Kenéz Heka Etelka Sumér Mitológiai Költeményei
Kenéz Heka Etelka
Sumér Mitológiai Költeményei részben saját illusztrációival
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 2
Előszó Óh, mezopotámiai népek Híres, legendás sumérok Ti, kik átéltétek az özönvizet, s a tilmuni édent Az agyagtáblák rólatok beszélnek ékjelekkel, gyöngyből fűzött érzelmekkel Beszélnek a kőbe, agyagba gyúrt romok Süvítve viszi az üzenetet a szélfutta sivatagi homok Nemzetek és nemzedékek Magával vitt benneteket az idő végleg, De én titeket verseimmel, varázs érzelmekkel életre keltelek, s bennem éltek Valahol a galakszison majd megérzitek vagy a közvetítő Isteneitek újra közvetítenek, hogy a Földön ég belőletek egy kis parányi fény, mely kigyúlt irántatok bennem Az Eklur s Utu a Nap vagy ég lovagja a lelkemben a gondolatot táplálja megörökítsen arany Irinával arany ékírásból, róvásból a betű aranyos ős ivadékából.
3
Tilmun országa Én vagyok az éden őse Égből Enlil teremtett a Földön lakó Isteneknek Enlil elrendelte, hogy a hajók legyenek ezüsttel, arannyal égig rakva, s vigyék a földi Istenek Nippurba. A nagy fejedelem országába, s a kis Istenek viszik a szót Enlil a nagy égi erő lába elé Arany, ezüst hátán úszott Az ég s a Föld tereit a fénybe te állítod Ezidu s Tilman földjét te ragyogod A felső fénykorongot a te kezed igazítja Te, Enki ég – Föld ura Tiéd az uralkodó pálca varázsa.
Madár Az arany madár kiterjesztett farka ráfordult a lemenő Napra fuvola hangon énekel az alkonyatba Így a lemenő Napot búcsúztatja.
4
Bőség felhője A bőség felhője ha az égből leszáll esőt hullat majd reánk, s ha a zöldellő mezők felé száll majd tőle nő a gabona asztag megnő mint a vízár Az ember neméhez-már A ház szentélyét szűzi helyén építem s jó névvel nevezem Jó sorsot szabok neki. A szemeit házam árnyéka a kígyó mocsárra vetíti A méz nád búvóhelyet ad s a bajszos harcsáim felé úsznak A ponty, a törpe a vízen hozzám evez A madarak a fészken nékem énekelnek A szentély urai hallgatnak előttem Hódolva tanácsot kérnek tőlem Édes dalt zeng felém a folyam s a dal varázsa elszáll a tenger közepéig Én, a teremtő atya, s a sors szabó ura Én, gaz ég s Föld uralkodója ámulok a csodálatokban.
5
Kikötő vezére Bizony az én szívem tiszta A zöld cédrus reám hajol simulva, s bennem fénylő az Ekur atya! A Föld kikötője Abzu partja A Vadkecskéje a vezére a hajónak a parancsot adja az árbocot felékesíti Eziduban benső erő a korongot a kezébe veszi A kapitány Vadkecske Enlik fia A kormányrudat Isten háza felé fordítja.
Istennő dícsérete Vidám nézem, boldog a szívem Lelkemben bódító érzés tölt el Szemem előtt lebben a királynői lepel Inin kedve megjött vala Inin ég úrnője imád Babilónia.
6
Enki Nipurba megy Enki a földi Istenek igaz nemző atyja, hogy Kipur sorsát megszabja Sumér királyi nemes föld, hegy ég s termőföld országa rettentő ragyogásba öltözött Isten hangja Enkit, fiát hívja Napkelettől Napnyugatig az ország törvényt te szabod erős bensőd míve az orszg föl magaslik Tudományod háza a földi Istenek palotája kiket ékességgel koszorúzza s az Ekurnak ő a földi koronája.
7
Enmerkar uruk királya A király az égi Annal együtt ül a palotában a nagy hegy Enlil atya a te országodnak cédrus gerenda a zára, mert jó szavával elreteszelt az atya Az anunák a nagy Istenek a hegy tetőzetén, ahol áll egy fa ott lakomáznak alatta. Ó, sumér országa palotád az égre nyújtja a kezét, mert égig ér a tetőzeted s villog a napban ékezeted Óh örök város, te tökéletes Kamráid bőséges Idegen országok felé térdeit széttárja szélesre, mely szép és jó, mint a hegysége cédrus erdő elnyúló, s az árnyéka remeke uruk szentélye nyakad szegd fel az ég felé.
„Utu” a vitéz nap Isten első szülött fia én vagyok A nagy fénye a Földnek én vagyok Minden ország atyja én vagyok A bőség tökéletes tevője én vagyok Az ég tereit fensőbb erejű korongom fényesíti Én a nagy erő eget Földet bevilágítom, megvarázslom.
8
Ének Niszaba úrnőhöz Óh, fenséges nagyasszony Surupak város védnöknő A lerombolt várost újjáépíted A lezuhant eget helyre teszed Viszaba úrnő, ahol állsz, erőt adsz a létnek A fák, erdők gyökeret eresztenek Nélküled palota ne épül Király aranyszékében nem ül Karám ajtaját a te gondolatod nyitja Nélküled a pásztor szívét fuvola hangja nem vidítja Nélküled a pásztorok cserényt nem készítenek Bojtárok tejszínt nem gyűjtenek Nélküled az Istenek asztalára ételt nem raknak Viszaba, te a városalapító üsd meg a dobot, s örömünkre a mocsári nádasban a madár vígan felröppen, nála senki nem énekel szebben Az anyaméhben Enliltől kivívod a jó magot. A várost te gyarapítod, s az anyák néked szülik a szeretett magzatot Te gondoskodsz, hogy az emberek legyenek boldogok Az országok istenei fejadagját te adod Minden munkát te végzel ésszel Városnak, hegynek, mezőnek te mondod a számokat a könyvelésnek Fújd meg a sípot szívünk örömére A férj asszonyát vonja az ölébe, Mert Viszaba úrnő tetteidért Boldog az ég és a Föld méhe!
9
A sör éneke Óh, Ninkaszi úrnőnk a folyóvíz szült téged A Ninburság benned örömben ébredt A várost a tetted édes lére alapozza A kovászt te kavarod naponta Szagos fűvel fűszerezve te melegíted a kovászt öblös üstbe Ninkaszi ura, a hántolt árpát te rakod körbe, a malátát te teríted gyékényre, hogy átjárja a levegő hűvöse Te kevered a cefre üstjét datolyamézet, mustot bőven csorgatsz közé kádban érleled a sörlét Te adod a mennyei ízét és a kád csapján át fenséges lé zubog Leszűröd úrnő a sört Indigina s Buranuna tenger árja habzik így, mely a várost körbekötve, ölelve járja.
10
Mulatás Hej hasas korsó Hej öblös pohár Az ember a házban fordul Öblös pohárból a sör csordul Az ember máját vidámítja nádkorsóból náddal szívva A sors téglára belőled loccsantanak A Földre bőséget, békét kapjanak A korsóban édes sör áll Kocsmáros hozd hozzám Iszom a sört, szívem mámorban fürdik A sör áradó tavát kiiszom mind.
Az Úr Óh, mennyei hatalom Ott vagy te a Földön Ott vagy te az égben Erőd miatt tőled félnek Reád támadni a kígyók nem mernek Te igaz dali, ki megveti a dögvészt Nevedre támadó meghódol, te vitéz Te személyedben felmagaslasz Királyságod a rettenetet lenyomja! Hosszú karod a lázadókat halomra hányja, távolra elhat! Neved dalok hirdessék Az úr leánya, Bavu a városát szerető királyasszony rég fényben őt ünnepelék.
11
Lagasi ének Nergala királyhoz Óh, Úr! Rettenetben öltözött az ég s Föld Az ország majd felragyog, hisz téged királyságra nemzett atyád! A fekete fejüket a félelem nyomja Az Anumák és kis Istenek Fényed félve porba kuporodva A vitéz atyád nemzésed napján osztotta szét, hegy, rét a nép összességét A sors szabást kezedbe adta Királyunk néked ajándékozta Óh, vitéz Enlil fia Vitéz oroszlánként bömböls írva Lagas népe aranyat, lazúrt, topázt had helyezzen oltárodon, hogy e kincs a felénk tárt karodon Te vagy az ország Enlilje, mint Allahnak, vetélytársad nincsen.
12
Inin, uruk istennője az alvilágba leszáll Inin a városok istennője az alvilágba leszállt A hét erőt magára öltve várt Az erőt összegyűjtve kezébe vette, lábára tette A mezők koronáját, a kalászt fejére illesztette homlokán a hajfürtöket elrendezte a lazúrkő mérőpálcát kezébe vette lazúrkő láncot tett a nyakába villogó drágakövet homlokára arany karkötőt karjára embercsábító ékkövet tűzött mellére uralkodói köntösét öltötte testére emberbűvölő szemfestéket szemére Óh én, Inin az alvilágba szállok most félve Szilárd szavú futárom téged kérve sírásoddal töltsd meg az eget érettem Keresd fel Istennek házait s könyörögj drága ékes kövüket ne engedjék elveszi, városában ordítsd:. az aranyukat ne engedjék odaveszi Isten atyám ne engedj az alvilág porában elveszni! Inin az alvilág felé halad követem, elmondom szavamra ne legyél hanyag Inin az arany palotához érkezett Az alvilág felett ragyognak a hegyek A hegy kapujába ártó csomót köt A kaput kinyitják azőrök A fő őr kérdi: Ki vagy? Nem mutatom az arcom Napkeletre tartok Nem jó fele visz Inin a lábad!
13
Miért mész a vissza nem térők Országába, mért visz szíved oda? A rajta járó nem tér csak a vég útra! Fénylő Inin mondja: A nővérem férje Gulana Nagy úr Uzukba, táncolt s meghala A torját ülni jöttem az alvilágba Hallgass reám Inin! Itt az alvilág törvénye érvényesül, figyel téged minden fül Leveted tested ékességét A halál reád vetette szemét Rontás a szava, a beteg holttá válik Csak az ég ura az, ki ha erősebb tőlünk felvisz az égig!
Istennő dícsérete Vidám nézem, boldog a szívem Lelkemben bódító érzés tölt el Szemem előtt lebben a királynői lepel Inin kedve megjött vala Inin ég úrnője imád Babilónia.
14
Pásztor isteni király szerelme Battibirában a Pásztori dombon Gyere fel hozzám Inin, mondom A pásztorság földjére kérlek úrnőm lépj be! Dununzi aklábana pásztorok nyájában Teljen kedved óhajában Inin feléje fordította vágyát S Dumuzi a fénylő szemű, tüzelő ajkúnak becsukta a karám ajtaját Vágyódó sóhajai ledönti az ifjú férfit datolya mézű ölelésre vágyik Inin fején, testén szűzi háló Könyörög anyjához, hogy kimegy a karámhoz, ahol Dununzi szerelme várakoz Ini a útra elindul A futártól megtudja, hogy Bilulu a viharfelhő és Gőzgiré a villámvető a pásztort megtámadták és szerelme így lelte halálát Nyája szétszóródott Királyom nyáját a bánat megöli, mert idegen nép őket tereli.
15
Pásztor Király sirató Óh, pásztor királyom téged siratlak Elhagyatottak a nemzet aklak Nyughelyedre madár száll Tarka madár sírjánál sír, önmagával beszélget, tollai sokkal feketébb lett Óh, én az ég szülötte, a teremtmények koronája ki táncol, sikít, kurjantgat, most sírásra ál a szája Kezemben a lant Könyörgésem a király elé viszem Fújja a szél sírva Ő is velem a királyom siratja.
Sulgi önmagasztalása Anyám méhe sorsot szabott Születésem óta erős férfi vagyok Királynak születtem vad tekintetű oroszlán hétfejű kígyósárkány Minden ország istene vagyok A fénylő égi Anu választottja vagyok Sulgi Ninlil kedvese vagyok, Akit Enki bölccsé tett, én vagyok!
16
Gilgames zengő öndícsérete Én a fensőbb erejű alkotó erőm miatt lábamra álltam Az ország útjait bejártam Erdőket építettem Kerteket ültettem Ha valaki délről jön Hűvös pihenőhelyről gondoskodom Ha a karavánutat járja éjjel is haladhasson a jó úton jószága, vagy az erdő legyen várakozásra, hogy nevem örökre fennmaradjon, ajkakról el ne múljon Országokban hírem keljen Dolgaim gyors lábbal teszem Nipurból az tégla várába siettem Az úton nem egy kissé féltem de hajtott a szívem, mint oroszlán erőm felmutattam Derekam lenge, rövid ruha takarta, Mint galamb, úgy repültem a magasban karom összezártam, mint Anzu sas, ha hegyre emeli szúrós szemét, mert prédát látott, ahogy leste létét.
