Jelige: Víz Bányászok

Üzem illetve vállalattörténeti pályázat az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Kőolaj-, Földgáz- és Vízbányászati Szakosztálya, a Mol Magyar Olaj- és Gázipari Nyrt., valamint a Magyar Olajipari Múzeum Alapítvány meghirdetésére.

Jelige: Víz Bányászok

EMLÉKKÉPEK, EMLÉKLAPOK a MISKOLCI MÉLYFÚRÓ VÁLLALAT ÉS UTÓDSZERVEZETEINEK VÍZBÁNYÁSZATI TEVÉKENYSÉGÉBŐL 1950 – 1993

Magyar Olajipari Múzeum Adattára t Leltári szám: Ad. 1684-2009

2008.október


Tartalom 1.Előzmények A vállalat rövid szervezeti története, névváltozásai. 2. A vízbányászati tevékenység fejlődési szakaszai: 1950 – 1965-ig „Preludium” 1966 – 1974-ig „Forte – prima” 1975 – 1978-ig „Rubato” 1979 – 1989-ig „Forte – seconda” 1990 – 1993-ig „Andante” 3. Az alkalmazott fúróberendezés típusok 4. A vízbányászat önálló földtani, geofizikai, laboratóriumi kutatási tevékenysége 5. Összefoglalás Melléklet: A miskolci Földtani Kutató és Fúró Vállalat fúrási, geofizikai és geológiai tevékenységével kapcsolatos szakirodalom


1. ELŐZMÉNYEK A magán fúrócégek szocialista államosítása után miskolci székhellyel létrehozott, állami földtani kutató és fúró vállalat elnevezései, feladatai: 1949 -1957-ig Miskolci Mélyfúró Vállalat,(1.kép)1954-től hangsúlyozottan szilárd ásványi nyersanyag bányászati profillal, ahhoz tartozó hidrogeológiai feladattal, a Nehézipari Minisztériumon belüli Országos Földtani Főigazgatóság 1958-ban megnövelt felügyeletével. 1958 –1963-ig Északmagyarországi Földtani Kutató Fúró Vállalat, az előbbi profillal. (Putnoki és Zagyvapálfalvai Üzemekkel). 1964-1988-ig Országos Földtani Kutató, Fúró Vállalat, Északmagyarországi Üzemvezetősége, (2.kép) a Központi Földtani Hivatal szakfelügyeletével, de továbbra is a NIM szakpolitikai irányításával, változó súlyú vízbányászati, vízellátási , mérnökgeológiai célú fúrási tevékenységgel. 1989 -1992-ig Földtani Kutató – Mélyfúró Vállalat, amelyen belül 1990 évtől alakult két szakmai utódvállalkozás, főként vízbányászati tevékenységgel. 1993 – ban HUNGEO Víz- és Ásványkutató Vállalat a felszámolásig. 1. kép Miskolci mélyfúró vállalat bejáratánál (1950. Krisch Géza gyűjteményéből) 2. kép OFKFV északmagyarországi telephelye (1976. Szlabóczky Pál gyűjteményéből)

Az „emlékképek” felidézéséhez először, a még aktív utódok jóvoltából a fennmaradt 1959-1989 közötti Éves Földtani Jelentések vízbányászati vonatkozású részeit tanulmányoztuk át. Ezek tartalmi szerkesztése szinte évről-évre változott, mivel annak tartalmát, formai szerkezetét a NIM előírása eleve csak a szilárd ásványi nyersanyagkutató fúrásokra határozta meg. A Miskolci Mélyfúró Vállalat és utódszervezeteinek vízbányászati fúrási tevékenysége Év

1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976

Földtani Vízellátási kutak,fúrások db db 10 12 7 1 38 2 12 2 13 2 21 2 3 21 77 11 7 35 35 60 58 32 8 60 38 46 6 144 8 86 13 26 9

Összes Év hossz fm 3596 1977 4116 1978 1430 1979 3800 1980 1740 1981 1409 1982 2508 1983 5825 1984 19486 1985 5590 1986 12782 1987 8721 1988 8442 1989 14000 1990 11817 1991 5024 1992 3343 1993 2630 Összesen: Magyarázat az 1. táblázathoz:

Földtani Vízellátási fúrások, kutak db db 18 4 10 8 25 47 19 75 49 55 47 37 12 85 22 73 11 43 8 43 17 45 5 62 44 2 12 22 17 18 13 30 17 670 678


1.táblázat Összes hossz fm 4871 4054 13200 15876 13071 5740 8847 5138 9044 5408 5842 8543 5664 2404 3533 1701 5222 228084

Földtani fúrások: bányászati kutató fúrások vízvizsgálatokkal bányászati hidrogeológiai fúrások, figyelő kutak, kútcsoportok, víztelenítő fúrások mélyépítési figyelő, víztelenítő kutak alapfúrások spontán vízvizsgálatokkal, tudományos rétegvíz figyelő kutak. (MÁFI)

Vízellátási kutak: ivó,- ipari, mezőgazdasági vízbázis kutató fúrások, termelő és figyelő valamint termál kutak vízbeszerzési céllal mélyített alapfúrások. (KFH)

Körültekintő módon tanulmányoztuk át és gyűjtöttük ki az utódintézmény GEOKOMPLEX adattári dokumentációit és állítottuk össze a publikációs szakirodalmat. Felkerestünk, kikérdeztünk néhány - a vállalatnál hosszú időt eltöltött - nyugdíjas kollégát. A fellelhető anyagok, emlékezések azonban így is nagyon hiányosak. Reméljük azonban, hogy történeti visszatekintésünk maradéktalanul tükrözi azt a rendkívül küzdelmes munkát, amit a magyar vízbányászat területén e vállalat dolgozói végig éltek, és eredményekben hátra hagytak! A kisebb hiányosságok ellenére nagy elégtétel számunkra, hogy a történeti pályázati felhívásra ezt a visszatekintést elkészíthettük, mivel az egykori NIM tárca alá tartozó szilárd ásvány és szénhidrogén kutató vállalatok közül a rendszerváltoztatás után csak az OFKFV-ről nem publikáltak semmiféle visszatekintést. Megjegyzendő, hogy a mélyfúrás (magfúrás), karotázs technika és a szerteágazó földtani kutatási szakirány szempontjából a NIM alá tartozó vállalatok közül az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat volt a legsokoldalúbb. Az OFKFV északmagyarországi székhelyű vállalati egységeinek, vízbányászati résztevékenységét kívántuk bemutatni pályázati munkánkkal. Meg kell jegyezni, hogy a vízbányászat fogalmát a lehető legszélesebb körben értelmezzük. Így az 1. táblázatban a bányászati, földtani alapkutatási és kisebb hányadában a mélyépítési vízvédelmi fúrások „Földtani”, a földalatti vizeket hasznosító kutak „Vízellátási” oszlopcímmel szerepelnek, hiszen mindezek egy természetes mélységi nyersanyag kitermelését, bányászatát szolgálják. Ebben a több évtizedes hősies, magas műszaki és szellemi színvonalú munkában kiemelkedő szerepet vállaló dolgozók száma jóval meghaladja a száz főt, már csak az erős munkaerő fluktuáció miatt is. Ezért a leírt eseményekhez kötődő neveket mellőzzük. A miskolci székhelyű vállalat irányításában közreműködő „nem fizikai állományú” szakemberek többsége természetszerűen a helyi Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karáról került ki (olaj-, bánya-, geológus-, geofizikus mérnökök), de többen a Gépészmérnöki Karon végeztek. A


laboratóriumban még kohómérnök is dolgozott. A főmérnöki állást szinte végig egy olyan építőmérnök töltötte be, aki bár a budapesti műszaki egyetemen végzett, de ott hallgatója volt Mazalán Pál előadásainak, és 1948-tól a kútfúró-mélyfúró iparban dolgozott. A földtani vonalon dolgozó diplomások kisebb hányada budapesti, illetve szegedi tudományegyetemi geológus volt. Előfordult néhány geológiát is hallgató középiskolai tanár. A vízbányászati munkák terepi felügyeletében és dokumentálásában kiemelkedő szerep jutott a geológus technikusoknak, a jól felszerelt műhelyben a gépésztechnikusoknak, akik képzése a 60-as, 70-es években igen magas színvonalú volt. A „fizikai állomány” átlag munkásokétól magasabb intelligenciáját azzal magyarázhatjuk, hogy nagy részük „hegyvidéki” bányász-fúrós dinasztiákból, másrészük „palóc és hajdú vidékek”, szocialista mezőgazdaság elől elmenekülve jómódú paraszt családokból származtak. A 80-as évek végéig a mélyfúrási munkahelyeket igen mostoha körülmények jellemezték, ami igen sok leleményességet igényelt már a szállítás, javítások során is. A fúrási, kútfúrási munkák specialitása, hogy a „műszaki létesítmény” nem látható, ezért annak kivitelezése különleges fantáziát igényel a fizikai dolgozóktól is. 2. A VÍZBÁNYÁSZATI TEVÉKENYSÉG FEJLŐDÉSI SZAKASZAI A mindenkori vállalati tevékenység vízbányászati súlyát az országos, sőt sokszor a nemzetközi politika és gazdasági irányzatok határozták meg. Ezek a változások jól tükröződnek az 1.táblázatban és 1. ábrán látható éves adatok hirtelen változásaiban is. Ennek alapján a miskolci földtani kutató fúró vállalatok vízbányászati története a következő periódusokból áll, amelyek változó lendületét zenei műszavakkal jellemezhetjük: 1950 - 1965 évek „Preludium” A barna kőszén bányászat hőskorában a Vállalat vízbányászati tevékenysége alárendelt. Ezek: • a szénkutatások spontán vízkitöréseinek kezelése, értékelése, az időszak közepétől néhány tudatos bányavíz védelmi vizsgálat, • a „falvak villamosítása” nyomán lehetővé vált, gépi szivattyús ivóvíz termelő kutak fúrása (2.ábra) • néhány bányász település ivó, vagy fürdővíz ellátása céljából nagyobb hozamú kútfúrás kísérlete.


2.ábra „Emléklapok” a Miskolci Mélyfúró Válallat munkájából Szlabóczky P. gyűjteményéből Magyar Olajipari Múzeum Adattára t Leltári szám: Ad. 1684-2009

Az 1949-ben alakult Miskolci Mélyfúró Vállalat fúró berendezés parkja ugyan nagy számú (kb 70) berendezésből állt, de azok sokfélesége és korszerűtlen leromlott állapota miatt később a berendezés számot csökkentették. Az 50-es évek végéig a vízbányászati fúrásoknál is alkalmazták még a fa háromlábú fúrótornyot, amely szállítása sokszor csak lófogattal történt. A fizikai munkaerő is igen sokszínű és különböző szakképzettségű volt: az államosított kútfúró kisiparostól az un. deklasszált elemekig, és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekből eltávozott un. paraszt káderekig. A 70-es évekig ide is küldték a börtönből szabadult REF-eseket. Mindmáig tudományos jelentőségű a Felső-Boldva-völgyi gipsz-anhidrid kutatásnál 1953-ban mélyített Perkupa-14 fúrás meleg karsztvíz kitörésének kezelése. (3.ábra) A kifolyó víz miatt később különböző talp mélységnél vízszint változást mértek. A melegvíz feltöréskor közbeszólt a politika: 1953 nyarán egyik napról a másikra leállították a munkálatokat, még a rudazatot is bent hagyták. Jaskó S. (1955.) szerint a fúrás 622 m-ből wettersteini mészkőből 1200 l/perc, 26Co-os, szulfátos vizet kapott. A tervezett mélybányászat veszélyeztetettsége miatt a fúrást lezárták.

3. ábra: A perkupai gipsz-anhidrit kutatás átnézetes szelvénye a P-14 melegvizes fúrással (Mészáros M. 1953.,Vitális Gy. 1967. nyomán) Az OFF kezdeményezésére 1958-ban az ÉFKFV megbízást kapott a Fekete-völgy-I. barna kőszén előfordulás „minta kutatására”. Ez már számottevő hidrogeológiai programot is tartalmazott. Porchedt-vizsgálatokat és laboratóriumi permeabilitás vizsgálatokat írtak elő (Kiss K. et.al. 1960, Radócz Gy. 1965.). A hidrogeológiai fúráscsoport egy φ 102-es víztermelő kútból és ettől, a feltételezett hidraulikus gradiens iránnyal szemben 20, ill. 70 m-re telepített figyelő kutakból állt. Ezután két lépcsős szivattyúzás mellett mérték a piezometrikus reakciót. A szivattyúzáshoz ekkor még – búvárszivattyú és nagy teljesítményű kompresszor hiányában – kézi és mélyhenger szivattyút alkalmaztak, ami a berendezés tervezett teljesítményét meghaladó csőátmérőt igényelt, hogy a depressziót a szivattyú csöve mellett mérni lehessen. A bányavíz védelmi célú hidrogeológiai kutatásra a vállalatnak ekkor még nem volt kellő felszereltsége és szakértelme.


Szakképzett hidrogeológus mérnökök, ill. technikusok csak a 60-as évek második felétől voltak a vállalatnál. (Emiatt is 1953/54-ben a Magyar Hidrológiai Társaság a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen hidrogeológus technikus képző esti tanfolyamot szervezett, amely vizsgabizottságának elnöke – mint az MHT akkori elnöke – Mosonyi Emil prof. volt!) A vízadó rétegek átfúrását száraz technológiával végezték, ami állandó nehézséget jelentett az U-5- típusú berendezésnél. A többi fúrást ekkor még Craelius típusú berendezéssel végezték, amely fúró rudazatai, különösen a kapcsolók meglehetősen elhasználódtak voltak. A saruzárások tökéletlenül sikerültek, a szűrő mosatások – célszerszám hiányában – nem csökkentették a szűrő ellenállást. A nem kívánatos vertikális átszivárgásokat növelték az elcementezés nélküli régi fúrások, a bányászattal megbolygatott réteg rendszer, és a közeli mélybányászati robbantások. Nem voltak meg egy helyi kirendeltség felállításához szükséges műszaki feltételek sem. Még műhelykocsi sem állt a rendelkezésére. Mindezt fokozta a fúró munkások ez irányú gyakorlatlansága, a felsőbb irányítás terén mutatkozó bizonytalanság. Az 1959 évi földtani jelentés szerint: „A nem hidrogeológiai célra mélyített fúrások 30%-ában – amennyiben öblítővíz veszteség mutatkozott – az iszapot tiszta vízzel kellett lecserélni, a furatot feltölteni, mérve a vízveszteség, ill. vízszint süllyedés mértékét a csőszájnál, valamint 3 m-s felcsövezésnél.” „Magyarországon első ízben történt meg, hogy egy mintakutatási területen ilyen nagy számú és korszerű speciális vizsgálatokkal próbálták tisztázni a terület vízföldtani helyzetét.” A Fekete-völgyi mintakutatást szovjet mintára tervezték, de ekkor még a műszaki és szellemi feltételek ehhez nem álltak rendelkezésre. Az időigényes minőségi munkát hátráltatta a vállalati terv teljesítés mennyiségi jellege is: „fúrási folyóméter, magkihozatali százalék”. (Ebből az időből származott az az anekdota is miszerint a terv értekezleten közölték „célunk a magkihozatal javítása 110%-ra!”.) A bányászati hidrogeológiai munkák megbízható dokumentálására már ekkor terepnapló készült, amit a kútfúrósok mellőztek. Ebben az időszakban a kútfúrásokat az ekkor még szintén az OFF alá tartozó Országos Vízkutató és Fúró Vállalat végzi. A miskolci laboratóriumba permeabilitás meghatározó készüléket állítanak be, amely hibája közismerten igen nagy, ezért rövid idő után megszüntették. Az Ózdi-szénmedencében tervezett függőaknánál 1956-57-ben – a közbejött „sajnálatos események” miatt megszakítással – mélyül a Csokvaomány-39/a hidrogeológiai fúrás, a hidrosztatikai nyomásviszonyok és a várható mélyítés közbeni vízhozam meghatározása céljából. Az egykori főgeológusi kiértékelés szerint „A hidrogeológiai fúrás vizsgálatai nehéz körülmények között folytak, mert hasonló vizsgálatokhoz Vállalatunk sem felszerelés, sem megfelelő begyakorlott szakemberek dolgában nem volt a szükséges mértékben felkészülve.” A kompresszoros víztermelés mellett három réteg esetében „kanalazás segítségével végzett újra feltöltődési vizsgálatokat is végrehajtottunk”. A kicsövezett felhagyott fúrásból alacsony hozamú, de igen kellemes ízű kifolyó vizet kaptak, amit a helyiek mai napig csevice forrásként hasznosítanak. A 60-as évek elején induló visontai lignit külfejtés víztelenítéséhez szükséges fúrási hidrológiai vizsgálatokat és a kútcsoportok telepítését a Földtani Kutató Fúró Vállalat végzi. Pl. 1959-ben 7 db. kútcsoportot kiviteleztek, 1024 fm-el. Visontán 1962-ben 15 db víztelenítő fúrást mélyít az ÉFKFV. Két kutat fúrnak MgTsz számára, ill. a bükkábrányi lignitkutatási területen néhány szűrőzetlen feltörő vizű fúrást átadnak öntözésre.


A különböző szén, lignit és agyagásvány kutatásó fúrásokban egyre inkább végeznek valamiféle egyszerű hidrogeológiai vizsgálatot: iszapnívó mérést (4.ábra), szivattyúzás, vagy kanalazás utáni „tisztavizes” visszatöltődést, vagy nyeletést. Közben egy-egy ivóvizes, vagy hévizes célú kútfúrásra is sor kerül. Így például Pásztón alaphegységre irányuló mélyfúrás is létesült, közfürdő céljából, ami meddő lett, de a második rétegvizes máig biztosítja a fürdő melegvizét.

4.ábra Iszapnívó süllyedésmérés különböző talpmélységeknél (Szendrőlád-6.)

