ÉRZELMI ÁBRÁNDOK KENÉZ HEKA ETELKA válogatott költeményei
ÉRZELMI ÁBRÁNDOK KENÉZ HEKA ETELKA válogatott költeményei részben saját illusztrációival
Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 651 2
ELŐSZÓ „Mert akinek szépen szól a lelkében az ének, az hall-
ja mások énekét is szépnek.” Ez lehetne a versolvasás mottója is. Attól függ, hogy milyen lelkiállapotban kerül kezünkbe egy verses kötet, egy vers, úgy azzal a hangulattal épül az be tudatunkba. A versek lelkünk virágai, amelyek lehetnek gyönyörű színesek, lehetnek tüskések vagy örökzöldek. Etelka verseit olvasva megjelenik előttünk a gondoskodó feleség, a kitűnő háziasszony, aki mindezek mellett rendkívüli érzelmi világgal megáldott nő. Akinek verseiből süt a párja iránti vágyakozás, a szeretetre vágyás és időnként a magány. Jó szívvel ajánlom olvasásra mindenkinek e verses kötetet. Égető Gyula cég- és szerkesztőségvezető Rádió 7, 7nap hetilap és promenad.hu internetes hírportál
3
4
Kísértés A bensőmben ott él Valami kísértés Megérint mint egy Kéz, ajak úgy érzed élsz Hatalmas érzelmek mely velem szembe néz Váratlan Pillanatok ezek a belső élő ölelések kínálják a mámort, szerelmet melynek a lélek rabja lehet olykor eléd rakja a szerelmet s mikor nyúlsz utána már nem leled s a bensőd kinevet érte mert hittél a kéjnek!
5
Mágia madara Mágikus Tűzmadár a szívem közepére száll Libben s fölragyog úgy érzi nem hiába várt a fészkére hazatalált! Az érzelmek zűrzavara elszáll elhessegeti a Tűzmadár! Már szellemem nem téveszti össze rosszat a jóval a Fény nem barátkozik a gonosszal Világítok magamból jóval s megbékélek életkorommal a rossz kísértést rovom meg adóval összeveszik Velem s a számadóval elköltözik a hegyeken túl bennem és benned a szerelem Így Virul!
6
Égető Gyula úrnak, a Rádió 7, a 7nap hetilap és a promenad.hu internetes hírportál cég- és szerkesztőségvezetőjének, jóbarátnak Kinek a gondolataim behódolnak, s kellemes érzelmek áthatnak s máris hallom!: Szívküldi Szívnek Szívesen a hangodat! Mily’ mesésen búgja az éterben a szebbnél szebb érzelmeket. Te vagy az, aki örömet visz ezrek szívébe, nélküled szegényebbek lennének az emberek. Lehet tavasz, ősz, tél, kikelet, lehet ez a sorstól küldetésed, hogy itt a Földön a szépet hintsed. Ilyenkor száll szíved-lelked csillagporos égi ősvényen, s ringat az Úr téged a tenyerében.
Napsugár kisasszony 7
Víz A Föld mélyében víz folyik nem tudja elnyelni: káromkodik s a felszínre Törekedik a szív is megérzi a veszélyt mégis kívánja a szenvedélyt! A víz lágy, puha összeroskad mégis kikerüli a Torlaszokat Nincs formája a víznek a szelleme fogságban így a víz örökkön örökké folyik De van lényege s mindent Legyőz vele Így is legyőzhetetlen a szelleme beleviszi a Tengerbe! Így van a nehézség a szívemben Legyőzöm: Akár a Víz a Torlaszt csak Így maradhatok életben!
8
Súly Túl nagy a súly a gerendákon nem nő már virág a gondolatfákon súlyok csüngenek minden ágon csak érzem – de nem látom menekvésben szemem beleásom egyedül létemben nem félek az elmúlással is megbékélek érzem a lelki hűséget mert a lelkem hősies. Ilyenkor bennünket az Isten fölkeres mert érzi, hogy egyedül vagy s nincsen Társad az odúdat netán mélyre vájtad Kiszáradt fa ritkán kivirágzik Rövid az élete Már senkinek se számít!
9
Erő Nagy hatóerő van benned! Hatalmad érzelmemre kiterjed! Keleten az okosok kaszt jele lett sok férfiasság Van az erő jelbe a Hatalmad ne vigyen cserbe akaraterőid rohamosan gyűlnek ezért az emberek Téged kikerülnek érzi a környezeted ha akarod Tönkre teszed sugárzik rólad az erényed! Gyűlik folyton a Teremtő benned ez bosszantó az embereknek Te váltod ki és a sikered, ha körülötted féltékenyek! Te olyan vagy mintha én lennék benned azt teszem amit gondolsz egyesülök veled átölel az Iker szerelmed!
Megszokás Megválni a régitől nehéz amit megszoktál rád nőtt már nem kényelmes de Társ szorító börtönöddé vált olykor a bőröd felkiált Fájdalmas megválni Tőle Már lelkedben érik az új A régi szokott – de hiába nem boldogul!
10
Föld Befogad engem majd A Fekete Anyaföld Karjaiban megpihenni mikor már a lelkem Verset nem költ a Vadgalamb is Költ és utána más vidékre vándorol ürességben élni a szív megtorol Kikeletkor minden éled Elmegyek én innen végleg Mert a szív helyet nem cserélhet.
Égi törvény Égi alaptörvény ez: Ami létrejön Rohadni kezd akár egy fog mely fáj s nem tudod mit csinálj megválsz tőle! Jobb nélküle mint vele: a Természet s a lét csupa megújulás Hogy fiatal maradj benned éljen az örökös forrás.
11
A szerelem Egy nemes párt A földi létben egyesít Fölséges égi nektárt A menny asztalára terít
Szél Beborult az ég sírva szomorkodék Bőrömön érzem a hideget a Testem is beleremeg Borzongva süvít a szél mint aki mondani szeretné a szelleme fogságban él szabadulást az Istentől kér Test nélkül is a fákat rázza Test nélkül a világot bejárja házakat dönt romba a Teste lelkének fogja Hiába tör hatalomra!
12
Szél Szél fú a víz fölött eloszlatja a ködöt. Átkelnék én a nagy vízen Hallom a vizet hogy Valaki üzent Ködfüggöny ül a gondolaton a szél hiába fúj a Parton hogy felismerjem az igazat meg kell változtatnom magamat keménységem el kell hagynom magam kárán tapasztalom Legyek lágy, mint a vízfolyás legyek szelíd mint a szellőfúvás megszűnnek a jégcsapok én is a vízben olvadok az életben belesimulok szellőként jössz hozzám Találkozunk a hegy csúcsán Ott vagyunk a Ragyogás fény partján!
Vád Magamat vádolom mi lehet az oka Nyugtom nem Találom Úgy érzem velem ami Történik Csak egy rövid álom s egyre jár a gondolatom e szomorú valóságon Átkozottul érzem magam s a szomorú jövőm látom! 13
Álom Azt mondja nékem az álombeli jósolás jönnek a lelki sikerek s megszűnik a bánkódás a helyzet tarthatatlan mint kígyó, hogy leveti bőrét én is ledobom az elavult lelkem régi ingét! Mielőtt a nap felkel s mutatja a sárga fényét bensőm alakuljon át Így külsőmmel egyesül s érezni fogom a harmóniát. Forradalomra készül a lelkem Felhúzom az új ruhám s a Tükör előtt kijelentem Többet érdemeltem! Erényemnek szeme van s lát látja ezt a szellem világ!
