NORA ROBERTS TÜNDÉRVARÁZS

NORA ROBERTS TÜNDÉRVARÁZS

1

ELŐHANG A mágia létezik. Hogyan is vitathatná bárki a létezését, aki látott már szivárványt és vadvirágot, hallotta a szél dalát meg a csillagok csendjét? Mindenki, aki volt már szerelmes életében, átélt mágikus pillanatokat. Egyszerű, és mégis egyedülállóan tüneményes pillanatok ezek, melyek nélkül üres, színtelen lenne a világ. Élnek azonban közöttünk olyan emberek, akiknek ennél több adatott. Kiválasztottak ők, ősi tudás és ősi képességek örökösei. Elődeik közé tartozik Merlin, a varázsló, Ninian, a boszorkány, Rhiannon, a tündérhercegnő, Germánia beavatottjai és Arábia dzsinnjei. . Mindannyian a vérükben hordozzák a kelta Fióna, a hatalomittas Morgan le Fay és más nagy mágusok erejét, akiknek nevét közönséges földi halandónak kiejtenie sem szabad. Amikor a világ még ifjúkorát élte, és a mágia ugyanolyan hétköznapi dolognak számított, mint egy esőcsepp, az erdők mélyének tisztásain halhatatlan tündérek járták táncukat. Előfordult - néha csak csintalanságból, néha szerelemből -, hogy a tündérek a földi halandók leányaival háltak. Előfordul még ma is. A lány családfája egészen a kelta Fiónáig nyúlt vissza, mágikus öröksége ősibb volt, mint maga a Föld. Már gyerekkorában megtanulta, hogy minden természetfeletti képességnek, így az övének is, ára van. Szerető szülei, akik élete első pillanatától kezdve a tenyerükön hordozták, nem alkudhatták le ezt az árat, és nem is fizethették meg helyette, de szívből jövő melegséggel kísérték a nővé válás hosszú, kalandos útján. Bátran támaszkodhatott rájuk mindvégig, mellette álltak bánatában, örömében. Mivel a lány többet érzékelt az embereknél, isteni adottságánál fogva megtanult békét teremteni maga körül. Nőként is a csendesebb életet kedvelte, gyakran volt egyedül, a magányosság legkisebb fájdalma nélkül. Elfogadta önmagát annak, aki: boszorkánynak, és soha nem feledkezett meg az ezzel járó felelősségről. Ő is, akár a többi halandó ember, vágyott az igaz és örök szerelemre. Tudta, jobban, mint bárki, hogy nincs az a hatalom, varázslat vagy boszorkányság, amely vetekedhetne egy őszinte, nyitott és elfogadó szív erejével.

1.

Amikor Anastasia észrevette a kukucskáló kislányt a labdarózsák mögött, még nem sejtette, hogy ez a gyermek megváltoztatja majd az egész életét. Éppen dúdolgatott magában, mint általában kertészkedés közben, és élvezettel szívta be a föld illatát meg kisugárzását. A meleg, szeptemberi nap aranyló fénye, a sziklákon megtörő hullámok robaja - mely 2

felhallatszott a meredeken lejtő birtok aljából - fenséges hátteréül szolgált a méhek zümmögésének és a madarak trilláinak. Szürke cicája mellette szuszogott a fűben, farkincája derűsen kígyózott álmában. Egy színpompás pillangó hangtalanul a kezére szállt; Anastasia megsimogatta halványkék szárnya szélét az ujja hegyével. Mikor elröppent, suhogást hallott - kíváncsian körülnézett, és észrevette a kis arcocskát, ahogyan őt bámulja a labdarózsa mögül. Ana nyomban, a legnagyobb természetességgel elmosolyodott. A kislánynak bájos szeplői, fitos orra és égkék szeme volt, arcát fényesen csillogó, barna gombafrizura keretezte. Visszamosolygott Anastasiára, nyári égbolt színű pillantásában kíváncsiság és huncutság tükröződött. - Szia! - üdvözölte őt Ana olyan magától értetődő kedvességgel, mintha mindennap kislányokat találna a rózsaágyásban. - Szia! - felelte a gyermek vidám izgatottsággal. - Te el tudod kapni a lepkéket? Nekem még sohasem sikerült úgy megsimogatni őket, ahogy neked az előbb. - Megmondjam, miért? Mert csak akkor lehet, ha ők kérnek meg rá. A kislány bólintott, alkarjával kisimította a haját az arcából, és letérdelt a sarkára. Ana emlékezett rá, hogy két nappal azelőtt látott egy költöztető teherautót, ebből könnyen kitalálta, hogy a kislány egyike az új szomszédainak. - Tegnapelőtt költöztetek ide? - Ühüm. Mostantól itt lakunk, mellettetek. Nekem tetszik, mert csak ki kell néznem a szobám ablakán, és ott hullámzik a tenger. Láttam már egy fókát is! Indianában csak az állatkertben vannak. Bemehetek a kertedbe? - Még szép! Ana félretette az ásóját, és segített a kislánynak átlépni két rózsabokor között. Ekkor vette csak észre, hogy egy kutyakölyök ficánkol a karjában. - Hát ő kicsoda? - A neve Daisy - felelte a kicsi, és adott egy puszit a kutyus fejére. - Aranyszőrű vizsla. Pár nappal azelőtt kaptam, hogy ideköltöztünk volna Indianából. Együtt jött velünk a repülőn, és képzeld, egyikünk sem félt! Én gondoskodom róla, adok neki enni, inni, fésülgetem meg minden. Ő az én felelősségem, tudod? - Nagyon szép kutya - jegyezte meg Ana ünnepélyesen. Elég nehéz lehet egy ilyen öt-hat éves kislánynak, tette hozzá magában. Kinyújtotta felé a kezét. - Megfoghatom? A kicsi nyomban átadta neki az állatot, és önfeledten csacsogni kezdett.

3

- Szereted a kutyákat? Mert én szeretem, sőt a macskákat is, meg mindent. Még Billy Walker hörcsögeit is. Egyszer lesz lovam. Majd teszünk róla, legalábbis apa mindig azt mondja, hogy majd teszünk róla. Anát jobban már le sem lehetett volna venni a lábáról - a kislány tündökölt, mint a napsugár. Elbűvölve cirógatta meg a vizsla fejét, mire az állat megszagolgatta, majd nyalogatni kezdte az ujjait. - Én is szeretem a kutyákat, a macskákat meg mindent - felelte Ana. - Az unokabátyámnak még lovai is vannak. Két nagy, és egy kiscsikó, pár napja született. - Tényleg? - csillant fel a kislány szeme, majd észrevette a macskát, leguggolt, és simogatni kezdte. - Megnézhetem őket? - Elég közel lakik, szívesen elviszlek hozzá, de előtte még meg kell kérdeznünk a szüleidet. - Anyukám már felköltözött a mennyországba. Ana szívét átjárta a fájdalom. A kislány fénylő hajára tette a kezét, és, bár pillantását nem vette le róla, figyelme önmagába mélyedt. Megkönnyebbülten érezte, hogy a lányka szívében nincsen fájdalom, csak szép emlékeket őriz édesanyjáról. Ana érintésére felnézett, és elmosolyodott. - A nevem Jessica, de szólíthatsz Jessie-nek is. - Én pedig Anastasia vagyok - felelte a lány. Képtelen volt ellenállni a kísértésnek, lehajolt, és adott egy puszit a fitos orrocskára. - De hivhatsz Anának is. Most, hogy kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak, Jessie letelepedett a fűre, és milliónyi kérdéssel halmozta el a lányt. Megmutatja neki Ana, hogyan kell virágot ültetni? Mi a cicája neve? Van gyereke neki is? Miért nincs? Be nem állt a szája, de közben rengeteg dolgot elárult magáról, például, hogy nemrég ünnepelte hatodik születésnapját, kedden kezdi az általános iskolát, a kedvenc színe a lila, és hogy a banyababot utálja a legjobban a világon. Egyszóval csak üldögéltek a napon, a gombafrizurás, rózsaszín kezeslábasban csacsogó manócska, és az enyhén napbarnított lány sáros, kerti rövidnadrágjában. Quigley, a macska figyelemre sem méltatta a játékos kedvű vizslakölyköt .. Ana búzaszőke, lazán hátrafogott kontyából kiszabadult egy tincs, és rakoncátlanul táncolni kezdett a szélben. Sminknek még nyoma sem volt rajta, törékeny, szívszorító szépsége már-már természetfelettinek tűnt. Jellegzetes kelta arcformájával, füstszürke szemével, szájának lendületes, költői ívével le sem tagadhatta volna, hogy Donovan. Érződött még rajta valami megmagyarázhatatlan szomorúság, mint ahogyan az is, hogy jószívű a végletekig.

4

A kutyus Quigley nemtörődömségét megunva a sziklakert felé vette az irányt, és megszagolgatta a gyógynövényeket. A kislány mondott valami vicceset, mire Ana jóízűen elnevette magát. - Jessie! - szállt végig ekkor egy kiáltás a domboldalon. A mély férfihangban aggodalom és bosszúság érződött. - Jessica Alice Sawyer! - Ajaj! Csak akkor hív így, ha mérges - magyarázta a kicsi, de amikor felállt, szemében nyoma sem látszott szorongásnak vagy félelemnek. - Itt vagyok, apa! Itt vagyok Anával, gyere ide te is! Pillanatokon belül egy férfi alakja vetett árnyékot a labdarózsákra. Minden boszorkányság nélkül érezni lehetett izgatottságát, nyugtalanságát, és, kislánya láttán, a megkönnyebbülését. Ana meglepetten figyelte a látszólag mogorva férfit. Nehéz volt elképzelni, hogy ő ennek a csupa mosoly, csupa derű manócskának az édesapja. Talán csak egy-két napos borostája és sötét, napbarnított bőre miatt tűnik, ilyen marconának, gondolta magában, bár ez nem látszott túl valószínűnek. Szögletes arca, telt, komor ajka mély belső fájdalomról árulkodott, szeme azonban éppolyan tiszta égszínkékben tündökölt, mint a kislányáé, azzal a különbséggel, hogy az övében türelmetlenség tükröződött. Beletúrt sötét, kócos hajába, melyet a napfény itt-ott vörösesre színezett. Onnan, ahol Ana ült, a férfi óriásnak látszott. Erős, meghökkentően izmos alkatán kimondottan jól állt szakadt pólója és kopott farmerje, mely itt-ott felfeslett a varrásnál. Hosszú, szúrós és tagadhatatlanul bizalmatlan pillantást vetett Anára, majd kislányához fordult. - Jessica, nem megmondtam, hogy maradj az udvarban? - De - mosolygott a kicsi kedvesen -, csak hallottuk Daisyvel Anát énekelni, és amikor átnéztünk a sövényen, láttuk, hogy rászáll egy lepke a kezére. Megengedte, hogy bejöjjünk a kertjébe. Van egy cicája, látod? Az unokabátyjának még lova is van, az unokanővérének pedig cicája és kutyája. Egyszerre. A férfin látszott, már régen hozzászokott Jessie hosszas monológjaihoz, most is türelmesen megvárta, míg a kislánya befejezi a mondandóját. - Tudod, ha megkérlek, hogy maradj az udvarban, és azután mégsem talállak ott, aggódni kezdek. Egyszerű állítás volt, a felháborodás legkisebb jele nélkül. Ana elismerően nyugtázta, hogy Jessie édesapjának sem a hangját felemelnie, sem fenyegetőznie nem kell ahhoz, hogy megértesse kislányával, amit mondani akar. Olyan erő érződött a szavaiban, hogy attól még ő is megszeppent. Jessie bűnbánóan csücsöritett a szájával. - Ne haragudj, apa!

5

- Én vagyok a hibás, Mr. Sawyer - állt fel Ana, miközben a kislány vállára tette a kezét. Én engedtem meg neki, hogy bejöjjön a kertbe, és annyira élveztem a társaságát, hogy eszembe sem jutott, mennyire aggódik majd érte, ha nem találja. A férfi egy pillanatig nem szólt semmit, csak Anára meredt égszínkék szemével. A lány kezdte kínosan érezni magát. Amikor Mr. Sawyer újra a kicsire pillantott, Ana döbbenten vette észre, hogy mindeddig vis-szafojtotta a lélegzetét. - Légy szíves, vidd haza Daisyt, és etesd meg! - Megyek - nyalábolta fel Jessie a vonakodó vizslakölyköt. Elindult hazafelé, de édesapja biccentésére megtorpant. - És ne felejtsd el megköszönni Mrs .... - Miss - helyesbített Ana. - Donovan. Anastasia Donovan. - Ne felejtsd el megköszönni Miss Donovannek, hogy vigyázott rád! - Köszönöm, hogy vigyáztál rám - engedelmeskedett az édesapja kérésének a kislány, de azután cinkosan Anára vigyorgott. - Máskor is jöhetek? - Sőt! Örülnék, ha jönnél! Jessie átvágott a labdarózsák között, és bájosan édesapjára mosolygott. - Nem akartalak felmérgesíteni, apa! Becsszó ... A férfi lehajolt, majd megcsípte a kislány orrát. - Jól van, kölyök. Fáradt, szomorkás hangjában mérhetetlen szeretet bujkált. Jessie nevetve átszaladt az udvarukra, kezében a ficánkoló kiskutyával. Amikor a hűvös, kék tekintet ismét Anáéba fúródott, a lány mosolya halványodni kezdett. - Elbűvölő gyermek - jegyezte meg Ana, és a rövidnadrágjába törölte izzadt tenyerét. Nagyon sajnálom, hogy nem szóltam át telefonon, nálam van Jessie. Remélem, máskor is átengedi hozzám. - Nem kell mentegetőznie, nem maga tehet róla - felelte Mr. Sawyer hűvös, se nem barátságos, se nem barátságtalan hangon. Ana pontosan tudta, a férfi már egy ideje azon töpreng, mennyire lehet megbízni benne; lopva végig is mérte a feje búbjától fűfoltos szandáljáig. - Jessie természeténél fogva kíváncsi és barátkozó. Gyakran túlságosan is. Még nem sejti, vannak olyan emberek, akik visszaélnek ezzel. Ana, most már hasonló hűvösséggel, oldalra biccentette a fejét.

6

- Értem, mit akar mondani, Mr. Sawyer, bár biztosíthatom, nem szoktam kislányokat reggelizni. A férfi lassan elmosolyodott; nyers vonásai egy csapásra megszelídültek, az arca határozottan megnyerővé vált. - Magam is másképpen képzelem az emberevő óriásokat, Miss Donovan. Kérem, bocsásson meg az udvariatlanságomért! Jessie nagyon rám ijesztett. Még ki sem csomagoltam, máris elvesztettem a szemem elől. - Egy pillanatra sem került veszélybe - biztosította a férfit Ana, és ő is megpróbálkozott egy óvatos mosollyal. Vetett egy pillantást a szomszédban álló, kétszintes, vörösfenyőből ácsolt házra; nagyon szerette széles ablakait, kerek verandáit. Bár jól érezte magát egyedül, mégis örült, hogy nem maradt sokáig szomszédok nélkül. - Jó, ha van egy gyerek a közelben, különösen, ha olyan aranyos, mint Jessie. Remélem, megengedi, hogy máskor is átjöjjön. - Gyakran eltűnődöm, vajon én engedek-e meg neki bármit is - dünnyögte Mr. Sawyer, miközben végigsimított az ujjával egy apró, rózsaszínű virágon. - Ha nem emel ötméteres falat a labdarózsái helyébe, Jessie így is, úgy is visszajön. - Legalább tudni fogom, hol keressem, ha megint eltűnik, tette hozzá magában. - Kérem, nyugodtan küldje haza, ha terhére van! - Zsebre dugta a kezét. - Most mennem kell, félő, hogy megeteti Daisyvel a vacsoránkat... - Mr. Sawyer! - szólt utána Ana, amikor a férfi elindult hazafelé. - Isten hozta Montereyben! - Örülök, hogy megismertem. Mr. Sawyer hosszú léptekkel átvágott a gyepen, majd besietett a házba. Ana egy ideig csak állt, és nézett utána. Nem is emlékezett rá, mikor forrósodott fel körülötte a levegő ennyire utoljára. Sóhajtva felvette kerti szerszámait a földről; Quigley pedig, felfigyelve gazdája távozási szándékára, hosszan nyújtózott egyet, majd a lány lábához dörgölőzött. Arra pedig végképp nem emlékezett Ana, megizzadt-e a tenyere valaha is, csak mert egy férfi ránézett. Igaz, nem közönséges pillantás volt ez. Egyszerre nézett rá, belé és keresztül rajta. Ügyes, bólintott elismerően, majd elindult, hogy bevigye a szerszámokat a melegházba. Érdekes páros, apa és leánya. Kitekintett a melegház fényesen ragyogó ablakán, és szemügyre vette a szomszéd telek közepén álló faházat. Mivel ők a legközelebbi szomszédai, természetes, hogy kíváncsi rájuk. Ugyanakkor eleget tapasztalt már ahhoz, hogy tudja, kíváncsiságának nem szabad közvetlen baráti érdeklődésnél mélyebb kapcsolathoz vezetnie, mert abból baj lehet. Kevesen képesek elfogadni a szellemi világ létezését. Az ő természetfeletti képességeinek igen érzékeny szív volt az ára, melyen számos sebet ejtett már mások hideg elutasítása. 7

Nem akarta, hogy elragadják a fájó emlékek, megpróbálta hát a figyelmét elterelni valamivel. Ha Mr. Sawyerre és a kislányára gondolt, önkéntelenül is mosolyognia kellett, és ez különös érzéssel töltötte el. Vajon mit szólna hozzá a férfi, töprengett magában, ha elárulná neki, hogy akinek a szomszédságába költözött, ugyan nem emberevő óriás, de a ma is létező boszorkányok egyike?

A rendetlen konyhában Boone Sawyer addig kotorászott fáradtan az egyik kartondobozban, míg elő nem halászott egy serpenyőt. Nem kételkedett benne, hogy jó ötlet volt Kaliforniába költözniük, hamar belátta azonban, mennyire alábecsülte a be- és kicsomagolással járó időt, munkát és kellemetlenséget. Soha nem könnyű a választás, mit hozzon az ember magával, mit hagyjon véglegesen a háta mögött. Költöztetőket bérelt, hajóra adta az autóját, és beszerezte azt a különleges ketrecet, amelyben Jessie magával hozhatta imádott kiskutyáját. Ezenfelül még a kislány nagyszüleit is meg kellett győznie döntése helyességéről, majd be kellett iratnia Jessie-t az iskolába, és meg kellett vennie a tanszereket. Ez utóbbitól teljesen elment az életkedve, különösen, ha arra gondolt, az elkövetkező tizenegy évben minden ősszel meg kell ismételnie ezt a tortúrát ... Azzal vigasztalta magát, a nehezén már túljutott. Legalábbis remélte. Nem maradt más dolga, mint kicsomagolni, mindennek megtalálni a helyét, és otthonossá varázsolni az egyelőre még kissé idegen házat. Jessie szerencsére boldognak látszott, és számára mindig is ez volt, és mindig is ez lesz a legfontosabb. Igaz, tűnődött, miközben megpirított egy kis birkahúst a chilihez, Jessie mindenütt boldog. Az ő élete csupa napfény, bámulatra méltó gyorsasággal barátkozik, ami egyrészről áldás, másrészről azonban nagyobb óvatosságot követel tőle, mint apától. Boone máig hálát érzett azért az isteni csodáért, hogy leánya, bár kétéves korában elvesztette az édesanyját, ilyen élénk, életvidám és gyermekien boldog maradt. Arról nem is beszélve, ha Jessie nem lett volna, ő egész bizonyosan szép csendben megőrül Alice halála után. Mostanában már nem gondolt olyan gyakran elhunyt feleségére, időnként támadt is bűntudata emiatt. Isten a megmondhatója, mennyire szerette, közös gyermekük az élő bizonyítéka és gyümölcse kivételesen szép, tiszta szerelmüknek. Mostanra azonban már több évet töltött el nélküle, mint annak idején vele, és bár igyekezett megkapaszkodni az emlékében, az élet ment tovább, mindennapos kihívásai meg feladatai pedig lassan feledtették vele a bánatát. Alice elment, Jessie viszont vele maradt. Azt, hogy Montereybe költözött, egy kicsit mindkettőjükért is tette. Indianai otthonukban, melyet közösen vettek Alice várandóssága idején, túl sok minden emlékeztette a múltra. 8

Mindkettejük szülei alig tízpercnyire laktak tőlük, így Jessie, mint egyetlen unokájuk, hamar a figyelem középpontjába került, sőt egy idő után kimondatlanul is versengést idézett elő a nagyszülők között. Ami Boone-t illeti, mára belefáradt, hogy állandóan kioktatták Jessie nevelésévei kapcsolatban, és időről-időre finoman - esetenként nem is olyan finoman - megrótták ezértazért. A szűnni nem akaró találkaszer-vezésről már nem is beszélve. Merthogy a gyereknek anyára, neki pedig feleségre van szüksége, hangoztatta az édesanyja, így élete fő feladatának tekintette, hogy megtalálja a megfelelő nőt mindkét szerepre. Egy idő után a férfinak kezdett elege lenni mindebből, még az emlékeiben való állandó vájkálásból is, melynek régi lakásuk falai közt oly gyakran adta át magát. Ezért döntött úgy, hogy elköltöznek. Munkája nem kötötte sehová, több lehetőség közül végül Montereyt választotta éghajlata, az itteni életmód és iskolái miatt - meg persze azért is, vallotta be magának, mert belső hangja azt súgta, itt új otthonra találnak. Tetszett neki, hogy csak ki kell néznie az ablakon, és láthatja a tengert, vagy a büszke ciprusokat, mint ahogy az is nagy örömére szolgált, hogy nem zsúfolódnak köréje szomszédok. Alice imádott emberek közt forgolódni, ő kevésbé. Ugyancsak nagy előnye volt a háznak, hogy messzire feküdt az úttól, és nem hatolt fel hozzájuk a forgalom zaja. Ösztönösen tudta, jól választott. Jessie már most otthonosan csavargott a környéken, igaz, először, amikor kinézett az udvarra, és nem látta a kislányt sehol, gyomorszorító félelem lett rajta úrrá. Pedig sejthette volna, hogy csak talált valakit, akivel beszélgethet, akit levehet a lábáról bájos természetével. Különös ez a szomszéd lány. Boone összevonta a szemöldökét, és rátette a fedőt a serpenyőre, hadd párolódjon a chili. Töltött egy kis kávét magának, aztán kisétált a verandára. Elegendő volt egyetlen pillantást vetnie Anastasiára, máris tudta, hogy Jessie biztonságban van nála. Füstszürke szemében romlatlan tisztaság és kedvesség tükröződött, ő mégis nyersen, mogorván viselkedett vele. Persze pontosan tudta, hogy miért. Az ellenállhatatlanul rátörő, fájó, alattomos vágy miatt. Nem is emlékezett, mikor hatott rá nő utoljára ekkora erővel. Illetve, dehogynem: soha. Szomorkásan elmosolyodott. Alice-szel való kapcsolata nélkülözte a vad szenvedélyt, csendes, édes napokat hozott az életébe, felesége emléke örökké a szívében él. Ez a mostani élmény viszont úgy ragadta magával, mint valami veszélyes, mélyvizi örvény, mely éppen akkor próbálja beszippantani, amikor már azt hitte, sikerül biztonságban partra úsznia. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen Alice halála óta nem akadt dolga nővel, emlékeztette magát, miközben elnézett egy sirályt, ahogy az öböl felé siklik. Nagyobb baj lenne, ha már ott tartana, hogy teljesen hidegen hagyja még egy ilyen gyönyörű teremtés is, mint Anastasia Donovan. Ráadásul amilyen gyönyörű a lány, olyan nyugodt és békés, ő mégis 9

ingerülten, bizalmatlanul közeledett hozzá. Kétségkívül hibát követett el, már meg is bánta. Nem akart viszont belebonyolódni semmilyen kapcsolatba, senkivel. Neki mindenekelőtt Jessie-vel kell törődnie. Zsebébe nyúlt, elővett egy csomag cigarettát, és rágyújtott. Észrevétlenül a gyep túloldalán húzódó labdarózsasövényre tévedt a pillantása. Anastasia. Illett a lányra ez a kissé szokatlan, régies, méltósággal teli név. - De apa! Boone bűntudatosan összerezzent, mint egy kamasz, akit cigizésen kaptak a fiúvécében. Megköszörülte a torkát, és szégyenlősen rámosolygott az őt csúfondáros fintorral méregető kislányára. - Most az egyszer ne bántsd öreg apádat, Jess! Már csak fél dobozzal szívok naponta. Leánya felnőttesen csípőre tette a kezét. - De árt az egészségednek! Tiszta fekete lesz tőle a tüdőd! - Tudom - sóhajtotta a férfi, és elnyomta a cigarettát. Képtelen lett volna akár csak egy utolsó slukkot is szívni belőle most, hogy a bölcs szempár ilyen elítélően meredt rá. Nemsokára teljesen leszokom róla, tényleg. Jessie gúnyosan elmosolyodott, majd néhány mély sóhaj közepette rosszallóan megcsóválta a fejét. - Hagyjá' lógva, Warden! - utánozta édesapja James Cagneyt, egészen élethűen. - Nehogy mán lecsukjá' egy nyavalyás slukké'! A kislány elnevette magát, és most is, mint mindig, megbocsátott apjának a botlásáért. Hozzálépett, és átölelte. - Buta vagy! - Lehet - hagyta rá a férfi, majd megragadta a könyökénél fogva, a magasba emelte, és adott neki egy cuppanós puszit. - Te pedig pöttöm! - Egyszer majd ugyanolyan nagy leszek, mint te! - vágott vissza Jessie harciasan, majd édesapja dereka köré kulcsolta a lábát, és addig hajolt hátra, míg fejjel lefelé nem lógott róla. Ez volt az egyik kedvenc játéka. - Az ki van zárva - ellenkezett Mr. Sawyer. Biztosan tartotta a kislányt a lábánál, miközben az a veranda deszkáját söprögette a hajával. - Én mindig nagyobb leszek. Felemelte Jessie-t, és addig dobálta a levegőbe, míg visítva nevetni nem kezdett. - Meg okosabb is, erősebb is - folytatta, és a kislány hasához dörgölte háromnapos borostáját. Jessie fülig érő szájjal ficánkolt a csiklandozás közben. - És persze szebb is ...

10

- Viszont csikisebb is! - kiáltotta a lányka diadalmasan, majd gyakorlott mozdulatokkal édesapja bordáinak támadt apró, fürge ujjaival. Kiütéssel győzött - Mr. Sawyer megvonaglott, és Jessie-t szorosan magához ölelve, hanyatt esett a verandára. - Jó, jó, te nyertél! Feladom! - nyöszörögte görcsösen rángatózva. - Mindig furfangosabb leszel nálam. A kislány kipirulva, ragyogó szemmel lovagolni kezdett édesapja hasán. - Nagyon tetszik az új házunk. - Tényleg? - simogatta meg a férfi élvezettel a kis gombafrizurás fejet. Alice-nek volt ilyen selymes, ragyogó haja. - Nekem is. - Lemegyünk vacsora után a partra fókát nézni? -Naná. - Daisy is jöhet? - Még szép! Boonne-nak nyomban eszébe jutott a szétrágott zoknija, meg a tócsa a szőnyegen. Rosszat sejtve körülnézett. - Most hol van? - Alszik - felelte Jessie, és ő is édesapja mellkasára hajtotta a fejét. - Nagyon elfáradt. - Nem csodálom. Rágós-pisilős napja volt. Mosolyogva megcsókolta kislánya feje búbját, és érezte, ahogyan álmosan ásít egyet, mielőtt kényelmesen elnyúlna rajta. - Nekem pedig remek napom volt. Mert találkoztam Anával. - Édesapja megnyugtató szívdobogásától elnehezült a szeme. - Nagyon kedves. Azt mondta, majd megmutatja nekem, hogyan kell virágot ültetni. - Hm. - Tudja az összes virág nevét - ásította Jessie. - Daisy megnyalta az arcát, de ő nem haragudott érte - folytatta egyre álmosabban. - Csak nevetett. Szépen nevet. Mint egy tündér tette hozzá, és elaludt. Boone büszkén elmosolyodott. Úgy vélte, kislánya tőle örökölte szokatlanul élénk képzelőerejét. Egy ideig csak feküdt, és mikor Jessie már mélyen aludt, bevitte a szobájába.

Rémes, milyen zaklatott vagyok! - gondolta Ana a sziklás parton csatangolva, nem sokkal napnyugta előtt. Egyszerűen képtelen lett volna otthon maradni, annyira eluralkodott rajta a 11

nyugtalanság. Remélte, a parti szél majd kifújja belőle. Hagyta, hogy a vízpárás fuvallat az arcába csapjon, és csak sétált órákon át, hogy ismét rátaláljon belső békéjére, mely legalább olyan fontos volt a számára, mint a levegő, amelyet belélegzett. Más körülmények között talán felhívta volna az unokatestvéreit, hogy menjenek el valahová együtt szórakozni, most azonban nem tehette. Morgana és Nash már nyilván nyugovóra tértek - az ifjú feleség áldott állapotában több pihenést igényelt -, Sebastian pedig a mézes heteit tölti. Nem mintha nem érezte volna jól magát egyedül. A hosszú, kanyargós parton sétálva kimondottan élvezte a magányt, a szikláknak csapódó hullámok robaját, a sirályok vidám vijjogását. Milyen önfeledten kacagott a kislány és édesapja délután! Nevetésüknél szebb hangot nem is nagyon tudott volna elképzelni. A látóhatáron lassan lehanyatlott a nap, utolsó sugaraival bíborszínűre festve a nyugati égboltot. Érezte, a nyughatatlansága lassan alábbhagy, majd elcsendesül - hogyan is lehetne elégedetlen bárki egy ilyen varázslatos pillanatban? Felmászott egy partra sodort rönkfa tetejére, és búcsút vett az álmosan pislákoló napkorongtól, melynek sugarai lángvörössé varázsolták a hullámok tajtékát. Olyan közel állt a vízhez, hogy a levegőben örvénylő pára hűvös, finom cseppekben csapódott az arcára meg a ruhájára. Szórakozottan elővett egy kristályt a zsebéből, és morzsolgatni kezdte az ujjai között. A kő egyre melegebbé vált. Ana lepillantott az apró, áttetsző kristályra, melynek hamvas, gyöngyházszerű ragyogást kölcsönöztek a pillanatról pillanatra változó fényviszonyok. Holdkő, jegyezte meg magában szórakozottan. A Hold erejét hordozza, védi az éjszakai vándort, segít az önelemzésben. Emellett még szerelmi bűbáj okhoz is használják, természetesen. Vajon melyik tulajdonságának venné hasznát ma este leginkább? Abban a pillanatban, hogy hamiskás mosollyal visszacsúsztatta a zsebébe a kristályt, a nevét kiáltotta valaki. Jessie rohant felé bugyborékoló nevetéssel a parton, sarkában a jóltáplált vizslakölyökkel. Édesapja pár méterrel lemaradva követte, mintha vonakodna a vele való találkozástól. Ana eltöprengett, vajon nem csak azért látja-e így, mert a kislány túlcsorduló életöröme mellett óhatatlanul is tartózkodóbbnak tűnne bárki? Lelépett a rönkfáról, és a legnagyobb természetességgel elkapta Jessie-t, a magasba lendítette, majd magához ölelte. - Szia, napsugaram! Örülök, hogy újra látlak. Kijöttél tündérkagylóra vadászni Daisyvel? A gyermek szeme elkerekedett. - Tündérkagyló?! Az hogy néz ki? 12

- Pont olyan, amilyennek képzeled. Csak napkeltekor és napnyugtakor lehet észrevenni őket. - Apa azt mondja, a tündérek az erdőben élnek, de általában elrejtőznek előlünk, mert csak kevés ember tudja, hogyan kell bánni velük. - Így is van - nevetett Ana, sietette Jessie-t a földre. - Azért a vizet is szeretik, meg a hegyvidéket. - Én nagyon szeretnék találkozni eggyel, de apa szerint már nem nagyon állnak szóba az emberekkel, úgy, mint régebben, mert senki sem hisz bennük, csak a gyerekek. - Ez azért van, mert a gyerekek még a varázslatok világában élnek - magyarázta Ana. Boone ekkor ért oda hozzájuk, a háta mögött lenyugvó nap utolsó sugarai érdekes, sejtelmes fénybe vonták az arcát. - Épp a tündérekről beszélgettünk - fordult a lány a férfihoz. - Hallottam - bólintott Mr. Sawyer, és Jessie vállára tette a kezét. Apró, szinte észrevétlen gesztus volt csupán, a lány azonban kristálytisztán értette a jelentését: Ő az enyém. - Ana azt mondja, vannak tündérkagylók itt, a parton, de csak napkeltekor vagy napnyugtakor lehet megtalálni őket. írsz majd róluk is mesét? - Ki tudja? - mosolygott a kicsire édesapja lágyan, szeretettel. Mikor pillantása ismét Anára tévedt, a lány gerincén végigfutott a reszketés. - Ne haragudjon, nem akartuk megzavarni a sétájában! - Ugyan - legyintett Ana, de közben a szíve összefacsarodott a szomorúságtól. Érezte, a férfi valójában azt gondolja, a lány zavarta meg őket. - Egyébként is már indultam volna vissza, kezd csípőssé válni a hideg. - Mi pedig csípőset ettünk vacsorára - bólogatott Jessie tudálékosan -, de az forró volt, nem hideg ... Segítesz tündérkagylót találni? - Majd máskor - felelte Ana. Majd ha édesapád pillantása nem éget lyukakat belém. Most már sötét van, szeretnék hazamenni. Gyengéden megfricskázta a kislány orrát. - Jó éjt! Azzal hűvösen odabiccentett a férfinak is, és elment. Boone sokáig nézett a lány után. Nem fázott volna, ha nadrágot húz rövid szoknya helyett. Arra a sima, formás lábára. A férfi hosszan, fáradtan felsóhajtott. - Gyere, Jess, versenyezzünk hazáig!

2.

13

- Szeretnék találkozni vele. Ana felpillantott a tál szárított sziromból épp illatpárnát akart készíteni belőlük -, és összevont szemöldökkel Morganára sandított. - Kivel? - Ennek a kislánynak az édesapjával, akiért annyira odavagy - felelte Morgana, majd elégedett sóhajtással körbesimogatta tekintélyesen gömbölyödő hasát. - Be nem áll a szád, ha Jessie-ről van szó, de amikor az ap-járól kérdezlek, gyanúsan hallgatsz. - Ő nem érdekel annyira - jegyezte meg Ana könnyedén. Amikor a tál megtelt illatos levelekkel meg szirmokkal, tett még rá citromot, hogy pikánsabb, és balzsamot, hogy egészségesebb legyen az aromája. - Legalább olyan zárkózott, mint amilyen barátkozó a kislánya. Ha nem látnám, mennyire imádja Jessie-t, kimondottan ellenszenvesnek találnám, így azonban nem tudom hová tenni. - Jóképű? - Kihez képest? - kérdezett vissza Ana. - A varangyos békához - nevetett Morgana, és közelebb hajolt. - Ne játszd már magad, ki vele! - Nem csúnya, az biztos. - Ana félretette a tálat, és elkezdett keresgélni a szekrényben megfelelő illóolaj után, amelyet még hozzátehetne a keverékhez. - Te azt mondanád, beesett arcú, és ijesztő a pillantása. Egyébként izmos, de nem úgy, mint egy súlyemelő. - Két olyan illóolajat is talált, amely illett az illathoz, próbálta eldönteni, melyik mellett maradjon. Inkább, mint egy ... mint egy hosszútávfutó, azt hiszem. Nyúlánk, és csupa szálkás izom. Morgana megtámasztotta az állát a tenyerével, és elvigyorodott. - Folytasd! - Nem szégyelled magad, férjezett asszony létedre, ikerszülés előtt? - Nem hát! Ana elnevette magát, és a rózsaolaj mellett döntött, ezt tartotta az egyik legválasztékosabb illatnak. - Ha valami jót kellene mondanom róla, azt mondanám, szép a szeme. Nagyon tiszta, nagyon kék. Egyszerűen káprázatos, amikor a lányára néz. Amikor rám, akkor bezzeg gyanakvó. - Érthetetlen. Vajon miért? - Fogalmam sincs.

14

Morgana hitetlenkedve unokatestvérére.

megcsóválta

a

fejét,

és

csúfondáros

pillantást

vetett

- Anastasia, ne próbálj engem becsapni! Elég, ha a közelében vagy, máris hozzáférsz a legtitkosabb érzéseihez is ... A lány gyakorlott mozdulattal belecseppentett egy kevés rózsaolajat a tálba. - Tudod, hogy nem szeretek kukucskálni. - Na, persze. Ana lopva elmosolyodott, érezte, mennyire furdalja Morgana oldalát a kíváncsiság. - Még ha érdekelne is - folytatta -, akkor sem szívesen néznék körül Mr. Sawyer szívében. Valami azt súgja, kimondottan kínos lenne, ha ráhangolódnék, akár csak pár percre is. - Ehhez te jobban értesz - vont vállat Morgana. - Ha Sebastian visszajön a nászútjáról, úgyis elmondja, mi van a fickó fejében. - Ivott egy kortyot a nyugtató gyógyteából, amelyet Ana készített neki. - De én is utánanézhetek, ha akarod... Úgysem használtam már egy jó ideje sem a varázstükröt, sem a kristálygömböt. Még a végén berozsdásodnak. - Inkább ne! - hajolt hozzá Ana, és megcsókolta a homlokát. - Azért kösz. Az illatpárna mindig legyen nálad - kérte, miközben a keverék egy részét a kis vászonzsákba kanalazta -, a maradékot tedd kisebb tálkákba, legyen belőle otthon és a boltban is. Most már csak két napot dolgozol hetente, ugye? - Kettőt-hármat - felelte Morgana, és mosolyogva legyintett unokatestvére aggódó pillantása láttán. - Ne izgulj, nem hajtom túl magam! Nash különben sem hagyná. Ebben Ana sem kételkedett. Bólintott, és erősen bekötötte a vászonzsák nyakát egy madzaggal. - Iszod a teát, amelyet kevertem neked? - Mindennap. Mielőtt megkérdeznéd, az olajakkal is úgy kenem magam, mint egy félőrült. Hordom a riolitot az érzelmi hullámok csillapítására, a topázt a stressz ellen, a cirkont a bizakodó hozzáállás, a borostyánt pedig a szellemi emelkedettség érdekében. Megszorította Ana kezét, hogy megnyugodjon. - Mindent pontosan úgy teszek, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. - Én azért izgulok egy kicsit. - Ana letette az illatpárnát Morgana retikülje mellé, majd gondolt egyet, kinyitotta, és belecsúsztatta maga. - Végül is, ez lesz az első gyerekünk... - Gyerekeink - helyesbített az unokanővére. - Eggyel több ok arra, hogy izguljak. Az ikrek általában hamarabb születnek. Morgana nagyot sóhajtott, majd behunyta a szemét. 15

- Adná isten! Lassan már nem tudok felkelni daru nélkül... - Pihenj többet - rendelkezett Ana -, és végezd a kismamák számára előírt tornagyakorlatokat is! De csak óvatosan! És meg ne lássalak többet áruval telepakolt dobozokat hurcolászni! Annak sem örülök, hogy egész nap állsz a boltban, miközben a vevőkkel foglalkozol. Meg fogják érteni, ha leülsz egy kicsit. - Igen, mami. - Hadd nézzelek! Ana óvatosan unokatestvére hasára tette a kezét, lassan szétterjesztette az ujjait, és megnyílt az odabenn növekvő két kis csoda előtt. Morgana minden fáradtsága tovatűnt egy pillanat alatt, és testi-lelki kipihentségnek adta át a helyét. Félig lehunyt pillái alól látta, amint Ana szeme ónszürkévé sötétül, és egy olyan belső képre irányul, melyet rajta kívül senki sem láthatott. Ahogy finoman végigsimított a gömbölyű hasfalon, és ráhangolódott mindhármukra Morganára meg az ikrekre -, érezte, mekkora súlyt visel unokatestvére, és egy kivételesen fogékony pillanatban sikerült kapcsolatba lépnie a méhen belül lüktető életekkel is. Igen, érezte Morgana elcsigázottságát, szűnni nem akaró rossz közérzetét, de érezte a csendes elégedettséget, a bimbózó izgalmat és az új élet kihordásának egyszerű, de semmi máshoz nem hasonlítható csodáját is. Ebben a pillanatban Ana eggyé vált mindhármukkal - előbb Morganával, majd az ikrekkel. Átélte, milyen álomtalanul lebegni a meleg, sötét méhben, biztonságban, szoros közelségben, sőt a köldökzsinórón keresztül egységben az édesanyával mindaddig, míg a külvilág hívása el nem szakítja őket egymástól. A két szív egészségesen, egyenletesen dobogott, az apró ujjacskák mozgolódtak, a lábak rugdalóztak, apró hullámokat keltve a magzatvízben, ahogy a tó tükre fodrozódik finoman egy beléhullott kavics körül. Ana visszatért saját testének elszigetelt magányába. - Jól vagytok. Mindhárman. - Tudom - bólintott Morgana, és összekulcsolta ujjait unokahúga ujjaival. - De ha te mondod, mindig megnyugszom. Jó érzés arra gondolni, hogy mellettem leszel, ha eljön az idő. - A világ minden kincséért sem hagynám ki! Nash nem bánja, hogy én leszek a bába? - Legalább annyira megbízik benned, mint én. Ana mosolygós pillantást vetett unokatestvérére.

16

- Olyan szerencsés vagy, Morgana! Találtál egy férfit, aki nemcsak elfogad annak, aki vagy, de meg is ért, sőt megbecsül. - Nashnek sem ment könnyen kezdetben, de aztán levettem a lábáról, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt... - Hirtelen lehervadt Morgana arcáról a mosoly. - Ana, Robert régi ügy, igazán megfeledkezhetnél már róla! - Nem rá gondoltam... inkább arra a helytelen döntésre, amelyet akkor hoztam. Rossz irányba kanyarodtam egy kivételesen csúszós úton. Morgana szemében megvetés tükröződött. - Robert ostobán viselkedett, és a legkevésbé sem érdemelt meg téged! Ana, a szomorúság legcsekélyebb jele nélkül, felnevetett. - Sohasem szeretted szegényt... és ezt kezdettől fogva éreztetted is vele. - Meg is érdemelte! - bizonygatta Morgana harciasan, majd összevonta a szemöldökét, és a poharáért nyúlt. - Sebastian sem lelkesedett érte, ha jól emlékszem. - Jól emlékszel, bár kedvenc unokabátyánk Nasht is gyanúsnak találta eleinte. - Az más tészta. Igenis más - kötötte Morgana az ebet a karóhoz. - Nashtől csak meg akart védeni, Robertet viszont kezdettől fogva kimért, már-már sértő udvariassággal kezelte, így próbálta legalább egy kicsit lep-lezni, mennyire ellenszenvesnek találja. - Lehet - vont vállat Ana. - De ezzel csupán annyit értetek el, hogy én még inkább kiálltam mellette, már csak dacból is. Fiatal voltam - legyintett mosolyogva. - Fiatal és tapasztalatlan. Azt hittem, ha én szerelmes vagyok belé, ő is szerelmes belém. Őszintén feltártam előtte a lelkem, elmondtam neki, ki vagyok, és hagytam, hogy összetörje a szívem a hitetlensége meg az elutasítása. - Tudom, mennyi sebet ejtett rajtad, de te is hibás vagy, amiért alkalmat adtál neki rá! - Ez legyen a legnagyobb hibám! - húzta ki magát Anastasia büszkén. - Máig úgy gondolom, vannak boszorkányok, és közéjük tartozom én is, akik képtelenek tartós kapcsolatra a beavatatlanokkal. Morgana szemében a megvetést harag váltotta fel. - Meg sem lehetne számolni, hány férfi legyeskedett már körülötted Robert óta! - Igaz, de engem egyik sem érdekelt túlzottan - vont vállat Ana. - Szörnyen válogatós vagyok sajnos, de ez még nem jelenti, hogy elégedetlen lennék az életemmel. - Ha nem tudnám, hogy igazat beszélsz, már rég bevetettem volna valami kis szerelmi bűbájt az érdekedben! Semmi komolyat persze - tette hozzá Morgana hamiskás csillogással a szemében -, csak hogy szórakozz végre egy kicsit...

17

- Én így is jól szórakozom, köszönöm. - Elhiszem. Egyébként is biztosra veszem, kikaparnád a szemem, ha rájönnél, hogy belenyúltam az életedbe. Morgana letette a poharát, majd az asztala támaszkodva felállt. Mozgása távolról sem tűnt olyan kecsesnek, mint az állapotossága előtt, és ez enyhe csalódottsággal töltötte el. - Sétálsz velem egyet, mielőtt hazamegyek? - Csak ha megígéred, hogy otthon felpolcolod a lábad egy órára. - Megbeszéltük. A nap fényesen ragyogott, a nyár végi szellő balzsamosan simogatta őket. Mindkettő legalább olyan jót tesz Morganának, gondolta Ana, mint az a pár órás szendergés, amelyre majd Nash kéri meg, ha hazaért. Megcsodálták a későn virágzó kerti szarkalábakat, a csillag formájú őszirózsákat és a nagy, feltűnő rézvirágokat. Mindketten mélyről jövő tisztelettel fordultak a természet felé, részben tündérvérük, részben neveltetésük miatt. - Van már valami terved mindenszentek estéjére? - kérdezte Morgana. - Még semmi különös. - Örülnénk, ha átjönnél hozzánk. Nash persze eleinte megpróbálja majd elsütni a saját amatőr trükkjeit, de utána, remélem, nyugton hagy bennünket. Ana önfeledten felnevetett, és kis kerti ollójával lecsípett pár szál virágot, hogy bevigye. - Érthető, hiszen horrorfilmeket ír, ez az életeleme... Én sem hagynék ki ilyen alkalmat. - Akkor úgy veszem, hogy átjössz. Sebastian kicsit később csatlakozik hozzánk, rendezünk egy kis szertartást. Morgana nehézkesen lehajolt, hogy megszagolja a kakukkfüvet és a verbénát, amikor észrevette, hogy egy kislány szökdécsel be a kertbe kutyájával együtt a labdarózsák között. - Társaságot kaptunk - egyenesedett fel. - Jessie! - mosolyodott el Ana, majd bizalmatlan pillantást vetett a szomszéd ház felé. Édesapád tudja, hogy itt vagy? - Azt mondta, átjöhetek hozzád, ha nem zavarlak. Most nincs sok dolgod, ugye? - Nincs - hajolt le hozzá Ana, hogy cuppanós puszit adjon az arcára. - Ez itt az unokatestvérem, Morgana. Már meséltem neki rólad. - Anától hallottam, hogy neked kutyád meg macskád is van egyszerre - nézett Jessie kissé irigykedve Morganára, de ekkor észrevette gömbölyű hasát. - Az ott egy kisbaba odabenn? 18

- Igen. Igazából nem is egy, hanem kettő. - Kettő? - ismételte a kislány elkerekedett szemmel. - Honnan veszed? - Ana mondta - felelte Morgana, és nevetve a hasára tette a kezét. - Meg úgy érzem, túl sokat forgolódnak és rugdalóznak ahhoz, hogy csak egy legyen belőlük. - Van egy barátnőm, Missynek hívják, az ő anyukájának, Mrs. Lopeznek csak egy babája volt a hasában, mégis olyan kövér lett, hogy alig bírt járni. - Jessie ragyogó kék szeme reménykedve megcsillant. - Megengedte, hogy a hasára tegyem a kezem, hadd érezzem én is, milyen, amikor mocorog... Morgana elbűvölve megragadta a kislány kezét, és a hasára tette, miközben Ana megpróbálta Daisyt lebeszélni arról, hogy kiássa a nebáncsvirágokat. - Érzed? Jessie lelkesen felnevetett, amint megérezte a mozgolódást a tenyere alatt, és bólintott. Aha! Egyszer csak bumm! Nem fáj? -Nem. - Most már nemsokára kibújnak, ugye? - Remélem. - Apa azt mondja, a gyerekek pontosan tudják, mikor kell kijönniük, mert egy angyal megsúgja nekik, a fülükbe. Lehet, hogy ez a Mr. Sawyer zárkózott alak, gondolta Morgana, de ettől még bölcs, és feltehetően aranyos ember is. - Én is így hallottam. - És ez az angyal lesz az őrangyaluk, aki örökkön-örökké velük lesz ezután - folytatta a kislány, miközben Morgana hasához nyomta a fülét, hátha hall valamit odabentről. Szerintem, ha ilyenkor nagyon gyorsan oldalra fordulsz, amikor éppen a füledbe súg, megpillanthatod az angyalodat. Én is meg szoktam próbálni néha, amikor a hangját hallom, de nem vagyok elég gyors. - Jelentőségteljes pillantást vetett Morganára. - Tudod, az angyalok nagyon szégyenlősek. - Most már tudom. - Én viszont nem vagyok az - puszilta meg Jessie a lány hasát, mielőtt eltáncolt volna tőle. - Nincs egy szégyenlős porcikám sem, legalábbis Sawyer nagymama mindig ezt mondja. - Jó megfigyelő ez a Sawyer nagymama - jegyezte meg Ana, és úgy döntött, a karjába veszi Daisyt, még mielőtt felébresztené Quigleyt a délutáni szunyókálásból.

19

Jókedvűen sétáltak tovább a virágok között, pontosabban szólva, Morgana és Ana sétált, Jessie pedig szökdécselt, ugrabugrált, szaladt és bukfencezett. Amikor elindultak visszafelé a ház meg Morgana kocsija felé, a kislány megfogta Ana kezét. - Nekem nincsen egyetlen unokatestvérem sem. Jó dolog, ha van? - Nagyon jó. Morgana, Sebastian és én igazából együtt nőttünk fel, mint a testvérek. - Azt már apa elmesélte, hogyan lehetne kis öcsém vagy kishúgom, viszont fogalmam sincs, hogyan lehetne unokatestvérem? - Ha édesapádnak vagy édesanyádnak van testvére, és neki gyereke születik, akkor ő az unokatestvéred lesz. Jessie megállt, összevonta a szemöldökét, és próbálta megemészteni a hallottakat. - Nálatok hogy van? - Érdekesen - felelte Morgana nevetve, és úgy döntött, pihen egy kicsit az autójának támaszkodva, mielőtt beülne. - Ana, sebastian meg az én apukám testvérek voltak, de az anyukáink is, ezért mi duplán unokatestvérek vagyunk. - Ti aztán biztosra mentetek... Nekem, sajnos, már nem lehet unokatestvérem, de kistestvérem talán még igen. Bár apa azt mondja, alig bír velem így is, hogy egyedül vagyok. - Ez nem lep meg - felelte Morgana, és megcirógatta a kislány selymes haját. Megérezte, hogy valaki figyeli őket. A szomszéd ház felé pillantott, melynek egyik széles, emeleti ablakában egy férfi alakja látszott, nyilván Jessie édesapjáé. Ana egész pontos leírást adott róla, ismerte el magában Morgana, bár neki a férfi még vonzóbbnak tűnt, mint amilyennek unokatestvére lefestette. Kezdte sejteni, miért maradt ki ez Ana beszámolójából, és elmosolyodott. Barátságosan integetett Mr. Sawyernek, amit a férfi, pillanatnyi habozás után, viszonzott. - Az ott az apukám! - szállt be Jessie is az integetésbe két kézzel. - Az emeleten van a dolgozószobája, de most az egész házban is dolgozik, mert még nem pakoltuk ki az összes dobozt. - Mivel foglalkozik az édesapád? - kérdezte Morgana, mivel sejtette, Ana ezt sohasem merné megkérdezni. - Történeteket mesél. Nagyon jó történeteket, boszorkányokról, tündérhercegnőkről, sárkányokról meg varázsforrásokról. Néha én is segítek neki. Most sietnem kell, mert holnap megyek először iskolába, és azt mondta, ne maradjak sokáig. Sokáig maradtam? - Nem, dehogy - hajolt le hozzá Ana, és megpuszilta. - Gyere nyugodtan, amikor csak akarsz! 20

- Sziasztok! - köszönt el a kislány, és már szökellt is hazafelé a pázsiton, nyomában a fürge vizslakölyökkel. - Még soha nem bűvölt el ennyire senki, bár, az igazat megvallva, kissé elfáradtam jegyezte meg Morgana, miközben beszállt az autójába. - Jessie bűbájos kis forgószél. Elismerésem az édesapjának. - Nem lehet könnyű egy férfinak egyedül nevelni egy kislányt. - Az arckifejezéséből ítélve, megtiszteltetésnek érzi a sorstól, hogy ilyen feladatot kapott tűnődött el Morgana, és beindította a motort. - Nem hittem volna, hogy író. Méghozzá meseíró, abból is a vérbeli fajta: boszorkányok, sárkányok, ilyesmi... Azt mondtad, Sawyer? - Igen - felelte Ana, és kisimított egy rakoncátlan tincset az arcából. - Boone Sawyer. - Talán érdekelné, hogy Bryna Donovan unokahúga vagy, hiszen kollégák. Feltéve, hogy fel akarod kelteni az érdeklődését - tette hozzá Morgana csúfondáros mosollyal. - Nem akarom - jelentette ki Ana határozottan. - Talán már fel is keltetted - vont vállat unokatestvére, és hátramenetbe kapcsolt. - Isten veled, nővérkém! - búcsúzott el, majd kitolatott az útra, és elhajtott. Ana savanyú képpel integetett utána.

Ana másnap reggel, miután megetette és lecsutakolta Sebastian lovait, a délelőtt nagy részét illatpárnái, illóolajai, gyógynövényei és kenőcsei kiszállításával töltötte. Egy részüket bedobozolta, és postára adta. Bár számos vásárlója akadt itt helyben, és Morgana boltja, a Wicca számára is szállított, a vevőkörének nagy része nem Montereyben élt. Hat évvel ezelőtt fogott bele a vállalkozásába, és elejétől kezdve szép sikereket könyvelhetett el. Munkája lehetővé tette, hogy otthon dolgozzon, ami külön örömmel töltötte el. Elsősorban nem a pénz miatt csinálta. A Donovan vagyon, az örökség rá eső része mellett nem szorult volna rá, hogy dolgozzon. Mégis, akárcsak Morgana a boltjával, és Sebastian a számtalan üzleti ügyével, ő is meg akarta teremteni a saját létalapját. Gyógyító volt, hamar rájött azonban, hogy képtelenség mindenkit meggyógyítani. Egy másik lecke, amelyet már fiatalon megtanult, hogy semmi értelme, sőt kimondottan helytelen dolog magára vennie a világ minden baját és fájdalmát. A végzet felett neki sem lehetett hatalma, egyes esetekben természetfeletti adottsága ellenére sem tudott segíteni. Soha nem zavarta, hogy boszorkány, igyekezett képességeit a legjótékonyabb módon a világ szolgálatába állítani. A gyógyfüvekkel való foglalatosság kiskora óta lenyűgöző erővel hatott rá, érintése már akkor gyógyító erővel bírt. Évszázadokkal korábban nyilván ő lett volna a falu javasasszonya - ez a gondolat mindig mosolyt csalt az arcára. Ma, a huszonegyedik században komoly üzletasszonynak számított, aki varázsitalt ugyanúgy tudott keverni, mint fürdőolajat. 21

Igen, rendelkezett mágikus képességekkel, melyeket belátása szerint használt. Elfogadta önmagát annak, aki, és boldog volt, hogy a végzet által ráruházott erőkkel ilyen életet alakíthatott ki magának. Még ha rosszkedvvel is ébredt volna, ez a nap akkor is felderíti. Fényárban úszott a város, a simogató szellő lusta bárányfelhőket terelt maga előtt. A helyiek tudták, órák kérdése, és frissítő nyárvégi zápor zúdul a nyakukba, csak hogy a növények még üdébb zöldben pompázzanak. Ana úgy döntött, kihasználja az alkalmat, és odakinn dolgozik, még az eső előtt elültet pár gyógynövénymagot.

