KENÉZ HEKA ETELKA TiTKoKbAN rejlő Tudás

KENÉZ HEKA ETELKA

Titkokban rejlő tudás

KENÉZ HEKA ETELKA

Titkokban rejlő tudás

Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-89910-4-1

Ének az Istenről, Árvisura Érzem, miként a lelket felneveli a hő, a Nap Óh és mindkettő a szívnek s a gondolatomnak fényt és meleget ad. A visszaszálló meleg ágya a zengzetesség igaz forrása. Tudd meg ember, te árva: a rejtélyes Istennek a szemed fénye a gyújtólángja. Óh, szentelődj a Napnak a szemed meleg bogarának a benne lakó Isten sugarának! Óh, tudd mi is az égi képlet! Ezen túli az eszmélet E fölött, rakpartnál túl van a lélek! E fölött semmi több nem kell,

hisz eggyé vál ő mindig Istennel! Belőled a szikrák szanaszét repülnek A mulandótlanok beléd visszatérnek! Ó, a gondolkodás előre visz, a hőből lesz a víz, a Nap heve fűti az embert, ettől majd izzadni kezd, ettől meleged lesz, vizet iszol s a hőtől szomjazol. Figyelmet szentelj arra, mily szép a lélek, pedig nincs is arca, hisz ő a teremtés ura! Ámen!

3

Isteni vigasz Óh, hazám, népem, átölel téged a vérem, a révedő titokzatán Földön, síkon, égen! Tiszta érzelmem él a szív mélyedésében! Jön felém álmokból ékes áramlat, szózat! Lappangó bűvös forrást hord, Lappangó bűnöket old! Ó isteni rezgésszám jaj! A fény bennem újra feltör, s a bölcsesség ringat lelki világom fürdik az örömtől! Óh, virágok álma piros, fehér, kék él a szívben, mint égi vérkép széthinti bennem a szeretetét. Istenem, te vagy az én legmélyebb rejtelmem, kinek elmondom ha szívem valami bántja! Ó, te vagy bennem egy nagy rakás máglya! Te vagy ki erőt ád, s felmagasztal engem a pusztuló világban. Belefoglallak a haza imájába. Ámen! 4

Rovom az utat Ének a néphez

Mily szép is ha megszólal az élő ige a szívben fájdalmában, az áramlatok kitisztulásában a vér is felhevül a szívdobogásban. Zaklatott sodrásában a telihold minden panaszt az égre felír, a múlt bennünk sír. Ó te égi csendes rejtély. Ringat téged az éj, s feljön a Nap. Összeszövi arcát és arcomat. Óh, őszi áramlatban szálló sárguló, titkos levelek, kelet fia, óh lehet neked, ez szép titkos üzenet! Te vérvörös nemzet! Visszavágyjuk a biztonságot, régi nyugalmát a csendnek! Ne vesszen bennünk nyoma sohasem a szeretetnek! A gondolat is bennünk keresztülszúrja a szívet! Óh, a virágos fákon madarak csicseregnek Óh, isteni igében szeretetben hozzájuk a kertbe kisietek míg el nem kések! 5

A lélek adattára Óh, a nevem és életem között erős a kötődésem, a kódolt nevemből felismer engem a lelkem. Az égtől kaptam, kötődöm a Teremtővel a névnek kitörlése egyenlő lehet a szellem megsemmisüléssel! A lelkem tudata az élet könyve Ő leírja saját életem könyvét a kozmikus óriás adattárból, az alkotó erők részét képezik! Információt nyújt nekem, leleplezi valódi lényem! Meg tudhatom tőle ki is vagyok, s milyen a kapcsolatom az ős erővel, a Teremtővel. Óh, mint egy alvajáró próféta életem könyvét folyton írja, s a céljaimra felhasználja. Óh, egy egyén utáni vágy mondá Jézus, mint a bűnöket megbocsátani! Az elmúlt események a lélek krónikában érzékelik a történtek, nem holt tételek sok ezer évre kódolva elevenek, az idő múlása sárgította el őket. 6

Asztrológia a Tejúton Csillagtitkok Tizenkét bölcs gondolata beszéd nélkül összeér átragyogja gondolatukat a Tejúton a csoportos csillagfény a némaság fényesíti a csendben a tizenkét bölcs gondolatát Hallatszik az égi szó Figyeljetek tizenkettek, figyeljetek a Tejútra hát! Évezredek óta tizenkettek mindig egymásra talált! A nemzet szívében majd kinyílik a kód, s a fény megállíthatatlanul előretör s győzni fog! Addig él a tizenkét szövetség, míg a szeretet szentsége él az apostolok szívében! Őrizzük mindhalálig csak így győzhetik le a sötét erőket! Lépj óh elő hófehér szárnyas paripa Óh, öreg bölcsek szárnyaljatok a csillagokban! Óh, a tizenkét szövetség helyreáll újra! Vár reátok tizenkét paripa, száguldjatok egymásra találva! Ámen! 7

OM. Szómágia hatalma Univerzumunk Teremtésekor Hangzott el Az Isten hangjából Az OM, a Teremtő szó! A szent igazságot OM atyánk te képviseled, E szó jele védelmet nyújt, Itt a Földön mindenkinek E szó képviseli – Az ég és Föld rezgésszámát A lélek harmóniáját. AZ OM, mantra Felszabadítja Az elme tiszta pályáját. Óh, OM, Te Isteni szó, Lenyugtatod elmém, Elszakítasz a külvilágtól, S feltöltöd a testet, lelket tiszta erőddel, S feltöltöd fényeddel, lelki eledellel. S világossá válnak A titkok bennem, Nagyságod mellett Életem egy homokszem Az óceán vizében, S vigyázol reám, Az idő csobbanásának Hullámzó vizében. 8

Keblem a titkaid rég Tudni vágyó gyönyöre Feszíti szét. OM. Tetőled Az égig terjedek Nálad lelem meg Az én örömömet. Az ihlet mi más, Az égtől kihívás. A szó vala A kezdet, A Himnuszt, Az írást, a verset – Az ember számára Te rendeltetted. Égi hegyekig, OM. Istenem! Körmenetre Mennek. óh, égig lángoló Hatalmas Égi körmenet A neveddel, Uram Előlép az erőd Az OM, a kezdet, Amit leírok Te is olvasod, Te is élvezed, Nagyságos égi fejedelem, Égi OM. Istenem!

Bűvös emlék Óh, mert az égbolt éjjel is lát megtölti fénnyel az éjszakát és csillan a világ a tűz a szívben rejlik a szellem őbelőle kivirágzik Lepecsétel engem a fény kódolva Istennél az ember marad a földtekét egy bűvös emlék! Óh, ha majd a fejem fölött elsuhan a fekete madár hallgatom majd halkan mint haldoklik az árnyam Ámen!

Az élet könyve A lelkem tudata az élet könyve gondolatom tetteimmel leírja a lélek a lelkem saját könyvét a feljegyzések megtalálhatók a kozmikus óriás adattárban. A lelkem feljegyzései az alkotó erők részét képezik óh, mert az isteni ihlet archaikus mítoszok olyan alkotó erőt, információt nyújt nekünk, melyek lényünket leleplezik valódi lényegünket. Megtudhatjuk kik is vagyunk és hogy milyen a kapcsolatunk az alkotó ős erővel, a teremtő Istennel. 9

A lélek fája Óh, mert a lélek fája olyan terjeng az ember javára. Az életem könyvét reá írja ő maga kapcsolataimra. Felhasználja. Óh, mert egy egyén utáni vágy azt jelenti mondá Jézus, annyit jelent mint megbocsátani egy adott elkövetett cselekedetnek! Ó álom állapotunkban reá hangolódhatunk a saját megtörtént múltunkra Óh, ha ugyanazok az álmok Az eredetem előjönnek többször az valóban megtörtént valaha. Óh, mert a nevem és életem közt oly erős a kötődés. Felismerhető külsőm a nevemből. Ezt égtől kaptam, az Istentől! A név kitörlése lehet hogy az egyenrangú a megsemmisüléssel! A szellemvilág annyi lehet az égnek, mint az anyagi világ. Óh, mert az ember behatolhat a dolgok eredetébe, s csak idővel tűnik el előlünk. Óh, a szellemileg fejlettek kísérik az eseményeket! Ezt az idő nem pusztítja el! 10

Szent fény Óh, a lelkem figyeli a Napban az Isten szent fényes, szelíd arcát Óh, mily melegen süt a Napnak fénye Föld reád. Az eltévedt földi emberiségre Óh, súgja a lélek: a madár fiókát költ, Ég és Föld szelleme a lelket meghallja s virágot, lombot terem a föld. Óh lélek, te idegen a földi világban. Óh, lelkem kövesd Természetfölötti erők titkos tana mindig a természet nyomát bennünk él és hal, Szeresd mindig vár rád lélek az ég fala Istennek földi birtokát A fák is mily szép lengén állnak, a zörgető ima az ég dicshimnusza! Ámen! keresik az ember lelket ha városban laknak a rónák egyedül maradtak Fújja a szél az emlékben élt múltat, a szomorú fűzfákat Elvándorolt lelkek nélkül a düledező házakat, tanyákat! Óh, este van, a csillagok összebújnak Ők természet fölötti titokzatos erők! Nyújtják a lelki hőt, s a szellem lelki egyensúlyt lát Ő ad az embernek hazatalálást Az ég alja a lélek számára hazatalálás, mennyei földi haza Óh, egyetlen béke a szívben 11

Égi mítosz Az életkönyv égi képlet az égen fellelhetőek azok, kik valaha is életek. Az emberiség tudás kincse a lélek! Az ő bölcsessége saját sorsunkhoz vezet a lélek krónikája felismeréséhez A lélek krónikájában fellelhető a lelkek története a lélek ős tudása fellelhető s minden cselekedete minden szava, érzése szándékok, elképzelések. A krónika lét szintjén fellelhető a lerakódott információ léte.

12

Mennyei táblák Óriási befolyással bír Óh, minden napjainkra, életre, kapcsolatra, állásfoglalásra, nézeteink tömkelegére! Lerakódott események táródnak fel a lét szintjére! Az ős hitek s ős népek hittek a mennyei táblák létezésében, melynek az emberiség történetet szellemi jellegű, információt tartalmaznak a lélek krónikában egy látnok felleli, megtalálja az ember lelke történetét. Ámen!

Fénykorona Óh az égen sok-sok csillag ül. Óh, nem találkoztam én veled Óh, érzem én, nem véletlenül! Magához vonzott a lelkem, hozzám küldött az Isten, hogy megtanuljak őszintén szeretni, hogy megtanuljak mást elfeledni! Óh, a szellemi haladásnak feltételei! Tudom, érzem, hogy a tökéletesség megismerése mély s érzelmi! Ez az előre haladás isteni! Lelkem szépséges nyelve áldást ád a jó lelkeket, jó lelke szaporítják! A Nap tesz majd a fejemre fénylő koronát!

Titkos utak Az ős régi bolygók suttognak a csendben az égi utakon a fantázia síkom félelmek kéjében járja titkos útját. Kiterjedése érez, lát fényben dívik Istenhez közeledik Élményeim magasak Nem riadok, vonzanak felfele ívelők az égi rezgésszámok!

13

Égi terápia A sorsom hordozzák jelekben mennyi táblák! Lelkem lábakon járó égben szálló krónikákat gyűjtő bizonylata. Isteni erő él a szellemi költészetben! Az ész nedűje a lélek ünnepe Becsület ereje az úr törvénye. Égi hatalom az ő törvénye. Óh, száll reám tűz elem láz, micsoda szép ez az égi aratás! Lélek Óh, hisz a lelkem lát naponta kirándul az Úrhoz odaát. Óh, lelki élet Kel néki az igaz égi társaság! keresem az útját Óh, csillagrajz vagyok, énem lát. Óh, mily szépek is a mennyei terápiák! a fejlődésének. Óh, a boldogság Ámen! Istentől jön. Ez a fényes lelki tükör a gyengédség egy szép érzés. Óh, nagy a hatalma Olyan, mint egy szép emlék A szeretet ne legyen benned ember lakatlan Én is várom, hogy odaadjam a hírnév nem érték annak, vele is érezheted magad nagyon boldogtalannak!

14

Kavargó tűz Futótűz ég a szívemben, Lőtt sebek jelei égnek verseimben, Félelemharc ég a szememben Isten napkorongja az égen, Fény ég a tükör gyűrűjében, Földön, s bennünk jár tüzesen. Csupa láng az ember, Csupa láng a világ – Minden érzékeli a Tűz hatalmát. A lemenő Nap Fürdik lángban, vérben Az élet csupa elképesztő Égő képjel. Sebet ejtő égő késsel, Titkokkal terhelt világok Úsznak a fényben, érzelmem fakad Tűz kéjével, lelkemnek lángja Egyesül Istenével földi utolsó Utam a tűzben ég el, S a kavargó tűz hamuja kavarog A tűz fájdalmas visszfényében.

15

Nyugalom valóság Érzem szellemed járt itt, Felém a fényed száz Felöl világít Ezer sugárral! Felém útban van Ha nem látom Akkor is, ha nappal, Vagy éjjel van. Ő életem menedéke Az életerőm tölti be. S kering a gondolatom Feléd minden falevélen S a titkok hullámhosszát Köztünk a keringő Misztérium kapcsolja be! S a létező hely közöttünk Lét nélkül vár félve Az Isten büntetésére. Ha itt hagytál, s Alszod tizenhárom Hosszú évnek álmát! Akarod álmodni az örök Nyugalom valóságát.

16

A lélek tűz hármasszöge A lágy bölcsesség Mi is lenne más, Ősi női mély tudás. A lélektűz hármasszöge Most újra benne van Lassú bolygókat kapcsol össze A lágy bölcsesség, A Jupiter isten mester-szintje. A küszöb-őr a Szaturnusz. Ő s a Neptun, a megfoghatatlan Kitűzött cél képviselője. Elképesztő beavató tudású erő, Júli 17-18-19 ezekben a napokban. A földre az unrigán az égi kapuján jön le. Minden titok benne van, Amit a magyarság lelke mélyén őriz. Talán ezt az ősi tudást, A magyar arany-asszonyok tudását A Méd-kolostor női filozófus orvosi Arany-asszonyok jelennek meg, Felettünk az égi mezőn. És Neptun-ban a Magyar Szent Koronával Elküldik a régi Magyar tudást az égből, Szűz Mária koronánk égi képviselőjétől.

17

Atya, Fiú, Szentlélek Az égen fényszögben lép A teremtő erő törvényesíti A jövő erő elrendelését A Jupiter visszatérő jelenség A szeretetben ez évben Új dolgok elindulása A tavaszi ponton a Kos jegyében, Uránusz, Vénusz együtt áll a Nappal. indul tiszta lappal Tavaszi mély lelki folyamatban. Összetartó lelki egység Bennünk tudatosul A szeretet érzelem, S a szerelem a fő szerep. Ez az újjászületett női teremtő erő Visszatérő lehetőség Lesz nekünk a sorstól. Előjön a közös elindulás Isteni sugallat érzelmi szálon, A magyar népnek jelzi, Felfényesítő erő, A Mars és Vénusz együttállása üzeni A Nap és a Vénusz A Mars együtt áll a Merkúrral is, Egymásra talál A tavasz elején üzenet A harmóniában. A gazdag aranykorról, gazdagságáról, A népünknek nagy lendülettel Egy nagy kapu nyílik meg Az ég peremén, S a Vénusz csillag táncol és szórja reánk a fényt. 18

Nem találkoztam én veled véletlenül? Az akarat ó isteni a lelkem magához vonzott, hogy megtanuljak valakit őszintén szeretni, s megtanuljak, ha szükséges a léleknek mást és mást elhagyni, elfeledni. Óh, mert a szellemi haladásnak a feltételei ha sikeres és tökéletes lesz ez a lélek művészettétele, mely érzelmi tökéletes állapotba kerül a lelkem, s így lehetővé válhat, hogy a Teremtő barátom, társam legyen nekem az ős égi tudata ez, a lélek titka az akasa Óh, mert a lelkem története része az isteni szellemnek a vágyaim, az elmúlt életeim emlékeimből lesznek Óh, lelkem jó döntéseket kell hoznod a létemnek, melyek fejlődő boldogsághoz vezetnek! Óh, mert a vágyainknak tudat alatti emlékei vannak. Óh, mert az újjászületésem reinkarnációja nem filozófia az egyénem fejlődő lelki folyamata. A képességeimet Istentől örököltem nem az elődök adták nékem A család a folyó, melyen úszik lényem 19

Az életem a születéssel kezdődik, s a halállal nem ér véget Állandóan találkozunk önmagunkkal, nagyszerű szellemével a lelkünkkel A kapcsolatunk ismétlődő állandó folyamatot képeznek, amiből sokat megtudunk önmagunkról. Személyem, énem, minden gondolatot feljegyez Óh, mert a lelkem a tudat tárában fellapozza saját ős-emlékek könyvét Az ős tudatom, hogy felébredjenek a Teremtővel lépjen az igaz kapcsolatában. A lelkem tudata az élet könyve Gondolatom tettemmel leírja a lélek a lelkem saját könyvét A feljegyzések megtalálhatók a kozmikus óriás adatában a lelkem feljegyzései az alkotó erők részét képezik Óh, mert az isteni ihlet s az archaikus mítoszok olyan alkotó erőt, információt nyújtanak nekünk, melyek lényünket leleplezik Valódi lényegünket, s megtudhatjuk, kik is vagyunk és milyen a kapcsolatunk az alkotó ős-erővel, a teremtő Istennel. Óh, mert a lélek fája olyan, 20

mint egy alva járó próféta, ő az életem könyvét reá írja, s ő maga a kapcsolataimra felhasználja Ó, mert egy egyén utáni vágy azt jelenti, mondá Jézus, annyit jelent, mint megbocsátani egy adott elkövetett cselekedetnek Az álom állapotunkban reá hangolódhatunk a saját megtörtént múltunkra Óh, ha ugyan azok az álmok előjönnek többször, az valóban megtörtént valaha Óh, mert a nevem és életem között oly erős a kötődés Felismerhető külsőm a nevemből Ezt égtől kaptam, tán Istentől. A név kitörlése lehet, hogy egyenrangú a megsemmisüléssel. A szellemvilág annyi lehet az égnek, mint az anyagi világ Óh, mert az ember behatolhat a dolgok eredetébe és csak idővel tűnik el előlünk. Óh, a szellemileg fejlettek kísérik az eseményeket Ezt az idő nem pusztítja el, csak az érzékeik nem fogékonyak Nem egyszerű e történet. 21

E fajta feljegyzés a lélek jegyzése A beavatatlan egyén, ki a szellemvilágba nem hisz Óh, mert a szellemvilág érzékelésű egyén az elmúlt eseményeket látja. A lélek krónikában a szellemvilág érzékelőnek a történtek nem holt tétel, hanem eleven vallás, hisz maga előtt látja mindazt, ami sok ezer évvel ezelőtt történt A lélek jegyző krónikása az ilyen lelkű isten fia – nem fél a haláltól.

Üzenet Vásárhelynek Elmúlnak többször Évek sorra, s századok Mire alkot valaki Maradandót, nagyot. Ritkán születik himnusza Falunak, városnak, Mely velünk itt marad Az őszinte érzelem, szeretet Bont bennünk szárnyakat, S tőle a lelkünk szárnyra kap, S kitörő erő forrása Elűzi a fájdalmas kínokat. Boldog az a város, ki A sorstól ilyen szépet kap. 22

Édesanyám Szent István ünnepén Augusztus huszadikán az égi avaron ha jársz édesanyám! Lépteid a szívemben suttogás, emlékezés szép madár szökellés! Születésnapod ünneplik az égben az augusztus hónapot! S a holdsugár mesél nékem az égen rólad s a falevelek suttognak, s a légben hallom kedves hangodat. Óh, maga egy isteni jóslat! Sötétség a világ, kérdem Anyám, kihez forduljak? Félek, hogy megzavarom sírásommal a nyugalmat.

Várom, hogy feljön a Nap Még kora reggel van, sokan alszanak. Óh, Anyám születésnapodra vadvirágot szednék s a sírodon maradnék, mint halott virág csendben elhervadnék. S a hazám földjében veled megpihennék, s lassan emlékem elfakul szótlanul. S majd csak a szellemek kísértenek olyanok, mint akik az égtől elfelejtett harmatcseppek. Ámen!

Lélekvirág Hervadj el bennem lelkemnek virága A képzeletem színesítsd váltva Esti tűzben égi legyen a szerelmem Hasson a szívébe annak, kiért csepeg a vérem. 23

Révedés az elmúlás művészetén Gondolat ölelő mélyén Halálról mesél az éj A napsugárból Szívemben elfolyik a vér Levetett élet halk szava A tükörben káprázón rémlik Óh, sötét lelki éji árnyak Levetíted az égnek álomterápiámat S figyeli a bűvös telihold Az éjszakámat. A világi sétáid az eget uralja Verseim, ódám a fényed bevonja Bűvös éji sejtelmes mágiával. Az elfakult időm learatod sarlóddal Kósza árnyékodon eltűnik a fényem lám! Csak a szép levetett Zöld selyem ruhám fénye vetül reám.

24

Vásárhelyi karácsony Vásárhely Karácsonyi Meséje... Rég múlt tanyák Szent éje Még mindig Fényt porzik A meséje az Ember szívében. Az égben gyémántból Van a mese szekere. Csillagokból Van a kereke! Ezer angyal Száll a tanyák felett

Isten szekerével Ereszkednek Le a Földre, le A havas szélben És Vásárhelyre E gyönyörű égi Szent éji mese Világítani akar az emberben Pusztákon, tanyákon Óh, ti fenyőfák Rajtatok hó a kabát, S az ég küldi rátok a fénylő zúzmarát.

25

Elmúlás

A szív érzelme

Az elmúlás művészetén Hallod, tehozzád szóltam Tükör enned az orcám Akárhogy figyelem, valótlan Titkos tekintettel. Nézem, s nézem illúzióban élve, nem tudom, vagy holtan S hallgatok egyre szótlan S sodródom magamban S elsodornak a titkok Engem minden pillanatban Óh, elül a csendben a Nap S az alkonyat tükrében beissza arcomat. Óh, gyönyörű csend Te is érzed az elmúlást? Érzed az időt, a végtelent. Röpít az álom titkos árnya Árnyék vagyok óh, élet a te árnyad Égi-földi dimenzió tragédiája Hánykolódik lelkem zaja Jobbra-balra belerévül a titokzatba Óh, érzem őserejű megrázkódás A fényhegyén villogó égi hadak Vércsillogásban a szívek ringanak, Az elmúlás figyeli lelkünkben A régi bolygóktól nyert kristálydarabokat.

Ringat az éj Szeretete csendes Titkos rejtély, Keletről jön a Hajnal fénye Megszólal a fülemüle Nyugtató éneke Az embernek szeretete, S vágyódik a szív Az ékes fényre A vér színét A szemem a Nap színéből Hozza létre. A Föld szívéből Ömlik a Piruló melegség S elárasztja Vele a vásárhelyi Emberek szívét.

26

Lélek transz Óh, az Úr ős útját járom Repülök hozzá naponta szárnyon! Óh, szél hozd el a keletnek fényét! Elbűvöl szellemem végképp Beülteti az Úrral eszményem földjét! Óh, lehet, hogy igaz az álmom szent folyók zúgnak égi határon. Isteni gyógymód, ne legyen vége lelkemben érzem él a fehérsége visszhangok zúgnak a szélbe a Napnak nincs fénytörése Boldogságom felírom az égre Agyi antennám hordozom körbe Ég és Föld zsinóron köt össze! Óh, Isten látomása szívem álmodása! Az Úrnak hívogat ezer palotája Bejáratom van az ő országába gondolatom súgja Óh, ez a lelkem vágya! A menny lebeg bennem mélyre! Óh, Atyám ez a lélek igazi jelvénye Ha az Úr betakar szeretetével!

