~IIami ~ámbrllös;ék
j
JELENTÉS az alapfokú oktatásra fordított pénzeszközök felhasználásának ellenőrzéséről
1992. július
98.
ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK V-5-37/1992.
Témaszám: 106
JELENTÉS az alapfokú oktatásra fordított pénzeszközök felhasználásának ellenőrzéséről
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV törvény az alapfokú oktatást a települési önkormányzatok kötelező feladatai közé sorolja. Az e feladathoz biztosított állami támogatás mértéke és a támogatás elosztásának szempontrendszere évente az állami költségvetésről szóló törvényben kerül megállapításra. Az önkormányzatok költségvetésén belül a közoktatással kapcsolatos kiadások jelentős - 50 %-os - részarányt képviselnek. 1990-ben 97 milliárd, 1991-ben 126 milliárd forintot költöttek az önkormányzatok alap- és középfokú oktatási kiadásokra. A kiadásokon belül - elsősorban az állami támogatási rendszer belső struktúrájának megváltozása következtében - 1990-ről 1991-re l O százalékponttal növekedett az állami támogatás részaránya. Fontos társadalmi érdek, hogy a közoktatás kiadásainak mintegy felét kitevő alapfokú oktatás ráfordításai jól hasznosuljanak, és a jelenleg meglevő ellátottságbeli különbségek csökkentésével a tanköteles korú gyermekek számára az esélyegyeJ!.lőség feltételei megteremtődjenek. Az általános iskolai oktatásban résztvevő tanulók száma az 1986/8 7. tanévi létszámcsúcs (1.299.455 fő) óta folyamatosan csökken, az 1991/92. tanévben 1.081.213 gyermek oktatásáról kellett gondoskodni az önkormányzatoknak. Az Állami Számvevőszék 1992. I. félévi munkaterve alapján a fővárosban és ll megyében vizsgálta az alapfokú oktatás helyzetét Az ellenőrzés 69 városi és községi önkormányzatra és összesen 308 alapfokú oktatási intézményre terjedt ki. A vizsgálattal érintett alapfokú oktatási intézményeknél 133.493 fő tanul, ez az összes tanuló létszám 12,3 %-át teszi ki.
-2-
A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy
az 1990-től bevezetett normatív finanszírozási rendszer milyen mértékű támogatást biztosít az önkormányzatok részére alapfokú oktatási kötelezettségeik végrehajtásához. Milyen megalapozó számításokra építve, milyen megfontolások alapján kerültek meghatározásra az alapfokú oktatást érintő normatív támogatási elemek.
A települési önkormányzatok saját forrásaikból milyen mértékben egészítik ki az alapfokú oktatási feladatok ellátásához kapott állami támogatást. Az oktatás-irányítás és -finanszírozás megváltozott körülményei hogyan hatnak az oktatási intézmények gazdálkodására, a személyi és tárgyi feltételek megteremtésének lehetőségén keresztül az ott folyó tartalmi munka színvonalára.
I. A vizsgálat részletes megállapításai
l. A szabályozórendszer hatása az önkormányzatok forrásaira
A tanácsi rendszer átalakulása, az önkormányzatok létrehozása a korábbi pénzügyi szabályozás változtatását, az önkormányzatok gazdasági függetlenségét szolgáló feltételek megteremtését tette szükségessé. A változtatás igénye már a tanácsi rendszer időszakában megfogalmazódott és 1990-től még az önkormányzati törvény megjelenése előtt - sor került az új pénzügyi szabályozás főbb elemeinek bevezetésére. A teljes rendszer átfogóan kívánta átalakítani a tervezés, a szabályozás és a gazdálkodás folyamatait. Az új szabályozás alapvető célkitűzése volt, hogy a korábbi kiadási szemlélet helyett alulról építkező bevétel-orientált szabályozás alakuljon ki, vagyis a források határozzák meg a kiadásokat. Ezt az elvet vegyes finanszírozási rendszer szolgálja olymódon, hogy nem a konkrét feladatot, hanem az intézményt fenntartó, feladatot ellátó önkormányzatot támogatják. Az alanyi jogon, valamint a térségi-körzeti feladatokra egyaránt normatív módon juttatott támogatások felhasználási kötöttség nélkül illetik meg az önkormányzatokat
Az 1990. évtől bevezetett finanszírozási rendszer ·az önkormányzatok részére adható központi költségvetési támogatás nagyságrendjét nem, de az egyes önkormányzatok részére juttatott központi támogatás mértékét átrendezte és lényegében egy forrás-
-3-
újraelosztást eredményezett. Ily m6don az önkormányzatoknál egy korábban kialakult intézmény- és feladatrendszer áll szemben az újraelosztott forrásokkal, ami sok esetben feszültségeket idézett elő. A Magyar Köztársaság 1990. évi Állami Költségvetéséről szóló 1989. l. törvény az alsófokú oktatási feladathoz nevesítettennem határozott meg normatívát. Alanyi jogon minden 3-13 éves korú állandó lakosra 4.180 Ft/fő támogatás illette meg az önkormányzatokat E korcsoporthoz kötődö normatíva nem számolt a körzeti-térségi feladatokat is ellátó önkormányzatok támogatási igényeivel, a feladatot ellátó és a gyermek lakóhelye szerinti önkormányzatok közötti utólágas elszámolás nehézségeivel.
Az 1990. év tapasztalatait értékelve a szabályozást továbbfejlesztő főhatóságok egyetértettek abban, hogy 1991. évtől a korcsoportos normatíva helyébe feladathoz kapcsolt normatíva lépjen. Ennek megfelelően olyan új támogatási elemek kerültek a rendszerbe, amelyek már a feladatot ellátó önkormányzat részére biztosítottak állami támogatást. A támogatási elemek egy részének bevezetésével pedig egyes oktatási formák nagyobb fajlagos költségigénye is elismerésre került (fogyatékos gyermekek ellátásához magasabb összegű támogatás, nemzetiségi, etnikai és kéttannyelvű oktatásban részesülő tanulók után kiegészítő támogatás biztosítása). Az 1991. évi oktatási feladathoz kapcsolt normatívák kialakítását nem előzték meg az egyes támogatási célok indokolt költségigényét megalapozó modellszámítások. A számítások alapját képezhető tényleges költségadatok pedig, az érvényes számviteli előírások, a költségek szakfeladati megosztásának rendje, a költségvetési beszáJ?oló adatai alapján az egyes támogatási elemek szerinti bontásban nem álltak rendelkezésre. Az alapfokú oktatás költségeivel együtt a "842114 általános iskolai oktatás" szakfeladaton kerül elszámolásra, ezért nem különíthető el a fogyatékos gyermekek oktatásának költsége. Nem különíthető el a szakfeladati költségeken belül a nemzetiségi, etnikai és
kéttannyelvű
oktatás többletköltsége sem.
