~IIami ~átnbrt1ö5?tk

~IIami ~átnbrt1ö5?tk

JELENTÉS a

színház~

bemutatók pályázati úton történő támogatásának ellenőrzéséről

1991. május hó

57.

A vizsgálatot vezette és az összefoglaló jelentést összeállította Rácz Lajosné rötanácsos.

A vizsgálat szervezésében

közreműködött

Gordos László

számvevő.

A vizsgálatot végezték: Bács-Kiskun megye: Tréfás Antal

számvevő

tanácsos

Borsod-Abaúj-Zemplén megye: Győrffi Dezső számvevő

tanácsos

Csongrád megye: Csiszárné dr. KosikMária számvevő dr. Ótott Lajos számvevő tanácsos

Győr-Moson-Sopron

megye:

Kalmár István

számvevő

Jász-Nagykun-Szolnok megye:

,. dr. Csapó Anna

Fővárosi

számvevő

Régió: Gordos László számvevő dr. Molnár Klára számvevő

ÁLLAMI SZÁMVEVÓSZÉK V-83-20/1991. Témaszám: 70 Jelentés a színházi bemutatók pályázati úton történö támogatásának ellenörzéséröl

A Magyar Köztársaság 1990. évi állami költségvetéséről szóló 1989. évi L. törvény intézkedik a tanácsok 1990. évi állami támogatásáról. A törvény a célhoz kötött támogatások között a színházi nézőszám alapján előirányozható tanácsi támogatások kiegészítéseként 300 millió forintot irányzott elő a színházi bemutatók támogatására, amely a Művelődési Minisztérium pályázati feltételei szerint használható fel.

Az Állami Számvevőszék munkatervi feladatai alapján törvényességi, célszerüségi és eredményességi szempontok szerint ellenőrizte a 300 millió forint központi támogatás felhasználását. Vizsgálatunk fö célja annak megállapítása volt, hogy milyen feltételekkel történt meg a pályázat kiírása, mely szempontok játszottak döntő szerepet a pénzeszközök végleges odaítélésében, a céltámogatások milyen módon egészítették ki a normatív állami támogatást, továbbá érvényesült-e a színházak gazdálkodásában a célszerüség, eredményesség és hatékonyság. A vizsgálatot - a Belügyminisztériumon, a Müvelödési és Közoktatási Minisztériumon és a Pénzügyminisztériumon kívül- 5 megyében és a fövárosban végeztük el. Ennek keretében sor került a Győri Kisfaludy Színház és a Győri Balett, a Kecskeméti Katona József Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága, a Szolnoki Szigligeti Színház, a fővárosban a Katona József, a Madách és a Thália Színház, továbbá a Független Színpad, valamint az érintett önkormányzatok - témával összefüggő - ellenőrzésére.

-2-

I.

összeroglaló megállapítások a vizsgálat tapasztalatairól

Az Országgyűlés az 1990. évi költségvetési törvényben a tanácsok 111,2 milliárd formtos állami támogatásáll belül 300 millió forintot hagyott jóvá azzal, hogy azt a színházak pályázat útján, a színházi bemutatók támogatására vegyék igénybe, kiegészítve ezzel a színbázi nézőszám alapján előirányozható tanácsi támogatást. A törvény közvetlenül az akkori Müvelödési Minisztériumnak határozott meg feladatokat, mivel nevesítette szerepkörét a pályázati feltételek megfogalmazásában és kiírásában. A Művelódési Minisztérium - a törvényi előírásokkal ellentétesen - nem írt ki pályázatot a színházi bemutatók támogatására, hanem a színházak igénybejelentését alapul véve, elosztotta a 300 millió forintot a színházak között. A tárca a Minisztertanács 3.16711990.(1V.26.) számu határozata alapján a minisztérium felügyelete alá tartozó színházakat is támogatta 24 millió forinttal, melyet a Pénzügyminisztérium a tanácsi központosított előirányzatokból átcsoportosított a művelódési fejezet költségvetésébe. A minisztertanácsi határozat ellentétes volt a törvényi előírásokkal, hiszen a törvény egyértelműen tanácsi pénzeszközként kezelte a 300 millió forintot. A minisztertanácsi döntés az 1990. évi állami költségvetés .veszélypontjairól, a mérlegpozíció védelméről készített pénzügyminisztériumi előterjesztésben megfogalmazott állásfoglalás alapján született. Az előterjesztésből egyértelműen kitűnik, hogy az 1990. évi költségvetési törvényben a tanácsok állami támogatásának központosított előirányzatai között céltámogatásként elkülönített 300 millió Ft-ból a Művelódési Minisztérium a központi színházaknak is támogatást kívánt nyújtani, míg a Belügyminisztérium vitatta az átcsoportosítás -így a tárcaszínházak támogatásának - lehetőségét e keretbőL A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint ilyen megkötés nincs.

,.

-3-

A törvényi előírás tehát két ponton is csorbát szenvedett. Egyrészt nem a színházi bemutatók támogatását szolgálta, másrészt a tanácsi támogatásként célzott pénzeszközök egy része átáramlott a művelődési fejezet költségvetésébe. A támogatás felosztását az l. sz. melléklet tartalmazza. Vizsgálati tapasztalataink azt is jelezték, hogy az 1990. január l-tól életbe lépett, döntően normatívákra épülő tanácsi szabályozáson belül a színházak egész támogatási rendszere nem a legmegfelelöbb finanszírozási modell. A színházi nézőszám alapján kialakított normatív állami támogatás- figyelembe véve egyes színházak müködésképtelenség határát súroló funkcionálását is -, nagyon sok bizonytalansági elemet hordoz magában nemcsak éven belül, hanem évek közötti kihatásban is. Az 1990. évi intézményi költségvetésekben tervezett állami támogatás a színházak egy részénél nem érte el az 1989. évi állami támogatás szintjét, és több megye nem is tudta kiegészíteni azt saját pénzeszközeibóL A megyék többsége a 300 millió forintot központi céltartaléknak tekintette és számított arra a színház állami támogatásának meghatározásánál. Ez a hozzáállás is arra ösztönözte a művelődési tárcát, hogy a célhoz kötött támogatást pótlólagos állami támogatásként kezelje és arányosan bontsa le a színházak működési költségvetésének kiegészítésére.

