-
< KÖNYVTARA
i&U&r!
II. SZÁM.
XV. ÉVFOLYAM©
1919. II. 15
Dr. LEN DL ADOLF "
KIADJA:
közreműködésével szerkeszti R A I T S I T S E M I L
BUDAPEST
FŐVÁROS
Előfizetési á r a e g y é v r e 12 K, f é l é v r e 6 K .
A házidisznó az ókorban. Irta : Raitsits
Emil.
Amikor minden család nélkülözi mindazokat a háztartási kellékeket, amelyek az élet fenntartásához okvetlenül szükségesek, nem egyszer jut eszünkbe az a boldog idő, amikor a disznótor nem tartozott a ritkaságok közé és minden alkalommal bizonyos ünnepélyességekkel zajlott le. A disznótoros napok elmultak, most a zsírhiányos sivár bizonytalan jövő elé tekintő jelenben tengődünk s ilyenkor a hosszú téli estéken szívesen gondolunk a boldogabb mult napjaira. A közelmúltból képzeletünk szárnya igen könnyen elragadhat bennünket oly időkbe, amelyet az évszázadok sűrű ködfátyla borítja s csak a későbbi tudományos vizsgálatok, kutatások és egykori írók feljegyzései alapján tekinthet a késői utód az ókori ember életébe és a környezetében élő hasznos házi állatok történetéré. Vonuljon álomkép szemeink elé és lapozgassunk az ősi lét és az ókor misztikus feljegyzéseit. A disznó, mint Keller Ottó : „Die Antiké Tierwelt" érdekfeszítő munkájában olvashatjuk, a legrégibb és a legfontosabb háziállatja az emberiségnek. A házidisznónak legrégibb csontmaradványait a svájci cölöpépítmények helyén fedezte fel az utókor kutató elméje. A cölöpépítmények korában élő házidisznó, a tőzegdisznó a tudományos vizsgálatok alapján a Sus indicus típusát hordja magán ép úgy, mint a Ninive romjai között talált disznó-csontvázak. Az indiai disznó képét vázlatosan megtalálta a régiség kutató, amely Egyptomból a legrégibb dinasztiák r
ÁLLAT....*•.«
ÉS
NÖVÉNYKERTJE.
M E G J E L E N I K MINDEN HÓ 15-ÉN
korából származik. A vázlatos kép egy felálló fülű, hízott disznót ábrázol: A cölöpépítményeknek legrégibb lakói még nem ismerték, a későbbi kőkorszakban azonban a disznó mór határozottan háziállat volt. A zoológusok a tőzegdisznóról azt tartják, hogy bevándorolt állat. Ez az ázsiai disznó homloki tája magas, ormánya rövid és fülei felállók. Kínában már évezredek óta tenyésztették ezt a fajt. A tulajdonképeni házidisznó, mely Európában közismert, a vaddisznótój (Sus scrofa) származik. A vaddisznó hazája Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia. A természetkedvelők között közismert, hogy a vaddisznó malacai sávoltak, de sávolt mala cokat vet elvétve a házikoca is. Ez a körülmény is bizonyítja, hogy a mi közkedveltségnek örvendő házidisznónk a vadkantól származik. A mai korban még igen sok néptörzs él, ahol a vallási meggyőződés tiltja a disznóhús fogyasztást. Ezek a néptörzsek az ókorban is tisztátalan állatnak tartották a,disznót. Az egyptomiaktól és a zsidóktól eltekintve Ázsia többi lakói is undorodtak a disznótól. Indiában a disznót táplálékul nem használták és áldo zatul se mutatták be a magas isteneknek. A Niíus termékeny partjainak lakói a disznó képmását igen különböző anyagokon megörökítették Isis istenasszony tiszteletére. A termékenység jelképét alkotta. Általános ságban a disznót az egyptomiak utálták. Vallásuk tanítása és a hagyományok szerint az elkárhozottak lelkei haláluk után a disznóba vándoroltak. Egy egyptomi falképen visszamaradt az utókorra, amint két pávián egy elvetemült lelket disznóképében visszahajtanak a földre. • A disznó egyszerű érintése, ha akaratlanul tör-
tént is, tisztátlanná tette az egyptomit, amelyet csak a folyóvíz moshatott le. A disznópásztorok kasztja a legmegvetettebb volt. A disznópásztor nem léphette át a templom küszöbét. Az ókori egyptomiak és más népek a disznótól már azért is tartózkodtak, mert tapasztalták, hogy a déli meleg vidéken a zsíros disznóhús bőrbetegségeket okoz és bizonyos körülmények között az eltiltott hús élvezete bélpoklosságra vezet. Ezt a nézetet egy öntetűen az arabok, aethiopiaiak, a Iibyaiak, a phoeniciaiak, az egyptomiak és a zsidók vallottákA régi zsidó írások szerint a hithű judeabeli inkább a halálok halálát választotta, minthogy sertéshúst egyék. Hadrian a város egyik kapuja fölött egy sertés szobrot állított fel, hogy a várostól a judeabelieket távoltartsa. A krétaiak sem fogyasztottak sertéshúst, mert Zeust anyakoca nevelte fel és a csecsemő sírását a koca röfögése túlhangzotta, miért is Kronos nem találhatta meg fiát. Míg az említett népek még a sertés gondolatától is írtóztak, addig Európában a görögök, a rómaiak, a germánok és a kelták széltében tenyésztették a házidisznót. Homéroszi időszak is virágzó sertés tenyésztésről regél. Homeros leirja részletesen az isteni sertéspásztornak, Eumaios gazdaságát, ahonnan a kondás négy bátor kutyával hajtotta ki a falkát. Ebből is láthatjuk, hogy az ókori állattenyésztő soha sem nélkülözhette az emberiség legönzetlenebb segítőtársát, a kutyát. Az ókori Görögország területén a vegetáció oly előnyös volt, hogy minden időben megtalálhatta a sertés az életfenntartás legfőbb kellékeit. A tölgyesek ben dús vidék bőségesen látta el a sertéskondákat hízlalómakkal, ha ez kifogyott, ott volt a bükk, tamariszkusz, mogyoró, cseregalagonya (fehér tövis, Krisztustövis, szaragyógya) stb. Az ókori sertés tenyésztés részére a legkedvezőbb volt az a talaj, ahol alma-, körte-, mogyoró-, füge- és gesztenyefák
virágoztak. A lehullott terméseken kívül a sertésfalka táplálékát gyökerek, egerek, kígyók és férgek képezték. A vetésekre sertésfalkát bocsájtottak, hogy a mezei egereket kipusztítsák. Aristoteles írásai szerint ez az eljárás nem használt, éppen úgy mint a szántó földek füstölése, amelyet a parasztok ismételten ki próbáltak. Igen érdekesnek tartom a régieknek azt az intéz kedését, helyesebben jogszokását, amely szerint, ha valamelyik sertés idegen területre lépett, akkor a károsodó birtoktulajdonos jogosult volt a kárban talált sertésnek fogazatát kiütni. Az ókoriak a tenyésztésre a legtökéletesebb és legszebb sertéseket választojták. A tenyészkanok nagy értéket képviseltek. így Pergamon királya Eumenes négyezer drahmát adott egy tenyészkanért. A kanokat egyéves koruk betöltése után három, négy évig használták tenyésztésre. A koca testénél megkívánták, hogy jó hosszú legyen. Lehetőleg sok csecsbimbó sorakozzék egymásmellett a hasfalon, hogy így a koca sok malacot felnevelhessen. Az anyakoca alatt 6, legfeljebb 8 malacot hagytak meg. A malacok két hónapig szopták anyjukat, A hizlalás végett babot, kölest, más magvas takarmányt, továbbá szárított fügét, tököt, szentjános kenyeret és makkot gyűjtöttek össze. A hizlalás elő segítése miatt a kandisznókat ivartalanították. A műtétet a legszívesebben holdfogyatkozáskor tavaszszal vagy ősszel hajtották végre. Az ilyen ivartalanított sertést maialisnak nevezték. A rómaiak a hizékonyság fokozására a kocákat is ivartalanították. A hizlalás ideje 60 napig tartott. A hizlalás kezdetét háromnapos koplaltatás előzte meg. A hízónak az ólban nyugodtan kellett feküdni s rend szerint egy cölöphöz kötötték. Az ókori feljegyzések alapján kitűnik, hogy elődeink hízói annyira meg híztak, hogy lábukon nem tudtak járni. Ezeket rend szerint kocsikon szállították a rendelkezés helyére.
Dál a verébről.
A természet barátja. írta : Zöldi
Az éneked kopott, íakó S bizony szépnek nem mondható Es szürkék a te tollaid, Ragyogásuk el nem vakít. S az én szivem mégis szeret, Mert itt küzdőd át a telet S nem szálsz el, mint sok más Ha a vidék üres, kopár.
madár,
Azok csak hívnak tégedet: Jer oda, hol kék ég nevet, Hol nap süt és gyümölcs akad. Ne maradi itt árván, magad l De Ha Itt De
nem csábít el Délvidék, zord is itt a téli lég. gyász van most s nem lelsz magyar hazád nem hagyod.
magot,
Lelkünk borús, a föld halott Es vígan szól csip-csip dalod. Akármilyen kopott, fakó, Bús téli nap hallgatni jó. Most, hogy éhség, gond áll lesen, Te még kedvesebb vagy nekem, Mert biztatóan hirdeted: Es mégis lesz majd kikelet! FELEK!
SÁNDOR.
Márton.
S o k s z o r hallani, hogy valakit így aposztrofálnak : nagy ter mészetbarát. R e n d e s e n olyan emberekről van szó, kik szeretnek a s z a b a d b a n tartózkodni, vagy egy közkeletű frázis szerint, a természet ölén. Kétségtelen, hogy az erdő, a liget, a berek, a hegycsúcs, a völgy mélye k ö z e l e b b esik az őstermészethez, mint egy p a d l á s s z o b a , iroda vagy gyári műhely. De azért a z utóbbiak b a n is épp oly rajongóan imádhatjuk a természetet, mint a buja tenyészetű v a d o n b a n . De azért nem s z a b a d hinnünk, hogy a vadász, halász, m a d a r á s z vagy a k á r a z a g a r á s z őszintébben lelkesedik a ter mészet örök szépségeiért, mint a z a tudós, ki s z o b á j á b a n ülve szeretettel foglalkozik a faunával és a flóróval, megismerésüknek szentelve egész életét. A természet ihlett lelkű b a r á t j á n a k kell tekintenünk a költőt, kit a természet elbűvölő jelenségei dalra lelkesítenek, a festőt, ki ecsetével vászonra viszi a z erdők méla csöndjét, a virágdíszes rétet, a hajnal és a z est bíborát stb. E s éppúgy barátja a természetnek a nyaraló, ki a kőfalak közül a s z a b a d ég aló m e n e k ü l ; a kiránduló, ki a meredek hegyeket m á s s z a ; az utazó, ki nem nyugszik, míg a niagarai zuhatagot (vagy hozzá h a s o n l ó nagy természeti jelenséget) a saját szemével nem látta. E s végső e l e m z é s b e n minden egészséges lelkű e m b e r ter mészetbarát. Mert lehet valaki többé vagy k e v é s b é fogékony a természet örök szépségei iránt, de azok s o h a s e m lehetnek közöm b ö s e k reá nézve.
