Nora Roberts. Hazai vizeken

Nora Roberts Hazai vizeken

1

Prológus Cameron Quinn nem volt részeg. Ha akarná, könnyen eljuthatna a részegségig, de pillanatnyilag kellemesebbnek érezte a majdnem-részegségnek ezt a bizsergését. Szerette azt képzelni, hogy szerencséjének a biztosítéka ez a pityókás állapot. Vakon hitt abban, hogy a szerencse váltakozása olyan, mint a dagály és az apály. Az övé most éppen a legmagasabb ponton volt. Előző nap nyerte meg szárnyashajójával a világkupát, épp csak egy orrhosszal, ráadásul megdöntötte a fennálló sebesség- és időrekordot. Dicsősége tudatában és teli pénztárcájával a zsebében nekivágott Monte Carlónak, hadd lássa, ezek ott mennyit érnek. Nagyon sokat ért mind a kettő. Pár játszma, pár dobás a kockával, néhány kártyaparti, és a tárcája még nehezebb lett. A lesifotósok és a Sports Illustrated riporterének élénk érdeklődése azt tanúsította, hogy a dicsőség sem halványult még el. A szerencse továbbra is mosolygott rá - vagy mondjuk inkább azt, hogy kacsintgatott, gondolta Cameron - azzal, hogy épp akkor jött ebbe a földközi-tengeri kis ékszerdobozkába, amikor az a népszerű magazin a fotókat készítette fürdőruha-különkiadásához. Ráadásul isten ajándékai közül a leghosszabb lábú ráemelte éjkék szemének pillantását, és olyan hívogatóan mosolygott telt ajkával, hogy azt még egy vak is észrevette volna. Cameron úgy döntött, marad még néhány napig. A nő azt is értésére adta, nem kell sokat tennie, hogy még sokkal szerencsésebbnek mondhassa magát. Pezsgő, nagylelkű kaszinók, esztelen, kötöttségek nélküli szex. Hát igen, gondolta Cameron, a szerencse istennője valóban a legklasszabb nő a világon. Amint kiléptek a kaszinóból a balzsamos márciusi éjszakába, előugrott egy a mindenütt jelen lévő paparazzók közül, és vadul kattintgatni kezdte a masináját. A nő elbiggyesztette a száját - végül is ez volt a szokásos arckifejezése -, de egyenes, hosszú, ezüstszőke sörényét művésziesen hátrarázta, és hozzáértő mozdulattal beállt a fotóhoz. Vörös ruhája, mely második bőrként tapadt hozzá, csúszni kezdett felfelé, és épp a Paradicsom Kapuja alatt pár centivel állt meg. Cameron csak elvigyorodott. - Olyan kiállhatatlanok! - mondta a nő olyan hangon, amiről Cameron nem tudta eldönteni, selypít-e vagy csak franciás kiejtéssel beszél. Aztán felsóhajtott, próbára téve a vékony selyemanyagot, és hagyta, hogy Cameron átvezesse a holdfényes utcán. - Akármerre 2

nézek, fényképezőgépeket látok. Annyira belefáradtam, hogy úgy bámulnak rám, mintha tárgy lennék, mely kizárólag a férfiak örömére szolgál. Hát persze, hogyne, gondolta a férfi. Hiszen ők ketten együtt sekélyesebbek, mint egy kiszáradt patak aszály után. Felnevetett, és átkarolta a nőt. - Adjunk neki valamit, amivel a címlapra kerülhet! Mit szólsz hozzá, drágaságom? Lehajolt, és megcsókolta a nőt. Íze megbizsergette a hormonjait, és úgy beindította a képzeletét, hogy hálás volt, amiért csak kétsaroknyira van a szállodájuk. A nő beletúrt ujjaival a férfi sűrű hajába. Szerette, ha egy férfinak sűrű a haja, és Cameronnak valóban sok és erős szálú haja volt, ráadásul éjfekete. A testét is keménynek érezte, csupa erős izom és fegyelmezett, karcsú vonalak. Márpedig ő nagyon válogatós, ami a lehetséges szeretőit illeti, de ez a férfi nemcsak megfelel az elvárásainak, jócskán túl is szárnyalja őket. Csak a keze durvább egy kicsit annál, amit szeret. Nem simogatásának ereje vagy módja - az nagyon is jólesik - hanem a bőre. Olyan, mint egy munkásemberé. Mindegy, hajlandó lesz elnézni, hogy nem igazán elegánsak az ujjai, mert ügyességükhöz viszont nem fér kétség. A férfi arca érdekesnek mondható. Nem szép. Ő soha nem hajlandó együtt mutatkozni, még kevésbé együtt fényképeztetni magát olyan férfival, aki szebb nála. Ebben a pasasban van valami keménység, valami erőteljes sugárzás, ami nem egyszerűen a csontos arcból vagy a napsütötte bőrből árad. Inkább a szeméből, gondolta a nő, miközben könnyedén felkacagott, és kibontakozott az ölelésből. A szürke szempár, melynek színe nem füstre, inkább kovakőre emlékeztet, titkokat rejt. Ő nagyon szereti a rejtélyes férfiakat, hiszen egyikük sem képes sokáig elrejteni a titkait előle. - Cameron, rossz fiú vagy! - mondta, az utolsó szótagra helyezve a hangsúlyt. Ujjával megütögette a férfi száját, melyen nyoma sem volt lágyságnak. - Tudom, sokan mondták már, drága… - Cameronnak egy pillanatra el kellett gondolkoznia, míg végül memóriája rejtekéből előbukkant a lány neve - Martine. - Ma este talán megengedek neked egy kis rosszalkodást. - Remélem is! - A szálloda épülete felé fordult, vetett rá egy futó pillantást. - Nálad vagy nálam? - Nálad - felelte a nő majdnem dorombolva. - Talán ha felhozatsz még egy üveg pezsgőt, esetleg megengedem, hogy megpróbálj elcsábítani. Cameron felhúzta a szemöldökét, majd elkérte a kulcsát a recepción. - Szükségem lesz egy üveg Cristalra, két pohárral, és egy vörös rózsára - mondta a pult mögött álló férfinak, de közben nem vette le a szemét Martine-ról. - Most rögtön. - Igen, Monsieur Quinn. Máris intézkedem. - Rózsa! - mosolygott rá a nő, miközben elindultak a lift felé. - Milyen romantikus. - Ó, te is szerettél volna egyet? Az értetlen mosoly figyelmeztette Cameront, hogy a humor Martine-nak valószínűleg nem az erős oldala. Hát akkor félre a nevetéssel és a beszélgetéssel, gondolta, térjünk egyenesen a lényegre. Amint a liftajtó bezárult mögöttük, odahúzta magához a nőt, és duzzogó ajkára tapasztotta a sajátját. Ki van éhezve. Olyan sok dolga volt, annyira csak a hajójára összpontosított, minden figyelmét lekötötte a verseny, hogy kikapcsolódásra egyáltalán nem 3

maradt ideje. Most pedig puha illatos bőrre és buja domborulatokra vágyik. Nőre vágyik, mindegy, ki az, csak legyen kedve hozzá, legyen tapasztalt, és tudja, hol vannak a határok. Ezért tökéletes Martine. A nő felnyögött, majd ívbe feszítette a nyakát a férfi harapdáló szája alatt. - Gyorsan haladsz. Cameron végigsimított a selyemruhán, előbb lefelé, majd újra fel. - Ebből élek. A gyorsaságomból. Mindig. Mindenben. Nem engedte el a nőt, kitáncolt vele a liftből, végig a folyosón, a lakosztályához. Martine szíve hevesen vert, kapkodva szedte a levegőt, a keze pedig… Hát, Cameron úgy vélte, nagyon is jól tudja, mire kell használnia a kezét. Ennyit arról, hogy ki csábít el kit. Kinyitotta az ajtót, belökte, majd úgy zárta be, hogy közben Martine-t nekitámasztotta. Lecsúsztatta a válláról a két vékony pántot, és a szemébe nézve tenyérébe vette csodálatos mellét. A plasztikai sebésze kitüntetést érdemel. - Lassan akarod? Igen, valóban érdes a bőr a kezén, de istenem, milyen izgató! A nő felemelte egyik hihetetlenül hosszú lábát, és a férfi dereka köré fonta, meg sem billenve közben. - Most akarom. - Jó. Én is! Benyúlt a szoknyája alá - ha annak lehet nevezni ezt a kis semmiséget -, és letépte az alatta lévő leheletnyi csipkét. A nő szeme tágra nyílt, lélegzete felgyorsult. - Állat. Vadállat! - lihegte, és belevájta fogsorát a férfi nyakába. Cameron épp a cipzárja felé nyúlt, amikor halk kopogás hallatszott az ajtón. A fejéből minden csepp vére leáramlott az ágyékába. - Jézusom, az lehetetlen, hogy ilyen jó legyen a kiszolgálás. Hagyja az ajtó előtt - szólt ki, és nekikészült, hogy az ajtónak dőlve magáévá tegye a csodálatos Martine-t. - Monsieur Quinn, bocsásson meg! Egy fax jött önnek. Sürgős. - Küldd el - Martine átfogta hosszú ujjaival, mintha satuba szorította volna. - Küldd el a fenébe, és kefélj meg! - Várj! Komolyan - mondta, és lefejtette magáról a nő kezét, mielőtt még elveszti az öntudatát. - Egy perc az egész. - Martine-t arrébb tolta, végignézett magán, fel van-e húzva a cipzárja, majd kinyitotta az ajtót. - Sajnálom, hogy zavarok… - Semmi baj. Köszönöm - Cameron benyúlt a zsebébe, kivett egy bankjegyet, de meg sem nézte, mennyi, csak az inas kezébe nyomta. Mielőtt még az hálálkodni kezdett volna, becsukta az orra előtt az ajtót. Martine újból megrázta a fejét, a szokásos módon. - Téged jobban érdekel egy ostoba fax, mint én. Mint ez - és szakértő mozdulattal letolta magáról a ruhát, majd kibújt belőle, mint egy kígyó a levedlett bőréből. Cameron úgy vélte, bármennyit költött is Martine a testére, megérte. - Dehogyis, bébi! Csak egy perc az egész! - azzal feltépte a borítékot, mielőtt még hagyta volna, hogy magával sodorja a vágy, mielőtt még összegyűri és hátradobja a válla fölött a faxot, hogy belevesse magát az előtte feltáruló csodás női testbe. 4

Aztán elolvasta az üzenetet, és megállt a szíve, az egész élete, sőt az egész világ. - Ó, istenem! A rohadt életbe! - Az este folyamán vidáman elfogyasztott bor most mind a fejébe szállt, szédült tőle, felfordult a gyomra, remegni kezdett a térde. Neki kellett támaszkodnia az ajtónak, hogy összeszedje magát. Majd újra elolvasta. „Cam, a fenébe is, miért nem hívtál vissza Órák óta próbálunk elérni. Apa kórházban van. Nagyon nagy a baj, a legrosszabbra lehet számítani. Nincs időm a részletekre, nem sok van már hátra. Rohanj! Phillip” Cameron felemelte a kezét - amely tucatnyi száguldó hajó, repülőgép és autó kormányát tartotta már, és amelytől a nők borzongva a mennyországba repülnek. És ez a kéz most reszketve túrt bele a hajába. - Haza kell mennem. - Már itthon vagy! - Martine úgy döntött, ad neki még egy esélyt. Közelebb lépett, és hozzádörgölte a testét. - Ne! Mennem kell - félretolta a nőt, és a telefon felé indult. - Menj el! Telefonálnom kell. - Azt hiszed, csak úgy elküidhetsz1? - Bocs. Majd máskor - képtelen volt gondolkozni. Oda sem figyelve kivett néhány bankjegyet a zsebéből, miközben a másik kezével már a telefon után nyúlt. Taxira - mondta, arról is megfeledkezve, hogy a lány ugyanabban a szállodában lakik. - Disznó! -A meztelen nő dühödten nekiesett. Ha figyelt volna, el tudta volna kerülni az ütést, de így elcsattant a pofon. Cameronnak csengett a füle, égni kezdett az arca, és elveszítette türelmének maradékát is. Egyszerűen átfonta Martine körül a karját, undorodva hátradőlt, mikor észrevette, hogy a nő ezt szexuális közeledésként értelmezi, és odacipelte őt az ajtóhoz. Lehajolt, felkapta a selyemruhát, és a nővel együtt kihajította a folyosóra. Elfordította a kulcsot a zárban, és megcsikordult a foga a sikítozás hallatára. - Megöllek! Te disznó! Gazember! Ezért kinyírlak! Mit képzelsz, ki vagy te? Senki! Senki! Martine tovább sikoltozott, és dörömbölt az ajtón, ő pedig átment a hálószobába, és egy táskába dobálta a legfontosabb holmiját. Úgy látszik, a szerencse forgandóságát a lehető legdurvább módon kell megtapasztalnia.

5

Első fejezet Cam behajtotta a tartozásokat, megmozgatott minden követ, szívességeket kért, és két kézzel szórta a pénzt. Közlekedési eszközt találni Monacóból Maryland keleti partjára, ráadásul éjjel egykor, nem volt könnyű feladat. Kocsival ment el Nizzáig, végigszáguldott a kanyargó tengerparti országúton egy pici repülőtérig, ahonnan egy barátja elrepült vele Párizsba - névleges, mindössze ezerdolláros árért. Párizsban kibérelt egy gépet, megint csak a szokásos ár feléért, és az Atlanti-óceán fölött repülve kimerülten tűrte, hogy maga alá gyűrje a rettegés. Keleti parti idő szerint reggel hatkor érkezett meg a Virginia állambeli Washington Dulles repülőtérre. A bérelt autó már várt rá, úgyhogy sötétben, hidegben vágott neki a Chesapeake-öböl felé vezető útnak. Mire elért az öblöt átszelő hídig, a nap már fent volt, megcsillant a víz tükrén, visszaverődött a hajókról, melyek már a reggeli halászatot végezték. Cam életének jókora részét töltötte azzal, hogy az öbölben és a környékbeli folyókon, patakokon hajózott. Az a férfi azonban, akihez most száguld, sokkal többet adott neki, mint a hajózás tudományát. Mindent, amije csak van, mindent, amit elért, és amire büszke lehet, Raymond Quinn-nek köszönheti. Tizenhárom éves volt, és a legjobb úton a pokol felé, amikor Ray és Stella Quinn kimenekítették abból az életből. Előélete így is tankönyvként szolgálhatott volna a bűnözés felé vezető út illusztrálására. Rablás, betörés, ivás, iskolakerülés, verekedés, vandalizmus, csínytevések. Azt tette, amihez kedve volt, és ráadásul gyakran egészen hosszú ideig megúszta, nem kapták el. Élete legszerencsésebb pillanata mégis az, amikor utoljára elkapták. Tizenhárom éves volt, sovány, mint a kóró, és magán viselte apja legújabb verésének nyomait. Elfogyott a sör. Hát mit tehet ilyenkor egy apa? Azon a forró nyári éjszakán, miközben arcára rászáradt a vér, Cam megfogadta magában, hogy soha többé nem tér vissza abba a nyomorúságos lakókocsiba, ahhoz az életmódhoz és ahhoz az emberhez, akihez addig minden alkalommal visszavitték. Elmegy valahová. Mindegy, hová. Talán Kaliforniába. Vagy Mexikóba. Álmai ragyogóak voltak, bár a látása, feldagadt szemének köszönhetően, elhomályosult. Ötvenhat dollárja volt, meg egy kis apró, és a ruhája, amit viselt. De úgy érezte, megveti az egész világot. Most már csak azt kell kitalálnia, mivel utazzon. Felkapaszkodott egy tehervonatra, amely Baltomore-ból indult. Nem tudta, hová megy, de nem is érdekelte, csak menjen. Összekuporodott a sötétben, sebeiből minden huppanónál 6

szivárgott a vér, és ő megesküdött magának, hogy inkább meghal, vagy megöl valakit, de nem megy vissza. Amikor leszállt a vonatról, víz és hal szagát érezte. Bárcsak szerzett volna valami ennivalót! A gyomra ijesztően üres volt. Szédelegve gyalogolt, anélkül hogy tájékozódott volna. Nem sok mindent látott. Egy ócska kisvárosba került, ahol még minden zárva volt. Csónakok csapódtak a roskadozó mólókhoz. Ha tisztán tudott volna gondolkozni, talán betört volna valamelyik vízparti üzletbe, de ez a lehetőség csak akkor jutott az eszébe, amikor már áthaladt a városon, és a lápvidéken találta magát. A láp árnyékai és hangjai félelemmel töltötték el. A nap ekkor kezdett áttörni a keleti égbolt szürkeségén, aranyfénnyel szórva be a sáros fennsíkot és a magas, harmatos füvet. Egy hatalmas fehér madár emelkedett az ég felé, láttára Cam szíve majd kiugrott az ijedtségtől. Még sosem látott kócsagot, és úgy érezte, a madár egy mesekönyvből szállt elő, ilyen a valóságban nincs. De a kócsag meglebbentette szárnyait, és elvitorlázott. A fiú nem tudta volna megmagyarázni, miért, de követni kezdte a láp szélén, amíg csak el nem tűnt a fák sűrűjében. Fogalma sem volt róla, milyen irányba megy, és mennyit gyalogolt már, de az ösztönei azt súgták, kövesse a keskeny országutat, ahol könnyedén el tud rejtőzni a magas fűben, ha felbukkanna egy rendőrautó. Nagyon szeretett volna valami búvóhelyet találni, ahol összekuporodhatna és alhatna egyet, kialhatná a mardosó éhséget és a kínzó hányingert. A nap egyre magasabbra emelkedett, a levegő megtelt forrósággal. Inge a hátára tapadt, lába elnehezült. Először az autót látta meg, egy csillogó hófehér Corvette-et. Erő és kecsesség áradt belőle, úgy állt ott a hajnali párás fényben, mint egy verseny fődíja. Egy furgon is állt mellette, rozsdás, ütött-kopott és nevetségesen vidékies a sportkocsi kifinomult vonalai mellett. Cam leguggolt egy sűrűn virágzó hortenziabokor mögé, és nézte a kocsit. Sóvárogva nézte. Ez a nyavalyás elvinné egészen Mexikóig, az biztos. Vagy akárhová, ahová csak akarja. A francba, ahogy az ilyen kocsik mennek, mire észreveszik, hogy eltűnt, ő már hetedhét határon is túl járhat. Fészkelődött, nagyokat pislogott, hátha attól kitisztul elhomályosult látása, és a házat kezdte figyelni. Mindig is elképedt attól, hogy vannak emberek, akik ilyen szép helyen laknak. Rendes házban, festett zsalugáterek mögött, udvarukon pedig virágok és nyírott bokrok pompáznak. A tornácon hintaszékek, az ablakokon szúnyogháló. A ház maga hatalmasnak tűnt, akkora volt, mint egy palota. Nagy fehér palota, kékre festett szegélyekkel. Biztosan gazdagok, gondolta Cam, és nem elég a kínzó éhség, még a haragtól is görcsbe rándult a gyomra. Megengedhetik maguknak, hogy ilyen flancos házuk legyen, háborgott, flancos kocsijuk és flancos életük. És személyiségének egy része, gyűlöleten és Budweiser sörön élő apja nevelésének köszönhetően, szét akarta zúzni mindezt, letörni az összes bokrot, betörni minden csillogó ablakot és szilánkokra hasítani a szépen festett deszkákat. Bántani akarta őket, amiért mindenük megvan, míg neki semmije sincs. De amikor felállt, keserű haragja beleolvadt szédülő rosszullétébe. Meggörnyedt, összeszorította a fogát, amíg fájni nem kezdett. De a feje kitisztult. 7

Hadd aludjanak a gazdag rohadékok, gondolta. Csak a klassz kocsijuktól szabadítja meg őket. Még csak be sincs zárva, vette észre, és megvetően felhorkant, miközben kinyitotta az ajtót. Az apjától nem sok használható dolgot tanult, de azt igen, hogy lehet gyorsan és csendben ellopni egy kocsit, összekötve a megfelelő drótokat. Az ilyesmi jól jött, ha valaki abból élt, hogy lopott kocsikat adott el használtautó-kereskedőknek. Cam behajolt a kocsiba, benyúlt a kormánykerék alá, és munkához látott. - Bátorság kell hozzá, hogy egyenesen az udvarról lopd el a kocsimat! Mielőtt Cam mozdulni tudott volna, vagy akár csak káromkodni, egy kéz ragadta meg farmernadrágjának a derekát, kihúzta a kocsiból, és felemelte. Ő csapkodni kezdett, de mintha sziklába ütött volna az öklével. Ekkor látta először a hatalmas Quinnt. A férfi nagydarab volt, legalább százkilencven centi magas, és olyan testalkatú, mint a Baltimore Colts védőjátékosai. Széles arca széltől cserzett, sűrű szőke hajába ezüstös szálak vegyültek. Vakító kék szemében harag lobogott. Aztán összehúzta a szemét. Nem tartott sokáig, míg megértette, kivel van dolga. Ez a fiú még negyven kilót sem nyomna a mérlegen, gondolta Quinn, ha most halászta volna ki az öböl vizéből. Az arca piszkos, és csúnyán össze van verve. Az egyik szeme annyira feldagadt, hogy alig lát vele, a másik sötétszürke szemből pedig olyan keserűség áradt, amilyet egy gyermeknek nem lenne szabad éreznie. A szája szélére vér száradt, ennek ellenére megpróbált rávicsorogni. A férfiban szánalom és harag kavargott, mindenesetre nem enyhített a szorításán. A kölyök, ezt biztosan tudta, elrohanna. - Úgy fest, te húztad a rövidebbet a verekedésben, fiam. - Vegye le rólam a kibaszott kezét! Nem csináltam semmit. Ray csak felhúzta a szemöldökét. - A feleségem új autójában voltál, szombat reggel hét órakor. - Csak egy kis aprót kerestem. Az nem olyan kibaszott nagy ügy! - Ha csak ezt az egyetlen jelzőt tudod ismételgetni, lemaradhatsz egy csomó egyéb remek szóról, nem gondolod? Cam egy szót sem értett ebből a nyájas, kioktató hangból. - Figyelj, Jack, csak azt reméltem, hogy találok pár negyeddollárost. Neked nem hiányozna! - Nem. De Stellának biztosan nagyon hiányozna a kocsija, ha sikerült volna összekötnöd azokat a drótokat. És az én nevem nem Jack, hanem Ray. Szóval, ahogy én látom, van több választási lehetőséged is. Nézzük meg az elsőt: bevonszollak a házba, és kihívom a rendőröket. Mit szólnál ahhoz, ha az elkövetkező pár évet egy javító-nevelő intézetben kellene eltöltened? Cam arcából kiszaladt a maradék kis vér is. Üres gyomra felfordult, tenyere hirtelen nyirkos lett. Nem bírná ki, ha bezárnák. Egész biztosan meghal, ha bezárják. - Mondtam, hogy nem akartam ellopni azt az átkozott autót. Hát az egy négysebességes. Hogy a fenébe vezetnék én egy négysebességes kocsit? - Ó, van egy olyan érzésem, hogy egész jól elboldogulnál - Ray felfújta az arcát, gondolkozott, majd hangosan kiengedte a levegőt. - Lássuk akkor a második választási… - Ray! Mit csinálsz te ott azzal a fiúval? 8

Ray a tornác felé pillantott, ahol egy nő állt csípőre tett kézzel, kócos, vörös hajjal, kopott kék köntösben. - Épp csak megbeszéljük, milyen választási lehetőségeink vannak az életben. El akarta lopni a kocsidat. - Te jó ég! - Valaki alaposan helybenhagyta. Nem is olyan régen, ha jól látom. - Hát… - Stella Quinn sóhaja tisztán hallatszott a harmatos füvön keresztül. - Hozd be, hadd nézzem meg! Ez a nap is jól kezdődik! Pokoli jól! Nem, te menj innen befelé, te ostoba kutya! Szép sütemény vagy, mondhatom, egyet sem ugattál, amikor el akarták lopni az autómat! - A feleségem, Stella - Ray mosolya szélesebbre húzódott, arca felragyogott. - Épp most hallhattad tőle, mi a másik választási lehetőséged. Éhes vagy? Cam messzi zúgásként érzékelte a hangot. Sok-sok mérföldnyi távolságból egy kutya ugatott magas, örömteli hangon. Madarak énekeltek élesen és túlságosan közelről. A bőre egyszeriben átforrósodott, majd hirtelen lehűlt. És minden elfeketedett előtte. - Jól van, fiam. Semmi baj, majd én tartalak. Belezuhant az olajos feketeségbe, és már nem hallotta Ray halk szitkozódását. Amikor felébredt, egy szobában feküdt egy kemény ágyon. Szellő lengette az ablakokon a függönyt, és virágillatot, vízszagot hozott magával. A fiúban egyszerre támadt fel a megaláztatás és a pánik érzése. De amikor fel akart ülni, valaki lefogta. - Feküdj nyugodtan egy percig! Egy hosszú, sovány arcú nő hajolt fölé, megtapogatta, megbökdöste. Az arcán több ezer aranyszínű szeplő virított, ami Camnek valamiért rendkívül tetszett. A nő szeme sötétzöld volt, benne szigorú koncentrálás. Száját is összeszorította egyetlen vékony, komoly vonallá. Hátrasimította a haját, halványan sebhintőpor szaga áradt belőle. Cam hirtelen ráébredt, hogy levetkőztették, csak kopott alsónadrágja maradt rajta. A megalázottság érzése és a pánik egyszerre kirobbant belőle. - Vegye el a kezét rólam! - Hangja rekedt volt a rémülettől, s ettől csak még dühösebb lett. - Jól van, nyugodj meg! Orvos vagyok. Nézz rám! Stella közelebb hajolt. - Nézz csak rám! Hogy hívnak? Camnek majd kiesett a szíve. - John. - Smith, gondolom - felelte a nő szárazon. - Hát, ha van annyi lélekjelenléted, hogy hazudni tudsz, akkor nem lehet nagy bajod. - Belevilágított a fiú szemébe, és felmordult. - Azt hiszem, van egy enyhe agyrázkódásod. Hányszor ájultál el, amióta megvertek? - Most először. - Cam érezte, hogy elpirul a nő állhatatos tekintete alatt, és kényszerítette magát, hogy ne kezdjen fészkelődni. - Azt hiszem. Nem vagyok biztos benne. Mennem kell. - Igen. A kórházba. - Ne! - A rémület adott neki annyi erőt, hogy megragadja a nő karját, mielőtt még felemelkedett volna. Ha kórházba kerül, ott kérdezősködni fognak, ha pedig kérdezősködnek, akkor jönnek a rendőrök. A rendőrök után a szociális gondozó, és mire észbe kap, megint ott találja magát a lakókocsiban, amelyben áporodott sör és húgyszag terjeng, azzal az emberrel, 9

akinek a legnagyobb megkönnyebbülést az jelenti az életben, ha nekiugorhat a fiának, lévén az feleakkora, mint ő. - Nem megyek semmiféle kórházba. Nem megyek! Adják vissza a ruhámat! Van pénzem. Megfizetem a kárt. Mennem kell. A nő újra felsóhajtott. - Mondd meg a neved! Az igazit! - Cam. Cameron. - Cam, ki tette ezt veled? - Én nem… - Ne hazudj nekem! - csattant fel a nő. És valóban képtelen volt hazudni. Túlságosan félt, ráadásul a feje úgy elkezdett lüktetni, hogy legszívesebben elsírta volna magát. - Az apám. - Miért? - Mert szereti csinálni. Stella a szemére szorította a két tenyerét, majd leeresztette, és az ablak felé fordult. Látta a vizet, mely kék volt, mint a nyár, a fákat, melyeken sűrű zöld levelek ültek, és a felhőtlen, gyönyörű égboltot. És ebben a szépséges világban, gondolta, vannak olyan szülők, akik verik a gyerekeiket, mert élvezik. Mert megtehetik. Mert a gyerekek kéznél vannak. - Jól van, egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk. Szédültél, és elhomályosult a látásod, igaz? Cam óvatosan bólintott. - Egy kicsit, talán. De már régóta nem ettem. - Ray odalent van, és mindjárt készít valamit. Ügyesebb a konyhában, mint én. Zúzódás van a bordáidon, de nincs törés. A szemed állapota sokkal rosszabb mondta halkan, és gyöngéden hozzáérintette az egyik ujját a duzzanathoz. - De itthon is el tudom látni. Kitisztítom, adok valami gyógyszert, és meglátjuk, jobban leszel-e. Orvos vagyok - mondta újra, és rámosolygott a fiúra, miközben hűvös kezével megsimogatta a fejét. Gyermekgyógyász. - Az kiskölyköket gyógyít. - Azért még te is beleférsz, nagyfiú. Ha nem javulsz, elviszlek röntgenre. Fertőtlenítőszert vett ki a táskájából. - Ez csípni fog egy kicsit. A fiú összerezzent, és visszafojtotta a lélegzetét, miközben a nő tisztogatni kezdte az arcát. - Miért csinálja ezt? Stella nem tudott ellenállni neki. Szabad kezével hátrasimította a kócos fekete hajtincseket. - Mert szeretem csinálni.

Ott tartották maguknál. Ilyen egyszerű volt az egész, gondolta most Cameron. Vagy legalábbis akkor egyszerűnek tűnt. Csak évekkel később értette meg, mennyi munkába, erőfeszítésbe és pénzbe került nekik, hogy befogadták a házukba, majd hivatalosan is örökbe fogadták. Felajánlották neki az otthonukat, a nevüket, és mindent, ami jó volt az életében. 10

Már majdnem nyolc éve, hogy elvesztették Stellát. A rák belerágta magát a testébe, és elpusztította. A St. Christopher nevű tengerparti város közelében álló házból eltűnt a fény, ugyanúgy, ahogy Rayből, Camből és a másik két szerencsétlen sorsú fiúból, akiket szintén örökbe fogadtak. Cam ekkor indult el versenyezni, mindegy volt neki, mivel foglalkozik, hol van. Most pedig versenyt fut az idővel, hogy hazaérjen, és még egyszer láthassa azt az egyetlen embert, aki igazán az apja volt. Számtalanszor járt ebben a kórházban. Akkor is, mikor az anyja még itt dolgozott, és akkor is, mikor Stella már rákbeteg volt, és itt próbáltak segíteni rajta. Lendületesen, de rémülten lépett be, és az információs pultnál Raymond Quinn iránt érdeklődött. - Az intenzív osztályon van. Csak családtagok látogathatják. - A fia vagyok. - Cameron elfordult, és a lift felé indult. Nem is kérdezte, hányadik emelet. Nagyon is jól emlékezett. Abban a pillanatban meglátta Phillipet, amint a liftajtó kinyílt az intenzív osztályon. - Mekkora a baj? Phillip kezében két pohár kávéval állt, odanyújtotta neki az egyiket. Arca sápadt volt a kimerültségtől, homokszínű, mindig jólfésült haja most összevissza állt. Hosszúkás, kicsit angyali arca megkeményedett a borostától, és aranybarna szeme alá árnyékot vont a kimerültség. - Attól féltem, nem érsz ide! Nagyon nagy a baj, Cam. Istenem, muszáj leülnöm egy percre. Belépett egy kis váróterembe, és belezuhant egy székbe. Jól szabott öltönye zsebében megzörrent egy kólás doboz. Egy percig mindketten vakon meredtek a tévé képernyőjére, melyen a reggeli hírműsor ment. - Mi történt? - kérdezte Cam. - Hol van? Mit mondanak az orvosok? - Baltimore-ból jött hazafelé. Legalábbis Ethan azt mondja, hogy Baltimore-ban volt. Valamiért. Nekiment egy villanyoszlopnak. Telibe találta. - Kezét a mellkasára szorította. Mert ha elképzelte a jelenetet, belehasított a szívébe. - Azt mondják, talán szívrohama volt, vagy agyvérzést kapott, azért vesztette el az uralmát az autó fölött, de még nem tudják. Gyorsan ment. Túl gyorsan. Le kellett hunynia a szemét, mert a gyomra mintha mindig a torkába akart volna ugrani. - Túl gyorsan - ismételte. - Majdnem egy óráig tartott, mire ki tudták vágni a roncsból. Majdnem egy óráig. A mentős azt mondja, gyakran elvesztette az eszméletét, aztán újra magához tért. Nem messze történt. Eszébe jutott a zsebében lévő kólás doboz, kinyitotta s belekortyolt. Megpróbálta kitiltani agyából azt a képet, megpróbált a jelenre koncentrálni, és arra, mi történt azután. - Elég gyorsan elérték Ethant - folytatta. - Apát épp akkor műtötték, mikor ideért. És most kómában van. Felnézett, bele a bátyja szemébe. - Azt mondták, nem valószínű, hogy magához tér. - Ez baromság. Hiszen erős, mint a bivaly. - Azt mondták… - Phillip megint behunyta a szemét. A feje mintha kiürült volna, minden gondolatot keresgélnie kellett. - Nagy trauma érte. Megsérült az agya. Belső sérülései vannak. Gépekre van kapcsolva. Az orvos… azt… apa felajánlotta a szerveit. 11

- Baszd meg! - mondta Cam halkan, de tomboló dühvel. - Azt hiszed, ezen jár az eszem? - Phillip felállt. Magas, karcsú alakján gyűrötten lógott az ezerdolláros öltöny. - Állítólag már csak órái vannak hátra. A gépek tartják életben. A fenébe is, Cam, tudod jól, anya és apa megbeszélték ezt, mikor anya megbetegedett. Semmi különleges bánásmód. Végrendelkeztek, mi pedig figyelmen kívül hagyjuk az akaratukat, csak mert… mert nem tudjuk megtenni. - Ki akarod húzni a dugót? - Cam megragadta az öccse gallérját. - Ki akarod húzni azt az átkozott dugót? Hogy leálljon a lélegeztető? Phillip fáradtan, fájó szívvel megrázta a fejét. - Inkább levágnám a kezem. Én sem akarom elveszíteni az apámat, épp úgy, ahogy te sem. Menj be hozzá! Elfordult, és elindult előre, végig a folyosón, melyen a reménytelenség szagát nem tudták elfedni a fertőtlenítőszerek. Áthaladtak egy lengőajtón, elmentek a nővér asztala mellett, és apró, üvegezett ajtók előtt, melyek mögött gépek pityegtek, és a remény makacsul kapaszkodott beléjük. Ethan az ágy mellett ült egy széken, amikor beléptek. Nagy, durva kezét bedugta a rácson, hogy megfoghassa Ray kezét. Magas, szikár teste meggörnyedt, mintha beszélt volna az ágyban fekvő eszméletlen emberhez. Lassan felállt, és az álmatlanságtól kivörösödött szemmel végigmérte Camet. - Szóval úgy döntöttél, idedugod a képed1?- Átveszed az irányítást? - Olyan gyorsan jöttem, ahogy csak tudtam. - Nem akarta elismerni, nem akarta elhinni, hogy a keskeny ágyban fekvő férfi, ez az öreg, ijesztően törékeny ember az ő apja. Ray Quinn hatalmas, erős, legyőzhetetlen alak. De az apja arcát viselő férfi összeaszott volt, sápadt és mozdulatlan, mint egy halott. - Apa! - lépett oda az ágy mellé, és lehajolt. - Cam vagyok. Eljöttem. - Várt, mint aki biztos benne, ez elég ahhoz, hogy apja kinyissa a szemét, és rákacsintson. De az ágyban fekvő test nem mozdult, és a gépek monoton hangján kívül semmi nem hallatszott. - Beszélni akarok az orvosával. - Garcia - mondta Ethan, és megdörgölte az arcát, majd beletúrt napszítta hajába. - Az az agysebész, akit anya csak Varázskéznek nevezett. A nővér idehívja. Cam felegyenesedett, és most vette észre, hogy a sarokban, egy fotelban egy fiú alszik. - Ki ez a gyerek? - Ray Quinn utolsó megmentett fia. - Ethan kipréselt magából egy mosolyt. Máskor a mosoly meglágyítja komoly arcvonásait, átmelegíti a türelmes kék szempárt. - Hiszen beszélt neked róla. Sethnek hívják. Apa úgy három hónapja fogadta be magához. - Folytatni akarta, de elkapta Phillip figyelmeztető pillantását, és erre vállat vont. - Majd megbeszéljük később. Phillip megállt az ágy lábánál, és előre-hátra hintázott a sarkán. - Na és milyen volt Monte Carlo? - Cam üres tekintetét látva megrántotta a vállát. Mind a hárman gyakran használták ezt a mozdulatot szavak helyett. A nővér azt mondta, hogy beszéljünk hozzá, és beszélgessünk előtte egymással. Az talán… Nem tudják biztosan. - Jó volt. - Cam leült, és Ethan mintáját követve benyúlt az ágy védőrácsán. A kéz, amelyet megérintett, ernyedt volt, és élettelen. Gyöngéden megfogta és behajlította. - Nyertem egy rakás pénzt a kaszinóban, és épp egy nagyon tüzes francia modell volt nálam a 12

lakosztályomban, amikor megjött a faxod. - Elfordult, és egyenesen Raynek mondta. - Látnod kellett volna! Hihetetlen bombázó! Hosszú combjai szinte a nyakáig érnek, és plasztikázott melle hatalmas. - Arca nem is volt? - kérdezte Ethan szárazon. - Dehogynem, és az is jól illett a testéhez. Komolyan mondom, igazi bombázó volt. És amikor közöltem vele, hogy el kell jönnöm, egy kicsit csípős lett a hangulata. - Cam megtapogatta az arcát, mely még mindig fájt egy kicsit. - Kénytelen voltam kidobni a szobámból, mielőtt szétszaggat. Szerencsére eszembe jutott, hogy utána hajítsam a ruháját is. - Amúgy meztelen volt?- - kérdezte Phillip. - Anyaszült meztelen! Phillip elvigyorodott, majd felnevetett, először az elmúlt huszonnégy órában. - Istenem, te sosem változol meg. - Közben kezét Ray lábára tette, szükségét érezve, hogy ő is hozzáérjen. - Tetszeni fog neki ez a történet.

Seth úgy tett ott a sarokban, mintha aludna. Hallotta, amikor Cam megérkezett. Tudta, ki az, hiszen Ray sokat beszélt róla. Volt két vastag dossziéja, teli Cameron versenyeiről és hőstetteiről szóló kivágásokkal, cikkekkel és képekkel. Seth úgy gondolta, Cam most nem tűnik olyan erősnek és olyan fontosnak. Inkább beteges a képe, sápadt, és karikás a szeme. Majd ő maga eldönti, milyen véleményt alakítson ki magában Cameron Quinnről. Ethant megkedvelte. Igaz, hülyére dolgoztatja, ha elmegy vele kagylót szedni. De nem prédikál egyfolytában, és még egyszer sem ütötte meg, még ha Seth hibázott, akkor sem. És Ethan nagyon jól megfelelt a tízéves Seth elképzelésének az igazi tengerészről. Széltől cserzett, napbarnított bőre, sűrű, göndör haja van, a barnába szőke csíkok vegyülnek, erősek az izmai, és jópofa a dumája is. Igen, őt tényleg megkedvelte. Phillip nem nagyon érdekelte. Általában frissen vasaltan, csillogóan járt-kelt. Seth azt gondolta, a fickónak biztosan van vagy hatmillió nyakkendője, bár neki magának az sem fért a fejébe, miért kellene akár csak egy is. De Phillipnek valami flancos munkája volt egy flancos irodában, Baltimore-ban. Reklám. Ravasz ötleteket talál ki, hogy eladjon mindenféle cuccot az embereknek-, olyasmit, amire pedig semmi szükségük sincs. Seth szerint ez nem más, mint a szélhámosságnak egy csuda okos módja. No és Cam. Ó az, aki a hírnevet választotta, aki veszélyesen él, és vállalja a kockázatot. De nem néz ki olyan nagyon erősnek, sem pedig olyan fenegyereknek. Épp itt tartott gondolatban, amikor Cam odafordult felé, és a szemébe nézett. Rezzenéstelen tekintettel nézte, míg végül Sethnek remegni kezdett a gyomra. Hogy elszabaduljon ettől a vizslató szempártól, egyszerűen lehunyta a szemét, és azt képzelte, otthon van a vízparti házban, és botokat dobál az esetlen kölyökkutyának, amelyet Ray Butusnak nevezett el. Cam látta, hogy a fiú ébren van, s tudja, hogy figyelik, de továbbra sem vette le róla a szemét. Jóképű srác, gondolta, sűrű szőke haja van, és a testalkatán látszik, hogy hamarosan igazi nyakiglábbá válik. Alighanem már kamaszkorában magas fickó lesz belőle. Makacs álla van, és durcás ajka, jegyezte meg magában Cam. Alvást tettetve olyan ártalmatlannak látszik, mint egy kiskutya, és körülbelül ugyanolyan okosnak is. 13

De a szeme… Amint megpillantotta az imént, Cam felismerte tekintetében az óvatosságot, a szinte állati félelmet. Épp eleget látta már ezt a tükörben. A szeme színét nem tudta kivenni, de sötét árnyalatú, az biztos. Kék vagy barna. - Nem kellene valahová elvinnünk a gyereket? Ethan rápillantott. - Jó helyen van itt. Úgysem tudnánk kire hagyni. Ha pedig egyedül marad, csak bajt kever. Cam megvonta a vállát, elfordult, és már meg is feledkezett a fiúról. - Beszélni akarok Garciával. Biztosan vannak laboreredmények, vagy valami. Apa profi módon vezet, úgyhogy ha szívrohamot vagy agyvérzést kapott… - elcsuklott a hangja. Egyszerűen túl sok ez az egész, képtelen végiggondolni. - Tudnunk kell. Ha csak itt állunk, az nem segít. - Ha úgy érzed, tenned kell valamit - felelte Ethan, s halk hangjából visszafojtott indulat érződött -, akkor menj és tedd! De az a fontos, hogy itt vagyunk. - Ray eszméletlen teste fölött a testvérére bámult. - Mindig is az volt fontos. - Nem mindenki akar kagylókat gyűjtögetni, vagy rákok után turkálni a rácsákban vágott vissza Cam. - Visszaadták az életünket, és azt akarták, hogy szabadon válasszuk meg, mit teszünk vele. - És te azt tetted az életeddel, amit akartál. - Mindannyian azt tettük - szólt közbe Phillip. - Ethan, ha valami nem volt rendben apával mostanában, el kellett volna mondanod. - De honnan a fenéből tudhattam volna? - Pedig tudott valamit, csak éppen nem sikerült megfogalmaznia, mi az. És elsiklott fölötte. Ez rágta most belülről, miközben csak ült, és hallgatta a gépek hangját, melyek az apját lélegeztették. - Hiszen te voltál ott vele! - szólt Cam. - Igen, én ott voltam. Te viszont nem - már évek óta nem! - Ha ott maradtam volna St. Chrisben, akkor nem rohant volna bele abba a rohadt villanyoszlopba? Jézusom - túrt bele a hajába Cam. - Ez aztán okos gondolat! - Ha itt lettél volna, vagy legalább valamelyikőtök itt lett volna, akkor nem akart volna olyan sok mindent egyedül vállalni. Ahányszor csak beugrottam hozzá, vagy a létrán állva találtam, vagy a kerekes kocsit tolta, vagy a hajóját festette. És még mindig tanított a főiskolán hetente három nap, dolgozatokat javított, konzultációkat tartott. Az isten szerelmére, már majdnem hetvenéves. - Még csak hatvanhét. - Phillip úgy érezte, egy jéghideg kéz szorítja össze a szívét. - És mindig is makkegészséges volt. - Az utóbbi időben nem. Sokat fogyott, fáradtnak, megviseltnek látszott. Ti magatok is láthattátok. - Jól van, jól van. - Phillip megdörgölte az arcát, érezte, hogy szúr az egynapos borosta. - Lehet, hogy lassítania kellett volna egy kicsit. Talán túl sok volt már neki, hogy magához vette a gyereket, de nem lehetett lebeszélni róla. - Mindig veszekedtek. A gyenge, motyogó hang hallatán mind a hárman felugrottak. - Apa! - Ethan hajolt előre elsőként, szíve hevesen vert a mellkasában. - Idehívom az orvost. 14

- Ne! Maradj! - mondta Ray erőtlenül, mielőtt még Phillip kirohant volna az ajtón. Hihetetlen erőfeszítést követelt tőle, hogy vissza tudjon jönni, még ha csak pár percre is. És Ray jól tudta, csak percei vannak. Már most is olyan volt, mintha a teste és a gondolatai különváltak volna egymástól, bár érezte a kezét szorongató kezeket, hallotta fiai hangját, érzékelte a bennük rejtőző félelmet és haragot. Fáradt, ó istenem, nagyon fáradt. És Stellához akar menni. De mielőtt elmegy, van még egy kötelessége. - Gyertek ide! - A szemhéja mintha több kilót nyomna, de kényszerítette magát, hogy nyitva tartsa a szemét, és koncentrálni próbált. A fiai, gondolta, a sors három csodálatos ajándéka. Megtette értük, amit tudott, megpróbálta megmutatni, hogyan legyenek férfiak. És most szüksége van rájuk egy negyedik fiú miatt. Szüksége van rájuk, hogy nélküle is együtt maradjanak, és gondoskodjanak a gyerekről. - A fiú… - Még a szavaknak is súlya van. Összerándult az erőlködéstől, hogy ki tudja mondani. - A fiú az enyém. Most már a tiétek. Tartsátok magatoknál, bármi történik, gondoskodjatok róla! Cam! Te fogod őt megérteni a legjobban - a hatalmas kéz, mely valaha olyan erős és életteli volt, most elkeseredetten próbálta megszorítani fia kezét. - Add a szavad! - Gondoskodunk róla. - Ebben a pillanatban Cam azt is megígérte volna, hogy lehozza a csillagokat az égről. - Gondoskodunk róla, amíg meg nem gyógyulsz. - Ethan! - Ray mély lélegzetet vett, s a levegő sisteregve tört elő a lélegeztető gépből. Szüksége lesz a türelmedre, a jó szívedre. Ezek tettek téged jó tengerésszé. - Ne aggódj Seth miatt! Vigyázunk rá. - Phillip. - Itt vagyok - lépett közelebb Phillip, és lehajolt. Mind itt vagyunk. - Jó feje van. Majd te ráveszed, hogy használja is. Ne engedjétek elmenni. Testvérek vagytok. Soha ne felejtsétek el, hogy testvérek vagytok. Olyan büszke vagyok rátok. Mindannyiótokra. Quinnek vagytok. - Elmosolyodott, és feladta a küzdelmet. - Most el kell engednetek. - Hívom az orvost. - Phillip pánikba esve kirohant, miközben Cam és Ethan megpróbálták puszta akaratukkal visszahozni apjukat az életbe. Senki nem vette észre a kisfiút, aki továbbra is összekuporodva ült a fotelban, s szorosan lehunyt szeme alól forró könnycseppek buggyantak elő.

15

Második fejezet Egyesével és csoportosan is jöttek az emberek, hogy virrasszanak Ray Quinn fölött, és hogy eltemessék. Nem egyszerűen csak egy lakosa volt St. Christophernek, ennek az aprócska pontnak a térképen. Tanár volt, barát és megbízható hallgatóság. Azokban az években, amikor a kagylótermés nagyon szegényesre sikeredett, segített segélyprogramokat szervezni, vagy hirtelen tucatnyi munkalehetőséget talált, melyek révén a halászok kihúzták a kemény telet. Ha egy diáknak nehezen ment a tanulás, Ray talált számára időt egy-egy különórára. Főiskolai irodalomóráin mindig megtelt a tanterem, és senki nem felejtette el Quinn professzor nevét. Hitt a közösség erejében, és ez a hit a cselekedeteiben is megnyilvánult. Felismerte, hogy ez a legfontosabb dolog, mert emberi életekről szól. És férfivá nevelt három fiút, akik senkinek sem kellettek. A sírhantot könnyek és virágok borították. Így hát, amikor a suttogás és kérdezősködés elkezdődött, a legtöbb ember gyorsan elhallgattatta. Csak kevesen akadtak, akik hajlandók voltak meghallgatni a szegény Ray Quinnról szóló pletykát. Vagy legalábbis ezt állították, annak ellenére, hogy furdalta oldalukat a kíváncsiság, miről is szólnak a terjengő hírek. Szexbotrány, házasságtörés, törvénytelen gyerek. Öngyilkosság. Nevetséges. Lehetetlen. A legtöbben ezt mondták, és így is gondolták. De voltak olyanok, akik közelebb hajoltak, hogy jobban hallják a suttogást, összevonták a szemöldöküket, és továbbadták a pletykát. Cam ebből semmit nem hallott. Bánata túlságosan lekötötte, még saját sötét gondolatai is alig jutottak el hozzá. Amikor anyja meghalt, túl tudta tenni magát rajta. Felkészült rá, végignézte Stella szenvedését, és azért imádkozott, hogy legyen már vége. De ez a veszteség túl gyorsan történt, túlságosan önkényesnek érezte, és nem hibáztathatta érte a rákot. A házban rengetegen voltak, akik együttérzésükről akarták biztosítani, vagy osztozni akartak az emlékeken. De ő képtelennek bizonyult arra, hogy elviselje mások emlékeit, nem tudott szembenézni velük, amíg el nem rendezte a sajátjait. Egyedül ült a mólón, melyet az évek során talán egy tucatszor is megjavítottak Rayjel. Mellette várt a szép huszonnégy láb hosszú hajó, melyen mindannyian számtalanszor vitorláztak. Emlékezett még, milyen hajója volt Raynek azon az első nyáron. Egy kis Sunfish, vagyis inkább csak amolyan alumíniumcsónak. Cam szemében akkorának tűnt, mint egy parafa dugó.

16

És milyen türelmesen tanította Ray vitorlázni, a vitorlákat kezelni, irányt változatni. Cam újra átélte az izgalmat, amit akkor érzett, mikor Ray először adta a kezébe a kormányrudat. Egész életét megváltoztató tapasztalat volt ez annak a fiúnak, aki a könyörtelen utcán nőtt fel: a sós szél, mely az arcába fújt, és csapkodta a vitorlákat, a sebesség és a szabadság érzete, amelyet a vízen siklás keltett benne. De a legtöbb, amit ekkor kapott, a bizalom volt. Itt van, mondta Ray, próbáld ki, mire vagy képes vele. Lehet, hogy épp az a pillanat volt, azon a párás délutánon, mikor a levelek oly telten és harsogóan zölden ragyogtak, és a nap fehéren izzó gömbnek tetszett a köd mögött, az a pillanat indította el a fiút, hogy férfivá érjen. Azzá váljon, aki most. És Ray egyetlen nevetésével elérte ezt. Hallotta a lépéseket maga mögött a mólón, de nem fordult meg. Akkor is csak bámult a vízre, mikor Phillip megállt mellette. - Majdnem mindenki elment. - Jó. Phillip zsebre dugta a kezét. - Apa miatt jöttek el. Jólesett volna neki. - Igen. - Cam fáradtan a szemére szorította a kezét, aztán leeresztette. - Biztosan. De nekem már kifogytak a szavaim, nem volt mit mondanom nekik. - Tudom. - Annak ellenére, hogy Phillip az okosan kitalált szavakkal kereste a kenyerét, pontosan megértette bátyját. Egy percig nem szólt, csak élvezte a csendet. A víz felől fújó szellő egy kicsit csípős volt, és ez jólesett a zsúfolt, testek melegétől fojtó levegőjű ház után. Grace rendbe teszi a konyhát. Seth segít neki. Szerintem tetszik a srácnak. - Jól is néz ki. - Cam megpróbált valami másra gondolni. Mindegy, mire. - Nehéz elképzelni, hogy neki is van már gyereke. Elvált, ugye? - Egy-két évvel ezelőtt. A férje meglógott, még mielőtt a kis Aubrey megszületett. Phillip a foga között fújta ki a levegőt. - Cam, van néhány dolog, amivel meg kell birkóznunk. Cam felismerte a hangnemváltást. Azt jelentette, itt az ideje a tárgyra térni. Hirtelen harag tört fel belőle. - El akartam menni vitorlázni. Jó szél van ma. - Majd vitorlázol később. Cam szelíden ránézett. - Most. - Az a pletyka terjeng, hogy apa öngyilkos lett. Cam arca először értetlenséget tükrözött, majd elvörösödött a dühtől. - Mi a fenéről beszélsz? - kérdezte, és talpra ugrott. Na látod, gondolta Phillip kissé kárörvendve, erre felfigyeltél, ugye? - Vannak, akik szerint szándékosan ment neki az oszlopnak. - Ez baromság. Ki mond ilyet? - Csak úgy beszélik. És azt is, hogy miért. Állítólag Seth miatt. - Mi az, hogy Seth miatt? - Cam járkálni kezdett, hosszú, haragos léptekkel, fel-le a keskeny mólón. Miért, azt hiszik, bolond volt, hogy befogadta a kölyköt? Ha úgy vesszük, bolond volt, hogy minket is befogadott. De mi köze ennek a balesethez? 17

- Azt beszélik, hogy Seth az ő fia. A vér szerinti fia. Erre Cam megtorpant. - De hát anyának nem lehetett gyereke. - Tudom. Cam szíve úgy vert a mellkasában, mint a kalapács az üllőn. - Azt akarod mondani, hogy megcsalta anyát? Hogy viszonya volt egy másik nővel, és született egy gyereke? Jézusom, Phillip! - Nem én mondom. Cam közelebb lépett, és odahajolt a testvére arcához. - Te mit mondasz? - Én csak azt, amit hallottam - felelte Phillip higgadtan. - Mert tennünk kell valamit. - Ha lenne vér a pucádban, kiderítenéd, ki terjeszti, és betörnéd a képét. - Ahogy te is szeretnéd betörni az én képemet most. Te így oldod meg a problémákat? Addig ütöd őket, míg el nem tűnnek? - Phillip maga is kezdett dühbe jönni, és egy árnyalatnyit hátralökte Camet. - Nekem is az apám volt, a fene vigyen el téged! Te voltál az első, de nem az egyetlen! - Akkor miért nem álltál ki mellette, ahelyett hogy meghallgattad ezt a szart? Attól féltél, hogy bepiszkolod a ruhádat? Tönkreteszed a manikűrözött kezedet? Ha nem lennél ilyen piperkőc, már… Phillip ökle meglendült, és pontosan állon találta a bátyját. Olyan ereje volt az ütésnek, hogy Cam feje hátracsuklott, ő maga egy-két lépést hátratántorodott. De gyorsan visszanyerte az egyensúlyát. Sötéten felcsillanó szemmel bólintott. - Jól van, gyere csak! Phillip agyát elöntötte a forróság. Elkezdte lehúzni magáról a zakóját. A támadás váratlanul érte, ráadásul hátulról. Annyi ideje sem volt, hogy káromkodjon egyet, és már repült is be a vízbe. Feljött a felszínre, kiköpte a vizet, és kisimította szeméből a haját. - Szemét. Rohadt szemét vagy! Ethan beledugta hüvelykujját a nadrágja zsebébe, és figyelte kifelé úszó bátyját. Higgadj le - javasolta kedvesen. - Ez egy Hugo Boss öltöny - nyögte Phillip, és a móló felé rugdalózott. - Az nekem nem mond semmit. - Ethan hátranézett Camre. - Neked igen? - Szerintem ez azt jelenti, hogy átkozottul sokba fog kerülni neki a tisztító. - Neked is - mondta Ethan, és Camet is lelökte a mólóról. - Ez nem a megfelelő idő, és nem a megfelelő hely, hogy egymásnak essetek. Úgyhogy ha majd kihúzzátok a seggeteket a vízből, és megszáradtok, megbeszéljük. Setht elküldtem Grace-szel egy időre. Cam összehúzott szemmel nézte az öccsét, s közben végigsimított csöpögő haján. Hirtelen te lettél a főnök? - Úgy látom, én vagyok az egyetlen, akinek sikerült a víz fölött maradnia. - Ezzel Ethan hátat fordított nekik, és visszament a házba. Cam és Phillip egyszerre kapaszkodtak meg a móló szélében. Sokáig keményen nézték egymást, majd Cam felsóhajtott. - Majd később bedobjuk. 18

Phillip bólintott, elfogadva a bocsánatkérést. Felhúzta magát a mólóra, leült, és rángatni kezdte tönkrement selyem nyakkendőjét. - Én is szerettem apát. Ugyanúgy, mint te. Vagy akárki más. - Tudom. - Cam lerúgta a cipőjét. - Nem bírom elviselni. - Nehéz volt ezt bevallania, hiszen ő olyan ember, aki a veszélyes életet választotta. - Nem akartam itt lenni ma. Nem akartam ott állni, és nézni, ahogy beleteszik a földbe. - Mégis itt voltál. Neki semmi más nem számított volna, csak ez. Cam lehámozta magáról a zoknit, nyakkendőt, zakót, és megérezte a kora tavaszi csípős levegőt. - Ki mondta neked… kitől hallottad ezeket a dolgokat apáról? - Grace-től. Hallotta a szóbeszédet, és jobbnak látta, ha mi is tudjuk, milyen pletyka járja. Ma reggel mondta el Ethannak és nekem. Sírva. - Phillip felhúzta a szemöldökét. - Még mindig úgy gondolod, hogy szájon kellett volna vágnom? Cam kidobta elázott cipőjét a fűre. - Tudni akarom, ki terjeszti ezt, és miért. - Megnézted már magadnak azt a fiút, Cam? Szinte a csontjáig hatolt a szél. Csak ez lehet az oka, hogy hirtelen megborzongott, gondolta Cameron. - Persze, hogy megnéztem - felelte, majd elfordult, és elindult a ház felé. - Nézd meg jobban! - mormogta utána Phillip. Húsz perc múlva, mire Cam megszárítkozva és tiszta farmernadrágba, meleg pulóverbe bújva belépett a konyhába, Ethan már megfőzte a kávét, és kikészítette a whiskyt. A nagy, családias konyha közepén hosszú faasztal állt. A fehér munkafelületek kicsit már kopottak voltak, meglátszott rajtuk, hogy sokat használták őket. Pár évvel ezelőtt szóba került, hogy kicserélik az elavult tűzhelyet, de akkor Stella megbetegedett, és aztán minden maradt a régiben. Az asztalon egy nagy, lapos tál állt, melyet még Ethan készített általános iskolás korában, az iskolai fafaragó műhelyben. Amióta hazahozta, ugyanott állt, és bár gyümölcsöstálnak szánta, gyakran levelek, cédulák és mindenféle apróságok töltötték meg. A hátsó falon három széles ablak nyílt, függönyök nélkül, hogy még jobb legyen a kilátás az udvarra és a tengerre. A konyhaszekrények ajtaját üvegborítás díszítette, az egyszerű fehér kerámiaedények szép rendben sorakoztak az üveg mögött. És ugyanilyen rendezettek a fiókok is, gondolta Cam. Stella ragaszkodott a rendhez. Nem szeretett keresgélni, ha szüksége volt egy kanálra.

De a hűtőszekrény ajtaját elárasztották a fényképek, újságkivágások, feljegyzések, képeslapok, gyerekrajzok, melyeket színes mágnesek rögzítettek teljes összevisszaságban. Camnek összeszorult a szíve a gondolatra, hogy a szülei már soha többé nem lehetnek itt velük. - A kávé jó erős - mondta Ethan. - És a whisky is. Választhatsz. - Mind a kettőt! - Cam töltött egy csésze kávét, beleöntött egy adag Johnnie Walkert, és leült. - Te is nekem akarsz esni? 19

- Egy darabig akartam. Lehet, hogy még meg is teszem. - Ethan úgy döntött, ő csak whiskyt iszik, méghozzá tisztán. És töltött magának egy dupla adagot. De most nincs hozzá kedvem. - Odalépett az ablakhoz, és kinézett, kezében az érintetlen itallal. - Lehet, hogy még mindig úgy gondolom, többet kellett volna itt lenned az elmúlt pár évben. Lehet, hogy nem tudtad megoldani. De most már teljesen mindegy. - Öregem, én nem vagyok tengerész. Azt csinálom, amihez értek. Ezt várták tőlünk. - Aha. - Ethan nem tudta elképzelni, miért kell valakinek menekülnie innen, hiszen ez az otthonuk, és számára olyan, mint egy szentély. És tele van szeretettel. De értelmetlen lett volna kérdőre vonni a bátyját, és haragot tartani vele. Vagy őt hibáztatni, ismerte el magában. - A házat rendbe kell hozni. - Észrevettem. - Több időt kellett volna szánnom rá, hogy átjöjjek és odafigyeljek a dolgokra. Az ember mindig azt hiszi, lesz még elég idő átmenni, és aztán egyszer csak nincs tovább. A hátsó lépcső elkorhadt, ki kell cserélni. Már régóta terveztem. - Odafordult Philliphez, aki ekkor lépett be. - Grace-nek dolgoznia kell ma este, úgyhogy csak pár órára tudta magával vinni Setht. Phil, te mondd el! Nekem túl sokáig tartana. - Jól van. - Phillip kávét töltött magának, de a whiskyhez nem nyúlt. Nem ült le, hanem nekitámaszkodott a konyhaszekrénynek. - Úgy hírlik, pár hónappal ezelőtt egy nő látogatta meg apát. Bement a főiskolára, és nagy lármát csapott, de akkor senki sem tulajdonított jelentőséget ennek. - Hogy érted azt, hogy lármát csapott? - Jelenetet rendezett apa irodájában, kiabált és sírt. Aztán bement a dékánhoz, és megvádolta apát, hogy szexuálisan zaklatta. - Ez őrültség. - Nyilvánvalóan a dékán is így gondolta. - Phillip töltött még egy csésze kávét, és odament vele az asztalhoz. - A nő azt állította, hogy diákkorában apa zaklatta és molesztálta. De semmi írásos feljegyzés nem bizonyította, hogy valaha is a főiskolán tanult volna. Akkor azt mondta, hogy csak úgy bejárt az óráira, mert nem volt pénze kifizetni a tandíjat. De ezt sem tudta senki igazolni. Apa tekintélye állt szemben az ő szavával, és úgy látszott, ennyiben is marad a dolog. - Ez nagyon megrázta apát - szólt közbe Ethan. - Nekem sem akart beszélni róla. Sőt, senkinek. Aztán elment egy hétre. Azt mondta, Floridába megy horgászni. És Sethszel jött vissza. - Azt akarod mondani, az emberek azt hiszik, hogy a gyerek az övé? Az isten szerelmére, komolyan gondolják, hogy volt valami köze ahhoz a csajhoz, aki képes tíz… nem, tizenegy évig várni, hogy panaszt tegyen? - Akkor még nem gondoltak semmi különösre - folytatta Phillip. - Tudták jól, hogy képes hazahozni egy utcagyereket. De aztán ott van a pénz. - Miféle pénz? - Az elmúlt három hónapban több csekket is írt, egyet tízezer dollárról, egyet ötezerről, majd megint egyet tízezerről. És mindet Gloria DeLauter nevére. A bankban valakinek feltűnt a dolog, és felröppentette a hírt. Gloria DeLauter volt ugyanis annak a nőnek a neve, aki szexuális zaklatással próbálta vádolni apát. - Mi a francért nem szóltatok nekem, hogy mi folyik itt? 20

- A pénzről én is csak pár hete hallottam. - Ethan belebámult a whiskyjébe, majd úgy döntött, odabent jobb helye lesz. Felhajtotta és felszisszent. - Amikor rákérdeztem, annyit mondott, hogy csak a fiú számít. Nem kell aggódni, amint mindent elrendez, meg fogja magyarázni. Időt kért tőlem. És olyan… olyan védtelennek tűnt. Ti nem tudjátok, milyen érzés volt ilyennek látni őt. Ijedtnek, öregnek és törékenynek. Ti nem láttátok, nem voltatok itt. Én meg vártam. - Úgy érezte, a whisky, a bűntudat és a bánat mintha lyukat égetnének a belsejébe. - Rosszul tettem. Cam megdöbbenten ellökte magát az asztaltól. - Azt hiszed, hogy hagyta magát zsarolni? Hogy sok évvel ezelőtt megkefélt egy diáklányt, felcsinálta, és most fizetett neki, hogy tartsa a száját? Hogy megkapja a gyereket, és felnevelhesse? - Én csak azt mondtam el, ami történt, amit tudok - felelte Ethan higgadtan. - Nem azt, hogy mit hiszek. - Én nem tudom, mit gondoljak - tette hozzá Phillip halkan. - De azt tudom, hogy Seth szeme teljesen apáé. Csak rá kell nézned. - Lehetetlen, hogy egy diákjával kavart volna! És lehetetlen, hogy megcsalta volna anyát. - Én sem akarom elhinni. - Phillip letette a csészét. - De ő is ember volt. Követhetett el hibát. - Egyiküknek realistának kell lennie, gondolta, és úgy tűnik, csak ő képes rá. - Ha megtette, én nem ítélem el érte. Most az a dolgunk, hogy kitaláljuk, hogyan tejesítsük a kérését. Meg kell találnunk a módját, hogy Seth velünk maradhasson. Utána tudok nézni, hogy elindította-e az örökbefogadást. De még biztosan nem zárult le az ügy. Szükségünk lesz egy ügyvédre. - Én szeretnék többet tudni erről a Gloria DeLauterről. - Cam ellazította ökölbe szorított kezét, még mielőtt odacsapna valakinek. - Tudni akarom, ki a fene ez a nő, és hol van. - Felőlem… - vonta meg a vállát Phillip. - Én személy szerint nem óhajtok közelebbi ismeretségbe kerülni vele. - És mi ez a baromság az öngyilkosságról? Phillip és Ethan összenéztek. Ethan felállt, odament a konyhaszekrényhez, és kihúzott egy fiókot. Egy nagy, lezárt táskát vett elő belőle. Fájdalmas volt a kezében tartania, és látta Cam elsötétülő szemén, hogy ő is felismerte apjuk régi, zöld zománcos, lóhere alakú kulcstartóját. - Ezt találták az autóban a baleset után. - Kinyitotta a táskát, és kivett belőle egy borítékot. A fehér papíron rászáradt vérfoltok látszottak. - Gondolom, valaki belenézett, és elolvasta a levelet. Talán valamelyik rendőr, vagy a vontató teherautó sofőrje, vagy esetleg az egyik mentős. Mindenestre nem tartotta meg magának, amit olvasott. Attól a nőtől van. Ethan kihúzta a levelet, és odanyújtotta Camnek. - DeLautertől. A postabélyegző baltimore-i. - És apa Baltimore-ból jött hazafelé. Cam félve hajtogatta szét a papírlapot. Nagy, nyugtalan, nehezen olvasható betűkből állt a kézírás. „Quinn, elegem van ebből a filléreskedésből. Ha annyira akarja a gyereket, itt az ideje, hogy fizessen érte. Találkozzunk ott, ahol felvette. Hétfő délelőtt. Akkor elég csendes az a környék. Legyen tizenegy órakor. Hozzon százötvenezret készpénzben. Készpénzt akarok, Quinn, és nincs alku. Ha nem hozza el a pénzt az utolsó fillérig, visszaveszem a kölyköt. Ne 21

felejtse el, egyetlen szavamba kerül megakadályozni az örökbefogadást. Százötvenezer dollár egész jó ár egy olyan szép fiúért, mint Seth. Hozza el a pénzt, és örökre eltűnök. A szavamat adom rá. Gloria.” - Eladta - motyogta Cam. - Mintha csak egy… Elhallgatott, és hirtelen eszébe jutott valami. Felnézett Ethanre. Őt is eladták annak idején, méghozzá a saját anyja, egy olyan férfinak, aki a fiatal fiúkat kedvelte. - Ne haragudj, Ethan. - Én már együtt tudok élni ezzel - felelte az öccse. Anya és apa megtanítottak rá. Az a nő nem kapja vissza Setht. Bármibe kerül is, soha többé nem engedjük el. - De nem tudjuk, hogy apa fizetett-e neki. - Kiürítette az itteni bankszámláját - bólogatott Phillip. - Bár még nem néztem végig minden papírt, eddig úgy látom, kivette a megtakarított pénzét, és beváltotta a részvényeit is. Csak egy napja volt, hogy megszerezze a pénzt. Ez az összeg úgy százezer körül van. Nem tudom, volt-e valahonnan még ötvenezer dollárja, vagy ha volt is, maradt-e elég ideje, hogy készpénzzé tegye. - Az a nő nem tűnt volna el örökre. Apa biztosan tudta ezt. - Cam letette a levelet, és beletörölte a tenyerét a nadrágjába, mintha piszkosnak érezné. - Szóval az emberek azt beszélik, hogy megölte magát… de miért?- Szégyenében? Pánikba esett? Vagy annyira elkeseredett? Sosem hagyta volna magára a gyereket. - Nem hagyta magára. - Ethan odalépett a kávéskannához. - Ránk hagyta. - Hogy a fenébe fogjuk magunknál tartani? Ki ad nekünk engedélyt, hogy bárkit is örökbe fogadj unk? - Majd megtaláljuk a módját. - Ethan kávét töltött magának, és annyi cukrot tett bele, hogy Phillip összerezzent. - Most már a miénk. - És mi a fenét fogunk kezdeni vele? - Beíratjuk az iskolába, fedelet adunk a feje fölé, etetjük, és megpróbálunk juttatni neki valamit abból, amit mi is kaptunk. - Odavitte a kannát az asztalhoz, telitöltötte Cam csészéjét. - Van valami kifogásod ellene? - Több tucat. De egyik sem változtat azon, hogy a szavunkat adtuk. - Legalább ebben egyetértünk. - Phillip összevonta a szemöldökét, és ujjaival dobolni kezdett az asztalon. - Csakhogy kihagytunk egy nagyon fontos szempontot. Egyikünk sem tudja, mit szól mindehhez Seth. Lehet, hogy ő nem akarja. Lehet, hogy nem akar itt maradni velünk. - Már megint bonyolítod a dolgokat, ahogy szoktad! - morgott Cam. - Ugyan miért ne akarna? - Mert téged egyáltalán nem ismer, engem is alig. - Phillip felemelte csészéjét. - Az egyetlen, akivel már eltöltött egy kis időt, az Ethan. - Hát, az sem volt valami sok - ismerte be Ethan. - Párszor elvittem magammal a hajóra. Gyorsan forog az esze, és ügyes a keze. Nem beszél sokat, de ha mégis megszólal, akkor jól pereg a nyelve. Grace-nél is volt párszor, és úgy tűnt, ez nem zavarta. - Apa azt akarta, hogy maradjon itt - jelentette ki Cam. - Tehát marad. Egy autó kürtjét hallották kintről. - Ez biztosan Grace lesz. Mondta, hogy leteszi a ház előtt a fiút, amikor megy a Shiney sörözőbe. - A Shineybe? - Cam felhúzta a szemöldökét. - Mit csinál ő a Shineyben? 22

- Gondolom, dolgozik - felelte Ethan. - Ó, tényleg? - Cam elvigyorodott. - A főnök még mindig miniszoknyába és neccharisnyába öltözteti a pincérnőit? Olyan kis bóbitával a fenekükön? - Igen - válaszolta Phillip hosszú, bánatos sóhaj kíséretében. - Még mindig. - Grace-en szerintem remekül állhat az ilyen munkaruha. - Igen - mosolygott Phillip. - Tényleg remekül áll. - Lehet, hogy később átugrom a Shineybe. - Grace nem olyan, mint a te francia modelljeid. - Ethan felállt az asztaltól, és rosszkedvűen a mosogatóhoz vitte a csészéjét. - Jobb, ha békén hagyod. - Hűha! - Ethan háta mögött Cam jelentőségteljesen Phillipre kacsintott. - Rendben, öcskös, békén hagyom. Nem tudtam, hogy te is szemet vetettél rá. - Nem vetettem. Az istenért, hiszen gyereke van! - Tavaly télen remekül elidőztem egy nővel Cancunban, akinek két gyereke is volt vágta rá Cam. - A volt férje úszott az olajban, mármint az olívaolajban, és ő szegényke mindössze egy mexikói villát, pár autót, néhány ékszert és kétmillió dollárt kapott a válás után. A gyerekek is aranyosak voltak, persze megfelelő távolságból. A dadussal. - Micsoda emberbarát vagy, Cam! - jegyezte meg Phillip. - Nekem mondod? A bejárati ajtó csapódását hallva egymásra néztek. - Ki beszél vele? - kérdezte Phillip. - Én nem vagyok jó az ilyesmiben. - Ethan már el is indult a hátsó ajtó felé. - Amúgy is meg kell etetnem a kutyámat. - Gyáva! - morogta Cam, amint az ajtó becsapódott mögötte. - Az bizony. Én is az vagyok - közölte Phillip, és ő is kifelé indult. - Tiéd a pálya. Nekem még át kell néznem azokat a papírokat. - Várj egy kicsit, a fenébe… De Phillip már kint is volt, éppen azt mondta Sethnek vidáman, hogy Cameron beszélni akar vele. Seth megállt a konyhaajtóban. Cam rosszkedvűen éppen whiskyt töltött a kávéjába. A fiú zsebre dugta a kezét, és magasra emelte a fejét. Nem akar itt lenni, nem akar beszélni senkivel. Grace-nél leülhetett a tornác lépcsőjére, és egyedül maradhatott a gondolataival. Még amikor a nő kijött, és egy kis ideig elüldögélt mellette a kisgyerekkel az ölében, akkor is békén hagyta. Mert megértette, hogy csendre vágyik. Most azonban ezzel a pasassal kell boldogulnia. Nem fél a nagy kezétől és a szúrós szemétől. Nem akar félni. Az sem érdekli, hogy ki fogják lökni, visszadobják, mint Ethan a túl kicsi halat. Tud ő gondoskodni magáról. Nem aggódik. A szíve úgy verdesett a mellkasában, mint egy kismadár a kalitkájában. - Tessék? Ebben az egy szóban dac és kihívás sűrűsödött össze. Seth megállt, és várta a választ. Cam csak nézett összevont szemöldöke alól, és kortyolgatta a whiskyvel megbolondított kávét. Egyik kezével a kiskutyát simogatta, amely nagy bátran azon igyekezett, hogy felmásszon az ölébe. A vele szemben álló nyurga gyereken vadonatúj, még merev 23

farmernadrág volt, arcán mindennel szembeszegülő megvetés, és a szeme valóban megszólalásig hasonlít Ray Quinn szemére. - Ülj le! - Tudok állni. - Nem azt kérdeztem, mit tudsz. Azt mondtam, ülj le. Erre Butus engedelmesen letottyantotta kövér hátsóját a padlóra, és felnézett rá. De a fiú és a férfi csak egymást nézték. A fiú engedett. Amint gyorsan felrántotta a vállát, Cam csörömpölve letette a csészét az asztalra. Ez teljesen Quinn-mozdulat volt. Egy percig tartott, míg Cameron megnyugodott, megpróbálta összeszedni a gondolatait. De nem nagyon sikerült neki. Mi a fenét kéne most mondania a gyereknek? - Ettél valamit? Seth óvatosan nézte lányosan sűrű szempillái alól. - Aha. Volt kaja. - Szóval, Ray beszélt neked… az ügyekről? Hogy milyen tervei voltak veled? A gyerek megint vállat vont. - Nem tudom. - Örökbe akart fogadni, törvényesen. Ezt tudtad, nem? - Meghalt. - Igen. - Cam fölemelte a csészét, és hagyta, hogy átjárja a fájdalom. - Meghalt. - Elmegyek Floridába - tört ki Sethből az első ötlet, ami az eszébe jutott. Cam belekortyolt a kávéjába, és félrehajtott fejjel nézett rá, mint akit érdekel a dolog. - Komolyan - Van egy kis pénzem. Azt gondoltam, reggel elmegyek, felszállok egy buszra. Nem tarthatsz vissza. - Dehogynem. - Cam most már otthon volt a beszélgetésben. Hátradőlt a székben. Nagyobb vagyok, mint te. És mihez akarsz kezdeni Floridában? - Keresek valami munkát. Sok mindent meg tudok csinálni. - Például lopni, a tengerparton aludni… - Lehet. Cam bólintott. Neki is ilyen tervei voltak, amikor elindult Mexikóba. Most először érezte, hogy talán tényleg megtalálhatja a hangot a fiúval. - Gondolom, vezetni még nem tudsz. - Ha muszáj, akkor tudok. - Manapság nehezebb elkötni egy kocsit, ha az embernek nincs tapasztalata. Pedig kell egy jármű, ha meg akarsz lógni a zsaruk elől. Florida rossz ötlet. - Pedig én oda megyek - felelte Seth, és összeszorította a száját. - Nem mész. - Nem küldesz vissza! - Seth felugrott a székből, sovány alakja reszketett a félelemtől és a dühtől. A hirtelen mozdulattól és a kiáltástól megrémülve a kiskutya kirohant a szobából. Nem parancsolsz nekem, nem kényszeríthetsz rá, hogy visszamenjek! - Hova vissza? - Hozzá. Most rögtön elmegyek. Összeszedem a holmimat, és indulok. És ha azt hiszed, hogy meg tudsz állítani, hát egy nagy szart! 24

Cam felismerte a testtartást: a fiú készen áll rá, hogy megütik, de arra is, hogy visszaadja. - Megvert? - Semmi közöd hozzá, a kurva életbe! - Ray úgy intézte, hogy most már van hozzá közöm. Ha elindulsz az ajtó felé - tette hozzá, mikor látta, hogy Seth lábujjhegyre emelkedik -, visszahozlak. Cam nagyot sóhajtott, mikor a fiú valóban rohanni kezdett. Három lépéssel a bejárati ajtó előtt kapta el. El kell ismerni, gyorsan fut. És amikor átölelte a derekát, és egy ütés találta el érzékeny állát, kénytelen volt elismerni, hogy ereje is van. - Vedd le rólam a mocskos kezedet, te rohadék! Megöllek, ha hozzám mersz nyúlni! Cam komoran bevonszolta Setht a nappaliba, lenyomta a fotelba, és közel hajolt hozzá. Ha csak haragot látott volna a gyerek szemében, vagy dacot, nem törődött volna vele. Csakhogy mást látott: szörnyű rettegést. - Van vér a pucádban, kölyök! Most viszont ideje lesz, hogy egy kis agyat is fejlessz hozzá. Ha szexre van szükségem, akkor nőt keresek magamnak. Érted? A fiú nem bírt megszólalni. Amikor az a kemény, izmos kar átfogta, csak arra tudott gondolni, hogy ezúttal nem tud elmenekülni. Ezúttal nem lesz elég ereje hozzá, hogy kiszabadítsa magát és elfusson. - Itt senki nem nyúl hozzád úgy. Soha. - Cam észre sem vette, hogy gyöngédebb hangon beszél. A szeme továbbra is sötéten villogott, de tekintetéből kiolvadt a keménység. - Ha hozzád nyúlok, az a legrosszabb esetben is csak azt jelenti, hogy megpróbálok egy kis értelmet verni beléd. Megértetted? - Nem akarom, hogy hozzám érj! - Sethnek ennyit sikerült kinyögnie. Nem kapott levegőt. A pániktól síkos, olajszerű izzadság borította be a bőrét. - Nem szeretem, ha megérintenek. - Oké, rendben van. Maradj ott, ahol vagy! - Cam hátrahúzódott, felkapott egy széket, és leült. Mivel az időközben visszatért kutyus reszketett félelmében, felemelte, és odadugta Seth ölébe. Közben valami jó ötletért imádkozott, hogyan is oldja meg a helyzetet. - Van egy komoly problémánk. Nem tudok huszonnégy órán át figyelni rád. De még ha tudnék is, nem akarok. Ha elindulsz Floridába, utánad kell mennem, hogy visszahozzalak. Attól biztosan kiborulok! Ha már a kutya ott volt az ölében, Seth simogatni kezdte, saját magát is vigasztalva ezzel. - Mit érdekel téged, hogy hova megyek? - Nem mondhatnám, hogy nagyon érdekel. De Rayt érdekelte. Úgyhogy itt maradsz. - Itt maradok? - Seth ezt a lehetőséget teljesen kihagyta a számításból. – Itt? De ha eladjátok a házat… - Ki akarja eladni a házat? - Én… - Seth elhallgatott, attól tartva, hogy túl sokat mondott. - Az emberek úgy tudják… - Rosszul tudják. Ezt a házat senki nem adja el. - Cam maga is meglepődött azon, milyen határozottan állítja ezt. - Azt még nem tudom, hogy fogjuk megoldani. Még ki kell találnom. De addig is jobb lesz, ha megjegyzed. Nem mész innen sehová. 25

És ez azt jelenti, döbbent rá hirtelen, hogy ő maga sem megy sehová. Úgy látszik, a szerencse még mindig a hátát fordítja felé. - Össze vagyunk kötözve, kölyök, legalábbis egy időre.

26

Harmadik fejezet Cam úgy érezte, ez volt élete legkülönösebb hete. Olaszországban kellene lennie, hogy felkészüljön a motokrosszversenyre. A ruhái és a hajója Monte Carlóban vannak, motorkerékpárja pedig Rómában. Ő viszont itt ül St. Chrisben, és egy pimasz tízéves kölyökre vigyáz. Csak reménykedni tudott benne, hogy a kölyök iskolában van, ahol lennie kell, és nem lóg. Ma reggel hatalmas vitájuk volt emiatt. De hát amúgy is mindig mindenen veszekedni kell vele. Konyhai feladatok, lefekvés, mosás, tévénézés… Cam megrázta a fejét, és elkezdte leszaggatni a hátsó lépcső korhadt deszkáit. Esküdni merne, hogy a fiú abban is talál kivetnivalót, ha jó reggelt kívánnak neki. Lehet, hogy ő maga sem csinálja tökéletesen, de a fenébe is, mindent megtesz, ami csak telik tőle. Bizonyítékul itt a fejfájás a sok idegesség miatt. Ráadásul majdnem egész idő alatt egyedül van. Phillip megígérte, hogy vállalja a hétvégéket, és az is valami. De így még mindig öt borzalmas nap marad. Ethan azt mondta, minden este átjön pár órára, ha behúzta az aznapi fogást. De akkor még mindig ott van az egész nap. Cam a halhatatlan lelkét is odaadta volna, ha eltölthet egy hetet Martinique-on. Forró homok, és még forróbb nők. Hideg sör, és semmi gond. Ehelyett most mos, megpróbálja kiismerni magát a mikrohullámú sütőn, és igyekszik szemmel tartani egy gyereket, aki mintha arra született volna, hogy az ő életét megkeserítse. - Te is ilyen voltál. - Egy fenét voltam ilyen. Nem értem volna meg a tizenkét éves koromat sem, ha ilyen idióta lettem volna. - Az első évben Stella és én minden este úgy feküdtünk le, hogy nem tudtuk, itt leszel-e még reggel. - Ti legalább ketten voltatok. És… Cam ujjai elernyedtek a kalapácson. Egyszerűen elszállt belőlük minden erő. A kalapács nagyot koppant a földön. A hátsó tornácon a régi, nyikorgós hintaszékben ott ült Ray Quinn. Szélesen mosolygott, kócos, hosszú haja fehér sörénynek látszott. Kedvenc szürke halásznadrágját viselte, és egy kopott szürke pólót, elején egy piros rákkal. Mezítláb volt. - Apa! - Cam megszédült, aztán a szíve nagyot dobbant örömében. Felugrott. - Nem gondoltad komolyan, hogy hagylak egyedül kínlódni, ugye? - De… - Cam lehunyta a szemét. Hallucinál, gondolta. Az idegesség és a kimerültség okozza, a bánattal megtoldva. - Mindig is igyekeztem megtanítani neked, hogy az élet tele van meglepetésekkel és csodákkal. Azt akartam, Cam, hogy legyetek nyitottak ne csak a lehetséges dolgok előtt, hanem a lehetetlen előtt is. 27

- Szellemek? Úristen! - Miért is ne1? - Ray szemmel láthatólag remekül szórakozott az ötleten, felnevetett a maga mély, dübörgő hangján. - Olvass egy kicsit, fiam. Az irodalom tele van velük. - Ez nem lehet igaz - motyogta Cam maga elé. - Pedig itt ülök, vagyis akkor mégiscsak igaz lehet. Túl sok mindent hagytam befejezetlenül. Most már rád és az öcséidre maradt az egész, de miért ne segíthetnék időnként? - Segítesz? Aha. Tényleg szükségem lesz valami komoly segítségre. A pszichiáterrel fogom kezdeni. - Mielőtt még a lába felmondta volna a szolgálatot, Cam felkapaszkodott a törött lépcsőfokokon és lerogyott a tornác végére. - Cam, nem vagy te őrült. Csak összezavarodtál. Cameron vett egy mély lélegzetet, és odafordult a régi karosszékben hintázó férfihoz, hogy alaposabban szemügyre vegye. A hatalmas Quinn, gondolta, miközben a levegő sziszegve áradt ki a tüdejéből. Igazinak, szilárdnak tűnt. Úgy néz ki, gondolta Cam, mintha tényleg itt lenne. - Ha valóban itt vagy, mesélj nekem a fiúról. A tiéd? - Most már a tiétek. A tiéd, Ethané és Phillipé. - Ez nem elég. - Dehogynem. Számítok rátok. Ethan úgy veszi a dolgokat, ahogy jönnek, és mindenből kihozza a legjobbat. Phillip jól átlátja a részleteket, és össze tudja fogni őket. Te pedig addig erőlködsz, amíg el nem éred, hogy minden működjön. Sethnek mind a hármótokra szüksége van. Ő a fontos. Ti együtt vagytok fontosak. - Nem tudom, mihez kezdjek vele - mondta Cam türelmetlenül. - Azt sem tudom, mihez kezdjek magammal. - Oldd meg az egyiket, és meglesz a megoldás a másikra is. - A fenébe is, mondd el, mi történt! Mi ez az egész? - Nem ezért vagyok itt. Azt sem tudom megmondani, találkoztam-e Elvisszel. - Cam tehetetlenül felnevetett, Ray pedig elvigyorodott. - Cam, én hiszek benned. Ne add fel! Se Setht, se önmagadat. - Nem tudom, hogy csináljam. - Javítsd meg a lépcsőt - kacsintott Ray. - Kezdetnek az is megteszi. - A francba a lépcsővel! - tört ki Cam, de ekkor már megint egyedül volt, csak a madarak énekeltek, és a víz csapkodta lágyan a mólót. - Elment az eszem - morogta, és bizonytalanul megdörgölte az arcát. - Teljesen elment az eszem. Felállt, és visszatért a lépcsőjavításhoz.

