Jelige: „Hárs” Keresztény értelmiség – a föld sója Páli Szt. Vince, amikor a papság és az első lazaristák képzéséről beszélt, említette a következő lépcsőket: 1. ember, 2. keresztény, 3. pap, 4. lazarista. De a tevékenysége során nem csak a papság képzésének szentelte az életét, hanem foglalkozott világiak képzésével is, akik segítettek megvalósítani terveit. Azért a világiak képzésében is tapasztalhatók ezek a lépcsők:
elsőként következik az emberi képzés, melynek célja megerősíteni ember természetes képességeit;
utána csak lehet átadni azt, ami a kereszténység hozzáteszi ezekhez a képességekhez;
és ezek után csak lehet átadni a vincés lelkiség jellemzőit. Szt. Pál apostol azt írja: Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék” (1Kor 1, 26-31).
A keresztények között, a Krisztus tanítványai és követői között, nem csupán egyszerű emberek voltak és vannak, hanem keresztények része nagyon komoly képzésben vesz részt, minden rétegből való emberek találnak Jézus tanításában valamit, ami vonzó. Azok miatt az emberek miatt beszélhetünk a keresztény értelmiségről. Annak szerepéről beszélve, elsősorban illik meghatározni, mit jelent ez a fogalom.
1
A keresztény értelmiség fogalma Több forrás1, amikor az értelmiségről van szó, kiemeli a tanulás és a megértés képességét. Sokkal ritkábban fogalmazzák meg az értelmiséget, mint képességet arra, hogy ember „találjon magát” és tudjon viselkedni adott helyzetben, képes legyen megoldani a problémákat. Szóval sokkal ritkában az értelmiséget úgy bemutatnak, mint képességet a tudás gyakorlati felhasználására. Kristóf Luca szociológia szempontjából próbálkozik definiálni értelmiséget társadalmi szempontból. Abból a szempontból gyakran döntővé válik az adminisztrációs szempont – pl. a diploma megszerzése, vagy személyes tulajdonságok, de ezeket az elemeket nem tartja elegendőknek, hogy ezekkel rendelkező egységet értelmiség képviselőjének tartsuk2, mert a tudás mellett értelmiség feladata az értékek, normák, ideológiák, szimbólumok létrehozása. Azon kívül értelmiség gyakran kritikus, képes kérdőjelezni addigi rendszereket 3. Azért az értelmiséget több szempontból definiálja a következő szinonimák segítségével: 1. szakszerűség – közép osztályhoz tartozó emberek nagy tudása, 2. küldetés tudata, 3. egyetemi rangját felhasználása a politikai rendszerek alakításában, 4. kultúrateremtés, 5. érték- és ideológia termelése, 6. közéleti részvétel, 7. társadalomkritika4. Gyakran „értelmiség” szó a szellemi munkát végző embereket jelent. Így tartoznak bele tudósok, kultúra és művészet emberei és a nevelői feladatokat ellátó emberek 5. Ha keresztény értelmiségről beszélünk, olyan emberekre gondolunk, akik a fent felsorolt pontoknál keresztény, azaz Bibliára, Jézus tanítására alapozó értékrendet
alkalmaznak
tevékenységük során. Ez annyit jelent, hogy a tevékenységükben a hitből fakadó értékeket szerint alkotják véleményüket, a keresztény hit értékeit figyelembe veszik a munkájukban – akár az oktatásban, akár a kutatásban, akár az információközlésben. Ezek a feladatok nagy részben a valóság ismeretét követelnek. A keresztény értelmiség képviselői a valóság megismeréséhez nem csupán tudományos eszközöket használják, hanem elfogadják azt, hogy a valóság nem csak a földi 1
2 3 4 5
Értelem, in: Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/E/%C3%A9rtelem.html; Ineligenecja, in: Encyklopedia PWN, http://encyklopedia.pwn.pl/haslo/;3915042; Intelligence, in: Dictionnaire de la langue française, Larousse, 1995, pp. 852-853.; Kristóf Luca, A magyar értelmiség reputációja. PhD. értékezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Szociológia Doktori Iskola, Budapest 2011, pp. 17-22. Kristóf L., p. 17. Ibid., p. 18. Ibid., p. 19-20. Ibid., p. 20.
