Honti Lapok. Húszéves a Honti Lapok szeptember A TARTALOMBÓL

www.sahy.sk

Ipolyság

Honti Lapok XXI. évf.

2012. szeptember

Húszéves a Honti Lapok A XIX. században és a XX. század elején Ipolyság Hont vármegye székhelyeként az Ipoly völgyének szellemi-kulturális központja is volt. Több neves egyéniség próbálkozott – kisebb-nagyobb sikerrel – újságírással és lapkiadással a városban. Az első, itt kiadott folyóiratok közé tartozott a Honti Krónika, a Honti Gazda és a Honti Hírlap. A Honti Krónikát Pongrácz Lajos adta ki 1848-ban, s mindössze két száma jelent meg, aztán megszűnt. Királyfalusi Gerhardt György 1875-ben indított egy lapot, a Honti Gazdát, amely 1885-ig jelent meg. Haan Rezső, neves publicista és lapszerkesztő, 1882-ben a Hontmegyei Hírlap című folyóirattal lép színre, amelynek egy személyben alapítója és kiadója is volt. Ez a lap sem lett hosszú életű, 1884-ben megszűnt. Ipolyságon a legtovább a Honti Lapok, Hontmegyei Népoktatás, Honti Tanügy (1910–1918) és a Hont Várme-gye Hivatalos Közlönye (1893–1918) című periodikumok léteztek. Mai újságunk elődje, a Honti Lapok, az egyik legtekintélyesebb folyóiratnak számított Ipolyságon. Kezdetben Fritsch László, majd Halász Ferenc volt a felelős szerkesztője. A lap Neumann Jakab nyomdájában készült, 1895-től 1918-ig hetente megjelent. Mint társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap figyelemmel kísérte a megyei közélet eseményeit, de a társadalmi-társasági élet problémáira is aktívan és lehetőleg mindig tárgyilagosan reagált. Sok olyan gondra felhívta a figyelmet, amelyek felett a vármegyei „előkelőségek” szemet hunytak. Természetesen, a kisebb hibáktól sem volt mentes a lap, főleg szépirodalmi rovata „lepte meg” időnként nagyon silány írásokkal az olvasót. Az 1989-es rendszerváltás után egy kis létszámú, lelkes csoport elhatározta, hogy ismét életre kelti az újságot. Az elképzelés és a megvalósítás között azonban szinte mindig tátong valamiféle szakadék. Jöttek a különféle gondok, problémák. Még olyasféle nézet is felszínre került, hogy „egy húszéves kommunistapárt-tagság sem teszi alkalmassá az embert arra, hogy megfelelő figyelemmel és elfogadható helyesírással táplálja a

Ára: 0,40 €

9. szám

számítógépbe a közlendő szövegeket.” Az ügybuzgó csapat ezen a krízisen is túltette magát. Megalakult a szerkesztőség, amely elsődleges feladatának tekintette az előző évtizedek helytörténeti hiányosságainak pótlását. A háború utáni időszaktól generációk nőttek fel úgy, hogy megfelelő kiadványok hiányában nem ismerhették meg településük történetét, az elődök szokásait, hagyományait. A másik kitűzött feladat, hogy a régió legfontosabb társadalmi és kulturális eseményeit rögzítsék és publikálják. Hetvennégy évnyi szünet után 1992 szeptemberében megjelent az újság első száma: magyar nyelven Honti Lapok, szlovák nyelven Hontianske listy címmel. Új külalakkal, új rovatokkal, új szerkesztőkkel havonta egyszer, nyolcoldalnyi terjedelemben jelent meg. A magyar nyelvű lap szerkesztőbizottságának összetétele: felelős szerkesztő Lendvay Tibor, szerkesztők Csáky Károly és Danis Ferenc, nyomtatás JCP Párkány, nyomdai előkészítés Kalligram Typography. Ára 2,50 korona. Ez a szerkesztőbizottság 1992 szeptemberétől 1993 január végéig működött. 1993 februárjától szeptember végéig dr. Csáky Károly és Danis Ferenc közösen végezték a lap főszerkesztői teendőit. 1993 októberében a REK-S reklámügynökség elnyerte a lap kiadói jogát a lap függetlenségének fenntartása ígéretével. A lap főszerkesztője Turczi Árpád lett. Kiadó: Rek-S, Ipolyság, felelős kiadó Srna Pál mérnök. Nyomtatás: LLSA, Keszegfalva. Szerkesztők és munkatársak: dr. Csáky Károly, Danis Ferenc, Morvay Imre és (1993 októberétől) Korpás Pál. 1995 márciusában a kiadó felmondta vállalkozását. 1995 májusában a Honti Lapok helyett megjelenik a „független regionális havilap 1. száma Régiónk címmel, amely mindössze a 2. számig „élt”. Főszerkesztő Turczi Árpád, Kiadó Euro-régió Alapítvány, nyomtatás: LLSA, Keszegfalva, ára: 4,50 korona. A városi önkormányzat 1995. májusi határozata alapján a lap kiadásának joga visszakerül az önkormányzathoz. A kiadói jogkörrel – mint önkormányzati intézményt – a Városi Kulturális Köz-

A TARTALOMBÓL XXXI. HKN

3. old.

...olimpián 5. old. X. Ipoly-nap 6. old. Szent Korona-ünnep Ipolybalogon 8. old. Szete, Felsőtúr, Tesmag, Ipolyvisk 9–11. old. Tiszteletadás

12. old.

Szeptemberi foci

16. old.

pontot bízták meg. Ez év júniusában már (új külalakkal) ismét megjelenik a Honti Lapok és a Hontianske listy. A főszerkesztői posztot Štrba Péter vette át, a szerkesztőség tagjai dr. Gustáv Adolf, Lendvay Tibor, Morvay Imre és Korpás Pál – aki egyúttal a lap lektora. A szerkesztőkön kívül a lap előállításán külső munkatársak is „dolgoztak”: dr. Csáky Károly, Danis Ferenc, Dr. Kiss László, Lőwy János, Lendvay István, N. Tóth Anikó, Szikora Gábor, Belányi Gyula, Belányi János, Pálinkás Tibor, Solmoši Márta és Bendíkné Szabó Márta. A nyomdai előkészítéssel Pásztor Csabát és Rigó Róbertet bízták meg. Idővel megváltozott a szerkesztőbizottság összetétele, Morvay Imre helyére Bendíkné Szabó Mártát választották, dr. Gustáv Adolfot pedig Kajtor Pál mérnök /Befejezés a 7. oldalon/

Ipolyság város tisztelettel értesíti Önöket, hogy 2012. szeptember 14-én és 15-én ismét megrendezi a

HAGYOMÁNYOS IPOLYSÁGI VÁSÁRT. A vásár helyszíne az ipolysági Fő tér és a Janko Kráľ utca. Kezdési időpontja: szeptember 14., 8.00 óra. Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk.

Honti Lapok

2012. szeptember

2

A VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT

Ülésezett az ipolysági képviselő-testület Augusztus 28-án Lőwy János polgármester vezetésével megtartotta 22. soros ülését az ipolysági képviselő-testület. A napirendi pontok elfogadása, a javaslóbizottság megválasztása, valamint a jegyzőkönyv-hitelesítők kijelölése után a képviselők jóváhagyták a határozatok teljesítéséről előterjesztett javaslatot. A képviselői interpellációban elhangzott néhány figyelemre méltó megjegyzés, különböző témakörökben: a Honti Kulturális Napok szervezése nagyobb odafigyelést érdemelne; az egyes szórakozóhelyek késő esti nyitva tartása – zenés dorbézolás hajnali fél háromig; illegális szemétlerakatok több helyen a városon kívül; az olyan nagyszabású cirkusznak, amilyen az utolsó volt Ipolyságon, nagyobb helyet kellene kijelölni és távolabb a lakónegyedtől; a városon áthaladó felújított főút szegélyeit is ki kell javítani, főleg a gyalogátkelőhelyeken. Az interpelláció után követ-

kezett a jóváhagyott napirendi pontok megtárgyalása. A testület tudomásul vette a városi rendőrség féléves tevékenységéről előterjesztett beszámolót, valamint a Műszaki Szolgáltatások Üzemének féléves gazdálkodásáról szóló részletes elemzést. A következő napirendi pontban beszámoló szerepelt a városi hivatal féléves gazdálkodásáról és részletes kimutatás a város költségvetéséről, amit a testület egyhangúlag jóváhagyott. A következő pontban tudomásul vették az iskolák naprakész állapotáról előterjesztett, a 2012/2013-as tanévre vonatkozó beszámolót. A fő napirendi pontok megtárgyalása után a képviselők a 8. pontban foglalt szervezési ügyekkel foglalkoztak. A testület jóváhagyta a polgármester által előterjesztett testvérvárosi szerződés megkötését Ipolyság és a magyarországi Veresegyház közt. A két város polgármestere megegyezett, hogy a 25 éve fennálló baráti kapcsola-

tot testvérvárosi rangra emelik. Ez a testvérvárosi szerződés a két városi képviselő-testület határozata alapján a polgármesterek aláírásával lép érvénybe. A testület tárgyalás nélkül jóváhagyta az 1/2012 számú általános érvényű rendeletet (a továbbiakban ÁÉR), amelynek értelmében a testület mellett működő szakbizottságok javasolhatják a város területén működő tömegszervezetek és polgári társulások városi költségvetési pénzből való támogatását. A 2/2012 számú ÁÉR-t, amely részletesen tárgyalja a város hatáskörében működő iskolák, valamint az iskolák mellett működő szervezetek pénzbeli támogatását, a testület szintén jóváhagyta. A város területén kialakított parkolóhelyek díjazását a 3/2012 számú ÁÉR szabályozza. Ennek jóváhagyását megelőzően elhangzott néhány megjegyzés, majd véleménykülönbség alakult ki a parkolási kártyákat illetően, végül a testület megszavazta a

rendeletet. A városi közterület használatát és a használatért járó illetéket szabályozza a 8/2011 számú ÁÉR. A közterület használatáért járó díjszabás négyzetméterenkénti ára – összehasonlítva az Ipolysághoz hasonló városokkal – jóval alacsonyabbnak bizonyult. Ezt szabályozza a testület által jóváhagyott 8/2011 sz. rendelet 1-es melléklete. A képviselők tudomásul vették a XXXI. Honti Kulturális Napok előkészítéséről szóló beszámolót. A négynapos rendezvény programját illetően különféle vélemények és nézetkülönbségek hangzottak el, főleg az első nap programjával kapcsolatosan. Végül a rendezvény programját a képviselő-testület változtatás nélkül tudomásul vette. A képviselők a szervezési rendelkezések értelmében néhány ügyet még megtárgyaltak, majd a négyórás ülés polgármesteri zárszóval véget ért. bb