Anna Spinelli vezetés közben felhangosította a rádiót. Aretha Franklin üvöltött több millió dolláros torkából, tiszteletet parancsolóan. Anna együtt énekelt vele, elkábulva vadonatúj autójától. Agyondolgozta magát, spórolt, bűvészkedett a pénzével, hogy ki tudja fizetni az első részletet, és később majd a törlesztő részleteket. És úgy érezte, megéri, hogy oly sokáig csak joghurtot vacsorázott rendes étel helyett. 28

A hűvös tavaszi időjárás ellenére legszívesebben leeresztette volna a tetőt, amint végigszáguldott a vidéki utakon. De nem tűnne komoly szakembernek, ha szélfújta frizurával érkezne. Mindennél fontosabb, hogy szakemberhez méltóan jelenjen meg, és úgyis viselkedjen. Ehhez a látogatáshoz egyszerű, elegáns sötétkék kosztümöt választott, fehér blúzzal. Hogy alatta mit viselt, ahhoz senkinek semmi köze. A selyem fehérnemű iránti rajongása kicsit megnehezítette pénzének beosztását, pedig az amúgy sem volt könnyű. De hát azért élünk, hogy éljünk. Hosszú, göndör, fekete haját kontyba tűzte a tarkóján, úgy érezte, ettől érettebbnek és komolyabbnak látszik. Ha kibontva viselte a haját, gyakran nézték prédának, nem pedig eltökélt gyámügyi előadónak. A bőre halvány aranyszínű, olasz származásának köszönhetően. Nagy, sötét szeme mandula alakú. Szája telt, alsó ajka kissé vastagabb, mint a felső. Arccsontja széles, kiálló, orra hosszú és egyenes. Munka közben nem nagyon festette magát, nem szeretett volna kellemetlen figyelem központjába kerülni. Huszonnyolc éves, elkötelezetten szereti a munkáját, elégedett a magányos élettel, és nagyon örül, hogy sikerült letelepednie Princess Anne-ben, ebben a festői kisvároskában. Elege volt a nagyvárosból. Hosszú, laposan elterülő gabonaföldek között haladt, a szél a tenger szagát sodorta felé. Arról álmodozott, hogy egy szép napon majd ilyen helyre költözhet. Vidéki dűlőutak, traktorok, kilátás az öbölre és a hajókra. Takarékoskodnia kell, alaposan megtervezni mindent. De egy nap majd sikerül megvennie egy kis házat a városon kívül. A közlekedés sem jelentene problémát, hiszen a vezetés az egyik legkedvesebb szórakozása. A CD-lejátszón véget ért a Queen of Soul, és felharsant Beethoven. Anna dúdolni kezdte az Örömódát. Örült, hogy rábízták a Quinn-ügyet. Érdekes ügy. Csak azt sajnálta, hogy már nem találkozhat Raymond Quinn-nel és Stellával. Biztosan nagyon különleges emberek voltak, ha örökbe fogadtak három kamaszkorú, gondokkal küszködő fiút, és sikert arattak. De ők meghaltak. És most Seth DeLauter az ő gondjaira van bízva. Az örökbefogadási eljárás nyilvánvalóan nem folytatódhat. Három egyedülálló férfi, egyikük Baltimore-ban lakik, a másik St. Chrisben, a harmadik pedig ott, ahol éppen kedve tartja. Nos, ez nem tűnik a legjobb környezetnek egy gyermek számára. Egyébként az is kérdéses, egyáltalán akarják-e a gyámságot. Vagyis Seth DeLauter visszakerül a rendszerbe. Anna elhatározta, hogy minden tőle telhetőt megtesz érte. Amikor a fák zöldjén át meglátta a házat, megállította a kocsit. Lehalkította a rádiót, és a visszapillantó tükörben ellenőrizte a haját meg az arcát. Egyesbe kapcsolt, és lassan behajtott a ház elé. Első gondolata az volt, hogy ez a gyönyörű ház gyönyörű környezetben áll. Milyen csendes és békés, gondolta. Ráférne ugyan egy festés, és a kertet is rendbe kellene hozni, de az enyhe kopottasság csak még otthonosabbá tette a helyet.

29

Tökéletes otthon lehetne egy gyereknek. Bárkinek. Kár, hogy el kell vinnie innen. Felsóhajtott, hiszen tapasztalatból tudta, hogy a sorsnak megvannak a maga szeszélyei. Megfogta az aktatáskáját, és kiszállt a kocsiból. Megrángatta zakóját, hogy jól álljon. Egy számmal nagyobb méretet hordott, nehogy a blézer túlságosan kiadja a domborulatait. A bejárati ajtó felé indult, s közben megfigyelte, hogy a lépcső két oldalán ültetett évelők ágyasát kezdi felverni a gyom. Többet kell tanulnia a virágokról. Megpróbálta az eszébe vésni, hogy kertészeti könyveket akart kölcsönözni a könyvtárból. Kalapácsütéseket hallott, és megtorpant. Aztán kényelmes, lapos sarkú cipőjében átvágott a gyepen, és megkerülte a házat. A férfi a földön térdelt. Fekete pólója egyszerű, kopott farmernadrágba volt begyűrve. Női szemmel nézve lehetetlen volt nem látni, milyen remek fickó. Hosszú, szálkás izmai megfeszültek, amint haragosan bevert egy szöget. Anna arra gondolt, haragja és ereje szinte láthatóan vibrál a levegőben. Phillip Quinn lenne? A reklámigazgató? Nem valószínű. Cameron Quinn, a világutazó versenyző? Aligha. Akkor ez biztosan Ethan, a tengerész. Udvarias mosolyt öltött, és előrelépett. - Mr. Quinn! A férfi felkapta a fejét. A kalapácsot továbbra is a kezében tartva megfordult, és a nő meglátta az arcát. Ó, igen, döbbent rá, ez az ember valóban dühös, méghozzá nagyon. Az arca pedig sokkal ellenállhatatlanabb, sokkal erőteljesebb, mint hitte volna. Talán van benne valamennyi indián vér, töprengett, az megmagyarázná az éles arccsontokat és a bronzszínű bőrt. A haja teljesen fekete, rendetlen, és olyan hosszú, hogy eltakarja a gallérját. A szeme egyáltalán nem barátságos, színe vad viharokéra emlékeztet. Személyes megfigyelése alapján nagyon szexisnek találta az előtte álló férfit. Szakmai ösztöne viszont mindig segített neki felismerni a csavargókat. Most azt súgta, ezzel az emberrel óvatosnak kell lennie. A férfi is alaposan szemügyre vette őt. Első gondolata az volt, hogy az ilyen lábak többet érdemelnének, mint ez az örömtelen sötétkék kosztüm és ez a ronda fekete cipő. Második pedig az, ha egy nőnek ilyen nagy barna szeme van, valószínűleg mindent megkap, amit csak akar, még csak szólnia sem kell. Letette a kalapácsot, és felegyenesedett. - Quinn vagyok. - Anna Spinelli - lépett oda továbbra is mosolyogva a lány, s kinyújtotta a kezét. Melyik Quinn? - Cameron. - A barna szempár és a rekedten doromboló hang miatt a férfi puha kézfogásra számított, meglepte a kis kéz határozottsága. - Mit tehetek önért? - Én vagyok Seth DeLauter felügyelője a gyámügyön. A férfi érdeklődése eltűnt, háta megmerevedett. - Seth iskolában van. - Reméltem is. Szeretném megbeszélni önnel a helyzetet, Mr. Quinn. - Az öcsém, Phillip foglalkozik a jogi kérdésekkel. A lány felhúzta a szemöldökét, és eltökélte, hogy udvarias mosolyából nem enged. - Itt van? 30

- Nincs. - Nos, akkor, ha tudna rám szánni pár percet. Feltételezem, hogy itt lakik, legalábbis ideiglenesen, igaz? - És? Anna nem is sóhajtott. Sok emberrel találkozott már, akik ellenségnek tekintik a gyámügyi előadókat. Hiszen valaha ő is így volt vele. - Mr. Quinn, nekem Seth ügyében kell döntenem. Megbeszélhetjük, vagy ha nem hajlandó, egyszerűen elindítom az eljárást, hogy vigyék el innen, és adják ki megfelelő nevelőszülőknek. - Az nagy hiba lenne, Miss Spinelli. Seth nem megy innen sehová. A lány hátrahőkölt a hanglejtéstől, ahogy a férfi kimondta a nevét. - Seth DeLauter kiskorú. Az örökbefogadás, melyet az ön édesapja kezdeményezett, nem jutott el a véglegesítésig, és egyébként sem biztos, hogy sikerrel járt volna. Pillanatnyilag, Mr. Quinn, ön semmiféle jogi kapcsolatban nem áll a gyermekkel. - Ugye nem akarja, hogy megmondjam, mit csináljon a jogi kapcsolataival, Miss Spinelli? - Elégedetten látta, hogy a nagy, sötét szempár megrebben. - Gondoltam. Akkor visszafogom magam. Seth az öcsém. - Maga is megdöbbent, amint kimondta. Megrántotta a vállát, és megfordult. - Szükségem van egy sörre. A nő állva maradt, és nézte a becsapódott ajtót. Amikor munkáról van szó, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy beguruljon. Három mély lélegzetet vett, és nekivágott a félig megjavított lépcsőnek, majd belépett a házba. - Mr. Quinn… - Még mindig itt van? - pattintotta le a söröskupakot. - Kér egyet? - Nem. Mr. Quinn… - Nem szeretem a gyámügyi előadókat. - Ugye viccel? - rebegtette meg a szempilláit a lány. - Soha ki nem találtam volna. A férfi ajka megrándult, felé emelte a sörösüveget. - Ne vegye személyes sértésnek. - Hát persze. Én pedig nem szeretem a durva, arrogáns embereket. Ezt se vegye személyes sértésnek. Nos, hajlandó megbeszélni velem Seth elhelyezését, vagy inkább jöjjek vissza az aláírt papírokkal és a rendőrökkel? - Csak próbálja meg, és a kölyök biztosan megszökik. Előbb-utóbb felszednék az utcáról, és javító-nevelő intézetben kötne ki, végül pedig egy cellában. Miss Spinelli, a maguk rendszere nem tud rajta segíteni. - És ön tud? - Talán. - Összevont szemöldökkel meredt a sörösüvegre. - Az apám tudott volna. Mikor felnézett, érzelmi viharok tükröződtek a szemében, és ez megfogta Annát. - Hisz a halottaknak tett ígéret szentségében? - Igen - felelte a nő, mielőtt még meggondolta volna. - Azon a napon, amikor apám meghalt, megígértem neki, pontosabban valamennyien megígértük neki, hogy magunknál tartjuk Setht. Semmi és senki nem tud rávenni, hogy megszegjem az adott szavamat. Sem ön, sem a rendszer, sem pedig egy tucat rendőr. A helyzet nem az, amire számított. Tehát újra át kell gondolnia. - Szeretnék leülni - mondta Anna egy kis idő múlva. 31

- Tessék. A lány kihúzott egy széket az asztal mellől. Közben megfigyelte, hogy a mosogatóban szennyes edények sorakoznak, és olyan szag van, mintha előző este odaégették volna a vacsorát. De ez számára csak annyit jelentett, hogy valaki megpróbálta etetni a gyereket. - Kérni fogja a gyámságot? - Mi úgy… - Ön, Mr. Quinn. Azt kérdeztem, önnek szándékában áll-e. Várt, és nézte, amint kétely és ellenállás söpör végig a férfi arcán. - Akkor azt hiszem, igen. Szándékomban áll. Ha erre van szükség. - Itt akar élni ebben a házban Sethszel, úgy értem, állandóan? - Állandóan? - Talán ez az egyetlen valóban ijesztő szó az életében. - Na, most nekem is le kell ülnöm. - Cam leült, ujjai közé fogta az orrnyergét, hogy enyhítse egy kicsit a feszültséget. - Jézusom! Mi lenne, ha az állandó helyett inkább azt mondanánk, hogy a belátható jövőben? A lány összekulcsolta a kezét az asztal szélén. Nem kételkedett a férfi őszinteségében, és nagyra értékelte a szándékait. De… - Fogalma sincs róla, mit akar vállalni. - Téved, pontosan tudom. És halálra is vagyok rémülve. A lány bólintott, a választ a férfi javára írva. - Miből gondolja, hogy jobb gyámja lenne egy tízéves fiúnak, akit, ha jól tudom, alig két hete ismer, mint az általunk jól ellenőrzött és jóváhagyott nevelőszülők? - Mert én megértem őt. Én is olyan voltam, mint ő… legalábbis részben. És mert ő hozzánk tartozik. - Hadd mutassak meg néhány nagyobb akadályt, olyasmit, amire számítania kell. Ön egyedülálló, nincs állandó lakóhelye, és nincs rendszeres jövedelme. - Itt van a házam. Van pénzem is. - Kinek a nevén van a ház, Mr. Quinn? - A férfi összevonta a szemöldökét, mire Anna Spinelli csak bólintott. - Gondolom, fogalma sincs róla. - Phillip biztosan tudja. - Jó neki. És abban is biztos vagyok, Mr. Quinn, hogy van valamennyi pénze, de én rendszeres munkáról beszélek. Ha ön körbejárja a földet különféle járműveken versenyezve, az nem rendszeres munka. - Pedig jól fizet. - Amikor magára akarta vállalni ezt a felelősséget, gondolt arra, milyen kockázatokkal jár az ön életmódja? Higgye el nekem, a bíróság gondolni fog rá. Mi van akkor, ha történik önnel valami, miközben megpróbálja megdönteni a rekordokat? - Tudom, mit teszek. Különben is, hárman vagyunk. - De csak az egyikük lakik itt, ebben a házban, ahol Seth is. - És? - És az, aki itt lakik, nem egy tiszteletre méltó főiskolai professzor, aki már felnevelt három fiút. - Ez nem jelenti azt, hogy én ne tudnám megoldani a dolgot. - Nem, Mr. Quinn - felelte a nő -, de komoly érv a gyámság ellen. - És ha mind a hárman? 32

- Tessék? - És ha mind a hárman itt laknánk? Ha az öcséim ideköltöznének? - Micsoda átkozott zűrzavar, gondolta Cam, de nem hagyta abba. - És ha lenne egy… - innia kellett egy nagy kortyot a sörből, mintha attól félt volna, hogy a torkán akad a szó -, ha lenne egy állásom? nyögte ki végül. A nő rámeredt. - Hajlandó lenne ilyen lényegbevágó változtatásra az életében? - Az én életemet Ray Quinn és Stella változtatták meg. Anna arca ellágyult, dús ajka mosolyra húzódott, szeme sötétebb lett, tekintete elmélyült. Cam meglepve pislogott rá. A lány kinyújtotta a kezét, és könnyedén megérintette Cameron karját, mire ő döbbenten tapasztalta, hogy hirtelen megkívánta. - Miközben jöttem, arra gondoltam, bárcsak ismerhettem volna őket. Feltételeztem, hogy rendkívüli emberek voltak. Most már biztos vagyok benne - húzta vissza a kezét Anna Spinelli. - Beszélnem kell Sethszel és az ön testvéreivel is. Hány órakor jön haza Seth az iskolából? - Hány órakor1? - Cam rámeredt a konyhai órára, de fogalma sem volt róla. - Hát, az… az változó. - Ennél kicsit jobban össze kell szednie magát, ha eljutunk a hivatalos családlátogatásig. Elmegyek az iskolába, és beszélek a sráccal. És a testvérét, Ethant otthon találom? - kérdezte, miközben felállt. - Ilyenkor nem. Öt óra előtt szokta behozni az esti fogást. Anna az órájára nézett, kiszámította az időt. - Rendben, a másik testvérét pedig majd felkeresem Baltimore-ban. - A táskájából előhúzott egy szép bőrnoteszt. - Megadná néhány szomszédjuk nevét és címét? Olyanokét, akik ismerik önt is és a gyereket is, és akik tanúskodnak az ön jelleméről. Mármint jellemének jó oldalairól. - Talán össze tudok szedni néhányat. - Kezdetnek megfelel. Végezni fogok egy kis kutatást, Mr. Quinn. Ha Seth érdekének az felel meg, hogy az ön otthonában maradjon, az ön gyámsága alatt, akkor én mindent megteszek, hogy segítsek önnek mondta komolyan, félrehajtott fejjel. - De ha arra az eredményre jutok, hogy a fiúnak az lenne jó, ha elkerülne innen, akkor foggal-körömmel fogok küzdeni, hogy ez meg is történjen. Cam is felállt. - Azt hiszem, értjük egymást. - Még egyáltalán nem. De valahol csak el kell kezdeni.

Abban a pillanatban, hogy a nő kitette a lábát a házból, Cam a telefonhoz rohant. Mire átjutott egy titkárnőn és egy asszisztensen, és végre kapcsolták Phillipet, az indulat kitört belőle. - Itt volt egy átkozott gyámügyi előadó! - Mondtam neked, hogy számítani kell rá. - Nem mondtad. 33

- De igen. Csak nem figyeltél. Van egy barátom, egy ügyvéd, aki a gyámságot intézi. Seth anyja eltűnt, amennyire ki tudtuk deríteni, nincs Baltimore-ban. - A francot érdekli, hol van az anyja! Az a gyámügyis nő azt állította, hogy el akarja vinni Setht. - Az ügyvéd intézi az ideiglenes gyámságot. Időbe telik, Cam. - De lehet, hogy nincs időnk - hunyta le a szemét Cameron, és megpróbálta túltenni magát a haragján, hogy gondolkozni tudjon. - De az is lehet, hogy szereztem egy kis haladékot. Kinek a tulajdonában van a ház? - A miénkben. Apa ránk hagyta, mindent ránk hagyott, hármunkra. - Akkor jó. Mert lakhelyet változtatsz. Összecsomagolod azokat a méretre készített öltönyeidet, öcsi, és lejössz ide. Újra együtt fogunk lakni. - Egy frászt. - Nekem pedig keresnem kell egy kibaszott állást. Este hétre várlak. Hozz vacsorát. Egy életre elegem van a főzésből. Egy kis megelégedettséggel töltötte el, hogy mikor letette, Phillip alighanem még mindig dühödten káromkodott.

Anna úgy találta, hogy Seth zárkózott, csúnyán beszél és szemtelen. És azonnal megkedvelte. Az igazgató engedélyezte, hogy kihozza az óráról, és az üres büfé egyik sarkában elbeszélgessen vele. - Könnyebb lenne, ha elmondanád, mit gondolsz, mit érzel, és mit akarsz. - Ugyan mit érdekli az magát? - Ezért fizetnek. Seth vállat vont, és tovább rajzolt ujjával az asztalra. - Szerintem törődjön a maga dolgával. Unom. Azt akarom, hogy menjen innen. - Nos, rólam ennyi elég is - mondta Anna, és örült, mert látta, hogy Seth alig tudott elfojtani egy mosolyt. - Beszéljünk rólad. Jól érzed magad Mr. Quinn-nel? - Klassz ház. - Igen, nekem is tetszett. Na és Mr. Quinn? - Azt hiszi, hogy mindent tud. Azt hiszi, olyan nagy szám, mert beutazta a világot. Hát az biztos, hogy főzni egyáltalán nem tud. Anna nem nyúlt az asztalon fekvő tolláért. Összekulcsolta a kezét a notesza fölött. Nagyon sovány ez a gyerek, gondolta. - Éhes szoktál lenni? - A végén általában pizzát hoz, vagy hamburgert. Szánalmas! Hát meddig tart megtanulni egy mikrohullámú sütőt kezelni? - Lehet, hogy neked kellene főznöd. - Azt hiszi, megkér? A múltkor is felrobbantotta a krumplit. Elfelejtette, hogy lyukakat kell vájni beléjük, és bumm! - Seth megfeledkezett a megvető arckifejezésről, és hangosan felnevetett. - Micsoda felfordulás volt! Félóráig egyfolytában káromkodott, ó, az a pasas! - Szóval a konyha nem igazán az ő szakterülete. - De legalább próbálkozik, gondolta Anna. 34

- Nekem mondja! Sokkal jobb, ha megjavítgatja a dolgokat a ház körül, vagy azzal a szupi kocsival babrál, abban egész ügyes. Látta azt a Corvette-et? Cam azt mondta, az anyukájáé volt, és hogy mindig is megvolt neki. Úgy megy, mint a rakéta. Ray ott tartotta a garázsban. Gondolom, nem akarta elővenni. - Hiányzik? Mármint Ray. A fiú újból felrántotta a vállát, és lesütötte a szemét. - Jó fej volt. De hát öreg volt, és ha az ember megöregszik, meghal. Ez így van. - No és mi a helyzet Ethannel és Phillippel? - Normálisak. Szeretek kimenni a hajóval. Ha nem kellene iskolába járni, dolgozhatnék Ethannek. Azt mondta, elhúzok annyit, mint a saját súlyom. - Seth, velük akarsz maradni? - Nincs hová mennem, nem? - Mindig van választási lehetőség. Én azért jöttem, hogy segítsek megtalálni, mi lesz a legjobb neked. Ha tudod, hol van az édesanyád… - Nem tudom. - A fiú akaratlanul megemelte a hangját, és felkapta a fejét. A szeme majdnem sötétkékké mélyült sápadt arcában. - És nem is akarom tudni. Ha megpróbál visszaküldeni hozzá, soha nem talál meg! - Bántott? - Anna várt egy percet, és mikor a fiú nem felelt, csak tágra nyílt szemmel bámult rá, bólintott. - Jól van, ezt most hagyjuk. Vannak olyan házaspárok, családok, akik szívesen befogadnának gyerekeket az otthonukba, hogy gondoskodjanak róluk, hogy jó életet biztosítsanak számukra. - Szóval nem akarják, hogy velük maradjak, ugye? - Könnyek fojtogatták, de átkozott legyen, ha hagyja, hogy elsírja magát. Égő szemmel nézett föl Annára. Cam azt mondta, maradhatok, de hazugság volt. Kibaszott, rohadt hazugság! - Nem! - Anna Spinelli elkapta Seth kezét, mielőtt a fiú felugrott volna. - Azt akarják, hogy ott maradj. Ami azt illeti, Mr. Quinn, mármint Cameron, nagyon mérges volt rám, mikor azt javasoltam, hogy egy másik családnál helyezzünk el téged. Én csak azt akartam kideríteni, mit akarsz te. És szerintem épp most mondtad el. Ha te szeretnél a Quinn családdal élni, és neked ez a legjobb, akkor én segíteni fogok, hogy ez így is legyen. - Ray azt mondta, ott maradhatok. Azt mondta, soha többé nem kell visszamennem. Megígérte. - Ha tudok, segítek neki, hogy megtarthassa az ígéretét.

35

Negyedik fejezet Úgy tűnik, semmi hideg innivaló nincs itthon, csak sör, szénsavas üdítőitalok és egy kis gyanús tej. Ethan inkább feltette a teáskannát. Főz teát, tesz bele jó sok jeget, és kiül vele a tornácra, élvezi az alkonyatot. Már tizennégy órája talpon van, ráfér egy kis pihenés. Bár ez nem lesz könnyű, gondolta, miközben előkereste a teafiltereket. A nappaliból Cam és Seth hangja hallatszott, már megint veszekednek. Biztosan élvezik, különben nem töltenének ennyi időt azzal, hogy ordibálnak egymásra. Ő viszont szeretne egy órát csendben üldögélni, szeretne enni valami rendes ételt, és aztán elszívni az egyik szivarját abból a kettőből, amit engedélyez magának naponta. Úgy tűnik, a csendes üldögélésből semmi sem lesz. Belelógatta a teát a forró vízbe. Lépések dübörögtek a lépcsőn, majd egy ajtót hallott becsapódni. - Ez a gyerek teljesen az őrületbe kerget! - panaszkodott Cam, amint belépett a konyhába. - Az ember nem mondhat neki semmit, mert azonnal vitatkozni kezd. - Hm. - Nagypofájú, feleselős bajkeverő! - Cam úgy érezte, mindjárt felrobban. Kikapott egy sört a hűtőből. - Olyan lehet, mintha tükörbe néznél. - Menj a francba! - Nem is tudom, miért mondtam, hiszen te egy áldott, békés lélek vagy. - Ethan a maga kényelmes tempójában lehajolt, és elővett a szekrényből egy régi üvegkancsót. - Ha jól emlékszem, úgy tizennégy éves lehettél, amikor én idekerültem. Első dolgod volt veszekedést kezdeményezni, hogy legyen okod orrba vágni. Cam órák óta először elmosolyodott. - Az csak amolyan isten-hozott-a-családban-ütés volt. Különben meg, köszönetképpen te is behúztál egyet a szemem alá. - Hát igen. A kölyöknek viszont több esze van, mint hogy verekedni próbáljon veled folytatta Ethan, és bőséges adag cukrot kanalazott a kancsóba. - Inkább felidegesít. Azt nem mondhatod, hogy nem tudja lekötni a figyelmedet. Cam ingerült lett, mert úgy érezte, öccsének igaza van. - Ha ilyen szépen átlátsz rajta, akkor miért nem veszed te magadhoz?

36

- Mert én minden reggel már hajnalban kimegyek a vízre. Egy ilyen gyereknek viszont felügyeletre van szüksége. - Ez az ő sztorija, gondolta Ethan, és ragaszkodni fog hozzá, még ha megkínozzák is. - Hármunk közül te vagy az, aki nem dolgozik. - Ez meg fog változni - morogta Cam. - Ó, tényleg? - Ethan enyhe horkantással befejezte a teakészítést. - Azt én is megnézem! - Meg is nézheted, méghozzá nemsokára. Itt volt ma a gyámügyi előadó. Ethan nyögött egyet, és végiggondolta, mit jelenthet ez. - Mit akart? - Ellenőrizni minket. Veled is fog beszélni. És Phillippel. Sethszel már beszélt is, épp erről akartam diplomatikusan megkérdezni a srácot, mire ő megint elkezdett tajtékozni. Cam összevonta a szemöldökét, de inkább a klassz lábú, szigorúra maszkírozott Anna Spinelli járt az eszében, mint Seth. - Ha nem felelünk meg, el fogja vinni innen. - A gyerek nem megy sehová. - Én is ezt mondtam. - Cam újból beletúrt a hajába, és erről eszébe jutott, hogy le akarta vágatni. Rómában. Nem Seth az egyetlen, aki nem megy sehová. - De az a helyzet, öcsi, hogy komoly változtatásokat kell végeznünk. - Jól van minden így, ahogy van. - Ethan megtöltött egy poharat jéggel, és ráöntötte a teát, mire az recsegni-ropogni kezdett. - Könnyű neked ezt mondani. - Cam kilépett a tornácra, és hagyta maga mögött becsapódni a szúnyoghálóval bevont ajtót. Nekitámaszkodott az oszlopnak, és Ethan kutyáját, Simont nézte, amint kövér kölykeivel fogócskázik és birkózik. Odafent Seth nyilvánvalóan úgy gondolta, azzal áll bosszút, ha fülhasogató hangerőre állítja a rádióját. Visító, dübörgő rockzene remegtette az ablakokat. Cam álla megrándult. Átkozott legyen, ha felmegy, és rászól, hogy halkítsa le! Nagyon is szokványos, ijesztően felnőttes reakció lenne. Belekortyolt a sörébe, és megpróbálta ellazítani a vállát, és csak arra figyelni, hogyan csillog a lemenő nap az öböl vizén. Feltámadt a szél. A lápon a fű úgy hajladozott, mint a kansasi búzamezők. Az öböl egyik hajlatában fészkelő kacsacsalád gácsérja hangos hápogással elrepült előtte. „Lucy, itthon vagyok” - gondolta Cam, és majdnem újra elmosolyodott. A zene dübörgésén keresztül a hintaszék halk, ritmikus nyikorgása ütötte meg a fülét. Olyan gyorsan pördült meg, hogy kihabzott a sör az üveg száján. Ethan abbahagyta a hintázást, és felnézett rá. - Mi az? Jézusom, Cam, úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott. - Semmi. - Cam megtörölte tenyerével az arcát, majd óvatosan leült a tornácra, hátával neki támaszkodva az oszlopnak. - Semmi - ismételte, de félretette a sört. - Egy kicsit ideges vagyok. - Mindig ideges vagy, ha egy hétnél tovább egy helyben kell maradnod. - Ne bosszants már, Ethan! - Csak úgy mondtam. - Mivel bátyja sápadt volt, és kimerültnek tűnt, Ethan benyúlt inge zsebébe, és előhúzta mind a két szivart. Nem lesz semmi baj, ha most az egyszer nem vacsora után szívja el. - Egy szivart? Cam felsóhajtott. - Jó, miért is ne? 37

Nem volt kedve megmozdulni. Megvárta, míg Ethan meggyújtja az elsőt, és átadja neki. Hátradőlt, és kifújt néhány könnyed füstkarikát. Amikor a zene hirtelen elhallgatott, úgy érezte, aprócska győzelmet aratott. A következő tíz percben nem hallatszott más, csak a víz csobogása, a madarak rikoltozása és a szellő susogása. A nap még lejjebb szállt, a nyugati égboltot halványrózsaszín ködbe burkolva, mely visszatükröződött a víz felszínén, és elhomályosította a horizontot. Az árnyékok mélyebbek lettek. Annyira jellemző Ethanre, gondolta Cam, hogy nem kérdezősködik. Csak ül csendben, és vár. Mert megérti, hogy szükség van néha a csendre. Majdnem elfelejtette öccsének ezt a bámulatos tulajdonságát. És talán azt is majdnem elfelejtette, ismerte be, mennyire szereti az öccsét, akit Stellától és Raytől kapott. Most viszont már emlékszik. Mégsem tudja biztosan, mihez is kezdjen vele. - Látom, megjavítottad a lépcsőt - jegyezte meg Ethan, amikor úgy találta, Cam már megnyugodott. - Igen. Nem ártana egy festés sem. - Időt kell találnunk rá. Sok mindenre kell időt találniuk, gondolta Cam. De a hintaszék halk nyikorgása újra meg újra felidézte benne a délután történteket. - Álmodtál már olyankor, amikor teljesen ébren voltál? - Ethant meg merte kérdezni, mert tudta, hogy komolyan veszi, és elgondolkozik a válaszon. Öccse letette a majdnem üres poharat a tornácra, a hintaszék mellé, és a szivarját nézegette. - Hát… azt hiszem, igen. Az agyunk szeret elkalandozni, ha hagyjuk. Lehet, hogy így történt, mondta magában Cam. Az agya elkalandozott, talán el is tévedt egy kicsit. Ezért gondolta, hogy az apját látja a tornácon üldögélni. És a beszélgetés? Csak a vágyai megtestesülése, ennyi az egész. - Emlékszel, mikor apa kihozta a hegedűjét? A forró nyári estéken ott üldögélt, ahol most te, és órákig játszott. Pedig milyen nagy keze volt! - Az biztos, hogy nagyon jól játszott. - Te is megtanultad tőle. Ethan vállat vont, lustán pöfékelt egyet. - Egy kicsit. - El kellene vinned a hegedűt. Apa is biztosan neked szánta. Ethan csendesen Camre nézett. Egy percig egyikük sem szólalt meg. - Majd elviszem. De nem most. Még nem vagyok rá felkészülve. - Persze. - Cam újra kifújta a füstöt. - Megvan még az a gitár, amit egyszer karácsonyra kaptál? - Itt hagytam. Nem akartam hurcolni magammal - Cam az ujjaira bámult, megmozdította őket, mintha le akarná fogni a húrokat. - Már több mint egy éve, hogy nem játszottam. - Talán ki kellene próbálni Setht valamilyen hangszeren. Anya mindig esküdött rá, hogy a zenélés levezeti az agressziót. - A kutyák most ugatni kezdtek, és futásnak eredtek a ház oldalánál. - Vársz valakit? - Phillipet. 38

Ethan felhúzta a szemöldökét. - Azt hittem, csak pénteken jön le. - Mondjuk, hogy sürgős családi ügy. - Cam elnyomta a szivart, és felállt. - Nagyon remélem, hozott valami rendes kaját, nem csak nyers zöldséget, amit ő szeret. Phillip belépett a konyhába, nagy zacskót egyensúlyozva egy hatalmas csirkésdobozon. Szemmel láthatóan ingerült volt. Ledobta az ételt az asztalra, beletúrt a hajába, és mogorván a testvéreire nézett. - Itt vagyok - csattant fel, amint beléptek a hátsó ajtón. - Mi az a fene nagy baj? - Éhesek vagyunk - felelte Cam könnyedén, majd leemelte a doboz tetejét, és megmarkolt egy csirkecombot. - Phil, összekented azt a szép, igazgatós nadrágodat. - A fenébe! - Phillip most már dühöngve dörzsölni kezdte nadrágján a kutyamancsnyomokat. - Mikor tanítod már meg azt az ostoba kutyádat, hogy ne ugráljon fel az emberre? - Ha csirkét hozol a kezedben, a kutya ki akarja próbálni, hátha kap egy darabot. Szerintem inkább okos. - Ethan nyugodtan odalépett a szekrényhez, és tányérokat vett elő. - Krumplit is hoztál? - lesett bele Cam a zacskóba, és kihúzott egy darabot. - Valaki tegye be a mikroba. Ha én csinálom, vagy felrobban, vagy szétfolyik. - Majd én. Hozz valamit, amibe kiszedhetjük a káposztasalátát! Phillip vett egy mély lélegzetet, majd még egyet. Hosszú az út Baltimore-ból, és szörnyű nagy volt a forgalom. - Majd ha befejeztétek a főzőcskét, aranyoskáim, talán elmesélhetnétek, miért kellett lemondanom a randit egy forróvérű könyvelőnővel. Mellesleg, ez lett volna a harmadik randevúnk, meghívott vacsorára a saját lakásába, és elég komolyan kinézett a szex is vacsora után. Ehelyett eltöltöttem pár órát abban a borzalmas forgalomban, hogy hozzak egy doboz csirkét a kamasz bátyáimnak. - Először is, elegem van a főzésből. - Cam káposztasalátát halmozott a tányérjára, és elvett egy szelet kenyeret. - És még inkább elegem van abból, hogy ki kell dobnom, amit főztem, mert még a kutya sem eszi meg, pedig amúgy rendszeresen a vécéből iszik. De ez csak a felszín. Hatalmasat harapott a csirkébe, odament az ajtóhoz, és felkiabált Sethnek. - A gyerek is legyen itt. Mindannyian benne vagyunk. - Jó. Nagyszerű. - Phillip lerogyott egy székbe, és rángatni kezdte a nyakkendőjét. - Nincs értelme duzzogni, csak mert a kis könyvelőd ma este nem neked számolgat. Ethan barátságos mosollyal átnyújtott neki egy tányért. - Jön az adóbevallások szezonja. - Phillip nagy sóhajjal szedett a salátából. - Örülhetek, ha egy meleg pillantást kapok tőle április huszadika előtt. Pedig olyan közel voltam! - Egyikünk sem kap sok figyelmet a nőktől az elkövetkező időkben. - Cam felkapta a fejét, amint meghallotta Seth lépteit a lépcsőn. - A gyereklábak dübörgése nem tesz jót a szexuális életnek. Elfojtotta vágyát még egy sörre, és inkább jeges teát töltött magának. Seth belépett. Körülnézett, orra megrándult a fűszeres csirke illatára, de nem vetette rá magát a dobozra, ahogy legszívesebben tette volna. - Mi van? - kérdezte, és zsebre dugta a kezét. A gyomra megkordult.

39

- Családi összejövetel - közölte Cam. - Vacsorával. Ülj le! - Maga is kihúzott egy széket, mivel Ethan az asztalra tette a felmelegített sült krumplit. - Ülj már le! - ismételte, mikor látta, hogy Seth nem mozdul. - Ha nem vagy éhes, hallgasd. - Tudnék enni. - Seth odasétált az asztalhoz, és leült. - Biztos jobb, mint az a hányadék, amit te akartál megetetni velem. - Tudod - mondta Ethan kedvesen, mielőtt még Cam felcsattant volna -, én bizony hálás lennék, ha valaki időnként megpróbálna készíteni nekem egy kis meleg ételt. Még ha hányadék lenne is. - Ethan kinyitotta a dobozt, és válogatott a csirkedarabok között. Különösen, ha az a valaki megtenne mindent, ami csak telik tőle. Mivel ezt Ethan mondta, Seth elvörösödött, fészkelődni kezdett, majd vállat vont, és kivett egy darab csirkemellet. - Senki nem kérte, hogy főzzön. - Annál inkább! Lehet, hogy jobban menne, ha felváltva főznétek. - Szerinte én nem tudok semmit megcsinálni. Úgyhogy nem is csinálok semmit. - Seth vetett egy mogorva pillantást Camre. - Tudjátok, igazán csábító ötlet visszadobni ezt az aprócska halat. - Cam megsózta a krumpliját, és igyekezett visszafogni a benne forrongó indulatot. - Holnap ilyenkor már Arubában lehetnék. - Hát akkor menj! - A fiú felnézett, tekintete haraggal és daccal volt tele. - Menj, ahová akarsz, csak minél messzebb tőlem! Nincs szükségem rád! - Nagypofájú kis szaros! Elegem van belőled! Cam hosszú karja átlendült az asztal fölött, és felrántotta Setht a székéből. Phillip kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, Ethan pedig megcsóválta a fejét. - Azt hiszed, én élveztem, hogy az elmúlt két hétben egy taknyos, neveletlen kis szörnyetegre kellett vigyáznom? Az egész életemet félretettem, hogy veled foglalkozhassak. - Nagy ügy! - Seth falfehér arccal állt, várta az ütést, amit egészen biztosra vett. De akkor sem hátrál meg. - Nem csinálsz semmit, csak rohangálsz a világban, gyűjtöd a díjakat, meg nőket kefélsz meg. Menj vissza oda, ahonnan jöttél, és folytasd! Ki nem szarja le! Cam szeme előtt kezdett elvörösödni a világ. A düh és a kétségbeesés úgy sziszegett az ereiben, mint egy lecsapni készülő kígyó. Két karja végén apja kezét látta. Nem Rayét, hanem azét az emberét, aki egész gyerekkorában olyan magától értetődően verte őt. Mielőtt még valami jóvátehetetlent csinált volna, eleresztette a fiút, vissza a székébe. Halkan szólalt meg, de az egész szobában érződött, milyen önuralomra volt szüksége. - Ha azt hiszed, hogy miattad maradok itt, tévedsz. Ray miatt maradok. Van róla fogalmad, mit csinálnak veled, ha valamelyikünk úgy dönt, nem éred meg az erőfeszítést? Gyermekotthon, gondolta Seth. Vagy idegenek. Vagy ami még rosszabb, visszaküldik az anyjához. A lába remegni kezdett, gyorsan ráfonta hát a szék lábára. - Téged nem érdekel, mit csinálnának velem. - Még egy dolog, amiben tévedsz - felelte Cam nyugodtan. - Nem akarsz hálás lenni, rendben van. Kell a fenének a te hálálkodásod. De elvárom, hogy mutass némi tiszteletet, méghozzá mostantól kezdve. Nemcsak én fogom a koszos kis seggedet őrizni, pajtás, hanem mind a hárman. Leült, és várt egy kicsit, hogy még jobban összeszedje magát. 40

- A gyámügyi előadó, aki itt járt ma - Spinelli, Anna Spinelli - aggodalmát fejezte ki a környezet miatt. - Mi a baja a környezettel? - kérdezte Ethan. A csúnya veszekedés valahogy megtisztította a levegőt. Most már nekiláthatnak a részleteknek. - Jó, erős ház, szép vidéken. Az iskola is jó, és a bűnözés is ritka errefelé. - Az volt a benyomásom, hogy én vagyok a környezet. Pillanatnyilag egyedül én lakom itt, én ügyelek a dolgokra. - Hárman együtt fogunk gyámnak jelentkezni - jelentette ki Phillip. Töltött egy pohár jeges teát, és természetes mozdulattal odatette Seth ökölbe szorított keze mellé. A gyerek torka már biztosan teljesen kiszáradt, gondolta. - Miután telefonáltál, beszéltem az ügyvéddel. A papírok előkészítése a hét végére kész. Lesz egy próbaidőszak, amikor rendszeresen kijönnek ellenőrizni, elbeszélgetni velünk, értékelik a helyzetet. De ha nem lesz komoly ellenvetésük, akkor nem lesz semmi baj. - Spinelli azért húzós. - Cam nem hagyta, hogy a veszekedés elvegye az étvágyát, és kivett még egy darab csirkét. - Amolyan klasszikus jótét lélek. Jó lába van, de komoly a gondolkodása. Tudom, hogy beszélt Sethszel is, de ő nem hajlandó megosztani velünk, hogy miről. Hát majd én megosztom, hogy én miről beszéltem vele. Kétségeit fejezte ki, hogy megfelelek-e gyámnak. Egyedülálló férfi vagyok, akinek nincs állandó munkahelye, sem pedig állandó lakóhelye. - Hárman vagyunk - mondta Phillip rosszkedvűen, és turkálni kezdte a salátáját. Bűntudat ébredt fel benne, de nem akarta tudomásul venni. - Ezt én is elmondtam. Azonban a csodálatos olasz szempárral megáldott Miss Spinelli a szemembe vágta azt a sajnálatos tényt, hogy hármunk közül én vagyok az egyetlen, aki valóban itt él, együtt a gyerekkel. És tapintatosan arra is utalt, hogy én vagyok a legkevésbé esélyes jelölt a gyám szerepére. Úgyhogy bedobtam az ötletet, mi lenne, ha mind a hárman itt laknánk. - Hogy érted azt, hogy itt laknánk? - Phillip leejtette a villáját. - Én Baltimore-ban dolgozom. Van saját lakásom. Hogy a fenébe akarod, hogy itt lakjam, és ott dolgozzam? - Az bizony nem lesz könnyű - bólintott Cam. - De még nehezebb lesz belepakolni a sok új öltönyödet a régi szobádban lévő szekrénybe. Miközben Phillip megpróbált kinyögni valami választ, Ethan dobolni kezdett ujjaival az asztal sarkán. Kicsi, de neki tökéletesen megfelelő házára gondolt. A csendre és a magányra, ami ott várja. Aztán ránézett Sethre, aki zavartan, elsötétülő szemmel meredt a tányérjára. - Mit gondolsz, mennyi ideig fog ez tartani? - Nem tudom. - Cam mind a két kezével beletúrt a hajába. - Hat hónap, talán egy év. - Egy év - hunyta le a szemét Phillip. - Jézusom! - Beszélj az ügyvéddel - javasolta Cam. - Tudd meg, mi az ábra. De a gyámügy felé egységes frontot kell mutatnunk, mert különben elviszik a srácot. Nekem pedig munkát kell találnom. - Munkát - Phillip szerencsétlen érzése szétfoszlott, és elvigyorodott. - Neked? Aztán mit akarsz csinálni? St. Chrisben nincsenek versenypályák. És a Chesapeake-öböl, áldja meg az isten, nem a Földközi-tenger. - Majd találok valamit. Az állandó munka nem jelenti azt, hogy valami különleges. Nem olyan munkahelyet keresek, ahová Armani öltönyben kell járnom. 41

Tévedett, jött rá most Cam. Ez a nyavalyás ügy mégiscsak elveszi az étvágyát. - Ahogy felmértem azt a nőt, azt a Spinellit, holnap vissza fog jönni, vagy legkésőbb holnapután. Mindent el kell intéznünk, hogy úgy lássa, tudjuk, mi a francot csinálunk. - Kiveszem a szabadságomat korábban. - Phillip búcsút mondott a kéthetes nyaralásnak, amit a Karib-tengeren akart megejteni. - Azzal nyerünk pár hetet. Tudok az ügyvédhez járni, és majd elintézem a gyámügyes nőt. - Őt csak bízd rám! - Cam mosolygott. - Tetszik nekem, és azt gondoltam, hátha ki tudok hozni valamit a dologból. Persze, minden attól függ, mit mondott neki ma a gyerek. - Azt mondtam neki, hogy itt akarok maradni - motyogta Seth. Könnyek csípték a torkát. Az étel érintetlenül állt a tányérján. - Ray azt mondta, lehet. Hogy itt maradhatok. Azt mondta, el fogja intézni, hogy ne kelljen elmennem. - És mi maradtunk utána. - Cam megvárta, amíg Seth felemelte a tekintetét. - Úgyhogy mi fogjuk elintézni.

Később, mikor már feljött a hold, és fehér fénye csíkot festett a sötét vízre, Phillip a mólón álldogált. A levegő lehűlt, a nyirkos szélnek olyan szaga volt, mintha a tél nem akarná még megadni magát a tavasznak. Épp illett a hangulatához. Háború dúlt a lelkében: a lelkiismeret és az ambíció küzdelme. Két röpke hét alatt egész eddigi élete, minden, amit eltervezett, precízen előírt magának, majd eltökélten és kemény munkával véghez is vitt, most veszélybe került. Még mindig dermedt a fájdalomtól apja halála miatt, és most azt kérik tőle, hogy költözzön el, és adja fel azokat a sok munkával kidolgozott terveket. Tizenhárom éves volt, amikor Ray és Stella Quinn befogadták. Azt az első tizenhárom évet nagyrészt az utcán töltötte, szerencsésen megúszva, hogy bekerüljön a gépezetbe. Elismert tolvaj volt, és lelkes csavargó, drogokkal és alkohollal űzte el az élet rondaságát. Baltimore utcáin volt otthon. S amikor egy lövöldözésben megsérült, és ott maradt az utcán, vérezve, felkészült rá, hogy meghal. Egyszerűen véget vet az egésznek. Az igaz, hogy az az élet, amely oda juttatta, hogy egy szeméttől eltömődött csatornanyílásba folyt a vére, véget ért. De életben maradt, és valami számára örökre érthetetlen okból a Quinn házaspár befogadta. Kinyitottak előtte több ezer csodálatos ajtót. És akárhányszor, akármilyen kihívóan próbálta becsapni azokat az ajtókat önmaga előtt, ők nem engedték. Választási lehetőségeket adtak neki, reményt és családot. Felajánlották neki, hogy tanulhat, és ez megmentette a lelkét. Amit tőlük kapott, arra használta fel, hogy az az ember legyen, aki mostanra lett. Tanult, dolgozott, és mélyen eltemette magában azt a szerencsétlen gyermeket. A keleti part egyik legnagyobb reklámügynökségénél, az Innovationsnél betöltött állása szilárd. Senki nem kételkedett benne, hogy Phillip Quinn jó úton van felfelé. És senki nem sejtette, aki ismerte az elegáns, méretre szabott öltönyökben járó férfit, aki hallotta őt, amint tökéletes franciasággal rendeli meg a menüt, és mindig eltalálja a megfelelő bort, hogy ez az ember valaha pár rongyos dollárért árulta a testét. Büszke volt erre, talán túlságosan is, de úgy érezte, ezzel igazolja Quinnéket. 42

Még volt benne egy kicsi abból az önző, önmagát szem előtt tartó fiúból, és fellázadt a gondolatra, hogy egy fikarcnyit is feladjon abból, amit elért. Ugyanakkor ott volt benne az is, amit Ray és Stella neveltek belé, és meg sem fordult a fejében, hogy ne tegye meg. Valahogy meg kell találnia a kompromisszumos megoldást. Megfordult, és szemügyre vette a házat. A fenti ablakok sötétek voltak. Seth már biztosan ágyban van, gondolta. Fogalma sem volt róla, hogyan is érez a fiú iránt. Felismerte, megértette és talán egy kicsit elutasította azokat a vonásait, melyek fiatalkori önmagára emlékeztették. Ray Quinn fia lenne? Hát ezt, gondolta Phillip megcsikorduló fogakkal, sokkal inkább elutasítja. Lehetséges, hogy az az ember, akit ő fél életén át majdhogynem imádott, leesett a piedesztálról, engedett a kísértésnek, és megcsalta a feleségét és a családját? És ha valóban így történt, hogyan tudott hátat fordítani a saját vérének? Az az ember, aki idegen gyerekeket fogadott örökbe, hogy tudta több mint egy évtizedig elhanyagolni a saját fiát, akit ő maga nemzett? Épp elég gondunk van, emlékeztette magát Phillip. Az első az, hogy megtartsák az adott szavukat. Maguknál tartsák a fiút. Visszasétált a házhoz, a hátsó tornác lámpájának fényét követve. Cam a lépcsőn ült, Ethan a hintaszékben. - Reggel visszamegyek Baltimore-ba - jelentette be Phillip. - Beszélek az ügyvéddel, meglátom, mit tud mondani. Azt mondtad, azt a gyámügyi előadót Spinellinek hívják? - Aha - morgott Cam egy csésze kávét tartva két tenyere között. - Anna Spinelli. - Biztosan a megyétől jött, gondolom, Princess Anne-ből. Majd megmondom az ügyvédnek. - Részletek, gondolta. A tényekre kell koncentrálnia. - Én úgy látom, úgy kell eladnunk magunkat, mint három mintaszerű állampolgár. Én máris megfelelek - húzta halvány mosolyra a száját Phillip. - Nektek még dolgoznotok kell rajta. - Mondtam Miss Spinellinek, hogy szerzek munkát. - Pedig Cam még a gondolattól is undorodott. - Én várnék azzal még egy kicsit - szólt Ethan, halkan ringatózva a sötétben. - Van egy ötletem. Még végig kell gondolnom alaposabban. Az az érzésem - folytatta -, hogy ha Phillip és én is itt leszünk, és mind a ketten dolgozunk, te vezetheted a háztartást. - Ó, Jézusom! - Cam csak ennyit tudott kinyögni. - A következőképpen gondoltam. Te lehetnél az, akit úgy hívnak, hogy elsődleges gondviselő. Téged tudnak elérni, ha az iskolából telefonálnak valami problémával, ha Seth megbetegszik, meg ilyenek. - Van benne valami - helyeselt Phillip, és máris jobban érezte magát. Rávigyorgott Camre. - Te vagy a mami. - Baszd meg! - A mami nem beszélhet így. - Ha azt hiszed, hajlandó leszek bezárkózni ide, a koszos zoknitokat mosni és a vécét pucolni utánatok, akkor nagyon kár volt neked annyit tanulni! - Csak egy időre - csitította Ethan, bár ő is élvezettel képzelte el a bátyját kötényben, amint tollseprűvel a kezében pókhálókra vadászik. - Majd váltjuk egymást. Sethnek is lesznek rendszeres feladatai. Nekünk is mindig volt. De az elkövetkező pár napban mindenképpen rád 43

marad a háztartás, amíg Phillip kideríti, hogyan intézzük a dolog jogi részét, én pedig kitalálom, hogy osszam be az időmet. - Nekem is van saját dolgom, amit el kell intéznem. - A kávé majdnem lyukat égetett a gyomrába, de Cam akkor is megitta. - A holmim szanaszét hever Európában. - Hát Seth iskolában van egész nap, nem? Ethan megsimogatta a széke mellett horkoló kutyát. - Jó. Remek! - Cam feladta. Aztán Phillipre mutatott. - Te vásárolj be! Majdnem mindenből kifogytunk. Ethan majd csinál belőle valami kaját. Mindenki beágyaz maga után, a fene essen ebbe az egészbe! Szobalány nem leszek! - No és a reggelid - kérdezte Phillip szárazon. - Csak nem akarod meleg étel nélkül elengedni reggel a családodat? Cam baljóslatúan nézett rá. - Nagyon élvezed, igaz? - Miért ne? - Phillip leült a lépcsőre Cam mellé, és a könyökére támaszkodva hátradőlt. - Valakinek beszélnie kellene Sethszel, hogy ne használjon olyan csúnya szavakat. - Ó, persze, az biztosan segíteni fog - horkant fel Cam. - Ha így fog káromkodni a szomszédok előtt, a gyámügyi előadó előtt vagy az iskolában, az nagyon rossz benyomást kelt majd. Tényleg, hogy megy neki az iskola? - Honnan a fenéből kéne tudnom? - Na de mami… - Phillip felnyögött, majd nagyot nevetett, amint Cam könyöke eltalálta a bordáit. - Csak folytasd, és meglátod, még egy öltönyödet kidobhatod, nagyokos! - Átöltözöm, és kezdhetjük is. Vagy inkább… - Phillip felhúzta a szemöldökét, óvatosan Ethanre pillantott, majd vissza Camre. Cam helyeslően nézett rá, megdörgölte az állát, és letette az üres csészét. Egyszerre pattantak fel, és olyan gyorsan ugrottak oda hozzá, hogy Ethannek alig volt ideje pislogni egyet. Ökle meglendült, de lefogták, és a másik kettő a hóna alatt és a bokájánál fogva felemelte a székből, bármennyire káromkodott is. Simon felugrott, boldogan ugatva körbekörbe ugrált a férfiak körül, akik lerángatták kapálódzó gazdáját a tornácról. A konyhában a kiskutya vadul csóválta a farkát, és aprókat vakkantott válaszképpen. Hogy maga mellett tartsa, Seth odadobott neki egy falatot a csirkéből, amit éppen evett. Miközben Butus rágcsálta a húst, Seth bámulva nézte a móló felé tartó árnyalakokat. Azért jött le, hogy valamit egyen. Hozzászokott, hogy halkan járjon. Teletömte a száját csirkehússal, és hallgatta, mit beszélnek a testvérek. Úgy viselkedtek, mintha tényleg meg akarnák engedni, hogy itt maradjon. Még akkor is kész tényként beszéltek a dologról, amikor nem tudták, hogy hallja. Legalábbis most, gondolta magában, amíg el nem felejtik, hogy megígérték, vagy amíg már nem fogja őket érdekelni. Tudta jól, hogy az ígéretek szart sem érnek. Kivéve Rayt. Neki hitt. De akkor Ray elment, meghalt, és ezzel mindent tönkretett. Mégis, minden éjszaka, amit ebben a házban tölthet, tiszta ágyban, az ágya mellett a kiskutyával, egynapnyi haladékot jelent. Ha úgy döntenek, hogy kidobják, abban a pillanatban elmenekül. 44

Mert inkább meghal, minthogy visszamenjen oda, ahonnan Ray Quinn elhozta. A kutya az ajtót szaglászta, vonzotta a nevetés, az ugatás és a kiáltozások hangja. Seth adott neki még egy kis húst, hogy elterelje a figyelmét. Ő is szeretne kimenni, keresztülfutni a gyepen, részt venni a nevetésben, a szórakozásban… a családi életben. De tudja, hogy nem örülnének neki. Megállnának, és úgy néznének rá, mintha azt kérdeznék, honnan a fenéből került ez ide. És mi az ördögöt csináljanak most vele? Aztán elküldenék aludni. Ó, istenem, de jó lenne itt maradni. Egyszerűen itt szeretne lenni. Seth odanyomta az arcát a szúnyoghálóhoz, és egész szívével sóvárgott az után, hogy hozzájuk tartozhasson. Amikor meghallotta Ethan hosszú káromkodását, majd a nagy csobbanást, és a felcsattanó, kárörvendő nevetést, ő is elvigyorodott. És ott állt vigyorogva, észre sem véve, hogy egy könnycsepp pottyant ki a szeméből, és végigfolyt az arcán.

45

Ötödik fejezet Anna korán ért be a munkahelyére. Van esélye rá, hogy a főnöke már bent lesz. Marilou Johnstonra mindig lehet számítani, ha nem ül az íróasztalánál, akkor is hallótávolságra van. Marilou épp olyan nő, akit Anna bámul és tisztel. Ha tanácsra van szüksége, senki más véleményét nem becsüli olyan nagyra. Anna most bedugta fejét a nyitott irodaajtón, és elmosolyodott. Ahogy gondolta, Marilou a helyén ült, beletemetkezve a papírokba, melyek elborították az asztalát. Alacsony nő volt, alig több mint százötven centiméter. Haját egészen rövidre vágva hordta, nemcsak divatból, hanem inkább kényelmi szempontokból. Arca sima volt, mint a kifényesített ébenfa, és még a legnagyobb válsághelyzetben is higgadt tudott maradni. Anna gyakran gondolt rá úgy, mint a nyugalom központjára. Bár képtelen volt megérteni, hogy lehet ilyen nyugodt, amikor az életét teljesen kitöltötte egész embert követelő munkája, két kamaszkorú fia és a háza, mely - Anna saját szemével látta - állandóan tele volt emberekkel. Anna gyakran azt gondolta, ha nagy lesz, olyan akar lenni, mint Marilou Johnston. - Van egy perced? - Hát persze. - Marilou beszédmódja élénk, pergő volt, délies, kissé orrhangú kiejtéssel. Egyik kezével intett Annának, hogy üljön le, és játszani kezdett a fülében lévő aranygolyócskával. - A Quinn-DeLauter ügy? - Hogy találtad ki? Tegnap várt rám néhány fax Quinnék ügyvédjétől. Egy baltimore-i ügyvédi irodából. - No és mit mondott az a baltimore-i ügyvéd? - A lényege az, hogy kérik a gyámságot. Az ügyvéd be fogja adni a kérvényt a bíróságnak. Nagyon komolyan gondolják, hogy maguknál akarják tartani Seth DeLautert, gondoskodni akarnak róla. - És? - Marilou, ez nem egy szokványos helyzet. Eddig még csak az egyik testvérrel sikerült beszélnem. Azzal, aki mostanáig Európában élt. - Cameronnal? És mik a benyomásaid? - Nem semmi fickó! - És mivel Marilout barátnőjének is tekinthette, Anna megengedett magának egy huncut mosolyt. - Jólesik ránézni. Úgy találtam rá, hogy éppen a lépcsőt javította. Nem mondanám, hogy elégedett ember benyomását keltette, de mindenestre eltökélt. Sok harag van benne, és sok bánat. Ami a legnagyobb benyomást tette rám… - A külsejét leszámítva? 46

- A külsejét leszámítva - kuncogott Anna -, az az, hogy egy percre sem volt kérdéses számára, maguknál tartják-e Setht. Egyszerű tényként közölte. És a testvérének nevezte, ráadásul komolyan is gondolta. Nem tudom, tudatában van-e a saját érzéseinek ebben az ügyben, de az biztos, hogy komolyan gondolta. Folytatta a beszámolót, és Marilou megjegyzés nélkül végighallgatta. Részletesen elmondta Cammel folytatott beszélgetését, azt, hogy a férfi hajlandó változtatni az életmódján, és azt állítja, hogy ha a fiút elviszik tőlük, akkor megszökik. - És miután beszéltem Sethszel, az a gyanúm, hogy ebben igaza is van. - Úgy gondolod, olyan szökdösős fajta? - Amikor a nevelőotthont javasoltam neki, nagyon mérges lett. És fél is. Ha fenyegetve érzi magát, el fog tűnni. Anna arra a sok gyerekre gondolt, akik a városok piszkos utcáin végzik, otthontalanul, elkeseredetten. Arra gondolt, mi mindent megtesznek, hogy túléljék. És arra, hányan vannak, akik végül mégsem élik túl. Az ő dolga az, hogy ez az egy gyerek, ez a kisfiú biztonságban legyen. - Ott akar maradni velük, Marilou. Talán szüksége van rájuk. Az anyjával kapcsolatban nagyon erős érzelmei vannak, és nagyon negatívak. Szerintem az a nő bántotta, de a gyerek nem hajlandó beszélni róla. Legalábbis velem nem. - Tudsz valamit az anyja hollétéről? - Nem. Nem tudjuk, hol van, azt sem, készül-e valamire. Aláírta a papírokat, belegyezett, hogy Ray Quinn örökbe fogadja a fiút, de Ray meghalt, mielőtt még lezajlott volna az eljárás. Ha a nő visszajön, és vissza akarja kapni a fiát… - Anna megcsóválta a fejét. - A Quinn testvérek nagy küzdelemnek néznek elébe. - Ez úgy hangzik, mintha mellettük állnál. - Én Seth mellett állok - jelentette ki Anna határozottan. - És ez így is lesz. Beszéltem a tanáraival. - Elővett egy dossziét. - Itt a jelentésem. Ma megint elmegyek, kikérdezek pár szomszédot, és remélem, hogy mind a három testvérrel tudok találkozni. Meg lehet akadályozni az ideiglenes gyámsági kérelem beadását, amíg be nem fejezem az esettanulmányt, de nem javaslom. A gyereknek állandóságra van szüksége. Az kell neki, hogy érezze, akarják őt. És ha a Quinn testvérek csak azért akarják, mert megígérték az apjuknak, szerintem az még mindig sokkal több, mint amiben eddig része volt. Marilou elvette a dossziét, és félretette. - Azért adtam neked ezt az ügyet, mert te nem csak a felszínt nézed. És azért küldtelek oda minden előzmény nélkül, mert tudni akartam, hogy látod a dolgot. Most viszont elmondom neked, mit tudok én a Quinn családról. - Ismered őket - Anna, én az öböl partján születtem és nőttem fel mosolyodott el kedvesen. Büszke volt erre az egyszerű tényre. - Ray Quinn az egyik tanárom volt a főiskolán. Borzasztóan csodáltam. Amikor a két fiú megszületett, Stella Quinn volt a gyerekorvosunk, amíg ide nem költöztünk Princess Anne-be. Imádtuk. - Tegnap, miközben mentem ki hozzájuk, arra gondoltam, bárcsak ismertem volna őket. - Kivételes emberek voltak - mondta Marilou. - Bizonyos dolgokban hétköznapiak, néha egyszerűek, mégis kivételesek. Elmesélek neked valamit - dőlt hátra a székén. - Tizenhat évvel ezelőtt végeztem el a főiskolát. A három Quinn fiú még kamaszkorú volt. Mindenféle 47

történeteket lehetett hallani róluk. Egy kicsit vadak voltak, és az emberek nem értették, Stella és Ray miért fogadott be három majdnem felnőtt fiút, akiknek hajlamuk van a rosszra. Én terhes voltam Johnnyval, a nagyobbikkal, és halálra hajtottam magam, hogy megszerezzem a diplomát, és segíthessek a férjemnek a lakbért kifizetni. Neki két állása volt. Jobb életet akartunk magunknak, és főleg a kisbabának, akit vártunk. Elhallgatott, elfordította az asztalon álló bekeretezett képet, hogy jobban láthassa a két mosolygó fiút. - Én sem értettem. Azt gondoltam, megbolondultak. Vagy esetleg eljátsszák az irgalmas szamaritánust. Aztán egy nap Quinn professzor behívott a szobájába. Hiányoztam néhányszor az órájáról. A világ legszörnyűbb reggeli rosszullétei törtek rám. Még most is elfintorodott az emléktől. - Esküszöm, nem értem, néhány nő hogy tud beszélni az ilyesmiről? Szóval attól féltem, azt fogja javasolni, hogy adjam le az óráját, ami azt jelentette volna, hogy kevés kreditpontom lesz a diplomához. Pedig már csak egy lépés volt hátra, hogy én legyek az első diplomás ember a családunkban. Felkészültem, hogy meg kell küzdenem érte. Ő azonban azt kérdezte, hogyan tudna segíteni. Nem jutottam szóhoz. Elmosolyodott az emlékein, majd mosolyát Annára villantotta. - Te is tudod, milyen személytelen tud lenni a főiskola, azok a nagy előadótermek, ahol a diák csak egy arc a tömegben. De ő felfigyelt rám. És rászánta az időt, hogy megtudjon valamit rólam. Sírva fakadtam. A hormonok, tudod - mondta kis fintorral. - Ő megveregette a kezemet, adott pár papír zsebkendőt, és hagyta, hogy kibőgjem magam. Ösztöndíjat kaptam, és ha romlottak volna a jegyeim, vagy megbukom valamiből, elveszíthettem volna. Már csak egy félévem volt hátra. Azt mondta nekem, ne aggódjak, meg fogjuk oldani, és megkapom a diplomámat. Elkezdett mindenféléről beszélni, hogy megnyugtasson. Azt mesélte, hogyan tanította vezetni a fiát. Jót nevettünk. Csak később jöttem rá, hogy nem azt mondta, az egyik fiút, akit befogadtak, hanem a fiát. Mert ő úgy érezte, valóban az ő gyerekei. Anna, aki imádta a happy enddel végződő történeteket, felsóhajtott. - És megkaptad a diplomádat. - Neki köszönhetem. Ezért is nem mondtam neked semmit róla, amíg nem alkottál magadnak véleményt. Ami a három fiút illeti, nem igazán ismerem őket. Láttam őket a két temetésen. Quinn professzor temetésén Sethszel együtt. Személyes okokból azt szeretném, ha kapnának egy esélyt, hogy igazi család lehessen belőlük. De… - két tenyerét egymáshoz szorította - a fiú érdekei előbbre valók ennél. És persze a szabályok. Anna, te alapos vagy, és hiszel a rendszerben, a szabályokban. Quinn professzor azt akarta, hogy Seth a legjobbat kapja, és hogy visszafizessek egy régi adósságot, én téged neveztelek ki mellé. Anna nagyot sóhajtott. - Semmi nyomás, igazi - Errefelé mindenütt csak nyomással találkozunk. És telik az idő. - Mintegy végszóra, megcsördült a telefon. Anna felállt. - Jobb, ha én is munkához látok. Alighanem egész nap odakint leszek.

48

Már majdnem egy óra volt, amikor Anna megállt a Quinn ház előtt. Három emberrel beszélt abból az ötből, akiknek a nevét Cam előző nap megadta neki. Remélte, hogy hamarosan tovább bővítheti a tapasztalatait. Felhívta Phillip Quinnt Baltimore-ban, az irodájában, ahol azt közölték vele, hogy két hétre szabadságra ment. Anna bízott benne, hogy itt találja, és még egy testvérről képet alkothat magának. De a kiskutya fogadta. Hevesen ugatott, ugyanakkor gyorsan hátrált előle. Anna nevetve nézte, amint ijedtében lepisilte saját magát. Leguggolt hozzá, és kinyújtotta a kezét. - Gyere ide, kicsi, nem bántalak. Jaj, de aranyos vagy! De édes vagy! - Addig duruzsolt neki, míg a kutyus odakúszott, megszagolgatta a kezét, majd élvetegen a hátára fordult, és hagyta, hogy megsimogassa. - Nem tudhatja, bolhás is lehet, vagy veszett. Anna felpillantott, és Camet pillantotta meg az ajtóban. - Nem tudhatom, lehet ön is az. A férfi felnevetett, és zsebre dugott kézzel kilépett a tornácra. Ma barna kosztümöt visel, jegyezte meg magában. Ha az élete múlna rajta, akkor sem tudná megmondani, miért választ ez a nő ilyen unalmas színeket. - Feltételezem, vállalja a kockázatot, ha már egyszer visszajött. Nem vártam ilyen hamar. - Mr. Quinn, egy gyermek életéről van szó. Nem hiszem, hogy ilyen körülmények között ráérősen kellene végeznem a dolgom. A kiskutya, nyilván a nő hangjától elbűvölve, felugrott, és megnyalta a gyámügyi előadó arcát. Anna elkacagta magát, mielőtt még észrevette - Cam e hang hallatán felhúzta a szemöldökét -, és hogy megvédje magát az újabb nyalakodástól, felállt. Megigazította a kabátját. Remélvén, hogy ezzel visszanyeri a méltóságát. - Bejöhetek? - Hogyne. Ezúttal megvárta, sőt kinyitotta neki az ajtót, és maga elé engedte. Nagy és egészen rendes nappaliba léptek be. A bútorzat kissé már kopott volt, de színes és kényelmes. A sarokban egy spinét, egy régi, zongorához hasonló hangszer állt. - Játszik? - kérdezte Anna. - Nem igazán. - Cam észre sem vette, hogy megsimítja a hangszert. És azt sem, hogy ujjai nyomot hagynak a vastag porban. - Anyám játszott rajta, és Phillipnek is jó füle van hozzá. - Ma reggel megpróbáltam felhívni Phillipet az irodájában. - Elment bevásárolni. - Cam elmosolyodott, örülve, hogy legalább azt a csatát megnyerte. - Itt fog lakni velünk… a belátható jövőben. Ethan is. - Ez gyorsan ment. - Egy gyermek életéről van szó - visszhangozta a férfi az ő korábbi szavait. Anna bólintott. Távoli mennydörgés hallatszott, mire összevont szemöldökkel kinézett az ablakon. Beborult az ég, és a szél is felerősödött. - Szeretnék Sethről beszélni önnel. - Felemelte a táskáját, és egy székre pillantott. - Sokáig fog tartani? - Nem tudom. 49

- Akkor menjünk inkább a konyhába. Épp kávézni készültem. - Rendben. Anna Spinelli követte a férfit, s közben szemügyre vette a házat. Olyan rend volt, hogy elgondolkozott rajta, Cam talán számított rá. Elhaladtak egy dolgozószoba ajtaja előtt, ahol az asztalokat vastag porréteg borította, a kanapé teli volt újságokkal, és a padlón cipők hevertek szanaszét. Ezt kifelejtetted, ugye, gondolta Anna magában mulatva. De kedvesnek találta. És akkor meghallotta a férfi dühödt szitkozódását, s ijedtében majdnem kiugrott a cipőjéből. - Az istenit neki! A francba! Mi a fene ez? Mi jöhet még? Jézusom! Cam már belegázolt a habos vízbe, mely elárasztotta a konyha kövét, és nagyot csapott a mosogatógépre. Anna hátrált, nehogy belelépjen a tócsába. - Én a maga helyében kikapcsolnám. - Jó, jó. Most szét kell szednem ezt a nyavalyást. - Cam felrántotta az ajtót, mire újabb adag habos víz zúdult ki. Anna harapdálni kezdte az arca belsejét. Megköszörülte a torkát. - Hm, milyen mosogatószert használt? - Edénymosogatót. - A férfi szinte remegett az idegességtől. Előkapott egy vödröt a mosogató alól. - Kézi vagy gépi mosogatószert? - Mi a különbség? - Cam dühödten elkezdte felmerni a vizet. Odakint zuhogni kezdett az eső. - Ez! - A lány bámulatosan komoly arccal körbemutatott. - Ez a különbség. Ha a kézi mosogatószert beleteszi a mosogatógépbe, az eredmény elkerülhetetlen. A férfi felegyenesedett, kezében a vödörrel, és olyan fájdalmas ingerültség ült ki az arcára, hogy Anna Spinelli nem tudta megállni, és elnevette magát. - Bocsánat! Bocsánat! Figyeljen ide, forduljon el! - Miért? - Mert nem szeretném tönkretenni a cipőmet vagy a harisnyámat. Úgyhogy forduljon el, amíg leveszem, és akkor segítek. - Rendben. - A férfi kimondhatatlanul hálás volt ezért. Hátat fordított, és még azt is megpróbálta, hogy ne képzelje maga elé a nőt, amint leveszi magáról a harisnyát. Igaz, hiábavaló próbálkozás volt, de legalább megpróbálta. - Gyerekkorunkban a legtöbb házimunkát Ethan végezte. Nekem is megvolt a feladatom, de úgy látszik, nem ragadt rám semmi. - Úgy látom, most nincs igazán elemében. - A gyámügyi előadó szép rendesen beledugta a harisnyáját a cipőjébe, és félretette. - Adjon egy felmosórongyot. Én felszedem a vizet, maga pedig főzze meg a kávét. Cam elővett egy nyeles felmosót egy magas, keskeny szekrényből, és átnyújtotta. - Igazán hálás vagyok. A nő lába, jegyezte meg magában, miközben tocsogva elment a csészékért, nem igényel harisnyát. Szép, halvány aranyszínű bőre van, sima, mint a selyem. Amikor Anna lehajolt, a 50

férfi megnyalta a szája szélét. Soha nem gondolta volna, hogy egy nő egy felmosófával a kezében ennyire… vonzó lehet. Meglepő, milyen kellemesen érzi magát. Az eső dobol a tetőn, a szél süvít odakint, ő pedig egy csinos, mezítlábas nővel beszélget a konyhában. - Ön viszont elemében van - jegyezte meg, és elmosolyodott, amikor Anna Spinelli baljóslatú mosollyal hátrafordult. - Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez női munka. Anyám agyoncsapott volna, ha ilyesmit még csak gondolok is. Csak azt akartam mondani, látszik, hogy ért hozzá. Anna úgy végezte el a főiskolát, hogy közben takarítással keresett pénzt, hát persze, hogy ért hozzá. - Elbánok egy felmosófával, Mr. Quinn. - Ha már a konyhakövemet mossa, szerintem tegeződnünk kellene. Szóval szervusz. Szólíts Camnek. - Ami Setht illeti… - Igaz is, Seth. Nem baj, ha leülök? - Csak nyugodtan. - Anna azon kapta magát, hogy majdnem dúdolni kezdett. Az odafigyelést nem igénylő munka, az eső, a bezártság egy kissé túlságosan ellazította. Gondolom, tudja… tudod, hogy tegnap beszéltem vele. - Igen. Azt is tudom, hogy azt mondta, itt akar maradni. - Valóban, bele is írtam a jelentésembe. A tanáraival is beszéltem. Mennyit tudsz az iskolai szerepléséről? Cam fészkelődött a székén. - Nem nagyon volt még időm erre. - Hm. Amikor beíratták az iskolába, voltak vele gondok. Verekedett a többi gyerekkel. Egy fiúnak betörte az orrát. Jól tette, gondolta Cam, és meglepetten tapasztalta, hogy büszkeséget érez. De megpróbált helytelenítő tekintettel nézni. - Ki kezdte? - Az mindegy. Különben is, az édesapátok megoldotta a problémát. Azt mondták az iskolában, hogy Seth mostanában inkább egyedül van. Nem vesz részt az órai munkában, ami szintén problémát jelent. Alig ír házi feladatot, és ha mégis, akkor is hanyagul készíti el a leckéjét. Cam érezte, hogy kezd megfájdulni a feje. - Szóval nem az a tudós típus… - Épp az ellenkezőjéről van szó. - Anna felegyenesedett, és a felmosó nyelére támaszkodott. - Ha csak egy kicsit is hajlandó lenne kivenni a részét a munkából az órákon, és idejében beadná a feladatait, simán kitűnő lehetne. Így is stabil közepes. - Akkor mi a baj? Anna egy pillanatra lehunyta a szemét. - Az a baj, hogy Seth IQ tesztje és minden értékelése hihetetlenül magas. A gyerek egyszerűen fantasztikus képességekkel rendelkezik. Bár Camnek kétségei voltak efelől, bólintott. - Hát ez jó dolog. Elég jó jegyeket is kap, és nem keveredik bajba. 51

- Oké. Meg kell próbálnom máshonnan közelíteni - veselkedett neki Anna. - Képzeld el, hogy egy Formula l-es versenyen vagy… - Voltam már - vágott közbe a férfi bánatos vágyódással. - Csináltam. - Igen. És mondjuk, neked van a legjobb, leggyorsabb kocsid a mezőnyben. - Így is volt - sóhajtott. - De még sosem próbáltad ki, mi a teljes kapacitása, soha nem nyomtad tövig a pedált, soha nem próbáltad ki a fordulókban, soha nem tetted ötösbe, hogy végigszáguldj vele az egyenesben. A férfi felhúzta a szemöldökét. - Te nézed az autóversenyeket? - Nem. De nekem is van kocsim. - Méghozzá nem is rossz. Mennyit tudtál kihozni belőle? Száznegyvenet, gondolta a nő titkos vidámsággal. De persze sosem fogja beismerni. - Én az autót közlekedési eszköznek tekintem - hazudta kimérten - nem pedig játékszernek. - Miért ne lehetne mind a kettő? Mi lenne, ha elvinnélek autózni a Corvette-tel? Az igazán legjobb példája a szórakozás és a közlekedés összekapcsolásának. Bármennyire szívesen beülne a karcsú fehér sportkocsi kormánya mögé, fontos mondanivalója van. - Próbáld megérteni a példámat! Egy szuper gyors autót vezetsz. Ha nem úgy vezeted, ahogy kell, csak elpazarlod a benne rejlő lehetőségeket. Lehet, hogy ugyanazt hozza anyagilag, de nem fogsz győzni. A férfi ugyan megértette, mit akar ezzel mondani, de nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon rá. - Általában győztem. Anna megcsóválta a fejét. - Seth - mondta bámulatos türelemmel. - Sethről beszélünk. Szociálisan gátolt, és következetesen szembeszáll minden tekintéllyel. Rendszeresen kiküldik az órákról. Itthon is felügyeletre van szüksége, ha az iskolai dolgokról van szó. Aktívan részt kell venned a felkészítésében, nemcsak a házi feladatot illetően, hanem a viselkedését is. - Nekem az a véleményem, ha egy gyerek megkapja a közepest, hagyják békén. - De még mielőtt a nő megszólalt volna, felemelte a kezét. - A lehetőségek! Az én fejembe is beleverték, hogy ki kell használni a lehetőségeket, méghozzá a legjobban. Igyekezni fogunk. - Jól van. - Anna folytatta a felmosást. - Az ügyvédetek megkeresett a gyámság miatt. Valószínű, hogy meg fogjátok kapni, legalábbis ideiglenesen. De rendszeres ellenőrzésekre számíthattok a gyámügytől. - Ami azt jelenti, hogy te fogsz eljönni? - Azt. - Ablakpucolást is vállalsz? Anna nem tudta megállni, elnevette magát, miközben kiöntötte a habos vizet a lefolyóba. - Beszéltem néhány szomszéddal is, és még a többiekkel is fogok. - Hátrafordult. - Ettől a ponttól kezdve az életed nyitott könyv előttem. 52

A férfi felállt, egy lépésnyivel közelebb ment Anna Spinellihez, mint ahogy az illendő lett volna. - Szólj, ha olyan fejezethez érsz, ami érdekel, mármint személyes szinten. A lány szíve nagyot dobbant. Veszélyes férfi, gondolta, mármint személyes szinten. - Nem nagyon van időm kalandregényekre. Hátrább akart lépni, de Cam megfogta a szabad kezét. - Tetszel nekem, Anna Spinelli. Nem tudom, miért, de tetszel. - Akkor egyszerűbb lesz a dolgunk. - Nem hiszem. - Hüvelykujjával megsimította a lány keze fejét. - Inkább nehezebb lesz. De én nem félek a nehézségektől. És épp itt az ideje, hogy a szerencse újra mellém álljon. Szereted az olasz konyhát? - Ilyen névvel? Cam elnevette magát. - Helyes. Jólesne egy csendes kis vacsora egy jó étteremben, egy csinos nővel. Mit szólnál a ma estéhez? - Nem értem, miért ne mehetnél el egy csendes kis vacsorára egy jó étterembe, egy csinos nővel ma este. - Anna határozottan elhúzta a kezét. - De ha engem akarsz meghívni vacsorára, a válaszom nem. Először is, nem lenne okos, másodszor, foglalt vagyok. - A fenébe, Cam, nem hallottad, hogy nyomom a kürtöt? Anna megfordult, és egy bőrig ázott, ráadásul nagyon dühös férfit látott, aki két hatalmas bevásárlószatyorral lépett be a konyhába. Magas volt, napbarnított, és majdhogynem tökéletes szépség. És tajtékzott a dühtől. Phillip kirázta vizes haját a szeméből, és Annára meredt. Arckifejezése egyetlen szempillantás alatt megváltozott, a mogorvából az elbűvölőbe váltott át. - Helló. Bocsásson meg! - Letette a szatyrokat az asztalra, és rámosolygott az ismeretlen nőre. - Nem tudtam, hogy Camnek társasága van. - Meglátta a vödröt és a felmosófát, és rossz következtetésre jutott. Nem is tudtam, hogy fel akar venni valakit takarítani. De hála istennek. Máris imádom önt! - Elkapta Anna Spinelli kezét, és megcsókolta. - Az öcsém, Phillip - mondta Cam szárazon. - Ez a hölgy pedig Anna Spinelli gyámügyi előadó. Phil, most már abbahagyhatod a bájolgást. A kedves mosoly azonban nem halványult el. - Miss Spinelli, örülök, hogy megismerhetem. Az ügyvédünk már kereste, azt hiszem. - Igen. Mr. Quinn azt mondta nekem, hogy mostantól ön is itt lakik. - Mondtam már, hogy nevezz csak Camnek - szólt Cameron, közben odament a tűzhelyhez, és töltött még kávét magának. - Zavaró lesz, ha mindannyiunkat Mr. Quinnek fogsz szólítani. - Cam zörgést hallott a hátsó ajtó felől, és elővett még egy csészét. Különösen most - mondta, amint az ajtó felpattant, és berontott rajta egy csöpögő férfi és egy csöpögő kutya. - Jézusom, ez a rohadt vihar jó gyorsan tört ki! - Miközben Ethan lehúzta az esőköpenyét, a kutya megvetette a négy lábát, és vadul megrázta magát. Anna megrezzent, amint a víz ráfröccsent a kosztümjére. - Épp hogy megéreztem, mire… Meglátta Annát, és automatikusan lekapta elázott sapkáját, majd hátratúrta vizes, göndör haját. Megpillantva a nőt a vödörrel és a felmosóronggyal, bűntudattal gondolt sáros csizmájára. 53

- Asszonyom. - A másik öcsém, Ethan. - Cam átnyújtott neki egy gőzölgő csésze kávét. - Ez a hölgy pedig, akit a kutyád épp most szórt tele vízzel és kutyaszőrrel, a gyámügyi előadó. - Bocsánat. Simon, ül. - Már mindegy - folytatta Cam. - Butus teljesen összenyálazta, Phillip pedig épp most fejezte be az udvarlást. Anna szelíden elmosolyodott. - Azt hittem, te udvarolsz nekem. - Én meghívtalak vacsorázni - felelte Cam. - Ha udvaroltam volna, azt nem ilyen óvatosan csinálom. Nos, most már minden szereplőt ismersz. Anna úgy érezte, túlerőben vannak, ő pedig nem igazán áll szakmai tekintélye csúcsán, amint mezítláb toporog a félhomályos konyhában, három nagydarab és kifejezetten jóképű férfi társaságában. Védekezésül összeszedte minden maradék méltóságát, a falhoz támasztotta a felmosófát, és kihúzott egy széket magának. - Uraim, miért nem ülünk le? Úgy látom, ideális az időpont, hogy megbeszéljük, hogyan tervezik Seth nevelését, - nézett félrehajtott fejjel Camre - a belátható jövőben.

