hírlevél A Balatonkutatási Alapítvány tájékoztató hírlevele 4.szám, 2006 november, periodikusan megjelenő információs folyóirat

hírlevél A Balatonkutatási Alapítvány tájékoztató hírlevele 4.szám, 2006 november, periodikusan megjelenő információs folyóirat Benne: ■ A felelős szerkesztő megjegyzése

■ Alapító okirat részletei

■ A kuratórium tagjai ■ Az Alapítvány működése ■ Pályázatok benyújtásának módja ■ A Balaton vízállásának alakulása: 2005. 2006. Szeptember

■ Földhasználat a Balaton vízgyűjtőjén és a tó állapota

■ Pontokáspi inváziós gerinctelen fajok dominálnak a Balaton parti övében ■ Az Alapítvány támogatásának módja ■ Az Alapítvány által támogatott 2005 évi pályázatok

Honlap: http://www.blki.hu/ponyi/

Az alapító okirat fontosabb passzusai

A felelős szerkesztő megjegyzése

1. Az Alapítvány neve: "Balatonkutatási Alapítvány"

Tisztelt Olvasó!

A korábbi Hírlevélben már említettem, most megismétlem, hogy a Balatonkutatási Alapítvány működése a pénzügyi támogatás mértékétől függ. Az adományok fontossága abban rejlik, hogy jelenleg a tó és vízgyűjtő területének kutatása nem kapja meg a kellő anyagi támogatást az állami szervektől és a pályázati rendszer sem kedvez az un. alapkutatásoknak. Arra hivatkoznak ugyanis — rövidlátóan — hogy az ezekből nyert tudományos eredmények csak hosszabb idő után válhatnak a gyakorlat részévé. A támogatás mértéke évről évre csökken. Például, 2002-ben az adományok teljes összege kerekítve 123 ezer FT, 2004ben 50 ezer Ft volt. Ez azt mutatja, hogy a hazai közönség érdeklődése is csökkent, ami a személyi jövedelemadó 1%-a felajánlásának elmaradásában fogalmazható meg. Abban reménykedem, hogy a jövőben a támogatás mértéke növekedni fog, melynek segítségével a fontosabb alapkutatási elképzeléseket sikerül megvalósítani. Dr. Ponyi Jenő A Balatonkutatási Alapítvány Kuratóriumának elnöke IMPRESSZUM: A Balatonkutatási Alapítvány Hírlevele Megjelnelik periódikusan Példányszám 250 db Felelős szerkesztő: Dr. Ponyi Jenő Technikai szerkesztő: dr. Molnár Gábor Grafika: Litkey Zsolt

2. Az Alapítvány célja: Az Alapítvány a Balatonkutatás támogatására, a kutatásokkal összefüggő hazai és nemzetközi kapcsolatok ápolására, a kutatási eredmények közzétételére és népszerűsítésére létesült. Az Alapítvány közhasznú tevékenysége: Balatonnal kapcsolatos tudományos tevékenység támogatása nyílt pályázatok útján. Az Alapítvány tagsággal nem rendelkezik. Közhasznú szolgáltatásaira a pályázati kiírások nyílt közzétételének megfelelően nyújthatók be pályázatok, és a Kuratórium döntése alapján kerülhet sor a közhasznú tevékenységre (kutatási támogatás, kutatási eredmények közzététele stb.). 3. Az Alapítvány vagyoni helyzete: Az Alapítvány céljaira a tőke kamata használható fel a kuratórium által meghatározott alapítványi szabályzat szerint. Az Alapítvány nyílt, ahhoz bármely hazai és külföldi természetes és jogi személy vagyoni hozzájárulással bármikor csatlakozhat. Az Alapítvány vállalkozási tevékenységet csak közhasznú céljainak megvalósítása érdekében, azokat nem veszélyeztetve végez. Gazdálkodása során elért eredményeit nem osztja fel, azt a létesítő okiratban meghatározott tevékenységre fordítja. 4. Az alapítvány székhelye: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Telefon: 87448-244/123, 124; Telefax: 87-448-006, E-mail: [email protected]. 5. Az Alapítvány működése: Az Alapítvány működését a Kuratórium irányítja. A Kuratórium elnökét, tagjait az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója jelöli ki. A Kuratórium üléseit az elnök hívja össze évente legalább egy alkalommal. A kuratóriumi tagok egyharmadának kívánságára egy hónapon belül rendkívüli ülést kell összehívni. A Kuratórium akkor határozatképes, ha ülésén a tagok kétharmada megjelent. A Kuratórium határozatait egyszerű szótöbbséggel hozza. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Kétharmados szótöbbség szükséges a működési szabályzat módosításához. A Kuratórium elnöke képviseli az Alapítványt, szervezi a Kuratórium működését, irányítja a Kuratórium döntéseinek végrehajtását, utalványozási és kötelezettségvállalási joga van. Az elnök munkáját az Alapítvány gazdasági és pénzügyi ügyintézője, tudományos titkára segítik, akik nem tagjai a Kuratóriumnak. A Kuratórium tagjai az Alapítványért fizetség nélkül tevékenykednek, de az Alapítvány érdekében végzett munkájuk során felmerült költségeik (pl. útiköltség) az Alapítványból téríthetők. A pályázati lehetőségekről és a beadás határidejéről a kutatókat a tudományos szervezeteken és az Internet hálózaton keresztül kell megfelelően tájékoztatni. Pályázatokat az Alapító Okiratban szereplő célokra lehet benyújtani a Kuratóriumnak címezve. A beérkezett pályázatokat az elnök által felkért bírálók terjesztik javaslattal a Kuratórium elé. A Kuratórium a támogatásról évente két alkalommal hoz döntést, és az eredményről írásban tájékoztatja a pályázót. Az Alapítvány a támogatott pályázókkal megállapodást köt, melyben a jogi és pénzügyi szabályozás is szerepel. A cél elérésének határideje után egy hónapon belül a pályázó elszámol az Alapítvány tudományos titkáránál, aki az eredeti számlákon feltünteti, hogy azt az Alapítvány támogatta, és az elszámolásokat továbbítja a pénzügyi ügyintéző részére. A Kuratórium üléseiről, döntéseiről, a pályázatok meghirdetéséről, a döntést támogatók és ellenzők számarányáról a Kuratórium elnöke által megbízott titkár vezeti a szükséges nyilvántartásokat (jegyzőkönyveket, feljegyzéseket, levelezéseket, pályázati anyagok és elszámolásaik nyilvántartását, stb.). Az Alapítvány működéséről, gazdálkodásáról a gazdasági ügyek intézésével megbízott évente, éves beszámolójelentést, ezzel egyidejűleg közhasznúsági jelentést készít, melyet a Kuratórium egyszerű szótöbbséggel hagy jóvá, fogad el. A közhasznú jelentésbe bárki betekinthet, illetőleg abból saját költségére másolatot készíthet. 6. Az Alapítvány határozatlan időre alakult, megszűnése esetén a tiszta vagyon a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonává válik. Az Alapítvány politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független és azoknak anyagi támogatást nem nyújt.

