[ j I KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

oltári X V . - X V I . SZÁM 1921. VIII. 1 . - 1 5 .

AZ ÁLLAT- ÉS N Ö V É N Y K E R T IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI:

/[ j I *

RAITSITS EMIL

KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE Előfizetési á r a e g y é v r e 120 k o r o n a , f é l é v r e 6 0 k o r o n a .

Mikor az öregasszonynak igaza van. Irta : Raitsits

Emil.

A csodák világát éljük. Hihetetlen események forgatják a világ folyását. Ily csodálatos és hihetet­ lennek hangzó leletre bukkantam az állatorvosi fő­ iskola nyilvános rendelőjében, amelynek vezetője e sorok szerény írója. Talán ismertetésem tárgya nem is illik e lapok hasábjára, mégis mint csodálatosságánál fogva is szokatlan lelet a laikus közönséget is érdekelni fogja, annál is inkább, mert egy öreg­ asszony már jó előre megmondta az igazat. A képen látható eléggé lesoványodott házimacskát távollétemben egyalkalommal már bemutatták az állatorvosi főiskola rendelőjén, amikor a lágyék táján látható sebet a sebészet szabályai szerint orvosolták. A beteg macskát második alkalommal 1921. július 22-én mutatták be, amikor módomban volt a szeren­ csétlen macska tulajdonosát a kórelőzményre vonat­ kozólag részletesen kikérdeznem. A tulajdonos bemon­ dása szerint annak idején a hasas macska 1921. június 5-én a pincében járt, ahol valamelyik lelketlen és durva embertársunk megrúghatta vagy megüthette, mert a macska a pincében kölykeit elvetélte és az erősen megdagadt bal hátsó lábára erősen sántítva becammogott a tulajdonos lakosztályába. Az ese­ ményre természetesen a háznépe összefutott és talál­ gatták, hogy mi érhette a szerencsétlen állatot. Termé­ szetesen a sok találgatás között feltűnt a mindent­ tudó öregasszony hihetetlen kijelentése: „Megrúgta egy gonosz ember a szencsétlen párát és a kölyke a lábába csúszott, azért beteg szegény," E hihetetlennek hangzó kijelentésre, érthető módon

•

•

Megjelen minden hó 1- é s 15-én

mosoly vonult végig ábrázatomon és tagadólag ráz­ tam a fejemet. „Nem orvosolták a macskát, nem fecs­ kendeztek valamit a combbőre alá" volt a kérdésem. A tulajdonos csak annyit mondott, hogy nem orvo­ solták a megdagadt lábat, hanem hagyták békével tán csak meggyógyul magától a rúgástól keletkezett daganat. A daganat azonban a lágyék táján egy szép napon felfakadt, nagy volt erre az ijedelem, mert a család apraja-nagyja nagyon szerette, becézte a szerencsétlenül járt kis cicát. így került másfél hónapi szenvedés után orvosi kezelés alá. Az 1921. évi július 22-én végrehajtott vizsgála­ tomnál kiderült, hogy a bal lágyék táján a sebvála­ déktól szennyezett bőrfelület közepén körülbelül 5 cm. hosszú és 2 cm. széles, a szélein erősen sarjadzó élénkpiros seb tátong, amelynek mélyén szürkés­ fehéres sárga, igen szakadékony elhalt szövettömeg foglalt helyett. Csipesz segélyével az igen szakadé­ kony elhalt szövettörmelék csak részletekben volt eltávolítható, mivel azonban az elhalt szövet maga egészében érdekelt engem, a lágyék tájék mélyére kézzel gyakoroltam nyomást s így óhajtottam a fel­ tört tályog tartalmát a sebnyíláson keresztül kipréselni. A sikerült nyomásra a sebből összefüggő tömeg­ ben előlcsúszott a fehéres sárgásszínű elhalt szövet, amelyen elsősorban feltűnt a halszálkaszerűen egy­ más mellé sorakozott porcszerű anyag, majd erősebb nyomásra előcsúszott az elhalt szövettel összefüggő és hasonlószínű, a kölyökmacskának elülső végtag­ jához hasonlatos képlet, amelynek végén a macska­ körmöket kétséget kizáró módon felismertem, majd a nyak s végül a fej is előcsúszott, amely utóbbin a csontos koponya, a szem, a száj határozottan volt felismerhető. A mellékelt ábra mutatja a legr

jobban, hogy tényleg elhalt magzat foglalt helyet másfél hónapig a macska lágyék táján közvetlenül a bőr alatt. A fejen a szem, a fül, a száj iól fel-

végén a körmök nagyon jól felismerhetők. A hal­ szálkaszerű képletek nem egyebek, mint a bordák és a nyitott mellkasban a figyelmes vizsgáló felismeri a szivet és a tüdőt. Sajnos, az elhalt magzat többi részeit a távollétemben végrehajtott beavatkozás távo­ lította el, de így is elegendő a lelet arra, hogy meg­ erősítse az öregasszony véleményét, akinek ebben az esetben csodálatos módon igaza volt.

Elhalt macskakölyök feje. bal elülső végtagja, a nyitott mellkas a bordákkal, amelyben a szív és tüdő elég jól látható

Nőstény macskának bal lágyéktáján macskakölyök eltávolíttatott.

levő sebből az elhalt (Raitsits Emil felvétele)

ismerhető az elhalt magzat eltávolítása után azonnal készített fényképvelvételemen, nemkülönben a nyak, az ezzel összefüggő egyik elülső végtag, amelynek

A tyúk (Lázár

István.)

Domokosné vendéget lát, Hazakerült, szép magzatát Dédelgeti édes szóval, Traktálgatná minden jóval, De üres a kamarája. Gondol egyet s hamarjába Vizet merít a kis kúton. „Gyere elő, édes tyúkom ..." Kendermagos kicsi tyúkja Megindul a végső útra. Ez a tyúk a szemelénye, Egyetlenegy kincsecskéje. Zabszemet kér . . . Ölbe veszi. Sírdogálva etetgeti, Megitatja a kis kúton. „Igyál, igyál, édes tyúkom . . . Sűrű könny van a szemében, Eles kés van a kezében. Megvillan . . . a szíue sajdul, Halkan, búsan föl is jajdul. Csurog a tyúk piros vére Rücskös-ráncos vén kezére. Vérrózsák a hideg kúton. „A fiamért, édes tyúkom . . ."

Orvosi nézőpontból az eset elég jól értelmezhető. Az előrehaladottan vemhes macskát erőművi behatás érte, a brutális behatás után a méh egyik szarva a magzattal együtt az erőművi behatás folytán kelet­ kezett sérven keresztül a lágyékcsatornába a bőr alá jutott, míg a többi magzat elvetélés útján rendes módon jutott a külvilágra. A lágyék tájon levő sérv tartalma, az elhalt magzat, mint idegen és a vérkeringés­ től elzárt szövet teljesen elhalt és tályogképződésre vezetett, mely végül oly aggasztó tüneteket váltott ki a laikus tulajdonosnál, hogy szakértőkhöz fordult.

Vándorúton. Irta : Némethy

Tihamér.

szürke darvak, ha vándorútra kelnek és jön egy fergeteg, szerteszét szóródnak a levegő­ égben, c s a k egy pór találja meg újra a régi ú t a t ; a többi, vagy elveszett vagy új úton h a l a d új földek felé. Ilyen szürke v á n d o r m a d a r a k voltunk mi is, amikor 1914-ben neki indultunk. Dél­ nek indultunk, é j s z a k n a k fordultunk, keletre jutottunk. Es amikor megindult velünk a z orosz vonat a r a b s á g b a , boldog b i z a k o d á s s a l hittük, hogy mire odaérünk, m á r várni fog a b é k e hire és vissza is indulhatunk. De nem így történt. F e h é r s z á l a k a t szőtt h a j a m b a a hon­ vágy, mikor ismét magyar rögét taposott a lábam. Á z s i á b a n , K i r g i z e k Földjén. Nyugatról még fényes csíkja csillant az Ural folyónak, mikor már a kirgiz puszták kósza szellője borzolta hajunkat. Keletről a nap fényes p o m p á b a n öntötte melegét a végte­ lennek látszó mezőségre, amelyen üde tavaszi harmatban csillogott a virág-hímes köntös. A tavasz tündére erre c s a k tulipánt szórt szerte. Tulipáns z é p s é g e s magyar virág. De m e s s z e kerültél el, arra napnyu.

Az eset semmiesetre sem lett volna csodátatos, ha a tulajdonos a sérülés után azonnal szakértőhöz fordult volna, mert a b b a n az esetben mindjárt meg­ állapítható lett volna, hogy a jelenlévő sérv tartalma a méhben foglalt magzat. Csodálatos csupán az, hogy az öregasszony helyesen kórismézett és hogy a szerencsétlenül járt m a c s k a másfél hónapig a lágyék tájon hordozta elhalt magzatát. Az elhalt magzat eltávolítása után a lágyék tájon levő üregről az újjal végrehajtott vizsgálat megálla­ pította, hogy az teljesen zárt és a hasüreggel egy­ általában nem közlekedik. A műtét óta a szeren­ csétlenül járt m a c s k á n k állapota napról-napra javul az aggódó tulajdonos örömére és a mindenttudó öregasszony öntelten mormoghatja foghíjas szájrésén keresztül, hogy j ó mégis, ha öreg is van a háznál, akinek rendszerint igaza van. Azt az embertársunkat pedig, aki ezt a hosszantartó szenvedést okozta az ártatlan, védtelen és hasznos egerésző állatunknak, ha nem is veri meg az Isten, de mindenesetre térítse észre, mint a többi lelketlen állatkínzókat, hogy ami őnekik fáj, az fáj a szeren­ csétlen állatoknak is.

A pásztorember és nyájőrző kutyája. A budapesti pünkösdi pásztoreb-kiéllítós n e m c s a k látványos­ s á g s z á m b a m e n ő b e m u t a t ó j a volt a n n a k az ősrégi, már-már kiveszőben levő nemzeti kincsnek, a m e l y még lelkes tenyésztők, alföldi t a n y á s g a z d á k és a pusztákon szétszórt pásztoraink kezén megmaradt, h a n e m t a n u l s á g o s fajta-gyűjteménye is kellett, hogy legyen szakértőink előtt a nyájőrző komondor eredeti fajtáinak, a hűséges házőrző kuvasz „lánchordta" i v a d é k a i n a k , amit a z igazi pásztor nem is tart kutyának, c s a k „pulinak" hív, m á r kitenyésztve szerepelt n e m c s a k a z Állatkert k o l l e k c i ó j ó b a n , ha­ nem a rendőrkutya-versenyen is, ahol sikerrel megállta helyét. Hát még ha a z idők v a s k e z e é s a különböző törvények és rendeletek s a z e b a d ó stb. n e m vette volna el a tenyésztők és pásztorok kedvét, hogy a tanyák díszét, a puszták vadvirágait gátra, a h o v á talán a honszerző ősök forró ajkú asszonyai, k a c a g ó lányai vittek emlékül, hogy h a kora tavasz é b r e d é s é n virágod nyílik a napsugárban, ábrándos szemmel lássák benned a napkeleti puszták üzenetét. E s mi ? Mit látunk b e n n e ? S o h a , s o h a annyi könnyes s z e m nem simogatta kelet h í m e s szőnyegét, mint e z e n a napon.