14
Kör Leírtam az életem nagy körét bezárult a kör már rég! Bennem a Tűz a vízzel nem harcol már egymást segítik hogy életben maradjon a lelki gyertyaszál! Lassan pislákol a gyertya Majd kialszik, s hamuvá vál S megszűnik a kör S fölváltja Teremtő lélek spirál.
Ruha A szép ruha is ronggyá vál, már nem szép, de porrongynak kár. Az Idő kajánul nevet Az ember számolja a napot s vár Harcol – számokkal – s kiabál Hajékem is minap kettétört Leírta ő is a kijelölt kört.
15
Elmúlás Az életről a gondolat sose avul el hiába írunk számítógéppel a gondolat elkísér bennünket odaát csak ő marad életben mindig amíg létezik e Világ.
Találkozás Az életet a mai ember nem éli minden perce rohanás az utcákon özönlik az ember s mégsem találkozol senkivel. Egyedül születtél az ember magában egyedül él. Jöhet feléd ős Apád Királyod de elkerüli a lelki nyomod! Jöhet feléd szolgád s úgy érzed semmivel sem szolgált. Jönnek feléd egy életen át s mégis egyedül vagy csak az Isten tudja az okát!
16
Megkésett vallomás Az Idő egy halványabb Terében elhelyezett érzelmek szálai elsárgult levélben a Ködös Idő ködében előbukkan egy vallomás sárga varázs s szépkézírás már elavult nem szokás Az Idő repedésében elbújva felém Kandikált míg megkésve rám talált mint egy álom Ide szállt Amikor nálam az Alkony járt mint egy elsárgult lepedő előttem kiterült olyan volt, mint az arcom az elmúlás békéje ím szenderül s mindent ami fáj kikerül.
Az élet Az embert ünneplik sikereket ér el! A Kezétől minden kivirágzik ez bennünket feldob! Lehet hogy sokan szeretnek de ettől még nem Vagy boldog csak ha két ember Tisztán szereti egymást Így az Isten rájuk mosolyog.
17
Sivatag menyasszonya Süt a nap és mégis hideg a mosolya Lehet hogy az életsorsom mostoha? amit szeretnék, minden rosszal bír nem tudom miért van így a sors keze üres felém és a szándéka úgy érzem reménységem most mostoha mintha én lennék a sivatag menyasszonya.
Várás Nékem a várás az életem várok valakit mindig hisz ez nem lehet véletlen ólálkodik az Idő körülöttem Neki is a várás végtelen Pedig teli van mindig a két kezem a sors azt üzeni ez a végzetem örüljek hogy valakit várok addig is reménykedem! Az idő súgja: csak így maradok életben.
Az idő Versenyt futok az Idővel az élet végére kijut előbb el Én legyőzöm, mert már a végét látom ezt súgja a gondolatvilágom az Idő meg csak Lohol utánam gúnyosan nevetve Táncol Nem engedem, hogy kijátsszon! A csúcs hegyén neveti az elmúlásom! 18
Fű Vérehulló fecskefű Kinn a réten szenderül a gondolatomhoz kerül ő mint gyógyír: a szívem hozzá menekül a Véremre hulló virág hozzám Idetalált Fecskefészek a füvéből gondolatomon ütött Tanyát e gyógyító sárga Kisvirág
Nádsíp Nádsíp zene szonátája Ráhajolt az őszi tájra Ül az ősz a Tájon elmerengve rászállott az est szenderegve vár még egy utó napot epedve sárgult Dombok oldaláról az ősz is elszáll a halottak árnyékába
19
Lélek A lélek jelenlét felmenő érzéseket vált ki belőlem és így a mély Tudat szinten Netán meghív engem Úgy érzem Tiszteleg nékem s az ettől magasabb létek lélekszintre emelkedése gazdagabb lehet sikerekben az ég magához hív Ha megtelt a szív Tiszta érzelmekkel s boldog vagyok és úgy érzem hogy szeretnek a fénylő csillagok és lángoló fényük Hogy örökkön égjen néha arra gondolok Hogy lágyan fújják az Angyalok!
Hegyek Sziklás égbe érő hegyek a nagy szellemek fellegvára a csúcsokon és völgyekben az echó hangja: olyan mintha a szellem hívna Egy szólamra Többször is hallva Olyan ez mint a végzetek hatalma A magas hegycsúcsban s aljban.
20
Boros Ilona úrhölgynek, jóbarátnak Ilona, drága édesem! Ha reád gondolok már lát is a két szemem ahogy napról, napra szövöd át az idő aranyfonalát. Irigykedhet reád a méhecske, ahogy a virágok közt szomorúan a mézet keresve. Kezeidből csurog mindig a mézben folyó kánaán. Te vagy a kikelet, az élet árnyékos oldalán.
21
Súly Az emlék súlyom nagy már kihordani a végéig nehéz lesz, nem bírja az agy jó lenne megszabadulni tőle De csakis az Isten lehet a levevője a súlya mint a halál Pusztít gondolatom a féreg rágja Fölmászna még a Remény ágra de a remények sokasága átcsapott a Pusztításba a megvalósulása: Elítélt a tömeg Halálra.
Az élet Az élet és halál közti égbe menő csillaglépcső foga ez a fog: a bölcsesség útja. Reményem zsenge pázsit Elköltözött, Rég nem járt Itt! Lépései felém igen lassú Büszke mint Tavon a hattyú! Lelki szólam: Vihara zúg: A hullámokkal harcol s mint üstökös kialva lehull s a csillag lépcsőn többé nem boldogul.
22
Kagylókürt Kagylókürtök muzsikája fölszállott a szantálfára gyöngyhalászoknak Indiában: kagylókürt a jeladása.
Titok Titokzatban sok a sejtelem a láthatatlant figyelem él érzi az ember. Vihar veszélyt jelent a Tengeren Rejlő energiát hoz szintre a küzdelem Gyáva ember az, ki nem bízik a szerelemben csak nyugtalankodik önmagában ábrándozik – s közben boldogtalan a gondolat ágyából kiveti! Lelke jelleme gyenge és elvész a küzdelembe: mert erejét elodázza a semmibe: s így megsemmisül egyénisége.
23
Remény Reményem küzdelme kábít Úgy érzem már ő is ámít, Mehetek a világ végére Utolér a nevetése Hiába nézek bánatosan az égre!
Hódolat Behódol a víznek a Tükörképem a spirituális eszencia néz velem szembe a mély misztika mely lebeg a vízen az maga az Isten.
Az őskör Az őskorban vagy sok helyen még ma él a házban az emberekkel a Titokzatos Kozmológia, melyet a Tűzhelyből fölszálló füstoszlop mely a Tetőnyíláson a középponton eltűnt, szétoszlott az Univerzum Tengelyével azonosított a füstnyílás a mennyei kapu volt a Tűzhely a föld köldöke az Indiánok vagy az őseink ha élnének még ma Ilyen lenne nékik A kozmikus ember sátora. 24
Temető Ma már az élő embernek mit jelenthetnek az elmúlt életek emlékírásai melyek díszítik a fejfát s a sírköveket ha olvasod őket, el fog a döbbenet hogy nemsokára Te is követed s magadba zárod az írásos sírköveket.