Felújítási munkák Ipolyságon Idén nyáron városunkban több jelentős felújítási munka is zajlik, melyek célja Ipolyság arculatának megújítása, ill. a városon áthaladó forgalom biztonságosabbá tétele. A Nyitrai Kerületi Önkormányzat a Szlovák Útkezelő Vállalattal együttműködve július folyamán elkezdte az E 77 jelzésű első osztályú főútvonal felújítását. Lőwy János mérnök, Ipolyság polgármestere elmondta, hogy a város és lakói örülnek a felújításnak, mivel több gyalogos és autós is panaszkodott a rossz útviszonyok miatt. Az útfelújítás az E 77 főút Felsőszemeréd és az államhatár közti szakaszát érinti. Mivel a felújítást nem a város végzi, így a felújítási összegről sem rendelkeznek pontos adatokkal. Ám Rakyta Róbert, az építésügyi, környezetvédelmi és területfejlesztési szakosztály munkatársa elmondta, hogy EU-s támogatás felhasználásával valósul meg a projekt, aminek összértéke megközelíti a 3,5 millió eurót. Viszonylag gyorsan haladnak, habár a felújítás mindegyik szakasza időjárásfüggő. A kivitelező a zsolnai székhelyű Strabag vállalat. Igaz, időnként megnehezítik a közlekedést, de ilyenkor arra kell gondolnunk, hogy a fennakadások megszűnése után biztonságosabban közlekedhetünk az adott útszakaszon. Városunk nagy rekonstrukciós projektje, a városháza főtéri homlokzatának felújítása, egy újabb szakaszába lépett ez év nyarán. Rakyta Róbert elmondta: utoljára

a nyolcvanas években újították fel a homlokzatot, ám e munkálatok elnagyoltak voltak. Ebből kifolyólag az önkormányzat már régóta tervezte a szakszerű felújítást, ám ezt nagymértékben megnehezítette a városháza műemlékjellege. A jelenlegi rekonstrukció 2010-ben kezdődött a központi címer felújításával. Erre a város 10 000 eurós állami támogatást

kapott, ehhez további 900 eurós önrészt vállalt. Következő évben került sor a főhomlokzat négy szobrának és a mellvédsornak a felújítására, erre a Szlovák Gázművektől 30 000 eurót kaptak, melyet közel 6000 eurós önrésszel toldottak meg. Ugyanazon évben hajtották végre a legbonyolultabb munkálatokat, a központi főhomlokzat rekonstrukcióját is. Ezt az SZK Kulturális Minisztériuma 30 000 euróval támogatta. Ehhez a város közel 53 000 eurós önrésszel szállt be. 2012 júliusában a munkák negyedik ütemterve kezdődött a balszárny rekonstrukciójával. Ehhez a Szlovák Gázművek biztosított 50 000 eurós támogatást, amit közel 33 000 euróval egészített ki az önkormányzat. Ezzel előreláthatólag az ősz folyamán végeznek. A jövőben a tervek szerint a jobboldali szárny felújításával folytatódik a munka. Mivel a megyeháza műemléképület, a felújítást a Nyitrai Kerületi Műemléki Hivatal felügyeli. A kivitelezéssel Ján Filo szobrászt és szakértő csapatát bízták meg. A homlokzat felújítását hosszadalmas feltárások előzték meg. Ennek eredményeképpen kapta meg a főhomlokzat megújult színét, illetve kapták kissé szokatlan, világoszöld színüket az ablakkeretek is. A munkák ütemével nemcsak a megkérkezett városvezetők elégedettek, de egyre több pozitív visszajelzés érkezik a lakosok részéről is. Pástor Péter

Honti Lapok

2012. szeptember A

3

VÁROSHÁZA TÁJÉKOZTAT

Események, tárgyalások, kezdeményezések a városházán Lőwy János mérnök, polgármester Július 23. – az Általános Hitelbank képviselőivel hitelfelvételi lehetőségekről folytatott megbeszélést; Július 25. – tervezőmérnökkel tárgyalt a köztemető lehetséges bővítéséről; Július 27–29. – az önkormányzati küldöttséggel részt vett testvérvárosunk Váci Világi Vigalom rendezvényén; Július 30. – a Hont–Ipoly Hulladékgyűjtési Társulás ülésén a társulás időszerű feladatairól tárgyalt; Aug. 2. – a Centire kft. képviselőivel projektbenyújtási és projektmegvalósítási együttműködésről tárgyalt; Aug. 7. – a Szlovák Takarékpénztár képviselőivel hitelfelvételi lehetőségekről folytatott megbeszélést; Aug. 14. – városunk első írásos említésének 775. évfordulója alkalmából készítendő kiadvány szerkesztőbizottsági ülésén vett részt; 17. aug. – a hrussói polgármester meghívására ellátogatott a község Honti Parádé rendezvényére; Aug. 18. – nemzetközi tenisztornát nyitott meg; Aug. 18. – a városháza udvarán nyugdíjasokkal találkozott; Aug. 19. – a városháza udvarán részt vett a Szent István-napi emlékünnepségen; Aug. 20. – munkaértekezleten tárgyalt a régió polgármestereivel az ipolyviski szeméttelep rekultivációjáról; Aug 21. – a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása tanácsának zsolnai ülésén az önkormányzatokat érintő jogi változásokról tárgyalt; Aug. 27. – a Garam Völgye Vízügyi Igazgatósága vezetőjének meghívására részt vett a szervezet Ipollyal kapcsolatos rendezvényén. ZP

A XXXI. Honti Kulturális Napok programja 2012. szeptember 13. 15.00

16.00

2012. szeptember 14. Fő tér Hagyományos ipolysági vásár, kézművesvásár 10.00 12.00 13.15 14.15 15.00 17.00 18.00 19.30 21.00 24.00 13.00

2012-ben Házasságot kötöttek Július 28. – Pintér Szilvia és Námer Tamás Augusztus 25. – Andrea Cristina Nitescu és Zlatovský Péter Ipolysági újszülöttek Zoé Viktória Tóka – 2012. július 23. Belanský Borbála – 2012. augusztus 1. Balázs Dáriusz – 2012. augusztus 1. Studva Lúcia – 2012. augusztus 1. Lilia Attila – 2012. augusztus 3. Piszton Simon – 2012. augusztus 3. Rafael Veronika – 2012. augusztus 13. Maczkó Fülöp – 2012. augusztus 14. Maczkó Markus – 2012. augusztus 14. Klukon Péter – 2012. augusztus 15. Varga Viktória – 2012. augusztus 17. Hučík Lúcia – 2012. augusztus 24. Farkas Mária Vivien – 2012. augusztus 25. Elhunytak Fekete Gyula (* 1969) – július 27. Demeter Lajos (* 1958) – július 31. Dúcká Rozália (* 1923) – július 31. Márton Zsuzsanna (* 1932) – augusztus 10. Tóth József (*1926) – augusztus 16. Harmann Jozefa (* 1931) – augusztus 23. Pintér Ilona (* 1929) – augusztus 24. Hengerič Margit (* 1929) – augusztus 29.

Az első és második világháború ipolysági áldozatai, a meghurcoltak és az 1945 után kitelepítettek emlékművének megkoszorúzása Történelmi örökségünk őrzői – kiállításmegnyitó a Simonyi Lajos Galériában

Matiné – gyerekműsor Nagysurányi tamburások Mazsorettek, Napsugár hagyományőrző csoport Szőllősy Gipsy Band Palásti Búzavirág folklórcsoport, százdi citerazenekar, Kincskeresők folklórcsoport Váci fúvószenekar Népszerű dallamok, latin táncok – Veresegyház Váradi Roma Café Utcabál – De Luxe Hont Sound diszkó Menora Saag Centrum Artis A XXXI. Honti Kulturális Napok ünnepélyes megnyitója – Musica Aurea Énekegyüttes Kutak Adrienn keramikus retrokiállításának megnyitója

2012. szeptember 15. Fő tér Hagyományos ipolysági vásár, kézművesvásár 10.00

13.00

Bolgár, cseh, szicíliai és ciprusi folklórcsoportok műsora Rockegyüttesek fellépése: Mink, W-Rock, B-Verzió Peter Cmorík koncertje Hont Sound diszkó A városháza udvara Honti udvar – borkóstoló és ételkülönlegességek Kincskeresők folklórcsoport T–18 sportcsarnok 19. Honti Kupa nemzetközi karateverseny

9.30

2012. szeptember 16. Kálváriabúcsú

17.00 21.00 22.30 10.00 14.00

Pénztári órák a városi hivatalban Hétfő–csütörtök: 8.00 – 11.00 13.00 – 15.00 Péntek: 8.00 – 11.00 13.00 – 14.30 A pénztár a jobb oldali földszinti folyosó legvégén, a 19-es számú helyiségben található.

Honti Lapok

2012. szeptember

4

FIATAL ÍRÓK TÁBORA IPOLYSÁGON A Szlovákiai Magyar Írók Társasága idén július 25-e és 29-e között rendezte városunkban a fiatal írók táborát. Helyszínül az Ipolysági Bentlakásos Szakmunkásképző kollégiuma és a Menora Saag Cent-

rum Artis szolgált. A négynapos táborban szakmai előadások és csoportos műhelymunkák váltották egymást. Nagy Erika szervezőtől megtudtuk, a fiatal huszonéves író- és költőpalánták egy-egy mentorral kiegészült hét-nyolc fős csoportos műhelymunkában dolgoztak a délelőttök folyamán. A mentorok szerepét ismert szlovákiai és magyarországi magyar irodalmárok vállalták: Csapody Kinga magyarországi kritikus, programszervező, szerkesztő; Juhász Katalin költő, szerkesztő; Z. Németh István költő, író, pedagógus; Hizsnyai Zoltán költő, esszéírószerkesztő. A fiatalok a műhelymunkák során a már meglévő szövegeiket finomították, szépítették, ill. mentoraik az írástapasztalataikat s tanácsaikat osztották meg mentoraltjaikkal. A zártkörű csoportmunkák mellett a táborban fontos szerepet kaptak a nyilvános előadások, könyvbemutatók is. A kötetlen író-olvasó találkozásoknak szintén a

zsinagóga adott otthont. Az első nap koraestjének vendége Grecsó Krisztián, beszélgető partnere Csapody Kinga volt. A beszélgetés során kitértek a kisvárosi közeg, a szülőföld megtartó erejére. Krisztián elmondta, hogy fiatalként próbált kitörni a közegből, megtagadta falusi mivoltát, s igazi nagyvárosiként próbált élni. A későbbiekben azonban rájött, hogy a kisvárosi közeg is szolgálhat megfelelő megírandó témákkal. Továbbá felvázolta írói munkásságának egyik legfőbb dilemmáját, miszerint kibeszélheti-e műveiben családja, közeli ismerősei magánéletét, avagy hagyatkozzon az írói fikcióra. A második este vendégeként Garaczi László érkezett a táborba, őt szintén Csapody faggatta, főleg a megírt szöveg utómunkálatairól és tökéletesítéséről. Garaczi elmondta: számára fontos a letisztult, tökéletes szöveg, ennek érdekében az íráskor együtt éli mindennapjait az adott szöveggel, még akkor is, ha ép nem ül az íróasztal mellett. A pénteki nap késő délutáni vendége N. Tóth Anikó volt. A számunkra ismert irodalmárral-pedagógussal Németh Zoltán beszélgetett. N. Tóth Anikó elmondta, hogy nagy hatással volt rá gimnazista éveiben az Iródia mozgalom, amely felfigyelt a tehetségére, és teljes jogú tagjává fogadta. Ez indította el az irodalmi pályán. Elsőként meséskönyvekkel jelentkezett, majd pedig a Fényszilánkok c. regénnyel. Véleménye szerint lassan és keveset ír, több hónap is eltelik írás nélkül, ám jelen pillanatban ismét egy új regényen dolgozik.