•

A tulipán l á t á s é n felszakadt a honvágy, ez a rettenetes, sorvasztó kórja s z e g é n y r a b m a g y a r o k n a k . É s kínozott, tépett, m a r c a n g o l t hosszú három esztendőkön keresztül. A végtelen rétségen át a vasúti töltés olyan a l a c s o n y , aligalig elég, hogy a vasúti sínek talpfáit szilárdan ágyazzák. Néha egy-egy őrház mellett b a l l a g el vonatunk, olyan keleti lassúsággal, mintha minden kerék gördülésében azt m o n d a n á : — S o h a sem mehettek elég l a s s a n , hogy túlkorán ne érkez­ nétek a sírotok partjára. A rét zöldje sötétebb tónust kap. V a l a h o l víz bujkálhat a c s a l i t o s b a n . A mezőség mélyén h a t a l m a s gulya tarka foltja hoz változatot a zöld e g y h a n g ú s á g b a . Méreteiben óriási, szinte ősszerű. Pusztázó őseink terel­ gettek tán ilyen gulyákat nyugatra v o n u l á s u k b a n . J ó ideje ballag m á r vonatunk a gulya mellett, amikor a tarka folt eléri a pályát, sőt át is c s a p rajta. L a s s ú d i k a vonat kerekeinek kattogása, megállunk. Hujj-gatés, ordítozás, t e h é n b ő g é s kellő k ö z e p é b e állunk. Ösztövér testű, apró á l l a t o k a kirgiz puszták négylábú n é p e . Nem találjuk meg köztük a c s á k ó s szarvú, hófehér m a g y a r ökröket, a kormos nyakú, komor tekintetű hortobágyi bikát, sem a duzzadó tőgyű teheneket. így kora t a v a s s z a l , mély a fű a kirgiz pusztákon, de a n a p forró h e v e lassankint kiszívja a föld nedvességét, a fű hegyét napról-napra j o b b a n beszárítja a hőség. A vonuló gulya nyomón olyan zörgés-suhogás támad, mintha a szerkesztőségi papírkosarakból mind 'kiöntötték volna erre a nagy mezőre az ö s s z e s el nem fogadott kéziratokat és a bús,

s a falusi h á z a k é b e r őrét a régi a r á n y o k b a n tartsák fenn é s tenyésszék tovább a z ősi fajtához való kitartó r a g a s z k o d á s s a l . B e n n e m , mint a „Tanyavilág és puszta" néprajzi í r ó j á b a n , a fent látottak n e m h o g y csüggedést, a v a g y a l é l e k h a r a n g megkondulását váltották volna ki, sőt ellenkezőleg. Eddig c s a k b a l ­ kézzel igyekeztem megmenteni a m a g y a r pásztorélet utolsó maradványait, de a kiállítás d í j a z á s á n a k h a t á s a és a z ország minden részéből egybesereglett díszes közönség lelkes érdek­ lődése e c i k k e m megírására s a kútfők feltárására, a z a n y a g egybegyűjtésére és újabb nyomok felderítésére ösztönöz. Céljaim é s a z eszközök ö s m e r t e t é s é n é l kettős képet tárok fel a z „A T e r m é s z e t " h a s á b j a i n : Milyen volt a pásztorélet régente és milyen most. Mint n é h a i nagy tudósunk, Hermán Ottó tanítványa, vele együtt jártam be a millenáris kiállítást megelőző években ( 1 8 9 4 — 9 5 ) a z Alföld pusztáit: a nagy Hortobágyot, a K u n o k földjét (Kecskés-pusztát) s l e j e b b a hajdúszoboszlói „Angyalháza" é s a híres k a r c a g - m a d a r a s i B ó c s a - p u s z t á k a t . K é s ő b b , nyár derekán átjöttünk P u s z t a e c s e g r e , ahol more patrió s a l l a n g o s s z e r s z á m ú fútra kocsikon és vállunkon fegyverrel jártuk be a kontyos kunyhók birodalmát és gyűjtöttük a néprajzi kiállítás s z á m á r a a pásztorélet adatait és eredeti, ősrégi szerszámait, czók-mókját. K é s ő b b , mikor m á r a pásztornép bennünket mint pusztázó kutatókat bevett s lelki világa felénk hajolt, m a g u n k k a l vittük Néssey festőművészt is, aki a helyszínén felvett képeivel tette ö r ö k b e c s ű v é Hermann Ottó jelentését az ősfoglalkozásokról s megörökítette a z akkor is m ó r h a n y a t l ó b a n levő alföldi pásztorélet utolsó maradványait. Ezen képekből legyen s z a b a d itt négyet felhasználni, hogy a hortobágyi pásztorianya, a bugaczi cserény, a nagy- és kis­ kun kettős szárnyék, de főleg a z ecsegi kontyos kunyhó, mint a z ősi n o m á d pásztorélet tanújele itt is szemlélhető legyen. Az e m l é k felújítása most kétszeres jelentőségű és sokat magyaráz az utókornak. A mult s z á z a d végén még sikerült a régi pásztorélet képét közvetlen élőtanuk e l b e s z é l é s é b ő l , s z á j h a g y o m á n y o k b ó l a hely­ színén látottakat k i e g é s z í t e n i ; de sajnos, mór akkor is elmond­ hattuk : „Vége van m á r a régi pásztorvilágnak 1 " A tiszántúli nagy rónasógok régente, mikor még a T i s z a é s mellékfolyói tavaszi á r a d á s idején s z a b a d o n járhatták, — szóval a T i s z a ­ s z a b á l y o z á s előtt, — voltak a pásztorok összefüggő nagy biro­ d a l m a Tiszadobtól le Csongrádig. A vizek s z a b á l y o z á s a , a Rádaykorszak, a vasút é s a z e k e m u n k á j a s a kultúra a mult század m á s o d i k felében felmorzsolta, szétdarabolta vagy elszigetelte a z alföldi pusztákat é s c s a k a fent említett pusztaságok — mert e k e m ű v e l é s a l á nem a l k a l m a s a k — m a r a d t a k meg a j ó s z á g tenyésztés és a régi n o m á d pásztorélet utolsó m e n t s v á r a i n a k meg nem értettek l á b a alatt susogna, suhogna, csörögne a sok emészthetetlen gondolat. E z e n a n a p h e v é b e n kiszikkant mezőn tengődnek az á l l a t o k a következő e s ő s évszakig, a m e l y után z ö l d b e szökken a rétek füve. A gulya között itt is, ott is egy-egy ló van b e k e v e r e d v e . Ezek a kirgizek váltó lovai. A folytonos terelgetésben h a m a r kiáll a ló, b á r e z e k a kis száraz, apró lovak j o b b a n bírják a z iramot b é r m e l y i k h a z a i lónál. A kirgiz hajnaltól napestig a lován ül. Nagy ritkaság, h a leszáll. Ha v a l a m e l y i k gyenge borjú megsértette a lábát és nem bír lépést tartani a többivel, a terelgető kirgiz lehajol nyergéből, felveszi, m a g a e l é fekteti. É s a z a gyenge állat oly nyugodtan lóg a lovon, mintha a l e g k é n y e l m e s e b b s z a l m a - a l m o n heverne. Pedig n é h a kettő, h á r o m fekszik a lovon, de azért egyik se veti le m a g á t a lóról. T e n n é c s a k ezt v a l a k i egy jóvérű m a g y a r lóval, hogy a nyereg elé két-három borjút fektessen. Azt hiszem borjút, lovast leszórná a hátáról. De meg alig h i s z e m , hogy a l e g j á m b o ­ r a b b m a g y a r borjú is b e l e e g y e z n e a b b a , hogy gyalog mivoltj á b ó l egyszerre l o v a s í t a n é v a l a k i . De hát itt keleten m i n d e n olyan l a s s a n , á l m o s a n mozduló, c s a k a s á s k é k p a t t a n a k hirtelen nagyot és hosszút, de aztán ők maguk is elszégyenlik ezt a z ide n e m való gyors mozdulatot, mert napokig is elpihennek utána és c s a k a rógószerveik m o z o g n a k ; de e z e k aztán mozog­ n a k istenigazában. Erről a s á s k á r ó l sok mindent olvastam ezelőtt és míg nem volt s z e r e n c s é m hozzájuk, el sem tudtam képzelni mérhetetlen tömegüket. Egy a l k a l o m m a l , a m i k o r ismét vonaton utaztam végig a kirgizek földjét, hirtelen meglassudott a vonat, majd megállt. Kinézve a v o n a t a b l a k é n , szard útitársam m e g s z ó l a l t : Csegirtka ! — ekkor értettem valahogy a nyelvüket. — Csegirtka — s á s k a , de h o l ? — kajda ? kérdeztem turbános tár­ samat.

Hortobágyi pásztortanya

Csak egy emberöltővel e l ő b b r e kell visszapillantanunk, hogy lássuk a m a g y a r pásztor régebbi alakját kidomborodni. Látogassunk el a z ősforráshoz, a sokszor megénekelt „Hortobégy"-pusztára. Petőfi költőnk szavai után „Debrecentől Nagy-Hortobágy m e s s z e v a n " ugyan, de a d é l i b á b o s pusztát m á r a vasút a 80-as évek óta k ö z e l e b b hozta s a hétlábú kőhíd mellett levő Hortobágyi-csárdához pár órai utazással kirepülünk. Légy üdvö­ zölve d é l i b á b o s puszta, cifra méneseiddel, g u l y á i d d a l ! Pergeszarvú j u h n y á j a d időtlen idők óta díszei a betyórvilágot látott pusztaságnak, ahol Fülöp János s z á m a d ó gulyás s z a v a i v a l élve : „sokat temettek itt el, akinek nem harangoztak". A c s á r d a előtt m á r a mátai biztos szíves intézkedése folytán fogatok á l l a n a k rendelkezésre, hogy a 4 0 ezer h o l d a s pusztát s a n n a k pásztornépét feljárhassuk. E l s ő s o r b a n a város törzs­ m é n e s é t a M á t é n , a Hortobágy partján e s ő nagy akolnál (szállást, ejtjük útba. A kék i n g b e - g u n y á b a ' lóhátról terelő c s i k ó s tűnik m á r messziről s z e m b e , amint a „Tilos" vetés felől karikásával kongatva fordítja meg a pár s z á z a n y a k a n c é b ó l álló törzs­ m é n e s t é s e b b e n j ó segítségére van a z a z egypár vízen j á r ó terelő puli, a m e l y n e m is szóra, c s a k kézmozdulatra már érti, mi a c s i k ó s p a r a n c s a . Bent a k a r á m n é l m á r véderdőt látunk, h o v á vihar elől a k a n c á k kis csikóikkal b e m e n e k ü l h e t n e k . A csikós­ tanya és kút k ö z e l é b e n van még a régimódi vasaló, patkó Ott! A n d a 1 Mutatott egy s á r g á s b a r n a h a t a l m a s folt felé. T ö b b e n leszálltunk, előresiettem, de hirtelen, szinte megret­ tenve megálltam. Előttem h a t a l m a s v a s t a g s á s k a réteg nyözsgött, mozgott. V a l a m i le n e m írható érzés fogott el. B á n t ó , fülsértő zaj zizegett körülöttem, mintha millió, meg millió lombfűrész v é k o n y fémlemezt fürészelt v o l n a . 40-—50 c m . v a s t a g s á g b a n nyüzsgött előttünk a sáska-tenger, ahogy levegőútjukból leszuppantak a földre megkezdendő napokig tartó e b é d ­ jüket. H i á b a kísérelt meg a k á r m i t a gépész, a vonat kerekei forog­ tak őrült gyorsasággal, őrölték a sáskaszőnyeget, de egy pár méter h a l a d á s után ismét megfogta a kereket a péppé zúzott sáska sokadalom. V é g r e n e m volt m á s mód, mint megkezdeni egy sisifusi mun­ kát. Lapátok, d e s z k a d a r a b o k kerültek elő a vonatból, megindult a m u n k a , a s á s k á k e l l a p á t o l á s a . Hosszú órákig tartó m u n k a utón végre tovább haladhatott a vonatunk. Egy a l k a l o m m a l volt s z e r e n c s é m látni, mikor ilyen vonuló sóskafelhő egy legelésző gulya közé zuhant le. Olyan kavarodást a z ó t a s e láttam, talán ha a rét füve lángra l o b b a n t volna, akkor se történhetett volna. Lóháton haladtunk egy legelésző gulya felé, j ó két kiló­ méterre lehettünk, mikor megpillantottuk a szálló sáskafelhőt é s a m i k o r földet értek a s á s k á k , a z o k a n é m á n legelésző négy­ l á b ú a k olyan b o r z a l m a s kórust rögtönöztek, hogy azt hiszem, Lucifer fekete n é p e is megirigyelhette v o l n a . A szélrózsa minden i r á n y á b a megindult a r o h a n á s . Égfelé vágott farkakkal, bőgve rohant szét a gulya. B á r j ó nagy távolságra voltunk a rémület k i r o b b a n á s á t ó l , mégis c s a k i s úgy tudtunk menekülni a z eltiportatóstól, hogy egy darabig, míg nem ritkult a tömeg, velük száguldottunk. Folytatva utunk irányát, sok legázolt gyenge borjut találtunk, egy összetiport kirgiz hullája is hevert a földön, a m e l y e t l a s s a n ­ kint betakart a folyton mozgó, nyüzsgő s á s k a szemfedő.

