok száradva, mint egy sivatag. Semmi bajom a sivatagokkal, de ez az igazság. - Éreztél valamit iránta? - nézett a barátnőjére Clare. - Persze, hogy éreztem valamit - tiltakozott Hope. - Ryder ügyesen csókol, a sivatag pedig tényleg száraz. Már kétszer megcsókoltam. Képtelenek vagyunk normálisan beszélgetni egymással, sőt még sohasem beszélgettünk, mégis kétszer megcsókoltam. Nos? Szerintetek, helyzet van? - Ennek a megítélését Clare-re bízom - hárította el a választ Avery. - De annyit mondok, hogy szerintem két egészséges, egyedülálló felnőttről van szó, akik szégyentelenül jól néznek ki, és joguk lenne ahhoz, hogy élvezetes testi kapcsolatba kerüljenek. - De nem is kedveljük egymást. Ráadásul ő az egyik munkaadóm. - Ha lehetőséget adnátok rá, hamar megkedvelnétek egymást. És nem ő a főnököd, hanem Justine. Szerintem azért is vagytok olyan ellenségesek, mert valamilyen
vonzalom van köztetek. Clare megbökte Avery karját - Azt mondtad, hogy ezt rám bízod. - Igenis. Folytasd. - Köszönöm. - Clare Hope-ra nézett - Nekem is ugyanez a véleményem. Többékevésbé. Hope megint leült. - Az igaz, hogy Justine a közvetlen főnököm, de nem gondoljátok, hogy Ryder is a főnökömnek tartja magát? - Nem. Szerintem kifejezetten bosszantaná, ha ezt megemlítenéd neki. Avery összeráncolta a szemöldökét, és elmélyítette a hangját - Épp elég bajom van nélküled is, az kéne még csak. hogy a főnököd legyek. Bajlódjon veled az anyám. Hope felnevetett, és érezte, hogy enyhül benne a feszültség. - Igen, mintha őt hallanám. Tehát nincs miért aggódnom. Nincsen semmiféle új helyzet, csak megoldódott a régi. - Azért időzzünk még egy kicsit a részleteken - emelte fel Avery. - Miközben megoldottátok azt a kínos helyzetet, a nyelvetekkel is érintkeztetek? - Avery! - Clare nevetve megcsóválta a fejét, de aztán ő is kíváncsi pillantással nézett Hope-ra. - Tényleg megtörtént? Hope ravasz mosollyal a füle mögé simította a haját. - Elég régóta ismertek, és tudjátok, hogy mindig nagyon alapos vagyok. - Mindig csodáltam ezt a tulajdonságodat - vigyorgott Avery. - És hol volt a keze? szegezte a barátnőjének a következő kérdést - Az ajtón. Nem ért hozzám. Én háttal álltam az ajtónak, úgyhogy... - Mmmm. Ugye te is szeretsz az ajtónak szorítva csókolózni? - somolygott Avery Clare-re. - Az az egyik kedvencem. Viszont nagy kár, hogy a kezével nem lendült akcióba. Fogadjunk, hogy ügyesen bánik vele. Ez biztosan egy közös családi vonás. Hope felsóhajtott - Kicsit bosszantónak tartom ezt a túlzott érdeklődést a nyelvek meg a kezek iránt, mégis jobban érzem magam. Köszönöm, lányok. - Nagyon szívesen. Bármikor. - Avery mosolyogva megszorította Hope kezét - És komolyan gondolom, hogy bármikor. Mert szerintem legközelebb Ry mindkét fronton akcióba lendül majd. Nagyon izgalmasnak találom a további helyzetek lehetőségét. Hope megint érezte a feszültséget a nyakában. - Nem készülök újabb hasonló kalandokra. - Ez nem jelenti azt, hogy legközelebb nem fogsz belesétálni egy helyzetbe. - Az is lehet, hogy te magad nyitsz ajtót neki - tette hozzá Clare. - Azért hiszitek ezt, mert éppen babavárással és esküvői előkészületekkel vagytok elfoglalva. Az én életemben viszont most a munka és a karrier áll az első helyen. - Nekünk is fontos a munka - jelentette ki Avery. - Meg a karrier - tette hozzá Clare, és felállt - Úgyhogy menjünk is vissza, dolgozni. Ekkor Justine Montgomery lépett be a helyiségbe.
Sűrű, sötét haját kissé borzas lófarokba fogta. Levette zöld napszemüvegét, és elmosolyodott. - Helló, lányok. Nincs semmi okom arra, hogy bűntudatot érezzek, gondolta Hope. Nincs miért. - Kupaktanács? - Csak beszélgetünk egy kicsit - felelte Clare. Justine odalépett hozzájuk, és Clare vállára tette a kezét. - Hogy vagytok? Clare megsimogatta a hasát. - Remekül. - Azért ugrottam be, mert valamikor a nap folyamán el szeretném lopni a fiúkat a bébiszittertől. Kedvem támadt egy piknikre. - Imádni fogják. - Akkor szabad az út. - Az asszony Averyre nézett. - Be kell még egyszer járnunk az új helyet, és közben beszélgetnénk az esküvőről. - Benne vagyok. Megrendeltem a lámpákat arról a web oldalról, amit javasoltál. Egyszerűen csodásak! Mihelyt Dave ráér, át tudok menni. - Rendben. Veled is akartam váltani néhány szót, Hope. Az emeleti verandára találtam olyan bútort, ami szerintem megfelelő lenne. - Justine kinyitotta hatalmas kézitáskáját, ami ugyanolyan élénkzöld volt, mint a szemüvegkerete, és előhalászott egy prospektust - Mit szólsz ehhez? - Tökéletes. Modern, kényelmesnek tűnik, és a színe meg anyaga is pont odaillik. - Én is úgy gondoltam. Akkor menj, és rendeld meg. Majd szeretnék egyszer összeülni veled, hogy megbeszéljük, milyen feltételekkel használhassák a vendégek az edzőtermet. El kell döntenünk, mit tegyünk be a kedvezményes csomagba. Persze ez még messze van, de... - Sosem lehet elég korán elkezdeni a tervezést. - fejezte be Hope a mondatot. - Pontosan. Sok múlik majd a személyzeten, és keresnem kell egy rátermett vezetőt is. Már érdeklődtem itt-ott. - Erről jut eszembe, hogy vezetői találkozót kéne tartanunk, mondjuk havonta vagy hathetente. Azért, hogy megbeszéljük az eseményeket, a felmerülő ötleteket és marketingterveket. Justine Hope-ra mosolygott. - Tetszik az ötlet. - Akkor mindenkinek küldök egy e-mailt, hogy megállapodhassunk az időpontban. Ha a kora délután mellett döntünk, akkor használhatjuk a fogadó étkezőjét. De most már vissza kell mennem. - Nem akartam feloszlatni a baráti összejövetelt - mentegetőzött Justine. . - Már végeztünk - nyugtatta meg Hope, és ő is felállt. - Akkor visszakísérlek, mielőtt elmegyek az unokáimért. Veletek majd később találkozom. Mit szólnál, ha a fitneszközpont szép halványkék lenne a mostani zöld helyett? - kérdezte az asszony Hope-ot az ajtó felé menet. - Azt mondanám, hogy egy angyal vagy. Avery megvárta, míg az ajtó becsukódik a távozók mögött. - Van valami köztük. Clare elégedett mozdulattal összekulcsolta a kezét a hasán.
- Igen, egyértelmű, hogy van valami. - És mi a megérzésünk ezzel kapcsolatban? - Egyáltalán nem illenek össze. Egy kicsit sem. - Ez igaz - bólintott Avery. - Talán éppen ezért örülök nekik. - Én is! - Avery felugrott, és elővett a hűtőből egy kólát meg egy gyömbéres üdítőt. Lehet, hogy azért örvendezünk, mert szerelmesek vagyunk két Montgomery fivérbe, és van barátnőnk, akinek jutna még egy harmadik Montgomery.. - Ez olyan szimmetriát hozna létre, amit még Hope is értékelne, ha nem lenne olyan dühös és konok. De teljesen mindegy, hogy miért támogatjuk őket. Mindkettejüket szeretjük, és azt akarjuk, hogy boldogok legyenek. - Ryder sokat randizik, de... - Egyik sem komoly - fejezte be a mondatot Clare. - Hope egyáltalán nem randevúzik. Amióta... - Jonathan óta - húzta el a száját Avery. - Hope magának sem meri bevallani, mennyire megbántotta az a szemét. És a fejébe vette, hogy nem akar randevúzni, mert nincs szüksége kapcsolatra. - Te is így gondoltad - emlékeztette a barátnőjét Avery. - Az más volt. Én néha azért találkoztam férfiakkal. - Nagyon néha. - Lehet, de három gyerekről kellett gondoskodnom, és a vállalkozásomat vezetnem. Ráadásul Beckett előtt nem találkoztam senkivel, aki érdekelt volna. - Clare lassan kortyolgatta italát. - És volt még valami, ami talán őrültségnek hangzik. - Semmi kifogásom az őrültségek ellen. - Lizzy-re gondolok. Tulajdonképpen ő volt az, aki megadta nekünk a kezdő lökést, és elindított minket egymás felé Owennel, illetve téged Beckett-tel. És most nézz ránk! Avery Clare-re mutatott. - Férjnél vagy, és nemsokára ikreid lesznek. Clare ugyanazzal a mozdulattal válaszolt. - Te pedig az esküvődet tervezed. Szerinted Lizzy tud, lát vagy érez valamit, amit mi nem? – Lehet. Mi lehet annál furcsább, mint hogy a fogadóban lakik, miközben egy Billy nevű fickóra vár? - Hát igen. Bárcsak rájönnénk, ki volt, és mit jelentett neki ez a Billy. - Én bízom Hope-ban és Owenben. Lehet, hogy időbe telik, de ki fogják deríteni. Avery Clare-re mosolygott a pohár pereme felett. - Mennyit áruljunk el Owennek és Beckettnek? - Természetesen mindent. - Rendben. Utána biztosan rávetik magukat Ryderre, aki ettől ki fog borulni. De nem baj, mert ha egy kicsit dühös, akkor több esélyünk van további helyzetekre. És Hope igazán megérdemel egy igazi férfit a gerinctelen Jonathan után. - Ryder igazi férfi. - Clare elmosolyodott. - Hope undoknak nevezte Rydert. - Igen. - Avery felnevetett. - Ő pedig felvágósnak Hope-ot. Az undok és a felvágós. Tudom, hogy nem szép dolog, de nagyon viccesnek találom. - Én is. - Clare felemelte az üdítőt, és koccintott Averyvel.
- Nos, ez a nyár igen érdekesnek ígérkezik. Hope-nak a hét nagy részében sikerült elkerülnie Rydert. Viszont többször is látta, pedig nem leselkedett utána, de egy BoonsBoro méretű városban nehéz lenne nem észrevenni Rydert, amint az egyik munkaterületről a másikra igyekszik. A MacT-ből a pékségbe, onnan meg a fitneszközpontba. Egyszer a Sherry's előtt beszélget Dickkel, a borbéllyal, máskor megáll egy kicsit, hogy az egyik Crawforddal váltson néhány szót. Itt, ott, mindenütt, gondolta Hope bosszúsan. Ha nem akart belebotlani, házi őrizetbe kellett helyeznie magát. Ez nevetséges. Pedig neki is volt éppen elég dolga. Az első nyáron nagyon egyszerű lett a fogadó. Két szerző is náluk szállt meg, akiket Clare dedikálásra hívott a városba. Aztán ott volt az a kedves úr, aki az ötvenedik érettségi találkozója miatt jött a környékre. Meg a fiatalok, akik a Titánia & Oberon-ban tartották az eljegyzésüket, és máris azt tervezik, hogy ugyanabban a szobában lesz a nászéjszakájuk. Hope találkozott már kedves, furcsa, követelőző és elbűvölő vendégekkel. Valószínűleg lesz még többféle is, gondolta, miközben elővette a slagot, hogy meglocsolja a virágokat meg bokrokat. Jelenleg hat foglalt szobája volt - két nővér, az anyjuk meg három lányuk. Előző este vidám és lármás bulit tartottak, úgyhogy valószínűleg sokáig alszanak, mielőtt elmennek kozmetikai kezelésekre meg a masszázsra. A közeljövőben ő is tervez majd egy lányos estét Averyvel, Clare-rel, Justinnal, Carolee-val, Clare anyjával és Carolee lányával. Sőt, a saját anyját és nővérét is idehívja Philadelphiából. Egy kis vidámság, egy kis bor, és sok-sok beszélgetés a jövőről meg a babavárásról. Pontosan erre van szüksége. Beáztatta a mulcsot, megcsodálta a virágzó rózsabokrokat a zöldellő lugast. A levegőt megtöltötte a virágok édes illata, és Hope a lelki szemei előtt már most látta, milyen szépen fognak pompázni jövő tavasszal, Avery esküvőjén. A nő halkan dudorászott magában, mert nagyon élvezte a kellemes feladatot, és nem törődött a szomszédban zajló kopácsolással. Végiggondolta az aznapi teendőit, és úgy döntött, hogy a napját egy kis kutatással fogja befejezni. Ideje alaposabban utánanézni annak a Billy-nek. Tökéletes nap lesz. Ekkor zajt hallott a háta mögött. Ijedten összerezzent, és megpördült. - Hé - kiáltott fel Ryder, amikor a vízsugár eltalálta az ágyékát. Hope ösztönösen elrántotta a slagot, de most meg a férfi arcát locsolta le. - Te jó ég! - A nő elzárta a csövet. Ryder lassú mozdulattal levette a napszemüvegét. A hajából és a ruhájából csöpögött a víz. - Mi a francos fene volt ez? - fakadt ki ingerülten, és Hope-ra szegezte a szigorú tekintetét. - Halkabban - A nő ösztönösen felnézett a teraszra. - Vendégeim vannak. Méghozzá női vendégek. - Ezért minden férfit lelocsolsz, aki idemerészkedik? - Nem akartam.. Tényleg nagyon sajnálom. Megijesztettél, és...
- Szerinted ez vicces? - fortyant fel a férfi, amikor Hope halkan felnevetett. - Nem, illetve igen. Vagyis vicces, de azért sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom tette hozzá, és a háta mögé rejtette a locsolócsövet, amikor a férfi közelebb lépett. - Nem szabad egy nő mögé lopózni, aki éppen csőre töltött slaggal locsolja a kertet. - Nem osontam sehová, csak normálisan mentem. - A férfi hátrasimította a vizes haját. - Hadd nézzem azt a slagot. - Nem szükséges. Véletlen volt. De amit te tennél vele, az szándékos lenne. Ha megvársz itt, hozok egy törülközőt. - Nem akarok törülközőt. Inkább egy átkozott kávét kérek! Azért jöttem át ide, teljesen normális léptekkel, hogy a konyhába menjek. - Akkor hozok egy kávét meg egy törülközőt. - Hope kikerülte a férfit, elzárta a vízcsapot, és besietett az épületbe. Nem tudta tovább elfojtani a kacagását, miközben átment mosókonyhán. Felkapott egy törülközőt a polcról, visszasietett a konyhába, és egy hordozható poharat megtöltött kávéval. Beletett két kanál cukrot meg egy kis tejszínt, mert tudta, hogy a férfi így szereti. Magával vitt egy szalvétába tekert csokoládés muffint, hátha sikerül jobb kedvre derítenie Rydert, és előkotort egy kutyakekszet is. Az előcsarnokon át sietett vissza, de előbb óvatosan kikukucskált az ajtón. Meg akart győződni arról, hogy Rydernél nincsen semmiféle fegyver. Volt egy fivére, és ismerte a fiúk észjárását. Aztán összeszedte magát, és fegyelmezett arccal kilépett az épületből. Úgy tett, mintha nem venné észre, hogy a férfi milyen jól néz ki így, csuromvizesen. - Elnézést. - Ezt már mondtad. - Ryder nem vette le róla a tekintetét, kikapta a kezéből a törülközőt, és megtörölte sötét fürtjeit. - Hoztam neked egy muffint - közölte Hope, és majdnem elmosolyodott, annyira viccesnek találta a helyzetet. A férfi a vállára vetette a törülközőt, és gyanakodva méregette a szalvétába csomagolt édességet. - Milyen muffint? - Csokisat. - Rendben. - Ryder elvette a süteményt meg a kávét, Hope pedig odaadta a kutyának a kekszet. - Mi okod van arra, hogy hajnali fél nyolckor locsold a kertet, meg mindenkit, aki erre téved? - Már jó néhány napja nem esett, és mivel vendégeim vannak, nemsokára reggelit kell készítenem nekik. Egy egész család van most nálunk. De tegnap sokáig fent voltak, ezért biztosan későn kelnek. Volt egy kis időm, úgyhogy... - Hope elhallgatott Miért érzi úgy, hogy magyarázkodnia kell? - És te miért jössz ide hajnalok hajnalán kávézni? - Elfelejtettem, hogy Owen csak később érkezik, és mindig ő szokta hozni a kávét. Gondoltam, Carolee már biztosan a konyhában ügyködik. Amúgy is el akarom kérni a kulcsát, hogy bemehessek a lakásába, mert meg kell néznem a mosogatóját. El van dugulva. Tagadhatatlan, hogy Ryder egy rendes unokaöcs. Valamint engedelmes fiú és jó testvér.
- Nyolcra itt lesz. Megvárhatod, ha akarod. Addig én bedobom a ruháidat a szárítóba. - A női vendégeidet nem zavarná, ha meglátnának egy csupasz férfit a kertben? Ezt a társaságot? Nem valószínű, gondolta Hope. - Szerintem még örülnének is neki, de az M & P lakói már nem találnák olyan mulatságosnak. Ott bent várhatsz. Meztelenül, tette hozzá magában Hope. Dühösen, csupaszon és izmosan. Istenem, milyen száraz ez a sivatag! - Nincs időm itt téblábolni, vár a munka. - Ryder beleharapott a muffinba. - Nem rossz - állapította meg, mire Dinka megbillentette a farkát. Azután egy ügyes fejmozdulattal elkapta a falatot, amit a gazdája feldobott a levegőbe. - Köszönöm. A következő falat közben Ryder Hope-ra nézett. - Van még gond a lámpákkal? - Nincs. De néhány napja egy fiatal pár a T & O-ban töltött egy éjszakát. A fiú ott kérte meg a lány kezét, és utána megköszönte, hogy rózsaszirmokkal szórtam tele az ágyat. Pedig nem én voltam. Hope a fogadó felé nézett. - Nagyon kedves ötlet. Bárcsak nekem jutott volna az eszembe! - Ezek szerint van egy asszisztensed. - Úgy tűnik. Nem baj, ha később átmegyek Averyhez? Meg szeretném nézni, hogyan rendezkedtek be. A férfi hosszan nézte a nőt, aztán eltakarta a szemét a napszemüvegével. - Miért lenne baj? - Rendben. - Hope addig dacból megtagadta magától ezt az örömet, mert nem akart elkéredzkedni, de most rájött, hogy teljesen feleslegesen duzzog. - Ha már megtörölköztél... - Persze. - A férfi átadta neki a törülközőt. - Köszönöm a kávét. Meg a zuhanyt. Hope elfojtott egy kuncogást. - Szívesen. A férfi elsétált, és Dinka árnyékként követte. - Ki volt az? Hope megint ugrott egyet ijedtében, amikor meghallotta a hangot odafentről. Még jó, hogy most nincs a kezében locsolócső! Felnézett, és meglátta az egyik vendégét, aki egy köntösben könyökölt az első emeleti veranda korlátján. Hope villámgyorsan végigpörgette az agyában a népes nőtársaság neveit. Ez Courtney, a középső nővér. - Jó reggelt. Ő az egyik tulajdonos. - Nagyon helyes. - A nő álmos arccal nézett Hope-ra. Az exem is magas, fekete és jóképű. Úgy látszik, ez a típus a gyengém - tette hozzá mosolyogva. Hope visszamosolygott a nőre. - Kinek nem az? - Ebben igaza van. Nem baj, ha köntösben jövök le? Már fél éve nem éreztem magam ilyen lazának és kipihentnek. Egyszerűen nem akarom, hogy vége legyen. - Nyugodtan hagyja csak magán a köntöst. A konyhában van friss kávé. Nemsokára én is ott leszek, és elkészítem a reggelit.
Courtney álmodozó hangon felsóhajtott. - Imádom ezt a helyet! Én is, gondolta Hope, miközben eltette a locsolócsövet, és én is sokkal nyugodtabbnak érzem magam, tette hozzá magában. Végre beszélgetett Ryderrel, és egyikük sem mart bele a másikba. Ám ehhez először le kellett locsolnia. Hope nevetve lépett be a fogadóba, hogy gondoskodjon a vendégéről. 4. Ryder előkapott a teherautója mélyéről egy száraz és tiszta pólót meg a vészhelyzetekre tartogatott farmer nadrágját. Ennyit megérdemel, miután lelocsolták egy slaggal. A víztől csöpögő ruháiban átsétált a MacT-be. - Nők... - morogta maga elé, és Dinka együtt érző pillantással nézett rá. Hatalmas hangzavarba érkezett. A rádióban countryzene szólt, mert nem volt ott, hogy keressen valami kemény rockot. Közben vijjogtak a fúrók, csattogtak a szögbelövő kalapácsok. Átment az éttermen, elhaladt a mosdókban dolgozó vízvezeték-szerelők mellett, és belépett a konyhába. Beckett a pultnál állt, és a terveit tanulmányozta. - Szia. Mivel úgy gondoltuk, hogy ide egy egyszárnyast teszünk, ezért.. - Beckett felnézett, és felvonta a szemét, amikor Ryder a nagy grillsütő mellé dobta a ruháit. - Belefutottál egy zivatarba? Ryder felmordult, és lehajolt, hogy kifűzze a bakancsát. - Inkább egy slaggal felfegyverkezett fogadósba. Beckett hahotázni kezdett, és Ryder dühösen ráncigálta vizes cipőfűzőjét. - Lelocsolt? Hát ez jó! - Fogd be a szád, Beck. - És te mit csináltál? Megint letámadtad? - Nem. Nem szoktam senkit letámadni. - Ryder felegyenesedett, levette a csuromvizes ingét, és a földre dobta. Beckett vigyorogva fordult a bátyja felé. - Én nem ezt hallottam. Ryder megsemmisítő pillantást vetett a testvérére, és kicsatolta az övét. - Mondtam már, hogy nem támadtam le, és különben is az ő ötlete volt. Hagyjál békén. - Te jó ég, alaposan eláztatott. Mivel érdemelted ki? Megkergetted az udvaron? Hope valóban bőrig áztatta, még az alsónadrágja is vizes lett. A teherautóban nincs tiszta alsó, úgyhogy most kénytelen lesz a csupasz testére felhúzni a nadrágot. Meztelenre vetkőzött, míg Beckett vigyorogva nézte. - Ha a feleséged nem lenne terhes, most jól ágyékon rúgnálak. - Úgy tűnik, inkább a te ágyékodat vette célba valaki. - Nekem nincs szükségem pontos célzásra, hogy eltaláljam a tiédet. - Ryder óvatosan felhúzta a cipzárt, ügyelve arra, hogy az érzékeny testrészeit ne csípje be. -
Locsolja azokat az átkozott virágokat, és nem nézi, hogy mit csinál. Ráadásul ijedős. - Talán azért, mert megijesztetted. Ryder Becketten tartotta a szemét, míg komótosan befűzte az övét. - Befejezted végre? - Pedig még annyi mindent tudnék mondani. Például, hogy biztosan lehűtötte a lelkesedésedet. Ryder szó nélkül felmutatta a középső ujját, aztán belebújt a pólóba. - Legközelebb gőzborotvával esik neked. Rendben, befejezem. - Chadnek megmondtam, hogy a pékség fölött lévő lakásokban tegye fel a silteket a zárakra, mert Owen még erre lette is odafigyel, és azt akarja, hogy minden csinos legyen, amikor ma végigvezet egy leendő bérlőt. Carolee mosogatója rosszalkodik, és megkért, hogy nézzem meg. Átmentem a pékségből a fogadóba a kulcsért meg egy átkozott kávéért, megpördült, és telibe talált a vízsugárral. Először a lábam aztán onnan szépen felfelé. - Szándékosan tette? Mert akkor megvárhatjuk Owent, és hárman együtt talán le tudjuk gyúrni. - Nagyon vicces. - Ryder belerúgott a vizes ruháiba. - De fájdalomdíjként kaptam egy kávét meg egy muffint. - Milyen muffint? - Az enyémet! Megmondom a festőknek, hogy felmehetnek az állványokra. Az előrejelzés szerint néhány napig nem fog esni, úgyhogy felvihetnek egy újabb külső réteget. - Rendben. Bár ma reggel még volt egy szórványos zápor az épület udvarán. Nem tehetek róla - Beckett jókedvűen széttárta a karját. - Annyira jólesik. - Ha legközelebb hívást kapunk a fogadóból, Deke-et küldöm át hogy intézkedjen, és megcsókolhatja Hope-ot. Beckett elfojtott egy mosolyt, mert eszébe jutott Deke, aki nagyon jó munkás volt, ráadásul kellemes természettű, de az arcát csak egy rövidlátó anya tarthatta vonzónak. - Ez durva lenne. - Ha a kísértetednek játszadozni támad kedve, válasszon mást, akivel szórakozhat. - Nem az én kísértetem. És szerintem Lizzy nem akarná összehozni Deke-kel. - Engem sem hozhat össze senkivel! Ha érdekelne a tökéletes Hope, akkor a segítsége nélkül is összejönnék vele. - Ha te mondod... Ekkor vidám gyerekhangokat és lábdobogást hallottak. Ryder látta, hogy az öccse arca felragyog, amikor a három kisfiú beront a nagy konyhába. A hatéves Murphy kielőzte a két bátyját, és azonnal rávetette magát Beckettre. Aztán felmutatott egy lefejezett Amerika kapitány akció figurát. - Lejött a feje. Meg tudod csinálni? Mert kell neki a feje. - Hadd lássam. - Beckett leguggolt - Hogy történt? - Csak kíváncsi voltam, hogy tud-e hátrafelé nézni, mert a rossz fiúk hátulról is támadhatnak. És lejött. - A kisfiú Beckett kezébe adta a figura fejét - De te biztosan meg tudod csinálni. - Vagy el is temethetjük - vetette közbe vigyorogva Liam, a középső fiú. -
Megvannak a koporsók, amit csináltál. Csinálhatsz még egyet, csak a fejének. - A gyerek most Ryderre nézve folytatta. - Ha lejön a fejed, halott vagy, nem? - Nem láttál még lefejezett csirkét? A teste tovább szaladgál, mintha a fejét keresné. - Nem is igaz! - tiltakozott a legidősebb fiú, Harry, de aztán vihogni kezdett, mert meglátta Liam elszörnyedt arcát - De bizony, ifjú Jedi. Ami azt illeti... Ni csak, itt van a szöszi anyátok is. - Elnézést. Kivizsgáláson voltunk, és mindenki makkegészséges. A srácok kíváncsiak voltak az építkezésre, és mindenáron be akartak nézni, mielőtt a könyvesboltba megyünk. - Én itt maradhatnék dolgozni. - Harry könyörgő pillantást vetett Beckettre. Segíthetek neked. - Ha Harry marad, akkor én is. - Liam megrángatta Rydert. - Én is! Én is! - visszhangozta Murphy, és a karját Beckett felé nyújtotta. Rendben? - Megállapodtunk! - szólt rájuk Clare. - Csak megkérdeztük. - Harry a két férfira vetette könyörgő szemét, aztán ártatlan arccal így folytatta: - Ha akarnak, nemet mondhatnak. - Hasznát vennénk néhány rabszolgának - szólalt meg, mire Harry egy angyali mosollyal ajándékozta meg. - Ryder, nem akarom a nyakadba varrni... - Ez egy kicsit soványka. - Ryder felemelte Liam karját, és megcsípte a bicepszét. De, van benne lehetőség. - Szét kell őket osztanunk. - Beckett visszaadta Murphynek a javított szuperhőst. - Tudtam, hogy te meg fogod tudni javítani. - Murphy megölelte Beckettet, majd az anyjára mosolygott. - Lehetünk rabszolgák, anya? - Ki tud ellenállni öt ilyen jóképű férfinak? Azt ígértem nekik, hogy a Vestában ebédelünk, de... - Akkor ott találkozunk. - Beckett letette Murphyt, odament Clare-hez. megcirógatta az arcát, és lágy csókolt lehelt az ajkára. - Dél körül? - Remek. Hívj fel, ha erősítésre van szükséged. Fiúk! Mutatóujjával megfenyegette a gyerekeket. - Azt tegyétek, amit mondanak nektek. Tudni fogom, ha rosszalkodtok, akkor is, ha nem árulják el nekem. Itt leszek a közelben - fordult oda Becketthez. - Honnan tudja, ha rosszalkodunk? - fakadt ki Murphy, miután Clare távozott Mert tényleg tudja. - Az anyák titkos ereje - közölte Beckett. - Ha rosszalkodtok, a cipőtöknél fogva a falhoz fúrunk titeket. Fejjel lefelé - tette hozzá Ryder. - Viszed a tökmagot? - Igen. - Beckett Murphy buksijára tette a kezét - Akkor én átviszem a lakásokhoz a szendvicstölteléket. Segíthet a zárvédő siltek felszerelésében. - Miért nevezel szendvicstölteléknek? - méltatlankodott Liam. - Mert te vagy a középső testvér. - De ha megszületnek a babák, már nem én leszek a középső, hanem Murphy. Beckett büszke arccal Ryderre nézett. - Ezt jól kiszámolta! - Egy újabb matekzseni? Majd Owen gondjaira bízzuk, ha visszajön. Én addig elviszem ezt. - Megszorongatta Harry nyakát, amitől a fiú boldogan vigyorogni
kezdett. - Ő a legmagasabb. Átmegyünk a fitneszbe, és útközben leadom az ideiglenes szendvicstölteléket a pékségben. - Remek. Köszönöm. - Miután Ryder távozott a két fiúval, Beckett Murphyhez fordult. - Akkor vegyük elő a szerszámainkat. Murphy arca sugárzott az örömtől. - A szerszámainkat? - ujjongott mosolyogva. A lakásban dolgozó két munkásnak volt gyereke. Biztosan nem hagyják, hogy Liam valami nagy ostobaságot csináljon. Mégis még néhány percig ott időzött. Adott a fiúnak egy kis csavarhúzót, és megmutatta, hogyan kell felszerelni a villanykapcsolók díszkeretét. A kölyök körülbelül nyolcéves, és elég ügyes a keze, gondolta. Neki van a legcsavarosabb észjárása és a leghirtelenebb természete, talán azért, mert ő a középső gyerek. - Egy dollár üti a markodat óránként, ha nem csinálsz bajt. - mondta neki Ryder. Ha valamit elrontasz, akkor egy fityinget sem kapsz. - Mi az a fitying? - Semmi. - Nem akarok fityinget - tiltakozott Liam. - Senki sem akar, úgyhogy ne ronts el semmit - Ryder az embereihez fordult. - Ha baj van vele, vigyétek vissza Beck-hez. Gyere, Harry pajtás. - Nekem többet kéne kapnom, mert idősebb vagyok. - Óránként egy dolcsi - jelentette ki Ryder, miközben lementek a külső lépcsőn. Mindenkinek ennyi jár. - De kaphatnék jutalmat. - Ryder mosolyogva tanulmányozta Harry arcát menet közben. - Mit tudsz te erről? - Karácsonykor anya jutalmat szokott adni az embereknek, mert sokat dolgoznak. - Akkor majd beszéljünk karácsonykor. - Használhatom azokat a pisztolyokat, amelyekkel belövik őket? - Persze. Körülbelül öt év múlva. - Nagyi szerint egy olyan helyet építesz most, ahol az emberek edzeni fognak, hogy egészségesek legyenek. - Az a terv. - Nekünk brokkolit kell ennünk, hogy egészségesek legyünk, kivéve, amikor fiús estét tartunk, mert akkor nem kell. - Az a jó a fiús estében, hogy nincs brokkoli a menün. - Mérni fogok? Otthon van egy mérőszalagom, amit Beckett-től kaptam, de nem hoztam magammal. - Van itt néhány tartalékban. Amikor beléptek, Harry eltátotta a száját. A belső bontással már végeztek, csak a falak álltak, és akkora volt a hely, mint egy hatalmas csarnokban. Fűrészek berregtek, kalapácsok kopácsoltak, szögbelövők csattogtak, ahogy a brigád dolgozott. - Ez óriási - jegyezte meg Harry. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy. De miért nincs benne semmi? Ryder egyszerű szavakkal válaszolt. - Mert ami itt volt, nem volt jó. De amit megépítünk, az jó lesz. - Egyszerűen megépítitek? Az egész helyet? Hogyan csináljátok?
Ryder rájött, hogy a gyerek komolyan érdeklődik, ezért odavitte a tervekhez. - Ezt Beckett csinálta - bólintott Harry. - Láttam. De a tető most nem így néz ki. Rendben, gondolta Ryder. A kölyök nemcsak rengeteget kérdez, hanem jó megfigyelő is. Talán most nevelik fel az építészek következő nemzedékét. - Majd olyan lesz. Le fogjuk venni a régi tetőt. - És mi van, ha esik? - Akkor vizesek leszünk. Harry elvigyorodott. - Én is építhetek valamit? - Igen. Kerítünk neked egy kalapácsot Ryder élvezte a közös időtöltést. Az okos kölyök érdeklődő volt, és hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, amit még sohasem csinált. A férfi néha mulatott rajta, olyan körülményesen ügyködött. Amikor Beckett házán dolgoztak, segített már a gyereknek a szerszámokkal bánni, ezért tudta, Harry viszonylag józan és óvatos. szeret tanulni és imád építeni. Most valahányszor megmutatott a fiúnak néhány alapvető fogást, eszébe jutott a saját gyermekkora, amikor az apjától a szakmát. Nem n jött volna létre a Montgomery családi Építési Vállalkozás, ha Tom Montgomeryben nincs az a különleges képesség, szorgalom és türelem az építéshez és nem vesz el egy olyan nőt, akinek van látása és energiája. Rydernek még most is nagyon hiányzott az apja, amikor belefognak egy új projektbe, és a lehetőségek végtelen tárháza hevert előttük. Mennyire örülne ennek a projektnek, gondolta Ryder, miközben megmutatta Harrynek, hogyan kell lemérni és megjelölni a következő oszlopot. Szeretné a hatalmas, üres térségben hangzó munkazajt, a levegőben terjengő verejtékszagot, a fűrészpor jellegzetes illatát ő is kedvelné a fiút, meg a benne szunnyadó képességeket. Kilencéves, már majdnem tíz, gondolta Ryder. Kicsit nyakigláb, szögletes. és a lába túl nagy a testéhez képest. És nemsokára még két gyerek érkezik a családba. Igen, az lelkesedett volna a Montgomery és a Brewster kölykökért. Harry lelkiismeretesen kulizott, fáradhatatlanul cipekedett, és kiszolgálta a munkásokat Lehet, hogy később megunná, de egyelőre elbűvölte az újdonság varázsa - és örült, ~ férfinak érezheti magát, mintha ó is a csapathoz tartozna. Ryder hátralépett, és meghúzta az üdítősüveget Harry utánozta a testtartását, és ő is szemügyre vette az elkészült munkát. - Nos, kölyök, megépítetted életed első falát. Tessék. A férfi elővett az övéből egy ácsceruzát - írd fel rá a nevedet. - Tényleg? - Tényleg. Persze rájön még a szigetelés, a gipszkarton meg a festék, de te akkor is tudni fogod, hogy ott van. Harry ragyogó arccal elvette a ceruzát, és nagy műgonddal a csupasz oszlopra kanyarította a nevét Aztán az ajtó felé nézett, mert az öccse hatalmas üdvrivalgással
berontott a helyiségbe. - Mi van, kirúgtak? - fogadta Ryder. - Nem. Megcsináltam legalább egymillió kapcsolóalátétet és egy kilincsbetétet is. Chad megmutatta, hogyan kell. Aztán Beckett értem jött, hogy menjünk pizzázni. Közben Beckett is felbukkant, nyomában Murphyvel. - Én meg építettem egy falat! Ryderrel együtt. Liam összeráncolta a szemöldökét. - Milyen fal az, amin át lehet sétálni? Látod? - Meg is mutatta, mire gondol. - Ez egy gerendafal- jelentette ki Harry fontoskodva. Liam arca azonnal dacos lett. - Én is akarok építeni egy gerendafalat! - Legközelebb. - Beckett megragadta Liam gallérját, és maga mellé állította a gyereket. - Nézz a lábad elé. Ez a legfontosabb szabály egy építkezésen. - Én meg építettem egy emelvényt. Rá lehet állni - magyarázta Murphy. - Most ebédidő van, és megyünk pizzázni. Ryder csak most vette észre, hogy elszaladt az idő. - Megyek, és lecsutakolom őket - ajánlkozott Beckett. - Először videojátékokat játszunk. Három dollárt kaptam. – Liam meglengette a bankjegyeket a levegőben. - Igen, persze. - Harry pillantása láttán Ryder a pénztárcájáért nyúlt. - Megdolgoztál érte. - Köszönöm! Te is velünk ebédelsz? - Nemsokára átmegyek, csak néhány dolgot még be kell fejeznem. - Owen az új étteremben van, és valamit beszél Averyvel. Azt mondta, húsz perc múlva ott lesz. - Addigra én is odaérek. - Rendben fiúk, menjünk mosakodni. Hope kinézett a konyhaablakon, és meglátta Beckettet a kis fiúkkal. Milyen édesek, gondolta. Biztosan a Vestába mennek ebédelni. Nemsokára neki is ennie kéne valamit, mielőtt a vendégek jönnek, mert később nem lesz rá ideje. Már ellenőrizte a szobákat, összeszedte a poharakat, csészéket és egyéb széthagyott tárgyakat. Feljegyezte, hogy az előtéri mosdóba tenni kell pohár alátéteket, és törülközőket, és még több bögrét, a vendégek hajlamosak kisétálni velük a konyhából, hogy máshol tegyék le őket. A fogadó most nyugodt és üres volt, mert a nők elmentek kényeztető kezelésekre. Carolee és Justine pedig a boltokat járja, ahol csempéket és padlólapokat nézegetnek a fitneszközpont számára, meg bármi mást, ami az eszükbe jut. Egy óra múlva megérkeznek a takarítók, hogy ágyat húzzanak, és kitakarítsák a vendégszobákat. Utána ellenőrizni a munkájukat. Még csinál egy kancsó jeges teát, megtölti ásványvízzel és üdítővel, aztán tart egy rövid szünetet, aztán nekilát a rendeléseknek meg a papírmunkának. Amikor a teás kancsót a szőlővel teli tál mellé tette a konyhaszigetre, megszólalt a recepció csengője. Nem várt szállítókat, de időnként előfordult, hogy egy vendég a szobában hagyta a
kulcsát, vagy valaki bekéredzkedett, mert körül akart nézni. Ezért szívélyes mosollyal az arcán elindult az ajtó felé. Ám a mosoly lehervadt az arcáról, amikor az üvegen át meglátta, hogy ki álldogál az ajtó előtt. Természetesen öltönyt viselt, méghozzá gyöngy szürkét, a nyárra való tekintettel. A hasonló színű, tökéletesen megkötött nyakkendőt egy elegáns bíbor csík díszítette. Bronz barnára sült, magas, vékony, kifogástalan külsejű és feltűnően jóképű, állapította meg Hope. Mégsem örült a látványnak. Vonakodva nyitotta ki az ajtót. - Jonathan. Nem számítottam rád. - Hope. - A férfi ragyogó mosollyal nézett rá, mintha mi sem történt volna, és egy éve nem dobta volna el, mint egy megunt ruhadarabot. - Csodásan nézel ki, illik hozzád ez az új frizura. - Mit keresel itt? - Most épp a választ keresem, hogy miért nem engedsz be. Furcsa a nap kellős közepén zárva tartani egy szálloda ajtaját. - Ez a szabály, és mi nem szálloda vagyunk, hanem egy fogadó. A vendégeink szeretik a zavartalan nyugalmat. - Hát persze. Nagyon bájos helynek tűnik. Szeretnék többet is látni belőle. - A férfi várt egy kicsit, majd megint felvillantotta a mosolyát - Hol a kötelező vendéglátós udvariasság? Hope legszívesebben becsapta volna az ajtót az orra előtt, de tudta, hogy az gyerekes viselkedés lenne. Ráadásul Jonathan azt hinné, hogy még mindig fontos számára. - A legtöbb szobánk foglalt, de ha érdekel, megmutathatom a helyiségeket. - Persze, hogy érdekel. - Még egyszer kérdem, Jonathan: mit keresel itt? - Látni akartalak. A szüleim az üdvözletüket küldik. - Én is üdvözlöm őket - Hope nagy levegőt vett. Rendben. Mi baj származhat egy rövid körsétából? - Ez a recepció. - Elég kicsi, de meghitt, és van stílusa. - Igen, mi is így gondoljuk. - Ez az eredeti tégla? A nő a hosszú, csupasz téglafalra nézett. - Igen, és azokon a régi fotókon a fogadót meg a Main-t láthatod. - Aha. A kandalló biztosan jól jön télen. A nőnek rosszul esett, hogy a férfi ott van, és megjegyzéseket tesz az ő fogadójáról. - Igen, valóban szeretnek ott üldögélni a vendégek. Nyitott konyhánk van - folytatta Hope, és előrement. Bárcsak lett volna két perce, hogy felfrissítse a sminkjét meg a haját csak a büszkeség miatt. - A vendégek szabadon kiszolgálhatják magukat. A férfi szemügyre vette a merész vonalú fémlámpákat, a rozsdamentes acél konyhagépeket, a csillogó gránitpultot. - Becsület kassza? - Nem számítunk fel semmit. Minden benne van az árban. Azt akarjuk, hogy a
vendégek otthon érezzék magukat. Erre van a társalgó. A férfi megállt Hope irodájánál, és elmosolyodott. - Rendezett és hatékony, mint mindig. Hiányzol, Hope. - Igen? - Nagyon. Hope végiggondolta a lehetséges válaszokat, de egyiket sem tartotta udvariasnak. Márpedig elhatározta, hogy rendkívül hűvös és előzékeny lesz. - Különösen büszkék vagyunk a csempékre és a burkolatokra. Itt a nagy asztal alatt megfigyelheted a szőnyeget utánzó padlóburkolat mintáját. A virágokat egy helyi virágkötő szállítja, és nemcsak az évszakot tükrözi, hanem harmonizál minden szoba stílusával és színeivel. - Gyönyörű. Valóban csodásak a részletek. Én... - A faburkolatot is érdemes jobban megnézni. - Hope a férfi szavába vágott, de továbbra is udvariasan beszélt. - Jellegzetes vonás például a régi boltívek fából készült szegélye. A fogadót a Montgomery család tervezte meg, újította fel, és rendezte be. Ez BoonsBoro legrégibb kőépülete, és eredetileg is fogadóként szolgált. A társalgó például régen a kocsiszín volt. - Hope... – Mielőtt Hope elhúzódhatott volna, a férfi végigsimította a karját. - Hadd vigyelek el ebédelni, miután bejártuk az épületet. Olyan régen nem láttuk egymást. Nem elég régen. - Jonathan, én dolgozom. - A munkaadóid biztosan adnak neked ebédidőt. Melyik helyet javasolnád? Hope-nak nem kellett erőlködnie, hogy hűvös legyen, mert a hangja hűen tükrözte az érzelmeit. Tehát a férfi arra számított, hogy beleegyezik. Sőt örülni fog a meghívásnak, mert hízelgőnek tartja, és talán fel is izgatja. Pedig csalódást kell okoznia neki. - Ha éhes vagy, megpróbálhatod a Vestát az út másik oldalán. De én nem akarok veled ebédelni. Talán először nézzük meg az udvart, mielőtt megmutatom a földszint többi részét. – Hope kinyitotta a társalgó kétszárnyú ajtaját, és kilépett. - Nagyon kellemes hely, főleg jó időben szeretnek a vendégek üldögélni, és elfogyasztani egy italt. - Kár, hogy a kilátás nem valami fényes - jegyezte meg, és átnézett a növényekkel befuttatott fal másik oldalán terjeszkedő zöld épületre. - Már nem marad így sokáig. Azt az épületet most újítja fel Montgomery család. - Milyen szorgos népség. Legalább ülj le egy percre. Én is szívesen innék egyet. A vendéglátásban dolgozom, emlékeztette magát Hope. Mindenkivel udvariasnak kell lennem. - Rendben. Mindjárt jövök. Visszament az épületbe, és lazított a szigorú arcvonásain. Jonathan új ügyfeleket küldhet a fogadóba, emlékeztette magát, olyan vendégeket, akik egy meghitt, szépen karbantartott gyönyörűen berendezett helyet keresnek. Akármi is a véleménye róla magánemberként, az tagadhatatlan, hogy Jonathan ismeri a vendéglátás minden csínját. Ő is a munkáját végzi, és elnéző lesz. Teát öntött a pohárban lévő jégre, és egy tálka süteményt tett a tálcára. Mivel
elnéző és megbocsátó volt, magának is töltött egy teát. A férfi az egyik napernyő alatt üldögélt, amikor kivitte a tálcát. - Meglep, hogy nem hoztad magaddal a feleségedet. Remélem, jól van. Hope gratulált magának. Ki tudta mondani, és nem dőlt össze a világ. - Remekül, köszönöm. Ma egy bizottsági gyűlésen volt, és vásárolnia is kellett. Bizonyára hiányzik neked Washington, a boltok, az éjszakai élet. Itt ezt nem találhatod meg. - Tulajdonképpen otthon érzem itt magam. Boldog vagyok ezen a helyen. A férfi rámosolyodott, és enyhe szánalom tükröződött az arcán. Látszott rajta, mire gondol: Hope hazudik, mert szégyelli bevallani az igazat. Hope legszívesebben pofon vágta volna, hogy letörölje ezt az arckifejezést, de az nem lenne udvarias. - Nehéz elhinni, hogy egy olyan rátermett nő, mint te, megelégszik egy poros kisvárossal, amikor tele van ambícióval és stílussal. Tényleg beéred azzal, hogy ezt a kis motelt vezeted, akármilyen bájos is, miután a Wickham Szállót igazgattad? Gondolom, a lakásod is itt van az épületben. - Igen, a másodikon lakom egy apartmanban. - Ha a gyönyörű házadra gondolok... - A férfi megcsóválta a fejét, és az arcán megint átsuhant a szánakozó kifejezés. Részben felelősnek érzem magam az életedben bekövetkezett változásokért. Visszatekintve rájöttem, hogy talán ügyesebben kellett volna kezelnem a dolgokat. Az udvariasságnak is vannak határai, határozta el Hope. - Arra gondolsz, hogy rendszeresen szexeltél velem, és hagytad, hogy egy tartós, monogám kapcsolatban érezzem magam, aztán bejelentetted az eljegyzésedet valaki mással? Ráadásul pont akkor említetted azt a másikat, miután befejeztük a szeretkezést az ágyamban? - A nő ivott egy korty teát. - Igazad van, ezt tényleg ügyesebben kellett volna kezelned. - Ha igazán őszinték akarunk lenni, én nem ígértem semmit. - Nem. Csak utaltál rá, úgyhogy az én hibám, ha félreértettem a helyzetet. Ezt elfogadom. - Hope szemügyre vette a férfit a napernyő árnyékában. Igen, most is olyan, mint régen. Stílusos, elegáns, magabiztos. Régebben nagyon vonzónak találta maga biztosságát, de ez a viselkedés most inkább gőgösnek tűnt, és ez egyáltalán nem tetszett neki. - Ezért jöttél ide, Jonathan? Hogy kiegyenlítsd a számlát? - Azért, mert remélem, hogy helyrehozhatom, amit elrontottam. - A férfi őszinte törődéssel fogta meg Hope kezét. - Haraggal váltunk el, és ez nagyon zavar engem. - Ne törődj vele. - De igen. Azért vagyok itt, hogy kibéküljünk, és fel szeretném ajánlani neked a régi állásodat. Az apám hajlandó egy nagyon bőkezű ajánlatot tenni. Már mondtam, hogy hiányzol. A nő rezzenéstelen arccal elhúzta a kezét. - Van állásom. - Egy valóban nagyon bőkezű ajánlatról lenne szó - mondta Jonathan. Visszakerülnél oda, ahová tartozol. Szeretnék megbeszélni veled egy találkozót, hogy
kidolgozzuk a részleteket, csak mondj egy időpontot, ami neked megfelelő. Eljöhetnél Washingtonba, a Wickhambe, a régi életedbe. És hozzám, Hope. Amikor a nő nem válaszolt, a férfi megint megfogta a kezét. - A házasságom olyan, amilyen, és továbbra is olyan te és én... Nekem nagyon hiányzik, ami köztünk volt, úgy lehetnénk. Gondoskodnék rólad. - Gondoskodnál rólam - bólintott Hope, és az arca megfeszült. - Senki más nem tudná úgy a gondodat viselni. Mindent megadnék neked, amire szükséged van. A férfi magabiztos hangját hallva, Hope megértette, hogy a férfi nem ismeri, és soha nem is ismerte. - Olyan munkád lenne, ami kielégít, és egy hozzád méltó otthonban lakhatnál. Van egy gyönyörű ingatlan a Q Streeten. Szerintem tetszeni fog neked. Azt hiszem, ki kéne vennünk egy rövid szabadságot, mielőtt visszatérsz az állásodba, hogy megint összemelegedjünk. Tudod, hogy értem... - A férfi bizalmasan közel hajolt hozzá. - Hosszú volt ez az év mindkettőnk számára, Hope. Elviszlek bárhová, ahová szeretnéd. Mit szólnál egy héthez Párizsban? - Egy hét Párizsban, egy lakás Washingtonban. Gondolom, némi költőpénz, hogy bebútorozzam a lakást, és vegyek néhány ruhát, mert méltón fel kell készülnöm a nagy visszatérésre a Wickhambe - és hozzád. A férfi az ajkához emelte Hope kezét, közben felnézett rá, és elmosolyodott. Régen hogy imádta ezt a mozdulatot! - Ahogy már mondtam, gondoskodni fogok rólad. - És a feleséged mit szól a te nagylelkű ajánlatodhoz? - Ne aggódj Sheridan miatt. Majd diszkrétek leszünk, és meg fogja szokni. A nő hitetlenkedve nézte Jonathant. Milyen könnyedén félresöpri a házasságát, az esküjét, a hűséget? - Tudom, hogy itt nem lehetsz boldog, Hope. Majd én gondoskodom arról, hogy boldog legyél. Hope egy pillanatig hallgatott, és maga is meglepődött, hogy nem fakadt ki azonnal a sértés hallatán. Még furcsábbnak tartotta, hogy a hangja nyugodt maradt, amikor végül megszólalt. - Hadd magyarázzak el neked valamit. A saját boldogságomért egyedül én vagyok felelős. Nincs rád szükségem, sem az ajánlatodra, amit hihetetlenül megalázónak tartok, és a feleségedre nézve is nagyon sértőnek. Nincs szükségem az apádra Wickhamre sem. Megvan a magam élete. Azt hiszed, vége az életemnek, mert kihasználtál és eldobtál? - Szerintem most nagyon alacsonyra tetted a lécet, és sokkal kevesebbel is beéred, mint amire képes vagy, és amit megérdemelsz. Elnézést kérek, amiért megbántottalak, de... - Megbántottál? Éppen ellenkezőleg, felszabadítottál. – A nő talpra állt. A nyugalomnak és a higgadtságnak vége, határozta el. - Nagyon megsértettél, te aljas disznó. Olyan csapást rám, amitől kénytelen voltam újraértékelni a helyzetet s rájöttem, hogy akkor tettem túl alacsonyra a lécet, amikor beértem veled. Most ez az otthonom. - A nő az emeleti ablakok felé mutatott, és mintha egy női alakot látott volna az egyik lakosztály előtt. - Erre az otthonra büszke lehetek, a körülöttem lévő
emberek társaságát meg a barátaikét nagyra becsülök. Visszamenni hozzád? Hozzád, amikor itt van... Hope nem tudta, hogy mi vette rá a cselekvésre. A bosszú, a büszkeség? De meglátta Rydert közeledni a fitneszpályáról, és hirtelen tettre szánta el magát. - Itt van nekem ő. Ryder! - Hope odaszaladt a férfihoz, aki szemöldökét ráncolva nézett rá. Nem csoda, hiszen érezte, mosolya kicsit erőltetett, sőt eszelős. De nem törődött - Légy szíves, menj bele a játékba - súgta, amikor odaért. Örökre lekötelezel. - Mi az ördög... Hope átölelte, és egy csókkal némította el. Dinka azonnal bökdösni kezdte őket az orrával, hogy közéjük furakodhasson, is részt akart volna venni a játékban. - Menj bele, légy szíves - súgta Hope, miután egy pillanatra elszakadt Ryder ajkától. - Kérlek! Nem hagyott a férfinak sok választási lehetőséget, mert úgy tapadt hozzá, mint a mágnes. Úgyhogy a férfi belement a játékba. Két kézzel megragadta Hope haját, és folytatta a csókot. Hope elveszítette az időérzékét. A férfinak fűrészporszaga és cukor íze volt. Mint a forró, olvadt cukor. Hope kicsit bizonytalanul állt a lábán, amikor végre elengedték egymást. - Csak tedd, amit mondok. - Nem azt teszem? - Ryder. - A nő kézen fogta a férfit, és megfordult. - Ryder Montgomery, hadd mutassam be Jonathan Wickhamet. Jonathan családjáé a szálloda, ahol azelőtt dolgoztam. - Igen... - Ryder már mindent értett, és úgy döntött, hogy szívesen eljátssza a rá osztott szerepet. Átkarolta Hope derekát, és érezte, hogy a nő teste remeg. - Helló. - Helló. - Jonathan óvatos pillantást vetett a kutyára. - Hope éppen körülvezet a fogadódban. - Ez legalább annyira az övé is, mint a miénk. A te veszteséged a mi nyereségünk. - Úgy tűnik. - A férfi most Ryder munkaruháját méregette. - Látom, ti végzitek a felújítást. - Pontosan. Kétkezi munkások vagyunk - mondta a férfi vigyorogva, és közelebb vonta magához Hope-ot. - Szobát keresel? - Nem. - Jonathan hiába mosolygott, az arca megfeszült, és látszott rajta a bosszúság. - Csak meglátogattam egy régi barátomat. - Jó megint látni téged, Hope. Ha meggondolod magad az ajánlatommal kapcsolatban, akkor tudod, hol érhetsz el. - Nem fogom meggondolni magam. Add át az üdvözletemet a szüleidnek meg a feleségednek. - Montgomery - biccentett Jonathan Ryder felé, és a kocsihoz ment. Hope addig mosolygott, amíg a férfi elhajtott. Aztán eljött Rydertől, kiment az udvarra, és járkálni kezdett az ernyős asztalok között. - Istenem. Édes istenem - motyogta maga elé. Rydernek eszébe jutott a Vesta, az otthonos illatok, a vidám gyereket, a problémamentes hangulat, ahol nincs semmi. Elhúzta a száját, nagyot sóhajtott, és
követte Hope-ot az udvarra. 5. Ryder nem is próbálta megkérni, hogy üljön le vagy nyugodjon meg. A nőket lehetetlen kiismerni, de annyit még ő is tudott róluk, hogy ilyenkor ez teljesen felesleges erőfeszítés lenne. Ezért inkább ő ült le, mert sejtette, hogy beletelik egy kis időbe, mire lecsillapodik. Hope-on egy lenge nyári ruha volt, így addig legalább gyönyörködhetett a látványban. A kutya a széke alá bújt, mintha el akarna rejtőzni az érzelmi viharok elől. De egyre melegebb lett a napon, ráadásul a nőben annyi indulat sistergett, hogy meg lehetett volna főzni benne egy fazékra való homárt. Ryder úgy döntött, hogy elkezdi a csillapítást, mielőtt lángra lobban a környék. - Elárulod végre, hogy mi az ábra? - Az ábra? Hope megpördült, és rövid ruhája a hosszú combjára csavarodott. A látvány valóban nem rossz. - Az ábra? - ismételte meg Hope, és csokoládébarna szeme villámlott a haragtól. Az, hogy képes volt egy mocskos ajánlatot tenni ez a nyálas gazember. Ryder a két pohár teára nézett. Alaposan megszomjazott, de nem tudta, melyik pohár a férfié, és nem akart egy nyálas gazember után inni. - Ez Jonathan volt - közölte a nő, és a parkoló felé intett. - Igen, tudom. Bemutatkoztunk egymásnak. - Annak idején mi... - Mi is volt köztük? Egyáltalán minek nevezhető az a kapcsolat? - Tudom. Együtt voltatok, és faképnél hagyott egy másik nőért. - Amikor a nő abbahagyta a járkálást, és haragos pillantást vetett rá, Ryder megvonta a vállát - A hír gyorsan terjed. - A hír téves. Én voltam a másik nő. De erről csak akkor szereztem tudomást, amikor közölte velem, hogy jegyese van. És pont szexelés után jelentette be. Azt hittem, kizárólagos kapcsolatban élünk, aztán kiderült, hogy én vagyok a szerető. Hogy lehettem ilyen ostoba? A nő hangja izzott, a szeme szikrát szórt, és Ryder szinte látta, hogy füstölög a méregtől. - Rendben. Ő egy nyálas gazember, te pedig ostoba voltál. A lényeg, hogy a végén okosan döntöttél, és kipenderítetted. Ez a te poharad? - Igen. Persze, hogy kipenderítettem. És azonnal benyújtottam a felmondásomat. Pedig ő azt hitte, hogy minden ugyanúgy megy majd tovább. A családjának fogok dolgozni, és a szeretője leszek, akit bármikor elővehet, amikor el akar szabadulni a felesége mellől. - Akkor inkább ő volt ostoba. - Milyen igazad van! - Hope értékelte a megjegyzést, és vállon veregette Rydert, majd folytatta a járkálást. – Májusban nősült meg. A fényűző szertartást természetesen a Wickhamben tartották, amit egy háromhetes európai nászút
követett. - Látom, figyelemmel kíséred az eseményeket. A nő megállt, és méltatlankodva felszegte az állát. - A Postban olvastam, a társasági hírek rovatában. És természetesen látni akartam, mert ilyen az emberi természet. Te is ugyanezt tetted volna. A férfi elgondolkodott, aztán megrázta a fejét. - Nem igazán. Ha valaminek vége van, akkor vége van. És most miért tolta ide a képét? Mert nem veszem be a baráti látogatás meséjét. - Tényleg tudni akarod, miért jött? Mindjárt elmondom! Volt képe közölni velem, hogy részben felelősnek érzi magát a távozásomért Részben! Mellesleg megkért, hogy mutassam meg a fogadót, és meghívott ebédelni. Azt mondta, nagyon hiányzom, és az apja egy nagylelkű ajánlatot akar tenni számomra. Nagylelkű ajánlat? Te jóságos ég! Ryder még sosem látta Hope-ot ilyen felindult állapotban. Máskor is volt már bosszús, zsémbes vagy dühös, de nem ennyire. Nem helyes, hogy itt ül, és élvezi a látványt, de mi mást tehetne, amikor olyan jól áll a nőnek, ha haragszik? - Megpróbálta elcsábítani a fogadósunkat? - Ryder igyekezett higgadt hangon beszélni. - Ez nem szép tőle. - De ez még nem minden. Szerinte ez a munka nem nekem való, és csak akkor lehetek igazán boldog, ha visszamegyek Washingtonba, hogy a Wickham igazgatója legyek. És az ő szeretője. - Nos, én úgy vettem észre, hogy elég boldog vagy itt. Többnyire. - Jonathan szerint nem lehetek boldog egy vidéki kisváros fogadósaként. Azt hitte, kapva kapok majd az ajánlatán. Ryder tanácstalan arccal megvakarta a tarkóját. - Nos... - Ezért ő is tett egy nagylelkű ajánlatot. Én lehetnék a másik nő, aki most már tisztában van a helyzetével, ő pedig gondoskodik arról, hogy boldog legyek. Először elmennénk Párizsba, hogy felfrissítsük a kapcsolatunkat, aztán kapnék lakást, amit már ki is nézett nekem, és egy olyan magas fizetést, aminek biztosan nem tudnék ellenállni. Tényleg azt hitte hajlandó lennék részt venni ebben a mocskos házasságtörésben? Hogy én legyek a ringyója? Azonnal ugrok, elcsábít az állás, a pénz meg egy bevásárló körút a Rue bourg Saint-Honor-én? - Ryder nem tudta, milyen Rue-ról van szó, de a lényeget megértette. - Tehát azt mondta, hogy jól megfizet, ha visszamész hozzá dolgozni, és még többet ad, ha a babája is leszel? - Dióhéjban igen. Ha Ryder ezt korábban tudja, akkor a nyálas gazember véresen és eszméletlenül heverne a parkolóban. - Miért nem verted orrba? - Gondoltam rá. - Ryder elismeréssel, és némi tisztelettel látta Hope sötét szemében felvillanó gyilkos fényeket. – El is képzeltem. Csak én úgy terveztem, hogy az arcába löttyintem a teámat, és tönkreteszem a Versace öltönyét. Aztán megláttalak, és támadt egy jobb ötletem. Azt hiszi, hogy itt vagyok, és rá várok? Öntelt, beképzelt, erkölcstelen patkány! Azt hiszi, hogy megvásárolhat egy jó fizetéssel, egy puccos s egy átkozott párizsi úttal?
- Hope - szólalt meg Ryder. Egyikük sem vette észre, hogy éppen most először nevezi így, ilyen békésen, és végtelen türelemmel. – Ő egy nevetséges, ostoba bolond. És nem fog megkapni téged. - Nem bizony! Ezért megaláztam, és az orra előtt megcsókoltalak, hadd higgye, hogy együtt vagyunk. - Így nem arcon csaptad, hanem egy övön aluli ütést mértél rá. Még jobb. - Igen. - Hope nagyot fújt. - És köszönöm, hogy segítettél. - Igazán nincs miért hálálkodnod. - De tényleg nagyon köszönöm. A büszkeségem miatt így akartam bosszút állni Jonathanen. Sokat jelentett, hogy visszavághattam neki. Az adósod vagyok. - Igen, ezt már mondtad. Egy hosszú percig némán néztek egymásra, miközben valami lüktetni és vibrálni kezdett közöttük. - Rendben. Akkor mondj egy árat. A férfinak sok veszélyes és érdekes dolog jutott az eszébe. A lány valószínűleg olyasmire számít, amihez egy félhomályos szoba kell. Biztosan olyan nő, aki mindig megkapja, amit akar. - Szeretem a pitét. - Mit? - A pitét. Nagyon szeretem. Most itt a cseresznyés pite szezonja. De most már mennem kell. - A férfi felállt, mire a kutyája is felpattant - Tudod, vannak dolgok, amik miatt nem érdemes bánkódni, de egy övön aluli ütés mindig elégtételt jelent. Lehet, hogy igaza van, gondolta a nő, miközben a férfi távozott. De akkor miért nem érez ő is így? Most, hogy a haragja elpárolgott, és egyedül maradt, minden üresnek és hiábavalónak tűnt, ami azelőtt Jonathanhez kötötte. Mennyi elvesztegetett év, amit a családja vállalkozásában és az ágyában töltött! Igyekezett tökéletes alkalmazott, odaadó társ és remek igazgató lenni. Mindent megtett a Wickham családért és Jonathanért, de a végén kiderült, hogy nem volt elég jó. Még rosszabbul esett ha arra gondolt, milyen csúnyán kihasználták. Semmi kétség, hogy a férfi szülei mindenről tudtak. Fogadták őt az otthonukban, mint a fiúk... szeretőjét. Találkoztak a családjával is. Elárulták, és bolondot csináltak belőle! Nem! Hope felállt, és visszatette a poharakat a tálcára. Ő tette ezt magával. Ő a felelős a saját cselekedeteiért, döntésért és a boldogságáért. Bevitte a tálcát a konyhába, és nyugodt mozdulattal a ledöntötte a maradék teát. A haragja valóban elmúlt, miközben a mosogatógépbe tette a két poharat. Most már csak szomorú, és szégyelli magát. Érezte, hogy könnybe lábad a szeme, de nem bánta. Hadd hulljanak a könnyek végig az arcán. Miért ne? Hiszen egyedül van. Kötelességtudóan lement az alagsorba, felhozott néhány ásványvizesüveget és üdítős dobozt. Feltöltötte a hűtőszekrényt, aztán a homlokával az ajtajának támaszkodott, az orrát megcsapta a lonc friss, édes illata, és egy kéz érintését érezte a haján. Szorosan lehunyta a szemét Még sincs egyedül. - Minden rendben lesz. Nemsokára összeszedem magam, egy kicsit elmerülök az önsajnálatban.
Ne sírj miatta. Hope nem tudta, hogy hallotta a szavakat, vagy csak az agyában hangzottak el. - Nem miatta, nem is érte sírok, hanem magam miatt. Azért az három évért, amit rá szántam, és azt hittem, hogy fontos. Nagyon rossz beismerni, hogy neki sosem voltam fontos. Nehéz felfogni, hogy mindig csak egy kiegészítőnek tartott, akit megvehet, használhat, aztán félretehet. És bármikor újból elővehet, ha úgy tartja a kedve. Hope mély lélegzetet vett. - Végeztem vele. Vége van. Lassan megfordult, és meglátta az üres konyhát. - Gondolom, még nem állsz készen arra, hogy megjelenj előttem. Talán én sem. De jó tudni, hogy van a közelemben egy másik nő. Hope már jobban érezte magát, és bement az irodájába, ahol a neszesszerét tartotta. Rendbe hozta a sminkjét, és írt egy bevásárló listát. Sütnie kell egy pitét. Írás közben hallotta, hogy kinyílik az előcsarnok ajtaja. Felállt, mert azt hitte, hogy a vendégei érkeztek meg, de Avery kiáltása hangzott fel. - Itt vagyok! - válaszolt a barátnőjének, és kilépett az irodából. - Mi az ördög történt itt? - fakadt ki Avery. - Jól vagy? - Igen. Miért? - Ryder szerint Jonathan itt járt, és felidegesített. - Ezt mondta? - Igen. Pontosabban azt, hogy az exed idetolta a képét, mire te eléggé kiborultál. Úgyhogy sejtettem, mi a helyzet. Mi a fenét, keresett itt az a gazember? - Azért jött, mert... - Hope elhallgatott, mert megint nyílt az ajtó, és vidám női hangok töltötték meg az előcsarnokot. - Most nem mondhatom el. - hadarta, és kitessékelte Averyt a fogadóból. - Itt vannak a vendégeim, de később majd mindent elmesélek. - Ötkor végzek. Begyűjtöm Clare-t, és... . - Addig nem lehet, amíg a vendégeim itt vannak. Ezek a hölgyek szeretnek mulatozni, úgyhogy nem lenne egy nyugodt percünk sem. - Hope tudta, hogy ezt a dolgot csak személyesen lehet megbeszélni. Az SMS és az e-mail nem elég rá. - Majd holnap, ha kijelentkeztek. - Azért elárulhatnál valamit - súgta Avery. - Jonathan szerint vissza kéne mennem Washingtonba, az állásomba. Ja, és megkért, hogy legyek a szeretője. - Még mit nem! - Ugye? De most nem beszélgethetünk. - Hope hátranézett a válla fölött. - Holnap is lesz bejelentkezés? - Azt hiszem, holnap nincsenek vendégeim. - Akkor most már vannak! Clare-rel átjövünk, és itt maradunk éjszakára. Hozok ételt, és alaposan kitárgyaljuk Jonathan aljasságát. - Rendben. - Hope átölelte a barátnőjét, és elszállt a maradék rosszkedve is. Pontosan erre van szükségem. De most mennem kell. - Hívj, ha addig is szükséged van rám. - Rendben, de már jobban vagyok. Sokkal jobban.