17
Inin titkos szerelme Midőn az elmúlt éjben felragyogtam Én az úrnő bájtáncom jártam A félhomályban reám talált Kulu Anu Karjaimba simult Az úr vére dúl, ő pirult Karját derekamra fonta a nagy király fiús lám Eressz el kígyóm, bikám vár odahaza édesanyám Nem engedlek haza Nézz fel a holdra, ezüst a fénye Ágyak vetek neked kedvedre Édeset, fénylőt, fejedelmit Édes lesz a Nap, a boldogságunktól virít.
Nintu szerelme Gilgames Boldogsággal telve járok én Elmegyek Gilgames kapujához Nékem ciprusolajat anyám hoz Bemegyek a házba Ciprusolajat hintek lába alája Gilgames illatozó lakású, boldogító szavú Ő az én szerelmi uram Fénylő ölemre méltó. Ó ura, édes a sarjad, hogy háljak veled akarjad fénylő ölemben leljél örömre Ó uram légy szívem választottja Légy ölemnek örök részese, szilárd alapja.
18
Gilgames magasztalása Óh, téged mindenki csodál Te vagy a legerősebb , bölcsebb király Fejeden dicsőség tündöklő uralkodás Királyi szék, szilárd kormányzás Kezedben a nép, az országpálca bot és a karika, fejeden a korona, s az ékeskedő koszorú Országod napkelettől napnyugatig elnyúl déltől északig felső tengertől alsó tengerig Síkságon alapított városaid Számuk akár a juhok sereglenek, s mint a folyondár a hegységnek a falvak fölött tündöklő utu a vitéz Nap, mely füvet gerjeszt bő tejű karámnak Oroszlán királyi a székhelye Rettenetében öltözötten térdet hajtanak nékem.
19
Ninlil és Iszimu Királyi Násza, földi istenségek A szerelem háza vágyódva a nászra A király a fénylő ölhöz közeledik Az égi úrnő ölén várja mikor setétedik Ninlil magasztalva dicséri ölét Ölem, édes örömet kínál ott a lét! Olyan ölem, mint a csillagok az égen és a Göncölszekéren Olyan ölem, mint égi bárka, melyet a szivárvány színei tartja Gyönyörűsége, mint az új hold sugara A király a fénylő istennő öléhez közeledik, s közben beesteledik!
Nintu és a Pásztor Földi istenek násza Pásztor Ístenem tudd meg tőlem az én ölem ugar a mezőkben ludak rétje hidegbe fázva domború föld bikámat várja Ölem, mint a domb kidomborul Kiszánt majd e szűzi halmon az Úr! Ölem, mint ösztönzött föld Az Úr majd magára ölt Istennőm felszántom neked öledet Szántásom öledben, szívedben szeretet.
20
Sumer és Gilgames A Nyárfa országtól a Cédrus hegyig Add meg nekik Akád és Sumer földjén a feketefejűeknek a pásztorságot A pásztor ő legyen A szántóvető ő legyen Általa viruljon a gabona és a len A legelő általa nőjön Aklokban a jószág is örüljön A mocsárban hal, madár nyüzsögjön A zsenge nád általa nőjön Az árkolt kertben datolyaméz teremjen Ágyásokban saláta legyen Az Indigina Buranna vize friss vizet sodorjon, árpának, gabonának nedvet adjon Így testvérem, királyom a feketefejűeké a járom A palotádban így hosszabb élet várjon, mert országodban garmadában a gabona Elárasztod gabonával a Karavánt Elviszik tőled, ahol nem terem már Fizetnek érte arany árt Én, mint fivéred mondom neked Immerben leled örömed.
21
Dumuzi pásztor ölelése Midőn reám talált szemem gyönyörű szerelme egyben voltunk a boldogságban kedvbe Pásztor a házába vitt engemet s a méz édes ágyára fektetett, Daliás királyom ölelt engem, s a mocsaras ölet kereste bennem Fénylett ölem, fénylett a szánk fénylő csókok találtak reánk.
Istenek A romokhoz isteneik visszatérnek Az elmúlt idők a jövővel helyet cserélnek A holtak a sír körül élnek olykor keresi szellemük a létet Üres lett a holtak háza Behatol oda is az élő lárma A méltatlanság mindig befészkel a méltóságba Földön a szelleme itt volt, s körbefonva bennünk áthatja a lelkünk az örökös örökölt szellemünk.
22
Bölény Torku Utuk erős bölénye vagyok Sulgi Inin ágyékára kiválasztott Nauna erős királya vagyok A karaván úton délceg herceg vagyok Szunugan jó futású farkasa vagyok Niszaba nagy tudású írnoka vagyok Óh, magasztos Ekur ezt mind te adod!
Testvére éneke Gilgamesről Miként vitézséged, úgy erőd is érzed Szilárd a szavad, mérkőzni kész mindenkit megragad Az igazságot szereted A hazugságot megveted Az élre kiálló király vagy, mint a villám úgy vág az agy Óh, te csaták erőse Városok dúlója, réme Ütközetben ellenségre sújtó Városod fénylő falán erőd parittyakövet kezelő Fegyvert fogtál Kis háza ellen Hét vitézed harcban fogta el A Kis királyának lábad nyakát tiporta A kigyónak kiszáradt a torka Dicsőséged hírét Susán városáig viszem Ez esz hosszan a legnagyobb hírem.
23
Ninegál és Abzu násza Fénylő ölét Ninegál vízzel mossa Várja istenét, Abzut a nászágyra Ó, királyom ágyékod cédrusra mered Egyik oldalán hullámzik a len Másik oldalán hullámzik a gabonaszem Óh, istennőm mellékpompázó buja kert virul Az élet házában duzzad az ajka, s pirul! Fénylő öle mocsara testemhez nyúl Gyönyör lakozik benne Ő a szerelem istennője!
Inin és Dumuzi szerelme Óh, mátkám, Dumunzi szeretném, hogy halljam, hogy ölem gyönyörét néked adjam Kínálj engem sárga vajjal Kínálj engem elő maggal. Meglátod, hogy jó lesz neked, együtt igyunk sűrű tejet Fejjél nekem sűrű tejből, szerelemből fénylő köpűt Istennőm a királyi házban kedved teljen nálam fürödjél tejben, ajkamról csepegő datolyamézben Felettünk az ország sugara tündököljön fényben!
24
Királyom Gilgames Hercegem, Enlil isten fia Te fényes észjárású magasra nőttél mint a lombos fa Koronád az égig ér Gyökered a földben él Te vagy ki Urukban a királyságot ragyogón ellátod Lazúrkő szakállat viselő kiben a tiszta erő a vezénylő, mert urunk földje erőt adott Országod gyümölcsétől roskad Én Szuen leánya, ki téged szeret neked szeretett és oltalmat d.
Ráolvasás a szerető házban A bájos szűznek utcán jár a lába A bájos szajha Inin isten leánya Inin istennő lánya a korcsmákat járja Dús vaj ő nekem – sűrű szerelem Inin lánya fenséges tehenem A szűz ha ül, virágzó almafák kertje Boldogság, gyönyör ha fekszik Cédrusfa árnya, ő árnyékot terít Szív a szerelmét árasztaná A szív a szerelmét szórná Bejön a szobámba lazúrkő ragyogással.
25
Gilgames elsiratása A nagy hegy Enlil atyja Az isteneknek így mondja Ó, Gilgames az örök álmod neked tudatja, hogy a királyságod kaptad sorsul Az örök életet nem kaptad, mondá az Úr! Az életet ne sajnáld, ne féld alant a homályt A végzetnek nincsen lába, olyan ő mint elfogott vad a hálóba Érezd Gilgames Ura sirat téged a szeretet fia A szeretet asszonya siratja őt: kedvese, ágyasa Siratja őt szolgálója Fénylő kincsei a palotában ott fekszenek mellette gyászban Áldozatot mérnek érte, Ajándékot, ételt, italt a túlvilágra Az asztal urai a holtak főpapjai Az Isten asszonyai Gilgames úr is ételt mér le értük, S uruk népének feje a porba hajlik Gilgames úr jó király volt holtig!
26
Gilgames halála Óh, Gilgames Utu a Nap az alvilágban a homályban fényt gyújt néked, ő az Isten fia Az emberiség akármi faja szobrot állít néked a jövő napokban Az erős, látó ifjak néked holdsarló emelvényt állítanak Majd emelvényed előtt vívnak az árnyak ünnepén A tűzgyújtás havában birkóznak, s körben fényt gyújtanak Ó Gilgames, Ninszuna fia Fehér leplű ágyából nem kel fel soha!
Sirató Enmerkár hercegért Szívem zokogó nádsíp, mely a réten bolyong Szívem zokog, sírva bolyong Szerelme a holt párját hiába lesi, mint madár a fiókát, őt keresi Távoli földön elhunytért. Nézz az égre föl, s a fénylő cédrusra hull a könny, ahol Enmerkárt a holdanya szülte, s a hold a selymét köréjük szőtte Kettőjüket a holdanya hozta létre.
27
Szép idő száll Agade fölött A fénylő Inin Agade szentélyét fenséges istennő házzá építé Ulmasban trónolt a széke A kicnstárai arannyal telítve A város szilárd alapokon áll, s védve jó ételt, italt iszik az ő népe Szép ruhába öltözött emberek a város nagy udvarán mulatoznak a körök A városba kíváncsi nép özönlött, mert Agade város csillogó ezüstbe, aranyba öltözött A tárházakban lazúrkő tömbök Esténként kívülről fuvola, csörgő dob hallatszik A kikötőben a víz habja játszik Az ország biztonságban, szép időket élnek boldogságban.
Fenség Isteni fenségét az ember igaz szívvel szolgálja Isten szavát fénylő szívvel magasztalja Az országban lakozó nép ezt maga előtt mértéknek tartja A hárfa csarnokban Kedvesét ezzel buzdítja.
28
Iddúr Dagan éneke Az esthajnal csillag úrnőjére Alkonyatkor különös csillag ő, ha a harcos úrnő előlép az égből a nép reá emeli szemét Szépítkeznek egyből a nők a szerelmüket vonzzák ők az egész nép térdethajt neki dús ételt hordanak elé sötét sört adnak mellé Úrnőm a mézsört szereti Korsós poharakban töltenek neki Pogácsát gyúrnak neki mézzel, vajjal Lepényt sütnek mézes datolyával Az úrnőmben nyugszik el minden Ő az ég mélyéből kegyesen tekint le Az alkonyat úrnője álomra int.
Isten Az Isten a végtelen űrbe anyagot alkotott beléje s körbe, hogy hozta ezt létre? Ez volt a legnagyobb eszme Végtelen időt alkotva életet a Földre hozva testet ki örök boldogságot kér Isten tőled áradozva.
29
Bölcselet Ha az Isten nincs az ember mellett nem út neki ital s kenyér Ajándék az isteni segély!
Férfi Férfi vagy, tudásban gazdag a tudás mit sem használhat, ha kimondod az igazságot, ha a hamis ember kicsavarj hamisságnak.
Isten Istenem had áljak eléd had nézzek magamból feléd szavam szívből feltörő sóhaja felkavaró gyötrelmek kínja könnyeim, s tudásom had sírjam szeretetre vágyó a szomjam.
30
Ekurhoz Színed előtt ne apadjon szülő anyám omló zokogása Ne szálljon édes dallammal nővérem szárnyaló hárfájára Mondja inkább szörnyű gyász énekét, komor hangon panaszolja kínom siratók tudója énekelje a végzetem a síron s a vadgalamb búgva daloljon Istenem e gyásznapon.
Alkotás A teremtő befejezte a művét forog a bolygó tengelye, s a kerék Éli az ember e Földön az évek több ezredét Fel hát ember a Föld hátára! Fussátok be pályátokat hát Had gyönyörködjem bennetek, amint nézek le az égen át, hogy ki is érdemli majd közületek méltónak adott szívem szent zsámolyát!
31
Az Úr földi látogatása A Földről néz az égre föl a bőséggel teli, dús anyaöl Itt lent járva az Úr lakosztálya a Föld peremén épült, A ház lazúrkő, arany A tenger mélyére veül az énje, s az Úr ül a Föld ölén, ahol tőle óriási lesz a fény Bort töltenek néki a kis istenek A serlegek fénylő hajóként fénylenek A lakoma a Földön elindul, az Úr szíve boldogan gyúl A lakoma végén örökre széppé teszi a Földet, gyönyörű sorsot szabott neki, fénylő, soha el nem múló dallal, isteni fenséges áldással.