Seneca egy ezer font súlyú hízóról tesz említést. Árkádiában egy élő hízó vastagháti szalonnájába, a bőr átrágása után, egy pocakos egér fészkelte be magát és ugyanott utódokat szült. A már kész kihízott disznó torát az ókori épp oly ünnepélyességgel ülte meg, mint a mai kor gondos előrelátó gazdája. Cato mondja, hogy a gazda életre valóságát és a gazdaság példás vezetését az elrak tározott szalonna mennyisége határozza meg- A sertéseket rendszerint télen, főleg január havában vágták le, igen gyakran tüzes nyárssal szúrták le a hízót, állítólag az ily módon szúrt sertés húsa Ízle tesebb volt. Már Homeros kimondta, hogy a sertéshús a leg jobb falat. Plinius szerint a disznóhúsból ötvenféle ínyenc étel készíthető. A malacpecsenyét kevésbé kedvelték. A spártaiak fekete levesét úgy készítették, hogy a húst vérben főzték, amelyhez csupán ecetet és sót kevertek. A régiek a sertésnek minden részét feldolgozták és különösen kedvelték a sonkákat, amelyek révén egyes vidékek híresek voltak. A sertéshúst éppenúgy besózták, mint mai nap és fahordókba vagy agyagkorsókba helyezték el. Tizenkét napi állás után a sózott sertéshúsról a sót letörölgették s három napra a szabad levegőn kifüg gesztették ; majd szivaccsal jól letisztogatták és olajjal megkenték; csak ezután helyezték el a hús darabokat két napig a füstölőbe. A görögök és rómaiak a vágott sertéshúst tisztított belekbe tömték s így különféle kolbászokat készítettek. A kolbászokat a rómaiak általában botulus-nak nevezték és elkészítésükhez a sertésvéren kívül zsírt, árpadarát és foghagymát használtak. Az említett botuluson kívül igen különböző alakú, úagyságu és összetételű kolbászokat készítettek. A kolbászokat igen gyakran az utcán roston sütötték s így fogyasz tották el a helyszínén még melegen, akárcsak nálunk
a nagyvásárok idején. Nemcsak a mai áldatlan kor dicsekedhetik az élelmiszerhamisítókkal. A régi római kolbászkereskedők (botularii) között is akadt oly lelketlen, aki a kolbászokat szamár- és kutyahússal hamisította. A sertéshús rendszerint drágábban kelt el, mint a marhahús. AureHanus óta Rómában a szegénynép között a kenyér mellett sertéshúst is szétosztottak. A sertéshús fogyasztás ily nagyfokú elterjedése miatt tömegesen vágták le a sertéseket, amely körülmény a sertésállomány katasztrofális csökkenésére, esetleg teljes megsemmisülésére vezetett volna, ha Severus császár nem adta volna ki azt a rendeletét, amely szerint tilos volt szoptató kocákat és szopós malacokat levágni. A rendelet kibocsájtása után két év múlva a sertéshús ára lényegesen csökkent. A rómaiak és a görögök legrégibb áldozati állata volt a disznó. Igen különböző isteneknek és istennők tiszteletére disznót, malacot áldoztak, különösen a bor istenének áldozati ünnepén nem hiányozhatott a disznó. Az engesztelés és a tisztulás áldozatánál a juh mellett a disznó szerepelt. A suovetauriliakon pedig sertést, juhot és szarvas marhát áldoztak. Általában eskü letevésénél, szerző dések kötésénél minden alkalommal sertést áldoztak, így Rómában a házasságkötést sertés-áldozattal pecsételték meg és a vőlegény házának kapufélfáját a háziállatok között legtermékenyebbjének, a sertés nek zsírjával megkenték. A disznó a régi szólásmodorban és közmondások ban épp oly nagy teret hódított, mint a mai napokon. Ha butafejű valamelyik bölccsel vagy tudóssal vitatkozott, rendszerint a következőt jegyezték meg: a disznó jobban akarja tudni, mint a bölcsesség istennője. Disznó . . . mint gyalázó kifejezést az ókoriak szintén alkalmazták-
Az emberi léleknek n i n c s é s nem lehet olyan fülledt odva, a m e l y b ő l ellenérzés t á m a d h a t n a a nap fénye és a hold ezüstje iránt. E s van-e olyan e m b e r i alakulat, a m e l y k ö z ö m b ö s e n , érzé ketlenül tudna elhaladni egy hóval borított erdő vagy egy mély színű tengerszem mellett. É s a s z a b a d b a n élő földmíves, ki minden n a p látja felkelni és lenyugodni a napot, nem élhet oly időtlen-időkig, hogy meg illetődés! ne érezzen, mikor s z e m é b e tűnik a legfényesebb pano r á m a . E s hol van az a botfülű e m b e r , ki nem érez gyönyörű séget, mikor az est c s e n d j é b e n megszólal a fülemüle, vagy haj n a l b a n a pacsirta. Itt v a l a m i konfuzus ül az Ítéletünkön, melyet el kell os ú látni. N e m c s a k a z lelkes barátja a természetnek, ki a rigófütty ben talál gyönyörűséget, kit a fülemüle é s pacsirta elbájol, — épp oly természetbarát az, kit egy csillogó szoprán- vagy egy meleg althang v a r á z s a megejt. Mert a z igazi művészetben b e n n e kell hogy legyen az élő természet, vagy ahogy Lessing mondotta : „Kunst und Natúr sei E i n e s nur . . ." Itt egy m á s i k disztinkciót is kell t e n n ü n k : a természetnek nem lehetnek ólbarátai, a művészetnek is c s a k akkor, ha az nem természetes. Egy régi tapasztalásomról kell számot adni. S o k s z o r láttam, hogy városi nők és férfiak virágot szedtek, koszorút fontak künn a réten vagy az országút melletti á r k o k b a n . Minduntalan felhang zott a k é r d é s : •— Milyen virág is e z ? — Hogy híjjék ezt a sárgát ? És alig akadt, aki válaszolni tudott, aki ismerte volna a kakukfüvet, a pásztortáskát, a vadzabot. Ugyanezt tapasztalja az e m b e r az Állatkertben. A platánt, a z a k á c o t , a fűzfát még
c s a k ismerik, de a többiekről alig v a n sejtelmük a legtöbb látogatónak. Ez a fővárosi e m b e r s p e c i á l i s tudatlansága, mely n e m c s a k a flóréra szorítkozik, h a n e m kiterjed a Városliget éneklő m a d a raira is. A sárga é s fekete rigón, a varjún, szarkán és v e r e b é n kívül nem ismerik dalos m a d a r a i n k a t . B e z z e g ismeri a falusi nép. T u d minden részletet életmód jukról, azt is hány tojást tojnak és mikor költik. És pontosan, mint a karmester a z e n e k a r b a n , meg tudja különböztetni a csíz, a rigó és a stiglic füttyét. A természet őszinte szeretete m a g ó b a kell hogy foglalja az állatok iránt köteles gyöngédséget is. Főleg háziállataink iránt, amelyeket a természet a m i gondjainkra bízott. A kutyát, ha tartjuk, etetnünk kell. Aki ezt elmulasztja, ez a természettel s z e m b e n vétkezik, annyival i n k á b b , mert nem vonhat bennünket felelős ségre, legfeljebb figyelmeztethet f a r k c s ó v á l á s á v a l , nógató nyekkentéssel. Itt egy érdekes ifjúkori emlék kívánkozik a tollamra. Ismertem egy S á n t h a nevű öreg vidéki városi írnokot. Hórihorgos, szikár a l a k volt s a r c á n a k ijesztő k e s k e n y s é g e az egyiptomi hét sovány esztendőt hívta az e m l é k e z e t b e . Ez az e m b e r volt a kutyák legőszintébb barátja. Amit értük tett, költeménybe kívánkozik. Sorra járta a z úri h á z a k konyháit és könyörgött a g a z d a a s s z o n y o k n a k , hogy tegyék félre a cson tokat é s egyéb konyhai hulladékot az ő kutyái s z á m á r a . M a g a vitte el és osztotta széjjel pártfogoltjai között. Hallottam, amint magyarázta : — A z ugatásból meg lehet ismerni, hogy a kutya é h e s . . . Az a kutya többnyire é h e s , de van az é h s é g n e k elviselhetetlen foka, mely a z u g a t á s á n a k követelő, fenyegető hangot ad. S z o m -
Az ember és az állatvilág. Az embernek a természet rendjében mindenki által elismert különállósága van. Lelki és faji tulaj donságai láthatólag az oktalan állat fölé helyezik őt, de még testileg is oly faji megkülönböztető jelekkel bír, melyekről téveszthetlenül felismerhető és melyek minden állattal való megtévesztést teljesen kizárják. Ezen állítás könnyen bizonyítható, ha az emberi test organizmusát bonckés alá vesszük és annak jelleg zetes ismertetését figyelemmel kisérjük. Az emberi kéz alkotása szerint a tapintószervek mesteralkotása. Anatómiai szerkezete, mely a csont vázban az idegek és inak által különlegessé lesz és mely mozgékonysága és feltűnő arányossága, vala mint finomsága által kitűnik, a kezet emberivé teszi és mintegy eszesen cselekvő lény testének alkotó részét tünteti fel. Tényleg az ember keze sokkal tökéletesebb, mint bármely más állaté, pl. a majomé. A majom melső végtagja az ember kezéhez hasonlít, mert az a mászásban és kúszásban kiváló és nagy mozgékonysággal rendelkezik. Az állat „keze" azon ban inkább „tapintólábnak" nevezhető, mely jelleg zetesen hosszú csontjai miatt közelebb áll a lábhoz, mint a kézhez. Az ember lába is elüt az állatétól, ami annak jellegzetes tulajdonságaiból következik. (Itt ismét pár huzamot vonunk az ember és majom között, mint olyan állat között, mely alkotásában az emberhez legközelebb áll.) A magasabbrendű majmok lába lapos és hosszú, vékony csontú; az ember lába ellenben zömök és mozgékonyságával kitűnik. Ezért az ember lába a földhöz, vagy padlathoz simul és mozdulata rugékonyabb amazénál. A lábnak ilyen alkotása az ember felegyenesedett járásának teljesen megfelelő ; nincsen magasabbrendű állat, melynek járása az emberével egyeznék. Az ilyen járásnál a törzs, a felső és alsó szár majdnem s z é d s á g o m b a n van húsz-harminc kutya, e z e k n e k a z ugatésa pontosan tájékoztat, hogy melyik nagyon éhes. Azokat felkeresem és a kerítésen át kenyeret és csontokat dobok n e k i k . . . Hogy ismerik lépteim zaját . . . Milyen türelmetlenné válik ugatásuk, míg ételüket a kis zsákból kiszedem. Őszintébb hálát nem lehet képzelni, mint amilyet ezek a szegény állatok éreznek. Hogy ugrálnak reám, mikor b e - b e nézek az udvarba, hogy megpiron g a s s a m a gazdát és a cselédséget, amiért nem gondolnak kellően a kutyák ennivalójóról . . . Persze azt hiszik (itt s z a v a méltatlankodó lett), hogy elég a kenyérhéját odadobni neki, hogy azzal jóllakik . . . Es a z én öreg S ó n t h a barátom m a k a c s ragaszkodásét pértfogoltjaihoz még a következő kinos incidens sem zavarta meg. Történt egy a l k a l o m m a l , hogy egy horpadtoldalú kóbor kutyát látott az utcán csatangolni. Az éhség valósággal üvöltött égő s z e m é b ő l . A j ó S á n t h a b á c s i megszánta. F e l é j e tartott, hogy a z s e b é b e n mindig készletben álló kenyérdarabokat o d a d o b j a neki. De a városi kutyák gyűlölködő ugatással megelőzték őt. V a d , irigy dühvel rontottak a kóbor kutyára. Majd, hogy széjjel nem szedték. S á n t h a alig tudta őket a botjával hátra szorítani . . . De mikor a z első kenyérdarabot a kőbőr kutyának dobta, a városi kutyák megújították az ostromot, S á n t h a újra közéjük csapott botjával . . . Ez így ment egy darabig. V é g r e is a z történt, hogy a z egyik irigy kutya beleharapott a kutyák nagylelkű pártfogó jónak, Sántha bácsinak a lábába. Es a j ó öreg s o h a nem panaszolta a kutyák h a r a p ó s hólátlanságát. Filozófus nyugalommal hallgatott róla mindhalálig, mint aki tudja, hogy mikor koncokért folyik a harc, nincs kímélet semerre . . . S hogy a h á l á t l a n s á g nem lehet privilégiuma az embereknek . .
