Véleménymegosztó szubkultúra: emo!
Jelige: SZTARCSI
Tartalom A témaválasztás, a dolgozat célja .......................................................................... 3 Mit nevezünk szubkultúrának, és mit kell tudni róla? .......................................... 3 Szubkultúrába kerülés útjai ……..………………………………………………6 Sajátos szubkultúrák ………..…………………………………………………...6 A manapság egyre jobban terjedő, véleménymegosztó, szubkultúra: az emo!..... 8 Az emo történeti áttekintése, zenei hullámai......................................................... 8 Az emo kultúra Magyarországon .......................................................................... 9 Az emo, mint divat ……………...…………………………………..…………10 Az emo írásmód ………………………………………………………………..11 Kik azok a poserek? ……………………………………………………………12 Az emót elutasítók véleménye, azaz mit mondanak az "antik"?…………………………………………………………...…………….13 A probléma vizsgálata, hipotézisek ..................................................................... 14 A vizsgált minta ................................................................................................... 15 A kutatás választott módszerei ............................................................................ 16 Az eredmények bemutatása ................................................................................. 17 Mit mondanak a stílus követői? G története. ....................................................... 22 Konklúziók és a hipotézisek elemzése ................................................................ 24 Összegzés............................................................................................................. 26 Bibliográfia .......................................................................................................... 27
2
A témaválasztás, a dolgozat célja A dolgozat témájául napjaink sajátos szubkultúráit, ezen belül az emót választottam. Célom, hogy dolgozatomban bemutassam, hogy mit tart a tudomány szubkultúrának, ezek közül melyek a legjellemzőbbek. Foglalkozom az egyre jobban terjedő emóval, annak jelentésével,
történetével,
magyarországi
megjelenésével,
és
divattá
válásával.
Lakókörnyezetemben, Tapolcán 13-18 éves fiatalok körében végzett vizsgálattal szerzett ismeretek birtokában szeretnék eloszlatni, vagy éppen megerősíteni minél többet az ezzel a témával kapcsolatban keringő vélekedések, tévhitek közül. Tanulmányaiból merítve és tapasztalatom szerint is mondhatom, hogy az emberek hajlamosak arra, hogy a sztereotípiákat megerősítő, és nem az azokat cáfoló bizonyítékokat keressenek egy - egy probléma megítélésében. Interakcióik során ezen általánosító véleménnyel egyező információt fogják kiválasztani, amikor kapcsolatba kerülnek az előítéleteket viselő személyekkel. Még ha olyan információkhoz jutnak is, amelyek nyilvánvalóan nem felelnek meg ezen általánosító véleményeknek, azok akkor is változatlanul fennmaradhatnak, mert hajlamosak megmagyarázni a meg nem egyezést, a hétköznapi szabályoktól való eltérést. Törekvésem szerint az emo jelenség körül kialakuló előítéletekkel kapcsolatban is szeretnék a dolgozat végén válaszokra találni.
Mit nevezünk szubkultúrának, és mit kell tudni róla? „Egy verőfényes napon, Nagy Sándor a Mediterránium meghódításának csúcsán, egy patakpartján békésen ülő férfihez lépett: „Sándor vagyok, tehetek valamit érted?” A férfi lassan kinyitotta a szemét, és csak ennyit mondott: „Igen, kérlek, ne állj a rám vetülő fény útjába!” Diogenész válasza egyértelműen jellemzi az ellenkultúrák állásfoglalását a mindenkori hatalomra vonatkoztatva: akadályozza az előre hatoló fényt. Ha Sándor nem mozdult volna Diogenészre eső fény útjából, a filozófus valószínűleg inkább elmozdult volna a hódító árnyékából, mintsem birokra kelt volna vele. Tehát az ellenkultúrák elsődleges célja nem a rombolás, egy külső hatalom gyeplőjének megszerzése, vagy hadviselés azok ellen, akik azt a kezükben tartják – bár a történelem során előfordult, hogy ilyen jellegű törekvéseit is tapasztalhattuk. Az ellenkultúrák inkább főképp azt keresik, hogy hol, és milyen módon lehetséges élni egyéni alkotó akarattal, minél felszabadultabban a hatalom kényszerei alól. És mikor emberek az ilyen szabadságot elkötelezettséggel és erővel gyakorolják, szabaddá teszik
3
a fény útját, hogy a következő generációk sütkérezhessenek ragyogásában.” (Goffman Ken 2004) A szubkultúra azonban megelégszik az ellenállás néhány szimbolikus formájával, vagy a stílust meghatározó tevékenységekkel (kitűzők, beszéd, nyelv, öltözködés, divat stb.). A gyermekkor és a felnőttkor közötti erőteljes átalakulási folyamatokat, biológiai és pszichoszociális kihívások tarkítják, amelyek fokozott adaptációra késztetik a fiatalokat. Sok esetben csak a problémákat látjuk, hiszen ebben a forrongó állapotban igen erős a változtatásra irányuló késztetés, az énhatárok feszegetése, a felnőttség viselkedési elemeinek próbálgatása. A fiatalok viselkedése pedig, korunk kultúrájának, társadalmi- gazdasági és társadalom- lélektani folyamatainak lenyomata. (Pikó 2005) Ahogyan a kultúra fogalmának meghatározásaiban is bővelkedik a tudomány, az ellenilletve
a
szubkultúrára
vonatkozó
megközelítéseknek
is
gazdag
választéka
áll
rendelkezésünkre. Tanulmányaim szerint: a szubkultúrához tartozó kulcsszó a kirekesztettség, mely zömében jogi, vallási, nemi, etnikai vagy szexuális viszonyulás miatt jön létre. A szubkultúra tagjai szeretnének a többségi társadalomhoz tartozni, de ez utóbbi nem fogadja el őket. Tehát az el nem fogadás a többségi társadalmat jellemzi. Az ellenkultúra esetében pedig egy kisebbség tudatosan különíti el magát a társadalmi többségtől. Értékei, hagyományai ellen lázad, felkínál egy alternatív értékrendet, életmódot. A szubkultúra a társadalom többségének kultúrájától eltérő kultúra. A legegyszerűbb esetek a különböző anyanyelvű, különféle etnikumhoz tartozó, különböző vallású társadalmi csoportok szubkultúrái. A mai fejlett társadalmakban más elválasztó vonalak mentén is differenciálódhatnak kulturálisan a különböző csoportok: pl. életkor szerint (ifjúsági szubkultúrák), nemek szerint (női szubkultúrák), vagy a deviáns szubkultúrák (a bűnözők bizonyos csoportjai, kábítószer-fogyasztók, stb.). Az anómia és elidegenedés következménye a társadalomból való tényleges vagy szimbolikus kivonulás, hogy "a hasonló problémákkal találkozó, hasonlóképpen ezektől szabadulni igyekvő és egymással kölcsönös interakcióban álló fiatalok közös megoldást dolgoznak ki, mely szándékaiktól, motivációiktól és törekvéseiktől elválik." (Rácz (1989), hivatkozik Cohen, (1955). „Szubkultúra: Egy nagy társadalmon belül élő kisebb társadalmi csoport kultúrája, mely eltér a többség kultúrájától.” (Andorka, 1974 31. o.) "A kultúra egészének keretein belül, a szubkultúra sajátos életvitelt, ideológiát, viselkedési szabályt és normát jelent. A szubkultúra nincs teljes mértékben elszigetelve az 4