Egy nő mindig számíthat a barátnőire, gondolta Hope, mikor az ajtóhoz fordult. Ők sosem hagynak cserben. De nem hitte volna, hogy Ryder megérezte, milyen nagy szüksége van Clare és Avery társaságára. Talán sejtenie kellett volna... Aznap este, amikor a fogadó megint elcsendesedett, Hope leült a laptopjához. Már kezdte azt hinni, hogy a hat nő sosem hagyja abba a nótázást. Lehet, hogy a harsány mulatozás hangjai még napokig a fogadóban fognak keringeni. Másnap Carolee jön reggelit készíteni, úgyhogy tovább aludhat, ha akar. Lefekvés előtt egy órát azzal akart tölteni, hogy Lizzy Billy-je után kutat. Emlékezett az érzésre, amikor el volt keseredve, és egy láthatatlan kéz megsimogatta a haját. A barátnők nem okoznak csalódást egymásnak, gondolta. Tulajdonképpen ők is barátnők Lizzy-vel. Belépett a Liberty House School weboldalára. Az iskolát az ő felmenője, Catherine Darby alapította, akiről kiderült, hogy Eliza Ford, vagyis Lizzy nővére. Hope is abba az iskolába járt, akárcsak a testvérei, az anyja meg a nagymamája. Talán ez a kapcsolat hasznos információt eredményezhet. Megtalálta a könyvtár vezetőjének e-mail címét, és írt neki egy levelet. Hátha van az iskolában egy levéltár, ahol megőrizték a régi dokumentumokat. A saját családját is kikérdezte, de mindenki azt mondta, hogy már régen átadtak az iskolának minden Catherine Ford Darby-val kapcsolatos iratot. - Csak egy név kell - motyogta maga elé. - Csak egy nevet akarunk. Talán a két nővér levelezett egymással, miután Eliza New Yorkból Marylandbe költözött, Billy miatt. Ha nem, akkor Catherine biztosan írt a testvéréről valamelyik barátjának vagy rokonának. Hope küldött egy e-mailt egy távoli unokatestvérének is, akivel még sohasem találkozott. A családi források szerint ez az unokatestvér éppen Catherine Ford Darby életrajzán dolgozik. Ha ez igaz, ő is a segítségére lehet. Hiszen nem írhat Catherineről anélkül, hogy ne tegyen említést a testvéréről, aki fiatalon halt meg, távol az otthonától. Miután elküldte az e-maileket, talált egy weboldalt, ahol tárolták a Sharpsburgban eltemetett összes polgárháborúban elesett katona nevét. Azt gyanították, hogy Billy katona volt, és vagy a környékről származott, vagy az antietami csata miatt jött ide. Talán mindkettő igaz. De a Lizzy-ről addig felfedezett tények alapján, hogy a csata előtt érkezett a fogadóba, és akkor halt meg, amikor még tomboltak a harcok. Minden jel arra utalt, hogy elhagyta New Yorkot, a gazdag, utált családját, és egyedül, fiatalon BoonsBoro-ba utazott Billy kedvéért. Hope ösztönei azt súgták, hogy Lizzy a fiatalember iránti szerelme miatt jött ide. Talán meg akartak szökni? Megbeszéltek egy titkos találkát. Vajon találkoztak, mielőtt Lizzy-t elvitte a láz? Nagyon remélte, pedig minden jel arra mutatott, hogy Eliza egyedül halt meg, a barátai és a családja nélkül. Milyen sok fiú is meghalt, gondolta Hope, amikor neki állt a szomorú feladatnak, és olvasni kezdte a neveket.
Rengetegen voltak, és a William nagyon gyakori név. Mégis kitartott, és szorgalmasan jegyzetelt, míg megfájdult és összefolytak a betűk a szeme előtt. Ma este csak ennyire vagyok képes. Kikapcsolta a laptopot, végigment a lakásán, ellenőrizte a szobákat és az ajtót. Mikor bebújt az ágyba, átgondolta a másnapi teendőit. A csók emlékével aludt el. Ryder belemarkolt a hajába. A szobában a lonc illata terjengett, de most nem érezte a simító kezet a fején. Amikor másnap délután a munkások befejezték a műszakot, Ryder kihasználta a csendet, hogy átnézze a teendőit, és frissítse a másnapi feladatok listáját. Dinka a fűrészbakra fektetett furnérlemez alatt horkolt, és időnként halkan felvakkantott, mintha üldözne, valamit. Ki tudja, kit vagy mit szoktak a kutyák álmukban kergetni? Hosszú nap volt, gondolta Ryder. És hosszú hét. Egy hideg sörre és egy forró zuhanyra vágyott, méghozzá ebben a sorrendben. Az elsőt megkapja a Vestában, a fivérei társaságában, mert a lányok valami csajos bulit tartanak a fogadóban. Sörözés közben megbeszélik a munka menetét, és örömmel jelenti majd Owennek, hogy tervezheti a levonulást a pékség épületében. Úgy tűnik, az új bérlőjük a hétvégén már elkezdheti behordani a felszerelést meg a bútorokat. Néhány hét múlva, talán augusztus közepén, Avery is készülődhet az étterme megnyitójára. Utána végre minden energiáját és figyelmét erre a helyre összpontosíthatja, gondolta, és végignézett a csupasz falakon. Ha minden rendben megy, és nagyon remélte, hogy rendben fog menni, akkor lebontják azt a ronda, kátrányos tetőt, és elkezdik ácsolni az új tetőszerkezetet. Tudta, hogy az anyja már nézegeti a boltokban a burkolatokat meg a festékeket, de ezt azonnal ki is verte a fejéből. Neki a jelennel kell foglalkoznia, és most éppen az a feladat vár rájuk, hogy súlyos acélgerendákat hordjanak be az épületbe, átvágják a vastag falakat, és beszereljenek néhány tucat átkozott ablakot. Nem, az majd holnap lesz. Most a hideg sör következik. A bakancsával megbökte az alvó kutyát, hogy felébressze. - A teherautóban is aludhatsz, te lusta disznó. Dinka felült, ásított egy nagyot, és Ryder ölébe ejtette a fejét. - Te nem kapsz sört - Ryder megvakarta a kutya fülét, és simogatta a barátságos pofáját - Nem bírod a piát. Emlékszel a legutóbbi alkalomra? Csak egy fél pohár kiömlött sört nyeltél fel, mielőtt elkaptalak, és mi történt? Neki mentél a falnak, és mindent összehánytál. Nagyon rossz részeg vagy, Dinka. - A nagymamámnak volt egy macskája, aki konyakot ivott. Most Hope ijesztette meg Rydert. A férfi megfordult Hope a St. Paul Streetre nyíló ajtón lépett be, és a haja világított, körülvette a fény. Minden férfinak eláll tőle a lélegzete, gondolta Ryder. Ez nem helyes. - Tényleg? - Igen. Penelopénak hívták, és imádta az Azteca de Orót. Minden este ivott egy kicsit, és huszonkét éves korában szenderült jobblétre. Ő volt a macska, aki nem akart meghalni.
- Dinka imád a vécéből inni. - Igen, ezt már észrevettem. - A nő közelebb lépett, és egy tálat helyezett a furnérlemezre. - Tartozás kiegyenlítve. A tetejét még ki is rácsozta, gondolta Ryder. Bedugta az ujját a rácsok közé, nem törődve a nő szörnyülködő kiáltásával, vett egy kis süteményt, és a szájába dugta. A savanykás és az édes tökéletes összhangja. Sejtette, hogy tökéletes lesz. - Jó. - Még jobb lett volna tányéron, villával. - Lehet. Legközelebb úgy fogom megpróbálni. - Ne! - förmedt rá a nő, és rácsapott Ryder kezére, aki egy újabb kotorászásra készült. Aztán inkább adott a kutyának egy jutalomfalatot. - Lehet, hogy Dinka a vécéből iszik, de mindent összevetve jobb a modora, mint neked. - A nő megveregette Dinka fejét - Készíthetek néhány képet idebent? - Miért? - Arra gondoltam, frissítem a fogadó Facebook oldalát, és írok az itt zajló munkálatokról is. Erről, Avery új étterméről meg a pékségről. Úgy tervezzük, hogy a fogadó vendégei ingyenes napi belépőt kapnak a fitneszközpontba, és biztosan vannak már most is olyanok, akik szívesen figyelemmel kísérik az épület újjászületését. Főleg, ha egy hozzávetőleges nyitási dátumot is feltehetek a weboldalra. A férfi körbemutatott. - Nézz körül. Szerinted tudok neked dátumot mondani? - Hozzávetőlegesen. - Úgy sem megy. Fényképezzél, ha akarsz. Nemsokára elújságolhatod, hogy megnyílt a pékség. - Mikor? - Kérdezd meg a péket. Mi holnap levonulunk, és utána már csak rajta múlik. - Ez remek. Majd beszélek vele. - Hope habozott egy kicsit, aztán így folytatta. Kedves volt tőled, hogy elmondtad Averynek, mennyire kiborultam tegnap. - Láttam, hogy a harag után jön a borongás, és úgy gondoltam, ehhez csak a lányok értenek. Igen, a férfi sokkal megértőbb, mint gondolta. És kedvesebb. - Valahogy úgy. Most vissza kell mennem. Ma este nincsenek vendégeink, és átjön hozzám Avery meg Clare. - Értesültem róla. - Ryder felállt, és felemelte a pitét - Én is megyek, és iszom egy sört. - É meg erről értesültem. - A nő kilépett, és mivel udvarias akart lenni, megvárta, amíg a férfi bezárja az ajtót. - Milyen színűre festitek ezt az épületet? - Valami másra. - Az már önmagában jobb lesz. Az anyád halványkéket tervez krómozott kiszögellésekkel, fehér ablakkeretekkel és kőlábazattal. - Az már az ő dolga. - És nagyon jól végzi a dolgát Láttad, milyen logót talált ki Avery az új étterméhez? - A csapból lefetyelő mopszli. Vicces. - És bájos. Owennel kutyát vesznek a hétvégén, egy meg egy labradort, mert nem tudnak megegyezni.
Ryder már erről is hallott. Owen minden tervéről beszámol, ami a listáin szerepel. - Összerágják a cipőket, a csizmákat, a bútorokat, a padlóra pisilnek, és az őrületbe fogják kergetni Owent. Már alig várom. Ryder betette a kutyát a teherautó ülésére, félig lehúzta az ablakot, és mivel ismerte Dinkát, a pitét biztonságba helyezte légtérben. - Nos, akkor… Hope nem tudta befejezni a mondatot, mert a férfi magához rántotta, és egy heves csókkal beléfojtotta a szót. Hope megragadta a férfi derekát, hogy megőrizze az egyensúlyát, bár biztosan nem esett volna el, még akkor sem, ha mozogni kezd a föld, mert a férfi egyik kezével a hajába markolt, a másikkal pedig a blúzát ragadta meg a hátán. Az egész testén végigfutott a forróság, mintha belecsapna a villám. Ö is megmarkolta a férfi ingét, nem húzódott el, és nem tiltakozott. Ryder elengedte. Gondolta megdöbben vagy felháborodik. De már belefáradt abba, hogy elfordítja a fejét, és úgy tesz, mintha nem venné észre. A nő tehet róla, mert felkavarta és felingerelte. Először a Penthouse-ban, aztán meg itt, ebben az átkozott parkolóban. Már kapott belőle egy kis kóstolót, és most egy jó nagy harapást kívánt. Hope-nak nyári illata volt. Mint egy fülledt nyári délután, amikor egzotikus nevű, színpompás virágok illatát hozza a szél. Olyan az íze, mint a pitének, állapította meg Ryder. A savanykás és az édes tökéletes összhangja. És habozás nélkül, önfeledten átadta magát a csóknak, vággyal felelt a vágyára. Amikor a férfi elengedte, Hope egy kicsit megtántorodott. Sötét szemében furcsa fények égtek, a pillantása álmos és kutató volt, miközben megnyalta a száját, mintha meg akarná őrizni a csók ízét. Rydert ez a mozdulat megint felkavarta. - Ez mi volt? - kérdezte a nő. - Csak azt akartam, hogy most az egyszer az én ötletem legyen. - A férfi elfordította a fejét. - Nem kérsz egy kis pitét? A nő felnevetett. - Majd eszem én is. Kettőt csináltam. Kérdezhetek valamit? A főnökömnek tartod magad? - Még csak az kéne! - A férfi arcán nemcsak meglepetés látszott, hanem kifejezetten bosszúsnak tűnt - Az anyám a főnököd. Nincs időm arra, hogy még veled is a főnököt játsszam. Így is éppen elég dolgom van. - Rendben. - Figyelj, ha azt hiszed, hogy itt is olyasmiről van szó, amit az a görény művelt veled... - Nem, dehogy. - Hope látta, hogy a férfi a gondolattól egyre ingerültebb lesz, ezért megnyugtatóan a karjára tette a kezét. - Meg sem fordult a fejemben. Csak szerettem volna tisztázni ezt a részletet, mindkettőnk számára. Így tiszta vizet öntünk a pohárba, ha esetleg később valamelyikünknek más érzése támad. Jó étvágyat a pitéhez - tette hozzá, majd elsétált, és visszament a fogadóba. - Ennyi nem volt elég. Van még mit felfedezni – morogta Ry maga elé, és közben a kutyára nézett. - Aludj egyet, nemsokára visszajövök. A parkolóban hagyta a teherautót, és elindult a Vesta felé, találkozzon a fivéreivel.
Hope bort, sajtot, sós teasüteményt és egy kis gyümölcsöt ki az asztalra. Na meg egy kancsó limonádét a várandós anyának. Éppen a terítővel meg a szalvétákkal babrált, amikor meghallotta, hogy nyílik az ajtó, és belép Clare. - Itt vagyok! - kiáltott fel. Jégkockákat dobott egy pohárba, teletöltötte limonádéval, nyújtotta Clare-nek, amikor belépett. - Isten hozott a BoonsBoro Inn első hivatalos csajos buliján. - Egész nap ez tartotta bennem a lelket Jól vagy? - Igen, de sok a mesélnivalóm. Hol van Avery? - Még be kell fejeznie valamit a Vestában. Hope, azonnal kellett volna hívnod, amikor Jonathan idetolta a képét, és cipőjével átlépte a fogadó küszöbét. - Most Ferragamos cipőt hordott. Beismerem, hogy meghökkentem, de sikerült megőriznem a hidegvéremet. - Avery szerint azt javasolta, hogy költözz vissza Washingtownba, és megint feküdjél össze vele. - Clare aranyszőke haja lágyan omlott a vállára. Lerogyott a heverőre, és tovább méltatlankodott. - Sosem kedveltem, később pedig utáltam. De most? Legszívesebben megfojtanám. Vagy félholtra verném egy ásóval, és a fenekére tetoválnám, hogy gerinctelen patkány. - Szeretlek. - Én is. - Egyél valamit. - Álladóan eszem. - Clare nagyot sóhajtott. - Egész nap csipegetek, egyszerűen nem tudom abbahagyni. - Három helyett eszel. - Ha így haladok, százkilós leszek. De nem érdekel. Ülj le, és te is egyél valamit, akkor talán nem lesz lelkiismeret furdalásom, és nem érzem úgy magam, mint egy terhes bálna. - Én nem tudok leülni - hárította el a meghívást Hope. Hogyan üldögélhetne nyugodtan, amikor még mindig izzik benne a csók emléke? De azért sajtkrémet kent egy kekszre, és töltött magának egy kis bort. Aztán meghallotta Averyt, és egy másik poharat is megtöltött borral. - Istenem! Ez mindig jól jön. - Avery kikapta a poharat Hope kezéből, és ivott egy nagy kortyot. - Rendben, akkor kezdjük a bulit. Jaj, málna is van! - A nő bekapott két szemet, ledobta magát Clare mellé, a vajsárga bőrkanapéra, kivette a csatot a hajából, és megrázta a fejét. - Mesélj el mindent. Hope belevágott, és részletesen beszámolt Jonathan látogatásáról, és az elhangzott beszélgetésről. - Nagyon téved, és szörnyen ostoba - csattant fel Clare. Még hogy itt nem lehetsz boldog? Hiszen az vagy! - Igen. De tudod, mi az érdekes? Amikor ezt mondta, akkor jöttem rá, hogy mennyire boldog vagyok itt. Pont ott vagyok, ahol lenni akarok, és pont azt csinálom, amit szeretek. És ráadásul ti is itt vagytok velem. - Aljas patkány - morogta Avery. - Egy igazi patkány. - Igen - bólintott Hope. Amikor Jonathan ajánlatához ért, felugrott, és az öklét rázta a levegőben. - Azt hiszi, hogy ribancnak nevezhet? Mert ezzel gyakorlatilag azt mondta. Meg kell büntetni. Ezért fizetni fog!
- Nem érdemes foglalkozni vele - csitította Hope. – Éppen eleget fog még szenvedni. De Ryder szerint azért kapott tőlem egy övön aluli ütést. - Remélem, ezt szó szerint érted - morogta Clare. - A terhességtől ilyen vérszomjas? - nézett Hope Averyre. - Nem voltam agresszív, mert támadt egy jobb ötletem, amikor megláttam Rydert a parkolóban. Inkább testbeszéddel közöltem Jonathannal, mi a véleményem a mocskos ajánlatáról. Odaszaladtam Ryderhez, és szájon csókoltam. - Rydert? - kapta fel a fejét Clare. - Megcsókoltad Rydert? - Igen, méghozzá Jonathan orra előtt - Avery elégedett arccal karba tette a kezét, és helyeslően bólogatott – Ez tényleg övön aluli volt. Azt üzented neki, hogy nincs szükséged rá, a washingtoni állásra, amikor egy ilyen szexi pasid van Boro-ban. - Pontosan. Megkértem Rydert, hogy menjen bele a játékba, azonnal megértette, miről van szó. Jonathan olyan arcot vágott, mint aki lenyelt egy egész citromot. Egy rohadt citromot. Nagyon élveztem a látványt. Aztán... - A nő csettintett. – Elment. Vége. - Biztos vagy benne? - Clare ökölbe szorította a kezét. - Vissza jöhet még, és újra próbálkozhat. Én is csak egy kellemetlen alaknak tartottam Samet, aztán egyszer csak... - Jaj, ne... - Hope Clare-hez lépett, és megfogta a kezét~- Ez nem olyan. Sam egy beteg, megszállott ember, aki zaklatott e sohasem voltatok kapcsolatban. Sosem bátorítottad. Se én együtt voltam Jonathannal. Igaz, hogy egy beképzelt hólyag, egy erkölcstelen, gerinctelen patkány, de mégsem ugyanaz a helyzet. Túlságosan büszke és hiú ahhoz, hogy visszajöjjön. Egy darabig még azt hiszi, hogy meggondolom magam, de amikor látja, hogy nem, akkor tovább fog lépni. - Óvatosnak kell lenned. Ígérd meg, hogy óvatos leszel- erősködött Clare. - Rendben, megígérem. Ismerem őt. Azt hitte, hogy ugrani fogok az ajánlatára, és visszamegyek a Wickhambe, meg hozzá. Számára ez egyértelmű volt, én viszont a tudomására hoztam a véleményemet. Nem vagyok olyan fontos neki, hogy tovább próbálkozzon. Most már tudom, hogy igazából sosem tartott fontosnak. - Sajnálom. Örülök, hogy így alakult, mégis sajnálom. - Én nem. A büszkeségemnek egy kicsit még fáj, de igazából nem sajnálok semmit. Rájöttem, hogy elpazaroltam azokat az éveket, amiket vele töltöttem, és azt sem bánom, hogy vége lett, mert ezért vagyok most itt. Ott, ahol lenni akarok. - Azért jobban örülnék, ha Ryder orrba vágta volna - jelentette ki Avery. - Én nem vagyok terhes, csak alapból ilyen erőszakos a természetem. - Egyébként Ryderrel kapcsolatban meg kell állapítanom, hogy nagyon tapintatos és megértő volt. Ráadásul Jonathan távozása után zokszó nélkül végighallgatta a dühöngésemet. Megvárta, amíg lecsillapodok. Sőt segített megnyugodni - tette hozzá Hope. - Igen, Ryder képes ilyesmire - bólintott Avery. - Nem ez a szokásos viselkedési módja, de néhányszor már nekem is megsimogatta a fejemet, jelképes értelemben. - Nem ezt vártam tőle. Nem számítottam arra, hogy meghallgat, arra meg még kevésbé, hogy azt mondja, amit kell. Mintha megérezte volna, hogy mire van szükségem. Úgy tűnik hajlamos vagyok félreismerni a férfiakat. Mondtam neki, lekötelezett, és tudjátok, mit kért cserébe? - A csudába! Most kezd izgalmas lenni. - Avery töltött még egy kis bort.
- Egy pitét. - Ez virágnyelven van? - Nem, egy igazi pitéről van szó. - Kedvesebb, mint gondolnád. A kérges felszín alatt - tette Clare. - Nem tudom, de velem mindenesetre kedves volt. Ráadásul maradt, és még a humorérzékét is megőrizte. Tehát sütöttem neki egy pitét, és ezzel közelebb jutunk a történet folytatásához. Mert volt még egy beszélgetésünk, ami elég szokatlanul végződött. Együtt távoztunk a fitneszközpontból, és amikor a teherautójához értünk, hirtelen magához rántott, és megcsókolt. Méghozzá elég hevesen. - Na,ez tényleg izgalmas. - Avery elragadtatott arccal koccintott Hope-pal. - Aztán mi történt? - Én visszajöttem ide, ő pedig átment a Vestába. - Jaj, ne! - Miért? Ez így helyes. Ennyi éppen elég. - Hope elégedetten felemelte a poharát, és kortyolt egyet. - Nem tudom, hogy akarom-e ezt. Nagyon csábító, de emlékeztek, mit mondtam nemrég? Teljesen ki vagyok száradva, mint egy sivatag. Ezek a forró csókok kicsit enyhítették a szárazságot, de akkor is... Érdekes helyzet. Bonyolult, de érdekes lenne. - Miért lenne bonyolult? - tiltakozott Clare. - Szerintem ő nem egy könnyű ember, és a helyzetünk is lehetősen kényes. Hiszen az anyjának dolgozom. - És? – förmedt rá Avery. - Hát éppen ezt kell még eldöntenem. Hogy mennyire lenne zavaró. Talán mesélhetnétek róla egy kicsit, hogy jobban lássam, mibe mennék bele. - Rendben, de nem lehetne közben vacsorázni? - Clare megsimogatta domborodó hasát. - Meg tudnék enni egy fél disznót. - Mit szólsz egy zöldsalátához, egy lasagnéhoz és egy kis fokhagymás kenyérhez? sorolta Avery. - Meg egy cseresznyés pitéhez - tette hozzá Hope. - Azt, hogy jöhet - Clare felegyenesedett a heverőn. - Az összes. 6. Fiús este. Ryder nem tervezte, hogy gyerekekkel és kutyákkal fogja tölteni az estéjét, de mégis így alakult. Ráadásul Beckett spagettit és húsgombócot tálalt, ami egy hagyomány lehetett a fiús estéiken. A kölykök viszont aranyosak voltak, és Jodával meg a két labrador keverékkel együtt annyi energiát gerjesztettek, amivel az egész megyét el lehetett volna látni áram Dinka úgy érezte, hogy a kutyamennyországba került. Ryder nem tudta, milyen szabályok uralkodnak Beckett-éknél, mikor a ház asszonya is otthon tartózkodik, de úgy tűnt, ezen az estén szabad a vásár. A gyerekek
vadul rohangásztak, jó étvággyal faltak, ádáz ellenségként harcoltak egymással, ráérősen vihorásztak. Rydernek a saját gyerekkora jutott az eszébe. Ezt a házat gyerekeknek és kutyáknak szánták, gondolta. Hatalmas, tágas terek, csupa szín és vidámság mindenütt. Tudta, hogy Beckett kiegészítette az akkor még befejezetlenül álló épület eredeti terveit, amikor összejött Clare-rel, és úgy alakította a házat, hogy a család legyen a középpontban. Most a gyerekeknek van egy nagy, fiús játékszobájuk, sok-sok beépített polccal és rengeteg szekrénnyel, amelyek elnyelnek minden kacatot. Segített az öccsének megépíteni ezt a helyiséget, és Murphy most bevonszolta, hogy megmutassa, milyen lett. Végül odahozta neki a világ összes létező akció figuráját. Rydernek is volt egy dobozban őrzött gyűjteménye, amit még most is nagy becsben tartott. - Képzeld, Joda megette a Zöld Manót - közölte Murphy. - Az hogy lehet, amikor nem is egy univerzumban élnek? - Nem az igazi Joda, hanem a mi Jodánk. Összerágta, de akkor még kölyök volt. Most már nem eszik akció figurákat. Aztán a Mikulás hozott nekem egy új Zöld Manót karácsonyra. A zoknimba tette. És hozott még egy Gambitot is. - Van egy Gambitod? - Aha. - Murphy nagyon élvezte Ryder figyelmét. Gyorsan beletúrt a színes figurák közé, és előhúzta a Gambitot. - Néha harcol Farkassal, de többnyire együtt küzdenek a rosszfiúk ellen. Rydernek mindig Gambit volt a kedvence. - Akkor most csináljunk egy háborút. A Denevérbarlangot meg az Ezeréves Sólymot használhatjuk bázisnak, és a Zöld Manó, Magneto meg Joker a garázsban tervelik, ki a támadást. Látod, ide nemcsak autókat, hanem rosszfiúkat is be lehet tenni. Ryder teljesen belemelegedett, és segített a fiúnak felállítani a terepet. Az ádáz küzdelemben hősök és hétköznapi figurák csaptak össze egymással. Az elesettek között volt egy féllábú T-Rex, három birodalmi katona és egy kopott plüssmackó. - Teddy haslövést kapott! - kiáltotta Murphy. - A háború ocsmány dolog, kölyök. - A háború ocsmány dolog - ismételte meg Murphy vihogva, mert fiús este volt, és ilyenkor nem tilos csúnya szavakat használni. Amikor Owen belépett a helyiségbe, a szövetséges erők, X-Men és a power Rangerfigurák éppen felrobbantották az ellenség bázisát. - Legyőztük őket! - Murphy felpattant, győzelmi táncot s Ryder tenyerébe csapott. De a Vasember csúnyán megsérült. Kórházban van. - Ő a Vasember - nyugtatta meg Owen. - Ki fogja heverni. Játssz Harry-vel egy kis virtuális bokszot a Wii-szőnyegen - javasolta Rydernek. - Kiveri a... szuszt belőled. - Átengedem Beckettnek a mérkőzést. - Már Beckettet is ronggyá verte. Meg Liamet is. Te vagy ő reménységünk. - Rendben. De akkor segítened kell a tökmagnak feltakarítani a romokat. - Én nem is vettem részt a háborúban - tiltakozott Owen. - Semleges maradtam. Ryder elgondolkodott. A helyiség úgy nézett ki, mint egy mező, amin még egy
tornádó is átvonult. A megvesztegetés mindig beválik, gondolta. - Van egy pite a teherautómban - közölte. - Honnan szereztél pitét? - Cseresznyés pite. Ha kérsz belőle, segítened kell a tökmagnak. Addig én leviszem a másik kölyköt bokszolni. - Szeretem a cseresznyés pitét. - Murphy a szokásos angyali mosolyával nézett Ryderre. - Takaríts fel, és kapsz belőle. Elég jól jártam, állapította meg Ryder, miközben elindult a családi szoba felé. Sikerült kibújnia a takarítás alól, ugyanakkor elejét vette annak, hogy egymaga faljon fel egy egész pitét és elrontsa a gyomrát. Besétált a hatalmas nappaliba, megmozgatta a vállát, és tett néhány bemelegítő bokszoló lépést. - Most véged van, Harry. Ütött az utolsó órád. Harry a feje fölé emelte a karját. - Legyőzhetetlen vagyok. Világbajnok. Owent kiütöttem. Keresztbe álltak a szemei. - Owennek üvegből van az állkapcsa - legyintett Ryder, és megtapogatta a saját állát. - De engem más fából faragtak. - A bár alatt lévő hűtőszekrényhez lépett, és kivett belőle egy sört. - Imádkozz, kölyök. - Hadd áruljak el valamit, tesó - szólalt meg Beckett. - A fiú nem ismer irgalmat. - Majd meglátjuk. Van egy cseresznyés pite a teherautóm csomagterében. Idehoznád? - Pite? - Liam felugrott a padlóról, ahol addig a kutyákkal hancúrozott. - Én is kérek pitét! - Akkor kapsz pitét, szöcske - mondta Beckett, és felpattant a nagy bőrfotelből. - Nos, lássuk azt a bajnokot, akit nemsokára péppé verek. Vedd elő a szerkót, öcsi. Harry kiválasztotta a képernyőn Ryder karakterét, egy sötét hajú, világoszöld szemű, félelmetes arcú figurát, majd a kezébe nyomta a játék irányítóját. A nézők éljenezni kezdtek a képernyőn. Harry megalázó vereséget mért rá. Ryder a heverőre rogyott a sörével, míg Harry diadalittas arccal járkált a helyiségben, és a levegőt bokszolta az öklével. - Hogy a pokolba csinálod? Ezt játszod a nap huszonnégy órájában? - Ösztönös tehetség vagyok. - Ugyan már. - Nagyapa mondta. öt is megvertem. De ő már elég öreg. - Játszani akarok! - rontott be a helyiségbe Murphy. - Most én jövök. - Liam megint felugrott, és sietett védeni a jogait. - Beckett azt mondta, hogy most playstation-özhetünk, és én választhatok. A WWF-et akarom. Először a boksz, most meg birkózás, gondolta Ryder. Beckett hullaként esik az ágyba minden este. - Megyek a pitéért. - Ryder felkelt a fotelból, mire a gyerekek megrohamozták a konyhát. Egy morzsa sem maradt a pitéből, állapította meg Ryder egy kis szomorúsággal. Birkóztak, tolvajokat üldöztek, bérgyilkosokat, Liam adta fel először, és a kutyák
között nyomta el a padlón. Beckett felnyalábolta, és bevitte az ágyába. Mire visszaért, Harry hason feküdt a heverőn, mint egy nagy béka, és csendben szuszogott Beckett őt is felvitte. Murphy viszont még mindig teljesen éberen ült a padlón törökülésben, és valami régi Mariós játékot mutatott Owennek. - Sohasem lankad meg? - érdeklődött Ryder, Murphy felé hüvelykujjával. - Ez a kölyök olyan, mint egy vámpír. Hajnalig fent maradna, ha hagynánk. Ideje visszavonulni, Murph. - De nem vagyok fáradt. Nincs iskola. Én még... - Nézhetsz egy filmet az ágyamban. - Oké! Megnézhetek két filmet? - Először csak egyet - Beckett felemelte, és átvetette a vállán, mire Murphy vidáman felnevetett. Miután Beckett kivitte a gyereket, Owen elnyúlt a heverőn. - Még két gyerekük lesz? - Igen. De úgy tűnik, Beckettnek vérében van az apaság. Ráadásul lesz egy saját kosárcsapata, ha a tökmag nő még néhány centit. - Mi Averyvel kettőt tervezünk. - Szép páros szám. - Ryder szórakozott mozdulattal kivett egy chipset az asztalon heverő zacskóból. - Megvan már a fogantatás dátuma, a születés ideje, a főiskolai diplomaosztó időpontja? Owen hozzá volt szokva Ryder ugratásához, ezért nem válaszolt, csak megvonta a vállát. - Te jó ég, beletrafáltam! - szörnyülködött Ryder. - Csak hozzávetőleges terveim vannak. Egyébként először kutyákkal kezdünk. - Nem vagyok biztos abban, hogy a mopsz kutyának számít. Inkább macska a mérete. - Márpedig kutya, és nagyon jól kijön a gyerekekkel. Előre kell gondolkodni. Amikor nézegetni kezdtük a kutyafajtákat... - Mármint te kezdted nézegetni. - Mindegy. Szóval Avery beleszeretett a mopszba. Aztán beszélt anyával, aki azt javasolta neki, hogy menhelyi kutyákat fogadjunk be. Úgyhogy lesz egy egyéves mopszunk, akit Tyrone-nak hívnak, és az egyik fülére süket. - Az csak egy fél kutya. Nem a süketsége, hanem a mérete miatt. Tehát a labradorral együtt másfél kutyátok lesz. - Bingónak hívják a labradort - Owen megcsóválta a fejét. - Milyen gonosz dolog Bingónak keresztelni egy kutyát! Csak négy hónapos, úgyhogy nyugodtan megváltoztathatjuk a nevét. És adhatunk neki egy kis méltóságot. Beckett visszajött a helyiségbe, és azonnal vett magának egy sört. - Jézusom. Már egy éve csinálom ezt, de néha még most sem, hogyan volt képes Clare teljesen egyedül megbirkózni a feladattal. Lelökte Owen lábát a heverőről, és lerogyott a bátyja mellé. - Ez az első alkalom, hogy egész éjjel kimarad. Kicsit furcsa. - Várandós anyát csináltál belőle - emlékeztette Ryder. – Ráfér kis pihenés.
- Már a gyerekszobát tervezi. Állandóan babahordozókról pelenkázó asztalokról beszél. - Ideges vagy? - Talán. De inkább csak a babahordozó miatt. Olyan lányos dolognak tűnik. - Mi az ördög az? - fakadt ki Ryder türelmetlenül. - Olyan, mint egy állványra szerelt kosár. - Egy kosárban fogod tartani a gyerekedet? - Egy szép babakosárban. Clare már mutatott egyet, aminek fehér szegélye van, kék masnikkal. - Beckett könyörgő pillantást vetett a testvéreire, támogatást várva tőlük. - Egy fiút egy fehér fodros kosárba tenni. Nem helyes. - Akkor állj a sarkadra, és légy férfi - javasolta Ryder. - De hát terhes. - Akkor meg törődj bele a fodros kosárkába, és ne nyavalyogj. - Le vagy ejtve, Ry. - Beckett Owenre nézett. - Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk nekik ilyesmit. Mindegyiknek valami bölcsőfélét, amit állványra lehet helyezni, és nem kell lehajolni a gyerekért, ha ki akarjuk venni. Szép legyen, hogy Clare is boldog legyen, és ne akarja eltakarni egy fodorral. - Megcsinálhatjuk. Még ringatni is lehet majd. - És belevéssük a nevüket. Beckett érdeklődve nézett Ryderre. - A nevüket? - Attól egyediek lesznek, és te sem kevered őket össze. De jobb, ha a másik háromnak is csinálsz valamit, különben megsértődnek. - Építek nekik egy házikót az egyik fára. Még nem jutottam túl a tervezési szakaszon, mert teljesen be vagyok havazva. - Egy fára épült házikónál nincs jobb - jelentette ki Owen. - Emlékszem, órákig el tudtunk játszani a miénkben. Ott halmoztuk fel az édességeket, a képregényeket. Emlékszel? - fordult Ryderhez. - Vettél egy magazint Dennytől. Abban a házikóban láttam az első pornóújságot. Jó idők voltak. - Én meg ott szexeltem először. Tiffany Carvellel. Remek idők voltak. - Jézusom. - Beckett lehunyta a szemét. - Clare-nek ne említsétek a pornót meg a szexelést, mert nem fogja engedni, hogy megépítsem. - Papucs vagy. Beckett Ryderre vigyorgott. - Majd akkor beszéljünk erről, ha te is megnősültél. - Egyelőre csak ti ketten szálltatok fel arra a vonatra. A nőknek szükségük van legalább egy Montgomery fivérre, aki még szabad és elérhető. - Én egyáltalán nem bánom, hogy nős leszek - jelentette ki Owen. - Bizony, már nem sok időd maradt. - Igen. És örülök neki. Jó tudni, hogy ott lesz, amikor hazaérek, vagy várhatom, amikor ő jön haza. És nekem is nagyon furcsa, hogy Avery nem lesz itt ma éjjel- tette hozzá, Beckettre nézve. - Biztosan jól érzik magukat. Clare eddig csak egyszer telefonált ide, hogy a fiúk után érdeklődjön. Azt mondta, Hope-nak szüksége van a barátnői társaságára. Erről jut eszembe, Mi lett azzal a Wickham fiúval? Clare nem ismerte az egész történetet.
- Azt hitte, hogy el tudja lopni Hope-ot a disznó. - Egy ötezer dolláros öltönyben feszítő disznó. - De hát ő hagyta ott Hope-ot, nem? - méltatlankodott Owen a sörét kortyolgatva. Valami szőke pipiért. Nevezhetjük, szexi szőkének is, ha valaki ezt a típust kedveli. Avery megmutatta a képét a Post társasági élet rovatában. - A társaságiélet-rovatban? - horkantott fel Ryder. – Komolyan? - Isten bizony. Avery megtalálta, és megmutatta. Tehát a szőkéért, tart egy puccos esküvőt, aztán meg ide jön, megpróbálja elcsábítani a fogadósunkat. Csoda, ha az embernek kedve támad képen törölni, és tönkretenni az ötezer dolláros öltönyét? - De ez még nem minden. Szép summát ajánlott fel neki, ha hajlandó megint a szeretője lenni. Owen felült. - Micsoda? - Jól hallottad. Megfizeti, ha visszabújik az ágyába. Vesz házat, megdobja egy kis költőpénzzel, és elviszi egy vásárló körútra. - És ez az ember még életben van? - morogta Beckett. – Miért nem verted ki az összes fogát? - Ezt csak akkor tudtam meg, miután távozott. Egyébként Hope ügyesen lekezelte. Láttam a jelenetet, mert éppen arra jártam. És most figyeljetek, mivel tette fel az i-re a pontot. - Ryder még néhány chipset dobott a szájába. - Odajött hozzám, a fülembe súgta, hogy menjek bele a játékba, és szájon csókolt, méghozzá nem akárhogyan. - Erről nem hallottam. - Owen méltatlankodva nézett a fivéreire. - Miért nem hallottam erről? Én mindig mindenről tudni szoktam. - Mert csak tegnap történt, és azóta nem volt időnk a társalgásra. De most már valószínűleg minden veréb ezt csiripeli. Hope valószínűleg nem gondolt erre, amikor eljátszotta a csókjelenetet. - És belementél? - érdeklődött Beckett. - Persze. Miért ne? Felfogtam a helyzetet, és nem tetszett nekem a fickó képe. Sem az öltönye. Hope bosszúból féltékennyé akarta tenni, én pedig nem akartam elrontani a játékát. Aztán a pasas távozott. És Hope remegett… - A pokolba - morogta Beckett. - Leginkább a dühtől, mert eléggé felhúzta magát, és vérig volt sértve. De azért gondolom, fel is kavarta az ügy. Owen elővette a telefonját. - Láttad a kocsiját? - Egy vadi új Mercédesz C6-os szedán, fekete. - Ryder elhadarta a rendszámot Nem hiszem, hogy vissza fog jönni, mert Hope ott ütötte meg, ahol a legfájdalmasabb. De azért nem árt szemmel tartani a fickót. - Pontosan. A gazember most nősült meg, és megpróbálja Hope-ot a szeretőjévé tenni... Nagy szívességet tett neki, amikor elhagyta. - Úgy tűnik, ezt már Hope is tudja. Beckett vádló pillantással nézett Ryderre. - És megsütötte neked a pitét. Ryder vigyorgott. - Még hozzá egy nagyon jó pitét. Biztosan ki akarta egyenlíteni a tartozását. Ezért elvettem tőle, és most én csókoltam meg, szeretem, ha egy játékban enyém a vezető
szerep. - Megint megcsókoltad? - kapta fel a fejét Owen. - Eddig mindig ő kezdeményezett, és már kezdtem úgy érezni, hogy kihasznál. Amikor Beckett felnevetett, Owen megcsípte a karját. - Hé! - Rendben, én is tudom, hogy nem vicces - mentegetőzött kíváncsi pillantást vetett Ryderre. - Akarsz valamit Hope-tól? Ryder meghúzta a sörét. - Erre az a válaszom, hogy semmi közöd hozzá. - Ő a fogadósunk! - Avery pedig az egyik bérlőnk, de téged ez nem tartott vissza. - Igen, de... - Míg Owen megpróbálta felsorakoztatni az Ryder megvonta a vállát. - Nyugodj meg, az ég szerelmére. Minden férfinak istenadta joga, hogy megcsókoljon egy egyedülálló nőt, aki hajlandónak mutatkozik erre. De ez nem jelenti azt, hogy mostantól hordozókat fogok nézegetni. Egyébként ő csókolt meg először. - Ráadásul Hope nagyon szexi - tette hozzá Beckett. - Háromgyerekes családapa vagy, akinek nemsokára ikrei lesznek- figyelmeztette Ryder. - Húsz gyerekem is lehet, attól még van szemem. Hope szexi. Ugye tudod, hogy régebben szépségkirálynő volt? És még pitét is tud sütni. Szép munka, Ryder. - Bámulatos nő. Owen a tenyerébe temette az arcát, mire Beckett megint felnevetett. - Valamin mindig aggódnod kell? - Ő a fogadósunk. Avery és Clare legjobb barátnője. A főnöke fia elhagyta. - Ugye nem akarsz egy kalap alá venni Wickhammel, öcsi? - Nem. Csak megállapítottam a tényeket. És ne feledkezz meg még egy fontos tényezőről: az anyánk odavan érte. Tehát ha szexelni akarsz vele, és ő is szexelni akar veled, az remek. Csak ne vágd át. - Kezdesz bosszantó lenni - szólalt meg Ryder szelíd hangon, ami mindig baljós jel volt. - Nevezz meg egyetlen nőt, akit átvágtam. - Ő nem csak egy nő. Ő Hope. Valahogy úgy érzem, mintha... - Talán érzel valamit iránta? - érdeklődött Ryder. - Ne hülyéskedj! - csattant fel Owen. - De sokkal több időt töltöttem vele, mint ti, amikor beindítottuk a fogadót, és kutattunk a házi kísértetünk után. Olyan, mintha a húgom lenne. - Te pedig az öcsém vagy. - Igen, ez elég furcsa. Avery mindent részletesen elmesélt a Wickham-sztoriról. Az a férfi tényleg nagyon elbánt vele, Ry. És nemcsak ő, hanem az egész család. Úgyhogy talán még most is egy kicsit... érzékeny, ha tudod, mire gondolok. - Hogyhogy az egész család? . - Jonathan apja, sőt az anyja is jól tudta, mi folyik. Sőt van még egy nővére is. Mindnyájan tisztában voltak azzal, hogy a fiúcskájuk összeszűrte a levet Hope-pal, és akármit is gondoltak róla, szó nélkül hagyták. Hope igazgatta a szállodájukat, és sok rendezvényüknek is ő volt a szervezője. Sokszor náluk vacsorázott, és a hamptonsi
villájukba is meghívták. Avery szerint családtagként kezelték, ezért ő is úgy érezte mintha közéjük tartozna. Ezért amikor robbant a bomba, érezte, hogy az egész család cserbenhagyta, nem csak Jonathan. Ráadásul rádöbbent, hogy a munkaadói csúnyán kihasználták. Nagyon megbántották. Ez elég rosszul hangzott, és Ryder legszívesebben az egész famíliát pokolra küldte volna. - Én nem szoktam kiszúrni a nőkkel. A családom sem. - Tudom. De most már jobban átlátod a helyzetet. - Igen. Nem tudom, mi lesz velünk, de ha bármi kialakul, akkor úgy fogok játszani, hogy ő is tisztán lásson. Elégedettek vagytok? - Igen. - És ne rohanj azonnal anyához. - Miért tenném? Nem szoktam árulkodni. - Azt is elárultad neki, hogy én törtem össze a kristályvázát, amikor bedobtam a labdát az ablakon, és aztán eldugtam a szilánkokat - emlékeztette Beckett. - Nyolcéves voltam! - Owen hangjában őszinte megbánás csengett - Meddig fogod még ezt felhánytorgatni? - Örökké. Három napig nem nézhettem tévét, amiért elrejtettem szilánkokat, és még egy napig azért, mert bedobtam a házba. Lemaradtam a Mutáns Nindzsa Teknősökről. - Akkor nőj fel, és vedd meg a DVD-t! - Megvettem, de ez még nem ment fel téged. A testvéri összetartás szent dolog. - Mondtam már, hogy nyolcéves voltam. Owen figyelmét végre sikerült elterelnie a szexuális életéről, Ryder kihasználta az alkalmat a távozásra. - Ti csámcsogjatok még egy kicsit ezen, mint a lányok. Én inkább hazamegyek, és elteszem magam holnapra. - Nyolckor anyagszállítás - figyelmeztette Owen. - Tudom, ott leszek. - Én a műhelyben dolgozom a bárpult paneljein. Küldjetek egy SMS-t, ha szükség van rám. - Kibírjuk egy napig a csinos pofikád látványa nélkül. De téged használni tudlak. Ryder Beckettre mutatott. - Hétkor várlak. - Én csak nyolcra vagy fél kilencre tudok jönni. A fiúk holnap Clare anyjánál lesznek, de előbb nekem kell őket felébreszteni, felöltöztetni, megetetni, és elvinni hozzá. Clare a fogadóban van, nem emlékszel? - Rendben, akkor gyere, amikor tudsz. Menjünk, Dinka. Ryder elindult az ajtó felé. - És ne dobj labdát a házba. Az utolsó pillanatban eszébe jutott a pités tál, és visszajött érte. Aztán Dinkával nekivágott a rövid autóútnak. Beckett fák között rejtőző házától a főútra kanyarodott, majd nemsokára megint behajtott az erdőbe, ahol az ő háza volt. Szeretett eldugott helyen élni, és egyedül lenni. Szerette, ha van saját tere, méghozzá jó sok. Egy kertépítőt bízott meg a házat körülvevő, hatalmas kert megtervezésével és kialakításával. Az anyja megpróbált kertészt faragni belőle, de kudarcot vallott.
Szívesen ásott egy nagy lyukat, ha fát akart ültetni, néha lenyeste a bokrokat, de amikor virágültetésre került sor... Inkább megbízott valakit. Tetszett neki a kert, a különféle magasságú bokrok, a virágok, az árnyas ösvények, a veranda fényei. Mivel Beckett elmosta a tálat, Ryder a teherautóban hagyta, nehogy megfeledkezzen róla. Míg Dinka a bokrok körül szimatolt, és elvégezte a dolgát, ő csendben álldogált a csillagos este hangjait hallgatva. Nem tudta elképzelni, hogy máshol éljen, és sohasem akart elmenni innen. Nem azért, mert itt nőtt fel, bár az is való: nagy szerepet játszott benne. Mégis inkább azért, mert megragadta ez a környék, a tiszta levegő, az éjszaka neszei. Ezt a helyet választotta, jó messzire a főúttól, hogy önálló életet kezdjen, és megépítse a saját házát. Egész életében ezekben az erdőkben barangolt, és már jóval a felnőtté válása előtt ismerte a vidéket, mint a tenyerét. A mosókonyhán át lépett be a házba, és felkapcsolta a villanyt a konyhában. Ő tervezte a helyiséget, Beckett segítségével. Tiszta, egyszerű vonalak és elég tágas tér, hogy beférjen az étkezőasztal is. Töltőre tette a mobilját, mert bármennyire utálta, már régen belátta, hogy hasznos munkaeszköz. Csak most jut végre ahhoz a várva várt zuhanyhoz, sokkal későbben, mint tervezte. A kutya is bejött vele, és egyenesen a nagy, négyszögletű párnához kocogott, amit ágynak használt. Körbefordult egyszer, háromszor, majd nagy sóhajtással összegömbölyödött, és magához ölelte a rongyos plüsscicát, a kedvencét. De még nem vette le a szemét Ryderről, és elégedett farkcsóválással figyelte, ahogy a férfi kiüríti a zsebeit, és leveszi az övét. Ryder meztelenre vetkőzött, a ruháit a szennyes kosár felé hajította, és meztelenül besétált a fényűző zuhanyzóba. A nehéz fizikai munkát végző férfi megérdemli a zuhanyozást. Főleg, ha építési vállalkozó volt, és tudja, hogyan kell megcsinálni. A helyiség méltó párja volt a fogadó fürdőszobáinak, szürke csempét választott magának, és a hosszú, fehér pultba két rozsdamentes acélból készült mosdókagylót épített. Ryder kinyitotta a felső zuhanyfejet meg az oldalsó masszázsfúvókákat. Jó melegre állította a hőmérsékletet, és hagyta, hogy a vízsugár megmasszírozza a hosszú nap munkájától meg az esti játéktól megmerevedett izmait. Amikor a teste végre ellazult, eszébe jutott Hope. Nem fog kiszúrni vele. És nem tehet arról, hogy korábban egy aljas gazemberrel akadt össze. Ő kezdte az egészet, ez az igazság. Egészen mostanáig sikerült távol tartania magát tőle. Azért kerülte, mert elejétől fogva vibrált valami köztük. Pedig ő nem akart semmit ettől a sötét szemű, egzotikus arcú szépségkirálynőtől, akinek az egyik magas sarkú cipője valószínűleg többe került, mint az ő összes lábbelije. Talán a magas sarok miatt olyan fáradhatatlan? Mindegy, nem ez a lényeg. Nem illenek egymáshoz. Hope ideális lovagja elegáns öltönyt és kifogástalan nyakkendőt hord, rendszeresen látogatja a galériák megnyitóit meg a jótékonysági díszvacsorákat és élvezi is. Talán még az operát is. Igen, az a Wickham gyerek igazi operabarátnak tűnt. Hope kezdte, és ha vége lesz, gondoskodni fog arról, hogy először
mindketten kiteregessék a kártyáikat. Ő nyílt kártyákkal szokott játszani. Ugyanakkor Owennek volt néhány helyes meglátása, úgyhogy jól meg kell fontolnia, mielőtt bármibe belemegy. És ha eljön az idő, amikor mindketten rábólintanak a dologra. Nos, akkor még tisztább lapokkal fog játszani. Semmi gond. Elzárta a zuhanyt, felkapott egy törülközőt, és szárazra dörzsölte a haját. Eszébe jutott Hope ügyetlenkedése a kertben a slaggal, és elmosolyodott. Akkor nem tartotta viccesnek az esetet, de most igen. Tehát Hope sem tökéletes. Vele is előfordul, hogy hibás, rossz döntéseket hoz. Ez jó. Tökéletesség? Az nagyon is lehet. Esetleg elbizonytalanítja vagy felbosszantja az. Tetszett neki ez a kis hiba, és remélte, hogy talál még is, ha a dolgok folytatódnak köztük. Időre van szükség, gondolta. Éppen elég baja és sokkal sürgősebb teendője van. Meztelenül besétált a hálószobába, lehúzta az ágytakarót, amit reggel rádobott a paplanra, mert ez volt az ágyazási módszere. A kutyája már horkolt, az ablak nyitva volt, hogy a helyiséget átjárja a friss levegő, és hallhassa a nyári éjszaka hangjait. Nem bajlódott azzal, hogy beá1lítsa az ébresztőt. Volt egy ébresztő a fejében, és ha az nem riasztja, akkor Dinka fogja felkelteni. Megfordult a fejében, hogy bekapcsolja a tévét, és úgy lazít a nap után, de aztán inkább Hope-ra gondolt, és lelki szeme előtt megjelent az arca meg a pillantása, ahogy a csók után ránézett. Hope-ra gondolva aludt el. 7. Ryder nem sokkal hét óra előtt kinyitotta a fogadó ajtaját a kulcsával. A kora reggeli napfényben szinte ragyogtak a kerítésen virító futórózsák. Aznap korán munkába állította az embereit, mielőtt elviselhetetlen lesz a júniusi forróság. A telek másik végéből máris kalapácsok, fűrészek és fúrók zaja hallatszott. A fogadó csendes volt, amin nem lepődött meg. A nők valószínűleg sokáig alszanak egy ilyen csajos éjszaka után. Ki tudja, mikor kerültek ágyba? Már nem is emlékezett arra, milyen érzés, amikor az ember kedvére lustálkodhat reggel. Bement a konyhába. Akármit is műveltek a nők az éjjel, egy tiszta és rendes konyhát hagytak maguk után. Az üres pités tálat a pultra helyezte, és távozni készült. Sietve távozni akart, amikor eszébe jutott a jó modor. Gyorsan kihúzott néhány fiókot, hogy papírt és íróeszközt keressen. A harmadikban talált egy ragasztós jegyzettömböt meg egy tollat. A pite jó volt. Kvittek vagyunk.
Felragasztotta az egyik serpenyő nyelére, aztán a kávéfőzőre nézett. Elgondolkodott. Ekkor Clare csoszogott be a helyiségbe, és amikor meglátta, fojtott hangon felkiáltott. - Nvugi. - Ryder attól tartott, hogy a nagy pocakja miatt elveszíti az egyensúlyát, ezért gyorsan megkerülte a konyhaszigetet, és megragadta a karját. A nő elhárította a segítséget. - Jól rám ijesztettél. - Ezt már nevetve mondta, és a hűtőnek támaszkodott, kezét a domborodó hasára helyezve. Úgy látszik, minden terhes nő szereti ezt a mozdulatot. Nem gondoltam volna, hogy ilyen korán belefutok valakibe. - Csak visszahoztam ezt az edényt. - A nő szőke haja úgy omlott a vállára, mint a futórózsák a kerítésre. Az arcán belülről sugárzó, titokzatos fény ragyogott. Jól áll neki a terhesség - állapította meg Ryder. - Te miért vagy fent ilyen korán? Azt hittem a csajos dorbézolás után délig fogtok aludni. - Talán a megszokás miatt ébredtem fel, mert a biológiai órám még nem állt át a nyári időszámításra. De a fiúk is általában már ébren vannak ilyenkor. - Clare megsimogatta a hasát. – Most róluk beszélek. Rydernek furcsa érzése támadt, ha arra gondolt, hogy két kis lény úszkál odabent. - Le kéne ülnöd - javasolta. Először kávét kérek. Csodás, meleg, agyélénkítő koffeint naponta. A doki naponta egy csészével engedélyezett. Ryder megpróbálta elképzelni, milyen tenne, ha egész nap egy bögre kávéval kéne kibírnia, és a puszta gondolatot is elviselhetetlennek tartotta. - Akkor is ülj le, majd én megcsinálom. Éppen arra gondoltam, viszek magammal egy bögrével. Clare-nek tetszett, hogy kiszolgálják, és felült az egyik magas székre. - Kösz. Szép volt tőletek Owennel, hogy az estét Beckettel meg a fiúkkal töltöttétek. - Kaptam érte egy vacsorát - Ryder bekapcsolta a gépet, és Clare-re nézett. A szőke Clare, az öccse élete szerelme, gondolta. - Az elsőszülötted verhetetlen bokszban. - És ezt mindenkinek a tudomására is hozza. Imádják a fiús estéket. Általában akkor tartják, amikor én a könyvklubban vagyok. Ha az ikrek megszületnek, majd magammal viszem őket, úgyhogy a hagyomány folytatódhat, amíg ők is elég idősek lesznek ahhoz, hogy csatlakozzanak a nagyokhoz. - Megbízol Beckben, hogy öt srácca1 is elbír majd? - Addigra már nagy gyakorlata lesz, és ez sokat számít. - Meg fogja oldani. - Tudom. Beck csodálatos apa, olyan természetesen és könnyedén megy neki a gyereknevelés. Megváltoztatta az életemet. Gondolom, én is az övét - Clare elmosolyodott, amikor Ryder elé tett egy gőzölgő bögrét, magának pedig egy hordozható pohárba töltötte a kávét. - Jó volt a pite, ugye? - Igen. Hamar elfogyott. - Hope beszámolt nekünk Jonathan látogatásáról. Nem vagyok naiv, tudom, hogy vannak gonosz és önző emberek a világon. Mégis meglep, hogy volt képes így bánni vele. És még a családja is! Ryder úgy vélte, hogy több jólelkű és rendes ember van a világon, mint gonosz és
önző. - A srác megszokta, hogy mindent megkaphat, amit megkíván. Legalábbis nekem ez a véleményem. - Igen, igazad van. De Hope jobbat érdemel. Mindig is jobbat érdemelt. - Ezek szerint nem rajongtá1 Jonathanért. - Nem. Tulajdonképpen alig ismertem, de igazából sosem kedveltem. Hope szerint nem olyan, mint Sam. Rydernek eszébe jutott az az este, amikor Beckett után ő is berontott Clare kis házába a Main Streeten. És látta, hogy sápadtan, kábán tántorog, miután az az aljas gazember zaklatta, bántalmazta. Beckett azonnal püfölni kezdte Sam arcát, de már Clare is megütötte az egyetlen fegyverrel, ami a keze e került, vagyis a hajkeféjével. - Persze, hogy nem olyan. Egyáltalán nem. Sam egy elmebeteg, míg Wickham... Rydernek eszébe jutott Hope megállapítása. - Wickham csak egy nyálas gazember. - Igen, engem is majdnem sikerült meggyőznie. De ha egyszer megtapasztaltad, hogy mire képesek az emberek, és milyen messzire tudnak menni... Megígéred, hogy odafigyelsz rá? - Ebben mi is megállapodtunk. Clare felemelte a bögrét. - Akkor jobban érzem magam - mondta, és mélyen beszívta a kávé illatát. - Sokkal jobban. - Most mennem kell. Nem baj, ha egyedül hagylak? A nő vidám mosollyal megveregette a hasát. - Jól elleszünk. Ryder kiment a konyhából, kiengedte Dinkát a teherautóból, és együtt odasétáltak a MacT-hez. Sokat ugratja Beckettet a családapai kötelességei miatt, de tudta, hogy az öccse megütötte a főnyereményt Clare-rel. Ilyen nőt nem lehet minden bokorban találni. Valóban megváltoztatták egymás életét, ahogy Clare mondta, dolgok mindig változnak. A változás haladást és javulást, és időnként kellemes meglepetéseket rejteget. Mint amikor lebontották az épület éttermi részét meg a bárt összekötő falat, és egy régi faburkolatot találtak két régi ablakkal. Owen is jól járt Averyvel, gondolta Ryder. Avery egy pillantást vetett a régi faburkolatra, és meg sem fordult a fejében, hogy ismét be kéne fedni, hanem örült a váratlan felfedezésnek, mert szerinte különleges hangulatot ad majd a helynek. Elképzelte, hogy néhány év múlva Owen is a gyerekek, a munka és a saját élete között osztja meg a figyelmét. Owen szeret listákban és táblázatokban gondolkodni, de nem olyan ostoba és merev, hogy ne lenne képes alkalmazkodni. Változás. Ez a munkám lényege, gondolta, miközben nekivágott egy újabb, nehéz és hosszú napnak. Elővette a szerszámait, és dolgozni kezdett, de közben háromszor is megzavarta a telefon, amit megint gyűlölni kezdett. Átment a fitneszközpontba, hogy intézkedjen egy váratlan probléma ügyében, aztán visszasétált az étteremhez, ahol Beckett közben beállt a helyére. - Owen beszélt az ellenőrrel- újságolta Beckett - A pékség zöld utat kapott.
- Hallottam. - Most Lacy-vel tárgyal- folytatta Beckett, a pékre utalva. - Aztán bemegy a hivatalba, és elhozza a használatbavételi engedélyt. Ez egy nagy pipa lesz a listáján. - De még sok munka vár ránk. - Ryder körülnézett - Úgy látom, itt minden rendben megy. Nyugodtan itt hagyhatod a fiúkat, és velem jöhetsz. - Hová? - Feltépjük azt a szörnyűséges kátránytetőt. - Azt a hét közepére terveztük. - Nem esik az eső, és azt mondják, marad a meleg idő. Jobb, most csináljuk meg. Nem ez lesz az első kátrányos tető, amit lebontanak, de ilyen nagy felülettel még nem volt dolguk. Beckett jól tudta, milyen piszkos és kimerítő munkát jelent a tető bontása, ezért nem tűnt túl lelkesnek. - Nem akarod megvárni Owent? Ryder elhúzta a száját - Félsz egy kis verejtékezéstől, öcsi? . Inkább a napszúrástól. - Szedd össze magad, és vágjunk bele. Nem is volt olyan rossz, mint amire emlékezett. Sokkal rosszabb volt. Beckettről dőlt a naptejjel összekeveredett izzadság, és a védőmaszk alatt alig kapott levegőt, miközben a csákánnyal verte a tetőt Az összes izma égett, mintha izzó parázzsal fedték volna be. A munkások talicskával hordták el a hulladékot, nem győzték hozni a jeges vizet. Ittak, mint a tevék, mégsem csillapodott a szomjúságuk, mert minden pórusukból dőlt a verejték. - Hány átkozott rétege van ennek a tetőnek? - kiáltotta Beckett. - Kész csoda, hogy télen nem szakadt be az egész rohadt tákolmány. - Ryder a bontókalapáccsal felszakított egy nagydarab kátrányt, és vigyorogva az öccsére nézett. - Majd most. - De az is lehet, hogy mi hagyjuk itt a fogunkat. Mit vigyorogsz? - Tetszik a kilátás. Beckett felegyenesedett, megtörölte a homlokát, és körülnézett. A fogadó rézteteje csillogott a napsütésben. Látta a teret, az utca forgalmát, a Vestába betérő embereket, aztán végignézett a Main Streeten, egészen az Olvasósarokig. - Inkább egy árnyas verandáról gyönyörködnék a kilátásban, egy sörrel a kezemben. - Használd a képzelőerődet - Ryder letépte elkoszolódott maszkját, kivett egy palackot a hűtőládából, és mohón kortyolni kezdett. Milyen kár, hogy nem öntheti a fejére a hideg vizet. De nem pazarolhatja a védőitalt. Egy pillanatra megpihent, hogy megmozgassa sajgó vállát, és meglátta Hope-ot, aki éppen kilépett az első emeled verandára. A nő megállt, felnézett, és figyelni kezdte a munkát meg a munkásokat. A férfi tudta, melyik pillanatban vette őt észre. Megérezte. Olyan érzés volt, mintha egy nyílvessző csapódott volna az ágyékába. A következő pillanatban Hope kinyitotta J & R ajtaját, és eltűnt a teraszról. - Biztosan jött valaki - jegyezte meg Beckett. - Tessék?
- Láttam, hogy nézed. Ryder felvett egy tiszta maszkot. - Nem tiltja a törvény. - Még nem. Miért nem hívod el valahová? - Miért nem csákányozol? - Egy kis vacsora, egy kis beszélgetés. A pokolba is, hiszen sütött neked egy pitét. - Te is annyit ettél belőle, mint én. Vacsorázz és beszélgess vele te. - Az meg is lesz, mert Clare-rel meghívtuk vacsorára. Ha semleges területre vágysz, gyere át te is, hátha a társaság enyhíti lányos zavarodat. - Hagyj békén - mordult fel Ryder, és csákányozni kezdett. Nincsen abban semmi bűn, ha az ember nézelődik, nyugtatta meg Hope saját magát. Bement az Eve és Roarke-ba, és résnyire nyitotta a redőnyt. Csak úgy, hogy átkukucskálhasson rajta és láthassa a szomszéd épület tetejét. Illetve azt, ami maradt belőle. Fogalma sem volt, miért akarják lebontani, de úgy tűnt, éles csákányokra, nehéz rudakra és valami fűrészfélére volt szükség a művelethez. Ami rengeteg zajjal járt. Elég nehéz munkának tűnt, de legalább szórakozik egy kicsit, miközben nézi a műveletet. A legtöbb férfi félmeztelenre vetkőzött. Hope remélte, hogy használnak fényvédő krémet, különben este sziszegni fognak a zuhany alatt. Egy pillanatig vívódott magában, aztán úgy döntött, hogy szórakozás mindenkinek jár. Felsietett a lakásába, magához vette a színházi látcsövét, és visszament az ablakhoz. Valóban keserves robot, állapította meg, amikor a távcső közelebb hozta a tetőn dolgozó munkások látványát. És Ryder teste, jóságos ég... Nem semmi! Ingben vagy pólóban is látszott rajta, hogy remekbe szakja van, és néhányszor már közelről is megtapasztalta, kemény és izmos, amikor csók közben hozzásimult. De láthatta is! Az izmai megfeszültek, ahogy felemelte a csákányt, és belevágta a tetőbe. Minden porcikája tökéletes, állapította meg Hope. Joga van egy kis bizsergéshez, még akkor is, ha a tetőn dolgozó férfi nem az esete. Ryder most felnézett, levette a maszkját, és odakiáltott valamit a többieknek. Az arca is vonzó. Többnyire mogorva pillantással néz a világba, és kemény vonásait borosta fedi, de még így is. A férfi felnevetett, és Hope testén újabb bizsergés futott végig. Elismerően hümmögni kezdett. - Hope? Nem tudtam, mit akarsz csinálni ezekkel a... Hope megfordult. Legszívesebben a háta mögé rejtette volna a színházi látcsövet, de még időben észbe kapott. Inkább szégyenl6s mosollyal nézett az ajtóban álló Carolee-ra. - Kémkedek a szomszédok után. - Tényleg? - Carolee felvonta a szemöldökét, és közelebb lépett. - Mi az... Ja, a tető. Istenem, biztosan melegük van, izzadnak, és... - Az asszony elhallgatott, és felnevetett. - És pont ez a lényeg. Hadd nézzem. Elvette a látcsövet, és kikukucskált a redőny résén.
- Nagyon csinosak, nem? Csak két fiút látok, Justine két fiát. Owen bizonyára kimentette magát. Szörnyű egy meló. Csinálhatnánk nekik egy kis limonádét. - Nos, nem tudom, hogy... - Dehogynem. - Carolee vigyorogva visszaadta a látcsövet Hope-nak. - Vegyünk elő néhány hűtőládát, egy jéggel teli vödröt meg néhány műanyag poharat. És ott van lent az az összehajtható asztal. Ez egy emberbaráti cselekedet, ne feledd. - És fizessek nekik az előadásért? Carolee megveregette Hope vállát. - Azt azért nem. Gyere, nem tart sokáig. Van még néhány óránk a vendégek érkezéséig. Hope nem tudott nemet mondani Carolee-nak, főleg, miután az asszony rajtakapta, hogy leskelődik az unokaöccse után. Így hát nekiláttak, és elkészítettek több kanna limonádét. Kivitték az összecsukható asztalt, a hűtőládákat, a jeget, a poharakat. Carolee odakiáltott az egyik férfinak, akit név szerint ismert. A munkások nemsokára eltűntek a tetőről, és felbukkantak az épület ajtajában. A férfiak nem győztek hálálkodni. - Te egy igazi életmentő vagy. - Beckett lehajtott egy pohárral, és a nagynénjére kacsintott. - Óvatosak legyetek odafent. - Ne aggódj. Már majdnem készen vagyunk. Most vágjuk szigetelőréteget Jó volt az időzítés. Ebédidőt tartunk, aztán befejezzük. - Söpörjétek fel a szögeket! - parancsolta Ryder az egyik emberének, aztán felkapott egy poharat, és egyetlen nagy korttyal kiürítette. - Köszönöm. - Leadom az ebédrendelést - jelentette be Beckett, és távollépett a telefonjával. - Tessék, Ryder. Igyál még egyet. Az anyád nemsokára idejön. - Minek? - Mert megmondtam neki, hogy leszeditek a tetőt, és látni akarja. Csinálok még limonádét, hogy az ebédhez is jusson. - Gondolom, az éttermet meg a pékséget is látni akarja majd - morogta Ryder. - Hol a pokolban van Owen? - Tessék. - Hope maga töltött Rydernek még egy pohárral. – Hűlj le egy kicsit. - Ahhoz a világ összes limonádéja sem lenne elég - morogta a férfi, de azért ezt az italt is lehajtotta. – Sikerült letépnünk ezt a rohadt tákolmányt, mielőtt túl meleg lesz. Ez is valami. Dinka meghallotta a gazdája hangját, mire ő is kijött az épületből, és Ryder lábához dörgölőzött. Hope kivett a zsebéből egy kutyakekszet. - Lassan mindig sütit akar majd, ha meglát téged. - Te is kaptál limonádét. - Ő nem szedett szét egy kátrányos tetőt, és nem izzadt ki magából tíz liter verejtéket. A nő lehajolt, és megsimogatta a kutyát. Közben felnézett Ryderre, és a haja sötét függönyén át megvillant a szeme. - Talán ide kéne hoznom a locsolócsövemet. - Lehet, hogy a nap végén szívesen használnám. - A férfi habozott egy kicsit. Vannak vendégeid? - Igen. Három szoba, az egyik egész hétvégén foglalt lesz.