Cím: Dr. Ponyi Jenő, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Tel.: 87 448 244 / 123; Fax: 87 448 006 e-mail: [email protected] URL: http://www.blki.hu/ponyi/

2

A Kuratórium jelenlegi tagjai:

Az Alapítvány működése, gazdálkodása

2000. szeptember 26-tól visszavonásig a Kuratórium elnöke és egyben az Alapítvány jogi képviselője:

A Balatonkutatási Alapítvány közhasznú alapítvány. Az Alapító Okiratban foglaltaknak megfelelően az Alapítvány nyílt, ahhoz bármely hazai és külföldi természetes és jogi személy vagyoni hozzájárulással bármikor csatlakozhat. Az Alapítvány induló vagyona 1990 évben, az alapításkor 500 EFt volt, melyet az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet bocsátott rendelkezésre. Az alapítás évében támogatta az Alapítványt a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium és a Vízgazdálkodási Tudományos Központ. 1993-94 években gazdasági társaságok, magánszemélyek hozzájárulása révén emelkedett az Alapítvány vagyona. 1999. évben a Miniszterelnöki Hivataltól 1000 EFt támogatásban részesült. 2004. évben a balatonfüredi Polgármesteri Hivatal 50 EFt-tal támogatta az Alapítvány működését. 2005. évben a Nemzeti Civil Alapprogram keretében benyújtott pályázat alapján 140 EFt támogatást nyert el. Az Alapítvány minden évben közzéteszi a személyi jövedelemadó 1%-ából kapott támogatás felhasználását és egyben kéri, hogy a magánszemélyek személyi jövedelemadójuk 1%-ával támogassák az Alapítvány működését. A gazdálkodó szerveket szórólapok, kiadványok alapján tájékoztatja az Alapítvány működéséről és kéri, hogy támogassák az Alapítványt. Az Alapítványnak saját bevétele nincs, működtetésére csak a vagyoni betét kamathozama áll rendelkezésre, melynek összege nem fedezi a szükséges kiadásokat, ezért nagyon fontos a működőképesség hatékony fenntartásához a különböző támogatási források igénybevétele. 2005. évben a Hidrobiológiai kiadvány megjelenéséhez 100 EFt-ot biztosított az Alapítvány, az egyéb kiadások a működtetés költségeiből adódnak, valamint a hírdetés, bankköltség, hírlevél kiadásai.

Az Alapítvány 2005. évi pénzügyi zárómérlege: 2005. évi nyitó pénzkészlet: Bevételek:

kamatbevétel Szja 1 %-ának felajánlása Nemzeti Civil Alap. tám. Összesen

Kiadások:

személyi jell. ráford Egyéb kiadások, szolgált Összesen 2005. évi eredmény: 2005. évi záró pénzkészlet:

7 296 EFt 391 EFt 96 EFt 140 EFt 627 EFt

Dr. Ponyi Jenő, a biológiai tudomány doktora, tudományos tanácsadó MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3. Lakcím: 8200 Veszprém, Kádártai út 31/B. [email protected] A Kuratórium tagjai: Dr. habil. Bercsényi Miklós egyetemi docens Veszprémi Egyetem Gergikon Mezőgazdaságtudományi Kar Állattani Tanszék Keszthely Dr. Dinka Mária biol. tud. kand. tudományos főmunkatárs MTA-ÖBKI-Magyar Dunakutató Állomás 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4. Dr. Entz Béla biol. tud. kand. ny. tudományos főmunkatárs 8237 Tihany, Váralja u. 2/a. Dr. Máté Ferenc mezőgazd. tud. doktora ny. egyetemi tanár Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely 8360 Deák Ferenc utca 16. Dr. Ördög Vince biol. tud. kand. egyetemi tanár Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar 9200 Mosonmagyaróvár, Kolbai Károly u. 8. Sindelyes Gábor főosztályvezető Környezetvédelmi Minisztérium Kutatási és Műszaki Fejlesztési Önálló Osztály 1394 Budapest, Pf. 351.

189 EFt 316 EFt 505 EFt 122 EFt 7 418 EFt

Dr. Szabó T. Attila ny. egyetemi tanár Veszprémi Egyetem Növénytani Tanszék 8200 Veszprém, Wartha V. u. 1. Dr. Vörös Lajos biol. tud. kand. tudományos főmunkatárs MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet 8237 Tihany, Klebersberg K. u. 3.