Mag A hatalom te vagy magom Óh, csíramagom a lelkem mélyére befogadom. Ne vesszen ki, csíráztatom. Az önfegyelem lám jól nyitja a szám Ő az illat aurám Óh, szavad lám rejted magadba gondolatom belemegy a gondolatodba érzem, szavad hallgatom Óh, a két rezgő kör egyesül a hármas síkon! Óh, rezgő kör fogant gyönyör Így rezgő kör lesz isteni gyümölcskör titkos örvényéből. 27

Az arany Nap

Csillagos ég

Az arany Nap Volt a pusztán A leigázó törvény Kertek vigalmán Ő a fényszórás, Ő az ős törvény Törvénye a ragyogás Az ember magában Hordta a törvényeket S a föld leányainak Fején kalász koszorúk Díszelegtek, Úgy ünnepelték Az arany Napot, Mely a tanyának, Pusztának Kenyeret adott! Föld és a nép törvénye Visszafénylik a Napra Égig kering a törvény a becsület a Szavakban. A fényforrást te őrzöd, A Föld kincsét A Nap fénye őrzi Az ember lelkében A fény törvényét Ő biztosítja a lelki tükör fényét, Elvándorol tőled a sötét.

Úgy becézték rég AZ ős magyar csillagos ég. Ő volt az ős vallás istene, S később személyekre Bontakozott istenek helye, Az isteni mivoltnak A nagy Olimposza Mily szépek is a csillagok. Ők nem személyes alakok. Jön, jár, fut az égen az Égnek kedves csillaga, Mintha lába volna. A csillagok kultusza Már rég kialudt, de a Tiszta magyar vidékeken, Puszták hiedelme még Nem rég tartotta erősen, A csillagokra mutatni Vagy velük szemében, Illetlenül viselkedni Nem szabad, baj ne érjen bennünket. Az öreg századokban A csillagokban, az istenek szemét, Útját, szekerét, palotáját, kertjét Vetését ismeri fel a magyar ember.

28

A Föld Itt már csak a tanya segít, Ó a Föld, a hit, s a remény, Mely olykor világít Vonuló idő elindít, Más útra térít, A szív tobzódik, Mint a rózsaillat, Szívem piros Képében megérint Illatos levegőben Pompája összevonódik. Ilyen a tavasz. Szeretetével betakar, Elmúlik minden hamar. De a Nap virágot hint, Az anyaföldbe Tőle fénylik, tobzódik lelkem, Ringok búzakalászok körében, Magamat boldogan érzem A természet ölében, A tűzvirág fényében, Ó tanya, és föld világ, Mindig számíthatok reád!

Vásárhelyi regős tanyák Úgy lenne igazi, a jó tettért Dicsér, és kitüntet. A lelki törvényemért, Melyet Istentől nyerek, Hol van az az ország Ahol a földi istenek érte Kitüntetnek Talán a tanyák Lettek volna mind egy csoportba Éltek a szívük szerint! Ők ott kint laktak, Ahol a vitéz Nap Az emberekben lakott Fényével hintette Teli az ablakot.

29

Mennyei zene Az élet pillanatnyi szigetem Óh, keresem délen az égen, keresem keleten a halhatatlanságban az ékes tiszta fényem. Óh, várom illúzió szólíts kérlek a nevemen hol lelem az árny nélkül meg az igazi létem! Óh, ékes szózat hol keressem nyugalmam a szellemem nyomdokában? Óh, lüktető zene te gyönyörű tudat fény álma a zene lenne a szférák harmóniája, a mennynek bűvölő törvénye, gyönyörű igazsága.

30

Meditációm Gondolatom mélye fent úszik az égben. Vonzza magával a láthatatlan semmiségbe selymes ösvényen a lélek odaát figyeli az árnyak ablakát. Óh, belém van égetve ég Föld e káprázó világ s fordul a Föld lent és fönt hozhat magával vízözönt, s kívül rekedhet mit magában hord, ami egykor pompa volt. Tudja ezt a titkos hold! A Földön az égnek ez mind csak káprázat volt.

Lelki szomj Nincs az embernek szívében Istennek hely Ha a nép egész évben sír, örömet semmiben nem lel! Jajgat és ünnepel! A testté az élet mintha a lélek volna a másodrangúságban. Ő csak a lényük mása, üres lesz a szív! A szív érzi lázában, egyedül él önmagában, mert a lélek nem repül! Lelki szomja, szeretete kiürül. Lakomát csak a testben gyűjt a salak, a sok zűr! Eltűnik a fölséges szeretet s nem hevül

a sok ünnepi kör. Elvonja a lelki fénytől s fáradtan már elfásul. A test a szívre nem figyel Így lecsökken a szívben a helye, a gondolat az eszme az égi létrán ő is csökkenésben. Nem világítanak sem nekünk, sem az égnek a Teremtőhöz vezető fények. Az ürességbe belehal a test, a lélek! Az ég sirat meg engem, téged Elmarad az álmod, égi ringatásod. Ámen

31

Pásztorok Hova tűntetek Alföldi pásztorok? Királyok ébredjetek! Ti pásztor királyok A nagy Alföld nem jól őrzött titeket? A gulya kolompja is Titeket emleget! itt hagytátok Az árvalányhajat, A pusztát, A délibábot. Uralkodó nélkül A síkság fetreng, Elvész mára a Föld szeretet! A hazánkban minden Városnak, falunak Volt és van pusztája, tanyája.

Óh, pásztorok Királya Szent György napján Az emberek hozzátok, A tanyákra sereglett Föld királya a földanya Hív benneteket Földön megszűnik az élet, Mert az ember a Földnek éke Királya nélkül Rossz a vérkeringése. Hallottam a Föld Értetek imát rebegett, Titeket pásztor királyok A Földről levenni nem lehet Nélkületek eltűnik a furulya s a szitakötő Ha nem szól a pásztorkesergő.

Életfa Az életfám szomorú már régen Mámoros fény ül az ábrándos falevélen Könnyek közt lebeg az éjben Csak én és a fa vagyunk ébren.

32

Torony Az éjben az égen a Hold ringott s figyelte amint belepték a templomtornyot a bagolycsoportok. Szemük villogott egyfolytában, mint a fáklya lángja. Tolluk a jégtől fénylő páncél ruha. Óh, ti arany csillagok figyelitek az égről a házakat, s a templomtornyot, hó alatt be is rogyhatott. Óh, Isten ege a sok ezer szemed itt lenn mit látott? Az ember kinő a földből, a temetővel addig flörtöl míg egy napon a jövő már benned nem tündököl, az árnya titkon megöl!

33

Karácsonyi égi-földi születésnap Karácsonykor figyelem a vadludak félelmetes, titkos hangját fejem alatt a párnát megigazítom hites párom az égi síkon alussza álmát Karácsonykor hol maradsz el boldogság! Az égi honba, halála azóta fekete fátyollal arcomat bevonja. Azóta hánykolódva hálok Fejem fölött az égen nem látom a csillagot, nem terem csak felhőt, s ködöt míg boldog voltam minden este a menny Karácsony van csillagba öltözött! Harangok zúgnak! Párom a szereteted Templomba mennék volt nékem a csodás haza, az atyák fiai is imádkoznak ő volt a világ oltalma. Gondolatom tett az égben egy kört s a szeretetem feléd tündökölt, s a szeretetem rád talált nyomban születésnapodon, Karácsonyban. A Földön már nem örülök Holt udvar körök hozzátok menekülök. A tejút fehérbe öltözött Óh, égi Karácsony körök. 34

Fényem születése 1.

Fényem születése 2.

Gondolatban újra a Földre léptem Óh, a karácsonyi éjben fénylő, gyönyörű zöld erdejében. Besüt a fény, a Nap, a sok ragyogó csillag Istenem hozzád esdekelnek, imádkoznak! Óh, az én beszédem szeretetével az eget körbe vonja, s esik a hó a te csendes sírhalmodra. Kiballagok hozzád, arcod úszik előttem, beesteledik csendben, s lehull egy csillag, fénye havas sírodra vetődik. Képed a kereszten fénylik, s mily szép szívembe rejtem. Könnyet ejtek s mily szép ha bennem kereslek, s rád találok születésnapodon bennem éled. Körbe vonja eget – Földet a te bölcsességed!

Kellemes, boldog karácsonyi ünnepeket! december 24-én, szülinapodon ünnepellek tégedet és a fénylő kisdedet. A „Manasz” ötödik síkról, a hatodik síkra írom néked az Úrtól imával megszentelt születésnapi levelet! Az ég a te drága hazádra havat szitál egyfolytában 17 éve elköltözött veled a Földről a te szereteted! Nékem nagyon hiányzol! Űrbéli korona fon téged át! Isteni fény szeretet rezgések világegyetemi énekek kísérik a csillagodnak énekes, tiszta pályáját! Lángarcú a csillag éned bátorít a titkos égi üzeneted! Ott fent van a te küldetésed. Ennyi év után még mindig megbántanak téged a Földön a fekete sötét szellemek! Az Úrtól a te nevedben tisztító tüzet kérek verseimben tisztán égek. 35

Karácsonyi levelem férjemhez Csillagok közt védd meg Istenem szeretett férjemet! Verseim a Föld tüzében az ég tüzébe lépnek. A Föld tüzében a sötét szellemek a tűz fényétől elégnek. Az ős tűz elzárja a mindenséget, véget vet a Föld keservének! Harcba szállok érted ha kell démonokkal, földi istenekkel! Ember, tégy hitet, szeretetet lelkedben, s átéled a tiszta érzelmed lángol a vízben, a két elem egyesül Isten forrásából összefonódik hatalmunk egymással! Óh tudom párom örülni fogsz levelemnek születésnapodon! Kiválasztott vagy tudom, a Föld a te eszméidnek alacsony!

36

Vásárhelyi magyar ember Alföldön rég Vásárhely térség nem hagyta figyelmen kívül az eget, mely hinti a Földre a fényt! Úgy becéztek rég Az ős magyar csillagos ég Ő volt az ős vallás istene, s később személyekre bontakozott istenek helye. Az isteni mivoltnak a nagy Olimposza mily szépek is a csillagok ők nem személyes alakok! Jön, jár, fut az égen az

égnek kedves csillaga, mintha lába volna. A csillagok kultusza már rég kialudt, de a tiszta magyar vidékek, puszták hiedelme még nem rég tartotta erősen azt: a csillagokra mutatni vagy velük szemben illetlenül viselkedni nem szabad, baj ne érjen bennünket. Az öreg századokban a csillagokban az istenek szemét, útját, szekerét, palotáját, kertjét, vetését ismeri fel a magyar ember.

37

Magyar mítoszaink emlékei Mítoszaink emlékei emelkedik fel a csillagokba, sugárzanak a sok táltos hangja a feledékenységünk egén át, vagy már elveszett a magyar egünkről a lélek planétánk, vagy még látható lesz újra egész szépségében, vagy ezer év alatt a csillagos ég képírása olvashalhatatlanná vált? Óh, a ragyogó csillagaink saját észjárás szerint értelmezi mindenki A képírás olvashatatlanná vált? Elmosódott gondolatunkban új nevek íródtak! Az új hit csillagaink arcáról letörölte az ős hit isteni bélyegét! Az istenek és a hősök helyét az égen az új hit egyeduralma foglalja el. Vagy elpusztulnak onnan, vagy a megbélyegzés szégyenét lesöpri a táltos szálló oltalomban! Ámen!

38

Őseink szelleme Mily nagy jelvény a láthatatlan fölény! Ő a láthatatlan öreg szellem az ukk, ma már ükk, vagy a vanae – a vén! A teremtő melléknevén szólítva így oly rég a régiek esténként a tanyán petróleumlámpa fényénél sok különös dolgokat meséltek. Csudaság, bűvészet, tündéres képzelet. Voltak láthatatlan szellemek, holtak feltűnő lelke Télen fontak az asszonyok, leányok Jóslatok, áldozás tétel Istenhez szentelődéssel mesélték, hogy a Göncölszekér az ég gazdasága, a szekéren van az Isten nyila A Hold az öreg Isten birtoka, s a Tejúton robog olykor a tündérkirálynénak szekere s a Nimródnak tűzből van a szekere Az égen körbeszalad gyorsan hajtja őt a Nap ereje.

Óh, ha valaki szerény Reggel benne jön fel a Nap. Gyülekeznek lelkében a sugarak, kihajt benne a virág szép álma, a tavasz föltámadása, s óriásnak érzi magát az álmodozásában Az arca, szeme meztelenül néz az égre Isten szemébe és a tiszta szabadságba.

39

Mennyek kulcsa Szent Péternél van a mennyek kulcsa a Tejúton olykor ott nyugodott a Boldogasszony szekere Krisztus urunk visszafele ment s a Tejúton a szalma szórás útján eltévedt a Hajnal csillag szekere Kaláccsal volt tele Szent László mikor a Földről eltávozott ő is a szekéren a Tejúton száguldott A legendában a Göncölszekérrel Szellemi élet mindig más kergeti a Fiastyúkot. Ahogy a Föld forog A szabad akarat a csillagképek egymást kergetik, lehetővé teszi, hogy szentté akár az iker csillagok. vagy óriássá váljunk. Mondák szering Hunor, Magor, A hét csakra a szellem központ, ők őrzik a gyöngy tavat, melyben ezen központokban a menny Tejút állományában, rakódott le a lélek története. s ők a mennyország biztonsága, Ha a megfelelő csakrák a két ajtónállója. mozgásba lépnek, megnyílnak, így a lélek megláthatja a múltját, s tudatára ébred, hogy valóságban egy szellem lény! Ő az egy Isten gyermeke! Szellemi életed, és lesz mindannyiunk végzete!

40

Emlékkönyv Óh, mert a Földön tartózkodás értelme az, hogy fellapozza az emlékek könyvét s tudtára ébredhessen a Teremtővel való igaz kapcsolatának, mert gondolataival, tetteivel mindenki leírja a saját könyvét, történetét. Ezek az információk megtalálhatók a kozmikus adatbázisban, feljegyzésekben, melyek az alkotó erő részét képezik. Inspirációk, mítoszok forrásaként szolgál, melyek leleplezik igaz lényüket, kik vagyunk és milyen a kapcsolatunk az alkotó erővel, a teremtő Istennel.

Táltos erő A fáradt a lélek, s agyon van gyötörve akkor is Istenben bolyong őszinte lehet az igazságod! Így öleli körbe a megújulásod fakadó forrásvíz erőmű a puszta remegő ölében. Őszinteségét érzi a nép a csöndes védettségében Óh, az Urat kérem érjen el a lelke az égi zúgó tölgyfák ligetébe. Az Úr kegyeletében Ámen!

41

Szellemi ébredés

Lélek levél

Óh, szellemi ébredésem lépjél elő, lépjél végre! Légy már uralmon, óh legyen a szellemem szép ébredése! A csillagok pályáján halad a lelkem titkos útja? Ég és Föld között ingaóra jár le-föl óh, a Napnak tánca! Óh, szentséges szép kábulat égi egyetem a Földön engem mozgat Rejtélyes tudatot belém áraszt alkotásaimnak égi törvénye! A gondolat tűz árama Istenhez rezgő hő energia gyúlékonyságát a mágia ötvözte, lendülete hatja át, óh a titkos képzeletek érzékvilágát! Hermetikus törvények égiek óh, ezek a lélekben érintenek! Ezek a Földön – égen érvényesek! Óh, mily csodás a varázs fogalma, melyek a lélekben érzések beleégnek. Így legyen! Ámen!

Istennek gyűjteménye netán az emlékeink könyvei? Óh, az ember saját maga alkotja sorsának könyvét Óh, mert az ember a gondolataival, cselekedeteivel minden egyén e Földön megírja saját könyvét, a saját élete történetét. E földi világunk csak a realitás árnyéka lehet! Jó lenne betekinteni az árnyék és titkok mögé, mert bármi féle gondolat tevékenység nyomot hagy a lelken Az életnek minden másodperce jó vagy rossz nyomot hagy benne Óh, mert minden lélek nyomot hagy maga után, úgy mint a tollal írt levél netán.

42

Föltámadt nép Föltámad a nép Kéri az égtől a hit, remény szeretetét! Hiába süt a drága Nap Ember, Föld már régóta jajgat, sír a szeretet, s fél Isten nélkül sírása eléri maholnap az ég falat! Sír a szomorú szeretet, reszket mint egy kisded, figyel, mint a kárhozat, valaki fentről, óh bölcs Isten! Valaki lentről óh nyomorba élő koldus, ember Óh, reszketeg nép, te szenvedő! Istent hőn szeretők Kérjük a magas eget Legyen a baj sokában Legyen az Úr a megmentőnk! Szerető meditáció, Ámen!

Isteni léleksugár Óh, feljött a napfény Leng a szellő a szív gyönyörén Óh, az ég fúvó leheletén, a bölcsesség tükrén. Óh, keletről jön e szép titkos rejtély. Vágyódik a szív az Úr ékes fényére a vér színét szemem a Napban vesz észre! Ömlik a piruló melegsége Elárasztja az ember szívét, mint gyönyörű égi mese ereszkedik le a Földre, száll az égen valahol az Istennek arany szekere Óh, égi szózat, te vagy az ős derengésén Óh a Földön, az égen az isteni lélek sugár nagy műve. Ámen! 43

Bélyegző Kora reggel Jön fel a Nap. Ő a dicső himnusza Pusztának, tanyának. Óh, a Föld szeretete, Ha keressük, itt van! Bennünk él, s Szeretni őt Többet ér mindennél! A Föld a természet, Istené, önmagadé! A Föld, ha szereted Ő felnéz reád, Őszinte hozzád, S szabadságot ád. Természet fölötti Titokzatos erőt A föld szelleme nyújt

44

Neked lelki egyensúlyt. S nyújt ő hazatalálást, Ő az ember számára Az egyetlen béke! Zörgető imáját Meghallja a szívében Befogadja mindig Az ő keménysége, S ha vele szembenézek Határtalan nagy Köztünk a lelki élet! Kegye, elnyerő szeretete mindig éled! Óh, puszták, tanyák Vegyen minden Ember komolyan Téged, a szereteted Hője a Föld bélyegzője.

Puszták

Tanyák

Elmennék én Hitet adni a pusztának. Higgye el. .. Az emberi élet A pusztán újra föltámad Kellenek egymásnak, Hit, remény, szeretet Velük együtt vannak, Se ember, se Föld így Már nem jajgat! Künn a pusztán, ha süt a Nap, A gabona asztag Eléri az égfalat. A világban, városban Sír a szeretet, sír, fél Mint egy reszkető gyermek, Isten, s Föld szeretete nélkül Nincs a világon hit, A szívben az öröm is fázik. Óh, süssél drága Nap, Ne hagyd abba, Bőségben, kenyérben, Tejben, mézben csurogjon A róna, a szép haza, Az ős Pannónia.

A délibábos tanyán Ha belenézek a Napba Varázsvessző Ring a sugarakban! Mosoly ül szemében, Fényt hint az ember Gyarapodására, ez A drága Nap szabálya. Szeretet visszhangot Hív benned elő Te meleg égi cső. Az ég kék sátra Ráhajlik a síkságra. A szép meleg tájra. Szívesen lennék Ilyenkor tanya tenálad. Ott, ahol a szép Fehér házak Egymásra látnak, Ahol kigyúl a szeretet végleg, Ahol az ember szavai A becsülettől égnek, Ahol a szó az ember törvénye.

45

Szentély

Regős kor

Lélek a te szentélyed Megkoronázod, Óh lélek, az Otthonod ott van, Ahol a Nap lepergő Cseppje rászáll a tájra, Ahol a léted Emberek világából Suttognak nyugalmas Visszhangokat, Bennünk élt Emese álma, Fényt hoztál, lelkem Ma már Tested lélekvára Hallatszik a föld alól, Táltosaink sóhajtása. De a vitéz Nap Hogy ha jár a rónaságban Tanya, te vagy Az ember kedves, Halk szavú barátja. Ő a világ központja Kipirul az arca.. Kipirul a Föld háta Te vagy az igaz álmok álma.

Haza a regős őskora Éledj újra tanya, Hazám benned dobog A nagyvilág! Visszasírjuk A régi nyugalmát! Valaki a szíved erejére Helyezi A selyempárnát, Az energia oltárát. Valakik lehúzzák energiád, Rejtett veszélyek körözik, Hallottam idegenek Mindig figyelik Léptei suhanását, Magukkal vitték A lét szabdaló őrség Erejét, forrásának létét, A hétszínű szivárvány Összeköti Föld s ég szentségét. Itt jár hazánkban AZ idegen kéz, ő A magyarra vész, Energiáért ma holnap Sorban áll Dobogókőnél Idegen bolyongó had Az energia uralom hat! Csodájában megáll a Nap!

46

Lélek vallása a föld Az ős csillagos ég az ős vallás istene! Óh, az égben van az ős istenek lakhelye Az ég a teremtő Úrnak a nagyságos Olimposza Mily szépen ragyognak az ős csillagok Ők mint személyes alakok Jön, jár, fut az égboltra mintha lábuk volna Ó, a csillagok kultusza már rég kialudt Az ős ezredekben Istennek szemét vélték bennük élni Pompája összevonódik Képük a szívet megérinti Fénylik, tobzódik lelkünkben Magamat boldognak érzem az Úr csillagai körében. Ámen!

47

Isteni feljegyzés A lelkem könyve Istennek feljegyzése! óh, mert minden egyes nyom öröm, bánat siralma, a múlt, a jelen, a jövő bele van kódolva, írva! Ne cseréljem el egyiket a másikra! Mily szép e cselekvés irány, melyet a lélek hagy maga után! Ha a lélek megnyílik cselekedetei olvashatóvá vál! Óh, mert ez őbenne, óh, a Teremtő Úrnak könyve, az ember alkotta lelki költeménye! Istentől származó ember alkotta szép és rossz gyűjteménye! Minden mozzanatom, gondolatom az univerzum s a világegyetem terében leadott, hírt kap felőle Isten eszenciája a szeretet Óh, az emlékek a mennyre látnak, az emlékek, a lélekben gyógyítanak!

48

A lelkem könyve az adott dolgokat Az a lelkem célja, megváltoztatni. hogy az emlékeimnek A jövőmért teljes könyve megnyíljon felelősséget vállalok! A lelkem megismerje A lélek fejlődése kapcsolatát a Teremtővel irányait az akasa Ha megnyílik egyszer a lélek feljegyzéssel, lélek le fogja leplezni saját magát, irány fejlődés tartalmazza hogy megismerje a kapcsolatát a jövőm végső formája a mindenható teremtővel jelen kapcsolataim dolga Lehet, hogy áldásnak fog használni Több sorsa van mindenkinek! Ne a minőséget nézzem, Óh, fontos, hogy a célt ami a legfontosabb legyek hasznos másoknak, Oly vágyaim hajtsanak, de ne hagyjam, hogy hogy mások számára kihasználjanak! hasznosak legyenek, Viselkedésem legyen hogy ők is észre vegyék a fényt, az eszményképemmel hogy már a jövő nem végzet, összhangban! véletlen vagy szerencse lehet Életem értelme, hogy a jövő a jelen döntéseink másokat kell szolgálni, minden döntésem olyat kell keresnem feljegyzések döntőjévé válik ami életben tartja a Ezek alapján megjósolható lelkem és szertetem! a további fejlődés. Ez az ért lehetséges, mert életünkben a legerősebb a szabad döntés Óh, a jövő nem adott,de mindenki képes 49

Égi ablak

Visszhang

Óh, ne vessz el szemem elől sohasem áldott Nap! Ne kössön gúzsba sosem e gondolat! Óh, oltalmazz kérlek! Adjál szabadságot! A lét vihara ne lökjön a földre, mint rabot! Fény koszorúzza fejem fölött az égi ablakot!

Óh, maholnap a Földön kihal a csend! Lelkünk a boldogságért a visszhangban leng Folyton keresi Istent Óh, az Úr az ember szívébe törvényt tett, hogy legyen bennünk igaz égi becsület, mely velünk született! Óh, kiirtani igazán nem lehet! Tisztelni kell az erény bélyeget! Ámen!

Törvény

Titokzat

Lelki törvényem óh, legyen áldott, tükrözd bennem a jót, jelent, múltat, a Földet, a mennyei világot! Kitüntetésem legyen Istentől dicséret, s áldott fénnyel legyen teli a lélek, érezze az égi szabadságot Természetfölöttiséggel.

Titokzatos erők óh, a lelki egyensúly az egyetlen béke! Zörgető imám meghallja az Úr a szívében Óh, ha befogadja Óh, az ő védelmében nem vagyok így már a mennyben száműzetésben! Ámen!