Bemutatókat valamennyi vizsgált színházban tartottak ugyan, de a támogatás m6dszere nem teremtett kapcsolatot a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök és a bemutatók színre állítása között. Csak a Szegedi Szabadtéri Játékok, illetve közvetve az ún. Színházi Alapon keresztül - a budapesti színházak esetében érvényesült többé-kevésbé az az elv, hogy a támogatás kifejezetten a bemutatókat szolgálja. (A vizsgált színházak bemutatóinak számát a 2. sz. melléklet tartalmazza.) Sajátosságként kezelbető a fővárosban 1988 óta müködő Színházi Alap, mely azonban nem egyértelmű feltételekkel támogatta a pályázatokat, a pénzeszközök fehasználásának ellenrózésére pedig nem került eddig sor. Így az alap működése egyrészt formálisnak tekinthető, másrészt a központi céltámogatás egybeolvadt az alap pénzeszközeivel, így címzett felhasználása ellenőrizhetetlenné vált.

-4-

A vidéki színházak informális úton értesültek a 300 millió forint várható szétosztásáról és eiUlek alapján - általában az 1990. évi költségvetési hiányukat kimutatva igényelték a támogatási összeget, amelyet az e célra létesített kuratórium, kis eltérésekkel, lényegében oda is ítélt. A tárca nem vizsgálta a számítások indokoltságát és megalapozottságát. A helyszíni vizsgálat tapasztalatai alapján a megkapott támogatás egybeolvadt a működési költségvetéssel, felhasználását nem lehetett nyomon követni. A benyújtott igények többsége nem volt részletes számításokkal alátámasztya, többnyire becslésen alapult. A vizsgált színházak elmúlt 3 évi főbb mutatóinak és gazdálkodási adatainak áttekintése a színházi nézöszám erőteljes csökkenését, a saját bevételek stagnálását, az átlaghelyárak emelését mutatta költségvetési támogatás két-háromszoros növekedése és a támogatási igény emelkedése mellett. Ez a színházak működte tésének és gazdálkodásának újragondotását teszi szükségessé. Az érvényben lévő finanszírozási rendszer a tapasztalatok alapján nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, negatív hatásai eröteljesek.

a

A színházak belsö gazdálkodásának korszerüsítése, szigorúbb költségszemléletre való helyezése, egy megfelelő információs rendszer kidolgozásamellett pontosan meg kellene határozni az állam és az önkormányzatok feladatvállalásának részarányát, megadni eiUlek törvényi és egyéb garanciáit. Mindez a finanszírozási rendszer új alapokra való helyezését követeli meg. Ajánlások:

A színházi bemutatók pályázati úton történő támogatásának ellenrőzési tapasztalatai alapján a törvényes rend helyreállítása és a finanszírozási rendszer továbbfejlesztése érdekében a következő ajánlásokat fogalmazzuk meg a Parlament és a kormányzati szervek számára. 1./ A Pénzügyminiszter intézkedjen, hogy az 1989. évi L. törvény 300 millió Ft tanácsi központosított előirányzatból a törvénnyel ellentétesen felhasznált 24 millió Ft összeg viszszapótlásra kerüljön, s erről az Országgyűlést tájékoztassa.

-5-

2./ A pénzügyminiszter állapítsa meg a támogatás törvénnyel ellentétes felhasználására lehetőséget adó döntéselőkészítésben résztvevők személyes felelösségét. 3./ A színházak finanszírozásában, illetve a pályázatok kiírásában közreműködő kormányzati szervek - a tervezés előkészítő szakaszában hangolják össze a támogatui kívánt célokat és a pénzügyi -

lehetőségeket;

dolgozzanak ki vegyes finanszírozási rendszert, amely az állam feladatvál-

lalásának pontos és garantált részarányán, az önkormányzatok és a színházak érdekeinek

egyeztetésén és teherbíró képességén, a térségi sajátosságok

figyelembevételén nyugszik;

-

pályázatok kiírása esetén

egyértelműen

határozzák meg a pályázati feltéte-

leket, a saját források arányát és a számonkérés m6dját.

n. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK

Al A központi szerveknél végzett

ellenőrzés

tapasztalatai

A tanácsok 1990. évi pénzügyi előirányzatai között az 1989. évi L. törvény 20. paragrafus (2) B./ pontja 300 millió forint célhoz kötött állami támogatást hagyott jóvá a színházi bemutatók támogatására, azzal, hogy annak igénybevételére a Művelődési Minisztérium határozzon meg pályázati feltételeket. A törvény indokJási része is a tanácsok normatív állami támogatásának tételei között sorolja fel az összeget, annyiban részletezve az előbbieket, hogy ez a pénzeszköz a színházi nézőszám alapján előirányozható tanácsi támogatás kiegészítését szolgálja és pályázat útján hasmáiható fel. Ebből következően

a céltámogatás törvény által garantáltan tanácsi pénzeszköz és szakmapolitikai célokat szolgál.

