hírlevél A Balatonkutatási Alapítvány tájékoztató hírlevele 5.szám, 2008. február, periodikusan megjelenő információs folyóirat Benne: ■ A felelős szerkesztő megjegyzése
■ Alapító okirat részletei
■ A kuratórium tagjai ■ Az Alapítvány működése ■ Pályázatok benyújtásának módja ■ A Kyrill viharciklon hatása és lecsengése a Balatonon ■ Az ismeretlen téli Balaton ■ A busák hatása a Balaton ökológiai rendszerére ■ Az Alapítvány támogatásának módja ■ Az Alapítvány által támogatott 2007. évi pályázat
Honlap: http://www.blki.hu/ponyi/
1
Az alapító okirat fontosabb passzusai
A felelős szerkesztő megjegyzése
1. Az Alapítvány neve: "Balatonkutatási Alapítvány"
Tisztelt Olvasó!
A korábbi Hírlevélben már említettem, most megismétlem, hogy a Balatonkutatási Alapítvány működése a pénzügyi támogatás mértékétől függ. Az adományok fontossága abban rejlik, hogy jelenleg a tó és vízgyűjtő területének kutatása nem kapja meg a kellő anyagi támogatást az állami szervektől és a pályázati rendszer sem kedvez az un. alapkutatásoknak. Arra hivatkoznak ugyanis — rövidlátóan — hogy az ezekből nyert tudományos eredmények csak hosszabb idő után válhatnak a gyakorlat részévé. A támogatás mértéke évről évre csökken, ami a hazai közönség érdeklődésének hanyatlását mutatja. Abban reménykedem, hogy a jövőben a támogatás mértéke növekedni fog, melynek segítségével a fontosabb alapkutatási elképzeléseket sikerül megvalósítani. Dr. Ponyi Jenő A Balatonkutatási Alapítvány Kuratóriumának elnöke
IMPRESSZUM: A Balatonkutatási Alapítvány Hírlevele Megjelnelik periódikusan Példányszám 250 db Felelős szerkesztő: Dr. Ponyi Jenő Technikai szerkesztő: dr. Molnár Gábor Grafika: Litkey Zsolt
2. Az Alapítvány célja: Az Alapítvány a Balatonkutatás támogatására, a kutatásokkal összefüggő hazai és nemzetközi kapcsolatok ápolására, a kutatási eredmények közzétételére és népszerűsítésére létesült. Az Alapítvány közhasznú tevékenysége: Balatonnal kapcsolatos tudományos tevékenység támogatása nyílt pályázatok útján. Az Alapítvány tagsággal nem rendelkezik. Közhasznú szolgáltatásaira a pályázati kiírások nyílt közzétételének megfelelően nyújthatók be pályázatok, és a Kuratórium döntése alapján kerülhet sor a közhasznú tevékenységre (kutatási támogatás, kutatási eredmények közzététele stb.). 3. Az Alapítvány vagyoni helyzete: Az Alapítvány céljaira a tőke kamata használható fel a kuratórium által meghatározott alapítványi szabályzat szerint. Az Alapítvány nyílt, ahhoz bármely hazai és külföldi természetes és jogi személy vagyoni hozzájárulással bármikor csatlakozhat. Az Alapítvány vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez. Gazdálkodása során elért eredményeit nem osztja fel, azt a létesítő okiratban meghatározott tevékenységre fordítja. 4. Az alapítvány székhelye: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Telefon: 87448-244/123, 124; Telefax: 87-448-006, E-mail:
[email protected]. 5. Az Alapítvány működése: Az Alapítvány működését a Kuratórium irányítja. A Kuratórium elnökét, tagjait az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója jelöli ki. A Kuratórium üléseit az elnök hívja össze évente legalább egy alkalommal. A kuratóriumi tagok egyharmadának kívánságára egy hónapon belül rendkívüli ülést kell összehívni. A Kuratórium akkor határozatképes, ha ülésén a tagok kétharmada megjelent. A Kuratórium határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Kétharmados szótöbbség szükséges a működési szabályzat módosításához. A Kuratórium elnöke képviseli az Alapítványt, szervezi a Kuratórium működését, irányítja a Kuratórium döntéseinek végrehajtását, utalványozási és kötelezettségvállalási joga van. Az elnök munkáját az Alapítvány gazdasági és pénzügyi ügyintézője, tudományos titkára segítik, akik nem tagjai a Kuratóriumnak. A Kuratórium tagjai az Alapítványért fizetség nélkül tevékenykednek, de az Alapítvány érdekében végzett munkájuk során felmerült költségeik (pl. útiköltség) az Alapítványból téríthetők. A pályázati lehetőségekről és a beadás határidejéről a kutatókat a tudományos szervezeteken és az Internet hálózaton keresztül kell megfelelően tájékoztatni. Pályázatokat az Alapító Okiratban szereplő célokra lehet benyújtani a Kuratóriumnak címezve. A beérkezett pályázatokat az elnök által felkért bírálók terjesztik javaslattal a Kuratórium elé. A Kuratórium a támogatásról évente két alkalommal hoz döntést, és az eredményről írásban tájékoztatja a pályázót. Az Alapítvány a támogatott pályázókkal megállapodást köt, melyben a jogi és pénzügyi szabályozás is szerepel. A cél elérésének határideje után egy hónapon belül a pályázó elszámol az Alapítvány tudományos titkáránál, aki az eredeti számlákon feltünteti, hogy azt az Alapítvány támogatta, és az elszámolásokat továbbítja a pénzügyi ügyintéző részére. A Kuratórium üléseiről, döntéseiről, a pályázatok meghirdetéséről, a döntést támogatók és ellenzők számarányáról a Kuratórium elnöke által megbízott titkár vezeti a szükséges nyilvántartásokat (jegyzőkönyveket, feljegyzéseket, levelezéseket, pályázati anyagok és elszámolásaik nyilvántartását, stb.). Az Alapítvány működéséről, gazdálkodásáról a gazdasági ügyek intézésével megbízott évente, éves beszámolójelentést, ezzel egyidejűleg közhasznúsági jelentést készít, melyet a Kuratórium egyszerű szótöbbséggel hagy jóvá, fogad el. A közhasznú jelentésbe bárki betekinthet, illetőleg abból saját költségére másolatot készíthet. 6. Az Alapítvány határozatlan időre alakult, megszűnése esetén a tiszta vagyon a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonává válik. Az Alapítvány politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.