Tihany, 2006. augusztus 23. Pásti-Hriczu Mária Valéria Alapítvány gazdasági megbízottja

3

Pályázatok benyújtásának módja A pályázatot azok az egyéni kutatók és kutató-csoportok nyújthatnak be, akik a Balatonnal és a vízgyűjtő terület vizeivel kapcsolatos biológiai, ökológiai ismereteinket kívánják gazdagítani. Az írásos pályázatnak olyannak kell lennie, hogy abból annak tudományos értéke, esetleges haszna és költségigénye jól megítéhető legyen. A pályázati lehetőségekről a kutatók tudományos szervezeteken keresztül tájékozódhatnak (Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya, Budapest, MTA Hidrobiológiai Bizottsága, Budapest, VEAB illetékes szakosztályai, Veszprém, Balatonkutatási Alapítvány székhelyén: MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, Tihany), de folyamatosan megtekinthető az Alapítvány honlapján is. A folyamatosan benyújtott pályázatokról a Kuratórium évente két alkalommal dönt (tavasszal és ősszel) és az eredményről írásban tájékoztatja a pályázót. Az Alapítvány által támogatott kutatás megvalósítása után 30 napon belül a pályázó megküldi a kutatási beszámolót és az eredeti számlák eljuttatásával elszámol az Alapítvány pénztárosánál. A pályázatokat az alábbi címre lehet elküldeni: Balatonkutatási Alapítvány, MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237 Tihany, Klebelsberg K. u. 3.

A Balaton vízállásának alakulása: 2005. - 2006. Szeptember

vízállás, cm

vízállás a Balatonban. A 2006. évi kezdő vízállás 109 cm A Balaton jelenlegi vízszint-szabályozási előírását 1997 óta volt, a vízállás maximumot 2006. június 18-20.-án mértük, alkalmazzuk. E szerint a tó vízállásának megengedhető mikor a tó vízszintje elérte a 124 cm-t. Jelenleg (2006. maximuma 110 cm, a minimum (amelynek tarthatóságát szeptember 01.) a tó átlagvízszintje alapvetően a meteorológiai és hidrológia Természetes vízkészletIdőszak 99 cm. tényezők alakulása határozza meg) 70 cm. A változás (tómm) A vízeresztés mellett a tó szabályzatban megállapított optimális, vagy 2000. V. – X. - 440 vízszintjének tényleges emelkedése javasolt vízszint pedig, követve a tó 2000. XI. – 2001. IV. + 300 2005-ben 37 cm volt, vízeresztés természetes vízjárását, összhangot próbál 2001. V. – X. - 310 nélkül 57 cm-t emelkedett volna a teremteni az áradási-apadási időszakok és a 2001. XI. – 2002. IV. + 180 2002. V. – X. - 310 vízszint. 2006. július 22.-ig vízgazdálkodási alapelvek prioritásai között. 2002. XI. – 2003. IV. + 240 bezárólag, vízeresztés nélkül (A közölt vízállásadatok a siófoki vízmérce 2003. V. – X. - 440 további 58 cm-t nőtt volna a „0”-pontjához viszonyított vízszinteket 2003. XI. – 2004. IV. + 550 Balaton vízszintje, mellyel jelentős jelzik.) 2004. V. – X. - 190 elöntéseket idéztünk volna elő a tó A 2000 és 2005 közötti időszakon belül négy 2004. XI. – 2005. IV. + 380 körül. egymást követő évben (2000-2003) a Balaton 2005. V. – X. + 140 Ha az optimális vízszintre vetítve vízgyűjtő területére az átlagosnál kevesebb 2005. XI. – 2006. IV. + 610 vizsgáljuk a fenti időszakot, akkor csapadék hullott, amelynek következtében megállapítható, hogy a tó vízállása már 2005. január 1-jétől a erőteljesen csökkent a vízgyűjtőről történő hozzáfolyás, a tó szabályozási sávban volt (január 1-jén 72 cm), és egészen az természetes vízkészlet-változása (vízháztartás alakulását augusztusi rendkívüli csapadékhullásig ott is maradt. legjobban leíró mutató) ezekben az években negatív előjelű volt. A tó vízjárását (a vízállásváltozás évi menetét) szerény A vízállás 2005. augusztus 17-én meghaladta az optimális mértékű téli félévi vízkészletszabályozási szintet, A Balaton hóeleji vízállásai és a szabályozási tartomány növekedések és nagymértékű majd ezt követően, a zsilipzárás 2006. 07. 22-én nyári félévi vízkészletkisebb első zsilipnyitás 2005. 09. 01-jén zsilipzárás 2000. 04. 30-án 120 optijmális szabályozási szint maximális szabályozási szint csökkenések jellemezték. megszakításokkal 110 A tó fokozatos folytatott vízeresztés 100 visszatöltődése a 2003/2004. ellenére, ez év 90 téli félévben kezdődött meg, szeptemberéig végig 80 amely 2004. további fölötte is maradt. 70 hónapjaiban és különösen A Balaton hóeleji 2005-ben tovább folytatódott. 60 minimális szabályozási szint vízállásai és a 2005 nyári féléve jelentősen 50 szabályozási tartomány felgyorsította a Balaton 40 vízháztartási egyensúlyi 30 észlelt hóeleji vízállás Fentiekből állapotának visszatérését. A 20 megállapítható, hogy az nyári félévi természetes 1999. 1999. 2000. 2000. 2001. 2001. 2002. 2002. 2003. 2003. 2004. 2004. 2005. 2005. 2006. 2006. jan. júl. jan. júl. jan. júl. jan. júl. jan. júl. jan. júl. jan. júl. jan. júl. elmúlt időszak vízkészlet-változás pozitív vízeresztése fokozott előjelű volt. mértékben törekedett felülszabályozásra. Az áradási időszakot A 2005/2006. téli félév során bekövetkezett vízkészletmegelőző előürítést még az optimális vízszint elérése fölött 9 növekedés a sokévi átlagtól alig eltérően alakult. cm-rel befejeztük, a további vízeresztés meghatározó A Balaton téli és nyári félévi természetes vízkészlet-változása szándéka már a 2006. évi szezonra történő, a maximális 2000. május és 2006. április között szabályozási sávot is meghaladó tartalékolási igényt fejezte ki. Az elmúlt aszályos évek alatt a vízháztartási elemek alakulásában bekövetkezett rendkívüli, de időszakos A csapadékos időjárás hatására 2005 szeptemberére a tóban változások (halmozott csapadékhiány, ennek következtében újra keletkezett többletvíz-készlet, melynek levezetésére a létrejövő hozzáfolyás hiány, vízgyűjtő kiürülés, negatív siófoki zsilipeket öt év után, 2005. szeptember elsején újra természetes készletváltozás, a lefolyás-leeresztés nyitottuk. A 110 cm-es maximális szabályozási szintnél szüneteltetése) olyan hangulati elemek felerősödését idézték 2005. szeptember 01. – 2006. július 22.- ig (a siófoki zsilipek teljes zárásáig) összesen 178 napon át volt magasabb a