A madeliszámítások elmaradása miatt és az egyes támogatási formákhoz kapcsolódó költségadatok tényszámainak ismerete nélkül nem állapítható meg, hogy a szabályozást előkészítő főhatóságok az egyes normatíva-elemek nagyságrendjének kialakítása során átlagosan milyen mértékű támogatást kívántak a feladatot ellátó önkormányzatok részére biztosítani.
-4-
a költségek döntő részét megjelenítő általános iskolai nevelés, oktatás szakfeladat országos adatait értékelve - a normatívák 1991. évben átlagosan 90 %-ban biztosítottak fedezetet.
Az alapfokú oktatás kiadásaihoz -
1991-ben az általános iskolai oktatásra és fogyatékos gyenoekek oktatására biztosított normatív támogatás 35 milliárd forintot tett ki, amelyet az évközi központi bérpolitikai intézkedések mintegy 3 milliárd forinttal megemeltek. Ezzel szembeo az általános iskolai nevelés-oktatás költségei ugyanezen
időszakban
42 milliárd forintot tettek ki.
Az oktatási intézményeket fenntartó önkormányzatok számára ez azt jelentette, hogy
az általános iskolai napközi otthoni ellátás és az étkeztetés költségeit, valamint az . intézmények felújításával kapcsolatos kiadásokat teljes egészében egyéb önkormányzati forrásból kellett fedezni. Az 1991. évben az önkormányzatok általános iskolai napközi otthoni ellátásra 11,6 milliárd forintot fordítottak, a szervezett étkeztetés költségeihez 1,2 milliárd forinttal járultak hozzá, általános iskoláik felújítására pedig 1.4 milliárd forintot költöttek.
Egyik leglényegesebb eleme az 1990-ről 1991. évre történt finanszírozási rendszerbeli változásoknak, hogy bevezetésre került a címzett- és céltámogatási rendszer, amely az önkormányzatok rekonstrukciós és fejlesztési - köztük az alsófokú oktatási intézmények és kapcsolódó létesítményeinek (pl. tornaterem) fejlesztési - feladatainak támogatását szolgálja. E támogatási forma bevezetésének szükségességét az önkormányzatok létrejöttével bekövetkezett közigazgatási rendszer-módosulás, valamint az önkormányzatok többségének szűkös fejlesztési tehetőségei egyaránt indokolták. A tanácsi rendszer megszűnését követően szétváló települések oktatási intézménnyel általában nem rendelkeztek. A megalakuló képviselőtestületek jelentős része ugyanakkor az alapfokú oktatást helyben kívánja megvalósítani akkor is, ha az ehhez szükséges fejlesztéshez pénzügyi forrásokkal nem rendelkezik. Ezen elképzelések megvalósításában segített a tanterem és tornaterem építés esetén támogatást nyújtó állami céltámogatási rendszer, amely a feltételek szerint a beruházási költségek 40 %-ára biztosított fedezetet. Az önkormányzatok e lehetőséget kihasználva is csupán 5,8 milliárd forintot tudtak 1991-ben általános iskolák építésére, bővítésére fordítani, holott az igények ezt jelentősen meghaladják. A céltámogatási rendszer működését ellenőrző korábbi vizsgálatunk tapasztalatai azt mutatják, hogy az önkormányzatok egy része e támogatás adta lehetőséggel nem tudott élni, mivel a pályázati feltételek között előírt saját forrással nem rendelkezett.
-5-
2. A vizsgált önkormányzatok pénzügyi helyzete Az önkormányzatok pénzügyi pozíciója évről-évre eltérően alakult. 1990-ben az SZJA l 00 %-os átengedésével a tanácsok pénzügyi tehetőségei nagymértékben differenciál6dtak, és az átlagosnál alacsonyabb SZJA-val rendelkező települések hátrányos helyzetbe kerültek. Az 1991. évi költségvetési törvény ugyan az SZJA 50 %-os átengedésével és a normatív támogatási rendszer bővítésével, a kiegészítő támogatások bevezetésével kiegyenlítettebb feltételeket teremtett, azonban a területi fejlődés aránytalanságaiból fakadó, valamint az áthúz6dó, öröklött kötelezettségek miatti hátrányos helyzet megszüntetésére, a lemaradás ledolgozására ilyen rövid idő alatt nem volt lehetőség. Az eltérő pénzügyi lehetőségek kimutatható hatással voltak az önkormányzati feladatellátásra, ezen belül az alapfokú oktatás lehetőségeire, feltételrendszerére is. Az önkormányzatok azon része, amelyeknél a forrásbővülés még az infláció növekedésének mértékét sem érte el, intézményeinek - ezen belül alapfokú oktatási intézményeinek- működtetését csak a fejlesztések, felújítások erőteljes visszafogásával tudta biztosítani. A Gyór-Moson-Sopron megyei Csorna városban 1990-91. között a 27 %-os volt. Reálértékét tekintve nem a
működtetés,
számottevően
forrásbővítés
csupán
szükültek a város forrásai, ami azonban
hanem a fejlesztés visszafogásával járt. A
működtetés
részaránya az
1989. évi 83 %-ról 1992-re 96 %-ra emelkedett, fejlesztést lényegében nem tervezhettek. A Főváros XIX. kerületi Önkormányzat bevételei 1990-ről 1991-re mindössze 16 %-kal növekedtek. Bevételeik
döntő
részét intézményeik
működtetésére
fordítják. 1991-ben a
fejlesztési kiadások aránya csak 15 %-ot tett ki.
Az éves költségvetés készítésének gyakorlatában a korábbi időszakhoz képest lényeges változás nem következett be. A testületek ugyan a korábbinál nyt1tabban, demokratikusabban igyekeztek a források felhasználásáról dönteni, a költségvetési elő irányzatokat azonban továbbra is a bázisból kiindulva, ún. ráépítéses módszerrel állapították meg. Több önkormányzat törekedett a takarékossági követelmények fokozottabb érvényesítésére, szálnos helyen került sor tervszámok csökkentésére, előirányzatok mérséklésére is.
Ezeket az intézkedéseket azonban még csak néhány városi önkormányzatnál alapozták meg korszeru költségelemzéssel, intézményi átvilágítással.
-6-
Zalaegerszeg város a bér- és eszközellátottság feltárása céljából átvilágította intézményhálózatát. A gazdaságtalanul működtethető peremkerületi, néhány osztályos iskolák műkö dését szüneteltetik, máshol a kialakult differenciák csökkentésére tett intézkedések alátámasztására szolgált az átvilágítás.
