A reáliák fordítása Honti Enikő Az alábbiakban a reáliák fordításakor felmerülő kérdéseket vizsgálom. Ezzel a problémával minden fordító szembesül és minden fordítónak az a célja, hogy minél adekvátabb módon oldja meg a reáliák fordítása során jelentkező nehézségeket. Elsősorban azt vizsgálom, hogy adott forrásnyelvi mű fordítása közben milyen problémákkal találkoznak a fordítók, és ezeket hogyan oldják meg. Kutatásom tárgya továbbá az is, hogy a reáliák fordításakor a fordítók milyen műveleteket használnak, meg tudják-e oldani a fordítást, úgy, hogy ne vesszen el a reáliák jelentéstartalma. A reáliák szerepe ugyanis meghatározó lehet egy műben, ezért fontos, hogyan fordítják le. A nem megfelelő fordítás következményeként elveszhet, vagy módosulhat a reáliák jelentéstartalma, mellyel együtt háttérbe szorulhat a szöveg specifikuma, esetleg mondanivalója is. A problémakör szemléltetésére szolgál a következő példa, a törökméz angol, illetve német nyelvre történő fordítása: (1) (1a) (1b)
[…] törökmézre […] (Molnár 8) […] a piece of halvah […] (Rittenberg 11) […] um türkischen Honig. (Alkalay 9)
A törökméz egy sütőben készült édességféle. Az angol célnyelvi szövegben a fordító a halvah kifejezést használta, mely egy sűrű nugátos édesség megnevezésére szolgál. Mivel az angol kultúrában nem ismert a törökméz, így a fordító egy ahhoz jellegében hasonló édesség nevével oldotta meg a fordítási problémát. Ezt a fordítási műveletet analógiás fordításnak nevezik. A német célnyelvi szövegben szószerinti tükörfordítást alkalmazott a fordító. Ezzel azonban az a baj, hogy az olvasó a hétköznapi életben használt ‘mézre’ fog gondolni, és azt hiheti, hogy a ‘török’ jelző az elkészítés módjára, vagy a származási országra utalhat. Kutatásom korpuszát Molnár Ferenc egyik közkedvelt és máig népszerű ifjúsági regénye A Pál utcai fiúk és annak angol, illetve német nyelvű fordítása adja. Az angol nyelvű fordítás címe The Paul Street Boys, mely Louis Rittenberg nevéhez fűződik. A német nyelvű fordítást Edmund Alkalay készítette el, mely Die Jungen der Paulstrasse címmel jelent meg. A kutatás során azt vizsgáltam, hogy a műben előforduló reáliák közül melyek fordítása okozott nehézséget, és hogy a fordítók milyen megoldást alkalmaztak ezen problémák leküzdésére. 1. A reália meghatározása Mi is a reália? A reáliák definiálásakor Klaudy Kinga (1997a) meghatározását vettem alapul: a reália azon tárgyak gyűjtőfogalma, melyek egy-egy kultúrára, nyelvközösségre jellemzőek, és egy másik kultúra számára ismeretlenek. Dróth Júlia (2004) hasonlóképpen értelmezi a reália fogalmát, de ő azzal is kiegészíti a 293
meghatározást, hogy a reáliák az adott kultúrához kötődnek, illetve abban gyökereznek. Valló Zsuzsa (2000) pedig kulturális reáliaként tekint minden olyan megnyilvánulásra, melyben az adott nyelvközösség saját élmény- és ismeretanyaga kerül kifejezésre, és melyek speciális jelentéssel rendelkeznek az adott kulturális kontextusban. 2. A reáliák jellemzői A reáliákat más terminussal non-ekvivalens lexikának nevezik, de definiálják kultúrafüggő elemként is, mely esetben a kultúra fogalmát olyan szinten kell kezelni, mint a reáliáét. (Forgács 2004) Kultúrtárgyak lehetnek az ételek, italok nevei, ruhák elnevezései, táncok megnevezése stb. (Klaudy 1997a) A reáliáknak nincs egységes definíciója, hiszen ahogy említettem, van, aki a nyelvközösségre jellemző kultúrtárgyakat tekinti reáliának, azonban van olyan is, aki megnyilvánulásokat is ide sorol. A definíciók között vannak szűkebb és tágabb meghatározások (Forgács 2004), így nem beszélhetünk egységes definícióról. Szűkebb értelemben a reáliák közé a nyelvközösségre