M A G Y A R MADÁRTANI
INTÉZET KÖNYVTÁRA Leltéri szám:
—
X V . - X V I . SZÁM 1923. VIII.
V
1.-15
AZ ÁLLAT- ÉS N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL S Z E R K E S Z T I : R A I T S I T S E M I L D*
/
/
'[ / / ' '
KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE .
.
.
.
E L Ő F I Z E T É S I Á R A E G Y É V R E 10.000 K O R O N A , F É L É V R E 5 0 0 0 K O R O N A
Az európai bölények kitelepítése. írta Raitsits
Emil
dr.
Az 1922. március havában e lapok hasábjain, az európai bölények megmentése érdekében megindított akcióm, a fővárosi tanács hozzájárulásával 1923. július 11-én befejeződött. A magyar nemzet meghozta az áldozatot az európai bölények megmentése érdekében. A természet védők külföldi gárdája e tényt a legnagyobb elisme réssel üdvözölhetik. A viszonylagosan nagy értéket képviselő állat kerti bölényeink kitelepítésének kérdése érthető okokból sok megfontolást igényelt. A bölények kitelepítése érdekében legelsősorban nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltóságát sikerült megnyerni. A kormányzó úr a leg nagyobb lelkesedéssel és szeretettel karolta föl a bölények kitelepítését és nemeskéri Kiss Géza kir. fővadászmester a leghathatósabban megalapozta a bölények kitelepítésének eredményes végrehajtásét. Az európai bölények megmentésének kérdése ugyan messze távol áll a legszomorúbb helyzetben sínylődő magyar nemzet létérdekét célzó számos és különböző intézményeinek kiépítésétől, mégis a krónikás nem hallgathatja el a magyar kultúrhivatottság,eme ténykedését sem. így nem veheti senkisem zokon e lapok hasábjai tól, ahonnan megindult az akció, ha többet szentel talán a kelleténél a hosszú ideig vajúdó bölény kitelepítésnek. Az „A Természet" olvasótábora a természet szeretet imádóiból adódik, kik. a mindenható Isten
.
.
.
.
legnagyobb adományának, a nagy természet csodá latosabbnál gyönyörködtetőbb alkotásait féltve szere tettel őrzik. Önzetlen szeretetük sugallatára felül emelkednek a hétköznapi anyagiság érzékcsiklandó érzetén és az utókorra gondolva, védelmükbe vesz nek tehetségükhöz mérten mindent, amit a mulandó ság szele el óhajt tüntetni a föld kerekségéről. Az újvilágban az „American Bison Society" alakult meg az amerikai bölények megmentése érdekében s evvel szemben a sorsüldözött hazánk ban, a természetbarátok legnagyobb örömére, hazánk kormányzójának a természet szeretettől áthatott dön tése elegendő volt, hogy a budapesti állatkert szűk kifutóiban élő és a gümőkóros fertőzés veszélyének kitett európai bölényeink természetes viszonyok közé juthattak. A nagyértéket képviselő és féltve őrzött európai bölények kitelepítésének módozatai fölött e sorok szerény írója, az ügy érdekét szívén viselő Hubert Rezső állatkerti igazgatóval és a boldogult néhai Bánó Dezső állatkerti felügyelővel behatóan tárgyalt. Az előkészítő munkálatokat még néhai Bánó Dezső felügyelő hajtotta végre és a legnagyobb szak avatottsággal utódja Cerva Károly állatkerti felügyelő fejezte be. A bölények kitelepítésére szolgáló hataU mas szállítóládákat már jó eleve elhelyeztük az állatkerti bölénykifutóba, hogy Cerva Károly fel ügyelővel történt közös megállapításunk szerint a bölények a szállítóládákhoz szokjanak. Közel egy hónapig tartott a szoktatás. A bölények takarmányu kat csakisa ládákban készült etető vályúból vehették fel. A bizalmatlan vad eleinte nem szívesen kereste fel az új etetőhelyet és ha abba bele is bújt, a bölényeink vadabbja annak oldalait szarvával ki-
méletlenül döngette. Ily alkalommal a szállítóládánk alaposan megsérült, úgyhogy a ládák alaposabb vasalását voltunk kénytelenek nem kis anyagi áldo zatok árán végrehajtatni. A lakatos és kovács újból munkába fogott, melynek majdnem Duba kovácsunk könnyelműsége folytán itta meg az árát. Az európai bölények ápolójának figyelmeztetése el
lenére kovácsunk egyedül hatolt be a bölények ki futójába, hogy a ládákat körülpántolja. A figyelmez tetésre nem ügyelő kovács nem sokáig folytathatta munkáját, mert a bölénybika nekirohant s szerencse, hogy kovácsunk a legkisebb ládába keresett a támadással szemben menedéket. A szűkebb ládába a hatalmastermetű bölénybika feje bele nem fért,
Az európai bölényekel egyenként becsalogatják a szállító-ládákba. — (Müllner felvétele.)
NYAR.
A MEDVESZORÍTÓ.
Ősaranyba foglalt smaragd a táj, Feledtet, könnyít mindent, ami fáj. .. Ég kék derűje tölti be a léget, Bút, gondot oszlat, vigasztal és éltet... S míg illatárba fürösztnek a rózsák, Hymnust zengenek fenn a kis madárkák.. Szórja sugárit nap aranykorongja, Fürdik minden a hő aranyfolyamba. Ha egy kis szellő halkan elenyész, Szerelmesen a karjaiba vész . . . A gyümölcs, termés, a jövő mosf érik S illatuk felszáll a legszentebb égig . . . Oh nagy Mindenség, Teremtőm, Uram, Feléd irányzóm sóhajos szavam, Könyörgök éved legcsodásb szakában, A boldog, titkos, forró, termő nyárban: Terjeszd termékeny karjaid reánk, Alid meg a mi szegény magyar Hazánk!. 1923.
KISS
DEZSŐ.
frla : Fodor
Pál.
A pitymallat ezüstös k ö d é b e n a szeptemberi nap a r a n y k é v é j e úszott. R a g y o g ó p á s z m á i b e s u g á r o z t á k a csíki hegyeket. A kora hajnali ó r á k b a n v a l a m i szokatlan nyüzsgés-mozgás tartotta ébren a K á s z o n - v i d é k székelységét. H a t ó s á g i
hajtóvadászatra
készült
a nemes vármegye apraja-nagyja. A Keleti Kárpátok vad getegeiből zsenge
errehúzó
őzek
Cecele-tető
beste dúvadak
húsén nemes
már-már
a
Bálványosvár
annyira
vadállományéból
elszaporodtak, csak
ren
környéki hogy
imitt-amott
a
maradt
egy-egy fia állat. A környék m e d v é i meg mór a szűz gulyára is rákaptak. Alig múlott el hét, hogy v a l a m e l y i k fene talpas egy-egy üszőt, vagy m á s l á b a s j ó s z á g o t n e pofozott v o l n a a z
erdők a l á ,
a h o l c s a k szétszórt c s o n t j a i hirdették, hogy milyen sors érte. Ilyen
körülmények
között
nem
is c s o d a ,
ha
Csíkorszóg
minden v a l a m i r e v a l ó legénye, egyéb foglalatossága mellett szen v e d é l y e s m e d v e v a d é s s z á formálódott ót, amit e b b e n a z e s e t b e n úgy kell értelmezni,
hogy
akkoriban
e z e n a környéken még a
farkast, sőt a hiúzt is c s a k H e k u b a s z á m b a vették. E z a szükség szerű
medveirtés
elbeszélésem
idején
sportszerű s z ó r a k o z á s a , h a n e m v a l ó s á g o s
helyenkint
már
nem
védelmi h a r c a volt a
úgyhogy kovácsunk a bika szarvától kétheti gyó gyulást igénylő zúzódások útján szabadult meg az esetlegesen életveszélyes sérülésektől. A vadállatok befogása kétszeres veszedelemmel jár. Egyrészt minden befogás alkalmával a leg nagyobb elővigyázatosság mellett a befogást végző személyzet sérülhet, másrészt a befogott állat magá
ban vad természeténél fogva lényeges kárt okozhat, sőt egyedül a befogás ténye a vadállat gutaütésszerű halálát okozhatja. Kittenberger Kálmán híres vadászkutató, igen tisztelt barátom, lapunk munkatársa, ki Afrika vadon jait számtalanszor járta be, panaszkodott nekem annak idejében, amidőn több mint egy évtizeddel
A bölénybikát ládájában görgőkön a teherautó felé tolják. — (Müllner felvétele.)