32
Föld A Föld istene megszült engem Én gyönyörű, de rövid teret nyertem Életem szomorúvá vál, hisz vár a halál Az élet boldogságot ád, mögötte ott bujkál a szomorúság Árnyék – fény – kétség – remény Istenem e játékban örömöd lelén Nem érzed eszméidben az űrt, mely lehet, hogy ördögi körré vált, s teremteni, szülni kényszerült Te vagy a legősibb szellem győzedelmeskedsz felettem!
Küzdelem Lovag vagyok kívül a csatamező szabad Én bennem harcolok Rombolom a lélek falat Gyötör a végtelen gondolat száműzve van a érzelmi kapcsolat Hasztalan rázom az égig a végtelen por láncokat.
Déli csillag Csillog a déli szeme bőség az ő éneke! Boldogságot hint teljességbe ha visszatér szülőanyához megint.
33
Bölcs eszmefuttatás Ha az ember olykor boldog a szíve repesve dobog Úgy érzi, hogy földi Isten a létezés örömében Akár egy Anzu sas, S olykor kalandor ki a kismadárra csap Ember, mi tesz nemessé téged? Egy szikra, mely benned dereng A végtelen erő mozzanása, mint a patak habjai mása egy percre felcsillogva közös medrükbe visszahull, s a szürke mélyű létben megsemmisülve elnémul! A halál torkolata reánk zúdul.
Anya Büszkeségem lett, hogy a világnak én szülhetek Dicső eszmény, amit a nő szíve magába hord Megörökíteni, s terjeszteni a világ nyomort!
34
Törvény Törvényt szabó teremtő úr Te farkas kezekkel mérsz, de tőlem sokat kérsz Én döntsem el a bűneim Itt a Földön szívem szerint Te a bűnt méred megint a mennyek arany mérlegén! Fukar kezekkel kérlek ne mérj egy életen át a szív reszket, fél, mert így a gondolat világ a tetteid megveti, s világodat a képzeletben meg fogja dönteni.
A Föld szelleme hátán Az Édenkert, s Tilmunn földje óta a világ kínálja, ha bűnnek is nevezi a szellem csábos gyümölcseit Amint piroslik a szőlőfürt begye az ember nyúl érte, s élvezi Enyhe árnyék kínál nyugalmat Ragyogó délnek hevében csodás pihenést ad Mindez szűzi, isteni, S mégis a legnagyobb vonzás a szellem: Kéj csábos gyümölcsei, az ős kígyó szerelmi álmai.
35
Sas A keleti sast a hegy mélyébe az igaz Tehén szülte Utu fia őket hozzám küldte Termeljetek lelőhelyén aranyat Ércből ezüstöt nyerjetek Az ezüstöt porrá törjétek teherhordó szamarakra tegyétek Enlilbod házát Sumérbe Fénylő tiszta erő hegyévé építsétek.
Uruk király szava Sumérok Uruk városa hatalmas erős kígyója szilaj szarvasa, aki a magas hegységben fensőbb erőt kapott ott vannak a számot adó fénylő isteni pásztorok. Puszpágfa tegye gyönyörűvé, mintha csarnokába előlépő Utu lenne szarva tündököljön a háznak, mint víztükre a küszöbök csillogjanak ott minden csarnokában, mint csillagok fénylő énekkel műveljetek varázslatot.
36
Követ Utu város követe hallgat királya szavára a sumér földet járja Éjjel a csillagokat nézi Nappal az égi utu útját figyeli A szóhoz értő Inin szavát vitt a Nagy Szabum hegységbe Ansan hegy mellett Susán városa köszöntötte őt, mint hűséges kutya Hét hegységen keresztül szemét felemeli s Aratta városa üdvözli Királyának szavát tudtul adta Uruk város a koronáját égi fénnyel telerakta Születése óta ő hatalmas, félhet tőle Aratta.
37
Mitológia A sas madár ereszkedik A fészkéhez közeledik Ime a fészek, mint ahol Istenek laknak mindenütt feldíszített tollak Fiókája ül a fészkében szeme alá színes festéket kentek, fejére fehér cédrus ágat tűztek, koszorút helyeztek A madár magára mond, zeng dicsérő énekeket Én fejedelem vagyok, az An Isten atyja! Istennek átszabott igazság védelmezője vagyok! Enlil atyám tett ide a hegyre Én vagyok a hegy nagy kapuja! Én vagyok a hegység zárja! Sorsot szabok, szót mondok Védelmezem a hegyi folyókat és az összes állatokat Bizony én vitéz vagyok! Bizony én Isten vagyok!
38
Sólyom A sólyom madár nem fél Ó, madár a zöldlelő sűrűségben születtél A mocsárra jársz fürdeni, enni A vizet csapkodod, iszod Ős apád az eget nézte S a szárnyad alá rendelte Sólyom madár mindig útra kész, Ahova szemem néz, Ahova szárnyam fordítom Had jussak oda, az Isten városába.
Lugal banda Mit héjának nádasból röppenése, Mint szörny lakomának Abzuból előjövése, Mint Istennek földre ereszkedése Olyan Lugal bandának a csapatában a megérkezése Mint akit csatában leütöttek úgy hagyott el téged a sereg A nagy hegységben mentél, ahonnan vissza senki nem tér Karám jó vaját nem etted, se a sajtot, se a tejet nem etted Rögtön a gazat ittad, a patak vizet, s megsegítettek a végén az Istenek!
39
Ningirsu önmagasztalása Gudea királya Ningir4suh úr Istennek bárányt áldoz Borókát vet a tűzbe Enlilnek s Annok kedvezve Hegyi cédrus gyantát füstölögtet az isteneknek megszentelt, s mondá király a népének Én Ningizsu: erőm megfékezi a vad vizet Igaz úr ki atyjának tekinti a nagy hegyet! A szemem messzire lát el innét Az ég is reszketi hírét Tőlem reszket az anzu sas Palotáim rémülete más országokra vetül Az istenek idesereglenek az ég pereméről Kinyújtott karom elől senkisem menekül Az Isten bajnoknak s anyám orkánnak szült.
40
Lugal banda Te igaz pásztor Te a kezed az égre mozdítod az égre felhő száll s bőséges esőben a kezed nyugtathatod A Téres szántók dús bőséget hoznak, a csatornák bő vizet sodornak az égből a hegyekben bő vizet locsolnak! Hozzád ömlik sumér kövér olaja, áradó bőségben nő a juh gyapja A hegység a meleg ellen a szelet fújja neked szembe Én a király a népnek az élet leheletét adom Az emberektől a jóindulatot kapom A hegy diorit kövét tömbökbe szabják nekem A folyón északról cédrus, puszpángfa, citrus jön szembe A tengeren a házam felé a hajón a lazúrkő fényét a víz visszaveré.
41
Aratta úr öndicsérete A nagy vitéz Enlil földjén az úr kivel nem lehet szembeszegülni A palotámra az égi sugár lobban országok uralmát onnan töltöm be! Fegyverem „sarur” sokak leverője Enlil isten ötven erőt bennem hozta össze Dús asztalt terített elém tisztító szertartásom én rendezvén ami a kezembe az tökéletes az eszem járása fénylik ha kell, akár a tengervíz az égre csap fel! A Tiras szentély tisztító papja, mint urát fenségben alapozta Újhold napján, mikor a fény újul fenséges erőim Istenhez fordul szívemben ott gyújt indulatot Mérget köpök, dühtajtékot Ebarban a rossz jósjeleim földjén kifüstöli a rosszat a tömjén Bagárában mrá a dús asztalom vár Körém gyülekeznek a lagasi nagy istenek, S mondá Enlil: az égből bőség zuhog alá neked!
42
Lagasi termés fohász A templom avatási ünnepén hét napig tartott az ég dicsértessék Óh Enlil hallgasd meg a kérésem Én Gudea Lagas királya kérem segítsd népem: Uram kérlek A rét s a Föld tiszta maradjon, hogy madár fészket ott rakjon tojásaik az egészségházba kerüljön, hogy kotlós csibéket neveljen Csatornák hömpölygő vízzel teljenek A tavakban ponty, sügér, harcsa legyen A bő víz gabonát neveljen A juhok bárányt elljenek A tehenek borjakkal vemhesek legyenek A bölény fejedelmi hangon bőgjön A szamár húzza a hámot Kiemelkedjenek a tájból a malmok, hogy királyi házam öröm töltse be döndüljenek üstdobok, édes hangú hárfák zenéje Élükön Gudea nagy hárfája, mert ő az ország nagy sárkánya Én magam Gudea: az Isten bölénybikája!
43
Istenem Ellenem mindig valami rossz készül Kínt, bánatot mértél reám Istenem osztályrészül! Az óra, ahogyan forog Oly sűrűn érnek csalódások Olykor azt hiszem nem lehet más csak valami átok, amely csüng rajtam Nem tudom már a fejem merre hajtsam.
Isten és az Istennő hangja Nintununga Istennő az embert meghallgatta Ekkurnak továbbította Imája, könyörgése a szívhez hatott Igaz, fénylő szót elfogadott Jót és rosszat Isten befogadta és nagy örömét lelte abban Pusztító fájdalmat torkon ragadta Örömre fordul az ember kínja Párnája már az Isten zsámolya.
44
Vízözön II. rész Szélvész-gonosz-vihar vállvetve tombol a pusztító víz árja, az ország felett hömpölyög midőn a hetedik napon a pusztító ár az ország fölött tova hömpölygött s a vizen a bárkán a szelek sodorták felragyogott a Nap eget-földet fénybeborította a Király Ziuszudra ablakot nyitott s a vitéz nap sugara a bárka mélyébe hullott a Király „Utu” előtt leborult bikát ölt, juhot vágott s így áldozott.
45
Természet Óh természet óriása a kebled minden életforrása melyen csügg a föld s a menny szikkadt agyam hozzád eseng itt nélküled szent jeleket fejteget ó természet te ki tanítassz engemet bennem e jeleket Istenség írta le s a tudatom e jelekkel telítve.
Az erő Az erő újra az mely a kebelben a vért lükteti s a keblet az eszményért dagasztja s lépni készteti mert csak a gyávaság fogadja el harc nélkül a csapást.
46
Esthajnalcsillag V. Elmondom anyám ötödik jegyét, bódító szagú szelét, melyen ül puszpángfa szekér illatos olajat csepegtető virágos fűzér szerelme szívében, mint olaj csurranó e jelekkel elvisznek szeme elé teste e földi jelekben lelé!
Sötét Vak sötét az éj, a csillag se ég Más tájon kalandoz a hold Így a lét olyan lett, mint a fekete folt Gyászban az ég az embert is elhagyja a végső reménység Valahol egy halvány fény pislákol a magasba Egy ember virraszt magában mielőtt kialszik a lelkivilága.
47
Gyönyört kínáló víz IV. Anyám, ég esője gazdag aratás Vigalmak kertjén ragyogás Öntözött fenyő vonulás Tavaszi fürtős gyümölcs a folyóban a bőség vize édes ananász leve Anyám az égi imát harsogva zengi át! Lábát rakja a tánc földjére szerelem ő a szívekben, étel ő a lelkekben! Anyám pálma, égi fenyőfa, annak illatos magja, strucc csontból élő képjel! Illatozó mennyei ékszer. Lazúrkő alapon báj a fénysugarakon.
Hajnalcsillag jelei I. Anyám ivóvíz a magnak Őszi kalászt érlel, kétszer is aratnak Ninza havában termése ékesít S elmondom anyám negyedik jegyét, Melyet örömmel tölti meg.
48
Sárkány genezis Tüzes sárkány szülte a Napot az ég királya ő, ki kezdettől bennünk lakott s mint Ninsara sólyom, az ember lelkével fölemelkedett s a létre fel igyekezett A fölemelkedés napon orkán, szélvész süvített észak szele délnek rontott vakon Az eget villámok hasogatták és az elszabadult szél falát bömbölő vihar rázta a földet s az alvilág istene énekelt a szél vízből rakott torlaszt, s jégkövek az égből huhogtak egy hétig nap mint nap.
Hajnalcsillag jelei II. Puhán simul a kézbe Istennőjét szolgálja megszabott a sorsa ő bátran lép hódolattal áll Innin lakói hallgatnak királyuk szavára Az élet rügyei virágzanának A vajtól, olajtól csergő patak Ő anyám földi jegyese Őzsuta legel a hegyekben.
49
Hajnalcsillag jelei III. Déli verőfényben Narhasi topáza Gyönyörűséggel villog a Napra nyakán bronz, arany koszorúba Ő mintha alabástrom szobor lenne, s mégis eleven a teste! Az a hír jár ő a szív, édes kertek datolyája! E mondatok jelek a Földön élő isteneknek.