egy vonalba esik és hossztengelyük a járóhelyhez majdnem függélyesen illeszkedik. Az oldal-térdcsukló szalagok támpontjai az embernél úgy helyezkednek el, hogy a térdcsuklóban csak kinyújtott lábbal nyer támpontot s ezért csak nyújtott lábbal állhat, vagy járhat. Ezzel szemben a majom sohasem egyenesedhet ki embermódján. Bár ez is felállhat úgy, hogy törzse az állóhelyhez megközelítően normális helyzetbe jut, a felső és alsó szár azonban nem jutnak egy irányba, valamint nélkülözik a függélyes irányt is, hanem a törzs, felső és alsó szár az állóhelylyel szögarányba jutnak. A majom mindig hajlottan áll; lába nyújtá sánál hiányzik a térdcsukcsuklóban az erős támpont, amely épen az ember lábában jellegzetesen megvan. A majomnál ellenben a térdcsuklószalagok tám pontjainak fekvése okozza, hogy ezek csak hajláskor feszülnek és nyújtásnál ismét lazulnak s így a majom állása pregnánsan magán hordja a négylábúak jellegét. Ezért a feltevés, hogy némely ősmajomfaj ember módján felegyenesedett járású volt, a talált csont vázakból való téves következtetésnek bizonyul. Az ember felegyenesedett járása különben testé nek alkotásával és fejének fekvésével szoros kap csolatban van. Mindenekelőtt figyelemre méltó, hogy az ember koponyája az agyrész felől egyenletesen boltozott és az agyfejlődéssel arányosan nagy, ellen ben az arcrész érzékszerveivel (szem, fül, orr, száj) fokozatosan apadó. A majomkoponya arányai fordí tottak : az agyrész apadó, az arcrész pedig érzék szerveivel erősen kifejlettek és előrenyúló. Ezen arány szerint az ember járása is okvetlenül felegyenesedő és fejtartása egyenes, holott az állaté négylábúsága és a hátgerinctengely fekvése miatt ferdén lefelé irányul. A most felsorolt ismertetőjelek kiváló megkülönböztetői az emberi és állati organizmusnak, melyek e kétféle lényt egymástól teljesen elválasztják és
Kakasok a „lichthof"-ban. Irta : Gergely
Alajos.
Ezt is a forradalom szülte, á m b á r m á r a háború utolsó idejében is feltűnt. Ott élték le életük utolsó két hetét a szűk. m a g a s falaktól határolt kőketrecben. É s ott egy külön kisebb házi forradalomnak levének okozói, de nem tehetek róla, ők c s a k kakasmivoltukban szerepeltek az egész h á b o r ú s á g b a n . A k a r á c s o n y előtti hetekben, amikor Nyitramegye délibb tájaira is özönleni kezdtek a cseh martalócok é s szövetséges társaik, a c s ő c s e l é k , A n c s a néna úgy gondolta, hogy minek egyék meg a z o k a gazok, akikről annyi rosszat hallott és akiket az Isten a k á r h o v á tegyen, az ő két nagy pirostollú, nagytaréjú, öblöstorkú kakasát, meg kosárnyi tojásét, fogta magát és valahol Érsekújváron felül felszállt a pesti vonatra és a késő esti órákban b e b o c s á t t a t á s t kér az ajtón a régi ismeretségnél fogva. Persze, azt m o n d a n o m s e kell, hogy szívesen látták a régi, j ó és — alapo san felpakolt ismerőst. N e m c s a k szívesen lottók, de fényes fogad tatásban is részesült, m é r amit m a n a p s á g egy pesti polgári h á z b a n ezalatt értenünk lehet. A n c s a n é n a kipakolt és a két összekötött kakasóriós, amelyik a beborított kosárból a nap, — a z a z villanyfényre került, eleinte pislákolt, idegenesen körülnézett, nyújtogatta s z a b a d d á vált, de még összegémberedett tagjait, azután az egyikük, szemlátomást a v á l l a l k o z ó b b szellemű, szép k a k a s o s a n összerázkódott, kinyúj totta nyakát és egy szép tempós kukorikú-üdvözlést szalajtott ki
amelyekben úgy az emberi, mint az állati specificum kifejezésre jutAz emberi test jellegzetes tulajdonságai különben is az ember felsőbb hivatásának és életcéljának meg felelők. Az ember organizmusa éppen „emberi" és ilyen minőségben az ember életcéljának, sublimitásának szolgálatában áll, mert funkcióinak magaslata előkelőbb szervezetet is kíván. Ezen megkülönböz tetett hivatás ezért az ember egész megjelenésében, különös'en az arcban tűnik fel. Az emberi arc mate matikus arányai feltűnőek és csodálatosak. Pontos mérésekből kiviláglik, hogy az emberi arc arányaiban az „aranymetszet" minden arányossága csodálatosan összpontosul. Az arc hossza, a homlokmagasság, a szájnyílás a felső és alsó ajakpirral, pontos mére tekben teljesen megfelel az aranymetszet minden fel tételeinek. Az organizmus ily feltűnően szép és az állattól teljesen elütő volta mindenesetre bizonyítja, hogy az emberben az állatiasság a felsőbb törekvésnek alá van rendelve. Az emberi élet súlypontját tehát az agy képezi, mely körülmény physiologikusan is az ember felegyenesedett járását igazolja. Ezen ismertetőjelek az embert mint a „teremtés koronáját" jellemzik és őt a látható világ királyává avatják. Az emberi természet ezek szerint nem más, mint az érzékiség átszellemülése és hivatásszerűleg a magasba tör, öntudatosan életcélt tűzve maga elé. A felsorolt szervezeti és számtani bizonyítékok amellett szólnak tehát, hogy az ember a természet ben különálló és az állattal nem egyenrangú lény. Teste jellegzetesen „emberi", melynek „mozgató ereje" teljesen elüt az állatétól, vagyis szükség képpen különbséget kell tennünk emberi és állati lélek között, minthogy a természet maga is testileg láthatóan különbséget tesz ember és állat között. Nyilvánvaló az ember létrejöttével egyesítette testé ben a „felsőbb hivatású mozgatóerőt", tehát nem 3
öblös torkán. K ö z b e n észbekapott a társa is és esti A 1 1 órakor egész csinos dalnokverseny fejlődött ki a nagy bérház első emeletén, a többi aludni térő lakó n a g y o b b örömére. Gyors családi t a n á c s . A k a k a s o k a koromsötét világító udvarba kerültek, ahol egy faláda romjain helyezkedtek el. Még szóltak e g y m á s h o z egyet-kettőt; de c s a k c s e n d e s megértéssel t a n a k o d t a k a dolgok változásán, azután sötét h o m á l y borúit rájuk. S z e m l á t o m á s t el voltak intézve. A n c s a néna azt mondta, hogy a bögyük tele van kukoricával, nem lesz velük s e m m i baj reggelig. Nem is volt, az igaz. Csak hogy a reggel fogalma nagyon relatív dolog. M á s a z k a k a s s z e m mel és másként látja azt a pesti partáj. E s e b b ő l támadt a z első nap ö s s z e k ü i ö n b ö z é s e a l a k á s háztartási alkalmazottja, mely a lichthof körül letelepedett m á s o d - és harmademeleti lakók h a s o n l ó képviselői között. A boldog kakastulajdonosok cselédje ugyanis falusi s z á r m a z á s volt é s nem is olyan régi pesti lakó' bór lejövetele óta m á r egy c s o m ó helyen „lakott." Ellenben a harmademeleti pesti k i s a s s z o n y volt, aki s e m m i érzékkel sem bírt a falu romantikája irányóban. Ezt a felfogósót ki is nyilvá nította kellő precizitással. É s j a j lesz a z o k n a k a k a k a s o k n a k , ha még egyszer kukorékolni mernek ! Csak az volt a b a j , hogy ezt nem nekik m a g u k n a k kiabálta le, talán értettek volna a haragos, fenyegető szóból. Így a z o n b a n nem tudtak róla és teljes ártatlanságukban hol elhagyták, hoi folytatták és nem is ragaszkodtak pontosan a napszakához. Igaz' hogy ezt nem is nagyon tehették volna meg. Szűk börtönükben mindig félhomály uralkodott, amiért is teljesen kijöttek a Közép-
volt kezdettől fogva csak állati test s így magótól világos, hogy a leszármazás teóriája itt nem állja meg helyét. Egy tisztán állati test organizmusában esetleg hasonlíthatott volna az emberéhez, de min denesetre nélkülözte volna azon jellegzetes tulajdon ságokat, melyet az emberi test és organizmusa oly feltűnően magán hord. S. /. dr.