Szombaton Kukorelly Endre volt a vendég, vele Juhász Katalin beszélgetett. Kukorelly közvetlen, őszinte nyíltsággal beszélt a kortárs kultúra problémairól. Mint mondta, e kor fiatal szerzőinek „testükkel kell részt venniük a kultúrában, láttatni kell magukat”. A beszélgetés során kitért a politika és a kultúra viszonyára is. (Mint ismeretes, jelen ciklusban az Országgyűlés tagja.) A fiatal generációnak útravalóul a következőket mondta: „Az író tudatos felelőssége a magyar kultúra fejlesztése és reprezentálása.” Az író-olvasó találkozókon kívül több szakmai előadás is elhangzott, melyek a kritika témakörével foglalkoztak. Emellett a tábor folyamán különféle nyomtatott és

elektronikus folyóiratok is bemutatkoztak. A tábor zárásaként (szombaton este) a fiatal írók olvasták fel legújabb munkájukat, melyek nagy része itt csiszolódott, öltött végleges formát. Az est műsorát végighallgatva megállapíthatom, hogy a szlovákiai magyar irodalom ügye nincs elveszve, már színre léptek a legújabb tehetséges irodalmárok. Pástor Péter

Honti Lapok

5

2012. szeptember

Ipolyságiak a londoni olimpián Augusztus 13-án érkeztünk haza Londonból, ahol volt szerencsénk személyesen is részt venni a XXX. Nyári Olimpiai Játékok utolsó nyolc napján. Olyan nyolc nap ékelődött életünkbe, melyről még most is nehéz beszélni, s írni még nehezebb. Kérdések sokaságával fordulnak hozzánk, de mindazt, amit ott láttunk és tapasztaltunk, nagyon nehéz néhány mondatba bezsúfolni. Lehetőségünk nyílott végre ott lenni az olimpián, szerves részévé váltunk a történéseknek, versengéseknek, utazásoknak, éremszerzéseknek, szurkolói táboroknak, a sikerek és sikertelenségek megélésének és annak a szellemiségnek, amiről már igen sokat tudtunk, de ez most más volt… A városban egyszerűen fantasztikus volt a hangulat. Rengetegen voltak, minden felzászlózva, mindenki

Ipolysági zászló a londoni olimpián

hitetni rendezvényeinkkel, ebben élünk és hisszük, hogy a tiszta sport szeretete és léte jobbá teheti az embereket és a világot. London bizonyított! Aláza-

letését, a strandröplabda női bronz- és aranymeccsét, a triatlont, gyaloglást és a maratoni futást. Órákat töltöttünk az olimpiai parkban, de voltunk az

Nagy László kézilabdázóval

Pars Krisztián olimpiai bajnokkal

beleélte magát ebbe az elképesztő érzésbe. Az egész városon érződött, hogy ott most van a sportolók legnagyobb ünnepe: az az esemény, melyen nincs papírforma, melyen bármi megtörténhet. Az olimpia mindenkinek egy álom, és a sportban a legnagyobb elismerés olimpiát nyerni. Így mindenki azért dolgozik négy évig, hogy ezt az álmot valóra válthassa – a szervező, a rendező, az edző, a sportoló, az orvos, a gyúró, a néző, az eladó… Minden arról szólt, hogy az itt járókban maradandó élményeket hagyjon. Így volt ez velünk is. Egy kis létszámú csapat tagjaiként érkeztünk Londonba augusztus 6-án. Szlovákiai barátaink mindegyike valamilyen módon részese az olimpiai mozgalomnak. Erről tanultunk az egyetemen, ezt tanítjuk a diákjainknak, ezt próbáljuk el-

futószámok döntőinél, ezrek és ezrek tapsolták bele versenyzőikbe a jobbnál jobb eredményeket. De tisztelték a „veszteseket” is, mindenki méltó bajnoka lehetett a londoni sportünnepnek, függetlenül attól, hogy nyert-e érmet vagy sem. Most értettük meg igazán, hogy miért született meg Piere de Coubertin báró tollából az Óda a sporthoz című vers. Élménydús találkozásaink voltak a Szlovák Házban is, ahol esténként öszszejöttek a szlovákiai sportolók, edzők és szurkolók. Tanulságos beszélgetések közepette értékeltek-értékeltünk. Minden Londonban töltött óránknak és napunknak megvan a maga kis története, élménye és súlya. Az sem volt elhanyagolható élmény számunkra, hogy szlovákiai magyarként igen büszkék voltunk a magyar sikerekre, jó volt hallani többször is a ma-

tot, barátságot, tiszteletet, segítséget, toleranciát, megbecsülést tapasztaltunk mindenhol és minden helyzetben. Lehetőségünk volt megnézni néhány kajakfutam döntőjét, az atlétikai viadalok legjobbjainak versengéseit, világcsúcsok szü-

olimpiai faluban is, ahol fejünket kapkodva találkoztunk világhírű sportolókkal, olimpiai bajnokokkal, olimpikonokkal. Káprázatos élmény volt ott lenni több ezer angol szurkoló közt, mikor a tét az olimpiai arany. Nyolcvanezer ember tombolt a

Olimpiai park

gyar himnuszt. Az olimpiai bajnokok és érmesek többségével együtt utaztunk haza Londonból, de többjükkel személyesen is találkoztunk egy-egy viadalon. Gigantikus ünnepséggel fejeződött be az olimpia, egy fergeteges show-műsort láttunk záróakkordként. Az eseményen felvonult a brit könnyűzene krémje. A több mint háromórás, tizenkét részből álló gála végén leengedték az ötkarikás lobogót, majd átadták a 2016-os házigazda, Rio de Janiero képviselőinek. És mindez mit jelent két halandó testnevelő számára? Az álom beteljesülését, mely magával hozza az alázatot, barátságot, tiszteletet, segítséget, toleranciát, megbecsülést és tenni vágyást a sport népszerűsítése érdekében. Révész Angelika, Révész Ferenc

2012. szeptember

6

X. Ipoly-nap Augusztus 11-én immár tizedik alkalommal került megrendezésre az Ipoly-nap városunkban. A múlt évihez hasonlóan az idei jubileumi rendezvénysorozatnak is a városháza díszterme adott otthont. Az elmúlt tíz év alatt nagyban változott az Ipoly-nap(ok) programtematikája, ám mindvégig szem előtt tartották az Ipoly mente történelmi és néphagyományi örökségét. Az évek során nemcsak a rendezvénysorozat terjedelme, hanem annak lebonyolítói, társszervezői is változtak. Ebben az évben is az ipolysági Honti Múzeum és Galéria Baráti Köre a szobi Börzsöny Múzeum Baráti Körével karöltve szervezte az ünnepséget. Az idei Ipoly-nap gerincét egy gazdag programú konferencia adta, melyen szűkebb térségünk jeles szakemberei tartották előadásaikat. Az elhangzott előadások témái különböztek egymástól, ám ennek ellenére a kis folyónk és környéke összekötötte azokat, mivel az előadások az Ipoly mente egyes településeinek történelmével, néprajzával, kulturális-társadalmi életével foglalkoztak. Bendík Béla, a Honti Múzeum és Galéria Baráti Körének elnöke ünnepi nyitóbeszédében utalt az Ipoly-nap alapgondolatára, miszerint „egymás megismerése a cél ezen az ünnepen”. Ezt követően Vas Ottó, a gimnázium nyugalmazott tanára Ipoly menti gondolatokkal átszőtt verses köszöntője hangzott el. A verscsokorban többek között Szabó Lőrinc, Áprily Lajos, Csáky Károly műveiből hangzottak el versrészletek. Az ünnepi nyi-

népszokásokat mutatta be. Röviden felvázolta e népdalok gyűjtésének történetét is, mondandóját gazdagon illusztrálta hanganyaggal, egyes népdalokat saját maga szólaltatott meg kiváló énekhangjával. A palóc pásztorfurulya története címmel tartotta előadását a bernecebaráti Gyenes Tamás népi iparművész. Bemutatta a pásztorok által használt palóc pásztorfurulyát, melynek jellegzetessége, hogy a furulya hatlyukú, semleges hangolású, bárhol és bármilyen fából elkészíthető, ám a bodzafa a legjobb. Emellett bemutatta a készítés fortélyait is. Az előadás különlegességét az adta, hogy a saját készítésű hangszereket meg is szólaltatta. Templomi textíliák a Honti Múzeum gyűjteményében. Az ipolysági Honti Múzeum munkatársa, Bendík Márta ismertette a múzeum vallási élethez köthető gyűjteményének néhány darabját. Mint elmondta, az in-

tány után kezdetét vette a konferencia délelőtti része. Alsó-Ipoly menti népdalok magyarországi archívumokban címmel tartott előadást Tóth Edit szobi zenetanár. Előadásában Szobtól Bernecebarátiig terjedő térség összegyűjtött népdalait és az ezekhez kapcsolódó

tézmény 2005 óta gyűjti s rendszerezi az ilyen „kiselejtezett” textíliákat. Különböző egyházi ünnepeken különféle színű és mintázatú textíliákkal díszítették a templomot A gyűjtemény legrégebbi darabja, melynek datálását pontosan ismerjük, az 1899-ből származó lontói terítő-

szél. A gyűjteményi anyag nagy része a 20. század elejéről származik Ipolyságról és környékéről.

Honti Lapok

Délután az alábbi előadókat és témaköröket hallgathatták meg az érdeklődők. Szondi György és Drégelyvár emlékezete címmel a rétsági

mányai is megjelentek. 1805-ben kerül városunkba megyei főorvosként. Kiss László előadásában rávilágított Lübeck gazdászati és borászati munkásságára, kiemelve a magyarországi gyógyvizekről írt tanulmányát, melyben már megemlíti a szalatnyai víz jótékony hatását. Nyaralás és fürdőzés a Dunakanyarban. A nagymarosi Mándli Gyula, a váci Katona Lajos Városi Könyvtár igazgatója, a Dunakanyar 19. századi fürdőtörténelmét mutatta be. Mondandóját gazdagon illusztrálta korabeli képeslapokkal, brosúrákkal. Rámutatott arra is, hogy a 19. sz. végén minden társadalmi réteg számára megadatott a pénztárcájához igazodó fürdőzési lehetőség. Külön kiemelte Leányfalu üdülőhelyeit, amelyet előszeretettel látogattak a kor híres művészei is. Szikora János, az utolsó palásti dudás. A zebegényi Ist-

helytörténész, Végh József vezetette végig a publikumot Drégelyvár és Szondi György vitézségének sokszínű művészeti hagyományozódásain. Előadásában vázolta Szondi évszázados irodalmi, képzőművészeti, építészeti, numizmatikai és népi hagyományi örökségét. Mint említette, megoszlik a szakértők véleménye Szondi György szármázásával kapcsolatban: egyesek szerint jobbágysorból, mások szerint délvidéki nemesi családból származik. A legendák közül ecsetelte a „Szondialagutak” rejtélyét, melyek közül számunkra legismertebb az ipolysági kálváriát Drégellyel összekötő alagút. Gazdasági és borászati szakíró is volt Hont vármegye főorvosa, Lübeck János Károly (1776–1814). A csilizradványi dr. Kiss László orvostörténész a bazini származású ipolysági főorvos életét mutatta be. Lübeckre nagy hatással volt Tessedik Sámuel, neki köszönhetően kezdte el növényi kísérleteit. 1804-ben rövid életű hetilapot ad ki, melyben már növénytermesztéssel kapcsolatos tanul-

vánfi Balázs mutatta be a híres palásti dudás életét és munkásságát. Szikora Jánost a múlt század közepén gyakran keresték fel népdalgyűjtők, hogy megörökítsék gazdag dudajátékát. Istvánfi előadását remek dudamuzsikával zárta. A hagyományokat követve most sem maradhatott el az ünnepelt folyó felköszöntése. A köszöntés koszorúit az Ipoly jobb partján helyezte a folyó vizére Ipolyság és Szob város polgármestere, a két múzeum baráti köre és a váci múzeumegyesület. Pálinkás Tibor múzeumés galériavezető az Ipoly partján kiemelte: „Ez az alkalom, az Ipoly köszöntése kifejezi családias kapcsolatunkat egymáshoz és a folyóhoz.” E momentum illusztrálja legjobban az Ipolynap alapelvét, a békés együttélés és kölcsönös megismerés gondolatát. A szervezők ezúton is köszönetüket fejezik ki a rendezvény támogatójának, a Mediatec – Roman Dobos vállalkozásnak. Pástor Péter Fotók: Mándli Gyula

Fotó: Fidler Józsefné

Honti Lapok

2012. szeptember

7

Húszéves a Honti Lapok /Befejezés az 1. oldalról/ váltotta fel. Ebben a felállásban működött a szerkesztőbizottság egészen 2008 júliusáig, amikor Štrba Péter főszerkesztőt állásából elbocsátották. 2008 augusztusától 2009 októberéig PaedDr. Kolev Adrienn volt a lap felelős szerkesztője, aki ismét új szerkesztőbizottságot hozott létre: Bendíkné Szabó Márta, Korpás Pál, Kajtor Pál, Tóth Tibor, Bendík Béla, Beata Bazalová. Ekkor már a lap mindkét nyelvű változatáért, a Honti Lapok és a Hontianske listy szerkesztéséért, tartalmáért egy szerkesztőbizottság volt felelős. A magyar változat lektorálását Korpás Pál, a szlovákét Beata Bazalová végezte. 2009 novemberétől Bendíkné Szabó Márta lett a megbízott főszerkesztő. A szerkesztőbizottság összetétele változatlan maradt egészen 2010-ig, Korpás Pál haláláig. Helyére Matyis Editet választották. 2011 márciusától a főszerkesztői poszton ismét Štrba Péter látja el a teendőket. Az aktuális szerkesztőbizottság tagjai: Bendíkné Szabó Márta, Matyis Edit, Beata Bazalová, Tóth Tibor, Bendík Béla; tördelés: Hajdú Andrea.