Nagykövet Királyi követ Nippurba siet Indul az útjára, beszélget anyjával Lépj rá az ösvényre add át a királyod kezébe e gyönyörű korált, hogy ismerje meg Sat Istárt Teste, arca kerületének tagja Kegyes az úr házába Kedves, szívélyes, mint méz édes. . . Anyám déli ég tündöklése Drága szép karnueol Ragyogó fénye préselte e levet Ne nézegesd köszöntő levet ékszerek ékesítik elmondom jegyét szavak szerint.
Ölelés Midőn reám talált szemem szerelme érezte gyönyöröm egyek valánk vele.
50
Égi és földi gondolatok Istennek ember a fia Az atya az eget a lelkemnek adta, a Földet saruként lábamra húzta fénylő palástot testemre terített magam uralmát a kézbe tett Félénkek a madarak, s mégis a Földről fölrepülnek, de én is ha akarom sólyom vagyok enyém az ég, enyém a Föld, melynek köldöke ott van a világ közepén a sors szobám Isten, s nemén!
Víz A vizet ha felkavarom nem tisztul meg agyamon A tüzet ha ennem föllobbantom, nem alszik ki, ha nem akarom Lelkemmel mosom meg fejem kagylógyönggyel díszítem, s ha kinyújtom Isten felé kezem magamat az égben érzem.
Simogatás Léptem gondolatban átéri a Földet Mező, puszta liget mindenütt otthon vagyok a lázadó Földre mégis könnyeket szórok
51
Útmutatás Mint héjának nádasból kiröppenése mint fénylő napnak égből földre ereszkedése úgy legyél te is a rosszra mindig elkészülve majd szíved nem fél semmilyen előjövésére hova szemed néz érj el oda hova tekinteted emeled lábaid oda vigyenek hova vágyad fordítod juss el oda ott a titkod azon a helyen amit szíved mondd ott a sarud nyomba old s így szíved központjába besüt a Nap s irigyeid csodálkozni fognak aki szembe szállt veled majd kerüli tekinteted s ha a fafaragó mester szobrod kifaragja csodájára járnak ellenségeid arra s úgy néznek rád mint szelíd oroszlánra s az Istenek házába részed lesz áldásba.
52
Vízözön töredék Hajdani király, Ziuszudra midőn a királyság koronája az égből alászállt, leereszkedett utána a trónszék, a pálca, s a karika Fensőbb törvényeket ő szabta Hét várost alapítván, s nagy szentéllyé avatta . . . Midőn e városok nevét kimondta szörnyű álam jelent meg Fáradhatatlanul imádkozott Az Isten nevén őt szólította A fal mellett állj jobbra szót mondok hallgass reá, tanácsom fogadd meg Kezünk a városra vizet zúdít, S mindent elpusztít E lezárt ítélethozás, hát hidd! A királyság uralkodása végén járt.
Vízió
A Nap hozzánk tartozó legyen örökké! A fű, növény kibújt a földből, s a király Enlil előtt leborult, s az Isten Ziuszudrát átölelte életet adott, az övéhez hasonlót néki! Ziuszudra király a növény, az emberiség, állat Fenntartója. Napkelet földjén Tilmun országában kapott az istenektől lakhelyet.
53
A kapa teremtése Az Úr úgy gondolta, hogy az ember magját a földből kisarjassza önként támadt akarata, hogy test és fej növekedjék úgy kötötte el az ég föld köldökét. Midőn a Nap felragyogott csinált kapát s megszabta a kapavágást s énekelte dícsérő dalát. A kapa színarany lazurkő, gyönyörű fejű feje öklelő bika falnak, földnek gyönyörű a fénylő koronáját reá illesztette s mélyen a földbe a földbe szekte. Az emberiség feje sorra ott volt a kapanyomba az ország feje kibújik a földből s mosolyogva néz a földre föl Az Annunák mind örvendeztek kezüket, szájukat emelik az Istennek Enlilnek imával hódolnak a fekete fejűeknek átadják a kapákat. A kapa , a kosár sok-sok városokat épít Az Isten házát ékesség teszi s ki Isten király ellen lázad a kapa a házát ledönti a gyom, gaz fejét a kapa levágja gyökerét tépi, szárát lemeteszi ám a termesztett növényt gondozza A kapa sorság dícséret megszabta.
54
Nem elévült panaszlevél Panaszlevél Nintunuga istennőhöz az égi úr szolgálójához, ki a népet varázserejével életre kelti, s vigasztalja igaz szívvel, könyörgésem meghallgatja hévvel. Óh úrnőm! Te vagy az ég fehér galambja Te vagy a holtak gondviselő anyja Te vagy a szenvedők gyámolítója Éneuből lánya, s az istenek szolgája. Éjjelente hánykolódom vetett puha ágyamba jártamba nem érzem merre lép fáradt lábam Óh úrnőm, összeroskadok! Fényes nappal is sötétbe vagyok Akik szerettek rég elhagytak Akik ismernek nem hallanak E Földön nincs senkim se ki gondomat viselje Ha van nékem úrnőm az égben ki az órát leállítja testemben színed elé járulok Az Ekurnál kérjél számomra kegyelmet, nálad könyörületre leljek!
55
Istenhez gyónás Isteni fenségét az ember hangja igaz szívvel magasztalja Ha nem vagy mellettem nincs italom, ételem Nélküled pusztulás járja, lelkem sötét kíntól megszállva Isten nélkül hiába vagyok tudásban gazdag Kérlek panaszomat meghallgasd! Igazat mondok, hamisra fordul hazugság embere e földi úr! Művét segítem öntudatlanul Bemocskol engem előtted a szívbe A csordám ha figyelem, zsivány, ártó erőket uszít ellenem Barátaim hűtlen szóval rágalmaznak, szeretteim igaz szót nem adnak, miért sorolnak engem tudatlannak? Miért nem akarják elismerni tudásomat? Lelki nyugalmam nem lelem Uram, ínség az én kenyerem az én szívem nem épül, amíg kínt mérsz reám osztályrészül, addig a szememen a könny ül.
56
Királyi követ Uruk város követe hallgat királya szavára a sumér földet járja éjjel a csillagokat nézi nappal az égi utu útját figyeli a szóhoz értő Inin szavát vitte a nagy Szabum hegységbe Amsan hegy mellett Susán városa köszöntötte őt mint hűséges kutya két hegységen keresztül. Szemét felemeli s Arata városa üdvözli Királyának szavát tudtul adta Uruk városa koronáját Égig fénnyel telirakta születése óta ő hatalmas félhet tőle Aratta.
57
Sumér gazda A sumér gazda látva hogy az árpa szemek nagyra duzzadnak a kalászba s a Király fejő árpa minden tízmérő szemre három többletet hoz s hozzáfoga az aratáshoz mielőtt a kalász lehajtja a fejét hogy ne veszíttse el a súlyos teljét.
Szeretet Szeress úgy mint madár a madarat lehet hideg tél, süthet a Nap együtt maradnak csókolj úgy mint gólya a fiókát ki fészkében ül estig s etetik szájukból itatják s a galamb tündöklőn feldíszíti fészkét s úgy várja nászra galambszerelmét koszorút fonnák én is a te fejedre s a holdat nézném veled szerelembe estelente.
58
Sumérföld Ó Sumér ország a palotád! Az égre nyújtja a kezét mert az égig ér a te kőzeted s villog a Napban ékezeted Uruk város te tökéletes kamráid bőséges idegen országok felé térdeit széttárja szélesre mely szép és jó mint a hegysége cédruserdők elnyúló s az árnyéka, remeke Uruk szentéje nyakad szeged fel az ég fele.
„Utu” a vitéz nap Isten első szülött fia Én vagyok a nagy fénynek a földnek én vagyok minden ország atyja én vagyok a bőség tökéletes tevője én vagyok az ég tereit felsőbb erejű korongom fényesítit én a nagy erő eget földet bevilágítom, megvarázsolo...
59
Tilmun - Éden Édenkert késői sugara a gondolatom magára vonja a múlt kísértetét ma is látni a józanságot tűrjük de nem irigyeljük hisz a világon ami nagy és nemes mely higgadt korlátot nem tesz sajnálatos és őrületes e tény szellembeszéd zengemény tanuja hogy lelkünk velük rokon a földből lett emberpár hisz követjük konokon.
60
Az Úr földi látogatása Az Úr a földről néz az égre föl a bőséggel teli dús anyaöl itt lent járva itt lent a lakosztája a föld peremén épült a ház lazur kő ezüst s az erő az árnyéka a fénye a tenger mélyére vetül az énje s az Úr ül a föld ölén ahol tőle óriási lesz a fény s bort öntenek néki a kis Istenek s a serlegek fénylő hajóként fénylenek. a lakoma a földön elindult az Úr szíve boldogan örömre gyúl a lakoma végén széppé teszi örökre a földet gyönyörű sorsot szabott neki fénylő soha el nem múló dallal Isteni fenséges áldással.
61
Az Úr Mondja az Úr a lélek a földön csak pihen egyszerűn olyan molékony itt a földön a lélek s oda át örök fénye van vagy ha bűnös annak alkony s a földön szenvedni miért lenne erény csak odafönnt netán így csillag a fény mert így nem látom hogy a lelkem a por fölissza s így van egy örök lélek mely az eszmét megsarkantyúzza mert a jövőm ködön csillog át s e percnyi létemben görnyedve érzem súját a tudatlanság az ember őre sárból napsugárból a lét életre felköltve s e nagy világban ő a tudatlan törpe.
62
Hon Ott van a honunk mely igazi ahol a szív és lélek érzi benne honol az igaz hon szűkkeblllűség szüleménye a hon fogalma. Ahol születtem vágyódom oda de most már az egész föld a haza mert nyitva a föld ajtaja a vágyam valahova s ha elfáradok vár a szív hona ahol neki jó oda lehet, hogy az ember szívkorlátot kíván s a régi újra hív a lélek a belterébe veszít hogyha szétterül ragaszkodik a múlthoz s a nagyvilágért nem lelkesül a szülők sírja ott van ő s ott üdvözül ha odakeról
63
Istenek barlangja Valahol messze az értelem számára járhatatlan az istenek számára megközelíthető a távolsága van egy barlang az égen a mérhetetlen idő szállása, mely gyűjti a kort, évet sorra hosszú angyalfarokkal öleli körbe Némán tekereg, S a farkába harapja a kor kezdetet A természetben röpköd a lelke, a jegyzi fel a törvényeket az el nem mulandóság számára Az őszi csírázást segítse a szűz, s szállt a sugárkévéjével a Nap harmattól áztatott kertek fölé a völgybe, melyet lángpatak vesz körül amerre a Nap lovai legelnek A Nap hosszú haját kiteríti szárnyas lábú lova sörényét illatos koszorúkkal lekötik Egyik felöl Hóra, másik felén Auróra díszíti fürtjét, s a gyeplő mellett ott mosolyog az arany esztendő már az új konzul nevét mutatja messziről Megfordul a világ sarka s az újra kezdődő pálya élére égi naptárukba az aranykor nevét írják fel a csillagokba.
64
Legenda Óh Babilóniai halott város Kőcsipkézett Várad Tornya az éggel határos Zúgó szél köpenye szálldos pókfonalakkal teli az árnyék város Dicsőséges nagy múltú Város vastag boltívek maradtak felrótt ékírások a kőben hallgatnak Elnémult birodalom Téged csak A szellemek siratnak!
Athéné madara Dús haj fonatú gyöngybagoly te suttogó nimfa szigeted a holtak lakója Varázsod Odüsszeuszt 7 évig fogva tartotta. Zeusz megjelent egyszer mint fehér bika Föníciai láng Európát elragadva szerelmével Nászútra Kréta szigetére tengeren átússza Európa nevét ő adá, Vízzel jól ellátván azt jelenti S a föld itt Isteni!
65
Sumér és vegyes mitológia versben Trója pusztulása Égő lángoló Trója Fellegvárnak Tűz a lakója oda a híres Falova a Tűz fölcsap a magas falakra S ég már minden alatta ősök teste a tűznek halottja, Hekula tűz pusztulás megálmodója Drijamos császár és felesége Hekuba lett a romok szellem lakója szellemük a sárba taposva viharok ezredén álomba borulva Gondolatban életre keltem S így lesz az én szellemem lakója Egy Heka névrokona.
Nimród ősatyánk Nimród, ki nagy vadász volt az Úr előtt amitosz szerkesztők s a csillagismerők: az Orion csillagot Nimródnak nevezték: a magyar őseink pedig az ikrekkel Csillagképben: Hunor és Magornak kergették a csodaszarvast mely eltűnt az Ingoványban a Tejúton s reáakadtak a Vénusz leányaira a szerelem szimbólumra a csodaszarvas Tova fut s kergetik eltévednek s egymást elhagyják.
