KENÉZ HEKA ETELKA 1050 KArácsoNyi HAiKu ÉNEK

KENÉZ HEKA ETELKA

1050 Karácsonyi haiku ének

KENÉZ HEKA ETELKA

1050 Karácsonyi haiku ének

Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 978-963-89910-3-4

Könyör a fényhez, az éghez Hódmezővásárhelyi szózatban A napfényhez szól a könyör Az ő fényétől nincs szebb gyönyör Az égi fény a legnagyobb öröm. A föld és az égi csillogó körön A fenyőfák harmonikus gyönyörök Óh ég és föld forgástok örök. Szeretet szép boldogító körök Nap nélkül ember nincs örömöd! Az ősi fényt benned is szövöd. Az Úr hangját benned üdvözlöd Kis Jézus jászola az égből jött Fényes jele az égtől küldött. A három bölcs kisdedet köszöntött Óh meghitt karácsonyi örömök Nélküle az életed a börtönöd. Hajnal hasadt az ég alj vöröslött A fény minden csillagot az égről lesöpört A szivárvány színe szépen tündökölt. A tömjénfüst ünnepelt, az utcákon ömölt. Az örök mécses azóta is örök A Földön szerte szét tűz parazsat szövött. 3

1. Ember Isten fia Indulsz újra s újra a tüzek közt kalandra. 2. Az úton a fenyőfák mindenhol úgy néznek ki, mint egy szép meseország. 3. Nélküled elapadna az életem folyama zöld reményű fenyőfa. 4. Karácsonyi szent hang a harangok zúgnak hozza a szél a mennybéli hangokat. 5. Az élet folyama Óh, te zöld reményű életfa szívem óhajával megszokva. 6. Óh, ember, te Isten fia a tüzek közt kalandra indulsz, újra és újra. 4

7. Nélküled elapadna óh, az életnek folyama zöld reményű életfa. 8. Hamvas dalt dúdol a zöldellő fenyőfa álmok mélyén a Napot odacsalja. 9. Karácsonynak fénye az ünnepeknek áramütése a havas mező felébred végre! 10. Az úton a fenyőfák olyanok mint meseország rajtatok van a fehér hókabát. 11. Az ég bűvös varázsa, visszhangzik bennem a szeretet mély vágya. 12. Lelkem nem más, élő titkos villanás. Istenem mégis mily csodás! 5

13. Fenyőerdő szép remény, turul madár benned kék lábú titkos zengzemény! 14. Ülök a fenyőfa alatt. Kezemben tartok egy kristálypoharat. A kristályvízben látom magamat. 15. Sötét súlyok nyomják lelkemet. A Nap felé fordulok, Istenem, érzem boldog vagyok! 16. Óh, karácsonykor telített az éter együtt vagyok emlékeiddel! 17 Lelkem hólepelben Óh, üdvösséget érlel szellemi eledellel! 18. Óh, áhított karácsony! Gyertyák a fenyőn égnek, a parázs bennem éled. 6

19. Zaklatott szívemben fennkölt mágikus kéjek. Egyedül Uram, mit ér az élet! 20. A Nap szentület pírjában nem tudom feledni emlékedet csak nézem a végtelen eget! 21. Fény villanás száll a légben Halhatatlan szellem rezgését érzem vágyam ünnepében. 22. Ráborul a fenyőfámra a Hold ezüst orcája, az ég és Föld álmát fölissza. 23. Nézek ki az ablakon a viharos szél harcol, körtáncot jár a fenyőágon! 24. Szeretettel megrakva karácsonykor szívem tája repdes a Holddal egy irányba. 7

25. Karácsonyfámat lepik a téli árnyak miattad van kedves a szomorú bánat. 26. Csillagkoszorú fényt hint. Tőle fenyőfám világít! A többi ma úgy sem számít! 27. Karácsony szent nap. A harangok zúgnak, hozza a szél a mennybéli hangokat! 28. A téli Hold uralkodott szent karácsony alatt titkon figyeltem az égaljat. 29. Az embert félelem járja át, ha nézem a Hold árnyán az Isten égi, titkos lámpáját. 30. Elegáns fenyőfák rajtatok van a hókabát, az ég küldi reá a zúzmarát. 8

31. Fenyőfák zöld báli ruhák az eget fellegek borítják, küld reátok havat, zúzmarát! 32. Óh, fenyőfa rengeteg hópihe az ég örvényből érkezett. Imádom a szent éji fényeket! 33. Óh, ciprusfák, ti havas tündérek, fénylő szemek, félistenek. 34. Fellegek beborították az eget. Várom a leomlását, lássam újra az égbeli fényeket. 35. Karácsonyi szent estek. Ti zengitek a fény ünnepet. Csókja vagy az ég szerelmének. 36. Kérdem mi az a zsongás, lelkemben az érzelmi hang hatalma a karácsonyi harang. 9

37. Óh, mélységes szent éj angyali ajkakról szép ünnepély a kisded sírása égből utolér. 38. Az ég szerelmének csókja az ima gyönyör forrása emlékem visszazokogja. 39. Áhított karácsonyfa, a szívnek áldása a fenyőfa bűvös illata! 40. Hiába múltak el az évek ha a szemedbe nézek a szívembe csillagok égnek! 41. Körben jár a Hold, reám ezüst sugarat ont, fenyő a hajamba koszorút font! 42. Hó födte be a fenyőfámat Hajnal festi pirosra orcámat Kergetek gyermeki álmokat. 10

43. Mezítláb lépek a hóba, mint gyermekkoromba. Fordítom arcomat zöld fényű bánatomra. 44. Szent éjjel mutasd meg magadat óh, Istenem. Keresem benned az égi jelem. 45. Áhított karácsonyfa Lelkem a temetőt bolyongja. Szeretet óhaj a vágyam csillaga. 46. Nyirkos hideg a tél. Szeretett hitvesem elmentél! Kereslek a fenyőfa varázstükrén! 47. Csillag a fényét vetíti a szent éjben, benne Isten tükörképét érzem. 48. Fenyőerdők égi dallamot dúdolják, bejárom csillogó világát, a léleknek dúdolják a fény melódiát. 11

49. Fenyőfámnak mondok szózatot, áldozó tűzben vagyok! Az Úrnál hiába kopogok! 50. Fenyő illatát szeretem. Úgy érzem nékem gyógyszerem! Felgyújtja bennem tiszta érzelmem. 51. A fényt ciprus lombja közé rejtem. Bolyong a hideg télben szellemem. Künn jár a télben a hideg sírkertben. 52. A fenyőn dérvirágok lengenek, a szélcsengők csilingelnek! Óh ne fagyj meg karácsonyi kisded! 53. Az éjben vártalak halkan, szent éji fenyőbalzsam. Fény, te, én óh, hármas alakban. 54. A szent égi fény tudatomhoz tapad, mint a tengervízen a hab, szeretet jöjj, te isteni kábulat! 12

55. Karácsonyi mágia, drágám a te szent erőd lelkemben a zöld bélyegződ. 56. Telet váró reménytelen száműzi az útvesztő tévedésem, egyedül bolyongok fenyvesek sűrűjében. 57. Szent éjen kigyúl eremben a karácsonyi fénylázam, az Úr borogatja, csendül a fénylázam. 58. Szemem az égre nézett, a lábam alatt egy darab kő karácsonykor villámként fénylett 59. Istentől bennem nyugalmat sugárzó szent éj lett, rajtam boldogsugarú láng égett! 60. Karácsony éjjelén reményem fenyővel díszített örök titkú szép díszjelek. 13

61. Titkos égi szép tűzjelek. Az emberi lelkeket Isten földi szerepnek írta meg! 62. Nekem az Úr lelke virágba borul Szent éjen karácsonykor zöldülő égi aranyos csokor. 63. Isten nevét hiába ejtem, hiába fejtegetem a karácsonyi bálvány marad nekem? 64. Fenyőfa bálvány, ima és fény reggeltől estig ide-oda kísér. Párnám alatt marad az ima, a fény. 65. Hímezett világ szövi át az eget s zöldellő Földet, hogy ki vagyok nem nyílnak meg az isteni műhelyek! 66. Része vagyok a világnak. A tudatom Isten zöld földje szövi át. Díszítem hazám fenyőfáját! 14

67. Szellemvilágom, felső hatalmam te tartasz engem zöld karjaidban. 68. Óh, szép karácsony, megfagy olykor az álom. Mit keresek én ezen a világon? 694. A létem ködön csillog át, az Úr titkon tartja a földi ember jutalmát. 70. Földi szép karácsony, az égen nem látok csak ködöt, boltozata szinte füstölög! 71. Óh, karácsonyi fény! Gyújts a szívben tüzet, hűvös estéken melengesd a hitet! 72. A szívemben áhítat zeng, a mennyei tisztaság ide cseng, a karácsony álma isteni, szent. 15

73. Hova tűntél égnek tiszta csókja? Mennék hegyen-völgyön át hallgatni igaz égi imát! 74. Leestek a téli havak Fenyveseket, völgyeket borítanak. Óh Uram, az égtől mit is várjak? 75. Nem kellesz a nagyvilágnak. Karácsonyba szétszórt álmok, fényeskedjél lélek oltárának. 76. Hegy vállára ráterítette rég a hófúvás gomolygó csöndjét. Az ég becsukta rég a kék szemét. 77. A szél zenél mosolyogva. Karácsony a létnek fontossága. A fény álma visszavárta. 78 Hópelyhek szállnak a mennyből, körülötte gomolyog a csönd, fényük zöld lombbal köszönt. 16

79. Ó hópelyhek, mily kedvesek. Összekapaszkodva élni képesek. Karácsonyi fákon szépen fénylenek. 80. Isten malma őrli a lisztet. Lábunk alá karácsonyra havat hintett. A fény ünnepén fenyőt díszített. 81. A Föld dér szőtte virágtól terhes. Óh, karácsonyi szeretet, Tegyél a szívbe reményeket! 82. Az égre leplet dob az alkonyat. Fenyvesek a széltől vonaglanak a sápadt, hideg ég alatt. 83. Karácsonyi nap alatt szórja a sugarat, így szép, a csillagok is csillogjanak! 84. Az ég hírnökéként fenyőfánk a Hold szentélyében mosolyog reánk, a Nap szórja a zúzmarás szikrát. 17

85. Óh, fenyvesek, hogy is bírjátok a hideget? Koporsóba zárja a szíveket. 86. A télnek titkos ereje benne van a szentek éjjelébe, a karácsonynak szeretetébe. 87. Karácsonykor megfordul a Nap. A csillagok közt uralkodik a Bak. Milliárd fények villognak. 88. Karácsony szép álma reávetül a tájra, a jeges gyémántszikrákra. 89. Az Úr a Földre reáteríti szép varázs fehér köpenyét, mágikus hittel üli karácsony ünnepét. 90. Télen ember szent éj alig lát. Fagyosak, gyilkolók a éjszakák. Nálunk ők ütöttek tanyát. 18

91. Sötét foltos lett az ég. Fenyőn a kristály éli fény életét. Halljuk a vadludak seregét. 92. Fénylenek a fenyők, dombok Roskadnak a hóban a zöld lombok. Ábrándos gyerekkori karácsonyok! 93. Tiszta igazságra szomjazom. A tél hatalma agyonnyom. Békesség mindentől a legnagyobb óhajom. 94. Tömjénfüst illat a szobámban. Kábulatos az ő varázsa, a lélekben él a szeretet vágya. 95. Leljem meg a fényszigetet, karácsonyi énekek. Tegyél a szívbe szeretetet! 96. Bosszús fekete felhők ülnek a bérc tetején, hó villog a virágok helyén. 19

97. Citrusfáknak zöldül az ága. A Nap rajta fényét villogtatja. A szeretet levelére van írva. 98. A fenyők is téli álmukat alusszák. Életüket a hidegek korlátozzák. Vannak azért kik közülük útra kelnek, áldozzák életüket a szent éjnek. 99. Pompában élő fenyvesek. Karácsonyi fények. Szent éneket énekelnek. 100. A fenyőt dérvirág díszíti Tömjén illat szobámat belengi, a szent éj isteni, mennybéli. 101. Karácsony táján, télnek fák zöld koronáján csörög a jég utcákat járván. 102 A sötétség betakarta az ég falat csupa hó a fenyő teteje, alja, szent éjre a felleget a szél szaggatja. 20

103. Szélvész szaggatja a felleget. Odakünn esnek a hópelyhek. Karácsonyi fények, süss le reá egek. 104. Hull a hó az ég alatt a madarak megfagynak, eledelnek szálljatok le égi magvak! 105. Karácsonynak fénye te vagy az ég hírnöke. Csillagszóró, te vagy a fenyő éke. 106. Óh legyél itt, szenteljen béke. Legyél a fénynek szigete. Mutass utat előttem végre! 107. Óh sorsom, legyen vigasz a karácsony! A fájdalmon béke honoljon! Mutass utat Istenem folyton! 108. Óh sérült lelkemben, legyen nyugalom, béke az ajkam himnuszt énekeljen. 21

109. Fenyőn dérkoszorú fénye, ablakból havas utat nézve, tűnő időt felidézve. 110. Csodát váró karácsonyi éjjelek. Téged hív folyton a lélek! Óh, jöjjetek karácsonyi fények! 111. Odakünn szélvihar járja. Jön az orkán szomorú áriája. Elfedi a reményt a csillag homálya. 112. Óh Atya, aranylánc él benned. Fényük díszíti az eget, szemet. Keressük a szereteted! 113. Az ég tetején sötét síki árnyak. A csillagok is fáznak. Bánatosak a havas fenyőágak. 114. Óh, bánatot okoznak a hideg telek, a Föld ősz hajú koldus lett! Jégtáblák takarják a Földet. 22