Már megint őt bámulom, feddte meg magát Boone gondolatban. Újabb rossz szokás, pillantott le a kezében füstölgő cigarettára. Sokszor próbált felhagyni káros szenvedélyével, de törekvéseit csak szerény siker ko-ronázta. Most is ahelyett, hogy dolgozna, a lányban gyönyörködik az emeleti ablakból, ahonnan nagyszerű rálátás nyílott a szomszéd házra és kertjére. Anastasia olyan ... nemes, állapította meg, jobb szó híján. Ez a nemesség belülről fakadt, még fűfoltos, levágott szárú farmernadrágja és rövid ujjú pólója sem halványítja el a legkevésbé sem. Talán légies, könnyed mozgása teszi mintha a levegő borból lenne körülötte, melyet a mozdulataival ízlelget, lassan, időtlen nyugalommal. Jobban tenném, ha a könyveimbe tartogatnám az ilyen lírai hasonlatokat... Talán azért gondol efféléket róla, mert a lány valóban hasonlít a tündérhercegnőkre, akikről olyan gyakran ír. Őt is körüllengte az az éteri, túlvilági aura, amely a mesehőseit, és szemében ugyanaz a csendes, nem hivalkodó erő tükröződött. Ha valaki, hát Boone tisztában volt vele, hogy egy tündérhercegnő nem könnyű eset. Mégis, érzett benne valami evilági finomságot is, valami derűs nőiességet, mely minden férfit levenne a lábáról. Őt is beleértve. Vajon mivel foglalkozik? - töprengett magában, miközben kelletlenül ellépett az ablaktól, hogy elnyomja a cigarettáját. Amikor visszatért, Ana épp eltűnt a melegház ajtaja mögött, hogy pillanatokkal később rengeteg, a feje búbjáig tornyosuló virágcseréppel térjen vissza. Az a fajta nő, aki nagyobb terhet vesz magára, mint amekkorát kellene. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében - mi tagadás, akadt bennük némi férfiúi felsőbbrendűségi érzés is -, amikor észrevette, hogy Daisy fürgén üldözőbe veszi Anastasia fénylő bundájú, szürke macskáját. 22

Az ablak fogantyújára tette a kezét, hogy szükség esetén felhúzhassa, és visszahívhassa a kutyáját, de látta, hogy elkésett. Ha felvette volna a történteket videokamerával, majd lassítva lejátssza, beillett volna egy jól megrendezett vígjáték jelenetnek. A macska szürke nyílként átsüvített gazdája lába között. Anastasia megingott, a virágcseréptornyok a karjában hintázni kezdtek. Boone megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor a lánynak sikerült visszanyernie az egyensúlyát. Ekkor érkezett Daisy, és mint a golyó, ő is átküzdötte magát Anastasia lábai között, felborítva a rövid időre visszanyert egyensúlyt. Ezúttal a lánynak esélye sem maradt, a kutya ugyanis a szó szoros értelmében levette a lábáról. A cserepek a magasba repültek. A férfi most már nem maradhatott tovább rejtekében, az éktelen csörömpölést lehetetlen lett volna nem meghallani. Kilépett az erkélyre, lerohant a külső lépcsőn a verandára, és Anastasia segítségére sietett. A lány egy számára érthetetlen nyelven morgott valamit - feltehetőleg átkokat -, mikor odaért. Nem is hibáztatta érte. Macskája az egyik fa tetejéről fújt az alant hevesen csaholó vizslakölyökre. A cserepek apró szilánkokra robbantak a földön, beterítve az udvar kövét, sőt még a gyep egy részére is jutott belőlük. Boone bűntudatos pillantást vetett Anastasiára, és megköszörülte a torkát. -Jól van? A lány négykézláb pihegett, arcába hulló hajjal, de ekkor felnézett, és szúrós pillantást vetett Mr. Sawyerre szőke tincsei mögül. - Soha jobban. - Mindent láttam az ablakból- magyarázta a férfi, a következő pillanatban azonban úgy döntött, nem ez a megfelelő pillanat, hogy bevallja Anastasiának, már jó ideje figyeli. - Épp akkor néztem ki, amikor Daisy üldözőbe vette a macskáját, és ledöntötte a lábáról. Leguggolt, és segített a lánynak felszedegetni a cserépdarabokat a földről. - Nagyon sajnálom. Daisy csak pár napja került hozzánk, és a nevelését illetően eddig nem jártunk túl nagy sikerrel. - Ugyan, még kölyök. Nem lehet hibáztatni egy kutyát azért, mert azt teszi, amire az ösztöne hajtja. - Veszek helyettük új cserepeket - szabadkozott Boone, és igen kínosan érezte magát. - Van még. Mivel a kutya-macska acsarkodás közben a tűrhetetlenségig fokozódott, Ana fel térdelt a sarkára. - Daisy! A felszólítás halk volt, határozott - és meglepően hatékony. A kutya dühödt farkcsóválással Anához oldalgott, majd nyalogatni kezdte a karját meg az arcát. A lány nem adta meg magát ilyen könnyen; két keze közé fogta Daisy pofáját. 23

- Ül! - utasította, mire az állat engedelmesen letette a hátsó felét. - És most viseld jól magad! A vizslakölyök bűnbánóan nyüszíteni kezdett, és a mellső lábára hajtotta a fejét. Mr. Sawyer döbbenten, egyszersmind elismerően biccentett. - Hát ezt hogyan csinálta? - Mágia - felelte Ana röviden, majd megenyhülve elmosolyodott. - Mindig volt érzékem az állatokhoz. Daisy egyszerűen csak boldog, izgatott és imád játszani. Nincs is ezzel semmi baj, ha nem viszi túlzásba, ha tudja, hol a határ. Ezt kell megtanítani neki - paskolta meg az állat fejét. Daisy hálás kutyapillantással válaszolt. - Én eddig a megvesztegetés módszerével próbálkoztam... - Az sem rossz - bólintott a lány, és benyúlt egy rácsozatra felfuttatott iszalag alá az odahullott cserépdarabokért. A férfi ekkor vette észre a hosszú karcolást a karján. - Maga vérzik! Ana lepillantott; nemcsak a karján, de a combján is látszottak kisebb sebek. - Nem csoda. Úgy hullottak rám a cserepek, mint az eső. Boone felpattant, és egy pillanat alatt felsegítette a lányt is. - De hát kérdeztem, hogy jól van-e! - Nos, tulajdonképpen ... - Azonnal meg kell tisztítanunk a sebeit! - jelentette ki Mr. Sawyer határozottan, mivel Anastasia több sebből is vérzett. Ugyanúgy viselkedett most, mintha Jessie-vel történt volna a baj: pánikba esett. - Ó, istenem! Karjába kapta az elképedt lányt, és a legközelebbi ajtó felé sietett. - Higgye el, semmi szükség ... ! - Nem lesz semmi baj, ne aggódjon! Ellátom a sérüléseit. Ana tehetetlenül felsóhajtott, miközben a férfi becipelte a konyhába. - Jó, akkor mégsem hívom ki a mentőket. Megkérhetném, hogy tegyen ... Boone jóformán ledobta az egyik párnázott, jégkrémszínű székre a konyhaasztalnál. - ...le? Mr. Sawyer zaklatottan a mosogatóhoz rohant egy konyharuháért. Hasonló vészhelyzetekben a kulcsszó a hatékonyság, a gyorsaság és a tettetett vidámság, ezt Jessie mellett hamar megtanulta. Megnedvesítette a ruhát, kicsit beszappanozta, és vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugodjon. 24

- Miután kitisztítottam, már nem lesz ilyen csúnya - mosolygott a lányra erőltetetten, majd visszasétált hozzá, és letérdelt elé. - Ne féljen, nem fog fájni! - Óvatosan elkezdte felitatni a vért, amely Ana lábszárán csordogált. - Csak hunyja le a szemét, és lazítson! - Vett egy mély lélegzetet. - Ha gondolja, közben elmesélek egy történetet - próbálkozott ugyanazzal a trükkel, amellyel Jessie-nél is szokott. Ana már épp arra gondolt, hogy kertelés nélkül elküldi, de gyorsan észbe kapott, mert kíváncsi lett, mi sül ki ebből. - Szereti a gyerekmeséket? A lány szótlanul bólintott. - Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú. Briarwoodban élt, melynek a közepén, magas kőfal védelmében, egy elvarázsolt kastély magasodott. A falat vastag, hegyes tövisű rózsaindák hálózták be. Több mint száz éve nem járt senki ebben a kastélyban, mert hetedhét országban nem akadt olyan bátor ember, aki ne félt volna a szúrós indáktól. A fiút azonban, akinek a szegénységén kívül nem akadt más féltenivalója, egyre jobban gyötörte a kíváncsiság, mi lehet a kastélyban. Mindennap elsétált a kőfalhoz, és lábujjhegyre ágaskodott, hogy lássa, mint csillannak meg a napsugarak a kastély legmagasabb tornyán. A férfi megfordította a ruhát, és finoman hozzányomta a karcolásokhoz. - Varázslatos pillanatoknak tűntek ezek; el sem tudta volna mondani senkinek, milyen csodálatos érzések kavarognak a szívében, amikor ott áll. Nagyon-nagyon szeretett volna bejutni a kastélyba. Néha, álmában el is képzelte, hogy megteszi, de napközben mindig elijesztették a tövisek. Egy nap aztán, nyár közepén, amikor a rózsák illata oly erős volt, hogy betöltötte az egész falut, már nem elégedett meg egy pillantással a legmagasabb torony csúcsára. Szíve azt súgta, az, amire leginkább vágyik életében, ott vár rá a tövises falon túl. El is indult, hogy megmássza. Újra és újra visszazuhant a földre, a tenyerét véresre karcoltákmarcangolták a tövisek, de ő újra és újra nekivágott. Boone hangja megnyugtatóan duruzsolt, de az érintése... a legkevésbé sem bizonyult annak. Olyan gyengéden simogatta Anát a konyharuhával, hogy lassan forró, szívfájdítóan bizsergő érzés uralkodott el a lány testén. A férfi épp a combját cirógatta, itt sebezte meg az egyik cserépszilánk talán a legcsúnyábban. A lány ökölbe szorította a kezét, a gyomra, mintegy válaszképpen, görcsbe rándult. Úgy érezte, le kellene állítania alkalmi ápolóját, de közben arra vágyott, folytassa, csak folytassa... - Egész nap küszködött - fűzte tovább a mesét Boone. - Vére izzadtsággal keveredett, nagyon kimelegedett a sok próbálkozástól, de nem adta fel. Nem adhatta fel, mert tudta, biztosabban, mint bármit életében, hogy szíve vágya, végzete és jövője a fal túloldalán várakozik rá. Több sebből vérző, reszkető tenyerével megragadta hát a tövises indákat, és kötélként használva őket felhúzta magát a fal tetejére. Kimerülten, a fájdalomtól tántorogva megbotlott, majd lebucskázott a sűrű, puha pázsitra, mely a fal és az elvarázsolt kastély között hullámzott.

25

- Amikor visszanyerte az eszméletét, a Hold már magasan ragyogott az égen. Szédült, és egy pillanatig nem tudta, hol van. Összeszedte minden megmaradt erejét, feltápászkodott, átvágott a pázsiton, át a felvo-nóhídon, és belépett a kastély hatalmas előcsarnokába, melyet visszatérő álmaiból már gyermekkorában is jól ismert. Amikor átlépett a küszöbön, a falon sorakozó ezer fáklya ünnepélyesen fellobbant, és ugyanabban a pillanatban minden szúrás, vágás, horzsolás és karcolás úgy eltűnt a kezéről, mintha ott sem lett volna. A lobogó lángok fénykörében, melyek szikrázva tükröződtek a fehér márvány falakon, a leggyönyörűbb lány állt, akit valaha is látott. A haja ragyogott, mint a nap, a szeme szürke volt, mint a füst. Még mielőtt megszólalt volna bájos, mosolygós ajkával, a fiú már érezte, ő az, akiért kockára tette az életét. A lány hozzálépett, kinyújtotta felé a kezét, és csak ennyit mondott: „Rád vártam egész életemben ... ". A mese végeztével Mr. Sawyer felpillantott, és Ana szemébe nézett. Ő is szédült, és ő sem tudta egy pillanatra, hol van, akárcsak a fiú a mesében. Vajon mikor kezdett el ilyen hevesen verni a szíve? -•tűnődött el magában. Miképp működhetett így egyáltalán az agya, hogy minden vér kiszaladt a fejéből? Értetlenkedve a lányra meredt, és próbálta visszanyerni testilelki egyensúlyát. Haja, mint a nap. Szeme, mint a füst. Csak ekkor tűnt fel neki, hogy Ana két lába között térdel, egyik keze oly magasan a combján, hogy az már-már sértette az illemet, a másik keze pedig tétován felemelkedett a levegőbe, reszketve a vágytól, hogy megérinthesse a lány napsugaras haját. Úgy pattant fel, mint akit darázs csípett meg, közben majdnem feldöntötte a konyhaasztalt. - Elnézést - bökte ki jobb híján. Ana nem szólt, csak nézett rá meredten, nyakán láthatóan lüktetett egy ér. - Azt hiszem, kicsit elragadtattam magam. Nagyon megijedtem amikor láttam, hogy vérzik. Jessie sebeit sem tudtam soha félvállról venni. - A lány felé nyújtotta a konyharuhát. és próbált nem dadogni. - Gondolom jobban tettem volna ha hagyom, hogy egyedül lássa el a sebeit ... Ana elfogadta a ruhát, de úgy érezte szüksége van még pár pillanatra, míg képes lesz megszólalni. A férfi már gondoskodásával és a mesével is teljesen felkavarta, de most, hogy mentegetőzni látta, még sokkal nehezebbnek bizonyult visszanyernie az önuralmát. Az én hibám, mondta magában morcosan, miközben - jóval erőteljesebben, mint kellett volna - ledörgölte az alvadt vért a karjáról. Az, hogy sokkal többet és sokkal mélyebben érez mint mások, egyszerre átok és áldás. - Úgy látom, inkább magának kellene leülnie, mint nekem - villantotta Boone-ra a szemét, majd felállt, és a szekrényhez lépett, hogy elővegye egyik saját gyógykeverékét. - Kér egy hideg italt? - Köszönöm, nem ... illetve, dehogynem - felelte Mr. Sawyer. bár nem sok reményt fűzött hozzá, hogy akár egy hordó jeges víz is képes lesz eloltani azokat a lángnyelveket, amelyek egyre jobban perzselték belülről. – Tudja, ha vért látok, mindig pánikba esem.

26

- Ettől még nagyon ügyesen ellátta a sebeimet - jegyezte meg Ana, majd kivett egy öblös kancsót a hűtőszekrényből. és töltött a férfinak egy pohár limonádét. - A mese is nagyon szép volt - tette hozzá, már mosolyogva. - Általában azért mesélek, hogy megnyugtassam Jessie-t is meg magamat is, miközben jódozok és bekötözöm a sebét. - A jód csíp - jegyezte meg a lány, és gyakorlott mozdulattal dohánybarna folyadékot kent egy kis patikus üvegcséből megtisztított sebeire. - Szívesen adok ebből, ha gondolja, ez nem csíp. Remélem, ritkán lesz rá szüksége. - Mi ez? - szagolgatta meg Boone gyanakodva. - Virágillata van. Akárcsak neked, tette hozzá gondolatban. - Igen, nagyrészt virágokból készült. Van még benne többféle gyógynövény és egy csipetnyi ez meg az. - Visszacsavarta rá a kupakot, és félretette. - Természetes fertőzésgátló szer. Tudja, gyógynövényekkel is foglalkozom. -Ó! Ana elnevette magát Mr. Sawyer kétkedő pillantása láttán. - Semmi baj. Az emberek többsége ma már csak a gyógyszeripar termékeiben hisz. Elfelejtik, hogy korábban is egészen jól boldogult az emberiség a természet patikájából, méghozzá évezredeken át... - Elég volt megkarcolniuk magukat egy rozsdás szöggel, máris belehaltak a tetanuszba. - Feltéve, hogy nem ismertek egy neves gyógyítót - vetette ellen a lány, de mivel nem állt szándékában megtéríteni a férfit, témát váltott. - Jessie ma ment először iskolába, ugye? - Igen, el sem hinné, milyen lelkesen. Nekem bezzeg görcsbe rándult a gyomrom mosolyodott el Boone, de nyomban komoly képet vágott újra. - Köszönöm, hogy ilyen türelmes vele. Jessie hajlamos rátapadni azokra, akiket kedvel, és eszébe sem jut, hogy nekik esetleg éppen nincs kedvük szórakoztatni. - Inkább ő szórakoztat engem - nyugtatta meg Ana a férfit, és ösztönös udvariasságával süteményt tett elé egy tányérra. - Nálam mindig szívesen látott vendég. Bájos, ártatlan, okos és nagyon illedelmes. Csak gratu-lálni tudok a neveléséhez. Mr. Sawyer elfogadott egy süteményt, és óvatosan a lányra pillantott. - Jessie-vel könnyű dolgom van. - Valóban elbűvölő teremtés, de ettől még nem hiszem, hogy könnyű lenne egyedül nevelni. Még két szülőnek is akadhat éppen elég dolga egy ilyen eleven és furfangos kislánnyal, mint ő ... - Ana vett egy süteményt magának is, így nem vette észre, hogy a férfi

27

értetlenkedve összevonja a szemöldökét. - Nyilván magától örökölte az élénk képzelőerejét. Biztos nagyon büszke lehet, hogy az édesapja ilyen szép meséket ír. - Honnan tudja, mivel foglalkozom? - kérdezte Boone, enyhe rosszallással a hangjában• Anát meglepte Mr. Sawyer gyanakvása. Elmosolyodott. - Nagy rajongója vagyok a Boone Sawyer - meséknek. - Nem emlékszem, hogy említettem magának a keresztnevem. - Nem, valóban nem említette - helyeselt a lány. - Mindig ilyen bizalmatlanul fogadja a dicséretet, Mr. Sawyer? - Jó okom volt rá, hogy titokban költöztem ide - bólintott a férfi, és letette félig teli poharát az asztalra. - Nem örülök, hogy kifaggatta a lányomat a dolgaimról. - Kifaggattam?! - A szó majdnem megakadt Ana torkán. - Hogy én kifaggattam Jessie-t? Ugyan, miért tennék ilyet? - Hogy kiszedjen belőle egyet s mást a szomszédban lakó gazdag, özvegy férfiról. A lány egy hosszú pillanatig még levegőt sem kapott. - Hihetetlen, milyen beképzelt tud lenni! Higgye el, Jessie társasága éppen eléggé élvezetes a számomra, semmi szükségem rá, hogy magát is szóba hozzuk beszélgetés közben! Boone nagyon átlátszónak ítélte Ana megdöbbenését, és gúnyosan elmosolyodott. Azért sajnálta is egy kicsit a dolgot, Jessie miatt. - Akkor is különösnek találom, hogy már tudja a nevem, a foglalkozásom, a családi állapotom ... A lány ritkán jött dühbe, egyszerűen távol állt a természetétől, de most ádáz harcot viívott gyilkos kedve ellenében, még ha viszonylag rövid ideig is. - Nem érdemli meg, hogy bebizonyítsam az igazam, én mégis megteszem. Remélem, belátja, milyen ostobán viselkedett. - Ezzel hátat fordított Mr. Sawyernek, és elindult kifelé a konyhából. - Jöjjön velem! - szólt vis-sza a válla felett. - Nem hiszem, hogy ... - Azt mondtam, jöjjön velem! - Ezzel Ana kilépett a konyhából, és biztosra vette, a férfi követni fogja. Boone, bosszúsan és vonakodva bár, de engedelmeskedett. Átsétáltak egy boltív alatt, majd beléptek egy tágas, napfényes szobába, melyet csak még hangulatosabbá tett a fonott, fehér fűzfabútor, tarka vászon párnákkal. A berendezést fényesen ragyogó kristályok, bájos tündér-, manó- és varázslószobrok tették teljessé. A szobából egy másik boltív vezetett a lakájos

28

könyvtárszobába, melyben a zsúfolt polcokon kívül számos hasonló szobor meg egy kandalló díszelgett. Az íróasztal mellett mély, málnaszínű bársonykanapé nyújtózott - bizonyára jó nagyokat lehet szunyókálni rajta napközben -, és szintén boltíves ablak előtt finom, kimondottan nőies csipkefüggöny lebegett a könnyű szellőben. A levegőnek könyv- és virágillata volt. Ana gondolkodás nélkül az egyik polchoz lépett, és lábujjhegyre emelkedve leemelt egy kötetet. -"A fejőlány álma" - kezdte sorolni a címeket. - "A béka, a bagoly és a róka. „Miranda harmadik kívánsága". - Rosszalló pillantást vetett Mr. Sawyerre a válla felett, bár legszívesebben az egyik kötetet hajította volna hozzá. - Szégyen, hogy ilyen körülmények között kell elmondanom magának, milyen nagyra tartom a munkáit! A férfi zavartan zsebre dugta a kezét most már biztosra vette, hogy tévedett, de még csak nem is sejtette, hogyan tehetné jóvá. - Ritkán találkoztam olyan felnőtt nővel, aki tündérmeséket olvas, csak úgy, kedvtelésből. - Kár. Bár e pillanatban igazán nem érdemel dicséretet, szerintem igazán értékes, lírai hangvételű meséi vannak, olvasmányosak gyerekek és felnőttek számára egyaránt. - Két kötetet nyomban vissza is tett a polcra. - Persze lehet, hogy csak azért szeretem a munkáit, mert a véremben van a természetfeletti iránti érdeklődés - tette hozzá, cseppet sem megengesztelődve. - Éjszakánként a nagynéném könyveiből szoktam mesélni magamnak. Talán ismeri, Bryna Donovannek hívják. - Élvezettel figyelte, ahogy a férfi szeme elkerekedik a döbbenettől. - Ezek szerint hallott róla. Boone porig alázva sóhajtott egyet. - Szóval a nagynénje - motyogta. Saját kötetei mellett ott sorakozott Bryna összes varázslatos mesekönyve. - Nagy rajongója vagyok, egy ideig még leveleztünk is. - Amikor Jessie említette, hogy édesapja tündérekről és sárkányokról szóló meséket ír, nem volt nehéz kitalálnom, hogy Mr. Sawyer csakis a híres Boone Sawyer lehet. Higgye el, nem kellett a kislányát kifaggatnom hozzá. - Kérem, bocsásson meg! - A férfi majd elsüllyedt szégyenében, de úgy döntött, ezt nem árulja el. Remélte, a bocsánatkérés is megteszi. - Tudja, nemrég egy ... elég kellemetlen élményben volt részem, és azóta sokkal gyanakvóbb vagyok. - Szórakozottan kézbe vette az egyik apró, mívesen megmunkált, boszorkányt ábrázoló szobrot, és miközben beszélt, azzal játszadozott. - Jessie óvónője ... alaposan kikérdezte a lányom. Nem lehetett túl nehéz, hiszen a kicsi imád csacsogni. - Letette a szobrot, és meglehetősen kínosan érezte magát, amiért magyarázkodnia kell. - Érezte, mennyire hiányzik a lányomnak az édesanyja, és alaposan ki is használta ezt. Egyre figyelmesebben viselkedett vele, engem pedig egyre gyakrabban hívott be magához, hogy megvitassa velem, Jessie milyen tehetséges kislány. Egészen odáig elment, hogy megszervezzen egy négyszemközti beszélgetést vacsora mellett, mikor is... elég az 29

hozzá, sokkal inkább érdekelte a vagyonos, független férfi becserkészése, mint a lányom jóléte vagy érzelmei. Jessie-t nagyon megrázta a dolog. Ana visszatette Boone Sawyer kezében maradt könyvét a polcra. - Nem lehetett könnyű, egyikőjük számára sem. Akárhogy is, biztosíthatom, én nem vadászom férfiakra. Még ha vadásznék is, akkor sem folyamodnék ilyen gusztustalan, olcsó trükkökhöz, mint egy hatéves kislány kihasználása. Jó nevelést kaptam, hiszek a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" szerelemben. - Őszintén sajnálom. Nem is érdemlem meg, hogy ilyen kedvesen viselkedjen velem. Ígérem, hamarosan előállok egy tisztességes bocsánatkéréssel. A lánynak elég volt felvonnia a szemöldökét ahhoz, hogy Boone tudja, szüksége is lesz rá. - Ugyan, fölösleges. Örülök, hogy sikerült megértenünk egymást. Biztos vagyok benne, már nagyon szeretné folytatni a munkáját. Ami azt illeti, én is így vagyok ezzel. - Felállt, elindult a mozaikpadlós előszoba irányába, és kinyitotta az ajtót a férfinak. - Kérem, Szóljon Jessie-nek, ugorjon be egy kicsit, ha hazaért! Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan tetszett neki a suli. Vajon mire ez a nagy sietség? - tette fel magában Mr. Sawyer a költői kérdést, miközben kilépett az ajtón. - Szólok. Remélem, hamar begyógyulnak a sebei - tette hozzá, de Ana már be is vágta utána az ajtót.

3.

Szép kis délután! - gondolta Boone magában. Leült a szövegszerkesztője elé, és megcsóválta a fejét. A kutyája ledönti Anastasiát a lábáról a saját kertjében, erre ő hívatlanul besiet vele a házába, és a formás combjával játszadozik. Mindennek tetejébe még meg is vádolja, hogy csak azért ilyen kedves Jessievel, mert csapdába akarja csalni az apját... Mindez fél óra leforgása alatt. Szerencsére a lány megelégedett azzal, hogy becsapja az ajtót az orra előtt ahelyett, hogy két lábbal rúgta volna ki rajta. Vajon miért viselkedett Anával ilyen ostobán? Igen, valóban gyanakvóbb lett Jessie óvónőjének próbálkozása óta, de ez még önmagában sem magyarázatot nem jelent, sem mentséget.

30

Hormonzsongás, bólintott vigyorogva. Pedig régen elmúlt a tavasz, és ő is kinőtt már éppen a kamaszkorból. Mégis, teljesen elegendőnek bizonyult egy pillantást vetnie a bájos arcára, a tenyere alatt éreznie bőre melegét, beszívni nőies, csábító illatát, hogy az ellenállhatatlanul rátörő vágy magával ragadja a képzeletét, és máris lássa maga előtt megdöbbentő tisztasággal, ahogy lerántja Anastasiát a kerek konyhaszékről, mire a lány összerezzen, de azért mohón viszonozza forró csókját végtelenül puha ajkával. Olyan erősen tört rá a vágy, hogy önkéntelenül is valami külső okot, turpisságot, ármánykodást gyanított mögötte. A legbiztonságosabb módszert választottam: őt hibáztattam mindenért, gondolta, és elkeseredetten felsóhajtott. Megtehette volna, hogy legyint egyet, és nem foglalkozik az esettel többé, de ekkor eszébe ötlött egy kép: amikor felnézett a lány szemébe, ugyanazt a vágyat olvasta ki belőle, mint amely a saját lelkében is kavargott. Titokzatos, érzéki pillantása elárulta, csak egy hajszál választja el attól, hogy engedjen a szenvedély csábításának. Persze lehet, hogy csak a képzelete játszik vele, mint annyiszor - de az is lehet, hogy igaza van. Mint annyiszor. Egymás iránti vonzódásuk annyira összesűrűsödött a konyha levegőjében, hogy szinte hallani lehetett az apró kis szikrák pattogását. Ekkor Ő, mint ahogyan az egy jól nevelt úriembertől illik, visszavonult. Nem köszönte volna meg, amit a lelkiismeretétől kap, ha - özvegyember létére - elcsábítja szomszéd asszonyát a saját konyhájában, pár nappal ideköltözése után. Boldogan tartotta volna vele ettől a naptól a három lépés távolságot, de ha őszinte akart lenni magához - márpedig akart -, be kellett ismernie, borzasztóan szeretné még jobban megismerni Anastasia Donovant. Elővett egy cigarettát, és azon törte a fejét, mivel tehetné jóvá a baklövését. Hirtelen eszébe jutott a megoldás - oly egyszerűnek tűnt, hogy kis híján hangosan elnevette magát. Ha valóban szeretné belopni magát tündérkisasszony szívébe - csak hogy megbocsásson, természetesen -, ennél tökéletesebb figyelmességet nem is találhatott volna. Elégedetten nekiült a munkájának, majd mikor eljött az ideje, elment Jessie-ért az iskolába.

Beképzelt majom! - pufogott magában Ana, és mozsárral-mozsártörővel igyekezett levezetni a feszültségét. Soha lelkesebben nem zúzott porrá gyógynövényeket, mint most. Megáll az ember lányának esze! Hogyan képzelhette ez a felfuvalkodott hólyag, hogy én ... hogy én hajtok rá?! Ha azt hiszi, én vagyok a mesebeli hercegnő, aki egy kőfal mögött éveken át csak rá vártam epekedve, és most csapdába akarom csalni, hát na-gyon téved! Arcátlan szélhámos! 31

Ritkán sikerült bárkinek ennyire kihoznia a sodrából. Az a legkevesebb, hogy bevágta utána az ajtót - kéjes örömmel tette. Olyan kéjes örömmel, hogy szívesen eljátssza vele többször is, ha kell. Szégyen-gyalázat, hogy egy ilyen otromba fráter ennyire tehetséges író és nagyszerű apa legyen! Voltak olyan tulajdonságai, amelyekért akaratlanul is tisztelte, ráadásul tagadhatatlanul vonzónak és érzékinek ta-lálta. Érzett benne egy leheletnyi szégyenlősséget, amely csak még megnyerőbbé tette, ugyanakkor érezte benne a szelídítetlen férfiasság vad kisugárzását is. És a szeme ... ! Amikor a pillantásuk találkozott, elakadt a lélegzete. Anastasia savanyú képet vágott, és még ádázabbul zúzta-őrölte a szerencsétlen gyógynövényeket a mozsárban. Érdekli is őt Mr. Boone Sawyer! Igaz, emlékezett egy pillanatra a konyhában, amikor a férfi oly gyengéden simogatta a bőrét, és oly zsongítóan mondta a meséjét, hogy majdnem elvesztette a fejét. Tagadhatatlanul vonzódott hozzá. Na és? Egészséges nő létére jobban kellene aggódnia, ha nem így lenne. Ettől a pillanattól kezdve úgy gondol csak rá, mint Jessica édesapjára. Tartózkodó lesz, még ha belepusztul is, és csak annyira barátságos, amennyire szükséges, hogy a kislánnyal közeli kapcsolatban maradhasson. Nagyon élvezte Jessie társaságát, és nem óhajtott lemondani róla, csak mert neheztel az apjára. - Szia! - hallotta a veranda felől, és már látta is a kis koboldarcot, ahogy kíváncsian bekukucskál az ajtón. Még így, dühösen is mosolyognia kellett a kislány nagy, huncut szeme láttán. Félretette a mozsarat, és még egy csöppnyi hálát is érzett, hogy Boone, nézeteltérésük ellenére, átengedte hozzá Jessie-t. - Amint látom, túlélted az első napot az iskolában. A kérdés csak, az iskola is túlélt-e téged? - Aha. A tanító nénit úgy hívják, hogy Mrs. Farrell. Ősz haja van, és nagy a lába, de kedves. Találkoztam Marcie-val, Toddal, Lydiával és Frankie-vel meg másokkal is. Reggel .. - Hó! Lassan a testtel! - nevetett rá Ana feltartott kézzel. - Előbb gyere be, ülj le, majd utána elmeséled, mi minden történt veled! - Nem tudom kinyitni az ajtót, mert tele a kezem. - Ó! - Ana szolgálatkészen beengedte a kislányt. - Mit hoztál?

32

- Ajándékokat - felelte Jessie, és nyögve feltette a csomagját az asztalra. Felmutatott egy nagy pasztellrajzot. - Rajzolnunk kellett egy képet, én kettőt is rajzoltam. Egyet apának, egyet neked. - Nekem? - nyúlt a lány meghatottan a vastag rajzlapért, mely eszébe juttatta saját kisiskolás éveit. - Gyönyörű, napsugaram! - Látod, az vagy te - mutatott a kicsi egy sárga hajú nőalakra a rajzon. - Ott van Quigley vándorolt az ujja a gyerekes vonásokkal készült, de a macska főbb jellegzetességeit ügyesen megragadó figurára. - Ezek meg a virágaid. Itt van az összes rózsa, százszorszép és szarka akármicsodád. - Kerti szarkaláb - segítette ki Ana elbűvölten. - Az. Meg a többi is - folytatta a kislány. - A nevükre már nem emlékszem, de te úgyis megtanítod majd nekem, ugye? - Hát persze. Nagyon-nagyon szépet rajzoltál! - Apának olyat készítettem, amelyen rajta van az új házunk, és ő kint áll előtte a verandán, mert ott szeret álldogálni a legjobban. Feltette a hűtőre. - Pompás ötlet! - bólintott a lány, majd mágnesek segítségével a hűtőajtó közepére erősítette a képet. - Szeretek rajzolni. Apa nagyon szépen rajzol, de azt mondja, anya még szebben rajzolt. Biztos tőlük örököltem. - Jessie hirtelen elkomolyodott, és megfogta Ana kezét. Haragszol rám? - Ugyan, dehogy! Miért haragudnék? - Apa mondta, hogy Daisy neked rohant, kiestek a kezedből a cserepeid, és meg is sebesültél... - Fürkésző pillantást vetett a vágásra a lány karján, majd óvatosan megpuszilta. Úgy sajnálom! - Semmi baj. Daisy sem tehet róla. - Apa cipőjét sem szándékosan rágta meg, mégis csúnyán leszidta. Ana elfojtotta kárörvendő mosolyát. -Tényleg? - Igen, sőt kiabált is, mire Daisy úgy megijedt, hogy odapisilt a szőnyegre. Akkor apa kergetni kezdte a házban, és olyan sokáig kergetőztek, hogy már nem bírtam visszatartani a nevetésem. Akkor apa is nevetni kezdett, és azt mondta, épít egy kutyaólat odakinn, Daisynek meg nekem... Most már Ana is nevetett, és karjába kapta a kislányt.

33

- Szerintem te és Daisy nagyszerűen éreznétek magatokat a kutyaólban, de azért van egyszerűbb módja is, hogy megmentsük édesapád cipőit. Ha akarod, segítek a kutyaidomításban. - Te értesz a kutyaidomításhoz? De jó! És mutatványokra is meg tudnád tanítani? - Hát persze. Ezt nézd! Ana a csípőjére ültette Jessie-t, és hívogatni kezdte a békésen szunyókáló Quigley-t a konyhaasztal alól. A macska vonakodva felkelt, kinyújtóztatta az elülső lábát, majd a hátulsót, végül nesztelen léptekkel odasétált hozzá. - Kezdjük az egyszerűbb utasításokkal... - Ül! Quigley sóhajtott egyet, úgy macskamódra, és engedelmeskedett. - Fel! A cica unottan felállt, és hadonászni kezdett a mancsával a levegőbe, mint egy cirkuszi tigris. - Nos, ha a mutatványodat is megcsinálod, kinyitok neked egy tonhalkonzervet vacsorára ... Quigley fontolóra vette az ajánlatot, majd talán mert az attrakcióhoz szükséges erőfeszítés semminek tűnt a tonhalkonzerv csábításához képest - felugrott, csinált egy hátraszaltót a levegőben, és puhán négy lábra érkezett. Míg Jessie nevetve, tapsolva sikongatott, a macska lustán nyalogatni kezdte a mancsát. - Nem is gondoltam volna, hogy cicákat is be lehet tanítani... - Quigley igen különleges macska - magyarázta Ana, majd letette a kislányt a földre, hogy megsimogathassa az állatot. A cica úgy dorombolt, mint egy gőzmozdony, és hozzádörgölte a pofiját a gazdája térdéhez. - A családja Írországban él, akárcsak az enyém, az unokatestvéreimet kivéve. - Nem magányos? Ana megvakargatta Quigley állát. - Itt vagyok neki én. Mit szólnál egy kis uzsonnához, miközben elmeséled, mi minden történt még veled az iskolában? Jessie-n látszott, komoly kísértésnek van kitéve. - Sajnos nem lehet, mert mindjárt vacsora, és apa ... Hű, majdnem elfelejtettem! - Az asztalhoz sietett, és megragadta a fénylő, csíkos papírba csomagolt ajándékot. - Ezt apa küldi neked. 34

- Édesapád? - meredt a csomagra óvatosan a lány, és önkéntelenül is összekulcsolta a kezét a háta mögött. - Mi van benne? - Én már láttam! - vigyorgott a kislány elégedetten, és pillái megremegtek az izgatottságtól. - De nem mondhatom meg, mert akkor tönkreteszem a meglepetést. Bontsd ki! - Odavitte Anának, és felé nyújtotta. - Nem szereted az ajándékokat? - kérdezte meglepetten, mivel a lány továbbra sem vette elő a kezét a háta mögül. - Én minden másnál jobban szeretem őket. Apa mindig kitalálja, mire vágyom a legjobban ... - Ebben biztos vagyok, de ... - Nem szereted apát? - folytatta Jessie lebiggyedő ajakkal. - Haragszol rá, amiért Daisy összetörte a virágcserepeidet? - Nem, nem haragszom rá - nyugtatta meg Ana a kicsit. Legalábbis nem a cserepek miatt, tette hozzá magában. - Nem az ő hibája volt. Természetesen kedvelem édesapádat, bár még nem ismerem úgy igazán, illetve ... - Ebből elég, gondolta, és szavak helyett inkább szélesen elmosolyodott. - Tudod, kissé meglepődtem, hogy ajándékot kapok, hiszen nincsen születésnapom. - Hogy a kislány kedvére tegyen, elvette a csomagot, és megrázta. - Nem zörög - jegyezte meg elgondolkodva, mire Jessie tapsikolni kezdett, és önfeledten elnevette magát. - Találd ki, mi van benne! - Mondjuk ... trombita? - Dehogyis, a trombita sokkal nagyobb, te buta!- húzta el a száját elégedetlenkedve a kislány, majd türelmetlenségében ugrálni kezdett. - Nyisd ki! Nyisd már ki, és nézd meg! Jessie izgatottsága átragadt a lányra is, legalábbis ő ezzel indokolta heves szívdobogását. A kicsi kedvéért egy erőteljes rántással letépte a csomagról a papírt. - Ó! Mesekönyv volt, gyerekeknek szánt hatalmas betűkkel. A borítóján hópelyhek szállingóztak, közepén egy gyönyörű, aranyszőke hajú lány mosolygott kék, lebegő köntösben, csillogó-villogó koronával a fején. - A tündérkirálynó - olvasta Ana. - Írta Boone Sawyer. - Vadonatúj! - jelentette be Jessie lelkesen. - Még nem lehet kapni a boltokban sem, de apának már van belőle. - Szeretettel végigsimított a képen. - Mondtam neki, hogy szerintem ez a rajz teljesen rád hasonlít ... - Gyönyörű ajándék - bólintott Ana. És agyon ravasz is, gondolta, majd sóhajtott egyet. Ugyan hogyan haragudhatna rá ezek után? - Írt bele valamit neked! - figyelmeztette a kislány, és türelmetlenül felütötte az első oldalon. - Látod? Ide! 35

Anastasiának, abban a reményben, hogy egy tündérmese felér egy fehér zászlóval ... Boone

A lány akarva-akaratlan elmosolyodott. Ugyan ki tudna nemet mondani egy ilyen elbűvölő fegyverszünet-ajánlatra?

Pontosan erre számított a férfi is. Félrerúgott egy kiürült kartondobozt az útjából, és vetett egy pillantást a szomszéd ház irányába az ablakból. Jessie még odabenn volt. Úgy vélte, beletelik pár napba, míg Ana megbékél, lényeg az, hogy ma hatalmas lépést sikerült tennie a cél érdekében. Igazán nem szeretné, ha feszült lenne a viszony közte meg Jessie új barátja között. A sütőhöz lépett, és kicsit lejjebb csavarta a gázt a kicsontozott csirkemell alatt, majd gyakorlott mozdulatokkal áttörte a burgonyát. A lányom első számú kedvence, gondolta mosolyogva magában. Ha egy éven át burgonyapürét adna neki vacsorára, Jessie akkor sem panaszkodna egy szóval sem. Igaz, ez idáig sem lehetett oka panaszra, mert Boone gondoskodott róla, hogy az étrendjük változatos és egészséges legyen. Töltött még egy kis tejet a pürébe, és elfintorodott - ha akadt valami, amit szülői feladatköréből szívesen kihagyott volna, az a vacsora kifundálásának állandó kényszere volt. A főzés ellen nem lett volna semmi kifogása, de az örökös fejtörés, hogy éppen sült hús, rántott csirke, disznóvagdalt vagy mi kerüljön az asztalra, nem tartozott a kedvenc időtöltései közé. Végső elkeseredésében elkezdett recepteket gyűjteni - természetesen titokban -, hátha sikerül némi változatosságot vinnie az étkezésükbe. Konyhatündéri pályafutása során egyszer előfordult már, hogy komolyan fontolóra vette, felvesz egy bejárónőt. Az édesanyja és az anyósa is szorgalmazta a dolgot, de persze ez is kimondatlan versengést eredményezett közöttük a jó bejárónő ismérveit illetően. Végül letett a dologról, mert nem tudta volna elviselni a gondolatot, hogy valaki más gondoskodjon a lányáról helyette. Jessie csak az övé volt, tetőtől talpig, száz százalékosan. Az ő kedvéért szívesen vállalta a minden esti döntéskényszert a vacsora ügyében, meg a rendszeres bevásárlást. Amikor hozzákevert egy tekintélyes darab vajat a burgonyapüréhez, már hallotta is a kislány szaladó lépteit a verandán. - Jól időzítettél, manócskám. Épp készültem füttyenteni neked.

36

Lenyalogatta az ujjáról a pürét, és megfordult. Ana ott állt a konyhaajtóban, keze Jessie vállán. A férfi gyomra úgy görcsbe rándult, hogy kis híján félrenyelt. - Ööö… Jó estét! - Nem akartam zavarni főzés közben - kezdte a lány -, csak szerettem volna megköszönni a könyvet. Nagyon kedves magától, hogy küldött egy példányt. - Örülök, hogy ... örül - hebegte Mr. Sawyer, és gyorsan kirántotta a konyharuhát a farmerjából, melyet kötény helyett gyűrt az öve alá. - Ez volt a legjobb békeajánlat, amely eszembe jutott. - El is érte a célját - mosolygott rá Ana, és elbűvölten figyelte a forró tűzhely mellett sürgölődő férfit. - Kedves, hogy gondolt rám. Most megyek, fejezze be nyugodtan a vacsorát! - Velünk ehet, ugye? - kiáltott Jessie, és már ráncigálta is a lányt maga után. - Ugye, apa? - Már épp kérni akartam - bólintott Boone, és félrerúgott egy dobozt Ana útjából. - Sajnos még mindig nem sikerült teljesen kicsomagolnunk. Tovább tart, mint gondoltam. A lány, részben udvariasságból, részben kíváncsiságból, belépett. Az ablakról még hiányzott a függöny, és a sarokban is hevert még pár kicsomagolásra váró kartondoboz a kőszínű járólapon. A királykék pulton azon-ban már kinn díszelgett az Aliz csodaországi nyusziját ábrázoló süteményestál, a bányásztörpe alakú teáskanna és a kerti pele formájú cukortartó. Az edényrácsokat szemmel láthatóan gyermeki kéz rakta fel, ezen függtek kis rézkampókon az edények. A hűtőszekrény ajtaja valóságos művészeti kiállításnak adott otthont, melyet természetesen Jessie rajzaiból rendeztek. Daisy békésen szuszogott a sarokban. Bár nem uralkodott túl nagy rend, és még ki sem pakoltak teljesen, a konyha már most működő otthon benyomását keltette. - Nagyon szép ez a ház - jegyezte meg a lány. - Nem csoda, hogy ilyen hamar elkelt. - Megnézed a szobám? - rángatta meg a kicsi Ana kezét újra. - Baldachinos az ágyam, és van egy csomó plüssállatom is. - A szobádat ráérsz később is megmutatni - vetette ellen az apja. - Most menj inkább, és moss kezet! - Jól van, megyek már - dünnyögte Jessie beleegyezően, és esdeklő pillantást vetett a lányra. - Várj meg, légy szíves! - Mit szólna egy kis borhoz? - kérdezte Boone, miután a kislány felszaladt a fürdőszobába. - Ihatnánk áldomást a fegyver-szünetre ... - Rendben. Amikor a férfi kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, Jessie képei finoman meglebbentek. 37

- Nagyon tehetségesen rajzol a kislánya. Egészen meghatódtam, amikor én is kaptam ajándékba egyet. - Legyen óvatos, különben a képeivel kell kitapétáznia az összes falát! Boone, üveggel a kezében, habozott egy pillanatig. Nem tudta, hová tette a borospoharakat, feltéve, ha kicsomagolta őket egyáltalán. Gyorsan kinyitotta a konyhaszekrény rekeszeit, egyiket a másik után, hiába. - Francia fehérbor, Tapsi Hapsis pohárban? - Tökéletes - felelte Ana nevetve. Megvárta, míg a férfi tölt, majd felemelte Tapsi Hapsit. Még egyszer isten hozta Montereyben! - Köszönöm. Ahogy a lány az ajkához emelte a poharat, és rámosolygott a pereme mögül, Boone elfelejtette, mit akart mondani. - Én ... Régóta él itt? - Születésemtől fogva, kisebb megszakításokkal. - A sült csirke illata és a mókás rendetlenség olyan otthonos hangulatot árasztott, hogy Ana egyre oldottabb lett. - A szüleimnek itt is, és Írországban is van egy házuk, de ma már csak a tengerentúlit használják, mi azonban, az unokatestvéreim meg én, itt vertünk gyökeret. Morgana abban a házban él, amelyben született, nem messze innen. Sebastian és én Írországban születtünk, a Donovan kastélyban. -Tessék? A lány megértően mosolygott. - Tudom, fellengzősen hangzik, de valóban egy ódon, hangulatos, félreeső kastélya Donovan család otthona nemzedékek óta. - Szóval egy ír kastélyban született - bólintott a férfi. - Talán ezért jutott eszembe már akkor, amikor először láttam, hogy lám, egy tündérkirálynő él a szomszédomban, a rózsabokrai között. - Mr. Sawyer mosolya lassan elhalványult. - Elállt a lélegzetem magátólbukott ki belőle akaratlanul is. Tapsi Hapsi félúton megállt a levegőben. - É-én... - dadogta Ana zavartan, majd ivott gyorsan egy korty bort, hogy addig is legyen ideje gondolkodni. - Élénk a képzelőereje, gondolom, szakmai ártalom. Könnyen tündéreket lát a virágok között, törpéket a kertben, varázslókat a fák tetején ... - Előfordul.

38

A lánynak olyan illata volt, mint a friss tengeri szellőnek, mely a kertek fölött elhaladva minden virág illatából lop egy keveset. Boone tett egy lépést Ana felé - meglepődve, de elégedetten vette tudomásul, hogy a lány szemében ijedség csillan. - Begyógyultak a sebei, szomszédasszony? - kérdezte, majd gyengéden megfogta Ana kezét, végigsimított a karján, míg hüvelykujj a meg nem akadt a könyökében. Lehet, hogy a lány nagyon mély benyomást gyakorolt rá a múltkor, most azonban az ő közeledése hatott olyan erősen a lányra, hogy hiába is próbálta volna tagadni zavarodottságát. A férfi önkéntelenül is elmosolyodott. - Fáj? - Nem - felelte Ana fojtott hangon. - Egyáltalán nem. - Még mindig virágillata van. - Az csak a gyógykenőcs ... - Nem - ingatta a fejét a férfi. - Magának mindig virágillata van. Hogy a lány mikor hátrált a pulthoz, és Boone ajka hogyan került olyan kísértetiesen közel az övéhez, hogy kis híján érezte az ízét, Ana maga sem tudta volna megmondani. Pedig már nagyon kíváncsi volt erre az ízre, olyannyira, hogy a vágy minden gondolatot kisöpört a fejéből. Pillantásuk találkozott, lassan a férfi mellkas ára tette a kezét, majd ujjai szétnyíltak hevesen lüktető szíve felett. Épp ilyen lesz a csókjuk is, gondolta magában. Heves és erőteljes, az élet titkát sejtető. Boone, mintha csak igazolni akarná a gondolatait, szenvedélyesen Ana hajába túrt, tincsei melegen folytak szét az ujjai közt, akár a napsugár, melytől a színüket kölcsönözték. Egy pillanatig egész lénye elmerült a csók várakozásában, a helyzet gyönyörteljes vakmerőségében. Ajkuk leheletnyire volt egymástól, a lány sóhaja a végletekig csigázta az érzékeit - de ekkor meghallotta Jessie kopogó lépteit a lépcsőn.

A férfi úgy ugrott hátra, mintha Ana megégette volna. Szótlanul, kábán meredtek egymásra néhány másodpercig; el sem tudták képzelni korábban, hogy létezik ilyen váratlan, ellenállhatatlan erő, mely a józanész akaratával könnyedén dacolva összehoz két embert. Mi történik velem? - hüledezett magában Boone. A saját konyhámban enyelgek a szomszédnőmmel, miközben sül a csirke, kihűl a püré a pulton, és pillanatokon belül belép a lányom? - Mennem kell - jelentette ki Ana érdes hangon, és gyorsan letette Tapsi Hapsit a pultra, mielőtt kicsúszott volna a kezéből. - Tényleg csak egy percre szerettem volna beugrani, és ... - Ana! - Boone a lány elé állt, mielőtt kirohan hatott volna az ajtón. - Azt hiszem, mindkettőnket meglepte ez a... ami most majdnem megtörtént. Higgye el, általában nem vagyok ... ilyen! 39

Ana a férfira emelte tiszta, szürke szemét. - Fogalmam sincs, milyen maga általában. - Nos, nem szokásom hölgyeket elcsábítani a konyhában, míg Jessie odafenn van, és eddig még egy gyönyörű lány sem vett le percek alatt a lábamról... Ana azt kívánta, bárcsak ne tette volna le a poharát, mert hirtelen úgy kiszáradt a torka, mintha napok óta bolyongana víz nélkül a sivatagban. - Gondolom, most azt várja tőlem, hogy köszönjem meg a bókot. Nekem azonban eszem ágában sincs. Boone szeme kihívóan csillogott. - Ha nem hisz nekem, szívesen bebizonyítom ... - Inkább ne ... - A kezem tiszta, tiszta, tiszta! - táncolt be a kislány a konyhába feltartott kézzel, áldott ártatlanságában fel sem tűnt neki, milyen feszültség vibrál a levegőben. - Különben is, miért kell kezet mosni, ha úgysem az uj-junkkal eszünk? Édesapja erőt vett magán, ellépett Anától, és megfricskázta Jessie orrát. - Azért, mert a bacik imádnak leugrálni a kislányok kezéről, bele a krumplipüréjükbe. - Fúj! - rázkódott össze Jessie utálkozva, majd elvigyorodott. - Ana, tudtad, hogy apa csinálja a legjobb krumplipürét a világon? - Elhiszem, Jessie, de nem szeretnék... - Örülünk, hogy velünk vacsorázik - vágott közbe a férfi. Szakasztott úgy vigyorgott, mint a kislánya, szemében azonban valami Veszélyes fény villogott. - Rengeteget főztem, és különben is, nagyon szeretném kicsit jobban megismerni magát. Még azelőtt... A lány pontosan tudta, Boone mire céloz, és hiába próbált haragos képet vágni a pimasz megjegyzés hallatán, ijedt, de annál kellemesebb izgatottság vett erőt rajta. - Köszönöm szépen a meghívást, nagyon kedves - kezdte csodálatra méltó higgadtsággal-, és szívesen maradnék is, de el kell látnom az unokatestvérem lovait. Jessie csalódottan felsóhajtott, a következő pillanatban azonban újból felcsillant a szeme. - Elviszel magaddal egyszer, hogy megnézhessem őket? - Természetesen, ha édesapád is beleegyezik - bólintott a lány, majd lehajolt, és adott egy puszit a kislány durcás arcocskájára. - Még egyszer köszönöm a rajzot, napsugaram. Gyönyörű. Ana, mintegy óvatosságból, tett egy lépést az ajtó felé, majd Mr. Sawyerre pillantott. - Magának pedig köszönöm a könyvet, már alig várom, hogy elolvashassam. Jó éjszakát! 40

Bár nem rohant ki az ajtón, mégis úgy érezte, inkább menekül, mint távozik. Otthonának biztonságos védelmében még egyszer átgondolta a történteket, miközben kinyitotta Quigleynek a beígért tonhalkonzervet, majd farmert és kockás inget húzott. Hogyan tovább? - töprengett magában, amikor már a bakancsát fűzte be. Döntenie kell, méghozzá gyorsan, mérlegelnie, mi szól az esetleges kapcsolat mellett, és mi szól ellene. Elnevette magát. Ha Morgana itt lenne, égnek emelné a szemét, és csúfondáros hangon kijelentené, mekkora szerencse, hogy ő nem a Mérleg jegyében született ... Ana ezzel szemben a legkevésbé sem elégedetlenkedett égövi jegyével, hisz ennek köszönhette, hogy egy vita során képes volt mindkét fél igazával azonosulni, és ugyanazt a dolgot több nézőpontból látni. Most is biztosra vette, hogy tiszta fej, bölcs nyugalom és körültekintő megfontolás az, amire elsősorban szüksége van. Kétségtelen, hogy mind testileg, mind lelkileg vonzódott Boone-hoz. Ami a testi vonzalmat illeti, még soha életében nem hatott rá férfi ilyen erővel, még soha nem találkozott az érzéki vágynak ezzel a fájdalmasan éles, már-már ellenállhatatlan fajtájával. Márpedig az éles dolgok útját általában mély sebek kísérik. Ezt jobb, ha mindvégig észben tartja, gondolta összeráncolt homlokkal, majd magára kapta a farmerdzsekijét, és elindult lefelé a lépcsőn. Igaz, felnőtt nő volt, független, gyermektelen, bátran eljátszadozhatott a gondolattal, hogy szerelmi viszonyt kezd egy hasonlóan felnőtt, független férfival. Ugyanakkor tapasztalta már, milyen pokolivá fajulhat egy kezdetben felhőtlennek induló, szenvedélyes kapcsolat, ha a felek képtelenek elfogadni egymást olyannak, amilyenek. Tanácstalanul kilépett a házból, és beszállt az autójába. Egy biztos: nem tartozik Boonenak semmiféle magyarázattal. Nem történt köztük semmi olyasmi, ami indokolttá tenné, hogy meséljen neki magáról. Jobb is így, szögezte le magában. Még ha esetleg ki is alakul köztük valami komolyabb kapcsolat, akkor sem lenne bölcs dolog kiadnia magát; mindenképpen erre intette rengeteg hasztalan próbálkozása, hogy megértesse Roberttel, ki is ő valójában... Kitolatott az utcára, közben fejében továbbra is kavarogtak az érvek-ellenérvek. Attól ő még lehet őszinte, hogy nem beszél a természetfeletti képességeiről - ez csupán az önvédelem egy formája, ami nagyon is szükséges, ahogy azt már megtanulta, keserves tapasztalatok árán. Különben is, os-tobaság ezen vívódnia, hiszen még azt sem döntötte el, bele akar-e menni ebbe a kapcsolatba, vagy nem. Sajnos ez nem felelt meg teljesen az igazságnak. Nagyon is bele akart menni, ezt kár lett volna tagadnia, a kérdés inkább úgy szólt, megengedheti-e magának, hogy belemenjen? Mr. Sawyer a szomszédja, és ha valamiért tönkremenne a kapcsolatuk, kínos lenne ilyen közelségben élni mell ette tovább. Jessie-t sem hagyhatta figyelmen kívül. 41

Nem akarta kockára tenni a barátságukat pusztán érzéki vágyai kedvéért. Mert itt ennyiről van szó, és semmi többről, biztosította magát, miközben követte a part mentén kanyargó, jól ismert utat. Igaz, Boone-nal nem akármilyen érzéki örömöknek néznének elébe - ebben nem kételkedett egy percig sem. Hogy lelkileg ez milyen árat követelne mindhármuktól, az azonban kérdéses. Talán az lenne a legjobb, ha megmaradna Jessie barátjának, és bölcsen betartaná édesapjával szemben a három lépés távolságot.

A vacsora végeztével Mr. Sawyer elmosogatott, majd idomítgatta egy kicsit Daisyt, szerény sikerrel- a kutya csak akkor ült le, ha azon túl, hogy rászólt, még le is nyomta a hátsó felét. Ezt követően megfürdette Jessie-t, ami éktelen pancsolással járt, szárazra dörgölte, és még vagy negyedórát kergetőzött vele az emeleten, míg sikerült ágyba dugnia. Akkor mesélt neki, majd kikészítette az éjjeliszekrényére a szokásos pohár vizet. Miután a kislány elaludt, és csend lett a házban, Boone kiült a verandára egy pohár brandy társaságában. Íróasztalán egy rakás adatlap várta - afféle szülői házi feladat -, melyet ki kellett töltenie Jessie iskolájának. Elhatározta, megcsinálja még lefekvés előtt, de ezt a csendes, sötét órát a sejtelmesen világító telihold társaságában még nyugodt tétlenségben tölti. Elgyönyörködött a fellegekben, ahogy lassan tovakúsznak a csillagok alatt, mélázva hallgatta a sziklákat nyaldosó hullámok halk csobogását meg a tücskök andalító ciripelését, és közben jólesően beszívta az éjszaka nyíló virágok illatát. Nem csoda, hogy első látásra beleszeretett a házba. Soha, sehol nem érezte még ezt a békét, ezt az isteni nyugalmat, és élénk képzeletét is rögtön rabul ejtette a hely varázsa - a titokzatos ciprusok meg a mágikus kristályvirágok az út mentén, az éjszakai tengerpart magányos, gyakran kísérteties hangulata. És ráadásul ez az éteri szépségű lány a szomszédban! Elmosolyodott. Őt, aki nem érzett mást nő iránt, mint a szenvedély apró felvillanásait időtlen idők óta, zárótűz alá vette a vágy. Évekbe telt, míg sikerült túltennie magát Alice halálán. Bár még ma sem tekintette magát teljes értékű résztvevőnek a nemek játékában, az elmúlt pár évben már nem tért ki a nők útjából. Életét nem érezte üresnek; hosszas szenvedést követően sikerült igent mondania rá, és elfogadnia olyannak, ami1yen. Iszogatta a brandyjét, és élvezte az éjszaka semmi máshoz nem hasonlítható varázsát, amikor egyszer csak meghallotta közeledni Ana autóját. Nem mintha rá várt volna idekinn, biztosította gyorsan magát, miközben az órájára pillantott. Elégedetten látta, hogy még viszonylag korán van, azaz a lány valószínűleg nem találkáról érkezett.

42

Különben is, mit érdekli őt Ana magánélete! A verandáról nem látott rá a lány autófeljárójára, de az éjszaka csendjében hallotta, ahogy becsapódik mögötte a kocsi ajtaja. Pillanatokkal később kinyílt, majd becsukódott a ház kapuja. Boone feltette meztelen talpát a veranda korlátjára, és próbálta elképzelni, mit csinál Ana. Először a konyhába megy. Így is történt, hamarosan felgyulladt a fény, és láthatta, amint a lány elhalad az ablak előtt. Nyilván teát főz, vagy tölt magának egy pohár bort. Nem sokkal később kialudt a villany. A férfi továbbra is igyekezett követni a lányt gondolatban. Felmegy a lépcsőn. Már látta is a fény villanását az emeleti üvegablakok mögött, bár ez nem lámpa lehetett, hanem in-kább gyertyaláng. Pillanatokkal később halk zene ütötte meg a fülét - a hárfa elbűvölően érzelmes és kissé szomorkás hangja. Rövid, túlontúl rövid időre látta a lány karcsú, nőies alakját átsuhanni az egyik ablak előtt, miközben éppen levetette magáról a blúzát. Gyorsan ivott egy korty brandyt, és félrenézett. Bármilyen erős is a kísértés, nem fog egy kukkoló szintjére süllyedni. Hogy megnyugodjon valamelyest, cigarettára gyújtott, és magában bocsánatot kért az igazak álmát alvó Jessie-től. Hosszan, öregesen kifújta a füstöt, feszült idegszálai lassan megnyugodtak. Élvezettel hallgatta a halk hárfamuzsikát. Csak jóval később tért nyugovóra, fittyet hányva a kitöltetlen adatlapoknak. A halkan kopogó esőcseppek és a fülében csendesen visszhangzó hárfamuzsika hamar álomba ringatta.

4.