66
Sumér ősi monda Egykor az Istenek szálltak alá az égből baljós szellemként szenvedélyből kedves hárfákkal zengő hangszerekkel lazurkő ragyogásba fénylő hold árnyba bőség zuhogott az égből hullott az arany az Istenek fejéből
Életem Átutaztam sok életkörön éltem boldogan, rosszul, s volt örömöm s minden életem pecsétje ott villog a lelki örömöm mely megfiatalodik a mennyei körön.
67
Mítosz (Ozírisz búcsúja a tanítványaitól) A világ nem sokára elsötétül már sokszor kialudt a világ fényszeme lehűlt a szélvész sípjai égig jajdul az őstemplomokat láva temeti be örökre bezárul nem látsz majd embert járni szétmarta a rémület fúziói én Ozirisz e véres alkonyatban a lenyugvó nap bárkájába szállok s a sápadt fény sugárösvényén nyugatnak tartok. Ti tanítványok ne zúgjatok vizhangot. Ozirisz meghalt az Isten halott! halotti leplekbe úszik vele a madárcsőrű Thot s az ember néküle örökre elhagyatott ne féljetek tanítványok attól a tűztől még bennetek lobog a tűzbe csak a salak ég el ti sorsotok kikristályosodott ti majd átjuttok a megduzzad időfolyón gyűlölet áradásán átjuttok ti a jövőbe vezető parazsas hídján
68
hallgassatok a sugallatra kövessétek a válságaimatű s ti lesztek a csillagok vándora Engem kisér az éjszaka orkán síró szélvihara mélységben zokogó árnyak engem Oziriszt gyászolnak s a könnyek hulláma engem nyugat felé sodornak! de a lélek hangja ujjongó örök haragja ő nem fél, mert mindig visszatér.
69
Útmutatás Mint héjának nádasból kiröppenése, mint fénylő Nap égből Földre ereszkedése Úgy legyél te is a rosszra mindig elkészülve, majd szíved nem fél semmilyen szörny előjövésére Hova szemed néz érjél oda Hova vágyad fordítod juss el oda, ott a titkod Azon a helyen, amit szíved mond ott a sarud nyomba old Így szíved központjába besüt a Nap, s irigyeid csodálkozni fognak Aki szembeszállt veled majd kikerüli tekinteted, s ha a fafaragó mester szobrod kifaragja csodájára járnak ellenségeid, s úgy néznek rád, mint szelíd oroszlánra, az istenek házában részed lesz áldásba.
Szeretet Szeress úgy, mint madár a madarat Lehet hideg tél, süthet a Nap együtt maradnak Csókolj úgy, mint gólya a fiókát, ki fészkében ül estig, s eteti, szájából itatja A galamb tündöklőn feldíszíti fészkét, úgy várja nászra galamb szerelmét Koszorút fonnék én is a fejedre, S a Holdat nézném veled estelente szerelembe.
70
Az Úr A diadalmas fenséges ég ura, Aki az ég, s Föld nagy ösvényét kitaposta A Nap fenséges szemét felemeli Az ellenségnek megremeg bensője Ő, ki varázshálót fon a országok fölé Ő, ki árnyékát vetíti a Föld felé, s a fényét emelé szökellve jár köztünk, mint fakadó forrás él bennünk, s a vitéz Nap hódolattal jár körbe bennünk Majd egykoron a hét mennyei kaput kitárja előttünk.
A teremtés Mikor az ég ura eloldotta a Földet, a vágást az ég a Föld köldökévé kötötte, emberi, állati, növényi magot szórt a földbe és ő maga megtermékenyítette Monddá: a földből fejek nőjenek Midőn a Nap felragyogott Kapát teremtett színaranyból, lazúrkő foggal, bölény erővel, földbe mélyedő gyémánt fejjel Sorsa, az emberiség feje fénylő koronája ott volt a kapanyomba.
71
Fekete fejűek Az úr a fekete fejű népre véres szemmel tekintett ettől kapták sötét színüket A kapát a népnek átadják a kis istenek A kapából sarjad az ember Városokat épít, szentélyeket a kapa emeli A nem engedelmest az Úr nevében ledönti A gyom, s gaz fejt a kapa levágja gyökerét metszi, s lankad a szára Ám az igaz növényeket gondozza, hisz mindenhol mögötte ott áll az ember, melynek sorsát a kapa feje szabta!
A szerelemhez Óh, születő szerelmem benned élve hatva az imbolygó érzelmem rögzítsd benne, megálló gondolatba.
72
Tél és nyár A tél a folyó biztosa Tőle bővül a víz folyama Olyan ez nékem mint egy bál, a ruhám a hótól fehér uszály A nyár reám ezüstöt, aranyat önt Hódolok előtte hiába, ő ellenem A téllel fogott vetélkedésbe Őbenne terem a vetett mag, lelkem mélye kiszikkadhat, s meghalok ha kiszárítja az éltető katlant.
Az ég Az ég bájt áraszt fűbe, növénybe Felséges e báj megjelenése A fénylő Föld a fényes eget szűzi helyein magához vonzza, s a Föld az éggel boldogan lép nászra A föld a magot ha befogadta lesz kenyerünk nekünk újra.
73
Tilmun Tilmunban, ahol holló nem károg, hol az oroszlán a házi állatod, hol a farkast mosolyogni látod, hol a kutya állatot nem terel, az özvegy kertjében kecske nem legel, a ég madarai a malátát nem csipkedik el, mert Tilmun a „sumér” éden Előttünk ötezer évvel hol boldogan éltek nem voltak öregek, vakok, szegények Nem voltak szüzek és nem szüzek Szűz volt a föld, melyet Isten teremtett!
Sumér irodalom versben Dumuzi Pásztor Juhok őre Hajdankor napján nagy bőségben Dús bőséges éjben gyönyör havának gyönyörében a boldogság évében ama napon ő a pásztor hogy szíve örömét Tegye az aklokhoz kimenne felragyogtatná jókedvét mint fénylő karámot a napsugarak sugárzásba borítaná szívét. Kedves legyen megkérdi az ég Úrnőjét Tudtára adja szerelmét a tikkadó hevét.
74
Sumér irodalom tükre versben Gondolatimmal övezve: Bagara Templomában Ünnepel Ningirsu Isten s Gudeával Ensi Istennő ott hál! Kenyeret áldoz hűs vizet loccsant Gudea szájához érve kortyant. Hárfa csarnok zeng szól a Dobok döndülése. Az udvar halk Ima fent fekvő fénysugár a hegység mélyébe tekintő a házba Terülő kő medence rajta édes hangú madarak Zenéje Enninu előtt galambok búgnak most vala az újév harmadik napja Ningirsu Isten és Asszonya Bavu megkezdik az örömünnepet a Templomi szervezet felajánlja a gazdagság Istennek a Termést idézik hétszáz szoros részletben az avatóünnep hét napon ülőben.
Arc Tűz gyúlt a szemében Arcom Nyújtom feléje Kiütött arcán a szívverése! Lelke, mint Kincstár arannyal tele Hangjában ott él az élő zene égre magaslik nézése fénylő szentélye a jelképe Az útjait járja az Istennek kedvébe! ez az arc a jelképe.
75
A Hold szól hozzám A Holdnak reám vetülő Titkos árnya gondolatimnak kiáltja a duzzadó misztikája nézzed, selymes orcám fejtsd meg mi is vonz hozzám szépségem átitat. Átszellemülsz Tőlem És a Varázsom Varázsa Bevillan a szobádba mielőtt átfordulnék egy másik világba.
Legenda Óh Babilónia halott város Kőcsipkézett Várad Tornya az éggel határos Zúgó szél köpenye szálldos pókfonalakkal teli az árnyék Város Dicsőséges nagy múltú Város vastag boltívek maradtak felrótt ékírások a kőben hallgatnak Elnémult birodalom Téged csak A szellemek siratnak!
76
Őskori író Az őskori író agyagtáblára írt írónáddal íródott történetek – szerelmek szavak értelmének tudója álmok értelmének tudója Az írótól leírva, s vár ezredeken a megfejtésre: a leánynak fénylő lazúrkő szeme égő parázs van benne Artó vize habot mos reátör életedre! Rablók az uruki urat keresik kik asszony édes mocsár ölét nem ismerik!
Nádas Zokogó nádsípok szellők fújnak s gondolatban elszállok én a mezőn bolyongok nádsípok lelkemre boruljatok! Datolyamézek, ananász borok szívemre vigaszt hozzatok Virágzó almafák kertje láttára elfog a tisztaság érzelme Cédrusok árnyékos levele testem, lelkem illatos tömjéne.
77
Tűnődések Ki agyában tudja s megérti, de tetteivel nem teszi azt bűnnek kell nézni.
Tűnődés Évekig üres tenyérbe nézni szurkot ken szívében s érzi, hogy a fejét örömre nem tudja hajtani.
Tűnődés Ki nem boldog s nincs öröme lelki ereje elmetszve elárulta a szerencse!
Tűnődés Bölcsnek duzzad a szellem Lelke repül, mint fénysugár Elméje elérhetetlen, olyan mint az égi árny!
Tűnődés Istennek látnoka a sötétben is lát gondolat tükrében látja magát. 78
Bölcs sumér gondolat A bölcseket már a anyaméhben szeretik az istenek Egy országot a rabságtól megvédeni Nem tudja más, csak a bölcsesség. Ha az ország esze eloszlott, elméje megbomlott dajkák erős emlője már rég elapadt Keserű füvek sarjadnak, ahol csakis a bölcsek fogva tartanak!
A Föld Hajdankor éjjelén, midőn a Föld az égtől leválék Hajdankor évében a végzet várt, a sors sorssá vált isten árnyékát vetíti az égre, Földre Kik jók, hálót fon fejük tetejére Isten fia könnyét atyja elé vitte erében erővel szívét megtöltötte Szeretette szökkenjen az emberekbe Isten a Föld s ég ösvényét ismervén előtted jól kitaposta Látszik a fenség, ki a ország fölé magaslik.
79
Szó Szavad bájjal tölti a nő alakját Örömmel tölti be a fénylő napját
Isten Isten a Föld és ég királya A teremtő örömében nevet, ha boldogok az emberek Az igéhez kell a cselekedet!
Életművész I Ha az élet el van látva aranytűvel és aranyos gyűszűvel simán futó életfonalának élete a szíve sekélysége.
Életművész II. Az élet műhely összekuszált életfonalának a művészének tarka szőttese kétszer hivatott az életre méltó a dicséretre.
Gondolat Ki munkáját nem jól teszi, ki ágyát nem jól veti, annak kezét az ostor kergeti!
80
Dob Őrjöngő üstdob zene aki dobol nem fárad bele Aki hosszan hallja Annak mint feljött, áradó folyó zúgás moraja.
Álom Régi álom reá szálljon Igaz vala régi valóságon A Nap fölkelt a Föld peremén Nádsípok sokasága a feljövő napnak zenélt A szűznek kalászkoszorú volt a fején, sors tégla a kezén Boróka ágat vetett a tűzbe Ezzel Istennek kedvezve.
A szellő és a fa Rég úgy mondták, hogy a fában a jó szellemek élnek, szellő lombsuttogás előbb-utóbb hívja egymást A vágyak szeretete Robbanékony egybekellő, lesi őket a felhő Az eső a beteljesülés szimbóluma ősidők óta!
81
Sumér vers Óh fénylő ölednek édes örömébe életem árnyékába élve maradjak emlékbe méhed gyümölcsébe világosodjak meg mint sötét a napfénybe
Sumér irodalmi mű Lábammal a szél földjére lépek a helységnek tetejébre érek a tavak bővizet sodornak a létnek tiszta lehelletet adnak!
Újhold Újhold napjain megújuló fények megújult erőt ígérnek hálául cédrusgyantát tömjént áldozok Istennek.
82
Isten és az Istennőhangja Nintununga Istennő az embert meghallgatta Ekkurnak továbbította Imája, könyörgése a szívhez hatott Igaz, fénylő szót elfogadott Jót és rosszat Isten befogadta és nagy örömét lelte abban Pusztító fájdalmat torkon ragadta Örömre fordul az ember kínja Párnája már az Isten zsámolya.
Sas A sasmadár ha napkeletkor kiröppent rikolt a fénylő napra szökken hangjára még a hely is megrendül féltéve a bölény a hegy ölére menekül.
Isten háza Puszpángfa tegye gyönyörűvé mintha csarnokában élő kéű utu lenne szarv tündököljön a háznak mint víztükre a küszöbök csillogjanak ott minden csarnokában mint a csillagok fénylő énekkel műveljétek a varázslatot.