-6-

A vizsgálat alkalmával nem lehetett egyértelműen nyomon követni, hogy az érintett tárcák - a Belügyminisztérium, a Művelődési Minisztérium és a Pénzügyminisztérium - az 1990. évi költségvetési törvény előkészítése során milyen szerepet jászottak abban, hogy a 300 millió forint végülis célhoz kötött felhasználási javaslatként került a Parlament elé döntésre, amit az ilyenformán a törvényben jóvá is hagyott. (Ennek a körülménynek a felvetése abból a megközelítésből fontos, hogy 1-2 hónappal a törvény jóváhagyása után más szempontok szerint ítélték meg a felhasználhatóságot.) Minisztérium Színházművészeti Osztálya egy 1989. december 7-i belső feljegyzésben foglalkozott a színházak 1990. évi állami támogatásának az új tanácsi szabályozási rendszerben vélelmezhető gondjaival.

A

Művelődési

Bár a költségvetés végleges kÓOrdinátái még nem alakultak ki, a rendelkezésre álló és a számított adatok alapján az 1990. évi normatív támogatás összege 1.012 millió, a "bemutatónkénti" céltámogatás 300 millió forint volt, amely az 1989-es támogatási szintnek felelt meg. A számítások alapján az egy nézőre vetített támogatás 1989-ben 345,6 Ft volt, míg ez 1990-re az előző évi tervezett nézőszám alapján már csak 285 Ft. A normatív számítások alapján a fővárosnál 116 millió többlet, a vidéki tanácsi színházaknál pedig 331 millió hiány jelentkezett.

Ennek alapján már ekkor (elmerült, hogy a 300 millió Ft céltámogatást esetlegesen kapják meg a vidékiek, ez esetben a hiány 31 millióra csökkenthető. Felmerült továbbá az is, hogy szabad-e egyáltalán - akár rövid távon - számolni a normatív finanszírozási módszerrel, mivel annak gyenge pontjai már a számítások alapján kiütköztek. Az egy nézőre jutó támogatást fix elemnek tekintve ugyanis, a várható nézőszám módosításával változik a normatív támogatás összege, a tényleges nézőszám alapján való elszámolás során pedig jelentős eltérések adódhatnak. A felvetett aggályok azonban nem kerültek megjelenítésre és érvényesítésre, mivel az 1989. december 21-én elfogadott költségvetési törvény az egy színházi nézőre jutó 230 Ft normatív támogatással és a 300 millió forint pályázati úton való felhasmálásával számolt.

-7-

A művelődési tárca 1990. január 29-én - a megyei művelődési szakigazgatási feladatokat ellátó osztályok részére - körtelexet adott ki, amelyben arról kért tájékoztatást, hogy a tanácsok az 1989. évi támogatási szintet figyelembe véve, milyen mértékben egészítették ki a színházak normatív állami támogatását. A Müvelódési Minisztérium Terv- és Közgazdasági Föosztályának az állarntitkár részére 1990. február 6-án adott feljegyzéséMI kitűnik, hogy a tanácsok többsége még nem hagyta ugyan jóvá a költségvetést, de az információk alapján 5 megye (Békés, Borsod-Abaúj- Zemplén, Jász-Nagykun-szolnok, Somogy és Zala) összesen 87 millió forint összegben jelezte a hiányt, amellyel nem tudja az 1989-es évi szintre hozni a színházi költségvetést. További megyék jelezték azt is, hogy nem tudnak fedezetet nyújtani a 16 %-os bérautomatizmusra és dologi automatizmusra. Jelezték továbbá, hogy igényt tartanak a színházak 300 millió forintos központi céltartalékából való részesedésre. A Györ-Moson-Sopron megyei Tanács szerint a bemutatónkénti támogatás további diszkriminációt jelentene a tanácsi költségvetésre, ezért javasolta a központi állami támogatás tanácsi kiegészítésekkel arányos lebontását. A Fóvárosi Tanács az 1989. évi támogatási szintból indult ki és ehhez mérten biztosította a kiegészítéseket. A Színházmüvészeti Osztálynak az államtitkár részére készült 1990. február 13-i feljegyzése szerint a Színházmüvészeti Szövetség 1990. január 22-én megtárgyalta a színházak finanszírozását. A szakmai szervezet nem támogatta a 300 millió forint támogatás pályázat útján való elosztását, mivel nem értett egyet az ún. kultúrpolitikai elvekkel, szakmailag kifogásolta azt és nem tartotta lehetségesnek egy szakmai zsűri összeállítását. Ennek alapján a Színházművészeti Osztály javasolta az 1989. évi költségvetési támogatási szintet el nem érö színházi támogatások kiegészítését kb. l 00 millió forint összegben. A további 200 millió forintot pedig - elsósorban - a vidéki színházak müködöképességének megörzésére kellene fordítani, mivel ez utóbbi összeg kb. 20 %-os növekedést jelentene a 89-es szinthez képest. A javaslat további pontjai értelmében - az elóbbieket figyelembevéve - a pályázat kiírása értelmetlen

-8-

lenne. A céltámogatás elosztását pedig a tanácsi színházak igazgatóiból összehívott bizoltSágra kellene bízni. A javaslat - apróbb változtatásoktól eltekintve - véglegessé vált, melynek alapján -a színházaktól beérkezett támogatási igényeket figyelembe véve - kialakították az ajánlást a központi támogatás elosztására összehívott ún. kuratórium részére. Ennek alapján a vidéki színházak 226 millió forint támogatást kaptak volna, amely 12,5 millió Ft-tal volt kisebb az általuk benyújtott igénynél, a fövárosi színházak 50 millió, a tárcaszínházak pedig 24 millió forinttal részesedtek volna. Ezzel a javaslattal két körülményt hagytak figyelmen kívül: - a törvényi elóirással ellentétesen járnak el, amennyiben nem írnak ki pályázat ot, - a 300 millió forintból nem részesíthetik támogatásban a tárcaszínházakat, mivel az központosított tanácsi céltámogatás. A Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium ebben az időszakban egybehangzóan jelezte a tárca részére, hogy nem tartja kivitelezhetőnek a céltámogatás fejezetszintű átcsoportosítását, illetve a tárcaszínházak bérfejlesztésének központi támogatásból való megoldását. A színházak és a ·tanácsok szakembereiből összehívott ún. kuratórium 1990. március 26-án döntött a céltámogatás elosztásáróL Ezen a fórumon is felmerült, hogy a központi színházak támogatása a törvénnyel ellentétes. A kuratórium nem támogatta a 24 millió forint átadását. A javaslathoz képest 1-1 millió forinttal megemelték a vidéki színházak és ll millióval a fővárosi tanácsi színházak támogatási összegét. Igy a vidéki színházak összesen 239 millió forintot (80%) kaptak volna, a róváros pedig 61 millió rorintot. A Pénzügyminisztérium 1990. április hónapban előterjesztést készített az 1990. évi állami költségvetés veszélypontjairól, a mérlegpozíció védelméről.