A nagy jelentőségű bükkaljai lignit kutatási területen több tucatnyi fúrásból kapnak feltörő vizet. (5.ábra) Ennek oka a tektonikusan „feszített” rétegnyomás, ill. a peremi vetőrendszer CO2 gázossága. (6.ábra) A salgótarjáni fürdő létesítés céljából 195859-ben363 m talpmélységű fúrásban a felsőoligocén slir-homokkő padjait beszűrőzve csak 190 l/p hozamot kaptak. Ezért 1959/60ban a közeli Somoskőújfalun már 2232 m mélységig fúrtak, de az alaphegységet itt sem érték el. A perforációval megnyitott kiscelli agyag-márgában a fúrás – a 6. ábra A gáztartalom eredete a pannon várakozásnak megfelelően - meddő lett. rétegvíztárolókban (Szlabóczky 1978.) A pásztói fürdő vízellátásához 1950-es évek végén, 60-as évek elején több un. „távlati” fúrást mélyít a fúró vállalat, most már kellő eredménnyel (Dobos I. 1967.), mivel a középső-miocén vulkáni összletek törészónáiból 1000 l/p feletti 20-30o-os vizet tártak fel. A Petőfi-bányai hasonló célú 2003 m-s fúrás azonban meddő lett.


5. ábra A rétegnyomás vertikális változása. Bükkábrányi lignitelőfordulás (Szlabóczky P. 1973)

A Jobbágyi-1 szénkutató fúrás érdemel még említést a Hatvan-Salgótarján-i út mentén, mivel a 366 m mély fúrásban szűrőzésre került 3 réteg ugyan mindössze 15 l/p vizet szolgáltatott, de erősen sós és szénsavas íze miatt „potencia javítónak” vélve, a kamion sofőrök rendszeresen megálltak itt a legutóbbi időkig. Az 50-es évek végétől a 60-as évek közepéig tartó Szerencsi öböl nemesagyag ásvány kutatás során több kismélységű fúrásból kaptak kifolyó vizet a hidrotermális jelentőségű szerencsi törésvonal, vagy a hegyaljai peremi törések mentén. Legjelentősebb és máig hasznosított a MádSzilvásfürdői artézi kút, amely a felső-miocén korú tufa két repedezett szintjéből 80 m-től kisebb mélységből 60 l/p 18o-os víz folyt ki, amit egy kis földmedence létesítésével máig hasznosítanak.(Zelenka T. 1962.)A feltörő víz alkotói jelentős mértékben különböznek a környék keményebb felszíni és az igen lágy tufavizektől. Hasonlóan a szerencsi törésben megfúrt Mezőzombor-4 sz. fúrás felszálló vizéhez. A nagyobb földalkália tartalom mélyebb anyakőzetre utal. Ezek nyomán telepítették a 60-as évek közepén a Mád községi ivóvíz kutat, valamint a Szerencsi Csokoládégyár kútját, mindkettőt jó eredménnyel. Utóbbinál történt az a humoros eset, hogy az éjszakai fúrási szünet idején a víz 202 m-ből feltört 360 l/p hozammal, és elöntötte a gyárudvart. Reggel a megdöbbent fúrómester riadtan telefonált a vállalati székhelyre: „jön, jön, nagyon jön”, - „mi jön?” - kérdezték, de ő csak az előbbieket ismételgette rémülten, mivel addig csak szilárd ásványkutató fúrásokkal dolgozott. Végül a tűzoltókat kellett kihívni.


A rohamosan növekvő Nagy-Miskolc vízigényének kielégítése céljából a Mélyfúró Vállalat akkori főgeológusa – mondhatni szorgalomból – behatóan és körültekintően foglalkozott vízbeszerzéssel, megnevezve a térségben fellelhető mindazon fúrt kutat, amely adata felhasználható vízbázis telepítésekhez (Radnóty E. 1953.,1954.,). Munkáját az 1956-os forradalom megszakította. Ebbe az időszakba nyúlik vissza a SárospatakVégardói hévíz első megjelenése a kaolin bányászat néhány kutató fúrásában (Erhardt.Gy. 1962.) Ezek közül legjelentősebb volt, 1960-ban a Bodrog parton, a bányászatot veszélyeztető meleg karsztvíz miatt, szándékosan a hidrotermális vonalak kereszteződésére telepített Végardó-27 fúrás (3.kép), amely 330 m talpmélységről, 20 m magasra felszökő, 48-50 Co -ú vizével hamarosan Sárospatak érdeklődésének középpontjába került. A vízbelépés helyét akkor még egyszerű kivitelű termo-méréssel határozták meg. A területen még a Sárospatak-5 és Sárospatak-6 fúrásokban jelentkezett nagyobb mennyiségű, vagy hőmérsékletű melegvíz. A történet a következő két időszakban folytatódik. 3. kép A Végardó-27. sz. fúrás (Szlabóczky P. 1974.) 1962-ben már 38 fúrásban volt valamilyen hidrogeológiai vizsgálat, amit hidrogeológus híján ilyen irányú szakképzettséggel nem rendelkező technikusok, geológusok, sőt középiskolai tanárok láttak el. Az 1963-64-65 években ugyan egymásután mélyít a vállalat néhány rétegvizes kutat a nagy számú bányászati „hidrós” fúrás mellett, de ezek a kellő technikai szakmai felkészültség híján még nagy kivitelezői kockázattal járnak. „Vállalatunk nincs kellően felkészülve hidrogeológiai jellegű munkákra” állapítja meg az 1963-as földtani jelentés. Ezen év nagy szakmai bravúrja az akkor még mélyműveléssel működő visontai lignit előforduláson mélyített 120 cm átmérőjű fa béléscsövezésű aknafúrás, (4. kép) Erre azért volt szükség, hogy a külfejtéses lignit termelésre áttérve az akna anyaga és a körülvevő pernyebeton tömeg a maró tárcsa által könnyen eltávolítható legyen.(Dura K. 1965.) Ezen időszak végéig a vízbányászati tevékenységen belül a MátraBükkaljai lignitkutatási hidrogeológiai tevékenység az uralkodó. Az 52 bükkábrányi kútcsoport fúrásait, vállalati szabadalmunk alapján univerzális kavics szűrővel láttuk el, amely két perforált cső között helyezkedett el. Beindulnak a recski kutatások, ahol a Recsk-VIII. nyitott szakaszában kanalazásos vízszintmérést végeznek. 1965-ben a 4. kép Visonta Déli akna visontai és karácsondi lignitkutatási jelentések már önálló fabélés csövének beemelése vízföldtani fejezeteket tartalmaznak. (Dura Károly gyűjteményéből 1963)


Néhány borsodi szenes fúrásból részletes mintavételezés történik, a vízdús homokrétegek szivárgási tényező számításához. Az ózdi és borsodi szénmedencék szerkezeti határán mélyülő fúrások közül a Dubicsány-2.-nél 40 m körüli mélységből olyan nagynyomású gázos vízkitörést kaptak, hogy az a béléscsövet is kilökte. Az ennek megfelelően most már palástcementezett vezércsővel indított 2/a jelű 550 m-es fúrásban több szinten végeztek hidrogeológiai méréseket (Erdélyi M. 1963.). Az előbbi fúrás kitörési szintjétől mélyebb, 240 m körüli rétegből ismét kisebb mennyiségű, de erősen metános sósvíz tört fel. A Darnó zónára jellemző magas anion értékek közül a Na, Ca, Mg, NH4, Cl,oxigén fogyasztás és így az összes oldott anyag tartalom a máig ismert legmagasabb volt. Az akkori humán-egészségügyi hiányos ismeretek miatt, erre a „szuperbioaktív” vízre telepítették Putnok vízellátását. Az elszerencsétlenedett első fúrást agyaggal eltömedékelték, de a szivárgás miatt kialakult „nádas” máig szembetűnően látható a dubicsányi közúti-vasúti kereszteződésnél. A bányászati kutató fúrásokban egy-egy vastagabb homokréteg átfúrása utáni talpmélységnél kezdetben iszapnívó mérést, később lyuköblítés utáni vízszintmérést végeznek. Az 1964-es Éves Jelentés ismét felveti a szervezeti és technológiai fejlesztések igényét. Megjegyzendő, hogy ezen időszak üzemvezetőségi Főgeológusa bányaüzemgazdasági szakmérnöki diplomával is rendelkezik, aki a vállalat észak-magyarországi önállóságának megszűnése után,kemény üzletpolitikai harcra kényszerül az új országos vállalat Budapesten, majd Várpalotán székelő vezetőségével a vízkutatási profil kialakítása miatt. Az elkövetkezendő években mégis ez tartja fent az egész vállalatot, ezért a másik két dunántúli üzem is rákényszerül majd vízkutak fúrására. A bányászati és vízellátási kutak szűrőzési helyének pontos kijelölése csak geofizikai, karotázs mérésekkel történhet. 1957-ben a Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet megalapította a Miskolci Kirendeltségét elsősorban a szénkutató fúrások telepeinek ellenőrzése céljából. Ez a részleg természetesen a szűrőzendő vízadó szakaszok kijelöléséhez is igyekezett segítséget nyújtani. A fúradékmintára, fúrómester szerinti rétegsorra támaszkodó, vagy az alacsony magkihozatalú, szimplafalú magcsővel fúrt kutak szűrőzése legalább 50%-os hibával történt, azaz minden második ok nélkül elégtelen hozamú volt. Feltűnő ez, ha egy település több régebbi artézi kútjának rétegsorát összevetjük az újabbakkal! 1966 – 1974 évek „Forte – prima” Ebben az időszakban, a barna kőszénkutatások első gazdaságpolitikai megfontolású csökkentése miatt, a felszín alatti vizek kutatása, feltárása kerül előtérbe az Északmagyarországi Üzemvezetőségnél, de a bányászati kutatásokon belül is jelentősen növekszik a fúrásos hidrogeológia szerepe. A felvett külföldi kölcsönök lehetővé tették a községek és mezőgazdasági, élelmiszeripari nagyüzemek fejlesztését. Megnő az ivóvíz, később a termálvíz kutak fúrási igénye (5. kép).

5. kép Miskolc-Tapolca Szerelemszigeti fúrás (Szlabóczky P. 1966.) Magyar Olajipari Múzeum Adattára t Leltári szám: Ad. 1684-2009

1965-ben a miskolci üzemi főgeológus kezdeményezésére az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság Műszaki Tervezési Osztályán alakult mérnökgeológiai csoportnál elkezdik a Borsodi Beruházási Vállalat programjában tervezett települési és termelőszövetkezeti vízkutak tervezését, engedélyeztetését, hogy az ne a fővárosi konkurens cégeknél történjen. Így a kútfúrásokat is könnyebb egy helyi kivitelezőnek megkapnia. Az ÉVIZIG Mérnökgeológiai Csoportja néhány hónap alatt 15 db. mélyfúrású kút tervét készítette el . Ennek a tevékenységnek ugyan voltak fővárosi és üzemi akadályozói, de ezeket leküzdve folyamatossá és egyre jelentősebbé vált a kútfúrási tevékenység az OFKFV Északmagyarországi Üzemvezetőségénél. Kezdetben ugyan a Bodrogközben és a Hegyalján néhány kút meddő lett, így a Hercegkúti Borkombinát számára létfontosságú is 1966-ban, de az 1972-ben megismételt kútfúrásnál ugyanaz a réteg – pulzálással – már 400 l/p vizet szolgáltatott. (7.ábra) 7. ábra A Hercegkúti Borpalackozó-kút szűrőzött szakaszának szelvénye A dombvidék peremi, tixotrop tulajdonságú tufahomok rétegek pulzációs aktiválása később más helyeken is eredményes volt. (Bükkaranyosi postai átjátszó, Szerencs.) Az Éves Jelentés megállapítja „1966. évben tovább léptünk a korábbi évek vízkutatási munkáitól… ezzel bizonyosságot nyert a vízkutatás szerepének fontossága az Üzemvezetőség életében.” Az akkori időszakban lényegesen magasabb színvonalú technikával, fúrási felkészültséggel jelentkező kivitelezésünk miatt visszaszorultak a rosszabb kútteljesítményt produkáló, melléküzemági kútfúrók. Jellemző eset: egy állami gazdaság fúró brigádja által épített kút homokolt és folyamatosan csökkent a hozama. A helyszíni bírósági szemlére szakértőként kihívott kollégánknak azonnal feltűnt, hogy a fúrásból csak egy öntözésnél használatos alumínium könyökcső áll ki. Megkérdezte a fúrómestert „a 100 m-s kút végig le van csövezve?” Az igenlő válasz után odalépett a könyökcsőhöz és azt elkezdte felfelé húzni, erőlködést színlelve, a jelenlévők nagy megdöbbenésére. A könyökcső kihúzása után nyilvánvalóvá vált, hogy a kút csövezését a fúró brigád „megtakarította”. A kezdeti fúrási nehézségeket a kisebb sűrűségű öblítő iszappal történő, „tisztavizes” homokréteg átfúrások, a jól záródó tömszelence beépítés, szűrő tisztítás, paláscementezés okozták. A közismerten problémás tömszelence zárás miatt (amit egy későbbi búvárszivattyú mozgatás is megbonthat) a fúrásműszaki vezetés hamar rátért az un. rejtett rakatos csövezésre. A Zsóry-fürdő-II. kútjánál pedig ültető harangos kútkiképzést alkalmaztak a perforálandó cső felett (8.ábra ). 8. ábra A Zsóry II. kút csövezésének munkaközi rajza

14

Jelentős, a későbbi munkaellátottságunkra kiható siker volt a két 200 m körüli mélységű boldogkőváraljai kút fúrása, amelyek 150m alatti mélységből több száz l/p-s szabadon kifolyó vizet adtak. A hír a megyei sajtóban is megjelent, ugyanis mindeddig a vízügyi ágazat hivatalos szakvéleményei szerint a Tokaj hegység meddőnek vélt tufa rétegeiből nem javasolták a vízbeszerzést. Itt és majd Golopon is a szerencsi törésvonal megfelelő haránttörési pontjára tűztük ki a fúrásokat. Ugyanígy sikeres volt a megyaszói 219 m mélységű kút (9.ábra) fúrása is (180 l/p) az előzetes fővárosi vélemény ellenére. Az előbbiek miatt nagy várakozással fogtunk hozzá a szerencsi hévíz feltárási célú,szerkezetkutató alapfúrás mélyítéséhez az ELGI geofizikai szelvénye alapján kitűzött ponton. Azonban a vízadó alaphegység a vártnál mélyebb helyzete miatt a fúrást a KFH 696 mben leállította, mivel „a továbbfúrásra a tanácsi szerveknek pénzügyi fedezete nem volt annak ellenére, hogy jelentős építési beruházási kerek összegek maradtak, pontosan Szerencs térségében felhasználatlanul.” Ugyanis a KFH finanszírozta volna akár 2000 m-ig a továbbfúrást, ha a helyi tanács ezt írásban igényli és a tárgyi évi munkák kisebb költséghányadát átvállalja. A politikai karrier itt is bejátszott a hévízkút történetébe, mivel – választások lévén – az érintettek nem kockáztattak egy bizonytalan kimenetelű beruházásért. A Szerencs térségi „szerencsés vízfakasztások” története az egykori városi fürdő melletti elapadt forrásnál és a szomszédos bekecsi forrásoknál folytatódott, ahol a hidrotermális töréses szerkezetet felismerve (10. ábra) elektromos és termikus felszíni geofizikai mérések alapján kitűzve sikerültek a nagy hozamú kutak. Nagy nehézséget jelentett az igen kemény hidrotermális, kovás vízadó zóna kellő átmérőjű felbővítése sörétes koronával, illetve talpi robbantásokkal. 9. ábra A Megyaszó-1. kutatófúrás geofizikaihidrogeológiai szelvénye

1969 fagyos őszén végeztük a Csokoládégyár fejlesztését lehetővé tevő Szerencs patak mentén fúrt talajvíz termelő kútsor egyidejű próba-szivattyúzását 3000 l/p hozammal. A november végi hirtelen –10Co-os nappali lehűlés miatt a víz, a több száz méteres elvezető DN 300 mm-es csőbe befagyott. Ezért a cső mentén végiglocsolt gázolajat meggyújtva, a csövet szakaszosan emelgetve nehéz gépjárművel kellett a jégdugót kihúzni a csőből. (A műveletet annakidején a Miskolci Egyetem Bányamérnök 10. ábra A bekecsi langyos forrás izotermikus és Karán működő hallgatói filmes stáb is felvette.) szerkezeti kapcsolata A kútfúrás során kitörő, vagy szivattyúzott nagy mennyiségű, néha sós, forró vizek munka közbeni elvezetése is hozzá tartozik a „vízbányász”

15

munkájához. Nagy segítséget nyújtottunk a Tolcsvai Borkombinát beruházójának a vízszegény környezetben elegendő hozamú kutakkal (6. kép, 11.ábra.) Hálából minden kiszállásról nagy adag „vízmintás”csomaggal tértünk vissza.

11. ábra A Tolcsvai Borkombinát kútjainak szelvénye (Szlabóczky P. 1970)

Ebben az időszakban, az említett külföldi pénzek miatt, egyre-másra jelentkező igény, hogy nehézipari, bányász-kohász települések körzetében hévíz kutak mélyüljenek. Két ilyen célú perspektivikus szerkezetkutató alapfúrás mélyül az OFKFV kivitelezésében: a Petőfibánya-1 (2003m) és Susa-1 (1538m), de a nem kellő alaphegységi geofizikai előkutatás hiányában mindkettő meddő lett. Ezek az iparvárosi hévízkút témák a felsőbb politikai vezetés karrier eszközeivé váltak. Így a Központi Földtani Hivatal támogatásával egyre-másra fúratták – perspektivikus kutatási keretből – a hévíz kutakat, de ezek meddők lettek, Alsószuha-1, Aggtelek-1, Serényfalva-1 (12. ábra), Tardona-8, majd a Billa tárói, Edelény-474), mivel a geofizikai előkészítésre, illetve a javasolható továbbfúrásra, rétegaktiválásra nem fordítottak kellő időt és pénzt, máshol mindenképen ragaszkodtak a fúrási helyszínhez. A medence aljzat vízbányászati célú szeizmikus kutatása, ill. kiértékelése csak a 70-es évek második felétől érte el az elégséges technikai színvonalat, az emlékezetes COCOM listás helyzetünk miatt. 6.kép Tolcsva Rány forrás mellett fúrt kút szivattyúzása

Az ELGI-s szeizmikus mérések a már jelentős nyugati technikai eszközparkkal folyó recski rézérc kutatások nyomán nagy mértékben fejlődtek, és így az ottani, illetve a Darnó zóna menti szén és érc vonatkozású medence aljzati interpretációt alkalmazni lehetett a mélységi vízkutatás, vízbányászat terén is.