50

Gyógyító csend A Földön is figyelik A te fényes jelenségedet, S figyeli a szem, a szó gyógyító csendje Tanyák, házak is figyelnek, Virágai a kertemnek, a Földet átöleli A Nap, a természet. Kihajtanak Bennünk az emlékek, az ember, ha kell érted Életét odaadja, s a vérét, boldog tőle Isteni az őszinteség. A puszta figyeli a harmatot. Figyel a szép piruló dél A tanyáról a tiszta emlékeket A szellő öleli ég- és Föld között szépen lebegteti A tavaszban suhan Sérelem már örömre tör. Így senki nem gyötör. Ámen!

Vásárhely lélekvár Vásárhely, Te lélekvár Város tornya Alázta Fényt hoztál Bokrétának Vagy te szánva Az elárvult Nagyvilágban Az égen Szivárvány Halad, Te vagy benne A piros, fehér Zöld szalag, Kérjük Istent A házakban fényledjen minden ablak Ámen

51

Messzi határon A tanyát járom Álmomat látom, Túl vagyok hazámon Valahol messzi határon. Arcod keresem, tanya én, S nem látom te szép tündér Rajtam van egy Lidérces álom, Bennem az ős tűz Feszíti lelkem Révületet ad Fájdalma ringat! Az éj sötétje Ki-be sóhajt Felavatja a zajt! Álmomban az égben járok, Rejtélyek titka suttog. Tavaszi csend Vesd el bennem A zöld remény magot, Oltalmazz engem. Hajtson ki bennem

52

Az emléked tavasza, Ne emlékezzem a fagyra, Csak a virágra, Nagyapám tanyájára S a díszelgő ravatalra Parazsat fújjon a Hajnali szellő. Óh, sok-sok letépett élet, Szívem révülő, Az ős tűz csak nő, S jön mögöttük Csillagot ringató hő. S fénylő szeretet, S látom, miként A fehér fényben terjengnek. S ha felébredek Őrülten hív A mező, a rét, Taposom mezítláb A Föld meztelen testét, S minden fa titkos álma A rezgő árnyék.

Jövendőlátás Szűz Mária könnyei fájnak, gyötörnek Szól az égi ének, mintha az istenek is távozni készülnének Városok, falvak, kertek remetelakok lesznek Levetik a szépségüket Kali korszak szüli a szörnyűséget Óh, világ rólad eltávozik a boldogság s az ember szívében mégis él a remény, hogy a kék csillag az égre visszatér! Jövendők szavát

hallom folyton, mikor feljön újra a kék csillag, s rezgéskörökben kering folyton, s a kék nap is megjelen az égbolton, s a különös üstökös visszatér megdöbbentő a világegyetem egén Milliószor ragyogóbb a Napnál, s a naprendszerben mintha Isten szeme lenne Hapi maja indián jövendölése.

53

A tudat mélye Az emberi Mély tudat Oszthatatlan Bölcs sziget! Szívekben él, s Hangokban, titkot rejtenek Eszményi Alakzatokban S az ember ha kell Célszerű izzásban Ég el, ha az égi tűz Árama lép fel, Az eszménynek vonuló Fénygyűrűjében Testem, lelkem érzi a Mágikus átszenderülésben az Éteri tűz járja át s Az érzelmén Fénymagot vált Mágikus átszellemülésben A kettőztetésnek Átszíneződő fénye Megszületik a lélekben, s míg él

54

Le nem törölhető A Földön sohasem! A hazaszeretet ilyen! Hallom a hazaszeretetet Titkos révedő hangját A tanyák sírnak, az Ember nélkül Ilyen sorsra jutottak. Mi is a Föld? Az embernek lakóhelye? Az elmúlásnak Emlékhelye? Az emberek vonulnak Ki a temetőbe! Kikosarazza őket a Föld, s várják Istenem a vigasztalásod, S nem jössz feléjük, Szemközt az embernek Marad egyedül a puszta, tanya A virágok, lombok borulnak vigasztalásul vállukra.

Harmónia A maja hópi ősök előre jövendölték s tudták: ha a fehér ember az ő földjükön ás sok-sok kincsesbányát, az megzavarja a természet egyensúlyát! Hitük szerint a Nagy szellem által rájuk bízott földi terület a bolygó mikrokozmikus mása, s a négy saroki vidékén elkövetett természeti erőszak az egész Földre kihat! A földben lévő szén s uránium mezők a föld belső szerveiként él együtt. Harcoltak, de az eredmény elmaradt! A Hopik úgy tartják, hogy a 9. jel után komoly pusztulás következik, melyben a Föld is beleremeg. Háborúzni fognak emberek a bölcsesség fény letéteményeseivel, de az elveszett fehér testvér, Pahana visszatér hamar, s elhozza a hajnalát, aranykorát. A természet boldogsága rávetíti magát emberre,tanyára a Föld mágneses vonzásában él áradása Anyaföld láza veszélyben a világ harmóniája! 55

Kihűl a lég Körülöttem kihűl a levegő! Kezd rohamosan hűlni tanya, erdő! Hova is menjek melegedni? Talán a ködbe próbálok hamarosan eltűnni. Becsukom szemem s rá gondolok a forró nyárra, a szép pusztában s szívem talál virágot álmában. Az érzelem lengő szárnya, s a fénylő jelenség glóriája, mindent legyőz az ő különös tengernyi boldogsága! Tele van rakva kavargó szenvedély szikrákkal. Varázsos hatalma, minden akadályt legyőz az ő csodája nagy áradása.

Bölcselet Törvény megszegése ráteszi bélyegét minden betegségre! Ó, a megszegése, ők okozzák, ők az okok, az okok okozata, a törvénye. 56

Lombos tanyák A lombos fák a tanyán Beterítik a teret, A tavasz elkergette A hideg telet. A fény kötelén A meleg hozzánk érkezett, Ringó boldogságban Élnek a zöld virágos élmények. A kék ég, Szívemben is Arany láncszemet lenget A patak vize, érinti a lelket. Ily szép harmóniában A tanyák érzik A természet őszinteségét. Átélem magamban a Titkos életet.

Úgy érzem az égnek karjaiban Az Isten tart engemet. A szellő is öleli a Földet. Reggel, délben, ily harmóniában Tisztul emlékem. Kedves a vidék Álombeli szép, Mily boldogok a tanyák, Ha kora reggel A napfényben ragyog fel. Bármerre fordul az élet Künn a tanyán érzem A bölcs őszinteséget Istenem mindez Elvész nélküled! Ámen!

57

Szép tanya Szép tanya voltam régen, A vásárhelyi tanyatérségben. Mondd nékem Hazám, mit is vétettem? Elvették a tanyámat, Felszabdalták Hazámat végképpen! Árnyak idejét éltem. Elvesztettem az ős Gyökeremet, érzem. Sebes szökésem Rohan előre A süllyedőben. Istenem, ha Nem segítesz Széthull a tanyám a pusztában, Nem ad jutalmat Nélküled letagad, Álmom ringass keletre, Nyugatra, délre, Magasban világra Tükrös lázban, Narancssárga ég aljára E világnak négy sarkában, Ha nem kellek a mának, Ha nem kellek egy új világnak, Egy új tanyavilág tulajdonosának. 58

Megyek a múltból Járkálok lassan, A múlt század világában Megyek a múltból Megyek a jövőbe Jön velem szembe Titkot súg nekem Szemem rebben Súlyos szárnyú képzelet Az ember lelkében ás, Csillagokban, Nimród Örökségében jársz. Te őrült égi vadász. Csaba vezér is ott Van az égen fönn, Csillogásuk gyönyör, Égi, mágikus kör. A lélek kapura tör S az álmaim a múltam A szellemem írja föl.

Atlantisz Él az ember tudatában, És futott az Atlantiszi nép, a nagy misztika, él! futott szerteszét! Él, mert valaha Nem akarta senki élő megismerni mindenki átélte lelkén az óceánok, tengerek fenekét! s ha felkel az ember szívében Maroknyi nép várta a fájdalom, érzem Istennek könyörületét. szilánkot hasít a csillagokon! Óh, gyászol az ég! Óh, hálátlan ember! Atlantisz volt már csak egyetlen A Földtől az eltávozásom, földi csillaga, s ő juttatta magát elszakadásom csak neked fáj, az óceán aljára, mert a fekete bogár ha menni muszáj! szellem uralma a jómódban élt, A lélekből lett csillagok ők imádták a démon fő istenét! csupa ultrahangok. Ők azok kik a nagy kultúrát az Lehet, hogy a szívük óceán fenekére kényszerítették! távozáskor megrepedt, S futott a nép, futottak ide-oda s lehet, hogy belőlük kis csoportok, s elérték a világon vannak a kristály üvegek? sok-sok tengerpartját, Amerikát, Afrikát, Európát, Ázsiát. Vitték magukkal a tudás fáját, s a Földön megmaradt a magja, s a tudást újra virágzásba borította. Él e Földön róla a nagy szabású legenda.

59

Égig érő torony Babilóniai toronyban figyelték a csillagokat, a csönd hegyén sok-sok évezred alatt vigyázzák a békés nyugalmat a magas kő falak! A csillagászok figyeltek, láttak ők is láthatták az égi s földi ember isteni sorscsapású játékát, mikor az ember már eltávozik, mindenkitől távol marad! Kipattan az idő tüzéből, s a gyöngyfüzéren végéig szalad, s kapaszkodik fel az ég fokig s egy percre csendben megáll a Nap. Az ember szívében leáll az örök alkonyat, ott fent vigyázban állnak az égi tornyok, a csillagok, s a Föld néked tovább nem forog!

60

Ima Imádkozom érted. A télnek az árvaság, hideg szabdalta sötétkék égnek. Imádkozom a jóságos Istennek, felsőfokú lángok beléd sok-sok fényt szőjenek, s az Isten szökő fénylángja süssön a párom szellemvilágára és találjon a szív az Isten áldására.

Szeretet

Hatalom

Gyermekkoromban már a szép szavak elringattak, s lassan nőttek körém a drámai halál-sugarak. Alig éltem, a hetedig évemet, már édesanyámat elrabolta tőlem a halál. Szívem vacogott, benne December lett. Temetőben a sírhalmán hóhegyek feküdtek! Anyám aranyként elveszett, s az ő csöndje fájt! Szívem ma is dobogja, jaj! Nem hasadt sokáig a szívemben hajnal, mert a sötét szellem anyámnak rég határt szabott! A szívem örökké nélküle fázott, éhezett, szomjazott, érte lángolt s haldokolt!

Élem a Földnek sokadik telét! A Föld olyan lett, mint egy égi sarkvidék! Jégbe fagyott, előjött a szél hangja oly hős! Elmenekült tőle rég az ősz! Ringat a szél, reszket a suhanó vér! A szív is fázik a vacogó hidegségben, ha hullik a hó a kedélyre! Fehér felhőpárnákon alszik mélyen az éj Szent vadludak más vidékre szállnak vakul, tébolyultan eledelért. Forgok az ágyban, dobog a szívem. Holnap Karácsony lesz. Önmagam rég elveszítettem. Térképem, arcom már rég sehol sem lelem! Vörös lett az érzelmem, vérem fényesre fonja. A telet figyelem, mily fehér, tiszta s hallgatag Megölted az őszt, a nyarat, hogy elérd a te hatalmadat! Óh tél, te sötét s fehér titokzat! 61

Jéghegyek Égig érő jéghegyek Ti pusztítottátok el az Édenkertet. Láttam a fagyos Szibériát, s a Jeges tengert. Nyugszik a Csendes óceán Megszerette a csendet. Azt mesélik régóta az ősidők és a szelek ő volt a harcolni vágyó óceán, ki valamikor rég, amikor a Földön a hajnal derengett Ő volt ki elnyelte Szíriuszt s a hegyeket, valamint a „mu” földet. Atlantisznak nagy volt a hangja, az ős kultúrák birodalmát siratta. Aztán feltalálta a halál fényét, hogy az óriás gyíkokat pusztítsa, s aztán nemsokára ő is elsüllyedt az Atlanti óceánban.

62

A Föld Ne használd ki a Föld anyát! Az ő testének szerveit ne bántsd! A Föld mágnese: szén, vas érc, réz, olaj, gáz, kristály, arany és ásványok ezer vagy ezer száz! Ha kiürül a teste földrengés lesz, vigyázz!

Naprendszer között

Tanya vidéken

Élni a létben nyugodtan, csendben, mint ahogy a Nap felkel! Ne pocsékoljam a rohanó időt, s ne éljem sohasem tévedésekben növekvőn! Valahol várnak engem, tudom, érzem Sodorja a szél könnyem! Remeg a figyelésem, eremből elszök a vérem! Érzem valaki szívével itt járt! A légben illata suhant át, s bejárta a szobát! Nagy ég, nincs hozzám szavad? Kiáltok, hogy halljad! A hangtól kristályok is széthasadnak! Súgja az éj: ha egyedül vagy naprendszer között az élet ünnepély, sose félj! Óh borulj bánatomra lelkem megduzzadt folyama! Körül ölel a szív fájdalma, erek, benneteket ölel a vér suhanása.

Fürdik a Hold átszellemülve az ég tengerében, s titkosan bujkál a fellegekben, a pusztában. Állok vele szemben s figyelem arcát, mintha rajta Isten szeme lenne! Összedermedek vele! Óh, mily különös az ő szépsége! Álmomban is rajtam kúszik ezüstös fénye! Olvadó érzésekbe bele szűrődik a lélek mélyébe! Belém mennyei dallamot sző tanya, erdő. Égi bűvös csengő csepegő vérem Csillogó fénye fényt küld az égre Óh, álmaim forrása! Hevüljek az Úr káprázatában, a szeretet áradásában!

63

Földi lét Hideg szabdalta Földön a lét Teremtés kínja az embert folyton a Földre hullajtja A lelkemben légvárak soka Óh, a porszem is súlyos rajta! Kibomló pillanatban előttem állnak Öleléseik behódoltak a szívben a hervadhatatlanságnak. Mily jó hogy ti, régi emlékek itt vagytok! A fehér télben egyedül vacogok. A tenyerembe fogom fel a Napot. Nőnek az utcán a hócsúcsok, itt-ott ki van a Föld teste, mint fekete beteges foltok.

Igazság A törvényben legfontosabb az igazság, neki szeme van, lát! Az igaz látás az életben elengedhetetlen. Mély merülésed lelkedben mélyítsd. Az önátadás az igazsághoz visz. A Teremtő akarata szerint cselekszik. Szabaddá tesz a hit!

64

Ernőkém, a Te szent napod 23-án éjjel fél kettő órakor virradóra megszülettél. Repültek a vadludak Itt volt az égen a tél Sírtál, aludtál, nevettél! Itt járt kertedben hírnökül a kis Jézuska ott maradt a parányi hóba lábnyoma, s a te szívedben verset írt Karácsonyra! A szent éj álma fényt szült a nagyvilágra. A Szentlélek és a csend szívünkben összedermedt, a lélegzeted a fényre ébredt s a te tudásod, gondolatod egész életedben tisztán fénylett! Mélyre merülésed s tetted elbűvölte Eget-Földet. Atyám, kérlek a szelleme soha ki ne hűljön, ős szellemmé Atyától istenüljön! Hallgasd meg szeretetét, keservét! Az élet tengerében Istenem az ő szíve, lelke a Földön, azon túl bolygókon, égben legyen kérlek összetörhetetlen!

Rezgésszám Kóborló téli láz! Gondolatom ne fázz! Köd alakú, megdermedt fagyos szent ó, a csillagokra vigyázz! Meddig folyik, meddig az élet halál harc, meddig, amíg a menny és Föld egy napon összetalálkozik, s majd lesik egymás hangját, tükörmását, figyelik egymáshoz érve Isten kegyelem szavát, s a szeretet láza csodás dallama a szíves szövi át, s a világ a mennytől lesz meghipnotizált és örömében - bánatában sír a versem meghallják a mennyben. Vibrálás vagy a világon ember, a néma csendben a halál mindig áll veled szemben. Tükörben búcsúzik naponta tőlem arcom és lelkem! Óh, bolygók találkozása Istennek násza, sodródik belém szeretet hulláma, emelkedik a szívem rezgésszáma. 65

Atlantiszi legenda Lehet, hogy több mint hatszor hétezer év múlt el azóta, amikor a Földön élt az első emberfaj, igaz tiszta nemzedék. Ez az ős nép akkor még úgy írják az aranykorban élt! Királyuk áldott jó volt, s az égben uralkodott! Az aranykorban az ember gondtalan volt. Tiszta szívvel éltek, akár az istenek! Nem ismerték a bajt, s a gondot s munkát. Több száz évet éltek, nem volt betegség, öregség se nyomorúság, amíg éltek nem hagyta el őket a fiatalság! Nékik örülhettek végig úgy múltak el mint akit álom ér utol. Nékik részük volt minden jóban, hogy is lehetne másképp az aranykorban. 66

A föld termett bőven magától s a mezők roskadoztak a vadaktól, gyümölcsfáktól, s nem volt még a Földön irigység. Amire kedvük volt, azt tették. Idejük volt elég. Gazdagok voltak, élt bennük a szeretet s szerették őket a boldog istenek. Mikor pedig e nemzedéket magába fogadta a föld, belőlük lettek a jó szellemek! A nagy Isten akaratából a földön járó szellemek oltalmazzák a földi embert. Ők őrzik az igazságot, s figyelik a rossz tetteket. Ködbe burkolja járnak minden felé. A gazdagságot ők osztják szét Nekik jutott a királyi aranykor ajándéka! Rajtuk volt Isten áldása

Toll Eszményem a sok kín. A tanyán szeretek, itt is írom a verseket. Verseim ríme legyen fényes, a gondolatom képe! Ha leírom akár egy falevélre, szálljon Istennek fenséges kegyébe. Ne halljon bele a toll az eszményem szégyenébe. Legyen áldott a toll más síkokon is: tanyán, réten, pusztában, rónán, mezőn az éterben! Valahol a sok csillag is az égen. A szép szavaktól derüljön

lelkemben a fény, áhítattal istenüljön! Óh, toll, a csendből te áradó költői irónia, a tollam gondolatom papírra rója! Óh, érzem kinyílik tollam a versben elkísér a naprendszerbe! Óh, szebb már talán nem is lehet! Küldi az ég felém e nagy kegyet, hogy magyar föld lágy öléről járjam a tollal együtt a világegyetemet!

Árvisura Magasztos fény ura ős nap isten ukk öreg Isten ős táltosok égi álma! Ős törvénye segíti a Atyánk fiát, a lelki megújulásban! Ámen! 67

Gondolatok A gondolatok kikelnek úgy, mint a földben kikelnek a búzaszemek! Kiragad egy felső szellemvilág a gyötrelmes sárból! Kiragadna szép eszmekép a hazug világból! Így nem jajdul a lélekben a viharzó orkán Így nem sír a jaj már az ember lázas torkán! Jöjjetek virágos álmok Aranykor a szívben éled Jöjj ajakra ömlő csurgó mézű édes ének! Nimfák s méhek, ők még ismerik az ős édent! Ők hozzák vissza szárnyon a zümmögő, lágy zenéket! Korszakok múlnak, s élnek! Ezt súgja a szív, a lélek! A szememből eredő könnyek Óh, a zöld pázsitok, a selymek levetik rólam a holt érzelmet! Sugallják bennem a sugalmak Rejtett erőm felszínre hozza az isteni mély gyökeret! Az égnek fensége ragyogja be egy percre az életet! 68

Ima Légy te az esti imája Fénylő jelenségednek ember, nagy a hatalma, hozzád repül a varázs minden pillanatban nyitva áll előtted a tudásnak útja! Belép a csúcson szellemed a parázsló csillagok csarnokába s a csillagok fogadnak téged. Kedvesen, csillogón égnek! Ilyen bölcs tudósokat várnak a égi szent vidékek! Ámen!

Irgalom Az őszbe érek, s a világ szemében mélán bele nézek, s figyelem miként a Föld öle hordja körbe az ember arcába belevésett képet. Valami súgja, hogy az ős egységek bennünk végleg elmerülésben élnek! Az ég a gondolatokat titkaival beteríti folyton, s belebonyolódunk az idő forgatagába, a titkos üzenetébe. Az ember sorsa reá van írva a világnak sarkára a kophatatlan halott szemfedő égi a kódolása, s felénk hallgatag a világ, irgalmatlan hozzánk, s az égben érzem az Úr szeme a Földre rebben! Gondolatai ugyan úgy a világ baján töpreng.

Mondá a bölcs Ha az ember állapota az ember egységébe tér, ha magába száll, azért mondják ha alszik fölszívódik benne az álom, fölissza magát az ember saját gondolatából! 69

A Nap fényhangja Én vagyok a fénynek ura, égnek – földnek áradása! Óh, emberek, Égen – Földön Isten hangja köztetek! Én a fenséges Nap, ki néktek lángot rak, a szívetekben osztom szét magamat! Aki belőlem összegyűjti a lángokat, lelkében máglyát rak. Előbb-utóbb bölccsé vál, Bölcsesség s nem vár reá a halál áldozat, magához vonzza majd Mondá a bölcs az égből hozott a kristály csillagokat! a csillag láncszem folyamatát veszítjük el itt a Földön az égi mesevilág maradjon meg bennünk örökkön! Így boldogabbak lesznek napok, évek Természetben lelem fel az isteni szentséget! Így a bölcsek gyermeke leszek s boldog leszek itt a Földön, s magamban az égben úgy érzem visszatérek! Ámen!

70

Kék ég

Tűz fénye

Oda vágyol vissza mindig ahol az Úrnál kék az ég, ahol ég a fénysebesség, ahol kigyúlnak szavaid végleg, ahol felismeri az Úr a te kódolt földi neved, ahol összeér a tenger az éggel, ahol az aranylevelű pálma néked meleget lehet, ahol a tudásnak útját felismeri a szemed. Mondá a bölcs: ember a tűz parazsa elszáll belőled! Ez lesz szellemed utolsó nagy kalandja és örül majd a lelked Az Isten birtoka nyitva áll előtted!

Isten napkorongja ég az égen! Félelem harc ég a lelkemben! Lőtt sebek égnek verseimben! Futó tűz ég a szívemben! Fénygyűrű ég a szememben Égő vágy ég a testemben! Óh, csupa láng az ember – Isten! Csupa láng a világ az ég tengerében! Óh, a lemenő Nap is fürdik a lángja vérében! Az élet elképesztő égő képjel! A világ sebet ejtő égő késsel! Érzelmek úsznak a szerelem tűz kéjében! Lelkem lángja egyesül Istenével! Az utolsó utam a tűzben ég el! Tűz hamunak utolsó elmúló visszfényében! Ámen!

71

Ezer sugár

Isteni kegyelet

Óh Istenem! Érzem szellemed járt itt Felém a fényed százfelől világít! Ezer sugárral felém útban van ha nem látom akkor is, éjjel vagy nappal van! Ó Isten, te életem menedéke az életerőm töltöd be! kering a gondolatom minden falevélben, s a titkok hullámát köztünk a keringő misztérium kapcsolja be, s a létező hely köztünk lét nélkül vár félve! Körbe vesznek suttogó visszhangok, suttogó ölelő fények! Óh, tűz máglya Ne legyen lelkemnek Istenem e végső, utolsó misztikus kalandja, a világ könnyeit a Nap sugara fölszárítja, s a fájdalmat meggyógyítja az ég új korszaka.

Óh, szellemem Benned a lét reménytelen! Egy arc jelenik meg előttem s keresem magam a Teremtőm szemében! Érzem magam leheletében! Érzem a fény magját! Óh, az én lelkemben Uram, vezess engem a te békés szent éjedben! A kiáradt világot a teremtő ereje mozgatja, ő az ki az embert lélegezteti minden felvillanás, minden eszmélet ki megismeri nagy kegyelet neki!

72

Tudás fája

Balzsam

A vízfolyam tükréből éled ember a te lelked. A lobogó tűz kis fénybe húzódik vissza, mely a te részed s képtelen a tudás szavát ember idézned, mert vetésből sarjad a gondolat, az agy! Ebből lobban vissza majd beléd ember árja a tudás fája lángja! Óh, hidd el ember, nem illúzió a láng hevéből sarjad a szó!

Az emberi elme leges legkülönb dísze a fegyelmezettsége, a boldogság származik belőle. Előbb-utóbb ez lesz neked az illataura, a szél fújja minden irányba a balzsama könnyebbülést hoz az illúziók okozta fájdalmakra Keleti filozófia ezt vallja Égi utat építünk belőle, vallja a Buddha.