a l a k ú fedetlen tanyahely, hol á l l a n d ó tűzhely van és éjszakai férőhely a pásztoroknak. Itt aztán heverészik egypár szép fehér lompos hortobágyi k o m o n d o r é s egy h a t a l m a s vadasszőrű örvös ártány kutya, a farkasok, tolvajok é s lókötők elleni v é d e l e m r e . A s z á m a d ó most (Június 10. körül) bent van a gazdasági t a n á c s n o k n á l , mert most van az „ o l v a s á s " , most veszik szerbe­ s z á m b a a z évi szaporulatot és írják be a törzskönyvbe. Nyers J á n o s uramat tehát m a n a p k ö z b e n nem találhatjuk, de a n n á l b i z t o s a b b a n megjelen esti takarodó rovásra „ H ó k a " meg „Ráró" pejparipáival a városból j ö v e t a c s á r d á b a n , a s z o m b a t esti találkozóra. Álljunk s z ó b a a z I. bojtárral, ő is meg tudja adni a kellő útbaigazítást. A z „adjon Isten" „fogadj Isten" köszöntés után elmondja, hogy most c s a k a gyerekkel őrzik a ménest, no meg a kutyákkal (ezek nevét elhallgatja), mert most, b o g á r z á s idején 8 drb negyedfű k a n c a a z é j s z a k a megszökött a m é n e s b ő l , „bizonyosan lehajtotta a féreg Óhatra vagy T e l e k h á z á r a , ha ott nem találja, el kell a Il-ik csikós legénynek menni Füredre a szolgabíróhoz, hogy d o b o l t a s s a ki, h á t h a behajtották Egyekre vagy Csegére. E b b ő l kiszakítni úgy s e tud senki Isten fia egyet s e m , mert ez c s a p a t o s csikó, c s a k a kolompos k a n c a utón megy, ha érte küldünk. H a mégis elveszne, az a s z á m a d ó kára, van neki miből megtéríteni". Elmondja m a g a j ó s z á n t á b ó l , hogy ma m ó r c s a k v á s á r o s időben, „a d e b r e c e n i n a g y s z a b a d s á g " kor kell vigyázni, mert „bizony m a is a k a d még, aki nem tud különbséget tenni a z enyim, meg a m á s é közt" s ha teheti, pányvával kiszakítja a legiobb csikót és h a m i s passzussal eladja a hortobágyi j ó csikót túl a T i s z á n , a hetedik v é r m e g y é b e n . Arra a kérdésre, hogy hol van a többi c s i k ó s o k és a cifra m é n e s tanyája ? kurta-furcsa választ ad. „Biz a z o k a c s ú n y a földön j á r n a k a nagy m é n e s s e l , de tanyájuk nincs, ők c s a k a nyeregben h á l n a k és egész é j s z a k a felváltva s t r á z s á l n a k a m é n e s mellett". T o v á b b i határjárásunkon útba ejtjük a d e b r e c e n i törzsgulyát, ahol 120 d a r a b tőke tehene a v á r o s n a k é s a j o b b m ó d ú gazdák c í m e r e s tehenei v a n n a k ő s b ö l é n y nagyságú törzsbikák alatt. Már messziről int botjával Fülöp János s z á m a d ó gulyás kocsijaink felé, hogy ne szél felről menjünk, h a n e m térjünk ki a gulya előtt j á r ó v e s z e d e l m e s két nagy komondor elől s megkerülve a gulyát szél alá, úgy tartsunk egyenest ő felé. H a t a l m a s , öles, napsütötte piros arcú 5 0 é v körüli igazi pásztoralak a s z á m a d ó g u l y á s ; „Isten hozta kigyelmeteket!" szóval fogad s kérdi, mi j á r a t b a n vagyunk. Illő b e m u t a t k o z á s után kimagyarázza, miért intett az árvatölgyfa-fütykösével. „Csak azért, hogy nem akartam kitenni a z urakat a „Hortobágy", meg „ M a r o s " t á m a d á s á n a k , mert bizony a z o k egyike a lóra ugrik fel, mint a farkas és marjába harap, m á s i k a meg a k o c s i d e r é k b a pattan fel és nagy kalaDe kicsit előre ugrottam az e s e m é n y e k l e í r á s á b a n , pedig itt Keleten nem s z o k á s a gyors mozdulat. Amint elnézegettem a gulyát hosszú botokkal terelgető kir­ gizeket, e s z e m b e jutott a m a g y a r k a r i k á s ostor. Mennyivel j o b b , c é l s z e r ű b b , k ö n n y e b b e n kezelhetőbb, mint az a hajlós zöld olajfaóg. Folyó mellett haladunk, nádból rakott, sárral tapasztott h á z a k b u k k a n t a k ki nagyritkán a füzes rengeteg mélyéből. Orosz v o n a t o k o n s o k s z o r megtörténő g é p h i b a miatt megáll a vonat. P á r órai veszteglés. Nem nagy távolságból ide látszik egy vízparti kunyhó. Megindulunk a h á z felé. Az eresz telve ketté hasított, vékony marhabőrre, vagy fűzfa­ v e s s z ő r e fűzött h a l a k k a l . Fojtogató b ű z e v a n e n n e k a rengeteg s z á r a d ó h a l n a k . Némelyik két-hórom méteres halóriás szét­ hasított h ú s a . V a l a m i k o r a T i s z a is ilyen h a l b ő s é g ű volt, mint ez a Darja, de most m á r I . . Amint megállunk a víz partján, s z e m ü n k belemered a szökés vízbe, egy társunk a j k á n d a l b a fakad a g o n d o l a t u n k : A kanyargó T i s z a partján, ott születtem, O d a vágyik egyre visszasajgó lelkem ; Vór-e még rám ? Akkor még nem tudtuk, . . . n e m éreztük meg, hogy kire három, . . . kire hat évig vár, . . . de nem a — az a kis lány, — hanem az édes jó anyánk. Az édes, drága j ó a n y á n k , életünk egyedüli glóriás a s s z o n y a , aki várta rendületlen, s o h a nem gyengülő erős hitel, h a z a várta a fiát. És amikor hazatértünk újra, — annyi év után, — c s a k ezt a z egy a s s z o n y s z í v e t találtuk úgy, oly mély, visszaváró, meleg szeretettel é g ő n e k , — mint a m i k o r elindultunk. Csak az édes a n y a szívében örök a láng. A többi asszonyszivek lángja lelohad a z évek t ü n é s é v e l , — új lángok gyúlnak a régi h a m u alól, — de

majkát csinál Bojtárjaim pedig most bent hevernek a pásztor­ tanyán, meg s e tudtuk volna védeni tisztelt uraimékat a v e s z e ­ delemtől. No de elértették a híradást, látszik, hogy próbált, világlátott e m b e r e k . Ha közzé a k a r n a k nézni a teheneknek, a j á n l o m , hogy a bojtárok cifra szűrét és tuzoktollas kalapját tegyék fel, a k k o r beveszi a j ó s z á g a z idegent, mert bizony a d e b r e c e n i gulyabeli tehén nem kanéri madár, az öklel". Elmondja még a z öreg, hogy : „József főherceg is, ha kijön a Hortobágyra tanyázni, mindig őtet hivatja be l e b b e n c s l e v e s t , meg gulyásos húst főzetni a c s á r d á b a " , s ott aztán éjfélig együtt „dongózunk" a nagy urakkal. N é h a n a p j á n J ó k a i író a t y a m e s t e r is el-el látogatott, szerette a pásztornépet s bent a c s á r d á b a n az X lábu Petőfi-asztal mellett egész é j s z a k a elhallgatta egy szál cigány mellett a mi nótáinkat". — T u d v a azt, hogy Fülöp J á n o s uram a pásztorok közt is a l e g n a g y o b b tekintély, meghívtuk estére a c s á r d á b a egy kis dalikózásra é s ő szívesen vállalkozott s ígérte, hogy a n n a k rendje-módja szerint naplementkor e g y b e ­ gyűjti a puszta törzsökös pásztorait, egypár csikóst, gulyást, juhászt, sőt a rangjukon alól álló k o n d á s o k közül is egyet kiszemel. Még a város négy remek törzsbikáját, külön n é h á n y harangos és c s e n g ő s c í m e r e s tehénnel kiszakítva szemléljük meg- Ezeket lefényképezni n e m lehet, mert nem állják a „masi­ nát" közelről, de meg máris b ö m b ö l a „Fűtő" s a „ K a r d o s " a szikport kaparja sikongatva é s m i h a m a r kész a „párbaj a pusztán". Felkérdezzük, hogyha ezek a h a t a l m a s állatok folyatás idején összetűznek, mit c s i n á l olyankor a p á s z t o r ? „Hát c s a k rászólunk", segít a két puli, az szétválasztja, akármilyen sárkánytejet szopott is az a megvadult bika. Erre egy éles füttyen­ tésre c s a k u g y a n megjelenik a „Vitéz" és „ V i g a n ó " puli pór, most is c s u p a c s a t á k a z egyik, mert a Hortobágy k a k á s ingav á n y á b ó l hajtotta ki az itatóra (vályúra) menni nem akaró k á k a ­ bélű vén teheneket, a m i k még a m o c s á r b ó l szeretnének inni, mint régente, mikor a T i s z a vize járta Csegétől eleven éren a Hortobágy vízét s azzal ö s s z e s z a k a d v a : folyóvízzé nevelte, táplálta. Akkor volt erre felé j ó világ, még akkor a daru, kócsag, no meg még a gödény is itt tanyázott, a vadlúd meg csapatostul költött az ingoványok közt. A tehén ha bement a muharos, perjés z s o m b é k o k közé, a borjú ki sem látszott a s e m l y é k é k kaszálóiból. Még a k k o r farkasok tanyája volt a tiszamenti rét, s volt dolga a nagy j u h á s z k u t y á k n a k nyáron itt a k a r á m o k körül, télen meg a hodályok őrzésével. Akkor volt itt igazi pásztorélet, no meg utána a R á d a y - k o r s z a k b a n , mikor még d e l i s á n c o n lehetett c s a k D e b r e c e n b ő l Füredig járni s a d e b r e c e n i n a g y s z a b a d s á g két hétig is eltartott. Ezekről majd regél Fülöp J á n o s és öreg pásztor c i m b o r á i m a este a c s á r d á b a n j ó testa-kerti vinkó mellett. Ki győzné forró nyári délután a j u h á s z o k tanyáit sorra felezek a lángok nem köszöntötték m á r örömtüzek fényével a hazatérő rabmagyarokat. Igen, ott a Darja partján a szép s z ő k e T i s z á n k a t láttuk, vágytuk. így voltunk mindennel. Minden gondolatunkba bele­ égett a honvágy, ez a m a g y a r fájdalom, — a m e l y i k kínozza a francia idegen légió magyarjait — é s v i s s z a h o z z a A m e r i k á b a szakadt véreinket. Volt a l k a l m a m megfigyelni különféle nemzetek fiait, de oly erősen egyiket s e m kínozta a honvágy, mint a magyart.

Turkesztán fővárosában. V e l e n c e kék egét n e m láttam k é k e b b n e k , mint azt a c s o d a ­ szép égsétort, a m e l y i k T a s k e n d város fölé borul. Április, húsvét napja, de a város a k á c f á i m á r illatos virá­ goktól térhessen á r n y é k o l j á k a z utakat. A város h a t a l m a s , s z é l e s utcáival, gyönyörű é v s z á z a d o s fáival, egy kertváros h a t á s á t teszik. Forrón süt a nap. A k a r a v á n ú t T a s k e n d e n visz keresztül. A z út porát tevék hosszú sora k a v a r j a fel. G y a p o t b á l o k terhelik a legtöbbet.