115. Eljön újra Karácsonyfa. A fenyő hóval betakarva. A meleg szoba tündérpalota. 116. Kályha füst szálldogál az éjben, parazsa a szívnek közepében. Egymagam vagyok a világ közepében. 117. Karácsony álma legyél a lelkemnek vára, legyél a békének virága. 118. Harmónia, szeretet a szívemben óh leljem meg! Fényre éhezem, Atya várom segítséged! 119. Terítve minden jóval a karácsonyfa alja, éledezz alatta szeretet sugara! 120. Óh Atyám, kérem köss a lábaidhoz fénnyel, köss a szeretet kötelével. 23

121. Karácsonykor nézem az eget. Keresek a tudatom síkján egy bölcs szeretet szigetet. 122. Az Úr a szeretetet szívembe tette, reá vitt engemet vitéz nagy tettekre! 123. Idővel lesz dicsőítve a szent égi tettek mennyei tisztasága. Becsületét az ég fogja megszülni. 124. Előjönnek a szent karácsonyok simogató szép álmok! Óh, odakinn fenyvesek közt járok 125. Lelkemben gazdagságot érzek, felmagaslik a mennyei székbe az Úrnak szeretet ölébe. 126. Óh, érzelmem lelki világa a tűznek viráglángja, képzeletem piros, fehér, zöld váltja. 24

127. Karácsony tűzgyújtó imája ízzon egyfolytában. Ereimben lüktet vérem varázsa. 128. A szellemem látja a lelkem fény nélkül homályba tőled él bennem lázba. 129 Tűzveszély, láva veszedelem hulláma szellemednek szent fény a varázsa! 130. Közeledésed érzem máma zúzmarás ablak darabjába, fénylő szellemet szent éjben lehelt reája. 131. Bánatos vagyok ha nem süt a Nap Gondolatok fény nélkül nem nyílnak, isteni szeretet nélkül hervadtak. 132. Óh fény kikelet nélküled az érzelmem szárnyai nem röppennek. 25

133. Napsugaras ének. Karácsonyi fények. Téged szeret a szentlélek. 134. Karácsonyi fénnyel írom, te vagy a hervadhatatlan égi rózsa csillag szirom. 135. Szent tűz érzelmem imája az égi fénynek lángja, képzeletem tüzesítsd váltva. 136. Karácsonynak gyújtó az imája. Ízzon bennem egyfolytában, legyen örök fényű a varázsa. 137. Mindent szürkület burkol át. Az ember Nap nélkül nem lát, ő szüli bennünk a fény imát. 138. Az ember Nap nélkül nem él. Boldogtalan, nincs remény. Bennünk megszólal az ünnepély. 26

139. Az élet parányi, de nagyok a titkai, a fényözön isteni. 140. Ima, várjuk a fényt, az ő létezését. Nélküle a Föld sötét. 141. Fenyőkben látom az égi hírnököt. Szentségre szomjaz ég és Föld minden fölött, az embernek sorsa a világban üldözött. 142. Az életről elmélkedem. Lesz-e a mennyben lelki győzelem? Karácsony, az égtől kérdezem! 143. Szent napon ha süt a nap mily szép! Csillagok is csillognak az is szép! A Hold mosolyogjon hírnökként! 144. Az égre leplet dob az alkonyat. Fenyők vonaglanak a szélben az ég alatt. Szent éji fény mutassál utat! 27

145. A citrusnak csörög a lombja. A havat hordja a szél halomra, ráborul a karácsony szent fájára. 146. Karácsony szép álma rávetül a Nap a tájra, jeges gyémánt szikrákra! 147. A hó földre teríti köpenyét. Mágikus varázs ül szerteszét. Karácsony üli szép ünnepét. 148. A télnek titkos ereje bent van a szentek éjjelében, a karácsony szeretetében. 149. Mily szép a karácsony álma! A Nap reá vetül a tájra, a jeges gyémánt szikrákra. 150. Télen az ember alig lát, nélkületek fenyőfák gyilkoló hidegek ütöttek tanyát. 28

151. Fenyőfán a hó villog, roskadnak bele a lombok. Óh, ti ábrándos karácsonyok! 152. Havas pompában élnek a karácsonyi szent fények. A szelek szent éneket sírnak, énekelnek. 153. Az égből havat hintenek. Ki lehet? A fenyők is figyelnek. Szent táncot járnak a mennyben az istenek! 154. Kelj fel fenséges Nap. Emberek, fenyők a Földön minden nap dicsőítenek, sírnak, gyászolnak. 155. Kint esnek a hópelyhek, a szélvész szaggatja a felleget. Szent éj hozd el a szeretetet! 156. Óh, öl a bánat ha nincs nap, gondolatok, szavak karácsonyi fény nélkül elhalnak! 29

157. Fény kikelet veled az én lelki szárnyaim röppennek, kel a karácsonyi fényes ének. 158. Karácsonyi szent ének téged szeret a lélek, korhad nélküled az élet. 159. A szellem látja nélküled fény lelkem lázba. Óh szent éj, tűzveszély, láva. 160. Óh fénynek varázsa, érzem közeledésed zúzmarás ablak darabjába. 161. Óh, karácsony, ne légy borulásba Isten szelleme fényt lehel az égi tájra, elmúl a borús veszedelem hulláma. 162. Óh, karácsony tájba szent tűz az érzelmem világa ő a szent fénynek áldása. 30

163. Az Úr a szeretetet a szívemben beletette, rávitt engem a vitéz tettekre. 164. Óh karácsony, szívem ne hagyd kihűlni, ha az élet bennem a jót nem becsüli. Becsületem az ég fogja megszülni. 165. Eljöttek a szent karácsonyok. Simogató fenyves álmok. Havas éjben magam járok. 166. Gazdagságot érzek lelkemben. Óh, felmagaslik az égben, az Úrnak szeretet ölében! 167. Szenttűz érzelmem lángja. Tüzének én vagyok a virága. Képzeletem színesítsed váltva. 168. Karácsony tűzgyújtó imája ízzon bennem egyfolytában, éljen szívem minden darabjában! 31

169. Fénylő ereimben érzem miként lüktet a szent vérem! 170. Ó a karácsony viruljon, éljen. Fény és sötét karácsony a tét. Óh karácsony, isteni öröm legyen a lét! 171. Majd eljön a karácsony holnapra. Ő a szentséges éj áthidalója. Leigáz mindent a hatalma. 172. Figyelem a Holdat, amint a felhők közt bujkálgat. A fenyők felett vadludak szállnak. 173. Az ember a Földön parányi magával hordja titkait. Öröme mégis csakis isteni. 174. Lélek és az elme elszáll az idegenbe. Kell a fény, sötét van nélküle! 32

175. Imádkozva várjuk a fényt. Nélküle a Föld sötét. Óh, karácsony, meg van nélküled a lét. 176. Az ember a Napot mindig imádta, leigáz őskortól fogva! Várjuk jöttét a szép karácsonyba. 177. Óh jöjj el karácsony álma, illatos fényű sugárba a fenyő, múljon el a sötétnek fogsága. 178. Istennek is öröm a szép fénylő ózon holdvilágos égi körön. 179. Lesurran a fény holdvilágos karácsony idején, hó futta utakon mosolyog felém. 180. Karácsony boldogítsd szívünket, bennünk megszólal az ünnep, hogy megszépítse életünket! 33

181. Óh, imát szül bennünk a fény, az ember Nap nélkül nem él! Boldogtalan, ha nincs remény. 182. Jó hogy van karácsonyod. Egy perc fátyolba burkolja holnapod. Beláthatatlan jövőd és sorsod. 183. Fény szülte remények bennünk titkon élnek sötét árnyak a gondolaton ülnek. 184. Óh a jövőt nem érti a tudomány, annyit sem tud a jövőről mint a kártyavető cigánylány. 185. Karácsony a Nap ébredése Reá száll az árnyra a fénye az ember él a sugár közepébe. 186. Karácsonyi éj odakünn sír a szél gyöngyszem a szent fény. 34

187. Karácsonyi éjbe sír a szél a szélbe ő a bűvös éj kürtje. 188. Felhők tornyosulnak az égen lassan átvonulnak karácsonyról, titkokról suttognak. 189. Az ember élhet pusztába lelke a karácsonyt várja óh, a mennyek fénylő kapujába. 190. Karácsonyi idill meggyújtjuk a gyertyát tüzet legyen a szent éjben lelkünkben is meleg. 191. Kívánjuk a meleget füstölnek a kémények óh, fenyő illatú a szeretet. 192. Befútta a hó a fenyveseket szél fúj a tó felett a karácsonynak mesét cseveg. 35

193. Fenyő illat áhítata kis Jézus halvány arca szél a nevét duruzsolja. 194. Karácsonyok kabátomra szívet varrnak napsugárból arany gombot raknak óh gyermekkorból eszembe jutnak. 195. Fenyvesek felett vadludak repülnek keresik a hontalan vidéket. Az álmok is szeretik a csendet. 196. Remegve utolér a mélységes szent éj érzelmem jön a fény ösvényén. 197 Fellegek borítják az eget Takarják az égi fényeket! Óh, karácsonyi esték zeng az ünneped! 198. Karácsony, szeretem a telet! Dér csillogtatja a ciprusfa zöldet! Karácsony összeköti az eget, Földet! 36

199. Óh remegve utolér a mélységes szent éj, a köd szitál, fenyőn ül a dér! 200. Áhított karácsonyfa szent vágy csillaga ragyogjon bennem ma! 201. Hiába múltak el felettem az évek boldog vagyok ha szemedbe nézek 202. Mezítláb lépek a hóba. Télen is álmokat kergetek, mint valaha gyermekkoromba. 203. Áldozó tűzben vagyok angyal nyelven szózatot mondok. Áldozó tűzben vagyok. 204. Fénylő fámra fényem rám ragyog. Az Úrnál folyton kopogok! 37

205. Szobámba árad fenyő illata. Napomat bennem az Úr felgyújtja. Szép e karácsonyi fény melódia! 206. Bolyong lelkem künn a temetőben. A nyirkos, hideg télben az égen hitvesem csillagát keresem! 207. Ciprus lombjai közé rejtem fényét. szerelmem csillagára vetíti fényét. Az ég közepén lesem a tükörképét. 208. A fenyőfán dérvirág leng, a szellők csilingelnek, szenderül a karácsonyi gyermek. 209. Érzem bennem él remegve utolér a mélységes szent éj! 210. Istenem nélküled a lelkem megdermed! Könnyeim feltölt medreket! 38

211. A fény ünnepe visszafog, a szívben gyönyörforrást hordozok! A fény ünnepe szeretett nélkül zokog! 212. Istenem, ma éjjel mutasd meg magad! Keresem hangodat, arcodat! 213. Homlokomra a Hold ezüstös sugarat font, szívemben égnek a csillagok! 214. Angyalok nyelvén mondok ma szózatot! Fenyőmre fényem ráragyog. 215. Óh, bámulatos karácsony mágia gyönyör az erőd! A tudatomban bélyegző. 216. A tudatom az ég szövi át. Reményem díszíti világát. Az Úr titkon tartja a világ jutalmát. 39

217. Odakünn szélvihar járja. Szól az orkán bús áriája. Havat fúj a szél a fenyőfákra. 218. Karácsonyi fény ég bennem. A szél sír a kertemben. Az áhítat ég a szívemben. 219. Szerelmem arcát ciprus közé rejtem vetül a tükre a szent égben. Látom odafenn az ég közepében. 220. Tudatom az eget szövi át, zöld reményem keresi jutalmát, várja a szellemem az égtől a jussát. 221 Isten nevét hiába értem. Titkait örökké fejtem. Bennem a karácsonyi fényt rejtem. 222. Szent éjek álma lát, mennék erdőn, réten át hallgatni igaz égi imát. 40

223. Az élettől mit is várjak? Nem kellek a nagyvilágnak! Lelkem fényesedjél Isten oltárának! 224. Elszáradt ágon, havas fehér álom, fényes álom a fenyőfámon. Ő az én isteni ékes fényvirágom. 225. A fenyvesre rászáll az alkonyat. A fák a széltől vonaglanak, a sötét, felhős ég alatt! 226. Sorsom a világba üldözött! Szent igére szomjaz a Föld! Óh Teremtő, várjuk az égi hírnököt! 227. A holdsugárnak az éj hideg, a lelke is fázik, az álma is rideg. A Föld is kapocsba zárja a szívet. 228. Ó szent ég, legyen az arcod ma szép! A csillagok csillogjanak szerteszét! Karácsonykor uralkodjon a Napos ég! 41

229. A tél titkos ereje benne van a szentek éjjelébe, a karácsony szeretetében. 230. Télen az ember alig lát. Fagyos gyilkolók az éjszakák. Itt a Földön ütöttek tanyát! 231. Hallom a vadludak seregét. Sötét, borús lett ma az ég. Üli a Föld mágiával az ünnepét. 232. Vannak köztünk merészek. Szeretetért zarándok útra kelnek, kik a hideg szent éjben nem félnek. 233. A fenyőn télen csörög a jég. Bánat járja az ember keblét. Szent éj hintse reánk a fényét. 234. A Nap rásüt a dérre. Fenyőfáknak ő az éke, vigalmak kertjében. 42

235. Az égben bál lehet, eget-földet lepik a hópelyhek. Tollaikat rázzák a mennybéli fehér istenek. 236. Óh, te szép fenyőfák szentélye benned lelem boldogságom jelekben Istenem a te szíved jegyében! 237. Fenyők fején hókoszorúk a díszek. A vitéz Napot üdvözlik télen az emberek. Óh, mert visszahozza a Földnek a meleget! 238. Az ég megszülte a Napot. Kezdettől az emberben lakott. Meghódította a Földet, az anyagot! 239. Uram, keringjen bennem a te szavad, mely a földtől-égtől hasad, fényszórást és vigalmat ad! 240. Szívem visszafénylik a Napra. Te vagy a fény tisztasága, lelkem a lelked virágzása! 43