2
javakból, természetes szabályokból áll, hanem figyelembe veszik, hogy létezik a természetfeletti világ is és ezért olyan eszközöket is használják, melyek segítenek a természetes tudományokban megjelenő problémákat és kérdéseket, keresztény értékek szempontból értékelni. Ehhez a feladathoz, a természet és természetfeletti dolgok, törvények megismeréséhez és az összhang építéséhez ezek között nagyon jó tanácsokat lehet találni Szt. II. János Pál pápa tanításában, aki foglalkozott a tudomány és hit, tudomány és etika, ész és hit közötti kapcsolattal, ami dokumentumaiban látható. Legjobban ezt a problematikát érintő Fides et ratio enciklikájában bemutatta. A keresztény értelmiség nem új fogalom, nem egy új társadalmi réteg. A kereszténység első századoktól kezdve lehet megállapítani a keresztény értelmiség létezését, hiszen, különösen a keresztény ókorban és középkorban, a vallásosság és a tudás egymás mellett legjobb harmóniában léteztek. Számos akkori tudósokat Szenteknek is tiszteljük, ami annak bizonyítéka, hogy lehetséges az összhang tudás és életszentsége között, hogy lehetséges komoly tudományos munkával foglalkozása hívő emberek által. Hadd említsük néhány példát. Szt. Pál apostol „jó végzettségű” ember volt – Gamaliel iskolájában jól megismerte az Ószövetséget. Azon kívül jó világi görög képzésben is részesült, hiszen a műveiben látható a retorika ismerete. Különösen bebizonyította azt a képességét amikor Athénben Areopágoszon beszélt és hivatkozott a helyi pogány kultuszokra (ApCsel 17, 16-34). Amikor pedig Jézus titkáról, Jézus mysztériumáról beszélt, szókincsében lehet látni a görög kultuszokban használt kifejezéséket6. De Jézus Krisztussal találkozva semminek tartotta az eddigi életét, eddig szerzett ismeretet és tudást, és legfontosabb feladatának tartatta azt, hogy megismerje Jézus Krisztust és Őt hirdesse. Ráadásul nem emberi bölcsességgel tegyen azt, nem vonzó szavakkal, hanem elsősorban Jézus titkának lényegét akart átadni: csak Jézust és ráadásul megfeszíttetett akarta ismerni (1Kor 1). Az Újszövetségi könyvek szerzői után, az Egyházatyák között sokan voltak, akik nem csak kiváló teológusok voltak, hanem civil tudományokban is járatos voltak, mint pl. Szt. Vazul, vagy Nazjánzi Szt. Gergely. Szt. Ágoston is sokáig kereste az igazságot és találta azt a kereszténységben. Hosszú keresés után rájött, hogy a valóságot legteljesebben lehet megismerni és az igazságot lehet találni csak Krisztus fényében. Végül Aquinói Szt. Tamás is ismerte és használta teológiát és filozófiát egyaránt, amikor az Isten kereséséről tanított. Ma, amikor nem egyszer úgy tűnik, hogy kevésbé fontosnak tartjuk az Istennel való kapcsolatunkat, amikor több helyet adunk a „látványosabb”, „tapinthatatlanabb” tevékenységeknek,
6
Lipinski Michal, Mistagogiczna duchowość św. Wincentego a Paulo, Kraków 2014, p. 128.