- Rendben. - Van valami különleges oka annak, hogy ezt megkérdezted? - Nincs. Már megint visszatértünk az egyszavas válaszokhoz, állapította meg a nő. Úgy döntött, hogy más módszerrel próbálkozik. - Hallottam, hogy a pitédet bedobtad a közösbe a fiús estén. - Azok a kölykök olyanok, mint a keselyük. Azt hiszem, alábecsültem őket - Van még egy fél pitém. A tiéd lehet. - Elfogadom. - Akkor gyere be érte, mielőtt elmész. Most vissza kell mennem, dolgozni. - Rendben. Az asztalt meg a többi holmit visszavisszük. Még egyszer kösz. - Szívesen. És biztosan el tudok szakadni egy kis időre, ha akarod, hogy leslagozzalak. Hope elfordult, de előtte még elégedetten látta, hogy a férfi gondolkodva összehúzza a szemét. Elég jó helyzetfelismerőnek tartotta magát, és most úgy ítélte meg, hogy Ryderrel flörtölni kezdtek egymással. Majd meglátják, meddig jutnak. Owen akkor bukkant fel, amikor Ryder utoljára mászott le a létrán. Szívesen morgolódott volna vele, de észrevette, hogy Owen is izzadt és koszos, és még mindig a derekán van a szerszámöve. De testvérek között a marakodás csak a szeretet kifejezése. - Sejtettem, hogy akkor tolod ide a képed, amikor a kemény munkának már vége. - Valakinek a másik csapattal is dolgoznia kellett, mivel eltértél a tervtől. Sikerült egyszer s mindenkorra megszabadulnunk azoktól a borzalmas csempéktől. Remek móka volt. Ryder örült, hogy nem neki kellett csinálnia. - Ha holnap jön az anyag, akkor nekiláthatunk az új tetőnek. - Nyolckor itt lesz. - Owen végigmérte Rydert. - Úgy látom, megdolgoztál a sörödért. - Egy karton sört is megérdemlek. - Avery zár ma este, úgyhogy átmegyek, és egy darabig ott időzök. Most Becketten a sor, hogy fizessen. - Beckett hazamegy - szólalt meg Beckett. - És öt órán át zuhanyozni fog. Lehet, hogy a zuhany alatt fogok enni és aludni. - Már csak mi maradtunk, Ry. - Csak te - javította ki Ryder. - Én is azt teszem, amit Beckett. És a kutyám is. - Ezt helyeselni tudom, ha figyelembe veszem a szagodat. Akkor holnap még egyeztetünk. Át kell beszélnünk néhány dolgot, mindkét helyszínen. Vagy reggel, a munkások érkezése előtt, vagy a műszak után. - Utána - mondta Ryder határozottan. - Péntek este? - Beckett felvonta a szemöldökét. - Nincs egy szexi pénteki randid? - Ha szexi randim van, az nem korán kezdődik, inkább korán reggelig tart. - De Ryder nem szándékozott randizni péntek este. Talán majd később lesz ereje ilyesmire gondolni, miután lemosta magáról a szutykot. - Nos, viszlát holnap. - Miután Owen kisétált, Beckett visszanézett az épületre. Ryderrel együtt úgy álltak ott, mintha a pokolból menekültek volna. - Dobjunk fel egy
érmét, hogy eldöntsük, melyikünk ellenőrzi és zárja be a helyszínt. Rydernek eszébe jutott a kora reggeli kávézása Clare-rel. - Menj haza a feleségedhez meg a gyerekeidhez - mondta, és vállat vont - Majd én megcsinálom. - Akkor már itt se vagyok. Ryder visszament, és ellenőrzés után magához vette a noteszét. Le akart írni néhány dolgot, ha már megint tud gondolkodni. Bezárta a St. Paul Street-i ajtót is, és felkapta a hűtőtáskát. Eszébe jutott a limonádé. Arra most nincs idő, mondta magának. Örülne a pitének, ilyen állapotban nem mehet be a fogadóba. Ezt is el kell halasztania. Elindult kifelé, és látta, hogy egy teherautó kanyarodik be a parkolóba. Willy B. meg az anyja, állapította meg. Megpróbált megfeledkezni arról, hogy Avery apja az ő anyjával bújik ágyba. Inkább úgy akart gondolni Willy B.-re, mint addig: a család régi barátjára, egy remek fickóra, aki Tommy Montgomery legjobb gyerekkori barátja volt. Ha az anyja szeretőjeként gondolt a tagbaszakadt, vörös szakállú Willy B.-re, nagyon kínosan érezte magát. Justine kiugrott a teherautóból. Egy szűk bokanadrág és nyakánál hímzett, fiatalos blúz volt rajta. Egy kicsit babrál a hajával meg az arcával, és máris átkozottul csinos, gondolta Ryder. - Ne gyertek a közelembe - figyelmeztette őket, és feltartotta a kezét. - Nem vagyok alkalmas arra. hogy emberek közelébe kerüljek. - Láttalak már rosszabb állapotban is, de új blúz van rajtam, úgyhogy... - Az asszony egy csókot dobott a fia felé. - Vedd úgy, hogy megöleltelek. Mi újság, Willy B.? - Minden rendben - felelte a százkilencven centiméter magas férfi, akinek a szíve még a termeténél is nagyobb volt, és a haja ugyanolyan vörös színben pompázott, mint a szakálla. Hüvelykujját a zsebébe akasztva állt a teherautó mellett, és szemügyre vette az épületet. - Leszedtétek a tetőt. - Nagyon ocsmány volt. Gondolom, körül akartok nézni bent. - Nem bánnám. Ha menned kell, bezárhatok helyetted. - Ráérek. - Ryder bevezette őket a nagy helyiségbe. Willy B. belépett, és jobbra-balra nézve felmérte a terepet. - Justine, neked aztán van fantáziád. - Mesés lesz, hidd el. A fiaim nem érik be kevesebbel. - Anya nem ad nekünk más lehetőséget. Holnap korán reggel érkezik az anyag, úgyhogy nekiláthatunk az új tetőnek. Willy B.-vel egy darabig társalgott az új ajtókról meg ablakokról, aztán hagyta, hogy Justine elvonszolja a férfit, és megmutassa neki a leendő öltözőket, amelyek most még csak sivár és csupasz helyiségek voltak. Megnézték a leendő tornatermet meg a recepciót is. - Elvárom, hogy te is tagságit válts majd. - Justine... - nyögött fel Willy B.
- Ne siránkozz, Willy B. - Az asszony a mutatóujjával megfenyegette a férfit, majd megveregette a karját. - Kedvezményt kapsz, mert nemsokára rokonok leszünk. A férfi elvigyorodott. - Bizony. Az én lányom meg a te fiad... Tommy mennyire örülne neki! Igen, ezért szeretem Willy B.-t, gondolta Ryder. Még most is a legjobb barátjára gondol először. - Nagyon örülne. És azt mondaná, hogy bolond vagyok, amiért megvettem ezt a helyet. Aztán felcsatolná a szerszámövét. Majd meglátod, milyen csinos helyet varázsolunk belőle. A csodájára járnak az egész környéken. Nagy terveim vannak az öltözőkkel. - Anyád beszélt az öltözőszekrényekről - mondta Willy B. Rydernek. - Ismerek egy fickót, aki nagyon szépen dolgozik. - Ez Owen dolga. Add meg neki a nevét - Rendben. Nemsokára átmegyünk a Vestába, és majd odaadom Averynek. - Owen is ott van. - Remek. - Justine bólintott. - Vacsora előtt végig akarom ~ új étterem helyiségeit. - Owennél van a kulcs. Majd ő átkísér titeket. - Veszek neked egy sört - ajánlkozott Willy B. - Meg egy pizzát is, ha kérsz. - Ilyen állapotban nem fogadhatom el. - Ryder széttárta a karját. - Ha most átmennék Averyhez, az ÁNTSz bezáratná az éttermét. De azért köszönöm. - Ha elkészül ez a hely, itt is lezuhanyozhatsz, és használhatod a gőzkabint. Justine a fiára mosolygott. - Hallom, rámozdultál a fogadósunkra. Ryder arca elkomorodott. - Justine... - súgta Willy B. - Nem mozdultam rá! - Akkor a minap egy hasonmásoddal csókolózott a parkolóban? - Az csak egy... Az egy semmiség volt. - Nos, Mina Bowers éppen arra hajtott el a kocsijával, és beszámolt róla Caroleenak, ő meg elmesélte nekem. Nem említette, hogy semmiségnek tűnt, sőt… Ryder tudta, hogy ki fog derülni, de arra nem számított, ilyen gyorsan elér az anyjához. - Jobb lenne, ha mindenki a saját dolgával törődne. - Nos, ez sosem lesz így - közölte Justine vidáman. – Érdekes módon, a kutyáját sétáltató Chrissy Abbottól is hallottam, hogy nemrég történt közöttetek egy hasonló semmiség. Egy kis kérdezősködés után azt is megtudtam, hogy Jonathan Wickham volt az az elegáns öltönyös férfi, aki akkoriban itt járt. - Igen. Azért jött, hogy visszacsábítsa a fogadósunkat a szállodájába. És megpróbálta rábeszélni, hogy megint legyen a szeretője. - Úgy tudtam, megnősült - szólalt meg Willy B. - Istenem, Willy B., ne legyél már ilyen naiv! Micsoda disznó! - fakadt ki Justine. Te pedig csókolózol Hope-pal, és nem verted orrba azt a patkányt? Ryder elmosolyodott. - Szeretlek, anya. Komolyan. - Ez nem válasz. - Mert csak akkor értesültem erről, amikor hatótávolságon kívül volt De ne aggódj, Hope megmondta neki a magáét.
- Nem is vártam tőle mást. Ha az a gazember még egyszer idedugja a képét, azt akarom, hogy rúgd ki. Vagy hívj fel, és én teszem meg. Most bemegyek, és beszélek Hope-pal. - Vendégei vannak. - Akkor majd holnap. - Az asszony mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon. - Ha ráhajtasz, de nem akarod, hogy az emberek beszéljenek róla, akkor csináld diszkrétebben. - Nem hajtok rá! - Ha tényleg így van, akkor csalódtam benned. Most menj, tisztálkodj meg, és pihenj egy kicsit Majd később beszélek veled is. És még valami, Ry: jó munkát végeztetek itt. Máris sokkal jobb. Az anyja tényleg látja a különbséget, gondolta Ryder, amikor egyedül maradt Az anyja mindig mindent lát. Néha többet is, mint kéne. - Még hogy rá akarok hajtani! És miért lenne csalódott, ha nem? Egyszerűen képtelenség eligazodni a nőkön. Még az anyákat sem lehet kiismerni. Gyere, Dinka, menjünk zuhanyozni. A kutya ismerte a szót, és izgatott farkcsóválással kiszaladt a ajtón, Ryder előtt. A férfi bezárta az épületet, és megfordult. Ekkor meglátta Hope-ot, aki egy újabb pités tállal a kezében közeledett a teherutójához. Mért van az, hogy mindig ebben az átkozott parkolóban találkoznak? - Éppen lekésted az anyámat és Willy B.-t. - Miért nem jöttek be? - Azt hittem, vendégeid vannak. - Ez igaz. .., A nő a fogadó parkolója felé intett, ahol két idegen kocsi állt az övé meg Carolee-é mellett. - És fogadok, szívesen találkoztak volna vele. Itt van a pitéd. - Köszönöm. - Carolee bort és sajtot szolgál fel a vendégeknek, de vissza kell mennem, hogy segítsek neki. Előbb azonban szeretnék kérdezni valamit. - Rendben. - Azt fontolgatod, hogy lefekszel velem? - Erre most mi az ördögöt mondjak? - Például az igazat. Nagyon értékelem az őszinteséget, még laza, baráti kapcsolatban is. Én mindig így csináltam. Szóval szeretném tudni, hogy megfordult-e a fejedben a szex, mert nekem igen. - Amikor a férfi a szemöldökét ráncolva, némán állt helyén, gyorsan hozzátette. - Persze minden kötöttség, bonyodalom nélkül. Az sem baj, ha te nem gondoltál még erre. Csak szeretném, ha értenénk egymást. És még ő tervezte, hogy nyílt lapokkal játszik. - Értjük egymást. Fogalmam sincs, mit mondjak. Ryder fáradt volt és piszkos. Ráadásul most éppen Hope az, aki ráhajt abban az átkozott parkolóban. Még jobban ki akarta ismerni? Nos, ezen a nőn lehetetlen eligazodni. - Rendben. Ha már tudod, akkor szólj nekem. - Szólok - ismételte meg a férfi. - Hogy igen vagy nem. - Így sokkal egyszerűbb, nem? Fáradtnak látszol - jegyezte meg a nő. - Majd jobban érzed magad, ha lezuhanyoztál, és ettél valamit. Most be kell mennem. Jó éjszakát. - Neked is. - A férfi kinyitotta a teherautó ajtaját, és beengedte a kutyát Kis
tétovázás után úgy döntött, hogy a pitét az ölében tartja vezetés közben, különben Dinka belenyomná az orrát. A férfi beült a kormány mögé, de még nem indította be a motort. - Nem. A nőkön nem lehet eligazodni, Dinka. Egyszerűen képtelenség. 8. A vendégek kimentek a városba, a szobákat takarították. Carolee a bevásárlást intézte, és Hope végre időt tudott szakítani a papírmunkára. Elintézte az utalásokat, átnézte számlákat, egy kicsit időzött a fogadó hivatalos weboldas Facebook-oldaIán. E-maileket írt, foglalásokat igazolt vissza, és örült, hogy végre nyugodtan foglalkozhat ezekkel teendőkkel is. Aztán ott volt még a többi rutinfeladat, amelyet állandóan ismételni kellett. A vendégek gyakran megjegyezték, milyen csinos és tiszta a fogadó, de senki sem gondolt bele, mennyi munkába telik, hogy minden így is maradjon. Miután végzett a kifizetésekkel, feltett egy friss képet a Faceebookra, egy vidám hangú poszt kíséretében, majd megírt néhány e-mailt. A z utolsót is elküldte, amikor megszólalt a csengő a recepciónál. Ideje szünetet tartani, gondolta. Elindult az ajtó felé, de ekkor eszébe jutott Jonathan. Nem baj. Ha ő az, akkor legalább jól megmondja neki a véleményét. Felkészült a találkozásra, sőt szinte vágyott rá, de Justine recepció állt a recepció ajtajában. - Szia. Azt hittem, van kulcsod. - Igen, de nem szeretem használni. - Az asszony hátranézett a szomszédos épületre, ahol a munkások kalapáltak az új tető szerkezetén. - Remélem, a zaj nem okoz gondot - Nem olyan rossz, és a látvány napról napra szebb lesz. Mindenki nagyon izgatott, hogy egy fitneszcentrum épül a városban, és érdeklődéssel figyeli az eseményeket. - Pont ezt akartam hallani. - Sajnálom, hogy tegnap nem találkoztam veled meg Willy B.-vel. - Most bepótolhatjuk. Itt mindig olyan jó illat van. Justine besétált a konyhába, és vett magának egy diétás kólát a hűtőből. - Mindig jó kedvem lesz, ha idejövök. Láttad, hogy Lacy már berámolta a felszerelését? A Ropogós pékség tíz napon belül megnyílik. - Már alig várjuk. Örülök az új szomszédnak, akiről ráadásul az a hír járja, hogy remek kakaós csigát süt. - Avery szerint a mennyország kapuja nyílik meg mellettünk. Kiadtuk a pékség fölött lévő két lakást is, úgyhogy több szomszédod is lesz. Van időd egy kicsit leülni és beszélgetni? - Persze. - Hope gondolatban villámgyorsan átcsoportosította a teendőit, és csatlakozott Justine-hoz, aki már helyet is foglalt a konyhaszigetnél. - Vannak vendégek? - A J & R-t egy tündéri pár vette ki a hétvégére. A férfi megszállottan érdeklődik a polgárháború eseményei iránt Tegnap záróra előtt bevetették magukat az Olvasósarokba, és Bob összeszedett néhány könyvet a helyi szerzőktől, amelyek még
hiányoztak a gyűjteményéből. Úgy örült, mintha aranyat talált volna. Ma kirándulást tesznek a csatamezőre, mert a Történelmi kalandozások csomagra fizettek be. Megállapodtak, hogy a feleség ma elkíséri a férjét, holnap viszont ő megy el vele antik tárgyakat vásárolni. - Ez így igazságos. - A fiú rengeteg izgalmas részletet tud a polgárháborúról. Tegnap este volt még két pár nálunk, és késő éjszakáig szórakoztatta őket a történeteivel. Teljesen odavolt, amikor meglátta társalgóban felállított "polgárháborús sakk"-ot. Reméli, hogy ma is bejelentkezik valamelyik vendégünk a játékra, és lesz megküzdenie. - Tommy és Willy B. sokat sakkozott annak idején. Én inkább a Monopolyt szeretem - tette hozzá mosolyogva Justine. - És jól is játszod. Akartam egy e-mailt küldeni neked, de csak ha már minden részletben megállapodtunk. Egy esküvői társaság érdeklődött a fogadó után. - Esküvőt akarnak tartani nálunk? - Nem, az esküvő és a fogadás helyszíne már megvan, de nálunk szeretnének megszállni a nagy napot megelőző éjszakán. A menyasszony, a vőlegény, a kísérők és a szülők. A nászéjszakára is itt maradnának. Egyelőre csak szabaddá tettem az időpontot, és hétfőig fogják megerősíteni a rendelést. - Örömmel hallom. Hogy ment a lányos buli? . - Remekül. Nagyon jó, hogy ilyen közel vannak a barátnőim. Szeretnék még egy ilyen lányos estét tervezni veled és Carolee-val, sőt talán Darla is csatlakozhatna hozzánk. Meg az anyám és a nővérem, ha el tudnak jönni. - Ezt még nagyobb örömmel hallom! - Justine elégedetten bólintott, és hátradőlt a széken. - Tehát boldog vagy. - Ez egy álommunka nekem, Justine. Nem is lehetnék boldogabb. - Akkor egyáltalán nem érzel kísértést, hogy elfogadd Jim Wickham ajánlatát? Hope összerezzent. - El kellett volna mondanom neked? - Á, dehogy - legyintett Justine. - Előbb-utóbb úgyis mindent megtudok, amit érdemes tudni. - Sejtettem. És egyáltalán nem csábít az ajánlat. Ez az otthonom. Jonathan azt hiszi, hogy nem létezhetek Washington és a Wickham nélkül. Na, meg nélküle. De téved. Itt sokkal... Még sosem éreztem magam ennyire... önmagamnak. - Örülök neki. És annak is, hogy egyik ajánlata sem érdekelt. - Jaj, dehogy! Nem hagyom magam még egyszer elkábítani. Justine felnevetett. - Akkor felesleges aggódnom. Azért szerettem volna a te szádból is hallani, mert a férfiak sosem tudnak minden részletről beszámolni, csak nagy vonalakban beszélnek. - Miféle emberrel voltam együtt? - Hope felállt, és hozott magának is egy üdítőt. Tudtam, hogy nem tökéletes, hiszen mindenkinek vannak hibái. Láttam a gyenge pontjait, de azt hittem, hogy majd megoldjuk a gondokat. Pedig máskor okosabb vagyok, de... - Megszoktad őt. És szeretted. - Igen. Visszanézve már látom, hogy az egész egy "árukapcsolás" volt. A város, a szálloda, Jonathan, az emberek. A húgát a legjobb barátnőmnek tartottam, pedig erről szó sem volt. Azt hittem, ott vagyok, ahová tartozom, az életmódom pedig... Az is
tökéletesnek tűnt. Legalábbis a felszínen. Nehéz bevallani, hogy az egész felszínes volt. - Hogyan veheti az ember ezt észre, amikor benne van? - Úgy, hogy jobban kinyitja a szemét - A nő felsóhajtott - Most már látom, mi is volt ez az egész, de még így is megdöbbentem, amikor azt javasolta, hogy menjek vissza, és folytassuk, mintha mi sem történt volna. Persze, némi fizetésemeléssel is megpróbálta vonzóvá tenni az ajánlatát. - Micsoda szemét alak! - A számból vetted ki a szót. Mihelyt lecsillapodtam, felhívtam az anyámat, és majdnem egy órán át háborogtam neki. Jonathan mindig nagyon kedves volt az anyámhoz meg az egész családomhoz. Persze, mert tudta, hogy ez fontos nekem. Az anyám a szakítás után persze az én pártomon állt, de tudom, kedvelte azt a férget. De amikor mindent elmondtam róla, nálam is jobban meggyűlölte. - Szerintem nagyon jól kijönnénk az anyáddal. - Szerintem is. Idejön a Versace öltönyében, a Hermes kendőjével, az arcáról még le sem kopott a nászúton szerzett barnaság, és kijelenti, hogy itt boldogtalan vagyok, és vissza kéne mennem a Wickhambe, meg hozzá. Mindezt megfejeli egy csábító fizetésemeléssel, és leereszkedően közli, majd ő gondoskodik rólam. Ostoba! - Ez egy bók ahhoz képest, amit én mondanék rá. - Sose gondoltam volna, hogy sajnálni fogom Sheridant, a feleségét De most sajnálom. - Várj még azzal egy kicsit. Én azt hallottam, hogy Sheridan pontosan tudta, mi volt köztetek, mégis besétált az irodádba, parancsba adta, hogy szervezd meg a puccos esküvőjüket a szállodában. Nem így volt? - De igen. - Hope összehúzta a szemét, és ivott egy kortyot. - Pontosan ezt tette. Akkor nem is sajnálom. Megérdemlik egymást. - Szerintem is. Örülök, hogy Ryder időben érkezett, és törleszthettél nekik egy kicsit. Hope Justine mosolygó szemébe nézett, és lassan kortyolgatott. - Erről is hallottál? - Mindig fülelek, tudod. - Nem hittem volna, hogy Ryder megemlíti neked. Egy fiú ilyesmit nem szokott megosztani az anyjával. - Más forrásból hallottam, aztán kicsit kifaggattam. A második randevúról is tudok. - Az nem is volt.. Tehát erről is hallottál. - Ilyen egy kisváros. Ha megcsókolsz egy férfit a parkolóban, akkor ne csodálkozz, ha valaki meglátja. És még azt hitte, hogy már megszokta a kisvárosi életet, gondolta Hope. Úgy látszik, még mindig van mit tanulnia. - Ez érthető. Gondolom, azt szeretnéd, hogy ne kezdjek... illetve ne kezdjünk semmit egymással. Én... - Miért akarnám ezt? - Justine felvonta a szemöldökét. - Mindketten felnőttek vagytok. - Ő a fiad, én pedig a beosztottad vagyok. - Szeretem a fiamat. Hiszem, hogy képes jó döntéseket hozni, és meg tudja
választani, merre menjen. Ezt a fogadót is szeretem - persze nem annyira, mint a fiaimat, de azért éppen eléggé. Nem bíztam volna egy olyan személyre, akiben nem hiszek, és akit nem kedvelek. Akiről nem feltételezem, hogy felelős döntéseket tud hozni. Ha Ry-jal úgy döntötök, hogy belekezdtek valamibe, az kizárólag a ti dolgotok. Az asszony elhallgatott, és elmosolyodott. - Láttam a szikrákat, kedvesem. És nem értettem, mi az ördögre vártok. - Nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán kedveljük-e egymást. Még most sem vagyok teljesen meggyőződve róla. - Én elfogult vagyok, de szerintem mindkettőtökben sok kedvelnivaló van. Majd rájössz erre is. Ha pedig a szexről van szó, azt bizonyára mindketten élvezni fogjátok. - Erre nem számítottam a munkaadómtól. Egy férfi anyjától még kevésbé. - Én elsősorban Justine vagyok. Most, hogy ezt lerendeztük, megbeszélhetjük a fogadóval kapcsolatos legújabb fejleményeket. Aztán átsietek a könyvesboltba, és figyelmeztetem Clare-t, hogy vigyázzon magára meg a legkisebb unokáimra. - Erről jut eszembe: mi lenne, ha itt tartanánk a babaköszöntőt? Tudom, hogy csak ősszel lesz, de ha így döntünk, akkor szeretném minél előbb lefixálni a dátumot, és lefoglalni a helyet. - Szerintem tökéletes lenne. Majd szólj, miben segíthetek. - Arra gondoltam, hogy itt maradhatnál éjszakára. Te, Clare, Avery, Clare anyja és Carolee. És maradna még három szoba több vendégnek is, ha Clare úgy akarja. - Egy lányos éjszaka a babaköszöntő után? Ez még a tökéletesnél is jobb! Számíthatsz rám. Majd mondd meg, milyen dátumban állapodtatok meg Clare-rel. És Avery esküvőköszöntőjét is ugyanígy megszervezhetjük. - Reméltem, hogy ezt fogod mondani. Istenem, de jó lesz! - Szerintem Lizzy örülne, ha őt is meghívnánk. - Nem is vettem észre - mosolygott Hope, amikor megérezte a lonc illatát. - Néha fel sem tűnik, annyira idetartozik. - Tehát nem zavar a jelenléte. - Egyáltalán nem. Éppen választ várok az egyik a testvéremtől, aki Catherine Darby életrajzán dolgozik. És az iskola könyvtárosának is írtam, hátha őriznek néhány levelet vagy dokumentumot. Nem nagyon haladok Billy felkutatatásával, mert túl kevés információm van róla. Hope-ot kicsit bosszantotta ez a kudarc. Mindig lelkiismeretesen végezte a feladatát, és zavarta, hogy nem tud megfelelni a saját elvárásainak. - Bárcsak Lizzy többet mondana nekünk, vagy legalább valamelyikünket felvilágosítana! Megadhatná a vezetéknevét vagy valamit. Owennel már beszélt. Mindig azt várom, hogy egyszer velem is szóba áll. - Ki tudja, milyen korlátok állnak az ő világa meg a mi világunk között? De biztosan beavat majd, ha kapcsolatba tud lépni veled. - Engem? - Mindnyájunknál több időt töltesz vele, és te vagy a leszármazottja - mutatott rá Justine. - A vendégek közül említette valaki, hogy...? - Egy nő zenét hallott az éjszaka közepén, és csodálkozott, hogy loncillatot érez. Felébredt, mert nem jól érezte magát, aztán nem tudott elaludni, ezért bement a könyvtárszobába. Olvasás közben meghallotta a zenét. - Érdekes.
- Azt hitte, hogy elbóbiskolt, és csak álmodta. Lehet, hogy így volt, mert Lizzy repertoárjában eddig nem szerepelt a zene. - Nem csodálkoznék, ha bővítené a műsorát. De most már hagylak dolgozni. Mondd meg a dátumokat, és egy kitörölhetetlen tintával felírom őket a falra. - Rendben. Hope is felállt, hogy az ajtóhoz kísérje az asszonyt. Egy pillanatig együtt álltak, és nézték a szemben lévő épületen dolgozó férfiakat. - Amikor először megláttam Tommy Montgomeryt, félmeztelenül állt egy létrán. Én akkoriban kezdtem el dolgozni, és szerettem volna, ha egyszer majd én is olyan tiszteletet parancsoló, profi módon végzem a munkámat. Néztem őt, és arra gondoltam: "ó, istenem..." - Justine felnevetett, és a szívére szorította a kezét Számomra ez volt a vég és a kezdet. - Bárcsak én is találkozhattam volna vele. Mindenki olyan szépeket mond róla. - Mert jó ember volt. Persze neki is megvoltak a hibái, mint mindenkinek, és időnként az őrületbe kergetett, de mindig meg tudott nevettetni. Nem akartam volna, hogy más legyen. Egy kicsit sem. – Az asszony átkarolta Hope vállát. – Ha Ryder nem nevettet meg, lökd el magadtól. A szex nem éri meg, ha unatkozol mellette. Azt hiszem át is megyek, és zaklatom egy kicsit, mielőtt benézek Clare-hez. Hope nézte, ahogy az asszony a piros sport cipőjében átvág a telken, és közben integet Rydernek. A férfi felegyenesedett, megcsóválta a fejét, és lemosolygott az anyjára. Nem csoda, hogy Justine csak Justine akar lenni, gondolta Hope és visszament a fogadóba. Nem volt ideje Ryderről meg a kísértetről töprengeni, mert megérkeztek a pénteki vendégek. Hope meg sem tudta számolni, hányszor szaladt fel és le a lépcsőn. Neki nincs szüksége fitneszközpontra, mert munka közben is eleget edz. Megmutatta a vendégeknek a szobákat, válaszolt a kérdéseikre, a főnöke nevében megköszönte a bókokat, amikor megcsodálták a berendezést, frissítőket szolgált fel, tanácsokat adott az étkezéssel és a vásárlással kapcsolatban. Amikor a polgárháborús pár visszatért, az udvaron szerettek volna inni egy pohár bort. Tapasztalatból tudta, hogy néhány vendég azt szereti, ha a fogadós ugyanolyan láthatatlan, mint Lizzy. Másoknak az a kívánsága, hogy ő is vegyen részt az élményeikben, és meg akarják osztani vele az aznapi kalandjaikat. Hallgatta őket, és társalgott velük, ha arra volt igényük, és eltűnt, amikor nem volt rá szükség. Ahogy Justine mindent tudott a városról, úgy ő is mindig odafigyelt a BoonsBoro Inn-nel kapcsolatos eseményekre. Délután ötkor már tele volt a ház, és a kertben meg a társalgóban is vendégek időztek. - Maradhatok még, ha kell – ajánlkozott Carolee. – Az a nő az E & D-ben állandóan ugráltat. Csodálkozott, hogy nincs itallapunk – mondta Carolee, és az asszony finomkodó kiejtését utánozva. De nagyon remélte, hogy van görög joghurtunk. Nem bántam, hogy ki kellett mennem érte a boltba, de szépen is kérhette volna. Esetleg még az érkezése előtt közölhette volna az igényeit. - Tudom, tudom. Tényleg macerás vendég. – Hope egy üvegkancsóba öntötte a
limonádét. – Csak két nap – mondogatta, mint egy mantrát. – Csak két nap. Talán később már nem lesz ilyen undok. - Ez a típus mindig ilyen undok marad. Csettintett neked! Igen, gondolta Hope. De inkább mulatságosnak tartotta a jelentet. - Hé, te! – nézett Carolee-ra, a vendég öntelt pillantását utánozva. – Túl fontos vagyok, hogy emlékezzek a nevedre. Van legalább egy kis kekszünk? Kekszet akarok adni a hölgynek. Most már Carolee is nevetett. - Az a lényeg, hogy a többiek elég kedvesnek tűnnek, és készen állnak arra, hogy önfeledten élvezzék a hétvégi pihenést. Maradhatok, ha akarod – tette hozzá még egyszer. - Nem kell. Menj csak haza. Holnap korán reggel úgyis itt leszel, hogy segíts reggelit készíteni ennek a sáskahadnak. Polgárháborús Bob biztosan elszórakoztatja majd az egész társaságot. - Azt a szipirtyót azzal sem tudná szórakoztatni, ha meztelenül zsonglőrködne. Hívj fel, ha azt akarod, hogy visszajöjjek. Alhatok az egyik szabad szobában, ha szükséged van rám. - Nagyon aranyos vagy. - Hope magához ölelte az asszonyt. - De elbírok vele, ne aggódj. Kivitt még egy kis limonádét, egy üveg bort, és csak elmosolyodott, amikor a szipirtyó koktél olívabogyót kért tőle. Egy csinos tálkába tett néhány szemet, és azt is kivitte neki. Csevegett azokkal, akik csevegni akartak, aztán visszament az épületbe, hogy megnézze a társalgóban lévő vendégeket is. Addig rótta a köröket, míg teljesen kimerült, és hálát adott az égnek, amikor estefelé a problémás vendég meg a férje elment egy étterembe vacsorázni. Polgárháborús Bob, az a drága lélek, rábeszélte a feleségét meg két másik párt, hogy rendeljenek pizzát, és kártyázzanak a társalgóban. Hallotta a vidám nevetésüket, és tudta, hogy egyik sem fogja csettintéssel odahívni magához. Végre ö is megvacsorázhat, és talán arra is jut ideje, hogy az interneten kutasson Billy után. Közben persze nyitva tartja a fülét, hátha a vendégeknek szükségük van valamire. De először végigment az udvaron, hogy összeszedje a széthagyott edényeket és szalvétákat. Kilépett a balzsamos nyári estébe. Milyen szépek a fények! És már csend van, mert a fitneszközpont épületén nem dolgoznak a munkások. Hope elhatározta, hogy a következő szabad estéjén az udvaron fog vacsorázni. Készít valami finom egyszemélyes ételt, és néhány pohár pezsgővel is meglepi magát. A fogadósnak is jár egy kis kényeztetés, gondolta, miközben összeszedte az üres üvegeket, amelyeket majd a szelektív gyűjtőbe fog dobni. Talán a férfi zajosabb lett, vagy az ő füle hangolódott jobban rá, de meghallotta, amikor Ryder átjött a lugas alatt. - Jó sokan voltak - jegyezte meg a széthagyott edények és poharak láttán. - Telt házunk van, és néhányan kihasználták a szép estét. Ilyen későn még a városban vagy? - Volt egy kis dolgom. Találkozó a Vestában.
- Ha ennyi vasat tartotok a tűzben, akkor szükség van a találkozókra. - Legalábbis Owen ezt állítja. - Igaza van. - A nő az átépítés alatt lévő épület felé intett. - Tetszik az új tető. Azt hiszem, már el tudom képzelni, milyen lesz, ha elkészül. Sokkal nagyobbnak néz ki, és persze sokkal szebb. A férfi elvette a kosarat, amibe Hope az üvegeket pakolta. - Majd én viszem. - Elbírom. - Majd én - ismételte meg a férfi, és elvette Hope-tól a kosarat. Odavitte a fészerhez, és bedobta a szelektív kukába. Mielőtt a nő a napközben összegyűlt nagy szemetes zsákért nyúlhatott volna azt is kidobta. - Köszönöm. A férfi becsukta a fészer ajtaját, majd szembefordult Hope-pal. - Gondolkodtál a... - kezdte Hope. - Igen. Miután Ryder nem folytatta, a nő felvonta a szemöldökét - Mi van? - Igen. Gondolkodtam rajta. - Tehát… - A nő nem számított erre a párbeszédre, amikor a fogadóban egy vidám társaság römizik. - Illetve, már végig is gondoltam. - Értem. És mire jutottál? A férfi Hope-ra nézett a szokásos pillantásával, amely gunyoros és kihívó volt egyszerre. - Szerinted? - Nagy levegőt veszek, és azt mondom, hogy mellette döntöttél. - Jó tipp. - A férfi kinyújtotta a kezét, de Hope hátralépett. - Vendégek vannak odabent. Nem ez a tökéletes alkalom a megvalósításra. - Nem arra gondoltam, hogy itt és most a földre teperlek. - Ryder mégis gyorsan zsebre vágta a kezét, mert az ötletet meglehetősen vonzónak találta. - Tehát, mikor lenne a tökéletes alkalom, hogy... Jézusom, már én is úgy beszélek, mint te. Mikor jó neked? - Én... A férfi kivette a zsebéből a kezét, és bosszúsan legyintett. Azért ennél többre is képes vagyok, gondolta. De ez a nő teljesen kibillenti a megszokott könnyedségéből. - Akarsz elmenni vacsorázni, vagy valami ilyesmi? Benne vagyok. Vagy ha van egy szabad estéd, amikor nincsenek vendégek a fogadóban, nekem az is jó. - Amikor a nő habozott, Ryder megvonta a vállát. - Vagy meggondoltad magad? - Nem. - Egyszerűség, emlékeztette magát Hope. Egyenes, minden sallangtól mentes kapcsolat. Ez az, amit akarok, nem? - Nem gondoltam meg magam. - Akkor jó. A fejedben biztosan ott van a beosztásod. Tudom, mert az öcsém agya pontosan úgy működik, mint a tiéd. - A kedd jó. - Nekem is. - Jaj, elnézést, mennem kell. - Hope észrevette, hogy valaki otthagyja a társalgót,
és a konyhába tart. - Meg kell néznem a vendégeket. Miután a nő besietett, Ryder lenézett a kutyájára. - Várj itt. Tudod, hogy nem szereti, ha bejössz, amikor odabent emberek vannak. Dinka sóhajtva lefeküdt, bánatos pillantást vetett a gazdájára, majd a mancsára hajtotta a fejét. Ryder bement a fogadóba. A társalgóból vidám beszélgetés és nevetgélés zaja hallatszott, és a konyhából is jókedvű hangok szűrődtek ki. Milyen forgalmas ez a hely, gondolta. Még sosem volt bent, amikor vendégek tartózkodnak az épületben, és örült, hogy ha már ott vannak, akkor jól érzik magukat Most mégis szerette volna, ha mind eltűnne néhány percre, amíg befejezi a tárgyalást Hope-pal. Még jobb lenne, ha néhány órára felszívódnának, ideális alkalmat adva a "megvalósításra". Ryder megérezte a lonc illatát, és megcsóválta a fejét. - Maradj ki ebből, kislány - morogta maga elé. Hope egy férfival jelent meg az ajtóban. A fiatalember farmerja inkább egy apja korabeli férfihoz illett volna, bár Ryder apja sosem hordott ilyen ódivatú nadrágot. Mindkét kezében egy-egy üveg sört tartott, Hope pedig két pohár vörösbort hozott egy tálcán. - Jött egy újabb vendég, Hope? - mosolygott a férfi barátságosan. - Lehet, hogy a végén a konyhában kell felállítani az ágyadat. Hope is észrevette Rydert. - Bob Mackie, hadd mutassalak be Ryder Montgomerynek. Az ő családjáé a fogadó. - Igen, már beszéltél róluk. - Bob a két üveget az egyik kezébe vette, a másikkal pedig lelkesen megrázta Ryder kezét. - Nagyon örülök a találkozásnak! Remek munkát végeztek az épületen. A feleségemmel már most arról beszélünk, hogy egyszer még vissza akarunk ide jönni. - Örülök, hogy tetszik. - Különösen a fürdőszobák - vigyorgott Bob. - Meg a hely történelme. Tetszenek a régi fényképek, amiket a falakra kitettek. Nagyon érdekel a polgárháború, és Connieval az egész napot Antietamban töltöttük. Gyönyörű hely. Egyszerűen gyönyörű! - Valóban. - Mit szólna egy sörhöz? - Én inkább... - Ugyan már! Egy férfi mindig készen áll egy sörre. Be kell mutatnom Connie-nak. Meg Mike-nak és Debnek, Jake-nek és Casey-nek. Nagyon jó emberek. - A férfi Ryder kezébe nyomott egy sört. – A Jane & Rochester-ben lakunk. EI tudom képzelni, milyen nehéz volt felcipelni oda azt a rézkádat. Bob közben a társalgó felé terelte Rydert, mint a juhászkutya a vonakodó juhot. Hope egy pillanatig még álldogált a konyhában, hogy összeszedje magát, és felkészüljön a váratlan helyzetre. A mogorva, antiszociális Rydert lerohanta Polgárháborús Bob, aki a barátkozás terén nem ismer lehetetlent. Ryder még egyszer megpróbált elmenekülni, de nem azért, mert ellenszenvesnek tartotta a fickót. Bob olyan, mint egy lelkes labrador kölyök. Hiába mondta neki,
hogy a kutyája odakint maradt, ezzel csak annyit ért el, hogy Bob Dinkát is be akarta hozni a társalgóba. Néhány perc múlva már mindenki a kutyát simogatta, és úgy kezelték, mint egy előkelő herceget. A Baltimore-ból való Mike az ácsmesterségről akart vele beszélgetni, és Ryder nemsokára azon kapta magát, hogy az egész társaságot körbevezeti a földszinten, megmutatja nekik az érdekes részleteket, közben elmagyarázza, hogyan, miért és mikor készültek. Az emberek közben elárasztották kérdésekkel. Aztán megjött még négy ember, akik tovább folytatták a kérdezősködést. Hope nem segített. Meg sem próbálta. Csak mosolygott, elrámolt utánuk, sőt, ami még rosszabb, időnként újabb társalgási témát hozott fel. Mire sikerült elszabadulnia, már besötétedett, és az agya teljesen tompa volt Nem a sörtől, mert arra ügyelt, hogy ne igyon sokat. Hanem a beszélgetés-től. Még ki sem ért a kertbe, amikor kinyílt a társalgó ajtaja. Kicsit megnyugodott, hogy csak Hope cipőjének a kopogását hallja. - Ezt hogy csinálod? - fakadt ki ingerülten. - Állandóan? - Mit? - Azt, hogy vadidegenekkel beszélgetsz. - Szeretem csinálni. - Aggódom érted. - Ez egy nagyon kedves társaság, kivéve azokat, akik csak bejöttek, és szó nélkül felmentek a szobájukba. De valószínűleg jobb is hogy így történt. A nő képes lett volna megkérni téged, hogy azonnal alakíts át valamit a szobában. Én csak szipirtyónak hívom, persze magamban. - Hope elmosolyodott, és megérintette Ryder karját. - Nagyon udvarias voltál, sőt kifejezetten barátságos. Nagyon jó lehet, ha az emberek így megdicsérik a munkádat. - Igen. De nem akarok beszélgetni velük. A nő felnevetett. - Láttam, hogy élvezed Bob társaságát. - Rendes fickó. De legközelebb már tudom, hogy távol kell tartani magam, ha tele van a ház. Remélem, kedden senki sem lesz itt. - Csak én. Meg Lizzy. - Veled és Lizzy-vel el tudok bánni - felelte a férfi, és mielőtt Hope kitérhetett volna előle, gyorsan magához vonta. A holdfényben, a rózsaillatban álltak, és felettük ragyogtak a csillagok. Hope nem számított ilyen romantikus fordulatra, de mit tegyen, ha így az ölébe pottyant? Átkarolta a férfi nyakát, és elmerült a csókban. Élvezte a testében szétáradó forróságot, a szenvedély ígéretét és az éjszaka csendes ragyogását. Hope úgy simult hozzá, mintha hozzá tartozna, az illata összekeveredett a rózsák illatával. Az ember megrészegedik tőle, gondolta Ryder. De egy kis idő után erőt vett magán, és elengedte. - Akkor kedden. Akarsz vacsorázni? - Majd rendelünk valamit. A férfi elvigyorodott. - Tökéletes. Gyere, Dinka, menjünk haza. Nem fogom nézni, ahogy a parkolóhoz megy, gondolta Hope. Ez ostobaság. Egyáltalán nem ilyen kapcsolatról van szó, erősködött magában. Egyszer mégis
visszanézett, miközben visszament a fogadóhoz. Belépett a társalgóba, ahol a társaság vidáman nevetgélt és hangoskodott Magában mosolygott, mint aki egy édes titkot őriz, és bement a konyhába, hogy egy tál süteményt készítsen a vendégeinek. 9. Hajnali kettőkor velőtrázó sikoltásra ébredt, és rémülten ült fel az ágyban. Talán csak álmodta? Lehet, hogy... A második sikoly hallatán azonban kiugrott az ágyból, és az ajtóhoz rohant. Futás közben felkapta a mobiltelefonját, és egy lenge pamut rövidnadrágban meg alvópólóban kiugrott a folyosóra. Dobogó szívvel lesietett a lépcsőn, és az első emeleten hatalmas felfordulás fogadta. A szipirtyó ész nélkül sikoltozott, míg a férje egy szál boxeralsóban állt előtte, a vállát rázta, és hangosan kérlelte, hogy hagyja abba. A szomszédos szobákból izgatott kiáltásokkal előbukkantak a vendégek, egytől egyig hiányos öltözékben. Nyugalom, gondolta Hope. Valakinek meg kell őriznie a hidegvérét. - Mi történt? Mi a baj? Mrs. Redman! Mrs. Redman. Lola, azonnal hagyja abba! Hope hangja kicsit erős volt, de úgy gondolta, hogy még mindig kevésbé sértő, mintha arcon csapja a hisztérikusan sikoltozó asszonyt. A nő zihálni kezdett, és holtsápadt arcába visszatért a szín. - Ne beszéljen velem ilyen hangon. - Elnézést Megsérült? - érdeklődött Hope. Az asszony megint elsápadt, de legalább most nem sikoltott - Van valaki... valami... abban a szobában. Az ágyam mellé állt. Megérintett! - Lola, nincs itt senki - nyugtatta a férje. - De láttam! A verandára nyíló ajtó tárva-nyitva volt! Azon át jött be. Amikor mindenki egyszerre kezdett beszélni, Hope felemelte a kezét. - Egy pillanat csendet kérek. Kinyitotta az Elizabeth & Darcy-ba nyíló ajtót. A csudába, Lizzy, gondolta, és felkapcsolta a lámpát. Nem látott semmi szokatlant, de érezte a lonc illatát. Mr. Redman belépett mögötte Jake Karlóval a nyomában. Jake felesége a nyitott ajtóban állt, és kíváncsi tekintettel nézett körbe, miközben megkötötte a sebtében magára kapott köntös övét. - Senki sincs idebent - állapította meg Redman, és ellenőrizte mindkét verandaajtót. - Ezek még mindig be vannak zárva belülről. - A fürdőszoba is üres - jelentette be Jake, majd négykézlábra ereszkedett, és benézett az ágy alá. - Minden tiszta. - Csak egy rémálom volt - mondta Redman, és beletúrt rövidre vágott, ősz hajába. Rosszat álmodott. Elnézést a felfordulásért. - Nem kell mentegetőznie, Mr. Redman. - Kérem, szólítson Austinnak - mondta a férfi Hope-nak, és most az arcát dörgölte meg. - Alsóneműben állok itt, úgyhogy nyugodtan szólíthat a keresztnevemen. Egyébként a hiányos öltözékért is elnézést kérek. - A férfi sóhajtva odalépett az egyik
fürdőszobai fogashoz, és leemelt egy köntöst. - Mindnyájan elég lazán vagyunk öltözve. - Jake egy farmert rántott magára, de nem volt ideje begombolni. - Tehetünk valamit? - Most már minden rendben van - mondta Hope. - De köszönjük a segítséget. Kilépett a folyosóra. ahol Mrs. Redman keresztbe font karral, a könyökét szorongatva álldogált. Lehet, hogy egy igazi szipirtyó, de most reszketett, és látszott rajta, hogy halálra van rémülve. - Austin, talán a felesége is örülne egy köntösnek. - Nem érdekel, hogy most nincs ott senki. - Lola felszegte az állát, de még így is remegett az ajka. - Az sem érdekel, hogy maga szerint az ajtók zárva vannak. Igenis volt ott valaki. - Lola... - Hope nem győzött csodálkozni Austin végtelen türelmén. A férfi a felesége vállára terítette a köntöst. - Arról van szó, hogy rosszat álmodtál. csak egy rossz álom volt. - Láttam azt a nőt a nyitott ajtóban, ahogy a fény átsütött rajta. Nem vagyok hajlandó visszamenni abba a szobába. Elmegyünk, Austin. Most azonnal! - Hajnali kettő van. - A férfi igyekezett megőrizni a nyugalmát, de a hangjában már egy kis ingerültség érződött. - Most nem megyünk sehová, Lola. - Mi lenne, ha főznék egy teát? - javasolta Hope. - Annak nagyon örülnék - nézett rá hálás arccal Austin, de a felesége nem szólt egy szót sem. - Köszönöm. - Segítek. Jake felesége Hope mellé szegődött a folyosón. Casey-nek hívják. idézte fel a nevét Hope. - Nagyon kedves vagy, de megoldom egyedül is. - Nem gond. Én is szívesen iszom valamit. - Casey lehalkított hangon folytatta: Én a helyedben a tea mellé adnék abból a whiskyből, ami a könyvtárban van. Nem rossz ötlet, gondolta Hope. - Majd javaslom neki. - Hope befordult a konyhába, és feltette a teavizet - Neked mit hozhatok? - Ki tudom szolgálni magam. Éppen eleget ugráltál ma este a boszorkány miatt. Nem kell semmit sem mondanod - tette hozzá kacsintva. - Ismerem a fajtáját főiskolás koromban végig pincérkedtem. Casey otthonos mozdulattal elővett egy kinyitott üveg bort a hűtőből, és levette a dugóját. - Ő az a típus, aki mindig változtatni akar a rendelésen. Panaszkodik az étel, a kiszolgálás és az asztal miatt, majd a végén olyan kevés borravalót ad, ami felér egy testi sértéssel, ráadásul olyan arcot vág, mintha szívességet tenne vele. A fiatal nő beszéd közben elővett két poharat, és mindkettőt teletöltötte. - Ez egy gyönyörű hely, és az elvárható magas szintű kiszolgálásnál sokkal többet kapott tőled. De vannak olyan emberek, akiknek semmi sem elég jó. Ha inni adsz nekik a sivatagban, még a szomjhalál szélén állva is panaszkodni kezdenek, hogy a víz nem elég nedves. - Sajnos ez így van. - Hope mégis úgy döntött, hogy nem minősíti a szipirtyót. Sajnálom, hogy megzavarta az éjszakádat. - Nem gond. Egy kis izgalom sosem árt Jake-kel még nem aludtunk. - A nő
mosolyogva kortyolt a borból. - Éppen a lefekvéshez készülődtünk. Úgyhogy, Hope... A nő leült az egyik bárszékre. - Mesélj a kísértetről! - Én... Hope elhallgatott, amikor Jake besétált. - A többi nő a könyvtárszobában nyugtatgatja Lolát. Austin whiskyt iszik Bobbal a verandán. Azt hiszem, a boszi már kezd megnyugodni. - Remélhetőleg egy kis tea segít neki ebben. - Hope éppen bele akart kezdeni a kísértetről szóló történetbe. - Igen? - A férfi elvette a felesége poharát, és ivott belőle egy kortyot. - Mesélj, Hope. - Jake odavan a kísértetekért - magyarázta Casey. - Valahányszor elutazunk valahová, mindig egy érdekes régi szállodát vagy fogadót keres, ahol esetleg találkozhat velük. Mint például ezt. - Néhány órával ezelőtt kint voltunk a verandán - mondta Jake. - Mintha láttam volna a nőt. Fiatal, régimódi, talán tizenkilencedik századi öltözékben. De csak egy pillanatra, mintha... - A férfi csettintett. - És a levegőt hirtelen édes illat töltötte meg. - Én nem láttam, de Bobnak igaza van az illattal kapcsolatban. Édes és nagyon kellemes. - Mozgalmas éjszaka - jegyezte meg Hope halkan, és forró vízzel kiöblítette az egyik teáskannát. - Egyáltalán nem volt fenyegető vagy ijesztő. De gondolom, ha valaki nincs felkészülve rá, és egy kísértet ébreszti fel az éjszaka közepén, akkor érthető, hogy sikoltozni kezd. - Ugyan már, Jake. - Casey visszavette a poharát. - Az a nő úgy óbégatott, mintha egy kutya lerágta volna a méregdrága Jimmy Choos cipője sarkát. Olyan hangosan sikoltozott, hogy még Bobot és Connie-t is felébresztette, pedig ők a hátsó verandára néző szobában vannak. - Ha ez nem történik meg, nem láthattuk volna Bob Miki egeres alsónadrágját. Ez külön élmény volt. Nos? - Jake várakozásteljes pillantással nézett Hope-ra, aki neki is töltött egy pohár bort. - Mit tudsz a nőről? Biztosan tudsz róla valamit, hiszen egy fedél alatt laksz vele. Talán a késői óra miatt lett közlékeny, vagy a nagy megrázkódtatás után ellazult a kellemes társaságban, de Hope egyszer csak azon kapta magát, hogy mesélni kezd. - Eliza Fordnak hívják. New Yorkból jött ide, és 1862 szeptemberében halt meg. A lonc illatát érezted, mert az volt a kedvence. - Ez az! Nem tudtam rájönni, mi az. - Jake boldogan mosolygott. - Lonc. Fantasztikus. - És hogy halt meg? - Valami láz vitte el. Fiatal volt, és egy gazdag családból származott. Azén jött ide, hogy találkozzon egy Billy nevű fiatalemberrel. Még mindig rá vár. - Milyen szomorú és romantikus. És honnan tudsz erről a BiIly-ről? - Ö mondta el nekünk - közölte Hope egyszerűen, és befejezte a teakészítést. Barátságos, vicces, nagyon romantikus és teljesen jóindulatú. Ráadásul kiderült, hogy ő az egyik felmenőm. - Nem mondod! - kiáltott fel a férfi. - Ez komoly?
- Egyre jobb a történet! - Hát ennyit tudok elmondani róla. Most el kell vinnem ezt a teát Mrs. Redmannek. - Majd én viszem - ajánlkozott Jake, és elvette a tálcát Hope-tól. - EIizának a mi szobánkba kellett volna bejönnie. Mi nem vernénk fel az egész házat a sikoltozásunkkal, annyi szent. - Szerintem Mrs. Redman nem tartotta szórakoztatónak a felbukkanását. - És Lizzy biztosan nem is akarta szórakoztatni, gondolta Hope menet közben. Már majdnem fél négy lett, mire a fogadóban lecsillapodtak a kedélyek, és a vendégek nyugovóra tértek. Megtette a hatását a teába tett whisky, amiből Austin is elfogyasztott egy jókora adagot. Amikor Jake és Casey felajánlotta a szobacserét, a férfi hálásan betámogatta a félig alvó Lolát a Titánia & Oberon-ba. Végre Hope is visszatért a saját lakosztályába, és nagyot sóhajtott. - Lizzy, ezt miért csináltad? - Hope nagyot ásított. és betámolygott a hálószobájába. - Illetve tudom, mit akartál. Az a nő goromba, követelőző, hálátlan, egy igazi szipirtyó. Szándékosan ijesztetted meg, hogy bosszút állj rajta. Visszatette a telefonját a töltőre, a biztonság kedvéért beállította az ébresztőt, és bebújt az ágyba. - Elérted a célodat. Sikerült ágyba dugnunk, néhány adag ír whisky segítségével, de nem hiszem, hogy a férjének sikerül lebeszélnie arról, hogy holnap távozzanak. Egy nappal korábban! Szerintem Austin nem is akarja itt tartani, mert elege van. Nekem is, úgyhogy átírom a számlájukat, és holnap búcsút intek nekik. Nem hiszem, hogy valaha viszontlátjuk őket. Hope le akarta oltani az éjjeliszekrényen lévő lámpát, de a keze megállt a levegőben. Lizzy nem úgy jelent meg, vagy öltött formát, mint egy fénykép az előhívó folyadékban. Egyszerűen ott termett. Szőke haja szigorú kontyba fogva a tarkóján, szürke, nem, inkább kék ruhája lágyan omlott a földre. Az ajka vidám mosolyra húzódott. - Megszabadultunk tőle. - mondta Lizzy. - Itt vagy... - nyögte ki Hope. - Nem tudom, hogy lehetnék máshol. De szeretek itt lenni. Főleg, mióta te is itt laksz. - Többet kell mondanod, hogy megtaláljam neked Billy-t. Mindnyájan meg szeretnénk keresni. - Elhalványul. - Lizzy felemelte és megfordította a két kezét. Hope látta, hogy a körvonalai elhomályosodnak, aztán újra élesek lesznek. - Én is elhalványulok. De a szerelem megmarad. Meg tudod találni a szerelmet. Te vagy az én reménységem, Hope. - Csak a nevét. A vezetéknevét. - Ryder. Eljött? - Nemrég itt volt, és vissza fog jönni. Mondd meg Billy teljes nevét. - Tehát itt volt - Lizzy a szívére szorította a két kezét. - Közel, mégis távol. Beteg voltam, és most halványul, mint egy régi levél. Pihenj le, Hope. - Eliza... - De a kísértet egy szempillantás alatt eltűnt, pont olyan gyorsan, mint ahogy megjelent. Hope ledobta magáról a takarót, felkelt, és gyorsan leírta a rövid és valószínűtlen beszélgetés minden szavát, amíg friss volt az élmény.
Most biztosan nem fogok tudni elaludni, gondolta, míg a sötétben feküdt, és kimeresztett szemmel várta, hátha Lizzy megint felbukkan. De mihelyt lehunyta a szemét, elnyomta az álom. Reggel alig tudott kimászni az ágyból. Forróra állította a zuhanyt, aztán a fogát összeszorítva hideg vizet eresztett magára, hogy magához térjen. Felnyögött, amikor meglátta a tükörben az arcát. Rengeteg korrektorra lesz szüksége, hogy eltüntesse a sötét karikákat a szeme alól. Mire a konyhába ért, Carolee már ott volt, és dudorászva kevergette a gofri tésztáját. - Elnézést, kicsit elkéstem. - Nem késtél le semmiről. Igyál egy kávét, és meséld el, hogy ment a tegnap este. - Nem is tudod elképzelni, milyen mondanivalóm van! - Tudtam, hogy az nő egy igazi szipirtyó. - Nem róla van szó. - Hope kávét töltött magának. és az első csészét tej és cukor nélkül itta meg. Aztán nekilátott a tálakba rendezni az előző este felszeletelt gyümölcsöket, miközben beszámolt Carolee-nak az éjszaka eseményeiről. Az asszony nem győzött ámuldozni, és elragadtatott kiáltásokkal kísérte végig az előadást Hope-nak mégis sikerült befejeznie a történetet, mire végeztek a gyümölccsel, a baconnel, a gyümölcslevekkel és a gabonapehellyel. - Akkor most fáradt lehetsz. - Nem lenne olyan rossz, de ez a csoport tele van éjszakai baglyokkal. - Justine megmondta, hogy neked nem kell fennmaradnod, ha egy vendég éjszakázik. - Tudom, de addig én sem tudok elaludni, amíg nincsenek a szobájukban. Majd kibírom valahogy. - Ha végeztünk a reggelivel, menj fel, és aludj egyet. - Előbb nézzük meg, hogy vannak a vendégek. Egyébként ma éjjel már csak hét foglalt szobánk lesz. - Megszabadultunk tőle - jegyezte meg Carolee, és Hope elmosolyodott. - Igen. Lizzy így fogalmazott. - Ez annyira izgalmas! - Carolee világosbarna szeme ragyogott a lelkesedéstől. Beszélt hozzád! Tudtam, hogy előbb-utóbb szóba áll veled. És ha hagyná, legszívesebben a tenyerébe csapnék, amiért elüldözte innen azt a lehetetlen nőszemélyt. - Mindig lesznek udvariatlan és kiállhatatlan vendégeink. Ez is a szakmánkhoz tartozik. De Loláért nem fogok könnyet ejteni. - Ülj le, és igyál még egy kis kávét. Addig én megterítem az asztalt. - Már kész van. Tegnap este rengeteg időm volt. Inkább töltsd meg a kávéadagolót, addig én megcsinálom a tojást. Hope szerette azt a munkarendet és ritmust, amit Carolee-val a telt házas napokon kialakítottak. Munka közben mindig jutott egy kis idő a csevegésre, miközben bevitték az ételt, és üdvözölték a felbukkanó vendégeket. Az éjszakai közjáték ellenére többen is elég korán felkeltek, és éhesek voltak. Hope maga készítette el Lola Redman kávéját, és odavitte neki, amikor az ebédlőben tett egy fordulót.
- Hogy érzi magát? - Jól vagyok, köszönöm szépen. A nő merev arccal beszélt, de a hangjában inkább zavar érződött, mint gorombaság. Hope ellenőrizte és újratöltötte a büféedényeket, kihozta a gyümölcsleves kancsókat, csevegett Connie-val a környéken található legígéretesebb antik üzletekről, Mike-kal meg a feleségével pedig a Cunningham-vízeséshez tervezett kirándulásukról. Elégedetten nyugtázta, hogy egyik vendége sem említi az éjszakai felfordulást, bár maguk között biztosan alaposan kitárgyalták a történteket, amikor Lola nem hallja. Néhány vendég még a kávé mellett beszélgetett az ebédlőben, a többiek felmentek a szobájukba, hogy felkészüljenek az aznapi kalandokra. Hope leült az íróasztalához, hogy elkészítse a Redman házaspár számláját. Austin bekopogott a nyitott iroda ajtaján. - Most viszem le a bőröndjeinket - mondta. - Hoztam a kulcsot. - Köszönöm. Sajnálom, hogy az itt-tartózkodásuk nem volt olyan kellemes, mint remélték. - Nem az ön hibája. Én egyébként élveztem. - Örömmel hallom. A számla összegét a kártyájára terheljem? - Igen. - Egy pillanat. - Azt hiszem, magamhoz veszek néhány vizet az útra. - Persze. Szolgálja ki magát. Amikor Hope később belépett a konyhába, Austin még a helyiségben tartózkodott, és szívélyesen társalgott Carolee-val. - Köszönöm a türelmét, Austin. Jó utat. - Ön a szükségesnél sokkal többet tett értünk. - A férfi néhány bankjegyet nyomott Hope kezébe. - Erre semmi szükség! - tiltakozott Hope. - Kérem, Hope. Szívességnek veszem, ha elfogadja. Nagyon örültem, hogy találkozhattunk. Vigyázzanak magukra. A férfi távozása után Hope a két összehajtogatott ötvendollárosra nézett. - Így akarta kifejezni a bocsánatkérését - nyugtatta meg Carolee. - Az ember nem utasíthat vissza egy őszinte bocsánatkérést. - Akkor sem volt rá szükség. Tessék, itt a részed. Carolee megrázta a fejét. - Ez a tiéd, drágám. - Carolee... - Nem. - Carolee felemelte az ujját, hogy nyomatékot adjon a szavának. - Ez a tiéd, és megdolgoztál érte. Mi lenne, ha most egy kicsit felmennél lepihenni? - Ahhoz túl sok kávét ittam. - A fáradtság és a koffein együtt olyan hatással volt rá, hogy egy kimerült hörcsögnek érezte magát, aki nem tud kiszállni a kerékből. - Talán majd később. De ma Avery nyitja a Vestát. Átszaladok hozzá, és beszélek vele. - Ahogy gondolod. Egy jó barátnővel töltött idő ugyanolyan frissítő, mint egy szundikálás, gondolta
Hope, miközben átment a Main Streeten. Ráadásul szüksége volt egy igaz barát véleményére, tanácsára és meglátásaira. Megkopogtatta az üvegajtót, és megvárta, míg Avery feltűzött hajjal, fehér köténnyel a derekán kilép a konyhából. - Szia, mi a helyzet? Azt hittem, telt házad van. - Carolee tartja a frontot. Egy kicsit elszabadultam, és rengeteg mondanivalóm van. Bárcsak Clare is itt lenne! - Jó hírek? Szaftos pletykák? - Igen, és még annál is több. - Akkor gyere hátra, és mondj el mindent. Tegnap este rengeteg pizza fogyott, úgyhogy még több tésztát kell készítenem. - Én meg hozok magamnak egy kólát. Nem lenne szabad már több koffeint innom, de valahogy talpon kell maradnom. - Nehéz volt az éjszaka? - Igen, de még annál is többről van szó. - Hope hátrament a zárt konyhába, ahol Avery a fém munkaasztalnál állt, és tésztát adagolt a kelesztő-edényekbe. - Először ott volt a szipirtyó. - Elrabolt a vasorrú bába, míg Jancsival kalandoztál az erdőben? - Nagyon beszűkült az érdeklődésed. A szipirtyót igazából Lola Redmannek hívták, és az egyik vendégem volt. - Ismerem ezt a fajtát - mondta Avery, miután Hope részletezte az asszony viselkedését. - Mi is találkozunk olyanokkal, akiknek semmi sem jó. Meséltem már arról a pasasról, aki a múlt héten... Elnézést, most te sztorizol. - És ha tudnád, hogy mi mindent fogok mesélni! Nem is tudom, hogy időrendi vagy fontossági sorrendben kezdjem. - Fontossági. - Még akkor is nehéz eldönteni. Azt hiszem, a szexszel kezdem. - Szexeltél? - Avery csípőre tette a lisztes kezét - Mikor volt időd szexre a legutóbbi beszélgetésünk óta? - Nem szexeltem, csak fogok. Hála istennek. Jövő kedden, este. - Időpontot csináltál a szexhez? - Hope bűnbánó arca láttán Avery felsóhajtott. Erre is csak te vagy képes. - Fontos a szervezés - mentegetőzött Hope. - Kedd éjszakára nincs foglalásunk. Nem szexelhetek, amikor vendégek vannak a házban! - Miért nem? Van egy lakásod, és bezárhatod az ajtaját. Nevezz őrültnek, de gyanítom, hogy a vendégeid is szexelnek a bezárt ajtók mögött. - Ez igaz, de az első alkalommal nem akarok semmit kockáztatni. Kifoghatunk megint egy olyan társaságot, akik éjjel egyig fent vannak. Szeretnék egy kis nyugalmat. - Úgy tervezed, hogy kirúgjátok a ház falát? - Már több mint egy éve! - emlékeztette a barátnőjét Hope. - Lehet, hogy a falak megremegnek. Erről jut eszembe, hogy vennem kell néhány szexi fehérneműt. Már egy éve nem vettem szexi bugyit magamnak, ami nagyon, nagyon szomorú dolog. Erre az alkalomra új kell, nem? - Természetesen. Nem mintha Rydert különösebben érdekelné, hogy mit tép le rólad. - Nem mondtam, hogy Ryderrel fogok szexelni.
- Olvastam a sorok között. - Avery a pult alatt lévő hűtőre tette a tésztát, és megkavarta a tűzhelyen fortyogó szószt. - Először elmentek valahová, vagy rögtön az ágyba ugrotok? - Azt javasoltam, hogy rendeljünk valamit, és ez tetszett neki. Aztán rávetem magam. - Ez olyan édes! - Avery a barátnőjére vigyorgott. - Mi lenne, ha csinálnék nektek egy felnőtteknek való ételt? A MacT egyik újdonságát. - Nem kell bajlódnod vele. Jó lesz a tészta is. - A Vesta tésztája több, mint jó, de ideje lenne ugrani egy szintet. Ez lesz az én hozzájárulásom a "Hope-ot végre eldöngetik" eseményhez. - Köszönjük a támogatásodat. - Csak bízd rám. Majd azzal fizetsz, hogy az első adandó alkalommal telefonálsz vagy SMS-ezel nekem, és megerősíted az akció sikeres végrehajtását. - Rendben. Szerinted Ryderrel tartanom kell a bonyodalmaktól? - Ryder nem egy bonyolult ember. Ő férfi, te nő vagy. Biztos, hogy minden rendben lesz. Ismerek néhány nőt, akik régebben randiztak vele. - Milyenek? - kérdezte Hope, majd Avery pillantása láttán méltatlankodni kezdett. Ugyan már, Avery. Ki ne akarná ezt tudni? - Ryder már tizenéves kora óta "randizik". - Avery képzeletbeli idézőjeleket rajzolt a levegőbe. - Úgyhogy a lista nagyon változatos. De azt elmondhatom, hogy mindig sikerült megőriznie a barátságot, miután vége lett a "randi"-nak - tette hozzá Avery, újabb levegőbe rajzolt idézőjelek kíséretében. - Ennél többet nem is akarok. Bonyodalommentes, barátságos szex egy férfival, aki nagy meglepetésre, tetszik nekem, és akihez vonzódom is, ami viszont nem nagy meglepetés. Rendben. - Hope törlő mozdulatot tett a kezével. - Erről ennyit. Most jön a sztori többi része. Tegnap este körülbelül fél egykor zuhantam be az ágyba. És nem sokkal kettő után egy velőtrázó sikolyra ébredtem. - Te jóságos ég! - Avery keze megáll a levegőben. - Mi történt? - Mindjárt elmesélem - nyugtatta meg Hope, és részletesen beszámolt az eseményekről. Amikor a sztori közepén Avery kétrét görnyedt a nevetéstől, Hope megcsóválta a fejét. - Gondolhattam volna, hogy mulatságosnak fogod találni. Lizzy-vel sok a közös vonásotok. - Szándékosan csinálta! Ez egészen biztos. Lizzy kedvel minket, és a szipirtyó úgy bánt veled, mint egy ostoba cseléddel. Nem tisztelte a tökéletes kiszolgálást és a kivételes környezetet. Megérdemelt egy alapos ijesztést. - Hát meg is kapta. Mindenki összegyűlt az emeleti folyosón, alsóneműben, köntösben vagy lenge hálóruhában, engem is beleértve. Ő pedig úgy sikoltozott, mintha szemen döfték volna egy jégcsákánnyal. Kicsit bűnösnek érzem magam, amiért nem árultam el neki, hogy tényleg látott valamit, vagy valakit, de... - Attól még jobban megrémült volna. - Szerintem is. Ezért inkább hallgattam. Viszont Jake-nek és Casey-nek elárultam. A férfi már látta Lizzy-t korábban a verandán. Érdeklődik a kísértetek iránt, de nem bogaras, vagy ilyesmi. Ma éjjel biztosan mászkálni fog az épületben, és megpróbálja rávenni egy újabb megjelenésre. Szóval két csésze whiskyvel dúsított tea után Lola
nagy nehezen megnyugodott, és elaludt. De a T & O-ban, mert Jake és Casey szobát cserélt vele. Ami persze azt jelentette, hogy mindkét szobában ágyneműt és törülközőket kellett cserélnem, de a békesség kedvéért zokszó nélkül megcsináltam. - Hány óra volt, mire megint ágyba kerültél? - Már majdnem négy. - Te jó ég. Fáradt lehetsz. - Koffein. - Hope felemelte a kólás üveget. - Ma ő a legjobb barátom, rajtad kívül. De a történetnek még mindig nincs vége. Láttam őt! - A szipirtyót? - Lizzy-t. Vagyis Elizát. Beszéltem vele, miközben lefekvéshez készültem. Néha szoktam beszélni hozzá, hátha úgy könnyebb neki szóba állnia velem. És most bevált. - A lakásodban volt? - Nem ez az első alkalom, de most láttam őt először. És képzeld el, Avery! Beszélt hozzám! Avery tágra nyílt szemmel megragadta Hope kezét. - És mit mondott? Kérdezted Billy-ről? - Ez volt az első dolgom, ami mellesleg igen sok önuralomra és lélekjelenlétre utal. - Minden elismerésem. És mit mondott neked? - Mindent leírtam. Méghozzá szóról szóra, hogy megosszam Owennel. Illetve mindenkivel, de főleg Owennel. - Hope elővette a zsebéből a félbehajtott papírt, és felolvasta Averynek a párbeszédet. - De mi köze ennek Ryderhez? - Nem tudom. Szerintem nagyon romantikus lelkű, és látja, hogy Ryderrel most összejövünk. - Akkor kedd este repesni fog a boldogságtól. - Lehet, de a szerelmi szállal csalódást fogunk okozni neki. - Talán nem. - Avery mentegetőzve felemelte a kezét. csak mondtam. Elhalványul... Lizzy elhalványul. Ez szörnyű. Szegény Lizzy. Úgy tűnik, mintha nem emlékezne, vagy kitörlődött volna az emlékezetéből. Jön és megy. Szerinted erről van szó7 Elhalványodik, aztán megint előjön Billy emléke, pont úgy, ahogy ő? - Lehet, hogy erről van szó. - Lehet. Meséltem már, hogy megéreztem a jelenlétét, amikor kamasz-koromban beosontam az épületbe. Aztán Beckettnek támadt az a furcsa érzése, amikor elkezdtek dolgozni a fogadón. Annak idején itt lakott, és esténként ő ellenőrizte a terepet, és beszélt hozzá. Ö nevezte el, ami megint érdekes. - Annál is inkább, mert végül helyesnek bizonyult. - Ami szerintem neked is üzen valamit. - Mit? - csodálkozott Hope. - Valami szellemit. - Avery izgatott lett. - Úgy tűnik, Lizzy megerősödött, miután helyreállították a fogadót. - Ez segített neki visszajönni? - Valahogy igen. Ez az ő helye, de nem volt egy boldog hely. Nagyon lepusztult és koszos volt, teljesen elhanyagolt. Betört ablakok, rengeteg szemét és galambpiszok mindenütt. Biztosan sok negatív energiát sugárzott a környezet. Nem gondolod? - A galambpiszokért én sem repesek. - Aztán a Montgomery család rendbe hozta, lépésről lépésre. És rengeteg törődéssel
meg szeretettel dolgozott az épületen. Ez több volt, mint munka. - Meg is látszik rajta. - És érződik is - tette hozzá Avery. - Ti is ezt csináljátok Carolee-val mindennap. A törődés, a szeretet és a gondoskodó figyelem. Owen szerint Lizzy örül, hogy a fogadó megint szép, és emberek vannak benne. Egyébként én is örülök neki. De lehet, hogy ennek köze van az energiához, és most már több a pozitív erő, mint a negatív. Hope elgondolkodva bólintott. - A hely energiája és a benne lévő emberek öröme segít újratölteni a szelleme energiáját. Ez csak egy elmélet. - És te is ott laksz, a leszármazottja - folytatta Avery. - Ez biztosan még több energiát jelent. - Ugyanakkor nagy felelősség is - tette hozzá Hope. - Ezt állandóan érzem. Annyira hisz bennem, Avery! Nem akarok csalódást okozni neki. - Mindenképpen el kell mondanod Owennek, de szerintem Ryderrel is beszélned kell, mert Lizzy őt is megemlítette. Talán vissza fog jönni, amikor együtt lesztek, hogy mindkettőtökkel beszéljen. Ha ketten vagytok, nagyobb lesz az erő, és akkor talán el tudja nektek mondani Billy teljes nevét. - Megér egy próbát. Ezt vidd el Owennek. - Hope átnyújtotta Averynek a papírt. Készítettem magamnak egy másolatot. - Persze, elviszem. Ma mindnyájan a műhelyben dolgoznak, az éttermem bárpultját és a szekrényeket csinálják. Átszaladhatnál, és beszélhetnél velük. - Nem hagyhatom itt Carolee-t, amikor olyan sok a dolgunk. - Akkor majd hazafelé menet benézek hozzájuk. Úgy tervezik, hogy holnap is dolgoznak egy darabig a műhelyben. Majd tudatom veled, mikor. - Holnap délután el tudnék szabadulni egy vagy két órára. Az anyjuknál dolgoznak, nem? Abban az épületben, ami úgy néz ki, mintha még egy ház lenne? - Igen. Én holnap nem dolgozom, úgyhogy bármikor ráérek. Riaszthatom Clare-t. Ha neki sincs dolga, akkor tarthatunk egy szellemgyűlést, minden érintett résztvevővel. Nem árt meghallgatni mások véleményét és magyarázatát, gondolta Hope. - Majd megbeszélem Carolee-val. De most vissza kell mennem hozzá. Nemsokára váltás van, és egy teherautóra való ágyneműt meg törülközőt kell berámolnunk. - Tudom, hogy általában nem szoktál napközben szundikálni, de ma igazán kivételt tehetnél. Fáradtnak látszol. - Pedig egy fél kiló smink van rajtam, amit nagy szakértelemmel vittem fel. - Ezt én is tudom, úgyhogy engem nem lehet becsapni holmi sminkkel. Aludj egy kicsit, vagy legalább hagyd, hogy ma este Carolee lássa el a vendégeket. - Mivel a szipirtyó kikerült a képből, talán tényleg megtehetem. Jól érezné magát a társasággal, mert a többiek nagyon kedvesek. Meséld el Clare-nek a sztorit, viszlát holnap. - Ha Lizzy visszajön, hívj fel. - Rendben. - Hope máris könnyebb szívvel lépett ki az utcára, de ott megállt, és a homlokát ráncolva nézte az eget. A napot felhők takarták el. Esőről nem tettek említést az előrejelzésben, de Hope felismerte a közeledő vihar jeleit. Ami azt jelenti, hogy a vendégei valószínűleg hamarabb visszajönnek a kirándulásokról, vagy úgy döntenek, hogy el sem mennek.