241. Égi jelként tűnt fel bennem csillagod, miként csillagaid az égen ragyogtatod! Levetíti bennem tőled a te Napod! 242. Karácsonyi fény, te vagy mindenkinek a remény, áthat az élet keskeny körén! 243. Óh, karácsony szent éje. Te vagy az igazi ég hírnöke, tegyél békét a lelkekbe. 244. Fenyőfámon égnek a gyertyák. Odakünn sötét a világ. Szobámban rebesgetek imát! 245. Felderül a fény, az égi küldemény. Örömet szít a szentséges éj! 246. Ha nem süt a Nap, szomorú vagyok és vak! Lelkemben fény nélkül nem nyílnak szavak! 44

247. Érzi a szellem fény nélkül, homályba lelkem! Jöjj fel Nap karácsonyi éjen! 248. Ó, tűzveszély láva veszedelem hulláma! Ó szemednek égő varázsa. 249. Zúzmarás ablak darabjába érzem közeledésed fénylő szála, szemed fénye lehet tudom rajta. 250. Karácsonyi éjben sír a szél a völgyben. Ő a bűvös éjnek kürtje. 251. Mint fenyegető titkok táncolnak a nádasok, a vércse szakadatlan vijjog. 252. Az ember élhet városban, pusztában a fényt hozó karácsonyt várja, néz fel a mennyek kapujába. 45

253. Karácsonyi idillek lelkünkben kívánjuk a meleget, odabent pattognak a tüzek! 254. A ház kéményén füst lehelet. Hó betakarja a fenyveseket. Szétfut rémülten a víz felett. 255. Fenyőillat int az áhítatra, meséket cseveg a tűz a meleg szobába. Karácsony a kis Jézus nevét dúdolja! 256. Karácsonyi ének. Fény szülte remények bennünk titkon élnek! 257. Nap nélkül a lelken ül az árny. A jövőt nem érti a tudomány, élhet városban vagy tanyán. 258. Karácsony a Nap ébredése. Csillogó gyöngy a szent éj fénye. Remények élnek a szívben. 46

259. Régi karácsonyok eszembe jutnak, kabátomra piros szívet varrnak, napsugárból arany szívet raknak. 260. Panaszosan süvít télen a szél. A szív a szent éjtől boldogságot kér. Óh Istenem, a sóhaj az égig ér! 261. Azt duruzsolja a kályhaláng, teljen meg szívünk és szánk, teljen meg meleggel szobánk. 262. Boldogan gondolunk a karácsonyra. Az óhajok helyet foglalnak a ház sarkában. Zúgnak a harangok a templom tornyában. 263. Karácsonyban égnek a gyertyalángok. A holló künn titkosan károg. A fenyő áldottan mosolyog. 264. A hold odafenn éled, a fenyők villogó tengerzöld szemében, a havasokban ott lebegnek. 47

265. Karácsony, mily áldott, szép! Arcunk a tűztől pirulva ég. Párnámba beköltözik a csillagos ég. 266. Gyertyával virrasztok én. Lehetek bármily szegény. A szívben a szeretet él. 267. Fantáziám mély, rengő égi hangot hoz az éj, följajdul a szamártövis ha viharos a szél. 268. Fenyves fölött a Hold arat, toronyban vijjognak a baglyak, síró hangok elhalnak! 269. A mező kopár, ha vihar jár! Széltől zokog a szép táj. Szeretet nélkül az élet fáj! 270. Álmomban angyalszárnyak csaponganak, mámoros utakat szabnak, azért hogy a szent éjben Isten hírét halljad! 48

271. Úszik a Nap az égen, látod, mert szemed ébren, karácsony úszik delejében. 272. Ha a Nap fényes haját kiteríti, fenyőfákat mosolyogva lengeti, fénye a szeretetet szüli. 273. Szállnak a vadlibák az éjben. Hallom, mert szívem ébren. Szellemem boldog karácsony idejében. 274. Karácsonyi álom jelek citrusfák között járok-kelek, susog a párnám, fenyőillatok lengenek. 275. Karácsony éje Te vagy a szeretet törvénye, az én szent éjem sötétbe. 276. Óh, karácsonyom, legyél bennem oltalom, legyél segély angyalom! 49

277. Kis Jézusnak levelet írok, sírnak a tollak és papírok! Istenem mily szomorú vagyok! 278. A gondolaton túl a zöld fakadó világ a karácsonyra hull. 279. Az alkony kíséretén visszaleng a szél, visszatér a szent éj. 280. Szentséges éjek vágyaim remegnek, halvány reményvesztett. 281. Égi gyertyafény, fenyőfán csillan a dér, bennem ha kialszik a fény sikoltás leszek én! 282. Legyél segély angyalom! Ordas szél fúj a karácsonyon, ne hagyd, hogy az idő elmosson! 50

283. Az égi szellemeknek én legyek a tükörképe, fénylő gyertyafüst szál körömbe. 284. Odakinn ordas szél fúj. Holdas árnyakon csillagom a tengerbe hull. 285. Karácsony éjszakája, szívem vadul üt, oly árva. Tükör vigasza a gyertya tánca. 286. Kincsei a lelkemnek, drága ős égi elemek kitisztult kövei lehetnek. 287. Óh a szent fények az ereimben égnek, gyönyörökben éltet! 288. Óh, fénylő gondolat a szép üde szavak belőled fakadnak. 51

289. Fénylő érzelmem szent éjnek mágikus tüzében, szentséges szépség lelkemnek. 290. Rám borul az égi alkonyat belőlem fakadnak a fényes csillogó fagganat. 291. Tündökölj égi ruhám, fénylő aurám, az Úrnak karácsonyán. 292. Isten szívem ringatta. Varázsa szívem átitatja. Ez a szeretet virágzása! 293. Fénnyé válik a szív a mélyén a tudatom szigetén. 294. Reménynek fenyő a fája, madár csőrében a pálma. Uram, te vagy az élet álma. 52

295. Szeretet éjjelén lelkemben szeretet gyűjtemény, a szívnek mélységén. 296. Te vagy a fény vonulás, fenyőfa szép ragyogás, szűzi föld tiszta aratás. 297. Az égen támad a Nap, fénylik tőle az ablak! Égnek-Földnek meleget ad! 298. Óh, karácsony vonulás micsoda szép fényszórás! Óh Nap, te vagy az ősi ragyogás! 299. Az arany Nap birodalmán a vitéz Nap felszáll, mint isteni sólyom madár. 300. Óh, kegyelmes Istenem! Rózsafüzér vagy te a lelkemben! Illatos ciprus cseppekben. 53

301. Óh Atya, te vagy az úr a fenyők szentélyében. Boldogságom lelem e földi jelekben, a te szíved jegyében. 302. Óh Uram, csillagaid ragyogtatod, fényben nézhetjük a holnapot! Levetíti bennünk magát a Napot. 303. A szobámban égnek a gyertyák. Szent éjben rebesgetek imát. Mosolyog reám a mikulásvirág. 304. Óh, jön fel az égre a hajnal fénye, a szeretetnek reménysége! 305. Karácsonyi szent éjben pislákoló hitemből ébredezve, a karácsonyi áhítat feltör bennem! 306. Karácsonyi ének árnyékodban én áhítattal élek! 54

307. Na halj el bennem fény, tőled a szeretet hozzám ér, legszebb kincs ami bennem él! 308. E nagyvilág nem más, fény gyönyör áramlás, télen hófúvás, vadlúd vonulás. 309. Árnyékodban fenyőm szívesen élek én, mert a szeretet hozzám ér és semmit sem kér. 310. Fejem fölött koszorú. Fenyőfámon ül a bú! Koszorú, koszorú szívem miért szomorú? 311. Isten fonta, áldott legyen neve, hangja. Ezüst Hold fény vándorlása. Tükrében fürdik a Hold sugára. 312. Szentséges egek, tirólatok írom verseimet. Kincseimet adom tenéked. 55

313. Odakünn uralmon a szürkület Fenyőfám egyre sürget, gyújtsam meg bennem az égi tüzet! 314. Szürkület fátylán sirályok szállnak, a hegytetőn citrusfák állnak. 315. Az ezüst Hold fénye, néz le a tenger közepébe, citrusfák álmodnak az éjben. 316. Karácsonykor várjuk a fényeket. A Nap felém integet, mint angyali ének. 317. A fény ég bennem, övezi a lelkem, felvisz a mennyben. 318. Zöld természet vesz körül, az Úr velük összevegyül, szelleme figyel a fák mögül. 56

319. Uram, nézésed perzsel, szívem boldogan fogja fel, lelkeddel engem védel. 320. Ha Uram elhagysz engemet, tudom, hogy majd szenvedek. Áhítat tőled a csodás szeretet! 321. Ölelj át Uram engemet. Szívemben te vagy az ékszerem. Szent éjen is leng a lelkemen. 322. Óh, a lelkem örül, ha a szeretet vesz körül, a boldogság bennem csöndet szül. 323 Óh, nagy karácsony ünnepünk, harmónia vesz körül, örülünk. Verseim mesélnek nekünk. 324. Az ég nékünk ragyogni szeretne, idelent a Földön mindenkibe ez az ő nagyszerű természete. 57

325. A karácsony mit is jelent? Számomra új törvényt teremt. Új erőt hoz bennem a szeretet. 326. Óh, karácsonyi álmok, ha igaz úton járok tőle megvilágosodom. 327. Karácsonynak fénye a tisztaságnak éke, szelleme nyugszik a bölcsességbe. 328. A fenyőfám megért ha örökké akarok élni, lelkem vágy repeszti. 329. Örök karácsony fényeskedjél neki, lelkem a mulandót megveti. 330. A tiszta természet éke a zöld világ térképe, szép a zöld fenyőág szentélybe. 58

331. Az anya méhe áld, zengjétek égi harsonák, az Úr szentélyének álmát. 332. Égi szeretet ne hagyj el óh, a lélekben a vágy szó legyen mindig infúzió. 333 A karácsony nem más, mint égi fénylámpás, sok szeretet szívdobbanás. 334. A hólepte télben a lélek ihlet fénye ragyog az Úr közelébe. 335. Hallom a szél dúdol áriákat, éltető szent égi mandalákat. Isten üdvözli a karácsonyfákat. 336. Karácsonykor fény gyúl a földi emberben, s ragyognak szépen, mint csillag az égen. 59

337. A világban a fenyők fénylenek. Karácsonykor a szeretet elbűvöli az embersereget. 338. Segíts Istenem! Nélküled a fény kialszik tudom bennem. 339. Hol a vigasz, kérdem megváltó keresztem a karácsonyi éjben. 340. Szívem reményében Uram nyugtass meg engem a szeretet csillagos éjében. 341. Az égbe vezető útnak könnyből van a hídja, az élet rejtelmét fürkészem sorra. 342. Az égi karácsonyfa mintha reám mosolyogna, szívemet örömre nyitja. 60

343. Érzem a zendülő húr szívemben kigyúl, mosolyog felém az Úr. 344. Fenyvesek ölén az Úrra emlékezem, elszállok hozzá majd én. 345. Az Úr neve jár át, visszaadja hitem álmát, ős hitemnek szabadságát. 346. Óh, a gyertyák égnek a szentséges éjnek, a csendben szellemet idézek. 347. Isten csendje bennem Isten hallgatása égen, igazságba vigyél engem. 348. Karácsony álma, a Nap sugárzása legyen az ég arany koronája. 61

349. Lelkemben érjen igazi célba a lelkem, fényem legyen arany az égen. 350. Fenyőfákon gyertyák égnek. Kifejezést keres a lélek. Ős csillagok közt szellemet idézek. 351. A lemenő Napon is ott ül a hatalom, az égen ő a fenséges birodalom! 352. Az égen csillagok ragyognak. Reggel az ég behódol a Napnak. A fenyő is hátat fordít az árnyékoknak. 353. Legyen békesség a szívben. Óh istenségem, te vagy a lelki fényem. 354. Hol lakozol tiszta szeretet? Nélküled szívemben ínségben folyton szenvedek. 62

355. Legyen békesség a szívben. Virágát bennem csokorba teszem. Érjen célba az életfényem. 356. Az áhítat szívnek menhelye az igaz fény szeretetbe, imám szálljon az égbe. 357. Lombos fenyőfák szórják szét az illatárt. Uram, hozzád mondok szent imát. 358. Hajnali fény árja, rászáll a világra, sziklahegy ormára. 359. Az égből zúzmara hull, az égen a fény kigyúl jászólban a kisded álmára hull. 360. Óh tennék a lelkemben hitet. Szívem szentélyében kesereg. Nem lehet feltörni az égi pecsétet. 63

361. Citrusok felett szellemem lebeg, szeretet nélkül kesereg. 362. A szépséges Föld szabadsággal feltölt Istennek színe előtt. 363. A hegyen királyi fenyő áll. Fejére az ég havat szitál. Fészket lel a sas madár. 364. Az ember erőt merít a Napból. Kevés a napsütés karácsonykor. Hiányzik a fény a világomból. 365. Lassan kivirul az ég. Lehull lábamhoz a fénylő istenség. Leolvassza a közönyt az isteni ég. 366. Az Úr parancsa hajszol. Fénye felragyog bennem olykor. Óh szeretet, gyúlj fel bennem karácsonykor. 64

367. Fénylik a karácsonyi ég Szeretettel telítve a lég. A boldogságra meddig várjak még? 368. Az ember legszebb kincse az ő fenséges lelke, az ő fenséges szeretete! 369. Havas éjjeleken, ha nem boldog kószál a lelkem. Hiányzik a tiszta érzelmem. 370. Karácsony tájban a mennyek kapujában lelkem száll az Úr birodalmába. 371. Óh karácsonyi ég, bárcsak boldogságra lelnék! Óh üres hidegség, meddig várjak még? 372. Átszellemül tudatom. A Föld csupa álom. Légy csodás, fényes napvilágom. 65