A Cannery Row az egyik legforgalmasabb utca volt a part mentén. Az emberek önfeledten beszélgettek séta közben, a kerékpárral kirándulók elnézően rácsengettek az útjukba tévedt gyalogosokra, a lépten-nyomon felbukkanó sirályok pedig vidáman vijjogtak némi alamizsnáért. Ana legalább annyira élvezte a tömeget és a különféle zajokat, mint a magányt meg a csendet otthon, a kertjében. Türelmesen araszolt a hétvégi forgalom hosszan kígyózó kocsisorában. Morgana boltjához érve a szokásos kép fogadta: sehol egy parkolóhely, a turisták és a helyiek a gyönyörű idő hívásának engedelmeskedve elözönlötték a belvárost. Ahelyett, hogy percekig körözött volna, továbbhajtott egy három háztömbnyivel odébb található parkolóhoz. Amikor kiszállt az autójából, és a csomagtartóhoz lépett, egy vásott kisgyerek nyafogására lett figyelmes, akit szülei egyre reménytelenebbül próbáltak jobb belátásra téríteni. 43

- Ha nem hagyod abba most rögtön, nem kapsz semmit az égvilágon! Nem viccelek, Timothy. Elegünk van a követelőzésből. Gyere, megyünk! A kisfiú eleresztette az utasítást a füle mellett, megátalkodottan leült a parkoló aszfaltjára ott helyben, és nem volt hajlandó megmozdulni, hiába kérlelte az édesanyja, hogy keljen fel. Ana gyorsan beharapta a szája szélét, nehogy széles mosolyra húzódjon, a fiatal szülők ugyanis már régen túljutottak azon a határon, hogy láthatták volna a helyzet humoros oldalát is. Mindkét kezükkel nehéz csomagokat tartottak, a szemük villámokat szórt. Timothy, fiacskám, nem látod, hogy pillanatokon belül el leszel nadrágolva? - tűnődött magában Ana. Nem mintha egy csepp reményt fűzött volna hozzá, hogy ettől a kölyök jobb belátásra tér. Az apa átnyújtotta a csomagjait az édesanyának, és összeszorított szájjal lehajolt a gyerekhez. Igazán nem durva beavatkozás, ha segítek egy kicsit, gondolta a lány. Hiszen olyan fáradtak és nyűgösek mind a hárman ... Először az édesapával vette fel a kapcsolatot, érezte szeretetét, haragját és bűntudatát amiatt, amit tenni készült. Ezt követően a gyerekkel - benne zavarodottság, kimerültség és keserű kiábrándultság kavargott amiatt, hogy nem kapta meg azt a hatalmas plüss elefántot, amelyet az imént látott egy kirakatban. Ana behunyta a szemét. Az édesapa keze már hátra is lendült, hogy jól ráhúzzon egyet a fiú fenekére, nevelő célzattal. A gyerek visszafojtotta a lélegzetét, hogy a fenekelést követően még hangosabban nyüszíthesse a világba bánatát. Az apa ekkor sóhajtott egyet, a keze elernyedt, és visszahullott az oldala mellé. Timothy felnézett, a hőségtől kipirult arccal, a szemében könnyek csillogtak. - Jól elfáradtunk, ugye? - nyújtotta a férfi a kezét fia felé. Timothy szipogva csuklott egyet, és az apa karjába hanyatlott. A férfi felemelte, ő pedig álmosan a vállára hajtotta a fejét. - Szomjas vagyok... - Jól van, fiam - veregette meg az apa a gyerek fenekét barátságosan, majd könnyes szemű feleségére mosolygott. - Menjünk, igyunk valami hideget! Utána letesszük aludni, amilyen hamar csak lehet. Ezzel elmentek, fáradtan, de megkönnyebbülve. Ana elégedetten nyitotta ki a csomagtartóját. A családi nyaralás ritkán vidám és felhőtlen az elejétől a végéig. Legközelebb, amikor hasonló nézeteltérés adódik, ő már nem lesz a közelben, hogy segítsen. Biztosra vette azonban, nélküle is boldogulnak majd valahogy. A háta mögé lendítette a retiküljét, és elkezdte kipakolni a Wiccába cipelendő dobozokat. Összesen hat volt belőlük, tele illatpárnákkal, illőolajokkal, krémekkel, illatszerekkel és szatén kispárnákkal, melyekbe a nyugodt alvást elősegítő, szárított gyógynövényeket kevert a

44

toll közé. Külön dobozba csomagolta a különleges megrendeléseket, például az egyéni alkatot figyelembe vevő, ellenálló képességet erősítő kivonatokat, és a személyre szabott parfümöket. Ana fontolóra vette, nem lenne-e jobb, ha kétszer fordulna, de aztán, felmérve a távolságot, úgy döntött, egyszerre is el tudja vinni az egészet. Felvette a dobozokat, ügyesen egymáshoz igazította őket, és még a csomagtartót is sikerült becsuknia a könyökével. Átvágott a parkolón, és már úgy fél háztömbnyit haladt, amikor elkezdte korholni magát. Vajon miért esik mindig ugyanebbe a hibába? Két kényelmes fordulóval sokkal jobban járt volna, mint egy ilyen kínszenvedéssel. Nem is annyira a dobozok súlya zavarta - bár így együtt elég nehéznek bizonyultak -, hanem a térfogatuk, mivel a járdán alig lehetett lépni a sok járókelőtől. A szél ráadásul állandóan az arcába fújta a haját. Ügyesen sikerült - épphogy kitérnie egy csapat kamasz elől, akik nyitott terepjárójukban majdnem nekimentek a zebrán. - Segíthetek? A lány, magára és a felelőtlen kölykökre dühösen, megfordult. Boone széles mosollyal méregette a cipekedéstől kipirult Anát, akinek kimondottan jól állt a bő, vékony vászonnadrág meg a laza szabású ing. A férfi nyakából Jessie bámult le rá csillogó szemmel, és örömében tapsikolni kezdett. - Képzeld, mentünk a körhintán, és amikor apa vett fagyit, megláttunk téged! - Még mindig túl sokat cipel egyszerre - jegyezte meg a férfi, finom célzással a virágcserepekre. - Nem nehezek. Mr. Sawyer megpaskolta a kislánya lábát, és lassan előrehajolt. Jessie, a megbeszélt jelnek engedelmeskedve, fürgén lecsúszott az édesapja hátán. - Adjon ide párat nyugodtan! Értelmetlen lett volna visszautasítani a segítséget, különösen most, hogy tényleg szüksége volt rá. Az egyetlen ok, amiért mégis habozott, hogy a legutóbbi találkozásuk óta ügyesen sikerült elkerülnie mindennemű érintkezést Boonenal - kivéve persze, amelyet a képzelete vetített elé. - Nem szeretném, ha miattam kerülőt tennének. - Nincs semmi különös úti célunk, ugye, Jessie? - Nincs, nincs! Ma csak úgy sétálgatunk, mert a hétvége a pihenés ideje. Ana szája önkéntelenül is széles mosolyra húzódott, a szeme azonban, ugyanilyen ön kéntelenül, ijedt csillogásba kezdett, mihelyt találkozott pillantása a férfiéval. Mr. Sawyer

45

élvezettel végigmérte, tetőtől talpig, és hamiskásan felvonta a szemöldökét. Mosolya egyenesen kihívónak tűnt. - Nem megyek messzire - kötötte a lány az ebet a karóhoz, és gyorsan elkapott egy lecsúszni készülő dobozt. - Egyedül is ... - Látjuk - bólintott Boone csúfondárosan, majd fittyet hányva Ana tiltakozásának, leemelt négy dobozt a halom tetejéről. - Különben is, mire valók a szomszédok? - Én is viszek egyet! - ugrándozott Jessie helyes kis szandáljában. - Azt biztosan elbírom mutatott a legkisebb csomagra. - Köszönöm szépen - adta oda Ana a kislánynak a dobozt. - Az unokatestvérem boltjába megyek, kétsaroknyira van innen. - Megszülte már a babáit? - érdeklődött Jessie kíváncsian, miközben elindultak. - Nem, még nem. - Kérdeztem apát, hogy lehet egyszerre kettő is odabenn, mire azt felelte, néha kétszer akkora a szerelem. Hogyan haragudhatna bárki is egy ilyen férfira? - tűnődött Ana, és meleg pillantást vetett Mr. Sawyerre. - Igen, néha. Magának mindenre van kész válasza? - fordult Boone-hoz. - Nem, csak kimondom a legjobbat, ami az eszembe jut - vont vállat a férfi. Nem tudta eldönteni, most örüljön vagy bosszankodjon, amiért tele van a keze dobozokkal. Ha nem így lett volna, önkéntelenül is megérinti a lányt. - Hol bujkált idáig, Anastasia? - Bujkáltam? - meredt rá a lány döbbenten. Nyomban eltűnt a szeméből a meleg csillogás. - Napok óta nem láttam kertészkedni. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen megijed az első kihívástól. Mivel Jessie pár lépéssel előttük szökdécselt, a kirakatokat nézegetve, Ana csípősebb hangnemet is megengedett magának. - Fogalmam sincs, miről beszél! Rengeteg munkám volt, ennyi az egész. - A dobozok felé intett a fejével. - Épp most cipeli egy részét. - Valóban? Ez esetben örülök, hogy mégsem kopogtattam az ajtaján azzal az ürüggyel, hogy hálás lennék, ha kisegítene egy pohár cukorral, vagy valami ilyesmivel. Pedig már majdnem rászántam magam, csak túl átlátszónak tűnt. A lány hálásan biccentett. - Örülök, hogy visszafogta magát.

46

- Örülhet is. Ana úgy döntött, erre már nem válaszol. Kisimított egy tincset az arcából, és előre, szólt Jessie-nek. - Itt most befordulunk balra, mert a hátsó ajtón megyünk be. Szombaton mindig nagy a forgalom a boltban - magyarázta a férfinak. - Nem szeretek átvágni a vásárlók között ekkora dobozokkal. - Mit árul az unokatestvére? - Jó kérdés - mosolyodott el a lány újra. - Ezt is, azt is. Szerintem nagyon érdekesnek fogja találni a portékáit. Erre! - mutatott a kockakővel kirakott veranda irányába, melyet mindkét oldalról vérvörös muskátlik szegélyeztek. - Kinyitnád az ajtót, Jessie? -Aha. A kislányt - mint mindig - most is elfogta az izgatott kíváncsiság, vajon mi lehet az ajtó túloldalán; gyorsan benyitott, és örömében ujjongani kezdett. - Nézd, apa, nézd! Félretette a dobozát az első alkalmas helyre, és rávetette magát az éppen tisztálkodó, nagy fehér macskára az asztalon. - Jessica! - szólt rá édesapja halkan, de határozottan. A kislány megállt félúton. - Mit mondtam, hogyan viselkedj idegen állatokkal? - De apa, olyan szép kandúr! - Nem kandúr, nőstény - helyesbített Ana, és letette a dobozát a pultra. - Édesapádnak igaza van. Nem mindegyik állat szereti a kislányokat. Jessie ujjai már nagyon viszkettek, hogy megsimogathassa a sűrű, fehér bundát. - És ő? - Luna néha senkit sem szeret - nevetett a lány, miközben megvakargatta az állat füle tövét. - De ha udvariasan közeledsz hozzá, és csak azután dédelgeted, miután királynői beleegyezését adta, jól kijöttök majd egymással. - Biztatóan Boone-ra mosolygott. Ne féljen, nem fogja megkarmolni Jessie-t! Ha megelégelte a kényeztetést, egyszerűen odébbáll. Luna azonban szemmel láthatóan épp ki volt éhezve egy kis dögönyözésre. Az asztal széléhez sétált, és hozzádörgölte a fejét a kislány kinyújtott kezéhez. - Látjátok? Szeret engem! - jelentette ki Jessie büszkén. - Ugye, apa? - Igen, tényleg szeret.

47

- Morganának mindig van pár üveg üdítője itt hátul - nyitotta ki Ana a kis hűtőszekrényt. Kér valamit? - Igen, köszönöm - bólintott a férfi. Egyáltalán nem érezte magát szomjasnak, de így legalább nem kellett kitalálni valami más ürügyet, hogy maradhasson. Míg a lány elővette a poharakat, nekidőlt a kis konyhai pultnak. - Az vezet a boltba? - biccentett az egyik ajtó felé. - Igen. Ez amolyan mindenes szoba itt hátul: konyha, pihenő és raktár is egyben. Morgana áruinak nagy része egyedi darab, ezért nincs is szüksége nagyobb helyiségre. Boone átnyúlt Ana válla felett, és megtapogatta az ablakpárkányon álló rozmaring tűleveleit. - Ö is foglalkozik ilyesmivel? A lány úgy tett, mintha észre sem venné, hogy a férfi teste finoman az övéhez simul. Tengerillata volt, nyilván lementek a partra Jessie-vel sirályokat etetni. - Mármint mivel? - Gyógynövényekkel. - Bizonyos értelemben igen - felelte Ana, és Boone felé fordult. Tudta, így még közelebb lesz hozzá, ezért a férfi mellkasának nyomta az egyik poharat. - Gyömbér megfelel? - Pompás - vette el Mr. Sawyer a poharat, és noha sejtette, nem túl szép dolog, amit művel, egy tapodtat sem mozdult. A lánynak hátra kellett hajtania a fejét, ha a szemébe akart nézni. Nem is lenne rossz hobbi Jessie-nek meg nekem. Esetleg megmutathatná, hogyan kell csinálni. - Ugyanaz kell a fejlődésükhöz, mint mindennek, ami él - vont vállat Ana. Nem ment túl könnyen ilyen elfúló lélegzettel egyenletes hangon beszélni. - Gondoskodás, figyelem, szeretet és szabad tér, amelyben fejlődhetnek. Maga például túl közel van hozzám, Mr. Sawyer. - Mertem remélni - jegyezte meg Boone rekedten, és a lány arcához emelte a kezét. Anastasia, szerintem itt az ideje, hogy ... - A megállapodás az megállapodás - hallatszott egy szigorú hang a bolt felől nyíló ajtóból. - Kétóránként negyedóra pihenő, emlékszel? - Ne légy ilyen nevetségesen merev, kérlek! Úgy viselkedsz, mintha én lennék az egyetlen állapotos nő a világon - sóhajtotta Morgana, miközben belépett a hátsó szobába. Ahogy megpillantotta váratlan vendégeit, csodálkozva felvonta a szemöldökét, különösen, amikor észrevette, hogyan szorítja sarokba Boone Sawyer az unokatestvérét a pultnál. - Az én világomban tényleg te vagy az egyetlen állapotos nő - lépett be Nash is, közvetlenül a felesége után. - Á, Ana, de jó, hogy itt vagy! Légy szíves, segíts meggyőzni Morganát, hogy ne ellenkezzen folyton... - -Amikor észrevette a férfit Anastasia mellett, 48

pislognia kellett, nem hitt a szemének. - Te vagy az, Boone? Megáll az eszem! Boone Sawyer, te vén szél... Morgana finoman oldalba bökte, hogy jelezze, egy csupa szem, csupa fül kislány is tartózkodik a helyiségben. - ... toló! - fejezte be Nash, majd átvágott a szobán, kezet rázott a férfival, és jól hátba vágta. - Hogy kerülsz te ide? - Árut hoztam, azt hiszem - vigyorgott Boone, miközben erősen megszorította Nash kezét. - És te? - Épp igyekszem megvédeni a feleségemet önmagától. Te jó ég, mikor is? Négy éve? - Pontosan. Morgana összekulcsolta a kezét a hasán. - Ti ismeritek egymást? - Még szép - felelte a férje. - Egy nemzetközi írótalálkozón ismerkedtünk meg, úgy tíz éve, ha nem tévedek. Utoljára ... Utoljára Alice temetésén találkoztunk, jutott az eszébe hirtelen. Már látta is maga előtt Boone kemény, kétségbeesett, kegyetlen szenvedésről árulkodó tekintetét, ahogy ott állt a felesége sírja mellett. - Jól vagy? - Kösz, jól - felelte a barátja megértő mosollyal. - Jól vagyunk. - Ennek örülök - tette Nash Boone vállára a kezét, és erősen megszorította, mielőtt a kislányhoz fordult volna. - Jessicának hívnak, ugye? - Aha - nézett rá a kislány csillogó szemmel, mint minden új arcra, akivel találkozott. - És téged? - Nashnek - felelte a férfi, majd leguggolt hozzá. A szemét kivéve, melyet édesapjától örökölt, teljesen Alice hasonmásának tűnt, kicsiben. És okosnak, bájosnak, mint egy manócska. Felnőttesen kezet nyújtott neki. - Örülök, hogy találkoztunk! Jessie nevetve megrázta a férfikezet. - Te tetted az ikreket Morgana hasába? Nashnek, javára legyen mondva, csak egy fél pillanatra akadt el a lélegzete. - Lebuktam - bólintott kópés ábrázattal, majd felkapta a kislányt. - De kivenni már Ana fogja őket. Mi járatban vagytok Montereyben? - Itt lakunk - felelte Jessie. - Ana szomszédságában. - Viccelsz? - meredt rá Nash elkerekedett szemmel, és Boone felé fordult. - Mióta? 49

- Kicsivel több mint egy hete. Hallottam, hogy te már korábban ideköltöztél, fel is akartalak keresni, ha egy kis lélegzethez jutottam a költözés után. Nem tudtam, hogy a szomszédom unokatestvérének a férje vagy ... - Kicsi a világ, de annál nagyszerűbb - jegyezte meg Morgana, és Anára sandított. Nem kerülte el a figyelmét, hogy a lány egy szót sem szólt azóta, hogy beléptek a helyiségbe. Miután senki sem akar bemutatni, a nevem Morgana ... - Ne haragudj! - mosolygott rá Nash, Jessie-t a csípőjén egyensúlyozva. - És ülj le, de azonnal! - tette hozzá némiképp elkomorodva. - Ugyan már, teljesen jól... - Ülj ide! - csatlakozott Nashhez Ana is, és odavitt neki egy széket. - Túlerő - csóválta meg a fejét Morgana kelletlenkedve, de azért engedelmeskedett. Tetszik Monterey? - Nagyon - bólintott Boone, majd Anára pillantott. - Sokkal jobban, mint ahogy számítottam rá. - Mintha csak magamat hallanám - mosolygott Morgana hamiskásan, és megsimogatta a hasát. - Remélem, mielőbb meglátogattok bennünket, és mesélsz Nashről olyan dolgokat, amelyeket gondosan eltitkolt előlem ... - Szíves örömest! - Ugyan, drágám, nyitott könyv az életem - csókolta meg Nash a felesége feje búbját, és közben lopva Boone-ra kacsintott. Barátja megnyugtatóan visszaje1zett, hallgat, mint a sír. - A megrendelt árut hoztad? - fordult Morgana Anához. - Igen, itt az összes - felelte a lány nyugtalanul, és hogy kezdjen valamit a kezével, a dobozokhoz fordult. - Szívesen ki is pakolom neked. Szeretném, ha kipróbálnád ezt az új ibolyás testápolót, mielőtt kitennél belőle a boltba, és a szappanfű főzetből is hoztam neked. - Köszönöm. Most már tényleg el vagyok látva mindennel - vette el Morgana a testápolós flakont, és levette a kupakját. - Jó illata van. - Tett egy keveset a kézfejére, és szétdörzsölte a bőrén. - Az állaga pedig egye-nesen tökéletes. - Illatos ibolya és az ír moha keveréke, melyet apa küldött otthonról - magyarázta Ana, majd felnézett a férfiakra. - Nash, nincs kedved megmutatni a boltot Jessienek és Boone-nak? - Jó ötlet. Szerintem nagyon fog nekik tetszeni - kacsintott a férfi Jessie-re, miközben szélesre tárta előtte a boltba vezető ajtót. Boone, mielőtt kiment volna a szobából, hátrapillantott a válla felett. - Anastasia! - Megvárta, míg a lány felnéz. - Ugye, nem megy el nélkülünk?

50

- Lám, lám, lám - dőlt hátra Morgana a székén, miután becsukódott az ajtó, és elmosolyodott. - Van kedved mesélni? Ana, kissé erőteljesebb mozdulattal a kelleténél, feltépte a kezében tartott doboz ragasztószalagját. - Miről? - Rólad és a szívdöglesztő szomszédodról, természetesen. - Nincs mit mesélnem. - Hagyd el, édes, ismerlek, mint a tenyeremet! Amikor beléptem a szobába, annyira belé voltál burkolózva, hogy támaszthattam volna forgószelet, észre sem veszed. Ana úgy tett, mintha minden figyelmét lekötné a dobozok kicsomagolása. - Ugyan. Különben sem támasztottál forgószelet azóta, hogy először megnéztük az „Óz, a nagy varázsló"-t ... - Anal - Morgana hangja mély volt és határozott. - Tudod, hogy szeretlek. - Én is szeretlek téged. - Akkor, remélem, nem veszed sértésnek, ha őszinte leszek. Soha nem szoktál izgatott lenni, éppen ezért meglepő, és egy kicsit aggasztó is, amit most érzek körülötted. - Nem vagyok izgatott - ellenkezett a lány, miközben reszkető kezében összekoccant a két üveg, amelyet tartott. - Jól van, tényleg az vagyok. Csak tudnám, miért. - Csípőre tette a kezét. - Igen, tényleg miatta, és igen, tetszik nekem. Fogalmam sincs, mi folyik ide benn - mutatott a szívére -, de egy biztos: még rengeteg dolgot mérlegelnem kellene. - Mit kellene mérlegelned? - Hogy mihez kezdjek magammal... illetve vele. Nincs kedvem még egyszer ugyanabba a hibába esni, különösen azért nem, mert bármi történik Boone és közöttem, az Jessie-t is érinti. - Csak nem vagy szerelmes? - Ugyan, dehogy! - vágta rá Ana, talán kissé gyorsabban és hangosabban a kelleténél. Csak izgatott vagyok, ennyi az egész. Még soha nem vonzódtam férfihoz ennyire, mármint testileg ... - És valószínűleg soha nem is fogok, tette hozzá magában. - Szóval, még gondolkodnom kell. Morgana unokatestvére felé nyújtotta a kezét. - Ana, Sebastian napokon belül visszaér a nászútjáról Mellel. Miért nem kéred meg, vessen egy pillantást a jövődbe? Megkönnyebbülnél, ha látnád, mire számíthatsz. A lány határozottan megrázta a fejét. 51

- Inkább nem. Én is gondoltam már rá, de nem. Bármi történjék is, nem akarok tisztességtelen előnyhöz jutni Boone-nal szemben. Van egy olyan érzésem, a tisztességes játéknak fontos szerepe lesz mindkettőnk életében. - Te tudod. Azért hadd mondjak valamit mint nő. - Morgana elmosolyodott. - És mint boszorkány. Akár sejted, mi vár rád, akár nem, mindegy, ha a szóban forgó férfi rabul ejti a szíved. Teljességgel mindegy. Ana bólintott. - Akkor vigyázni fogok, rabul ne ejtse, míg készen nem állok rá.

- Elképesztő! - álmélkodott Boone. Képtelen volt betelni a látvánnyal. - Még életemben nem láttam ehhez foghatót! - Én is valami ilyesmit éreztem, amikor először beléptem ide - bólintott Nash, és felvett egy kristálypálcát, amelynek a csúcsán hegyes ametiszt ragyogott. - Azt hiszem, a mi fajtánk megőrül az ilyen holmikért. - Mint a mesében - vette el Boone a pálcát, majd végigsimított egy bronzszobron, mely acsargó farkast ábrázolt. - Vagy a filmjeidben. Ez is, az is egy kicsit. A legutóbbitól majd megfagyott az ereimben a vér, pedig bőven akadtak benne olyan jelenetek is, amikor azt hittem, megszakadok a nevetéstől. - Fekete humor - vigyorgott Nash. - Érted a dolgodat, az biztos - dicsérte meg Boone, és vetett egy pillantást Jessie-re. A kislány éppen egy pici, ezüstből készült kastélyt csodált tágra nyílt szemmel, melynek szivárványszínű üvegből készült a várárka. - Mint ahogyan Morgana is. Kizárt, hogy üres kézzel távozom innen ... - Gyönyörű a lányod - jegyezte meg Nash, és közben eszébe jutott, mint mostanában gyakran, hogy hamarosan ő is apa lesz. - Akár az anyja - bólintott Boone. Nem kerülte el a figyelmét barátja kérdő, aggódó tekintete. - Az idő begyógyítja a sebeket, Nash, akár akarod, akár nem. Csodás éveket töltöttünk együtt Alice-szel, és neki köszönhetem életem legszebb ajándékát is. Hálás vagyok minden pillanatért, amikor vele lehettem. - Visszatette a pálcát a helyére. - Apropó, mi történhetett, hogy a világ legeltökéltebb agglegénye feladta a boldog függetlenséget, és most ikreket vár? - A kutatómunka az oka mindennek - vigyorodott el Nash, és karba fonta a kezét. Elegem lett Los Angelesből, gondoltam, elköltözöm, de csak olyan messzire, hogy vissza tudjak járni, ha kell. Így találtam Montereyre, és kis pihenő után hozzá is láttam anyagot gyűjteni az új forgatókönyvemhez. Beléptem a boltba, Morgana megszólított, és tessék ...

52

valamivel azért bonyolultabb a történet, gondolta Nash. Sőt, jóval bonyolultabb, de úgy vélte, nem ez a megfelelő hely és idő, hogy beszámoljon Boone-nak a Donovan örökségről. Még abban a valószínűtlen eset-ben sem, ha hinne neki. - Nem hazudtoltad meg önmagad, eddig bármibe kezdtél is, mindig teljes mellbedobással tetted... - Te talán nem? Hol is van Indiana, a világ másik végén? - Én olyan messzire akartam költözni, hogy ne tudjak visszajárni - vigyorodott el Boone. A szüleim meg Alice szülei miatt. Úgy döntöttek, Jessie és én leszünk életük főműve. Na, ebből én nem kértem, szedtük a sátorfánkat. - És mit ad isten, Ana szomszédjában tettétek le újra. Nagyon szép ház - bólintott Nash elismerően. - Vörösfenyő, széles ablakokkal, veranda majdnem minden oldalon, ugye? - Így van. - Jó vásárt csináltál. Egyszerre pillantottak Jessie után, aki újra meg újra visszatért a kis ezüstkastélyhoz. Egy szóval sem említette édesapjának, hogy szeretné megkapni, de ettől csak még hatásosabbnak tűnt a sóvárgó csillogás a szemében. - Ha nem veszed meg neki, majd megveszem én - mosolyodott el Nash.

Amikor Ana is belépett a boltba, hogy Morgana helyett feltöltsön néhány polcot, nemcsak a kis ezüst kastélyt pillantotta meg a pénztárpulton, de ott sorakozott még szépen egymás mellett az ametisztvégű pálca, a szárnyas tündérszobor, amelyet már ő is kinézett magának, az egyszarvú alakú kristályprizma, az ónból készült varázsló, aki egy soklapos, csiszolt varázsgömböt tartott a kezében, és a baseball-labda nagyságú geóda is. - Gyengeség, tudom - tárta szét a kezét Boone Ana felvont szemöldöke láttán. - Otthon felejtettem az akaraterőmet. - De legalább az ízlése kiváló - futtatta végig a lány az egyik ujját a szárnyas tündéren. Gyönyörű, ugye? - Az egyik legszebb, amit valaha is láttam. Az íróasztalomra fogom tenni, hogy ihletet merítsek belőle. - Jó ötlet - bólintott Ana, miközben az egyik, ékkövekkel teli rekesz fölé hajolt. - Vegyen malachitot is, az segíti a tiszta gondolkodást! - A lány végigsimított a kövek csillogó halmán, vizsgálgatta, válogatta őket. - És szodalitot, mely oldja a lelki zavarokat, meg holdkövet, mert növeli az érzékenységét. Ametisztet is érdemes lenne hordania, természetesen, kiválóan serkenti az intuíciós képességet.

53

- Természetesen. Ana eleresztette a füle mellett a kissé gűl1yosnak tűnő megjegyzést. - Hegyikristályra is szüksége lehet, igen sokoldalú jótékony hatása van. - Kissé oldalra biccentette a fejét, és fürkésző pillantást vetett a férfira. - Jessie mesélte, hogy szeretne leszokni a dohányzásról. Boone vállat vont. - Már így is csökkentettem az adagomat. A lány a kezébe nyomta a hegyikristályt. - Tartsa a zsebében! Higgye el, jól jön pár kristály a háznál... Ana elfordult, és folytatta a színes üvegek kirakodását a polcokra, a férfi pedig a fény felé tartotta a hegyikristályt, és morzsolgatni kezdte az ujjai között. Ártani biztosan nem árt.

Boone sohasem hitt a kövek erejében, vagy a mágikus kristályokban - bár meséiben gyakran szerepeltek -, azt azonban el kellett ismernie, jól mutattak kis tégelyében az íróasztalán. Sajátos hangulatot árasztottak, akárcsak a geóda, melyet papírnehezéknek használt. Összességében véve remek délutánjuk volt. Alaposan kiszórakozták magukat Jessie-vel, körhintáztak a piacnál, összemérték az ügyességüket néhány videojátékban, sétáltak a Cannery Row-n meg a Halászmólón, ami már önmagában is élmény, számba ment. Az, hogy ezután még Anastasiával is összefutottak, csak megkoronázta az eddigieket, gondolta mosolyogva miközben szórakozottan játszadozott a krémszínű, tükörsima holdkővel. A nap legnagyobb meglepetése pedig természetesen az volt, hogy Nashsel találkozott. Szóval Ana unokatestvérének a férje. Elképesztő, milyen kicsi a világ! Már nagyon hiányzott neki egy kis férfitársaság. Igaz, az elmúlt hónapokban annyira lekötötte minden energiáját a költözés előkészítése és lebonyolítása, hogy még ha akarja, sem lett volna ideje összejönni a barátaival. Nash ittléte most jóleső várakozással töltötte el, még ha barátságuk az elmúlt négy évben pusztán levelezésre korlátozódott is. Pontosan ilyen társaságra vágyott: őszinte, de könnyed stílusú, képzeletgazdag barátra. Csak szülessenek meg az ikrei, szívesen ellátja pár jó tanáccsal az apaság fortélyait illetően ... A holdkő kékesen izzott az ablakon betűző Hold fényében. Igen, kicsi a világ, de annál nagyszerűbb, ahogyan Morgana mondta egyik legrégebbi barátja a szomszédjának az unokatestvérét vette feleségül. Ezek után Anastasiának igen nehéz dolga lesz, ha el akarja kerülni. 54

Mert mondhat bármit, igenis ezt tette az elmúlt napokban. Határozottan érezte, nem közömbös a tündérkisasszony számára, és ez akaratlanul is jóleső önelégültséggel töltötte el. Jóformán el is felejtette már, milyen érzés, ha egy lány halványan elpirul, sűrűn pislog, és akadozva veszi a levegőt a jelenlétében. Azok a nők, akikkel az elmúlt években találkozgatott, simulékonyan és mesterkélten viselkedtek, így aztán tökéletes biztonságban érezhették magukat, legalábbis tőle, gondolta fanyalogva, és unottan vállat vont. Szívesen időzött persze a társaságukban, mindig is ösztönzően hatott rá a nők jelenléte, mégsem fedezte fel magában a leghalványabb vágyat vagy vonzódást sem velük kapcsolatban. Olyan férfinak tartotta magát, aki a régimódi nőket kedveli. A "holdvilág és rózsa" típust; gondolta mosolyogva. Ekkor pillantotta meg Anát, és nyomban arcára fagyott a mosoly. Lent sétált, szinte siklott a kertjét megvilágító ezüstös fényben, szürke macskája előelősurrant az árnyékból. Kibontott haja aranyló vízesésként ömlött alá vékony, világoskék köpenyére, kezében kis kosár. Boone hallani vélte, ahogyan énekel, miközben metszőollójával lenyesett pár éjjel nyíló virágot. Ana valóban énekelt, méghozzá egy ősi, családjában anyáról leányra szálló imát. Jóval elmúlt éjfél, úgy gondolta, megteheti, hiszen egyedül van, nem látja, nem hallja senki. A telihold első éjszakája ősszel mindig a szüret jegyében telt, mint ahogyan a telihold első éjszakája tavasszal a vetésében. A varázskört már korábban megvonta, és megtisztította a területet. Oly gyengéden tette a kosarába a virágokat és gyógynövényeket, mint a hímes tojásokat. Szemében, vérében most ott lüktetett a mágia. "Teliholdas este, fény és árnyék násza, tánca, E bimbókra esett szemem, kezem választása. Hozzatok varázsos enyhülést a szenvedőnek, Szívem hálát mond, és köszönetet az Erőnek. " Levágott pár szál orvosi tisztesfüvet, kunkort, baradicskórót és balzsamfüvet, majd kiásott egy kevés mandragóragyökeret. Odébb sétált, vágott még vérvörös rózsát az erő,•és zsályát a bölcsesség jelképeként. A kosár egyre nehezebbé és illatosabbá vált. ,,A mai éjjel szüret, a holnapi vetés, E csodáért cserébe mit adhatok, kevés. Magamban hordozom a kezdetet, a véget, És a gyógyítás titkát, szolgálatra készen. "

55

A fohászok elmormolása után a kosár fölé hajolt, és elmerült a bimbók érett illatában. - Azon tűnődtem, ébren vagyok-e, vagy álmodom ... Ana felriadt, és torkában dobogó szívvel a labdarózsasövény felé fordult. Boone, mint egy árnyék, a túloldalról figyelte, majd óvatosan átlépett a bokrok között, be a kertbe. Az arca egyre tisztábban rajzolódott ki a holdfényben. A lány lassan megnyugodott. - Egy kicsit rám ijesztett. - Elnézést - szabadkozott a férfi. Nyilván a holdfény teszi, gondolta, hogy Ana ilyen ... elbűvölő. - Nem tudtam aludni, ezért leültem az íróasztalomhoz, és írogattam egy keveset. Közben megláttam az ablakból... Nincs túl késő a virágszedéshez? - Fényesen ragyog a hold - vont vállat a lány, és elmosolyodott. Ezek szerint Boone semmi olyat nem látott és nem hallott, ami esetleg komoly fejtörést okozhatna neki. Különben is, magának már hallania kellett róla, hogy minden, amit a telihold fényében szedünk, varázserővel bír. - Raponcát is termeszt? - érdeklődött komolykodó képpel a férfi. Ana, kedvenc Grimm meséjére, a Rapunzelre való utalás hallatán elnevette magát. - Meg fog lepődni: igen. Egy varázskert sem lehet teljes raponca nélkül. Szívesen adok belőle, ha szeretne. - Ritkán mondok nemet a varázslatos dolgokra ... A szellő finoman játszadozni kezdett a. lány hajával. Boone, engedve a pillanat varázsának, csatlakozott hozzá. Ana mosolya elhalványodott, arca kipirult, szürke szeme kardpengeként villogott a sötétben - olyan gyönyörű volt, hogy a férfi szíve majd kiugrott a helyéből. - Jobban tenné, ha bemenne. Jessie egyedül van. - Mélyen alszik - nyugtatta meg a lányt Boone. Azután közelebb lépett hozzá, mintha a lány haja, melyet az ujja köré csavart, ugyanúgy az egymáshoz vezető utat jelképezné, mint Rapunzel húsz rőf hosszú hajfonata, amelyet kötélhágcsóként engedett le a királyfinak. Bizonyos értelemben így is volt, hiszen belépett a varázskörbe, melyet Ana vont a kert köré. Nyitva az ablak, meghallom, ha szólít. - Késő van - fordult el a lány, és olyan erősen szorította a kosár fülét, hogy a fűzfafonat mintája belenyomódott a tenyerébe. - Azt hiszem, ideje ... - Szerintem is - vette el a férfi a kosarat gyengéden, és letette a földre. Közben a másik keze is felemelkedett, hogy kisimítsa a rakoncátlan tincseket Ana arcából. - Már régóta itt az ideje...

56

Boone a lányajkához hajolt, hogy megcsókolja. Ana összerezzent, és megpróbált még egyszer, utoljára erőt venni magán. - Mr. Sawyer, azzal, amit most készül tenni, megnehezítheti mindhármunk életét. - Nagyszerű, már úgyis kezdett elegem lenni a könnyű életből - mosolygott a férfi, ennek ellenére finoman elfordította a fejét, így csókja a lány ajka helyett az arcát érte. - Nem hallotta, ha egy férfi meglát egy lányt virágot szedni a holdfényben, nincs más választása, mint hogy megcsókolja? Ana ellenállása megtört, izmai elernyedtek, és engedelmesen Boone karjába simult. Ahogyan a lánynak sincs más választása, mint hagyni magát... A feje lassan hátrahanyatlott; a férfi szerette volna gyengéden megcsókolni, de nem tudott már uralkodni magán. Az éj balzsamos levegője, a hullámok mámoros csobogása, és legfőképpen a karcsú, meleg női test, melynek bársonyosan sima és fénylően fehér bőrét a vékony, világoskék selyem csak még kívánatosabbá tette, felajzotta az érzékeit. Megcsókolta a lány puha, telt ajkát, miközben körülfonta Ana csábító illata. Ettől elvesztette a fejét, és a csókján átizzott az égető vágy. Hűvös megfontoltsága egy pillanat alatt szertefoszlott. A gyomra görcsbe rándult, és felnyögött, részben a gyönyörtől, részben a fájdalomtól. Fájdalom - mintha ezer tűszúrás hatolt volna a bőre alá, mégsem tudott elhúzódni a lánytól, hogy abbahagyja a csókot. Félt, ha elengedi, nyomban köddé válik, és ő soha, soha többé nem érezné ezt a csodát. Ana, még ha akarja, sem lett volna képes csillapítani Boone zaklatottságát. Énjének egy része szerette volna megsimogatni, megnyugtatni és megígérni neki, hogy minden rendben lesz, de a férfi hevessége annyira feldúlta, hogy ő maga is simogatásra, megnyugtatásra szorult. Lehet, hogy saját őrlő vágyai tették, vagy talán Boone szenvedélye szivárgott át belé, esetleg egyszerre hatott rá mind a kettő, akárhogy is történt, váratlanul minden kétely, szorongás és ellenkezés szertefoszlott benne. Tudta, igen, pontosan tudta, hogy első ölelésük vad lesz, és heves. Ugyanannyira vágyott rá, mint amennyire félt is tőle. Félelmén már sikerült úrrá lennie, de a szenvedély meg a szenvedés e fura elegye, a fájó kéj ellenállhatatlanul maga alá gyűrte, akárcsak a férfit. Reszketeg kézzel végigsimított Boone arcán, majd belemarkolt a hajába. Szorosan magához ölelte, teste ívben hátrafeszült, és elfúló hangon a férfi nevét suttogta. Boone, bár zúgott a füle hevesen lüktető vérétől, hallotta a fojtott suttogást. Most már mindketten reszkettek minden ízükben. Ahogy a tekintetük egybekapcsolódott, Ana megpillantotta magát a férfi tengerkék szemében, és ... csapdába esett. - Boone ... 57

- Várj! - kérte a férfi. Szüksége volt egy kis időre, ha nem akarta magát azonnal a lányra vetni, mint egy ősember. - Még ne ... Elhúzódott Anától, vett egy mély lélegzetet, majd hosszan, gyengéden, csendesen megcsókolta újra. Ha maradt volna a lányban egy cseppnyi ellenállás, ettől a csóktól az is nyomban semmivé válik. - Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni neked! - Nem okoztál - ingatta a fejét Ana, majd összeszorította az ajkát, és próbált suttogásnál hangosabban beszélni. - Nem okoztál fájdalmat, csak ... megleptél. Boone végigsimított a lány karján, mielőtt elengedte volna. Tartott tőle, ha még egyszer megérinti Anát, nem tud uralkodni magán, ezért gyorsan zsebre dugta a kezét. - Talán a holdfény teszi, talán csak te, egyedül, de ... Őszinte leszek, Anastasia. Fogalmam sincs, mit kellene tennem. - Nos - fonta össze a lány maga előtt fázósan a karját -, akkor már ketten vagyunk. - Ha Jessie nem lenne, ma éjjel nem egyedül térnél nyugovóra a hálószobádban. Már ha hagynálak nyugovóra térni egyáltalán. Ana, némileg lecsillapodva, bólintott. - Ha Jessie nem lenne, talán még meg is kértelek volna, hogy maradj velem ma éjjel. Tudta, a pillanat őszinteséget kíván. Felsóhajtott. - Te lettél volna az első életemben. - Az e ... - Boone arcából kiszaladt a vér. A lány ártatlanságának gondolata egyszerre töltötte el félelemmel és vérpezsdítő izgatottsággal. - Ó, istenem! Ana büszkén felszegte az állát. - Talán szégyellnem kellene? - Nem, dehogy, nem úgy értettem ... Elnémulva megsimogatta a lány aranyszőke haját. Egy ártatlan, aranyhajú szűz, áttetsző, kék selyem köntösben, lábánál virágok - neki pedig ellen kell állnia, és magányosan hazatérnie ... - Fogalmad sincs, mit érez egy férfi, ha azt hallja, hogy egy lány őt választotta elsőnek. - Valóban nincs, mivel nem vagyok férfibólintott Ana, majd lehajolt, és felvette a kosarát a földről. - Azzal azonban tisztában vagyok, mit érez egy lány, ha arra készül, hogy nemsokára odaadja magát egy férfinak, életében először. Azt hiszem, jobb, ha előbb mindketten mérlegeljük, milyen következménnyel járna egy ilyen ... döntés. - Kedvesen elmosolyodott. De nem most. Éjfél után nehéz tisztán gondolkodni, különösen telihold idején, ilyen mámorító virági1latban. Jó éjszakát, Boone! Még mielőtt elmehetett volna, a férfi gyorsan elkapta a karját. - Ana ...

58

A lány felvonta a szemöldökét. - Egy ujjal sem nyúlok hozzád, míg nem érzed úgy, hogy készen vagy rá. - Ki tudja? - válaszolta Ana csendesen, és vállat vont. - Akárhogyan is, minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Ezzel besietett a házba, köntöse lágyan hullámzott utána.

5. Bár nem jött álom a szemére, Boone mégsem forgolódott és hánykolódott az ágyában, csak feküdt elnyújtózva, és bámulta a mennyezetet. A hold lassan lenyugodott, hogy az éj még egyszer, utoljára teljes sötétségbe burkolózhasson hajnal előtt. Amikor a nap fényes csíkokat rajzolt az ágy fölé, a férfi hasra fordult, elterpeszkedett az ágyon, és már aludt is. Álmában a karjába kapta Anát, és felvitte egy hosszú, fehérmárvány csigalépcsőn. Odafenn, a pelyhes bárányfelhők felett, egy hatalmas ágy nyújtózott, melyet fehér, vízesésszerűen aláhulló atlaszselyem függöny vett körül minden oldalról. Az ágyat több száz hosszú, vékony gyertya világította meg természetfeletti fén-nyel. Boone még az illatukat is érezte - átható vanília, titokzatos jázmin -, de legfőképpen a lányét, azt a nem hivalkodóan érzéki illatot, mely mindenütt körülvette, amerre csak járt. Ana - haja, mint az arany, szeme, mint a füst - lassan elmosolyodott. Amikor a férfi SZ ágyra fektette, az olyan mélyre süppedt alattuk, mintha felhőből volna. Hárfaszó ballatszott, érzelmes, mint a könnyek, és balk suhogás, mely nem lehetett más, mint a bárányfelhők lélegzése. Amikor a lány átölelte, lebegni kezdtek, mint a szellemek, miközben egyesültek hosszú, beszédes, már-már elviselhetetlenül édes csókjukban, a vágyban, és az egymásra ismerés semmi máshoz nem hasonlítható mámorában meg tudatosságában. Ana ajka lejjebb vándorolt, a férfi nevét suttogta, és csak csókolta, csókolta, egyre ... -Apa! Boone felriadt, majd nagyot nyögött, miután Jessie hangos puffanással a hátára ugrott. Értelmetlen motyogás a hallatán a kislány csúfondárosan elnevette magát, végül lemászott róla, és adott egy cuppanós puszit a férfi borostás arcára. - Apa, apa, kelj fel, csináltam neked reggelit! - Reggelit? - dörmögte a férfi a párnába, majd megköszörülte alvástól berozsdásodott torkát, és kidörgölte az álmot a szeméből. Mennyi az idő?

59

- A kismutató a tízesen van, a nagymutató a hármason. Csináltam fahéjas pirítóst, és öntöttem narancslét a kicsi poharakba. Boone mormogott még egy keveset, majd a hátára fordult, és álmos pillantást vetett Jessiere. Kis, rózsaszínű pamutblúzában és rövidnadrágjában olyan bájosnak tűnt, mint a hajnal első napsugara. Igaz, a blúzt rosszul gombolta össze, de a haját ügyesen kifésülte. - Mikor keltél? - Sok-sok órával ezelőtt. Kiengedtem Daisyt, adtam neki reggelit. Felöltöztem, teljesen egyedül, megmostam a fogam, és rajzfilmeket néztem. Azután éhes lettem, ezért csináltam reggelit. - Hú, de sokat dolgoztál! - Aha. És végig csendben is maradtam, hogy ne ébredj fel a bennalvós napodon. - Tényleg csendben voltál- bólintott a férfi, majd felült, és kiigazította kislánya blúzán a gombolást. - Azt hiszem, ezért jutalmat érdemelsz. Jessie szeme nagyot villant. - Szerintem is! Mit kapok? - Mit szólsz egy kis csikizéshez? Birkózni kezdtek az ágyon, a kislány nevetve visítozott. Boone természetesen hagyta nyerni, úgy tett, mintha halálosan elfáradt volna, és képtelen lenne lelökni a hátán győzedelmesen lovagló Jessie-t. - Túl kemény ellenfél vagy nekem ... - Tudod, miért? Mert én mindig megeszem zöldséget, te meg nem. - Azért én is eszem egy kicsit. - Aha, persze! Alig valamit. - Majd ha te is harminchárom éves leszel, neked sem kell megenned a kelbimbót. - Én szeretem a kelbimbót. - De csak azért, mert nagyszerű szakács vagyok - vigyorgott a férfi a párnájába. Anyukám pocsékul csinálta. - A nagymama már egyáltalán nem is főz - vont vállat a kislány, és ráírta egy ujjával a nevét édesapja csupasz hátára, nagybetűkkel. - Mindig csak étterembe járnak Sawyer nagypapával. - Innen is látszik, hogy Sawyer nagypapa sem esett a fejére ... Boone figyelmét nem kerülte el, hogy az S-betú még nem megy Jessie-nek igazán. Elhatározta, majd gyakorol vele egy kicsit. 60

- Azt ígérted, ma felhívjuk Sawyer nagymamát és nagypapát, meg Nanát és Popot. Nem felejtetted el, ugye? - Persze, hogy nem. Pár óra múlva jó lesz? - A férfi ismét a hátára fordult, és fürkésző pillantást vetett a kislányára. - Hiányoznak neked, baba? - Aha - bólintott Jessie, majd kissé kidugta a nyelvét, és úgy írta édesapja mellkasára: SAWYER. - Furcsa, hogy nincsenek itt. Azért meglátogatnak majd bennünket, Ugye? - Hát persze - nyugtatta meg Boone a kicsit, miközben elöntötte az apai bűntudat. - Jobb lett volna, ha Indianában maradunk? A kislány szeme elkerekedett a szörnyülködéstől. - Nem, nem, dehogy! Ott se tenger, se sirályok, se körhinta, és ráadásul Ana sem lakott a szomszédunkban. Ez a legjobb hely a világon! - Én is jól érzem itt magam - ült fel a férfi, és megcsókolta Jessie homlokát. - Most pedig tűnés, szeretnék felöltözni! - De utána rögtön lejössz reggelizni, ugye? - kérdezte a kislány, és lecsúszott az ágyról. - Még szép. Olyan éhes vagyok, hogy meg tudnék enni egy egész kamionnyi fahéjas pirítóst ... - Ó-ó, akkor gyorsan csinálnom kell még párat! - közölte Jessie izgatottan, és csillogó szemmel kirohant a szobából. Boone attól tartott, a lánya még a végén a szaván fogja, ezért sietett a zuhanyozással, kihagyta a borotválkozást, és gyorsan magára kapott egy rövidnadrágot meg egy pólót, amelynek már rég a rongyok között lett volna a helye. Igyekezett nem gondolni az álomra. Ami azt illeti, nem kellett lélekbúvárnak lennie, hogy megfejtse az értelmét. Kívánta Anát, az a sok fehér anyag pedig nyilván a lány ártatlanságát jelképezte. Gyomra összerándult a vágytól - és a félelemtől.. Jessie a konyhában sürgölődött, éppen egy újabb szelet pirítóst vajazott lendületesen. Már kisebb kupacnyi kenyérszelet magasodott egy tálon, közülük néhány bizony alaposan odaégett. A levegőben átható fahéjillat terjengett. A férfi feltette a kávét, majd leemelt egy pirítóst a tálról. Hideg volt, kemény, és rettenetesen sok fahéj szirup került rá - ezek szerint a nagymama szakácsművészetét örökölte a gyerek. - Nagyon fincsi - biccentett Boone Jessie felé, miközben férfiasan tömte magába a szeleteket. - A kedvenc vasárnapi reggelim ...

61

- Akkor jövő héten is csinálok neked! - jelentette ki a kislány, mire az édesapja majdnem félrenyelt. - Mit gondolsz, Daisy is ehet belőle? A férfi ismét szemügyre vette a pirítóskupacot, majd lenézett a kilógó nyelvű vizslakölyökre. Egy kis szerencsével talán sikerül lenyomni a torkán vasárnapi reggelijének a felét. - Hát jó - bólintott nagylelkűen. Lehajolt, és a kutyus orra alá tartott egy szeletet. - Ül! - parancsolt az állatra a kézikönyv által javasolt határozott, szigorú hangon. Daisy csak nyüszített kilógó nyelvvel, és várakozón csóválta a farkát. - Daisy, ül!- próbálkozott Boone újra, majd lenyomta a kutya hátsóját. Az állat egy pillanatra le is ült, majd négy lábra állt újra, és lelkesen felugrott a férfi ölébe. Boone messzire eltartotta a pirítóst. - Álmodik a nyomor - csóválta a fejét gúnyosan, és megismételte a parancsot. Öt bosszantó perc után, melynek során igyekezett nem gondolni rá, Anának milyen könnyen ment mindez, sikerült elérnie, hogy Daisy ne emelje fel a hátsóját. Ekkor, nagy kegyesen, odadobta a pirítóst az állatnak, amelyet az elégedetten fel is falt. - Sikerült neki, apa! - Fogjuk rá! - morogta a férfi, és felállt, hogy töltsön magának kávét. - Mindjárt kimegyünk vele a szabadba, és adunk neki igazi leckét, jó? - Jó - bólintott Jessie, boldogan rágcsálva a pirítósát. - Addigra talán Ana vendége is elmegy, és akkor segíthet nekünk. - Vendége? - ismételte Boone, miközben egy csészéért nyúlt. - Láttam odakinn egy férfival. Megölelte, megcsókolta, meg minden. -Tessék?! A csésze hangos csörömpöléssel a pultra pottyant, még szerencse, hogy nem tört össze. - Lyukas kezű, lyukas kezű! - csúfolta a kislány mosolyogva. Boone, Jessie-nek továbbra is háttal, felállította a csészét, és kitöltötte a kávét. - Mondd csak, hogyan nézett ki az a... férfi? - kérdezte tettetett nemtörődömséggel. Legalábbis remélte, van annyira jó az alakítása, hogy egy hatéves kisgyerek bevegye. - Nagyon magas, és fekete a haja. Sokat nevettek, meg képzeld, fogták egymás kezét. Lehet, hogy szerelmesek? - Lehet - hagyta rá az édesapja összeszorított szájjal. 62

- Mi a baj, apa? - Semmi, csak forró a kávé. Kortyolt egyet, és észre sem vette, hogy elfelejtett cukrot meg tejszínt tenni bele. Szóval fogták egymás kezét, és Ana megcsókolta ... Úgy döntött, megnézi magának azt a fickót. - Mit szólnál, ha kimennénk a verandára, Jess? Hátha újra sikerül leültetnünk Daisyt. - Mehetünk - csilingelte a kislány vidáman, és az iskolában tanult új dalt énekelve kezébe vette a tálat a pirítóssal. - Szeretek odakinn enni. Olyan szép minden. - Nagyon szép. Boone nem ült le odakinn, csak nekitámaszkodott a korlátnak, a csészével a kezében. Senkit nem látott Ana kertjében, de ettől csak még rosszabbul érezte magát - nem kellett írónak lennie ahhoz, hogy el tudja képzelni, mit csinál Ana magas, sötét hajú „szerelmesével" odabenn. Édes kettesben. Megevett még három pirítóst, leöblítette feketekávéval, közben azon tűnődött, mit fog Miss Anastasia Donovannek mondani, ha legközelebb találkoznak. Ha azt hiszi, csókolózhat vele a robbanás határáig egyik éjjel, majd másnap reggel enyeleghet egy idegen férfival, hát nagyon téved. Nem köszöni meg, amit tőle kap, de nem ám! Csak kerüljön a szeme elé ... És lőn. A lány kilépett a konyhaajtón, miközben a válla felett visszaszólt valakinek. - Ana! - kiabálta Jessie, majd felpattant a padra, és integetni kezdett. - Szia Ana! Boone összehúzott szemmel figyelte, ahogy a lány feléjük fordul, és rövid habozás után, erőltetett mosollyal - legalábbis ő így látta - visszainteget Jessie-nek. Világos, gondolta Mr. Sawyer, és egy hajtásra kiitta a kávéját. Én is ideges lennék, ha egy idegen férfi lenne a házamban. - Odamehetek, és elmesélhetem neki, hogy Daisy megtanult ülni? Odamehetek, apa? - Persze - mosolygott a kicsire édesapja fanyarul, és a korlátra tette üres csészéjét. - Csak szaladj! Jessie magához vett pár szelet pirítóst, lerohant a lépcsőn, odaszólt Daisynek, hogy kövesse, Anának pedig, hogy várjon. Boone is várt, míg az idegen férfi kijött a házból, és csatlakozott a lányhoz. Valóban magas volt, ismerte el magában enyhe bosszankodással, legalább százkilencven centi.

63

Önkéntelenül is kihúzta magát. Az ismeretlen gallérjáig érő, koromfekete haja megmegrebbent a szélben - ettől biztosan odavannak a nők, gondolta Mr. Sawyer megvetően. Napbarnított, edzett, elegáns. Úgy tette Ana vállára a kezét, mintha csak oda tartozna ... Boone fújtatott, mint egy bika. Ezért még számolunk, fenyegetőzött magában, és zsebre dugott kézzel elindult a lépcsőn lefelé. Ezért még számolunk. Mire elérte a labdarózsasövényt, Jessie szája már be sem állt, olyan lelkesen ecsetelte a kalandjukat Daisyvel. Ana önfeledten nevetett, és bensőségesen átkarolta az idegen derekát. - Azt hiszem, én is leülnék, ha valaki fahéjas pirítóssal etetne jutalomképpen - jegyezte meg az idegen Anára kacsintva. - Leülnél te bármiért, ami ehető - mosolygott a lány csúfondárosan, de ekkor észrevette Boone-t a sövénynél. - Ó! - pirult el halványan. - Jó reggelt! - Jó reggelt! - biccentett a férfi kimérten, és gyanakvó pillantást vetett az idegenre. - Ne haragudj, ha megzavartunk, miközben ... vendéged van. - Ugyan, ne viccelj már ... ! A lány egy pillanatig nem tudta, mit mondjon, annyira érzékenyen érintette a szinte tapintható feszültség a levegőben. - Sebastian, ő Jessie édesapja, Boone Sawyer. Boone, ő az unokatestvérem, Sebastian Donovan. - Az unokatestvéred? - kerekedett el a férfi szeme. Sebastian, illedelmesnek a legkevésbé sem nevezhető módon, elvigyorodott. - Nem is hinnéd, Ana, milyen szerencsénk van, hogy a bemutatással kezdted - jegyezte meg. - Ami azt illeti, úgy szeretem az orromat, ahogyan van ... Kezet nyújtott Boone-nak. - Örülök, hogy megismertem. Az unokahúgom már sokat mesélt az új szomszédairól. - Neki vannak lovai, apa! - lelkendezett Jessie. - Igen, emlékszem - bólintott Boone, és megszorította Sebastian kezét. Erős, határozott kézfogása volt. Rokonszenvesnek is találta volna, ha nem olyan csúfondáros a pillantása. Nemrég nősült, ugye? - Így van. A fele ... - Ebben a pillanatban hangosan csapódott a verandaajtó mögöttük. Már itt is van a szemem fénye. Magas, karcsú nő lépett hozzájuk poros bakancsban, rövid haja borzasan állt. 64

- Vigyázz a szádra, Donovan! Abból, ahogyan egymásra mosolyogtak, szavak nélkül is tudni lehetett, hogy friss házasok. - Hadd mutassam be az én kis törékeny virágszálamat! - ragadta meg felesége kezét Sebastian. - Ők Ana új szomszédai, Boone és Jessie Sawyer. Ő pedig az én egyetlen, igaz szerelmem, Mary Ellen ... - A nevem Mel - helyesbített a lány. - Donovan az egyetlen, aki a teljes nevemen merészel szólítani. Egyébként szép a házuk - jegyezte meg, fejével a szomszédos épület felé biccentve. - Ha jól tudom, Mr. Sawyer tündérmeséket ír gyerekeknek, akárcsak Bryna nagynénénk. - Tényleg? Klassz - bólintott Mel elismerően, majd Jessie-re mosolygott. - Akkor te nagyon szerencsés kislány lehetsz. - Apa írja a legjobb meséket a világon. Ő pedig Daisy. Már sikerült megtanítanunk ülni. Elmehetek megnézni a lovaitokat? - Hát persze - fricskázta meg Mel a kislány orrát játékosan, majd leguggolt, és megdögönyözte Daisyt. Míg ő tovább beszélgetett Jessie-vel lovakról meg kutyákról, Sebastian Boone-hoz fordult. - Tényleg nagyon szép ez a ház - jegyezte meg. Az igazat megvallva, ő is eljátszadozott a gondolattal, hogy megvegye. - Lenyűgöző lehet a kilátás - tette hozzá hamiskás pillantással. - Hamar megszerettük mi is. - Boone úgy döntött, fölösleges úgy tennie, mintha nem értené a célzást. - Nagyon megszerettük. Szándékosan Ana felé nyúlt, és megcirógatta az arcát egy ujjával. - Kissé sápadt vagy ma reggel. - Tényleg? Pedig semmi bajom ... Nem elég, hogy komoly erőfeszítésébe került természetes hangon válaszolnia, érezte, Sebastian megpróbál belelátni mind az ő, mind pedig szomszédja gondolataiba. - Ne haragudj, Boone, most mennem kell! Ígértem Sebastiannek egy kis galagonyát. - Ha jól emlékszem, már szedtél tegnap éjjel. Ana hosszan, mélyen Boone szemébe nézett. - Azzal más terveim vannak. - Már itt sem vagyunk - vette a férfi a lapot, és kislánya kezéért nyúlt. - Gyere, Jess! Örülök, hogy megismerhettem mindkettőjüket. Nemsokára találkozunk, Ana. Sebastian türelmesen megvárta, míg Boone hallótávolságon kívülre kerül. - Lám, lám ... Elmegyek pár hétre, máris kész a baj ...

65

- Ne légy nevetséges! - torkollta le Ana, majd gyorsan hátat fordított a férfinak, és elindult a galagonyabokrok felé. - Nincs itt semmiféle baj. - Édes, drága Anám, a te jóképű, barátságos szomszédod épp a torkomat készült elharapni, mielőtt bemutattál neki. - Ne aggódj, megvédtelek volnal - jelentette ki Mel harciasan. - Ó, az én kis hősnőm! - Különben is - folytatta Mel - szerintem inkább Anát akarta elráncigálni a hajánál fogva. - Hiába gúnyolódtok - sóhajtott a lány, és nem nézett fel, csak vágta a galagonyát gépiesen. - Ha éppen kíváncsiak vagytok rá, nagyon kedves ember. - Az, kétségtelenül- bólintott Sebastian. - Csak tudod, mi, férfiak úgy gondolunk a barátnőnkre, mint a tulajdonunkra. Lehet, hogy ez nem túl hízelgő a számotokra, de ... Mel fürgén belekönyökölt Sebastian bordáiba. - Tényleg nem - jegyezte meg epésen. - A tények akkor is tények, drága Mary Ellen - kötötte Sebastian az ebet a karóhoz. Betolakodtam a vadászterületére, ezért úgy érezte, fenyegetést jelentek a tulajdonára nézve. Komolyan mondom, csalódtam volna benne, ha nem próbálja megvédeni! - Hát persze... - bólogatott Mel szikrázó szemmel. - Mondd csak, Ana, mennyire vagy oda a fickóért? - Semmi közöd hozzá - húzta ki magát a lány büszkén, miközben gyakorlott kézzel csokorba fonta a galagonyagallyakat. - És örülnék, ha nem ártanád bele magad, bátyuskám. Azt hiszed, nem tudom, hogy megint leskelődni próbáltál a gondolatainkban? - A tieidben sajnos teljesen hiába, olyan gyorsan begubóztál. A szomszédod azonban nem volt ilyen ügyes. - Ez arcátlanság - morogta Ana. - Nem turkálhatsz csak úgy az emberek agyában! - Szereti fitogtatni a képességeit - csatlakozott a lányhoz Mel is. - Túlerő - emelte fel megadóan Sebastian a kezét, majd fáradtan megcsóválta a fejét. Egyébként sem leskelődöm senki fejében csak úgy. Mindig jó okom van rá. Jelen esetben az, hogy én vagyok az egyetlen férfirokonod a földrészen, és szerettem volna felmérni a helyzet komolyságát, valamint a szereplők szándékait. Mel égnek emelte a tekintetét, Ana pedig összeszorította a száját. - Valóban? - vetett szúrós pillantást unokatestvérére, majd mutatóujjával a mellkas ára bökött. - Tisztázzunk valamit egyszer s mindenkorra! Csak mert nő vagyok, nem szorulok feltétlenül egy férfi védelmére! Huszonhat éve nagyon jól elboldogulok egyedül is. 66

- Jövő hónapban huszonhét - helyesbített Sebastian segítőkészen. - Ezután is jól elleszek egyedül, hidd el! Ami pedig Boone és közöttem van ... - Aha! - tartotta fel a férfi egy ujját győzedelmesen. - Szóval mégiscsak van közöttetek valami! - Fogd már be, Sebastian! - Csak akkor beszél így velem, ha sikerült sarokba szorítanom - súgta a férfi Melnek vigyorogva. - Általában roppant kedves és jól nevelt kislány. - Vigyázz, mert adok a feleségednek egy olyan bájitalt, hogy elég egy cseppet belekevernie belőle a levesedbe, és egy hétig nem tudod használni a hangszálaidat! - Komolyan? - nézett rá Mel elkerekedett szemmel - Mindenképpen adnod kellene belőle. - Sokra mennél vele, szívem. Mindig én főzök, nem tűnt fel? - Sebastian Anához lépett, és szorosan átölelte. - Ugyan, hugi, ne légy már ilyen dühös! Az a dolgom, hogy aggódjam érted. - Megnyugtatlak, nem kell aggódnod - sóhajtotta a lány némiképp megenyhülve. - Szerelmes vagy belé? Ana nyomban mozdulatlanná dermedt, mintha karót nyelt volna. - Sebastian, fogd már fel, hogy alig egy hete ismerem! - Mit számít az? - kérdezte a férfi komolyan, miközben lopva a feleségére kacsintott. Nekem ennél kevesebb idő is elég volt ahhoz, hogy megértsem, Mel azért tud ennyire kihozni a sodromból, mert odavagyok érte. Neki, persze, jóval több idő kellett, hogy rájöjjön, milyen őrülten szerelmes belém, de ez csak azért van, mert kissé nehéz a felfogása. - Ha kell, fizetek azért a bájitalért - fordult Mel Anához. Sebastian, a fenyegetésnek fittyet hányva, elhúzódott unokatestvérétől, és tetőtől talpig végigmérte. - Csak azért kérdeztem, mert ő sokkal élénkebben érdeklődik irántad, mint ahogyan azt egy szomszédtól elvárná az ember. Sőt, hogy őszinte legyek ... - Elég! Bármit is láttál a fejében, tartsd meg magadnak! Komolyan mondom, Sebastian tette hozzá Ana, mielőtt még a férfi ellenkezhetett volna. - Szeretnék a magam szabályai szerint játszani. - Ha ragaszkodsz hozzá ... - Ragaszkodom. Most pedig menj haza szépen, és törődj inkább az ifjú feleségeddel!