-9-

Az előterjesztés felvetette, hogy a 300 millió forintos tanácsi központosított céltámogatásból a művelődési tárca a központi színházakat is támogatni kívánja. A Belügyminisztérium továbbra is vitatta ennek lehetőségét. Az előterjesztésben foglaltak alapján azonban ,,A Pénzügyminisztérium álláspontja szerint ilyen megkötés nincs, a pályázatból nem zárhatók ki a minisztériumi felügyelem színházak sem." A pénzügyminisztériumi álláspont tehát időközben megváltozott Ennek alapján a Minisztertanács 3167/1990.(1V.26.) számu határozata ll. pontja szerint ,,A színházak bemutató előadásokra kiírt pályázata alapján az előirányzatból a müvelödési minisztériumi fenntartású színházakat is részesíteni kell." Álláspontunk szerint a Művelődési Minisztérium javaslatára kialakított pénzügyminisztériumi vélemény alapján hozott minisztertanácsi határozat ellentétes a törvényi előírással. A határozat egyben jogsértő is, mivel alacsonyabb rendű jogszabállyal módosítottak törvényszintü előírást. A 24 millió forint központi színházakat támogató felhasználására csak a Parlament döntése alapján kerülhetett volna sor. A minisztertanácsi határozat alapján a pénzügyi tárca 1990. május 25-i intézkedésével a művelődési fejezet rendelkezésére bocsátotta a 24 millió forintot. Ebből a Nemzeti Színház 12 millió, a Népszínház 8 millió, a Rock Színház pedig 4 millió forint támogatásban részesült. A vidéki színházak 226 millió, a támogatást kaptak.

fővárosi

színházak pedig 50 millió forint

A tárca a benyújtott támogatási igények alaposságát, dokumentáltságát nem vizsgálta, a felhasználásra, elszámolásra, ellenőrzésre vonatkozóan semmilyen kikötést nem tett. A céltámogatás pótlólagos állami támogatásként jelent meg és a müködési költségvetés kiegészítését szolgálta. Ennek ellentmondó az a megfogalmazás, mely szerint a támogatásról rendelkező BM és az összeget továbbutaló tanácsok átirataikban céltámo-

- 10-

gatás kifejezést használnak és némely tanács ki is kötötte az ilyen irányú hasznosulást. Ebből eredően nem lehet tiszta képet kapni sem a támogatási szándékról, sem a felhasználási kötelezettségrőt Az 1990. évi költségvetési beszámoló adata pedig a 276 millió forint céltámogatásról valótlan, mivel az nem célhoz kötötten nyert felhasználást. Vizsgálati tapasztalataink alapján felvetődik, hogy helyes-e ilyen mértékü költségvetési forráshiány esetén az egységes feltételekkel kiírt pályáztatás, mivel az intézmények különböző adottságokkal rendelkeznek, így nem is indulhatnának azonos vagy hasonló eséllyel a pályázatok elnyeréséért. Az egyenlőtlen adottságok mellett magát a pályázati rendszert - mint módszert -, alkalmatlannak tartjuk a finanszírozásra. Esetenként a működésképtelenség határát súroló intézményi kondíciókkal csak a pénzeszközök bármilyen áron való megszerzése lehet a cél. A Művelődési Minisztérium időben felismerte ezt a helyzetet, azonban ezt nem érvényesítette és következetesen nem vitte végig a törvényelőkészítő, törvényalkotó munkában sem. Ebből eredően - a szakmai szempontjai alapján- a törvénnyel ellentétesen járt el, amelyet azonban a Pénzügyminisztérium állásfoglalása tett lehetövé. A jövőre nézve kívánatos lenne, ha a szakmai szempontok érvényesítése következetesen történne, helyes döntésre ösztönözve ezzel a törvényalkotókat is.

B/ A helyszíni

1./ A megyei

ellenőrzések

(fővárosi),

tapasztalatai

helyi önkormányzatoknál (tanácsoknál)

A színházi nézőszám alapján előirányozható normatív tanácsi támogatás - mint azt az előbbiekben jeleztük - néhány megyében kritikus helyzetet idézett elő, még az 1989. évi költségvetési szint sem volt biztosítva. Ezen túlmenően merült fel a 16 %-os bérautomatizmus fedezetének szükségessége, az áremelkedések részbeni ellensúlyozásának igénye, továbbá új produkciók létrehozásához az 1989. évi költségvetési szint legalább 20-25 %-kal való emelése, bár álláspontunk szerint ez az előző - inflációs - tartalommal azonos.