4

elő, melynek egyik következménye a vízszint maximum feletti tartása lett.

120

160

140 Z FF FZ

120

Maximális szabályozási szint

110 H Balaton átlag (cm) 103,41 mBf.

Ny R R

RR R

R Ny

RHk R

F

100 Z

F

F

F

R

F FF

Fenntartási munkák a Sió-csatornán Hajózás Belvizi védekezés Kalibrációs mérések

F FF

F

Z

FHv

A Sió zsilipeken leeresztett napi középvízhozamok F Z

100

-

-

60

40

Optimális szabályozási szint

a 2005. szeptember 1. és december 31. közötti időszakban a tóból levezetésre került 115,95 millió m3 vízmennyiség , amely 197 tómm vízszintnek felel meg, 2006. január 1- július 22 közötti időszakban levezetésre került 340,99 millió m3, azaz 579 tómm vízmennyiség, Fenti időszak alatt összesen: 456,94 millió m3 , azaz 776 tómm vizet eresztettünk tovább a Sió csatornába, a zsilipeken leeresztett legnagyobb vízhozam Siófoknál 62,6 m3/s volt (2006. január 13-án). a Balaton évi középvízállása 2005-ben 96 cm volt. A vízszint hét és fél hónapon át a szabályozási sávban mozgott, majd augusztus közepétől decemberig az optimális és a maximális vonal közötti tartományban, a maximum közelében. 2006-ban, február hónap kivételével, jellemzően a maximum fölött mozgott a tó átlagvízszintje. Az üzemelési szabályzat 3.1.2. pontjában rögzített maximális szabályozási szintet a vizsgált időszakban (2005.09. 01.-2006.09.01.) 178 napon keresztül haladta meg a vízállás a tóban. A Balaton átlag vízszintjének maximuma (fenti időszak alatt) 2006. június 18-án 124 cm volt. A hidrometeorológiai előrejelzések jelentős csapadék mennyiséget július hónapra nem prognosztizáltak, a 2005. szept.

-

80

A Balaton átlagvízszintje (cm) "0" pont: 103,41 mBf.

20

0

90

-

Z

Napi középvízhozam (m 3/s)

-

180

R

Ny Zsilipnyitás 2005. 09.01.

Fenti folyamat ábrán összefoglaltuk az elmúlt időszak vízeresztésének legfontosabb momentumait. Összefoglalva elmondható, hogy:

Ny

R

RR R R RR Ny

R R

200

R

VÍZERESZTÉS A BALATONBÓL 2005.09.01 - 2005.12.31. 115 950 226 m3 (197 tómm) 2006.01.01 - 2006.07.22. 340 991 733 m3 (579 tómm)

NY - Nyitás Z - Zárás F - Fojtás R - Rányitás Hk - Hajózás kezdete Hv - Hajózás vége

2005. okt.

2005. nov.

2005. dec.

2006. jan.

2006. febr. Dátum

2006. márc.

2006. ápr.

2006. máj.

2006. jún.

2006. júl.

párolgások azonban már számottevően apasztották a tó vízszintjét. Ennek alapján 2006. július 18án, 112 cm-es Balaton vízszintnél megkezdtük a leeresztő zsilipek teljes zárását. A befejezés július 22-én valósult meg, ekkor a tó átlagvízszintje 107 cm volt, mely az üzemelési szabályzat szerinti optimális vízszintet közelítette meg.