Bugaczi cserény

keresni, a m i k m a d á r t á v o l b a n egymástól jó távol terülnek el, arra a „ V a r a s - c s á r d a " és „ L á t ó k é p " felé le, egész a z ondódi tanyákig. A d é l i b á b a „ S á r o s é r " felé a tájat felvette s a távolban a Nagy-Iványi torony a fata m o r g a n a vizében úszni látszik. A Hortobágy vize mentén tajtékzó lovaink s e b e s i r a m b a n halad­ n a k tova, de „Halt!" egy talyiga bontakozik ki a szikporos út ködéből s a talyigós a mi emberünk, akit keresünk. Ugyanis Balogh J á n o s g a z d u r a m n a k a fejős j u h á s z a , K u k o r a K i s Illyés s z á m a d ó most j ö n kis szürke lován a z egyik 3 0 0 - a s falkától, ahol a fia m á r megfejt és ezóta zsendicét hevítenek é s gomolyát gyúrnak a j ó juhtejből, megy s e b e s i r a m b a n a csárdától neki tartva a mindenségnek, a m á s i k 4 0 0 - a s a n y a f a l k é h o z a pásztor­ tanyára. V e l e van a kasfarban szép fekete pulija, a „ B o g á r " , a z ő e l m a r a d h a t l a n kísérője. Festő ecsetjére a l k a l m a s j u h á s z tipus az öreg Illyés bátya, napbarnította a r c á r a deresedő fürtös h a j a omlik a l á a s z é l e s k a r i m á j ú hortobágyi k a l a p alól, melyet még a nagytemplom égéskor (ezelőtt 3 0 esztendővel) vett ő k e l m e B a l m a z ú j v á r o s o n . „Ha szípet a k a r n a k látni, gyöjjenek el m i h o z z á n k le a k a r á m h o z , ott oszt láthatnak igazi sodrott perge türkű m a g y a r „ r a c k a juhot é s hozzájuk illő régifajta juhászkutyákat". Ilyen szíves meghívásra letérünk a Nádudvar felé való utunkról s a fertős m o c s a r a k a t , ahol a fekete kondorszőrű sertésnyájak nádfedelű h o d é l y o k b a n delelnek, távol j o b b k é z felé A vezértevén a fakolomp tompán komman egyet-egyet. Mintha a taktust ütné a többi négylábú r a b s z o l g á n a k ; a teve­ talpak gummiszerű mesztelenséggel érik az út porát. Egy hosszú l á n c a z egész t e v e s o r ; a z első teve farkához van kötve a m á s o ­ dik kötőfékje é s így végig, a legutolsóig, a m e l y i k n y a k á n ismét egy fakolomp himbálódzik. A vezértevén ülő hajtsór hirtelen megállítja a sort. B a j van. Nem k o m m a n az utolsó teve kolompja. V a l a m e l y i k teve kötő­ fékje eloldódott, de a b b a n a p i l l a n a t b a n megállt é s vele a többi mind. Az út másik oldalán h a t a l m a s kerekű — a r b á k — ezek a kétkerekű turkesztáni j á r m ű v e k gördülnek. Két méternél nagyobb a kerekek átmérője. A kétkerekű j á r m ű v e t egy kő húzza, a m e ­ lyiket még egy fanyereggel is megnyergelnek. E b b e n ül a hajtó. Ezek a h a t a l m a s kerekek arra valók, hogy a folyók gázlóin minden baj nélkül á t j u s s a n a k . A város európai részéről v i l l a m o s vasút visz a szórd részbe, a h o l á z s i a i rendetlenségben girbe-görbe utcák útvesztőiben még a z a kis szépség is elvesz, amit a kutató szem találna itt, vagy amott. Mozgó h a n g y a b o l y h o z h a s o n l ó j e l e n s é g jön velünk s z e m b e n . Sűrű szitaszövésű fátyollal letakart szürkeruhás nő. S e alakját, s e m karját, vagy b o k á j á t n e m lehet látni. S z a b a d tere nyílik a fantáziának. Napkeleti tündérregék j u t n a k a z e s z e m b e . Nem hagy nyugtot b e n n e m a férfi. S z e r e t n é k egy ilyen lefátyolozott nőt látni. É s a m i k o r m á r nyelvükön elég jól megértettem m a g a m a t , egy velem s z e m b e n j ö v ő nőt v a l a m i napkeleti izű bókkal sikerült fátyola f e l l e b b e n t é s é r e bírni. De Uram b o c s á s s , b á r ne tettem volna. L á z a s g y e r m e k á l m o k b o s z o r k á n y a r c a vigyorgott felém. Ijedten kaptam levegő után, a z irtózat szinte megdermesztett. Ez a fátyolfellebbentés olyan mély hatást tett reám, hogy most is, é v e k után, h a egy lefátyolozott nőt látok, riadtan kapom

hagyva, neki v á g u n k a „ L á t ó k é p " c s á r d á n a k . Itt a fertős sziken meg van a j u h á s z o k E l d o r á d ó j a , a h o l m á r c i u s elejétől beszorulásig a d e b r e c e n i é s újvárosi g a z d á k 2 0 - 2 5 e z e r d a r a b b i r k á j a legelész. O d a érve, egy b e r e n d e z e t t pászforfe/epre b u k k a n u n k ; e z áll a nád- é s sásfedte s z e r s z á m k a m a r ó b ó l s a z e n n e k a j t a j á v a l s z e m b e n álló és nyíló „ v a s a l ó " - b ó l , van emellett egy k o r c c a l taralyosra kötött kontignóciós tyúkól, itató vályúval é s a puliknak külön kis kunyhó, h o v á behúzódik é j s z a k á r a é s a h o l kölykeit felneveli. Külön áll a z ösztönű vagy á g a s f a , m e l y r e a fejőedények a g g a t ó d n a k , de legfelül van rajta egy régi kerék, melyre télen a kutyáknak lóhúst tesznek fel c s e m e g é n e k s ezt a nagy kutyák féltve őrzik. Egy pár vénhedt, tépett k o r o n á j ú a k á c f a á r n y é k é b a n c s a k u g y a n a tanyát védő k ö r s á n c o n kívül ott hever a „ Z á d o r " é s a „ B o d r i " , egy pár szép k o m o n d o r kölyökkel e g y e t e m b e n . „Nappal n e m h a m i s a k ezek, U r a m , de é j s z a k a a k á r a z oroszlán, ezt a fajtát tartotta m á r a z öreg a p á m is, azért mert farkas­ k ö r m e v a n é s ez s o h s e v é s z meg. A z e l e j e e z e k n e k Hort k ö z s é g b ő l származott, mert ott teremnek a l e g j o b b nyájőrző kutyák. L á t t a m egyszer, hogy a d e b r e c e n i Hatvan-utcán a sintér ilyen forma p á r o s kutyáját igyekezett egy újvárosi j u h á s z n a k elfogni, de n e m bírta, mert a kan b e l e ragadt a gyepmester i n á b a , úgy hogy a g a z d á j á n a k kellett a sintéreket a b a j b ó l ki­ s z a b a d í t a n i . Hejh 1 m e g é l j e n e z t e a d i ó k s á g a kutyákat 1" Az öreg j u h á s z s z á m a d ó , mint h á z i g a z d a is kiváló s z í v e s e m b e r n e k bizonyult, z s e n d i c é v e l , sajttal é s m a d á r l á t t a c i p ó v a l

Kunsági kettős szárnyék

el tekintetemet, mert s o h a s e m tudhatja a z e m b e r , hogy mikor éri b a l e s e t . A z orosz nők a szard nőkkel ellenkezőleg, n e m c s a k , hogy a fátyolt mellőzik, de a turkeszténi tropikus hőségre v a l ó tekin­ tettel olyan lenge r u h á k b a n j á r n a k , hogy egy kis e l k é p z e l é s s e l aktot l e h e t n e róluk festeni. Azt h i s z e m , G ó c h István s z o b r á s z m ű v é s z ü n k n e m szűköl­ ködött m o d e l l e k b e n . R e m e k a l k o t á s a i v a l t ö b b helyen t a l á l k o z u n k T a s k e n d v á r o ­ sában. Milyen c s o d á l a t o s útja v a n a m ű v é s z e t n e k . A m a g y a r s z a ­ b a d s á g s z o b o r m e g a l k o t ó j a P r z e m y s l b ő l r a b s á g b a kerül. Egy katholikus pap segítségével újra k e z é b e veszi a m i n t á z ó fát. L e g e l s ő a l k o t á s a a régi kis t e m p l o m egy m e l l é k o l t á r j é n a k s z o b r a , a m e l y b e n mi m a g y a r o k k ö n n y e z v e láttuk viszont a P a t r o n a Hungáriáét. Nemzeti szín s z a l a g o s oltérterítő, előtte i m á d k o z ó r a b m a ­ gyarok é s fent a kóruson felzendült a r a b s á g b a jutott m a g y a r o k ajkán a Hymnus. G é c h István, tisztább h ó d o l a t n e m glóriázta m ű v é s z lelked alkotását. A z új templom is épülni kezdett. Két részből áll, a l s ó é s felső t e m p l o m b ó l . A z a l s ó templom h o m l o k z a t á t kagylószerű m é l y e d é s e k díszítik a tizenkét apostol s z o b r á v a l . A felső templom főollárjánél P é t e r é s P á l s z o b r a . S o k s z o r e l n é z e m P é t e r a r c á t , határozottan borongós, töprengő m a g y a r a r c , a h o m l o k leheletnyi ö s s z e r ó n d u l á s a , a m e s s z e n é z ő s z e m e k , a kardot tartó kéz kőberögzített mozdulat k é s z s é g e , mintha a r a b s á g b a jutott m a g y a r véste v o l n a k ő b e , minden p i l l a n a t b a n várni lehet, hogy mikor pendül v á g á s r a a kard. A taskendi 1600 m a g y a r sírhoz is tervezett G á c h egy gyö­ nyörű szobrot. T e v é n ül a halál, — á z s i a i e p i d é m i á t s z i m b o l i ­ zálva, — k a s z á j á v a l suhint, előtte egy ö s s z e r o s k a d ó h o n v é d .

Ecsegi konytvos kunyhó

traktált meg b e n n ü n k e t u z s o n n á r a , k é s ő b b pedig pergő helyett felrakta a vezérürükre régi ö s s z h a n g z ó csengőit é s a l e á l d o z ó n a p p a l c s e n g ő - b o n g ó n y á j k o l o m p s z ó mellett hagytuk el a pásztortanyát s neki vágtunk egyenest a távol k ö d é b e n j á t s z ó horto­ bágyi c s á r d á n a k . A c s á r d a c e r b e r u s a i , a „ B u n k ó " , meg párja, a „Zatyi" most á m m á r é b r e n v a n n a k és m é l t ó a n fogadjók a lovak elé futva a városi fogatokat, de a kocsis csitító s z a v á r a f a r k c s ó v á l v a tar­ t a n a k v e l ü n k a z o s z l o p o s c s á r d a b e n y í l ó j á b a , a h o l m á r Némethy g a z d a , a c s á r d á s üdvözöl, mint a v á r o s v e n d é g e i t : Isten hozta Uraim ! találják m a g u k a t j ó l ezen m á s f é l s z á z é v e s hajlék a l a t t ; a húsz s z o b á b ó l a l e g s z e b b e t ajánlotta fel k e d v e s v e n d é g e i n e k m a éjjelre D e b r e c e n v á r o s a , tessék azt elfoglalni és b. neveiket a v e n d é g k ö n y v b e n megörökíteni stb. B e k ü l d i a „Hortobágy" puszta leírását, mit négy nyelven írt m e g K ö n y v e s T ó t h Mihály a „glóbe trotter" külföldi v e n d é g e k s z ó m á r a . A z esti szürkületben kigyullad a Hortobágy partján a pásztor­ tűz s ott a h a l á s z o k halpaprikást, a vén s z á m a d ó j u h á s z pedig b á r á n y p a p r i k á s t főznek e g y m á s s a l v e r s e n y e z v e v a c s o r á r a , a m i k i l e n c ó r á r a lesz elkószolítva és a c s á r d a előtti hosszú a s z t a l o n teríték nélkül, c s a k úgy a b o g r á c s b ó l felszolgálva, a m á r gyüle­ kező v e n d é g s e r e g n e k . K o c s i k o n , taligákon gyűlnek a s z á m a d ó k , utoljára l ó d o b o g á s jelzi, hogy a c s i k ó s s z ó m a d ó is betoppant ( K a l a b u s z Gyula 5-ös h o n v é d z á s z l ó s volt a modellje, őt is ott temették el idegen földben.) De ezt a szobrot n e m e n g e d é l y e z t e az orosz k a t o n a i p a r a n c s ­ nokság. Egy m á s i k s z o b o r áll a taskendi t e m e t ő b e n . Egy Sfinx, Á r p á d k o r a b e l i s i s a k k a l a fején, nyugat felé, h a z a ­ felé tekint, arra, a m e r r e a szegény r a b m a g y a r o k utolsó s ó h a j a indult. G á c h Istvántól m é g egy remek szobrot láttam a taskendi temetőben. Egy c s o d a s z é p nő, amint tört s z á r n y a i v a l h a l d o k o l v a roskad egy sziklára. A front ö s s z e o m l á s a után de s o k s z o r e s z e m b e jutott ez a szobor. M a g y a r falu a S z a l á r p a r t j á n . R a b m a g y a r o t t h o n : 8 Rotte. K o z á k k a s z á r n y a . Az udvai lenyírt d a r a b j a aszott mezejü, tikkadt h o m o k u kirgiz pusztának. Egy óriási terem a z e g é s z épület 196 l a k ó v a l . C s e h e k , osztrákok, hét porosz é s 9 6 m a g y a r tiszt. A l a k á s tűrhetetlen. Az udvart egyik oldalon. Egy reggel megindul a m u n k a .

a

S z a l á r folyó szegi b e a z

A vályogverés.

T i s z t u r a k mint v á l y o g v e r ő c i g á n y o k 1 De s o h a még n e m hozott ilyen nagy boldogságot, mint ez.

munka

A h o n v á g y kínja enyhült. S z a p o r o d t a k a vályogok és egy n a p o n m á r fel volt r a k v a a S z a l á r partján a z első h á z a k fala. Nád lett a födelük. Nádfedeles kunyhó. Zöldre festett r á c s o s ajtó, ragyogó fehér falával és fent a p a d l á s a b l a k o n h á r o m piros k u k o r i c a c s ő . Igen, voltam én m á r h á z t u l a j d o n o s is m e s s z e Á z s i á b a n . Ugy-e h ű s é g e s r a b t á r s a m , derék legényem, Z u b o r J a n c s i . T e s e gondoltad, mikor a z orosz e r d ő k b e n lelőttek lovadról, hogy pár h ó n a p m ú l v a g a z d á d d a l együtt b e á l l s z vályogot verni.