Fényes hatalom Égi fényűző katlan Keríts a hatalmadba! A napokat ne lássam sötétnek, s ne legyen a szivárvány halvány a színében! Önmagam színét leljem, melyet az Úr adott nékem. Ne legyek magamnak idegen! Ne lássam az embereket szürkében! Fedezzem fel a világot szívemben, fényben, színesen! 73

Örök Isten Örök Isten, ő a fény Fejedelme fénylik Minden világban. kik keresik, s tudják őt Halál utána Fénysugárba lépnek az Elmúlás után, s a Sugárból az örök Nappalba szállnak Utána a hónap világos – Felébe szállnak, onnan az ég világos Felébe, onnan az Évbe, évből a napba, A napból a Holdba, a Holdból a villámba, S ott van egy ember, ő Nem emberszerű, S vezeti tovább, őket A Brahmanhoz. Ez az Istenek útja, kik erre Az útra lépnek, nem Pördülnek vissza többé – Ebbe a pörgő világba, a Föld bennem álló Kör-körös forgásában.

74

Ravatal Óh, a ki nem mondott szónak mily gyógyító a csendje! Mintha kertek virágai lennék Kihajt bennem az emlék! Hazámat féltem végképp Csak el ne veszítsem az ős gyökerem a sötét árnyak véres idejében! Nehogy elszabdalják hazám végképpen! Óh, a Földön a szép világ letagad! Óh, anyaföld csak te adsz jutalmat! Óh, mily fényes jelenséged! Az ember ha kell, meghal teérted! A hazaszeretet mily gyógyító emlék! Óh, átöleli vállam, érzem a szeretetét, pezsdíti szívem vérét! Kihajt benne a szeretet szentsége, benne van Isten őszintesége! Hallom a hazaszeretetnek révedő, titkos hangját, hallom sugalmát, ide jutottam hát! Az óh, a eszménynek vonuló fény gyűrűjét éteri izzó tűz járja át! Az ember érzelmén átszellemülő fénymagot vált! Hallom a fájdalma sóhaját Hajnali szellő parazsát fújja Óh, hazám földje virulj újra! Az eget kérem, ne kerülj sohasem préda díszelgő halálos ravatalra Ámen!

Látomás Óh, az Úr, a szent dicsőült arc! A lélek nyoma fénybe visz a csillogása! Óh, hova is menjek szent egek tüzed legyőzte az éj sötétet! Vérem reszketése születésem törvénye Kódolt törvényem Istennel kötődésben Óh, a bűvös szép ige: a fényláz Kozmosz bélyege! Óh, óriás erő a szeretet rejtélye! Óh, a tudás varázsa epedés! Isteni örökség vagyok más óh, mi is lehetnék! Falevélre írt vers, óh rejtély!

Jó és a vész üzenete szózat Égi titkok üzenete – vándor csillag fényláz égi feltörő vágy Úr szavának szent visszhangja Keresem az urat, s az égi nyomát mielőtt feloszlik a világ! Óh, majd Isten oltalma szívemnek reményt ád Óh, mélységes nyugalom jöjj vissza, légy bennem Isten rabja! Óh, égi szentek eszményi ereje más dimenzió körében fogolyként teremtem? Életem végig álmodom végtelen? Ki vagyok, eltévedt, sugár? Titkos utakon az éggel lelkem eggyé vál! Ámen!

Tudás Ha majd az ember, Mint ruhában, az Űrben, úgy öltözik, A szenvedésnek az vet véget, Isten – tudásába költözik. 75

Bölcs törvény

Az elmúlás

Az Istenen kívül nem él igaz bölcsesség! Törvénye szeretet ád Óh, ti óriás szép hegyek Ti égi s földi félistenek, ha titeket nézlek, óh érzem bölcsebb leszek! Bárhol is élek hív engem az Úr kötése! Bárhova hív a lét égő fáklya Atyám nekem a te szent igéd! lehet bennem óceán áramlás Lehet bennem tükrös láz Isten bölcselete ha bennem hál Ez a tudatot ébresztő titkos égi szabály! Ámen!

Az emberi elme legszebb dísze a fegyelmezettsége! Boldogság származik belőle! Ez lesz a lelked forrása, nincs hasonmása! Ő lesz a szellemednek balzsama, illataurája. Érezni lehet minden irányba a balzsama könnyebbülést hoz az illúziók okozta fájdalmakra, a keleti filozófia ezt vallja. Égi utat építünk belőle, vallja Buddha.

Árvisura A nem tudást hódolod, A tudást, csak kóstolod A bölcs az látó, A dolog rendjét érzi, Őt bűn el nem éri, Figyeli a mindenható, A bölcs örökké való.

76

A jólét folyója A jólét folyójában sok időt pocsékol el az ember Az idő romlott haladásán a lélek szárnyra nem kel! Óh, szeretet, jóság Valaha a szívben tiszta érzelmet ontották! Óh, elvérzik a cudar világ! Legtöbb egyén célja a vágy, az illúzió! Az illúzió káprázatból származó, mert a tudat ha kell felismeri, s a tudás meg tudja szüntetni! a vágyak, öröm élményét, melyből hiányzik a bölcsesség! Illúzió, káprázat rövid lét! Az örömteli élmény a test élmény, mely megszünteti a testi vágyat Ez olyan eset mint a fában élő rovar megeszi a fát az életében, amelyben született és élt A hasznosításnak ez az elve A megvilágosodáshoz vezető úton is jól alkalmazkodó A buddhizmus lényege az irányzatának a tantrikus tanítása!

Tavasz köszöntője A szívem régóta már a tavaszt várja, már hosszan ráborult a felhő a tájra. Óh, nyisd fel szép mosolyod Napnak szépséges sugára, hogy betörhessen az én szobámba Isten reggeli napkorongja. Szívemet boldogan lengi körül sugara, mert lelkemben fogom fel a Napot áldva, mert bennem él ragyogása, s fénylő út lesz bennem hatalmas járása, s bennem fénye a vigasz szerepét játssza!

77

A szeretettől ittas lélek

A Nap

Az ember a magasztos Isten képére teremtetett, s mégis kevés az olyan emberi lélek itt a Földön ki békés és lát, s a gondolata igazán emelkedett, s a lelkében ő leli a honát, azokon keresztül a fohászt! Az igaz ember lelke színe olyan mint az ég bíborvörös köntöse! Az ilyen ember szíve olyan mint a piros bogár háta Szeretete olyan mint a tüzes fénylő tűznek égő világa Az ilyen ember boldogsága szüntelen, mint a villám gondolata oly hirtelen Gondolata bejárja a mennyországot, hozza-viszi, repíti a boldogságot! Égi fény kürtje repíti a gondolatot Az ilyen ember szeretettel ittasul Istentől áldott szíve a szeretetben kitör a hajnali égen, fénysikolyok üde rezgésében. Ámen!

Óh Nap sugara, amikor fölébredsz te vagy a keleti égbolt fényáradása. Koronád izzik egész napon át, s figyeli áradását ahogy az egész világ, s az ember előtted leborul áldva, kiül a fényed a borús homlokára, s a fényed buzog égből, földből, a forrásvizek bugyognak az erődtől. A te sugaraid virágot, fát dajkálnak, s a mezőkön búzát aratnak, mert te vagy az élet, s ha lecsukod a szemed haldoklik ember, madár s a természet.

78

Lélek jegyzet Az érzékeik nem fogékonyak óh, nem egyszerű történet! Efajta feljegyzés a lélek jegyzése! a beavatatlan egyén, ki a szellem világában nem hisz, az nem érez, s nem lát Óh, mert a szellemvilág érzékelése egyéni az elmúlt eseményeket látja a lélek krónikájában a szellemvilága érzékelőek a történtek nem holt tételek eleven valós, hisz maga előtt látja mindazt ami sok ezer évvel ezelőtt történt. A lélek jegyző krónikása, ő ilyen lelkű Isten fia, ki nem fél a haláltól érzékeli őt az Űr.

79

Tudatom magja Az énem benső szerepköre csupa igaz sejtelem jellemem a szó fogja valóban mindig elsiklik alóla. Tudatomba él a hangja, érintése génjeimet bársonyozza Olykor nem tudsz róla ha nem figyeled, elpattan ide-oda, mintha eltűnt volna Ő bennem él és nem vak, a porszemnél is kisebb mag! Belőle születik a múló, benne rejlik a sok titok! Leleményes és változik Megfoghatatlan örvény Tenger felett futó fény

Utol nem éri senki Orkánok magjában szeret megpihenni, majd ha oda jutsz lelked meztelen álmán megérint villám oltásával, lélegző tüzes szikrákkal Megérint a hideg s a meleg őt el nem taszítja Én elmúlok, ő van! Él az érintése Nem mondhatom ki az Ő létezik és van, s mégis kimondhatatlan! Ámen!

Lángész Fényének a Lélek erejével Építkezik a lelked, s a lelkem Visszhangot hív Az ő igaz szeretetében! Benne tüzek gyúlnak, S a fények egymásra hullnak, A sugarak az észben Lángésszé alakulnak. 80

A lélek emléke Kozmikus emlékezés időben és térben a lélek Jegyzi a lények saját gondolatait, emlékeket, Istennek könyve lesz ez minden lény lelke annak függvénye, milyen mértékben alkalmazza az életben amit saját A szeretet eszményének tart, megalkotva a jóságot Isten primer eszenciája a szeretet. vagy a gonoszságot. A Kaosz és a merevség Ezek a feljegyzések partjainkhoz túl közel kerülünk, a lény számára segítenek s közben eltávolodunk jobban megérteni önmagát, a szellemi és érzelmi egészségtől! s a körülötte levő világot. Mindig több időt pocsékolunk Egy látnok meditáló a jólét folyójában, parapszichológus, mint a harmonikus egyének médiumból elő tudja terjeszteni szellemi, érzelmi egészséget tükröznek. a lelke időben, térben a múltját. Óh, az ilyen lelkű ember rugalmas, A feljegyzések a lélekben alkalmazkodó, stabil, képe válnak ismertté, megérteni önmagát, az őt mert aki rendelkezik körülvevő világot! a szellemvilág érzékelés Óh, mert ezek napról-napra képességeivel az összes elme gyakorlatok! lények eseményét látja ebben az égi isteni, világi krónikában!

81

Gyógymód Óh, az emlékeink gyógyítanak! Előhívott emlékek a múltból az akasa lélek feljegyzése, információi, mily módon lehet felvenni őket, használni, tanulni belőlük. Rendelkezünk a világegyetem kapcsolataival, amennyire láthatók, amennyire rögzítettek, a szóba jött lény megkérdezheti, hogyan jönnek létre időben, térben a lélektevékenységek, hírről szóló feljegyzések és hogyan olvashatók, hogy lehetséges őket előadni! Kérdezzük: hasonlítanak a levelekhez, az egyén egyes élményeiről van szó? A különböző földi befolyásokat adja elő Óh, minden az anyagi szférában magától Istentől származik. Ezek kifejező erők eszközei. a saját testünkön kívül helyezkednek el kapcsolatba kerülünk azokkal a gondolatokkal, univerzális befolyásokkal, erőkkel, melyek vízióként jelenthetnek meg képek, írásos közlemények és jegyek formájában. Ha másokkal kommunikálunk akkor minden mozdulatunk arról árulkodik, hogy a viselkedésünk önző, vagy magasabb vágyak megnyilvánulásai. Ezek az élet könyveiből megírt módszerek, melyeket bárki elolvashat, ha kellő hangulata van hozzá. 82

Isteni feljegyzések A lélek könyve mindenki lelkében benne, bennünk van leírva a múlt, a jelen és a jövő Ezeket az állapotokat a lélek mindenkiben kódolja, s ne cseréljük fel egyiket a másikra! Az élet könyve egy feljegyzés, amit a lélek hagy maga után időben, térben a cselekedeteivel. Ha egy végtelenre hangolt lélek megnyílik, olvashatóvá válik azok számára akik erre a tudatra ráhangolódnak! Óh, mert az Isten könyve az emlékek gyűjteménye Istentől származó,

ember alkotta lelki gyűjtemény Istennek akaratából jön létre minden emberben, időben, térben! Gondolataival, cselekedeteivel, kapcsolataival mindenki megírja saját élettörténetét. Ez az információ, élettörténet állandó befolyást gyakorol reánk Óh, mert kinek lehetősége van megismerkedni velük jobban megérti önmagát és saját kapcsolatát. A világegyetemmel a mi világunk csak a realitás árnyéka Az érzelem igaz öröme az égben ölel magára Ő lesz az aranybánya!

Regős Istenek hangja köztetek Osztom szét magamat: Ki szívéből az égnek Lángot rak, nem vár Rá a halál áldozat. 83

Tüzelő agy Ha valami szépre rágondolok tüzel az agysejtem! Elektromos jeleket közvetítenek, távolba vesző élmények jönnek létre. Memóriám asszociál, visszahozza képben, érzésben a múltat, amikor érzelmeim kigyúlnak! Régi élményekre visszahúznak Emlékezéseim repülnek szárnyon az igazság emlékezetéből keresztül az idő folyóján. Ó, szép e bolondulásom Óh, gondolataimnak előhívott mítosza! Az emlékezetemnek fénymásolója. Jön bennem lelkemben az ideg áramütésétől az igazságnak rég múlt emlékezetéről! A valóság, az Isten igazsága!

A Teremtő Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman maga, Ki örökös, úgy hívják Paripafa! Semmise lépi őt át, Belőle jő minden világ. 84

Természet, te ős öl Előbb volt a zöld = aztán őbelőle lett a föld Ő termeszti a földet, előbb volt a természet, mint a szellemiség, az anyag ó ember figyelj végre, figyelj a lélek beszédre! Elsorvad ha nem figyeled! Ő az összekötő híd az ég és ébrenlétbe! Megszületik a csecsemő, a kis embrió Bele kell nőni neki a saját planétája körébe. Ha nem tölti ki a mandala körét, jön a karma, mely előírja éljél ember újra, addig amíg a köröd nem ábrázolja a teljességed, éljél újra és újra! Idézés: Az olyan emberekkel akiknek tulajdon énjük is terhükre van nem szabad hallhatatlanságról beszélni! A hernyó hordja ki a bábot (babát), s meghal a hernyó, a báb, óh, azért, hogy megszülessen a pillangó.

Áradás Áradásod bennem csodálom! Óh, egek ura, a szívvel írás Széttöri a rosszat, A szív magát mélyre ássa, Ez a léleknek az igézett szeretet hívása.

85

Az ég vallása Különös kép éli meg a napvilágot, Az agy, ő nagy, zseni, s mégis árva, Ott él egymagában a koponya zárdájában. B enne a gondolat kapcsolat Vágyó – megvalósulása Előlép fényes ruhájában Isten segít a létrehozásában. S a tudat fénye követi – S rávilágít – szépségére. Óh, a felsőfokú szökő fénye, Te Istentől eredő szabálya Leselkedő extázis lángja Boldog vagy, ha reád talál a szív! Az atya áldás sugarára. Oly szép a sugalma A szív szinte tőle reszket Oltalma külvilági Csendes szent lélegzet. Ami bennünk örökre Hallhatatlannak összedermedt.

86

Külvilági sugallom A szeretet tiszta zenéje Égi fényből van szőve. óh, a titkos holdkör halkan Vigyáz reám, tudom álmaimban Az égnek leadott Titkos káprázata Tükröződik reám a tudatban Eltakarja az igazságot A galaxis sík rezgő száma Az agy mindenhol ott van az áramlásban. Ó, szép gondolatok, Külvilági csúcsélmény, Csillaghullás leadott Varázsvessző tánca

A jólétfolyam

Szabály

A jólét folyójában sok időt pocsékol el az ember. Az idő romlott haladásán elvérzik e cudar világ! Ha minden ember legfőbb célja a vágy, az illúzió, mely káprázatból származik. Az illúziót felismeri a tudás, és megszünteti. Az őt megismerő tudás a vágyak örömteli élményét, melyek megszüntetik a vágyat! Olyanok vagyunk, mint a fában élő rovarok, életükben megeszik a fát, melyben születtek, s amelyben élnek. A hasznosításnak ez az elve a megvilágosodáshoz vezető úton is jól alkalmazható.

Az Istenen kívül nem él igaz bölcsesség Törvénye örömöt és sok gyönyörű szeretetet ád! Óh, óriás hegyek, ha titeket nézlek bölcsebb leszek! Óh, hív engem, bárhol élek az Úr szent kötése! Bárhova hív a lét égő fáklya Uram a szent igéd! lehet bennem óceán áramlása Lehet bennem tükrös láz Isten bölcselete ha a lélekbe hál Ez a tudatot ébresztő titkos szabály. Ámen!

Kegyelet A kiáradt világot ő Mozgatja, ő lélegezteti. Felvillanás, és eszmélet, és döbbenet, örök, ki megismeri, neki kegyelet!

87

Az Akasa

A bölcs ember

Nem találkoztam én veled véletlenül. Az akarat óh, isteni lelkemben magához vonzott, hogy megtanuljak valakit őszintén szeretni, s megtanuljak ha szükséges a léleknek mást és mást elhagyni! Óh, mert ez a szellemi haladásnak a feltétele, ha sikeres és tökéletes lesz ez a művészet tétel érzelmi tökéletes állapotba kerül lelkem, s így lehetővé válhat, hogy a Teremtő társam legyen nékem, a lélek titka, az őség tudata ez. A nagy Akasa!

Látása bölcs, léptei halkak Olyan ő mint az igaz mélységéből a titkok szót váltanak. lelke szabad csúcsra törekszik Földtől elszakad pillanatokra elfeledi a hétköznapokat, ha zenéjét szétszórja a világnak az ihletet vágy a égtől eredő az Úrhoz hatolnak a szférák zenéje az ihletettségtől bólogat s örökre megmarad.

A nap hangja Arvisura, magasztos fény ura: Én vagyok égen Földön, emberek A Nap. 88

A lélek kód Bennünk élnek a jegyző lelkek képzelő szelleme, mely lát, ki Isten fia érzéki a halál – szabadság Ő lát és tudja él tovább szelleme. Kérdem Istent, a lélek számítógép? Az adattárt innen vehette át? Megkérdeztem a gondolatom adattárát! Ő súgta nékem, ő mindent érez, s lát.

Óhaj Óh, mért lehet Egy földi lény híres lehet világi, ismert Ha eléri az Istennél a tökéletességet Csak így lesz híres. Így lesz Istennel jegyes Óh, az élet ünnepély, egy napon majd ereimből elszökik a vér. Az Úr óhaja törvény Óh, hova tűnsz el élet, hova tűnsz el fény! 89

Lélek győzelme

Árvisura regős

A szem a formák Földi imádsága A lélek győzelmet Hoz mindig reája. ha akarom, az észbe, A lélek áthelyez Isten közelébe. Óh, a szemem az Égnek magasztos szeme! Áthelyez Isten közelébe, Megélem a halhatatlanságom vele. Megmutatja szemem Az Isten drága arcát A lelkem engedelmével Ölti fel szemben az ő formáját. A szem, felismer ő Mindenféle formát, A szemgolyó mindent lát, Ég és Föld énekli Az ő dicshimnuszát!

Árvisura, Hunapku Magasztos fény ura Első ős nap Isten Ükk öregisten Ős táltosok világának Önálló misztikus álma. A te törvényed Segíti az atyánk fiát Lelki megújulásban.

90

Alom Ha az ember álom állapota Az ember egységébe tér, Magába száll, azért Mondják, hogy alszik. Fölszívódik benne A álom, fölissza Magát a saját Gondolatából.

Anyaföld Óh, Anyaföldem! Szeretetem feléd Napról-napara nő. Szívem téged Tiszta érzelmével besző. Mily áldást hozó álom! Ha dédelget gondolatom Szép tündéri csendben, Mily szép is, ha olykor Egyesül veled a lelkem. Elkápráztat a te szépséged, Jóságod, tiszta szándékod. Téged napról-napra körbevesznek Csalódások, csalfaságok. Fiaid tömege néked Könnyeket ejtenek a te

Fájdalmadtól szíved reszketeg, Prédán tékozolják testedet, S csillognak, mint gyémántok Szép kövek, de feléd Kihűlt bennük a szeretet, S csak hitvány kövek lettek, Szívemben érted fájdalmad hordom Eltűnt a nyugalom, Tested látom a ravatalon. Csak egy kis szikra már, Amit befed az árnyék, Drága anyaföldem, ami benned honol S ha nem segítünk az komor néked, Ha a léted újra fényt öltene, Megváltás lenne nélküle, Tested a ravatalra visszaomol.

Az ember Ha meghal az ember, a szó az észbe száll, Az egész a lélegzetbe száll, A lélegzet a hőbe száll, A hó a legfőbb Istenségbe visszaszáll, Ez a parányi mindenség lényege Ez a valóság, ez a lélek ember, ez vagy Te. 91

Mondá a bölcs Mondá a bölcs, 16 részből áll az ember Ne egyél tizenhat napig. De vizet igyál kedved szerint, ha iszol, nem távozik el tőled a lélek, Mert ő vízből éledt A lobogó tűz egyetlen kis fénybe húzódik vissza, Egyetlen részbe a tizenhat részed. De képtelen a tudós szavát idézned, S visszalobban beléd a tudás lángja, mert Ételből sarjad az ész, vízből a lélegzet, S a hőből sarjad a Szó…

Valóság A test meghal, ha elhagyja az élet, De az élet nem hal meg soha, mert A valóság a lélek, s ez vagy te ember. A lélek az ész, az ész nagyobb a beszédnél, Mert az ész a lélek, az ész a világ, Az ész az Isten, ember szentelődj neki. Az akarat nagyobb az észnél, mert Ő amit akar arra fordítja az ember eszét, Az akarat arra fordítja a szót, amit óhajt A lélek, a név és az isteni igét Tartalmazzák a tettek! 92

Élet Az ész, a gondolat Reptető szárnya a lélegzet. Az ember éhes, mert a víz kihajtja Belőle az elfogyasztott eledelt. mint ahogy az ember a nyáj pásztora, Úgy a víz, az étel pásztora. Úgy tudd, hidd a saját tested, hogy Ő a víznek sarja, s így nem leszel gyökértelen. Mi másban is gyökerezne, mint az ételben Az étel, a sarját vidd vissza mindig a bő vízre, Mint a gyökerére. A víz sarját a hőre, mint a gyökérre … A hő sarját vidd vissza a létre, mint gyökérre, Mert a lét a gyökere, lét az otthona, s alapja. Azért szomjas az ember, mert az étel Kívánja a vizet, a bőt, és az ételtől Kapja a hőt, a hő, mely szomját a víz oltja, S kihajtja belőled az ételt, vizet sorra.

Mondá a bölcs A Teremtő élete, s álma Úgy rejlik ő, mint mindenhol Tűz a tűzifába. A szemben látható Ember a lélek Ez a rendíthetetlen Földön, égen. 93

Óh, mily szép a szó

A tudat csillogása

Isten lángja lobban, Ha szól a szó, Ajkakon ó varázsló, S belehal, ha leáll a szó. Az Isten lángja, fénye Akkor a szembe száll Isten lélegzése az Emberi lélegzésbe. S újra lángra lobban, Mikor hall a fül, S a fülön a fény beleszáll Az észbe, ott lelkesül S Isten lángja lobban Az észbe, és a lélegzésben, S a gondolat, ha áll A fénye, a lélekbe száll, S a lélegzése, az emberben Odajut, ahová kell, és muszáj, Az Isten fénypontjában, A gyújtópontokra Visszaszáll, s gyújtás Feladatára vár.

A tudatba ömlő Csillogás képe Ott gyúl a Napba az Isten szívébe E léleksugár műve. A kozmosz összeköt Engem az övével Az én szívem-lelkem Ott villan a szemében Ő a földi boldogság szövője. Ez a nagyszerű törvénye, örök, mint a fényes Nap Égi, földi körök Folyton egymásba zuhannak. De ha nem zuhan a Nap! A Föld szomorú marad. De, ha reggel újra Fényes lesz az ég! A fényben hazám virul, Mily kedves, mily szép Telítve csüngenek Rajta virágos szók éke Játszanak a napfénybe.