373. Északi vihar fogak hideg szelet kavarnak. Napok óta nem süt a Nap, a csillagok is homályosak. 374. Az ember alig lát. Hó fújja be az arcát. Hajladoznak a fenyőfák. 375. A csillagok tüzet raknak. Parazsai reám hullnak. Reggel nem jön föl a Nap. 376. Karácsonyi égő csak, ami ma éjjel fényt ad, összehúzom magamat. 377. Az élet csupa alkonyat, a lég hideg, a hó szakad. Talán egy fénylő álom elragad! 378. Reményem havas éje, borzongás a hidegbe, bennem a gyertya világa élve. 66

379. Lelkem karácsonyi fényt hint. Nem érzem a szent kínt. Óh, hol vagy mennyei híd! 380. Karácsonyi éj, lelkem az ég tetején, arcom érinti fény. 381. Mennyei dallam áraszt el zsongva, mint valami ősi monda. 382. Jégvirág nyílik ablakomon. A rávetődő csöndet hallgatom. Érint a karácsonyi nyugalom. 383. Hódolok a karácsonyi fénynek. Így a villámtól se félek. Lelkem hódol az ég tetejének. 384. Lelkem száll velem, hol van a betlehem? A szívnek kincset terem. 67

385. Csillag a fényét szórja, mezei virág illatát ontja, három királyok jönnek hajlongva. 386. Égi bölcsek útra kelnek, prófétának segítenek. Az égtől jött az üzenet. 387. Óh, te lelki fényem! Ki fogja fel a lélek rezgésem? Megyek a havas éjben. 388. A hóban nem találok nyomot. Karácsony, s egyedül vagyok. Az Isten is elhagyott. 389. Bántalmak érik szívemet. Az ég felé merengek, ilyenkor ő segíthet. 390. Karácsonyi öröm nélküled élet börtönöm. Égnek a gyertyák a fénykörön. 68

391. Szívem kincseit adom tenéked énekelek égi szent éneket. 392. Szívem olykor hős. Hajlékába ott az ősz. Óh, bolyongó havas sok felhők! 393. Kigyúl a fenyőn a fény az erdőnek közepén, megszenteli szívem vérén. 394. Isten ujja int felém, mintha érteném! Karácsony, tengernyi fény! 395. Ünnepi boldogságba örömöknek áradása a szent éjt átvilágítja. 396. A szeretettől égek, áhítatott mégsem érzek. Imát vesztemért hogy emeljek? 69

397. A lélek testemben hál. A gyertya lángja száll. A szent éjben kialszik már. 398. Szent éjjelen nagyon hideg volt. Az égen tükör volt a Hold. A harangszó misére hívogatott. 399. Csillagok ragyogtak az égen Jézuska útját figyelték a fényben, ma is kísérik a végtelenségben! 400. Útjukra kelnek a fények. Gyertyák a fenyőkön égnek. Karácsony kincseit adom tenéked! 401. Szívem szomorú, szenved. Énekelek Istenem néked, borús, méla áhított éneket. 402. Ősz van szívem hajlékában. Bolyongok a felhők fogságában. Bolyongok az örökzöld havasokban. 70

403. Az erdő közepén kigyúlt a fenyőn a fény. Az érzelmem túl van a nehezén, a megszentelt érzelmem véren. 404. Szél a havat ontja, az éjben hajamra szórta. Gondolatom köre hordja. 405. Fenyők lombjai lengenek a kertben. Zöld remények fehér lepelben, magját az Úr ültette! 406. Napnak hosszabb lesz az árnya. Repdes tőle szívünk árnya. Rásüt a Nap a hólepte tájra. 407. A hóba meztelen talppal járok Gondolatim parazsa a égbe szállott. 408. Régi karácsonyi szónak gondolatim vissza szállnak a havas úton reám találnak. 71

409. Fénylő gondolatim lenge, cipőim csillaggal megtelve. Karácsonyi szép napok jöjjetek ide! 410. Szárnyaljatok fenyőillatok, mint az égen a csillagok, így a pályán veletek maradok! 411. Száll a viharfelhő, zúg a fenyőerdő, dús lombú zöld fenyő. 412. Nincs csillag az égen, sötét az út idelenn az égi ösvényen. 413. Hópehely odafenn száll. Karácsony idelenn vár. Szárnyaljatok fenyő illatok már! 414. Egy arc rejlik a sötétben. Magunkat látjuk Istennek szemében. 72

415. Reá meredünk az égre. Fenyők úsznak a Nap tükrében. Izzó fénymagot áraszt a Nap a sötétre. 416 A hóba belesüppedek. Ezüst fenyvesek az éjben veletek merengek. 417. A fenyők havas virága. Előjön a fény tánca, süt ég és menny kapujára. 418. Napnak halvány a szála. Elült a csend imája. Citrusfákra száll az áhítata. 419. Csend borul az ég aljára, s elmerül a fény haldoklásába, alig látszik a havasok álma. 420. Akár csillagjós is lehetek. Örökké szárnyalom az eget! Bennem hulló csillagok égnek! 73

421. Homályból felém suhanások titkot zenélnek. Zöldellő erdők, szép remények. 422. Hajnalhasadásba érek. A Nap beragyogja bennem a lelket. Az égről lesöpri a csillagsereget. 423. Az ég lassan besötétül. Az ég csillagot szül. A napsugár teljesen elül. 424. Óh szent, magas ég, árassz reám reményt, lelkem érje el az égi fényt. 425. A napsugár mosolya vérem dús patakja. Óh bárcsak így maradna! 426. Fénylő szép hajú természet. A szeretet lázas bűvölet, beragyogja a én lelkemet. 74

427. Érzelmi szikrák köre éltető fámat beszőtte. A Hold vonzásköre fölötte. 428. Zúgjatok harsonák, hasadjatok hajnalok, fenyők vállamra boruljatok! 429. Fenyők hegyében szeretet fényben, a szeretetet érzem! 430. Karácsonyi álmok, a fényt felém hozzátok, a világból elszállok. 431. Reám hulló érzelmi leplek, tőletek támadó erőt nyerek. Úrhoz a havasba lépkedek. 432. Hatalmas hegyek körforgásom végtelenek. Az Úrnak üzenem meg! 75

433. Szeretet vízhangzat kereslek a Hold alatt, fejem fölött a csillagok sírnak. 434. Karácsonyi szent álom, szeretetre vágyom, a megalázást érzem, s látom. 435. Mily szép az ég boltozat, mágikusak a körvonalak, rabul ejtő rajt minden pillanat. 436. Hosszabban süt holnaptól a Nap. Örül a Föld s az égboltozat. A tüzek bennem is lángra gyúlnak. 437. A Nap égen-Földön fényt szül. Szívbemarkoló keringő ül körtáncot jár a lelkünkön körül. 438. Elmúlik a halál sötét éje. Elővillan a fény születése. Karácsonyi fénynek ő a menyegzője. 76

439. Óh hit, remény, úgy dédelgetlek én, mint ahogy a Föld a zöldet ölén. 440. Boldogságom alkonya a sorsom vándor árnyéka, rabul ejtő körtáncban. 441. Szent éji éjjek. A lelkem éled. Harangzúgásba lépek. 442. Csillagok szálnak, fénylenek, hogy lássak, szeretet fénybe kapcsolnak. 443. A tudatomba fény villan. Összekötő utat mutat a villám, égen fenn a szivárvány. 444. Gyertyafények, reám ti emlékeztek ha egyszer elmegyek! 77

445. Az égből hajdanán leszállott az életfám. Vigyázott reám! 446. Beültettem valamikor lelkem kertjét a remény gyönyörű fényét, a boldogság igaz érzelmét. 447. Reám bánatos csillagok hullnak. Mennyei utak nyitva vannak. Az égbe visszalopom magamat. 448. Ha elmúlok egyszer a szélvész süvítsen az égben, vigyen magával el! 449. Fájdalmas harangszó zengjen, mirtusz koszorú fedjen engem az örök végtelenben. 450. Ciprus fenyő magja balzsamoz. Közeleg az erdő magányához, a természet üde varázsához. 78

451. Lombos fenyőágak, erdő utak sorakoznak. Karácsonyi ágak a fénylő igaz vágyak. 452. Boldogság délutánja a szív völgyébe leszálla, hólepte zöld aranyága. 453. Evezz a lelki égi útra érzelembe felszabadulva, gyógyító balzsamokba. 454. Igaz gyönyörök, boldogság körök, fényük a mennyben örök. 455. Karácsonyi fény derű, tisztaság szellemű. Virága égi, gyönyörű. 456. Lelkemben fénytörés, szúr mint a kés, sorstól véres verés. 79

457. Óh borús fellegek bennetek szívem, darabjai hevernek. 458. Karácsonykor zúgnak a harangok, a szellő rejtélyesen susog. 459. Reám a fenyők árnyékot vetnek, kitaszítanak viharfergetegnek, az értelem védi meg. 460. Isteni gyógyító szellő. Becéz engem a Teremtő. Vég nélküli szeretet ő. 461. Itt az égi alkonyat. Égnek búcsút int a Nap. Nyugalmat áraszt, simogat. 462. A csillagos égnek fohászom küldöm néked, égi fényben esdeklem érted. 80

463. Óh, karácsony éje boruljon szeretet a házunk tetejére. 464. Leszáll az alkony mára, s a lelkem félhomályba, csillogó fenyővel a szobámba. 465. Lelkem ligetében a tiszta szeretetem ég érted a szívem érzelmébe. 466. A csillagok lázba, eget-földet leigázva, ős szelleme az, est árnya. 467. A karácsony lélekhez szóló hívás, az égen szívvel írás. Kinyílik tőle a varázs. 468. Óh, ti szeplőtelen álmok, karácsonyi csillagvirágok varázserőd a fényben felragyog. 81

469. Havas fenyőágak, havat az égből szitálnak, mégis az égen csillagok gyúlnak. 470. Karácsonyi éjben támadj fényrezgésem, világ éjnek idejében. 471. Az égen csillagok szállnak, a lelkemre vágynak, mint repdeső szárnyak. 472. Képzeletem szabadsága nagyszerű a fény csodája! Az égben van az állomása. 473. Karácsony álma Gyertyák gyújtása Titkos a kulcsuk száma. 474. Álomba ringó tanyák, körbe fenyőfák, tornya világít éjen át. 82

475 Karácsony közeleg. Emberek, hahó emberek Kiveszett a Földön a szeretet! 476. Gyertya előtt áll a képed reám árnyékot vetített, úgy él bennem mint kísértet. 477. Szent álom az én jelentéktelen nyomom a világban ring folyton. 478. Körforgásban jelentéktelen vagyok. Karácsonyi álmok, a fényt felém hozzátok! 479. A havasban lépkedek. Támadó erőt nyerek Szent éji álom, te szent! 480. Szeretet viszhangzat, kereslek a méla Hold alatt, fényt gyújt, hogy lássak! 83

481. Isten kábulatát érzem a szeretet fényében, fenyvesek hegyében. 482. A csillagok fejem fölött szállnak, fényt gyújtanak, hogy lássak, a benső éjszakámnak. 483. Óh Uram, lelkem fáradt, szent éj üzenem az Úrnak, hallgassa meg fohászomat. 484. Mily szép az égbolt. Mágikusak a körvonalak. Rabul ejtő szép pillanat! 485. Karácsony éjszakája, Földünk forgó körtánca, az ég sugalma lázba. 486. Karácsonyi tüzes hangok, előjön hosszabban a Nap, örül Föld s az égboltozat. 84

487. A Nap égen-földön fényt szül. A szívbe keringő ül, a lélekben körül. 488. Elmúlik a halál sötét éje. Előjön a fény születése. A karácsony szép menyegzője. 489. Szent éji ének, lelkemben éled, harangzúgásba érek. 490. Fényt gyújt az ég, hogy lássak Szeretet fénybe kapcsolnak. Visznek az angyali szárnyak. 491. Ha én elmúlok egyszer, szélvész süvítsen, vigyen el a végtelenbe. 492. Az igazgyöngyök boldogságkörök, mennyben fénye örök. 85

493. A karácsony hű, csupa fény és derű, tiszta szellemű. 494. Óh karácsony éje, borulj a házunk tetejére, szeretete végre! 495. Szívembe bánatot hordok Valaki benne villámháborút okozott Óh, mágikus erő járja át világod. 496. Az örök valósággal azonos, a zene rejtelmes és titokzatos, mint minden, ami bennünk áradoz. 497. Nyoma veszett a kényelemnek Csupa rohanás az élet Visszasírjuk a múltbeliséget. 498. Márványkő nevemet hirdeti. A nevem visszavetíti Azt súgja: ne szűnj meg szeretni. 86

499. Lám síromon az aurám, a mennybéli fényruhám Pecsét a földi szerelmünk halálán. 500. Szellemem tapogat a sötétségben Keresem az igaz otthonom szüntelen. Az igaz szeretetet keresem. 501. Gyötör a honvágy. Keresem az elveszett fényemet, mely szólít az igaz nevemen.. 502. Óh szárnyaló képzeletem! Hol találom a titokzatos örök létem? Az Úrnál az égben. 503. Az emberhez a karácsony hű, csupa fény és derű, tiszta igaz szellemű. 504. Karácsony égi szép gyönyör földi hatalmas körön, az embernek szép öröm. 87

505. Óh te téli alkonyat! égnek búcsút int a Nap. Nyugalmat áraszt. 506. Zefír felhő simogat, csókolja az arcomat, fenyvesek zúgnak. 507. Lelkemben fénytörés, szúr mint a kés, bennem mély sebet vés. 508. Borús fellegek szívemben sötét árnyékot vetnek. 509. Érzelmem a mélybe, zuhan le a fénye, karácsony fájó emléke. 510. Nevem felírtam az égre. Fenyőfa alatt szívem hólepelbe. 88