- Hát - mondta Phillip egy óra múlva -, azt hiszem, ezt sikeresen megoldottuk. Cam a bejárati ajtóban állt, és a szép kis sportkocsit figyelte, amint elhajt az esőben. - Átlát rajtunk - morogta. - Semmi nem kerüli el a figyelmét. - Nekem tetszett. - Ethan kinyújtózott a nagy fonott karosszékben, és hagyta, hogy a kutyakölyök felmásszon az ölébe. - Szennyes a fantáziád, Cam - mondta, mert a bátyja felröhögött. - Komolyan mondom, hogy tetszett. Okos, és ért a munkájához. De nem hideg. Úgy tűnik nekem, tényleg érdekli a gyerek sorsa. - És milyen jó lába van! - tette hozzá Phillip. - De ettől függetlenül, az biztos, hogyha valamit elszúrunk, azt ő fel fogja jegyezni. Most úgy érzem, jól állunk. Nálunk van a gyerek, és itt is akar maradni. Az anyja elment valahová, az ég tudja, hová, és nem csapott patáliát, legalábbis mostanáig. De ha a szép Anna Spinelli túl sok emberrel beszél St. Chrisben, előbbutóbb a fülébe jutnak a pletykák. Zsebre vágta a kezét, és járkálni kezdett a konyhában. - Nem tudom, hogy mellettünk vagy ellenünk fogják-e hangolni. - De hát a pletyka az csak pletyka - mondta Ethan. - Igen, de ronda pletyka. Jó esélyünk van, hogy megkapjuk Setht, de csak apa tekintélye miatt. Ha ezt a tekintélyt bemocskolják, több fronton is nekünk kell csatát nyernünk. - Ha valaki megpróbálja bemocskolni apa emlékét, az öklömmel találja szemben magát! Phillip odafordult Camhez. - Épp ez az, amitől tartózkodnunk kell. Ha összetűzésbe kerülünk valakivel, az csak ront a helyzeten. - Hát akkor te legyél diplomata - vont vállat Cam, és leült a kanapé karfájára. - Én seggbe rúgom őket. - Én azt mondom, többre megyünk, ha azzal foglalkozunk, ami van, és nem azzal, ami lehetne, ha… - Ethan elgondolkozva simogatta a kiskutyát. - Én eltöprengtem a dolgon. 54

Phillipnek nagyon nehéz lesz itt lakni, és naponta bejárni Baltimore-ba dolgozni. Előbb vagy utóbb Cam is meg fogja unni, hogy házitündért játszik. - Máris meguntam. - Az jutott eszembe, felvehetnék Grace-t, hogy végezze el a házimunkát. Hetente kétszer-háromszor. - No, ez az ötlet száz százalékig elnyerte a tetszésemet - rogyott le Cam a kanapéra. - Ezzel csak az a baj, hogy akkor neked nem sok tennivalód marad. Az a kiindulási alap, hogy mind a hárman itt lakjunk, és közösen vállaljuk a felelősséget Sethért. Ezt mondta az ügyvéd, és ezt mondta a gyámügyi előadó is. - Mondtam, hogy találok munkát. - De mit fogsz csinálni?- - kérdezte Phillip. - Beállsz a benzinkúthoz? Vagy kagylókat fogsz gyűjteni? Pár nap alatt ráunnál. Cam előrehajolt. - Én kibírom. És te? Megvan rá az esély, hogy egyheti utazgatás után telefonálni fogsz Baltimore-ból, mindenféle ürügyekkel, hogy miért nem tudsz hazajönni. Miért nem maradsz itt te, és miért nem állsz be te a benzinkúthoz, vagy gyűjtesz kagylót egy darabig? A vita elkerülhetetlen volt. Pár perc múlva egymással szemben álltak. Ethannek többször is kellett szólnia, mire végre meghallották a hangját. Cam hátralépett, és értetlenül megfordult. - Mi? - Azt mondtam, meg kellene próbálnunk hajót építeni. - Hajót építeni? - Cam megrázta a fejét. - Minek? - Üzlet. - Ethan előhúzott egy szivart, de nem gyújtotta meg, csak forgatta az ujjai között. Anyja nem engedte, hogy a házban dohányozzon. - Az elmúlt pár évben elég sok turista jár erre. És még többen kiköltöznek, hogy elkerüljenek a városból. Szeretnek hajót bérelni. Sőt szeretnek hajót venni. Tavaly építettem egyet a szabadidőmben egy washingtoni fickónak. Egy tizennégy láb hosszú, könnyű kis csónakot. Pár hónapja felhívott, nem építenék-e neki egy másikat. Nagyobbat akar, amiben hálófülke és kis konyha is van. Ethan visszadugta a szivart a zsebébe. - Gondolkoztam rajta. Ha egyedül csinálnám, a szabadidőmben, hónapokig tartana. - Azt akarod, hogy segítsünk neked megépíteni a hajót? - Phillip a szeméhez nyomta az ujjait. - Nem csak egy hajót. Azt mondom, hogy indítsunk be egy vállalkozást. Egy céget. - Nekem van cégem, ahol dolgozom - mormogta Phillip. - A reklámszakmában. - Az jó, úgyis szükségünk lesz valakire, aki ismeri az ilyesmit, ha új vállalkozást akarunk kezdeni. A hajóépítésnek hagyományai vannak errefelé, de már senki nem csinálja St. Chrisben. Phillip leült. - Arra még nem gondoltál, hogy ennek lehet valami oka? - De gondoltam. Sőt gondolkoztam rajta. Szerintem az az oka, hogy senki nem vállalja a kockázatot. Fából építenénk a hajókat. Vitorlásokat. Helyi specialitás lenne. És egy ügyfelünk már van. Cam megdörgölte az állát. 55

- A fenébe, Ethan, én nem végeztem efféle munkát azóta, hogy a te kis vitorlásodat építettük. Annak pedig van már… Jézusom… majdnem tíz éve. - És még mindig milyen jól tartja magát, nem igaz? Vagyis jól megépítettük. Ez is egyfajta szerencsejáték - tette hozzá Ethan, jól tudva, hogy ez a szó megnyitja az utat Cam szívéhez. - Van annyi pénzünk, amennyi fedezi a kezdeti költségeket - szólt Cam halkan, belemelegedve. - Honnan tudod? - vágott közbe Phillip. - Fogalmad sincs róla, mennyi pénz kell a kezdeti költségekre. - Majd te kideríted - vágta rá Cam, és közben arra gondolt, ez is olyan, mint a kocka. Nincs is ennél jobb! - Istenemre, inkább legyen a kezemben kalapács, mint porszívó. Én benne vagyok. - Csak így? - Phillip felemelte a kezét. - Végig sem gondoljátok, mennyi az önköltsége, mennyi hasznot, vagy veszteséget hozhat. Nem is beszélve az engedélyekről, adókról, biztosításról. Hol a fenében akarjátok berendezni a műhelyt?- Hogy akarjátok az üzleti dolgokat intézni? - Ez nem az én problémám - vigyorgott Cam. - A tiéd. - Nekem van állásom. Baltimore-ban. - Nekem is volt életem - felelte Cam egyszerűen. - Európában. Phillip sétálni kezdett, fel-alá járkált. Úgy érezte, csapdába esett. - Megteszem, amit tudok, hogy beindítsuk. Lehet, hogy nagy hiba, és sokba fog kerülni. És arra is gondoljatok, nem biztos, hogy a gyámügyi előadónak tetszeni fog, hogy épp most akarunk kockázatos üzleti vállalkozásba fogni. Én viszont nem adom fel az állásomat. Legalább egy biztos fizetésünk legyen. - Majd én beszélek vele - döntötte el Cam hirtelen. - Meglátom, hogy reagál. Megkérdezed Grace-t, hogy elvállalja-e a munkát? - fordult Ethanhoz. - Igen. Átmegyek a sörözőbe, és megkérdezem. - Jó. Akkor ma este rád marad Seth - mosolygott Phillipre. - Ellenőrizd, hogy megcsinálja-e a házi feladatát. - Ó, istenem. - Akkor, hogy ezt megbeszéltük - dőlt hátra Cam -, ki főzi a vacsorát?

56

Hatodik fejezet Meg kellett keresnie Anna Spinellit, és ez tökéletes ürügynek bizonyult, hogy megszabaduljon az otthoni, vacsora utáni káosztól. Azt is jelentette, hogy valaki más fog mosogatni, és hogy nem vonhatják be a házi feladatról folyó vitába, amely épp kialakulóban volt Seth és Phillip között. Cam úgy érezte, elmenni Princess Anne-be egy esős estén, nagyszerű szórakozás. És ez bizony elég szánalmas egy olyan embertől, aki hozzá volt szokva, hogy Párizsból átugrik Rómába. Megpróbált nem gondolni erre. Intézkedett, hogy helyezzék raktárba a szárnyashajóját, csomagolják össze és küldjék el a ruháit. Az autóját viszont még nem küldette át. Az már végképp túlságosan is állandó elkötelezettséget jelentett volna. De a lépcsőjavítás és a mosás mellett fennmaradó szabadidejében anyja imádott Corvette-jével szórakozott, rendbe tette, felturbózta. Nagy örömmel vezette, még a gyorshajtásért kapott csekket is szó nélkül vette át, amikor Princess Anne előtt megállították. A városkában már zajlott úgy az élet, mint hajdanán, a tizennyolcadik és tizenkilencedik században, amikor a dohánytermelés fellendülőben volt, és özönlött a pénz a környékre. De elég szép még most is, gondolta Cam. A régi házakat megőrizték és felújították, az utcák tiszták és csendesek. Most, hogy a turizmus kezd divatba jönni az öböl partján, a történelmi városok bája és atmoszférája nagy vonzerőt jelenthet. Anna Spinelli lakása nem messze volt a gyámügyi hivatal épületétől. Gyalog mehet munkába, és eljuthat a bíróságra is. Az üzletek is közel vannak. A férfi úgy gondolta, Anna nemcsak a hangulata miatt választotta a régi viktoriánus stílusú házat, hanem ilyen gyakorlati szempontokat is figyelembe vett. Az épület hatalmas fák mögött állt, melyeknek ágait friss zöld levelek borították. A járda megrepedezett ugyan, de két oldalán nárciszok sorakoztak, szemlátomást készen arra, hogy kibontsák aranyszínű szirmaikat. Lépcső vezetett egy fedett verandára. Az ajtó mellett lévő tábla szerint ez a ház műemlék. Az ajtó nyitva volt, és Cam egy folyosóra jutott. A fapadló kissé megkopott, de valaki vette a fáradságot, és kifényesítette. A falon sorakozó réz postaládák is csillogtak, és azt jelezték, hogy az épületben négy lakást alakítottak ki. A. Spinelli a 2/B számú lakásban lakott. Cam felsétált a nyikorgó lépcsőn az emeletre. A folyosó itt keskenyebb volt, és félhomály uralkodott. Nem hallatszott más, csak valami fojtott lárma, ami valószínűleg a 2/A lakás televíziójából származott. 57

Bekopogott Anna ajtaján, és várt. Majd újra kopogott, zsebre dugta a kezét, és mogorván nézett maga elé. Azt hitte, itthon találja. Meg sem fordult a fejében, hogy nem lesz itthon. Majdnem kilenc óra van, hétköznap este, és a nő közalkalmazottként dolgozik. Csendesen kellene ülnie otthon, olvasgatva vagy nyomtatványokat, jelentéseket írogatva. A gyakorlatias dolgozó nők így töltik az estéjüket - bár Cam azt remélte, egyszer majd mutathat neki valami kellemesebb időtöltést is. Biztosan valami nőszövetkezeti ülésen van, gondolta bosszúsan. Keresgélni kezdett fekete repülős bőrdzsekije zsebeiben, hátha talál egy darab papírt, de hiába. Már épp be akart zörgetni a 2/A-ba, hogy kérjen valamit, amire írhat, amikor fürge, ritmikus kopogást hallott, amit tapasztalt füle azonnal női magas sarkú cipő hangjaként azonosított. A folyosó végébe pillantott, örülve, hogy mégiscsak szerencséje van. Alig vette észre, hogy tátva maradt a szája. Az a nő, aki közeledett felé, úgy festett, mintha a férfiak legsötétebb fantáziájából lépett volna elő. Ráadásul nagylelkűen meg is mutatta bombázó alakját, mivel egy testhez simuló, fényes sötétkék ruhát viselt, mely elöl mély kivágással, hátul pedig magas hasítékkal fokozta a hatást. Semmit nem bízott a képzeletre, mégis ugyancsak beindította azt. A kopogás a magas tűsarkú cipőtől származott, mely ugyanolyan színű volt, mint a ruha, és amelyben Anna lába maga volt a gyönyörűség. A haja az esőtől nedvesen, vad hullámokban hullott a vállára, olyan sűrű, fekete zuhatagban, hogy a férfinak cigánylányok jutottak az eszébe, és szeretkezés a tábortűz mellett. Szája vörösre volt festve, sötét szeme hatalmasnak tűnt. Illata tíz másodperccel hamarabb elért Camhez, mint ő maga, és elakasztotta a lélegzetét. A nő nem szólt semmit, csak összehúzta gyönyörű szemét, csípőre tette a kezét, és várt. - Hát… - Camnek nehezére esett megszólalni. Gondolom, még sosem hallottad azt a mondást, hogy a tehetséget nem szabad véka alá rejteni. - De hallottam. - Anna mérges volt, amiért az ajtaja előtt találta a férfit, amikor nincs nála a munkához illő fegyverzete. És még mérgesebb volt azért, hogy egész este Cam járt a fejében, nem pedig az a férfi, akivel randevúzott. - Mit óhajt, Mr. Quinn? Cam hirtelen elvigyorodott, élesen, mint amikor a farkas kimutatja a foga fehérjét. - Ez ebben a pillanatban veszélyes kérdés, Miss Spinelli. - Ne legyen közönséges, Quinn! Eddig még sikerült elkerülnie. - Esküszöm, egyetlen közönséges gondolatom sincs. - Képtelen volt megállni, hogy ne simítsa végig a lány haját. - Hol jártál, Anna? - Figyelj ide, már rég vége a munkaidőmnek, és a magánéletem nem… - Elhallgatott, és küzdött magával, nehogy káromkodni kezdjen vagy felnyögjön. A szemben lévő ajtó ugyanis kinyílt. - Anna, hát hazaértél a randevúdról? - Igen, Mrs. Hardelman. A hetven év körül járó asszony rózsaszín zseníliaköntösbe burkolózott, és az orra hegyén billegő szemüvegen keresztül nézett rájuk. A televízióból nevetés, a lakásból meleg áradt ki az ajtón a folyosóra. Az öreg hölgy rámosolygott Camre, kedves arca szinte megszépült a mosolytól. - Ó, ő sokkal jobban fest, mint az előző. - Köszönöm. - Cam közelebb lépett, és viszonozta a mosolyt. - Sok van neki? 58

- Ó, jönnek-mennek! - Mrs. Hardelman kuncogott egyet, és vékonyka fehér haját babrálta. - Sosem marad meg egy mellett. Cam barátságosan nekitámaszkodott az ajtófélfának, élvezettel hallgatta a háta mögött Anna rosszkedvű morgását. - Gondolom, még nem talált olyat, akit érdemes lett volna megtartani. Az biztos, hogy nagyon szép. - És milyen kedves! Be szokott vásárolni nekünk a piacon, ha én vagy a nővérem nem érezzük jól magunkat. Mindig elvisz minket a templomba vasárnap. És amikor az én Petie-m meghalt, Anna maga intézte el a temetést. Mrs. Hardelman olyan kedvesen, olyan szeretettel nézett a lányra, hogy ő nem tehetett mást, csak sóhajtott egyet. - Mrs. Hardelman, lemarad a tévéműsorról. - Ó, igen - pillantott hátra az öreg hölgy, a lakásban harsogott a televízió. - Szeretem a vígjátékokat. Maga jöjjön vissza máskor is! - mondta Camnek, és gyöngéden behúzta az ajtaját. Anna tökéletesen tisztában volt vele, a szomszédasszony nem állja meg, hogy ki ne kukucskáljon, abban bízva, hátha láthat egy romantikus búcsúcsókot, ezért előkotorta a kulcsát. - Ha már itt vagy, gyere be! - Köszönöm. - Cam odalépett az ajtóhoz, és megvárta, amíg Anna kinyitja a kulccsal. Eltemetted a szomszédasszony férjét? - A papagáját - helyesbített a lány. - Petie csak egy kismadár volt. A nővérek mindketten özvegyek, már vagy húsz éve. Én csak annyit tettem, hogy kerítettem egy cipősdobozt, és ástam egy gödröt hátul, a rózsabokor mellett. A férfi még egyszer megsimogatta a lány haját, miközben az kitárta az ajtót. - Vigyázzon a kezére, Quinn! - szólt rá a gyámügyi előadó, és felkapcsolta a lámpát. Cam kinyújtotta a két kezét, majd zsebre vágta, hogy mutassa, mennyire engedelmes. Közben körülnézett a szobában. Puha párnák, élénk színek. Úgy vélte, ez az ízlés mély érzékiségről árulkodik. Legalábbis szerette volna ezt hinni. A szoba tágas volt, és kevés bútor állt benne. Nagy, puha kanapé, amelyen aludni is lehetett, egy hozzáillő fotel és két asztalka alkotta a berendezést. A falakat azonban képek borították. Nyomatok, poszterek, grafikák. Nem embereket, hanem többnyire helyeket ábrázoltak, Cam sokat felismert közülük. Róma keskeny utcái, Nyugat-Írország vad sziklái, Párizs elegáns kis kávéházai. - Voltam itt - mondta, és megveregette a párizsi kávéházat ábrázoló kép keretét. - Milyen jó neked - felelte Anna szárazon, és megpróbált nem nagyon szomorkodni amiatt, hogy ő csak a képek révén ismeri a világot, nem engedheti meg magának az utazást. Egyelőre. - Nos, mit keresel itt? - Beszélni akartam veled… - Cam elkövette azt a hibát, hogy megfordult, és ránézett a lányra, aki tagadhatatlanul nagyon bosszús volt, de ez csak fokozta szépségét. Szeme és szája dacról árulkodott, teste kihívóan megfeszült. - Jézusom, de jól nézel ki, Anna! Már korábban is tetszettél, gondolom, észrevetted, de… ki gondolta volna? 59

Anna nem akarta hagyni, hogy a hízelgés megérintse. Azt pedig főleg nem akarta, hogy a szíve gyorsabban és összevissza kezdjen verni. Csakhogy nehezére esik uralkodnia magán, mikor egy ilyen férfi áll vele szemben, és úgy nézi, mintha legszívesebben nyomban bele akarna kóstolni, s abba se hagyná, amíg az egész testét fel nem falta. Vett egy mély lélegzetet. - Miről is akartál beszélni velem? - A gyerekről, meg ilyenekről. Mit szólnál egy kávéhoz? Az elég illedelmes dolog, nem? - A férfi úgy döntött, próbára teszi mindkettejüket, és közelebb lépett. - Gondolom, elvárod tőlem, hogy illedelmesen viselkedjek. Hajlandó vagyok megpróbálni. A lány elgondolkozva nézett rá, majd sarkon fordult szexis cipőjében. Cam elgyönyörködött a látványban, amit hátulról nyújtott, megnyalta a szája szélét, majd követte Annát a makulátlan munkapulthoz, amely elválasztotta a nappalit a konyhától. Rákönyökölt a pultra, és boldogan tapasztalta, hogy tökéletes rálátása van a lány lábára. Elektromos zúgás hangzott fel, és friss kávé csodás illata töltötte be a helyiséget. - Magad darálod a kávét? - Ha már kávét főz az ember, érdemes jó kávét főznie. - Igaz. - Cameron lehunyta a szemét, hogy jobban élvezhesse az illatot. - Ó, igen. Feleségül kell vennem téged, hogy mindennap főzz nekem kávét, vagy elég lesz, ha csak úgy együtt élünk? Anna hátranézett a válla fölött, felhúzta a szemöldökét a férfi széles vigyora láttán, majd visszafordult a munkájához. - Fogadjunk, ezzel a pillantással szoktad elutasítani a férfiakat. De nekem tetszik. Nos, hol voltál ma este? - Randevún. Cam megkerülte a pultot. A konyha kicsi volt, épp csak egy keskeny folyosó. Élvezte, hogy ilyen közel lehet a nőhöz, a kávé szagával együtt érezte az illatát. - Korán jöttél haza. - Így is terveztem - Anna érezte, hogy a tarkója bizseregni kezd. A férfi túl közel jött. Erre ő ösztönösen alkalmazta azt a módszerét, amellyel a tolakodó férfiakat szokta távol tartani. Könyökével belevágott Cam gyomrába. - Gyakorlott mozdulat volt - nyugtázta a férfi a gyomrát tapogatva. - Gyakran kell használnod a munkád során? - Nem. Hogy kéred a kávét? - Erősen. Tej nélkül. Anna odatette a kávét, megfordult, és alaposan beleütközött a férfiba. Úgy látszik, a radarja ma nem működik, gondolta, miközben Cam megfogta a karját. Vagy, ismerte be saját magának, talán nem akarta, hogy működjön, mert titokban kíváncsi, hogyan illenének össze. Hát most tudja. Cam szándékosan nem vette le a szemét Anna arcáról, nem akart lenézni a két melle között pihenő aranykeresztre. Nem különösebben vallásos ugyan, de most attól félt, elkárhozik, ha pajzán gondolatai támadnak a keresztény szimbólum kapcsán. Különben is, Anna arca nagyon szép. - Quinn - mondta a nő hosszú, ingerült sóhaj kíséretében. - Vegye le rólam a kezét. - Kihagytad a mistert a Quinn előtt. Ez azt jelenti, hogy barátok vagyunk? 60

Mivel mosolyogva kérdezte, és közben hátrébb lépett, Anna maga is elmosolyodott. - Az esküdtszék még nem hozta meg a döntését. - Anna, nagyon finom az illatod. Buja, kihívó, izgató. Persze, Miss Spinelli illata is tetszik, az olyan csendes, visszafogott. - Jól van… Cam. - A lány elfordult, és kivett két szép csészét a szekrényből. - Hagyjuk abba a táncot, és ismerjük be, hogy vonzódunk egymáshoz. - Azt reméltem, ha beismerjük, majd csak akkor kezdünk táncolni. - Tévedés - dobta hátra a haját Anna, és nekilátott, hogy kitöltse a kávét. - Én Seth ügyén dolgozom. Te a gyám szerepét akarod betölteni. Hihetetlenül nagy ostobaság lenne, ha engednénk a fizikai vonzalomnak. A férfi felemelte a csészét, és nekitámaszkodott a pultnak. - Nem tudom, te hogy vagy ezzel, de én imádok ostobaságokat csinálni. Különösen, ha még jól is esik. Ajkához emelte a kávét, és elmosolyodott. - És fogadni mernék, hogy ha engedünk ennek a vonzalomnak, az nagyon jólesne. - Még szerencse, hogy én igen bölcs vagyok - mosolygott vissza rá Anna, és nekitámaszkodott a szemben lévő konyhaszekrénynek. - Szóval Sethról akartál beszélni velem, meg ilyenekről, ha jól emlékszem a szavaidra. Seth, az öccsei és az egész helyzet teljesen kiment Cam fejéből. Úgy látszik, az egész csak ürügy volt, hogy találkozhasson Annával. Ezt majd alaposan végig kell gondolnia. - Be kell vallanom neked, nagyszerű ürügy volt a menekülésre, hogy bejövök Princess Anne-be, és beszélek veled. Már majdnem rám sózták az edényeket, Phil és a gyerek pedig épp akkor kezdtek veszekedni a házi feladat miatt. - Örülök, hogy valaki foglalkozik az iskolai dolgokkal. Miért nem mondod ki soha Seth nevét? - Dehogynem mondom. Persze hogy kimondom. - Nem, rendszeresen kikerülöd - hajtotta félre a fejét Anna. - Cameron, ez a szokásod, hogy nem nevezed nevükön azokat az embereket, akikkel nem áll szándékodban fontos vagy tartós kapcsolatot kiépíteni? Igaza van, gondolta a férfi, de felhúzott szemöldökkel csak annyit mondott. - A te nevedet kimondom. Anna szeme megrebbent, a lány felsóhajtott, és egy legyintéssel elintézte a témát. - Mi van Sethszel? - Nem közvetlenül vele kapcsolatos. Legfeljebb annyiban, hogy kezdjük kialakítani az egyenletesebb munkamegosztást. Phil a legjobb arra, hogy foglalkozzon vele, hm, Sethszel javította ki magát hangsúlyozottan Cam -, mivel valami furcsa oknál fogva Phillip szeretett tanulni. És úgy döntöttünk, hogy hetente pár napra felveszünk valakit, aki elvégzi a házimunka nagy részét. Anna még mindig látta maga előtt, amint Cameron Quinn dühödt és értetlen arccal áll a habos vízben. Legszívesebben elnevette volna magát. - Ez biztosan boldoggá tesz. - Remélem, soha többé nem látok egyetlen porzsákot sem! Megtörtént már veled, hogy amikor kivetted a porszívóból, kiszakadt az egész? - Megrázkódott, megnevettetve ezzel a lányt. - Szóval Ethannek támadt egy ötlete. Nekem lesz szabad időm, és Phillipnek is kell 61

valami, amivel elfoglalja magát, ha itt akar maradni, bár egyelőre úgy tervezi, hogy bejár Baltimore-ba. Úgy döntöttünk, hogy belefogunk egy vállalkozásba. - Miféle vállalkozásba? - Hajókat fogunk építeni. Anna leeresztette a csészéjét. - Hajókat? - Én már többet is csináltam, és Ethan is. És annak ellenére, hogy Phillip ilyen öltönyös munkát választott, ő is. Ethan mostani hajóját mi hárman építettük. - Ez nagyon jó kikapcsolódásnak, személyes használatra, hobbiként. De hogy belefogjatok egy vállalkozásba, ami kockázattal jár, épp akkor, amikor egy kiskorú eltartottat akartok vállalni… - Nem fogunk éhezni! Az isten szerelmére, hiszen Ethan továbbra is eljár halászni az öbölbe, és Phillipnek is megmarad az állása Baltimore-ban. Én is találnék magamnak valami helyet, de mi értelme lenne? - Én csak arra akarok rámutatni, hogy egy ilyen jellegű vállalkozás sok pénzt és időt vesz igénybe, különösen az első hónapokban. A stabilitás… - Az nem minden! - vágott közbe a férfi. Bosszankodva letette a kávéját, és járkálni kezdett fel-alá. Hadd tanulja meg a gyerek, nem csak olyan élet létezik, hogy kilenctől ötig dolgozunk. Hogy van más választási lehetőség, és az ember próbálkozhat. Miért lenne jobb neki, ha én otthon ülnék, törölgetném a port, és közben minden percet utálnék? Ethannek már van is egy vevője, és ha Ethan felhozta ezt a dolgot, biztos lehetsz benne, hogy minden oldalról alaposan megvizsgálta. Nincs még egy olyan alapos ember, mint ő. - De mivel úgy érezted, velem is meg akarod beszélni, én is ugyanezt teszem. Minden oldalról megvizsgálom. - És azt gondolod, jobb lenne, ha keresnék valami rendes, biztos, kötött munkaidős állást, amelyért rendes, biztos fizetést kapnék minden héten. - Cam megtorpant a lány előtt. Az ilyen férfiakat szereted? Azt, aki heti öt napon át kilenckor megjelenik a munkahelyén, aki elvisz vacsorázni egy esős este, és korán elbúcsúzik, anélkül hogy megpróbálná levenni rólad ezt a ruhát? Anna egy percig hallgatott. Győzködte magát, hogy semmit nem old meg, ha mind a ketten elveszítik a fejüket. - Hogy én mit szeretek, milyen ruhát hordok, és hogyan töltöm el az estéimet, az most nem fontos. Mint Seth ügyének az intézője, az a legfontosabb szempont számomra, hogy a kissrác otthoni élete a lehető legstabilabb és legboldogabb legyen. - És ha én hajót építek, az miért teszi őt boldogtalanná? - Az a kérdésem, nem fogja-e elvonni a figyelmedet róla ez az új vállalkozás, amelyet minden bizonnyal izgalmasnak, érdekesnek és nagy kihívásnak fogsz érezni, legalábbis egy ideig. A férfi összehúzta a szemét. - Nem hiszed, hogy ki tudok tartani, ugye? Ezt még bizonyítanod kell. De azt elhiszem, hogy meg fogod próbálni. Engem inkább az aggaszt, hogy nem Seth miatt próbálod meg, hanem apád miatt. A szüleid miatt. Nem rovom fel neked, Cam - mondta most már kissé kedvesebben -, de Sethnek nem tesz jót. Hogy lehet vitába szállni egy ilyen nővel, aki mindent ennyire alaposan végiggondol? 62

- Tehát szerinted jobb lenne neki idegenekkel? - Nem, szerintem jobb lenne neki veled és a testvéreiddel. - Anna mosolyogva látta, hogy a férfit ez meglepi. - Ezt írtam a jelentésembe is. De ez a hajóépítő vállalkozás, ez új, el kell gondolkoznom rajta. Remélem, nem akartok hanyatt-homlok belevágni. - Szoktál vitorlázni? - Még sosem próbáltam. Miért? - Én sem voltam soha életemben csónakban, amíg Ray Quinn el nem vitt magával. Jól emlékezett rá, hogy átmelegszik a lány szeme az együttérzéstől, ezért úgy döntött, elmeséli, milyen volt az első élménye. - Majd meghaltam félelmemben, de persze túl vagány voltam, hogy kimutassam. Még csak pár napja éltem náluk, eszembe sem jutott, hogy ott is fogok maradni. Ray elvitt csónakázni azzal a kis Sunfishsel, ami akkor volt neki. Azt mondta, jót fog tenni nekem a levegő. Csak elengedte magát, és annak a délelőttnek a képe megjelent a szeme előtt, tisztán, élesen. - Apám nagydarab ember volt. A hatalmas Quinn, úgy hívták. Mint egy bika. Biztos voltam benne, hogy az az aprócska csónak fel fog borulni, és valószínűleg belefulladok a vízbe. De ő rá tudta venni az embert mindenre. Szeretet, gondolta Anna. Tiszta, egyszerű szeretet csendül ki a hangjából. El kellett ismernie, vonzónak találta, legalább annyira, mint azt a férfias, jóképű arcot. - Tudtál úszni? - Nem, ennek ellenére utáltam, hogy rám erőltette a mentőmellényt. Úgy éreztem, az csak a gyáváknak való. - Inkább megfulladtál volnál - A pokolba is, dehogy! Csak szerettem volna, ha ő azt hiszi. A farban ültem, a gyomrom kavargott. Napszemüveg volt rajtam, anyám, azaz Stella - javította ki magát, hiszen akkor még nem szólította anyának - kotorta elő valahonnan, mert a szemem teljesen fel volt dagadva, és fájt a napfénytől. Verték, emlékezett vissza a nő, rosszul bántak vele, elhanyagolták, és akkor rátaláltak Quinnék. Összefacsarodott a szíve a hajdani kisfiúért. - Biztosan megrémültél. - Halálra rémültem. De inkább lenyeltem volna a nyelvem, minthogy bevalljam. Ray biztosan tudta - mondta halkan Cam. - Mindig tudta, mi zajlik a fejemben. Meleg volt, és nagyon magasra szökött a páratartalom, minden lélegzetvétel úgy hatott, mintha vizet nyeltem volna. Azt mondta, ha kiérünk a folyószűkületből a nyílt vízre, hűvösebb lesz, de én nem hittem neki. Attól féltem, hogy csak ott fogunk ülni, és megsülünk. A csónakban még egy motor sem volt. Jézusom, mekkorát nevetett, mikor mondtam neki! Azt felelte, van valami sokkal jobb, mint egy motor. Cam megfeledkezett a kávéjáról, és már arra sem emlékezett, miért meséli a történetet. - Csak mentünk előre a vízen, először lassan, könnyedén, a csónak megbillent, amikor befordultunk a kanyarban, és én azt hittem, ennyi volt. Vége. Egy kócsag repült fel a fák közül. Már korábban is láttam, legalábbis szívesen hiszem azt, hogy ugyanaz volt. Közvétlenül fölöttünk lebegett, széttárta a szárnyait. És akkor feltámadt a szél, és a kis vitorla megdagadt. Repülni kezdtünk. Ray odafordult hozzám, és rám nevetett. Én észre sem vettem, 63

hogy visszanevetek rá, csak amikor újra felrepedt a seb a számon. Még soha nem éreztem olyat egész addigi életemben. Egyetlen egyszer sem! Gondolkodás nélkül felemelte a kezét, és besimította a lány haját a füle mögé. - Soha életemben. - És ez megváltoztatott téged. Anna tudta, hogy egyetlen pillanat, akár drámai, akár egyszerű pillanat, örökre megváltoztathatja az ember életútját. - Elindította a változást. Egy csónak a vízen. És azok az emberek, akik esélyt akartak adni nekem. Itt sem kell ennél bonyolultabbá tennünk a dolgot. Adunk a gyerek kezébe egy kalapácsot, belefektetünk egy csomó munkát és energiát egy hajóba. Ha a Quinn család vállalkozása lesz, akkor az őt is magába foglalja. Anna hirtelen szélesen elmosolyodott, és Cam legnagyobb meglepetésére megveregette a férfi arcát. - Ez az utolsó mondat mindent elárult. Szerencsét próbáltok. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legjobb időpont, a legkedvezőbb helyzet erre, de… érdekes lesz megfigyelni. - Ezt tervezed? - Cameron előrébb hajolt, kissé nekidöntve ezzel Annát a szekrénynek. Hogy figyelni fogsz? - Le sem veszem rólad a szemem, úgy értem, szakmai szempontból, amíg meg nem győződöm róla, hogy te és a testvéreid megfelelő otthont és gondoskodást nyújtotok Sethnek. - Rendben - húzódott még egy picit közelebb Cam, csak egy egészen kicsit, amíg a testük összeért. - No és mi a helyzet személyes téren? Anna annyira elgyengült, hogy a tekintete lejjebb siklott, és elidőzött a férfi ajkán, mely határozottan csábítónak tűnt, veszélyesnek és nagyon közelinek. - Hogy személyes téren is rajtad tartsam a szemem, az nem okoz nehézséget. Talán hiba lenne, de nem nehéz. - Én mindig úgy gondoltam, ha már az ember hibát követ el… - jobbról-balról a szekrény lapjára támasztotta a kezét, foglyul ejtve ezzel a lányt -, akkor kövessen el minél nagyobbat. Mit szólsz ehhez, Anna? Lehajtotta a fejét, és várakozásteljesen elhallgatott. Anna megpróbált gondolkozni, felmérni a következményeket. De vannak pillanatok, amikor a vágy és a vonzerő egyszerűen legyűri a logikát. - A csuda vigye el! - mormogta, átkarolta a férfi nyakát, és lehúzta magához. A csók pontosan olyan volt, amilyenre vágyott. Mohó, tüzes, eszeveszett. Cam forró és kemény szája mintha pogány szertartást gyakorolt volna, amint vadul kóstolgatni kezdte az övét. Anna megadta magát a csóknak, teljesen átélte ezt az őrült pillanatot, amikor a teste uralkodott az esze fölött, és vére dübörgése elnyomta gondolatai hangját. És a borzongás szinte végigcsapott rajta, akár egy ostor: élesen, fájdalmasan, megdöbbentően égető érzést keltve. - Jézusom! Cam nem kapott levegőt, és szédülni kezdett. Ösztönösen megmarkolta a szekrény lapját, de aztán elrántotta onnan a kezét, és átkarolta Annát. Amit várt, amit elképzelt magának, az meg sem közelítette ezt a vulkánt, mely ily hirtelen kitört a karjaiban. Beletúrt a lány kócos, göndör hajába, megmarkolta, és vadul csókolta, mintha az élete múlna rajta. 64

- Nem… - kezdte volna Anna, de a karja átfonta a férfit, magához szorította, míg végül nem azt érezte, hogy Cam szíve az övé fölött dobog, hanem inkább azt, hogy az ő mellkasában. Felnyögött, gyönyörteli hang tört fel a torkából, épp onnan, ahol a férfi csókolgatta a nyakát, majd hevesen beleharapott. A konyhai munkalap belevájt Anna hátába, az ő ujjai pedig belevájtak a férfi fenekébe, amint megpróbálta még közelebb húzni Camet magához. Ó, érezni akarja, hozzá akar dörgölőzni, még jobban! Újra megkereste a férfi száját, és vakon beleszédült a következő csókba. Csak még egyet, mondta magában, miközben hozzásimult, viszonozva követelődző mozdulatait. Cam úgy érezte, a lány illata megbolondítja az érzékeit. Nemcsak folyvást az ajkán volt a neve, hanem a fejében is egyre ott zümmögött. Anna teste mint egy tökéletes takaró simult az övére. Még egyetlen nőt sem érzett ilyen teljesen, ennyire minden mást kizáróan közel magához. - Engedj! - könyörgött, ahogy még soha életében egyetlen nőnek sem. - Az isten szerelmére, Anna, engedj magadhoz! - Ujjai végigsimították azt a gyönyörű, hosszú combot. Most azonnal! Anna is akarta. Milyen könnyű lenne elvenni, amit Cam kínál, és odaadni neki, amit kér! De azt is tudta, hogy ami könnyű, az ritkán helyes. - Nem. Most nem. - Felemelte a kezét, és két tenyere közé fogta a férfi arcát. Máris megbánta, amint kimondta. Még egy percig csókolta. - Még nem akarom. És nem így. A szeme elsötétedett. Cam jól ismerte a nőket, és saját ügyességét, tudta, hogy képes lenne teljesen megszédíteni Annát. - Így tökéletes. - Nem, rossz az időzítés, a körülmények. Várj! - Valamelyiküknek mozdulnia kell, döntötte el Anna. Meg kell törnie a varázst. Oldalra lépett, és remegve felsóhajtott. Lehunyta a szemét, és felemelte a kezét, hogy távol tartsa magától a férfit. - Hát - mondta végül egy újabb perc múltán -, ez aztán igazi őrültség volt. Cam megfogta a lány kezét, ajkához emelte, és könnyedén beleharapott a mutatóujjába. - Ki bánja? - Én. - Annának majdnem sikerült őszintén elmosolyodnia, és elrántotta a kezét. - Igaz, hogy pillanatnyilag nagyon nem örülök ennek, de nekem szükségem van a józanságomra. Hűha! - Vett még egy mély lélegzetet, és beletúrt a hajába. - Cameron, te épp olyan rámenős vagy, mint gondoltam. - Még el sem kezdtem. A lány elnevette magát. - Képzelem! El tudom képzelni. - Még egy kicsit hátrébb lépett, és gyorsan felemelte a csészét, melyben a kávé már rég kihűlt. - Nem tudom, vajon ez az epizód segít-e majd, hogy jól aludjunk ma éjjel, de azt hiszem, ennek meg kellett történnie. - Félrehajtott fejjel nézte a férfi összeszűkülő szemét. - Mi az? - A legtöbb nő, különösen ilyen pozícióban, mentegetőzne. - Miért? - Anna vállat vont, és azzal nyugtatgatta magát, hogy végül majd csak lecsillapodik benne ez a zsongás. - Legalább annyira az én művem volt, mint a tiéd. Amióta először megláttalak, az járt a fejemben, milyen lehet megérinteni téged. 65

Cam úgy érezte, soha többé nem lesz a régi önmaga. - Azt hiszem, beléd estem. - Dehogy estél! - Anna nevetve átnyújtotta neki a kávéját. - Kíváncsi vagy, vonzódsz hozzám, és persze egészséges férfihoz illően kívánsz. De ez teljesen más dolog. Nem is ismersz. - De szeretnélek megismerni. - A férfi kurtán felnevetett. - És ez engem is meglep. Általában nem szoktam ilyesmivel törődni. - Hízelgő! Nem tudom, hogy ez a te elbűvölő lényednek vagy a saját ostobaságomnak köszönhető-e, mindenesetre hízelgőnek találom. De… - A fenébe! Tudtam, hogy lesz egy de! - De - ismételte meg a lány, és a mosogatóba tette a csészéjét - Seth a legfontosabb számomra. Nincs más választásom. - Melegség költözött a tekintetébe. Részben szánalomból, részben megértésből származó melegség, és ez megérintett valamit Cameronban, ami mélyen el volt temetve az egészséges férfihoz illő szexuális vágyak alatt. - Neked is ő legyen a legfontosabb! Remélem, ott leszek, amikor ez majd megtörténik veled. - Megteszek mindent, amit csak tudok. - Tudom. És sokkal többet teszel, mint mások tennének a helyedben. - Anna egy pillanatra megérintette a férfi karját, majd odébb lépett. - De valami mégis azt súgja, hogy még ennél több is van benned. De… - Na már megint! - Jobb lesz, ha most elmész. Cam szeretett volna maradni, még ha csak azért is, hogy ott álldogáljanak és beszélgessenek, csak együtt legyen Annával. - Még nem ittam meg a kávémat. - Már úgyis kihűlt. És későre jár. - Anna az ablakra pillantott, melyen úgy folytak végig az esőcseppek, akár a könnyek. - És az esőtől olyan dolgok jutnak eszembe, amelyekre jobb lenne nem gondolnom. Cameron megrándult. - Gondolom, ezt nem azért mondtad, hogy szenvedjek. - Dehogynem! - Anna felnevetett, majd odament az ajtóhoz, és kitárta, hogy megerősítse szavait. - Ha én szenvedek, miért ne szenvedj te is? - Ó, Anna Spinelli, te komolyan tetszel nekem! A szívem mélyén mindig ilyen nőre vágytam! - Nem a szíved vágyik nőre - mondta Anna, miközben a férfi keresztülsétált a szobán. Csak a tested. - Látod, máris kezdjük megismerni egymást. - Jóéjszakát. Anna nem tért ki, mikor a férfi magához húzta még egy csókra, mielőtt kilépett az ajtón. Ha kitér előle, az hazugság lett volna, és ő nem az az ember, aki becsapja önmagát. Forró, őszinte örömmel viszonozta a csókot, majd becsukta az ajtót a férfi mögött. Aztán pedig elgyengülve nekivetette a hátát az ajtónak. Rámenős? Ez nem kifejezés. A pulzusa valószínűleg még órákig kétszeres tempóban fog verni. Vagy talán napokig is. Azt kívánta, bárcsak ne örülne annyira. 66

Hetedik fejezet Cam épp egy kosárnyi rózsaszínű zoknit és alsónadrágot vizsgálgatott gondterhelten, amikor megcsörrent a telefon. Átkozottul biztos volt benne, hogy amikor begyömöszölte a ruhákat a gépbe, még fehérek voltak vagy legalábbis majdnem. Most viszont olyan rózsaszínűek, mint a húsvéti tojás. Lehet, hogy csak azért tűnik így, mert vizesek? Kiszedte őket, betette a szárítóba, s közben meglátott egy piros zoknit a rózsaszínűek között. Erre vicsorogni kezdett. Phillip halott ember, esküdözött. - A rohadt életbe! - Bedobálta a ruhát, bekapcsolta a gépet, reményei szerint a legnagyobb fokozatra, majd elindult, hogy felvegye a telefont. Még épp idejében jutott eszébe, hogy lehalkítsa a hordozható kis televízió hangját, mely a konyhapult egyik sarkán állt. Nem mintha tényleg nézte volna, dehogyis pazarolná ő a figyelmét a délelőtti szappanopera szenvedélyeire! Csak azért kapcsolta be, hogy ne legyen olyan csönd. - Quinn. Ki az? - Szia, Cam! Eltartott egy ideig, míg kinyomoztam, hol talállak. Tod Bardette vagyok. Cam belenyúlt egy nyitott zacskóba, és kivett egy marék kekszet. - Hogy mennek a dolgok, Tod? - Hát, meg kell mondanom neked, hogy átkozottul jól. Már egy ideje itt horgonyzok a nagy Korallzátonynál. - Szép hely - mormogta Cam kekszet rágcsálva. Felhúzott szemöldökkel a tévé felé fordult, ahol épp egy hihetetlenül jó alakú nő hentergett a nevetségesen jóképű férfi főszereplővel. Lehet, hogy mégis van valami ebben a délelőtti tévézésben1? - Megteszi. Hallottam, nagyot alakítottál a Földközin pár hete. Pár hete? Cam elgondolkozva bekapott még egy kekszet. Van annak már pár éve is, hogy hajójával átrepült a célvonalon. Kék víz, sebesség, éljenző tömeg vette körül, és fürödhetett a pénzben. Most szerencséje van, ha talál egy kis tejet a hűtőben, hogy a száraz kekszet leöblítse. - Aha, én is hallottam. Tod elnevette magát. - Nos, még mindig áll az ajánlatom, hogy megveszem tőled a kicsikét. De most egy másik ajánlat miatt hívlak. 67

Tod Bardette-nek mindig van egy másik ajánlata. Egy kelet-texasi gazdag apuka gazdag kisfia, aki játszótérnek használja a világot. És rajong a hajókért. Maga is részt vesz versenyeken, szponzorál versenyeket, adja-veszi a hajókat. Gyűjti a feleségeket, a trófeákat és persze özönlik hozzá a pénz. Cam mindig úgy érezte, Todnak egyfolytában szerencséje van, amióta csak megfogant. Abból nem lehet baj, ha meghallgatja, gondolta, a hálószoba-jelenetet pedig épp felváltotta egy hatalmas vécékefét hirdető reklám, így hát kikapcsolta a tévét. - Ajánlatot mindig kész vagyok meghallgatni. - Legénységet gyűjtök a La Coupe Internationale-ra. - Az egytonnás versenyre?- - Cam érezte, hogy összefut a nyál a szájában, teljesen megfeledkezett a kekszről és a tejről. Ez a verseny óriásnak számított a vitorlásversenyek között. Öt szakaszból áll, az utolsó az óceánon keresztül, háromszáz döglesztő mérföld. - Az bizony. Tudod, hogy tavaly az ausztrálok vitték el a kupát, és most itt lesz Ausztráliában. Én viszont le akarom győzni őket. Csodálatos hajóm van. Igazán gyors! Megfelelő legénységgel vissza tudja hozni a kupát Amerikába. Kell egy kapitány, méghozzá a legjobb. Téged akarlak. Mennyi idő alatt tudsz ideérni? Öt perc alatt. Cam szerette volna ezt mondani. Egy perc alatt össze tudná csomagolni a táskáját, felugrana egy gépre, és már indulna is. Egy versenyzőnek ez élete nagy lehetősége. De amint kinyitotta a száját, tekintete megpihent a konyhaablak túlsó oldalán álló hintaszéken. Lehunyta a szemét, és bánatosan hallgatta a szárítóban forgó zoknik zümmögését. - Nemet kell mondanom, Tod. Nem tudok elszabadulni. - Figyelj, hajlandó vagyok adni neked egy kis időt, hogy elintézd a dolgaidat, beleértve a nőügyeidet is - mondta, s felnevetett. - Néhány hetet. Ha van másik ajánlatod, ráígérek. - Nem tudok menni. Itt most sok… - Mit mondjon? Sok a mosnivaló? Fel kell nevelnie egy gyereket? Majd bolond lesz ilyesmivel kiröhögtetni magát. - A testvéreimmel belefogtunk egy vállalkozásba - mondta hirtelen. - Elköteleztem magam. - Vállalkozásba? - Tod ezúttal hosszan, élvezettel nevetett. - Te?- Ne ugrass már, öregem, fáj! Cam összehúzta a szemét. Nem kételkedett benne, hogy a többi barátja és ismerőse is ugyanígy fog nevetni, ha meghallja, hogy Cameron Quinn üzleti vállalkozásba kezdett. - Hajókat építünk - mondta összeszorított foggal. - Itt a keleti parton. Fából. Megrendelésre - tette hozzá, eltökélve, hogy nem hátrál meg. - Egyedi darabokat. Hat hónap múlva nagy pénzt fogsz kifizetni, hogy tervezzünk és építsünk neked egy igazi Quinn hajót. Mivel régi barátok vagyunk, megpróbállak majd beszúrni a többi közé. - Hajókat fogtok építeni? - Tod hangja érdeklődővé vált. - Hát, te tudod, hogyan kell száguldozni velük, gondolom, talán azt is tudod, hogyan kell megépíteni őket. - Csak semmi talán! - Ez érdekes vállalkozás, de figyelj már, Cam, te nem vagy üzletember. Nem fogsz nyugton maradni abban a szép kis marylandi öbölben, rákot eszegetni és deszkákat szögelni! Tudod, hogy jól megfizetném neked ezt a versenyt. És nemcsak a pénzről van szó, de hírnévről és szerencséről is! - Tod megint nevetgélni kezdett. - Majd a győzelem után hazamehetsz, és összedobhatsz pár kis csónakot. 68

Meg tud birkózni vele, mondogatta Cam magának. Meg tud birkózni a sértésekkel, a csalódottsággal, hogy nem csomagolhat össze, és nem mehet el, amikor akar. De nem hajlandó megadni azt az elégtételt, hogy Bardette észrevegye, ez azért idegesíti őt. - Keress másik kapitányt! De ha akarsz egy hajót, hívj fel! - Ha tényleg sikerül egyet befejeznetek, akkor hívj fel te! - Tod felsóhajtott. - Életed nagy lehetőségét hagyod ki! Ha meggondolod magad, pár óráig visszahívhatsz. De még a héten fel kell fogadnom az embereket. Majd beszélünk. És Cam már csak a vonalhangot hallotta. Nem vágta ki a telefont a csukott ablakon. Már majdnem megtette, el is képzelte, de aztán rájött, hogy neki kellene felsöpörnie az üvegszilánkokat, akkor meg minek?Úgyhogy inkább szándékosan lassan tette le a kagylót. Vett egy mély lélegzetet is. És még talán azt is kibírta volna, hogy ne vágjon ököllel a falba, ha a mosógép nem épp ezt a pillanatot választja, hogy vadul ugrálni kezdjen. - Egy pillanatig azt hittem, sikerül legyőznöd magad. Cam megpördült, és meglátta apját a konyhaasztalnál ülve, nevetgélt az öreg. - Ó, istenem, már csak ez hiányzott! - Miért nem teszel egy kis jeget a kezedre? - Nem érdekes - nézett le a keze fejére Cameron. Pár karcolás az egész. Az éles fájdalom pedig még jót is tesz, visszahozza őt a valóságba. - Apa, én gondolkoztam ezen. Komolyan. Én nem hiszem, hogy tényleg itt vagy. Ray tovább mosolygott. - Te itt vagy, Cam. Csak ez számít. Nehéz dolog volt lemondani azt a versenyt. Hálás vagyok érte. Büszke vagyok rád. - Bardette azt mondta, csodálatos hajója van. Az ő pénzével… - Cam a pultra szorította a tenyerét, és kibámult az ablakon a csendes vízre. - Megnyerhettem volna. Öt évvel ezelőtt második lett a csapatom a Little America Kupában, tavaly pedig ott voltam a ChicagoMackinacon. - Jó hajós vagy, fiam. - Aha. - Megint ökölbe szorította a kezét. - Mi a fenét keresek én itt? Ha ez így megy tovább, még rászokom a szappanoperákra! Nemcsak hogy azt fogom hinni, Lilac és Lance igazi emberek, de egyenesen a barátaimnak fogom tartani őket. Az lesz a mániám, hogy a ruháim nem elég fehérek. Ki fogom vágni a nyereményszelvényeket, recepteket gyűjtök, és aztán teljesen elmegy az eszem! - Meglep, hogy ilyennek látod azt, ha valaki otthont próbál teremteni - mondta Ray éles hangon, melyben csalódottság bujkált. - Otthont teremteni, a családdal törődni fontos munka. Talán a legfontosabb. - De nem az én munkám. - Úgy látszik, most a tiéd. Sajnálom. Cam megfordult. Ha már beszélget egy látomással, akkor akár szembe is nézhet vele. - Mit sajnálsz? Hogy meghaltál? - Hát, az biztos, hogy jól kitoltam veletek. Cam legszívesebben felnevetett volna, ez a megjegyzés és az ironikus hangnem annyira jellemző volt Ray Quinnre. De akkor is ki kellett mondania, ami a lelkét rágta. - Az emberek azt beszélik, szándékosan hajtottál neki az oszlopnak. 69

Ray mosolya elhalványult, szeme szomorú lett. - És te elhiszed? - Nem - sóhajtott Cam. - Nem hiszem. - Az élet ajándék. Nem mindig kellemes, de értékes. Soha nem okoztam volna nektek fájdalmat azzal, hogy eldobom magamtól az életemet. - Tudom - morogta Cam. - Jó tőled hallani, de magam is tudtam. - Talán megállíthattam volna. Talán másképp kellett volna csinálnom néhány dolgot sóhajtott fel Ray, és forgatni kezdte arany karikagyűrűjét az ujján. - De nem tettem. Most rátok vár, rád, Ethanre és Phillipre. Jó oka volt annak, hogy ti hárman hozzánk kerültetek. Jó oka volt, hogy egy család legyetek. Mindig is hittem ebben, most pedig már tudom. - No és a gyerek? - Sethnek itt a helye. Szüksége van rátok. Most éppen bajban van, és szüksége van rá, hogy te visszaemlékezz, milyen volt az ő helyében lenni. - Hogy érted, hogy bajban van? Ray elmosolyodott. - Vedd fel a telefont - mondta pár másodperccel azelőtt, hogy csörögni kezdett. Aztán eltűnt. - Többet kell aludnom - döntötte el magában Cam, majd felkapta a kagylót. - Igen, igen. - Halló! Mr. Quinn? - Igen. Cameron Quinn. - Mr. Quinn, Abigail Moorefield vagyok, a St. Christopher-i iskola igazgatóhelyettese. Cam úgy érezte, liftezni kezd a gyomra. - Tessék. - Attól félek, van egy kis baj. Seth DeLauter itt van velem az irodában. - Miféle baj? - Seth összeverekedett egy diáktársával. Eltiltást kap. Mr. Quinn, örülnénk, ha be tudna jönni az irodámba, hogy megbeszéljük a dolgot, és hazavigye Setht. - Nagyszerű. Csodálatos! - Camnek fogalma sem volt, mit tegyen. Beletúrt a hajába. Indulok. Az iskola nem változott sokat, amióta ő kinőtt belőle. Az első nap, amikor annak idején belépett a nehéz ajtón, Stella majdhogynem bevonszolta magával. Most tizennyolc évvel öregebb, de egy csöppet sem lelkesebb. A padlót kopott linóleum borította, a nagy ablakokon beáradt a fény. Becsempészett cukorka illata és a gyerekek izzadságszaga keveredett a levegőben. Cam zsebre vágta a kezét, és elindult az irodák felé. Ismerte az utat, hiszen a maga idejében rendszeres látogatója volt azoknak az irodáknak. A külső irodában már nem az az idős, sasszemű titkárnő ült az asztalnál. Ez fiatalabb volt, csintalanabb, csupa mosollyal fogadta. - Segíthetek? - kérdezte vidáman. - Azért jöttem, hogy letegyem az óvadékot Seth DeLauterért. A nő pislogott, és értetlenül nézett rá. - Tessék? - Cameron Quinn vagyok, az igazgatóhelyettes vár. 70

- Ó, Mrs. Moorefield? Igen, várja. Második ajtó ezen a folyosón. Jobbra - az asztalán megszólalt a telefon, felkapta. - Jó reggelt - énekelte. - St. Christopher-i iskola. Itt Kathy. Cam úgy érezte, jobban tetszett neki a sárkány, aki az ő idejében őrizte az irodákat, mint ez a hetyke új titkárnő. Elindult az ajtó felé, kihúzta magát, összeszorította a száját, és nedves lett a tenyere. Úgy látszik, vannak dolgok, melyek sosem változnak. Mrs. Moorefield az asztala mögött ült, nyugodtan dolgozott a számítógépén. Cam úgy látta, fürgén mozognak az ujjai, és jól állt neki ez a mozgás. Csinos, rendezett külsejű nő volt, az ötvenes évei elején járhatott. Sima barna haját rövidre vágatta, arca nyugodt volt, és a maga csendes módján vonzó. A billentyűzet fölött mozgó ujjain megcsillant az arany karikagyűrű. Ezenkívül nem viselt más ékszert, csak egy arany fülbevalót. A szoba túlsó végében Seth ült egy fotelban, a mennyezetet bámulta. Cam feltételezte, hogy megpróbál úgy tenni, mint aki unatkozik, de inkább duzzogónak látszott. Le kell vágatni a gyerek haját, vette észre hirtelen, és elgondolkozott, vajon kinek kell ezzel foglalkoznia. Seth a szélein kirojtosodott farmernadrágot viselt, két számmal nagyobb kardigánt, és hihetetlenül koszos magas szárú cipőt. Cam szemében ez teljesen normálisnak tűnt. Kopogott az ajtófélfán. Az igazgatóhelyettes és Seth is felnéztek, két teljesen különböző arckifejezéssel. Mrs. Moorefield udvariasan rámosolygott, Seth pedig gúnyosan elhúzta a száját. - Mr. Quinn? - Igen - emlékeztette magát Cam, hogy a felelősségteljes gyám szerepében jött ide. Remélem, Mrs. Moorefield, meg tudjuk oldani ezt az ügyet. - Ő maga is udvarias mosolyt öltött, és kezet nyújtott. - Köszönöm, hogy ilyen gyorsan bejött. Ha sajnálatos fegyelmezési eszközökhöz kell folyamodnunk a diákjaink ellen, mint most is, azt szeretnénk, hogy a szülők vagy a gondviselők lehetőséget kapjanak a helyzet megismerésére. Kérem, Mr. Quinn, foglaljon helyet. - Mi ez a helyzet? Cam leült, és azt tapasztalta, hogy most sem kellemesebb, mint hajdanán. - Sajnos, Seth a szünetben fizikai erőszakot alkalmazott egy másik diákkal szemben. Azt a fiút épp most látja el az iskolai ápolónő, és a szüleit is értesítettük. Cam felhúzta a szemöldökét. - No és hol vannak? - Robert szülei mindketten dolgoznak. De mindenesetre… - Miért? A nő újra mosolygott, figyelmesen, kérdő arccal. - Mit miért, Mr. Quinn? - Miért verte meg Seth Robertet? Mrs. Moorefield felsóhajtott. - Ha jól tudom, ön nem régóta a gyámja Sethnek. Talán nem tudja, hogy nem ez az első eset, amikor verekszik. - De tudom. Most erről az esetről kérdeztem. 71

- Rendben. - A nő összefonta az ujjait. - Robert szerint Seth egy dollárt követelt tőle, és amikor Robert visszautasította, akkor nekitámadott. Mostanáig - tette hozzá, és a fiúra pillantott - Seth nem erősítette meg ezt, de nem is tagadta. Az iskolai szabályok értelmében, ha a diákok verekszenek, büntetésül három napra eltilthatjuk őket. - Oké - Cam felállt, de amikor Seth is elkezdett felemelkedni a fotelból, mutatóujját nekiszegezte. - Maradj! - parancsolt rá, és lehajolt hozzá, míg szemtől szembe kerültek. Szóval megpróbáltad megzsarolni azt a gyereket? Seth megrántotta a vállát. - Ő azt állítja. - Megütötted. - Igen, megütöttem. Az orrára céloztam - tette hozzá halvány mosollyal, és kifújta szeméből a belehulló szőke hajtincset. - Hogy jobban fájjon neki. - Miért csináltad? - Lehet, hogy nem tetszett az a dagadt pofája. Cam türelme épp olyan elnyűtt volt, mint Seth farmernadrágja. Vállánál fogva felrántotta a gyereket. Amikor Seth felszisszent és összerándult, megszólalt a fejében a figyelmeztető csengő. Mielőtt még Seth tiltakozhatott volna, lecibálta róla a túlméretezett kardigán ujját. Seth vállától a könyökéig csúnya kis sebhelyek húzódtak, Cam szerint ökölcsapások nyomai. - Szállj le rólam! - Seth szégyenkező arccal igyekezett visszacibálni a kardigánját, de Cam megfordította őt. A fiú hátán folytatódott a vörös, égő sebhelyek sora. - Maradj nyugton! - Cam elengedte a fiút, és a karosszéket markolta meg két oldalról. Tekintetét nem vette le a gyerekről. - Most pedig elmondod, mi történt. És ne is próbálj hazudni! - Nem akarok beszélni róla. - Nem azt kérdeztem, mit akarsz. Azt mondtam, ki vele! Vagy inkább azt szeretnéd tette hozzá olyan halkan, hogy csak Seth hallja -, hogy az a tapló megússza? Seth kinyitotta a száját, aztán újból becsukta. Össze kellett szorítani az ajkát, hogy ne remegjen. - Megharagudott rám. A múltkor dolgozatot írtunk történelemből, és az enyém hibátlan lett. Egy idióta is meg tudta volna írni hibátlanul, de ő még idiótának is kevés, és egyest kapott. Azóta mindig piszkált, kergetett a folyosón, belém bokszolt. Én meg mindig elszaladtam előle, mert elegem van a függőből. - Miből? Seth a szemét forgatta. - Felfüggesztés az iskolán belül. Unalmas. Nem akartam megint büntetést kapni, úgyhogy inkább elszaladtam. De mindig utánam jött, lökdösött és csúfolt. Azt mondta, okostojás vagyok, a tanár kedvence, meg ilyeneket. Nem is érdekelt. De aztán nekilökött az öltözőszekrényeknek, és azt mondta, hogy az anyám egy kurva, ezt mindenki tudja, úgyhogy behúztam neki egyet. Szégyennel és émelygéssel küzdve megint megvonta a vállát. - Szóval most három napra vakációt kaptam. Nagy dolog! Cam bólintott és felegyenesedett. Amikor megfordult, a szeme majdnem elfeketült a haragtól. 72

- Nem fogja megbüntetni ezt a gyereket azért, mert megvédte magát egy ostoba kölyöktől, aki zaklatta. Ha megpróbálja, elmegyek az Oktatási Tanácshoz. Seth egész lényében megrendülve bámult fel Camre. Még soha senki nem védte meg. Nem is várta, hogy valaki megvédje. -Mr. Quinn… - Mrs. Moorefield, nem hagyom, hogy az öcsémet valaki egy kurva fiának titulálja! És ha az iskolai szabályzat nem tér ki a gonosz csúfolódásokra és zaklatásra, akkor rossz a szabályzat! Úgyhogy azt mondom, jobban teszi, ha még egyszer megvizsgálja ezt az ügyet. És átgondolja, hogy kit fog felfüggeszteni. És azt is megmondhatja a kis Robert szüleinek, ha nem akarják, hogy a gyereküknek betörjön az orra, akkor tanítsák meg a jó modorra. A nő egy percig gondolkozott, mielőtt megszólalt volna. Majdnem harminc éve tanít és irányít gyerekeket. Amit ebben a pillanatban látott Seth arcán, az a remény volt. Döbbent, óvatos, de mégis remény. És ezt nem szabad elveszni hagyni. - Mr. Quinn, biztos lehet benne, hogy további vizsgálódásokat fogok folytatni. Nem tudtam, hogy Seth megsérült. Ha le akarja vinni az ápolónőhöz, addig én beszélek Roberttel és… a többiekkel… - Tudok róla gondoskodni. - Ahogy óhajtja. A felfüggesztés addig nem lép életbe, míg minden tényt meg nem ismertem. - Jól van, Mrs. Moorefield. De én úgy gondolom, ismerjük a tényeket. Most pedig hazaviszem Setht, mára elég volt neki. - Egyetértek önnel. A gyerek nem látszott megrendültnek, amikor bejött az irodájába, gondolta az igazgatóhelyettes. Inkább pimasznak. Akkor sem tűnt megrendültnek, amikor leültette, és felhívta az otthonát. Ellenséges volt. De most végre megrendült. Tágra nyílt szemében döbbenet ül, két kézzel markolja a szék karfáját. Az a vékony, kemény pajzs, amit mindig megtartott maga körül, amin egyetlen tanárának sem sikerült áthatolnia, most mélyen megrepedt. Meglátja, mit tehet érte. - Jó lenne, ha holnap reggel ön hozná be Setht az iskolába, és találkozhatnánk. Megbeszéljük az ügyet. - Itt leszünk. Menjünk - mondta Cam Sethnek, és elindult kifelé. Amint végigmentek a folyosón a bejárati ajtó felé, lépteik tompa visszhangot vertek. Cam lepillantott, és látta, hogy Seth a cipőjét bámulja. - Még mindig elfog a rettegés. Seth meglökte az ajtót. - Mitől? - A hangtól, amikor az ember végigmegy a folyosón az igazgatói irodába. Seth csak mordult egyet, meggörbítette a vállát, és továbbment. A gyomra olyan volt, mintha ezernyi lepke háborúzna odabent. A parkoló mellett az amerikai zászló csapkodott a szélben. A hátuk mögül egy nyitott ablakból szörnyen hamis énekszó szűrődött ki. Az alsó és a felső tagozatot keskeny füves terület és néhány satnya örökzöld bokor választotta el egymástól. 73

A kis út túlsó végén állt a középiskola. Most kisebbnek tűnt, gondolta Cam, majdnem rogyadozónak, és egyáltalán nem volt olyan börtönszerű, mint amilyennek valaha látta. Visszaemlékezett, amikor első, használtan vett autójával megállt a parkolóban, és a lányokat nézte. Amint azokon a zajos folyosókon ment át egyik teremből a másikba. És persze a lányokat nézte. Amint a fenékzsibbasztó székeken ülve elszenvedte az agyzsibbasztó órákat. És a lányokat nézte. Középiskolás éveinek emlékképeiben különböző női alakok sorjáztak, s Cam majdnem elérzékenyült. Ekkor élesen megszólalt egy csengő, és hirtelen felharsanó lárma áradt feléjük a nyitott ablakok mögül. Az elérzékenyülés gyorsan elszállt. Hála istennek, gondolta Cam, hogy életének ezen a szakaszán már régen túl van. Csakhogy a kölyök még nincs, jutott eszébe. És ha már együtt vannak, segíthet neki, hogy ő is túljusson rajta. Kinyitották a Corvette két ajtaját, de mielőtt beszálltak, Cam megállt, s megvárta, míg tekintetük találkozik. - Na, mit gondolsz, eltört annak a seggfejnek az orra? Seth száján valami mosolyféle jelent meg. - Lehet. - Akkor jó. - Cam beszállt, és becsapta az ajtót. - Az orrát célozni nem rossz, de ha nem akarod, hogy sok vér folyjon, inkább menj a hasára. Egy jó kemény, rövid ütés a gyomrába nem hagy annyi nyomot. Seth megfontolta a tanácsot. - Látni akartam, hogy vérzik. - Hát, mindenki maga hozza meg a döntéseit az életben. Milyen szép nap, épp vitorlázásra való - mondta Cam, és beindította a motort. - Elmehetnénk. - Aha - felelte Seth, és a nadrágja térdét rángatta. Összezavarodott fejével csak arra az egyre tudott gondolni, hogy valaki kiállt érte. Hitt neki, megvédte, és az ő oldalára állt. A karja fájt, a válla égett, de valaki a pártját fogta. - Köszönöm - morogta halkan. - Semmi gond. Ha valaki beleköt egy Quinnbe, az azt jelenti, hogy mindegyik Quinnbe beleköt. - Cameron kifordult a parkolóból, és közben vetett egy pillantást a fiúra. Seth rámeredt. - Ez bizony így van. Figyelj, mi lenne, ha vennénk pár hamburgert, hogy legyen mit elvinni magunkkal a hajóra? - Oké. Tudnék enni. - Seth odadugta az öklét Cam orra alá. - Van egy dolcsid? Amikor Cam erre felnevetett, és beletaposott a gázba, Seth úgy érezte, ez élete legszebb napja.

Egyenletes délnyugati szél fújt, a láp füve lustán ringatózott. Az ég tiszta volt, vidám kék színű, tökéletes keretet nyújtott a hullámzó fű közül felemelkedő kócsagnak. A madár végigsiklott a csillámló víz fölött, majd lecsapott, mint egy fehér papírsárkány, hogy megebédeljen. Cam hírtelen ötlettől vezérelve bedobott némi horgászfelszerelést a hajóba. Ha szerencséjük van, sült halat vacsorázhatnak.

74

Seth többet tudott a vitorlázásról, mint Cam várta. Aztán rájött, hogy nem kellett volna meglepődnie. Anna mondta, hogy a kölyöknek jó esze van, Ethan pedig alapos és türelmes tanítómester. Amikor látta, milyen könnyedén bánik Seth a kötelekkel, rábízta, hogy készítse elő az orrvitorlát. Befogták a szelet, és száguldani kezdtek. Cam most jött rá, mennyire hiányzott neki ez a rohanás, az erő, az az érzés, hogy ő uralja a hajót. Ez az érzés átáradt rajta, megtisztította agyát a gondoktól, elkötelezettségektől, csalódottságoktól, még a bánattól is. Alatta a víz, fölötte az ég, kezében a kormány, és ő elcsábítja a szelet, szembeszáll vele, kicsikarja tőle a lehető legtöbb energiát. A háta mögött Seth nevetve állt, és majdnem felkiáltott örömében. Még sosem ment ilyen gyorsan. Rayjel lassan, egyenletesen haladtak, Ethannel pedig a munkára és a szépségre koncentráltak. De most vadul, szabadon száguldottak, együtt emelkedve és alázuhanva a hullámokkal, mint egy hosszú, fehér lövedék, melyet kilőttek a semmibe. A szél majdnem elragadta a sapkáját, ezért, hogy ne tudjon belekapni, Cam hátrafelé fordította a sapka ellenzőjét. Elhaladtak a part előtt, a kikötő előtt, mely St. Chris központját alkotta, majd lelassítottak. Egy régi halászhajó állt ott lehorgonyozva, már nem használták, olyan volt, mint a tengerhez kötött élet jelképe. Azok, akik a tengerből gyűjtötték össze a megélhetésükre valót, ide hozták a napi fogást. Lepényhalat, lazacot, az évnek ebben a szakában tengeri gébet és… - Hányadika van? - kérdezte Cam, hátrapillantva a válla fölött. - Azt hiszem, harmincegyedike. - Seth feltolta a homlokára széles napszemüvegét, és a kikötőt bámulta. Azt remélte, megláthatja Grace-t. Szeretett volna integetni egy ismerősnek. - Holnap kezdődik a rákszezon. Szuper lesz. Lefogadom, hogy Ethan holnap egy nagy kosár gyönyörű rákot hoz haza. Úgy belakunk, mint a királyok. Szereted? - Nem tudom. - Mi az, hogy nem tudod? - Cam kinyitott egy kólát, és mohón belekortyolt. - Még nem ettél rákot? - Nem. - Akkor jobb, ha felkészülsz egy igazi lakomára. Holnap megkóstolhatod. Cam példáját követve Seth maga is kivett egy üdítőt. - Amit te főzöl, az sosem sikerül. Mosolyogva mondta, és Cam is mosolyogva válaszolt. - Rákot tudok főzni. Az semmi. Csak felforralod a vizet, szórsz bele egy csomó fűszert, és beledobod azokat a kis csattogó gazfickókat… - Élve? - Hát hogy másképp? - Undorító. Cam vállat vont. - Nem sokáig élnek. Aztán már kész is a vacsora. Vesz az ember egy pár doboz sört, és igazi lakomát csap. Pár hét múlva pedig már jönnek a puhapáncélos kék rákok. Az ember beleteszi két szelet kenyér közé, és beleharap. Seth ezúttal tényleg úgy érezte, hogy felfordul a gyomra. - Én biztos nem. 75

- Ilyen finnyás vagy? - Nem finnyás vagyok, hanem civilizált. - Baromság. Nyáron vasárnap anya és apa gyakran kihozott minket a kikötőbe. Vettünk pár puhapáncélos rákszendvicset, egy zacskó mogyoróolajban kisütött rákot, és néztük, ahogy a turisták megpróbálják kitalálni, mit eszünk. Mennyit röhögtünk! Az emlékektől Cam hirtelen elszomorodott. Megpróbálta lerázni magáról a rossz hangulatot. - Néha lejöttünk ide a hajóval, mint most. Vagy leúsztunk a folyón, és pecáztunk. Anya nem nagyon szeretett horgászni, ő inkább csak úszott, aztán kiment a partra, leült és olvasott. - Miért nem maradt inkább otthon? - Szeretett vitorlázni - felelte Cam ellágyulva. - És szeretett velünk lenni. - Ray azt mondta, megbetegedett. - Igen, megbetegedett. - Cam nagyot sóhajtott. Stella volt az egyetlen nő, akit valaha is szeretett, az egyetlen nő, akit elveszített. Hiánya még mindig rátelepedett, elgyengítette. - Forduljunk meg! - rendelkezett. - Menjünk le az Annemessexen, nézzük meg, van-e kapás. Nem jutott eszükbe, hogy hetek óta ez a vízen töltött három óra volt a legbékésebb időszak mindkettejük életében. És mikor elindultak hazafelé, hat kövér csíkos sügérrel a hűtőben, először érezték úgy, hogy tökéletes a harmónia kettejük között. - Tudod, hogy kell megtisztítani őket? - kérdezte Cam. - Talán. - Ray megtanította, de Seth nem volt ostoba. - A hatból négyet én fogtam, ez azt jelenti, hogy neked kell megpucolni. - Ez a szép abban, ha az ember főnök… - kezdte Cam, de elhallgatott. A régi ruhaszárító kötélen lepedőket lobogtatott a szél. Mióta anyja megbetegedett, nem látott semmit kiterítve. Egy pillanatig attól félt, már megint hallucinál. A szája teljesen kiszáradt. Ekkor kinyílt a hátsó ajtó, és Grace Monroe lépett ki a tornácra. - Szia, Grace! Cam most először hallotta Setht, amint boldogan, igazi gyermeki örömmel felkiált. Ez annyira meglepte, hogy hirtelen fejmozdulattal rápillantott. Majdnem elejtette a hűtőtáskát, mert Seth elengedte a másik végét, és előrerohant. - Sziasztok! - kiáltott vissza a nő meleg hangon, amely ellentmondott a külsejének. Magas volt, karcsú, hosszú lábakkal. Valaha arról álmodott, hogy táncosnő lesz. De meg kellett tanulnia, hogy félretegye az álmait. A haját fiúsan rövidre vágatta, hogy kevesebb baja legyen vele. Nincs sem ideje, sem energiája a frizurájával törődni. Sötét mézszőke fürtjeibe nyáron világosabb csíkok vegyültek. Halványzöld szemét többnyire árnyék keretezte. De a mosolya vidám volt, őszinte, és az egész arcát megszépítette, kis gödröcskék jelentek meg a szája sarkában. Szép nő, gondolta Cam. Az arca olyan, mint egy tündéré, a hangja pedig, mint egy sziréné. Meglepőnek találta, hogy a férfiak nem vetették magukat a lába elé. A gyerek majdnem, jegyezte meg még mindig csodálkozva. Seth valóban szinte futott a lány ölelésre tárt karjaiba. Átkarolta Grace-t, és hagyta, hogy ő is megölelje. A szúrós kis sündisznó, aki 76

utálja, ha megérintik! Aztán elvörösödött, hátrébb lépett, és játszani kezdett a kiskutyával, amely kijött a lány után. - Szervusz, Cam. - Grace tenyerét a szeme fölé emelte a nap elől. - Ethan bejött a sörözőbe tegnap este, és azt mondta, jól jönne nektek egy kis segítség a ház körül. - Szóval elvállaltad? - Hát, hetente kétszer három órára el tudok jönni, amíg… Nem tudta folytatni, mert Cam ledobta a hűtőtáskát, és hármasával véve a lépcsőket odarohant, megölelte a lányt, és cuppanós csókot nyomott az arcára. Seth ingerülten figyelte, amint Grace megrázkódott és felnevetett. - Jól van, jól van - mondta a lány -, de attól még fizetnetek kell. - Csak mondd meg, mennyit, megkapod! Imádlak! - Cam elkapta Grace kezét, és azt is csókokkal borította. - Az életemet is odaadnám érted. - Azt máris látom, hogy itt el fogják ismerni a munkámat. .. és szükség lesz rám. Azokat a rózsaszínű zoknikat beáztattam fehérítőbe, talán visszanyerik a színűket. - A piros zokni Philé. Ő a felelős. Hát gondold csak el, van olyan épeszű férfi, aki piros zoknit hord? - Majd megbeszéljük, hogy kell kiválogatni a mosnivalót és kiüríteni a zsebeket. Valakinek a kis fekete noteszét is kimostad a legutóbbi adaggal. - A rohadt… - elkapta a lány figyelmeztető pillantását, és megköszörülte a torkát. Bocs. Azt hiszem, az enyém volt. - Készítettem limonádét, és azt gondoltam, összedobok valami egytálételt, de úgy látom, megfogtátok a vacsorára valót. - Ma estére igen. De az az egytálétel is jól jönne. - Oké. Ethan nem tudta pontosan megmondani, mire van szükségetek, mit kell elvégeznem. Talán meg kellene beszélnünk. - Drága, te csak csináld meg, amit szerinted kell, és az is több lesz, mint amit valaha meg tudunk fizetni. Grace maga is látta. Rózsaszín alsónemű, centiméteres por az asztalokon, azonosíthatatlan tárgyak egymáshoz ragadva a piszoktól… Na és a tűzhely! Csak a jó isten tudja, mikor súrolták le utoljára. Jó érzés, ha szükség van az emberre, gondolta. Jó érzés tudni, mi a teendő. - Akkor mindig azt fogom elvégezni, ami éppen a legfontosabb. Lehet, hogy néha el kell hoznom magammal a kicsit. Julie vigyáz rá esténként, amikor a sörözőben dolgozom, de nem mindig találok mellé valakit. Jó kislány. - Én vigyázhatok rá - ajánlotta fel Seth. - Fél négykor jövök haza az iskolából. - Mióta? - kérdezte Cam csodálkozva. A fiú vállat vont. - Amikor nem kell büntetésből ott maradnom. - Aubrey szeret veled játszani. Van még egy órám mondta Grace, mert hozzá volt szokva, hogy jól kell beosztani az idejét. - Elkészítem az ételt, és beteszem a mélyhűtőbe. Ha éhesek lesztek, csak fel kell melegíteni. Hagyok nektek egy listát a takarítószerekről, amelyek elfogytak. Vagy én is megvehetem, ha akarod. - Megvennéd? - Cam legszívesebben letérdelt volna Grace elé. - Akarsz béremelést? A lány nevetve elindult felé. 77

- Seth, vigyázz, nehogy a kutya megkóstolja, amit kibeleztek a halakból. Egy hétig fog bűzleni tőle. - Jól van. Pár perc, és jövök. - A srác felállt, és lement a tornácról, hogy Grace meg ne hallja az ajtón keresztül. Férfi módra végignézett Camen. - Ugye nem akarsz ráhajtani? - Ráhajtani? - Cameron értetlenül nézett egy percig, majd kapcsolt, és megrázta a fejét. Az isten szerelmére! - Felemelte a hűtőtáskát, és elindult a ház oldalánál lévő haltisztító asztalhoz. - Idejét sem tudom, mióta ismerem Grace-t. Nem hajtok rá minden nőre, akivel találkozom. - Akkor jó. A fiú hangsúlyát hallva Cam elgondolkozva tette le a táskát. Elégedettnek, magabiztosnak hallatszott Seth hangja, mint azé, aki a sajátját védi. - Hm, csak nem vetettél rá szemet? Seth egy kicsit elpirult, kihúzta a fiókot, és elővette a halpikkelyező kést. - Én csak vigyázok rá, ennyi az egész. - Az biztos, hogy szép - felelte Cam könnyedén, és elégedetten látta, hogy Seth szemében féltékenység villan. - De az a helyzet, hogy pillanatnyilag épp egy másik nőre hajtok, és nem okos dolog egyszerre többfelé próbálkozni. És azt a bizonyos másik nőt megfőzni sok energiámba fog kerülni.

78

Nyolcadik fejezet Úgy döntött, tényleg el is kezd ráhajtani Annára. Otthagyta Setht, hogy birkózzon meg egyedül az utolsó pár hallal, és bement. Elismerően hümmögött az étel illatára, melyet Grace készített a tűzhelynél, majd felment. A saját szobájában egy kicsit nyugodtabban tud beszélni. Anna névjegykártyája pedig a zsebében van. Amint odaért az ajtajához, megállt, és majdnem elsírta magát a hálától. Az ágyán frissen húzott ágynemű, a sima zöld lepedő szakszerűen kisimítva, a párnák felverve. Persze, hiszen a kötélen száradó huzatok közt a sajátját is látta. Ma este tiszta, friss ágyneműben alhat, amit ráadásul nem neki kellett kimosnia. Ettől máris kicsit könnyebben viseli majd, hogy egyedül kell aludnia. Régi tölgyfa asztaláról le volt törölve a por, sőt a fafelület kifejezetten csillogott. A trófeáit és kedvenc könyveit tartalmazó polcokon rend volt, a puha fotel pedig, melybe mindent le szokott dobálni, üresen állt. Fogalma sem volt róla, Grace hová tette a holmiját, de gondolta, biztosan meg fog találni mindent a logikus helyen. Nyilván elkényeztette őt, hogy az elmúlt pár évben mindig szállodában lakott, de azért határozottan jó érzés, hogy nem vár rá egy halom megoldanivaló apróság. Lassan rendbe jönnek a dolgok. Végignyúlt az ágyon, és felemelte a telefont. - Anna Spinelli. - Anna hangja halk volt, kissé hivatalos. Cam lehunyta a szemét, hogy jobban maga előtt lássa a lányt. Szívesen képzelte el egy irodai íróasztal mögött, abban a feszes kék ruhában, amit tegnap este viselt. - Miss Spinelli, mi a véleménye a rákról? - A… - Felteszem másképp a kérdést. - Hozzásimult a takaróhoz, és úgy érezte, próbálkoznia sem kellene, öt percen belül képes lenne elaludni. - Mi a véleménye a főtt rák vacsoráról? - Jó véleményem van róla. - Helyes. A holnap este megfelel? - Cameron… - Itt - pontosította a meghívást férfi. - Nálunk. A mi házunkban, amely soha nem üres. Holnap lesz a rákszezon első napja. Ethan hozni fog egy egész vödörrel. Megfőzzük. Megláthatod, hogy a Quinn család milyen… - hogy is mondanád te? Milyen kapcsolatrendszerben él, hogyan kommunikál. Megláthatod, hogy illeszkedik be Seth ebbe a konkrét környezetbe. - Ez nagyon jól ment. 79

- Hé, volt már nekem dolgom gyámügyi előadókkal! Igaz, olyannal még nem, aki kék magas sarkú cipőt hord, de… - Az munkaidő után volt! - emlékeztette őt Anna. - De azt hiszem, a vacsora jó ötlet. Hánykor? - Fél hétkor, vagy akörül. Cameron hallotta, hogy Anna lapoz, ez felbosszantotta. Szóval megnézi a naptárát! - Jól van, ráérek. Fél hétkor. Camnek nem tetszett ez a hivatalos hangnem. - Egyedül vagy? - Itt az irodámban? Igen, pillanatnyilag. Miért? - Csak úgy kérdeztem. Egész nap te jártál az eszemben. Mi lenne, ha holnap bemennék a városba, és elhoználak, aztán pedig hazavihetnélek. Megállhatnánk, és… majdnem azt mondtam, beülhetnénk a hátsó ülésre, de a Corvette-ben nincs olyan. Szerintem valahogy biztosan megoldanánk. - Biztosan. Épp ezért jövök a saját kocsimmal. - Muszáj lesz újra megölelnem téged. - Nem is kételkedem benne, hogy ez meg fog történni. A végén. Addig azonban… - Kívánlak. - Tudom. A nő hangja rekedtebben hangzott, és már nem volt olyan kimért. Cam elmosolyodott. - Elmondom neked, mit szeretnék tenni veled, rendben? Lépésről lépésre. Fel is jegyezheted a kis jegyzetfüzetedbe, hogy később ellenőrizhesd. - Én… úgy gondolom, ezt jobb lenne most elhalasztani. Bár egy későbbi időpontban szívesen meghallgatom. Sajnos, pár perc múlva egy megbeszélésre kell mennem. Holnap este találkozunk, veled és a családoddal. - Adj nekem tíz percet kettesben, Anna! - suttogta a férfi. - Csak tíz percet, hogy megérinthesselek. - Én… holnap meglátjuk, belefér-e az időbe. Mennem kell. Viszlát. - Szia. - Cam elégedett volt, hogy sikerült felzaklatnia Anna Spinellit. Helyére tette a kagylót, eleresztette magát, és szinte beleolvadt a jól megérdemelt szunyókálásba.