Cím: Dr. Ponyi Jenő, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Tel.: 87 448 244 / 123; Fax: 87 448 006 e-mail:
[email protected] URL: http://www.blki.hu/ponyi/
2
A Kuratórium jelenlegi tagjai:
Az Alapítvány működése, gazdálkodása A Balatonkutatási Alapítvány közhasznú alapítvány, az Alapító Okiratának megfelelően látja el feladatait. Az Alapítvány 1990 évben jött létre. Az Alapítvány működtetésének kiadásait különböző támogatások, pályázati támogatások, a személyi jövedelemadó 1 %-ából befolyt bevételek és saját bevételek fedezik. Sajnos ezek a források az utóbbi években csökkentek, így az Alapítvány csak ennek megfelelő csökkenő mértékben tudta a kutatási tevékenységeket támogatni. Az Alapítvány minden évben közzéteszi a személyi jövedelemadó 1%-ából kapott támogatás felhasználását és felhívást tesz közzé, hogy a magánszemélyek személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák az Alapítvány működését. A gazdálkodó szerveket, önkormányzatokat, civil szervezeteket szórólapok, kiadványok alapján tájékoztatja az Alapítvány a működéséről. Az Alapítványnak saját bevétele nem fedezi a szükséges kiadásokat, ezért nagyon fontos a hatékony működőképesség fenntartásához a különböző támogatási források elnyerése, támogatások biztosítása. Az Alapítvány 2006. évi pénzügyi zárómérlege: 2006. évi nyitó pénzkészlet:
7 418 EFt
Bevételek: kamatbevétel 393 EFt Szja 1 %-ának felajánlása 74 EFt Bevételek összesen: 467 EFt Kiadások: személyi jell. ráford. Pályázati támogatás Hírlevél Egyéb kiadások, bankkölts., hírdetés, adók és jár. Kiadások összesen:
2000. szeptember 26-tól visszavonásig a Kuratórium elnöke és egyben az Alapítvány jogi képviselője: Dr. Ponyi Jenő MTA doktora, tudományos tanácsadó MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Lakcím: 8200 Veszprém, Kádártai út 31/B.
[email protected] A Kuratórium tagjai: Dr. habil. Bercsényi Miklós egyetemi docens Veszprémi Egyetem Gergikon Mezőgazdaságtudományi Kar Állattani Tanszék Keszthely Dr. Dinka Mária biol. tud. kand. tudományos főmunkatárs MTA-ÖBKI-Magyar Dunakutató Állomás 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. Dr. Entz Béla biol. tud. kand. ny. tudományos főmunkatárs 8237 Tihany, Váralja u. 2/a. Dr. Máté Ferenc mezőgazd. tud. doktora ny. egyetemi tanár Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 8360 Deák Ferenc utca 16.
185 EFt 95 EFt 70 EFt
Dr. Ördög Vince biol. tud. kand. egyetemi tanár Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 9200 Mosonmagyaróvár, Kolbai Károly u. 8.
170 EFt 520 EFt
2006. évi záró pénzkészlet:
7 365 EFt
Tihany, 2007. szeptember 24. Pásti-Hriczu Mária Valéria Alapítvány gazdasági megbízottja
Dr. Kelecsényi Sugárka vezető főtanácsos Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Könyezetmegőrzési Főosztály Kutatási és Oktatási Osztály 1121 Budapest, Költő u. 21.. Dr. Szabó T. Attila MTA doktora, ny. egyetemi tanár 8230 Balatonfüred, Bartók B. u. 13. II/6. Dr. Vörös Lajos MTA doktora. tudományos tanácsadó MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet 8237 Tihany, Klebersberg K. u. 3.