94

Varázsló hold Óh, fényében fürdik a Hold Körülötte minden holt. A költő eszméi áldott Kikelnek a földben is markában tartja a világot. Verse törvényt bont, lelke óh, mint éhes zarándok Eszménye mindig lángolni vágyott megmaradnak óh, szegény koldusok! Óh szívében csillag ragyog Vágyódását viszik a hullámok! Kezében mindig toll forog Nyomják a lelkét világi gondok Szelleme mindig ostromolt gondolata eszméje elkóborolt az érzelem néki legszebb kaland a zaklatott szívének nyugalmat ad!

Örökség békéje Hűs fuvallat sötét árnyán vetülő csillag a titkos éjben lelkeket hullajt óh, égi folyosók olyanok vagytok mint opálos koporsók Óh, régi álmok, melyet a szív elbocsátott hulljon a csönd ölébe a szívem öröksége, a keringő bolygó kristály értékében. Érzelmem megmarad így is fűzött gyöngyszem arcom a földtől örökre elrejtem megtisztítom lelkem Ámen! 95

Ki nem mondott

Istenem

Ki nem mondott, Ki nem ejtett Gondolathullák Fény mocsadékaként Élnek bennem Bódultan, törékenyen! E csendes októberben! Fehér virágok Úsznak a Tisza vizében, Bárányfelhők andalognak, S a fák vállára borulnak ibolya a kék színekben. S az ég fénye virágzik A folyó vizében, S a Nap elvirágzik a lelkemben. Óh, sötét békés álom, Honvágyam van a Földön, Nyugtom sehol sem találom, Suhanásokban élek, járok, Átölelnek titkos halmok. S elered az eső cseppje, És a vérpiros szívnek mesél, A kamrái sok ezer ütésén Körül ölel a fájdalom Titkon suhan – büszkén, S dobog az éjszaka mélyén, S keresi a menedéket Istennél, Az égi Sarkcsillag vidékén.

Az írást, a verset – Az ember számára Te rendeltetted. égi hegyekig, OM. Istenem! Körmenetre Mennek Óh, égig lángoló Hatalmas Égi körmenet A neveddel, Uram Előlép az erőd Az OM, a kezdet, Amit leírok, Te is olvasod, Te is élvezed, Nagyságos égi fejedelem, Égi OM. Istenem!

96

Lázas elme

Fényűző hatalom

Istenem, Fúj a szél, könnyezem, Süt a Nap, szívem Szánalmas – reménytelen. Egy pillanat, s a Lelkem szárnyra kap, Jön az ihletett pillanat, Ezerarcú varázslat! Izzó, üdvös szeretet, Járd át a lelkemet, Mint a Hold az eget, Ő az égen jár fenn, Én a Földön, idelenn, S őt mégis ismerem, Az idő is ős kor óta Lappang bennem. Szellemem, a lét reménytelen! Erényem ki véd, ha én nem. Egy arc jelenik meg előttem, S látom magam Isten szemében, érzem magam leheletében, Visszaadja a fénymagot Az én titkos lelkemben Szeretetben sütkérezem, Már szívem kapuján kiléptem, Vezess engem Uram a szentéjedbe.

Égi fényűző katlan, Keríts a hatalmadba. A hétköznapokat Soha se lássam Feketén, sötéten, S ne legyen a szivárvány Halovány színében nékem Önmagam színét leljem, Amelyet az OM szó adott Az elején a lelkemben. ne legyek magamnak idegen, Ne lássam az embereket, Árnyakban, szürkében. Fedezzem fel a világot Szívemben, színesen.

Üdvösség Mindenki Hallja, De aki nem Látja a tettek Végét, elvész Az üdv alakja.

97

Küzdelem

Elszálló lélek

Mily végtelen a küzdelem Nincs a Földön nyugalom, A szívbe rejtett álmot Mocskolják a hamisságok Óh, bár lennének, mint a múltban vala Az útszéli pléhkrisztusok Pogány – Istenek Kik átölelik válladat, A titkos mély uralmuk, Letörlik arcodról a könnyeket. Az én istenem nékem gátat szabott Viharok közt fejem fölött Villám gyújtja fel a csillagot. Titkok csendjében Vezessél engem, elvakult idő A lét kósza árnyékán, s a Bizonytalan rezgésének Számán, kietlen örvényen A vérem megárad. S a világ könnyeit A terhektől lemossa majd A fény, a Nap, a jövő Korszak kék sugara.

Tizenhárom éve ma, Hogy elszállt a lelked. Egyedült maradt Az alvilágban a tested. Suttogás, visszhangok Fenyegetések Körbe vesznek! S a tűz parazsa Elszállt belőled, Ez volt a szellem Utolsó kalandja, És sír a lélek. Siratja a gyászoló Feketeséget, otthagyja bezárva, Szomorú a lélek. Oda van a testéért Nagy feléje az ő vágya, Elkergeti őt a Napnak futása. S révedésben Kutatja önmagát Kutatja az ős Erőnek áramlását.

98

Meditáció az éghez Belepte a Dunát a bánat szülőfalum óh, régóta már felhők közt pusztulok utánad Rég elhagytam a szülőházamat, omlanak a falak! Összenőtt velem rég már e gondolat Óh, ti szeretteim, már ti sem vagytok, szomorúságomat ti sem halljátok! Óh, gyermekkori álom veled szállni vágyom összepréselt levelekként e világon gyermekkori tisztaságba vágyom.

A lélek szemtükre Óh, áhítatra szomjazol, mint egy igazi szent! A lélek tükre mutatja meg milyen ő odabent. Erény, erkölcs dönti el a Tükrét méltóságból kapja a szem a szökő fény lángba borítja a tiszta lélek szépségét.

Ajkad Ajkad társasága szeretetet lehelő ajkadnak drága hangja belőle jön a meleg levegő bársonya rezgése hamva! Ajkad ajkamhoz ér olykor óh, ezerszer és százszor így lesz mindkettő fogoly s, fény áldásra gondol! 99

Dr. Korsós Ágnes Úrasszonynak címzetes főjegyzőnek szól az égi óda Ő az Úr leánya, ki bölcs, erőforrása az erkölcs. Benne él a szeretet, a fény uralkodik szíve bélyegén. Látóköre égi törvény! Az ős erő, a hit benne él. A lelkében honol a szent béke és remény! A fénynek hangja van és lát! Elűzi a sötétet a remény és igazság! Elővarázsolja a békét, s a csendet! Költészetének szentélye leng az éterben az Úr egén! Leigázó nyugalma ül az igaz tüze törvényén! Lelke hasonmása az erkölcs arany zúgása! Szellemének nincs rablánca! A napfény méri az Úr fényét igaz pompájában. Ó, tükörben ég az ő lelke! Látóköre Istennek törvénye!

100

Rezgése száma égi fényre váltva! Bűvereje az Úr hatalma. Halhatatlan szívében hitének villanása! Szelleme eléri a szintek magas fényét! Mágikus erő átjárja lényét, szellemét! Lelki tisztasága a fénytől lát. Benne érzi áldását, s megtalálja az áhítat nagy szomját. A fényből születik a rend. A szavai útmutatással élnek! Az Úr leánya ajkán az ige szózata éled. Az igaz szóból ered az igaz élet, mely legyőzi a sötétet. Ámen! Szeretettel: Kenéz Heka Etelka meditációja

101

Almási István polgármester úrnak születésnapjára Szól az égi óda, a meditáció. Az Úrnak kék tornya alatt törvényt ül szerény, az Úrnak kedves fia ő, belőle sugárzó felfelé ívelő rezgésszáma, fényben dívik, járja útját határokon át gondolata égig siklik. Cselekvéseire magasztos fény vetül. A jóság a lelke mélyében soha ki nem hűl. Léptei mellett fejet hajt ember s rózsaszirom. A keletről lehet feljövő nappal, vagy alkony erős sugarú fény benne fényt szül, él. Jósága csupa erény. Látása bölcs, léptei halkak, olyan mint az igaz imádság, mélységéből a titkok szót váltanak. Lelke szabad, csúcsra törekszik, Földtől elszakad, 102

pillanatokra elfeledi a hétköznapokat. A zenéjét szétszórja a világnak. Az ihlet vágya égből eredő, az Úrhoz hatolnak a szférák zenéje az ihletettségtől bólogat s örökre megmarad. Óh, az Úr fia oly szerény, reggel benne jön fel a Nap. Gyülekeznek lelkében a sugarak. Kihajtanak benne a virágok szép álma, a tavasz föltámadása. S óriásnak érzi magát az álmodozásban. Az arca, szeme nesztelenül néz az égre, az Isten szemébe és tiszta szabadsága ha fáradt a lelke, s agyon van gyötörve, akkor is családjához őszinte a lelke, s így öleli őket körbe. Fakadó forrásvíz ő, a puszta remegő ölében, őszinteségét érzi a népe a csöndes védettségében, Ó, az Urat kérem érjen el e lelke az égi zúgó tölgyfák ligetébe, az Úrnak kegyeletébe. Szeretettel meditáltam – Ámen! Kenéz Heka Etelka 103

Almási Enikő Úrhölgynek születésnapjára A teremtő leányának szól az égi szeretet meditációköltemény Keresd az élet igazságát, eljött az ideje, lelked lát, s fölismeri saját magát. Az energiád széthasítja saját sötét árnyát. A lelked szférák közt barangol. Tündér lehettél te valamikor, atomszemcsék felemelik benned a nagy fényed a viharból nyáron ősz is lehet a szívedben akkor is ott él az ének. Mosolyod a éterben kottázva bele van írva, visszhangja az eget járja. Ó, te Istennek leánya szívedben benne az isteni ábra! Fényt szór reád a lelkednek lángja. A szabadságvágyad elhozza a keletnek napja, vadvirágból koszorút fon a napisten szőke hajadba. A múlton jössz át Lelked falán kisüt a Nap, virág beszéd közt a Hold szívedben szárnyra kap, ha rágondolsz a szeretetnek imájára gyöngytavakat innál ki egyfolytában. 104

Égi hangod mennybe vonulása az Úr fény derűjében él a boldogságban. Nékem Te vagy a hazám Tündér Ilonája. Fogadd szeretettel meditációmat: Kenéz Heka Etelka

Dr. Kószó Péter alpolgármester úrnak névnapjára szól a meditáció, az ének Ékeskedjenek benned szebbnél szebb eszmények az igazság törvénye keringjen benned, ne legyen a szeretetnek a szívedben sose vége, maradjon szívünkben a hangod zümmögése. Olykor a Vízöntő jele halkan hullámzik benned, mint a Csendes óceán, a víz táncol benned hullámok hátán, szeszélyes veréssel beleszalad az örvények mélyébe s elvonul a lelked harca úgy ahogy jött, a szökőárba, s elköltözik a hullámok tánca. Békés ringásokban álmaid megnőnek a titkok rejtelme megmarad benned, a mélyén az időnek a csillagképed benned reszket, összeköt téged vele az égi és földi erezet kristály csillagképed formái köréd gyűlnek.

Fonadéka köréd fészkel merengő, kiapadhatatlan a gyökered. A bölcsőd ringat téged jól esik a szívednek még a véred is fázik, hogyha nem érzed, süpped benned a sejtelem piros, fehér, zöld oltára él benned könnyesen. Családod figyel reád halkan, bennük járkálsz szeretettel ölelő karral. Árny és fény között ők körbe fonnak színes virágokkal. A szívnek csöndjét keresed, ez neked szent! Fölismered benned Istent! Fogadd névnapodra e lélek-transz meditációt baráti szeretettel Kenéz Heka Etelkától

105

Dr. Bálint Péternek, az Úr kedves fiának szól az égi himnusz Ó Atyám! TE égi nagyhatalom A fiad lelke ül egy csillagon Ó, az ő szeretete feléd repül Szíve a szívedet csengi körül Szereteted mélye csigázza őt föl Tetőled lelke mélye tündököl Barátai szíve fiad nélkül Szenvednek a Földön kegyetlenül Az ő tudata mialatt A koporsóban sziklává kövül Tenálad fényes az ő lelkének álma S boldog az igaz áramlásban Szilvia, szerető párja – sötét gyászruhában Lelke egyedül vak lett, nem lát Párja nélkül keresi sötét völgyek Végzetén saját magát Benne látom az űr, betölteni kényszerül Uram, korán elment Péter fiad Itt lent nagy a szomorúkör Csak azt tudjuk, amit a sejtelem közöl Mi az egyetemes emberi jog Magunk fejlesztett gondolatok Amely elhagyja az iskolapadot Óh, tükröződő káprázatnak, 106

Tűnő világában minden ül A lélek hevül, szomjában a Földön kihűl Óh, Péter, te drága fiam – öcsém Súgd meg az igazságot talán tudod Mit vetít a kép az elmén A sejtelem vonzódik össze A múlt időkből az illúziók emlékébe Vagy talán a múlt időkből itt maradt Istennek emléke Óh Te drága doktor tudós, Te gyermeklánc arany szeme, Szent vagy már az égben Lehet, hogy méltó vagy az irigylésre Kedves hangod, mosolyod A szívünkbe itt a Földön bele van vésve Óh, Te az Úr fia, ki most már Mint égi bölcs élsz az ég szeretetében, A Te szereteted él mindig a szívünkben. Ide hallik közénk hangod zümmögése Csorgó mézű édes, andalító éneke... Szeretettel meditáltam a családod és barátaid nevében a Te szeretett nénéd ölel: Kenéz Heka Etelka

107

Szól az égi szeretet óda szólama

Lantos Györgyi Festő, szobrász művész úrasszony névnapjára Óh, a képei, szobrai Titkos égi ösvényeken száll Ködruhában trónol A szelleme csúcsán AZ időtlenség horizontja szobrait misztikummal, Fénnyel körbefonja. Ő maga az Úr médiuma! A vetítő állomása titkos erőkkel műfajában. Benne él égi szent táltos aurában. Láthatatlan titkokhoz fér ő Az ujjai megújulásában Óh, a mocskában él a Földön a nép Perzselő tüze szóródik szét Az ő munkájában ezalatt Gyöngyszemű szellemével száll az égben Keze aranyából a bölcsessége száll az égbe! Megdermedt emlékezetek Feszítik alkotásaiban a gyönyörű gondolatát szét Munkája mind csúcseredmény

108

Kihalhatatlan a rezgésszáma Ő az Univerzumban élő Napnak vágya Az ő munkája ékessége Istennek gondolatképe Elmélyül lelke mélyének, Tudatos szentségébe Szobraiban meséli el Az örökölt ős valóságot Ez egy nagy égi titokkör Az ő szeretett munkája Indul ki ebből Így lesz ő Nagyasszony Átöleli őt A világi könyör Kezei alatt a semmiből Megszületik a gyönyör. Óh, az Úr márványszobra Az ő lelki temploma Óh, ő egy égi varázsfuvola Ámen! Szeretettel meditálta Neked Kenéz Heka Etelka, jó barátod

A Mecénás monológja (Kenéz Heka Etelkának) Bejártam a világot, mire rád találtam, hogy felold magányomat. Mi ketten voltunk egyek, s veled haltam, amikor elmentél és én magam maradtam! Most ismét magányos vagyok,bár tömeg vesz körül, de emléked beburkol, elborít védelmezőül. Szétszórtam kincseim, melyek megannyi gyermekim Míg írom őket, itt vagy velem,az éteren átnyúlva fogod a kezem, s a szavak öntudatlanul,mint isteni adományok, szántják a papírt. Boldog vagyok, hiszen míg írok, velem vagy, általam szólsz, és én általad szólok. Majd elszáll a pillanat, s az élet megint szürke,félelmetes és magányos. A versek megvédenek, mindig velem vannak, s bennük te is itt vagy, amíg itt vagyok Földi javaim szétszórom a világban, értünk, s hiszem, így nyomunk megmarad. tudom, hogy vársz rám, de még dolgom van, kettőnkért kell helyt állanom! Ezt tudva, már nem fáj annyira magányom. Korsós Ágnes

109

Mindenkihez írt igazság vers Névnapodra, Karácsonyra, Szilveszter napjára, Az év első napjára Kívánok néked Erőt, egészséget, Boldogságot, Szeressen párod, Édesanyád, családod! Az Úr is életed áldja, Ének az újévben Elhalt és új sejtekre ébred. Kibomlott elméd Száll, s él körben, Tekergő agyad a bolygó Ringatja közben. Szigorral föllép A koporsóba zárt elme, Ha árny vetül a lelkedre.

keresi a jogát, ha megbántották! S a szellemed őrzi a pályán, S a hajad egy napon megőszül. A léted, 100 év múlva halált szül! Halálod apádból, anyádból készül, Éjszakákból, nappalokból Halálod lassan összegyűl A szíved vérében A életből halálba hűl, Lerázod, s bezárod Az élet erejének elcsitultát. Az elrothadt életednek Végső összefolytát. S az idő erejének vésett vájata Léted átteszi más életsíkra. S a léted magának Visszavonja A természet hatalmába.

Szeretet A szeretettől Megnő a lélek rezgő számában, S átmegy egy misztikus filozófiába, A lélek tükrében látod magad Isten szemében. 110

Csillagtitok a Tejúton Tizenkét bölcs, mely halkan érthetően beszél, Kör alakú márványasztalon hatalmas gyertyafény, A csillagok fénye beragyog, s a szépségükben pihennek, Mint valaha az édenben, Kemény tekintettel a legidősebb bölcs kinyitja ajkát S a néma csendben fényesíti a szó a hangját! A csillagok honában, Hallatszik az égi szó, Bölcs Évezredek óta a tizenkettek Egymásra találnak! Kinek vak A szövetség újra helyreáll! A nézése, és Belőletek merítve a többi Annak bizonyul Tizenkettő is majd egymásra talál Az Istennél A nemzet szívében kinyílik a kód, Igazinak S a fény megállíthatatlanul Senkit sem Előre tör, és ezúttal győzni fog Ismer, aki Ne feledjétek, addig él a szövetség, Látja a fentit, Amíg a szerelem szentsége És a földit Él a szívetekben. Kétség már Őrizzétek mindhalálig, Őt nem kínozza Csak így győzhetitek le A sötétség erejét. Előlépett a hófehér szárnyas paripa, Az öreg bölcs ráült, és elindult a kijárat felé szárnyalva, S visszaszólt: A Szent Korona Szövetsége ezzel újra helyreállt, Menjetek hamarosan, ő már reátok vár. 111

Csillagom Csillagom a Földre lenéz, az ég fele fordul újra Ha vérem kihűl a mennyet kapom jutalmul a földbe ásom kincsemet Óh nem! Odaadom az égieknek Óh, angyalok hol vagytok? Jó leszek, rajtam vetekedjetek! Óh, verseim üdvömért égnek bennük érzem elégek Halálban hervasztanak az évek Óh, öleljetek át időtlen égi messzeségek! Gyöngy patak, zöld liget remegő ölében isteni védettségek Óh jöjjetek! Ámen!

112

Igaz forrás Olykor lehet a baj igen komoly, lehet komolytalan Életem így is sebzett helyzetben van Tüskébe kapaszkodom Keresi lelkem igazi forrásom!

A szív Szívem ostromló mi is ez a zakatolás sietsz rezgő körökben a világ örök rezgésében! Óh, lassíts, légy kicsit csöndben Óh, égi sejtelmekkel telítve vagy szívem. Extázis lánggal lobog a vérem. Benned a fény varázsszáma. Rátalál az égi valóságra. Tavakat iszom ki egyfolytában.

Szem Mily szépek is mikor a szemben versenyt futnak a boldogító fények! Óh, mily melengető tükör élmények! Szeretetet hint a lélek tiszta mélye a világot öleli folyton magához körbe, megérzi a szenvedélyek sok-sok tüzét a csírázó, gerjedő vágyat. Tiszta fényt hint a szem tükre a boldogságnak!

A Nap színjátéka Nézem a Napot arcomon érzem a véres színjátékot. Napnak futása Isten fény derűje szerető áldásba Óh, ti égi szentségek Erőtőkből született meg a lét s a Föld Az ember lelke is a Földön árva, mint a Hold is az ő szép udvarába! Formák – emberek mind holtak lesznek a formák összeomolnak! Maradnak a létbe csak a sebhelyek. 113

A por uralma Mindent belep a por. Azt súgja a tudat, belőlem él. Óh, csak jönne már egy tiszta fényes keleti szél, hogy elfújja a port a titkok rejtélyén! gondolatok között járok keleten én A Föld és az ég meredélyén Tiszta sugarak szállnak az ős Isten keleti székén, s előre megyek, tova, s megyek s futnak előttem – utánam a sok porszemek. Feljön az égen a csillag sereg! Versem is a porhoz vezet, belőlem lesznek, s belőlem élnek azt súgja a lelki történet kifejezést keresek hitemnek. Bölcsesség sugallat pihentet. Láthatatlan égi kezek szellemek ti mondjátok el bevonják a porszemek a világot – eget. Óh, istenek, ti hordozzátok körbe bennem a lelkemet. Talán a porszemek gyógyítják az égi – földi kódolt sebeket! 114

A szent csend Óh uram! Te ki óriás lángész, te lelki sebész, mily gyönyörű érzelem kapni az ég forró melegét! A szent csendben érzem a mesét. Az Úr szeme a Földre néz! Óh, mily szép, ha átölel az angyali kéz, kihajt a szívben a hajszálér, a szív újjáéled!

Gyönyörű tanyák

Regős kor

A tanyán élni Ős szokás, Mily gyönyörű A pogányság, A szerelem is pogány, A Teremtő Pogány Isten Óh, őt nem leled a térképen! Mégis ő az utolsó Menedékem. Elhal az Úr hangja A Hold katlan mélyben, De érezzük őt lelkünk Kerületén, ott is pogányan él És az embercsorda Lesi őt, hogy egy napon Megjelenik az ég peremén S a világ lesz az édeni Élmény! Csüngeni Mily jó volna A pogány Isten Szeretetén. Bálványozzuk Szívünk közepén Amíg a világ áll Ismeretlen marad Számunkra az ég tükörén már.

Gyermekkori regő Nagyanyámnál Künn a tanyákon járok, Havas utakon járok, Szánommal az égbe szállok, Gyermekkoromban Karácsonykor Az öröm, a szeretet Reám fényt hintett S az égig vittek, Lobogó hajam Csillagkoszorút viselt, Csilingeltek bennem A havas szánok, S a csillagok, Ha visszagondolok Ma is Karácsonykor Csilingelnek a szánok, S a tanyai szél Csengő álmok.

115

Sugár Bennünk kép élet, s tudjuk, érezzük az isteni nevet a Teremtőnek felsőfokú rezgésszáma a lánghoz hasonló fényrezgések! Makulátlan, tiszta az Isten neve, őbenne árnyék nélkül él a sugár az ezer levelű lótusz az ő fénye, s teremtése szent a gyökerében. isten neve a szent szózat, ige hatalmas a szeretete csodákra képes tőle az ember szíve, benső utazásra kényszerül a lélek tőle Visszahúzódásra kényszerül a test az Isten bizalmas gondviselő szeretetében. A sötét szellem álarcában Teremtőnk erejében élve lelkünk bennünk halálra ítélve!

116

Tudat szárny A vágy ég bennem előre lépni a bensőmben, hogy fölismerje az én lelkem a tudatom tágulását, kötetlenül vesse le a zavaros látását, s így a mindenség tudat szárnya a lelkemnek csöpp tudatában kapcsolatba lép az eredetben él Teremtő energiával. S szent beavatottságban lepedőre az ég oltárával Szívből fakadó lelki utazásom sodorjon magával A Teremtő hűséges, tévedhetetlen benső birodalmában s boldogan élem át a Teremtő irányítását.

Ország Hazám fia legyen országod szívedben Isten országa! Védd meg a hazádat, vigyázz reája, vigyázz a rögtönző villámcsapásra. Figyelj álmodra, mely megsúgja a hamis izgalmat, mikor lesz a hazád lebukott áldozat, mint tőrbe csalt vad, a szomszéd ország hazádra rátámadhat. Figyeld az éberséged, hozz hazádra dicsőséget! Légy teli hazám fia reménnyel! Benned is sok bánatos, fájó háború ég el! Szeresd hazád, s védd meg piros véred melegségével! Dobogjon hazádért és érted szíved!

Kelet Hazám fia zokog bennünk az idő sorvadáshangja. Ha a hazámon száll a Nap özönlő aranya, a Föld ilyenkor csupa pompa, s ilyenkor a lélek az Úrhoz száll! A nép ima fohászán s hazám oltárán kitárom veletek lelkem, benne hazánkban nyugalom, megértés legyen. A halottaink reménye bennünk feledésbe el ne vesszen, s a reggelen a magyar honban viruljon az égen újra a Nap keleten.