Egy órával később ajtócsapódására és Phillip ingerült kiabálására ébredt. - Otthon, édes otthon - morogta Cam, és lekászálódott az ágyról. Odabotorkált az ajtóhoz, majd végig a folyosón a lépcsőig. Nem tett jót neki a délutáni alvás, ilyenkor mindig kábultan, ingerülten ébredt, és rettenetesen szüksége volt egy kis kávéra. Mire leért, Phillip a konyhában volt, épp egy üveg bort nyitott ki. - Hol a fenében vannak a többiek? - kérdezte. - Nemtom. Menj az utamból. - Cam egyik kezével az arcát dörzsölgette, a másikkal kitöltötte a kávéskanna alján lévő maradékot egy csészébe. Bedugta a mikróba, majd találomra nyomkodni kezdte a gombokat. - A biztosítótársaság közölte velem, hogy visszatartják a kifizetést, mert nyomozást folytatnak az ügyben. 80

Cam a mikróra meredt, alig várva, hogy elteljen az a két végtelenül hosszú perc, és végre koffeinhez jusson. Félálomban hallotta a biztosító, kifizetés, nyomozás szavakat, de semmi értelme nem volt az egésznek. - Mi van? - Szedd már össze magad, a fenébe is! - Phillip türelmetlenül meglökte. - Nem fizetik ki apa biztosítását, mert öngyilkosságra gyanakszanak. - Ez baromság. Ő maga mondta nekem, hogy nem lett öngyilkos. - Komolyan?- - Phillip rosszul volt az idegességtől, de megőrizte a hidegvérét, és csak gunyorosan felhúzta a szemöldökét. - És mikor beszéltél vele? Mielőtt meghalt, vagy utána? Cam ráébredt, mit mondott, és majdnem elvörösödött. Ehelyett káromkodni kezdett, és felrántotta a mikró ajtaját. - Úgy értem, lehetetlen, hogy öngyilkos lett. Csak azért halogatják, mert meg akarják úszni a fizetést. - A lényeg az, hogy most nem fizetnek. A nyomozójuk beszélt néhány emberrel, és úgy látszik, voltak, akik boldogan elmesélték neki a helyzet árnyoldalait. Arról a levélről is tudnak, amit Seth anyja írt, meg a pénzről, amit apa kifizetett neki. - Igen? - Cam belekortyolt a kávéba, megégette a szájpadlását, és szitkozódni kezdett. A pokolba velük. Tartsák meg a tetves pénzüket! - Nem ilyen egyszerű a dolog. Először is, ha nem fizetnek, mindenki elfogadja, hogy öngyilkosság volt. Ezt akarod? - Nem. Cam megszorította az orrnyergét, hogy enyhítse kissé a nyomást, ami egyre növekedett a fejében. Egész életében alig fájt a feje, most meg szinte ez van mindennap. - Ez azt jelenti, vagy elfogadjuk az ő következtetésüket, vagy bepereljük őket, és megpróbáljuk bebizonyítani, hogy apa nem követett el öngyilkosságot. Az pedig jókora nyilvános cirkusz lesz. - Phillip megpróbálta megnyugtatni magát, lassan kortyolta a bort. Mind a két esetben meghurcolják apa nevét. Szerintem végül mégiscsak meg kell próbálnunk megtalálni azt a nőt… Gloria DeLautert. Tisztázni kell a dolgot. - Miből gondolod, hogy ha megtaláljuk és beszélünk vele, azzal tisztázni lehet a dolgot? Ki kell szednünk belőle az igazságot. - Hogyan? Megkínozzuk? - Nem mintha nem lett volna valami vonzó a gondolatban. Különben is, a gyerek nagyon fél tőle. Ha az a nő előkerül, elszúrhatja nekünk az örökbefogadást. - De ha nem kerül elő, talán sosem tudjuk meg az igazságot, a teljes igazságot - felelte Phillip. Úgy érezte, tudnia kell, különben sosem lesz képes belenyugodni a dologba. - Én így látom az igazságot - csapta le a bögréjét Cam. - Ez a nő keresett magának egy palimadarat, és úgy gondolta, apa épp megteszi. Ő pedig megszerette a gyereket, segíteni akart rajta. Felajánlott érte valamit, épp úgy, ahogy értünk is, a nő viszont folyton nyaggatta, többet akart. Szerintem aznap idegesen jött haza, nyugtalan volt, máshol járt az esze. Túl gyorsan vezetett, rosszul ítélte meg a helyzetet, és elvesztette az uralmát a kocsi fölött, vagy ilyesmi. Nincs itt semmi több. - Az élet nem olyan egyszerű, ahogy te élsz, Cam. Nem úgy megy, hogy az ember elindul egy pontról, és megérkezik egy másik pontba olyan gyorsan, ahogy csak tud. Vannak kanyarok, kitérők, útakadályok. Jobb lesz, ha felkészülsz ezekre is. 81

- Miért? Te mindig csak ilyenekkel foglalkozol, nekem mégis úgy tűnik, hogy ugyanott kötöttünk ki. Phillip felsóhajtott. Ezzel nehezen tudott volna vitába szállni, inkább úgy döntött, itt az ideje a második pohár bornak. - Te gondolhatsz, amit csak akarsz, akkor is zűrzavaros a helyzet, és valahogy meg kell oldanunk. Hol van Seth? - Nem tudom. Valahol itt van. - Jézusom, Cam, itt? Hol? Neked kellene rajta tartanod a szemedet. - Egész nap rajta tartottam a szememet. Itt kell lennie. - Cameron odalépett a hátsó ajtóhoz, végignézett az udvaron, és összevonta a szemöldökét, mert a gyereknek nyomát sem látta. - Biztos elöl van, vagy sétál egyet… Nem köthetem pórázra. - Ilyenkor a házi feladatát kellene írnia. Csak pár órán át kell egyedül foglalkoznod vele, mikor hazajön az iskolából. - Ma másképp alakult a helyzet. Nem volt iskolában. - Lógott? Te meg hagytad, hogy lógjon, amikor a gyámügyi előadó itt szimatol körülöttünk? - Nem lógott. - Cam undorodó arccal fordult vissza. - Valami kis dög az iskolában egyfolytában piszkálta, ököllel verte, tele van a teste kék foltokkal. Ráadásul azzal csúfolta, hogy egy kurvának a gyereke. Phillip testtartása azonnal megváltozott, az enyhe bosszankodást felváltotta a vad harag. A szeme szikrákat szórt, a száját összeszorította. - Miféle kis dög? Ki a fene az? - Valami malacképű gyerek, Robertnek hívják. Seth behúzott neki egyet, és azt mondták, hogy ezért háromnapos büntetést kap. - Egy fenét! Ki a franc az igazgató, valami náci? Cam akaratlanul elmosolyodott. Ha valamit végig kell vinni, Phillipre mindig lehet számítani. - Nem olyannak tűnt. Amikor odamentem, és kiszedtük Sethből a teljes történetet, egy kicsit másképp állt hozzá. Holnap reggel megyek a gyerekkel, és megint beszélünk vele. Most Phillip nevette el magát, kicsit rosszmájúan. - Te? Cameron Quinn, a fenegyerek, amint bemegy az iskolába szülői értekezletre?! Ó, bárcsak megleshetném! - Nem kell leskelődnöd, mert te is jössz. Phillip gyorsan lenyelte a bort, mielőtt megfulladt volna tőle. - Hogy érted ezt? - És Ethan is - döntötte el Cam hirtelen. - Mind együtt megyünk. Egyesült erővel. Igen, pontosan így lesz. - Nekem megbeszélésem van… - Mondd le! Ott a gyerek - kiáltott fel Cameron, mert meglátta Setht. A fiú az erdőből jött ki Butussal. - Csak játszott egyet a kutyával. Ethannek is itt kell lennie bármelyik percben, majd megbeszélem vele. Phillip rosszkedvűen bámult a poharába. - Utálom, amikor neked van igazad. Mindannyian elmegyünk. 82

- Nem is lesz olyan rossz. - Cam elégedetten megszorongatta öccse karját. - Ezúttal mi vagyunk a nagyok. És ha megnyerjük ezt a kis csatát a hatóságok ellen, holnap este megünnepelhetjük, méghozzá rákvacsorával. Phillip jobb kedvre derült. - Április elseje, bolondok napja? Kezdődik a rákszezon. Klassz! - Ma estére friss halat eszünk. Én fogtam, te megsütöd. Zuhanyozni akarok. - Cam megmozgatta a vállát. - Miss Spinelli jön vacsorára holnap. - Aha, jó… micsoda?! - fordult meg Phillip, és a fürdőszoba felé induló Cam után kiabált. - Meghívtad vacsorára?- Ide? - Igen. Mondtam, hogy tetszik nekem. Phillip lehunyta a szemét. - Az isten szerelmére, beleestél a gyámügyi előadónőbe?- Ő is belém. - Cam felvillantott egy mosolyt. - Nem rossz. - Cam, a te őrült felfogásodat a szerelemről most hagyjuk! De használd a fejed! Itt van ez a vita a biztosítóval. Ráadásul baj van Sethszel az iskolában. Szerinted hogy fog ez tetszeni a gyámügyi előadónak? - Az elsőt nem kell említenünk, a másodikat viszont elmondjuk. Szerintem Miss Spinellire kifejezetten jó hatással lesz. Tetszeni fog neki, hogy mind a hárman bementünk, és kiálltunk Sethért. Phillip kinyitotta a száját, aztán meggondolta magát, és bólintott. - Igazad van. Jó lesz - bólintott, aztán eszébe jutott valami, és félrehajtott fejjel a bátyjára nézett. - Talán használhatnád a… a befolyásodat, hogy gyorsan fejezze be azt az esettanulmányt, és szabadítson meg minket a gyámügytől. Cam egy percig nem szólt egy szót sem. Maga is meglepődött, amiért feldühítette a javaslat. Azután is halkan felelt. - Nem használok semmiféle… hm… befolyást. És ez így is marad. Az egyik dolognak semmi köze a másikhoz. Ez is így marad. Amikor Cam kivonult, Phillip elhúzta a száját. Hát, ez aztán érdekes fejlemény, gondolta.

Amint Ethan a móló felé fordította a hajó orrát, rögtön meglátta Setht. Simon magas hangon, vidáman ugatni kezdett Ethan mellett. Gazdája megsimogatta a hátát. - Igen, fickó, mindjárt otthon vagyunk. Miközben a vitorlákat állítgatta, a gyereket figyelte, aki egy botot dobálgatott a kiskutyának. Ebben az udvarban mindig volt egy kutya, visszahozta az eldobott botot vagy labdát, és birkózni lehetett vele a fűben. Ethan visszaemlékezett Dumbóra, a kedves képű vizslára, őrülten megszerette, amikor idejött Quinnékhez lakni. Ő volt az első kutya Ethan életében. Sokat játszott vele, és sok vigasztalást kapott tőle. Dumbótól tanulta meg a feltétel nélküli szeretet jelentését, és sokkal korábban bízott a kutyában, mint Rayben, Stellában vagy a fiúkban, akik később a testvéreivé lettek. Seth biztosan ugyanezt érezte. Az ember mindig számíthat a kutyájára. Amikor ő sok-sok évvel ezelőtt megérkezett ide, testben-lélekben összetörve, nem reménykedett benne, hogy valóban sikerül új életet kezdenie. Az ígéretek, a megnyugtató 83

magyarázatok, a rendes étel és a rendes emberek nem sokat jelentettek neki. Úgy gondolta, ideje véget vetni ennek az életnek. A víz már akkor is vonzotta. Elképzelte önmagát, hogy belesétál a vízbe, egészen addig, míg el nem lepi a feje búbját. Akkor még nem tudott úszni, úgyhogy egyszerű lett volna. Csak süllyedni lejjebb, egyre lejjebb, míg végül már nincs semmi. De aznap éjjel, amikor kiszökött, hogy megtegye, a kutya utánament. Megnyalta a kezét, és odadörgölte meleg, szőrös testét a lábához. Hozott egy botot a szájában, farkát csóválta, nagy barna szemében reménykedés. Ethan először dühödten eldobta a botot, magasra, messzire. De Dumbó vidáman utána rohant, és farkát csóválva visszahozta… Megint eldobta, majd újra és újra. Aztán leült a fűbe, és zokogni kezdett a holdfényben, úgy ölelve a kutyát, mintha életmentő kötélbe kapaszkodna. És elmúlt a vágya, hogy véget vessen az életének. Egy kutya, gondolta most Ethan, és megsimogatta Simon fejét, nagyszerű társ lehet. Észrevette, hogy Seth megfordul, és meglátja a hajót. Pillanatnyi habozás után a fiú felemelte a kezét, integetett neki, és kifutott elé a mólóra. - Kapd el a kötelet, pajtás! - Igenis, igenis! - Seth egész ügyesen elkapta a kötelet, amit Ethan kidobott neki, és áthurkolta az oszlopon. - Cam azt mondta, holnap rákot fogsz hozni. - Igen? - Ethan elmosolyodott, hátrébb tolta baseballsapkáját. Sűrű barna haja leért kopott munkásingének gallérjáig. - Mehetsz - szólt oda a kutyának, az állat már türelmetlenül ült, várva a parancsot, hogy leugorhasson a hajóról. Most vidám ugatással belevetette magát a vízbe, és kiúszott a partra. - Az a helyzet, hogy igaza van. A tél nem volt túl kemény, és már kezd felmelegedni a víz. Sokat fogunk majd. Biztosan jó fogás lesz. Kihajolt, és felhúzott egy rácsát, ami a móló széléről lógott alá. - Nincs benne téli szőr. - Szőr? Miért lenne szőr egy ilyen régi hálóból összetákolt valamiben? - Rácsa. Ez egy rákfogó háló. Mikor felhúzzuk, tele van szőrrel, azaz hínárral, és ez azt jelenti, hogy a víz még túl hideg a rákoknak. Előfordult, hogy még májusban is szőrös volt a rácsa, a túl kemény tél után. Olyankor nehéz megkeresni a megélhetésre valót a vízen. - De most nem. Mert a víz elég meleg a rákoknak. - Úgy látszik. Később majd tehetünk csalit ebbe a rákcsapdába, csirkenyakat vagy haldarabokat, és reggel lehet, hogy találunk benne pár rákot. Mindig hagyják magukat átverni. Seth letérdelt, hogy jobban szemügyre vehesse a rákokat. - Elég hülyék. Úgy néznek ki, mintha óriási bogarak lennének. Gondolom, olyan buták is. - Szerintem inkább csak éhesebbek, mint amilyen okosak. - Cam azt is mondta, hogy élve kell megfőzni őket. Én biztos, hogy nem eszek belőle! - Ahogy akarod. Azt hiszem, én vagy húszat biztos bevágok holnap este. Ethan visszaengedte a rácsát a vízbe, és gyakorlott mozdulattal kiugrott a mólóra. - Grace volt itt. Kitakarította a házat, meg ilyenek. - Igen? Akkor biztosan enyhe citromillata lesz a háznak, Grace-nél mindig azt érzi az ember, gondolta a férfi. - Cam megcsókolta, épp a száját. Ethan megtorpant, és lenézett a gyerekre. 84

- Micsoda? - Lesmárolta. Ő meg nevetett. Azt hiszem, csak vicc volt. - Vicc, biztosan - vont vállat a férfi, és megpróbált ügyet sem vetni a gyomrában képződött csomóra. Semmi köze hozzá, kivel csókolózik Grace. Nincs semmi dolguk egymással. De azt vette észre, hogy mikor Cam vizes hajjal kilépett a tornácra, az ő szája összeszorult. - Hogy fest a rákászszezon? - Nem néz ki rosszul - felelte kurtán. Cam felhúzott szemöldökkel nyugtázta ezt a hangot. - Mi van?- Kimászott egy rák a rácsából, és a seggedbe harapott? - Zuhanyozni akarok. Meg egy sört is. - Ethan elment mellette, és belépett a házba. - Holnap estére vendég jön vacsorára. Nő. Erre Ethan megint megtorpant, megfordult. Kettejük között ott volt a szúnyoghálós ajtó. - Ki? - Anna Spinelli. - A francba! - mondta Ethan, és elment. - Miért jön? Mit akar? - Sethből hatalmas erővel tört fel a pánik, nem tudta megakadályozni, hogy a hangján is ne hallatsszon. - Azért jön, mert meghívtam, és szeretne rákot enni. - Cam a nadrágzsebébe dugta a hüvelykujját, és előre-hátra himbálózott a sarkán. Miért éppen neki kell mindig szembenézni ezzel a rettegéssel, ami ilyenkor kiül a gyerek falfehér arcára - Gondolom, azt akarja látni, hogy tényleg csak fingani, vakarózni meg köpködni tudunk-e, amikor együtt vagyunk. Egy estére talán vissza tudjuk fogni magunkat. De ne felejtsd el, hogy hajtsd vissza a vécétetőt magad után! A nők nagyon utálják, szociális és politikai sértésnek veszik, ha nem hajtjuk le. Seth arcán enyhült egy kicsit a feszültség. - Szóval csak azért jön, hogy megnézze, milyen seggfejek vagyunk. Grace kitakarított, és nem te fogsz főzni, szóval nagyjából minden rendben lesz. - Még annál is jobban, ha vigyázol arra a mocskos szádra. - A tiéd ugyanolyan mocskos. - Aha. Csak te kisebb vagy nálam. És én biztosan nem fogom azt mondani előtte, hogy add már ide azt a kibaszott krumplit. Seth felhorkant, és merev vállát ellazította. - El akarod mondani neki azt a szart, ami ma volt az iskolában? Cam nagyot sóhajtott. - Gyakorold, hogy valami más szót használj a szar helyett, legalább holnap estére. Igen, elmondom neki, mi történt. És azt is elmondom, hogy Phillip, Ethan és én bementünk veled, hogy tisztázzuk. Seth nagyot pislogott. - Mind a hárman?- Mind a hárman bejöttök? - Így van. Már mondtam neked, aki beleköt egy Quinnbe, az mindegyikbe beleköt. Seth szemébe könnyek szöktek. Mindketten megdöbbentek, sőt meg is ijedtek. Pár percig könnyben úszott a fiú szeme, mély kékje elhomályosult. Hirtelen mind a ketten zsebre vágták a kezüket, és elfordultak. 85

- Meg kell… csinálnom valamit - mondta Cam óvatosan. - Te menj, és… moss kezet, meg ilyenek. Nemsokára eszünk. Igyekezett összeszedni magát, hogy meg tudjon fordulni, a gyerek vállára tegye a kezét, és mondjon valamit, amitől mind a ketten idiótának érezhetik magukat, Seth azonban berohant, és átszáguldott a konyhán. Cam a szeméhez nyomta az ujjait, megmasszírozta a halántékát, majd leeresztette a kezét. - Jézusom, jobb lesz, ha visszamegyek versenyezni. Ott legalább tudom, hogy mit csinálok. Elindult az ajtó felé, aztán megrázta a fejét, és visszafordult. Nem akar bemenni, amíg ilyen erős érzelmek kavarognak a levegőben. Mennyire szeretné visszakapni a szabadságát! Bárcsak felébredhetne, és kiderülhetne, hogy álom volt az egész! Még jobb lenne valami hatalmas, személytelen szállodai ágyban felébredni, egy izgató, meztelen nővel maga mellett. De amikor megpróbálta elképzelni, az ágy ugyanaz volt, amelyben most alszik, a nő pedig nem más, mint Anna Spinelli. Ez utóbbi persze nem is olyan rossz, de… ettől még a dolog többi része nem válik semmivé. Körbejárta a házat, felnézett az emeleti ablakokra. A fiú ott van fent, most szedi össze magát. Ő meg itt kint. Az a tekintet, gondolta Cam, az, amit látott a szemében, még mielőtt elérzékenyültek volna… Teljesen felkavarta. Megesküdött volna, hogy bizalmat látott a fiú tekintetében, és megható, szinte elkeseredett hálát, amit egyszerre megalázónak és ijesztőnek talált. Mi a fenét kezdjen vele? És ha majd mindent elintéznek, és ő visszatér a régi életéhez… Ennek meg kell történnie, nyugtatgatta magát. Muszáj. Nem maradhat mindig ő a felelős. Nem várhatják tőle, hogy így éljen örökké. Neki még egy csomó helyre el kell mennie, egy csomó versenyt meg kell nyernie. Majd ha minden elrendeződik, ha megtették a gyerekért, amit kell, és beindították Ethan vállalkozását, ő újra szabad lesz, úgy jöhet-mehet, ahogy neki tetszik. Még néhány hónap, gondolta, esetleg egy év, és elmegy innen. Senki nem várhat tőle ennél többet. Még saját maga sem.

86

Kilencedik fejezet Mrs. Moorefield szemügyre vette a három férfit, akik úgy álltak az irodájában, mint egy erős fal. Külső megjelenésük alapján senki nem gondolná, hogy testvérek. Egyikükön elegáns szürke öltöny van, tökéletesen megkötött nyakkendővel, a másikon fekete ing és farmernadrág, a harmadikon pedig kopott vászonnadrág és gyűrött farmering. De az első pillanatban látszott, hogy olyan egységesek, mint a hármas ikrek az anyjuk hasában. - Tudom, hogy nagyon elfoglaltak. Köszönöm, hogy mind a hárman bejöttek. - Mrs. Moorefield, szeretnénk, ha ez a dolog tisztázódna - szólalt meg Phillip kedves mosollyal. - Sethnek iskolába kell járnia. - Egyetértek. Seth tegnap elmondta, mi történt, és én utánanéztem. Az a helyzet, hogy valóban Robert kezdeményezte az összetűzést. Bár az még kérdés, hogy mi volt az oka. A kisebbfajta zsarolás ügyében… Cam felemelte az egyik kezét. - Seth, kértél te ettől a Roberttól egy dollárt? - Nem. - Seth a nadrágzsebébe dugta a hüvelykujját, ahogy Camtól látta. - Nekem nem kell az ő pénze. Nem is beszélek vele, csak ha rám mászik. Cam visszafordult az igazgatóhelyetteshez. - Seth azt mondta, hogy ötöst kapott a dolgozatára, Robert viszont egyest. Igaz ez? A nő összefonta ujjait az asztalon. - Igen. A dolgozatokat tegnap kapták meg, az óra vége előtt, és Sethé valóban az egyik legjobb volt. De… - Nekem úgy tűnik - vágott közbe Ethan halk hangon -, hogy ezek szerint Seth igazat mondott. Ne haragudjon, asszonyom, de ha az a másik fiú hazudott a dolog egy részét illetően, akkor az is lehet, hogy az egészet csak kitalálta. Seth azt állítja, az a fiú piszkálta, és ez igaz. Azt is mondta, hogy a dolgozat miatt, és én úgy érzem, ez is igaz. - Én is végiggondoltam, és egyetértek önnel, Mr. Quinn. Beszéltem Robert édesanyjával. Ő sem örül ennek az incidensnek, épp úgy, ahogy önök sem. Főleg, amikor megtudta, hogy mind a két fiút eltiltjuk három napra. - Setht nem tilthatja el! - Cam dobbantott egyet. - Emiatt nem. Ki fogom harcolni. - Megértem, mit érez. Csakhogy itt ütések csattantak el. Az iskolában nem engedhetjük meg a fizikai erőszakot. - Mrs. Moorefield, én egyetértenék önnel - szólalt meg Phillip, és közben megfogta Cam karját, hogy visszafogja -, persze más körülmények között. Csakhogy Setht szóban és tettleg 87

is bántalmazták. Ő pedig megvédte magát. A szünetekben egy tanárnak kellene felügyelni a folyosó rendjére. Sethnek szüksége lett volna egy felnőttre, szüksége lett volna arra, hogy megvédjék. Miért nem történt ez meg? Az igazgatóhelyettes nő felfújta az arcát, majd nagyot sóhajtott. - Mr. Quinn, ez jó kérdés. Nem kezdek el most siránkozni a költségvetésünkről, de a jelenlegi létszám mellett lehetetlen minden gyereket mindig szem előtt tartani. - Megértem az ön problémáit, csakhogy ezek árát nem Sethnek kellene megfizetnie. - Mostanában nehéz idők jártak ránk - szólalt meg Ethan is. - Ha most pár napra kirúgják a gyereket az iskolából, az nagyon rossz hatással lesz rá. Az oktatás nem egyszerűen csak a tanulásról szól, legalábbis nekünk még ezt mondták. Az iskolának segítenie kellene a személyiség fejlődésében és a világban való eligazodásban. Ha megbüntetik a fiút, mert azt tette, amit tennie kellett, azaz megvédte magát, akkor valami nincs rendben az oktatási rendszerrel. - Ráadásul ugyanolyan büntetést akar kiszabni neki, mint annak a fiúnak, aki az egészet elkezdte - mondta Cam. - Ezzel azt sugallja neki, hogy nem sok különbség van a helyes és a helytelen viselkedés között. Én nem ilyen iskolába akarom járatni az öcsémet. Mrs. Moorefield egymásnak támasztotta az ujjait, és a három férfira nézett, majd Sethre. - A felmérő dolgozataid kiválóak voltak, a jegyeid is az átlag fölöttiek. Csakhogy a tanáraid azt mondják, a házi feladataidat ritkán készíted el, és még ritkábban fordul elő, hogy részt vennél az órai munkában. - A házi feladatot már megbeszéltük. - Cam finoman megbökte Setht. – Igaz? - Igen. De nem értem, miért… - Nem kell értened - vágta el a tiltakozását Cam egy pillantással. - Csak meg kell csinálnod. - Újra odafordult az igazgatóhelyetteshez. - Nem ülhetünk be vele az órákra, és nem kényszeríthetjük, hogy nyissa ki a száját, de a házi feladatait el fogja készíteni. - Remélem - felelte a nő halkan. - A következőkben egyezzünk meg. Seth, én hiszek benned, így nem tiltalak el. De harmincnapos próbaidőt szabok ki. Ha nem lesz több verekedés, és a tanáraidtól azt hallom, hogy rendben elkészítetted a feladataidat, akkor elfelejtjük ezt az egészet. De az első házi feladatot most kapod, tőlem. Adok egy hetet, hogy megírj egy ötszáz szavas dolgozatot a társadalomban felmerülő erőszakról, és arról, miért van szükség békés megoldást keresni a problémákra. - Na de… - Hallgass! - szólt rá Cam csendben. - Ez igazságo- mondta az igazgatóhelyettesnek. Köszönjük.

- Nem is volt olyan szörnyű - állapította meg Phillip, miközben kilépett a napfényre, és néhány köröző mozdulatot végzett a vállával. - Beszélj a magad nevében! - Ethan a fejébe csapta a sapkáját. - Én teljesen leizzadtam. Soha többé nem akarok még egy ilyet. Dobjatok ki a parton, majd valaki elvisz a hajóig. Jim kint van, mostanára már biztosan jó sok rákot felhúzott. - Csak el ne felejtsd, hogy hozz haza vacsorára valót. - Cam beült Phillip fényes, sötétkék Land Roverébe. És azt se, hogy vendégünk lesz. 88

- Nem felejtem el - morogta Ethan. - Reggel az igazgatóhelyettes, este a gyámügyi előadó, Jézus Krisztus! Ahányszor csak felemelem a fejem, beszélni kell valakivel. - Miss Spinellit majd én lefoglalom. Ethan megfordult, és rámeredt Camre. - Képtelen vagy békén hagyni a nőket, igaz? - Ugyan minek? Azért vannak, hogy élvezzük őket. Ethan csak sóhajtott egyet. - Valaki vegyen sört.

Délután Cam önként vállalkozott rá, hogy beszerzi a sört. Nem önzetlenségből tette. Úgy érezte, nem bírja tovább hallgatni Phillipet. A feszültség levezetésének a legjobb módja, ha elmegy otthonról, kimegy a piacra, és otthagyja Phillipet, írjon a biztosítótársaságnak a szép kis hordozható számítógépén. - Ha úgyis elmész, vegyél valami salátának valót! - kiáltott utána Phillip gépelés közben, mire Cam visszafordult, és bedugta a fejét a konyhába. - Mi az, hogy salátának való? - Friss zöldség. De az istenért, nehogy valami fonnyadt salátafejet vegyél, meg ízetlen melegházi paradicsomot! Pár napja készítettem egy finom öntetet, de nincs semmi zöldség hozzá. Vegyél egy pár kerek paradicsomot, ha elég szép. - Mi a fenének1? Phillip felsóhajtott, és abbahagyta a gépelést. - Először is azért, mert hosszú és egészséges életet akarunk élni. Másodszor pedig azért, mert meghívtál vacsorára egy nőt, aki azt fogja figyelni, hogyan ügyelünk Seth táplálkozására. - Akkor menj te abba a nyavalyás boltba. - Jó. Te meg írd meg ezt a nyavalyás levelet. Inkább élve égessék el. - Friss zöldség. Édes Jézusom! - Vegyél egy kis teljes őrlésű gabonából sütött kenyeret. A tej is majdnem elfogyott. Ha legközelebb Baltimore-ba megyek, elhozom a gyümölcscentrifugámat, úgyhogy gyümölcsöt is vegyél, meg répát, cukkinit. Mindjárt felírom. - Várj csak! - Cam úgy érezte, kicsúsznak a kezéből a dolgok. Megpróbálta visszafordítani a folyamatot. Csak sörért megyek. - Teljes őrlésű bagette - mormogta Phillip írás közben.

Egy félórával később Cam az élelmiszerbolt zöldségpolcai között töprengett. Mi a fene a különbség a jégsaláta és a fejes saláta között? És kit érdekel? Védekezésül elkezdte telepakolni a kocsit, csak úgy találomra. Mivel ez a módszer jónak tűnt, folytatta a többi részlegén is. Mire odaért a pénztárhoz, két bevásárlókocsit telepakolt konzervekkel, dobozokkal, üvegekkel és zacskókkal. - Te jó ég! Biztosan partit rendeztek! 89

- Nagy az étvágyunk - felelte a pénztárosnak, és rövid töprengés után eszébe is jutott a nő neve. - Hogy van, Mrs. Wilson? - Ó, elég jól. - Mrs. Wilson gyakorlottan húzta végig a vásárolt holmit a vonalkódleolvasón, zacskókba rakta, vörös ujjai úgy mozogtak, mint a villám. - Azt mondhatom, egy ilyen szép napon vétek idebent ülni. Egy óra múlva végzek, és megyek az unokámhoz, levágunk pár csirkét. - Mi rákot vacsorázunk ma este. Lehet, hogy kellett volna vennem egy kis csirkenyakat is a rácsába csalinak. - Gondolom, Ethan ellátja a családot. Szörnyen sajnálom Rayt - tette hozzá. - A temetés után nem volt alkalmam elmondani. Nagyon fog nekünk hiányozni. Amióta Stella szegény elment, hetente egyszer-kétszer bejött hozzánk, és vásárolt egy halom mikrobán megmelegíthető készételt. Én mondtam is neki: Ray jobban kellene figyelned arra, hogy mit eszel. Egy férfinak kell egy-egy szép nagy szelet hús, legalább néha. De hát nehéz dolog egy személyre főzni, ha az ember nagycsaládhoz szokott. - Igen. - Cam nem tudott mást mondani. Hiszen ő is része annak a nagycsaládnak, mégis magára hagyta az apját. - Mindig rólatok, fiúkról beszélt. Mutatott nekem képeket, kivágásokat rólad mindenféle külföldi újságból. Most itt versenyez, most ott versenyez… Én meg mondtam neki: „Ray, honnan tudod, hogy a fiú győzött vagy nem, amikor az egész olaszul vagy franciául van?” Jókat nevettünk. Megmért egy zacskó almát, és beütötte a gépbe. - Hogy van a kisfiú? Hogy is hívják? Stan? - Seth - mormogta Cam. - Jól van. - Szép gyerek. Mondtam a férjemnek, amikor Ray hazahozta: Ez jellemző Ray Quinnre, mindig nyitva áll az ajtaja. Nem tudom, hogy az ő korában hogy akarta ellátni ezt a gyereket, de ha valaki képes volt rá, akkor ő az volt. Hiszen ő Stellával hármótokat is felnevelt. Elmosolyodott és rákacsintott Camre. Ő visszamosolygott. - Bizony. Pedig nem hagytuk őket unatkozni. - Szerintem imádták ezt. És azt gondolom, hogy az apátok Sethszel legalább nem volt egyedül, amikor ti mind a hárman felnőttetek és kirepültetek. Azt akarom mondani, hogy én nem értek egyet azzal, amit az emberek mondanak. Nem én! Összeszorította a száját, s beütött három doboz kukoricapelyhet. Csettintett egyet a nyelvével, és megcsóválta a fejét. - Megmondom nekik egyenesen a képükbe, ha előttem folytatják azt a ronda pletykálkodást, hogy ha csak egy csöpp keresztényi jóérzés lenne bennük, befognák a szájukat. Szeme csillogott a haragtól. - Ne is figyelj oda, mit beszélnek, Cameron. Egyáltalán ne! Még hogy Raynek köze lett volna ahhoz a nőhöz! Hogy tőle van a gyerek! Egyetlen rendes ember sem hiszi el. Éppúgy ahogy azt sem, hogy szándékosan ment neki az oszlopnak. Már attól is rosszul vagyok, ha meghallom. Cam is úgy érezte, ő is mindjárt rosszul lesz. Azt kívánta, bárcsak ne jött volna be a boltba. - Mrs. Wilson, vannak olyanok, akik minden hazugságot elhisznek. 90

- Vannak - bólintott az asszony kétszer. - De ha nem hiszik is, szívesen terjesztik a hazugságot. Tudnod kell, hogy én és a férjem jó barátainknak tartottuk Rayt és Stellát, és jó embereknek. Ha valaki olyat mond róluk, ami nem tetszik nekem, lekeverek neki egy nyaklevest. Cam elmosolyodott. - Emlékszem, azt ügyesen csinálja. A pénztárosnő vidáman felnevetett. - Te is kaptál egyet, amikor túl közelről kerülgetted az én Caroline-omat. Azt hiszed, nem tudom, mit akartál? - Caroline volt a legszebb lány a tizedikben. - Még most is nagyon szép. Az ő kisfiával fogjuk ma levágni a csirkéket. Már négyéves lesz a gyerek. És a lányom most várja a másodikat, a.hatodik hónapban van, Gyorsan repül az idő. Bizony, gyorsan, gondolta Cam. Hazaért, és elkezdte behordani a vásárolt holmit a házba. Tudta, hogy Mrs. Wilson minden szava őszinte volt, és csak jót akart, de az biztos, hogy sikerült elrontania a hangulatát. Ha már szülei régi barátainak is elmondják ezeket az ocsmány hazugságokat, akkor azok gyorsabban terjednek, mint hitte volna. Meddig lehet még figyelmen kívül hagyni a dolgot, és mikor kell majd kiállniuk, és kijelenteniük, hogy mindez nem igaz? Attól félt, nem marad más választásuk, mint hogy Phillip tanácsát követve megkeressék Seth anyját. A gyereknek ez nem fog tetszeni, gondolta. És mi történik akkor azzal a bizalommal, amelyet a szemében látott? - Gondolom, elkel a segítség - lépett be Phillip a konyhába. - Telefonáltam. Az ügyvéddel beszéltem, az ideiglenes gyámság rendben van. Ez már egy lépés előre. - Nagyszerű. - Cam már majdnem belekezdett, hogy elmesélje a beszélgetést Mrs. Wilsonnal, de aztán úgy döntött, holnapra halasztja. A fenébe is, ma már két csatát megnyertek. Nem hagyja, hogy pletykás nyelvek miatt tönkremenjen az estéjük. - Még van a kocsiban - mondta Phillipnek. - Micsoda? - Zacskó. - Még - Phillip rámeredt a féltucatnyi telepakolt papírzsákra. - Jézusom, Cam, én legfeljebb húsz dolgot írtam fel neked. - Én meg kipótoltam - felelte Cameron, előhúzott egy dobozt, és ledobta a pultra. - Egy darabig nem fogunk éhezni. - Cukrozott kukoricapelyhet vettél? Cukrozottat?! Te is azt hiszed, hogy az a fehér vacak benne az egyik legfontosabb élelmiszer? - A gyereknek biztosan ízleni fog. - Hát persze! De te fizeted a fogorvosi számláját! Cam érezte, türelme veszélyesen közeledik a határához. Megpördült maga körül. - Ide figyelj, haver! Aki elmegy vásárolni, azt vesz, amit csak akar. Mostantól ez lesz a szabály. Szóval kiszedjük a cuccot a kocsiból, vagy inkább ott rohadjon meg? Phillip felhúzta a szemöldökét. 91

- Ha a vásárlástól ilyen jókedvű leszel, mostantól inkább magamra vállalom ezt a feladatot. És azt javaslom, állítsunk fel egy háztartási kasszát, amiből kifizetjük a mindennapi költségeket. - Jó. - Cam elhessegette öccsét magától. - Majd te megcsinálod. Phillip kiment, Cam pedig elkezdte bedugdosni a dobozokat a szekrényekbe, ahová befértek. Majd valaki más rendbe rakja. Az az igazság, hogy nem érdekli az egész. Egy időre elege van. Elindult kifelé, de amint a bejárati ajtóhoz ért, észrevette, hogy Seth is hazajött már. Phillip adogatta neki a zacskókat, és úgy beszélgettek, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne. Jó, akkor ő most kimegy hátul, gondolta, és pár órára magukra hagyja ezeket. Amint megfordult, a kiskutya elkezdett csaholni előtte, majd lekuporodott, és odapisilt a szőnyegre. így hát az egészből nem lett semmi. - Most azt hiszed, hogy én majd feltakarítom? - háborgott Cameron. Butus azonban csak a farkát csóválta, és kilógatta a nyelvét. Cam lehunyta a szemét. - De az a fogalmazás akkor is túl kemény dolog - panaszkodott Seth a ház felé közeledve. - Amúgy is baromság. És nem értem, miért… - Megcsinálod. - Cam kivette a fiú kezéből a zacskót. - És nem akarok több nyafogást hallani miatta. Máris nekikezdhetsz, amint feltakarítottad a szőnyegről, amit a kutyád csinált. - Az én kutyám? Nem az enyém. - Mostantól a tiéd. És jobb lesz, ha szobatisztaságra szoktatod, vagy kitiltom a házból. Nagy léptekkel elvonult a konyha irányába, nyomában Phillippel, aki alig tudta megállni, hogy ne nevessen. Seth ott maradt, és Butusra bámult. - Hülye kutya - morogta, és leguggolt. A kölyök a karjaiba ugrott, és ő forrón megszorongatta. - Most már az én kutyám vagy!

Anna azt mondta magának, hogy kizárólag szakmai szempontok vezérlik, ha ma elmegy Quinnékhez, és képes lesz rá, hogy ez így is maradjon. Hogy még hivatalosabb legyen, bejelentette Marilounak, hogy meglátogatja a testvéreket. És az is igaz, hogy szeretne újra találkozni Sethszel. Legalább annyira, mint Cammel. Az biztos, hogy más-más okból, és talán lényének más részével, de mind a kettejüket szerette volna látni. Szívének mind a két oldalát és az agyát is uralni tudja. Mindig is képes volt rá, hogy elkülönítse élete különböző területeit, és mindegyiket kielégítő módon irányítsa. Ez a helyzet sem más. Verdi áradt az autórádióból, vad, szenvedélyes zene. Anna letekerte az ablakokat, de épp csak annyira, hogy a szél ne kócolja össze a haját. Azt remélte, a Quinn testvérek majd lehetővé teszik számára, hogy pár percre egyedül maradjon Sethszel, hogy külső befolyásolás nélkül eldönthesse, vajon mit is érez a gyerek. És azt is remélte, lophat pár percet, hogy egyedül maradjon Cammel, hogy eldönthesse, mit is érez ő maga. Feszült, ismerte be magának. Vágyakozik. 92

De nem mindig szükséges vagy lehetséges az embernek az érzései szerint cselekednie, bármilyen erősek is azok. Most újra találkoznak, és ha úgy érzi, mindenkinek jobb lesz, ha távolságot tartanak, akkor ő meg fogja tenni azt a lépést hátrafelé. Nem kételkedik benne, hogy a férfinak vasakarata van. Csakhogy Anna Spinellinek is. Ebből a szempontból bármikor felveszi a versenyt Cameron Quinnel. És le is tudja győzni. Még amikor megérkezett, és elegáns kis kocsiját leparkolta a ház előtt, akkor is erről győzködte magát. És Cam kisétált a tornácra. Mind a ketten ott maradtak egy percig, ahol voltak, és csak nézték egymást. Aztán Cam lejött a lépcsőn, elindult a járdán. Izmos testén fekete ruha feszült, sötét haja rendetlenül állt, sötét szeme kifürkészhetetlen tekintettel nézett rá. És Anna megszédült, szíve tehetetlenül s vadul kalapált. Csókolni szerette volna azt a kemény ajkat, érezni szerette volna a férfi durva tenyerét a testén. Azt szerette volna, ha ez a férfias test leszorítja őt az ágyra, és gyorsan mozogni kezd vele együtt, azzal a sebességgel, amely oly annyira része Cam életének. Ostobaság lenne megtagadni ezeket a vágyakat. De kordában tudja tartani a férfit, mondta magának. Csak attól félt kissé, vajon kordában tudja-e tartani saját magát. Kilépett az autóból. Pedáns, bő szabású sötétszürke kosztümöt viselt. A haját teljesen hátrasimította és feltűzte. Festetlen száját udvarias, kissé távolságtartó mosolyra húzta, kezében aktatáskáját szorongatta. Cam maga sem értette, mi lehet az oka, de pontosan ugyanúgy reagált a látványra, mint amikor Anna tűsarkú cipőben kopogott végig a folyosón azon az esős estén. Azonnali és fojtogató vágy tört rá. Elindult a lányhoz, mire ő félrehajtotta a fejét, épp csak egy kicsit, hogy figyelmeztető pillantást küldjön felé. Tekintete világosan azt közölte: el a kezekkel! Cam odaért hozzá, előrehajolt, és beleszagolt a hajába. - Ezt szándékosan csináltad? - Mit? - Hogy felvetted ezt a nenyúljhozzám kosztümöt, ugyanakkor a szex istennőjének a parfümjét fújtad magadra. Csak azért, hogy megbolondíts. - Quinn, hallgass a kosztümre. Álmodj a parfümről. - Anna elindult, hogy elhaladjon mellette, de Cam megfogta a karját. Ő hűvösen lenézett a kezére. - Nem fogadsz szót. - Anna, én szeretek játszani. - Cam kissé megrántotta a karját, míg a lány szembe nem fordult vele. De ez most nem a megfelelő időpont. Van valami a tekintetében, ébredt rá a nő, a vágyon és a bosszankodáson kívül. Boldogtalanság. Anna hangja ellágyult. - Történt valami? Mi nincs rendben? - Mi van rendben? - vágott vissza a férfi. Anna megfogta Cam kezét, mely még mindig a karját szorongatta. - Nehéz napod volt

93

- Igen. Nem. A fenébe! - A férfi feladta, elengedte Annát, és nekidőlt a kocsijának. A lány erre majdnem összerezzent, de aztán mégsem tette, ezzel is megértéséről tanúskodva. Hiszen épp most mosatta le a kocsit. - Ma délelőtt ez a cirkusz az iskolában… - Cirkusz? - Úgyis kapsz róla valami hivatalos jelentést, gondolom, ezért szeretném elmondani, hogy fest a dolog a mi oldalunkról. - Hm, a ti oldalatokról? Nos, halljuk. Cam elmesélte az ügyet, és újból felforrt a vére, amikor odáig ért, hogy kék foltokat talált Seth karján. Végül ellökte magát a kocsitól, járkálni kezdett körülötte, így beszélte el, hogy milyen megoldás született. - Nagyon helyesen cselekedtél - jegyezte meg Anna halkan. Cam megtorpant, és gyanakodva rámeredt, mire ő majdnem elnevette magát. - Persze nem az a megoldás, hogy visszaütünk, de… - Szerintem az nagyon is jó megoldás volt. - Tudom, és pillanatnyilag ezt most hagyjuk. Azt akarom mondani, hogy helyesen cselekedtél, vállaltad a felelősséget, támogattad a gyereket. Odamentél, meghallgattad, meggyőzted Setht, hogy mondja el az igazat, és aztán kiálltál mellette. Nem hiszem, hogy erre számított. - De hát miért… miért ne tettem volna? Hiszen igaza volt. - Hidd el nekem, nem mindenki vállalja a harcot a gyerekéért. - Nem a gyerekem. Az öcsém. - Nem mindenki vállalja a harcot az öccséért - helyesbített Anna. - Nagyon jól tettétek, hogy ma mind a hárman odamentetek, és ez megint csak sokkal több, sajnálatos módon, mint amit sokan megtennének. Ez mindannyiótok számára komoly előrelépés volt, és szerintem ti is megértettétek ezt. Ez bosszantott fel ennyire? - Nem, ez csak apróság. Más. Nem érdekes. - Ebben a bizonytalan helyzetben nem mondhatja el Annának, hogy nyomozni kezdtek az apja halála ügyében, és a falusi pletykákat sem mondhatja el. Az sem vetne jó fényt rájuk, ha bevallaná, úgy érzi, csapdába esett, és arról álmodozik, hogy elmenekül. - Seth hogy fogadta? - Elég jól. - Cam megvonta a vállát. - Tegnap elmentünk vitorlázni, horgásztunk egy kicsit. Csak úgy eltöltöttük az időt. Anna újra elmosolyodott, de ezúttal őszintén. - Reméltem, hogy itt lehetek, és láthatom, amikor megtörténik. Kezdesz törődni vele. - Miről beszélsz? - Kezded megszeretni a gyereket. Személyesen. Lassan nem csak kötelesség lesz, nem csak egy ígéret, amelyet meg kell tartani. Seth fontos neked. - Megmondtam, hogy gondoskodom róla. Ez a feladatom. - Seth fontos neked - ismételte el a lány. - Ez aggaszt téged, Cam. Mi lesz, ha egyszer csak túlságosan szeretni fogód? És hogyan tudnád ezt megakadályozni? Cam lenézett Annára. A háta mögött a nap lenyugodni készült az ég alján. A lány nem vette le róla meleg tekintetét. Lehet, hogy tényleg aggasztja valami, ismerte el, és nem csak a Seth iránti érzései. 94

- Anna, én mindig befejezem, amit elkezdtem. És nem hagyom el a családomat. Úgy tűnik, a gyerek is a családomhoz tartozik. De én akkor is egy önző gazember vagyok. Kérdezz meg bárkit! - Vannak dolgok, amelyekről szívesebben győződöm meg saját magam. Nos, kapok rákot vacsorára vagy nem? - Ethan már biztosan főzi. Elindult, mintha be akarná kísérni Annát a házba. Aztán felmérve azt a pillanatot, amikor a lány már teljesen gyanútlan, karjába szorította, és forró, szívdobogtató csókot nyomott a szájára. - Látod, ez vagyok én - mondta végül, mikor mindketten remegve kapkodtak levegő után. - Megkívánom, elveszem. Figyelmeztettelek, hogy önző vagyok. Anna hátrébb húzódott, nyugodtan megigazgatta összegyűrődött zakóját, végigsimított a haján, hogy ellenőrizze, nem szabadult-e ki egy tincs. - Sajnálom, de attól tartok, én legalább annyira élveztem, mint te. Úgyhogy ezt nem nevezném önző cselekedetnek. Cam felnevetett, bár pulzusa még mindig kétszerese lehetett a normálisnak. - Hadd próbáljam meg még egyszer. Hátha most jobban sikerül. - Majd inkább máskor. Éhes vagyok - azzal Anna fürgén felment a lépcsőn, bekopogott, és belépett a házba. Cam ott maradt a járdán, vigyorogva. Ez aztán a nő, gondolta. Biztosan emlékezetessé fogja tenni életének ezt az epizódját. Mire bement, és belépett a konyhába, Anna már Phillippel beszélgetett, épp egy pohár bort vett át tőle. - A rákhoz sört kell inni - közölte Cam, és kivett egyet a hűtőből magának. - Úgy látom, pillanatnyilag nem eszem rákot. És Phillip szerint ez nagyon finom bor. Anna belekortyolt, ízlelgette, és elmosolyodott. - Tökéletesen igaza van. - Ez az egyik kedvenc fehérborom. - Mivel a lány bólintott, Phillip teletöltötte a poharát. - Sima, könnyű, és nem száll az ember fejébe. - Phil egy nagy sznob - jegyezte meg Cam, kinyitotta a sörösüveget, és a szájához emelte. - De mi azért megengedjük neki, hogy itt lakjon. - Na és hogy megy? - Anna azon gondolkozott, vajon észreveszik-e, mennyire férfias a ház. Tiszta, az igaz, de sehol semmi hangulatos, nőies dolog. - Furcsa lehet újra megszokni, hogy hárman egy házban éltek. - Hát, nem gyilkoltuk meg egymást. - Cam rávicsorított öccsére, mosoly helyett. - Eddig még. Anna felnevetett, és odalépett az ablakhoz. - No és hol van Seth? - Ethannel - felelte Phillip. - Kint főzik a rákot az udvaron. - Az udvaron -A ház oldalánál. - Cam megfogta a kezét, és húzni kezdte az ajtó felé. - Anya nem engedte, hogy idebent főzzük a rákot. Orvos volt, néha mégis nagyon finnyás tudott lenni. Nem szerette nézni - vezette le beszéd közben a tornácról a lányt. - Apa épített a ház mellett egy kis téglatűzhelyet. Az első nyaramon összedőlt. Apa nem sokat értett a falazáshoz. De aztán újra felépítettük. 95

Amikor megkerülték a ház sarkát, Anna meglátta Ethant és Setht, egy hatalmas kondér fölé hajoltak. Egy oldalra dőlő, téglából rakott tűzhelyen nyílt tűznél főzték a vacsorát. Füst gomolygott, és egy nagy vashordóból kapargálás és csattogás hallatszott. Anna a hordóról a kondérra nézett. - Tudod mit? Azt hiszem, én is finnyás vagyok egy kicsit. Hátrébb lépett, és a víz felé fordult. Azt sem bánta, hogy Cam kineveti, különösen, mikor meghallotta Seth izgatott, magas hangját. - Most dobod bele őket? Ó, öregem, a francba, ez szupi! - Mondtam neki, hogy ma este vigyázzon a szájára, de még nem tudja, hogy itt vagy. Anna azonban csak megrázta a fejét. - Nincs ebben semmi rossz. - Egy kicsit összerázkódott, mert csattogást hallott, majd megint Seth felkiáltását, mely egyszerre tanúskodott örömről és undorról. - Ami ott történik, az épp elég barbár dolog, hogy megborzongjon tőle. Gyorsan odakapott a hajához, hogy megóvja a frizuráját, mert valami megrántotta. - Leeresztve jobban tetszik - mondta Cam, és eldobta a csatot, amit kihúzott. - Én viszont feltűzve akarom viselni - felelte Anna kedvesen, és elindult a víz felé. - Fogadni mernék, hogy egy csomó dolgon fogunk veszekedni. - Cameron belekortyolt a sörébe, és oldalról nézett le Annára, amint sétáltak. - Legalább érdekesebb lesz. - Nem hinném, hogy unatkoznánk. Cam, Seth a legfontosabb. Ezt komolyan gondolom. Megállt, és hallgatta a víz dallamos csobbanásait a csónak oldalán, a lejtős parton. Az egyik oszlopon hatalmas fészek állt. Bóják lebegtek a víz tetején. - Én tudok segíteni neki, de nem valószínű, hogy mindig egyet fogunk érteni abban, mi a jó neki. Feltétlenül el kell különítenünk ezt a két dolgot, amikor kikötünk az ágyban. Cam hálás volt, hogy nem ivott még egy korty sört. Biztosan megfulladt volna közben. - Én képes vagyok rá. Anna egy felszálló kócsagot követett a tekintetével, és azon gondolkozott, vajon az övée a fészek. - Ha majd én is biztos leszek benne, hogy képes vagyok rá, az én ágyamban fogunk lefeküdni. Az én lakásom sokkal meghittebb, mint ez a ház. Cam megdörgölte a gyomrát, de hiábavaló próbálkozásnak bizonyult, hogy megnyugtassa magát. - Te aztán nem kertelsz, igaz? - Mi értelme lenne hazudozni? Felnőttek vagyunk, és mind a ketten függetlenek - vetett rá egy pillantást Anna. Épp csak megrebbent a szempillája, megmozdult a szemöldöke. - De ha te az a fajta férfi vagy, aki jobban szereti, ha a nő úgy tesz, mintha vonakodna, akkor sajnálom. - Nem, nekem így nagyon jó - tiltakozott Cam, ha addig fel nem robbanok, tette hozzá magában. - Semmi játék, semmi tettetés, semmi ígérgetés… Honnan a csudából jössz te? kérdezte végül. - Pittsburghből - válaszolta Anna könnyedén, és elindult visszafelé, a ház irányába. - Nem úgy értem. - Tudom. De ha le akarsz feküdni velem, legalább az alapvető tények érdekelhetnének. Semmi játék, semmi tettetés, semmi ígérgetés. Rendben. De én nem fekszem le idegenekkel. 96

Cam megérintette a karját, még mielőtt odaértek volna a házhoz. Még egy percet kettesben akart maradni vele. - Oké, szóval mik azok az alapvető tények? - Huszonnyolc éves vagyok, hajadon, olasz származású. Az anyám… meghalt, amikor én tizenkét éves voltam, és nagyrészt a nagyszüleim neveltek fel. - Pittsburghben. - Igen. Nagyszerűek: régimódi, energikus, szeretettel teli emberek. Fantasztikus paradicsomos mártást tudok főzni maradékokból, a receptet generációk óta adjuk tovább a családon belül. Főiskola után Washingtonba költöztem, dolgoztam, és közben továbbtanultam. De nem tetszett nekem az a hely. - Túl sok ott a politika? - Igen. És túlságosan nagy a város. Olyat kerestem, ami más, így kötöttem ki itt. Cam körülnézett a csendes udvaron, a csendes vízen. - Hát igen, ez nem olyan, mint Washington. - Én szeretek itt lakni. És szeretem a horrorkönyveket, az érzelgős filmeket és mindenféle zenét, kivéve a dzsesszt. Az újságokat mindig hátulról kezdem olvasni, fogalmam sincs, miért. Általában mindenféle emberrel kijövök, de nem szeretem a komoly társadalmi funkciókat. Elhallgatott, gondolkozott. Majd kiderül, gondolta, mi az, amire Cam még kíváncsi lesz. - Azt hiszem, egyelőre elég ennyi. Különben is, kiürült a poharam. - Egyáltalán nem olyan vagy, mint az első benyomásom alapján gondoltam. - Nem? Szerintem te pontosan olyan vagy, mint amilyennek gondoltalak. - Beszélsz olaszul? - Folyékonyan. A férfi odahajolt hozzá, és egy különlegesen izgató szexuális ajánlatot súgott a fülébe. Vannak nők, akik ezért pofon vágták volna, vannak, akik vihogni kezdtek volna, mások pedig biztosan elpirultak volna. Anna azonban csak hümmögött. - A kiejtésed nem tökéletes, de a fantáziád igen. - Könnyedén megveregette Cameron karját. - Ne felejtsd el újra megkérdezni, de majd egy másik alkalommal. - Biztos lehetsz benne, hogy nem felejtem el - mormogta Cam, és figyelte, amint Anna könnyedén, nyíltan rámosolyog Sethre, aki felbukkant a ház sarkánál. - Szia, Seth. A fiú megtorpant. Tekintetébe óvatos, távolságtartó kifejezés költözött. A vállát leeresztette. - Szia. Ethan azt mondta, ehetünk, amikor akarjátok. - Az jó. Már majd éhen halok. - Bár Anna tudta, hogy a fiú tart tőle, elindult felé. - Azt hallottam, tegnap vitorlázni voltál. Seth tekintete lesiklott róla, és vádlón megállapodott Camen. - Aha. És? - Én még sosem vitorláztam - mondta gyorsan. Hallotta, hogy a férfi hirtelen beszívja a levegőt, ami azt jelentette, hogy megpróbál uralkodni magán. - Cam felajánlotta, hogy egyszer elmehetek veletek. - Az ő hajója - felelte Seth, de amint meglátta Cam rosszalló arcát, vállat vont. - Persze, jó lenne. Hoznom kell egy csomó újságpapírt a tornácra. így kell rákot enni. 97

- Jó. - Mielőtt még a gyerek elszaladt volna, Anna lehajolt, és a fülébe súgta: Szerencsénk van, hogy nem Cam főzött. Seth elnevette magát, aztán megfordult és beszaladt.

98

Tizedik fejezet Nem is olyan rossz, ahhoz képest, hogy gyámügyi előadó. Seth visszavonult a szobájába, állítólag azért, hogy az erőszakellenes dolgozatot írja, de közben Annán gondolkozott. És rajzolgatott írás helyett, gyors kis portrékat. Van egy egész hete, hogy megírja azt a szart, nem? Pár óra alatt kész van vele, ha nekiül. Persze akkor is elég nagy kitolás, de még mindig jobb, mint ha a disznóképű Robert miatt eltiltják. Ha behunyja a szemét, még most is maga elé tudja képzelni a három Quinn testvért, amint az igazgatói irodában állnak. Mind a hárman ott álltak mellette, és szembenéztek a mindenható Mrs. Moorefielddel. Olyan… olyan klassz volt, gondolta, és elkezdte lerajzolni azt a pillanatot. Ott állt Phillip az elegáns öltönyében, a haja oldalra fésülve, és olyan keskeny az arca. Úgy festett, mint egy kép az újságban, gondolta Seth, mint azok a reklámok, amelyek gazdagoknak való cuccokat hirdetnek. Aztán lerajzolta Ethant, komoly arccal, kicsit kócosan, pedig Seth emlékezett rá, hogy mielőtt bementek az iskolába, megfésülködött. Pontosan annak látszott, ami: olyan fickónak, aki a szabad levegőn él és dolgozik. No és persze ott volt Cam is, erős, durva, azzal a kis gonosz csillogással a szemében. A hüvelykujját beleakasztotta a farmernadrágja zsebébe. Igen, így lesz jó, gondolta Seth. Majdnem mindig így áll meg, amikor felhúzza magát. Még a vázlatos rajzon is jól látszott, hogy ez az ember mindent megtett a világon, és még többet akar. Utoljára rajzolta le saját magát, megpróbálta mások szemével nézni az alakját. A válla túl sovány és csontos, gondolta kicsit elégedetlenkedve. De nem lesz mindig ilyen. Az arca is túl sovány, főleg a szeméhez képest, de majd az is kikerekedik. Egy nap majd magasabb lesz és erősebb, nem ilyen kis nyápic kölyök. De felemelte a fejét, nem igaz? Nem félt semmitől. És nem úgy nézett ki, mint aki épp most sétált be a képbe, hanem úgy, vagy majdnem úgy, mint aki oda tartozik. Aki beleköt egy Quinnbe, az mindegyikbe beleköt. Ezt mondta Cam, és úgy látszik, komolyan is gondolta. De hát ő nem Quinn, vonta össze a szemöldökét Seth, és felemelte a rajzot, hogy jobban megnézze. Vagy lehet, hogy igen? Nem tudja. Nem érdekli, hogy Ray Quinn tényleg az apja-e, ahogy néhányan mondják. Csak az a fontos, hogy elkerült az anyjától. Korábban sem volt soha fontos, hogy ki az apja. Most sem, bizonygatta magában. Le se szarja. Csak annyit akar, hogy itt maradhasson. Itt, ahol most van. 99

Már hónapok óta senki nem pofozta fel, senki nem ütötte meg ököllel. Itt nincsenek olyan emberek, akik belövik magukat drogokkal, aztán olyan sokáig és olyan mozdulatlanul fekszenek, mintha meghaltak volna. Seth akkor titokban azt remélte, tényleg meghaltak. Itt nincsenek meleg fickók, akik izzadó tenyérrel próbálják megmarkolni őt. Erre még csak gondolni sem akar. A rákvacsora is csúcs volt. Jó nagy rendetlenséget csináltak, gondolta vigyorogva. A rákot kézzel kell enni. A gyámügyes csaj sem játszotta meg magát. Levette a zakóját és feltűrte a blúza ujját. Nem úgy nézett ki, mint aki azt lesi, mikor böfögnek egyet, vagy megvakarják-e a seggüket. Milyen sokat nevetett, gondolta. Seth nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a nők nevetnek, legfeljebb ha be vannak lőve. És az másféle nevetés, erre még jól emlékezett. Miss Spinelli azonban nem nevetett vadul, keményen és keserűen. Hanem inkább halkan, és… és olyan simán, gondolta. Azt sem mondta neki senki, hogy nem ehet többet. Öregem, biztosan megevett vagy száz olyan ronda vackot. Még a saláta is ízlett, bár úgy tett, mint aki csak muszájból eszi meg. Már régóta nem érezte a gyomrában azt a hányingerhez hasonlító, maró fájdalmat, ami az éhségtől támad. Olyan régóta, hogy el is felejthette volna. De nem felejtette el. Semmit nem felejt el. Egy kicsit félt, hogy a gyámügyi előadó majd vissza akarja küldeni, de úgy néz ki, hogy nem. És Seth látta, amint apró falatokat csempészett oda Butusnak, úgyhogy biztosan nem olyan rossz csaj. De azért jobban szeretné, ha ő is inkább pincérnő lenne, vagy valami ilyesmi, mint Grace. Amikor a halk kopogás felhangzott az ajtaján, Seth becsapta a rajzokkal teli füzetet, és gyorsan kinyitott egy másikat, melyben a dolgozat első pár mondata már le volt írva. - Igen? Anna bedugta a fejét. - Szia. Bejöhetek egy percre? Furcsa volt, hogy tőle kérdezi. Seth arra gondolt, ha most azt mondaná, hogy nem, vajon megfordulna és elmenne? De vállat vont. - Aha. - Nemsokára mennem kell - mondta Anna Spinelli, és közben egy gyors pillantással felmérte a szobát. Egy kétszemélyes ágy, ügyetlenül bevetve, masszív íróasztal, az egyik falon könyvespolc, rajta néhány könyv, egy hordozható magnó, amely nagyon újnak látszott, és egy látcső, ami viszont nagyon réginek. Az ablakokon fehér függöny lóg, a fal halványzöld. A limlom hiányzik belőle, gondolta. Egy gyerek holmija. Régi, törött játékok, falra ragasztott poszterek. De a sarokban horkoló kutyus kezdetnek egész jó. - Szép szobád van - mondta, és odalépett az ablakhoz. - Jó a kilátás, fák és víz. Nézegesd a madarakat! Amikor én ideköltöztem Washingtonból, vettem egy könyvet a vízimadarakról, hogy tudjam, melyik micsoda. Jó lehet mindennap kócsagot látni. - Aha. - Tetszik nekem ez a hely. Neked is, ugye? A fiú vállat vont, óvatosan válaszolt. 100

- Nem rossz. Nincs vele semmi bajom. Anna megfordult, belenézett a füzetbe. - A rettegett dolgozat? - Elkezdtem - húzta közelebb a füzetet védekező mozdulattal Seth, és leverte a másikat a padlóra. Mielőtt még fel tudta volna venni, Anna leguggolt és felemelte. - Ó, hát nézzenek oda! - Egy kiskutya rajzánál nyílt ki a füzet, csak a kutya fejét lehetett látni szemből, és Anna úgy érezte, tökéletesen visszaadja azt az édes, butuska pofát. - Te rajzoltad? - Nem olyan nagy dolog. Írom a fogalmazásomat, nem? Anna máskor biztosan felsóhajtott volna egy ilyen válasz hallatán, de most túlságosan is elbűvölte a rajz. - Gyönyörű. Épp olyan, mint ő. - Ujjai bizseregtek, hogy lapozni kezdjen a füzetben, szerette volna megnézni, mit rajzolt még a fiú. De ellenállt a kíváncsiságnak, és letette az irkát. - Én még egy pálcikaemberkét sem tudok rendesen lerajzolni. - Ez semmiség. Csak hülyéskedés. - Hát, ha neked nem kell, nekem adhatnád. Seth arra gondolt, ez biztosan valami csapda. Hiszen a nő már felvette a zakóját, és a kezében ott van az aktatáska. Megint úgy nézett ki, mint egy gyámügyi előadó, nem pedig mint az a csaj, aki feltűrt ujjal, nevetgélve ette a főtt rákot. - Minek? - Én nem tarthatok állatot a lakásomban. - Jobb is tette hozzá. - Nem lenne szép dolog bezárva tartani egész nap, amíg dolgozom. Tudod… - elmosolyodott, és az alvó kiskutyára nézett. - Nagyon szeretem a kutyákat. Majd ha megengedhetek magamnak egy kertes házat, több kutyám is lesz. De addig mások állataival kell beérnem. Seth nem értette. Az ő gondolkodása szerint a felnőttek uralkodnak, gyakran vaskézzel. Azt csinálják, amit akarnak, akkor, amikor akarják. - Miért nem költözöl máshová? - Ahol most lakom, az közel van a munkahelyemhez, és olcsó a bére. - Anna újra kinézett az ablakon a vízre és a földnyúlványra. Sűrűsödtek az árnyékok, lassan beesteledett. - Be kell érnem vele, amíg nem lesz elég pénzem a házra. - Odament az ablakhoz, vonzotta a kilátás. Az első csillag felpislákolt a keleti égbolton. Anna majdnem kívánt valamit. - Valahol a vízparton. Mint ez. Mindegy… Visszafordult, és leült az ágyra, a fiúval szemben. - Csak azért akartam feljönni, mielőtt elmegyek, hogy megkérdezzem, nem akarsz-e beszélni nekem valamiről, nem akarsz-e kérdezni valamit. - Nem. Semmit. - Jól van. - Anna nem is várta, hogy a fiú őszintén fog beszélni vele. Még nem. - Talán érdekel, mit látok én, és mit gondolok. - A gyerek vállrándítását igenlő válaszként értelmezte. - Egy rakás fickót látok, akik azt próbálják kitalálni, hogyan tudnak együtt élni, hogy az jól működjön. Négy nagyon különböző ember, akik néha összeütköznek egymással. Azt hiszem, el fognak követni néhány hibát, és egészen biztosan gyakran fognak veszekedni, felidegesítik egymást. De azt gondolom, hogy végül meg fogják oldani. Mert mindannyian akarják - tette hozzá könnyed mosollyal. - A maguk módján mind ugyanazt akarják. Felállt, és kivett egy névjegykártyát a táskájából. 101

- Bármikor felhívhatsz, ha akarsz. A hátuljára felírtam az otthoni számomat. Nem hiszem, hogy egy darabig szükséges lenne újra eljönnöm, legalábbis hivatalosan. De lehet, hogy eljövök egy kicsit játszani a kutyával. Sok sikert a dolgozathoz. Amikor elindult az ajtó felé, Seth hirtelen kitépte a füzetéből a Butust ábrázoló rajzot. - Elviheted, ha akarod. - Tényleg? - Anna arca felragyogott, amint átvette a lapot. - Istenem, milyen aranyos! Köszönöm. - Amikor lehajolt, hogy megpuszilja Seth arcát, a fiú hátraugrott. De ő azért könnyedén hozzáérintette a száját, majd felegyenesedett. Hátrébb lépett, és megparancsolta magának, hogy tartson távolságot. - Köszönj el a nevemben Butustól. Aztán a lépcsőn lefelé menet becsúsztatta a rajzot a táskájába. Phillip a zongora mellett ült, ujjai oda sem figyelve valami bluesszerű dallamot játszottak. Ez is olyan tehetség volt, amit Anna irigyelt. Neki állandó csalódást okozott, hogy semmiféle művészi érzéke sincs. Ethant nem látta, Cam pedig nyugtalanul járkált a nappaliban. Azt gondolta, ez tipikus képe lehet ennek a három embernek. Phillip elegánsan múlatja az időt, Ethan magányosan jár a dolga után, Cam pedig levezeti fölös energiáját. És egy kisfiú odafönt a szobájában rajzolgat, és szövi a maga gondolatait. Cam felpillantott, és amint találkozott a tekintetük, Anna gyomrában forróság támadt. - Uraim, köszönöm ezt a finom vacsorát. Phillip felállt, és kinyújtott kézzel jött elébe. - Mi tartozunk köszönettel. Már nagyon régen nem vacsorázott nálunk egy ilyen szép hölgy. Remélem, máskor is eljössz. Ó, milyen ügyesen bánik a szavakkal! - Szívesen. Mondd meg Ethannek, hogy egyszerűen fantasztikus volt a rák. Jó éjszakát, Cam. - Kikísérlek. Anna számított erre. - Először is - mondta, amikor kiléptek -, abból, amit láttam, jól gondoskodtok Sethről. Rendesen felügyeltek rá, szép otthona van, segítetek neki az iskolai problémákban. Az igaz, hogy ráférne egy pár új cipő, de gondolom, minden tízéves fiú így van ezzel. - Cipői? Mi a baj a cipőjével? - Mindegy. - Odaértek az autóhoz, és Anna szembefordult a férfival. - Még sok változáson kell átesnetek, és Seth kétségtelenül sokat szenvedett. Azt gyanítom, hogy bántották. Verték, és talán szexuálisan is zaklatták. - Ezt én magam is kitaláltam - felelte Cam kurtán. - Itt ilyesmi nem történhet vele. - Tudom - fektette a férfi karjára a kezét a lány. Ha egy fikarcnyi kétségem is lenne e tekintetben, Seth már nem volna itt. Cam, a gyereknek szakmai segítségre van szüksége. Sőt mindannyiótoknak. - Segítségre? Ez baromság. Semmi szükség rá, hogy kiöntsuk a lelkünket valami rosszul fizetett vidéki pszichológusnak. - Sok rosszul fizetett vidéki pszichológus nagyon jól végzi a munkáját - felelte a nő szárazon. - Mivel nekem is van pszichológusi diplomám, én magam is az vagyok, és jól végzem a dolgom. - Jó. Beszélgetsz vele, beszélgetsz velem. Megvolt a segítség. 102

- Ne nehezítsd meg! - Anna szándékosan kedves hangot használt, mert tudta, hogy ettől a férfi bosszús lesz. Így igazságos, gondolta, hiszen ő is felbosszantotta. - Nem nehezítem meg. Kezdettől fogva együttműködtem veled. Többé-kevésbé. És ha igazságos akar lenni, akkor be kell látnia, hogy ennyire sem számított. - Megalapoztátok a dolgot, de egy pszichológus segíthetne mindannyiótoknak a felszín alá tekinteni, és megtalálni a problémák gyökerét. - Nincs semmi problémánk. Ebben az alapvető kérdésben nem várta, hogy ilyen kemény ellenállásba ütközik. Tévedett. - Dehogynem. Seth fél az érintéstől. - Grace érintésétől nem fél. - Grace? - Anna elgondolkozott. - Grace Monroe, aki rajta volt a listádon? - Igen. Ő végzi nálunk a házimunkát, és a kölyök imádja. Még az is lehet, hogy egy kicsit szerelmes belé. - Az jó, az egészséges. De ez csak a kezdet. Ha egy gyermeket bántanak, az sebhelyeket hagy maga után. Cam türelmetlen lett. Mi a fenének beszélnek ilyenekről? Miért kell pszichológusokról beszélni, meg a régi sebhelyek felszaggatásáról, amikor ő semmi mást nem akar, csak pár percig könnyedén flörtölni egy csinos nővel? - Az apám szíjat hasított a hátamból. És? Túléltem. - Gyűlölt visszagondolni erre, gyűlölte, hogy itt áll annak a háznak az árnyékában, amely a menedéke lett, és feltámadnak a régi emlékek. - A gyereket verte az anyja. Hát, többé nem lesz rá alkalma. Ez a fejezet lezárult. - Sosem zárul le - mondta Anna türelmesen. - Ha az ember új fejezetet kezd, annak mindig az előzőben van az alapja. Azt tanácsolom, hogy vegyétek igénybe szakember segítségét, és a jelentésemben is javasolni fogom. - Csak tessék! - Cameron nem tudta megmagyarázni, miért, de ennek még a gondolatától is rettentően dühös lett. Csak azt tudta, hogy nem hajlandó újra kinyitni azokat a régóta lezárt ajtókat, és a testvéreit sem kéri erre. - Azt javasolsz, amit akarsz. Az még nem jelenti azt, hogy meg is kell tennünk. - Azt kell tenned, ami a legjobb Seth számára. - Honnan az ördögből tudod te, mi a legjobb neki? - Ez a munkám - felelte Anna hűvösen. Az ő vére is kezdett felforrni. - Ez a munkád? Van egy diplomád meg egy rakás nyomtatványod. De mi vagyunk azok, akik átéltük, és akik még most is benne élünk ebben. Te nem tudsz erről semmit! Fogalmad sincs róla, milyen az, amikor betörik a képedet, és nem tudod megakadályozni. Jól nézünk ki, ha egy ilyen semmit nem tudó megyei bürokrata fogja eldönteni, mi történjen az életemmel! Még hogy ő nem tudja? Anna emlékeiben felmerült az a sötét, elhagyatott út és a rettegés. A fájdalom és a sikolyok. Nem szabad személyeskednie, gondolta, bár a gyomra görcsbe rándult, és remegni kezdett. - A munkámról alkotott véleményed azóta világos, amióta először találkoztunk.

103

- Az igaz, de együttműködtem. Beavattalak mindenbe, és lépéseket tettünk, hogy összehozzuk a dolgot. - Cameron bedugta a zsebébe a hüvelykujját, olyan gesztussal, amit Seth biztosan örömmel nyugtázott volna. - De sosem elég. Mindig van még valami. - Ha nem lenne még valami, akkor most nem lennél ilyen dühös - vágott vissza a nő. - Persze, hogy dühös vagyok! Hülyére dolgozzuk magunkat. Én épp most mondtam le karrierem legnagyobb versenyét. Egy gyerekre kell ügyelnem, aki egyik percben úgy néz rám, mintha az ellensége lennék, a másikban pedig úgy, mintha én lennék a megmentője. Jézusom! - És nehezebb a megmentő szerepét vállalni, mint az ellenségét. Pontosan, gondolta Cam egyre növekvő nehezteléssel. Honnan a fenéből tud ez a nő mindent? - Én azt mondom, az a legjobb a gyereknek és nekünk is, ha békén hagyjuk. Ha cipő kell neki, veszek. - És mit akarsz csinálni azzal, hogy fél az érintésetektől? Meg akarod vásárolni a félelmét? - Majd túlteszi magát rajta. - Cam behúzódott a csigaházába, és nem hajlandó megengedni, hogy kicsalogassák. - Túlteszi magát rajtad? - Anna hirtelen úgy dühbe gurult, hogy alig tudott megszólalni. Aztán pedig olyan erővel törtek fel belőle a szavak, hogy a szemében tükröződő fájdalom csak még erőteljesebbnek látszott. - Mert te úgy akaro? Mert te azt mondod neki? Tudod te, mit jelent az, ilyen rettegéssel együtt élni? Ilyen szégyennel? Mintha elraktároznád magadban, és cseppenként szivárogna elő belőled a méreg, még akkor is, amikor olyan valaki akar megölelni, akit szeretsz! Felrántotta a kocsi ajtaját, és bedobta az aktatáskáját. - Én tudom. Pontosan tudom. - A férfi megragadta a karját, még mielőtt be tudott volna szállni. - Vedd le rólam a kezed! - Várj egy percet! - Azt mondtam, vedd le rólam a kezed! Mivel Anna reszketett, Cam engedelmeskedett. Valamikor a vita során a lány megváltozott, és szakmai szempontjai helyett személyes dühe került előtérbe. De Cam nem tudta megállapítani, hol volt ez a pont. - Anna, nem engedem, hogy beülj a kocsiba, amikor ilyen zaklatott vagy. Én nemrégiben elveszítettem valakit, aki fontos volt nekem, és nem hagyom, hogy ez újra megtörténjen. - Jól vagyok - felelte kurtán Anna, és mélyeket lélegzett, hogy kissé megnyugodjon. Tökéletesen képes vagyok hazamenni. Ha józanul meg akarod beszélni velem a pszichológus bevonását, hívd fel az irodámat, és kérj időpontot. - Mi lenne, ha sétálnánk egyet Mindkettőnknek jót tenne, ha lehiggadnánk egy kicsit. - Én teljesen nyugodt vagyok - ült be a kocsiba a lány, és úgy becsapta az ajtót, hogy kis híján odacsípte a férfi ujjait. - De te csak sétálj! Egyenesen bele a vízbe. A férfi káromkodva nézte, amint elhajt. Egy percig arra gondolt, utána megy, kirángatja a kocsijából, és követeli, hogy fejezzék be azt az átkozott, hülye vitát. A következő gondolata az volt, hogy bemegy a házba, és elfelejti az egészet. Elfelejti Annát is. De ekkor megjelent előtte az a sérült tekintet, az a fájdalmas hang, mikor azt mondta, ő tudja, milyen érzés rettegni és szégyenkezni. 104

Valaki fájdalmat okozott neki, értette meg Cam. És ebben a pillanatban minden egyéb elhalványult körülötte.

Anna becsapta lakásának ajtaját, lerántotta a cipőjét, és a szoba másik végébe hajította. Dühe nem abból a fajtából volt, amely hirtelen fellángol, majd gyorsan lehűl. Ez egyfolytában forrt benne, míg végül kiáradt. A hazafelé tartó út egyáltalán nem nyugtatta meg, épp csak annyi időt adott egyre forrongó érzelmeinek, hogy elérjenek a csúcsra. A kanapéra dobta a táskáját, lerángatta kosztümkabátját, és ráhajította. Ostoba, keményfejű, szűklátókörű alak! Ökölbe szorította a kezét, és ütni kezdte saját halántékát. Miből gondolta, hogy át tud törni ezen? Miből gondolta, hogy egyáltalán át akar törni? Amikor meghallotta a kopogtatást, arca vicsorba torzult. Azt gondolta, valamelyik szomszédasszony akar pletykálkodni egy kicsit. Nincs hozzá kedve. Úgy döntött, nem vesz róla tudomást, legalábbis addig, amíg nem tud civilizált módon viselkedni. Elkezdte kihúzni hajából a hajtűket. A kopogás újra felhangzott, ezúttal hangosabban. - Anna, nyisd ki az ajtót! A lány megdermedt. A döbbenettől és a dühtől csengeni kezdett a füle. Követte hazáig? Volt hozzá képe idejönni az ajtaja elé, és azt várja, hogy be is eressze? Netán azt gondolta, hogy őt annyira elvakítja a vágy, hogy ráugrik, és vadul szeretkezik vele a nappali padlóján. Hát, jó kis meglepetésben lesz része. Odalépett az ajtóhoz, és felrántotta. - Te nyomorult! Cam egyetlen pillantást vetett a lány kipirult és dühös arcára, zilált, kócos hajára és a bosszúállóan villogó szempárra, és úgy döntött, ilyen izgató látványban még nem volt része. Ez biztosan valami perverzió. De mit tehetne ellene? Lepillantott Anna ökölbe szorított kezére. - Csak tessék - mondta. - De ha megütsz, ötszáz szavas fogalmazást kell írnod a társadalomban felmerülő erőszakról. Anna halkan, fenyegetően felmordult, és megpróbálta becsukni a férfi orra előtt az ajtót. De Cam elég gyors és elég erős volt, hogy megakadályozza. - Csak meg akartam győződni róla, hogy épségben hazaértél - kezdte, miközben küzdöttek egymással az ajtó két oldalán. - És ha már itt jártam a környéken, gondoltam, felugrom. - Azt akarom, hogy menj el! Méghozzá jó messzire! Sőt, azt akarom, hogy menj egyenesen a pokolba! - Értem. De mielőtt még elindulok, szánj rám öt percet. - Már eddig is túl sokat szántam rád az időmből. - Akkor mit számít még öt perc? - Hogy véget vessen a vitának, Cameron fél kézzel kitárta az ajtót, ami Annát csak még jobban felbosszantotta, és belépett. - Ha Seth nem lenne, kihívnám a zsarukat, és lecsukatnálak. 105

A férfi bólintott. Volt már tapasztalata feldühödött nőkkel, és tudta, hogy néha óvatosnak kell lennie. - Igen, értem. Hallgass meg, én… - Nem vagyok köteles meghallgatni téged! - Tenyerével erősen meglökte a férfi mellkasát. - Te viselkedsz sértő módon, te vagy keményfejű, és neked nincs igazad, úgyhogy nem vagyok köteles meghallgatni téged. - Nekem van igazam - vágott vissza a férfi. - Neked nincs. Tudom, hogy… - Tudsz mindent! - vágott közbe a lány. - Hazaugrasz, miután körbeutaztad a fél világot, és eljátszottad a forrófejű fenegyereket, itt pedig hirtelen minden átkozott dolgot tudsz, amit csak tudni lehet egy tízéves gyerek felneveléséről, akit alig egy hónapja láttál először. - Nem eljátszottam a forrófejű fenegyereket. Ez volt a karrierem! - tört ki Camből, kibékülési terveit apró szilánkokra törve. - Méghozzá kurva jó! Most pedig azt csinálom, ami a legjobb a gyereknek. Én vagyok az, aki huszonnégy órán keresztül vele vagyok. Te eltöltesz vele pár órát, és azt hiszed, jobban átlátod a dolgokat. Ez baromság. - Nekem az a munkám, hogy átlássam. - Akkor azt is tudnod kellene, hogy minden helyzet egyedi. Lehet, hogy vannak olyan emberek, akiknek jót tesz, ha egy idegennek kiönthetik a lelküket, és elemzik együtt az álmaikat - szónokolt Cam, idefelé jövet alaposan végiggondolta az egészet. Eltökélt szándéka volt, hogy józanul fog vitatkozni. - Nincs is azzal semmi baj, ha jót tesz az embernek. De ezt sem lehet közhellyé tenni. Meg kell vizsgálni a körülményeket, és alkalmazkodni hozzájuk. Anna képtelen volt megregulázni a lélegzetvételét, úgyhogy végül feladta a próbálkozást. - Én nem közhelyeket használok az emberekkel, akiknek segítenem kell. Megvizsgálom a helyzetet, értékelem, és a fene vigyen el téged, nekem fontosak ezek az emberek. Nem vagyok egy semmit sem tudó megyei bürokrata! Én képzett szociális munkás vagyok, gyámügyi előadó, pszichológusi diplomával, több mint hat év tapasztalattal, és azért szereztem meg ezt a képzést és ezt a tapasztalatot, mert pontosan tudom, milyen érzés a másik oldalon lenni. Milyen érzés, ha bántják az embert, ha retteg, ha egyedül van és tehetetlen. És ha nekem átadnak egy ügyet, abban egyetlen szereplő sem csak egy név a papíron! Elcsuklott a hangja, és döbbenten elhallgatott. Gyorsan hátrébb lépett, egyik kezét a szájára szorította, a másikkal pedig intett Camnek, hogy menjen el. Érezte, hogy gyűlik össze benne a fájdalom, és tudta, hogy nem képes megakadályozni a kitörését. - Menj innen! - sikerült kinyögnie. - Most! Kifelé! - Ne csináld ezt! - Cam pánikba esett, amint meglátta Anna arcán az első forró könnyeket. A dühös nőket megértette, és tudott bánni velük, de a síró nők kikészítették. - Időt kérek, ez nem szabályos! Jézusom, ne csináld ezt! - Hagyj már békén! - Anna elfordult, és el akart szaladni, de a férfi átkarolta, és arcát beletemette a hajába. - Ne haragudj, ne haragudj, ne haragudj! - hajlandó lett volna bocsánatot kérni bármiért, mindenért, csak legyen minden a régi. - Tévedtem. Szemtelen voltam, meg minden, amit mondtál rólam. Csak ne sírj, kedves! - Maga felé fordította a lányt, és magához ölelte. Csókolgatni kezdte a homlokát, a halántékát. Megsimogatta a haját, majd a hátát.