A vízcsepp növényvilága. Irta :
Liseron.
A vízcsepp parányi állatvilágáról már volt szó „A T e r m é s z e t " ben, de ha egy főleg tóból vagy m o c s á r b ó l s z á r m a z ó vízcseppet tüzetesen megszemlélünk a górcső alatt, a b b a n sajátságos, ékes geometriai képletekre emlékeztető parányi élőlényeket, szalag-, cérnaszál- és gyöngyfűzéralakú tárgyakat fogunk találni, melyekről első tekintetre nyilvánvaló, hogy szerves lények, de amelyeket rövidesen besorozni a növényvilágba mégis h a b o z n á n k . H a b o z nánk pedig elsősorban azért, mert a geometriai képletalakú egysejtű élőlények legtöbbje belőlük evezőszerűen kiágazó ciliák (ostornyúlványok) segítségével úszó mozdulatokat végeznek, csak úgy, mint a vízcseppben körülöttük nyüzsgő, mikroszkópos kicsinységű állatkák. A s z a k e m b e r a z o n b a n nagyon jól tudja, hogy a mozgás, noha azt a régebbi temészettudomány az állatiság egyik krité riumául állította oda, nem kizárólag állati tulajdonság, hanem igen nagy fokban megvan a legalsóbbrendű, főleg vízben élő növényekben, így pl. az egysejtű mosz£ iokban és baktekriumokban is, aminthogy a fentebb említett geometriai képletalakú' valamint szalagalakú élőlények csakugyan moszatok, fehdt növények. Nincs izgatóbb, érdekfeszítőbb látvány, mint egy ilyen c s e p p mocsárvíz, illetőleg a b e n n e nyüzsgő állati és növényi élet a mikroszkóp alatt. A tengerfenék sűrű, minden színben pompázó alga-erdeire emlékeztet a vízcsepp parányi, de sűrű moszat rengetegje s a n n a k ág-bogai közt csakúgy, mint a tengerben, európai időszámításból. Néha megcsillant valami e r ő s e b b fény a spájzból, fürdőszobából, amit élénken üdvözöltek és a szép öblös hangjuk visszhangzott a szűk, m a g a s falak között. Külön élvezet volt hallgatni, különösen a legfelső, harmadik emeleten, a h o v á szép erős akkordokban hangzott föl a h a n g a többszörös visszaverődés után. B a j o k támadtak az étkezések körül is. A félhomályban nem nagyon látták a kiszórt elemózsiát és félő volt, hogy elveszítik egész séges falusi színüket. Ez okból tömni kellett a két alakot. Eleinte kézzel-Iábbal tiltakoztak a k é n y s z e r e v é s ellen, k é s ő b b a z o n b a n megszokták és szó nélkül engedelmeskedtek. Még a vizet is k a n a l a n ként kapták, mint m á s az.orvosságot. Szóval a z élelmezési nehéz ségeket s z e r e n c s é s e n meglehetett úszni, h a n e m a z e l s z á l l á s o l á s továbbra is fogas kérdés maradt; sőt — szénkérdéssé nőtte ki magát. E l ő b b a z o n b a n úgy kevéssel éjfél után, talán c s a k egész hét, vagy c s a k hat és háromnegyed órával, megjelent az elő szoba ajtajánál a harmadikemeleti pesti és erélyesen beszólt a k a k a s o k ügyében. Rögtönös elnémításukat követelte úgy a maga, mint sokat szenvedett gazdója n e v é b e n . Meglőn Ígérve, már t. i. a falusi mindent megfogadott. De megint c s a k gazda nélkül csinálta a számítást. H i á b a telepítette le eggyel beljebb, a s p é j z b a , oda is behatolt vala honnan egy fénysugár, s kezdődött a koncert da c a p o al fine. Egyszerre bumm, bumm, bumm onnan felülről; nagy c s a t t a n á sok a lichthof kövein. K a k a s é k a biztos fedezékben, engedve a konyhából beszivárgó fény c s a l o g a t á s á n a k , zengtek, zenge deztek. A kövezeten pedig c s a k csattogott, a falusi pedig várta, hogy mi lesz. A kakasokat nem féltette, b o m b a b i z t o s helyen voltak.
fantasztikus
alakú,
a
mikroszkóp
által
nagyranövelt
állatok
úszkálnak.
növekszik s egy rövid félóra ketté vágja,
A tó- és mocsórvíz
mór
nagyrészt
fajok szerint is ismeretes s a fajok szórna már m a is
imponáló
és á l l a n d ó a n
ez érdekes
flórója
ma
növekszik. A leggyakrabban előforduló fajok
hadd
miáltal két új
alatt
átjárván az egész
sejt keletkezik,
melyek
sejtet, azt
aztán ezt
a
processzust megismétlik, iskolapéldáját nyújtva evvel a z egysejtű növények oszlás útján
végbemenő szaporodásának.
Ilyen
egysejtű moszat t ö b b e k közt a c s i l l a g a l a k ú Pediastmm
á l l j a n a k itt í r á s b a n és k é p b e n .
Viszont
vannak
parányi
gömbalakú
oszló
is.
moszatok,
melyekből
\
Az
állóvizek
„békanyól" moszat,
mely
vattaszerű,
ismert
kútjaink
sikamlós
hajszálképletei látvány
legközönségesebb
néven
közül
moszatja
zöldszínű,
válúit,
pocsolyáink
tapintású egyet
a
a
laikus előtt is
hajszóifinom fenekét
mozgása
rendszerint
a növényt úszásra képesíti. Ilyen például a g ö m b m o s z a t
(Eudorina),
b é l é s s e l v o n j a be. Ha e moszat
melyet a r á n y l a g gyors m o z g á s a és helyváltoztatása
górcső
a mikroszkopikus állatvilághoz soroltak egyéb a l a c s o n y r e n d ű vízi
aló
helyezünk,
fog s z e m ü n k elé tárulni. Mintha élénkségében
csavarszerűen szalag
a
klorofilltól
mely l o m b n ö v é n y e i n k Spirogyra
szinte
világító
(spirálisan)
halad
kapja,
- hajszálfinom ostornyúlvényok
n ő n e k ki, m e l y e k n e k gyorsan vibráló, sokszor c s a p k o d ó
rendkívül
meglepő
vékonyfalú,
áttetsző üvegcső feküdne előttünk, melynek b e l s e j é b e n világoszöld színű,
— a mikroszkóp alatt megfigyelve
fonalalakú
s e l y e m s z a l a g futna,
tehót
ugyanattól festi.
a
c s a k az újabb
tudomány
módon.
mely
Az eddig felhozott moszatok zöldszínűek és színüket a sejt
Zöld színét a
j e i k b e n vagy sejtjükben a górcsövön át tisztán kivehető klorofil 1-
festékanyagtól,
szemcséktől
hosszirányban.
leveleit zöldre
növényekkel, m e l y e k n e k növényvoltát állapította meg kétséget kizáró
miatt sokáig
Ezek a moszatok
a
n e m h e z tartoznak s nem k e v e s e b b , mint hatvan egy
kék
kapják. V a n n a k
azonban
ezektől
eltérőleg
barna,
vagy vörös színű moszatok is, melyekből a klorofill teljesen
hiányzik. Ilyenek például a Nostoc
név alatt ismeretes kocsonya-
nehány, m a már pontosan meghatározott fajjal gazdagítják vizeink mikroszkopikus
flóráját.
A nagyobb moszatok
fonalai közt, különösen turfás vízben
p o m p á s , egysejtű parányi moszatokat láthatunk, a m e l y e k egyike a közepén egy m é l y e d é s által két egyforma
mind
nagyságú
és
a l a k ú részre van osztva. A m é l y e d é s b o s z o r k á n y o s gyorsasággal Minden j ó n a k a z o n b a n kikukorékoltók magukat és a a tűzbeszüntetést elő.
vége szokott bombázás
lenni. A is
kakasok
megszűnt.
biztosan a végleges d i a d a l n a k érzete idézhette
A falusi kimerészkedett a lichthofba és vagy két
széndarabbal
is
Odafönn
tért vissza. Elhatározta, hogy ezentúl
tesz majd, mert egy kis szén is j ó , meg
„a
maréknyi
mindig
kisasszony"
úgy fölött
Mcridion, 400-szor nagyítva.
Batrachospernum, 4U0-szor nagyítva.
érzett káröröm se kutya. Csakhogy
az
életveszélyes
fenyegetések
és
a
szándékos
k a k a s ö l é s kísérlete miatt h a t á r o z a t b a ment, hogy ezidőtől
fogva
szerű moszatok, a m e l y e k n e k egyik faja egyetlen sejtbe
beágyalt
kékeszöld k o c s o n y á s fonalat mutat, míg viszont mások, mint pl.
a k a k a s o k h á l ó h e l y e a konyhai s z e n e s l ó d a lesz. T é n y l e g e nap
az Anabaena
tól fogva addig háltak ottan, a m í g c s a k éltek. Napközben e l l e n b e n
A
megtévesztőén a gyöngyfűzéi' alakját veszi
tenger
vizében
s o k fajjal
magára.
képviselt
vörösalgák
sorába
ez
ugyancsak
gyöngy
t o v á b b r a is a világítóudvar két négyszögméternyi betonos felületét
tartozik
kapirgálták végig és t o v á b b is küldhettek h o z s a n n á k a t a fényhez.
fűzérre emlékeztető, s o k s z o r o s a n e l á g a z ó , gályákból á l l ó moszat,
az
édesvízi
mely hidegvizű
Batrachospernum,
patakok
fenékkövein
arasznyi
kerületű
foltokat alkot, s mely, amilyen undorító és nyírkos a
JANUÁRBAN... Olyan jól esik kipillantani Melegre fűtött, szobám ablakán . . . Az ólomszürke ég felhőiből Fehér hópelyhek hullanak — szaporán
oly
barna
patakban,
szép é s c s i n o s látványt nyújt a mikroszkóp alatt. Ilyen c s i n o s képet nyújtanak a vízcsepp b ú v á r á n a k a parányi
feauicsmoszatofe,
melyek túlnyomó része tengerlakó, de amelyek
közül n é h á n y é d e s v i z e i n k b e n is előfordul. E z e k n e k az a bámulatra ...
méltó sajátosságuk, hogy a növényi sejt — most ezek is egysejtű
Óh itt van a tél! Most bontja leplét. . . S az alvó tájra lomhán ráterül . . • A fák, a házak, szóval a természet Egy szinbe folyva egymásba vegyül! Egy kis cinege, cin . . , cin . . . szól szomorún S búsan települ le egy ág felett. . . .S ti felrezzenő szellő mi volna más V Alvó természet vesz lélegzetet! Ifj. RADVÁNYI
moszatok — üvegszerű k a v i c s b u r o k b a n van, melynek a tiziológiai feladata, hogy a sejtelt külső kóros A
kavicsalgáknak
eddig
már
egyedeik óriási s z á m á v a l igen tenger és a tavak képben is
ellen
megvédje.
faját
ismerik
s
s z á m o t t e v ő alkotórészét teszik
a
fövényének. E z e k a
rendkívül változatosak SÁNDOR,
behatósok
4000-nél
bemutatjuk,
s egyiküket,
a
több
moszatok
morfológiailag
legyezőalakú
Meridiont
A vízcsepp parányi növényvilágához lartoznak a moszatokon kívül a l e g k i s e b b növényi képletek, a z annyira rettegett bak tériumok közül azok, melyek kifejezetten a vízben élnek s m e l y e ^ m e g l á t á s é h o z nem elég a m o s z a t o k v i z s g á l á s á h o z elegendő 2 0 0 — 4 0 0 szorosan nagyító mikroszkóp, h a n e m oly miroszkóp, mely l e g a l á b b 1000—2000-szeresen nagyít.