é s pedig a c s á r d a i v ó j á b a s lóhátról i s s z a meg a z első p o h á r bort a darunyakú üvegből. R a n g szerint felsorakoztak a mi e m b e r e i n k a z asztal k ö r é : a c s i k ó s és gulyás festői pásztor viseletben, a j u h á s z is előtörtetett a „ B e r t a l a n " hátán, földig ért a l á b a s mellette e l m a r a d h a t l a n „pulija." A k o n d á s t e r m é s z e t e s a z asztalvégre került, a „kisbojtár" helyére. A z egyetlen pusztai cigány, Garibaldi távolról leste, míg a z asztalfőn n e k ü n k fenn­ tartott helyeket elfoglaljuk s amint az asztal betelt, a s z o l g a fáról hozták a bojtárok a gőzölgő p a p r i k á s t : a puszták fiai velünk együtt költötték el a természetadta eledeleket, a c s á r d á s n é meg még karingót (fonatost) is sütött a „ l a c i " - k o n y h á n r á a d á s u l . Garibaldi nótafája mellett aztán éjfélig elhallgattuk a pásztorok danáját, miket j e l l e m z é s ü l a l á b b c s o k o r b a gyűjtök : A m a g y a r népies pásztorélet j e l l e m z ő n ó t á i : 1. A c s i k ó s . Volt egy lovam, ha m a g a m rá vetettem, S z á z mértföldre m a r a d t a szél megettem ; Debreceni szabadságon eladtam. Á l d o m á s k o r majd hogy meg nem sirattam 1 K e d v e s r ó z s á m k e b e l i b e a z óra, Neki a d t a m p á n ' l i k é r a , ruhára ; Ne s z o r o n g a s d azt a b a n k ó t j ó lélek, A d a z Isten m é g .többet is, ha é l e k . Csifeósnőfa.

4. A k a n á s z . Túl a T i s z á n a k a n á s z A baltával j á t s z i k ; Úgy forgatja a baltát, C s a k a nyele látszik. Kanásznóta. 5. C s á r d á s ( B e t y á r n ó t a ) . A Ráday-világból.

Hortobágyon nekünk nő fel a c s i k ó . K o r c s m á r o s n é nekünk a d j a a m i j ó , Elszeretjük a m e n y e c s k é t urától, így van ez m á r T i s z á n - i n n e n Tiszán-túl. A uertyogója

(frisse):

Nem loptam én, c s a k egy csikót, Mind a négy l á b r a k e s e ' v ó t ; Egy h u s z o n n é g y óra alatt Erdélytől Gyöngyösig szaladt. Pásztorok-dala.

2. A g u l y á s . Nem vagyok én úri c s a l ó d b ó l való. Nem köll n é k ö m s e l y e m p a p l a n takaró ; B e é r ő m én libatollas d u n n á v a l . Piros végre hajtott cifra c i h á v a l . B u g a c i pdsz/orndfa. 3. A j u h á s z . Juhászlegény, szegény juhászlegény, T e l e pénzzel itt e kövér e r s z é n y ; M e g v e s z e m a s z e g é n y s é g e t tőled, R á a d á s u l add a szeretődet 1 H a e z a p é n z l e n n e c s a l t foglaló E z e r a n n y i meg a borra v a l ó ; S a világot a d n á k r á a d á s n a k : Szeretőmet még sem a d n á m másnak ! Petőfi. Ne, pirulj J a n c s i fiam, n e m esett s z é g y e n a h u s z á r b e c s ü ­ leten. Én c s a k azt tudom, h a v a l a m i k o r tornyos k a s t é l y o m lesz, akkor se leszek o l y a n boldog, mint a k k o r voltam, a m i k o r a magunkverte v á l y o g h á z a t betetőztük é s először hajtottam á l o m r a a fejem. H a r m i n c m a g y a r h á z a S z a l á r folyó partjón. A z e l s ő m a g y a r falu. No de e z s e tartott s o k á , t o v á b b vitt a vándorutunk. A k k - B u r a partján. Nem m e s s z e v a g y u n k K h i n á t ó l , 8 0 werst a z e g é s z kicsike távolság, h a elgondoljuk, hogy a m a g y a r határt c s a k tizenkétezer kilométeres út után é r h e t n é n k el. P a n n y r é g b e n y ú l ó hegyei fehérlenek reánk. A hétezer méter m a g a s A k k - B u r a v ö l g y é b e n a mi európai k l í m á h o z szokott tes­ tünknek szinte elviselhetetlen a hőség. A folyónak roppant nagy az e s é s e . A h a t a l m a s s z i k l á k között olyan erős dübörgéssel rohan a víz, hogy k ü l ö n ö s e n esténként mi r a b m a g y a r o k , h a hallgattuk, úgy hittük, hogy a budapesti gyorsvonat dübörgését halljuk, a m i n t végigrobog a nagy m a g y a r síkságon. A folyó vízét apró, k e s k e n y c s a t o r n á b a n szétvezetik a földek öntözésére. A gyapotföldeket a c s a t o r n á k segítségével egy é j e n át el tudják á r a s z t a n i vízzel. A híres turkesztáni dinnyeföldek c s a t o m é i b a n pedig á l l a n d ó a n ott csillog a víz. Egy szemernyi e s ő s e m hull a m a g kikelésétől a dinnye éréséig a növény c s a k a gyökereken át k a p j a a nedvességet, m é g i s a föld l e g z a m a t o s a b b dinnyéi itt teremnek. Turkesztán v e r g a n a i része a l e g c s a t o r n á z o t t a b b rész. Született m é r n ö k ö k a z itt élő s z á r d o k . Mérnöki e s z k ö z ö k nélkül, gyorsan é s pontosan vezetik c s a ­ tornáikat, n i n c s e n reá eset, hogy v a l a m e l y i k c s a t o r n á b a n a víz m e g á l l n a , vagy ne folyna a kellő g y o r s a s á g g a l . Ha a szárdok egy új földterületet a k a r n a k c s a t o r n á k k a l ellátni, egy elismert hozzáértő egy m á s i k társával kimegy a c s a t o r n á ­ z a n d ó területre. A folyó partjóról kiindulva keresik a föld esését.

Hortobágyi vasaló

A kereső szard h á n y a t fekszik a földön. Összetett s a r k a i , h á t a és feje a földet érintik. Azután fejének lassú m o z d u l á s á v a l , h o m l o k c s o n t j a fölött feje fölé tekint. H a látja a földet, a k k o r a b b a n a z i r á n y b a n m a g a s a b b a n fekszik a föld. Hiszen egyszerű lejtmérővel dolgoznak a szárdok, de azért c s a t o r n á z á s u k b á m u l a t o s a n tökéletes. Nálunk, itt M a g y a r o r s z á g o n s z o k á s - m o n d á s a sötét Á z s i a . T u r k e s z t á n közép Á z s i á b a n fekszik, még s e m t a p a s z t a l t a m olyan k ö z m o n d á s r a érett sötétséget. O l v a s ó iskoláikon kívül, a h o l c s a k olvasni t a n u l n a k , v a n n a k az úgynevezett M a c h t a t k a r á - k . A mi k ö z é p i s k o l á i n k n a k felelnek meg. Nem volt a l k a l m a m t a n a n y a g b e o s z t á s u k b a é s m u n k á j u k b a bepillantást nyerni. D e egy a l k a l o m m a l a M a c h t a t k a r á t elvégzett fiatal szárddal kerültem ö s s z e egyik t e a h á z b a n . Körülöttünk a d e s z k a p a d l ó r a teregetett valódi keleti s z ő n y e ­ geken ülve t e á z t a k a szárdok. Mi is h a s o n l ó k é p e n cselekedtünk. L e g n a g y o b b m e g l e p e t é s e m r e fiatal társam azt kérdezte tőlem, hogy a m a g y a r o k még mindig úgy legeltetik nyájaikat, mint a m i k o r még erre j á r t a k Á z s i á b a n ? K é r d é s e i m r e é r t é s e m r e adta, hogy ők nagyon j ó l ismerik a m a g y a r nép történetét, a k i k velük, m ó r mint a s z á r d o k k a l , r o k o n o k . Nagyon s z e r e t n é e g y s z e r látni a nyugatra szakadt testvérek országát. V a g y tizenöt teát megittunk a felfedezett r o k o n s á g ö r ö m é r e , a m i n e m is olyan nagy m e n n y i s é g , mert itt egy j ó v é r ű benszülött addig el n e m hagyja a teaházat, míg 3 0 — 4 0 edénnyel n y a k o n n e m önti m a g á t . A szard tea n e m olyan, mint h a z á n k b a n k ö z h a s z n á l a t b a n lévő. Z ö l d színű, c u k o r és rum nélkül i s s z á k és b i z o n y o s s a v a n y k á s íze van. De m o n d h a t o m , a tea z a m a t j á t itt E u r ó p á b a n megrontják a fölösleges c u k o r é s rum h o z z á a d á s á v a l .

Egy régi j ó kunsági s z á m a d ó gulyást — Finta Miklóst — ele­ venítek fel, hiszen a z ő e g y é n i s é g é h e z fűződnek pósztoremlékeink a z ezredéves kiállításon, ő volt a kontyos kunyhó lakója. Ugyanazt az utat választom a kanyargós Berettyó mentén kifelé, amin Hermán Ottóval a n n a k idején ki-kijártunk, t. i. a Pudrihíd és c s á r d a felé. Az első stációt a c s ő s z h á z n á l Nemes Gyuri ecsegi c s ő s z n é l tartjuk. Ő m á r két évtized óla őrzi a pusztát egy pár h ű s é g e s farkasszőrű réti komondorjával s itt n á l a telelnek a m é n e k é s a magyarfajta törzsbikák. Itt ejtetnek meg tél utójón a pásztor­ fogadások. Az idén j ó m a g a m is jel'en voltam, mikor a 12 szám­ adói állásra mintegy 2 0 p á s z t o r e m b e r jelentkezett; mindenik mellett ott fülelt a „fogd meg"-je, jóféle pulija, kettő a gulyások közül komondorait is elhozta s a csoportot „amateur" fény­ képésszel le is vetettem. A kunsági pásztor a hortobágyitól vise­ letben és h a g y o m á n y a i b a n , é l e t m ó d j á b a n különbözik s itt a kunok, a gazdák, mint régi jószágtartó nép, m e g b e c s ü l i k a pásztor­ embert, hiszen kincseket érő jószágot b í z n a k egy-egy pásztor keze a l á . Első helyen á l l a n a k a gulyások, az ő kasztjuk tekin­ télyekből áll, kik apáról-fiura öröklik a pásztoritás művészetét. Egy-egy gulyás keze a l á 2 0 0 — 2 5 0 d a r a b s z a r v a s m a r h a tartozik s azt őrzi ő n e g y e d m a g á v a l kora kiveréstől András-napi vásárig, beszorulásig. Fizetése felmegy darabjától 2 0 0 — 2 5 0 koro­ nóra, úgy hogy egy s z á m a d ó bére a konvencióval együtt 5 0 — 6 0 ezer koronára rúg.