16

12. ábra A Darnó zóna menti meleg karsztvízkutató és feltáró fúrások (pirossal jelölve). Részletek a Borsod és Környékének Vízföldtani Atlaszából (Deák J., Szlabóczky P. 1978)

Az előző időszakban kezdődött Sárospatak-Végardói hévíz kutatások folytatódásaként 1968-ban és 1974-ben a további kutakat mélyítettünk a fürdő területén a rétegnyomás folyamatos csökkenése miatt. (13. ábra, 7. kép) 13. ábra Rétegnyomás változások a végardói hévizes rezervoárban

A vasra agresszív víz miatt a III.sz. kútban, a székesfehérvári alumínium gyárban kikísérletezett ötvözött cső került beépítésre. A „gázsapka” készletének csökkenése miatt a Mezőkövesd-Zsóry fürdővíz ellátásának biztonsága is csökkent. (Ez a pazarló és szakszerűtlen víztermelés, a gázos rendszerek termelési rétegenergia, és a megelőző időszak csapadék beszivárgás csökkenése miatt következett be.

17

7. kép A borsodi atlasz Magyarázó címlapján a Végardó III. hévízkút geofizikai vizsgálat közbeni képével

Az egyik május 1.-én a Mezőkövesdi fürdőt nem tudták beindítani, ezért az OFKFV-ÉMÜV és a BAZ megyei Vízművek főmérnökei egy időszakos víz-visszatáplálási „vízkészlet gazdálkodási” kísérletet végeznek a Mezőkövesdi Hőfürdő egyik termálkútjában. (14.ábra). A kénhidrogénes gyógyvíz gazdaságos elhasználása érdekében II.sz. pannon réteg 52oC-os vizét a téli félévben besajtolták a I.sz. kút triász mészkő 120 oC-os rétegébe, ahol az felmelegedve a szezon nyitására kedvező nyugalmi vízszintet eredményezett és így a szezon nyitására a kút beindítása a rezervoár készletének növelésével könnyűvé vált (Dura K.-Hannák V. 1978.) Két új mélyfúrásra is sor kerül. Az egyikben a fedő rétegvíz tárolót szűrőzték be, a másikat az alaphegységre képezték ki. Már ekkor javasoltuk, hogy a gáz készletéből veszített, fürdő alatti alaphegységi dóm helyett a pár kilométerrel délebbi másik gravitációs maximum szélét kellene „megcsapolni”. Az új hévízkút fürdő területén kívüli szerkezeti zónára telepítése bevált Egerben és Sárospatakon is, de Mezőkövesden ezt nem valósították meg, újabb és újabb kutakkal, kút műveletekkel próbálkoznak azóta is (Szlabóczky P.-Deák J.- Kádár S.-1978).

14. ábra A mezőkövesdi hévíz rezervoár hidrodinamiaki környezetének átnezetes szelvénye (Deák J. 1978.)

18

Ebben az időszakban feszített ütemben halad a tervezett Bükkábrányi Külfejtés, valamint a Kerecsend-Füzesabonyi terület részletes lignit kutatása és az ún. pánsípos mélységi elrendezésű termelő-figyelő kútcsoportok telepítése és hidraulikai vizsgálata, de több tucatnyi feltörő vizű lignit kutatásba végeztek ideiglenes, vagy kiépített hidrós vizsgálatot. (15.ábra)

15. ábra Inhomogenitás vizsgálatok a vízvezető homokrétegekben. (Kovács Gy., MTA – VITUKI megbízásából Deák J., Kerbolt T., Szlabóczky P. 1982)

Az OFKFV Északmagyarországi ÜV. első nagy bányászati célú hidrogeológiai kiértékelő munkája a bükkábrányi jelentés ezirányú fejezete. Erre alapozódnak a Bányászati Kutató Intézet és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet további munkái (Böcker T.et.al.1975.), csak úgy mint a Mátraalján, Recsken. Néhány kút kifolyó vízzel maradt vissza. A gyenge spirálacél csőfejet a helyi termelőszövetkezetek megnyitották és így a víz szabadon csordogált. Ilyen helyeken fűzfa csoportok láthatók mind a mai napig. 1967ben a nagyrédei lignit előforduláson 9 db figyelő kútcsoport létesítését kezdtük meg, a működő ecsédi külfejtésnél 7 figyelő kutat fúrtunk. A Borsodi és Nógrádi szénmedencék kutató magfúrásaiban és néhány alapfúrásban az alacsonyabb rétegnyomás szintet mutató iszapnívó mérésekről áttértek a vízzel kimosott lyukakban végzett kanlazás utáni vízszintemelkedés mérésekre. 1966-tól megnő a karotázs kútfúrási szerepe még az előző évben 2478 fm, 1966-ban már 5325 fm volt az éves jelentések szerint. A kútfúrások költségét csak akkor utalták át, ha a vízügyi hatósági adatszolgáltatás megtörtént. Mivel ezt késleltette a kutak alvállalkozói koordinátás bemérése, 1971-től saját bányamérő mérnököt alkalmaztunk. Másik ilyen probléma az évek során egyre bonyolultabb vízminőség vizsgálatok voltak, amit a saját labor mellett a közegészségügyi állomásokkal, székhelyünk miatt elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei KÖJÁL-al végeztettünk. Kapcsolatunk az Intézet orvosaival, biológusaival, vegyészeivel a lehető legjobban alakult. Készségesen jöttek ki a helyszíni mintavételekhez, ami „fehérköpenyes” munkához szokott dolgozók (laboránsnők!) számára nem volt egy kényelmes feladat. A közös munka sok-sok újszerű eredménye nyomán magas színvonalú tudományos munkakapcsolat alakult ki. Ezekből is kiemelendő az a szakmai harc, amivel a földalatti vizek nitrátos szennyeződésének eredetét kutattuk és hirdettük. (Emlékezetes, hogy kezdetben a 80-as évek elején főként a mezőgazdasági tárca dühösen tagadta az agrokémiai eredetű vízszennyezést, de 10 év múlva már ők beszéltek erről a médiákban. Szlabóczky P. et al. 1983.) Másik állandó közös tudományos tevékenységünk, korszerűtlen vízbázis védelmi előírások területe volt (Szlabóczky P. 1971)

19

Vízbányászati tevékenységünk észak-magyarországi elismerése szempontjából határkőnek bizonyult a következő két termálkút fúrás. 1966/67-ben fúrtuk az első sikeres termál kutunkat Miskolcon, majd 1969-ben Egerben, a Strand mellett (Népkert-II/A). Mindkét munka igen fontos volt a fürdőüzemeltetők számára, mivel Miskolcon az akkori nevén Szabadság-téri fürdőnél így meg lehetett szüntetni az egyre költségesebb olajkazánokat, Egerben pedig biztosítva látszódott a városi Strand melegvíz ellátása, mivel előzőleg a természetes források hozama jelentősen lecsökkent és a talajvízzel keveredve bakteriálisan szennyeződött, az első népkerti kút kiképzésével pedig a kivitelező nem tudott megbirkózni. A Miskolc Szabadság-téri fúrás sötétszürke (perm?) bitumenes mészkövet ütött meg, mivel a vize kénhidrogénes volt. 16.ábra A Miskolc Szabadság téri hévízkút földtani napló címlap munkaközi példánya

Sajnos a terepviszonyok miatt mélyített hossz-szelvényű átvezetés, majd a víz agresszivitás miatti csőlyukadás miatt ezt a különleges gyógy tényezőt nem hasznosították. Mivel ez volt az első alaphegységi tározóra mélyített hévízkút az első mészkő mintaanyag megjelenésekor a fúrás azonnali béléscsövezését rendelték el. Ez kis mértékű vízhőmérséklet csökkenést és ingadozást okozott. (Az Erzsébet fürdő üzemeltetése a privatizáció óta szünetel.) 1969-72 között ismét két jelentős miskolci termálvizes kút fúrása járt sikerrel. A Miskolc-tapolcai Strandfürdő melegvíz ellátását nem tudták az addigi módon a termál aknából biztosítani, mivel abból nyári vízhiányos időszakokban az ivóvíz ellátást segítették. Ezért most már szakszerű felszíni geoelektromos méréssel és kiértékeléssel kimutatott vetőre egy termál kutat fúrtunk, amely a 74 m-ben megütött mészkő alatt, 242 m-ig mélyült. Az először itt alkalmazott (az Üzemvezetőség saját műszaki fejlesztésében, a NME Geofizikai Tanszékével közösen kialakított) korszerű reométeres és termo-szelvényes vizsgálatok szerint a fúrás alsó szakaszában már a Bükk hegység felől alááramló karsztvíz hűtő hatása mutatkozott (17. ábra), ezért azt eltömedékelték. (Az üzemeltető ezt a szakaszt a közelmúltban, megkérdezésünk nélkül újból bekapcsolta, ami a 29o C-hoz képest kis mértékű, de hőérzeti szempontból már érezhető lehűlést okoz. Más dolog, hogy a város eleve a Tapolcai Strandfürdő megszüntetését is tervezi). 17. ábra A Miskolc-Tapolcai Strand kút termelő szakasza (Szlabóczky P. 1970)

20

Másik sikeres és szakszerű munkánk volt az egyetemi hévízkút (18. ábra), ami a KFH perspektivikus kutatási alapjából mélyült „az 1956-os események miatt megbízhatatlan adatsorú M-2 fúrás ellenőrzésére, a Borsodi Szénmedence peremi lehatárolása céljából”. 18. ábra A Miskolc Egyetemi hévízkút egyedi tervezésű aknája (Szlabóczky P. 1972)

Itt is már szakszerű előkészítés történt: a Hejő-völgy két oldalán található kőzetfeltárásokban végzett rétegdőlés mérés alapján, a Dudujka-domb térségében vetőzóna mutatkozott. Ennek helyét geoelektromos méréssel pontosítottuk és így tűztük ki a fúrási pontot. Nagy súlyt fektettünk arra, hogy a béléscső zárása a Triász mészkő alaphegység ép kőzetében történjen, és minél tökéletesebb legyen a paláscementezés, mivel ez több Co-al is befolyásolhatja a termelt víz hőmérsékletét. (Ennek a műveletnek fontos részei: a várható alaphegység mélységének megbecslése alapján kijelölt fedőhegységi szakasz magfúrásos mélyítése • a béléscső felültetése a felbővített lyukszakasz talpára • a cső kismértékű visszaemelése • a külső folyadékáram kipróbálása vízöblítéssel annak felszíni megjelenésig • nagy nyomású cementezés • cementkötési várakozás • nyomáspróba • a paláscementezés folyamatosságának ellenőrzése γ − γ szelvényezéssel.) A fúrás éjszakai műszakban érte el az alaphegységet. A fúrómester az első kőzetminta magdarabot azonnal bevitte az irányító geológushoz, aki megállapítva, hogy a fúrás szálkőzetbe érhetett, elrendelte a lefúrt szakasz karotázs mérését, amely után hibátlanul végrehajtották a csövezést és palástcementezést. Ennek köszönhető, hogy a napjainkra 30oC alá süllyedt tapolcai melegvizekkel szemben az egyetemi hévízkút vize 32-34o-os. A 258 m alatti vízadó mészkő 3 szakaszát szűrőzték be, de hozamnövelés céljából a szűrőt vissza kellett húzni, a vízforgató nélküli, 1500 m3-es versenymedence jelentős vízigénye miatt, sőt a nyitott szakaszban savazásos hozamnövelést is végeztünk. Mindezek ellenére a legutóbbi vizsgálatok szerint a saru alatt kavernásodás és szűkülés mutatkozik a nyitott szelvényben. (Lásd: 9. kép Az egyetemi Hidrogeológiai zárójelentés az Egyetemi kutató uszoda építése fúrásról OFKFV 1973 Bányászati és Földtani (Szlabóczky P. 2008.) Adattár Dp. T.6261, illetve a Geoservice közelmúlti szelvényei.) A kútépítési munkálatok befejezése után a KFH olajmérnök végzettségű illetékese költségtérítés nélkül átadta a hévíz kutat az egyetemnek arra is ügyelve, hogy annak értékét nullára leírva, ne kelljen amortizációs költséget fizetni. A kút hasznosítása azonban napjainkig húzódott, részben a városi fürdő üzemeltető

akadékoskodásai miatt. (8, 9. kép).

8. kép Az egyetemi hévízkút telep 21

19. ábra Miskolc környezetének termohidraulikai szelvénye (Szlabóczky P. 1974.)

A 60-as évek végétől Miskolc térségében végzett hévízgazdálkodási tevékenységünk nyomán az általunk javasoltKelet-Miskolc alatti alaphegységi kiemelkedésre további 2 kutat fúrattak a VIKUV-val egykori főmérnökünk üzleti közreműködésével.

Az Eger térségi tevékenységünk a város ivóvíz ellátására tervezett Bükkhegység peremi karsztvízkút fúrásával folytatódott (Nagyeged-Csomóstanya), de a vízadó eocén mészkő alacsony másodlagos permeabilitása miatt a kút teljesítménye csak a helyi borászat számára volt asznosítható. További „keserves” karsztvíz kutatási munkáink Eger térségében a szintén karsztvízre tervezett Almár-völgyi, valamint Berva üzemi kutak voltak. Előbbinél alkalmaztunk először savazásos teljesítménynövelést. A bervai kút elégtelen hozama és a HM-hez tartozó megrendelő agresszivitása miatt 1969 szilveszterén a régebbi, lecsökkent vízoszlopú karsztaknában, a búvárszivattyú elfektetésével személyes felügyeletünkkel biztosítottuk az üzem leállítását elkerülendő vízszolgáltatást. Ezek a tapasztalatok felhívták a figyelmet arra, hogy az egyébként általánosságban jó karsztvíz vezető mészkövek is csak a nyitott törésvonalakon, méginkább ezek kereszteződési pontján produktívak! A egri fürdő számára végeztük el az Andornaktálya-8 meddő CH kutató fúrásból kiképzett termálkút kútfej akna és szerelvényezés kiépítését, ami az erősen kénhidrogénes 47Co-os vízben nem volt egyszerű feladat. A sok bükki karsztvizes munkánk miatt elkészítettük a hegység keleti, valamint nyugati részének 25000es méretarányú hidrogeológiai térképeit a VÍZITERV felkérésére.

20. ábra Részlet a Bükk hegység hidrogeológiai térképének keleti részéből (Szlabóczky P. 1975)

22

A nagy mélységű hévízkutak béléscsövezése különösen nagy szakértelmet igényel. 21. ábra A „Borsodi víz„ termelő végleges kút (1970.)

1968-ban több nagy jelentőségű „bányászati” fúrás történt. A Múcsony melletti Sajószentpéter-109-es fúrásból feltörő víz, az Edelényi szénbányából már ismert, „másnaposság esetén gyógyhatású” Borsodi vizet mutatta. Az ásványvíz hasznosítás céljából a bányamezőt harántoló fúrás mélyítését rendelte meg a Borsodi Szénbányák Vállalat. A kijelölt ép kőzetűnek gondolt vágatközi ponton egy ismeretlen vető haladt át, ezért a paláscementezés „bányaelöntést” okozott. Ideiglenesen akkor csak egy „vízfeladó” fúrás létesült, a végleges kút 1970-es megfúrásáig. (21 ábra) 1968-ban Orosháza mellett fúrtunk három nagymélységű termál kutat: Szentetornya településrészen mélyített 1700 m-est, a Petőfi TSz-nek 1200 mest, amely jet-perforálása után 3300 l/p, 95o-os víz tört a felszínre és a Gyopáros fürdő II. kútját. A békéscsabai Árpád fürdő termálkút csövéből az aragonit lerakódást távolítottuk el óvatos ráfúrással, savazásos mosatással. Ebben az évben kezdődik az Alföld rétegvíz figyelő kútcsoportos hálózatának telepítése a Magyar állami Földtani Intézet irányításával, 18 helyen. (10. kép, 22. ábra)

10. kép Alföldi rétegvíz-figyelő kút fúrása (Rónai A. nyomán)

22. ábra Az OFKFV Ém ÜV által fúrt MÁFI-s kutak. (János E. 1984)

23

23. ábra A kengyeli figyelőkutak kiképzési vázlata (Franyó F. 1977)

Ez a tudományos vízbányászai tevékenységünk is igen sokszínű volt a Földtani Osztály földtani tervet, a Termelési Osztály fúrási tervet készített. A helyszínen tartózkodó MÁFI-s geológus kőzet leírása alapján készítettük el a földtani naplót. Hatékonyan közreműködtünk a különböző korú földtani képződményekben tervezett szűrőzési helyek kialakításában a karotázs szelvény alapján és a hidrodinamikai vizsgálatok, vízminta vételek kivitelezésében, elsődleges kiértékelésében. Az egyes kútcsoportokról – csak úgy, mint az egyéb KFH-s alapfúrásokról – komplett földtani jelentést állítottunk össze. A MÁFI azért ragaszkodott az OFKFV Északmagyarországi Üzemvezetőség kivitelezéséhez, mivel a tudományos kutatáshoz mi rendelkeztünk a legjobb folyamatos magfúrási technológiával és a hidrodinamikai vizsgálatokhoz állandó helyszíni irányítást biztosítottunk. (24. ábra)

24. ábra A medencealjzat hidrodinamikai hatása a fedő rétegvíz tározókban, a MÁFI-s rétegvízfigyelő kutak alapján (Bucsi-Szabó L. – Szlabóczky P. 1973)

24

Budafokon 1971-ben a Borkombinát vízellátása céljából mélyítettünk egy 2001,0 m-es kutat. Ez képezte a későbbi eocén programbeli első vízszint észlelő kútcsoport alapját. Az 1968-as Éves jelentés megállapítja „… az Üzemvezetőség kutatási profiljának megfelelően egyre nagyobb mértékben foglalkoztunk vízkutatással. A vízkutatásra alkalmas fúró berendezések kialakítása, valamint ezeknél foglalkoztatott dolgozók tapasztalatszerzése megtörtént”. Néhány tanulságos vízbányászati esemény ebből az időszakból: A Diósgyőri Gépgyár a sportlétesítményéhez melegvizes kút fúrását rendelte meg. A szűk völgyben ennek helye eleve adott volt. A fúrás rossz horizontális transzmisszivitású vulkáni metamorf palában haladt 250 m mélységig, abban a reményben, hogy alatta elérhető lesz a karsztos mészkő. Egy közbenső rétegvizsgálatnál azonban a 38-50 m közötti repedésrendszerből a kompresszorozással termelt víz oly mértékben cianidos volt, hogy a fúrást el kellett cementezni. Az eset közegészségügyi pánikot okozott a néhány km-re lévő diósgyőri karsztvíz bázist azonnal leállították. Itt kell megjegyezni, hogy a borsodi térség egykori, vagy ma még működő különféle nehézipari (gép, kohászat, vegyipar, erőmű) nagy üzemeiben végzett nagyszámú szén-, víz-, talajmechanikai fúrásunk, vízvizsgálataink alapján nyilvánvaló, hogy ezen telepek alatt, akár több száz méter mélységig, kémiailag erősen szennyezett víztömegek maradtak vissza. A keszegi mészkő röghegy völgyében egy tervezett örlőmű számára kellett volna kutat fúrnunk. A kőzet könnyen oldódó, jól karsztosodó felső-triász, nóri mészkő. A fúrópont kitűzését igen alapos felszíni hidrotektonikai térképezés és geoelektromos mérések előzték meg. Az ezek alapján javasolt ponttól a fúró berendezés 50 m-el arrébb állt fel, a terepi nehézségekre való hivatkozással. Az általános ismeretek alapján itt is várható volt produktív vízjáratosság, azonban az É-i Középhegység „legtisztább” mészkő típusa itt is csalódást okozott (csakúgy, mint Eger mellett), mivel a 200 m-es fúrás „porszáraz” volt. Vízbányászati tevékenységünk szellemi részének egy jellemző részletét mutatja be a 25. ábra.