3
Pályázatok benyújtásának módja A pályázatot azok az egyéni kutatók és kutató-csoportok nyújthatnak be, akik a Balatonnal és a vízgyűjtő terület vizeivel kapcsolatos biológiai, ökológiai ismereteinket kívánják gazdagítani. Az írásos pályázatnak olyannak kell lennie, hogy abból annak tudományos értéke, esetleges haszna és költségigénye jól megítéhető legyen. A pályázati lehetőségekről a kutatók tudományos szervezeteken keresztül tájékozódhatnak (Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya, Budapest, MTA Hidrobiológiai Bizottsága, Budapest, VEAB illetékes szakosztályai, Veszprém, Balatonkutatási Alapítvány székhelyén: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany), de folyamatosan megtekinthető az Alapítvány honlapján is. A folyamatosan benyújtott pályázatokról a Kuratórium évente két alkalommal dönt (tavasszal és ősszel) és az eredményről írásban tájékoztatja a pályázót. Az Alapítvány által támogatott kutatás megvalósítása után 30 napon belül a pályázó megküldi a kutatási beszámolót és az eredeti számlák eljuttatásával elszámol az Alapítvány pénztárosánál. A pályázatokat az alábbi címre lehet elküldeni: Balatonkutatási Alapítvány, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3.
A Kyrill viharciklon hatása és lecsengése a Balatonon 2007. január 18-19.
A Balaton mellett élő ember megszokta már, hogy a nyár folyamán esetenként heves szélviharok söpörnek végig a tavon, télen azonban ritkán fordul elő vihar. E szokatlan jelenség az idei télen észlelhető volt nálunk is, melynek nem meteorológiai, hanem hidrológiai alakulásáról szeretnék rövid tájékoztatást adni. Az elmúlt év januárjában vihar pusztított Angliától a Baltikumig. Elérte szűkebb környezetünket, a Balatont is, ám a meteorológusok szerint már csak a viharzóna széle érintette a tavat és környékét. Ez is elégnek bizonyult azonban ahhoz, hogy a Balaton víztömegének kilendülése bekövetkezzen és a visszarendeződő kilengésekkel együtt több, mint 36 órán keresztül tartson. A közérthetőség végett röviden tekintsük át a tó vízmozgásainak ide vonatkozó értelmezését. Legnagyobb állóvizünk, a Balaton csak nevében állóvíz. Mozgását a természet ereje irányítja, amelynek egyik integrált eleme a meteorológiai tényezők változása. Ez a mozgás, különböző szempontok szerint jellemezhető, azonban, ha a meteorológiai elemek közül dominánsan a szél hatását keressük, akkor három csoportot különböztethetünk meg [1], melyek a következők: a felszín helyileg és időben erősen változó, periodikus jellegű mozgása,(hullámzás), a teljes víztükör vízszintes helyzetéből történő kimozdulása (periodikus kitérése - a vízlengés, tartós kitérése – a kilendülés), a felszín változásaival kapcsolatos mozgások (áramlások). A fenti csoportosításból jelen esetben a dinamikus egyensúlyra törekvő, nem ismétlődő kilendülés a számunkra érdekes, melynek hossz- és keresztirányú változata ismert. Miután a kilendülések alkalmával a teljes víztömeg kimozdulásáról van szó, a hossz- és keresztirányú kilendülések együtt jelentkeznek. Hidrometriai jellemzőinek köszönhetően (kis vízmélység, nagy hossz, öblözetek tagoltsága, stb.) a tó hosszirányú kilendülése nagymértékű.
A kilendülések, és a kiváltó meteorológiai elemek nyomon követésére a partmenti automata vízszintregisztráló, és meteorológiai állomások alkalmasak. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. (BIFÜ) az Európai Unió LIFE programja keretében kialakította a Balatoni Információs (monitoring) Rendszerét (BIR), mely az internetre kivetítve (http://lc.webeye.hu ) folyamatosan szolgáltatja fenti információkat. Jelen cikk összeállításakor a Középdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, valamint az OMSZ két viharjelző állomásának (Szigliget, Balatonalmádi) adatait vettük figyelembe, de természetesen a kiértékelés teljessé tételéhez szükséges az OMSZ által üzemeltetett és érintett állomások teljes adatsorának közös elemzése. Jelen cikk csupán első lépése lehet egy jövőbeni közös munkának, melyben mindkét szervezet leteheti névjegyét a balatoni kilendülések előrejelzésének kidolgozása területén. Ennek jelentősége az esetleges kármegelőzésben, vagy mentésben számszerűsíthető, mely a rövididejű partmenti elöntéseket és a hajópark védelmét érinti. A tó hosszirányú kilendülését két szélső állomásának – Keszthely – Balatonfűzfő, (1. ábra), keresztirányú kilendülését, két szemközti állomásának - Balatonszemes és Balatonakali, (4. ábra)–, valamint, Balatonfűzfő – Siófok (5. ábra) egyidejű, vízállás töréspont adatsorával jellemeztük, a vízszinteket a 103,41 mBf. -i magasságra vonatkoztatjuk. A maximális széllökések alakulását Szigliget – Balatonalmádi (3.ábra) vonalában, valamint a légnyomás változás alakulását Balatonszemes (2. ábra) hidrometeorológiai állomás adatsora alapján szemléltetjük. A keszthelyi automata vízszintérzékelő bekötő csatornája 47 cm (103.88 mBf.) magasságra lett sok éve telepítve, így az annál alacsonyabb vízszinteket a szenzor nem érzékeli. A januári kilendülés hatására jelenleg folyamatban van a bekötőcsatorna süllyesztése.