511. Karácsonyi csillag ár, karácsonyi táj. Nélküled az élet kopár. 512. Ős szellem ezüst szárnya, fenyő áll a hófúvásba. A csillagok is lázba. 513. Óh, karácsony éje Boruljál a házunk tetejére, szeretete végre! 514. Leszáll az alkony mára, a szobám félhomályba. Egyedül a lét sivár számunkra 515. Fenyőkön a gyertyák árnya A lángot tovább szítja Fény borul a szobámra. 516. Hallok szeretet hangokat Tüzes gondolat az égről letépi a felhőfátylat. 89

517. Karácsonykor boldog a lelkem Felröppen a csodás égbe. Ily boldog nem voltam régen! 518. Fenyőligetekben gondolataim szállnak, visznek engem zöld fenyőágak. Kizöldülnek bennem a lelki szárnyak. 519. Zöld reménység rejtélyébe kapaszkodom a reményébe! Benne rejlik Isten reménye! 520. Fenyőfának gyökere a földet szántja. Koronája az eget járja. Óh, te dicsőséges karácsonyfa! 521. Óh karácsony tája Te vagy a világ fénypontja, lelkemnek tőle lesz zöldellő ága. 522. Égi fenyők illatát érzem. Fennúszik az égen mitikus szellemem! 90

523. Mennyei szent vizek megtisztítanak engemet, a Nap sugara áldás lehet! 524. Úrnak karjai ringatnak békésen, gyúlj ki bennem szent éjem! Lelkemben legyen szent fényem! 525. Boldogsággal telítse meg a fény az anyagot. Az Úr szórja szét bennem a fénymagot, figyelem az égen a fénymagot. 526. Szeretet visszhangzat kereslek a sápadt Hold alatt. Fejem fölött a csillagok sírnak. 527. A lelkem is fáradt Szent éj üzenem az Úrnak, hallgassa meg fohászomat! 528. Reám hulló érzelmek tőletek erőt nyerek. Istent érzem a karácsonyi fényben! 91

529. Lám az égboltozaton mágikusak a körvonalak, rabul ejtő a pillanat! 530. Óh, ti szeplőtelen álmok, karácsonyi csillagvirágok! Varázserőd a csúcson ragyog. 531. Bennem nyílik a fény szökkenő járat, letépi az égről a tüzes fátylat a szeplőtlen tüzes gondolat. 532. A szeretet éneke felröppen az égbe, rabul ejt a szépsége! 533. Érzelemtől a szívem lát, ha boldog eléri a szivárványt, kigyúlnak bennem a csillagszikrák. 534. Figyelem a csillagod, az égen tudom rátalálok! A fényetek közt ballagok. 92

535. Szívem az áhítattal ég. Ily boldog nem voltam rég Varázserőm Uram ragyog feléd! 536. Aranyba gyúl a fenyőkatlan a napsugarakkal kapcsolatban, a Nap süt az égen szakadatlan. 537. Szellemem a Földre hozott Istenem nélküled árva vagyok. E Föld nékem a te adományod. 538. Óh karácsonyi éjben, támadj fény az égen, világ éjnek idejében. 539. Főnix madárként Isten nevébe kelj a tűzből életre. Ne legyél sose a sötétségbe! 540. Ködös téli árnyak fejünkre havat szitálnak. Fenyőágak, gyertyákkal repdeső szárnyak. 93

541. Óh világnak harmóniája! Tudatomba rejlik tudásodnak száma, az éterben száll a visszhangja. 542. Képzeletem szabadsága az égnek fényes, szép hazája, a mennyben van az állomása. 543. Karácsony álma a gyertyák gyújtása, a fenyőerdő is harsogja. 544. Ma van a fénynek születése. Csodálatos legyen a szépsége. Szomorúság ne legyen lelkemben. 545. Csillagkapu nyitva a mennyben, fenyőfa áll az égi csarnok közepében. Harsona szól a mennyei téren. 546. Karácsonyfa alatt Istenem, tűzben ég szavad! Panaszom felé visszhangzat! 94

547. Kérlek hallgasd meg a panaszomat. Nézem odafenn a havas utat. A vadlibák a hidegben az éghez fagynak! 548. Havas köd a légben árad. Bennem a remény elszárad. Mutass utat a csillagtalan éjszakámnak! 549. Csillagtalan az éjjel. Beszélget a gondolat a sötéttel. Szavam Uram hallgasd meg hévvel! 550. A világban árva az ember lelke. Hol van a fény szigete? Léleknek kell a győzelme! 551. Karácsonyi fény üzenj nékem, mutass utat előttem! Lesz-e jutalom az égben? 552. Súgd meg karácsonyi énekem, lesz-e kegyelem az égben, vissza száll-e lelkem a fénybe. 95

553. Karácsonyfám szomorú már régen, pedig fény ül a tetejében. Jég van a leesett hópelyheken. 554. Szomorú a fenyőfám. A magasban szaggatja az orkán. Óh, keres engem, visszaszállna hozám. 555. Sötét van, a fák is haldoklanak. Az ember olyan mint a vak. Talán a csillagok is lehullottak. 556. Száll a karácsonyi ének. Künn gyászol a természet, arcáról a mosolyok eltűnnek. 557. Óh kisütnek a napsugarak, eltűnnek a hűvös árnyak mielőtt a lelkek megfagynak. 558. Viharhó fúj a karácsonyon. Oly magas a hó mint a torony. A híveket nem fogadja a templom. 96

559. Gyérek a lámpafények. Gyertya előtt áll a képed. Reám árnyékot vetített. 560. Emberek, kiveszett a Földön az igaz szeretet! Úgy él bennünk, mint kísértet. 561. Lelki eledel a szívnek emberek a szeretet, száll a karácsonyi ének. 562. Fényes gondolatom megszépíti a telet, minden sötétet eltemet! 563. Karácsonyi ébredés, hallatszik a csilingelés, lovasszán szép kergetés. 564. Karácsonyi szent éj átszellemül a fény! Sötét éj egymagában fél! 97

565. Baljós fellegek beborították az eget, szövik a havas szőnyeget. 566. Ezer díszen lámpa. Az utcán fény csillogásba, villannak karácsony hangulatába. 567. Megjött a szent éjjel vastaghólepelben. Szent borzongás van bennem. 568. Áhítatra szomjazom. Lábam előtt hull a magányom. Figyel a Hold reám titkon. 569. Karácsonyi ének mécsesen a lélek, tűz parazsa éled. 570. Hódolok a szent fénynek. Gondolatim hódol az égnek. Szellemi ösvényre lépek. 98

571. Baljós fellegek beborították az eget. Karácsony reá írja a fényeket. 572. Szent éjbe ezernyi díszes lámpa az utcán fénycsillogásba, köti őket a Föld vonzása. 573. Lelkemnek hitet ád ha szebbé válik a világ. Érzem a karácsony hangulatát! 574. Mondok érted karácsonyi imát. Körülöttem szebbé válik a világ Dúdol a szél orkán áriát. 575. Hej karácsony, karácsony! Sűrű ködben száll dalom. Nehezen várom így a tavaszom! 576. Fütyüli a szél a téli dalom. Süvít be a ház ablakon. Havat szitál a karácsony. 99

577. Karácsony mit hozott? Talán szívemnek csillagot, vagy párás hideg ablakot? 578. Karácsony szent éje, elmerengek tükrébe szívnek mélyébe. 579. Könnycsepp vagyok Isten szemébe. Hol vagy ragyogás reménye? Megfagy a Nap a lelkembe! 580. Ékesítem a fenyőfát. A mindenható ölel át. Világnak álma is lát. 581. Karácsonyi kegyelet, vágyott szeretet érzelmi mélyéből föléled. 582. Óh karácsony, te égi mese, az Úrnak ezüst fényű szőttese, aranyból van a Napnak üzenete! 100

583. Velem lélegzik az Úr egyszerre. Bennem hevül fény rezgése. Bennük van az ő szeretete. 584. Óh karácsonyi boldogságom. Rajtam van az égi fénymásom, a szálló igaz ruhámon. 585. Karácsony éj lelkembe te vagy Isten édenkertje, arany ruhát visel az Úr szelleme. 586. Karácsonynak fénye lát. Fénnyé válik tőle a világ! Felavat a lelki boldogság. 587. Karácsonyi kegyelet. Ostromolt, vágyott szeretet az Úrhoz viszi a lelkemet. 588. Karácsonyi kegyelet nélküled kiürül a lélek. Óh Uram adjál tiszta érzelmet. 101

589. A tudatomnak igaz csendje az Úrhoz visz a lelkembe. Ragyogása az éjben Istenhez hú fénye. 590. Zöldülő karácsonyfa, te hozod szívem lázba! Tehozzád köt álmaim forrása. 591. Karácsonyi hó csillogása beterít mindent a pusztába. A szemnek ő az éjben fényes lámpa. 592. Télen igazgyöngyök a csillagok. Keressük a tanyán a lábnyomot. A hó bosszúsan csikorog. 593. Zöld remények, nélkületek kiürül a lélek. A szeretet titkon összesző bennünket. 594. Karácsonyok éjszakája legyen ragyogásban, legyen fénye az égtől áldva. 102

595. Szent éjek bennetek erők rejlenek. Benned az égi szeretet. 596. Szent éjjelek, a szívek vérszínű ruhát öltenek. Szomorú nélküled az élet. 597. Szívem ne légy soha sivatag. Benned a szeretet sosem apad. Az Úr árnya falához tapad. 598. Karácsony éjszakája. Gondolatim ragyogásba. Istenem, te vagy szelleme varázsa! 599. Karácsony szent éjek, eszményeid a világban égnek. Nagy erők benne rejlenek. 600. Eszményeid Uram ragyognak, soha-soha el nem apadnak, mindig visszatér hatalmad! 103

601. Az ég titka, ami erőt ad. Gyökerei rejtve maradnak. Az ég mágiája fenn arat! 602. Karácsony, te égi jel Te vagy az én lelkemnek isteni hatalmas fegyver. 603. Te vagy szent karácsonyban mennyei bájital, a hitem hitet vall. 604. Te vagy bennem a csodaszer. Te vagy nékünk égi jel, mióta a Földön él az ember. 605. Szívem karácsonykor, óh Uram, nem szorong, benne feléd szeretetet hordozok. 606. Szívem lobban a fényben. Csillogása száll az éjben. Szívemben van égi jelem. 104

607. Karácsonyi éjjel megbocsát az égi jel. Te vagy nekünk jel a fegyver! 608. Szóljon a mennyei kűrt. Várjuk Istentől a hírt. Szívünkben tudatot érzünk. 609. Ó karácsonyi öröm a szent égi fénykörön kiolthatatlan lángözön. 610. Karácsonyi éjjelek. Messze viszi a szél az éneket. A Hold az égen remeg. 611. A napfények előjönnek, bíbor színt öltenek száll a fenséges ének. 612. Fenyők, illatos fák. Te vagy a földi mennyország, a tudatom sugallják. 105

613. Ó földi hópihék! Ti vagytok a csillagos ég! Terelget ide-oda a lég. 614. Az érzelmek mennybe szállnak, oda hol az ősök járnak. Köszönjük a reményt az Úrnak! 615. Magához csalogat a meghitt áhítat. Urunk a fény ott ül rajtad. 616. Fenyvesek, fény versek az ég fele terelget. Szállnak a fennkölt énekek! 617. Az égnek szeretete karácsonynak hirdetése a szent éjnek égi üzenete. 618. Égi titkok távolságát a fenyőünnep tudatomban kapcsolják az eredetem lenyomatát! 106

619. A karácsonyfát a gyertyák örömtűzzé avatják. Szellemi életet ád. 620. A karácsony szentsége a tudatom sejtjeibe az ős gyökerekhez van vezetve. 621. Írva van a karácsonyfára zavaros az ember életfája, mennyei fény lelke vágya. 622. Az életfámnak az arany igaz útja az égi fenyő ága. 623. Az életfám lázba. Kevés néki a fény világa. Ez a lelki egész álma. 624. Karácsony a a sejtelmem tudata, az alapod ős, tiszta. 107

625. A fenyőfa az élet nosztalgia, megrázó nagy titka. A lelki tűz örök valósága. 626. Fenyőfa, dér szőtte emlékeket világítsz be, bölcső és sír közti szelleméletre. 627. A fény ragyog benned. Megvilágosítod az életet. A zöld leveled az értelmet. 628. A fenyők villognak szépen, beleszállnak az emlékekbe az erdőben a dérben. 629. Ő kies magányom, fényt hoz a karácsony! Hóba lépdes a lábnyomom. 630. A csillagok odafenn égnek Ők titokzatos lények, világnemző istenségek! 108

631. Ős felvonulást alkotnak a csillagok ha az égen ragyognak. Jöhet tőlük a borzongó áhítat. 632. Dér beszőtte a hegy hátát és a kopár hegy alját. Most uralkodók a varjak. 633. Télen ködös a táj. Reászáll a szívre a homály. Süvít a szél karácsonytájt. 634. A szív télen a fényre vár. Az ember szomorú fővel áll. Keresi a jelet az ég kapuján. 635. Az ember az élet végéhez érve, kínt sem érezve, vágytól jut el az égbe! 636. Az égen szállnak a hópelyhek. Az éjek borús sötétek. A nappalok hidegek. 109