Az olvasóban bizonyára felmerül a gondolat, miért ez a sok bonyodalom, változás az évek során? Miért kellett annyiszor főszerkesztőt, kiadót váltani? Nos, minden kezdet nehézségekkel jár. Tapasztalat hiányában nehéz elindítani egy városi lapot. Az első szám összeállításánál a szerkesztőgárda nem alapozhatott másra, csak a XX. század eleji Honti Lapok célkitűzéseire, tartalmilag és formailag kialakult arculatára. Mindamellett a lap sikeresen elindult. Mint tudjuk, nem könnyű azonban a szerkesztői élet. A leírtakért vállalni kell a felelősséget, és el kell viselni az olvasói vagy egyéb számonkéréseket. Tárgyilagosan, politikától mentesen szerkeszteni egy önkormányzati lapot – mert a képviselő-testület is sokszínű – sziszifuszi feladat. Pedig a testület lényegesen megkönnyítheti a szerkesztői munkát, amennyiben a lapkiadáshoz tárgyilagosan viszonyul. Mi lehet e lap küldetése? A lapindító dr. Zsolnay Ernő akkori polgármester írásából idézek: „Hozzájárulhat a pontosabb informáláshoz, a közösségi tudat kialakításához, szülőhelyünk, történelmünk megismeréséhez, a polgári öntudat kialakításá-

Zenés délután a polgármesterrel A szeniorközpont életéhez már hozzátartozik, hogy 2007 óta városunk polgármestere, Lőwy János mérnök gulyáspartira hívja a klub tagjait. Erre augusztus 18-án, egy verőfényes szombat délután, került sor a városháza udvarán. Meghívott vendégek is voltak: a Felsőszemerédi Nyugdíjasklub tagjai. A program előtt a polgármester üdvözölte az összegyűlt nyugdíjasokat és mindenkinek jó szórakozást kívánt. Először a szeniorközpont csoportjai lép-

hoz. Lehet írástudók, lokálpatrióták, művészi hajlamú polgárok fóruma, akár vitafórum is; lehet egyfajta szellemi műhelye a régiónak, lehet eszköze a polgáriasodás folyamatának, iskolája a politikai kultúrát tanulóknak, s lehet a gazdasági élet élénkítője is.” Ismervén a gazdasági helyzetet, csak remélhetjük, hogy a pénztelenség nem vezet a lap megszűnéséhez. Működéséhez feltétlenül szükséges, hogy a képviselő-testület egységesen kiálljon a lap mellett. Ne akarjuk a költségvetésből hiányzó összegeket a Honti Lapok és a Hontianske listy kiadásán megspórolni, mert az így megtakarított csekélyke összeggel a hiányos költségvetés úgysem menthető meg. Némi bővítéssel viszont a Honti Lapok sokkal tartalmasabb, színesebb lehetne, helytörténeti és néprajzi írásokkal, de akár irodalmi rovattal is gazdagabb. Mindemellett köszönet illeti a városi önkormányzatot, hogy az elmúlt húsz év viszontagságai mellett is megmaradt a Honti Lapok és a Hontianske listy. Reméljük, hogy mindkét lap megéli az elkövetkező húsz évet is. Adja isten, hogy úgy legyen! Összeállította: Bendík Béla

tek fel: Németh Julianna vezetésével a Borostyán tornacsoport, a Labdarózsa folklóregyüttes Pintér Lajos vezetésével, majd az Őszi Napsugár Belágyi Péter vezetésével. A jó hangulatot fokozta a Felsőszemerédi Nyugdíjasklub mellett működő folklóregyüttes és ifj. Szőllősy Sándor zenekarának előadása. Az egész délután jó hangulatban telt el, amit még fokozott a szlovák és magyar népdalok közös éneklése, sőt voltak, akik táncra is perdültek. A gulyás pedig mindenkinek nagyon ízlett. Németh Julianna

A hónap műtárgya Pongrácz Elemér-portré A Simon M. Veronika által pasztelltechnikával alkotott portrén a 110 éve alapított Honti Múzeum első igazgatója (sőt a múzeum létrehozatalának fő mozgatója), Pongrácz Elemér látható. A portré a művésznő ajándékaként díszíti a Honti Múzeum helytörténeti állandó kiállítását. Róla is hallhatunk majd 2012. szeptember 13-án 9.00 órától az Ipolysági Városi Hivatal épületében elhangzó előadássorozaton, melynek keretében a városaik által fenntartott múze-

umokat mutatják be intézményvezető szakemberek és múzeológus kollégáik: Agócs Attila (Fülek), Mészáros Balázs és H. Szabó Petra (Vác), Juhász Gyula (Párkány), Miroslav Lukáč (Korpona), Pálinkás Tibor (Ipolyság). A rendezvény támogatója a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala és Kulturális Minisztériuma. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Pálinkás Tibor

Honti Lapok

2012. szeptember

8

VIII. Szent Korona-ünnep Ipolybalogon Az ünnepet megelőző héten – de különösen szombaton – a faluba érkező vagy azon áthaladó látogató nagy készülődésnek, rendezgetésnek, takarításnak volt szemtanúja. 2012. augusztus 5-én immár 8. évfordulóját ülte Ipolybalog a 2005. augusztus 14-ei eseménynek, amikor a Szent Korona hiteles másolatát ünnepi ceremónia közepette fogadták a faluban, majd elhelyezték az Árpád-kori templomban. Történt ez annak emlékére, hogy a Károly Róbert magyar és Vencel cseh király közti trónviszály idején (1304) a magyar koronát egy éjszakán át templomunkban őrizték. A falu lakossága a régmúlt időktől napjainkig nagy becsben tartja a templomot, melynek 1464-től tornyát is a Szent Korona másolata díszíti. Az ünnepség a korábbi évek forgatókönyvéhez hűen zajlott. A rendezvény megnyitóval kezdődött a falu főterén. Ünnepi köszöntőt Cseri Lajos polgármester mondott. Beszédében felidézte II. Szilveszter pápa látomását azzal kapcsolatban, melyik nép fejedelmének is adja az elkészült királyi koronát. A magyar „küldöttség az áldással együtt meg is kapta a Szent Koronát”. Aztán arról szólt, milyen történelmi helyzet következtében töltött a magyar korona egy éjszakát templomunkban, majd arról, hogyan került a hiteles másolat a községbe. Így kapcsolódott össze beszédében múlt és jelen. A megnyitón közreműködött zenével, szavalattal és énekkel a lukanényei cirterazenekar, Hlavács Réka, Lőrincz Sarolta Aranka és az ipolybalogi Szent Korona Kórus. A megnyitó után György Ferenc

ipolybalogi plébános helyezte a koronát gyaloghintóba, és megindult a menet a Kálváriadomb felé. A templomnál a menet egy rövid időre megállt, itt György Ferenc köszöntötte az ünneplő seregletet. Az ünnepi szentmise fél tizenegykor kezdődött, fő celebránsa dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök volt. Prédikációjából két idézetet emelnék ki. Az egyik a mit is ünnepelünk a Szent Korona-ünnepen. „Azt a hitet, azt a kegyelmi erőt ünnepeljük, mely minden emberi erőfeszítésnél alapvetőbb és fontosabb… Azt az erőt, mely az embert önmaga fölé, önzései és korlátai fölé emeli. A Szent Korona egy nagyon különleges jelkép, kifejezi azt, hogy minden emberi uralkodás és törvény, ha valóban hiteles és

igazi, az nem csupán emberi akarat vagy ötlet szüleménye, nem a többségnek az akarata, nem politikai alkuk eredménye, akkor valamit tükröz a teremtő örök törvényéből. Minden igazi uralkodás valójában szolgálat, az örök isteni uralomnak a

szolgálata. Ezt próbálta megvalósítani Szent István királyunk, ezt fejezi ki a Szent Korona eszméje.” A másik idézet a gyökereinkhez, a kultúránkhoz, az anyanyelvünkhöz való

ragaszkodással foglalkozik: „Aki megmosolyogja az édesanya, a föld, a múlt tiszteletét, aki megtagadja az anyanyelvét, bogáncshoz hasonlatos. A bogáncsot ugyanis könnyen tovasodorja, elfújja a szél.” A szentmise keretében került sor a Szent Korona-emlékérmék átadására is. Az idén Ipolybalog község és plébániahivatala emlékérmet Mons. Tempfli József nyugalmazott nagyváradi megyéspüspöknek, Ipolybalog díszpolgárának a Kárpátmedencei magyarságnak tett szolgálatáért és az ipolybalogi Szent Korona Kórusnak az egyházi zene művelése terén elért sikereiért adományozott. A szentmise végén Batta György magyar örökség díjas író, újságíró mondott beszédet, melyben méltatta István király munkásságát, a magyarság törté-

nelemben betöltött szerepét és hangsúlyozta a Szent Koronaeszme értékrendünkbe való beépítésének fontosságát. A délutáni rendezvények helyszínei az Árpád-kori templom és a Kápolna-domb voltak. A templomban az érdeklődő közönség művészettörténeti előadáson és komolyzenei koncerteken vehetett részt. A „Káponkánál” felállított szabadtéri színpadon fellépett a pákozdi Napraforgók néptánccsoport, a Varga Banda Társulat gólyalábas utcaszínháza, a helyi Bukréta és Kisbukréta hagyományőrző csoport. A dombon kézimunkák kiállítását lehetett megtekinteni. Lehetett lovagolni, íjjal lőni, kardvívást, csillagdobálást gyakorolni. A kézműves foglalkozások rejtelmeibe is belekóstolhattak az érdeklődők, arcfestést is készíttethettek maguknak. A Pákozd–Ipolybalog testvérkapcsolat keretében meghirdetett halászléfőző verseny vándorserlegét az idén az ipolybalogi Skerlec József nyerte. A Kápolna-domb oldalában vertek sátrat a vásári árusok, akik mindenfélét árultak játéktól kezdve hímzett blúzokon keresztül a kegytárgyakig. Közlekdési eszközként a rendezvény helyszínei és a falu között egy panorámabusz és egy minivonat szolgált, melyeken előszeretettel közkekedtek gyerekek és felnőttek egyaránt. A rendezvény a Neoton esti szabadtéri koncertjével folytatódott, majd hajnaltájt DJ Kuti nosztalgiadiszkójával fejeződött be. Matyis Edit

Honti Lapok

2012. szeptember

9

Sikeres szetei sportnap Egy szép szombati napon, július 28-án Szetén, az Ipoly menti kisközségben a londoni XXX. Nyári Olimpiai Játékok szellemében attól nem kevésbé fontos sportnapot szerveztek. Mindennemű sportrendezvény elsődleges célja a béke és az egyenlőség eszméjének támogatása, valamint a résztvevők versenyszellemének erősítése. A szetei sportnapon is érvényesült a sokszor hangoztatott üzenet: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos.” Aki így tett, eleve győztes volt. Az Ipoly jobb partján elterülő Szete községben még mindig rezonáló, nemrégi szomorú

hogy a rendezvényt nélküle kell megszerveznünk. Meggyőződésem, hogy itt és most mindenkinek szeretett volna köszönetet mondani. Ez a feladat immár rám hárult.” Az elhunyt polgármesterre hosszadalmas beszédek helyett a résztvevők egyperces néma csenddel és gyertyagyújtással emlékeztek. Az esemény a játékok és játékosok pozícióját szimbolizálta – elvégre a sors játékterein mindannyian játékosok vagyunk. Csak megérje a mindennapok harca. Az egész napos, színes programokban gazdag, sikeres sportrendezvényért köszönetet

esemény is bizonyítja, hogy csak szemhunyásnyi az élet. Rajtunk múlik, ez alatt a rövid idő alatt mi minden kerül figyelmünk középpontjába. Miért is ez a szomorúság rögtön a kezdet kezdetén, mikor az eseménynek örömöt, békét és győzelmet kellene közvetítenie? Idézem Morvai Tibor alpolgármester szavait: „2011 októberében, amikor a sportnap támogatására a kezdeményező Tóth Tibor polgármester a kérvényt a Nyitrai Kerületi Önkormányzatnak benyújtotta, még nem tudhattuk,

mondunk az önkormányzat minden aktív tagjának, családtagjaiknak, az önkéntesen segítőknek – sokan voltak, akik hozzájárulásukkal elősegítették az akció eredményességét. Különösen Morvai Tibor alpolgármestert illeti köszönet a kitűnő előkészítő-szervező munkáért, melyet a község vezetésének élén a lakosságért, a falu fejlődéséért végzett, és a jelenlegi nehéz helyzetben is végez. Köszönetünket fejezzük ki a Nyitrai Kerületi Önkormányzatnak a 200 eurós támogatásért, a helyi vadászegyesületnek és aktív,