uralkodó kultúrától, így azok az értékek, szabályok és viselkedési formák, melyeket az uralkodó kultúra kialakított és tisztel ugyanúgy érvényesek rá. "A szubkultúrák azokat a jellegzetességeket fejezik ki, melyek a viselkedési formákat, öltözködést, ízlést, szórakozást, szabadidős tevékenységet, zenét, sportot meghatározzák." A szubkultúrát értékrendjének különbözősége határolja el a domináns és legitim kultúrától, melyet a szociológia gyakran nevez szülő- vagy anyakultúrának. "Az együttélés formája, kiváltképp az életstílus és a csoportok sorsa adják az alapot a szubkultúra kialakulásához, mely nem elszigetelődést jelent, hanem megelőlegezi a különbözőséget. A szubkultúrák azért keletkeznek, mert lehetetlen megteremteni ugyanazokat az életkörülményeket egy társadalom minden tagja számára." (Takács, 2002. 160., 162.o.) "A szubkultúra - Matza szerint - bizonyos "élvezeti" értékeket testesít meg." Ezek az ún. domináns kultúrából sem hiányoznak, csak ott rejtettek, háttérben maradnak. A szubkultúra ezeknek az értékeknek a karikatúraszerű megjelenítését szolgálja." (Rácz, 1998. 57.o.) A legtöbb esetben nem is az az érdekes, amit egy-egy szubkulturális csoport tesz, hanem ahogyan teszi és amilyen szimbolikus jelentést tulajdonít a cselekedetnek. A szubkultúra fő terméke a csoport, illetve a résztvevők kollektív problémamegoldása. A folyamat nem feltétlenül a fiatalok problémáinak megoldását vagy feldolgozását jelenti, hanem sokszor csak az élményvilág publikus életre keltését A szubkultúrák nem helyezkednek szembe a globális rendszerrel, csak meghatározott értékek köré szerveződnek, amelyek kiváltképp fontosak a csoport tagjai számára, ám társadalmilag is elfogadottak. A szubkultúrák aktív törekvést képviselnek a kultúrában, az uralkodó kultúra ugyanis csak azt hajlandó elfogadni, ami már beépült a szociokultúrába. A szubkultúrák jelzik a hibát a rendszerben, jelzik az összhang megbomlását és beharangozzák a normák szimbolikus áthágását. (Rácz, 1998) „A szubkultúra értelmezések két utat követnek. Az egyik a szembehelyezkedést, a valamivel szembeni – többnyire a domináns középosztállyal szembeni – lázadást emeli ki. A szubkultúra fő terméke a csoport, illetve a résztvevők kollektív problémamegoldása. A másik irányzat a szimbólumrendszer és a jelentéskészlet kialakulására helyezi a hangsúlyt, melyek a fiatalok másságának a hordozói. Ezen irányzat szerint a szubkultúra nem lázad valami ellen, hanem az eleve adott másságát fejezi ki.” (Szabó, 1998. 72.o.)
5
A szubkultúrába kerülés útjai A szociális vákuum és fojtogató kontroll sokszor egyidejűleg van jelen a fiatalok életében. Úgy érzik, sorsukat nem tudják befolyásolni, irányítani, mert azokat mások (intézmények, társadalmi elvárások) szabják meg, ezért szabadságuk korlátozott. Ezt a fojtogató érzést sokszor úgy élik meg, hogy az államhoz, rendőrséghez, kötik, ami elől menekülnek a szubkultúrába. Ezt az érzést külsőségekben is láthatóvá teszik, viszont ez nem nevezhető megoldásnak. Ezekben a szférákban nincsenek meghatározott normák, a fiatalok magányosak. Lehetséges ok egy kirekesztettség-érzés – a kortársaktól különbözőnek érzik magukat valamilyen sikertelenség miatt. Elsősorban iskolai normákkal, értékrenddel, teljesítményorientáltsággal kerülnek ellentétbe. Más esetekben egyszerűen kilépnek egy alternatív valóságba, ez inkább a majdnem 20 éves fiatalokra. Az intézményekből kikerülve egy szubkultúrába
kerülnek,
mely
egyfajta
„önszocializáció”.
Egyszerre
jellemzi
az
individualizáció és valahova tartozás: ezek tulajdonképpen ellentmondó érzések, melyek pszichológiai szempontból teljesen normálisan előforduló serdülőkori konfliktusok. Ezt a szubkultúra a következőképpen oldhatja meg: a két ellentétes irányú vágy egyidejű megélésének lehetőségét a hagyományos/konvencionális csoportból való kilépés biztosítja, mely az individualizáció igényére a válasz, valamint az átlagos kortárs csoporttól igencsak különböző csoporthoz való tartozás adja meg a valahova tartozás igényét. Az öltözködésnek, külsőségeknek is felettébb fontos a szerepe, mely egyben jelenti az individuációt, vagyis az önkifejezést és egyben a másságot, és a valahova tartozást is. (Rácz 1998)
Sajátos szubkultúrák Minden szubkultúrának megvannak a maga sztárjai, szórakozóhelyei, öltözködési és életvezetési szokásai. Ezek nélkül mindössze csoportosulásról beszélhetünk. A zene fontos, jellemző dolog. 1. Egy bizonyos zenei stílus kifejez valamiféle életérzést, életstílust, amivel a rajongók – legalábbis nagyrészük és legalábbis valamennyire – azonosul. 2. A szórakozóhelyek zenei alapon különülnek el egymástól, tehát a bulizó fiatal akarvaakaratlanul is, hasonló ízlésűek közé kerül.
6
Az utcán és a szórakozóhelyen látható fiatalok különböző közösségeit próbáltam számba venni, az alábbi eredménnyel:
•
alternatívok:
alapvetően
a
művészeteket
önmagáért
szerető,
minden
meghatározható irányvonaltól magát filozófiai szempontból függetlennek valló, humán szempontból művelt réteg •
ál-alternatívok: kevésbé meghatározható jellemzőkkel rendelkező csoport, fő meghatározó
elemük,
hogy
külsőségekben
egyéni
stílust
követnek,
de
gondolkodásukra a divat és a trendek jobban hatnak, mint az eredetiség •
poszt-rockerek: a néhai rock nemzedék leszármazottai, főként munkáscsaládok lemorzsolódott tagjai, vidéken nőnek fel
•
punkok: társadalmilag az előző réteghez hasonlatosak, de ők rendelkeznek az államtagadásának ideológiájával
•
skinheadek: szélsőjobboldali eszmék csírájából kinőtt, a haza és a nemzet felsőbbrendűségében hívő militáns társaság, az előző rendszerben magát ideológiai okokból üldözöttnek hívő, a magyarság "életterének" elvesztését és annak visszaszerzésének szándékát valló gyökerekkel
•
poszt-darkosok és poszt-depesmódosok: a nyolcvanas évek elejei rituálés techno-kultuszban felnőtt és azok köré csapódott kisebb mértékben művelt, gárda, akikre az előző pontban említettek súlyos behatásokat gyakorolnak (itt megemlítendő a jelentős informatikus és műszakis bázis, amely a számítógép által vezérelt zene eredetéből származtatható)
•
ganxstások: (black power), amerikai fekete gettók mintájára a külső kerületek fiatal etnikum ill. fél-etnikum tagjainak identitástudatát megjelenítő gondolat-, eszme- és stílusirányzat
•
HC, Acid Jazz, Drum and Base irányzatok: neoliberális, humán műveltségű, megfelelő anyagi háttérrel rendelkező fiatalok
•
rap, soul & funky: amerikanizálódott fehér fiatalok, kevésbé intellektuális, de sokszor vagyonos közegből
•
aktuális fiú együttest imádó fanatikus lányok csoportja: ahogy a cím is mondja (társadalmilag inkább feljebb állnak).