637. A szeretet duzzasztja a keblet. Az érzelem növeli a hitet. Kutatom figyelve az eget. 638. Ad az ég fejemre jeges koronát. Szemem fehér szőnyeget lát. Várom a trónfosztást. 639. Gondolat a Tejúton ballag. Világít sok csillag. Fénylő láncszemek hullnak. 640. Boldog vagyok szívem lám. Fenn hasogat a villám az égnek kapuján. 641. Szebbet az égtől nem kaphatok. Lélekben a Földön boldog vagyok. Fejem felett fénylenek a csillagok. 642. Áhítat bennem hevít. Érzelmem növeli a hit. A csillagszóró fényt hint. 110

643. Karácsony szelleme reá száll szívünkre. Vár a szív égnek hírére. 644. Szent éjen egyedül vagyok. A hitvesem itt hagyott. Születésnapján hozzá szállok. 645. Földön csak álmodok. Öröm után nem kutatok. Üresek az utcasarkok. 646. Kihűlnek a karácsonyok. Süket és néma vagyok, ha lehet egyedül vagyok. 647. Szívemben az Úr lát. Te vagy a lombos ág. Hallgatom suhogását. 648. Szomorú így a világ. Érzem a félelem zavarát. Hiába fénylik az aurád. 111

649. Ha benned éled karácsonyi ének, én is csillogok az égnek. 650. A szélcsengők fejed fölött zenélnek, áhítattal összeérnek. 651. Suhogásukat érzed, amint pompában összeérnek, reád száll angyali ének. 652. Bennem csendülő hang, mint az estharang, hópelyhek hullanak. 653. Visszhangozzon bennem az égi szeretetem, terítse be keblem. 654. Az ég tetején a csillagok fénylenek, beterítik az eget. 112

655. Az égne óriás fenyőfa. Misztikus sejtelmem van ma, aranyak lógnak rajta. 656. Visszatérted hiába várom. A Földön minden illúzió, álom. Fény vagy a véráramomon. 657. Karácsony szeretet a létbe. Óh érzi a lelkem köre, engem fon át az ég öve. 658. Érzelmi szikrák szállnak. Hópelyhet szél hoz hajamra. Szívem ne érjék Uram bántalmak! 659. Az ég felé Istenem, merengek. Az égtől jöhet jó üzenet. Ha fáj a szív csak ő segíthet. 660. Óh légy velem karácsonyi öröm! Az élet üresen lehet börtönöm. Égjetek gyertyák a fénykörön. 113

661. Karácsony, szívem adom néked, az éghez mélán énekelek isteni szép rímű énekeket. 662. Tél van szívem hajlékában. Benne vagyok a tél fogságában. Nélküled bolyongok Uram a havasokban. 663. Az erdő közepén kigyúl a fény. A fenyőhöz leborulok én. Rá van írva, én vagyok a fény. 664. Mennyei érzelmek velem beszélnek. Ima világítja át lelkemet. 665. Isten ujja int felém, mintha érteném, suttog az ő érzelmén. 666. Szeretettől égek, hajlékot mégsem érzek, pedig imát rebesgetek. 114

667. Az éjjel tükör volt a Hold B enne Jézus szíve volt. Egy csillag nagyon ragyogott. 668. Zúg a fenyőerdő, száll a viharfelhő, zöld reménye vagy, te fenyő. 669. Fényes gondolatim lengve, lelkem szeretetbe telve repdes a szívem ele. 670. Zöld remények fehér lepelbe, karácsonyi küldetésbe. 671. Ó karácsonyi szép napok, hozzatok áhítatot Így a pályán maradok. 672. Nincs csillag az égen, sötét az út idelenn, száll a hó az égi ösvényen. 115

673. Szél a havat hajamra szórja, gondolatom hordja, figyel a Hold a csillagokra. 674. Fenyőfák suttognak a kertben. Magját az Úr ültette. Fenyvesek sora az Úrtól küldetésbe. 675. Rásüt a Hold a tájra. Repdes tőle szívünk szárnya. Kigyúl lelkem szent imára. 676. Perzsel a tüze a gondolatnak. A múltba visszaszállnak, a havas úton rám találnak. 677. Utam, életem állomása. Az Úr jól kitaposta. Hálóval jól be is vonta. 678. Ezüst színű fenyvesek. A hóba belesüppedek. Az éjben veletek merengek. 116

679. A szeretettől meggyógyulok. Istenem, te úgy is tudod, szereteted engem elragadott. 680 Világosság a lelkem fénye. Vágyódik az üdvösségre. Szállj le reám égnek békessége! 681. Az ég lassan besötétül. Boltozata csillagot szül. Az alján a sötétség elmerül. 682. Napsugár mosolya, fénylő, szép a sugara, véremnek dús patakja. 683. Fenyő dús lombja lelkem körbe fonta, koronája ott van a csillagokban. 684. Álmaimmal szövöm át a fénylő fenyőfát, a lelkemet bennem beragyogják. 117

685. Érzelmi szikrák köre, a szeretet lázas bűvölete, éltető fámat beszőtte. 686. Bennem csillagok égnek. Örökké szárnyalom az eget. Emlékek bennem derengenek. 687. Reám hulló érzelmek, tőletek erőt nyerek. A télben hóban lépkedek. 688. Szeretet visszhangzat, kereslek a sápadt Hold alatt. Üzenem az Úrnak, lelkem is fáradt. 689. Erőm úgy érzem sarjad, valami titkot takargat! Lelkem mégsem arat. 690. Fenyőt áldozom az Úrnak. Karácsonyi tüzes hamvak bennem lángra gyúlnak. 118

691. Óh karácsonyi hit, remény úgy dédelgetlek én, mint ahogy dédelget a Föld az ölén. 692. Tőled kérdem ciprusfa, miért van a boldogságom alkonya, a sorsom vándor árnyéka. 693. Angyalok zsoltára mily szépek, szent éji, mennyei énekek, harangzúgásba érek. 694. Óh gyertyafények reám ti majd emlékezzetek! Reménységem gyújtsál érzelmet! 695. Ha egyszer elmegyek, aki netán engem szeret annak verseim ajkán élnek. 696. Boldogságom délutánja szívem völgyébe leszálla, érzelmektől felszabadulva. 119

697. Óh gyönyörű citrus illatok. Szentséges üdvözítő napok. Áhítattal zúgnak a harangok. 698. Óh téli alkonyat, korán búcsút int a Nap, lágy zafír felhő simogat. 699. Lelkem fénytörésben, érzelmem megsebezve zúgva zuhan a mélybe. 700. Karácsonykor megjelent a Nap az égen. Elűzi a sötétet. Ez már zengzemény, jel. 701. Fohászom küldöm néked az égnek ligetében, lelked velem a fényben. 702. Fénylik a szívben a napsugár. Szép a karácsonyi táj. Így az élet nem kopár. 120

703. A Hold ős szellem árnya sugarának kristálya a csillagok is tőle lázban. 704. Szeretet hangok, tüzes gondolatok erői a csúcson ragyog. 705. Bujdos a fenyőn a gyertyák árnya. A lángot az ég is tovább szítja. Fény borul a nagyvilágra. 706. Karácsonyi éjjelek, szentséges egek szépséges a fényetek. 707. Mindig zöld a fenyőfa, te végtelen idő birtokosa mindig emlékszem illatodra. 708. Óh szent karácsony súlya, ne legyen se égen se Földön újra és újra se ember, se csillag háborúja. 121

709. Karácsony, te igaz, gyönyörű. Te vagy a parázs, tisztító tűz, Atyához a világ istenítő, hű. 710. Hajnalba és az éjbe rálehelte a hó ablaküvegére. Azt súgta: aludnod kéne. 711. Óh Istenem, szívem törékeny. Fenyőfám ölelj át, kérem! Ne legyen árva az egyedüllétem. 712. Istenem, elmondom neked nem csak a szent éjben gyújtok gyertyát érted! 713. Gondolatom tüzel az éjben. Karácsonyfámnak szép zöld a képe. Nyugtalan szél süvít a sötétségbe. 714. Mily távoli az égi kékség és ha süt a Nap még sincs sötétség. Érzem bennem Istennek képét. 122

715. Napfény jöjj fel, te tüzes ünnep Karácsony átölel bennünket, hogy a szívünkben éljen a szeretet. 716. Hömpölyög a világ, sodorja ide-oda a karácsonyfát. Viszi a szél az el nem múló dalát. 717. Gyertyacseppek Isteni igaz könnyek gondolatban felkereslek. 718. Csillagok fénye az égen, ti vagytok az égi képem a hulló szeretet rejtélyében. 719. Karácsonyi szent éj, odakinn viharos a szél, Istennek, embernek zenél. 720. Bennem ha világít a lélek semmitől sem félek, Isten szeretete védhet! 123

721. Szent éji álmok, harangszó vigasztalások, zenétek Istenhez szállott. 722. A Hold le-föl jár karácsony táján, s titkon arcomra száll. 723. Ahol senkise jár, ott Istené a kies táj. Befedte a hó a karácsonyt már. 724. Óh az ember mily szegény! Várja az Úrtól a fényt, karácsonynak szeretetét. 725. Szép karácsony, legyél bennem oltalom, a lelkemben szeretet hatalom. 726. Odakünn esnek az óriás hópelyhek. Bálban lehetnek az istenek. 124

727. Zöldül a fenyő ága. Szent ludak sírnak az éjszakába. Csillagok hullanak a kisded jászolára. 728. Karácsonynak fénye legyél az Úr hírnöke, békét tegyél a lélekbe. 729. Szent éj mutass utat előttem. Legyél a békesség szigetem. Szent énekét az Úrnak énekeljem. 730. Az ember várja a Napot. Fényét magadba hordod. Szent éjben Istennel vagyok. 731. Köss zsámolyodhoz fénnyel, óh Uram a szeretet kötelével. Legyél mindig velem, kérem! 732. A csillanó nap körön surranó fényözön, nagy isteni öröm. 125

733. Az égen fény és sötét. A Földön az ember a tét. Ők uralják az ember létezését. 734 Arra vágyik a szellem, ússzon szeretetben, ússzon lelki eledelben. 735. A fénynek támadása, a szeretetnek áhítata vezeti az embert az ég messiása. 736. A fény már megszületett. Elhozta a szent éji fényeket. Létrehozta az új szentélyemet. 737. Havasok ruhája zöld, fehér, sárga. Rajtuk a tűz mágiája. 738. Isten trónusa van bennem, belül körbefon engem, őt le sehogy nem győzhetem. 126

739. Lelkem hólepelben, mely üdvösséget érlel szellemi eledellel. 740. A parázs bennem éled. A fenyőn gyertyák égnek. Egyedül mit ér az élet! 741. Az égnek varázsa gondolatom felgyújtja, fenyők között száll a titka. 742. Citrusok, fenyvesek lelkemben elérik az eget. Atyám, boldog miért nem lehetek? 743. Szentséges kábulat érzésem felgyújthat, égi fényre áhítanak. 744. Árnyak nézik a fenyőfámat. A te égi árnyad nekem szomorú bánat. 127

745. Szent égi fények, ég örvényéből érkezett, ti csillogó félistenek. 746. Remegve utolér a mélységes szent éj, zokog bennem az ünnepély. 747. Karácsonyi szent estek zengitek a fény ünnepét. Szentestén szeretem a telet. 748. Óh fenyőfák, az ég küldi reátok a zúzmarát, a titkos báli ruhát. 749. Óh jó a fenyő illata. Érzelmem Istenhez tiszta. Áldalak mennyei karácsonyfa. 750. Bolyong a szellem. Künn jár a temetőben. Fenyők közé rejtettem hitvesem. 128

751. Ha figyelem meglátom az éjben Isten tükörképét az égen. 752. A szent éj balzsamot ad. A szentség a tudathoz tapad, mint tenger vizéhez a hab. 753. Honol virágkehelybe. Ő a szirom jele. a virág az Úr lelke. 754. Létem ködön csillog át. Nem tudja az égi jutalmát, mint bálvány imádjuk a fenyőfát. 755. Az ég már rég becsukta kék szemét, hófúvás leterítette fehér csöndjét. 756. Szívembe áhítat, zene. Mennyei tisztaság ideleng. Óh, hol vagy égi igaz szerelem! 129

757. Az égnek üzenem karácsony éjjelen lesz-e odaát győzelem! 758. A tél titkos ereje benne van a szent éjbe, a karácsony szeretetébe. 759. Künn esnek a hópelyhek, szél szaggatja a felleget, szívembe jöjj szeretet! 760. A fenyőfám tán megérti ha örökké akarok élni. Lelkem a vágy repeszti. 761. A karácsonyi fa alatt élem szeplőtlen álmomat, felém egyre mosolyognak. 762. Föld anya, te drága, méhed áldva, magjaid titkon jönnek a napvilágra. 130

763. Karácsonyi álmok, ha igaz úton járok megvilágosodok. 764. A lélek néma bolyongó. Az élet egy titkos folyó. A gyertya is hamvadó. 765. Az égi útnak könnyből van a hídja, a fa reám mintha mosolyogna. 766 Segíts Istenem! Nélküled a fényem kialszik bennem. 767. Tiszta szeretet, nélküled ínségben szenvedek, légy békesség szívemben! 768. Bennem a csend Isten hallgatása. Vigyél el a tiszta valóságba! 131

769. Karácsony fénye szememben égett, hajam csillagot viselt. 770. Szellemem mit terem, karácsony éjjelen kérdezem. Reggel majd elvisz a fényben. 771. Szent esték s éjek, ölelj át kérlek! Nálad vannak a remények! 772. Hiába világít agyunk, egymásra vágyunk egymás nélkül sötétbe vagyunk. 773. Karácsony tájban szívem leszáll a kies pusztába. 774. Lelkem az ég tetején. Arcom érinti fény. Óh Istenem, boldog vagyok én! 132