3
mint pl. társadalmi problémák megoldása, küzdelem a szegénység ellen, érdemes említeni ilyen embereket, mint Páli Szt. Vince, vagy Ozanam B. Frigyest. Páli Szt. Vince nyomor és betegségek ellen küzdött. Igyekezett biztosítani emberhez méltó körülményeket betegeknek, raboknak, háborúk áldozatinak. De nem szabad elfelejteni azt a tényt, hogy tanult ember volt – végzett teológiát és kánon jogot. Az ő példája több, mint kétszáz évvel később megérintette Ozanam B. Frigyest, aki párizsi egyetem (Sorbonne) tanáraként próbálkozott válaszolni a szociális kihívásokra. Gyerekkora óta látta anyja példáját, aki segített rászoruló családokat. Érettségi után jogot végzett, de azon kívül több nyelvet tudta: németet, hébert, szanszkritot, olaszt, angolt, spanyolt, latint és görögöt. Ezeket a képességeit használta a Szentírás és az Egyházatyák műveinek tanulmányozásához. 1831-től Párizsban tanulva, azt megtapasztalta, hogy többi tanár hitet és vallást a tudomány ellenesének tartotta. Ozanam B. Frigyes másképpen gondolkodott – kereszténységben választ megtalálva sok kérdésre, úgy döntötte, hogy tudását a hit szolgálatára fog használni. Átélt kérdések és kétségek a hit térén hasznossá váltak: képes volt türelemmel és megértéssel elviselni más emberek hitetlenségét. 1833-ban alapította Páli Szt. Vince Társaságat, melynek célja a szegények szolgálata volt. Egyetemi tanárként együttműködött Rendu B. Rozália – egyszerű Irgalmas nővérrel, aki Párizs legszegényebb kerületében szolgált. A szociális tevékenysége mellett képes volt tovább folytatni a tudományos tevékenységét és 1841-ben megkapta a kereskedelmi jog tanszék mellett az irodalom tanszékét is. Rövid, mert csak 40 éves élete során sokat is publikált 7. Végül ne feledkezzük meg Szt. II. János Pál példájáról, aki a humán tudományokban, a bölcsészetben, tökéletes példa arra, hogy szent életű ember és nagy tudós ideálja a mostani világban is megvalósítható. Tőle is lehet tanulni készséget a párbeszédre azokkal, akik értelmiséghez tartoznak. A keresztény értelmiség helye és szerepe az Egyházban és a társadalomban Az Egyházatyák korszakában A Diognétoszhoz írt levél egyik szakasza8, mely általában a keresztények szerepéről a világban szól, jó alapot ad a keresztény értelmiség szerepének meghatározásához. Ebben a levélben azt olvassuk: A keresztényeket nem különbözteti meg a többi embertől sem a táj, sem a nyelv, sem az életmód. Nem laknak ugyanis külön városokban, nem beszélnek valami szokatlan nyelven, nincs semmi különcködő életmódjuk. 7
8
http://www.mavocation.org/vocation/suivre-jesus-christ/saints/106-frederic-ozanam.html; http://www.ssvp.fr/menus/la-ssvp/rubrique-histoire-rosalie-rendu.pdf; http://brewiarz.pl/czytelnia/swieci/0908e.php3 A Diognétoszhoz írt levél, Az imaórák liturgiája, II. kötet, Húsvét 5. hete, szerda, pp. 696-697.
4
Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogyan kinek-kinek a sorsa megszabta. Öltözködésben, táplálkozásban a lakosság szokásaihoz alkalmazkodnak, de más szempontból egy csodálatos és mindenki számára hihetetlennek látszó életmódot folytatnak. (…) Házasságot kötnek, mint mások; gyermekeik születnek, de nem dobják ki magzataikat. Közös az asztaluk, de az ágyuk nem. 9 Úgy, mint általában a keresztények, a keresztény értelmiség is ezek között a körülmények között él és teljesíti hivatását, ahol nem keresztény tudósok, tanárok, művészek és többi kultúra képviselői. Hiszen akkor is, amikor léteznek keresztény egyetemek, ha figyelembe vennénk a tudományos dolgozók számát, a keresztény tudósnak többsége nem ezekben az egyházi intézményekben teljesíti küldetésüket, hanem a világi intézményekben. Így hatásuk van nem csak a saját vallási körre, hanem más vallású, más felekezetekhez tartozó emberekre és kovászkánt (Lk 13,21; Mt 13,33) és a föld sójaként, a világ világosságaként (Mt 5, 13-14) jelenthetnek meg a világban. Így megtapasztalják, úgy mint nem keresztények az örömöket, nehézségeket, velük együtt különböző intézményekben dolgoznak, elfogadnak adott tudomány területének sajátos módszereket, kutatási eszközöket. Keresztény művészek sem használják más eszközöket és más anyagokat, mint nem keresztény kollégái. Ezért a keresztény értelmiség képviselői egyrangúak a többi értelmiség képviselőivel és a szakmai pályán nem lehet kisebb értékű hangjuk és munkájuk. De A Diognétoszhoz írt levél rámutat a különbségekre is, melyek vannak keresztények és nemkeresztények között: Testben vannak, de nem a test szerint élnek. A földön élnek, de hazájuk az égben van. A fennálló törvényeknek engedelmeskednek, de életmódjuk felülmúlja a törvényeket. Mindenkit szeretnek, őket azonban mindenki üldözi. Nem is ismerik, és mégis elítélik őket, megölik őket, de életre támadnak. Koldusszegények, és mégis sokakat gazdagítanak; mindenben hiányt szenvednek, mégis mindenben bővelkednek. Megszégyenítik őket, és a szégyenben éri őket a dicsőség; rágalmaik visszahullnak amazokra. Megrágalmazzák őket, és épp a rágalmak közt éri őket a dicsőség. Hírnevüket megtépázzák, de fényesen bebizonyul igaz életük. Szidalmazzák őket, és ők áldással felelnek erre. Megvetik őket, de ők tiszteletet adnak mindenkinek. Jót tesznek, és mégis mint gonoszokkal bánnak velük. Ha kínozzák őket, örülnek, és mintha életre támadnának. A zsidók úgy hadakoznak ellenük, mintha pogányok
9
A Diognétoszhoz írt levél, Az imaórák liturgiája, II. kötet, Húsvét 5. hete, szerda, p. 696.