székelynek. E n n e k k ö z e l e b b i m a g y a r á z a t a pedig az, hogy h a z á n k ban a n e m e s v a d a k v é d e l m e , h e l y e s e b b e n a d ú v a d a k rendszeres pusztítása a z e z e r n y o l c s z á z a s é v e k elején még bölcsőkorát élte. E téren Újfalvi S á m u e l , az akkori „ B e l s ő - S z o l n o k " megye a l i s p á n j a volt a legelső magyar v a d á s z , ki a d ú v a d a k irtására e z e r n y o l c s z á z n y o l c őszén, megyéje területén, a Cibles erdős b é r c e i n e k K o r a b g y i a részén elrendelte a kötelező hatósági hajtóvadószatot, melyen a n e m e s vármegye urai közül 150 v a d á s z 3 0 0 hajtóval, 6 kürtössel és 4 0 kopóval vett részt. E kötelező hajtóvadászat a b b a n az időtájban még igazi p a s s z i ó s z ó m b a ment és legtöbbször c s a k ürügy volt egy-egy n a g y o b b c é c ó rendezésére, ahol a tarisznyózás során a füstölt szalonnától a spékelt ürücombig, a k o m l ó s cipótól a túrós puliszkáig, no meg a juhsajtig sorra került minden, a m i a z erdélyi magyar s z e m é n e k , s z á j á n a k ingere. Az ilyen s z a b a d lakzik során termé szetesen j e l e n t ő s s z e r e p e volt mindenkor a torok öblögető k u l a c s n a k is, mely n é h a addig járt kézről-kézre, míg a felgyü lemlett ősszékely erőt m é r c s a k a tüzes csürdüngölővel tudták levezetni . : . Az ilyen hatósági v a d á s z a t o k rendesen napokig tartottak é s virtus tekintetében s e m m i b e n sem m a r a d t a k a régi erdélyi m a g y a r urak : a Bánffyak, a B e t h l e n e k , a B o r n e m i s s z á k , vagy
a W e s s e l é n y i e k bravúrjai mögött. A biztos lélekjelenlét, az a c é l o s m a g y a r izom, nyilt h a r c o k során nem egyszer d i a d a l m a s kodott a rosszul sebzett v a d k a n o n , a medvén é s a v a d á s z é l e t sok m á s veszedelmein. Ilyen medveirtó volt a k i l e n c s z á z a s évek elején Szultán J á n o s kászonimpéri székely is, aki puskával, szekercével, vagy tőrrel e g y m a g a hetvenhárom medvét ölt meg. Nem k i s e b b híre volt a kászoni Kotróknak, köztük a pesti közéletből ismert Kotró Márton dr. testvérbátyjénak : Kotró J á n o s kászonyújfalusi b í r ó n a k sem, aki úgy nézett farkasszemet a med vével, mintha c s a k é j n e k idején a tyúkól körül settenkedő c i g á n n y a l a k a r n a leszámolni . . . K e m é n y izomzatú, ellenállha tatlan erejű, fajánál n e m e s e b b e t n e m ismerő, igazi lófőszékely, környezetének v a l ó s á g o s R a b o n b á n j a volt . . . A legutóbbi h a j t ó v a d é s z a t hírére mór kora h a j n a l b a n talpon volt ő is. Meg vizsgálta puskáját. Aztán n y a k á b a akasztotta a házi e l e m ó z s i á val megrakott tarisznyáját és egyedül indult a hegyek közé. Mire a hajnal ködfétyolán átrezzent a z őszi verőké, m á r ott járt T u s n á d felelt, a B á l v á n y o s v á r a t c s o d á l ó Cecele-tető fenyőkkel és tölgyekkel borított oldalán. H a t a l m a s , szikár termetével neki feküdt a meredek hegynek, s úgy lépdelt fölfelé komor egy m a g á b a n , mint a z igazság sújtó keze a bűnöző felé . . ,
ezelőtt állatokat szállított újra épült állatkertünk részére: nem ismer-e az állatorvostudomány oly csillapítószert, amellyel a befogott felnőtt vadállat idegességét, mely rendszerint a befogott állat guta ütésszerű halálára vezet, csillapítani lehetne. Ilyen hatású szert az orvostudomány mindezideig nem
fedezett fel. Az embereknél szokásos altatószerek pedig legtöbb állatfajnál izgatólag hatnak. Az állatbefogással járó kettős veszedelem ezek szerint kettőzött elővigyázatosságra sarkalta az állat kert vezetőségét. Nemcsak a befogás veszélye okozott gondot a
rí
•V
A fővárosi ásványvízüzem teherautója a bölénybika hatalmas ládájával úlra készen. -
A
szakálzuzmókkal
lesilényított
öreg
tölgyes
helyenként
skarlátvörösre perzselt sudarú, c s ú c s á i g kopaszult fenyőkkel válta kozott. A k e s k e n y hegyiút m e n t é n imitt-amott, egy-egy boróka, vagy eltörpült lucfenyő mutatta a kúpos h e g y c s ú c s közelségét. A m e r e d e k egyik tekenőszerű h o r p a d ó s ó b a n egy villómsujtolt s z á l a s fenyő o l d a l ó b ó l még folyt a gyantás szurok és terpentin , . , Kotró n é h á n y perc multán, mint egy tilalomfa, ott állott meg szokott helyén : egy kis s z a k a d é k szélén, a h o n n a n a felhajszolt m e d v é n e k c s a k a v a d é s z testén keresztül lehetett visszatérése . . . K ö z b e n megkezdték a hajtást. — Rajta ! Rajta ! . . . — hangzott mindenfelől. A z erdők áhítatos c s ö n d j é b e kürtök rivalgása, hajtók pisztolydurrogatósa és a kopók c s a h o l ó s é n a k m i n d e n e n átható h a n g z s i v a j a vegyült. Csörgött a z avar. Zúgott a pagony. A fák s u s o g ó levelei megremegtek. A vérbeli v a d á s z l e g b á j o s a b b melódiói e z e k . . . A C e c e l e környéke megélénkült. A hajtók l é n c s o r a egyre közeledett. Itt-amott megriadt rókák é s e g y é b v a d a k csörtettek elő a z erdő sűrűjéből. P u s k á k ropogtak a z e g é s z v o n a l o n . A z erdő mélyén rekedt m e d v e b ő g é s vegyült a z e n e - b o n á b a . Egyik székely atyafi v a l a h o g y farfölött, a v é k n y á n cserszentett egy h a t a l m a s kani m a c k ó t . A bőszült fenevad törve, s z a g g a t v a csörtetett fölfelé a b é r c k a s o n . E g y e n e s e n Kotró p u s k a c s ö v é n e k
(Müllner felvétele.)