Álom Az élet fekete álma évek óta űz bele a sárba a régi énem már rég halott megfagyott lélekkel Teremtőm Tehozzád fordulok szeretetért őrjöngve koldulok Évek súlyát fáradtan hordozom Parányi mécsesem a hitem nem ad vigaszt már ő is idegen Véresre jár a gondolatom Kusza ezüst szálak hajamon Zörgetek, kopogtatok fölajánlom az égnek lelki aranyam Itt a földön nincsen szánalom A szeretet hiány ül arcomon Lelki segély várás hangot nem kapok Odafenn hát jók a csillagok! 25
Tenger Zúg a bora a tenger fölött Zord szörnyeteg elrejti a napot haragos lett a tenger hullámok verik a tetejét a nap arany haja lekopott, nem gerjeszt, behunyta szemét a villogó nap megállíthatná a hullámok tengerét. Használnom kéne a napot nékem is mely jeles vagyon Forró hévvel ölelni a szerelmet mely szelíd de ott honol a villámokon Érzelmét kizárni nem tudja a karod pedig érzed Itt az alkonyod.
Királyság Láthatatlan Királyság uralkodik odafenn az égen sötét és világosság közepettében. Segély angyalok az udvarnokok A Kőszívű a Temetőgondnok lehet, hogy ők se boldogok Eljön majd a nyugalom napja behúzom a függönyt s nem gondolok kusza gondolatokra s leszek én az ég komédiása! 26
Dal Párbeszéd a lelkemmel G-dúrban életemben benne élt a dallam már rég kikosaraztam Nyári délidőben élt fisz-mólban Vele a párbeszédek sokasága hiába Szívem fészke zárva Rá se néz a repülő csalogányra.
A művész A művész az alkotás haláltusáját ha nem tölti fel felmondja az idegrendszer! Minden alkotásban ott a Harmónia Figyeli a világ titkos Rezdülését s megfejteni Vágyik fékezhetetlen elemi erők uralják, megfejthetetlen csend, egyszemélyes elefántcsont tornyában, Körvonalak Természet fölötti üzeneteknek Természetes lenyomata legyen. Szellemi fizika energiát emészt fel az alkotás a művészben megtépázott újszülött művére borulva: most ő is egy jó szóra Vágyik mint egy szülő anya.
27
Dialógus 1. Ha állandóan hibáim keresed nem szeretsz engem eleget. 2. Ha nem figyelmeztetnélek nem is szeretnélek 3. Ha megkérdőjelezed Igazamat rosszindulat kötekedő vagy. 4. Ha mindig igazat adnék néked szükségszerűn kötekedővé válnék mindenkivel szemben, kinek igazsága eltér a Tiédtől, de meg akar győzni engem.
Bűn A bűntudat az hazudik hogy ne kelljen megmondani az igazat az igaz ember kitérő Választ ad hogy hazugsággal ne kelljen elűzni a tiszta álmokat.
Kritika Ne légy oly biztos hogy Ismereted alapján tudod megítélni a szívet, amit látsz, észlelsz a külső réteg, burok. Ne ítélkezz, fordulj Istenhez, szeretned kell jobban a kritikád megszűnik nyomban.
28
Lélek Lelkem a földön kullog nap, mint nap a földbe hullok áldozatként végleg elmúlok majd egy nap a más világon kivirulok
Szeretet Hiteljegyem a szeretetem áldozatok, lemondások érték rendben Fájdalmaim kőbe vésve A szeretetem mélyülése bánatom és örömöm eggyé forrnak az áldozat tűzében.
Mosoly Megelőlegezett bizalom garanciát hitelez míg az ember biztonságot szerez.
29
Szellem Szellemi éhség az nagy úr a lélek éhsége se kevesebb úr Elmegy ha kel a határon túl, Fölkeresse mi néki jár s új Ha már itthon nem boldogul A kettő egymás mellett megfér Ha a szellem a Tisztánlátás ura segíti a lélek vándorútját mint támogatója s ne legyen vele mostoha! Ha kéz a kézben járnak a Találkozóra.
Keskeny út Alapvető ok hogy szeretjük egymást szenvedünk a kettőn közti különbségtől ég és föld vagyunk mi ketten, ha gondolatom fordítva követem ha büszkeségem levetem rettegsz tőle ösztönösen a bűvös tükröd összetörhet ha önmagadról alkotott képed te is kínosan leveted! De ha akarod nehezen, vad lóként letepered!
30
Mit vársz tőlem Szeretnéd hogy legyek olyan ahogy te látni szeretnél Ha mindenben olyan lennék Társaságomban egyedül lennél! Mint bábu várnám óhajod Mellettem nem tudnád mi bajod kutya hűséggel várnám utasításod percek alatt unalmassá válok ellenállás nélkül néked behódolok gyűlölnél hogy úgy van ahogy akarod nem is mernénk meg a macska egér játékot és az örömétől mind a ketten mondhatnánk hogy megfosztott: s keserű lenne a remény. Izgalmas feszültség jó íze: ami hozzám kötött: s tudod hogy nem unalmas velem, megéri kitartani mellettem mert ígéretes személyiség vagyok megváltozhatok: neked önként semmit se ajándékozhatok.
Bűn A bűn csábít, a kéje világít a bűn kényszerít, előtte megterít a bűn hazudik, az ember megtelik a bűn felszín, lerázni kín a bűn éget, terjed, perzsel téged a bűn összetör, fölemel, meggyötör a bűn becserkész, lehet ott sok az ész a bűn megköt, ha szerződést kötött.
31
Dereng Látóvá tesz az állandóság szeme, eddig a látásomnak nem volt ereje, most már lassan dereng majd előbb-utóbb fénylik mert a sötét, az tévhit. Csak az igaz látás lát, lelkem a belső fényem világítja át. S megmenti a tévhittől a szabadulást, s ezzel megnő a hatalmam s a halhatatlan lelkem az élet színpadán magára döbben, s a játéknak urává válik! S így a Démon színpadán mosolyogva eljátszhatok bár mit, mert már az arcomon az álarc is világít!
Hajnali csillag Hajnal csillag bepillant a szent hegy tetején, s egy temető megakad a szemén. Titokzatos árnyat vetít a csillag fénye ez a hegyek zordságának előnye: Megszelídül az arca a Temetőben Ahogy nézem őket Én is bátrabb leszek Tőlük nagy lelki erőt élvezek a hegy a szellemek fellegvára lehet. 32
Himalája Dél-Himaláján az óriás fák oly magasra nőnek Lombketreceik otthont ád a cifra tollú madaraknak óriás terjedelmű lombok négyszáz lovas tarthat pihenőt árnyékában az utasnak.
Porszem Szelíddé válsz ha majd porrá leszel hogy ki voltál nem szerepel gyűszűbe présel bennünket a száraz kiszáradt óceán Elmúl a Tekintély a szánalmas árnyékán szeretném felismerni e porszemnyi érdemem a napforduló sodrásán a porszemet lelkemről lemosnám az estcsillag hajlékán
33
Életed Életed tönkreteszi a karma a sorsod útja így akarja, hogyha már a lelked felhagyott a Tengerbe hull a csillagod s a Tenger alján álmodod hogy a karmád átkozott.
Bölcs Víz tükrében hamis képre tekintek merengve nézve lám az élni vágyó élet netán kis káprázat csupán-
Bölcs Ha megpillantom magam elmém öntükrében Isten szeméből Egy könnycsepp vagyok a Tengerben.
Bölcs Vallomás, mint lelki vetkőzés önmagától! Vallatás nem más Mint megszégyenítő Árulás.
34
Bölcs Lehetséges volna öröm nélkül felépíteni életünket a lelkesedés magában egy tett, mely segíti az eljövendő életet Honnan származik e szakadatlan lelkesítő eksztázis lángja Felvisz a szellemi emelkedet csúcsára művészet, szépség, eszményi gondolat az embernek boldogságot ad! Mesterré tehet e bölcs gondolat.