Fenti időszak vízeresztése nélkül nagykiterjedésű parti és partközeli területek kerültek volna jelentős vízborítás alá, szinte felbecsülhetetlen kárt okozva. A Balaton-meder nem tározó, a rendszeresen keletkező többletvíz-készleteket a parti területek védelme miatt a tóból le kell vezetni. A part és a partközeli területek mai arculata évtizedek alatt alakult ki, ettől az állapottól eltekinteni nem lehet. Azonban a vízeresztés elvi irányítását szakmai szempontok, kell, hogy irányítsák Ennek a célnak alávetve tevékenységünket, szándékunkban áll még az idei évben, a Balaton vízszint-szabályozási folyamatának minőség biztosítását kezdeményezni. Siófok, 2006. szeptember. Kravinszkaja Gabriella Balatoni Vízügyi Kirendeltség vízrajzi csoportvezető

Földhasználat a Balaton vízgyűjtőjén és a tó állapota Mintegy százhúsz évvel ezelőtt a Magyar Földrajzi Társaság keretében, Lóczy Lajos kezdeményezésére nagyszabású tudományos program indult a Balaton tanulmányozására. Az eredmények 1887 és 1918 között 32 kötetben láttak napvilágot „A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei” sorozatban. A húszas évektől kezdve főleg a tihanyi Biológiai Kutatóintézetben folytak magas tudományos színvonalon kutatások a Balatonról. A hetvenes évektől kezdve kedvezőtlen jelenségek váltak egyre szembetűnőbbé a tó életében: hínarasodás, algásodás, halpusztulások. A környezetvédelmi illetékesek kezdeményezésére és a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében számos kutatóintézet, egyetemi tanszék részvételével egy kutatási program indult a vízminőség romlás okainak, tényezőinek felderítésére. A kutatási eredményekre alapozva gyakorlati intézkedések születtek a tavat terhelő civilizációs hatások kiküszöbölésére, csökkentésére: a szennyvíztisztítás fejlesztésével, a tisztított szennyvizek elterelésével, a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer és ülepítő tározók építésével, medertisztító kotrással, nagy szennyezés-kibocsátó állattartó telepek, ipari és szolgáltató létesítmények megszüntetésével vagy átalakításával, továbbá számos más kisebb intézkedéssel, beavatkozással, mintegy felére csökkentették a tó terhelését.

A tó vízminősége a prognosztizált mértékben és ütemben javult, és már egy bő évtizede az év nagy részében kifogástalan. A javulásban a vízvédelmi beavatkozások hatását előmozdította a meleg csapadékszegény esztendők sorozata, valamint a szerves és műtrágyázás drámai visszaesése is. A számítások szerint az eredmények stabilizálásához a terhelés további csökkentésére van szükség, hogy a vízgyűjtőn várhatóan növekvő növényi tápanyagfelhasználás se veszélyeztesse az elért eredményt. Milyen lehetőség van még a terhelés csökkentésére? A civilizációs hatásoktól mentes, természetes anyagforgalomban mozgó némi terhelésen kívül két jelentős forrással kell számolnunk: - a tavat ma már csaknem összefüggően övező településekről a csapadékvízzel történő káros anyag bemosódás, - a vízgyűjtőn a mezőgazdasági földhasználattal kapcsolatos diffúz terhelés. Ez utóbbira nagy nyomatékkal hívja fel a figyelmet a kormány 1033/2004 (IV.19.) számú határozata, mely szerint a Balaton érdekében „alapvető jelentőségű a tó tápanyagterhelésének csökkentése… a műszaki beavatkozások hatására jelentősen csökkent a pontszerű forrásokból származó tápanyagterhelés, ezért a jövőben a nem – pontszerű (diffúz) szennyezésből származó terhelés csökkentése a fő feladat.”

5

Az eddigi kutatásokból tudjuk, hogy a vízminőség romlásában meghatározó szerepű, biológiailag hozzáférhető foszfor tápanyag nagyon erősen kötődik a talajban, elmozdulni jórészt csak a talajrészecskékkel együtt tud. A Balatonba az eróziós talajpusztulás során a vizekbe sodródó talajszemcsékkel jut döntő mennyiségben. Ebből a szempontból teljesen egyformán viselkedik a talaj eredeti felvehető foszforkészlete és trágyaszerekkel a talajba adagolt foszfortápanyag. A tavat érő diffúz terhelés nagyobb része mezőgazdasági területekről, a szántóföldekről és és ültetvényekről talajeróziós folyamatok következtében mozdul el, és jut el egy része a befogadóig, tehát a talajerózió elleni védekezés egyben a Balaton vízminőség védelme is. A trágyahasználat korlátozása félmegoldás, hiszen a trágyafoszfor sokszorosát jelentő talaj-foszfor bemosódását nem érinti. Számítások szerint évente mintegy 4 millió tonna talaj mosódik le a földekről. A növények pillanatnyi szükségleteit messze meghaladó intenzív foszfor műtrágyázás is csak töredék százalékkal növeli a talaj összes foszfortartalmát évente, ahogy ezt a nyolcvanas években tapasztaltuk. A felvehető (enyhe kémiai kivonószerrel, ammónium-laktát és ecetsav 3,7 pH-ra pufferolt oldatával kivonható) foszfortartalmat ennél nagyobb mértékben növeli, de ez vizes közegben, az eróziós lemosódás körülményei között kötött foszforként viselkedik, tehát nem a trágyázás korlátozásával, hanem a talajvédelemmel, az eróziós folyamatok megakadályozásával lehet és kell védeni a Balatont a földhasználattal kapcsolatos foszforterheléstől. Az 5.200 km2 területű vízgyűjtő mintegy 8,5 %-át települések foglalják el a maradék közel harmada erdő és mintegy hatoda gyepterület. A mezőgazdasági földhasználatból eredő diffúz foszforterhelés forrásaként számításba veendő szántó, szőlő, gyümölcs, kert aránya bő 45 %. A vízgyűjtő területnek a földhasználattal kapcsolatos diffúz terhelést adó része nagy térbeli változatosságot mutat az anyagforgalmi folyamatokat befolyásoló természeti tényezők tekintetében csakúgy, mint a terhelést befolyásoló civilizációs hatások milyensége és erőssége szerint. Ehhez igazodva a terhelés szabályozására vonatkozó beavatkozásoknak is mind térbelileg mind módszereit tekintve a változatossághoz igazodó alternatívákban kell megjelenni, ezt figyelembe véve újabb kutatásaink során feltártuk a talajeróziót kiváltó és befolyásoló tényezők térbeli eloszlását a vízgyűjtőn a létrehozott adatbázisra, a kifejlesztett eróziós modellünkre, módszertani kutatási eredményeinkre támaszkodva szabályozási alternatívákat hoztunk javaslatba az eróziós folyamatok fékezésére, létrehoztunk és továbbfejlesztünk, egy Internet alapú szolgáltatást a talajvédelmi szaktanácsadási szakemberek, szervezetek munkájának támogatására: http://www.georgikon.hu/nkfp/szerver.htm. A kutatás során kifejlesztettünk egy indikátorokon alapuló módszert a vízgyűjtőről származó foszforterhelés jellemzésére. Az értékelés alapegységei az Középtávú Országos Vízgazdálkodási Kerettervben elkülönített részvízgyűjtők voltak. A Balaton vízgyűjtőt szokás három, északi-, nyugati-, és déli rész-vízgyűjtőre osztani és ennek a TVK 40-41-42, valamint 37-38-39 továbbá a 43-44-45 számot viselő területegységek felelnek meg. E kilenc rész-vízgyűjtőn belül összesen kilencvenöt elkülönített területegységet értékeltünk a foszforterhelés nagysága és az azt befolyásoló tényezők, valamint a kínálkozó szabályozási lehetőségek mérlegelése alapján. Ezekre a részterületekre rendelkezésünkre állnak a terület nagyságára és a földhasználati viszonyokra vonatkozó adatok. Az értékelésnél a szántóföldi-, valamint az ültetvény (beleértve kert, szőlő, gyümölcsös) művelési ágba tartozó földhasználatra voltunk tekintettel.