rohant. A m i k o r biztos lőtóvolba ért, a kopók a véres c s a p é n h a l a d v a beérték a medvét, mire a z egy váratlan gyors mozdu lattal oldalt fordult, úgyhogy a szívének szánt golyó a bal l a p o c k a fölé fúródott és a nyak tövében ütőerét roncsolta széjjel. A kopók egyike a kibuggyanó vérszagra rászokott a med vére, de megjárta, mert a m á s o d s z o r sebzett dühöngő talpas h a t a l m a s m a n c s á v a l úgy o l d a l b a vágta a neki buzdult ebet, hogy fél b o r d a s o r a mentén b e s z a k a d t . Az éktelen vonyításra a többi kutyák e g y m á s után elódalogtak. E n e m várt t á m a d á s után a m e d v e most m á r a v a d á s z r a rohant, aki alig húsz lépésnyi közelségből ráduplázott, de pus k á j a csütörtököt mondott . . . Kotró m á r - m á r végzetes pillanatok előtt állott, mikor gyors e l h a t á r o z á s s a l eldobta p u s k á j á t és egy hirtelen mozdulattal elő rántotta tőrét s a következő pillanatban a rátörő bőszült medve markolatig beledőlt a hosszú p e n g é b e , mely szívét j á r t a át. G o n d o l k o d á s r a nem volt m á r idő. Kotró a medvével ölre ment, mintha c s a k v a l a m e l y i k vándor cirkusz porondján küzdene a kitűzött jutalomdíjért, no meg a dicsőségért . . . Erős nyak szirtjét a m e d v e torka a l á nyomta, aztán é t n y a l é b o l t a a most m á r h á r o m s e b b ő l vérező vadat s úgy gyűrték egymást pillana tokig, amíg mind a ketten a közeli h e g y s z a k a d é k b a zuhantak.
kitelepítési akció vezetőinek, hanem a szállítás is elég gondot és felelősséget rótt az állatkert igazgatóságára. A szállítás módozatának megállapítása es a visegrádi bölénypark helyszíni bejárása végett az előrelátó tanács bizottságot küldött ki és pedig Hubert Rezső állatkerti aligazgatót, Raitsits Emil dr. állat-
orvosi főiskolai előadót, lapunk szerkesztőjét, Ebner József főmérnököt, az ásványvízüzem igazgatóját, mint a bölényeket szállító teherautó tulajdonosát és mint útszakértőt és Cerva Károly állatkerti felügyelőt. A kiszállítást megelőzően, hetekkel azelőtt történt a helyszíni bejárás, amelynél a kincstár részéről nemes-
A bölények szállítása a vadregényes és meredek utakon nem volt a legkönnyebb feladat. — (Müllner felvétele.)
E s é s közben szerencsére a medve került alul. Feje egy kiálló éles sziklához verődött. így gurultak a s z a k a d é k mélyén c s o b o g ó forrósig, ahol a medve a sok vérvesztés utón utolsót bődült é s c s a k h a m a r kiszenvedett. A bíró félig ájultan is leküzdhetetlen erővel, görcsösen szorította az élettelen dögött. Mikor a v a d á s z urak a hajlóktól értesültek a z esetről, a hajtást azonnal lefújatták. L e m e n t e k a s z a k a d é k b a , ahol Kotró féltesttel a p a t a k medrében, a kiáltott izgalmak után kimerülten feküdt. Az urak egyike, a m i k o r látta, hogy a h a t a l m a s erejű bíró minden látható baj nélkül kiállotta a medveölelést, kedélyesen így szólott a medvét még mindig szorongató barátjához : — Nosza testvér, hát ti így barátkoztok ? . . . A bíró a r c á n e s z a v a k r a fáradt mosoly cikkézott. Felpillan tott és c s a k annyit — Csütörtököt
mondott: mondott a puskám,
hét megszorongattam a
komát . . . E b b e n a n é h á n y s z ó b a n b e n n e volt a székely lelkiség minden v o n a t k o z á s a . Kotrót hazavitték, ahol a kióllott küzdel met c s a k h a m a r kiheverte, de ez a nem mindennapi ölelkezés e m l é k e kísérni fogja talán egy e m b e r é l e t e n . . .
LESZ MÉG MAGYAR VIRTUS. Idők múlása, bús emlékezés, Meddig gyötrőd e hősi nemzetet, Mikor telik be sorsunk teveled, Vagy átkos szenvedésünk még kevés ? Mit hoz a nagy tavaszra ébredés, Végpusztulást, sorsdöntő perceket. . . Júdáscsókot, mely élve eltemet. Vagy harc lesz újra, nagy világverés ?... A Golgothának vége int felém, Kálváriánk, hej, hosszú már nagyon. Sebzett inakkal járod hős fajom!
..
Pohárra fel! — a büszke kín enyém, Lesz még magyar virtus egy tavaszon: Győzünk mi még a rablón, a gazon!... FODOR
PÁL.
kéri Kiss Géza fővadászmester és Loványi Heribert főerdőmérnök vett részt, ki a visegrádi vadaskert vadregényes völgyéből kiindulóan nagy szakértelemre vallóan oly új, autójárásra is alkalmas utat létesített, hogy Ebner főmérnök útszakértő a legnagyobb el ismeréssel adózott. Az eléggé lejtős és a nagy vadon fái között készült úton csakis a legtökéletesebben képzett autó-
a csonkaszarvú és meddő Boci tehén semmiféle csalogatásra sem volt hajlandó a szállítóládába menni. Az állatkert személyzete minden módot és alkalmat megragadott, hogy Bocit a ládába csalja. Végre a kifutóban szerteszét futkosó Boci bölény szarvára az állatkert területén mutatványok miatt szerződtetett cowboy-csoport legügyesebb lasszó dobója hurkot dobot, amelynek segélyével a befogás-
A visegrádi „kir. bölénypark" bölényistállója, amely előtt a bölényeket kitelepitő bizottság tagjai állanak. — (Müllner felvétele.)
vezető viheti föl a pótkocsival felszerelt teherautót, mire egyedül a bizottság megállapítása szerint, a fővárosi „Ásványvízüzem" autójánakvezetője hivatott. A visegrádi királyi vadaskert a természet szépsé geitől díszes tájain halad az úttest Loványi Heribert főerdőmérnök tervei szerint a bölényparkig. A bölény park 12 holdas területét vastag fakerítéssel vett körül a királyi vadászhivatal. A bölények istállója és az ápoló lakása szintén Loványi Heribert főerdőmérnök tervei szerint készült, melyeket a helyszíni szemle teljesen megfelelőknek állapított meg. A nagy előkészítőmunkálatok befejeztével a leg nagyobb izgalommal várta az állatkert vezetősége azt a napot, amelyen a bölények kitelepítése sorra került. A száraz időjárás kedvezett. 1923. július 11-én reggeli 4 órakor kezdődött a bölények befogása. A kikoplaltatott európai bölényeink közül a szelídebb tehén és üsző rövidesen az éhségtől sarkalva a szállítóládába bújt s foglyul esett. Míg Vilma és Manci megadással tűrték a befogást, addig
sal szemben ellenszegülő meddő tehenet a szállító ládába húzták. A befogás izgalmaitól remegő állat alig, hogy lecsukódott a láda csapóajtója, hirtelen összeesett s rövidesen kimúlott. Elképzelhetetlen hatással volt az állatkert személyzetére a féltett bölényeink egyikének hirtelen kimúlása. A bölényház ápolójának felesége jajveszékelten jósolgatott. „Mindig mondtam, hogy a bölények befogása ember vagy állat áldozatba kerül." Álig tudtuk csitítani a szerencsétlen asszonyt, nehogy pánikot idézzen elő az állatkerti derék ápoló személyzet között. Az állatkert gazdasági udvarán végrehajtott bon colás rövidesen megállapította a szerencsétlenül járt bölényünk halálokát. A halál oka a szív izomza tának elfajulása volt, amelyet az állatorvosi főiskola kórbonctani intézetében végrehajtott mikroszkópos vizsgálat megerősített. Az éveken keresztül mindig betegeskedő és ennek folytán meddő Boci bölényünk kimúlása lidérc-