A p r ó h i r d e t é s e k . Egyesületünk vezetősége az „ A T e r m é s z e t " kiadóhivatalával oly m e g á l l a p o d á s t kötött, m e l y n e k értelmében galambhirdetéseket c s a k az egyesület útján vesz fel. E z e n — mondjuk előzetes c e n z ú r á r a szükség van úgy tagjaink, mint esetleg a v á s á r l ó k ö z ö n s é g szempontjóból, nehogy üzérek hirde tései is bekerüljenek.
A vízcseppeken tehát n e m c s a k az állatvilág, h a n e m a n ö v é n y - . világ is képviselve van, még pedig úgy fajilag, mint e g y e d e k b e n rendkívül gazdagon.
A hirdetési díj, tekintve a lap nagy elterjedtségét csekély; minden szó tiz fillér a vastagabb betűvel szedetteké húsz fillér. Hirdetések H o c k Árpád c í m é r e (Csepel, T e m p l o m - t é r 13.) küldendők a hirdetési díjjal együtt, melyet l e v é l b é l y e g e k b e n is elfogadunk. H a r c t é r r ő l h a z a t é r t s p o r t t á r s a i n k igyekeznek a hosszú idő alatt elszéledt, elkallódott á l l o m á n y u k a t kiegészíteni, a legtöbb pedig kénytelen ujjonnan beszerezni k e d v e n c , állatjait. É l e l m e s és lelkiismeretlen g a l a m b c s i s z á r o k ezt a helyzetet aztán a l a p o s a n ki is h a s z n á l j á k . K ö z ö n s é g e s , fazékba sem v a l ó deresekért és minden fajjelleg nélküli úgynevezett golyósokért 8 0 — 1 0 0 és még több koronákat is elkérnek páronként. Nincs a z a selejt, kimustrált „templom groci" mit ezek az „ é l e l m e s " b á c s i k a n y a k á b a ne s ó z n á n a k — drága pénzen — megszorult sporttársainknak.
A MAGYAR
GALAMBTENYÉSZTŐK
ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLEMÉNYEI Rovatvezető : Hock Titkárság:
Ili., Lelkész-utca 10. Pénztárnok:
Árpád. Trenka
János,
VII., Rákóczi-út 8 a .
HIREK. T a g j a i n k n a k . Az „A T e r m e s z e i " tagjainknak a tagdíj fejében jár. Ki a tagdíjat az egyesületben lefizette, minden külön díj nélkül pontosan fogja a lapot kapni. Ha v a l a m e l y tagtársunk, tévedésből nem k a p n á meg, kérjük ezt a lap k i a d ó h i v a t a l ó b a n r e k l a m á l n i . Utolsóelőtti s z á m u n k h o z a kiadóhivatal azért mellékelt posta utalványt, hogy tagtársaink természet- és állatkedvelő ismerőseik körében a lapot a j á n l h a s s á k é s a z o k az előfizetést beküldhessék. Egyesületünk a lap minél s z é l e s e b b körben v a l ó terjeszté sére ismételten felkéri minden tagjót, mert ezáltal saját sport érdekeinket is szolgáljuk. F e l o l v a s á s . Az egyesület f. hó 2-ón tartott v á l a s z t m á n y i ülésén H o c k ügyo. igazg. felolvasta Raitsits Emil úrnak mai lapunkban közölt „A g a l a m b o k ősi története" című cikkét, melyre vidéki tagjaink figyelmét különösen felhívjuk. A nagy s z á m b a n összegyűlt tagok élénk tetszéssel fogadták a végig é r d e k e s é s tanulságos cikket, melegen üdvözölve a szerzőt, kinek a választ mány köszönetet szavazott. K ö z g y ű l é s . Az április 6-án megtartandó évi rendes közgyűlés előkészítésére kiküldettek Novotny Géza elnöklete alatt Patak, Gerencsér és Cserey tagtársak mint s z á m v i z s g á l ó bizottság. B e l é p é s e k . Egyesületünk ujjá a l a k u l á s a óta tagjaink l é t s z á m a r o h a m o s a n , napról-napra emelkedik. A z orszég legjobb, leg n e v e s e b b s p e c i á l i s tenyésztői sietnek z á s z l ó i n k a l á . L e g u t ó b b a Pöltl fivévek kérték felvételüket. A „Pöltl" név a budapesti gólyás tenyésztők között m a már fogalom. A külföldön is ismert kiváló tenyésztőket ö r ö m m e l üdvözöljük tagjaink s o r á b a n . I g a z g a t ó v á l a s z t m á n y i ü l é s . L e g k ö z e l e b b i igazgató választ mányi ülés m á r c i u s hó 2-ón, v a s á r n a p d. u. 5 órakor saját helyiségünkben ( B a r o s s - u . 119. Loska-féle vendéglő különterme). V e n d é g e k e t szívesen láiunk. Ülés után g a l a m b á r v e r é s . L á b g y ű r ű k . Loppó Ödön ig. v é l . tag úr az egyesület részére megfelelő mennyiségű a l a m i n i u m lábgyűrűt a d o m á n y o z , mely lábgyűrűket a z egyesület (saját pénztára j a v á r a ) mérsékelt áron hoz forgalomba tagjai részére. Előjegyzéseket a z ügyv. igaz gató fogad el.
Nem a c s i s z á r o k kapzsiságát akarjuk itt megbélyegezni, h a n e m a fajgalambtenyésztésre rendkívül káros é s a hazai g a l a m b á l l o m á n y j ö v ő évi minőségét rettenetesen lerontó folyamatra akarjuk ráterelni a közfigyelmet. G a l a m b o t — egyáltalán fajállatot — c s a k tenyésztőtől, még pedig olyan tenyésztőtől vegyünk, kinek s z e m é l y e elég garanciát nyújt minden b e c s a p á s ellen. J ó tenyésztő m á s o d - é s harmadesetlég negyedrendű g a l a m b j a i is még mindig feltétlen többet érnek, mint a csiszár, szemre talán kifogástalan példányai. Hogy ez így van, igen ésszerű. A kiadó g a l a m b o k a t még ősszel a tenyészévad befejeztével minden tenyésztő könnyen tudja értékesíteni a sporttársak körében és c s a k azokat a d j a el pár hatosért c s i s z á r kézre, melyek m á r n e m a l k a l m a s a k faj tenyésztésre. E z e k e t a galambokat adjusztálja, preperálja. „pucolja ki" aztán a c s i s z á r sokszor igazán művészi módon és adja el szemérmetlen é r a k o n . Mi a z eredmény ? A z eredmény c s a k egy l e h e t : a fajtenyészet kára. Mert a legtöbbször kezdő tenyésztő j ó h i s z e m ű l e g tovább tenyészti (ha ez egyáltalán tenyészképes) a csiszártól megvett g a l a m b o t sőt ha valaki felvilágosítja i n k á b b hisz a c s i s z á r n a k , ki a m a g a lovát egekig m a g a s z t a l j a és b e b e s z é l i az áldozatnak, — hogy c s a k egy példát m o n d j a k — hogy a kék b í b i c n e k igenis „gyöngy s z e m " és nem „bükköny s z e m " az e l ő í r á s a . Elhiszi, hogy a z ő j ó g a l a m b j a i t irigységből ó c s ó r o l j é k é s ha végre rájön a z igazságra elveszíti kedvét és vagy a b b a hagyja a g a l a m b á s z á s t vagy egy m á s fajjal kísérletezik, elölről kezdve, talán a z e l ő b b i játékot. A nem kezdő tenyésztő pedig m a g a is észreveszi a b e c s a p á s t , de m á r későn, akkor, midőn m á r vagy össze v a n n a k a tenyészpárok állítva, vagy ha a g a l a m b kivedlett, esetleg midőn látja, hogy a tojások nem fiasok, vagy legtöbbször mikor látja, hogy a fiatalok „rosszul sikerültek". A z o n b a n ekkor m á r egy évad e r e d m é n y e oda van. J ö n ez e l k e d v e t l e n e d é s stb. Ha lekiismeretes az illető, a k k o r l e v e s b e küldi a z egész állo mányt é s szerez be m a g ó n a k j o b b a k a t , ha nem ; szépen t o v á b b a d j a m á s o k n a k é s kezdődik az egész b e c s a p á s i körforgós élűiről. Legtöbb g a l a m b ó s z szegény e m b e r , kis e m b e r , ki a kidobott pénzt é s a h i á b a feletetett t a k a r m á n y árát szeretné valahogy visszaszerezni é s ezért keres m á s gazdát selejt g a l a m b j a i n a k é s e z - i s m é t tovább. A v é g e r e d m é n y pedig a h a z a i g a l a m b á l l o m á n y á t l a g á n a k leromlása. Mivel egyesületünk célja éppen e n n e k az ellenkezője, meg kíséreljük egy-két j ó t a n ó c s c s a l egyelőre megvilágítani a kive zető útat. (Folytatjuk.)