Tehát nem lesz alkalma szunyókálni. 10. Szombat este Hope a tervezettnél jóval későbben kanyarodott be a Justine házához vezető bekötőútra. Élvezte az autózást a zöldellő vidéken kanyargó úton. Lehúzta az ablakokat, hogy a szél belekaphasson a hajába. Pont az ilyen napokra találták ki a kabriót, gondolta vágyakozva. Egyszer már majdnem vett egyet, de a városi életmódjával nem tudta volna igazolni a lenyitható fedelű autót Most pedig a hosszú, havas, vidéki telek miatt nem lenne értelme. Ez a hátránya annak, ha valaki gyakorlatias. Nagyon tetszett neki Justine háza, ami úgy beleolvadt az erdőbe, mint egy vidéki kunyhó, pedig nagyon tágas volt. És milyen gyönyörű a kertje! Nem csoda, ha olyan szépen pompáznak a virágok. Justine most is a kertben gazolt egy széles karimájú szalmakalapban és lila kertészkesztyűben. Mellette egy piros vödör állt, abba dobta a gyomokat Hope leparkolt a ház előtt álló három teherautó mögött, és azonnal megrohamozták a kutyák. A farkukat csóválták, és örömtáncot lejtettek a kocsija körül. Hope megismerte Justine két labradorját, Atticuszt és Finchet. Amikor óvatosan kinyitotta az ajtót, észrevette Clare-ék két kutyáját, Jodát és Bent. Aztán ott volt még Ryder Dinkája és még egy kiskutya. Ő az egyik új szerzemény! A boldog farkcsóválás még hevesebb lett, amikor Hope mindegyik kutyának megvakarta a fejét. - Szia, biztosan te vagy Spike. Istenem, de aranyos vagy! Justine szigorúan tapsolt, csak úgy lebegett a fülbevalója. - Jól van fiúk, csillapodjatok. - Hope most meglátta a mopszlit is, aki addig a gazos vödör mögött hűsölt. - Nagyon lelkesek - mondta nevetve Hope, és elindult Justine felé, aki a gazzal teli vödröt felemelve odalépett hozzá. - Igen. Ő Tyrone, és egy kicsit meg van szeppenve. - Mert a többi mind olyan nagy. Szia, Tyrone. - Csak az egyik fülére hall, és még elég félénk. De ha felbátorodik, nagyon kedves tud lenni. A műhely irányából három kisfiú rohant feléjük. Murphy nagyon igyekezett, hogy lépést tartson a többiekkel. A kutyák azonnal odafutottak hozzájuk, és ugrándozva körülvették a gyerekeket, kivéve Tyrone-t, aki továbbra is a vödör közelében maradt. - Jön anya is - jelentették be a fiúk. - Szomjasak vagyunk. - Anya csinál nekünk innivalót. Ihatunk a te koktélodból, nagyi? Ugye megengeded? Justine "koktélja" a gyümölcslébe öntött gyömbérsör volt, amit a fiúk nagyon szerettek. - Felőlem ihattok. Vigyétek magatokkal ezt a kutyust, de vigyázzatok, nehogy a padlóra piszkítson. - Rendben!
Murphy átölelte Hope lábát, és örömtől ragyogó arccal nézett fel rá. - Sok kutyánk van! Mindenkinél több kutyánk van! - Azt látom. - Várjatok! Ne hagyjatok itt! - kiáltotta Murphy, és a testvérei után iramodott. - Egy darabig csak én voltam, meg a két kutyám - jegyezte meg Justine, miközben a komposztálóhoz vitte a gazos vödröt. - Bár a fiaim mindig kitaláltak valami ürügyet, hogy meglátogassanak, és megnézzék, hogy vagyok. Most már nemcsak a három fiam jön ide, hanem egy egész csapat gyerek és kutya vesz körül. - De úgy látom, ez egyáltalán nincs ellenedre. - Minden percét imádom. Clare! - Justine csípőre tette a kezét, amikor meglátta a műhely felől közeledő Clare-t. - Én is megcsináltam volna az italokat a fiúknak. - Nem árt egy kis mozgás. Majd leülök odabent. Nem is hallottam, hogy megjöttél nézett Clare Hope-ra. - Nagy a zaj ott hátul. - Itt is zajos lesz - figyelmeztette Justine. - Ahhoz hozzá vagyok szokva. Egyébként kitessékeltek a műhelyből, mert valamit festeni fognak, és nem akarják, hogy belélegezzem a gőzé. - Okos fiaim vannak. Akkor menj be, kislányom. Már majdnem végeztem itt, úgyhogy nemsokára én is jövök, és segítek kordában tartani a fiúkat. Hope, nincs kedved benézni a műhelybe, és megtudakolni, mikor akarnak szünetet tartani? - Rendben. Hope elindult a műhely felé, a kutyákkal a nyomában. Finch csillogó szemmel a szájába vett egy igencsak megviselt labdát. - Nem fogok hozzányúlni! - közölte vele Hope. Finch azonban reménykedő arccal a lábához dobta a labdáját. - Mondtam, hogy nem veszem fel. A kutya minden lépésénél megismételte az eljárást, egész a műhelyig. Az épület fedett verandája tele volt régi székekkel, asztalokkal, ablakkeretekkel és mindenféle lommal, amit Hope nem tudott beazonosítani. A nyitott ablakokon át kihallatszott a zene. Odabent a férfiak beszélgettek és a hangerő hallatán nem lehetett eldönteni, hogy tényleg csak társalognak, vagy dühösen veszekednek. Hope bedugta a fejét az ajtón, és meglátta őket. Meg a sok éles szerszámot, a rengeteg gerendát és deszkát, a festékes vödröket és dobozokat, a polcokat, tele bödönökkel, dobozokkal, és a jó ég tudja, még mi mindennel. Finch azonnal berontott a helyiségbe, és Ryder lába elé dobta a labdát. Ryder szinte le sem nézett, miközben kirúgta a nyitott ablakon. A kutya utána repült. Hatalmas csörömpölés és egy nagy puffanás hallatszott. Hope visszalépett, és megnézte, hogy nem esett-e baja, de Finch már a labdával a szájában rohant vissza a műhelybe. - Te jóságos ég - morogta magában. Most már ő is belépett a hangzavarba. És csak arra maradt ideje, hogy felemelje a kezét, és elkapja a labdát, nehogy az arcába csapódjon. - Jó reflexeid vannak - jegyezte meg Ryder. - Fuj. - Hope kidobta a labdát az ajtón, és Finch boldogan utána vetette magát. - És a karod is erős.
- Legközelebb nézd meg, hogy hova dobod azt a gusztustalan holmit. - Kirepült volna az ablakon, ha nem állsz az útjába. - A férfi elővett a zsebéből egy kendőt. A nő gyanakodva nézte, amikor a kezébe nyomta. és inkább a táskájába nyúlt egy kis üveg antiszeptikus gélért. - Köszönöm, nem kérem. - Hope! Nézd a bárpultomat! - Avery sortnadrágban, túrabakancsban, egy élénk színű kendővel a homlokán inkább hegymászónak nézett ki, és nem étteremvezetőnek. Magával vonta Hope-ot a hatalmas szerszámok és gerendahegyek útvesztőjében. - Ezek a panelek kerülnek a bárra. Hát nem gyönyörűek? Hope nem sokat konyított az ácsmesterséghez, de még ő is meglátta a kész mű szépségét a hatalmas, nyers deszkákban és az összeillesztett részekben. - Ez mind? Nagyobb lesz, mint gondoltam. - A hasamig fog érni - jelentette ki Avery, és megriszálta a csípőjét. - Már majdnem eldöntöttem, mivel akarom beborítani. De mindig változtatok a terven. Ma elkezdjük pácolni a paneleket, és akkor majd jobban látom az összhatást. - Szó sincs arról, hogy pácoljuk - szólalt meg Owen. - De én... - Szoktam én a konyhádban lábatlankodni? - Nem, de... - És miért nem? Avery elhúzta a száját. - Mert túlságosan aprólékos vagy, mindent szigorú sorrendben csinálsz, és nem szeretsz kísérletezni. - Te nem ilyen vagy, és ettől leszel remek szakács. Én viszont aprólékos vagyok, és ezért vagyok jó ács. Aztán olyasmit tett, amit Hope nem várt volna el az aprólékos és precíz Owentől. Megnyalta a hüvelykujját, és megdörgölte vele a festetlen fát. - Szép - bólintott elégedetten, amikor a nedvesség kihozta a nyers fa mély, gazdag tónusát. - Menj, és főzz valamit. Avery megint elhúzta a száját, de Owen felnevetett, magához rántotta, megcsókolta, és megszorongatta a fenekét. Beckett bukkant elő egy másik helyiségből, néhány festékes bödönnel a karjában. - Mondtam, hogy tudom, hol vannak. Szia, Hope. - Ha ott hagynád, ahová teszem őket, akkor nem kéne keresgélni – méltatlankodott Owen. - Útban volt, eltettem. De tudtam, hogy hová - védte az igazát Beckett. - Nem lenne útban, ha a "festék, pác és glazúr" feliratú polcra tennéd. - Lányok... Hope Ryderhez fordult. - Nem rátok gondoltam. Nekik szólok. Nyissátok már ki azokat az átkozott bödönöket - förmedt a fivéreire. - Még az idén szeretném lefesteni ezeket a deszkákat. - Legalább néhányat hadd fessek le én! - könyörgött Avery. - Csak az egyik panel egyik sarkát. Akkor elmondhatom, hogy az én kezem munkája is benne van. Ne legyél már olyan merev, Owen. - Igaza van - állt Avery pártjára Beckett. - Lazíts már egy kicsit, Owen.
Ez a megjegyzés újabb vitákat gerjesztett. - Mindig így megy ez! - kérdezte Hope Rydert. A férfi meghúzta az ásványvizesüveget. - Hogy? Mielőtt Hope válaszolhatott volna, Finch visszajött. Sikerült félreugornia, nehogy a kutya a cipőjére dobja a piszkos és nyálas labdát. Ryder egy laza mozdulattal kirúgta az ablakon, és a kutya boldogan repült utána. - Középiskolás koromban fociztam - magyarázta Ryder, amikor észrevette Hope összeráncolt homlokát. - Nem félsz, hogy összetöri magát? - Eddig még nem történt baj. Tégy nekünk egy szívességet, és vidd el innen a kis vöröskét. Minden háromszor annyi időbe telik, ha nők vannak a műhelyben. - Tényleg? - Igen. Csak akkor nem lenne útban, ha a kezébe venné a szerszámokat, és tudná is őket használni. Ha még az est leszállta előtt meg akarod tartani a kísértetes gyűlést, akkor vidd el a barátnődet. - Ha ismered Averyt, akkor tudnod kell, hogy addig nem tágít, amíg el nem éri a célját. Csak utána tudom elcsábítani innen. - Rendben. - A férfi felvett egy ragasztópisztolyt, és végighúzta egy deszkán, ami úgy nézett ki, mint egy rekeszekkel teli pult. - Ez mi lesz? - Beépített szekrény a pincérnő pultjához. Ha már itt akarsz álldogálni, akkor add ide azt a kézi satut. Hope körülnézett az asztalon, ahol csavarok, szerszámok, rongyok, ragasztós tubusok hevertek, és észrevette a satut. Aztán valamit megérzett a haján. - Most megszagoltál? - Jó a szagod. Ha veszed a fáradságot, hogy jó illatod legyen, akkor ne csodálkozz, ha megszagolnak. - A tekintetük találkozott a satu felett. - Nem jössz át hozzám, ha itt végeztünk? - Vendégeim vannak. - Ott van Carolee. Hope-ban feltámadt a vágy, de megrázta a fejét. - Majd kedd este. - Gyorsan ellépett, mielőtt meggondolja magát. - Avery, hagyjuk a fiúkat dolgozni. - Ne erősködj tovább, Vöröske - tette hozzá Ryder. - Most már tűnj el. Itt nincs helye lányoknak. - A fiúk undokak. - Avery megbökdöste Ryder hasát, miközben ellépett mellette. Kiléptek az épület elé, ahol önfeledten rohangásztak a kutyák és a gyerekek. Avery Hope-ba karolt. - Forró szexi vibrálást érzek a levegőben. - Hagyd abba. - Felismerem a forró szexi vibrálást, ha ott rezeg körülöttem. Tudod, hogy csak pár percre lakik innen. - De nekem... - Tudom, vendégeid vannak. De akkor is. Az emberek alábecsülik a gyors szex
értékeit. - Megint csak azt tudom mondani, hogy beszűkült a gondolkodásod. - Eljegyzett menyasszony vagyok. Csoda, ha mindig a szexre gondolok? - Inkább esküvői ruhákról és menükről kéne gondolkodnod. - És szexről. - Avery nevetve levette a homlokáról a kendőt, és beletúrt a hajába. Még nem akarok megállapodni egy ruhánál. Előbb nézegetem a folyóiratokat meg az online boltokat, hogy megtaláljam azt a stílust, ami tetszik. Ez is olyan, mint a bárpult borítása. - Avery. - Hope megcsóválta a fejét. Hogy lehet valaki ennyire földhözragadt? Hol marad a romantika? - Ne hasonlítsd az esküvői ruhádat egy bárpulthoz! méltatlankodott. - Csak arról van szó, hogy mindkettőnek tökéletesnek kell lennie. Úgy nézzenek ki, hogy izgatott legyek tőle, és ujjongjak az örömtől, ha meglátom őket. - Rendben van, akkor beismerem, hogy az esküvői ruhád olyan, mint egy bárpult Averyvel a konyhaajtón mentek be a házba. Clare a pultnál ült, és répát hámozott. Justine mellette állva zellert vagdosott, a mopszli a lábánál összegömbölyödve szundikált. Valami főtt a tűzhelyen. - Avery, átjön az apád is. - Remek! Meg akarom neki mutatni a kutyakölyköket. - A nő lehajolt, és megsimogatta Tyrone-t, aki most Clare széke alá bújt. - Kint vacsorázunk - jelentette be Justine. - Ry megemlítette, hogy egy ideje hiányzik az életéből a burgonyasaláta, én meg rájöttem, hogy három lány is van itt. Úgyhogy megcsinálhatjuk neki. - Örömmel segítek - ajánlkozott Hope. - De egy óra múlva vissza kell mennem. - Felhívtam Carolee-t. Tartja a frontot, amíg odaérsz. - De akkor is mennem kéne, hadd jöhessen ő is ide, hogy a családdal legyen. - Egyelőre jól érzi magát a fogadóban - erősködött Justine. - Avery, bepácolnád a csirkét, ahogy te szoktad? A fűszeres pácra gondoltam. Harrynek és Liamnak majd csinálunk valami mást. Murphy bírja a csípőset. Ha hagynánk, úgy enné az erős paprikát, mint a gumicukrot. - Jobban szereti az erőset, mint a gumicukrot - bólintott Clare. - Lazíts már egy kicsit - mondta Hope-nak. - Legalább több időnk lesz Lizzy-ről beszélgetni. Ez igaz, gondolta Hope. De ha tudta volna, hogy több ideje lesz, akkor elment volna Ryder házába. Most ki gondol a szexre? - Remek lesz a szabadban vacsorázni - mosolygott Justine-ra. - Miben segíthetek? Az asszony szó nélkül átnyújtotta neki a krumpli-hámozót. Ryder a fivéreivel meg egy csapat kutyával és gyerekkel sétált be a konyhába. Azonnal felborult a rend. A kis társaság futkosott, hempergett, birkózott, a gyerekek ételt és italt követeltek. Justine megőrizte a hidegvérét, de ez Rydert nem lepte meg. Az sem, hogy Avery élvezte a felfordulást. Csodálta Clare-t, hogy képes egy jól irányzott szigorú pillantással kordában tartani a fiait, míg Beckett végtelen türelemmel nyújtotta nekik az egyik hatalmas bögre vizet a másik után, nehogy szomjan haljanak.
Rydert semmi sem lepte meg. Csak Hope. Hope az ölébe vette Murphyt, és nagy lelkesedéssel hallgatta, ahogy a kisfiú beszámol a legutóbbi egy óra eseményeiről. Ha kellett, csodálkozott és szörnyülködött, ha úgy érezte, hogy Murphy ezt várja tőle. A gyerek nagyon élvezte, hogy egy felnőtt ilyen odaadóan figyel rá. A nők már felbontották a bort, de nem valószínű, hogy Hope azért ilyen oldott és vidám. Úgy látszik. tényleg minden helyzetet tud kezelni, állapította meg Ryder. - Ehetünk valami finomat vacsora előtt? - rántotta meg Liam Justine ruháját. Éhesek vagyunk! - Eszünk, mihelyt megmostátok a kezeteket, és Willy B. megérkezett. - De az örökké is eltarthat. - Szerintem azért hamarabb lesz. Már hallom is Willy B. teherautóját a ház előtt. A kutyák is meghallották, és azonnal az ajtóhoz rohantak, kivéve Tyrone-t, aki most is úgy bújt Justine-hoz, mintha odaragasztották volna hozzá. - Menjetek, mosakodjatok meg. Kint eszünk a verandán. Ryder kinyitotta a hűtőt, hogy kivegyen egy sört, és észrevette a burgonyasalátát Elvigyorodott. - Nehogy beledugd az ujjad! - förmedt rá Justine, mert ismerte a fiát - Mosd meg a kezed! Hope nemsokára sült csirkét és krumplisa1átát evett a verandán a kora nyári estében, szorosan Ryder mellett ülve, miközben a kutyák reménykedő pillantásokkal járkáltak a kertben, hátha kapnak egy falatot. Kivéve Tyrone-t, aki Justine minden tiltakozása ellenére Willy B. ölébe ült, és imádó szemmel nézett fel rá. - Ez nagyon finom. Justine felvonta a szemöldökét. - Mennyit adsz belőle annak a kutyának? - Ugyan már, Justine. Semmit. Ő egy nagyon jó fiú. Ugye, jó fiú vagy? Még csak nem is koldul. - Tyrone a mellső mancsát Willy B. széles mellkasára helyezte, és egész teste vonaglott az örömtől, miközben megnyalogatta Willy B. szakállas arcát. Aztán a kutya Willy B. vállára hajtotta a fejét. - El van döntve - szólalt meg Avery, és megcsóválta a fejét. - Apa, ez a te kutyád. Willy B. szeméből is imádat sugárzott, miközben megsimogatta a kutya hátát. - Ő az első kutyaunokám. - Nem, ó a te kutyád. Vidd el magaddal. - Avery, nem fogom elvenni a kiskutyádat! - Ez a kutya a tiéd. Ez igazi szerelem első látásra, nem lehet nem észrevenni. Tyrone kedvel engem, és végül biztosan meg fog szeretni. De beléd szerelmes. És ez kölcsönös, úgyhogy vidd magaddal. - Averynek igaza van - mondta Owen. - Látszik, hogy egymásnak vagytok teremtve. A kis kutya kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas termetű férfi karjában. - Nem tartanám helyesnek, hogy elvegyem... - Tyrone felemelte a fejét, és Willy B.-re nézett a sötét, dülledt szemével. - Biztos vagy benne? - Hazafelé menet bejössz hozzánk, és elviszed a holmiját. Vedd úgy, hogy kaptál még egy apák napi ajándékot.
- Ez a legjobb, amit valaha kaptam. De ha meggondolod magad, akkor... - - Apa... - Avery gyengéden megvakarta Tyrone hátát. - A szerelem, az szerelem. Igen, így van, gondolta Hope. És most nagyon sok szerelmet érzett Justine verandáján azon a kora nyári estén. Amikor lerámolták az asztalt, a fiúkat sikerült a másik helyiségbe terelni, ahol rengeteg játék várta őket. Úgy tűnt, Justine azt a szobát a fiúknak rendezte be. Kint ültek a verandán, míg Hope elmesélte a mozgalmas péntek éjszakáját. - Mielőtt megbeszéljük, mit jelenthet. ez az egész, arra gondoltam, hogy meg kéne állapodnunk valamiben, Justine. Akarod, hogy az embereknek meséljek Lizzy-ről, vagy nem? - Szerintem egy megállapodás megkötné a kezedet. Tedd azt, amit helyesnek tartasz. Minden egyes vendég esetében neked kell eldönteni, hogy mennyit árulsz el. Ez az első alkalom, amikor megzavart valakit - tette hozzá Justine elgondolkodva. És úgy tűnik, szándékosan csinálta. Nem örült, hogy valaki gorombán bánik veled. Valóban lehetett volna udvariasabb - jegyezte meg Willy B., és megvakarta Tyrone állát. A kutya nyöszörgött a boldogságtól. - Nos, a jó modor nem követelmény egy fizetővendég esetében, csak egy kellemes ráadás. Volt már dolgom gorombább emberekkel is. - De most nem Ry-ról beszélünk - szólalt meg Beckett, és kajánul vigyorgott, amikor Ryder dühösen ránézett. - Azt hiszem, Lizzy megenged magának bizonyos dolgokat - folytatta Hope. - Ezt én is megemlítettem neki. - Megint beszéltél vele? - kapta fel a fejét Owen. - Nem úgy értem. Időnként szoktam beszélni hozzá, de ő nem válaszol. Kivéve péntek éjjel. - Ez olyan szomorú - szólalt meg Clare. - Amit az elhalványulásról mondott. - Mégis ritkán tűnik szomorúnak. Van reménye. - Beckett Hope-ra mosolygott. Már előtted is reménykedő volt. De nem értem, miért említette meg Rydert. Neki sokkal kevesebb köze van hozzá, mint nekem vagy Owennek. - Honnan tudod? - fortyant fel Ryder. - Nem emlékszem, hogy sokat beszéltél volna róla, mielőtt a Penthouse-ban megtréfált titeket Hope-pal. - Mindnyájan sok időt töltöttünk a fogadóban, együtt is, külön-külön is. Én is jól kijöttem vele. Békén hagytuk egymást. - Láttad egyáltalán valaha? - érdeklődött Owen. - Nem kell ahhoz látni, hogy érezzük a jelenlétét. Például tudom, hogy nem kedvelte Shawnt, azt az ácsot, akit a munkálatok elején felvettünk. - Senki sem kedvelte Shawnt, miután kiderült, hogy megdézsmálja az építőanyagot, és a saját kis fusi munkáihoz használja a mi holminkat - emlékeztette Owen. - És ráhajtott Denny feleségére! Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Egy zsaru nejét szemeli ki magának, amikor az a zsaru a főnökei barátja. Ráadásul teljesen egyértelmű volt, hogy a nő nem viszonozza az érdeklődését. - De Lizzy már akkor sem kedvelte, mielőtt mi kirúgtuk. Mindig elrejtette a szerszámait, az uzsonnás dobozát, a kesztyűjét, meg ilyenek. Eleinte azt hittem, hogy
a fickó csak nagyon rendetlen, de aztán megtaláltam a holmiját a régi alagsorban, ahová a lábát be se tette. Az egész szépen össze volt gyűjtve egy halomban, és lonctól illatozott. - Akkor megállapíthatjuk, hogy Lizzy jobb emberismerő nálunk - állapította meg Owen. - Úgy tűnik. A munkásokat néha egy kicsit megijesztette, de inkább csak játékosan. És... - Nocsak. - Beckett Ryderre szegezte a mutatóujját. - Ennyi mindent eltitkoltál előlünk? - Nem tűnt lényegesnek. De mivel most ide jutottunk... Ryder vállat vont. - Nem az volt az első alkalom, hogy bezárt engem a Penthouse-ba. Akkor is ezt tette, amikor Hope felbukkant, és anya egy szempillantás alatt felvette. Pont előtte. - És bebizonyítottam, hogy én is jó emberismerő vagyok. - Nos, rendben, igen. Talán egy kicsit bosszantott, hogy olyan gyorsan döntöttél, és meg sem beszéltük. - Goromba voltál - emlékeztette az anyja. - Goromba és önfejű. - Nem önfejűség, ha kifejezem a véleményemet. A gorombaságot beismerem. Elnézést kérek - mondta Ryder. - De talán még egy kicsit dühös voltam Lizzy miatt. Felmentem, hogy elvégezzek még valamit a Penthouse-ban. Az ajtó becsapódott mögöttem, és egyszerűen nem tudtam kinyitni. Pedig akkor még zár sem volt rajta, mégsem tudtam megmozdítani a kilincset. - Legyőzött téged - vigyorgott Avery. - Most ki mesél, te vagy én? Éreztem az illatát, és ettől még dühösebb lettem. Nem nyílt ki se az ablak, se az ajtó. Lizzy egyszerűen két vállra fektetett. - A férfi felnevetett. - Ezzel kivívta a tiszteletemet. Aztán felírta a nevedet az ablaküvegre, egy kis szívben. Hope meglepetten pislogott. - Az én nevemet? - Igen, beírta egy szívbe. Persze most már értem, miért. Kedvelt téged, azt akarta, hogy itt legyél, és a tudomásomra hozta, hogy jobb, ha engedelmeskedem. Ettől még dühösebb lettem, de nehéz vitába szállni egy kísértettel. - Ezért úgy fejezted ki a bosszúságodat, hogy undok voltál velem. Mondd meg a fogadósnak ezt, mondd meg a fogadósnak azt - Hope ügyesen utánozta Ryder hanghordozását. - Ryder megint vállat vont. - Lizzy nem bánta. - Hm. - Talán meg kéne próbálnod beszélni vele, Ryder - javasolta Clare. - Mert téged név szerint megemlített És mivel Hope-pal már... barátságosabbak vagytok egymással. - Nem kell virágnyelven beszélni - szólt rá Justine. - De igazad van. - Én még az élőkkel sem tudok beszélgetni. - Nem ártana megpróbálni - erősködött Hope. - Van kapcsolata veled, illetve mindhármatokkal. - Hope a három fivérre nézett – Avery-vel pont erről beszéltünk. Szerintünk kialakult köztetek egyfajta kapcsolat, amikor életet leheltetek abba a
helybe, Lizzy otthonába. Justine-nal együtt rengeteg munkával, törődéssel és szeretettel visszahoztátok az épület régi fényét és melegségét, és így segítettetek neki. Azt mondta, hogy nem tudja, hogyan lehetne máshol. Ezért fontos neki, hogy szeressék és gondozzák azt a helyet, ahol lennie kell. Mert így még jobban ott tud lenni. Ebben mindnyájan részt vettetek, de neked volt a legtöbb közöd az építkezéshez, Ryder. Talán neked elmondja, amit nekünk nem tud. - Rendben. Oké. Megkérdezem a halott csajt. - De kellő tisztelettel - figyelmeztette az anyja. - Addig azonban abból kell kiindulnunk, amit tudunk folytatta Hope. - Választ kaptam az unokatestvéremtől meg az iskolától. Az unokatestvérem megígérte, hogy elküldi nekem, amit tud. Nem hisz a kísértethistóriákban, és a válasza mulatságosan lekezelő volt ugyanakkor nagyon lelkes kutató, és örül, hogy a családban más is érdeklődik a múlt iránt. Még akkor is, ha ő inkább a másik lánytestvér életét kutatja. Az iskola könyvtárosa pedig azt írta, hogy hivatalosan nem engedhetne bepillantást a régi dokumentumokba, de mivel a családunk régi kapcsolatban áll az iskolával, ráadásul hosszú idő óta anyagilag is támogatja az iskolát, ezért kivételt tesz velem. Vannak bizonyos levelek, és reméli, hogy néhány héten belül el tud küldeni nekem néhány beszkennelt másolatot. - Ez is valami. - Owen hátradőlt - Több, mint amire én jutottam. - Ha mindketten rám zúdítanak egy halom dokumentumot, akkor a felét neked adom. - Rendben. Állok elébe. A nyitott verandaajtón át dühös veszekedés hangjai hallatszottak ki. - Nem tarthatott örökké a békesség - sóhajtotta Clare, és fel akart kelni, hogy véget vessen a vitának. - Majd én. - Beckett visszanyomta a helyére. - Maradj csak, Clare - mosolygott rá Justine. - Használd ki, hogy terhes vagy, és kényeztetnek. Ráadásul van fagyim, amivel megvesztegethetem a fiúkat. Kér még valaki? Az asztalnál minden kéz a magasba emelkedett. - Én is szívesen csatlakoznék - mentegetőzött Hope. - De most már tényleg vissza kell mennem, hogy felváltsam Carolee-t. Köszönöm a vacsorát, meg mindent. Nagyon jól éreztem magam. - Majd máskor is megismételjük - ígérte Justine. - És én is szeretném látni azokat a leveleket. - Majd szólok, ha megkaptam őket. Jó éjt. Ryder körülbelül húsz másodpercig dobolt a térdén, aztán felállt az asztaltól. - Mindjárt visszajövök. Owen vigyorogva cuppogott a szájával, de Ryder csak felmutatta neki a középső ujját, és ment tovább. - A fiaim. - Justine felsóhajtott. - Olyan jól neveltek. Ryder a kocsinál érte utol Hope-ot. - Várj egy kicsit. A nő megfordult, a haja meglebbent a szélben. - Mikor végzel kedden? - Körülbelül ötkor. Talán fél ötkor.
-
Rendben, az nekem is jó. Ha használhatom az egyik fürdőszobát. A te fogadód. Nem arról van szó, hogy kié a fogadó. Akkor igen, használhatod az egyik zuhanyzót. Bármelyiket, amelyiket akarod. Rendben.
A férfi nem mondott többet, csak állt előtte, és merő pillantása megint felkavarta Hope-ot. - Nos? Nem akarsz búcsúcsókot adni nekem? - kérdezte Hope. - Most, hogy megemlítetted... A csók után Hope szédült és remegett. Tökéletes befejezése ennek a szép estének, gondolta. - Most már ki fogod bírni keddig. Hope felnevetett. - Reménykedjünk, hogy te is. Jó éjszakát. - Neked is. - A férfi nézte, ahogy a nő kitolat a parkolóból, és elhajt a bekötőúton. Menet közben kiintett neki a kocsi nyitott ablakán. De Ryder még mindig nem mozdult, csak állt a helyén. Dinka csatlakozott hozzá, leült a lábához, és együtt nézték a semmit. - Jézusom, Dinka. Mi van benne? Mi az ördög van ebben a nőben? Rydert furcsa érzés fogta el, ha arra gondolt, hogy nemsokára meg fogja tudni. Némán sétált vissza a kutyával a házhoz. 11. Sokkal későbben végzett, mint tervezte, de Rydernek ez nem volt újdonság. Minden építkezésnek megvan a saját tempója, és amikor két nagyszabású munka folyik egyszerre, a beosztás sokszor felborul. Ez csak Owennel nem fordulhat elő. De az egyik helyen már készen áll a tető a zsindelyezésre, és a másikon pedig lassan kezdhetik a gipszkartonozást meg a burkolást. Ryder visszanézett az építési terület fölé magasodó, hatalmas darura. Az új tető mindent megváltoztatott. Nem csak az épület formáját, hanem a teret és az arányokat is. Most már az avatatlan szem is látta, milyen lesz, ha elkészül. Ryder megrázta a fejét. Most nem akart zsindelyre meg gipszkartonra gondolni. Csak arra, hogy ágyba viszi Hope Beaumont-t. És ezen nem gondolkodni kell, hanem minél előbb megtenni. A recepciónál ment be a fogadóba, és gyorsan körülnézett. Minden tökéletes, mint mindig. Egy pillanatra vendégnek képzelte magát, aki először lép be az ajtón. Igen, nagyon szívesen megszállna itt. A konyha felé indult, amikor Hope kilépett az irodából. Ő is tökéletes, mint mindig, állapította meg Ryder. A rövid nyári ruhája, a szexi, magas sarkú cipője, a st1rű, sötéten fénylő haja. A nő megtorpant, amikor a kutya odaballagott hozzá.
- Ahová én megyek, oda Dinka is jön - közölte Ryder. - Értem. Nos... - Hope szórakozottan megveregette a kutya fejét. - Próbáltalak hívni a mobilodon. - Elfelejtettem feltölteni. - Ryder egyáltalán nem bánta, hogy munka közben nem zavarták meg ezerszer. - Ha azt akarod, hogy hozzak valamit, akkor elszaladhatok érte. Majd sietek. - Nem arról van szó. Én... De a férfi már megragadta, és magához vonta. Ha ilyen külsővel járkál itt, akkor ne csodá1kozzon, hogy egy kis kóstolót akar belőle, mielőtt ágyba viszi! Aztán két perc múlva úgy döntött, hogy nem elégszik meg a kóstolóval. Azonnal fel kell menniük az emeletre! Ha Hope társalogni akar, később is sort keríthetnek rá. Jóval később. - Menjünk fel, válassz egy szobát, és hozd a kulcsot. - Ryder, várj. - Előbb lezuhanyozom. - Csak most jutott eszébe, hogy rajta van egy hosszú műszak minden szennye és izzadsága. - De még jobb lenne, ha te is velem tartanál. - Istenem... - A nő felsóhajtott, elhúzódott a férfitól, és felemelte a kezét. - Ez jól hangzik, tényleg nagyon jól. De vendégeim vannak. Ryder megrázta a fejét, mint aki rosszul hall. - Mi van? - Vendégeim vannak a W & B-ben. Az utcáról jöttek be néhány órával ezelőtt. Próbáltalak hívni, de... - Úgy volt, hogy mára nincs foglalás! - Igen, de ezek besétáltak, és kértek egy szobát. Nem utasíthattam őket vissza, amikor üres a fogadó. Azt akartad volna, hogy küldjem el őket? A férfi a nőre meredt. Rövid nyári ruha, hosszú láb és olyan szép, barna szempár, hogy görcsbe rándul a gyomra, ha belenéz. - Erre a kérdésre nehéz válaszolni. - Ryder, ez a munkám! Hidd el, hogy legszívesebben nemet mondtam volna, de nem tehetem. - Átkozottul felelősségteljes vagy. - Igen. Az anyád többek között ezért vett fel. A pár megszökött otthonról, és holnap elmennek a városházára, hogy összeházasodjanak. Több órát vezettek, mire ideértek. - Miért nem érik be egy motellel? Elviszem őket egy motelbe, és ki is fizetem nekik a szobát. - Ryder... – A nő idegesen felnevetett, pedig nem tartotta mulatságosnak a helyzetet. - A fiatalember valami különlegeset akart adni a szíve választottjának, ha már nem tartanak igazi esküvőt. Egy autós pihenőnél böngészett az iPad-ján, és így talált meg minket, de nem telefonált előre, mert meg akarta lepni a lányt. Két éjszakát foglaltak, mert ez lesz a nászútjuk is, mielőtt mindketten visszamennek dolgozni, és bevallják a szüleiknek, hogy összeházasodtak. . - Miért mondták el neked mindezt? - Meglepődnél, hogy az emberek mennyi mindent elmondanak a fogadósnak. Ők ráadásul fiatalok, izgatottak és fülig szerelmesek. Ráadásul a fiú talán attól tartott, hogy egy romantikus háttértörténet nélkül nemet mondok nekik, mivel nincs
foglalásuk. Nem lett volna szívem elküldeni őket. A lány apja nem kedveli a fiút. - Én sem szeretem. - Dehogynem. Illetve megkedvelnéd, ha látnád. Nagyon sajnálom, de... - Mi ez? - vágott a férfi Hope szavába, és visszalépett az ajtóhoz. - Valaki sikoltott? - Már megint csinálják. - Ryder értetlenül nézett Hope-ra, aki vállat vont. - Tényleg nagyon akartak egy szobát. - Hát ez... Nahát! - A férfi a fejét oldalra hajtva hallgatózott néhány másodpercig. Pedig duplán szigeteltük a padlót, a mennyezetet és a falakat. Gyakran van részed ilyen műsorban? - Nem, hála az istennek. Ez a... hevesség nem normális. - Hányszor fektette már meg a lányt, mióta kivették a szobát? - Nem arra a hevességre gondolok - magyarázta Hope, majd Ryder vigyora láttán így folytatta: - Én a hangerőre céloztam. Ráadásul még az ablakok is nyitva vannak. - Tényleg? - A férfi közelebb ment az ajtóhoz, és kilépett az udvarra. Egy darabig ott hallgatta a kiáltásokat, nyögéseket és sikolyokat, aztán Hope megrángatta a kezét. - Hagyd abba! - förmedt rá, és megint kitört belőle a nevetés. - Ez illetlen és tolakodó viselkedés. Gyere vissza. - Nem én döngetem a barátnőmet a nyitott ablaknál. Megérdemlem, hogy legalább ennyi örömöm legyen. - Értem én, de... - Hope-nak végre sikerü1t visszacibálnia Rydert, aztán a pulthoz sietett, és bekapcsolta a CD-lejátszót. - Ezt miért csináltad? - Mert hallgatózol. - Mintha te nem hallgatóztál volna. - De csak addig, amíg rájöttem, hogy mi az. És talán még egy kicsit utána. Tényleg nagyon sajnálom, Ryder, de... - Nyugodtan magukra hagyhatjuk őket - Tessék? - El vannak foglalva. - A férfi a mennyezet felé intett a hüvelykujjával. - Nagyon belemelegedtek, és egyáltalán nem érdekli őket, hogy te mit csinálsz. - Nem tudom. Nekem ez kellemetlen, ugyanakkor felelőtlennek tartanám, ha nem lennék itt, amikor szükségük van valamire. Előbb-utóbb elő fognak jönni, és enni akarnak. - Sok kalóriát égetnek, annyi szent. - Szerintem is. És itt kell lennem, amikor lejönnek. A férfi összehúzott szemmel nézett Hope-ra. - Fogadjunk, hogy kiscserkész voltál. - Elveszítenéd a fogadást. Nem volt időm cserkészkedni. Itt van ez a rengeteg étel. Avery csodás vacsorát készített nekünk, és csak fel kell melegítenem. Legalább igyál egyet, és vacsorázz meg velem. Rydernek tényleg nem volt kedve hazamenni és főzőcskézni. - Le kell zuhanyoznom. Hope elmosolyodott. - Válassz egy szobát. De ne a W & B-t. - Jó lesz itt a földszinten. Minél távolabb a dévaj vendégeidtől. - Helyes. Hozom a kulcsot.
- A teherautóban van egy váltás ruhám. Ryder kiment, mielőtt Hope rászólhatott volna, hogy vigye ki a kutyát. - Maradj itt! - parancsolt Dinkára, és az irodájába sietett a kulcsért. Nagyon remélte, hogy a kutya engedelmeskedik neki. Kinyitotta a Marguerita & Percy ajtaját, felkapcsolta a lámpákat, és a fogadós szakavatott szemével gyorsan körülnézett a helyiségben. Amikor a férfi visszajött a ruháival, Hope a kezébe nyomta a kulcsot - Tudod, hogyan működnek a dolgok? - Mindennek a működését ismerem, rajtad kívül. De majd azt is kiderítem. - Nem olyan bonyolult. Egy pillanatig még megálltak az ajtóban. - Tudod, hogy csak ki kéne tenned a NE ZAVARJ táblát. Add meg nekik a Vesta számát, és hagyj egy rekesz sört a konyhában. - A BoonsBoro Inn nem erről a szolgáltatásról híres. - Hope megérintette Ryder karját. - Holnap szabad vagyok. Kilencig, vagy talán tízig is el tudok szabadulni. Elmehetnék hozzád. - Az jó lesz. Nem fogom megengedni, hogy az utcáról betérő vendégek szobát vehessenek ki. - Vedd úgy, hogy ez most egy foglalás volt. - A nő visszalépett, hogy a férfi becsukhassa az ajtót Ryder a vártnál jobban fogadta a rossz hírt, állapította meg Hope. Az az igazság, hogy még nála is jobban, mert ő nagyon csalódott volt, amikor felbukkant a fiatal pár. Visszament a konyhába, és elővette az ételt, amit Avery készített. Feltette a tűzhelyre kis lángon, hogy bármikor ehessenek, amikor Ryder visszajön a fürdőszobából. Felnyitotta a bort, és hagyta szellőzni. Megérdemlek egy pohárral, gondolta. Majd holnap, ígérte magának. Holnap ő megy el Ryderhez. Talán jobb is. Nem fogja senki megzavarni őket, nem merülhet fel egy váratlan probléma, és egy kísértet sem lesz a közelben, aki bármikor úgy dönthet, hogy pajkoskodik velük. Csak ők ketten lesznek. Hope lenézett a padlón szundikáló Dinkára. Illetve hárman. Elővett a szekrényből két poharat, és éppen tölteni akart magának, amikor zajt hallott a lépcsőn. Hát persze. Miért is gondolta, hogy egy kis nyugalma lehet? Chip Barrow szőke haja az égnek meredt, és kopott farmerjához ugyanazt a kifakult pólót viselte, amiben betoppant a fogadóba, csak most fordítva volt rajta. De nem valószínű, hogy észrevette. Hope nagyon irigyelte a kielégült mosolyát. - Helló - szólította meg a fiatalember, és megköszörülte a torkát. - Bocs a zavarásért. - Nem zavar. Miben segíthetek? - Marlie-val vacsorázni szeretnénk. Jó lenne rendelni valamit, hogy... - Annál mi sem könnyebb. - Hope kinyitott egy fiókot, és kivette a Vesta étlapját. A szobájukban található dossziéban is volt egy, de úgy látszik, az ifjú párnak nem volt ideje alaposabban körülnézni. - A Vesta az utca másik oldalán van, és házhoz
szállítást is vállalnak. - Tényleg? Ez remek! A pizza tökéletesen megfelel. Gondolom jó, nem? - Nagyon jó. Szívesen telefonálok nekik, ha eldöntötték, melyiket kérik. - Én tudom, hogy Marlie mit akar. - A fiú arca felragyogott, miközben ezt mondta. Egy nagy pizzát kérünk, pepperonival és fekete olívabogyóval. Meg ezt a Csokoládés kísértést desszertnek. Nagyon jól hangzik. - Elmondhatom, hogy tényleg finom. - És... Fel tudják hozni a szobába? Bekopognak az ajtón? - Persze. Kérnek egy üveg bort, ajándékba? - Komolyan? Az nagyszerű lenne. - Vöröset vagy fehéret? - Magára bízom. És kaphatnánk két kólát is? - Egy perc, és viszem. Hope fogott egy tálcát, egy jeges vödröt, és a jég közé csavart két kólásüveget. Rátette a kinyitott borosüveget meg a két poharat. - Minden olyan menő. Marlie majdnem lehidalt a szobától. Még a kandallót is bekapcsoltuk. Aztán persze jó meleg lett, úgyhogy kinyitottuk az ablakokat, de olyan romantikus így, a tűz fényénél. Hope beleharapott az ajkába, hogy elfojtsa a mosolyát. - Valóban. Akkor most... Ryder, hadd mutassam be Chipet. Chip, ő itt Ryder. - Helló - üdvözölte Chip Rydert. - Hogy tetszik a hely? - érdeklődött Ryder. - Tök jó minden. - Felvigyem ezt a szobájukba? - ajánlkozott Hope. - Nem, kösz. Majd én. Akkor megrendeli a pizzát meg a többit? - Azonnal. Húsz perc, és minden meglesz. - Tök jó. MarIie örülni fog a bornak. Köszönöm. - Szívesen. Míg a fiatalember kivitte a tálcát, Hope összeszorította a száját, hogy ne nevesse el magát. - Tök jó - mondta halkan. - Hány éves ez a srác, tizenkettő? - Mindketten huszonegy évesek. A lánynak a múlt héten volt a születésnapja. Olyan fiatalnak tűntek, hogy elkértem a személyijüket. - A nő elővett még egy üveg bort. - Nem nyitnád ki ezt, amíg leadom a rendelést? Ha inkább sört kérsz, az is van a hűtőben. - Jó lesz a bor. - Egy kis változatosság, gondolta a férfi. Akárcsak Hope. A két pohárba töltötte a bon, és mindjárt meg is kóstolta. Úgy döntött, hogy hozzá tudna szokni ehhez a változatossághoz. Miután Hope leadta a rendelést, Ryder a tűzhely felé intett. - Mi fő? - Csak melegítem, nem én főztem. Marhaszűzérmék, sült lazac vajban párolt répával és zöldborsóval. És előételnek egy kis kagyló. - Jól hangzik. A nő kivette a hűtőből az előételt. - Kóstold meg, és meglátod, hogy tényleg jó.
A férfi evett egy falatot. - Ez tényleg finom. Vöröske tudja, mitől döglik a légy. - Igen. Már főiskolás korunkban is egy pizzázóban dolgozott. Mindig tudtam, hogy mikor készítette ő a pitét, mert annyival jobb volt, mint a többi. - Aztán belevetette magát a Vestába, és sikerre vitte. - Igen, ő az a belevágós fajta. - Hope már beletörődött, hogy az aznap estére tervezett programjukból csak a vacsora meg a beszélgetés valósul meg, ezért még egy olívabogyókkal teli tálat is tett az asztalra. Előétel és beszélgetés itt, vacsora az ebédlőben. A harmadik felvonásra holnapig várniuk kell. A kutya Ryder széke alá heveredett. - Meglepődtél, amikor Avery és Owen összejött? - Nem nagyon. Owennek gyerekkora óta tetszik a kis vörös. - Beckett pedig a középiskola óta ácsingózott Clare után, és annyi éven át megőrizte a lángot. - Pedig tudta, hogy Clinttel van. Sohasem volt tolakodó, csak csendben szenvedett - tette hozzá Ryder. - Illetve otthon már nem volt annyira csendes. Nyálas szerelmes dalokat írt, és azokat énekelte a szobájában, amíg Owennel meg nem fenyegettük, hogy beverjük a fejét egy téglával. - Tényleg? - Hope felnevetett, és megpróbálta elképzelni a jelenetet. - Ez olyan édes. Mármint a dalírás, nem a tégla. És jóban voltatok Clinttel? - Igen, bár nem álltunk túl közeli barátságban. Együtt fociztunk, néhányszor berúgtunk. De ő többnyire csak Clare-rel foglalkozott, és már alig várta, hogy katonai szolgálatba állhasson. - Mindketten olyan fiatalok voltak. Mint Chip és Marlie. - Ki? - Wesley & Boglárka. A leendő ifjú házasok. Én csak akkor találkoztam Clare-rel, amikor visszaköltözött BoonsBoro-ba, és Avery bemutatott minket egymásnak. Clint halála után. - Az egy nagyon kemény időszak volt Clare számára. Úgy nézett ki... - Folytasd - mondta a nő, amikor a férfi elhallgatott - Mesélj. - Olyan törékenynek tűnt, mintha egy durva pillantással össze lehetne törni. Két egészen kicsi gyereke volt, a harmadik pedig még meg sem született. De nem volt törékeny. Mármint belül nem. Clare sokkal erősebb, mint hinnéd. Érdekes, gondolta Hope. Ryder még sohasem beszélt ennyit senkiről, mióta ismeri. Ráadásul ilyen mélységes szeretettel és csodálattal. - Nagyon szerencsés vagyok, hogy ismerem Averyt. Ha nem így lenne, akkor most nem itt lennék, hanem valahol Chicagóban. Mert úgy gondoltam, hogy Jonathan után oda vezet majd az utam. De itt jobb. - Nem tudom elképzelni, mit ettél rajta. Hope a bort kortyolgatva Ryderre nézett. - Szeretnéd tudni? - Itt ülünk, és nincs más dolgunk. - Rendben. Nem akarom magam Clinthez hasonlítani, az ő szolgálatához és önfeláldozásához, de hozzá hasonlóan, nekem is volt egy élettervem. Nálunk ez családi vonás, azt hiszem. A húgom nyolcéves kora óta állatorvos akart lenni, a bátyám pedig világéletében jogi pályára készült Én a szállodákat szerettem, a
nyüzsgést, a rejtélyeket, az embereket, az állandóságot és az állandó változást. Mindent, ami a vendéglátással kapcsolatos. Ezért az volt a tervem, hogy egyszer majd egy szállodát fogok igazgatni. A megfelelő hotelt, a megfelelő helyen. És a Wickham pont ezt nyújtotta. Jonathan is a Wickhamhez tartozott, és őt is ugyanolyan előkelőnek és elegánsnak tartottam. - Ez a típus a gyengéd. - Az előkelőségnek és az eleganciának megvan a maga vonzereje - ismerte be Hope. - És hidd el, hogy Jonathan elbűvölő tud lenni. Jól ismeri a művészetet, a zenét, a borokat és a divatot. Sokat tanultam tőle, és még többet akartam tanulni. Hízelgőnek és izgalmasnak tartottam, hogy üldöz a szerelmével. A családja révén bekerültem egy új világba, amit szintén izgalmasnak találtam. Úgy éreztem, még nagyobb távlatok nyílnak meg előttem. Igazgatom a Wickhamet, hozzámegyek Jonathanhez. Mi leszünk Washington egyik álompárja. Színes társasági életet élek, a lehető legmagasabb színvonalon vezetem a szállodát, lesz két gyerekünk, akiket imádunk, és így tovább... És pontosan tudom, hogy ez most nagyon sekélyesnek hangzik. - Nem ítélkezem. Ez csak egy terv. - Azt hittem, hogy szeretem Jonathant, és ez is fontos része volt a tervnek. De tévedtem. Amikor erre rájöttem, egyszerre éreztem megkönnyebbülést és fájdalmat. Nem törte össze a szívemet, pedig az lett volna a normális. Inkább az életerőmet vette el, megtörte a lendületemet, ami addig hajtott, és ez nagyon megalázó volt. Szétzúzta a büszkeségemet, és nehezen tudtam összeszedni magam. Viszont a szívemet nem törte össze, ezért utólag már tudom, hogy tulajdonképpen én is kihasználtam őt. - Ez nem igaz! Hope-ot meglepte a férfi heves kitörése. - Tényleg? - Tényleg. Jonathan üldözött a szerelmével, a családja pedig úgy tett, mintha elfogadna titeket. Minden okod megvolt, hogy azt hidd, az események a terveid szerint haladnak. Ráadásul azt hitted, hogy szerelmes vagy. Lehet, hogy ostoba voltál, de nem igaz, hogy kihasználtad. Hope elgondolkodott. - Kellemesebb azt gondolni, hogy kihasználtam, mint beismerni, hogy ostoba voltam. - Így is, úgy is vége van. - Ez igaz. Na és neked nincs semmi mesélnivalód? A két öcséd fiatal kora óta őrizgette a gyengéd érzelmeit. Te nem vagy titkon szerelmes valakibe? - Én? - Rydert mulattatta ez a feltételezés. - Nem. Az ilyesmit meghagytam Owennek és Becknek. - Se egy megtört szív, se egy szétzúzott reménység? - Cameron Diaz. Nem is tudja, hogy a világon vagyok, és ezt nehéz elviselni. A férfi megint megnevettette Hope-ot. - Nekem is ugyanez a gondom Bradley Cooperrel. Hogy lehetnek ennyire vakok? - Érthetetlen. pedig mi is legalább annyira vonzók vagyunk, mint ók. - Ehhez nem fér kétség. Ráadásul te sokkal természetesebben festesz egy szerszámövvel a derekadon, mint Bradley. Mert a szerszámöv is szexi - magyarázta a nő. - Olyan, mint a pisztolytáska a régi westernfilmekben. Ha egy férfin jól áll a derekára akasztott szerszámöv, akkor a nő tudja, hogy egy igazi férfival áll szemben.
- Nem gondoltam volna, hogy egy szerszámöv ennyire beszédes. A nő a férfira szegezte a mutatóujját. - Neked viszont tetszik a cipőm. - A magas sarok? - Igen, a magas sarok. Elég gyakran megemlítetted már, ami elárulja, hogy észreveszed. És azt is észreveszed, hogy jól áll. - A nő kinyújtotta az egyik lábát, és megforgatta. - Mert jó lábam van. - Hope félrehajtotta a fejét, és elmosolyodott. Talán nem olyan hosszú, mint Cameron Diazé, de akkor is jó. - Ez tényleg így van. - A férfi megragadta Hope vádliját, és maga felé fordította. Amikor a keze elkezdett felfelé kúszni, a nő elbúzódott, és gyorsan felállt. - Ennünk kéne. Arra gondoltam, hogy az ebédlőben terítek. A férfi egyszerűen átnyúlt mögötte, és elzárta a sütőt. Aztán a falhoz szorította Hope-ot. Most nemcsak a szájával támadta le, hanem a kezével is. Gyors, türelmetlen, mármár goromba mozdulatokkal vette birtokba a testét. Hope-ban azonnal fellobbant a vágy, ami mindig a felszín alatt izzott, valahányszor Ryder közelébe került. Érezte, hogy remegni kezd a térde. Az utolsó józan gondolata az volt, hogy nagyon kínos lenne, ha bejönne valamelyik vendége. De az elemi erővel feltörő szenvedély hamar elnyomta ezt a halk hangot. - Maradj ott! - parancsolt Ryder a kutyára, aki felsóhajtott, és visszafeküdt a szék alá. Hope kábán tűrte, hogy a férfi megragadja a kezét, és kivonszolja a helyiségből. - Ryder... - Van boruk, pizzájuk, és el vannak foglalva a szexszel. Szerintem reggelig nem fognak kijönni a szobájukból. - A férfi egy pillanatra megállt Hope irodájánál. Az M & P nem jó, mert ott két különálló fekhely van, de nekik egy nagyobb ágyra lesz szükségük. - Ryder, én így nem tudok... - Fogadjunk? A nő lakása sem felel meg, mert nem akarja felvonszolni a másodikra. Ryder felkapta a T & O kulcsát, a lépcső felé irányította a nőt. - De ha szükségük van valamire... - Megvan mindenük. Itt az ideje, hogy magunkra is gondoljunk. A férfi megint a falnak szorította, és megcsókolta Hope-ot. A tiltakozás már nemcsak lehetetlen volt, hanem teljesen értelmetlennek tűnt. Ha itt és most nem kaphatom meg, akkor lehet, hogy felrobbanok, gondolta a nő. És a BoonsBoro Inn elveszíti a fogadósát. - Siess - nyögött fel Hope, és ő is húzni kezdte a férfit. Nem csak a lépcsőmászástól fulladt ki, amikor az emeletre érve a nyakába vetette magát. Most az ő keze futott végig mohón Ryder derekán, csípőjén és hátán, miközben az ajtó felé botladoztak. - Siess, siess, siess - hajtogatta Hope, és beleharapott Ryder vállába. Ryder keze remegett, miközben a kulccsal babrált. Máskor talán bosszantotta volna az ügyetlensége, de most képtelen volt bármi másra gondolni. . Űzte, hajtotta a vágy. Végre betalált a zárba, az ajtó kinyílt, és Ryder a szobába lökte a nőt. Még volt
annyi lélekjelenléte, hogy bezárja az ajtót, mielőtt rávetették magukat a baldachinos ágyra. - Hagyd magadon a cipőt - zihálta a férfi. A nő felnevetett, és átölelte Rydert. A nevetése hálás nyögésbe fúlt, amikor a férfi lehúzta a válláról a vékony ruhát, egészen a derekáig. A szája, a keze, a súlya, az illata! Minden itt van, amire vágyott. amire már olyan régen szüksége volt. - Igen! Igen! - nyöszörögte, és arcát a férfi nyakába temette. - Mindent, most... Hope testét elárasztotta a forróság, az izgalom és a gyönyör. A férfi kemény keze belemarkolt a húsába, mohó szája a mellére tapadt. Mindjárt megsemmisülök, gondolta Hope kábán. - Még. Még. Még. Ryder érezte, hogy Hope kicsatolja az övét, és türelmetlen mozdulattal lerángatta a nadrágját, miközben forró lehelete égette a nyakát és a fülét. Minden elhomályosodott, csak a nő jelenlétét érezte. Sima, mint a selyem, lágy, mint a víz, és forró, mint a láva. Hope felkiáltott, amikor Ryder felrántotta a ruháját, és e megtalálta az ölét. Hope megcsókolta Rydert, vadul tapadt az ajkára, és türelmetlenül felemelte a csípőjét. A férfi testét szinte szétszakította a vágy, amikor a nő lerántotta a farmarját, és megmarkolta a férfiasságát. A következő pillanatban a lábával átkulcsolta a derekát, mindent elsöprő szenvedéllyel vették birtokba egymás testét. Örült, vad zihálás, kapkodó, heves mozdulatok, őrjítő, már-már elviselhetetlenül gyönyörűséges beteljesülés... Hope kétségbeesetten kapaszkodott a férfiba, míg a szenvedély hullámai lassan elcsitultak a testében. A keze lehanyatlott, széttárt karral hevert az ágyon. Ryder kimerülten rárogyott, és várta, hogy az agya ismét működésbe lépjen. Ez a nő egyszerűen megsemmisítette! Ilyen még sohasem történt vele. Ryder csak most vette észre, hogy még mindig rajta van a bakancs, a farmerja pedig a bokájára csúszott. Hope ruhája is a derekára volt csavarodva. Nem pontosan úgy történt, ahogy eltervezte. És Hope-tól egyáltalán nem ezt várta. Hope lassan, kéjesen felsóhajtott. - Istenem. Ó, édes istenem. Köszönöm, istenem - súgta. - Most imádkozol vagy hálálkodsz? - Mindkettőt. Ryder nagy nehezen legördült róla, úgyhogy most egymás mellett hevertek félig felöltözve, kábán, kielégülten. - Tudom, hogy kicsit mohó voltam, de ennek oka van - magyarázta Hope. - Mesélj róla. A nő megint felsóhajtott, és lehunyta a szemét. - A szexuális életem olyan, mint egy sivatag. Több mint éve nem voltam férfival. - Egy éve? Jézusom! Szerencse, hogy életben vagy. A nő torkából gurgulázó nevetés tört fel. - Bizony! Nem is tudom elhinni, hogy ilyen sokat költöttem fehérneműre, és egyikünk sem értékelte. Nem, gondolta Ryder. Nem ezt vártam tőle. Hope mindenben sokkal jobb volt, mint gondolta.
- Volt rajtad fehérnemű? - Még most is rajtam van. csak nem ott, ahol kéne. Ryder hanyatt fekve kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a finom csipkés melltartót, ami a nő ruhájával együtt a derekára csavarodott. - Tedd vissza a helyére, aztán később majd értékelem mielőtt lehámozom rólad. Legközelebb teljesen meztelenek leszünk. - Rám férne egy kis meztelenkedés. Igazán szép tested de... Majd később. Hope oldalra fordította a fejét, és szemügyre vette a férfi határozott profilját. Ryder is ránézett, és egy pillanatig némán bámulták egymást. Istenem, de gyönyörű, gondolta Ryder. Be kéne tiltani - hogy valaki így nézzen ki. Teljesen összezavarja a fejét. - Most viccesen festünk - súgta a nő. - Ne gondolj rá. - Rendben, de akkor te sem. Éhes vagy? - Ez egy költői kérdés. Hope mosolyogva a helyére igazította a melltartóját. - Mi lenne, ha lemennénk, és úgy tennénk, mintha civilizált felnőttek lennénk? - Erről már lekéstünk. - Sosem késő civilizáltnak lenni. ~ - Eszedbe jutottak a kölykök a W & B-ben? - Avery csodálatos vacsorát készített nekünk, és meg kéne ennünk. Közben őket is ki tudom szolgálni, ha netán akarnak valamit. Aztán felhozhatjuk a megmaradt bort ide, és megcsodálhatod az új fehér neműmet. - Tetszik a terv. - A férfi feltápászkodott, hogy felvegye az alsónadrágját meg a farmerját. - És legközelebb talán a bakancsomat is sikerül levennem, mielőtt rám veted magad. A nő belebújt a ruhájába, és megint elmosolyodott. - Nem ígérek semmit. 12. Ryder nem tudta meghatározni, milyen kapcsolatban vannak Hope-pal. Nem jelentette volna ki egyértelműen, hogy járnak. De azt sem, hogy csak barátok. Nem állíthatta, hogy ők "ketten egy pár", ahogy a nagynénje, Carolee szokott fogalmazni, ha kapcsolatokról beszélt. De akármi is a helyzet, Ryder elégedett volt vele. Időnként ugyan furcsának találta, hogy a Vesta mögött vagy a fitneszközpont előtt parkol, amikor Hope-hoz megy, és nem áll a teherautójával a fogadó elé. Nem mintha így bárki elől eltitkolhatná a látogatását, hiszen egy kisvárosban valaki mindig meglátja az embert Mégsem tartotta helyesnek, hogy túl egyértelmű legyen. Az még furcsább érzés volt, amikor az udvari lépcsőn ment fel a második emeletre, és úgy lépett be az épületbe.
Néha még hangokat hallott lentről, és ilyenkor Dinkával együtt bement Hope lakásába, hogy ott várja meg, míg végez. Egyre jobban érdeklődött a fogadóban zajló események iránt, de ez nem csoda, amikor a vártnál sokkal több időt töltött ott. Már ő is észrevette, milyen olajozottan működik minden. Ez persze nem lepte meg, hiszen régen sejtette, hogy Hope gyakorlatilag Owen női megfelelője. A telefonján e-maileket küldött magának, miközben ellenőrizte a helyiségeket, aztán az irodai számítógépen az e-mailekből listákat állított össze teendőiről. Új elemeket tenni az N&N távirányítójába, WC papírt vinni a W&B-be, pótolni a szobában lévő dossziék prospektusait, égőket cserélni, meg ilyenek. Ezzel persze. biztosan sok lépcsőzést megspórol, de még így is számtalanszor meg kell tennie az utat az emeletek között. Mindig akad valami munka: feltölteni a könyvtárszoba kávégépét, felvinni a boros, az üdítős és ásványvizes üvegeket az alagsori raktárból, és hosszasan lehetne sorolni a teendőket. Ryder úgy vette észre, hogy Hope a listák szerint éli az életét. És az öccséhez hasonlóan, ő is a ragasztós cetlik megszállottja volt. Mindig talált egy újat, valahányszor bement a lakásába, ha ő még a vendégekkel foglalkozott. Sör a hűtőben - virított a hűtőszekrény ajtaján, mintha ő nem venné észre, ha kinyitná. Maradék tészta a sütőben - közölte egy sütőre ragasztott cédula, pedig erre magától is rájönne. De be kellett ismernie, hogy jólesik neki ez a figyelem. Az ember azt gondolná, hogy csak egy nagyon merev és rigorózus ember ragaszkodik ennyire a beosztásokhoz meg a listákhoz, de Hope meglepően rugalmasnak bizonyult, aki mindig kész változtatni, és alkalmazkodni az új helyzetekhez. Nem volt szemellenzős. Ryder arra számított, hogy Hope majd feltételeket szab, követelőzni kezd, vagy mindenáron le akarja fektetni a kapcsolatuk szabályait. Ám ő csak hagyta, hogy haladjon a maga útján, fesztelenül és természetesen. Ráadásul sosem húzódozik, ha szexről van szó, gondolta Ryder, miközben beszerelte a következő ablakot a fitneszközpont épületébe. Hope ebben a pillanatban megjelent a fogadó ajtajában, és segített a mosodásoknak a furgonba pakolni a szennyes ágyneműt. Milyen friss és csinos! Még most is megcsodálta valahányszor megpillantotta, és eszébe jutott, hogy ziláltabb külsővel is nagyon vonzó, amikor az ágyban vannak. Hope most elfordult, mert valaki kilépett a társalgó ajtaján. Telt ház van a július 4i hétvége miatt. Nem hallotta a nőt, de látta a nevetését, ahogy a három felbukkanó vendéggel beszélget. - Gond van az ablakkal? - Tessék? - Ryder megfordult, amikor Beckett odalépett hozzá. - Igen. Szerintem is szép a kilátás. Clare szerint egész hétvégén tizenhatan lesznek a fogadóban. - Ünnep van - mondta Ryder, és folytatta az ablak beszerelését. - Igen. A fiúk már alig várják, hogy délután elmenjünk a parkba. Korán indulunk, hogy ehessenek, és kirohangálják magukat, mielőtt elkezdődik a tűzijáték. Így legalább mindenkinek helyet foglalhatunk. Kár, hogy Hope nem tud eljönni.