117

Karácsonyi transz Óh lelkem, szívem láss! Te áhított fény támadás, szentélyem rejtelme, az ég fényes szeme! Óh, szent láng, vigyázz ránk! Te gyógyító fenség. Te kábító transz áhítat Karácsonynak pírja, gyertyák parazsa, a szerető vágy visszhangja. A lelkem üdvöt érlel. Szellemi mágikus eledel. Karácsony bennem vagy élő ős reménnyel, ős emlékeiddel. Óh, érzem a titokban valaki haja fürtjét, belengi szívem zöldellő

piros emlékét, s keresi folyton keresi a rezgésszámom szeretetét! Egyszer a lélek álmodott Mily boldog volt régen, mikor még test nélkül szállhatott! Óh, égi álma, te szikra álma, mit fárad az ember keze, lába, amint súlyát magával hordja! A szív mélyén erőm gyűjtöm én. Anyagi testem magva, olyan mint az alma. Nő, majd ledobja a terhét a fa. A lélek is visszaáll a Napba, ha az anyagot ledobja, kivirul a fénye tisztasága, s az égen visszajön a lélek virágzása.

Hazám Piros, kék, fehér Csodás pillangók. S él a népem ezer Virágok színében Úgy érzem hazám, Te vagy a Szépséges éden! 118

Ezotér titok

A nép

Lelkem összeszövöm Az isteni titkok Dermedt álmával Az eget járom Gondolatom lézersugarával. Nem lehet, hogy az Úr Maga után Lezárta volna az eget? Gondolatban, hiszen Más síkon lépkedek! víziók folyamatából Ha végül magamra ébredek, Én zárom le utánam az eget! Saját tükör világommal az égben Találkozni jól esett Nem kaphatok tőle szebbet, Vele szentnek érzem a lélegzetet, Nélküle üresnek érzem az életet, Nélküle a földbe süllyedek.

Örömtelen, üres, rideg falakon a penész ül mindenhol Kesergő emberek nyögése nem hallatszik fel az égre! Gyötrődik a világ! Dicsőített fenség, döntsd le már a mohás falat! Tűnjenek el a földi rémek! Mire jók e gyötrődések? Meg kéne üzenni már egyszer a népnek!

Az élet Olykor úgy érzem, hogy az élet hamis álnok Előidéz sok illúziót, szemfényvesztő káprázatot Velem lehet, hogy mindig csak játszott, mély barlangba láncolt Egy életen át A halál körülöttem táncolt.

119

Istenem Ha majd elfogyok, mint a Hold, Uram, Megjegyzed lelkem kié volt? Az ember szívében kész a harcra, Körbe veszi az embert Ősi vihar égből leszakadt nagy darabja, S a Földet az orkán véresen átkarolta.

A világ A világon csak a veszély örömét lelem Bárhova néz a két szemem, hogy bizonyítsa a lelkemnek vágyát, égi származását Amíg gázolom a Föld hitvány, sáros porát Keresem az utat magasabb körökbe Oda vágyom menni örökre.

Lélek bolygó Az Isten lélekbolygóján a lelkek végtelenek AZ édenkert csakis ott lehet Ott érzem a szívben a titokzatot, sejtelmet Ott ahol a csillagok tartják az istenek felett az eget. 120

Havasok Fenn a havasokon, Tibet hegyei csúcsán feljött a telihold az égi lajtorján A hegymászók oldalán az alvózsák, melybe belebújva olyanok lesznek a havas hegyen, akár a múmiák, melynek anyagba zárt a teste és az égen szárnyal a lelke A reggeli Nap odafenn korán felkel és mindent simogat Amikor esete aludni tér a gyönyörű bíborba öltözött arany napsugár Ahogy a magas helyről nézve megszületnek a varázslatos lemenő Nap képek, meghalnak rövid életet élve Más világba térnek. Ilyen szép naplemente nem létezik csak a magas hegyen Ez itt fenn más világ Ezek itt isteni csodák Az ég itt fenn megmutatja titokzatos mágikus arcát Ott fenn az idő kezdete merengve megállt.

121

Érzelem

Ihlet

Hogy nyugtassam meg izzó vágyamat? Véletlenre bízzam szellem szárnyamat? Szívemben vöröslő érzelemnek pecsét a hatalma Mégis sápadt benne a szerelem arculata, pedig a vér fényesre fonja Szívemből dobog hozzád e kis levél Szívemben a tinta a csepegő vér. Varázsköpenyemre bízom az álmaimat Ő teríti keblemre kalandomat Ó szerelem, sötét rabság, ölelj szorosan át mielőtt elsötétül a világosság!

Óh, bájos fénylő gondolat Belőled fakadnak a szép, üde szavak Lebegő hullámon a szívben páratlan kaland! Óh, szellemi szépség szállj Az agynak gondolatán, vágyak lebegnek bennem ringva, epedve, s rohan kábulatában a megsemmisítő tűzbe, ahogy az üstökös fénye száguld a levegőben. Gyötörjön sajgó gyönyör, álom Örömre én úgysem vágyom Álmom lovagot lát Drága szép a hajad, vonzó a szád már engem körbejárt Bensőm visszhangja érzelmed átitatja.

122

Tibeti hegyek Ott fenn a felhőkben vagy a szabadságban Leérsz a csúcsról, belépsz a XXI. századba Oda kívánsz a csúcsra, A valószínűtlen világba Mindig a halál markában Mégis szabadban álmodva Fölharcolva magad a csúcsra Lenézel a rohanó világra Fent a szabadság, a nyugalom az úr A Földön örökké harc dúl Ott fenn a csúcson magadban, nyugalomban Nem vágysz már le onnan többé soha a földi harcba.

Törvény Minden betegséget Egy-egy törvény Megszegése – okoz, Az ok-okozat törvénye.

123

A vész

Lélek mag

A légben fölöttünk örökké árad a vész Ő mindig útra kész Reánk támad hegyes, szúró fogakkal Jön a sötétség, az ég elborul Fenyeget szörnyű viharokkal Olykor tüzet rak a Nap Hullanak a Földre az égető parazsak Nem lelem sehol nyugtomat Vízhullámok csapdossák arcomat.

A lélekben élő mag Az adja a nyugalmat A boldogság termeli e magot A lélek belőle él A szomorúságtól ő nem jön elő, mert a szelleme fél, csíraképtelenné válik Szeretet szabadítsa fel benned Átélheted újra lelked virágzásit!

Az elmúlás A Nap Óh, te vereslő Nap A sugaraid szárnyakat kap A fenséges Nap szentület Vörösen látja a Földet Völgyben a tetők kigyúlnak A parkok aranyos fényben, tisztán vonulnak Gondolatban a bűvölet ragyog A Teremtő szerepében vagyok.

124

Az ember a bölcsőtől a koporsóig hallja amint a halál altatja Ő a legszörnyűbb dajka Felé a gyűlölet körön Ott ül örökké a küszöbödön Égi s földi jelekből összevonva a neved tartalmazza Kezében a halál tartja s az életed kioltja, örökre elaltatja.

Tengeri dal Szerelmed az ég ösvényéről érkezett, hogy halljad szomorú versemet Vihar süvít a tengeren át Siratja szívem fájdalmát Szíved szívem ringatta Átitatott a varázsa Szerelmünk úszott a kéklő tengeren Az illúzióból fel kellett ébrednem.

Aura Az égi ruhám a titkos aurám Dicső nagy szellemek felettem lebegtek Ti vagytok égi lakói lelkemnek Mutassatok utat! A Földön örökké tévelygek.

Sóhajok É sosem jajgatok Mégis belőlem élnek a sóhajok Int felém a szánalom A vágy is lehet mostoha Álmodozva gondolj arra.

Vár Fenn a bércek zsámolyán a Hold hódolva jár Itt egyedül él a palota Az égbe ér a vár foka Megszűnt harcolni ma Csillogj fel esthajnal csillaga Emlékeztesd a fénykor harcaira Ki jár néki adni ma.

A Nap Felébredek és nem süt a Nap Gondolataim járják az égfalat Ilyenkor előjön a rossz hangulat Odakinn a madár is hallgat A kezemen figyelem a kiálló ereket Robogtatja az időm a szekeret A vérem lüktet, ellepi szívemet.

Sugár Naponta az ember Szomorú, s vak. Körülveszik Mindenfelől Kiáradó Halálsugarak. 125

Keringő idő Az idő kering a mély tudatomban Egy falevél az életfám uralhatja s él bennem az ész hatalma Törvényszerűn lát a lélek halhatatlanság! Őt borítja a fény ő követel a tudattól s kér nagyobb ez emlékezésnél a remény lobbantja fel az emlékezés óhaját lélegzés fejezi ki ilyenkor Így szentelődik a reménynek Így küldi tovább az égnek óhaját. Ámen!

126

Sugallom Eltörött a szívem Találkoztam magammal a tükörben! Szívem mélyén zaklatás bánata, bélyege ült. Álmaim tükre bennem ikreket szül. A tükörből mesél a lélek Tudom, a holtak élnek! Mesélik ők a szélnek. Óh, a remegő vérem lüktetésében élek hullik szét az élet! Halálsápadt elképesztések ezek!

A lélek családfa A család a folyó melyen úszik lényem az életem a születéssel kezdődik s a halállal nem ér véget. Állandóan találkozunk önmagunk nagyszerű szellemével, a lelkünkkel a kapcsolatunk ismétlődő állandó folyamatot képeznek, amiből sokat megtudunk önmagunkról. Személyem, énem minden gondolatot feljegyez Óh, mert a lelkem a tudattárában fellapozza saját őskönyvét az ős tudatom, hogy felébredjenek az emlékek, a teremtővel lépjen az igaz kapcsolatába a lélek családfája.

Kicsi pont Olykor saját magam egy kicsiny pontnak látom szenvedek sokat a magánytól! Fehér fénycsóvák borítják óh az elmét Ragaszkodom e fényhez máskülönben elvesznék! 127

Istent kérem Nézi a szemem a rengeteg versem ha elmegyek könnyes futásban mennek, sírni fognak Telihold árnyéka hanyatló fényben csak ők sírnak értem. Ők nem temetnek el érzem, nem engedi az Úr! Az Istent kérem

Feljegyzések Óh, bennünk élnek isteni feljegyzések! Óh, lelkek meg kell, hogy ismerjétek! Magam után hagyom az enyémet.

128

A vágyak emlékből lesznek Óh, mert a lelkem története része az isteni szellemnek. A vágyaim az elmúlt életeim emlékéből lesznek. Óh, lelkem jó döntéseket kell hoznod a létemnek, melyek fejlődő boldogsághoz vezetnek. Óh, mert a vágyaimnak tudat alatti emlékei vannak Óh, mert az újjászületésem reinkarnációja nem filozófia, az egyénem fejlődő lelki folyamata! A képességeimet Istentől örököltem nem az elődök adták nékem.

Fénygyűrűk A Nap ezer felől világít reám földre küldi erőit hozzám. Behunyom a szememet Isten fényével beteljek! Megáll előttem a lélek, az Isten, sugara a fényes beteljesedésem bilincsek közti létem s feltölti tudatom fénnyel, fényeledel szépségével! Meditálok az éggel Isten gyúlékony törvényével, szétáradásom az Úrnál felszentelődik arany sugara nagyszerű élmény a Nap lelke zengő eszmény az ég fölismeri lelkem, bennem él isteni fénygyűrűkben.

Meditáció Óh, mennyei himnusz ajkamra ömleszt titkos képzelet A tiszta ősi hiedelmet legyen az ember itt a Földön áldott, találja meg a mennyországot! Óh, kicsi lelkem egyfolytában súgja nekem az érzelmem az égbe tettem A valóság szentté vált bennem! Magam előtt magamat bűvigébe leplezem Ámen!

129

Vetülés Óh, ékes szózatom ékeskedj ajkamon, villanjál gondolatom álmaim eszményét az Úr tette a Földre, az elmúló sírgödörre! Tudat tágulásom marad meg az idő végtelenében! Óh, nyíljál meg előttem ég rejtelme a tudat sí érezze, hogy milyen az igaz szeretet törvénye! Keringjen bennem az igazság Törvény fehér virágos fűzéren fényes árnytánca vetülésében. Égi törvény vagyok fekszem a sötétben és látok, az egyetemes tudat nagy tüzének lángol az ereje szunnyadó, gerjedő a parázs fészke. Fényben szőtt illúzió a látása az isteni erőknek áradó sugárzásában. Érzelmem tudata feltámadásában a lélek csendjének tisztasága, benne él az Úr tüzes magjában, vetül reám ékes fénye az ő fénye az én fényem Egy napon szólít az Úr a nevemen!

130

Korszakváltó A földanya sóhaja mintha fáradt volna, s hogy már figyeljen fel reá az ég szeme, s hogy a pazarok cudar világa, pusztító lávákat ömleszt reája! Az élet a Földön nem hall s nem lát, csupa fül s napról napra a körünk a Földön csak feszül! Óh, a világnak, Földnek, embernek lejárt a régi kódja, mindenki érzi a bajt, mindenki fél, mindenki az eget rója. Óh, mily szomorú a természet!

Óh, mily nagy az ő fájdalma, mily nagy a benső zaja, mintha az ég felé sikítana! Sikoltása világrengető rapszódia. Óh, az ő ultra hangja mintha az ég örvényének imádkozna! Új földrengető megtisztuló korszakot az égtől majd magának kiharcolja! Egy hajnalhasadta, új ébredő aranykorra váltja! Vágyódik a Föld, a világ, az ember az élőlények a tenger! Minden várja, hogy a fájdalmat, szennyet egy új korszak lemossa!

131

Vásárhelyi tanyák

Vásárhelyi ünnep

Ébredjetek emberek! Sírnak a puszta romok, Kik Vásárhelyhez Ma is tartoztok. Sóshalom, Kutasi Puszta, Téglás, Nagymágocs, Kútvölgy, Erzsébet, Szikáncs, Batida, Gorzsa, Aranyág, Kishomok Nélkületek vakok a tanyai ablakok! Maholnap bánatában Elhal a furulya, Ha nincs a tanyán gazda! Óh Vásárhely, Te istenhívő! Legyél továbbra is hagyományőrző!

Vásárhelyi Karácsonyi ünnepély Egyfolytában Havat szitál az ég, A fenyőfákon Gyertyák égnek, Családok lelkében Él az áhítat, szeretet, Harangzúgások Jelzik az ünnepet. Vadludak az égen Csoportosan szállnak, A csillagokra vigyáznak, Mély érzelmű gondolatok Az Úrhoz szállnak. Szeretet, méltóság Az égre rátalál.

Tükör Óh, Uram maradj meg Lelkemnek szövője, Légy továbbra is tükör a szemembe, hogy tisztán tudjak belenézni mások szemébe. 132

István napra

Szent korona

Földből nő ki Az est fenyőfája, István napra ő lesz a Karácsonyi est imája, Fénylő jelenségének hatalma Hozzárepül minden pillanatban. Nyitva áll előtted A tudásnak fája, S belép a csúcson a szellemed A parázsló csillagok csarnokába, S a csillagok fogadnak téged Kedvesen, csillogón égnek, S a gondolatodban ott van a Jól kódolt képlet, Mely jó földnek – égnek. Ilyen nagy tudósokat várnak A gyönyörű égi vidékek.

Szent Koronánk keletről származik, ezért a korona képén látható és nem létező állatokat ábrázoló apró képek a fény felszabadítását tükrözik. Alapvető jelkép tükrök. A magyar Szent Korona olyan műhelyben készült, melynek mesterei a keresztény hitet vallották. A római Vatikán Szentszék csak megáldotta a Szent István koronáját, de nem ő csináltatta. Keletről hozták az ősök nehézséges utak árán.

133

Manicheizmus

Isten szelíd arca

A keresztény újgur „bügü” gakán egész népével felvette a manicheizmus keresztény hitet. Már államvallássá tette 250 évvel Szent István előtt, s kényszerítette a Tang dinasztiabeli kínai császárokat, hogy bocsássák be a manicheista papokat és engedélyezzék templomok és coloniák létesítését. Ez időben az újgurok Hegemoniájuk alatt tartották a kínaiakat!

Figyelem a Napban Az Isten szelíd arcát. óh mily melegen Süt a napnak fénye Az eltévedt Emberiségre. Figyeld, mily Szép is Föld, Kövesd ember A természet nyomát, Szeresd mindig Az Isten birtokát. Vadvirágok A réten lengén állnak, Magukra maradnak, Szomorúan nézik a tájat. Fújja a szél Az embertelen múltat, Az elhalt fákat, A halálra ítélt Vásárhelyi tanyákat.

134

Bölcseletek A fény törvénye Bennünk éled a fénynek áradása, a fénynek hatalma a tudatnak jutalma * A szeretet láza a fény támadása, a rezgést érintő égi folyama áradata isteni áldás áradata.

A fény tudata a szívnek jutalma hallgatás a lélek sugalma. *

*

A csillagok lehetnek akár égi fénymagok. Lehet, hogy a naprendszerben ők újítják fel a Napot!

A fény üzenete Isten tükörképe Égi törvények titka az Úr fényes álma.

* * A Nap arany derűje kering, csillog, él. Ez örökös égi törvény.

A hajnalfény világa az ég tiszta álma s a fény hasad fel békés égi jel!

A harmónia a fény melódia a tudatnak gyönyörű jutalma.

* A Hold az Isten birtoka gazdag az ő égi talaja. Hajnalcsillagot a Hold titokzata köti, vonzza a Földnek Tőle gazdag az aratása.

135

Árva nép

János nap

Óh, árva a nép Eredj ki a földre, Ne légy sosem a Világban árva. Előtted a tanya, A Föld kitárva rajongj a Nap alatt, Eléred az égfalat. Egyedül a világon A tanya, s a Föld az, Ahol a törvény Kicsit szabadon hagy Az élet vihara Folyton előre lök, Mint rabot gúzsok közt vezet. Úgy érzed szenved Véresre kisebzett. A világon körbenézek, Szép anyaföldem Pusztád, tanyád Az utolsó menedékem. A városok elkergetnek A természet lágy ölére, Boldog száműzetésben Az anyaföld befogad, Óh, érzem Mindig védelmében.

Karácsonyi havas álom Fényvarázs száll A nagy múltú János napon. Sötétségnek uralma, Törvénye a télnek, Eltűnnek a napsugarak, Nélküle nehéz az élet.

136

Ősi ház Valamikor Nyárfa koszorúzta Az ősi házon az ablakot Kitárt szárnyain A Nap rám mosolygott. Óh, ti drága emlékek, Tanyák, házak, Mily magányban élek!

Bölcseletek Az Isten szeretete dobban a szívben Lélek szikra maga az Úr ragyog bennem határtalanul! Óh istenem, fogd a kezem a te szíved dobban bennem, emelkedett a lélek Ilyenkor lehetek szegény ha érzem a lélek értékét szép anyaföldemnek érzem sok sebét.

Hajnalfény hasad fel békés égi jel a Nap felkelő derűje körbering áramlása a fényeső csillogása.

Szent titkok a lélek forrása mennyei szomj az embernek szeretet láza tőle jön a fény támadása.

Nem viseljük a Földnek elárvult törvényét A Föld elhagyott téged országhatár, sok-sok vidék madár sóhajod hallja a magas ég Vár bennetek a Föld, a rét Ítélkezik az ég Vedd magad észre emberiség!

A fény sóhaja vetül a fénytudatra, s éled tőle bennünk a fény visszhangja.

137

Ős pihenés

Rónaság

Szívedbe vés Mindkettő Ékes ős pihenés A tavasz Ring a Föld Gyönyörén. Sodródik a szél A tanya körül az ölén, S futórózsa lengi körül. A szívbe a Nap Boldogság nélkül olyan, Mint a kárhozat. Város, tanya figyel, Vonul előre gyorsan, Az idő malma Valaki fentről, Valaki lentről Mindig hajtja Amint a tél is Elnyelődik a tavaszban S a fény ring előre Hajtja a Nap sugara A kikelet álma Belering a nyárba Ilyenkor beteríti A tanyát a színek Világa, hogy ne Látszódjon testének Árvasága.

Óh, Magy ne légy áldozat! Trónon sír a Himnusza Szétterülő világi energia Szemfedeleteket Földbe ássa Isten arca, Magyarország az energia Uralkodó középpontja. A pusztában, a rónán olajmezők Lobbannak lángra, Ring kapuknak megrázó a titka Nagy szerepű ereje segít a teremtésben S a kibomló eszmék fantázia Flórája visszatérő eszméket iktat be Az örök misztikája kihat emberre, Tanyára, a Föld energiája.

138

Gyermekkor

Isteni tűz

Gyermekkoromban Nagyanyámhoz Jártam a pusztába, a tanyára Vakációs minden év nyarába, Péter, Pálkor, Akkor érett a nyári alma, Naponta ott csüngtem a fán rajta. oly boldoggá tett A kicsi alma. Nagy volt a Szegények álma. Ide hallatszik Most is a mély Sóhajtása, S körbe vesz Az alma varázsa. Nem fürödtem Tejben-vajban, Csokoládé mámorokban, De a lelkem Örökre ott maradt A baranyai nagyanyám Almafája alatt!

Az isteni tűz Lángra lobbantja a szeretetet Puszta, tanya Fontos lesz bennünk, Család, ország a vára S megjelenése örömet jelent Hazában, világban. Ó szép magyar hon, Te vagy a legfényesebb Csillagom, Ha kell a Föld alól Is a hazám feltámasztom.

139

Hajnal Hajnal hasad künn a pusztán Életem szárnyán Csapong a létem A szelleme árnyán... S a mocsaras süppedő Föld hátán Anyaföld Nyomán jön felém Az őskor a tanyák, Óh, anyaföld, A küzdelem a harc Vetíted reánk a napkört, Megmaradt a Mely összetartja Föld bölcsőjében Az édes anyaföldem, A róna ringat S bennünk az elem kört A csönd magával ragad Ő az istenünk, Tűznek lángja Hazámat félti velünk, A Föld szeretete Nyugtató fülemüle dal, A szívben örömet rak. Ő a sok bajban A mi kedves énekünk, AZ édes kenyerünk, A puszta szüli nekünk Ő a megmentőnk Ő a mi földi–égi istenünk, Magyar föld, te égi–földi erő, Ő az ki ringatja bölcsőnk Ő az, ki elmúláskor koszorút reánk sző, Ő az, ki testével testünknek nyújtja a hőt.

140

Színes kép Óh, mily nagyszerű a Föld hátának szép színes képe. Ez az égtől kapott nagyszerű törvénye. A puszta a Föld volt és marad, a boldogság szövője benne rejlik a szabadság künn a tanyán az ember

boldog s vakon is lát. Szép anyaföldem mennyit szenvedtél már! Mégis mily dicső a határ Hol is lehet oly boldogan enni kenyeret, csakis ott ahol a búzaszem született!

Fényes pillangók Rejtőző ős tanyák visszajöttetek gondolatom áramlatába. Visszajöttök ti még megújulva Vásárhely határába. Visszaszálltok a hazám sugallatában Jön majd tudom a magyar fölt élni vágyó fellendülése, ő a napsugár műve. Virul majd a Föld derűjében, s a puszták, tanyák

csillogó képe. Felderülnek a tanyai házak Megújulva újra színekben ringanak s a vásárhelyi nép özönét fentről figyeli az ég, miként a tanyák körül rajzanak. Egy percre csodájukra megáll a Nap. Figyeli mint fényében a házak körül pillangók játszanak. 141

Égi háló Amikor majd az ember építi az égi fényhez hasonló égi pókhálót, mely beborítja az eget, Napot és csillagot alig látod, amikor gépek, telefonok s sok-sok beton utak, utána hamarosan felborul a rend, földi lakóhelyünk alattunk lassan összeroskad. Amikor majd megjelennek a Hipik a Maja Hopik földjén, amikor idejönnek törzsünkhöz tanulni s hosszú hajat viselnek, mint mi, mert a Hippik megjelenése Az indigó gyermekek korainak nemzedéke Után hamarosan Pahana, az elveszett fehér atyai testvér visszatér s elhozza az 5. világ hajnal fényét, az arany korát!