•
EMO-k: emocionális, túlérzékeny fiúk és lányok
7
A manapság egyre jobban terjedő, véleménymegosztó, szubkultúra: az emo! Mit is jelent a szó, emo? Az emo szó az angol emotional kifejezésből ered, ami érzelgősséget jelent. Általánosan úgy lehetne megfogalmazni, hogy ez egy stílus, melyhez erősen kötődnek különböző stílusjegyek, mint például az öltözködés, a hajviselet, a zenei ízlés, stb. Az emo képviselőinek lelki világát a különböző vélekedések általában nagyon érzékenynek tartják. Emiatt ezek az emberek nem a megszokott módon tekintenek a világra. Máshogy gondolkodnak az élet és halál fogalmakról is. Szokatlan és feltűnő öltözködésük és hajviseletük felhívja a figyelmet egyfajta lázadó magatartásra, de ez egyszerre segélykiáltás is, a velük való foglalkozásra felhívva az emberek figyelmét. Az emótudat kisajátította magának a lelki szenvedést és a személyiséget felőrlő spleent (világfájdalmat), erényként állítva be azt az önmagukat kereső tizenéves fiúk és lányok számára. Az emo fiatalok érzékenyebbek az átlagnál, többet sírnak, zárkózottak, verseket írnak, elmondásuk szerint az emberek nemtörődömsége ellen lázadnak. Origo.hu (2007) Index.hu (2007)
Az emo történeti áttekintése, zenei hullámai Az első hullám (1985- 1994)
Az új műfaj jellemzői: A legelső zenekar hivatalosan a Rites of Spring, mert rájuk mondták először, hogy emocore, vagyis emotional (érzelmes) hardcore. Valószínűleg azért nevezték
őket és más hasonló zenét játszó zenekarokat
érzelmesnek mert a zenéjük jobban érthető és dallamosabb, mint korábbi zenekaroké. A közönség nem agresszív, a szövegek pedig érzelmes világot közvetítenek. Rövid időn belül az emo hangzása más együttesekre is hatással volt, úgymint a Moss Icon, a Nation of Ulysses, a Dag Nasty, a Soulside, a Shudder To Think, a Fire Party, a Marginal Man, a Gray Matter. Az emo kifejezést a Rites of Spring tagjai említették a Flipside Magazinnak adott 1985-ös interjújukban.
8
A második hullám(1994- 2000)
Ahogy ezek a zenekarok egyre népszerűbbé váltak a korai '90-es évek underground indie köreiben, számos új együttes jött létre. A Jimmy Eat World volt talán a legelső nagykiadós emo zenekar,de ők se jutottak be a mainstreambe. Az évtized végére az emo szó bekerült a mainstreambe. 1998 nyarán, a Teen People magazin az emot a legújabb „menő” zenei stílusnak titulálta, és a The Promise Ringet említette, mint olyan bandát, amit figyelni érdemes. A harmadik hullám(2000- )
Három alkotóelem kellett az emo újrafogalmazásához és mainstreambe jutásához. A hangzást a Jimmy Eat World hozta (mint nagykiadós zenekar, ők jutottak el a legtöbb hallgatóhoz), a szövegeket (ezúttal szirupos, romantikus ömlengéseket) a Dashboard Confessional, egy Chris Carrabba nevű fiú szólóprojektje, a népszerűséget pedig mind a kettő. Harmadik hullámos emo az Alkaline Trio, a Hot Water Music, valamint a Lifetime örökségét előszeretettel használó Long island-i zenekarok: a The Movielife, a Brand New, a Taking Back Sunday és a Thursday (wikipedia hu.)
Az emo kultúra Magyarországon Magyarországra nem jutottak el az első-második hullámos underground stílus, csak ritka kivétellel. A harmadik hullámmal és az interneten keresztül jutott be Magyarországra 2005 körül. Gábor Kálmán ifjúságkutató szerint a kilencvenes években, hazánkban is felgyorsult a fiatalok korai önállósodása, legalábbis a pénzköltés és szabadidőtöltés tekintetében. A szülőkkel egy lakáson osztozó, de önálló életvitel ma tizenkét-tizenhárom éves korban elkezdődik, és elhúzódik a harmincas évekre. A korai önállósodás része az is, hogy az iskolai és a szülői tekintély meggyengülésével párhuzamosan fölerősödik a média befolyása a fiatalok értékválasztására. A felkészületlen életkorban rájuk zúduló fogyasztói kultúra szinte maga alá temeti és kihasználja őket. (Gábor, Szemerszki (2006)) „A Tokio Hotel-hisztéria hozta át az Elbán az emot, amikor a hétköznapi magyar fiatalok is tudomást szerezhettek a dologról. „A Tokio Hotel valami olyan az emonak, ami a
9
Fekete Pákó a popnak: olcsó vicc balkáni kiegészítőkkel, ahol az eredeti háttér teljesen a semmibe vész.” ( saját adat: részlet egy tizenegyedikes gimnazista kérdőívéből)
Tokio hotel http//people.com/
1. kép
Az emo, mint divat Az emo jelenségkörről írt különböző tanulmányokban a szerzők egyetértenek abban, hogy a 13-16 évesek körében ma az emo számít „menőnek”. Az emók túlnyomó többsége feltehetően csak a külsőségeket utánozza, míg egy ideologizáló kisebbség az öngyilkosságot és a homoszexualitást eszményíti. Úgy tűnik, a zeneipar és a média a mostani tinikben egy fogékony korcsoportot talált erre a kultúrára. Jelenleg a legsikeresebb magyar emo zenekarok: Anit Fitness Club és No, Thanx. . (Music Television (2008) A külsőségeiben és életérzésében egyaránt a tiniket megcélzó „divat” jellegzetes külső ismertetőjegyei között szerepel, hajviselet.
az Ez
egyik néha
legmeghatározóbb extrém,
teljesen
„látvány”
a
egyedülálló
hajkölteményeket foglal magába, sok esetben semmilyen szabályt nem követve. A frizura általában aszimmetrikus, sötét színű, fekete vagy sötétbarna, világosabb rózsaszín, vörös és a kék árnyalatú tincsekkel, néha felborotvált sávokkal.
Az
emo
stílusú
frizura
elkészítéséhez
tulajdonképpen nincs szükség semmilyen útmutatásra, a lényeg, hogy mindenki úgy csinálja, ahogy neki tetszik. A 2. kép
végeredmény legyen extrém, kihívó, és minél szokatlanabb.