Kaposvár város képviselötestülete 1991-ben tett kísérletet arra, hogy az általános iskolák költségvetését a feladatellátás oldaláról közelítve, szakmai mutatószámok alkalmazásával egységes szempontok alapján készítse el. Az intézmények átvilágításának eredményeként kialakított mutatószámok figyelembe vételével állították össze az 1992. évi költségvetést (13 tanulóra számítottak l pedagógust, egy tanulócsoportot 25 tanulóval és 1,5
fő
pedagógussal terveztek).
Békés megyében két város, Békéscsaba és Gyula tartotta indokoltnak az oktatási intézmények átvilágítását. A feladatok meghatározása, a módszer kidolgozása mindkét városban szakszerű, alapos volt. Békéscsabán az átvilágítás eredménye jobban hasznosítható, mivel azt helyi ismeretekkel is
rendelkező szakértők
készítették, és ezzel párhuzamosan
fogadták el az oktatási koncepciót is. Az iskolák közölti különbségek mérséklése érdekében az információk további részletes elemzését tartják indokoltnak.
A kistelepülések több tekintetben hátrányos helyzetben varrnak. A feladatellátás struktúrája miatt az oktatási ágazat részesedése a költségvetési kiadások között magasabb részarányt képvisel, mint a nagyobb településeknél, ugyanakkor saját bevételeik növelésére kevesebb lehetőségük van. A községi általános iskolák a csökkenő tanulólétszám miatt egyre rosszabb kihasználtsággal működnek, amely a fajlagos költségek növekedését eredményezi. E települések többségénél, ahol az alsófokú oktatási intézmény testesíti meg leginkább az állami, önkormányzati feladatvállalás tárgyiasult formáját, az ahhoz való kötődés, ragaszkodás olyan mérvű, hogy gyakran a reális, a pénzügyi-gazdasági lehetőségeket figyelmen kívül hagyó, az önkormányzatok teherbíró képességét meghaladó döntések születnek. A Zala megyei Sárbfda alsótagozatos iskolájában jelenleg 2 tanulócsoport tanul. Az 1-3. és a 2-4. osztályokban összevont oktatás folyik. A
felsőtagozatos
önkormányzat oktatási intézményében tanulnak, de a
képviselőtestület
gyerekek a baki a
felső
tagozat
visszatelepítését tervezi. Ehhez 3 tanterem építésére van szükség, és az 5-6 osztály összevont oktatásával számolnak. Az önkormányzat már jelenleg is az átlagosnállényegesen magasabb, 53 ezerforintos fajlagos költséggel
működteti
az intézményt.
-7-
Különösen sok feszültséggel terhes a korábbi körzetesítések nyomán létrehozott körzeti iskolák fenntartása. A több település gyermeklétszámára alapozott, megyei céltámogatással létesített körzeti általános iskolák fenntartása egyre több nehézséget okoz az iskolát fenntartó önkormányzatnak Ennek oka az, hogy az időközben önállóvá vált települések egy része jogilag nem rendezi vagy nem is vállalja a közös üzemeltetést, illetve nem téríti meg a székhely község részére a normatíva feletti költségeket Ennek következtében az iskolát fenntartó önkormányzatnak kell saját forrásából a többletköltségek fedezetét biztosítani. A Heves megyei Egercsehi Körzeti Általános Iskolában az egy tanulóra jutó költségek 33 ezer forintról 60 ezer forintra, 80 %-kal növekedtek. Ennek oka a demográfiai okokból bekövekezelt létszámcsökkenés mellett az, hogy a körzethez tartozó Bekölce község önkormányzata a múlt évben úgy döntött, hogy új körzethez kíván csatlakozni. Ez 40 távozását jelentette a A
felső
Győr-Moson-Sopron
fő
tagozatbóL
megyei Pázmánd községben 130-135
fővel működött
egy 8
osztályos általános iskola, ami a korábbi társközség, Nyalka ilyen irányú igényeit is kielégítette. 1991. szeptember
l-től
NyalkáD is beindították 18
fővel (!)
az alsó tagozatos
oktatást, s ezen időponttól a felsősök egy része is más településre (Táp) jár tanulni. összesen 34
fővel
csökkent az említettek miatt az amúgy sem kihasznált pázmándi iskola létszáma.
A jelenleg már csak 101
fővel üzemelő
iskola fenntartása rendkívül gazdaságtalan.
Zala megyében az aprófalvas település-szerkezet és a korábbi évtizedek körzetesítési politikájának következtében az önkormányzatoknak csaknem fele oktatási intézménnyel nem rendelkezik. Ezen települések a törvényben foglalt kötelezettségüknek úgy tudnak eleget tenni, ha a korábbi székhelyközségi iskolák fenntartásához hozzájárulnak, vagy intézményirányító társulást hoznak létre. Kifogásolható, hogy a közös üzemeltetésre vonatkozó
képviselőtestületi
határozatok hiá-
nyosak, nem határozzák meg a költségszámításmódját és az egyes önkormányzatok közötti költségelszámolás feltételeit és határidejét sem.
-8-
3. Az alapfokú oktatási intézmények gazdálkodásának jellemzöi Az alapfokú oktatási intézmények többsége az oktatási törvény által is deklarált
szakmai önállóság mellett egyre nagyobb hatáskört, önállóságot igényel gazdasági kérdésekben is. Az önkormányzatok képviselőtestületeinek jelentős része e törekvésekkel egyetért, amelyet az e kérdéskörrel foglalkozó testületi ülések határozatai is bizonyítanak. Az iskolák önállóbb gazdálkodási jogosultságának megteremtésében az is szerepet játszik, hogy már a tanácsrendszer időszakában, a 80-as évek végén megkezdődött az ellátó szervezetek (GAMESZ, GESZ) megszüntetése. E tendencia az önkormányzatok
megalakulásával tovább folytatódott. A városi önkormányzatok alapfokú oktatási intézményei az ellátó szervezetek megszüntetését követően nagyobb gazdálkodási önállóságot kaptak, a községi iskolák költségvetése pedig beleolvad az önkormányzati hivatal pénzügyi gazdálkodásába. megteremtésére irányuló erőteljes igény miatt előfordult, hogy az ellátó szervezet megszüntetésére olyan esetben is sor került, amikor az iskolák önállóvá válásának személyi és technikai feltételei még nem teremtődtek meg.