- Majd a fogadó emeleti teraszáról nézi a tűzijátékot. - De Rydert is bosszantotta a dolog. Nem is emlékezett rá, mikor töltötte a július negyedikét női társaság nélkül. Mondjuk, elvileg most is elhívhatna valaki mást. - Nincs valami tennivalód? - förmedt Ryder az öccsére. - Már végeztem. Te is az utolsó ablaknál tartasz. Az ácsok a zsindelyeket szögelik, és a tető egyre pofásabb. Owen küldött egy SMS-t a MacT-ből. Az acélelemek útban vannak. Úgy tűnik, ma végre a helyükre kerülnek azok a gerendák. - Jövő héten hemzsegni fognak itt a munkások. - Ryder visszalépett az ablaktól. Te maradj anya mellett, amíg eldönti, milyen színű és stílusú korlátokat akar az épületre. - Miért nekem kell vele lennem? - Mert nekem jutott előbb eszembe. - A férfi az órájára nézett. Ideje lenne ebédszünetet tartani, de nem akarta elhagyni a helyszínt, ha az anyag már úton van. - És hozhatnál nekünk valami ebédet. - Igen? - Én nem mehetek most el, mert millió dolgom van. Egyébként szeretnék veled néhány dolgot átbeszélni a tervekkel kapcsolatban. Beckett álla megfeszült. - Változtatásokra gondolsz? - Ne ess kétségbe, öcsi. csak néhány igazításról van szó, és pár dolgot tisztázni akarok, mielőtt elkezdjük a villanyszerelést. - Akkor álljunk neki most. De előbb leadom a rendelést. Mit kérsz? - Ételt - mordult fel Ryder. és odament az egyik emberéhez, aki intett neki. hogy kérdezni szeretne valamit. Utána a leendő tornaterem egyik félreeső sarkába vonultak, hogy alkudozzanak a tervek felett. Ryder mindig változtatásokat akart, és tudta, hogy Beckett csak akkor makacsolja meg magát, ha megzavarják az épület összhangját, vagy építészetileg nem lehetséges megvalósítani őket. - Készítek anyának egy listát, hogy hol milyen megvilágítás szükséges - kezdte Beckett. - A stílusról ő dönt. - Addig ne engedd, hogy bármit megrendeljen, amíg nem ellenőrizted, hány wattos a cucc. - Nem ez az első rodeóm, Ry. - Beckett elővette a telefonját, mert jelzett. - Owen a fogadó udvarán étellel vár minket. - Mit keres ott? - Úgyis enni akartál. Derítsük ki. Ryder tényleg megéhezett, és így legalább látótávolságon belül marad. ha megérkezik az anyag. A terveket kívülről ismerte, ezért nem volt szüksége a rajzokra, hogy tovább nyaggassa Beckettet. - A bambusz padlóról lenne szó - kezdte, miközben elindultak kifelé. - Anya ragaszkodik a bambuszhoz, úgyhogy ebben a kérdésben nem tágítok. Ne is menjünk bele. - Időt és pénzt spórolnánk meg, ha mindent rugalmas tornatermi padlóburkolóval fednénk be. - És minden olyan unalmas lenne, mint egy járda. A bambusz nagyon jól mutat
majd a tornateremben, a belső lépcsőkön és a folyosókon. - A lépcsők rengeteg gondot okoznak majd, ha fát használunk. - Nem érdekel - jelentette ki Beckett. - És hidd el, hogy anyát sem fogod meggyőzni. Kiléptek az udvarra, ahol Owen egy színes napernyő alatt üldögélt, előtte három ételdoboz meg egy halom papír volt az asztalon. - Hope megállított. amikor erre jöttem, és felajánlotta, hogy együnk itt kint. Szép az idő és a hely is. - Mit kapok? - Ryder felemelte a doboz fedelét, és elégedetten bólintott a panini meg sült krumpli láttán. - Ez jó lesz. - Éppen a fitneszközpont homlokzati festésén töröm a fejem. Sok munkába kerül, hogy azok a betontéglák ne betontéglának nézzenek ki. - Ne törd a fejed - figyelmeztette Beckett, és ő is felkapott egy paninit. - Hiába mázoljuk össze festékkel, akkor is ronda marad. - Már most sokkal kevésbé ronda, mint volt - mutatott rá Ryder. - De ebben igazad van. - Én is így gondolom - Owen kinyújtotta a lábát, és megmozgatta elgémberedett nyakát. - Meg tudnánk csinálni, de sokkal jobban tennénk, ha megbíznánk egy alvállalkozót, aki jobban ért hozzá. Nekünk túl sok időbe telik, és megvan az esélye, hogy elrontjuk. Mielőtt Ryder megszólalhatott volna, Hope jelent meg egy tálcával. A tálcán egy nagy kancsó, néhány pohár és egy tál sütemény volt. - Jeges tea - jelentette be. - És ha elfogy, hozok még. Igazi júliusi időjárás van, meg lehet sülni. Vasárnapra kánikulát mondanak. - Köszönjük, de nem kellett volna bajlódnod - mondta Owen. - Avery szerint teljesen be vagy havazva a hétvégére. - Így igaz. Most az összes vendég elment erre-arra, úgyhogy van egy szusszanásnyi időm. Mindenkit érdekel a leendő fitneszközpont meg az étterem, és szeretnék tudni, mikor lesz a megnyitó. - Még várniuk kell rá - morogta Ryder. - Azt szoktam mondani nekik, hogy figyeljék a Facebook-ot meg a weboldalakat. Szóljatok, ha kértek még valamit. Miután Hope távozott, Ryder felhajtott egy pohár jeges teát. - Mindjárt jövök - mondta, és követte Hope-ot az épületbe. - Vajon tudja már, hogy bele van zúgva? - nézett utána elgondolkodva Owen. - Ry? Dehogy. - Költői kérdés volt. A MacT augusztus közepére elkészül - közölte Owen tele szájjal. - Jól haladunk. Tudom, hogy Ry utálja a határidőket, de ezzel nem lesz probléma. Szerintem augusztus közepéig Ry is rájön, hogy belehabarodott Hope-ba. Hope be akart menni az irodájába, de megállt a folyosón, mert meghallotta, hogy kinyílik az ajtó. Visszament a konyhába, és elmosolyodott, amikor meglátta Rydert. - Mondtam Owennek, hogy bent is ehettek, ahol hűvös van. Ha akarod, akkor... A férfi magához rántotta Hope-ot. Mindig úgy ragadta meg, mintha attól tartana, hogy elmenekül. És a csókja olyan forró volt, mint a júliusi kánikula. - Először meg akartalak csókolni - magyarázkodott Ryder, miután elengedte. Hogy ne gondoljak rád annyit.
- Érdekes, rám ez pont az ellenkező hatással van. - Nos, mindenki odakint üldögél, úgyhogy... - Nem. - A nő felnevetett, és eltolta a férfit. - Csábító ötlet, de nem lehet. Tele van a ház. - Carolee majd... - Carolee gyökérkezelésen van. A férfi együtt érző arcot vágott. - Erről nem hallottam. - Ma reggel ment el, mert elzavartam. Úgy tervezte, hogy telenyomja magát fájdalomcsillapítóval, és kihúzza hétfőig. Később átjön Laurie a könyvesboltból, és segít nekem. - Addig nincs szükséged segítségre? Nélkülözni tudom Becket. - Nem, elleszek egyedül is. Ryder most már tudta, hogy Hope-nak egy átlagos napon is milyen sok munkája van. Ráadásul tizenhat vendéggel... - Ki kéne venned egy kis szabadságot. Egy hosszú hétvégét vagy valami ilyesmit. - Azt hiszem, szeptemberben lesz néhány üres napom, és kedvemre lustálkodhatok. - Akkor írd ki magad szabira. Anya biztosan beleegyezik. - Majd meggondolom. - A nő hátranézett, mert az irodában megszólalt a telefon. Nagyon népszerűek vagyunk. - Akkor is vedd ki azt a pár napot - erősködött a férfi, és hagyta, hogy Hope menjen a dolgára. Az udvaron Ryder visszaült a székére, és nekilátott a szendvicsnek. - Carolee gyökérkezelésen van, és túlhajszoljuk a fogadósunkat. - Nyugodtan hívhatod Hope-nak - szólt rá Owen. - Hiszen vele alszol. - Gyökérkezelés? - Beckett ugyanolyan együtt érző arcot vágott, mint korábban a bátyja. - Szüksége van segítségre? Mármint Hope-nak? - Tessék. Most pedig... - Nem tudom. Nem az én dolgom. De amikor éppen nincsenek vendégei, akkor felkészül arra, hogy fogadja őket, vagy valami marketinges cuccon dolgozik. Szüksége lenne egy kis szabadságra. - Nincs ebben némi önzés? - érdeklődött Owen. - Ry éppen azt mondta, hogy segítségre lenne szükséged. - Nem a szex a gond. De ha teljesen kimeríti magát, akkor bajban leszünk. - szólalt meg Owen. Owen elhallgatott, mert Hope felbukkant az ajtóban. - Vannak dokumentumaim! - jelentette be izgatottan. - Jelentkezett az unokatestvérem, és rengeteg iratot küldött. Nem tudom, mikor lesz időm átnézni őket, de… - Küldd el nekem az összest - mondta Owen. - Majd én elkezdem a böngészést. - Rendben, de mindenképpen szakítok időt arra, hogy én is elolvassam őket. Végre van valami haladás. - A nő beszéd közben ösztönösen Ryder vállára tette a kezét Hinnem kell, hogy találunk végre valamit. - Miért nem ülsz le egy kicsit? - Mielőtt a nő válaszolhatott volna, Ryder az ölébe
vonta. Amikor Hope megpróbált kiszabadulni, a férfi a testvéreire vigyorgott, és még szorosabban fogta a derekát. - Sérti a méltóságát. - A méltóságomon nem esik csorba, de csupa izzadság vagy. - Mert meleg van. Egyél egy kis sült krumplit. - Épp most ettem egy joghurtot, úgyhogy... - Akkor annál inkább szükséged van sült krumplira. Hope tudta, hogy a férfi úgysem engedi el az öléből, amíg nem engedelmeskedik, ezért kivett egy krumplit a dobozból. - Öblítsd le. - A férfi felemelte a poharát, és a nő kezébe nyomta. - Jól van. - Hope ivott néhány kortyot, majd visszatette a poharat az asztalra. - Talán én panaszkodtam? - kérdezte Hope, majd mindjárt válaszolt is a saját kérdésére. - Nem. Tudom, mennyit bírok. Ezt ne feledd! - nézett Ryderre, aztán a könyökével hason bökte, és felpattant. - Hogy lehetsz ilyen pletykás vénasszony, Owen? - Nem te mondtad, hogy... - Pletykás vénasszony vagy. Megjött az anyag. - Ryder fogta a szendvicsét, és elsétált. - Egyértelműen bele van zúgva - állapította meg Beckett. - De hát ő mondta, hogy Hope túlhajszolja magát. - Igen, mert bele van zúgva. Ryder virágot küldött Hope-nak. Az volt a stratégiája, hogy ha egy nő mérges, a férfinak virágot kell küldenie, függetlenül attól, hogy miért haragudtak meg rá, és ki a hibás. Ezzel többnyire sikerült elsimítania a dolgokat. Aztán belevetette magát a munkába, és mire végzett, már meg is feledkezett róla. Csak este jutott megint eszébe, amikor bezárta az épületet, és Hope odalépett hozzá. - Gyönyörű az a csokor. Köszönöm szépen. - Szívesen. - Csak egy percem van, de ez nem azt jelenti, hogy túlhajszolom magam, csak azt, hogy dolgozom. A pokolba Owennel, gondolta Ryder. - Értem. - Ne panaszkodj a családodnak. hogy nem győzöm a munkát. - Nem ezt mondtam. - Ha több segítségre lesz szükségem, majd szólok Justine-nak. Én is ki tudom nyitni a számat, ha gondom van. - Persze. Ryder azt remélte, hogy ezzel lezárták az ügyet, de Hope, akárcsak a legtöbb nő, még folytatta a vitát. - Értékelem az aggodalmadat, Ryder. Nagyon kedves tőled, de nincs rá semmi szükség. A munkám időnként stresszes és megerőltető, akárcsak a tied. - Ezzel nem szállhatok vitába. - Neked sem ártana egy kis szabadság, egy hosszú hétvége, vagy valami ilyesmi. A férfi felnevetett, mert Hope a saját szavaival vágott vissza. - Igazad van. De én a következő két napban szabad vagyok. - És mennyi időt fogsz a műhelyben tölteni, a jövő heti menetrenden gondolkozni,
vagy az anyáddal a munkáról beszélni? A nő megint sarokba szorította. - Hát valamennyit biztosan. Dinka odalépett hozzájuk, és orrával megbökdöste Hope kezét. - Azt hiszi, hogy haragszom rád, pedig nem. - Ezt jó tudni. Hope megcsókolta Ryder arcát. - Átjöhetnél holnap, a tűzijáték után. - Rendben. - Akkor, viszlát, holnap. - Hope! - kiáltott utána Ryder, amikor a nő elsétált. - Nincs kedved moziba menni? Nem ma - tette hozzá, a nő értetlen arca láttán. - Jövő héten, amikor van egy szabad estéd. - Értem. Hát... azt megoldhatom. Persze. Szeretnék. - Akkor döntsd el, mikor jó, és szólj. - Rendben. - A nő elmosolyodott, de az értetlen kifejezés még mindig ott volt az arcán. - A kutyának is veszel jegyet? - Vennék, de nem engednék be. - Van DVD-lejátszód? - Persze. - És mikrohullámú sütőd? - Különben hogyan főznék? - Akkor mi lenne, ha átmennék hozzád? És megnézhetünk egy filmet mindhárman. Most Ryderen volt a sor, hogy zavart arcot vágjon. - Oké. Ha ezt akarod. - Szerda este? - Remek. Akarsz vacsorát? - Nem, ha a mikróban sütöd. - Összeüthetek valamit a tűzhelyen. - Akkor igen. Körülbelül hatkor érkezem, és segítek főzni. Most vissza kell mennem, mert Laurie egyedül van. - Viszlát, később. Ryder zsebre vágta a kezét, és Hope után nézett. - Valahányszor kezdem azt hinni, hogy kiismertem, kiderül, hogy mégsem mondta a kutyának, aki megértően megbillentette a farkát Másnap este Ryder már a második süteménye felét adta oda Murphynek. - Murph, te egy igazi haspók vagy. - De amikor olyan finom! És elfogyott a fagylalt. - Ezt be kéne tiltani. - Börtönbe zárhatjuk őket. - Murphy elmosolyodott, és a süteménytől ragacsos kézzel Ryder ölébe mászott. - Anya azt mondja, hogy bemehetünk a cukrászdába, ha nyitva vannak még, amikor odaérünk. Akarsz te is jönni? Egy meleg júliusi estén jólesik a fagylalt, gondolta Ryder. - Lehet.
- Anya azt mondja, hogy Hope nem tud jönni, mert dolgozik. - Murphy már a szendvicsét falta. - Hope a barátnőd? - Nem. - Vagy igen? Te jó ég! - Miért nem? Nagyon csinos, és majdnem mindig van nála sütemény. Ryder elmosolyodott a furcsa kijelentésen. Murphy társasága legalább olyan frissítő, mint egy nagy adag fagylalt a júliusi kánikulában. - Ez komoly előny. - Az én barátnőm is csinos. Úgy hívják, hogy India. Istenem, de édes ez a kölyök! - Miféle név az India? - A barátnőm neve. Kék szeme van, és szereti az Amerika kapitányt. - A kisfiú közelebb húzta magához Ryder fejét, és a fülébe súgva folytatta. - Megcsókoltam a száját. Jó volt. Te is szájon csókoltad Hope-ot, úgyhogy ő most már a barátnőd. - Téged is mindjárt szájon csókollak, ha nem fogod be. Murphy felkacagott, aztán Ryderre mosolygott. - Mikor kezdődik? Ugye nemsokára? - Mihelyt besötétedik. - De olyan sokáig tart, mire besötétedik. Kivéve, amikor nem akarod. - Bölcs mondás, ifjú Jedi lovag. - A lézerkardommal fogok játszani. - A kisfiú lekászálódott Ryder öléből, megragadta a világító játék kardot, amit Beckett vett neki, és megsuhogtatta a levegőben. A testvérei azonnal támadást indítottak ellene. - Mintha titeket látnálak - jegyezte meg Justine. - Melyik hasonlít ránk? - Mind a három. Miért nem mész fel a fogadóba? Onnan is láthatnád a tűzijátékot. Ryder nagyot nyújtózkodott a nyugágyban. - Követem a Montgomery családi hagyományt. - Most az egyszer eltávozási engedélyt adok. A férfi megfogta az anyja kezét. - Nem kell kivételt tenned, anya. Hope úgysem ér rá. - Liam! Ha nem hagyod abba, elveszem tőled azt a kardot. Justine Clare-re nézett, és felsóhajtott. - Ö pedig olyan, mint én voltam. Minden elmúlik, Ryder. - Az asszony megszorította a fia kezét, a másikat pedig Willy B. karjára tette, aki mellette ült Tyrone-nal az ölében. - Akkor kell megragadni a jó dolgokat, amikor tudod. - Ne mondd, hogy már megint vettél valamit, anya! - Tudod, hogy mire gondolok. Elkezdődött - súgta az asszony, amikor a sötét eget megvilágította egy színes fénycsóva. - Nincs is jobb annál, mint amikor valami nagyszerű elkezdődik. Hope a fogadó teraszáról nézte a fényárba borult eget. Körülötte a vendégek tapsoltak és hangosan ámuldoztak. Készített nekik Margarita koktélokat, és ő is élvezettel kortyolgatott egyet, miközben nézte a színek és a fények káprázatos játékát. És Ryderre gondolt, aki a parkban van a családjával. Virágok, mosolygott magában. Ez egy igazi meglepetés. Szerette a meglepetéseket,
de azt is szerette tudni, hogy mit jelentenek. Ebben az esetben egy bocsánatkérésről van szó, határozta el végül. Bár egyáltalán nem volt rá szükség. Aztán ott van még a mozi. Az az ötlet meg honnan jött? Elég váratlan volt. Ostobaság, rótta meg magát Hope. Egy mozi csak egy mozi, és semmi több. De amióta rendszeresen együtt alszanak, nem ez volt az első alkalom, hogy Ryder el akart menni vele valahová. Randevúzni szeretne? Ők most tulajdonképpen járnak? A járás más, mint a szex. A járásnak megvannak a szabályai, még akkor is, ha nem túl szigorúak. Talán el kéne gondolkodnia ezen, és meghatároznia a kapcsolatuk kereteit? De miért bonyolítja azt, ami teljesen egyszerű? Élvezik egymás társaságát az ágyban, és egy kellemes ráadásként még az ágyon kívül is jól kijönnek. Mindketten józan, őszinte emberek, akik nagyon elfoglaltak. Élvezd a pillanatot, parancsolt magára. Élvezd ezt a gyönyörű tűzijátékot. Ekkor érezte, hogy valaki megfogja a kezét Hope megfordult, de nem volt senki a közelében. A vendégek mind az eget bámulták. - Jól van, Lizzy - súgta maga elé. - Akkor gyönyörködjünk együtt a műsorban. Amikor az utolsó fényvirág is elhunyt, Hope lement, hogy újabb italokat készítsen. Nagyon örült, hogy a vendégeinek tetszik az ünnep, és még most is vidáman beszélgetnek a tűzijátékról meg a város különleges hangulatáról. Az is jólesett neki, hogy Lizzy az ő társaságát választotta. Készített még chipset és szalsza szószt, egy tálcát telerakott amerikai zászlóval díszített kis muffinokkal, amelyeket a pékségből rendelt. Hagyott néhányat a pulton, hátha valaki lejön a földszintre, a többit pedig felvitte azoknak, akik még a teraszon akarnak időzni a kellemes nyári estén. Amikor felért, eszébe jutott, hogy talán Ryder is kérne a süteményből, ha esetleg átjön. Lesietett, és egy tányérra tett még néhány színes muffint. A saját hűtőjében már volt egy sör. És ez vajon mit jelent? Csak annyit, hogy gyakran van egy olyan férfi társaságában, aki a sört jobban szereti a bornál, nyugtatta meg magát, miközben még egyszer megjárta a lépcsőket. Megtorpant, amikor Ryderbe futott a második emeleten. - Nem is tudtam, hogy itt vagy. - Dinkát beengedtem a lakásodba. A gyerekek teljesen kimerítették. Te csináltad a sütit? - Nem, a pékségben vettem. A férfi megragadott kettőt, és az egyiket egy falásra bekapta. - Jó. - Igen. Éppen fel akartam vinni neked, hátha be tudsz ugrani, és kérsz egyet. - Jól gondoltad. Kérek. - A férfi megette a második sütit is, aztán elővett egy műanyag varázspálcát, aminek a végén egy csillag díszelgett. - Hoztam neked ajándékot. - Ajándékot? Mi ez? - Szerinted? Valami varázspálca vagy tündérbot. A parkban árulják ezeket a világító játékokat A fiúk lézerkardot és lézerpuskát kaptak. De ez lányos. - Tényleg lányos. - Nagyon vicces. - A férfi megnyomott egy gombot, mire a játékszer zenélni és
villogni kezdett. Hope elvette tőle, és nevetve megsuhogtatta a levegőben. - Igazad van, tényleg vicces. Köszönöm szépen. - Láttad a tűzijátékot? - Igen, csodás volt Közben chipset ettünk szalsza szóssza1, és Margarita koktélt ittunk a teraszon. - De ez nem a Cinco de Mayo - csodálkozott a férfi, a mexikói nemzeti ünnepre utalva. Hope vállat vont. - A vendégnek mindig igaza van. És a Margarita most különlegesen jól sikerült. Nem akarsz kijönni, és inni egyet? - Nem igazán. Ma már elég emberrel találkoztam. A parkban csak úgy hemzsegtek. - Akkor tessék, vidd be a sütit. Sietek én is, ahogy tudok. - Hagyjak belőle? - Igen. - Tudtam, hogy nem fenékig tejfel az élet. - A sör a hűto1Jen van - szólt oda Hope a férfinak, és kisietett a vendégeihez. Kicsit később, mint remélte, de ők is megtartották a maguk tűzijátékát. Reggel kialvatlanul kászálódott ki az ágyból, hogy reggelit készítsen Carolee-val. Mire megint fel tudott menni a lakásába, a férfi (és a kutya) már távozott. Na, látod mondta magában. Egyszerű és egyértelmű a helyzet. Aztán felemelte a varázspálcát, és bekapcsolta a villogóját. Érezte, hogy a szíve ellágyul, még jobban, mint a virágcsokortól. Letette az ajándékot, és bement az irodába, hogy leadja a rendeléseket. Éppen az ágyneművel teli zsákokat cipelte be a mosókonyhába, hogy az elszállításig ott tárolja őket, amikor Avery bekukucskált az ajtón. - Tarts egy kis szünetet. - Régebben ismertem ennek a szónak a jelentését. Mit csinálsz a városban? - EI akarlak csábítani. Gyere, és nézd meg az új éttermemet. Már több mint egy hete nem voltál nálunk. - Akartam, de... - Tudom. Most mindenki elment, úgyhogy leléphetsz egy kicsit. - Minden szobában ágyat kell húznunk, és fel kell töltenem a raktárkészletet. És nemsokára érkezik egy házaspár. - Az majd csak később lesz. Gyere! Clare is jön. csak még valamit elintéz a könyvesboltban. Húsz percre igazán el tudsz szabadulni. - Igazad van. Rám fér egy kis kikapcsolódás. csak hadd szóljak Carolee-nak. - Én már szóltam neki. - Avery megragadta Hope kezét. - Gyere, hadd dicsekedjek! - Láttam a cégért. Tökéletes. Bájos, aranyos és vicces. - Tele leszünk bájos és aranyos dolgokkal meg remek ételekkel. - Avery vonszolni kezdte Hope-ot az ajtó felé. - Owen szerint augusztus közepére lesz kész, és már úgy várom. Ha ilyen jól haladnak, talán hamarabb is elkészül. Akkor több időm lesz a nyitásig, hogy minden tökéletes legyen. - Szombat este tizenhat vendéged lett volna. Majd mindenkit hozzád fogok küldeni. - Köszönöm szépen. - Miközben átmentek az úton, Avery előkotorta a kulcsait. -
Készülj fel az ámuldozásra. - Felkészültem. Avery kitárta az ajtót. A régi sötét padlóburkolat eltűnt, és csillogó keményfa parketta volt a helyén, amit most még kartonpapír lapok védtek, de Hope-ot így is lenyűgözte a látvány. A kazettás mennyezetet nyomott mintás rézlapok borították, a falakat pedig már lefestették az első alapozóréteggel. - Avery, ez sokkal jobb lesz, mint képzeltem! - Pedig még nem láttál semmit Kicsempézték a mosdókat is. Avery odavezette Hope-ot, hogy megmutassa neki a csempét meg a konyha frissen burkolt falait, aztán átment vele a bárba vezető boltíven. - Nahát! Helyreállították a régi falburkolatot Ez gyönyörű. - Ugye? - Avery végighúzta az ujját a sima fán. - Ez volt a legszebb meglepetés. És nézd ezt a téglafalat! Egyszerűen tökéletes. Most festeni fognak, felszerelik a világítótesteket, a szanitereket, a konyha szerelvényeit... És aztán jön a bárpult! Lehet, hogy sírni fogok, amikor a helyére teszik a bárpultot. - Majd hozok zsebkendőt. Itt van Clare. Emlékszem erre az emelvényre! Még a fiúk is segítettek az építésében. Lehet, hogy én most fogom elsírni magam. Te jó ég mondta Hope, amikor alaposabban szemügyre vette Clare-t. - Jól vagy? Olyan sápadtnak tűnsz. - Júliusi kánikula van - emlékeztette Clare, és ivott néhány apró kortyot az ásványvizesüvegéből. - És ikreim lesznek. - A konyhában van egy hokedli. Maradj itt, mindjárt idehozom. - Jól vagyok - nyugtatta meg Clare, de Avery már szaladt is az ülőkéért - De azért leülhetek. - Nem is lenne szabad kijönnöd ebben a nagy hőségben. - Nem sokáig maradok. De akár terhes vagyok. akár nem, akkor is élnem kell. Beckett vigyáz a fiúkra meg a kutyákra, és locsolja a kertet. - Megütötted a főnyereményt. - Igen, én is tudom. - Clare nem tiltakozott, amikor Avery visszajött a székkel, és azonnal leült. - Köszönöm. Nagyon jól néz ki a hely, Avery. Minden összejött, pont úgy, ahogy elképzelted. - Még jobban is. Hátul van egy ventilátor. Azt is idehozom. - Avery, hagyd abba az anyáskodást! Jól vagyok. Sokkal hűvösebb van itt, mint odakint csak egy kicsit émelyegtem, de már elmúlt. - Majd elkísérlek a kocsihoz, és ha nem vagy jól, hazaviszlek. - Rendben. De most lazíts. A nyárnak még nincs vége. És ne szólj semmit Beckettnek. Komolyan! - Clare a mutatóujjával megfenyegette Averyt. - Ő még nem ment át ezen, de én már igen. Tudnék róla, ha valami nem stimmelne velem vagy az ikreimmel. Teljesen normális, hogy egy terhes nő nehezen viseli a kánikulát. - Aki ráadásul duplán terhes - tette hozzá Hope. - Hát igen. Már most óriási a hasam, pedig még hónapok vannak hátra. És rugdosnak! - jelentette be, a kezét a hasára téve. - Néha megesküdnék rá, hogy már most verekednek. - Ezt érezni akarom! - kiáltott fel Avery és Hope egyszerre. - Te jó ég! Ütik-vágják egymást - ámuldozott Hope. - Ugye milyen vicces? Nagyon elevenek. Igazán megéri az a kis rosszullét. Tehát
augusztus közepén megszületik a te babád - nézett Clare mosolyogva Averyre. - Úgy tűnik. De a barátoknak és a családtagoknak tervezett megnyitót inkább a hónap végén tartom meg, amikor minden készen van, és tökéletes. Csak várjatok. - Ryder virágot küldött nekem. Avery csodálkozva pislogott. - Tessék? - Elnézést - Hope maga is meglepődött, hogy ezt mondta, és a halántékára szorította a kezét. - Valószínűleg azén szaladt ki a számon, mert ez jár a fejemben. - Mi baj van abban, ha virágot kapsz egy férfitól, akivel együtt szoktál aludni? érdeklődött Clare. - Semmi. Szeretem a virágot, és kedves gesztus volt tőle. De Ryder általában nem szokott kedves lenni. - De igen, csak a felszín alatt - vetette közbe Avery. - Persze lehet, hogy a virág inkább csak bocsánatkérés volt. Mert beleütötte az orrát a munkabeosztásomba. - Persze. Minden férfi ezt teszi, ha a munka belekavar a szexuális életébe. - Nem. - Hope megrázta a fejét, és felnevetett - Nem erről van szó, mert egyáltalán nem zavarja. Azt hiszem, még mindig sok a bepótolni valóm, mert egy fárasztó nap után is szívesen szexelek vele. Mindegy, szóval virágot küldött nekem. Pedig tulajdonképpen nem is veszekedtünk. - Ryder szerint a nőknek virágot kell küldeni - világosította fel Avery. - Nem rossz értelemben mondom, csak tudom, hogy ezt tartja a legjobb megoldásnak. Az anyja nagyon szereti a virágokat, ezért ő is bennük bízik. - Akkor egyszerű a magyarázat. De van más is. Szeretném hallani a véleményeteket. - Nekem megvan a véleményem, és Averynek is. - Bizony. - Rendben. Amikor megköszöntem neki a virágot, azt javasolta, hogy menjünk moziba. - Ó, te jóságos égi - Avery színtelt rémülettel szorította a szívére a kezét. - Ez borzalmas. Mi jöhet még? Legközelebb vacsorázni hív majd? Esetleg színházba akar vinni? Fuss! Mentsd az életed. - Ne gúnyolódj, Avery. Eddig még sosem javasolta, hogy menjünk el valahová. Mindig otthon vagyunk. Hozatunk vagy összeütünk valamit, de többnyire csak átjön vacsora után. Ha vendégeim vannak, akkor későn. És szexelünk. Mit jelent ez a mozi? A virág? És vett nekem egy varázspálcát is. - Egy micsodát? - csodálkozott Clare. - A tűzijáték alatt árulták ezeket a játékokat a parkban. Be lehet kapcsolni, akkor zenél, és egy csillag van a végén. - Aha. - Avery csak ennyit mondott. - Nagyon aranyos. De miért vesz nekem egy varázspálcát? - Talán mert aranyos - vélte Clare. - És mert igazunk van, és Ryder tényleg tud kedves lenni. - Már megint ez a szó. Fogalmam sincs, hogy mit jelent. Mi nem járunk. - Dehogynem - mosolygott Clare. - Nem kaptad meg a hivatalos értesítést? Kapcsolatban vagy Ryderrel.
- Nem. Illetve együtt alszunk, de... - Azokat, akik együtt alszanak, többféle kategóriába lehet sorolni. - Avery számolni kezdett az ujjain. - Vannak az egyéjszakás kalandok, de ez rátok nem vonatkozik. Aztán lehetnek barátok, akik összekötik a kellemest a hasznossal, de nálatok nem lehet erről szó, mert azelőtt egyáltalán nem voltatok barátságos viszonyban. Vannak olyanok, akik pénzért fekszenek össze, de ezt is elvethetjük. Már csak egy kategória marad: két ember kedveli egymást, és szexelnek egymással. A ti esetetekben erről van szó. Kapcsolatban álltok. Fogadd el. - Megpróbálom elfogadni. Meg kell értenem, de nem biztos, hogy sikerül. Nem akarok elvárásokat támasztani. Azt egyszer már csináltam. - Nem lenne szabad Rydert Jonathanhez hasonlítanod - figyelmeztette Clare a barátnőjét. - Nem! Inkább csak... Felelősséget kell vállalnom azért, ami Jonathannel történt. Elvárásokat támasztottam, aztán... - Álljunk meg egy percre! - Avery felemelte a kezét. - Jonathan mondta, hogy szeret téged? - Igen. - Beszélt a jövőről, illetve célzott a közös jövőtökre? - Igen. - Mert ő egy jellemtelen, hazug görény. Ryder viszont nem az. Ha valaha azt mondja, hogy szeret, akkor nyugodtan készpénznek veheted. Mondtam már, hogy ismerem a nőket, akikkel randevúzott. Lazán kezelte őket, idáig nem kötelezte el magát, de sosem hazudott nekik. Nem csal, nem hazudik, és nem szívódik fel szó nélkül. A véleményemre vagy kíváncsi? Szerintem fontos vagy neki. Ryder nagyon rendes, és igenis kedves ember. Ugyanakkor néha harapós és kicsit goromba. Olyan, mint a hagyma: több rétegből áll. Ha meg akarod érteni, kezdd el hámozni. - Egyetértek az előttem szólóval- szólalt meg Clare. - Azért vette neked azt a játékot, mert rád gondolt. Azért akar elvinni valahová, mert a munkahelyeden kívül is szeretne veled időt tölteni. Ha te nem így érzel, vagy a szexen kívül nem akarsz vele együtt lenni, akkor ezt hozd a tudomására. - Persze. Én nem vagyok olyan, mint Jonathan. Egyébként én is gondolok rá, csak nem tudom, hogy ez mit jelent. Talán aggódom, hogy mit jelenthet. Nem tudom. Azt hittem, az egész olyan egyszerű lesz. - Semmi sem egyszerű. - Avery átkarolta Hope derekát. - De miért lenne az jó? Ha valakivel együtt vagy, az ne legyen egyszerű, hiszen akkor nem is fontos. És végül elmentek moziba? - Azt javasoltam, hogy inkább nála vacsorázzunk, és nézzünk meg egy filmet DVDn. Talán nem kellett volna. - Nem kéne állandóan tépelődnöd. - Clare felállt - Élvezd a helyzetet, és hagyd, hogy a dolgok megtörténjenek. - Az sosem volt az erősségem. - Próbáld meg. Talán jobban fog menni, mint gondolnád. - Ha mégsem sikerül, akkor majd téged hibáztatlak. Most vissza kell mennem. Avery, imádom ezt a helyet! - Én is. Gyere, Clare, elmegyek veled a kocsidhoz, aztán majd megállapítom, hogy vezethetsz-e.
Az épület előtt elváltak egymástól. Clare megfogta Avery kezét, miközben átmentek a Main Streeten. - Odavan Ryderért. - Szerintem is. Mi tudjuk, hogy egy Montgomerynek nem lehet sokáig ellenállni. - Vett neki egy varázspálcát, Avery. Szerintem kölcsönös a vonzalom. - Nagyon jó lesz figyelemmel kísérni az eseményeket. Clare mosolyogva megszorította Avery kezét. 13. Egy hosszú és izzasztó nap volt mögötte. Végigjárta az építkezési helyszínt egy kötekedő ellenőrrel, akit sokszor legszívesebben megfojtott volna egy sodronykötéllel. Az egyik munkás megsérült, és be kellett vinni a sürgősségi osztályra, ahol tizenkét öltéssel varrták össze a sebét. Az anyagszállításban is volt egy gubanc, mert összekevertek két tételt. Ryder legszívesebben egy sörrel és egy házhoz szállított pizzával fejezte volna be a napot, alsónadrágban heverészve a kanapén. De az ígéret kötelez, ezért gyorsan lezuhanyozott, sőt meg is borotválkozott. Még be is ágyazott, pedig egyébként ezzel nem szokott bajlódni. Aztán elkáromkodta magát, megint kibontotta az ágyat, és lehúzta az ágyneműt. Dinka megérezte az ingerültségét, és a saját fekhelyéhez oldalgott. Az a minimum, hogy egy férfi tiszta ágyneműt húz, ha ott akar henteregni egy nővel. Ismerte a szabályokat. Kötelező a tiszta ágynemű, a tiszta törülköző és a tiszta mosdókagyló. A nők nagyon macerásak, és egy olyan nő, mint Hope, még az átlagnál is kényesebb. Ezt már volt alkalma megfigyelni a saját lakásában. Nem baj. Végül úgy döntött, hogy a hálószoba megfelel az elvárásoknak. Lement a földszintre, és útközben felvett néhány elszórt holmit. Pedig nem vagyok rendetlen, méltatlankodott magában. Betts, a bejárónő, kéthetente jött, és kitakarított nála, de a sok munka és a Hope-nál tett látogatások mellett nem sok ideje maradt a rámolgatásra. Bement a konyhába, és a mosókonyhába hajította a felszedett ruhadarabokat Majd később foglalkozik velük. A konyhával nincsen semmi baj, állapította meg. Azt mindig rendben tartja, mert nem akarja hallgatni az anyja megjegyzéseit, ha beugrik hozzá. Illetve meg sem kell szólalnia, mert a pillantásával is ki tudja fejezni a véleményét, ha mosatlan edényeket vagy telepakolt szemetes lát a helyiségben. Elővett egy üveg bort meg egy borospoharat. Aztán vállat vont, és kivett a szekrényből még egyet. Nincs kifogása a bor ellen, és sokkal barátságosabb, ha ő is azt iszik, amit Hope. Hiszen ismeri a szabályokat. A háza viszonylag tiszta és rendes, van bora és tisztességes borospoharai. Néhány szelet húst fog készíteni az alkalomra, de nem szokott főzni, csak grillezni meg mikrózni. Úgyhogy a húst a grillre teszi, a krumplit a mikróba, a készen vásárolt salátakeveréket pedig egy tálba önti.
Ha Hope-nak ez nem tetszik, akkor menjen egy másik férfihoz vacsorázni. Miért ilyen ideges? Nem is ideges! Ez nevetséges, gondolta bosszúsan. Máskor is jártak már nálam nők, miért csapok most ekkora felhajtást? Ryder megpucolt néhány krumplit, kinyitotta a bort. Azon kapta magát, hogy idegesen matat, bekapcsolja a zenét, kiengedi a kutyát, beengedi a kutyát. Megkönnyebbült, amikor meghallotta a kopogást az ajtón. Végre csinálhat valamit. Az sokkal jobb, mint gondolkodni. Hope lélegzetelállítóan szép volt, és Rydernek most is összerándult a gyomra, amikor meglátta. - Levágattad a hajadat - Igen. - A nő felemelte a kezét, és megtapogatta a rövid frizuráját, amelyet elől hosszabbra hagyott tincsek tettek érdekessé. - Volt egy kis időm, és már megőrjített, ahogy az arcomba lóg. Hogy tetszik? - Jól áll neked. - Mint minden, tette hozzá Ryder magában. A vagány frizura, a sötét szempár, a fátyolos hang. A ruhája láttán Rydernek az a kívánsága támadt, hogy sose legyen vége a nyárnak, mert a ruha szabadon hagyta Hope vállát, hosszú, formás lábát, és amikor belépett, Ryder elégedetten állapította meg, hogy hátul is mélyen kivágott. - Tessék. Ryder csak most vette észre a nő kezében a virágcsokrot, és értetlenül meredt rá. - Még senki sem hozott neked virágot? - Nem mondhatnám. - Akkor hadd legyek én az első. Ezt pedig a pékségben vettem. Megkóstoltad már a csokis kekszüket? - Nem. Milyen? - Orgazmusod lesz tőle. - Azt hittem, ezt együtt fogjuk csinálni. - Ne legyél ilyen fantáziátlan. Hidd el, hogy ízleni fog. Vízbe teszem a virágokat. Van vázád? - Nem hiszem. - Majd keresek valamit. És rólad sem feledkeztem meg - mondta Hope Dinkának, aki boldogan dörgölőzött a lábához. Kinyitotta a táskáját, és elővett egy hatalmas bőrkéből font műcsontot. - Mi ez? Lelőttél egy masztodont? A nő felnevetett, míg Dinka örömtáncot lejtett. - Kemény csata volt, de én győztem. Dinka megragadta a csontot beügetett vele a nappaliba, és lelkesen rágcsálni kezdte a szőnyegen. Hope Ryderre mosolygott. - Nos? - Kikészítettem egy üveg bort a konyhában. - Pont erre van szükségem, miután megküzdöttem a masztodonnal. A nő körülnézett, persze csak tapintatosan, miközben követte a férfit a konyhába. Egyszer már járt a házában, de akkor csak a hálószobát látta. Tetszett neki a tágas tér, a világos színek, a sok faanyag és a kényelmes berendezés. Tudta, hogy a testvéreivel közösen építették, ahogy Owen és Beckett
házán is együtt dolgoztak. Ha valaha házat szeretne, a Montgomery családi vállalkozást fogja megbízni a munkával. A konyha is elnyerte a tetszését. Praktikum, könnyedség, egyszerű vonalak – sok sötét fa, nyitott polcok, üvegajtajú szekrények. - Nem baj, ha keresek valamit, amibe betehetem a virágokat? - Dehogy. Biztosan találsz egy bödönt vagy kancsót. Míg a nő keresgélt, Ryder kitöltötte a bort. - Hallottam, hogy volt egy kis gubanc az ellenőrrel a MacT- ben. - Megpróbált mindenbe belekötni, de majd elbánunk vele. - Nemrég láttam a helyet Csodálatos lesz. Hope talált egy tiszta kancsót, és megtöltötte vízzel. - Az első számlát a Vöröske fizeti. - Ezt ő is így tervezi - mondta Hope, miközben elrendezte a virágokat. - Nagyon tetszik a házad. Illik hozzád, és látszik rajta a kezed nyoma meg a testvéreidé is. És persze az anyádé is, mert gondolom, a kertet is tervezte. A Montgomery család közös munkája. - Nálunk minden így készül. - Ez szép. Az én családom gyakorlati dolgokban nem túl ügyes. Az anyám nagyon kreatív, az apám pedig a világ összes könyvéről és filmjéről képes hosszasan beszélgetni, de egyikük sem tud egy csavarhúzónál bonyolultabb szerszámot kezelni. - Az ilyen emberek tartják el a vállalkozásunkat. - Bármi történik, azonnal szerelőt hívnak, de én inkább magam végzem el az apróbb javításokat. - Hope észrevette a férfi mosolyát, és összehúzta a szemét. Igenis meg tudom csinálni a kisebb munkákat. Szerinted minden alkalommal titeket hívlak, valahányszor egy kalapácsra vagy egy csavarhúzóra van szükség? Nekem is megvannak a saját szerszámaim. - Egy csinos, virágmintás szerszámkészlet? A nő megbökdöste a férfi hasát. - Nem. - Hope megnézte a borosüveg címkéjét. A kedvencem, gondolta meghatottan. - Mit csinálhatok? - Hogyhogy? - Mit segíthetek a vacsorakészítésben? - Nincs sok tennivaló. Menjünk ki, és beindítom a grillt. A férfi átvezette az étkezőn, amit jelenleg irodaként használt Itt Hope rendszerető lelke elszörnyedt. Rendezetlen papírok, összekevert anyagok, el nem végzett munkák nyomasztó összevisszasága. - Ne kezdd el! - szólalt meg a férfi, amikor észrevette a pillantását. - Van, aki ügyesen bánik a szerszámokkal, más pedig hatékonyan beosztja az irodai teret. Büszkén kijelenthetem, hogy elég jó vagyok az elsőben és zseniális a másodikban. Segíthetnék neked. - De én... - Tudod, hogy mi hol van - fejezte be a mondatot Hope. Mindenki ezt mondja. Hope kilépett a széles teraszra, és nagy levegőt vett. Bizonyára Justine tervezte a kertet, ami az erdőhöz vezető, zöld rétben folytatódott.
- Ez csodálatos! Én minden reggel itt innám meg a kávémat. - Arra reggel soha sincs elég idő. - A férfi kinyitotta az ezüstösen fénylő, hatalmas kerti grillsütőt, amit a nő elég félelmetesnek tartott. - Nem tudlak elképzelni egy erdei házban. - Talán még nem volt lehetőségem megtudni, hogy szeretném-e. A külvárosból a nagyvárosba, aztán a nagyvárosból egy kisvárosba kerültem. Mindegyik tetszett. Azt hiszem, egy erdei házban is szívesen élnék. Merre lakik Clare? És merre van Avery? Ryder bekapcsolta a grillt, szorosan Hope mögé lépett, felemelte a karját, és kinyújtotta. - Ott van Avery - mondta, majd a másik irányba fordította a karját. - Arra pedig Clare. És... - A férfi megfordította a nőt, és megint kinyújtotta a karját - Ott lakik az anyám. - Jó lehet ilyen közel lenni egymáshoz. Mégsem túl közel. - Ha lehullanak a levelek, látom a házuk fényeit. Ez elég közel van. A nő hátranézett a válla fölött, és elmosolyodott. Ryder megfordította, magához szorította, és mohón megcsókolta. Micsoda váratlan meglepetés, gondolta Hope. Hiszen az előbb még olyan könnyednek és nyugodtnak tűnt. Egy csodálatos meglepetés, tette hozzá magában, mert a férfi vágya azonnal lángra lobbantotta. Ryder kivette Hope kezéből a poharat, és letette az asztalra. - Majd később eszünk - jelentette ki, azzal megragadta a kezét, és vonszolni kezdte az ajtó felé. Hope alig tudott lépést tartani vele. - Rendben. A lépcsőhöz érve Ryder a falhoz szorította, és megint megcsókolta, még követelőzőbben, még hevesebben. - Először ezt... Megtalálta a ruha cipzárját, és türelmetlen mozdulattal lehúzta. Mire Hope észbe kapott, már nem volt rajta más, csak egy tanga, egy pár magas sarkú cipő és a fülbevalója. - Jézusom... - súgta a férfi. Pedig megfogadta, hogy vacsora előtt nem ront rá a nőre, csak a film után, esetleg a vége felé. De ez a látvány, a csodálatos illat, az érzéki hang... Ez túl sok volt. Nincs férfi, aki el tudná viselni. Megmarkolta a nő mellét, és megint lecsapott az ajkára. És Hope ugyanolyan mohón és türelmetlenül válaszolt a támadására. Letépte róla az inget, körmét a hátába mélyesztette, mire Ryder egész teste megfeszült. Felkapta a nőt, aki forró, folyékony viaszként olvadt el a karjában. Hope pehelykönnyűnek érezte magát, mert Ryder úgy vitte fel a lépcsőn, mintha teljesen súlytalan lenne. Milyen fantasztikus érzés! Ryder bevitte a hálószobába, míg Hope a nyakát, az arcát és a száját csókolgatta. - Nem tudok ellenállni neked. Nem is kell. - Hope szorosan átölelte, amikor együtt az ágyra hanyatlottak. - Ne állj ellen. Ryder már alig várta, hogy birtokba vegye Hope karcsú testét és lágy idomait.
Vágyott az ízére, az illatára, és tényleg nem akarta türtőztetni magát Hope felemelte a csípőjét, és felkiáltott. Ryder mégis visszafogta a hevességét, mert gyengédebb akart lenni. A nő törékeny, az ő keze pedig erős és durva. Ezért most finomabban, mélyebben és hosszabban csókolta meg. A nő teste elernyedt, és lágyan simult hozzá. Hope érezte, hogy valami megmozdul benne, szédült, mintha pörögne vele a szoba, és furcsa gyengeség fogta el. Halkan suttogta a férfi nevét, mielőtt egy újabb csókban forrt össze az ajkuk lágyan és álmodozón. Hope megsimogatta Ryder vállát, keze a nyakára kúszott, megcirógatta a haját. Lassan, kiélvezni minden pillanatot, gondolta. Most a férfi sem rohanta le, hanem lassan, gyengéden becézte. Egymáshoz simultak az este lágy fényében. Aztán Hope a tenyerébe fogta a férfi arcát, és a tekintetük találkozott. Ryder látta, hogy a nő ajka mosolyra húzódik. Amikor megcsókolta, Hope belemarkolt a hajába, aztán felemelte csípőjét, és megnyílt előtte. Ryder elmerült az öle bársonyos forróságában. Hope lélegzete elakadt, aztán egy nagy sóhajtássa1 kiengedte a levegőt. Mélyen a férfi szemébe nézett, miközben együtt emelkedtek és zuhantak. Ryder látta Hope sötét szemében a szenvedély izzását és a beteljesedés örömét, amikor a csúcsra ért. Hope teste megfeszült, majd elernyedt, és felnyögött a kéjtől. A férfi a nő nyakához szorította az arcát, és ő is elmerült a gyönyörben. Hope kábán ránézett, megcsókolta Ryder haját, és lassan simogatta a hátát, míg csendben hevertek a félhomályban. Aztán egymás mellé feküdtek, Hope Ryderhez bújt, ő pedig átkarolta. Még nem is fogta fel, hogy mi történt. A mostani együttlét során a vágy és a szenvedély mindkettejüknél végtelen gyengédséggel párosult. - Gondolom, ideje lenne odatenni a húst. - Én is megéheztem. De először fel kéne öltöznöm. - Így is jól nézel ki, de szép a ruha is. Idehozom. - És a táskámat is, légy szíves. - Az minek kell? - Kicsit rendbe akarom szedni magam. A férfi értetlenül nézett rá. - Minek? - kérdezte. - Jól nézel ki. - Öt perc múlva még jobban fogok. De hiszen így is minden férfinak eláll tőle a lélegzete, gondolta Ryder. Aztán vállat vont, és lesétált a lépcsőn. Hope-illata van a ruhának, állapította meg, amikor az arcához szorította, miközben megkereste a táskát a konyhában. Dinka még mindig a nappaliban rágcsált, és a csont elég megviselt állapotban volt. Tudom, mit műveltél, mondta a pillantása, amikor Ryderre nézett. - Csak féltékeny vagy - morogta Ryder, és felvitte a ruhát meg a táskát a hálószobába. Hope az ágy szélén ült, és a mosolya láttán Ryder legszívesebben megint rávetette volna magát. - Köszönöm. Mindjárt lejövök és segítek.
- Rendben. De nem nagy munka. A férfi gyorsan távozott, mielőtt újból elveszíti az önuralmát Hope betartotta az szavát, és öt perc múlva tényleg kész volt. - Nem látok semmi különbséget, a ruhát leszámítva. - Az a jó, ha nem látod. - Hogy szereted a sültet? - Véresen. - Az még egyszerűbb. - A férfi a mikróba rakta a krumplit, megnyomott néhány gombot, aztán elővette a salátát a hűtőből. - Készítsek hozzá öntetet? - Van egy üveg olasz dresszingem meg egy üveg sajtos mártásom. A nő benézett a hűtőbe, és felmérte a terepet. - Jobbat is tudok csiná1ni, ha adsz egy kis olíva olajat. - Ott van fent. - A férfi az egyik szekrényre mutatott. Hope kinyitotta az ajtót, és talált még néhány dolgot, ami elnyerte a tetszését. - Kérek még egy kisebb tálat meg egy habverőt. - Tálam van. - Akkor habverő helyett jó lesz egy villa is. Szakavatott, gyors mozdulatokkal munkához látott Milyen hihetetlen, hogy néhány perce még az ágyamban volt, gondolta Ryder. Magára hagyta a nőt, és kiment, hogy feltegye a húsokat a grillire. Amikor visszajött a konyhába, Hope már a salátát keverte. . - Nem találtam salátáskanalat. - Mert nincs. Használj két villát. - Rendben. - A nő folytatta a munkát - Arra gondoltam, hogy ehetnénk kint a teraszon. - Tökéletes. - Hope kivitte a salátát, majd visszament a tányérokért és az evőeszközökért. Mire a férfi levette a húst a grillről, a nő már megterítette az asztalt, ráhelyezte a virágokkal teli kancsót, és megtöltötte a borospoharakat. Vajat, tejfölt, sót és borsot tett a tányérok mellé, a krumplit is kiszedte. Be kellett ismernie, hogy az asztal sokkal jobban nézett ki, mintha ó terített volna. - Mi volt az erősséged a szépségversenyen? Bűvészmutatványt adtál elő? A nő csak mosolygott, és a férfi tányérjára csúsztatott egy szelet húst. - Ez nagyon jól néz ki. Hope salátát szedett neki, aztán magának is vett, majd felemelte a poharát, és koccintott RyderreI. - A hosszú nyári estékre! Imádom a nyarat. - Nekem is a kedvenc évszakom. Na, milyen számot adtál elő? - ismételte meg Ryder a kérdését - Az is a verseny része volt, nem? Fogadjunk, hogy tűzzsonglőr voltál. - Tévedsz. A nő ivott egy kortyot, majd felvette a villáját. - Hiába titkolózol, hercegnő. Majd ráveszem Owent, hogy derítse ki. Sokkal ügyesebben használja a GoogIe-t, mint én. - Énekeltem. - Tudsz énekelni?
A nő evés közben felvonta a vállát. - A tehetség-bemutatóban nem én nyertem. - Tehát nem tudsz énekelni. - De igen - tiltakozott a nő. - Zongorázni és szteppelni is tudok. De csak egy számra akartam koncentrálni. - A nő elmosolyodott, és jóízűen ropogtatta a salátát. És az a lány nyerte a tehetség-bemutatót, aki szteppelt és tűzzsonglőrködött is. - Ezt most találtad ki. - Megnézheted az interneten. - Ha veszítettél a tehetség-bemutatón, akkor hogyan nyerhetted meg a versenyt? - Úgy, hogy az interjúban lesöpörtem a többieket. Abban én voltam a legjobb. - És gondolom, a bikinis felvonulásban is. A nő megint elmosolyodott, és Ryder szemébe nézett. - Hát igen. De ez már régen volt. - Lefogadom, hogy még mindig megvan a koronád. - Az anyám őrzi. Én sokkal fontosabbnak tartottam, hogy nyertem egy ösztöndíjat. Az volt a célom. Nem akartam adósságba verni magamat vagy a szüleimet, akik már akkor két főiskolás gyereket tartottak el. Fontos volt a győzelem, és megérdemeltem a koronát. Nagyon kemény küzdelem volt, de nyertem, és én is továbbtanulhattam. - Énekelj valamit. - Nem. - A nő zavartan megrázta a fejét. - Most eszem. Egyébként a hús tökéletes lett. Hé! - A nő gyorsan felemelte a tányérját, de a férfi gyorsabb volt nála, és kikapta a kezéből. - Énekelj a vacsorádért. - Nevetséges vagy. - Hallani akarom, és majd eldöntöm, hogy megérdemelted-e a koronát. - Rendben. - A nő egy pillanatig gondolkodott, aztán elénekelt néhány strófát Adele egyik népszerű dalából, a Rolling in The Deep-ből, mert odafelé azt a számot hallgatta a kocsiban. Mély, szexi és különleges zengésű hangja van, állapította meg Ryder, és nem is értette, miért lepődik meg ezen. - Tudsz énekelni. Folytasd. - Éhes vagyok. - Nincs zongorám. - A férfi megint elétette a tányért. - De vacsora után szteppelni fogsz. A nő összehúzta a szemét, amikor a férfi egy falat húst dobott a kutyának. - Az anyád biztosan nem erre tanított. - Most nincs itt. És mit tudsz még csinálni? Hope megint megrázta a fejét. - Most te jössz. Miben vagy még tehetséges azon kívül, amit tudok rólad? - Nagyot tudok rúgni. - Láttam, amikor elrúgtad a labdát az anyád kutyájának. - Az semmi. Felsős koromban én rúgtam a győztes gólt, és megnyertük vele az amerikai foci-bajnokságot. - Ez is elég régen volt, gondolta Ryder, de azért hozzátette. - Hatvanhárom yardos rúgás volt. - Gondolom, ez lenyűgöző eredménynek számít. - Amennyire én tudom, az iskolánkban még senki sem rúgott akkorát.
- Akkor tényleg le vagyok nyűgözve. Főiskolás korodban is sportoltál? - Az ösztöndíj nekem is jól jött, mert mi is hárman voltunk. A főiskola nem az én világom volt, de azért végigcsináltam. - Nem akartál továbbmenni az egyetemre? - Nem. - Nem volt hozzá indíttatásom, gondolta a férfi. - Nem vettem komolyan, mert igazából azzal akartam foglalkozni, amit most csinálok. - Nagyon jó, ha az ember azt csinálhatja, amit szeret. Azt hiszem, ebben mindketten szerencsések vagyunk. - Egyelőre igen. Már alkonyodott, mire befejezték a vacsorát, de még a teraszon üldögéltek egy darabig. Amikor a szentjánosbogarak pislogni kezdtek a bokrok között, Hope felállt, hogy letakarítsa az asztalt. - Majd reggel leszedem - mondta a férfi. - Inkább megcsinálom most. Nem tudok lazítani, ha az edények az asztalon vannak. - Talán terápiára kéne járnod. - Amikor a dolgok a helyükön vannak, a világ egyensúlyba kerül. Ha végeztem, elvihetsz a moziba. Mit nézünk meg? - Majd találunk valamit. - Ryder egyelőre a nőt akarta nézni. - Kérsz pattogatott kukoricát? - Az is az egyensúlyhoz tartozik - mondta Hope, miközben berámolta a mosogatógépet. - Mozi és popcorn. Az egyik a másik nélkül nem az igazi. - Vajjal és sóval? A nő tiltakozni akart, de meggondolta magát. - A pokolba a szabályokkal. Ez a szabad estém. És nemsokára egy fitneszközpont lesz az udvarom végében. - Neked is van olyan szexi, szűk sportruhád? A nő a férfira sandított. - Igen. De a megnyitó majd ürügyet szolgáltat arra, hogy vegyek egy újat. Most senki sem lát benne, amikor időt tudok szakítani egy kis tornára. A férfi betette a mikróba a popcornos zacskót, és a nőre pillantott. - Ugye egy tálba kéred a kukoricát? - Igen. Egy másikban pedig a csokis sütit. - Még több mosogatnivaló. - Ez így van rendjén, Ryder. Talán fel kéne hívnom Carolee-t, mielőtt nekilátunk a pattogatott kukoricának meg a filmnek. - Tudja, hogy hol vagy? - Igen, persze. - Tudja a számodat, ha szüksége lenne valamire. Feledkezz meg róla. - Eddig sikerült, de most egy kicsit visszacsúsztam. A férfi a nőre mosolygott. - Nagyon jól járt veled a fogadó. - Köszönöm. De te nem hitted volna. - Nem ismertelek. A nő felvonta a szemöldökét a homlokába lógó tincsei alatt. - Azt hitted, hogy egy nagyvárosi lány vagyok, flancos nagyvárosi ruhában, flancos
nagyvárosi elképzelésekkel. A férfi kinyitotta a száját, aztán becsukta. - Ugye? - A nő a mutatóujjával megbökdöste Ryder mellkasát. - Sznob vagy! - Én téged tartottalak sznobnak. - Tévedtél. - Néha megtörténik. - A férfi megsimogatta a nő haját, és a mozdulat mindkettőjüket meglepte. - Tetszik a frizurád mondta Ryder, és legszívesebben zsebre vágta volna a kezét. De már késő. - Rövidebb, mint az enyém. - Fodrászhoz kéne menned. - Nincs rá időm. - Én levágnám neked. A férfi felnevetett - Na, azt már nem! - Pedig ügyes vagyok. A férfi egy tálba öntötte az elkészült kukoricát. - Menjünk filmezni. - Még eszközeim is vannak. - Akkor sem. Kérsz még bort? Van még egy üveggel. - Vezetnem kell, úgyhogy most már inkább csak vizet iszom. - Hozd azt a csokis cuccot. A tévé odalent van. A nő követte a férfit a földszinti helyiségbe, és nem győzött ámuldozni. - Nahát, ez csodálatos! - Nekem is tetszik. Bizonyára játékbarlangnak szánta, gondolta Hope, de nem talált benne semmi barlangszerűt. A kertre nyíló üvegajtók miatt még nagyobbnak tűnt a tér. Az élénk színű falak, a sok sötét faanyag és a bőrbútorok eleganciát és férfias erőt sugároztak. A nő körbejárta a tágas helyiséget, szemügyre vette a benyílót, ahol különféle méretű súlyok sorakoztak. A falnál egy régimódi vízadagoló állt, a mennyezetről egy zsák lógott. Talán bokszzsáknak hívják? Igen, a bokszolók ezen szoktak gyakorolni. Hope mindenhova bekukkantott, még a retró stílusú fekete-fehér fürdőszobát is megnézte. Rydernek játékai is voltak. Úgy látszik, a Montgomery fivérek mind szenvedélyes játékosok, állapította meg Hope. A helyiségben állt egy flippergép, egy Xbox és egy olyan érintőképernyős videojáték, ami Avery éttermében is szórakoztatta a gyerekeket meg a játékos kedvű felnőtteket. De a legjobban a masszív bárpult tetszett neki. Meg a régi hűtőszekrény. - Ez az igazi másolata? - kérdezte Hope. - Ez az igazi. Szeretem a régi holmikat. - A férfi kinyitotta a hűtőszekrényt, és kivett neki egy üveg vizet. - Olyan ez a helyiség, mintha az ötvenes évek találkozna a modern korral. Nagyon jó. - A nő megcsodálta az antik pókerasztalt, a régimódi flippergépet - Biztos remek bulikat szoktál itt szervezni. - Az inkább Owen stílusa, nem az enyém. - Akkor úgy helyesbítek, hogy remek bulikat csinálhatnál. - A nő rendezvényszervező agya máris témákat, menüket és dekorciót tervezett. Ez pedig kétségkívül a legnagyobb tévé, amit valaha láttam.
- Szeretem, ha valami nagy. A szekrényben vannak a DVD-k. Válassz, hogy mit akarsz megnézni. - Rám bízod a választást? Ez nagyon figyelmes tőled. - Nincs ott olyan, amit ne néznék meg szívesen, úgyhogy nyugodtan választhatsz. A nő felnevetett, odasétált, és átölelte a férfi derekát. - Látod, ha ezt nem mondod, akkor azt hittem volna, hogy figyelmes vagy. - Hát, ez van. - Tetszik, ami van. - Nekem is. Minek hívják azt a dolgot a film előtt? - Trailer? - Nem, azt a régimódi dolgot, mielőtt vetíteni kezdik a filmet. - Előzetes. - Igen, az. - A férfi a karjába kapta a nőt. - Most van az előzetes ideje. Hope felnevetett, amikor Ryder a bőrheverőre fektette. 14. Mivel Hope hosszú műszakban és szabálytalan időbeosztásban dolgozott, egy idő után Ryder alkalmazkodott hozzá. De nem bánta. Így több szabad ideje lett, és ő is lazábban oszthatta be a napjait. Jutott idő a munkára, a sportműsorokra a tévében, a laza sörözgetésre. Közben bármikor kunyerálhatott ebédet az anyjától vagy valamelyik testvérétől. Például most is itt tölthette az estét a sportpálya lelátóján a fivéreivel és az unokaöccseivel. Ryder szerette a helyi csapatok mérkőzéseit nézni. Az ilyen meccseknek sokkal barátságosabb és meghittebb hangulata volt, ugyanakkor nem hiányzott belőlük az ádáz küzdelem izgalma sem. És a három kisfiú társasága az egészet még élvezetesebbé tette. A pálya mellett üldögélt, hot dogot evett és hideg sört ivott, mivel Owennel Beckettet nevezték ki sofőrnek. Egyszóval remekül érezte magát A nézők biztatták a csapatokat, és vidám megjegyzéseket kiáltottak be a pályára. A hangulat igazán remek volt, főleg amikor a Hagerstown Sun átvette a vezetést. A hőség enyhült, mert a nap már lebukni készült a nyugati hegyek mögé, és feltámadt a szél. Ryder figyelte, ahogy a dobó meg1endíti a labdát, és látta, hogy a pálya szélén álló Harry minden idegszálát megfeszítve várja a dobás pillanatát. A kisfiú előrehajolt, a térdére könyökölt, és az arcán olyan feszült figyelem tükröződött, amit csak egy lelkes baseballrajongó érthet meg. - El akarod lesni a nagyok mozdulatait, Houdini? Harry rámosolygott, aztán megint a pályát nézte. - Az edző azt mondta, hogy szombaton játszani fogok. - Hallottam. - Ryder elhatározta, hogy mindenképpen ott lesz, és megnézi a gyerek első meccsét. - Gyakorlom a lendítéseket Beckett megmutatta, hogyan kell.
- Igen, ő nagyon tudja. Ryder leült, és nézte a következő dobást Az ütő csattanásakor ösztönösen felpattant, felkapta a mellette álló Liamet, és fellendítette a fiú kesztyűs kezét. Érezte, hogy a kesztyű nagyot csattan, amikor a labda a közepébe csapódik. - Elkaptam! - Liam örömtől ragyogó arccal nézett a kezében lévő labdára. Elkaptam a labdát - Szép. - Beckett elismerő mosollyal nézett rájuk. - Átkozottul szép volt. - Beszippantotta, mint egy kis porszívó. Nézzük meg! - lépett oda Owen, és a hat szempár úgy vizsgálgatta a labdát, mint a bányászok egy frissen felfedezett aranylelőhelyet. - Én is el akarok kapni egyet! - Murphy Ryder felé nyújtotta a kesztyűjét - Nekem is segítesz elkapni egy labdát? - Csak akkor tudjuk elkapni, ha erre ütik, és elég magasra száll. - Ryder nem akarta bevallani, hogy Harryvel csak szerencséjük volt. - Vedd fel a kesztyűt, tartsd nyitva a szemed, és légy készenlétben. - Ry! Tudtam, hogy te vagy az! Egy csinos szőke nő viharzott oda hozzájuk. Dús idomait alig fedte az apró sort és a szűk póló. - Átkarolta Ryder nyakát, és egy hatalmas csókot cuppantott az arcára. - Szia, Jen. Hogy vagy? - Remekül. Hallom a híreket, hogy mit csináltok BoonsBoro-ban. Már terveztem, hogy átmegyek, és megnézem a saját szememmel. Szia, Owen, helló, Beck. És ti kik vagytok? - nézett mosolyogva a fiúkra. - Ők Beck és Clare gyerekei - magyarázta Ryder. - Harry, Liam és Murphy. - Sziasztok, fiúk. Hallottam, hogy Clare-rel összeházasodtatok. Hogy van Clare? - Jól van. Örülök, hogy látlak, Jen - mosolygott Beckett. - Az anyukámnak a hasában van még két kistestvérünk - jelentette be Murphy. - Kettő? Komolyan? Nahát! Gratulálok. És jól hallottam, hogy te meg eljegyezted Averyt, Owen? - Igen. - Ideje lenne találkoznom vele, kicsit elbeszélgetni egy pizza mellett. És majd megnézem az új helyet is, ha megnyílt. Hallom, az is nemsokára kész lesz. Tehát a három Montgomery fivérből kettő már foglalt - folytatta a nő. - Már csak te maradtál szabad préda, Ry. - Jen felkacagott. - Néhány barátnőmmel vagyok itt, de mi lenne, ha a meccs után veled mennék haza, és közben társalognánk? Eléggé nyilvánvaló volt, hogy Jen most szabad, és hajlandó lenne erre. - Én most.. - A férfi kitárta a kezét, és a társaságra mutatott. - Hát persze, értem. Nos, akkor majd hívj fel! Szívesen átugrok BoonsBoro-ba, és meghívhatsz egy pizzára a Vestában. Mondd meg Averynek, hogy nemsokára meglátogatom, Owen. - Rendben. - Most vissza kell mennem. - A nő még egyszer megölelte Rydert. - Hívj fel - súgta a fülébe. Amikor elsétált, a két fivér Ryderre nézett. - Hagyjátok abba - morogta a férfi, majd némi kínos vívódás után felállt. - Mindjárt jövök.
- Hozz nekem egy sört! - kiáltotta utána Owen. - Nekem meg egy nachost! - követelőzött Murphy. - Jó? Ryder csak megrázta a kezét, és folytatta az útját. A vendégcsapat éppen támadásba lendült, amikor utolérte Jent. - Néhány percre azért el tudok szabadulni - közölte. - Veszek neked egy sört. - Az remek lesz. Annyi minden történt veletek az utóbbi időben. Már alig várom, hogy lássam a fogadót Tavaly télen olvastam róla egy cikket az újságban, és nem győztem gyönyörködni a fényképekben. Beckettnek ikrei lesznek, Owen pedig megnősül, ráadásul Averyt veszi el! A nő önfeledten csacsogott. Rydert sosem zavarta a szóáradata, mert Jen nem vette zokon, ha csak fél füllel figyelt rá, vagy nem válaszolt neki. Középiskolás koruk óta Ismerték egymást, időnként jártak is, bár nem túl sokáig. Közben a nő egyszer férjhez ment, aztán el is vált. Barátok maradtak, és ha mindketten éppen szabadok voltak, akkor szexeltek is egymással. Ryder vett egy sört Jennek, egyet Owennek, egyet magának, aztán egy nachost a kisfiúnak. A tálcát letette az egyik magas asztalra, és megpróbálta kitalálni, hogyan kezelje a helyzetet. - Nem akartam eljönni, mert én is eléggé be vagyok havazva. De már örülök, hogy Cherie és Angie rábeszélt. Emlékszel Cherie-re, ugye? - Igen. – Biztosan, gondolta Ryder. Körülbelül egy éve elvált. Nehéz időszakon ment át. - Sajnálattal hallom. - Most az egyik játékossal jár. A középpályással. Elkísértük, hogy meccs közben ne unatkozzon itt egyedül. - Szép tőletek. - Figyelj, mit csinálsz a hétvégén Ry? Átugorhatnék BoonsBoro-ba, és megmutathatnád nekem a fogadót. – A nő Ryderre villantotta ragyogó mosolyát. Esetleg kivehetnénk egy szobát. - Találkozgatok valakivel. – Ryder maga is meglepődött, amikor ezt kimondta. - Nos, ez nem újdonság, hiszen te mindig… Ó! – A nő tágra nyitotta a szemét. – Tehát úgy találkozgatsz valakivel? Nahát! Te is ugyanabból az üvegből ittál, mint a két öcséd? - Én nem… Mi nem… Csak találkozgatok valakivel. - Jó neked. Meg neki. És ki ő? Mesélj el mindent. Ismerem? - Nem, nem hiszem. Ő a fogadósunk. - Tényleg? Na, most már tényleg oda kell mennem, és megnéznem azt a helyet. - Ne csináld, Jen. - Ne csináld, Ry – vágott vissza mosolyogva a nő. – Mióta ismerjük egymást? Sose ártanék neked. - Nem. – A férfi felsóhajtott. – Te nem vagy olyan. - És tényleg örülök nektek. Csak egy kicsit sajnálom magam – ismerte be. – Mostanában nem volt szerencsém a férfiakkal. - Akkor csupa ostoba férfival találkoztál. - Sok minden történt. Akkor is átmegyek BoonsBoro-ba, meglátogatom Averyt, és megnézem, mi a helyzet veled. - Az jó lesz.