10
A cipő márkája általában Converse, de gyakori a Vans, a DC és az Etnies is. Sokan saját maguknak készítenek ruhát vagy a már meglévőt alakítják át saját ízlésükre. Lányoknál előfordul a rikító színű nagy mintás miniszoknya, illetve az ugyanilyen színű/mintájú harisnya. Az emo stílushoz, hozzátartoznak a kiegészítők is, mint a smink, a testékszerek, a táskák,
kitűzők,
kendők,
karkötők,
övek,
sál,
napszemüveg.
Tari
(2008)
Kép:
http//xxwendeexx.mindenkilapja.hu
Az emo írásmód Az emókra jellemzőek a rövidítések és selypítő, nyávogó hanghordozás. De ezek a furcsaságok nem csak a beszédjükben fordul elő, hanem az írásukban is. Néhány példa: Pontozás: nagyon.sokszor.a.szóköz.helyett.pontot.raknak.ebben.az.a.zavaró.hogy.se.nagybetűt. se.vesszőt.se.mondatvégi.írásjelet.nem.raknak. Egybeírás: előfordulhogyazegészszövegetegybeírjákdeeztáltalábancsakrövidebbszövegeknélteszik Kisbetű-nagybetű váltakozás: SoKsZoR FORduL ElŐ A kisBetŰ naGy BeTű VálTaKoZás. AmI vaLljUk bE elÉg iDeGesÍtő, LeGaLáBbIs NekEm. Emo jelek: Vannak kifejezetten emók által használt szmájlik és jelek. Ilyen például a <3, ami szívet jelenti, a ^^ ami egy nagyon mosolygó valamit jelöl, csakúgy, mint az XD, amit írnak ikszdének is. A három x jelentése No alkohol, No cigaretta, No drog. Emo szavak, kifejezések: - Luw, law: az angol "love" szóból keletkezett, valószínűleg így: love -> lav -> law (-> luw) - Cíp, cípecke: bármily meglepő, ez egy magyar szóból keletkezett, mégpedig a "szép"-ből, valószínűleg így: szép -> cép -> cíp (-> cípecke) - Köccy, köcce, köffi: csak megköszön valamit. Keletkezése: köszi -> köci -> köcci -> köccy (köcce) -> köffi Cuppy, cuppa, puxy, puxa, puxx: megpuszil.
11
Emo nevek: Az emo nevek között gyakran előfordul valamilyen étel neve, de megtalálható benne az emo, az emogirl és a princess szó, de szinte minden második emo lány neve Amy vagy Emily. - x-ek a név előtt és után. - <3 vagy ^^ a név után. Emo nevek az intenetről: XXXxxxBettyBaBBaxxxXXX /?/_ŚxXx_MaSnIs_?_PiCi_//--ŚxxXEmilyXxxŚ, ŚxxXemogirlXxx XxNocikaxX EMO gIrL xX i'm a mother f******princess
Észrevettem, hogy ez a „szmájli” használat egyébként elég ragályos. Nemrég írtam egy üzenetet az édesanyámnak és a végére oda biggyesztettem egy mosolygó fejet: :) Az amúgy fiatalos édesanyámnak fogalma nem volt mi bajom van, mi az a kettős pont zárójel a mondanivalóm végén.
Kik azok a poserek? A szótár szerint olyan, aki egy stílusirányzatot divatból követ, nem meggyőződésből, s azért, mert hisz benne, és ez az életformája. (www.nepszotar.com) Őket nevezik divat emóknak. Az interneten megfigyelhető, hogy a stílust követők mindegyike azt állítja ő az igazi emo, és rajta kívül mindenki más poser. Az emók elutasítják a posereket, lenézik őket. Néhány vélemény a kérdőívekből: „ Én személy szerint utálom a pózereket! Pl: Jajj de cutte kockás övcsid van, nekem is kell olyan!!!mert ettől azt hiszik, hogy kenik vágják az emo dolgokat.aztán vki leszólja hogy hülye emo,erre besértődik és másnap csilibili cuccokban pompázik…” „ Hát láccik azért h ki pózer és ki nem az a suliba is a 8.osok fele azzal piszkált h te emos vagy?? hagytam őket általába rájukse néztem aztán egyszer elegemlett és válaszolam nemvagyok emos nincs olyan emovagyok nemteccik nemkell rámnézni aztán 2csaj is azzal jött h te hülye emos mibajod van a világgal?? hát ahhoz képest most úgy egy hónappal később fekete fehér kockás emokra jellemző ruhákban járkálnak fufrutvágattak fekete körmeikvannak szal minden megvan ami egy emoban csak az életérzésük hiányzik vagyis nem igazi emok…” 12
„ Valószínűleg azért van ennyi pózer, mert most ez lett a divat ergo minden boltban emo cuccok vannak…. De nyugi mindjárt kimegy a divatból, és akkor nyugodtan lehet hordani csőnacit anélkül hogy le pózereznének :) „ (Saját vizsgálati anyagok)
Az emót elutasítók véleménye, azaz mit mondanak az „antik”? Magyar Anti- Emo Szövetség. Igen- igen létezik ilyen, sőt, hivatalos honlapjuk is van, ahol kezdésként ezt írják: „Az oldalon nem lesz sok minden feltüntetve, csak apróságok, amiről a fórumon TI tudtok beszélgetni! Használjátok ki, mondjátok meg a magatokét!..” „Nekünk nem azokkal az emós emberekkel van bajunk, akiket nem is ismerünk, hanem az egész stílussal, életfelfogással. És persze hogy vannak emósok, akik nem ilyenek. De a nagyrészük ilyen. Ennyi. És ne mondja senki, hogy nem bántottak minket az emósok. Nagyon sok stílusból másoltak, és akinek a stílusát ellopták, azt pont ugyanúgy emónak nézik, pedig semmi közük egymáshoz... (hc-sek, rockerek, punkok, stb)…” „Szervezetünk célja az emósok elleni küzdelem! Ez a háború még várat magára, de mire eljön az idő, hogy örökre elpusztítsuk a Hello Kitty öves, jelvényes, tornacipős ferdehajú (nemritkán ferdehajlamú) egyéneket, készen kell állnunk! (Úgyhogy ha emo-s vagy és ezt olvasod, akkor kérlek, vágd fel az ereidet, abban úgy is jó vagy, hogy ne legyen olyan sok dolgunk, megértésedet köszönjük.)” (http://www.antiemo.atw.hu/)
3. kép
13
A probléma vizsgálata, hipotézisek Kérdőíves és interjúmódszerrel végzett vizsgálatom célja az volt, hogy közelebbről is megismerkedjek az emo világával. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy mi motiválja a fiatalokat arra, hogy vállalják az emo feltűnő külsőségeit, és az „emósággal” együtt járó szerepeket, valamint a környezetükben ezekkel kapcsolatban kialakuló előítéleteket. A motivációk, indokok mellett próbáltam választ kapni arra is, hogy mit szól a fiatalok közvetlen környezete, az iskolai, osztály közösség a nem éppen hétköznapi megjelenésükhöz. Az is felkeltette az érdeklődésemet, hogy a különböző társadalmi háttérből érkező fiatalok (város – falu) között vannak- e az emóval kapcsolatos felfogásbeli különbségek, és találok-e érzékelhető eltérést a gimnáziumban illetve szakiskolába tanuló fiatalok között. Természetesen az osztályközösségek kikérdezése kapcsán azt is szerettem volna megtudni, hogy bizonyos értékekhez, például a tanuláshoz, a családhoz, barátokhoz való viszonyulásukban különböznek e kortársaiktól. Vizsgálataimat megelőzően a következő hipotéziseket vetettem fel: 1. Az osztályközösségek elfogadják az emo társaikat. 2. A vizsgált korosztály elfogadóbb a homoszexualitás iránt, mint a társadalom tobbsége. 3. Az emók megengedőbbek az autóagresszióval és az öngyilkossággal kapcsolatban 4. Az emo gondolatiságának és külsőségeinek inkább a városi fiatalok a követői 5. Az általános értékekkel való azonosulásokban az emo különbözik nem emo társaitól
14
A vizsgált minta Lakóhelyemen, a Veszprém megyei Tapolcán volt lehetőségem az érintett fiatalok csoportjait vizsgálni. Három önkormányzati iskolában, az osztályfőnökök segítségével sikerült a kérdőíveket eljuttatni az ott tanulókhoz, és kitöltetni.