67

- Ez a legjobb ötlet, amelyet ma hallottam - ragadta meg Mel a férje karját, és maga után ráncigálta. - Hagyd békén az unokahúgodat, Donovan! Ana majd eldönti, mihez kezd a szívdöglesztő szomszédjával. - Ha esetleg összemelegednének, tudnia kell ... - Kifelé! - kiáltott rá Ana, és nevetve nagyot lódított rajta. - El innen, míg szépen mondom! Ha látnokra lesz szükségem, majd szólok, de most tűnés, mert dolgom van! Sebastian megadta magát. - Tényleg szólj, ha kellek! - szólt vissza, majd karon fogta a feleségét, és elsétáltak. Amikor már kellő távolságra kerültek Anától, a férfi elvigyorodott. - Mit szólnál, ha beugranánk Morganához és Nashhez? - Jó ötlet - bólintott Mel, majd lopva visszapillantott a válla felett. - Kíváncsi vagyok, mit szólnak az új szomszédhoz. Sebastian elnevette magát, és átkarolta a felesége vállát. - Te vagy a szívem csücske ... - Te csak ne tégy felelőtlen kijelentéseket a szívedről! - figyelmeztette Mel, és a nagyobb nyomaték kedvéért szenvedélyesen megcsókolta a férjét. - Az már az enyém.

Az elkövetkező pár napban Ana ritkán dugta ki az orrát a házából. Nem mintha kerülte volna Boone-t - legalábbis nem szándékosan. Egyszerűen sok dolga akadt. Gyógynövénykészlete kétségbeejtően megcsappant. Ezen a napon is felhívta egy ügyfele Carmelből, mert elfogyott a reuma elleni keveréke. Anánál is csak egy üvegnyi maradt már belőle, azt nyomban postára adta, így viszont neki kellett fognia, hogy újat készítsen, amilyen hamar csak lehet. Már sikerült megszárítania elegendő mennyiségű kankalint, de az oroszlánfark még csak most párolódott a tűzhelyen. A konyhából széles boltív vezetett egy kis helyiségbe, itt sorakoztak a desztilláló lombikjai, lepárlói, gázégői, üvegei, kémcsövei, ezüstedényei és gyertyái, szépen előkészítve a napi munkájához. A felületes szemlélő számára úgy tűnhetett, mintha a kis szobában kémiai labor lenne, a kémia és az alkímia között azonban határozottan különbséget kell tenni. Az alkímia mágikus szertartásokat is magában foglal, és bölcsen igazodik a csillagok állásához. Ana gondosan megmosott a reggeli harmatban minden virágot, gyökeret és gyógynövényt, melyet a telihold fényében szedett, a többit, melyeket más holdállapotok alatt gyűjtött be, már korábban előkészítette. Előtte állt még a mákszirup lepárlásának feladata, melyhez szárított izsópot kever majd köhögéscsillapítónak. Ki kell sajtolnia. egy kis zsályaolajat is valamelyik személyre szabott parfüm elkészítéséhez, eközben összeállíthatja az orvosi székfű alapú gyógyszert, mely

68

emésztési nehézségek ellen szolgál. Félig kész gyógyteáit, főzeteit, illóolajait és füstölőit is be kell fejeznie. Nem fog unatkozni, az biztos, állapította meg magában, különösen most, hogy a telihold idején szedett virágok mágikus, gyógyító ereje is segíti. Tagadhatatlanul élvezte munkáját, a konyhát és a labort betöltő illatokat, a virágzó majoránna bájos, rózsaszín leveleit, a gyűszűvirág mély liláját, a sokoldalú körömvirág napsárgáját. Nagyon szerette őket, nemcsak értékes gyógyító anyagukért, de virágként is; mindig szedett belőlük frisset a vázáiba. Megkóstolta a hígított enciánoldatot, és keserves képet vágott, mert még mindig túl keserűnek érezte. Boone ekkor kopogott be a veranda ajtaján. - Ezúttal tényleg szükségem van egy kis cukorra - szabadkozott könnyed, megnyerő mosollyal, amelytől a lány szíve nyomban heves dobogásba kezdett. - Ezen a héten én vagyok a vendéglátó anyuka, három tucat sütit kell készítenem holnapra. Ana oldalra biccentette a fejét, és gyanakvó pillantást vetett a férfira. - Miért nem veszed meg a boltban? - Szerinted milyen példát mutatnék az első osztálynak, ha vendéglátó anyukaként boltban venném meg a süteményt? Egy pohárnyi éppen elég lenne. A lány elképzelte, ahogyan Boone a tepsi körül sürgölődik, és elmosolyodott. - Annyit biztosan tudok nélkülözni. Gyere be! Mindjárt adom, csak még befejezem ezt. - Isteni illat van itt ... A férfi a tűzhelyen rotyogó edények fölé hajolt, beléjük kukkantott, és mélyen beszívta az illatukat. - Mik ezek? - Ne! - figyelmeztette Ana, amikor Boone a pulton hűlő fekete üvegserpenyőbe akarta mártani az egyik ujját, hogy belekóstoljon a tartalmába. - Az ott nadragulya. Ebben a formájában csak külsőleg alkalmazható. - Nadragulya? - kérdezte a férfi összevont szemöldökkel. - Kit akarsz megmérgezni? - Fájdalomcsillapító szesz lesz belőle idegzsába és reuma ellen. Megfelelően elkészítve és kis mennyiségben nem méreg, hanem nyugtató. Boone kíváncsi pillantást vetett a szomszédos labor kémiai felszerelésére és bugyogó lombikjaira. - Az ilyesmihez nem kell engedély, vagy valami hasonló?

69

- Diplomás gyógyszerész vagyok, és bejegyzett természetgyógyász, ha ez megnyugtat. A férfi meg akart fogni egy másik főzetet, mire a lány úgy a kezére csapott, mintha legalábbis bizalmaskodni próbált volna. - Az sem beavatatlanoknak való. - Van valamid álmatlanság ellen? A nadragulyát leszámítva ... csak vicc volt. Ana aggódó pillantást vetett Boone-ra. - Rosszul alszol? Izgatott vagy? Gyengéden a férfi homlokára tette a kezét, mire az finoman megragadta a csuklóját, és nem engedte el. - A válasz mindkét kérdésre: igen. Méghozzá miattad, és mint tudjuk, kutyaharapást szőrével... - Óvatosan lejjebb vonta a lány kezét, a homlokától az ajkához. - Lehet, hogy most éppen vendéglátó anyuka vagyok, de ettől még férfi. Nem telik el perc anélkül, hogy ne gondolnék rád... - Kifordította a lány kezét, és megcsókolta a csuklója belső oldalát. Az ütőér nyomban heves lüktetésbe kezdett. - ... hogy ne vágynék rád. - Sajnálom, ha álmatlan éjszakákat okozom neked. - Komolyan mondod? - vonta fel Boone a szemöldökét. Ana önkéntelenül is elmosolyodott. - Legalábbis igyekszem. Gondolhatod, mennyire hízelgő rám nézve, ha nem tudsz aludni miattam... Más kérdés, hogy fogalmam sincs, mit tegyek. - Elfordult, és eloltotta a gázt az edények alatt. - Én is elég nyugtalanul alszom, ami azt illeti. Amikor a férfi mögéje lépett, és végigsimított a hátán, behunyta a szemét a gyönyörűségtől. - Szerelmeskedjünk! - suttogta Boone, és megcsókolta a lány nyakát hátulról. - Ígérem, nem okozok neked fájdalmat ... Szándékosan nem is, gondolta Ana. Soha nem tenne ilyet, amilyen kedves és gyengéd ember. Nem sebzik-e meg egymást azonban, ha enged a vágyának, odaadja magát a férfinak, ugyanakkor elhallgatja előle a titkát, amely azzá tette, aki? - Nem olyan egyszerű... döntés ez nekem, Boone. - Nekem sem. - A férfi óvatosan maga felé fordította a lányt. - Egyetlen komoly kapcsolatom sem volt Alice óta. Akadt ugyan egykét barátnőm az elmúlt pár évben, de ők csak futó kalandot jelentettek, komolyabb érzelmek nélkül. Egyikük sem jutott eszembe, amikor egyedül maradtam, nem akartam velük csak úgy együtt lenni, élvezni a társaságukat, beszélgetni, mint például veled. - Lassan, nagyon lassan a lányajkához hajolt. - Fogalmam

70

sincs, hogyan történhetett ilyen gyorsan ... de nagyon fontossá váltál a számomra. Remélem, hiszel nekem. Bár nem kapcsolódott össze Boone-nal olyan mélyen, amennyire képességei lehetővé tették volna, pontosan tudta, hogy igazat beszél. Így valamivel bonyolultabb színben tűntek fel a dolgok. - Hiszek neked. - Sokat gondolkodtam. Aludni úgysem tudtam, így rengeteg időm jutott rá - vont vállat a férfi, és szórakozottan megigazított egy kilazult csatot Ana hajában. - Azon az éjjelen, azt hiszem, kissé hevesebben viselkedtem a kelleténél. Talán még rád is ijesztettem. - Ugyan - felelte a lány bizonytalanul, majd elhúzódott Boone-tól, és beleszűrte az egyik edény tartalmát egy előre megcímkézett üvegbe. - Jó, azt hiszem, tényleg megijesztettél egy kicsit. - Ha csak sejtem, hogy te ... hogy még soha ... Ana sóhajtva rácsavarta az üveg tetejére a kupakot. - Szándékosan maradtam szűz, Boone, és cseppet sem bánom. - Nem úgy értettem - ingatta a fejét a férfi fáradtan. - Úgy tűnik, ma nem vagyok valami nagy formában. A lány elővett egy másik szűrőt és üveget, majd beletöltött egy másik főzetet. - Izgulsz. Boone enyhe csalódottsággal figyelte, ahogyan Ana biztos kézzel, minden remegés nélkül rácsavarja erre az üvegre is a kupakot. - Az nem kifejezés. Nem lett volna szabad olyan vadul rád rontanom. Több okból sem. Az, hogy még tapasztalatlan vagy, csak egy ok a sok közül. - Vad voltál, de nem durva - vigasztalta a lány, miközben megállás nélkül tevékenykedett, hogy elrejtse a saját izgatottságát. Amíg arra kell összpontosítania, amit csinál, legalább úgy tehet, mintha nyugodt és magabiztos lenne. - Szenvedélyes férfi vagy, ennyi az egész. Nem kell bocsánatot kérned, ebben igazán nincs semmi szégyellnivaló. - A rámenősségemért szeretnék bocsánatot kérni. Ma is megfogadtam, átjövök, de hűvös leszek és barátságos. Ehhez képest ugyanolyan rámenősen viselkedtem, mint a múltkor. Ana mosolyogva a mosogatóhoz sétált, hogy beáztassa az edényeit. - Tényleg?

71

- Hidd el, nem akartalak megkérni, bújj ágyba velem, annak ellenére, hogy semmi másra nem vágyom jobban. Csak arra akartalak kérni, tölts velem egy kis időt. Hogy gyere el velem vacsorázni vagy sétálni, vagy bárhová, ahol egy kicsit jobban megismerhetjük egymást. - Szívesen elmegyek veled vacsorázni vagy sétálni, vagy bárhová. - Pompás - bólintott Boone. Ez nem is ment olyan nehezen, állapította meg magában elégedetten. - A hétvégén jó lesz? Mondjuk, péntek este. Addig csak találok valakit, aki vigyáz Jessie-re. - Összeráncolta a homlokát. - Valakit, akiben megbízom. - Meghívhatsz hozzátok is, csak főzz nekünk valami finomat! Nagy kő esett le a férfi szívéről. - Nem bánnád? - Sőt örülnék neki. - Megbeszéltük - mosolyodott el Boone, és két keze közé fogta a lány arcát. Megbeszéltük. Végtelenül gyengéden csókolta meg Anát. Igaz, úgy érezte, pillanatokon belül kiégnek az idegpályái, mégis sikerült hősiesen visszafognia magát. - Akkor pénteken. A lánynak is sikerült különösebb erőfeszítés nélkül sugárzó mosollyal jutalmaznia Boonet, bár az ő testét is kisebb földrengés rázta meg. - Én hozom a bort. - Remek. - A férfi szerette volna még egyszer megcsókolni, de félt, hogy ezzel elriaszteJ1á a lányt. - Akkor nálam találkozunk. - Boone! - szólt utána Ana, amikor az ajtó felé indult. - Nem kell a cukor? - Hazudtam - vigyorgott a férfi. A lány összevonta a szemöldökét. - Ezek szerint nem te vagy a vendéglátó anyuka, és nem is kell sütit sütnöd? - Dehogynem, csak van vagy öt kiló cukrom a kamrában. Ne nézz így rám, a lényeg, hogy bejött! - jelentette ki vidáman Boone, majd fütyörészve kilépett az ajtón.

6.

- Miért nincs még itt Ana? Mikor jön? 72

- Hamarosan - felelte Jessie-nek édesapja már vagy tizedszer. Attól tartott, túl korán itt lesz a lány, mert még nagyon csehül állt mindennel. A konyhában hatalmas rendetlenség uralkodott. Túl sok serpenyőt hasz-nált, mint mindig. El sem tudta képzelni, miként lehet az, hogy mások nem használják fel az összes elérhető lábasukat, serpenyőjüket meg edényüket a főzéshez. Az olaszos csirkeragunak finom illata volt, de hogy az íze is finom lesz-e, arra nem vett volna mérget. Ostobaságot követett el, hogy pont most próbál ki egy új receptet, mégis úgy gondolta, Ana többet érdemel, mint a szokásos péntek esti húspástétomot. Jessie állandó kérdezősködése is kezdett az idegeire menni, pedig ilyesmi ritkán fordult elő vele. A kislánynak be nem állt a szája, mióta hazahozta az iskolából, annyira izgatott volt, hogy Ana átjön hozzájuk. Ráadásul Daisy úgy döntött, a délutánt Boone párnáinak rágcsálásával tölti, így a férfi a kutya meg a szállongó tollpelyhek kergetésével rengeteg értékes percet vesztett. A mosógép túlszívta magát vízzel, és elárasztotta. a mosókonyhát a pincében. Mivel Boone maga is értett némiképp a gépekhez, nem hívott szerelőt, inkább kijavította maga a hibát. Merte remélni, hogy sikerült. Később felhívta az ügynöke, hogy a Miranda harmadik kívánságából rajzfilmet szeretne készíteni az egyik legnevesebb hollywoodi filmstúdió. Ez tulajdonképpen nagyszerű hír lett volna bármikor máskor, csak ne kellett volna fél órán át hallgatnia ügynöke lelkendezését, és ne kellene Los Angelesbe utaznia az elkövetkező napokban. Jessie úgy döntött, szeretne kiscserkész lenni, és nagylelkűen javasolta édesapját kiscserkészvezetőnek. Boone elképzelte, amint egy csapat hat-hét éves kislány azt követeli tőle, tanítsa meg nekik, hogyan kell tojástartó dobozokból ékszeres ládikót készíteni, és kirázta a hideg. Gyávaság ugyan, de egy kis találékonysággal egészen biztosan sikerül kimagyaráznia magát, és visszautasítani a megtisztelő felkérést. - Biztos, hogy jön, apa? Biztos vagy benne? - Jessica! A figyelmeztető hangsúly hallatán a kislány nyomban lebiggyesztette az ajkát. - Tudod, mi történik azokkal a kislányokkal, akik megállás nélkül ugyanazt hajtogatják? - Neeem ... - Akkor csak folytasd, és meglátod! Na menj, nézd meg, Daisy nem rágcsál-e megint valami olyat, amit nem kellene! - Nagyon haragszol Daisyre?

73

- Igen. De most menj, különben rád is haragudni fogok! - Hogy oldja egy kicsit a feszült hangulatot, finoman rápaskolt Jessie fenekére. - Gyerünk, kölyök, különben beleteszlek a fazékba, és téged eszünk meg vacsorára! Két perccel később már hallotta is a hangos viháncolást, ami azt jelentette, a kislány megtalálta a kutyát, és most birkóznak egymással. A boldog sikongatás és a szoprán vonyítás már-már az elviselhetetlenségig fo-kozta a fejfájását. Semmi másra nincs szükségem, vigasztalta magát, csak aszpirinre. És egy-két óra csendre. Meg egy kis nyaralásra a Bahamákon. A legszívesebben felüvöltött volna idegességében, de ekkor meghallotta Ana kopogását. - Szia! Micsoda finom illatok... ! Boone örült, hogy ezt rajta kívül a lány is észrevette - mint ahogyan ő is észrevette, mennyivel csinosabb Ana most, mint egyébként. Még soha nem látta estélyi ruhában, a vízkék selyem hihetetlenül jól állt karcsú alakján. Vékony pántja alól kivillant puha, fehér válla. Nyakláncán amulettszerű, gravírozott arany lapocska függött, közvetlenül a melle alatt. A medálon apró ékkövek csillogtak, ugyanolyanok, mint a fülbevalóin; önkéntelenül is fogva tartották az ember pillantását. . - Pénteket mondtál, ugye? - mosolygott rá a lány. - Igen, igen. Pénteket. - Akkor nem kérsz meg, hogy kerüljek beljebb? - Jaj, ne haragudj! - hebegett a férfi, és miközben kinyitotta a verandaajtót, úgy érezte magát, mint egy esetlen kamasz. Sőt még annál is ügyetlenebbül. - Egy kicsit szétszórt vagyok. Ana vetett egy pillantást a tálak meg edények rendetlen összevisszaságára, majd felvonta a szemöldökét. - Azt látom. Segítsek? - Kösz, boldogulok - vette el Boone a világoszöld üveget, amit a lány feléje nyújtott. Nem kerülte el a figyelmét, hogy különös szimbólumok vannak rávésve, de címke nincsen rajta. Házi készítésű? - Igen, édesapám saját termése. - Titokzatosan elmosolyodott, szemében vidám fény csillant. - Varázslatos íze van, majd meglátod. - Biztosan a Donovan kastély földalatti sötétzárkáiban érlelte ... - Nevetni fogsz: ráhibáztál. - Többet nem mondott, amíg a férfi elővette a poharakat, a tűzhelyhez sétált. - Semmi Tapsi Hapsi?

74

- Attól tartok, a nyuszi halálos balesetet szenvedett a mosogatóban - tárta szét a karját Boone, majd töltött a kristálypoharakba. - Sajnálatos módon. A lány elnevette magát, és felemelte a poharát. - A szomszédságra! - A szomszédságra! - bólintott a férfi. A két kristály csengő hangon egymásnak koccant. Ha mindegyik szomszédom ilyen, mint te, nekem végem ... Ivott egy kortyot, és elismerően csettintett a nyelvével. - Legközelebb édesapádra iszunk. A bora egyszerűen isteni. - Ez az egyik hobbija a sok közül. - Miből készült? - Almából, akantuszból és némi csillagfényből. Személyesen is megdicsérheted, ha akarod, itt lesz mindenszentek éjszakáján. - Ne is mondd! Jessie képtelen eldönteni, tündérhercegnőnek öltözzön-e vagy rocksztárnak. Képesek a szüleid ideutazni a tengeren túlról halloweenre? - Minden évben. Ez amolyan családi hagyomány nálunk. - Ana levette a fedőt az egyik serpenyőről, és beleszagolt. - Le vagyok nyűgözve. - Ez volt a cél. - Boone gyengéden megsimogatta a lány haját. - Emlékszel még a mesére, amelyet akkor találtam ki neked, amikor Daisy ledöntött a lábadról? Úgy éreztem, ki kell dolgoznom, olyannyira, hogy félretettem, amin éppen dolgoztam. - Tényleg szép mese. - Általában van annyi türelmem, hogy várjak az ilyesmivel, de most tudni akartam, miért kellett a lánynak odabenn várakoznia a kastélyban évekig. Varázslat tartotta fogva, vagy fogadalmat tett? És a fiú? Milyen erő késztette rá, hogy megmássza a falat, és rátaláljon? - Ezt eldöntheti az olvasó is. - Nem, nem, ezt nekem kell kitalálnom. - Boone ... - próbálta Ana finoman eltolni a férfi kezét, majd hirtelen összerezzent, és aggódó pillantást vetett az ujjaira. - Mi történt? - Csak beütöttem a kezem - mozgatta meg Boone az ujjait, majd vállat vont. - Miközben a mosógépet szereltem. - Át kellett volna jönnöd, hogy bekötözzem. - Végighúzta a tenyerét a lehorzsolt bőrfelület fölött, ha nem kellene eltitkolnia, hogy boszorkány, ezzel a mozdulattal már meg is gyógyíthatta volna.

75

- Fáj, ugye? A férfi már épp fölényes tiltakozásba kezdett volna, de ekkor eszébe jutott valami. - Én mindig adok egy puszit Jessie sebeire, attól hamarabb begyógyulnak ... - A puszi sem rossz, de a csók egyenesen Csodákra képes - bólintott a lány, majd gyengéden a sebhez érintette az ajkát. Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra felvette a kapcsolatot a férfi testével, hogy megbizonyosodjon felőle, nincs-e súlyos fájdalma, és nem áll-e fenn a fertőzés veszélye, Meglepődve tapasztalta, hogy bár a kezének valóban nincsen komoly baja, szaggató fejfájás gyötri a szeme mögött, Úgy döntött, ha mást nem is, ezt feltétlenül orvosolja. Elmosolyodott, és kisimította Boone haját a homlokából. - Túlhajszoltad magad. Rendet raktál, megírtad a mesét, megjavítottad a mosógépet, főztél, közben pedig egyfolytában azon tépelődtél, jó döntés volt-e Jessie szempontjából, hogy ide költöztetek. - Nem hittem volna, hogy ennyire átlátszó vagyok. - Nem nehéz kitalálni. - Ana apró, körkörös mozdulatokkal masszírozni kezdte a férfi halántékát az ujjaival, mindkét oldalon. - És mindezt csak azért, hogy jól sikerüljön a közös vacsoránk. - Szerettem volna, ha ... - Tudom. - A fájdalom belehasított a saját szemébe, de Ana csak mosolygott. Hogy elvonja Boone figyelmét, megcsókolta, teljesen magába itta a gyötrő nyilallást, és hagyta, hogy lassan szétoldódjon benne. - Hálás is vagyok érte. - Isten hozott! - dünnyögte a férfi, miközben szenvedélyesen viszonozta a csókot. A lány keze elernyedt, és Boone halántékáról a vállára csúszott. Miután még nem bontotta a kapcsolatot a testével, akarva - akaratlan átviharzott rajta a férfi lüktető, kínzó, kísértő szenvedélye. Ellenállhatatlan szenvedélye. - Boone - bontakozott ki a férfi öleléséből bágyadtan -, ne siessük el, jó? - Ne aggódj, eszemben sincs! Lassan szeretem, kényelmesen ... Jó, csak vicceltem. Tudod, nem szívesen hagynék ki egyetlen alkalmat sem, amikor megcsókolhatlak. - Felvette a poharaikat, és Ana felé nyújtotta az övét. - Te szabod meg a határt, ameddig elmehetek. - Azt hiszem, hálásnak kellene lennem ezért. - Valóban nem könnyű türtőztetnem magam ... de ennek ez a rendje. Néha eszembe jut, mi lesz, ha Jessie felnő. Biztosra veszem, ha csak egy fiú is erőszakoskodni mer vele, és olyasmire akarja rávenni, amire még nem érzi késznek magát, kitekerem a kölyök nyakát. Ivott egy kevés bort, és elvigyorodott. - Ami pedig Jessie ilyen irányú vágyait illeti, azt 76

hiszem, az lesz a legjobb, ha bezárom a szobájába, amikor rájön a fiúzhatnék, és addig nem engedem ki, míg le nem csillapodik. És ezt a gyakorlatot követem, mondjuk, úgy negyvenéves koráig. A lány elnevette magát, és fürkésző pillantást vetett Boone-ra, ahogy hanyagul a maszatos tűzhelynek dőlt, foltos konyharuháját bő vászonnadrágja öve alá gyűrve. Be kellett ismernie, nagyon, nagyon közel áll hozzá, hogy fülig szerelmes legyen belé. Amint ez bekövetkezik, készen áll majd mindenre - az érzés úgysem múlik el belőle soha. - Nem vagy te egy kicsit túl aggódó alkat? - Az aggódás és az apaság rokon értelmű kifejezések, nekem elhiheted. Csak figyeld meg Nasht, miután megszülettek az ikrei! Az lesz az első dolga, hogy befizesse a társadalombiztosítást a gyerekei után, és az első adandó alkalommal megtanítsa őket a helyes fogápolás fortélyaira. Elég egy tüsszentés az éjszaka közepén, máris görcsbe rándul a gyomra ... - Morgana majd kikupálja, ne félj! Egy túlságosan aggodalmaskodó apának csak egy józan feleségre van szüksége, hogy ... - Ana gyorsan elharapta a mondat végét, és jól lehordta magát gondolatban. - Ne haragudj ... ! - Semmi baj. Nem szeretem, ha a barátaim rosszul értelmezett tapintatból állandóan kerülni próbálják ezt a témát. Alice négy éve halt meg, és a sebek hamar begyógyulnak, különösen, ha sok szép emlék marad a távozó után. - Tompa puffanás hallatszott a szomszéd szobából, majd rohanó léptek zaja. - És egy hatéves gyerek, aki úgysem hagyja, hogy az ember túl mélyre merüljön az önsajnálatban ... Jessie ebben a pillanatban rontott be a konyhába, és nyomban a lány nyakába ugrott. - Hát eljöttél! Már azt hittem, sohasem érsz ide, Ana. - Még szép, hogy eljöttem! Nem utasítanék vissza egy vacsorameghívást a kedvenc szomszédaimtól. A férfi elnézte a lányokat, és hirtelen azon kapta magát, hogy elmúlt a fejfájása. Fura, gondolta, miközben lekapcsolta a gázt, és hozzálátott, hogy megterítsen. Nem is vett be aszpirint. A vacsorát távolról sem lehetett volna csendesnek vagy romantikusnak nevezni, annak ellenére sem, hogy Boone gyertyát gyújtott, és virágot is szedett a kertjéből. Az étkezőben ettek, melynek széles, köríves ablakából nagyszerű kilátás nyílott a tengerre, így egész idő alatt élvezhették a madarak meg a hullámok muzsikáját. Halkan elsuttogott titkokról és ígéretekről azonban szó sem lehetett - a vacsorát ehelyett gyermeki csacsogás és nevetés jellemezte. A férfi nem mondhatta el Anának, milyen gyönyörű a bőre, és milyen mélynek látszik szürke, csillogó szeme a gyertyafényben.

77

Elsősorban arról folyt a szó, milyen kalandokat élt át Jessie Daisyvel, de beszélgettek a tündérmeséről is, mely újabb és újabb részletekkel gazdagodott Boone fejében. Amikor befejezték a vacsorát, épp Jessie legújabb és legeslegjobb barátnője, Lydia iskolai hőstetteit hallgatták. Ana megnyugtatta a férfit, hogy a mosogatást nyugodtan rájuk hagyhatja a kislánnyal. - Még maradjunk itt egy kicsit, majd később elmosogatok! - kérte Boone. Remekül érezte magát a lenyugvó nap fényében fürdő étkezőben, és élénken élt emlékezetében a rendet, lenség, amelyet a konyhában hagyott. - A mosogatnivaló nem szalad el sehová. - Te főztél, mienk a mosogatás - állt fel Ana, és már rakta is egymásra a tányérokat. Mikor édesapám főz, édesanyám mosogat, és fordítva. Ez amolyan Donovan háziszabály. Különben is, a konyha kiváló hely a női dolgok megtárgyalására, nem igaz, Jessie? A kislánynak fogalma sem volt, mit is jelenthetnek azok a "női dolgok”, de örömmel töltötte el, hogy Anával maradhat bizalmas kettesben. - Szívesen segítek! Ritkán töröm össze a tányérokat ... - Természetesen férfiaknak tilos a belépés! - tette hozzá a lány, és cinkosan Jessiehez hajolt. - Úgyis csak zavarnának. - Pajkos pillantást vetett Boone-ra. - Nincs kedved addig elvinni Daisyt sétálni, mondjuk, a partra? - Hát... - Egyedül sétálgasson a parton? Igaz, így egyáltalán nem kell segítenie a konyhában. - Komolyan gondolod? - Komolyan. És ne siess haza! Képzeld, Jessie, amikor legutóbb a belvárosban jártam, megláttam a világ legédesebb lánykaruháját az egyik kirakatban! Pont olyan kék, mint a szemed, és rá van hímezve egy nagy selyemvirág ... - Ana hirtelen elhallgatott, és a tányérkupaccal a kezében a férfira meredt. - Te még mindig itt vagy? - Már megyek is. Boone Daisyvel az oldalán elindult az egyre sötétedő szürkületben. Távoztában is hallotta a csilingelő, lányos nevetést a konyha ablakából. . - Apa azt mondta, egy kastélyban születtél - jegyezte meg Jessie, miközben segített Anának betenni a tányérokat a mosogatógépbe. - Így van. Írországban. - Egy igazihoz hasonlító kastélyban? - Nem, egy egészen igazi kastélyban, a tenger partján. Vannak tornyai, felvonóhídja, meg belül csigalépcsők és titkos átjárók. - Mint apa meséiben. - Pontosan olyan. Elvarázsolt kastély. 78

A lány megnyomta az öblítés gombot, majd néhány másodpercre belefeledkezett a sziklákon megtörő hullámok robajának hallgatásába. Megjelent lelki szeme előtt az írországi hatalmas konyha, az állandó nevetés meg civakodás, a hasábok derűs pattogása a kandallóban, és a friss kenyér isteni, élesztős illata. - Édesapám meg a testvérei is ott születtek, de még az ő édesapjuk is, és így tovább, ki tudja, meddig. - Ha én egy kastélyban születtem volna, biztos ott maradok életem végéig! - A kislány Anához bújt, és maga sem tudta, miért, de végtelen boldogsággal töltötte el a lány illata, édesapjáéhoz képest sokkal lágyabb, csengőbb hangja. - Te miért költöztél el? - Félig még most is az az otthonom, csak szerettem volna saját házat, saját elvarázsolt kastélyt, ezért költöztem ide. - Mint apa és én. - Igen - bólintott a lány, majd megnyomta a mosás gombot is. Bedugta a mosogatót, és forró vizet engedett bele a nagyobb tálak és serpenyők számára. - Szereted Montereyt? - Nagyon. Nana azt mondta, majd honvágyam lesz, ha elmúlik az újszerűség varázsa. Mi az az "újszerűség"? - Azt jelenti, hogy amivel itt találkoztál, még új neked, változatosabb, mint amihez Indianában hozzászoktál. - Nem túl bölcs dolog ilyet mondani egy fogékony kislánynak, tette hozzá magában. Még szerencse, hogy a nagymama ilyen távolságból már nem ütheti bele az orrát mindenbe. - Ha tényleg honvágyad lesz, gondolj arra, majdnem mindig az a legjobb hely, ahol éppen vagy. - Én szeretek apával lenni, még akkor is, ha Timbuktuba vitt volna. - Tessék? - Sawyer nagymama szerint ilyen erővel akár Timbuktuba is költözhettünk volna magyarázta Jessie, és elvette a tiszta edényt Anától, hogy szárazra törölje. Töprengő arcot vágott. - Tényleg van olyan hely, hogy Timbuktu? - Tényleg, de akkor is szoktuk emlegetni, ha egy nagyon messzi helyre gondolunk. Hiányzol a nagyszüleidnek, napsugaram, ennyi az egész. - Ők is hiányoznak nekem, de szoktam beszélni velük telefonon, sőt már írtam is nekik egy levelet apa számítógépén. Kicsit segített ő is. Nem akarsz feleségül menni hozzá, hogy Sawyer nagymama ne nyaggassa állandóan? A serpenyő ezekre a szavakra hangos csörömpöléssel kiesett Ana kezéből, vissza a mosogatóba, aminek következtében a piszkos víz jelentős része a konyhakőre loccsant. - Ez nem ilyen egyszerű.

79

- Hallottam, amikor apa megkérte Sawyer nagymamát, szálljon már le róla, és ne nyaggassa állandóan. A nagymama erre közölte, ő csak azt szeretné, hogy apának felesége legyen, és•ne kelljen magányosan élnie és egyedül felnevelnie engem. Apa viszont igen dühösen beszélt vele, pont úgy, ahogy akkor szokott, amikor valami nagyon rossz fát teszek a tűzre, vagy Daisy szétrágja a kedvenc holmijait. Végül kijelentette, inkább veszekszik a nagymamával élete végéig, de nem fog csak azért megnősülni, hogy helyreálljon a családi béke. - Értem - bólintott Ana, és erősen összeszorította az ajkát, hogy továbbra is komolynak tűnjön. - Egyébként nem hiszem, Jessie hogy édesapád örülne neki, ha ezt másnak is elmesélnéd. - Szerinted is magányos apa? - Ugyan, dehogy! Szerintem nagyon jól érzi magát veled, no meg Daisyvel, természetesen. És csak akkor fog megnősülni, ha talál valakit, akit mindhárman nagyon szerettek - Én nagyon szeretlek téged... - Jaj, csillagom! - hajolt le a lány, és úgy, ahogyan volt, mosogatószeres kézzel megölelte a kislányt, majd megcsókolta. - Én is nagyon szeretlek. - Apát is szereted? Bár tudnám ... - Ez a szó felnőtteknél mást is jelent - jegyezte meg óvatosan Ana. Érezte, ingoványos területre tévedtek, és nagyon kell vigyáznia, mit mond. - Egy biztos: nagyon örülök, hogy ideköltöztetek, és hogy ilyen jó barátok lettünk. - Apa nem hívott át vacsorára hozzánk még egy lányt sem. - Később talán fog. Csak pár hete laktok itt. - Úgy értem, még soha. Indianában sem. Azt hittem, ez azt jelenti, hogy összeházasodtok, együtt élünk majd, nagymama sem nyaggatja apát többé, én pedig nem leszek szegény anyátlan kislány. - Hát - kezdte Ana, és közben nagyon kellett igyekeznie, hogy elfojtsa a kuncogását-, nem egészen. Ez csak annyit jelenti, hogy kedveljük egymást, és szerettünk volna együtt vacsorázni. Kipillantott az ablakon, hogy megbizonyosodjon, Boone még nem közeledik hazafelé. Mindig így főz? - Igen, mindig nagy rendetlenséget csinál, és néha olyan szavakat is mond, tudod ... - Tudom.

80

- Főleg akkor, amikor rendet kell raknia. Ma amúgy is nagyon rossz kedve volt, mert Daisy megrágta a párnáját, és csupa tollpihe lett a lakás, ráadásul a mosógép is felrobbant, meg lehet, hogy hamarosan üzleti útra kell mennie. - Igen, ez tényleg sok egy kicsit egy napra - bólintott a lány, és beharapta a szája szélét. Igazán nem akarta kifaggatni Jessie-t, de hajtotta a kíváncsiság. - Elutazik? - Azt hiszem, odamegy, ahol a filmeket gyártják, mert az egyik könyvéből rajzfilmet akarnak csinálni. - De hiszen ez nagyszerű! - Még gondolkodnia kell rajta. Ezt szokta mondani, ha nem akar rögtön beleegyezni, de valószínűleg bele fog. Ana mát nem bírta tovább visszafojtani a kuncogását. - Te aztán jól kiismerted édesapádat! Mire végeztek a konyhában, a kislány már ásítozott. - Feljössz megnézni a szobámat? Most nagyon nagy rend van, mert apa megkért, ha vendégünk jön, mindent tegyek szépen a helyére... - Nagyon szívesen megnézem. A lány figyelmét nem kerülte el, hogy eltűntek a kartondobozok, nemcsak a konyhából, de a nappaliból is. Ez a helyiség szintén tágas verandára nyílt, a másik oldalán pedig csigalépcső vezetett fel az emeletre. A bútorok nagyon kényelmesnek tűntek, és látszott rajtuk, hogy nem dísznek használják őket - az élénk színű kárpit elég erős szövetből készült, hogy kibírja egy eleven kisgyerek hancúrozását. Jól mutatna pár cserepes virág az ablakban, néhány illatgyertya a réz gyertyatartókban a kandallópárkányon, és egy-két nagy, duci párna itt-ott, töprengett magában Ana. A szoba még így is otthonosnak tűnt a beke-retezett családi fényképeknek meg a régi, aprólékos díszítésű állóórának köszönhetően. Ugyanakkor kicsit szeszélyes, egyedi hangulatot kölcsönzött a berendezésnek a sárkányfejet ábrázoló réz kályhaellenző, vagy a sarokban álló egyszarvú hintaló. Igaz, a lépcsőkorlát enyhén poros volt, de a nappali ettől csak még lakályosabbnak tűnt. - Az ágyamat én választottam magamnak, teljesen egyedül- dicsekedett Jessie. - És ha már mindenütt rend lesz, tapétát is választhatok. Ott alszik apa - mutatott jobbra. A lány bekukkantott a férfi hálószobájába. Hatalmas ágy, zöld paplan - párna sehol -, szép, régi fiókos szekrény, és még mindig pár tollpihe itt-ott. - Saját fürdőszobája van, egy hatalmas káddal, amelyben pezsgőfürdőzni szokott, meg van egy csupa üveg zuhanyzója, egyszerre két lefolyóval. Én ezt a kinti fürdőszobát használom, itt van két mosdókagyló, meg ez a kis valami, ami úgy néz ki, mint egy vécé, de mégsem az. 81

- Bidé? - Igen, azt hiszem. Apa szerint ez olyan előkelő dolog, főleg hölgyek számára. Ez itt a szobám. Ana elismerően bólintott - egy ilyen szoba lehet minden kislány álma. Látszott, hogy Boone tisztában van vele, milyen értékes, fontos és ehhez képest mennyire rövid a gyermekkor. A csupa fehér és rózsaszín baldachinos ágy a szoba közepén helyezkedett el, körülötte mindenfelé polcok babákkal, könyvekkel, élénk színű játékokkal. Balra hófehér toalettasztal állt kör alakú tükörrel, jobbra pedig gyerekméretű íróasztal, melyen nagy halomban hevertek a színes papírok meg pasztellkréták. A falakat tündérmesék bájos, bekeretezett jelenetei díszítették. Hamupipőke, ahogyan rohan lefelé az ezüstös kastély lépcsőjén, és leesik a lábáról az egyik üvegcipellő. Rapunzel, amint leengedi húsz rőf hosszú aranyhaját a magas toronyablakból, és vágyódó pillantást vet hercegére. Ravasz, hízelgő manó Boone egyik könyvéből, végül, Ana legnagyobb meglepetésére, nagynénje egyik díjnyertes illusztrációja. - Ez az Aranybálból való! - Az a néni küldte apának, hogy adja oda nekem, aki a mesét is írta. Még nagyon kicsi voltam, amikor kaptam. Apa meséi mellett az ő meséit szeretem a legjobban. - Ki hitte volna - dünnyögte a lány. Eddig úgy tudta, Bryna ragaszkodott hozzá, hogy minden képe a családban maradjon. - A manót apa rajzolta, az összes többit pedig anyukám - jegyezte meg Jessie büszkén. - Gyönyörűek - mosolyodott el Ana. A kislány édesanyja nagyon tehetségesen rajzolt, és bár a képei nem büszkélkedhettek olyan aprólékos kidolgozottsággal, mint Boone manója, és Bryna elegáns stílusával sem vehették volna fel a versenyt, nemcsak bájosnak tűntek, de olyan hűnek a tündérmesék szelleméhez, mint a mágia maga. - Nekem rajzolta őket, még csecsemőkoromban. Nana azt mondta apának, hogy rakja el őket, mert csak szomorú leszek tőlük, de én nem akartam. Jó érzés rájuk nézni. - Szerencsés vagy, hogy ilyen szép emléked maradt utána. Jessie megdörgölte a szemét, és igyekezett visszatartani az ásítását. - Van sok babám is, a nagymamáimtól kaptam őket, de nem nagyon játszom velük. Jobban szeretem azt a plüssrozmárt, amelyet apa adott. Tetszik a szobám? - Gyönyörű szobád van, Jessie. - Az ablakomból látni lehet a tengert is, meg a kertedet. Elhúzta a vékony, hullámzó függönyt, hogy megmutassa a kilátást.

82

- Az ott Daisy ágya - intett a fűzfából font, rózsaszínű párnával bélelt kis kuckó felé -, de ő jobban szeret velem aludni. - Nem akarsz lefeküdni, míg Daisy vissza nem ér? - Talán - vonta meg a vállát a kislány. - Bár nem vagyok még fáradt. Tudsz meséket? - Tudok - bólintott Ana, majd felemelte Jessie-t, és az ágyra ültette. - Milyen mesét szeretnél? - Varázslósat. - Azok a legjobbak. - A lány gondolkodott egy pillanatig, majd elmosolyodott. - Írország igen ősi vidék - kezdte, és gyengéden átkarolta a kicsi derekát -, tele van titokzatos tájakkal, magas, zord hegyekkel, zöld mezőkkel és olyan kék vízzel, hogy sokáig nem is lehet nézni, mert megfájdul az ember szeme. Évszázadok óta gyakorolják ott a varázslás tudományát, és még maradtak olyan helyek, ahol biztonságban élhetnek a manók, a tündérek meg a boszorkányok. - Jó boszorkányok, vagy rosszak? - Mindkettő, de jóból mindig több van, mint rosszból. Ez nemcsak a boszorkányokra igaz, de mindenre a világon. - A jó boszorkányok nagyon szépek - jegyezte meg Jessie tudálékosan, és megsimogatta Ana karját. - Innen lehet megismerni őket. Ez a mese egy jó boszorkányról szól, ugye? - Pontosan. Egy nagyon jó és nagyon szép boszorkányról, meg a szintén nagyon jó és nagyon jóképű boszorkány férfiról. - A férfiak nem boszorkányok, te buta! - kuncogott a kislány. - Azok varázslók! - Most ki mesél, én vagy te? - csípte meg Ana Jessie fenekét, majd adott egy puszit a feje búbjára. - Egy napon, nem is olyan régen, a gyönyörű, fiatal boszorkánylány két nővérével együtt útra kelt, hogy meglátogassák idős nagypapájukat. A nagyapa igen hatalmas boszorkány, vagyis varázsló volt, de öregkorára zsémbes lett, és nagyon unatkozott. Nem messze a birtokától, ahol lakott, állt egy kastély, ahol három fiútestvér élt, méghozzá ikrek, és szintén nagy varázslók. Az öreg varázsló és a három fiútestvér csa-ládja között emberemlékezet óta viszálykodás folyt. Hogy mi váltotta ki, azt már senki sem tudta, az ellenségeskedés mégis folytatódott tovább, ahogyan az lenni szokott. A két család szóba sem állt egymással egy egész nemzedéken át. Ana óvatosan az ölébe hajtotta a kislány fejét, és simogatni kezdte. Ajkán finom mosoly játszadozott, fel sem tűnt neki, hogy beszédében egyre inkább kiütközik a kelta akcentus. - A fiatal boszorkánylány azonban nemcsak gyönyörű volt, de kíváncsi és önfejű is. Egy szép napon kisettenkedett nagyapja birtokáról, és elindult az ősi ellenség kastélya felé a mezőkön meg réteken át. Útközben megállt egy kis tónál, és míg szemügyre vette a távoli kastélyt, belelógatta csupasz talpát a vízbe. Miközben ott ült, leeresztett hajjal, lábával a 83

vízben pancsolva, egy béka ugrott ki a vízből, és így szólt: - Szép hölgy, mondd, mit keresel a birtokomon? A boszorkánylány cseppet sem lepődött meg, hogy a békát beszélni hallja. Sokat tudott a mágiáról maga is, és sejtette, hogy valami fortély lehet a dologban. - Hogyhogy a te birtokodon? A békák birtoka csak a tó és az ingovány, az út nem! Ott sétálok, ahol akarok. - Az igaz, a lábad azonban belelóg a tavamba! Ezért fizetséggel tartozol. A lány erre elnevette magát, és azt mondta, ő ugyan nem fizet semmit egy közönséges varangyos békának. - Mondani sem kell, a békát elbűvölte a lány szépsége és viselkedése, elvégre nem mindennap találkozott ilyen gyönyörű teremtéssel, aki ráadásul nem is sikongatott, mikor meghallotta beszélni, még csak meg sem ijedt tőle. Szerette megtréfálni az erre járókat, de ezúttal nem úgy sült el a dolog, ahogy szokott. Elmagyarázta a lánynak, hogy ő egyáltalán nem közönséges varangyos béka, és ha a lány nem hajlandó fizetni neki, kénytelen lesz megbüntetni. - Na és miféle fizetséget akarsz? - kérdezte a lány. - Egy csókot - hangzott a válasz, pont úgy, ahogy a lány számított rá, mert bár fiatal volt, de nem esett a feje lágyára. Azt felelte, kétli, hogy a béka jóképű herceggé változna, ezért inkább megtartja a csókját magának. A varangy erre rettenetesen dühös lett, és varázsereje segítségével felkorbácsolta a szelet. A levelek csak úgy reszkettek a fákon, de hiába: a lány csak ásítozott unottan. A béka, béketűrése fogytán, a lány ölébe ugrott, és fennhangon szidni kezdte. Ezt a pimaszságot már a lány sem tűrhette, megfogta a békát a combjánál, és behajította a tóba. Amikor az felbukott a víz színére, már egyáltalán nem volt béka többé, hanem egy jóképű, csurom vizes és meglehetősen dühös ifjú, akinek jól kitervelt tréfája fordítva sült el. Nyomban ki is úszott a partra, és megállt a lánnyal szemben. Kiabálni kezdtek egymással, mindenféle átokkal meg bűbájjal fenyegetőztek, villámokat rajzoltak az égre, és mennydörgéssel rémisztgették a másikat. Bár a lány a végén már azzal ijesztgette az ifjút, hogy rászabadítja a pokol kutyáit, a legény továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem enged a fizetségből, mivel ez az ő földje és az ő tava, fogta magát, a lányhoz lépett, és szenvedélyesen megcsókolta. - Ebben a pillanatban a lány haragja melegséggé, szerelemmé szelídült a szívében, minthogy e leghatalmasabb bűbáj ellen még a boszorkányok sem tudnak védekezni. Azon nyomban eljegyezték egymást, majd még abban a hónapban megtartották az esküvőt a tó partján. Boldogan, szeretetben élnek még ma is, a boszorkány pedig, bár már nem fiatal, minden évben, a nyár derekán kimegy a tópartra, és belelógatja a lábát a vízbe, hátha sikerül még egyszer felbosszantania az ő szerelmetes békáját.

84

Ana magához ölelte az alvó kislányt - már korábban észrevette, hogy alszik, mégis befejezte a történetet, csak a maga kedvére. Legalábbis ezt hitte, de tévedett - mikor felhajtotta a takarót, Boone finoman végigsimított a vállán. - Nagyon szép mesét mondtál, kezdő létedre ... Örökölted a nagynénéd tehetségét. - Ez egy régi családi történet - magyarázta a lány. Meg sem tudta volna mondani, hányszor, de hányszor hallotta már a szülei megismerkedésének történetét. A férfi gyakorlott mozdulattal kikötötte kislánya cipőjét, és levette a lábáról. - Légy óvatos! A végén még ellopom tőled. Miközben Boone betakarta Jessie-t, Daisy Vidáman felpattant az ágy végébe. - Jólesett a séta? - Igen, miután sikerült megszabadulnom a lelkiismeret-furdalástól, hogy egyedül hagytalak benneteket a mosogatnivalóval Legalább másfél másodpercembe került. - Kisimította kislánya haját az arcából, majd lehajolt, és adott neki egy jóéjtpuszit. - Úgy irigylem a gyerekeket, hogy képesek csak így, egy csettintés alatt elaludni... - Még mindig nehezen alszol? - Sok mindenen töröm a fejem mostanában. - Boone megragadta Ana kezét, és kihúzta maga után a gyerekszobából. Az ajtót nyitva hagyta, mint mindig. - Legfőképpen rajtad, de azért van még más is. - Végre egy őszinte, és nem csak hízelgő megjegyzés - mosolygott rá a lány, és megtorpant a lépcső tetején. - Hidd el, Boone, nagyon szívesen segítek rajtad! - A férfi szeme akkorát villant, hogy Ana önkéntelenül is elpirult, majd felnevetett. - Mit szólnál egy gyengéd, teljesen biztonságos... gyógynövénykivonathoz? - Maradjunk a szexnél, ha lehet! A lány megcsóválta a fejét, és elindult lefelé a lépcsőn. - Sohasem veszel komolyan. - Épp ellenkezőleg. - Úgy értem, mint természetgyógyászt. - Nem értek a tudományodhoz, de ettől még nem tartom szélhámosságnak. - Azonban nem is kérek belőle, ha egy mód van rá, tette hozzá magában. - Miért kezdtél el ilyesmivel foglalkozni? - Mindig is érdekelt. Tudod, a családom minden nemzedékéből kikerült egy gyógyító. - Úgy érted, orvos? 85

- Nem egészen. Áthaladtak a konyhán - Boone gyorsan magához vette a bort és két poharat -, majd kiléptek a verandára. - Te nem akartál orvos lenni? - A képességeim nem teszik lehetővé, hogy az legyek. - Hogyan mondhat ilyet egy modern, független nő? - A kettőnek semmi köze egymáshoz - ingatta a fejét Ana, és elfogadta a poharat, amit a férfi feléje nyújtott. - Nem lehet mindenkit meggyógyítani, ráadásul én ... képtelen vagyok sokáig szenvedő emberek közelében lenni. Azt hiszem, természetgyógyászként tudom a leginkább kamatoztatni a képességeimet, és egyben megvédeni önmagam. Ez az utam. - A lány úgy érezte, ennél többet egyelőre nem mondhat. - Egyébként is, egyedül szeretek dolgozni. - Ezt az érzést ismerem. A szüleim örültnek tartottak, amikor elmondtam nekik, hogy meseíró szeretnék lenni. Azt hitték, én leszek az amerikai irodalom új csillaga, és az én elképzelésem sehogy sem egyezett az ő álmaikkal. Nehezen nyelték le, hogy a magam útját választottam. - Azóta, gondolom, nagyon büszkék rád. - A maguk módján. Összességében véve kedves emberek - jegyezte meg Boone bizonytalanul. Fura, gondolta, eddig még senki mással nem beszélt róluk, csak Alice-szel. Mindig szerettek engem, Jessie-t pedig egyenesen imádják. Az egyetlen baj az, hogy nehezen értik meg, én néha mást is akarhatok, mint ők: mást, mint egy házat a kertvárosban, vagy golfozni hétvégenként, esetleg egy odaadó feleséget. - Szerintem egyik sem rossz ezek közül. - Tényleg nem, volt is részem mindegyikben, a golfozást kivéve. Részben azért költöztem ide, mert belefáradtam abba, hogy naphosszat bizonygassam nekik, elégedett vagyok az életemmel úgy, ahogyan van. - Szórakozottan az ujja köré csavarta Ana egyik hajtincsét. - Te nem hallod a szüleidtől, hogy: "Anastasia, mikor találsz már magadnak egy rendes, jóképű fiatalembert, és alapítasz családot?" - Nem - mosolygott a lány, és ivott egy korty bort. - Egyáltalán nem. - Már a puszta gondolatától, hogy édesapja vagy édesanyja ilyet mondana, kuncognia kellett. - Azt hiszem, apa és anya is túl.. különc ehhez. -Kényelmesen hátradőlt a székén, és a csillagokat nézte. Azt hiszem, nagyon megrettennének, ha kiderülne, hogy találtam egy kedves, jóravaló fiút magamnak ... Nem is mondtad, hogy Bryna néni neked adta az egyik képét. - Amikor elárultad, hogy Bryna Donovan a nagynénéd, éppen le akartad harapni a fejem, ezért nem szóltam róla. Később pedig egyszerűen elfelejtettem.

86

- Nagyon nagyra tarthat téged, ha küldött neked a képeiből. Nashnek is csak az esküvő után adott, pedig ő évek óta vágyott egyre. - Tényleg? Na, ezt majd jól az orra alá is dörgölöm, ha legközelebb találkozom vele! Egy ujjal gyengéden a lány álla alá nyúlt, és maga felé fordította az arcát. - Nem is emlékszem, mikor csókolóztam utoljára verandán, a csillagos ég alatt. Kíváncsi vagyok, mennyit felejtettem ... Finoman Ana ajkához érintette az ajkát, egyszer, kétszer, míg harmadjára a lány megremegett, és a szája hívogatón megnyílt előtte. Boone kivette a kezéből a poharat, félretette a sajátjával együtt, és úgy döntött, elfogadja a meghívást. Ana részegítően, csábítóan, kísértően édes, puha ajka felmelegítette, felizgatta, egyszersmind elbágyasztotta és megnyugtatta. Halk, rövid, megindító sóhaja jóleső bizsergést indított el a gerince mentén. Csakhogy ő sem volt már izzadós, esetlen kamasz, aki vaktában tapogatózik a sötétben; tudta, hogyan uralkodjon a belsejében forrongó vulkánon. Még ha a lány szenvedélye nem is éri el az övét soha, a tapasztalatai megtanították rá, hogyan fokozhatja vágyát a végletekig. Fájó lassúsággal egyre többet kért és kapott, ugyanakkor mindvégig olyan gyengéden, finoman bánt Anával, hogy a lány álmában sem gondolta volna, létezhet ilyesmi egyáltalán. A férfi ujjai játékos táncba kezdtek Ana meztelen bőrén, miközben karizmai már szinte görcsösen feszültek. Amikor ajka a lány szájáról az állára, majd a nyakára vándorolt, Ana teste ívben hátrafeszült a kétségbeesett vágytól, hogy többet, jóval többet adhasson és kaphasson egyaránt. A lányban megszűnt minden ellenállás, ezt Boone ugyanolyan tisztán érezte, mint az éjszakai szellőt a bőrén. Nagy élvezettel tett eleget a lázas késztetésnek, hogy bebarangolja ujjaival Ana minden porcikáját. A lány szíve vad gyorsasággal lüktetett a tenyere alatt. A férfi már-már érezte az ajkán forró, selymes bőrének ízét, kínkeservesen mégis sikerült visszafognia magát, és nem rángatta le Ana ruháját, hogy kedvére kóstolgassa, amit alatta talál. Pedig a lányban meglett volna a hajlandóság hozzá, a keble ékesszólóan árulkodott erről, akárcsak az ajka, mely telhetetlenül és mohón tapadt a férfi szájára. Közben simogatni kezdte Boone-t, ugyanolyan gátlásta-lan szenvedéllyel, mint ahogyan a férfi Őt. Teljesen átadta magát a pillanatnak, és tudta, ha így folytatják, egy idő után már nem lesz visszaút. Pedig nem szerelmeskedhetnek most, itt a verandán, a csillagok és a gyerekszoba ablaka alatt, hiszen Jessie bármikor felébredhet, és édesapja keresésére indulhat. A szerelembe eséstől azonban már semmi sem menthette meg, legalábbis a lányt. Ugyanannyira nem lehetett hatalma az érzelmek mindent elsöprő áradása felett, mint amennyire képtelen lett volna megváltoztatni vérének irányát az ereiben. A szíve már Boone-é volt, és érezte, hamarosan neki adja azt is, ami csak egyszer adható. 87

Meghatottan a férfi vállába fúrta az arcát. - Fogalmad sincs, mit tettél velem. - Akkor mondd el! - kérte Boone, és finoman harapdálni kezdte a fülcimpáját. Ana megremegett. - Szeretném hallani. - Úgy sóvárgok az érintésed után, hogy az már fáj. Felébresztetted bennem az alvó oroszlánt ... - És a reményt is, tette hozzá magában, majd behunyta a szemét. - Ez eddig senkinek sem sikerült - vallotta be, majd hosszú, reszketeg sóhajtással elhúzódott a férfitól. Talán ezért is félünk tőle mind a ketten. - Nem tagadom - bólintott Boone. A szeme úgy csillogott a sötétben, mint a kobalt. - Mint ahogyan azt sem, legalább olyan szükségét érzem a közelségednek, mint a levegővételnek. A hasonlat hallatán a lány szíve összeszorult. - Hiszel abban, hogy vannak elkerülhetetlen dolgok az életben, Boone? - Kénytelen vagyok hinni benne. Ana bólintott. - Akárcsak én. Hiszek a végzetben, a sors kezében, vagy abban, amit a görögök isteneknek neveztek. Ha rád nézek, az elkerülhetetlent látom. - Felállt, és a férfi vállára tette kezét. - El tudnád fogadni, hogy van egy titkom, amelyet egyelőre nem oszthatok meg veled, egy olyan oldalam, amelyet nem mutathatok meg neked? Boone tekintete megdöbbenést és értetlenséget sugárzott. A lány gyorsan megrázta a fejét. - Még ne válaszolj ... ! Gondold végig alaposan, amíg egészen biztos nem leszel magadban. Én is ezt fogom tenni. - Lehajolt, megcsókolta a férfit, és egy rövid pillanatra kapcsolatba lépett a lelkével. Érezte döbbent keserűségét, hamar el is lépett tőle. Aludj jól! búcsúzott el halkan. Talán tud is majd. Nem úgy, mint ő.

7.