- Most vissza kell mennem, mert a barátnőim azt hiszik, hogy elraboltak. Köszönöm a sört. - Szívesen, máskor is. - Hogy hívják? - Hope. - Szép név. És csinos? - Ő a legcsinosabb nő, akit valaha láttam. – Ryder most is meglepődött a saját szavain. - Nahát.. – Jen előrehajolt, és arcon csókolta Rydert. – Sok szerencsét, drágám. - Kösz. Neked is. Ryder felmarkolta a söröket meg az ételt, és arra gondolt, hogy ez igencsak furcsa párbeszéd volt. Elindult visszafelé, útközben megállt, és a nachost meg a söröket egyensúlyozva nézte, ahogy Sun bevisz egy találatot. Aztán folytatta az útját a többiekhez. - Láttad? – kiáltotta Harry, amikor meglátta. - Igen. Szép ütés volt. – Ryder Murphy ölébe tett egy egész tálca nachost, és átadta Owennek a sört. - Nos? – kérdezte Owen. - Mi van? - Mit mondtál Jennek? - Hogy találkozgatok valakivel. Jézusom, Owen! Nem szoktak kavarni a nőkkel. - Ryder nem szokott kavarni a nőkkel – mondta Murphy komoly arccal. – Jézusom, Owen! Ryderből kitört a nevetés, Beckett is nehezen uralkodott az arcvonásain. A Sun pedig egy újabb hazafutást szerzett. Ryder haza akart menni, otthon egy órát edzeni, aztán a kutyájával elnyúlni a heverőn, és megnézni még egy meccset a tévében. Beckett kitette a háza előtt, de Ryder egy negyedóra múlva nem bírta tovább otthon. Dühös volt magára, mégis Dinkával együtt beszállt a teherautóba, és elindult BoonsBoro felé. Nemrég megállapodást kötöttek, hogy mindig nyílt lapokkal fognak játszani. Nem szerette a furcsa helyzeteket. A helyzeteket sem szerette, úgyhogy ezt most meg kell beszélniük. A parkolóban Hope kocsija mellett még két autó állt, és Ryder tudta, hogy vendégei vannak. Nem baj, akkor felmegy, megvárja a lakásában, és majd ott tisztázzák a helyzetet. Addig legalább lesz ideje kitalálni, hogyan kezdje. A sötétben a fogadó külső fényei különleges, elegáns hangulatot varázsoltak az udvaron, és a kőfalra felfutó rózsák illata megédesítette a levegőt. Beckett tervezte a helyet, gondolta Ryder. A falat, a virágokat, a középen pompázó kanadai júdásfát. Kész csoda, hogy a mostani vendégeket nem vonzotta ide ez a szépséges zug. A külső lépcsőn felment a másodikra, és belépett az épületbe. A fogadóban csend volt. A vendégek valószínűleg a társalgóban telepedtek le, és filmet néznek, vagy Scrabble csatát vívnak.
Kinyitotta Hope lakását, és besétált Dinkával. Otthonos mozdulattal kivett egy kólát a hűtőből, és azon törte a fejét, hogy mivel üsse agyon az időt, amíg Hope feljön. Talán szólnia kéne, hogy ott van, de nem volt semmi kedve lemenni a lépcsőn, aztán megint felmászni a másodikra. Majd küld neki egy SMS-t, miután elnyúlt az ágyon, és bekapcsolta a tévét. Belépett a hálószobába, és meglátta Hope-ot. Törökülésben ült az ágyon, rövid pamutnadrágban meg egy trikóban, a fülében a fülhallgatóval, és elmélyülten laptopozott. Ryder érezte, hogy egy pillanatra eláll a szívverése. Megalázó érzés volt, hogy mindig ilyen hatással van rá, még akkor is, ha nem akarja. Sőt, nem is tudja, hogy mennyire lenyűgözi a látványa. Dinka boldogan odasietett hozzá, és mellső mancsát az ágyra helyezte. Hope akkorát sikoltott, mintha valaki egy kést döfött volna a hasába. - Hé! Hé! - A férfi odalépett hozzá, hogy megnyugtassa. A nő felugrott, és a szívére szorította a kezét. - Halálra ijesztettél! - Hope beletúrt a hajába, és visszaült az ágyra. - Nem számítottam rád ma este. - Igen, nos... Azt hittem, lent vagy az emberekkel. Különben kopogtam volna. - A vendégek elég hamar visszavonultak. - A nő megint megmasszírozta a szívét, és felnevetett. - Istenem, egy kísértettel élek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen ijedős vagyok. Én is megijesztettelek? - nézett a kutyára, és megcirógatta a fejét. Kihasználtam a nyugalmat, és olvasgattam a dokumentumokat meg leveleket, hátha találok valamit Lizzy-ről. - És jutottál valamire? - Nem sokra, de egy kicsit jobban megismertem őt. Tudom, hogy az apja nagyon szigorú volt, az anyjának sokszor fájt a feje, és ilyenkor fel sem tudott kelni az ágyból. De szerintem ezzel inkább a konfliktusokat akarta elkerülni, és nem igazi migrénje volt. Az apja vagyonos ember volt, magas társadalmi pozíciót töltött be, még politikai befolyással is rendelkezett, ráadásul. .. - Nem fekszem le senki mással. Mostanában - tette hozzá Ryder. A nő egy pillanatig némán nézett rá. - Ezt jó tudni. - Ha te azt tervezed, hogy találkozol vagy lefekszel valaki mással, akkor tudni akarok róla. - Ez érthető, de nem áll szándékomban ilyesmi. Mostanában. - Rendben. - Ryder a sarokba nézett, ahol Dinka már elhelyezkedett a kényelmes fekhelyen, amit Hope vett neki, és a mancsát az ajándékba kapott csipogó hamburgerre tette. - Elmehetünk, ha folytatni akarod a kutatást. - Inkább azt szeretném, ha itt maradnál, és elmesélnéd, hogy jött ez most elő. - Nem lényeges. Csak el akarom kerülni a kínos helyzetet. - Értem. Vannak nők, akik olyan hatásosan tudnak hallgatni, hogy még egy megrögzött bűnözőt is azonnal vallomásra bírnának. Ilyen az anyja is, és Hope is rendelkezett ezzel a képességgel.
- Csak összefutottam egy ismerősömmel a meccsen. Ez minden. - Igen? - Hope hangja könnyed és barátságos maradt. - És milyen volt a meccs? - Jó. A Sun négy-háromra győzött. Liam elkapott egy eltévedt labdát. - Tényleg? - A nő elmosolyodott. - Most biztosan repes az örömtől. - Igen. Egy darabig erről fog dicsekedni mindenkinek. - Rendes tőletek, hogy a fiúkat is magatokkal vittétek a meccsre. - A nő ránézett, és hagyta, hogy csend telepedjen közéjük. - Középiskolás korom óta ismerem. Hope még mindig csak nézett, és nem szólt semmit. - Az a helyzet, hogy néha... szóval lefeküdtünk egymással. De nem volt semmi komoly. Jézusom, mi a baj? - fakadt ki Ryder, amikor a nő továbbra is néma maradt. - Nincs semmi baj, csak várom, hogy befejezd a történetet. - Értem. Tehát összefutottunk, ez minden. És megemlítette, hogy megint összejöhetnénk. Meg akarta nézni a fogadót, és arra célzott, hogy kivehetnénk egy szobát, meg ilyenek. - Tényleg? - Hope karba tette a kezét. - Bizonyára nagyon kínos volt, mivel mostanában éppen a fogadóssal fekszel le. A férfi haragos szemmel nézett rá. - A kínos egy ostoba, lányos szó. Nem kínos volt, hanem furcsa. És el kellett mondanom neki, hogy mással találkozgatok, mert nem akartam, hogy furcsa legyen. - Mérges volt? - Nem. Ö nem olyan. Barátok vagyunk. Hope higgadtan bólintott. - Ez jó. Sőt dicséretes, hogy baráti viszonyban tudsz maradni egy nővel, akivel lefeküdtél. Sokat elárul rólad. - Nem erről van szó. - Rydert bosszantotta a nő higgadt és józan válasza. - Hanem arról, hogy tiszta legyen a helyzet. Nem fekszem le senki mással, és te sem fekszel le mással. Ez a tiszta beszéd. - Teljes mértékben egyetértek. - Nem vagyok olyan, mint az a gerinctelen alak, akivel jártál. - Egyáltalán nem - bólintott a lány. - És számomra az is fontos, hogy én sem vagyok már az a személy, aki azzal a gerinctelen alakkal járt. Jó, hogy ilyenek vagyunk, és még jobb, hogy nyílt lapokkal játszunk egymással, ugye? - Igen. - A férfi felsóhajtott, és megnyugodott. - Mindig meglepetéseket okozol nekem - ismerte be. - Mivel? - Hogy nem kérdezősködsz. - Pedig rengeteg kérdést teszek fel. Különben nem tudnám, hogy nyolcéves korodban, szánkózás közben szerezted azt a vágást a fenekeden. És abban a faházikóban veszítetted el a szüzességedet, amit az apád épített. Persze néhány évvel később. Meg, hogy... - De arról nem kérdezősködsz, hogy merre tartunk... - vágott a szavába a férfi. - A nők mindig tudni akarják, hogy merre tartunk. - Élvezem azt, ahol most vagyunk, ezért nem fontos tudnom, hogy mi lesz később. Szeretek itt lenni. Boldog vagyok, hogy veled lehetek, és ez elég. Ryder megkönnyebbülten leült az ágy szélére, és Hope-ra nézett.
- Még sosem ta1áIkoztam olyan nővel, mint te. Nem tudlak kiismerni. A nő két kézzel megfogta a férfi arcát. - Én is így vagyok vele. Örülök, hogy idejöttél ma este, hogy ezt elmondd nekem. És annyira fontosnak tartottad, hogy el kellett mondanod. - Vannak nők, akik nem tudják elképzelni, hogy egy férfi más nőkkel is jóban lehet, vagy szóba állhat egy volt barátnőjével. - Én nem vagyok féltékeny típus. Talán ha az lennék, nem csaptak volna be. De nem bújhatok ki a bőrömből. Ha nem bízom egy férfiban, akkor miért legyek vele? Jonathanban megbíztam, és tévedtem. Benned is bízom, és tudom, hogy most igazam van. Nem szoktál hazudni, és ez fontos nekem. Én sem fogok hazudni neked, és jól elleszünk. - Vannak még barátaim. Hope felnevetett, és átölelte a férfi nyakát. - Gondoltam. - A nő gyengéden megcsókolta. - Itt maradsz? - kérdezte egy kis hallgatás után. - Lehet róla szó. - Jó. Akkor hadd tegyem el a laptopomat. Ryder esténként dolgozott, néha egyedül, néha valamelyik fivérével, vagy mindkettővel. Ha Hope-nak nem voltak vendégei, együtt vacsoráztak, vagy elmentek valahová, aztán nála kötöttek ki. Hope semmit sem hagyott a házában, amit Ryder furcsának talált. A nők mindig ott hagyják a holmijukat. De Hope nem olyan. Úgy döntött, hogy vesz egy olyan női tusfürdőt, amit magával szokott hozni, ha nála alszik. Miért ne? Hiszen ő is szereti az illatát. Be kéne szereznie néhány új törülközőt is, mivel az övéi már eléggé elhasználódtak. Nem arról van szó, hogy megtölti a házát virágokkal és illatos gyertyákkal. Hope mindig sörrel várja, ő meg tusfürdőt vesz neki, és a kedvenc borát. Nem nagy ügy. Hope sem csinál nagy felhajtást belőle. Hope a kutya miatt sem veszekedett vele, és Ryder ezt nagyon értékelte. Még egy ágyat meg egy játékot is vett Dinkának, hogy otthon érezze magát, ha nála alszanak. Nem kell ezen ennyit töprengeni. Éppen elég gondolkodnivalót ad neki Hope, amikor mindig meghökkenti a viselkedésével. Mindenben másképp viselkedik, mint az addigi nőismerősei. De be kellett ismernie, hogy teszik neki ez az állandó meglepetés. Annak is örült, hogy Hope nyafogás nélkül elviseli, ha ma munka miatt nem ér rá, ahogy például most sem. A férfi körülnézett a MacT bárjában. Szép lett, állapította meg elégedetten. Jól mutat a ragyogó keményfa padló, a fények szimmetriája. - Ha végeztünk ezzel a behemóttal, egy húsimádó pizzát akarok - jelentette ki, miközben a fivéreivel szorgoskodott, hogy összerakják a bárpultot - És most Becketten a sor, hogy fizessen. - Nem fog menni. - Beckett kiegyenesedett, és megtörölte izzadt homlokát - Haza kell mennem, segíteni Clare-nek. A nap végére mindig nagyon kimerül. - Egyébként is Ry a soros - szólalt meg Owen. - És én is éhes vagyok. Ma Avery zár, úgyhogy átmehetünk.
- Hogy lehetek én a soros? - Így működik a sor. Te jóságos ég, milyen hatalmas ez a szörnyeteg! És milyen gyönyörű! Amikor a bárpult utolsó darabja is a helyére került, hátraléptek, hogy távolabbról is megcsodálják a mahagóni mély ragyogását, és a frissen beépített panelok finom részleteit. Még nem volt rajta a keret, és a teteje is hiányzott, de Ryder már látta, milyen jól mutat majd, ha kész lesz. Owen megsimogatta a bárpult oldalát. - Ha így haladunk, egy hét múlva végzünk, maximum másfél hét múlva. Praktikus, hogy Ry a fogadóssal kavar, és itt szokta elfoglalni magát. - Tényleg jól néz ki - bólintott Beckett. - Azért van hátránya is ennek a sok munkának, meg annak hogy Ry lefoglalja a fogadósunkat: szinte alig haladtunk Billy keresésével. - Túl sok az átnéznivaló - emlékeztette Owen. - De azért haladunk. Lizzy apjának sok mindent sikerült kitörölnie a hivatalos iratokból. Rengeteg a hézag. Jézusom, milyen apa az, aki megpróbálja eltüntetni a saját gyereke nyomát? - Egy olyan apa, akitől megszökött a gyermeke - vélte Ryder. - Mint Lizzy. - Owen, itt vagy? Láttam a fényeket, amikor... – Avery átlépett az éttermet a bárral összekötő boltíven, és megtorpant - Ó, istenem! A bárpult! Idehoztátok a bárpultot, és nem is szóltatok. - Ha nem ütnéd bele mindenbe az orrodat, akkor holnap meglepődtél volna. Holnap reggel az asztalosok ráillesztik a tetejét. - Ez gyönyörű! Egyszerűen csodálatos. - A nő beszaladt, és megsimogatta a sötét mahagóni színű fát. - Egy álom! – lelkendezett ugrándozva. A következő pillanatban megragadta Owent, és táncra perdült vele. Utána Beckettel meg Ryderrel is ugrabugrált egy sort. - Köszönöm! Köszönöm! Meg kell néznem hátul is. A nő megkerülte a bárpultot, és tovább ujjongott. - Ugyanolyan szépséges, mint elölről. Bárcsak Clare és Hope is láthatná. Írok Hope-nak egy SMS-t, és áthívom. - Vendégei vannak - közölte vele Ryder. - Csak egy perc az egész. Szükségem van egy lány társaságára. El sem hiszem, hogy a tudtom nélkül idehoztátok és betettétek a bárpultot - méltatlankodott, miközben elővette a telefonját. - Nem volt könnyű - ismerte be Owen. - De nagyon kedves volt tőletek. Hope azt mondja, mindjárt itt lesz. Tehát tényleg megtörténik! Istenem, de sok tennivalóm van. Hadd csináljak rólatok egy képet, ahogy a bárpult előtt álltok. - Én meg titeket fényképezlek le Owennel - ajánlkozott Ryder. - Előbb ti jöttök, mert ti építettétek. Aztán kérek egyet rólam meg Owenről. A férfiak engedelmeskedtek neki, és Owen a bárpult mögé állt, mintha sört csapolna. - Na, még egyet - unszolta őket Avery, és kattintott. - Most ti jöttök, Vöröske. - Ryder felemelte a nőt, és a bárpultra ültette. - De ne hajolj hátra, különben beleesel. - Nem fogok. - Avery inkább előrehajolt, és Owen vállára könyökölt, aki előlépett,
és mellé állt. .- Ezeket azonnal felteszem a Facebook-ra. Azt akarom, hogy mindenki lássa... Owent. Avery kitárta a karját, és átölelte a vőlegénye nyakát, közben Owen lesegítette. - Istenem, ha szobára van szükségetek, van még néhány a fogadóban. Ryder pont akkor nézett az ajtó felé, amikor Hope felemelte a kezét, hogy kopogjon. - Már Avery SMS-e előtt is át akartam jönni - mondta, amikor Ryder beengedte. Van néhány... Nahát! Kész lett a bárpult! - Hát nem gyönyörű? - Avery megsimogatta az építmény oldalát, mintha az imádott kis kedvence lenne. - A fiúm és a testvérei építették nekem. Ez egy műalkotás. Tényleg csodálatos. És a hely is. - Tetszenek a színek, a fények, a padló. Minden! Az emberek imádni fogják a MacT-t, Avery. A nő a boltívhez lépett, és az éttermet is szemügyre vette. - És már a pincérpult is a helyén van! Nem tudtam elképzelni, de most.. - Betették? Nem is láttam. - Avery felugrott, és átrohant - Na, most nagy örömet okoztatok Averynek - mondta Hope Rydernek. - Te viszont más miatt vagy izgatott. - Látszik rajtam? Valóban izgulok, mert találtam valamit egy levélben, amit Catherine az egyik unokatestvérének írt. Hosszú levél volt, tele családi utalásokkal, megjegyzésekkel a háborúról, egy könyvrő1, amit olvas, és elrejtett az apja elöl. És a sok szöveg között találtam egy részt Elizáról is. - Valami újat? - érdeklődött Owen. - Azt írta, hogy aggódik, mert az apjuk Elizát egy szenátor fiához akarja feleségül adni. Eliza ellenszegült az akaratának, de úgy tűnik, az apa nem tűr ellentmondást. Aztán arról is ír, hogy Eliza éjszakánként kioson a házból, mert az egyik kőművessel találkozik, aki az apjának dolgozik a birtokon. - Egy kőműves? - mondta Owen elgondolkodva. - Az rangon aluli, nemde? Apud nem engedné. - Catherine azt írja, hogy fél, mi lesz Elizával, ha kiderül a dolog. De Eliza nem hallgat rá. Azt állítja, hogy szerelmes. - Nem említ egy nevet? Megírta a férfi nevét? - érdeklődött Beckett. - Nem. Legalábbis még nem találtam meg. De ez biztosan Billy lesz! Annak kell lennie. Eliza szerelmes volt, és megkockáztatta, hogy magára vonja az apja haragját Magára és Billy-re. A levelet 1862 májusában írták, alig néhány hónappal Lizzy érkezése, illetve az antietami csata előtt. Ha találnánk néhány feljegyzést, hogy kik dolgoztak akkoriban a birtokon, vagy megtudnánk a környékbeli kőművesek nevét, akkor... - Ha Lizzy idejött, akkor Billy itt volt - bólintott Avery. - Vagy itt élt, vagy bevonult a seregbe, és ideküldték. Ez jó nyom, Hope. - A legjobb, amit idáig találtunk. Már tisztábban látok néhány részletet. Az apja szigorú volt, és nem tűrt ellentmondást. Akkoriban a nőknek, vagyis a lányoknak azt kellett tenniük, amit mondtak nekik, és csak a kiszemelt fiatalemberhez mehettek feleségül. Lizzy viszont beleszeretett valakibe, és tudta, hogy az apja sosem egyezne bele a házasságba. Ezért megszökött, és idejött, hogy itt várjon Billy-re. És közben meghalt. - Jó hosszú út volt New Yorktól Marylandig - jegyezte meg Beckett. - Ráadásul
háborús időkben. Lizzy sokat kockáztatott. - Mert szerelmes volt - vonta meg a vállát Hope. - És ez elég erőt adott neki, hogy feladja a családját, az addigi életét, és kockára tegye a biztonságát Mostanában nagyon csendes. Vajon mond nekünk még valamit, ha elárulom, hogy mit találtam? - Megér egy próbát - vélte Owen. - Menjünk át most azonnal! - javasolta Avery. - Vendégeim vannak, és egy pár kivette az E & D-t. Szerintem most nem lenne alkalmas. Majd holnap, miután kijelentkeztek. Akkor megpróbálom. - Én is átjövök. Fél tizenkettő megfelel? - Igen, az jó lesz. Szerintem nagyot léptünk előre, és közelebb jutottunk ahhoz, hogy megtaláljuk azt a fiatalembert. Most vissza kell mennem. - Átkísérlek. - Rendben. - Maradj itt - szólt Ryder a kutyára. - Nem sokat beszéltél- jegyezte meg Hope, miután kiléptek az épületből. - Gondolkodtam. Lehet, hogy igazad van, és Lizzy tényleg egy kőművessel szűrte össze a levet. De név nélkül még mindig a sötétben tapogatózunk. - Meg fogjuk tudni a nevét. - Hope elhatározta, hogy addig nem adja fel. - Vannak még átnézni való levelek és iratok. És Owennél is van egy csomó. Meg fogjuk találni. A recepció ajtajánál a nő a férfihoz fordult - Próbálj meg egy kicsit pozitívabb lenni. - Nehezemre esik. - Tudom. - Vacsoráztál már? - Még nem. Volt egy kis szabad időm, de azt a levelek olvasásával töltöttem. - Hozhatok neked valamit. A vendégek megértik, hogy néha te is eszel. - Rendben, köszönöm. Egy kis saláta jólesne. - Csak ennyi? - Jó nagy adagot kérek. - A nő lágyan megcsókolta a férfit. - Köszönöm. És a bárpult tényleg gyönyörű. - Még szebb lesz, ha megcsapolják az első hordót, és kitöltik nekem az első korsó sört. Egy órán belül hozom a szánalmas kis vacsorádat. - Itt leszek. Ja, és ha érdekel, reggelire kakaós csigát rendeltem a pékségből. - Én is itt leszek. 15. Hope búcsút intett az utolsó vendégek is. Előző éjjel vihar volt, ami meghozta a várva várt esőt, de párás hőség maradt utána. Csak egy percig állt odakint, és átnézett a telek másik felébe, ahol a teherautók sorakoztak a parkolóban. Mindenképpen szeretett volna húsz percet szakítani arra, hogy átmenjen, és új képeket készítsen a fitneszközpont weboldalára. De aznap délelőtt más fontos teendői voltak. Visszament a konyhába, ahol Carolee a konyhasziget gránitlapját fényesítette. - Fel kell töltenünk a készleteket - fogadta Carolee. - Tudom, hogy te akartad
elintézni, de arra gondoltam, most mégis nekem kéne elmennem. Talán kényelmesebben érzi magát, ha kevesebb ember van a fogadóban. - Nem is tudom, mit csinálnék nélküled. - Remélem, ez soha nem derül ki. Viszem a listát, és mindent megveszek, ami kell. Később Justine is jön, úgyhogy mindkettőnknek elmesélheted, hogy ment a beszélgetés Lizzy-vel. Hope, szerinted mi fog történni, ha megtaláljátok Billy-t? - Nem tudom. Ha Lizzy távozik, azt hiszem, hiányozni fog nekem. - Ezt megértem. Én is örülök, hogy nyugodtan beszélhetek hangosan, és nem kell arra gondolnom, hogy megőrültem, mert magamban beszélek. És érzem a jelenlétét. Tudod, hogy értem. - Igen. - Nem leszek sokáig távol. - Carolee magához vette a táskáját, és beletette a bevásárló listát. - Istenem, hol jár az eszem? .Amikor ma reggel meséltél arról a levélről, elfelejtettem elmondani a hírt Justine felvette a Fitt igazgatóját - Talált valakit? Ez remek. Helybéli az illető? - Igen, a környéken lakik, és nagy tapasztalata van ezen a területen. Ráadásul Justine szerint csak úgy árad belőle az energia. - Egy fitneszközpont igazgatójától ez elvárható. - Justine-nak különleges tehetsége van az ilyesmihez. - Carolee gyorsan megölelte Hope-ot. - Mindig megtalálja a munkához illő, tökéletes személyt Néhány óra múlva találkozunk. Hope egyedül maradt, és nagyot sóhajtott. Egész délelőtt ezen gondolkodott, és úgy döntött, hogy legjobb a kiindulóponttól kezdeni. Két lépésre járt az irodától, amikor megszólalt a telefon. Megfordult a fejében, hogy az üzenetrögzítőre hagyja a hívást, de végül visszalépett, és felvette a kagylót. - BoonsBoro Inn. Jó reggelt. Húsz perccel később megint megpróbált bemenni az E & D-be, de most Avery rohant be az ajtón. - Feltartottak. Próbáltál már beszélni vele? - Nem. Engem is feltartottak. Ismered Myra Grimmet? - Lehet. Brent Gimmet viszont ismerem. Thompsonéknál dolgozik, és törzsvendég a Vestában. Azt hiszem, Myra a nővére. Miért? - KI akarja venni a fogad6t, hogy itt tartsa meg a második esküvőjét Megtudtam, hogy tizenhat évvel ezelőtt elvált, néhány mérföldre lakik a várostól, és a Bast Temetkezési Vállalkozásnál dolgozik. - Szerencsére eddig nem kellett igénybe vennem a szolgáltatásait - Három éve ott találkozott a leendő férjével, aki a felesége temetését intézte. - Huh. Az ember nem gondolná, hogy a temetkezési vállalkozás egyben társkereső iroda is lehet. - A szerelem megtalálja az útját - mondta Hope nevetve. Szóval a férfi megkérte a kezét, és jövő hónapban itt akarnak egybekelni. - Gyorsan haladnak. Azt mondta, hogy már nem lesznek fiatalabbak. Csak egy kis esküvőt terveznek, talán húsz vagy huszonöt vendéggel. Délután tartanák a szertartást, és a részleteket majd később közlik. - Egy szerény második esküvő - mondta Avery elgondolkodva. - Készíthetnék
valami egyszerű ételt, a cukrászda meg a tortát. - Én is ezt javasoltam. Beszélni fog a vőlegényével, de azt mondta, hogy a férfi mindent ráhagy. - Így sokkal kényelmesebb a nőnek. - Nagyon vidámnak tűnt a telefonban, és igazán kedves volt. Nos. - Hope a lépcső felé nézett, aztán megfordult, mert Clare kopogott a társalgó ajtaján. - Én is itt akarok lenni, ha nem baj. Lizzy segített nekem, és arra gondoltam, talán jobb, ha mindnyájan együtt vagyunk. - Jó ötlet. Menjünk fel. Az a kedvenc helye, úgyhogy próbáljuk meg ott. - Furcsa, nem? - kérdezte Avery, aki Clare mögött haladt. - De nem kísértetiesen furcsa. Inkább olyan, mintha az ember egy barátnőjével akarna beszélni, akit nem ismer túl jól, de- Mindennap többet tudok meg róla. Nagyon szigorú korlátok között élt. Nemcsak az akkori idők és szokások miatt, hanem mert az apja nagyon szigorú és keménykezű volt. Tudod, hogy a nővére holmija között egyetlen levelet sem találtam Elizától? Pedig kellett volna lennie, hiszen akkoriban az emberek sokkal több levelet írtak, mint manapság. - A tizenkilencedik század e-mailje - jegyezte meg Avery. - A testvérek biztosan írtak egymásnak - bólogatott Clare. - De ha az apa olyan kemény volt, talán minden levelet elpusztított, amit Lizzy írt. - Szerintem is ez történhetett. A levelekben, amelyeket olvastam, rengeteg utalást találtam - folytatta Hope. - Catherine félt az apjától. Szörnyű belegondolni, hogy valaki rettegjen a saját apjától. És szerintem Catherine azért alapította meg az meg iskolát a férjhez menése után, amikor kikerült az apja fennhatósága alól, mert ők olyan szigorú nevelést kaptak. Catherine imádott olvasni, és a háború alatt érdeklődni kezdett az orvostudomány iránt Szeretett volna tanulni, de arról szó sem lehetett. - Azért alapított egy iskolát, hogy a lányok tanulhassanak. - Clare szeme könnybe lábadt - Hogy más lányok megvalósíthassák az álmaikat. - És Lizzy? - folytatta Hope. - Nem akart mást, csak szerelmet Az volt a vágya, hogy férjhez menjen, családot alapítson, gyerekeket neveljen. Az apja is pontosan ezt kívánta tőle, kivéve az elsőt, mert a lányainak szánt életben a szerelem nem játszott szerepet. Hope bedugta a kulcsot a zárba, és kinyitotta az ajtót. - Tegnap éjjel vendégeink voltak itt, és még nem takarították ki a szobát - Azt hiszem, el fogjuk viselni egy bevetetlen ágy látványát. Ülj le, Clare - parancsolt a barátnőjére Avery. - Jól vagyok. - Egy terhes nőnek sosem szabad elszalasztani az alkalmat, hogy leüljön. - Igazad van. - Clare leült a bordó bársonyfotelba. - Szerintetek akkor is itt tartózkodik, ha vendégek vannak, mint például tegnap éjjel? - Attól függ. Néha érzem őt fent az apartmanomban. Vagy a könyvtárszobában, amikor bemegyek, hogy megtöltsem a whiskysüveget vagy a kávégépet. - Tehát sok időt tölt veled - jelentette ki Avery. - Mesélj nekünk a levélről. - Már elmeséltem. - Akkor még egyszer, és talán most ő is hallja. - Több száz levél van. Az unokatestvérem és az iskolai könyvtáros mindent elkövetett, hogy felkutassa az összes levelet, amelyet Catherine írt, vagy neki írtak. A
legtöbbnek ő volt a címzettje. Rengeteg levelet kapott a barátoktól, rokonoktól, a gyerekkori nevelőnőjétől, a zenetanárától s a többi. Avery bólintott, és leült az ágy szélére. - Sok levelet olvastam James Darbytól, a későbbi férjétől, és ő is írt neki néhányat. Eddig ezek a kedvenceim. Megfigyelhető bennük az érzelmeik fejlődése, tele vannak gyengédséggel, humorral, tisztelettel. Szerintem a férfi azonnal beleszeretett Catherine-be, és a szerelme, a megértése segített a nőnek felfedezni önmagát. - Milyen szerencsés volt - állapította meg Clare. - Egy olyan férfihoz ment feleségül, akit szeretett, és aki viszontszerette. - Szerintem tényleg jó életük volt - mondta Hope. - A férje nemcsak az iskola alapítását támogatta, de a végén ő is lelkes híve lett az eszmének, a lányok taníttatásának. A férfi jó családból származott, anyagilag és társadalmilag is megfelelő parti volt, ezért az apja beleegyezett a házasságba. ugyanakkor szerették egymást, és Catherine teljes életet élhetett a férfi oldalán. Ennek a házasságnak az alapja nem a félelem, a kötelesség vagy a társadalmi elvárás volt. Amikor megérezte a nyári lonc illatát, Hope is leült Avery mellé. - Szerette a testvérét, de fiatal volt, nagyon félt, és még nem tudta, milyen szerelmesnek lenni. Megtartotta a testvére titkát, és a levelekből úgy látom, hogy hűséges és becsületes ember volt. Nem hiszem, hogy elárult volna téged. Írt az unokatestvérednek, Sarah Ellennek. Majdnem egyidősek voltak, és vele osztotta meg a szíve minden titkát, a gondolatait, örömeit és aggodalmait Nagyon féltett téged, hogy az apád megtudja a titkos találkáitokat Billy-vel. Billy kőműves volt, aki az apád birtokán dolgozott. Igaz? Meg kell mondanod, hogy így van-e, mert csak úgy folytathatom a keresést. Lizzy megjelent a verandára vezető ajtóban. - Egy kőbe véste a nevünk kezdőbetűit, és megmutatta nekem. A kőbe zárt szívben volt a monogramunk. Beépítette a falba, hogy örökké tartson, és senki se tudjon róla, csak mi ketten. - Mi volt a neve? - kérdezte Hope. - Billy. Az én Billy-m. Arrafelé lovagoltam, ahová egyedül is mehettem, a patak mentén. És ő ott horgászott vasárnap délután. Nem kellett volna ott lennie, és nekem sem. Egy szeles márciusi délután történt, a patak vize még a jégben tört utat magának. Lizzy lehunyta a szemét, mintha visszanézne a múltba. - Éreztem, hogy a tavasz áttöri a tél hideg uralmát. Az ég szürke volt, és a szél még csípős. A nő kinyitotta a szemét, és elmosolyodott. - De ő ott volt, és már nem éreztem a hideget. Nem lett volna szabad beszélnünk egymással, de mintha mindig ismertük volna egymást. Egy pillantás, egy szó, és a szívünk megnyílt. Mint a regényekben, amelyeket Cathy olvasott nekem, de én csak nevettem rajtuk, mert nem hittem, hogy első látásra bele lehet szeretni valakibe. Hope meg akart szólalni, hogy megint Billy neve után kérdezősködjön, de nem volt szíve hozzá. - Akkor találkoztunk. amikor el tudtam szabadulni, szerettük egymást a hideg márciusban, a virágzó tavaszi hónapokban és a zöldellő nyárban. A nő Hope felé nyújtotta a kezét
- Te tudod. Mindnyájan tudjátok, milyen érzés ennyire szeretni valakit. A kezével dolgozott, de nem fával, mint a ti szerelmeitek, hanem kővel. Tudtuk, hogy az apám méltatlannak tartotta volna hozzám. - Az apád rájött? - kérdezte Hope. - Sose gondolta volna, hogy így elárulom őt. Választott nekem egy férjet, és én visszautasítottam, ahogy még sohasem. Először úgy viselkedett, mintha semmit sem mondtam volna, és folytatta az esküvő tervezgetését Én továbbra is ellenszegülten, de igazából nem lett volna más választásom. Aztán a háború... A nő Clare-hez fordult. - Te megérted, milyen nehéz annak, aki harcol, de annak is, aki otthon marad, várakozik és retteg. Billy azt mondta, el kell mennie, harcolnia kell, különben nem lenne becsülete. - Könyörögtem neki, de nem tudtam megállítani. Úgy volt, hogy együtt megyünk el, összeházasodunk, és én a családjánál lakom, amíg visszajön értem. - Hol volt a családja? - szólalt meg Avery. - Itt? - Lizzy a blúza gallérját babrálva körülnézett. - A közelben? Elhalványul. Az arcát tisztán látom, hallom a hangját, érzem az érintését. Kemény, erős keze volt. Ryder. - Igen - suttogta Hope. - Erős, kemény keze van. Elszöktél Billy-vel? - Nem tudtam. Aznap este az apám aláírta a házassági szerződésemet. Hallgatnom kellett volna, de kiabáltam vele, és őrjöngtem. Csak arra gondoltam, hogy Billy elmegy a háborúba, és iszonyúan mérges voltam az apámra. Szerelemből akartam férjhez menni. Megverhetett, bezárhatott, eldobhatott, de akkor sem tettem meg, amit követelt tőlem. Ezért tényleg bezárt a szobámba. Megütött. Lizzy megérintette az arcát, mintha az emlék még most is friss lenne. - Az anyám ágynak esett, az apám pedig megint megütött, bevonszolt a szobámba, és rám zárta az ajtót. Nem tudtam kijönni, nem tudtam megszökni. Három nap és három éjszaka tartott ott, csak kenyéren és vízen. Aztán azt tettem, amit már korábban is kellett volna tennem. Azt mondtam, hogy engedelmeskedni fogok, és bocsánatot kértem tőle. Hazudtam, és közben lestem a megfelelő alkalmat. Az éjszaka közepén elhagytam a házat, a családomat, a testvéremet, akit nagyon szerettem, és csak annyi holmit vittem magammal, amit elbírtam. Felszálltam a Philadelphiába tartó vonatra. Nagyon féltem, és szörnyen izgatott voltam. Megyek Billy-hez. Aztán egy fogaton utaztam. Nagyon meleg volt, olyan meleg nyár volt. Beteg voltam. Írtam az anyjának. Azt hiszem. Halványodik. Írtam, és idejöttem. Ő is itt volt. - Billy idejött? - kérdezte Hope. - A közelben. De ide tartott. Hallottam az ágyúdörgést, de nagyon beteg voltam. Jött. Megígérte. Várok. - Eliza, szükségem van a nevére. A teljes nevére. - Hope felállt - Tehát Williamnek hívták? - Nem. Billy volt, de Joseph William. Úgy terveztük, hogy épít nekünk egy házat, a saját kezével. A te Rydered is épít neked egy házat? - Neki már van háza. Eliza... - És kutyáink is lettek volna. Elhagytam a kutyáimat és a családomat. De majd lesznek kutyáink, otthonunk és családunk. Azt hiszem, terhes voltam. - Ó, istenem – súgta Avery.
- Azt hiszem... A nők tudják. Igaz? - Lizzy Clare-re nézett. - Igen, azt hiszem. - Nem mondtam el neki. Csak akkor kezdtem sejteni, amikor ideértem. Aztán jött a forróság és a betegség. És elhalványul. Már túl hosszú idő telt el. - A nő kinyújtotta a karját, és a három nő átlátott rajta. - Minden elhalványul. - Jaj, ne... - kiáltott fel Hope, de Lizzy teste is eltűnt, ahogy az előbb a karja. Elhalványult. - Terhesen, magányosan, betegen, miközben a szerelme elment harcolni a háborúba. - Avery odaguggolt Clare elé, és arcát a kezére hajtotta. - Nekem azén nem volt ennyire rossz. Én sosem éreztem magam egyedül, mellettem állt a családom, a szüleim, akik szerettek. De meg tudom érteni, mennyire rémült lehetett, és mennyire elszánt. Mindent hátrahagyott, és csak azt vitte magával, amit elbírt. Eljött egy idegen helyre, és rájött, hogy terhes. - Aztán csak feküdt az ágyban, betegen, haldokolva, az ágyúdörgést hallgatva. Billy Antietamnál harcolt - mondta Hope. - Ebben biztos vagyok. Közel volt és katona volt. - A családja is a közelben tartózkodott - emlékeztette Hope-ot Avery. - És nem Williamet kell keresnünk, hanem Joseph Williamet. Talán Williamst? De akkor miért hívták Billy-nek? - Nem tudom. De most már ismerünk egy keresztnevet és egy középső nevet Esetleg egy keresztnevet és egy vezetéknevet. Ez azén sokat segít a keresésben. - Minél tovább beszélt, a jelenléte annál halványabb lett. Mintha beszéd közben egyre gyengébb lenne. Hope bólintott. - Ez már máskor is megtörtént. Talán valami köze van az energiához. Ki tudhatja? Neki láthatnék a paranormális jelenségek kutatásának, de azzal csak Billy keresésétől venném el az időt. Márpedig az a legfontosabb. - Majd elmesélek mindent Owennek, és ő is beleveti magát. De hozzánk beszélt. Avery megfogta Clare és Hope kezét, miközben felállt. - Mindnyájunkhoz beszélt Egész idő alatt senkinek sem tudta elmondani a történetét. Pedig nem akart mást, csak Billy-t, egy otthont, egy családot, egy kutyát. Bárcsak az apja is megjelenne! Nem tudom, hogy orrba lehet-e vágni egy kísértetet, de szeretném megpróbálni. - Egyelőre ez az otthona. - Hope felsóhajtott. - És mi vagyunk a családja. - Beckett csalta őt elő. Tényleg ez a véleményem - mondta Avery Clare-nek. Valami miatt ki tudott nyílni előtte. Talán Billy-re emlékeztette. Talán mindhárman rá emlékeztetik, Owen és Ryder is. Megbízik bennük, és kedveli őket. Van köztük valamilyen kapcsolat, a fogadó felújításán kívül. - Igen. - Hope a homlokát láncolta. - Igazad van. Van valami... - Hope elhallgatott, mert meghallotta lent az ajtó nyílását, és hangok szűrődtek fel az emeletre. Megjöttek a takarítók. - Vissza kell mennem a boltba. - Clare feltápászkodott. Le kéne írnunk ezt az egészet. Majd én megcsinálom. Talán leírva olyasmit is észreveszünk, ami élő szóban elkerülte a figyelmünket. - Én pedig elkezdem a kutatást Joseph William vagy Williams után, mihelyt lesz rá időm. - Hope elindult lefelé. - Találkoznunk kéne hatunknak meg Justine-nak, ha van kedve hozzá.
- Holnap este szabad vagyok. Tudsz szerezni egy bébiszittert? - kérdezte Hope Clare-tól. - Majd elintézem - bólintott Clare. - Összejöhetünk itt, és talán végre elindul valami. Megálltak a társalgóban, és váltottak néhány szót a takarítókkal. Amikor a telefon megszólalt, Hope elbúcsúzott a barátnőitől. Fejében a találkozót tervezgette, aztán összeszedte minden erejét, hogy kimenjen gazolni. Jobban tud gondolkodni, ha elfoglalja a kezét Biztos volt benne, hogy ez a beszélgetés egy komoly áttörés volt A lendület talán tovább viszi őket az út hátralévő részében. És akkor mi lesz? Mi lesz, ha megtalálják Billy-t? Ha rájönnek, hol élt, hol és hogyan halt meg? Mit jelentene ez Lizzy-nek? Szegénynek nem volt esélye, gondolta Hope. És amikor azt hitte, hogy az élete elkezdődik, hirtelen véget ért. A szelleme mégis hűséges, együtt érző, vidám és gyengéd maradt. És szerelmes, gondolta. Szinte sugárzik belőle a szerelem. Pedig jó életük lett volna együtt. Az a kőház, a család, a kutyák. Akármilyen fiatal volt, akármilyen tragikus volt a sorsa, akkor is tudta, mit akar, és meg is ragadta a lehetőséget. Hope elgondolkodott. Én mit akarok? Gazolás közben megállt a keze a levegőben, mert meglepte a kérdés. Hiszen neki mindene megvan. Nem? Szereti a munkáját, a barátait, a családját. Mindig van mellette valaki, akire számíthat. És élvezi a szerelmet, ami felbukkant az életében. Ez tökéletesen elég. Pont úgy, ahogy Rydernek is mondta. Teljesen elégedett a helyzetével. Mégis mocorgott valami a lelke mélyén, ami többet akart. Ne rontsd el, figyelmeztette magát. Ne támassz elvárásokat. Fogadd el úgy, ahogy van, és legyél boldog most. Hátralépett, amikor Carolee beállt a parkolóba, és átment a virágokkal befuttatott pergolán, hogy segítsen neki. - Jól felpakoltam a kocsit - jelentette be Carolee. - Azért jöttem, hogy együtt vigyük be a holmit. - Akárcsak ó. - Carolee Justine kocsijára mutatott, amelyik most fékezett mellettük. - Már egy jó ideje mögöttem jön. Remek az időzítés! - kiáltott oda Carolee Justine-nak. - Kapj fel egy szatyrot, és hozd be. Justine szivárványszínű szandálban lépkedett feléjük, levette rózsaszín napszemüvegét, és megfeszítette a bicepszét. - Elég erős vagyok hozzá. Jézusom, de nagy hőség van. - Azt reméltem, hogy az éjszakai vihar lehűlést hoz. - Carolee benyúlt a csomagtartóba, és előhúzott egy karton vécépapírt - De nem volt szerencsénk. - Letört egy akkora ágat, mint Willy B., és az útra dobta. Láncfűrésszel kellett feldarabolnom. - Tudsz bánni a láncfűrésszel? - hüledezett Hope. - Hát persze. Ahogy a kardfűrésszel meg a szúrófűrésszel is, ha az kerül a kezem ügyébe. Meg kellett tanulnom az idők során. Az egyik fiú persze eljött volna felvágni
az ágat, de nem akartam elhívni őket a munkából, amikor én is meg tudom csinálni. - Én csak a damilos szegélynyírót tudom kezelni - mondta Carolee nevetve, miközben bevitték az árut a konyhába. - De évtizedekig a városban éltem, míg Justine az erdőben. Emlékszel, Justine? Anya azt hitte, Tommy egy idegen országba visz téged, amikor megvettétek azt a földet. - Anya attól tartott, hogy egy torzonborz hegylakó lesz belőlem. Tommy mindig ugratta, hogy egy szeszfőzdét is felállít majd a fészerben. - Nem örült, hogy hozzámentél? - kérdezte Hope. - Dehogynem. Imádta Tommyt. Csak nem tetszett neki, hogy a vadonban telepedtünk le, mert vadonnak tartott minden helyet, ami öt kilométernél messzebb volt a várostól. Az apánk egy farmon nőtt fel, nem messze innen, és már alig várta, hogy városba költözzön. Nagyon összeillettek. - Mindenkinek megvan a helye - jegyezte meg Carolee. - És az enyém a vadonban van. Szerencsés vagyok, hogy a fiaim is így éreznek, és közel vannak hozzám. - Maradj csak. és ülj le - szólt Hope Justine-ra, aki megint ki akart menni a kocsihoz. - A többit már én is be tudom hozni. Igyál valami hideget, és ha mindent berámoltatok, elmesélem nektek a legújabb Lizzy-s sztorit. - Rendben, iszom egy jeges teát, és közben nézem a nővéremet, ahogy mindent elrámol. - Mindig te parancsolgattál nekem. - Mert szükséged volt rá. Hope mosolyogva magára hagyta a két testvért, és Carolee kocsijához ment a maradék holmiért. Miközben kiürítette a csomagtartót, egy tűzpiros BMW Roadster állt be a parkolóba. Nem ismerte fel a kocsit, mert új volt, de a kormány mögött ülő nőt azonnal megismerte. Hope érezte, hogy megfeszül az álla és a válla. Nem is igyekezett mosolyt erőltetni az arcára, amikor Sheridan Massey Wickham kiszállt a kocsiból a csodálatos Louboutin szandáljában. A haja ragyogott, és minden szála tökéletesen állt. Biztosan megállt valahol, hogy felfrissítse a frizuráját meg a sminkjét, mielőtt ideér. Színes, testre simuló selyemruhát viselt, hatalmas platinagömbökből álló fülbevalója majdnem a válláig ért, és a jegygyűrűje úgy szikrázott, hogy lézerfegyverként lehetett volna használni. Micsoda balszerencse, gondolta Hope keserűen. Amikor Ö izzadtan gürizik, egy kerti munkához felvett ruhában van, és reggel óta nem igazította meg a sminkjét. Remek. - Szia, Sheridan - üdvözölte hűvösen. Sheridan lekapta a szeméről a napszemüveget, és behajította a pink bőrretiküljébe. - Csak egyszer figyelmeztetlek, többször nem foglak. Tartsd távol magad távol Jonathantól. Hope érezte, hogy a nő nagyon fel van dúlva, de nem értette az okát. - Nem látom sehol a környéken. - Képes vagy a szemembe hazudni? Tudom, hogy itt járt, és azt is, hogy veled volt. Ne is próbáld tagadni. És pontosan tudom, mi a célod. - Nem áll szándékomban a szemedbe hazudni, amikor nincs miről hazudnom. A
figyelmeztetésed teljesen fölösleges, de hallottam és megértettem. Most pedig dolgoznom kell, úgyhogy jó utat kívánok visszafelé. - Hallgass ide, te ringyó! - Sheridan megragadta Hope karját. - Tudom, hogy itt volt, és megállt tankolni. Láttam a blokkot. Nem vagyok ostoba. Igen, gondolta Hope. A féltékeny emberek átnézik a blokkokat, az e-maileket, átkutatják a zsebeket. Milyen szomorú az, ha valaki így él. - Erről vele kéne beszélned. De azt én is elmondhatom, hogy itt volt egyszer, még a nyár elején. Közölte, hogy az apja szeretné, ha visszamennék dolgozni a Wickhambe. - Egy hazug ribanc vagy! - Egyik sem vagyok. - Hope elrántotta a karját innen. - Ha az apja vissza akarna hívni, arról én is tudnék. Te pedig kapva kaptál volna az alkalmon. - Hidd el, hogy mindkét feltételezésed téves. A válasz még jobban feltüzelte Sheridant, aki magából kikelve kiabálni kezdett. - Nem fogod megint eljátszani a kisded játékaidat. Most már a felesége vagyok. Te pedig egy senki! Hope legszívesebben megdörzsölte volna a karját Sheridan nemcsak az ujját, hanem a körmét is belemélyesztette, amikor megragadta. - Én sosem játszadoztam. - Lefeküdtél mindenkivel, hogy igazgató lehessél, és azt hitted, a házasságig is eljuthatsz ezzel a módszerrel. És most megint próbálkozol. Azt hiszed, nem tudom, kit látogat meg, amikor azt mondja, hogy üzleti úton van, vagy elhúzódik egy tárgyalása? Hope szánalmat érzett volna, ha közben nem gerjed fel az ő haragja is. Ezért minden önuralmára szükség volt, hogy ne kezdjen ő is kiabálni. - Sheridan, véss valamit jól az eszedbe. Egyáltalán nem érdekel Jonathan. Ha azt hiszed, hogy elviselem a társaságát azok után, amit velem művelt, akkor tényleg ostoba vagy. - Hazug szuka! Hope-ot váratlanul érte az ütés. Sheridan olyan erővel pofozta meg, hogy hátra kellett lépnie, nehogy elveszítse egyensúlyát. - Mondd meg az igazat! Tudni akarom az igazat, különben... - Hátrább az agarakkal, hölgyem. - Ryder elrántotta Sheridant Hope közeléből. - És jobb, ha minél messzebb tűnik. - Vegye le rólam a kezét, különben hívom a rendőrséget. - Csak bátran. Sót, én is idehívhatom őket. - Ryder... - Menj be, Hope. .. Igen, fuss csak el. – Sheridan megvetően hátradobta gyönyörű haját. - Mint amikor Jonathan megmondta, hogy végzett veled. - Én itt maradok, de te jobban tennéd, ha elmennél. - Megyek is. Mégpedig a munkaadódhoz. Kereshetsz magadnak egy másik munkahelyet, mert kiteszi a szűrödet, ha elmondom, hogy mire készülsz. - Miért nem mondja el most azonnal? - javasolta Justine, aki közben melléjük lépett. - Ez az én fogadóm, Hope pedig az én fogadósom. Úgyhogy vigyázzon a nyelvére, különben megkérem a fiamat, hogy azonnal hívja a rendőröket, majd
kikísérik a magánterületemről. - Hope csak kihasználja magát, ahogy mindenkit. Jonathan elmondta nekem, hogy felhívta őt, könyörgött neki, hogy jöjjön ide, beszéljen vele, és fogadja vissza a Wickhambe. - Kislányom, ha a házasságában már most ilyen problémák vannak, akkor nagy bajban van. Nem fogja rendbe tenni, ha idejön, és megpróbálja Hope-ot hibáztatni. - Csak egyszer láttam Jonathant, mióta elhagytam Washingtont - szólalt meg Hope. - És egyszer sem hívtam fel, nem is feküdtem le vele. Nem akarom őt, Sheridan. Nem értem, hogy te mit eszel rajta. Amikor a nő előrelendült, Ryder egyszerűen Hope elé állt. - Ha még egyszer Hope-ra emeli a kezét, esküszöm, megbánja. Sheridan összehúzta a szemét. - Tehát erről van szó. Hű maradtál a hagyományokhoz, Hope? Megint a tulajdonos fiával hetyegsz? Milyen szánalmas. - Legalább egy tucat férfi látta odaát, hogy arcul ütötte Hope-ot. Mindegyik hajlandó elmenni a bíróságra, és tanúskodni maga ellen, amikor Hope feljelenti testi sértésért. - Én… - Nem kell tovább védekezned - mondta a férfi Hope-nak. - Maga pedig szálljon be a kocsijába, és tűnjön el innen. És ne jöjjön vissza. Ha meghallom, hogy megint itt járt, akkor le fogom csukatni. Ne feledje, hogy egy ilyen kisvárosban gyorsan terjednek a hírek. A Wickham biztosan örülni fog, hogy a Washington Postban megjelenik a neve egy botrányos történet kapcsán. - Csak kihasználja magát - Sheridan szeme már könnyes volt, és a hangja remegett. - Kihasználja magát, és megpróbálja akik tönkretenni a házasságomat. Maga is sajnálkozni fog, amikor egy nagyobb fogásért odébbáll. - Sheridan - Justine meglepő gyengédséggel szólalt meg. - Ne tegye magát teljesen nevetségessé, inkább menjen haza. - Megyek. Úgysem lehet értelmesen beszélgetni az ilyen vidéki fajankókkal. Justine mosolyogva nézte, ahogy a nő a kocsijához viharzik. - Ji-ha! - kiáltotta, amikor a BMW kigurult a parkolóból, aztán átkarolta Hope-ot. Drágám, ne hagyd, hogy egy ilyen szánalmas bolond felzaklasson. - Sajnálom. Annyira sajnálom. Ryder megfordult, mert látni akarta, hogy a kocsi tényleg elhajt-e. És meglátta a könnyeket Hope arcán. - Hagyd abba. Ne sírjál. - Sajnálom. - Nincs miért elnézést kérned. Gyere be, Hope - unszolta Justine. - Teszünk egy kis jeget az arcodra. Jól láttam, hogy megütött? - Sajnálom - ismételgette Hope, mintha nem tudna mást mondani. - Most el kell... Kiszabadította magát, az ajtóhoz rohant, elszáguldott Carolee mellett, és felszaladt a lakásába. - Ryder, menj utána. - Nem megyek. Justine a fia felé fordult, és csípőre tette a kezét. - Azonnal menj utána. Mi a fene ütött beléd?
- Hope most sír, és én ilyenkor nem tudok mit csinálni. Inkább menj te. Kérlek. anya. - Az ég áldjon meg, fiam. - Justine megcsóválta a fejét. - Hát egy olyan embert neveltem fel, aki nem megy oda a barátnőjéhez, amikor az sír? - Én ilyen vagyok. Majd beszélek vele, ha abbahagyta a sírást. Te jobban tudod, mit kell mondani neki, és mit kell tenni. Justine haragosan felsóhajtott. - Nos, rendben. Akkor tedd a dolgodat, és vegyél neki virágot! - Az asszony még egy megsemmisítő pillantást vetett a fiára, majd sarkon fordult, és eltűnt a fogadóban. Ryder lehorgasztotta a fejét, mint egy bűnbánó kutya. Aztán elővette a telefonját, hogy felhívja a virágüzletet. 16. Justine-nak. megfordult a fejében, hogy magához veszi a pótkulcsot, és úgy megy be a fogadós apartmanjába, de aztán elvetette az ötletet. Hope privát szféráját aznap már éppen elég sérelem érte. Felment a lépcsőn, és közben magában dohogott. Milyen ostoba nő az, aki mást hibáztat a rossz házassága miatt! És mit mondjon egy olyan férfiról, aki nem képes elviselni a könnyek látványát? Felemelte a kezét, hogy bekopogjon Hope ajtaján, de az ajtó magától kinyílt. Hope felugrott az ágyról, ahol addig sírdogált. - Nem én nyitottam ki. - Justine felemelte a kezét, és megmutatta, hogy nincs nála kulcs. - Valaki vigyáz rád. - Csak néhány percre van szükségem, hogy lecsillapodjak. - Most egy barát kell neked, akinek a vállán kisírhatod magad. Ha nem lenne ilyen korán, még egy jó nagy adag whiskyt is beléd diktálnék. De így be kell érned a vállammal meg a teával, amit mindjárt csinálok neked. Az asszony odalépett Hope-hoz, átölelte, és magához szorította. - Istenem... - nyöszörögte Hope, és nem utasította el a vigasztalást. - Ez borzalmas volt. Justine vigasztalóan ringatta a nőt. - Képzelj el egy tízes skálát, ahol az egyes azt jelenti, hogy az ujjadat megvágja egy éles papírlap, a tízes pedig azt, hogy egy bozótvágó késsel lenyisszantják a kezedet. Szerintem a mostani incidens még a hármas erősséget sem érné el ezen a skálán. Persze az is elég rossz. - Én annyira... - Ne kérj megint bocsánatot más viselkedése miatt. Justine hangja szigorú volt, de közben megnyugtatóan simogatta Hope hátát. - Nem a karrierem miatt voltam Jonathannel. Ryder pedig... Kérlek, nehogy azt hidd... - Ülj le ide, én meg elmagyarázom neked, miért felesleges mentegetőznöd. Drágám... - Justine ajka megfeszült, amikor észrevette a vörös foltot, ami még mindig ott éktelenkedett Hope arcán. - Először jeget hozok neked. - Semmi bajom. - Hope ösztönösen megtapogatta az arcát, ami tompán lüktetett. -
Semmi bajom - motyogta zavartan. - Pont arccsonton talált Nagyon szép, egzotikus arccsontod van, de sajnos túl könnyű célpont. Ülj le. Justine bement a kis konyhába, és bekukkantott a mélyhűtőbe. - Nincs fagyasztott zöldborsó. Én mindig tartottam a hűtőben fagyasztott zöldborsót, amikor a fiúk otthon voltak, sőt még most is. Valahogy most is mindig megütik magukat. - Talált egy nejlonzacsk6t, és megtöltötte jégkockával. - Ez is megteszi. Szorítsd az arcodra néhány percig - parancsolt Hope-ra, és átadta neki a jeges borogatást. - Hol is tartottam? - Justine... - Ja, igen. Te meg az a semmirekellő Jonathan Wickham, aki egy jellemtelen görény. Hope keserűen elmosolyodott. - Minden nő követ el hibát. Nekem is megvolt a magam tévedése, Mike Truman személyében, tizenhat éves koromban. Megcsalt egy bögyös mazsorettel. Azóta kétszer elvált, és úgy hallom, a harmadik házassága is a végét járja. Azt hiszem, ez sokat elárul róla. Hope tudta, hogy Justine azért cseveg vele, hogy legyen ideje megnyugodni. - És mi történt a mazsorettel? - érdeklődött. - Alaposan elhízott.. Tudom, hogy nem szép dolog ezen gúnyolódni, de időnként minden nőnek joga van egy kis aljassághoz. Hope nem tudta visszafogni a sóhajtását. Még mindig zaklatott volt, de Justine közelsége megnyugtatta. - Istenem, Justine. - Drágám, egész egyszerűen arról van szó, hogy az érzelmeidet egy méltatlan emberre pazaroltad, aki ezt nem tudta értékelni. Úgy tűnik, a feleségét sem tiszteli, de ez már nem a te gondod. Az a kétségbeesett és rendkívül ostoba nőszemély téged szeretne hibáztatni ezért. Pedig csak arról van szó, hogy a férje egy jellemtelen alak, és ezen nem változtathat. - Tudom, Justine. De ez akkor is nagyon kínos. - Az ő baja, nem a tiéd. Nyugodtan megmondhattad volna neki, hogy Jonathan viszonyt akart kezdeni veled. - Nem láttam értelmét. És szerintem el sem hitte volna. - Dehogynem. Szerintem a szíve mélyén már ő is tudja, hogy mi a helyzet. - Beszéd közben Justine felállt, és hozott néhány papír zsebkendőt. Amikor visszaült, ő maga törölte le a könnyeket Hope arcáról. - Ezért dühös, és szégyelli is magát. Megpróbált téged is zavarba hozni. És ezt nagyon sajnálom. Ami pedig Rydert illeti, miért gondolnám, hogy a karriered miatt vagy vele? Hiszen te vagy a fogadós, és nem tervezem, hogy szállodaláncot nyitok. Ráadásul Ry-nak megvannak ugyan a hibái, de jó ember, nem is csúnya, és szerintem tudja, mit és hogyan kell csinálni... nos, az ágyban. - Jézusom. - Látom, zavarba jöttél. Pedig nagy baj lenne, ha már a kapcsolatotok elején sem éreznétek jól magatokat Ry-jal az ágyban. Neked van tartásod és büszkeséged. Különben az a jellemtelen alak most veled csalná meg a feleségét, te pedig tényleg a
szexet használnád fel a céljaid elérésére. - Miért nem hagynak békén? Én otthagytam őket. - Annak a nőnek mindig a bögyében leszel, amíg Jonathannel van. Bár ez szerintem maximum egy vagy két évig tarthat És Jonathant is mindig foglalkoztatni fogod. Pontosan azért, mert elmentél - tette hozzá Justine. - Ezt sosem fogja megérteni, és képtelen felfogni, hogy csak önmagát hibáztathatja. Nem hiszem, hogy bármelyikük is még egyszer zaklatni fog. De ha igen, akkor mindenképpen tudni szeretnék róla. Ragaszkodom ahhoz, hogy elmondd nekem. - Rendben. - Akkor megállapodtunk. - Justine visszament a konyhába, feltette a teavizet, és addig keresgélt, amíg megtalálta Hope teagyűjteményét. A jázmint választotta, mert tudta, hogy az a kedvence. - Most én szeretnék bocsánatot kérni. - Te? - Hope letörölt még néhány könnycseppet az arcáról. - Miért? - A fiam miatt. Neki kellett volna feljönnie, hogy vigasztaljon, meghallgasson, bölcs tanácsokkal lásson el, és teát csináljon neked. Hope a könnyein át elmosolyodott. - Azt gyűlölte volna. - Na és? A nőknek el kell viselniük, hogy a férfiak nem hajtják le a vécéülőkét, vagy rosszul céloznak néhány sör után. Megfutamodik a könnyektől, de mindig ilyen volt. A másik kettő elég jól tűri, de Ry nem. Ha levágod az ujjadat, Ry-ra számíthatsz, de ha elsírod magad, azonnal felszívódik. - Nem hibáztatom. - Én viszont szeretem, ha egy férfi fel tudja itatni egy nő könnyeit, persze csak akkor, ha nem zokog minden apró sérelem miatt. Nem fogom megkérdezni, hogy kíváncsi vagy-e a tanácsomra, mert udvariasságból igent mondanál, pedig senki sem szereti, ha kioktatják. Úgyhogy kéretlenül osztom az észt. Ügyelj arra, hogy Ry odafigyeljen rád. Az érzéseket ki kell fejezni, Hope. Nem mindig lehet kitalálni, hogy a másik mit érez. Az asszony forró vizet öntött a tea filterre. - Már mondtam, hogy Ryder jó ember. Ráadásul okos, szorgalmas, és mindig megmondja az igazat, akár akarod hallani, akár nem. Ha nem az igazat mondja, akkor hallgat. Ritkán mutatja ki a természete kedves oldalát, viszont annál gyakrabban láthatjuk a goromba énjét. Justine odavitte Hope-hoz a teát, és megállt előtte. - És még egyetlen nőt sem vett komolyan. Tiszteli és értékeli a nőket, élvezi a társaságukat, de mindig ügyelt arra, nehogy túl szoros legyen a kapcsolat. Veled egészen más, ha nem vetted volna észre. - Nem, tényleg nem vettem észre. Így gondolod? - Igen. Virágot fog küldeni neked, és reméli, hogy elvonul a vihar, mire idejön. - Az asszony lehajolt, és megcsókolta Hope feje búbját. - Ne hagyd, hogy megússza. Most idd meg a teádat, és lazíts egy kicsit. - Köszönöm. Mindent köszönök, Justine. - Ez a dolgom. Megyek és megnézem, mire készülnek a fiaim. Hívj, ha szükséged van rám. - Rendben.
Amikor Justine elindult az ajtó felé, az magától kinyílt. Az asszony felnevetett. - Ehhez nehéz hozzászokni. Úgy tűnik, nem maradsz társaság nélkül. Míg Justine Hope-pal üldögélt, Ryder megpróbálta munkába fojtani a haragját. De minél többet dolgozott, annál dühösebb lett. Körülvették az alvállalkozók, mindenki akart tőle valamit, és kérdésekkel bombázták. Állandóan az útjában voltak, és kezdett nagyon elege lenni belőlük. Elege van a kérdezősködésekből, a döntésekből és abból, hogy minden átkozott nap végére koszosan és izzadtan megy haza. Megfogadta, hogy ha még egyszer zavarja valaki, azt a két kezével fogja... - Szia, Ryder. Meg szeretném kérdezni, hogy... - Menj a pokolba! - förmedt Ryder a gyanútlan Beckettre. - Ha valami bajod van, tartsd meg magadnak. De van valami, ami... - Nem érdekel, hogy mi van. Mondtam már, hogy menj a pokolba. Nem érek rá. A munkások gyorsan fedezékbe vonultak, és tisztes távolságból figyelték a fejleményeket - Én sem érek rá, úgyhogy állítsd le magad. - Beckett összehúzta a szemét, és most már ő is haragosan nézett a bátyjára. - Velem nem gorombáskodhatsz, mert visszakapod. És én nem hagyom ott a munkát, mint te. - Megfordult, és a munkásokra kiáltott. - Menjetek ebédelni! Most Mindenki. - Én irányítom a csapatot, és én mondom meg, mikor tartanak szünetet. - Közönséget akarsz? Nekem mindegy. Ryder a fogát csikorgatta, de intett az embereinek. - Ebéd. Most. Tűnjetek el. Akármi is a helyzet a MacT-ben, oldd meg egyedül fordult vissza Becketthez. - Nekem van itt elég dolgom. - Egyáltalán nem érdekel, hogy sok a dolgod. Ha ilyen vagy, inkább tűnj el. Menj haza, és a bokszzsákodon vezesd le a haragodat. - Ne parancsolgass nekem. - Te pedig ne förmedj rám. Ha valami gondod van a munkával, vagy veszekedtél Hope-pal, akkor viseld el, Ry. Magadat járatod le, ha az emberek előtt kiabálsz velem. - Nincs problémám, és nem veszekedtem Hope-pal. Hagyj békén. Beckett a hűtőtáskához lépett, és felnyitotta a tetejét. Kivett egy üveg ásványvizet, és a bátyjához dobta. - Hűtsd le magad - javasolta, amikor Ryder elkapta, alig egy centiméterre az arcától. Rydernek megfordult a fejében, hogy visszahajítja az üveget, de aztán inkább csak magában fortyogott, miközben lecsavarta a kupakot, és kortyolgatni kezdte a vizet. Az az ostoba szőke tyúk idejött, rárontott Hope-ra. Megütötte. - Micsoda? Kicsoda? Hope megütött egy szőke nőt? - Fordítva. - Ryder a tarkójára szorította a hideg üveget. Kész csoda, hogy nem gőzölgött a feje. - Mi a fene van itt? - Owen lépett oda hozzájuk. és derekán még mindig ott lógott a szerszámöve. - Két munkás bejött a MacT-be, és közölték, hogy a parkolóban egymásnak esett két nő, ti meg itt verekedtetek össze. - Szerinted most verekszünk? Owen szemügyre vette a testvéreit.
- Hát, elég puskaporos a levegő. Mi az ördög folyik itt? - Ry éppen most mondta el, hogy valami szőke nő megpofozta Hope-ot. - Jézusom. Egy vendég megütötte? - Nem vendég volt. - Ryder rájött, hogy félreértik a szavait, és világosabban kell fogalmaznia. - Wickham új felesége, a szőke szuka verekedett. Kijöttem, hogy a homlokzatfestést megbeszéljem az alvállalkozóval, és látom. hogy Hope azzal a flancos szőkével beszélget Carolee kocsija mellett. Nagyon feszült és drámai volt a jelenet. Ráadásul hangos is. mert a szőke bige torkaszakadtából üvöltött. Nem értettem, miről van szó, aztán egyszer csak mit látok? A szőke megüti Hope-ot. A telek másik végében is hallani lehetett a csattanást. - Te jóságos ég - szörnyülködött Beckett. - Mire odaértem, a szőke megint ütni akart. Közben útszéli stílusban üvöltött Hope-pal, és azzal vádolta, hogy a férjével szexszel. Meg hogy régebben is csak azért feküdt le vele, mert igazgató akart lenni. - Úgy látom, az a görény megérdemli a szőke szukát - állapította meg Owen. - Valószínűleg. A nő megfenyegette Hope-ot, hogy bemártja a főnökénél, és elmondja, hogy vissza akarja magát hízelegni a Wickhambe, na meg Jonathan ágyába. Ekkor lépett a színre anya. - Anya is ott volt? - Beckett még mindig el volt szörnyedve, de most elmosolyodott. - Nem hallottam a mentőautót. - Odament hozzájuk, és felszólította a szőke tyúkot, hogy tűnjön el, méghozzá gyorsan. Aztán arról is szó volt, hogy kihívjuk a zsarukat. - Anya rendőrt akart hívni? - érdeklődött Owen. - Nem, a szőke fenyegetőzött ezzel. De én megmondtam neki. hogy csak rajta. Mindegy. Az a lényeg, hogy elment. Jó nagy csetepaté volt. - Ryder ivott még néhány nagy kortyot. - Elment. - Az jó. - Beckett levette a sapkáját, és beletúrt a hajába. - Durva és ronda jelenet volt, de vége van. - Megríkatta Hope-ot. - A pokolba. - Beckett a falnak támaszkodott. Ő is tudta, hogy ezt nem hagyhatják annyiban. - Úgy tűnik, autókázni fogunk egyet, mert beszélnünk kell Wickhammel. - És mi legyen, miután kihoztalak titeket a börtönből? - fortyant fel Owen. - Nem segítünk Hope-nak, ha orrba verjük Wickhamet. Attól nem fogja jobban érezni magát. - De mi igen - jelentette ki Beckett, és Owen kénytelen volt egyetértően bólintani. - Igen, ez igaz. A pokolba! Majd én vezetek. - Ez az én dolgom - szólalt meg Ryder. A haragja már enyhült, amikor látta, hogy a testvérei mellette állnak. - Valakinek be kell fizetnie az óvadékot - emlékeztette Owen. - Nem fogok senkit megverni. - Valószínűleg. Sokkal jobb ötletem van, úgyhogy megyek is. Pakoljatok össze a műszak végén. És vigyázzatok a kutyámra. - És mit fogsz csinálni? - érdeklődött Beckett. - Nem az arcát ütöm meg. A pénztárcáját és a büszkeségét fogom megtámadni. Szerintem azt jobban megérzi majd.