Gyász Kérlek ne játsz a szerelmünkkel Ne játsz a vésszel Alázuhansz s a Gyász emészt el.
35
Bölcselet Ha hitványság pora rakodik le lelkünkre arcunkra szemünkre Az ilyen port hogyan mossuk le!
Bölcs Messzi fénylő gondolatot magamba zárom s többször is körbe járom minden ami létező képzeletben is létezik.
Bolygó A folyvást bolygó létvilág csak rezgő délibáb.
Öröm Az élet örömének tánca Ha nem vigyázok az életem kijátssza Felszállnék én még az örömök csúcsára Akár a páva a magas fára! Jó lenne ráakasztani a fénylő csillagot s a lelki harmóniám csúcsára a bölcsesség felragyog.
36
Találka Találkozás a lelki folyamatok világító szeme előtt önismeret párbeszéd magammal a függöny mögött Feltárni készül a lelkem a kíváncsi agyam előtt hogy miről szól küldetésem a versek között. Feltárni ami egyszer elmúlt menni mohás utakon régi kemény rögök között ott jár a gondolatom oda költözött jár szakrális helyeken szakrális írott jeleken ott jár egyre a gondolat rendszerem és állandóság szemmel kutat az elmúlt pókhálós kemény évezredeken.
37
Lélekvár Öröm boldogság és lelkesedés nélkül Nem építhetek lélekvárat összeomol már az alapzat. Szellemei extázisom lángja felcsap Ettől emelkednek a lélekvár falak ehhez érzelem kell művészi ihletett gondolat – szépség és legmagasztosabb szellemi eszmény Így a lélekváramban ott él a remény!
Ősz Hulló levél, tarka-barka Ide-oda fut az avarban Sivár mezőn szállva Erdő mélyén szomorú mohába Bogarak repülnek Levelekkel összevegyülnek Szállnak reménytelenül szállva Tébolyult hemzsegő Halál vonulásban.
Vágy Szerelem szavát betűzve Már is kigyúl a lelkem tüze Osztva érzelmeim Oh lovagom szívünk szerelme Ne hulljon a porba.
38
Tavasz A tavasz szelíd szeme kigyúl S a jeges tóba a remény kivirult Ketyeg a falióra Elvonult a tél fagyos tájra Tornyosuló csúcsok odújába.
Narancsliget Narancs ligetek ha sétálok köztetek megtalálom a boldogság szigetet Illatotok átitatja a bőrömet Narancs színű színetek mindenkinek mosolyog s lába elé viszi az örömöt bennetek él a Napsugaras Kikelet!
39
Vár Ó kastélyok, várak élvező a szemnek ha látnak hűvös vagy akár az éj Többször a lelkem is egy márványkastély olykor hosszan üresen áll mint egy régi vár és mintha uralkodója lenne egy Holló Király!
Szó Még egyszer mond azt a szót, szeretem én óh sokszor mond akkor nem feledem én Könnyünk mint összeolvadó puha hó Felszárad mert a napsugár az a szó Nincs ennél mámorítóbb muzsikaszó zsongító, bódító, simogató, cserébe most már szívem a tiéd, mond azt a szót még – még!
40
Napsugár utópia Betegeskedik odafenn a nap égetnek a napsugarak halálosan, Nyaldossák az ózon lyukakat! Az emberek az égő sebektől a földön lassan kihalnak Kilyukadtak az égen a falak az ember hiába veti papírra összeadva számítja a számokat amíg prédáljuk az eget, földet, s magunkat! Hiába építünk felhőkarcolókat Ha az ég szórja ránk az átkokat. Így a földön magunk alatt A föld felett ássuk a lukat! Nem szidhatjuk a Teremtőt csakis magunkat az Ígéret földje nem terem már se virágot se álmokat!
Könny Egy könnyben egy dalban mily Tenger sok jaj van Ha vérzik a szívünk belül csak hullnak a könnyek mert könnyezve könnyebb Könny nélkül a bánat megöl Nézem én a Lépteid nyomát szívdobbanó fájó ritmusát
41
Létezés Az ember létezése legparányibb és legnagyobb titok a földön. A szív, az elme oly idegen egymástól, mint a föld és égi világ s a ketté szakadt ember oly zavarodott mint a Főnix madár. Nincs hozzá hasonló teremtmény más. Ez teszi otthontalanná, nyugtalanná Kiveti őt és magára hagyja a világ.
Tudomány A tudomány halott ideák sírgödre, még akkor is ha látszólag az élet ezekből az ideákból sarjad, igen a tetemeiken táplálkozó férgek. Tehát! A tudatnak része van A fizikai univerzumban: pszicho energetika maga az anyag is a tudat terméke. A száraz, dogmatikus tudományt össze kellene kötni a filozófiával...
42
Halódik az életem Valószínű nagy a Vétkem, a lelkem az életemnek kiterítem. Tisztán lássa mi a vétkem azt óhajtom Valaki szeressen! Anyaméhből megszülettem, majd a földben magam mellé eltemetem.
Cél nélkül Cél nélkül andalogva keltem jártam erdő szélén ábrándoztam szemeimmel kerestem, kutattam mint gyermekkoromban Találni cifra kavicsot, virágot hallani madáréneket: jártam, jártam s a lábnyomomba rád találtam úgy éreztem ott vagy velem s a nyomaimban követsz engem az erdő szélén jó barátom felüdülő szép világom.
43
Hangok Szólnak hozzám belső hangok Lelkem sugallata hangos s még sem éreztem lehet, hogy már süket lettem sóhajaim körbe szállva elkerget a pusztulásba.
Tűz Meggyújtottam az áldozat tüzet Az ember áldozathozással fizet. Az ég áldása áldozatból születhet föláldozom az égnek lelkemet. Így boldogságom már senkitől sem függ áldozó edényem alatt ég már a tűz. Elégetem bűneim Mely e világhoz fűz!
Áldozat A világ áldozatból született Isten áldozta fel a benne Rejlő szeretetet. A fa a tűzben elég s minden áldásé áldozatból születik.
44
Bánat Gyülekezik hát a bánat Térdelhetek Isten előtt Nem hoz fel ellenem vádat számomra akkor sincs Bocsánat. Hiába hull a könnyem életem akkor se könnyebb ha arra gondolok hogy elmész az arcom sápad meddig Vágyódjam utánad. Szerelmed vetíti rám az árnyat, Mert árnyék vagyok neked Tudatomban tudja ezt a bánat.
Lélek Lelkem a mélységbe ásom Hogy nem kellesz hiába Tagadásom Engedd hogy a szemem téged többször is lásson, hogy ússzanak szemeink egymáson.
45
Őrizlek Őrizlek Téged őrző szemekkel őrizlek Téged fájó szívemmel Lehunyom a szemem a Te neveddel áldalak búval-bánattal Féltelek az Igaz Valómmal Betakarlak esténként árnyammal Leheletemből leheletednek Visszaadlak Féltelek Téged szeretet tudattal Ringatnálak téged tenger csobbanással Elringatlak téged Isten áldásával.
Tisztelet A szellemünk megtermékenyíti a világot, s a bennünk megszületett kép valóra vál, ha azt kívánjuk Benned Istent tisztelem mert a tisztaság uralja feléd levő nagy érzelmem! Rokon lelkek vonzása, döntő az életben Hisz velük a rokon szellemi akarat Minden álmot megvalósíthat!
46
Derű Óh ábrándos lelkem hozd el a szerelmem már árnyakkal beteltem ő a lelkemen zöld ág a félelmemben a biztonság bánatom a szemei mossák ő az íze életemnek a mosolya vetélytársa a kikeletnek ő adja nekem az igaz szerelmet.