4
A Balaton kilendülése 2007. január 18-19-én Balatonfűzfő – Keszthely
A légnyomásértékek változása a tó kilendülésének ideje alatt 2. ábra
1.ábra 160 155
1010
148 cm
150 145
135 130
Balatonszemes légnyomásértékei (hPa) 2007. január 18-19-én
1005
Balatonfűzfő
140
100 cm
1000
125 120
légnyomás (hPa)
115 110 Vízállás (cm)
105 100 95 90
990
985
vízlengések
85
995
80 75 70
980
97 cm
65
975
60 55
Keszthely
970 0:00:00 0:30:00 1:00:00 1:30:00 2:00:00 2:30:00 3:00:00 3:30:00 4:00:00 4:30:00 5:00:00 5:30:00 6:00:00 6:30:00 7:00:00 7:30:00 8:00:00 8:30:00 9:00:00 9:30:00 10:00:00 10:30:00 11:00:00 11:30:00 12:00:00 12:30:00 13:00:00 13:30:00 14:00:00 14:30:00 15:00:00 15:30:00 16:00:00 16:30:00 17:00:00 17:30:00 18:00:00 18:30:00 19:00:00 19:30:00 20:00:00 20:30:00 21:00:00 21:30:00 22:00:00 22:30:00 23:00:00 23:30:00 0:00:00 0:30:00 1:00:00 1:30:00 2:00:00 2:30:00 3:00:00 3:30:00 4:00:00 4:30:00 5:00:00 5:30:00 6:00:00 6:30:00 7:00:00 7:30:00 8:00:00 8:30:00 9:00:00 9:30:00 10:00:00 10:30:00 11:00:00 11:30:00 12:00:00 12:30:00 13:00:00 13:30:00 14:00:00 14:30:00 15:00:00 15:30:00 16:00:00 16:30:00 17:00:00 17:30:00 18:00:00 18:30:00 19:00:00 19:30:00 20:00:00 20:30:00 21:00:00 21:30:00 22:00:00 22:30:00 23:00:00 23:30:00
50 45 40
47 cm
35
2007.01.18
30 2007.01.18.
2007.01.19. Dátum
2007.01.20.
Az 1. ábra szemlélteti, hogy 18-án már a reggeli órákban, a légnyomás csökkenés (2. ábra) és az előoldali szél (3. ábra) hatására elkezdődött a tó kilendülése. Keszthely térségéből a 100 cm körüli vízfelszín, nyugalmi helyzetéből az egyirányú áramlás hatására kimozdult, és az éjszakai órákra mérhetően 50 cm-t csökkent (47 cm-ig). A folyamatos DNy-i szél a vizet a Fűzfői öbölbe sodorta, ahol a vízszint elérte a 148 cm-t. A mérhető vízszintkülönbség 101 cm volt.
A légnyomás Balatonszemesen 985 hPa alá csökkent és a maximális kilendülés ideje alatt ott is maradt. Az előoldali szelek az éjszakai órákban is 20 m/s közeli, és feletti lökéseket okoztak, majd a front a hajnali órákon áthaladt a Balaton fölött. Fentiek eredményeként, a tó hossztengelyében lévő két állomás között 1 m vízszintkülönbség állt elő tartósan, 19-én éjjel 2 és 5 óra között. A méteres vízszintkülönbség megközelítőleg 20 óra alatt alakult ki és a teljes visszarendeződés kisebb nagyobb vízlengések után (1. ábra) csak január 20.-a dél körül történt meg. A lengéseket a víztömeg visszaáramlása, és az Almádinál továbbra is észlelhető nagyobb széllökések generálták. Közben a légnyomás is fokozatosan visszatért az 1000 hPa közelébe.
Széllökések Szigliget - Balatonalmádi térségében a Kyrill viharciklon átvonulása idején 3. ábra
Az eddig észlelt és elemzett hosszirányú kilendülések közül az 1962. május 3 14-i esetén Keszthelynél 45 cm apadás, Alsóörsnél 52 cm emelkedés, összességében 97 cm-es vízszintkülönbség állt elő 9 óra alatt, 1961. július 13-án Keszthely és Balatonaliga között pedig 94 cm vízszintkülönbséget regisztráltak [2]. A Balaton dinamikus mozgásait figyelemmel kísérve megállapíthatjuk, hogy a Kyrill viharciklon okozta hosszirányú kilendülés, mértékét, idejét és tartamát tekintve is rendkívül jelentősnek számít. A továbbiakban Balatonfűzfő és Siófok adatsorával a legnagyobb medence vízmozgását, majd Balatonszemes és Balatonakali együttes vízállás adatsorának összevetésével a tó keresztirányú kilendüléseit vizsgáltuk.