106

Aztán szája megtalálta a lányét, gyöngéden csókolta, vigasztalóan, megnyugtatóan, és közben is egyfolytában könyörgött és ígérgetett. De Anna felemelte a karját, átkarolta a nyakát, teste hozzásimult, és ajka forrón szétnyílt. A változás hirtelen történt, és Cam elveszett, belefulladt a csókba. A gyöngéden simogató kéz most ökölbe szorult, megmarkolta a nő haját, amint a csók egyre hevesebb lett. Tegyél magadévá, gondolta a nő. Már nem tudott semmi másra gondolni. Ne engedd, hogy kijózanodjam, ne engedd, hogy gondolkozzam! Csak tegyél magadévá! Érezni akarta a férfi kezét magán, a száját a száján, érezni akarta erős izmait, amint megremegnek a vágytól ujjai alatt. Ha ez az erőteljes, vad íz betölti, mindenről meg tud feledkezni. Megremegett Cameron karjában, odabújt hozzá, és valami hang tört fel a torkából, ami akár nyöszörgés is lehetett. Cam úgy ugrott hátra, mintha megcsípték volna. Bár a keze remegett, de megfogta a lány karját, és kissé eltartotta őt magától. - Ez nem volt… - Meg kellett állnia, szüksége volt egy percre. Az agya ködben úszott, és nem is valószínű, hogy kitisztul, ha Anna továbbra is így néz rá, ezzel a sötét, könnyben úszó szemmel, melyet elhomályosított a szenvedély. - Nem hiszem el, hogy épp én mondom ezt, de ez nem jó ötlet. - Cam fel-le simogatta Anna karját, és közben nagyon igyekezett uralkodni magán. - Zaklatott vagy, valószínűleg nem is tudod, mit csinálsz… - Még mindig érezte a csók ízét, és ez az íz a nyelve hegyén dühöngő vágyat ébresztett az ágyékában. Jézusom, szükségem van egy italra. Anna bosszús volt a férfira is, és saját magára is. Keze fejével megtörölte az arcát, felitatta a könnyeket. - Főzök kávét. - Nem kávéra gondoltam. - Tudom, de ha észnél akarunk maradni, akkor legyen csak kávé. Belépett a konyhába, és elfoglalta magát az otthonos mozdulatokkal, a kávédarálással és a kávéfőzéssel. Testének minden idegszála megfeszült. Minden vágy, ami valaha csak volt benne, vagy amit csak elképzelt, most felébredt és követelőzött. - Anna, ha ezt most végigcsináljuk, azt hihetted volna, hogy kihasználtam a helyzetet. A lány bólintott, de nem nézett fel a kávékészítésből. - Vagy azt hittem volna, hogy én használtam ki a helyzetet. Mindkét változat rossz. Nekem fontos, hogy sose keverjem össze a szexet a bűntudattal - jelentette ki, és nyugodt, higgadt pillantást vetett a férfira. - Életfontosságú. És Cam megértette. Tehetetlen dühtől és akaratlan szánalomtól szenvedett. - Istenem, Anna! Mikor? - Tizenkét éves voltam. - Sajnálom. - A férfi rosszul lett, a gyomrában és a szívében is érezte, hogy mindene felkavarodott. - Nem kell beszélned róla. - Ez az, amiben nem értünk egyet. Engem végül az mentett meg, hogy tudtam beszélni róla. - És Cam meg fogja hallgatni, gondolta. És megismerheti. - Anyával elmentünk egy napra Philadelphiába. Meg akartam nézni a Szabadság harangját, mert akkor tanultunk az iskolában a szabadságharcról. Volt egy tragacsunk. Elmentünk, megnéztük a látnivalókat. Fagyit ettünk, és vásároltunk valami szuvenírt. - Anna… A lány felkapta a fejét, a szeme kihívóan csillogott. 107

- Félsz végighallgatni? - Lehet. - Cam beletúrt a hajába. Lehet, hogy fél végighallgatni, és fél attól is, amit ez majd megváltoztat kettejük között. Ez is csak egy hazárdjáték, gondolta, és a türelmesen váró lányra nézett. És rájött, hogy tudni akarja. - Folytasd. Anna elfordult, csészéket vett elő a szekrényből. - Csak ketten voltunk. Ez mindig is így volt. Anyám tizenhat évesen esett teherbe, és sosem volt hajlandó elárulni, ki az apám. Az én születésem rettenetesen felborította az életét, és biztosan sok szégyenben és nehézségben is volt része. A nagyszüleim nagyon vallásosak voltak, nagyon régimódiak - Anna felnevetett. - Igazi olaszok. Nem zárták ki anyámat az életükből, de én úgy sejtem, hogy ő kényelmetlenül érezte magát, ezért csak ritkán találkoztunk. Volt egy kis lakásunk, nagyjából a negyede ennek. Odavitte a kannát a pulthoz, és kitöltötte a sűrű feketekávét. - Áprilisban történt, egy szombati napon. Anya kivett egy szabadnapot, hogy el tudjunk menni. Remekül éreztük magunkat, és kicsit tovább maradtunk, mint terveztük, mert olyan jó volt. Hazafelé menet én félig elaludtam a hátsó ülésen, és ő valahol rossz irányba fordulhatott. Tudtam, hogy eltévedtünk, de ő csak nevetett. Ekkor lerobbant a kocsi. Füst kezdett ömleni a motorháztető alól. Anya félreállt, kiszálltunk, és elkezdtünk vihogni. Jól kifogtuk, mondta. Cam tudta, mi következik, és már előre rosszul volt. - Nem akarsz leülni? - Nem, semmi bajom. Anya azt gondolta, felforrt a hűtővíz - folytatta. Tekintete elhomályosult, mint aki visszafelé néz. Emlékezett rá, milyen meleg volt, milyen csend volt, hogyan úszkált a hold ki-be a felhők között. - Elstoppolunk a következő házig, és segítséget kérünk. Jött egy autó, megállt. Két férfi ült benne, az egyikük kihajolt, és megkérdezte, van-e valami baj. Anna felemelte a kávéját, belekortyolt. A keze már nem remegett. Újra el tudja mondani, át tudja élni. Képes rá. - Emlékszem, hogy szorította meg anya a kezemet, olyan erősen, hogy már fájt. Később értettem meg, hogy félt. Az a két fickó részeg volt. Anya mondott valamit, hogy csak elsétálunk ide, a bátyjához, nincs semmi baj, de már ki is szálltak a kocsiból. A háta mögé tolt engem. Amikor az első férfi megragadta, rám kiáltott, hogy fussak. De én nem tudtam. Meg sem bírtam mozdulni. A férfi nevetett, fogdosta, anya pedig küzdött ellene. Aztán a férfi lehúzta az útról, és lenyomta a fűbe, én odarohantam, és megpróbáltam leráncigálni róla. De persze nem tudtam, és ekkor a másik férfi félrerántott, és elszakította a blúzomat. Egy védtelen nő és egy tehetetlen gyerek. Cam keze ökölbe szorult, amint áthullámzott rajta a düh és a tehetetlenség. Vissza akart menni abba az éjszakába, arra az elhagyatott útra, és agyonverni azt a két férfit. - A férfi egyfolytában nevetett - mondta Anna halkan. - Egy-két percig tisztán láttam az arcát. Mintha odafagyott volna a szemem elé. Hallottam, hogy anyám sikoltozik, könyörög nekik, hogy engem ne bántsanak. Az a férfi megerőszakolta, hallottam, de ő csak azért rimánkodott, hogy engem hagyjanak békén. Biztosan látta, hogy hiába kérleli őket, és keményebben küzdött. Hallottam azt is, amikor az az ember megütötte, és ráordított, hogy hallgasson el. Nem tűnt valóságosnak. Még amikor engem megerőszakolt, az is olyan volt, mintha nem lenne igazi. Csak egy szörnyű álom, aminek nem akar vége szakadni. Amikor befejezték, visszabotorkáltak a kocsijukhoz, és elmentek. Csak úgy otthagytak minket. 108

Anyám eszméletlen volt, annyira megverték. Én nem tudtam, mit tegyek. Azt mondták, hogy sokkot kaptam, de nem is emlékszem semmire, csak arra, hogy kórházban voltam. Anyám nem nyerte vissza az eszméletét. Két napig kómában volt, és aztán meghalt. - Anna, nem tudom, mit mondjak. Mit lehet mondani. - Nem azért meséltem el, hogy sajnálj - felelte a lány. - Anyám huszonhét éves volt, egy évvel fiatalabb, mint én most. Régen történt, de nem felejtem el. Sosem felejtem el teljesen. Mindenre emlékszem, ami azon az estén történt, és mindenre, amit utána tettem… miután a nagyszüleim magukhoz vettek. Mindent megtettem, amivel fájdalmat okozhattam nekik és saját magamnak. Én így dolgoztam fel, ami velem történt. Visszautasítottam a pszichológust - mondta higgadtan. - Nem akartam valami sovány arcú, kiszáradt vénlánnyal beszélni erről. Inkább verekedtem, kerestem a bajt, és meg is találtam. Lefeküdtem fűvel-fával, drogoztam, megszöktem otthonról, és fejjel nekimentem a gyámügyeseknek meg a szabályoknak. Felemelte a zakót, amelyet korábban ledobott, és szépen eligazgatta. - Mindenkit utáltam, de a legjobban saját magamat. Én akartam Philadelphiába menni. Miattam kerültünk oda. Ha nem lettem volna vele, megúszhatta volna. - Ne! - Cam szerette volna megérinteni a lányt, de nem merte. Nem mintha törékenynek tűnt volna, inkább hihetetlenül erősnek. - Ne magadat hibáztasd érte! - Pedig akkor úgy éreztem. És minél jobban éreztem, annál jobban hadakoztam minden és mindenki ellen. - Néha az ember nem is tehet mást - mondta a férfi halkan. - Visszaüt, beleveti magát az élet sűrűjébe, míg mindent ki nem ad magából. - Néha nincs mit ütni, és nincs hová menekülni. Három éven át az azon az éjszakán történteket ürügyként használtam, hogy azt tehessek, amit akarok. Anna megint felnézett Camre, s gyorsan, ironikusan felrántotta a szemöldökét. - Nem jól választottam. Amikor bekerültem a javítóintézetbe, azt gondoltam, csuda klassz kemény csaj vagyok. De az a gyámügyes nő, akit kirendeltek mellém, még keményebb volt. Piszkált, erőltetett, üldözött. És mivel nem volt hajlandó lemondani rólam, sikerült neki. A nagyszüleim sem voltak hajlandók lemondani rólam, és így aztán nekem is sikerült. Óvatos mozdulattal lefektette a zakót a kanapé karjára. - Másképp is történhetett volna. Megeshetett volna, hogy én is csak egy lennék a negatív statisztikai adatok között. Szerencsére nem az lettem. Cam úgy érezte, bámulatos, hogy Anna ezt a borzalmat ilyen erővé tudta változtatni. És azért is bámulatra méltó, hogy olyan munkát választott, amely naponta emlékezteti arra, ami kettétörte az életét. - És úgy döntöttél, visszafizeted, te magad is olyan munkát választasz, mint ami téged a helyes irányba fordított. - Tudtam, hogy képes leszek segíteni. És igen, a tartozásomat is törlesztem, ugyanúgy, ahogy te is. Túléltem - mondta, és egyenesen a férfi szemébe nézett. De a túlélés nem elég. Nekem sem volt elég, neked sem. És Sethnek sem lesz elég. - Egyszerre csak egy dologgal foglalkozzunk - morogta Cam. - Elfogták azokat a nyomorult disznókat? - Nem. - Anna már régen megtanulta elviselni ezt, megtanult együtt élni a ténnyel. Hetek teltek el, mire magamhoz tértem annyira, hogy tanúvallomást tegyek. Sosem találták 109

meg őket. A rendszer nem működik minden esetben, de én megtanultam, és hiszek is benne, hogy minden lehetőt megpróbál. - Én az ellenkezőjében hittem, és most sem változott meg a véleményem. - Cam kinyújtotta a kezét, aztán habozni kezdett, és a zsebébe dugta. - Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam. Hogy olyasmit mondtam, ami felidézte az emlékeidet. - Az emlékeim mindig itt vannak - felelte a lány. Az embernek néha sikerül hosszú időre félretenni őket, de néha-néha újra előjönnek, mert sosem tűnnek el teljesen. - Te jártál pszichológushoz1? - Végül igen. Én… - elhallgatott, felsóhajtott. - Rendben van, nem mondom azt, hogy egy pszichológus csodákat művel. Csak annyit mondok, hogy segíthet a gyógyulásban. Nekem szükségem volt rá, és amikor végül kész voltam elfogadni a segítséget, jobban éreztem magam. - Csináljuk a következőt! - Cam végül mégiscsak megérintette a lányt, a kezére tette a kezét. - Hagyjuk nyitva a lehetőséget! Meglátjuk, hogy mennek a dolgok… - Meglátjuk. - Anna megint sóhajtott egyet, túl fáradt volt ahhoz, hogy vitatkozni kezdjen. A feje lüktetett, a testét mintha összetörték volna. - Egyetértek, de a jelentésembe akkor is beleírom, hogy szerintem szükséges lenne. - Ki ne felejtsd a cipőt! - javasolta Cam szárazon, és nagyon megkönnyebbült, mikor Anna felnevetett. - A cipőt nem kell beleírnom, mert tudom, hogy hétvégén elviszed Setht vásárolni. - Mondhatjuk úgy, hogy kompromisszumot kötöttünk. Úgy látszik, az utóbbi időben jobban megy nekem ez a dolog. - Akkor korábban hihetetlenül makacs lehettél. - Azt hiszem, a szüleim csak öszvérnek neveztek. - Vigasztaló érzés, ha megértik az embert. - Anna lepillantott egymáson fekvő kezükre. - Ha megkérnél, hogy itt maradhass, nem tudnék nemet mondani. - Szeretnék itt maradni. Kívánlak. De ma este nem kérlek meg. Nem jó az időzítés. Anna jól tudta, hogy sok férfit zavar az, ha a partnerét szexuálisan zaklatták. A gyomra összeszorult. De jobb lesz biztosan tudni. - Azért, mert megerőszakoltak? Cam úgy döntött, nem engedi. Nem hagyja, hogy ami Annával történt, hatással legyen arra, ami kettejük közt történni fog. - Azért, mert ma este nem tudnál nemet mondani. Holnap viszont talán megbánnád. A lány meglepetten nézett rá. - Sosem úgy viselkedsz, mint várom. Cam úgy érezte, ő sem ezt várja saját magától. - Itt van ez a dolog. Bárminek nevezzük is, nem olyan, mint vártam. Mit szólnál egy szombat esti randevúhoz? - Szombat este randim van - mosolyodott el lassan a nő. A gyomrában lévő görcs lassan engedett a szorításból. Észre sem vette. - De lemondom. - Hét órakor. - Cam áthajolt a pulton, megcsókolta. Elidőzött az ajkán. - Be akarom fejezni. - Én is. 110

- Hát… - A férfi nagyot sóhajtott, és jobbnak látta, ha elindul az ajtó felé, amíg biztos benne, hogy el tud menni. - Ettől legalább könnyebb szívvel megyek haza. Megállt, megfordult és visszanézett. - Anna, te azt mondtad, hogy túlélted. De nem így van. Nem túlélted, te győzedelmeskedtél. Az egész életed bátorságról és erőről tanúskodik. - Anna döbbenten meredt rá, és ő rámosolygott. - És ezt nem a gyámügyi előadótól tanultad, sem pedig a pszichológustól. Ők csak abban segítettek neked, hogy kitaláld, hogyan használd az erődet. Szerintem édesanyádtól örökölted. Biztosan nagyon klassz nő volt. - Igen - felelte Anna könnyek között. - Te is az vagy. - Cam halkan becsukta maga mögött az ajtót. Úgy döntött, nem fog sietni hazafelé. Sok mindenen el kell gondolkoznia.

111

Tizenegyedik fejezet Szép tavaszi szombat délelőttöket vétek bent a szobában vagy a zsúfolt utcákon tölteni, gondolta Ethan, hiszen épp hajózásra való az idő. A vásárlás ötlete - szó szerint vásárlás számára nagyon közel állt az ijesztőhöz. - Nem értem, miért kell mindannyiunknak menni. Cam ért oda elsőnek a dzsiphez, így ő ült be a vezető melletti ülésre. Most megfordult, és vetett egy pillantást Ethanre. - Mert mindannyian benne vagyunk a dologban. Az öreg Claremont pajtája kiadó, igaz? Ha hajókat akarunk építeni, szükségünk lesz egy helyre. Meg kell kötnünk az üzletet. - Őrültség - mondta Phillip, és befordult a Market Streetre. - Nem kezdhetsz bele egy vállalkozásba, ha nincs telephelyed - vágott vissza Cam. Ezt az egyszerű tényt vitathatatlanul logikusnak érezte. - Megnézzük, megalkuszunk Claremonttal, és belevágunk. - Engedély, adószám, nyersanyagok. Megrendelések, az istenért! - kezdte Phillip. Szerszámok, reklám, telefonvonal, faxvonal, könyvelés… - Hát intézd el - vont vállat Cam. - Aláírjuk a bérleti szerződést, megvesszük a gyereknek a cipőt, és máris kezdheted. - Én? - kérdezte Phillip panaszos hangon. Közben Seth azt morogta, hogy neki nem kell semmiféle nyavalyás cipő. - Ethan szerezte az első megrendelésünket. Én találtam a kiadó épületet. Te elintézed a papírmunkát. Te pedig kapsz egy nyavalyás cipőt - tette hozzá Sethhez fordulva. - Nem értem, hogy lehet, hogy hirtelen te lettél a főnök. Cam kurtán, rosszkedvűen felnevetett. - Én sem. Claremont kiadó épülete nem volt igazi pajta, de épp olyan nagy volt. Az 1700-as években dohányraktárnak épült. A függetlenségi háború után a brit hajók már nem jöttek St. Chrisbe sokféle áruval megrakottan. Az addig virágzó üzletek csődbe mentek. Az 1800-as évek végén következett be az újabb fellendülés, az öbölnek köszönhetően. A csomagolás és a tartósítás módszereinek fejlődésével a kagylók piaca megnőtt, és St. Chris újból felvirágzott. Es a régi dohányraktárt átalakították csomagolóüzemmé. Aztán kimerültek a kagylókészletek, és az épületet megint raktárként hasznosították. Az elmúlt ötven év során ugyanolyan gyakran volt üres, mint teli. A külseje nagyon igénytelen. A naptól és az időjárástól kifakult téglák között néhol öklömnyi lyukak látszottak a malterban. A berogyott régi tetőt feltétlenül újra kell 112

zsindelyezni. Nem sok ablaka volt, de az is kicsi és szűk. A legtöbbnek betört az üvege, és ami épen maradt, az átláthatatlanul ragadt a kosztól. - Ó, ez aztán ígéretes! - Phillip máris undorodott az épülettől, pedig még csak most parkolt le a raktár mellett kialakított hepehupás parkolóhelyen. - Helyre van szükségünk - emlékeztette Cam. - Nem kell, hogy szép legyen. - Még szerencse, mert ez meg sem közelíti a szépet. Ethannek viszont felébredt az érdeklődése, kiszállt a kocsiból. Odalépett a legközelebbi ablakhoz, és a zsebkendőjével letörölte a piszok nagyját, hogy belásson. - Jó nagy tér. Hátul van rakodóajtaja, mólója. Egy kicsit rendbe kell tenni. - Egy kicsit? - Phillip belesett Ethan válla fölött. - A padló el van rothadva. Biztosan tele van élősködővel. Talán termeszek és rágcsálók is vannak. - Ez nem is rossz ötlet, megemlíthetjük Claremontnak - felelte Ethan. - Lejjebb srófoljuk a bérleti díjat. - Ekkor üvegcsörömpölés hallatszott. Cam bedugta a könyökét egy addig is törött ablakon. - Szerintem bemegyünk. - Betörés, behatolás - Phillip megrázta a fejét. - Jól kezdünk. Cam kinyitotta a szánalmas zárat, és feltolta az ablaktáblát. - Már úgyis törött volt. Adjatok egy percet. - Bebújt az ablakon, és eltűnt. - Szuper! - közölte Seth, és mielőtt még bármit mondhattak volna, ő is bemászott. - Szép példát mutatunk neki. - Phillip megdörgölte az arcát, és vadul arra vágyott, bárcsak ne szokott volna le a dohányzásról. - Hát, közelítsd meg másik irányból. A zárat is ki tudtad volna nyitni. De nem tetted. - Igen. Figyelj, Ethan, ezt még végig kell gondolnunk. Miért ne építhetnéd, na jó, építhetnénk fel azt az első hajót nálad? Ha kibérelünk egy műhelyt, kitöltjük az adószámkérő nyomtatványt, elköteleztük magunkat. - Mi a legrosszabb, ami történhet? Elpazarolunk egy kis pénzt meg egy kis időt. Azt gondolom, nekem van mind a kettőből elég. - Odabentről visszhangzott Cam és Seth nevetése. - Az is lehet, hogy jól fogunk szórakozni közben. Ethan elindult a bejárati ajtó felé, az épületet megkerülve. Tudta, hogy Phillip morgolódik ugyan, de követni fogja. - Láttam egy patkányt! - kiabálta Seth színtiszta élvezettel, mikor Cam kitárta az ajtót. Félelmetes volt! - Vannak patkányok? - Phillip komoran szemügyre vette a homályos helyet, aztán belépett. - Nagyszerű. - Majd beszerzünk néhány macskát - nyugtatta meg Ethan. - Nőstényeket. Azok kegyetlenebbek, mint a kandúrok. Felnézett, a magas mennyezetet vizsgálgatta. A szabadon álló gerendákon jól látszott a víz pusztítása. A padlásra vezető lépcsők használhatatlanná korhadtak. A rothadás, és talán a patkányok is, lyukakat rágtak a padlóba. Egy alapos nagytakarításra lesz szükség, meg némi tatarozásra, viszont jó nagy tér van. Ethan fantáziája beindult. A fűrészelt fa illata, az eresztékek recsegése, kalapács koppanása a szögön, réz csillogása, a hajókötél nyikorgása… Szinte már maga előtt látta, amint a nap betűz az új, tiszta ablakokon át az épülő hajó vázára. 113

- Felhúzunk pár falat, és lesz irodánk is, mit szóltok1? - mondta Cam. Seth ide-oda rohangált, felfedezte a terepet, időnként felkiáltott. - Majd csinálunk valami tervet. - Ez a hely egy nagy szemétdomb. - Igen, úgyhogy biztosan olcsó lesz. Pár ezret ráköltünk, rendbe hozzuk… - Okosabb lenne lebontani, és újat építeni. - Phil, próbáld meg visszafogni azt a vad optimizmusodat! - Cam odafordult Ethanhez. Mi a véleményed? - Megfelel. - Megfeleld Mire? - Phillip felemelte a két karját. Hogy a fejünkre dőljön? - Ebben a pillanatban egy pók mászott a cipőjére, szerinte legalábbis akkora, mint egy kisebbfajta kutya. - Adjatok egy puskát! Cam felnevetett, és hátba vágta az öccsét. - Menjünk el Claremonthoz!

Stuart Claremont alacsony emberke volt, kemény tekintettel, elégedetlen vonású szájjal. Volt néhány ingatlana St. Christopherben, de általában mind tönkrementek. Ha a bérlői elég hangosan panaszkodtak, nagy ritkán és nagy morogva, megcsináltatta a vízvezetéket, kijavíttatta a tetőt. De abban hitt, hogy minden pennyt félre kell tenni rosszabb időkre, és szerinte sosem volt olyan rossz a helyzet, hogy érdemes legyen megválni a pénzétől. Az Oyster Shell Lane-en lévő háza viszont olyan volt, mint egy múzeum. St. Chrisben mindenki tudta, hogy a felesége, Nancy, házsártos vénasszony, és ő az úr a háznál. Vastag, puha, faltól falig szőnyeg fedte a padlót, a falakon szép tapéta. Cicomás függönyök lógtak az ablakon, harmonizálva a szintén túl cifra bútorkárpittal. Katonás rendben újságok álltak a csillogó lapú cseresznyefa dohányzóasztalon, amelyhez csillogó lapú cseresznyefa állványok és szintén csillogó lapú cseresznyefa kisasztalok illeszkedtek. A Claremont házban minden a helyén volt. Minden helyiség úgy festett, mint egy újságból kivágott kép. És mint egy kép, teljesen élettelen, gondolta Cam. - Szóval a pajta érdekli magukat. - Claremont széles mosolya alól nem villantak elő a fogai. Bekísérte őket a dolgozószobájába. Ez a helyiség angol főúri stílusban volt berendezve. A falakat sötét faburkolat fedte, melyen vadászjeleneteket ábrázoló képek lógtak. Sötétbordó bőrfotelok álltak a rézberakásos íróasztal körül. A téglából épített kandalló gázzal működött. A nagy képernyős televízió, bár jellemzőnek tűnt, nagyon kilógott ebből a képből. - Egyelőre csak kíváncsiskodunk - mondta Phillip. Útközben megegyeztek, hogy Phillip fog tárgyalni. Épp most kezdünk körülnézni. - Nagyszerű az a régi épület! - Claremont leült az íróasztala mögé, és a székekre mutatott. - És micsoda történelme van! - Elhiszem. De minket ezúttal nem érdekel a történelem. Úgy láttuk, nagyon korhadt az egész. - Egy kicsit. - Claremont egy legyintéssel elintézte a kérdést. - Hiszen maguk is errefelé laknak, hát mit várnak?- Valami vállalkozásba akarnak kezdeni, fiúk? - Fontolgatjuk. De még nem döntöttük el. 114

- Ó! - Claremont nem hitt nekik. Akkor nem ülnének itt mind a hárman vele szemben. Arra gondolt, vajon mennyi bért tudna kicsikarni belőlük azért az épületért, mely őszintén szólva csak kolonc a nyakán, és közben Sethre nézett. - Hát akkor beszélgessünk. Esetleg a kisfiú szeretne kimenni. - Nem - válaszolta Cam komolyan. - Együtt vagyunk. - Hát, ha így akarják… - Szóval erről van szó, gondolta. Alig várta, hogy elmesélhesse Nancynek. Most jó alaposan meg tudta nézni a fiút, és még egy vak is látná, hogy pont olyan a szeme, mint Ray Quinné. Na, szent Ray, gondolta keserűen. Úgy látszik, a nagyok is meg tudnak botlani, úgy bizony. Ő pedig nagyon fogja élvezni, hogy elmesélheti mindenkinek, mi is az ábra! - Öt évre keresek bérlőt - mondta Phillipnek, helyesen felmérve, hogy a három fiú közül ki fogja az üzleti dolgokat kézben tartani. - Mi viszont pillanatnyilag egy évre keresünk helyet, de úgy, hogy később hét évre meg lehessen hosszabbítani. Természetesen némi tatarozást várnánk el, mielőtt átvesszük az épületet. - Tatarozást? - Claremont hátradőlt a székében. - Ugyan már! Az a ház olyan szilárd, mint a szikla. - És termeszirtást is kérünk. A további karbantartás természetesen már a mi feladatunk lenne. - Nincs egy bogár sem azon a helyen! - Akkor jó - mosolygott Phillip. - Akkor csak ellenőriztetnie kell. Mennyi bérleti díjat kér? Claremont rosszkedvű volt, és amúgy is mindig megvetette Ray Quinnt, így magasabb árat mondott. - Kétezer havonta. - Két… - mielőtt még Cam kifejthette volna lesújtó véleményét, Phillip felállt. - Ebben az esetben nincs értelme egymás idejét rabolnunk. Köszönjük, hogy fogadott minket. - Várjanak, várjanak - kacagott fel Claremont, s közben igyekezett legyűrni az ijedelmet, hogy az üzlet ilyen gyorsan kicsúszik az ujjai közül. - Nem mondtam, hogy ez az utolsó ár. Végül is, ismertem az apjukat… - Összeszorított szájjal egyenesen Sethre mosolygott. - Több mint huszonöt évig ismertem. Nem lenne helyes, ha nem adnék, a… a fiainak egy kis engedményt. - Rendben - Phillip visszaült, és megállta, hogy ne dörgölje össze a két tenyerét. El is felejtette, mennyire ellenzi az egész tervet, úgy élvezte az üzletkötés művészetét. - Akkor tárgyaljuk meg.

- Mi a fenét csináltam? Félórával később Phillip a dzsipben ült, és a kormányba ütögette a fejét. - Pokoli jó munkát végeztél! - Ethan megveregette az öccse vállát. Ezúttal ő ért oda hamarabb a dzsiphez, és ő ült előre. - Lealkudtad az induló árat a felére, rávetted, hogy fizesse ki a javítások nagy részét, ha mi magunk megcsináljuk a munkát, ráadásul úgy összezavartad, hogy még azt a hogyishívjákot, azt a bérleti záradékot is elfogadta, ha hét évre kivesszük. 115

- Az a hely egy szemétdomb. Évi tizenkétezer dollárt kifizetünk - és a rezsi meg a karbantartás még nincs is benne - egy ócska veremért. - Igaz, de most már a mi vermünk. - Cam elégedetten kinyújtotta a lábát, azaz csak megpróbálta. - Ethan, húzd előbbre azt az ülést, beszorultam. - Nem. Hazafelé tegyetek ki a pajtánál, elkezdem felmérni. Majd valaki hazavisz később. - Vásárolni megyünk - emlékeztette Cam. - Nekem nem kell semmiféle vacak cipő! - tiltakozott Seth újra, de inkább csak megszokásból. - Kapsz vacak cipőt, és a hajadat is levágatjuk, ha már ott leszünk. És mind együtt megyünk abba az átkozott bevásárlóközpontba. - Inkább verjetek fejbe egy téglával, de nem megyek a bevásárlóközpontba szombaton. Ethan összezsugorodott az ülésen, szemébe húzta a kalapját. Rá se bírt gondolni! - Majd ha elkezdesz dolgozni abban a lyukban mondta Phillip -, lehet, hogy egy rakás tégla fog fejbe vágni. - Ha nekem le kell vágatnom a hajamat, akkor vágassa le mindenki! Cam egy pillantást vetett Seth lázadó arcára. - Azt hiszed, itt demokrácia van? Egy frászt. Ismerkedj meg a valósággal! Te még csak tízéves vagy. - A te hajadra ráférne - nézett Phillip Camre a visszapillantó tükörben, s közben elindult északnak, kifelé a városból. - A te hajad hosszabb, mint az övé. - Utálom a bevásárlóközpontot - Ethan dacosan kinyújtotta a lábát, és egy picit hátrébb döntötte az ülés támláját. - Tele van emberekkel. Pete, a borbély még ott dolgozik a Market Streeten, abban a kis üzletében. - Persze, és mindenki, aki kijön az ajtón, úgy néz ki, mint Lolka meg Bolka. - Cam ingerülten belerúgott Ethan ülésébe. - Vedd le a lábadat az üléshuzatról! - figyelmeztette Phillip. - Különben gyalog mehetsz abba a kurva bevásárlóközpontba! - Mondd meg neki, hogy adjon egy kis helyet! - Ha muszáj nekem cipőt venni, én fogom kiválasztani. Nektek nincs beleszólásotok. - Én fizetek, te meg azt fogod hordani, amit én mondok, akár tetszik, akár nem! - Majd megveszem magamnak azt a dög cipőt! Van húsz dollárom. Cam felhorkant. - Már megint elrugaszkodtál a valóságtól, haver! Manapság már rendes zoknit sem adnak húsz dolcsiért. - Dehogynem, ha nem kell valami flancos márka - szólt közbe Ethan. - Ez itt nem Párizs. - Te tíz éve nem vettél egy rendes cipőt - vágott vissza Cam. - És ha nem húzod előrébb azt a kurva ülést, én... - Hagyjátok abba! - tört ki Phillipből. - Hagyjátok abba most azonnal, mert esküszöm, megállok, és egymáshoz csapom a fejeteket. Ó, istenem! - Elengedte a kormányt, és végighúzta a kezét az arcán. - Ez úgy hangzott, mintha az anyátok lennék. Felejtsétek el! Csak öljétek meg egymást nyugodtan. Én majd kidobom a hullákat a bevásárlóközpont parkolójában, és elhúzok Mexikóba. Majd megtanulok szőnyeget szőni, és a strandon fogom 116

árulni. Csend lesz és béke. Megváltoztatom a nevem Raoulra, és soha senki nem fogja megtudni, hogy valaha egy rakás bolond volt a családom. Seth megvakarta a hasát, és Camhez fordult. - Mindig ilyeneket beszél? - Hát, elég gyakran. Néha Pierre-nek akarja neveztetni magát, és egy padlásszobában óhajt lakni Párizsban, de a lényeg ugyanaz. - Furcsa - mondta Seth. Elővett a zsebéből egy rágógumit, kibontotta és bekapta. A cipővásárlás egész jó kalandnak ígérkezik.

Csak cipőt akartak venni, de Cam észrevette, hogy Seth nadrágjának a feneke egészen elkopott. Nem mintha ez olyan nagy dolog lenne, nyugtatgatta magát, de ha már itt vannak, okosabb lesz venni egy farmert is. Nem kételkedett benne, hogy ha Seth nem rendez olyan cirkuszt a farmernadrág felpróbálása körül, akkor ő sem ragaszkodik hozzá, hogy pólókat, rövidnadrágot és széldzsekit is vegyenek. Végül három baseballsapkát, egy Orioles pulóvert és egy sötétben világító frízbit is vásároltak. Amikor megpróbált visszagondolni és rájönni, hol rontotta el, ruhaakasztók sora, panaszkodó hangok és csilingelő pénztárgépek kavarogtak a fejében. A kutyák vadul, lelkesen üdvözölték őket, amint beálltak a ház elé. Ez nem is lett volna baj, ha nincs mind a kettőnek irtózatos halszaga. Nagy káromkodás, lökdösődés és fenyegetőzés közben sikerült bemenekülniük a házba, és a kutyákat, sértett érzéseikkel együtt, kizárták. Megcsörrent a telefon. - Valaki vegye fel! - könyörgött Cam. - Seth, vidd fel ezt a sok lomot, aztán fürdesd meg azokat a büdös kutyákat! - Mind a kettőt? - A gyerek megborzongott az örömtől, de jobbnak látta panaszkodni. Miért én? - Mert én azt mondtam. - Ó, mennyire utálja, mikor ilyen béna érvet talál, és főleg ilyen felnőtteset! - A locsolócső ott van hátul. Jaj, sört akarok! De még ahhoz sem volt ereje, hogy kimenjen a konyhába. Lerogyott a legközelebbi székre, és üveges szemmel bámult a semmibe. Ha még egyszer életében el kell mennie abba a bevásárlóközpontba, egyszerűen fejbe lövi magát, és kész. - Anna volt az - mondta Phillip, amikor visszajött a nappaliba. - Anna?- Szombat este! - Akaratlanul felnyögött. - Transzfúzióra van szükségem! - Azt mondta, adjam át, hogy ő majd gondoskodik a vacsoráról. - Jó, nagyszerű. Össze kell szednem magam. Ma este te és Ethan vigyáztok a gyerekre. - Ethan - helyesbített Phillip. - Nekem is randim van. - Azzal lerogyott egy székre, és lehunyta a szemét. - Még öt óra sincs, de legszívesebben bebújnék az ágyamba, és aludnék. Mások hogy bírják ezt? - Van annyi ruhája, ami egy évig kitart. Ha csak évente egyszer kell végigcsinálni, majd csak kibírjuk. Phillip kinyitotta az egyik szemét. - Vettünk neki tavaszi és nyári cuccot. De mi lesz, ha megjön az ősz?- Pulóverek, kabátok, csizmák kellenek. Ráadásul képes kinőni minden egyes darabot, amit ma vettünk. 117

- Azt nem engedhetjük meg! Kell, hogy legyen valami tabletta vagy ilyesmi, amit beadhatunk neki. És az is lehet, hogy már van kabátja. - Nagyjából annyi ruhával jött, ami rajta volt. Apa ezúttal sem csinált valami jó boltot. - Oké, akkor majd később megbeszéljük. Sokkal később. - Cam nyomogatni kezdte a szemhéját. - Láttad, hogy nézett rá Claremont?- Milyen rondán csillogott az az apró kis szeme! - Láttam. Beszélni fog, és azt fog mondani, amit akar. Nem tehetünk ellene semmit. - Gondolod, hogy a gyerek tud valamit? - Fogalmam sincs, Seth mit tud. Én nem tudok szót érteni vele. De hétfőn utánanézek a magánnyomozóknak. Megpróbálom megkerestetni az anyját. - Csak keresed a bajt. - Máris bajban vagyunk. Csak úgy tudjuk megoldani a helyzetet, ha információkat szerzünk. Ha kiderül, hogy Seth valóban vér szerint is Quinn, akkor azzal is szembe fogunk nézni. - Apa nem vétett volna ekkorát anya ellen. A házasság nem csak papíron létezett számukra. Az volt mindenük. És mindig is kitartottak egymás mellett. - Ha apa megbotlott is, biztosan elmondta anyának - Phillip határozottan hitt ebben. - És valahogy megbeszélték. Életüknek az a része nem tartozott ránk, sőt most sem tartozna ránk, ha nem lenne Seth. - Nem botlott meg - mormogta Cam, és vakon hinni akart ebben. - Mondok neked valamit, amit tőlük tanultam. Ha az ember megházasodik, szavát adja, akkor azt nem szegi meg. Szerintem mi hárman azért nem nősültünk még meg. - Lehet. De a pletykát, a gyanakvást nem hagyhatjuk figyelmen kívül. És ha a biztosító nem hajlandó kifizetni apa biztosítási összegét, akkor szorult helyzetben leszünk mind a négyen. Főleg azért, mert most írtunk alá egy bérleti szerződést arra a patkánylyukra. - Nem lesz semmi baj. A szerencse kezd visszatérni hozzánk. - Tényleg? - kérdezte Phillip, miközben Cam felállt. - Honnan tudod? - Mert a Föld egyik legszexisebb csajával fogom tölteni az estét. És szándékomban áll nagyon szerencsésnek lenni. - Cam elindult felfelé a lépcsőn, de még visszanézett. - Ne várj meg, öcsi! Belépett a hálószobájába, és zajt hallott a hátsó udvarról. Odalépett az ablakhoz, és kinézett. Simon nyugodtan ült, tűrte, hogy Seth beszappanozza. Butus őrülten futkározott körbe-körbe, izgatottan és félve ugatta a locsolócsövet, amelyből áradt a víz a fűbe, ott, ahová Seth ledobta. Persze a kölyök a vadonatúj cipőjét viseli, máris eláztatta és összesározta. És harsányan kacagott. Cam most jött rá, nem is tudta, hogy Seth így tud nevetni. Nem is tudta, hogy ilyen felszabadultan boldog és gyerekesen buta is lehet. Simon felállt, és hosszan, erőteljesen megrázta magát, szappanhabot és vizet fröcskölve maga körül. Seth el akart hátrálni előle, megcsúszott a vizes füvön, és fenékre esett. De továbbra is hangosan nevetett, sőt még inkább, mikor a két kutya ráugrott. Birkózni kezdtek a vízben, szappanhabban és sárban, míg végül mind a hárman csuromvizesek és piszkosak lettek. Cam ott állt az ablakban, és széles vigyorral figyelte őket. 118

Ez a kép jelent meg a szeme előtt, amint végigment az Anna lakásához vezető folyosón. El akarta mesélni neki vacsora közben. Meg akarta osztani az élményt, és azt is gondolta, ez legalább annyira el fogja lágyítani, mint egy csendes vacsora egy gyertyafényes étteremben. Útközben vett egy csokor rózsát, az sem fog ártani. Beleszagolt. Ha jól ítéli meg a női szíveket, bármiben lefogadná, hogy Anna Spinelli szívében fenn van tartva egy külön hely a sárga rózsáknak. Mielőtt még be tudott volna kopogni, a folyosó másik oldalán lévő ajtó felpattant. - Á, jó estét, biztosan maga az új barátja! - Jó estét, Mrs. Hardelman. Pár napja már találkoztunk. - Nem. A húgommal találkozott. - Ó! - Cam óvatosan mosolygott. Az öregasszony pont ugyanúgy nézett ki, mint a másik, aki a múltkor kikukkantott ezen az ajtón. Még a rózsaszín köntöse is ugyanaz. - Hát… hogy vannak? - Virágot hozott neki? Örülni fog. Az udvarlóm nekem is gyakran hozott virágot. És az én Henrymtől, isten nyugosztalja, minden májusban orgonát kaptam. Ne felejtse el az orgonát egy hónap múlva, fiatalember, ha Anna megengedi, hogy még akkor is eljöjjön! A legtöbbet elzavarta, de magát hátha megtartja. - Igen - sikerült Camnek kipréselnie magából egy mosolyt, bár a szíve megállt egy pillanatra, a magát megtartja kifejezés hallatán. - Hátha. Hirtelen támadt egy ötlete. Kihúzott egy szál rózsát a csokorból, és átadta az idős asszonynak. - Ó! - Kislányos pír öntötte el a nénike arcát, szeme boldogan csillogott. Megszagolgatta a virágot. - Ó, istenem! Milyen szép! Milyen édes! Hát, tudja, ha negyven évvel fiatalabb lennék, megküzdenek Annával magáért - kacsintott egyet kacéran. - És győznék! - Ez nem is kérdés - viszonozta Cam a kacsintást nevetve. - És adja át üdvözletemet a húgának. - Érezzék jól magukat! Vigye el táncolni! - tette hozzá az öreg hölgy, és becsukta az ajtót. - Jó ötlet - nevetett magában Cam, és bekopogott. Anna kinyitotta az ajtót, és olyan izgatóan nézett ki, hogy ő legszívesebben három harapással felfalta volna. Úgy döntött, máris elkezdhetik a táncot. Felkapta, és körbepördült vele Bruce Springsteen és az E Street Band lüktető, elemi erejű zenéjére. Majd hátradöntötte, és hallgatta a lány nevetését. - Hát, isten hozott - kacagott a lány, élvezve a könnyed szédülést. - Engedj el! Teljesen levettél a lábamról. - Pontosan ez volt a célom. Hogy levegyelek a lábadról. - Cam lehajolt hozzá és megcsókolta, olyan lágyan, hogy Anna úgy érezte, egész teste elolvad. Kénytelen volt megkapaszkodni a férfi vállában, mert még mindig szédült. - Az ajtó nyitva maradt - mondta, és egyik kezével hátranyúlva becsapta. - Okos vagy. - Cam lassan emelte fel, centiméterről centiméterre, ajkát szinte le sem véve az övéről. - A szomszédasszonyod azt mondta, vigyelek el táncolni. - Ó! - Anna attól félt, mindjárt gőz tör fel minden pórusán. - Szóval ez tánc voltL - Ez csak egy kis minta volt - nevetett Cam, bekapta a lány alsó ajkát, finoman megharapdálta, majd elengedte. - Akarsz tangóznia 119

- Azt hiszem, ezt a táncot most kihagyom. - Anna a szívére szorította a kezét, mint aki attól fél, hogy kiugrik a helyéről. Kibontakozott az ölelésből. - Virágot hoztál nekem? Elvette a csokrot, és beletemette az arcát. - Úgy gondoltad, szeretem a rózsabimbókat, igaz - Igen. - Jól gondoltad - nevetett rá a csokor fölött. - Vízbe teszem. Tölthetsz egy kis bort. Most nyitottam ki, ott van a pulton. A poharak pedig itt vannak. - Oké. Én… - Cameron odapillantott, és egy gőzölgő kis fazekat vett észre a tűzhelyen, a pulton pedig egy tálra készítve előétel állt. - Mi ez? - Vacsora. - Anna leguggolt a konyhaszekrény elé, hogy kivegyen egy vázát. - Phillip nem adta át az üzenetemet? - Azt mondta, hogy majd te gondoskodsz a vacsoráról… én azt hittem, úgy érted, hogy van valami kedvenc helyed, és majd te elintézed az asztalfoglalást. Cam elcsent egy töltött gombát a tálról, beleharapott, és érzéki gyönyörrel felsóhajtott. - Nem gondoltam, hogy főzni fogsz nekem. - Szeretek főzni - felelte Anna könnyedén, miközben megtöltött egy halvány rózsaszín vázát vízzel. És kettesben akartam lenni veled. Cam nagyot nyelt. - Ezzel nem lehet vitába szállni. Mit eszünk? - Linguinit, a híres Spinelli-féle paradicsomszósszal. Anna megfordult, elvette tőle a pohár Merlot-t. Arca kicsit kipirult a konyha melegétől. Érett barack színére emlékeztető ruhát viselt, mely tökéletesen simult az alakjára. Haját leeresztette, vadul göndörödött a vállára, ajkát vörösre festette. Cam úgy gondolta, ha három szónál többet akar beszélgetni vele, mielőtt újra ráveti magát, jobb lesz, ha a pult túlsó oldalán marad. - Hihetetlenül finom az illata. - És az íze még finomabb. A lány úgy érezte, hirtelen száguldani kezdett ereiben a vér. Az, ahogy Cam ránézett, az az egyetlen hosszú, mindent átfogó pillantás, majd a kedves mosoly felébresztette a vágyát, szinte fájdalmasan gyönyörű vágyat, mely egész testét átjárta. Hirtelen hátranyúlt, és elzárta a lángot a fazék alatt. Megkerülte a pultot, s közben egész idő alatt a férfi szembe nézett. - És én is finomabb vagyok - mondta. Letette a poharát, majd a férfi kezéből is kivette, s a pultra tette. Hátrarázta a haját, felnézett Camre, és lassan elmosolyodott. - Kóstolj meg!

120

Tizenkettedik fejezet Cam szíve erőteljes, ősi ütemmel feldobott, vére száguldani kezdett ereiben. Előrelépett. Anna szemébe nézett, mert minden érzelmi rezdülést pontosan akart látni. - Nem fogok megelégedni a kóstolgatással. Úgyhogy csak akkor mondj ilyet, ha biztos vagy benne, hogy akarod. Néha, gondolta Anna, meg kell adnunk magunkat az ösztöneiknek, a vágyainknak. Ebben a pillanatban minden sóvárgása erre a férfira irányul. - Ha nem lennék biztos benne, akkor te most nem lennél itt. Lassan elmosolyodott, felnyújtotta a kezét, és az ujjai köré tekerte a férfi haját. Tud bánni vele, gondolta. Egészen biztos benne. Cam a lány csípőjére tette a kezét. Nem deszkavékony modell, olyan testtel, mint egy fiú, hanem igazi nő. És ő kívánja ezt a nőt. Visszamosolygott. Tud bánni vele. Egészen biztos benne. - Szeretsz hazárdjátékot játszani, Anna? - Néha-néha. - Akkor hát… Egyetlen kemény rántással magához húzta, Annának elakadt tőle a lélegzete. Mire visszanyerte, Cam már csókolta, mohón, vadul, gyorsan. A nyelvük összegabalyodott, harapták egymás száját. Anna torkából halk, doromboló hangok törtek fel, s Cam fejébe szálltak, mint a forró whisky. Anna kirángatta Cam ingét a nadrág korcából, és bedugta alá a kezét. Szüksége volt rá, hogy érezze a bőrét, az izmait. Gyönyörteljes mormogással dörzsölgette, simogatta, végighúzta rajta a körmeit, míg végül a férfi teste mintha égett volna az ujjai alatt, izmai megfeszültek, mint az acél. És Anna arra vágyott, hogy ez az erős, izmos test odasimuljon az övéhez. Cam babrálni kezdett a ruha hátulján, a cipzárt keresve, mire ő hangtalanul nevetni kezdett, száját a férfi nyakához szorítva. - Nincs rajta cipzár - súgta, beleharapott Cameron állába, és nem is próbált gyöngéd lenni. - Kénytelen leszel… lehámozni rólam. - Jézusom! - Cam lerántotta a puha, rugalmas anyagot a lány válláról, és harapdálni kezdte az előbukkanó selymes bőrt. Nem tudott tovább ellenállni a vágynak, hogy megkóstolja. Köröztek a szobában, mintha táncolnának, bár tempójuk gyorsabb volt, mint az álmodozó Chopin zene, amely felváltotta a Bosst. Cam lerúgta a cipőjét. Anna kigombolta a 121

férfi ingét. Cam megszédült, és egyszer csak beleütköztek a hálószoba ajtajába. Anna megint felnevetett, de hangja nyöszörgéssé változott, mikor Cam derékig lerántotta róla a ruhát, acélszürke szeme végigpásztázott rajta, majd lehajtotta a fejét, és csókolgatni kezdte a testét a fekete csipke melltartó fölött. A férfi bedugta a nyelvét a csipke alá, ingerelte, nyalogatta a mellét, míg Anna térde elgyengült, fejében fények és színek villództak. Előre megérezte, hogy ez a férfi ezt fogja kiváltani belőle, el fogja juttatni egészen az őrület határára. Nem bánta. Sőt, ő is magával akarta ragadni őt. Ez a vágy olyan hatalmas volt, olyan gátlástalanul erős, nyughatatlan, hogy mind a kettejük számára már csak ez létezett a világból. Halkan mormolva valamit, lerántotta Cameronról az inget, és belevájta körmeit kemény vállába. A mellkasa széles volt és kemény, a lány kóborló tenyere alatt a bőre forró és sima. Sebhelyek borították, a válla alatt, a bordáin. Egy olyan férfi teste, gondolta Anna, aki vállalja a kockázatot, aki játszik, hogy nyerjen. Cam egyetlen gyors, szakavatott mozdulattal kikapcsolta a melltartót, és tenyerébe vette a lány telt mellét. Csodálatos volt. Aranyszínű bőr, buja domborulatok! Szinte hihetetlen, hogy ilyen tökéletes teste van. Pedig valódi, erotikus, puha, ugyanakkor erős, sima és illatos. Szeretett volna beletemetkezni Anna testébe, de amikor a lány ki akarta gombolni a nadrágját, ő megrázta a fejét. - Ne! Az ágyban akarlak! - Felemelte Anna karját, hogy átfonja a nyakát, és újra csókolni kezdte, vadul, lélegzetelállítóan. - Azt akarom, hogy alattam légy, rajtam légy, körülöttem légy… Anna lerúgta az egyik cipőjét, fél lábon egyensúlyozott, de már dőlni kezdtek az ágy felé. - Én pedig azt akarom, hogy bennem légy! - sóhajtotta, és miközben végigzuhantak a matracon, megszabadult a másik cipőtől is. Anna került felülre, lovagló ülésbe helyezkedett. Már alig volt valami fény, csak a lemenő nap néhány utolsó sugara lopódzott be a szobába. Árnyékok mozgolódtak. Anna mohó ajakkal, nyugtalanul bejárta a férfi arcát, nyakát. Már korábban is kívánt meg férfiakat, de ezt a szilaj, ősi vadságot, mely most magával ragadta, még sohasem érezte. Csak arra tudott gondolni, hogy megkapja ezt a férfit, elveszi, amit akar, és enyhíti ezt a szinte már elviselhetetlen vágyat. Amikor hátradőlt, és felsőtestének sziluettje kirajzolódott a félhomályban, Camnek elakadt a lélegzete. Olyan sürgetően kívánta a lányt, mint még soha senkit. Lüktető vérében száguldani kezdett a sóvárgás, hogy magáévá tegye, birtokba vegye. Felült, fél kezével megragadta Anna haját, és hátrarántotta a fejét. Feltárult előtte hosszú, kecsesen ívelt nyaka, s ő vadul rávetette magát. Bármit megtehet vele! És meg is fog tenni! Akarata ellenére kissé durván lökte le a lányt az ágyra. Nehezen szedte a levegőt. Megfogta Anna kezét, és belenézett sötéten csillogó szemébe. Az ilyen szemekbe szoktak beleveszni a férfiak, gondolta. Kócos, selymes fekete haja szétterült a sötét bronzszínű lepedőn, illata pedig nem egyszerűen izgató volt, hanem titkos követelés. Mintha azt mondta volna: tegyél magadévá. Ha mersz! - Meg tudnálak enni! - mormogta Cam, és újra csókolni kezdte. 122

Leszorította a lányt, mert tudta, hogy ha kiszabadul, akkor túl gyorsan történik meg a dolog. Szerette volna minél gyorsabban persze, alig várta már, ugyanakkor nem akarta, hogy véget érjen. Úgy érezte, egész életét le tudná élni itt, ebben az ágyban, Anna remegő testével az övé alatt. Anna megszorította a kezét, és ívbe feszült a teste, mikor Cam a szájába vette a mellbimbóját. A férfi érezte, amint ki-kihagy a szívverése, miközben a fogával, nyelvével, ajkával kóstolgatta, mindkettejüket gyönyörrel árasztva el. Amikor úgy érezte, jóllakott, eltelt, eleresztette a lány kezét, hogy megérinthessék egymást. Átfordultak az ágyon, tapogatózva, a maradék ruhadarabokat rángatva. Lélegzetük gyors és szaggatott lett, ziháló felkiáltások, halk nyögések törtek fel a torkukból, kavargó érzésekről, sötét gyönyörről árulkodva. Egyik érzés a másikat követte, egyre közelebb repítve őket az önkívülethez. Anna megborzongott a férfi érintésétől, és majdnem elsírta magát. A gyönyör hullámai korbácsütésként érték a testét, egyik a másik után, élesen elkülönülve. Ugyanezzel a kínzó, éles fájdalommal akarta ő is megismertetni Cameront. Cam ráfektette a tenyerét a lány legérzékenyebb pontjára, és érezte, hogy forró, nedves, készen áll. A teste ívbe feszült, körmei Cam hátába vájtak, egész szervezete szinte robbanásra készült. És akkor elveszítették az eszüket. Anna később csak arra emlékezett, hogy még többet akart, és még és még. Vad, állatias szex volt ez, a párosodási ösztöntől hajtva. Keresgélő kezek csúsztak a síkos bőrön, éhes szájak kutattak egymás után. Anna újra a csúcsra jutott, sikolya egyszerre volt tehetetlen zokogás és győzedelmes felkiáltás. Már teljesen besötétedett, de Cam azért látta őt. Látta sötét szemének csillámlását, dús ajkának gyönyörű formáját. A vére a fejében lüktetett, a szívében, az ágyékában. Csak arra tudott gondolni: most. És keményen, mélyen belehatolt. Látása elhomályosult, feje szédült. Egy remegő pillanatig úgy maradtak összetapadva. Cam észre sem vette, hogy a lány kezét keresi, és összefont ujjaik ökölbe szorultak. És akkor elkezdtek együtt mozogni, mintha versenyt futnának a sürgető vággyal. Jóleső, egészséges hangja volt nedves testük összecsapódásának. Tekintetük összekapcsolódott. Cam látta, amikor Anna szeme elsötétült, teste megfeszült, és hallotta, hogy hatalmas nyögés száll fel az ajkáról, de csak egy pillanatra, mert ő odahajolt, megcsókolta, szájával elfogta a hangot. Csípője úgy mozgott, mint a gépek dugattyúja, egyre följebb emelve, egyre közelebb juttatva őt is a csúcshoz. Erőteljesen egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a lányban, és úgy érezte, ujjai hegyével kapaszkodik a szakadék szélén. Le nem vette le róla a szemét, nézte, s közben ágyékában elviselhetetlenné vált a sóvárgás, hogy kilövelljen. És ekkor a lány teste újból megfeszült, döbbenten a gyönyörtől. Cam pedig újra csókjával fojtotta el a sikolyát, majd ő maga is ráhanyatlott.

Egész biztosan nem bír megmozdulni. Cam meg volt győződve róla, hogy ha valaki töltött pisztolyt szorítana a fejéhez, csak feküdne, és hagyná, hogy lelőjék. Legalább kielégülten halna meg. 123

Nincs ennél jobb a világon, mint itt feküdni kinyújtózva Anna gömbölyű testén, arcát a hajába temetve. És ha elég ideig fekszik itt, talán másodszor is képes lesz. A zene megint váltott. Amikor agya kitisztult annyira, hogy gondolkozni tudjon, felismert egy Paul Simon számot. Félálmában még azt hitte, Al énekel. - Ha elalszol rajtam, kénytelen leszek fájdalmat okozni neked. Cam összeszedett annyi erőt, hogy fussa egy mosolyra. - Nem alszom. Arra gondoltam, hogy még egyszer szeretkezem veled. - Ó! - Anna végigsimított a férfi hátán, csípőjén. - Komolyan? - Igen. Csak pár percet várj. - Szívesen várnék. Ha kapnék levegőt. - Ó! - Cam lassan felkönyökölt, és lenézett a lányra. - Sajnálom. Anna azonban elnevette magát. - Dehogy sajnálod! Teljesen elégedett vagy magaddal. De én is, úgyhogy minden rendben. - Fantasztikus volt. - Fantasztikus - bólintott a lány. - Most pedig befejezem a vacsorát. Szükségünk lesz egy kis energiapótlásra, ha újra meg akarjuk próbálni. A férfi jókedvűen, de kissé értetlenül megcsóválta a fejét. - Anna, elképesztő nő vagy. Semmi játék, semmi tettetés. Ilyen külsővel azt csinálhatnál a férfiakkal, amit csak akarsz. A nő egy kicsit meglökte, hogy ki tudjon csúszni alóla. - És miből gondolod, hogy nem azt teszem?- Te is pontosan azt csináltad, amit én akartam, nem igaz? Mosolyogva felkelt, és meztelenül odalépett a szekrényhez. - Csuda klassz teste van, Miss Spinelli. Belebújt egy rövid piros köntösbe, s közben hátrapillantott a válla fölött. - Magának is, Quinn! Kiment a konyhába, és halkan dúdolgatva begyújtotta a lángot a kis fazék alatt, egy nagyobbat pedig teletöltött vízzel a tésztának. Milyen jó, gondolta, ilyen lazának, ruganyosnak és felszabadultnak érezni magát! Lehet, hogy vakmerőség volt részéről Cameron Quinnt választani szeretőnek, de ez minden kockázatot megér. Testének minden porcikáját felfedezte, és ő is az övét. Fájdalmasan élettelivé tette. És ami a legjobb, töprengett, s közben kivette a kenyeret, hogy megpirítsa, ez a férfi, úgy látszik, megérti őt. Elfordult, és felemelte a borospoharát. Cam ekkor jött ki a hálószobából. Felkapta a nadrágját, de nem gombolta be. Anna lassan kortyolta a bort, s a pohár pereme felett a férfit nézegette. Széles váll, erős mellkas, keskeny derék és csípő, hosszú láb… Ó, igen, tényleg remek teste van. És ez a remek test pillanatnyilag az övé. Felemelt egy paprikát a tányérról, és odatartotta a férfi szájához. - Hú, ez aztán csíp - szisszent fel Cam. Szája forrósággal telt meg. - Ühüm. Én szeretem, ha csíp - odanyújtotta a férfinak a poharát. - Éhes vagy? - Ami azt illeti… 124

- Nemsokára kész. - Furcsa fényt látott megvillanni a férfi szemében, gyorsan megkerülte hát a pultot, és megkevergette a szószt. - A víz mindjárt forr. - Tudod, mit szoktak mondani: ha nézed, sosem forr fel - mondta Cam, és utánament. A hűtőszekrény ajtajára mágnessel felrakott rajz azonban eltérítette félig kidolgozott tervéről, hogy leteperi a lányt a konyha padlójára. - Hé, ez pont olyan, mint Butus. - Ez Butus. Seth rajzolta. - Ne hülyéskedj! - kiáltott fel Cam, hüvelykujját beakasztotta a zsebébe, és közelebb hajolt. - Komolyan? Nagyon jó, nem? Nem is tudtam, hogy a kölyök ilyen jól rajzol. - Ha több időt töltenél vele, tudnád. - Mindennap vele vagyok. Nem mond el nekem semmit. - Cam nem tudta, honnan támadt ez a kis rosszkedv, de nem is érdekelte. - Hogy szedted ki belőle? - Megkérdeztem - válaszolta a lány, és beledobta a linguinit a forró vízbe. Cam egyik lábáról a másikra állt. - Ide figyelj, én megteszem, ami tőlem telik. - Nem is mondtam, hogy nem. Csak azt gondolom, hogy ennél még jobban fogod csinálni… egy kis gyakorlattal és egy kicsivel több igyekezettel. Hátratúrta a haját. Nem kellett volna belekezdeni ebbe. Cammel való kapcsolatát két elkülönített részre kell osztania, és nem keverheti össze őket. - Nagyon jól csinálod. Komolyan mondom. De még hosszú utat kell megtenned, Cam, ha el akarod nyerni a bizalmát, a szeretetét. És neked is képesnek kell lenned arra, hogy bizalmat és szeretetet adj cserébe. Tudom, hogy ő kötelesség neked, amit teljesítesz, és ez is bámulatra méltó. De ő még csak gyerek. Szeretetre van szüksége. Benned pedig vannak érzések iránta - mosolygott a férfira. - Én magam láttam. Csak még nem tudod, mit kezdj velük. Cam összevont szemöldökkel nézte a rajzot. - Akkor most beszélgessek vele a kutyákról meg a rajzolásról? Anna felsóhajtott, aztán megfordult, és két tenyere közé fogta Cam arcát. - Csak beszélgess vele. Te jó ember vagy, jó a szíved. A többi jön magától. A férfi megint bosszús lett, s megragadta a lány csuklóját. Nem tudta volna megmagyarázni, a halk, megértő hang és a szánalommal teli tekintet miért idegesítette fel. - Nem vagyok jó ember. - Megszorította a csuklóját, épp csak annyira, hogy Anna összehúzza a szemét. - Önző vagyok és türelmetlen. Keresem az izgalmakat, mert jólesnek. Az adósságokat vissza kell fizetni, de ennek semmi köze ahhoz, hogy jó szívem van vagy sem. Én csak egy gazember vagyok, és nekem így jó. Anna egyszerűen csak felhúzta a szemöldökét. - Jó, ha az ember ismeri saját magát. Cam egy pillanatra a pánik fémes ízét érezte a torkában, de megpróbált ügyet sem vetni rá. - Valószínűleg fájdalmat fogok okozni neked, mielőtt még ez véget ér. Anna félrehajtotta a fejét. - Vagy én neked. Hajlandó vagy vállalni a kockázatot A férfi nem tudta, nevessen-e vagy inkább káromkodjon. Végül karjaiba vonta Annát, és hevesen megcsókolta. 125

- Együnk az ágyban. - Én is így terveztem.

Mire eljutottak az evésig, a tészta már kihűlt, ennek ellenére mindketten mohón falták. Törökülésben ültek az ágyon, összeütődő térdekkel, egy csomó gyertya fényében nézték egymást evés közben. Cam bekapott egy villányi linguinit, majd érzéki gyönyörrel lehunyta a szemét. - Azannyát, ez finom! Anna gyakorlott mozdulattal a villája köré tekerte a tésztát, és bekapta. - Meg kellene kóstolnod a lasagnámat is. - Meg is fogom. - Cameron ellazultan, nyugodtan evett. Kettétört egy szelet pirított kenyeret, melyet Anna fonott kiskosárban tálalt, és a felét átnyújtotta a lánynak. A hálószobája, gondolta Cam, másképp van berendezve, mint a lakás többi helyisége. Itt nem a gyakorlatias és áramvonalas dolgok vonzották. Az ágy maga hatalmas volt, puha rózsaszínű lepedő borította, a takaró pedig sötét bronzszínű szaténból készült. Az ágy fejtámlája gazdagon díszített, romantikus ívű kovácsoltvas darab volt, melynek egy tucatnyi vastag, színes párna támaszkodott. A fésülködő asztalka antik lehetett, nehéz, régi darab, mahagóni lapját csillogóra fényesítették. Kedves kis üvegecskék és tálkák sorakoztak rajta, és egy ezüst hátú hajkefe. Hosszú, ovális tükör alkotta a felső részét. Szintén mahagóniból készült a régi mosdóállvány, csillogó rézfogantyúkkal. Cam valamiért mindig is nagyon szexisnek találta ezt a fajta bútort. Egy rézvázát magas, dús virágok töltöttek meg, a falakat képek díszítették, az ablakokon pedig ugyanolyan bronzszínű függöny lógott, mint az ágytakaró. Igen, gondolta Cam, ez Anna szobája. A lakás többi része Miss Spinellié. Az egyik rész gyakorlatias, a másik érzéki. Mind a kettő jól illik hozzá. Cam lenyúlt az ágy mellé, és felvette a padlóról a borosüveget. Töltött a lánynak. - Megpróbálsz leitatni? A férfi ránevetett. Anna haja kócos volt, a köntöse olyan laza, hogy egyik válláról le is csúszott. Nagy, sötét szeme mintha nevetett volna mindkettőjükön. - Nincs rá szükség. De érdekes lenne. Anna mosolyogva vállat vont, és ivott. - Milyen volt a napod? - A mai? - Cameron mókásan összerázkódott. - Rémálom. - Komolyan?- - Újabb tésztacsíkot tekert fel a villájára, és a férfi szájába dugta. Részletesebben? - Vásárlás. Cipő. Borzalom. - Anna felnevetett, és Cam maga is elmosolyodott. Milyen szépen tud nevetni! - Ethant és Phillipet is kényszerítettem, hogy jöjjenek velem. Szó sem lehet róla, hogy ilyesmit egyedül csináljak. A gyereket majdnem meg kellett bilincselni, nem akart jönni. Mintha legalábbis kényszerzubbonyt akartunk volna ráhúzni, nem pedig új csukát. - A férfiak nagyon gyakran nem tudják értékelni a vásárlás örömeit, kihívásait és apró árnyalatait. 126

- Legközelebb majd te viszed el. Mellesleg, találtam egy épületet a víz mellett. A vásárlás előtt megnéztük. Épp megfelel. - Mire? - A vállalkozásunkhoz. Hajót építeni. Anna letette a villát. - Szóval komolyan gondoljátok. - Halálkomolyan. A hely megfelel. Van rajta némi javítanivaló, de a bérleti díja arányos ezzel. Főleg, mivel rávettük a tulajdonost, hogy az alapvető javításokat fizesse ki ő maga. - Hajót akartok építeni. - Legalább nem kell otthon ülnöm, sem az utcákat járnom. - Anna nem mosolygott vissza, mire Cam csak vállat vont. - Igen, azt hiszem, belevágok. Egy darabig legalábbis. Egyet megcsinálunk annak az ügyfélnek, akit Ethan hozott, és meglátjuk, azután hogy megy tovább. - Ha jól értem, aláírtátok a bérleti szerződést. - Igen. Minek húzzuk-halasszuk? - Vannak, akik úgy gondolják, nem árt az óvatosság, megfontoltság, tervezés. - Az óvatosságot és a megfontoltságot Ethanre hagyom, a tervezést pedig Phillipre. Ha nem működik, veszítünk pár dollárt meg némi időt. Érdekes, milyen jól áll neki ez a barátságtalan hang, gondolta a nő. Nagyon jól illik a külsejéhez, mely amúgy is azt sugallja, semmi és senki nem érdekli. - És ha működik? Arra gondoltál már? - Hogyhogy? - Ha működik, akkor ezzel még egy elkötelezettséget vállaltál. A végén még rászoksz. A férfi arcára kiülő meglepetés és bosszúság láttán Anna felnevetett. Érdekes lesz majd úgy hat hónap múlva megkérdezni, mi a véleményed a dologról. - Előrehajolt, és könnyedén megcsókolta Cam száját. - Mit szólnál egy kis édességhez? A fájó aggodalom, amit az elkötelezettség szó váltott ki Camból, tovatűnt, amint megérezte ajkán az Annáét. - Mi a desszert? - Cannoli - felelte a lány, és a padlóra tette a tányérokat. - Jól hangzik. - Vagy… - Anna őt nézte, miközben kibontotta derekán az övet, és lecsúsztatta a válláról. - Vagy én. - Ez még jobban hangzik - felelte Cam, és hagyta, hogy a nő magához húzza.

Nem sokkal múlt három óra, amikor Seth meghallotta a ház előtt megálló autó hangját. Már elaludt egyszer, de rosszat álmodott. Almában újra abban a büdös lakásban volt, ahol foltok borították a falakat, melyek olyan vékonyak voltak, mint egy papírlap, minden áthallatszott. A szex hangjai - nyögések, zihálás, az ágy nyikorgása -, és anyja csúnya nevetése, amikor belőtte magát. Ezekből az álmokból mindig verítékben fürödve ébredt fel. Néha az anyja bement hozzá, a dohos kanapéra, ahol aludni próbált. Ha jó kedve volt, akkor nevetett, és megölelgette, felébresztve görcsös álmából, és magával rángatva a büdös, hangos világba. 127

Ha rossz kedve volt, akkor káromkodott, megpofozta, majd végül gyakran a padlón ülve vad zokogással fejezte be kitöréseit. Seth számára azonban mind a két eset azt jelentette, hogy megint nem alhat nyugodtan. De rosszabb, ezerszer rosszabb volt, amikor valamelyik férfi, akit anyja az ágyába vitt, kibújt mellőle, átosont a zsúfolt szobán, és őt akarta megfogdosni. Ez nem túl gyakran történt, és amikor felébredt, sikoltozott, rúgott, harapott, ez általában elég volt, hogy visszakozzanak. De a rettegés úgy élt benne, mint egy tűzvörös démon. Megszokta, hogy ha anyja férfit hozott a lakásba, ő a kanapé mögött aludt, a földön. De ezúttal, mikor felébredt a rossz álomból, nem fogadta még annál is rosszabb valóság. Kimenekült az izzasztó rémségből, tiszta ágyban találta magát, s a kiskutya ott horkolt mellette. Egy kicsit sírt, mert egyedül volt, és hát úgysem látta senki. Aztán közelebb húzódott Butushoz, a puha bunda és az egyenletes szívdobogás vigasztalást nyújtott neki. Már majdnem sikerült újra elaludnia, amikor meghallotta a közeledő autót. Első gondolata az volt: a zsaruk! Eljöttek, hogy elvigyék innen. Ez gyerekes viselkedés, mondta magának, de a szíve majd kiesett a torkán. Kimászott az ágyból, és halkan odament az ablakhoz. Ha kell, van egy rejtekhelye, már régen kinézte magának. A Corvette volt az. Seth azt gondolta magában, megismerte volna a hangját, ha nincs éppen félálomban. Látta, hogy Cam kiszáll, és hallotta halk, vidám fütyörészését. Biztos valami nőnél volt, gondolta Seth megvetően. A felnőttek olyan kiszámíthatóan viselkednek! De ekkor eszébe jutott, hogy ma este Cam vacsorázni ment a gyámügyi előadóval, és a szeme tágra nyílt, a szája tátva maradt. Nahát, öregem! Cam Miss Spinellire hajt! Hát ez olyan… furcsa. Annyira furcsa, hogy maga sem tudja, örüljön-e vagy sem. Az biztos, gondolta a fütyörésző férfit nézve, hogy Cam nagyon is örül neki. Amikor meghallotta, hogy csapódik a bejárati ajtó, odalopódzott az ajtajához. Ki akart lesni egy pillanatra, de amint meghallotta a felfelé közeledő lépéseket, visszaugrott az ágyába. Biztos, ami biztos. A kutya nyüszített álmában, mocorogni kezdett, Seth pedig szorosan lehunyta a szemét. Az ajtó kinyílt. Amikor a lépések lassan, halkan közeledni kezdtek az ágya felé, a szíve dübörögni kezdett. Mit akar csinálni? Hirtelen rosszullét környékezte félelmében. Istenem, mit fog csinálni? Butus farka ütemesen csapkodni kezdett az ágyon, Seth pedig összehúzta magát, és várta a legrosszabbat. - Gondolom, azt hiszed, ez jól van így, egész nap csak itt lustálkodsz, teletömöd a hasad, estére meg jó puha ágyban alszol - mormogta Cam. Hangja egy kicsit rekedt volt, hiszen egész éjjel még semmit sem aludt, de Seth azt hitte, részeg vagy bedrogozott. Küzdenie kellett magával, hogy továbbra is egyenletesen, lassan lélegezzen, de a szíve közben kalapácsütésekként dübörgött a mellkasában, a fejében. - Úgy bizony, jó kis helyre csöppentél, nem igaz? És semmit nem kellett tenned érte, hogy kiérdemeld. Te buta képű kutya! - Seth majdnem pislogott egyet, csak most értette meg, hogy Cam nem hozzá beszél, hanem a kutyához. - Majd lesz veled baja, ha megnősz, és nagyobb helyet foglalsz el az ágyból, mint ő. 128

Seth óvatosan kinyitotta a szemét, épp csak résnyire, hogy kilásson a szempillái alatt. Cam kezét látta, amint megsimogatta Butust. Aztán felhúzta az összegyűrt takarót, és kisimította Seth vállán, majd megsimogatta az ő fejét is. Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Seth várt még harminc másodpercet, mielőtt ki merte volna nyitni a szemét. Egyenesen Butus képébe nézett. A kutya mintha nevetett volna rá, mint aki azt mondja: ezt megúsztuk. Seth is ránevetett, és átölelte a pufók kis dögöt. - Gondolom, jó kis helyre csöppentél, igaz, kölyök?- suttogta. Butus egyetértése jeléül megnyalta Seth arcát, majd nagyot ásított, és letette a fejét. Seth is elaludt végre, és ezúttal nem voltak lidérces álmai.

129

Tizenharmadik fejezet - Szörnyen jókedvű vagy manapság! Cam egy vállrándítással elintézte Phillip tömör megjegyzését, és tovább fütyörészett munka közben. Nagyon jól haladtak az épület rendbehozatalával, melyet Cam tréfásan úgy nevezett, a hajógyár. Kemény piszkos munka volt. De ahányszor összehasonlította ezt a szennyes kiválogatásával, hálát adott az istennek. Az ép ablakok mind tárva-nyitva álltak, mégis terjengett odabenn egy kis vegyszerszag. Phillip ragaszkodott hozzá, hogy vegyenek egy halom rágcsáló- és rovarirtó bombát, és gyilkos köddel árasztották el az egész épületet. Amikor kitisztult a levegő, nagy pusztítást találtak, majdnem fél napjukba telt, mire eltakarították a tetemeket. A méretre vágott új ablakokat aznap várták. Claremont keservesen panaszkodott a költségek miatt, annak ellenére, hogy jó áron tudta beszerezni, mivel a sógorának építőanyagkereskedése volt Cambridge-ben, és beszerzési áron adta el neki az ablakokat. Az is csak egy kicsit enyhítette bánatát, hogy a Quinn testvérek maguk kiszedték a régi kereteket, és betették az újakat, tehát munkadíjat nem kellett fizetnie. Az igaz, ha az épület jobb állapotban lesz, az növeli a bérleti értékét, de efölötti örömét Claremont megtartotta magának. Felfeszítették vagy kiverték a rothadó padlódeszkákat, és kidobták az egyre magasabb szemétkupacra. A padlástérbe vezető lépcső vas tartószerkezetét megette a rozsda, ezért azt is kitépték a helyéből. Claremontnak jó kapcsolatai révén sikerült megszereznie az engedélyeket, és már neki is kezdtek néhány fal felhúzásának, hogy kialakítsanak egy fürdőszobát. Cam úgy érezte, ez a fajta munka csak szórakozás számára, élvezetet talált benne. Esténként általában tiszta otthonba tért haza, ráadásul egy csinos nő várta, amikor az idő és a körülmények engedték, hogy tangózhasson vele. Úgy gondolta, joga van hozzá, hogy boldog legyen. A pokolba is, még a kölyök is megcsinálja a házi feladatot, legalábbis az esetek nagy részében. Beadta azt az utálatos fogalmazást, és már a próbaidő felén is túl voltak, minden baj nélkül. Cam úgy gondolta, az elmúlt pár hétben megint mellé szegődött a szerencse. Ami Phillipet illeti, élete legszörnyűbb két hete van mögötte. Alig volt otthon a saját lakásában, Butus szétrágta a kedvenc Magli márkájú cipőjét, nem látott egyetlen négycsillagos éttermet sem belülről, és nőnek még az illatát sem érezte. Ha csak nem számítja Mrs. Wilsont az üzletben. Márpedig nem számítja. 130

Ehelyett ő bűvészkedett azokkal az apró-cseprő részletekkel, amelyek senki másnak eszébe sem jutottak, ráadásul bőrkeményedés nőtt a tenyerén a kalapács nyelétől. Az estéit azzal töltötte, hogy azon töprengett, mi történt az életével. Az a tudat, hogy Cam rendszeres szexuális életet él, teljesen kikészítette. Amikor az egyik deszkából vastag szálka fúródott a kezébe, dühödt káromkodásra fakadt. - Mi a fenéért nem vettünk fel ácsot? - Mert, mint varázslatos kincstárunk őrzője, te magad rámutattál, hogy így olcsóbb. És Claremont elengedte az első havi bérleti díjat, ha magunk végezzük el a munkát. - Cam elvette tőle a deszkát, a helyére illesztette, és elkezdte beverni a következő szöget. - Te mondtad, hogy milyen jó üzlet. Phillip fogcsikorgatva kirántotta a szálkát, és szopogatni kezdte az ujját. - Nem voltam beszámítható. Hátrébb lépett, csípőre tette a kezét, épp a szerszámöv fölött, és felmérte a műhelyt. Mocskos. Por, fűrészpor, hulladékkupacok, deszkarakások, műanyag tekercsek mindenfelé. Ez nem az ő élete, gondolta újra. Cam kalapácsának az ütései egy ritmusra szóltak a rádióból üvöltő Bon Seger rockzenéjével. - Biztos, hogy nem voltam beszámítható. Ez egy szemétdomb! - Aha. - Ennek az idióta vállalkozásnak a beindítása felemészti az összes tőkénket. - Valószínű. - Fél év alatt belebukunk. - Az is meglehet. Phillip összevont szemöldökkel nézett a bátyjára, és felemelte a jegestea üvegét. - Téged egyáltalán nem érdekel. - Ha nem sikerül, hát nem sikerül. - Cam visszadugta a kalapácsot az övébe, és előhúzta a mérőszalagot. - Nem lesz sokkal rosszabb, mint most. De ha sikerül, ha csak egy ideig elmegy az üzlet, akkor már megvan, amit akartunk. - Micsoda? Cam felvette a következő deszkát, végignézett az oldalán, hogy egyenes-e, majd feltette a fűrészbakra. - Egy vállalkozás, amit Ethan továbbvihet, ha majd minden rendeződik. Felvesz pár embert félállásba - halászokat, mikor nincs szezon -, megépít három-négy hajót évente, és akkor már megél belőle. Elhallgatott, megjelölte a deszkát, és beindította fűrészt. Repült a fűrészpor, és szörnyű volt a zaj. Cam letette a fűrészgépet, és a helyére emelte a deszkát. - Én néha besegítek neki, te pedig elintézed a pénzügyeket. De szabadon tudunk majd mozogni. Én részt vehetek évente néhány versenyen, te pedig tovább hülyítheted a vásárlókat a szuper reklámjaiddal. - Újra elővette a kalapácsot. - Mindenki boldog lesz. Phillip félrehajtotta a fejét, és megvakarta az állát. - Te gondolkoztál? - Igen. - Szerinted mikor következik be az, hogy visszatérhetünk a normális kerékvágásba? Cam keze fejével letörölte homlokáról a verítéket. - Minél előbb rendbe hozzuk ezt a helyet, annál hamarabb elkészülünk az első hajóval. 131

- Ez megmagyarázza, miért vagy ilyen buzgó, és miért nyaggatsz engem is. Aztán mi lesz? - Nekem van annyi ismerősöm, hogy szerezzünk még egy vagy két megrendelést. Camnek eszébe jutott Tod Bardette, a nyavalyás, aki épp most gyűjti össze a legénységet az Egytonnás Kupára. Igen, Bardette-et rá lehet majd beszélni egy Quinn-féle hajóra. És vannak mások is, sokan, akik szívesen fizetnének érte, méghozzá nem is rosszul. - Azt hiszem, én a kapcsolataimmal tudom a legtöbbet tenni ezért az üzletért. Fél év. Fél évet ki lehet bírni. - Hétfőn visszamegyek dolgozni - jelentette ki Phillip, felkészülve arra, hogy meg kell verekednie az ötletéért. - Muszáj. Úgy fogom alakítani az időbeosztásomat, hogy csak hétfőtől csütörtökig leszek Baltimore-ban. Ennél többet nem tudok tenni. Cam elgondolkozott. - Oké. Nem bánom. De a hétvégén hajtanod kell. Fél évig, gondolta Phillip. Nagyjából. Aztán nagyot sóhajtott. - Egy tényezőt nem vettél figyelembe a tervedben. Setht. - Mi van vele? Itt lesz. Van hol laknia. Nekem is itt lesz az állandó bázisom. - És amikor éppen rekordokat meg nőket döntögetsz Monte Carlóban? Cam mogorván nézett maga elé, és a szükségesnél erősebben verte be a szöget. - Nem kell neki egyfolytában a nadrágomba kapaszkodnia. Amikor én nem vagyok itt, majd itt lesztek ti. Lesz, aki gondoskodjon róla. - És ha megjelenik az anyja? Eddig még nem találták meg. Semmit nem tudni róla. Én jobban fogom érezni magam, ha tudom, hol van, és mik a szándékai. - Én nem foglalkozom vele. Nem tartozik a képbe. - Nem is engedem, mondta Cam magában, amint felmerült előtte Seth halálsápadt, rettegő arca. - Nem avatkozhat be az életünkbe. - Én akkor is tudni akarom, hol van - ismételte meg Phillip. - És azt is, mi köze volt apához.

Cam nem foglalkozott vele. Ha valamin nem tudott változtatni, azt általában egyszerűen félretette, elfelejtette. A legsürgetőbb feladat szerinte az volt, hogy rendbe hozzák az épületet, megrendeljék a berendezést, a szerszámokat, a nyersanyagot. Ha a vállalkozás elvezet oda, ahová ő szeretné, akkor bele kell fogni minél előbb. Minden nappal, amit az épület felújításával töltöttek, eggyel közelebb került a szabaduláshoz. Minden dollár, amit anyagra és szerszámokra költött, befektetés a jövőbe. Az ő jövőjébe. Megtartja, amit ígért, gondolta. A maga módján. Törött zsindelyeket szaggatott le a tetőről. A nap égette a hátát, fejét egy kifakult kék kendővel kötötte át. Ethan és Phillip mögötte dolgoztak, ők szögelték fel az új zsindelyt. Seth szemmel láthatóan remekül szórakozott azzal, hogy ledobálta a használhatatlan zsindelydarabokat a földre, ahol már egész szép csomó gyűlt össze. Seth úgy érezte, klassz dolog itt lenni fenn a tetőn, süt a nap, és néha elszáll fölöttük egy-egy sirály. Innen fentről majdnem mindent lehet látni. A várost, benne az egyenes utcákat és a négyzet alakú udvarokat, az öreg fákat a réten, sőt még a virágok is egész szépek. Innen 132

fentről csak színes kis pöttyöknek tűnnek. Valahol egy tehén bőgött, úgy szállt föl hozzájuk a hang, mint valami távoli zümmögés. A vizet is látta, a kikötőben lebegő és a vízen suhanó hajókat is. Néhány gyerek vitorlázott egy kis csónakkal, melynek kék vitorlájába belekapott a szél, és mivel Seth irigyelte őket, inkább elfordult, s a kikötőt figyelte. Rengeteg ember járkált ott, vásároltak, sétáltak, vagy ebédeltek egy napernyővel felszerelt ki asztal mellett. Turisták bámulták a rákot válogató halászokat. Seth megvetően gondolt a turistákra, akkor legalább nem irigyelte annyira azokat a vitorlázó fiúkat. Jó lett volna, ha elhozza a látcsövet, amit még Raytől kapott, akkor még messzebbre látna. Jó lenne elüldögélni itt a rajzfüzetével. Minden olyan… olyan tiszta innen fentről nézve. Az ég és a víz egyforma kék, a fű és a levelek harsogó zöldek. Ha az ember vesz egy mély levegőt, érezni a víz szagát, és talán még a sülő hot dog illatát is. A gondolattól megkordult a gyomra. Egy kicsit fészkelődött, és a szeme sarkából Camre nézett. Ó, bárcsak neki lehetnének ilyen izmai! Akinek ilyen izmai vannak, az azt tehet, amit csak akar, senki nem állít a meg. Soha, semmitől és senkitől nem kell félnie, egész életében. Ujjaival megnyomogatta a bicepszét, de elégedetlen volt. Talán ha ő is használhatna szerszámokat, akkor megerősödne. - Azt ígérted, én is leszedhetek néhányat - szólt oda Camnek. - Később. - Ezt már mondtad egyszer. - Most megint mondom. - Izzasztó, nehéz, kimerítő munka volt ez, és Cam alig várta, hogy végezzen vele. A pólóját annyira átizzadta, hogy le kellett vennie, a háta nedvesen csillogott, a torka pedig teljesen kiszáradt. Letépett még egy darab zsindelyt, és nézte, amint Seth ledobja. - Ugyanoda dobod? - Hát azt mondtad, nem? Cam végignézett a gyereken. Seth haja egy Orioles baseballsapka alól lógott ki, a sapkát Cam vette neki egy hete, mikor kimentek a baseballmeccsre. Most, hogy jobban belegondolt, rájött, hogy a gyerek azóta le sem vette a fejéről. A meccs ötlete hirtelen támadt, emlékezett vissza, csak úgy kedvet kapott. De megdöbbenve tapasztalta, milyen bámuló szemeket mereszt Seth a Camden Yard pálya láttán. Csak ült a padon, kezében egy hot doggal, amelyről teljesen megfeledkezett, és minden rezdülést látni akart a játékból. Végül közölte komoly, határozott véleményét: „A tévében nézni nagy szar ehhez képest”. Cam nevetett. Most nézte, amint ledobja a következő zsindelyt, és az jutott eszébe, meg kéne tanítani a gyereket, hogy kell elkapni a labdát. De abban a pillanatban már ingerültté is tette a gondolat. - Nem is nézed, hová dobod! - Tudom, hová esik le. Ha nem tetszik, ahogy csinálom, akkor csak dobáld le magad! Azt ígérted, hogy leszedhetek néhányat! Nem éri meg, gondolta Cam. Nem éri meg az energiát, hogy vitatkozzon vele. - Jól van, szóval le akarod szedni a zsindelyeket erről a szaros tetőről? Tessék, nézd, látod, hogy csinálom? Beakasztod a kalapács kampós végét, és… - Már egy órája nézlek. Nem kell ehhez nagy ész! 133

- Akkor jó - mondta Cam, és a száját összeszorítva belecsapta a kalapácsot Seth mohó kezébe. - Csináld. Én lemegyek inni. Fürge léptekkel lement a létrán, s közben azt bizonygatta magának, hogy minden tízéves fiú ugyanilyen szemtelen taknyos. Különben is, amennyi zsindelyt leszaggat, annyival kevesebb marad neki. Ha túléli ezt a napot, este megint találkája van Annával. És a legtöbbet akarja kihozni belőle. Ez aztán a nő! Cam felkapta a jeges vízzel teli kancsót, és nagyot kortyolt belőle. A fenébe is, majdnem tökéletes. Bár néha kicsit furcsa érzése támadt a gyomrában az ilyen gondolatoktól. Jobb lesz, ha igyekszik megtalálni a hibáit is. Szép, okos, szexi. És milyen gyönyörű a nevetése! Milyen megértően tud nézni azzal a hatalmas, meleg szemével! Ráadásul a gyakorlatias hivatalnoki kosztüm alatt vad kalandozásra hajlamos alkat rejlik. Nem is beszélve arról, ahogy főz! Felnevetett, és előhúzott egy zsebkendőt, hogy letörölje az arcát. Ha az a típus lenne, aki letelepedni vágyik, egy percet sem gondolkodna. Gyűrűt húzna az ujjára, kimondaná az igent, és hazavinné magával Annát, az ágyába, örökre. Meleg étel, meleg ágy. Beszélgetés. Nevetés. Reggeli ébredés álmos mosollyal. Összenézések, melyek tucatnyi szónál is többet mondanak. Azt vette észre, hogy maga elé mered, a kancsó lóg a kezében, és ostoba vigyor ül az arcán. Megrázta magát, és nagyot sóhajtott. Biztosan napszúrást kapott. Az örökre szóló kapcsolat nem az ő stílusa. Soha nem is volt. A házasság pedig - már a szótól is kirázza a hideg - másoknak való. Hála istennek, Anna nem is akart többet, mint amennyit ő kínált. Kellemes, könnyed kapcsolatot, elkötelezettség és bonyodalmak nélkül. Ez mind a kettejüknek megfelel. Nehogy megint felforrósodjon az agya, a fejére is öntött a jeges vízből. Fél év, ígérte meg magának, miközben elindult kifelé. Fél év, és elindul visszafelé a saját világába. Versenyek, sebesség, csillogó partik és olyan nők, akiknek csak egy futó viszonyra van szükségük. Csakhogy ez a gondolat nem tudta most fellelkesíteni, a szeme előtt felvillanó képek hidegen hagyták. Káromkodott egyet. Az isten verje meg, azt az életet akarja! Az az egyetlen, amit ismer. Ahová tartozik. Őt nem olyan fából faragták, hogy egész életében másoknak építsen hajókat, gyereket neveljen, és össze nem illő zoknik miatt idegeskedjen. Persze lehet, hogy megtanítja a gyereket, hogyan kell elkapni a csavart vagy a nyesett labdát, de ez semmiség. És meglehet, hogy Anna Spinelli jár az eszében szünet nélkül, de ez sem olyan nagy dolog. Térre és szabadságra van szüksége. Versenyezni akar. Forrongó gondolatokkal lépett ki az épületből. A ház oldalának támasztott alumíniumlétra majdnem a fejére esett, amint végigdőlt a fal mellett. Vadul káromkodott, de ugyanabban a pillanatban elfojtott sikoltást hallott a feje fölül. Amikor felnézett, a szíve egyszerűen megszűnt dobogni. Seth egy törött ablak keretén lógott hat méter magasan, s az ujjai hegyével kapaszkodott. Cam látta az új tornacipő talpán a mintázatot, a lógó cipőfűzőt, a lecsúszott 134

zoknit. Mielőtt még levegőt vehetett volna, Ethan és Phillip jelentek meg a tető szélén, lehajoltak, és megpróbálták elérni a fiút. - Kapaszkodj! - ordított Ethan. – Hallod? - Nem bírok! - Seth hangja elvékonyodott a rémülettől, olyan lett, mint egy egészen kicsi gyereké. - Csúszik. - Innen nem érjük el - mondta Phillip halálosan nyugodt hangon, de a tekintetében, amint lenézett Camre, rettegés csillogott. - Állítsd fel a létrát. Gyorsan. Cam egy pillanat alatt döntött, bár úgy tűnt neki, mintha közben évek teltek volna el. Felmérte, mennyi időbe telne felállítani a létrát, és felmászni oda, ahol Seth lóg. Túl sokáig tartana, gondolta, és ez a gondolat beleégett az agyába. Odalépett Seth alá. - Engedd el, Seth. Engedd el! Elkaplak. - Nem. Nem merem. - A gyerek keze kisebesedett, vérzett, és majdnem lecsúszott, amikor vadul megrázta a fejét. Teste szinte görcsbe rándult a vakrémülettől. - Nem tudsz elkapni. - Dehogynem. Te le mersz ugrani, én pedig biztosan elkaplak. Hunyd be a szemed, és engedd el az ablakot! Itt vagyok - Cam szétvetett lábbal állt, és igyekezett ügyet sem vetni a torkát szorító rettegésre. - Itt vagyok épp alattad. - Félek! - Én is. Engedd el! Gyerünk! - mondta olyan éles, parancsoló hangon, hogy Seth ujjai ösztönösen ellazultak. Mintha örökké tartott volna, amíg zuhant, a végtelenségig. Cam arcán izzadság folyt végig. Seth nem kapott levegőt. Cam szemét csípte a verejték, a só, de egyetlen pillanatra sem vette le a tekintetét a gyerekről. Kitartotta a karját, ölelő mozdulattal, készen rá, hogy elkapja a fiút. És Seth leért. Cam szinte robbanásszerű sóhajt hallott, nem tudta volna megmondani, hogy ő maga vagy a gyerek vette-e ilyen hirtelen a levegőt. Mind a ketten nagyot estek. Cam a testével próbálta felfogni az ütést, csupasz hátával fordult a kemény föld felé. De aztán egyetlen szempillantás alatt feltérdelt. Megforgatta a gyereket, és magához szorította. - Istenem. Jaj, istenem! - Jól van?- - kiabált Ethan fentről. - Igen. Nem tudom. Jól vagy? - Azt hiszem. Igen. Seth egész testében remegett, a foga vacogott, és amikor Cam elengedte egy kicsit, hogy alaposabban megnézze, halálsápadt arcot, hatalmas, üveges szempárt látott. Leült a földre, az ölébe húzta Setht, és lenyomta a fejét a térdei közé. - Csak megijedt - kiabált fel a testvéreinek. - Ezt jól csináltad. - Phillip leült a tetőn, tenyerével megdörgölte verejték lepte arcát, és úgy érezte, szívverése talán egy év múlva sem tér vissza normális üteméhez. - Jézusom, Ethan, megbolondultam? Hogy küldhettem le azt a gyereket vízért? - Nem a te hibád. - Ethan megszorította az öccse vállát, hogy megnyugtassa, de saját maga is nyugtatásra szorult volna. - Senki nem hibás. Nincs semmi baja. Senkinek nem lett semmi baja. Lenézett, szólni akart Camnek, hogy állítsa fel a létrát. De azt látta, hogy a bátyja Setht öleli, arcát belefúrva a hajába. 135

A létra várhat. - Vegyél mély levegőt - mondta Cam. - Csak lassan. Semmi az egész, csak egy kicsit elakadt a lélegzeted. - Nincs semmi bajom - szólt Seth, de a szemét nem nyitotta ki, mert attól félt, hogy elhányja magát, és az nagyon megalázó lenne. Az ujjai égtek a fájdalomtól, de nem mert odanézni. Mikor ráébredt, hogy Cam átöleli, méghozzá szorosan, nem a szokásos, undorodó borzongás futott át rajta. Hálát érzett, és megkönnyebbülést. Édes, szinte fájdalmasan jó érzés volt. Cam is lehunyta a szemét. De hamar ráébredt, hogy rosszul tette. Újra Setht látta, amint zuhan lefelé, csak zuhan, zuhan, de ezúttal nem volt elég erős vagy elég gyors. Nem is volt ott, hogy elkapja. A félelem alábbhagyott, feltört alóla a harag. Megfordította Setht, míg az arcuk majdnem összeért, és megrázta. - Mi a fenét csináltál! ? Mit képzeltél? Te bolond kölyök! Kitörhetted volna a nyakad! - Én csak… - Cam rémülten hallotta, hogy a gyerek hangja elakad. - Én csak… nem tudtam. Kibomlott a cipőfűzőm. Biztosan ráléptem. Én csak… De a többit már elfojtotta Cam erős, izzadt mellkasa, amint újra magához ölelte. Seth érezte a férfi szívverését, odatapasztott fülének úgy hallatszott, mintha mennydörgés lenne. Újra lehunyta a szemét. És lassan, óvatosan ő is felemelte a karját, és átölelte Camet. - Na jól van - mormogta Cam, és nyugalmat parancsolt magára. - Nem a te hibád volt. Csak halálra rémisztettél. Remeg a keze, döbbent rá Cam. Bolondot csinál magából. Hátrébb húzta a fiút, és rávigyorgott. - Na és milyen volt repülni? Sethnek sikerült halványan elmosolyodnia. - Azt hiszem, egész tűrhető. - Halálmegvető! - Mind a ketten kicsit kínosan érezték magukat, ezért lassan, óvatosan elhúzódtak. - Szerencse, hogy ilyen vézna vagy. Ha egy kicsit magadra szedtél volna, lehet, hogy agyon is ütsz. - A francba! - mondta Seth, mert nem jutott semmi az eszébe. - Egy kicsit megviselte a móka a kezedet - Cam elgondolkozva nézte a véres ujjakat. Szerintem jobb lesz, ha leszedjük a tetőről a többieket, és rendbe tesszük a kezedet. - Nem érdekes - úgy fájt, mintha tűz égette volna. - Nincs értelme, hogy elvérezz! - Mivel a keze még mindig remegett egy kicsit, Cam gyorsan felállította a létrát a helyére. - Menj be, és hozd ki az elsősegélydobozt. Úgy látszik, Philnek igaza volt, amikor rábeszélt, hogy vegyük meg azt a szart. Ki is próbálhatjuk rajtad. Nézte, amint Seth bemegy, aztán odatámasztotta a homlokát a létra oldalához. A gyomra még mindig ugrált, és megfájdult a feje is, bár eddig nem vette észre. Most viszont úgy rontott rá a fájdalom, mintha egy tehervonat dübörögne át az agyán. - Te jól vagy? - Ethan Cam vállára tette a kezét, amint odaért hozzá. - Köpni-nyelni sem tudok. Teljesen kiszáradtam. Még soha életemben nem voltam így beszarva.