5
volnának; a pogányok is üldözik őket, de maguk a támadóik sem tudják, hogy miért bántják őket.10 Azok a különbségek gyakran üldözéseket vonnak rájuk és gyakran inkább diszkriminációt jelentenek, ami nem egyszer anyagi hátránnyal is járhat. Természetes tulajdonság az, hogy az ember keresi az igazságot, szeretné minél jobban megismerni körülötte lévő valóságot, de látja azt is, hogy nem minden kérdésre találja választ evilági módszerekben, mert tapasztalja a természetfeletti valóságot is – az Istent, aki mysterium tremendum et fascinosum, azaz féltető és vonzó titok. Ezt a tényt megfogalmazta Szt. II. János Pál Fides et ratio enciklikájában, mely a hit és ész, a hit és tudomány közötti kapcsolatról szól: Az antropológiát, a logikát, a természettudományokat, a történelmet, a nyelvészetet, ...ami bizonyos értelemben a tudás egészét áthatotta. Az elért eredmények azonban nem feledtethetik: az ész, mely egyoldalúan csak az emberrel mint szubjektummal foglalkozik, teljesen mellőzni látszik azt, hogy ez az ember arra is hivatott, hogy egy őt meghaladó igazsághoz eljusson.11 És erről a hivatásról, meghívásról hívő embernek nem szabad elfeledkeznie, mert Amennyiben csökken kapcsolata ezzel az igazsággal, minden ember a saját belátásának rabja lesz, s személyes voltát pusztán tapasztalatokra támaszkodó pragmatikus szabályok megtartásában látja, abban a téves meggyőződésben, hogy rajta kívül mindent a technikának kell uralnia.12 Igaz, válasz erre a kihívásra nem mindig egyszerű és emberileg néha „nem hasznos”, mert pl. úgy tűnik lassítja, vagy lehetetleníti a karrierjüket, ami nem egyszer az egész hívek közösségének sorsa. De ezt a helyzetet is lehet elolvasni és magyarázni az idézet A Diognétoszhoz írt levél fényében. A keresztény értelmiség képviselői, mivel nem csak földi és szakmai szabályokat megtartják, többet követelnek maguktól. És lehet azért, hogy kihívást jelentenek a nem keresztény kollégái számára, gyakran negatív megkülönböztetést tapasztalják. Ha nem nyilvános üldözésben, gyakran lekicsinyítésben van részük, de, hála Istennek, hivatásuk tudatában élnek: Egyszóval: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban. A lélek jelen van a test minden tagjában, a keresztények is ott vannak a világ városaiban. A lélek ott lakozik a testben, de mégsem a testből való; a keresztények is itt vannak a világban, de ők sem e világból valók. A láthatatlan lélek a látható testben van; a világban élő keresztények is láthatók, de vallásosságuk láthatatlan. A test haraggal és harccal
Diognétoszhoz írt levél, Az imaórák liturgiája, II. kötet, Húsvét 5. hete, szerda, p. 696. 11 II. János Pál, Fides et ratio enciklika a hit és az ész kapcsolatának természetéről – 1998. szeptember 14., 5. 12 Ibid.