A földhasználatra vonatkozó adatok mellett az értékelésbe vontuk az elkülönített rész-vízgyűjtők domborzati viszonyait megkülönböztetve sík, vagy nem tagolt, közepesen tagolt és tagolt felszínű területeket, (< 2; 2,01 - 3; és > 3 relief energiákkal jellemezve). A részvízgyűjtőkre jellemző erózió intenzitásokat a Wischmayer - Smith modell alapján egy korábbi tanulmányban kiszámított fajlagos talajveszteségi értékek alapján minősítettük intenzív, közepes-, és kis intenzitásúnak (> 40; 20 – 40; és < 20 t/ha/év). A modellszámítások a nyolcvanas évek viszonyait tükröző adatokból történtek. Néhány részvízgyűjtőre nézve az elérhető adatoktól függően ellenőrző számításokat végeztünk a jelenlegi állapotokat tükröző adatok alapján, de az eróziós intenzitás fokozatokban érvényesíthető eltérést nem tapasztaltunk. A részvízgyűjtőknek a terhelésben játszott szerepét az elmozduló talaj asszimilálható foszfortartalma is befolyásolja. Ezeket úgy nyertük, hogy a szántó-, és ültetvény-területek mért adatainak átlagát vagy jellemzőnek ítélt értékeit fogadtuk el minden egyes részvízgyűjtő esetében. A fajlagos talajveszteség és a foszforkoncentráció szorzatával egy fajlagos foszforveszteség értéket is számítottunk. A foszforkoncentráció minősítésénél foszforban szegény, közepes, és gazdag kategóriákat különítettünk el (< 50;50 – 100; > 100 g/t). A különböző domborzati helyzetű szántó, és ültetvény művelési ágakhoz tartozó területeknek az erózió intenzitásától és a talajok foszforkészletétől függő terhelési potenciálját összesítve értékeltük, és mérlegelve a számításba jöhető talajvédelmi eljárásokat és agrotechnikai beavatkozásokat homogén területekké egyesítettük a részvízgyűjtőket. Ilyen módon nyolc kategóriába soroltuk és az alábbiak szerint jellemeztük a homogén egységeket. 1.

A tó északi parti közvetlen vízgyűjtője nagyrészt beépített, továbbá jelentős ültetvény-aránnyal jellemezhető terület, talaja foszforban gazdag, erózióra hajlamos, ide tartoznak a 40. I. és II.; 42. II. III. IV. és V részvízgyűjtők.

2.

Déli partmenti, nagyrészt beépített, foszforban szegény, vagy mérsékelten ellátott, nem lejtős, erózióra nem hajlamos talajú terület 42. I. 43. I – II – III és 44. I. részvízgyűjtők.

3.

Jellemzően szántóföldi hasznosítású, sík-, vagy enyhe tagoltságú, foszforban szegény talajú nem, vagy alig erodálódó területek. 37. 05-08-10-11; 38.081-082.; 39 III.-01 részvízgyűjtők.

4.

Jellemzően szántóföldi hasznosítású, főként közepes tagoltságú, mérsékelten erózióveszélyes közepes foszfortartalommal jellemezhető talajú részvízgyűjtők 38.03-04.-05.-072; 39.01-02-03-04-05-06-07-08; 41.0607; 42.031-04.2; 43.01.3; 44.02-03; 45.02-03-04-05.

5.

Jellemzően szántóföldi hasznosítású, tagolt felszínű, részben közepesen, de főleg erősen erodálódó területek különböző de főleg közepes foszforellátottsággal. 37.0409; 38.02-07.1; 41.03; 42.03.2-03.3-03.4; 43.01.1-02.102.2.-02.3.-03.1

6.

Ültetvények nagy arányával jellemezhető sík, erózióra nem hajlamos részvízgyűjtők változó foszfor-tartalommal 38.01-06-08

7.