136

- Akkor már hárman vagyunk - csatlakozott hozzájuk Phillip. A térde még mindig remegett, ezért úgy döntött, inkább leül a létra egyik fokára. - Hogy néz ki a keze?- Kell orvos? - Több ujja hegye felszakadt. Nem olyan vészes. Ekkor meghallották, hogy egy autó fékez a kavicsos parkolóban, és megfordultak, hogy megnézzék, ki az. És Cam amúgy is remegő gyomra görcsbe rándult. - Ó, ez tökéletes! A szexis gyámügyi előadó, délután háromkor. - Mit keres itt? - Ethan mélyebben a szemébe húzta a sapkáját. Utálta, hogy nőkkel kell találkoznia, amikor ilyen izzadt. - Nem tudom. Randevúnk van ma, de csak este hétkor. Biztos majd sipítozni kezd, hogy minek vittük fel egyáltalán a gyereket. - Hát ne mondjuk el neki - szólt Phillip halkan, de közben már kedves, vidám mosollyal üdvözölte Annát. - Hát, ez aztán feldobja a napunkat! Nincs is jobb annál, mint egy szép nőbe botlani egy ilyen kemény munka után. - Uraim - mosolygott Anna, s hagyta, hogy Phillip megfogja a kezét, és az ajkához emelje. Jól elszórakozott a látványon. Három testvér, három különböző reakció. Phillip jól nevelten üdvözli, Ethan kissé zavartan bólint, Cam pedig ingerülten, mogorván néz rá. - Remélem, nem zavarok. Szerettem volna megnézni az épületet, és ajándékot is hoztam. Van egy kosár a csomagtartóban, csupa férfiaknak való étellel. Ha esetleg kedvetek lenne ebédszünetet tartani. - Ez nagyon kedves tőled. Köszönjük - mondta Ethan egyik lábáról a másikra állva. Majd én kiveszem a kocsiból. - Köszönöm. Végignézett az épületen, aztán feltolta a fejére kerek lencséjű, drótkeretes napszemüvegét, és még egyszer szemügyre vette a leendő hajóműhelyt. Az jutott eszébe, milyen jó, hogy egyszerű, bő farmert és pólót vett fel ehhez a rögtönzött látogatáshoz. Ha bemegy, biztosan összepiszkolja magát. - Szóval ez az? - Igen, ez lesz a birodalmunk - kezdte Phillip, azt tervezve, hogy körbevezeti a lányt, s közben Camnek lesz elég ideje rendbe tenni Seth kezét, és meghagyni a srácnak, hogy hallgasson. De Seth ebben a pillanatban kilépett az ajtón. Arca már nem látszott olyan sápadtnak, de piszkos volt, izzadt és véres, összekente, amikor végigsimított rajta sebesült kezével. Fehér Just Do It feliratú pólója ugyanígy festett. Seth úgy tartotta kezében az elsősegély dobozt, mint egy győzelmi zászlót. Anna szemében rémület villant. Odafutott Sethhez, és gyengéden megfogta a vállát, még mielőtt Cam vagy Phillip kitalálhattak volna valami hihető történetet. - Ó, kicsim, megsérültél? Mi történt? - Semmi - kezdte Cam. - Csak… - Leestem a tetőről - felelte Seth. Amíg odabent volt, megnyugodott, és már nem remegett az ijedtségtől, hanem vad büszkeség öntötte el. - Leestél a… - Anna úgy megdöbbent, hogy nem jutott szóhoz. Ösztönösen tapogatni kezdte a gyereket, nem tört-e el valamije. Seth megdermedt, aztán ficánkolni kezdett, de Anna nem eresztette, komoran folytatta a tapogatást, míg meg nem nyugodott. - Istenem! Nem 137

volna szabad mászkálnod. - Hirtelen elfordult, és dühödt pillantást vetett Camre. - Hívtatok mentőt? - Semmi szükség mentőre. Tipikus női dolog azonnal pánikba esni! - Pánikba esni! - Anna védelmezően Seth vállára tette a kezét, és szembefordult velük. Még hogy pánikba esni! Ti hárman úgy álltok itt, mint egy csapat pávián. Pedig lehet, hogy belső sérülései vannak. Hiszen vérzik! - Csak az ujjaim véreznek. - Seth kinyújtotta a kezét, és csodálattal nézte. Hú, micsoda szenzáció lesz ez az iskolában hétfőn! - Megcsúsztam a létrán, amikor jöttem le, de megkapaszkodtam abban az ablakkeretben, ott - mutatta segítőkészen. Anna szédülni kezdett a magasságtól. - Akkor Cam azt mondta, engedjem el a keretet, ő majd elkap. És így is volt. - Máskor harapófogóval se lehet kihúzni egy szót se a büdös kölykéből - morogta Cam Phillipnek. - Most bezzeg be nem áll a szája! Jól van a gyerek - szólt hangosabban. - Csak egy kicsit elakadt a lélegzete. Anna nem is válaszolt, csak egy megvető pillantásra méltatta, aztán visszafordult Sethhez, mosolyogva. - Hadd lássam a kezedet, kicsim. Megtisztítjuk, és megnézzük, nem kell-e összevarrni felemelte a fejét, szemében továbbra is ott vibrált a harag. - Aztán majd szeretnék beszélni veled, Cameron. - Gondoltam - morogta a férfi, és nézte, amint Anna az autójához vezeti a gyereket. Seth rájött, nem is olyan rossz, ha egy kicsit babusgatják az embert. Új érzés volt számára látni, hogy egy nő mekkora hűhót csap egy kis vér miatt. Anna keze gyöngéd volt, hangja megnyugtató. Seth ujjai ugyan fájtak, lüktettek, de ez nem túl nagy ár ezért a csodálatos kalandért. - Jó sokáig tartott, míg leestem - mondta. - Igen, el tudom képzelni. -A gondolattól is görcsbe rándult Anna gyomra. - Biztosan nagyon megijedtél. - Csak egy pillanatra. - Seth beharapta az ajkát, nehogy elpityeredjen, miközben a gyámügyi előadó óvatosan bekötözte az ujjait. - Más fiúk sikoltoztak volna, mint a lányok, vagy még össze is pisilték volna magukat. Abban nem volt biztos, hogy ő sikoltott-e, az a rész kissé homályosan maradt meg az emlékezetében, de a nadrágját már ellenőrizte, és ott nem volt semmi baj. - És Cam milyen mérges volt! Mintha azt hitte volna, hogy szándékosan rúgtam ki magam alól a létrát. Anna felkapta a fejét. - Kiabált veled? Seth már majdnem belefogott, hogy jól kiszínezze a történetet, de Anna vészjósló tekintetét látva jobb belátásra tért. - Csak egy percre. Igazából inkább csak rémüldözött. Mintha legalábbis leszakadt volna a karom, úgy ölelgetett meg simogatott. - Seth megvonta a vállát, de azért jól emlékezett arra a melegségre, amit akkor érzett, mikor biztonságban volt Cam karjában. - Vannak ilyenek, tudod?- Vannak pasasok, akik nem bírják a vért látni. Anna ellágyult mosollyal nézett a kisfiúra, és megsimogatta a haját. - Igen, tudom. Hát, egész jó bőrben vagy ahhoz képest, hogy leugrálsz a tetőről. Többet ne csinálj ilyet, rendben? 138

- Elég volt egyszer. - Szerintem is. Sült csirke van a kosárban. Hacsak meg nem ették mindet… - Hű! Egy tucatot is meg tudnék enni! - Seth futva elindult, de a lelkiismerete nem hagyta nyugodni. Ez is újdonság volt számára. Megállt, visszafordult, és Anna szemébe nézett. - Cam azt mondta, hogy elkap, és tényleg elkapott. Szuper volt. Aztán elfutott az épület irányába, s közben Ethannek ordítozott, hogy hagyjanak neki is a csirkéből. Anna sóhajtott egyet. Az első ülésen ült a nyitott kocsiajtó mellett, és rendbe rakta az elsősegélynyújtó ládát. Amikor meglátta az árnyékot, nem nézett fel, folytatta a pakolást. Izzadságszagot érzett, a férfi saját illatát, és a reggeli zuhanyozásból maradt halvány szappanszagot. Olyan jól ismeri az illatát, és főleg azt, amikor az övével keveredik, hogy száz közül is ki tudná választani, még ha bekötik a szemét és összebilincselik a kezét, akkor is. Valóban kíváncsi volt a házra, amit kibéreltek, de igazából csak ürügyet keresett, hogy láthassa őt. - Gondolom, semmi értelme elmondanom, hogy egy ilyen korú gyereknek nem volna szabad felügyelet nélkül létrákon mászkálnia. - Semmi értelme. - És azt sem kell mondanom, hogy a gyerekek az ő korában óvatlanok, gyakran ügyetlenek, suták. - Seth nem ügyetlen - vágott vissza Cam dühösen. - Olyan ügyes, mint egy kis csimpánz. Persze - tette hozzá kissé gúnyosan -, mi meg páviánok vagyunk, úgyhogy összeillünk. Anna felállt, becsukta a dobozt, és átnyújtotta Camnek. - Nyilván. De hát balesetek mindig történnek, bármilyen óvatos is az ember, bármennyire igyekszik is megakadályozni. Épp ezért hívják őket baleseteknek. Anna a férfi arcát nézte. Még mindig ingerült, gondolta, miatta is, és a körülmények miatt is. És az a düh, mely szinte sosem tűnt el belőle, most nagyon-nagyon közel került a felszínhez. - Na és hány évet vett el az életedből ez a kis eset?- kérdezte lágyan. Cam felsóhajtott. - Pár évtizedet. De a gyerek remekül tartotta magát. Elfordult egy kicsit, visszapillantott a ház felé. Anna ekkor vette észre a vérfoltokat a hátán. A szíve nagyot ugrott, de aztán ráébredt, hogy ezek a foltok Seth keze nyomát mutatják. Cam megölelte a fiút, és ő is viszonozta az ölelést. A férfi visszafordult, és meglátta a mosolyát. -Miaz? - Semmi. Nos, ha már itt vagyok, és ebédet hoztam nektek, illene, hogy legalább körbevezess. - Ebből mennyit kell majd beleírnod valamelyik jelentésedbe? - Ma nem dolgozom - felelte Anna, élesebben, mint szerette volna. - Azt hittem, barátokhoz jövök látogatóba. - Nem úgy értettem, Anna! - Nem? - Megkerülte a kocsi ajtaját, és becsapta. A fenébe is, azért jött, hogy lássa, hogy vele lehessen, nem pedig azért, hogy beütemezzen egy előre be nem jelentett 139

családlátogatást. - Azt fogom beleírni a következő jelentésembe, hacsak nem tapasztalok addig valami mást, hogy Seth és a gyámjai kezdenek szoros kapcsolatot kialakítani egymással. Majd kapsz egy másolatot. A körbejárást viszont hagyjuk máskorra. A kosarat visszaküldőd, amikor neked jó. Úgy gondolta, ez a lehető legelegánsabb kilépő: megkerülte a kocsit, és csak úgy odavetette a szavakat. Fellángolt benne az indulat, de még nem tört ki. Csakhogy amint a kocsi ajtaja után nyúlt, Cam megragadta a kezét, és ezzel tönkretette a remek jelenetet. Anna megpördült, és ököllel odacsapott, de ökle lecsúszott a férfi nedves bőréről, és az ütés elveszítette a lendületét. - El a kezekkel! - Hová mész? Várj egy percet! - Nem várok. És nem akarom, hogy hozzám érj! Két kézzel ellökte magától Camet. Úristen, de mocskos vagy! - Ha elhallgatnál egy kicsit, és figyelnél… - Mire? Azt hiszed, nem értem? Azt hiszed, nem fogtam fel, nem vettem észre, mire gondoltál, amikor megjöttem? „Ó, a fenébe, itt jön a gyámügyi előadó. Sorakozzunk fel, fiúk!” Tudod mit? Baszd meg! Cam letagadhatta volna, folytathatta volna a szokásos „nem tudom, miről beszélsz” stílusban, és biztosan remekül eljátszotta volna ezt a szerepet. De Anna szeme ugyanolyan hatással volt rá is, mint Sethre. Nem engedte, hogy hazudjon. - Oké, igazad van. De csak reflex volt. - Legalább van benned annyi tisztesség, hogy őszinte légy. - A fájdalom mélysége nemcsak meglepte, fel is dühítette Annát. - Nem értem, miért lovaltad bele magad ennyire. - Nem? - Hátradobta a haját. - Akkor majd én elmagyarázom. Rád néztem, és egy férfit láttam, aki mellesleg a szeretőm. Te viszont rám néztél, és egy olyan rendszernek a képviselőjét láttad, amelyben nem bízol, amelyet nem tisztelsz. És most, hogy ezt tisztáztuk, menj az utamból! - Sajnálom! - Cam lerántotta a fejéről a kendőt, mert úgy érezte, mindjárt szétpattan a fájdalomtól. - Igazad van, és nagyon sajnálom. - Én is sajnálom. - És Anna már nyitotta is a kocsi ajtaját. - Adnál nekem egy percet? De nem nyúlt a keze után, csak beletúrt a hajába. Anna nem a türelmetlen hang miatt állt meg, hanem a fáradt mozdulat miatt. - Jól van - engedte el az ajtót. - Van egy perced. Cam úgy gondolta, nincs a világon még egy nő, akinek a kedvéért ennyit magyarázkodott volna, mint ez az egy, aki összevont szemöldökkel áll előtte. - Mind a négyen nagy megrázkódtatáson mentünk keresztül, épp egy perccel azelőtt, hogy megérkeztél. Ennél rosszabb időzítést el se tudnék képzelni. Az istenit neki, még remegett a kezem. Gyűlölte beismerni. Gyűlölte. Hogy egy kicsit összeszedje magát, elfordult, és járkálni kezdett. - Egyszer volt egy balesetem. Úgy három éve. Grand Prix. Lejtőre értem, rosszul mértem fel a sebességet, és megpördültem. A kocsi darabokra tört körülöttem. A legrosszabb, 140

amitől mindenki retteg, a láthatatlan tűz. A gőzök meggyulladnak. Volt egy pillanat, amikor már láttam magam élve elégni. Csak egy pillanat volt, de nagyon élénken láttam. Kis csomóba gyűrte a zsebkendőt, aztán kisimította. - Azt akarom mondani, Anna, esküszöm, amikor ott álltam a gyerek alatt, és néztem a lógó cipőfűzőjét, sokkal rosszabb volt. Elmondhatatlanul rosszabb! Hogy haragudhat rá ezek után? - tűnődött Anna. És Cam miért nem látja be, hogy milyen nagy szeretet van benne, miért nem tud meríteni belőle? A múltkor azt mondta, hogy biztosan fájdalmat fog okozni neki. De ő nem tudta, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik, és épp ebből az irányból. Nem figyelt oda eléggé. Nem vette észre, hogy kezd beleszeretni a férfiba. - Ezt nem tehetem - mondta Anna félig önmagának, és maga köré fonta a karját, mert fázott. Rázta a hideg, pedig a vakító napsütésben állt. Vajon hány lépést tett már meg a szerelem felé? És mennyit tud megtenni visszafelé, hogy megmeneküljön? - Nem is tudom, mit gondoltam. A személyes kapcsolat veled csak megzavarja az együttműködésünket a gyermek ügyében. - Ne menj el tőlem, Anna! - Cam most egy másféle félelemmel szembesült, amilyet még sosem érzett. Tettünk néhány rossz lépést. Majd helyrehozzuk. Jók vagyunk együtt. - Jók vagyunk az ágyban - mondta Anna, és megrebbent a szeme, mert a férfi tekintetében mintha fájdalom villant volna. - Csak? - Nem - felelte lassan. Cam közelebb lépett. - Nem csak. De… - Van bennem valami, ami hozzád vonz, Anna. Cam megfeledkezett róla, hogy piszkos a keze, és a lány vállára fektette a tenyerét. - Ezt eddig nem ismertem. Ez az egész, amit veled átélek, az első olyan kapcsolat életemben, amelynek nem rohanok a vége felé. Egyszer mégis el fogunk jutni odáig, gondolta Anna. Fel kell készülnie rá, hogy a férfi eléri azt a pontot, és átlép rajta, hamarabb, mint ő. - Más az ember, aki vagyok, és más a gyámügyi előadó. Ne keverd össze - mondta halkan. - Őszintének kell lenned velem, mert különben semmit nem ér az egész. - Sokkal nyíltabb vagyok veled, mint bármelyik nővel valaha is voltam. És tudom jól, hogy ki vagy. - Jól van - szólt halkan Anna, megérintette Cam arcát, és hagyta, hogy a férfi megcsókolja. - Majd meglátjuk, mi lesz.

141

Tizennegyedik fejezet Szép tavaszi délután volt. Balzsamos levegő, jó szél és épp annyi felhő, hogy megszűrje a napot, ne égesse le az ember hátáról a bőrt. Amikor Ethan befordította hajóját a kikötőbe, a parton hemzsegtek a turisták, bámulták a tengerészeket és a rákot válogató munkások fürge kézmozdulatait. Ma hamar összeszedte a szokásos adagot, örült is neki. Hajója kopott csíkos vászonponyvája alatt nagy vizeshordók álltak teli haragos rákokkal, melyek estére már a fazekakban fognak rotyogni. Leadja a napi fogást, és otthagyja a társát, piszmogjon egy kicsit a motorral. Mintha valami zörgést hallana benne. Ő maga azonban azt tervezte, hogy átmegy a műhelyhez, megnézi, hogy haladnak a gázszerelők. Alig várta, hogy elkészüljenek a munkálatokkal, pedig Ethan Quinn nem volt türelmetlen ember. Legalábbis szerette azt hinni magáról. De a hajóépítő vállalkozás régi álma, már egy jó ideje dédelgette. Úgy látszik, eljött az ideje, hogy valóra váljon. A hajó nekiütődött a mólónak, mire Simon boldogan ugatni kezdett. Ethan kihajolt, hogy rögzítse a kötelet, de egy kéz már el is vette tőle. Felismerte ezt a kezet, még mielőtt feljebb emelte volna a tekintetét az arcra. Szép hosszú ujjak, gyűrű és lakk nélkül. - Megfogtam, Ethan. A férfi felnézett, és rámosolygott Grace-re. - Köszönöm. Mit csinálsz te a kikötőben ilyenkor? - Rákot válogatok. Betsy megbetegedett, és kellett nekik egy kis segítség. Anyám úgyis el akarta vinni Aubreyt pár órára. - Néha magadra is kellene időt szakítanod! - Ó! - Grace szakavatott mozdulatokkal rögzítette a kötelet, majd felegyenesedett, és végigsimított fiús frizuráján. - Majd valamelyik nap. Megettétek azt a rakott sonkát, amit a múltkor készítettem? - Az utolsó morzsáig. Nagyon finom volt. Köszönjük - most, hogy a mindennapi társalgási témákból kifogytak, Ethan nem tudta, mit kezdjen a kezével. Zavarában elkezdte Simon fejét vakargatni. - Jó fogásunk volt ma. - Igen, látom. - Mosolya azonban erőltetett volt, és Grace rágcsálta a szája szélét. Biztos jele annak, gondolta Ethan, hogy valami nyomja a lelkét. - Valami nincs rendben?- Nem szívesen rabolom el az idődet, amikor dolgozol - nézett végig a kikötőn a lány. - Tudnál sétálni velem pár percet - Persze. Jólesne valami hideg innivaló. Jim, ugye innen már elintézed? - Hogyne, kapitány! 142

A kutya kettejük között haladt. Ethan zsebre dugta a kezét. Ismerősök köszöntek rá, visszabólintott, de a rákot válogatók gyors ujjaira ügyet sem vetett, pedig igazi műsort adtak a nézelődőknek. Az illatokat felismerte, mert annyira szerette őket: a víz, a hal és a sós levegő aromája. És ezekhez most Grace szappanának és hajának finom illata vegyült. - Ethan, nem szeretnék bánatot okozni neked vagy a családodnak. - Nem is tudnál, Grace. - Lehet, hogy már tudod. Csak engem annyira bánt. Annyira utálom ezt az egészet! Lehalkította a hangját, de olyan indulat sistergett benne, ami meglepte Ethant. A lány arca feszültségről árulkodott, száját komoran összeszorította. A férfi úgy döntött, inkább felejtsék el a hideg üdítőt, és messzebb sétáltak a parttól. - Mondd csak el, legalább megkönnyebbülsz! - És téged terhellek vele - felelte Grace sóhajtva. Nem szívesen tette ezt. Ethanre mindig lehetett számítani, ha valami baj volt, vagy szüksége támadt egy kis megértésre. Valaha azt remélte, Ethan többet is felajánl neki ennél… de Grace megtanulta, hogy úgy fogadja el az életet, ahogy volt. - Jobb, ha tudsz róla. Nem tehetsz semmit ellene, ha nem tudod. A biztosítótársaság egyik nyomozója körbejár a városban, beszélget az emberekkel, kérdéseket tesz fel apádról és Sethről is. Ethan egy pillanatra a lány karjára tette a kezét. Elég messze jártak már a kikötőtől, az üzletsortól és a forgalom zajától. - Miféle kérdéseket? - Arról, hogy szellemileg milyen állapotban volt apátok a baleset előtti hetekben. Hogy miért vette magához Setht. Ma korán reggel nálam volt az az ember. Úgy gondoltam, jobb, ha beszélek vele, mintha nem nézett fel Grace Ethanre, és megkönnyebbült, amikor a férfi bólintott. - Elmondtam neki, hogy Ray Quinn volt a legjobb ember, akit valaha is ismertem, és alaposan megmondtam neki a véleményemet arról, hogy itt járkál, és mindenféle ronda pletykákat szed össze. Mivel Ethan elmosolyodott ennek hallatán, Grace maga is felengedett egy kicsit. - Hát, annyira felidegesített. Azt állította, hogy ő csak a munkáját végzi, és olyan sima a modora, olyan a pasas, mint egy kígyó. De engem nem hagyott nyugodni, főleg, mikor azt kérdezte, mit tudok Seth anyjáról meg a gyerekről. Mondtam neki, hogy semmit, és különben se érdekes. Sethnek itt a helye, és ez a lényeg. Remélem, jól tettem. - Nagyon jól tetted. Grace szeme elsötétült, szegény lány küszködött az érzelmeivel. - Ethan, tudom, hogy rosszul esik nektek, ha az emberek pletykálnak, ha olyasmiről kezdenek sutyorogni, amihez semmi közük. De ez nem jelent semmit - folytatta, és megfogta a férfi kezét. - Aki ismeri a családotokat, az tudja. - Majd túlleszünk rajta - szorította meg a férfi a lány kezét, de aztán nem tudta, fogja-e tovább, vagy eressze el. - Örülök, hogy elmondtad. - Elengedte. De továbbra is a szemébe nézett, olyan sokáig, hogy Grace elpirult. - Nem alszol eleget. Fáradt a szemed. - Ó! - A lány zavarba jött, és bosszankodott is. Megdörzsölte a szeme alatti karikákat. Miért csak azt veszi észre, ha valami nem szép rajta. - Aubrey nem aludt jól az éjjel. Vissza kell mennem - mondta gyorsan, és megsimogatta a türelmes Simon fejét. - Holnap átmegyek takarítani. 143

Elsietett, és reményt vesztve arra gondolt, hogy az olyan férfi, aki csak azt veszi észre, ha fáradt vagy rosszkedvű, biztosan sosem néz rá úgy, mint nőre. Ethan pedig nézte távolodó alakját, és az járt a fejében, túl szép ez a lány ahhoz, hogy így agyonhajszolja magát.

A nyomozót Mackensie-nek hívták. A városban kérdezősködött. A mostanáig összegyűjtött jegyzeteiből egy olyan ember képe kezdett kibontakozni, aki igazi szent volt, a feje körül a napnál is fényesebb glóriával. Önzetlen szamaritánus, aki nemcsak szerette a szomszédait, de vidáman átvállalta terheiket is, aki hű feleségével az oldalán az emberiség nagy részét megmentette, és segített megőrizni a világ békéjét. Más feljegyzései alapján viszont Raymond Quinn beképzelt, mindenbe beleavatkozó, magát mindenkinél különbnek tartó zsarnok volt, aki úgy gyűjtötte a rossz gyerekeket, mint mások a bélyeget, és arra használta fel őket, hogy rabszolgamunkát végezzenek neki, dicsőítsék az ő nagyságát, és valószínűleg arra is, hogy kielégítsék fajtalan szexuális vágyait is. Mackensie-nekbe kellett ismernie, hogy bármennyivel érdekesebb is ez a második változat, mindössze néhány ember véleményét tükrözi csupán. Alapos és óvatos ember lévén, felismerte, hogy az igazság alighanem e két véglet között lehet, félúton. Nem az volt a célja, hogy szentté avassa, vagy kárhozatra ítélje a 005-678-LQ2 biztosítási számú Raymond Quinnt. Egyszerűen csak össze akarta gyűjteni a tényeket, mert e tények alapján fogják majd eldönteni, hogy kifizetik-e a biztosítás összegét, vagy visszautasítják. Mackensie-t így is, úgy is megfizetik az idejéért és a munkájáért. Napközben megállt és megebédelt egy kisvendéglőben a parton. Egyik gyengéje volt a zsíros étel, a rossz kávé és a pincérnők, az olyan nevűek különösen, mint például Lulubelle. Ez okozta, hogy ötvennyolc éves korára tíz kiló súlyfölösleg rakódott rá, sőt, ha mérés előtt nem tekeri egy kicsit vissza a mérleg mutatóját, akkor van az tizenhárom kiló is, ez okozta, hogy rossz az emésztése, és hogy kétszer elvált. Ráadásul kopaszodott is, bütykök nőttek a lábán, és kutyául fájt az egyik szemfoga. Mackensie tudta magáról, hogy nem valami jó pasas, viszont a munkájához értett, harminckét éve dolgozik a True Life Biztosítónál, és mindig remek minősítést kapott. Leparkolt az épület melletti kavicsos parkolóban. Az utolsó ember, akivel beszélt, egy Claremont nevű kis féreg, igazította útba. Szorosra zárt szájjal mosolygott, miközben biztosította róla, hogy Cameron Quinnt itt fogja találni. Mackensie még öt percet sem töltött azzal az emberrel, máris megutálta. Elég régóta dolgozott emberekkel, hogy felismerje a kapzsiságot, az irigységet és az egyszerű rosszindulatot, bármilyen mézesmázos felszín alatt rejtezzenek is. Claremont ráadásul nem is igyekezett titkolni e tulajdonságait. Felböfögte az ebédre elfogyasztott kapros-ecetes mártást, megrázta a fejét, és előkapta a gyógyszerét, melyből óránként bekapott egyet-egyet. A parkolóban egy kis furgon állt, egy ősrégi szedán, és egy elegáns, klasszikus Corvette. 144

Mackensie-nek tetszett a Corvette, legalábbis külsőre. De semmi pénzért nem ülne be egy ilyen halálcsapdába. Az biztos! Mégis ámulattal szemlélte, miközben kikászálódott a saját kocsijából. Egy embert is lehet ámulattal szemlélni, állapította meg, mikor meglátta az épületből kilépő két férfit. No nem az idősebbet, a piros kockás ingben és a gumis nyakkendőben. Aktakukac, gondolta. Elég jól tudta azonosítani a különböző típusokat. A fiatalabbik azonban olyan vékony volt, olyan mohó, olyan éles szemű, hogy biztosan nem papírokkal tölti az idejét. Vagy kétkezi munkát végez, vagy ha nem, képes lenne rá. Ráadásul úgy fest, mint aki tudja, mit akar. És azt meg is szerzi. Ha ez Cameron Quinn, gondolta Mackensie, akkor Ray Quinn biztosan nem unatkozott, amíg élt. Cam kikísérte a gázművek ellenőrét, és meglátta Mackensie-t. Úgy érezte, jól haladnak. Talán még egy hét, mire a fürdőszoba is elkészül, de ő és Ethan kibírják még egy hétig nélküle. Szeretett volna már belekezdeni a munkába, és mivel az elektromos vezetékek elkészültek, sőt az ellenőrzésen is túlestek, nincs is mire várni. Mackensie-t meglátva azt gondolta, valami hivatalnok. Megpróbálta felidézni, nem felejtett-e el egy megbeszélést, de semmi nem jutott az eszébe. Biztosan árul valamit, gondolta, miközben Mackensie és az ellenőr elmentek egymás mellett. Aktatáska van nála, állapította meg aggodalmasan. Ha az emberek aktatáskát hordanak, az azt jelenti, hogy valamit ki akarnak venni belőle. - Ön biztosan Mr. Quinn - mondta Mackensie barátságosan, s közben szemügyre vette beszélgetőtársát. - Igen. - Mackensie vagyok, a True Life Biztosítótól. - Már van biztosításunk. - Vagy legalábbis majdnem biztos benne, hogy van, gondolta. Az öcsém, Phillip intézi az ilyen ügyeket… - És Cam ekkor hirtelen megértette. Testtartása megváltozott, mint aki valami rosszra számít. - True Life? - Igen, az a biztosító. Én vagyok a társaság nyomozója. Tisztáznunk kell néhány kérdést, mielőtt döntenének az édesapja biztosítási összege ügyében. - Az apám meghalt - jelentette ki Cam. - Nem ez a kérdés, Mr. Mackensie - Fogadja részvétemet. Sajnálom. - Gondolom, a biztosítótársaság is sajnálja, hogy fizetnie kell. Csakhogy én úgy gondolom, az apám teljes bizalommal fizette be önöknek a pénzét. Az a baj, hogy meg kellett halnia, hogy visszakapja. Meghalt. Meleg volt a napon, és a füstölt hús azzal a fűszeres mustárral nem tett jót Mackensie gyomrának. A nyomozó nagyot sóhajtott. - Kérdések merültek fel a baleset körülményeit illetően. - Az autó nekiütközik a villanyoszlopnak. Az oszlop nyer. Higgye el nekem, ez már csak így megy, én igazán sokat vezetek. Mackensie bólintott. Más körülmények között értékelte volna Cam szókimondó stílusát. - Bizonyára tudja, hogy a biztosításban volt egy öngyilkossági záradék. - Mackensie, az én apám nem követett el öngyilkosságot. És mivel maga nem volt ott vele az autóban, nehéz lesz bebizonyítania, hogy igen. 145

- Az édesapja komoly stresszhelyzetben volt, nagy érzelmi válságon ment keresztül. Cam felhorkant. - Az apám felnevelt három borzalmasan rossz fiút, és egy rakás taknyos főiskolást tanított. Komoly stresszhelyzetben volt, és nagy érzelmi válságban szinte egész életében. - És befogadott egy negyediket is. - Igen. - Cam bedugta hüvelykujját a nadrágzsebébe, és egész testtartása kihívást tükrözött. - Ehhez magának semmi köze, sem a biztosítótársaságnak. - De igen, mivel kapcsolatban áll az apja balesetével. Felmerült a zsarolás lehetősége, és Ray Quinn jó híre is kérdésessé vált. Van egy másolatom arról a levélről, amelyet az autójában találtak. Amikor Mackensie kinyitotta a táskáját, Cam előrébb lépett. - Láttam a levelet. Az csak annyit jelent, hogy van valahol egy nő, akibe annyi anyai ösztön szorult, mint egy veszett kóbor macskába. Ha azt meri állítani, hogy Ray Quinn szándékosan nekihajtott egy villanyoszlopnak, csak azért, mert félt egy nyavalyás kis szukától, én tönkreteszem a maguk biztosítóját! A düh, amiről már azt hitte, hogy legyőzte, most újra feltámadt, teljes erővel, éles fájdalommal. - Engem egy fikarcnyit sem érdekel a maguk szaros pénze! Megkeressük, ami nekünk kell. Ha a True Life pereskedni akar a pénzért, az öcsémmel beszéljenek, meg persze az ügyvéddel. De ha maga vagy bárki más meggyalázza az apám emlékét, akkor velem találja szemben magát! A férfi jó huszonöt évvel fiatalabb, mérte fel Mackensie, kemény, mint a kő, és olyan mérges, mint egy kölykét védelmező farkas. Úgy döntött, sokkal jobb lesz, ha inkább taktikát változtat. - Mr. Quinn, nekem nem érdekem és nem célom, hogy meggyalázzam az édesapja emlékét. A True Life jó biztosító, én majdnem egész életemben nekik dolgoztam - próbált magabiztosan mosolyogni Mackensie. - Ez csak rutinellenőrzés. - Nem tetszik nekem a maguk rutinja. - Meg tudom érteni. Maga a baleset az, ami még homályos. Az orvos jelentése szerint az apjuk jó fizikai állapotban volt. Nincs semmi jele szívrohamnak, agyvérzésnek vagy bármi más egészségügyi problémának, ami miatt elveszítette volna az uralmát a kocsi fölött. Nem jött másik autó, az egész út üresen állt, és száraz, tiszta volt az idő. A balesetet rekonstruálták, de ez sem vezetett semmi eredményre. - Az a maga problémája. - Cam észrevette, hogy Seth jön az úton, az iskola felől. És itt jön az enyém, tette hozzá gondolatban. - Nem tudok benne segíteni. De azt biztosan tudom, hogy az apám mindig szembenézett a gondjaival, nem keresett kibúvókat. Soha nem választotta a könnyebb utat. Nekem pedig dolgom van. - Azzal faképnél hagyta a nyomozót, elindult Seth elé. Mackensie megdörgölte a szemét, mert könnyezni kezdett a tűző napfénytől. Quinn talán azt hiszi, semmivel sem járult hozzá a nyomozáshoz, de téved. Ha más nem is, annyi biztosan kiderült, hogy a Quinn testvérek pereskedni fognak a biztosítási összegért. Ha nem a pénz miatt, akkor az apjuk emléke miatt. - Ki az? - kérdezte Seth, tekintetével követve Mackensie-t, amint beült a kocsijába. 146

- Valami biztosítási nyikhaj. De kik azok? - Cam az utca túloldalára mutatott, ahol két fiú lézengett két sarokkal lemaradva Seth mögött. Seth vetett egy pillantást hátrafelé, majd vállat vont. - Nem tudom. Odajárnak az iskolába. Semmi különös. - Piszkálnak - Á, dehogy! Felmegyünk a tetőre? - A tető már kész van - morogta Cam, és magában jól mulatva figyelte a másik két fiút, akik közelebb jöttek, és nagyon próbáltak úgy tenni, mintha nem érdekelné őket, mi folyik a túloldalon. Persze nem sok sikerrel. - Hé, fiúk! - Mit csinálsz? - sziszegte Seth rémülten. - Nyugi. Gyertek csak ide! - kiáltott oda Cam a két sóbálvánnyá dermedt fiúnak. - Mi a francnak hívod ide őket? Csak két kölyök a suliból. - Jól jönne egy pár munkáskéz - felelte Cam kedvesen. Az is megfordult a fejében, hogy Sethnek sem ártana, ha lenne néhány gyerek, akikkel összebarátkozik. Várt, Seth fészkelődött, a két fiú pedig suttogva gyorsan megbeszélte, mit tegyen. Végül a magasabbik kihúzta magát, és kopott Nike cipőjében átcsoszogott az úttesten. - Nem csináltunk semmit - mondta, bár dacos hangját kissé nevetségessé tette selypítése, melyet egy elöl hiányzó fognak köszönhetett. - Láttam. Akartok csinálni valamit? A srác a kisebbikre nézett, aztán Sethre, aztán pedig óvatosan Camre. - Lehet. - Van nevetek? - Persze. Én Danny vagyok, az a kisfiú az öcsém, Will. Én a múlt héten töltöttem be a tizenegyet. Ő még csak kilencéves. - Tíz hónap múlva már tíz leszek! - közölte Will, és oldalba bökte a bátyját. - Ő még alsós - mondta Danny megvető mosollyal, és összenézett Sethszel. - Kis dedós. - Nem vagyok dedós! Will ökölbe szorította a kezét, és felemelte. Cam megfogta, majd könnyedén megnyomkodta a felkarját. - Nekem úgy tűnik, elég erős. - Nagyon erős vagyok - bólintott Will, és angyali mosollyal nézett fel rá. - Na, majd meglátjuk. Látjátok ott azt a nagy rakást? Rossz zsindelyek, kátránypapír, meg mindenféle szemét - Cam körbenézett a területen. - Látjátok ott azt a nagy konténert? A szemetet bedobáljátok a konténerbe, és kaptok öt dolcsit. - Fejenként? - hajtotta félre a fejét Danny, mogyorószínű szemei csak úgy csillogtak szeplős kis arcában. - Ne röhögtess, kölyök! De ha úgy meg tudjátok csinálni, hogy egyszer sem kell kijönnöm, és szétválasztanom a verekedőket, akkor adok két dollár ráadást. Hüvelykujjával Sethre bökött. - Ő a főnök. Amikor Cam magukra hagyta őket, Danny Sethhez fordult. Összehúzott szemmel, szótlanul méregették egymást. - Láttam, amikor behúztál egyet Robertnek. 147

Seth nyugodtan állt. Ketten lesznek egy ellen, számolgatta, de ő készen áll a verekedésre. - Na és? - Csúcs voltál - mondta Danny, és felemelt egy zsindelydarabot. Will vidáman rávigyorgott Sethre. - Robert egy nagy, kövér fing. Danny mondta, hogy amikor lecsaptad, csak úgy ömlött a vére! Seth visszanevetett. - Mint egy disznónak, amit leszúrtak. - Ui, ui - visította Will elégedetten. - Veszünk a pénzből fagyit Crawfordnál. - Aha… lehet. - Seth is nekilátott a szemétkupacnak, Will pedig vidáman baktatott a nyomában.

Annának rémes napja volt. Reggel azzal kezdődött, hogy felszaladt a szem az utolsó harisnyáján, mielőtt még eljutott volna a bejárati ajtóig. Nem volt otthon kenyér, sem joghurt, és be kellett ismernie, majdnem semmi, mivel mostanában túl sok időt tölt Cammel, vagy azzal, hogy rá gondol, és nem intézte el a szokásos bevásárlásait. Megállt, hogy feladjon egy levelet a nagyszüleinek, és letörte az egyik körmét a postaláda szélén. Amikor fél kilenckor belépett az irodájába, már csörgött a telefon. A vonal túlsó végén egy hisztérikus nő azt akarta tudni, miért nem kapta még meg az egészségügyi kártyáját. A dolog nem tartozott hozzá, a központos ide kapcsolta, egyszerűen csak azért, mert ő volt benn. Ennek ellenére megnyugtatta a nőt, hogy személyesen fog utánanézni a késedelemnek. Azután egy nyafogó öregember telefonált, aki azzal vádolta a szomszédait, hogy tönkreteszik a gyerekeiket, mert minden este megengedik nekik, hogy televíziót nézzenek. - A televízió - mondta az öreg - a kommunisták öröksége. Nincs benne semmi más, csak szex meg gyilkosság, szex meg gyilkosság, és a tudatalattira ható üzenetek. Én mindent elolvastam ezekről. - Majd utánanézek a dolognak, Mr. Bigby - ígérte Anna, és kinyitotta a fiókját, amelyben az aszpirint tartotta. - Éppen ideje lesz. Már szóltam a rendőrségnek, de azok a fülük botját sem mozdítják. Pedig azok a gyerekek tönkre vannak téve. Át kell majd programozni őket. - Köszönjük, hogy bejelentést tett. - Állampolgári kötelességem. - Naná - morogta Anna, miután már letette a kagylót. Délután kettőre a bíróságra kell mennie tanúskodni, ezért bekapcsolta a számítógépét, hogy megnyissa a jelentését és a feljegyzéseit tartalmazó fájlt. A képernyőjén azonban hibaüzenet jelent meg, miszerint a program illegális manővert hajtott végre. Anna már nem is sikoltott. Csak hátradőlt, lehunyta a szemét, és elfogadta, hogy ez egy ilyen utálatos nap. Még rosszabb is lett. Tudta jól, hogy tanúvallomása kulcsfontosságú az ügyben. A Higgins ügy aktája majdnem egy éve került az asztalára először. A három gyermek, nyolc-, hat- és négyévesek, 148

testileg és érzelmileg is súlyos sérüléseket szenvedtek. A feleség, aki mindössze huszonöt éves, igazi példája a házastárs áldozatának. Az elmúlt évek során számtalanszor elhagyta a férjét, de végül mindig visszament hozzá. Fél évvel ezelőtt Anna hosszas munkával elérte, hogy a nőt és gyermekeit egy menedékotthonban helyezzék el. Mrs. Higgins azonban másfél nap után meggondolta magát. Anna nagyon sajnálta, de ettől kezdve csak a gyermekek érdekét tartotta szem előtt. Látva összecsipkedett arcukat, a testüket borító kék foltokat, a szemükben ülő félelmet, és ami még rosszabb, a tompa beletörődést, szinte fizikai fájdalmat érzett. Egy házaspár magához vette őket. Elég nagylelkűek és elég erősek is voltak, hogy mind a hármukat befogadják. És most, amint meglátta a nevelőszülőket, akik féltően fogták közre a három gyereket, megesküdött magában, mindent megtesz, ami csak telik tőle, hogy a gyerekek velük maradhassanak. - Múlt év januárjában tanácsadást javasoltam, amikor először foglalkoztam ezzel az üggyel - mondta Anna a tanúk emelvényéről. - Családi és egyéni tanácsadást egyaránt. De a javaslatomat nem fogadták meg, sem akkor, sem pedig tavaly májusban, amikor Mrs. Higginst kórházba kellett szállítani, mert eltört az állkapcsa, és egyéb sérüléseket is szenvedett. Szeptemberben Michael Higgins, a legnagyobb gyermek, eltörte a karját. Novemberben Mrs. Higgins és a két nagyobbik fiú különböző sérüléseit a sürgősségi osztályon kezelték. Értesítettek engem, és én helyet kerestem Mrs. Higginsnek és a gyermekeinek egy otthonban, amely bántalmazott nők számára létesült. Ő azonban két napig sem maradt ott. - Ön több mint egy évig volt ennek az ügynek a felelőse - mondta az ügyvéd, tapasztalatból tudva, hogy Anna tanúvallomását nem kell kérdésekkel irányítania. - Igen, több mint egy évig - felelte Anna, és fájdalmasan érintette a kudarc érzése. - Mi a jelenlegi helyzet? - Ez év február hatodikán egy szomszéd hívására kiszállt a rendőrség, és Mr. Higginst alkoholos állapotban találta. Mrs. Higgins hisztérikus rohamot kapott, arcán kék foltok és zúzott sebek éktelenkedtek. Curtisnek, a legkisebb gyermeknek, eltört a karja. Mr. Higginst őrizetbe vették. Akkor is értesítettek, mivel én foglalkoztam az üggyel. - Találkozott aznap Mrs. Higginsszel és a gyerekekkel? - Igen. Bementem a kórházba. Beszéltem Mrs. Higginsszel. Azt állította, hogy Curtis leesett a lépcsőn. A gyermek sérüléséből és a korábbi esetekből arra következtettem, hogy nem mond igazat. A sürgősségi osztály orvosa, aki ellátta őket, egyetértett velem. A gyermekeket nevelőszülőkhöz adtuk, és azóta ott is vannak. Ezután Anna válaszolt a különböző kérdésekre az ügy aktáinak jelenlegi állásáról és a gyermekekről. A középső fiú egyszer rámosolygott, amikor megemlítette, hogy a gyereket bevették a focicsapatba. Amikor ezzel végeztek, Anna felkészült a másik fél ügyvédjének keresztkérdéseire. A tárgyalásnak ez a része mindig nagyon kimerítő és feszültséggel teli. - Tud arról, hogy Mr. Higgins önként jelentkezett alkoholelvonó-kúrára? Anna vetett egy pillantást Higginsék hivatalból kirendelt ügyvédjére, majd egyenesen az apára nézett. - Tudom, hogy az elmúlt évben Mr. Higgins nem kevesebb, mint három alkalommal állította, hogy jelentkezett elvonókúrára. 149

Látta, hogy a férfi arcát gyűlölet és düh sötétíti el. Csak hadd gyűlöljön, gondolta. Akkor sem engedi, hogy még egyszer megüsse a gyerekeket. - De azt is tudom, hogy egyetlen egyszer sem vett részt a programokban. - Miss Spinelli, az alkoholizmus betegség. Mr. Higgins jelenleg gyógymódot keres a betegségére. Gondolom, azzal egyetért, hogy Mrs. Higgins a férje betegségének az áldozata. - Egyetértek azzal, hogy fizikailag és érzelmileg is sokat szenvedett a férjétől. - És úgy véli, még több szenvedést kell róni rá azzal, hogy elveszíti a gyermekeit? Úgy véli, hogy a bíróságnak el kellene szakítania ezeket a kicsi gyermekeket az anyjuktól? Anna arra gondolt, az asszonynak kellett volna választania. Adva volt a férje, aki verte és terrorizálta őt is, és a gyermekeiket is, és adva volt a gyermekek érdeke, egészsége és biztonsága. E kettő között kellett volna választania. - Úgy gondolom, Mrs. Higgins tovább fog szenvedni, amíg nem változtat a körülményein. Szakmai véleményem alapján Mrs. Higgins pillanatnyilag nem képes gondoskodni önmagáról sem, nemhogy a gyermekeiről. - Mr. és Mrs. Higgins mindketten dolgoznak - folytatta az ügyvéd. - Mrs. Higgins eskü alatt vallotta, hogy kibékült a férjével, és megpróbálják megoldani házasságuk válságát. Azt mondta, ha a gyermekeket elválasztják tőlük, az csak fájdalmat okoz minden érintettnek. - Tudom, hogy ő ezt hiszi. - Anna szánakozó pillantást vetett az asszonyra, de a hangja határozott maradt. - Én viszont azt hiszem, hogy itt három gyermek jóléte és biztonsága a tét. Ismerem az orvosi, pszichiátriai és rendőrségi jelentéseket. Az elmúlt másfél évben a három gyermeket összesen tizenegy alkalommal kezelték a sürgősségi osztályon. Az ügyvédre nézett, és azon gondolkodott, hogy képes kiállni a bíróság elé, és azért küzdeni, ami nyilvánvalóan három kisgyermek életének a tönkretétele. - A négyéves gyermek karját Mr. Higgins úgy törte el, mint egy kis faágat. Határozottan azt javaslom, hogy a gyerekek maradjanak a nevelőszülőknél, mert ez biztosítja testi és érzelmi biztonságukat. - Mr. Higgins ellen egyszer sem emeltek vádat. - Nem, mert egyszer sem készült feljelentés. - Anna az anyára nézett, és hosszasan rajta tartotta tekintetét azon a fáradt arcon. - Ez is bűn - tette hozzá halkan. Amikor befejezte, Anna elment a Higgins házaspár mellett, rájuk sem pillantott. De a kis Curtis kinyújtotta felé a kezét. - Van egy nyalókád? - kérdezte suttogva. Anna elmosolyodott. Megszokta, hogy mindig hord magánál nyalókát a kicsinek. Curtis a cseresznyeízűt szerette a legjobban. - Lehet. Mindjárt megnézem. Épp belenyúlt a táskájába, amikor robaj hallatszott a háta mögül. - Vedd le a kezed arról, ami az enyém, te rohadt kurva! Anna meg akart fordulni, de ebben a pillanatban Higgins teljes erejéből leütötte. A lány elterült a földön, vele együtt a kis Curtis is, zokogva. Sikoltozás hallatszott. Anna feje zúgott, a szeme előtt csillagok keringtek. Kiabálást, szitkozódást hallott, és megpróbált feltérdelni. Az arca szörnyen fájt, estében beütötte egy szék ülésébe. A tenyere felhorzsolódott a padlón. És a fene vigye el, az új harisnya, amelyet útközben vásárolt, kilyukadt.

150

- Maradj nyugton - szólt rá Marilou. Komor arccal tisztogatta a sebeket Anna fején. - Semmi bajom - mondta a lány. A sérülései valóban nem voltak súlyosak. - Megérte. Ez a kis bemutató a bíróság előtt biztosítja, hogy Higgins egy jó darabig a közelébe sem kerülhet a gyerekeknek. - Anna, aggódom érted - nézett föl rá Marilou. Mintha élvezted volna, hogy az a százkilós seggfej leütött. - Az eredményét élvezem. Au, Marilou! - szisszent fel. Főnöknője éppen az arcán lévő sebet vette szemügyre. - Élveztem, hogy feljelentést tettem ellene, és legjobban azt élveztem, mikor láttam, hogy a gyerekek hazamennek a nevelőszüleikkel. - A jól végzett munka örömei. - Marilou a fejét csóválva hátrébb lépett. - Azért is aggódom, mert túl közel engeded magadhoz az embereket. - Távolról nem lehet segíteni. Hiszen úgyis túl sok a papírmunka. Nyomtatványok, jelentések… De néha tenni is kell valamit. Még ha csak annyit is, hogy hagyod magad leütni egy százkilós seggfejtől. És megéri. - Ha túlságosan személyessé válik a kapcsolat, akkor több sebet is fogsz szerezni, és nem csak a térdedet vered le. - Ha viszont nem elég személyes, akkor keress más munkát magadnak. Marilou nagyot sóhajtott. Nehéz ezzel vitatkozni, hiszen ő is ugyanígy érez. - Menj haza, Anna! - Még hátravan egy óra a munkaidőből. - Menj csak! Tekintsd fájdalomdíjnak. - Ha komolyan gondolod, jól jönne egy óra szabadidő. Nincs otthon semmi ennivalóm. Ha hallasz valamit a… - Kopogtak. Anna elhallgatott és felpillantott. Tágra nyílt szemmel bámult. - Cameron! - Miss Spinelli, szeretném megkérdezni, lenne-e egy kis ideje… - A férfi üdvözlő mosolya vicsorgássá torzult. Szemében forró fény villant, olyan volt, mint egy lángoló kard. Mi a fene történt veled? - Egy ugrással bent termett a szobában, betöltötte, és majdnem felborította Marilou-t, hogy odaférjen Annához. - Ki vert meg? - Senki. Pontosabban, én… De a férfi esélyt sem adott neki, hogy befejezze, megpördült, és Marilou-ra meredt. Az asszony elbűvölten és magában mulatva hátrált egy lépést, és felemelte a két kezét. - Én ugyan nem! Én legfeljebb megszidom a munkatársaimat, de egy ujjal sem nyúlok hozzájuk. - Volt egy kis zűrzavar a bíróságon - állt fel Anna gyorsan, és annak ellenére, hogy mezítláb volt, megpróbált hivatalos hangot megütni. - Marilou, ő Cameron Quinn. Cameron, ő Marilou Johnston, a főnököm. - Örülök, hogy találkoztunk, bár a körülmények nem éppen kedvezőek - nyújtotta ki a kezét Marilou. - Az édesapja tanítványa voltam, de van annak már vagy ezer éve. Egyszerűen rajongtam érte. - Igen, köszönöm. Ki vert meg? - kérdezte Cam újra Annát. - Egy férfi, aki mostanra már egy cella rácsait számolgatja, belülről. - Anna gyorsan beledugta meztelen lábát lapos sarkú cipőjébe. - Marilou, szavadon foglak, és elmegyek. Csak arra tudott gondolni, hogy kivigye innen Camet, minél messzebb Marilou kíváncsi és túlságosan is éleslátó pillantása elől. - Cameron, ha beszélni akar velem Sethről, akkor 151

hazavihet. Nincs messze. Meghívom egy kávéra. - Belebújt szürke zakójába, és lesimította a szoknyáját. - Jó. Persze - felelte a férfi, és megfogta a lány állát. Annában öröm és félelem küzdött egymással. - Beszélnünk kell. - Marilou, holnap találkozunk. - Ó, igen - mosolygott rá az asszony miközben Anna sietve felkapta a táskáját. - Nekünk is beszélnünk kell.

152

Tizenötödik fejezet Anna ki sem nyitotta a száját, amíg ki nem értek az épületből, és biztonságban, kettesben nem maradtak a parkolóban. - Cam, az isten szerelmére! - Az isten szerelmére mit? - Ez a munkahelyem! - Megállt a férfi autója mellett, és szembefordult vele. - A munkahelyem, emléksze? Nem teheted meg, hogy beviharzol az irodámba, mint holmi feldühödött szerető! A férfi újra megfogta Anna állát, és közelebb hajolt hozzá. - De hát én tényleg egy feldühödött szerető vagyok. Tudni akarom a nevét annak a rohadéknak, aki hozzád mert nyúlni. Anna úgy érezte, nem engedheti, hogy a férfiból áradó erőszak megszédítse. Ez nem egyeztethető össze a munkájával. A gyomra közben remegni kezdett. - A szóban forgó személy már a hatóságok vendégszeretetét élvezi. Te pedig nem lehetsz a szeretőm, akár feldühödött vagy, akár nem, amikor nekem még tart a munkaidőm. - Nem? Próbálj megakadályozni benne! - felelte Cam kihívóan, és indulatosan megcsókolta. Anna egy pillanatig ki akart szabadulni. Bárki kinézhet az irodából egy ablakon, és megláthatja. Ez a csók túlságosan forró, vad ahhoz, hogy egy iroda parkolójában elfogadható legyen. Csakhogy ahhoz is túl forró és vad volt, hogy ellenálljon neki. Megadta magát a csóknak, a férfi akaratának, saját akaratának, és átfonta Cam nyakát a két karjával. - Hagyd már abba! - súgta bele a szájába. - Nem. - Rendben, akkor viszont menjünk haza! - Jó ötlet. - Cam a száját továbbra is az övére szorítva hátranyúlt, és kinyitotta az autó ajtaját. - Nem tudok beszállni, ha nem engedsz el. - Igazad van - fejezte be a csókot a férfi, majd Anna legnagyobb meglepetésére könnyedén, gyöngéden hozzáérintette ajkát az arcán lévó sebhelyhez. – Fáj? Anna szíve még mindig összevissza vert. - Egy kicsit. - Beszállt a kocsiba, és a biztonsági öv után nyúlt, ügyelve arra, hogy mozdulatai nyugodtak és gyakorlatiasak legyenek. - Mi történt? - kérdezte Cam, miután beült mellé. 153

- Egy férfi, aki verte a három gyerekét és a feleségét, nem örült a tanúvallomásomnak a családjogi bíróságon. Leütött. Háttal álltam neki, és ez a szerencséje, mert különben a térdemet belevágtam volna az érzékeny pontjába. De így nem vettem észre, és elterültem a földön. Kínosan érezném magam, ha nem örülnék annak, hogy a fickót bezárták, a gyerekek pedig a nevelőszülőknél maradnak. - És a felesége? - Nem tudok segíteni rajta. - Anna hátradöntötte lüktető fejét. - Mindenki maga dönti el, akar-e harcolni, vagy nem. Cam nem felelt. Ő is erre gondolt. Éppen ezért hagyta ott a három gyereket Ethanre, és jött el hozzá. Úgy döntött, mesél neki a biztosítótársaság nyomozásáról, a pletykákról, amelyek a Seth és Ray közötti lehetséges kapcsolatra vonatkoznak, és arról is, hogy Phillip meg akarja keresni Seth anyját. Úgy döntött, hogy mindent elmond neki, tanácsot kér tőle. Most megint azon töprengett, okosan teszi-e, ez lesz-e a legjobb. Annának, Sethnek és neki magának. Ráér később is, gondolta, és meg is magyarázta a halogatást. Annának nehéz napja volt, egy kis figyelemre van szüksége. - No és gyakran szoktak leütni munka közben? - Tessék? Nem! - Anna felnevetett. Közben megérkeztek a lakásához. - Néha előfordul, hogy behúznak egyet, vagy hozzád vágnak valamit, de inkább csak szavakkal sértegetnek. - Érdekes munka. - Vannak szép pillanatai. - Anna megfogta a férfi kezét, és egymás mellett lépkedtek. Tudtad, hogy a televízió a kommunisták öröksége? - Nem tudtam. - Hát most tudod. - Anna kinyitotta a postaládáját, összeszedte a leveleket, számlákat, divatlapokat. - A Sesame Street csak átverés. - Az a nagy sárga madár mindig is gyanús volt nekem. - Á, ő csak egy balek. A béka a főnök. - Amint közeledtek az ajtóhoz, Anna a szájára tette az ujját. Összebújtak, mint két gyerek, akik lógnak az iskolából. - Csak nem akarom, hogy a két öreglány elkezdjen babusgatni. - És ha én akarnálak babusgatni? - Az attól függ, mit értesz babusgatáson. - Kezdjük mondjuk így. - Átkarolta a lány derekát, és könnyedén megcsókolta a száját. - Azt hiszem, ezt kibírom valahogy - felelte Anna, és visszacsókolta. - Miért jöttél, Cam? - Sok minden miatt - felelte a férfi, és újra megpuszilta a horzsolást, majd lejjebb, Anna állát. - Főleg miattad. Látni akartalak, veled akartam lenni, beszélgetni. Szeretkezni. A lány elmosolyodott. - Mind egyszerre? - Miért ne?- Gondoltam arra is, hogy elvinnélek vacsorázni… de most azt hiszem, jobb lenne, ha inkább pizzát rendelnénk. - Tökéletes - sóhaj tott fel Anna. - Tölts egy kis bort, amíg átöltözöm! - Van még valami - mondta Cam, és a lány fülcimpáját kezdte csókolgatni. - Valami, amit már régóta szeretnék. Azon töprengtem, milyen lehet kibontani Miss Spinellit ezekből az elkötelezett közalkalmazott kosztümökből. 154

- Komolyan? - Az első pillanattól kezdve, hogy megláttalak. Anna gonoszkodva elmosolyodott. - Akkor most itt az alkalom. - Reméltem, hogy ezt fogod mondani. - Cam újra megcsókolta, de ezúttal mohó, birtokba vevő volt a csókja. Anna lélegzete elakadt. Cam lerántotta a zakót a válláról, és leszorította a két karját. - Mindig kívánlak. Éjjel-nappal. Anna torka kiszáradt, hangja rekedten hangzott. - Azt hiszem, ez így épp megfelelő, mivel én is téged. - Nem ijeszt meg téged - Engem semmi sem ijeszt meg, ami kettőnk között történik. - És ha azt kérném, engedd meg, hogy megtegyek mindent, amit csak akarok veled? Mindent. Anna szíve majd kiugrott a helyéből, de tekintete nyugodt maradt. - Azt felelném, tedd meg egész nyugodtan. Cam szemében sötét, félelmetes vágy villant fel. Végignézett a lány testén, majd újra felemelte tekintetét az arcára. - Szeretném tudni, mit visel Miss Spinelli ezek alatt a szemérmes kis blúzok alatt. - Azt hittem, egy ilyen férfi, mint te, nem hagyja, hogy pár gomb megakadályozza benne, hogy megtudja, amit akar. - Igazad van. - Cam elengedte a zakót, és megfogta a ropogósra vasalt blúzt. És egy mozdulattal végigszakította. Anna szeme tágra nyílt, döbbenet ült benne. És izgalom. - Ha azt akarod, hogy hagyjam abba, abbahagyom. Semmit nem teszek, amit nem akarsz. Eltépte a blúzomat, gondolta Anna, és megborzongott. Cam várt, nézte, megállítja-e vagy sem. És Anna még inkább izgalomba jött. Megértette, hogy nem mondott teljesen igazat, amikor azt állította, semmi nem ijeszti meg, ami kettejük között történik. Nagyon is fél. Attól fél, hogy mi fog történni a szívével. De itt, a testi szerelem területén biztos volt benne, hogy jó párost alkotnak. - Mindent akarok. Mindent. A férfi vére száguldani kezdett. Mégis megpróbálta könnyeden megérinteni, izgató mozdulatokkal, keze fejével simogatva a félkosaras melltartó vékony, csillogó fehér anyagát. - Miss Spinelli - mondta lassan, miközben ujjai besiklottak a fényes szatén alá, és megdörgölték a lány megmerevedő mellbimbóit. - Mennyit bír elviselni? Könnyed mozdulataitól Anna testén forróság hullámzott át. A levegő összesűrűsödött körülöttük. - Azt hiszem, a legjobb úton vagyunk afelé, hogy kiderítsük. Cam lassan nekidöntötte a falnak, s közben tekintetét egy pillanatra sem vette le róla. - Kezdjük itt! Kapaszkodj! - mormogta, majd benyúlt a lány szoknyája alá, és letépte róla a csipkés bugyit. Annából kitört a visszafojtott lélegzet, és majdnem elnevette magát. És ekkor Cam beledugta az ujját, a gyönyör döbbenetével ajándékozva meg felkészületlen szervezetét. Az orgazmus átviharzott rajta, kiürítette az agyát, elakasztotta a lélegzetét. A térde remegni kezdett, mire a férfi egyszerűen odaszorította a falhoz. - Na még egy kicsit. - Cam látni akarta, hogy még egyszer átéli a gyönyört, látni akarta az arcán a döbbent izgalmat, látni akarta, amint abba a gyönyörű szempárba vadság költözik. 155

Anna belekapaszkodott a férfi vállába, hogy el ne essen. Hátrahajtotta a fejét. Cam látta a nyakán őrülten lüktető eret, és kénytelen volt megcsókolni azt a pontot. Anna felnyögött, mozogni kezdett a karjai között, és zihálás közben felszisszent, amikor a férfi leszaggatta róla a zakót és a blúz maradékát. Tehetetlen volt, tántorgott. Az érzékeit ért támadástól reszketni kezdtek a végtagjai, a szíve őrült tempóban vert. Kimondta Cam nevét, legalábbis megpróbálta, de hangja elveszett a hirtelen lélegzetvételben, amikor a férfi megfordította. Nyirkos tenyere a falhoz tapadt. Cam megrántotta a szoknyáját. Anna érezte, hogy a gomb leszakad, megremegett, amikor a szoknya lecsúszott a csípőjéről, és kis kupaccá gyűrődött a földön, a lába körül. A férfi megmarkolta a mellét, becsúsztatta kezét a melltartó alá, majd vissza. Aztán ezt is letépte, és a lány meglepve tapasztalta, mennyire felizgatja a finom anyag hasadásának hangja. Cam foga belevájt a vállába. És a keze… Ó, a keze mindenütt ott volt, az őrületbe kergetve őt, és még azon is túl. Durva tenyere bejárta az ő sima bőrét, ügyes ujjai szorongatták, cirógatták. Anna szaggatott lélegzetvétele lassulni kezdett. A gyönyör sűrű, sötét anyagként burkolta be. Úgy érezte, belesiklik valamiféle erotikus világba, ahol csak az érzékek léteznek. Megdöbbentő, bűnös, csodálatos érzékek. A fal sima volt, és hűvös. A férfi keze nem. Az ellentétek elviselhetetlenül izgatóak voltak. Cam újra megfordította. Annát elvakította a napfény. A férfi még mindig teljesen fel volt öltözve, ő pedig meztelenül állt. Ez is kivételesen erotikus élmény volt. Cam lassan felemelte a lány karját a feje felé, és egyik kezével összefogta a két csuklóját. Anna nem tudott megszólalni. Cam nézte az arcát, és beletúrt a hajába, kiszedte a csatokat. - Még többet akarok - mondta, bár alig bírt megszólalni. - Mondd, hogy te is! - Még többet akarok, igen! Cam hozzányomta a testét, a puha pamut és a durva farmeranyag hozzáért meztelen bőréhez. És a csókja szédítő volt. Aztán ajka elindult, hogy bejárja Anna reszkető testét. Végig akarta kóstolni minden ízét, szájának mézízét, mellének selymes nedvességét. A hasa olyan volt, mint a tejszín, a combja, mint a fényes szatén. No és a forróság, a kemence zuhataga, amikor megnyalta a combja között! Mindent. Mindent el akarok venni, gondolta a férfi. És még többet! Anna beletúrt a férfi hajába, és közelebb húzta magához. Egyre közeledett a csúcsponthoz. Amikor felkiáltott, Cam is elveszítette önuralmának utolsó csöppjét is. Azonnal akarta. Kigombolta a nadrágját, és nekidőlt a lánynak. - Be akarlak tölteni - zihálta. - Azt akarom, hogy nézd! Belehatolt, ott a fal mellett, állva. Egymásra felelgető nyögéseik vibráltak a levegőben. Később Cam ölbe vette Annát, elvitte az ágyig, lefektette, majd maga is mellé feküdt. Anna összekuporodott, hozzábújt, mint egy gyermek, s Cam meglepődött azon, milyen édesnek találta. Nézte, amint alszik. Fél óráig, aztán egy óráig. Nem tudta megállni, hogy 156

néha ne érjen hozzá. Megsimogatta a haját, ujja hegyével a zúzódást az arcán, tenyerét ráfektette gömbölyű vállára. Hogy is mondta? Van valami benne, ami vonzza hozzá? Aggódni kezdett, mi lehet az az érzés. Még soha nem érzett vágyat arra, hogy szex után is együtt maradjon egy nővel. Sosem érezte, hogy néznie kell, amint alszik, vagy hogy meg kell érintenie, csak az érintés kedvéért, nem azért, hogy felizgassa. Vajon mi lehet ez a különös, sikamlós talaj, amire jutottak? Ekkor Anna megmozdult, felsóhajtott, szempillái megrebbentek, és felnézett rá. Elmosolyodott, és Cam úgy érezte, egyszerűen megfordul a szíve a helyén. - Szia. Elaludtam? - Nekem úgy tűnt. - A férfi szeretett volna valami tréfás megjegyzést tenni, valami könnyedet, pikánsát, ehelyett csak a lány nevét mondta: - Anna! - És megcsókolta. Gyöngéden, lágyan, szerelmesen. A lány szeméből eltűnt az álomittas kifejezés, mire elhúzódott tőle, de kifürkészhetetlenné vált. Nagyot sóhajtott, lassan kifújta a levegőt, majd még egyszer. - Mi volt ez? - Fogalmam sincs - felelte Cam. Mind a ketten óvatosan távolodtak egymástól. Szerintem jobb lesz, ha megrendeljük azt a pizzát. Annában egyszerre tört fel a megkönnyebbülés és a csalódottság. Minden erejével a megkönnyebbülésre koncentrált. - Jó ötlet. A telefonszám ott van a konyhai telefon mellett. Ha megtennéd, hogy felhívod, én lezuhanyoznék, és felvennék valamit. - Jó - felelte Cam, s könnyed mozdulattal megsimogatta a lány csípőjét. - Mit kérsz rá? - Mindent, amit csak lehet. - Anna megvárta, amíg a férfi nevetve felkelt az ágyból. Szüksége volt még egy percre. - Töltök bort. - Szuper. - Abban a pillanatban, hogy magára maradt, arcát belefúrta a párnába, és elkeseredetten belesikoltott. Még hogy hány lépést tud megtenni visszafelé! Dühös volt magára. Honnan vette azt az idióta gondolatot, hogy képes lesz elhátrálni előle? Hiszen fülig szerelmes Cambe. Az én hibám, emlékeztette magát, az én problémám. Felült, és rászorította kezét áruló szívére. És az én kis titkom, döntötte el.

Amikor felöltözött, és könnyed sminket tett az arcára, mintegy pajzsként, máris jobban érezte magát. A zuhany alatt alaposan beolvasott saját magának. Lehet, hogy szerelmes belé. Nem biztos, hogy az olyan rossz. Az emberek állandóan szerelmesek lesznek, aztán elmúlik, és az igazán bölcsek, a higgadtak élvezik az egészet. Ő is bölcs és higgadt lesz. Az biztos, hogy nem a fehér lovon érkező herceget várja, nem az az elképzelése a jövőjéről, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Már régen kinőtt a tündérmesékből, és minden ártatlansága ott maradt egy elhagyatott út mentén, tizenkét éves korában.

157

Megtanulta, hogyan teheti magát boldoggá, mert a támadást követő években sokáig képtelen volt bármi másra, mint hogy boldogtalanná tegye saját magát is, és mindenki mást is maga körül. A legrosszabbat túlélte. Semmi kétség, egy könnyedén kettétört szívet is túl fog élni. Különben is, még sosem volt szerelmes. Megkörnyékezte a szerelem, elkacérkodott vele, meglegyintette a szárnyaival, de még sosem ejtette rabul. Csodálatos kaland lehet, és minden bizonnyal tanulságos tapasztalat is. Ráadásul bárki, aki olyan szeretőt talál magának, mint Cameron Quinn, áldaná a szerencséjét. Végül mosolyogva lépett be a nappaliba. Cam bort kortyolgatva a legújabb divatlap borítóját bámulta. Bekapcsolta a zenét. Eric Clapton énekelte a Laylah-t. Amikor Anna odalépett mögé, és megcsókolta a tarkóját, Cameron meglepetten felugrott. Egyszerű bűntudat, gondolta Cam, és gyűlölte magát érte. Majdnem kiköpte a bort, és nagy erőfeszítésébe került, hogy nyugodt maradjon az arca. A divatlap címlapján durcáskodó nő ugyanis egy bizonyos hosszú lábú francia modell volt, akit Martine-nak hívtak. - Nem akartalak megijeszteni - mondta Anna, és felhúzta a szemöldökét a divatlap láttán. - Elmerültél a nyári divatszínekben, igaz? - Csak bámészkodom. A pizzának mindjárt itt kell lennie. - Cam le akarta tenni a magazint, legszívesebben eldugta volna a kanapé párnái alá, de a lány kikapta a kezéből. - Hogy utáltam! Cam torka kiszáradt. - Tessék? - Hát, nem éppen Martine-t, a nagyszerűt, hanem az összes hozzá hasonló modellt. Karcsúak, szőkék, tökéletesek. Én mindig túl gömbölyű és túl fekete voltam hozzájuk képest. - Anna megrángatta nedves, göndör haját. - Ettől kamaszkoromban majd megőrültem. Minden elképzelhetőt megpróbáltam, hogy kiegyenesítsem. - Én szeretem a hajadat - mondta Cam, de közben azt gondolta, bárcsak letenné már azt a magazint, címlappal lefelé. - Te kétszer olyan szép vagy! Össze sem lehet hasonlítani! Anna hirtelen elmosolyodott. - Nagyon kedves vagy. - Komolyan mondom - felelte Cam, majdnem elkeseredetten. De jobbnak látta, ha nem teszi hozzá, hogy mindkettejüket látta meztelenül, és jól tudja, miről beszél. - Nagyon kedves. De akkor is borzasztóan szerettem volna karcsú, szőke és deszka lenni. - Te valódi vagy. - Nem tudta tovább nézni. Elvette a divatlapot, és hátradobta a válla fölött. - Ő pedig nem az. - Így is lehet mondani. - Anna élvezettel félrehajtotta a fejét. - Nekem úgy tűnik, hogy az ilyen világjáró versenyzők általában a szupermodelleket szeretik. Olyan jól festenek egy férfi karján. - Alig ismerem. - Kit? Jézusom, elszólta magát. 158

- Nem érdekes. Itt a pizza - mondta megkönnyebbülten. - A bor a pulton van. Hozom az ennivalót. - Jó. - Anna kiment a konyhába az italáért. Nem értette, mitől lett Cam hirtelen ilyen ingerült. Cam látta, hogy a divatlap címoldalával felfelé esett le, mintha Martine egyenesen rá nézett volna azzal a jéghideg pillantásával. Megelevenedtek az emlékek: a fájó arc és a szitkozódó nól alak. Aggodalmasan Annára nézett. Nem szeretné megismételni ezt az élményt. Miközben kifizette a pizzafutárt, borospoharával a kezében Anna kisétált az aprócska erkélyre. - Szép az este. Együnk itt kint. Egy lehajtható kis asztal és két szék állt az erkélyen. Nagy cserepekben rózsaszín muskátli és fehér nebáncsvirág díszlett. - Ha sikerül egyszer elég pénzt gyűjtenem egy házra, tornácot akarok. Nagyot. Mint a tiétek. - Anna bement a tányérokért és szalvétáért. - És kertet. Olvasgatni akarok egy kicsit a virágokról. - Ház, kert, tornác… - Cam leült. A friss levegőn kicsit fesztelenebbül érezte magát. Azt hittem, igazi városi lány vagy. - Mindig városban éltem. Azt hiszem, a külvárosi élet nem tetszene nekem. Kerítések, és a túloldalukon máris ott vannak a szomszédok. Túlságosan hasonlít a mostani helyzetre, viszont nincs meg benne ez a fajta kényelem és intimitás. - Egy szelet pizzát tett a tányérjára. - Szeretném kipróbálni, milyen az, ha az embernek háza van, de valahol vidéken. Majd egyszer. Az a baj, hogy képtelen vagyok beosztani a pénzemet. - Te? - Cam is elvett egy szeletet. - De hiszen Miss Spinelli olyan gyakorlatiasnak látszik. - Megpróbál mindent, amit csak lehet. A nagyszüleim nagyon takarékosan éltek, mert nem volt sok pénzük. Engem is úgy neveltek, hogy minden fillér számít. - Anna beleharapott a pizzába, és mélyet sóhajtott elismerése jeleként, élvezettel ízlelgetve a sajtot és a szószt. De legtöbbször hiába próbálkozom. - Mi a gyengéd? - A legnagyobb? - Anna nagyot sóhajtott. - A ruhák. Cam hátrapillantott a válla fölött, a bejárati ajtó mellett fekvő ruhakupacra. - Azt hiszem, tartozom neked egy blúzzal… és egy szoknyával. A fehérneműről nem is szólva. A lány vidáman felnevetett. - Úgy bizony! - Kinyújtózott. Kényelmes, világoskék nadrág és bő fehér póló volt rajta. - Szörnyű volt ez a mai nap. Úgy örülök, hogy eljöttél, és megváltoztattad. - Miért nem jössz velem haza? - Tessék? Honnan jött ez elő? Cam maga sem értette. Még meg sem formálódott benne a gondolat, mire kimondta a szavakat. De hát valahol mégiscsak gondolnia kellett rá. - A hétvégére - tette még hozzá. - Töltsd nálunk ezt a hétvégét! Anna óvatosan még egyet harapott a pizzából. 159

- Nem hinném, hogy nagyon bölcs dolog lenne. Nálatok egy gyerek lakik, akire mély benyomást tehet az ilyesmi. - Tudja jól, hogy miről van szó - kezdte a férfi, de észrevette a lány pillantását. Olyan Miss Spinelli-féle pillantás volt. - Oké, én majd a kanapén alszom, a földszinten. Bezárhatod a hálószoba ajtaját. A lány elmosolyodott. - És hol tartod a kulcsot? - Ezen a hétvégén a zsebemben fogom tartani. Csak azt akarom mondani - folytatta, a lány nevetését hallva -, hogy átengedem a hálószobámat. Szakmai szempontból is hasznos lehet, mert együtt tölthetsz egy kis időt a gyerekkel. Jól fejlődik, Anna! Majd meglátod! És el akarlak vinni vitorlázni is. - Szombaton átmegyek, és elvihetsz vitorlázni. - Gyere péntek este - fogta meg a kezét Cam, és megcsókolta. - Maradj ott vasárnapig. - Majd meggondolom - felelte Anna halkan, és elhúzta a kezét. A romantikus gesztusok még végül leveszik a lábáról. - Szerintem, ha vendéget hívsz, nem ártana megbeszélned a testvéreiddel is. Nem biztos, hogy örülnek, ha egy nőt kell kerülgetniük a hétvégén. - Szeretik a nőket. Különösen az olyanokat, akik jól tudnak főzni. - Ahá, szóval főznöm kell. - Esetleg egy fazék linguinit. Vagy lasagnát. Anna elmosolyodott, és elvett még egy szelet pizzát. - Meggondolom - ismételte. - Nos, mesélj nekem Sethről! - Ma szerzett néhány barátot. - Tényleg? Ez nagyszerű! A lány tekintetéből öröm és érdeklődés sugárzott. Cam képtelen volt ellenállni a kísértésnek. - Igen. Mind a hármat felküldtem a tetőre, és gyakoroltuk, hogy kell elkapni őket, ha leesnek. Anna kinyitotta a száját, majd mérgesen becsukta. - Nagyon vicces, Quinn! - Jól van. Szóval az egyik fiú Seth osztálytársa, a másik pedig ennek az öccse. Öt dollárért megvettem őket rabszolgamunkára. Aztán kihízelegték, hogy meghívjam őket haza, vacsorára. Ethanre bíztam a srácokat. Anna a szemét forgatta. - Magára hagytad Ethant három gyerekkel? - Elboldogul velük. Én is remekül bírtam ma délután, több órán keresztül. - És nem is volt olyan szörnyű, emlékezett vissza. - Csak annyi a dolga, hogy enni adjon nekik, és vigyázzon, nehogy egymásnak essenek. Az anyj uk fél nyolckor jön értük. Sandy McLean… azaz most már Sandy Miller. Együtt jártunk iskolába. Megcsóválta a fejét. - Két kölyök, meg egy kisteherautó! Sosem tudtam volna elképzelni Sandyről! - Az emberek változnak - mormogta Anna, meglepődve azon, milyen irigységet érez Sandy Miller iránt. - Vagy pedig kezdettől fogva nem olyanok voltak, mint ahogy hittük. - Biztosan igazad van. A gyerekeinek jól vág az esze! Könnyedén, tréfás hangon mondta, és Anna újra mosolygott. 160

- Hát most már látom, miért jöttél be hozzám. El akartál menekülni előlük. - Aha. De leginkább le akartam szaggatni rólad a ruháidat. - Cam is vett még egy szelet pizzát. - Mind a kettő sikerült. Belekortyolt a borba, nézte a lemenő napot, s maga mellett tudta Annát. Remekül érezte magát.