- ll-

A vizsgált körben a Miskolci Nemzeti Színház és a Szolnoki Szigligeti Színház helyzete volt a legkritikusabb. A Miskolci Színház az 1989. évi tényhez és az 1990. évi tervezett szükséglethez mintegy l O millió forinttal tervezte alul költségeit a költségvetési egyensúly biztosítása érdekében. Az 1988. és 1989. évi költségvetési terv a nagyszínházi bemutatókra 450 eFt !bemutató, a kamaraszínház esetében 200 eFtlbemutató anyagjellegű költségtervet tartalmazott. Ezzel szemben 1990-ben a terv 300 eFtlbemutató, illetve 150 eFtlbemutató költséget irányzott elő, holott az egy-egy nagyszínházi bemutató tényleges anyagjellegű költsége már 1989-ben is elérte, vagy meghaladta a 600 ezer forintot. A Szolnoki Szigligeti Színhámak évközben kezdődött el a teljes rekonstrukciója, így a tervezett 145 ezer nézővel szemben csak 86.700 fizető néző látogatta az előadásokat. A 33 millió forint helyett mindössze 19,9 millió forint állami támogatás igénybevételére jogosult a fenntartó önkormányzat. Bár a megyei tanács 5 millió forinttal kiegészítette a nonnatív támogatást, a saját bevételekkel együtt a képződő bevétel mindössze kb.43 millió forint volt. Ez csupán a színház 38 millió forintos béralapjára és ennek 5 millió forintos TB járulékára nyújtott fedezetet. Mivel a nézőszám csökkent, a nonnatív állami támogatásból 13,4 millió kötelező maradványt kell képeznie. Igy 1991-ben is a működésképtelenség fenyegeti, annak ellenére, hogy az elmúlt évben a tanács további l O millió rorint támogatást biztosított részére. A két példa alapján is nyilvánvaló a tanácsok azon törekvése, hogy a 300 millió forintos céltámogatásból elosztáson nyugvó, pótlólagos állami támogatáshoz jussanak. A Györ-Moson-Sopron Megyei Tanács például 15 millió forintot tartott vissza a színház éves költségvetéséből és csak a nyár folyamán, a céltámogatás ismeretében bocsátotta rendelkezésére azt. Miután a pályázat kiírására nem került sor, a tanácsok nem játszhattak szerepet annak előkészítésében és elbírálásában.

- 12-

A megyei szakigazgatási szervek 1990. január hónapban a támogatási igények felmérésében működtek közre, de az igények összeállításában ugyancsak nem volt szerepük. Néhány megyei tanácsi szakember - a színházi szakemberek mellett részt vett azonban az ún. kuratórium munkájában, de ez lényegében a benyújtott igények jóváhagyására korlátozódott. A továbbiakban a tanácsok a pénzeszközök továbbutalásában működtek közre, de annak hasznosulását nem vizsgálták. A Fövárosi Tanács képviselője ugyancsak részt vett a kuratórium munkájában. Ezen a fórumon - a fővárosi színházi szakemberekkel egyetemben -kifejezésre juttatta azt a véleményét, mely szerint méltánytalan, hogy a főváros 12 tanácsi színháza mindössze a 300 millió forint egyhatodát kapja. Ez az összeg mintegy harmada annak, amely a fővárosi tanácsi színházakat számarányuk alapján megillette volna.

Fövárosi sajátosság a Színházi Alap müködtetése. A Fővárosi Tanács VB Művelődési és Sport Főosztálya 1987-ben hozta létre az Alapot 15 millió forinttal, amely 1990-ben már 44 millió forintra emelkedett. Az Alap az új utakon járó színházi vállalkozások, kísérleti, stúdió- és az alternatív színházak müvészi elképzeléseinek megvalósitását szolgálja. Az alapszerűen kezelt pénzösszeg optimális felhasználása céljából minden év első felében pályázatot írnak ki a következö évadi elöadások és vállalkozások támogatására. A pályázat nyitott, arra nemcsak a tanácsi színházak jelentkezhetnek. A pályázati kiírás szerint a pályázóknak be kell mutatniuk a tervezett bemutató szövegkönyvét, a müvészeti elképzeléseket és a számított költségek alátámasztására szolgáló dokumentumokat. A támogatások odaítéléséről a Főosztály Művészeti Osztálya mellett működő 9 tagú Színházi Kuratórium dönt, a tagok színházi társulathoz nem tartozó színházi szakemberek, színművészek, színikritikusok. A pályázati kiírás alapvetőerr a színházi bemutatók, alkotások támogatására vonatkozik, emellett azonban a klasszikus művek újrafordítását, a vendégjátékokat, a színvonalas produkciók utaztatását és a nemzetközi előadások budapesti fogadását is a támogatások körébe vonták.

- 13-

Értelmezhetetlen a támogatás ún. kölcsönalapként való meg határozása, Inivel a Főosztály vizsgálatunk időpontjáig nem ellenőrizte a megítélt támogatások pályázatban foglaltak szerinti megvalósulását, így az attól eltérő felhasználást nem is szankcionálhatta, mint annak kilátásba helyezése az odaítélésről szóló levelekben szerepel. A 300 millió forintból kapott 50 millió forint támogatást a Színházi Alapba helyezték, így 1990-ben 94 millió forint állt rendelkezésre. Összesen 78 db pályázatot nyújtottak be, ebből 21 volt a tanácsi társulatok által benyújtott pályázatok száma. A pályázók 178 millió forint támogatást igényeltek, ezzel szemben a rendelkezésre álló 94 millió forint került megítélésre, amelyből 61 pályázatot támogattak. A tanácsi színházak 63,5 millió forintot nyertek el, ebből 36,7 millió forintot közvetlenül produkci6kra kaptak. A róvárosban tehát - annak ellenére, hogy a Művelődési Minisztérium nem írt ki pályázatot - részben megvalósult a célhoz kötött támogatás törvényben meghatározott felosztása és felhasználása. Miután azonban az összeg egybeolvadt az Alapban lévő összeggel, továbbá nem tanácsi színházak is pályázatot nyertek, a konkrét céltámogatás és annak hasznosulása már nem követhető nyomon. Ebből következőerr

az Alap működése részben formális, mert nagyobbrészt az állami támogatás kiegészítéseként funkcionál.