10
6
támad a lélek ellen, mert akadályozza élvezeteiben, pedig semmi jogtalanság nem esett rajta; a világ is gyűlöli a keresztényeket, mert ők visszautasítják élvezeteit, holott a világot nem sértették meg.13 Így keresztény tudósok nem maradnak csupán földi, szakmai, gazdasági törvények betartásánál, hanem többet adhatnak a civilizációnknak. A keresztény értelmiség képviselői igyekeznek válaszolni a sokkal nehezebb és mélyebb kérdésekre, mint világi kollégái, pl. a következőkre: Hol vannak a tudomány határai? Elfogadható és megvalósítható mindaz, ami technikailag tudnánk végbevinni? Tudomány abszolút-e, vagy vannak határai? A keresztény értelmiség hivatásnak megvalósítása nem mindig egyszerű. De ezt a feladatát nem a keresztények első nemzedékei kitaláltak, sem az Egyház, aki bizonyos emberek szerint korlátozza a kutatásokat, akarja megőrizni magának a tudomány területét, hanem már maga Jézus Krisztus tanítványaira bízta, amikor azt mondta, hogy ők nem a világból valók (ld.: Jn 15,19; 17, 14-16). És ez a hivatásuk, hogy maradjanak a világban, ne meneküljenek el olyan helyekre, ahol jobban megértik őket, hanem ebben a világban, Isten segítségével, álljanak ellen a gonosznak (Jn 17,15). De az sem vezethet a ketteséghez a tudósok és a keresztény értelmiség képviselői között. Hiszen, ha annál maradnánk, nagyon egyszerűen lehetne keresni nem az igazságot, hanem azt, ami konkrét ember világnézetének megfelel. Így a tudomány nagyon szubjektív és bizonytalan lenne, nem lehetne támasznak tartani a kutatók munkájának eredményeit és a tudomány relatív lenne. Kifejezés: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban14, az értelmiség körében is aktuális. Jobban tudnak mutatni az erkölcsi kérdésekre és kihívásokra: Az Egyház tudja, hogy az erkölcsiség minden ember szíve mélyét érinti, ezért mindenkihez fordult, azokhoz is, akik nem ismerik Krisztust és az Ő evangéliumát, vagy magát Istent sem; tudja, hogy éppen az erkölcsi élet útja mindenki számára az üdvösség nyitott útja, miként ezt a II. Vatikáni Zsinat világosan mondja: „Az örök üdvösséget elnyerhetik mindazok, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és Egyházát, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt arra törekszenek, hogy teljesítsék akaratát, amelyet lelkiismeretük szavában ismernek föl.” És hozzáteszi: „Még azoktól sem tagadja meg az isteni Gondviselés az üdvösséghez szükséges támogatást, akik önhibájukon kívül nem jutottak el Isten kifejezett ismeretére, de – éppen nem az isteni kegyelem nélkül – iparkodnak becsületesen élni. Mert ami jó és igaz van náluk, azt az Egyház az evangéliumra való
13 A Diognétoszhoz írt levél, Az imaórák liturgiája, II. kötet, Húsvét 5. hete, szerda, p. 697. 14 A Diognétoszhoz írt levél, Az imaórák liturgiája, II. kötet, Húsvét 5. hete, szerda, p. 697. 7
előkészületnek és Annak adományának tekinti, aki megvilágosít minden embert, hogy végül életük legyen.” (LG 16)15 Ez a nézőpont mutatja azt, hogy kifejezés ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban16, nem korlátokat szabja a tudománynak, hanem az univerzális értékek népszerűsítésével, a filozófiai értelemben megértett emberi természet segítségével magyarázza a dolgokat. Így nem fundamentalizmusról van szó, hanem a tudomány erős alapjairól, arról a törvényről, mely be van vésve, be van írva az ember szívébe, ahogy kifejezte azt Szt. Pál apostol (Róm 2,15). Egyik ilyen alap a lelkiismeret. A keresztény értelmiség által lehetségessé válik az, hogy ember figyelmesebb lesz a lelkiismeret hangjára és jobban fog formálni a lelkiismeretét, amiről Szt. II. János Pál írta hivatkozva a Szt. Bonaventurára: „A lelkiismeret – írja Szent Bonaventura – olyan, mint Isten hírnöke és kikiáltója, s amit mond, nem önmagától parancsolja, hanem azt parancsolja, ami Istentől való. Olyan, mint a kikiáltó, aki közhírré teszi a király rendeletét. Ebből következik, hogy a lelkiismeretnek kötelező ereje van.” (…) „Az erkölcsi lelkiismeret nem zárja be az embert egyfajta áttörhetetlen magányba, hanem kitárja Isten szava, hívása előtt. Ebben és nem másban áll az erkölcsi lelkiismeret egész misztériuma és méltósága: az a