Iskola
Osztály
létszám(fő)
Visszaérkezett Kérdőív
Általános Iskola
7. 8. osztály
Szakképző Iskola
9.
10.,
illetve
67
52
119
86
74
59
267
197
Technikus oszt. Gimnázium.
9. 11. osztály
Összesen:
A vizsgált minta arányai
Fiú-leány arány
26%
30% 47%
Fiúk 53%
Általános iskolás Szakiskolás+ technikus
Leányok
Gimnazista 44%
1. ábra
2.ábra
A 267 kérdőívből 197 tartalmazott használható adatokat. Az adatok feldolgozásánál és egymással való összehasonlításánál elsősorban a százalékértékekkel dolgoztam
15
A kutatás választott módszerei Kutatásaimhoz
(az
értékválasztások
elemzésénél)
kvantitatív
és
(az
interjúelemzéseknél) kvalitatív módszereket egyaránt hasznosítani kívánom. A kérdőívben egyszerű feleletválasztós és nyitott szöveges kérdések, valamint értékelő skálák szerepeltek. A kérdőívek kitöltésére 2010 márciusában az osztályfőnöki órákon került sor a jelenlétemben. A fiatalok általában 20 perc alatt töltötték ki. A hét osztályban a kitöltésekhez - az egyeztetések miatt - összesen 4 hétre volt szükség. Az adatokat táblázatokba gyűjtöttem, ahol lehetséges és az elemzés szempontjából szükséges volt, ott diagramokban is bemutatom. Az interjúm segítségével félig strukturált módszerrel történt az adatgyűjtés, amelynek során két nagy kérdéscsoport köré építettem fel a beszélgetést. • az első az „emóvá válás” körülményeit firtató kérdések körét tartalmazza, • a második a megjelenéssel kapcsolatos reakciókat, és a társadalmi megítélés kérdéseit boncolgatták. Interjúalanyomat, G-t az interneten keresgélve „találtam”. Szimpatikusnak tűnt, ezért felkerestem az általa megadott e-mail címen. Ő válaszként megadta az msn címét. Elmondtam neki, hogy milyen dolgozathoz, milyen témakörben keresem a válaszokat. Azt mondta szívesen válaszol, és elmeséli a történetét.
16
Az eredmények bemutatása Az egyik fontos cél az volt, hogy kiderüljön, hogy a vizsgált mintában hányan vallják magukat emónak. Ez akár a külső jegyekből is megfigyelhető lett volna, de az iskolai környezetben erre nem volt lehetőség, illetve az iskolában való megjelenés is jelentős mértékben függ az előírásoktól és a tanárok megfogalmazott, vagy hallgatólagosan meglévő elvárásaitól is.
3. ábra
Az általános iskolások közel 10 %-a mondta magáról, hogy emo. A szakiskola első osztályában ez az arány csökkent, majd a 16 éves kor körül közelítette a 20 %-ot. A 10. osztályos szakiskolások és a 9. osztályos gimnazisták aránya szinte megegyezett, majd a gimnázium 11. osztályában szinte eltűnt, 6 %-ra visszaesve. Feltételezem, hogy ez utóbbi adat részben a közelgő érettséginek is szól, de az értékválasztások között, a tanulás, mint érték ezen korosztályban megfigyelhető emelkedésével is alátámasztható a feltételezés. Érdekes kiegészítő adat lehet, az internetes - emóval foglalkozó - honlapokon tett megfigyelés, miszerint
ezeken
„kommentelőkkel”.
a
helyeken
Személyes
elvétve lehet tapasztalatom,
„találkozni” felnőtt hogy
az
egyetemi
(18 éveim
év
feletti) alatt
az
évfolyamtársaim között, vagy később a fiatalabb „évjáratokban” elvétve találkoztam emóssal.
17
4. ábra
Érdekes adat a városban élő, vagy a környező falvakból bejáró tanulók aránya az emo identitást vállalók között. Minden iskolatípusban kétszeres a városi és vidéki fiatalok aránya. Jelen dolgozatnak nem témája, nem is vizsgáltam, de a jelentős eltérés mögött feltételezhető a falusi és városi szocializációs kultúra különbözősége, a falusi fiatalok közvetlenebb és erőteljesebb „társadalmi” kontrollja.
5. ábra
A kutatás egyik fontos dimenziója az értékválasztás volt. A feladat szerint a fiatalok számára általában fontos értékekről kellett ötfokozatú skála segítségével véleményt nyilvánítani. A skála két szélső értéke a legfontosabb és az egyáltalán nem fontos volt. Az értékelésnél csak a középiskolások és szakiskolások adatait tudtam használni, és csak a „legfontosabbnak” választott értéket dolgoztam fel. Az emók adatait különválasztva hasonlítottam a „nem emók”, a többiek eredményeivel. Az elemzésnél jól megfigyelhetők az azonos hasábon megjelenő aránytalanságok és eltérések. Mindhárom csoportban magas a barátok, család, szerelem választása. Ezt követi a szabadidő, mint érték, majd a tanulás, pénz
18
és sport. Megfigyelhető, hogy a barátok mindhárom csoportban nagyjából azonos értékben jelenik meg, a család és a tanulás, mint érték néhány százalékkal erőteljesebb a gimnazisták körében, a szerelem az emók választásaiban magasabb, a sport ugyan a teljes választásban alul reprezentált, de a szakiskolások erőteljesebb értékválasztása kitűnik. A 6. ábrán az értékválasztás százalékos megoszlása szemléletesebben mutatja a három csoport saját értékskáláját.
6. ábra
A szakiskolásoknál a barátok, család, szabadidő emelkedik ki a saját átlagból. A gimnazista csoportban a barátok, család, szerelem, tanulás, míg az emók esetében barátok, szerelem „csúcs” figyelhető meg. Az értékátlagtól való elmaradás is fontos tényező, hiszen a sport szinte alig jelenik meg főleg az emók és a gimnazisták értékei között, de a tanulás is jelentős elmaradást mutat a szakiskolások, de az emók választásaiban is.
Az osztályközösségek
Viszonyulás az emo-hoz
viszonyulása az emo társaikhoz az alábbi
16%
21%
Kedveli az emókat
19% 38% 6%
Ellenszenvesek az emók
(7.