Köszöntő a Honti Lapokban Tisztelt Olvasók! A Honti Lapok hasábjain kifejezhetik jókívánságaikat névnap, házasságkötés, gyermek születése stb. alkalmából, köszönthetik évfordulót ünneplő családtagjaikat, barátaikat, megemlékezhetnek elhunyt szeretteikről. A kívánt szöveghez fényképet is mellékelhetnek. A hirdetések ára: 8,5 x 4,5 cm – 7,50 € 8,5 x 6,0 cm – 10,00 € 8,5 x 9,0 cm – 15,00 € 8,5 x 12,0 cm – 20,00 € A címoldalon megjelenő hirdetésért 100 %-os felárat számítunk.

segíteni mindig kész tagjainak, akik dr. J. Vránskyval, valamint az Erik vállalkozással együttműködve biztosították a frissítőket és a díjakat. Külön megköszönjük a Leaf társaságnak,

hogy a gyerekek részére adományozott édességgel a községnek most is – mint már több ízben – segédkezet nyújtott. A községi önkormányzat új képviselőjének a közügyekhez való rendkívül aktív hozzáállásáért szintén elismerés jár. Köszönjük tehát E. Gyurannak a Szlovákiai Vámhivatal prezentációjának közvetítését, a kinológiai részleg érdekes és tanulságos bemutatóját. Köszönet J. Marczalnak a harci művészeteket bemutató verebélyi Aikido Bushido sportklub programjának közvetítéséért és magának a klubnak a látványos műsorért. Minden – akár kisebb, akár na-

gyobb – szponzornak, résztvevőnek hálás köszönetet mondunk a rendezvény támogatásáért. A program részeként dicsérő oklevelet adtak át a Tisztítsuk meg Szlovákiát, tisztítsuk meg a falut akcióban részt vevő, aktív, községbeli fiataloknak. A gyerekek pedig a helyi, sikeresen működő tűzoltószervezet tagjainak jóvoltából a tűzvész elleni harcot is kipróbálhatták. A sportnap keretében barátságos futballmérkőzésre került sor a környékbeli települések között, de a röplabda- és asztaliteniszmérkőzéseket is nagy hévvel játszották a rendezvényen résztvevők. A legkisebbek szórakoztatását a tanító nénik különféle játékos sporttevékenységgel biztosították. Mivel a sport olyan akció, mely természetszerűleg reakciót – ez esetben éhséget – vált ki, a helybeliek a látogatókról mint kedves vendégeikről gondoskodtak; bónuszként megapalacsintát is sütöttek nekik. Úgy tartják, ha az ember hite százszázalékos lenne, akaratával hegyeket mozgathatna meg. Hát higgyünk és reméljünk! A sportnapon részt vevő gyerekek minden korcsoportja példát mutatott, hogy igazából azok a vesztesek aratnak győzelmet, akik talpra állva újra és újra próbálkoznak. Miloš Kačáni mérnök Ford.: bszm

Felhívás Az ipolysági Honti Múzeum az utókor számára rögzíteni szeretné az első és második világháborúban elesett vagy eltűnt ipolysági katonák és civil áldozatok, valamint a kitelepítettek névsorát. Felkérünk minden segítőkész polgártársunkat, hogy aki

munkánkat bármilyen adattal, információval segíteni tudná, jelezze a Honti Lapok szerkesztőségében vagy személyesen keressen fel minket a múzeum J. Rotarides utcai épületében. Pálinkás Tibor múzeumvezető

2012. szeptember

10

Honti Lapok

Felsőtúri falunap Végre tombol a nyár, itt a nyaralás, fürdőzés, fesztiválok ideje, és – ahogy az már ilyenkor lenni szokott – ekkorra esnek a falunapok is, amit Felsőtúron idén július 14-én tartottunk. Az ünnepség szentmisével

kezdődött a helyi római katolikus templomban, melyet Nagy János esperes celebrált. Délután kettőkor a helyi futballpályán kezdődött az ünnepi műsor, melyet kis óvodásaink nyitottak meg. Őket követte a

nógrádi tánccsoport, az Ipolysági Művészeti Alapiskola növendékei, a felsőtúri énekcsoport és a gyügyi Ďatelinky énekcsoport. Az érdeklődők táncolhattak is az egyre népszerűbb zumba dallamaira, az est fénypontja mégis a Két

szoknya egy nadrág társulat volt, mely óriási sikert aratott. Estefelé fellépett néhány környékbéli rockzenekar, mint a Bukott Angyal, Even Now, Dinamit Brothers és Occasio. Őket követték a csábi Oké ze-

Wollent Valéria A felsőtúri önkormányzat nevében és a magam nevében is szeretnénk megköszönni Wollent Valériának azt a 40 szorgos oktató munkával teli esztendőt, amelyet a felsőtúri óvodában végzett. Köszönjük szépen hűségét és munkáját! Tóth Eszter Tanító néni „Tanító néni! Tanító néni!” Úgy nyújtjuk fel folyton az ujjunk, mintha sok kérdezni- és kérnivalónkkal bőrünkből is ki kéne bújnunk. „Tanító néni! Tanító néni!” S ő válaszol, kisegít mindig, s mint tündér a vándort, kinccsel, utunkra tudás kincsével indít. S bármerre járunk, bárhova visz majd az életünk kanyargós útja, akárcsak a padból felnyújtott ujjal jelentkezünk újra meg újra: „Tanító néni! Tanító néni!” És kicsordul meghatott könnyünk: „Sohase feledjük tanító nénit! Jóságát örökre köszönjük!” Sztyahula Tamás, polgármester

nekar tagjai, akik az utcabálon egész reggelig húzták a talpalávalót. A látogatók a nap folyamán ötféle gulyásból válogathattak, az ügyes kezű asszonyok nem győzték sütni a palacsintát, sőt egy helyen még tortát is osztogattak. A szervezők nem feledkeztek meg a legkisebbekről sem, akik alig várták a sárkányrepülőből szóródó cukoresőt. Ezután ugrálhattak a gumivárban és a trambulinon, lóra ülhettek, kipróbálhatták az arcfestést, bekapcsolódhattak a kézügyességi programokba, sőt még

fényképezkedni is lehetett. Mindenhol kürtőskalács illata áradt, a gyerekek pedig ragadtak a vattacukortól. Amíg álltunk a büféhez vezető sorban, elnyaltunk egy jégkrémet is. Azt hiszem, elmondhatjuk: a VIII. Felsőtúri Falunap a kedvezőtlen időjárás ellenére is nagyon jól sikerült, mindenki megtalálhatta a kedvére való szórakozást. Ezúttal szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a falunap előkészítéséhez és szervezéséhez. Čonka Gabika

Tesmagi Vigasság II – a hagyomány kötelez …megbecsülöm édesanyám, apám örökségét… A hagyományőrzés egy olyan értékteremtés, mely – felhasználva egy adott népcsoport anyanyelvét, történelmét, kultúráját, ősei örökségét – összekapcsol generációkat, múltat és jövőt, tapasztalatokat cserél, és visszaadja a régmúlt idők családias hangulatát. A helyi képviselő-testület és a Csemadok Tesmagi Alapszervezete ezen gondolatok jegyében rendezte meg július 21én immár második alkalommal a Tesmagi Vigasság hagyományőrző rendezvényét, mely ünnepi szentmisével és azt követőn koszorúzással vette kezdetét. A történelem áldozataira emlékezve, tisztelete jeléül helyezett el koszorút, majd mondott ünnepi beszédet Hrubík Béla, a Csemadok országos elnöke, Kiss Beáta, a Csemadok Lévai Területi Választmányának

alelnöke és a Duna Televízió Hazajáró című műsorának stábja. A maratoni kultúrprogram, a mostoha időjárásnak köszönhetően, a kultúrházba kényszerült, ahová a fellépő néptánc-, énekés színjátszó csoportok fergeteges hangulatot varázsoltak egyedülálló népviseletükkel, népszokásaikkal, ma is élő hagyományaikkal, felejthetetlen élményt nyújtva ezzel a vendégeknek és a nézőknek. A jó hangulatot az ipolynyéki Cseri Ica alapozta meg, majd őt követte a szintén ipolynyéki Hont néptánccsoport előadása. Lőrinc Sarolta vezetésével színpadra léptek az ipolybalogi Bukréta hagyományőrzői is. A közönség körében a legnagyobb sikert és elismerést a szécsényi Palóc néptáncegyüttes és a diósjenői néptánccsoport előadása aratta, kik egymást váltva

Honti Lapok

2012. szeptember

11

Halléfőző verseny Ipolyvisken Idén immár harmadik éve rendeztek Ipolyvisken halléfőző versenyt, mégpedig a szomszédos Tésa községgel karöltve. A helyi asszonyságok megérkezésük után azonnal hozzáláttak a juhtúrós sztrapacska készítéséhez. A házi készítésű brindzát, tejfölt, szalonnát Gyurkovics Adrika hozta.

Tuhársky Ferenc a családjával és barátaival báránypörköltet készített. Az ipolyviski Csórésok asszonykórus teljesen új kiadásban énekelte a repertoárját: az ismert nótákat átírták, és vicces szövegeikkel, kitűnő énekükkel szórakoztatták a résztvevőket. A helyi mazsorettek is nagy lelkesedésel tették

mester hirdette ki. Azonban senki sem távozott üres kézzel, mert a tésai vendégek minden-

vel kedveskedtek. Ahogy haladt az idő, egyre több és több ember érkezett.

Mikor a katlanban forrni kezdett a víz, az asszonyok ügyes kézzel és széles mosollyal szaggatták a sztrapacskát. A versenyzők sem tétlenkedtek: nekiláttak a finom halászlé készítésének az éhesek és kevésbé éhesek számára. A hideg sört a Melody Café bár tulajdonosai csapolták, nem hiányzott a lángon sült palacsinta és a jó hangulat sem. Olyanok is akadtak, akik megmártóztak az Ipoly hűsítő vizében. A kitünő zenéről és a későbbi vidám karaokéról az Emgeton zenekar két tagja gondoskodott. A falu polgármestere, Gyurkovics József sem volt rest énekelni. Az ételek készítésébe az ipolyviski vadászok is bekapcsolódtak, akik nagyon finom káposztalevest főztek.

produkciójukat felejthetetlenné. Időközben mindenki kapott egy érmét, melyet később tetszése szerint annak adhatott, akinek főztje a legjobban ízlett neki, így szavazatával a döntéshozatalban is részt vehetett. A győztesek névsorát a polgár-

kinek kézzel díszített kesztyű-

Borka Péter halat sütött, az aszszonyok kukoricát főztek és krumplis laksát sütöttek. Este még lángossal is kedveskedtek a jelenlévőknek. A hangulat egyre fokozódott. Nem volt olyan láb, amely ne táncolt volna a frissen kaszált füvön, a csillagos ég alatt, a család és a barátok körében. Végre a szervezők is kimulathatták magukat. El kell ismerni: ez a rendezvény is nagyon jól sikerült. Gál Mónika

két-két felvonásban kápráztatták el a nagyérdeműt. A délutáni programot a helyi Cseperedő színjátszó csoport és a Napsugár előadása zárta, amit a nézők vastapssal jutalmaztak. Az est további részében sor került a tájjellegű ételkülönlegességek versenyének kiértékelésére, melyen a zsűri Gucký Péter báránysültjét jutalmazta az első díjjal. Az értékes tomboladíjak kisorsolása után önfeledt mulatozás vette kezdetét: előbb a