jellemző tárgyakat, pl. ételek neveit, ruhák elnevezéseit sorolják (Klaudy 1997a), tágabb értelemben azonban ide sorolhatók a történelemmel vagy vallással kapcsolatos kifejezések is (Simigné Fenyő 2006). A csoportosításnál az alábbi tipológiát vettem alapul (Szergej Vlahov és Szider Florin in: Tellinger 2003): 1. táblázat: A reáliák csoportosítása Társadalmi-politikai Földrajzi reáliák Néprajzi reáliák reáliák Geográfiai Közigazgatás, Mindennapi élet reáliái képződmények államberendezkedés Ember alkotta földrajzi Munkatevékenység Hatalmi szervek objektumok reáliái Endémiák Művészet és kultúra Politikai élet Etnikai reáliák Katonai reáliák Mértékegységek és pénzek A vizsgált korpuszban előforduló reáliákat a Vlahov-Florin-féle csoportosítás alapján azonosítottam, illetve ide soroltam minden olyan kifejezést, melyről úgy gondoltam, hogy ismeretlen lehet a célnyelvi olvasók számára. 3. A reáliák fordítása A reáliák célnyelvbe való átültetése nagy kihívást jelent a fordítók számára (Dróth 2004), hiszen a kifejezés az egyik nyelvben ismert, míg egy másik nyelv számára ismeretlen. A reáliák fordítása egyfajta tükröt ad a fordítói munkáról (Tellinger 2003), milyen módon oldották meg a problémát, keletkeztek-e 294
veszteségek, és ha igen, sikerült-e azok kompenzálása. Elmondható, hogy annyi fordítás létezik, ahány fordító van, mert a fordító szubjektív döntést hoz azzal kapcsolatban, hogyan fordítja le a reáliát. (Dróth 2004) A fordítónak ismerni kell a célnyelv kultúráját is azon kívül, hogy birtokában van a megfelelő nyelvi ismereteknek (Simigné 2007), hiszen egyfajta kultúraközvetítő szerepet is betölt. 4. A reáliák fordításának módjai Négy gyakori módja van a reáliák fordításának. Az egyik ilyen mód a generalizálás, melynek oka, hogy a nyelvek nem egyformán tagolják a valóságot. Az adott kifejezés résztelesebben jelenik meg a forrásnyelvi szövegben, mint a célnyelviben. Általában akkor használják a generalizálást, ha a reáliának nincs különösebb szerepe a műben, például: (Klaudy 1997b) (2) (2a) (2b)
[…] a labdát meg a levattát! (Molnár [29]) […] the ball and bat! (Rittenberg 37) […] den Ball und die Schläger! (Alkalay 36)
A levatta az ütő megnevezésére szolgál, melyet a méta (ütős labdajáték) játszásához használtak. Mindkét célnyelvi szövegben ugyanazt a megoldást alkalmazták a fordítók, a jelentések generalizálásával ütőként fordították le. A kihagyás műveletét is akkor alkalmazzák, ha nincs számottevő szerepe a reáliának, a célnyelvi olvasó számára nem jelent semmit. Ennek oka az eltérő háttérismeret. Szintén az eltérő háttérismeret miatt alkalmazzák a betoldást, azonban ebben az esetben megmagyarázzák a reáliát, kibővítik az olvasóközönség ismereteit. (Klaudy 1997b) Például: (3) (3a) (3b)
[…] és kimentem vele a Tisztviselőtelepig, […] (Molnár 57) I rode to the end of the city […] (Rittenberg 73) […] und fuhr bis zur Beamtenkolonie […] (Alkalay 73)
A Tisztveselőtelep fordításakor mindkét célnyelvben más-más megoldáshoz folyamodtak a fordítók. Az angol célnyelvi szövegben Rittenberg betoldást alkalmazva a város vége kifejezést használja, míg Alkalay tükörfordítást alkalmazott. A betoldáshoz hasonló, bár annál tágabb terminus az explicitáció művelete. Ilyenkor a szövegben burkoltan jelenlevő kifejezések világossá válnak, mely azonban nem mindig jár plusz elemek betoldásával. (Klaudy 1997b) A teljes átalakítás esetében látszólag semmilyen logikai kapcsolat nincs a két nyelvi megfelelő között, ennek oka az eltérő szokásokban és háttérismeretben rejlik. (Klaudy 1997b) Ezeken felül a fordítók alkalmazzák a transzliteráció, tükörfordítás és analógiás fordítás műveletét is.