25. ábra Részlet a keszegi karsztvíz kutatás számításaiból (Deák J. 1972)

25

Nagy reményeket fűztünk a Sátoraljaúlyhely-8 jelű 1057 m-s OKGT-s alapfúráshoz, mivel a MÁFI-s rétegsor leírás szerint: „riolit tufába beágyazott, helyenként több 10 m vastagságot is meghaladó mezozoós kőzetszakaszokat” harántoltunk, amely „pikkelyes tektonizáltságra utal”. (Újabban ezt olisztosztómának vélik.) 759 m-től nyitott kútszakaszból 35o-os vizet termeltünk, de csökkenő hozammal a kis kiterjedésű zárt tározó miatt. A Mecseki Ércbánya Vállalat megbízásából a bükkszentkereszti Messzelátó hegyen mélyített, valamint egy Bükkszentlászló feletti ferde fúrás először mutatta ki a függő karsztvizet a Bükkben. A MÉLYÉPTERV rendkívül szigorú tervezői művezetése mellett, Aszódon mélyülő Galgavölgyi Regionális Vízmű 130 m-s termelő kútjainak magas metán tartalma miatt először alkalmaztunk rutinszerűen szeparált gázminta vételt, igen alapos tervezői irányítással. A 70-es évek elején Encs várossá fejlesztési folyamatában nagy súllyal foglalkoztunk a vízmű kutak telepítésével. A terület kijelölésénél figyelembe vettük a környező települések és állattartó telepek, szántóföldi műtrágyázás várható hatását. Itt alkalmaztunk először védőidomszerű lehatárolást a vízháztartási számítás során. A 60-as évek közepétől az OFKFV Északmagyarországi Üzeme egyre nagyobb, majd teljes körű szerephez jutott a miskolci ivóvíz ellátást szolgáló ún. Keleti-kavicsmező kutatásaiban (26., 27. ábrák). A 80-as évek elején az OFKFV ÉmÜv, majd az MHT munkabizottságainak irányításával elmélyült kutatói kapcsolat alakult ki az OVIBER, VÍZITERV, MÉLYÉPTERV, VITUKI, KÖJÁL szakemberei között ezen térség régebbi és újabb kutatási eredményeinek összegzése céljából. Ennek során készültek az első hidraulikai transzport számítógépes munkák. Külön kiemelendő a nagy kiterjedésű talajvízkészletet jelentősen érintő kavicsbánya tavak kutatása.

27. ábra A Sajólád térségi ivóvízbázisok szennyezettségi térképe (Szlabóczky P. – Lublói P. 1986)

26. ábra A Sajólád térségi ivóvízbázisok áramlási térképe (Szlabóczky P. 1984)

26

A „román Saltzgitternek” is nevezet FA-12 típusú balöblítéses, nagy átmérőjű fúróberendezésünk miatt, a nagy fővárosi vízmérnöki tervező irodák (MÉLYÉPTERV, IPARTERV, VÍZITERV, ERŐTERV) a miskolci kútfúrókhoz ragaszkodtak évtizeden keresztül. (Más cégek is alkalmazták ezt a berendezést, de csak száraz fúrással). A Hernád-menti MiskolcKeleti Csúcsvízmű létesítésének elhúzódása és a 60-as évek második felének vízhiányai miatt a városhoz közelebbi, kisebb szállítási távolságú alsózsolcai területen 5 db nagy átmérőjű talajvíz kutat fúrtunk. Azonban az igen magas vas, mangán és szabadszénsav tartalom miatt, a termelt víz közvetlen hálózati betáplálásra alkalmatlan volt. Vizsgáltuk, hogy a rossz vízminőségnek mi lehet az oka, és rájöttünk, hogy ez a völgytalpi terasz-morfológiával függ össze: a mélyebb fekvésű un ártéri teraszok alatti talajvíz reduktív potenciálja miatt adódnak a fenti tényezők. A magasabb un. települési teraszok alatt a talajvíz vas-mangán tartalma közel nulla. Így először egy, majd annak nagy hozama és jó vízminősége miatt további két nagy átmérőjű kutat építettünk, amelyek éveken át megmentették a várost a vízkorlátozásoktól. A Keleti kavicsmezőn, a víztározó összlet kivastagodása miatt délkelet-felé eltolódó kutatások legjelentősebb eredménye, a máig egyedülálló vízbányászati megoldású sajóládi vízkutatás volt. Ennek alapját az adta, hogy a Miskolctól DK-re 25-30 km-re Sajóhídvég-Köröm térségében a MASZOLAJ által az 50-es években mélyített kutató fúrások szerint itt a nagy vízadó képességű pleisztocén korú kavicsösszlet 70-80, sőt 100 m-re is kivastagszik. Másfelől SajóládGyömrőpusztán vízellátás céljából 1971-ben egy 200 m-es kutat mélyítettünk, amely 50 m vastag kavics réteget mutatott ki, a karotázs szelvény szerint vékony vízzáró rétegek közbetelepülésével. Ez a felszíni eredetű szennyeződések védelme szempontjából volt lényeges. Először a szétválasztható különböző vízminőségű rétegekre telepítettünk 4 próba kutat, majd ezek kedvező mennyiségi és minőségi eredménye után lemélyítettük az első nagy átmérőjű termelő kutat a háttér szennyezésektől kellően távol eső, semleges áramvonal menti pontra egy erdő közelében, mivel ettől az esetleges Sajó felőli szennyeződések vízminőség javítását vártuk. (Ez az a sajóládi erdő, amit azóta kiirtottak!) Az alsózsolcai tapasztalatok alapján magas térszíni pontra un. települési terasz foltra telepítettük a fúrást, ami a rövidesen bekövetkezett emlékezetes 1974 október végi Sajó árvíz idején is „ szárazon” maradt. A fúráshoz csak csónakkal lehetett bejutni, miközben már az Üzemvezetőség két telephelyét is elöntéssel fenyegette a csatorna rendszeren visszaömlő víz. De így volt ez később a tiszadobi átvágás menti, valamint a Szeged-Algyő-i partiszűrésű kutak fúrásánál is. Ebben az időszakban Miskolc város vízigénye évente fajlagosan napi 5000 m3-el emelkedett, de további hasonló nagyságrendű vízigényt jelentett a környező települések innen megoldható ivóvíz ellátása is. Ezért a sajóládi 40-70 m mélységű nagy átmérőjű termelő kutak építése a következő évtizedben állandó feladatunkat képezte. Ehhez saját gépészmérnöki, fúrómérnöki fejlesztéssel növelni kellett a balöblítéses excentrikus 28. ábra Sajóládi termelőkút kiképzése jumbófejes fúrószerszámos FA-12-es (1974)

27

berendezés teljesítményét. Ez a kiváló berendezés jobb öblítéssel, bal öblítéssel és szívó fúrással is működött. A 80-as évek elején mélyített utolsó 3 termelő kút mélysége 50-70 m közötti volt. Például az Sl-XII. termelőkút jellemző paraméterei: 1500 mm-es előfúrásba beépített acélcső: kφ1400 mm, 3,0 m-ig palástcementezéssel 1370 mm-es előfúrásba kφ 1200 mm, 42,0 m-ig palástcementezéssel 1160 mm-es előfúrásba kφ 711 mm, 70,0 m-ig szűrőrakat, 46,5 – 61,5 m között szűrőzés hasítékolással, 10/15 mm-es szűrőkaviccsal, feltoldva kiállásig, felső szakaszán csőköz cementezéssel.

29. ábra Emlékülési tabló

28

Ezek a méretek mind a mai napig rekordot jelentenek. Egy-egy tényleges fúrási időszak másfél tucat embert igényelt, a folyamatosan üzemeltetett tartalék szivattyú kezelőjétől, a vezető fúrómesteren át a rétegsort követő geológus technikusig. A köpenycső nélküli mélyítésnél, az elnyelődés miatti nagyhozamú vízbetáplálás biztosította a több tíz méter mélységű kavicsos lyukfalat. Lyukfalomlás esetén a rendkívül értékes fúrószerszám kimentése szinte lehetetlen lett volna. A fúrásokba épített 6 t-s búvárszivattyúk teljesítménye 240 m3/h. A szivattyúk beépítését végző kivitelezőnek nem volt ezirányú gyakorlata. A nyomócsövet megfogva daruval a szűrőcső falán mereven tolta lefelé és ezért az első termelő kút szűrőcsöve felhasadt, amit csak a nagyteljesítményű szivattyú beindítása után észleltek, amikor is a nyíláson át beömlő kavics már a szivattyút is betakarta. A kimentésére tett kísérlet során alkalmaztunk először ipari televíziót, a Fővárosi Vízművektől kölcsönözve. A vízmű telepítés, a Miskolci Vízművek és az OVIBRER helyi Kirendeltség mérnökeivel közösen kigondolt vízbányászati koncepciója homlokegyenest eltért a fővárosi tervezők által országosan alkalmazott partiszűrésű kútsor telepítésétől. (Hivatkozunk a mellékelt szakirodalom 69. tételére.) Mivel a 70-es évek közepén már országosan jelentkezett a helytelen mezőgazdasági kemizáció talajvíz-szennyező (főként nitrátos) hatása ennek kivédése érdekében is a mélyebb rétegeket szűrőztük be, de figyelembe véve azt is, hogy lefelé haladva viszont a vas-mangán és agresszív szénsav tartalom növekszik. Ez a munka felkeltette a vízügyi ágazat felszín alatti vízgazdálkodási szakembereinek érdeklődését is. Ezért készült itt el a 70-es évek második felében az első nagytérségi, 4 vízművet érintő regionális vízbázis védőidom meghatározás (OFKFV „Barnakönyv”, majd későbbi átdolgozása már számítógépes módszerrel MHT munkabizottság keretében. (Székely F. 1986.) Jellemző tudománytörténeti adalék, hogy a földművelésügyi tárca az 1982-es PROTEMVITA konferencián még közbekiabálásokkal próbálta megakadályozni a mezőgazdasági nitrátos talajvízszennyezésről szóló előadásunkat, ugyanez a agrármérnöknő az 1987. évi Földalatti Vizek Nitrátosodása az első sorból már csak gúnyos pillantásokat vetett az előadóra, majd 1990-ben a Falurádiókban már Ő tartott erről előadást.

31. ábra Az oldott vastartalom mélységi változása (Szlabóczky P. 1974)

30. ábra Kutak és források nitrát szennyezettségének mértéke (Szlabóczky P.Takács S. – Vukovics F. – Mauritz Gy. - 1983) 29

A 70-es évek elejétől ismét foglalkoztunk a Borsodi Sörgyár ál-partiszűrésű, mély talajvizes kútcsoportjának rendszeres vizsgálatával.

32. ábra Talajvízminőségi szelvény a Borsodi Sörgyár környezetéről (Szlabóczky P. 1976)

1971-ben indul a Pécs város növekvő vízigényét biztosítandó pellérdi és tortyogói kútrendszer telepítése. A pannon korú homokos vízadó miatt, a nagy átmérőjű fúrásokat ragasztott kavicsszűrővel kiviteleztük, a MÉLYÉPTERV tervezői közreműködésével.

33. ábra A medencealjzat mélyülését követő vertikális rétegvíz nyomás csökkenések a Pécs-Pellérdi vízmű területén (Szlabóczky P. 1973)30

Egy külön szakmai kört jelentettek ebben az időszakban kibontakozó nagyarányú építőanyagipari kutatások fúrásos és felszíni hidrogeológiai munkarészei. Utóbbiak a karsztvíz áramlási nyomjelzéseket jelentették, amelyeket sok esetben közösen végeztünk a Borsodi Szénbányák és a METESZ különféle egyesületeinek szakembereivel. Legjelentősebb volt a Miskolc-tapolcai ivóvíz bázis közvetlen utánpótlódási területén, a Hejőcsabai Cementmű Nagykőmázsa-hegyi mészkő kutatása során telepített „első karsztvíz észlelő kút” (Böcker T. 1969) és az abból kiindulóan végzett összefüggés vizsgálatok. Ennek nyomán bontakozott ki a több mint 70km 2-es Miskolc-tapolcai karsztvízgyűjtő szennyeződéseinek vizsgálata, majd a 70-es évek elejétől a 80as évek közepéig az országunkban első karsztvíz védőidom meghatározása a VITUKI bányageológus mérnökének irányításával. További hasonló munkák voltak az LKM mészkő és dolomit bányáinál, a Bélapátfalvai Cementmű mészkőbányájánál, ill. a HCM görömbölyi agyagbányájánál is, a SZIKKTI főgeológusának irányításával. Az egerbaktai diabáz bányában végzett sokirányú kúthidraulikai vizsgálat eredményezte az egyetlen tényleges transzmisszivitás értéket a Bükk hegység „vízzáró” kőzeteire. Ezen munkák bizonyos vonatkozásai áthúzódtak a következő időszakra is. A 70-es évek első felében kezdődnek a bányavágatos, aknás karsztvíz bányászati munkák a miskolci karszton, szintén az előző fejezetben felsorolt BSZV-OFKFV-METESZ-VITUKI, illetve majd BGTV, BAZ m. KÖJÁL kapcsolat rendszerben. Ezekről rövid áttekintést adnak a 34-37. ábrák.

34. ábra A Felső-Szinva táró felmérési szelvénye (Kardics I.-Hegedűs F.-Szlabóczky P. 1971)

35. ábra A Miskolc Tapolcai közvetlen karsztvíz gyűjtő kőzetszerkezeti-vergencia térképvázlata (Szlabóczky P. 1970) 31

36. ábra A Barlangfürdő régi részének hidrotektonikai térképvázlata (Szlabóczky P. 1979)

37. ábra A Bükk hegység karsztvízszabályozására javasolt alagút (Szlabóczky P. 1975)

Megjegyzendő, hogy a 2006 pünkösdi karsztvíz fertőzést kiváltó okokra már a 70-es évek elejétől felhívtuk a figyelmet. Úgy tűnik azonban, hogy az érintett szakhatóságok és egyéb intézmények illetékesei mindmáig nem érzékelik a láthatatlan földalatti vízbányászati körülmények műszaki követelményeit! (Az ÁNTSZ-eknél megszűntek a mérnöki állások.) Fentiekből is kitűnik, hogy az OFKFV Északmagyarországi Üzemvezetőség vízbányászati profiljának kialakulásában az 1966-74 közötti időszak döntő jelentőségű volt. Az 1971. évi jelentés megállapítja, „Több jelentős eredmény született, amelyben nagy része volt az 1971.okt.1-vel alakult (de már előzőleg is működő) Hidrogeológiai Szakosztály közreműködésének…A kútépítési technikában kiemelt helyet foglalnak el a nagyátmérőjű pellérdi, alsózsolcai, bőcsi, leninvárosi fúrásaink, amelyeknél az országban először üzemvezetőségünk alkalmazta a vegyes öblítéses nagy átmérőjű fúrási módot, porózus rétegeknél ragasztott kavics szűrővel”. Ebben az időszakban növekszik a régi kutak hozam csökkenése miatti vizsgálatok igénye, amely egyik ága hidrogeológiai (vízkészlet, rétegnyomás csökkenés), a másik kúttechnológiai. Jellemző geofizikai műszaki fejlesztési témák: „Régi kutak vizsgálati módszereinek fejlesztése”, „Vízbeáramlás és öblítő folyadék elszökési helyeinek kimutatása”. Jelentős elméleti kúthidraulikai tapasztalatokat szereztünk a székhelyünk közelében található két ipari üzem a Drótgyár és a Mezőgép kútfelújítási munkáinál. (38. ábra)

32

38. ábra Rétegvizes kutak hidraulikai vizsgálati görbéi

A műszaki fejlesztési programunk jelentős vízbányászati elemeket is tartalmazott, így a külső öblítéses szűrőbeépítést (39. ábra) és a technikai körülményekre rendkívül érzékeny mélységi vízminta vételt. (40. ábra)

39. ábra A OFKFV-nél alkalmazott kompresszorozásos külső mosatásos szűrőbeépítés elvi vázlata