szent hely és tér, melyben Isten beszél az emberrel.”17 Akkor a nemhívő emberekben, mivel őket is teremtette az Isten, Ő maga munkálkodik, vezeti őket. Így minden ember nyitott a természetfeletti világ felismerésére. Az pedig nem lekicsinyíti az értelmiség szerepét, hiszen nagy tudós, Pasteur L. megvallatta, hogy kis tudás eltávolítja az embert Istentől, nagy tudás pedig újra vezet Hozzá.18 Nyitottság a természetfeletti világ felé nem csak a keresztények privilégiuma Ez a tény, hogy ember keresi az igazságot nem csak a teremtett világról, hanem a természetfeletti dolgokat is igyekszik megismerni, természetes dolog, mert az ember a világot nézve, képes észrevenni, hogy ezek a dolgok nem jöttek létre véletlenül, hogy a világban létezik egy terv. Ebből pedig lehet következtetni azt, hogy van is az, aki ezt a tervet alkotta. Erről az Isten létezésének elismeréséről írja a Biblia (Bölcs 13, 1-9; Róm 1, 19-21). Arisztotelész ezt az igazságot összefoglalta, amikor arról beszélt, hogy a mozgásnak van oka, annak okainak lánca pedig nem 15 II. János Pál, Veritatis splendor, 3. 16 A Diognétoszhoz írt levél, Az imaórák liturgiája, II. kötet, Húsvét 5. hete, szerda, p. 697. 17 II. János Pál, Veritatis splendor, 58; In II. Librum Sententiarum 39, 1, 3; Insegnamenti VI,2: 256 (Beszéd az általános kihallgatáson, 1983. VIII. 17.). 18 https://pl.wikiquote.org/wiki/Ludwik_Pasteur
8
lehet végtelen – van az első, az abszolút, aki indította a világ létezését és benne történő dolgok folyását. A középkorban az ő gondolatát „megkeresztelte” Aquinói Szt. Tamás. És a mai világban is, amikor már tapasztaljuk a tudomány számos ágainak gyors fejlődését, ma is vannak tudósok, akikben tudomány hitüket kelti, vagy legalább elismerik, hogy a tudomány mellett vannak titkok, melyekre nem lehet választ találni19. Ezt a lehetőséget, hogy emberi ész képes rájönni az Isten létezésére, megerősítette az I. Vatikáni Zsinat is, mire hivatkozott Szt. II. János Pál pápa egyik katekézisében20. Így a természet és tudomány az isteni kinyilatkoztatásának első lépcsővé válik 21. Ez a feladat nem haladja túl az emberi képességeket, nem lehetetlen, hiszen ember rendelkezik természetes hajlammal, hogy keressen az igazságot – a végleges és abszolút igazságot22, mert természetéhez tartozik, hogy ő a „kutató” (Préd 1,13). Az Isten létezésének elismerése és nyitottság a természetfeletti világ felé nem teszi szegényebbé a tudományt és általa elérhető eredményeit. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szellemében is látjuk, hogy lehetséges az összhang a tudomány és a hit között23. Ebben a dokumentumban van szó a tudomány, a mulandó valóság autonómiáról, amely nem a teljes felszabadulást jelent, hanem képes elismerni az Isten tervét 24. Ezt a gondolatot folytatta II. János Pál Fides et ratio enciklikájában, melyben azt olvassuk: Az ész természetes korlátai és a szív állhatatlansága bárki keresését elhomályosíthatja és gyakran megzavarhatja. Különféle személyes érdekek elnyomhatják az igazságot. Az is előfordulhat, hogy az ember, alighogy elkezdi megismerni az igazságot, elkerüli, mert fél a követelményeitől. Ennek ellenére, még ha fut is előle, az igazság befolyásolja létezését. Soha nem alapozhatja ugyanis életét kétségre, bizonytalanságra vagy hazugságra; az ilyen életet állandóan szorongás és félelem fenyegetné. Így is meg lehet tehát határozni az embert: igazságkereső lény.25 Szóval, az emberi igazság keresésének nélkülözhetetlen biztos alapja. Lehet mondani, hogy keresztény kutató, keresztény művész, keresztény vezető, keresztény tanár legjobban megfelel az Isten tervének. A II. Vatikáni Zsinat Lumen gentium konstitúciójában így tanít:
19 II. János Pál, 1985. március 20-i katekézis, Mennyire az emberi ész megismeri az Istent. 20 II. János Pál, katekézis: 1985. március 20., Na ile rozum ludzki sam poznaje Boga (azaz: mennyire az emberi ész megismeri az Istent), 3. 21 II. János Pál, Fides et ratio, 19. 22 II. János Pál, Fides et ratio, 33. 23 II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes, 15. 24 II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes. 36. 25 II. János Pál, Fides et ratio, 28.