' ~ £ F * i ^ ^ ^ ' ^
^
galambok ősi
"^^^^JiS^&Efe'-"
g a l a m b o k tenyésztésének kezdete - ^^fSBBÍiMSL ősidőkben indult meg s mint a leg több kulturmozgalomnak, úgy a g a l a m b t e n y é s z t é s n e k is eredeti fészke keleten volt. Igazán nem csodálkozhatunk azon, hogy m é r az ókori népek is igaz szeretettel ápolták a galambot, az igazi ártatlanság jel képét. Az ősi gondolatvilágban a g a l a m b két főtulajdonságával mint a félénkség és a házastársi hűség j e l k é p e szerepelt. A Noe b á r k á j á b ó l kibocsájtott g a l a m b pedig visszatérésekor olajfa levelet hozott c s ő r é b e n m a g á v a l , amellyel a vízözön meg szűnését hozta hírül. Azóta a g a l a m b a b é k e j e l k é p e . A félénkségről elterjedt hit indokolt, mert e n n e k a tehetetlen ártatlan kis m a d á r n a k elég e l l e n s é g e van, amelyektől joggal félhet. A ragadozó m a d a r a k ezrei miatt állandóan rettegésben élhetett a mór ősi korban megszelídített házi g a l a m b u n k . A s z e m é r m e s isztaság példaképe főleg az ártatlan gerlice. A régi ókori írók, valamint a k é s ő b b i feljegyzések szerint a gerlepár elválaszt hatatlan. Horapollo szerint az özvegységre jutott gerle élete végéig hű maradt élete t á r s á h o z ; mely kijelentés mindenesetre erősen túlzott. Petronius római író T r i m a l c h i o parvenűről írt szatírájában leírja: T r i m a l c h i o a h a l á l a után készítendő síremlék a l k o t á s á n á l a következőket rendeli el : „A j o b b o m mellett életnagyságban feleségem Fortunata álljon egyik kezében g a l a m b b a l , a másik kezével pedig pórázon egy kis kutyócskót tartson". Egyszóval a feleség mellett j e l k é p e z z e a g a l a m b a z ártatlan szerelmet és a kutya a hűségét. Az ókori írók között is akadt olyan, aki i n k á b b a h í m g a l a m b o k telhetetlen szerelmi vágyáról, mint az önmeg tartóztatásról írt. A g a l a m b a görögöknél Aphroditének (Venus) és á l t a l á b a n m á s népeknél a termékenység é s a szülés nagy istennőjének szentelt állatja volt. S y r i á b a n fehér galambot tilos volt megfogni vagy megenni. Ha valaki fehér g a l a m b o t c s a k kezével érintett, a n n a k az egész napja átkozott lett. A galambtisztelet legjobban dívott Hierapolisban, ahol Atargatis istennő képének fején egy a r a n y g a l a m b volt, amelyet évenként többször a tenger vízében megfürösztöttek, A z assyr-babyloni birodalomban a főistentenség állatja a g a l a m b volt és a hadsereg zászlóján egy g a l a m b képe foglalt helyet. A m o n d a szerint egy a l k a l o m m a l a z égből a z Eufrates folyóba egy nagy tojás hullott le. A tojást halak vitték a partra, ahol g a l a m b o k kiköltötték. A tojásból a syriai V e n u s kelt ki. A nagy királynőt S e m i r a m i s t a m o n d a szerint istennővé avatták. Derketo istennőnek leányát Semiramist, mint c s e c s e m ő t a pusztaságba helyezték ki, ahol g a l a m b o k táplálták. A nagy királynő halálakor állítólag g a l a m b b á változott és több madár t á r s a s á g á b a n elröpült. E l ő - Á z s i é n a k Aphrodité kultusza a szent madárral a g a l a m b b a l együtt átterjedt a görög szigetekre s innen a z európai szárazföldre és K a r t h á g ó b a is. A galambkultusz főfészke P a p h o s v á r o s a volt, hol V é n u s tiszteletére díszes templomot emeltek. A római költők a g a l a m b o t a m á r említettek miatt paphosi m a d á r n a k is nevezték. A görög művészet meg örökítette a g a l a m b o t Aphrodité és Adonis között, mint az igaz szerelem jelképét. A vízözön idejében szereplő g a l a m b és egyéb j e l e k azt bizonyítják, hogy a zsidóknál a galambtenyésztés m á r igen régen el volt terjedve, míg evvel s z e m b e n a g a l a m b Egyptomban alig jutott szerephez. A g a l a m b o k a t a zsidók nagyon kedvelhették, ezt legjobban mutatja, amint J o s e p h u s említi, hogy Nagy Heródes * Felolvastatott a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesületének 2-án tartott választmányi ülésén.
február
kertjében J e r u z s á l e m b e n igen s z á m o s galambtorony (nem g a l a m b dúc 1) foglalt helyei, amelyeket, amint a t o v á b b i a k b ó l lótni fogjuk, kőből vagy tégléból építettek. Wetzstein 1860. évben kelt útleírásában Palesztina északi részén talált községi galambházakról írja, hogy még a z időtájt városok közelében a községek g a l a m b h á z a i igen j e l e n t é k e n y hasznot hajtottak. Ha a g a l a m b h á z a t a kígyóktól és a ragado zóktól megtudták óvni, akkor egy g a l a m b h á z több mint 1000 tallért jövedelmezett. A g a l a m b h á z a k torony, h e l y e s e b b e n bástya szerű építmények voltak, amelyeket kőből vagy téglából építettek. A toronyszerű építmények hengeresek vagy bástyaszerűen négy szögletesek voltak és m a g a s s á g u k elérte a 3 0 rőföt. A torony belseje üres, teteje nyitott és a toronyfala a fészkeléshez a l k a l m a s s z á m o s nyílással volt ellátva. A toronyba lépcsőzet vezetett é s a l j á b a n ajtó foglalt helyet. A g a l a m b o k a t s o h a sem táplálták, ezek maguk keresték napi eleségüket. A fogyasztásra szánt fiatal g a l a m f i ó k é k a t a délelőtt folyamán szedték ki a fészkekből, amikor az öreg g a l a m b o k m a g k e r e s é s miatt szerterepültek. A K. sz. u. harmadik s z á z a d b ó l s z á r m a z ó írós szerint, mely Syriából származik, a családi sírboltok fölé h a t a l m a s g a l a m b tornyokat építettek. Az ókorban igen kedvelt g a l a m b volt a siciliai, mely a világhírű és Aphroditének szentelt Eryx hegyéről származhatott. A siciliai g a l a m b igen díszes állat volt és a fehér tollazatú g a l a m b igen ízletes eledelül szolgált. Columella két fajtáról tesz e m l í t é s t : Alexandrinae és Campanae, a z utóbbi a n a g y o b b testű g a l a m b o k h o z tartozott. A régiek az öruösgalambot is ked velték é s Etruriának egyik városát a galambokról P a l u m b i n u m nak nevezték. Az ókorban élő g a l a m b o k közül említésre méltó a k i s e b b testű és a begytójon borvörösszínű Columba oenas. Aristoteles és V a r r ó a szirti galambról írt. Az Aristoteles írásai ban felemlített galambfélék közül a legkisebb a gerlice, Turtur communis. A Nilus vidékén előfordult a postagalamb egy külön leges alakja, m e l y n e k színe feketés vagy sötét szürkéskék volt és Columbae tabbellariae n e v e alatt ismerték. Álian leírta az indiából s z á r m a z ó galarnbfajtókat, a m e l y e k n e k színe sárgászöld, mézsárga, vílágossárga. A régi r ó m a i a k a g a l a m b o k a t a c o / u m b a r i u m - b a n tették. A c o l u m b a r i u m h e n g e r e s boltozott fedélzettel toronyszerű épület volt, a m e l y b e igen szűk ajtó vezetett levő kis a b l a k o k r a hálót feszítettek. A c o l u m b a r i u m fala s i m a volt, hogy az egerek, kígyók és geckók fel ne kapaszkodni.
tenyész ellátott és falán teljesen tudjanak
A c o l u m b a r i u m mindig hófehér volt, mert szerintük a g a l a m b o k különös előszeretettel a fehér szint kedvelik. Minden egyes g a l a m b p á r részére külön bejárattal ellátott fészkelőhelyet készítettek. A röplyuk vagy h e l y e s e b b e n a kijárat alatt kéttenyér széles deszka helyeződött, amelyre a ki- vagy berepülő g a l a m b o k letelepedhettek. A falak belső felületére kis etető-vályucskákat erősítettek, a m e l y e k b e kívülről c s ö v e k e n keresztül öntötték a magvakat. A g a l a m b e l e s é g e t a következő m a g v a k a l k o t t á k : köles, búza, árpa, borsó, b a b és egyptomi lencse. Varró idejében oly galambtenyésztő tornyokról tesznek említést, a m e l y n e k állo m á n y a ötezer darabot számlált. A g a l a m b o k a t igen gyakran tömték, mint szárnyasainkat m a n a p s á g , sőt igen gyakran a z e l a d á s r a szánt galambfiókókat is előzetesen hizlalás céljából több napig tömték. A hizlalásra szánt g a l a m b o k a t elzárták, télen reggel és este, nyáron pedig még ezenkívül délben is megrágott fehér kenyérrel megtömték. A fiókák még gyorsabban híztak és húsuk fehér maradt, ha evezőtollaikat kitépték vagy a hízást avval a z emberiellen, e sorokban kellő s z a v a k k a l el nem Ítélhető állatkínzással segítették elő, a m e l y szerint a szerencsétlen fióka lábait eltörték, hogy azok megmozdulni se tudtak s így a gondos galambszülők továbbra is táplálták. A r ó m a i a k galambkultusza nagyon hódított és mint minden h a l a d á s n a k , úgy a g a l a m b t e n y é s z t é s terén is a z elfajulás jeleiről
kellett írni Pliniusnak, ki valóságos g a l a m b m á n i á r ó l beszél. Varró koróban már egy kiválasztott galambpárért ezer sesterciust fizet tek. A különlegesen szép g a l a m b p á r o k ára a későbbi korban tetemesen emelkedett úgy, hogy a nem háborús számítás szerint hozzávetőlegesen 3 5 0 — 4 0 0 korona értékű római pénzt is adtak. A szelid g a l a m b o k o n kívül a rómaiak az öruös galambokat és gerlicéket is hizlalták. Az Ínyencek legjobb falatja egykori írók szerint a gerlice p e c s e n y e . Az ö r v ö s g a l a m b húsát Athénben is kedvelték, b á r a z orvosok nem ajánlották. A g a l a m b h á z a k b a n összegyűlt ürülék keresett trágya volt m á r az ókorban is, sőt nagy éhínségek idején emberi táplálékul is szolgált, így S a m a r i a ostromolt és körülkerített népe, t o v á b b á Titus seregével körül zárt J e r u z s á l e m l a k o s s á g a a nagy szükség napjain az é l e l m e z é s nehézségein a g a l a m b h á z a k trágyájának fogyasztáséval enyhített. A galambtrágyát az említetteken kívül orvosszerül is használták. A p o s t a g a l a m b n a k is meg volt a megillető szerepe az ókor ban. A g a l a m b p o s t a sikeres a l k a l m a z á s a Mutina ostrománál szerepelt. Mielőtt még befejezném a galambokról ismert ókori történe lem rövid közlését, nem feledkezhetem meg arról a mai korban is dívó és az emberi érzés alapján kellően nem kárhoztatandó úgynevezett úri sportról, amelyet a galamblövészet néven még eddig, sajnos ismerünk. A z igazi művelt emberi gondolkozáshoz nem illő sportnak nyomai, amelyet galamblövészet néven űztek a modern kulturbestiák, m é r a homéroszi korban is feltalálhatók. Patroklos halotti j á t é k ó n á l Achilles a tengerparton a kiemelkedő á r b o c végéhez egy g a l a m b o t kötött. A verseny győztese, aki a galambot lelövi, akinek nyila a fonalat szakítja az a legyőzött. Teukros lőtt először, de mivel a hős Apollónak nem tett kellő fogadalmat, a galambot elhibázta és a lövéssel a fonál szakadt szét. A köteléktől megszabadult g a l a m b a légben tova keringeti s már messze szárnyalt a felhők alatt, mire Meriones jól célzót! nyílvesszeje szárnyon sebzi a g a l a m b o t és a m e s s z e keringő g a l a m b lehullott a földre. Reméljük az ókor elvadult hadi népé nek passzióihoz illő óllatgyilkolós nem fogja a j ö v ő b e n , a kultúra jegyében induló k i a l a k u l á s b a n , a jószívvel é s lélekkel bíró emberiség jóérzését többé s o h a s e m sérteni. Maradjon a brutális múlté a galamblövészet, a sportnak egyáltalában nem nevez hető állatkínzás. Hagyjuk el az emberi gyarlóság vétkes kinövéseit, vessük ezekre az utókornak méltó ótkót, a feledés legsűrűbb fátyolát és ébresszük fel lelkünk v i l á g á b a n a genezis legszebb jelvényét a galambot, s z á j á b a n olajfalevéllel. A jövő k i a l a k u l á s induljon meg a mindenszentek jelvényével, avval az ártatlan fehér és az jgaz békét j e l k é p e z ő g a l a m b b a l , melynek a szó legszorosabb értelmében epéje ne legyen.