295
5. A reáliák szerepe A reáliák fordításakor figyelembe kell venni a reália műben betöltött szerepét is. Klaudy Kinga (1999) meghatározásban négy fő funkciója van a reáliának. Az egyik a dramaturgiai szerep, melynek célja, hogy jellemezze a szereplők társadalmi helyzetét: (4) (4a) (4b)
Csak jertek mindenütt utánam! (Molnár 34) Just follow close behind me. (Rittenberg 45) Folgt mir nur nach. (Alkalay 43)
Az író a tájnyelv használatával fejezi ki a szereplő társadalmi helyzetét, hovatartozását. Ez igencsak fontos, hiszen a szereplő mindvégig tájnyelven beszél a műben. A két fordító azonban figyelmen kívül hagyta a tájnyelvhasználatot, nem érzékeltették egyik fordításban sem, így veszteségessé vált a fordítás. A hangulatteremtő funkció megteremti az úgy nevezett helyi koloritet. Ezt a funkciót leginkább akkor alkalmazzák, ha minél ismeretlenebb a forrásnyelvi reália a célnyelvi olvasó számára (Klaudy 1999): (5) […] egy zongora-verkli, […] (Molnár 5) (5a) […] a hurdy-gurdy […] (Rittenberg 7) (5b) […] ein Leierkasten […] (Alkalay 5) A zongora-verkli egy mechanikus hangszer, mely egyszerre több szólamot is játszik. A hurdy-gurdy jelentése tekerőlant, mely mechanizmusában a zongoraverklihez hasonló hangszer. A fordító feltételezhetően nem ismerte a műben szereplő hangszert, így keresett egy hasonlót, mely ugyanazt a szerepet tölti be a célnyelvi szövegben, mint a zongora-verkli a forrásnyelvi szövegben. A német fordító általánosította a fordítást, zenélő ládaként fordította a kifejezést, ezzel közelebb vitte a fordítást a gyerekek nyelvezetéhez. Az ismeretterjesztő funkciónak köszönhetően megismerhetjük a forrásnyelvi nyelvközösség életmódját, szokásait, használati tárgyait (Klaudy 1999): (6) Előbb métát akartunk játszani […] (Molnár 13) (6a) First we thought of playing baseball [...] (Rittenberg 18) (6b) Wir wollten zuerst [...] Schlagball spielen, [...] (Alkalay 16) A méta egy jellegzetes magyar labdajáték volt régen, melyet ütővel játszottak. Feltehetően mindkét fordító számára ismeretlen volt ez a játék. Az angol célnyelvi szövegben a fordító az angol nyelvjárási területen ismert és közkedvelt labdajátékhoz, a baseball-hoz hasonlítja a kifejezést (analógiás fordítás). A német fordító egyszerűen ütős labdajátékként fordította le, mintegy körülírva a
296
kifejezést, a betoldás műveletét használva. Mindkét esetben elvesztette a reália ismeretterjesztő szerepét. Végül de nem utolsó sorban a kultúraközvetítő szerep csökkenti a kommunikációs zavarokat a forrásnyelvi és a célnyelvi nyelvközösség között (Klaudy 1999): (7) […] egy csendes kis csárdást táncolt, […] (Molnár 24) (7a) […] he tripped a silent csárdás. (Rittenberg 32) (7b) […] tanzte vor Freude darüber, […] (Alkalay 30) Az angol fordító nem fordította le a csárdás kifejezést, hanem