ábra)
ábrán
jól
követhető.
Választási
lehetőség
volt
a
szimpátia (kedveli az emókat), vagy a másik véglet, az ellenszenv,
vagy unszimpátia. Lehetőség volt a kérdőíven a semleges álláspont, vagy vélemény kifejtésére is. Ennél a kérdésnél kellett, vagy lehetett az emót, mint identitást is felvállalni.
19
Az arányok szerint a közösségek megoszlanak, közel 40% ellenszenvesnek tartja őket, (a 16%-nyi emót) közel egyötöd elfogadó, de nem rokonszenvező és közel egyötöd kifejezetten rokonszenvezik velük. Hat százalék úgy nyilatkozott, hogy nem ismer ilyen fiatalt. Számtalan sztereotípia él a köztudatban az emókról. Az egyik ilyen az, hogy gyakran kísérelnek meg öngyílkosságot, vagy sértik meg magukat szándékosan (falcolnak). A kérdőíven az önmagukat emónak vallókat kérdeztem erről.
Öngyilkoság, önsértés 4%
96%
8. ábra
Már próbálkozott Elutasítja
A válaszokból kitűnik, hogy mindösszesen 4 % (egy tanuló) az aki a közhiedelem szerint az emo kulturához, életérzéshez tartozó öngyilkosságot, vagy önsértést mint szándékot és cselekedetet elfogadja, sőt állítása szerint már próbálkozott is vele.
A fekete szín, mint az
Vélemények a fekete színről 4% 3%
emóhoz köthető jelkép vagy
szimbólum
emóval
7%
kapcsolatos
sztereotípiák
44%
14%
az
része.
Kiváncsi voltam, hogy a 14%
kérdezett
fiataloknak
mit jelent a fekete szín,
14% Halál, gyász
Sötétség
Semmi
mi jut eszükbe először a
Emo
Nem válaszol
Depresszió, betegség
szó
Elegancia
hallatán.
A
válaszolók közel felének
először a gyász, a halál jutott eszébe. Az emo csak 14 %-nál volt az első gondolat. Érdekes adat, hogy azok közül, akik emónak mondták magukat, csak néhányan jeleztek a fekete színre emót, ők is inkább halált, gyászt és depressziót írtak.
20
Takács (2004) szerint „a homoszexuális identitás elsősorban a megbélyegző társadalmi megkülönböztetés terméke, a gyakorlati életben is megtapasztalható hierarchikus elkülönítésé, mely általánosan az egyéni – nemcsak szexuális, de akár etnikai, vallási, politikai gondolkodásbeli – különbözőséghez való jog elutasításának társadalmi tüneteként értelmezhető”. Ilyen értelemben, dolgozatomban az emo szubkultúrához kapcsolódó előítéletek
megítéléséhez
fontos
adalékot
szolgáltathat
az
osztályközösségek
„különbözőségtűrésének” vizsgálata. Arra is gondolok, hogy minél nagyobb mértékben jelenik meg egy közösségben az egyéni – ebben az esetben a szexuális – különbözőség elutasításának mértéke, ugyan ilyen, vagy hasonló mértékű lesz más különbözőség elutasítása is.
Mi a véleménye a homoszexualításról? 5% Elutasítja 21% Csak feltételekkel fogadja el 15%
59% Elfogadja, megérti Nem válaszol
10. ábra
A homoszexualitás társadalmi elfogadottságának mérésére gyakran alkalmazzák a kikérdezés módszerét. Az így kapott eredmények azonban Magyarország tekintetében elég ellentmondásosak. Egy 1991-es nemzetközi kutatás arra az eredményre jutott, hogy Magyarország a többi kelet-európai ország átlagánál – sőt a nyugati átlagnál is – elfogadóbb a homoszexualitással kapcsolatban. Egy 1993-as nemzetközi adat szerint viszont a megkérdezettek 85 százaléka gondolta azt Magyarországon, hogy a homoszexualitás minden körülmények között „megbocsáthatatlan”. Egy 1995-ös magyar adat szerint a válaszadók 74,6 százaléka az azonos neműek együttélését, 73,6 százaléka két férfi, 71,6 százaléka pedig két nő szerelmét nem tartotta elfogadhatónak. Tóth László 1991-es és 1996-os eredményei viszont az elutasítás radikális csökkenésére és a tolerancia óriási mértékű növekedésére utaltak a vizsgált időszakban. Tóth László kutatásai alapján 1991-ben 69,2%, 1996-ban 30,8% vélte a
21
homoszexualitást elutasítandó, rossz dolognak, míg 1991-ben 17,4%, 1996-ban 45,4% tartotta elfogadhatónak. (Tóth László 1997): HVG 1997.08.30. 87.o.) A kérdésre válaszolók 59%-a határozottan elutasítja a homoszexualitást, 15% feltételeket szab az elfogadáshoz (pl. „ne nyilvánosan jelenjen meg”), és mindösszesen 15%-a fogadja el fenntartások nélkül. Ha Tóth László kutatásaival vetjük egybe az eredményt, akkor megállapíthatjuk, hogy a vizsgált közösség elutasítóbb a mássággal szemben, mint a nagy mintán mért átlagok és valószínűsíthető, hogy nem csak a homoszexualítás tekintetében, hanem más különbözőség tekintetében is.
