KENÉZ HEKA ETELKA SÓHAJOK AZ EGYIPTOMI SIVATAGBAN NOFRETETE ÉS EHNATON ÉLETE KÖLTEMÉNYEKBEN
KENÉZ HEKA ETELKA
SÓHAJOK AZ EGYIPTOMI SIVATAGBAN NOFRETETE ÉS EHNATON ÉLETE KÖLTEMÉNYEKBEN
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-87588-9-7
A nagy Aton himnusz Ó tündökletesen ragyogsz Fel az ég horizontján Fenséges eleven Aton Tiszta nap korongja Amikor megkezded Feltűnve életedet Az ég keleti szélén Gyönyörűséged Betölti mindenhol Az óriás földet, Szép hatalmas Ragyogó fényű vagy Az óriás hegyek fölött szállsz. S bár, ha te távol is vagy A sugarad a földön süt át S ahogy leszállsz az ég Nyugati horizontján Elsötétül a föld S átéljük a bús állapotát Átéljük az éjbeli bús halált 3
Az ember a házában alszik Betakarja fejét S az egyik szemről nem tud a másik Csak is az éji sötétség, ami fénylik A földön sehol egy hang Hallgat a föld szakadatlan Mert a teremtő Aton nyugszik Az ég horizontja alatt. Ó világos lesz a földünk Amikor újra fölkelsz Az ég keleti horizontján S izzik egész napon át A tűz fényű korong koronád Ó Aton, mily szép Hogy tovaűzöd az éjt Sugaraid minden felé áradnak A szép föld ünnepet ül Ami él megelevenedik újra Te költöd föl az embert Ragyogásodat üdvözli a karja Megfürdik csillog a fény homlokára S az egész ország beáll a munkába 4
A fán a madár énekel Az állat a fűben szökdécsel Ó mert ömlik a sugarad Mindenhova elvisz az út Ha fölragyog arcod A hajó úszik szemben A viharos árral Kipattan eléd a folyóból a hal Fényed a tenger mélyén is ragyog Megalkottad a földet Te egyes egyedül A nyájat, a barmot Az embereket mindent Ami a földön él a jót te hozod, Te teremtetted a távoli földeket Te teremtetted a magas eget Te teremtetted meg a Nílust A víz jön az alvilág üregéből Szavadra buzog fel a földből! S hogy életet adjon a népnek Olyat aminőre magadnak Alkottad a te népedet, 5
Az égbéli Nílust idegen Földnek az örömére te adtad, S minden lábas jószágnak, Egyiptomban az alvilágból Jön, bugyog fel a Nílus, Ó a te sugaraid dajkálják Mindenhol a földet A mező számodra terem S neked él életre te hívod Te hívtad elő az évszakokat Hogy minden ami lett Az ő élete védve legyen Te magad vagy az élet idő S halandók általad élnek A szemek ragyogók, ha te fénylesz Te adtál földet az embernek S felajánltad felső és alsó Egyiptom Urának A nap szülöttjének Az igazságból fakadónak, Hogy terelje a nyájat!
6
Százkapujú Théba – Nofretete históriája A Nap magasan áll A királyok völgye felet Athon a nap ragyog Szivárványszínekben A Nílus vize felett Rózsaszínű hajó A kikötő lépcsőjénél Lassan megáll S egy emelvényen Csipkékkel díszített Áttetszőn az ülésen Nofretete hercegnő A sejtelmes függöny résein Izgalmasan csendben vár A folyóparton gazdag villák Előkelőn büszkélkednek S tömérdek virágos
7
Kertek díszlenek S parfümözik a teret, Hatalmas templomokkal Száz oszlopukkal Égig az Úrhoz emelkedtek. Nofretete szolgái Felhajtották a csipkés Díszes függönyöket S a törékeny hercegnő tűnt fel Gyönyörű ékszerekben S a szolgái toll legyezőkkel Távol tartották A napsugarakat A hercegnő hamvas bőrétől Lesütött pillantással Magabiztossággal A márványlépcsőn A teraszra lépett Ahol a fáraó Gyalog hintójából felkelt, A két kezét Amenhotep
8
Előre nyújtva Fogadta mennyasszonyát Taduhepát a Mitani Király leányát S összeérintett orral Csókjelül üdvözölte Az új királynőt Théba egyiptomi nevén Nofretetét. Annyit jelent a neve ott jön, aki szép.
9
Látványok sorra sorakozva Fáraó királyi palota Aranytól csillogó falak Boltozaton aranyhajó Egy ló képével díszített A lábai alatta a padló A ló patáján lótusz Virágok sorba nyíltak A vízben halak úsztak A palota kék egén Galambok és vörös Pillangók rajoztak A falakon üvegből öntött Aranyozott virágok Díszelegtek, mirha és Tömjén illata lengedezett Oly gyönyörű, bútorokkal Kerámiákkal találkozott A csodaszép hercegnő Amilyet még sohase látott. Legdrágább fából készült 10
Itt minden, történeti képek Díszítették a márvány és Alabástrom edényeket Aranyból öntött serlegeket Ez hát a „pompázatos” Király háza Nofretetére nagy volt a hatása Ez volt Malkata Óriási arany palotája. Az örömünnep háza, És a sírtemplom között, Arany lemezes utak Kötötték össze a házakat Az amarnai palotával.
11
Hercegnői idill Nofretete hercegnő Álomban szendereg Mirha illatban ébred A nap korongja szállva Besüt az arany palotába A légben mirha illat lengedez Női énekkórus ének ébreszti Nofretete Úrnőt S a szolgáló leánya Úrnője rezdülését figyeli Ha felnyitja szép szemét Az ablakot kitárja Hogy Aton első sugara Betörhessen a szobába. Egyedül alussza álmát A szép féldrága Kövekkel kirakott Ágyában, ébenfából faragva,
12
Kecskeszőrrel töltött Kecses matracon A lepedő szép vászonból A takaró szintén olyan Nofretete meztelenül Aludt mindig háborítatlan A hálószoba mellett Öltöző helyiség működött Itt várt a hercegnőre A szolga sereg Egyik válogatta néki a ruhát A másik nyújtogatta saruját Ékszereket, fejdíszt, koronát Mindenkinek jutott feladat Ha csak nem döntött úgy Hogy meztelenül marad Ami szokás volt akkoriban Csak a parasztok Öltöztek fel a szabadban Négyszer fürdött naponta
13
Amon papjai utasítására A Thébai nagy palotában A márványemelvényen Álló fürdőkád Áttetsző alabástromból készült Arany és ezüst kancsókban Hordták a szolgák a vizet A királynő jeladására Két másik korsóból Illatos olajokat öntöttek A kád vizébe Krémezte, olajozta Illatosította a testét A cseléd serege A fején egyszerű díszített Parókát – kék mitani csúcsos kendőt viselt Vagy a hajából lecsurgó Csüngő szép lótuszvirágok Ékeskedtek, ez volt a reggeli egyszerű toalettje.
14
Ehnaton valló imája Ehnaton fáraó Aton istennek Mond mély fohászt Imádott nője Nofretete szépsége Bűvölő csodás Észak hercegnője Arcán ül a hamvassága Szemei tiszta mandula virág Világos bőre színe A szembe szökő jele A királyi előkelősége Óh Aton fenséges uram Én Ehnaton nagyon Boldog kiválasztott vagyok Feletted az ég is boldogan Nevet, s ragyog.
15
Ehnaton szerelme Ó királynőm Tenéked szívem Mélye igen örül Igaz érzelem Szerelme vágya Lengi őt körül Szívem heve feléd Az ég csodás esője Szívednek dús a méze Ragyogó szemed A tenger mélye.