142

Csodás fény

Időszekér

Óh, fénylő lélek Áramlásod adjon szeretet fénymagot, mely jóra tereli a gondolatot! Nyáron vagy télen légy a szeretet vendégem A tökéletesség késztet, hogy birtokba vegyem tiszta igazi énemet! A szeretet a titkokban hál ha keresem elém áll! Az ember az Úrnak legszebb teremtménye, a szeretet a szépsége, ő az Isten tiszta képe Óh, ha fénylő lelkemnek fénylő a szeme tükre fénylő karomnak, ölemnek így lesz fénylő az ölelése. Ámen!

Maja jövendölésekben él az eljövendő idő szekér az elveszettnek hitt vér isten, igaz testvér az ember része, sok ezer év után újra visszatér. Jelek, amikor a Föld már nem tűri a fegyvert, mely öl állatot, embert. Amikor az égen - Földön forgó fedett szekerek gördülve repülnek A Maja földet idegen fehérbőrűek leigázzák! A termést ezrével megjelenő szarvasmarhák konokul letapossák! A szent földünket vasútvonalak szelik át! Halad az ember a vonat, hintó gyors robogásán vaskígyók keresztezik egymást a földünk szent szenvedő hátán!

143

Pusztuló Föld Mintha a világon minden meghalna, ha a Föld elhal. Az időnek pusztító a hatalma, s ha figyelem az évszakokat mindegyik mélységesen ravasz. Elpusztul a tél, s megújul a tavasz, vagy a csodás elme elhal a sejtje ha nem használódik lehet, akár a testben sejtek halnak s újak születnek.

A világ s az élet egyre jobban süllyed! Az önpusztítás nem ér véget! Bölcs paraszt elme, hívlak téged, lépj elő kérlek! Hanyatlóban lenne talán a Nap, nem oly melegek a sugarak! Talán a csillagok is egymással harcolnak! Templomok lángokban állnak! Isteni szobrok sírni látszanak!

Levegő Ne szennyezd a levegőt! Ne pusztítsd el, mely a lélegzeted, tüdőd tölti fel! Az élet törvénye: élni tiszta levegővel!

144

Betegeskedés

Víz

A Hopi maják a világ beteljesedésére Törvény, mely kilenc jele, s az ötödik létrejöttén Isten az új világ eljövetelére. legfelsőbb minisztériumában. A 9. jel a beteljesedés, Törvény az Úr hangja a befejeződés száma a földi elemeket s az öt világ a földi ember őrizd, mennyország kezdetéről szól! s ne pocsékold Amikor a tisztító kék csillag a vizet, mely néked az égboltra visszatér! a mennyei atya ád, Ez az égi jel, esemény az úgy őrizd asztronómiában alátámasztva mint a kristályt! létezik, él! A csillagászok úgy mondják, ez minden idők legnagyobb ismert üstökös kitörése, mely 2007. október 23-24, az időzónáktól függően kezdődött s 2008. májusig a Perseus csillagkép delta csillaga alatt drámai kitörésről is beszélnek. A fényességét millióra növelte, s átformálta a csillagkép látványát. Soha nem tapasztalt erősségével mutatta meg magát, s vele megkaptuk a maja Hopi jövendölés elszámolását.

145

Ötödik világváltás A kék csillag itt van, már visszatért! Az emberek a szent helyeken biztonságban vannak, nem kell aggódni létükért. Füst és tűzoszlop emelkedik fel a Földről, sivatag lesz sok helyen az erdőkből, zöldből. Ez hamar véget ér és nem sokára visszatér a PA.HA.NA. s elhozza az 5. világ hajnalát az égen, a bölcsesség magvát hordja a szívében! Az ős előd, az Atya Sumérben Pahana, ezeket belénk plántálja. Senki, semmi nem akadályozza! Tart az 5. világi lét eljövetele!. 4. világ véget ér és kezdetét veszi az 5. világ lét. Ezt a világi bölcseink tudják és hírül adják!

Tűz A tűz az élet forrása. Oszd be, hogy legyen mindenkinek életében elég tűzifája. Ültess sok-sok fát és vedd hasznát annak a hőnek, amit a Nap ád! 146

Háború Ég és Föld háborúja a térbe. Tőle hajol a Nap fénye, a földhöz haló ég néz le a felszínre törő Alvilág erjedő harcterére. A Földet uralják a démonok, mindenhol az ördög jelképe, hagy pecsétet, s nyomot a bűn hazudik – gyilkol uralkodik gyökeresen megváltoztató vízöntő kor. A tudatlanság, mely terjed az anyagban süllyed káprázat vak rögeszme a gyöngeség jelleme a gonosz uralomnak szelleme.

Az idő Én is részese vagyok az idő körforgásnak Lehet, hogy már voltam Törzse a fának, vagy lehullt szirma a virágnak, hát hiába élek én a mának? A múltat idéző versem s dalom hiába ékes versem, szózatom az időben mind megöregszik ajkamon. 147

Magyar ének

Mosoly

Óh élet, újra este lett! A Napból ott maradtak a égen a lepergő cseppek, melyek vigyázzák az embereket. Óh, a nektár bódulata vigyázza a szorgos méheket! Óh, ember a lélek vendége a gazdag tiszta élet. Szeretet tükörképe, amit a Föld nyújt az emberiségnek. Ő a halk szavú barátja, a tudat megtalálja, a szeretet átkarolja, az Úr meghipnotizál bőségzáporában az ember kel-jár. Óh, anyaföld, hívd a népet, a Napot érzem szentnek! Áldozom keletnek, virágok ezrével lengenek. Koszorút fonok a gyönyörű napistennek. Észrevétlen a Földön jobbra-balra nézek, s az őszbe lépek. Ámen!

Mily fontosak a mosolyok! Az igazi mosoly jó, sok-sok reményt adó, üdítő, biztató! A valódi mosolynak óh, igaz Isten a forrása Óh, mintha ő lenne az ég gyönyörű tánca! Csillogása óh átitatja mindenki szívét! Lehet olyan emlék, mint zöldellő rét, nyomot hagyó szentség! Olyan az mintha a tiszta érzelem integetne feléd! Igazi mosoly az erény, benne él a mennyei fény! Igazi mosolyod, ajkad, szemed megszenteli életed!

148

Csend A csendben is csendesen fut az idő, szalad olykor a csendben születik a legszebb gondolat, de a csend szül sok-sok újat, a képzeletem szemedre talál a csend világában összeforr két szerelmes száj, s a csendben rád találok megint s vérem s vágyam hozzád kering az éter hullámán!

Érzelem Érzelmem olyakor néma óceán, olykor a visszhangja hullik vissza rám csendben kiált amikor már a vágy eléri, az érzelmet a szív az ami méri! Az erőm legott fecsérli, örvény hullám viharos kín érzelmemben piros vereslő szín! Olykor találkozásom lakatlan méla bús veled, s ha körbejár érzelmem partjaid kivet, már nem találja benned az érzékeny szívet. 149

Haza fogalom Óh, hazám, mi is vagy te énnékem? Nékem te vagy a terület székhelyem, te vagy a szent földem, védelmem. Igen, szent földem, törvényem, áldozati edényem, sorsvonalam, fényem. Ékességem vagy te nékem szép hazám, keleten és délen! Imába foglal a lelkem. Te vagy az igazság helyem Te vagy a katedrál a szószéken, a tiszta gyökerem, szabadság megszentelésem! Te adod a nagylelkűségem, az erőm, hogy éljen a haza erejében és mindkettő az erőre lépjen. Óh, csak te! Senki más nem lehet nékem itt a Földön, ki fogja a két kezem, Óh itt az Isten jelenlétében a Kárpátmedencében. Ámen!

150

A Nap gyönyöre Ó, te rezgő egyetemes gyönyör tudat fénye! Fénymagját szórja a hevülésébe Óriássá tud ő nőni a bölcsek magas eszményében! A Teremtő atya kitárja az ő szellemét a Napban, az élet lázában a fölvilágosodásra! Óh, ezredeken át a kiterjedése a bolygó körök őrségében, az ég filozófiája rejtélyében, a tévelygő lét, mennyek eszményében! Az igazság, jog fény vezetésében. Mily szép, ha az égi szeretet fonja át az Istentől nyert tudatom központját! Óh, a lélek spirál égi utat ír le a tükröződő égnek rendjében, az égi körvonalak révülésében. Óh, ti rejtélyekbe süllyedt emberek! Óh, halál, te káprázó képzelet! Az Úr térségében az égen Istennek aranyat reszkessetek! Uram, kiolthatatlan lámpa legyek! Hitben legyek égi pogány, legyek Holdon kapuzár! Óh, lelkem kérlek Istennel hálj! Itt a Földön a félelemnek legyen örökre vége már! Óh, láthatatlan erő, legyél dimenziót váltó kapitány! Ámen! 151

Születésnapom meditációja Óh Uram, úgy érzem lám be kell lépnem a tudás csillag kapuján! Óh, az égő szó hangja elveszett mára. Ez a szeretet hiánya, az ember szomorúsága. Óh, népség, te Isten fája Az Úrnak nyája tévelyeg a fekete homályban. Sír a Földön a lélek, a szív, irgalmatosságra int! Óh, te lángtalan remény súlyod az embernek fején, gyere vissza égi szó hangja

152

télen-nyáron a napsugarakba, mielőtt elszáll az élet, nem lesz fényem a Földön akár a borús télnek! Óh, legyek én a költészet hona Óh, legyen bennem az Úrnak mindig a nyoma Legyen bennem áradó erő! Éggel-földdel összekapcsoló hő! Óh, jöjjetek belém tiszta álmok idézzétek elő az igaz valóságot! Megvált engem majd az ég, Világok bennem szunnyadnak rég. Élvezem az Úrnak szeretetét! Ámen!

Titok Óh, titkos fakadás a mélységben ülő tudás! Óh, szívem a szabad utat keresd, lásd lassan így a magasba emelkedsz az áldozatban! Bénító erő réteg, ha nem tartod az erőm egyensúlyba elmerülsz a múltban. Mellettem ünnepelnek sokan, szinte tartós kárhozatban Téged kereslek egyfolytában Uram! Legszebb bujdosásom ha megjelensz a gondolatomban!

153

A csend imája Óh, csakis a csendesség ami fordítja az elmét, a szellemi öröm élvezetére szilárdságra lesz ítélve, a hallgatásból jön létre a gondolkodásnak bölcsessége! A világlátásnak hibás elkerülése előzi a hallgatás képessége a makulátlan életet a tökéletesítésbe. Óh, a hallgatás az olyan hogy mindennel felér. A hallgatás hallgatni, egyedül lenni nem fél! Gazdaggá teszi a lelket. Útmutatást ad, így könnyebb. A hallgatás mindennel felér, utakon vezet, kísér világosnál világosabb megszerzett élmény Ő a szeretetből él, ő lesz bennem a fáklyafény! Ámen!

154

Bölcs anyaföld

Hit

Óh, te sebhelyes, vágyódó szép világ, Hallom a földanya sóhaját! Talán a kódja lejárt, s mily szomorú a természet! A levegő is jajgat, szennyezett, pusztítja ember a lélegzeted! Óh, a Földnek mily nagy a benső zaja, mintha az ég felé sikítana! Ultrahangja rapszódia, mintha az ég törvényéhez földrengető megtisztuló, hajnalhasadt ima volna! Óh, Istenem a Föld síkja nélküled nagyon árva Óh, a hitem igazsága az éterbe bele van gyúrva a bölcsesség súlya, figyelem egyfolytában sírva.

Ha hiszek Istenben a lelkemnek ez a fénytánca az Úr elragadottságának óriás kigyúlt energiája! Szellemem él a legemberibb törvényének szolgálatában, mint hegy sziklára nézek Uram föl reád! Te vagy a zöld lombos ág Te vagy a nyugalmat árasztó igaz boldogság! Ámen!

155

Édesanyám születése emlékére Óh, a szerény Hold És a tüzes Nap olyanok vagytok, mint két iker csillag. Ti lettetek sugár magból Isten égi ábrándjából, az ő fénylő álmaiból, az égen feléled árnyán dacból, égi gondolatból az űrben szerteszét barangol,

mint két különélő pár, amióta a világ áll. Óh, végtelen idő Ölöd a létet minden percben. Édesanyám bolyongó szellemed kérdem az eget hol lehet? Bolyong az én lelkem is Óh, beillik olykor égi szentnek! Édesanyám amióta elmentél kereslek! Ámen!

Elmúlás Óh, a virágos fa csupaszra vetkőzik, a gyönyörű ember csúnyává változik. A világon a dolgok változnak az emberek az égnek, isteneknek életeket adnak December végén van a Nap halálának ünnepe Szaturnusz csillag bolygó égi ideje.

156

Az őszi transz dala

A tudat vágya

Mily szép is a távoli nagy hegyek csendje, a tengerek, erdők lelke, a folyók áradó zúgása az avarban a nagy gyászban a természetnek oly szomorú a vérhullajtása. Fújja a szél őket ünnepi s halálos mely a bánat fészkében él. Halk dalt susognak a lehullt levelek Nélkülük a földi kör szomorú, fekete lett! Fák között sétáló emberek Reményvesztettek lettek. Óh, Istenem, kiáltok néked, már soha el sem érlek, messzi jár tőlem a fénysebességed. Ámen!

Óh mily szép érzelem, mikor a vágy ég bennem előre lépni a bensőmben, hogy fölismerje az én lelkem a tudatomnak tágulását, s vesse le a zavaros látását, s a mindenség tudat szárnya a lelkemnek csöpp tudatában kapcsolatba lép az eredendő Teremtő energiával! Így szent beavatásba lépek előre az oltárával! Óh lelki utazásom sodorjon magával a Teremtő tévedhetetlen benső hűséges birodalmában! Így boldogan élem át a Istennek irányítását! Ámen!

157

Isteni transz

A hit reményképe

Vágyamban kép éled ha érzem bennem a teremtő Isten nevét! Lángoló fényrezgések ezek, makulátlan, tiszta az Úrnak neve Ezerlevelű lótusz az ő fénye A Teremtő szent gyökerében Isten neve szent szózat! Óh, az ige hatalmas a szeretete! Csodákra képes tőle az ember vágyó lelke, benső utazásra kényszerül tőle, a test visszahúzódásra kényszerül az Úr gondviselő szeretetében a sötét szellemek álarca a Teremtő erejétől odébb áll, ereje elmerül tőlünk más útra tér, kihűlni kényszerül.

Amióta a Föld kering érezzük itt lent a dacoló kínt! Amióta a lélek lebeg víziók álmába visszavezet Óh ezerszer is az emlékezet, ha rágondolsz betakar a szeretet, óh, mert a hit, a remény, mely olykor elindít, mely olykor világít, más útra térít, a szív ha tobzódik, segít! Pompája a lélekben szeretettől összevonódik a szívben megérint szeretetével betakar, elmúlik az élet hamar, a Nap mégis fényt hint Tűzvirág fényében a természet ölében persze boldognak érzem magam!

158

A hazám

Égi titkok

Óh, mi is vagy te hazám nékem? Területem, székhelyem, szent Föléd, önvédelem! Szent földem törvényem óh, áldozati edényem, igém, sorsvonalam, fényeim, ékességem vagy te keleten és délen! Imába foglal a lelkem! Óh, te vagy a békességem, ki ha kell védelmez engem! Óh, te vagy az igazság helyem, tiszta gyökerem, szabadság megszentelésem! Te adod a nagylelkűségem! Katedrál szószékem, az erőm a haza erejében hogy éljen, s mindkettő erőre lépjen! Óh csak te, nem lehet más nékem ki fogja a két kezem a Földön a Kárpát-medencében Itt az Isten mindig jelenlétemben Ámen!

A tudásban sok titkok vannak s én egy sejt vagyok csak a tudatban ha érzem az ébresztő szabályokat! Így leszek boldog, szabad! Óh, jó a vakságból elmenekülni, az isteni fénnyel egyesülni, az égnek a Földről szentelődni! Ékes szózatom a léleknek a boldogságot szüli, Óh, a bölcsesség fénye lát Kutatja folyton önmagát! Föltépi a szívet a szellem tudata és lát, s küldi a kozmikus energia rezgésszámát. isteni erők befolyásolják Törekszik igazán hozzám Óh, ember hidd el igazán törekszik hozzád! Ámen!

159

Hív az ég

Fekete erő

Az élet így tovább nem mehet! Úgy érzem sírnak bennünk az elavult istenek! A világ rothadni készül, ahogy így figyeled, bele síródik a lélek! Az ég sugallata bennem éled, lelkemben harangzúgásban érek! Óh, halálban lengő élet, csalódásokon hogy könnyítsek? Óh, édes hazám, te árva szívem mélye bennem tükrös lázba! Mily jó lenne álmodni szépeket, mint éjjelente a gyerekek! Óh, sírásában mosolyogva szenderegve megpihenhet! Boldog álmodás, a szívnek bűvös ringatás Buzdításra késztet az áldozás! Óh, jöjj gyönyör táplálás! Jöjj megvilágosodás! Ámen!

Kik vagytok ti sötét fekete erők? Álmunk reményében lopjátok tőlünk a hőt! Az erény s a törvény nékik sebet lőtt, s meg van sértve, néki nincsen mély merülése. Elveszett az igaz látás létében. Isten nyomán átnéz szelleme, a lelke összedermedt, mintha égi háborúra készülnének! Levetették a szép lényüket, az ember szívébe rak szörnyűséget. Óh, Istenem az emberben mégis él az igazság, remény, hogy az égre, Földre visszatér a kék rezgés kör, kering folyton, s az igazság megjelenik egy nap a Földön s az égbolton! Ámen!

160

Emberi napfogyatkozás Óh teremtőm! Súgd meg nékem hát, mi is ez a gyönyörű világ? Örökös létben változás Mire kiismered újra más. Mire kiismered újra más. A létezés pillanata sohasem ismétli magát! A Földön éljük a lét folyam áramlatát! Kérdjük az eget sokszor Ezredeken át a bölcsek könyvében is elakadtál, azért eltűnődni nem árt olykor mielőtt a test hamuvá vál. Furcsa, hogy az ember meghal, s nem is ismerte magát, hiába becéznek égi hatalmak Este lesz, s örökre vége lesz a Napnak! Ámen!

161

Titokzat Óh, Istenem, bölcsességed bennem hegyeket raknak Törvényedet megtartom magamnak Patakjaid bennem csendben folynak, napsugaraid mélyen bennem érzelmeket sugallnak. Égi, földi árnyékod engem titokzatosan követ Megsemmisítő sötétséged a világ végén is követ. Óh, Atyám megosztom magasztos titkaim veled! S megírom neked a bús, s bölcs életkönyvemet! Óh, Uram áldozom a csöndnek a Földön és égen, belevetettem szívemet, virágzanak bennem égi csillagos terek, gyönyört tápláló hallhatatlan istenek. Ámen!

162

A tudat szabadsága Óh, a tudatom álma az érzelmekben hevülő lélek tükrének szépséges virága. Óh, élem lelkem életét, szolgálom az ő szent ügyét! Bennem hordom az égnek magas tiszta sejtelmét! Óh, emlékek, tovatűnő álmok! Ők fájdalmak a sorstól átvonulnak rajtam mintha csak bokor lennék a sivatagban. Óh, olykor keresem a fényt magamban, keresem más szemében, keresem a pocsolyában, a kirakat üvegében, keresem más arcában, csillagképekben, keresem az égen, keresem Isten szemében, a végzetben. Ámen!

163

Ária A tél zenéje néha ária Olyan mint fekete mágia, Istennek örömén rapszódia. Bánatosak a pőre fák Didereg a teremtett világ! Naponta meghal valaki, suttogja a szél, mesélik a Földet az éggel fölcserélik. Ezután már lelkük a csillagok közt érik! Ők az égi pásztorok, Őrzik az égboltot A mennynek távoli mezején! Mérlegen csüng a sorsom, elveszítem égi-földi nyomom! Sötétlő színek bennem élnek, Ezer irányból felém lépkednek! Óh, jöjj elő bennem nyugalmat jelző idő. Mily jó érzelem Istenem, űző világomból sokszor hozzád keveredem.

164

Hibám és a bölcsesség Óh, ha egyetlen hibám felismerem! Többet ér mintha másét ezrével látom előttem, benne a jót keresem Így vele elmarad az ütközésem. Életét másképp szemlélem. Ámen!

Türelem Óh, légy szellemem mindig türelmes, mert ő égen-földön óriás kazlat rak! Óh, a bölcs az eszmékre hat! Ő égi fénylő fűszer adag. Felkel reggel a Nap Ha az agyam tiszta gondolatot, eszmét, szeretetet forgat türelemmel önhatalmat kap!

165

1. ének Rejtőző tanyák Visszajöttetek Gondolatom Áramlatában. Visszajöttök ti még Megújulva Vásárhely határába, Visszaszálltok Hazám suggallatába, Jön majd, tudom, A magyar föld élnivágyó Fellendülése, A Napsugár műve. Virul majd a Föld derűjében, S a Puszták, Tanyák Csillogó képe

S Felderülnek A Tanyai házak Megújulva újra Színekben ringanak, S a vásárhelyi Nép örömét Fentről figyeli az ég Miként a Tanyák körül Rajzanak, Egy percre csodájukra Megáll a nap. Figyeli, mint Fényében a Házak körül Pillangók játszanak.

2. ének Nem viseljük A földnek Elárvult törvényét. Ó föld Elhagyott Téged országhatár, Sok-sok vidék 166

Madársóhajod Hallja a magas ég, Vár benneteket A föld, a Rét, Ítélkezik az ég, Vedd magad Észre emberiség.

3. ének

5. ének

Az Isten szeretete Dobban a szívben, Lélekszikra Maga az úr! Ragyog bennem Határtalanul! Óh, Istenem Fogd a kezem, A te szíved Dobban bennem. Emelkedett a lélek, Ilyenkor lehetek szegény, Ha érzem a lélek értékét. Szép anyaföldemnek Érzem sok sebét, De érzem az ős Tanyavilág szeretetét.

Oh, mily nagyszerű a Föld hátának szép színes képe. Ez az égtől kapott Nagyszerű törvénye. A Puszta a föld, Volt és Marad, a boldogság szövője, őbenne rejlik a Szabadság Künn a Tanyán az ember Boldog, s vakon is lát. Szépanyaföldem, Mennyit szenvedtél már, S mégis mily dicső a határ, Hol is lehet oly boldogan Enni kenyeret, csak is ott, Ahol a búza szem született.

4. ének A fény üzenete Isten tükörképe Égi Törvények titka Az úr fényes álma. A fény tudata A szívnek jutalma Hallgatás a Lélek sugalma.

6. ének Mit ér a nagyvilág nélküled, Te biztosítod az életemet, A méhzümmögéseket. A földre hull a nap, az élet Belőle sarjad, a Természet titka A földbe a magokat szórja.

167

7. ének

8. ének

A Tanya szomorúságban él, Fájdalma az égig Hallatszik. Jön a tavasz, ilyenkor Ő is kevesebbet sóhajtozik. Ó fény, őt is örömre Indítja, csalja A nap sugara. A szellő lengén száll, S dalol a madár, Ezer virág nyílik Künn a tanyán, Pusztán, az idő Titkos szárnyán… A fényt előre hajtja Az ég a földet Színekbe rakja Egy fűszálon ezer világ Ezer élet, ezer Káprázat éled. Óh, szép álom Ring a kicsi tanyákon, A föld piros és zöld, Kísér a fehér életpályámon. A Tanya, a Pálya, a Hon Eltűnik előlem Egy napon!

Tanya, hintsd be a világot dallal Mintha a világon Minden meghalna. Ha a föld elhal, A világban Az időnek Pusztító A hatalma. S ha figyelem Az évszakokat Mindegyik Mélységesen ravasz. Elpusztul a tél, A föld csupa zöld A világban teszek egy kört S visszajövök Tanyám, az élet angyalföld.

168

9. ének Vásárhely, Hidd el kérlek, Én tőled nagy Erőt nyerek. A te sugalmad! Nyugtat meg, Körömben Érzem Istent! Nyugtató hajlamod Mintegy csodás Külvilági szent, S benned A csend, velem Összedermed, Beszélgetek veled Látást nyitsz,

A léleknek A Te életed vége A végső nagy kezdet, Vásárhely Tartományodban Léteznek sírkertek, Ha halált vetek Újra akár a Mag, én is kikelek, Nem hagyom fel A kérdéseket, Figyelem a ködöt, Mint nyöszörög, Ahány halott, Annyi újszülött.