Finta Miklós ecsegi gulyás

A második kép — a mostani pásztorélet — m e g r a j z o l á s á h o z m é r mult é v b e n hozzá fogtam, a m i k o r Csuk J e n ő festőművésszel június hónapot a Hortobágyon töllöttem. Elmenten külön a „hirös v á r o s " B u g a c - p u s z t é j á r a , de ott már felparcellázott földeket találtam e k e m ű v e l é s alatt s a z eredmény negatív volt. így hogy a mi törzsökös pásztornépünket mégis b e m u t a s s a m , kivezetem a szíves olvasót a mi ecsegi pusztánkra. A benszülött turkesztáni nem ismeri a cigarettát és szivart. A nargylét — vízipipát h a s z n á l j á k , - a m e l y n e k édes füstjébe c s o d a s z é p álmokat varázsol a d o h á n y közé kevert ópium. H a a kirgiz és a szórd népet összehasonlítjuk, a z egyik a z őstermészet örökös vándora, — a n o m á d pásztor életet élő nép, — amelyik vallást, — templomot európai értelemben nem ismer, — akiket a z ottani „hívők" pogánynak tartanak, - de s z e b b , színe­ sebb, a legtöbbször tisztábban csillogó a hite, mint az európai művelt agyagtemplomos I s t e n i m á d á s a . Él ez a nép, mint a puszták h o m o k j á b ó l sarjadó növén>, — boldogan tárja kelyhét a nap fényözönébe, — nem érzi a kultúra hiányét, de nem is idegenkedik tőle. Ha a n o m á d kirgiz „jurtáját" — sátorát v a l a ­ melyik német telepes k ö z e l é b e n üti fel, aki a folyó sodrót, z u h a n ó esését v i l l a m o s fénnyé dolgozza fel, — nem idegenkedik tőle, h a egy huzal a z ő j u r t á j á b a viszi a fényt, — a z európai o l a j ­ mécset — a villanyt. A szard népnek a kirgizzel s z e m b e n nagy múltja van. Nehéz fóliánsok találhatók a benszülött negyedekben, a m e l y e k büszkén említik e nép múltjában a T i m u r S e n k ragyogtatta hősidőket. — S z a m a r k a n d — Hodzsent, — k o k a n d művészettel épített régi templomai hirdetik e n n e k a népnek nagy múltját. Nekünk e u r ó p a i a k n a k egy kissé különös és s z o k a t l a n a z élet­ felfogásuk, a gondolkozásuk, az erkölcseik ; de a keleti színek­ kel é k e s szépségét nem tagadhatjuk el. A j ö v e n d ő m o n d ó k nagy szerepet visznek közöttük. De a z európai j ö v e n d ő m o n d ó k t ó l óriási módon különböznek. Míg itt a kultúra földjén éretlen és értéktelen l o c s o g á s a dologtalan életet élő j ö v e n d ő m o n d ó k beszéde, — addig keleten i n k á b b a valóságot közelíti meg a nevük, — a m i k o r — b ö l c s e m b e r névvel tisztelik őket. Amíg nem volt a l k a l m a m s z e m t ő l - s z e m b e látni és hallani ilyen b ö l c s embert, — azt hittem, hogy értéktelen tömegbolondítást követnek el, — de álljon itt egy ilyen e m b e r n e k rövidre fogott b e s z é l g e t é s e .

A nagy j ó s z á g k i v e r é s május első n a p j a i b a n nagy ünnepé­ lyességgel van e g y b e k ö t v e ; ez é v b e n is 150 g a z d a vendégeikkel együtt nézték végig itt a c s ő s z h á z n á l , amint a tanyák világából a sok j ó k a n c á t c s i k a i v a l m é n e s e s lovakat kolomppal, a m á s i k c s ő s z h á z n á l a gulyabeli teheneket, a tarka marhát és a növen­ dék barmot s a szűzgulyát megvizsgálták és s z e r b e - s z á m b a adták a különböző s z á m a d ó k n a k , akik m á r rovás helyett rendes jegyzék mellett veszik át a jószágot é s h a r m a d n a p már felis­ merik : melyik kié. A pásztorok tanyáját a z állások, itt-ott mór I I alakú hodólyok és a szétszórt c s e n d e r e s e k jellemzik. Kontyos kunyhót már alig találunk, h a n e m deszka-oldalú bódékat „drenddí" a pásztor egy idényre 4—5 s z á z koronáért s azt idejében felállítja és bevakolja á r v a g a n é s sárral s berendezi s z e k s z e mon tágéval. Tyúkólat is rögtönöz é s földalatti vermet a házi nyu­ laknak. No de Finta Miklós örököse, Finta Péter s z á m a d ó gulyés a kórézugban (a Kirtó-partjén) nem áll ilyen c s e h ü l . Neki á l l a n d ó pósztorlakása van kint, mit minden tavaszon ki szokott tatarozni a felesége és kész b e r e n d e z é s e , 2 s u b á j a , 2 szűre van a z éjjelre megszálló gazda vendégeknek vagy az oda tévedt v a d á s z o k n a k . Egy órai k e m é n y h a j t á s s a l a Putri melletti repülőhídon át kijutunk ide, egy valódi pásztortanyára. Apjától örökölt szíves m a g y a r b a r á t s á g g a l fogad, hiszen 9 5 — 9 6 - b a n ő a h o n v é d h u s z á A terem, a h o v a szérd vezetőnkkel beléptünk, keleti s z ő n y e ­ gekkel van borítva. S z ő n y e g m a t h o z s é l e m e k s e l y m e s p u h a s á g a önti felénk c s o d a s z é p szimfóniáját. A falak mind szőnyeggel borítva. Ajtó sehol sem látszik. F e k e t e szekrény boltozatos mélyén valami ezüstös tea-üst csillog, mellette egy sárgaréz díszes nargyilé. T ö b b s e m m i , c s a k szőnyeg, — szín, szín mindenfelé. V a l a m e l y i k szőnyeg meglebbent, levegőáram rohant végig a termen. Arra fordulunk. Előttünk áll a keleti bölcs. S z á r a z , csontos alak. Elfántcsontszínű a r c á b ó l két fekete, csillogó s z e m tekint végig rajtunk. Félkörben leülünk: A b ö l c s gondolkozva nézeget minket. S z a r d ruha van rajtunk, de az ő szemét nem lehet m e g c s a l n i . B e s z é l n i kezd : Ti eljöttetek, — nem én értem, — magatokért. Eljöttettek, mert boldogok vagyok, ha valakit t u d a t l a n n a k éreztek magatok alatt. Mert nem hisztek tudást a S z e l i m h e g y á r n y é k á b a n . Látjátok, ilyenek vagytok ti nyugatiak, — akik hiszitek, hogy mindent tudtok, mert mindent azért tesztek, hogy ö n m a g á t o k a t c s o d á l h a s s á t o k műveitekben. Mi, — akik boldog örömmel köszöntjük a z ég peremén fel­ c s i l l a n ó hajnali napot, — mindent azért teszünk, hogy tökéletesed­ j ü n k a felettünk való nagy Akarathoz, aki a z én lelkemet kihasí­ totta lelkéből és a p á i m sok ezer testén át a z én testembe küldte, hogy a z én a j k a m o n z e n d ü l h e s s e n a szó dicséretére. Ti nyugatiak, a tudós tévelygői vagytok. Ti azért tesztek sok életet e l h a s z n á l t a , — mert keresitek a módját, — hogyan pusztít­ h a s s á t o k legkönnyeben a legtökéletesebb teremtményt, a z embert. A föld mélye kevés m á r a temetésre, a tenger mélyére is temettek. A földet vérrel szennyeztétek, most a m a d a r a k birodalmát is e m b e r v é r e s s é tettétek. A ti tudéstok ölni, a mienk életet adni. Ti mind a Hazáért indultok a h a r c b a ; elfelejtitek, hogy c s a k a z harcol a Hazáért, aki véd, aki támad, a z gyilkos, mint a diófaerdők sunnyogó hurokvetője.

roknál szolgált, s mint báró Fehérváry l o v á s z a morest tanult a katonaságnál. Peti fia még c s a k 10 esztendős, de m á r a v a k á c i ó t a gulya mellett tölti. Egy csivogó, mely „ V i g a n ó " névre hallgat, mint a strázsa áll a pásztortanya előtt. A nagyobb kutyák és 2 puli kint j á r n a k v a l a h o l a Berettyó alján a Tinó-gulyával. Felkérdezzük, hogy a szomszédos m é n e s a kevi gazdáké-e még, vagy m á r a csikó­ telepi gazdaságé. „Itt még minden a kevi gazdáké egész Bokrosig, meg Hosszúhátig" felel Finta röviden, de hozzá teszi: „régente a kevi j u h á s z o k tanyája még ott volt a hosszúháti c s ő s z h é z n á l , ami már 150 esztendős putri volt, de a román világba h a r m a d é v e leégett". Ott jött össze kora m á r c i u s b a n a z állásokat és a Kiritó nádcsiróját legeltető juhászsereg és éjjel 10—12 falka birka mellett tüzelve tanyáztak a m a g a s álláson. Kutyáik is olyanok voltak, hogy réti farkastól szakadt (származott) nyájőrző ordasok, miket verem­ ben neveltek féléves korig, hogy annál h a m i s a b b a k legyenek. Ezt még az apámtól hallottam elbeszélni, tehát igaznak kell lenni". „Tud-e aztán — kérdezzük — ez a kis csivogó v a l a m i t ? " Hogyne uram 1 hiszen ez a félkezem, mert most is mit tudom én, éjszakai virrasztás után, hol j á r a j ó s z á g o m lent az aljon, de ha szólok : „eridj c s a k T e 1" s a somfabottal irányt mutatva, a V i g a n ó mint a nyíl röpült a Beretyóig ót felé és c s a k h a m a r kolompszó é s a gát felől kibontakozó gulya közelítése jelezte, hogy a Viganó az üzenetet levitte a bojtároknak „express". A vízhúzást és itatást a kettősgémű kúton s a kút farán ráncigáló kisbojtár vitustáncát végignézte, azt a párszáz dézsa vizet még mindig ősi formában láttuk 5 — 6 ölről meríteni, pedig ma m á r ezt egy motor nagy a fúrt artézi kút modernül elvégezné. Városi lovainkat a Berettyó laposi k a s z á l ó k r a kipányvázva, a tarisznyákat előszedtük s a pásztortanyában a tűzhelyet (padkát) körülültük déli kenyerezésre. Délben a pásztorok is c s a k így falatoznak, h a n e m estefelé, mikor már a j ó s z á g a z állásra tart, főz a s z á m a d ó a bojtárjainak kunsági s z o k á s szerint olyan j ó „öreg k á s á t " vagy „betyáros"-at (öreg tésztát), utána isznak frissen fejt tejet és tiszta jéghideg kútvizet, hogy btzony ez a pásztornép itt kint. az Isten s z a b a d ege alatt j o b b a n él, mint a nehéz időben a nagy városok piacról élő gazdag lakossága. Ezért is a drága n y a r a l á s helyett vegyük p r o g r a m m b a : „Ki a tanyák v i l á g á b a és pusztákra !" Befejezésül jól tudom, hogy a pósztorebek külön leíráséval adós maradtam ; de a mult télen fent a főkapitányság nagy­ termében vetített képekkel élveztem végig két előadást (felol­ vasást) a mi pásztorebeinkről, azóta belátom, hogy s z a k e m b e ­ reink e téren többet tudnak, mint mi magunk. T e h á t minek hordanék én D u n á b a v i z e t ? Megvetítek a mi földünket, n e m hisztek tudást közöttünk. Elfelejtitek, hogy minden n a p n a k itt pirkadt h a j n a l a . Megvetítek erkölcsünket és ti e r k ö l c s t e l e n e b b e k vagytok az utolsó kirgiz kecskepósztornól. Mi a nőt az élet fűszerének tartjuk, — ti mindent a nőért tesztek, míg el nem értétek, — azután, — mint nehéz kaftánt, tehernek érzitek. Mi kertet ültetünk belőlük, hogy gyönyörköd­ hessünk, ti egyet visztek h á z a t o k b a , de boldogok vagytok h a a másik férfi „egyét" b e s z e n n y e z i t e k ; — de nagy tudású fejetek szeme nem képes látni a magatok g y a l á z a t á t ; mert egyformán mér nálatok férfi a férfinek, h a nőért megy a kockajáték. Törvényeket hoztok büszke törvényházaitokban, hiuk vagy­ tok, hogy nálatok nem k e c s k e b ő r b e n hordják a folyóból a vizet, gőgösen hirdetitek, hogy nálatok mindenki k e z é b e veszi a betűs papírt és akik s o h a s e m lottók egymást, tanítják egymást. De elfelejtitek azt, hogy nem c s a k a gondolat, de a méreg is a betűs papírral terjed. Elfelejtitek, — ha nem terjed a betűkkel együtt a fehérkenyér, — a betű mérgezettek elveszik a fekete helyett a fehéret, — de helyette feketét sem a d n a k . K í v á n o m , hogy ne győződjetek meg szavaim igazságáról, — de én látom már a kinyújtott karokat, — a m e l y e k nem kérni, — de elvenni fognak. — ( K o m m u n i z m u s . ) Szeretnétek tudni, meddig tart a r a b s á g ? Nem s o k á . A test, — a lélek igája. Akik h a z a értek, utánatok indul a z itt maradottak iganélküli lépte. A z én népem kései törik meg az igát. Elhagytuk a bölcs szőnyegtermét, mosolyogva, gondolkozva, hogy már mi, európaiak a jövendölést szoktuk h o n o r á l n i . Mikor eltávozásunk előtt egy pár ezüst pénzt nyújtottunk felé, — nem fogadta el. — Én c s a k a b b ó l adtam, — a m i v e l bírok, nem fogyatkoz­ tam meg általa, ti se fogyatkozzatok meg érte.