Virág Odakinn nyílik a barackfa virág fehér – rózsaszín szirmok kifeslett a gyönyörű ág felvette a tavaszi színű pompás ruhát a boldogságtól kacag, mint a szerelmes ki hívja párját szívesen lennék én is olykor egy-egy csokor virág.
47
Sóhaj Felröppen a bóbiskoló hajnal sóhaja Felnyitja szemét az ég s köszönti a világ reggelét Lelkemen mégis Ott ül a sötét. A kilátás beborult hiába virradt meg odakinn Néki reggel is alkonyul a madár is felszáll a határon túl a lelkem szárnya kötve a kihűlt Vágytól sok rajta a súly.
Tavasz Tavasz zsongása rám borul mint virág az ágra rügyek fakadnak s egymás után jönnek a napvilágra Hull a Tavasz, mint az eső Kábult az illattól a szerelmi násza Ráborul a zöldellő tavasz széles e világra.
48
Álom Ha beteljesülne álmom Nekem már nem lenne kívánságom Ismervén magamat Eddig is úgy vetettem magot, hogy életen át nyomot hagyott Hogyha csírázó magot ültetek öröme van bennem a vetésnek. Így biztosan a mag kikel és az ereje minden gyomot lehengerel csakis a csírázó magon lehet életképes áldásom.
Tavasz A Tiszán kihajtott a barka szemeim legelésznek rajta Robogva hozta őket a Tavasz árja: az idő futamával Én is futok Tavaszból a Télbe mert a nyárnak már számomra vége.
Fény Óh maradjon meg fénynek Ne kopjanak meg a remények Hogy a hiányodtól ne féljek összetört álmokból se kérek Vegye észre a szíved hogy élek Nélküled keserű az élet.
49
Ne félj A földi körhintán veled vagyok száguldok veled az életen át ha akarod. Fogod a kezem: én meg a tied, hogy le ne essünk vigyáz miránk a Tiszta szeretet Bejárnám veled a földet és eget, hogy boruljon reánk az örök szeretet s mert bennem él a Te Istened.
Kusza gondolat Ülök az éjszakában egymagam, s kérdem a gondolatim dombját s nézem a meszelt szobát sóhajtásom száll szanaszét sorsom meddig viseli még a vállára akasztott keresztjét. Éjben gyülekező szellő lehűti agyam gondját arcára ölti fagyos mosolyát újra és újra keresztet lát!
50
Szél Összekócolta a búzaföldet a szél alatta bogarak hada él szemedben kinyílik a vadvirág élvezi a meleg mosolyát csókjaid kitörése nem gyötör elhagyatottság velem pöröl messze vannak Tőlem karjaid gondolatban érzem csak a Vonásait felveszi gyászoló vágyait érinti arcodra simuló álmaid.
Anyám Mi maradt anyámból egy bodzabokor, egy korhadt fakereszt hant – göröngy szememen kiszáradt könny a sápadt időmúlás elapasztott kemény gyöngye gyermek álmom óta nem ment közönybe.
Bölcselet Trónján ül a félelem velem az embert egy életen át uralja a félelem félelmében nem tudja az értelem, hogy mitévő legyen. Lángot gyújtok gondolatok értetek elégetem a vétkeket Így üzennek nékem a bölcseletek. 51
Várok a boldogságara A szememmel kutatok, ások jönnek-mennek a Vallomások Én megrögzötten várok már őrjöngve kiabálok. Valahol, valamikor a szem valamit látott. Boldogságot látott? Mit várok? Lábnyomot, mely nem jön, magányosan hagyott süket és néma vagyok az eszem is elhagyott a boldogság megfagyott kikerült az utcasarkon, mert nem látott. Boldogság gyere hozzám a szemeim látott csak reád várok.
52
Harag Mielőtt erőd elvéve Haragod taszítsd a mélybe Így maradhatsz élve.
Remény Szárnyaló reményem Visszaszáll a múló Időben Ködös lett a hitem Nem tudok már hinni a hitem szélnek eresztem eltékozolt életem a legnagyobb keresztem Nincs ki megássa sírom csak a hideg félelmem.
Gondolat Ha gondolatom úgy akarja meghívlak én a két karomba nem is hiszed Itt vagy vélem s szemeidet rajtam érzem megfogod a kezem melegen s csókot hintesz reám hevesen szívem dobban szerelmesen karjaidban álmodom kedvesem.
53
Éjszaka Betekint a holdsugár némán a világ szemhéján Titkosan fürkészve Nagy érzelme van a szerelemre beles a szobámba Vonzó az orcája Érzelmem sóhaját Titkaim Tudatát elviszi magával a sápadt hold összeköti a földet az égi világgal!
Fék Az érzelmem féken tartom vigyázok föl ne boruljon Veszedelmes utakon jár a hegycsúcsokon mint a madár s az alvilágban mint a Halál. Gondolatim szélfútt tollszál Szívem bujdosó Tövismadár Kikosarazott az élet Ezután már mi vár?
54
Életút Az életutam gondolatban Tengeren egy vitorlásban elsüllyedek ha nem hajtok Nyugodtan de a szív repdes zaklatottan Kikötnék már: de utam céltalan Vonzó érzelmi hívás: bűntudatban Életutam oda vész a Tengeraljban
Gondolat Boldog az ki összhangban van, mint a zenekarban a zene. Ez nem más mint a kettő szelleme Nálam elmaradt a társulás ideje Rokon lelkek bennem élnek bennem hálnak közös álmok a szeretet villanás az összetartozás Kapcsolat az égből Kapcsolat a földtől Kapcsolat a fényétől akkor mi lehet, hogy az ő szelleme mindig reácsap a kezemre.
55
Erő Hatóerő él bennem Hatalomra sose törekszem Hatalmas vagyok a keblemben feszít a duzzadó érzelmem hiába a csúcson nincs helyem! Bevallja az őszinteségem Bukott angyal a sikerem Lelki folyosómon sérelem fennakadt az égi sövényen!
Fény Az igazi fény szabaddá tesz a lelkem fénye világít, melegít eltévedt lelkeknek segít mágikus képessége másokat bekerít sárgul a napfény, tisztuló erény világítom magamat, a sötét utamat Rohan a fény éveken át, s még se lát oda megy hol nem látnak kiég a fény hamuvá vál eldobják, milyen kár!
56
Visszavonulás Visszavonulnak az érzelmek Ebből születhetnek győzedelmek, sikerek a Földi áldozatok kellenek hogy égi intelmek ne legyenek. Belátom, hogy győzelemre nincs esély a sugalom folyton súgja: homályban élsz amire vágyol nem a tiéd Vesztes vagy fogd fel, értsd Hajótörött vagy lelked féltsd a sugallatot ha megfogadom erősebb vagyok mint gondolom, Nem lehetek gyáva: Elkerget: elkerget a pusztulásba.
Gondolat Tévhitekként táplált gondolatok Tested, lelked lebénítod: Amit hiszel nem ámít Valóra válik!
57
Ünnep Nem szeretem az ünnepeket felkorbácsolják az érzelmeket olyan mintha néznék messziről egy színházteret én meg fölötte lebegek összejönnek az emberek családok és gyerekek a nagy Arénában boldognak tűnnek, de az érzelmek kivetülnek cifra szimbólumok hitetlen áhítatok elkergetik sokszor a Tiszta boldogságot. Az ember mindennel megtel Hogy állunk az áhított érzelemmel erre már nem is jut hely, Pedig az ember amióta ünnepel És a színpadon már nem szerepel. (nem törődik a lényeggel)
Eljegyzés Eljegyezlek magamban hittel, Érzelemmel, kegyelemmel Eljegyezlek isten színe előtt hogy meghallja mielőbb, Nékem Istennel az együttlét intim cselekvés a fohászom más előtt Titkos boldogságot hoz.