161

Tizenhatodik fejezet A rajzolás nem volt Ethan erőssége. Korábban úgy építette meg a hajóit, hogy készített egy elnagyolt vázlatot, és kiszámította a pontos méreteket. Az első hajón, amelyet az ügyfélnek készített, egy kis rajzpadlást épített a sólya fölött, és úgy találta, hogy onnan könnyebb, pontosabb a munka. Az a kis hajó egyszerű alapmodell volt, néhány kisebb változtatással. Könnyedén maga elé tudta képzelni az egészet, nem volt problémája azzal sem, hogy a belső tereket vagy az oldalirányú képet lássa maga előtt. De megértette, ha új vállalkozást indítanak, ahhoz szükség van arra a sok nyomtatványra, amelyeket Phillip aláíratott vele, és valami hivatalosabb, professzionálisabb vázlatra is. Ha fenn akarnak maradni, el kell érniük, hogy megbecsüljék az ügyességüket és a hajók jó minőségét. Így hát esténként végtelen órákat töltött az asztala mellett, első közös munkájuk tervei és rajzai fölött. Amikor végre befejezte, és a kész tervet kiterítette a konyhaasztalon, boldog volt, és büszke is a munkájára. - Hát - mondta, és nehezéket tett a papír sarkaira -, én ezt így képzeltem. Cam átnézett Ethan válla fölött, belekortyolt a sörébe, amit épp most nyitott ki, és felnyögött. - Gondolom, ez egy hajó akar lenni. Ethan megsértődött, de különösebben nem lepte meg a megjegyzés. Összevonta a szemöldökét. - Rajzolj jobbat, ha tudsz, Rembrandt! Cam vállat vont, és leült. Amikor alaposabban szemügyre vette a rajzot, beismerte, ő sem tudna különbet készíteni. De ettől az a rajz még nem hasonlított hajóra. - Szerintem nem olyan fontos, legalábbis akkor, ha nem kell megmutatnunk ezt a remekművet a megrendelőnek. - Félretolta a rajzot, és a tervek fölé hajolt. Ezeken jobban tükröződött Ethan gondossága, precizitása és türelme. - Oké, most már látom, mit akarsz. Átlapoló technikát akarsz használni. - Drága, az igaz, de vannak előnyei. Ha elkészül, nagyon erős és gyors hajó lesz. - Én már versenyeztem olyanon - mormogta Cam. - Nagyon jól kell megépíteni. - Hát majd jól építjük meg. Cam nem tudott elfojtani egy mosolyt. 162

- Aha. - Az az igazság- húzta vissza Ethan büszkén a kész hajót ábrázoló rajzot -, hogy az átlapoláshoz nagy ügyesség és pontosság kell. Aki ismeri a hajókat, az tudja. Ez a fickó csak amolyan vasárnapi vitorlázó, nem tud sokat a hajókról, legfeljebb a legalapvetőbb dolgokat. De a barátai között vannak olyanok, akik szakértők. - Szóval kihasználjuk, hogy reklámot csapjon nekünk - fejezte be Cam. - Okos gondolat. - Elmerült a számokban, a részletekben, a különböző oldalakat ábrázoló rajzokban. Csudaszép lesz, gondolta. Csak meg kell építeniük. - Készíthetnénk egy segédmodellt. - Igen. A segédmodell a hajóépítés régi, nagy tiszteletben tartott módszerei közé tartozott. Egyforma vastag deszkákat rögzítenek egymáshoz, majd a hajótest kívánt formájára hajlítják őket. Aztán szétszedhetik, és a darabok alapján meg tudják határozni, milyen hajlása legyen a kereteknek. Aztán pedig könnyen követni lehet, hogyan kell felhelyezni a különböző formájú deszkákat. - El is kezdhetnénk a modellt - töprengett Cam. - Szerintem ma este nekifoghatnánk, és holnap majd folytatjuk. Ez azt jelentette, hogy a hajótestet teljes méretében felrajzolják a műhelyben. A rajznak részletesnek kell lennie, rajta kell lenniük a hajlított részeknek, és ellenőrizni is kell a hosszanti hajlásszög és a merülési vonal berajzolásával. - Így van, mire várjunk? - Cam felpillantott. Seth lépett be a konyhába, és rávetette magát a hűtőszekrényre. - Bár jobb lenne, ha találnánk valakit, aki rendesen tud rajzolni mondta könnyedén, és úgy tett, mintha nem venné észre Seth hirtelen érdeklődését. - Amíg a méretezés pontos, és a munka első osztályú, a rajz nem olyan fontos. - Ethan védekezően simított végig a rajzán. - Csak jobb lenne, ha valami elegánsat tudnánk mutatni a megrendelőnek. - Cam megvonta a vállát. Phillip azt mondaná az ilyesmire, hogy marketing. - Engem nem érdekel, mit mondana Phillip. - Ethan két szemöldöke között makacs vonal jelent meg, ami biztos jele volt annak, hogy nem enged. - A megrendelő elégedett a korábbi munkámmal, és nem fog egy rajzot kritizálni. Hajót akar, a fenébe is, nem pedig egy képet a falra. - Én csak arra gondoltam… - Cam egy kicsit elhallgatott. Ethan szemlátomást ingerülten odament a hűtőhöz, és kivett egy sört magának. - A hajóépítő műhelyekben, ahol jártam, gyakori dolog, hogy benéznek az emberek, bámészkodnak. Szeretik nézni, ahogy készül a hajó… különösen azok, akiknek fogalmuk sincs az egészről, de azt hiszik, értenek hozzá. Így is lehetne ügyfeleket szerezni. - Na és? - Ethan kinyitotta az üveget, és nagyot húzott belőle. - Engem nem zavar, ha az emberek nézni akarnak minket, ahogy összeszögeljük a deszkákat. Ez ugyan nem volt igaz, de nem gondolta, hogy ez valóban megtörténhet. - Az járt a fejemben, érdekes lenne, ha ki tudnánk tenni a falra néhány jó rajzot. Azokról a hajókról, amelyeket már megépítettünk. - Még egyetlen egyet sem építettünk meg. - A te vitorlásodat - mutatott rá Cam. - Meg a rákászhajót. És azt, amit ennek a megrendelőnek csináltál korábban. Pár évvel ezelőtt én is dolgoztam egy kétfedélzetes szkúneren Maine-ben és egy elegáns kis vitorláson Bristolban. 163

Ethan még egyet kortyolt, és eltöprengett. - Lehet, hogy jól nézne ki, de nem tartom okos dolognak, hogy megbízzunk valami művészt, fessen nekünk képeket. A berendezéseket kell előbb megvennünk, Phillipnek pedig be kell fejeznie végre a szerződést erre a hajóra. - Csak egy ötlet volt. - Cam megfordult. Seth még mindig ott állt a nyitott hűtőszekrény előtt. - Éhes vagy? A fiú megrezzent, és megragadta az első dolgot, ami a keze ügyébe került. Nem éppen áfonyás joghurtra gondolt, amikor lejött, de most egészen megzavarodott, s már nem akarta visszatenni. Beleesett Phillip egészséges életmód programjának csapdájába. Elővett egy kanalat. - Dolgom van - mondta és kirohant. - Van rá tíz dolcsim, hogy a kutyának fogja adni mondta Cam könnyedén, és azon töprengett, meddig fog tartani, mire a kölyök elkezd hajókat rajzolni.

Reggelre elkészült Ethan vitorlásáról a kissé romantikus, részletes rajz. Phillip már a konyhában volt, de ő enélkül is tudta, hogy péntek van. Még egy nap, és itt a szabadság. Ethan már elment, kihajózott, hogy megnézze a rákcsapdákat és új csalit tegyen beléjük. Seth hosszan töprengett, hogy lehetne összehozni mind a három férfit, de képtelen volt kitalálni bármit, amivel késleltetni lehetett volna, hogy Ethan már hajnalban elinduljon. Mindenesetre kettő itt van a háromból, és az nem is olyan rossz arány. Megkerülte az asztalt, amely mellett Cam ült mogorván, szótlanul a reggeli kávéja fölött. Legalább két csésze kávé kellett ahhoz, hogy a Quinn családban bárkivel is kommunikálni lehessen reggelenként. Seth ezt már megszokta, úgyhogy nem szólt semmit, csak letette a táskáját. A rajzmappa a kezében volt, ujjait bedugta a lapok közé. Nyitva tette le az asztalra, de úgy, mintha egy cseppet sem törődne vele. Majd dobogó szívvel kutatni kezdett a szekrényben kukoricapehely után. Cam azonnal meglátta a rajzot. Belemosolygott a csészéjébe, de nem szólt semmit. Amikor Seth odament az asztalhoz, kezében egy dobozzal és egy tállal, ő éppen a szénné égett pirítóst bámulta. - Ez a kenyérpirító elromlott. - Már megint túl magas fokozatra állítottad - felelte Phillip, és tovább vacakolt a tojásfehérjéből és metélőhagymából készülő omlettjével. - Dehogyis! Hány tojásból készíted azt a rántottát? - Nem készítek rántottát. - Phillip belecsúsztatta a tojást az otthonról magával hozott omlettsütőbe. Csinálj magadnak! Jézusom, vak ez az ember, vagy mi? Seth nem értette a dolgot. Tejet öntött a kukoricapehelyre, és óvatosan közelebb tolta a mappát Camhez. - Nem halnál bele, ha beleütnél még egypárat, ha már úgyis főzöl. - Cam letört egy darabot az elszenesedett kenyérszeletből. Már majdnem megszokta így. - Én főztem a kávét. - A mosogatólevet - helyesbített Phillip. - Ne akarj felvágni. Cam lustán felsóhajtott, majd felállt, és kivett egy tálat. Felkapta a kukoricapelyhes dobozt Seth mappája mellől. Szinte hallani vélte a gyerek fogainak csikorgását. Hátradőlt, és teleszórta a tálat. 164

- Valószínűleg vendégünk lesz a hétvégén. Phillip minden figyelmét lekötötte, hogy az omlett megfelelően aranybarna színű legyen. - Kicsoda? - Anna. - Cam tejet töltött magának. - El akarom vinni vitorlázni, és azt hiszem, sikerült rábeszélnem, hogy főzzön nekünk vacsorát. Ez az alak semmi másra nem tud gondolni, csak a nőkre és az evésre, gondolta Seth undorodva. Könyökével még közelebb lökte a mappát. Cam azonban fel sem pillantott a kukoricapelyhes tálból. Amikor látta, hogy Phillip elkészült, és tányérra csúsztatja az omlettet, úgy érezte, itt az idő. Seth arcán ekkor már gyötrődő harag tükröződött. - Ez micsoda? - kérdezte Cam csak úgy mellékesen. Félrehajtotta a fejét, hogy szemügyre vegye a rajzot, amely már teljesen az orra előtt feküdt. Seth alig bírta ki, hogy ne vágjon grimaszokat. Már épp ideje volt! - Semmi - felelte, és vidáman evett tovább. - Épp olyan, mint Ethan hajója. - Cam felemelte a kávéját, és Phillipre nézett. – Nem? Phillip még állt, épp megkóstolta a reggelijét, és látszott rajta, hogy ízlik neki. - Aha. Jó rajz. Te csináltad? - nézett kíváncsian a gyerekre. - Én csak úgy firkálgattam - pirult el a büszkeségtől Seth, s remegni kezdett a gyomra. - Nálunk dolgoznak olyanok, akik nem tudnak ilyen jól rajzolni - Phillip megveregette Seth vállát. - Ügyes vagy. - Nem olyan nagy dolog - tette magát Seth, de közben egész testében megremegett az örömtől. - Érdekes, Ethannel épp arról beszéltünk, hogy felhasználhatnánk néhány hajókat ábrázoló rajzot a műhelyben. Tudod, Phil, amolyan reklámcélból. Phillip leült az asztalhoz. Felhúzta a szemöldökét, meglepetten, elismerően nézett a bátyjára. - Te gondoltál erre? El vagyok képedve! Jó ötlet. - Alaposabban szemügyre vette a rajzot. - Keretezd be nyers fával, hagyd a szélét kicsit eldolgozatlanul. Nem kell, hogy elegáns legyen, jobb lesz az egyszerű stílus, jobban illik a kétkezi munkához. Cam hümmögött, mint aki töpreng valamin. - Egy rajz nem valami nagy reklám - mondta, majd mogorván felnézett Sethre. - Nem tudnál még rajzolni egypárat? Például Ethan rákászhajóját? Vagy ha hozok fényképet azokról a hajókról, amelyek építésében részt vettem? - Nem tudom. - Sethnek nagy erőfeszítésébe került, hogy ne hallatsszon a hangján, mennyire izgatott. Majdnem sikerült unatkozó képpel nézni Camre, de a szemében kis szikrák táncoltak az örömtől. - Lehet. Phillipnek nem kellett sok idő, hogy megértse, miről van szó. A kávéjáért nyúlt, és bólintott. - Az biztos, hogy nagy benyomást keltene. A megrendelők, akik bejönnek, láthatnák, milyen különböző hajókat készítettünk. Még jobb lenne azt is lerajzolni, amelyiken most kezdünk dolgozni. Cam megvetően felhorkant. 165

- Ethan rajzolt valami szánalmas vázlatot. Olyan, mint egy óvodás rajza. Nem tudom, mit lehetne tenni. - Aztán Sethre nézett, összehúzta a szemét. - Talán megnézhetnéd. A fiú majdnem hangosan felnevetett. - Jó, megnézem. - Nagyszerű. Most viszont van másfél perced, hogy elérd a buszt, különben gyalog mész iskolába! - A francba! - Seth felugrott, felkapta a táskáját, és kivágtatott. Amikor becsapódott mögötte a bejárati ajtó, Phillip hátradőlt. - Szép munka volt, Cam. - Nekem is vannak jó pillanataim. - Néha-néha. Honnan tudtad, hogy tud rajzolni? - Adott Annának egy képet a kiskutyáról. - Aha. Na és hogy álltok Annával? - Hogy állunk? - Cam folytatta a borzalmas pirítós rágcsálását, és megpróbálta nem irigyelni Phillip omlettjét. - Itt tölti a hétvégét, vitorlázni viszed, vacsorát főz… Amióta megjelent a színen, nem is láttalak más nő körül legyeskedni. - Phillip belevigyorgott a kávéjába. Komolyan hangzik. Majdnem… olyan családalapító hangulata van a dolognak. - Menj a francba! - Cam gyomra kellemetlenül összeszorult. - Egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát. - Nem is tudom. Nekem úgy tűnik, ő olyan nő, aki véglegességre törekszik. Cam legyintett. - A munkájának él. Okos, ambiciózus, és nem akar bonyodalmakat. - Házat szeretne vidéken, jutott eszébe, a víz mellett, kerttel, ahová virágokat ültethetne. - A nők mindig bonyodalmat idéznek elő - felelte Phillip határozottan. - Jobb lesz, ha vigyázol! - Én tudom, mit csinálok. És azt is, hogyan csináljam. - Mind ezt mondják!

Anna megtett mindent, amit csak tudott, hogy ne idézzen elő semmi bonyodalmat. Ez volt az egyik oka, hogy nem akart találkozni Cameronnal péntek este. A munkájára hivatkozott, és cserébe megígérte, hogy szombaton korán reggel ott lesz náluk, vitorlázásra készen. A férfi hízelgésére abba is beleegyezett, hogy főz nekik lasagnát. Az is megvolt benne, hogy élvezettel nézte, hogyan eszik mások a főztjét. Ezt a nagymamájától örökölte. És úgy érezte, büszke lehet erre a képességére. Arról nem beszéltek, hogy az éjszakát is ott tölti, de mind a ketten tudták, hogy erről van szó. A péntek estét saját magára szánta. Levette a kosztümöt, és bő, kényelmes melegítőbe bújt. Egymás után feltette a kedvenc lemezeit, Verdit, Billie Hollidayt és a Creamet. Töltött egy pohár finom vörösbort, és nézte a naplementét. Itt az ideje, gondolta, sőt már régen itt lett volna az ideje, hogy egy kicsit elgondolkozzon, objektív módon elemezze a helyzetet. Még csak néhány hete ismeri Cameron Quinnt, mégis hagyta, hogy közelebb kerüljön hozzá, mint bárki máshoz, akivel eddig dolga 166

volt. Ez a mély kapcsolat nem szerepelt a tervei között. Általában remekül tudott tervezni. A lépéseit, akár a munkájában, akár a magánéletében, mindig előre átgondolta. Tudta jól, hogy ez védekezés, hiszen már nagyon fiatalon eldöntötte, hogy ez lesz a legokosabb. Ha jól végiggondolja, hová vezethetnek az egyes lépések, ha visszafogja hirtelen ötleteit, és az eszére hagyatkozik, akkor sokkal nehezebb hibázni. Úgy érezte, korábban épp elég hibát követett el. Ha továbbment volna azon az úton, amelyen elkezdett vakon rohanni, miután elveszítette az ártatlanságát és az anyját, akkor mára már vége lenne. Meg kellett tanulnia, hogy ne hibáztassa magát azért, amit életének abban a sötét szakaszában tett, hogy ne fulladjon bele a bűntudatba, amiért fájdalmat okozott azoknak, akik szerették. A bűntudat negatív érzés. Anna jobban szerette a pozitív cselekedeteket, eredményeket, célokat. A nagyszülei kedvéért választotta ezt a célt, amit végül is elért. És az édesanyja emlékéért. És azért a rettegő gyermekért, aki összekuporodva feküdt egy sötét út szélén. Sok időbe telt, hosszú gyógyító időre volt szüksége hozzá, hogy ráébredjen, amikor ő elveszítette az édesanyját, a nagyszülei is elveszítették egyetlen gyermeküket. A lányukat, akit nagyon szerettek. Gyászuk ellenére kitárták Anna előtt a házuk kapuját, és önpusztító viselkedése ellenére sosem szűntek meg szeretni őt. Végül megtanulta elfogadni a veszteséget, feldolgozta az átélt borzalmakat. És ami még több, megtanulta elfogadni azt is, hogy amit a következő két évben tett, az mind lelki sérülései eredménye volt. Szerencséjére olyan emberek álltak mellette, akik szerették, és ezzel hozzásegítették a gyógyuláshoz. Amikor végre megtalálta önmagát, fogadalmat tett, hogy soha többé nem lesz ilyen vakmerő. A hirtelen ötleteket csak apró csacskaságokban engedte meg magának. Időnként hülyeségekre költötte a pénzét, vagy hosszú utakat tett meg szélsebesen, minden cél nélkül. De mindig is az volt a legfontosabb számára, hogy gyakorlatias, céltudatos és racionális legyen, és szíve mélyére temesse a vakmerőségre való hajlamot. Most azonban ez a hajlam vezette el idáig. Cameron Quinnbe beleszeretni nevetséges vakmerőség. Es Anna tudta, hogy ez nagyon sokba fog kerülni neki. De az érzelmeiért ő a felelős, gondolta. Ezt annak idején kemény leckével kellett megtanulnia. Kézben fogja tartani őket, és túl fogja élni. Mégis, olyan furcsa az egész, gondolta, és nekitámaszkodott a nyitott erkélyajtónak, hogy élvezze a kora esti friss levegőt. Mindig azt hitte, ha egyszer szerelmes lesz, akkor ennek az érzésnek minden fokozatát fel fogja ismerni. Remélte, hogy kiélvezheti az egyre nagyobb elmélyülést, amit elképzelt, a kölcsönös egymáshoz kötődés lépéseit. De itt nem volt semmi fokozatosság, semmi gyöngédség. Egyetlen hirtelen zuhanás volt az egész. Az egyik pillanatban vonzódást érzett a férfi iránt, érdeklődést, örömöt. Azután pedig egy szempillantás alatt fülig szerelmes lett belé. Camet biztosan halálra ijesztené a dolog. Hiszen ő nem akar mélyre merülni, inkább csak a csúcsok érdeklik. Anna erre elnevette magát. Ebben azért összeillenek. Ő maga is élvezi a száguldást. Felkészült egy kapcsolatra, de nem szerelmi kapcsolatra. 167

Hát akkor elemezd, parancsolta magának. Mi van benne, amitől olyan más, mint a többiek? A külseje? Boldogan lehunyta a szemét, és halkan dúdolgatni kezdett. Semmi kétség, hogy kezdetben a külseje keltette fel az érdeklődését. Hiszen minden nő megnézné magának azt a veszélyes, sötét külsőt! Aztán pedig még egyszer és még sokszor. A vakmerő, acélszürke szempárt, a határozott szájat, amely akkor is vonzó, mikor mosolyog, de akkor is, ha komor. A teste tökéletes: csupa erős izom, durva tenyér és karcsú formák - minden nő álma. Természetes, hogy vonzódott hozzá. És a férfi esze járása is izgatta, mint ahogy az arroganciája is, bár ez nem volt valami felemelő érzés. Mégis, Cam szíve változtatta meg az egészet. Ó, nem várta, hogy ilyen nagylelkű embert talál benne - ilyen vakmerően nagylelkűt. Oly sokat tud adni másoknak, és oly kevéssé van tudatában ennek! Önzőnek, keményszívűnek, sőt hidegnek tartja magát. És talán tényleg tud olyan is lenni. De amikor a leginkább szükség van rá, akkor melegszívű, bőkezű. Anna úgy érezte, a férfi nem érti igazán, milyen sokat ad Sethnek, és milyen irányba fejlődik a kapcsolatuk. Határozottan kételkedett benne, hogy Cam ráébredt, mennyire megszerette a gyereket. És Annának rá kellett jönnie, hogy épp ez a saját jósága iránti vakság volt az, ami megfogta őt Camben. Ha jobban belegondol, talán egészen logikus dolog volt tőle, hogy beleszeretett a férfiba. Csakhogy ha továbbra is szerelmes lesz belé, az nagy szerencsétlenséghez vezethet. Ez ellen küzdenie kell. Megszólalt a telefon, s kiszakította őt gondolataiból. Felemelte a borospoharát, bement, és felkapta a hordozható készüléket, amely a dohányzóasztalon állt. - Halló. - Miss Spinelli? Dolgozik? Nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. - Igen, dolgozom valamin. - A hangszórókból éppen egy ária szólt. Anna leült, és feltette lábát az asztalra. - És te? - Ethannel meg akarunk csinálni valamit ma este. De aztán még csak gondolni sem akarok a munkára hétfő reggelig. Cam is hordozható készülékkel telefonált, ki is sétált vele az udvarra, ahol egyedül lehetett. Ma este Sethen volt a sor, hogy elmosogassa a vacsoraedényt, és már másodszor hallatszott, amint egy tányér nagy csattanással földet ér. - Holnapra szép időt ígérnek. - Igen? Az remek lesz. - Még mindig eljöhetnél ma este. Csábító volt a gondolat, de Anna úgy érezte, már így is túl sokszor hallgatott az ösztöneire a férfival kapcsolatban. - Holnap korán reggel ott leszek. - Gondolom, nincs bikinid? Mondjuk, piros? Anna úgy tett, mint aki töpreng. - Nem, nincs… csak egy kék. Cam kivárt egy pillanatig. - Ne felejtsd el azt is becsomagolni! - Ha becsomagolok… ha ott alszom, magamnál tartom a hálószoba kulcsát. 168

- Túl szigorú vagy! - Cam egy kócsagot követett a tekintetével, amely átröpült a víz fölött, majd leszállt a fészkére az egyik oszlopon. Hazafelé tart, gondolta, letelepszik. - Csak óvatos, Quinn. És persze okos. Hogy haladtok az épülettel? - Jól - mormogta a férfi. Szerette hallgatni a lány hangját, élvezte a párás levegő mozgását a bőrén, jólesett az este lassú belopódzását figyelni a víz és a fák fölé. - Majd megmutatom, ha itt leszel. Meg akarta mutatni neki Seth rajzát. Ő maga keretezte be délután, és meg akarta osztani az örömöt… egy olyan emberrel, aki fontos neki. - Jövő héten valószínűleg el is kezdünk dolgozni a hajón. - Komolyan? Ilyen gyorsan? - Mire várjunk? Itt az ideje, hogy letegyük a pénzt, és nézzük, hogy fordul a kocka. Mostanában szerencsésnek érzem magam. - A házból vad ugatás hallatszott, előbb a kiskutya, majd Simon hangja. Aztán Phillip kiáltott valamit, félig nevetve, ezt pedig Seth ritkán hallott kacagása követte. Cameron megfordult, és a házra meredt. A hátsó ajtó kivágódott, és kirontott rajta a két kutya, a lépcsőt elérve felbukfenceztek egymáson. Az ajtó keretében, a konyhai lámpa fényétől körülvéve ott állt a nevető gyerek. Cam nem tudta, mitől szorult el a szíve, de nagyon erős volt az érzés. Egy pillanatig, csak egyetlen őrült pillanatig azt hitte, a hintaszék nyikorgását és apja halk nevetését hallja. - Jézusom, milyen kísérteties! - mormogta. A telefonvonal recsegni kezdett, amikor elindult. - Mi? - Minden. - Cam szorosan markolta a telefont, és valami vad, majdnem elkeseredett vággyal kívánta, bárcsak itt lenne most Anna. - Itt kellene lenned velem. Hiányzol. - Nem hallom. Cam ráébredt, hogy túlságosan eltávolodott a háztól, mintha reflexszerűen tagadni akarná, hogy valami vonzza felé. Hazatérni. Letelepedni. Megrázta a fejét, elindult visszafelé, amíg a vonal rendbe nem jött, és hálát adott istennek a technikai zűrökért. - Azt mondtam, hogy… mi van rajtad? Anna halkan felnevetett, és lepillantott lötyögős, kényelmes melegítőjére. - Hát, nem sok - felelte rekedten, és mind a ketten megkönnyebbülten hagyták, hogy belesodródjanak a telefonos flört élvezetébe.

Nem sokkal ezután Cam letette a telefont a tornác lépcsőjére, és kisétált a mólóra. Víz csobogása hallatszott a hajótest mellett. Az esti madarak megélénkültek, az erdőből egy bagoly mély huhogása vezette a kórust. A tenger olyan sötét volt, mint a tinta, az égen csak vékonyka sarlóként világított a hold. Dolgoznia kell. Tudta, hogy Ethan vár rá. De szüksége volt rá, hogy egy percig elüldögéljen itt a víz mellett. Csak ülni akart itt a csendben. A csillagok pislákoltak fölötte, és a bagoly véget nem érően, türelmesen hívogatta a párját. 169

Nem ugrott fel, amikor meglátta a mozgást maga mellett. Már kezd hozzászokni. Nem tudná megszámolni, hányszor ült ugyanezen a mólón, ugyanilyen csillagok alatt az apjával. Az jutott eszébe, hogy azért mégiscsak más, amikor az apja szellemével ül itt, de kit érdekel? Az életében már semmi nem olyan, mint amilyen valaha volt. - Tudtam, hogy itt vagy - mondta halkan. - Szeretem rajta tartani a szemem a dolgokon. - Ray halásznadrágot viselt, és egy rövid ujjú pamutpólót, amely Cam emlékei szerint világoskék volt. Horgászbotot tartott a kezében. Már jó ideje nem horgásztam éjszaka. Cameron úgy érezte, ha most Ray felhúz egy csapkodó halat, akkor ő teljesen megbolondul. - És mennyire tartottad rajta a szemed a dolgokon? - kérdezte Annára gondolva, és az iménti beszélgetésükre. Ray kuncogott. - Mindig tiszteletben tartottam a fiaim magánéletét. Emiatt nem kell aggódnod. Az biztos, hogy szemrevaló lány - mondta könnyedén. - Megpróbálja elrejteni, amikor dolgozik, de egy jó szemű férfi így is észreveszi. Neked mindig jó szemed volt a nőkhöz. - És neked? - Cam gyűlölte magát, amiért a kérdés kiszaladt a száján. Olyan békés volt ez az este, olyan tökéletes. De sosem tudhatta, mennyi ideig tartanak ezek a látogatások, vagy látomások, vagy mik. Muszáj volt megkérdeznie. - Neked milyen szemed volt a nőkhöz, apa? - Remek. Hiszen kiválasztottam anyádat, nem? - Ray felsóhajtott. - Cam, attól a perctől fogva, hogy megesküdtem Stellával, sosem nyúltam más nőhöz. Megnéztem őket, élveztem a látványt, de sosem nyúltam hozzá egyikükhöz sem. - El kell mondanod, mi a helyzet Sethszel. - Nem tehetem. Nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Jót tettél a gyerekkel, hogy bevontad a vállalkozásba azokkal a rajzokkal. Szüksége van arra az érzésre, hogy ő is részese valami fontosnak. Bárcsak több időm lett volna vele! És veletek is! De hát ez sem úgy alakult, ahogy kellett volna. - Apa… - Tudod, mi hiányzik a legjobban, Cam? A legostobább dolgok. Hogy nézzelek benneteket, amint hárman vitatkoztok valamin. Volt, amikor anyáddal azt hittük, meg fogunk őrülni tőletek, de most nagyon hiányzik. És a hajnali horgászás, amikor a nap még épp csak elkezdi felszárítani a párát a víz felett. Hiányzik a tanítás is. Az a pillanat, amikor látom egy diák arcán, hogy amit mondtam, talán csak egyetlen szó, megnyitja az agyát. Hiányoznak a szép lányok nyári ruhában, és az, amikor hajnali háromkor fekszem az ágyamban, s az eső kopogását hallgatom a tetőn. Ekkor odafordult, és rámosolygott Camre. A szeme csillogott, épp olyan kék volt, mint valaha a pólója. - Az embernek addig kellene élveznie ezeket a dolgokat, amíg lehet, de sosem tesszük. Egész idő alatt túlságosan elfoglaltak vagyunk, nincs időnk élni. Néha-néha meg kellene állni, és élvezni az apróságokat. Érdemes. - Nekem most egy kicsit több jár az eszemben, mint az eső kopogása a tetőn. - Tudom. Nagy zűrzavar van a fejedben, de lassan letisztul. Még mindig nem tudod, mit is akarsz, mire van szükséged, mi rejtőzik benned. Sokkal több, mint hinnéd. - Válaszokat akarok. Szükségem van rá, hogy tudjam. 170

- Meg fogod kapni a válaszokat - felelte Ray önelégülten. - Majd ha lelassítasz. - Mondj meg egy dolgot! Ethan és Phillip is tudják, hogy te… itt vagy? - Tudni fogják. - Ray ismét mosolygott. - Ha eljön az ideje. Holnap szép nap lesz, épp vitorlázásra való. Élvezd az apró örömöket - mondta és szertefoszlott.

171

Tizenhetedik fejezet Cam alig várta, hogy Anna megérkezzen. És akkor ez megint olyan dolog, amit először csinál az életben. Még sosem várt egyetlen nőre sem, sosem nézett ki az ablakon, hogy jön-e már. Már kamaszkorában is futottak utána a nők. Telefonálgattak, véletlenül arra jártak és beugrottak, az iskolában ott sétáltak a szekrénye előtt. Valószínűleg hozzászokott. Elkényeztették. Azt az oly gyakori félelmet sem élte át, amit akkor éreznek a férfiak, amikor az első randevúra hívnak egy lányt. Őt hívta randira tizenöt éves korában a buja Allyson Brentt. Aki már igazi nő volt, tizenhat éves. Még érte is ment kocsival, az apja 72-es Chevy Impalájával. Camnek akkor nem nagyon tetszett, hogy egy lány vezet. Egészen addig, míg Allyson le nem parkolt a Blue Cab Drive-on, és azt nem javasolta, hogy üljenek át a hátsó ülésre. Azt egy csöppet sem bánta. Szüzességének elvesztése tizenöt évesen, a szép, ügyes kezű Allysonnal igazán nagyszerű élmény volt. És Cam sosem nézett vissza. Szerette a nőket. Mindent szeretett bennük, még a bosszantó vonásokat is. Hiszen azok tették őket olyan nőiessé. A férfiak úgyis a dolog könnyebbik felét kapták. Nézhetik a nőket, megérinthetik őket, beszívhatják az illatukat. És ha nem teljesen hülyék, általában ki tudnak bontakozni a puha karok közül, és tovább tudnak lépni a következőhöz, minden különösebb bonyodalom nélkül. Márpedig ő sosem volt hülye. De most egyre csak azt leste, mikor jön már Anna. Várta. És közben azon töprengett, mi lehet ebben a nőben, ami miatt nem olyan nagyon akar kibontakozni a karjai közül. Talán az, hogy nem erőlteti, gondolta, és visszafordult a mólóról a ház felé, hallgatózva, nem jön-e még az autó. Talán az, hogy semmiféle elvárást nem támaszt. Vidám, szexis, de láthatóan nem óhajt beleesni holmi romantikus csapdába. Fájdalmas gyermekkora volt, mégis túltette magát a sérülésein, és erős, egész egyéniséggé fejlődött. Cam bámulta ezért. Az is elbűvölte, ahogy a lány játszani tudott a külsejével, egyszer szürke kisegérnek mutatja magát, máskor pedig igazi démonnak. Ez a kettősség kíváncsivá tette, vajon melyik az igazi. Mégis, a kettő olyan finoman olvadt egybe, hogy nem is látszott az illesztés vonala. Minél többet gondol Annára, annál jobban kívánja. - Mit csinálsz? 172

Rémülten összerezzent, amint Seth megjelent a háta mögött. Az utat bámulta éppen, azt kívánva, forduljon már be Anna. Most ijedten zsebre vágta a kezét. - Semmit, csak úgy mászkálok. - Nem is mászkáltál. - Mert épp megálltam. Most viszont megint mászkálok. Látod? Seth forgatni kezdte a szemét Cam háta mögött, aztán felzárkózott hozzá. - Mit csináljak? Cam úgy tett, mintha szörnyen érdekelnék a piros tulipánok a ház oldala mellett. - Mivel? - Akármivel. Ethan kiment rákászni, Phillip bezárkózott az irodájába a számítógépével. - És? - Lehajolt, kihúzott egy gazt, legalábbis remélte, hogy tényleg gaz volt. Hol a fenében van már ez a nő? - Mi van azokkal a gyerekekkel, akikkel tegnap játszottál? - El kellett menniük vásárolni, azután meg a nagymamájuknál ebédelnek - mondta Seth megvetően. - Nincs mit csinálnom. Unatkozom. - Hát, menj, és… takarítsd ki a szobádat, vagy ilyesmi. - Jaj, hagyd már abba! - Jézusom, hát mi vagyok én? Programiroda? Elromlott a tévé? - Szombat délelőtt nincs benne semmi, csak ócska gyerekműsorok. - De hát te is gyerek vagy! - tört ki Camból, és ekkor nagy megkönnyebbülésére meghallotta egy közeledő autó hangját. - Tanítsd meg azt az agyatlan kutyádat valami trükkre. - Nem is agyatlan! - Seth hirtelen megsértődött, megfordult, és odafüttyentette a kutyát. - Nézd csak! Butus odarohant hozzájuk, szájában egy sörösdobozzal. - Na persze, alumíniumot rágcsál. Ez aztán nagyszerű. Nézd, én nem… De elhallgatott, mert Seth csettintett egyet az ujjával, a földre mutatott, mire a kutya engedelmesen letottyantotta a fenekét. - Vezényszóra is megcsinálja - magyarázta Seth magától értetődően, és dicséretképpen megdörgölte Butus fejét. - De most arra tanítom, hogy kézjelekre engedelmeskedjen. Kinyújtotta a kezét, mire Butus vidáman felemelte az egyik mancsát. - Ez egész ügyes - mondta Cam meglepetten és büszkén. - Mennyi ideig tartott megtanítani erre? - Csak pár óra volt az egész. Hárman együtt nézték, amint Anna bekanyarodik a ház elé. Butus volt az első, aki odarohant hozzá, hogy üdvözölje. - A „marad” parancsot még nem tudja igazán jól - vallotta be Seth. - De még nem is sokat gyakoroltuk. A „le” vezényszót sem ismerte. Abban a pillanatban, hogy Anna kiszállt a kocsijából, a kutya vadul ugrálni és ugatni kezdett, és boldogan nyalogatta, ahol csak érte. Cam arra gondolt, a kutyának igaza van. Legszívesebben ő maga is ráugrott volna, és elkezdte volna nyalogatni. Anna halványkékre kopott farmert viselt, derekába betűrve egy vörös pólót. Egyszerű öltözetével mégis őrülten csábító hatást ért el. Cam szájában összefutott a nyál. - Egészen másképp néz ki kibontott hajjal - jegyezte meg Seth. - Igen. - Cam szerette volna megsimogatni a lányt. A haját, a testét, mindenét. 173

Anna leguggolt, kedveskedő szavakat duruzsolt a kutyának, aki imádattal teli szemmel hanyatt dobta magát, és hagyta, hogy a hasát simogassa. Aztán felnézett, és Cam még a napszemüvegen keresztül is látta tágra nyílt szemét, benne a felismerést, és a figyelmeztető pillantást a gyerek felé, aki ott jött mögötte. A férfi azonban ügyet sem vetett a figyelmeztetésre, felkapta, magához rántotta, hogy majdnem átesett a kiskutyán, és csókolni kezdte tiltakozó ajkát. Anna nem tudott másra gondolni, csak arra, olyan, mintha maga a nap csókolná. Mielőtt még levegőt kapott volna, a forróság elérte az elviselhetetlen szintet. A férfiból vakmerő, mohó vágy áradt, és rémisztő sebességgel szivárgott át az ő testébe. A csendben egy reggelijére vadászó harkály vad kopácsolása hallatszott, mintha Anna őrülten verő szívének ritmusát kopogta volna. Képtelen volt másra, csak kapaszkodott Cambe, amíg a férfi elégedetten abba nem hagyta. Amikor hátrahúzódott tőle, elmosolyodott. Anna biztos volt benne, amint visszanyeri józan eszét, utálni fogja a férfit ezért az önelégült mosolyért. - Jó reggelt, Anna. - Jó reggelt. - Megköszörülte a torkát, hátrébb lépett, és kényszerítette magát, hogy Sethre nézzen. A fiún inkább unalom látszott, mint megbotránkozás. Anna rámosolygott Szia, Seth. - Szia. - A kutyád napról napra nő. - Mivel szüksége volt rá, hogy elterelje a figyelmét, lenézett Butusra, és kinyújtotta a kezét. A kutyus letette a fenekét, és felemelte az egyik mancsát. Annát ez teljesen elbűvölte. - Jaj, de ügyes vagy! Mit tudsz még?- - Megint leguggolt, megfogta a kutya mancsát, és megráncigálta a fülét. - Többfélét is gyakorolunk. - Butus épp most mutatta be teljes tudását, de Seth ezt nem akarta beismerni. - Jó csapat vagytok. Van a kocsimban egy-két szatyor. A vacsorához vásároltam. Segítesz bevinni? - Hát persze - felelte Seth, és rosszalló pillantást vetett Camre. - Úgysincs mit csinálnom. - De hiszen megyünk vitorlázni, nem? - kérdezte vidáman. Jól szórakozott magában, amikor meglátta, hogy Cam szája tátva marad, Seth pedig éles, érdeklődő tekintettel néz fel rá. - Én is megyek? - Persze. - Anna megfordult, kinyitotta a kocsi ajtaját, és átadott neki egy nagy zacskót. - Amint elraktuk ezt. Remélem, gyorsan tanulok. Majdnem semmit nem tudok a hajókról. Seth felvidámodva megtámasztotta a papírzacskót a csípőjén. - Semmiség az egész. De kellene egy kalap a fejedre - jelentette ki, és ezzel bevonult a házba. - Én azt gondoltam, hogy csak mi ketten megyünk - fordult Annához Cam. És már azt is elképzelte, hogy befordulnak egy csendes folyókanyarulatba, s a hajó aljában ringatózva szeretkeznek. - Azt gondoltad? - Anna kivett egy kis táskát, és a férfi kezébe nyomta. - Én biztos vagyok benne, hogy hármasban is nagyszerűen fogjuk érezni magunkat. Becsapta a kocsi ajtaját, megveregette Cam arcát, és bement Seth után. 174

Végül négyen mentek. Seth ragaszkodott hozzá, hogy Butust is vigyék magukkal, és mivel Anna a pártját fogta, leszavazták Camet. Nehéz volt bosszús arcot vágni, amikor a legénység ilyen átkozottul vidám. Butus egy padon ült, egy régesrégi kutya-mentőmellényt viselt, amely még Ray és Stella valamelyik kutyájáé volt, és boldogan ugatta a hullámokat meg a madarakat. Seth máris elővett egy szendvicset a hűtőből, és evés közben kötelességtudóan elmagyarázta Annának a kötélzet rejtelmeit. Anna fején Cam egyik régi, kopott Orioles sapkája volt. Milyen aranyos, gondolta a férfi, ahogy feszült figyelemmel követi Seth magyarázatát. Kikormányozta a hajót a csatornából, a motort lassan járatva elhaladt a bóják között a helyiek által Little Necknek nevetett folyócskán, majd a Tangier Soundon átvágva kiértek az öbölbe. A tenger enyhén hullámzott, Cam hátrafordult, nincs-e Annának valami baja. A lány a farban térdelt, és áthajolt a korláton, de nem a rosszulléttől. Mosolyogva mutatta a távolban felsejlő Smith-sziget fáit és mocsarait. Cam odakiáltott Sethnek, hogy húzza fel a vitorlákat. Anna úgy érezte, ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni. A városi életen edződött ember nem lehet felkészülve azokra a hangokra, mozdulatokra, látványra, melyek a felemelkedő fehér vitorlákat kísérik, melyek előbb csapkodnak, majd befogják a szelet, és megdagadnak. Egy pillanatig azt hitte, a hajó felröpül. A szél az arcát csapkodta, a vásznakat pedig úgy megfeszítette, hogy majd kiszakadtak. Nyomukban habzott a víz, sós ízt érzett a szájában. Egyszerre akart látni mindent, a zöldeskék vízen keletkező hullámokat, a fejük fölött repülő fehér vitorlákat, a szárazföld nyúlványait. És a férfit a gyermekkel, akik olyan gyorsan, ügyesen dolgoztak együtt, alig váltva egy-két szót közben. Elhaladtak egy építmény mellett, amelyről Seth azt mondta, hogy rákászkunyhó. Ütöttkopott, düledező rom volt az egész, szürke gerendákból összetákolva, egy roskatag mólóhoz erősítve. Körülötte a vízen narancssárga bóják úszkáltak, a rácsák helyét jelölve. Anna hosszasan figyelt egy rákászhajót, melyben egy férfi épp felhúzott egy dróthálóból font ketrecet. A férfi maga is érdekes látványt nyújtott kopott nadrágjában, kifakult kalapjában és fehér gumicsizmájában. Abbahagyta a munkát egy pillanatra, és üdvözlés gyanánt megérintette kalapja karimáját, majd két csattogó rákot dobott a vizeshordóba. Élet a vízen, gondolta Anna, és nézte, ahogy a hajó továbbhaladt a következő bójáig. - Ez kis Donnie - mondta Seth. - Ethan mesélte, hogy így hívják, hiába felnőtt, mert az apja a nagy Donnie. Furcsa. Anna felnevetett. Úgy tűnt neki, hogy a kis Donnie legalább száz kilót nyom. - Gondolom, ez a szokás, ha az ember ilyen kis közösségben él. Biztosan csodálatos dolog így élni és dolgozni a vízen. Seth felhúzta a vállát. - Nem rossz. De én jobban szeretek csak úgy vitorlázni. Anna felemelte és odatartotta a szélnek az arcát, és úgy érezte, a fiúnak igaza van. Csak úgy vitorlázni, gyorsan, szabadon, a folyton emelkedő és alábukó hajóban, fejük fölött a rikoltozó sirályokkal… Cam úgy állt a kormánykeréknél, mintha oda született volna. Hosszú lábát szétvetette, hogy követni tudja a hajó ringását, keze határozottan markolta a kormányt, 175

sötét haja repült. Csoda-e, hogy amikor odafordult és ránézett, Anna szíve megugrott? Csodae, hogy amikor kinyújtotta felé a kezét, ő felállt, és óvatosan odament hozzá a bizonytalan fedélzeten, s megfogta azt a kezet. - Akarsz kormányozni egy kicsit? Anna nagyon szeretett volna. - Jobb, ha nem - felelte, megpróbált józan maradni. - Nem tudom, mit kell csinálni. - De én igen. - Maga elé húzta, és átfogta a kezét. - Az ott a Pocomoke folyó - mutatott egy keskeny csatornára. - Ha lassítani akarsz, mehetünk arra, a rácsákat kerülgetni. A szél játékosan verdeste Anna arcát. Egy sirályt figyelt, amely lecsapott a vízre, siklott rajta, majd felrepült, s közben azt az éles kiáltást hallatta, mely olyan volt, mintha sikoltozva kacagna. A fenébe a józansággal! - Nem akarok lassítani. A férfi felnevetett a füle mellett. - Ez igen! - Hová megyünk? Mit fogunk csinálni? - Dél-délkelet felé megyünk. Szélirányba fordulunk, de csak a szélén megyünk. - A szélén? Nekem úgy tűnik, mintha a kellős közepén lennénk. Nem is sejtettem, hogy ilyen gyorsan tudunk haladni. Csodálatos. - Jó. Várj egy kicsit. Anna legnagyobb rémületére Cam hátralépett, és odakiáltott Sethnek, hogy segítsen neki valamit igazítani a vitorlákon. Anna elfehéredő kézzel szorította a kormánykereket, ők ketten pedig nevettek valamin. Hallotta az árboc nyikorgását, az elforduló vitorla vásznának csapkodását. A hajó mintha még gyorsabban menne. Megpróbált megnyugodni. Végül is nincs előttük semmi, csak víz. Jobb felől egy kis motorcsónak bukkant elő a sok kis folyó és csatorna valamelyikéből. Messze van, gondolta, nem okozhat balesetet. Mire sikerült meggyőznie magát, hogy minden baj nélkül meg tudja tartani a kormányt, a hajó megbillent. Anna elfojtott egy sikolyt, és tekerni kezdte a kormányt a billenéssel ellentétes irányba, de Cam abban a pillanatban megfogta a kezét, és megtartotta. - Felborulunk! - Dehogy! Csak szépen bedőltünk. Felgyorsultunk. Anna szíve még mindig a torkában dobogott. - Itt hagytál egyedül a kormánynál. - Meg kellett igazítani a vitorlákat. A kölyök ügyesen bánik velük. Ethan sok mindenre megtanította, és gyors a felfogása. Átkozottul jó hajós lesz belőle. - De itt hagytál egyedül a kormánynál - ismételte a lány. - Jól csináltad - felelte Cam, és futó puszit nyomott Anna feje búbjára. - Ott előttünk az a Tangier-sziget. Megkerüljük, és észak felé vesszük az irányt. A Little Choptanken van néhány szép, csendes hely. Ebédidőre épp odaérünk. Mégsem borulunk fel, gondolta a lány, és lassan megnyugodott. És mivel zátonyra sem futottak, ellazította izmait, és nekitámaszkodott a mögötte álló férfinak. Ő is széles terpeszbe állt, mint Cam, és felvette a hajó mozgását. Újabb álma született. Majd ha sikerül megvennie azt a vízparti házat, szeretne egy kis vitorlás hajót. 176

Majd a Quinn testvérekkel fogja megépíttetni, döntötte el álmodozva. - Ha lenne saját hajóm, mindig ezt csinálnám, amikor csak lehet. - Meg kell tanítanunk neked az alapokat. Nemsokára már a trapézon is tudsz majd lógni. - Micsoda? Az árbocon fogok lógni, flitterekkel díszített balett-trikóban? Camnek nem lett volna ellenére a látvány. - Nem egészen. A kötélzetén van egy trapéz formájú rész, és azon függeszkedve lóg az ember a víz fölött. - Csak úgy, viccből? - Hát, én élvezem - nevetett a férfi. - De a sebesség miatt szokták csinálni, hogy egyensúlyban tartsa a hajót. - Lógni a víz fölött - töprengett Anna. - Lehet, hogy én is élvezném.

Cam hagyta, hogy Anna állítsa be az orrvitorlát, Seth figyelő tekintetétől kísérve. A lány élvezte a kötél érintését a tenyerében, élvezte, hogy az ő kezében vannak - többé-kevésbé - a lobogó fehér vitorlák. Kikerülték a homokos kis Tangier-szigetet, s közben leckét kapott abból is, hogyan kell gyorsan irányt változtatni, az orrvitorlát átállítani, hogyan kell együtt dolgozni, hogy irányváltoztatás közben se csökkenjen a sebességük. Cam nekivetkőzött, csak egy levágott szárú farmernadrág volt rajta, bőre csillogott a naptól, az izzadságtól és a vízpermettől. Anna keze fájt egy kicsit a szokatlan munkától, de nem panaszkodott. Amikor Cam azt mondta neki, hogy nagyszerű matróz lenne belőle, ostoba, borzongó örömöt érzett. A Little Choptank folyóba ömlő Hudson patakon ebédeltek, egy letört móló közelében, csak a madarak és a víz locsogása nyújtott nekik társaságot. A nap ragyogott a tiszta kék égen, a levegő úgy felmelegedett, ahogy csak nyáron szokott, megelőlegezve a pár hét múlva esedékes évszakváltást. A rádióból szólt a zene, s ők úsztak egy nagyot. Butus vidáman csapkodott, Seth pedig lebukott a tükörszerűen csillogó felszín alá, és úgy úszott, mint a delfin. - Nagyszerűen érzi magát - mondta Anna halkan. A makacs, dacos, dühös kisfiú, akivel a legelső alkalommal beszélgetett, kezdett tovatűnni. Kíváncsi volt, vajon a gyerek tudatában van-e ennek. - Akkor azt hiszem, nem szabad bosszankodnom, amiért ragaszkodtál hozzá, hogy őt is magunkkal hozzuk. Anna elmosolyodott. Felkötötte a haját a feje tetejére, hogy száraz maradjon, de hiábavaló volt a próbálkozása. Ahogy Seth és a kiskutya csapkodtak, semmi nem maradhatott száraz. - Nem mondod komolyan, hogy megbántad! És ha nem lett volna ott a fedélzeten, nem ment volna ilyen könnyen a vitorlázás sem. Sokat segített. - Ez igaz. De én nem bántam volna, ha nehezebb a vitorlázás. - Cam odasiklott hozzá, és átkarolta. Anna reflexszerű védekező mozdulattal megkapaszkodott a vállában. - Nem akarsz lerántani, ugye? - Nem tennék semmi ilyen kiszámíthatót - felelte a férfi nevető szemmel. - Különösen, mivel ez sokkal finomabb. - És megcsókolta. 177

Ajkuk nedves volt és csúszós. Anna pulzusa dübörögni kezdett, amint megérezte a férfi száját, amint az birtokba vette, magáévá tette az övét. A hűvös víz mintha átmelegedett volna összefonódó lábuk körül. Anna súlytalannak érezte magát. Felsóhajtott, és elmerült a csókban. És a következő pillanatban már a víz alatt volt. Köpködve jött fel a felszínre, kirázta nedves haját a szeméből. Az első dolog, amit meghallott, Seth nevetése volt, s az első dolog, amit meglátott, Cam széles vigyora. - Nem tudtam ellenállni a kísértésnek - közölte a férfi, majd ő is nagyot nyelt a vízből, mikor Anna hasra feküdt a hullámokon, és lefröcskölte. - Te leszel a következő - figyelmeztette Anna Setht, aki úgy megdöbbent a gondolattól, hogy egy felnőtt játszik vele, hogy könnyen el tudta kapni, és le tudta nyomni. A gyerek kapálódzott, kiköpte a vizet, aztán nagyot nevetett, és újra nyelt egyet. - Hé, én nem is csináltam semmit! - Dehogynem! Nevettél. Különben is, látom én, hogy összeesküdtetek ellenem. Biztosan a te ötleted volt. - Á, dehogy! Seth kiszabadította magát, aztán lebukott a víz alá, és a bokájánál fogva lehúzta Annát. Ádáz csata kerekedett. Mikor végül kimerültek, megegyeztek egy döntetlenben. Csak ekkor vették észre, hogy Cam már nincs a vízben, hanem kényelmesen üldögél a hajó szélén, és egy sajtos-sonkás szendvicset eszik. - Hát te mit csinálsz ott fent? - kiáltott fel Anna, és kicsavarta a vizet a hajából. - Nézem az előadást. - Pepsivel öblítette le a szendvicset. - Nézem a két bohócot. - Bohócot - Anna Sethre nézett, és a korábbi ellenfelek hallgatólagos egyezséget kötve szövetségesek lettek. - Én itt csak egy bohócot látok, és tei? - Én is csak egyet - helyeselt a fiú, és lassan elkezdtek a hajó felé úszni. Még a bolond is láthatta rajtuk, mi a szándékuk. Cam elkezdte felemelni a lábát, hogy ne érjék el, de aztán úgy döntött, miért ne. Hagyta, hogy hatalmas csobbanással berántsák magukhoz a vízbe. Sethnek csak órák múlva jutott eszébe, hogy Anna is és Cam is hozzáértek. És ő egy cseppet sem ijedt meg ettől.

Miután kikötöttek, behúzták a vitorlákat, és felsúrolták a fedélzetet, Anna feltűrte a ruhája ujját, bár csak képletesen, és munkához látott a konyhában. Az volt a feltett szándéka, hogy olyan vacsorát ad a Quinn fivéreknek, amit nem felejtenek el egykönnyen. Lehet, hogy matróznak még újonc, de ezen a területen szaktekintélynek számít. - Fantasztikus illata van - lelkendezett Phillip, amikor belépett. - És még fantasztikusabb lesz az íze - jelentette ki Anna, és egy művész módjára rakta egymásra a lasagna rétegeit. - Régi családi recept. - Azok az igaziak - helyeselt a férfi. - Én ismerem apánk titkos palacsintatészta receptjét. Reggel készítek neked. - Az jó lenne - Anna egy röpke mosollyal a szemében felpillantott, és feltűnt neki, hogy Phillip mintha aggódna valamiért. - Minden rendben van? - Persze. Csak hazahoztam egy kis feszültséget a munkából. - A dolognak ugyan semmi köze nem volt a munkájához. A felbérelt magánnyomozó jelentése miatt lett ilyen nyugtalan. 178

Seth anyját megtalálták, méghozzá Norfolkban. És ez nagyon is közel van. - Nincs szükséged segítségre? - Mindent kézben tartok. - Vékonyan terített mozzarella sajttal fejezte be a rétegezést, majd betette a sütőibe a tésztát. - Esetleg megkóstolhatod a bort. Phillip oda sem figyelve felemelte a borosüveget, amely már kinyitva állt a pulton. Érdeklődése hirtelen feltámadt. - Nebbiolo! Ez a legfinomabb olasz vörösbor. - Szerintem is. És megígérhetem, hogy a lasagna ugyanilyen finom lesz. Phillip mosolyogva teletöltött két poharat. A szeme aranybarna, gondolta Anna, épp mint az arkangyaloknak. - Anna, szerelmem, mi lenne, ha félredobnád Camet, és megszöknél velem? - Utánatok mennék, és mind a kettőtöket megölnélek - közölte Cam, mert épp ekkor lépett be a konyhába. - El a kezekkel a nőmtől, öcsi, mert megbánod! Bár könnyed hangon mondta, Cam maga sem volt biztos benne, hogy viccel-e. És egyáltalán nem örült a féltékenység forró, égető fájdalmának, mely hirtelen tört rá. Hiszen ő nem szokott féltékenykedni. - Meg sem tudja különböztetni a Barrolót aChiantitól - mondta Phillip Annának, miközben elkortyolt még egy pohárral. - Én jobban illenék hozzád. - Istenem - lelkendezett a lány, ügyesen utánozva a déli tájszólást. - Egyszerűen imádom, amikor erős férfiak küzdenek értem. És itt jön még egy - tette hozzá, látva, hogy Ethan lép be a hátsó ajtón. - Te is párbajozni akarsz értem, Ethan? A férfi pislogott egyet, és megvakarta a fejét. A nőktől mindig zavarba jött, de majdnem biztos, hogy ez most valami vicc. - Te főzted, ami a sütőben illatozik? - Ezzel a két kis kezemmel. - Megyek, hozom a puskámat. Anna felnevetett, Ethan rámosolygott, majd eltűnt a lépcső irányába, hogy lemossa magáról a napi munka izzadságát. - Jézusom, Ethan majdnem flörtölt egy nővel. - Phillip bámulattal köszöntőre emelte a poharát. - Anna, meg kellene, hogy tartsunk magunknak. - Ha valaki megterítené az asztalt, amíg összeállítom a salátát, akkor egyszer esetleg még megkóstolhatjátok a cannolimat is. Cam és Phillip összenéztek. - Kin van a sor? - kérdezte Cam. - Nem rajtam. Én tegnap voltam soros. Még egy percig nézték egymást, aztán mind a ketten az ajtó felé fordultak, és kiabálni kezdtek Sethnek. Anna csak megcsóválta a fejét. A legkisebb testvérnek, gondolta, biztosan mindig ez a sorsa. Amikor Seth harmadszor is szedett az ételből, Anna biztos volt benne, hogy a lasagna sikert aratott. Kedvtelve nézte a fiút már nyoma sem volt annak a kivert kutyákra jellemző soványságnak. És az arca sem olyan sápadt. A tekintetében néha még felbukkan a hajdani félelem, úgy pislog ki a szempillái alól, mintha azt várná, hogy megütik. De egyre gyakrabban látni nevetést a szemében, gondolta Anna. Okos gyerek, és most fedezi fel, mi is az a humor. 179

Beszédébe gyakran keveredtek csúnya szavak, de Anna úgy gondolta, ebben nem is lesz nagy változás, amíg csupa férfi között él. Bár észrevette, hogy Cam időnként könnyedén megrugdosta a fiút az asztal alatt, ha túl sokat káromkodott. Menni fog nekik. Kezdetben komoly kétségei voltak, hogy három felnőtt férfi, akiknek már rögződött az életmódjuk, képes lesz alkalmazkodni egymáshoz, megfér egy fedél alatt. És főleg abban kételkedett, hogy képesek lesznek kitárni a szívüket egy gyermek előtt, akit rájuk bíztak. De menni fog nekik. Jövő héten, amikor beadja a jelentését a Quinn-ügyről, azt fogja írni, hogy Seth DeLauter otthonra talált, jó helyen van. Időbe fog telni, amíg az ideiglenes gyámságot állandóra változtatják, de majd ő is segít. Semmi nem melegíti fel úgy a szívét, mint ahogy Seth néz Camre, aki már megint belerúgott az asztal alatt. Épp olyan arckifejezéssel néz, mint bármelyik tízéves fiú, akit valami csínytevésen kaptak. Nagyszerű apa lesz Camból, gondolta. Épp csak annyira nyers, hogy jópofa legyen. Az a típus, akinek lovagolni lehet a nyakában, akivel birkózni lehet az udvaron. Majdnem látta maga előtt a szép, fekete hajú kisfiút, a bájos, rózsás arcú kislányt. - Nem jó szakmát választottál - mondta neki Phillip. Hátradőlt a székén, és azon gondolkozott, hogy meg kellene lazítania a derékszíját. Anna felriadt álmodozásából, és majdnem elpirult. - Nem? - Éttermet kellene vezetned. Ha bármikor váltani akarsz abba az irányba, én leszek az első befektetőd. Felállt, azzal a szándékkal, hogy cappuccinót készít a desszert után, amikor megszólalt a telefon. Az első csengetés után felvette. Az olasz akcentussal beszélő rekedt női hangot meghallva felhúzta a szemöldökét. - Igen, itt van. - Megnyalta a száját, és átnyújtotta a kagylót Camnek. - Téged keresnek. Cam elvette, és egy doromboló mondat után máris ismerősnek találta a hangot. - Szia, édes - mondta, és lázasan igyekezett felidézni a hanghoz tartozó nevet. - Come va? Phillip valóban szerette a bátyját, ezért aztán mindent megpróbált, hogy lekösse Anna figyelmét. - Úgy fél éve vettem ezt a gépet - magyarázta, és félig kihúzta Anna székét, arra ösztönözve ezzel a lányt, hogy álljon fel, hátha akkor hallótávolságon kívül tudja csalogatni. Igazi szépség. - Igen? Annát viszont egy cseppet sem érdekelte holmi elegáns kávéfőzőgép. Legalábbis nem most, amikor Cam ilyen bájologva üdvözölte nyilvánvalóan nőnemű beszélgetőpartnerét. Most épp felnevetett, Anna pedig összeszorította a száját. Camnek eszébe sem jutott lehalkítani a hangját, vagy odafigyelni, hogy mit is mond. Végre rájött, hogy is hívják a lányt. Sophia, a gömbölyded, csábító szemű olasz szépség. Vidáman beszélgettek közös ismerőseikről. A nő is szerette a versenyzést, annak minden formáját, az ágyban pedig igazi tüzes vérű szeretőnek bizonyult. - Nem, ebben az évben ki kell hagynom az évad hátralévő részét. Nem tudom, mikor megyek vissza Rómába. Te leszel az elsó, bella - felelte, amikor a nő azt kérdezte, felhívja-e, 180

ha megérkezik. - Persze, hogy emlékszem. Az a kis trattoria a Trevi szökőkút mellett. Hogy is felejthetném el? Cam nekitámaszkodott a pultnak. A nő hangja emlékeket ébresztett fel benne. Nem kifejezetten saját magáról, hiszen Uam alig tudta relidezni az arcát. De Rómáról, a zsúfolt, keskeny utcákról, az illatokról, a hangokról, a rohanásról. A versenyekről. - Tessék? - A nő épp a Porschéről kérdezett valamit, s ez hirtelen visszarántotta a valóságba. - Igen, Nizzában van egy garázsban, amíg… Elhallgatott, gondolatai összezavarodtak. Sophia azt kérdezte, nem akarja-e eladni a kocsit. Van egy barátja, mondta. Carlo. Nem emlékszik Carlóra? Carlo azt kérdezi, nem akarja-e Cam esetleg eladni az autót, ha úgyis olyan sokáig az Államokban marad. - Nem gondoltam erre. - Eladni az autót? Pánik hasított belé. Az olyan lenne, mintha beismerné, hogy nem megy vissza. Nemcsak Európába, hanem az egész korábbi életéhez. A nő gyorsan, meggyőzően beszélt, keverve az olaszt és az angolt, összezavarva Camet. Ugye megvan Camnek a száma, si? Bármikor felhívhatja. Meg fogja mondani Carlónak, hogy gondolkozik rajta. Mindannyiuknak nagyon hiányzik Cam. Róma olyan noioso nélküle. Azt hallotta, hogy Cam nemet mondott egy nagy ausztrál versenyre, és attól félt, hogy talán valami nő tartja vissza. Csak nem állapodott meg végleg egy nőnél? - De igen… Nem! - Cam szédült. - Ez nem olyan egyszerű, drágaságom. De majd jelentkezem. - Aztán nagyot kacagott, mert a nő a kagylóba súgta, hogyan képzeli el az első együtt töltött éjszakát, ha majd visszajön Rómába. - Nem fogom elfelejteni. Drágám, hát hogy is felejthetném el? Igen. Ciao! Phillip elmerült a tej habosításában, és elkeseredetten próbálta bevonni Annát a beszélgetésbe a különböző kávéfajtákról. Ethan, szokásos túlélő ösztönével, már kimenekült a konyhából. Seth pedig csak ült, és egy szelet fokhagymás kenyeret morzsolgatott Butusnak, aki bebújt az asztal alá. Cam semmit nem vett észre a hangulat megváltozásából. Gyanakodva nézett a kávéfőzőre. - Én rendes kávét kérek - kezdte, és rámosolygott Annára, aki odalépett hozzá. Emlékszem a cannolira… - De ekkor a nő öklével belevágott a gyomrába, úgy, hogy Camnek elakadt a lélegzete. Mielőtt még magához térhetett volna, Anna elment mellette, és kisétált, becsapva maga mögött a szúnyoghálós ajtót. - Mi van? - Cam a gyomrát dörzsölgetve bámult Phillipre. - Jézusom, mit mondtál neki? -Te marha! - morogta Phillip, és ügyesen teletöltötte az első csészét. - Igazán mérgesnek látszott - jegyezte meg Seth, és beleszagolt a levegőbe. Megkóstolhatom azt a vackot, amit csináltál? - Persze. - Phillip készített neki egy tejeskávét, sok tejjel és kevés kávéval. Cam elindult kifelé. A mólón érte utol Annát. Összefont karral, dühöngve bámulta a vizet. - Mi a fenéért kaptam azt az ütést? - Ó, nem is tudom, Cam. Csak úgy. - Anna megpördült és szembefordult vele. A szeme villogott a csillagok fényében. - A nők különös teremtmények. Ki nem állhatják, ha a férfi, akivel állítólag együtt vannak, valaki mással flörtöl a telefonban, az orruk előtt. Valami olasz kis csajjal. 181

Cam kezdte már érteni, de egy arcvonása sem rezdült. - Ugyan már, édesem… Elhallgatott. Nem tudta eldönteni, nevessen, vagy megijedjen a lány felemelt öklétől. - Ne merészelj édesednek nevezni! Van nevem! Azt hiszed, teljesen hülye vagyok? Édesem, drágaságom, cukorfalatom - ezt szoktad mondani, amikor nem emlékszel, hogy hívják az alattad fekvő nőt. -Várj egy percet, a fenébe! - Nem, te várj egy percet! Van fogalmad róla, milyen sértő, mikor az ember ott áll, és hallja, hogy megbeszéled a randevút azzal az olasz csajjal Rómában? Miközben alig nyelted le az utolsó falatot az én főztömből? És ami még rosszabb, gondolta Anna, még sokkal rosszabb, hogy pár másodperccel azelőtt ő még légvárakat építgetett a férfiról és a gyerekekről. A közös gyerekeikről. Ó, rettenetes érzés. Halálosan feldühítette. - Nem beszéltem meg semmiféle randevút - kezdte Cam, de megint abbahagyta, és elbűvölve hallgatta a lány szájából áradó válogatott olasz káromkodásokat. - Ezt biztosan nem a nagyszüleidtól tanultad. - Anna rávicsorított, és nagyot fújt. Cam elmosolyodott. - Te féltékeny vagy! - Itt nem féltékenységről van szó. Hanem udvariasságról. - Anna hátravetette a fejét, és megpróbált megnyugodni. Csak még inkább bolondot csinál magából ezzel a kitöréssel, gondolta. De a fenébe is, el kell mondania! - Cameron, szabad ember vagy, és én is az vagyok. Semmi tettetés, semmi ígérgetés, rendben. De azt nem fogom elviselni, hogy telefonszexet folytass, amikor ott vagyok veled. - Nem telefonszex volt, csak egy beszélgetés. - Az a kis trattoria a Trevi szökőkút mellett. Nagyon jól emlékszem - mondta Anna higgadtabban. - Hogy is felejthetném el? Te leszel az első! Cam, ha valami kis olasz zuccheróra vágysz, az a te dolgod. De meg ne próbáld még egyszer előttem csinálni! Vett egy mély levegőt, aztán felemelte a kezét, még mielőtt a férfi megszólalhatott volna. - Sajnálom, hogy megütöttelek. Cam felmérte a lány hangulatát. Még mindig zaklatott, de már kezd megnyugodni. - Nem hiszem, hogy tényleg sajnálod. - Jól van, nem sajnálom. Megérdemelted. - Anna, ez nem jelentett semmit. De igen, gondolta a lány fáradtan. Neki nagyon is sokat jelentett. És ez az ő saját hibája, az ő aprócska kis szerencsétlensége. - Sértő volt. - A jó modor sosem volt az erős oldalam. Engem nem érdekel az a nő. Még az arcára sem emlékszem. Anna félrehajtotta a fejét. - Őszintén azt hiszed, hogy ez a mentségedre szolgál? Mi az ördögöt kellene mondania? Mit vár tőle ez a nő? Cam türelmetlenül felsóhajtott. Néha, gondolta, az igazság a legjobb válasz. - A te arcod az, Anna, amit nem tudok kiverni a fejemből. - Most megpróbálod elterelni a figyelmemet. 182

- És sikerül? - Talán. - Az én érzelmeim, emlékeztette magát a lány, az én problémám. - Egyezzünk meg abban, hogy még az ilyen felületes viszonyokban is vannak határok, amelyeket nem jó átlépni. Cam nem volt biztos benne, hogy a „felületes” megfelelő szó arra, ami kettejük között történik. De pillanatnyilag minden mindegy, ha Annának tetszik. - Oké. Ettől a perctől kezdve te vagy az egyetlen olasz csaj, akivel flörtölök. - A lány egyenes, mosolytalan tekintete láttán elvigyorodott. - A lasagna fantasztikus volt. Egyetlen csajom sem tudott még főzni! Anna a vízre fordította a tekintetét, aztán vissza a férfi arcára. Majd félrehajtotta a fejét, mint aki töpreng valamin. Cam mintha a humor szikráit látta volna felvillanni a szemében. - Mind a ketten a vízbe esnénk - mondta. - De én nem bánom, ha akarod… -Azt hiszem, most inkább száraz szeretnék maradni. - Anna a ház felé pillantott, ahonnan zeneszó szűrődött ki a nyitott ablakokon. - Ki hegedül? - Ethan. - Gyors, élénk dallamot játszott, a szüleik egyik kedvencét. Megszólalt a zongora is, és Cam elmosolyodott. - Ez pedig Phillip. -Te min játszol? - Gitározom egy kicsit. - Szívesen meghallgatnám. - Anna a béke jeleként kinyújtotta a kezét. Cam megfogta, magához húzta, és az ajkához emelte. - Anna, te vagy az, aki kell nekem. Te vagy az egyetlen, aki mindig a fejemben jár. Most, gondolta a lány, és hagyta, hogy a férfi átölelje. De hát csak a jelennel kell foglalkozni.

183

Tizennyolcadik fejezet Anna maga sem tudta, mit érez, miközben nézte Camet. A férfi összevont szemöldökkel összpontosítva épp az ütött-kopott, régi Gibson gitárt próbálta felhangolni. Egyéniségének erre a vonására a lány nem számított. Meglepte őt, örömmel töltötte el, ahogy a három férfi könnyedén, összehangoltan játszani kezdett. Erős hangjuk volt, gyors, ügyes ujjaik. Ez is csapatmunka. És elszakíthatatlan családi kötelékek. Biztosan sok ilyen este lehetett az életükben. Elképzelte őket sok évvel fiatalabbnak, amint összehangolják a hangszereiket. És velük ül az a két ember is, akiktől a zenét kapták, meg az életcélt, és persze a családot. Ez a kép és a zene hangja kísérte el, amikor végül felment, és lefeküdt Cam ágyába. Emlékeztette magát, hogy egy gyermek van a házban, és bezárta az ajtót, arra az esetre, ha Cam lábujjhegyen fellopakodna a nappaliban lévő kanapén megvetett ideiglenes ágyából. És azt mondta magának, hogy nem fogja kinyitni, ha bekopog. Bármilyen szexisen nézett is ki, amikor életet lehelt abba a régi gitárba. A dalok többsége régi ír ballada és kocsmai dal volt, Anna nem ismerte őket. Szomorúnak, szívfacsarónak találta ezeket a dalokat, még akkor is, ha a dallamuk vidámnak tűnt. A fivérek előadtak egy-két rockszámot is, és megvetően legyintettek Seth javaslatára, hogy játsszanak valamit ebből a századból is. Édes volt, gondolta Anna, miközben levetkőzött. Ők biztosan nem ilyennek látják, és talán el is borzadnának, ha meghallanák ezt a szót. De ő édesnek látta őket. Négy férfi - négy testvér, még ha nem is vér szerint, de a szívük szerint mindenképpen. Látszott, milyen jól megértik egymást, és nem egyszerűen csak befogadták a gyereket, de mostanra ő is a család részévé vált. Amikor Seth megjegyezte, hogy a hegedű lányoknak való, Ethan csak elmosolyodott, és gyors, pergő dallamba fogott, hogy elkápráztassa a gyereket. - Megnézném, hogy egy lány utánam csinálja-e - mondta, mire Seth vállat vont, és elvigyorodott. A gyerek ott aludt el a szőnyegen, és hagyták, hadd aludjon. A kiskutya fejét Seth fenekére fektette. Ez is erősíti az idetartozását, gondolta Anna. Belebújt hálóingébe, és felemelte a hajkeféjét. Ebben a házban nem nehéz azt érezni, hogy az ember idetartozik. Nagy, egyszerű szobák, a családdal együtt élő bútorok, zúgó csővezetékek. Feltűnt neki néhány női kézre utaló vonás, melyek korábban hiányoztak a 184

házból. A bútorokat kifényesítették, és tavaszi virágok díszlettek a vázákban. A házvezetőnőt dicséri, gondolta Anna. A ház lakói valószínűleg észre sem vették. Ha az ő háza lenne, nem változtatna sokat, tűnődött álmodozva, és fésülködni kezdett. Talán felfrissítené egy kicsit a színeket, és elhelyezne egy-két élénkebb színfoltot, vastag párnákkal, virágokkal. A kert területét biztosan megnövelné. Olvasott egy kicsit az évelő növényekről, tudja, minek tesz jót a napfény, mi szereti inkább az árnyékot. Ott van az a szép rész, ahol a fák és a kert találkozik. Ott jól mutatna, és meg is maradna a gyöngyvirág, a harangvirág és a meténg. Milyen szép lenne, gondolta, ha eltölthetne egy-egy szombat délelőttöt, ásna, csinos palántákat ültetne kis csoportokba, megtervezné a színüket, magasságukat, illatukat. Azután pedig nézné, amint nőnek, terjednek, virágzanak, évről évre. A tükörben valami mozgást észlelt, az ablakon kívül. Szíve a torkába ugrott, egyetlen szempillantás alatt. Egy árnyék mozgott a sötét üveg mögött. Az ablak elkezdett felfelé csúszni. Anna lassan megfordult, kezében szorongatva a hajkeféjét. Cam lépett át a párkányon. - Szia. - Élvezettel nézte, ahogy fésülködik, sajnálta, hogy félbeszakította. - Hoztam neked valamit. Egy csokor ibolyát nyújtott oda neki. Anna gyanakodva vette szemügyre. - Hogy jöttél fel ide? - Felmásztam - lépett előre Cam. Anna hátrált. - Hol? - Leginkább a ház oldalán. Régebben a csatornán mászkáltam fel-le, de akkor még könnyebb voltam. Megint közelebb lépett, és a lány megint hátrált. - Nagyon okos ötlet volt. És ha leestél volna? Cam csupasz sziklafalakat is megmászott már Montanában, Mexikóban és Franciaországban, de most győztes mosollyal nyugtázta a nő aggodalmát. - Sajnáltál volna? - Nem hiszem. - Mivel Camnek már sikerült karnyújtásnyi távolságba kerülnie, Anna kikapta a kezéből a virágot. - Köszönöm az ibolyát. Jó éjszakát. Érdekes, gondolta Cam. Anna hangja és arckifejezése is szemérmes volt, annak ellenére, hogy egy szál hosszú fehér pólóban álldogált. Valami meg nem határozható okból ezt az egyszerű és kényelmes fehér pamuthálóinget kifejezetten szexisnek találta. Úgy látszik, végül mégiscsak lehetősége nyílik rá, hogy elcsábítsa a nőt. - Nem tudtam aludni - mondta, és lekapcsolta a lámpát. Csak az ágy melletti éjjeli lámpa vetett rájuk meleg, aranyszínű fényt. - Nem próbáltad nagyon sokáig - felelte a lány és felkapcsolta a lámpát. - Nekem óráknak tűnt. - Cam egyik ujjával könnyedén megsimította Anna karját, a csuklójától a könyökéig. A bőre sötétebbnek tűnt, aranyszínben fénylett a hálóing hófehér színe mellett. - Csak rád gondoltam. A gyönyörű Annára, azzal a hatalmas olasz szemével! mondta lágyan. Anna úgy érezte, még a lábujjai is bizseregnek a simogató ujj nyomán, mely most az álla vonalát rajzolta körbe. A szíve remegni kezdett. Nem, ez inkább a gyomra. Nem, az egész teste. 185

- Cam, egy kisfiú van a házban! - Aki mélyen alszik. - Az ujja most a lány nyakán járt, megérintette a gyorsan lüktető verőeret. - Ott horkol a nappali szőnyegén. - Fel kellett volna vinned a szobájába. - Miért? - Mert… - Kell, hogy legyen valami ésszerű ok, de hogy tudna világosan gondolkozni, amikor Cam így néz rá, acélszürke szeme ilyen feszült figyelemmel tanulmányozza az arcát? Te ezt eltervezted - mondta végül elgyengülve. - Nem egészen. Én arra gondoltam, rábeszéllek egy sétára az erdőben, mikor a ház már elcsendesedett. És a szabadban szeretkeztem volna veled. - Megfogta a lány kezét, tenyérrel felfelé fordította, és hozzászorította az ajkát. - A csillagok fényében. De esni fog. - Esni? - Anna vetett egy pillantást az ablakra, és látta, hogy a függönyök lobogni kezdtek a megélénkülő szélben. Amikor visszafordult, a férfi még közelebb került hozzá, átölelte, széles, ügyes keze a hátát simogatta. - És az ágyba akarlak vinni. Az én ágyamba. - Félrehajtotta a fejét, csókokkal borította az állát, majd közvetlenül alatta, ahol olyan finom puha a bőre. - Kívánlak, Anna. Éjjel-nappal kívánlak. - Holnap - kezdte volna a lány. - Most. És holnap. - És Cam már majdnem kimondta, hogy „örökké”. Szájuk összetapadt. Anna halk hangot hallatott, ami talán az elkeseredettség jele volt. Cam nyelve áthatolt szétnyíló ajkai között, és elmélyítette a csókot. Mélyebbre, és még mélyebbre hatolt, míg a lánynak nem maradt más választása, mint hogy elengedje magát, és elmerüljön benne. Ujjai elernyedtek, a szép kis virágok mind leszóródtak a padlóra. Csak egyszer csókolta meg így, ezzel a kimondhatatlan gyöngédséggel, mely lemeztelenítette az egész lelkét. Anna úgy érezte, ha most meg tudna szólalni, biztosan szerelmet vallana neki. De merő remegés lett a térde, a szíve elveszett, és a szavak elérhetetlennek tűntek. Cam alig érintette meg, csak a hátát simogatta könnyed mozdulatokkal, miközben itta az ajkát… és tönkretette őt. - Ez most nem verseny. - Cam hallotta saját magát, amint elsuttogta a szavakat, de nem tudta, saját magának szóltak-e, vagy Annának. Csak annyit tudott, hogy lassan akarja, fájdalmasan lassan, véget nem érően, hogy minden pillanatot, minden mozdulatot, minden nyöszörgést alaposan kiélvezhessen. Eloltotta a lámpát. - Itt akarom megcsókolni - súgta, és visszatért a lány álla alatt lévő finom bőrhöz. - És itt - cirógatta meg ajkával a karcsú nyakat, ahol még jobban lehetett élvezni bőrének illatát. Hátralépett, és lehúzta az ingét a fején át. Anna nagyot sóhajtott. Mindjárt magához tér, gondolta, és viszonozza, amit a férfitól kap. Kinyújtotta felé a kezét, és lábujjhegyre állt, hogy szemük és szájuk egy vonalba kerüljön. De Cam megcsókolta a halántékát, a szemöldökét, majd a lehunyt szemhéját. - Szeretlek nézni - mondta. Megfogta a hálóing szegélyét, és centiméterről centiméterre lassan felemelte. - Mindenedet. Még akkor is magam előtt látlak, mikor nem vagy velem. 186

A hálóing elterült a padlón. Cam nem vette le a tekintetét Anna arcáról akkor sem, amikor felemelte. Érezte a remegését. És egy hirtelen, lélegzetelállító pillanatban megértette, hogy még sosem kívánt egyetlen nőt sem ennyire, mint Annát. Ezúttal, amikor lefektette az ágyra, ő volt az, aki eszét vesztve elmerült a csókban. Nem kellett ügyelnie arra, hogy lassan simogassa, gyöngéden érintse meg. Nem kellett visszafognia sürgető vágyát. Hiszen Anna olyan lágyan sóhajtott fel ujjai alatt, oly ringatózóan mozgott. Kérnie sem kellett, s ő mindent teljesen odaadott. Szinte csodálkozva fedezte fel a testét újra, mintha első alkalommal lennének együtt. Mintha ő lenne az első nő, az első vágy az életében. Valahogy újdonság volt számára ez a vágyakozás, hogy minél tovább tartson. Hogy lassan kortyolgasson, és ne egyetlen hajtásra akarjon lenyelni mindent, mint eddig. Hogy száguldás helyett lassú siklással jusson el a céljáig. Amikor a lány keze is simogatni kezdte őt, bőre megremegett, felforrósodott. Egyikük sem hallotta az első esőcseppek halk koppanásait, sem a szél nyögéseit. Anna felemelkedett, egy hosszú, reszkető hullám hátán jutott a csúcsra, majd a férfi nevét sóhajtotta. A gyönyör folyékonyan ölelte át, lágyan, mint a hajnali harmat, szélesen, mint a sötét tenger. Anna érezte, amint átáramlik rajta, mozog, egyre előbbre halad, majd még egyszer magasra röpíti a hullámok tarajára, ahol nem létezett más, csak ő és Cam. Ajkát a férfi nyakára, vállára szorította, szeretett volna eggyé olvadni vele. Még soha senki nem tette őt a magáévá ilyen teljesen. És amikor két tenyere közé fogta az arcát, lehajolt hozzá, és egész lényét beleadta a csókba, tudta, hogy Cam is vele együtt érzi ezt. Teljesen az övé. Amikor végre Cam belehatolt, ez csak egy újabb kapocs volt kettejük között. Anna széttárult előtte, befogadta, és neki adott mindent. Lassan mozogtak együtt, el-elakadó lélegzettel, egymáséba kulcsolódó tekintettel. Selymes mozdulataik ritmusa mintha a gyönyör utolsó csöppjeit is ki akarta volna sajtolni. És nőttön nőtt, elszédítve, elvakítva őket. Anna már alig látott, de mosolyogva kérte, elakadó lélegzettel: - Csókolj meg! És ajkuk találkozott, összetapadt, s ekkor magával ragadta mindkettőjüket az utolsó, a leghatalmasabb hullám. Cam érezte, hogy a lány keze ernyedten lecsúszik a hátáról az ágyra. Nem mert megszólalni. Úgy érezte, mintha lezuhant volna egy szikláról, és pontosan a szívére esett volna. Most a szíve megduzzadt, kitárult. És az Annáé lett. Ha ez a szerelem, hát halálra rémisztette. De képtelen volt megmozdulni, képtelen volt eltávolodni tőle. Olyan jó érzés, hogy itt fekszik alatta, mintha itt lenne a helye. Cam teste elgyengült, eltelt, agya majdnem teljesen kiürült. Csak a szíve remegett és lüktetett. Majd később ráér aggódni emiatt. Nem szólt semmit, egyetlen szót sem, csak odébb csúszott, magához húzta a lányt, egészen közel, hozzásimult, és hagyta, hogy az eső álomba ringassa.

187

Anna arra ébredt, hogy szemébe süt a nap, és megdöbbenve tapasztalta, hogy Cam karjaiban fekszik. A férfi erősen átölelte, és ő szintén átkarolva tartotta. A lábuk összegabalyodott, Anna jobb lába keresztbevetve feküdt a férfi csípőjén. Ha az agya elég tiszta lett volna, eszébe juthatott volna, hogy hiába próbálnak mind a ketten úgy tenni, mintha ez csak egy felületes viszony lenne, álmukban őszintébbek. Anna lecsúsztatta a lábát, és megpróbált kiszabadulni a szorításból, de Cam megmozdult, és még szorosabban ölelte. - Cam - suttogta a lány. Ostobának érezte magát, és bűntudata volt. A férfi nem válaszolt, ezért határozottabban fészkelődni kezdett, és hangosabban szólt. - Cameron, ébredj fel! A férfi felnyögött, odabújt hozzá, és valamit morgott a hajába. Anna felsóhajtott, és mivel úgy látta, nincs más választása, felhúzta a férfi két lába közé beszorult térdét, amíg hozzá nem ért az ágyékához. Aztán egy egész kicsit meglökte. Erre már kinyitotta a szemét. - Au! Mivan? - Ébredj fel! - Ébren vagyok - mondta Cam, de a szemét alig bírta nyitva tartani. - Nem vennéd el a… - mikor a nyomás enyhült, kieresztette addig visszatartott lélegzetét. - Köszönöm. - El kell menned - suttogta Anna. - Nem lett volna szabad itt maradnod egész éjjel. - Miért nem? - súgta vissza Cam. - Ez az én ágyam. - Tudod, mire gondolok - sziszegte. - A testvéreid bármikor felkelhetnek. Cam rávette magát, hogy pár centiméternyire felemelje a fejét, és egy pillantást vessen az ágy melletti szekrénykén álló órára. - Elmúlt hét óra. Ethan már felkelt, sőt valószínűleg már ki is ürítette az első rácsát. És miért suttogunk? - Mert nem lenne szabad itt lenned. - De hát itt lakom - mondta Cam álmos mosollyal. - Tudod, milyen szép vagy ilyen gyűrötten? Jól áll neked, mikor zavarban vagy. Azt hiszem, újra megkívántalak. - Hagyd abba! - Anna majdnem felnevetett. Cam átkarolta, és tenyerébe fogta a mellét. Ne most! - De hát most vagyunk itt, meztelenül, meg minden. És olyan puha és meleg vagy - és hozzádörgölte az orrát a lány nyakához. - Ne kezdd el most! - Túl késő! Már elkezdtem. És amikor megmozdult, a lány észrevette, hogy valóban, a startpisztoly már eldördült. A férfi egyetlen könnyed mozdulattal belehatolt, és az egész olyan természetes volt, olyan könnyű, olyan jó, hogy Anna csak sóhajtani tudott. - Ne nyöszörögj! - Figyelmeztette Cam a fülébe kuncogva. - Még felébreszted az öcséimet. Anna halkan felnevetett, kibújt alóla, és addig forgolódott, amíg végül ő került felülre. Camen még látszott az álom nyoma, de így is veszélyesnek tűnt, ami különös módon izgató volt. A lány levegő után kapkodva letámasztotta két kezét a férfi feje mellett, majd lehajolt, és szopogatni kezdte az alsó ajkát. - Oké, okostojás, majd meglátjuk, ki nyöszörög előbb. 188

És felegyenesedve mozogni kezdett rajta. Végül kiegyeztek döntetlenben.