83
Vágyakozás Fénylő ékezeted Testedre hiába teszed, ha a lelked nem leled, mert homályba mereng, s ha nincsenek szerelmi buzdító érzelmek feléd suhanó buzdító szemek Olyan mint fénylő parazsadra hideg víz loccsan, s kialszik a vágy szomjan a magányban csak bánatot terem Így magam el is temetem.
Gondolat Oda menni, ahova szemem vágya húz Oda érkezni, ahova szívem kíván Az ég dédelgető szeme rajtam, mint fián ott lenne.
84
Sötét és a fény Nézett volna valamit a szem Nézett, mélyen nézett fel akarta gyújtania sötétet A lángoló éjszak fényű szem saját lelkét akarta látni, mely ott kószált a távoli messzeségben Minő úton kószál az égben, ahova csak őrültek és félistenek merészkednek Ledobta magáról a napi gondját Meghalt benne az ember, s nem hall, nem lát, millió csillagot ölel át! Leszállt, s találkozott az igazi atyai fénnyel Kinek szeme csupa szikra, s minden szikra a Napot szítja Arany székben ült, arany korona fején, kezében arany kürt Ős szellem fényében fürödve, s a lelkét üdvözítette Kapott fényt, s mennyei erőt Az égből visszaszállt a Földre, már bátrabban lépett a küszöbre A lelke fénylett, legyőzte vele a sötétet Igaz valóságra vált az Éduia.
85
Futás Nem tudok már versenyt futni fél aléltan a babér már nem visz a célba Előttem járja az álmát, mosolygó, szilaj körtáncát Koccintás közben érzem a régi zendülő húrt, mely titkon csapongva kigyúlt, az érzelem felé dúsan megindult, s a torkon a könny érzi elindul, s kacagva sír, mert lelkem tudja, hogy nincs reá ír.
Költő Ne mond, hogy költő vagy! Nem kapod ingyen az ihletet a lelkedben a vér fájdalmasan lüktet csak így éled át a mély költészetet Az unalmas tétovát nem szállja meg Fogd be a szárnyas kocsid elé a költészetet, ha magad elhívatottnak érzed Ilyenkor lángol a költői vágy, mintha tüzes italt innál, Így megnő a káprázatod, s marokkal szórod a csillagot A szúk létkörömben élem át a teremtés diadalát.
86
Bánat Miért van, hogy nem tudok semmi szépet, jót szólni örökké járok Isten elé panaszolni? Olykor az életben nem lelek semmi szépet Nézem gyötrődve a földi létet A hatalom nem változik nagyon, olyan mint a kezdeten s az első napon Az élő tán jobban élne, ha a kábításnak nem lett volna elejébe oly nagy fénye Az ember ettől kapott észbe Így a tudás lángot kapott, s mindenhova erejével föl-fölcsapott Mindenhol ott lángol az Isten, mert rajta keresztül teremtődik minden.
Csillag Az ég minden csillagától követelve a Föld áhítatos kéjére adjon megnyugtatást a közelbe.
87
Harsona Hold a Hórák fergetegje már az új Holdat jelezve Szilakapu tárul nyögve harsona szól mennydörögve Az éteri hajnal pírja köszönti a Föld népét újra.
A Nap Nézem amott túl a hegytetőket már érzik a magasztos ragyogás, amint elönti őket Fokról-fokra száll a mélybe Sajog szemem, elfordulok tőle félre Így jár az epedés, eléred küzdve a beteljesülés kapuja tárul elébe A Nap okádja ránk a lángözönt, s állunk szíven ütve, tűztenger vesz körbe E máglya az öröm s a bú izzó óceánja, szeretet, gyűlölet mi szítja lángra.
Fény Hajnali fényben kitárul a világ Ezer hangú fenyvesekbe, A völgyben ködgomoly, s lassan hull, levél, virág, bokor kibámul Levél hullajtja gyöngyét Paradicsommá változik a környék.
88
Gond Belenézek a gond szemébe, ne gondolja, hogy félek tőle! Felveszem a nagykabátom, ne fázzon a téli álmom, s a gondjaimat elringatom.
Törvény Égi törvényszerűen valami felbomlik bennem A túlélt helyzetnek lejárt a dívó ideje A kapcsolat a kezét elengedte Nyomasztó sötét a tél, majd újjászületik, e vágyban él Elmúlik a rossz, a szép, s nem sírunk senkiért Ezt a lélek nehezen fogadja, a halandóság rabja E világon uralkodik a szokás A lélek az újat csak megszokja, hogy a vágynak is van éjszakája, az életfának korhadt az ága, de új élet van az elhalt magzatába Elkorhadt az ágyam lába, ha nem vigyázok beleesek majd a sárba!
89
Holdvilág Óh holdvilág tekintgettél hozzám sokszor éjfélen át Néztél a homlokom felett, s bennem bús társként megjelensz Óh, bár járhatnánk a hegy tetején, Fényeddel a fű szőnyegén, vagy titkos barlang szellemekkel, vagy az erdő mélyén, ha fényed dereng fel! Ahol nincs a létnek odva, ott az élet dohát magamról ledobva palástként fürödnék meg titkodban.
Vénusz csillag ideje Rejtelmes fény dereng föl, mely reám hull szívem elszorul – szemem vakul, s hallgatom a távoli csillagzenéket, melyeket istenek költöttek pompásan megérted Sugallata a szívnek varázsütése, homályos gyertyafényben a szív repdes, s benne a sejtelem vágyakat sző lelkemben s kábulásban díszlenek A lelki szellemek varázsigékre hozzám maguktól betérnek a Vénusz hatalmat ad a szerelemnek, s ő osztja varázsalmáit az égnek.
90
Trója pusztulása Égő lángoló Trója s a híres faló Fellegváraknak tűz a lakója Fölcsapnak a magas falakra s ég már minden alatta ősök szelleme a lakója Hekuba tűzpusztulás megálmodója. Prijanos császár és Hekuba lett a romok szellem lakója de szellemük agyagba gyúrva Viharok ezredén álmomba borulva gondolatban életre keltem s így lesz az én szellemem lakója! A megálmodója egy Heka Etelka A névrokona!
Bölcs vicc Ha Pénzed annyi mint a halraj Az nagy baj, mert észreveszi a tolvaj
91
Ciprusi mítosz Ciprus zord barlangjaiban A Neptunus vízárja nem mos, ahol nem szeret a tengeri kos hol sose rombol Szeiszmosz csak a langy szelek lebegnek istentől tudatos gyönyörűség, mint rég Küprisz kocsijához fűz a hűség s az éj halkan duruzsol még, a fodros mezején a tenger habnak láthatatlanul kísérője ennek a kornak Lám bajt nem okoz Ziprusnak az égi kos se oroszlán, mely szárnyas se hold – se kereszt, mert a trónért egyik se versenyez! Üdvözölve légy a földön négy világ elem Üdv szálljon néked ős tenger mély vize Melyből a tűz tör fel napként az égre. Szent üdv a lángnak – habnak E páratlan kalandnak.
92
Lélek istennő „Hekate” Nyújtsd felém a kezed Isten asszony „Hekate” A lelkem gyógyítsd meg A te varázs szellemed A te lélek világot mélysége ismerős Te békét idéző, meghitt s erős Tárd felém az árnyaid fényes üregét Ne várjon hatalmad tőlem bűvigét.
Luna és a trón Az istennő köríves trónja közeleg, s meglepődök oly nagy a tüze sötét bíborba olvadva süvítve dalol a hatalmad fényes pajzsod tűz borítja széthasad az ég, koronád villog vakítva Állj le, mert reánk hull korongod Földet- egyet így egybe oldod.
Világ Rohantam a világon át Nem vártam sosem csodát Amit akartam megragadtam, s amit meguntam abbahagytam Az életen hajdan vadul robogva szeretnék bölcsen, megfontoltan ballagni ma.
93
Plútó gonosz uralma Ha ég a Plútó tüze minden fél tőle remegve Tombol, kurjongva élvezve elvesztve magát Uralma alatt a Földön sokan szenvednek kínhalált A Föld mily átkos befolyása alatt, mintha kötött volna magára gyantás, olajos gallyakat Plútó nagy a hatalmad az észjárásod falánk nyelvedből dől a láng Tűzvészed fenyegető tud lenni A jajszó több irányból az eget veri Csak Isten tudna minket megmenteni A földi pompa s halatom, így lehet egy hamu halom
94
Mars csillag Születtem a Mars csillag vonzó erejű körében A Mars energia élve bennem Szent hallhatatlan erő a köröd Sokszor uralmad alatt reng a Föld A végtelen lég tengere októberben hűs párával megtelve Boruljatok ti bolyongó felhő vonulatok Forró „hars2 láng özönre pirosló palást gyönyörbe, majd lassan lanyhán csöpögve suhanva halkan eredjetek meg esőcsatornák diadallal, s az eget megrengetve messzi távolban a villámjelezze, hogy itt a Mars csillag ideje Az égen a tűzvarázs hadakozó szellemű vonulás jóban-rosszban kihat reánk De szembeszáll vele vigyázva reánk, ha megérzi a mi szelem mágiánk.
95
Természettudós Művelsz jelentős dolgokat Bújj sok papírt Gyűjtsd őket recept szerint Az élet tényezőit gyűjtsd össze mind, s illeszd őket egybe vigyázva a magva csodás szép, de hogy a természetet kiismerd ahhoz nem elég!
Élet Tanácsot nem adhatok én sem kapok, s el nem fogadok Te ember három felé szakadva indulsz újra s újra a tüzek közé kalandra Te villogtatod zengő fényed a fáradozásodban közben az életed más világra kikíséred.
Szellem A magányom hullámmal vezet a rémségen át Talán a szellemem lát, hol van a valóság! Ha egyszer lábamat megvetem a rossz szellemtől se rettegem, ha lezárul a szemfedelem!
96
Emberfaj Ki hosszan él sokat fedez fel Számára semmisem újság a földtekén A természetnek számára nincs semmi titka, kikristályosult ember fajta.
Isten Az Isten a bennem levő felforgatja mélyem bár minden erőm trónon ő sehogyse hat kifele mégsem azért életem csak gyötrelem.
A Hold Gyűrűként a holdkorongot felhők körbe ölelik Szívem szerelemre gyúlt a fénye csillog, vakít mámoros álmok környékezik fölgerjedt derűje él benne hosszú éjjelekig!
97
Szobrok Az isten szobrok seregét Egy földlökés széttörte őket rég Beolvadtak a természetbe ismét.
Tükör A bűvöletben iker másom kerestem s bámultam a varázstükörbe.
Szerelem Szépséges szerelem Te csalfa árnyék Te vagy kitől erőt nyerek Te szítod szenvedélyemet!
A víz Mindent a víz tart fenn, ami csak él és van Tenger hasson erőd szakadatlan! Ha felhőt te nem párolognál kanyaros folyót se vonzanál elapadna a folyamár, mit érne a föld, a rét? Te táplálod ütőerét!
98
Lehelet Óh, bennem rejlik mennyi szép álom Feltáratlan még lelki világom, s forrását legmélyén csodálom Az igaz érzelemtől Vonzóbb, szilárdabb valami lehet-e? Nélküle elhagy az élet lehelete!
Harang Félelmes harangütések s szobámat rázzák közel a perc, melynek végét koronázzák.
Fény Fény derengi át a sötétet láng éledez a szívem alján sziporkát szórjon, ne legyen halvány.
Jel Ott egy fény sugara ragyog Óh szem elöl ne veszítsem Te küldöd e jelt óh nagy Isten.
99
Erő Belülről buzgó hő erő belőle kelt az élet elő megszületik a emberi mű, a dicső.
Az ember Az Úr bennünk önképét rakta össze az ember ki lett kölcsönözve ó él kéjelegve, de rangját megölte
Remény Reményem reám nem lel Ő fátyolban jár éjjel-nappal körülöttem Mind a ketten tévelygünk a sötétben Óh, jönnél már felém fáklyafénnyel, szép, derűs szeszéllyel Egyedül járok én reggel vagy este, cél nélkül, nem pihenve, gondok közt élve Csak tebenned bízom reményem remélve.
Vétek Színig teljen minden ami édes, s mégis olykor az édes mérges Bűnhődjék az aki vétkes.
100
Az ember Ember alapozza a tudományt meg az észt a legfőbb erejét a hazugság szelleme által telítődik varázzsal Olyan lelket adott neki a sorsa, mely mind előrébb törtet s az örömöket átugorja a hírnév vakul hagyja sorra, s majd bámul a végén vacogva miként hull bele a porba az örök szomjúságait evés-ivás csak fokozza a lelkének enyhet nem talál már soha ha az ördögnek magát el nem adta volna mégis el kéne buknia.