169

10. ének

11. ének

Vásárhelyen A Kicsösben A síromra Fel van írva, Szent György Lovag vagyok, Vitéz, Lovag úgy Fogja a kardot, Mint a Kö1tő A tollat, s a lantot. Legyen népének vezére, Legyen lángoszlop, Oldja meg Várának, S népének baját, Mely reá hárul, Legyen kipattant szikra, Isten homlokárul.

Regős Tanyák, Tanyák, te vagy országunk szépe, Te vagy az embernek Utolsó menedék Rajtad túl már Fészkel a fájdalom Hervadás ül A Lombokon Maradj az ember Szívében bizalom Szél az embert siratja, Úszik a fájdalom Viharverte tanyán Ülök, vörösbort iszom, Az úrral borozgatom.

12. ének Hiába álmodom, Akkor is jön A halálom! S ha nem hívlak, Akkor is magam Majd nála találom. 170

13. ének

14. ének

Vásárhelyi tanyák, Amelyek még állnak Üzen néktek És Vásárhely városának Szerettem volna Lángja lenni Pusztában a Napsugárnak Szerettem volna Fontos része lenni A hazámnak, Rónaságnak, Vagy bár része Lenni a mának Árnyéka vagyok A lángnak a Gyűlölet árnyékvilága A kikosarazott Beteg tanyáknak. Karom tehetetlenség Káros árnya Szerettem volna lenni Zászlója a Tanyáknak. Zászlója házamnak Zászlója Vásárhely város Tornyának. Zászlója lenni Vásárhely összes Tanyájának.

Belepte a hő a telet. Az én hazám A hírös Vásárhely lett! Híveid tereád Poharat emelnek! Az éghez a szívek Új fényért esdekelnek! Kihajtom poharam Az Úrhoz szentelődve, Vásárhely a te hírös Múltodra, s a te szebb jövődre.

15. ének Óh, Vásárhely, Regős Tanyáid A múltból óvják Bűvköröd így Marad ez örök. Tanyavilág, vigyáz, Reád mindig. Tudnak benned hinni Benned otthont ‚ Mindig remélni! Szeretetük feléd 171

16. ének

17. ének

Tanya te életbiztosító kör Te bennem élősködő gyönyör, Nélküled lidérces Álom uralma jön, lőn Nélküled, valakik Lopják folyton az erőm! Vonzásod szívem érzi, hallja, S a lét sűrűje, s gondja A biztonságod felé hajszolja. Itt jön létre benned A tiszta álmom! Vásárhelyi Puszták, Tanyák Ti hazát biztosító világom, Feléd ez a benső vallomásom.

Nézem a Puszta arculatát, Érzik az üde Virágok táncát, Reggel vagy délben, Keleten vagy délen, A földet szeretetemmel díszítem, S verset ír hozzá érzelmem, S kisarjad a vers a földben, S fordul a napforduló, A föld befogadja őt Gyarapodására. Előre menj, hajt a nap, Mint kocsis a lovat. Az idő megy, a szekerén vágtat, A föld az embert visszavárja. Egy ujjmozdulat a régit az ember Magába ássa, S egy megújult kor A létébe visszarántja.

172

18 ének

19. ének

Sír, zokog az Isten, Könnyektől alig lát, Kihalt a szeretet Az emberben A föld iránt. Kibújik a Tanyákon Egy hóvirág, Nem kutatjuk, Nem nézzük A fehér arculatát, Sem a gyökere Itt maradt álmát. Itt felejtett tanyai nyárfa Lombhegyén Örül a délibáb Ha arra járok, S int felém, S szeretetét Érzem én A szívem Hegyén. Óh, Tanyahát Reggelente Int feléd A fehér Akácfavirág, Ö viseli a Tanya koronáját.

Rabságban szenvednek Földön az emberek! Ne feledd súgja füledben az idő Te vagy az őserő, Halld az ég dalát mindenhol, Hazátlan vagy, s maradsz, Létezik az elhagyatott Szép magyar Tanyavilág. Mélyen alussza álmát, Szomorúan hallgat! A fénylő nap alatt Vásárhely a Te tanyáid Is mind, mind haldokolnak. Aranymetszetű, égi Fénykör a fejemre száll, Súg az ösztön, fényelhajlás, Fénygyűrű terítve a Puszta tanya földön, Mily nagy öröm, Hallja, érzi a róna. Ne halj el ember, a föld Mellett éhhalálban, A földön legyen sok-sok Búzatenger a nyárban, Fénymagot szórj a homá1yra, Ne legyen a földnek Bennünk csalódása, A szívben jön föl a föld hívása, Reszket a vágya A csönd ölén, ez eljövő aratására. 173

20. ének

21. ének

Mily szép varázslat Gondolatomban Repülnek a szép tájak Mily szép is volt Nagyanyám udvarában, Szálló Páva és A farkán a gyönyörű tolla Iderepül hozzám A gyermekkoromból! Szívem szentélyét Megkoronázza, Micsoda ősi szép menhely Lelkemben egekig emel, Telítve emlékképekkel. A keringő naprendszerben Mily szép is, ha egy életen át Gyermek marad az ember… Ha a gondolatomban A lelkem széjjel Ő tölt fel újra Fiatal reménnyel. Bennem tőle, A háborgás ég el, Elűzi a piros vérem, Melegségével…

Ha a szemem pipacsot lát, Úgy érzem, otthon vagyok, Vagy a kék szarkaláb, Mindkettő magyar virág. Díszíti Pusztában a búzakalászt. Azt mondják, a szegény fölhát Jussa a két szép virág. Igen, a szívben éled mennyi dallam S mennyi virág él a Megtermékenyítő napban! Csendesen, lágyan lelkem simul A szellő ringásában, s A búzakalász lengő vágyában A gondolatok százában, Istenem, bujkálok halkan, Hogy föl ne ébresszem magam E gyönyörű földi nászból, A játékos sodrásából.

174

22. ének Hova tűntél el Ősmagyar erő, Talpunk alatt Eltűnik a magyar föld, A sors végképp Saját hazánkból Elüldözött. Szívünkön Ne legyen Akác szomorúság, Éljük a barkák Üde álmát. Vadvirággal Díszítjük a Pusztát, Rónát, S figyeljük a Csipkebokor Kedves, piros Ringását.

Az idők félelmes dala Már átvonult A megmaradt Kicsi hazánkban. Legyen a szülőföld Szívednek oltára. S elhal benned A sorvadás hangja, Eredj ki a Pusztára, A napnak áradása Erővel tölti fel Az anyaföldet! Behinti a rónát Az ég csodás aranya, S a föld háta így lesz Zöldellő, virágzó Földi, élő pompa, Ráeszmélsz az Éber álmodra.

175

23. ének A Tanyák, Óh, mily kedvesek, szépek, Ha a kicsi házakban Fények égnek. Maga ura ott az ember, Otthona ott van a népnek, E kicsi tanyák Gyöngyei a haza földének. Kedves, ősi Sóhajokból. Megmaradt Bánatokból, Csendes, lélek szigetek! A Napnak lepergő Cseppje a Tájra reászáll, Mint egy arany madár! A fák a szellőben lassan, Boldogan az idő Szárnyán ringanak,

176

És suttognak a levelek Nyugalmas visszhangokat! S aztán élvezem A tiszta csendet Elragadtatásban, Ébren összeálmodom vele Magam vele, óh, természet Öle veled hamar!... A nap tükör lapján érzem Érzelmed a ball szememben! A fény mágiája a szívben Szeretetet hasít a fájdalomig Óh, szép természet a Pusztaságban Ha nem lát a szemvilága Fellép az erjedő ideg láza, S az árnyék kivonja belőlem a napot, Szomorúan érintenek E halvány pillanatok.

24. ének A zöld pázsitrét Felölti őszkor Mindenre az arany színét, Az ökörnyál Ezüst fátyola A Ringó szél játéka. Csöndben állok, Egymagamban A Tanya közepében, S a csapongó Gondolatim Emlékeivel Az eltűnt idő Folyamáról hozzám Visszatérnek, S velük ünnepelek.

Igen, ez lelki Éhséget is jelent. Atyám, szent A te Drága neved, Hozzám szólítom Égi szereteted. Házak, tanyák, Virágos rétek, Emlékeimben Veletek Sokszor Ünnepelek. Sok év után is Adtok nékem Igaz szeretetet.

25. ének Révedő fenyő álma A szívnek menhelye ő. Rátalál az illatára Az égő gyertya a Fény világa. Künn a Tanyán, Ahol a Természet

Vesz körül, ott Az Úr jelen, s Vele összevegyül, Isten szellem Néz reánk a Fenyőfák mögül.

177

26. ének

27. ének

Amióta elhagyta Az ember a Tanyát, Azóta mindkettőjük Világa vak! Csak a könnyeik virágzanak! Kimegyek a Pusztába, S odaállok egy fához, A Puszta elhagyatott Egyik szomorú sírjához. Sétálok le, föl, s gondolatban Virággal díszítem Az elhagyott Tanyát! Hozzáálmodom magam, S keresem az éltető szép világát. Valamikor Te voltál a Szívverésnek nyugalomágya… Óh, ő süket, vak, s mégis megért, Hozzájárok lelki eledelért. Keresem folyton a hont! Ki volt, aki teremtette A gyönyörű, kedves otthont. Elhagyott a szeretete rég már. Rosszabb, mint a várt halál, De a varázsát belém temettem, S olykor újra föléled, a szívben Ö lenne a tűzhely nyájas vendége, Óh, az otthoni boldog Emlékeknek ő A visszaszálló képe.

Virágtól illatos A kies, néma táj, Fénytől ittas Lesz a drága Félhomály. Képjele édes Gyógyfüvet érlel, Illata keveredik Az esti léggel… Az esthajnal Csillag a Hold Kíséretében Termésnászt ül, A szeretet Ünnepére készül Százezer fürtös Szőlőág, méz Termo sok gyümölcs Sok-sok virág, A vágynak magja őt a Szerelemre Csalja, övé a Nászok kéjszolgája, Övé a borok Sok-sok fája A csurgó mézek Birodalma.

178

28. ének Óh, álmodozó tanya, te jó, te szerény, te vagy a szívszeretetben meleg, puha kenyér. Boldog vagy, ha Téged szeretnek, Visszaadod Szereteted Ezerszer az embernek. Tőled a lélekben Nyílik sokszínű álom, S körülötted A csendes határodon Kinyílik a himnusz ajkamon. Tanya föld, te vagy A szeretetnek törvénye.

Sötét a te lelked árnya, Ha ember nélkül a föld háta Istenáldás rajta, Nincsen boldogtalan. S ha a fáidon nyüzsög Az ember raja, Zöld álmú lesz sarjadást Virágos a termés ágya, Tükör tavas a víz partja, Dallamot nyit a sodrása, Az embernek a Tanya olyan, Mint a szeretetfolyam, Folyna szívünkben boldogan, Ő az ember álma, Számunkra ő az Isten mása, Ő a regős rejtelem Sziget világa.

179

29. ének Kivirágoznak Tavaszkor A kedves Tanyák, Legyen zöld benned Minden ág. Cseresznye szirmok Ti szép tavaszi jelek, Mint a könnyek Úgy peregtek. Óh, Tanyavilága, Te Világi Tanya, Ébredjél fel, Ütött az óra, Ne légy álmainknak Fájó halottja. , Nincs a földön Rajtad kívül Igaz helyünk,

180

Nélküled érzem, Megdermedünk. Te olyan vagy, Mint a félig Kiszáradt fa, Mely félig éli Az életet. Óh szeretett tanya Olyan vagy, mint A tetszhalott, mely a Haláltól félig átkarolt, Igazán nem élsz, De a szellemed Még bennünk Nem halt meg, Révületben csak Mereng.

30. ének

31. ének

Mint regős rejtem, A szívben súgja a sejtem, Tárjam föl lelkem Piros, fehér, zöld, Regélem mindenkinek. Haldoklik a magyar föld, Haldoklik a Tanyavilág, Mint regős: a magyar Földért mondok imát! Megérett a tettre kész, Tett nélkül rajtunk a vész. Bennünk él e mese álma, Álmodásunk légy Az anyagföldünk javára… Az eget kérem Anyaföldem álomszépem, Mindig ússzál Egész évben, Tejben, mézben. Anyaföldem, búvóhelyem, Jó veled élnem, Véres zászlód Könyörületében, Mint regős, feléd Kitártam szívem, lelkem Lelki tanyák szeretetében.

A napnak érlelő heve Szűrődik a föld mélyében, Az anyamaghoz A vágyó vízsodráshoz, A megszentelt mag Úgy nem szomjúhoz, Ha elhalnak a méhek Az almafán nincs virág, Lelketek éhes lesz, Édes almafák, Az alföldön a Homokóra Belenőtt a homokba, Az ember bölcsője A Puszta tanya Int a jóra. Kihal Az almafa virága, Ha nem teszel semmit Magyar ember Az almafa javára.

181

32. ének

33. ének

Táncol a pajkos szél. Ott künn az ember Maga ura a féld keblén, S boldogan él Ébred az erdő, harsog A madárdal, az égig ér. Az ősi földnek N agy az öröme, Ha zúg a vadon, A Keleti, déli tájon Ős akácfákon Békés Áldás szálljon A Rónaságon Táltos regő szálljon A megszenvedett magyarságon.

Hej régről regélek Gondolatban A múlt idők Mintha köszöntenének Fejünk fölött A csillagok Helyet cserélnek. Karácsony van, Az ősi fény leng Az ég tetején, Révedek én, s a Csöndet hallgatom, Jégvirág nyílik A Tanyai ablakon. Behódoltam a Karácsonyi fénynek, A villámtól sem félek.

182

34. ének Színes jácint, és Tulipán virít, Rengeteg sárga-lila Virág virul, s Boldogan illatozik, Olyan a kert a tavaszban, Mintha a Tündérek Jártak volna sok-sok Virággal a Kertek aljában, Rigórikkantással, Madárdalolással Kora reggel mezítlábas Suhanással, Életvidámsággal.

Körülöttem Erdők, Tanyák, Tájak Nyárforgatott Szótlan csendes árnyak, Belerévül estelente A szemünk mélye Távol tüzek rejtekében A tűzkarikák Szállnak fel az égre, A reánk boruló sötétségben. Reggel van, alig Hajnalodik, Jó reggelt fütyül a rigó, Itt vagyok megint! A Tanyákon sok illatos,

35. ének Áll a Pusztán egymagában Egy fekete ősi vár Valamikor a hazának Büszke fényt hoztál, Ha már Tested lélekvár Alattad nyugszik Sok vitéz, sok halott, Alattad Halálország Feletted csillagkapuk, csillagok

Utat mutatnak A csillag lángok Elvezetnek Istenhez A szél a Pusztában Regélésedről a szél Homokot, s a regét Széthordta a Gondolat továbbjár. 183

36. ének Regélő Tanya világa A te neved Divat lett újra, S újra ringatja A bölcsőd varázsa, A szabadságra Vágyó embereket Hív a föld háta, Az álmom Tanyavilágom, Bennem téged elrejtett! ... Szentnek tűntél N ékem, s a népnek, Bűvöleteddel A zöld tested Körbe öleltem, A szívem benned

184

Fiatalon elföldeltem S mindig vágytam A kertek ágyában Kelni, járni a Cseperedő palánták közt, Virágos utat tenni, A gaztól megvédeni, Örömömmel babusgatni, Sok-sok szeretet adni, Ez a kor megszűnt, Ember szeretete nélkül, Szomorú, vak lett a földhát! Érette többször mondok imát, S a kikelet álma Virágot küld nékem Kalapomra, Szent György napján.

37. ének Kimegyek a Vásárhelyi Pusztákra, Rálépek a földanyára Buzdítja szívemet Tengernyi szabadságra, Nézek szerte széjjel Itt a napfénye Ragyog teli kéjjel! Felhevített gondolat Véremben érlel Szép nyarat Sok-sok gabonával Lengő kalász szárnyal Nézek jobbra, balra Az ember keze Munkáját

A föld siratja… Simogatja Hajamat a Suhanó nap Anyaföldem Hogy hívd a néped a szív és arat Az égig asztagon rakjanak A napot érzem szentnek, Áldozom keletnek Áldozom Istennek Virágok lengenek Koszorút fonok a A napistennek Észrevétlenül A föld ölen, Az őszben lépek.

185

38. ének

39. ének

Regős Tanya Gondolatom száll A Tavaszi csendben A lelkek Imádság Érzéke, a tisztuló virága Fényben születik Az érzelem álma, Egyedül a nyugtát Sehol sem találja, A némaságnak Titkos uralmában. A Tanya álmodik Az ébrenlétében Szép futórózsa Itt élsz a Kertben, Befutottad a házam, Kerületem Eltűnnek belőlem a sötét árnyak Nőnek rügyező virágos Ágak az akácfának A csillagom reám néz le, Pitymallatnál jön fel A nap kitörése.

Istenem, Küldj a tanyára áldást, Látom, figyeled a Tanyát, Mily jó sorsa van A napsugárnak Ömleszti az emberekben A fényt a vágyat. Ha én lehetnék a nap Fénygyűrűkben Beragyognám télen Nyáron hazámat A nép fénylik, mint Az emberi ész. Légy anyaföldem, Viharzó lángész, Elég volt, Puszták, Tanyák a révedés Légy erős, mint a Kard, s kés, szőjjél Tavasz szőnyeget, A földre ez kell Napsugárral, esővízzel S építsetek Fatornyos Tanyákat.

186

Tartalomjegyzék Ének az Istenről, Árvisura Isteni vigasz Rovom az utat A lélek adattára Asztrológia a Tejúton OM. Szómágia hatalma Bűvös emlék Az élet könyve A lélek fája Az eredetem Szent fény Égi mítosz Mennyei táblák Fénykorona Titkos utak Lélek Égi terápia Kavargó tűz Nyugalom valóság A lélek tűz hármasszöge Atya, Fiú, Szentlélek Nem találkoztam én veled véletlenül? Üzenet Vásárhelynek Édesanyám Szent István ünnepén Lélekvirág

3 4 5 6 7 8 9 9 10 10 11 12 12 13 13 14 14 15 16 17 18 19 22 23 23

Révedés az elmúlás művészetén Vásárhelyi karácsony Elmúlás A szív érzelme Lélek transz Mag Az arany Nap Csillagos ég A Föld Vásárhelyi regős tanyák Mennyei zene Meditációm Lelki szomj Pásztorok Életfa Torony Karácsonyi égi-földi születésnap Fényem születése 1. Fényem születése 2. Karácsonyi levelem férjemhez Vásárhelyi magyar ember Magyar mítoszaink emlékei Őseink szelleme Óh, ha valaki szerény Mennyek kulcsa Szellemi élet

24 25 26 26 27 27 28 28 29 29 30 30 31 32 32 33 34 35 35 36 37 38 39 39 40 40

187

Emlékkönyv Táltos erő Szellemi ébredés Lélek levél Föltámadt nép Isteni léleksugár Bélyegző Puszták Tanyák Szentély Regős kor Lélek vallása a föld Isteni feljegyzés A lelkem könyve Égi ablak Törvény Visszhang Titokzat Gyógyító csend Vásárhely lélekvár Messzi határon Jövendőlátás A tudat mélye Harmónia Kihűl a lég Bölcselet Lombos tanyák Szép tanya Megyek a múltból 188

41 41 42 42 43 43 44 45 45 46 46 47 48 49 50 50 50 50 51 51 52 53 54 55 56 56 57 58 58

Atlantisz Égig érő torony Ima Szeretet Hatalom Jéghegyek A Föld Naprendszer között Tanya vidéken Földi lét Igazság Ernőkém, a Te szent napod Rezgésszám Atlantiszi legenda Toll Árvisura Gondolatok Ima Irgalom Mondá a bölcs A Nap fényhangja Bölcsesség Kék ég Tűz fénye Ezer sugár Isteni kegyelet Tudás fája Fényes hatalom Balzsam

59 60 60 61 61 62 62 63 63 64 64 65 65 66 67 67 68 68 69 69 70 70 71 71 72 72 73 73 73

Örök Isten Ravatal Látomás Tudás Bölcs törvény Az elmúlás Árvisura A jólét folyója Tavasz köszöntője A szeretettől ittas lélek A Nap Lélek jegyzet Tudatom magja Lángész A lélek emléke A szeretet Gyógymód Isteni feljegyzések Regős Tüzelő agy A Teremtő Természet, te ős öl Áradás Az ég vallása Külvilági sugallom A jólétfolyam Szabály Kegyelet Az Akasa

74 74 75 75 76 76 76 77 77 78 78 79 80 80 81 81 82 83 83 84 84 85 85 86 86 87 87 87 88

A nap hangja A bölcs ember A lélek kód Óhaj Lélek győzelme Árvisura regős Alom Anyaföld Az ember Mondá a bölcs Valóság Élet Mondá a bölcs Óh, mily szép a szó A tudat csillogása Varázsló hold Örökség békéje Ki nem mondott Istenem Lázas elme Fényűző hatalom Üdvösség Küzdelem Elszálló lélek Meditáció az éghez A lélek szemtükre Ajkad Dr. Korsós Ágnes Úrasszonynak

88 88 89 89 90 90 90 91 91 92 92 93 93 94 94 95 95 96 96 97 97 97 98 98 99 99 99 100 189

Almási István polgármester úrnak születésnapjára Almási Enikő Úrhölgynek születésnapjára Dr. Kószó Péter alpolgármester úrnak Dr. Bálint Péternek, Lantos Györgyi A Mecénás monológja Mindenkihez írt igazság vers Szeretet Csillagtitok a Tejúton Bölcs Csillagom Igaz forrás A szív Szem A Nap színjátéka A por uralma A szent csend Gyönyörű tanyák Regős kor Sugár Tudat szárny Ország Kelet Karácsonyi transz Hazám Ezotér titok 190

102 104 105 106 108 109 110 110 111 111 112 112 112 113 113 114 114 115 115 116 116 117 117 118 118 119

A nép Az élet Istenem A világ Lélek bolygó Havasok Érzelem Ihlet Tibeti hegyek Törvény A vész A Nap Lélek mag Az elmúlás Tengeri dal Aura Sóhajok Vár A Nap Sugár Keringő idő Sugallom A lélek családfa Kicsi pont Istent kérem Feljegyzések A vágyak emlékből lesznek Fénygyűrűk Meditáció

119 119 120 120 120 121 122 122 123 123 124 124 124 124 125 125 125 125 125 125 126 126 127 127 128 128 128 129 129

Vetülés Törvény Korszakváltó Vásárhelyi tanyák Tükör Vásárhelyi ünnep István napra Szent korona Manicheizmus Isten szelíd arca Bölcseletek Árva nép János nap Ősi ház Bölcseletek Ős pihenés Rónaság Gyermekkor Isteni tűz Hajnal Anyaföld Színes kép Fényes pillangók Égi háló Csodás fény Időszekér Pusztuló Föld Levegő Betegeskedés

130 130 131 132 132 132 133 133 134 134 135 136 136 136 137 138 138 139 139 140 140 141 141 142 143 143 144 144 145

Víz Ötödik világváltás Tűz Háború Az idő Magyar ének Mosoly Csend Érzelem Haza fogalom A Nap gyönyöre Születésnapom meditációja Titok A csend imája Bölcs anyaföld Hit Édesanyám születése emlékére Elmúlás Az őszi transz dala A tudat vágya Isteni transz A hit reményképe A hazám Égi titkok Hív az ég Fekete erő Emberi napfogyatkozás Titokzat A tudat szabadsága

145 146 146 147 147 148 148 149 149 150 151 152 153 154 155 155 156 156 157 157 158 158 159 159 160 160 161 162 163 191

Ária Hibám és a bölcsesség Türelem 1. ének 2. ének 3. ének 4. ének 5. ének 6. ének 7. ének 8. ének 9. ének 10. ének 12. ének 11. ének 13. ének 14. ének 15. ének 16. ének 17. ének 18 ének

192

164 165 165 166 166 167 167 167 167 168 168 169 170 170 170 171 171 171 172 172 173

19. ének 20. ének 21. ének 22. ének 23. ének 24. ének 25. ének 26. ének 27. ének 28. ének 29. ének 30. ének 31. ének 32. ének 33. ének 34. ének 35. ének 36. ének 37. ének 38. ének 39. ének

173 174 174 175 176 177 177 178 178 179 180 181 181 182 182 183 183 184 185 186 186