Sympatic hívta táncba a mulatni vágyókat, majd – ahogy mondani szokták – Bunyós Pityu tett rá még egy lapáttal. Aki ellátogatott rendezvényünkre, reméljük, jól érezte magát. Próbáltunk a mai rohanó és „trendinek” nevezett világunkba egy kis újat csempészni, ami annyira nem is új, hisz a hagyomány, a népszokás és a díszes népviselet nem más, mint őseink öröksége. Csak újként hatott ránk, hisz feledés-

be merült népszokásaink keltek életre, látvány és hang formájában. Aztán persze gyorsan kitisztult az emlékezetünk, és azonosultunk a látottakkal-hallottakkal, mert tudjuk, hogy ez a miénk, hozzánk tartozik. Feltörekvő településként az a célunk, hogy megkeressük az emberi és szakmai kapcsolatokat ember és ember, település és település között, hogy hagyományainkat – őseink örökségét – felhasználva együtt, egymást

segítve tudjunk értéket teremteni, nemzetiségi kultúránk kincseit továbbörökíteni és beépíteni településünk kulturális életébe. Köszönet a szervezésben segítőknek és támogatóknak. Találkozunk szeptember 29én a szüreti fesztiválon... Nem kívánunk elszakadni múltunktól, hanem vállaljuk, hűen őrizzük és ápoljuk örökségünket, hagyományainkat, népszokásainkat. Pál Gyula

Honti Lapok

2012. szeptember

12

A tiszteletadás koszorúi mellé Az idei XXXI. Honti Kulturális Napok nyitórendezvényeként ismét megkoszorúzzuk az I. és a II. világháború ipolysági áldozatai, a meghurcoltak és az 1945 után kitelepítettek emlékművét. A tiszteletadással olyan egykori polgárainkra emlékezünk, akiktől nemcsak családjukat, de a közösséget is megfosztotta a sors. Mivel az emlékmű nem tartalmaz(hatja) az áldozatok névsorát, tavaly kezdett kutatásaink eredményét a Honti Lapok hasábjain tettük közzé. Az adatgyűjtés azóta is folyik, így egyre újabb és újabb nevek, adatok bukkannak fel a felejtés homályából. Ezúton is köszönetet mondok mindenkinek, aki a meglehetősen időigényes munkához bármilyen segítséggel, adalékkal szolgált (név, személyi adatok, rövid eseményleírás, fénykép stb.). Elsősorban Gál Imrét, Kapusta Krisztinát, Rados Dávidot, Zsámboky Máriát, Guczky Ferencet és Évát, valamint a Maczkó család tagjait illeti köszönet, amiért kitartóan és lelkesen végezték a tennivalókat, gyűjtötték, rendszerezték az anyagokat, lelkesen támogatták és propagálták az ügyet. Segítségükkel sikerült a tavalyi jegyzéket bővíteni, kiegészíteni. A 66 ipolysági illetőségű katona és a 27 civil mellett 13 tesmagi, valamint 18 pereszlényi áldozat neve ismeretes, így városunk és részközségeinek személyi vesztesége jelenlegi ismereteink szerint eléri a 124 főt. A frontokon elveszett ipolyságiak névsora (zárójelben a temetés helye): Adamek István, Adler Béla kisegítő munkaszolgálatos (kmsz) (Sztorozsevoje), Bajnok Sándor, Bakonyi László dr. (Nagycenk), Béla István, Benyus József (Sopron), Berecky László, Bittmann Mihály (Budapest III.), Elek József, Flok Gyula, Földes Ferenc (jablnc...?), Frenko István (Turzysk), Frenko János, Frenko Sándor, Gágyor József (Szabadhely), Gál József, Gál Lajos, id. Gedeon Zoltán, Gergej (Gergely) Lajos (a brjankai katonatemetőben újratemetve), (Beszterce), Glauber Miksa kmsz (Rákoskeresztúr), Herczeg József (Ipolyság), Juran Ferenc (Székesfehérvár), Kecsédi Árpád – ipolysági születésű (Csanádapáca), Koterik József, Kovács András (eltűnt Visegrádnál), Kovács Károly (Torda), (Havasalja), Kristóf András, Kristóf György (Usomir), Kristóf István (Mezőkovácsháza), Kurina Gyula (Sopron), Leves Gyula, Lipták András, Lipták József (Holm), Liptay István, Ludvik Béla, Maczkó László, Majer János, Matyis János (eltűnt Csucsa környékén), Matyó János (Worochta), Štefan Melíšek, (Csanádapáca), Mráz Ferenc, Nagy Lajos, Nemes Lász-

ló, Nevolin vagy Novolin István (Perejezsaja), Pál Sándor, Matej Pančuška, Rabatin István (Sztaro Nyikolszkoje), Karol Roškay, Róth Sándor kmsz (Marki), Sárfi József, Schmidt József, Schneihert István (Budapest), Somos István, Sternfeld Sándor gyógyszerész (Pusztavám), Suszter Antal, Szabó József (Zlinka), Szentgyörgyi Károly dr., Torma György, Tóth Sándor (eltűnt Nyikolajevkánál), Vanda István (fogságba esett: Tarnokriti; fogságban hunyt el), Villám János, Vlkolinský ..., Weis Henrik – ipolysági születésű, Weisz Pál kmsz (Koski). A 27 ipolysági civil áldozat: Balogh József, Štefan Čerňanský, Cserba Irén, Cserba Sándor, Elek Rozália, Funk Edit, Gál Ferenc, Herczeg Mária, Michal Hlás-

nik, Jászi András, Karvay Mária, Karvay Zsigmond, Kovács Mária, Körmöci Erzsébet, Karol Kvanický, Ľuriš (Ďuriš?) Anna, Nozdroviczky László, Patakfaly(?) Miklós dr., Péli Mária, Péter Sándor, Rózsa Zsigmond dr., Sörös Pál, Martin Števčať, Tóth Apollónia, Tóth Károly, Varga József, Vistyan György. A tesmagi hősök névsora: Csáki Ferenc, Csitári Dezső (Beregkisalmás), id. Gál István, ifj. Gál István (Mikuliczyn), Pál Ferenc, Pál János (Jászberény), Pál József (Vezérszállás), Pásztor Imre, Pásztor Péter, Sinka István, Sinka József, Tamás Ignác (Korniowka), Varga Ferenc. Pereszlényből a frontokon elesett: ifj. Balla István (vitéz), Bényi Ferenc, id. Csengel István, Gyugó István, Pető Ferenc, Pintér István (Losonc), Rakota Gyula, Tóth János (Tejes). A harcok alatt a faluban három civil vesztette életét: Balla Géza (Bera – 4 éves), Harangozó Anna, Nagy Károly. A háború után aknarobbanás következtében meghaltak: Balla Ferenc (Kispető), ifj. Csengel László, Halász Sándor (Kóri), Jakus János (Tehenes), Túri István (Kiskóri), ifj. Túri János, Zsóka István. A harci cselekmények személyi vesztesége mellett politikai túlkapások is bomlasztották-sorvasztották a közösségeket. A Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcsere keretében – Popély Árpád történész véleménye szerint – a kitelepítésre ítéltek 1946-os jegyzékére kb. 184185 ezer szlovákiai magyar neve került. Úgy véli, a Fórum Intézet adattárában fellelhető dokumentumgyűjtemény mintegy 95 %-ban teljes, mert némely település jegyzékei igen töredékesek. A névsorok kb. 836 ipolysági, 325 tesmagi és 323 pereszlényi lakos nevét tartalmazzák. A hazájukból ténylegesen elüldözöttek pontos száma azonban többnyire nem egyezik a listákon feltüntetettekével, hiszen a háború utáni zűrzavaros időszakban aligha készült kimutatás a valóságos helyzetről. Az adatbázis pontosításában sokat segíthetne a még élő kortársak elmondása, illetve a családi visszaemlékezéseken alapuló, községenként elkészített újabb listák. A kutatást tehát folytatni kell, mert a kisközösségek történelmének mozaikján minden adat, név, fotó számít, sőt felbecsülhetetlen értékkel bír; a nagy történelmi viharok mindennapjainkra is ható következményeit csupán alapos helytörténeti ismeretek birtokában mérhetjük fel igazán. Aki átérzi az emlékezés, a tiszteletadás, a gyökerek megőrzésének fontosságát, szeptember 13-án 15 órakor bizonyára ott lesz az emlékműnél. B. Szabó Márta

Honti Lapok

2012. szeptember T

13

Ö R T É N E L E M

A korszerű állatorvos-oktatás egyik megalapozója

Galambos Márton (1820–1872) Száznegyven évvel ezelőtt, 1872. szeptember 5-én hosszú betegeskedés után Pozsonyban elhunyt dr. Galambos Márton, a pesti Állatorvosi Tanintézet professzora. Özvegyén kívül hat kiskorú árvája – négy lány és két fiú – gyászolta őt. E megemlékezés adósságtörlesztés, hiszen a Borovszky-féle „Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város” c. monográfia még a nevét sem említi. Pedig a földink volt, Selmecbányán született 1820. április 15-én. Tegyük rögtön hozzá, nem csak a monográfiaszerzők bántak vele méltatlanul: egész életútja egy agyonhajszolt, stresszekben bővelkedő életpálya volt. Már a startnál hátrányos helyzetben lehetett, mert bár a pesti piaristák gimnáziumában tanulhatott, félárvaként ezt csak a híres Rókus Kórház lelkészé-

nek „gondnoksága” alatt tehette. Az egyetemi tanulmányok előfeltételeként szolgáló bölcsész évek után az orvoskar hallgatója lett. Szorgalmas diákként 1846ban sebész- és szülészmesteri képesítést, majd állatorvosi diplomát szerzett. A pontot az i betűre azonban csak 1858-ban tehette fel – a Hőgyes-féle Millenniumi Emlékkönyv tanúsága szerint csak ekkor, 38 éves korában lett orvosdoktor. Az Állatorvos-tudományi Egyetem elhunyt tanárainak életrajzait közreadó „Biographia” c. kötet (Bp., 1986) szerzői nem adnak magyarázatot e „csúszásra”. Így csupán feltételezzük, hogy az 1847-től már az említett egyetem elődje, az Állatorvosi Tanintézet tanársegédeként dolgozó Galambost majd honvédorvosi múltja, „a magyar ügy szívvel-lélekkel való szolgálata” kényszeríti e

kései diplomaszerzésre. Lehet, hogy csak önmagának kívánta bizonyítani: erre is képes, hiszen 1858-ban már a tanintézet legtöbbet foglalkoztatott tanára. S amint az már lenni szokott: csak óráinak s tárgyainak számát emelték, fizetését nem. „Szánalmas sorsa volt. A teljesen szegény emberrel azt tették, amit akartak… mert protektorai nem voltak” – olvashatjuk a már említett „Biographiá”-ban. Sorsának javulását az intézet átszervezésétől várta – ám ekkor is csalódnia kellett: az addig kötelező 3 tantárgy helyett kilencet kellett előadnia, ráadásul két nyelven, sőt az ő vállain nyugodott a kisebb háziállatok kórodájának gondja is. Az 1200 forint fizetéssel járó professzori kinevezés 1863-ban túl későn jött. 1864-ben „a hoszszan tartó súlyos testi-lelki túl-

terhelés következtében súlyosan megbetegedett”. Betegségéből már sosem épült fel teljesen. Ennek ellenére a diákjai által lejegyzett és sokszorosított kórbonctani, ill. általános kór- és gyógytani előadásai magas szakmai színvonalról tanúskodó alapvető munkák. Tudományos felismerés is fűződik nevéhez: elsőként bizonyította, hogy az ún. keleti marhavészre a kecskék és juhok is fogékonyak. Az 1871-ben az állatorvosok és mezei gazdák számára írt 426 oldalas gyógyszertanának sokáig nem örülhetett. A Magyar agrártörténeti életrajzok I. kötete (Bp., 1987) így sommázza Galambos életművét: „… a korszerű állatorvos- és gyógyszerészet oktatás hazai megalapozóinak egyike… a túlméretezett kötelezettségvállalások megrövidítették életét”. Hadd kételkedjünk egy kicsit: csak „vállalások”…? Dr. Kiss László