- e l
nyomásként nehezedett az állatkert minden alkal mazottjára. Nehéz pillanatokat éltünk át a felelősség, a rosszindulatú és hozzá nem értő utólagos kritika tudatában. Matyi, a hatalmas termetű bika még mindig istállójában időzött és az istálló ajtaja elé helyezett szállítóládába hosszabb ideig bele se szagolt, hiába volt a friss lóhere az etetővályúban. Az éhség hatalma mégis győzött- Matyink megadta magát és elhatározó léptekkel a láda belsejébe vonult. A figyelmes ápoló kellő pillanatban leeresztette a csapóajtót, Matyink a zajra rugaszkodott . . . a láda recsegett . . . az erős vasalás egy helyen megnyílt . . . az állatkert személy zete lélekjelenlétét nem vesztette el és a rést még erősebb pántokkal látták el. Matyi bikánk megadta magát s többé nem törődött kényszerhelyzetével s inkább az eléje rakott takarmányt ropogtatta. A júliusi nap már erősen tűzött Szegfű, üszőborjú még mindég szabadon volt. Míg a drága terhükkel a három szállítóládát az állatkerti ápolószemélyzet Ebner főmérnök igazgató utasításai szerint a teher autóra és annak pótkocsijára helyezték, összeült a haditanács, miként lehetne Szegfűt a ládájába csalni. Utasításom szerint Szegfűt a bölényház istállójába terelték s annak ajtaja elé helyezték a szállítóládát. Szegfű azonban fiatalos életkedvvel és kevésbé éhes gyomorral nem állt kötélnek, hiszen eleget majszolt a hajnali órákban elszórt takarmányból anélkül, hogy valamelyik láda belsejébe ment volna. Ez alatt a bölénybika hatalmas ládája a teherautón és a két másik láda a pótkocsin útrakészen állott. Szegfű továbbra is okvetetlenkedett. Erre megadtuk a jelt az indulásra, Szegfűt vissza hagytuk az elárvult bölényházban. Majd csak meg adja magát, amint egyedül lesz s akkor kocsin utánunk hozhatják a makrancos bölényüszöcskét. A szállítást siettetni kellett, nehogy az erősen tűző nap melege kárt tegyen a már befogott bölé nyeinken. Hamar dús árnyékot adó lombozattal vétettük körül a szállítóládákat. Az expedíció megindult, elől a személyszállító autó a kitelepítőbizottsággal, laptudósítóktól és film riporterektől s utána a pótkocsis teherautó a bölények ládájától és az ápolószemélyzettől terhelten. Budapest közönsége megállt és csodálkozott a furcsa látványon. Rövidesen elhagytuk a főváros népes utcáit s rátértünk útirányunk porlepte utaira. Az óbudai csavargyárnál telefonértesülés alapján megállították expedíciónkat, ahol örömmel értesül tünk, hogy féltett Szegfűnket időközben befogták és kocsin utánunk küldik. Az eddig ért balszerencsének lidércnyomása oszladozni kezdett az expedició tag jainak lelkületén. Ezután az autók vígabban robogtak a Visegrád felé vezető úton. A felvert hatalmas porfelleg a fel ismerhetetlenségig lepte be expedíciónkat. Leányfalun Móricz Zsigmond úszóruhában hívo gatott, talán fürdőzésre invitált. Bizony ránk fért volna. Utunk azonban sietős volt, bölényeinket mielőbb a szabadban szerettük volna látni s az út legveszedelmesebb része még előttünk állott. Visegrád népe néma tisztelettel fogadta a különös autócsoportot és Visegrád régi templomától kezdve az út nagy elővigyázatosságot igényelt. Az első rögtönzött fahídon keresztül robogott a súlyos teher autó, a kir. vadaskert iparvasútjának első állomását: Kincses Kolozsvárt szerencsésen elhagytuk. Majd
a veszedelmes kapaszkodón estünk túl, míg végül az új szerpentin útra fordult a pótkocsival együtt a hatalmas teherautó. A meredek, veszedelmes és kacskaringós hegyi úton Lesmeister István soffőr a legnagyobb szakértelemmel és bravúros hidegvérrel vezette a teherautót. Az övé a főérdem, hogy bö lényeink szerencsésen kerültek a helyszínre. Az expedíciót nemeskéri Kiss Géza fővadász mester és Loványi Heribert főerdőmérnök fogadta és a kir. bölénypark előtt igen díszes társaság várta a bölények megérkeztét. Az elsők között ott volt: Bartha Richárd a kabinetiroda főnöke, Szegedy Masszák Aladár dr. az udvarnagyi hivatal vezetője, Uray Tivadar udvari tanácsos, Lux Kálmán dr. a Műemlékek 0 . Bizottságának titkára, Ivanits Ferenc főerdőtanácsos, Lengyel, Köves, Pauer és Krause erdő tanácsosok, Szentpéteri Lajos főszolgabíró, Zsitvay Tibor nemzetgyűlési képviselő, Rudnyánszky László báró vármegyei főjegyző, V\/ünscher Rezső festő művész, Maugsch Gyula szobrászművész, Latinovits Tibor konzul, a sajtó képviseletében pedig Fodor Pál, Szilárd János és Kenessey Péter voltak jelen. A napestig étlen-szomjan dolgozó állatkerti sze mélyzet rövidesen a Manci bölénytehenünk ládáját elhelyezte a bölénypark istállójának hátsó kapuja elé s amint a csapóajtót felhúzták, legszelídebb bölé nyünk, mint gondos háziasszony, szeretettel körül szaglászta új otthonának belsejét. Mancit, Vilma követte s majd Matyi lépett be új otthonába. Hubert aligazgató és e sorok írója fellélegzett e magasztos jelenetnél, amidőn európai bölényeink legnemesebbjei e pillanatban a m. kir. fővadászmesteri hivatal védelme alá kerültek. A mozgófénykép-operatőr türelmetlenkedett, mert a napnyugta aranyos sugarai nem világították be eléggé a bölénypark sűrűjét. A végjelenet nemcsak az operatőrt ingerelte, hanem az összegyűlt előkelő társaságot is. A bölényeink új istállójukban minden zuggal megismerkedtek és már nyugodtan ropogtatták a kellemes illatú hegyi szénát. Most jött a leglélekemelőbb pillanat. Mindenki feszült figyelemmel leste a bölényistálló csapóajtaját. Mozgófényképfelvevőgép is készen állt a felvételre. A csapóajtó felhúzására megadtuk a jelt . . . és alig, hogy felnyílt az istálló ajtaja: méltóságteljes lép tekkel először Manci, majd Vilma lépett a hosszú rabság után a szabadba. Óvatos léptekkel mindent körülszaglászva haladtak előre s hasonlóan visel kedett Matyi bikánk is. Mind a három a mozgófelvevő gép felé haladt, igazi primadonnához illően. Bölényeink végre a szabad természetbe jutottak. A szabadság öröme nem vakította el őket, hanem méltóságteljes komolysággal haladtak lépésről-lépésre tovább, minden sziklát, fát, bokrot megnéztek, meg szaglásztak. Majd az erdei dús növényzetből, majd a bokrok lombozatából tépdestek le néhány szálat vagy levelet s így kóstolgatták végig a magasztos természetalkotta éléskamrájukat. Szegfű, a legfiatalabb bölényüsző csak ezt követő napon látta viszont szülőit. A viszontlátás öröme épp oly bájosan idillikus volt. mint a szabadra bocsájtás. A bölények kitelepítésével a visegrádi kir. vadas kertünk világhírnévre tett szert, mely nem kevéssé fogja növelni a külföld természetbarátai előtt nemzeti dicsőségünket.
A bogáncspille idei tömeges előfordulása. írta:
Kadocsa
Gyula.