40. ábra Mélységi vízmintavételek

33

Az évi százas nagyságrend közeli bányászati, tudományos (MÁFI-s) és vízellátási célú kútfúrási munka igen szigorú adminisztratív-szakmai menetrendet kívánt meg. Ennek fontos eleme volt a szűrőzési javaslatok minél gyorsabb elkészítése, mivel a visszahúzandó köpenycső és bentonitos iszap nélküli fúrásoknál a majdani kút teljesítményt jelentősen befolyásolja az előfúrás, bővítés és szűrő beépítés közötti várakozási idő. Ennek lecsökkentése érdekében dolgoztunk ki - a hagyományos szemeloszlási görbe laboratóriumi elkészítése és kiértékelése helyett - egy helyszíni eljárást, amikor szabványos kútszita-szövetekből összeállított szita soron keresztül átmosva a vízadó rétegminta anyagát, azonnal megállapítható volt az alkalmazandó szitaméret. A szűrőzési mélység közöket a geofizikai és hidrogeológiai szakosztályok közösen határozták meg, még a nyers frissen előhívott nyers szelvényfilmekről. Kedvezőtlen körülmény volt, hogy ezt a szellemi tevékenységet a kútépítési árjegyzék nem ismerte. Elismerése csupán erkölcsi lehetett. Az 1972-es éves jelentés szerint: „Még az OVH felügyelete alá tartozó megrendelőink is elismeréssel adóznak szerteágazó hidrológiai tevékenységünknek, és felsőbb utasítások ellenére is egyre inkább igénybe veszik szakmai támogatásunkat.” Nagy mértékben segítette a helyes szűrőzési döntéseket az, hogy az OFKFV a szilárd ásvány kutatáshoz rendelkezésre álló legkorszerűbb karotázs eszközparkkal rendelkezett, szemben más kivitelezőkkel, akik – a vízföldtani naplókból látható módon – csupán néhány elektromos mérést produkáltak. Különös többletet jelentett a mikro-szelvényezés, a neutron-porozitásmérés, kútszerkezet vizsgálatoknál a redoxpotenciál mérés, és a mágneses szonda bevezetése. Vízbányászati tevékenységünk szellemi termékének nevezetes dokumentuma volt „A diósgyőri hideg- és melegvíz kutatás komplex terve (1972), amely az előkészítő terepi munkát és felszíni hidrogeológiai térképezés és geofizikai mérés eredményeit is tartalmazta. Ezt minta gyanánt elkérte a KFH és a VITUKI is, és gyakran szerepel tudományos munkák irodalomjegyzékében. Ebből kiindulóan a Miskolci Vízművek az üzemeltetési szempontból is legkedvezőbb két helyen rendelt meg kutató fúrást. Ezek a felszíni kutatások alapján várható törésvonalat (Szentgyörgy akna 11. kép), ill. paleokarsztos telepet (Mártonbánya 41.ábra,12. kép) elérték ugyan, de azok epigenetikus agyagos kitöltésük miatt meddők lettek. Emiatt az egyébként általunk javasolt fúrásos kutatás elmaradt.

11. kép A Diósgyőr Szentgyörgy aknai vetőkutató fúrás (Szlabóczy P. 1972) 12. kép Robbantásos kútbeindítás a Diósgyőr Márton bányai fúrásnál 34

41. ábra Diósgyőr Márton bányai karsztvízkutató fúrás munkaközi hidrogeológiai szelvénye (Szlabóczky P. 1972)

1973 elején egy „logisztikai” bravúrt hajtottunk végre a Fővárosi Vízművek számára rendkívül sürgős Csepel-szigeti vízkutatásnál 100 db próbakút lemélyítésével, a kavics rétegekből fél méterenkénti minta helyszíni szemeloszlási vizsgálatával, szivattyúzásos mélységi vízminta vételekkel, a miskolci Laboratóriumunk egy kihelyezett csoportjának közreműködésével. A laboratórium vízbányászati szerepe állandósult az elkövetkezendő években, évtizedekben, a köhnözéses (!) szemeloszlási, vízkémiai és kőzettani, vagy kormeghatározó mikro-fauna vizsgálatokkal. Kapcsolatot teremtettünk az OKGT Budapesti Kutatási osztályával a meddő kutatások földtani jelentésének elkészítésére. Az éves jelentés szerint „Igen jó véleményt alkotott az OKGT az Ölbői széndioxid kutatásról készült hidrogeológiai-geofizikai (készletszámítási) jelentésünkről.” Szakvélményünk és tervünk alapján – annak minden szűrőzésre vonatkozó előírását követve – mélyítette a Vízkutató és Fúró Vállalat 1974-ben a Mezőcsáti termál kutat KFH-s finanszírozással, az akkor még csak tervezett „Bükkábrányi külfejtés víztelenítésének fekü viszonyait” is tisztázandó. A feltárt sós, gázos víz, a hajdúszoboszlóihoz hasonló. (MBFH Adt. T.21.486. és T.21.488) Sajnálatos, hogy a magán kézbe adott fürdő színvonala elmarad a térségi turisztikai igényektől, annak ellenére, hogy az időközben megépült M3-as autópálya is mellette halad el. Az időszak végén indul a tiszaberceli, partiszűrésűnek tervezett vízkutatás a Nyíregyházi Regionális Vízmű számára. Ismét egy humoros eset: a fővárosi tervező vállalat geológusa rövid időre jött haza a külföldi munkáról és nyomban kiküldték a tiszaberceli első fúrás helykitűzésére. Körülményes módon jutottunk el a helyszínre. Mivel a tervező már sietett vissza, hogy elérje a fővárosi expresszt, megállt a Tisza töltésén és távolba mutatott a rétre, hogy ott lesz az első fúrás. Kérdésünkre, hogy pontosabban hol, jött a meglepő válasz: „Ott, ahol a tehén áll.” és már hátat is fordított nekünk. 1972-74 között épül az akkori Leninváros térségében az OLEFIN Művek és fejlesztik a Tiszai Hőerőművet. Ezekhez minden idők legnagyobb mélyépítési és vízgazdálkodási célú hidrogeológiai kutatási, kútépítési és munkagödör víztelenítési munkáit végeztük kihelyezett állandó telephellyel. Az Olajfinomító felszíni vízkivételi művének futballpályányi területű 13 m mély munkagödréhez épített simens kútsoros víztelenítéssel kb. 1m3/sec-nyi, Miskolc akkori ivó + ipari vízfogyasztásának megfelelő vízmennyiséget emeltünk. Az ERŐBER által megrendelt és a VÍZITERV által felügyelt munkák jelentős tudományos, általános eredményeket is hoztak, de annak utólagos feldolgozása, értékelése (jövőbeli átmentése) sajnálatosan elmaradt. Maga a talajvíz süllyesztés a szivattyú parkot szolgáltató EMU-cég történetében is az addigi legnagyobb volt, amiről filmet is készítettek. Az itt szerzett jó hírünk alapján az OFKFV ÉMÜV-t bízták meg a tervezett Bükkábrányi Külfejtés nyitó árok víztelenítés kivitelezésével. Erre terveket is készítettünk, azonban a legfelsőbb politikai vezetésen belüli érdekek ütközése között az Eocén Program megvalósítása győzött az egy évtized múlva mégis reálisabbnak bizonyuló bükkábrányi lignit bányászattal

35

szemben, de ez már a következő időszakhoz tartozik! Hasonló mélyépítési vonatkozású munkánk volt a Hejőcsabai Cement-művek ipari vízellátását biztosító talajvíz kutak együttes maximális teljesítményének meghatározása igen kedvezőtlen üzemi környezetben, miközben a területen egy mélyépítési víztelenítés is folyt. Érdekes eredménye volt: mivel az intenzív 13. kép Talajvízáramlási vizsgálatok a Tiszai Hőerőmű építésénél (Szlabóczky P. 1973) vízkitermelések-kel a statikus készlet nagy részét „kicseréltük”, a víz kémiai minősége jelentősen feljavult. Ezt a munkát mutattuk be a KGST-s INTERGEOTECHNIKA, hidrogeológiai-talajmechanikai konferencián Brünben. Itt kell megjegyezni, hogy igen hasznos kapcsolatot tartottunk fel a Kelet-szlovákiai földtani vállalatok hidrogeológusaival. (Zsolna, Iglo, Kassa)

42. ábra A Hejőcsabai Cementművek együttes kúthidraulikai vizsgálatának axonometrikus elrendezési vázlata (Szlabóczky P. 1976)

36

1972-73 években az OFKFV geofizikus szakemberei NIKEX, TESCO szervezésében felszíni geofizikai méréseket végeznek Beirut édesvíz ellátása céljából. (43. ábra és kép)

14. kép Felszíni geofizikai mérés Beirut mellett (Bucsi-Szabó L. 1973)

43. ábra Édesvíz kutatási szelvény Beirut térségében (Bucsi-Szabó L. 1972)

Libanonban egy másik munkánk egy karsztos sziklás területen építendő völgyzáró gát alapozásához szükséges fúrásos feltárás volt Lugeon-féle nyeletési vizsgálatokkal. (15. kép) Ez azt jelentette, hogy a fúrás mélyítése során 5 méterenként packerok között, a Liban-hegység mészkő rétegeiben található repedések víznyelő képességét kellett megállapítani a szivattyú 3 lépcsős felmenő nyomása, majd a visszaeső 3 lépcső nyomása mellett elnyelődő vízmennyiséggel. 1966-tól a Geofizikai Csoport is átkerült az OFKFV-hez, és az elkövetkezendő években műszertechnikailag, szakállományában fokozatosan fejlődött. Vitathatatlan tény, hogy a szilárd ásványi nyersanyag kutatás miatt egyre szélesebb körű mérési fajták alkalmazása a vízbányászati munkák sikerét is növelte. Megjegyzendő, hogy még a „konkurens” vízkutató vállalat általában csak néhány elektromos görbét „húzott” a kutakban, fúrásokban addig nálunk a radiológiai mérések is szerepeltek. 1966-ban végeztük az első felszíni geoelektromos méréseket Miskolc-Tapolcán, a vízmű fejlesztéshez a Nehézipari Műszaki Egyetem Geofizikai Tanszékének segítségével. Ez a kapcsolat később a műszaki fejlesztésben is megmaradt. (Reométer, termoszelvényezés, mágneses szonda) Az egyetemmel való másik gyakori kapcsolat az Olajtermelési Tanszék „fúrómérnökével” volt, főként iszaptechnológiai 15. kép Lugeon-féle vizsgálat kérdésekben. Libanonban (Dura K. gyűjteményéből)

37

Utóbbi területen még – főként az alföldi későbbi nagymélységű fúrásoknál – az OKGT Nagyalföldi Kutató Fúró Üzemével álltunk kapcsolatban. Az észak-magyarországi önállóságunk 1964-es megszűnése után, az országos vállalat kialakításával, a műszaki fejlesztési munkák előnyösebb helyzetbe kerültek vízbányászati szempontból is. A felszíni geofizikai tevékenységünk a vízkutatások terén országos hírűvé vált, sőt külföldi expedíciókban is részt vettünk. (Mongólia, Libanon, l. ott) 1975 - 1978-ig „Rubato” Az olajválság miatt ismét fő feladattá vált a szénkutatás és a chillei politikai fordulat miatt a réz kutatás. Tervezték a Borsodi Erőmű Kombinát (lignit bánya + erőmű), valamint a bicskei hőerőmű felépítését a nagyegyházi szénmedence kiaknázásával és az itteni bauxit egyidejű bányászatával is. Nemzetközi tárgyalások folytak az osztrákokkal egy nyugat-magyarországi hőerőmű beruházására a toronyi és burgerlandi lignit előfordulások megkutatása után, valamint a korábban már elkezdett Felső-Bódva völgyi medence ismert lignit vagyonának kiaknázásával Csehszlovákiával közösen. Mindezek miatt a Vállalat profiljában ismét fő szerepet kapott a szén, lignit és érc kutatás a vízbányászat vízellátási részének hátrányára. E mellett ebben az időszakban fokozódott a földtani alap- és szerkezet kutatás, amiben a legjobb magkihozatalt produkáló OFKFV még olajos és urános területekről is jelentős feladatokat kapott, aminek vízbányászati vonatkozásai is voltak. A két időszak fordulóján készül el az egyik legjelentősebb általános összefoglaló munkánk a KFH és a MÁFI megbízásából, és a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet 1978. évi kiadásában a Borsod és környékének Vízföldtani Atlasza, valamint Magyarázója. (44., 45. ábra)

44. ábra A Borsodi Atlasz vízföldtani tájbeosztása

38

45. ábra A Borsodi Atlasz fő vízadó teleptípusai

A bányászati célú hidrogeológiai kutatások közül ebből az időszakból kiemelendő a Sajómercse-II barnakőszén előfordulás 300-400 m-s mélységű rétegvíz figyelő kútcsoportjainak telepítése. A recski rézkutatási területen 47 db, 1200 m-es mélységű fúrásban végeztünk hidrogeológiai vizsgálatot (a MÉV-vel közösen). Az Eocén Program keretében a Mány-nagyegyházi szén-bauxit területen, illetve az oda tervezett, valamint működő régebbi tatabányai, oroszlányi, dorogi bányák víztelenítési hatásterületen létesítettünk (kb. 20) karsztvízszint figyelő kútcsoportot. Itt dolgoztuk ki és alkalmaztuk sikerrel a ideiglenes cementezéses lyukfal kizárást a triász korú alaphegység feletti oligocén homokkövekben. Minden „eocénes” fúrásban nyeletést is végeztünk, amely szakmai értékelhetőségét megkérdőjeleztük. Erről matematikailag alátámasztott feljegyzést adtunk, de a válasz elutasító volt. Kisebb műszaki jelentőségűek a toronyi lignit kutatófúrásokban végzett hidrogeológiai vizsgálatok, bár ezt növelte az a felismerés, hogy az itteni pannon homok rétegek csak segéd energiával vízteleníthetők, rossz gravitációs vízleadó képességük miatt. A mányi nyeletéses vizsgálati módszerrel szembeni fenntartásunkat matematikai formában is 46. ábra Sajóvelezd 71. Szenes megfogalmaztuk, de az 1976-os hidrogeológiai kútcsoport adatai éves jelentés szerint „A hidrogeológiai vizsgálatokkal kapcsolatban kifogás nem merült fel”…a műszaki ellenőrzést ellátó Tatabányai Szénbányák Vállalat Bányaföldtani Osztálya részéről. Ezen bányászati kutatások során a következő fejezet időszakában, a mezozoós karbonátos hegységet elérő észlelő kútból, ill. más területeken

39

szerkezetkutató fúrásokból is meleg karsztvíz, hévíz feltöréseket kaptunk. Ezeket néhol közvagy üzemi fürdőkben hasznosították. (Budapest Közraktár téri, Kvassay zsilipnél (VITUKI), ill. Igalon) Az egykori Engels-téri fúrás hasznosítására már nem került sor.

16. kép A Budapest Kvassay zsilip melletti hévizes észlelő kút (Sz.P. 1982)

47. ábra Termohidraulikai szelvény, budapesti eocén programos észlelő kutakkal (Sz.P. 1983)

Különösen érdekes látványt nyújtott Parádsasváron az Rm-104 aknatengely fúrás, mészkő alaphegységi szakaszából feltörő gipsz tartalmú víz, amely só kiválása vastagon lerakódott a környező növényzetre. A fúrás, hasznosítás szempontjából igen kedvező helyre esett (gyermek üdülő) de a várható bányászati vízszint süllyedések miatti viták megelőzése érdekében, ezt nem engedélyezték. Még szerencse, hogy az előző időszakban létesült nártiumkloridos-széndioxidos 41oC kifolyó vizű mátraderecskei Rm-XI/a fúrást, 16. kép A Budapest Kvassay zsilip melletti Üzemi kezdeményezésére a helyi hévizes észlelő kút (Sz. P. Főgeológusunk 1983) tanács „kezelésbe vette”, így ott azóta is működik a nevezetes gyógyfürdő és a közelében a szintén gyógyhatású széndioxidgáz szivárgás. 1975-ben készült el a Nagyrédei lignit előfordulás önálló hidrogeológiai kutatási jelentése. Ez az elkövetkezendő két évtizedben, a növekvő vízfogyasztás és a visontai bányavíz emelés miatt rohamosan csökkenő rétegnyomású Gyöngyösi Vízmű igen bonyolult üzemi kutatási feladataihoz fontos alapul szolgált, többek között az első itteni védőidom lehatárolásához, amit azután többi is követett.

40

48. ábra Recsk-104. kutatófúrás szelvényrészlete

49. ábra Recsk-Parád környékének geotermikus térképe (Szilágyi G.-Szlabóczky P. 1973)

Ebben az időszakban is folyamatosan végezzük a MÁFI alföldi rétegvíz figyelő tudományos kutatásának fúrási, hidrogeológiai munkarészeit, összesen 18 helyszínen. Egyre inkább előtérbe kerül a bükki karsztvizek hasznosítása újabb területeken. A Hór-völgy déli részén KFH megbízásból észlelő kutakat létesítünk, rendkívül kedvezőtlen fúrási körülmények között (karsztos-üreges, iszap elszökéses). Ezek vízszint mérési adatsorait majd a Nehézipari Műszaki Egyetem Ásvány-Kőzettani Tanszéke és a MÁFI Vízföldtani Osztály közös munkájában értékelik. Fontos eredménye, hogy a Hór-völgyében elnyelődő jelentős évi víztömeg egyfelől a sályi-kácsi rendszert, másfelől az Eger-Andornaktálya-i rendszert táplálja. Ezt alátámasztja a völgy kitorkolása alatt végzett cserépfalui vízkutatásunk negatív eredménye is. Másik mintaszerű, nagyon tanulságos karsztvíz kutatásunk Kisgyőr térségében volt, ahol 5 db 100-200 m-s magfúrással egy eltakart alsó-miocén korú paleokarsztos és blokktektonikusan feldarabolt alaphegységi szerkezetet tártunk fel geofizikai előkészítéssel, kiváló magkihozatal. 50. ábra A kisgyőri karsztvizes szerkezet szelvényének piszkozata (Szlabóczky P. 1978)

A kutatás hidrodinamikai része rámutatott, hogy a repedezett kőzetbeli fúrásnál a bentonitos öblítő iszap alkalmazása nagyságrendi filtrációs tényező csökkenést okoz. Hasonló eredményre jutottunk finom szemű homokos rétegeknél a toronyi kutatási területen is.