Kenéz Zoltán komondoraival

Azt a z egyet végül beígérem, hogy a z igazi alföldi pósztorebfajták b e m u t a t á s a c é l j á b ó l Karcagon vagy Turkevén ez évi szeptember h a v á b a n rendezünk egy tanulságos kiállítást; erre meg­ hívjuk a D e b r e c e n b e n most alakult „Tiszántúli E . E."-t é s a z „Orsz. E b t e n y é s z t ő Egyesület" ö s s z e s tagjait; ígérni nehéz, meg­ tartani könnyű, ha mindnyájunkat a z e s z m e h e v í t : Megmenteni mindent, ami magyar I" K. Z.

A régi Erdély vadászurairól s vadászataikról. (Folytatás.)

Néhai Újfalvi

Sándor

adatai nyomén írta : lovag Kerpely

Béla.

III. Görgény a báró B o r n e m i s s z á k ősi fészke és uradalmi köz­ pontja a fancsali h a v a s o k torkolatán fekszik. A helység feletti erdő, mező, patak m á r havasi jellegű, zordon, mindamellett a görgényi kastély jól rendezett kertje, ízletes gyümölcsvólfajokkal s szép virágtáblákkal díszlik s csodálatos, a szőlő is szintoly tökéletesen beérik, mint m e l e g e b b éghajlat a l a t t ; pedig a szőlő­ c s ő s z n e k itt már többet kell tartania a medvéktől, mint egyéb Csak még annyit. Az A k k - B u r a folyóparti fogolytelepről c s a k kevesen jutottunk h a z a M a g y a r o r s z á g b a . T ö b b i magyar testvérünk Hal-Mezsid portyázó b a n d á j a kései alatt vérzett el. A felkoncolt magyarok koponyái fehéren vállnak ki a zöld fű közül. Itthon, a T i s z a partján még esténkint kiki perdül egy-egy könyű, de azok a fehér koponyák nem érzik meg. A honszerző ősök kései unokái azon a földön porladnak, a h o n n é t ősapáik nyugatra indultak. Ők hallgatnak, mi sem beszélünk, miért lás­ son az é d e s a n y a sirt, amikor hinni tudja, hogy meghallja még hazatérő fia lépteinek d o b b a n á s á t . A magyar k á l v á r i á n a k sok stációja van, — az egyik ott, m e s s z e a turkesztáni homokon. De a mi k á l v á r i á n k n a k nem egy a megdicsőült keresztje, h a n e m sok százezer. Ugyan lesz-e ? J ö n - e ezért a sok-sok szenvedésért feltámadás ? Lesz I Kell lenni. Ha a turkesztáni homokon fehérlő koponyákra gondolok, akkor röppen mély hittel az i m á d s á g o m fel, — a nagy Akarathoz :

&HISZEK EQy ISTENBEN-HISZEK EGyHAZABANÖ ^[HISZEK EGy ISTENI .ÖRfÖK IGAZSAGBAK, 2HISZEK MAQfARpRSZAG, rTLTÁMADASÁBAN ~VAMENJ

szőlőtolvajoktól érés idején. „A havasi sivatagság, itt e sarkon jön k a p c s o l a t b a a növényzet polgárisúltségával". Ennek a történelmi nevezetességű görgényi várkastélynak a negyvenes é v e k b e n báró B o r n e m i s s z a J á n o s volt az ura. Nem volt szenvedélyes vadász, de megelőző szívessége, vendégszere­ tete s finom, férfias társalgási modora őszönként sok vadászurat, válogatott vendégkoszorút vonzott fel kastélyába. Ezekért a szép magyar sajátságaiért, aki egyszer megfordult ő nála, a z bajosan maradt el a j ö v ő őszön. A Wesselényi-féle zsibói vadászatok után itt, Görgényben folytak le a legrendezettebb vadászatok és az egy n e m e s szarvas kivételével, itt volt a vad legnagyobb bővében. A szarvast bőven kárpótolta a z o n b a n a medve. Egyetlenegy kóbor gímszarvasra emlékeztek Górgényben, mely után több s o h a s e m mutatkozott. A vadászatok rendesen október hó elején tartattak meg, amelyekre 2 0 — 2 5 vendég szokott volt megjelenni, cselédeikkel, lovaikkal, kik mind igazi nagyúr h á z á h o z illő módon láttattak el. Az ebédlő asztala szinte roskadozott Louis francia s z a k á c s válasz­ tékos remek főztjeitől s a válogatott csemegéktől és még a legfinyásabb Í n y e n c n e k sem maradt kívánni valója. A napok igen változatos kedvtelések közt folytak le. Egyik napon nagyvadra, másikon s z a l o n k á r a hajtottak. Egyszer megtör­ tént, hogy az apró nyiresen szalonkára hajtottak az urak és a gazból két izmos farkas tört ki. Nosza, volt is derekas puffog­ tatás, de bizony a szalonkára való apró g ö b e c s c s a k megkopog­ tatta a tömött bundát s a farkasok minden érvágás nélkül, vidáman folytatták útjukat. Az erdők a helység közelében vannak, a bércek itt még nem meredekek. A vadászatokat a páratlan tevékehységű M a c s k á s y Ferenc vezette, nagy megfontolással és érett tapasztalattal. Azon­ kívül fankadást nem ismerő, mindég derűs kedvével éberségre tudta deríteni az egész társaságot. „Most is örömmel gondolok vissza az erőteljes, tevékeny, vidám férfiura — írja Újfalvi — mint életunt korunk (1858.) merő ellentétére". Nyolcvan hajtó, h a r m i n c kopó és a boldogult B o r n e m i s s z a Lipótról hátramaradt négy pecér, névszerint: B e m b e , Krajcár, Rubin és Zsogó, már mind a négy koros, de pogányul erős hangú és győzős cigány, a terjedelmes, hosszú, erős hajtásokat, melyeket egyebütt 3 0 0 hajtóval szoktak megverni, oly ügyesen csinálták a dolgokat, hogy a vad rendszerint fegyverre került. A vadászatok rendesen 5—6 napig tartottak s az eredmény kb. 3—4 medve, ugyanannyi farkas, 10—12 őz, 1 4 — 1 6 róka, ugyan­ annyi nyúl és 4 0 — 5 0 szalonka volt. Újfalvi Sándor Görgénytől mintegy 2 0 mértföldnyire lakott, de a nagy távolság d a c á r a c s a k ritkán maradt el a görgényi hajtásokról. „Az 1847-ik év őszén — írja — minden lényeges ok nélkül, c s a k úgy rémlett, mintha most l e n n é k itt utolsó vadá­ szaton. V a c s o r a felett búsan e m e l e m fel búcsú poharamat s h á l á s szavakkal köszöném meg a derék háziúrnak a páratlan szép vadászati időtöltésekei és szíves elfogadást. B ú c s ú m a t nem tudám indokolni, de a z azt követett év fájdalmasan igazolá, mert az évszázadok viharaival dacolt kastély oly romba dőlt, hogy ahol eddig akár 100 vendég kényelmesen megfért, egy vándornak sem volt hová lehajtani büféjét." Évek multán, temérdek költséggel lakhatóvó tették a kastély egy kis részét. Minthogy évek hosszú során ót c s ö n d e s volt a kastély körül elterülő erdő a hangos kürtszótól, fegyvercsörgéstől, a vad felette mód elszaporodott, amire tanúbizonyság a z 1855. év őszén megtartott első vadászat a szomorú idők után, mikor is 26, mondd huszonhat jól megtermett medvét lőttek ki a gör­ gényi erdőből, pedig az elmúlt viharos idők a derék pecéreket mind elseprették, hajtó kevés volt, n é h á n y szokatlan kopó, tapasztalatlan újoncvadószok és főleg hihetetlenül rossz szerke­ zetű fegyverek érték el ezt a kolosszális eredményt. Csodálatos, — jegyzi meg Újfalvi — hogy a 2 6 medve közül egynek sem kere­ kedett kedve szembeszállni valakivel, mintha a gyászos napok alatt a vitéz vad is elvesztette volna bátorságát. Mielőtt a görgényi vadászatoktól örökre búcsút venne Új­ falvi, a boldog v i s s z a e m l é k e z é s egy szép vadászjelenet elmon­ d á s á r a készteti, ami még a negyvenes években történt meg vele és a társaságban levő két angol vendéggel. A Bria havason, lenn a havasi s e b e s p a t a k balpartján voltak a v a d á s z urak sűrűn felállítva. Szemközt velők, meredek falhoz hasonlítható m a g a s oldal, melyen c s a k imitt-amott nyúlik fel egy-egy s z á z a d o s bükk, vulkánszerű hegyes kőszirtjein pedig semmi más növényzet, mint ördögborda és keserű lapú teng. Újfalvi balfelőli szomszédjai voltak az angolok, akik nem is annyira a vadászat kedveért, h a n e m tanulmányozás szempont­ j á b ó l járták Erdélyt, a m o l y a n globe trotterek. Az egyik angol mintegy nyolc ölnyire állott Ujfalvitól, aki csodálkozva látta, ánglius barátunk fegyverét egy fához támasztotta és a legnagyobb flegmával a n n a k kérgére egy angol mént metszegetett. A hajtók

lármája és viszhanja a túlsó árok fenekéről, a vadászoktól távol c s a k n é h a és alig volt hallható. Egyszerre, a szemközti b é r c meredek élén, kívül a golyókörön, egy medvét pillant meg Újfalvi, amint nyugodtan sétálgat. Int az angol s z o m s z é d n a k , aki nagy szemeket mereszt, de azután fejet csóvál és félválról int vissza, hogy nagyon távol van. A medve még kétszer sétált végig a hegy élén, mintha b e a k a r n á nekünk bizonyítani, hogy e s z e á g á b a n sincsen a meredek lejtőn, a sziklaromok közt hozzánk a völgybe lesétálni. Még néhányszor integetett az ángliusnak, hogy hagyná m á s ­ korra szobrászművészetét, mert a komótizóló medve a közeledő hajtók által esetleg mégis felénk zavartatik s akkor majd késő lesz a kapkodás. De az figyelemre sem méltatva az intelmeket, a legnagyobb hidegvérrel tovább faricskált a fa kérgén, ezzel is dokumentálván azt, hogy ' voltakép c s a k azért mászta meg a társasággal a meredek bércet, hogy n e c s a k menazseriában, vagy talján láncán táncoltatva, h a n e m saját lakhelyén láthassa a szabad, bátor medvét. Más, hevesvérű nemzet fia, a z első megpillantásra azonnal a r c á h o z kapta volna fegyverét és feszült figyelemmel, nyug­ talanul, a rendes v a d á s z l á z rohamai között mohón leste volna az elválasztó percig a nagyvadat. Az ánglius oda se hederített. A hajtók balszárnyán Krajcár, tisztes c i g á n y p e c é r érkezett legelébb a medve által sétahelyül választott b é r c ormára. A Krajcár otromba harsány hangját c s a k i s a nádi bika éles bömb ö l é s é h e z lehetett hasonlítani. Ahogy felért a tetőre, öblös kürtjét kezdte harsogtatni, de rögtön a b b a is hagyta, mert mint k é s ő b b elbeszélte, a megfeküdt medve a kürt b ö m b ö l ő hangjára — mint amely hang tapasztalás szerint leginkább csiklandozza a medve fülét, — egy vastag tőke alól, nagyon közel előtte, kiszökött. A pecér pedig fűszeres káromkodások között kívánt neki j ó útat. A vadászok ebből a jelenetből mit sem láthattak, de a kürtszó m e g s z a k a d á s á t rögtön elértve, Újfalvi fegyverét a z o n n a l felkészíté. Kevéssel azután látja is a medvét, de most s e feléjök, h a n e m a meredek oldalon előre ügetni. S z o m s z é d a i nógatják, hogy lőjjön, mert nagyon messzehordó, vontcsövű fegyere köz­ ismert volt. De a medve nagyon távol volt, azonkívül h a t a l m a s szökésekkel haladt. Mégis a közkívánságra, bár meggyőződése ellenére, rálüzelt. A négylatos golyónak a medve orra előtt kellett elfütyörésznie, mert a lövésre irányt változtatott és már nem előre, h a n e m egyenesen fölfelé iramodott. Felvett iránya előtt a z o n b a n egy nagy kiugró kőszikla lévén, meghőkölt és b a m b á n széttekintett. A kedvező pillanatot felhasználta Újfalvi, aki, jóllehet nagy távolságra volt a medve, j ó l c é l b a vette és rótüzelt. A c i k á z ó villámhoz h a s o n l ó gyorsasággal omlott lefelé koszairól kőszálra a hányat bukott vad, miközben a sűrűn fel­ állított szomszéd vadászok hevesen, de mind h i b á s a n tüzeltek. A sétáló kedvétől megfosztott medve a p a t a k b a hengeredett, hat lépésnyire Ujfalvitól és teste nagy súlyával a patak vizét messzire kiloccsantotta és mint a b é k a , oly laposra terült e l . Kínos fájdalmában egy é r c k e m é n y kavicsot szétmorzsolt a foga közt, mert még élt, de helyéből mozdulni nem tudott. Emellett oly éles, keserves hangon harsogtatá bőgését, közben pedig oly csínján reszketteté hangját, mint temetésen a bekapacitált falusi kántor. A botrányos hangra a legkomolyabb vadászok is kény­ telenek voltak magokat elnevetni, míg azután a kegyelemdöfést megkapta a kínlódó pára. „Az egyik angol távoli jól irányzott lövésembe c s a k n e m szerelmes lön — írja Újfalvi — s a változatos jelenet hidegvéré­ ből jól kimozgatvón őt, többek közt azt állítá, hogy a több mázsányi nehéz medvének kószáiról kőszirtre bukdosása közben minden csontja összetörött. — T é v e d ön 1 — felelém mosolyogva — mert még meg s i n c s potyolódva. — Fogadjunk 1 — kiálta. — Húsz p a l a c k pezsgő 1 — Áll 1 felelék — c s a k meg ne b á n j a ön." M á s n a p a két angol nem ment ki a v a d á s z t á r s a s á g g a l ; nekiestek a medvének és bonctanilag apróra felbontották, meg­ vizsgálván minden porcikáját s róla egy ívre terjedő sebészi látleletet készítettek, különösen kiemelvén, hogy a medvén bármi csekély ütést sem fedeztek fel. „Előttem nem volt ez újság, — folytatja Újfalvi, — mert tapasztalásból már rég tudom, hogy minden állat közt a z egy medvét, bármily hosszat bukjék, tömött bundája, vastag bőre és ujjnyi vastagságú ruganyos izmokkal behálózott teste meg­ védik a roncsolástól. Ezt tudva, lovagiatlanság lett volna a foga­ dást fel nem mondani, mire az angol kuriozitással jegyzé meg, hogy csakugyan biztosabb tudományt meríthetni a tapasztalás nagy iskolájában, mint tudományos könyvekből." Ez a „sebészi látlelet" ott állott a görgényi kastély levéltárában a 48/49-iki idők rombolásáig, mely annyi b e c s e s ritkaság és fontos irománnyal együtt ezt is elhamvasztotta. (Folytatása következik.)