A s á r g a s á g — r a g á l y o s . Egy dán szakfolyóiratban két neves orvos azt a feltűnést keltő tényt közli, hogy Nexo part vidékén, ahol a l a k o s s á g s z á m a nem h a l a d j a meg a hatezert, a legutóbbi tizenöt év alatt a s á r g a s á g n a k nem k e v e s e b b , mint 2 5 0 esetét állapították meg. A j á r v á n y n e m c s a k az embereket pusztítja, h a n e m átterjed a háziállatokra is. A betegség első tünete a bőr s á r g a s á g a és a z epehólyag fájdalmas érzékenysége, majd heves h a s m e n é s vérkiválasztással és fájdalmakkal a köldök környékén, melyek rendszeres orvosi kezelés mellett is n é h a
hónapokig eltartanak. Ugyanakkor á l t a l á n o s levertség jelentkezik á l m a t l a n s á g g a l párosulva. Gyakori orr-, száj- é s bélvérzrs is jelentkezik s a legtöbb esetben szívbaj és tüdőgyulladás járul a bajhoz, mely ilykép sokszor halálos, míg gyógyulás eseteiben igen gyakori a recidiva. L e h e t - e t e l e g r a f á l n i a F ö l d r ő l a M a r s b a ? A dróttalan távíró feltalálása óta c s u p á n a légkör, mint villamos hullám hordósegítségével lehetséges hihetetlen távolságokra jelet adnunk, illetőleg a távolban lakókkal érintkeznünk. Ilykép kézenfekvő a gondolat, hogy a Mars bolygó lakóival, feltéve, hogy az a bolygó lakosságáról szóló állítés valóság, szintén érintkezhetünk távirati úton- Linké Félix német tudós a z o n b a n , mint most egy német folyóiratban olvassuk, m á s nézeten van és tagadja e n n e k lehe tőségét. Szerinte a földi légkörünket burokként körülvevő elek tromos réteg (az éther) szigetelőleg hat s e n n e k következtében a Földről kiinduló villamos hullámok s o h a s e m juthatnak ezen túl, így tehát a M a r s b a s e m . Ilykép egyszersmindenkorra le kellene m o n d a n i arról a J u l e s Verne-i gondolatról, hogy a táv irati érintkezés a Föld é s a Mars lakói közt v a l a h a lehet séges lesz. A h a l a k é l e t s z í v ó s s á g a . A halak életszívóssága fölötte külön böző. S o k a n hirtelen elpusztulnak mihelyt a lélegzésüket meg akadályozzuk, m á s o k a r á n y l a g hosszú ideig m e g é l n e k anélkül is. Majdnem minden tengeri hal igen érzékeny a víz hőmérsék letének v á l t o z á s a iránt. Ez nincsen úgy a mérsékelt öv n é m e l y é d e s vízi fajánál : például a ponty még akkor is t o v á b b él, ha j é g b e volt befagyva, de a mérsékelt öv legdélibb részeiben is jól tenyészik. E g y e s tengeri h a l a k a t minden baj nélkül ót lehet tenni s ó s vízből édes vízbe, m á s o k c s a k akkor állják ki ezt a változást, ha lassan, fokozatosan történik, s ilyen s z á m o s ván dorló hal, megint m é s o k még a s ó s víz összetételében sem tűrik a legkisebb változást sem. Á l t a l á b an azt mondhatjuk, hogy a tengeri h a l a k g y a k r a b b a n m e n n e k a félig s ó s vagy é d e s vízbe ; míg a valódi édes vízi h a l a k c s a k ritkán keresik fel a tengert. A táplálék hiánya szintén különbözőképen hat a halakra. A tengeri h a l a k k e v é s b é tűrik az éhséget, mint a z édesvíziek. Az aranyhalak, a ponty és az angolna-félék hónapokon ét élhetnek minden táplálék nélkül, míg a tengeri h a l a k bizonyos fajai c s a k 14 napig bírják ki eledel nélkül, A s e b e k h a t á s a c s e k é l y e b b a halakra, mint a m a g a s a b b r e n d ű gerincesekre. A grönlandi c á p á k még akkor is tovább falnak, ha a szigony vagy a kés átfúrja feljüket, ha az agyuk nem sérült m e g ; a tengeri sügér vagy a c s u k a könnyen elveszítheti farkénak egy részét, a ponty pedig orrának a felét anélkül, hogy ezért elpusztulna. Egyik-másik hal a z o n b a n sokkal érzékenyebb, úgy, hogy belepuszutul m á r a bőr felüleles l e h o r z s o l á s á b a is, amit talán elfogatásánál a háló okozott.
K . S. d r . : A z igért közleményt köszönettel vesszük. Z . K . Maglód : Ha galambtenyésztéssel foglalkozik, úgy irat kozzék a Magyar Galambtenyésztők Országos Egyesületébe. T . P i r o s k a : Az állatvédők hivatalos lapja az „Állatvédelem". C í m : IX., Ernő-utca 11 — 1 3 . T e n y é s z t ő : Hirdesse megfelelőt találhat.
az
apróhirdetések
rovatában,
akkor
I l o n k a : A kis bogár „vurslit" is Cerva b á c s i csinálta.
nnnnn A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnnn
Ml- UJSAG AZALLAT* KEBTBEN?
BUDAPEST F Ő V Á R O S ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI Szombat, február 15.
VI. évfolyam. 2. szám.
Budapest, 1919.
— Igaz,
n.
mondotta a
róka
de
én
még
páva.
átalkodott ellensége. Ez az ellenség veszedel
Óh páva, mily káprázatosan színes a tolla-
m e s e b b mindennél, mi itt a földön él
Faroktollain
az
ég
azúrja
ragyog
—
— Mi bajod van ? kérdi tőle a varjú. — A
Egy
— S z ó v a l , tetszem nektek . . . T u d o m , hogy B ü s z k e is vagyok rá 1 — Uhu 1 Uhu 1 — hangzott a bagoly huhobüszkék
magunk
csak
alkotunk é s
arra
lehetünk,
nem
arra,
amit
amit
örök
lünk . . . U h u ! U h u ! A
--
B o r z a l m a s j e l e n e t n e k voltam tanúja. Egy
levegőt".
mondotta
É s tiz
perccel
zuhant a meghódított
„Meghódítottuk ró a repülőgép
oroszlán sürgősen
—
Itt
rothad
olvasom
Hamletben,
szamarat.
hogy
valami
egyelőre a c s e r e b o g á r
is b i z t o s a b b a n
repül,
teszik
sivatag
é v előtt egy tudós
mérnököt
sivatagon
keresztül.
néhány
év
Azt
múlva
keresztül és
beszélte csatornát
hajózhatóvá
a S z a h a r á t . . . Azóta h a r m i n c
el . . . és
még
izzó
folytatja:
á s n a k a sivatagon
A versenyparipa.
— D á n i a az egy ország
é s én
téged
oda
küldelek követnek. — E n g e m k ö v e t n e k ? Óh h a t a l m a s oroszlán, hisz te legjobban tudod, hogy én s z a m á r vagyok.
mindig
én vagyok
év telt
a
sivatag
te s z a m á r
vagy. D e
mást küldök, nem
A krokodilus.
A versenyparipa d i c s e k e d v e jött az i s t á l ó b a :
— H i á b a utánzóm — panaszkodik a kroko
— Tudjátok-e, hogy a mai versenyen száz
dilus — napok óta a gyermeksírást, senkisem
ezer
koronát
örült . . . a
nyertem
nyakamba
a
g a z d á m n a k ! Hogy
borult
és
homlokon
csókolt.
Az oroszlán ajkán mosoly derült. azt
nagyobb
Az állatok összejövetelén s z ó b a
Azután
eladott
háromszázezer
értem
jönnek . . .
koronáért.
(Nyugtalanul.)
a nagy ö r ö m é b e n . került
az
ember.
A lovak szénájukat nyugodtan
ropogtatták
és igent bólogattak.
emberek
A
farkas. A
cápa
a
fekteti a fülét.
Az Az
óriáskígyó.
állatkertben
így szól
az óriáskígyó
a
többi hüllőkhöz : —
Azt
mondják,
vérünk . . . Ezzel
hogy
szemben
nekünk én
hideg
azt
a
állítom
hogy hidegvére c s a k a z állatszelidítőknek van,
— Áh, ha én e m b e r lehetnék ! sóhajtott a — Mért akarnál e m b e r lenni ? kérdezték az
felém, hogy megetessen . . . Az
sírással és n e k e m emiatt é h e n kell halnom . . .