Ana, amikor a születésnapját ünnepelte, egy dologhoz mindig szigorúan ragaszkodott: ez a nap az övé, azt kezd vele, amit csak akar. Lustálkodhat reggeltől estig, de szorgoskodhat is, ha éppen úgy tartja a kedve. Felkelhet hajnalban, hogy megnézze a napkeltét, és jégkrémet egyen reggelire, de heverészhet az ágyban délig, régi filmeket bámulva a televízióban. A legjobb terv az év egyetlen napjára, amely csak az övé: a teljes tervnélküliség. Korán kelt, első útja a fürdőkádba vezetett, ahol hosszasan áztatta magát a kedvenc fürdőolajaival illatosított vízben, melybe ezeken kívül még egy nyugtató hatású, szárított gyógynövényekkel teli muszlin-zsákocskát is belelógatott. Hogy még ennél is jobban kényeztesse magát, bodzavírágból, joghurtból és kaolinporból arcpakolást kevert, majd betett 88

egy hárfazenés CD-t a hifitoronyba, végül elszaladt egy gyümölcsléért jégkockával, azután visszabújt a kádba, és hagyta, hogy a pakolás kifejtse hatását. Miután teljesen felfrissült, bizsergően üde arcbőrrel, kamillasampontól selymes hajjal kikászálódott a vízből, bedörzsölte testét a testápolóval, és belebújt holdsugár színű selyem fürdőköpenyébe. Amikor belépett a hálószobájába, fontolóra vette, ne feküdjön-e vissza pár órára hogy ellensúlyozza a korai kelést, de ekkor észrevette, hogy a szoba kellős közepén, ahol korábban csak egy antik imaszőnyeg díszelgett, most egy nagy, fából készült fiókos szekrény áll. Felkiáltott meglepetésében és örömében, majd odasietett, és finoman végigsimított faragott díszítésén, melynek felszínét tükörsimára csiszolták. Illata, mint a méhviasz és a rozmaring, tapintása, mint a selyem. Igen régi bútordarab volt, már gyerekkorában is nagyon szerette a Donovan kastélyban, Írországban. Úgy mondták neki, varázslószekrény, melyet az ifjú Artúr király adományozott Merlinnek Camelotban. Elnevette magát, majd megilletődött sóhajjal letérdelt a szekrény mellé. Mindig sikerült meglepetést szerezniük neki, mármint a szüleinek, a nagynénjeinek és nagybátyjainak, akik bár messze éltek, a szívükben hordták unokahúgukat, ahogy ő is mindnyájukat. A hat boszorkány együttes ereje repítette ide a bútort Írországból, egy szemvillanás alatt, tér és idő törvényei alól kibújva, természetfeletti erővel. Lassan megemelte a felső rész fedelét - régi látomások, ősi bűbáj és mágia szele csapta meg az arcát. A belülről jövő illat száraznak tűnt, és fűszeresnek, mint a porrá őrölt virágszirmoké, és a hideg láng füstjével keveredett, melyet a mágusok éjszaka idéznek magukhoz. Olyan erő itatta át a szekrényt, mely előtt, úgy érezte, fejet kell hajtania. Felemelte mindkét karját, egymás felé fordított tenyérrel, selyem fürdőköpenye a könyökéig csúszott. Szavak hagyták el az ajkát a bölcsek nyelvén - szél kerekedett, megrebbentek a függönyök, aranyhaja vadul lobogott az arca körül. Felharsant az elemek éneke, mintha ezer hárfahúr pendülne meg egyszerre a süvítő szélben, majd hirtelen elcsendesedett minden. Ana leengedte a karját, és belenyúlt a szekrénybe. Az első dologtól, ami a kezébe akadt, elállt a lélegzete: egy csodaszép vérkő amulett volt, melynek belső, vörös magja átütött a mélyzöld héjon. Ismerte a kristályt, anyáról leányra szállt a családjában nemzedékeken át. Felbecsülhetetlen értékű és hatalmú gyógyító kőnek tartották. Könnyek gyülekeztek a szeme sarkában, ugyanis a kristály csak minden fél évszázadban került új gazdához, aki ennek révén a gyógyítók legmagasabb rendfokozatába lépett. Nem ő akarta a képességet, mellyel született, nem is dolgozott meg érte; örökségbe kapta, ő csak elfogadta, hogy a világ szolgálatába állíthassa. Végigsimított a kövön az egyik ujjával, és arra gondolt, vajon hányan tették már meg ezt előtte. 89

Tisztelettel visszahelyezte a kristályt a szekrénykébe, és elővette a következő ajándékot, egy kalcedongömböt. Ha veszi a bátorságot, és belepillant majdnem áttetsző felszínébe, láthatja a világegyetemet és annak titkait. Sebastian szüleitől kapta, érezte a kisugárzásukat, amikor a kezébe vette a gömböt. Gondosan visszatette ezt is. Az utolsó ajándék egy rúnaírással báránybőrre írt szöveg volt, méghozzá egy tündérmese, állapította meg mosolyogva, amikor beleolvasott. Ősi időkből származott, még valahonnan az emberi történelem hajnaláról, de benne foglaltatott már a jövő minden szépsége és bölcsessége. Ezt kapta hát Bryna nagynénjétől meg Matthew nagybátyjától. Bár szülei közös ajándékát, az amulettet már megtalálta, tudta, édesapja, aki nagyon szerette, biztosan becsempészett még valami különlegeset is a számára. Amikor ráakadt az egyik fiók alján, önfeledten elnevette magát. A jádekőből faragott kis szobrocska békát mintázott, akkorát, mint a hüvelykujj a körme. - Pont olyan, mint te, apa - jegyezte meg csúfondárosan, és mosolyogva visszacsukta a szekrénybe. Írországban most délután van, tűnődött, miközben már látta is maga előtt, milyen izgatottan várják odahaza, hogy felhívja őket telefonon, és beszámoljon nekik, mennyire tetszettek az ajándékok. Amikor elindult a telefon felé, hallotta, hogy kopognak a hátsó ajtón. A szíve nagyot dobbant; habozott egy pillanatig, és igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Írország várhat ...

Boone a háta mögé rejtette az ajándékát. Vettek mást is Jessie-vel közösen, de ezt ő választotta, és szerette volna személyesen átadni Anának - méghozzá egyedül. Hallotta a lány közeledését, és izgatottan elvigyorodott. Már a nyelve hegyén volt az üdvözlés, de mikor meglátta Anát, majdnem lenyelte mindkettőt - mármint a nyelvét meg az üdvözlő szavakat. A lány egész egyszerűen sugárzott - sápadt aranyhaja vízesésszerűen borult ezüstös selyemköntösére. A szeme is sötétebbnek, mélyebbnek tűnt, mint máskor, és tisztának, mint a hegyi tó vize, mégis ezernyi titkot rejtett. Szívszorítóan nőies illata most is körüllengte, de ezúttal olyan fenséges hangulatot keltett, hogy Boone kis híján térdre borult előtte. Amikor Quigley üdvözlésképpen nekirohant a lábának, úgy rezzent össze, mintha golyó érte volna. - Jól vagy, Boone? - fordult hozzá Ana, és a férfi zavarát látva elégedetten elmosolyodott. - Persze, persze ... Felkeltettelek? - Ugyan, dehogy - csóválta meg a fejét a lány, miközben nyugodt mozdulattal széles re tárta előtte az ajtót. - Már jó ideje fenn vagyok, csak lusta voltam felöltözni. - Miután Boone

90

továbbra is csak állt a verandán, földbe gyökerezett lábbal, Ana csúfondárosan oldalra biccentette a fejét. - Nem akarsz bejönni? - Tessék? Dehogynem - dadogta a férfi, és úgy is tett, bár továbbra is tartotta a biztonságos három lépés távolságot. Az elmúlt hetekben olyan visszafogottan viselkedett a lánnyal, amennyire csak lehetett, ellenállt a kísértésnek, hogy egyedül maradjon vele, de ha mégis így alakult, igyekezett könnyed, barátságos lenni. E pillanatban értette meg, hogy önuralma legalább annyira szolgálta a saját érdekét, mint Anáét. Pedig nem volt könnyű ellenállni a csábításnak, még akkor sem, amikor kinn beszélgettek a labdarózsasövénynél Jessie-ről vagy a kertészkedésről, esetleg a munkájukról. Különösen próbára tette hát most ez a helyzet, amikor édes kettesben maradtak a csendes, üres házban, miközben érzékei ki voltak téve a női fortéllyal tökélyre vitt parfüm támadásának. - Valami baj van? - kérdezte Ana ártatlanul mosolyogva. - Nem, dehogy ... ööö ... hogy vagy? - Köszönöm, nagyon jól - felelte a lány még szélesebb mosollyal. - És te? - Remekül. - Ha tovább fokozódik ez a feszültség, ez a görcs, itt helyben kővé változom, tette hozzá a férfi gondolatban. - Jobban nem is lehetnék... - Épp teát készültem főzni. Sajnos kávém nincs, de remélem, azért csatlakozol hozzám. - Persze, teázhatunk is - sóhajtotta Boone. Elnézte Anát, ahogyan a tűzhelyhez sétál; a macska úgy sündörgött a lába körül, mint egy szürke csík. Feltette a kannát, majd beleöntötte Quigley reggelijét a tálkájába. Míg a cica evett, leguggolt hozzá, és simogatta. Selyem fürdőköpenye úgy lebbent hátra, mint atollpihe, ki1átszott alóla formás, krémszínű lába. - Hogyan érzi magát a szagos müge és az izsóp? - Ööö ... A lány hátrasimította a haját, felnézett, és csúfondárosan elvigyorodott. - A gyógynövények, amelyeket átültettünk a kertedbe. - Á, azok... Jól, azt hiszem. - Nemrég bújt ki a bazsalikom és a kakukkfü a melegházban. Szedek belőlük egy- egy csokorral, és akaszd a konyhaablakod fölé! Isteni ízük lesz. Amikor meghallotta a teáskanna Sípolását, felállt. - Meglátod, mennyivel ízesebbek, mint amit a boltban veszel. - Köszönöm. 91

Most, hogy Ana felállt, a férfinak sikerült megnyugodnia valamelyest, legalábbis remélte. Békés, otthonos látványt nyújtott, ahogy a lány az illatos teakeveréket kanalazta egy kis, világoskék üvegtégelyből a porcelán kannába. Nem hitte volna, hogy egy nő vérpezsdítően csábító és megnyugtató is lehet egyszerre. - Jessie úgy figyeli az elültetett körömvirágmagokat, amelyeket adtál neki, mint a tyúk a tojásait. - Ügyelj rá, nehogy túllocsolja! - jegyezte meg Ana, majd otthagyta a kannát, hadd ázzanak a tealevelek. - Nos? Boone zavartan pislogni kezdett. - Nos, mi? - Megmutatod, mit rejtegetsz a hátad mögött, vagy nem? - Te mindig mindent észreveszel? - Boone a lány felé nyújtotta a fényes kék papírba csomagolt dobozt. - Boldog születésnapot! - Honnan tudod, hogy ma van a születésnapom? - Nashtől. Nem bontod ki? - Már hogyne bontanám ki! Ana egy mozdulattal letépte a papírt - a doboz oldalán Morgana boltjának szimbóluma díszelgett. - Nagyszerű választás - bólintott. - A Wiccából nincsen semmi, aminek ne örülnék. Leemelte a doboz fedelét, és meghatott sóhajjal vette ki a borostyánkő boszorkányszobrot belőle. A varázslónő hátravetette a fejét, óarany fürtjei lágyan hulltak alá a köntösére. Karcsú karját könyökénél kissé meghajlítva égnek emelte, két tenyerét egymás felé fordította, az ősi boszorkány testtartásnak megfelelően, melyet ma reggel már Ana is felvett, a fiókos varázsló szekrény iránti tiszteletből. Egyik kezében izzó varázsgömböt, a másikban hosszúkás, ezüst varázspálcát tartott. - Gyönyörű - suttogta a lány megbabonázva. - Csodálatosan szép. - A múlt héten beugrottam a Wiccába, Morgana éppen aznap kapta egy szállítmánnyal. Rád emlékeztetett. - Köszönöm szépen - mosolygott Ana, és szabad kezével megsimogatta a férfi arcát. Ennél tökéletesebb ajándékot nem is találhattál volna. Előrehajolt, és lábujjhegyre állva megcsókolta Boone-t. Tudta, mit csinál, és azt is, hogy a férfi önuralma igen gyenge lábakon áll. Érezte, ahogyan felgyülemlik benne az erő, mely friss volt és hűvös, mint az eső.

92

Ezek szerint erre várt, erre készült reggel a kádban, ezért hajtotta végre az ősi női szertartást az olajokkal, krémekkel és parfümökkel. Boone miatt. Maga miatt. Első szerelmeskedésük miatt. A férfi gyomrában tövises indák fonódtak csomóba, fülében dübörgő lüktetés vette kezdetét. A lány ajka éppen csak súrolta az övét, csókja íze mégis nyomban elhomályosította a tudatát. Az olyan fogalmak, mint türelem, önuralom, egy csapásra az értelmüket vesztették. Próbált ugyan elhúzódni Anától, de a lány karja selymesen a nyaka köré fonódott. -Ana... - Sss! - A lány játékos ajka egyszerre csigázta és csillapította Boone vágyát. - Csókolj meg! Hogyan is tehetett volna a férfi másképp, amikor Ana szája olyan lágyan, olyan hívogatóan megnyílt előtte? Két tenyere közé fogta a lány arcát, ujjai remegtek a lelkében dúló háború jeleként, melyben vad vágy és mámoros gyengédség feszült egymásnak. Amikor megszólalt a telefon, Boone rosszallóan, egyszersmind megkönnyebbülten felnyögött. - Azt hiszem, jobb lesz, ha most elmegyek. - Még mit nem! - csattant fel Ana mosolyogva, már-már nevetve, és kibontakozott a férfi karjából. Még soha nem érezte az erőnek ezt a különös, minden másnál édesebb formáját. Légy szíves, töltsd ki a teát, amíg felveszem! Töltsem ki? Örülhetek, ha fel bírom emelni a kannát, gondolta Boone beletörődő sóhajjal. Reszkető térddel a tűzhelyhez sétált, a lány közben leemelte a kagylót a fali telefonról. - Szia, anya! - szólt bele szívből jövő örömmel. - Köszönöm szépen, mindegyikőtöknek. Igen, ma reggel kaptam meg. Csodálatos meglepetés volt! - Elnevette magát, és hallgatott egy darabig. - Hát persze! Igen, jól vagyok, sőt nagyszerűen. Már ... Apa! - Hitetlenkedő mosollyal megcsóválta a fejét, hogy édesapja csak úgy kikapta a kagylót édesanyja kezéből. Kösz a békát, értettem a célzást! Imádnivaló, akárcsak te. Nem, kösz, ez sokkal jobban tetszik, mint egy igazi... - Mosolyogva elfogadta Boone-tól a teáját. - Szia, Bryna néni! Gyönyörű a mese. Igen, jól, és Morgana is, meg az ikrek is. Nemsokára. Ne aggódjatok, itt lesztek időben! A férfi nyugtalanságában elkezdett fel-alá járkálni, közben a teáját kortyolgatta, amely meglepően finom volt. Lehet, hogy a lány valami vágyserkentő gyógyfüvet kevert bele? Ura vagyok önmagamnak, ismételgette némán. Teázunk egyet, mint két jó barát, és eszembe sem jut még egyszer hozzáérni... Beszélgetnek egy keveset, majd miután megitták a teát, hazamegy, és beletemetkezik a munkájába. Hátha így sikerül kivernie a fejéből. Új meséje tulajdonképpen már elkészült csak finomítani szeretett volna rajta még itt meg ott, azután hozzá is láthat az illusztrációkhoz. Fő, hogy pontosan tudja, mit akar. Illetve, kit – Anát! 93

Élénken megrázta a fejét, és egy hajtásra kiitta a teáját. Még szerencse, hogy a lány minden egyes rokonával váltott pár szót, így maradt némi ideje arra, hogy lecsillapodjon. - Igen, ti is hiányoztok nekem. Mindannyian. Pár hét múlva találkozunk. Isten veletek! Ana letette a kagylót, és bár könnyek csillogtak a szemében, Boone-ra mosolygott. - A családommal beszéltem - magyarázta. - Tudom. - Reggel kaptam meg az ajándékaikat, és mivel nem telefonáltam, hogy megköszönjem, ők hívtak fel engem. - Kedves tőlük. Nézd, szerintem az lesz a legjobb, ha én most... Ma reggel? - kérdezte a férfi meglepődve. - Érdekes, nem láttam a postásautót. - Nagyon korán jött - füllentette a lány, majd letette a csészéjét, és félrenézett. - Expressz kézbesítéssel, mondhatni. A hónap végén személyesen is idelátogatnak mindannyian. - Örülsz, ugye? - Persze, mindig. Jártak itt a nyáron is egy rövid időre, leginkább Sebastian és Mel kedvéért, akik egyik pillanatról a másikra eljegyezték egymást és összeházasodtak. Annyi minden történt, nem nagyon maradt időnk csak úgy együtt lenni. - Az ajtóhoz lépett, és kiengedte Quigleyt. - Kérsz még egy kis teát? - Nem, köszönöm szépen. Mennem kell dolgozni - szabadkozott a férfi, és ő is az ajtó felé oldalgott. - Még egyszer boldog születésnapot, Ana! - Boone! - A lány a férfi karjára tette a kezét, és érezte, ahogy összerándulnak az izmai. Tudod, van valami, amihez minden születésnapomon ragaszkodom. Egyszerű dolog: ez a nap a teljes szabadság jegyében telik, azt teszek, amihez kedvem van. Amiről úgy gondolom, a legnagyobb örömet szerzem vele magamnak. - Lassú, lágy mozdulatokkal becsukta az ajtót, és elállta Boone útját. Idén téged választalak, feltéve, hogy még mindig kívánsz. Ana szavai mámorosan visszhangzottak a férfi fülében. Lepillantott a lányra, aki olyan nyugodtan és derűsen nézett vissza rá, mintha éppenséggel csak az időjárásról beszélgetnének. - Tudod, hogy kívánlak! - Igen, tudom - mosolygott Ana elégedetten. Tett egy lépést Boone felé, mire az hátrálni kezdett előle. Hát jó, gondolta magában a lány, akkor most egy kicsit megnehezítem a dolgodat ... - Látom a szemedben, és érzem abból is, ahogyan hozzám érsz. Nagyon kedvesen és türelmesen viselkedtél velem eddi Megtartottad a szavad, nem erőltettél semmit. - Legalábbis megpróbáltam - vallotta be a férfi, és tett még egy lépést hátrafelé. - Nem ment könnyen. - Nekem sem. - Ana ezúttal nem követte Boone-t, csak állt az ajtó előtt, selyemköpenye ezüstösen csillogott a napfényben. - Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Egy 94

titkomat nem oszthatom meg veled, de minden másban nyitott könyv az életem. Remélem, egyelőre beéred ennyivel. - Egészen pontosan mit vársz tőlem, Ana? - Légy az első férfi az ágyamban! - felelte a lány egyszerűen. - Mutasd meg a szerelemnek azt az oldalát, amelyet eddig még nem ismertem! A férfi összeszedte minden bátorságát, és megérintette Ana haját. - Biztosan ezt akarod? - Egészen biztosan - bólintott a lány, és Boone felé nyújtotta a kezét. - Felvinnél a hálószobámba, és szerelmeskednél velem? Mégis, mit lehet erre válaszolni? A férfi úgy döntött, szavakkal semmit - úgysem tudta volna kifejezni, ami ebben a pillanatban bensőjében kavargott. Nem vesztegette hát az időt, a karjába kapta Anát, és elindult vele a hálószoba felé. Nagyon óvatosan a lépcsőhöz vitte, mintha a lány ugyanolyan törékeny anyagból lenne, mint a boszorkányt ábrázoló szobrocska, melyet születésnapjára kapott tőle. Valóban félt egy kicsit, hogy nem lesz elég gyengéd, elég visszafogott vele - a törékeny dolgokban olyan könnyű kárt okozni... Amikor a lépcső aljához ért, és elindult felfelé, a szíve hevesen kalapálni kezdett, részben a várakozástól, részben az aggodalomtól. Sajnálta, a lány miatt, hogy nincsen éjszaka, méghozzá gyertyafényes éjszaka lágy zenével és ezüstös holdfénnyel. Valami megmagyarázhatatlan okból mégis úgy érezte, nagyon is helyénvaló, hogy reggel szerelmeskedik először vele, amikor a nap sugarai egyre erősebben világítanak a mélykék égen, csivitelnek a madarak a kertben, és a szellő lágyan játszadozik a harangjátékkal Ana ablakában. - Merre? - kérdezte, mire a lánya hálószobája felé biccentett. Odabent is az Anára annyira jellemző illat csapta meg az orrát: különleges parfümjének meg saját, nőies illatának keveréke, és még valami, amit Boone leginkább füst és virágillat elegyének érzett. A nap sugarai áthatoltak a lágyan hullámzó függönyön, és fényesen megcsillantak a széles, régi ágy magas, faragott fejtámláján. Óvatosan lefektette a lányt, miközben elbűvölten figyelte a szivárvány színeinek táncát - ez a különféle kristályoknak volt kö8zönhető, melyek vékony fonálon lógtak minden egyes ablakban. Holdfény helyett szivárvány... Felesleges aggodalmaskodni, biztatta magát Ana, de ujjai alig észrevehetően megremegtek, amikor átölelte a férfit. Kívánta Boone-t, és ő is akarta, hogy megtörténjen mégis, percekkel korábbi magabiztos nyugalma szertefoszlott a nagy esemény közeledtével.

95

A férfi látta az izgatott szorongást a lány szemében. Vajon sejti-e Ana, hogy ő ugyan, így érez? Olyan bájos, olyan törékeny, üde és ártatlan ... Érezte, közös jövőjük szempontjából döntő lesz, képes-e elég gyengéden bánni vele, vagy nem. - Anastasia - kezdte bátortalanul, majd erőt vett saját félelmén, és belecsókolt a lány tenyerének közepébe. - Nem fogok fájdalmat okozni neked, esküszöm! - Tudom - kulcsolta össze Ana a kezet Boone-éval. Bár sejtené, mi ez a hirtelen támadt félelem benne! Lehet, hogy minden lány így érez az első alkalommal? Vagy csak megijedt, mert ilyen mélységesen, ilyen kétségbeesetten még nem volt szerelmes soha, senkibe? - Azért bebizonyíthatod, ha akarod... A szivárvány táncoló színeiben a férfi Ana ajkához hajolt, és megcsókolta. Mélyen, gyengéden, mégis szenvedélyesen. Az idő megállt ebben a pillanatban, és végtelenné tágult. Nem létezett más, csak a lány ajka meg az övé. Boone ráérősen simogatni kezdte Ana haját, élvezettel játszadozott hosszú fürtjeivel, melyek úgy terültek szét a lenvászontakarón, mint egy kristálytiszta tó, mikor a napnyugta aranyos csillogást varázsol a felszínére. A férfi ekkor elhúzódott kissé, és lassan, lustán csókolgatni kezdte a lány arcát, míg szorongó reszketése macskás simulékonysággá nem változott. Boone még azután sem gyorsított a mozdulatain, miután Ana elengedte félelmeit, és teljes lényével átadta magát a mámoros, édes becézgetésnek. Erezte, ha nem kívánna mást, csak a férfi csókjait, hát csókolóznának a végtelenségig... Boone halkan, kedvesen suttogni kezdett, nyugtatta, csitította, és elhalmozta szerelmes ígéretekkel. Hangjának mély zümmögése félálomba ringatta a lányt, ujjai pedig mintha a legszebb esti mesét mondták volna a testének. Tudhatta előre, hogy Boone-nal csak ilyen lehet - ilyen szép, fájdalmasan szép. Szeretetet, kedvességet és biztonságot érzett mellette. Amikor a férfi lehúzta a válláról selyemköpenyét, már várta ajka érintését meztelen bőrén, és egyáltalán nem félt. Sőt. Mohón kirántotta a nadrágjából Boone pólóját, melyet á férfi -pillanatnyi habozást követően - segített levenni neki. Ahogy meztelen felsőtestük egymáshoz ért, mindketten megremegtek. Amikor Ana simogatni kezdte Boone hátát, ő kéjesen felnyögött, és komoly erőfeszítésébe került továbbra is visszafognia magát. A férfi teljesen szétnyitotta a köpenyt. lány bőre szívsajdítóan puha és illatos volt : fürdőolajaktól. Úgy vonzotta az ajkát, mint a nektár. A csókjai nyomán feltörő mámoros sóhajok hosszan visszhangzottak a fejében Gyengéden egyre feljebb és feljebb repítette Anát a csúcs felé, eközben saját, mohó szenvedélyét próbálta féken tartani, pedig az folyvást csak gyötörte, sürgette: gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban...

96

A lány szemhéja elnehezedett, lassan lehunyta a szemét. Vajon honnan érzi Boone ilyen pontosan, hol simogassa, csókolja, ízlelgesse, hogy majd kiugorjon a szíve a gyönyörűségtől? Ráadásul - erre pillanatokon belül rá kellett jönnie -, ez még csak a kezdet. Halk suttogás, gyengéd becézgetés, levendula és labdarózsa illata. A takaró egyre forróbbá vált alattuk, bőrük fényleni kezdett a szenvedélytől. A szivárvány színei játékosan táncoltak Ana lehunyt szemhéján. Lebegtek; a szenvedély mámora felkapta a lányt, mint egy tollpihét, és csak sodorta magával felfelé. Légzése egyre szaporábbá vált, és egyszerre elöntötte a perzselő forróság. Olyan gyorsan, megállíthatatlanul terjedt szét a testében, hogy Ana hirtelen felkiáltott, és próbálta megállítani a férfit. - Ne, Boone, még ne! Inkább ... Ekkor hatalmasat lobbant a kéj villáma, elektromos szikrák pattogtak szerteszét, sisteregtek egy ideig, majd a lány elernyedt, szédülten, remegve. - Látod? - fordult felé a férfi, és ökölbe kellett szorítania a kezét, nehogy durván elvegye, amiről azt suttogta egy ördögi hang a fejében, jár neki, méghozzá most, azonnal. Szerencsére sikerült lemondania erről a sötét, mardosóan kívánatos jutalomról. Megcsókolta a lányt, érezte ziháló lélegzetét. Nem volt mitől tartanod. Ez már csak ilyen édes gyümölcs ... - Istenem - suttogta Ana, és bágyadtan átölelte Boone-t. Érezte, milyen hevesen kalapál a férfi szíve, milyen görcsösen feszesek az izmai. - Folytasd ... Kérlek, folytasd! A férfi hátrahajolt egy pillanatra, és beleveszett a lány meztelen, karcsú, végtelenül vonzó, formás testének látványába. Ana kinyitotta a szemét, és sötét, fülledt pillantásával végleg porrá rombolta Boone amúgy is ingatag lábon álló önuralmát. Olyan mély bizalom csillogott a szemében, mely önmagában levette volna a férfit a lábáról. A félelmek és a gátlások egy pillanat alatt leolvadtak róluk abban az emésztő hőségben, melyet a lány teste gyújtott a férfiéban. Amikor Boone másodszor is felrepítette Anát a csúcsra, a lány fölébe kerekedett, tüzes pillantása elárulta, készen áll a következőre is ... A férfinak ismét vissza kellett fognia magát, miután Ana ugyanúgy kitalálta a gondolatát, mint ő a lányét az imént, és minden érintésével, csókjával az őrületbe kergette Tudta jól, Ana addig nem ereszti el, míg neki nem adja az ártatlanságát, és ettől a gondolattól csak még inkább felforrt a vére. Zihálva, zúgó dobhártyával engedelmeskedett az óhajának - tudta, azonnal meg kell állnia, ha a lány arra kéri, de nem vette biztosra, képes lesz-e rá. Ana nem kérte, még csak össze sem rezzent a fájdalomtól. Átölelte, miközben a nevét suttogta - a rövid, szúró nyilallást pillanatokon belül elsimította a gyönyör, mélyebb és teljesebb, mint amiről valaha is álmodni mert volna. Az övé lettem, gondolta magában boldogan, és - az ősi ösztönnek engedelmeskedve, mely egyidős volt magával az idővel - a két test közös hullámzásba kezdett.

97

Egyre mélyebb, szorosabb közelségbe kerültek, és ezúttal kézen fogva repültek a csúcs felé. Amikor a lány megvonaglott, majd felsikoltott a gyönyörtől, a férfi hosszú aranyhajába temette az arcát, és követte a példáját. Boone szórakozottan figyelte a fények játékát a falon, közben hallgatta Ana szívének nyugodt, egyenletes dobogását. A lány még mindig alatta feküdt, átölelte, és simogatta a haját. Nem hitte volna, hogy ilyen is lehet, pedig házassága előtt több lánnyal is akadt dolga, és a feleségét is úgy szerette, hogy azt hitte, jobban már nem is lehet. Mégis, Anával való együttléte teljesen másmilyennek tűnt, mint amilyet valaha is tapasztalt, mint amiről valaha is álmodott. Szótlanul feküdt a lányon; hogyan is oszthatná meg vele, amit érez, ha ő maga sem érti igazán? Megcsókolta a vállát, majd felemelte a fejét, és gyönyörködni kezdett az arcában. Ana behunyt szemmel szuszogott, arcáról végtelen nyugalom sugárzott. Vajon sejti-e, tűnődött magában a férfi, mennyi minden megváltozott kettőjük számára ma reggel? - Jól vagy? Amikor Ana tagadólag megrázta a fejét, Boone ijedten összerezzent. Gyorsan legördült a lányról, hátha az zavarja, ahogyan ránehezedik. Ana pillái megremegtek, lassan kinyitotta a szemét, és a férfira villantotta füstszürke pillantását. - Nem, nem jól vagyok - szólalt meg mély, rekedt hangon -, hanem csodálatosan ... Miattad, mert te is csodálatos vagy. - Elbűvölően elmosolyodott. - Ez az egész olyan csodálatos! - Megijesztettél - vallotta be Boone, és kisi1lÚtotta a lány haját az arcából. - Azt hiszem, még soha nem voltam ennyire izgatott, mint most veled. - Lehajolt, és megcsókolta Anát. Nem bántad meg? A lány felvonta a szemöldökét. - Úgy nézek ki, mint aki megbánta? - Nem igazán - ismerte el a férfi, és végig, simított egyik ujjával Ana arcán. - Inkább mint egy jóllakott kisgyerek... Ami, természetesen, mély elégedettséggel töltötte el Boone-t. - Igen, tényleg jóllaktam. A legszívesebben csak lustálkodnék egész nap ... Nyújtózott egyet, és megvárta, amíg a férfi feljebb csúszik, hogy a vállára hajthassa a fejét. - Boldog születésnapot! A lány belekuncogott Boone nyakába. - Ez volt életem leg ... eredetibb ajándéka. - Az a jó benne, hogy újra és újra megkaphatod, csak egy szavadba kerül. 98

- Mertem remélni - mosolygott Ana, és a férfi szemébe nézett. - Nagyon nagy örömöt szereztél nekem, Boone. - Nem teljesen önzetlenül tettem, elhiheted. Azóta vágytam erre, hogy először megláttalak. - Tudom. Meg is ijedtem tőle, de ... fel is izgatott. Ana megcirógatta a férfi mellkasát, és azt kívánta, bár örökké tartana ez a pillanat, hogy csak fekszenek, összegubózva a napfényben. - Mától minden másképpen lesz. A lány keze hirtelen megállt. - Csak ha te is akarod. - Akarom - bólintott a férfi, majd felült, és felültette Anát is, hogy szemtől szemben legyenek egymással. - Szeretném, ha része lennél az életemnek. Szeretnék veled lenni, amilyen gyakran csak lehet. Természetesen nem csak így, mint most. A lány érezte, ahogy az ősi, kicsinyes félelem felszínre akar törni benne, és arra sarkallja, mondjon ellent Boone-nak. Tudta azonban, a visszautasítás ebben a pillanatban a legnagyobb kegyetlenség lenne a részéről, ezért egyetértően bólintott. - Már most része vagyok az életednek, és mindig is az leszek. A férfi figyelmét nem kerülte el Ana szemének ijedt villanása, és az sem, hogy kissé fagyosabbá válik körülöttük a levegő. - De? - Nincsen semmi "de" - vágta rá a lány gyorsan, miközben átölelte Boone-t. - Sem "és", sem "vagy". Csak ez. Igyekezett beleönteni a csókba mindent, amit Boone iránt érzett, bár tudta, nem lehet teljes a szerelmük, amíg nem osztja meg vele a titkát. Egyelőre azonban attól tartott, elriasztaná, ha felfedné előtte természetfeletti képességeit. - Mindig nyitva lesz előtted az ajtó, ha vágysz rám. Ameddig vágysz rám. Ígérem. Már megint siettetni akartam, korholta magát a férfi gondolatban, miközben ölelkeztek. Hogyan is várhatná el Anától, hogy szerelmes legyen belé, csak mert szeretkeztek? Hiszen még a saját érzéseiben sem volt teljesen biztos. Minden nagyon gyorsan történt, nem tudhatta, mekkora szerepe van a pillanat varázsának abban, amit érez. Ráadásul, tette hozzá magában, nem engedheti meg, hogy csak a saját vágyait vegye figye-lembe. Gondolnia kell Jessie-re is.

99

Bármi történik Ana és közte, az hatással lesz a kislányára is. A felelősség az övé, nem tévedhet, nem játszadozhat, nem viselkedhet megfontolatlanul, és nem bonyolódhat komoly kapcsolatba, csak ha már biztos a dolgában. - Nem kell kapkodnunk - nyugtatta meg a lányt, és enyhe csalódással figyelte, ahogyan nyomban megnyugszik a karjában. - De ha bárki más kopogtatni merészel az ajtódon egy pohár cukorért kuncsorogva, vagy ajándékkal a kezében ... - Két lábbal fogom kirúgni - fejezte be Ana, és úgy magához szorította Boone-t, hogy alig kapott levegőt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben. - Oldalra biccentette a fejét, és hamiskásan elmosolyodott. - Megérdemled, mivel még senki nem tett ennyire boldoggá ... - Még boldogabbá is tehetlek, ha akarod. A lány elnevette magát, és magabiztosan megrázta a fejét. - Azt aligha hiszem. - Nem olyan értelemben - vigyorgott Boone, és elégedetten harapdálni kezdte Ana ajkát. Az most úgysem menne egy ideig. Arra gondoltam, leszaladok a konyhába, és főzök neked ebédet, te addig nyugodtan lustálkodhatsz az ágyban. Azután feljövök, eszünk és szerelmeskedünk újra meg újra meg újra. - Hát ... Csábítónak tűnt az ajánlat, bár a lány emlékezetében élénken élt a kép, mekkora felfordulást képes csinálni a férfi a konyhában, amikor főz. Egyébként is, annyi bűbájos tégelyt meg üveget tartott odalenn, hogy talán jobb lesz, ha megelőzi az esetleges kellemetlen meglepetéseket. - Mit szólnál, ha én főznék ebédet, és te lustálkodnál idefenn? - Végül is, ez a te születésnapod... - Pontosan - bólintott Ana, majd megcsókolta Boone-t, és kikászálódott az ágyból. - Jövök hamar, meglátod. Csak nagyon ostoba férfi utasítana vissza ilyen ajánlatot, gondolta Boone, majd hátradőlt, feje alatt keresztbefont karral. Hallotta, ahogyan a lány megereszti a vizet a szomszédos fürdőszobában, és elképzelte, milyen lenne az egész délelőttöt meg a kora délutánt is ágyban tölteni, míg csak Jessie-ért nem kell mennie az iskolába. Ana gyorsan lezuhanyozott, megkötötte az övét a köpenyén, és lement a konyhába. El kellett ismernie, a szerelem csodálatos dolgokat művel. Sokkal, de sokkal hatásosabb bármelyik főzeténél. Idővel talán, ha már jobban összemelegedtek, elmondja a férfinak a titkát. Boone teljesen más, mint Robert volt. El is szégyellte magát nyomban, amiért összehasonlította őket, még ha csak egy pillanatra is. Igen, talán egyszer elmondja neki, de nem ma. Túl nagy a tét, és túl szép ez a nap. 100

Dudorászva serénykedni kezdett a konyhában, és úgy döntött, legjobb és leggyorsabb, ha szendvicseket készít. Nem túl előkelő, de ezt a legkönnyebb ágyban enni. Szöval szendvicsek, és egy üveg az édesapja varázslatos borából. Ellejtett a hűtőszekrény irányába, melynek ajtaján már most sem lehetett találni egy négyzetcentiméternyi üres helyet Jessie rajzaitól. - Még csak fel sem öltözött - jegyezte meg Morgana a verandára nyíló ajtó mögül. Gondolhattam volna ... Ana egy kicsontozott pulykamellel a kezében úgy perdült meg, mint akit darázs csípett. Ahogyan arra számítani lehetett, nem csak Morgana állt a verandaajtóban, hanem Nash, Sebastian és Mel is. - Ó! - kiáltott fel halkan, és fülig pirulva félretette a húst. - Nem is hallottam, hogy jöttetek. - Nyilván túlságosan elfoglalt a születésnapod, meg minden - vigyorgott Sebastian csúfondárosan. Szépen sorjában bevonultak a konyhába, megölelték, megcsókolták Anát, és átnyújtották neki szalaggal átkötött ajándékaikat. Nash már fel is bontotta az üveg pezsgőt, amelyet hoztak. - Vennél elő poharakat, Mel? Éljen az ünnepelt! Aggódó pillantást vetett a feleségére, aki éppen ebben a pillanatban zuhant le egy székre. - Te majd almalét iszol, szívem. - Túl kövér vagyok, hogy vitatkozzam - sóhajtotta Morgana, és próbált kényelmesen elhelyezkedni. - Mi újság Írországban? - Ma reggel kaptam meg az ajándékukat, egy varázslószekrényt. Gyönyörű. A mellette lévő szekrényben vannak a poharak - segített Melnek. - Természetesen még más ajándékokat is elrejtettek benne. Beszéltem velük telefonon ... Épp, mielőtt felmentem volna Boone-nal szerelmeskedni a hálószobába, gondolta, és újfent fülig pirult. - Azt hiszem, jobb lesz, ha ... Mel széles mosollyal a kezébe nyomta a pezsgőjét. - Te iszol először - fejezte be a mondatot Sebastian, és oldalra biccentett fejjel szemügyre vette Anát. - Anastasia, drága húgocskám, egyszerűen sugárzol! Nagyon jól áll neked a huszonkilencedik születésnapod. - Tűnés a fejemből! - morogta a lány, majd ivott egy kortyot, hogy adjon magának egy kis gondolkodási időt. - Nagyon kedves tőletek, hogy mindannyian átjöttetek! Ugye megbocsátotok egy percre?

101

- Miattunk ugyan nem kell felöltöznöd - nyugtatta meg Nash, miközben újra töltött mindegyik pohárba. - Sebastiannek igaza van. Úgy ragyogsz, mint a nap! - Köszönöm, igazán kedvesek vagytok, de most, ha meg ... - Ana, jobb ötletem van! - hallották Boone hangját a lépcső aljából. Egy pillanat alatt elcsendesedtek. - Mi lenne, ha ... Amikor a férfi egy szál alsónadrágban, kócosan megállt a konyha ajtajában, és észrevette a sokaságot, majdnem lenyelte a nyelvét. - Bukta ... - vigyorgott bele Mel a poharába. - Az - bólintott a férje, és összehúzott szemmel méregetni kezdte Boone-t. - Beugrottunk egy kis szomszédolásra, ugye? - Pofa be, Sebastian! - hurrogta le Morgana, majd mindkét kezét a has ára téve, elmosolyodott. - Elnézést, ha megzavartunk benneteket! - Hát még, ha kicsivel korábban jövünk - suttogta Nash Mel fülébe. A lány csak nagy nehezen tudta megállni, hogy el ne nevesse magát. Ana gyilkos pillantást vetett Nashre, majd Boone-hoz fordult. - A családom átugrott megünnepelni engem, és szemmel láthatóan nagyon meglepte őket, hogy nekem is lehet magánéletem..., ami nem tartozik rájuk - nézett vissza a válla felett jelentőségteljesen. - Mindig morcos, ha kiugrasztjuk az ágyból - vont vállat Sebastian, és úgy döntött, elfogadja Boone jelenlétét. Egyelőre. - Mel, légy szíves, tölts pezsgőt még egy pohárba! - Már megtörtént - felelte a lány, és átnyújtotta Boone-nak a pezsgőjét. - Más terveid voltak, ha jól sejtem... sajnálom - súgta a férfinak együtt érzően. Boone barátságosan bólintott, majd ivott egy kortyot, és felsóhajtott. Valóban másképpen képzelte ezt a napot. - Hoztatok tortát? Morgana önfeledten elnevette magát, majd egy nagy doboz felé intett a fejével. - Légy szíves, Nash, adj egy kést Anának, hogy felvághassa a tortát! Azt hiszem, megleszünk gyertya nélkül. Már teljesült a kívánsága ...

8.

102

Ana túlságosan szerette a családját ahhoz, hogy sokáig nehezteljen rájuk. Hogyan is haragudhatott volna bárkire, amikor ilyen boldog volt Boone-nal? Az elkövetkező napokban lassan, de biztosan egyre szorosabbá vált a kapcsolatuk. A lány rábízta a szívét, a testét, de a titkát egyelőre még nem. Bár a férfi is egyre mélyebb szerelmet táplált iránta - pedig Alice halála után azt hitte, vele ez soha többé nem fordulhat elő -, mégis óvakodott megtenni az utolsó lépést, mely teljesen összekötötte volna az életüket. Akárcsak Ana. Ráadásul egyikük sem akart kárt okozni Jessie gyermeki lelkében azzal, hogy önző módon csak a saját vágyait tartja szem előtt. Gyakran loptak maguknak pár órát napfényes délutánokon vagy esős reggeleken, amikor a kislány iskolában volt. Álmatlan éjszakáin Ana sűrűn eltűnődött azon, vajon meddig tart, meddig tarthat még ez a varázslatos közjáték az életükben. Ahogy közeledett halloween, Boone-nak és neki is rengeteg teendője akadt. A lány nagyon izgult, vajon hogyan fogadja majd a családja a férfit, amikor idelátogatnak mindenszentek napján. Néha leszidta, néha kinevette magát, amiért úgy viselkedik, mint egy kamaszlány, aki bemutatja otthon az első szerelmét. Október 31-én már délben átsietett Morganához, hogy segítsen pár nappal a szülés előtt álló unokatestvérének az ünnepi vacsora előkészületeiben. - Kedves vagy, hogy eljöttél. Megkérhettem volna Nasht is, hogy segítsen - hálálkodott Morgana, majd fájó derekára tette a kezét, és leült az egyik konyhaszékre, hogy bedagassza a tésztát a kenyérhez. - Nash olyan jó fiú. Bármit megtenne, ha megkérnéd rá - mosolygott Ana, és kockára vágta a bárányhúst a gulyáshoz. - De ha egyszer olyan nagy örömét leli az ijesztgetős trükkjeiben... - Mint egy zöldfülű, aki azt hiszi, túltehet a profikon - jegyezte meg Morgana kaján mosollyal. Hirtelen összerezzent, és felnyögött. Ana azonnal mellette termett. - Jó érzed magad? - Ne aggódj, nem szülési fájás! Bár az lenne ... Most már nagyon unom, hogy akkora vagyok, mint egy elefánt. - Nem kerülte el a figyelmét saját sopánkodó hangszíne. - Mint ahogyan azt is unom, hogy egyre többet nyafogok! - Nyugodtan nyafogj, amennyit csak akarsz! Magunk között vagyunk. A minden helyzetre felkészült Ana elővett egy kis üvegcsét a zsebéből, és egy pohárba öntötte a tartalmát. - Ezt idd meg! - Úgy érzem, elszállok, mint valami léghajó. Istenem, miért dagadtam én ekkorára? Megfogta a kristályt a nyakában, és lehajtotta, ami a pohárban volt.

103

- Mert kétfős legénységed van. Morgana elnevette magát. - Beszéljünk inkább valami másról! - javasolta, miközben folytatta a dagasztást. Bármiről, aminek nincs köze ahhoz, hogy kövér vagyok, és zsémbes. - Nem vagy kövér, és csak egy kicsit vagy zsémbes - vetette ellen Ana, de azért engedelmesen témát váltott. - Tudtad, hogy Sebastiannek és Melnek megint akadt egy közös ügye? - Nem - ingatta a fejét Morgana meglepetten. - Érdekes, azt hittem, Mel egyedül szeret dolgozni. - Hát most kivételt tett. Egy szökött kisfiúról van szó, még csak tizenkét éves. Gondolhatod, mennyire kétségbe vannak esve a szülei. Tegnap este beszéltem vele, azt mondta, már találtak egy nyomot, és nagyon sajnálja, de nem tud átjönni ma délután segíteni. - Ami azt illeti, Mel azzal segít a legtöbbet, ha messze elkerüli a konyhámat - kuncogott Morgana, de érződött a hangjából, mennyire szereti új sógornőjét. - Nagyon szép pár, ő és Sebastian, ugye? - Nagyon - bólintott Ana, és elhelyezte a burgonya- meg hagymaszeleteket a bárányhúson unokanővére nagy sütőjében. - Határozott, keményfejű, lágyszívű. Sebastiannek éppen erre van szüksége. - És neked mire van szükséged? Ana megfűszerezte az ürügulyást, és hallgatott egy ideig. Tudta, Morgana előbb-utóbb szóba hozza a dolgot a nap folyamán. - Nagyon boldog vagyok vele. - Tetszik nekem a fiú. Jó érzés töltött el már akkor is, amikor először találkoztam vele. - Ennek örülök. - Sebastian is kedveli, bár vannak fenntartásai vele kapcsolatban - tette hozzá Morgana. A hangja továbbra is könnyeden csengett, de összevonta a szemöldökét. - Különösen azután, hogy megkörnyékezte, és leskelődött egy kicsit a gondolataiban. Ana elkeskenyedő ajakkal beállította a sütő hőmérsékletét. - Ezt máig nem bocsátottam meg neki. Morgana vállat vont, letakarta a tésztát, és félretette, hadd keljen. - Boone mindenesetre nem vette észre... Sebastian is megnyugodott valamelyest. Nem örült neki túlságosan, hogy amikor meglátogattunk a születésnapodon, épp akkor bújtál ki egy ismeretlen férfi mellől az ágyból. - Ehhez semmi köze, tudtommal. 104

- Nagyon szeret téged, Ana - szorított meg a lány karját Morgana, mikor az ellépett a tűzhelytől. - Mindig sokkal jobban fog aggódni érted, mint értem, mert te vagy a legsebezhetőbb hármunk közül, az adottságod miatt. - Meg tudom védeni magam, Morgana, és elhiheted, van annyi eszem, hogy ne kövessem el még egyszer ugyanazt a hibát. - Értem, csak ... - Morgana érezte, ahogyan könnybe lábad a szeme. - 6 volt az első nálad. Hidd el, eddig nem akartam belenézni a varázsgömbbe ... Istenem, soha nem szoktam ilyen érzelgős lenni. - Dehogynem, csak sokkal ügyesebben titkoltad, mint bármelyikünk. - Ana félbehagyta a dolgát, Morganához lépett, és átölelte. Csodálatos reggelt töltöttünk az ágyban, és ő végig nagyon gyengéden viselkedett velem. Mindig úgy gondoltam, jó oka van annak, amiért idáig vártam. Rá vártam. - Hátralépett, és elmosolyodott. - Többet kaptam Boone-tól, mint amiről valaha is álmodni mertem volna. Morgana felsóhajtott, és megsimogatta az arcát. - Szereted, ugye? - Fülig szerelmes vagyok belé. - Hát ő? Ana félrenézett. - Fogalmam sincs. - Ugyan már! - Nem akartam kapcsolatba lépni vele, mármint úgy. - A lány ismét Morgana szemébe nézett, a hangja ezúttal határozottan csengett. - Nem lett volna tisztességes, mert még nem árultam el neki, ki vagyok valójában, és mit érzek iránta. Nem kell azonban boszorkánynak lennem ahhoz, hogy tudjam, tisztel, és sokat jelentek a számára. Ennyi elég. Ha szerinte ennél többről is szó lehet közöttünk, úgyis elmondja. - Mindig sikerül meglepned a makacsságoddal! - Donovan vér folyik az ereimben, vagy nem? - vont vállat Ana. - Különben is, egy kapcsolat nem játék. - Egyetértek. Éppen ezért kell elmondanod neki, mit érzel iránta - ragadta meg Morgana unokatestvére karját, mielőtt elfordulhatott volna tőle. - Általában én sem törődöm azok Véleményével, akik kéretlenül tanácsokat Osztogatnak. Most mégis ezt teszem: szabadulj meg a múlttól, és nézz szembe a jövővel! - Már szembenéztem. Szeretném, ha Boone benne lenne, de még időre van szükségem. Ana elérzékenyülve összeszorította az ajkát és nem szólt, míg kicsit össze nem szedte magát. 105

Hidd el, Morgana, ismerem őt! Jó ember, együtt érző, igen gazdag a képzeletvilága, és maga sem sejti, mennyire nemes lelkű. Van azonban egy kislánya, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Morgana ezúttal nem bánta, hogy Ana elfordul, mert nem akarta, hogy észrevegye, meg kell kapaszkodnia az asztal szélében. - Szóval ettől félsz? Nem akarsz befogadni a leendő családodba egy olyan gyereket, akit más anya szült? - Ugyan, dehogy. Szeretem Jessie-t, mint mindenki. Már azelőtt szerettem, hogy megismertem volna Boone-t. Számára ő a legfontosabb, és ez így van jól. Mindent megtennék bármelyikük kedvéért. - Akkor nem értelek. Ana, hogy húzza az időt, leöblítette a keményre főzött tojásokat, melyeket gazdagon fűszerezve meg fog pirítani. - Van egy kis friss kaprod? Tudod, menynyire szereti Douglas bácsi a pirított tojást kaporral ... Morgana sóhajtva odacsúsztatta a kapros tégelyt unokatestvérének. - Anastasia, halljam! A lány, kavargó érzelmekkel, felnyitotta a tégelyt. - Fogalmad sincsen, mennyire szerencsésnek tarthatod magad, hogy Nash úgy szeret téged, ahogy vagy, és annak, aki vagy. Morgana lágyan elmosolyodott. - Dehogy nincs ... Még mindig nem értem, hogy jön ide Nash? - Szerinted hány férfi képes rajta kívül elfogadni bennünket annak, akik vagyunk? Hányan szeretnének feleségül venni egy boszorkányt, vagy hányan kívánnának gyereket egy boszorkánytói? - A kelta Fióna szerelmére, Ana! - kiáltotta Morgana türelmetlenül, majd felnyögött, és ismét le kellett ülnie. - Úgy beszélsz, mintha legalábbis seprűnyélen lovagló banyák lennénk, akik megalvasztják a tejet a kismamák emlőjében! Ana ezúttal nem fakadt mosolyra unokatestvére túlzó szavain. - Sokan így gondolnak ránk, elhiheted. Robert például... - Kit érdekel Robert?! - Rendben, felejtsük el Robertet! - legyintett Ana. - Gondolj arra, hányszor üldöztek, közösítettek ki, vetettek meg és végeztek ki bennünket az évszázadok során, csak mert másmilyennek születtünk! Én nem szégyellem, hogy az vagyok, aki, sőt boldoggá tesz az 106

örökségem. Azt azonban képtelen lennék elviselni, ha elárulnám neki a titkom, és onnantól kezdve úgy nézne rám, mint aki... keserűen elnevette magát - ... mint aki fortyogó boszorkányüstöt tart a pincéjében, Varangyokkal és farkasölőfűvel tele. - Ha szeret... - Ha ... - ismételte Ana. - Majd meglátjuk. Most pedig le kell feküdnöd egy órára! - Ne próbálj eltérni a tárgytól! - intette Morgana, de ekkor Nash csörtetett be a konyhába nagy dérrel-dúrral. Pókhálós volt a haja, de csak műpókhálós, szerencsére, és gonosz zöld fény világított a szemében. - Ezt látnotok kell! Hihetetlen! Olyan profi vagyok, még magamat is sikerült megijesztenem... - Felkapott egy zellerszárat a pultról, és rágcsálni kezdte. - Mit álltok itt, mintha karót nyeltetek volna, gyertek már! - Amatőr - súgta Morgana unokatestvérének, és sóhajtva feltápászkodott. Éppen Nash hologramszellemeit csodálták az előszobában, amikor Ana egy autó közeledését hallotta odakintről. - Megérkeztek! - kiáltotta lelkesen, hogy végre újra láthatja a családját, és az ajtóhoz sietett. Hirtelen azonban mozdulatlanná dermedt, majd amikor Morgana szenvedő arccal Nashnek dőlt, már vissza is fordult. Egy pillanat alatt olyan sápadttá vált, mint a háromdimenziós műszellemek. - Testvérkém! Csak nem? Te jó ég! - Nyugalom - sóhajtotta Morgana, és hagyta, hogy Ana megragadja a másik karját. - Ez lehetett az első igazi fájás. - Fáradtan elmosolyodott. - Úgy tűnik, az ikrek sem akarnak lemaradni a halloweenről...

- Minden a legnagyobb rendben - nyugtatta meg Douglas Donovan Nasht. Akárcsak a fia, Sebastian, ő is nagyon magas volt, lófarokba fogott, hollófekete haja itt-ott őszült már. Úgy döntött, az ünnep kedvéért frakkot húz, fekete nyakkendőt és sötétben is világító, neonnarancssárga tornacipőt. - A gyerekszülés a legtermészetesebb dolog a világon. Ráadásul tökéletes időpontot választottak a kölykök... - Iiigen - bólintott Nash, és próbálta lenyelni a gombócot a torkában. A ház megtelt a rokonsággal, pontosabban szólva boszorkányokkal, kedves felesége pedig a kanapén üldögélt, a legteljesebb nyugalommal, mintha nem is vajúdna már három órája. - lehet, hogy tévedtünk, és még nem is a szülési fájások jelentkeztek? Camilla odalibegett hozzá flitteres báli ruhájában, majd gyengéden megütögette Nash vállát pávatollas legyezőjével.

107

- Drága gyermekem, csak bízd Anára a dolgot! Ő majd gondoskodik mindenről. Ami azt illeti, én tizenhárom órán át vajúdtam Sebastiannel. Sokat is viccelődtünk emiatt, nem igaz, Douglas? - Igen, miután abbahagytad az átkozódást, édes szívem. - Természetesen - mosolygott Camilla, és továbblibegett a konyha felé. Ellenőrizni szerette volna az ürügulyást, mert úgy vélte Ana sohasem tesz elég zsályát bele. - Ha nem vette volna igénybe minden erejét a szülés, isten bizony sündisznóvá változtat! súgta Douglas bizalmasan. - Most megnyugodtam - motyogta Nash falfehéren. Douglas, elégedetten, hogy segíthetett, meglapogatta Nash hátát. - Ezért vagyunk itt, Dash fiam. - Nash. Douglas nyájasan elmosolyodott. - Ha neked úgy jobban tetszik... - Anya! - szoritotta meg Morgana Bryna kezét. - Kérlek, menj, és mentsd meg Nasht Douglas bácsitól! Ha jól látom, pillanatokon belül elájul. Édesanyja kötelességtudóan félretette a vázlatot, melyen dolgozott. - Szóljak apádnak, hogy vigye el magával sétálni? - Jó ötlet - sóhajtotta a lány, és hálásan Anára mosolygott, aki már egy ideje a vállát masszírozta. - Még úgysem jönnek a jelmezes gyerekek, hiszen világos van. Amint Bryna felállt, Ana édesapja, Padrick már el is foglalta a helyét. - Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - Köszönöm, nagyon jól. Most még enyhék a fájások, de érzem, nemsokára... megjönnek. Morgana Padrickhez hajolt, és megcsókolta pufók arcát. - Úgy örülök, hogy itt vagytok! - Ki nem hagytunk volna egy ilyen alkalmat! Padrick gyengéden Morgana hasára tette tömzsi tenyerét, és huncut mosolyt villantott Anára. - Mi újság, én egyetlen kislányom? Olyan szép vagy, mint a napsugár! Nem hiába, édesapádra ütöttél, ugye? - Ez csak természetes - mosolygott Ana, de ekkor megérezte a következő összehúzódást, és az unokatestvérére összpontosított. - Lélegezz lassan, mélyeket! - Nem adsz neki kék kohost? 108

Ana fontolóra vette a javaslatot, majd megrázta a fejét. - Még nem. Egyelőre nincsenek komoly fájdalmai. Megtennéd, hogy idehozod az erszényemet? Szükségem lesz a kristályaimra. - Persze - bólintott Padrick, majd felállt, és csettintett egyet. Nyomban a kezében termett egy virágzó szürke hangaág. - Nahát, vajon hogyan került ez ide? - mondta ugyanazzal a pajkos hanghordozással, melyet a vajúdó lány már akkor megszeretett, amikor maga is totyogós kisbaba volt még. - Vigyáznál erre egy pillanatra? - nyújtotta át a virágot Morganának. - Dolgom van. Unokahúga megcirógatta az arcát a hangával. - Ö a legdrágább ember a világon ... - Csak vigyázz, nehogy elkényeztesse az ikreidet! Minden gyerek pillanatok alatt az ujja köré csavarja - sóhajtotta Ana. Miután már ráhangolódott Morganára, pontosan érezte, hogy sokkal jobban szenved, mint amennyire mutatja. - Hamarosan felviszlek az emeletre. - Még ne! - kérte Morgana, és megragadta Ana vállán nyugvó kezét. - Olyan jó most, hogy itt van az egész család! Nem láttad Maureen nénit? - Valószínűleg a konyhában vitatkozik Camilla nénivel az ürügulyás fűszerezését illetően. Morgana behunyta a szemét, és nyöszörögni kezdett. - Istenemre, meg bírnék enni belőle egy tonnányit! - Majd utána - ígérte Ana. A zörgő láncok és huhogó szellemek hangjára mindketten felnéztek. - Jött valaki. - Szegény Nash! Még arra sincsen ideje, hogy gyönyörködjön a gyermeteg trükkjeiben. Sebastian lesz az, érzem. Ana ágaskodni kezdett, hogy jobban lásson. - Bingó. Mel és ő épp a hologramszellemeket kritizálja. Hoppá, beindult a füstgép és már röpködnek a denevérek is... Sebastian fölényes arckifejezéssel belépett a szobába. - Amatőr ...

- Lydia annyira megijedt, hogy csak sikított és sikított egyfolytában - mesélte Jessie lelkesen az általános iskolában tartott ünnepség borzongató pillanatait. - Franky pedig annyi cukrot evett, hogy a végén kihányta az egészet ...