Amikor a z idén május végén egyik hajdumegyei nagyközség elöljáróságán az olasz s á s k a hatósági irtásának részleteit tárgyaltuk meg, többek között benyitott a főjegyzői irodába az egyik ottani nagyobb gazdaság vezetője is, aki megtudván, mi járatban vagyok, c s a k h a m a r fesztelen beszélgetésbe bocsátko zott velem. Elvégre egy bogarásztól mindig van mit kérdeznie a kártevőkkel állandóan hadiállapotban lévő gazdának. „Sáska eddig nincs nálam, — mondta beszéd közben, — ellenben található nagyszámban egy feketés hernyó, amely az aszottat (értsd: acatot!) pusztítja. Nem tudom, miféle faj, de mondhatom, hogy nagyon hasznos állat, amelyet szaporítani kellene." Szemleutamon betértem az ő gazdaságába is, és miután ott is megállapítottam az olasz s á s k a jelenlétét („azt hittük, — mondta, — hogy ez c s a k bagóca!"), a m a bizonyos feketés hernyót kívántam közelebbről látni. Nem sokáig kellett keresnünk, mert acat bőségesen található minden magyar gazda ságban. Az acat, bármerre jártam, csakugyan siral mas állapotban volt: leveleinek nagyrésze lerágva, vagy lehámozva és összeszáradva. Az alsóbb levele ken lazán összefont fészekben tanyázott a hernyó, feketésszürke alapon sárga hosszsávokkal és pontok kal díszítve és sárga tüskékkel borítva. A bogáncs pille (Pyrameis cardui L.) hernyója volt. Akkor csapódott el mellettünk vígan kergetőzve két pille, í m e ! — mutattam a vörösesbarna, fehér és fekete foltokkal tarkáit pillepárra, — ezeknek ivadéka emez acatpusztító hernyók. A gazda a pillék után nézett, majd felém fordult: „Elhiszem, ha mondja. Ezeket a pilléket tavasz óta állandóan nagyszámban látom repkedni mindenfelé a határban. Es csakugyan mindenfelé láttam én is őket, nemcsak ott, hanem egyebütt is, amerre július elejéig j á r t a m : a Hajdúságban, Biharban, Hevesben, B é k é s ben és a J á s z s á g b a n . Az ország más vidékeiről is érkeztek hirek tömeges előfordulásukról. A hernyók mindenütt elsősorban az acatot (Cirsium) lepték el s c s a k másodsorban akadtak a bókoló bogáncson
(Carduus nutans) és szamárbogáncson
(Onopordon
acanthium). A szakkönyvek szerint táplálónövényük még a csalán és a mályva is. Alkalmilag — szükség ből — nekimennek más növényeknek is. Orosz országban a poltavai kormányzóságban 1840-ben rendes táplálónövényeik elfogyta után nekiestek a konyhakerti növényeknek s azokat mind elfogyasz tották (Köppen: Die schádlichen Insekten Russlands, 1880, p. 320.). Dél-Franciaországban és Olaszország ban gyakran meglepik az articsókát s lerágják levelét. Az articsóka közeli rokonságban van az acattal és bogánccsal, így természetesnek kell találnunk a hernyók előfordulását rajta. Anker Lajos a Rovar tani Lapok I. (1884.) kötetében (Egy hernyófaj töme ges vándorlása, p. 247.) írja, hogy 1879-ben, amikor a bogáncspille tömegesen mutatkozott hazánkban is, hernyói a budai hegyekben nekiestek a szőlő lombjá nak és tetemes kárt tettek abban, ö említi, hogy abban az esztendőben Ausztriában több helyen a lóhere- és borsóföldeken is pusztítottak. Az idén Gödöllőn, Tatán, Tápiógyörgyén és Kacsaváron (Szabolcsmegye) a csillagfürtöt bántották. Kacsavár
pusztán mintegy 1200 négyzetölet annyira elpusztí tottak, hogy — amint a fél írja — „csak a csillag fürt szára meredezik minden levélzet nélkül." Ezek azonban kivételes esetek, amelyek alapján a bogáncspillét még nem sorolhatjuk a gazdasági kártevők közé, ellenkezőleg acatpusztítása révén határozottan hasznosnak kell mondanunk. Június közepén már szép aranyos foltos bábjait szedhettem, kevésbbé az acaton, hanem inkább a szomszédos magasabb növényeken: tengerin, napra forgón stb. A kifejlődött hernyó tehát átalakulása előtt levonult addigi gazdanövényéről, biztosabb helyet keresve magának a nyugalmi időszak tartamára. Az aranyos b á b o k ott csüngtek elrejtve a tengeri, napra forgó stb. levelének fonákján. De ugyanekkor nagy számban láttam repülni a pilléket is, és az acaton mindenfelé különböző nagyságú hernyóit is találtam. Egyidőben tehát mindenféle fejlődési alakját láthattam. Ez a pille életmódjából magyarázható. Mint pille telelvén, már kora tavasszal repül. Májustól kezdve találhatók hernyói augusztusig, szeptemberig. Évente két, kedvező viszonyok között három nemzedéke fejlődik, melyek közül az utolsó áttelel. A fejlődés nem egyöntetű, időben nem élesen elhatárolt, ezért találhatjuk egész nyáron át őszig mindenféle fejlődési alakját: hernyót, bábot és pillét egyaránt. A korábban lerakott petékből származó hernyók előbb, a későbbi eredetű petékből származók később alakulnak át b á b b á , illetőleg pillévé. A bogáncspille minden évben akad, azonban tömeges előfordulása csak nagyobb időközökben következik be. Ilyen nagy rajzás után sokszor egy-két évtized múlik el, míg ismét nagy tömegben mutatkozik. Az ilyen rajzásos esztendőkben millió meg millió számban vándorútra is kél a pille, ami a természet kedvelőknek érdekes látványul szolgál. 1880-ban Németországban volt a pillének ilyen nagy vándorlása, amikor órákhosszat megszámlálhatatlan tömegben vonult déli irányba. „Csodálatos színjáték volt, — írja Prof. Eimer, — a fáradhatatlan vándorlást réteken, szántókon, utakon és dombokon át, teljes biztonsággal és egyazon irányban, órákon át szemlélhetni: millió meg millió állat követte egymást, mint a gyorsan tovairamló patak hullámai, feltartóztathatlanul." Ugyanezen évben júniusban Dél-Németországban, Svájcban, Olasz-, Francia- és Spanyolországban is hasonló jelenség volt megfigyelhető (Lampert: Die Grossschmetterlinge u. Raupen Mitteleuropas, 1907, p. 84.). — Az 1879-ben Franciaországban megfigyelt nagy rajzás adatait Girard művében olvashatjuk (Traité élémentaire d'entomologie, 1885, III. p. 186.). A pillét áprilisban a sirocco sodorta Európába, még pedig Szicílián át Olasz- és Spanyolországba, honnan azután június h a v á b a n Franciaországban széledt el. A lepkék nem nagy csapatokban vonultak, hanem inkább szórványosan. Június közepén már a nor mandiai partokon voltak találhatók, majd átszállván a L a Manche-csatornán, június végén már London körül repkedtek. De lássunk inkább néhány hazai adatot. Anker Lajos már idézett közleményéből megtudjuk, hogy 1879-ben a bogáncspille nemcsak másutt KözépEurópában, de hazánkban is közönséges volt minden felé. Egy ízben a budai hegyekben tett gyűjtőútján egy helyen olyan nagy tömegben találta hernyóit, hogy — amint írja — »az ember nem szúrhatott