Érzelem Óh, ha velem vagy így szólok a szerelmi perchez oly szép vagy: maradj, ne menj! Bátran bilincsbe verhetsz Nélküled pusztulnék szívesen Harang konduljon értem ha már a szerelmed letelt az óra több percet ne mérjen akkor az én életem betelt.
101
Világomlás Örömeim e világból fakadnak Kínjaimra a nap vet sugarat, majd el kell tőlük szakadjak Aztán jöjjön minek jönni kell a jövő már nem érdekel gyűlöltség – szeretet éle a felsőbb köröken, vagy odalenn Isten nevében!
Barlang Szemfényvesztés, általás, szellem öncsalása vert meg a látszat csillanása, mely elönti lelkemet, s velem hazug álmot szövet Az Isten az ördögöt verje meg! Birtoklási vágy az asszony, s a gyermek Elém a birtoklás képe vet ilyet Verje meg a nagy ég az álmokat, ha netán a sátán aranyért alánk puha párnát rak Legyél átkozott szerelem, ha szellemem öncsalása csalódik bennem, s gyászos barlangba láncol engem.
102
Panasz I. Messziről zeng a hárs szívemben viharos szélvészforgás A lábam imbolyogva jár viszi magával az ár fölfelé ívelne sziklafokra, de a bánat a mélybe dobja.
Panasz II. Panasz a mennynek bennem hiába gyűl Se Istent se angyalt elérnem nem sikerül Óh lelki doktor, mint vajúdó asszony le-föl rohangálok, a szívem ellensége vagyok A könny pereg, szívem a torkomban Iszonyú, nem hallja senki, hogy dobban Ünnepelnek sokan, szinte fájó kárhozottan.
Vágy Amikor lelkemben meggyúl a mécsvilág terád is fényt hint a lángja Szívünk annál magára lát Éli szerelmünk káprázatát Virágzik bennünk a remény, súgja az érzelmünk él a vágy patakját szomjazzuk te meg én!
103
Szerelem I. Hol vagytok ó ti szellemek ég és Föld között közlekedtek aranyló ködből ereszkedtek adjatok értelmet életemnek járjátok át lelkemet szerelmi mámorért epedek.
Szerelem II. Bíztam ösztönömben Csalódok, vak vagyok a nagy szellem cserben hagyott körülöttem elzárkózott Gondolkodásom szála kuszált lelkem minden tudást megutált Nyugtatnám izzó vágyamat Vessen az érzékiség mélyre engem láthatatlan varázsköpenyben Óh lelkem, készíts csodás kalandokat A véletlenre bízom magamat, hányjon-vessen a szerelmi pillanat
Gyermekkor Gyermekkorból édes hang idecsengett A végzet hangja véget vetett a fiatal korom idejének, mint most is lelkem a múlt káprázatát idézte meg.
104
A vérszerződés Az adott szavad kötelezzen élted fogytiglan Az élet ezer árral rohan Az én ígéretem kötöz le holtomiglan Ettől már az igaz ember el nem szakad, de a lélekben hű a legboldogabb Nem bánja meg semmi áldozat, amit a másikrét hozat A pecsétes papír iszonyat, Melytől mindenki fél A szó belehal a tollba A pecsétnek nagy a hatalma Legjobb a szívvel írt levél, Melynek pecsétje a lüktető, csepegő vér.
Ki vagy Határozd meg ki vagy, már ez kész talány Próbáld, hogy lényed lényét megoldjad eszmekép kell jámbornak, gonosznak, hogy ne lásson vért azonnal ha fogja valaki a torkát Egy életen át járja a bolondját s nem segít senki elűzni a sok gondját!
105
Csúcs Már megöregedtem érzem az életem csúcsát nem éltem, amelyre hajtott a vérem.
Tudás Hiába szeded össze a tudásnak kincseit ha a végén az erő nem hevít, a munkádban nem segít!
Hang az Úrhoz Hatalmas égi dallamok a lelkemhez szóljatok Sokszor hallom a hírt, de az igaz hitem hiányzik Óh tiszta hit, tőlem elsompolyog, pedig a szívnek legszebb magzatod Szívem hiába szent mennyei tisztaság idecseng A naiv gyermekszív belereng Földön a hit ajkát nem nyitja tiszta szóra hova tűntél égi szerelmek tiszta csókja? Elmennék bárhova, Hallgatni igaz égi imát a sóvárgás hajszol erdőn – réten át! Könnyem ömöljön bő kristály patakba Óh kiben lehet hinni mennyei Uram!
106
Por I. A porban vánszorog életem A Föld porát ennem éltetem, majd eltemet, s a sírba magammal viszem.
Por II. A por lepi a testet az agyat, szűkíti a boltíves agyfalat Porlepte az élet, porlepte bazára kacat Itt a Földön leljem meg ami kell, S nézem, hogy milye rútul Bán az élet mindenkivel
Élvezet Szorgalmam s agyam, amit későbbre félretett nyűg és kolonc, s mégis félve féltett A gyönyör az mit a perc teremt, az kecsegtet csak földi élvezettel.
107
Temető Künn a temetőben járva téli havas éjszakába a gondolatom körbe szállva, ahol minden nyirkos, hideg, s amitől a hű meleg szív retteg a halott szerelmem bolygó szellemvilágát majd meg látom én az ég tengerén szerelmesem gondolatban, mint életben ciprus lombjai közé rejtem midőn közelgett a halál, s hallatszott dobogása már.
108
Csillagok a ködben Ködben csillogó csillagok milliárdja azt gondolod csak egy sápadt lámpa ködben élő mérhetetlen csillagok nagy világa Két csillag küzd tán egymás ellen összebújva is összezörren Sietve tovább menni, s küzdve pályát tovább követni Távolról rettegve nézed, de tudod te és érzed Ők is harcban élnek Kebelünkben millió egyének, mégis csillag szerelmet lelnek.
Fény Szerelmednek foglya vagyok én Én teremtem olykor tűnő rém, akár ahogy árnyát szüli a fény örök rabja követi, mint egy kém Ilyen az élet e földtekén.
109
Föld A Föld istene megszült engem Én gyönyörű, de rövid teret nyertem Életem szomorúvá vál, hisz vár a halál Az élet boldogságot ád, mögötte ott bujkál a szomorúság Árnyék – fény – kétség – remény Istenem e játékban örömöd lelén Nem érzed eszméidben az űrt, mely lehet, hogy ördögi körré vált, s teremteni, szülni kényszerült Te vagy a legősibb szellem győzedelmeskedsz felettem!
Küzdelem Lovag vagyok kívül a csatamező szabad Én bennem harcolok Rombolom a lélek falat Gyötör a végtelen gondolat száműzve van a érzelmi kapcsolat Hasztalan rázom az égig a végtelen por láncokat.
Déli csillag Csillog a déli szeme bőség az ő éneke! Boldogságot hint teljességbe ha visszatér szülőanyához megint.
110
Bölcs eszmefuttatás Ha az ember olykor boldog a szíve repesve dobog Úgy érzi, hogy földi Isten a létezés örömében Akár egy Anzu sas, S olykor kalandor ki a kismadárra csap Ember, mi tesz nemessé téged? Egy szikra, mely benned dereng A végtelen erő mozzanása, mint a patak habjai mása egy percre felcsillogva közös medrükbe visszahull, s a szürke mélyű létben megsemmisülve elnémul! A halál torkolata reánk zúdul.
Anya Büszkeségem lett, hogy a világnak én szülhetek Dicső eszmény, amit a nő szíve magába hord Megörökíteni, s terjeszteni a világ nyomort!
111
Törvény Törvényt szabó teremtő úr Te farkas kezekkel mérsz, de tőlem sokat kérsz Én döntsem el a bűneim Itt a Földön szívem szerint Te a bűnt méred megint a mennyek arany mérlegén! Fukar kezekkel kérlek ne mérj egy életen át a szív reszket, fél, mert így a gondolat világ a tetteid megveti, s világodat a képzeletben meg fogja dönteni.
A Föld szelleme hátán Az Édenkert, s Tilmunn földje óta a világ kínálja, ha bűnnek is nevezi a szellem csábos gyümölcseit Amint piroslik a szőlőfürt begye az ember nyúl érte, s élvezi Enyhe árnyék kínál nyugalmat Ragyogó délnek hevében csodás pihenést ad Mindez szűzi, isteni, S mégis a legnagyobb vonzás a szellem: Kéj csábos gyümölcsei, az ős kígyó szerelmi álmai.
112
Egyiptom Óh egyiptomi napisten „rá” segíts, rendítsd lelkem reá, hogy bennem válljon erős halalommá! Kétségben, örvényben rendüljek nyugodttá, szilárddá bennem az erény emelkedjen a csúcsra a fény közepén úgy ahogyan ott fenn a hegy áll oda a nap is hódolva jár Mert belül a szelleme titkos hatalmas király.
Anaxszagorasz imája a naphoz Imám rég hatott, égbe szállt, légy hozzám hű Te ott fennt örök életű, három arcú, három nevű fordulj népem felé „Diana-Luna-Hekate” Te keblet telítő, a mélyben ismerős, Te békésen sütő Meghitt és erős, tárd föl árnyaid üregét Ne várjon hatalmadban igét.
113
Öröm Örömeim e világból fakadnak Úgy érzem keveset adnak Kínjaimra hiába vet a Nap sugarakat, tőlük el kell hogy szakadjak. Nem vonz már se gyémánt, se arany Azt sem bánom, ha kezemben szétpereg mint a higany Azt nem tudom, hogy az Isten milyen sorsot szabott Azt sem, hogy mérges volt épp, vagy énekelt, dalolt Menekítve vár rám a magány Hol vérben, érzékben beáll a lassú apály!
Teremtő, s elemei Óh, Istenem a világon Az embernek nem alázatos a négy elem Ha te fenség ott vagy jelen a tűz is hódol neked a víz is: maga a bősz tengerbe vetheted! Ha a gyöngytermő fenékre érsz örvénylik majd az ár, de igéző köre körbezár Ott lenge bíborszegélyű habok építik a csodaszép lakod A lég is hódol néked a mennyek lépcsőjén hozzád feljár A lenge szellőben a szeretet száll, s körülötted a nyájas fény tündököl Mozgékony palotád felettünk, nézzük a földről
114
Égi és földi gondolatok Istennek ember a fia Az atya az eget a lelkemnek adta, a Földet saruként lábamra húzta fénylő palástot testemre terített magam uralmát a kézbe tett Félénkek a madarak, s mégis a Földről fölrepülnek, de én is ha akarom sólyom vagyok enyém az ég, enyém a Föld, melynek köldöke ott van a világ közepén a sors szobám Isten, s nemén!
Víz A vizet ha felkavarom nem tisztul meg agyamon A tüzet ha ennem föllobbantom, nem alszik ki, ha nem akarom Lelkemmel mosom meg fejem kagylógyönggyel díszítem, s ha kinyújtom Isten felé kezem magamat az égben érzem.
Simogatás Léptem gondolatban átéri a Földet Mező, puszta liget mindenütt otthon vagyok a lázadó Földre mégis könnyeket szórok
115
Rom A ledőlt romokhoz az istenek visszatérnek érvényt szerezni a népnek, s a fénylő ég tetszésének Valamikor fejedelmi erő jutott részül nékik Üde hold fényénél a nyája nő az örömben ragyog az úrnő Uralmuk az ég pereméig kiterjedt A népirtók kértek az égtől kegyelmet Most porladoznak a romok, Nélkülük az élet átkozott.
Az írás bölcsessége Az írói tudás gyönyörűséget ad Nem fordul sose csömörbe a lélek felad Az írói tudást nehéz megszerezni, aki tudja el ár nem veszíti Ha a szorgalmad nem lankad szívednek az írás örömet ad Az írói, költői tudás bölcsesség kincstár ház Titkok feltárulnak előtted Az író a tudás szolgálatára rendeltetett, s a lelki szomját te is élvezed!
116
Tenger A végtelen tengerre visszavágyom a napfényű tükör uszályba Tűzszekér lebbenéssel, Isten örömére magasztos léttel Az élet tengerét magamról levésnél késsel Az égi barlangtól se reszketek, ahol magát gyötri a képzelet, s hívnak tiszta kristály üregek. Atyáim lakosztálya lehetett e sok-sok pompás ragyogás Feltámaszt sok csodás földi éjszakát A hold fény szőttese a szemnek mágnese, mely a figyelmet irányába vonja, bujdosó égi sugár lámpa.
117
Ísis és Osiris I. Nagyon szép a ti legendátok Ti is a szerelmet sugalljátok Már születésetek előtt szerettétek egymást a zene s ének, költészet bűvöletével a szerelmet magához láncolta, s mikor Osiris már elhagyta a napvilágot Isis hajfürtjéből bűntudatában levágott elkezdte az örökké tartó gyászt Osiris az alvilágba szállott a holtak birodalmában is Isist keresi valójában.