109

- Szóval igazi piros betűs nap volt - bólintott az édesapja, majd hogy kislánya ne jusson hasonló sorsra, gyorsan eldugta a sok nyalánkságot, melyet a gyerekekkel tett ijesztgetős körútjáról hozott haza. - A legjobban a jelmezem tetszett minden közül - lelkendezett Jessie, amikor kiszálltak az autóból Morgana háza előtt, és megpördült csillagmintás, rózsaszín ruhácskájában. Boone elégedetten guggolt le hozzá, hogy megigazítsa sztaniolpapírból készült szárnyait. Két napjába tellett, míg rájött, hogyan varrja, fércelje és kösse össze a tündérjelmezt, de megérte. A kislány megérintette édesapja vállát kartonból kivágott, csillagvégű varázspálcájával. - Abrakadabra, legyél jóképű herceg! - Miért, eddig mi voltam? - Csúnya varangyos béka - felelte Jessie kaján vigyorral, majd sikongatva felnevetett, amikor édesapja bőszen megfricskázta az orrát. - Szerinted sikerül meglepni Anát? Mi van, ha megismer? - Az ki van zárva. Még én is alig ismerek rád. A kislányra - bár édesapjával egyetértésben úgy döntött, nem visel álarcot - valóban nehezen lehetett ráismerni. Boone pirosítóval rózsaszínűvé varázsolta az arcát, kirúzsozta az ajkát, és csillogó aranyszínűre festette a szemhéját. - Találkozunk az egész családjával, ugye tudod? - emlékeztette Jessie édesapját. Nem mintha az rászorult volna, hiszen emiatt izgult egész héten. - Meg Morgana cicájával és kutyájával is. - Így van - bólintott Boone, miközben próbált megbékélni a kutya gondolatával. Pan elképesztően hasonlított egy farkashoz, mégis, mikor legutóbb meglátogatták Morganát, igen kedvesen és barátságosan viselkedett a kislányával. - Ez lesz a legjobb halloween a világon lelkendezett Jessie, majd lábujjhegyre állt, és megnyomta a csengőt. Tátott szájjal hallgatta a lánccsörgést meg a kísérteties huhogást a szokásos csengőhang helyett. Tagbaszakadt, ritkuló hajú és mosolygós szemű úr nyitott ajtót. A kislányra pillantott, majd vérfagyasztó vámpírhangon megszólalt: - Isten hozott a kísértetkastélyban! Csak az lépjen be, aki nem fél a haláltól... Jessie égszínkék szeme nyomban elkerekedett. - Tényleg vannak bent kísértetek? - Gyere be, ha mersz, majd meglátod! Padrick leguggolt, míg egy szemmagasságba nem került a kislánnyal, majd előhúzott egy bundás játék nyuszit az ingujjából. 110

- Hú! - kiáltott fel Jessie lelkesen, és hozzádörgölte az arcához a plüssállatot. - Te varázsló vagy? - Hát persze. Mindenki az, vagy nem? - Nem. Én például tündér vagyok. - Az is megteszi... Ő pedig a lovagod, ugye? - pillantott Padrick Boone-ra. - Dehogyis! - nevetett a kislány. - Ö az apukám. Igazából Jessie vagyok. - Én pedig igazából Padrick - vallotta be a férfi, és felegyenesedett. Bár a tekintete továbbra is vidámságot tükrözött, Boone biztosra vette, alaposan megnézte magának. - És te, fiam? - Sawyer - nyújtott kezet a férfi -, Boone Sawyer. Anastasia szomszédai vagyunk. - Azt mondod? Nos, kétlem, hogy pontosan fejezted ki magad, de azért csak gyertek, gyertek!- Elengedte Boone kezét, és megfogta a kislányét. - Van egy kis meglepetésünk a számotokra ... - Szellemek! - sikoltotta el magát Jessie, miközben majd kiugrott a bőréből. - Nézd, apa, szellemek! - Kezdetnek nem is rossz - jegyezte meg Padrick nyájasan. - Egyébként Ana éppen most vitte fel Morganát meg Nasht az emeletre. Ma éjjel világra jönnek az ikrek... Maureen, golgotavirágom, gyere, üdvözöld Ana szomszédait! A nappali túlsó végéből egy feltűnő, vörös turbános amazon libegett hozzájuk. - Gondolom, nem utasítasz vissza egy italt, fiacskám - veregette vállon Padrick Boone-t barátságosan. - Nem bizony - sóhajtotta a férfi. - Nagyon jólesne egy ital. Mel habozva, kényelmetlen érzésekkel kopogott be Morgana hálószobájának ajtaján majd bedugta a fejét. Nem tudta, melyik borzasztaná el jobban: egy kórházi szülőszoba számára mindig is rendkívül ijesztőnek ható légköre, vagy egy varázskör misztikus izzása... Boldog lett volna, ha egyikkel sem kell találkoznia. Szerencséje volt, Morgana ugyanis nagy, kényelmes ágyán ült a fejtámlának támaszkodva, körülötte megannyi virág és gyertya. Hárfa- és fuvolamuzsika töltötte be a szobát. Morgana ugyan kissé ki volt pirulva, Nash pedig nem is kissé elsápadva, de összességében véve minden nagyon természetesnek hatott. Részben ennek, részben Ana barátságos intésének köszönhetően Mel végül is úgy döntött, hogy bemerészkedik. - Gyere csak, Mel! Igazán nincs mitől tartanod, miután segítettél Sebastiannek meg nekem pár hónappal ezelőtt világra hozni azt a kiscsikót.

111

- Valóban úgy érzem magam, mint egy ló - vetette közbe Morgana -, de ettől még nem tetszik túlzottan az összehasonlítás ... - Igazán nem akarok zavarni, vagy útban lenni, csak ... Jesszusom! - suttogta, amikor Morgana hátravetette a fejét, és fújtatni kezdett, mint egy gőzgép. - Minden a legnagyobb rendben! - pillantott Nash a stopperórára a kezében, és megragadta felesége karját. - Már vártam. Ahogyan a nagykönyvben meg van írva. - Pokolba a nagykönyvvel! - sziszegte Morgana a foga között. - Kíváncsi lennék, te ... - Lélegezz! - kérte Ana gyengéden, miközben felhelyezte a kristályait unokatestvére hasa fölé. A szó szoros értelmében fölé; ugyanis természetfeletti fényben izzva lebegtek Morgana hasa felett a levegőben. Mel úgy döntött, meg sem lepődik a dolgon. Végtére is, emlékeztette magát, már két hónapja egy boszorkány felesége. - Minden rendben, egyetlenem - csókolta meg Nash Morgana kezét, miközben azért fohászkodott magában, hogy minél hamarabb enyhüljenek a fájdalmai. - Nemsokára túl leszel rajta. - Ne menj el! - kérte Morgana. A fájások lassan enyhülni kezdtek. - Ne menj el, kérlek! - Dehogy megyek! - nyugtatta meg Nash. Csodálatos vagy. - Ahogy Ana meghagyta neki, nedves ruhával törölgetni kezdte a felesége arcát. - Szeretlek, csillagom. - Ajánlom is! - nyöszörögte Morgana hosszan felsóhajtott. Tudta, még soká bújnak csak ki az ikrek; fáradtan behunyta a szemét. - Hogyan haladunk, Ana? - Remekül. Még pár óra. - Pár ... - hökkent meg Nash, majd gyorsan ráharapott a nyelvére, és mosolyt erőltetett az arcára. - Isteni. Mel megköszörülte a torkát, mire Anará, mosolygott. - Ne haragudj, kicsit elterelődött a figyelmem! - Ugyan, semmi baj. Csak azért jöttem, hogy szóljak, megérkezett Boone a kislányával. - Ó! - Ana megtörölte a homlokát a blúza ujjával. - Meg is feledkeztem róluk. Szólj nekik, légy szíves, hogy mindjárt lemegyek! Felküldenéd Bryna nénit? - Persze. Veled vagyunk, Morgana, mindannyian! A lány keserűen elmosolyodott. - Pompás. Van kedved helyet cserélni? - Kösz, ezt most inkább kihagynám, ha lehet - oldalgott Mel az ajtó felé. - Már itt sem vagyok. 112

- Nem maradsz lenn túl sokáig, ugye? - vetett Nash esdeklő pillantást Anára, miközben kétségbeesetten masszírozni kezdte a felesége derekát. - Egy-két perc, és itt vagyok. Ne aggódj, Bryna néni még nálam is tapasztaltabb! Egyébként is, szükségünk van némi brandyre. - Brandyre? Morgana most nem ihat alkoholt! - De te igen - mosolygott rá Ana kedvesen, és kilépett a szobából. Amikor leért a nappaliba, örömmel látta, Jessie milyen jól szórakozik. Csak úgy zengett a szoba édesanyja harsány, mennydörgésszerű nevetésétől, ahogy a kislány élménybeszámolóját hallgatta az iskolai ün-nepségről. Látta, hogy Jessie már most két plüssállatot dédelget az ölében, ami azt jelentette, édesapja sem tétlenkedett. Nagyon remélte, nem varázsolt túl feltűnően. - Minden rendben odafenn? - kérdezte Bryna, mikor észrevette a két lányt. - A legnagyobb rendben. Még éjfél előtt nagymama leszel. - Légy áldott, Anastasia! - csókolta meg az asszony. - Egyébként nagyon rokonszenves a barátod. - Nem a ... - kezdte Ana, de Bryna már suhant is felfelé a lépcsőn. Boone a kandalló mellett állt, melyben vidáman ropogtak a fahasábok, és miközben Douglas bácsit hallgatta élvezettel, Ana édesapjának borát iszogatta. - Akkor, természetesen, befogadtuk szegény párát éjszakára. Zord vihar dühöngött odakinn. Erre mit művel reggel az a hálátlan nyomorult? Felveri az egész házat a sikoltozásával, hogy szellemek így, kísértetek úgy. Meghibbant a szerencsétlen - sóhajtott Douglas, és szomorúan megkocogtatta narancsszínű kalappal fedett fejét a mutatóujjával. Szomorú történet ez. - Talán nem kellett volna fel-alá caplatnod a lovagi páncélodban - jegyezte meg Matthew Donovan csúfondárosan, hosszú ujjú kezében egy pohár brandyt melengetve. - Ugyan, ugyan, nincs az a félnótás, aki összekeverne egy páncélos lovagot egy kísértettel. Szerintem Maureen nyivákoló macskája volt a ludas. - Az én macskám nem nyivákol, kikérem magamnak! - ellenkezett az asszony sértődötten. - Nagyon is kedves és jól nevelt! - Nekem van egy kutyám - vetette közbe Jessie. - De a cicákat is szeretem. - Tényleg? - mosolyodott el Padrick, és nyomban előhúzott egy sárga csíkos plüssmacskát a kislány tündérszárnyai alól. - Ehhez mit szólsz?

113

Jessie válasz helyett beletemette arcocskáját a játék bolyhos szőrébe, majd felmászott Padrick ölébe, és adott egy cuppanós puszit a pirospozsgás arcára. - Apa, apa ... - hajolt oda Ana is, hogy megpuszilja a férfi kopaszodó feje búbját. Semmit sem változtál ... - Szerintem az apukád a legviccesebb ember a világon! - lelkendezett a kislány, és igyekezett jelmezestül, mindenestül kényelmesen elhelyezkedni a férfi ölében. - Nekem mondod? - mosolygott Ana, majd kíváncsian oldalra biccentette a fejét. - De te ki vagy? - Nem ismersz meg, ugye? - nevetett fel a tündérke, majd lemászott Padrick öléből, és körbefordult. - Hát Jessie! - Nem mondod komolyan! - De, becsszóra! Apa csinálta a jelmezt az iskolai ünnepségre. - Ami azt illeti, a hangod, tényleg hasonlít Jessie-ére - ismerte el Ana, és leguggolt a kislányhoz. - Adj egy puszit, hogy biztos lehessek benne! Jessie, jelmeze sikerén kipirulva, megint adott egy cuppanós puszit a kirúzsozott szájával. - Tényleg nem ismertél meg? - Teljesen rászedtél. Azt hittem, igazi tündérhercegnő vagy. - Apukád azt mondta, te is hercegnő vagy, mert édesanyád úgy viselkedik, mint egy királynő. Maureen harsány nevetésébe ismét beleremegtek a falak. Elbűvölve férjére kacsintott. - Drága kis békám! - Ne haragudj, Jessie, nem maradhatok itt beszélgetni veled! - simogatta meg Ana a kislány haját. - Tudom, tudom. Segítesz Morganának megszülni a babáit. Mondd csak, egyszerre jönnek ki, vagy egymás után? - Egymás után, legalábbis remélem - nevetett Ana, majd megfricskázta Jessie orrát és Boone-ra pillantott. - Érezzétek otthon magatokat, és segítsétek megenni ezt a rengeteg ételt! - Miattunk ne aggódj! Hogy van Morgana? - Nagyon jól. Tulajdonképpen részben azért jöttem le, hogy vigyek egy pohár brandyt Nashnek. Sokkal kevésbé bírja a meg, próbáltatásokat, mint a felesége ... Matthew megértően bólintott, és elemelt az egyik asztalról egy likőrös üveget, meg egy szűk szájú poharat. 114

- Együttérzésem - nyújtotta át őket Anastasiának. A lány összerezzent: nyomban megérezte, mennyire aggódik a nagybátyja a lányáért, bármily nyugodtnak is látszik. - Ne aggódj, Matthew bácsi! Vigyázok Morganára. - Tudom. Te vagy a legjobb mind közül, akit valaha is ismertem - nézett mélyen a szemébe a férfi, és finoman megérintette a vérkövet, amelyet a lány a születésnapja óta a nyakában hordott. - Pedig találkoztam már néhánnyal. - Hirtelen széles mosolyra húzódott a szája. Boone, nem kíséred fel Anastasiát? - Dehogynem, örömmel - bólintott a férfi, és elvette Anától az üveget meg a poharat. Egy ideig szótlanul lépkedtek egymás mellett, végül Boone törte meg a csendet. - Tudod, a családod ... A lány dermedten várta, mi következik. - ... egyszerűen elképesztő! Még soha nem éreztem ilyen jól magam társaságban, pedig most találkoztam velük először. Olyan, mintha egy mesébe csöppentem volna. Morgana itthon szül, mellesleg házőrző kutya helyett házőrző farkasa van... mert mondhat bárki bármit, Pan akkor is farkas! Fogadni mernék, hogy masztodoncsontot rágcsál a konyhaasztal alatt. Ráadásul műdenevérek röpködnek az előszobában, a szellemekről nem is beszélve ... - Mindenszentek éjszakája van. - Tudom, de akkor is! - Boone megállt a lépcső tetején, és megcsóválta a fejét. - Tényleg nem emlékszem, mikor szórakoztam ilyen jól utoljára. Édesapád és a trükkjei... bámulatosan csinálja! Halvány fogalmam sincsen, hogyan bűvészkedte elő azokat a plüssállatokat. - Nem is jössz rá soha. Apa nagyon ... gyakorlott. - Szerintem meg tudna élni belőle, komolyan. Köszönöm a meghívást! A világ minden kincséért sem lennék máshol ebben a pillanatban. - Megcirógatta Ana nyakát. - Csak azt sajnálom, hogy te nem vagy velem. - Kicsit féltem, hogy kényelmetlenül fogod érezni magad. - Épp ellenkezőleg! Bár a tervem sajnos meghiúsult, hogy egy árnyékos sarokba csalogassalak, és vérfagyasztó történeteket meséljek neked, míg ijedten a nyakamba nem ugrasz. - Nem ijedek meg egykönnyen - ingatta a fejét a lány mosolyogva, és átölelte a férfit. Vérfagyasztó történeteken nőttem fel. - És lovagi páncélban sétálgató nagybácsik mellett - tette hozzá Boone, majd közelebb hajolt, és megcsókolta.

115

- Ó, az még semmi - motyogta Ana. - Sokkal izgalmasabb volt, mikor a földalatti várbörtönben játszottunk. Egyszer egy egész éjszakát töltöttem a kísértetjárta toronyban. Fogadtunk Sebastiannel, hogy meg merem-e csinálni. - Bátor vagy. - Inkább ostoba és makacs. Soha nem éreztem kényelmetlenebbül magam. - A lány, az emlék ellensúlyozásaképpen, mélyen elmerült a csókban. - Legalábbis addig, míg Morgana fel nem bűvölt egy takarót meg egy párnát. - Bűvölt? - ismételte meg a férfi értetlenül. - Ügyeskedett, azaz küldött - magyarázta gyorsan Ana, majd macskásan hozzásimult Boone-hoz, hogy a férfi ne tudjon semmi másra gondolni, csak őrá. Amikor a hálószoba ajtaja kinyílt mellettük, úgy sütötték le a szemüket, mint a gyerekek, akiket valami csintalanságon kaptak rajta. Bryna felvonta a szemöldökét, majd megértően elmosolyodott. - Elnézést, hogy megzavartalak benneteket, de azt hiszem, most éppen Boone-ra lenne szükségünk. A férfi úgy markolta meg a brandys üveget, mintha belé akarna kapaszkodni. - Odabenn? Az asszony elnevette magát. - Nem, dehogy. Kérlek, maradj itt, kiküldöm Nasht pár percre! Nagyon jót tenne neki most egy kis férfitársaság. - De nem maradhat sokáig - szólt közbe a lány. - Morganának is szüksége van rá. Még mielőtt Boone egy szót is szólhatott volna, Ana már el is húzódott tőle, és Brynával együtt beléptek a szobába. A férfi gyorsan töltött magának egy kis brandyt, majd egy hajtásra kiitta. Pillanatokkal később Nash lépett ki az ajtón. Boone együtt érzően újratöltötte a poharat. - Tessék! - mondta, és barátja kezébe nyomta a brandyt. - Nem hittem volna, hogy ilyen sokáig tart - sóhajtotta Nash, és engedelmesen felhajtotta az italt. - Azt sem, hogy ennyire fog fájni neki. Csak ezt élje túl, esküszöm, nem érek hozzá soha többé! - Persze, persze. - Komolyan mondom - fogadkozott Nash, bár tudta, ezen majdnem minden leendő apának át kell esnie. Csípőre tette a kezét és elkezdett fel-alá járkálni. - Nash, tudom, semmi közöm hozzá, de nem lennél nyugodtabb, ha Morgana kórházban lenne, rendes orvosokkal, gyógyszerekkel meg műszerekkel körülvéve?

116

- Kórházban? Nem - ingatta a fejét a férfi és megdörzsölte az arcát a kezével. - Morgana ugyanebben az ágyban született. Ragaszkodott hozzá, hogy ő is itt szülje meg az ikreket. Azt hiszem, ebben kicsit én is együtt éreztem vele. - De miért nem hívtál ki egy orvost legalább? - Anánál nincs jobb - felelte Nash a legteljesebb meggyőződéssel, és ettől maga is megnyugodott némiképp. - Hidd el, Morgana jobb kezekben nem is lehetne. - Igaz, a bábák is értik a dolgukat, és így talán még természetesebb is - tűnődött Boone. Ha a barátja elégedett a helyzettel, igazán nem az ő dolga, hogy aggodalmaskodjon. - Gondolom, nem ez az első szülése. - Dehogynem, Morgana még soha... - Úgy értem, Anának - helyesbített Boone. - Nem most vezet le először szülést életében. - Vagy úgy ... Természetesen nem. Érti a dolgát. De nem ez a lényeg. Az igazat megvallva, azt hiszem, megbolondulnék, ha nem lenne itt. Tudod... - Nyelt egyet. Szóval Boone még csak nem is sejti. - Úgy értem, Morgana már órák óta vajúdik. Fogalmam sincs, hogyan képesek a nők elviselni ekkora szenvedést. De ő igazán segíthetne magán, hiszen ... Az ördögbe is, hiszen boszorkány! Boone férfiasan elfojtotta a vigyorgását, és megveregette barátja vállát, hogy bátorítsa. - Most nem szabad haragudnod rá! Tudod, a nők nagyon csúnya dolgokat vághatnak az ember fejéhez szülés közben, de ehhez joguk van. - Nem, úgy értem ... - Nash rájött, talán még nincsen itt az ideje, hogy beavassa barátját a Donovan család titkába. - Ne haragudj! Össze kell szednem magam. - Semmi baj. - Én is hiszek benne, hogy minden rendben lesz. Ana gondoskodik róla. Csak olyan nehéz tehetetlenül figyelni, ahogyan szenved... - Ha szeretsz valakit, ez a legnehezebb a világon. Nemsokára azonban túl lesztek rajta, ráadásul ez nem értelmetlen szenvedés. Nem lehet ennél csodálatosabb gyümölcse semminek. - Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer majd így érzek valaki iránt. Ő a mindenem. - Értem, miről beszélsz. Nash, kissé megnyugodva, visszaadta a poharat Boone-nak. - Te is így érzel Ana iránt? - Talán. Egy biztos: a vele való kapcsolatom más, mint eddig bárkivel. Nagyon különleges lány.

117

- Az - bólintott Nash. Nem könnyű egyszerre kétfelé lojálisnak lenni, morgolódott magában. Habozott pár pillanatig, és mikor megszólalt, gondosan megválogatta a szavait. - Te egészen biztosan képes leszel őt megérteni, az utolérhetetlen képzelőerőddel, meg azzal a kivételes tulajdonságoddal, hogy mindig megpróbálsz a felszín mögé látni. Ana nagyon különleges lány, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek, bízvást mondhatom, kiemelik őt az átlagemberek közül. Ha szereted, és azt akarod, hogy része legyen az életednek meg Jessie életének, ne hagyd, hogy ezek a tulajdonságai az utatokba álljanak! Boone kissé meghökkenve összevonta a szemöldökét. - Ezt nem teljesen értem. - Nem baj. Azért ne feledd, amit mondtam! Egyébként köszönöm az italt. - Azzal Nash vett egy mély lélegzetet, és visszament a feleségéhez.

9.

- Lélegezz! Gyerünk, drágám, lélegezz! - De hát lélegzem! - zihálta Morgana két lihegés között, és rosszalló pillantást vetett a férjére. - Szerinted mi a fenét csinálok? Nash már fel sem vette felesége szidalmait; Morgana mindennek nevezte őt az elmúlt órákban, csak nagyságos úrnak nem. Ana szerint perceken belül jönnek a picik, és a férfi legalább olyan kétségbeesetten kapaszkodott ezekbe a szavakba, mint Morgana a kezébe. Rámosolygott izzadt feleségére, és megtörölgette az arcát nedves kendővel. - Moroghatsz, szidhatsz, átkozódhatsz, vicsoroghatsz, ahogy tetszik - biztatta -, de, ugye, nem változtatsz meztelen csigává vagy kétfejű tarajos gőtévé? Próbaképpen megcsókolta, és miután a lány nem harapta meg, elégedetten bólintott. Morgana elnevette magát, majd felnyögött, és morgott még egy utolsót. - Inkább kitalálok valami sokkal eredetibbet. Szeretnék jobban felülni, lehet, Ana? - Persze. Nash, ülj a feleséged mögé az ágyra, és támaszd meg a hátát! Most már csak pillanatok kérdése. Ana kihúzta a hátát, mert belé is átsugárzott Morgana hátának fájdalma, majd még egyszer, utoljára lelki kapcsolatba lépett unokatestvérével, hogy lássa, készen áll-e. Minden szükséges kellék ott volt már körülöttük: tűzhelynél felmelegített takarók, forralt víz, sterilizált fogó meg olló, és természetesen a túlvilági fénnyel izzó kristályok. 118

Bryna a lánya mellett állt, tekintetében együttérzés és türelem tükröződött. Megjelent előtte a kép, amikor ő maga is ugyanezen az ágyon vajúdott Morganával. Ugyanezen az ágyon, gondolta könnybe lábadó szemmel, ahol most az ő kislánya vajúdik, és perceken belül világra hozza az unokáit ... - Ne nyomd, míg nem szólok! Sóhajts! Sóhajts! - ismételgette Ana, miközben ugyanúgy érezte a görcsök fájdalmát magában, mint unokatestvére az ágyon. Szörnyű, egyszersmind édes nyilallás volt, alaposan bele-izzadt. Morgana közben mozdulatlanná merevedett, próbálta visszatartani a görcsöt, és azt tenni, amit Ana mond. - Nagyszerű. Ez az. Mindjárt, mindjárt. Ígérem. Kitaláltad már, mi lesz a nevük? - Nekem a Curly és Moe tetszik - jegyezte meg Nash, miközben együtt fújtatott a feleségével, mindaddig, míg az jól hasba nem vágta a könyökével. - Jó, tőlem lehet Ozzie meg Harriet is, de csak akkor, ha négyet szülsz. - Most ne nevettess, te ütődött! - rivallt rá Morgana, de ettől még elnevette magát. Jót tett, kissé enyhültek a fájdalmai. - Nyomni szeretnék... nyomnom kell! - Komolyra fordítva a szót, ha két lány lesz, Lucynak és Ethelnek hívjuk őket - magyarázta Nash enyhén remegő hangon, és megcsókolta felesége arcát. - Ha pedig két fiú, akkor Borisznak meg Bélának. Morgana nevetése kissé hisztérikus színezetet öltött; hátranyúlt, majd összekulcsolta a karját Nash nyaka körül. - Istenem, Ana, elindultak! - Akkor nyomd! - kiáltott rá a lány. - Gyerünk, nyomd! Morgana nevetése könnyekbe fulladt; hátravetette a fejét, és engedelmesen nyomni kezdett. - Ó, Jézus! Odakinn villám hasította ketté, és mennydörgés rengette meg a felhőtlen eget. - Ügyesen csinálod, szívem - kezdte Nash, de ekkor elakadt a lélegzete. - Odanézzetek! Istenem, ez nem lehet igaz! Látom a fejét ... Az ágy lábánál Ana szakszerűen felemelte az apró, sötét hajú fejecskét. - Most tartsd vissza egy picit. Tudom, nem könnyű, de egy percig ne nyomd, rendben? Sóhajts! Ez az, így tovább! Mindjárt kész a csoda... - Van haja ... - suttogta Nash elfúló hangon Az arca legalább olyan nedves volt az izzadtságtól meg a könnyektől, mint Morganáé. - Hihetetlen. Fiú vagy lány? - Az a vége még nem ért ki - ingatta a fejét Ana, és sugárzóan unokatestvérére mosolygott. - Gyerünk, lássuk, Harriet-e vagy Ozzie? 119

Morgana nevetve engedelmeskedett, és Ana várakozó kezébe siklott az első gyermek. Amikor a pici vadul, méltatlankodva felsírt, oly hangosan, hogy visszhangzott tőle a szoba Nash zokogva felesége összekuszálódott hajába temette az arcát. - Édes istenem, Morgana... A mi gyerekünk! - Igen - mosolygott a felesége, a fájdalmáról megfeledkezve. Csillogó szemmel Ana felé nyújtotta a kezét, és magához ölelte az időközben lemosdatott, pólyába bugyolált apró, kapálózó kis csomagocskát. Halk, meleg hangon suttogni kezdett hozzá az anyanyelvén, és óvatosan megsimogatta a hátát üdvözlésképpen. - Fiú vagy lány? - kérdezte Nash, miközben remegő kézzel megérintette a kis fejecskét. Elfelejtettem megnézni... - Fiad született - felelte Ana. Az első életerős bömbölés hallatán nyomban megszakadt a beszélgetés odalenn a nappaliban. Minden szem a lépcsőre szegeződött, visszafojtott lélegzettel várták a hírt. Boone meghatottan saját gyermekére pillantott - Jessie békésen aludt a kanapén, kényelmesen Padrick ölébe hajtva a fejét. Megremegett a föld a lábuk alatt, olyannyira, hogy lötyögni kezdett a bor a poharában. Még mielőtt megszólalhatott volna, Douglas levette a kalapját a fejéról, és büszkén hátba vágta Matthew-t. - Egy új Donovan! - kiáltotta, majd felemelte a poharát, hogy köszöntőt mondjon. Az új örökségre! Camilla könnyes szemmel hozzájuk lépett, és megcsókolta a sógorát. - Isten áldásával! Boone már éppen csatlakozott volna a gratulálók sorához, de ekkor Sebastian átsétált a nappalin, és meggyújtott egy fehér, majd egy aranyszínű gyertyát. Felvett egy bontatlan üveget, feltörte a pecsétjét, majd töltött a sápadtarany borból egy gazdagon díszített ezüstkehelybe . „Új csillag hajnala ragyogta be a sötétséget, Odaadás szülte testben otthont lelt egy igaz lélek. Vérében fénylik Nap, Hold, és az Ősök adománya, Áldás reád, wicca! Szívünkben szeretet és hála."

Sebastian átnyújtotta a kelyhet Matthewnak, ő ivott belőle először, majd szépen Sorban követte a Donovan család minden jelenlévő tagja. Különös, gondolta Boone. Ír hagyomány?

120

Egy biztos: sokkal megindítóbb és alkalomhoz illőbb, mintha együttesen szivarra gyújtottak volna a jeles eseményt megünneplendő. Amikor neki is átnyújtották a kelyhet meghatódott, egyszersmind zavarba is jött: Alig ízlelte meg a bort, fel is harsant az újabb bömbölés, egy újabb élet érkezését hírül adva. - Két csillag - jegyezte meg Matthew büszkén. - Két adomány! Padrick megelégelte az ünnepélyes hangulatot; elővarázsolt valahonnan színes, hullámos papírszalagokat, és marokszám szórta a konfettit a levegőbe, miközben hangosan trombitálni kezdett valamin, ami leginkább egy szilveszteri ördögnyelvhez hasonlított. Felesége először rosszallóan összevonta a szemöldökét, de azután önkéntelenül is elnevette magát. - Boldog Új Évet! - kiáltotta az óra felé biccentve, mely ebben a pillanatban ütötte el az éjfélt. - Ez a legjobb mindenszentek ünnepségünk azóta, hogy Padrick megröptette a malacokat... - Boone-ra vigyorgott. - Nem is hinné, mekkora kópé tud lenni! - Malacokat? - ismételte értetlenül a férfi, de ekkor Bryna megjelent a lépcsőn, és a társaság egy emberként felé fordult. Az asszony szótlanul a férjéhez lépett, majd meghatottan megölelték egymást. - Mindegyikük jól van - jelentette be, és letörölte az öröm könnyeit az arcáról. - Épek, szépek és egészségesek. Egy kisfiú meg egy kislány. Morgana szeretettel vár benneteket odafenn, hogy üdvözölhessétek őket! Boone nem akart tolakodó lenni, ezért lassan hátramaradt, ahogy a többiek elindultak felfelé a lépcsőn. Sebastian megállt az ajtóban, és összevonta a szemöldökét. - Nem jössz? - Nem szeretnék zavarni, hiszen ez csak a család ... - Már befogadtak téged - vágott közbe Sebastian, bár a maga részéről voltak fenntartásai ezzel kapcsolatban. Élénken élt még az emlékezetében, milyen mély sebeket ejtett Anán Robert egykor. - Találó megfogalmazás - jegyezte meg Boone. - Valóban befogadtak, téged kivéve. - Ez most nem tartozik ide - ingatta a fejét Sebastian figyelmeztetően, sőt kihívóan, de mikor a kanapéra vetődött a pillantása, megenyhült. - Szerintem Jessie nagyon csalódott lenne, ha nem ébresztenéd fel, hogy ő is megnézhesse a babákat. - Te azonban kifejezetten ellenzed a dolgot. - Ana kifejezetten megsértődne, ha nem tennéd, és most csak ez számít - jelentette ki Sebastian ellentmondást nem tűrő hangon Azután elindult a lépcső felé, de még visszafordult. 121

- Fájdalmat fogsz okozni neki. Anastasia sohasem szokott sírni, de miattad fog. Soha nem bocsátanék meg neked, ha nem szeretném ennyire. - Nem látom, mi ... - Tényleg nem - bólintott Sebastian -, de én igen. Légy szíves, ébreszd fel Jessie-t, és gyertek velünk! Ez az éjszaka a szeretet meg a csodák jegyében kell hogy teljen. Boone éktelenül dühös lett e szavak hallatán, maga sem tudta, miért. Mi lehet az oka, hogy szinte már ilyen rögeszmésen félti Sebastian az unokahúgát? Szerencsére elegendő volt egy pillantást vetnie az álmosan pislogó kislányára, miután felébresztette, máris megfeledkezett a férfiról. - Apa? - Itt vagyok, te békaképü - hajolt le hozzá Boone, és felemelte magához. - Tudod, mit? A kislány sóhajtozva megdörgölte a szemét. - Álmos vagyok. - Nemsokára hazamegyünk, de előtte még megnézünk valamit, amire szerintem borzasztóan kíváncsi vagy. Jessie beleegyezően ásított, és édesapja vállára hajtotta a fejét. Elindultak felfelé. Már mindenki az ágy körül állt, csak az lepte meg az újonnan érkezőt, hogy sokkal hangosabban, élénkebben beszélgettek, mint ahogyan azt Boone egy szülőszobában elvárta volna. Nash az ágy szélén ült, kezében egy pólyás babával, és úgy vigyorgott, mint a tejbetök. - Ugye, hasonlít rám? - lelkendezett. - Az orrocskája például egészen biztosan az enyém, nem igaz, kisfiam? - Az ott a kislányod, Allysia - szólt rá Morgana, miközben a kisfia hullámos hajához dörgölte az arcát. - A fiad, Donovan, nálam van. - Akkor a lányunk örökölte az orromat. - Morgana karjában nyugvó kisfiára pillantott. - A fiunk pedig az államat! - Még mit nem! - vetette ellen Douglas. Határozottan Donovan áll, akárki láthatja. - Szamarak! - fortyant fel Maureen. - Hová tettétek a szemeteket? Tetőtől talpig Corrigan mind a kettő! A mi vérünk erősebb mindenki másénál. A vita hevében Jessie-nek sikerült leráznia magáról az álmosságot, és megfordult édesapja karjában. - Megszülettek a babák? Ugye megnézhetem őket, apa? - Engedjétek ide a kislányt! - szólalt meg Padrick, majd a könyökével testvériesen odébb lökte az öccsét. - Hadd nézze meg Őket!

122

Jessie fél kézzel továbbra is édesapja nyakába csimpaszkodva lehajolt. - Ú! - kerekedett el a szeme, amikor Ana felvette a piciket, egyet-egyet mindkét karjára, hogy a kislány jól láthassa őket. - Mint két kis tündér ... Óvatosan hozzáért az arcukhoz az ujja hegyével. - Azok is - puszilta meg Padrlck Jessie orra hegyét. - Egy vadonatúj tündérherceg és tündérhercegnő. - Nincsenek is szárnyaik - kuncogott a kislány. - Van olyan tündér, akinek nincsen szüksége külső szárnyakra - kacsintott rá Padrick- mert már vannak szárnyak a szívén. - Ezeknek a tündéreknek most mindenesetre leginkább egy kis csendre meg pihenésre lenne szükségük - jegyezte meg Ana, és Morgana várakozó karjába tette a csöppségeket. - A mamájuknak úgyszintén. - Ugyan, csodálatosan érzem magam ... - Akkor is - jelentette ki Ana ellentmondást nem tűrő hangon, majd a válla felett figyelmeztető pillantást vetett maga mögé. Donovanék vonakodva bár, de elindultak kifelé. - Boonel - szólt a férfi után Morgana. - Megvárod Anát, és hazaviszed, ugye? Nagyon fáradt szegény. - Ugyan, kutya bajom. Nyugodtan ... - Hát persze! Boone magához ölelte ásítozó kislányát, aki nyomban a vállára hajtotta a fejét. - Odalenn leszünk. Csak nyugodtan. Ana negyedórával később lépett ki a hálószobából, miután megbizonyosodott róla, hogy Nash megértette minden utasítását. Amikor behúzta maga mögött az ajtót, és magára hagyta az új családot, Morgana már félálomba szenderült. Nagyon kimerült, akárcsak az erszényében lapuló kristályai. Tizenkét órán át bábáskodott Morgana körül, kisebb megszakításokkal mindvégig olyan szoros lelki kapcsolatban, amilyen szorosban csak lehet. Tagjai elnehezültek a fáradtságtól, elméjén kábaság vett erőt, mint mindig, mikor ilyen hosszan vette igénybe természetfölötti képességeit. A lépcső tetején egy pillanatra megtántorodott, majd összeszedte magát, megragadta nyakában a vérkő amulettjét, hogy segítségül hívja az erejét. Mire leért a nappaliba, már valamivel erősebbnek érezte magát. Boone félálomban ült egy széken a kandalló mellett, Jessie a mellkasán szuszogott. A férfi lassan kinyitotta a szemét, és elmosolyodott. 123

- Te vagy a nap hőse... Be kell vallanom, először kissé furcsállottam, hogy Morgana itthon szül, ráadásul te vagy a bába, de ... csodálatos munkát végeztél. - Van némi gyakorlatom, de persze az élményt képtelenség megszokni. Kedves tőled, hogy megvártál, igazán nem kellett volna. - Tudom, de meg akartalak várni - felelte Boone, miközben megpuszilta a kislánya feje búbját - És Jessie is. - Ha ezt a kalandját elmeséli, ő lesz hétfőn az osztály középpontja - Soha nem felejti el, amit itt átélt, még ha egy kicsit hosszúnak is tűnhetett neki. Ana megdörgölte a szemét, egyszerre a kislánnyal, aki nyomban álomba is merült újra. - Hol vannak a többiek? - Épp a konyhában fosztogatják a hűtőszekrényt, és bort iszogatnak. Én inkább itt maradtam, attól tartok, már így is többet ittam a kelleténél. - Szégyenlősen elmosolyodott. Egy órával ezelőtt például meg mertem volna esküdni, hogy földrengés van ... azonnal kávéscsészére cseréltem a borospoharam. - Rosszul tetted. Fél éjszakán át csak forgolódni fogsz az ágyban ... Gyorsan elköszönök a többiektől, nyugodtan menj ki Jessie-vel a kocsihozl Odakinn Boone mélyen beszívta a hűvös éjszakai levegőt; el kellett ismernie, Anának igaza volt, ugyanis teljesen kiment a szeméből az álom. Otthon majd dolgozik még pár órát, míg a kávé hatása el nem múlik, igaz, ennek meg másnap lesz meg a böjtje. Mégis, megérte. Felnézett Morgana hálószobájának az ablakára - odabenn még mindig égett a villany. Megérte, de mennyire! Leakasztotta Jessie szárnyait, majd végigfektette kislányát a hátsó ülésen. - Csodálatos ez az éjszaka - jegyezte meg Ana a háta mögött. - Minden csillag felkelt. - Most már van közöttük két új is - tette hozzá Boone, és kinyitotta a lánynak az ajtót. Matthew mondta, miután Sebastian elszavalt egy köszöntőt a lélekről, a csillagokról meg valami adományról. Szép volt. Utána mindannyian ittunk egy kehelyből. Ez valami Ír hagyomány? - Olyasmi - felelte a lány, majd hátrahajtotta a fejét az üléstámlára, és pillanatokon belül már aludt is. Amikor Boone ráfordult az autófeljárójára, azon tűnődött, hogyan bújtassa ágyba a két alvó lányt. Halkan kikapcsolta a biztonsági övét, mire Ana nyomban felébredt. - Gyorsan beviszem Jessie-t, azután segítek neked is. - Köszönöm, de egyedül is boldogulok nyugtatta meg a lány fátyolos pillantással a férfit, majd kiszállt az autóból. - Inkább én segítek neked ... Összeszedte a hátsó ülésen halmozódó plüssállatokat, és elnevette magát. 124

- Ha kisgyerekekről van szó, apa mindig túlzásba viszi... Remélem, nem zavart túlságosan. - Viccelsz? Sokkal jobban ért a gyerekek nyelvén, mint én. Gyere, babám! - Boone felemelte Jessie-t, aki a gyerekek bámulatra méltó módján nem ébredt föl, pedig úgy lógott a kezében, mint valami szalmabábu. - Édesanyádat is nagyon megkedvelte meg természetesen a többieket is, de határozottan édesapád lopta be magát leginkább a szívébe. Előre látom már, menynyit fog nyaggatni holnaptól kezdve, hogy mikor megyünk már Írországba meglátogatni Padrick bácsit a kastélyában ... - Apa olyan boldog lenne, hogy madarat lehetne fogatni vele - felelte Ana, majd a plüssállatok tetejébe csapta a tündérszárnyakat, és követte a férfit a házba. - Tedd le nyugodtan, bárhová! Kérsz egy brandyt? - kérdezte Boone. - Nem, köszönöm. A lány lerakta az állatokat a kanapéra, melléjük helyezte a szárnyakat, majd tett néhány körkörös mozdulatot a sajgó vállával. - De egy tea jólesne. Szívesen főzök neked is, míg lefekteted Jessie-t. - Nagyszerű! Mindjárt jövök. Amikor Boone belépett a kislánya hálószobájába, mély, morgó hang hallatszott az ágy alól. - Remek házőrző vagy, mondhatom! Csak mi jöttünk meg, te tökfej. Daisy megkönnyebbülten elő szökkent az ágy alól, és boldogan csóválni kezdte a farkát. Megvárta, míg a férfi lehámozza Jessie-ről a jelmezét meg a cipőjét, majd felugrott a kicsi mellé, és letelepedett a lábánál. - Ha fel mersz ébreszteni hatkor, leragasztom a szád! - fenyegette meg Boone az állatot, mire az elégedetten oldalra dőlt, és már aludt is. - Csak azt tudnám, ha már kutyát vettünk, miért nem valami értelmesebbet választottunk? - dohogott lefelé menet. Igazán nem lett volna túl .. - harapta félbe a mondatot, ahogy leért a lépcsőn, és a konyhába lépett. A teáskanna sípolt, a csészék szépen előkészítve az asztalon pihentek - akárcsak Ana, aki az asztalra borulva mélyen aludt. A mennyezeti lámpa erős fényében pillái árnyékot vetettek az arcára. A férfi remélte, csak a megvilágítás miatt tűnik ilyen törékenynek és sápadtnak. Kibontott haja a vállára hullott, puha ajka félig kinyílt. Ahogyan elnézte, eszébe jutott a fiatal hercegnő meséje, akit megátkozott a féltékeny tündér, hogy mindaddig nem ébredhet fel, amíg valaki igaz szerelemből meg nem csókolja. Száz évig aludta az igazak álmát.

125

- Anastasia, olyan szép vagy - suttogta, és simogatni kezdte a lány haját. Még soha nem látta aludni, és hirtelen ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy az ágyába vigye, hadd legyen ő az első, amit reggel megpillant. - Mit szólnál hozzá? Nagyot sóhajtott, majd a tűzhelyhez lépett, hogy lekapcsolja a gázt a teáskanna alatt. Azután ugyanolyan gyengéden, ahogy Jessie-vel tette, a karjába vette Anát. Görcsbe rándult a gyomra a vágytól, miközben fel, vitte az emeletre, és az ágyára fektette. - El sem tudod képzelni, mennyire vártam már, hogy itt légy velem! - suttogta, miközben levette a lány cipőjét. - Az ágyamban egész éjjel. Betakarta, mire Ana szuszogott néhányat majd az oldalára fordult, és átölelte Boone kispárnáját. A férfi lehajolt hozzá, hogy megcsókolja, közben a gyomrában lassan feloldódott a görcs. - Jó éjszakát, hercegnőm!

Még hajnal előtt Jessie, bugyiban és pólóban, beszaladt Boone hálószobájába. Kísértetjárta házról álmodott, elég rosszat, ezért most melegségre meg biztonságra vágyott, amit a leginkább édesapja közelében szokott érezni. Neki mindig sikerült elűznie a szörnyeket. Az ágyhoz sietett, és felmászott rá, hogy odabújjon mellé. Ekkor vette észre, hogy nem is ő alszik ott, hanem Ana. Elbűvölve felült, és játszani kezdett a lány hajával. Ana motyogott valamit álmában, majd átölelte a kislányt. Jessie furán érezte magát, Anának egészen más illata, tapintása volt, mint édesapjának, de ugyanolyan szeretetet és biztonságot sugárzott ő is. A lány mellé re hajtotta a fejét, és elaludt. Amikor Ana felébredt, apró, puha karocskákat érzett maga körül. Egy pillanatig nem értette, hol van, és kivel, ezért kinyitotta a szemét, és kíváncsi pillantást vetett Jessiere, majd a szobára. Nem otthon van, és nem is a kislány hálószobájában, állapította meg magában, hanem Boone-éban. Magához ölelte Jessie-t, és próbálta kiokoskodni, hogyan kerülhetett ide. Az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy feltette a teáskannát, és hullafáradtan leült a konyhaasztalhoz. Elnehezült a feje, úgy gondolta, pihenteti egy kicsit a karján ... nyilván ekkor aludt el. De hol lehet Boone? Óvatosan megfordult, és maga sem tudta volna megmondani, csalódott-e vagy megkönnyebbült, amiért üres az ágy mellette. Pedig olyan jó lenne most hozzábújni, ahogyan a kislány őhozzá ... 126

Amikor visszafordult, Jessie szeme már nyitva volt, és egyenesen rá szegeződött. - Rosszat álmodtam - magyarázta a kislány suttogva. - A fej nélküli lovasról. Üldözött, és közben csak nevetett gonoszul. Ana magához ölelte a kislányt, miközben megpuszilta az arcát. - Fogadjunk, hogy nem bírt elkapni! - Nem, mert felébredtem, és átjöttem, hogy bebújjak apa mellé. Ő mindig elkergeti a szörnyeket, amelyek a kamrában vannak, meg azokat is, amelyek az ágy alatt, a függöny mögött, vagy akárhol. - Az apukák ezt nagyon ügyesen csinálják .... mosolygott a lány, és eszébe jutott, Padrick hogyan kergette el az ártó szellemeket egy képzeletbeli varázsseprővel hatéves korában minden lefekvés előtt. - Észrevettem, hogy te vagy itt helyette, és veled sem féltem már. Mostantól te alszol apa ágyában? - Nem, dehogy - simított ki Ana Jessie arcából egy tincset. - Attól tartok, mindketten elaludtunk, ezért édesapádnak kellett lefektetnie bennünket. - De hát ez elég nagy ágy, hogyhogy nincs itt? - értetlenkedett a kislány. - Nekem is nagy ágyam van, ezért Daisy velem szokott aludni. Quigley is veled alszik? - Néha - bólintott a lány. Örült, hogy ilyen hamar másra terelődött a szó. - Most valószínüleg azon töpreng, hol lehetek. - Kiszagolta - nyugtatta meg Boone az ajtóból. Farmer volt rajta, derekánál kigombolva, és morcos pillantást vetett a lábánál tekergő szürke macskára. - Addig nyivákolt és kaparászta a hátsó ajtót, míg be nem engedtem. - Ó! - ült fel Ana az ágyban, miközben hátravetette kócos haját. - Sajnálom. Gondolom, felébresztett. - Már az első nyávogásával. - A férfi a zsebébe akasztotta a hüvelykujját, és figyelte, ahogyan Quigley felszökken az ágyra, hogy elpanaszolja a gazdájának, mennyire hiányolta. Ismét göcsbe rándult a gyomra, méghozzá kétszer olyan erősen, mint éjjel, amikor lefektette a lányt. Ha akarta, sem tudta volna megfogalmazni, mit érez most, hogy a kislányát Anával összebújva látja a nagy ágyon. - Jessie, mit keresel itt? - Rosszat álmodtam - cirógatta meg a kicsi a macskát. - Bejöttem hozzád, de Ana aludt az ágyadban. Neki is sikerült elkergetnie a szörnyeket, ugyanúgy, ahogy te szoktad. A macska panaszosan nyávogni kezdett; Jessie elnevette magát. - Éhes szegény. Majd én megetetem, jó? 127

Levihetem megetetni, Ana? - Persze, ha akarod. Még mielőtt a lány befejezhette volna a mondatot, a kicsi már le is ugrott az ágyról, és szólt Quigleynek, hogy kövesse. - Sajnálom, hogy Jessie felébresztett mentegetőzött Boone, majd némi habozás után leült az ágy szélére. - Nem ébresztett fel. Nyilván bebújt mellém, és már aludt is. Inkább én kérek elnézést, hogy ennyi gondot okoztam. Nyugodtan felrázhattál volna, hogy menjek haza. - Nagyon kimerült voltál- ingatta a fejét a férfi, miközben, akárcsak Jessie, játszadozni kezdett Ana hajával. - Elbűvölően szép és rettentően kimerült. - Fárasztó dolog a bábáskodás - mosolygott a lány. - Hol aludtál? - A vendégszobában - felelte Boone. Hirtelen akkorát roppant a háta, hogy összerezzent. Most legalább tudom, hogy vennem kell oda egy rendes ágyat. Ana gondolkodás nélkül masszírozni kezdte a férfi derekát. - Miért nem engem fektettél oda? Amilyen álmos voltam, elaludtam volna egy gyúródeszkán is ... - Az ágyamban akartalak látni - magyarázta Boone, mélyen a lány szemébe nézve. Látni, és ... - Közelebb húzta Anát egy tincsénél fogva. Sokkal közelebb. - Mint most is. Szenvedélyesen megcsókolta a lányt, és ledöntötte a párnára. Ana megborzongott az izgalomtól, de ekkor egy belső hang megálljt parancsolt neki. - Boone ... - Csak egy percet adj! - kérte a férfi kétségbeesetten. - Különben meghalok. Érintése valósággal perzselte a bőrt a lány mellén a vékony, gyűrött selyemblúz alatt, majd csak csókolta, csókolta őt, elnyelve tompa sóhajait. Szeretette volna betakarni Anát a testével, átölelni, amilyen szorosan csak lehet, és vadul leszakítani a gyümölcsöt, melyet egyszer már megízlelt. - Ana... - Boone gyengéden harapdálni kezdte a lány nyakát, majd magához ölelte, és próbált le csillapodni. Tudta, nem volt szép tőle, hogy így felcsigázta mindkettőjüket. Mondd csak, mennyi ideig tart megetetni egy macskát? - Nem elég sokáig - nevetett Ana remegő hangon, miközben a férfi vállára hajtotta a fejét. Közel sem elég sokáig. - Én is ettől tartok - bólintott Boone, és megszorította a lány kezét. - Jessie szeretne ma este Lydiánál aludni. Ha sikerül megszerveznünk, itt töltenéd az éjszakát?

128

- Igen - csókolta meg Ana a férfi kezét, majd hozzádörgölte az arcát. - Amikor csak akarod. - Akkor ma este - sóhajtotta Boone, és erőnek erejével felállt a lány mellől. - Ma este ismételte, mert olyan jólesett hallania. - Megyek, felhívom Lydia édesanyját. Ha kell, könyörgök neki... - Összeszedte kissé ma-gát, és nyugodtabb hangon folytatta. - Megígértem Jessie-nek, hogy elviszem fagyizni, utána a Halászmólón ebédelünk. Lenne kedved velünk tartani? Ha minden jól megy, onnan egyenesen vihetjük is Lydiáékhoz, én pedig meghívlak vacsorázni valahová. A lány kikászálódott az ágyból, és - meglehetősen eredménytelenül - próbálta kisimítani a gyürődéseket a blúzán meg a pantallóján. - Jól hangzik. - Nagyszerű! Sajnálom a ruhádat, de nem mertelek a megkérdezésed nélkül levetkőztetni. Ana maga elé képzelte, ahogy a férfi ki, gombolja a blúzát, és végigfutott a hátán a borzongás. Lassan, nagyon lassan csinálná, türelmes ujjakkal, forró pillantással. Megköszörülte a torkát. - Majd kivasalom. Most megyek, átöltözöm, és megnézem, hogy vannak az ikrek meg a mamájuk. - Ha akarod, átviszlek autóval. - Köszönöm, de apa értem jön, hogy hazahozhassam a kocsimat. Mikor indulunk innen? - Dél körül, egy-két óra múlva. - Tökéletes. Itt találkozunk. Mielőtt a lány kilépett az ajtón, Boone elkapta, és mohón újra megcsókolta. - Miután elvittük Jessie-t, esetleg vehetnénk valami félkész ételt, és itthon is vacsorázhatnánk. - Jól hangzik - motyogta Ana, és belefeledkezett a csókba. - De rögtön haza is jöhetnénk, és ha megéhezünk, majd rendelünk pizzát. - Még jobb! Sokkal jobb ...

Délután négy órakor Jessie már búcsút is intett nekik Lydiáék ajtajából. Rózsaszín hátizsákja csak úgy duzzadt a kellékektől, melyek "nélkülözhetetlenek" egy hatéves számára, ha máshol alszik. Amúgy is felhőtlen boldogságát csak fokozta, hogy Daisyt is magával vihette.

129

- Mondd, hogy semmi okom a bűntudatra! - kérte a férfi, miközben vetett egy utolsó pillantást a kislányára a visszapillantó tükörben. - Miért lenne? - Mert azt kívántam, ma éjjel Jessie ne legyen otthon ... - Ugyan már, Boone! - legyintett Ana, és adott a férfinak egy puszit. - Te is tudod, Jessie mennyire örült neki, hogy Lydiáéknál aludhat! - Igen, de ... Nem is az zavar, hogy elpasszoltam egy kis időre, hanem az, hogy hátsó szándékkal. - Ez mit sem változtat a tényen, hogy istenien fogja érezni magát, arról már nem is beszélve, hogy megígérted neki, pár hét múlva ő is rendezhet egy ilyen ottalvós bulit nálatok. Ha bűntudatod van, csak gondolj arra, milyen pompás vezeklés lesz atyáskodni öt-hat kislány felett egész éjjel! Boone sanda pillantást vetett rá. - Tudtam, hogy te segitesz rajtam ... - Szívesen, máskor is. - Persze téged is bizonyos hátsó szándék vezérel, ugye? Ana kicsit elpirult a kérdés hallatán. - Talán - felelte, és megfogta a férfi kezét. Ahhoz képest, hogy bűntudattól gyötört, aggódó apa vagy, egészen kiválóan tartod magad. - Csak folytasd! Egyre jobban érzem magam. - Ugyan, a túl sok hízelgés megárt. - Akkor én sem árulom el neked, hány pasas fordult meg utánad, amikor a Halászmólónál sétáltunk. - Vagy úgy - simította ki a lány szélben lobogó haját az arcából. - Sokan lehettek, ha jól sejtem ... - Az attól függ, mit értesz sok alatt. Különben is, a túl sok hízelgés megárt. Ami azt illeti, fogalmam sincs, hogyan nézhetsz ki ilyen elbűvölően egy ilyen fárasztó éjszaka után. - Úgy aludtam, mint a bunda - magyarázta Ana, és macskásan nyújtózott egyet. Csuklóján megcsillant achát karkötője. - Morganát kellene látnod! Amikor ma reggel odaértem, már szoptatta az ikreket, és olyan kisimult volt az arca, mintha legalábbis egy hetet nyaralt volna valami méregdrága üdülőhelyen. - Jól vannak a picik? 130

- Jobban nem is lehetnének. Kicsattannak az egészségtől, csillog a szemük a boldogságtól. Nash már most úgy cserélgeti a pelenkájukat, mintha világéletében ezt csinálta volna. Azt állítja, már egyszer rámoso-lyogtak mind a ketten. Boone ismerte ezt az érzést, és csak most döbbent rá, mennyire hiányzik neki a pólyás Jessie. - Nash jó srác. - Valóban nem mindennapi férfi - bólintott lány. - Bevallom, eléggé meglepődtem, amikor meghallottam, hogy megnősült. Mindig magányos farkasnak ismertem. - A szerelem mindent megváltoztat - vont vállat Ana, és igyekezett elrejteni a sóvárgást a hangjában. - Bryna néni szerint ez a mágia legtisztább formája. - Érdekes meglátás. Valóban úgy érzed, amikor megérint, hogy semmi sem lehetetlen. Voltál már szerelmes? - Egyszer - felelte a lány, majd félrekapta a pillantását, mintha a part mentén hajladozó bojtvirágokat tanulmányozná. - Régen. Sajnos, az a mágia nem bizonyult elég erősnek. Mindegy, az élet ment tovább, és én jól éreztem magam egyedül is. Különösen azután, hogy sikerült megvennem ezt a házat a víz mellett. - Ábrándosan elmosolyodott. - Azóta elbíbelődöm a kertemben, egyszóval új életet kezdtem. - Velem is hasonlóképp történt - jegyezte meg a férfi elgondolkodva, miközben ráfordultak az utcára, melyben laktak. - Amikor azt mondod, jól érzed magad egyedül, úgy érted, nem éreznéd jól magad egy kapcsolatban? Ana lelkében egymásnak feszült a remény és a szorongás. - Nem. Úgy értem, hogy elégedett vagyok a mostani életemmel, de boldog leszek akkor is, ha találkozom valakivel, aki nemcsak fel, ébreszteni képes a mágiát, de megérteni is. Boone ráfordult az autófeljárójára, és leállította a motort. - Akkor már ketten vagyunk. - Igen. - Nem hittem volna, hogy találok még valakit, aki ugyanolyan nagy hatással lesz rám, mint Alice volt. Sőt... Nem tudom pontosan, mit érzek irántad, de lehet, hogy nem is akarom tudni. - Nem baj - fogta meg a lány a férfi kezét újra. - Néha elég, ha csak a mával törődik az ember. - Nem, nem elég - fordult felé Boone, szemében sötét izzás ragyogott. - Ha rólad van szó, nem.

131

Ana szomorúan felsóhajtott. - Nem az vagyok, akinek gondolsz, és nem biztos, hogy örülnél, ha teljesen megismerhetnél. Nézd, Boone ... - Úgy vágyom rád, ahogyan vagy! - szorította magához a férfi hevesen, és szenvedélyes csókkal fojtotta a lányba további mondandóját.

10.

Ana félelemmel vegyes izgalommal figyelte, ahogy Boone szinte letépi róla a biztonsági övet, az ölébe rántja, majd vadul csókolni és simogatni kezdi. Mintha nem is az a férfi lenne, aki olyan gyengéden szerette lopott óráik során, a csendes reggeleken és lusta kora délutánokon, nem az, aki eljuttatta az édes, édes beteljesülésig türelmesen, szerelmes ígéreteket suttogva. Sokkal sötétebb, veszélyesebb tűz égett a szemében, melynek a lány, még ha akar, sem tudott volna ellenállni. Amikor a mohó, már-már durva ujjak a meztelen bőréhez értek, felsistergett a vér az ereiben. Ugyanazt a vadságot érezte most is, mint a telihold éjszakáján a kertben, amikor oly édesen illatoztak az érett, lógó fejű virágok. Boone akkor még uralkodott elsöprő erejű vágyán, de most kitört belőle. A lány felszabadult odaadással simult a férfihoz, készen, sőt készségesen, hogy együtt repüljenek arra, amerre Boone csak akar. Teste kisvártatva hullámzani kezdett majd hirtelen megvonaglott, a férfi vállába mélyesztette a körmeit, és reszketeg sóhajtás hagyta el az ajkát. Boone ekkor már tudta, Ana még itt, az autóban az övé lesz, mert a józan ész kétségbeesett tanácsa, hogy legalább az előszobáig bírja ki, suttogásként hangzott a vágy dübörgő orkánja mellett. Erőszakos rántással letépte a blúzát; már nagyon vágyott meztelen bőrének ízére. A felhasadó varrások zaját elnyomta a lány kéjes zihálása. A férfi csókolgatni kezdte a nyakát, éhes ajka alatt izgatottan, izgatóan lüktetett az ütőér. Boone megragadta Ana haját, és hátrahúzta a fejét. Micsoda tekintet! - gondolta Ana, és minden ízében reszketni kezdett, valami sokkal mélyebbtől, mint a félelem. Mindketten tudták, a vadállat, melyet a férfi szoros pórázon tartott idáig, most menthetetlenül elszabadul. Boone két keze közé fogta Ana arcát, és csókolni kezdte telt, érzéki ajkát. - Ana, mondd, hogy kívánsz! Hogy te is kívánod, úgy, ahogy én akarom ... A lány attól félt, képtelen lesz megszólalni, annyira kiszáradt a torka, annyira elhatalmasodott benne a vágy. - Kívánlak - zihálta rekedten; érzéki hangjától összeszorult Boone gyomra. - Én is kívánom bárhogyan, csak veled ... 132

A férfi önuralma cafatokra szakadt, mint Ana blúza az imént. Ujjai sebesen felszaladtak a szoknya alatt, egészen derékig. A lány belemarkolt Boone hajába, és teste ívben, kínálkozóan hátrafeszült. - Még ... - nyöszörögte. Hogy pontosan mit még, az nem tudta volna megfogalmazni, de nem is volt rá szükség. A férfi kitalálta legtitkosabb vágyait is, és addig csigázta az érzékeit, míg a lány maga is kétségbeesetten vetkőztetni nem kezdte. A következő pillanatban szerte szétröppentek Boone ingjének leszakadó gombjai. A férfi ajka buja kirándulásra indult Ana egyre mezítelenebbé váló testén, újabb és újabb titkokat fedezett fel reszkető bőrének izgalmas hajlataiban. Ezúttal szó sem lehetett visszafogottságról vagy türelemről, de nem is lett volna értelme. Ana is épp ezt a vadságot kívánta minden ízében. Ujjai szívós indaként fonódtak a férfi izmaira, ajka perzselő csókokkal borította a bőrét, ahol csak érte, teste pedig lázas fürgeséggel kígyózott a karjában. A lány lelkét eközben a legyőzhetetlenség, a halhatatlanság és a mámoros szabadság érzése töltötte el. Még soha nem érezte ennyire elevennek magát, mint most; ereiben folyékony láva keringett, és forgott vele a vi-lág, kavargó színeivel, vakító fényeivel. Az örvény egyre csak gyorsult meg gyorsult, Úgy érezte, meg kell kapaszkodnia Boone biztonságot adó karjában, különben lezuhan a világ széléről. Belé is markolt, olyan erővel hogy elfehéredtek az ujjai. A férfi ekkor letépte a harisnyáját, és megszabadult az alatta lévő vékony selyem fehérneműtől is. Ana visszafojtotta síkítását, csukott szájjal nyöszörögve repült egyre feljebb és feljebb a forró, levegőtlen magasságokba. Önkívületében suttogni kezdett, Boone számára érthetetlen nyelven, de szavak nélkül is világos volt, hogy elérte és átlépte a józan megfontolás határait, épp ahogyan a férfi akarta. Kisvártatva maga is követte a lányt a féktelen szenvedély mámoros őrületébe. Ana keze erőtlenül lecsúszott Boone izzadtságtól síkos hátáról. Annyira elbágyadt, hogy észre sem vette, amint ujjai a kemény sebességváltóhoz koppannak. Szerette volna szorosan átölelni a férfit, de minden ereje elszállt. Még arra sem volt képes, hogy emlékezetébe idézze, mi történt - átadta magát az összefüggéstelenül felvillanó érzéki emlékképeknek. Tudta, a szerelem e sötétebb oldalára nem készülhetett volna fel előre semmi módon. Vajon hogyan bírta Boone a benne lakó ragadozót ilyen sokáig féken tartani? Hirtelen rájött: érte tette. Hálásan a férfi felé fordította izzadságtól fénylő arcát, és megcsókolta a nyakát. Boone csak az ő kedvéért viselkedett olyan visszafogottan. A férfi még mindig reszkető teste alatt Ana úgy elernyedt, mintha feloldódtak volna a csontjai. Boone egy pillanatig nem tudta, ébren van-e vagy álmodik: Úgy érezte, mozognia kell, valamilyen módon belekapaszkodnia a valóságba. Egyébként is, nem elég, hogy ilyen vadul bánt a lánnyal, talán már a szuszt is kiszorította a tüdejéből szegénynek... Miközben lassan felemelkedett róla, Ana panaszosan felnyögött, amivel tovább erősítette Boone egyébként is gyötrő lelkiismeret-furdalását.