Ültetvények nagy arányával jellemezhető tagolt felszínű, erózióra hajlamos részvízgyűjtők mérsékelt

6

A Balaton-kutatás évszázados története során született sok ezer tudományos közlemény a maga idejében, de napjainkban is e természeti-, és gazdasági nemzeti kincsünk sikeres védelmének és használatának alapját jelentette. Az új tudományos felismerések ugyanakkor a megválaszolandó kérdések sokaságát is generálják újabb – és újabb feladatot adva a kutatóknak. De újabb és újabb kérdések merülnek fel a tó természeti -, és társadalmi – gazdasági környezetének folyamatos változásából kifolyólag is. A közelmúltban a tó vízmérlegének kibillenése - ami szintén nem független a vízgyűjtő földhasználati körülményeitől – adott leckét a kérdés tudós szakértőinek. Újabban egyre több a megválaszolandó kérdés a klímaváltozás lehetséges, ill. valószínűsíthető irányairól és e változásoknak a tavi ökoszisztémára, a tó és a vízgyűjtő anyagforgalmára való hatásairól és a társadalomnak e változásokra való felkészítéséről.

foszfortartalmú talajokkal. 37.01-02-03-06-07; 38.07-0909.1-09.2 41.02; 43.01.2 8.

Mint a 7, de foszforban gazdag talajokkal 42.02.304.1.-04.3-05.1.

A talaj védelmét, és egyben a Balatonnak a diffúz terheléssel szembeni védelmét is jelentő földhasználati módoknak a vízgyűjtő térbeli változatosságához igazodó alternatíváit megvalósítani a földbirtokosok – földhasználók képesek, a kívánt cél elérése csak az ő meggyőzésük, érdekeltségük megvalósítása útján lehetséges. Az érdekeltséget biztosíthatná olyan intézkedés, mely mindenféle mezőgazdasági, környezetvédelmi, vidékfejlesztési, idegenforgalmi támogatás elnyerésének feltételévé tenné a földhasználat az elvárható mértékben érvényesítse a diffúz terhelés csökkentés, a talajvédelem szempontjait. Ahol ezt anyagiak hiányában nem tudják a talajvédelem egyes elemeit megvalósítani, ilyen irányú támogatás nyújtásával célszerű elősegíteni. A talajvédő földhasználat számos eleme a birtokhatároktól sőt a közigazgatási határoktól függetlenül, azokon átlépve érvényesíthető, ezért a kistérségi -, térségi összefogás fontos eleme lehet.

Prof. Máté Ferenc, Dr. Sisák István Veszprémi Egyetem, Georgikon Mezőgazdaságtudományi Kar, Keszthely

Pontokáspi inváziós gerinctelen fajok dominálnak a Balaton parti övében

1000000 800000

ind m -2

600000 400000 200000 0

A M áj. 2000.

Júl. 2000.

Okt. 2000.

Máj. 2001.

Júl. 2001.

Szept. 2001.

T Sz Okt. 2001.

M áj. 2002.

K Júl. 2002.

Szept. 2002.

Okt. 2002.

1. ábra A hínáron élő állatok denzitása 2000 májusa és 2002 októbere között. K = Keszthely, Sz = Szigliget, T = Tihany, A = Balatonalmádi. 2003

Ind. m -2 350000 300000 250000 200000 150000

M

100000

J S

50000

Af

O

M Aa

Tf

Ta

Szf

S Sza

Kf

0

Ka

A Balaton a Sió-csatorna közvetítésével összeköttetésben áll a Dunával, ahonnan a Feketetengerből származó, un. pontokáspi inváziós fajok (tegzes bolharák: Chelicorophium curvispinum és vándorkagyló: Dreissena polymorpha) kerültek be a tóba az 1930-as években. Megjelenésük után röviddel minden arra alkalmas felületet beleptek. A tegzes bolharák maga-készítette lakócsőben él, amelyet el is tud hagyni. Váltivarú, a hím a vedlés után puhává váló állatot termékenyíti meg. A nőstény a petéit a hasi oldalon levő, úgynevezett költőzsákban hordja, ahol kikelnek a fiatal állatok, s kiúsznak a költőzsákból. A Balatonban a hínárszálakon, nádon, a partot erősítő kőszórásokon és minden olyan szilárd felületen élnek, ahol megfelelő az oxigén ellátottság. Egy évben három generáció fejlődik ki a köveken, a hínáron kettő (a hínár ugyanis időszakosan van jelen). A nőstény több alkalommal is hordozhat petét. Az áttelelő

2. ábra A köveken élő állatok denzitása 2003-ban. K = Keszthely, Sz = Szigliget, T = Tihany, A = Balatonalmádi.f = felső szint, a = alsó szint. M = május, J = július, S = szeptember, O = október.

7

állatok tavasszal nagyobbak, mint a későbbi generációk, a nőstények több petét is hordoznak, mint nyáron és koraősszel. A Balaton parti övében a másik tömeges faj a vándorkagyló, amely a tegzes bolharákkal együtt került be a tóba. A vándorkagyló váltivarú állat, külső megtermékenyítéssel szaporodik, tehát a nőstény petéket rak le, amelyet a hím kibocsátott spermiumai megtermékenyítenek. A petékből un. trochophora lárvák kelnek ki, amelyek szabadon úsznak, s néhány óra után átalakulnak veligera lárvákká (vitorlás lárva), amelyek szabadon kalandoznak a víztestben, s a plankton tagjaként fejlődnek tovább. Kellő fejlettség után átalakulnak megtelepedő lárvákká (ilyenkor a vitorla visszafejlődik, kialakul a láb, s a bisszuszmirígyek váladékából a vízben megszilárduló bisszuszfonal segítségével hozzárögzül az alzathoz). Nem megfelelő körülmények között el tudja szakítani magát az alzattól, s új helyen telepszik meg.