58
Köszönöm Köszönöm a sorsnak Köszönöm a gondolatvilágnak Örvend a szívem az érzelmi adománynak. Köszönöm a tollnak és papírnak, amit gondoltam leírtak Köszönöm a szellemi árnyékomnak, melyek mindig mögöttem voltak Verseim élnek bennem s nem halottak.
Áldott tavasz A Tavasz az Áldott örül az ember Tél után, mert fényt látott Meghódítja a zöld rügy az egész világot A Tavasz Tüntet Lázba hoz bennünket s a szívben virágot ültet s Kitombolja magát hogy ne feledjük a Tavasz Illatát!
Harangok A harangok nem csak Rómában szólnak Bennem is a lélekharangok zúgnak Temetjük a múltat Hiába világít az agyunk, temetjük magunkat Egymás nélkül sötétben vagyunk. Kint a Temetőben is harangoznak mindig hoznak új halottat Lelkeik fölmenőben vannak, Köszöntik a csillagokat! 59
A nap Mint lángszóró Tör fel a nap mérgesek a napsugarak elbujdosnak az éneklő madarak előbb-utóbb se lomb se hűsítő se gyöngyöző patak üdítő se nádszál se hangszál Így a bolygónk tengelye leáll!
Köröszt Nékem lelki örömöt Nem hoz már a Tavasz virág helyett Körösztöt fakaszt: mit adtok nékem Tövises bokrok sivatagi elszáradt csokrot. . . a falon kinyílik a Penészvirág szívemben a jégvirág ez a körösztömre írott valóság.
Sorsom Beleesett a sárba Hiába kiált a Pusztába ő is árva Nyakig benne a sárba. A Földön sok a csalódás Csak ez az ami igaz Lehet hogy a vázába rakott Virág csak a földön a vigasz.
60
Sóhajok Sóhajt sodor magával a szél őrjöng a zivatar akár a szenvedély gondolatban összeköt bennünket a nesztelen áradó éj Hallgat a csönd a Vihartól fél! S a duzzadó vágy benne él s a Vágyak égnek, s nem nyújt semmit se a Vágy a Tomboló hevének!
Bánat Búsulásom elrejti előled arcom erő nélküli öröm lepi az arcodat minket a felhők siratnak nem látszik Tőle a nap: a bánat ül rajtunk, mint kenyéren a héja olyan ez, mint a perzselt levelek bánatos sóhaja.
Miért van Megkérdezem magamtól újra meg újra ha a jelen átfordul a múltba mert a jövő a jelent meggyilkolja.
61
Tiszta érzelem Mint medréhez simuló kristályforrás A vize rohan a hegyről eszeveszettül Mintha a múló időmön menne keresztül Mint alkony fénye, a szerelem reménye Pislákoló hitéből kivetve
Az idő Ébren szomorú álmom ringat Vonszol az Időm előre Tologat szememben alkony ül hamu közt hamvad a parázs már nem melegít a nap ragyogás Nem nézek hátra Így sincs előre moccanás arany színű a lélekben már a láthatár az idővel játszom bárhol rám talál örvényes sodrása a gödröt ássa, nincs se út se kérvény a szabadulásra éber álmom végéhez érkezett vetítővásznom a mennyezet levetítettem gondolatban a múló és a jövő filmeket!
62
Tó Belenéz a nap a Tóba napról-napra meg nem unja a fénytükrében álmodozva sugarait mosogatja.
Sóhaj Sóhajok sokasága és súlya ha megmérnénk átbillenne a fehér vonalon Túlra Kétségében sűrű éj borulna a földre az árnyék feketét öltve örökre. Az igazság oltárán a mérleg lángba borul végleg mert nevetnek rá a vétkek.
Igaz álom Jó lenne rejtőzni a szeretetben Hol az ölelések a szív menhelye Így egyedül utazom Lelki csomagom énével S integet az emlékezés feléd. Elfonnyadt vágyam menekül az álom a szemhatáron.
63
Homály Megalázás égető hőfoka Reám mért csapásokat Isteni ostora Felcsapott arcomba, gondolatomba már érezvén magam szívedbe zárva melletted gáncsra hágva Nem emelsz Isten előtt a Katedrálra Tiszta érzelem ezt kívánja Ne éljek megalázva örökké homályba.
Az ég Beborult az ég alja az eget szinte eltakarja Beborult a gondolatom magja Ha kikel a bánatot aratja a szomorúság ráült a kilátásra s az érzelmet folyton aláássa az árnyak hívogató lelki avatása
Fény A hegycsúcsokon Napozik a fény mint egy trónörökös néz le a földre büszkén semmi köze az emberekhez de pártfogolja s nékik kegyelmez hisz az embernek van szüksége a napfény szívveréséhez. 64
Szellem és a lélek Olyanok mint a mennyből kitaszított földre tévedt száműzöttek netán kaput tévesztett Istenségek kik leoldották magukról az ég a föld övének és köldökének arany zsinorát, s vigyáznak lebegve a fejünk fölött mireánk
Lélek Megkérdem a lelkemet Lehet hogy én őrült lehetek szobámban élvezhetem a meleget. De lelkem oda száll ahol vihar a hatalom a szél pusztított szánalmon bánatos levelek közt az avaron letört fejű virágok bokrokon Betelve tövises utakon él a szenvedő lelki nyomokon ott él a lélek az ábrándokon.
Égi tűz Bíbor tüzek égnek a lemenő nap tüzel az égnek sarkában Tán a jó Isten alussza álmát Az ég aranyló kapujában. Tükör tavas álmát szórja a nagyvilágra hogy a világ öröksége ténykedjen birtokába.
65
Extázis A művészet a szellemi extázis csúcsán áll. Benne rejlő misztika. Körülötte folyton száll Ugyan így a Tudomány A magasság hegycsúcsán Vibrál Egyik a másikra Könnyedén rátalál, mert szellemi rokonok! És mindkettőnél szellemi értékeket táplál.
Vers Ha írom versemet ezek kábító és izgató szerek a gyötrelmes lelkemnek.
Test A test olyan mint egy élő húsevő fa gyökereivel a Temetőben álldogálva a lélek száll mint a madár s a Halál ösvényén hazatalál!
Harmat Olyan mint a könnycsepp megjelen és eloson De ha bánat éri szívemet arcom a könnyben mosom. 66
A hold A hold az égből ezüstösen hull a szívemre reá zúdul Körbe járja a földet s boldog ha ablakomon betekinthet.
A víz Oly puha a víznek árja széthullik lágyságában Körbeöleli a világot Ha kedve telik benne elnyeli az óriás hegyláncot mely ezredek óta napvilágot látott.
Élet Visszavonultan élek sokan megszólnak, s nevetgélnek Küldenek hogy mindenhova menjek Ha elégedet vagy otthon tudod elérni a lelki harmóniád s békességed. A magányban jön hozzád szellemed.
Kincs Kinccsé válhat a beszéd mágia se szívemnek se gondolatomnak már felém nem lehet panasza.
67
Érzelem Az érzelem utat tör észre veszed könnyen, mert a lelked veled pöröl Kikosarazod, ő ezért meggyötör szerelmed a vágytól Harcba száll az érzelmekért ami néki jár!