Anna rávette, hogy másszon ki az ablakon, ami Cameron szerint nevetséges volt. Ő viszont ettől mintha saját maga előtt is letagadhatta volna a történteket. Lezuhanyozott, kényelmes olívzöld nadrágot és bő inget vett fel, és lement a földszintre. A ház még csendes volt. Seth még mindig a szőnyegen aludt, Butus pedig mellette őrködött. Amint meglátta Annát, feltápászkodott, és nyüszítve követte a konyhába. Vagy nagyon éhes, gondolta a lány, vagy ki kell mennie. Kinyitotta a hátsó ajtót, mire a kölyökkutya kirohant, mint akit puskából lőttek ki, és alaposan megöntözte a virágba boruló azáleát. A madarak teli torokból énekeltek. A fűre, melyen harmat csillogott, ráfért volna a nyírás. A víz fölött még könnyű pára lebegett, de gyorsan szállt fel, mint a szélfútta füst, és már feltűntek a nap első sugarainak csillámai a nyugodt vízen. A levegő tiszta volt az éjszakai esőtől, a levelek zöldebbnek, teltebbnek tűntek, mint előző nap. Anna elképzelte, amint gőzölgő kávéval a kezében kisétál a mólóra. Mikor elkezdte odatenni a kávét, kinyílt a bejárati ajtó, és belépett Cam. Nem borotválkozott, jegyezte meg magában a lány, s úgy érezte, az a kis borosta jól illik a csendes, vidéki vasárnap délelőtthöz. A férfi felhúzta a szemöldökét. Anna kivett két csészét a szekrényből. - Jó reggelt, Cameron. - Jó reggelt, Anna. - Úgy döntött, veszi a lapot. Odalépett hozzá, és könnyed puszit adott az arcára. - Hogy aludtál? - Nagyon jól. És te? - Mint a bunda. - Az ujjai köré tekerte Anna egyik hajfürtjét. - Nem volt túl csendes neked? - Csendes? - Városi lány, falusi csend… - Á! Nem, élveztem. Sőt, azt hiszem, még sosem aludtam ilyen jól. Egymásra nevettek. Ekkor szemét dörzsölgetve Seth bukdácsolt be a konyhába. - Van valami kaja? Cam le sem vette a szemét Annáról. - Phillip azt mondta tegnap, hogy palacsintát süt. Menj, ébreszd fel! - Palacsintát? Szuper! Elrohant, meztelen talpa csattogott a fapadlón. - Phillipnek nem fog tetszeni - jegyezte meg Anna. - Tőle indult a palacsintáról szóló pletyka. - Én is megsüthetem. - Te főzted a vacsorát. Nálunk az a szokás, hogy felváltva végezzük el a házimunkát. Hogy elkerüljük a zűrzavart. És a vérontást. - A fejük fölött hangos, durva robaj hallatszott, amire Cam elvigyorodott. - Mi lenne, ha kitöltenénk a kávét, és kisétálnánk a tűzvonalból - Én is épp erre gondoltam. A férfi hirtelen ötlettől hajtva felkapott egy horgászbotot. 189

- Fogd csak! Belekukkantott a hűtőbe, és elővett egy kis kerek Shade Brie sajtot. - Azt hittem, palacsintát eszünk. - Azt. Ez csalinak lesz. - A zsebébe dugta a sajtot, és felemelte a kávéját. - Ilyen drága sajtot használsz csalinak? - Azt használok, amit éppen találok. Ha a hal harapni akar, akkor majdnem mindenre harap. Különben is Phillipé a sajt. - Átnyújtotta az egyik csészét a lánynak. - Nézzük meg, tudunk-e fogni valamit. - Én nem tudok horgászni. - Semmi különös nincs benne. Belógatunk egy kukacot, vagy ebben az esetben valami előkelő sajtot, és meglátjuk, mi történik. - Akkor ti, férfiak miért költötök olyan sok pénzt mindenféle bonyolult felszerelésre meg vicces kalapokra - Az csak a körítés. Most nem olyan műlegyes horgászatról van szó. Csak úgy bedobjuk a horgot. Ha nem húzunk ki pár macskát, mire Phillip megsüti a palacsintát, akkor tényleg elfordult tőlem a szerencse. - Macskát- - Egy döbbent pillanatig Anna teljesen elborzadt. - Macskát nem szoktak csalinak használni. Cam rámeredt, és amikor látta, hogy teljesen komolyan mondta, hangos nevetésben tört ki. - Dehogynem! Az ember megfogja a farkánál fogva, megnyúzza, és bedobja a vízbe. Anna egészen elsápadt, úgyhogy Cam megsajnálta. De azért nem állta meg nevetés nélkül. Macskahal, drágám. Kifogunk pár macskahalat még reggeli előtt. - Macskahalat? - Nem ismered? Törpeharcsának is nevezik. - Nagyon vicces. - Anna szipogni kezdett, és újra elindult. - A törpeharcsa kifejezetten ronda. Láttam róla képeket. - Azt akarod mondani, hogy még sosem ettél macskahalat? - Miért kellett volna ennem? Egy kicsit még mindig bosszúsan leült a móló szélére, lelógatta a lábát, és két tenyere közé szorította a csészéjét. - Ha frissen megsütöd, az a világ legfinomabb étele. Hozzá egy kis kukoricakenyér meg sült kukorica, és valódi lakomát csaphatsz. Anna nézte, amint a férfi leült mellé, és feltűzött egy darab sajtot a horogra. Az álla borostás, a haja kócos, és mezítláb volt. - Sült macskahal és kukoricakenyér? És ezt te mondod, a vakmerő Cameron Quinn, az a férfi, aki végigszáguldott Európa minden vizén, útján és női szívén? Attól tartok, az a kis római cukorfalat nem ismerne rád. Cam vágott egy grimaszt, és bedobta a horgot. - Nem kezdjük újra, ugye? - Nem - nevetett Anna, és odahajolt, hogy cuppanós csókot nyomjon az arcára. - Én magam is alig ismerek rád. De tetszik a dolog. A férfi átnyújtotta neki a botot. 190

- Ma reggel te sem úgy nézel ki, mint a józan és elkötelezett közalkalmazott, Miss Spinelli. - Vasárnap nem dolgozom. Mit csináljak, ha fogok egy halat? - Orsózz! - Hogyan? - Majd ráérünk akkor foglalkozni vele, ha megtörténik. - Cam lehajolt, és felhúzta az egyik oszlophoz kötött rácsát. Két mérges rák csattogott benne. - Ma estére legalább már lesz mit ennünk. A csattogó ollók láttán Anna egy kicsit magasabbra húzta a lábát. De élvezte, hogy itt ülhet, kávét kortyolgatva, a pompás reggeli napsütésben. Amikor elúszott arra egy kacsa hat pelyhes kiskacsával a nyomában, igazi városi lányhoz illő felkiáltást hallatott. - Ó, odanézz! Nézd, kiskacsák! Milyen édesek! - Van itt egy fészek a folyókanyarban, az erdő szélénél. Minden évben itt költenek. - És mivel a lány olyan álmodozó szemmel nézett, nem tudott ellenállni a kísértésnek. - Jó vadászat lesz télen. - Milyen vadászat? - kérdezte Anna oda sem figyelve, mert teljesen elbűvölte a látvány. Épp azt képzelte el, milyen lehet a kezébe fogni az egyik pelyhes kiskacsat. Aztán a szeme tágra nyílt rémületében. - Lelövöd a kiskacsákat? - Hát, akkor már egészen nagyok. - Cam még soha életében nem lőtt sem kacsára, sem bármi másra. - Az ember leül ide, és lelő egypárat reggeli előtt. - Szégyellned kellene magad! - Látszik, hogy városi lány vagy! - Én inkább azt mondanám, látszik, hogy emberséges vagyok. Ha az én kacsáim lennének, senki nem lőhetne le őket. - A férfi hirtelen elvigyorodott, mire ő gyanakodva összehúzta a szemét. - Te csak megpróbáltál felbosszantani! - De jól sikerült, nem? Olyan aranyos vagy, amikor haragszol. - Megpuszilta az arcát, hogy meglágyítsa. - Az anyám szíve olyan lágy volt, sosem engedte volna meg, hogy vadásszunk. A horgászatot nem bánta. Azt mondta, az legalább valamennyire egyenlő feltételekkel folyó harc. A fegyvereket pedig utálta. - Milyen volt? - Hát, nagyon… nagyon erős. Nehéz volt megingatni. Ha sikerült, akkor rettentően indulatba tudott jönni, de nagyon sok kellett hozzá. Borzasztóan szerette a munkáját, a gyerekeket. Sok lágyság volt benne. Elsírta magát a filmeken vagy a könyveken, és még nézni sem bírta, amikor halat tisztítottunk. De ha bajba kerültünk, akkor olyan volt, mint a kőszikla. Észre sem vette, hogy megfogta Anna kezét, és az ujjait simogatta. - Amikor idekerültem, nagyon csúnyán össze voltam verve. Meggyógyított. Én mindig azt terveztem, hogy amint megint lábra tudok állni, elmegyek innen. Azt mondogattam magamnak, hogy ezek az emberek csak egy rakás szerencsétlenség. Simán kirabolom őket, és bármikor meglógok. Mexikóba készültem. - De nem lógtál meg - mondta Anna halkan. - Beleszerettem Stellába. Aznap történt, amikor hazajöttünk apával az első vitorlázásból. Kinyílt előttem ez a világ. Egy kicsit meg is ijedtem tőle. Apa bement, azt hiszem, dolgozatokat javított, vagy ilyesmi. Én egy kicsit még nyafogtam, hogy minek kellett azt a hülye mentőmellényt viselnem. Anyám kézen fogott, és behúzott a vízbe. Azt mondta, 191

akkor jobb lesz, ha megtanulok úszni. És megtanított. Körülbelül három méterre innen történt, hogy beleszerettem. Attól kezdve el sem tudtak volna vonszolni tőle. Anna meghatódva arcához emelte összekulcsolt kezüket. - Bárcsak találkozhattam volna velük! Mind a kettőjükkel. Cam megmozdult, hirtelen ráébredt, hogy ezt a történetet még soha senkinek nem mondta el. És eszébe jutott az is, hogyan ült itt előző este, és hogyan beszélgetett az apjával. - Te hiszel abban, hogy… hm… hogy visszajönnek? - Honnan? - Tudod, szellemek vagy kísértetek… amolyan nulladik típusú találkozások. - Nem mondom, hogy nem hiszem - felelte a lány kis gondolkozás után. - Amikor anyám meghalt, volt olyan, hogy éreztem a parfümje illatát. Csak úgy a semmiből, hirtelen csak ott volt az az illat, ami… annyira jellemző volt rá. Lehet, hogy igaz volt, lehet, hogy csak képzelődtem, de nekem segített. Azt hiszem, ez az, ami fontos. - Igen, de… - Ó! - Anna kezében nagyot rándult a horgászbot. Majdnem elejtette. - Van rajta valami. Vedd el! - Á! Te fogtad. - Cam úgy érezte, ez a legjobbkor történt. Egy-két percen belül talán teljesen bolondot csinált volna magából, és mindent elmesélt volna a lánynak. Odanyúlt, és segített tartani a botot. - Egy kicsit csévéld vissza, aztán hagyd, hadd játsszon. Úgy. Nem, ne rángasd, csak lassan, nyugodtan! - Olyan nagynak tűnik. - Anna szíve a torkában dobogott. - Egészen nagynak. - Mindig úgy érezni. Már megvan, csak szép lassan húzd be. - Cam felállt, és kezébe vette a szákot, amely mindig ott lógott a móló oldalán. - Jó, hozd közelebb, még, és most emeld ki! Anna hátradőlt, szemét félig lehunyta. De amikor a hal csapkodva, ficánkolva felmerült a vízből a napfényre, akkor már odanézett. - Ó, istenem! - Az ég szerelmére, el ne dobd a botot! - Cam a nevetéstől rázkódva megfogta a lány vállát, mielőtt még beleesett volna a vízbe. Előrehajolt, és a csapkodó hal alá nyúlt a szákkal. - Szép nagy. - Most mit csináljak? Cam szakavatott mozdulatokkal kiszabadította a hal szájából a horgot, aztán Anna legnagyobb rémületére átnyújtotta neki a szákot. - Fogd meg egy kicsit! - Ne hagyj itt engem ezzel a szörnyeteggel! - pillantott oda félve Anna, de az égnek meredő bajuszt és a fénylő szempárt meglátva inkább becsukta a szemét. Cam, gyere vissza, és vedd el ezt az izét tőlem! A férfi a mólóra állította a vödröt, miután megtöltötte vízzel, aztán elvette Annától a szákot, és beledobta a halat a vödörbe. - Városi kisasszony. Anna megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Lehet. Hú, dobjuk vissza! Ez nagyon ronda - mondta, belekukkantva a vödörbe. - Hogyisne! Megvan vagy két kiló! 192

Ezek után Anna nem volt hajlandó még egyszer kezébe venni a botot. Cam feláldozta öccse sajtjának maradékát, és leült, hogy ő maga fogja ki, ami még kell az aznapi vacsorához.

Anna hozzáállása teljesen megváltozott, amint meghallotta, hogy fogadja Seth a nagy hírt, hogy ő halat fogott. Újfajta dicsőséget jelentett számára, hogy egy ilyen vitathatatlanul csúnya, de talán ínyenc hal kifogása micsoda hatással van egy kisfiúra. Mire Cammel elindultak, hogy megnézzék a hajókészítő műhelyt, már eldöntötte, hogy a kertészkedés után a horgászatról fog elolvasni pár könyvet. - Azt hiszem, a megfelelő csalival a macskahalnál sokkal szebbet is tudnék fogni. - Jövő hétvégén kiáshatunk pár kövér pajort, ha akarod. Anna letolta az orrán a napszemüveget. - Az olyan, mint amilyennek hangzik? - Pontosan. Visszatolta a szemüveget. - Azt hiszem, inkább nem. Szerintem szívesebben fogok horgászni azokkal a szép tollakkal, vagy hogy hívják őket. Nos, halljuk, ismered apád titkos palacsintareceptjét? - Nem. Nekem nem árulta el. Nagyon gyorsan felmérte, hogy én a konyhában csak bajt tudok csinálni. - Mivel lehetne kihízelegni Phillipből? - Harapófogóval sem tudod kihúzni belőle. Azt csak a Quinn családban lehet továbbadni. Hát, majd meglátjuk, gondolta Anna, és dobolni kezdett ujjaival a térdén. Cam befordult az öreg téglaépület felé, és megállt a parkolóban. Anna nem volt benne biztos, miféle reakciót vár el tőle a férfi. Amennyire látta, nem sok változás történt. A szemetet összeszedték, a törött ablakokat kicserélték, de az épület ugyanolyan ósdinak és elhanyagoltnak tűnt. - Rendet raktatok - mondta, mivel ez elég biztonságosnak tűnt. Cam szemmel láthatólag elégedett is volt vele. Kiszálltak az autóból. - A mólót még rendbe kell tenni - jegyezte meg. Phillip majd elintézi. - Elővette a kulcsokat, melyek ugyanolyan fényesen csillogtak, mint az ajtón lévő új zár. - Azt hiszem, kell majd valami felirat - mondta magának, miközben kinyitotta a zárat. Amikor kitárta az ajtót, Anna orrát fűrészpor, doh és állott kávé szaga csapta meg. Előkészített udvarias mosolya azonban meglepett, vidám mosollyá változott, amint belépett a helyiségbe. Cam felkapcsolta a lámpákat, amitől Anna pislogni kezdett. Minden árnyékolás nélkül áradt a fény a padlásgerendákra erősített fénycsövekből. Az újonnan kijavított padlót tisztára söpörték, vagy majdnem tisztára. Az ajtóhoz közeli oldalon csupasz téglafal emelkedett, amivel leválasztottak egy külön helyiséget. A lépcsőt kijavították, az egyszerű fából készült korlátot olajjal kenték be. A padlás még mindig veszélyesnek tűnt, de már látszott, milyen lehetőségek rejlenek ebben a helyben. Emelőcsigák, villástargoncák sorakoztak a műhelyben, hatalmas gépek, gonosz fogsorral, egy nagy fémszekrény sok kis fiókkal, amelyekben, feltételezte Anna, mindenféle szerszámot tartanak. A mólóra vezető ajtón is új acélzárak csillogtak. - Ez csodálatos, Cam! Gyorsan dolgoztok. 193

- Az én erősségem a gyorsaság - mondta Cam könnyedén, de örült, hogy Anna őszinte bámulattal tekint körül. - Biztosan úgy dolgoztatok, mint akiket kergetnek, hogy már ilyen sokat haladtatok. Mindent szeretett volna látni, de leginkább a terem közepén álló nagy emelvény vonzotta. Sötét ceruzával vagy talán krétával egyenes, görbe és egymást metsző vonalakat rajzoltak rá. - Ezt nem értem - mondta a lány, és elbűvölve körözni kezdett az emelvény körül. - Ez egy hajó akar lenni? - Igen. Ez a hajó. Ezt segédmodellnek hívják. Megrajzoljuk a hajótestet egy az egyes méretben. A hajlított részeket, a keresztmetszetet, aztán ellenőrizzük a hosszanti hajlítások beszerkesztésével, mint a fedélzetívelés vagy a merülési vonal. Cam már az emelvényen térdelt, és kezével mutogatta a különböző részeket. Anna persze semmit nem értett az egészből. De nem is az számított, megérti-e a technikát, amit alkalmaznak. Megértette őt magát. Lehet, hogy Cam még maga sem tudja, de látszik, hogy beleszeretett ebbe a helybe, és a munkába, melyet itt végezni fog. - Hozzá kell még rajzolnunk az orrvonalat és az átlókat. Lehet, hogy máskor is fel tudjuk majd használni ezt a formát, és ez az egyetlen módja, hogy igazán pontosan reprodukálhassuk. Nagyszerű terv. Lehet, hogy a részletekben itt-ott majd módosítok még rajta. Minél aprólékosabb a modell, annál jobb. Felnézett, és látta, hogy Anna mosolyogva figyeli, napszemüvegét a kezében lóbálva. - Bocsánat. Biztosan egyetlen szót sem értettél az egészből. - Szerintem ez csodálatos. Komolyan! Ti nem csak hajókat fogtok itt építeni. A férfi kicsit zavarba jött, felállt. - A hajók miatt csináltuk. Gyere, nézd meg ezeket! Megfogta Anna kezét, és a szemben lévő falhoz vezette. Két bekeretezett rajz lógott a falon, az egyik Ethan imádott vitorlását ábrázolta, a másik pedig ezt a hajót, amelyet most terveznek. - Seth rajzolta. - Cam észre sem vette, de a hangjába jó adag büszkeség vegyült. - Ő az egyetlen közöttünk, aki egyáltalán tud rajzolni. Phillip sem rossz, de a gyerek egyszerűen szuper. Most Ethan rákászhajóját fogja lerajzolni, aztán a szlúpot. Még szereznem kell pár képet azokról a hajókról, amelyeknek az építésében részt vettem, hogy le tudja másolni őket. Mindet fel fogjuk akasztani ide a falra, és majd azoknak a hajóknak a rajzait is, amelyeket ezután csinálunk. Olyan lesz, mint egy kis galéria. Amolyan márkajelzés. Anna szemében könnyek csillogtak. Megfordult, és átkarolta a férfit. Tüzes szorítása meglepte Camet, de viszonozta az ölelést. - Nem csak hajókat - mondta a lány halkan. Hátrahúzódott, és két tenyere közé fogta Cameron arcát. Ez csodálatos - ismételte, és lehúzta őt magához egy forró csókra. A csók átmelegítette a férfi egész testét, átjárta, megszédítette. Kavarogni kezdett benne minden érzése Anna iránt. Többtucatnyi kérdés kezdett zümmögni a fejében, mint a méhek. És érezte, hogy a válasz, az egyszerű válasz, amely minden kérdésre megfelelne, már karnyújtásnyi távolságba került. Kimondta a lány nevét, majd remegő karral eltolta őt magától. Nézni akarta, alaposan megnézni, de úgy tűnt, nem tudja visszanyerni az egyensúlyát. 194

- Anna! - mondta még egyszer. - Várj egy kicsit! De mielőtt megragadhatta volna azt a választ, mielőtt még magára talált volna, nyikorogva feltárult az ajtó. Napfény áradt be rajta. - Bocsássanak meg - mondta Mackensie kedvesen. - Láttam az autót odakint.

195

Tizenkilencedik fejezet Cam első reakciója a bosszúság volt. Valami történt közöttük, méghozzá valami nagyszerű, és nem akarta, hogy megzavarják. - Nem vagyunk nyitva, Mackensie. - Továbbra is határozottan szorította a lány karját, és hátat fordított a férfinak, akit nem tartott többre holmi aktakukacnál. - Nem is gondoltam, hogy nyitva vannak. - Mackensie kedvesen és barátságos hangon beszélt, s beljebb lépett. Az ő munkájában az ember ritkán számít szívélyes üdvözlésre. - Nem volt bezárva az ajtó. Hát, ez aztán nagyszerű műhely lesz. Szíve szerint ő is ezermester volt, és ezeknek a vadonatúj, hatalmas gépeknek a látványa megdobogtatta a szívét. - Úgy látom, a legjobb berendezéseket rendelték. - Ha hajót akar, jöjjön vissza holnap, és megbeszéljük. - Én tengeribeteg vagyok - vallotta meg Mackensie egy kurta fintorral. - Még fel sem megyek a fedélzetre, máris hányingerem van. - Kár. Most pedig menjen el! - De az biztos, hogy el tudok gyönyörködni a hajókban. Nem mondom, hogy sokat gondolkoztam volna rajta, hogy is építik őket. Ez itt egészen új fűrész. Biztosan jól megcsapolta a pénztárcájukat. Ezúttal Cam megfordult, a szeméből úgy sütött a harag, mint a tűz. - Semmi köze hozzá, hogy mire költöm a pénzemet! Anna elképedt ezen a szóváltáson. Cam karjára fektette a kezét. Nem az lepte meg, hogy durván viselkedik, hiszen ezt már korábban is tapasztalta, de azt nem értette, miért csapott fel így a haragja egy ártalmatlan megjegyzés miatt. Ha így akar beszélni a leendő ügyfelekkel, akár máris becsukhatja a boltot. De mielőtt még kigondolhatta volna a megfelelő nyugtató szavakat, Cam lerázta magáról a kezét. - Mi a fenét akar most? - Csak feltennék pár kérdést. - Udvariasan bólintott Anna felé. - Hölgyem. Larry Mackensie, biztosítási nyomozó a True Life Biztosítótársaságtól. Anna automatikusan elfogadta a felé nyújtott kezet. - Mr. Mackensie, Anna Spinelli vagyok. A nyomozó gyorsan végiglapozta a fejében lévő listát. Csak egy pillanatig tartott, és már tudta is, hogy ő a Seth DeLauter ügyével foglalkozó gyámügyi előadó. Mivel ő csak a biztosított halála után lépett a színre, nem volt szükség rá, hogy felvegye vele a kapcsolatot, 196

de a nevét mindenesetre feljegyezte. És a kedves kis jelenet, amelyet megzavart, azt is elárulta neki, hogy a nő nagyon is közeli viszonyban van az egyik Quinnnel. Még nem tudta, hogy veheti hasznát ennek az aprócska információnak, de azért fel fogja jegyezni. - Örülök, hogy megismerhettem. - Ha valami megbeszélnivalójuk van - mondta Anna -, én várhatok odakint. - Nekem semmi megbeszélnivalóm nincs ezzel az emberrel. Sem most, sem később. Menjen, fejezze be a jelentését, Mackensie! Végeztünk. - Majdnem. Csak gondoltam, szeretné tudni, hogy visszamegyek a központba. Számtalan változatot kaptam az interjúim során, Mr. Quinn. Persze, nem sok valódi tényt. Újra a szalagfűrészre pillantott, és arra gondolt, milyen jó lenne, ha ő is megengedhetne magának egy ilyet. - Ott van az a levél, amit az apja kocsijában találtunk, az elég világosan utal az elmeállapotára. Nem ütközött össze senkivel, a vezető egészséges volt, semmi nyoma alkoholnak vagy drognak - vonta meg a vállát. - Aztán ott van még az is, hogy nem sokkal a baleset előtt a biztosított megemelte a biztosítási díjat, és még egy kedvezményezettet íratott be. A társaság rossz szemmel nézi az ilyesmit. - Csak nézzék - felelte Cam halkan, s hangja olyan volt, mint a támadásra készülő kutya morgása. - De nem itt. Nem az én műhelyemben! - Csak el akartam mondani, mi a helyzet. Új vállalkozásba kezdeni - jegyezte meg társalgási hangnemben - sok tőkét igényel. Régóta tervezték? Cam odaugrott, megragadta a férfi gallérját, és felemelte őt. Csillogó fűzős cipőjének csak a hegye érte a földet. - Rohadék! - Cam, hagyd abba! - Az éles és gyors parancsszót Anna még azzal is hangsúlyozta, hogy előrelépett, és szétválasztotta a két férfit. Úgy érezte magát, mintha egy farkas és egy bika közé állt volna, de nem félt. - Mr. Mackensie, szerintem jobb lesz, ha most elmegy. - Már megyek is. - A férfi hangja elég higgadtan hangzott, meghazudtolva a hideg verítéket, ami összegyűlt a nyakán, és végigfolyt a hátán. - Ezek csak részletek, Mr. Quinn. A társaság azért fizet, hogy szállítsam nekik a részleteket. De azért nem fizet, emlékeztette saját magát, amint kilépett a friss levegőre, hogy egy dühös kedvezményezett pépesre verje. - Gazember, nyomorult gazember! - Cam szerette volna belevágni az öklét valamibe, de csak az üres levegőt érte a keze. - Ez komolyan azt hiszi, hogy apám képes volt nekihajtani a villanyoszlopnak, hogy én elkezdhessem a hajóépítést? Le kellett volna ütnöm. A fészkes fenébe! Először azt állítják, azért tette, mert nem bírt szembenézni a botránnyal, most meg azt, hogy egy csomó pénzt akart ránk hagyni. A fenébe a pénzükkel! Nem ismerték apámat. És nem ismernek minket sem. Anna hagyta, hogy kidühöngje magát, hogy körbejárja az épületet, hátha talál valamit, amit összezúzhat. A lány szíve kővé dermedt. Öngyilkosságra gyanakszanak, gondolta tompán. Nyomozást folytatnak. És Cam tudta ezt, biztosan tudta, egész idő alatt. - Ez a nyomozó annak a biztosítótársaságnak dolgozik, amelyikkel apád az életbiztosítását kötötte?

197

- Ez egy rohadt szemét! - Cam megpördült, és folyamatosan káromkodott. De ekkor meglátta Anna arcát. Komor volt, és túlságosan hűvös. - Semmi az egész. Csak nagy hűhót csapnak. Menjünk ki innen. - Arra gyanakszanak, hogy apád öngyilkos lett. - Nem igaz! Anna felemelte a kezét. Egy időre el kell temetnie magába a fájdalmat, és a gyakorlati dolgokra koncentrálni. - Te már beszéltél ezzel a Mackensie-vel ezelőtt is. És gondolom, hogy te vagy az ügyvéded, már jó ideje kapcsolatban van a biztosítóval ez ügyben. - Phillip foglalkozik vele. - Tudtad, és nem mondtad el nekem. - Ennek semmi köze hozzád. Nem, döbbent rá a lány, képtelenség eltemetni a fájdalmat. - Értem. - Ez túl személyes, emlékeztette magát. Ezzel majd később foglalkozik. - És hogyan hat ez Sethre? A férfiban újra feltámadt a düh, a torkát szorongatta. - Ő semmit nem tud az egészről. - Ha komolyan ezt hiszed, akkor becsapod magad. Az ilyen kisvárosokban gyorsan terjed a pletyka. És a gyerekek sokat meghallanak. Ez már a gyámügyi dolgozó, gondolta Cam egyre növekvő nehezteléssel. Akár az aktatáskáját is elhozhatta volna, és viselhetné valamelyik szürke kosztümjét. - Az egész csak pletyka. Nem érdekes. - Dehogynem! A szóbeszéd nagyon sokat árthat. Okosabb lenne, ha nyíltan megbeszélnétek, ha őszinte lennél vele. Bár úgy látom, neked ez nehezedre esik. - Anna, ez a dolog nem rólam szól. Ez csak egy tetves biztosítás. Nem fontos. - Az apádról szól - válaszolt a lány. - És a hírnevéről. Én azt hittem, ezek nagyon sokat jelentenek neked. - Mély levegőt vett. - De amint mondtad, nekem személy szerint ehhez semmi közöm. Úgy gondolom, itt most befejeztük. - Várj egy percet! - Odalépett a lány elé, és elállta előle a kivezető utat. Az a szörnyű érzése támadt, hogy ha Anna most kisétál innen, nem egyszerűen csak az autójáig fog elmenni. - Minek? Hogy meg tudd magyarázni? Hogy ez családi ügy? Én nem vagyok családtag. Teljesen igazad van. - Maga is csodálkozott rajta, hogy ennyire hűvös, távolságtartó, józan a hangja, amikor belülről szinte forrong. - És gondolom, jobbnak láttad, ha Seth gyámügyi előadója nem tud a dologról. Sokkal okosabb, ha csak a pozitív oldalt mutatjuk meg neki, a negatívat pedig eldugjuk. - Az apám nem ölte meg magát. Nem kell megvédenem őt sem előtted, sem mások előtt. - Nem. Soha nem is kérnélek ilyesmire. - Anna kikerülte a férfit, és elindult az ajtó felé. Cam utolérte, még mielőtt kimehetett volna, de ő számított erre, és nyugodtan visszafordult. Nincs értelme vitatkozni, hiszen alapvetően egyetértünk. - Nincs értelme felhúzni magad - vágott vissza a férfi. - El fogjuk intézni ezt a dolgot a biztosítóval. Meg a pletykát is, hogy Seth az ő törvénytelen gyermeke. - Micsoda? - Anna döbbenten a fejéhez kapta a kezét. - Arról beszélnek, hogy Seth apád házasságon kívül született gyereke? 198

- Ez kizárólag a rosszindulat és a szűklátókörűség szüleménye. - Édes istenem, milyen hatással lehet Sethre, ha a fülébe jut ez a dolog? Eszedbe jutott egy percre is, hogy ezt nekem is tudnom kellett volna az értékelésemhez, hogy megfelelően segíteni tudjak Sethnek? Cam a zsebébe dugta a hüvelykujját. - Igen, gondoltam rá. És aztán nem mondtam el. Mert mi elintézzük. Ez a dolog az apámról szól. - De egy gyermekről is, aki rád van bízva. - Rám van bízva - felelte Cam. - És ez a lényeg. Én egész idő alatt azt tettem, amit a legjobbnak gondoltam. Azért nem beszéltem neked a biztosítóról és a pletykáról, mert mind a kettő hazugság. - Az lehet. De azzal, hogy nem mondtad el, te is hazudtál nekem. - Nem gondolod, hogy körbe kellett volna járnom, és mindenkinek elmesélnem ezt a szennyet, hogy a gyerek apám fattya. Anna lassan bólintott. - Hát, fogadd el valaki más fattyának a véleményét: ettől Seth még nem lett kevesebb. - Nem úgy értettem - kezdte Cam, és feléje nyújtotta a kezét. De Anna ellépett előle. Ne csináld ezt! - tört ki a férfiból, és megragadta a lány karját. - Ne hátrálj el előlem! Az isten szerelmére, Anna, az elmúlt pár hónapban az egész életem a visszájára fordult, és nem tudom, mennyi időbe fog telni, mire visszafordíthatom. Azt sem tudom, hol áll a fejem, annyi minden miatt kell aggódnom: a gyerek miatt, a vállalkozás miatt, miattad. Mackensie is megjelent, az emberek pedig apám erkölcseiről beszélgetnek a szupermarketben a friss gyümölcs mellett. Seth anyja, az a kurva megjelent Norfolkban... - Várj! - Ezúttal nem egyszerűen odébb húzta, hanem elrántotta a karját. - Seth anyja kapcsolatba lépett veletek? - Nem, dehogyis! - Jézus, az agya mindjárt felforr. - Felbéreltünk egy nyomozót, hogy keresse meg. Phillip úgy gondolta, jobb, ha tudjuk, hol van, és mik a szándékai. - Értem. - Anna szíve mintha kettétörött volna, és mind a két része vérzett, a szerelmes nőé és a gyámügyi előadóé egyaránt. - És megtudtad, hogy Norfolkban van, de ezt sem volt fontos elmondani nekem. - Nem, nem mondtam el. - Most aztán sarokba szorultam, gondolta Cam. És innen nincs kiút. - Csak pár napja tudtuk meg, hogy ott van. - A gyámügyet értesíteni kellett volna erről. A férfi nem vette le róla a szemét. - Azt hiszem, igen. Az én hibám. Valami közéjük állt, érezte a lány, valami nagyon sűrű és sötét. - Úgy látom, nem sokra tartasz engem, sőt, ami azt illeti, magadat sem. Hadd magyarázzak meg neked valamit. Bármit érzek is irántad személy szerint, a szakmai véleményem az, hogy te és a testvéreid vagytok a megfelelő gyámok Sethnek. - Oké, akkor… - Ezt az információt, amit most tudtam meg, még végig kell gondolnom - folytatta Anna. - Szerepelnie kell a feljegyzéseimben.

199

- És azzal mindent elszúrsz a gyerek ügyében. - Cam gyűlölte, hogy erre a gondolatra összeszorult a gyomra. Gyűlölte a gondolatot, hogy újra látnia kell azt a holtsápadt rettegést Seth arcán. - Nem hagyom, hogy valami szaftos pletyka tönkretegye az életét. - Hát, ebben legalább egyetértünk. Részben teljesült a vágya, gondolta Anna. Láthatta, milyen sokat jelent Seth Camnek. Még épp idejében látta, gondolta tompán. - Az a véleményem, hogy Seth fejlődését testileg is és lelkileg is elősegíti a jelenlegi otthona. - Anna gyorsan, hivatalos hangon beszélt. - Boldog, és kezdi biztonságban érezni magát. Ehhez hozzájárul az is, hogy szeret téged, és te is szereted őt, bár ezt talán egyikőtök sem tudatosította még magában. Továbbra is úgy gondolom, a pszichológus segítsége jót tenne nektek, és ezt is bele fogom írni a jelentésembe és a javaslatomba a bíróság döntéshez az állandó gyámság ügyében. Kezdettől fogva mondtam neked, hogy számomra a legfontosabb a gyermek lehető legjobb elhelyezése. Vagyis szilárdan melléjük áll, értette meg Cam. És ez független attól, hogy mit mondott neki. Vagy mit nem mondott el. Éles, fájdalmas ütésként érzékelte a rátörő bűntudatot. - Én mindig teljesen őszinte voltam veled - mondta a lány, mielőtt még ő bármit szólhatott volna. - A fenébe is, Anna… - Még nem fejeztem be - folytatta a lány hűvösen. - Nincsenek kétségeim afelől, hogy gondoskodni fogsz Sethről, és ezt az új vállalkozást is biztos alapokra helyezd, mielőtt, ahogy te fogalmaztál, visszafordíthatod az életedet. Ami, gondolom, azt jelenti, hogy folytatod a versenyzést Európában. Meg kell majd találnod, hogy egyezteted össze a különböző dolgaidat, de ez nem az én problémám. Csakhogy eljöhet az az idő, amikor a gyámságért is versenybe kell szállni, ha Seth anyja valóban visszatér. Akkor viszont újra értékelik az ügyet. Ha a gyerek boldog lesz, és jól gondoskodsz róla, akkor mindent meg fogok tenni, hogy továbbra is te lehess a gyámja. Én az ő oldalán állok, és úgy tűnik, ezzel most a tiéden is. Ennyi az egész. A bűntudatra most szégyen érzete telepedett, némi megkönnyebbüléssel vegyítve. - Anna, tudom, milyen sokat tettél. Nagyon hálás vagyok. Felemelte a kezét, de a lány megrázta a fejét. - Pillanatnyilag nem vagyok valami barátságos hangulatban. Nem akarom, hogy hozzám érj! - Rendben. Nem érek hozzád. Keressünk egy helyet, ahol leülhetünk, és megbeszélhetjük a többit. - Épp most beszéltük meg. - Ugyan már, nem makacskodj! - Nem makacskodom, csak realista vagyok. Lefeküdtél velem, de nem bíztál bennem. Hogy én őszinte voltam veled, te pedig nem voltál az velem, az az én bajom. Hogy ágyba bújtam egy férfival, aki egyrészt élvezeti cikknek tekintett, másrészt viszont akadályozó tényezőnek, az az én hibám. - Nem így volt. - Cam újból kezdett indulatba jönni, ismeretlen pániktól hajtva. Egyáltalán nem így volt. - Én így látom. Most pedig időre van szükségem, hogy rájöjjek, hogyan is érzek. Megköszönném, ha visszavinnél a kocsimhoz. 200

Anna megfordult, és elindult kifelé. Cam jobban szerette a lángot a jégnél, de nem tudta áttörni a fagyos pajzsot, amelybe Anna az indulatait burkolta. Ez megijesztette őt, és nem örült ennek az érzésnek. Anna Philliphez és Sethhez tökéletesen udvarias volt, sőt barátságos is, amikor visszamentek, hogy összeszedje a holmiját. Tökéletesen udvarias volt Cammel is, annyira udvarias, hogy a férfi úgy érezte, napokig reszketni fog a hidegétől. Azt mondta magának, nem érdekes. Anna majd túlteszi magát rajta. Csak azért mérges, mert nem tárta fel előtte a lelkét, nem osztotta meg vele élete minden intim részletét. Ez olyan női dolog. Különben is, ezt a megvető viselkedést a nők találták fel, csak hogy megmutassák a férfiaknak, mennyire nincs rájuk szükség. Ad neki pár napot, gondolta. Hadd főjön a saját levében. Hadd térjen észhez. És aztán majd visz neki virágot. - Összevesztetek - jegyezte meg Seth az ajtóból kifelé bámuló Camnek. - Miről beszélsz? - Összevesztetek - ismételte a fiú, aki rajztömbjével az ölében, törökülésben ült a tornácon. - Nem hagyta, hogy búcsúzáskor megcsókold, te meg azóta meg se szólalsz. - Fogd be! - Mit csináltál? - Nem csináltam semmit. - Cam kirúgta az ajtót, és kilépett. - Csak amolyan női hiszti. - Csináltál valamit. - Seth komolyan nézett fel rá. - Anna nem olyan hülye. - Majd megnyugszik. - Cam lerogyott a hintaszékbe. Nem foglalkozik az egésszel. Nem szokása nők miatt aggodalmaskodni. Nem volt étvágya. Hogy egye meg a sült halat, amikor folyton eszébe jut, ahogy Annával horgásztak a mólón? Nem tudott aludni. Hogy is tudna aludni a saját ágyában, amikor mindig az jut eszébe, hogyan szeretkeztek benne? Nem tudott a munkára sem figyelni. Hogy is tudna az átlókra gondolni, amikor mindig azt látja maga előtt, hogyan ragyogott Anna arca, miközben ő a modellt mutogatta neki. Délre feladta, és bement Princess Anne-be. De nem vitt virágot. Most már ő is mérges volt. Átsétált a recepció előtt, egyenesen hátrament Anna irodájához. És füstölögve tapasztalta, hogy üres. Jellemző, gondolta. A szerencse már megint hátat fordított neki. - Mr. Quinn? - Marilou állt az ajtóban, maga előtt összekulcsolt kézzel. - Tehetek valamit önért? - Annát keresem… Miss Spinellit. - Sajnálom, de nincs bent. - Megvárom. - Sokáig kell várnia. Nem jön be, csak a jövő héten. - Jövő héten? - nézett összehúzott szemmel Mariloura Cam, mintha ölni akarna a tekintetével. Hogy érti azt, hogy nem lesz bent? - Miss Spinelli kivett egy hét szabadságot - mondta Marilou, és úgy gondolta, ennek a hirtelen távozásnak az oka itt áll előtte életnagyságban, és vad szürke szemmel bámul rá. Már 201

akkor is ez volt a véleménye, amikor reggel Anna beadta a jelentését, és szabadságot kért. Én is ismerem az ügy iratait, ha tudok segíteni valamiben. - Nem, személyes ügyről van szó. Hová ment? - Mr. Quinn, ezt az információt nem adhatom meg önnek. De hagyhat neki üzenetet, akár írásban, akár a hangpostafiókjában. Természetesen, ha bejön, szívesen megmondom neki, hogy ön szeretne beszélni vele. - Igen, köszönöm. Nem tudott elég gyorsan kimenni. Anna biztosan otthon van, a lakásában, gondolta, és beugrott a kocsijába. Otthon duzzog. Hát akkor majd hagyja, hogy kiabáljon rá, hogy kiadja magából a mérgét. Aztán majd eltaszigálja az ágyig, hogy végre elfelejthessék már ezt a nevetséges kis közjátékot. Miközben végigsétált az Anna lakásához vezető folyosón, megpróbált nem figyelni a gyomrában rángatózó idegekre. Gyorsan bekopogott, maid a zsebébe dugta a kezét. Még egyszer kopogott, hangosabban, végül az öklével verte az ajtót. - A fenébe, Anna! Nyisd ki! Ez ostobaság! Láttam odakint a kocsidat! A háta mögött nyikorogva kinyílt egy ajtó. Az idős hölgyek közül az egyik kukkantott ki. A folyosóra kiáradt a reggeli tévéműsor harsogó zenéje. - Nincs otthon, fiatalember. - A kocsija itt áll a ház előtt. - Taxival ment. Cam lenyelte a kikívánkozó káromkodást, elbűvölő mosolyt erőltetett magára, és átsétált az idős asszonyhoz. - Hová? - A vasútállomásra… vagy lehet, hogy a repülőtérre? - Az öreg hölgy mosolyogva nézett fel a férfira. Komolyan, milyen jóképű! - Azt mondta, hogy pár napig nem lesz itthon. Megígérte, hogy telefonálni fog, és megkérdezi, jól vagyunk-e. Olyan drága kislány, még nyaralás közben is ránk gondol! - Nyaralás? Hol nyara? - Hát nem mondta? - harapta be az alsó ajkát a szomszédasszony, és elgondolkozott. Azt hiszem, nem is említette. Szörnyen sietett, de azért beszólt hozzánk, hogy ne aggódjunk miatta. Micsoda figyelmes lány! - Az bizony! Ez a drága és figyelmes lány egyszerűen faképnél hagyta őt.

Semmi dolga nem volt Pittsburghben, ráadásul a repülőjegy ára alaposan megcsapolta félretett pénzét. De el kellett mennie. Szüksége volt rá. Abban a pillanatban, hogy belépett nagyszülei szűk kis lakásába, máris megkönnyebbült egy kicsit. - Anna Louisa! - Theresa Spinelli alacsony, sovány kis asszony volt, acélszürke haja vadul göndörödött, arcát száz kedves ránc borította, mosolya pedig olyan széles volt, mint maga a Földközi-tenger. Annának le kellett hajolnia hozzá, hogy megölelgethesse és megcsókolhassa. - Al! Al! Hazajött a mi bambinánk! - Olyan jó itthon lenni, Nana! 202

Alberto Spinelli kilépett az ajtón. Egy jó fejjel magasabb volt, mint a felesége, széles vállú, sovány férfi. Megölelte az unokáját. Fehér haja ritkulásnak indult, sötét szeme vidáman táncolt vastag szemüvege mögött. Majdnem ölben vitte be a nappaliba, ahol mindketten teljes hévvel elkezdtek sürgölődni körülötte. Gyorsan beszéltek, keverve az angol és az olasz nyelvet. A legelső elintéznivaló az étel volt. Theresa mindig azt gondolta, hogy az ő kis unokája éhezik. Minestronét tett elé friss kenyérrel, utána pedig egy hatalmas adag tiramisut. Theresa csak ekkor nyugodott meg egy kicsit, hogy Anna talán már nem hal éhen. - Na és most - kezdte Al, és rágyújtott egy vastag szivarra - mondd el, mi szél hozott. - Kell valami ok, hogy hazajöjjek? - Anna igyekezett teljesen ellazulni. Kinyújtózott az egyik ősrégi karosszékben, amelyet már számtalanszor áthúztak. Most éppen szürke csíkos huzat borította, de a kárpit még mindig olyan puhán süppedt be alatta, mint a vaj. - De hát három nappal ezelőtt telefonáltál. Akkor nem mondtad, hogy jönni készülsz. - Hirtelen ötlet volt. Elegem lett a munkából, egy kicsit túlhajtottam magam mostanában. Elfáradtam, és pihenni akartam. Azt gondoltam, a legjobb, amit tehetek, ha hazajövök, és pár napig Nana főztjét eszem. Ez persze igaz volt, de nem a teljes igazság. Úgy gondolta, azt mégsem mesélheti el a nagyszüleinek, hogy józan ésszel belesétált egy kapcsolatba, amiből aztán összetört szívvel került ki. - Túl sokat dolgozol - jegyezte meg Theresa. - Al, ugye mondtam neked, hogy túl sokat dolgozik? - Szeret sokat dolgozni. Szereti a fejét használni, és jó feje van, azt meg kell hagyni! De nekem is jó fejem van, és én azt mondom neked, nem csak azért jött haza, hogy a te manicottidat egye. - Manicotti lesz vacsorára? - ragyogott fel Anna szeme, de jól tudta, hogy ezzel nem sokáig terelheti el a figyelmüket. Hiszen a nagyszülei mellette voltak élete legrosszabb időszakában, kitartottak mellette akkor is, amikor ő mindent megtett, hogy fájdalmat okozzon nekik, és saját magának is. Jól ismerik. - Abban a pillanatban kezdtem a szószt főzni, amikor megláttam, hogy jössz. Al, ne nyaggasd a kislányt. - Nem nyaggatom. Csak kérdeztem. Theresa forgatni kezdte a szemét. - Ha olyan jó fejed lenne, ahogy mondod, akkor tudhatnád, hogy valami férfi miatt szaladt haza. Olasz? - kérdezte Theresa, és éles kis madárszemével feszülten nézett Annára. Anna felnevetett. Istenem, milyen jó itthon lenni! - Fogalmam sincs. De a paradicsommártásomat imádja. - Akkor jó ízlése van. Miért nem hozod haza, hogy megnézhessük magunknak? - Mert összevesztünk. Végig akarom gondolni a dolgot. - Végiggondolni? - Theresa legyintett. - Hogy akarod végiggondolni, ha te itt vagy, ópedig ott? Jól néz ki? - Nagyon! - Dolgozik? - kérdezte Al. - Saját vállalkozásba kezdett, a testvéreivel. 203

- Az jó, akkor tudja, mi az a család - bólintott Theresa elégedetten. - Legközelebb hozd el magaddal, hogy megismerhessük. - Jól van - felelte, mert könnyebb volt beleegyezni, mint magyarázkodni. - Megyek, kicsomagolok. - Fáj a szíve miatta - mondta Theresa halkan, amikor Anna kiment. Al megveregette a felesége keze fejét. - Erős szíve van.

Anna nem sietett, szép lassan csomagolta ki a holmiját. Felakasztotta a ruháit a szekrénybe, belehajtogatta a fiókokba, a régi komódba, amelyet még gyerekkorában használt. A szoba ugyanolyan volt, mint régen, talán csak a virágmintás tapéta fakult meg egy kicsit. Emlékezett rá, hogy a nagyapja maga tapétázta ki a szobát, amikor ő hozzájuk költözött. Ő pedig utálta a szép virágokat, mert olyan frissnek, olyan élőnek látszottak. Benne viszont minden halott volt. De a rózsák még mindig megvannak, egy kicsit megfakultak, de megvannak. És a nagyszülei is megvannak. Anna leült az ágy szélére, hallgatta a rugók ismerős nyikorgását. Az ismerős, vigasztaló, biztonságos otthon. Ez az, amire vágyik, vallotta be magának. Otthonra, gyerekekre, megszokott napirendre, azokkal a kis meglepetésekkel, melyeket egy család mindig biztosítani tud. Sok ember számára ez unalmasnak tűnhet. Nem is olyan régen még ő is így gondolta. De már tudja, mit akar az élettől. Otthont, házasságot, családot. Nincs ebben semmi unalmas. Ez a három dolog olyan egységet alkot, amely különleges, és nagyon sokat ér. Ezt akarja, erre van szüksége. Lehet, hogy mégis játszott. Lehet, hogy nem volt teljesen őszinte. Sem Cammel, sem önmagával. Nem próbálta csapdába csalni a férfit, az igaz, de valahol mélyen nem abban reménykedett-e, hogy majd megoszthatja vele az álmait? Sikerült úgy tennie, mint aki csak kötetlen, felszínes szexkapcsolatra vágyik, de a szíve olyan vakmerő, hogy többre sóvárog. Talán megérdemelte, hogy összetört. Egy fenét érdemelte meg! Hirtelen felugrott. Igenis elég volt neki az a kapcsolat, elfogadta a korlátait. A férfi azonban nem bízott benne. És ezt már nem tudja elfogadni. Nem hajlandó magára vállalni a felelősséget, döntötte el, nem hibáztatja saját magát. Odalépett az öltözőasztalka fölötti tükörhöz, és elkezdte felfrissíteni a sminkjét. Egy nap majd megkapja, amire vágyik. Egy erős férfit, aki szereti őt, tiszteli, sőt bízik is benne. Lesz egy férfi, aki társnak fogja tekinteni, nem ellenfélnek. Lesz egy háza vidéken, vízparton, lesznek saját gyerekei, és egy átok kis buta kutya is, ha akarja. Mindene meglesz. Csak nem Cameron Quinn-nel. Hiszen inkább meg kellene köszönnie neki, hogy kinyitotta a szemét. Nemcsak kapcsolatuk hiányosságaira irányította rá a figyelmét, hanem saját vágyaira és szükségleteire is. Inkább lenyeli a nyelvét, mint hogy ezt elmondja neki.

204

Huszadik fejezet Egy hét nagyon hosszú idő lehet, fedezte fel Cam. Különösen, mikor az embernek sok minden nyomja a begyét, amit nem tud megemészteni. Egy kicsit enyhített a feszültségen, hogy jól összeveszett Ethannel és Phillippel is. De ez azért mégsem ugyanaz, mint Annával veszekedni. Az is segített, hogy elkezdtek a hajótesten dolgozni, és ez lekötötte a figyelmét is, az idejét is. Amikor a deszkákat kellett pontos méretre szabni, akkor nem gondolhatott rá. Mégis rá gondolt. Volt néhány borzalmas pillanata, amikor elképzelte a lányt a Karib-tengerparton, abban a pici bikiniben, amint egy izmos, kigyúrt fickó kenegeti a hátát napolajjal, majd meghívja egy italra. Aztán azzal nyugtatgatta magát, hogy Anna csak félrevonult valahová, és képzelt sebeit nyalogatja. Biztosan egy szállodai szobában ül, behúzott függönyök mögött, és egy zsebkendővel törölgeti a könnyeit. De ettől sem érezte jobban magát. Az egész szombatot a műhelyben töltötte, kemény munkával. Este, amikor hazaért, alig várta, hogy megigyon egy sört. Esetleg kettőt. Ethannel egyszerre indultak a hűtőszekrény felé. Mire Phillip belépett, ők már ki is nyitották az üvegeket. - Seth nincs itthon? - Odaát van Dannyéknél. - Cam nagyot húzott az üvegből, hogy lemossa torkáról a fűrészport. - Sandy majd hazahozza. - Jó - mondta Phillip, és ő is kivett egy sört. - Üljetek le. - Mi van? - Ma reggel levelet kaptam a biztosítótól - húzott ki egy széket magának Phillip. - Az a lényege, hogy nem hajlandók fizetni. Egy csomó jogi kifejezést használtak, meg mindenféle záradékra hivatkoztak, de arra megy ki a játék, hogy kétségbe vonják a halál okát, és folytatni akarják a nyomozást. - A kurva életbe! A rohadt zsugoriak, egyszerűen csak nem akarnak fizetni. - Cam bosszankodva belerúgott egy székbe, de közben azt kívánta, bárcsak Mackensie lett volna. - Beszéltem az ügyvédünkkel - folytatta Phillip, egy grimasz kíséretében. - Azt mondta, ha továbbra is zaklatom hétvégenként, nem biztos, hogy a barátom akar maradni. Azt állítja, hogy több választásunk is van. Ülhetünk a seggünkön, és hagyhatjuk, hadd nyomozgassanak, vagy pedig beperelhetjük őket, amiért nem fizetnek. 205

- Csak tartsák meg a nyomorult pénzüket. Nekem egy fillér sem kell belőle! - tört ki Cam mérgesen. - Nem - mondta Ethan halkan. A sörébe bámult, s közben a fejét csóválta. - Ez nem helyes. Apa befizette a részleteket, éveken keresztül. Felemelte a díjat Seth kedvéért. Nem helyes, ha nem fizetnek. És ha nem fizetnek, akkor az olyan, mintha elfogadnánk, hogy apa öngyilkos lett. Ez sem helyes. Eddig ők támadtak - mondta, és komor szemmel felnézett. Támadjunk vissza! - Ha az lesz a vége, hogy bíróság elé kerül az ügy - figyelmeztette Phil -, akkor nagy felfordulás lehet belőle. - És? Ne vállaljuk a harcot, mert nagy felfordulás lehet belőle? - Ethan arcán most először valami mosolyféle jelent meg. - Cseszd meg! - Cam? Cam ivott még egy kortyot. - Hát, én már úgyis régóta vágyom egy jó kis csatára. Most itt van az alkalom. - Akkor ebben egyetértünk. Jövő héten előkészítem a papírokat, és nekik megyünk Phillip megelevenedve felemelte az üvegét. - Igyunk a jó kis csatára! - Igyunk a győzelemre! - helyesbített Cam. - Egyetértek. Bár bele fog kerülni egy kis pénzbe tette hozzá Phillip. - Perindítási költségek, az ügyvédi díj. Az eddig összegyűjtött tőkénket majdnem mind beleöltük a műhelybe - fújt egy nagyot. - Attól tartok, pénzt kell szereznünk. Camnek ekkor eszébe jutott imádott Porschéja, amely türelmesen vár rá Nizzában. Nem is sajnálta annyira, mint gondolta volna. Hiszen csak egy autó. Egy nyavalyás kocsi. - Én tudok pénzt szerezni. Beletelik pár napba, de, meglesz. - Én eladhatnám a házamat. - Ethan megvonta a vállát. - Voltak érdeklődők, és úgyis csak ott áll üresen. - Nem! - Camnek a gondolattól is görcsbe rándult a gyomra. - Nem adhatod el a házadat! Add ki valakinek! Majd túlleszünk ezen. - Nekem van pár részvényem - Phillip nagyot sóhajtott, és gondolatban búcsút intett növekvő portfoliójának. - Szólok a brókeremnek, hogy adja el őket. Jövő héten nyitunk egy közös számlát. A Quinn Jogi Védelmi Alapot. Mind a hárman halványan elmosolyodtak. - A gyereknek is tudnia kell - szólalt meg Ethan egy kis idő múlva. - Ha belekezdünk, neki is tudnia kell, mi folyik itt. Cam felpillantott, és látta, hogy mindkét testvére merőn bámulja. - Ó, ne csináljátok már! Miért pont én? - Te vagy a legöregebb - vigyorgott rá Phillip. - Különben is, addig sem gondolsz Annára. - Nem gondolok rá… senkire sem gondolok. - Egész héten ingerült vagy, és komor - morogta Ethan. - Már az őrületbe kergetsz minket. - Mi közöd hozzá? Egy kicsit összevesztünk, ennyi az egész. Adok neki egy kis időt, hogy kiforrja magát. - Mikor utoljára láttam, nekem úgy tűnt, hogy teljesen kiforrta magát, sőt meg is fagyott. - Phillip a sörösüveget nézegette. - És ez már egy hete volt. 206

- Az én dolgom, hogy bánok a nőkkel. - Hát persze. De ha végeztél vele, szólj, jó? Olyan… Cam felugrott, majdnem feldöntötte az asztalt, és megragadta az öccse gallérját. A sörösüvegek elrepültek és szétcsattantak a padlón. Ethan beletörődve végigtúrt a haján, letörölve róla a kifröccsent sört. Cam és Phillip már a padlón voltak, teljes erővel csépelték egymást. Ethan kivett magának még egy üveg sört, majd megtöltött egy kancsót hideg vízzel. Csizmája talpa alatt recsegtek az üvegcserepek. Megpróbálta odébb rugdalni őket, nehogy kórházba kelljen vinni valamelyik bolondot, ha összevágja magát. Minden rosszindulat nélkül a testvérei fejére borította a kancsó vizet. Erre végre felfigyeltek. Phillip ajka felhasadt, Camnek a bordái fájtak, és mind a ketten véreztek az üvegcserepeken való hentergéstól. Elázva, levegő után kapkodva, aggodalmasan néztek egymásra. Phillip óvatosan letörölte szájáról a vért. - Bocsánat. Rossz vicc volt. Nem tudtam, hogy ilyen komoly a dolog köztetek. - Ki mondta, hogy komoly? Phillip felnevetett, de rögtön abbahagyta, mert az ajkából újra folyni kezdett a vér. - Cam, te sose mondanál ilyet. Nem hittem volna, hogy hármunk közül épp te leszel az első, aki beleszeret egy nőbe! Cam gyomra eddig csak Phillip ütéseitől sajgott, de most remegni is kezdett. - Honnan veszed, hogy szerelmes vagyok belé? - Nem azért vágtál orrba, mert csak tetszik neked - nézett le gyűrött nadrágjára Phil. - A francba. Tudjátok, milyen nehéz kivenni a vért a műszállal kevert pamutból? - Felállt, és kezet nyújtott Camnek, felsegítve őt is. - Anna nagyszerű lány. Remélem, minden rendbe jön köztetek. - Nincs minek rendbe jönnie - mondta Cam elkeseredetten. - Nagyon tévedsz. - Ha te mondod! Megyek, megmosakszom. Kicsit sántikálva elindult kifelé. - En nem vagyok hajlandó felmosni a padlót - közölte Ethan - csak azért, mert túlfűtött a hormonműködésed! - Ő kezdte - morogta Cam, azzal sem törődve, milyen nevetségesen hangzik. - Nem, szerintem te kezdted, méghozzá akkor, mikor magadra haragítottad Annát. Ethan kinyitotta a tisztítószeres szekrényt, kivette a felmosó fát, és átnyújtotta Camnek. Úgyhogy te mosod fel. Kiment a hátsó ajtón. - Ti ketten azt hiszitek, olyan sokat tudtok! - Cam elindult a vödörért, és közben dühében felrúgott egy széket. - Azért én csak jobban tudom, mi van a saját életemmel. Őrültség, az van! Ausztráliában kellene lennem, életem legnagyobb versenyére készülve. Igen, ott! Elkezdte felmosni a padlóról a sört, az üvegcserepeket és a vért. Közben magában morgott. - Ha egy csöpp eszem lenne, már rég Ausztráliában lennék. A nők csak megzavarják az ember életét! Jobb is lesz, ha véget vetek az egésznek. 207

Még egy széket felrúgott, csak azért, mert jólesett, aztán belerázta az üvegtörmeléket a vödörbe. - Ki verekedett? - kérdezte Seth. Cam megfordult, és összehúzott szemmel nézett az ajtóban álló fiúra. - Bevertem Phillip képét. - Miért? - Mert olyan kedvem volt. Seth bólintott, kikerülte a tócsát, és odament a hűtőhöz egy Pepsiért. - Ha te verted be az ő képét, akkor mitől vérzel? - Lehet, hogy vérezni van kedvem. - Cam befejezte a felmosást. A gyerek minden mozdulatát követte a tekintetével. - Mi bajod van? - Semmi. Cam a lábával odébb lökte a vödröt. A legkevesebb, amit Phillip megtehet, hogy kiönti valahová. Odalépett a mosogatóhoz, és rosszkedvűen elkezdte kihúzogatni az üvegcserepeket a karjából. Aztán elővette a whiskyt, felállított egy széket, majd fogott egy poharat, és leült. Látta, hogy a gyerek szeme megpihen az üvegen, aztán félrefordul. Dacosan töltött magának kétujjnyi Johnnie Walkert. - Nem mindenki lesz részeg, aki iszik - mondta. - És ha az ember részeg lesz, lehet, hogy én is az leszek, akkor sem biztos, hogy elkezdi verni a gyerekeket. - Akkor sem tudom, minek isszátok azt a szart. Cam lecsapta a whiskyt. - Mert gyengék és hülyék vagyunk, és amikor isszuk, akkor jólesik. - Elmész Ausztráliába? Cam töltött még egy adagot. - Nem úgy néz ki. - Engem nem érdekel, ha menni akarsz. Egyáltalán nem érdekel, hová mész. - A gyerek hangjában megbújó harag mind a kettőjüket meglepte. Seth elvörösödött, megfordult és kirohant. A fenébe is, gondolta Cam, és félrelökte a poharat. Felállt az asztaltól, és kilépett az ajtón. Seth épp átvágott az udvaron, az erdő irányába. - Állj meg! - A fiút ez nem állította meg, hát Cam erőteljesebb hangon szólt utána. - A fenébe is, azt mondtam, állj meg! Erre Seth megtorpant. Megfordult, és egymásra meredtek a füves terület két végéről. Szinte kézzel foghatóan vibrált közöttük az idegesség. - Gyere ide hozzám! Most azonnal! A gyerek odament, de a kezét ökölbe szorította, az állát dacosan felemelte. Mind a ketten jól tudták, hogy nincs hová menekülnie. - Nincs szükségem rád. - Ó, dehogynem! Nekem kell seggbe rugdosnom téged, amiért ilyen hülye vagy. Mindenki azt mondja, hogy milyen okos vagy, de ha engem kérdezel, olyan hülye vagy, mint a seggem. Ülj le! - mondta, és a lépcsőre mutatott. - És ha nem csinálod, amit mondok neked, méghozzá azonnal, a végén tényleg seggbe foglak rugdosni. - Nehogy azt hidd, hogy megijesztesz - felelte Seth, de azért leült. 208

- Dehogynem ijesztelek meg! Szóval én vagyok a főnök. - Cam is leült, és a kiskutyát nézte, amint a hasán csúszva közeledett hozzájuk. És még a kutyák is félnek tőlem, gondolta rosszkedvűen. - Nem megyek sehová - kezdte. - Mondtam, hogy nem érdekel! - Jó. Én attól még elmondom. Régebben azt hittem, ha majd minden elrendeződik, elmegyek. Azt mondogattam magamnak, hogy visszamegyek. Szükségem volt erre. Nem gondoltam, hogy örökre itt fogok maradni. - Akkor miért nem mész? Cam félig tréfásan fejbe verte a tenyere élével. - Miért nem fogod be a szád, amíg befejezem? A cseppet sem fájdalmas ütés és a türelmetlen parancsszó sokkal vigasztalóbb volt Seth számára, mint ezer ígéret. - Arra a következtetésre jutottam, hogy már eleget rohangáltam. Szerettem csinálni, de azt hiszem, már vége. Úgy látom, hogy ez a hely itt jó lesz nekem, munkám is lesz, sőt, talán még egy nő is - mondta halkan, Annára gondolva. - Szóval itt maradsz, dolgozol, és ráhajtasz a nőre. - Ezek elég jó indokok egy férfi számára, hogy megüljön egy helyben. Aztán meg itt vagy te is. - Cam hátradőlt, és könyökével megtámaszkodott a felső lépcsőn. - Nem állítom, hogy amikor hazajöttem, nagyon rajongtam érted. Elég nagy szád van, meg csúnya is vagy, de valahogy megszoktalak. Seth felvidulva nevetni kezdett. - Te csúnyább vagy, mint én. - Persze, mert én nagyobb is vagyok. Úgyhogy azt hiszem, itt maradok, és megnézem, szebb leszel-e, ha megnősz. - Nem akartam komolyan, hogy elmenj - mondta Seth halkan, kis szünet után. Ennél jobban képtelen volt kinyílni. - Tudom - sóhajtott fel Cam. - Na, ha ezt megbeszeltük, van még valami. Nem kell félni, csak amolyan jogi szarkeverés. Phil és az ügyvéd elintézik, de lehet, hogy az emberek beszélni fognak. Ha ilyesmit hallasz, ügyet se vess rá! -Mit? - Vannak olyanok, olyan idióták, akik szerint apa szándékosan ment neki az oszlopnak. Öngyilkos lett. - Igen. És az a seggfej a biztosítótól mindenkit kérdezget. Cam nagyot fújt. Tudta, hogy rendre kellene utasítani a.gyereket, hogy ne hívja seggfejnek a felnőtteket, de ennél most fontosabb dolgok is vannak. - Tudtad? - Hát persze, hallottam. Danny és Will anyukájával is beszélt. Nem tetszett neki, hogy ez az alak Rayről kérdezősködik. Az a barom Chuck, aki a Dairy Queenben dolgozik, azt mondta a nyomozónak, hogy Ray megkefélte a diákjait, aztán feltámadt a lelkiismerete, és megölte magát. - Feltámadt a lelkiismerete? - Jézusom, honnan tud a gyerek ilyeneket? - Chuck Kimball? Az mindig is nagy barom volt. Azt hallottam, hogy elkapták, amikor puskázott egy vizsgán, és kivágták a főiskoláról. És mintha egyszer Phillip is jól elverte volna, de már nem emlékszem, miért. 209

- Olyan feje van, mint egy halnak. Cam felnevetett. - Igen, tényleg. Seth, apa… Ray soha nem nyúlt volna hozzá egyetlen diákjához sem. - Velem rendes volt. - És ez volt a legfontosabb. - Az anyám… - Csak folytasd! - biztatta Cam. - Anyám azt mondta, hogy Ray az apám. De máskor meg azt is mondta, hogy egy másik fickó. Egyszer pedig, amikor alaposan be volt lőve, azt állította, hogy egy Keith Richards nevű pasas. Cam nem tudta megállni, hogy ne nevesse el magát. - Jesszusom, már a Rolling Stonesra is rávetette magát? - Kire? - A zenei továbbképzést inkább hagyjuk máskorra. - Nem tudom, hogy Ray tényleg az apám volt-e - nézett föl Seth. - Anyám mindig hazudott, szóval az nem érdekes, amit ő mondott. De Ray befogadott engem. Azt is tudom, hogy egy csomó pénzt adott anyámnak. Azt nem tudom, ha ő lett volna az apám, megmondta volna-e, vagy sem. Annyit mondott, hogy sok mindenről kell beszélnünk, de előbb el kell intéznie néhány dolgot. Tudom, hogy te szeretnéd, ha nem lenne igaz. Nem számít, ébredt rá Cam. Többé már nem számíthat. -Te szeretnéd? - Rendes volt - mondta a fiú egyszerűen. Cam átkarolta a vállát, ő pedig nekidőlt. - Igen, tényleg rendes volt. Minden megváltozott. Minden teljesen más lett. És Cam alig várta, hogy elmondja Annának. Tudta, hogy az élete újból nagyot fordult. És most végre ott van, ahol lenni akar. Már csak Anna hiányzott. Elment a lakására, gondolta, megér egy próbát. Vasárnap este volt. Hétfőn reggel a lánynak munkába kell állnia. Gyakorlatias ember lévén biztosan hazajön már vasárnap, hogy szétválogassa a mosnivalót, válaszoljon a leveleire, meg ilyesmi. Ha nem lesz otthon, akkor ő leül a küszöbére, és addig vár, amíg haza nem jön. De amikor bekopogott, és a lány frissen, üdén ott állt előtte az ajtóban, váratlanul érte a látvány. Anna viszont egy hétig készült erre a találkozásra. Pontosan tudta, hogyan akarja lebonyolítani. - Cam, micsoda meglepetés! Épp, hogy elcsíptél. - Elcsíptelek? - kérdezte bután. - Igen, de van még pár percem. Be akarsz jönni? - Igen, én… hol a pokolban voltál? Anna felhúzta szemöldökét. - Tessék? - Csak úgy szó nélkül eltűntél. - Ezt nem mondanám. Szabadságot vettem ki a munkahelyemen, beszéltem a szomszédaimmal, hogy öntözzék meg a virágaimat, amíg nem leszek itthon. Nem az ufók raboltak el, egyszerűen csak kivettem pár szabadnapot. Kérsz kávét? - Nem. - Jól van, gondolta, szóval ilyen hűvösen akarja végigjátszani? Rendben van. Beszélni szeretnék veled. 210

- Az jó, mert én is beszélni szeretnék veled. Hogy van Seth? - Jól. Komolyan. Sok dolgot tisztáztunk. Épp ma… - Mit csináltál a karoddal? A férfi türelmetlenül pillantott a karcolásokra. - Semmit. Semmiség az egész. Figyelj, Anna… - Miért nem ülsz le? Szeretnék bocsánatot kérni, hogy olyan mérges voltam a múlt hétvégén. - Bocsánatot kérni? - Hát, ez még jobb. A megbocsátásra készen Cam leült a kanapéra. Felejtsük el! Sok mindent kell elmondanom neked. - Én tényleg szeretném, ha tisztáznánk ezt a dolgot. - A lány kedvesen mosolyogva leült vele szemben. - Azt hiszem, mind a ketten nehéz helyzetben voltunk. Ennek nagy része az én hibám volt. Tudtam, hogy kockázatot vállalok, ha belemegyek abba a kapcsolatba veled. De vonzottál, és nem mértem fel elég alaposan a lehetséges problémákat. Várható volt, hogy valami ellentét előbb-utóbb felmerül kettőnk között. És mivel mind a ketten Seth érdekeit tartjuk elsősorban szem előtt, és ez továbbra is így lesz, nem szeretném, ha rossz viszonyban lennénk. - Jó, akkor nem leszünk. - Cam a lány után nyúlt, de ő elhúzta a kezét, és megveregette a férfi keze fejét. - Most, hogy ezt megbeszéltük, meg kell bocsátanod. Nem szívesen küldelek el, Cam, de randevúm van. - Micsoda? - Randevúm van. - A karórájára nézett. - Ami azt illeti, nem sokára, és még át kell öltöznöm. A férfi lassan felállt. - Randevúd van?- Ma este? Mi a fenét jelent ez? - Amit szokott. - Anna pislogott egyet, mint aki zavarban van, majd bocsánatkérően nézett rá. - Ó, ne haragudj! Azt hittem, mind a kettőnk előtt világos, hogy vége a… szóval a kapcsolatunk személyes részének. Feltételeztem, hogy számodra is egyértelmű volt, hogy ez így nem működik. Mintha vasököllel vágtak volna a gyomrába, s ez felkészületlenül érte Camet. - Nézd, ha még mindig dühös vagy rám… - Úgy nézek ki, mint aki dühös? - kérdezte a lány hűvösen. - Nem. - Cam rámeredt, és megcsóválta a fejét. A gyomra őrült pörgésbe kezdett. - Nem úgy nézel ki. Szóval kirúgsz. - Ne légy melodramatikus. Egyszerűen csak véget vetünk egy kapcsolatnak, amelybe mind a ketten szabad akaratunkból kezdtünk bele, de mindenféle ígéret vagy elvárás nélkül. Jó volt, amíg tartott, tényleg nagyon jó. Ezt az emléket nem szeretném tönkretenni. Ami pedig a szakmai kapcsolatunkat illeti, már mondtam, hogy mindent meg fogok tenni, hogy támogassam az állandó gyámságot. De mostantól elvárom, hogy jobban tájékoztass a fejleményekről. A gyermeknevelés bármely területén szívesen adok tanácsot, ha szükséged lesz rá. A testvéreiddel együtt remek munkát végeztetek. A férfi várt, biztos volt benne, hogy még folytatja. - Ennyi az egész? - Más nem jut az eszembe… és egy kicsit sürget az idő. 211

- Sürget az idő? - Épp most döfött bele egy tőrt a szíve kellős közepébe, és sürgeti az idő! - Az elég baj, mert én még nem fejeztem be. - Sajnálom, ha megsértettem a hiúságodat. - Persze, megsérült a hiúságom! Épp elég sérülésem van már. Hogy vagy képes itt állni, és egyszerűen elküldeni, azok után, amit együtt átéltünk - Nagyszerű volt a szex veled. Ezt nem tagadom. Csak nem lesz több. - Szex? - Cam megragadta a lány karját, megrázta, és megelégedéssel töltötte el a szemében felvillanó harag látványa. - Neked csak ennyi volt? - Mind a kettőnknek ennyi volt. - Egyáltalán nem úgy halad a dolog, ahogy eltervezte, gondolta Anna. Azt várta, hogy a férfi feldühödik és kiviharzik. Vagy megkönnyebbül, hogy ő lépett vissza, és fütyörészve elsétál. De arra nem számított, hogy így szembeszáll vele. – Eressz el! - Nem eresztlek! Már félig beleőrültem, annyira vártam, mikor jössz vissza. Teljesen felforgattad az életemet, és nem fogom hagyni, hogy csak úgy kisétálj belőle, csak mert neked eleged lett belőlem. - Elegünk van egymásból. Nem akarlak többé. Az a bajod, hogy én mondtam ki először. Most pedig vedd íe rólam a kezed! Cam úgy engedte el, mintha a lány bőre égetné a tenyerét. Anna hangja mintha megbicsaklott volna, gyanakodott. - Miből gondolod, hogy én kimondtam volna? - Nem ugyanazt akarjuk az élettől. Nem haladtunk sehová sem, én pedig ezt nem vagyok hajlandó folytatni, függetlenül attól, hogy mit érzek irántad. - Miért, mit érzel irántam? - Elegem van belőled! - kiabált a lány. - Elegem van magamból is, kettőnkből is. Rosszul vagyok tőle, belefáradtam, hogy azt mondogassam magamnak, meg kell elégednem a szórakozással. Hát nem elégszem meg. Egyáltalán nem. Most pedig kifelé innen! Cam érezte, hogy a pánik és az indulat visszavonul benne, és egész testét elárasztja az öröm. - Szerelmes vagy belém, igaz? Még sosem látott egyetlen nőt sem ilyen átmenet nélkül kirobbanni. És most, hogy látta, azon töprengett, miért tartott ilyen sokáig, amíg felismerte, mennyire rajong ezért a nőért. Anna megpördült, felkapott egy lámpát, és hozzávágta. Cam elismerően nyugtázta célzó tudományát, és hálát adott az égnek, hogy ilyen könnyű mozgású, és félre tudott hajolni előle, de csak egy hajszálnyira, mielőtt a lámpa nekicsapódott a falnak. - Te arrogáns, beképzelt, hidegvérű rohadék! Ezúttal egy vázát ragadott fel, az újat, melyet hazafelé jövet vásárolt, hogy kicsit felvidítsa magát. Eldobta. - Jézusom, Anna! - mondta Cam egyszerű, tiszta bámulattal. Kénytelen volt elkapni a vázát, mert egyenesen az arca felé tartott. - Úgy látszik, teljesen belém zúgtál. - Megvetlek! - Anna dühöngve nézett körül, mi mást vághatna még hozzá, és felkapott egy gyümölcsöstálat a konyhaasztalról. Előbb a gyümölcsöket dobálta. Almát. - Undorodom tőled! - Körtét. - Gyűlöllek! - Banánt. - El sem tudom hinni, hogy hagytam, hogy hozzám érj! 212

- És ekkor a tálat. De ezúttal ügyesebben dobta, csinált egy cselt, majd abba az irányba hajította, amerre Cam ki akart térni előle. A kemény kőedény pont a füle fölött találta el. Cam csillagokat látott. - Oké, vége a játéknak. - Odaugrott Annához, és a derekánál elkapta. Teste mindenfelé sajgott az ütésektől és rúgásoktól, de volt annyi ereje, hogy lehúzza a kanapéra, és lefogja. Fogd vissza magad, még mielőtt megölsz! - Meg akarlak ölni! - sziszegte Anna a fogát csikorgatva. - Hidd el nekem, már kezdem érteni. - Dehogy érted! Nem értesz te semmit! - Anna kapálódzni kezdett alatta, amitől Camben feltámadt a vágy, ugyanakkor a nevetését sem tudta visszafojtani. A lány megérezte mind a kettőt. Hátrahajolt, és nagyot ütött Cam gyomrába. - Auuu! A fenébe! Oké, elég volt. - Cam felrángatta a lányt, és átdobta a vállán. Kicsomagoltad már a táskádat? Nem? Azt mondja nekem, hogy randevúja van! Egy frászt! Azt mondja, hogy befejeztük! Micsoda baromság! Bemasírozott a hálószobába a lánnyal együtt, meglátta a táskáját az ágyon, és felkapta. - Mit csinálsz? Tegyél le! Tedd le a táskámat! - Sem téged, sem a táskádat ki nem engedlek a kezemből, amíg Vegasba nem érünk. - Vegas? Las Vegas? - Anna két öklével verni kezdte a férfi hátát. - Én nem megyek veled sehová, főleg nem Las Vegasba! - Pedig oda megyünk. Ott lehet a leghamarabb összeházasodni, márpedig nekem sürgős. - És hogy a fenébe akarsz felvinni a repülőre, ha teli torokból sikoltozom? Öt perc alatt lecsukatlak. Cam már nem tudta, mit is tehetne, az ütések komoly fájdalmat okoztak. A bejárati ajtó előtt letette Annát a földre, és megfogta a két karját. - Összeházasodunk, és kész! - Nem lehet csak úgy… - a lány teste elernyedt, feje szédülni kezdett. Csak most jutott el hozzá igazán, mit is mondott Cam. - Összeházasodunk? De hát te nem akarsz megnősülni! - Hidd el, egy pillanatra én is kételkedni kezdtem benne, amikor hozzám vágtad a gyümölcsöstálat. Nos, hajlandó vagy szépen velem jönni, vagy arra kényszerítesz, hogy elkábítsalak? - Kérlek, engedj el! -Anna! - Cam lehajolt hozzá. - Ezt ne kérd tőlem! Mert én nem tudok élni nélküled. Vállald a kockázatot, dobd el a kockát. Gyere velem! - Mérges vagy, megsértettelek - mondta a lány reszketve. - Azt hiszed, ha elrohanunk Vegasba, és fejjel belevetjük magunkat valami vad, műanyag borítású azonnali esküvőbe, az mindent megold. A férfi most gyöngéden két tenyere közé fogta az arcát. Anna szemében könnyek remegtek, és ő úgy érezte, ha ezek a könnyek kicsordulnak, ő térden állva fog könyörögni neki. - Nem mondhatod, hogy nem szeretsz. Úgysem hinnék neked. - Ó, Cam, igen, szerelmes vagyok beléd. De túl fogom élni. Nekem szükségem van néhány dologra. Őszintének kellett lennem saját magamhoz, és be kellett látnom ezt. Összetörted a szívem. 213

- Tudom. - Cam a lány homlokához nyomta ajkát. - Tudom. Rövidlátó voltam, önző és ostoba. És a fenébe is, megrémültem. Magamtól, tőled és mindattól, ami körülöttem történt. Elrontottam, és most nem akarsz még egy esélyt adni nekem. - Ez nem esély kérdése. Egyszerű józan ésszel be kell látnunk, hogy mi ketten különböző dolgokat várunk az élettől. - Nekem ma sikerült végre rájönnöm, mit is akarok. Mondd el, mit akarsz te. - Otthont akarok. Azt tudok nyújtani neked, gondolta a férfi. - Házasságban szeretnék élni. Hiszen épp most kértelek meg. - Gyerekeket akarok. - Hányat? Anna szeméből már felszáradtak a könnyek. Megtaszította a férfit. - Ez nem vicc. - Nem viccelek. Én kettőre gondoltam, esetleg háromra. - A lány arcára kiülő döbbenetet látva elmosolyodott. - Látod, most te ijedtél meg, mert kezdesz rájönni, hogy komolyan beszélek. - Te… te visszamész Rómába, vagy hova, amilyen hamar csak lehet. - Mi ketten elmehetünk Rómába, vagy ahová akarsz, nászútra. A gyereket nem visszük. Ebből az egyből nem engedek. Lehet, hogy néha-néha szívesen beneveznék egy versenyre, csak azért, hogy ne felejtsem el. De alapvetően a hajókészítő műhelyben fogok dolgozni. Persze, lehet, hogy az csődbe megy. Akkor meg leszel áldva egy háztartásbeli férjjel, aki rohadtul utálja a házimunkát. Anna szerette volna a halántékára szorítani a kezét, de Cam még mindig fogta a két karját. - Nem tudok gondolkozni. - Az jó. Csak figyelj! Anna, amikor elmentél, valami hiányzott belőlem. Nem akartam beismerni, de így volt. Egy nagy, üres lyuk lett az életemben. Egy pillanatra összeérintette a homlokát az övével. - Tudod, mit csináltam ma? Egy hajón dolgoztam. És nagyon jó érzés volt. Hazamentem, az egyetlen otthonba, ami valaha is az enyém volt, és az is jó érzés volt. Tartottunk egy családi tanácskozást, és úgy döntöttünk, hogy bepereljük a biztosítót, és megtesszük, amit kell apánk emlékéért. Ja, igaz is, vele is beszéltem. Anna nem tehetett róla, rámeredt, bár még mindig zúgott a feje. - Micsoda? Kivel? - Apámmal. Beszélgettem vele néhányszor, pontosan háromszor, amióta meghalt. Jól néz ki. Anna úgy érezte, nem kap levegőt. - Cam! - Igen, igen - vigyorodott el a férfi. - Pszichológushoz kellene mennem. Ezt majd később vitatjuk meg. Nem akartam eltérni a témától. Azt meséltem éppen, mit csináltam ma, igaz? Anna lassan bólintott. - Igaz. 214

- Jó. A tanácskozás után Phillip tett egy megjegyzést, úgyhogy nekiugrottam, és egy darabig csépeltük egymást. Az is jó érzés volt. Akkor beszéltem Sethszel, olyan dolgokról, amelyekről már régen beszélni kellett volna. Meghallgattam, ahogy már régen kellett volna, aztán meg egy darabig csak úgy üldögéltünk. Az is jó érzés volt. Anna, valahogy úgy éreztem, ezt kell tennem. A lány elmosolyodott. - Örülök. - Még nincs vége. Amikor ott ültem, tudtam, éreztem, hogy ott is akarok maradni. Ezt akarom az élettől, erre van szükségem. Csak egyetlen dolog hiányzott: te. Úgyhogy eljöttem érted, hogy magammal vigyelek. Gyöngéden megcsókolta a lány homlokát. - Hogy hazavigyelek, Anna. - Azt hiszem, szeretnék leülni. - Nem, azt akarom, hogy remegjen a lábad, mikor szerelmet vallok neked. Készen állsz? - Ö, istenem! - Nagyon óvatos voltam, soha egyetlen nőnek sem mondtam, hogy szeretem. Kivéve az anyámat. De neki sem mondtam túl gyakran. Vállald a kockázatot velem, Anna, és olyan sokat fogom mondani, hogy még rá is unsz. Anna nagyot sóhajtott. - Nem akarok Vegasban esküdni. - Mindent elrontasz! - Megvárta, amíg a lány el-, mosolyodik, majd megcsókolta. És a csók íze minden fájdalmat enyhített a testében és a lelkében. - Istenem, mennyire hiányoztál! Ne menj el soha többé! - Ettől tértél észhez. - Anna szorosan átkarolta. És ez milyen jó érzés, gondolta szédelegve. Ezt kell tennie. - Ó, Cam, most rögtön hallani akarom. - Szeretlek. És ez a világon a legjobb érzés. Nem tudom elhinni, hogy ennyi időt elfecséreltem. - Kevesebb, mint három hónap - emlékeztette a lány. - Túl sok. De majd bepótoljuk. - Azt akarom, hogy vigyél haza - mormogta Anna. - Utána. Cam hátradőlt, és oldalra hajtotta a fejét. - Mi után? Majd ölbe kapta a lányt, aki felnevetett. Cam áthaladt a romokon, félrerúgott egy kissé megnyomódott banánt az útból. - Tudod, nem értem, miért hittem azt, hogy a házasság unalmas. - A miénk biztosan nem lesz az. - Anna megcsókolta a férfi még mindig vérző fejét. Megígérem.

215