133

- Ne haragudj rám, nem akartalak agyonnyomni…! Szerette volna valamivel betakarni a lányt, de az ülésen csupán szakadt blúzának egy gyűrött foszlánya akadt a kezébe. Lenyelte a nyelvére toluló szitkozódást, és visszadobta a selymet. Ana az oldalára fordult, majd összekuporodott, mint egy kisbaba. Az isten szerelmére, úgy rontott rá erre a tündérre az imént, mint valami szörnyeteg, ráadásul a kocsiban. A kocsiban! - Ana ... - kezdte, majd megtalálta saját ingének maradványait, és a lány vállára terítette. Ne haragudj, Anastasia, fogalmam sincs, mit mondjak! - Nem baj - suttogta a lány alig hallható hangon. - Tudom, erre nincs ment ... Várj, felsegítlek! Mindjárt hozok neked valami ruhát. Ana teste tehetetlenül terült el az ülésen mint valami zsák. - Ó, istenem, mit tettem! - Nem hiszem, hogy képes lennék felülni - nyöszörögte a lány bágyadtan, majd meg, nedvesítette az ajkát, és megcsókolta a férfi ujjait. - De kellemes így. Egy-két napig itt maradok, jó? Boone összevonta a szemöldökét, és próbálta megfejteni, mi bujkál a lány hangjában. Düh biztosan nem. Fájdalom sem. Sokkal inkább valami olyasmi, mintha... elégedett lenne. - Nem is haragszol rám? - Tessék? Miért, kellene? - Hát ... gyakorlatilag letámadtalak ... ráadásul az első ülésen. Széttéptem a blúzodat, és ami ezután még megmaradt belőled, azt felfaltam ... Ana továbbra is csukott szemmel felsóhajtott, majd elmosolyodott, mint egy jóllakott macska. - Valahogy úgy. Most először faltak fel életemben. Ezentúl más szemmel nézek majd minden anyósülésre. A férfi addig cirógatta a lány állát, míg ki nem nyitotta a szemét. - Pedig szerettem volna legalább az előszobáig eljutni, becsszó... - Most már talán a hálószobáig is eljutunk - nevetett fel Ana, és megnyugtatóan Boone csuklójára tette a kezét. - Csak nem képzeled, hogy haragszom, amiért ennyire kívántál? - Nem, csak ... attól tartok, nem ehhez szoktá1.

134

A lány összeszedte magát, és kissé összerezzent a fájdalomtól, amelyet az ölelkezés szempontjából kényelmesnek éppen nem nevezhető első ülésnek köszönhetett. Sejtette, hamarosan kék-zöld foltok ütköznek ki rajta mindenfelé. - Nem vagyok üvegből, és bárhogyan is szeretkezünk egymással, az csak jó lehet. Összekulcsolta a kezét a nyaka mögött, és hamiskásan elmosolyodott. - Örülök, hogy még az előszobáig sem jutottál el velem ... A férfi gyengéden megragadta Ana derekát, majd élvezettel közelebb húzta magához. - El sem hinnéd, milyen nyitott, széles látókörű szomszédom van! - Én is valami ilyesmit hallottam felőle felelte a lány vidáman, majd kísérletképpen harapdálni kezdte Boone ajkát. Eszébe jutott, milyen izgatónak találta, amikor a férfi ajka bekalandozta az arcát meg a nyakát, és gondolta, most lustán, ráérősen viszonozza ezt. - Az én szomszédom pedig a szenvedély Szakértője, mély megértést tanúsít annak minden megjelenési formájával szemben. Kétlem, hogy bármivel is zavarba lehetne hozni; talán még azzal sem, ha bevallanám neki, gyakran vannak érzéki álmaim vele, amikor egyedül fekszem az ágyamban. Minden biológiai törvényszerűségnek fittyet hányva Boone-ban újfent sejtelmes, Sötét sóvárgás kezdett éledezni. - Csakugyan? Egészen pontosan miről szólnak ezek az álmok? - érdeklődött, miközben csókolgatni kezdte Ana vállát. - Hogy meglátogat ez az izgatóan hódító férfi - felelte a lány búgó hangon. - Villám hasít az égbe, melynek fényében felvillan kobaltkék szeme. Csak úgy sugárzik a tekintetéből a vágy, és én tudom, jobban kíván, mint eddig vagy ezután bárki ... A férfi érezte, ha nem viszi be sürgősen a lányt a házba, még éjszakára is itt ragadnak a kocsiban, ezért kapkodva öltözködni kezdett. - Villámokkal, sajnos, nem szolgálhatok, de ... - Már szolgáltál - mosolygott Ana.

Órákkal később a hálószobában térdeltek az ágyon, és pizzát majszoltak a gyertyafényben. A lány elvesztette az időérzékét, de nem is érezte szükségét, hogy tudja, éjfélre jár-e, vagy esetleg már hajnalodik is. Szerelmeskedtek, beszélgettek, jókat nevettek, megint szerelmeskedtek. Életében nem volt még ilyen tökéletes éjszakája, mit számít ilyenkor az idő? - Giniver szerintem nem hős - jelentette ki, miközben lenyalogatta a szószt az ujjáról. Az éjszaka folyamán már szót ejtettek elbeszélő költeményekről, modern rajzfilmekről, ősi legendákról, népművészetről és klasszikusnak számító horrorfilmekről. Nem emlékezett már, 135

hogyan kanyarodtak vissza Camelothoz, a Grálhoz, Artúr királyhoz meg a kerekasztal lovagjaihoz, de ami Artúr királynőjét illeti, kitartott a véleménye mellett. - Még csak nem is tragikus alak. - Csodálom, hogy egy nő, különösen egy olyan együtt érző nő, mint te, nem tanúsít több megértést Giniver helyzete iránt - vetette ellen Boone, és kivette az utolsó szeletet az ágy közepére helyezett pizzás dobozból. - Miért tanúsítanék? Megcsalta és elárulta a férjét, segített lerombolni a királyságát, csak mert önző volt, gyenge jellemű és gyenge akaratú. - Vagy inkább szerelmes. - A szerelem nem mentség a bűnre! - háborodott fel Ana, és oldalra biccentett fejjel végigmérte Boone-t a gyertyaláng reszkető fényében. Szívszorítóan férfiasnak tűnt egy szál alsónadrágban, kócos hajjal, borostás állal. - Férfiak, jellemző! Rögtön találtok mentséget egy nő hűtlenségére, csak mert szépen, romantikusan van tálalva! Boone általában nem sértődött meg könnyen, most is úgy döntött, nem veszi magára a megjegyzést. - Egyszerűen csak úgy gondolom, kicsúszott a kezéből a helyzet irányítása. - És miért kellett kicsúsznia? Szabadon választhatott, és ő rosszul döntött, akárcsak Lancelot. Hol maradt a híres lovagi nemesség, hűség, meg hősies önmegtartóztatás? Elárulták a királyukat, aki mindkettőjüket tiszta szívéből szerette, csak mert nem tudtak uralkodni magukon! - jegyezte meg a lányepésen, és haragosan hátravetette a fejét. - Szép, mondhatom! A férfi megcsóválta fejét, majd ivott egy korty bort. - Csak ámulok és bámulok! És én még azt hittem, romantikus alkat vagy ... Virágokat szedsz a holdfényben, tündér- meg boszorkányszobrokat gyűjtesz, de közben elítéled szegény Ginivert, csak mert szerelmes lett, és elvesztette a fejét? - Még hogy szegény Giniver ... - kezdte Ana újra tüzesen, de Boone egy csókkal beléfojtotta a szót, majd elnevette magát. Egyre jobban élvezte a társalgást, és közben egyiküknek sem tűnt fel, hogy az emberek többsége szerint kitalált személyekről vitatkoznak. - Ne feledkezz meg a többi szereplőről sem! - figyelmeztette Anát a férfi. - Ott van például Merlin, részben az ő dolga lett volna, hogy megelőzze a ballépést, de nem tett semmit. Vajon miért? A lány gondosan lesöpörte a morzsákat meztelen lábáról. - Mert egy igazi varázsló nem avatkozhat bele mások végzetébe. - De itt nem akárkiről van szó, hanem Artúr királyról! Elég lett volna egy apró varázslat, máris minden marad a régiben.

136

- Másként alakult volna megszámlálhatatlan ember élete - mutatott rá Ana, és intett a poharával. - Megváltozott volna a történelem egész szőttese ... Nem, nem tehetett semmit, még Artúr kedvéért sem. Minden földi halandó, még a boszorkányok és a királyok is, a saját sorsáért felelős. - Maga Artúr is úgy fogant, hogy Merlin házasságtörésre bujtotta a Cornwall hercegének álcázott Uthert Igraine-nel, hogy az övé lehessen Tintagel! - Mert így teljesedett be a végzet akarata magyarázta a lány lassan, türelmesen, mintha Jessie-vel beszélne. - A bölcs attól bölcs, hogy felismeri ezt, és segédkezik benne. Merlin legjelentősebb tette éppen Artúr világra segítése volt, pedig más kalandjai sokkal inkább igénybe vették a varázserejét. - Ezt a választ túl könnyű ráhúzni bármire - vetette ellen Boone, és lenyelte az utolsó falat pizzát. - Az egyik varázslat jó, mert illik a végzet akaratába, a másik nem, mert nem illik. - Amikor valaki különleges képességekkel rendelkezik, a saját felelőssége eldönteni, mikor élhet vele, és mikor nem. El tudod képzelni, mennyire szenvedhetett Merlin amikor végig kellett néznie a nagy király pusztulását, akit talán a legjobban szeretett életében? Pedig előre tudta, ez lesz a történet vége, már akkor, amikor Artúr megfogant. Ebből is látszik, hogy a mágia nem óv meg sem a testi, sem a lelki szenvedéstől, csak ritka, kivételes esetben. - Ha a végzet úgy akarja? - Pontosan. A férfi bólintott; saját boszorkány és varázsló mesehősei is mindig szenvedtek a történeteiben. Ettől emberibb színezetet kaptak, és ezt nélkülözhetetlennek tartotta. - Amikor még gyerek voltam, gyakran álmodtam olyasmit, hogy a lovagkorban élek. Sikerült megmentened a szépséges szüzeket a tűzokádó sárkányoktól? - Még szép! Kalandozni jártam, kihívtam a Fekete Lovagot párbajra, és földbe is döngöltem rendesen. - Mindjárt gondoltam. - Amikor felnőttem, rájöttem, nem kell lemondanom erről a világról sem. Írás közben még mindig ott élek, idebenn - tette a mellkas ára az egyik kezét -, egyébként meg élvezem a huszonegyedik század legmodernebb találmányait, kényelmét és szolgáltatásait. - Mint például a pizzát. - Pontosan - bólintott Boone. - Laptoppal dolgozom madártoll helyett, és pamut alsóneműt hordok. Boldoggá tesz, hogy bármikor meleg vízhez juthatok, csak ki kell nyitnom a csapot. Ha már itt tartunk... Egy ujjával fellibbentette a pólót, amelyet Anára adott, majd olyan fürgén vállára kapta a lányt, hogy az nevetve felsikoltott. 137

- Mit művelsz, te szélhámos?! - Meleg víz - ismételte a férfi. - Azt hiszem, itt az ideje, hogy megmutassam, mire vagyok képes a zuhany alatt ... - A, szóval énekelni fogsz. - Azt is. Utána. - Kivitte Anát a fürdőszobába, elhúzta a zuhanyzó üveg ajtaját, és megnyitotta a csapot. - Remélem, te is jó melegen szereted. - Ami azt... A férfi úgy, ahogyan voltak, belépett a lánnyal a karjában a kétoldali zuhanyrózsa alá. Egy pillanat alatt átáztak mind a ketten. - Boone! - nyöszörgött a lány vízet köpködve. - Meg akarsz fullasztani? - Bocs - vigyorgott a férfi, és a szappanért nyúlt. - Tudod, akkor döntöttem végleg e mellett a ház mellett, amikor megláttam ezt a zuhanyzót. Ugye, milyen tágas? - Lassú mozdulatokkal dörgölni kezdte Ana nedves lábszárát a síkos szappannal. - Ami pedig a dupla zuhanyrózsát illeti, egyenesen isteni. Bár a víz már-már égetően felforrósodott, a lány fázósan reszketett, ahogyan Boone lassan, körkörösen beszappanozta a térdhajlatát. - Ebben a testtartásban sajnos nem oly felhőtlenül isteni - dünnyögte. Mikor kisimította víztől csöpögő haját az arcából, észre, vette, hogy a zuhany tálca tökéletesen tükröző fémből készült. - Jesszus! A férfi elvigyorodott, és lassan feljebb kúszott a szappannal Ana combjának hátulján. - Nézd meg a mennyezetet! A lány így is tett; onnan is saját képmása bámult vissza rá. - Hogyhogy nem párásodik be a gőztől? - Kezelt üveg. Egy picit azért elhomályosul, mikor órákig zuhanyozom. - Márpedig most ez volt a szándéka. Lassan, veszélyesen lassan lecsúsztatta magán a lány testét. - De ettől csak hangulatosabb lesz a látvány. Finoman a zuhanyzó hátsó falához nyomta Anát, és simogatni kezdte a mellét az egyre áttetszőbbé váló, testéhez tapadó pólón keresztül. - Elmondjam, én miről szoktam álmodni? - Azt hiszem ... - sóhajtotta a lány hirtelen, egy kivételesen jól sikerült mozdulat után -, így igazságos.

138

- Még jobb ötletem van - vigyorgott Boone, és addig incselkedett Ana ajkával, míg a lány lélegzete akadozni nem kezdett. - Inkább megmutatom. Előbb szépen megszabadulunk ettől rángatta le a vizes pólót Anáról, majd egy hanyag mozdulattal félrehajította, hogy hangos placcsanással ért földet a padlón. - Itt kezdem - magyarázta, és játszadozni kezdett a lány szájával, miközben a vállát szappanozta -, és meg sem állok addig, míg a lábujjaidhoz nem érek. Ana most már biztosra vette, hogy nem csak az anyósülésre, de a zuhanyzóra is más szemmel fog nézni ezután. Megragadta a férfi derekát, hogy el ne veszítse az egyensúlyát, majd hátrahajolt, miközben Boone nedves, szappantói síkos kézzel simogatta a mellét. Gőz ... nemcsak körülötte, benne is. A sűrű, forró párában alig kapott levegőt. Nedves, síkos bőr simult gyönyörteljesen nedves, síkos bőrhöz. Szappannal a kezében végigsimogatta a férfi hátát, majd a mellkasát, és mély, elégedett nevetéssel nyugtázta, ahogy Boone izmai kéjesen összerándulnak, bár a szája rendíthetetlenül folytatta diadalmas útját a lány testén, egyre lejjebb. Ha őt ellenállhatatlanul magával ragadta a forróság, hát a férfit még inkább. Vágy vágynak feszült, és Boone-nak hamarosan észre kellett vennie, hogy Ana is tud ugyanolyan vadul, viharosan, végletesen szeretni, mint Ő. Szerelmükből fakadó mámoros elragadtatását a szenvedély csak fokozta. Ana szerette volna megmutatni neki, mit érez iránta - ennél kedvezőbb alkalmat keresve sem találhatott volna. Megsimogatta a férfi erős vállát, izmos mellkasát, majd elégedett mormogással végigfuttatta ujjait a bordái között, le, egészen lapos, kemény hasáig. Boone megrázta a fejét, hogy kicsit kitisztuljon - ő akarta elcsábítani a lányt, nem fordítva! A puha, finom ujjak sajgó szikrákat pattintottak ki amúgy is túlterhelt idegrendszeréből. - Várj! - ragadta meg Ana kezét, és szorosan fogva tartotta. Tudta, ha a lány így folytatná, képtelen lenne visszafogni magát. - Előbb én ... - Nem - ingatta a fejét Ana diadalittas mosollyal, és megcsókolta a férfit. - Előbb én! Gátlástalanul simogatni kezdte Boone-t, ahol érte, és a férfi előtt elhomályosult a világ. - Istenem, Ana ... - Látom, kivánsz - lehelte a lány buján Boone fülébe. - Hát akkor tégy magadévá, most azonnalI A gomolygó párában Ana úgy nézett ki, mint egy istennő, ahogy éppen kiemelkedik a tengerből. Csapzott fürtjei sötét aranykigyókként hullottak a vállára, izzó bőrén vizcseppek csillogtak. A szeme titkos, sötét ígéretek tüzétől ragyogott, azt sugallva, férfi legyen a talpán, aki fel meri törni e titkok pecsétjét ... Csodálatos, elbűvölő, és csak az enyém! gondolta Boone. 139

- Kapaszkodj belém! - zihálta a lány fülébe, majd a zuhanyzó hátsó falának nyomta, és felemelte a csípőjénél fogva. - Csak kapaszkodj belém! Ana a férfi nyakába csimpaszkodott, testük összeforrt. Rekedten Boone nevét kiáltotta, és hátravetette a fejét. A szitáló párában felnézett a mennyezetre, ahol látta magukat összefonódva, hogy lehetetlen lett volna megmondani, hol végződik ő, és hol kezdődik a férfi. Szavakkal kifejezhetetlen mámorában felnyögött, és Boone vállára hajtotta a fejét. Elveszett, teljességgel elveszett, és istennek hála érte! - Szeretlek! Fogalma sem volt, honnan tolult ez a szó az ajkára és miért; úgy bukott ki belőle, mint ahogyan érett gyümölcs hull alá a fáról. Többször is a férfi fülébe súgta, egészen addig, míg testük kéjesen meg nem vonaglott a gyönyörtől. Elernyedve pihegtek a zuhanyzó falának támaszkodva, Boone szíve még egy ideig hevesen zakatolt. - Mondd még egyszer! - kérte a lányt. Ana elmosolyodott, és hamiskás pillantást vetett a férfira álmos szemével. - Mit? Boone erős uijai a lány vállába markoltak. - Hát hogy szeretsz! Csak egyszer ... Ana továbbra is csak mosolygott, évődve. - Nem gondolod, hogy meg kellene száritkoznunk? Elég sokáig maradtunk a viz alatt ... A férfi türelmetlen mozdulattal elzárta a zuhanyrózsákat. - Szeretném látni a szemed, miközben mondod! Kérlek... Nem engedlek innen Sehová, amíg nem mondod újra! A lány tudta, Boone mire kéri: tegye meg a következő lépést felé, azt azonban csak ő látta kettejük közül, hogy ezzel a lépéssei akár végleg el is veszíthetik egymást. Ez is azon jeles pillanatok közé tartozott, amikor végzet meg a szabad akarat kezet nyújtott egymásnak. Döntenie kellett. - Szeretlek. Nem lennék, nem is lehetnék itt veled, ha nem így lenne. A férfi tekintete elmélyült és tüzessé vált, szorítása enyhült, vonásai kisimultak. - Úgy érzem magam, mintha már évek óta vártam volna erre a szóra. Ana kisimította Boone nedves haját az arcából. - Mostantól mindig hallhatod, csak kérned kell. - Neked még kérned sem kell - fogta meg a kezét a férfi. A lány remegni kezdett; Boone azt hitte, fázik, ezért maga után húzta, ki a zuhanyzóból, majd köréje csavart egy törülközőt, 140

és átölelte. - Szeretlek, Anastasia - kezdte, miközben gyengéden megcsókolta a lány homlokát, arcát, ajkát. - Visszahoztál valamit az életembe, amiről azt hittem, végleg elveszítettem. Amiről azt hittem, nincs is többé szükségem rá. Tévedtem. Ana elpirult, elkapta a tekintetét, és a férfi mellkasához szorította a fejét. Nem, ez nem álom, gondolta meghatottan, hanem a valóság... Elbűvölve hallgatta a férfi szívét, amely most már az övé, és elhatározta, megtalálja a módját, hogy meg is tarthassa. - Semmi másra nem vágyom az életben, csak rád, Boone. Szeress mindig, jó? Szeress mindig! - Ha akarnék, sem tehetnék másként - ingatta a fejét a férfi, és ijedten hátralépett. De hiszen te sírsz! - Nem sírok - bizonygatta a lány könnybe lábadó szemmel. - Nem szoktam. "Anastasia sohasem szokott sírni, de miattad fog" - jutottak eszébe Boone-nak Sebastian szavai, amitől kissé kényelmetlenül kezdte érezni magát. Elszántan elhessegette őket a fejéből. Nevetséges. Nem lenne képes megbántani a lányt soha. Szóra nyitotta a száját, de nyomban be is csukta. Egy gőzös fürdőszoba nem a legeszményibb hely leánykérésre, és különben is, van, amit még el kell mondania neki előtte. - Mindjárt adok egy másik pólót, utána beszélgessünk, jó? Ana túl boldog volt ahhoz, hogy felfigyeljen az enyhén baljós előérzetre, amely ebben a pillanatban megkörnyékezte. Nevetve elkísérte Boone-t a hálószobájába, és hagyta, hogy újabb pólót húzzon rá. Álmosan töltött maguknak egy kis bort, miközben a férfi felvett egy farmert. - Velem jössz? - nyújtotta a kezét a lány felé, amelyet az készségesen el is fogadott. - Hová megyünk? - Szeretnék mutatni neked valamit - felelte Boone, majd a félhomályos folyosón a dolgozószobájába vezette Anát. A lány kíváncsian körbepillantott. - Szóval itt írsz. A széles, cseresznyefa keretes ablakok elött nem lógott függöny, viszont a keményfa padlót régi, kopott futószőnyeg fedte. A tetőablakokon keresztül látszottak a pislákoló Csillagok. Az asztalon egy komoly, méregdrágának runő laptop pihent, mellette több kupac jegyzet, odébb pedig egy egész falat bebontó könyvespolc állt. Bár a helységnek tagadhatatlanul dolgozószoba jellege volt, a férfmak sikerült pár bekeretezett képpel meg lovagokat, illetve sárkányokat ábrázoló szobrokkal otthonossá tennie. A szárnyas tündér, melyet nemrég vásárolt Morgana boltjában, kitüntetett helyet kapott a faragott ablakpárkányon.

141

- Nem ártana pár szobanövény - jegyezte meg a lány hamarjában, és lelki szemei előtt máris felvillantak a sárga meg fehér nárciszpalánták az üvegházában. - Gondolom, több órát töltesz itt mindennap - tette hozzá, eközben észrevette az üres hamutartót a laptop mellett. A férfi követte a pillantását, és összevonta a szemöldökét. Fura, gondolta, napok óta egy slukkot sem szívott, tulajdonképpen eszébe sem jutott a cigaretta. Akárhogy is, egyelőre még korai lenne gratulálnia magának. - Néha, amikor kinézek az ablakon, téged látlak, ahogy a kertedben szorgoskodsz. Olyankor nagyon nehéz összpontosítanom. Ana elnevette magát, és leült az íróasztal sarkára. - Majd szerzek neked függönyt. - Szó sem lehet rólal - mosolyodott el a férfi is, a szeme azonban szomoruan csillogott közben. Zsebre dugta a kezét. - Ana, azt hiszem, beszélnünk kellene Alice-ről. - Értelek, Boone - állt fel a lány újra, és együtt érzően a férfi felé nyújtotta a kezét. Tudom, hogy fáj, nem kell magyarázkodnod. Boone, kezében Ana kezével, egy kép felé biccentett a falon, melyen bájos kislány térdelt egy patak mellett, aranyszínü serleget mártva ezüstös vizébe. - Ezt ő rajzolta még Jessie születése előtt. Az első házassági évfordulónkon adta nekem. - Gyönyörű. Nagyon tehetséges volt, ugye? - Igen. A legtehetségesebb és legrendkívülibb lány, akivel csak találkoztam addigi életem során. - Önkéntelenül is ivott egy kevés bort, elhunyt szerelme tiszteletére. - Ismertem őt, amióta csak az eszemet tudom. Drága Alice ... Ana érezte, a férfinak most beszélnie kell, eldöntötte hát, hogy segít neki megnyílni. - A gimnáziumban kezdtetek járni egymással? - Nem, dehogy - csóválta meg a fejét Boone. - Nem is lett volna lehetséges. Alice a szurkolócsapat tagja volt, a diákbizottság el, nöke, minden lében kanál jótét lélek. Más társaságba jártunk, ráadásul eleinte a jó pár éves korkülönbség is elválasztott bennünket egymástól. Én épp a kamaszok kötelező lá, zadási korszakán mentem keresztül, amikor megismertem, megvetettem minden intéz, ményt, köztük az iskolát és a diákbizottságot. Általában mogorva, barátságtalan fickónak tartott akkoriban. A lány elmosolyodott, és megsimogatta a férfi borostás állát. - Szívesen megnézném egy fényképed abból az időből. - Amíg én sutyiban cigarettáztam a fiúvécében, addig Alice iskolai színdarabokhoz festett hátteret. Ismertük egymást, de egy-két szónál hosszabb beszélgetésre soha nem került sor közöttünk. Érettségi után főiskolára mentem, végül New Yorkban kötöttem ki. Úgy 142

gondoltam, csak az lehet igazi író, aki odaköltözik, kivesz egy padlásszobát, azután fagyoskodik és éhezik. Ana, mintegy mellékesen, Boone derekára tette a kezét, mert érezte, a férfinak támogatásra van szüksége. Türelmesen megvárta, míg összeszedi a gondolatait. - Egy reggel épp a közeli péküzletben jártam, és amikor felnéztem a reggelimből, megláttam Alice-t, amint kávét meg csokis kiflit vett. Beszélgetni kezdtünk, hogy kerültünk New Yorkba, mit tudunk a régi ismerősökről, kivel mi történt. Jó érzés volt látni egy ismerős arcot, és izgalmas is; hogy a két kisvárosi kölyök eljött meghódítani a nagy, legendás New Yorkot. Tehát a végzetük egymás mellé sodorta óket, gondolta Ana, egy több milliós városban. - A képzőmüvészetire járt - folytatta Boone -, pár másik lánnyal lakott együtt nem messze, albérletben. Elkísértem a földalattiig. Nem sokkal később újra találkoztunk, üldögéltünk a parkban, megmutattuk egymásnak a rajzainkat, beszélgettünk órákig. Csak úgy sugárzott belőle az életerő, az energia, az értelem. Nem szerettünk egymásba első látásra: szépen, lassan melegedtünk össze. Egyre jobban és jobban. - Ellágyulva a rajzra pillantott. - Nem sokkal azelőtt házasodtunk össze, hogy eladtam az első könyvem. Ő akkor még nem fejezte be a főiskolát. A férfinak ismét szünetet kellett tartania, olyan erővel rohanták meg az emlékek. Ösztönösen megszoritotta Ana kezét, mire a lány megnyílt, és annyi erőt meg támogatást sugárzott feléje, amennyit csak lehetett. - Minden olyan tökéletesnek tűnt vele. Fiatalok voltunk, szerelmesek, boldogok. Ő is kapott már megbizást egy festményre, amikor kiderült, hogy várandós. Úgy döntöttünk, hazaköltözünk, hogy a gyerek egészséges, kertvárosi környezetben nőhessen fel, a nagyszüleihez közel. Jessie csodálatos kislány lett, és én azt hittem, velünk már soha semmi rossz nem történhet. Tévedtem. Alice rettenetesen elfáradt a szülésben, és utána sem nyerte vissza többé a korábbi életerejét. Mindenki azt mondta, ez természetes, ne csodálkozzam, ha fáradt a pici meg a munkája mellett. Nagyon lefogyott, néha még viccelődtem is, ha így folytatja, elhervad ... Boone egy pillanatra behunyta a szemét. - Meg is történt. Elhervadt. Miután természetellenesen sokáig tartott ez az állapot, már nemcsak én aggódtam érte, de az egész család. Kórházba ment, vizsgálatokra, de a laboratóriumban akkor éppen fejetlenség uralkodott, és túl későn vették észre a bajt. Amikor bebizonyosodott, hogy rákos, már nem lehetett segíteni rajta. - Ó, Boone, annyira sajnáloml - Sokat szenvedett, ez volt a legrosszabb az egészben. Szenvedett, és én nem tehettem semmit. Végignéztem a haldoklását, napról napra, és biztosra vettem, hamarosan én is követni fogom. Azonban gondolnom kellett Jessie-re is. Alice-t huszonöt évesen temettem el, a lányom akkor még alig múlt kétéves. 143

A férfi felsóhajtott, majd Anára pillantott. - Szerettem Alice-t. Mindig is szeretni fogom. - Tudom. Ha valaki így megérinti az életed, azt soha nem veszítheted el. - Miután itt hagyott, már nem hittem többé az örök szerelemben. Úgy gondoltam, ilyesmi csak a könyvekben létezik. Nem akartam még egyszer szerelmes lenni, és újból átélni ezt a fájdalmat, nemcsak magam, de Jessie miatt sem. Mégis megtörtént. Viszszaadtad az életbe vetett hitem, Anastasia. Másként érzek irántad, mint Alice iránt éreztem, nem azért, mert kevésbé szeretlek, csak ... mert te te vagy. Ana megcirógatta a férfi arcát, ezzel is jelezve, érti, amit mond. - Ugye nem hitted, Boone, hogy arra foglak kérni, felejtsd el őt a kedvemért? Hogy féltékeny leszek rá, és arra, ami köztetek volt? Ettől csak még jobban szeretlek! Alice boldoggá tett téged, és megajándékozott Jessie-vel. Bár ismertem volna! A férfi talán még soha semmitől nem illetődött meg ennyire, mint most a lány szavaitól. Komoly arccal a füléhez hajolt. - Légy a feleségeml - suttogta.

11.

Ana mozdulatlanná dermedt, Boone feléje nyúló keze megállt a levegóben. A lánynak elakadt a lélegzete, és bár a szíve reménykedett, az elméje óvatosságra intette. Lassan, nagyon lassan bontakozott ki a férfi karjából. - Nézd, én ... - Ne mondd, hogy túl gyorsan jött! - kérte a férfi. Döbbenetesen nyugodtnak érezte magát most, hogy megtette végre ezt a lépést, amelyet már hetek óta tervezgetett magában. Szükségem van rád, Ana. Veled akarok élni. - Már így is együtt élsz velem - mosolygott a lány, és próbált úrrá lenni a zavarán. - De ezt már mondtam. - Már akkor sem volt könnyú nekem, amikor még csak kívántalak, de mikor igazán fontossá váltál a számomra, még nehezebb lett. Most, hogy szerelmes vagyok beléd, egyenesen kínlódom ... Nem akarok csak a szomszédod lenni! - ragadta meg Boone a lány vállát. - Nem akarom, hogy el kelljen küldenem Jessie-t, ha együtt szeretném tölteni veled az éjszakát. Az előbb azt állítottad, szeretsz ...

144

- Szeretlek - bólintott Ana, és józan esze tiltakozása ellenére kétségbeesetten Boone karjába vetette magát. - Tudod, hogy így van. Jobban, mint valaha is álmodni mertem volna. Jobban, mint szerettem volna. De a házasság ... - Éppen az olyanoknak való, mint mi - simogatta meg a férfi Ana nedves haját. - Talán emlékszel, amikor arról beszéltem, hogy számomra a bensőséges együttlét szent dolog. Persze nem a testiséget értem ez alatt. Illetve, nemcsak azt. - Elhúzódott a lánytól, mert szerette volna látni az arcát, és szerette volna, ha Ana is látja az övét. - Arról van szó, ami bennem kavarog minden egyes alkalommal, ha csak rád nézek. Mielőtt megismertelek volna, teljesen megfelelőnek találtam az életemet, és eszembe sem jutott volna változtatni rajta. Ez most már nem így van. Semmi kedvem nap mint nap átugrálni a labdarózsáidon, hogy veled lehessek. Azt akarom, hogy együtt éljünk. - Ó, Boone, bár ilyen egyszerű lenne! - sóhajtotta a lány, majd elfordult, mert most képtelen lett volna folytatni. - Pedig ilyen egyszerű is lehet - biztosította a férfi, és próbált uralkodni hirtelen rátöró félelmén. - Amikor ma reggel beléptem a szobába, és megláttalak Jessie-vel a karodban... el sem tudom mondani, mi futott át rajtam. Csak azt tudom, hogy rájöttem, épp ezt szeretném. Hogy így együtt legyetek. Hogy te is itt legyél neki, hisz mindketten erre vágytok. Egy család lehetnénk, sőt összehozhatnánk Jessie-nek még egy-két kistestvért is ... Olyan édes, olyan mesébe illően szép képnek tűnt ez, hogy Ana önkéntelenül is behunyta a szemét. Ekkor eszébe jutott Robert, és görcsbe rándult a gyomra. - Ha igent mondanék, mielőtt megértenél, mielőtt teljesen megismernél, hibát követnék el. - De hiszen ismerlek! - ölelte át Boone újra. - Szenvedélyes vagy, együtt érző, hűséges, nagylelkű, nyílt szívú és családszerető. Szereted a romantikus zenét és az almabort. Ismerem a nevetésed, az illatod, és tudom, hogy boldoggá tudnálak tenni, ha engednéd. - Már most boldoggá teszel ... Éppen ezért vagyok tanácstalan, mit tegyek, mert én is ugyanilyen boldognak szeretnélek téged látni. Kibontakozott a férfi karjából, és elkezdett fel-alá járkálni, hogy levezesse a nyugtalanságát. - Nem hittem volna, hogy ilyen hamar megkéred a kezem ... És még csak nem is sejtem, mit szólsz majd, ha megtudod, ki vagyok valójában. Pedig milyen csodálatos lenne a feleségének lenni! - gondolta. Eljegyeznék egymást, és élnének boldogan ... El kell árulnia neki az igazat végre, hogy eldönthesse, továbbra is akarjae őt, vagy sem. Behunyta a szemét, és meggyötörten felsóhajtott. - Gyáva voltam, hogy nem mondtam még el neked. Tudnod kell, hogy sokkal ... érzékenyebb vagyok az átlagnál. Nagyon letör, ha valaki rossz érzéseket táplál magában, és szánalmas mértékben ki vagyok téve mind a fizikai, mind az érzelmi fájdalomnak. Olyan események is mély sebet ejtenek rajtam, amelyekre mások csak legyintenek. 145

- Fogalmam sincs, miről beszélsz, Ana. Én egyáltalán nem ilyennek ismerlek. - Hát épp ez az! - bólintott a lány, és öszszeszoritotta a száját. - Meg tudnál érteni valakit, aki sokkal érzékenyebb másoknál? Valakit, akinek védőpajzsot kell maga köré építeni, hogy ne hassanak rá olyan erősen a külvilágból érkező lelki és szellemi ingerek? Boone, legyőzve türelmetlenségét, elmosolyodott. - Ez valami misztikus izé, ugye? Ana jólesően elnevette magát, majd fáradtan megdörgölte a szemét. - Még annál is rosszabb. Szeretném elmagyarázni neked, de fogalmam sincs, hogyan. Bárcsak ... Megfordult, elszántan arra, hogy bevall végre mindent a férfmak, de ekkor a hirtelen mozdulattól leesett egy rajz az íróasztalról. Gondolkodás nélkül lehajolt, hogy felvegye. Talán a sors akarta, hogy a papír rajzzal felfelé hulljon a padlóra. Kiváló kép, gondolta a lány a fekete pelerines boszorkány vad ördögi vonásaira pillantva, és elismerően sóhajtott. Boone tökéletesen megragadta benne a gonoszt. - Semmi baj - guggolt le mellé a férfi. El akarta venni tőle a rajzot, de Ana nem hagyta. – A meséhez rajzoltad? - Igen, az Ezüs tkas télyhoz, de kérlek, ne térjünk el a tárgytól! - Több köze van ennek a rajznak hozzá, mint gondolnád - dünnyögte a lány. - Beszélj róla egy kicsit! - kérte Boone-t mosolyogva. - Hogyan születetett ez a kép? - Ana, kérlek! - Légy szíves! A férfi fáradtan a hajába túrt. - Egyszerűen ilyennek képzelem. Ő a gonosz boszorkány, aki csapdába ejti a hercegnöt, és gonosz varázslattal bezálja a tövises indák mögé. Merthogy azok az indák nem véletlenül futották be a várfalat. - És miért pont egy boszorkányt választottál erre a szerepre? - kérdezte Ana jelentöségteljesen. - Tudom, nem túl eredeti ötlet, de a történet egyszerűen így kivánta. Szükség volt egy bosszúálló, féltékeny boszorkányra, akit feldühít a hercegnö szépsége, jósága, ezért elvágja a világtól, hogy ne részesülhessen sem szeretetben, sem boldogságban. Végül azonban az igaz szerelem megtöri a varázst, és a gonosz boszorkány alul marad. A fiatalok pedig boldogan élnek, míg meg nem halnak.

146

- Ha jól sejtem, a te képzeletedben minden boszorkány hideg és gonosz teremtés. - A lány nem véletlenül használta ezeket a szavakat, Robert ugyanis éppen azt vágta a legtöbbször a fejéhez, hogy túl hidegfejü. Ezt is, és még sokkal rosszabbakat is. - Gondolom, ez náluk szakmai ártalom. A hatalom megmérgez, nem igaz? Ana félretette a rajzot. - Sokan így gondolják - bólintott. Végtére is, ez csak egy rajz, gondolta magában. Illusztráció Boone meséjéhez. Mégis úgy érezte, egy kicsit talán intő jel is, mekkora szakadék tátong kettejük között, amelyet át kell még hidalniuk. - Szeretnék valamit kérni töled. - Bármit kérhetsz - biztosította a férfi. - Légy szíves, adj nekem egy kis idöt, és bízz bennem! Szeretlek, és veled akarom leélni az életem, senki mással, de idöre van szükségem, mint ahogyan neked is. Egy hétre - tette hozzá, mielött Boone ellenkezhetett volna. - Csak egy hétre, teliholdig. Aznap éjjel elmesélek neked valamit, és nagyon remélern, utána is arra kérsz majd, hogy legyek a feleséged. Ha így teszel, ha képes leszel rá, akkor ... igent mondok. - Mondj igent most! - esedezett Boone. Szorosan magához ölelte a lányt, és megcsókolta. - Ugyan mi változhat meg egy hét alatt? - Minden - suttogta Ana, miközben Úgy kapaszkodott a férfiba, mint fuldokló a mentőövbe.

Boone utált várni. Dühös volt, türelmetlenül figyelte, milyen csigalassúsággal telnek a napok. Előbb egy, majd kettő, nagy sokára három. Hogy némiképpen megnyugodjon, maga elé idézte, milyen jutalom vár rá e véget érni nem akaró, átkozott hét megpróbáltatásai után. Soha többé nem kell egyedül töltenie az éjszakát. Leszáll az éj, és mikor nyugovóra tér, a lány már vár rá. Teli lesz a ház a kisugárzásával meg az illatával. A hosszú, csendes estéken kiülnek majd a verandára, megbeszélik a napot, tervezgetik a jövőt. Az is lehet, hogy Ana megkéri őket, éljenék együtt az ő házában. Csodálatos lenne úgy is. Sétálhatnának a kertjében, lepihenhetnének a fái árnyékában, és megtanítaná nekik az összes virág nevét ... Elutazhatnának együtt írországba a szüleihez, ahol megmutathatná nekik gyermekkora jelesebb eseményeinek helyét, elmesélhetné kedvenc történeteit, mint múltkor a boszorkánylányról meg a békáról, ő pedig megírhatná azokat mesének. Egy nap azután megszülné első közös gyermeküket, és ő élvezettel figyelné, ahogyan a karjába veszi, ugyanúgy, mint Morgana az ikreivel tette.

147

Az első babát több is követné, természetesen. Erre a gondolatra rögvest felnézett, és megakadt a pillantása Jessie bekeretezett fényképén, mely az íróasztala közepén állt. Az ő egyetlen kislánya, aki csak az övé már hosszú évek óta. Mindig szeretett volna több gyereket, de hogy ennyire, arra csak mostanában jött rá. Élvezte az apaságot, mintha erre született volna. Eljátszadozott a gondolattal, és már látta is magát, ahogyan felkel éjjel, karjába veszi a picit, megnyugtatja, álomba ringatja ugyanúgy, mint Jessie-t pár évvel ezelőtt. Kinyújtja felé mindkét karját, és büszkén figyeli, ahogyan megteszi az első, bizonytalan lépéseit. Labdáznak az udvaron, és együtt fut vele, kis kerékpárjának ülését tartva. Kisfiú ... Csodálatos lenne, ha születne egy kisfia! Utána pedig újra egy kislány. Lenne Jessie-nek öccse és húga is, akiket imádna. Önkéntelenül is elmosolyodott - hát még ő hogyan imádná őket! Igaz, még meg sem kérdezte Anát, ő mit szólna a család bővítéséhez. Erről majd feltétlenül beszélniük kell. Most talán ugyanúgy siettetésnek érezné, mint azt, hogy megkérte a kezét. Ekkor az eszébe jutott, ahogy Ana magához ölelte Jessie-t az ágyában, vagy amikor sugárzó arccal feltartotta az ikreket, hogy a kislánya jól láthassa, és megérinthesse őket Megnyugodott - ismerte már annyira, hogy tudja, ugyanolyan lelkesen várná szerelmük gyümölcseit, mint ő. E hosszú hét leteltével, gondolta elégedetten, már együtt fogják tervezni közös jövőjüket.

Ana számára ijesztően gyorsan teltek a napok. Órákon át töprengett, miként lenne a legjobb bevallania Boone-nak a titkát. Sorra vetette el az ötleteit, csak hogy újabbakat és újabbakat gondoljon ki. Először is elmondhatná neki kendőzetlenül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Elképzelte magát, ahogy helyet foglalnak a konyhában, bögre teát melengetve a kezükben. - Boone - kezdené -, boszorkány vagyok. Ha ez nem zavar téged, már tervezhetjük is az esküvőt. Vagy talán jobb volna a lassan adagoló módszer? Kiülnének a verandára, nem sokkal napnyugta előtt, amikor már narancsosak a fények. Miközben figyelnék, ahogy a bíbor korong alábukik az égen, bort iszogatnának, és a gyermekkorukról beszélgetnének. - Tudod, Írországban felnőni egészen más, mint Indianában, nekem elhiheted magyarázná. - Van egy mondás, miszerint nincs olyan ír falu, ahol ne lakna legalább egy boszorkány - tenné hozzá, majd elmosolyodna. - Még egy kis bort, szívem?

148

Esetleg megpróbálhatná kicsit az irodalom oldaláról megközelíteni a kérdést ... Ehhez a legjobb helyszín a tengerpart lehetne. - Biztos vagyok benne, egyetértesz velem, hogy minden legendának, mítosznak van valóságalapja. Egy ideig csak hallgatnák szótlanul a hullámverést, a sirályok sírását. - A könyveidből kiderül, milyen mély megértéssel és tisztelettel viseltetsz az iránt, amit a legtöbb ember csak mesének vagy kitalációnak tart. Miután én magam is boszorkány vagyok, nagyra értékelem a tündérekhez és a mágiához való vonzódásodat. Kiváltképp tetszett, ahogyan a varázslónőt a Miranda harmadik kívánságában ábrázoltad. Ana, ha nem lett volna ennyire izgatott, bizonyára elnevette volna magát mindhárom szánalmas jelenet láttán. Azonban már csak egy napja maradt teliholdig, ezért kétségbeesetten törni kezdte a fejét, hátha sikerül megtalálnia a megoldást. Boone így is épp elég türelmet tanúsított, nem várathatja tovább. Aznap este - hála ajá égnek! - nem engedhette meg magának, hogy csak a saját gondjaival foglalkozzon, ugyanis vendégeket várt. Unokatestvérei érkeznek hozzá a kedveseikkel együtt a szokásos péntek esti kerti főzöcskézésre, melyre havonta egyszer kerítettek sort, és ezúttal Boone-t meg Jessie-t is meghívták rá. Ha ettől sem szedi össze magát annyira, hogy másnap elő merjen rukkolni az igazsággal, akkor semmitől sem. Kilépett a verandára, és megérintette a gyémánt tisztaságú cirkont, melyet a nyakában viselt. Jessie nyilván már régóta figyelte, mert ebben a pillanatban már rohant is a labdarózsasövény felé a csaholó Daisyvel a nyomában. A kutyus iránti mélységes közönyét kifejezendő, Quigley unottan letelepedett, és tisztálkodni kezdett. - Mikor jönnek a rokonaid a kerti vacsorára? - érdeklődött a kislány már messziről. - Ugye elhozza Morgana a babákat? Ha nagyon-nagyon vigyázok rá, ugye foghatom én is az egyiket? - Hát persze - bólintott Ana, és önkéntelenül is Boone-t kereste a tekintetével a szomszédos kertben. - Milyen volt az iskolában, csillagom? - Nagyon jó. Már le tudom írni a nevem, meg apáét és a tiéd et is. A tiéd a legkönynyebb. Daisyét is leírtam, de az, hogy Quigley, még túl nehéz nekem, ezért csak annyit írtam, cica. Így aztán kész is lettem az egész családdal, ahogy a tanár néni kérte. Ekkor elhallgatott, csoszogni kezdett a talpával, és először azóta, hogy Ana ismerte, megszeppent arcot vágott. - Nem baj, hogy téged is a családomhoz soroltalak? - Sőt nagyon örülök neki - guggolt le Ana akislányhoz, és meghatódva magához ölelte. De még mennyire örülök, gondolta magában, miközben megilletődötten behunyta a szemét. Minden másnál jobban vágyott rá, hogy Boone felesége és Jessie anyja lehessen. - Szeretlek, Jessie. 149

- Te nem mégy el, ugye? Miután ilyen közel voltak egymáshoz, Ana önkéntelenül is kapcsolatba került a kislány szívével, és megértette, hogy az édesanyjára gondolt. - Nem, kicsim - ingatta a fejét, majd lassan elhúzódott Jessie-től, és ügyelt rá, hogy nagyon gondosan válogassa meg a szavait. - Nem szeretnék elmenni, de ha esetleg el is kell mennem, akkor is közel maradok. - Ha elmégy, hogyan maradhatsz közel? - Úgy, hogy a szívembe zárlak. Tessék - vette le magáról Ana a vékony aranyláncot a cirkonnal, és a kislány nyakába akasztotta. - Hú, hogy ragyog! - Ez nem mindennapi nyaklánc. Ha magányosnak vagy szomorúnak érzed magad, fogd meg a kristályt, és gondolj rám! Akkor érezni fogom, amit te, és boldogságot küldök neked a rossz hangulatod helyett. Jessie elbúvölten ragadta meg a követ, és gyönyörködni kezdett szines csillogásában. - Varázskristály? - Igen. A kislány bólintott. - Megmutatom apának, jó? - kérdezte, és már szaladt is volna, de hirtelen észbe kapott, és illedelmesen felnézett. - Köszönöm szépen! - Nagyon szívesen. Mondd csak ... ööö ... édesapád otthon van? - Igen, épp felment a tetőre. - A tetőre? - Igen, mert jövő hónapban lesz karácsony, és elkezdi felszerelni az égőket, hogy lássa, mennyit kell még vennünk. Az egész házat ki fogjuk világítani, tudod? Azt mondta, ez lesz a legkülönlegesebb karácsony az életünkben. - Remélem - sóhajtotta Ana, majd a szeme fölé emelte a tenyerét napellenzőül, és a tetőre pillantott. Boone valóban ott kapaszkodott, és éppen őt nézte. A lány szíve ezúttal is, mint mindig, amikor találkozott a pillantásuk, valószínűtlenül hatalmasat dobbant. Izgatottsága ellenére melegen rámosolygott a férfira, és integetni kezdett neki, míg másik kezét a kislány vállán nyugtatta. Minden rendben lesz, mondta magában. Nem lehet másképp.

150

A férfi nem törődött az összegubancolódott karácsonyi égősorral, ráérősen gyönyörködni kezdett Anában, míg az búcsút nem intett mindkettőjüknek, és be nem ment a házba. Jessie boldogan szökdécselve átvágott a labdarózsák között. Minden rendben lesz, mondta magában Ana. Nem lehet másképp.

Sebastian észrevétlenül e1csent egy nagy fekete olajbogyót a tá1ról, és gyorsan bekapta. - Mikor eszünk? - Te már eszel - felelte Mel, akinek nem kerülte el a figyelmét fétje ügyeskedése. - Úgy értem, rendes ételt - húzta el a száját Sebastian, majd gonoszul akislányra kacsintott. - Jessie, elgondolkodtál már azon, hogy a hot dog forró kutyát jelent? - Füszeres csirke a menü - vetette közbe Ana megnyugtatóan, majd megforgatott egy sercegő csirkecombot a grillen. A verandán foglaltak helyet, Jessie egy kovácsoltvas széken ült, óvatosan ringatva az ölében alvó Allysiát. Boone és Nash éppen a csecsemőgondozás fortélyairól beszélgetett, Morgana a kisfiát, Donovant etette, közben Mel élménybeszámolóját hallgatta a sikeresen megtalált kis szökevényről. - Nehéz eset a kölyök. Már nagyon bánta, hogy lelépett otthonról, de félt visszamenni. Amikor rátaláltunk éhesen, kétségbeesetten meg agyonfagyva, megnyugtattuk, hogy a szülei egyáltalán nem haragszanak rá, és nagyon várják már haza. Olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Van egy olyan érzésem, a szülei harmincéves koráig úgy vigyáznak majd rá, mint a hímes tojásra, de úgy tűnt, őt ez nem zavarja. Megvárta, míg Morgana megbüfizteti a picit, bár már nagyon viszkettek az ujjai, hogy megérinthesse végre. - Ha gondolod, szívesen lefektetem odabenn ... - Köszönöm - mosolygott rá Morgana, és derüsen figyelte, ahogy Mel magához öleli a babát. - Ha jól látom, már te is nagyon szeretnél egyet magadnak. Vagy kettőt ... Mel mélyen beszívta a kisbaba semmi máshoz nem hasonlítható illatát, és érezte, ahogyan elgyengül a térde. - Ami azt illeti - kezdte halkan, majd gyors pillantást vetett féIjére a válla felett, aki épp Jessie-vel viccelődött -, talán már meg is fogant. Még nem vagyok teljesen biztos benne, de ... - Ó, ez ... - Sss! - emelte gyorsan a szája elé mutatóujját Mel, majd Morgana mellé ült, és maga elé emelte a babát, mintegy fedezékül. - Nem szeretném, ha megtudná, vagy csak megsejtené, 151

mert akkor nyomban elkezdené fürkészni a jövőt. Azt akarom, hogy meglepetés legyen. Szélesen elvigyorodott. - Ha meghallja, elájul... Gyengéden belefektette a picit a dupla babakocsi egyik oldalába. - Allysia is elaludt - suttogta Jessie, és megcirógatta a csecsemő arcocskáját az ölében. - Szeretnéd lefektetni a bátyja mellé? - hajolt le hozzá Sebastian, és segített neki felállni a babával a kezében. - Ez az, ügyes vagy. - dicsérte meg, persze mindvégig Jessie keze alatt tartotta a kezét, míg a kislány lefektette Allysiát. - Csodálatos anyuka leszel. - Remélem, nekem is ikreim születnek - sóhajtotta Jessie, majd Daisy ugatására nyomban megfordult. - Csend legyen! - utasította az állatot. - Még felébreszted a kisbabákatI Daisy azonban rá sem hederített, annyira elmerült az üldözés izgalmában. Hogy ne lehessen sarokba szorítani, Quigley keservesen nyávogva a labdarózsák felé vette az irányt, a kutyus pedig élvezettel utána vetette magát. - Majd én elkapom, apa! - ajánlkozott Jessie, és sikongva beszállt a játékba. - Attól tartok, ez a kutya nevelhetetlen jegyezte meg Boone, egy korsó sört melengetve a kezében. - Létezik elmegyógyintézet állatok számára? Jessie hangosan lihegve követte a csaholó és prüszkölő hangokat át az udvaron, fel a verandára, végül a házuk túlsó oldalára. Mikor beérte Daisyt, felnőttesen csípőre tette a kezét, és összevonta a szemöldökét. - Össze kell barátkoznod Quigleyvel! Ana nagyon mérges lesz rád, ha mindig csak veszekedtek egymássalI Daisy bosszúsan püfölte a földet a farkával, és továbbra is csak ugatott a létrára melyet Boone használt, amikor felmászott a tetőre. Az emelet magasságából Quigley fújt vissza rá villogó szemmel. - Nem szereti, amikor ezt csinálod, Daisy - magyarázta a kislány, majd sóhajtva lehajolt, és megsimogatta az állatot. - Nem tudja, hogy csak játszol, és igazából nem akarod bántani. Fél tőled. - Felnézett a létrára. - Le-jöhetsz, Quigley! Most már minden rendben van. A cica nyávogni kezdett, Daisy válaszul vakkantott egyet, mire Quigley még magasabbra ugrott a létrán. - Ejnye, Daisy, látod, mit műveltél? - feddte meg Jessie a kutyát, és habozva megállt a létra tövében. Boone még azt is megtiltotta neki, hogy a közelébe menjen. Ha látná, Quigley mennyire meg van rémülve, biztosan megengedné neki, hogy felmenjen érte. Mi van, ha leesik szegény olyan magasból, és elpusztul? Hátralépett, majd úgy döntött, mégis inkább elmegy, szól édesapjának, hogy jöjjön és segitsen. Ebben a pillanatban Quigley keserves nyávogásba kezdett.

152

Végül is Daisy az ő felelőssége, jutott az eszébe. Neki kell etetnie, és vigyáznia rá, hogy bajt ne okozzon. Ha most hagyja, hogy megharapja a cicát, az ő hibája lesz. - Megyek, cicuskám, nem lesz semmi baj! Beharapta a szája szélét, és óvatosan, fokról fokra kapaszkodva elindult felfelé a létrán. Látta édesapját, hogyan csinálja, egyáltalán nem tűnt nehéznek. Épp olyan, mint felmászni a bordásfalra tornaórán, vagy a mászóka tetejére a játszótéren. - Quigley, kiscicám!- szólongatta a macskát, és mikor meglátta, hogy már a tetőn jár, kuncogni kezdett. - Azért ne ijedj meg ennyire! Daisy csak játszik. Ne félj, majd én lehozlak! Már épp felért volna a létra tetejére, amikor elvétette a fokot.

- Isteni illata van - jegyezte meg Boone, bár éppen Ana nyakát szagolgatta, nem a füszeres csirkét, amelyet a lány egy nagy, lapos fatálra tett ki. - Mindjárt beléharapok! Nash barátságosan oldalba bökte a könyökével, közben másik kezével vett magának egy tányért. - Ha most csókolózni fogtok, álljatok odébb! Éhes vagyok... - Jó ötlet! - derült fel Boone arca. Átkarolta a fülig pirult Anát, és hosszan megcsókolta. Már csak egy nap - suttogta. - Nem akarsz esetleg korábban véget vetni a gyötrő várakozásomnak, és... Nem fejezhette be a mondatot, mert ebben a pillanatban meghallotta Jessie sikoltását a háza mögül. Torkában dobogó szívvel átszáguldott az udvaron, közben a kislánya nevét kiáltozta. Átvágott a labdarózsasövényen, majd a pázsiton is. - Ó, istenem! Ó, édes istenem! Az utolsó csepp vér is kiszaladt az arcából amikor megpillantotta az összegörnyedt Jessie-t a földön. A kislány karja kicsavarodott, arca fehér volt, mint a fal. - Kicsikém! - rogyott le mellé Boone kétségbeesetten. Lázasan zakatoló elméje dacára sem kerülte el figyelmét, hogy Jessie természetellenesen csendes. Amikor karjába emelte, csurom vér lett a keze. A kislánya vére... - Ne mozgasd! - adta ki Ana az utasítást nyomban, ahogy odaért. Zihálva vette a levegőt, és nagyon megijedt, de ujjai határozottan fonódtak Boone csuklójára. - Nem tudhatod, mije sérült meg és hol. Árthat neki, ha mozgatod. - Vérzik! - nyöszörögte a férfi, és megsimogatta Jessie arcát. - Kicsikém, ne tedd ezt velem! Édes istenem! Azonnal ki kell hívnunk a mentőt! - Már hívom is - biztosította Mel, aki időközben szintén odaért. Ana megrázta a fejét; már tudta, mit kell tennie. 153

- Boone - kezdte, hangjából hihetetlen nyugalom áradt -, figyelj rám, kérlek! Megragadta a férfi vállát, erősen; hiába próbálta meg lerázni a kezét, nem hagyta. Lépj hátra, szeretném megvizsgálni! Hadd segítsek! - Nem ... lélegzik! - dadogta a férfi, és könnyes szemmel bámult le kislányára ... Nem hallom, hogy lélegzik-el Nézd a karját! Egészen biztosan eltört. Ennél, sajnos, többről volt szó. Anának rá se kellett hangolódnia a kislányra, hogy tudja, sokkal súlyosabb az eset, még a mentőt sincs idejük kihívni. - Segíthetek rajta, de ahhoz oda kell engedned! - Orvosra van szüksége. Az isten szerelmére, hívja ki valaki a mentőtl - Sebastian - szólt Ana csendesen. Unokatestvére odalépett, és megfogta Boone karját. - Eressz el! - pördült meg a férfi, de ekkor Nash csatlakozott Sebastianhez, és segített neki lefogni a megzavarodott apát. - Mi bajotok van? Kórházba kell vinnünk azonnal! - Hagyd, hogy Ana végezze a dolgát! - kérte Nash. - Meg kell biznod benne, Jessie érdekében! - Anal - Morgana ebben a pillanatban ért oda a baleset helyszínére, es készségesen Mel várakozó karjába adta a nála lévő gyermeket. - Lehet, hogy már késő. Tudod, mi történhet veled, ha... - Meg kell próbálnom. Ana óvatosan Jessie fejének két oldalára helyezte a kezét, mintha pillangószárny lenne, és megvárta, míg saját légzése is lelassul, mélyebbé válik. Nehéz, borzasztó nehéz volt kizárnia a tudatából Boone halálra vált rettegésének érzelemörvényét, de végül sikerült csak a kislányra összpontosítania. Megnyitotta magát. Fájdalom. Forró, égető túszúrások fejének minden pontján. Szinte elbírhatatlan szenvedés egy ilyen kisgyereknek, gondolta, és úgy döntött, magára veszi az egészet. Megvonaglott, közben dolgozott tovább. Olyan erősen gyötörte a kín, hogy egy pillanatra meg kellett állnia, mert már veszélyeztette gyógyításhoz szükséges nyugalmát és higgadtságát. Megvárta, míg egy kicsit lecsillapodik, majd folytatta a munkáját. Sok helyen sérült, állapította meg magában, miközben keze lassan egyre lejjebb húzódott. Ilyen magasról leesni... Tisztán látta maga előtt az egészet, a kislány szemével. A talaj villámgyorsan közeledik felé, tehetetlen félelem vesz erőt gyermeki lelkén, sikít, majd a hirtelen becsapódástói elsötétül minden. Ujjai továbbsiklottak Jessie vállára, melyen egy csúnya, csupa vér nyílt seb tátongott. Ebben a pillanatban megjelent egy ugyanilyen seb a saját vállán is, lüktetve szivárgott belőle a vér, majd lassan felszívódott a kislány sebével együtt.