- Hívj, ha erősítésre van szükséged - mondta Owen, amikor Ryder lecsatolta a szerszámövét. - Nem kell erősítés. Washington felé haladva volt ideje gondolkodni. Nem nagyon ért rá autókázni, de nem volt más választása. Miután a dühe elpárolgott, rájött, hogy hova fajulhat ez az egész. Hazaérve a szőke liba biztosan Wickham torkának esik Hope miatt. Aztán minden elképzelhető fórumon szapulni fogja Hope-ot. A fodrásznál, a manikűrösnél, az elegáns klubokban. Kicsinyes haragjában mindent elkövet majd, hogy bemocskolja Hope nevét és jó hírét. Hát ez biztosan nem fog megtörténni. A sok mocskolódás hallatán Wickham megint reménykedni kezd, hátha Hope most már hajlandó lesz elfogadni az ajánlatát, hiszen úgyis mindenki azt hiszi, hogy a szeretője. Talán képes lenne még egyszer odatolni a képét BoonsBoro-ba. Esetleg felhívja, vagy e-mailt ír neki, és kibontja Hope-ot. Ez sem fog megtörténni. Nem az a megoldás, hogy figyelmezteti Wickhamet, mert attól csak fontosnak érezné magát. Az elmebeteg feleségével megalázták Hope-ot, és most utána mentek, hogy tovább zaklassák. Hadd szégyelljék egy kicsit ők is magukat. Amikor beért a városba, követte a GPS utasításait, közben átkozta a forgalmat, az ostoba egyirányú utcákat, a felesleges köröket és a többi autós tehetetlenségét. Gyűlölt bejönni Washingtonba, és ha csak tehette, elkerülte, mint a pestist. Épületek, utak, emberek, dugók, egy rémálom az egész város, morogta Ryder vezetés közben. Már alig várta, hogy megint úton legyen hazafelé. De ezt el kell intéznie, mondta magában, amikor végre sikerült leparkolnia. Kiszállt a járműből, és a párás hőségben a Wickham bejáratához sétált. Régimódi elegancia, rengeteg virág, hatalmas ablakok. A méltóságteljes portás vörös szegéllyel díszített, szürke egyenruhában feszített a járdán. Olyan méltóságteljesnek tartotta magát, hogy nem nyitott ajtót egy munkásruhában besétáló férfinak. A tágas lobby fehér márványpadlóján hatalmas, fekete virágtartók álltak. Annyi növény és virág pompázott a helyiségben, mint egy buja esőerdőben. A sötét tölgy falburkolat, a sok kristálycsillár és bársonyfotel mind eleganciát és exkluzivitást sugallt. A csillogó recepciós pult mögött álló fekete ruhás nő manökenként is megállta volna a helyét bármelyik divatház kifutóján. - Üdvözlöm a Wickhamben. Miben segíthetek? - A tulajdonossal kell beszélnem. Az idősebbik Wickhammel. - Sajnálom, uram, de Mr. Wickham most nem elérhető. Esetleg szólhatok az igazgatónknak. - Wickham kell. Szóljon neki, hogy Ryder Montgomery akar beszélni vele. Ne hívja az igazgatót, se a biztonságiakat - tette hozzá, mert sejtette, mit forgat a fejében a nő.
- Csak mondja meg Wickhamnek, hogy szeretném vele megtárgyalni a súlyos testi sértés ügyét, amivel a menyét vádolom. - Parancsol? - Jól hallotta. Ha nem beszél velem, akkor hazamegyek, és elindítom az eljárást. Ha szóba áll velem, elkerülheti a botrányt. - Ryder megvonta a vállát, amikor a nő kizökkent az egyensúlyából, és tágra nyílt szemmel nézett rá. - Itt várok. Várakozás közben ellépett a recepciótól, és körülnézett. Nagyon tetszett neki a társalgóból nyíló bár pultja. Szívesen bement volna, de nem egy sörért, mert nemsokára megint abban az átkozott forgalomban kell vezetnie. Csak meg szerette volna nézni közelebbről, hogyan rakták össze. El tudta képzelni Hope-ot ebben a szállodában, az egyik kifogástalan kosztümjében és magas sarkú cipőjében. Nagyon illik hozzá a márvány és a kristály, az elegáns ragyogás és a hatalmasra növesztett virágok. Lehet, hogy szteroidokat használnak, fordult meg a fejében. - Mr. Montgomery? Ryder megfordult, és szemügyre vette a fekete öltönyös férfit. - Biztonsági őr? Nincs szükség arra, hogy kidobjon. Akkor a bíróságon fogok találkozni Mr. Wickhammel. - Elvezetem Mr. Wickham irodájába. És ott maradok. amíg beszélgetnek. - Nekem mindegy. Felmentek egy széles lépcsőn, végig sétáltak a félemeleten, majd áthaladtak néhány tölgyfa ajtón, míg egy kisebb társalgóba értek. A biztonsági őr bekopogott egy ajtón. - Jöjjön be! - Mr. Montgomery van itt, uram. - A biztonsági őr hátralépett, és elfoglalta őrhelyét az ajtónál. Wickham nem állt fel a hatalmas faragott íróasztal mögül, amit egy államelnök vagy egy kisebb ország királya is megirigyelt volna. Ősz haja, kemény pillantású, kék szeme, napbarnított arca tiszteletet parancsolt, és sikerről árulkodott. - Nem engedem, hogy valaki a családomat fenyegesse. Ryder zsebre vágta a kezét. - Én sem. Hadd mondjam el, amit akarok, aztán maga is hozzáfűzheti a véleményét. A családomé a BoonsBoro Inn, és Hope Beaumont a fogadósunk. - Tudom. - Az jó, mert ezzel időt takarítunk meg. Nem érdekel, hogy mi volt Hope és a fia között, nem firtatom a maga szerepét, és másokét sem. Nem voltam ott, és ennek már amúgy is vége. Most a jelenről beszélünk. - A családomnak semmi köze a maga családjához, Mr. Montgomery. És nagyon komolyan veszem a fiam feleségét ért fenyegetéseket. - Az helyes, mert én is komolyan gondolom. Azt állítja, hogy a családjának nincs semmi köze hozzánk? Talán megváltozik a véleménye, ha megtudja a részleteket. Néhány hónapja a fia felbukkant a fogadónkban. Közölte Hope-pal, hogy maga egy igazi álomfizetéssel akarja visszacsábítani ide. Nem hibáztathatom ezért, mert Hope tényleg nagyon jól végzi a dolgát De kapott a fiától még egy kiegészítő ajánlatot is. Megkérte, hogy menjen vissza hozzá, és ő majd gondoskodik róla. Ráadásul ellátja
pénzzel és lakással, hogy anyagilag is megérje neki. Wickham arca vörös lett. Haragszik vagy zavarba jött? - Ha azt hiszi, hogy idejöhet, és... - Hadd fejezzem be, Mr. Wickham. Hope visszautasította az ajánlatot. Ha ismerné, nem lepődne meg ezen. Azért ment el innen, mert a fia hazudott neki, megcsalta és kihasználta. És amikor megtudta, hogy mást vesz feleségül, félreállt az útból. De van valaki, akinek még ez sem elég. - Hogy mi van, vagy mi volt a maga alkalmazottja és a fiam között, az kizárólag rájuk tartozik. - Most nincs köztük semmi, ezt maga is tudja. De a fia és az őrült felesége gondoskodott arról, hogy rám is tartozzon a dolog. Ma reggel a menye megjelent nálunk egy vadonatúj BMW Roadsterrel, magas sarkú cipőben és egy szűk, színes selyemruhában. Ellenőrizheti a reggeli toalettjét, ha megerősítésre van szüksége. Hatalmas jelenetet csinált a fogadónk előtt, aminek rajtam kívül még több szemtanúja volt. Aljas vádakat és súlyos fenyegetéseket vágott Hope fejéhez. Azt gyanítja, hogy Hope megint viszonyt folytat Jonathannal, ami nem igaz. Viszont a fia valószínűleg megcsalja a feleségét. A nők ezt megérzik. A végén fizikailag bántalmazta Hope-ot, és csak akkor hagyta abba, amikor távozásra szólítottuk fel, és megfenyegettük, hogy rendőrt hívunk. Wickham szemmel láthatóan megrendült, és ez a hangján is érződött. - Üljön le, Mr. Montgomery. - Köszönöm, inkább állok. - Jerald. - Wickham intett a biztonsági őrnek, aki szó nélkül távozott, és becsukta maga mögött az ajtót. Wickham felállt, és az ablakhoz lépett, ami a szálloda kertjére nézett. - Nem örülök, hogy a családom magánügyeit magával kell megbeszélnem. Csak annyit mondok, hogy nem látom okát, miért ne higgyek önnek. - Ezzel is időt takarítunk meg. - Kihívták a rendőröket? Vádat emeltek? - Még nem. - Mit akar? - Öt percig négyszemközt szeretnék maradni a fiával, és azt akarom, hogy a menye egy hónapot börtönben töltsön. De beérem azzal is, ha többé egyikük sem bukkan fel a fogadónk környékén, és nem lépnek kapcsolatba Hope-pal. És ha azt hallom, hogy hazugságokat terjesztenek róla, vagy rossz hírét keltik, akkor én is ezt fogom tenni velük, így közvetve a maga szállodájával. Nos? - A szavamat adom. - A férfi megfordult, az arca komor volt, és Ryder látta a megvetést a szemében. - Sem a fiam, sem a menyem nem zaklatja többé Hope-ot. És nagyon bánom, hogy már megtörtént. - Rendben. Megbízom a szavában, de maga is hihet nekem. Ha mégsem tartja be az ígéretét, akkor nagyon sok problémát fogok okozni nekik. - Megértettem. - A férfi felvett egy kártyát az asztalról, és ráírt valamit a hátuljára. Ez a privát számom, ha esetleg valamelyikük megszegné az adott szavam. Higgye el, Mr. Montgomery, hogy én sokkal több gondot tudok nekik okozni, mint maga. És fogok is. - Nagyon helyes. - Ryder zsebre vágta a kártyát.
- Megkérem Jeraldot, hogy kísérje ki magát. - Tudom az utat. És reménykedjünk, hogy többet nem kell beszélnünk. Ryder még egyszer átverekedte magát a nagyváros forgalmán, és csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor észak felé haladva megpillantotta a hegyeket. Azt tette, amit helyesnek tartott. Ez persze nem volt olyan élvezetes, mint szétverni Jonathan arcát, de most nem a személyes elégtétel a fontos. Megbízott Wickhamben, hogy betartja a szavát. Biztosan sakkban tudja tartani a fiát, és valószínűleg pokollá teheti az életét, ha komolyan megharagszik rá. A végén már nemcsak haragot és zavart látott Wickham arcán, hanem őszinte megbánást. Lefordult az autópályáról, rákanyarodott a hegyek közé vezető, ismerős országútra, aztán elhagyta Middletont, és nemsokára beért BoonsBoro-ba. Megállt a főtérnél, észrevette Beckett teherautóját, de a kutyáját nem látta, amikor leparkolt. Viszont Hope azonnal feltűnt neki, amint lenge ruhában italokat szolgált fel a vendégeknek az udvaron. Meg akarta nézni, mit csináltak a távollétében a Fitt-ben meg a MacT-ben. Közben megkeresi a kutyáját, és megiszik egy jéghideg sört. De amikor kikászálódott a kocsijából, Hope bukkant fel a parkolóban. Az arcán már nyoma sem volt a könnyeknek. - Hogy vagy? - Jól. Szeretnék beszélni veled. Négyszemközt. - Rendben. - Ott bent. - A nő a fitneszközpontra mutatott. - Addig Carolee itt marad. A választ meg sem várva, elindult az épület felé. Rendben, gondolta Ryder. Érthető, hogy egy kicsit haragszik. amiért nem szorongatta a kezét, amíg sírdogált. Talán a virágok még nem érkeztek meg. Kinyitotta az ajtót, és gyorsan körülnézett. Szépen haladtak az elektromos vezetékek, a vízvezeték és a légkondicionáló csövek szerelésével. De még fel kell mennie, hogy ott is ellenőrizze a helyzetet. Talán megfeledkeztek a... - Ryder, örülnék. ha figyelnél rám. - Rendben. Mi van? - Nem kellett volna a hátam mögött szembeszállnod Jonathannal. Nem volt jogod ahhoz, hogy engem megkerülve bármit tegyél, mielőtt megbeszéled velem. Ez az én dolgom. Azt hitted, nem fogom megtudni, hogy hova mentél, és mit csináltál? - Nem is gondoltam erre. Egyébként nem a jellemtelen exeddel foglalkoztam, hanem egyenesen az erőforráshoz mentem, mert általában az a legjobb megoldás. Az apjával beszéltem. - Te... - Hope először elsápadt, aztán elvörösödött a haragtól. - Hogy tehettél ilyet? És miért csináltad? Ez az én bajom, az én dolgom. Ryder most jött meg egy háromórás útról, miután megjárta a nagyvárost, amit teljes szívéből gyűlölt. És Hope képes ezért lehordani? - Nekem is fontos a te bajod. Szerinted hagyom, hogy egy szőke szuka ide jöjjön, felpofozzon, és nem csinálok semmit? - Valóban megpofozott. Neki viszont Jonathannal kell élnie. Szerintem ő járt
rosszabbul. - Ebben igazad van. De nem fogja büntetlenül megúszni, hogy megütött és megríkatott. Azt hiszi, hogy minden következmény nélkül elsétálhat? - Nem azért sírtam, mert megütött, hanem azért, mert megalázva éreztem magam. Szinte megsemmisültem a szégyentől, hogy az anyádnak látnia és hallania kellett ezt az egészet. - Túl fogja élni. - És nemcsak ő látta, hanem az embereid is. Most már mindenki tudja a városban, hogy mi történt. De lehet, hogy egy kiszínezett változat forog közszájon. - Miért foglalkozol ezzel? - Ryder hullafáradt volt, megfájdult a feje, és még Hope haragját is el kellett viselnie, pedig csak azt tette, amit tennie kellett. - Ö járatta le magát, nem te. Jaj, ne! Az ég szerelmére ne csináld ezt, Hope! Ne kezdj el megint sírni. - Nem sírok! - kiáltotta Hope, de egy könnycsepp gördült végig az arcán. Egyébként miért ne sírhatnék. Mindenki szokott sírni. Viseld el! - Tessék. - A férfi kikapott egy kalapácsot a szerszámövéből, amit korábban a padlóra dobott. - Üss fejbe ezzel. Azt inkább elviselem, mint a sírást. - Elég. Hagyjuk abba. - A nő ezt inkább magának mondta, miközben belemarkolt a hajába, és elfordult - Nem érdekes. Nem erről van szó! Egy szó nélkül elmentél a Wickhambe, és elmesélted Jonathan apjának ezt az egész szörnyűséget. - Úgy van. Beszéltem vele, és minden el van intézve. - Vele beszéltél, de velem nem álltál szóba. Három percet sem szántál rám, viszont hajlandó voltál három órán át autókázni, és Baxter Wickhammel társalogni. Nem várom el tőled, hogy felitasd a könnyeimet, de azt igenis elvárom, hogy beszélj velem, vedd figyelembe a gondolataimat, az érzéseimet és az igényeimet. És amíg ez nincs így, addig én sem állok szóba veled. Hope az ajtó felé indult. - Várj egy percet, Hope - kiáltotta utána Ryder. Hope visszanézett. - Három órát vártam. Most rajtad a sor. És köszönöm a virágokat. Azzal kilépett az ajtón. Ryder értetlenül és haragosan nézett utána. 17. Hope az összes légkondicionáló szűrőjét kicserélte és kimosta. Ez sok létrázással járt, de nem bánta, legalább egy kicsit elterelte a figyelmét Ryderről. Miután ezzel végzett, belevetette magát a papírmunkába. Egyértelmű, hogy hibát követtek el, amikor azt hitték, hogy fenntarthatnak egy olyan kapcsolatot, ami csak a szenvedélyen alapul, és ezen kívül semmi közös nincs bennük. Másképp gondolkodnak, és a természetük is más. Nem járhat egy olyan férfival, aki nem tiszteli az érzéseit, nem veszi figyelembe az igényeit, és nem hajlandó elismerni a képességeit. Legjobb, ha tesznek egy nagy lépést hátrafelé, mielőtt a dolgok túlságosan
összekuszálódnak. A munkája lekötötte, és elégtétellel töltötte el. Ha végez mindennel, amit aznapra eltervezett, akkor este végre foglalkozhat a Lizzy/Billy rejtély megoldásával. Ezt tette az előző két estén is, mivel Ryder távol tartotta magát a fogadótól. Elég nehéz lehetett megoldani, amikor mindennap egy kőhajításnyira dolgozik tőle. Nemsokára megérkeztek az új vendégek szobáiba szánt friss virágok, és Hope boldogan cipelte fel a gyönyörű csokrokat az emeletre. Amikor visszament az irodájába, Avery éppen belépett a társalgó ajtaján. - Először kopogtam! - mentegetőzött Avery, és zsebre vágta a kulcsát. - A Penthouse-ban voltam. Kivették ma estére. - Felvágós népség. Most szabad vagy? Ráérsz egy percre? - Többre is, ha szükséges. A MacT-ről van szó? - Nem. Csütörtökhöz két hétre nyitunk, illetve akkor fogunk ünnepelni a barátokkal és a családtagokkal. A hivatalos megnyitó pénteken lesz. - Avery a hasára szorította a kezét. - Egy kis hányingerem van, amikor ezt mondom, de nem rossz értelemben. De tudod, mi a nagy újság? Azt hiszem, megtaláltam az esküvői ruhámat! - Hol? Mikor? - A neten. Ma reggel, böngészés közben. - A neten? De hát.. - Tudom, tudom. Az új helyen minden olyan gyorsan halad, közben teljesen leköt a Vesta. Clare már egyre nehezebben mozog, de ne áruld el neki, hogy ezt mondtam. Te pedig mindig nyakig vagy a munkában. Így képtelenség a boltokat járni. Ezért a neten nézelődtem, próbáltam megkeresni, milyen stílust akarok, mi állna jól nekem. És hirtelen észrevettem. Hope megrázta a fejét. Ő is sokat vásárolt az interneten, főleg a fogadó számára. Szerette ezt a kényelmes megoldást, de az online vásárlásnak megvannak a korlátai. - Az interneten rendelted meg az esküvői ruhádat? - Még nem! Minek nézel? Anélkül, hogy ti látnátok? Már jártam az Olvasósarokban, és megmutattam Clare-nek. - Avery meglengette az iPad-jét. - És most te jössz. Nem küldhettem el a linket, mert azonnali és őszinte reakciót akarok tőled. - Rendben. Jöhet. - Meg van jelölve az oldal az iPad-emen. - Menjünk be, és üljünk le. - Nyugodtan megmondhatod, ha nem tetszik - mondta Avery, miközben a konyha felé mentek. - Clare mit szólt hozzá? - Szó sem lehet róla! Nem kapsz segítséget, minden előítélet nélkül kell véleményt mondanod. - Avery leült, nagy levegőt vett, és megnyitotta a képet a táblagépen. Hope némán nézegette egy darabig. - Nos, ez gyönyörű. - Az nem meglepő, ha egy esküvői ruha gyönyörű. Az ember szinte elsírja magát, miközben nézegeti a képeket a neten. Ennek a szabása és a díszítése keltette fel a figyelmemet. Kistermetű vagyok, ezért nem cipelhetek magamon egy hercegnős ruhakölteményt, amit egyébként nagyon sajnálok. De a vállam és a karom elég szép, úgyhogy nyugodtan felvehetek egy ujjatlan ruhát. A húzott mellrésze elrejti, hogy
lapos vagyok. - Gyönyörű melled van! - Köszönöm. De sajnos, nem elég nagy. És ettől a magas derékvonaltól én is magasabbnak tűnök. És nézd meg ezeket a gyöngyöket... - Avery felnagyította a képet a szoknya díszítéséről. - Ugye, milyen édesek? - Mint te. - Igen. A szoknya lefelé szélesedik és fodros, de nem nagyon puffos. - Avery felsóhajtott. - Én szerettem volna egy igazi harang alakú, puffos szoknyát, hiszen mikor viselhet az ember ilyet, ha nem az esküvőjén. Ám aztán úgy döntöttem, hogy nekem ezt nem lehet. Arra is rájöttem, hogy túl fehér vagyok, és nem állna jól egy hófehér ruha, viszont a tört fehér egy kicsit élénkíti a színeimet. Nem kell fátyol, csak egy csillogó fejdíszt teszek a hajamba. Attól leszek mégis hercegnős. Mert azért szeretnék valami hercegnőset. - Ebben tényleg hercegnőnek fogsz kinézni - állapította meg Hope, és elvette Averytől az iPad-et, hogy kedvére nézegesse, nagyítsa, forgassa a képet. - Egy tündérhercegnő leszel. Igazad van, hogy a szoknya inkább fodros legyen, mint puffos, és jó választás a magas derékvonal meg a sok kisebb és finomabb disz. Szerintem csodásan fogsz festeni benne. - Érzem, hogy van egy "de" a mondat végén. - Csak az, hogy ha így rendeled meg, akkor nem próbálhatod fel, nem érezheted az anyagát, nem hasonlíthatod össze a többivel. - Majd felpróbálom, ha ideér, és megtapogatom az anyagot. Ha nem felel meg, nyugodtan visszaküldhetem. Hope-nak eszébe jutott az a különleges izgalom, az a megismételhetetlen, egyszeri élmény, mikor egy nő a hófehér menyasszonyi ruhák között válogat, és elmerül a selymek, a tüllök és a gyöngyök varázslatos világában. Aztán rájött, hogy magából indul ki, és nem biztos, hogy Avery is ugyanezt akarja. - Igazad van. - Majd felpróbálom, hogy ti is lássátok Clare-rel. Meg Justine-nal. Rengeteg időm van még, úgyhogy ha nem tetszik, keresek egy másikat. Hope még egyszer alaposan szemügyre vette a ruhát, aztán a barátnőjére nézett, és visszaadta neki az iPad-et. - Látom, teljesen beleszerettél. - Tetszenek a képek, és kíváncsi vagyok, hogy a ruha is tetszeni fog-e, ha felveszem. - Akkor rendeld meg. - Jó, mert már a kosaramban van, és minden adatot kitöltöttem. Már csak annyit kell tennem, hogy... - Avery megérintette a képernyőt, és megnyomta a vásárlás gombot. - Istenem, Hope! Vettem egy esküvői ruhát. Hope szeme könnybe lábadt, és nevetve átölelte Averyt, aki ugrándozni kezdett vele. - Milyen érzés? - Ijesztő, de jó. Nagyon izgalmas végre olyasmit rendelni, ami nem főz, fagyaszt vagy mos. Mert mostanában csak ilyesmire költöttem. - Azonnal szólj, ha megérkezik. - Persze! Gondolom, kicsit korai lenne ellenőrizni, hogy most merre jár. - Avery
elvigyorodott, és még egyszer megnézte a képet. - Pedig mostantól kezdve óránként nyomon fogom követni. - És a cipő? Egy álomszép cipőre lesz szükséged. - Egy nagyon magas sarkú cipőt akarok - jelentette ki Avery. - Szexi, gyönyörű, magas sarkú cipőt. Majd tánc közben egy laposabbra cserélem, de szeretném magasnak érezni magam. És legyen csillogó, mint a hajdísz, hogy ragyogjon a fejem és a lábam. - Kitűnő ötlet - Hope összehúzta a szemét - Fogadjunk, hogy cipőt is választottál már. - Ami azt illeti, három párat is megjelöltem. Hope megérintette az iPad-et. - Nézzük csak. A következő tíz percben sarkakról, pántokról, kivágásokról tárgyaltak. Hope lebeszélte Averyt a zárt cipőről, ami nagyon csinos, de kényelmetlen. Végül megrendeltek két elöl nyitott tűsarkút, hogy mindkettőt felpróbálhassa a ruhához, és összehasonlíthassák őket. - Tudtam, hogy a cipők ügyében számíthatok rád. - Avery még egyszer megsimogatta a ruha képét, aztán eltette az iPad-et. - Mi van veled és Ry-jal? Elsimultak már a dolgok? - Úgy tűnik, most nincs köztünk semmi. Tegnapelőtt óta nem beszéltem vele. - Jaj, istenem! Ha el kéne döntenem, hogy melyiktek a konokabb, inkább feldobnék egy érmét. - Én nem vagyok konok. El tud érni, ha beszélni akar velem. - És te is őt, ha esetleg te szeretnél társalogni. - Avery az ajtó felé bökött a hüvelykujjával. - Nem is vagy kíváncsi arra, hogy mit beszéltek Jonathan apjával? - Nem lényeges. - Pedig Hope oldalát furdalta a kíváncsiság. - Te biztosan tudod, mert Owennek valószínűleg elmondta. Avery megcsóválta a fejét. - Tehát ahelyett, hogy szemtől szembe beszélnél Ryderrel, közvetve tőlem akarod hallani? - Igen. - De nem vagy konok - csóválta meg a fejét Avery. - Szerinted Rydernek joga volt a megkérdezésem nélkül odamenni, és beszélni Baxter Wickhammel? Avery felsóhajtott, a hűtőhöz lépett, és kivett egy üdítőt. Már látta, hogy a tervezettnél tovább fog időzni Hope-pal, és már most szomjas volt. - Neked csak egy bátyád meg egy húgod van, de én csupa fiú közt nőttem fel. Apám nevelt, és gyerekkorom óta jóban vagyok a három Montgomery fivérrel. Tehát én jobban értem a férfiak ész járását. - Ez mit jelent? - Szerintem Ryder pontosan azt tette, amit az ösztönei súgtak, mármint a másodlagos ösztönei. Mert az első reakciója az lett volna, hogy levadássza Jonathant, és péppé veri az arcát. Nekem ez a megoldás nagyon tetszett volna, de neked biztosan nem. A második viszont civilizált. - Civilizált?
Hope felháborodott hangja hallatán Avery felvonta a vállát, és széttárta a karját. - Elnézést, de ez a véleményem. Elment Washingtonba, pedig tudnod kell, hogy számára az a város maga a pokol. Annak sem örült, hogy egy napra kiesett a munkából. Mégis megtette, mert úgy véli, hogy senki sem bánthat téged büntetlenül. - De... - A kapcsolatok nem mindig racionálisak és kiegyensúlyozottak, Hope. Minden ember más. Egy olyan férfival vagy kapcsolatban, aki inkább cselekszik, mint beszél, érvel vagy mérlegel. Ez megnehezíti a dolgodat, mert te beszélgető, mérlegelő típus vagy. Mindkettőtöknek igaza van, csak másképpen reagáltok a helyzetekre. Hope-nak rosszulesett, hogy a barátnője nem az ő pártján áll, hanem Rydert védi. Ugyanakkor értékelte az őszinteségét. Egy kicsit. - Tehát szerinted is az a gond, hogy túlságosan különbözőek vagyunk. - Akárcsak Owen és én. Tulajdonképpen Owen inkább rád hasonlít, én pedig inkább Ry-ra. Mégsem belé vagyok szerelmes, és nem Ryderhez fogok férjhez menni a ruhában, amit most vettem. Rendetlen és kiszámíthatatlan vagyok, és könnyen kijövök a sodromból. Owen mégsem próbál megváltoztatni. - Én sem akarom megváltoztatni Rydert. Tényleg nem!- erősködött Hope, amikor Avery felvonta a szemöldökét. - Ez az én gondom, Avery. - Ostobaság. Én is így okoskodtam, amikor az anyám miatt keseregtem, de nem volt igazam. - Ezek szerint nekem sincs igazam? - Szerintem a duzzogás helyett beszélned kéne Ryderrel. Egyébként tényleg nincs igazad. Hope zavartan felnevetett. - Pedig eddig azt hittem, hogy megfontolt és tapintatos ember vagyok. Avery, ne kínozz már! Meséld el, miről beszélgetett Ryder meg Baxter Wickham. - Nem. - Avery felállt, és kihúzta magát - Kérdezd meg Rydert. Hope már azt is nehezen nyelte le, hogy Avery Ryder mellé áll, és ezt a nyílt ellenszegülést egyenesen felháborítónak tartotta. - Avery! - Szó sem lehet róla. Most pedig megyek, mielőtt elcsábulok. Szeretlek, ezért nem segítek elkerülni valamit, amit magadnak kell elintézni. Talán tényleg nem illetek össze Ryderrel, de annyit mindketten megérdemeltek, hogy legalább néhány szót váltsatok egymással. Hope őszinte megdöbbenéssel nézett a barátnőjére, aki felkapta az iPad-et, az ajtóhoz sietett, és kiviharzott. - A csudába - morogta maga elé, miután egyedül maradt. Hope nagyon szerette volna tudni a washingtoni beszélgetés részleteit. És lehet, hogy Averynek részben igaza van. De akkor sem megy oda Ryderhez érdeklődni! Nem fog mentegetőzni az érzései és a véleménye miatt. Inkább átgondolja a helyzetet, és megpróbál valami más megoldást találni. De nem fogja feladni az álláspontját. És ez nem konokság és nem duzzogás. - És mi van, ha igen? - tette fel a kérdést magában.
Bosszúsan és zaklatottan kivitte a szemetes zsákot az udvari fészerbe, és ha már kint volt, kihúzott néhány gazt, letépte az elszáradt rózsákat. És közben a Fitt felé nézett, de csak azért, mert szerette volna látni, hogy halad a felújítás. Nem látta Rydert, de talán jobb is. Majd kitalálja, hogyan szabaduljanak meg ebből a patthelyzetből. Amikor visszament, és be akart lépni az épületbe, a társalgó ajtaja be volt csukva, pedig emlékezett rá, hogy résnyire nyitva hagyta. Megvonta a vállát, és kivette a kulcsot a zsebéből. Ám a kulcs nem fordult el a zárban. - Ne szórakozz, Lizzy - morogta. - Engedj be. A zár nem mozdult. Ahogy az emeleti ajtón sem. - Az ég szerelmére, Lizzy! Ez már nevetséges. Hope megint leviharzott a lépcsőn. Rendben, akkor elmegy Avery kulcsáért. És ha azzal sem tud bejutni, akkor felhívja Carolee-t, és megkéri, hogy korábban jöjjön be. Mérgelődve elindult az épület fala mentén, és a sarkon Ryderbe ütközött, aki az ellenkező irányból jött. A férfi hosszan ránézett. - Valami gond van? - Nem. Illetve igen. Kizárt a fogadóból. - Carolee? - Nem Carolee. Egyik ajtót sem tudom kinyitni a kulcsommal. A férfi kinyújtotta a kezét, elvette tőle a kulcsot, és odalépett az első ajtóhoz. A zár egy halk kattanással kinyílt. - Most működik. - Azt én is látom. - Mivel dühítetted fel? - Nem csináltam semmit - Hope kikapta a kulcsot Ryder kezéből, és be akart lépni a fogadóba. A kandallóban felvillant az elektromos láng, és minden égő villogni kezdett a helyiségben. Hope hallotta, hogy a hűtőszekrény ajtaja többször becsapódik. - Nekem úgy tűnik, hogy elég mérges. - Ryder félretolta Hope-ot. Mihelyt belépett, a rejtélyes jelenségek megszűntek. - Ez most kezdődött? - Igen, alig egy perce. Fogalmam sincs, mi a baja. Az elmúlt estéket keresgéléssel töltöttem az interneten. - Most megnyugodott. - A férfi elindult az ajtó felé, és ekkor megint elkezdődött a tűzijáték. Ryder felvette a távirányítót, és kikapcsolta a kandallót. - Hagyd abba! A válasz egy jól hallató csattanás volt az ajtó irányából. - Talán az bosszantja, hogy már napok óta nem jártál itt - vélte Hope. Ryder letette a távirányítót. - Az volt az érzésem, hogy a fogadós nem szívesen lát. - Rosszul érezted. csak nem tetszett, hogy a megkérdezésem nélkül intézkedtél egy olyan ügyben, ami rólam szól. - Nem örültem, amikor megütöttek. - A férfi vállat vont. Mindig vannak dolgok,
amelyek nem tetszenek az embernek. - Igazam volt, amikor azt akartam, hogy először velem beszélj. - Nekem is igazam volt, amikor kiálltam érted. A nő tiltakozni akart, de rájött, hogy nem tud mit mondani. És nem is akart. - Ha te beismered, hogy igazam volt, amikor beszélni szerettem volna veled, akkor én is beismerem, hogy igazad volt, amikor ki akartál állni mellettem. - Rendben. Kezdd te. Hope felnevetett, Ryder pedig elvigyorodott. - Oké. Igazad van. - Neked is. Akkor befejeztük? - Nem, még nem. Tényleg megérted, hogy miért fontos ez nekem? A férfi arca megint bosszús lett. - Hope, nem gondoltam ilyesmire, csak a fájdalmadat és a zavarodat láttam. Nem akartam, hogy az a liba büntetlenül megússza. - Ha előbb megbeszéled velem, akkor... - Úgysem tudtál volna lebeszélni róla, csak összeveszünk. Akkor is elmentem volna Washingtonba, hogy megmondjam Wickhamnek, amit akarok. - Nem beszéltelek volna le - ingatta a fejét Hope. - Persze először biztosan megpróbálom, de a végén veled mentem volna. A férfi elhallgatott, és összeráncolta a homlokát. - Eljöttél volna Washingtonba? - Igen. Miután egy kicsit lecsillapodtam, átgondoltam a dolgokat. Először levélben akartam Baxter Wickham elé tárni az ügyet, pontokba szedve a történteket és a véleményemet. De aztán rájöttem, hogy ezt én sem tudom szó nélkül hagyni. - Az ilyet jobb szemtől szembe elintézni. Meg sem fordult a fejemben, hogy velem jönnél. Sírtál. - Persze, mert úgy éreztem, hogy sírnom kell. Aztán abbahagytam, és gondolkodni kezdtem. Le akartam írni mindent, és beismerem, hogy beletelt volna néhány napba, mielőtt a sok piszkozatból összeállítom a levelet, és tökéletesítem a hangnemet meg a stílust. - Ezt elhiszem. - De ha elmondod, hogy Washingtonba készülsz, és látom, hogy nem tudlak lebeszélni az utazásról. akkor veled mentem volna, Ryder. És szemtől szembe mondok el mindent Baxternek. - Rendben. - A férfi bólintott. - Akkor sajnálom, hogy a hátad mögött cselekedtem. - Én pedig sajnálom, hogy nem értékeltem, amikor helyettem kiálltál értem. - Akkor jó. Most végre rendben vagyunk? - Nem. - Ó, édes istenem. - Hozok neked egy hideg italt, aztán elmeséled, hogy mit beszéltél Baxterrel. A helyemben te is kíváncsi lennél. - Szóról szóra akarod hallani? - Igen. - A pokolba! - Már megint a részletek, gondolta a férfi. A nők mindig ragaszkodnak a részletekhez. - Rendben, de utána kibékülős szexet akarok.
A nő hozott egy kólát a hűtőből. és mosolyogva nyújtotta át Rydernek. - Benne vagyok. Végül is ráérek, gondolta Ryder, miközben az egyik magas székre ült. Legalább öt percig pihenteti a lábát. Jó volt látni Hope-ot, közelről érezni az illatát, hallani a hangját. Elmeséli a megállapodását Wickhammel, de azt nem fogja elárulni neki, hogy azért találkoztak odakint, mert éppen hozzá tartott. és véget akart vetni ennek a lehetetlen helyzetnek. Elege volt már belőle. Elég időt és teret adott Hope-nak, hogy lecsillapodjon. És unta már, hogy állandóan rá gondol, és aludni sem tud miatta. Még sosem fordult elő vele, hogy egy nő miatt nem jött álom a szemére. Már eleget törte a fejét, hogy mi az ördögöt csináljon, miután a máskor mindig bevált, virágos akció kudarcba fulladt. Tehát Lizzy-nek köszönheti, hogy most végre ott van, ahol már olyan régen akart lenni. Ráadásul egy hideg kólát iszogatott, és Hope itt ül vele szemben várakozás teli arccal nézve rá. Ég nemsokára szexelni fognak, hogy megpecsételjék a kibékülésüket. - Nos? - kérdezte a nő egy idő után. - Gondolkodom. Szerinted a szőke tyúk mikor kezdi el a férjét nyaggatni miattad? - Nem ismerem olyan jól, de szerintem nem sokat kell várni rá - ismerte be Hope. - És Jonathan, mint tudjuk, egy jellemtelen alak. Magából indulna ki, és azt feltételezné, hogy te vagy az ügy hátterében. És így próbálsz közeledni hozzá. - Minden bizonnyal. - Én is így gondoltam. Még mindig vannak a városban üzleti kapcsolataid és sok olyan embert ismersz, aki szeret utazni és különleges helyeken megszállni. - Igen. Tehát szerinted, ha nem reagálok Sheridan akciójára, akkor úgy védik magukat meg a büszkeségüket, hogy megpróbálják tönkretenni a jó híremet. Hazugságokat kezdenek el terjeszteni egy szánalmas, számító Hope-ról, aki a szexszel szerzett magának egy jó állást. és most megint ebben mesterkedik. - Ez nem tesz jót az üzletnek. - Tehát az üzletre gondoltál. - Ez is egy tényező. - A teljes képben csak egy apróság de akkor is fontos tényező. De ennél sokkal fontosabbnak tartottam, hogy ne ússzák meg büntetés nélkül. Szívesen eltángáltam volna Jonathant, de Owen mindig aggódik a rendőri intézkedések miatt. - Ez is egy fontos tényező - jegyezte meg Hope. - Szerintem megérné, ha betörnénk az orrát, de igaz, hogy a sebek és a csontok egy idő után begyógyulnak, az emberek pedig hajlamosak a sértettel szimpatizálni, függetlenül attól, hogy miért tángálták el. Ezért inkább olyasmit akartam tenni, aminek hosszú távú hatása van. Jonathan egy nevetséges báb. Ha jobban belegondolsz, kizárólag a pénz, a rongyrázás és a rang motiválja. Akárcsak a feleségét. Márpedig sok pénzre van szükségük. ha fenn akarják tartani ezt az életmódot. A pénzeszsákon pedig még mindig az öreg Wickham üldögél. Tehát ő az erőforrás. Elvághatja a pénzhez vezető csatornákat, és véget vethet a gondtalan lébecolásuknak. Hope is ugyanerre a következtetésre jutott, és most egy kicsit szégyenkezve ismerte be, hogy Ryderről nem tételezett fel ilyen éleslátást.
- Tehát kigondoltad, mi a megoldás. - Hosszú az út odáig, és rengeteg időm volt gondolkodni, míg a forgalomban araszoltam. Kiagyalhattam, hogy mit teszek. A szálloda egyébként nagyon jól néz ki. - Igen. - EI tudtalak képzelni ott téged. - Igen? - Illik hozzád az elegancia és a csillogás. - Régebben tényleg így volt. A férfi egy pillanatig némán nézte a nőt. - Én viszont eléggé kilógtam a sorból, mert egyenesen munkából mentem oda. Becsületükre legyen mondva, hogy ennek ellenére udvariasak voltak. De valószínűleg udvariasan kipenderítettek volna, ha nem említem meg nekik a testi sértés vádját, és hogy beperelem a szőke tyúkot, ha Wickham nem fogad. - Testi sértésért? - Megütött. - Igen, de... - Mi az, ha nem testi sértés? Ha én úgy megütöttem volna Jonathant, biztos lehetsz benne, hogy azonnal zsaruk és ügyvédek árasztották volna el a helyszínt. Lehet, hogy mi itt nem kiáltunk rendőrért és ügyvédért egy pofon miatt, de ők biztosan. Owennek ebben igaza volt. - Látom, sokat gondolkodtál a forgalomban. - Persze. Nem akartam pisztolyt rántani, és lelőni mindenkit. Aztán egy biztonsági őr felkísért az öreg irodájába. - Jerald? - Igen, Wickham így szólította. Amikor előadtam a történetet, Wickham intett Jeraldnak, hogy lépjen le. Arra számítottam, hogy sok időbe telik meggyőzni és leszerelni az öreget, de nem így történt. - Mit mondtál neki, Ryder? - Hogy Jonathan idetolta a képét, pedig senki sem hívta, és azt mondta, hogy az apja szeretné, ha visszamennél hozzá dolgozni. Majd közöltem vele Jonathan saját kis ajánlatát, hogy legyél a szeretője. De téged egyik sem érdekelt. Wickham nem örült a hallottaknak. Szerintem volt némi lelkiismeret-furdalása, amikor téged említettelek. Mintha megbánást láttam volna az arcán. Akkor küldte ki a biztonsági őrt a szobából, amikor a második felvonáshoz érkeztem, és beszámoltam neki menye látogatásáról - mesélte Ryder. - Nem csoda - vélte Hope. - Megértette a helyzetet, és megállapodást kötöttünk. - Miféle megállapodást? - És gondoskodik arról, hogy békén hagynak téged, és hazugságokat sem terjesztenek rólad. Akkor a számla ki van egyenlítve. Egyikük sem jön ide, és nem próbál meg bemocskolni téged, vagy felvenni veled a kapcsolatot. Ha mégis, akkor megfizetnek érte. Ennyi. - Ennyi? - Igen. Ideadta a névjegykártyáját, és ráírta a privát számát, hogy hívjam fel, ha a fia vagy a menye megint zaklat.
- Várj. - Hope feltartotta a kezét - Baxter Wickham megadta a privát telefonszámát? - Igen. Miért? Ő nem az Úristen, csak egy férfi, aki szégyelli magát, és dühös, hogy egy ilyen semmirekellő fia van. És most vége, ahogy már mondtam. - Ryder nagyot kortyolt az üvegből, mert úgy érezte, mintha legalább egy órája beszélne. - Te vagy a nagy kommunikátor, az érzelmek és a gondolatok szakértő kifejezője. Beszélj most már te. Talán akkor is beszélned kellett volna az öreg Wickhammel, amikor Jonathan felbukkant. Az öreg elég normálisnak tűnt. Normális? Hope-nak nem ez a szó jutott az eszébe, ha Baxter Wickhamre gondolt. Méltóságteljes, tartózkodó, időnként kötekedő. - Sokáig a munkaadóm volt, és azt hittem, hogy ő lesz az apósom. De igazad van, tényleg hozzá kellett volna fordulnom. Azt hiszem, még mindig volt bennem némi sértődöttség és harag, ráadásul úgy gondoltam, hogy a vér nem válik vízzé, és a fia pártját fogja majd. - Lehet. Talán nem fogta volna fel olyan tragikusan a fia ajánlatát, hiszen rajtad áll, hogy mire mondasz igent vagy nemet. De ami a menyét illeti... Ha az a lökött Jonathan nem tudja kordában tartani a szédült tyúkot, majd az öreg megneveli. - Ennek nem lett volna szabad idáig fajulnia. És nagyon sajnálom, hogy gondot okozott kettőnk között. - Talán a békülő szex majd helyrebillenti a dolgot. Amikor Hope felnevetett, a férfi gondolkodás nélkül odanyúlt, és megcirógatta az arcát. A nő elhallgatott. - Hiányzott az arcod - súgta a férfi. Hope meghatódott, és megszorította Ryder csuklóját. - Nekem is a tiéd. Ryder felállt, közelebb lépett a székhez, és magához vonta Hope-ot. Hope mohó, követelőző csókra számított, a békülő szex bevezetésére. Felkészületlenül érte a gyengéd ölelés és a lágy csók, ami mégis felajzotta minden érzékét. A szíve megremegett, és olyan gyengédség áradt szét a lelkében, amitől maga is meglepődött. Az érzés még akkor is ott rezgett benne, amikor a férfi elengedte. Ryder megint megcirógatta Hope arcát. Milyen gyengéden érinti meg a kérges kezével! - Eszem valamit, és később visszajövök. - Rendben. Nekem most.. - Vendégeid vannak, tudom. Követem az eseményeket. Várok. - A férfi figyelmes pillantással nézett rá. - Várunk - tette hozzá. - Dinkának is hiányoztál. Azzal kisétált a helyiségből. Hope elgyengülve állt a helyén, és csodálkozva nézett utána. Hol van ez attól, amit Jonathan iránt érzett? Milyen ostoba volt! Összekeverte a kötelességtudatot és a megszokást ~ a mindent elsöprő, magával ragadó, szédítő érzelemmel. Le kellett ülnie, hogy visszanyerje a nyugalmát, mert a térde még mindig remegett. Sose gondolta volna, hogy a szerelem ilyen heves testi tünetekkel jár. Lázasnak és gyengének érezte magát, és amikor lehunyta a szemét, be kellett vallania magának, hogy fél.
Volt egy terve. És a szerelem nem szerepelt a tervei között. - Alkalmazkodj - parancsolt magára, közben előrehajolt, és arcát a hűvös gránitra szorította. - Változtass a terven. Vannak, akik sosem érzik azt, amit most ő, és abban a pillanatban nem tudta, hogy irigyelje vagy sajnálja őket. Szembe kell nézni a tényekkel, szerelmes lett Ryder Montgomerybe. Most már csak azt kell kitalálnia, hogy mi az ördögöt tegyen. - Te is ezt érezted? - Hope megérezte a lonc illatát Még mindig a pultra borulva ült a helyén, mert nem tudott magához térni. - Nem csoda, hogy vártál. Mi mást tudtál volna tenni? Ö is szeretett téged, és ezt tudtad. Nem voltak kételyeid. Ha te vártál, akkor biztosan ő is vár téged. Meg fogom találni. Billy. Hope hallotta az örömöt, az életet a névben. Ryder. - Igen. - Hope nagyot sóhajtott, és kihúzta magát. - Úgy tűnik, egész idő alatt errefelé haladtam, az első perctől kezdve. Amikor először megéreztem azt a szédülést, forróságot és ijedtséget. Pont olyan volt, mint most. Nem így kéne lennie, de így van. A te helyzetedben neked sem kellett volna beleszeretned Billy-be. Úgy tűnik, nálunk ez családi vonás. Billy. Ryder. - Biztosan Billy-nek is ilyen pimasz természete volt. Nem csoda, hogy vonzónak találtad, és levett a lábadról. Most már értem. Nem számított az apád, a társadalmi helyzeted. Billy meglátott és megszeretett téged, és neked csak ez számított vajon ez milyen lehet? Hogy egy ilyen erős és magabiztos férfi rád néz, és attól kezdve csak te számítasz neki. Hope sóhajtva felállt. - Most nem tudok erre gondolni, és nem merenghetek. Be kell fejeznem a listámat, és csinálnom kell néhány muffint, mielőtt a vendégek megérkeznek. A szekrényajtó, ahol a lisztet tartotta kinyílt, majd nagy robajjal becsapódott. - Semmi okod, hogy haragudj rám. Billy szeretett téged. EI akart venni feleségül. Ryder viszont.. Ösztönösen visszalépett, amikor az ajtó megint becsapódott. Most már tisztán hallotta a neveket. Billy. Ryder. - Rendben van, Eliza. Elég. Elégedett leszel, ha azt mondom, hogy szeretném, ha Ryder azt érezné irántam, amit Billy irántad? De Billy és Ryder nem... Hope elhallgatott, és önkéntelenül a pultba kapaszkodott, amikor rádöbbent a valóságra. - Istenem! Tehát erről van szó? Egész idő alatt ilyen egyszerű volt? Billy Ryder? Joseph William Ryder. Így hívták, ugye? A konyhában villogni kezdtek az égők. - Billy Ryder. A tiéd és az enyém. Lehetséges, hogy az ő őse volt? Ahogy te az enyém. Várj! Felkapta a konyhai telefont, és tárcsázta Ryder mobiltelefonját. - Mi van? Hope nem hagyta felbosszantani magát. Ryder gyűlöli, ha munka közben zavarják,
de ez most fontos. - A Ryder egy családnév, ugye? - Jézusom. Ezt most miért kérdezed? Hope kénytelen volt felemelni a hangját, olyan zajos volt a kopácsolás a vonal másik végén. - Ez az anyád leánykori neve? Az ő családneve? - Igen, de miért? - Billy. Neki is ez volt a vezetékneve. Joseph William Ryder. - A mindenit. - Ismered a nevet? Ismerősnek hangzik? - Miért lenne ismerős? A fickó több száz évvel a születésem előtt meghalt. Kérdezd meg az anyámat. Vagy Carolee-t, esetleg Owent. Mindegyikük többet tud nálam. - Rendben. Köszönöm. - Gratulálok. - Még nem találtam semmit. De igen, szerintem is komoly előrelépés lenne. Majd később beszélünk. Hope letette a kagylót, és azonnal hívta Carolee-t. Most nincs idő a sütögetésre, gondolta. Majd hozat valamit a pékségből. A kevés szabad idejét inkább Joseph William Ryder keresésével fogja tölteni. 18. Nem volt könnyű megszervezni, hogy mindnyájan egy helyen, egy időben legyenek. Justine kérésére az ő házában tartották a találkozót, mert úgy gondolta, hogy ott mindenki szabadon beszélhet és gondolkodhat. És ha már így összegyűltek a számára fontos személyek, akkor vendégül is látta őket. Justine ismerte a fiait, ezért rengeteg karajt bepácolt, a kedvenc kisboltjában jó sok kukoricát vett, a kertből pedig frissen szedett paradicsomot és paprikát hozott be. - Nem kell ilyen nagy felhajtást csapnod - rótta meg Willy B., aki a pultnál ülve pucolta a babot, amit ő szedett a saját kiskertjében. A kiskutyája hűségesen összegömbölyödött a széke alatt. - Néha jólesik egy kis felhajtás. Lassan vége a nyárnak, és még alig jöttünk össze. Így legalább megnyugszom. - Az asszony egy kis pirospaprikát szórt a tálcán sorakozó kaszinótojásokra. Ez volt Owen kedvence. - Ha arra gondolok, hogy mennyire akartam azt a fogadót, és éreztem a szívemben a késztetést... Most pedig kiderült ez a kapcsolat. Billy Ryder! Egész idő alatt ott volt a válasz. Az asszony felsóhajtott. - Sosem érdeklődtem a családom története iránt, és nem igyekeztem megismerni a múltunkat. - Élted az életedet, Justine. Ott volt neked Tommy, a fiúk meg Carolee. - Tudom. Az életemben mindig a jelen és a jövő játszotta a főszerepet. Mégis én vagyok az, aki megvásárolja ezeket a régi helyeket, tehát van bennem valami
érdeklődés. Egyébként Carolee sem tud nálam többet. És apa sem. Ha megtudjuk Billy titkát, ígérem, hogy több időt szentelek a családfakutatásnak. Ha jól emlékszem, te megpróbáltál utánanézni a családod történetének, Willy B. - Érdekes lett volna megtudni valamit. - A férfi abbahagyta a bab pucolását, és megvakarta vörös szakállát. - Hogy Skócia melyik részéről származnak és miért jöttek ide. Arra gondoltam, talán Averyt is érdekelné. Nem nagyon hasonlít az anyjára, ezért jó ötletnek tartottam, hogy megismerje az én családomat, már amennyire lehetséges. - Te vagy a világ legjobb apukája. Senki sem nevelhette volna jobban a gyerekét, Willy B. - Nekem van a legjobb lányom. - A férfi elmosolyodott, fészkelődött egy kicsit, majd megköszörülte a torkát. - Justine, nem gondoltál arra, hogy férjhez menjél? - Miért kérdezed ezt, Willy B. Tavish? - Az asszony megrebegtette a szempilláit. A kérdés váratlanul érte, de nem jött zavarba. - Ez a legromantikusabb leánykérés, amit valaha hallottam. - Jaj, Justine. A nő felnevetett, és elérzékenyült az arca. - Miért tetted fel most ezt a kérdést? - Nem is tudom. Mostanában annyit beszélünk a családról, és a fiad meg az én lányom... Az a sok esküvői tervezgetés. Te pedig egyedül vagy itt, és ne nézz így rám... Tudom, hogy elvagy egyedül, és ellátod a házat meg mindent. De én... tudod, egy ideje már... - Istenem, Willy B. Te vagy a legédesebb férfi a világon, és ha férjhez akarnék menni, nem is keresnék magamnak mást. De így is jól megvagyunk, nem? Válasz helyett a férfi megfogta Justine kezét. - Nagyon sokat jelentesz nekem, Justine. Akarom, hogy tudd. - Tudom, és hálás vagyok, hogy megkértél. Talán majd egyszer én is megkérem a kezedet, Willy B. - Jaj, Justine. - A férfi elvörösödött, és megint megnevettette az asszonyt, aki megkerülte a pultot, és átölelte. - Imádlak, Willy B. - Justine egy szenvedélyes csókot nyomott a férfi szájára. Ryder ekkor sétált be Dinkával a nyomában. - Te jóságos ég. - A férfi nagy ívben kikerülte őket, és a hűtőhöz lépett, hogy kivegyen egy sört. - Jóságos ég - mondta megint, és kinyitotta az üveget. Tyrone felugrott, és egy kicsit remegett, amikor Dinka odasétált hozzá, hogy megszagolja. - Ne félj, Tyrone. Dinka nem fog bántani. - De Willy B. azért leszállt a székről, megsimogatta Tyrone-t, és megvakarta Dinka fülét. - Hol van Hope? - kérdezte Justine. - Dolga van, de mindjárt itt lesz. - Ryder villámgyors mozdulattal felkapott egy kaszinótojást. Tudta, hogy az anyja konyhájában gyorsnak kell lennie. - Volt mostanában még valami problémája a városban? - Nincs, és nem is lesz. Az ügy le van zárva. - Az jó. Menj, és engedd ki a kutyákat. Tyrone jól elvan Finch-csel és Cusszal. Nemsokára Dinkával is megbarátkozik. Ryder engedelmeskedett, és a vonakodó mopszlit óvatosan kitessékelte a lábával az
ajtón. - Most parkolt le Beckett és a családja. Újabb kutyák jönnek. - Nos, akkor talán... - Willy B. hagyd azt a kiskutyát a többivel játszani - parancsolt rá az asszony. Különben idegbeteg lesz belőle. - De mindegyik kutya sokkal nagyobb nála. - Te is nagyobb vagy mindenkinél. mégsem bántasz senkit. - Az asszony kinyitott egy szekrényt, kivett három buborékfújó puskát, amit már megtöltött, és kivitte őket a fiúknak. Néhány másodperc múlva Clare jött be egy nagy tállal. - Mi az? - kérdezte Ryder. és kikapta a kezéből. - Krumpli saláta? Te vagy a kedvenc sógornőm. - Az egyetlen sógornőd vagyok, de már nem sokáig. Avery és Owen nemsokára követ minket. - A nő Willy B.-hez lépett, és megcsókolta az arcát. - Ülj le, és pihentesd a lábad. - Rendben, és közben megpucolom a maradék babot. - Jó. Akkor én kimegyek és... Clare felvonta a szemöldökét, amikor Willy B. az ajtóhoz lépett és aggódó arccal nézegetett kifelé. - Fél, hogy a többi kutya bántja azt a gülű szemű kis patkányát. - Nem fogják, és Tyrone nagyon cuki. - Úgy néz ki, mintha a Marsról jött volna. - Hát, van benne valami. - Avery pucolta a babot, míg odakint a fiúk kiabáltak, a kutyák ugattak, a férfiak nevettek. - Menj utána, apa. Látom, hogy ki akarsz menni. Én elleszek idebent, legalább addig pihenek egy kicsit. - Ha gondolod. Willy B. tényleg ki akart menni, főleg azért, mert a fészerben tartogatott egy nagy vízi pisztolyt, pont az ilyen alkalmakra. Mire Hope begurult a parkolóba, már javában dúlt a vízi csata. A kutyák rohangáltak, a gyerekek és a felnőtt férfiak pedig csuromvizesen harcoltak különféle vízi fegyverekkel. Hope aggódó arccal nézte az ádáz csatát. A kisfiúk talán nem fogják célba venni, a kutyákat pedig egyszerűen el kell kerülnie. De azt nagyon jól tudta. hogy a felnőtt férfiak képtelenek ellenállni egy új célpont felbukkanásának. Óvatosan kiszállt a kocsiból és az ajtót használta pajzsnak, miközben hátranyúlt az ülésre. Ekkor meglátta az ördögi fényt Ryder szemében, ahogy a csöpögő haja alól ránézett. - Pite van nálam! - kiáltott fel. - Ha vizes leszek a pite is elázik. Gondold meg. A férfi leeresztette a fegyverét. - Milyen pite... - Ryder védtelen maradt, és a legfiatalabb harcostól máris kapott egy lövést a hátába. - Elkaptalak! - kiáltotta Murphy, aztán sikongatni kezdett, amikor Ryder üldözőbe vette.
Hope kihasználta a helyzetet, és a pitét maga elé tartva gyorsan beosont a házba. - Odakint mindenki csuromvizes - jelentette be. Avery egy boros pohárral a kezében üldögélt a pultnál és egy férfiinget terített a térdére. - Megsérültél? - Minden tőlem telhetőt megtettem, de túlerőben voltak. A férfiakban nem lehet megbízni. - Most már mindenki itt van. - Justine megölelte Hope-ot. - Willy B. beindíthatnád a grillt. - Nos… - A mopszli már megint a férfi ölében kuporgott, és Willy B. bizonytalan arccal nézett az ajtó felé. - Majd én elintézem. Hope szerezz magadnak egy italt. - Azzal Justine kisétált. Hope kíváncsiságból utánanézett. Látta, hogy Justine kinyitja a kerti slagot, és irgalmat nem ismerve lőni kezdi a harcosokat, nem törődve a kétségbeesett kiáltásokkal. - Anya! Nagyi! - Ideje fegyverszünetet tartani. Szerezzetek száraz ruhákat és mosakodjatok meg. Fél óra múlva eszünk. A társaság öltözete talán kissé hóbortos volt, de az ételben senki sem találhatott hibát. Beszélgettek az étteremről, mert Avery ~ számolta a napokat a nyitásig. A másik téma az építkezés volt, meg a washingtoni események, a kisbabák és az esküvő. Miután a tányérok kiürültek, a gyerekek és a kutyák a hátsó kertbe rohantak, ahol a szigorú női utasítások szerint csak buborékokkal és labdákkal játszhatnak. - Nos. - Justine hátradőlt a széken. - Elmondom. én mit tudok. Van egy régi családi Biblia. - Az asszony megveregette a nővére kezét. - Carolee-nak sikerült rábukkannia a nagybátyánkra. Ö az apánk testvére, Henry, vagyis Hank bácsi. Amikor az apám apja meghalt, Hank bácsi és a felesége minden lomot magához vett. A jó ég tudja, mit akartak azzal a sok holmival, de megtöltöttek vele egy egész lakóautót. És a Biblia is ott volt. Olyan régi, hogy ha Billy a mi rokonunk, akkor bele van írva a neve, csak vissza kell szereznünk a Bibliát. - Hank bácsi megnyugtatott, hogy kölcsönvehetjük - vette át a szót Carolee. - Ha megtalálja. Állítólag el van raktározva, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rengeteg lom között hever. - Nem fog sietni, hogy előássa - folytatta Justine. - De beszéltem a lányával, az unokatestvéremmel. Mindig jóban voltunk, és a kedvemért nógatni fogja az apját. A nagybátyám egyébként nem emlékszik semmilyen Joseph William Ryderre, ahogy az apám sem. De apa emlékszik a nagyapja történeteire. Állítólag nagyapa néhány nagybátyja harcolt a polgárháborúban, és az egyikük Antietamnál halt meg. De erre nem vehetünk mérget. Apa talán azért emlékszik így, mert erre kérdeztem rá. - Azért ez is valami - vélte Hope. Csak bosszantóan lassan haladunk, tette hozzá magában. - Én nem találtam egyetlen Joseph William Rydert sem a nemzeti temetőben. - Én sem mentem sokra - vette át a szót Owen. - De még rengeteg dokumentumot át kell néznem.
- Apa szerint a családunk birtokában volt egy régi polgárháborús bajonett meg néhány gránát és egy katonasapka. Még régi ágyúgolyók is - tette hozzá Carolee. - Azt viszont nem tudta, hogy ez családi örökség, vagy csak a farmon ásták elő. Sok régi dolog előbukkan a földből. - Én alig emlékszem a farmra - magyarázta Justine. - Még a fiúk születése előtt eladták. Most házak állnak a helyén, és egy részét a Parkszolgálat vette meg. De apa biztosan tudja, hogy volt ott egy kis családi temető. Hope felkapta a fejét. - A farmon? - Vidéken az emberek sokszor maguk temették el az elhunytjaikat, és nem a templomkertben vagy a temetőben helyezték örök nyugalomra őket. Apa szerint a temető egy régi, elhanyagolt út mellett volt, és fák vették körül. Talán még mindig ott van. - Utánanézhetek - ajánlkozott Owen. - Ha exhumálták az ott nyugvókat, annak nyoma van. Ryder a homlokát ráncolva nézte a sörét. - A régi Ryder-farmon van egy kis tó - szólalt meg halkan. - Apu is említette, hogy volt egy tavacska. De honnan tudsz róla? - Jártam egy lánnyal, aki az egyik házban lakott, amit ott húztak fel. Van ott egy kis régi temető. Alacsony kőfal veszi körül, és egy tábla van rajta, valószínűleg a Parkszolgálat emblémája. Nem nagyon figyeltem rá. Inkább azzal foglalkoztam, hogy minél előbb meztelenül lássam a lányt a tóban. - Miért nem mondtad ezt korábban? - förmedt rá az anyja. - Nem szoktam beszámolni a lányokról, akiket meztelenül akarok látni. - A férfi az anyjára mosolygott. - Tizenhat éves voltam, anya. Ö volt az első lány, akit kocsival furikáztam, miután megkaptam a jogosítványomat. Mi is volt a neve? Angela Bowers, vagy Boson, vagy valami ilyesmi. Végül nem sikerült levetkőztetnem, úgyhogy nem is érdekelt tovább. És egészen mostanáig nem is gondoltam rá. Emlékszem, egy pillanatra elgondolkodtam, hogy te jó ég, ez a sok halott ember talán a rokonom. De aztán megint a meztelenkedésre koncentráltam. - Egy tizenhat éves fiú érdeklődési köre meglehetősen korlátozott - szólalt meg Beckett. - Csak a meztelen lányok kötik le. - Még mindig ott van az a temető - emlékezett Justine. - Erről tudnunk kellett volna. Nagy tiszteletlenség tőlünk, Carolee. - Apa meg akart szabadulni a farmtól - emlékeztette Carolee. - Szeretett volna mindent elfelejteni, ami a földműveléssel kapcsolatos. Emiatt nagyapával sokáig haragban voltak. Nem csoda, hogy nem tudtunk róla. - De most már tudjuk - emlékeztette őket Owen. - Majd elmegyünk oda, és körülnézünk. - Rendben. - Justine felállt. - Tereljük össze a gyerekeket és a kutyákat. - Tessék? - Owen értetlenül nézett az anyjára. - Most akarsz menni? - Miért ne? - A nap nemsokára lemegy, és... - Akkor ne késlekedjünk. - Ha holnapig várunk, én elmegyek, körülnézek, és megmondom, hogy... - Miért pazarolod az energiádat? - nézett rá Ryder.
Nagy nyüzsgés és némi vita után mindnyájan autóba, illetve teherautóba ültek. A kutyákról is vitáztak egy kicsit, aztán Bent és Jodát Finch-csel meg Cus-szal együtt bezárták a házba, hogy csökkentsék a négylábúak létszámát. Hope az utas ülésen foglalt helyett Ryder teherautójában, míg Dinka a kettejük között lévő ülésen hevert. - Holnap sokkal több értelme lett volna - jegyezte meg Hope. - Itt már régen nem az értelemről van szó. - Igaz. Én örülök, hogy ma este megyünk. Lehet, hogy Billy nincs ott, vagy már elvitték a sírköveket. Ha egyáltalán megjelölték őket. - Remek. Tartsd meg ezt a pozitív gondolkodást. - Csak felkészülök a lehetőségekre - jelentette ki Hope. - Annak is van lehetősége, hogy megtaláljuk, amit keresünk. - Azt hiszem, attól tartok. hogy nem találunk semmit. De attól is félek egy kicsit, hogy megtaláljuk Billy sírját. A férfi megfogta Hope kezét, mire a nő szíve vadul dobogni kezdett. - Hagyd abba az agyalást, és lazítsál. Ez a parancsoló hangnem már megszokottabb volt Rydertől, és Hope ösztönösen engedelmeskedett. - Ez mind a farmhoz tartozott - mondta a férfi, miközben befordult egy kanyargós útra. ahol tágas házak sorakoztak füves kertekkel és árnyas fákkal. - Biztosan gyönyörű volt. A mezők, a távoli hegyek. - Az embereknek lakniuk kell valahol. És az is valami, hogy nem egy zsúfolt lakótelepet hoztak létre a farm helyén. A nagy építkezési láz során itt is volt sok munkánk. Az emberek kibővítették és felújították a házakat. A nő előrehajolt. - Ez a... - Igen. Ez a régi Ryder-farm épülete. A beruházó okos volt, és nem bontotta le, sőt még költött is rá némi pénzt. Fogadjunk, hogy sokkal többet kapott vissza belőle. - Gyönyörűek ezek a kőfalak, a díszítések. És milyen nagy! Szép kert, gondozott fák. Azt az üvegházat valószínűleg később építették hozzá, de szépen megcsinálták. Tetszik. A nő a férfira nézett, miközben elhaladtak az épület előtt. - Jártál már odabent? - Körülbelül három éve dolgoztunk itt. Felújítottuk a konyhát, a két fürdőszobát, és építettünk egy szobát a garázs fölé. Meg azt az üvegházat, ami tetszett neked. - És milyen érzés volt? - Akkoriban csak olyan munkának tartottam, mint a többit. Egy jó munkának. Most pedig? - Ryder megvonta a vállát - Azt hiszem, értem, miről beszélt anya. Talán több figyelmet kellett volna szentelnünk a család történetére, és jobban tisztelni a múltat. A nagyapám gyűlölte a farmot, és az apjával sem jött ki jól, ezért én sem gondoltam rá sokat. A férfi most egy kavicsokkal felszórt, keskeny útra kanyarodott be. - Ez magánterület? - Lehet. Talán a Parkszolgálaté. Majd elintézzük, ha kell. - Itt is harcoltak? Az Észak és Dél, az a sok fiatalember és felnőtt férfi... - Persze. mindenütt - Ryder a fák felé mutatott - Látod? Hope meglátta a sötét vizű, mély tavat, amiről Ryder beszélt. A partján barna fejű
bambuszok bólogattak, és zöld páfrányszőnyeg vette körül. Mögötte húzódott az alacsony kőfal. Talán Billy Ryder is ilyen falakat épített. A kis térség közepén Hope tizenhat sírkövet számolt meg. Elkoptatta őket az idő, és némelyik már teljesen bele volt süppedve a talajba. - Nagyon magányosnak tűnik ez a hely. Szomorúnak és magányosnak. - Nem hiszem, hogy a halottak buliznak. A férfi leparkolt, kiszállt, és a kutyája is kiugrott. Amikor Hope ülve maradt, Ryder megkerülte a járművet, és kinyitotta neki az ajtót. Közben megérkezett a családi konvoj többi tagja. - Vagy itt van, vagy nem. Akárhogy is, mi itt vagyunk. Hope bólintott, és Ryder mellé lépett. Most már kevésbé tűnt magányosnak a kis temető, mert emberekkel és hangokkal telt meg. A fiúk rohangáltak, a kutyák szimatoltak. Hope mégis bizonytalannak érezte magát. és megfogta Ryder kezét. Hálás volt, amikor a férfi megszorította. Több mint tizenhat sír van, állapította meg, amikor közelebb értek. Néhány sírkő csak egy kőlap volt, a talajjal egy síkban. Nem mindegyiken volt név, vagy ha régen volt is, az idő letörölte a feliratot. De Hope némelyiket el tudta olvasni. Mary Margaret Ryder. Daniel Edward Ryder. És az egyik kövön csak annyi állt, hogy Susan. Susan, aki 1853-ban halt meg, és csupán két hónapig élt. Észrevette, hogy valaki ápolja a füvet, ezért a kis kert nem vadult el teljesen. A csecsemőtől nem messze megtalálta Catherine Foster Ryder sírját, aki 1781-tól1874-ig élt. - Kilencvenhárom évesen halt meg - jegyezte meg Justine, aki Hope mellé tépett. Egy szép, hosszú élet. Bárcsak tudnám, hogy milyen rokonságban álltunk. - Ha megkapod a Bibliát, meg fogod tudni. - Ők miért nem lakhatnak a fogadóban, mint Lizzy? - kérdezte Murphy. - Nekik miért kell itt lenniük? - Talán azért, mert Lizzy különleges. - Justine felemelte a kisfiút, és megcsókolta az arcát. Hope azt hitte, hogy Ryder mellette van, de most látta, hogy már odébb ment, és három sírkő előtt álldogál. Elindult felé, és a szíve hevesebben kezdett verni. - Ő a középső. - Tessék? - Hope remegő kézzel megfogta Ryder kezét. - Ő született utoljára, és ő halt meg másodiknak. Fivérek voltak. - Hogyan tudod... Én alig látom a neveket - Azért még van egy kis fény - mondta a férfi, amikor a nő letérdelt, hogy jobban lásson. - Ó, istenem... Billy Ryder. Nem a hivatalos nevét írták a kőre. 1843. március 14tól1862. szeptember 17-ig. - És Joshua, nem sokkal korábban, ugyanabban az évben. Charlie, huszonkét évvel később. Három fivér. - Megtaláltuk Billy-t. - Hope csak erre tudott gondolni. Megtalálták. - Lizzy itt van? - kapta fel a fejét. - Az hogy lehetséges?