Az önálló intézményi gazdálkodás
A
főváros
lehetőségeinek
IX. kerületének általános iskolái önállósulási folyamatának mindegyik szaka-
szában voltak zökkenők, és azokat az iskolák alulinformáltsága jellemezte. Így az új szakaszok bevezetésekor a változás elötti idöszak gazdálkodásának tényadatai az intézmények előtt nem voltak ismertek. Egy megkésve hozott képviselötestületi döntés nyomán csak a számvevöszéki vizsgálat befejező idöszakában váltak ismertté az 1992. évi gazdálkodásuk alapjául szolgáló 1991. évi bázisadatok Emellett három hónapig nem került sor az önálló intézmények bankszámláinak megnyitására. Ennek áthidalására az önkormányzat Pénzügyi Irodájától ellátmányt kaptak.
Az iskolák költségvetésének készítése során - elsősorban a városokban - az iskolákkal való folyamatos együttműködésen alapuló, konszenzust kereső tervezési gyakorlat van kialakulóban. A képviselőtestülek által elkészített tervezési irányelveket az érintett intézmények megismerték, a szükségletfelmérés folyamatába az iskolavezetést is bevonták. A Nógrád megyében
ellenőrzött
önkormányzatok többsége bevonta az intézményeket a
költségvetés tervezésének munkálataiba. Figyelmet
érdemlő
gyakorlatot alakitott ki Bá-
tonyterenye, ahol a tervezéshez irányelveket is kibocsátottak Az intézmények által
-9-
összeállított elképzelést több menetben tárgyalták egy ideiglenes bizottság
előtt
úgy, hogy
a kiadott irányelvek és az egyedi, elodázhatatlan igények egyaránt teljesülhessenek. A költségvetési javaslat összeállítása során a müvelödési és a pénzügyi szakapparátus elsősorban előkészítő,
információgyüjtö és
feladatot vállalt; a bizottságok pedig az
együttműködés
érdekegyeztetés fórumai voltak. Az lőnek
elemző
a tervezés minden fázisában megfele-
minösíthetö.
A Hajdú-Bihar megyei Szerep községben az 1991. évi költségvetés kimunkálása, a tervkoncepció meghatározása
előtt
előirányzatainak
a pénzügyi-, kultúrális-, és a település-
fejlesztési bizottságok tagjai intézménylátogatást végeztek. Ennek során betekintettek az intézmények
belső
életébe, láthatták az intézmények épületeinek állagát, s a szakmai
eszközellátottság helyzetét Az így szerzett információk birtokában került sor a polgármesteri hivatal, illetve az intézményvezetök által közösen összeállított költségvetési javaslat megvita tására, jóváhagyására.
Az oktatási intézmények beleszólási
lehetősége
a költségvetési tervjavaslat összeállí-
tásába sok esetben csak látszólagos, rnivel az önkormányzatok döntési lehetőségeit a szűkös pénzügyi források korlátozzák. A vizsgált időszakban elkészített intézményi költségvetések még magukon viselik a korábbi évek alapvetőerr hibás, bázisszemléletű és lényegében az előző év kiadási szintjét elismerő támogatási politikát. A tervkészítés során kevés esetben kerül sor reális költségelőirányzatok kidolgozására, és az e szint elérését célzó takarékossági intézkedések megfogalmazására. A korábbi években kialakult költségszerkezet az ellenőrzés időszakában sem változott. A kiadási szintet alapvetőerr meghatározó bérköltség és TB-járulék mellett jelentkező kiadásokra (szakmai fogyóeszköz beszerzés, karbantartás stb.) igen csekély költségvetési forrás állt rendelkezésre. lehetőségei
Az önkormányzatok pénzügyi
és az intézményi
működési
költségek
nagyságrendje között az ellenőrzés nem tudott szoros korrelációt kimutatni. Bármilyen előjelű volt is az adott önkormányzat pénzügyi pozíciójának változása, az oktatás korábbi években elért működési szintjét biztosítani igyekezett. A vizsgált önkormányzatoknál az egy tanulóra jutó oktatási-nevelési költségek 199 1. évben 36 ezer forintot tettek ki, átlaga alig mutat eltérést
amelytől
(Fővárosi
az önkormányzatok településtípusonként összegezett
kerületekben 37,8 ezer forint, városokban 35 ezer fo-
rint, községekben 35,5 ezer forint a fajlagos mutatószám). Jelentösebb eltérés mutatkozik az alapfokú oktatás három legjellemzöbb szakfeladata (oktatás, étkeztetés, napközi otthoni ellátás) költségeinek elemzésekor. Az oktatási és ellátási költségek átlagához (49 ezer forint)
-10-
képest a
fővárosi
önkormányzatok az átlagnál többet, 52 ezer forintot költenek évente a
gyermekek oktatására és ellátására. Ez a mutatószám a községi iskoláknál a legalacsonyabb, csupán 45 ezer forintot tesz ki.
Az ellenőrzött önkormányzatok egy kis része az átlagtól jelentős mértékben eltérő
költségszinten működteti intézményeit (2. sz. melléklet). Az alacsonyabb kiadási szinttel működő intézmények gazdálkodására egész évben a bizonytalanság volt a jellemző. Gyakran került sor év közben az előirányzat megvonására, vagy a gazdálkodási körülmények kedvezőbbé válása esetén pótelőirányzat biztosítására. A Borsod megyel Szerencsen a források bizonytalansága miatt az általános iskolák működéséhez
a támogatást év közben több ütemben biztosította az önkormányzat. A
képviselőtestület
1991. márciusában az intézmények költségvetését a normatív támogatás
mértékéig hagyta jóvá, s egyúttal intézkedett az intézmények feladat- és költségigényének a
művelődési
és pénzügyi
eredeti költségvetési
ellenőrző
előirányzatok
bizottság bevonásával
az 1991. évi
történő
bérelőirányzatok
felülvizsgálatára. Az
és TB-járulék mértékéig
fedezték a költségekeL Az intézményi költségvetések felülvizsgálatára létrehozott külön bizottság javaslata alapján, az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok kiegészítő
támogatásáról szóló országgyűlési döntést követően a
képviselőtestület
szeptemberben
módosította a költségvetési rendeletet, majd decemberben a többletbevétel terhére dologi kiadásokra nyújtott támogatást az intézményeknek. Év közben összesen 9,3 millió forinttal növelte az önkormányzat az alsófokú oktatással
összefüggő
költségvetési
előirányzatokat
a
központi 10 %-os bérfejlesztésen túl. 1991-ben az oktatási intézmények gazdálkodása a működőképesség megőrzésére
dásban is
érezhetőek
voltak
irányult. A finanszírozási gondok az intézményi gazdálko-
(tüzelő
készleteiket felhasználták, év végén számlákat nem
egyenlítettek ki stb.) A
főváros
XIX. kerületében a vizsgált mindkét év második felében beszerzési korlátozá-
sokat rendeltek el. Csak az intézmények zavartalan
működéséhez
feltétlenül szükséges
beszerzésekre (arra is csak eseti engedéllyel) kerülhetett sor. A vizsgált kerületek közül ebben a kerületben volt a legalacsonyabb az oktatási szakfeladaton elszámolt költségek fajlagos értéke (33 ez.e r forint).