154

- Úristen - dadogta Boone megrökönyödve. Ha Nash és Sebastian nem tartja, egész biztosan összerogyott volna. - Mi folyik itt? Hogyan ... - Csendre van szüksége - jegyezte meg Sebastian, és miután Boone gondolatai már csak álmélkodó tiszteletről árulkodtak, elengedte, majd Morganához lépett, és megfogta a kezét. Ők ketten nem tehettek semmit, hát vártak, és szeretetet sugároztak az unokatestvérük felé. Jessie-nek súlyos belső sérülései voltak. Ana bőre pillanatokon belül fényleni kezdett az izzadtságtól, miközben megvizsgálta a kislány minden egyes szervét, magára vette fájdalmát, begyógyította a sebeit. Orvoslás közben egy kelta imát mormolt; tudta, még mélyebb transzállapotba kell kerülnie, ha meg akarja menteni Jessie, és most már a saját életét is. Csak a fájdalom ne lett volna ilyen elviselhetetlen! Úgy hasított belé, mint egy kés, tehetetlenÜ! reszketni kezdett minden tagjában. Elakadó lélegzettel küzdött a késztetés ellen, hogy ellépjen a kislány mellől. Be-hunyt szemmel megragadta a cirkont Jessie nyakában, sajátját pedig a gyermek egyre halkabban dobogó szívére helyezte. Amikor hátravetette a fejét, a szeme olyan tiszta volt, mint a kristály, és olyan sötét, mint a viharfellegek. Megjelent előtte egy hosszú, sötét alagút, melynek végén vakitó fény hívogatta mindkettőjüket. A kislány jóval előtte lebegett az úton, alig látta a szikrázó sugarakban. Utánakiáltott, kétségbeesetten, és szeretett volna sebesen elérepülni, hogy megállitsa. Tudta, egy rossz mozdulat, és mindketten a boldogabb világba költöznek. Szembenézett a fénnyel, és látta, ahogy Jessie egyre közelebb sodródik az alagút végéhez.

"Élek a fénnyel, mi nékem adatott, Attól a perctől, mikor megláttam a Napot. Magamra veszem, mi sújtja e testet, Békével, hálával és szeretettel."

Felkiáltott a szaggató gyötrelemtől, melyet a halállal való viaskodás rótt rá. Érezte, hogyan fogyatkozik az életereje, és lassan maga is egyre közelebb libegett a perzselő fénysugarakhoz, miközben a kislány szíve félénken bár, de egyre erósebben lüktetni kezdett a tenyere alatt. Különös harc volt az övé; nem valami ellen, hanem valamiért küzdött, és közben nem használhatott más fegyvert, csak csendes, megingathatatlan nyugalmát. Boone látta, ahogyan Jessie összerándul, pillái reszketni kezdenek. Ana visszahúzta a kezét a kislány szívéről, és továbbra is behunyt szemmel összefonta az ölében. 155

- Jess! Jessie! - Boone átölelte kislányát. Kicsim, jól vagy? -Apa ... Jessie zavaros, semmibe révedő pillantása lassan tisztulni kezdett. - Leestem? - Igen - felelte az édesapja megkönnyebbüléstől és hálától elgyengült hangon, majd a kislánya nyakába fúrva az arcát, ringatni kezdte. - Igen, leestél. - Ne sírj, apa! - simogatta meg Jessie a férfi hátát. - Semmi bajom. - Hadd nézzelek! Vett egy reszketeg lélegzetet, és gyengéden végigtapogatta a kislány testét. A vér nyomtalanul eltűnt, akárcsak horzsolásai meg a nyílt sebei. Még csak egy halvány karcolás sem maradt rajta. Döbbenten magához ölelte Jessie-t újra, és könnybe lábadt szemmel figyelte, ahogyan Sebastian talpra segíti Anát. - Fáj valamid, kicsim? - Nem, csak nagyon álmos vagyok - ásította a kislány, és édesapja vállára hajtotta a fejét. Képzeld, láttam anyát! Olyan szép volt abban a nagy fényben... Szomorúan nézett, mint aki mindjárt síni fog. Akkor jött Ana, megfogta a kezem, és anya boldogan búcsút intett nekünk. Aludhatok, apa? - Persze, egyetlenem - felelte Boone torkában dobogó szívvel. - Várj, majd én felviszem! - ajánlkozott Nash. - Ne aggódj, Jessie jól van! Ana kevésbé tette hozzá barátja habozását látva, és átvette tőle a már alvó kislányt. - Tudom, mit érzel, én is hasonlót éltem át Morganával. Hinned kell a hihetetlenben, egyelőre csak ennyít mondhatok... - Azzal bevitte Jessie-t a házba. - Szeretném tudni, mi történt itt! - szólalt meg Boone lassan, tagoltan, mert nem akart dadogni. - Mi ez az egész? - Azt hiszem, jobb, ha most egyedül hagytok bennünket egy kicsit - suttogta Ana erőtlenül. - Szeretném... - folytatta, de ekkor elsötétült előtte a világ. Boone villámgyorsan odaugrott hozzá, éppenhogy sikerült elkapnia. - Mi történt közte és Jessie között? - kérdezte a többieket most már követelőzve. Lepillantott Ana arcára, amely már-már áttetsző volt. - Mit művelt magával? - Megmentette a lányod életét - felelte Sebastian. - A sajátja kockáztatásával ... - Hagyd, Sebastian! - mormogta Morgana. - Így is éppen elég lehetett neki ez a mai nap. - Neki?

156

- Igen - bólintott Morgana, miközben megragadta unokatestvére kezét. - Boone, Anának pihenésre van szüksége, rengeteg pihenésre és csendre. Ha gondolod, hazaviheted, egyikünk majd mellette marad, és a gondját viseli. - Neki már itt van a helye - jelentette ki határozottan a férfi, majd megfordult, és bevitte a lányt a házba.

Ana ki-be járkált a földi és a szellemi világot elválasztó fátyol hasadékán. Már nem volt benne semmi fájdalom, de érzés sem lebegett, mint a pára, egy színtelen környezetben. Morgana, Sebastian, a szülei, nagybátyjai és nagynénjei mind meglátogatták mély álmában, szeretetet és bátorítást sugározva felé. Hosszas, céltalan sodródás után ereje lassan visszatért, látta, ahogyan fekete-fehér látomásaiban lassan újjáélednek a színek, és egyre változatosabb árnyalatot öltenek. Különös bizsergés futott végig a testén, fel-sóhajtott - most adott ki először valamilyen hangot magából huszonhat órája, amióta eszméletlenül feküdt -, majd kinyitotta a szemét. Boone mindvégig ott virrasztott mellette, és mikor látta, hogy ébredezik, nyomban felállt a székéről, hogy hozza az orvosságot, melyet Morganától kapott. - Tessék - emelte a lányajkához a gyógyszeres poharat. - Morgana szerint ezt meg kell innod. Ana engedelmeskedett, nyomban felismerte az elixírt az illatáról és az ízéről. - Jessie? - Jól van. Nash és Morgana már el is vitte magával délután, ma este náluk alszik. A lány bólintott, majd ivott még egy kortyot. - Mióta alszom? - Alszol?! - nevetett a férfi a meglehetősen enyhe fogalmazáson, miután Ana a legkisebb életjel nélkül, mozdulatlanul feküdte végig az elmúlt napot. - Huszonhat órája - felelte, miközben karórájára pillantott. - Sót inkább huszonhat és fél. Ez volt a leghosszabb utazás életemben, állapította meg magában a lány. - Szeretném felhívni a családomat, hogy jól vagyok. - Majd én felhívom őket. Éhes vagy? - Boone hangja udvariasan csengett, de távolságtartás is érződött benne, ami mély szomorúsággal töltötte el Anát. - Köszönöm, nem. Most az a legfontosabb, hogy megnyugtassuk a többieket. - Egy perc, és itt vagyok.

157

Miután a férfi kilépett az ajtón, a lánya tenyerébe temette az arcát. Az én hibám, korholta magát. Nem készítette fel Boone-t, halogatta a vallomást, és a sors közbeszólt. Fáradt sóhajtással kikászálódott az ágyból, majd öltözködni kezdett. - Mi művelsz? - ripakodott rá a férfi, amikor viszszaért. - Pihenned kell! - Eleget pihentem - nyugtatta meg Ana, majd lesütötte a szemét, mintha blúzát gomboló kezére figyelne. - Ha szeretnél beszélgetni arról, amit láttál, mehetünk. Boone gyomra görcsbe rándult, de uralkodott magán. Bólintott. - Ahogy akarod. - Nincs kedved kimenni? Jólesne egy kis friss levegő. - Rendben. Egymásba karoltak, lesétáltak a lépcsőn, és kiültek a verandára. A férfi zaklatottan a zsebébe nyűlt, elővett egy cigarettát, majd rágyüjtott. Mióta behozta a lányt a házba, nem evett egy falatot sem, egy pillanatra sem hunyta le a szemét; jóformán csak kávén meg cigarettán élt. - Ha késznek érzed magad rá, örülnék, ha megmagyaráznád, mi ez az egész! - Megpróbálom. Ne haragudj, hogy nem beszéltem róla eddig! - kérte Ana, majd félrenézett, és összefonta a kezét az ölében. - Akartam, de nem tudtam, hogyan foghatnék hozzá ... - Egyenesen, őszintén - javasolta Boone, miközben mélyen leszívta a füstöt. - Ősi családból származom, mindkét ágon. Ha úgy tetszik... egy egészen más kultúrából. Tudod, mit jelent az, hogy wicca? A férfi karja libabőrös lett egy pillanatra, de valószínűleg csak a hűvös esti szél borzongatta meg. - Igen, boszorkány. - Nos, eredeti jelentése az, hogy bölcs, de a boszorkány ismegteszi - pillantott a lány Boone karikás szemébe. - A boszorkányság évszázadok óta hagyományozódik a családomban, én beleérző és gyógyító adottságot örököltem, ami azt jelenti, képes vagyok egygyé válni másokkal érzelmileg és fizikailag, sok esetben segíteni is. A férfi csak szívta a cigarettáját, hosszan. - Elképesztő... Itt ülsz mellettem, a szemembe nézel, és azt mondod, boszorkány vagy? - Igen. Boone dühösen elnyomta a cigarettát. 158

- Miféle játék ez, Ana? Nem gondolod, hogy a tegnap este történtek után megérdemelnék valami ésszerűbb magyarázatot? - Én ennél többet adtam. Az igazat. Pedig tudtam, hogy nem fogod ésszerünek találni. Védekezön felemelte a kezét, mielött a férfi ellenkezhetett volna. - Te talán rájöttél valami ésszerűbb magyarázatra? Boone kinyitotta a száját, de nyomban be is csukta. Ezen a kérdésen rágódott már több mint egy napja, de nem sikerült választ találnia rá. - Nem, de ez nem jelenti, hogy megelégszem ezzel a mesével. - Hát jó - bólintott a lány. Lassan felállt, a férfihoz lépett, és a mellkas ára tette a kezét. Most éppen fáradt vagy, nem aludtál egy napja, lüktetö fájdalom van a fejedben, görcsbe rándult a gyomrod. Boone gúnyosan összevonta a szemöldökét. - Nem hiszem, hogy boszorkánynak kellene lenned ahhoz, hogy ezt kitaláld. - Valóban nem - hagyta rá Ana, és mielött a férfi elhúzódhatott volna, egyik kezét a homlokára, másikat a hasára tette. - Most jobb? - kérdezte egy pillanat múlva. A férfi örült, hogy ült, bár kételkedett benne, képes lesz-e felállni egyhamar. A lány éppen csak megérintette, és a fájdalma nyomtalanul szertefoszlott. - Hogyan csináltad? Hipnotizáltál? - Nem. Nézz rám, Boone! A férfi engedelmeskedett. Egy idegen Anát látott maga elött, bár kócos aranyhaja, mely lágyan meg-meglebbent az esti szellőben, a réginek tűnt. Eszébe jutott a borostyánkö boszorkányszobor, melyet születésnapjára ajándékozott a lánynak, és megborzongott. Nem csoda, hogy ennyire Anára emlékeztette ... A lány fürkészö pillantást vetett Boone döbbent arcára; látszott a férfin, kezd hinni neki. - Amikor megkérdeztél, feleségül mennék-e hozzád, arra kértelek, adj még egy kis idöt. Egész héten azon gondolkodtam, hogyan mondhatnám el neked. Féltem - vallotta be, és fázósan összefonta a karját a melle elött. - Féltem, hogy úgy nézel majd rám, mint most. Mint egy idegenre ... - Ez képtelenség!- pattant fel a férfi. - Boszorkányok csak a mesében vannak ... Igaz, én ebböl élek, de ettől még meg tudom különböztetni a valóságot a képzelettől! - Nem nagyon szolgálhatok látványos bizonyítékkal, mert a képességeim korlátozottak, de ... Ana a zsebébe nyúlt; mindig hordott magánál egy-két kristályt, és most elövette öket. Boone szemébe nézett, majd feléje nyújtotta a tenyerét. A kövek lassan felfénylettek, az 159

ametiszt lilája elmélyült, a csehrubin rózsaszíne élénkebbé vált, a malachit zöldje felragyogott. Ekkor a kristályok lebegni kezdtek, centiméterről centiméterre feljebb emelkedtek a lány tenyere fölé, majd úgy arasznyi magasságban forogni is a saját tengelyük meg egymás körul. Izzó derengésük meleg fénybe vonta Ana arcát. A férfi csak bámult meredten, és kétségbeesetten törte a fejét, hátha talál valami észszerű magyarázatot. - Tudom, ez csak egy apró trükk, Morgana ugyanezt a házainkkal is meg tudná csinálni, de ... - Morgana is boszorkány? - Az unokatestvérem - felelte a lány egyszerűen. - Ezek szerint Sebastian is ... - Igen, ő tisztánlátó. Boone lelkében elkeseredett küzdelem vette kezdetét. Nem akart hinni, pedig csak egy pillantást kellett vetnie maga elé, máris megcsapta a természetfelettiség szele. - Ezek szerint az egész családod ... - dadogta. - Édesapád plüssállatai... - A mágia legtisztább és legviccesebb formája - bólintott Ana. A kristályok lassan kihűltek, és szépen visszapotyogtak a tenyerébe, ő pedig zsebre tette őket, mintha mi sem történt volna. - Mondtam, hogy nagyon gyakorlott, emlékszel? Akárcsak a többiek a maguk módján. Boszorkányok vagyunk mindannyian. A férfi felé nyúlt, de az elhátrált előle. - Sajnálom - suttogta a lány. - Sajnálod?! Boone egy pillanatra nem tudta, ébren van-e vagy álmodik. A maga részéről az utóbbiban reménykedett: ez álom, sőt rémálom! Csakhogy hallotta a veranda deszkáinak halk ropogását a talpa alatt, a hullámokat, ahogyan a szikláknak csapódnak, és érezte, amint az esti szél a haját borzolja. - Szóval sajnálod. Nagyszerű. Mégis mit sajnálsz, Ana? Hogy az vagy, aki, vagy azt, hogy ezt eddig nem találtad említésre méltónak? - Egy cseppet sem bánom, hogy az vagyok, aki! - húzta ki magát a lány öntudatosan. Sajnálom, hogy mindig találtam valami kifogást magamnak, amiért nem mondtam el neked, de a legjobban azt sajnálom, hogy már nem nézel rám úgy, ahogy még egy nappal ezelőtt is néztél. - Mit vársz tőlem? Hogy vonjam meg a vállam, és folytassunk mindent ott, ahol abbahagytuk? Hogyan fogadjam el, hogy a lány, akit szeretek, az egyik mesémből lépett elő?

160

- Én most is az vagyok, aki tegnap voltam, és aki holnap is leszek. - Boszorkány. - Igen - bólintott Ana, majd összefonta a kezét a melIe előtt. - Született boszorkány. Hidd el, nem dolgozom mérgezett almával és nem csalogatok kisgyerekeket a mézeskalács házamba ... - Ezek szerint megnyugodhatok, ugye? - Rajtad áll. Mint már mondtam, mindannyian magunk vagyunk felelősek a sorsunkért. Még ha az én sorsom most a te kezedben van is, tette hozzá gondolatban. - Dönts belátásod szerint! Erre azonban a férfi egyelőre képtelennek érezte magát. - Hosszú időre volt szükséged, hogy eláruld nekem mindezt; talán megérted, ha azt mondom, nekem is időre van szükségem, hogy eldönthessem, mit kezdjek vele. Boone idegességében fel-alá járkált, most•azonban hirtelen megtorpant. - Jessie! Jessie Morganánál van ... A lány érezte, hogy a seb a szívén egyre mélyebb lesz. - Á, értem. A boszorkány unokatestvéremnél, ugye? - Végiggördült az arcán egy könnycsepp. - Mit gondolsz, mire készül vele? Megbabonázza? Bezárja egy toronyba? - Fogalmam sincs, mit gondoljak... Az isten szerelmére, egy tündérmese közepén találtam magam! Mit kellene gondolnom? - Amit akarsz - sóhajtotta Ana fáradtan. - Nem tagadhatom meg magam, de még ha megtagadhatnám is, akkor sem tenném. Még érted sem. És nincs kedvem továbbra is itt állni és elviselni, hogy úgy nézel rám, mint valami torzszülöttre! - Nem is ... - Elmondjam, milyen érzések kavarognak benned? - szakította félbe a lány, és hagyta, hogy egy újabb könnycsepp gördüljön végig az arcán. - Haragszol, sértődött vagy, és úgy érzed, elárultalak. Gyanakszol rám, félsz attól, aki vagyok, amire képes vagyok, és hogy esetleg valami gonosz dolgot muvelhetek veled. - Az érzéseim csak rám tartoznak! - vágott vissza Boone tehetetlen dühében, hogy Ana így átlát rajta. - Nem akarom, hogy vájkálj bennem! - Tudom, sőt azt is, ha most hozzád lépnék és megérintenélek, csak elhátrálnál előlem, ezért jobb, ha mindkettőnket megkímélern ettől. Jó éjt, Boone! A lány lesétált a veranda lépcsőin, míg végül sudár alakja beleveszett az éj árnyaiba. A férfiban halványan felmerüit, hogy vissza kellene hívnia, de nem bírta rászánni magát.

161

12.

- Gondolom, még mindig nem tértél magadhoz teljesen - jegyezte meg Nash a veranda korlát jának támaszkodva, miközben átadta magát a hűvös éjjeli szél meg a korsó söre élvezetének. - Az nem kifejezés - sóhajtotta Boone. Lehet, hogy szűk látókörű alak vagyok, de mikor megtud tam, hogy a szomszédom boszorkány, teljesen elvesztettem a talajt a lábam alól. - Ráadásul szerelmes vagy belé ... - Ráadásul. Nem akartam hinni neki, gondolhatod. Ki hitt volna? A baj csak az, hogy a saját szememmel láttam, mit művelt Jessievel. Lassan összeállt a kép, helyükre kerültek más részletek is. - Kurtán felnevetett. Néha még mindig felriadok az éjszaka kellős közepén, és arra gondolok, csak álmodtam az egészet. - Nash mellé lépett, ő is rátámaszkodott a korlátra, és elmélázva hallgatta a hullámok moraját. - Hiszen nem lehet valóság. Sem Ana boszorkánysága, sem ami történt. - Miért nem? Ugyan már, mindketten abból élünk, hogy kitágít juk egy kicsit a valóság fogalmát. - Ez nem tágítja, hanem szétfeszíti - jegyezte meg Boone. - Bármilyen mesét vagy forgatókönyvet írunk, azért tesszük, hogy szórakoztassunk, nem azért, mert az élet ilyen. - Az én életem már ilyen. Boone felsóhajtott. - El tudom képzelni. Te soha nem kérdőjelezted ... kérdőjelezed meg, hogy valóban ilyene? Soha nem zavart? - Átestem én is ugyanazon, amin te. Azt hittem, valami rossz vicc az egész, erre Morgana felvarázsolt a levegőbe, és én addig lebegtem ott, míg végül nagy kegyesen le nem engedett ... Nash jólesően elmosolyodott, Boone azonban keserűen behunyta a szemét. - Ráadásul Morgana nem az a szelíd kislány. Amikor rájöttem, hogy igazat beszél, akkor kezdett el csak igazán bevaduini. - Hm. - Képzelheted. Hiába foglalkoztam természetfeletti jelenségekkel egész életemben, ugyanúgy megrázott a dolog, mint bárki mást. Végül aztán ... feleségül vettem egy igazi boszorkányt. Tündérvér, meg minden. -Tündérvér - ismételte Boone, és letörten sóhajtott. - Minden elismerésem, hogy el tudod fogadni ezeket az elképesztő tulajdonságokat a feleségedben.

162

- Miért ne tudnám? Ezektől olyan, amilyen, és én szeretem. Elismerem, kissé tartok az ikrektől. Úgy értem, egyre nagyobbak lesznek, és hamarosan három egy lesz a javukra, ami, ugye, túlerő ... - Tessék? - meredt rá Boone, és ha nem veszi észre magát, tátva marad a szája. - Azt akarod mondani, hogy azok a tündéri kis babák is ... - Egészen biztosan. Ugyan már, Boone, nem lesznek bibircsókosak, és nem fognak kísértetiesen vihogni! Egyszerűen lesz még bennük valami, ami másban nincs. Egyébként Mel is várandós. Nemrég tudta meg biz-tosan. Nos, mint magánnyomozó, ő aztán tényleg két lábbal áll a földön, mégis olyan boldog Sebastiannel, mintha látnokcsaládban nőtt volna fel. - Tehát azt tanácsolod, vegyem félvállról az egészet, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna? Nash leült a veranda lépcsőjére. - Elhiszem, hogy nem könnyű. - Kérdezhetek valamit? Hol tartott a kapcsolatotok, mikor Morgana beszélt neked a ... hogy is mondjam ... az örökségéről? - A kezdetek kezdetén. Eleve ezért ismerkedtünk meg. Éppen az új forgatókönyvemhez gyüjtöttem anyagot, és akkor hallottam róla valakitől. Tudod, a legtöbb ismerősöm mindig velem beszéli meg a kisérteties dolgokat. - Nem csoda. - Nem mintha elhittem volna, hogy tényleg boszorkány, de úgy gondoltam, ettől még rengeteg érdekességet megtudhatok tőle. Hamar kiderült, hogy többről van szó ... - Mel hogyan ismerte meg Sebastiant? - Nem ismerem a pontos részleteket, de a lényeg az, hogy elvállalta egy barátnője ügyét, aki viszont mindenáron fel akart kérni egy látnokot is. - Nash elgondolkodva bólintott. Értem, mire akarsz kilyukadni, és lehet, hogy igazad is van. Talán előbb kellett volna bevallania neked. Boone fojtott hangon elnevette magát. -Talán?! - Van még valami, amit nem hagyhatsz figyelmen kívül. Morgana mesélte, hogy Ana régebben, úgy húszéves korában beleszeretett egy Robert nevú fickóba. Fiatal volt még, jóformán kamasz, és teljesen tapasztalatlan. A férfi segédorvosként dolgozott egy kórházban, ezért Anának az az ötlete támadt, segíthetne Robertnek, gyógyíthatnának együtt. Őszintén elmondott neki mindent, mire a fickó faképnél hagyta. Csúnyán. Nagyon gonoszul viselkedett vele, ráadásul Ana rendkívül érzékeny a... negatív kisugárzásokra. Komoly sebeket kapott, ezért úgy döntött, inkább egyedül él, nehogy még egyszer elkövesse ugyanezt a hibát. Miután Boone nem szólt semmit, Nash folytatta. - Tudom, hogy meg kell vívnod a magad harcát ezzel a helyzettel, mint ahogy nekem is meg kellett a magamét. Egy biztos: Ana soha nem bántana meg sem téged, sem Jessie-t szándékosan. Egyszerűen képtelen rá. 163

Boone pillantása a szomszéd házra tévedt, melynek ablakai már több mint egy hete sötéten és üresen ásítoztak. - Hol van? - Elment, gondolom azért, hogy egy kis gondolkodási időt adjon neked is, meg magának is. - Akkor éjjel láttam utoljára, mikor elmondta. Úgy véltem, jobb, ha pár napig nem találkozunk. Az igazat megvallva, még Jessie-t is távol tartottam tőle - tette hozzá Boone mardosó bűntudattal. - Azután, úgy egy hete, eltűnt. - Írországba utazott. Megígérte, még karácsony előtt visszajön. Boone bólintott, majd egy ideig elgondolkodva meredt maga elé. - Én is elutazom az ünnepek előtt, visszamegyünk Jessie-vel Indianába. Pár napig maradunk csak, remélem, mire visszaérünk, sikerül tisztáznom magamban mindent.

- Szenteste ... - sóhajtotta Padrick, és megkóstolta a borral, cukorral meg fűszerekkel izesített karácsonyi sört. Elégedetten csettintett a nyelvével. - Az év legszebb és legnagyszerubb éjszakája. - Töltött egy po-hárral a lányának is, és letette elé az asztalra. Ettől visszatér a színed, meglátod. - És felforr a vérem, amilyen füszeresre csináltad - mosolygott Ana, de azért ivott egy kortyot. - Elképesztő, mekkorát nőttek az ikrek, ugye? - Kislányom - csóválta meg a fejét Padrick, akit nem tévesztett meg Ana tettetett vidámsága -, olyan rossz látni, hogy az én kis hercegnőm szomorú! - Jól vagyok - szorította meg édesapja kezét a lány. - Tényleg. - Szívesen lila szamárrá változtatom a kedvedért. Csak egy szavadba kerül. - Kösz, inkább ne! - kérte Ana, és miután érezte, hogy Padrick csak félig tréfált, adott egy puszit a feje búbjára. - Különben is megígérted, hogy nem beszélünk erről, miután ideértünk Írországból! - Igen, de ... - Az ígéret szép szó - vágott közbe a lány, majd felállt és a tűzhelyhez lépett, hogy segítsen az édesanyjának. Boldog volt, hogy olyan emberek vették körül a házában, akik szívből szerették, és akiket ő is szívből szeretett. Imádta a derűs civódás hangulatát, az oly jól ismert illatokat - fahéj, szerecsendió, fenyő és babér -, melyek mindig a karácsonyra emlékeztették. Pár nappal ezelőtt érkeztek Írországból, és ő rögvest belevetette magát a lázas ünnepi készülődésbe. Fát díszített, sütött-főzött, becsomagolta az ajándékokat - megtett mindent, hogy elterelje a figyelmét Boone-ról, illetve a hiányáról. 164

Már több mint egy hónapja nem beszéltek egymással. Túléli. Tudta, mit kell tennie, és nem hagyta, hogy saját boldogtalansága akár egy hangyányit is beárnyékolja a családi ünnep fényét. - Fogalmad sincs, mennyire örülünk mindannyian, hogy hazaköltözöl hozzánk, Írországba! - hajolt a lányához Maureen, és megcsókolta a homlokát. - Feltéve, ha tényleg ezt akarod. - Mindig is volt egy kis honvágyam - felelte Ana egyszerűen. - Mindjárt kész a libasült. Kinyitotta a sütő ajtaját, és mélyet szippantott a felszálló illatból. - Még tíz perc. Addig megyek, megnézem, nem hiányzik-e semmi az asztalról. - Nem hajlandó beszélni róla - sóhajtotta Maureen, miután Ana kilépett a konyhából. Tudod, mit szeretnék, galambom? Elvarázsolni azt a fiatalembert, mondjuk, a sarkvidékre, ruha nélkül, úgy egy-két napra. - Én inkább főznék neki egy olyan erős szerelmi bájitalt, hogy attól koldulna! - vigyorgott Maureen gonoszul. - Kár, hogy a mi kis csillagunk kényes az ilyesmire. Padrick elismerően megveregette felesége hátsó felét. - Pedig nálad jobban senki nem csinálja! A kölyöknek még arra sem maradna ideje, hogy pislogjon egyet, máris eljegyezné Anát, ráadásul tényleg ez lenne a lehető legjobb, ami történhetne vele, meg azzal az ennivaló kislányával ... - Kelletlenül felsóhajtott, majd csókolgatni kezdte a felesége karját. - Ana azonban soha nem bocsátaná meg nekünk. Hagynunk kell, hogy a maga módján oldja meg ezt a lehetetlen helyzetet.

Boone dühösen bevágta a kocsi ajtaját nehéz nap állt mögöttük, a repülőjáratok többségét vagy törölték, vagy pedig késtek. Semmi másra nem vágyott jobban, mint egy forró fürdőre, de nem engedhette meg magá-nak. Egész éjjel készülődnie kell, hiszen a Mikulásnak történetesen reggel lesz jelenése, és ha ez elmaradna, hiába is próbálná Jessie-t vigasztalni. - Gyere! - szólt kislányának, miközben álmosan megdörgölte a szemét. Tizenkét órája voltak úton, beleszámítva azt a hat órát is, amelyet a reptéren töltöttek az ujjaikkal malmozva. - Vigyük be a holmit! - Ana itthon vanl- kiáltott fel Jessie, majd megragadta édesapja karját, és a szomszéd ház fényei felé mutatott. - Nézd, apa, itt van Morgana kocsija, Sebastiané, meg az a nagy, fekete autó is. Mindenki itt van Anánál! - Látom - bólintott kedvetlenül Boone, de aztán a szíve majd kiugrott a helyéből, amikor megpillantotta az ELADÓ táblát a lány udvarában. - Átmegyünk boldog karácsonyt kivánni nekik? Légy szíves, apa! Már úgy hiányzik Ana könyörgött a kicsi, miközben megmarkolta a cirkont a nyakában. - Átmegyünk?

165

- Persze - felelte a férfi, majd kézen fogta kislányát, és a táblára meredve elindult. Méghozzá most. Szóval el akar költözni, fortyogott magában, ahogy átvágtak a gyepen. Csak így. Eladja a házát, és köddé válik - nos, azért ehhez neki is lesz egy-két szava! - Miért megyünk ilyen gyorsan, apa? - kérdezte Jessie, akinek szaladnia kellett, hogy lépést tudjon tartani Boone-nal. - És miért szorítod ilyen erősen a kezem? - Ne haragudj! - kért bocsánatot sietve a férfi, majd vett egy mély lélegzetet, karjába kapta a kislányát, és kettesével szedve a lépcsőfokokat az ajtó előtt termett. Kopogtatása már-már dörömbölésnek hatott. Padrick nyitott ajtót, Mikulásruhában. Amikor meglátta Boone-t, nyomban eltűnt a derűs csillogás a szeméből. - Nocsak, nocsak, kit hozott erre az esti szellő! Bátor legény vagy, fiam, hogy szembe mersz nézni velünk... Figyelmeztetlek, nem mindegyikünk olyan szelíd ám, mint Ana! - Szeretnék beszélni vele. - Csak lassan a testtel! - Padrick bájosan Jessie-re mosolygott, és kivette az édesapja karjából. - Hú, de gyorsan szereztem egy tündérkét magamnakl Mondd csak, csillagom, nincs kedved beszaladni a nappaliba, és bekukkantani a karácsonyfa alá? Hátha van ott valami, amire a te nevedet írták ... A kislány elnevette magát, vadul megölelte Padricket, majd könyörgő pillantást vetett Boone-ra. - Mehetek, apa? - Hát persze. Amint Jessie elszáguldott, lehervadt a mosoly mindkettejük arcáról. - Szeretnék beszélni Anával, Mr. Donovan. - Egyelőre velem beszélsz, fiam. Mondd csak, mit szólnál, ha valaki kitépné Jessie szívét, és addig facsarná, míg egy csepp vér sem marad benne? - Padrick, bár több mint egy fejjel alacsonyabb volt Boone-nál, most fenyegetően elindult felé. - Verekedjünk meg, fiam, mint férfi a férfival! Nem nyúlok tisztességtelen eszközökhöz, boszorkány becsületszavamral Boone hirtelenjében azt sem tudta, nevessen-e, vagy menekülni próbáljon. - Mr. Donovan ... - Te üthetsz először - nyújtotta felé Padrick vattaszakállas állát. Nála dühösebb Télapót még nem hordott hátán a föld. - Ennyi előnyt kapsz, már ez is jóval több, mint amit megérdemelsz. Egész éjjel sírt miattad, te gazember! Vérforraló volt. Azt mondtam 166

magamnak, Padrick, az első adandó alkalommal, amikor szemtől szemben állsz ezzel az átkozott jenkivel, fogod magad, és ízekre szeded! Ana úgysem engedte, hogy elbánjak azzal a másik csirkefogóval, de rajtad, fiam, már csak a csoda segíthet! - Kérem, Mr. Donovan! Nem szívesen bántanám. - Még hogy te, engem?! - hüledezett Padrick. - Ha akarnám, kiforgatnám a beleidet, borzfejűvé változtatnálak, és ... - Apa! - szólt rá Ana határozott hangon a háta mögül. - Menj vissza, kis hercegnőm, ez a férfiak dolga! - Csak nem képzeled, hogy hagylak verekedni benneteket a szentestén a küszöbömön?! Azonnal hagyd abba! - Csak annyit engedj meg, hogy az Északi sarkra varázsolhassam! Csak egy órácskára. Esetleg kettőre. Megérdemelné ez a ... - Szó sem lehet róla! - lépett apja mellé a lány, és figyelmeztető en a vállára tette a kezét. Most pedig befelé, és viselkedj, különben szólok Morganának! - Kacagnom kell! Morgana a fél fogamra sem lenne elég, ha erőpróbára kerülne sor ... - Az lehet, viszont ravaszabb, mint te mosolygott Ana, és megcsókolta Padrick kipirult arcát. - Kérlek, apa! A kedvemért ... - Ez nem igazság! Nagyon jól tudod, hogy képtelen lennék nemet mondani az én kis hercegnőmnek... - morogta Padrick, majd szikrázó pillantást vetett Boone-ra. - Ajánlom, vigyázz magadra, fiam! - bökött felé vastag ujjával. - Aki ujjat húz egy Donovannel, az minddel kikezd egyszerrel Dühösen fújt egyet, majd visszament a házba. - Sajnálom - mosolygott a férfira Ana. Nagyon félt engem. - Vettem észre - felelte Boone, és miután már nem volt szükség a kezére, hogy megvédje magát, jobb híján zsebre dugta. - Szerettem volna... szerettünk volna boldog karácsonyt kivánni. - Jessie már meg is tette - bólintott a lány. Egy kinos pillanatig néma csend feszült közöttük. - Kérlek, kerülj beljebb! Van egy kis karácsonyi sörünk ... - Nem szeretnék zavarni, különösen most, hogy itt a családod - vigyorodott el Boone csibészesen. - Egyelőre még kedves az életem. Ana, mintha nem értette volna a tréfát, komor tekintettel nézett rá. 167

- Nem hiszem, hogy bántott volna. Nem szokás nálunk az ilyesmi. - Csak vicceltem - emelte fel a kezét védekezően a férfi. Mégis, hogyan mondja el a lánynak, amit szeretne? - Nem hibáztatom, hogy haragszik rám, és nagyon bántana, ha te vagy a családod miattam kellemetlenül éreznétek magatokat. Arra gondoltam... Pillantása a gyepen álló táblára tévedt, és nyomban eluralkodott a lelkében újra a keseruség. - Mondd, mi az ördög ez? - Szerintem elég egyértelmű, nem gondolod? Eladom a házat. Úgy döntöttem, hazaköltözöm Írországba. - Írországba?! Fognád magad, és elköltöznél hatezer mérfólddel odébb, csak úgy?! - Igen. Ne haragudj, Boone, majdnem kész a vacsora, be kell mennem! Természetesen szívesen látunk titeket is. - Ha továbbra is ilyen átkozottul udvarias leszel, istenemre ... - kezdte a férfi, de jobbnak látta elharapni a mondat végét. - Nem vacsorázni jöttem, hanem beszélni veled. - Nem a legalkalmasabb pillanatot választottad. - Majd azzá tesszük. Elindult Ana felé, mire a lány hátrálni kezdett. Sebastian ebben a pillanatban ért le az előszobába. Unokahúga mögé lépett, gyengéden a vállára tette a kezét, és figyelmeztetó pillantást vetett Boone-ra. - Minden rendben, Anastasia? - Nem egészen. Meghívtam Boone-t és Jessie-t vacsorára, de Mr. Sawyer sajnos nem tud velünk tartani. - Ó, de kár! - mosolygott Sebastian gonoszul. - Nos, ebben az esetben, ha megbocsátasz ... Boone hangosan bevágta az ajtót maga mögött, mire a vidám csevegés úgy halt el odabenn egy pillanat alatt, mintha lekapcsolták volna, akárcsak egy rádiót. Minden szempár a férfi felé fordult - Sebastiané kife-jezetten derusen csillogott, de ez, dühében, elkerülte Boone figyelmét. - Félre az utamból! - jegyezte meg vészjóslóan. - Mindannyianl Nem érdekel, kik vagytok vagy mik vagytok... Készen arra, hogy szembeszálljon akár egy tűzokádó sárkánnyal is, megragadta Ana kezét. - Te most velem jössz! - De a családom ... - Megvárnak, ne aggódj! - biztosította Boone a lányt, majd kézen fogva maga után vonszolta, ki a házból. 168

Jessie, aki éppen az ajándékával volt elfoglalva a karácsonyfa alatt, tágra nyilt szemmel bámult utánuk. - Apa haragszik Anára? - Nem - mosolygott rá Maureen, és majd kibújt a bóréból örömében. Látta, amit látott, és vidáman megsimogatta a kislány haját. - Azért mentek el, hogy gondoskodjanak a legszebb karácsonyi ajándékról, amelyról valaha is álmodtál. Odakinn Anának komoly eröfeszítésébe került, hogy lépést tartson a férfival. - Ne ráncigálj, légy szíves! - Nem ráncigállak - morogta Boone, miközben a part felé ráncigálta a lányt. - Nem akarok veled menni sehová! - szipogta Ana könnybe lábadt szemmel, pedig azt hitte, a síráson már túl van. - Elegem van a jelenetekbőll - Azt hiszed, azzal, hogy kiteszed azt az ostoba táblát az udvarba és elmenekülsz, megoldasz bármit is? - szegezte neki a kérdést a férfi. Szerencsére elég erősen sütött a hold, így sikerült megtalálnia a partra vezető, sziklába vájt lépcsősort. - Először a feje tetejére állítod az életem, azután irány Írország?! - Szabad vagyok, oda megyek, ahova akarok!

I

- Ajánlom, gondold át még egyszer! Ezt veheted fenyegetésnek is, akár boszorkány vagy, akár nem! - Szóba sem álltál velem ... - Most szóba állok. - De én már nem akarok beszélni veled! - rántotta el a kezét Ana, és elindult visszafelé. - Elég, ha meghallgatsz - hagyta rá Boone, majd megragadta a lányt a derekánál fogva, és a vállára kapta. - De nem itt. Nem akarom, hogy a családod egy szót is halljon. Amikor leértek a partra, a férfi letette Anát. - Egy rossz lépés - figyelmeztette -, és újra felkaplak! - Ne aggódj, ezt az örömet nem szerzem meg neked! - jegyezte meg a lány csípősen. Szóval beszélni akarsz velem. Rendben van, de akkor én is elmondom a magamét! Azt még el tudom fogadni, hogy nem állsz többé szó ba velem, de hogy Jessie-t is távol tartottad tőlem, az egyszerűen... - Ugyan, én ... - Ne tagadd! Egy hétig nem engedted át hozzám, mielőtt Írországba mentem volna! Bőszen lehajolt, és behajított egy maréknyi kavicsot a tengerbe. - Nem akartad, hogy a kislányod túl közel kerüljön egy boszorkányhoz, ugye?! - Mélyen a férfi szemébe nézett. Az 169

isten szerelmére, Boone, mit képzelsz te rólam? Hogy egy óvatlan pillanatban lehajolok Jessie-hez, összedörzsölöm a kezem, és azt károgom: "Enyém leszel, kicsikém ... sőt a kutyuskád is!"? Ezen még a férfinak is mosolyognia kellett. Békülékenyen Ana felé nyúlt, de a lány elfordult. - Te talán nem féltetted volna Jessie-t a helyemben? Miért nem mondtad el, ki vagy valójában? - Elmondtam! Kicsit később, mint kellett volna, de elmondtam. Nem is álltál velem többé szóba... Előre láttam, hogy ez lesz. - Előre láttad? - Bár Boone már kissé belefáradt ebbe a huzavonába, még egyszer Anáért nyúlt, és maga felé fordította. - Mégis, hogyan? Belenéztél a kristálygömbödbe, vagy csak megkérted a látnok unokatestvé-redet, kukkantson a fejembe? - Természetesen egyik sem - felelte a lány minden maradék önuralmát összeszedve. Sőt megtiltottam Sebastiannek, hogy ezt tegye, és én sem folyamodtam természetfeletti eszközökhöz, mert az nem lett volna igazságos. Abból sejtettem, hogy így viselkedsz majd ... - Mert már egyszer megtörtént veled ugyanez. Valaki mással. - Mindegy. Tény, hogy te is megutáltál. - Nem utáltalak meg! Csak időre volt szükségem, hogy megemésszem. - Emlékszem, hogyan néztél rám akkor este - felelte szomoruan Ana, és behunyta a szemét. - Egyszer már láttam ezt a pillantást. Nem, te nem bántál velem olyan kegyetlenül, mint Robert. Nem ócsároltál, nem vádaskodtál, de a végeredmény ugyanaz. „Hagyj békén engem is, meg a lányomat is! Képtelen vagyok elfogadni téged annak, aki vagy ..." Fázósan karba fonta a kezét maga előtt. - Nem fogok bocsánatot kérni azért, mert úgy viselkedtem, ahogy a legtöbb ember viselkedett volna - ingatta a fejét a férfi. - Ráadásul hullafáradt voltam, Ana, és ki is borultam. Nem tudhatod, mit éreztem egy teljes napon át, amíg te az ágyamban feküdtél, falfehéren, alig lélegezvel Rettegtem, hogy nem jössz vissza, és miután mégis visszajöttél, elképzelni sem tudtam, hogyan folytassuk tovább ... Amikor pedig beavattál a titkodba, végképp összezavarodott bennem minden. A lány egy ideig csak állt, szótlanul; érezte, most is, mint amikor a halállal viaskodott, egyetlen fegyvere a nyugalom. - Igen, nem lett volna szabad ilyen sokáig halogatnom, hogy bevalljam, ki vagyok. Amikor aztán végre elszántam rá magam, kiderült, még mindig nem készültem fel rá eléggé, hogy elviseljem a lelkedben kavargó érzéseket.

170

- Ha kicsivel korábban mondtad volna... - Akkor talán másképpen fogadod? - nézett rá Ana gúnyosan. - Aligha. Különben igazad van. Korábban kellett volna. Én azonban csak húztam-halasztottam a dolgot, mert féltem, hogy a vallomásom véget vet a kapcsolatunknak. - Nem ítélhetsz meg engem egy másik férfi alapján, Ana! Nem tudhatod, hogyan viselkedtem volna, hacsak nem bújsz bele éppen az én belsőmbe. Állítólag ezt nem tetted meg, akkor pedig fogalmad sem lehet arról, hogyan érzek most. Fáj, nagyon fáj, hogy nem bíztál meg bennem! A lány bólintott, és letörölt egy könnycseppet az arcáról. - Sajnálom ... - Féltél? - Igen, és ráadásul gyáván is viselkedtem. Boone összevont szemöldökkel figyelte, ahogyan Ana maga elé mered, a holdfényben fürdő tengerre. - Amikor megnézted a rajzomat, a gonosz boszorkányt, megijedtél, ugye? A lány vállat vont. - Néha túl érzékeny vagyok. Talán a hangulat tette. Már éppen ... - Elmondtad volna nekem, de ekkor rád ijesztettem a gonosz boszorkányommal. - Úgy éreztem, mégsem az a megfelelő hely és idő a vallomásra. - Inadba szállt a bátorság - bólintott a férfi, de a hangja már kedvesen és szeliden csengett. Melegen nézett Anára. - Hogyan mentetted meg Jessie-t akkor éjjel? - Kapcsolatba léptem vele. Mondtam már, gyógyító vagyok. - De miért szenvedtél annyira? Ne tagadd, láttam! - A lány elfordult, de Boone ismét csak utána nyúlt, és maga felé fordította, hogy lássa a szemét. - Egyszer még fel is kiáltottál, mintha elviselhetetlenül szenved-nél... Később pedig, amikor Jessie magához tért, elájultál, és több mint egy napig úgy aludtál, mint aki kómába esett. - Ez hozzátartozik - magyarázta a lány, és megpróbálta eltolni a férfi kezét. Most, hogy ennyire meggyengült a védőpajzsa, beleborzongott az érintésébe. - Ha súlyosak a sebek, a gyógyításnak ára van. - Beszéltem erről Morganával. Azt mondta, akár meg is halhattál volna, mert ... - Egy pillanatra elhallgatott, oly nehezére esett folytatnia. - ... mert odaátról hoztad vissza Jessie-t. Nemcsak a csontjait forrasztottad össze, de visszahívtad a kapuból. Morgana szerint az életet a haláltól elválasztó határvonal igen vékony, és a gyógyító ilyen súlyos esetekben könnyen maga is áldozattá válhat.

171

- Mégis, mit kellett volna tennem? Hagytam volna meghalni? - Ha tényleg gyáva lennél, mint ahogy az előbb állítottad, hagytad volna. Ebből is látszik, hogy nem vagy az. Aki fél, még nem feltétlenül gyáva. Megtehetted volna, hogy megszakitod vele a kapcsolatot, és hagyod elmenni. - Szeretem Jessie-t. - Én is. És egyedül neked köszönhetem, hogy életben maradt. Még meg sem köszöntem. - Gondolod, szükségem van a hálálkodásodra? - kérdezte Ana dühösen. Ha Boone így folytatja, a végén még szánakozni is fog, márpedig az a legkevésbé sem hiányzott neki. - Ha igen, rosszul gondolod! Nincsen szükségem rá, amit tettem, szabad akaratomból tettem. Nem tudtam volna elviselni, ha elmegy, mint ahogyan azt sem, hogy ... - Hogy? - kérdezte a férfi gyengéden. - Hogy elveszítsd őt, akit mindenki másnál jobban szeretsz. Nem várok érte köszönetet. Ezért születtem, ez az életem. - Már korábban is ... már mást is visszahoztál a ... - Gyógyító vagyok. Jessie ... - Olyan friss volt az emlék, hogy Ana önkéntelenül is öszszerándult. - ... elindult az édesany jához, de sem Alice, sem én nem szerettem volna, ha át is ér. Segítettem neki minden erőmmel, hogy visszatérhessen. - El tudom képzelni, milyen ... nehéz lehetett - bólintott Boone, és megsimogatta a lány karját. - Még neked is. Morganától hallottam azt is, hogy te többet és mélyebben érzel, mint mi. Ha leengeded a ... védőpajzsod, teljesen kiszolgáltatott leszel, olyan sérülékeny vagy ilyenkor mind érzelmi, mind fIzikai értelemben. Ezért tanultad meg, hogy ne sírj sohasem. Letörölt egy könnycseppet Ana arcáról. - Most mégís sírsz. - Mindent tudsz, amit tudnod kell, akkor miért nem hagysz végre békén? - Mert szeretném, ha visszatérnénk ahhoz az éjszakához, amikor utoljára beszélgettünk. Talán ... talán tehetnénk még egy próbát, és újra megnyílhatnál. A kedvemért. - Túl sokat kérsz - szipogta Ana, és a tenyerébe temette az arcát. - Légy szíves, hagyj magamral Nyugalomra van szükségem. Nem látod, mekkora fájdalmat okozol? - Dehogynem - felelte a férfI, és átölelte, hiába tiltakozott. - Lefogytál, sápadt vagy, és mikor a szemedbe nézek, látom mindazt a fájdalmat, amelyet én okoztam neked. Én sajnos nem tudom, hogyan kell magamra venni a fájdalmadat, de ha tudnám, hidd el, megtenném! Nem is értem, miért nem varázsolt édesapád ganajtúró bogárrá, meztelencsigává vagy bármilyen undok csúszómászóvá, amire csak képes ... - Nem élhetünk vissza a hatalmunkkal, nem okozhatunk kárt senkinek. Ezt a szabályt minden igazi boszorkány betartja. Kérlek, engedj el!

172

- Képtelen vagyok rá. Pedig már majdnem elhittem az ellenkezőjét. Azt mondtam magamnak, felejtsd el Anát, hazudott neked, eljátszotta a bizalmadat, és valójában nem is lány, hanem ... - Óvatosan megszoritotta Ana karját, és eltolta magától, hogy a szemébe nézhessen. - Persze egyik sem igaz, de még ha az lenne, akkor sem számítana. Nem érdekel, megbűvöltél-e valami szerelmi bájitallal vagy sem. Nem akarlak elveszíteni! - Lassan közelebb hajolt a lányajkához. - Szeretlek. Úgy, ahogy vagy. Kérlek, ne ... - Gyengéden megcsókolta Ana könnyektől sós ízű ajkát. Kérlek, ne hagyj el! Ezekre a szavakra a remény fénysugara úgy járta át a lány védtelen lelkét, hogy az már szinte fájt. Minden erejével belekapaszkodott, akárcsak Boone- ba. - Szeretnék. .. hinni neked. A férfI két tenyere közé fogta Ana arcát, és újra megcsókolta. - Én pedig szeretnék hinni bennünk. A jövőnkben. Ez az én saját, csodaszép tündérmesém, és szeretném végigjátszani, mondjuk addig, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak"! A lány mélyen a szemébe nézett. - El tudsz fogadni, mindenestől? Mindannyiunkat? - Az isten is arra teremtett, hogy tegyek egy próbát. Persze lehet, hogy eltart egy ideig, míg sikerül meggyőznöm édesapádat, mégse rendezze át az arcvonásaimat ... - Végighúzta az egyik ujját Ana mosolygó ajkán. - Ha tudnád, mennyire féltem, hogy soha többé nem mosolyogsz rám! Kérlek, mondd, hogy még mindig szeretsz, hogy semmi ne hiányozzon a boldogságomhozl - Szeretlek - súgta a lány. - Mindig is szeretni foglak. - Én pedig soha többé nem okozok neked fájdalmat - ígérte Boone, miközben letörölte Ana könnyeit a hüvelykujjával. - Kárpótollak mindenért. - Már megtetted - szorította meg a lánya férfi kezét. - Megint úgy érzem, hogy van jövőnk. - Most már nem sírsz soha többé, ugye? Ana elmosolyodott, és megtörölte a kézfejéveI az arcát. - Nem, nem fogok. Soha többé. A férfi megcsókolta a könnyektől nedves kezet. - Azt mondtad, kérjem meg újra a kezed. Igaz, több mint egy hét telt el, de azért remélern, nem felejtetted el, milyen választ ígértél... - Nem, nem felejtettem el. - Tedd ide a kezed! - kérte Boone, és a szívére helyezte. Ana tenyerét. - Szeretném, ha éreznéd, amit én. - Szabad kezét összekulcsolta a lányéval. - Majdnem telihold van, mint 173

akkor, amikor először megcsókoltalak. Elbüvöltél, megigéztél, elcsábítottál. Mint most. Mint mindig. Szükségem van rád, Ana! A lány érezte, mint áramlik belé a férfi szerelmének elsöprő ereje. - Mindenem a tiéd. Még kérned sem kell ... - Légy a feleségem! Légy anyja a lányomnak, akit visszaadtál nekem! Most már ugyanannyira a tiéd, mint amennyire az enyém is. Szeretném, ha szülnél neki testvéreket. Ha lehet, fiút is meg lányt is ... Elfogadlak annak, aki vagy, Anastasia. Ígérem, boldoggá teszlek, míg a halál el nem választ! A lány keze Boone szívéről az arcára siklott, majd önfeledten a nyakába kapaszkodott. Haja ragyogott a holdfényben, mint az arany, a szeme füstszürkén csillogott. Dallamos hangon mondott valamit kelta nyelven, amiből a férfi egy szót sem értett. Kérdő pillantása láttán a lány elmosolyodott. - Ezt igennek veheted ...

UTÓHANG Magas, meredek szikla ormán állt magányosan a Donovan kastélyaviharos Ír-tenger partján. Sötét, cudar éjszaka volt, villám hasította ketté az eget, és a süvítő szél még az ólomüveget is megrengette kovácsoltvas keretében. Odabenn vidáman pattogtak a vörösen izzó fahasábok a kandalló ban. Összegyűlt a család, boszorkányok és beavatatlan szeretteik, izgatottan várva az új élet érkezését. - Csaltál, ugye, nagypapa? - fenyegette meg Jessie Padricket a mutatóujjával, miközben a férfi sanda pillantást vetett a kártyáira. - Hogy csaltam-e? - nevetett fel az öregúr kedélyesen, és mókásan felhúzta a szemöldökét. - Hát persze, hogy csaltam ... Gyerünk, te jösszl A kislány kuncogva húzott egy lapot a pakliból. - Maureen nagymama szerint mindig csalsz - jegyezte meg csúfondárosan, majd kíváncsian oldalra biccentette a fejét. - Tényleg béka voltál? - Az, biz' én! Szép, zöld és nagydarab. - Jessie bólintott, és ugyanolyan könnyedén elfogadta a választ, mint a többi csodát, amely a Donovan család életét kísérte. Megpaskolta Daisy hátát; az állat nagy, aranyszínű fejét a kislány ölében pihentetve békésen hortyogott. - Mikor leszel béka legközelebb? Úgy szeretném látni! - Majd megleplek, jó? - kacsintott rá Padrick, és kártyás kezének ujjait nyomban szivárványszínű nyalókákká változtatta.

174

- Jaj, papa! - sóhajtotta a kislány, és elnézően megcsóválta a fejét. - Sebastian! - kiáltott le Mel a főlépcsőről a nappaliba, ahol férje brandyt iszogatva figyelte a kártyapartit. - Shawn meg Kelly felébredt, és nagyon nyűgösek, de nekem most Anának kell segítenem. Gyere, légy szíves! - Már ott is vagyok - tette le poharát a büszke, három hónapos apa, és elindult felfelé pelenkát cserélni. Nash a térdén lovagoltatta egyéves kislányát, Allysiát, kisfia, Donovan Matthew ölében ült, és a nagyapja zsebórájával játszadozott. - Amilyen étvágya van, csak vigyázz, meg ne egye! - szólt oda apósának Nash elégedetten. - Az is előfordulhat, hogy eltünteti... Mostanában kicsit sokat megenged magának. - Semmi baj. Az első szárnypróbálgatások nagyon fontosak. - Szárnypróbálgatások?! A múltkor, amikor felmentem, hogy kivegyem a bölcsőjéből, vagy egy tucat nyuszi volt körülötte. Úgy értem, igaziak ... - Anyjára ütött a gyerek - mosolygott Matthew büszkén. - Ha tudnád, mennyit szaladgáltunk miatta ... Allysia kényelmesen édesapjának dőlt, és elmosolyodott. Daisy nyomban felébredt, és szaporán hozzásietett. Másodperceken belül a ház összes kutyája és macskája a szobába özönlött. - Ally, kincsem! - sóhajtotta Nash. - Megbeszéltük, hogy egyszerre csak egyet, emlékszel? - Kutyusok! - visította Ally boldogan, és finoman meghuzigálta Matthew hatalmas szürke farkasának a fülét. - Kiscicák! - Legközelebb csak egyet, rendben? - csipkedte meg Nash a kislány popsiját, majd óvatosan levett egy cicát a válláról, egy másikat pedig a szék karfájáról. - Pár hete az összes vadászkutya tíz mérföldes körzetben ott nyüszített az udvarunkban. Na, nyomás aludni, ti csirkefogók! Felállt, a hóna alá kapta mindkét gyermekét, mintha futball-labdák lennének. Allysia és Donovan visongva-nevetve rúgkapált. - Esti mese! Esti mese! - követelte Donovan. - Hol van Boone bácsi? - Most nem ér rá. Ma este be kell érned jó öreg apád egyik kedvenc vérfagyasztó történetével...

Boone valóban nem ért rá, éppen egy igazi csodának lehetett a szemtanúja. A hálószoba, melyben felesége vajúdott, gyógynövényektől és gyertyától volt illatos, a kandallóban lágyan lobogtak a lángok. Ana megszoritotta a kezét, és világra hozott egy kisfiút. 175

Majd egy kislányt. Majd még egy kisfiút. - Három ... - mondogatta könnybe lábadt szemmel a boldog apa újra meg újra, még akkor is, amikor Bryna az első kisfiút bepólyálva a karjába tette. - Három! Bár felesége csak sejtelmesen mosolygott, mikor korábban a babákról érdeklődött, Sebastian bajtársiasan elárulta neki, hogy hármas ikrei lesznek. Hiába tudta előre, most mégis alig akart hinni a szemének. - Ezek szerint továbbviszed a családi hagyományt - jegyezte meg Morgana, miközben fáradt, ugyanakkor örömittas unokahúga kezébe adta a második bebugyolált csomagocskát. Ana gyengéden megcsókolta kislá-nya selymes, puha arcocskáját. - Fejenként kettő - pihegte. Boone elvigyorodott, és letörölt egy könnycseppet az arcáról, eközben Mel Ana másik karjába fektette a legfiatalabb gyermeket. - Most már tényleg szükségünk van mindkét házra! - jegyezte meg a férfi büszkén. - Szóljak a többieknek, vagy szeretnétek pihenni egy kicsit? - kérdezte Bryna halkan. - Szólj nekik! - mosolygott Ana, és férje karjára hajtotta a fejét. Pillanatokon belül benn zsúfolódott az egész család a hálószobában, ami meglehetősen nagy zajjal járt. Ana odébb húzódott, hogy Jessie odaülhessen mellé az ágyra, és a karjába adta az újszülött kislányt. - Ő Trevor, az idősebb öcséd - húzta ki magát Boone büszkén, a kisfiúval a karjában. - Ő itt Mauve, a húgod, ő pedig a kisebbik öcséd, Kyle - folytatta Ana. - Ne aggódjatok, majd én vigyázok rájuk!- lelkesedett Jessie. - Nézd, nagyapa, mekkora családunk lett! - Bizony, bizony, báránykám - szipogta Padrick, és meghatottan beletrombitált kockás zsebkendőjébe. - Örülök, fiam, hogy mégsem kalapáltalak el - tette hozzá, miközben megtörölte a szemét a kézfej éveI. - Tessék - nyújtotta felé Boone a bömbölő elsőszülött fiút. - Az unokád. - Nézd, Maureen, egyetlen túrós lepényem, az én szememet örökölte! - Tévedsz, kisbékám, mert az enyémet! Ebből aztán parázs vita kerekedett, melybe beszállt az egész család vagy az egyik, vagy a másik oldalon. Boone átkarolta a feleségét, és ellágyulva figyelte, ahogyan kisebbik fia mohón szopni kezd. Hatalmas villám világította be a csillagos eget, mennydörgés rázta meg az ablakokat, felsüvitett a szél, és magasra szöktek a lángok a kandalló ban. Valahol a hegyekben, az erdők mélyén táncba kezdtek a tündérek, ők pedig boldogan éltek, míg meg nem haltak. 176

177