2 J A vizsgálatha bevont f óvárosi színházak

Az általunk ellenőrzött Katona József, Madách, Thália Színházak és a Független Színpad összesen 66 millió forintot pályáztak meg, amellyel szemben 35,5 millió forintot nyertek el. Ebből 7 millió forint (19,7 %) szolgálta a produkciók támogatását. A produkci6kra benyújtott pályázatok többnyire összevontan - díszlet, jelmez, bútor, kellék stb. bontásban- tartalmazzák a bemutató várható ráfordításait. Ettől részletesebb számítási anyagot nem tudtak rendelkezésünkre bocsátani.

- 14-

A Katona József Színház készítette a legrészletesebb számítási anyagot. A pályázatban a kialakítás alatt lévő studiószínháza 1991. évi működési költségeire igényelt 12,5 millió forint támogatást. Bár a pályázati kiírás nem tartalmaz ilyen célokat, a Kuratórium 8;2 millió forintot odaítélt. Tapasztalatunk alapján azonban a színház még nem eszközölt felhasználást, hanem az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt-nél tartós betétben helyezte el az összeget. Megfelelő

számonkérés hiányában tehát az alapszern kezelés és a különféle célok támogatása formális. A pályázathoz saját forrás igénybevételét sem írják elő, így

ez a m6dszer is jórészt pénzszerzési alkalomnak

tekinthető

a színházak részéről.

A fövárosi színházak - a vidéki színházakkal ellentétben - az 1988. évi fizető nézőszám alapján tervszinteD jobb pozícióba kerültek, a Fővárosi Tanács pedig az 1989-es szinten túl biztosította számukra a 16 %-os bérautomatizmus és a TB járulék fedezetét, továbbá részben ellensúlyozta az energiaáremelkedés miatti költségnövekedést is.

31 A vidéki színházak A vidéki színházak informális csatornákon értesültek a 300 millió forilltos céltámogatási összeg várható szétosztásáról. Ebből kiindulva nyújtották be kérelmeiket közvedenül a Múvelödési Minisztériumhoz, amelyben többnyire az 1990. évi költségvetési hiányukat mutatták ki és indokolták. A Szegedi Nemzeti Színház pl. az 1986-ban heindult balett-tagozata miatt eredendően hiányos költségvetésére, valamint az inflációra hivatkozott. Erre alapozva kért 23 millió forilltos támogatást a következők szerint. A dologi költségek 50 %-os inflációja miatt l 7 millió, a bérautomatizmusra 7 ,l millió, ennek TB vonzatára pedig 3,0 millió forintot. A 27 millió forilltos igényből 4 millió forintot saját bevételi többletből és takarékossági intézkedésből kÍvánt fedezni. Új bemutató megvalósítása nem került szóba a támogatási kérelemben. A 23 millió forint támogatást a színház megkapta.

- 15-

Hasonló módon indokolta 19,5 millió forintos kérelmét a Győri Kisfaludy Színház és a Balett is, de nem tért el ettől a Kecskeméti Katona József Színház sem, amely 10 millió forintot kért és 12 millió forintot kapott. Kivételt képezett a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága, amely ugyan hasonló m6don, a 1990. évre tervezett költségvetési hiányból indult ki, ez azonban a tervezett két új bemutató miatt alakult ki. A Hunyadi László bemutatása 2,1 millió forintba került, ebből 598 ezer forint volt a készletbeszerzés, 132 ezer forint az anyagjellegű kiadás, 756 ezer a múvészek, 662 ezer forint pedig a zenekar honoráriuma. A Szuzai menyegzó költsége 877 ezer forint volt, amelyet hasonló részletezettséggel tudtak analitikus nyilvántartásaikkal bemutatni és alátámasztani. A színház egyébként nemcsak a kapott céltámogatásról, hanem valamennyi megvalósult bemutatójáról rendelkezik a produkciókhoz kapcsolódó költségek és bevételek számszerű felosztásával. A vizsgált körben tehát a benyújtott támogatási igények és a megkapott támogatások - ez előbbi kivételével - még formálisan sem nevezhetők pályázati úton nyújtott céltámogatásnak, a múködési költségvetés kiegészítését szolgálták, felolvadtak abban. Miután elszámolási kötelezettség nem volt, a színházak saját belátásuk alapján hasmáiták fel azt. A céltámogatás felhasználásának célszerűsége, eredményessége nem kérhető számon, hasznosulása abban nyilvánul meg, hogy egyes színházakat megmentett a teljes múködésképtelenségtől.

41 A színházak müködésének áttekintése A normatív állami támogatás feszültségpontjait a korábbiakban már jeleztük. Ennek illusztrálására - mint számszerűségében meghatározót -, a fővárosi példát mutatjuk be. Az 1990. évi normatív támogatás összegét az 1988. évi tényleges fizető nézőszám alapán kellett meghatározni. A Fővárosi Tanács kimutatását alapul véve 2.505.027 fő után 576.167 ezer forint - színházi célú kötelezettség nélküli - normatív állami támogatás járt. A Múvelődési és Sport Főosztály által kiadott éves statisztika 2.318.261 fizető nézőszámot