Antiqua Ecclesia Szeteiensis, avagy Szent András-Szórád és Benedek remetéknek, valamint nagy tisztelőjüknek, Szent László királynak patrocíniuma – II. (Folytatás az augusztusi számból) Kik is Szent András-Szórád és Benedek remeték? András és Benedek, mester és tanítvány. Nem magyarok, de régi hazánk földjét szentelték meg. Legendájukat rendtársuk, Boldog Mór későbbi pécsi püspök írta meg 1070-ben. „Abban az időben, mikor a legkeresztényibb István király uralkodása idején Isten ismerete és a keresztény vallás Pannóniában még éppen csak kicsírázott, hallva a jó uralkodó híréről, mint atyjukhoz gyűltek hozzá más földekről a papok és szerzetesek, nem a kényszerűségtől hajtva, hanem inkább hogy a szent szerzetesi élet új öröme szent közöségükkel kiteljesedjék. Volt köztük egy, kit Szórádnak hívtak és paraszti nemzetségből származott. A Szentlélek sugallatára jött e hazába lengyel földről, hogy remeteéletet folytasson. Szlovákia területére 1020 körül érkezett. A Nyitrához közeli Zobor-hegyi Szent Hypolit bencés kolostorba Fülöp apát fogadta be, tőle kapta az András rendi nevet. Egy idő után remetebarlangba ment, és remeteéletet élt. Valószínűleg a Trencsén melletti Vágszikláson (Skalka) élt még idős korában is, mikor a szerzetes Benedek személyében fiatal segítőt és tanítványt kapott.” Szent András-Szórád nagyon szigorú aszkétaéletet élt. Különösen a böjti időszakban erősen böjtölt. Boldog Mór püspök szerint a nagyböjt kezdetén az apáttól „kért negyven szem diót, s ezzel a táplálékkal meg-

elégedvén boldogan várta a szent feltámadás napját.“ A napi munka után, mely rendszerint erdőirtásból és az egyszerű nép tanításából állt, olyan éjjeli pihenést készített elő magának, ami inkább kínzásnak, mint nyugalomnak számított. Testén láncot viselt, mely mélyen a húsába vágódott. Amint Mór (1030-ban pannonhalmi apát, 1036-tól pécsi püspök) írja a Vita sanctorum heremitarum Zoerardi confessoris et Benedicti martyrisban: „Ami most köveztkezik, azt Fülöp apát mesélte nekem, mikor apáttá nevezett ki engem. Mikor tehát közeledett halála órája (Szórád-Andrásnak) bejelentvén a jelenlévőknek megparancsolta, hogy köntösének egyetlen darabjából se vetkőztessék ki mindaddig, míg Fülöp apát, akiért már küldetett, meg nem érkezik. Mikor az atya megérkezett, a tiszteletre méltó test már holtan feküdt. Levetkőztetvén, hogy megmoshassa, megtalálta a láncot, mely már elérte a zsigereket. Ó, csodálatos, hallatlan eset! A lánc, mely bent

a húst rothasztotta, kívül bőrrel volt bevonva. De a vértanúságnak eme módját észre sem vették volna, ha a köldök felett meg nem látják a csomóra kötött fémet. Mikor azonban a kibontott láncot a testből húzni kezdték, a bordák erős ropogása hallatszott.” Szórád 1030 körül halt meg, földi maradványai a nyitrai Szent Emerám-székesegyházban pihennek. Benedek Szent András-Szórád tanítványa volt. Valószínűleg a mai Szlovákia területéről származott. Mestere halála után úgy döntött, hogy a remetebarlangban marad. Elődje példáján felbuzdulva három évig nagyon szigorú életet élt a vágsziklási telephelyen. Rablók támadtak rá, megkötözték és a Vág vizébe dobták. Az emberek sokáig keresték őt, de eredménytelenül. Észrevették viszont, hogy egész évben egy sas üldögél a folyóparton, mintha figyelne valamit. Valóban megtalálták a testet, mely oly romlatlan állapotban volt, mintha Benedek csak akkoriban halt volna meg. A földi maradványokat szintén a nyitrai székesegyházban temették el, mely akkor már a bazilika ranggal ékeskedett. Az ikonográfia remeteként ábrázolja őket, háttérben a Zoborral, vagy Vágsziklással, esetleg a magyarországi Pannonhalmával. Attribútumaik között a diót, a sast, a láncot, a szekercét és az üreges fába függesztett köveket találjuk. (Befejezés az októberi számban.) M. Kačáni Ford. B. Szabó Márta

Honti Lapok

2012. szeptember

14

Tüskék Gödényországnak új név kéne Gödényország egészen különös kis ország. Földrajzi helyzeténél fogva a földrész szívének tekinthető, bár jellege alapján az anatómiai ismeretekkel bírók inkább a kontinens veséjeként határoznák meg. Államformája a beszűkült látókörű, vaskalapos jogtudorok számára meglehetősen szokatlan. Ún. klánrendszeres irányítású királyság, de királya nincs. Elnöke se. Kiskirályokban viszont bővelkedik. Parlamentje rendkívül demokratikus, minden tagját azonos kiváltságokkal ruházták fel. Az itt szorgoskodó vezetőréteget alkotók mindannyian elsők az elsők között. Gödényia a legköztársaságibb köztársaság a földkerekségen. Alkotmánya a testvériség elveire épül. A szesztestvériségére. Törvényalkotók sokasága dolgozik éjt nappallá téve a megfelelően kacskaringós paragrafusok tömegének kiötlésén. A lakosság túlnyomó részének szervezetét ugyan szintén az alkohol kémiai reakciói működtetik, mint az uralkodó réteg sok tagjáét, csakhogy amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek, ugyebár… Mert törvénynek, ugyi, lenni kell, különben mi a fittyfenét szegnének meg nagy élvezettel a kiválasztottak? Termelődnek tehát a törvénycikkek, rendeletek, passzusok, hogy csak, na! Egyenesen varázslatos alkotás, kis műremek valamennyi. Egy ügyes prókátor évekig csűrheticsavarhatja bármelyiket anélkül, hogy a törvényszegő delikvensnek akár a haja szála is meggörbülne. Izgalmas játék, szent igaz! Adrenalin-sportnak se kutya, mert egy vagyonba kerül, és benne van a „hátha”... Hátha mégse sikerül teljesen paffra vágni a másik oldalt, s akkor irány a dutyi! Természetesen, a ranglétra felső fokait elfoglalókról beszélek, az édes anyaföldön kóricálókra mindez nem vonatkozik. Ők csak szépen tartsák be az artikulus betűjét, azért van! Elvégre nem süllyedhet az ország anarchiába! Na, jól néznénk ki, ha mindenki úgy élne, ahogy akar! Nem mondom, egy kis ittas vezetés még belefér. Gödényország jól képzett bíróságai időhúzásban verhetetlenek, így szekérderéknyi cikkellyel is könnyedén elbánnak. Mire sorra kerülne az ürge ügye, már az is fele-

désbe merül, holtrészegen ő galoppírozott-e keresztül embertársán autóstul, vagy őt vágták-e be bringástul az árokba… Az a néhány alkoholszázalék a vérben, ugyan már, nagy ügy... Gödényiában mindennapos dolog. Az vesse rá az első követ, aki nem bukik orra, mikor lehajol érte. Van az ítélőszéknek sokkal fontosabb dolga is, minthogy a fehér sapkások feljelentgetéseivel foglalkozzon. Nahát! Itt van például az ország neve. A gödény, ugyebár, egy pelikánféle jókora madár, amely táplálékának beszerzésekor kizárásos, ill. kiszűréses módszert alkalmaz: a csőrébe kanalazza a vizet, majd a betévedt apró halakat elfogyasztja, a lét meg kiköpi. Nos, ilyet egy rendes gödényiai nem tesz. Mármint a szájába kerülő folyadékot a világ kincséért se pökkintené ki, hanem honpolgári kötelességét öntudatosan teljesítve minden teketória nélkül lenyeli. Persze, arra kínosan ügyel, nehogy víz keveredjen a csuszalesőjébe. Na, kérem, hát hogy nyerheti egy magas színvonalú ivókultúrával rendelkező társadalmi képződmény egy folyadékot kiköpő madárról a nevét? Vagy az ország nevét kell megváltoztatni, vagy a pelikán lehetetlen szokásait. Mivel a tollas nem hajlandó eledeléről lemondani, a halféle meg borban-sörbenpálinkában a legjobb törődés mellett is felfordul, nem marad más hátra, mint az átkeresztelkedés. Sziszifuszi feladat az előkelők számára, hogy az országimázsnak megfelelő új névre leljenek, olyanra, ami hű marad az alkohol tiszteletének elvéhez. Ajánlanám az illetékeseknek, hogy diszkó utáni vasárnap hajnalon sétálják körbe a mulatóhelyek környékét. Meggyőződésem, hogy sokkoló élményben lenne részük: a fiatalok alkoholizmusának ígéretesen felfelé ívelő görbéje gyakorlati kivitelezésben meglehetősen plasztikus formákat mutat a járókelők lába előtt. Csupán egy frappáns megnevezés kéne a járdaszinten tobzódó „kultúra” meghatározásához, és – a fejlődés irányát figyelembe véve – Gödény-ia helyett hamarosan valamiféle „-dia” lehetne az ország. Javasolnám az Ok… izé… De én okkultizmussal nem foglakozom. B. Szabó Márta

Mentünk, láttunk, laktunk... Végre eljött a megérdemelt és várva várt szabadság. Boldog indulás, végre kipehenjük magunkat az egész évi munka után. Megérkeztünk (egy budapesti utazási iroda szervezésében) egy horvát tengerparti városkába, szétosztottak, „egyesek ide”, mások oda. Nekünk egy garázs

összekuporodva ültünk a széken, nem mertünk elaludni. Így éjjel-nappal élveztük a nyaralást! Amit többen nem egészen értünk: egyformán fizettünk, de egyesek napfényes apartmanban, mások dohos pincében laktak. Itt valami nagyon nem volt rendben. Ketten idő előtt haza is

Kilátás a lakószobából

jutott, bentlakókkal – skorpiókkal. Reklamáltunk, kaptunk másik szállást egy kívülről szép épületben. Szép épület, gondoltuk, nem lesz ez rossz. Igen ám, csakhogy minket nem magában az épületben, hanem annak egy ablak nélküli alagsori helyiségében (sőt nyugodtan nevezhetem pincehelyiségnek is) helyeztek el. Koszos, büdös, penészes, dohos, egészségtelen helyiségben. Erre mondják: anyám, én nem ilyen lovat akartam! De semmi baj, gondoltuk, a város szép, a tengerpart szép, csak kibírjuk. Igen ám, csakhogy eljött az este! Mire visszamentünk a szállásra, „vendégek” vártak ránk. Nem is

utaztak, így beköltöztünk a helyükre. Röpke 7 éjszakát 3 helyen töltöttünk, amit előtte mindig ki kellett takarítanunk. Végre hazaérkeztünk! Síró-

Virág helyett a bejáratnál görcsöt kaptam – talán az örömtől, hogy végre itthon vagyunk. Elkönyveltem: mégiscsak szép a mi városunk!