- Ez nem ő. - Ryder a fal felé intett. - A falat benőtte a lonc. A férfi megfordult, és az anyjára nézett. A pillantásuk találkozott, és nem volt szükség szavakra. Az asszony könnybe lábadt szemmel a fiához lépett. - Megtaláltad? - Az idők során a felirat elhomályosodott, de azért ki lehet venni a nevet. Ugyanabban az évben halt meg, mint Lizzy. Ráadásul ugyanabban a hónapban, ugyanazon a napon. Owen az anyjához lépett, átkarolta a derekát, és közben Avery kezét is megfogta. Aztán odajött Beckett és Clare meg a fiúk, akik most csodával határos módon csendben voltak. Willy B. megsimogatta a halkan szipogó Carolee hátát. A félhomályban semmi sem mozdult, csak a lonc illata áradt a levegőben. Hope megérintette a kőbe vésett betűket, aztán a szívére szorította a kezét. - Legközelebb hozunk virágot - Justine Owen karjára támaszkodott, közben Ryder és Beckett vállát is átfogta. - Ideje megemlékeznünk róluk. Azért vagyunk itt, mert ők is éltek, úgyhogy illik megadni nekik a tiszteletet. Ryder elővette a bicskáját, levágott a loncról egy ágat, és a sírra fektette. - Ez is valami. Hope-ot nagyon megindította a gesztus, ezért lábujjhegyre állva megfogta Ryder arcát. - Ez tökéletes - súgta, és megcsókolta. - Kezd hűvösödni. Meg fogsz fázni - nézett Beckett Clare-re. - Bemegyek, és elhozom a kutyákat, ti pedig vigyétek haza Clare-t meg a fiúkat. - El kell mondanunk neki. - Clare Hope-ra nézett. - Szerintem mindnyájunknak ott kéne lennünk, amikor elmondjuk neki. . - Várhat holnapig. Sápadt leszel, amikor elfáradsz. - Beckett megsimogatta Clare arcát. - És most sápadt vagy, úgyhogy várhat holnapig. - Talán jobb is - vélte Avery. - Addig kigondoljuk, hogyan mondjuk el neki. Mármint, hogy megtaláltuk Billy-t, és itt van. De ez mit jelent? Nem kegyetlenség közölni vele, hogy itt kint van eltemetve, mérföldekkel attól a helytől, ahol ő van? - Találkozzunk reggel - javasolta Justine. - Mondjuk kilenckor. Tudom, hogy megszakítja a napodat - nézett Ryderre, mielőtt az megszólalhatott volna. - De Clare és Avery akkor még nem nyit ki, és a vendégek sem érkeznek meg a fogadóba. - A kilenc jó lesz. - Te is eljössz, Willy B.? - Az asszony a nagydarab férfihoz fordult, aki a kis kutyáját szorongatta a karjában. – Ráérsz? - Eljöhetek, ha azt akarod, Justine. - Nagyon örülnék neki. Szeretném tudni, melyik volt a három fiú édesanyja. Elveszített két fiút, talán a harmadikat is, mielőtt meghalt volna. Ez nagyon kegyetlen dolog. - Justine hangja elakadt, és nagy levegőt vett, hogy folytatni tudja. - Meg akarom tudni a nevét, és megemlékezni róla. - Sötétedik. - Willy B. megsimogatta Justine karját. - Hadd vigyelek most haza, Justine. - Rendben. Menjünk mind haza. De Ryder még ott maradt, miközben a többiek távolodni kezdtek. Nehezen vette rá
magát, hogy ellépjen a három sírkőtől, és ekkor megérezte Hope érintését a karján. - Jól vagy? - Igen. Illetve nem tudom. Ez olyan furcsa. - Hogy hárman voltak? Mint te, Owen és Beckett? - Nem tudom - ismételte meg a férfi. - De azt hiszem, nagyon megérint ez a dolog. Ő az anyám őse, a miénk. Lizzy meg a tiéd. Az ő vezetéknevét kaptam keresztnévként. És... - A férfi megcsóválta a fejét, mert le akarta rázni magáról az érzést. - Menjünk. - Mi? Mi és? - erősködött a nő, miközben a férfi elindult vele. - Semmi. Csak furcsa, ahogy már mondtam. Ryder nem árulta el neki, hogy mihelyt átlépett az alacsony falon, tudta, hol találja Billy-t. Tudta, merre menjen. Csak képzelődöm, mondta magának, miközben elindultak a teherautóhoz. Ez a sok sir a félhomályban... Mégis tudott, vagy inkább érzett valamit, egy furcsa borzongást a bőre alatt. Miközben vezetett, a tekintete a visszapillantó tükörre tévedt, és még egyszer megnézte a kőfalat, a sírköveket és a virágzó loncot. Aztán megint az előtte lévő útra nézett. 19. Ismerte ezt a lankás vidéket, a távolba nyúló mezőket, a földből előbukkanó sziklákat és a kőfalakat, amelyek távol tartják a teheneket a zöldellő szántóföldektől. Ő is segített megépíteni néhányat a nagybátyja irányításával, aki a mestere volt. Néha elutazott innen, elhagyta az ismerős tájat, de mindig úgy tervezte, hogy visszajön, és a sziklák között csobogó patak partján épít magának házat, a fák hűvös árnyékában. Minden más vidéknél jobban szerette ezt a helyet, ahol most járt. De ezen a szeptemberi délelőttön a máskor oly békés táj maga volt a pokol. Ma az egyenruháját és az alatta lévő földet teljesen eláztatta a verejtéke. A verejtéke, és nem a vére. Egyelőre. Ma is azt tette, mint a többi napon, amióta a szívében égő vágynak engedelmeskedve csatlakozott a harcokhoz. De ma azt kívánta, hogy inkább vágta volna ki a szívéből azt a vágyat, és taposta volna bele a földbe. Azt gondolta, hogy dicsőséget, izgalmat, sőt kalandot talál majd. Ám csak kétségbeesést, rémületet, nyomorúságot látott, és olyan kérdésekkel találkozott, amelyekre nem találta a választ. Reggel még szép kék volt az ég, de most minden fekete és kormos lett az ágyúk tüzétől. A levegőben puskagolyók süvítettek, és vagy a földbe csapódtak, vagy az emberek húsát roncsolták szét. Milyen borzalmas a háború, a testnek és a léleknek egyaránt! A férfiak jajveszékelése sértette a fülét, felkavarta a lelkét. Egy idő után szinte semmi mást nem hallott, még az ágyúdörgés, a gránátok sivítása, az ágyúgolyók vészjósló puffanása és pusztító robbanása is elnémult mellette.
Egy darabig dermedten feküdt a földön, és zihálva kapkodta a levegőt. Az egyenruháján lévő vér nemrég még a barátja testében volt, akivel a kiképzés és menetelés közben barátkozott össze. George-nak hívták, kovácsnak készült, a haja szőke, mint a nyári búzamező, a szeme pedig vidám és bizakodó, mint a tavaszi égbolt. A szőke haja most csupa vér lett, és a szeme üvegesen meredt rá a szétroncsolt arcából. Ismerem ezt a vidéket, gondolta Billy, miközben a füle csengett, és a szíve szaporán vert, mint a harci dobpergés. Az előtte kanyargó, földbe süppedt út választja el egymástól a Piper- és a Roulettefarmot. A szülei jóban voltak Piperékkel. Vajon most hol vannak? Most, amikor ebből a dűlőből a vér és a halál útja lett. A konföderációs csapatok fedezéket találtak a szántóföldek között futó, mélyebben fekvő úton, és gyilkos sortűzzel árasztották el a menetelő uniós csapatokat. Az első sortűzben egy lövedék elvitte George fél arcát, és ki tudja hány embert terített még le. Remegett a föld, süvítettek a gránátok. Úgy tűnt, órák óta hever már ott, a kék eget bemocskoló füstre meredve, hallgatva a halálsikolyokat, nyögéseket, a szűnni nem akaró ágyúdörgést és puskaropogást. Pedig a valóságban csak percek teltek el. Csak néhány perce zihál ott, miközben megpróbálja felfogni, hogy a barátja halott, és ő is csak hajszál híján maradt életben. Remegő kézzel nyúlt az egyenruhája zsebébe, és elővette a fényképet Eliza. Lizzy. Az ő Lizzy-je. A haja, mint a napsugár, és a mosolya megnyitotta a lelkét. Eliza minden nehézség ellenére szereti őt. Vár rá, és ha vége ennek a pokolnak, össze fognak házasodni. Épít neki egy házat, nem messze onnan, ahol most fekszik. De az a ház élni fog, tele lesz szerelemmel, örömmel és vidám gyerekekkel. Ha ennek a pokolnak vége, visszamegy hozzá. Kapott tőle egy levelet. Valahogy sikerült kicsempésznie a házból, eljuttatta az anyjához, aki továbbküldte neki. A kétségbeesett szavaiból megtudta, hogy az apja bezárta aznap este, amikor el akartak szökni. De Lizzy rendületlenül hitte, hogy megint megtalálják egymást. Csak tegnapelőtt írt neki vissza, miközben a táborban készült a harcokra. Majd megtalálja a módját, hogy eljuttassa hozzá a levelet. Egy férfi csak akkor tud átmenni a poklon, ha hisz a mennyországban. Az ő mennyországa Eliza, és örökké vele fog élni. Hallotta a kiáltást, hogy rendeződjenek megint harci sorba, és haladjanak tovább az átkozott dűlő felé. Lehunyta a szemét, ajkát Eliza fényképére szorította, aztán óvatosan elrejtette a belső zsebében. Ott biztonságban lesz, pont a szíve fölött. Talpra állt, és nagyokat lélegzett, hogy összeszedje magát. Megteszi, amit a haza követel tőle, bízik Istenben, és visszatalál Lizzy-hez. Amikor elindult, tőle jobbra és balra megint gyilkos sortűz csapott le. Most is életben maradt, míg szétszakadt testek, véres testrészek szennyezték be a máskor békés és nyugodt farmot. Az órák éveknek tűntek. Vagy inkább perceknek? A nap járásából tudta, hogy már délután van, és átélt egy újabb délelőttöt. Nem ingott meg, végezte a dolgát, és támogatta a többieket, akik szintén a haza szolgálatára esküdtek fel. A parancsnak engedelmeskedve elindult előre, átmászott a kerítéseken, átment egy
gyümölcsösön, ahol a földön rothadt almák hevertek, és bódult méhek zümmögtek felettük. A domb most nekik nyújtott fedezéket. Amikor a tetőre ért, megállt, és lenézett a borzalomra. Mennyi halott! Szörnyű és természetellenes volt a látvány, ahogy a véres hullák egymás hegyén-hátán hevertek, mint a kévék a mezőn. Akik életben maradtak, elszántan tüzeltek, és védték az állásaikat a véráztatta földön. De miért? Miért? A kérdés ott visszhangzott az agyában, de meghallotta a parancsot, és engedelmeskedett. George-ra gondolt, és lőtt. És egy anyát megfosztott a fiától, egy nőt a szerelmétől. Aztán megint elvette az életet valakitől, aki ugyanúgy csal egy otthonra és egy családra vágyott, mint ő. Eszébe jutott Lizzy. A fényképe a szíve fölött lapult. Lizzy mindennek ellenére szereti őt, és vár rá. Aztán az anyjára gondolt. Hogy zokogott, amikor megtudta, hogy Joshua fivére elesett Shiloh-nál. Nem tudott újra lőni, még egy szívet megállítani, még egy anyát megríkatni. Ez mészárlás! Százak estek már el, és még több százan fognak meghalni. Farmerek, kőművesek, kovácsok, kereskedők. Miért nem adják meg magukat? Miért harcolnak és halnak meg azon a véráztatta földön, amelyen a bajtársaik hullái hevernek? Ez a tisztesség? Ez a kötelesség? Ez a válasz? Kimerülten megtörten állt a helyén. A mészárlás láttán hányinger fogta el és leengedte a fegyverét. Nem érezte, amikor az első gránát a testébe csapódott. A másodikat sem. Csak hirtelen fázni kezdett, és a földön találta magát, arccal az ég felé. A felhők eltakarták a napot, minden szürke és sivár lett. A nagy zaj, a pokoli lárma megszűnt, és a táj elcsendesedett. Vége van? Végre vége? Benyúlt az egyenruhája zsebébe, hogy elővegye Lizzy képét. Nézte, nézte, ahogy a gyönyörű arcot vörösre festi a vér. Ekkor tudta meg, hogy mi történt. Tudta. Hirtelen, heves hullámokban tört rá a fájdalom, miközben a sebeiből lüktetve folyt a vér. Felkiáltott. Aztán megint. Mert olyan szomorúságot érzett, amit nem tudott elviselni. Nem fogja megépíteni Lizzy-nek a csinos kőházat a csobogó patak partján, ahol lonc pompázik a kőfalon. Nem fogják megtölteni a házat vidáman nevetgélő gyerekkel. Teljesítette a kötelességét, de elveszítette az életét. Megpróbálta még egyszer megcsókolni az arcát, de a fénykép kicsúszott a zsibbadó ujjai közül. Elfogadta a halálát, mert esküt tett. De Lizzy-nek is ígért valamit, és azt nem tudta elfogadni, hogy soha többé nem láthatja, nem érintheti meg. Lizzy nevét suttogta, miközben folyt a vére, és az ég felé szállt a lélegzete. Ekkor egy utolsó gondolat suhant át az agyán. Hallotta, hogy Lizzy a nevén szólítja. Látta verejtékben úszó, sápadt arcát, lázasan csillogó szemét. Hallotta, hogy a nevét suttogja. Ő is Lizzy nevét súgva lehelte ki a lelkét. Joseph William Ryder, akit a szerettei Billy-nek hívtak, meghalt a kanyargó dűlőút
fölött, amit később Véres dűlőnek neveztek el. Ryder hideg verejtékben úszva riadt fel. A torka égett, a szíve vadul vert. Dinka az ágya mellett állva megbökte a kezét, és aggódva nyüszített. - Semmi baj - nyugtatta meg Ryder. - Jól vagyok. Pedig tudta, hogy nem igaz. Mindenki szokott álmodni, mondogatta magában. Jót is, rosszat is, furcsát is, rémisztőt is. Ő most Billy Ryderről álmodott. Ez nem olyan meglepő, hiszen most találták meg a sírját. Addig is sejtették, hogy Antietamnál halt meg. Nagy a valószínűsége, hogy egy katona ott esett el, ha 1862. szeptember 17-én, a háború legvéresebb napján halt meg. Az este Billy Ryderre gondolt, ez minden. Hagyd már abba az agyalást, förmedt magára. De érzett valamit a sír közelében, és most is azt érzi. Valami furcsát, amit nem tudott megmagyarázni. Úgy tűnik, az alvás sem segített ezen. Az órára nézett, és látta, hogy még öt óra sincs. Nem fog tudni visszaaludni, és nem is biztos, hogy akar. Nyugtalanította az álom, ami olyan élénk volt, mintha tényleg átélte volna. És meghalt volna. Ő állt azon a csatamezőn, ő menetelt a Véres dűlőhöz. Gyakorlatiasnak tartotta magát, aki két lábbal áll a földön, de mindig érezte annak a helynek a vonzását. Sok könyvet olvasott Antietamről, hiszen ott élt. Az iskolában is tanult róla, és sokszor körbevezette a helyszínen a barátokat meg a rokonokat. De mostanáig nem tudta igazán elképzelni, milyen lehetett és sosem érezte ennyire valóságosnak az eseményeket. A szagok, a hangok. A szemet mardosó füst, a vér és az égett hús bűze, a tüzérségi ágyúk dübörgése, repeszek süvítése, a haldokló férfiak jajveszékelése. Ha nem lenne ennyire földhözragadt, most elmondhatná, hogy átélte a csatát, és meg is halt benne. Ahogy Billy Ryder. Felejtsd el, mondta magának. Hope megmozdult mellette, és a teste melege kicsit enyhítette a hidegséget, ami még most is átjárta a tagjait. Legszívesebben ráfeküdt volna, hogy a lágy idomok érintése elterelje a gondolatait a rémálomról. De nem lenne szép tőle ilyen korán felébreszteni, még akkor sem, ha örülne neki. Ezért inkább kiszállt az ágyból, odasétált az üvegajtóhoz, kinyitotta, és kilépett a hálószoba teraszára. Lehet, hogy csak egy kis friss levegőre van szüksége. Szerette ezt a nyugalmas napszakot, amikor a hold még a fák között járt, mert nem ért az éjszakai útja végére. Bánta, hogy nem hozott magával egy kis vizet, de nem volt kedve visszamenni, ezért csak álldogált tovább, és élvezte a békességet. Ilyenkor mindig úgy érezte, hogy megérte a rengeteg munka, a sok stressz és a bosszúság, ami a házépítéssel járt. Megfizethetetlen ez a csend és nyugalom, amikor az éjszaka véget ért, de a nap még nem kezdődött el. A keleti égbolton nemsokára felbukkan a nap vörös korongja, a madarak csiripelni kezdenek, és kezdődik egy
újabb, dolgos nap. Szeretem a dolgos napokat, gondolta Ryder, és szórakozott mozdulattal megcirógatta Dinka fejét, aki a lábához dőlt. Megvan mindene, amit akar. Jó munka, egy szép ház, a család. olyan emberek veszik körül, akiket szeret, és akik megértik. Ennél többet nem is kérhetne. Akkor miért érzi mégis úgy, mintha valami nem lenne a helyén? Mintha egy alkatrész hiányozna a gépezetből, ami csak arra vár, hogy oda tegye, ahová tartozik. - Mi a baj? Megfordult, és meglátta Hope-ot. Valami megmozdult, valami a helyére akart kerülni. - Ryder? - A nő kilépett a teraszra, és összehúzta magán a rövid kis köntöst. Ryder nem bánta volna, ha nyitva hagyja. - Semmi baj, csak felébredtem. - Nagyon korán van, még neked is. - A nő a korláthoz lépett, és ő is rátámaszkodott. - Milyen nagy csend van. A vidék csöndje és sötétsége. A nagy rohanásban az ember teljesen megfeledkezik arról, hogy vannak még ilyen nyugodt időszakok és csendes helyek. Ryder is majdnem ugyanerre gondolt Hope-ra nézett, és most is elállt a lélegzete a látványtól. Hogy lehet ilyen átkozottul tökéletes? A nő az alvástól kába és felhevült arccal visszamosolygott rá. Ryder érezte, hogy megremeg benne valami. - Csinálok egy kávét, aztán kiülünk ide, és az első kávénkat kortyolgatva nézzük a napfelkeltét. - Jobb ötletem van. - Ryder képtelen volt ellenállni a látványnak. Mindig megkívánja, ha meglátja, hiába is próbál küzdeni a vágya ellen. De most nem akar visszamenni az ágyba, ahol nemrég halálról és szomorúságról álmodott. Ezért megfogta a nő kezét, és a lépcső felé vezette. - Mit csinálsz? Ryder, nem mászkálhatsz így. Meztelen vagy. - Tényleg. - Ryder egy ügyes mozdulattal lekapta Hope-ról a köntöst. - Most már te is. A nő hiába tiltakozott, Ryder levonszolta a lépcsőn. - Vidéki sötétség, vidéki nyugalom, vidéki magány. Mitől félsz? Nincs itt senki, aki megláthatna. csak Dinka, de ő már látott meztelenül. Ahogy én is. - Akkor sem fogok ruha nélkül járkálni. - Nem azt terveztem, hogy járkálni fogunk. - Azzal a férfi lefektette a fűre, ami még nedves és hűvös volt a harmattól. - Ez legalább olyan nagy őrültség, mint meztelenül sétálni. Inkább... A férfi lehajtotta a fejét, és egy lágy csókkal hallgattatta el. - Meg akarlak érinteni, miközben feljön a nap. Nézni szeretnélek, és elmerülni benned, amikor megszületik a reggel. Nagyon vágyom rád... - súgta, és megint megcsókolta. Hope szívét megérintették és elcsábították a férfi szavai. Az érintése felizgatta. önfeledten átadta magát neki, kitárulkozott a harmatos gyepen, miközben az utolsó csillagok is kihunytak az égen, a hold pedig eltűnt a fák sötét lombjai között. A domb
fölött felbukkant a nap, vörösre festve az eget és a fák csúcsát. Ryder elmerült Hope-ban, vele fejezte be az éjszakát, és kezdte meg az új napot. A halálról és rémületről szóló álom elhalványodott. A belsejében valami megmozdult, és a helyére került, ahová tartozott. Itt van vele Hope, a remény. És Hope tökéletes. Amikor elérték a beteljesülést, a madarak énekelni kezdtek a fák között, és az égen diadalmasan ragyogott az új nap fénye. Három órára vendégeket várt, de előtte még családi találkozót fognak tartani. Hope elment a kocsijáért, aztán a fogadóba érve nekilátott a szokásos feladatainak. El kell foglalnia magát, nehogy elcsábuljon, és hangosan kimondja a gondolatait. És beszéljen ElizávaI. A Nick és Norá-ban ellenőrizte az égőket, a tévé távirányítóját és az információs mappát, feltöltötte az illatosító üveget. Aztán továbbment, és ugyanezt elvégezte a Jane és Rochester-ben is. Kora délután hozzák a friss virágokat. Szobáról szobára haladva kicserélte az égőket, ha szükség volt rá, és beállította a hőmérsékletet. A konyhába visszaérve gyümölccsel töltött meg egy nagy tálat, süteményeket rakott egy tálcára, és készített egy kancsó jeges teát. Aztán bement az irodába, válaszolt az e-mailekre meg a telefonüzenetekre. Elfoglalta magát, de közben alig várta, hogy múljon az idő. Ma meg fogják mondani Lizzy-nek, hogy megtalálták Billy-t. Fogalma sem volt, hogy mi történik ezután. De már nagyon kíváncsi volt rá. Ahogy azt is szeretné tudni, mit jelentett Ryder pillantása, amikor ránézett abban a hajnali félhomályban. Amióta megtalálták Billy Ryder sírját, Ryder még önmagához képest is túlságosan csendes volt. És a szeretkezésében is volt valami más, valami új. Nevetniük kellett volna, hiszen elég vicces, hogy két ember a fűben szeretkezik, miközben egy kutya nézi őket. De Ryder olyan furcsa volt. Figyelmesen nézte, mintha a lelkébe akarna látni. És ő? Teljesen magával ragadta, és szinte megsemmisítette a férfi mindent elsöprő vágya. Szerette volna megérteni, mi zajlik a lelkében, de a férfi nem hajlandó beszélni ilyesmiről. Eszébe jutottak Avery szavai. Ha szeretsz valakit, nem akarod megváltoztatni. A barátnőjének igaza van. Tehát várni fog, amíg a férfi hajlandó elárulni neki, hogy mi volt az a furcsa pillantás, amikor ránézett. Hallotta, hogy Carolee bejön az ajtón. Hope kihúzta a listájáról az elvégzett feladatokat, a többit újraírta, aztán kiment a konyhába. - Hoztam kakaós csigát a szomszédból - mosolygott szégyenlősen Carolee. - csak le akartam foglalni magam. - Tudom, mit érzel. Én is így vagyok vele. - Aztán arra gondoltam, hogy a kakaós csiga talán nem illik a helyzethez. - A kakaós csiga mindig telitalálat. - Hope megértően átölelte Carolee vállát.
- Szerinted ez meg fogja változtatni a dolgokat? Tudom, hogy önző vagyok, de nem akarok változást. Mindent szeretek ezen a helyen, Lizzyt is beleértve. A lelkem mélyén tudom, hogy fontos, amit teszünk. De a fontos dolgok sokszor változással járnak. - Bárcsak tudnám, mi lesz. - Szerintem nemsokára mindnyájan megtudjuk. Nem zártam be a társalgó ajtaját mondta, amikor meghallották, hogy valaki benyit. - Gondoltam, úgy egyszerűbb. Clare és Avery együtt érkezett. - Kakaós csiga! - kiáltott fel Avery. - Épp most mondtam Clare-nek, hogy be kéne mennünk a cukrászdába valami édességért. De kitaláltátok a gondolataimat. - Az étel vigasztal. - Clare gyengéden megsimogatta a hasát. - Ma reggel sajtos rántottát készítettem Beckettnek meg a fiúknak. Valamit csinálnom kellett. Beckett korán elment, hogy dolgozzon egy kicsit. - Owen is. - Akkor mind a hárman leléptek, hogy dolgozhassanak - jegyezte meg Hope. - Na, megérkezett Justine és Willy B. Pont időben. - Ideges vagy? - Clare megfogta Hope kezét. - Igen. Megtettük, amit kért tőlünk, és most elmondjuk neki, amit megtudtunk. Izgatottnak kéne lennem, de... - Ez szomorú - bólintott Avery. - Persze én sem számítottam arra, hogy Billy Vegasban él és virul. De akkor is szomorú. - Kakaós csiga? - nézett az asztalra Justine. - Én képviselőfánkot csináltam jelentette be, és a konyhaasztalra tett egy tálca süteményt. - Egész délelőtt nem találtam a helyemet, és a sütés segített egy kicsit. - Nem fogunk éhen halni - vigyorgott Avery. - Lehet, hogy kómába esünk a sok szénhidráttól, de én megkockáztatom. - Van jeges tea, de odateszek kávét is. - Majd én. - Carolee megveregette Hope karját. - Hadd csináljak én is valamit. A három testvér egyszerre lépett a helyiségbe, bakancsban és munkaruhában. Hope orrát megcsapta a fa, a lakk és a festék illata. Furcsa módon ez egy kicsit megnyugtatta. - Nos, akkor... - nézett rájuk Owen. - Van valami mondanivalóm - vágott a szavába Ryder. - Nem is nektek, hanem inkább Lizzy-nek, azt hiszem. Illetve mindenkinek. De előtte gondolkodnom kellett rajta - tette hozzá, Hope-ra nézve. - Rendben - bólintott Hope. - Tegnap éjjel róla álmodtam. Billy Ryderről. És ne nevessetek ki! - figyelmeztette a fivéreit. - Senki sem akar kinevetni - nyugtatta meg Beckett. Ryder arra gondolt, hogy hasonló helyzetben ő biztosan ezt tenné. De értékelte a testvérei önmegtartóztatását. - Nagyon életszerű álom volt. Mintha ott lettem volna. - Hol? - érdeklődött Justine. - Antietamban, 1862. szeptember 17-én. Az ember olvas róla, nézi a háborús filmeket, de ez... Fogalmam sincs, hogy aki ott volt, és túlélte, hogyan tudta feldolgozni az élményt, és folytatni az életét. Billy a Véres dűlőnél harcolt az uniós csapatok egyik hadtestében. Délelőtt volt, és rengetegen elestek. Például az a kölyök,
akivel összebarátkozott. George-nak hívták, kovácsinas volt, és majdnem levitte a fejét egy gránát. Billy is csupa vér lett tőle. Kábán, és talán sokkos állapotban feküdt a földön, de tudta, hogy hol van. Ismerte Piperéket, a vidéket, és tudta, hogy az az út választja el a két farmot. Carolee odalépett hozzá, és egy bögre kávét nyomott a kezébe. - Köszönöm. - Ryder lenézett az italra, de még nem itta meg. - Hallottam, hogy mit gondol. Nem mintha olvasnék a gondolataiban, hanem inkább... - Mintha te lennél ő? - kérdezte az anyja. - Igen, azt hiszem. Aztán Elizára gondolt. Lizzy írt neki, amikor a tervezett szökésük napján nem tudott elszabadulni otthonról. Valahogy sikerült Billy anyjához eljuttatni a levelet. Billy megkapta, és megírta neki a választ, de nem tudta, hová küldje. Tehát a csata előtti estén írt neki egy levelet. - Szerette Lizzy-t - mondta Clare lágy hangon. - Nála volt a fényképe - folytatta Ryder. - Elővette, megnézte, és arra gondolt, hogy ha vége lesz a csatának, megkeresi, és összeházasodnak. Épít neki egy házat, és gyerekeik lesznek. A lány megváltoztatta, kinyitotta őt. Ezt gondolta. Az álomban hosszú időnek tűnt, míg ott feküdt a barátja vérében, és arra gondolt, hogy életben kell maradnia, mert Lizzy-vel akarja leélni az életét. - Jaj, ne! Clare, ne sírjál. - Ez szomorú, és én terhes vagyok. Nem tehetek róla. - Meséld tovább - kérte Hope Rydert. A többiek nem érzik a lonc illatát? Senki más nem érzi, hogy Lizzy hallani akarja a történet folytatását? - Aztán újabb parancsot kaptak a támadásra. Ha ismeritek a csatának azt a szakaszát, akkor tudjátok, hogy a konföderációs csapatok órákon át megbújtak a mélybe vágott dűlőúton, míg az uniós csapatok megpróbálták áttörni a vonalukat. Közben mindkét oldalon nagy veszteségeket szenvedtek el. Ryder úgy döntött, hogy ezt nem fogja részletezni a napsütötte konyhában, miközben egy terhes nő csendben sírdogál mellette. - Délutánra mindkét oldal erősítést kért, de valaki összekeverte az üzeneteket, és azt a parancsot adta a konföderációs sereg egy részének, hogy vonuljon vissza. Ekkor az unionisták előtt megnyílt egy rés, és újabb támadásba lendültek. Billy-nek is támadnia kellett, amikor a konföderációsok hátrányba kerültek. Igazi véres mészárlás vette kezdetét. - Ryder Justine-ra nézett. - Mintha egy hordóban halásznának. Addig lőtték őket, míg a holttestek egymás hegyén-hátán hevertek. Billy erre nem volt képes. Egy darabig lőtt és ölt, a barátjára meg a kötelességére gondolva, de aztán nem bírta tovább. Eszébe jutott Lizzy, a saját anyja, a meghalt testvére, a sok vér és veszteség. Nem tudta végigcsinálni. Azt akarta, hogy legyen vége az egésznek, és Lizzy-vel éljen, ahogy eltervezték. És amikor leeresztette a fegyverét, eltalálták. - Ott halt meg - súgta Hope. - Ott esett el, ahol lelőtték. Látta az eget. Lizzy-re gondolt, egyfolytában rá gondolt, és megint elővette a fényképét. Amikor meglátta a fotón a vért, és megérezte a fájdalmat, akkor tudta, hogy vége. Egész végig rá gondolt, és látta, ahogy lázasan, betegen és ijedten szólongatja őt. Ő is a nevét súgta, és úgy halt meg. Ryder lenézett a kezében tartott kávéra, és most megitta. - Jézusom... - Ő a te részed. - Justine átölelte és magához szorította Rydert. - Az egyik ősünk.
Szüksége volt valakire, hogy elmesélje a történetét, és így Lizzy is megtudhassa. Megszakad a szívem, annyira sajnálom őket. - Hagyd abba. - Ryder letörölt egy könnycseppet az anyja arcáról. - Úgyis éppen elég nehéz, ha nem sír valaki miatta. - Nem kell több könny. - Eliza Ford Hope mellett állt, és mosolygott. - Ó, te jóságos ég. - Willy B. Tyrone-nal a karjában lerogyott egy székre. Bocsánat. - Megtaláltad... Ryder azt kívánta, bárcsak másra nézne Lizzy, de a nő ráemelte a tekintetét. - A várostól néhány mérföldnyire van eltemetve, a régi családi farm helyén. A testvérei is ott nyugszanak - magyarázta. - Imádta a testvéreit, és akkor határozta el, hogy csatlakozik a harcokhoz, amikor hírt kapott Joshua haláláról. De nem az a fontos, hogy megtaláltad a sírját. A lány a szívére szorította a kezét. - A szellemét találtad meg. Rám gondolt, és köszönöm, hogy megtaláltad ezt a gondolatot, ezt a szellemet. Mindketten egymásra gondoltunk, miközben elmentünk innen. Szerettem volna egy kis kőházat, egy családot, és vele akartam tölteni minden napomat. De leginkább Billy-t akartam. A szeretetét, amit viszonoztam volna. Most megvan, és megint érzem. Olyan régen nem éreztem már. A lány felemelte a kezét, és megfordította. - Most nem halványul el. Megtaláltad őt. És már ő is meg fog találni engem. Te az övé vagy - mondta a lány Hope-hoz fordulva. - Te meg az enyém - nézett Ryderre. - És sosem fogom elfelejteni ezt az ajándékot. Most már csak várnom kell, hogy eljöjjön. - Lonc volt a sírja mellett - szólalt meg Hope. - A kedvencem. Megígérte, hogy rengeteg lonc lesz a házunk kertjében. Katonaként halt meg, de nem katonának született. A halála pillanatában másokra gondolt. Rám gondolt. Az én Billy-m. Az igaz szerelem sosem halványodik el. Várnom kell, és figyelnem. - Lizzy. - Beckett előrelépett. - Te beszéltél hozzám először, és te barátkoztál össze velem. Mindnyájan segítettetek, hogy megint legyek, és csináltatok nekem egy otthont. Szeretetet adtatok. Billy el fog jönni hozzám. - A szerelem csodákra képes - mondta Justine, amikor Lizzy eltűnt. - Én hiszem, hogy igaza van. - Most boldog. - Avery könnybe lábadt szemmel Owenhez dőlt. - És nagyon fontos, hogy boldog. - A nő az apjára vigyorgott, aki döbbent arccal ült a helyén, míg Tyrone a vállára tette a mancsát, és nyaldosta az arcát. - Mi a baj, apa? Olyan arcot vágsz, mintha kísértetet láttál volna. - Te jóságos ég - mondta megint a férfi, és elvett egy kakaós csigát. Clare sírós hangon felnevetett, és odahajolt hozzá. Megölelte a férfit a mopszlival együtt. Amikor mindenki visszament a dolgára, a megszokott teendőihez, Ryder kivezette Hope-ot az udvarra. - Nem neked mondtam el először, de nem azért, mert... - Tudom. Tényleg - mosolygott a nő. - Furcsa élményben volt részed, ami nagyon megviselt. Gondolom, úgy érezted magad, mintha te is részt vettél volna a csatában.
- Igen. És most már tudom, hogy a háború tényleg olyan, mint a pokol. Sőt, ez enyhe kifejezés, mert még annál is sokkal rosszabb. - Fel kell dolgoznod, és ez időbe telik. Azt mondtam, hogy beszélgess velem, de ez nem jelenti azt, hogy mindenről részletesen be kell számolnod, ami megfordul a fejedben. - Rendben. Egyszer majd összeírjuk a szabályokat. - Oké, megpróbálhatjuk. - Akkor térjünk vissza erre ma este. Hozhatok neked egy salátát, amit annyira kedvelsz. - Az jó lenne. - Viszlát, később. Hope nézte, ahogy a férfi meg a kutyája eltűnik a sarkon, és magában mosolyogva ment vissza a fogadóba. 20. Justine kérésére Hope a család számára szabaddá tette a fogadót a MacTavish Étterem és Bár zártkörű megnyitójának estéjén. A forró augusztus utolsó tíz napjában Avery és csapata egyfolytában cipekedett, rámolt, sikált, és fényesítette az új helyet. Gyakran előfordult, hogy Hope lefekvés előtt bejárta a fogadót, és fényeket látott az utca másik oldalán. Ilyenkor tudta, hogy Avery és Owen még mindig szorgoskodik. Néha Willy B. teherautója is késő estig a parkolóban állt. Ryder és Dinka sokszor akkor osont be a lakásába, amikor ő már régen lefeküdt aludni. A férfi ilyenkor mindig megjegyezte: - Te jó ég, a kis vörös sosem fogy ki a szuflából. Amikor csak tudott, ő is segített a barátnőjének, képeket akasztott fel vagy csempét súrolt, és élvezettel figyelte, ahogy az elhanyagolt, használaton kívüli épület egy élénk és izgalmas közösségi hellyé változik. A nagy napon Hope már csak a végső simításokban segédkezett, míg Avery a receptekkel pepecselt, berámolta a friss árut, és összehívta a személyzetet egy utolsó megbeszélésre. - Ugye, minden jó lesz? - Avery egy kis szünetet tartott, hozott Hope-nak egy üveg vizet, és ő is ivott egyet. - Mesés lesz. - Igen. - Avery bólintva körülnézett a bárban. - Ez tényleg jól néz ki. - Én inkább azt mondanám, hogy tökéletes. A világítás, a modern és a régimódi jól eltalált keveréke, az elegáns formák és sötét színek. A mahagóniból készült bár hosszú gránitpultja fölött bronzlámpák lógtak. A teremben voltak magas asztalok bárszékekkel, alacsony asztalok kényelmes fotelekkel, meghitt zugok és bőrheverők. Mind arra csábították a vendéget, hogy otthon érezze magát, és ez a sokféleség különleges karaktert adott a helyiségnek. A helyreállított fabontással, a csupaszon hagyott téglafallal, az aranyszínű tapétával és a zöld díszítésekkel Avery egy olyan helyet varázsolt ide, amit mindenki imádni fog, állapította meg Hope.
- Pontosan ilyet akartam! A Montgomery fiók megcsinálták nekem álmaim éttermét. - Avery az ajtófélfának dőlt, és mosolyogva nézte, ahogy Hope a mosdókagylót törölgeti, egy virágvázát helyez a pultra, és a bronzkeretes tükröt fényesíti. Avery hátralépett, amikor meghallotta, hogy valaki kinyitja az étterem ajtaját. - Sajnálom, hogy nem tudtam előbb ideérni. - Ne mentegetőzz - nyugtatta meg Clare-t, aki sietve érkezett. - Tudod, hogy terhes vagy, nem? Clare megsimogatta domborodó hasát. - Hát eléggé. - A kezét a hasán hagyta, miközben körülnézett. - Nem úgy tűnik, mintha szükség lenne rám. Bámulatos lett, Avery! A sötét fapadló ragyogott. a fények sziporkáztak. - Mintha nem is ugyanaz a hely lenne. És isteni illatokat érzek. - Levest főzök. Éhes vagy? - Mindig. - Akkor gyere a konyhába, és kapsz kóstolót. - Mindjárt, csak előbb körülnézek. - Clare átvágott a bárhelyiségen, és átkarolta Hope derekát. - De gyönyörűek ezek a csapok! - Persze, hiszen itt fogják csapolni az italokat - emlékeztette Avery a barátnőjét. Megkínálnálak egy sörrel, de az ikreknek biztosan nem tetszene. - Lehet. De az orvos nem ilyen szigorú. Megengedte, hogy ma este igyak egy pohár bort. Minden kortyot ki fogok élvezni, és tósztot mondok rád. Hol vannak a többiek? kérdezte Clare. - A személyzet körülbelül... - Avery az órájára nézett. Te jóságos ég, egy óra múlva itt lesznek! Későbbre jár, mint gondoltam. Mindig ez van! - Minden készen áll. - Hope megfogta a két barátnője kezét. - Most átjössz a fogadóba, pihensz egy kicsit, és veszel egy pezsgőfürdőt. - Nincs időm pezsgőfürdőre. - De igen, mert minden készen van. - Clare-nek levest kell adnom! - Majd én adok Clare-nek levest, aztán gyorsan körbejárok, és bezárom a helyet. Te menj, pihenj, fürödj meg és öltözz fel. Este ragyognod kell, mert ez méltó BoonsBoro mesés, új éttermének gyönyörű tulajdonosához. - Étterem és bár. - És bár - tette hozzá Hope nevetve. - Menj, Avery, pihenj egy órát. Utána zárásig már nem lesz időd lazítani. - Rendben, igazad van. Megáztatom magam a T & O gyönyörűséges rézkádjában. De lehet, hogy előbb még át kéne szaladnom a Vestába megnézni, hogy... - Menj, Avery. Most azonnal. - Hope az ajtóhoz vonszolta Averyt, és kitessékelte az étteremből. – Viszlát, később. Clare nevetve felült az egyik bárszékre. - Igazából nem is kérek levest. Csak el akartam terelni a figyelmét. - Biztos? Én az előbb ettem belőle. Valami isteni! Sült kaliforniai paprika és paradicsom van benne.
- Nos, ha ragaszkodsz hozzá, kérek egy fél csészével, csak az íze miatt. - Persze, hogy ragaszkodom hozzá. Ülj le. - tette hozzá Hope, amikor Clare fel akart állni. - Kihozom neked. Hope élvezettel sürgött-forgott Avery csillogó konyhájában. Levest töltött egy tálba, és elzárta a gázt. Amikor kihozta, Clare a bárpultnál ült, és a helyiség felé fordult. - Köszönöm. Eszembe jutott a középiskola, amikor Averyvel vezérszurkolók voltunk. Jóban voltunk, de nem álltunk különösebben szoros kapcsolatban. Akkor kerültünk közelebb egymáshoz, amikor Clint halála után hazajöttem. Sokat segített a könyvesbolt beindításában és a beilleszkedésben. Nélküle veled sem találkoztam volna. És most itt vagyunk. A nő megkóstolta a levest, és lehunyta a szemét. - Istenem, ez fantasztikus. - Nélküle nem találkozom veled, és most nem lennék a BoonsBoro Inn fogadósa. - És nem lennél szerelmes Ryderbe. - Clare elmosolyodott, amikor Hope nem tiltakozott. - Látszik. Legalábbis én észreveszem, mert tele vagyok hormonokkal. - Azt hittem, hogy csak élvezzük egymás társaságát, aztán barátságosan továbblépünk. A szerelem nem volt tervbe véve. - De jól áll neked. - Jó érzés is. - Még nem mondtad el neki. - Az már tényleg nincs betervezve. Jól megvagyunk így, Clare - erősködött Hope. Fontos vagyok neki, és ennél nem várok el többet. - Pedig kéne. - Jó tudni, hogy fontos vagy. Nem feltételezni, hanem tudni. Egy olyan emberrel lenni, aki akkor is kiáll érted, amikor te azt hiszed, hogy nem akarod, vagy nincs rá szükséged. Aki virágot küld neked, és varázspálcával ajándékoz meg. Nem akarok most azon agyalni, hogy mi lesz a következő lépés. - Azért áruld el, hogy ha mégis agyalnál, mit szeretnél? - Azt, hogy együtt éljük le az életünket. Szerintem azt akarom, amit Eliza. Szerelmet, otthont, családot azzal a férfival, akit szeretek. Na és persze a munkámat, feszes izmokat és rengeteg cipőt. - Az utolsó három már megvan, úgyhogy most segítségül hívom a hormonális kisugárzásomat, hogy segítsek megszerezni az első hármat. Tessék, dörzsöld meg a varázsbabákat. Hope nevetve engedelmeskedett, és gyengéden megsimogatta Clare hasát. - Rugdosnak. - Mindig a húgyhólyagomat rugdossák, vagy a két vesém között verekednek. Egy kicsit félek, hogy milyen elevenek lesznek, amikor kiszabadulnak, és több helyük lesz. - Még egy kis levest? - Ne kísérts. Szabaddá tettem magam, hogy segítsek, és nincs szükség rám. A fiúk anyunál vannak, de ma este idehozzák őket, mert Harry szerint ők is a család és a barátok közé tartoznak. Aztán a szüleimnél fognak aludni. Úgyhogy szabad vagyok. - Az Eve & Roarke-ban lesztek. Menj, és csináld te is azt, amit Avery. Vegyél egy pezsgőfürdőt. - Tudod, mikor volt utoljára időm arra, hogy kádban fürödjek? Mármint egyedül?
Miközben nem kell fél füllel állandóan a háborús zajokra fülelnem? - Nem. - Én sem. - Akkor gyerünk. De tartsd kéznél a telefonodat. Küldhetsz egy segélykérő SMS-t, ha nem tudsz kikecmeregni a kádból, mert lehúznak a varázsikrek. - Gonosz megjegyzés, de van benne valami. Gyere, menjünk még egyszer végig a helyiségeken, aztán zárjunk be. Hope-nak nem volt ideje pezsgőfürdőre, de ő is kényeztette magát. Ryder rábízta a szobaválasztást, ezért az Elizabeth & Darcy-t vette ki éjszakára. Remélte, hogy Lizzy is élvezi a társaságukat. - Ez Avery nagy estéje. - A zuhany után Hope egy puha köntösben ült az ágyon, és sminkelte magát - Remek lesz. Ez a legnagyobb esemény a városban a fogadó megnyitása óta, legalábbis az én véleményem szerint. A hely fantasztikusan néz ki, és ma este csak a családtagok meg a barátok lesznek ott. Ez lesz a felavatás és egyben a főpróba az igazi megnyitó előtt. Odanézett, amikor a szemhéjpúder-készlete a levegőbe emelkedett. - Lányos játékok, öröm játszani velük. Ma este füstös árnyalatokat választok, egy kis csillogással. Aztán felveszek egy dögös, piros ruhát meg egy gyönyörű cipőt. Úgy gondolta, hogy még egy halott nő is biztosan szívesen játszadozik a sminkekkel. Akik ezt nem szeretik, nem is élvezik igazán a nőiességüket. - Clare-rel beszélgettem, és rájöttem, hogy nagyon szerencsés vagyok. Itt van ez a hely, a barátaim, Ryder és a többi Montgomery. Meg te. Kritikus pillantással szemügyre vette magát a nagyítótükörben, aztán hátralépett, hogy messzebbről is lássa a végeredményt. - Nem rossz, ugye? Bement a fürdőszobába öltözni, de nem sietett, mert ki akarta élvezni a készülődés minden percét. Leült, hogy bekösse az ezüstszínű cipő vékony pántját, aztán felállt, és megint megnézte magát. Ryder ekkor lépett be piszkos munkaruhában, kezében egy sörrel. Az ajtóban megtorpant, valószínűleg azért, mert földbe gyökerezett a lába a látványtól. A hátul mélyen kivágott, szexi, égővörös ruha lágyan simult az idomaira. Az ezüstszínű, tűsarkú cipőben még hosszabbnak tűnt formás lába. A nyakában és a fülében is csillogott valami. Rydernek az a benyomása támadt, hogy az egész nő sziporkázik és lüktet a lámpa fényében. - Szép - mondta. Hope felvonta a szemöldökét, lassan megfordult, és buja pillantást vetett rá a válla fölött. - Csak szép? - Rendben. Iszonyatosan dögös vagy. - Ezt bóknak veszem. - A nő lesimította a ruhát a csípőjén. - Nehéz napod volt az irodában? - Haha. Kicsit feltartottak. - De azért haladtok? A férfi emlékeztette magát, hogy a nőt érdeklik a részletek, ezért törni kezdte a
fejét, míg Hope magára fújta azt az illatot, ami mindig megőrjítette. - A vezetékeket ma reggel mindenhol beszereltük, és most kezdjük el a szigetelést. A külső falon. - Ez haladás. - Miért vagy már felöltözve? - Korán átmegyek, hogy segítsek. - Én nem fogok öltönyt venni - jelentette ki a férfi, mintha figyelmeztetésnek vagy fenyegetésnek szánná. - Miért kéne? - Mert Willy B. öltönyben lesz, ráadásul mellénnyel és nyakkendővel. De én nem. - Rendben. Mivel készen vagyok, átmegyek, és megnézem, miben segíthetek. - Szeretnélek megölelni, de csak összekoszolnálak. - Később is megölelhetsz. - A nő odalépett hozzá, közelebb hajolt, de úgy csókolta meg, hogy ne legyen piszkos. - Majd találkozunk odaát, ha már megérkeztél öltöny, mellény és nyakkendő nélkül. - Igen. - Ryder szeme még akkor is káprázott, amikor a nő becsukta mögötte az ajtót. Csillog, lüktet, és olyan gyönyörű, hogy az már szinte törvénytelen. A gépből áradt a zene, a csapból folyt a sör, és vidám hangok töltötték meg a helyet, ami olyan sokáig üresen állt. A családtagok és a barátok beszélgettek, közben jóízűen falatoztak. Többször felemelték a poharakat, hogy tósztot mondjanak a MacT-re. Avery rövid, zöld ruhában cikázott a konyha, az étkező és a bár között, mint egy vörös villám. A nyakában egy láncon ott lógott a játék gyűrűje, amit még gyerekkorában kapott Owentől. Hope egyszer megállította, és szorosan átölelte. - Ez tényleg jól sikerült - lelkendezett Avery. - De tényleg minden jól megy? Van néhány apróbb baki. - Tényleg minden jó, és a bakik nem tűntek fel senkinek. - Majd kijavítjuk őket. Gyertya az asztalon, zene, jó étel. A barátok jól érzik magukat. - Pont erről van szó, Avery. A Vestával is így csináltad. Biztosan minden este dugig lesz az éttermed, na meg a bár is. - Már most telt házunk lesz holnap este meg az utána következő este is. Láttad, hogy az emberek megállnak, és bekukucskálnak az ablakon? - Igen. - Nézd, Clare és Beckett táncol, apa pedig Owennel és Ryderrel beszélget a bárpultnál. Az az én bárpultom, tudod. - Bizony. És nagyon szép, egy igazi remekmű. - És azon a bárszéken ül a barátom. Annyira aranyos! Hozzámegyek feleségül, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. - Biztosan így lesz. Annyira örülök, Avery. És büszke vagyok rád. - Mindenki itt van, aki fontos nekem. Ezen a helyen, az én helyemen. Ennél már nem is lehetne jobb. Gyere, ülj le, és igyál egyet. Meg kell néznem néhány dolgot. Nem bánom, gondolta Hope, és odasétált a bárpulthoz, Ryder mellé. A férfi
lecsúszott a székéről, és rámutatott. - Foglalj helyet - mondta, amikor a nő értetlenül nézett rá. - A bokád biztosan fáj. - A bokám acélból van, de azért köszönöm. - A nő leült. - Adjál neki abból a finom pezsgőből - mondta a csaposnak. - Ma este te is úgy nézel ki, mint a pezsgő. - Köszönöm. Te is jól festesz. - De azért nem úgy, mint Willy B. Willy B. elegáns öltönyt és csokornyakkendőt viselt, és most elpirult. - Jaj, ne. - Hol van Avery? - kérdezte Owen. - Elment megnézni valamit. - Le kéne ülnie, legalább öt percre. Majd én gondoskodom róla. Amikor Owen elsétált, Willy B. a sörébe mosolygott. - Tényleg szereti a lányomat. - A férfi felsóhajtott, és körülnézett a bárban. - Nézd meg, mit csinált az én kislányom. Mit csináltatok ti, mindnyájan - helyesbített, és koccintott Ryderrel. - Ö egy kis energiabomba. - Elmegyek, és megmondom neki, hogy büszke vagyok rá. - Már megint - jegyezte meg Ryder, mikor Willy B. eldöngetett. - Nem különösebben részeg, csak nagyon boldog. - Ha végzett, csak át kell mennie az utca másik oldalára, és máris lefeküdhet, ezért nem baj, ha egy kicsit felönt a garatra. Ez nagy este Averynek, BoonsBoro-nak, mindnyájunknak. - Igen. - Ryder Hope szemébe nézett. - Nagy. Éjfélig maradtak, aztán összegyűltek a fogadóban még egy kis további ünneplésre. Egy óra lett, mire Hope utoljára mászta meg a lépcsőket aznap este, és ekkor már az ő acélos bokái is sajogtak. Eszébe jutott a nőiesség újabb, apró öröme. Leveheti a magas sarkú cipőt, a dögös ruhát, lemoshatja a sminket, és bemászhat a puha ágyba, egy szexi férfi mellé. Amikor belépett Ryderrel az E & D-be, észrevette a pezsgősüveget. - Mondtam már, hogy ma este úgy nézel ki, mint egy csillogó pohárpezsgő? Üljünk ki a verandára, és ott igyuk meg. A nő úgy döntött, hogy egy kicsit később veszi le a cipőjét, és a vetkőzést meg a sminklemosást is elhalasztja. - Ez jól hangzik. Kiment a férfival, és leült a padra, mert úgy gondolta, hogy Ryder mellé akar telepedni. Ám Ryder a kezébe nyomta a poharat, aztán a korláthoz lépett, és nekitámaszkodott. Hope úgy döntött, hogy nem csatlakozik hozzá, mert eleget álldogált már a magas sarkú cipőben. - Tudom, hogy már sokan mondták, de ez tényleg csodás este volt - Igen. Avery jó munkát végzett. A férfi hátat fordított neki, és nem felelt. Elgondolkodott. Már régóta gondolkodik ezen, de ahogy most ránézett a ragyogó és lüktető szépségre, rájött, hogy elment az esze. Szépségkirálynő, városi lány. Persze most itt van, de akkor is... Hozzá tartozik ez
is. Mint az illata, a sötét szeme és a cipője, ami biztosan többe került, mint egy jó minőségű dekopír fűrész. - Gyűlölöm az operát, és sosem hallgatok áriákat - Rydernek fogalma sem volt, hogy miért mondta ezt. Csak eszébe jutott. - Remek én sem szeretem az operát - De igen. - Nem. - Vannak operás cuccaid. Hope ivott egy korty pezsgőt, és értetlenül ráncolta a homlokát. - Miféle operás cuccokra gondolsz? - Például a távcső. - A színházi távcső? - A nő felnevetett. - Lebuktam. De azt nem csak az operában lehet használni. Akkor is jól jön, ha az ember egy szexi építőmunkás után akar kémkedni egy forró, nyári napon, amikor derékig meztelenül dolgozik. A férfi elmosolyodott. - Tényleg? - Igen. A balettelőadásokon is hasznos, meg ha... A férfi összeszorította a száját. - A balettet sem szeretem. - Sajnálhatod. - Se a művészfilmeket, se a külföldi filmeket, és semmit, ami feliratos. A nő felvonta a szemöldökét. - Mikor javasoltam, hogy nézzünk meg egy művészfilmet? - Csak mondom, a biztonság kedvéért. És a lányos filmeket sem bírom. - A férfi bólintott, és határozottan felemelte a kezét. - Szó sem lehet ilyesmiről. A nő elgondolkodott. - Szeretem a jó romantikus filmeket. De hajlandó vagyok becserélni két romantikus filmet egy akciófilmre. - Talán lehet róla szó. Ha van bennük némi meztelenkedés. Istenem, Ryder mindig megnevetteti. És gyenge lesz, ha a közelében van. Hope nagy lélegzetet vett. - Gyűlölöm a focit. A férfi arca eltorzult, mintha komoly fizikai fájdalmakat élne át. - Istenem. - De nem bánom, ha egy férfi vasárnap délután megnéz egy futballmeccset a fél szobát betöltő tévéjén vagy egy stadionban. Persze csak akkor, ha nem festi be az arcát, mint azok az őrült szurkolók. - Láttál már festett arccal? - Csak mondom, a biztonság kedvéért - ismételte meg Ryder szavait Hope. - Nem éreznék indíttatást arra, hogy a kedve ellenére elcipeljem egy balett-előadásra, ha ő sem erőlteti rám a focimeccset. A kosárlabdát viszont szeretem. A férfi kíváncsian felnézett, majd visszament a padhoz, és felvette a poharat, amit magának töltött, de azt hitte, hogy nem kívánja. - Tényleg? - Igen. Tetszik a gyorsaság, a váratlan helyzetek és az izgalom. Nincs semmi komoly kifogásom a kosárlabda ellen. Persze csak akkor tudom ezt igazán megítélni,
ha már élőben is láttam egy meccset. - Első- vagy másodosztályú csapattal? - Azt hiszem, mindkét osztályt meg kell néznem, mielőtt ítéletet hozok, vagy határozott szabályokat állítok fel. - Rendben, ez így fair. Csak annyi párna legyen az ágyon, amennyi az alváshoz kell. A nő megcsóválta a fejét, és ivott még egy kortyot. Vajon ez lecsillapítja a vadul kalimpáló szívét? - Nem. Erre határozott nemet kell mondanom. Egyszerűen este leveszed, és reggel visszateszed őket, csak néhány mozdulat, de stílust és melegséget ad a hálószobának. Ebben a kérdésben rendíthetetlen vagyok. A férfi leült a padra, és kinyújtotta a lábát. Némi gondolkodás után úgy döntött, hogy nem baj, ha az ember elveszít egy csatát. Végül is néhány párna nem a világ. - Nem megyek vásárolni. Nem vonszolhatsz végig a boltokon, hogy cipeljem a szatyrokat, és ha felpróbálsz egy ruhát, nem kérdezheted meg, hogy nagy-e benne a feneked. - Ebben a dologban szentírásnak veheted a szavamat. Te vagy az utolsó személy, akit egy bevásárláshoz társnak választanék. És a fenekem egyetlen ruhában sem lesz nagy. Ezt írd le, és vésd az eszedbe. - Értem. A lány halkan felsóhajtott. A pezsgő sem nyugtatta meg a szívét, de nem baj. Szerette a sietséget. - Most mit csinálunk, Ryder? - Azt te is tudod. - Azért szeretném, ha kimondanád. Ha nem baj. - Gondolhattam volna. - A férfi úgy érezte, hogy megint fel kell állnia, és a korláthoz kell mennie. - Az első pillanattól kezdve ezt éreztem. Amikor besétáltál. és megláttalak. Olyan volt, mintha a villám csapott volna belém. Nem tetszett. - Tényleg? - Igen, tényleg. Ezért távol tartottam magam tőled. - Az enyhe kifejezés - jegyezte meg a nő. - Megtartottam a három lépés távolságot. Aztán te szexet akartál. - Ryder! - A nő felnevetett, és megcsóválta a fejét - Nos, ez igaz. - Úgyhogy többé nem maceráltalak. Arról volt szó, hogy csak szex lesz, igaz? - Igen. - Abban nem tartottam semmi kivetnivalót, ha megkedveljük egymást. Sőt, úgy még jobb is a dolog. Az is jó, ha az ember megismeri a másikat De minél jobban megismertelek, annál inkább éreztem, hogy már nem csak szexről van szó. És ez sem tetszett. - Szegény. Biztosan sokat szenvedtél. - Látod? Ezzel a felvágós megjegyzéssel is leterítesz. Torkon ragadsz, Hope. Megragadod a lelkemet, a szívemet. A nőnek egy pillanatra elállt a lélegzete. - Azt mondtad, a szívedet. - Azt hittem, csak a külsőd miatt van, mert nincs olyan férfi, aki ne borulna le előtted. De a szépség csak egy kellemes ráadás. Nem a külsődről van szó, hanem
arról, amilyen vagy. Minden forgott, és kereste a helyét, aztán hirtelen bekattant, és oda került, ahová való. Ennyi. Te vagy, aki hiányoztál. Akkor jöttem rá, amikor a napfelkeltében együtt feküdtünk a harmatos fűben. - Nekem korábban volt - nyögte ki Hope. - De nem sokkal. - Úgyhogy most meg fogom mondani neked. - A férfi ivott még egy nagy kortyot a pezsgőből. - Az anyámnak és Carolee-nak már többször mondtam. A nagymamámnak is. És ha nagyon részeg vagyok, a testvéreimnek is szoktam mondani. De más nőnek még sosem. Nem helyes ilyesmivel dobálózni, ha az ember nem biztos benne. És aljasság arra használni, hogy másokat manipuláljunk vele. - Várj. - Hope félretette a poharát, felállt, és odalépett a férfihoz, hogy ott álljon mellette, a Main Street fölött, és a szemébe nézzen. - Most mondhatod. - Szeretlek, Hope. És ezt egyáltalán nem bánom. Hope felnevetett. A szíve hatalmasat dobbant, és két kezével megfogta a férfi arcát Szeretlek, Ryder. És én sem bánom. - Nem szoktam verseket írni. - Nem, Ryder. Tudom, hogy nem írsz verseket. De kiállsz értem. Mindig az igazat mondod nekem. Megnevettetsz, és felébreszted a vágyamat. Melletted az lehetek, és annak érzem magam, aki valójában vagyok. És örülök, hogy belém szerettél, pedig nem akartál. A férfi megfogta a nő kezét. - Még nem fogom abbahagyni. - Akkor ne hagyd abba. Hope hozzáhajolt, rátámaszkodott, és élvezte a csodálatos érzést, ahogy a szíve repes a boldogságtól. - Annyira örülök, hogy szeretlek téged, örülök, hogy az enyém vagy, pont úgy, ahogy vagy, örülök, hogy ma este mondtad el, amikor minden a barátokról és a családról szól. Meg az otthonról. - Azelőtt nagyon zavart, hogy olyan tökéletes vagy. - Jaj, Ryder! - De nem értettem. - A férfi kicsit eltartotta magától Hope-ot, hogy lássa az arcát. Nem értettem, hogy nekem vagy tökéletes. Ezért... - A férfi a zsebébe nyúlt, kivett egy kis dobozt, és felnyitotta a tetejét. Hope a gyémántra meredt, aztán Ryderre. - Te... - Alig tudott megszólalni a meglepetéstől és az örömtől. - Gyűrűt vettél nekem? - Persze, hogy gyűrűt vettem neked. - A férfi hangjában enyhe méltatlankodás érződött. - Minek nézel engem? - Minek nézlek? - A nő visszafojtott lélegzettel nézte a lámpa fényében szikrázó gyémántgyűrűt. - Pontosan annak, aki vagy. Pontosan. - Szeretlek, úgyhogy össze fogunk házasodni. Hope bólintott, kinyújtotta a kezét, és odatartotta a gyűrűsujját. - Helyes. - Ryder az ujjára húzta a gyűrűt. - Pont jó - súgta Hope. --Honnan tudtad? - Lemértem az egyik gyűrűdet. Van erre egy ügyes szerszám. - Milyen szerencsés vagyok, hogy egy ilyen ügyes férfihoz megyek feleségül.
- Az esküvő után pedig költözöl. A feleségem nem fog a fogadóban lakni. Részletek, gondolta Hope. Szeret a részletekkel foglalkozni, és a terveket az új helyzetekhez alakítani. Ezért átkarolta a férfi nyakát - Fogadjunk, hogy Carolee örömmel beköltözik a fogadós apartmanjába, és átrendezi a bútorokat. Majd megoldjuk. - Később - jelentette ki a férfi. - Később - bólintott a nő, és átadta magát az ölelésnek. - Ez gyönyörű. Ez az egész hihetetlenül gyönyörű. Ryder vállára hajtotta a fejét, és felsóhajtott. De aztán felkapta a fejét, és halkan felkiáltott. - Ryder! Nézd, Ryder! Ott - A nő a terasz másik felébe mutatott. Együtt álltak az árnyékban, átölelve egymást. A fiatalember durva munkásruhát viselt, nem a szakadt és véres egyenruhát. Hope látta, hogy hátul megmarkolja Lizzy ruháját, ahogy Ryder is szokta. - Megtalálta őt! Billy megtalálta Lizzy-t ! Megtalálták egymást, és most együtt vannak. - Ne sírj. Hope... - Csak akkor sírok, amikor kell. Szokj hozzá. Ennyi idő után, ennyi várakozás után végre itt vannak. Egy kicsit hasonlítasz Billy-re. Az ő Billy-jére. - Talán. Nem tudom. - De én igen. Szerintem te mutattad meg neki az utat. Nem tudom, hogyan, de nem is fontos. - Egy pillanatra találkozott a pillantásuk Lizzy-vel. Öröm az örömmel. Mindenki pont ott van, ahová tartozik. UTÓHANG A tavaszi virágzó estén Avery a műanyag játék gyűrűjét csavargatta, míg Clare és Hope az esküvői ruháját igazgatta. - Nem vagyok ideges. - Persze, hogy nem - mondta Hope. - Nos, talán egy kicsit, de csak azért, mert szeretnék nagyon jól kinézni. - Hidd el, hogy gyönyörű vagy. Fordulj meg, és nézd meg magad - parancsolt rá Clare. A Penthouse hálószobájában Avery a hatalmas tükör felé fordult. - Ó, Istenem. Tényleg jól nézek ki. - Gyönyörű vagy - javította ki Hope. - Avery, egyszerűen lélegzetelállítóan gyönyörű vagy. A ruha fantasztikus. Nem lett volna szabad kételkednem az online ösztöneidben. - Pont a megfelelő. - Avery ragyogó arccal megpördült, hogy lássa, ahogy a ruha vele együtt repül és pörög. - Ez én vagyok. - Ragyogsz, mint egy gyertya. - Clare megérintette Avery fénylő haját. - Egy láng. - Pezsgőt! Gyorsan. Mielőtt tönkreteszem a sminket, amin Hope annyit dolgozott. - A menyasszonyra és a kísérőire. - Hope kitöltötte az italt. - És a szoptatós anyára.
- Az ikrek el fogják viselni ezt a kortyot Luke és Logan kemény legény. - Hát itt vagyunk. A feleség, a fehér ruhás menyasszony és a gyűrűs menyasszony. - Avery felemelte a poharát - Szeptemberben te jössz - nézett Hope-ra. - Már alig várom, pedig még nagyon sok intéznivalóm van. De a mai nap a tiéd, és megígérem, hogy minden tökéletes lesz. - Nem is lehetne másképp. Hiszen a szerelmemhez megyek feleségül, mellettem lesz a két legjobb barátnőm, az apám, az asszony, aki gyerekkorom óta az anyám volt, és a testvéreim. Ráadásul a legszebb helyen fogom kimondani a boldogító igent. - Küldök egy SMS-t a fényképésznek, és megmondom, hogy jöjjön fel. Menetrend szerint haladunk - emlékeztette őket Hope. Mindent még egyszer ellenőrzött. A virágokat, az ételt, a terítéket. A gyertyákat, a szalvétákat. Megállt egy pillanatra, hogy segítsen Beckettnek átadni Clare anyjának és Carolee-nak a pufók arcú ikreket meg a három testvérüket. Aztán megigazította Ryder nyakkendőjét, közben lopva megcsókolta a nyakát. - Miért nem csináljuk mi is most? - kérdezte a férfi. - Mind fel vagyunk öltözve, és a tiszteletes is mindjárt itt lesz. - Szeptemberben. - A nő megcsókolta a férfit. - Megéri várakozni. A megadott időben előkerítette Willy B.-t. - Hála az égnek. - Justine megveregette a férfi arcát. - Olyan ideges, mintha ő lenne a menyasszony. - Az én lányom. - Tudom, drágám. Menj, és kísérd az oltárhoz. Hope várt, zsebkendőt hozott, amikor Willy B. szeme könnybe lábadt, és még egyszer utoljára megigazította Avery sminkjét. - Mit dörmögsz magadban? - kérdezte Clare-t. - Imádkozom. Hogy ne halljam a gyereket sírni, mert ha meghallom őket, elindul a tejem. - Istenem, füldugókra is gondolnom kellett volna. - Hope felnevetett, megragadta Clare kezét, és az ajtó felé vonta. Avery igazi belépőt akart, ezért együtt fognak lemenni a lépcsőn az udvarra, ahol a vendégek ülnek, és Owen várakozik a fivéreivel. Milyen jóképűek, gondolta Hope. Mind olyan helyesek! Néhány hónap múlva ő is lemegy ezen a lépcsőn Ryderhez. Átnézett a telek másik végébe, a fehér sátor fölé, ahol a halványkék, ezüsttel díszített BoonsBoro Fitt állt. Örült, hogy elkészült, bár kicsit sajnálta, hogy Ryder már nem néz be mindennap a fogadóba. Vajon Justine mit talál ki legközelebb? Akármi is lesz az, végignézheti a teljes átalakulását. Hope hirtelen megszorította Clare kezét. - Nézd! A virággal befuttatott lugasra néző teraszon ott állt Lizzy és Billy. - Még mindig itt vannak - súgta Clare. - Mindig meglep, ha meglátom őket. - Boldogok itt. Legalábbis egyelőre. Ez az otthonuk. És az enyém is, gondolta Hope. Az ő városa, az ő otthona.
Itt fogja felépíteni az életét a férfival, akit szeret. Visszanézett, egy csókot dobott a menyasszonynak, aztán lement a lépcsőn, hogy elfoglalja a helyét a szerelme mellett.