41

17. kép Tanulmányi kirándulás, Kisgyőr-14 fúrópont (1983.)

Ebbe a témakörbe tartozik, hogy Miskolc-Tapolcán 1978-ban igen részletes mikrotektonikai térképezés és a régebbi fúrási és felszíni geofizikai feldolgozás alapján javaslatot tettünk a 1910-es években létesített korszerűtlenné vált sekély karsztvíz termelő kút kiváltására, a hegy belsejében létesítendő bányászati módszerekkel kialakítandó karsztvíz termelő rendszer létesítésére. (OFKFV Ém. ÜV Adt. 732/111) Ennek feladatai. A száraz időszaki víztermelés jelentős növelése, az iparban dolgozó lakosság műszakváltása utáni óracsúcsok földalatti medencés kielégítése, és az időszakos agyagos olykor bakteriális szennyeződések kezelése, előülepítő vegyszeradagoló földalatti rendszerrel. Az elvi megoldás hasonlított a Kincsesbánya-Rákhegy-i és a tatabányai vízaknákéhoz. Ezekhez és a nyírádi karsztvíz emeléshez tanulmány utakat is szerveztünk a Miskolci Vízművek számára. Felsőbb szintű és hatósági támogatások hiányában ez a fejlesztés nem valósult meg. Helyette egy új karszt akna kutat mélyítettek, a tervtől eltérően többszöri szakszerűtlen módosítással, amely következményeit a városi lakosság szó szerint „issza” és fizeti…Másik érdekes tapolcai munkánk volt a Barlangfürdő hidrogeológiai felmérése a tervezett bővítés lehetőségei szempontjából (36. ábra), ami azóta a feltárások szintjén meg is valósult, de a kiépítése csak részben, sok geológiai hiányossággal. Egyre jelentősebbé és kifinomultabbá válnak a felszíni geofizikai (elektromos, rádiófekvenciás és termikus) mérési módszereink a vízbányászati előkészítő munkákban. (51. ábra)

51. ábra Geoelektromos modellváltozatok kavicsösszletben (Bucsi-Szabó L.-Szlabóczky P. 1970)

42

A néhány szeizmikus mérést, hévízkút telepítéséhez az ELGI-től rendeljük meg, (52. ábra) de ezek kiértékelését közösen végezzük, amit az egykori évfolyam kapcsolatok is segítenek. Egyébként is jól hasznosítjuk az ELGI gravitációs és mágneses országos felvételeit a mélységi vízkutatásoknál. Tovább fejlődik – főként a recski kutatások „farvizén” – a karotázs műszerállomány: karbonátos tározók porozitásának, „leszáradt” rétegek helyzetének (Gyöngyös) vizsgálata neutron-neutron szondával, kőzetsűrűség meghatározása hitelesített gamma-gamma méréssel, az elektromos mikroszonda felbővített lyukszakaszokban az alföldi mikrorétegzettséget tudja felbontani, a kaliberezés a nyitott karbonátos kőzetszakaszok járatosságát mutatja ki.

52. ábra Szeizmikus szelvény az emődi hévízkút tervezéséhez (ELGI 1984)

Geofizikus észlelőink szellemesen alkalmazzák a nyersanyagkutató szondaparkot, csövezett szűrőzött kutak meghibásodásának vizsgálatainál. (Mikroszonda: perforált szakasz, mágneses szonda, külső fémelemek, azbesztcement, vagy műanyag csöveken.) Egyre finomabb műveleteket végeztek meghibásodott homokoló kutak állapot felvételénél, amihez az áramlás mérést homoktartalom meghatározással egészítettük ki. Új fejezetet jelentett a kiértékelésben a személyi számítógépek megjelenése. Ennek alkalmazásával porózus tározókban a füzesabonyi lignitkutatásnál, karbonátos tározóban a Mány-nagyegyházi kutatásnál értük el a legtöbb információt. A számítógépes kiértékelés a felszíni geoelektromos méréseknél is ugrásszerű fejlődést hozott: kényelmesebbé és gyorsabbá tette a terepi mérést, meggyorsította a kiértékelést, dúsította annak információ tartalmát, nem beszélve a rajzi megjelenítés látványosságáról. Ez a magas színvonalú munka csak nagy vállalati háttérrel volt végezhető! 1977-ben a sajóládi kutatási területen egy azóta is egyedülállóan sokoldalú kúthidraulikai vizsgálatot végeztünk, figyelemmel a közelben lévő kavicsbánya-tó „partiszűrésű” hatására is. (Ezek a dokumentumok szerencsére megmaradtak a Geokomplex Kft. adattárában, több mint félszáz hasonlóval együtt!) 1979 - 1988-ig „Forte - seconda” 1979-től ismét emelkedik a vízellátási célú kutak fúrása, de a bányászati, hidrogeológiai vizsgálatok is mivel ismét megnövelik a szén kutatásokat, intenzíven folyik a recski rézérc

43

kutatás és kiegészítő hidrogeológiai hidrogeológiai kutató fúrások mélyülnek a Visonta-Déli és a Bükkábrányi Külfejtés műveleti területein. Több mint 3800 méternyi hidrogeológiai fúrás mélyül a Borsodi medence szénkutatási területein, az előző évből folytatódik az Eocén programos észlelő kutak vizsgálata, ill. újak fúrása. A pécsi munkáink sikere miatt Dél-Dunántúlról sok ivóvíz kútfúrási igény jelentkezik. Nagy átmérőjű termelő kutakat fúrunk – egyedi technológiánkkal – a tervezett Nagymarosi Vízlépcsőnél és a Paksi Atomerőmű számára, a Dunában létesített műszigeten. Az Fa-12-es berendezés csúcsteljesítménye a Tiszavasvári Alkaloida gyár számára mélyített 150 m mélységű 500 mm szűrőátmérőjű nagy teljesítményű kút, ami a mai napig a térség fő vízbázisa. (3300 l/p homokrétegből) Részt veszünk az OVH által beindított vízbázis védelmi programban: a Maros hordalékkúpon: Mezőhegyes, Nagybánhegyes, Tótkomlós, Medgyesbodzás 40-500 m-s fúrásokkal, a Rába törmelékkúpon és teraszokon: Pápa környéke, Uraiújfalu, Csörnye, és Győr térsége, majd a Mura-Kerka törmelékkúpján. Az Igal-7 alapfúrásból feltörő víz biztosítja a fürdő további üzemeltethetőségét. Az előző időszakban már említett Eocén programbeli – helyenként hévizes – karsztvízszint észlelő kutak jelentős részét ez időben fúrtuk, egyre színvonalasabb és növekvő terjedelmű dokumentációk elkészítésével is, a felhasználó VITUKI nagy elismerésére. Emlékezetünk szerint 1980-ban fejeztük be az utolsó MÁFI-s rétegvíz figyelő kútcsoportot Komádiban, ahol az egyik látogatásunk alkalmával az olajos kollégák bányász napra is meghívtak. (A kapcsolat hivatalosan a kevés gázveszélyes kutunk iszap programja és kútfej szerelvényezése nyomán alakult ki. Idevágó különleges esemény, hogy a jánoshalmai MÁFI-s kútnál 80 m körüli talpnál metán kitörést kaptunk és az be is lobbant. Igazgatónk a Szovjetúnióban végzett, így el tudta intézni, hogy a közeli Szovjet helyőrségről egy repülő motort hoztak ki és azt görgőkön betolt síneken, bekapcsolt motorral ráeresztették a tűzre, és elfújták. Úgy tudjuk, hogy innen eredt a Kuwaitban alkalmazott magyar tűzoltási találmány.) Több nagymélységű szerkezetkutató fúrás hozott figyelemre méltó hidrogeológiai eredményt is. Így például a Szirák-2/a fúrás, a feltolódási zóna menti 1500 m körüli mélységből igen magas kation és anion tartalmú savas, kénhidrogénes vizet kapott, 41000 mg/l (!) összsó tartalommal. Nagymélységű foszilis rezervoárra utalva. Véleményünk szerint (további adatokra is támaszkodva) az a véleményünk, hogy itt a Darnó zónához hasonló szerkezetű és irányú elsődleges mélytörés húzódik, de ez ideig a Kárpát medence nagytektonikai térképein ez nem látható. Egy másik szerkezeti- hidrogeológiai szempontból különleges alap fúrás a felső Boldvavölgyben mélyült Bódvarákó-4 jelű, amelyben harántolt 3 feltolódási zónából más-más minőségű vizet kaptak. A paláscementezett iránycső alatti nyitott szakaszból túlfolyó víz miatt a kutat gömbcsappal zártuk le, mivel turisták által kedvelt területre esik. A Szőgliget-4 térképező feltörő vizű fúrást viszont a megrendelő kérésére elcementeztük. A KFH keretéből indul 1983-ban a Hernád völgyben az Abaújdevecser-1. alapfúrás, a tervezett encsi fürdő termálvíz ellátása reményével, a Borsodi Szénbányák főgeológusának szakmai irányításával. Az1500 m-s mélységű fúrás a Szendrői hegység paleozoós palás középső vonulatát üti meg. A rétegsor neogén szakaszának homokköves szakaszait perforálva is csak 50 m-s leszívással 220 l/p- ad. Javaslatunkra a tervezett fürdő helyén az Encs-1 651 m-s fúrást mélyítjük le, amely 300 l/p-es, 38o-os vize már elegendő volt egy vízforgatós uszoda létesítéséhez. (Bánatunkra itt is rosszul üzemeltetik a fürdőt: a víz állandóan algás, fertőzött.) A 80-as évek elején még lendületesen folynak a barnakőszén és a mecseki fekete kőszén kutatások egyre jelentősebb

53. ábra Sajómercsei víztelenítő kút szerkezete (OFKFV 1988)

44

hidrogeológiai munkarészekkel. Nagyon tanulságos volt a Máza-Váralja-i kutatásoknál a hidrosztatikustól jóval nagyobb tektonikus rétegnyomások jelentkezése a fúrásokban. (Erről egy kandidátusi disszertáció is készült.) Ez időben foglalkoznunk kellett egy Észak-Indiai szén előfordulás kutatási programjával, ezen belül hidrogeológiai feladatokkal. Feladatunk lett volna a fúrás közben jelentkező vízadó rétegek rudazaton keresztüli tesztelése. Ehhez a hazai olajbányász kapcsolatokat és a külföldi szakirodalmat vettük igénybe. A borsodi területen nagy reményekkel indul a dubicsányi szénkutatás és folytatódik a sajómercsei kutatás másfél tucatnyi kútcsoport létesítésével. Az 1984. Éves Jelentés összefoglalóan közli: „A hidrogeológia célú fúrások talpig folyamatos magfúrással mélyültek, a víztartó rétegek paramétereinek pontos megismerése céljából. A segéd kutak teljes szelvénnyel mélyültek, csak a 241mm-s béléscső,szűrőzendő szakaszokat harántolták magfúrással. A kutakat valamint réz szitaszövettel borított mm-es szűrőcső felhasználásával alakították ki. Szűrőbeépítés után külső- és belső szűrőmosatást, majd kompresszoros rétegtisztítást végeztek. A tisztító szivattyúzás után került sor a többlépcsős szivattyúzásos, vagy a nyeletéses vizsgálatra, melyet a nyugalmi vízszint beállásáig tartó visszatöltődés mérés követett.” Itt lehet megemlíteni, hogy az Északmagyarországi 54. ábra A mosatásos kompresszorozás kialakított szűrőzési munkák speciális Üzemvezetőségnél elrendezési vázlata (Geier R. 1972) célszerszámait és a szűrőcsövet a jól felszerelt és intelligens munkásokkal ellátott gépészeti műhelyünk készítette, de például a Pécsen alkalmazott kavicsszűrőt az asztalosok állították elő. A ZIF berendezések, és különösen a próbaszivattyúzások balesetmentes energia ellátását jóformán egy-két főből álló csoport biztosította állandó utazgatással. Ugyanez várt a helyszíni karbantartást végző műhelykocsi személyzetére és az évtizedekkel ezelőtti kedvezőtlen közlekedési és jármű állomány mellett a gépkocsi vezetőkre és kísérőikre, felvonulási terület 54. ábra Szűrő és termelőcső előkészítőire. rakat csatlakozás műhely rajza (OFKFV)

1981-ben két nagy jelentőségű regionális ellátási célú, parti szűrésű vízkutatás indul be a Tisza mellett a VÍZITERV irányításával Észak-magyarországon a tiszadobi első átvágási meder mentén (50 m-s és egy 500 m-s fúrással, amit szintén gömbcsappal lezárva hagytunk hátra a vízimadarászok számára), valamint Szeged É-i algyői részén. (30-130 m-s fúrásokkal) Mindkét helyen a következő évekbe áthúzódóan tucatnyi nagy átmérőjű termelő kutat, valamint nagyszámú figyelő kutat fúrunk. Ezekben hosszú idejű próbaszivattyúzás történik, amelyet mindkét helyen megzavart egy-egy árvízi elöntés. Az Éves Jelentés megállapítja: „Nem volt utánpótlódás a rétegekben, még az aránylag magas Tisza vízszint esetén sem. A kutak elég rossz minőségű vizet adtak.” (Az OVIKUV szaklapjában közölt cikkünkben foglalkoztunk ezzel a témával, megállapítva, hogy a parti szűrésű víztermelés mennyiségi és minőségi szempontból is sikertelen volt olyan helyeken, ahol a Holocén korban meanderező folyó a Pleisztocén kavics réteg felső részét áthalmozta, abba szerves iszapot keverve. Ez nagyságrendileg lecsökkentette a filtrációs tényezőt és reduktív rétegminőséget teremtve megnövelte a vízben oldott vas, mangán és ammónium tartalmat. (Szlabóczky P. 1986.) Ezekben az években jelentős mennyiségű önálló karotázs mérést végez a Geofizikai Osztály a térségi megyei vízmű vállalatok egyre erősödő kútfúrási részlegeinek, és regionális vízmű vállalatoknak. (Ekkor sajnos megindul a jó kútfúró szakemberek átcsábítása is a kedvezőbb pénzügyi feltételek mellett működő vízműves vállalatokhoz.) Karotázs mérések mennyisége 1980-ban szelvénygörbék méterében kifejezve:

45

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vízművek 8622 m Szabolcs-Szatmár megyei Vízművek 7691 m Heves megyei Vízművek 21902 m Nógrád megyei Vízművek 4200 m Szolnok megyei Vízművek 2750 m Északmagyarországi Regionális Vízmű 1248 m Délmagyarországi Regionális Vízmű 341 m Ebben a periódusban jelentős vízfeltárási munkát végeznek geológusaink és fúrósaink Mongóliában egy ércdúsító vízellátásához 6 termelő és 3 figyelő kutat fúrnak. A lencsés kifejlődésű víztároló dinamikus készletét a depressziós párolgás csökkenésből és a talajvízszint ingadozásából határozták meg. A felszámolás alatt lévő vállalat geofizikus mérnöke Rwandaban végzett felszíni geofizikai méréseket, szintén vízkutatási célból. A Nyugat-magyarországi lignit kutatásunk során teremtődött helyi kapcsolataink révén nagyszámú kutat fúrtunk Szombathely térségében, miközben még mindég folytatódtak a pécsi, sajóládi, szegedi, Eocén programos munkáink is évi 80-100 db közötti különféle hidrós, kútfúrással. Ebben az időszakban már beszerezhető nyugati alkatrészek, 55. ábra Az Egerszalók De-42/a eszközök segítségével fejlesztik a meglévő fúróberendezéseket. termálkút kiképzési vázlata (Lásd 3. fejezet.) 1987 elején nagy jelentőségű az eredetileg csak (OFKFV Ém. ÜV 1987) kutatás céljára fúrt egerszalóki De-42 fúrás melletti De-42/a jelű új hévízkút mélyítése, amely az előző fúrás eocén mészkövéhez képest, egy vető levetett oldalán Budai Márgából fakadó 69o-os vizet tárt fel nagy hozammal. A műszaki átadás Sándor napra, a Vízmű Igazgató névnapjára esett… Hazánk ipari városai a 80-as évek közepéig, a folyamatosan növekvő vízfogyasztás miatt, rendszeres vízhiányokkal küszködtek. Így volt ez, a borsodi bányavidékek vízműveinek átvételével szervezett Északmagyarországi Regionális Vízmű Vállalat központi székhelyén Kazincbarcikán is. Ezért a helyi kútsoros telepen - a felhagyott szelesi külfejtés bányatavából táplált - talajvíz dúsításos intenzifikálást terveztek. Ehhez a miskolci fúró vállalattal létesíttettek 6 db nagy átmérőjű betápláló kutat, és néhány figyelő kutat. Ezek hidraulikailag jól sikerültek napi 6000 m3 vizet nyelve, de a bányató magas szulfát tartalmú vize bakteriálisan tönkretette a kutak környezetét. vízhiányok leküzdése és a Regionális Vízműtől való függés miatt (időközben ugyanis elvették a várostól a nagy részben saját beruházásában elindított keleti vízbázisokat.) amiskolci karsztvíz bázisok intenzifikálásában is részt vettünk. Ennek szellemi irányítását a volt vállalati 18 kép Miskolc Királykúti hidrogeológus mérnökünk végezte, aki a királykúti karsztvíz kutató táró (Szlabóczky lejtakna (18 kép) kutató fúrásokat az OFKFV Miskolci üzemétől rendelte meg. Kedvezőtlen terepi és kőzetszerkezeti viszonyok között kellett fúrni, ráadásul üzemelő vízmű területén. Az egyik észlelő kúttal el kellett találni a lejtakna folytatódásában búvárok által feltárt barlang üreget. Sikerült! A pontos munka alapján nem várt eredmény született a terület karsztvíz áramlási képét illetően.