16
Ehnaton és a papjai Óh Amarna, Ehnaton új városa Új szent tanok sokszorozva Ne legyenek a tanok mindig Papok – újra átkotok. Ha végre jóra bukkantok Addig csavarjátok Az eszméket átírjátok Amíg csak tehetitek Addig élesítitek Amíg majd egy napon Szúrós lesz a hegye S egy nagy béklyó lesz belőle!
17
I. Ehnaton fohász A teremtő Ré nagyúr Könnyeim az alkonyaton Bánatosan hull Te a bűneim méred A mennyek arany mérlegén Az én égi térképem Bármerre megyek Ott rejtőzik a bensőm Világa végén! Bármerre megyek Uram keresem Az igaz világodat képzeletben
18
II. fohász Ehnaton fáraó vagyok Óh uram hallgasd Meg fohászom Álmomban új várost Látok bennem épül Ezt olvassa belőle a látnok Megépítem Amarnát Óh uram meglátod Tenyeremben fogom Fel a fennkölt napot S kimerem egy korsóval A Nílus vizét, s az iszapot, Iszaptéglát gyártatok Zaklatnak az álmok Egy új várost látok Óh mi mélyen rajzolódik Bennem ez a titkos kör Meg kell építenem a várost Mielőtt engem e nagy Gondolat megöl Ki kell mennem A jelek titkos bűvköréből! 19
Ehnaton III. fohásza Óh uram halld szavam újra Előtted áll Ré templom Nagy piramisa Az égre magasan Mered titkon föl! Tömjén földek sokasága Beültették Thébába A mennyei gondolatokat S álmaimban Amarna A szép új város Aranyokban gazdag fényei A múltról hallott regélni!
20
Papi fohász a Napistenhez Óh Ré Napistenség Fenséges fényedet Dicsérem nap, mint nap A szakadatlan ragyogásodat! Khepren a te hű neved Fényedhez hasonló nem született Te vagy Aton isten magad Óh nagy boldog teremtő Nem ismerünk téged Hatalmad bennünk Mégis óriásra nő Az eget nap, mint nap járod Előttünk rejtély marad A fénylő út, s hatalmas járásod!
21
Királyhoz írt költemények Legyél az értelmem Párnája alá rejtett gyönyör A hatalmad királyom Szálljon vissza reám A legendás királyok meséiből! Legyél erős szó ajkamon Tenger mély szemeddel A lélek királyom Benned a csillagokat óh! Hősként bálványozom!
22
Királyom Te neved a szívem Erősíti vágyra Világosítsd be életemet A lelked fénysugarával Ajándékozz meg Királyom hősök szerelmével A lehető legtöbb élvezetével Sűrűsödjön össze érzelmünk A lélek megszentelésével.
23
Nofretete levele a királyhoz távollétében Óh mily szép a fantáziám Nagyságos birodalma A költészetet hímezi sorra Kisiklott szép gondolatok A vigasz szerepét játsszátok Ős tudásom a természethez hű Költői természetű… A mágikus gondolkodás készsége A valóságot összeolvasztja vele A dolog megszemélyesítése Az élettelen dolgok árnyát A művészi gondolatom élővé varázsolja át Élővé varázsol ő Napot, holdat, csillagokat! Lelkesíti meg a fákat 24
Köveket, virágokat Így tulajdonít emberi értelmet Láthatatlan lényeknek-szellemeknek A saját érzelmeim Kölcsönzöm a körülvevő világomnak S kialakítok vele Költői mitikus viszonyokat S gondolatomban, ha akarom Beszélnek hozzám a fák A csillagok és az orgonák! Minden ember lelkében Ott rejlik a költői világ!
25
Királyom Te vagy a tudatom foglya Te vagy a tudatom nyersanyag Te vagy a mágikus Hiedelmem megszületett Titokzatos művész világa Te megdicsőülsz bennem Lelkemben, szívemben újra és újra! Kedvesem én megfogalmazlak neked és nékem A természet feletti Elemek gyönyörében! Te hozzád szóló költészetem Az élete nagy fénye… Az igazság nemes Eszményi erős része! S a megdicsőülésért Nem kérek semmit cserébe!
26
Királyom Veled a fényben s a melegben Nem érzek sohasem hiányt Szeretem az erdőt benne Szeretem a magányt Ha veled vagyok Éhes sosem vagyok Kerülöm a társaságot Benned forrást érzek Vizet látok Királyom veled az élet áldott Semmire nem vágyok!
27
Óh Ehnaton fáraóm, párom Óh te sólyomszemű Nyomkereső vad ölő Nagyra becsült királyom! A természetes tisztaság Arcodon ragyog át! Szavaid nem hordja Soha sem szerte a szél Mert, ajkad igazat beszél Egy új hazát álmodtál Benned mély érzés hál Halálig tartó hűséggel jár.
28
Nofretete Ehnatont bálványozza Óh Ehnaton férjem Mérkőzni kész A te szilárd szavad Az igazságot szereted S mindenkit megragad Benned villámként Él a tudás amely nagy Amarna várában Te vagy maga az agy Az ujjad példa erő Mutatásai fénylő Az ős Istenek reád néznek De az Amarna városban Is olykor visszatérnek Az elmúlt idők s Istenek A jövővel helyet cserélnek Óh Aton Isten te vagy Az én fenséges napom Szellemem létét köszön S tudását, néked ajándékozom. 29
Nofretete álma Óh az ezredek éjszakájában Mint felébredt alvó Újra és újra visszazuhanok Mert az életben A legszebbek az álmok! Mert az ezerdek éji meséje Többletet ád a szívnek És megfiatalodik a szív érzelme. Benne a halott mese, Keggyel, s élettel töltődik fel.
30
Édes Uram Istenszabású emberem! A varázslatod él bennem! Az öntudatod Hősies ragyogó Isteni alakod Villám szóró Nézésed városok gyújtása Rejtelmes a fényes világa
31
Királymagasztalás Óh te csaták erőse Városok dúlója, réme Fénylő erőd Parittyakövet kezelő S mégis uram szép Kegyes a te szíved S szerelmünk örökké éljen Így akarja Aton az égben S ha elmész a harcban Nézz vissza reám Hív vissza a hű kör Visszatükröz bennem Téged-száz és száz tükör.
32
Nofretete szépsége Jó a tóhoz menni Nagy benne uram Királyom az örömöm Ahol előtted fürdöm Szépségemet láthatod Amit nékem az Úr adott Testemre tapad a szemed S a nedvességem érzem Benned szenvedélyt szül Leszállok veled a víz alá S nézlek a vízen keresztül S a vöröslő napkorong Árnyai ölel bennünket körül.
33
Ehnaton fenség hitvesem Érzelmi jelszavakban Nyilvánul meg bennünk az ég Ok szülötte lehet E fenséges ajándék Hogy lelkemben enyém vagy Ez nem csak egy adománykép Szívem méri szíved árát Hitelem adósa vagy S az adósság érezd Visszaszáll rád Ékes versem s dalom Kincse tette Szárnyalva hozzád oda lengve Eszméim érzelmem sírjába S szellemem agyamba temette Ember felettibbet adni néked Én már nem tudok nem Hűvös éjji valóságot leleplezem S döbbent vissza engem Hogy a valóság égi mása A hozzád írt szerelmes levelem 34
Magas szellemem Szellemi csatatér Egyszer ömleszti Belém a lángot Olykor a szomorúságot Az ajkaimra Ömleszti a képzelet Szellemi himnuszt Érzelmi éneket, verset A földi lény hisz Sehol sem áldott Bennünk keressük A földi mennyországot S legtöbbször érezzük A szorongást, bosszúságot S az alvilági poklot.