9
Mert ami jó és igaz van náluk, azt az evangéliumra való előkészületnek értékeli az Egyház és Isten adományának tartja, aki megvilágosít minden embert, hogy végül élete legyen.26 Ez nem jelent sem erőszakot, sem fanatizmust, hanem igazi nyitottságot és alázatot, ami arra vezet, hogy ember találja helyét a világban és elismeri azt, hogy ő nem a legnagyobb lény, mert vannak kérdések, melyekre sem tudomány, sem technika képtelen adni a választ 27.
26 II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium, 16. 27 II. János Pál, Veritatis splendor, 1.
10
Keresztény értelmiség jelenlétének erkölcsi dimenziója Az erkölcsi térén is lehetséges az együttműködés világi és teológiai tanulmányok között, hívő és nem hívő tudósok között. Egyik példa arra az orvosok által fejlesztett a hormonok működéséről és az ember nemiségéről közötti kapcsolatról szólók kutatások. Ezek a tanulmányok fényében, amiről pl. Dr. Gloviczky Eszter számos előadásokat tart, lehet látni, hogy az Egyház erkölcsi tanítása nem más, mint a természetes törvény hangja, melynek nem csak vallásra alapozó erkölcsi normákat tartalmaz, hanem az ember természetére épül, arra a programra épül, mellyel ember teremtésekor lett megajándékozva, melyet írta az ember szívébe (2Kor 3,3). Az Isten adta a törvényeket mindennek, ami létezik, akár azokat a legalapvetőbbeket, mint pl. gravitáció. Így lehetséges az is, hogy a világi tudományok segíthetnek az evangélizációt, melynek előteret készíthetnek is gyakran könnyebben elfogadhatók, mint moralizálás. Maga a szó kultúra latin colo, azaz földet művel szótól ered28, de a jelentése nagyon gazdag, több területre utal. Először azt jelenti, amit az emberiség művelt fejlődése során. Jelenthet is egy tehetséget, ismeretet, értelmi, vagy erkölcsi fejlődésének magas szintjét. Azon kívül biológia területén is használható a szó – jelenti tenyésztést, vagy a föld művelését 29. Tudást, társadalmi és vallási struktúrátok is jelenthet.30 Kultúra átalakítást és alkotást is jelenthet – nyers anyagból ember készíti valami értékeket. Hiszen eredetileg is az anyag megmunkálását jelentett, de az a megmunkálás nem csupán tárgyakra vonatkozott, nem pl. föld művelésére (latinul: agricultura), hanem lelki tevékenységre is – pl. filozófiát lélek művelésnek (latinul: cultura animae) neveztek. A Bibliában a szó kultusszal van kapcsolatban és többször az ember lelki életet, az ember és Isten, ember és Krisztus közötti kapcsolatra utal (Jn 15, 1-17), azért a Szentírás mutatja az Istent, mint szőlőművészt (Jer 8,13; Mt 13, 1-23; Mt 21, 33-46). Francis Bacon az etika részének tartja a lélek művelését – georgica animi.31 Az pedig azért szükséges, mert az ember nem automatikuson tesz jót (Mt 13, 1-23; Mt 21, 33-46). Mivel a kultúrák mélyen a humánumban gyökereznek, magukban hordozzák a tanúságot az egyetemes és transzcendens valóság iránti nyitottságról, ami az ember sajátossága. Ezért a különböző kultúrák az igazság különböző megközelítései; föltétlenül hasznosak az ember számára, mert olyan értékekkel kötik össze, melyek egyre emberibbé tehetik a létét. Mivel a kultúrák az ősi szokások értékeit hordozzák, 28 Kultúra, Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/K/kult%C3%Bara.html. 29 Culture, Dictionaire de la langue française, Larousse 1995, p. 409.; Kultura, Mały słownik języka polskiego, Warszawa, 1993, p. 326. 30 Culture, Dictionaire de la langue française, Larousse 1995, p. 409. 31 Kultúra, Magyar Katolikus Lexikon, http://lexikon.katolikus.hu/K/kult%C3%Bara.html.