46

56. ábra A Miskolc Királykúti karsztakna és kutatófúrások szelvénye (Szlabóczky P. 1987)

Az előbbi kapcsolatrendszer szerint, eredményesen segítettük kútfúrásainkkal és felszíni geofizikai mérésekkel (56. ábra) az igen kedvezőtlen ivóvíz nyerési körülmények között lévő Tokaj hegységi, zempléni és a felső-borsodi, aggteleki karsztvidéki kis településeket, de ez már áthúzódott a következő időszakra. (57., 58. ábrák)

58. ábra Elfedett törésvonal geofizikai értelmezése és felszíni térképezése (Nagybózsva 1987)

57. ábra Felszíni geofizikai szelvény hidrogeológiai értelmezése Nagyhuta (Kárpáti I.-Szlabóczky P. 1987)

Az 1988-as Éves Jelentés szerint szinte már az ország majd minden megyéjében dolgoztunk. A 60-as, 70-es években nagy számban fúrt kutak „elöregedése” miatt növekszik a kút javítások igénye. (A 60-as évek elején kiadott Beruházási Kódex 15 évben határozta meg a mélyfúrású kutak élettartamát.)

47

1989 – 1993-ig „Andante” Az 1988-as év második felében még reményt keltő tervek fogalmazódtak meg Miskolcon annak ellenére, hogy az Országos Vállalat 1988-as szétválása már intő jelként szolgált. A küszöbön álló politikai és gazdasági változások miatt a következő nagy volumenű kutatások vízbányászati programjai hiúsultak meg. Detk víztelenítési rendszer elemeiként ejtő kutak Ø200, határvédő kutak Ø250, figyelőkutak Ø63 fúrása. Kápolna-Detk előzetes fázisú kutatás befejezése kb. 50 db fúrással, a részletes fázisú kutatás megindítása szintén kb. 50 db kutatófúrással, amelyek némelyikét hidrogeológiai kútcsoporttá képezték volna ki. Miskolc ivóvíz-, fürdő ellátásokhoz fejlesztésekhez kapcsolódó munkáink voltak Tapolca „Olaszkút” mellett 2 kutató, 1 figyelőkút építése Királykút nagy átmérőjű kútfúrás Karsztvízszint észlelő rendszer kiépítése Borókás-Kurtavölgy, Nagykőmázsa, Bükkszentkereszt, Bikarét, Kurtabérc térségében a Szabadság Fürdő kútjának melléfúrásos felújítása Nógrád megye vízellátásának stabilizálása a Duna parton kiépített partiszűrésű kútsorral Oroszlányi Márkushegyi barnakőszén előfordulás hidrogeológiai kutatási programja Sajómercse barnakőszén előfordulás „M” mező kutas víztelenítése Vízkutatási programok: Gönc, Hernádszentandrás, Tiszaladány, Tiszaderzs, Taktabáj, Csobaj, Tiszacsermely térségében, a rossz községi ivóvíz minőség kiváltására A Vállalati működés végjátékában kivitelezett néhány jelentősebb munkánk:

Sajómercse-I. „M” mező feszültség mentesítése A Putnoki Bányaüzem működésének legfőbb problémája a művelt széntelepek közötti víztároló homokrétegek nyomás alatti rétegvize. A Borsodi 19 kép A hollókői ásványvíz kút fúrása Szénbányák kísérleti jelleggel kitűzte az Sm-68 (Szlabóczky P. gyűjteményéből) fúrás térségében tektonikailag lehatárolt „M” mező feszültség mentesítésének kutas megoldását, az addig alkalmazott víztelenítő vágat + bevert szűrők bányászati módszere mellett. A mezőben − a II. széntelepet alulról 12,9 bar − a II. széntelepet felülről 14,2 bar − az I. széntelepet alulról 11,7 bar − az I. széntelepet felülről 10,7 bar víznyomás terhelte. A nyomásviszonyokból jól látható, hogy különösen a II-es telep környezetében található a fedőtől elkülönült, önálló magas nyomású víztározó, amelynek a bányászatot megelőző feszültség mentesítésére szükség volt, a vízbetörések megelőzése érdekében. A víztelenítő rendszer kiépítése során 6 db nagyátmérőjű termelőkút épült, amelyekből 50-80 e m3-t termeltek negyedévente, azaz összesített kútteljesítmény 500-800 m3/d volt. Ez a teljesítmény a bányabeli csapoló rendszernek mindössze 10-15%-át képviselte, ezért 1990 év

48

elején a BSZV vezetése leállította a külszíni víztelenítést és a kutakat az Sm-122/a kivételével eltömedékeltette. (lásd 53. ábra) A döntést a rendszer alacsony hatékonyságával és nagy költségével indokolták. A Gönc-1 szerkezetkutató és hidrogeológiai alapfúrás eredményei alapján végzett vízfeltárás. Az alapfúrás 1982-ben mélyült a Hernád törésvonal földtani-hidrogeológiai kutatása céljából. A kitűzött célt oly mértékben elérte, hogy már 22,5 m-ben vízfeltörés jelentkezett, amely 34 m-ig történő előfúrás után 1650 l/p-re növekedett. A csövezéssel, palástcementezéssel elzárt vízbetörést követő továbbfúrás során a 87,9 m-ben már olyan intenzív vízfeltörés jelentkezett, amely a továbbfúrást megakadályozta. A kutat Gönc-1 néven 39,4-48,4 m között szűrőzve kiképezték. Az alapfúrást Gönc-1/a néven az eredeti helyszíntől kb. 150 m-re 906,6 m talpmélységgel mélyítették le, amely +10,31 m nyugalmi szintű volt és -24,8 m-en 200 l/p-et adott. A pozitív eredmények felhasználásával 1989-ben Gönc térségének ivóvízellátása céljából megépítették a Gönc-2:107,5-114,9 m,Gönc-3: 23,5- 27,0 m és a Gönc-4: 19,1-24,5 m közötti szarmata összletben szűrőzött kutakat. A kutak a Gönc-3 kivételével mind pozitívak és igen jó vízadó képességűek voltak. A vízellátásban később hasznosításra kerültek. A Gönc-1/a kút vizét „Amade” ásványvíz néven jelenleg is palackozzák. 59. ábra Termikus és áramlási mérés (Gönc-4.)

A Szombathelyi Vízmű bővítéséhez hidrogeológiai kutatások. A MÉLYÉPTERV javaslata alapján Ikervár térségében részletes vízkutatásra került sor, egy 2030 e m3/d kapacitású vízbázis kialakítása érdekében. A munkákat három lépcsőben tervezték: − 1988. őszén a térség részletes VESZ és Maxiprob mérései és értékelése − feltáró fúrások (6 db x 320 fm) telepítése, vízföldtani modell kialakítása − végleges kútcsoportok kitűzése és megvalósítása Felszíni geofizikai méréssorozat és a fúrási program: Kámon-11, Gencsapáti-12, Söpte-14, Söpte-15, Gyöngyöspata-13,Ikervár-25,Balozsa-meggyes-26,Balozsa-meggyes-21,Balozsameggyes-22 számú fúráspontok A termelő kútcsoportok a Vállalat még hátralévő időszakában nem valósultak meg. A Duna terasz kavicsra épített figyelőkutak kivitelezése Az önálló vállalati műszaki fejlesztés legutolsó, a szakmában is elismert teljesítménye volt a nagyvastagságú Duna kavicsterasz különböző szintjeire kiképzett, öblítés nélkül fúrt figyelőkútjainak megépítése Mosonmagyaróvár térségében. A legnagyobb elért mélység a T-5 jelű fúrásban 101,4 m volt. Az alkalmazott célszerszám az ún. vákuumkanál volt, amelyet a védő süllyesztése, préselése mellett használtak. Kiemelésekor nemcsak a laza homok-kavicsanyagot emelte ki, hanem szívó hatása révén a védőcső süllyedését is elősegítette. Szakembereink ezzel a módszerrel rendkívül hatékonyan és gyorsan építették meg azokat a kutakat, amelyekkel az országos társvállalatok nem tudtak megbírkózni.

49

1990-ben az FKMV Földtani Szolgálata kivált a cégből önálló Kft-ket alapítva: • Kutatási és Kamarális Osztály: GEOKOMPLEX Kft. • Geofizikai Osztály: GEOSERVICE KFt. A visszaeső gazdaság és különösen a rohamosan leépülő bányászat miatt a Vállalat piaci helyzete megrendült, az utolsó évek tartósan veszteséges gazdálkodása elkerülhetetlenné tette a 1993. évi felszámolást. 3. AZ ALKALMAZOTT FÚRÓBERENDEZÉS TÍPUSOK Craelius magfúró berendezések 2-300 m mélységig fa toronylábakkal, 40 mm Ø fúrórúd alkalmazásával 101 mm Ø, 86 mm Ø szimplafalú magcsöveket használva: szénkutatáson, érckutatáson. 1953-1956-as években: térképező fúrásokon A gépi meghajtás 2 hengeres GANZ, SZLÁVIA és SKODA motorokkal történt. BA-40 típusú szovjet fúróberendezések 1000 m-es fúrások mélyítéséhez a Rudabányai vasérc kutatáson és a Recski érckutatáson 1955-1958-as években. 1955-ben jelentek meg az első U-5 típusú magyar fúróberendezések (Mélyfúró Berendezések Gyára) A berendezések kezdetben 9 m-es, majd 14 m-es rácsszerkezetű fúrótornyokkal üzemeltek. Fejlesztés során a berendezés fokozatos korszerűsítésre került: a fúrószerszám meghajtása kezdetben lapos szíj meghajtású forgató asztallal történt, majd később kardántengely meghajtással. A fúróberendezés emelőműve kezdetben U-5 típusú, majd korszerűsítéssel U-61 és U-68 típusra alakult, s a kezdeti 300 m mélységkapacitás helyett 500 m-es fúrások mélyítésére is alkalmassá vált. A fúróberendezés és az iszapszivattyú meghajtása 4 hengeres, CSEPEL motorokkal történt. A Vállalatnál 1959-1960-ban jelentek meg az első ZIF-300-as, ZIF-650-es és a ZIF-1200-as szovjet fúróberendezések. A ZIF-300-as berendezések 2 hengeres GANZ motor meghajtással, rács szerkezetű toronylábakkal kerültek telepítésre. A ZIF-650-es berendezések első időszakban stabil gépalapon 4-5-ös tornyokkal üzemeltek, majd az 1970-es években TÁTRA gépkocsikra szerelve PZ elnevezéssel üzemeltek. A ZIF-1200 m-es berendezések stabil gépalapon, épített rácsszerkezetű tornyokkal üzemeltek, melyet külön előkészítő-toronyszerelő brigád épített. A berendezések villanymotor meghajtásúak, melyhez a villamos energiát a berendezéshez telepített ASZD generátorok biztosították. A vállalat 1966-ban vásárolt a Kőolajipari Vállalattól 1 db US-1 típusú 2000 m mélységkapacitású berendezést, mellyel 1 db 1500 m-es fúrást Uraj-Susán, 1 db 1500 m-es fúrást Alsóvadászon és a Zsóri 3. sz. kutat mélyítettük. 1970-ben került a Vállalathoz 1 db B-35 típusú 2000 m mélységkapacitású berendezés, amely Budafokon, Serényfalván és az alföldi nagy mélységű szerkezetkutató fúrásokon üzemelt (Szentes, Gyopáros fürdő). Az 1972-1973-ban végrehajtott rekonstrukció során az addig alkalmazott ZIF-300-as, U-5 típusú berendezések selejtezésre kerültek. Helyettük szovjet gépjárműre szerelt fúróberendezések beszerzésére került sor. Ekkor helyeztük üzembe az UKB-500-as, SZKB-4-es típusú magfúró berendezéseket és a 800 m mélységkapacitású 1-BA típusú fúróberendezéseket. Az 1960-as években kerültek a vállalathoz a Mélyfúró Berendezések Gyára által gyártott CSEPEL gépkocsira szerelt G-100-as 100 m mélységkapacitású, majd az R-200-as 200 m mélységkapacitású berendezések, melyek még jelenleg is üzemelnek.

50

1969-1970-ben szerzett be a Vállalat 2 db FA típusú román gyártmányú kútfúró berendezést, melyeket a Tortyogói kutak (Pécs vízellátása), Belegrád-Keleti Csúcsvízmű kútjainak építéséhez és a Tiszai Hőerőmű építése során a vízszint süllyesztő kutak létesítéséhez alkalmaztunk. Kútépítések során alkalmazott szűrőcsövek fúróberendezés típustól függően: R-200-as berendezés: 127 mm Ø, 133 mm Ø, 159 mm Ø – 100-200 m mélységig UKB-500-as berendezés: 127 mm Ø, 133 mm Ø, 159 mm Ø – 100-200 m mélységig ZIF-650-PZ: 168 mm Ø, 250 mm Ø, 300 mm Ø – 50-100 m mélységig 1-BA berendezés: 168 mm Ø, 250 mm Ø – 150-250 m mélységig FA berendezés: 300 mm Ø-711 mm Ø – 70-100 m mélységig 168 mm Ø-241 mm Ø – 100-150 m mélységig 4. A VÍZBÁNYÁSZAT ÖNÁLLÓ FÖLDTANI, GEOFIZIKAI, LABORATÓRIUMI KUTATÁSI TEVÉKENYSÉGE A Vállalat tevékenységének fő finanszírozója a Központi Földtani Hivatal volt éves kutatási javaslataink alapján. A szén, építőkő és érckutatások mellett a vízbányászati jellegű munkák aránya 10-30% között ingadozott. Utóbbiban benne értendők az alap- és szerkezetkutatási keretből finanszírozott különféle „vizes” fúrások, esetenként kútkiképzésekkel. Emellett jelentős hidrogeológiai feladatkört képeztek a bányászati kutatások idevágó munkarészei és nem utolsó sorban a különféle vízmű vállalatok, tervező vállalatok, beruházók megbízásából végzett vízbányászati munkák. Adattári nyilvántartásunk szerint az elmúlt 5 évtizedben a Miskolci Mélyfúró Vállalat és utódszervezet szakgárdája mintegy fél ezernyi vízbányászati vonatkozású dokumentációt készített, amelyek: szakvélemények, tanulmányok, tervek, összefoglaló kiértékelő jelentések fúrásokról vagy kutatásokról voltak. Ezek közül a leglényegesebbekkel a 2. fejezetben már foglalkoztunk. Itt csupán felidézünk néhány „vállalati szakembereink” jelentős szellemi irányításával végzett vízbányászati munkát. Kétség kívül legjelentősebb ilyen irányú tevékenységünk a Mátra-Bükkaljai lignitkutatások egyes szakaszainak és területeinek kiértékelésén belüli hidrogeológiai jelentések készítései voltak. Ezeket vették alapul más kutató és oktató intézmények későbbi munkájukban. Ugyanígy nagy segítséget nyújtottak ezek a munkák a térség néhány nagyobb rétegvíz-bázisának későbbi vizsgálatához, a védőidomok elkészítéséhez. Részünkről ugyan sajnálatos, hogy ezeket már nem a vállalat készíthette, de néhány esetben egykori kollégáink, illetve az utódszervezetek részt vehettek ezekben a munkákban. A Cserhát-Mátra-Bükkaljai lignitkutatási területek hidrogeológiai térképváltozatának címében még szerepelt az OFKFV megjelölése. A recski rézérc kutatások hidrogeológiai méréseit ugyan az OFKFV dolgozói végezték, de azokról nem mi készítettük a hidrogeológiai dokumentációkat, így a jelentés készítésében sem vettünk részt. Viszont 1972-ben az ÉRV megrendelésére elkészítettük a Mátra-hegység vízföldtani feldolgozását, amely dokumentáció adattárunkban is megtalálható. A szilárd ásványi nyersanyag kutatási profilunk keretében szakmai szempontból nagy jelentőségű volt a Nagyháza-Mány szén- és bauxit-előfordulás kutatása. A hidrogeológiai fejezetet összeállító Központi Bányászati Fejlesztési Intézet szakemberei nagy mértékben támaszkodtak a terepi méréseinkre és a karotázs kiértékelésünkre, amit az akkor már korszerű szondákkal rezervoár paraméterekre is tudtunk alkalmazni (porozitás, stb.). Ez vonatkozott a bányavíz-védelmi szempontból alapvető tektonikai kép elkészítésére is, amelynél a geofizikának igen nagy szerepe volt. Az egész időszakra kiterjedő Ózd-Borsodi szénmedencebeli kutatások jelentéseinek hidrogeológiai fejezeteit mindenkor az OFKFV készítette. Ezekhez különösen nagy számú laboratóriumi szemcseeloszlási vizsgálat tartozott, amelyekből számítható szivárgási tényező pontosságát a Köhnözéses módszer biztosította.