nnnn

G

A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL. nnnnn

Ml- UJSAG A2ALLAT. KEBTBEN?

BUDAPEST F Ő V Á R O S ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJÉNEK KÖZLEMÉNYEI VIII. évfolyam. 15—16. szám.

Budapest, 1921. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE

Az

állat- é s növénykert i g a z g a t ó s á g á n a k közreműködésével szerkeszti:

RAITSITS EMIL

Allatkertünk és a napi sajtó. A napi sajtó a mai válságos napokon •akkor van a helyzet magaslatán, amidőn azt, ami még a miénk, féltve, szeretve becézi, kultúrintéz­ ményeinket felkarolja, mint nemzeti dicsőségünk és jövendő életrevaló­ ságunk alapját. Sajnos, a napi sajtó némelyike meg­ feledkezik hazafias kötelességéről és lecsépel minden tárgyilagos alap nélkül minden magyar intézményt. Az ilyen közlemények mögött rendszerint egyegy lemaradt vagy kellően nem méltányolt tehetség, vagy helyeseb­ ben mondva akarnok áll, akinek érdeke, hogy egyik vagy másik kultúrintézményünkről kedvezőtlen hírek terjedjenek el a köztu­ datban. Hasonló a helyzet a minket köze­ lebbről érintő kultúrintézményünknél, az állatkertnél. Az oly sok sorscsapás­ nak kitett és súlyos válságokat és szenvedéseket átélt hazánk egyedüli állatkertje is kiállta a próbát, mert még most is, amikor a többi külföldi állatkertekben csak mutatóban van egy-egy állat, oly állománnyal rendel­ kezik, amelyért a külföldi állatkertek nálunk járt szakértői megirigyeltek. Állatkertünk helyzetéről azonban,

köszönet a megértő és igazán hazafias sajtónak, olvashatott a nagyközönség igazán tárgyilagos cikkeket, amelyekért nem mulaszthatunk el köszönetet mondani ez úton a „Budapesti Hirlap", az „Uj Nemzedék", a „Pesti Hirlap" és a „Nép" szerkesztősé­ gének. A súlyos anyagi gondokkal küzdő állatkertünknek ily hazafiasán gon­ dolkodó pártfogókra van szükségük, hogy a nagyközönségünk figyelme erre a pártfogásra méltó intézményre terelődjék és ily módon állatkertünk látogatóinak száma gyarapodjék. Állat­ kertünk léte a nagyközönség kezébe van helyezve, látogassa minden magyar minél gyakrabban kultúr­ intézményünket, ahol sok mindent láthat, de ne oly módon tekintse meg az állatkertet, hogy annak területét futólag megtekintve, csupán azt keresse, ami épen a körülmények folytán nem lehet az állatkert lakója, mert állatkertünk állománya oly vál­ tozatos, hogy azt egy délutánon behatóan megtekinteni és az állatokat megfigyelni nem is lehet. Pártolja a magyar sajtó és a közön­ ség egyik büszkeségünket, az állat­ kertet továbbra is. R. E.

augusztus 1—15. Megjelen mint az „A TERMÉSZET" :o: :o: :o: melléklapja :o: :o: :o:

HIREK Széki csér. Igen érdekes a madár­ ház keltetőgépében kikeltetett öt széki csér, amelyeket nagy gonddal az állat­ kert madárházának felügyelője nevelt fel. Egyébként a keltetőgépek igen jól működtek, mert tavasz óta 160 darab különféle faj és fajta szárnyas fióka hagyta el a gépet és benépesíti a madárházakat. Fekete rigó. A madárház egyik társas röpdéjében a tavasszal fekete rigópár fészkelt, a kikelt fiókákat szé­ pen felnevelték és most már anyányi madarakká nőttek fel a gondos szülők nevelése mellett. Bölömbika. Az állatkert állománya két bölömbikával bővült, amelyeket Katoszek mészáros ajándékozott, ez­ úton is hálás köszönet az ajándé­ kozónak. Őszi ebkiállítás, foxterrier derby és német juhászkutya szalagdíj. Az őszi ebkiállítást szeptember 18-án tartja meg a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete(I., HorthyMiklósút56/a.), a kiállítók az előbbi címen szerezhetik be a nevezési iveket. A debreceniebkiállítástelhalasztották, úgy hogy szeptember 25-én tartják meg. Spániel. Az állatkert pedigrees springer spániel szukája után vetett kölykek rohamosan fejlődnek, úgy hogy rövidesen átvehetik a tulaj­ donosok kedvenceiket. Még egy-két darab kapható belőlük. A kiadásért felelős: RAITSITS EMIL

A SZÉKESFŐVÁROSI ÁLLATKERT HELYSZÍNRAJZA

JELMAGYARÁZAT: Az állatkertbe vezető villamosok számai: 8., 2 5 . , 3 3 . , 3 5 , F. J . földalatti villa­ mos vasút. Omnibusz. A térképen lútl»-t<> sm'uiink ur. útmutató szivedén! utttlnnk, az útmutató lelrAsabnu kftvatott útirány

KI. = klozet.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 0. 1. 2.

Főkapu Igazgatóság Dohányárusítás Majmok Rágcsálók Mókusház Erszényesek Szarvasok Juhok Tejcsarnok Antilopok Bölények

13. Cukorkaárusítás 14. Kapu 15. Néprajzi gyűjtemény Vastagbőrűek Zsiráfok 18. Turista-út 19. Vendéglő 20. Tevefélék 21. Disznófélék 22. Gyermekek játszó­ helye 23. Sport-pálya

Simaszőrű foxterrier Altenritter

István.

24. Lovagló- és kocsikázó- 35. Tigrisbarlang pálya 36. Oroszlánbarlang Zebraistálló 37. Kis ragadozók Muflonok 38. Hűsítő italok Zergék árusítása Kecskék 39. Vidrató Kőszáli bakok 40. Várrom Kis medvék 41. Fókató Nagy medvék 42. Jegesmedvék Kutyák 43. Turista-út Süteményárusítás 44. Rozsomák Átjáró az oroszlánházon át 45. Nyestfélék

25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34.

kaphatók:

10.

Xada Erica és Fountain Forester az állatkertben.

Spániel kölykek Néhány telivér vizslát kaphatók

Ötvös B a l á z s , M a g y a r s z o m b a t h e l y ,

az

51. 52. 53. 54. 55. 56.

Rénszarvasok 57. Norvég ház 58. Jegesrókák 59. Alagút-átjáró 60. Bejárat a mozgófényké- 6 1 . pékhez 62. Uszómadarak 63. Gázlók, kacsák 64. Fácános 65. Sasok 66, Strucok 67. Kisebb tóparti madarak 68.

Madarak háza* Dohányárusítás Falusi gazdaság Rovarok Akvárium Terrarium Vendéglő Zenepavillon Kávéház Terrasz kávéház Pálmaház bejárata Aréna-úti kapu

D ' L ' " v a d á s z f o x t e r r i e r telepen (Bárdos, Kalocsa „r\OJ\aVar e l a d ó : l drb k a n , 1 drb s z u k a kölyök ( a p C h a m p . F o n t a i n forester, a n y . Rókavór, F r u s k a ) 1 drb k a n . 1 drb s z u k a kölyök (ap. R ó k a v á r Pusy, a n v . J a f f a of Z u g l ó ) ; a kölykek 5 h ó n a p o s a k . L i a d ó R ó k a v á r I v a a o v ( a p . S y i v e s z t e r Ervin, a n y . J a f f a of Z u g l ó ) ; 1 é v e s törzskönyvezett k a n , őszi derby re b e v a n n e v e z v e , k o t o r é k b a n dolgozik. Á r a k m e g e g y e z é s szerint. a

köiykek

X . ker., K o r p o n a y - u . 2. 1. e m .

után drótszőrű foxterrierek k a p h a t ó k

46. 47. 48. 49. 50.

állatkertben. elfogad

„Czobor" német juhászeb kennel.

betanításra

Feketevizpuszta, Veszprémm.

T u l a j d o n o s : K l e i n J á k ó , B u d a p e s t , VII., C z o b o r - u t c a könyvezett p e d i g r e e s kölykök k a p h a t ó k .

13. T ö r z s ­

• • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • •

(I) (I) (I) (!)

ALAPÍTTATOTT 1865-BEN

I 1 SZOBA-AQUARIUMOKAT 1

SKABAÉSPLÖKL FEGYVER-RAKTÁRA

B U D A P E S T VI., VILMOS CSÁSZÁR-ÜT 33. (!) Vadászfegyverek j Vadásztöltények i Vadászfelszerelések

MAGYAR E B T E N Y É S Z T Ő K

Fegyverjavítások, (Jj barnítások saját jjj műhelyünkben 5!v

ORSZÁGOS

díszhalakat, aquarium-kellékeket, vízi :: :: növényeket szállít az :: :: 6) @ ® ® ® ® ® ® ® ® ®

AMATŐRÖK FORGALMI SZÖVETKEZETE Budapest, IV. ker., Magyar-utca 1. sz.

® M e g t e k i n t é s v é t e l k é n y s z e r nélkül. F e l v i l á g o s í ­ t á s é s ú t b a i g a z í t á s díjtalanul. R e n d s z e r e s í t e t t hal- é s növénygyűjtő kirándulások, a m e l y e k e n :: :: é r d e k l ő d ő k e t a v e z e t ő s z í v e s e n lát :: :: Az

aquarisztika a legszebb amatőr kedvtelések egyike Tanít, szórakoztat és

EGYESÜLETE

(elkarolja a z ebtenyésztő sport ö s s z e s érdekeit, vezeti é s kiadja a h a z á n k b a n e g y e d ü l á l l ó M a g y a r E b t ö r z s k ö n y vet és a M a g y a r V a d á s z e b - T ö r z s k ö n y v e t

|

az otthon

dísze!

V A D Á S Z O K ! F i z e s s e n e k elő a

NIMRÓD -VADÁSZLAP"- ra

Hivatalos lapja „A KUTYA". Előfizetési dija évi 140 K , tagoknak 100 K. Belépési dij 20 K, tagsági díj 50 K. Felvilágosítást nyújt: ILOSVAI LAJOS KÁROLY ügyvezető titkár, Bu lapest 112 Székesfővárosi házinyomda 1921

K i a d ó h i v a t a l : B u d a p e s t , IV., E g y e t e m - u . 4. E L Ő F I Z E T É S I Á R A F É L É V R E 50 KORONA

fis ® ®