Az átlagos értéknél magasabb fajlagos költségek a kislétszámú és alacsony kihasz-
náltsággal működő intézményeknél jelentkeztek. Egyértelműen szaros összefüggés mutatható ki a tanulócsoportok nagysága és a fajlagos költségek mértéke között. A vizsgálatba bevont l 0-12 fős tanul6csoporti létszámmal működő oktatási intézményeknél az egy tanulóra vetített oktatási költség átlag 76 ezer forint volt, ezzel
-ll-
szemben a 26-28 fős tanulócsoporti létszámmal átlagosan mindössze 33 ezer forintot tettek ki.
működő
iskolákban a ráfordítások
A Somogy megyel Gamás község nyolcosztályos általános iskolájában mindössze 83 tanuló jár. A gyermekeket 14 pedagógus oktatja. Az alacsony, mindössze 10
fős
tanulócsoporti
létszám miatt az egy tanulóra jutó oktatási költség igen magas, 81 ezer forint. A Hajdú-Bihar megyel Szerep községben a 16
fős
tanulócsoporttal
működő
oktatási
intézményben tanulónként 53 ezer forintot költöttek az oktatás kiadásainak fedezésére. A Zala megyel Ságod általános iskolájában 2 csoportban 20 gyermek oktatását végzik. Az l. osztályt önállóan, a 2-3 osztályt összevontan oktatják. A 2 tanulócsoport, illetve l
napközis csoport ellátását 3 pedagógus végzi. Az l tanulóra
eső
költségek 87 ezer forintot
tesznek ki.
Az előzőek alapján megállapítható, hogy az önkormányzatok nevelési-<>ktatási költségeire az 1991. évi állami támogatás tanulókénti 30 ezer forilltos normatívája átlagosan 85 %-<>s fedezetet nyújtott a vizsgált önkormányzatoknáL Az évközi bérpolitikai intézkedések, valamint az alapfokú oktatást érintő egyéb kiegészítő
támogatások együttesen az oktatási költségek mintegy 90 %-<>s mértékére biztosítottak állami forrást.
4. A demográfiai tényezök és a gazdálkodási körülmények hatása az intézményekben folyó szakmai munka színvonalára
A vizsgált önkormányzatoknál az 1989-1991. közötti időszakban ll %-kal csökkent az alapfokú oktatási intézményekben tanulók száma. A demográfiai körülmények változása Iniatt bekövetkezett tanulólétszám-csökkenés hatása a városi iskoláknál általában kedvező, mivel a létszámcsökkenés következtében enyhült a korábbi zsúfoltság, csökkent a szükségtantermek száma, javultak az elhelyezés körülményei. A
főváros
öt vizsgált kerületében az ellenőrzés időszakában együttesen 104-el (5,3 %-kal)
csökkent az osztálytermek száma, amelyen belül 25 volt az osztályterem céljára lényegében nem is alkalmas szükségterem.
Kedvezőtlen,
hogy az 1991192. tanévben osztálytermi célra
használt 1858 terem közül még mindig 65 db a nem megfelelő szükségtermek száma, s ezen felül -
elsősorban
a
m. és a
XIX. kerületben - számos iskolaépületen kivüli termet is
kénytelenek oktatási célra igénybe venni.
-12-
A létszámcsökkenés a községi iskolák többségénél a fentiekkel ellentétes hatást váltott ki. A korábban sem túlságosan jó kihasználtsággal működő iskolák kihasználtsága tovább romlott. A társközségek szétválása következtében egyes - korábban több település gyermekeinek oktatását végző- intézmények szinte elnéptelenedtek. A kis lélekszámú, kis tantestületekkel rendelkező iskolákban a szakmai munkavégzés lehetőségei objektíve behatároltak. Gylk-Moson-Sopron megye községi iskaláiban a szakos ellátottság nem
megfelelő.
Különösen Darnózseli, Agyagosszergény, Pázmánd kislétszámú iskaláinál pedagóguslétszám is alacsony (11-13
fő)
-
ahol a
nehéz javítani a helyzeten e tekintetben.
Korszeru, színvonalas oktatás nehezen valósítható meg olyan községben, mint Pázmánd, ahol a ll fös tantestület nem tudja ellátni a rajz, technika, földrajz és ének szakos előadókkal történő
oktatást amellett, hogy a szakos helyettesítés - de a méretek miatt
bármilyen helyettesítés is - gyakran megoldhatatlan. Nógrád megyében a
minőségi
mutatók a községi iskolák többségében elmaradnak a
városoknál tapasztaltaktóL A szakképzettség aránya lényegesen alacsonyabb a községeknéL Ezt jól reprezentálja a szakosan leadott órák aránya, amely pl. az etesi iskolában mindöszsze 52%. Ez messze elmarad még a községek átlagától is (88%).
Az önkormányzatok a demográfiai okok következtében létrejött kedvezőbb oktatási feltételeket az oktató-nevelő munka színvonalának javítására kívánták felhasználni és csak kevés és rendkívül indokolt esetben éltek a pedagógus álláshelyek megszüntetésének lehetőségéveL Ennek eredményeként a vizsgált önkormányzatoknál az 19891991 közötti időszakban csupán 4 %-kal csökkent a pedagógusok száma. A létszám-csökkentés egyébként a szakképzettség arányának javulását eredményezte, ugyanis az önkormányzatok elsősorban a képesítéssel nem rendelkező pedagógusoktól váltak meg. Az oktatás személyi feltételeiben és az elhelyezés körülményeiben bekövetkezett kedvező irányú változások következtében a korábbinál kisebb létszámú tanulócsoportok kialakítására nyi1t lehetőség. Az 1989. évi 25,1 fős átlagos csoportlétszám 1991. évre 23,4 főre csökkent a vizsgált önkormányzatok alapfokú oktatási intézményeiben. A városi és községi iskolákban az oktató-nevelő munka eltérő körülmények között, tendenciájában azonban fokozatosan romló tárgyi feltételek mellett folyik. Az oktatási célra használt épületek állaga településenként, iskolánként eltérő, és magán viseli a korábbi évtizedek elmaradt felújításainak kedvezőtlen hatását.
,.