35
Csalódás Nofretete sokszínű álma szívén a szürkület fátyla A lélek csalódása Óh emberi lélek Ne idegenedjél el A valóságtól Se a mától Sem pedig önmagadtól A kötöttségeidnek Sok felszabadultsága Belevisz a csalódásba Az illúziók megsejtett elveszített Nagy méretű fosztogatásában. Szorongás tölti el már Minden téren az embert S mindenhol ott érzi a fegyvert Őrök lelki igényem 36
A mítosz, mint ős jel Hogy a káoszos világban A hitemben ne tévelyegjek el Nékem a varázs meseországa Legendás misztikus Isteneknek Dicsőséges lényét szolgálja, A mítosznak és a mesének Számomra egy az ős forrása A tündérmesék csodás fogása S a csavaros észjárásával Elűzi a gonoszt a romlott világba A mítoszi és a tündérmese hit Ne veszítse el bennem sohasem a varázserőit
37
Szent tó A fáraó IV. Amenhotep Ehnaton Építetett a királynőnek Egy óriási szent tavat A kiemelt homokból Hegyek-dombok keletkeztek Fákkal, cserjékkel Ültették be s díszelegtek Királyi bárka Aton néven Tündökölt a vízen Nofretete e hajóból Szállt ki a Nílus vizén Théba virágos partrészén Malkata palotától keletre Djarucha városában Az őfelsége Aton ragyogó Hajóján utazott A megnyitó ünnepségre.
38
Nofretete levelei az Istenekhez és szerelméhez az új hit kialakulásában Aton nagy Isten Te vagy a többi Isten fő hírmondója Az égi reményeket Te fürkészed a jeleket sorra S te táplálod az isteneknek Üdvösségét fürkészve sorra A te uralmad alatt A szívem csupa fény Türkiz kék színű az ég Harmóniával van Telítve mindig az égi kékség S a lelkemben áradnak Ilyenkor mindig szebbnél szebb Tengerkék virágos ligetek Ha uralkodik A te tiszta szellemed.
39
Szellem hozalma Alkotásom ihletett pillanata Szellemem létrehozott Misztikus látomása A gondolkodásmódom akarva Az őserőt belém szórja A művészetem születése Harcok közt átalakulva Mely az időtlen időktől Fogva lappang bennem! Szárnyakkal öntudatra kap A teremtő Isteni alak, S megtöröm az ezer Arcú varázslatot, Melyet szellemi Megvilágosításomban létrehozok, Átélésükben ott rejtőznek A misztikus nyomok!
40
Követ dicsérete Követem haljad szavam Te kinek lába Az Egyiptom földjét járja A Szabúm hegység az utad nézi Éjelente a csillagok kísérik Nappal Aton fénye a hegységbe Tudásodat tele rakja Te vagy Amarna város Bölcs okos kígyója Okos lovad patájának is Aranyzik a pora.
41
Ehnaton bölcselete Ha majd a nagy szellem szólít S rejtelmes szigetre int, S ha már, nem érzem én át A boldogságnak diadalát Elszakadok majd a környező Valóságtól és önmagamtól S az élet teljességének illúziójától S a megsejtett szabadságtól!
42
Nofretete bálványozása Ehnatonhoz Óh Ehnaton király hős férj A szívem a szívednek mesélt Vigyáz reám álmomban is Mert a szerelem hozhat Viharos hideg éjt! Gyászt és sóvárgó szeszélyt Hozhat gyönyörű kéjt, Hogy múljon vélünk a keserűség S az életünk így Nem látszik vigasztalannak Ha szíveink újra összeforrnak!
43
Nofretete bálványozása Ehnatonhoz Királyom, Hercegem Égi és földi vitéz Lovag Emelem feléd vágyam Dallal, verssel, szavakkal, Néked mint nőd hagyd Szerelmesem hogy udvaroljak! Ha majd olvasod sorra A szép fenséges rímeket Meglásd személyed Nagy dicséretben öltöztetett! Szerelmem, versem, s dalom Hozzád bálványozás Feléd nem lehet más.
44
Ré napisten Ré napisten Hatalmad s fenséged Nagy az égen fenn. A te hatásodtól a többiek Bujdosva keringenek A földön erődtől Él az igaz szeretet Arany gyapjú a ruházata Virág szirmok csüngenek A templom oltárodra Az égből tőled Az ember erőt birtokol S így nem kísérti A gonosz tőled végképp Az alvilágban honol.
45
Kepren Istenség Kepren Istenség Szavam halljad Síró leányok a szerelmükért Hozzád szívből fohászkodnak Gondolatom szárnya Hozzád visz folyton Az égő örök óceánban A szerelmem mágiája Az istenséged szép Varázs álma A csillagokat Koronázza
46
Istenem Az ember minden álma A földi s égi szabadsága A te dicső fényed Minden halandó csodálja Törekedik a szíve vágya Feléd nézz fel Az ember nagy istenség, Fogadd be szeretetét!
Istenem Istenem viharok dúlják az eget Ugyan úgy lelkemet Villám hasogatja Titkos utakat szab a szemnek Hullanak a földre a szikrák Félve nézem égő láncolatát S mégis csodálom az égi mutatványt 47
Uram Aton teremtő istenem Te bölcsesség tisztaság jele Te igaz gyöngyök Titokzatos szigete Eljegyezte a nép magát veled S áldoz néked S áld tégedet Mindenek felett Égi szeretetre vágyva Földön a tenger sárba Galambként az égre Tenyeredben szállna
48
Kepren napisten Óh napisten Nézz le reám az égről Az ember itt a földön Képes lemondani életéről Égi jegyében elvonul Szomorúan másvilágra Sötétnek halálába A szerelmére Égi kristályt dobálva A tiszta érzelem Mennyei megtisztulására Kepren napisten Szívem szentületben zárva.
49
Kepren isten Óh Kepren ha te lenyugszol Gondoskodsz arról Hogy éjjel is legyen csoda Az égen a csillagokat Minden szem látja szép csillogásukat nézve Meleget titkod áraszt Az embernek kebelére Fantáziát áraszt A Hold titkos ereje Ő a földre vigyáz éjjelente Hisz a földet magának Örökre kiszemezte
50
A fénylő szép Aton, mily csodás istenség Lelked a napban ég Az eget naponta Körben sétálod A földön fényed Tüzet rak s tőled Az emberek tüzes ajkúak Büszke nagy vonalúak Tőled öröklik a fényeket Ők olyanok, mint a Te szép fényes ékszered S elmélyülnek érzelmükben Örök vágy ég a lelkükben.
51
Istenem én Téged magasztallak Bennem nagy a te hatalmad Zúzhatatlan sziklán áll S a zord idő hatalma Bennem egy napon kaszál Tőled átitatott a levegő Ott rejtőzöl szállva A föld s ég szépsége Tőled átitatva Hatalmas az erőd sugára S mégis rokonszenves A földi dicső támadása.
52
Ó hatalmas Isten A lelkem az égen Nálad magasban szállott Az álomképem Az éjjel háborút látott Előkelő az égen Aton isten a te hatalmad Az igazságért erődből Háborúkat tartasz Árad a titkos szellemed Kérlek, nyugtasd meg Az én félő szívemet Víziókat álmába látott S a szellemem halálban szállott!