775. Óh havasok, havasok! Járok, előre haladok Istenem, sehol nincsenek nyomok! 776. Szellemi hang. Egy szellem kód. Isteni hang, isteni rang. 777. Kiadja lelki fényem? Ki fogja fel lelki rezgésem, a havas éjben Istenem? 778. Szeretetre szomjazom, tőle folyton égek imát Istenem, néked hogy emeljek! 779. Zúg a fenyőerdő, száll a viharfelhő, sok szárnyaló, szomorú fenyő. 780. Álmaim szövöm át. Nézem a fénylő fenyőfát. Keresem a csend imáját. 133

781. Óh magas ég! Árassz reám fényt, szépséges reményt! 782. Havasban lépkedek. Hatalmas hegyek, tőletek erőt nyerek. 783. Karácsony, ne legyek lázba, a fényre vágyva, bennem az örvény tánca. 784. Boldogságom alkonya, sorsom vándorlása valamit talán takargatna. 785. Egyszer hajdanán az égből szállott életfám, velem jelen volt a szivárvány. 786. Lombos fenyőágak a mennyei utak nyitva vannak, legalábbis gondolataimnak. 134

787. Óh, borús fellegek szívem bennetek darabokban hever. 788. Lelkemben fénytörés. Szúr mint a kés. Hol a rejtélyes égi rés? 789. Óh alkonyat, az égen búcsút int a Nap, nyugalmat áraszt. 790. A csillagok égnek. Titokzatos fények. Különös, szép lények. 791. Hófedte a hegy aljat. Ritkán lát a szem madarat. Most uralkodnak a varjak. 792. ködös már a táj, szívünkben is homály. Süvít a szél karácsonytájt. 135

793. A szent áhítat hevít. Érzelmem növeli a hit. Bennem él a fény, üdvözít. 794. Szállnak a hópelyhek. Az éjszakák sötétek. A nappalok hidegek. 795. Ha megcsendül benned a karácsonyi ének, néked áhítatot zenélnek. 796. Bennem csendül egy hang. Karácsonyi estharang. Szívedbe békét ad. 797. Kincsei a lelkemnek, drága ős elemek kitisztult kövei lehetnek. 798. Óh karácsonyi alkonyat, szép üde szavak ha reám borulnak. 136

799. Az égnek rég sötét az álma. Zöld a fenyőnek ága. Duruzsol a szobámba a kályha. 800. Virágos fák helyén A szép bércek tetején Uralkodik a tél. 801. Karácsonyi esték. A hó beborította a Föld testét. A nyár csak emlék már. 802. Karácsonyhoz érve a kályhafüst szálldogál a légbe, parazsa a szívnek közepébe. 803. A meleg szoba szereti a csendet. Az ember nem találhat tőle szebbet. Fenyő illattal széppé tesszük a telet. 804. Karácsonyi versek, rendítsétek meg keblemet, széppé teszik az unalmas percet. 137

805. A Nap isten lemenőbe halad, szétszór minden sugarat, a hegyek fénylenek a Hold alatt. 806. Hó takarta fenyőerdő elbujdosott rég a szitakötő. A faluban szárnyakon repül a fenyő. 807. Körben síri csend kószál, az óra körben gyorsan jár, az ég fejemre havat szitál. 808. Karácsonynak fénye, örömnek éjjele, fény van az ember szemébe! 809. Az ember boldog s örül, mit is tehetne egyedül! Imádkozzon ne terjengjen a bűn! 810. Karácsony fénylik a benső éjszakámnak. A csillagok is téged várnak. Visznek engem is angyali szárnyak. 138

811. Boldog az aki szeret, annak a hétköznap is ünnep, még a vére benne lüktet. 812. Sötét van, csillag se gyúl. Az ég eszméje lelassul A fény az ég óceánjába hull. 813. A szívbe ne vessz el, csodák hőnyoma, te vagy az ige temploma. 814. Rejtelem az Úr trónusa. Fenyő vigyáz sorsunkra. Az élet zöld színű fája. 815. A szívben ne vessz el csodák fája. Könnyeim az ég csillogtatja, éterben a vihar szétszórja. 816. Zúg a fenyves altató dala havasok ruhája, zöld, fehér, sárga. 139

817. Égi fényre vágyom. Végtelenjébe zárom magamban imádságom. 818. Fénylő Nap délutánja, rajta a tűz mágiája. Illata a teret bejárja. 819. Erdőben fütyül a rigó. Dallama ringató. Istenes gyógyító. 820. A Hold arcomra száll. Havas a fenséges táj. Elbújt a napsugár. 821. Szomorú a karácsonyom. Nem süt be a Nap ablakomon, ne hagyj itt az árnyékomon. 822. Keresem életem valóságát, kérdem a karácsonyfát. Becsapott engem a világ! 140

823. A legkisebb csend virága, elbujdosott a hó aljára, holnaputánra kibújik az orcája. 824. Karácsonyi szép álmok. Fagyosak az ablakok. Az Isten is elhagyott. 825. Fejem fölött a Hold letekint mélán a világ szemhéján. 826. Szalad a hó a fenyvesen át. Temeti ami útjába áll. Idővel temeti önmagát. 827. Hallgatom az esti harangot. Beterítik hangjukkal a világot, vigasztalja a a fáradt mulandóságot. 828. Elbújt a napom az év karácsonyába. Odakünn a kapum zárva. Várhatok a sápadt holdsugárra. 141

829. Holdvilágos éjszakán, egyedül maradt a lány a végtelen élet birtokán. 830. Istenem, szememben az értékem, e csodás remekművében összeáll az én térképem. 831. Az ember bujdosó sóhaját a zöld reménye járt át, a fény világítja át. 832. Istenem, legyél lelki oltalom, legyél segélyangyalom, ki fogja a kezem karácsonykor. 833. Uram, a szeretet hozzád kiált, óh gyere hát! Hamar eljön az árnyékvilág. 834. A fenyők is szerelmesei az estnek. Egymásnak súgják a levelek remegve, édesem szeretlek. 142

835. Beleestem a mocsárba. Benne vagyok egyfolytában. Uram, legyél velem az igazságba! 836. Óh istenem, megformáltál engem. Ordít hozzád folyton a lelkem. Nem hallja mire van szükségem. 837. Te csodás fenyőfa. Büszke a sok szárnya. Sokszor vágyom illatodra. 838. Ha suhog a fenyőerdő, s száll a szellő érted, én üzenek néked. 839. Szeretet suttog a szélnek. Szeme a Nap fényének. Szeretet az Úr szeretetének. 840. Mint lengő fűszál, a tündér oly könnyedén jár, átöleli őt az isteni táj. 143

841. Szívemben valami lázad. A szenvedés kiálthat, miért mutassam a világnak? 842. Uram, örömömben hallgatok. Az odúmba meglapulok. A csöndemnek ura vagyok. 843. A Földön, égen lelkem fogaskerekén, Uram a kiszállást kérem. 844. Ha a lelkem fáradt, te vagy benne az őr és a bánat, kiáltva mondom a világnak. 845. A szélfolyam ringott, a fenyőnek mesélt, hordta magán az ember szennyesét. 846. Ülök az ég alatt. Jobb lenne a híd alatt, nem kellene rakni lélek falat. 144

847. A házba befalazod magad. Életedben nézed a falat. Figyeld, egyedül csak a föld marad. 848. A világ széthullva fekszik darabokban, mint törött kristályváza. 849. Ez az éji rend, a csillagok odafent vigyáznak minden embert. 850. A nevednek lágy a dallama, a szellő bűvölve hallgatja. Neki és nekem is melódia. 851. Állandóan fényben égek. Égtől örökölt fények bennem égő ékek. 852. Szívem érzelmet ont. Félelme mégis sikong, hogy egy nap üresen kong. 145

853. Lelkem temploma tömjénnel átitatva. Isten és én az ő lakája. 854. Fenyőerdőben a fák körbeölelik egymást, s neheze látni a tisztást. 855. Bennem üreg tátong. A szív érzelmeket hordoz. A kilátás sötéten körbefont. 856. Fatörzs vagyok, árva. Nem számítok lombra, csak a csendes nyugalomra. 857. Árnya a fáknak. Nekem, neked s másnak, lerajzolja magát a világnak. 858. Orgonaszó a templomban zeng. A levegőben tömjén leng. Kevesen keresik fel Istent. 146

859. Valaki él a tisztaságnak. Az ő hazája ott van a lelki gyémántban. 860. Fáradt, szomorú a lelkem, pedig egyre ölelgetem, nem szeret engem. 861. Fájdalom ül arcomon elapadt a mosolyom ezen a szörnyű világon. 862. Jólét mocskában él a lét. Tisztító tüzet szítanék, mielőtt az Úrhoz felmennék. 863. Odafenn a felhőkkel diskurálok. Az égben hangosan bekiáltok: villámok, az utamat tisztítsátok! 864. Ha lemeztelenít sorsom magamat hiába adom, foghatom kalapom, botom. 147

865. Óh szép fenyőfám. Házam ablakán kopogtat a magány. 866. Nyugvásom kerestem a csend ölében, ajkamra hullott ajka méze. 867. Karácsonyfámat felöltöztettem. Hiába vártam az igaz fényre, elmerültem mint gyöngy a víz mélyére. 868. Élvezi a világ amit lát, a nyomor és a kín játékát, az emberiség gyarlóságát. 869. Óh szent fenyőfa, elmúlik a jajnak hangja, orra bukik ki előbb-utóbb Isten fia. 870. Fenyőfákat sarjasztottam. Egyedül maradtam, fenyőfáimmal bánatba borultam. 148

871. A telihold éltet. Körbetáncolja az eget, megtermékenyíti a Földet. 872. Hozzád szállt leheletem. Álmaim ébrednek bennem. Itt hagy az éj engem. 873. A létbe el ne merülj! Figyeld a sast, mint repül, mindig egyedül. 874. Ha tiszta egyenes, szilárd a lélek az álma mély lehet. 875. Vöröshagyma, illatos tőled az ember ajka. 876. Sötét az éj. Fejéket az ég ma nem hord a fején. 149

877. Ha a lélek a sötéten átlát, az értelem érti suttogását. 878. Hó takarta fenyőerdő, A ház ablakába szárnyakon repül a fenyő. 879. Érzi szívem, szám, vezérfonalakon érkezett hozzám. 880. Szent égi fények megszülik bennem a szépet, a tiszta érzelmet. 881. Szívembe ne vessz el soha, csodák hő nyoma. Te vagy az Úr trónusa. 882. Isten trónja bennem. Le nem győzhetem, körbefon engem. 150

883. Szent kábulat, érzésem felgyújthat, fényre áhítanak. 884. Fenyőfám világít. Szívem érd el álmaid! A többi nem számít! 885. Fenyőm lepik az árnyak. Árnya vagyok én is, árnyad a sötét ég alatt. 886. Úgy érzem boldog vagyok. Szívem repdes, dobog. A szeretett fenyő mosolyog. 887. Ember, Isten fia indulsz újra s újra a tüzek közt kalandra. 888. Az úton a fenyőfák úgy néznek reád, mint mesés ország. 151

889. Karácsonyi szent nap. A harangok zúgnak. Szél hoz mennyei hangokat. 890. Karácsonynak fénye, az ünnepnek áramütése, felébred végre. 891. Szeretettel áldozom az Úrnak. Érzelmek bennem kigyúlnak. Hallok mennybéli hangokat. 892. Szomorú a fenyőm régen. Mámoros fény ül szépen az ábrándos falevélen. 893. Fény csillanás az égből érkezett. Belém oltotta a fényeket. Fénylő égi csillogó szemek. 894. Óh fenyőfa, szívnek áldása ragyogjon bennem magasba. 152

895. Angyalok nyelvén mondok szózatot. Áldozó tűzben vagyok. 896. Az Úrnál hiába kopogok. Fenyőm hiába ragyog. Pislákoló fény maradok. 897. Látom a csillagok világát. Szél dúdolja a dalát, az örök fény melódiát. 898. Felettem múlnak az évek. Ha szemedbe nézek bennem csillagok égnek. 899. Körülöttem le-föl jár a Hold. Ezüst sugarat ont, s hallgat és semmitse mond. 900. A szemem az égre szökött. Nem lát mást, csak ködöt. Az ég szinte füstölög. 153

901. Fenyőkön dérvirágok lengenek. Óh karácsonyi kisded, te vagy az örök élet üzenet. 902. A szellő fuvalma csilingel. Szemem az égre néz fel. A lelkem útvesztő tévedésben. 903. Bolyong cél nélkül hitem. Az égtől várom hiányérzetem fenyőerdő sűrűjében. 904. Kigyúl bennem lám a várt öröm szikrám, óh, ott rejlik az Úrnál. 905. Erembe kigyúl fényszálam ha az Úr ád nyugalmat, csendül a fénylázam. 906. A szemem az égre nézett. Rajtam nyugtalanság égett. Az ég villámként fénylett. 154

907. Örök titkos tűzjelek, ablakomban fénylenek az isteni égi tűzjelek. 908. Óh, lelkemen bélyegző. Óh, a karácsony mindenkit összesző. Benne van a mágikus erő. 909. A karácsony zöld, aranyos mennyei igaz csokor. Virágos kertben honol. 910. A létem ködön csillan át. Az égi szellem világát ő tartja számon jelét, kódját. 911. Szállj le az égből karácsonyfa. Terád van írva az embernek jussa. 912. Égi fényliget, gyújtsál a szívbe tüzet. Hidegben melengesd a hitet! 155

913. Figyelem a fenyőfámat. Én is része vagyok a világnak. Az Úrtól várom a jutalmat. 914. A tudat eget-földet lát, hímzett világa szövi át, remény díszíti zölddel a fáját. 915. Maradj velem égi fény, mely mindenhova elkísér míg az égbe hazatér. 916. Szívemben a fény zeng, mennyei tisztaság cseng. Bennem az égiek fénye leng. 917. Hallom a hónak fehér csöndjét. Becsukta szemét az ég. Hova tűntél vadvirágos rét? 918. Szállnak a hópelyhek. Kedves kis teremtmények. Együtt sokra is képesek. 156