-13-
Kedvezőbb
helyzetben azok az önkormányzatok vannak, ahol új vagy viszonylag új épületekben folyik az oktató-nevelő munka. Az önkormányzatok ugyan mindent megtesznek annak érdekében, hogy az elavult, régi épületekben is megfelelő körülményeket teremtsenek, azonban a községi, nagyközségi önkormányzatok többsége pénzügyi fedezet hiányamiatt nem tudja az egyébként indokolt felújítási és fejlesztési igényeket kielégíteni. A Hajdú-Bihar megyei Szerep község általános iskolájában az oktató-nevelő munka négy épületben folyik. Ezek közül kettő régi, korszerűtlen. Tornaterem nincs, csak egy tomaszoba áll rendelkezésre. A tornaterem-építés pályázati rendszer által kínált tudnak élni, hisz a szükséges saját forrást az önkormányzat képtelen
lehetőségével
sem
előteremteni.
Sárrétudvariban az általános iskolás korú tankötelezettek három épületben vannak elhelyezve. A főépület tetöszerkezete beázik, ezért felújításra szorulna. A további két épület, amelyben hat tanterem és a kiszolgáló helyiségek találhatók, régi, elavult, felújítása gazdaságtalan. A kialakult
kedvezőtlen
helyzetet a
főépület
magas tetövei
történő
beépíté-
sével kívánnák megszüntetni. Anyagi fedezet hiánya miatt azonban még szakaszosan sem tudja az önkormányzat a beruházást elkezdeni. A Zala megyei társközségek egy részében az oktatási intézmények a mai kor követelményeinek egyáltalán nem
megfelelő
körülmények között müködnek. Becsvölgyén az iskola-
épület vizesbiokkal nem rendelkezik, a gyerekek az udvari WC-t használják, Eszteregnyén a régi épületrész rendkívül vizes, a falak salétromosak, a vakolat mállik. A Heves megyei Füzesabony város telepi iskolájának (feleki Blanka) jó, az állaga
belülről
külső
megjelenése
közepes. Sok a szükségtanterem; a tomaszoba és a két technikaterem
az alagsorban van, azok kisrnéretűek, szellöztetésük nem megoldott. A központi épületben további 3 szükségterernben folyik a tanítás. Az iskolához tartozó ún. "Tornyos Iskola" alapos felújításra szarul, s kényszermegoldás a
kettős
funkciójú használata, ugyanis a
hétvégeken istentiszteleteket tartanak benne. Kerecsend községben az alapfokú oktatás 5 iskolaépületben folyik. Az új 6 tantermes iskolaépület állaga jó, ugyanakkor a tomaszoba és a politechnikai
műhely
rossz állapotban
van. A központi iskolának nevezett épületegyüttes kívül-belül felújításra szarul, lakásból kialakított szükségtantermekkel rendelkezik. Csongrád megyében 1990-ben az ellenörzésbe bevont öt város és a két község 36.027 ezer forintot irányzott elő intézményei felújítására, a teljesítés 36.113 ezer forint volt. E feladatok forFását 41,5 %-ban hitel képezte. (A nagyjavításra felhasznált összeg 87 %-a
-14-
Makó várost érintette). 1991-ben ugyanezen települések felújításra mindössze 5.332 ezer forintot irányoztak elő, ugyanakkor a teljesítés még ezt a szintet sem érte el, 4.899 ezer forint volt.
Az iskolákban rendelkezésre álló szakmai anyagok és fogyóeszközök (szemléltető eszközök, audiovizuális eszközök, számítástechnikai eszközök stb.) a korábbi évek
visszafogott fejlesztései miatt egyre kevésbé alkalmasak az oktató munka segítésére. Sok közöttük a pedagógiailag már túlhaladott, erkölcsileg is elavult, selejtezésre érett eszköz. Megállapítható ugyanakkor, hogy a jelenlegi lehetőséget a szakmai fogyóeszközök körének sére.
szűkös
pénzügyi keretek sem adnak bővítésére, az állomány korszerüsíté-
Az intézményi költségvetések jelentős részét a bérköltségek kötik le, (ez a vizsgált körben 75,6 %) így- a maradványelv érvényesülése következtében- csekély ösz-
szegeket tudnak a tárgyi feltételek javítását szolgáló beszerzésekre fordítani. Az ellenőrzött önkormányzatok oktatási költségeiknek csak 2,9 %-át tudták szakmai anyag és fogyóeszköz beszerzésére fordítani. Legkedvezőtlenebb helyzetben a községi önkormányzatok vannak, ahol ez az arány csupán 2 %. A szakmai anyag és fogyóeszközbeszerzés indokolatlanul alacsony részaránya hosszabb távon már a szakmai munkavégzés jelenlegi színvonalának megtartását is veszélyezteti. Nógrád megye iskaláiban a taneszközök rendkívül elbasználtak és hiányosak voltak. Az ellenőrzött
iskolákban az
alapvető
taneszközök 10-35 %-a hiányzott. Különösen a termé-
szettudományokhoz tartozó tantárgyak (fizika, kémia, környezetismeret) felszereltsége volt kifogásolható. Sajátos az újonnan létesített Pilinyi tagiskola helyzete. Ennél az intézménynél hiányzott az
alapvető
oktatás-technikai eszközök
jelentős
része, a környezetismeret
oktatásához pedig egyetlen taneszköz sem állt rendelkezésre. Az etesi iskolában a rendelkezésre álló készletbeszerzési
előirányzatot
sem használták fel,
aminek feltehetően a tantestület vezetésének igénytelensége is az oka lehet. Csongrád megyében a
szemléltető-
és audiovizuális eszközök
erősen
elhasználódott
állapotot mutatnak. Az elmúlt években a romló pénzügyi feltételek miatt alig történtek új beszerzések. Minimális volt a régiek pótlása, így ezen eszközök megfelelő. (Pl.:
minőségi
színvonala nem
a diavetítők kis teljesítményűek, a gépek régiek, elhasználtak, javíHatásuk
alkatrész és tartozékok hiánya miatt nem lehetséges.)