transzliterálta, átvette az eredeti kifejezést az angol nyelvbe. Ezzel megőrizte a kifejezés a szerepét, jellegzetességét. Feltételezhetően, azért nem fordította le, mert az angol olvasók számára is ismert volt a csárdás. A német fordító ezzel szemben kihagyta a fordításból a tánctípust, pedig a német kultúra számára is ismert tánctípusról van szó, így veszteségessé vált a fordítás. Megjegyzendő, hogy a szerepek általában együttesen jelentkeznek, és legfeljebb az fordulhat elő, hogy az egyik szerep dominánsabb. 6. Összegzés Összességében elmondható, hogy az angol és a német fordító legtöbbször különböző megoldásokat alkalmazott egy adott reália fordításakor, mert másként gondolkodnak, mást tartanak szem előtt, illetve másra törekednek a fordítás során. Az angol fordító leginkább analógiás fordítást és betoldást alkalmazott, míg a német fordító gyakran választotta a tükörfordítás műveletét. A reáliák szerepe sok esetben figyelmen kívül maradt, veszteséges lett a fordítás, ill. a kompenzálás sem volt mindig sikeres. Az angol fordító többször igyekezett kompenzálni ezeket a veszteségeket és leküzdeni a kulturális akadályokat. Elmondható továbbá, hogy mindkét fordító leginkább betoldással és analógiás fordítással tudta egyértelműsíteni a forrásnyelvi műben szereplő reáliákat.
297
Irodalom Dróth J. (szerk.). 2004. Szaknyelv és szakfordítás: tanulmányok a Szent István Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének kutatásaiból és kutatási témáiról. Gödöllő: Szent István Egyetem Gazdasági- és Társadalomtudományi Kar. Forgács E. 2004. Reáliák és fordításuk Garaczi László műveiben. Fordítástudomány 6. évf. 2. szám. 38–56 . Klaudy K. 1997a. Fordítás I. Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest: Scholastica Kiadó. Klaudy K. 1997b. Fordítás II. Bevezetés a fordítás gyakorlatába angol/német/orosz fordítástechnikai példatárral. Budapest: Scholastica Kiadó. Klaudy K. 1999. Bevezetés a fordítás elméletébe. Budapest: Scholastica Kiadó. Simigné Fenyő S. 2006. A fordítás mint közvetítés. Miskolc: Stúdium Rendezvények és Nyelvtanfolyamok. Simigné Fenyő S. 2007. A fordítás mint nyelvi, kulturális és politikai közvetítés. Miskolc: A Miskolci Egyetem Habilitációs Füzetei Társadalomtudományi Habilitációs Tanács. Tellinger, D. 2003. A reáliák fordítása a fordító kulturális kompetenciája szemszögéből. Fordítástudomány 5. évf. 2. szám 58–70 . Valló, Zs. 2000. A fordítás pragmatikai dimenziói és a kulturális reáliák. Fordítástudomány. 2. évf. 1. szám 34–49 . Forrás Molnár F. 1994. The Paul Street Boys. ford.: Rittenberg, Louis. 2. bőv. kiad. Budapest: Corvina Kiadó. Molnár F. 1999. A Pál utcai fiúk. 35. kiad. Budapest: Móra Könyvkiadó. © 1996. Molnár F. 2002. Die Jungen der Paulstrasse. ford.: Alkalay, Edmund. Budapest: Corvina Kiadó.
298