25
Szélsebesség (m/s) Balatonalmádi - Szigliget 2007. január 18-19-én
15
10
5
Balatonalmádi
0 0:00:00 0:30:00 1:00:00 1:30:00 2:00:00 2:30:00 3:00:00 3:30:00 4:00:00 4:30:00 5:00:00 5:30:00 6:00:00 6:30:00 7:00:00 7:30:00 8:00:00 8:30:00 9:00:00 9:30:00 10:00:00 10:30:00 11:00:00 11:30:00 12:00:00 12:30:00 13:00:00 13:30:00 14:00:00 14:30:00 15:00:00 15:30:00 16:00:00 16:30:00 17:00:00 17:30:00 18:00:00 18:30:00 19:00:00 19:30:00 20:00:00 20:30:00 21:00:00 21:30:00 22:00:00 22:30:00 23:00:00 23:30:00 0:00:00 0:30:00 1:00:00 1:30:00 2:00:00 2:30:00 3:00:00 3:30:00 4:00:00 4:30:00 5:00:00 5:30:00 6:00:00 6:30:00 7:00:00 7:30:00 8:00:00 8:30:00 9:00:00 9:30:00 10:00:00 10:30:00 11:00:00 11:30:00 12:00:00 12:30:00 13:00:00 13:30:00 14:00:00 14:30:00 15:00:00 15:30:00 16:00:00 16:30:00 17:00:00 17:30:00 18:00:00 18:30:00 19:00:00 19:30:00 20:00:00 20:30:00 21:00:00 21:30:00 22:00:00 22:30:00 23:00:00 23:30:00
Szélsebesség (m/s)
20
Szigliget
2007.01.18
2007.01.19
Dátum
2007.01.19 Dátum
5
8
A Balaton kilendülése 2007. január 18-19-én Balatonakali – Balatonszemes
A Balaton kilendülése 2007. január 18-19-én Balatonfűzfő – Siófok 4. ábra
5. ábra
160
120
148 cm Balatonfűzfő
155
118
108 cm Balatonszemes
116 150
114
139 cm Siófok
112
145
110 140
106 cm Balatonakali
108 106
135
104 102
125
96 cm
100
100 cm
Vízállás (cm)
Vízállás (cm)
130
120 115
98 96 94 92
vízlengések
90
110
88 105
86 84
100
82 95
80
84 cm Balatonakali
78 90
76 85
89 cm Fűzfő
97 cm Siófok
80 cm Balatonszemes
74 72
80 2007.01.18.
2007.01.19. Dátum
2007.01.20.
A 4. ábrán a Siófoki öböl kilendülését követhetjük nyomon. A 228 km2 felületű, legnagyobb medence D-i és ÉK-i partján elhelyezkedő állomásokon (Siófok és Balatonfűzfő) a regisztrált vízszintek, analóg vízjárást mutatnak. Siófok értékei 8-12 cm-rel elmaradva, kissé tompítva de időben és tendenciában azonos módon az öböl teljes víztömegének kilendülését jelzik. Vízszintemelkedés (áradási) oldalon 39 cm, vízszintcsökkenési (apadási) ágon 42 cm vízszintkülönbség állt elő, míg Fűzfőn ugyanez az érték 48 cm és 59 cm volt. Az áradás itt is megközelítőleg 20 óra alatt következett be, míg az apadás gyorsabban, 9 óra alatt zajlott le. A kilendülést követő vízlengések Siófokon alig, Fűzfőn jóval erőteljesebben érződtek. Balatonszemes és Balatonakali szemben fekvő állomások, a kilendülés ideje alatt azonban vízjárásuk analóg módon változott, mely kétcsomós kilendülést, vagy szuperponálódott vízmozgást jelez. Az előoldali szél egyik állomás esetében sem okozott jelentős vízszintváltozást, az éjszakai front átvonulása idején 10-12 cm áradási vízszintnövekedést tapasztaltunk úgy, hogy a maximumokat 1.5 órával a hosszirányú kilendülés maximuma (Keszthely esetében minimuma) előtt jelezték a szenzorok. Apadási oldalon 28 cm vízszintcsökkenést észleltünk Balatonszemesen, mely 7 óra alatt jelentkezett. A kilendülés utáni visszarendeződés igazán szép lengéseket generált (5. ábra) Balatonszemes és Balatonakali állomásokon. A lengések 10-12 cm kezdeti amplitúdóval 3-3,5 órájú visszatérési idővel harmonikusan csengtek le január 20-ára, a reggeli órákra.
70 2007.01.18.
2007.01.19. Dátum
Fentieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy a Kyrill viharciklon erőteljes hosszirányú kilendülést okozott a Balatonon, mely a téli időszakban rendkívülinek számít. A kilendülés kiterjedt a tó teljes felületére és jelentős víztömeget mozgatott meg a tó teljes hosszában. A partvédőművel ellátott 180-160 cm-es koronamagasságok védelmet nyújtottak a Kyrill hatásai ellen, azonban a partvédőművel nem rendelkező, vagy lídós partszakaszok esetében a mögöttes területek rövid idejű elöntésével számolni, illetve védelméről gondoskodni kell. A hajópark és a parti ingatlanok védelme szempontjából előrejelzési és riasztási rendszer kidolgozását javasoljuk. IRODALOM Muszkalay L.: A Balaton hossz- és keresztirányú kilendülésének mértéke, Hidrológiai Közlöny 1966.11. szám, Budapest Muszkalay L. : A Balaton vízének mozgásai, A Balaton kutatási eredményeinek összefoglalása , VMGT 1979. 112.sz., Budapest 1
Kravinszkaja Gabriella hidrológus, KÖDU KÖVÍZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltség, Siófok
[email protected]
Az ismeretlen téli Balaton A tavak életében a telet még a szakemberek jelentős része is úgy tekinti, mint egy nyugalmi, inaktív állapotot. Ezért, de amiatt is, hogy a téli időszak túlnyomó részében veszélyes a tavak jegén tartózkodni, közlekedni és dolgozni, ismereteink a tavak életének erről az időszakáról alapvetően hiányosak. Csak legújabban kezd megváltozni szemléletünk, jelentős
2007.01.20.