Nyugalom Ha kimondom hogy nyugalom a szívemet már nyugtatom . . . a benső udvarom Befogadja a józan gondolatom Így vágyak már nem hajszolnak Felépítem ellenük a Torlaszokat, Az idő tágas, s még sincs más csak jelen s próbálom leállítani pillanatig félelmem a lelki fékemmel hogy tisztán lássak s ne rohanjak s gondolatim megszilárdul Így már a szólásom a maga ura.
68
Teremtő A teremtő ölében szeretnék megnyugodni Nyugalmam elszállt csak ő tudja visszaadni elhagyta szemem az álom Hogy lecsukja a szemem A Teremtőt várom csakis ő tud békét adni e földi világon.
Sugarak Kigyúlt a lelkem lángol akár a nap Tanyát ütnek benne a napsugarak aztán gyorsan kialszik s a sötétben él mint egy vak s már az érzelmek se számíthatnak rádöbben hogy optikai csalódások csak a fénylő sugarak!
Csendben Jó lenne alkonyatkor gyónni jó lenne a csöndben veled hallgatni Elmondani némán amire gondolsz, mennyire hat reám s csendben eggyé válunk a gondolatunk hullámán.
69
A föld Jobb a földnek mint az embernek a föld csak nézi hogy valakit mindig bele temetnek ő uralja az embereket Nagy úr a föld, bölcsen hallgat nem kesereg, pedig kincseit adja az embereknek, a föld az ember előtt tiszteleg meghajol és megreped!
Látomás Látom a boldogságot Ez nem más csak látomás látom örökké látom a helye kiásva: kiáltom! Nem hallja senki sem pedig érezni lehet, hogy kívánom az örökös kívánat mondják: előbb-utóbb megnyitja az utat a boldogság elkerülte házamat fél tőle hogy itt ragad. . .
70
Eső Esik az eső komoran gyúrja az ázott sarat a víztócsában nézem magamat Körülvesz a hideg gondolat sokan állnak lehet a híd alatt Tömény szesszel melengetik a szív falat Komorságom elmúlik majd Egy napon a föld alatt!
Porszem A porszem száll a szememen ott ül a homály és szinte a szemem ég Nem tudom a porszemtől vagy a bánattól az igaz látás elhagyott már rég a sorsom útját nem követem össze-vissza néz a szemem mint a madár ki félve száll hogy fészkét nem leli már Én is félve nézek elém Tudom, hogy a fészkem enyém De az ürességében nincsen Remény Gondolatom száll mint a madár A porszem is száll: A szememen is megmarad a homály.
71
Tudat A tudatom nem tud mást csak szeretni Bánatomban nem tudok nevetni Boldogságot kéne vetni Egy életen át tudjak szeretni apró gyöngyszemekből az érzelmem ki segít a szemet fölszedni a gyöngyszemek lehetnek könnyszemek ha nem szedheti föl a két kezed.
Élet Az életedre tőrnek egy életen át Valakik gyötörnek az életet az ember ajándékul kapja egy napon mint talált Tárgyat visszaadja lehet hogy arannyá vál öntudata!
Szív Olyan az amikor a szív fáj ha nem is mondja a száj mint mikor egy halom hasított fa: széthullik darabokra Valami szorítja, nyomja a szívet őrülten nehéz a súlya: úgy érzed széthull darabokra.
72
Szív A szívem rabságban olykor-olykor lázad Nem akarja tudni hogy van rá magyarázat pedig már Testemen-lelkemen érzem a lázat félek hogy beteges láz ez: semmi köze a szerelemhez.
Csend Mindig valami szépet súg nékem a csend: mohó gyönyör gondolatok csüngnek rajta fent. Mást bénít a csendeső Nékem hűséges szerető gyógyít a magányban szédült szerelemmel szalad két szerelmes egymásba a csend a gondolatok és a bölcsességek atyja a csend az embert megnyugtatja a csend szeret a magányban Vergődnek a csendes esték lesik a naplementét megdöbbenve látjuk mikor már minden késő akkor is a csend a végső.
73
Árny Tűnő árnyak Kúsznak a ködben Vágyiam csókja Belefúl a könnybe a Hold is sápadt szörnyen a szélvihar feltámadt az éjben mert a vágyaim sóhaja a bilincsében.
Bölcselet a szenvedésről Akiért nem vagyunk képesek bármikor szenvedni, azt nem szeretjük igazán, a szenvedés minden szerelem alapja Hisz a szenvedés: a bölcsesség előszobája út az igazság felé! a balga számára a szenvedés kimért sorscsapások, a mélyen maradandó értékeket, nem könnyen kapod. Mi árán: mennyi szenvedés árán született az érték hanem mennyi szeretetet szabadít fel benned a szenvedés az alapja a szeretetnek akkor szeret az ember igazán ha szenvedni képes a másikért.
74
Kegyelem A kegyelem állapota a félelemnek a betegágya Ha félünk a betegségtől Kegyelmet kérünk a Teremtőtől. Ha gyarló elesettek vagyunk Istenhez Imádkozunk szívében vak áldozat az ki nem kap szeretetet ha szíve, Testi állapota kéri: Ezt már csak a Teremtő érti!
Tolakodó Nem vagyok Tolakodó a benned lévő űrt csak úgy töltöm be ha kívánod és magadba hívod a szeretetemet.
Remény A remény horgonykötele ott leengedve szívem mélyébe. A hitem bizonyosságot nélkülöz minden magabiztosságot s a remény csak vár már unalmában gyökeret ereszt, szakállat is növeszt a Remény lassan kialszik mielőtt kivirágzik...
75
Vonzalom Vonzalom alávetett az érzelmi hullámoknak Kiválasztunk magunknak az arctalan tömegből Vonzalmat, megmagyarázhatatlan megérzések megérintenek s úgy érzed vele összekötött az életed.
Vágy A vágy vágyódássá válhat egy napon érzésed felkiálthat Rengeteg energiát szabadít fel benned. Nem csak a beteljesült vágy öröme kielégületlen vágyakból fakadó fájdalom gazdagítja érzelmed: ha ezt elfogadod lassan felizzik benned a parázs. és hozzád járnak melegedni hisz benned az áramlás
Férjem Hat éve hogy lehunytad a szemedet azóta is hullatom a könnyemet nélküled nehezen viselem az életet Isten a tanúja hogy szenvedek!
76
Tavaszi hajnal Hajnal ha fölkel szétválasztja az eget, mely összenőtt a földel. Megtisztítja az eget Vonzalmával előhozza a reggeli bíbor fényeket. ilyenkor a földben ott él a zsenge kikelet duzzad büszkén a föld nyomják fel a gyökerek az élet a földön mindenfele megered a tavaszi hajnal nálam kesereg, mert szívem elodázza a duzzadó érzelmeket.
Gondolat a földről húsvét táján Hol volt hol nem volt, ma már csak álmok Voltak a síkságon Pásztor királyok kik uralták a Pusztát s nézték a délibábot óh berkek magasságok hegyek uralkodóid ma is élnek ők a csúcson trónoló földi szellemek, uralkodó nélkül a síkság fetreng odavész a föld szeretet a gulya kolomp is téged emleget, szent György napján a nyáj hozzád sereglett Pásztorok királya a föld hív benneteket Titeket a földről levenni nem lehet!
77
Érzelmi melankólia Égbe nyúló üveghegyek csúcsain gondolatim lengenek egyedüli létemben megfagynak az érzelmek magas végváramba urat nem lelek csak Rabló tolvajok gyülekeznek elrabolni készülnek a lelki kincseket megfosztani dicsőségemet mielőtt a nap lehunyja szememet itt hagy a fénye, eltemet a sötétbe.