53
Az Úrhoz Újhold napján Mikorra fény gyúl, Fenséges érzelmem Az Aton úrhoz fordul Szívemben tesz Érzést áhítatot Palotámnak fénye Tőle mindig áldott Az asztalomon terítve Tisztító szertartások Királyomhoz ő felsége Gyönyör imát mond lelkében.
54
Atya Jóságos Isten Atya Te vagy a földnek Igaz kalandora A te hitedben a nyilad Szárnyakat szelő Mert, benne él az erő szíved nap mint nap Bejárja a nagy földet S gyűjti a földről S a sok népről A sok emlékképeket.
55
Amarna Istenek hívása Karavánúton férjem Te vagy a délceg hercegem A legjobb írnokom vagy Nílus partján énekem Jó futású farkasom Te vagy a jó pásztorom Amarna Istene vigyázz reá az úton!
Dicséret Ehnatonnak Óh királyom Te Aton isten fia Fényes észjárású Magasra nőttél Mint a lombos fa Országod gyümölcsétől S erődtől roskad Szerelmem téged szeret S oltalmat ad. 56
Az Úrhoz Óh Aton Isten Bennem harcol a lelkem Itt a földön én Rövid teret nyertem Szép sorsot szabtál Te én nékem De nagy óriás Az én küzdelmem Fejem fölött repül Az Anzu sas Ki a szívem madarára Folyton lecsap Amint piroslik gyümölcse Beleváj folyton a lelkembe.
57
Istenem Ó nagy Aton kérlek Tegyél a szívemre Igazságos pecsétet Kedvességed zálogául Tegyél bele igaz szeretetet Nyújtson nékem A tiszta érzelmű szeretet S, a nap fény özön A csillag fény körön Sugara, mint igaz Lelki ismerősöm, A szeretet bennem Folyton ragyogni szeretne Ez a te fényednek természete!
58
Uram Uram, országod míly szép Égi csodás gyönyörűség Nézem újra mindég A csillagok csillogó Fényűzését Az estben varázsuk nő Szerelmet az ember Szívében mindegyik sző Bódító illatos Rózsaolaj tőlük a szél A szentéjük bennünk él A földön a jelek Tőlük virágos rózsafüzér
59
Hajnal úrnője Hajnal úrnője a napnyugtát hirdeti A felkelő csillagok arca A csodás napot fedi Az égi imát oda fenn A szép földnek zengi Hajnal úrnője táncol Az ég csillag mezején Szívét szerelemnek szenteli Az ő üde ragyogása Földnek buja aratása Ő bűvös szép pálma Ő a bűvös illatú magja Vigalmak kertjében Ő a hajnalok csillaga
60
Est úrnője Ó te vagy a csillagok éke Büszke lehetsz szépségedre Alakod csodás tűzben izzik Fátylán titokban izzik Fejeden babérod föd, Mindig üde zöld Illatos mindig a parfümöd Mennyei szépséged Bennem örökké él Lenge suhanó légben Mindennel felér. Rajtad száll a varázs Te vagy úrnőm A bájos mennyei parázs.
61
Vitéz nap Vitéz napistenség Haladsz az égi Utadon egész nap S mikor leszáll az éj S az ég csarnokában A sugarad nyugovóra tér Elküldöd az égre a holdat Hogy az ember éjjel Ne legyen a sötétben vak S benéz a szobámban A titkos sugara árnyán S szálltam a vágyban Álmomban fönt Rózsa létrán S kopogtam halkan
62
A mennyek kapuján S egy angyal odaszállt S felkínálta Az égnek bájos italát S halld vitéz nap! Jön a Hold Jött felém! Ó mily szerény Csak álltam s a szentséges báj Italt lelkemnek felkínálta S az égi üdv Szentületében zárta.
63
Fohász az éghez Ó nagy ég Szívem, ne veszítse el Irántad kegyét Méltón imádkozom hozzád Szívemben szaporodnak Az öröm szikrák Feltölti Aton a te fénysugarad Minden égen földön Előre ring Halálba futnak A sok perceink A koronád Aton a fénytől Megnő, de ha rövid az idő A szépsége, alig lesz dicső, Az idő ráncokat Rak az én homlokomra S velem elfut a halálsivatagban
64
Aton isten Óh Aton isten panaszom hozzád szálla Az idő a fogaskerekét járja Dicső pompám megalázza Koldusnak születtem A halál ura elnémítja Földi érdemem Előttem a máglyája emelkedik Ragályos sötét létében int Díszíti magát velem Árnyas szépsége Átszalad véremen S leáll a csodás műved Az erekben!
65
Istenem Istenem Felhőkoszorútól Szomorú az ég Nap nélkül Rideg a földön a lét De Istenem, ha ott élsz A tudatomban Szívemet a szeretet Újra s újra balzsamozza.
66
Diadémok ura Ehnatonnak A diadémok urának Kinek élete hosszú legyen S a király szép feleségének Két ország úrnőjének Az ő jegyesének Neferneferuaton Nofretetének Aki éljen és legyen hű örökkön örökké. Legyen hű szetete Az amarna népe.
67
Nap imádata Óh milyen nagy vágyat sző A napsugarad istenem Körülöttem amint nő Szürke órák A gyönyöröd ontják Ha sugaraid reám törnek Arcomról csókjaid Fenségesen csüngenek A fény szívem Égi meredek ormán Halad át S figyelem bennem A zarándoklatát.
68
Nap imádata Ó vitéz nap és éj Lelkem égő szentületén Keleti szűzi fény Szívemben gyúl és él Olykor csillapul S újra visszatér Szalad az óra Visz engem a gyöngy szekér A csúcs alján Szívem lassan A földbe hazatér!
69
A szív esdeklése I. Ó Istenem a szívem Kérdi tőled esdekelve Hol van az ő Megváltó szenthelye, Az újra gyúlt lángja Szívsegélyre várva Zarándokolnék mérföldekre Hogy a tiszta érzelmem Engem újra betöltene S lelkünk Istennél Újra egyesülne!
70
A szív esdeklése II. Ó Isten, s nagy ég Hol van a régi hűség Várom útjáról Majd csak haza tér Emeli égő fejét Keleten a dicső nap Erős érzelmem Feléd lép s halad Szíved engem Mégis megtagad.
71
Esdeklés III. Istenem miért! Van így tőled kérdem Kedvesem felé hitem Már rég nem érzem Őszinte érzelmet Fogadott ő nékem Hővizem forrása Egyedül lobog A szent érzelemben Az igaz áramlásban Ó kedvesem a te szíved Más szívében él Hitszegő lettél!
72
Esdeklés IV. A nap Isten előtt Állt a virágos oltár Amikor igaz tiszta Hűséget fogadtál És te új lángokban Bonyolódva felcsaptál Egy arc behálózott Szépen téged Vádoljam az esküszegésed Bennem érzelmeim tovább élnek Új hitet már honnan merítsek!
73
Pásztor Isten ölelése Járja lelkem az útját Szent égi földek Zarándoklatát Ó te vagy kedvesem Gyöngye az éjnek Te vagy égi fény A szerelmesem sötét szemének Te vagy a kincsem áradata Őt a fényem szűrve hagyja Ne tévelyegj más utakra
74
Isteni szeretet Óh Isten a szeretet vágyam Csökkenti bennem A lelki sötét árnyam Te kutatod bennem A mélységemet Szökjél fel bennem Hatalmadra fény Szellemi sejtjeim Csak is belőled él!