részben a technológiai fejlődésnek köszönhetően. Ma már elérhető áron beszerezhetők azok a hosszú működési idejű fizikai és kémiai szenzorok, vízalatti robotok és kamerák amelyek adatokat szolgáltatnak erről az ismeretlen világról. Lehetőség van arra is, hogy folyamatosan gyűjtsünk adatokat a befagyott tavak vizének hőmérsékleti viszonyairól,
6
rétegződéséről, a mikroszkópikus algák alapvető életműködését biztosító fényviszonyok alakulásáról stb. Napjainkban a globális klímaváltozás egyre reálisabb fenyegetése szükségszerűen felveti azt a kérdést, hogy milyen változásokat okozhat tavaink, mindenekelőtt a Balaton életében a telek enyhülése, a jégtakaró hiánya. Nem lehet kétséges, hogy jelenlegi ismereteink távolról sem elegendőek még egy nagyon elnagyolt előrejelzéshez sem. A jégmentes állapottól a befagyott tavakban a körülmények két tekintetben térnek el alapvetően: 1.) A víz el van zárva a levegőtől, így többek között nem lehetséges a benne lévő gázok, például az oxigén bejutása a vízoszlopba. 2.) A jég és a lehullott hótakaró nagyon jelentősen csökkenti a napsugárzás behatolását a vízbe. Ráadásul a téli időszakban rövidebbek a nappalok és a globál sugárzás intenzitása is töredéke a nyárinak. Az alacsony hőmérséklet és a fentebb említett két ok következtében a befagyott tavak fizikai, kémiai és biológiai folyamatai lényegesen lassúbbak mint nyáron, de nem szünetelnek! Mindemellett más, nyáron nem észlelhető folyamatok is megfigyelhetők egy befagyott tóban. Példaként említhetjük, hogy a befagyott Balaton esetében teljesen ismeretlenek a víz alatti áramlatok, utóbbiak pedig még sarkvidéki körülmények között is meghatározó szerepűek. A jég és a hó alá behatoló napsugárzás eltérő mértékben melegíti fel a különböző mélységű tóterületeket, ezáltal horizontális, rendszerint a sekély parti területektől a tó közepe felé irányuló áramlást idéz elő a tavakban. Ezek az áramlatok az uralkodó és a legjellegzetesebb fizikai folyamatai egy befagyott tónak, egyúttal vízben oldott tápanyagokat, de akár veszélyes anyagokat és apró élőlényeket (algák, baktériumok és mikroszkópikus vízi gerinctelenek) is szállítanak. Az áramlatok által szállított hő pedig a jég elvékonyodását okozza, ezáltal egyes tóterületeken veszélyt jelenthet a jégen közlekedők számára. A téli, jég alatti halpusztulás jól ismert és nem kevés ökológiai és gazdasági kárt okozó jelenség, elsősorban kisebb természetes és mesterséges tavakban. Világszerte történtek kísérletek a megfelelő prevenciós technikák kifejlesztésére, amelyek azonban mind a mai napig nem kellően sikeresek, a tavakban lejátszódó téli folyamatok ismeretének alapvető hiányosságai miatt. A tavak vizében lebegő mikroorganizmusok és az üledék felszínén lezajló biológiai és kémiai folyamatok fogyasztják a levegőtől elzárt vizekben az oxigént, az ugyanitt élő mikroszkópikus algák pedig termelik azt. Télen mindkét folyamat mérése nehézségekbe ütközik, pedig ismeretük alapvető jelentőséggel bír. Ezért fordulnak elő olyan esetek is, hogy a mesterséges levegőbevitel a jég alá megnöveli a halpusztulás kockázatát, mert áramlást kelt az
üledék felszínén, utóbbi pedig a mikroorganizmusok oxigénfelvételét élénkíti. A Balatonban szerencsére nem kell téli halpusztulástól tartani, mert a befagyott tavat csak egészen kivételesen borítja vastag jégtakaró, így elegendő fény jut a vízoszlopba a mikroszkópikus algák fotoszintéziséhez, amelyek oxigéntermelése elegendő a tavi élet zavartalan működésének fenntartásához. A befagyott Balaton élővilágának kutatása már több mint egy évszázada folyik, hiszen például már 1892-93 telén is vettek vízmintákat, amikor a jég vastagsága 46 cm volt, vagy például 1929-ben, amikor 75 cm vastagra hízott a tó jege. Egészen a legutóbbi időkig azonban nem volt példa arra, hogy több éven keresztül télen-nyáron megfelelő gyakorisággal folytatódjon az adatgyűjtés a tavi élővilág egy kiválasztott csoportját illetően. Az ezredfordulón a Magyar Tudományos Akadémia