Ámor és Psyche E földi létemen kísér a lelkemben lakozó Psyche szívemben az Ámor él s nyila szíven lövell, s mégis gyönyörű a fájdalmas mámor A szerelem varázslatos hangját hallom, De őt sose látom Árnyképe leng a víz tükrében, Gondolatomban szememben miért is kívánom e fájdalmat okozó Ámort? Szívemben a nyílzáport, Mert pszichém vele együtt látta meg a napvilágot.
118
Ámor és Psyche II. Óh Psyché gyönyörű, varázslatos királylány a földi leány melletted árny! Szépséged megvakít mindent csak az istenek vetnek reád szemet zafir felhők közt úsztál midőn Ámor istene reád lelt, s neked ajándékozta a szerelmet Úsztál a boldogságban, s Csak éjjeken át jött titkon hozzád, Mert a Vénus isten anya Féltékeny volt szépségedre, s így sohase láthattad Ámort csak érezted a varázslatos hangját E varázs megmaradt a Föld összes lakóinak!
Halhatatlan Titkos kulcsok vannak a szent szerelmekhez Édes indulatom veti reád szemét Keresi benned a szent szerelem ösvényét Szívem pompás kertjében leli a titokzatos véget a halhatatlan szent szerelmét!
119
Könny Nézek, nézek, de tárgytalan merően, mint világtalan szememnek könnyfátyla van! Kikelt a hegy mélyébe az igazi Tehén szülte Utu fia őket hozzám küldte Termeljetek lelőhelyén aranyat Ércből ezüstöt nyerjetek Az ezüstöt porrá törjétek teherhordó szamarakra tegyétek Enlilbod házát Sumérbe Fénylő tiszta erő hegyévé építsétek.
120
Aphrodite Aphrodite a szerelem Istennője a villámtól érintett Tenger habjaiban született Kagylóhéjakon evezett Kujthera szigetére Tenger habjaiban felmerülő szépségben, gyönyörben oly gyorsan jött, mint ahogy az ember szívében a szerelem támad a lélek hullámzásai közt Aphrodite úgy született, akár a tengeri gyöngyszem Vihar idején kinyíl a kagyló És a villám megtermékenyíti a gyöngy fénye s a villám égi lénye találkozik a tengerben. Óh Aphrodite te, ki a tenger habjainak is parancsolsz, a szerelem ereje mindent leigáz lecsendesül vihar után a tenger ár a szigetvilág neked emelt legszebb templomokat Ciprus szigetén száz oltár állt Költői szépségű kerted Cipruson madarak neved énekelték a sziget legmagasabb hegye volt a második Olimposz.
121
Aphrodite Ó Aphrodite a kerted a hegyen a Nap bearanyozza elkerülik a viharok esőfelhők megilletődve tovább vonulnak a fehér dér nem meri belepni, csak a lanyha déli zefír szellő jár ott Örök tavasz uralja a kerted Vörösréz kapud, arany a kerítésed örökzöld növény virul buja virágzó kert, árnyékos liget szép éneklő madarak Aphroditenak hódolnak.
Aphrodite Örök szerelemben élnek Aphrodite kertedben a fák bólogatnak egymás felé a pálmák a nyárfák egymást ölelik platánok súgnak össze két forrásvíz ered a kertben egyik édes, a másik keserű méreg Ebbe a forrásba mártja meg nyilait pajkos fia Eros, ki gyújtogató fáklyával lobbantja fel a szerelem tüzét és nyilat küld a szerelmes szívekbe Így keveredik az édes szerelembe a bánat keserűsége.
122
Múzsák Múzsák gyönyörű éneke az emlékezet körül lebeg árnyékos világából előjövő érzelmi ihlet költői szépséged megindító, elválhatatlan szerelmi kapcsolatot ad lágy, gyöngéd érzelmi pánt, az idő tündöklő vészfényét őrzöd örök gyönyörű formái között Kiválasztottak a költők a múzsák lelküket megszállják s repülve az érzés versben, dalban fölfele szárnyal Az égi Istenek küldik a világnak szerelmi harmóniának
Múzsák Boldog az kit a műzsák szeretnek sugallatuk mágikus érzelmeket keltenek Tőle a természet ontja magából a szerelmet Kihat az isteni babér ágra, a hegy aranyozott láncára az ibolya illatú forrásra, s a költő lelki gyöngyszem halászásra
123
Múzsák echója Jön a varázsütés, a szívbe nyíl hegye Éget a szerelem tüze Szívem átjárva lángol, mint kénbe mártott fáklya Ó, suttogó erdei nimfa a szerelem echó hangja visszhang után járva barlangok árnyékában az alvilágba leszállva a varázs vonzása elvisz akár a halálba.
Istenem Ellenem mindig valami rossz készül Kínt, bánatot mértél reám Istenem osztályrészül! Az óra, ahogyan forog Oly sűrűn érnek csalódások Olykor azt hiszem nem lehet más csak valami átok amely csüng rajtam Nem tudom már a fejem merre hajtsam.
124
Vegyes mitológia Tűz Szívedben csábos tüzek gyúlnak szikrázva égve bevadulnak tested lelked ezer nyelvével veszi körül elérni kíván, hogy örülj s csak vágyva szítani tovább s e bevadult elem még szenvedélyt áld vágyával ég hogy megsemmisítsen s hatalmával a szív égne tovább mert a tűz szítja, hogy megismerd az ő gyönyörű varázsát.
Álom Álmodtam talán vagy épp most álmodom és egyáltalán több mint álom eléd ne tán, mely egy percre a holt anyagra száll s azzal hogy végképp szétbomoljon miért van e percnyi öntudataom, hogy lássuk a nemlét borzalmát mely tán élvezi az ember kínját.
125
Gondolat Gondolat Ha Ha valaki valaki bajnok bajnok nagy nagy erőt erőt kapott kapott Repül Repül mint mint aa nyíl, nyíl, olyan mint olyan mint aa tigrislány tigrislány Futásra Futásra termett termett oroszlán oroszlán Tehetségét Tehetségét Isten Isten látván, látván, ne ne lustálkodjon lustálkodjon aa Föld Föld hátán. hátán.
Tűnődés I. Tűnődés
Márványpalotában Márványpalotában lakó szív gyönyöre lakó szív gyönyöre rettegése - öröme rettegése – öröme egyességében. egyességben.
Tűnődés II. Tűnődés Szemed futárhajóként siklik
a boldogság tőle Szemed futárhajóként mégis messze érik. siklik a boldogság tőle mégis messze érik.
126
Tartalom Kenéz Heka Etelka 1 Sumér Mitológia 1 Költeményei 1 Kenéz Heka Etelka 2 Sumér Mitológia Költeményei 2 részben saját illusztrációival 2 Előszó 3 Tilmun országa 4 Madár 4 Bőség felhője 5 Kikötő vezére 6 Istennő dícsérete 6 Enki Nipurba megy 7 Enmerkar uruk királya 8 „Utu” a vitéz nap 8 Ének Niszaba úrnőhöz 9 A sör éneke 10 Mulatás 11 Az Úr 11 Lagasi ének Nergala királyhoz 12 Inin, uruk istennője az alvilágba leszáll 13 Istennő dícsérete 14 Pásztor isteni király szerelme 15 Pásztor Király sirató 16 Sulgi önmagasztalása 16 Gilgames zengő öndícsérete 17 Inin titkos szerelme 18 Nintu szerelme Gilgames 18 Gilgames magasztalása 19 Ninlil és Iszimu 20 Nintu és a Pásztor Földi istenek násza 20 Sumer és Gilgames 21 Dumuzi pásztor ölelése 22 Istenek 22 Bölény Torku 23
Testvére éneke Gilgamesről 23 Ninegál és Abzu násza 24 Inin és Dumuzi szerelme 24 Királyom Gilgames 25 Ráolvasás a szerető házban 25 Gilgames elsiratása 26 Gilgames halála 27 Sirató Enmerkár hercegért 27 Szép idő száll Agade fölött 28 Fenség 28 Iddúr Dagan éneke 29 Isten 29 Bölcselet 30 Férfi 30 Isten 30 Ekurhoz 31 Alkotás 31 Az Úr földi látogatása 32 Föld 33 Küzdelem 33 Déli csillag 33 Bölcs eszmefuttatás 34 Anya 34 Törvény 35 A Föld szelleme hátán 35 Sas 36 Uruk király szava 36 Követ 37 Mitológia 38 Sólyom 39 Lugal banda 39 Ningirsu önmagasztalása 40 Lugal banda 41 Aratta úr öndicsérete 42 Lagasi termés fohász 43 Istenem 44 Isten és az Istennő hangja 44
Vízözön II. rész 45 Természet 46 Az erő 46 Esthajnalcsillag V. 47 Sötét 47 Gyönyört kínáló víz IV. 48 Hajnalcsillag jelei I. 48 Sárkány genezis 49 Hajnalcsillag jelei II. 49 Hajnalcsillag jelei III. 50 Nagykövet 50 Ölelés 50 Égi és földi gondolatok 51 Víz 51 Simogatás 51 Útmutatás 52 Vízözön töredék 53 Vízió 53 A kapa teremtése 54 Nem elévült panaszlevél 55 Istenhez gyónás 56 Királyi követ 57 Sumér gazda 58 Szeretet 58 Sumérföld 59 „Utu” a vitéz nap 59 Tilmun - Éden 60 Az Úr földi látogatása 61 Az Úr 62 Hon 63 Istenek barlangja 64 Legenda 65 Athéné madara 65 Trója pusztulása 66 Nimród ősatyánk 66 Sumér és vegyes mitológia versben 66 Sumér ősi monda 67 Életem 67 Mítosz (Ozírisz búcsúja a tanítványaitól) 68 Útmutatás 70
127
Szeretet 70 Az Úr 71 A teremtés 71 Fekete fejűek 72 A szerelemhez 72 Tél és nyár 73 Az ég 73 Tilmun 74 Sumér irodalom versben 74 Sumér irodalom tükre versben 75 Arc 75 A Hold szól hozzám 76 Legenda 76 Őskori író 77 Nádas 77 Tűnődések 78 Tűnődés 78 Tűnődés 78 Tűnődés 78 Tűnődés 78 Bölcs sumér gondolat 79 A Föld 79 Szó 80 Isten 80 Életművész I 80 Életművész II. 80 Gondolat 80 Dob 81 Álom 81 A szellő és a fa 81 Sumér vers 82 Sumér irodalmi mű 82 Újhold 82 Isten és az Istennőhangja 83 Sas 83 Isten háza 83 Vágyakozás 84 Gondolat 84 Sötét és a fény 85 Futás 86 Költő 86 Bánat 87 Csillag 87 Harsona 88
128
A Nap 88 Fény 88 Gond 89 Törvény 89 Holdvilág 90 Vénusz csillag ideje 90 Trója pusztulása 91 Bölcs vicc 91 Ciprusi mítosz 92 Lélek istennő „Hekate” 93 Luna és a trón 93 Világ 93 Plútó gonosz uralma 94 Mars csillag 95 Természettudós 96 Élet 96 Szellem 96 Emberfaj 97 Isten 97 A Hold 97 Szobrok 98 Tükör 98 Szerelem 98 A víz 98 Lehelet 99 Harang 99 Fény 99 Jel 99 Erő 100 Az ember 100 Remény 100 Vétek 100 Az ember 101 Érzelem 101 Világomlás 102 Barlang 102 Panasz I. 103 Panasz II. 103 Vágy 103 Szerelem I. 104 Szerelem II. 104 Gyermekkor 104 A vérszerződés 105 Ki vagy 105 Csúcs 106 Tudás 106
Hang az Úrhoz 106 Por I. 107 Por II. 107 Élvezet 107 Temető 108 Csillagok a ködben 109 Fény 109 Föld 110 Küzdelem 110 Déli csillag 110 Bölcs eszmefuttatás 111 Anya 111 Törvény 112 A Föld szelleme hátán 112 Egyiptom 113 Anaxszagorasz imája a naphoz 113 Öröm 114 Teremtő, s elemei 114 Égi és földi gondolatok 115 Víz 115 Simogatás 115 Rom 116 Az írás bölcsessége 116 Tenger 117 Ísis és Osiris I. 118 Ámor és Psyche 118 Ámor és Psyche II. 119 Halhatatlan 119 Könny 120 Aphrodite 121 Aphrodite 122 Aphrodite 122 Múzsák 123 Múzsák 123 Múzsák echója 124 Istenem 124 Tűz 125 Álom 125 Gondolat 126 Tűnődés I. 126 Tűnődés II. 126
129