75
Eszmefuttatások egy íródeákkal Találkozások az őserővel Varázsló élményerejűkkel A benső érzés élményét El kell a világnak mondani Ki kell magamból beszélni Szét kell a világnak szórni Mielőtt a lelkemet összetöri Szétroncsol a lehelete A magamban fojtott élmény ereje Ki kell a világnak dalolni Ami rejlik a lélekben Ez az ő törvényszerű szükséglete A kimondás mély feloldó erejét Az ősember is ösztönével érezte A szavak varázserőt rejtenek
76
Az ellentétek harca A sötét és a fénynek tánca A költészet legnagyobb titka Az ellentétek egybeszövő harmóniája. A fenséges költészet képnek világa Viseli magában a lelket Az érzelmem vegyülésében Folyton gyönyörködik S a sötét lelki színeket A fénnyel összeszövik.
77
Lelkiismeret-furdalás Nofretete szerelmes írásai Szerelmem kérlek A hamisság Folyton hozzád tévelyeg Szívem! Vedd már észre Hogy lelkem bűnben kevered Ő azt súgja szívem árulásban Szemem ha téged meglát Díszeid rajtad fényt ád Csábít fénylik Nemes vonásaid Csábít álruhában S leszáll szívem veled Az alvilágban S elbukik milyen kár Elbuktatja a lelkiismeret hiány S én is elbukok A szerelmem után. Kedvesem nem hallod Hamis a szózatod 78
Hiába az esküd Hogy te engem szeretsz Tetteid igaz szívemnek Fekete kereszt Kesergő lelkem megöl Szívem szenved a cselszövésétől, Mely agyon gyötör. Kimondom újra Mielőtt én meghalok Mily nagy az erőd hatalma Mely életemet Folyton uralja Vad bűnös varázsod A lángom szítja Szívem fogoly S megbolondítja Mind zug bennem ellened Nincs semmi érdemed Mégis szeretlek Győzelmi díjad lehetek!
79
Kedvesem Varázsod kedvesem Magához láncol S reám hull a szentület fátyol S a lenge szívemen táncol Már hiába várom Nem akadnak Tőled eltávolító útvonalak Életem veled Egy taposómalom Néked kedvesem bevallom!
80
Nofretete hitbéli eszmeisége A mítoszok bűvkörében lobogok A szolgáló leánya vagyok. A hű tükröm nékem Az eszmeiségem, amit hordozok A bennem szenté vált Mágikus gondolatok Cseppfolyós formában Öntött ősi hiedelem anyagok Írásban foglaltatott Úgy érzem mély szent varázslatok.
81
Thutmószisz Nofretetének írt szerelmes levele Homokban írt szerelmes levél Kővé vált mielőtt Elfújta volna a szél! Thutmószisz fáraó főszobrásza Homokba rajzolta Ujjával jelekben Az élet írás jegyét A fáraó zajos, Bajos eseményét Ehnaton fáraó Csillagjóst hivatott Szenmut – jelzi Kedvezők a csillagok Thutmószisz, jelzi, jegyzi Megépítem Amarna Városát és sok újfajta templomot
82
Palotákat építek Piramisokat rajzolok Űr, tartalmat számítok S mégis boldogtalan vagyok Szobrászatban óriás vagyok! Nofretete hercegnőm! Feléd emelkedik a hőm! Megláttalak azóta rabod vagyok Ó szívem megsebzett Hogy is nyerjem el a kegyed? Hatalmad reám kiterjed!
83
A szív éhsége Thutmoszisz Nofretete iránt Óh a szívem ordító farkas Kinek szemén könny ül Futok a homokban Azután, aki előlem Folyton elmenekül Elfutni néked sikerül Szalad a szívem hozzád Hisz gyötri az éhség S kergeti egyfolytában A soha el nem ért Féltett szökevényét.
84
Nofretete költészetei Óh királyom érted? Mesélek néked Álombeli költészetet A fantáziámmal Feltárul bennem A csodás művészet Általam kigondolt Valósággal ötvözöm A tiszta szerelmünket Hősöm, óh legyek én A te fenséges műved!
85
Nofretete Thutmosziszhoz írt vallomása Sokszor úgy érzem Bűn szülte az én szerelmem. Ne ródd föl, ha többször Is miattad sikongok Úgy vágylak szeretni Hogy ne legyél másnak Selymes ágyán kérlek én Ne legyél bíboros esti fény. Óh van a világon Olyan, amiért szíved eped Olyasmi, amit néked Testem, lelkem, nem ad meg? Mond meg!
86
Szerelmes levél a Királyi lovagnak Óh királyi lovag Hiába mondod, Hogy a te szíved szeret S a szívemnek Szerelmet emleget Ha mást mutat a Te cselekedeted! A szád a lelkemnek Gyógyulást emleget Hamis szavakat Súg a fülemnek! Szíved, ha csal Engem máshol! Nálam érzem akkor is, Ha tőlem elbarangol
87
Thutmószisz Kényszeríteni nem tudlak Hogy gyönyörű szívedet Kitárd előttem Azt sem tudom tenni Hogy szíved csírái Reám ismerjenek Reám találjanak Ha irántam nem égnek! Csak álmodón szunnyadnak S nem tör fel szívedből Vágyó szikra felem Lelkemben hiába Igazi feléd a fény! Bennem csak égve füllednek. A homokóra lábam alatt S gyorsan pereg
88
Szívem utánad kesereg! Valahol messze Hárfát pengetnek Női hang szerelmi Dalt lágyan énekel Thutmószisz szomjasan A dalt hallgatta S bánatában magába szívta! S a könnyeit a homok beitta.
89
A követ Pen Anhur herceget Ki Thébában a sivatagban lóháton siet Szekmen a kőmíves Vizes tömlőjétől A herceg újjá született Óh áruld el Uram a földi hercegnek Melyik Isten vezette lépteimet Óh az égnek hála ideértem A Neheb herceg birtokára Thutmoszisz szobrászművész szobrot emel róla Királynő küldött engemet, mint nagykövet Fényességgel Isten vezetett Thutmoszisz herceghez Nofretete hercegnő küldött néki üzenetet! Pen Anhur hercegről az a hír járja 90
Őt sakál hozta a világra. Krokodillal álmodott S a Nílus vizében herceggé változott Thutmoszisz a sivatagra nézett S várta a nagykövetet A Nofretetétől küldött rózsáslevelet Óh Uram egyedül a sivatagban állok Aton miért is teremtette meg a világot Ez nem élet nékem, ha a fényes küldetésemben A szerelmem nélkül él a szívem.
91
Szerelmi vallomás Óh Aton kérdem tőled, Hogy lehet szolgaságból Felmenteni, ó hogy is lehet Egy fájó bolond szívet!? Óh hogy is lehet szeretni Olyan szívet, mely A sivatagban elveszett S szívem mégis rég Az őrült rabja lett! Az fokozza főleg bennem a bajt Óh az a sivatagi kígyó szeme Aki engem bűnre csalt.
92
Szerelmi gondolat Hercegem az álmára hull! A szerelme elcsitul a lángján túl A sötét éjre lassan Hajnalpír gyúl! A szerelem a szívben Majd lassan elnémul Szerelem és szédület Éltet bennem folyton tégedet Benned morajlik Én felém síró drága hang Szívedből áradva öl és epeszt S az irgalom suhant Pokol és angyal Tivornyázik szerelmünkben Folyton a gonosszal.