„Lakótársak” mindenhol, mindenféle méretben

akármilyenek: skorpiók, százlábúak, csótányok, bazi nagy pincebogarak. Mondják, a busmanok a legboldogabb emberek a földön, mert semmijük sincs, fejüket a könyökükre támasztva békésen alszanak. De alszanak! Mi viszont nem aludtunk,

Eldöntöttem: amennyiben jövőre indul a tévében valamilyen túlélő show, bejelentkezem. Ezek után talán azt is kibírom (azért legalább fizetnek). Hromada Edina mérnök és a többi 11 pincelakó (névsor a szerkesztőségben)

Honti Lapok

15

2012. szeptember

Normális? Nemrég volt 44 éve annak, amikor a Varsói Szerződés államainak hadseregei csoportos kirándulásra szélesebb hazánkba látogattak. A kirándulás főszervezője a CCCP utazási iroda volt. A mai előírásokkal ellentétben a turistáknak kötelező volt fegyvert is vinniük a fedélzetre, melyet aztán itt nálunk előszeretettel használtak is. Ekkora idegenforgalom hazánkban a tatárjárás és a törökvész óta még nem volt. Nyalhatták is volna a tíz ujjukat a szállodák, vendéglők és a múzeumok vezetői a busás bevételeken, de az akkori látogatásnak messzemenőleg nem a kultúránkkal, történelmünkkel és látványosságainkkal való ismerkedés volt az elsődleges célja. Érdekelt is az volna egy, a Góbi sivatagból való, írni-olvasni nem tudó, nomád juhász fiát? Az ilyen kiskatona még az angol WCt is ripityára lőtte volna, mert azt sulykolták az agyába, hogy minden, ami angol, tehát nyugati, a szocializmus legelvetemültebb ellensége. Éppen ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy az épp a jobb élet felé kacsingató államvezetést meg az országot is a szocializmus rákfenéjének festették le

előtte, amit könyörtelenül ki kell irtani. Buzgalmukban még az augusztusi hőségeket is a Szibériából ide vezényelt szoldátok elleni provokációnak próbálták beállítani. Annak érdekében, hogy a szovjet kontingens műveltségi fokát valahogy mégis csak felminősítsék, olyan paranoid módszereket alkalmaztak, hogy hazánk intelligenciájának képviselőit és a haladó gondolkodású emberek ezreit futószalagon küldözgették börtönbe, vagy nem egy esetben ki is végezték őket. Mivel azért egy ország elitjének likvidálása egy kissé hoszszadalmas eljárás, mint ahogy azt ők elgondolták, a tervezett rövidke kirándulásból több mint húsz lett. All inclusive. A mai játéktermek helyett, amelyekben a nyerőgépeket félkarú rablónak nevezik, az orosz rulett kezdte élni fénykorát. Azt viszont már kétkarú rablónak hívták. Sokszázezer fős turistáját országunk kamrájából etette-itatta. A kommunista párt addig sosem látott hatalomhoz jutott, ám elöljárói csupán úgy táncolhattak, ahogy azt a szovjet elvtársak kezeiben összefutó zsinórok engedték. Aztán a nyolcvanas évek vége felé sok vajúdás után megszületett a peresztrojka, és nem kis megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a majdnem a mi hadseregünkkel azo-

Receptajánló Házi készítésű ételízesítő Lassan beköszönt az ősz, beérnek terményeink a kertben, itt a szüret ideje. Ilyenkor alkalmas az idő a vállalkozó kedvűek számára, hogy saját ételízesítőt készítsenek. Már régebben készültem rá, és most

közreadom férjem, Matyis István mérnök által beszerzett és két alkalommal is elkészített ételízesítő receptjét, hogy ezzel is tisztelegjek emléke előtt. Igaz, a „végeredmény” 10 kg, de természetesen lehet az

nos létszámú tovarisekipázs szabadsága immár letelt, végre hazamehetnek újra feltörni a közben elugarosodott tajgát és sztyeppét. Húsz év iga után végre kirúghattunk a hámból. 44 év után végül is ott vagyunk, ahol vagyunk. Megszállóink, hálistennek, már nincsenek, de mindig akad valaki, aki uralkodni akar felettünk. Annak idején nem tudtuk, mi a munkanélküliség, pedig akkor tizenötmillióan voltunk. Ma a megmaradt ötmillió ember egynegyedének nincs munkája. Tévedés ne essék, nem a múltat sírom vissza, csupán könnyezem a mát. Az akkori turisták vittek, amit lehetett, mégis mindenkinek jutott minden. Ma hozzák a pénzt, mégis mindenkinek jut belőle, csak nekünk nem. Lehet, hogy szellemi kapacitásaink még mindig börtönben ülnek? Valamivel több mint húsz telt el azóta, hogy a szovjet kontingens elhagyta hazánkat. Annyi, amennyi időt itt töltöttek. Van tehát egy új remény arra, hogy esedékes egy megkönnyebbülést és változást hozó újabb peresztrojka, amelyről már évek óta álmodunk. Vagy talán az lenne a legjobb, ha ebből az álomból senki nem ébresztene fel bennünket? Belányi Gyula

arányokat csökkenteni. (A 10 kg-os mennyiségtől nem kell megijedni. Kitűnően megfelel ajándéknak is. Mi is szétosztottuk a rokonok, barátok és ismerősök között. Mindenki nagyon örült neki, hisz nem mindennapi, ráadásul saját készítésű dologról volt szó, amit csak szívvel-lélekkel, kitartással és a hozzátartozók részéről nagy

Anyagszükséglet 10 kg vegetához: 5 kg szárazanyag + 5 kg só Szükséges anyagmennyiség petrezselyem vegetalevél fokhagyma vöröshagyma paradicsom pasztinák sárgarépa zeller Pritamin paprika zellerlevél szőlőcukor napraforgóolaj kristálycukor keményítő nátrium-glutaminát B2-vitamin - Riboflavin konyhasó

Nyers állapotban 2 kg 1 nagy marék 45-50 dkg 3,85 kg 1,75 kg 10 kg 13 kg 1,55 kg 1,50 kg 1 nagy marék

Szárazanyagigény

Valós szárazanyag

30 dkg 5 dkg 20 dkg 50 dkg 10 dkg 1 kg 1 kg 20 dkg 14 dkg 5 dkg 50 dkg 1 dcl – 10dkg 20 dkg 50 dkg 25 dkg 1 dkg 5 kg

30 dkg 3 dkg 20 dkg 50 dkg 14 dkg 1 kg 1,20 kg 16 dkg 16 dkg 2 dkg

türelemmel lehet elkészíteni.) Bevallom én csak a zöldségek mosásában, tisztításában, darabolásában meg a szárítás utáni takarításban vettem részt. A szárítás és a vegyítés – tehát a „szakma” – kizárólag a férjem kiváltsága volt. Az elkészítése egyszerű, de nagyon időigényes, nálunk kb. három hétig tartott. A zöldségekből beszerezzük az előírt mennyiséget, megmossuk, megtisztítjuk, feldaraboljuk és egymás után elektromos szárítóban megszárítjuk. A száraz zöldséget mixerrel finom porrá őröljük, amennyirre finomra csak lehet, és félretesszük külön-külön üvegekben, amíg minden zöldséget meg nem szárítunk. Aztán hozzáadjuk az adalékanyagokat, majd jól öszszekeverjük. Fém- vagy műanyag dobozban is eláll. Mi ajándékozáshoz lezárható zacskókba töltöttük. A táblázatból látható, hogy kb. mennyi szárazanyagnak kellene kijönnie az adott zöldségből, a valós szárazanyag címszó alatt az található, nekünk mennyi lett belőle. Az eltérések elhanyagolhatóak, alapvetően nem változtatnak a vegeta ízén. Aki vállakozik az elkészítésére, annak jó munkát kívánok. ME

Ki kivel szeptemberben 5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Honti Lapok

2012. szeptember

16

V. liga – kelet Ipolyság – Dolný Ohaj Komjatice – Ipolyság Ipolyság – Svätý Peter Zlatná na Ostrove – Ipolyság Ipolyság – Tvrdošovce

V. liga – kelet – ificsapat Ipolyság – Kolárovo Zemianska Olča – Ipolyság Ipolyság – Svätý Peter Zlatná na Ostrove – Ipolyság Ipolyság – Imeľ

III. liga – diákok – dél 4. f. Ipolyság – Močenok 5. f. Nesvady – Ipolyság 6. f. Ipolyság – Kolárovo 7. f. Želiezovce – Ipolyság 8. f. Ipolyság – Okoličná na Ostrove

5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Területi bajnokság Felsőtúr – Nová Dedina Podlužany – Palást Hr. Kľačany – Felsőtúr Palást – Veľký Ďur Felsőtúr – Palást Felsőtúr – Palást Kalinčiakovo – Felsőtúr Palást – Nová Dedina Felsőtúr – Pohr. Ruskov Hronské Kľačany – Palást

5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Területi bajnokság – 2. osztály Dolný Pial – Deménd Ipolyszakállos – V. Kozmálovce M. Kozmálovce – Deménd Bory – Ipolyszakállos Deménd – Keť Ipolyszakállos – Žemberovce V. Kozmálovce – Deménd Pukanec – Ipolyszakállos Deménd – Bory Ipolyszakállos – Nagytúr

5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Ipolyfödémes – Pukanec Nagytúr – Ipolyfödémes Ipolyfödémes – Felsőszemeréd Mýtne Ludany – Ipolyfödémes Ipolyfödémes – M. Kozmálovce

Mýtne Ludany – Nagytúr Nagytúr – Ipolyfödémes Pl. Vozokany – Nagytúr Nagytúr – Lok Ipolyszakállos – Nagytúr

5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Felsőszemeréd – M. Kozmálovce Felsőszemeréd – Mýtne Ludany Ipolyfödémes – Felsőszemeréd Felsőszemeréd – Pl. Vozokany Lok – Felsőszemeréd

5. ford. – szept. 2., 16.00 6. ford. – szept. 9., 16.00 7. ford. – szept. 16., 15.30 8. ford. – szept. 23., 15.30 9. ford. – szept. 30., 15.30

5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Területi bajnokság – 3. osztály Ipolypásztó – Beša Tompa – szünnap Bátovce – Ipolypásztó Tek. Lužany – Tompa Ipolypásztó – Hronovce Tompa – Lontó Ipolypásztó – szünnap Ipolyvisk – Tompa Ipolypásztó – Tek. Lužany Tompa – Málaš

5. f. 6. f. 7. f. 8. f. 9. f.

Ipolyvisk – T. Lužany Lontó – Ipolyvisk Ipolyvisk – Málaš Ipolyvisk – Tompa Farná – Ipolyvisk

Lontó – Málaš Lontó – Ipolyvisk Tompa – Lontó Lontó – Farná Malé Ludince – Lontó

A 3. osztály mérkőzései 3 órával a 2. osztály mérkőzései előtt kezdődnek. Szikora Gábor

40. Ipoly Kupa – 3. Daučík Ferdinánd-emlékkupa 1972 óta Ipolyság középiskolái rendszeresen részt vesznek az Ipoly Kupa nemzetközi labdarúgótornán, ahová meghívást kapnak a csehországi és magyarországi testvériskolák csapatai is. A rendezvényen rendszeresen nyolc csapat méri össze erejét. 2010 óta a torna a Daučík Ferdinánd-emlékkupa elnevezést is viseli, amit Daučík Ferdinánd születésének 100. évfordulója alkalmából kapott. Az idei 40. nemzetközi labdarúgótorna 2012. szeptember 28–29-én lesz. RF

Családi ház Ipolyságon a Sznf u. 28. szám alatt (szemben a fehérházzal) eladó. Érdeklődni a 0905-727 538 mobilszámon lehet.

Geodéziai iroda Geodéziai és kartográfiai munkák – geometriai tervek – épületek bemérése – tulajdonhatárok kimérése és kitűzése – építkezési területek és épületek kitűzése – egyéb Koháry Milan, tel.: 0908-632457 E-mail: [email protected] Ipolyság, Fő tér 17. /az emeleten/

Megemlékezés Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én múlt 15 éve, hogy Szabó István (Lontó), a felejthetetlen férj, szerető édesapa, nagyapa, dédapa családja köréből az örök hazába költözött. Akik ismerték, szerették, tisztelték, emlékezzenek rá velünk együtt, s lelke üdvéért mondjanak egy fohászt ezen a számunkra kerek évfordulón. Felesége, lánya, unokái, dédunokái

Köszönetnyilvánítás Fájó szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2012. augusztus 31-én elkísérték utolsó útjára az ipolysági temetőbe drága halottunkat, Hengeričné Debnár Margitot. A gyászoló család

A Hont-Ipoly menti régió havilapja. Nyilvántartási szám: EV 3811/09 Főszerkesztő: Štrba Péter Tel.: 036/7411026, e-mail: [email protected] www.sahy.sk Nyomtatás: RunnerMedia, Balassagyarmat. Szerkesztőbizottság: Bendíkné Szabó Márta, Matyis Edit, Beata Bazalová, Bendík Béla, Tóth Tibor. Kiadó: Ipolyság város, Fő tér 1., 936 01 Ipolyság; tel.: 036 7411071. Grafika, tördelés: Hajdú Andrea. A szerkesztőség álláspontja nem mindenben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelősséget nem vállalunk.

Honti Lapok