Limnológiai Kutatóintézetében a Balaton téli életének jobb megismerését célzó kutatásokba kezdtünk. Az egyelőre csak nagyon szerény körülmények között folyó kutatómunka első fázisában a mikroszkópikus algák mennyiségéről és összetételéről gyűjtöttünk mennyiségi és minőségi adatokat a befagyott Balatonban. Ennek a munkának köszönhetően új és meglepő eredményekhez jutottunk. Kiderült, hogy számos eddig ismeretlen mikroszkópikus alga él, és akár tömegesen képes elszaporodni a befagyott tóban. Mindegyikük zöldalga, és vannak közöttük olyanok is amelyek eddig ismeretlenek voltak a tudomány számára. Többet sikerült közülük izolálnunk és laboratóriumban, hűtött inkubátorokban tenyésztve azokat igyekszünk megismerni működésük jellegzetességeit, hogy meg tudjuk érteni a téli Balatonban zajló történéseket. Bár a Balaton a világ egyik legjobban kutatott és ismert tavának számít, még rengeteg titkot rejteget és nem kevés feladatot nyújt a jelen és a jövő generációi számára. Ha komolyan vesszük a globális felmelegedés veszélyét, akkor nem lehet kétséges, hogy a közeljövőben a téli Balaton kutatását előtérbe kell helyezni, ami a dolog természetéből adódóan nem könnyű, és meglehetősen költséges feladat. A világ limnológusai már felismerték a feladat sürgető voltát, ennek tudható be, hogy 2008-ban sor kerül a világ első téli limnológiai szimpóziumára, stílszerűen az északi sarkkörön túl, Finnországban (http://www.jyu.fi/bio/hyb/Winter Limnology Symposium/.) Tihany 2007 december 8. Dr. Vörös Lajos MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany
A busák hatása a Balaton ökológiai rendszerére Már az 1996-os balatoni plankton rák vizsgálatok megállapították, hogy a Keszthelyi öbölben, ahol a halak sűrűsége nagyobb, a nagytestű rákok gyakorlatilag eltűntek a vízből és helyüket az 1 mm-nél kisebb Bosmina coregoni nevű Cladocera foglalta el. A Balaton egész területén 40-50 %-ban kisebb volt az átlagos rák sűrűség mint korábban. A nagytestű fajok kifejlett példányai is mindössze 20-25 %-ban vettek részt az állományban (P. Zánkai, Ponyi, 1997). Korábbi években végzett produkció vizsgálatok szerint (Ponyi, 1992) a plankton rákok egy év alatt 67 ezer t élő anyagot termelnek a tóban. E tömeg 87 %-át (!) a Daphnia fajok hozták létre, így e fajok visszaszorulása az egész tóban, vagy annak egyegy medencéjében, nagymértékben csökkentheti a haltáplálék-
Magyarországon a busák telepítése zsenge ivadék formájában 1963-ban indult meg (Pintér, 1989). A fehér és pettyes busákat a Balatonba 1972-ben telepítették be (Virág, 1998). A busa állományt a hazai halászati szakemberek a Szovjetunióból illetve Kínából szerezték be, hazai vizeinkben igen gyakori a két faj hibridje is. Mindkét faj planktonikus élőlényekkel táplálkozik. A fito- és zooplankton fogyasztásának mértéke azonban a két faj esetében eltérő lehet, melynek oka hogy, a két fajnak eltérő szerkezetűek a kopoltyúszűrői. A fehér busák szivacsos, a pettyes busák lemezes szerkezetű szűrőkészülékkel rendelkeznek. A fehér busákat elsősorban algaszűrőnek tartják, holott egyes vizsgálatok szerint (Kajak et al., 1977) béltartalmukban igen jelentős a zooplankton részaránya.
7
találták, hogy 10 évvel később vett planktonmintákból a 0,8 mmnél nagyobb planktonrák fajok (Diaptomus, Cyclops, Daphnia, Mesocyclops) egyedszáma teljesen visszaszorult, helyüket a kistestűek (Bosmina, Tropocyclops, Ceriodaphnia) foglalták el. A planktonrákok szerepe nagyon fontos a Balaton vízminőségének védelmében is, melyek hatékonyan képesek az algák kiszűrésére. A melegvízi időszakban 6-7 nap alatt képesek megtisztítani a vizet a 60 µ-nál kisebb algáktól (P. Zánkai, 1981). Mivel testük nagy része lassan bomló kitinkutikulából áll, a nitrogén és szén megkötésében és visszatartásában is nagy a szerepük. Összefoglalva megállapítható, hogy az olyan védett természetes vizeinkbe, mint pl. a Balaton, busákat betelepíteni nem szabad, mivel az adott tó ökológiai rendszerét teljesen tönkreteszik.