93
Fáraó vitéze A karaván út Délceg hercege vagyok Királyi farkas vagyok Fáraó nagy tudású Írnoka vagyok Ó magasztos Aton Ezt mind te adod Óh uram látom bennem A te képed A pazar idő nem csinál Bennem a rossznak helyet
94
Iszimu herceg szerelme Óh Istennőm mellén Pompázó buja kert virul Az élet a testében hull Szívedben szívem Istennőm elveszett Másnak bennem Nem hagytál helyet! Szemeimből feléd Égő tüzek szállnak Dísze vagy Istennőm Az én nászéjszakámnak.
95
Mélységes bánat Óh királyom Az idegen országban A végzetnek nincs lába Olyan mint elfogott Vad őz a hálóban Örökélet nincsen Mondá a fenséges úr Királyságod kaptad sorsul A pazar idő Istenem Nem csinál bennem Másnak helyet Élvezi amint A mélységedben elveszek Nélküled visz a sírba Szédült vég Könnyek közt élve A magány emészt Szívem szívedben zárva Szerelmed nélkülem árva.
96
Ének Szívem zokogó nádsíp Mely a réten bolyong Kedvesem hiába mondod Hogy szíved hűen adod A szád hűséget emleget Hamis szavakat súg a fülemnek Szíved, ha csal engem Nálam érzem őt akkor is, Ha elbarangol!
97
Pásztor királynak panasza Panaszomban könny fakad Többször ásom síromat Jobb lenne némának lenni, Mint a halaknak Mit érnek a cselszövő szavak Melyek szülik a földön A sok bonyodalmakat S a szavak csak egymást ölik Vágyódó sóhajok Ledöntik az erős férfit Kimegyek a karámhoz A viharfelhő a nyájamra várakoz A villám vető megtámadja A pásztor király aklát! S szerelme karjába Lelte halálát.
98
Vágyódások Mint fénylő nap Égből földre ereszkedése A kései vágyak Úgy törtek szívemre S bennem fájón égtek Nem adtál édes szívedben Nékem helyet Érzelmem meghúzva magát Szíved küszöbére telepedett S rám borult az alkonyat Már nem hoz igaz álmokat Fújja a szél fekete hajamat S állok egymagamban A sötét ég alatt.
99
Szerelmi kísértések Ne gyötörj engem Ingatag szerelem Gyilkos gyógyír él bennem A hűvös dacod ellen Ó a boldog kint láttam A boldog halálban Szent és szép légy életem Ne gyötörj fájó érzelem Megcsal az élet veled A rabló szeszélyed Óh csak ne vegyem sohase észre Mily jó is lenne Ha táruló elmém Sohase rettegne, Sohase félne
100
Köszönet Mit köszönjek én Az agyam világának És a sok gondolatnak Melyek álmatlan Éjszakákon fojtogatnak Szíved nékem érthetetlen A fény másnak Ragyog a két szemedben Valamikor mosolyod volt Minden örömöm Az érzelmed lassan Felém összedől Bánatosan nézek Uram az égre föl A szerelem uram hozhat viharos hideg éjt Gyászt sóvárgó szeszélyt A léleknek hozhat gyönyörködő kéjt Hogy múljon a keserűség S majd veled az élet Nem látszik vigasztalannak Ha szíveink összeforrnak. 101
Nofretete titkos szerelmi násza Vonzalmunk kettőnk Közt némán hallgat Benned érzem magamat Keresem a csúcson odafenn A sötét másodat Hisz nem ismerem Csak sújtom magam édesem Meddig leszek én még Néked csak egy idegen Útjaid fáj hogy Nem kísérhetem Ajkad édes nedvét Újra s újra magamban temetem Harcoljak magam ellen Neved s titkod, érzelmed Nem szabad szeretnem
102
Féltékeny jelenet Szerelmesnek tűnik arcod Ne játszd meg hűséged Elmondják egymásnak a szívek Amint a szív dobog Azt is, ha szerelem lakja arcod Ne legyen bűn sohasem A fenséges vágyban Érzelmem a vágy magába hívja Szemed, szád desszert édesség Szerelmed égi gyönyörűség!
103
Pihenés Szemed sugara szívemben Virágként nyílik A mélyére ő odaillik Gyászos kínomra Ő Istennek mosolya Nézett le a földre Úgy érzem te vagy nékem Az égnek pihenése.
Sötét Az érzelmed Tudom már Sötét álruhás volt Megéreztem szívemben Árulásod. Lesem szemeid hűn Benned titkon lappang a bűn Megcsal engem A szomorú élet S a rabló szeszélyed. 104
Jelek Óh tudom én Hogy a káros hatalmak A szívemmel játszanak Hol vagytok kérdem Égi titkos jelek, Menekvő szigetek Ölő csalódásokban Hozzátok sietek!
Ima Óh mosolygó pompa A szívem csábította E szép kincseket Belepték a fellegek A Hold elé Suhant az árny Vétkeid vetíti Vissza reám Az úrnak hiába A templomi imám 105
Vésett szív emlék Óh a természet kése Oly jól belevéste Az ember szívében A félelmes igazságot A szívben a szenvedés bántalma S fájdalma kortalan Reszket bennünk A titkos hűvös élet, amely A szívben hontalan A költő tolla alatt A papíron nyoma van A vágyódó igazságot Óhajtja lelkében betölteni S az égi hűvös éjt nem kívánja Vigasztalanul érezni!
106
Ablak Nyitva áll Lelkemben az ablak S benne a fény Egy árva szikra csak Éltető szomorú Emlékek sírja Földi nyugalmat Számomra nem hagy.
Ékszer Sebet hordok szívemen Ő a fájó ékszerem, Zsarnok sóhajok Bánatom bizonyítják S a könnyeim elsírják S a szememnek, mint Gyémánt köve reá hull Csillogok gyökerére. 107
Nofretete álma Sütött a holdsugár S belesett a szobámban A fényében egy zöld király Veres volt az arca Kezében szólott a hárfa S a szemét fedte A királyi koronája Olyan volt, mint egy fél halott S mégis élet üzenetet Magából adott S a királyt sápadtan néztem S iránta rokonszenvben égtem.
108
Vihar a Nílus vizén – Nofretete gondolatai Egy hirtelen villám Csap le az ég peremén S kitör a vihar a tengeren A tengerbe zuhan az éjszaka Nincs látóhatár A tenger az eget csókolja, nyalja Csak harc az árba Kitört az égnek mérges támadása Nem látsz mást a villámfényben Csak a habok menekülése S a hullámok visszaütése. S ahogyan kitört a vihar Úgy újra elcsitul Gondolod még nincs vége De kigyúl az égnek fénye A víz az ősi köveket mossa A homokot magával sodorja S az ősrégi csillagok Lesik a fátylában a sarlós Holdat S terjed a csend s nézem a csillogó Oriont S boldogan hallgatok. 109
Szívem fénye – Nofretete eszmélései Kérdezem tőled Honnan származol Szívemben kigyúlt fényem Lelkesedésem s örömöm Óh nélküled a szomorúság Lakozna a küszöbömön. Óh boldogság nélküled Hogy is lehetne élni A bensőm fény helyet Óh sötétre cserélni Eksztázis lángja szívem reád vágy A szépséges benső életem Te robbantod ki bennem Szerelmem, eszményem Magasztos művészetem? Óh mily elesett lenne A lelkem te nélküled Mily szép is a felső fokú izzás Mily szép a mélyen fakadó 110
Szépséges lelki forrás. Óh lelki forrást Fakasztó szép érzelmek Ti lelki harmóniát Sugalló benső fények Bennem fekete lenne Nélküled a nap ékessége Óh bölcsesség napja Ragyogjál mindig felém Az álmaimban Mindig éljen a szeretet s a remény Mely az embernek Szívében a legszebb S felemeli az elesett lelket Szállj fölfelé lelkem lángja Te a szépséges mezejének Legszebb csodás virága Ha az életből eltűnne a szépség Megváltozna nélküle Az egész emberiség. Mítoszok Istenről Kinyilatkoztatott könyvek 111
A művészet legmagasztosabb Eszményéről beszélnek Ima malmon imádkozó Papot, prófétát. Legszebb ima mosolyában Találták. A szeretet istennője a legszebb A szerencse istennője sem kevesebb! A csúnyaságnak a boldogságban A szép magas lelki szinten Semmilyen helye nincsen Amikor szolgálom a művészetet, Akkor kapom a legörömtelibb szépséget. A felemelő érzés Vesz rajtam erőt Mert a szépség magját Vetem el bennem S a szépséget így Tovább éltetem Így a szépség fátyla Reá borul a csúnyaságra S a félreértések 112
Sok-sok százát Tudás, a művészet Megvilágosult boldogsággá Formálja át. A legnagyobb művészet, Hogy a fentről kapott Lelki magasztos erők szintje Kapcsolatot teremtsen A legdurvább anyaggal És a csodás lelkemnek magas szintjével.