919. A napsugár mosolya a földi létnek fontossága, ő a karácsony álma. 920. Leestek a havak. Hegyet-völgyet beborítottak. Az élettől mit is várjak? 921. Citrusnak havas a lombja. Havat a szél hordja halomra. Ráborul a fenyőfámra. 922. Üdvözítő fény üzenete. Ő az égnek hírnöke. Karácsony légy a lélek győzelme! 923. A karácsony mily szép, szórja a sugarait szét. Jön a Nap fel hírnökként. 924. Az ember sorsa üldözött. Szent igére szomjaz a Föld. Jöjjetek az égből isteni hírnökök! 157

925. Életről elmélkedem karácsonyi éjjelen. Az égben lesz győzelem? 926. Sötét leplet dob az égre az alkonyat. Fenyvesek vonaglanak, a sötétben szél hordja a havat. 927. Az égnek üzenem, lelkemben leljem a hidegben meleg tűzhelyem. 928. A zúzmara hullik. A Hold sugara haldoklik. A fenyő a hótól roskadozik. 929. Télen az ember alig lát. Fagyos, gyilkos éjszakák ütöttek nálunk tanyát. 930. A karácsonynak álma szép, rávetül a tájra, a havas szikrákra. 158

931. Télen csendes a táj, mindent magába zár. Varázs ül mágiáján. 932. Havas szent éj. Sötét az éj, hókristály fehérén. 933. Karácsonynak fénye, legyél a szívben béke, legyél a fénynek szigete. 934. A havas utat nézve, a múltat felidézve legyen nyugalom végre! 935. Nézem a sok felleget. Karácsonyi sötét eget. Köss magadhoz szeretet! 936. Karácsony, te lélek óra. Te vagy a lélek harmónia. Veled élni tündérpalota. 159

937. A csillagok díszítik az eget. Ihletek lepik el szívemet. Kutatjuk, hol van a szeretet. 938. Nézem a felleget, a szomorú sötét eget, hol lelek egy bölcs szigetet? 939. Karácsony lángja gyúljon fenn egyfolytában, az életet színesítsd váltva. 940. Óh te szép kikelet, érzelmeim nélküled sehogy se röppennek. 941. Napsugaras fények, titeket szeret a lélek, ti vagytok a szép kikelet. 942. Fenyő, te vagy télen a varázs, ha ablakom zúzmarás a lelkemben hervadás. 160

943. Isten a tűz fojtólángja, az embernek imája. Ízzál bennem egyfolytában! 944. Karácsonyi szép napok. Zúgnak a harangok. Fénylő gyertyaként hamvadok. 945. Havas dalt dúdol a fenyőfa. Naponta álmokba ébren a Napot dallal odacsalogatja. 946. Zöld reményű életfa. Nélküled szikár lenne az élet folyama. 947. Fenyőfák, rajtatok a hókabát, az ég küldi még a zúzmarát, a fehér báli ruhát. 948. Remegve utolér a szent éj szívem ünnepén, a lélek mély közepén. 161

949. Felhők feketén ülnek a bérc tetején, hó villan a virágok helyén. 950. Karácsonyi fények szent éneket énekelnek. Szállnak a fehér hópelyhek. 951. Kelj fel Nap fensége! Süss le egek fénye, a dicső karácsonyi éjre! 952. Dér koszorú fénye a havas utat nézve, tűnő időt felidézve. 953. Legyen nyugalom végre sérült lelkemben az öröm a víg dalom énekelje. 954. Karácsony éje, te vagy a szeretet tüze, az égi szeretet törvénye. 162

955. A fenyőn a fények szépen tündökölnek, szép és jó érzelmeim vegyülnek. 956. Szent éj, mámoros a fény a fenyő levelén. 957. Fájdalmasat írok, sírnak a papírok ha szomorú vagyok. 958. Az alkony kísértetén visszaleng a szél. A szent éj újra visszatér. 959. Ereimbe égnek, balzsama a szívnek gyönyörbe éltet. 960. Óh szép gondolat, belőled fakadnak a szép üde szavak. 163

961. Szeretet, tőled fény árad. Összeölelkeznek bennünk a fényszálak. 962. A szív mélyén a tudatom szigetén szeretetre várok én. 963. Az égen támad a Nap. Fénylik az ablak, majd csak meleget ad. 964. Égi jel az égen, csillagod istenem, te vagy szép reményem. 965. Ha erős az erény. Ha az ember szegény, akkor is jól él. 966. Legyél bennem lelki oltalom segély angyalom. 164

967. Tengeren orkán vihar, elsüllyed a hajó, jaj! Elcsendesül a moraj. 968. Annyi árny körülöttem. Érzem beteltem, épül talán a lelkem. 969. Bujdosó sóhaját a zöld reménye világítja át. 970. Az úton a napsugárral pihenek, várják a lépteidet, hogy fölébresszék őket. 971. Ha az ember szeret, nem tűri a vétket csak az őszinteséget. 972. Szemeid mosolyom mossák, darabos a fénye, azt mások okozzák. 165

973. Nincs oly tudományág, mely a szív érzelmébe lát. Keresheti a szív egyedül útját. 974. Óh, jön föl az égre a hajnal fénye, a szeretet reménye. 975. Örömet szitáló szent éj, az égtől küldemény, majd felderül a fény. 976. Fényes lesz a holnap, ha fejünk fölött kisüt a Nap. Örülünk a karácsonynak. 977. A szél vegyül a felhőkkel, a vihar váltja fel. A fenyőfa dérkoszorút visel. 978. Óh, karácsonyi fény! Te vagy a remény az életnek körén. 166

979. Óh, csodálatos fény, te lélek zengzemény. Ó jöjj szállj az égre fölém! 980. Karácsonyi szent éjbe te vagy az igazság hírnöke. Tegyél békét a lelkekbe! 981. Az emberek karácsony éjbe fénykörben élnek, lelki tükörbe néznek. 982. Díszítem a fenyőfát. Égnek rajta a gyertyák. Rebesgetek imát. 983. Odakünn sötét a világ. Szobámba nyílik a mikulásvirág. Piros zöld minden ág. 984. Jön fel az égre a hajnal fénye, a szeretet reménye. 167

985. Karácsonyi ének, árnyékodban örömmel élek. 986. Fenyőfám sürget, gyújtsam meg bennem az égi fenséges tüzet. 987. Szent egek, fények. Tirólatok írom verseimet, legszebb kincseimet. 988. Áhított szeretet, ölelj körbe engemet. Szívemben te vagy ékszerem. 989. Verseim mesélnek az égről, a szép nagy fényedről. Ide száll a csodás fénykör. 990. Mindenkiben a fény ragyogni szeretne. Ez az ő óriás természete. 168

991. Óh Uram, a szereteted a szívem fogja fel, védve vagyok lelkemben. 992. Ha elhagy engemet. Tudom hogy szenvedek. Hajlékot már nem érzek. 993. A természet vesz körül. Óh, a lelkem hogy örül. A szeretet csöndet szül. 994. A természet vesz körül, az Úr bele vegyül, leselkedik a fenyők mögül. 994. Fények övezik lelkemet. Hatalmas érzelem felvisz a mennybe. 996. Karácsonyi álmok, ha igaz úton járok megvilágosodok. 169

997. Karácsonynak fénye, a tisztaságnak éke, szelleme a bölcsességbe. 998. Fenyőfám majd megérti, ha örökké akarok élni. A lélek a mulandót megveti. 999. Naponta temetjük a fényt, az Isten ünnepét. Szent éjben várom visszatértét. 1000. Óriás lombú fák zengjétek át harsonák a szent éjnek álmát. 1001. Isten hallgatása Bennem a csend, vigyél hozzád el! 1002. Lelkemben érjen célba a fényem, a Nap arany legyen az égen. 170

1003. Hol lakozol tiszta szeretet? Nélküled mindig ínségben szenvedek. 1004. A lemenő Napon ott ül a hatalom. Ő a fenséges birodalom. 1005. A fenyőn gyertyák égnek. Érzést keres a lélek. A fények égi jelek. 1006. Óh csillagok gömbjében Élnek kihunyt ezredek Óriás terek, tengerek. 1007. Karácsonykor úton a fenyők tánca Az ember él a szentek Száműzött némaságába. 1008. Karácsony Te vagy A napnak sugara, Az élet föltámadása. 171

1009. Te vagy Karácsony Szent gyönyörének Előzivatara. 1010. Szent kelet világa Te vagy a napkelet Érzéken túli hatalma. 1011. Én vagyok az Éva. Én vagyok a fenyőfa. Én vagyok a rezdülés az anyagba. 1012. Üvölt a vihar, A hegytetőn kavar, Én vagyok a sárgult avar. 1013. Bennem érzem a telet, Mely bánatot kerget, Fenyőligetbe érek. 1014. Én vagyok talán az Úr maga. Én vagyok a fa maga. Én vagyok a világ központja. 172

1015. Viruló élet, A gyökérben éled, Az Úrtól kapom a menedéket. 1016. Fenyőfa varázsa, Ráül a karácsonyra Megnől a hatalma. 1017. Kék ég, te selyem szatén, A boldogság fája ott van, Az Úr fenséges küszöbén. 1018. Orfeusz az Úr fája, Fényes az ő aurája Égen, földön úri ágazója. 1019. Ahol a nap fölkel, Az Úrnak laknia ott kell. Az égi citrusok ligetében. 1020. Ott van a bölcsesség hona, Ahol az erény száll fel, Fénylő magaslatokra. 173

1021. Sok, sok idegenség, Bár csak fenyő lennék, S mégis szűzi szépség. 1022. Az égen vihar süvít, Fenyőerdő hóban nyugszik, A képzeletem az égen siklik. 1023. Álmomban, az éjjelben, Hajamban fényes Csillagot viseltem. 1024. Szellemi életem A léleknek békéjében Fakadó áldás él szeretetében. 1025. Fent az égen érzem, Ki nem hűlő csillag parázs A tudás égi jelvényem. 1026. Egyszer karácsonyi éjjen Volt boldog a lelkem, Sikító üzenete reménytelen. 174

1027. Az idő fut, száll a fogaskeréken, Le földön, égen, Óh szétdúlja hit, reményem. 1028. Óh lét fényem, A lélek tiszta törvényem, A csillanó fényszintem. 1029. Kutatom a múltam, Fény gondolatomban Álmaim világában. 1030. Fellobban bennem A boldogság vágya, Több síkú zarándoklatába. 1031. Zöld fenyő Titkos a lénye Figyeli őt ég, föld szeme. 1032. Az Úrnak titkos az arca, Szíve bennem szökőárba, Hatalma harca. 175

1033. Szűzi tiszta fény Az úr hajlékának Szent küszöbén. 1034. Zöld fenyő szép jelenet Az idő ellopja A zöld szépségedet. 1035. Ringat a szél, Engem tégedet Szerelmem felém virágot lenget. 1036. Óh az idő a vezérem Megcsúfol engem Lassabban csordul a vérem. 1037. Fény bennem elvesztél Fenyőillat emlékén A bánatom tetején. 1038. Teljesüljön Szívem vágya Legyek az úrnak díszpolgára. 176

1039. Tegyek fenyőfára Selymes ágára Igazgyöngyöt Isten asztalára. 1040. Felhőből lépjek elő Akár az égen a nap, S neveljem fel bennem a sugarakat. 1041. Óh Istenem érzem Fényem a törvényem Járjak fenyő zöld reménnyel. 1042. Óh szeretet bennem éled. Forrása előre vezet. Óh zöld remény, szeretet. 1043. Óh a szökőár körön. Lesz még öröm Égi álom, igaz gyöngyöm. 1044. Vágyom égi fényre, Vágyom menedékre, Földi, égi tükörképre. 177

1045. Éltető zöld szentéj Él a szívem mélyén Isteni szeretet kötél. 1046. Óh ős égi tüzek A nap vére bennem lüktet Az élet titkokkal telített. 1047. Az égi áldás Tudás fáján hál, S a lélekre rátalál. 1048. Az Úr ragyog a fényben, Az árnyéka van az égen Ő a csend a menedékem. 1049. Hosszabban süt holnaptól a Nap. Örül a Föld s az égboltozat. A tüzek bennem is lángra gyúlnak. 1050. Ó szent ég, legyen az arcod ma szép! A csillagok csillogjanak szerteszét! Karácsonykor uralkodjon a Napos ég! 178

Karácsonyi transz Óh lelkem, szívem láss! Te áhított fény támadás, szentélyem rejtelme, az ég fényes szeme! Óh szent láng, vigyázz reánk! Te gyógyító fenség. Te kábító transz áhítat Karácsonynak pírja, gyertyák parazsa, a szerető vágy visszhangja. A lelkem üdvöt érlel. Szellemi mágikus eledel. Karácsony bennem vagy élő ős reménnyel, ős emlékeiddel. Óh érzem a titkokban valaki haja fürtjét, belengi szívem zöldellő piros emlékét, s keresi folyton keresi a rezgésszámom szeretetét! Egyszer a lélek álmodott. Mily boldog volt régen, mikor még test nélkül szállhatott! Óh égi pálma, te szikra álma, mit fárad az ember keze, lába, amint súlyát magával hordja! A szív mélyén erőm gyűjtöm én. Anyagi testem magva, 179

olyan mint az alma. Nő, majd ledobja a terhét a fa. A lélek is visszaszáll a Napba, ha az anyagot ledobja, kivirul a fénye tisztasága, s az égen visszajön a lélek virágzása.

Fohász az Úrhoz Óh, Uram maradj meg Lelkemnek szövője, Légy tovább is tükör a szemembe, hogy tisztán tudjak belenézni mások szemébe.

180