szervezetek tömegét. Konkrét például 1983-tól 1991 év végéig ezek mennyisége 37 %-ban csökkent (P. Zánkai, 1992). A Balatonba telepített kevert busaállomány nagymértékben fogyasztja a zooplanktont (Ponyi, 1987), elsősorban a planktonrákokat. 200-600 mm hosszúságú halak 4691 súlyszázalékban táplálkoznak velük. Az 1973-tól folytatott busa telepítés negatív hatása a rák plankton mennyiségére, valószínűleg összefügg az ugyancsak zooplanktont fogyasztó őshonos garda állomány tragikus lecsökkenésével 1978-ra (Bíró, 1981). Jelenleg a Balatonban Virág (1995) kalkulációja szerint 600 ezer db busa él. A halászati fogásokban a busa átlagos tömege 20 kg körüli. Ez 12000 tonna busa biomasszát jelent. Mivel ezek a számítások a telepítési adatokból, valamint a kifogott busák mennyiségéből adódnak, - ugyanakkor a tömegbecslésben nem szerepelnek a természetes mortalitásra vonatkozó adatok – a kalkulált mennyiség felülbecsült lehet. A tévedés azonban nem lehet több 30-40 %-nál, különösen ha figyelembe vesszük a véletlenszerűen Balatonba jutó fiatal busák tömegét, amit évről évre tapasztalunk. A számított busatömeg a nyári időszakban naponta 800 tonna tápanyagot eszik ki a tóból. Mivel nem algára szelektív fogyasztó, azaz passzívan szűri ki az algafogyasztó zooplanktont, a visszamaradt algák mennyiségét még növelheti is. Mivel az egyes zooplankton csoportok mennyisége csökken, ez kihat egyéb halfajok ivadékállományának táplálkozási lehetőségeire is. A 2007. június 21-22.-én megrendezésre került Busa Konferencia előadásainak egy része megerősítette a korábbi adatokra épült véleményemet, miszerint a busa a Balaton ökoszisztémájára kimondottan káros. Az alábbiakban 3 előadásból néhány idézet: Tátrai I. és Józsa V.: „Az állati eredetű táplálék, az algák mellett, jelentős szerepet játszik a busák táplálkozásában. Potenciális konkurensei az őshonos halivadékoknak.” Specziár A.:” A busa csak bizonyos algák mennyiségét csökkenti, ellenben a teljes algaprodukciót és a víz tápanyagtartalmát növeli. A busa (a fehér is) igen jelentősen csökkenti a zooplankton mennyiségét és így számottevően rontja az őshonos halfajok életfeltételeit.” Jacek Tunowski:” A Warniák tóban (Lengyelország) a fehér és pettyes busa hatására a nagyobb zooplankton szervezetek biomasszája jelentősen lecsökkent, néhány év alatt a Cladocera-k majdnem teljesen eltűntek. Az ökoszisztéma működésében és strukturájában alapvető változások következtek be.” Más szűrőkopoltyúval rendelkező halfajok, a busához hasonlóan ugyancsak nagy károkat okozhatnak a tavi rendszerben. Így Brooks és Dobson (1965) vizsgálták a Crystal tó zooplanktonját az Alona aestivalis betelepítése előtt és után. Azt
Idézett irodalom Bíró P. (1981): A Balaton halállományának strukturális változásai. – VEAB Monográfia, 16, 239-275. Brooks, J. L., Dobson, S. I. (1965): Predation, body size and composition of plankton. – Science, 150, 28-34. Kajak, Z., Spodniewska, I., Wisniewski, R. J. (1977): Studies on food selectivity of silver carp. Hypophtalmichthys molitrix (Val.). – Ekol. Polsk., 25, 2, 227-239. P. Zánkai N. (1981): Táplálkozásbiológiai vizsgálatok szűrő planktonrákokon. – VEAB Monográfia, 16, 49-103. P. Zánkai N. (1992): Haltáplálék szervezetek tömegének változása Tihanynál. – Hidrol. Tájékoztató, április, 33-35. P. Zánkai N., Ponyi J. (1997): Nyíltvízi planktonrák –együttesek szerkezetének tér- és időbeli változása a Balaton két, trofitásban eltérő területén (Keszthelyi és Siófoki medence). – Állatt. Közlem., 82, 87-108. Pintér K. (1989): Magyarország halai biológiájuk és hasznosításuk. – Akadémiai Kiadó, Budapest., pp. 202. Ponyi J. (1987): A Balaton és vízgyűjtő területe állatvilágának védelme. – 4, 118. évf. 155-159. Ponyi J. (1992): Másodlagos termelés a Balatonban. – Hidrol. Tájékoztató április, 31-33. Virág Á. (1995): A balatoni busa állomány kalkulált tömege. – Halászat, 88, 105-107. Virág Á. (1998): A Balaton múltja és jelene. – Egri Nyomda Kft., Eger, pp. 904. Dr. Ponyi Jenő MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany
A Balatonkutatási Alapítvány által támogatott 2007. évi pályázat: -A XLIX Hidrobiológus Napok „A Balaton és vízrendszere — a Balaton-kutatás története és a Dunakutatás története” c. anyagának a Hidrológiai Közlönyben történő kiadásához megítélt támogatás; 100.000.- Ft.
A BALATONKUTATÁSI ALAPÍTVÁNY
TÁMOGATÁSÁNAK MÓDJA
Az alább közölt számla- és adószámra átutalhatják a felajánlott összeget, illetve személyi jövedelemadójuk 1 %-át. SZÁMLASZÁMUNK: K&H Bank 10200713-48010894 ADÓSZÁMUNK: 19258263-2-19 Támogatását köszönjük!
8