113
Őszi hangulat Óh őszi rózsák a sivatagban A szél a szirmaid szórják Sápadt lett a te orcád! A természet keresi amegnyugvásást A nap sugara Hűvös csókot lehel reád. Szemem, ahova nézel Leveleket hord a szél széjjel Ezüstös szeszéllyel Hömpölygőn szállva A merengő tájra Madarak repülnek Fel a berkek ormára S le-föl szállva Néznek le a perzselt Vörhenyes földi gyászra S repdesnek föl az égre A sötétkék felhőket nézve.
114
Temetés Ha bennem a vihar Elcsitul lassan S elhagynak a Szépséges álmok A vér az eremben Is lassan szivárog Üresen nézem Körülöttem a világot S éjszakánként Gondolatokban bennem Mindent temetni járok!
115
Őskori gondolatok A Hold nő folyton Süppedő árnya Átlát az asszonyon Titkait megvilágítja Testében rejlik A földnek őskora Az égi óceánból Átárad a halak Titkos világából A testének magzata S a tenger sós vizében él S majd a petesejtje elvetél, S a földnek őskora Szépséges asszony elvetélt sejtjének Mocsaras teste a hona Testében a nől a moccanó gyermek Sír a világtalan Szerelem véréből Él a szegény hontalan, óh gyermek Te vagy szülötte a kék égé, a halálé És az ős öreg tengereké. 116
Az idő uralma Az idő rohan előre Kinyitja a kaput S a szél süvít fölötte Előttem a temetőbe Virágcsokrok, koszorúk Takargatják síromat Bánatukban Szomorúan lankadoznak Mint ahogyan én Ők is a földbe hullanak.
117
Királyok völgye Emelem vágyam Feléd nagyságos Fejedelmi uram A királyok völgyében Faragják szobrodat Dallal-versel Néked én had udvaroljak Ha olvasod sorra a rímeket Személyed lásd Dicséretben öltöztetett Szerelmem feléd Királyom bálványozás Versem, s dalom Az sem lehet más! Délceg királyom Mily édes a szád Nékem boldogságot ád 118
Óh mily szép is a nyár Olykor a melegsége Kertem virágának Terhes már S jött egy hűvös borongós éj Szívemben a gyászdalt leste Örök bánatba beleesve A vágyó szeretetem Ragyogásod délceg szerelmem égre vonulva S ajkad marad örökre halk, néma.
119
Amarna város és Ehnaton Óh Théba és Amarna városa Te vagy a Nílus-part gyöngye Városalapító őseim Letelepedés helye Vízben nyúló Keskeny nyelvek Kis távolságra Fekvő buja szigetek Öblök kikötők állnak S hullámtörő gátak Őszi viharoknak ellenállnak Lesik az érkező hajókat Az öblök bejáratát Az észak és déli kikötők Szelének járását Templomok sokasága
120
S a vár gyönyörű bástyája Őrző szemekkel néz A királyi dicső palotára Ehnaton fáraó Ott állt a palota ablakába S egy pillantást vetett A nap korongjára Megépült Amarna vára Most már nyugodtan Mehetek az Istenek Égi palotájába
121
Ehnaton és Nofretete sóhaja Ehnaton és Nofretete palotája A világ elfelejtett csodája A föld remegése a palotát Pusztulásban rombolta Ma már tudjuk hogy A knosszoszi palota Vagy a szemiramisz Függő kertek sora Az egyiptomi palota A művészet csodája Mellett elhalványulna Mert a természet megbonthatatlan S a művészetet Egységben kovácsolta Vadaskertek, lakóépületek Fürdők virágos kertek Mind természetes egységben rendezettek Nofretete egzotikus épülete 122
Központjában Négyszögletes tó állt Innen ment a vadasparkon át Hogy reggelente szemügyre vegye Az áldozati oltárt Majd bejárta az oszlopcsarnokot S áthaldva a trónterembe ment Ahol férje Ehnaton trónolt S áthaladt utána délkeletre A gyönyörű virágos kertekben S ahol a természet és a művészet összefonódott A Nofretete lakosztálya a palota Délkeleti sarkában volt.
123
Ehnaton beszéde az Úrral Óh uram miért hagyod Hogy engem folyton Gyötörjenek az álmok Én Ehnaton, a te Földi másod vagyok Théba és Amarna fáraója leszek, vagyok A sivatagban vándorlok Mint sakál, s kígyó És ollós óriás skorpió Aludni nem tudok Gondolatok közt Vándorolok, futok Aton fenséges uram Egy napon meglátod Tenyeremben fogom fel a napot A Nílus folyóból Két kezemmel hordom 124
El az összes iszapot És iszaptéglát csinálok És megépítem Amarna várost Építek száz templomot és díszítik majd Arany roskadó oltárok Mind néked teszem egyetlen Aton istenem meglátod Óh uram te vagy az egyetlen istenem Kinek kedvében járok!
125
Életem ásom Óh az életem ásom Kérem szívem, Ezerszer, százszor, hogy az égnek Fájdalmába megbocsásson Az árnyék árnyékomban Előre gyorsan halad Óh istenem miért teszed Hogy nem hallom szavad Óh ezt nem szabad Hogy az árnyék árnyékának lássalak.
126
Ehnaton sírkészítő mestere Én Isteni Ehnaton Ő szentségének Építő mestere vagyok Én vezettem a legnagyobb Sír építkezését egyedül A legnagyobb magányban Senki nem láthatta És senki fülébe Nem juthatott el a titok A sír készen áll Az Anubisz papok fohásza Fohásza s éneke az Úrhoz az égben száll.
127
Halljad fáraóm Meghalt a fáraó uram Halljad a gyászomat Szívem egyedül maradt S reám törtek az érzelmek S kései vágyak! Óh istenem kire is várok rajtam roskadó gyászok Ehnaton gondolatban hozzád járok
128
Nofretete könyörgése az Úrhoz Óh Uram köztünk él A sok farkas Kérlek panaszomat Amint mondok meghallgasd Szívem úgy érzem Itt a földön egy üldözött szarvas Kőben agyagban bánataim Tovább élnek s beszélnek Miért hogy e földtekén Kivesznek az emberek Szívéből a fények Nincs helye szájukon A tiszta igaz szónak Szívükben gonoszságot rónak Itt a földön nem marad Álom, a szép virágokon A hamisságtól szétfut 129
A sivatagi homokon Igazítsd a korongoddal Jó útra országomat Városalapító férjem A piramisban kikísértem Óh uram fújd meg Az igazság sípját Szívem örömére Had röppenjen fel a madár A nádasban boldogan végre Tetteidért boldog lesz A föld és az ég méhe.