- 16-

közöl, amely 186.766 fővel kevesebb a minisztérium részére megadott nézőszámnáL Ennek alapján a főváros 1990-ben 42,9 millió jogtalan támogatáshoz jutott. A számszerű eltérés okát nem tudták bemutatni. Tapasztalataink alapján - a finanszírozási problémákon és az általánosságban jellemző költségvetési forráshiányon túl- alapvető problémát jelent az, hogy nem került kialakításra olyan információs, és mutatószám rendszer, amely - akár szakmai, akár gazdasági szempontból - lehetővé tenné tevékenységük célszerüségének, hatékonyságának, eredményességének egységes elvek alapján való megítélését. Az utóbbi években a költségvetési támogatás két- háromszorosára növekedett, míg

a jegybevétel a kiadások alig néhány százalékát fedezte annak ellenére, hogy a helyárak általában jelentősen növekedtek, a fizető nézőszám jelentős csökkenése mellett. A Szegedi NemzetiSzínház fizető nézőszáma az 1988. évi 144 ezerről 1990-re 136 ezerre csökkent, 5 %-kal nőtt az előadások száma, 38 %-kal pedig az átlaghelyárak emelkedtek. A költségvetési támogatás közel kétszeresére növekedett. Az egy nézőre jutó bevétel 1988-ban 469 Ft volt, 1990-ben 906 Ft. Ezen belül 56 és 413, illetve 63 és 843 Ft volt a jegybevétel és a támogatás összege. Igy az 1988. évi 88 %-os költségvetési támogatási arány 1990-re 93 %-ra nött, volumenében viszont több, mint kétszeresére emelkedett. Miskolcon - ugyanezt az időintervallumot tekintve - az egy előadásra jutó költségvetési támogatás 140.690 Ft-ról 396.576 Ft-ra, közel háromszorosára emelkedett. A színház 1990. évi ráfordításaiból 75 % volt az állandó költségek és 25 %a változó költségek aránya. Hasonló volt az arány a többi színház esetében is. Ebből következik, hogy a támogatási igény és a kiadások közötti korrelációt elsősorban nem a változó, hanem az állandó költségek változása jelenti. A vizsgálati tapasztalatok csak megerősítették, hogy a színházak eröteljesen támogatásigényes kultúrális intézmények. A gazdálkodásukban fellelhető hiányosságok ellenére törekedtek a feladatok kedvező megoldására.

- 17-

Az új finanszírozási rendszer "circulus vitiosus"-a mellett a legfőbb feszültségforrás abból adódott, hogy nem került meghatározásra a feladatmegosztás mértéke az állam és az önkormányzatok között. A jelenlegi szabályozási rendszer nem teszi kötelező feladattá a színbáz múködését sem az állam, sem az önkormányzat számára. Így valóban kétségessé válhat egyes

színházak

működése.

Budapest, 1991. május

-it J/J)Lvl\ ( Hagehnayer István )

l. sz. melléklet

Az 1990. évi állami költségvetésben színházi bemutatók

támogatására

előirányzott

összeg relosztása

Támogatás (millió Ft)

Színházak l . VIDÉKI SZÍNHÁZAK Békéscsaba Debrecen Eger Győr (két színház) Kaposvár Kecskemét Miskolc Nyíregyháza Pécs Szeged Szolnok Veszprém Zalaegerszeg

ll

16 14 20 18 12 18 ll

17 23 24 12 24 220

Tizennégy vidéki színház összesen:

2. SZABADTÉRI SZINPADOK, BEMUTATÓSZINPADOK Szeged 3 Gyula 3

6

Két szabadtéri-, bemutató színpad össz:

3. TIZENKÉT FŐVÁROSI TANÁCSI SZINHÁZ összesen:

4. TÁRCASZINHÁZAK Nemzeti Színház Népszínház Rock Színház Három tárcaszínház összesen: Színházak mindösszesen:

50

12 8 4

24 300

2. sz. melléklet

A helyszínen vizsgált színházak 1990. évi bemutatóinak száma

Sor-

Színház megnevezése

A bemutatók száma

szám l.

2. 3. 4. 5. 6. 7.

Kisfaludy Színház, Győr Győri Balett Kecskeméti Katona J. Színház Miskolci Nemzeti Színház Szegedi NemzetiSzínház Szegedi Szabadtéri Ját. lgazg. Szigligeti Színház, Szolnok

8 2

12 ll

14 10 9

66

Vidéki színházak együtt :

8. 9. l O.

Thália Színház, Budapest Madách Színház, Budapest Katona József Színház, Budapest

Fővárosi

Az

tanácsi színházak együtt :

ellernőzött

tíz tanácsi színház összesen :

lO 9 lO

29

95

3. sz. melléklet

A színházak alaptevékenységél jellemzö néhány mutató Kisfaludy Színház, Györ 1988.

1989.

1990.

db

314

280

307

fő

170.626

158.862

167.137

3/ Jegybevétel

eFt

9.495

10.486

13.983

4/ Költségvetési tám.

eFt

46.103

71.285

93.806

Megnevezés .......

·-

-- ------~.

ll

Előadások

21

Fizető nézők

száma száma

Mértékegység

---·--·-- --·-··· --

51 Egy előadásra jutó -jegybevétel -költségvet.tám.

Ft Ft

30.153 146.825

37.450 254.589

45.547 305.557

61 Egy nézőre jutó -jegybevétel -költségvet. tám.

Ft Ft

56 270

66 449

84 561

7/ Átlaghelyár -Nagyszínház -K.amaraszínház -Studió -Táj

Ft Ft Ft Ft

57 53 35 78

59 55

25 83

81 67 38 86

db db

685 493

685 493

682 493

fő

602 406 37

619 425 91

579 448 52

8/

Előadásonkénti

eladható jegyek száma -Nagyszínház -Kamaraszínház 91 Egy előadásra jutó

átlagos fizetőnéző-szám - Nagyszínház - Kamaraszínház - Stúdió

fő fő

4. sz. melléldet

A színházak alaptevékenységét jellemző néhány mutató Nemzeti Színház, Miskolc

1988.

1989.