— De úgy látom, hogy elfelejtett zabot a d n i . . . e m b e r ellensége.
jön
oly szívtelenek lettek, nem törődnek a gyermek
— É s a z u t á n ? — kérdezték a lovak. Nemsokára
s z a m a r a t küldök-e ?
állatok.
a
a
a magánbeszédet
hajója . . .
— D á n i a ? Mi a z ?
Az
vittem
társának, hogy
mint a teremtés ura.
A s z a m á r ámélkodott.
nem tudom, h a
bokáig süppedve
— Harminc
Dániában.
— T u d o m , hogy
teve
h o m o k j ó b a n ezt
levegőből . . .
tan !ebeg a víz felett. Majd így s z ó l :
hivatta a
A
a le
és
A teve.
méltóságosan emelkedett. Hallottam, mikor a p a r a n c s n o k azt
küldték, megsütötték
megették.
repülőgépet láttam a felhők között . . . büszkén,
— Az emberi ész nagy és h a t a l m a s . . . de Az
a
És? — É s ott, a hová
A öreg sirály kiterjeszti szárnyait és nyugod
szamár.
- válaszolja
Elküldték b é k e g a l a m b n a k . . .
ifjú sirály sikongva száll a tenger felett
keringő sirályok közé és így s z ó l :
ilyen színpompóval egy m a d á r sem öltözködik.
siratom
— Mi történt vele ?
A sirály.
terpesztette a farkát és így s z ó l t :
nővéremet
galamb. —
— Festeni sem tudnak s z e b b e t ! — hallatszott
gása,
tetején.
állatok.
a c s ó k a ajkéról. A páva öntelten hallgatta a dicséretet, szét
a
A békegalamb.
— Az e m b e r ! — válaszolta a róka.
szólott a kakuk.
akkor
A g a l a m b k e s e r v e s könnyeket hullajt a dúc
— Ki az e m b e r ellensége ? — kérdezték az
zatod !
meg
h a j ó h a r c . . . Hisz
mizériák
Miért?
— Mert az e m b e r n e k van egy gonosz, meg
A szarka hizelkedően c s ö r g ö t t :
—
szűnik a b ú v á r
tenger mélyében i s m é t e l ő ó l l a n a k az élelmiszer-
sem c s e r é l n é k vele. --
A
— Mi a szösz, —- mondja m a g á b a n
— Mert ő a természet igaz- ura I
Állatmesék. Irta : . . . . i
Megjelen m á j u s — s z e p t e m b e r h ó n a p o k b a n minden kedden, azontúl h a v o n t a legalább e g y s z e r . •••• „A T E R M É S Z E T " m e l l é k l a p j a
Dr. L E N D L A D O L F közreműködésével szerkeszti: RAITSITS EMIL
KIADJA: B U D A P E S T F Ő V Á R O S ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE
mert különben nem tudtak volna
cápa.
tengerfenekén
bennünket
ide hozni és nem tudnának itt tartani. a
kábelhuzalra
A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL
Az
Országos
Magyar Vadászati
Védegylet
tulajdona é s h i v a t a l o s k ö z l ö n y e a
VADÁSZLAP H r t k ^ R W I N V Í V ,
XXXVIII. évfolyam
kan kutya, igen j ó házőrző, eladó. Cím a
van, a z hirdessen a z apróhirdetések
C
i
m
a
Szerkesztőség és kiadóhivatal: az ORSZÁGOS MAGYAR VADÁSZATI VÉDEGYLET titkári h i v a t a l a :: B u d a p e s t , VII. ker., Bálint-u. 5. s z á m
rovatóban.
Magyar komondor- és
XXXVIII. évfolyam
E L Ő F I Z E T É S I Á R A : e g é s z é v r e 12 K félévre . . . 6 K A z O r s z . Magy. V a d á s z a t i V é d e g y l e t tagjai r é s z é r e e g é s z é v r e c s a k 8 K
uouermann k i a d ó b a n . Fehér nőstény spic k t d Ó b a n Akinek eladó állatja vagy virága e r e s n e k
Megjelenik minden h ó 5., 15. é s 2 5 - é n
k
kuvasz C k. ne
Cím a k i a d ó b a n .
Angoramacskát, Pálmaház
£
1
n
i £ d t e
e
k
f e d e z l e l é s r e
-
C
i
m
Festék-,
n a
^ P o k o n tekintse m e g mindenki a z 1 d l l I l d l l c l Z . állatkert p á l m a h á z á t , hol a délszaki növények exotikus tájat v a r á z s o l n a k a látogató szemei e l é . állatkert igazgatósága köszönettel v e n n é , h a borBorz. Az zokat küldenének. Pesti simli (kék bibic), hibátlan, bükköny s z e m m e l megNürnbergi bagdetta megvétetik. Hock, Csepel. a legszebb meglepetés, h a a gyermekek Mindenkor részére előfizetünk „A T e r m é s z e t " - r e . Özsutákat köszönettel fogad a z Állatkert igazgatósága. v
O
l •
K Telefon 782
és vegyitermékek gyári raktára - term kátrány-
S á n d o r i ú n
Budapest,
IV.,\
Ferenc József-rakpart
18. I
r t r ö c CTPllpímK fiatal keresztezési c é l o k miatt megI VUö g d l d í I l U g [ ] j{ j értesítést k é r : H o c k Árpád, Csepel, Templom-tér 13. V
e
r e
e r e s
e
s
s
z
v
e
s
A m a g y a r királyi v a l l á s - é s k ö z o k t a t á s ü g y i minisztertől
T o /-»ol/-r\
^ g y éven aluli, esetleg szobatiszta nőstény fajta 1 dCorVU. tiszta rövid, vagy hosszúszőrű tacskót megvételre keresnek. B ő v e b b értesítést a k i a d ó h i v a t a l b a kérünk.
PaiKar/^mfit/~VÍQO
A
k
i
fajbaromfitojósra tart igényt, 1 d J U d l U I I l l I l O J d b . helyesen c s e l e k s z i k , h a jóelőre előjegyzi kívánságát a z állatkert m a d á r h á z á b a n .
papagaiy,
R P C 7 P 1 H r»a i p a r r á Ur DeSZeiO
A llpitlííirK/'í^lőlr
h
a n
e
mn f l
g y ° n koros, j ó vevőt találhat. Cím a k i a d ó b a n . D
e
'^PJenek a z Országos Állatvédők •rnlIdlíVCU VClUx\ Egyesületébe. T a g s á g i díj egy évre 6 K , a m e l y n e k fejében a z j. Á l l a t v é d e l e m " szakfolyóirat j á r . C í m : Budapest, I X . , Ernő-utca 11-13.
Tejelő kecske. •
• • • • • • • • • • • • • • •
J ó l tejelő kecskét megvétel keresnek. Cím a k i a d ó b a n .
miatt
TORNASZERGYÁROS Gyártelep gépüzemre berendezve Telefon
III. ker., Lajos-utca 60. Árjegyzéket é s költségvetést kívá-
Telefon
113—44
n a t r a ingyen é s b é r m e n t v e küldök.
113-44
• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • D D D D D D D D O D D D O O C I D D
Váltsunk állatkerti bérletjegyet! •••••••••••••• • • • • • • • • • D • • • • • • • • • • • • • •
F e l n ő t t e k n e k . . 18 K a a a a a
LOPOS GYULA 109.541/904. s z á m alatt e l i s m e r é s s e l kitüntetve :o:
T a n u l ó k n a k . . . 12 K Gyermekeknek 10 é v e n alul . . 6 K
• • • •• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •
Bádognak, vasnak, mindennemű fémnek rozsdától való megvédésére legbiztosabb a
KERAMOLITH
99
törv. védett VÍZMENTESÍTŐ FESTÉK
SUS? Klein Dávid ££; Budapest, VI. ker., Szondy-utca 3 7 / a Telefon: 1 1 4 - 1 7
• • • •
• D • • •
HIRDETÉSEKET ELFOGAD
,A T E R M É S Z E T " KIADÓHIVATALA
a a a a • D • • • • • • • •
A
z Állatkertben nézzük meg az és
• • • • • • D D D D A D D A D D D D A D D D D D D D D D D D D D D D O D D D D D D D D D D D D D D
a k v á r i u m o t a
pálmaházat
Ott szép emléktárgyak jutányos áron kaphatók! J - J - J U ^ ^ J * .
BUDAPEST ÁLLATKERT
HENRY-ARÉNA MI JJf 1UIIJI tlltllltllllltllllltlll I lif llf IIIUIII1LIII1III IflIltlIUlll II Jf Itllll J f Jl f f Itlllllll Jlf llllltrilí 1 VÁROSLIGET
Naponta délután 3 órától, vasár- és ünnep napokon délután 2 órától, minden időjárás mellett
folytatólagos előadások! Elsőrangú cirkusz-é»varietémutatványok. Óriási
világvárosi
műsor!
tíí C s o d á s a n
olcsó
heh/árak I • M I H t M t H
Spolárits György
„OCEAN"
Az állatkerti belső nagyvendéglőben és k á v é h á z b a n elsőrangú ételek és italok. Társas ebédeket és vacsorákat minden igényt kielégítően rendez :o: Számos látogatást kér S P O L Á R I T S G Y Ö R G Y kávés és vendéglős.
H
|KORMIH «••„ 1
Hazánk elsőrangú halkonzerv és halcsemege gyára:
A JÓ CITROMZAMATNAK
KORMIN A NEVE
Magyar Konzervgyár és Kereskedelmi R.-T. Budapest,
VI., V á g á n y - u .
K i m e r í t ő á r j e g y z é k k e l készséggel
szolgálunk.
Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete felkarolja a z ebtenyésztő sport ö s s z e s érdekeit, vezeti é s kiadja a
hazánkban
egyedül
álló
Magyar Ebtörzskönyvet IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIN és
Pompás hűsítő itali
12.
a
Magyar Vadászeb-Törzskönyvet
f
VII, Károly király-út 17
Hivatalos lapja „A KUTYA", melyért a tagok 10 korona pótdíjat fizetnek. Most jelent meg a Magyar Ebtörzskönyv legújabb kötete. — Á r a 20 K. Belépési díj 10 K , tagsági díj 20 K .
Telefon: 166-05
Felvilágosítást nyújt: ILOSVAI LAJOS K Á R O L Y , ügyvezető titkár, Budapest 112.
Főraktár: Budapest
• Kapható • mindenütt!
Budapest főváros házinyomdája. 1919.