volna gombostűt a földbe anélkül, hogy mindannyi szor legalább két hernyót keresztül ne szúrt volna ; mindenütt legalább 2—4 hernyó mászott egymás hátán". 1888-ban Fogaras vidékén májusban észlelték a pille vándorlását. Majd 1892-ben ismét az erdélyi havasokban figyelhették meg kétízben e szokatlan jelenséget. A Szebenhegység egyik 2000 méternél magasabb csúcsa alatt elvonuló raj hossza rend kívül nagy volt, a szélessége pedig akkora, hogy átszeléséhez öt percnyi időre volt szükség; a pillék azonban eléggé ritkásan: 5—20 lépésnyi távolságban követték egymást (Rovart. Lapok X . (1903.) kötet, p. 150.).. A következő nagy rajzás 1903-ban volt. Erről a rajzásról a Rovartani Lapokban (X. és XI. kötet) és a Természettudományi Közlönyben (XXXV. köt.) bőséges feljegyzésünk van. Ezekből az adatok ból kitűnik, hogy jóformán az egész országban akadtak kisebb-nagyobb vonuló pillecsapatok, Buda pesten és környékén és az Alföldön éppúgy, mint a Felvidéken és Erdélyben; a Magas-Tátrában és Radnai havasokban 2000 m magasságban éppúgy, mint lent a Tengerparton.*) Néhol több kilométer széles zónában, roppant mennyiségben vonult a lepke, másutt ritkásan, egyenkint, vagy ötös, tízes, ötvenes, százas csoportokban. Egyes helyeken napokon át, több órahosszat tartott a vonulás, néhol csak néhány óráig. Érdekesek a megfigyelők hasonlatai. Az egyik felhőhöz hasonlítja a vonuló rajt, amely a napfényes időben árnyékot vetett a földre; a másik élesen határolt szalagról beszél; egy harmadiknak az őszi levélhullás jut eszébe, mikor a lepkék özönlését látja. A megfigyelések szerint röptük ilyenkor rendkívül gyors, sőt rohamos, mintha szélvihar kergetné őket. Ezért, és mert a rendesnél valamivel magasabban is repülnek ilyenkor, valamennyi megfigyelő panasz kodik, hogy alig néhány példányt tudott hálójával elfogni a sok közül. Az irodalmi adatok legtöbbjéből az tűnik ki, hogy a vonulás júliusban történik, annak is leginkább a közepe táján. Vannak azonban adatok, amelyek már májusi, és viszont amelyek augusztusi, sőt még későbbi vándorlásról is szólanak. Hazánkban és Közép-Európában a vándorlások legtöbbje július hóra esik. A vándorlás iránya sem ugyanaz. A hazai megfigyelt esetek zöme a keletről nyugatnak tartó irányt jelöli meg a vonulás útjának, ámbátor akad északkeletről délnyugatnak és északról délnek tartó vonulásról megemlékező feljegyzés is. Annyi tény, hogy a raj kitűzött irányát rendületlenül betartja, attól semmiféle akadály el nem térítheti. Ha fal vagy épület állja útjukat, a lepkék föléje emelkednek; ha fa esik útjukba, akkor sem térnek ki oldalt, hanem — amennyiben a fa koronája engedi — átrepülnek a gallyok közti hézagokon. Mindig egy határozott irányban s mindig egyenest, akadályt nem ismerve, fáradságot nem érezve, törhetetlenül törnek előre. Ugyan mi űzi, hajtja őket? Olyan kérdés ez, amely felett már sokat vitatkoztak, de amelyet minden kétséget, ellenvetést kizárólag még máig sem oldottak meg, A táplálékhiány volna ok ? Aligha, mert hiszen tápláléka úgy a pillének, mint a hernyónak bősé gesen jut mindenütt. Vagy talán ellenségei kergetik, *) U g y a n e z e n é v b e n E u r ó p á b a n másutt is megfigyelték a vándorlást, így B o s z n i á b a n , H e r c e g o v i n á b a n , Horvátországban, t o v á b b á a Keleti-tenger partjain é s s z e p t e m b e r b e n Angolország ban is.
azok elől menekül? „Mi nem látjuk, de ő talán jól ismeri őket, jobban, mint a gyapjas pille a maga hernyójában élősködő sok más rovart és alsóbbrendű szervezetet; és mert a bogácslepke megérzi őket előre és jó repülő is, tehát menekül, még pedig hol egyesével, hol tömegesen, hogy ellenségeit elhagyja s ott telepedjék meg, ahol bántatlanul marad" (Jablonowski: A bogácslepke kóborlása, Természet tud. Közi. X X X V . köt. p. 663.). Sajnos, e téren ismereteink még annyira hiányosak, megfigyeléseink száma még olyan kevés, hogy sem pro, sem contra határozott véleményt nem mondhatunk. Mi lehet hát mégis, eddigi ismereteink alapján is megérthető oka a vándorlásnak ? Valószínűleg ama titkos vándorlási ösztön, amely annyi más állatot is addigi lakóhelyét elhagyni késztet. É vándorhajlamot talán különleges körülmények kényszerítik cselekvésre. Ilyen tényező lehet többek közt a peteelhelyezés ösztöne is, amely más vidék dús növényzetének felkeresésére űzi titkon az állatot, noha ivadékának az addigi helyén is biztosítva volna élete. Nem a táplálékhiány tehát, hanem önkéntelen keresése a dúsabb viránynak lehet az a titkos hajtóerő, mely a peték elhelyezése idején fokozottabb mértékben ejti hatalmába az állatot. A vándorlásnak tulajdonképpeni végcélja, végállo mása nincsen, azért ellentétes gyakran az egyes rajok iránya s azért is áll meg rövidesen a vándorlás s szóródik szét a csapat. De hát ez is csak feltevés, csak a „valószínűség" keretein belül mozgó okfejtés! A bogáncspille idei tavaszi tömeges előfordulása alapján nagyonis lehetséges, hogy itt-ott vándorútra fog kelni. Ha az a sok hernyó, melyet mindenfelé láthattunk, mind pillévé fejlődik, hatalmas rajok verődhetnek össze. Ezért hívom fel erre a körülményre e lap szíves olvasóit. Kirándulásaik, természetjáró sétáik alkalmával figyeljék a bogáncspillét, s ha abban a ritka szerencsében lesz részük, hogy vonuló lepke rajt láthatnak, szíveskedjenek megfigyeléseiket a szer kesztőséggel közölni. Az ilyen adatok a természet búvár számára rendkívüli beccsel bírnak.
A Szent-István napi Ebkiállítás. Budapest, Időszerűtlennek
látszik
a
gyakran
1 9 2 3 . aug.
ismétlődő
19—20.