-15-
Az iskolák 1V-készülékeinek oktatási célra
történő
használata
korszerűtlenségük
mellett
azért is egyre korlátozottabb, mert az iskolatelevízió adásai megszüntek, a rendelkezésre álló oktató videófilmek pedig elavultak. A
fővárosban
általános vizsgálati tapasztalat, hogy az időközben korszerütienné vált, vagy
már nagyon elhasználódott eszközök selejtezését az oktatási intézmények az indokoltnál kisebb mértékben hajtják végre. A XIX. ker. Bolyai János általános Iskolában a vizsgálat időszakában
még leltáron tartottak 9 db - videó-csatlakozással el nem látott -
fehér lV-készüléket, 4 db orsós magnetofont, 14 db Ezekből
diavetítőt,
fekete
10 db mono-lemezjátszót.
a típusokból 1991-ben l O db-ot már selejt eztek. A XIX. kerületi Csokonai utcai
általános Iskolában a nyilvántartott 15 db fekete fehér 1V diavetítőből
készülékből
3 db, 18 db
3 db, a 18 db magnetofonból 2 db, a 20 db lemezjátszóból 10 db selejtezésre
érett fogyóeszköL
A pedagógiai munkavégzés színvonalára többségében negatívan ható körülmények ellenéreszámos oktatási intézményben igényes szakmai munka folyik. A megvizsgált városi iskolákban a szakosított tantervű és második idegen nyelvi csoportok száma a tanulócsoportok számának 3,5 %-os csökkenése ellenére abszolút számban és arányaiban is emelkedett (az 1989. évi 936-tól 1991. évben l 021-re). Hajdú-Bihar megye megvizsgált városaiban kedvező feltételeket teremtettek a szakosított tantervü és második idegen nyelvi oktatáshoz. A szakos ellátottság -
az idegen nyelvek
kivételével- Püspökladány mindhárom iskolájában 100 %-os. Ugyanitt a szakosított tan tervü és a második idegen nyelvi csoportok száma 21 -ről
24-re nőtt. Hajdúböszörmény-
ben a szakosított tantervü és második idegen nyelvi csoportok száma időszakban
- 23-ról 39-re, a fakultációs csoportoké pedig 43-ról 47-re
a vizsgált
nőtt.
A Nógrád megyei Bátonyterenye Bartók Béla Általános Iskolában a tanterv keretében 3 idegen nyelvet oktatnak. Ezen felül fakultatív jelleggel további 2 idegen nyelv tanulására van
lehetőségük
a diákoknak.
A korábbiakkal ellentétes, kedvezőtlen irányú változások érzékelhetők a fővárosban megvizsgált öt kerület oktatási intézményeinek minőségi munkájában. Az ellenőrzés időszakában a tanulócsoportok számának csökkenését meghaladó mértékben, 26 %-kal csökkent a szakosított tantervű és második idegen nyelvi csoportok száma, ezekben az oktatási intézményekben (a főváros egészére is ez a tendencia a jellemző). E tendenciát csak részben magyarázza, hogy a főváros munkaerő-elszívó hatása miatt nagyon nehéz az oktatási intézményeknek nyugati nyelv oktatásához képesítéssel rendelkező pedagógust alkalmazni.
-16-
Az oktatás szakmai irányítási rendszere átalakulóban van. A tanácsi rendszerben jól
funkcionáló megyei pedagógiai intézetek szerepköre a megyei tanácsok megszünésével megváltozott, mozgástere leszűkült. Fenntartásukban a jelenlegi "tulajdonos" megyei önkormányzat közvetlenül nem is érdekelt. A szakmai irányító munka hiányát a vizsgálattal érintett oktatási intézmények egyöntetűen jelezték. Különösen nehéz helyzetben vannak a községi iskolák tantestületei, amelyek testületi szakbizottság és hivatali szakapparátus hiányában, szakmai támasz nélkül tevékenykednek. Az oktatás irányítási struktúrájában kedvező változást várhatóan az új oktatási törvény megalkotása fog hozni.
n. Következtetések, javaslatok
Az elmúlt években bekövetkezett
nagyléptékű
társadalmi-gazdasági változások, és a demográfiai folyamatok együttesen hatással voltak az alapfokú oktatás körülményeire és az ellátás színvonalára is. A szabad választások nyomán a korábbi tanácsi struktúrához képest csaknem duplájára növekedett a közigazgatási egységek, az önkormányzatok száma. Ezzel Magyarország a legdezintegráltabb helyi önkormányzatú országok közé került. Az önkormányzati jogokkal élve egyre több település igyekszik a korábban megszüntetett iskolát újraindítani, még akkor is, ha szakmai és gazdasági szempontok miatt egyaránt ésszerűtienek az ilyen irányú törekvések. Az új forrásorientált szabályozási rendszerben a konkrét támogatási címek nem jelentenek
feladat- és intézmény-finanszírozást. E támogatási elemek lényegében a forrásszabályozás részeként a jövedelmek önkormányzatok közötti optimálisabb elosztását hívatottak szolgálni. Az alapfokú oktatás feladataihoz megállapított normatívák nem alapulnak a feladat tényleges költségigényét kifejező számításokon, ezért a fenti elvnek sem tudnak teljeskörűen megfelelni. Fontos szerepük van azonban így is abban, hogy az ilyen címen juttatott központi források kiegészítésével az önkormányzatoknak összességében sikerült az oktatási intézmények folyamatos működtetését biztosítani. Az alapfokú oktatás tényleges kiadásaihoz az ilyen címen megállapított 1991. évi normatív
támogatás összességében majdnem teljes egészében fedezetet nyújtott. E fedezettség azonban látszólagos-. Nem mutatja azokat az évek óta halasztódó karbantartási, szakmai
-17-
fogyóeszköz beszerzési igényeket, amelyek forrás hiányában ebben az kerültek megvalósításra, illetőleg beszerzésre.
időszakban
sem
Az önkormányzatok a napközi otthoni ellátás, és az étkeztetés költségeit, valamint a felújítások és fejlesztések pénzügyi fedezetét teljes egészében egyéb saját forrásaikból biztosították. Szaros összefüggés mutatható ki az önkormányzatok pénzügyi helyzete és a felújítási és fejlesztési kiadások nagyságrendje között. Az önkormányzatok egy része még a céltámogatási rendszer keretei között biztosított fejlesztési lehetőséggel sem tudott élni, mivel a fejlesztéshez szükséges saját forrást nem tudta előteremteni. Az alapfokú oktatás feladatellátása területén a leghátrányosabb helyzetben a kis települések önkormányzatai vannak. Az iskolával nem rendelkező települések a fejlesztéshez és az intézmény fenntartásához szükséges források fedezetével általában nem rendelkeznek. Az oktatási intézménnyel rendelkező önkormányzatok pedig az alacsony tanulólétszám és rossz kihasználtság miatt magas ráfordítással működtetik intézményeiket, a szakmai munkavégzés feltételei pedig igen alacsony szinten biztosítottak. Az alapfokú oktatáshoz szükséges esélyegyenlőség feltételeit ezek a települések hosszabb időszakot tekintve sem képesek külső segítség nélkül megteremteni. Az
ellenőrzés
során szerzett tapasztalatok alapján az érintett tárcákrészére ajánljuk az állami támogatási rendszer további finomításánál a következők figyelembevételét: Az alapfokú oktatás-nevelés az önkormányzatok kötelező feladatát képezi. Továbbra is szükséges, hogy az állam e feladatok ellátását normatív és kiegészítő támogatásokkal segítse.