Aa

Af

Tf

Ta

Szf

Sza

Kf

-1

Ind. g hínár nedves tömeg

Ka

Mellettük még az árvaszúnyog lárvák jelentősek. A 1950-ben hasadtlábú rákot (pontuszi tanúrák: Limnomysis köveken élő állatok denzitása (ind m-2) tág határok között benedeni) telepítettek a Balatonba haltáplálékként, s vele együtt véletlenül Dikerogammarus fajok is bekerültek a tóba, amelyek változott, az igen alacsony vízállás mellett (2003) csak egy év alatt kipusztították az addig őshonos tüskés bolharákot májusban alakult ki rétegzettség mindenütt (a mélyben lévő (Gammarus roeseli). Három fajuk él a Balatonban: pontuszi köveken több állat fordult elő, mint a felszínközeli bolharák (Dikerogammarus haemobaphes), kétpúpos bolharák köveken), később ez csupán Tihanynál maradt meg (2. (Dikerogammarus villosus) és kéttüskés bolharák ábra). Ugyanakkor a magasabb vízállású 2004-ben az egész (Dikerogammarus bispinosus). Ez év során jellemző volt a 2004 utóbbi általában nagyon ritkán rétegzettség (3. ábra). Ind. m -2 fordul elő. Az 1980-as és 1990-es Annak ellenére, hogy 500000 években közülük a D. haemobaphes kevés korábbi kvantitatív dominált, 2000-2002 között a adat áll rendelkezésre, 400000 hínárosban szintén, ugyanakkor mégis tehetünk némi 300000 M 2003-2005 között a köves parti összehasonlítást (4. ábra). J 200000 zónában főleg a D. villosus A vándorkagyló (D. S dominált, különösen a mélyben lévő polymorpha), a tegzes 100000 O köveken. 1994-ben egy új Isopoda bolharák (C. curvispinum), O 0 fajt, a Jaera istrit, s 2001–ben egy a Dikerogammarus fajok M új pontokáspi inváziós fajt, a telepes és a pontusi tanúrák (L. hidoidpolipot (Cordylophora benedeni) hínárra vetített caspia) fedezték fel a Balatonban. denzitása megtöbb3. ábra A köveken élő állatok denzitása 2004-ben. További 2000 és 2002 között rendszeresen szöröződött a korábbi magyarázatot ld. a 2. ábrán. vettünk mintát a Balaton adatokhoz képest, az hínárosaiból, s a vízszint árvaszúnyog lárváké 350 csökkenésével párhuzamosan (Chironomidae) nem csökkent a hínár mennyisége, s a változott lényegesen, 300 rajta élő állatok denzitása is (1. mindez összefügghet a 250 D. polymorpha ábra). Évszakonként és mintavételi Balaton vízminőségének L. benedeni 200 helyenként változóan, de többnyire javulásával. C. curvsipinum a tegzes bolharák és a 150 Dikerogammarus Chironomidae vándorkagyló alkotta a hínáron élő Idézett irodalom: 100 állatok zömét. Mellettük még az 50 árvaszúnyog lárvák jelentősek az Bíró, K. & P. Gulyás összesen közel 100 azonosított 0 1974. Zoological 1970 1972 1985 1987 2001 állatfaj és más taxonómiai egység investigations in the open Év e k közül. Megtaláltuk a korábban water Potamogeton kipusztultnak hitt balatoni 4. ábra A hínáron élő legtömegesebb állatok hínárra vetített perfoliatus stands of Lake hínárbogár (Macroplea mutica maximális denzitása 1970 és 2002 évek között. 1970-1972 Balaton. Annal. Biol. Tihany balatonica) lárváját és kifejlett közötti adatok Bíró és Gulyás (1974), 1983-1985-ös adatok 41: 181-203. Muskó, I. B. 1989. példányát. Muskó (1989), 1986-1987-es adatok Muskó (1992, 1993) Amphipoda (Crustacea) in Hasonlóképpen a köves parti cikkeiből valók. the littoral zone of Lake zónában (2003-2004 között) is e Balaton (Hungary). két állatfaj dominált a köveken Qualitative and quantitative studies. Int. Rev. ges. Hydrobiol. 74: mind a vízfelszín közeli, mind a mélyben vett köveken, e két faj 195-205. együttesen az összes állat 90 %-ál is nagyobb arányban fordult Muskó, I. B. 1992 A Corophium curvispinum G. O. Sars elő időnként és helyenként. (Crustacea: Amphipoda) életciklusa a balatoni hinárosban. Hidrol. Közl. 72: 300-304. Muskó, I. B. 1993. The life history of Dikerogammarus haemobaphes (Eichw.) (Crustacea: Amphipoda) living on macrophytes in Lake Balaton (Hungary). – Arch. Hydrobiol. 127: 227-238. B. Muskó Ilona MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, Tihany

A Balatonkutatási Alapítvány által támogatott 2005 évi pályázatok: -A XLVII Hidrobiológus napok „Vizeink élővilágát érintő környezeti változások” c. anyagának a Hidrológiai Közlönyben történő kiadásához megítélt támogatás; 100.000.- Ft. Pályázó: Dr. Bíró Péter - A Zala folyó vizi- és mocsári növényein előforduló mikroszkópikus gombák vizsgálatára; 95.000.- Ft. Pályázó: Dr Fischl Géza

A BALATONKUTATÁSI ALAPÍTVÁNY

TÁMOGATÁSÁNAK MÓDJA

Az alább közölt számla- és adószámra átutalhatják a felajánlott összeget, illetve személyi jövedelemadójuk 1 %-át. SZÁMLASZÁMUNK: K&H Bank 10200713-48010894 ADÓSZÁMUNK: 19258263-2-19 Támogatását köszönjük!

8