Mit mondanak a stílus követői? G története. Ebben a fejezetben azt szeretném bemutatni, milyen körülmények és helyzetek vezetnek egy fiatalt ehhez a szubkultúrához. Az interjúból ollóztam össze a szöveget, megtartva az eredeti jellegzetességeit, fordulatait, szóhasználatát. Kértem, hogy jellemezze magát néhány mondattal: „ Emo – vagány – szókimonó – aranyos – barátságos – féltékeny – haragtartó – jó szívű – megértő – kedves – türelmetlen”. Így kezdte a bemutatkozást: 18 éves emo vagyok, és azért vagyok az, mert mozgássérült vagyok. Ez van, ilyen az élet, de engem nem érdekel, bárki bármit mondhat! Én olyan ember vagyok, aki egy állatot jobban tud szeretni, mint egy embert. Az ember önző és sokszor bántja embertársait, és itt nem csak fizikailag gondolom, hanem azt is, hogy főként szóval bántjuk egymást. És ez sokszor rosszabb, mintha megvernének. Elég szókimondó vagyok, ami a szívemen az a számon. Sokan úgy gondolják, hogy visszahúzódó vagyok, mert mozgássérült vagyok, de ez nem igaz. Szoktam verseket is írni, de kevés embernek mutatom meg, az internetre pedig pláne nem teszem fel, mert nem szeretném meglátni másnál. Ez ugyanis egyre nagyobb divat, mármint, hogy a pózerek ellopják mások verseit, és úgy teszik fel a saját blogjukra, mintha az övüké lenne. „Sokszor elgondolkodom, hogy egy ember hogy képes egy állatot megölni, sőt kínozni! Aki erre képes, az ugyanúgy meg tudna ölni egy embert is….” Legtöbbször az állatokról szeret beszélni, nagyon szívén viseli a sorsukat. Neki egy macskája van, mint megtudtam. „Őszintén megmondva nem szeretek ebben a világban élni. És ez most nem panaszkodás vagy sajnálkozás. Most őszintén, mire jó az, hogy embertársunkat, aki ugyanolyanok, mint mi, lenézzük, megöljük csak úgy, mert éppen beszólt valami olyat, ami nem tetszett. Manapság ezek már menő dolgok sajnos. És nem tudom mi lesz 10 év vagy 22
nem is kell 10 év, 5 év múlva, ha így megy tovább. És sajnos így fog menni tovább. Öröm másokat leszólni csak a kinézete miatt, vagy olyan miatt, amiről nem tehet. Öröm másnak fájdalmat okozni. Úristen! komolyan most nem azért, de hova fajulnak a dolgok? Ennyire primitív az emberi faj? Ennyire sötét elméjű? Ennyire szívtelen? Ennyire nem érdekli saját embertársa? Úgy tűnik igen! Könyörgöm, ébredjünk már fel! Mit művelünk? Tönkretesszük saját élőhelyünket! Saját emberi fajunkat! „A macskámtól több szeretetet kapok mint egy embertől. Szerintem az embereknek lenne más dolguk is minthogy másokkal ilyeneket csináljanak. Őszintén sajnálom az ilyen embereket, és azt is sajnálom, hogy ilyen világban kell élnem. Tudom nem tündérmese az élet. Na de azért gondolkozzunk már el egy kicsit a dolgok és tettek súlyán!” Nem egy divatot, életstílust kéne leszólni, vagy azt aki ezt képviseli leköpni, megverni, lenézni és még sorolhatnám. Hanem az olyanokat, akik rabolnak,ölnek. Sajnálom, hogy ilyen buta, primitív, begyöpösödött, elsötétült, szívtelen emberek (azért nem hívom állatoknak mert az állat ezeknél okosabb és szeretetre méltóbb lény) vannak a földön…” Mikor az emberek arcára nézek legtöbbször gondterheltséget, feldúltságot, gyűlöletet, lenézést látok. Ahogy mennek az utcán azzal a fapofával és se egy mosoly, se semmi csak a rezzenéstelen arc...szörnyű és lehangoló. Szeretem ha valaki nem olvad bele a tömegbe, hanem kitűnik valamivel. Mostanában elég sokszor van hangulatingadozásom. Akár egy hullámvasút. Egyszer fent, egyszer lent. Egyik percben nevetek másikban csakhogy nem sírok. Van, hogy egy számon majdnem elsírom magam…. Hiszek a szellemekben és természetfeletti dolgokban. Talán még ufókban is. Miért ne élhetnének rajtunk kívül más élőlények még?” „A zene a mindenem, zene nélkül nem tudnék élni. Mikor rossz kedvem van, vagy szomorú vagyok megnyugtat.” A következő vélemény egy 15- 16 év körüli szakiskolásé, aki részt vett a vizsgálatban: „én sem vagyok emos és nem is akarok az lenni, de idegesítő amúgy mert én is sok mindent tudok az emorol sok barátom emos és nagyon aranyosak, de ez nem egy divat hanem télleg egy élet érzés.” A következőt G. mesélte el: „ Egy barátnőm azért lett emo, mert az anyja rákos beteg lett, az apja egy alkoholista, sokszor molesztálta is, azóta pszichiáterhez is jár, és ezért, mert emo lett elvesztette sok barátját is. Ő azt mondja, hogy mindenkit és most ezért sokan gyűlölik is. De ez nem teljesen van így, velem együtt még páran mellette állunk. Ezért mondom, ne csak azért legyen valaki emo, mert most ez a divat, hanem azért mert tényleg történt valami velük amitől azok lehetnek ha akarnak.” 23
Egy fiú ismerőse, pedig ezért lett emo: „Az egyik srác azért lett emo, mert a zenéit hallgatva úgy érezte, mintha róla szólna. Az élete nagyon nehéz anyukája, apukája elhagyta, és ebben a stílusban békére lelt. Jobban kimutatja az érzéseit és ha valami fáj neki.” Egy internetes fórumon ezt írta valaki: „igen, depresszióra hajlamos wok ésh? miért nem lehet minket elfogadni.. tsak fél emo wok, mert a kinézetem nem minden esetben az emo.. mert h apukám nem engedte a hajfestést & piercinget.. úgyis megcsináltatom nyáron.. ennyih^^ nah puszó^^ …” (http://missjakab.blogter.hu/192051/nemo)
Konklúziók és a hipotézisek elemzése Természetesen nem állíthatom, hogy az általam vizsgált közösségektől nyert adatok elemzése nyomán makro, vagy társadalmi méretű kiterjesztéssel mondhatnék érvényes igazságokat. Ez nem is volt célom. Azt azonban mindenképpen állíthatom, hogy a vizsgált közösség kutatott dimenzióiban mondhatok jellemző, vagy kiterjeszthető véleményeket.
1. A
vizsgálatot
elindító
hipotéziseim
között
azt
állítottam,
hogy
„Az
osztályközösségek elfogadják az emo társaikat” A vizsgálati adatokból kitűnik, hogy erőteljes elutasítás jelenik meg az emo jelenségkörrel, ha úgy tetszik az emókkal kapcsolatban. A közel 40%-os elutasítást magasra értékelem, és elgondolkodtatónak (mindenképpen tovább vizsgálandónak) tartom az előítéletek ilyen magas megjelenését fiatalok között, éppen a fiatalokhoz köthető szubkultúrával kapcsolatban.
2. „A vizsgált korosztály elfogadóbb a homoszexualitás iránt, mint a társadalom többsége.” A vizsgálat tervezésekor felmerült, hogy egy ismertebb, és többet tárgyalt „másságot” is érdemes bevonni az elfogadás vizsgálatába, hiszen előtételezhetjük, hogy minél nagyobb mértékben jelenik meg egy közösségben az egyéni – ebben az esetben a szexuális – különbözőség elutasításának mértéke, ugyan ilyen, vagy hasonló mértékű lesz más különbözőség elutasítása is.
24
A vizsgálat erre vonatkozó eredményeit szemlélve azt tapasztalhatjuk, hogy ismét téves volt a hipotézis, hiszen mérhető módon elutasítóbb a homoszexualitás iránt is a vizsgált közösség.
3. „Az emo gondolatiságának és külsőségeinek inkább a városi fiatalok a követői.” Ezt az állítást úgy próbáltam alátámasztani, hogy az adatokból egyszerűen kiszűrtem első körben az emo identitást vállalókat, majd kigyűjtöttem ezek iskolai osztályára és lakóhelyére vonatkozó információkat. Valóban azt találtam, hogy jelentős mértékben (kétszeres) arányban felülreprezentáltak a városi fiatalok között az emók. Ezzel természetesen nem állíthatom, hogy az emo tipikus városi „hóbort”, hanem azt állapíthatom meg, hogy ebben a vizsgálatban résztvevők, ebben a kérdésben, ilyen arányban oszlanak meg. A városi és falusi szocializációs és közvetlen kontroll kultúra különbözőségeit, mint az identitást befolyásoló tényezőt azonban nem kizárólagossággal, de elfogadhatónak tartom.