A normatív támogatási elemek körét és a támogatás mértékét az egyes feladatok tényleges - modellszámításokkal megalapozott- költségigényének ismeretében lehetne a jelenleginél optimálisabban meghatározni. E számítások ugyanakkor csak a döntés alapjául szolgálhatnak, ugyanis a hozzájárulás mértékét az anyagi lehetőségek mellett alapvetőerr az adott feladat társadalmi fontossága határozza meg. Az évek óta elmaradt intézményi felújításokhoz az önkormányzatok jelentős része az elkövetkező években sem tud saját forrásból fedezetet biztosítani. Az épületek
állagromlásának további megakadályozása érdekében meg kellene vizsgálni, hogy a legrászorultabb önkormányzatok részére e feladatok elvégzéséhez címzetten milyen pótlólagos források juttathatók. Szakmai és gazdasági szempontok egyaránt indokolják a több település által közösen fenntartott iskolák működési feltételeinek biztosítását. Ezeknek az iskoláknak a közös
-18-
fenntartásában az önkormányzatok nem eléggé érdekeltek, sőt a költségek normatíva feletti összegének viselésében jelenleg is sok vita van az egyes önkormányzatok között. Szükséges lenne a szabályozó rendszer olyan irányú változtatása, amely a jelenleginél erőteljesebb m6don össztönözné az önkormányzatokat a gazdaságosabb és jobb szakmai ellátást biztosító közös feladatmegoldások keresésére. A normatív támogatási rendszer hatásának értékelése, a nyújtott támogatások és a tényleges költségek közötti összehasonlíthatóság megteremtése érdekében indokolt lenne a jelenlegi költségvetési beszámoló rendszer, valamint az ágazati statisztikai beszámoló rendszer felülvizsgálata, és azoknak a mai igényekhez történő igazítása.
Budapest, 1992. július
l. sz. melléklet
A vizsgálatot vezette és az összefoglaló jelentést összeállította: Dr. Felleg Zsoltné
főtanácsos
Közreműködött:
Gordos László tanácsos V écsey László tanácsos A VIZSGÁLATOT VÉGEZTÉK:
A Pénzügyminisztériumban, a Belügyminisztériumban, a Müvelödési és Közoktatási Minisztériumban: Gordos László tanácsos dr. Molnár Klára tanácsos A települési önkormányzatoknál: Bács-Kiskun megye:
Tréfás Antal tanácsos
Békés megye:
Kollár Lászlóné tanácsos
Borsod-Abaúj-Zemplén megye:
Dankó Géza tanácsos
Csongrád megye:
dr. Klapcsik László tanácsos dr. Ótott Lajos tanácsos
Györ-Moson-Sopron megye:
Vécsey László tanácsos
Hajdú-Bihar megye:
Kóródi József tanácsos
Heves megye:
Maróti Sándor tanácsos
Jász-Nagykun-Szolnok megye:
dr. Csapó Anna tanácsos
Nógrád megye:
Bocsi Sándor tanácsos
Somogy megye:
dr. Hegedűs György tanácsos
Zala megye:
dr. Koller Valéria tanácsos
Főváros:
Gordos László tanácsos dr. Katona Béláné tanácsos dr. Molnár Klára tanácsos
2. sz. melléklet A vizsgált önkormányzatok fajlagos nevelési-oktatási költségei az 1991. évben
települések
számított létszám (fő)
egy tanulóra jutó nevelési-oktatási költség {ezer forint}
z
3
11.459,0
32,5
1.023,5
28,5
Izsák
671,0
30,4
Tabdi
148,9
42,0
Tiszaalpár
532,2
34,3
Vaskút
390,4
27,3
Békéscsaba
7.327,3
36,4
Gyula
3.378,6
33,0
Csorvás
616,2
37,5
Doboz
479,6
34,0
Dombegyház
340,3
32,0
Elek
729,3
32,9
Szerencs
1.396,8
32,0
Tiszaújváros
2.956,1
48,7 35,1
Sajószöged Taktaszada
145,0 324,1 250,1
34,3
Tiszaladány
109,1
47,6
1.860,9
38,0
801,8
34,0
Makó Mórahalom
2.430,6
37,8
540,4
29,4
Szentes Bordany
3.828,7
35,6
338,9
35,3
806,4
36,1
Mosonmagyaróvár
3.382,9
36,0
Csorna
1.628,6
38,0
Darnózseli
178,4
32,0
Fertöd
473,7
33,0
88,9
51,8
135,3
41,0
l
Bács-Klskun megye: Kecskemét Kunszen tmiklós
Békés megye:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye:
Csobaj
40,8
Csongrád megye: Csongrád Kistelek
Mindszent Győr-Moson-Sopron
megye:
Agyagosszergény Pázmándfalu
l
Hajdú-Bihar megye: Hajdúböszörmény Püspökladány Pocsaj Sárrétudvari Szer ep Heves megye: Füzesabony Bükkszék Demjén Egercsehi
2
3
3.504,5 1.959,2
34,8
318,7 354,1
36,7 46,4 52,8
150,1 987,2 142,5 75,1 250,6 999,5
33,5
30,2 36,0 23,0 44,0
250,0
30,0 32,0
1.874,5 100,6 111,0 204,8
39,0 54,0 56,0 34,0
12,0
55,0
6.923,1
37,0
Balatonszabadi
286,7
35,0
Balatonsze n tgyörgy
257,9
42,0
Gamás Szentbalázs Szenna
86,4 203,2
81,0 43,9
167,8
40,0
9,629,0
35,1
906,7 2.755,1 471,8
34,2
Karácsond Kerecsend Nógrád megye: Bátonyterenye Alsótold Etes Mátraterenye Piliny Somogy megye: Kaposvár
Jász-Nagykun-Szolnok megye: Szolnok Martfű
Törökszentmiklós Tószeg Ujszász Zagyvarékas Zala megye: Zalaegerszeg Bak Becsvölgye
627,2 413,5
29,0 29,0 32,9 26,0
7.703,6 261,9 137,0
33,0 33,6 43,3
118,0
34,3
m. kerület
8.857,4 14.943,9
35,3 38,1
IX. kerillet
5.352,7
44,7
XIV. kerület XIX. kerület
9.893,6 8.1 24,6
39,3 33,4
Eszteregnye Budapest: Il. kerület