51

Az ország egész területén végzett alap- és szerkezetkutató fúrási tevékenységünk gyakran kiegészült hidrogeológiai feladatokkal is. Ezek a Földtani Intézet által végzett tudományos kutatások, térképszerkesztések egyik alapját képezik. Vízbányászati tevékenységünk másik, vízellátási célú irányában is igen sok szakvéleményt, jelentést készítettünk, vagy a megbízott tervezőirodák alvállalkozójaként, vagy az önállóan javasolt ivó- és fürdővíz kutatásaink elemeként. Legjelentősebb ilyen munkáink a Miskolc keleti Sajó-Hernád-völgyi területen voltak, ahol a VÍZITERV, MÉLYÉPTERV, ÉRV, Borsodi Sörgyár, BAZ-megyei Vízművek, Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat megbízásából készítettünk hidrogeológiai tanulmányokat, jelentéseket. Székhelyünk miatt igen sok hidrogeológiai szellemi dokumentációt készítettünk a Heves megye területére, a Vízmű Vállalat megbízásából is. Ezen felül százas nagyságrendben találhatók adattárunkban további kisebb üzemek, települések megbízásából készült tanulmányok, szakvélemények. Külön kell kiemelni a kezdeményezésünk nyomán végzett hévízkutatások gyakran folytatólagos jelentéseit. (Mezőkövesd- Zsóry fürdő, Sárospatak-Végardói fürdő, Miskolc-Tapolca, Eger, Mezőcsát és legutóbb Egerszalók.) A Bükk-hegység hidrogeológiai és karsztvízbeszerzései problémáival kapcsolatos legkülönfélébb kutatásokhoz szintén nagy számú szakvélemény, tanulmány, jelentés készítésével járultunk hozzá. Különösen nagy gyakorlati jelentőségük volt a tönkrement kutak felújítását célzó munkák kiértékelésének. Közel száz ilyen dokumentáció készült, hidrogeológus-geofizikus együttműködéssel. Szerénytelenség nélkül megállapítható, hogy ezek tartalmi színvonala még ma is példa lehet. Laboratóriumi tevékenység A Vállalat már az 50-es évek végén kialakított egy helyi Földtani Kutatólaboratóriumot a Komlón működő Központi Laboratórium mellett. Ennek a lényegesen kisebb kapacitással működő egységnek általában 3-4 fő mérnök (vegyész, geológus, hidrogeológus) és 1-2 fő technikus létszáma volt, s az alábbi vizsgálatokat végezték: szénkőzettani elemzések, nehézásvány meghatározások, vegyvizsgálatok, ízelemzések, talajmechanikai minősítő vizsgálatok, szemeloszlás meghatározások , Köhn pipetta elemzések. A vállalati tevékenység fokozatos eltolódása a földtani kutatás irányából a vízkutatás felé egyre inkább előtérbe hozta a Laboratórium hidrogeológiai tevékenységét: terepi vízminták, kút vízmintavételek, tájékoztató vegyvizsgálatok víztartó rétegek szivárgási tényező meghatározása szemeloszlásból Beyer vagy Zamarin módszerrel, szűrőzési javaslatok kialakítása. Mongóliai vízkutatás 1980. tavaszán a vállalati központ szervezésében vízkutató expedíció indult Mongóliába, SzuheBaator ajmak, Baruun Urt város Salaa-i wolframérc lelőhely vízellátásának megoldására.

19. kép Jurtaépítés (Deák J. 1980)

52

20. kép Szomjazó lovak

Az expedíció tagjainak zömét (3 fő) Észak-Magyarországról toborozták, csupán 2 fő jött a Dunántúlról. Megérkezésünkkor az évszázad hóvihara pusztított Mongóliában több száz ember és több százezer állat halálát okozva. A szélsőségesen szárazföldi éghajlatú Mongóliában a téli hónapokban nem ritka a -40°C sem. A rendkívüli ritka népsűrűség és a rideg állattartás körülményei az időjárás szeszélyeivel párosulva életveszélyes helyzetet teremtettek. Az expedíció programja a következők szerint alakult: 19. kép Jurtaépítés táborépítés, jurták állítása, raktár kialakítása, telephely bekerítése, eszközök előkészítése a kutatási terület részletes terepbejárása, régi figyelőkutak azonosítása, vízszint mérések (fagyott jégdugó a kutakban) felszíni geofizikai mérési pontok (VESZ) kitűzése, a mérési program végrehajtása, fúrási javaslatok fúrási pontok kitűzése az alaphegység mélyedésére, hosszanti és haránt vetők keresztezési pontjaira VI/0 pont – 94,50 m XII/0 pont – 60,00 m LVI/0 pont – 16,00 m LX/0 pont – 12,00 m B/I pont – 8,00 m B/I-V pont 8-10 m B/VI pont 9,00 m B/VII pont 8,00 m B/X pont

meddő meddő meddő meddő 180 l/p kitermelhető vízhozam meddő 15 l/p 120 l/p 60 l/p

A 9 db fúrásból az alaphegység feletti fiatal völgy kitöltő törmelékre kiképzett 4 db kút eredményes volt. Az expedíció elérte kitűzött célját, de miután a Salaa-i wolframbányát nem nyitották meg, a kutak nem kerültek bekötésre. 5. ÖSSZEFOGLALÁS A miskolci székhelyű Földtani Kutató és Fúró Vállalat több mint 4 évtizedes tevékenysége során másfél ezer különféle célú hidrogeológiai fúrást, kutat létesített, vizsgált és értékelt ki. (Ezen belül pontos adatokkal 1959-től rendelkezünk.) A összes fúrási hossz meghaladhatja a 230 ezer m-t, vagyis a 230 km-t. Ezek a munkák a lehető legváltozatosabb körülmények között valósultak meg, igen sokféle bányászati, illetve vízellátási vagy tudományos célból. Kijelenthető, hogy ez példa nélküli a magyar vízbányászat történetében! Az új politikai-gazdasági rendszerben a műszaki-természettudományos gondolkozás háttérbe szorult a jogászkodással szemben, s ez érzékelhető vízbányászatunk területén is. Jelenleg ugyan a műszaki (gépészeti, elektromos) feltételek sok esetben meghaladják az előző időszak színvonalát, de ennek ellenkezőjére is sok példát láttunk a „kényszervállalkozások” köréből. A szakszerű műszaki ellenőrzés szinte megszűnt, a kivitelezés súlya a „pénzügyi teljesítés” felé tolódott el. Vízbányászati tevékenységünk sokszínűségét szakirodalommal támasztjuk alá.

„Szép idő volt, jó idő volt, kár, hogy elmúlt, jaj, de kár!” 53

Az Északmagyarországi Földtani Kutató és Fúró Vállalat fúrási, geofizikai és geológiai tevékenységével kapcsolatos szakirodalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32.

33. 34. 35. 36. 37. 38.

Asztalos J. (1972): Levegővel kevert balöblítéses nagyátmérőjű fúrásparamétereinek vizsgálata. MHT Fiatal hidrogeológusok tal. Miskolc Borbély S.- Juhász A. (1961): Edelényi ásványvíz előfordulás vízföldtani viszonyai és vizsgálati eredménye. Hidr. Közl. Borbély S.- Goda L.- Juhász A.- Saád F.-Szikszai Gy.- Szlabóczky P. (1968): Összefoglaló ismertetés Borsod-Abaúj-Zemplén megye hévíz-előforduásairól. Hidr. Táj. Böcker T. (1969): Az első karsztvíz megfigyelőkút a Bükk hegységben. Hidr.Táj. Böcker T. (1973): Vízhozam-kiegyenlítés a Felső-Szinva forrásnál. Hidr.Táj Böcker T.- Csoma J.- Liebe P.- Lorberer Á.- Major P.- Müller P. (1975): A felszín alatti vízforgalom elemzése a Bükk-hegység déli előterében. Vízügy.közlem. B.Szabó L.- Szlabóczky P. (1969): Kavicsösszlet geoelektromos tulajdonságai. M. Geof. Bucsi Szabó L.- Vízhányó I.-né (1969): Mélyfúrási geofizika és kútvédelem. B.M.I.É. Bucsi Szabó L. (1978): Sósvízzel elárasztott tengerparti víztároló kőzetek geofizikai kutatásának néhány kérdése. Hidr. Közl. Bucsi Szabó L.- Szlabóczky P. (1978): A nagy sűrűségű medencealjzat alakja és a felszín közeli laza, porózus rétegvíz tározó összlet hidraulikai kapcsolata (angol). MÁFI Évk.-IAH Bucsi Szabó Lné- Szepessy A. (1978): Várható és ismert hévizek kémiai tulajdonságainak vizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Vizeink Csorba M.-Póta B.-Szlabóczky P.-Zsemlye L. (1994): A Mezőkövesd-Zsóri fürdő mellett tervezett gyógyszálló gyógyvízellátása és használtvíz elvezetése. Balneológia, Gyógyfürdő, Gyógyidegenforgalom Deák J.- Kerbolt T.- Szlabóczky P. (1982): A litológiai inhomogenitás hatása lignit telepek közötti homok rétegek transzmisszibilitására. VIII. Bányavíz véd. Konf. Deák J. (1978): Nyelő kutak kolmatációs hatásának vizsgálata (oroszul). INTERGEOTECNIKA Konf. Brün Deák J.- Szlabóczky P. (1978): Borsod és Környékének Vízföldtani Atlasza. VÍZDOK Deák J.-Kádár S.-Szlabóczky P. (1978): Hegységelőtéri termálvíz rezervoárok hidraulikai analízise. Vizeink Deák J.- Csontos P. (1980) Nyelő kutak kolmatációjának vizsgálata. Vízü. Közlem. Dobos I. (1967): A Zagyvavölgy Pásztó és Hatvan közötti szakaszának vízföldtana. Hidr. Táj. Dura K. (1965): Függőleges aknafúrás fabéléscső biztosítással. Bány.Lap Dura K.- Hannák V. (1978): Vízkészletgazdálkodási kísérlet a mezőkövesdi hőfürdő kútjainál. Hidr. Közl. Egerer F.- Hursán L.- Rozslay I. (1967): A mélyfúrások termoanomália és termogradiens szelvényezésének hazai eredményei. Föd. Kut. Elek I.- Majoros L.-né- Szabóné- Somogyvári K.-Szabó L.-Tisza E. (1963-66): A Kutató Fúró Vállalat miskolci laboratóriumának vizsgálati jelentései. OFKFV Adt. Miskolc Erdélyi M. (1963): Dubicsány 2. távlati kutató fúrás. MÁFI Évi Jel. Erhardt Gy. (1962): A Sárospatak-végardói hévíz. Hidr. Közl. Fábiáncsics L. (1965): Karszthidrológiai problémák megoldási lehetősége a kőszénkutató mélyfúrások geofizikai vizsgálatánál. Magy.Geof. Franyó F. (1977): Az erdőtelki Et-1.sz. kutatófúrás földtani és vízföldtani eredményei. MÁFI Évi Jel. Franyó F. (1980): Újabb fejlődéstörténeti és vízföldtani eredmények a Duna-Tisza közi kutatófúrások alapján. Földr.Ért. Franyó F. (1981): A szarvasi Sz-1.sz. alapfúrás földtani és vízföldtani eredményei. Évi Jel. Franyó F. (1988): A Jánoshalma Jh. 1. sz. alapfúrás földtani és vízföldtani eredményei. MÁFI Évi Jel. Gaál Cs.-né- Szlabóczky P. (1975): Az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat Északmagyarországi Üzemvezetőségének vízkutatási tevékenysége 1966-1974 között. Hidr.Táj. Geier R. (1972): Rétegvizes fúrt kutak kiképzése. MHT Fiatal hidrogeo. tal. Miskolc Gőbel E. (1956): Szakvélemény a putnoki külső bányatelep vízellátásáról. MBFH Adt. Gyarmati P. : Évi Jel. Hegedűs F.-Szlabóczky P. (1979): A Miskolc-Tapolcai-Barlangfürdő geológiai felmérése. Karszt és Barlang Hegedűs Gy.- Sidó M. (1953): A rudabányai vízkutató fúrás. É.Jel. Herédi P. (1974): Vízáramlás irányának meghatározása fúrt kút környezetében. Fiatal hidrogeo. II.tal. Miskolc Jakucs L.-né (1951): A Borsodi és Egerecshi-Ózdi kőszénmedencék hidrogeológiai viszonyai. MBFH Adt. Jaskó S. (1955): Perkupai gipszbánya hidrogeológiája. MBFH. Adt.

54

39. Jambrik R.-Némedi V.Z. (1987): Földtani és vízföldtani áttekintés a duzsnoki barnakőszén területről (angol). B.K.L. 40. Juhász A. (1958): A szeles-aknai külfejtés (Sajó völgy) hidrogeológiai viszonyai. Hidr.Közl. 41. Juhász A.- Borbély S. (1959): Edelény-III. akna vízföldtani viszonyai. B.K.L. 42. Juhász A. (1965): A keletborsodi barnakőszénmedence vízföldtani viszonyai. B.K.L. 43. Juhász A.-Borbély S. : Az edelényi borsodi víz 44. Juhász A.- Pálfy J. (1972): A nyavalyáshegyi dolomit előfordulás (Bükk hegység) vízföldtani viszonyai. Hidr.Táj. 45. Juhász A.-Kiss J.-Szlabóczy P. (1976): Karsztvízhasznosítás a Keleti-Bükkben. Bors.Műsz. és Ip.gazd. Élet 46. Kádár S.- Kerbolt T.- Szlabóczky P. (1991): A Sárospatak-Végardó hidrotermális terület kutatása. Hidr.Közl. 47. Kiss J. (1982): Karsztvíztározási eredmények a Keleti-Bükkben. Hidr.Közl. 48. Kiss K.- Radócz G.- Olajos K. (1960): Összefoglaló földtani jelentés és készletszámítás a feketevölgyi mintakutatási területről. MBFH Adt. 49. Léczfalvy S. (2004): Felszínalatti vizeink. Eötvös Kiad. 50. 23.Lénárt L. (2003): Adatok az egerszalóki De-42 és De-42/a hévízkutak, valamint a kis Pamukkale eddigi és tervezett működéséről. Vizeink 51. Mészáros M. (1961): A perkupai gipsz-anhidritelőfordulás. MÁFI Évk. 52. Oláh M.- Szikszai J. (1968): Karszthidrológiai vizsgálatok a Miskolc-Tapolca-i Nagykőmázsa hegyen. Hidr.Táj. 53. Orbán E. (1978): Hévizek hasznosításának műszaki lehetőségei. Vizeink 54. Orbán E.-Szala P.né – Szlabóczky P. (1981) A szalonnai karsztvízmű. Magy. Vízgazd. 55. Pálfy J. (1975): A mátraderecskei hévíz földtani viszonyai. Hidr.Táj. 56. Radnóty E. (1953): Borsodsziráki Vízmű. MBFH Adt. 57. Radnóty E. (1954): Borsodnádasdi lemezgyár. MBFH Adt. 58. Radnóty E. (1954): Miskolc város vízellátási lehetőségei folyó kavicságy-vizek, illetve artézi kút-vizek segítségével. MÁFI Évi Jel. 59. Radnóty E. (1954): A keletborsodi barnakőszénmedence vízföldtani kérdései. Évi Jel. 60. Radócz Gy. (1965): Vízföldtani megfigyelések Észak-Borsodban a feketevölgyi barnakőszén területen. MÁFI Évi Jel. 61. Ráner G.- Szalay I.- Verő L. (1972): Felszíni geofizikai mérések alkalmazása, a vízföldtani kutatásban. Fiatal hidrogeo. tal. Miskolc 62. Rónai A. (1968): Mélységi vízmegfigyelő kutak telepítésének földtani feltételei medence területeken. Hidr.Közl. 63. Rónai A. (1985): Az Alföld negyedidőszaki földtana. Geo. Hun. 64. Sárváry I. (1992): Hidr.Közl. 65. Scheuer Gy.- Liptai E. (1975): Újabb adatok az egri források vízföldtanához. Hidr.Táj. 66. Sóki I.(1972): A Nagyegyháza, Csordakút, Mány környéki bauxit előfordulások. Tatab.Szb.Műsz-Közg.Köz 67. Székely F. (1986): Hidraulikus és transzport modell beszivárgásos és partiszűrésű víztározónál (angol). Conj.Water 68. Szilágyi G. (1982): A recski mélyszinti rézércelőfordulás vízföldtani képe és a bányavízveszély elleni védekezés helyzete. VIII. Bányavízvéd. Kong. 69. Szlabóczky P. (1967): Adatok Miskolc város termálvízügyi helyzetéhez. Bors.Műsz.Ip.Él. 70. Szlabóczky P. (1968): Fürdő létesítési lehetőség Korlát községben. Hidr.Táj. 71. Szlabóczky P. (1971): Javaslat a felszínalatti vizek vízkivételi műveire vonatkozó védőterületi előírások kiegészítésére. Hidr.Táj. 72. Szlabóczky P. (1974): Karsztvíz tározó rendszer termohidraulikai vizsgálata Miskolc környéki adatok alapján. Hidr.Közl. 73. Szlabóczky P. (1975): A Bükkhegységet harántoló karsztvíz termelő alagút létesítésének elvi lehetősége. MHT.V. Ifj.Napok Győr 74. Szlabóczky P. (1978): Talajvíz termelő kútcsoport hidraulikai teljesítmény meghatározásának egy speciális esete (oroszul). INTERGEOTECNIKA Konf. Brün 75. Szlabóczky P.- Deák J.- Kádár S. (1978): Hegység előtéri termálvíz rezervoárok hidraulikai analízise. Vizeink 76. Szlabóczky P. (1978): A Bükk-hegység hasznosítható karsztvíz készlete. Hidr.Közl. 77. Szlabóczky P. (1978): Magyarázó Borsod és környékének vízföldtani atlaszához. VÍZDOK 78. Szlabóczky P.- Hegedűs F. (1979): A Miskolc-Tapolcai Barlangfürdő geológiai felmérése. Karszt és barlang 79. Szlabóczky P. (1982): Karbonátos víztározók rezervoármechanikai vizsgálatának néhány gyakorlati esete. OMBKE Vándorgy. Siófok

55

80. Szlabóczky P.- Takács S.- Vukovich F.- Mauritz Gy. (1983): A talajvíz nitrátosodásának üteme és okai Borsod megyei példákon. MHT Ankét Budapest 81. Szlabóczky P. (1986): A partiszűrési zóna átfogó értékelése a Sajó-Hernádvölgyi kutatások alapján. Vízkutatás 82. Szlabóczky P. (1987): A Sajólád környéki vízkivételek védelmének kutatási és tervezési tapasztalatai. in: Felszínalatti vizeink gondozása VMGT161. 83. Szlabóczky P. (1991): Miskolc város meleg karsztvíz- és hőkészletének ellenőrző számítása. Hidr.Táj. 84. Szlabóczky P. (1997): Hévízkutak üzemeltetése, karbantartása. Balneo.Gyógyfür.Gyógyidegenforgalom 85. Szlabóczky P. (2003): Az 1988-2002 közötti, Keleti-Bükki karsztvíz kutatásaim. Hidr.Táj. 86. Szófogadó P. (1967): Bányavizek igénybevételének lehetőségei az ózdi medencében. Hidr.Táj. 87. Vitális Gy. (1965): A Hejőcsabai Cement Művek ipari vízellátásának vízföldtani vizsgálata. Hidr.Közl. 88. Vitális Gy. (1970): Földtani és vízföldtani megfigyelések a miskolctapolcai Nagykőmázsán. Hidr.Közl. 89. Zelenka T. (1962): Mád-Szilvásfürdő-i artézi kút. Hidr.Táj.

56

Jelige: Víz Bányászok

Recommend Documents