4. „Az általános értékekkel való azonosulásokban az emo különbözik nem emo társaitól.” Ennek az állításnak az igazolására, vagy elvetésére irányuló vizsgálat hozott előre nem feltételezett, de számomra meglepő eredményt is. Azt, hogy nem csak az emo nem emo relációban találtam értékelhető eltéréseket, hanem a különböző iskolatípusba járó fiatalok értékválasztásai között is. Mindhárom csoportban magas a fiatalokra általában jellemző barátok, család, szerelem választás. A tanulás, mint érték (várható módon) erőteljesebb a gimnazisták körében. Az emók értékválasztásaiban egyértelmű a barátok és szerelem választása, míg megjelenik a tanulás mint érték elutasítása is.
5. „Az
emók
megengedőbbek
az
autóagresszióval
és
az
öngyilkossággal
kapcsolatban” Ennek a hipotézisnek a bizonyításával kapcsolatban több megközelítési lehetőségem is volt, egyrészt a kérdőívvel nyert kvantitatív és kvalitatív adatok elemzése, illetve az internetes interjú, illetve internetes bejegyzések elemzése. A vizsgálati adataimból és elemzéseimből nem igazolható az állítás. Az öngyilkossággal, az önagresszióval, vagy az agresszív viselkedéssel kapcsolatos elfogadás nem jellemzi az általam vizsgált, vagy megismert emókat. Interjúalanyom G kifejezetten szelíd ember, aki elítéli az öngyilkosságot,
az internetes
25
fórumozók pedig érzékenynek, szorongónak és „riadtnak” mutatkoznak, akik elítélik az agresszió minden formáját.
Összegzés Ismereteim szerint Magyarországon mindeddig kevésbé feltárt, kutatott csoportot próbáltam meg bemutatni, melyet saját ideológiája, szabály- és normarendszere miatt, szociológiai kifejezéssel élve, szubkultúrának nevezhetünk. Az emo szubkultúra nincs elszigetelve a domináns kultúrától, de attól eltérő élvezeti értéket testesít meg, miközben fontos szerepet játszik a tagok szocializációjában. Ebbe az ifjúsági szubkultúrába való bekerülésben is (mint általában a szubkultúrába kerülésben) lényeges momentumok a fiatalok kortárs kapcsolatok iránti igénye, a valahová tartozás vágya, az önálló identitás kialakítása és a többségi kultúrától történő elidegenedés. A domináns kultúra tagjai érzékelik e fiatalok másságát, eltérését, azt azonban nem tudják meghatározni, hogy ez mit takar, csak azt, hogy mit nem. Megragadnak bizonyos jelentéssel bíró vagy kiugró jegyeket, de ezeket rosszul értelmezik, és általánosítják, ennek következtében elfogult, torzult, sztereotip kép alakul ki bennük, ami előítéletes és diszkriminatív viselkedéshez vezet. Ha pedig a társadalom így reagál egy csoport létére, akkor arra előbb vagy utóbb rásütik a deviáns címkét. Ezt a folyamatot kizárólag a személyes kapcsolat és megismerés állíthatja, és fordíthatja meg. Vizsgálataim során feltűntek a korosztályok közötti nézet különbségek. Minél idősebb volt az alany, annál értelmesebben válaszoltak, amire számítottam is. Meglepődve tapasztaltam mennyit változott a vizsgált korosztálynak a kifejezés módja, stílusa, sokkal felnőttebbnek érzik, gondolják magukat, mint amilyenek valójában. Véleményem szerint érdemes lenne foglalkozni ezzel a témával is, hogy miként változtak az egyes korosztályok az elmúlt 10-20 év alatt, valószínűleg sokakat meglepő adatokkal találkozhatnánk. Úgy gondolom továbbá, hogy a pedagógus társadalomnak többet kellene tudnia a fiatalok szubkultúráiról (nem csak az emo szubkultúrára gondolok), mert sajnos a tanárok vélekedésében is tapasztalható azoknak a sztereotipiáknak a jelenléte, amelyek a másság megítélésében és elfogadásában él a társadalomban. Én magam is tapasztaltam a vizsgálatom során a tanárokkal való beszélgetéseimnél, hogy az emo az egyenlő a „rossz gyerek” és „rossz tanuló” fogalmával. Remélem, hogy a dolgozatom adataival és megállapításaival segíteni tudok ezen sztereotípiák elhalványításában, átértékelésében. 26
Bibliográfia - Andorka, Buda, Cseh-Szombathy: A deviáns viselkedés szociológiája Gondolat 1974 Bp. - Cohen, A. K.: Delinquent Boys: The Culture of the Gang [Bűnelkövető fiúk. (A banda kultúrája)]. Free Press, New York. 1955. - Gábor Kálmán – Szemerszki Marianna (2006) Sziget Fesztivál 2005. Az új fiatal középosztály és az élettervezés. Budapest, Felsőoktatási Kutatóintézet - Goffman Ken 2004 Az ellenkultúra évszázadai: Ábrahámtól Acid House. (2004) Villard Books NY Előszó, Kézirat: Fordította Várnai Z.) - Illyés Sándor: Deviáns másság In: Münnich Iván, Moksony Ferenc (összeállította és készítette): Devianciák Magyarországon, Közélet Kiadó, 1994. - Nagy Ádám (szerk.): Ifjúságsegítés – Probléma vagy lehetőség az ifjúság? Új Mandátum Könyvkiadó Budapest- Szeged, 2007. - Pikó Bettina (szerk.): Ifjúság, káros szenvedélyek és egészség a modern társadalomban L’Harmattan Budapest, 2005. - Rácz József: Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori devianciák Budapest: Magyar Pszichiátriai Társaság, 1989. - Rácz József: Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák Scientia Humana, Bp., 1998. - Rácz József, Szabó Gabriella: Sátánista szubkultúrák (Ifjúsági (szub)kultúrák, intézmények, devianciák, 71 – 102.) Scientia Humana, Bp., 1998. - Takács Judit: Homoszexualitás: Deviancia? In: A deviáns magatartás szociológiai alapjai és megjelenési formái a modern társadalomban. (Szerk: Pikó B) JATE Press, Szeged, pp 161174 (2002) - Takács Judit (2004) Homoszexualitás és társadalom Új Mandátum Kiadó, Bp. 2004. 16.o. - Tari Annamária (2008) http://www.tariannamaria.hu/cikkek/publikacio/13-emo.html - Tóth László (1997) Társadalmi elfogadottság HVG 1997.08.30. 87.o.
Internetes források http://hu.wikipedia.org/wiki/Emo_(zene) Origo-cikk (2007. január 25.) Emo: egyszerre minden és semmi – Az Index.hu (2007. január 22.) Nem transzvesztita, nem depressziós, csak emós (Index.hu, 2007. június 1.) Védje meg gyerekét az öncsonkítástól – Tari Annamária pszichoterapeuta tanácsai emós gyerekek szüleinek.
27
Music Television, Swung, (2008) emo: serdülőkori divatirányok www.mtv.co.hu/newsentry.php?id=262, www.nepszotar.com http://www.antiemo.atw.hu/ http://missjakab.blogter.hu/192051/nemo
Képek forrása: http://www.google.hu/images?hl=hu&source=imghp&biw=1024&bih=444&q=emo&gbv=2 &aq=f&aqi=&aql=&oq=&gs_rfai=
28