130
Aton templom Ahetaton városában Egy templomot Elfújt a homokban A szenvedélyes szél Nofretete saját Kocsiján hajtott ki Aton templom elé Nagy volt az ő befolyása A népnél, isteneknél. Ehnaton isteni fáraó Is függött a befolyásos személyénél Karnaki templomot, s az Amarnait Széthordta a szél De ma már újra A maradvány róla Az utókornak sokat regél A világ legnagyobb Építménye újra éledt Ehnaton kultúr újítását Elsodorta az idő 131
S újra e világba visszahozta S Nofretete a köveken Képeken tovább él Egy földrengés kiásta S az óriás Aton templomról Regél a sok-sok maradványa. Győzedelmes országnak Emlékszünk aranykorára. Nofretete az Aton templomban A tettek erejére mutat A képsorokban! Tükörződik hatalma 282-szer a kép regékben jobbra tekint 282-szer balra tekint. Szépsége királyi vonása Tollkoronával S Aton napkoronggal 100-szor a hajóban Királyi hitvese A képeken küzd A betegséggel s halállal! 132
Nofretete rövid boldogsága és gyöngyszínű mosolya Gyermekként lépett Külföldi házasságra Férje korán eltávozott A másvilágra Hat leánya is gyermekként Hunyták le szemüket. Sok bókoló vette körbe a szép özvegyet A boldogsága Mégis hanyatlott Szerette a természetet A szép különös növényeket Ma is ezek dívnak A Kitcher szigeten Nílus partjain kertekben Mesterséges tavakban Kedvenc aranyhalak úsztak 133
S afrikai kacsák lubickoltak Utoljára 32 éves korában Arany kocsijával száguldott A Nílustól keresztezett fennsíkon Thébától több száz mérföldön A megálmodott új Amarna várost, Hogy megtekintse A keleti sziklás hegységből nézett le Szépséges mosolya... S az arany kocsijával utána Már Amarna városát Nézte a napkorongnak Tövéből az égből szállt le Egyiptomra A szép királynő utolsó mosolya
134
Nofretete fohásza Atonhoz Imám szállj az Úrhoz Fel a magas égben Óh meghalt a fáraóm Királyom, hitvesem, férjem A lányaim sorra eltemettem Óh Aton Isten kérdem Tőled, hogy is bírja Elviselni e fájdalmakat Sorscsapásként az én lelkem Ízisz Ozirisz az óbirodalom Örök szentségek szentje Te holtak bírája A halottjaimat védelmezzed Ozirisz te ki feltámadtál Ízisszel legyőzted a szettet S az ég birodalmában Az istenekkel uralkodsz A csillagok felett. 135
Óh Hathor Istennő Védelmezd, tiszta érzelmemet Bész Isten védelmezd A fájdalmaktól lelkemet Óh Géb föld Istene Ne nézd hosszan Az én szenvedéseimet Bá Te túlvilági élet vetüléssé Keresd meg a madárként Szálló Kát a szeretteim Lehelete túlvilági árnyékát Aton nagy Isten kinek Könnyeiből megszületettem Bennem élsz te mint Megtestesült esti nap Isten Elhalt királyom érzem Az én fájó mágikus temetkezésem Eht: Te természet feletti állapot Az élet szellemem benned viselem Óh találkozz Bája a Kájjal 136
Egyesülj: Birkózz meg A földi halállal S foglald el a helyed A csillagok honában. Óh Phüle fajom, törzsem védelmezd A rossztól, a bajtól Sólyom fejű Ré napisten Korongod fejemre aranyat hintsen! Hórusz védjed a széltől a napot Védjed a gyilkolótól a sivatagot! Tefnee adja a földnek nedvet A Taur Istennő leljen a földben termékenységet Varjukapu: Gizai fennsíkon Nyitva, s nyitva állj! A birodalom bejáratánál! Su: Te levegő istenség Te ki menny és föld között Betöltöd a teret Su te vagy a lég Tetőled él föld és ég. 137
Tartalomjegyzék A nagy Aton himnusz Százkapujú Théba – Nofretete históriája Látványok sorra sorakozva Hercegnői idill Ehnaton valló imája Ehnaton szerelme Ehnaton és a papjai I. Ehnaton fohász II. fohász Ehnaton III. fohásza Papi fohász a Napistenhez Királyhoz írt költemények Királyom Nofretete levele a királyhoz távollétében Királyom Királyom Óh Ehnaton fáraóm, párom Nofretete Ehnatont bálványozza Nofretete álma Édes Uram Királymagasztalás Nofretete szépsége Ehnaton fenség hitvesem 138
3 7 10 12 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 26 27 28 29 30 31 32 33 34
Magas szellemem Csalódás Szent tó Nofretete levelei az Istenekhez és szerelméhez az új hit kialakulásában Szellem hozalma Követ dicsérete Ehnaton bölcselete Nofretete bálványozása Ehnatonhoz Nofretete bálványozása Ehnatonhoz Ré napisten Kepren Istenség Istenem Istenem Uram Kepren napisten Kepren isten A fénylő szép Istenem én Ó hatalmas Isten Az Úrhoz Atya Amarna Istenek hívása Dicséret Ehnatonnak
35 36 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 56 139
Az Úrhoz Istenem Uram Hajnal úrnője Est úrnője Vitéz nap Fohász az éghez Aton isten Istenem Diadémok ura Nap imádata Nap imádata A szív esdeklése I. A szív esdeklése II. Esdeklés III. Esdeklés IV. Pásztor Isten ölelése Isteni szeretet Eszmefuttatások egy íródeákkal Lelkiismeret-furdalás Nofretete szerelmes írásai Kedvesem Nofretete hitbéli eszmeisége Thutmószisz Nofretetének írt szerelmes levele A szív éhsége Thutmoszisz Nofretete iránt 140
57 58 59 60 61 62 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75 76 78 80 81 82 84
Nofretete költészetei Nofretete Thutmosziszhoz írt vallomása Szerelmes levél a Királyi lovagnak Thutmószisz A követ Szerelmi vallomás Szerelmi gondolat Fáraó vitéze Iszimu herceg szerelme Mélységes bánat Ének Pásztor királynak panasza Vágyódások Szerelmi kísértések Köszönet Nofretete titkos szerelmi násza Féltékeny jelenet Pihenés Sötét Jelek Ima Vésett szív emlék Ablak Ékszer
85 86 87 88 90 92 93 94 95 96 97 98 99 100 101 102 103 104 104 105 105 106 107 107 141
Nofretete álma Vihar a Nílus vizén – Nofretete gondolatai Szívem fénye – Nofretete eszmélései Őszi hangulat Temetés Őskori gondolatok Az idő uralma Királyok völgye Amarna város és Ehnaton Ehnaton és Nofretete sóhaja Ehnaton beszéde az Úrral Életem ásom Ehnaton sírkészítő mestere Halljad fáraóm Nofretete könyörgése az Úrhoz Aton templom Ahetaton városában Nofretete rövid boldogsága és gyöngyszínű mosolya Nofretete fohásza Atonhoz Tartalomjegyzék
142
108 109 110 114 115 116 117 118 120 122 124 126 127 128 129 131 133 135 138