11
magukkal hozzák olykor kimondatlanul, de nem kevésbé valóságosan az utalást az önmagát a természetben kinyilatkoztató Istenre, amint az előbbiekben a bölcsességi könyvek és Szent Pál részleteinek tárgyalásánál láttuk.32 A hitről beszélve, látjuk, hogy a hit nem zárja ki az értelmet. Ha a Bibliát, mint kinyilatkoztatást értelmezzük, akkor is szükségünk van tudásra – nem kizárólag teológiai tudományokra, hanem gyakran „profán” tudományokra is, ahogy olvassuk a Biblia értelmezéséről az Egyházban szóló szentszéki dokumentumban. Azért ezen a területén is megvalósulhat együttműködés hívek és tudósok, vagy hívő tudósok és nem hívő tudósok számára, mert a Biblia értelmezéséhez nélkülözhetetlen:
a történelmi háttér, amelyet történelem, különösen ókor története és régészet területe;
a szöveg kritikája, az irodalmi és nyelvészet, különösen annak a nyelvek, melyekben az eredeti szövegeket írtak meg
más vallások, különös a zsidó vallás ismerete, mely segít nem csak az Ószövetséget megérteni, hanem új fényt adhat az Újszövetségre, hiszen annak szerzői is ebben a kultúrában, ebben a környezetben növekedtek és gondolkodásukat befolyásoltak a kor és terület jellemzői, szimbólumai;
szociológia, amely közösséget képes karakterizálni;
a kultúra ismerete, amely alkotta az embert – hiszen pl. Szt. Pálról tudjuk, kitől tanult, milyen volt a szellemi és értelmiségi háttere, de ezeket nem tudjuk teljesen megismerni csak a Bibliát olvasva;
filozófia, amely képezte az emberek gondolkodását, de kihívást is jelentette, mint pl. említett Szt. Pál apostol esetében;
az Egyház hagyománya – az Egyházatyák művei és kommentárai, melyek nem csak azért hitelesek, mert szent életű emberektől származnak, hanem emberektől, akik nagyon közel álltak ahhoz a kultúrához, környezethez, melyben megírták a megsugalmazott könyveket.
Ezek a „profán” tudományok segíthetnek jobban, helyesebben találni a kinyilatkoztatás jelentését, ehhez segítséget nyújtanak, de nem helyettesítik az ember hitét és azokat a tudományokat használva nem szabad elfelejteni, hogy szent, vallásos, megsugalmazott szövegről van szó. Más teológiai tudományok – pl. a keresztény lelkiség története, a Szentek írásai értelmezése együttműködést kíván a történészekkel és nyelvészekkel, akkori kultúrát kutató emberekkel, szociológusokkal, mert minden ember a saját korszakának a gyereke és csak ebben a kontextusban
32 II. János Pál, Fides et ratio, 70.
12
lehet igazán megismerni őt. Még jobb teret annak az együttműködésnek fundamentális teológia ad, mely segít rátalálni arra, hogy a hitünk nem értelmetlen dolog. Befejezés A keresztény értelmiség nem valami elmaradt társadalom rétege, hanem egyrangú a többi tudomány és kultúra képviselőivel. Sőt, sok területen gazdagíthatja a világot és az emberiség. Az együttműködés pedig a keresztények és nemkeresztények között kívánja az egymást megismerését, tiszteletet és jóindulatot. Így a világ és az emberiség igazi haladás részessé válhat, a keresztény értelmiség pedig föld sójává válhat.
13