1990.

db

298

248

231

fő

119.736

122.449

95.429

3/ Jegybevétel

eFt

4.683

5.826

5.433


eFt

41.900

57.899

91.609

51 Egy előadásra jutó -jegybevétel -költségvet. tám.

Ft Ft

15.715 140.604

23.493 233.464

23.519 396.576

61 Egy nézőre jutó -jegybevétel -költségvet.tám.

Ft Ft

39 350

48 473

57 960

7/ Átlaghelyár (eszmei) -Nagyszínház -Kamaraszínház -Báb Játékszín -Táj

Ft Ft Ft Ft

40 43 40

51 59 60

62 66 81

db db

741 144

741 163

741 163

fő

546 125

586 69

609 118

Megnevezés

Mértékegység

1/

Előadások

2/

Fizető nézők

8/

száma száma

Előadásonkénti

eladható jegyek száma -Nagyszínház -Kamaraszínház 91 Egy előadásra jutó átlagos fizetőnéző-szám - Nagyszínház - Kamaraszínház

fő

5. sz. melléldet

A színházak alaptevékenységét jellemzó néhány mutató Nemzeti Színház, Szeged

Megnevezés

Mértékegység

1/

Előadások

2/

Fizető nézők

száma

1988.

1989.

1990.

db

319

313

335

fő

143.614

128.264

135.983

3/ Jegybevétel

eFt

8.025

8.241

8.602

41 Költségvetési tám.

eFt

59.330

80.159

114.645


Ft Ft

25.157 185.987

26.329 256.099

25.678 342.224


Ft Ft

56 413

64 625

63 843

Ft Ft

60 34

60 34

74 52

Ft

40

60

60

db db

693 362

693 362

693 362

fő

607 319

545 275

589 276

száma

7/ Átlaghelyár -Nagyszínház -Kamaraszínház -Báb -Táj 8/

Előadásonkénti

eladható jegyek száma -Nagyszínház -Kamaraszínház 91 Egy előadásra jutó átlagos fizetőnéző-szám - Nagyszínház - Kamaraszínház

fő

6. sz. melléldet

A színházak alaptevékenységét jellemzö néhány mutató Szabadtéri Játékok Igazgatósága, Szeged

1988.

1989.

1990.

db

29

22

21

fő

88.863

61.672

75.805

3/ Jegybevétel

eFt

11.467

10.163

13.966


eFt

19.795

21.116

21.470


Ft Ft

395.414 682.586

461.955 959.818

665.048 1.022.381

61 Egy nézőre jutó -jegybevétel -költségvet. tám

Ft Ft

132 228

165 342

184 283

117 140 93 105

162 140 115

176 196 ' 117 105 130

db db db

6.201 1.538 400

6.201 1.538 400

6.201 1.538 400

fő

4.610 1.117 403

3.802 859 169

4.894 465 248 506

Mértékegység

Megnevezés 1/

Előadások

21

Fizető nézők

száma száma

7/ Átlaghelyár -Nagyszínház -Kamaraszínház -Báb -Táj (Dóm templom) 8/

Ft Ft Ft Ft

normál emelt

Előadásonkénti

eladható jegyek száma -Nagyszínház -Kamaraszínház -Tanácsháza 91 Egy előadásra jutó átlagos fizetőnéző-szám - Nagyszínház - Kamaraszínház - Tanácsháza udvar - Dóm templom

fő fő

fő

7. sz. melléklet

A színházak alaptevékenységét jellemzö néhány mutató Szigligeti Színház, Szolnok

Megnevezés

1/

Előadások

2.

Fizető nézők

Mértékegység

1988.

1989.

1990.

db

319

270

250

fő

145.329

110.196

86.700

3/ Jegybevétel

eFt

6.867

7.390

4.330


eFt

43.614

57.286

62.383


Ft Ft

21527 136.721

26583 206.065

17.320 249532


Ft Ft

47 300

67 520

50 720

db db

563 82

563 82

563 82

fő

512 103

497 97

473 63

száma száma

7/ Átlaghelyár 8/

Előadásonkénti

eladható jegyek száma -Nagyszínház -Kamaraszínház 91 Egy előadásra jutó átlagos fizetőnéző-szám -Nagyszínház -Kamaraszínház

fő

8. sz. mctléklet

A színházak alaptevékenységét jellemzö néhány mutató Katona József Színház, Kecskemét

Mértékegység

1988.

1989.

1990.

db

431

376

404

fő

132.858

118.870

110.185

3/ Jegybevétel

eFt

8.726

7.872

7.807


eFt

34.312

46.772

70.136

51 Egy előadásra jutó -jegybevétel -költségvet.tám.

Ft Ft

20.246 76.910

20.936 124.396

19.324 173.604


Ft Ft

66 258

66 393

71 637

7 l Átlaghelyár -Nagyszínház -Kamaraszínház -Báb -Táj

Ft Ft Ft Ft

67 63 15 96

76 68 16 95

78 39 16 96

db db

590 126

590 126

590 126

fő

466 82

450 75

410 41

Megnevezés

ll

Előadások

21

Fizető nézők

8/

száma száma

Előadásonkénti

eladható jegyek száma -Nagyszínház -Kamaraszínház 9 l Egy előadásra jutó átlagos fizetőnéző-szám - Nagyszínház - Kamaraszínház

fő

9. sz. melléldet

A színházak alaptevékenységét jellemzö néhány mutató Fövárosi, önkormányzati felügyelem színházak (Tizenkét színház) Mértékegység

1988.

1989.

1990.

száma

db

5.519

5.035

4.893

2/ Látogatók száma

fő

2.409.724

2.141.421

1.958.790

Fizető nézők

fő

2.318.261

2.041.385

1.857.464

4/ Jegybevétel

eFt

188.528


eFt

324.751


Ft Ft

7l Egy nézőre jutó -jegybevétel -költségvet. tám.

Megnevezés

ll

3/

Előadások

száma

192.065 x/ 656.116

751.462

34.160 58.842

38.146 130.311

38.198 153.579

Ft Ft

78 135

90 306

95 384

8/ Egy előadásra jutó átlagos nézőszám

fő

437

425

400

9l Egy előadásra jutó átl. fizető nézőszám

fő

420

405

380

x/ Arany János Színház rekonstrukcióval együtt

186.903 x/

~IIami ~átnbrt1ö5?tk

Recommend Documents