ebkiállítás
szeretett h a z á n k gondterhes napjain. A Szent-István napi e b kiállítás a z o n b a n nem a s z o k á s o s ebkiállítások k e r e t é b e soroz ható, mert j u b i l á r i s kiállítás volt,
a z egy évtized ó t a
önzetlenül
minden anyagi érdek nélkül működő „Országos M a g y a r F o x Terrier- é s T a c s k ó t e n y é s z t ő k Egyesülete, székhely S á t o r a l j a ú j h e l y " tiszteletére. Ez a z izzig, vérig sportszerű egyesület megérdemelte a díszes j u b i l e u m i kiállítást, melynek r e n d e z é s é n é l közreműköd tek a „Magyar sárgavizsla tenyésztők egyesülete", a „Magyar j u h á s z k u t y a tenyésztők" é s a „Magyar királyi csendőrkutya idomítótelep". A kiállítás fővédnöke : József főherceg tábornagy őfensége, v é d n ö k e i : Csáky Károly gróf m. kir. honvédelmi miniszter, Rakovszky Iván dr. m. kir. belügyminiszter és nagyatádi Szabó István m. kir. földmívelésügyi m i n i s z t e r ; tiszteletbeli e l n ö k e : Széchenyi László gróf; d í s z e l n ö k e i : Andrássy Géza gróf, ifj. E s t e r h á z y László gróf, szepeshelyi Hutyra Ferenc dr., Janky Kocsárd és Windischgrátz Lajos herceg. A kiállítás elnökei a z ebtenyésztő sport legrégibb úttörői: újvári Cseh Ödön, Lővészy Nándor, Polgár Kálmán dr., Raitsits Emil dr.. Szemere Bálint é s Wirker Béla. A kétnapos kiállítás r e n d e z é s é b e n résztvett a m a g y a r e b tenyésztő sport színe j a v a s ugyanitt ki kell e m e l n e m az állami állatorvos a k a d é m i k u s növendékeket, kik ernyedetlen szorgalom mal működtek közre és élükön Mikecz Béla s z á z a d o s állatorvos igazgatóval a kiállítás sikerét nagymértékben biztosították. A z ebkiállítás a m. kir. „Állatorvosi F ő i s k o l a " területén zajlott le. A z állatorvosi főiskolának egyébként is díszes kertje virágdísztől p o m p á b a n tündöklött. Minden úton üde zöld bokor és virágdísz, tisztaság. A kiállítás legnagyobb termében a fox terrierek é s tacskók zöld l o m b b a l díszített c s i n o s b o x o k b a n várták az érdeklődő közönséget. A kiállítás n a g y o b b c s a r n o k á ból nyílt a „ K u t y a egészségügyi" kiállítás, a m e l y páratlan volt a m a g a n e m é b e n é s felette tanulságos a z ebtenyésztési sporttal foglalkozóknak. A z igen ízlésesen rendezett kiállítás keretében Zimmermann Ágoston dr., ny. r. tanár kiállította híres, a párizsi kiállításon is a r a n y é r e m m e l kitüntetett a n a t ó m i a i k é s z í t m é n y é nek tömegét, amelyek a kutya b o n c t a n é r a v o n a t k o z n a k . Jármai Károly dr., ny. rk. tanár kórbonctani készítményei a kutyák leggyakrabban előforduló betegségeit mutatták b e . Beirár Mihály dr., ny. rk. t a n á r a kiállítás keretében s z á m o s é s igen különböző idegen testet állított ki, a m e l y e k e t a kutya gyomrából vagy b e l e i b ő l operáltak ki sikeresen. Lapunk szerkesztője s e sorok szerény írója s z ó m o s fényképnagyítóst állított ki, a m e l y e k igen különböző beteg kutyát á b r á z o l t a k . E z e k közül feltűntek a z o k a fényképek, a m e l y e n a veszett e b tulajdonosával együtt mint a hogy a beteget karján tartja, került a fényképlemezre. Kotlán Sándor dr. s.-tanár parazitologiai készítményei bizonyí tották a l e g j o b b a n , hogy mennyi közös e l l e n s é g e van a z e m b e r nek é s kutyának. Wellmann Oszkár dr., ny. r. tanár kiállította V a s f a g h György alkotta élethű kutyafajta modelleket, a m e l y e k egyébként az állatorvosi főiskolán a z állattenyésztés o k t a t á s é n a k céljait szolgálják, t o v á b b á nagyhorderejű keresztezési kísérletei nek kitömött példányait. A kutya egészségügyi kiállításnak nagy sikere volt, a fenséges látogatótól é s a kormány képviselőitől kezdve mindenki e l i s m e r é s s e l adózott a m a g y a r állatorvostudomány fejlettségének. S o k külföldi ebkiállítást lótott e b tenyésztő kijelentette, hogy ilyen l á t v á n y o s s á g b a n és ily p é l d á s a n rendezett ebkiállítást még n e m látott. Az igaz elismerés b a b é r j a háruljon a z önzetlenül m ű k ö d ő rendezőkre, a k i k n e k nevét mind a szűk keretek miatt n e m közölhetek. Német j u h á s z k u t y a n é h á n y p é l d á n y b a n a kiállítás c s a r n o k a előtt foglalt helyet. A kiállítás rendezőbizottsága e fajtára nem helyezett nagy súlyt, c s u p á n a z utolsó pillanatban fogadott el fajtókból nevezéseket. A n n á l n a g y o b b é s j o b b m i n ő s é g ű h a s z n á l a t i n é m e t j u h á s z k u t y á k a t , m a g y a r j u h á s z k u t y á k a t é s elsőrangú puli é s pumi anyagot é s almot állított ki Zaitcsek Alfons százados v e z e t é s e alatt álló „M. kir. c s e n d ő r k u t y a idomítótelep". A z első rangú h a s z n o s í t á s i kutyák a s e b é s z e t i klinika díszes kutya
k e n n e l e k k é átalakított három istállószárnyában érdeklődő közönség figyelmét.
keltették
fel az
A Székesfővárosi Állat- é s Növénykert m a g y a r juhászkutya csoportja nádkunyhóval, b o g r á c c s a l v a l ó s á g o s hortobágyi rész letet varázsolt a látogató szemei elé. A pulik és pumik a s z a b a d természet díszes környezetében csoportosítva várták a bírói ítéletet. A nagyértéket képviselő elsőrangú k o m o n d o r o k csempézett és j ó l megalmozott b o x o k b a n igen j ó l festettek. A kiállítás vezetője a j u b i l e u m o t ünneplő egyesület lelkes irányítója Görgey Géza megmutatta, hogy milyen legyen a z igazi ebkiállítás. A kiállítás rendezése körül kivették az oroszlán részt : Jókuthy Sándor, Mágics Jenő é s Pillér Károly. A kiállításon megjelent József főherceg tábornagy őfensége c s a l á d j á v a l Szirmai József tábornok kíséretében. A fenségeket a z állatorvosi főiskola n e v é b e n Groh Gyula dr. prorektor fogadta, mint házigazda, a kiállítás n e v é b e n Lővészy Nándor, Görgey Géza é s Raitsits Emil dr., a m. kir. csendőrkutyaidomító-telep képviseletében Zaifcsefe Aífons s z á z a d o s és B a u e r Pál főhadnagy, a z állatorvos-akadémikusok élén pedig Mikecz Béla s z á z a d o s , állatorvos, igazgató üdvözölte. A kiállításon megjelent előkelő látogatók közül feljegyeztük a k ö v e t k e z ő k e t : Walther Tódor vezérkari ezredes, Perczel Miklós min. tan., a belügyminiszter képviselője, Barthos Tivadar min. tan., a földmívelésügyi miniszter képviselője, kik a rendezőbizottság k a l a u z o l á s a mellett tekintették meg a kiállítást. A kiállítás eredményéről lapunk legközelebbi s z á m é b a n fogunk b e s z á m o l n i , a beküldött bírói j e l e n t é s e k a l a p j ó n . (Folytatása következik.)
Előfizetőinkhöz. A magyar kultúra terjesztése veszélyben van. A drágaság megakarja fojtani a magyar szót. A magyar tudományos sajtó segélyért kiált. Kiáltá sunk ne legyen a pusztába kiáltó szava. Minden előfizetőnk támogassa a megkedvelt lapot, az „A Természef"-et, melynek előfizetési díját egy évre 10.000 koronára voltunk kénytelenek emelni. A szerkesztőség.
APRÓHIRDETÉSEK A z a p r ó h i r d e t é s e g y s z e r i m e g j e l e n é s e 1000 k o r o n a T e r m é s z e t t u d o m á n y i K ö z l ö n y . S z e r k e s z t i : Ilosvay Lajos közre működésével Gorka Sándor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Eszterhózy-u. 16. B u d a p e s t i A q u a r i u m é s T e r r a r i u m E g y e s ü l e t magyar természet barátok t á r s a s á g a összejövetelét a Schmidhofer-íé\e vendéglő (II., Fő-u. 8.) külön termében tartja. Á l l a t b a r á t o k lépjenek be az Állatvédő Ernő-u. 13.
egyesületbe,
E l s ő r a n g ú f o x t e r r i e r , k o m o n d o r , puli k ö l y k e k n é m e t j u h á s z k u t y á k kaphatók a z állatkertben.
Budapest, I X . ,
és
pedigrés
F a j t a t i s z t a g a l a m b o k kaphatók a z állatkertben. ,A T e r m é s z e t " előfizetési 10.000 k o r o n a .
á r a a drágulás
folytán e g y é v r e
A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL dr.
::
Ml-UJSAG AZ-ÁLLAT*
KEBTBEM?
ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI
BUDAPEST
X. évfolyam. 15.—16. szám.
Budapest, 1923. KIADJA: B U D A P E S T FŐVÁROS ÁLLAT- É S N Ö V É N Y K E R T J E
A z állat- é s növénykert i g a z g a t ó s á g á n a k közreműködésével szerkeszti:
RAITSITS EMIL D«-
Augusztus 1.—15. Megjelen mint az „A TERMÉSZET" :o: :o: :o: melléklapja :o: :o: :o:
Az állatkert galambtenyészete. Az állatkertet látogató közönség figyelmét gyakran kikerülik az állat kert félreesőbb helyein elhelyezett érdekesebbnél-érdekesebb állatok. A látogató rendszerint rövid időt áldoz az állatkert megtekintésére s így sok szép és érdekes állat előtt futva el halad. A nyári hónapokban igen sokan 6 óra tájban keresik fel ker tünket, amikor a legtöbb állatot már a belső éjjeli helyiségekbe zártak. Az ilyen látogatók terjesztik azt a hírt, hogy alig van élőlény az állat kertben. Aki időt szentel az állatkertünk megtekintésére, csakis elismerő véle ménnyel lehet. Állatkertünk állománya nap-nap után gyarapodik. Állatkerti sétánk közben, ha utunk iránya a fácánházhoz vezet, az igen különböző díszesebbnél-díszesebb tollköntösben pompázó fácánok érdekfeszítő látványossága mellett, a házigalamboknak számos szebbnél szebb fajtája turbékolva köszönti az érdeklődő látogatót. Az ősz beálltával a galambtenyész tésünk eredménye a legszebben figyel hető meg. A röpdékben még imittamott ugyan látunk egy-egy késői fiatalt, amint éktelen csipogással a szülei után futva eleséget kér. A korábbi fiatalok már új tollruhájukban büszkélkednek és a sötét dúcaik
ban eddig szégyenkezve szerelmes kedő öregek megelégedetten és vígan fürdenek a délelőtti nap sugarában s közben-közben fürgén röpködnek a látogató felé és csemegét kére getnek. A gerlék között láthatjuk a kék parlagi odugalambokat, amelyekfiatalt neveltek. A többi röpdék is népesek, a fácánok, fiatal pávák mellett, galam boktól. Az idén több mint 100 fiatal galambot neveltünk fel. A fiatal állomány tenyésztési érték ben átlagba jónak mondható, egyedenkint vizsgálva pedig igen sok ki fogástalan és figyelemre méltó álla tokat találunk. Említést érdemelnek a „Dobos", „Fodros", „Tündér", „Fehér angol", „posta" és Bagdetta fiatalok, míg lent a kis baromfiudvar ban a kis galambok között különösen a „Cóburgi pacsirta "-galamb 5 drb szaporulata érdemel ki minden el ismerést. A jelenlegi állomány ma olyan, hogy egy néhány friss vérű állat be vonásával egy-két év alatt prima állo mánnyá lehetne fejleszteni, de ehhez a tenyésztők jóindulata és pártfogása szükséges. Állatkertünk költségvetése a mai nehéz viszonyok között olyan sok oldalról úgy meg van terhelve, hogy bizony galambok beszerzésére az idén nem igen jutott. De most,
hogy állatokkal bőven rendelkezünk, úgy vérfelfrissítési cserébe a leg nagyobb készséggel bocsájtkoznánk és reméljük, hogy a tenyésztők között akadnak majd egyesek, akik azt a régi tenyésztői elvet, hogy „Jó lesz ez is az állatkertnek", sutba dobják és a közérdek szem előtt való tartásá val állományunk javítására töreked nek. Ezzel a tenyésztők saját maguk nak is tesznek szolgálatot, mert így módunkban áll minden látogatónk figyelmét állományunkkal lekötni és nem fogunk csalatkozni, ha azt mond juk, hogy kertünk látogatói között lesznek sokan olyanok, akikkel a galambtenyésztést megkedveltetve, a sportgalambászatnak lelkes hívet szerzünk. Galambtenyésztésünk ezidei sikerét nagyban elősegítette Siliger Rezső lelkes galambtenyésztőnk, ki minden szabad idejét az állatkerti galamb tenyésztésünk irányítására fordította. Fogadja az állatkert igazgatósága nevében ezúton is leghálásabb köszö netünket. A madárház szaporulatáról és az új és igen érdekes befogott szárnya sainkról, amelyek Cerva Frigyes állat kerti felügyelő útján kerültek állat kertünkbe, lapunk legközelebbi szá mában fogunk beszámolni. :: A kiadásért f e l e l ő s : R A I T S I T S EMIL dr. ::
A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLATKERT HELYSZÍNRAJZA
JELMAGYARÁZAT: t. 2. 3. 8., 2 5 . . 3 3 . . 3 5 . 4. F. J . földalatti villa 5. 6. mos vasút. Omnibusz. 7. A térképmi lúthntó számok na 8. útmutató neövegsrfl u t a l n a k . 9. *z ú t m u t a t ó IeÍrA«áb»ii 10. kllvetett útirány 11. KI. klozet. 12. Az állatkertbe vezető villamosok számai:
Főkapu Igazgatóság Dohé nyárias ítés Majmok Rágcsálók Mókusház Erszényesek Szarvasok Juhok Tejcsarnok Antilopok Bölények
13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.
Cukorkaárusítás Kapu Néprajzi gyűjíemény Vastagbőrűek Zsiráfok Turista-út Vendéglő Tevefélék Disznófélék Gyermekek játszóhelye 23. Sport-pálya
24. Lovagló* és kocsikázó35. pálya 36. 25. Zebraistálló 37. 26. Muflonok 38. 27. Zergék 28. Kecskék 39. 29. Kőszáli bakok 40. 30. Kis medvék 41. 31. Nagy medvék 42. 32. Kutyák 43. 33. Süteményárusítás 44. 34. Átjáró az oroszlánházon át 45.
„TRIOL"
„TRIOL PÚDER"
a l e g j o b b fertőtlenítő
l e g h a t á s o s a b b bolha- é s tetűirtó p o r
Kapható minden gyógytárban é s Készíti
R1CHTER GEDEON
Budapest, X . , Cserkesz-u. 63.
drogériában
vegyészeti
gyára
Telefon : J ó z s e f 91—41—42.
Tigrisbarlang 46. Rénszarvasok Oroszlánbarlang 47. Norvég ház Kis ragadozók 48. Jegesrókák Hűsítő italok Alagút-átjáró árusítása Bejárat a mozgófénykéVidrató pékhez Várrom Uszómadarak Fókató Gázlók, kacsák Jegesmedvék Fácános Turista-út Sasok Rozsomák Strucok Nyestfélék Kisebb tóparti madarak
Madarak háza Dohányárusítás Falusi gazdaság Rovarok Akvárium Terrárium Vendéglő Zenepavillon Kávéház Terrasz kávéház Pálmaház bejárata Aréna-úti kapu
SIKERES PATKÁNYIRTÁS !
„BARATOL" PATKÁNYIRTÓVAL.
FROMMER-LILIPUT
57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66, 67. 68.
Kapható:
GYÓGYTÁRAKBAN ÉS DROGÉRIÁBAN
MELLENYZSEBPISZTOLY 6*35 mm.
kapható
Gyártja
C H E M I A MAGYAR VEGYIPARI R.-T.
S K A B A ÉS P L Ö K L fegyverJ
/4 term. nagyság
és
HUNGARIA-FURDO
lőszerraktárában
nagyban é s kicsinyben
BUDAPEST V, VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 33
GŐZ- É S KÁDFÜRDŐI
Szállítás vásárlási engedély ellenében
VII. KER., DOHÁNY-U. 44., NYÁR-U. 7.
MINDENKI
FIZESSEN
ELŐ
AZ
ELŐFIZETÉSI DÍJ EGY
„A TERMÉSZET"
T
ÉVRE
10.000
T
K
•
V A D Á S Z O K ! Fizessenek elő a
NIMRÓD-VADÁSZLAP"-ra
Kiadóhivatal:
FOLYÓIRATUNKRA
B u d a p e s t , VI, Állatkert Székesfővárosi házinyomda 1923
XLIII. ( X . ) ÉVFOLYAM Mutatványszámot
küld
a
kiadóhivatal:
B U D A P E S T , IV., E G Y E T E M - U T C A 4. S Z .