Bánat Elprédált álmokat emészti a búbánat büntetésként a szomorúság okozhatja a lelki halálomat gondolatban mint valóságban griffmadárként jöttél felkaptál és vittél a magasba s szerettél hévvel fénybe, aranyba öltöztetett szavakban s végül ledobtál nem volt helyem a karmaidban.
78
Bűn Azt mondják, hogy az ember bűnben él Ha benne Vezér a szenvedély. Semmit sem ér ha az ember amit szeret, kíván elfogadni fél érzékeim fegyelmen él elfogulatlan agyam szívem mit ér Fegyelmezem érzelmeim Így uralomhoz nem fér Az élet mit ér ha nincs érzelem, szerelem, áhítat, szenvedély, kéj. Az ember a boldog érzelmektől világít ő maga a megtestesült fény. Ezek nélkül az élet mit sem ér Ha agyam, testem, lelkem nem csinálja azt ami neki szép mert mindenen elő van írva a fék! Így hogy lehet szép!
Bölcs gondolat A testem útja véges a lelkem útja végtelen a szellemem száll a világos kék égen.
79
Lángok Lángokban áll a világ Ahova nézel harsogva kiált Lángol a szem, lángol a száj Lángol a gondolat, szinte némelykor fáj Lángol a hang a fülnek harang Lángol az illat, mely a Testen Virágként nyílhat az érzelem ömleszt lángokat Ki gyújtotta lángra az embert a szenvedély tüze a kábító íze a szomorúság, olykor húsodba vág a gyötrelem sokszor hiába fékezem a szenvedés, mely a szívedbe kés Lángol az ember, lángol a világ ki le tudja állítani szenvedéstől magát az már szabaddá vált Legyőzte a lángot elérte a nagy szabadulást elérte az igazság útját a Nirvánát.
80
Élet Valami miatt mindig félünk miért is élünk? Féltjük a jövőt, siratjuk a múltat Életen át temetjük magunkat Féltjük a hozzánk tartozókat Féltjük a szerelmünket Ne feledjen el bennünket mert a teremtő tán elfelejtett minket.
Árnyak Lépteid nyomát követem Bárhol vagy édesem A bánat ül szememen Ha a nap túlsó felén, a gondolatod akkor is enyém Reád vetülő árnyak Testemről reád szállnak meglátlak benne a föld mezején Te meg engem az ég Tetején.
Vonásod Ha igaz vagy az még nem teljes a jót nem látod, csak a rosszra vagy figyelmes hiába Int a Kéz a szívben hiába a gyülekezés: Ne hátrálj hisz érzelmed veled kiabál Utadon előre menj, mert hűsége szívednek odébbáll.
81
Körhinta Oly gyorsan múlnak az évek mire kimondom a végéhez érek Bábok vagyunk az élet színpadán Futunk úrülten a boldogság után s mint gyermek a körhintán csak nem lehet leszállni róla amikor az ember kíván csak várni, várni s tovább szállni míg egy napon neved hallod kiáltani.
Varázs Ha látom szemed szád a gondolatomnak fényt ád Mint egy világító lámpás Figyelem kitől jön felém e Varázs Gyenge, félelmet áraszt felém Így gyengül a varázsfény s felgyülemlenek a negatívumok amit a varázsa ígért nem kapod. Az erő az ember Tiszta varázsa Kincset tesz a lelki számládra Erővel szabadsággal feltölt. Nagyvonalú lelki adománnyal melytől erősödnek az érzelmek így a varázsban már nem lehetnek kételyek!
82
Csillag Sötétben látni a csillagot fénylő erő tör reám s hallgatok mielőtt lelkemben megfagyok, vigasz ez Hófüggöny takarja a napot Így már alig látok a szomorúságtól szemem előtt már sötétek a csillagok a napfogyatkozásban a nap elfogyott A lelkemben minden összezavarodott Életemben egyedül vagyok Nincs senkim ki vezessen Hát megkérem a sarkcsillagot.
Utazó Itt a földön egy átutazó vagyok egyedül gondolatban bejárom az egész világot otthon sehol se vagyok csak a fejem fölött hívnak a fénylő csillagok!
A szél Hiába rázom nagy erővel a fát nékem meg se moccan. A szél tövestől csavarja ki a fát pedig láthatatlan. Vizsgálom a szelet erősek benne a szellemek Vizsgálom az embert a szél erejétől ő is szenved.
83
Ember Az ember társas lénynek született. Magányban az ember menekült, alávetett. Boldog csukott szemmel is lehetek. De megosztanám veled örömömet, megbírom veled mozdítani a hegyet s a Haláltól se félek egyenest veled, mert az öröm veled a házamba betévedt.
Öröm Az igaz öröm belülről jön. Ha kívülről keresem magamat belülről nem lelem Vagyunk Így többen. Társaságba menni, szórakozni az utcán kóborolni, fecsegni Így akar az ember a benső nyugtalanságától szabadulni ezt lehetetlen a léleknek elfogadni. A rossz hangulatot próbáljuk átadni, mint a náthát. Nem sikeres benyújtani ilyen számlát el kell oszlatni a belső forrás homályát.
84
Ég A tűz az égen: megérett tőle a gabona a réten Legyőzőm a rosszat, s követem az ég akaratát hogy megtartsam az Isten szavát...
Bánat Magamat szánom, s megalázom a Bánat ott ül a gondolatvilágon. A könny és a sóhaj rosszul fizet ágyamból éjjelenként olykor kivet szegény gazdag vagyok lelkileg hiába lenne rangom Leigáz mindent sóhajom Érzem a lelki súlyt magamon Nem segít rajta alázatom!
Mélység A mélyből mint a kés jön az érzelmi feltörés a szíven kinyílik a rés oly jó élni valakiért Ki a lelkeden földet ért Nem kell hozzá erőfeszítés Mert az érzelmed hozzám ért És semmit se kért Nékem felemelkedés.
85
Isteni vonás Tudd meg magadtól ki vagy! Kérdezd meg magad mit akarsz Legyen szívedben áldozati harc Győzd le magad s megkapod az éntelen arcodat s az Istentől kapott lelki vonásodat.
Rendülés Lelki megrendülés lelki dermedés a Tavasz hírnöke a Villámlás s Dörgés Az igazi értékek ára a megrendülés mert ugyan az öröm nagy s nagy a fény ez pillanatnyi ijedelemmel él! De üzeni, a boldogságtól ne félj Tanulj meg vele lenni és élj szívedben békét tegyél Az idő neked hozza a szüretét. Szívem figyeli szíved rezgését ha szíved szerelembe él ne félj...
Boldogtalanság Ki boldogtalan az gonosszá vál szíve beteg a vidámság hiába vár szívében ott él az elfojtott vágy Nyugalma bilincsben hál Személyisége elvész a bánat oltárán!
86
Árnyék Az életed olyan mint az árnyék árnyékodban szívesen élnék Követed a megfoghatatlan életed melyből a gyökereid élteted. Ha madár lennék, hozzád szállnék Lombos árnyékodon fészket lelnék s árnyékoddal a boldogságról beszélgetnék szüntelenül árnyékoddal követed a fát a fa benned lelte a jó sorsát! Simogatod törzsét, lombját s vigyázol le ne törje vihar az ágát Vigyázol hogy a szereteteddel tápláld s lesed ágai mosolyát. Megmaradsz mindig árnyékvilág Nem ismered az élet szép oldalát Nem is akarod ismerni csak az árnyékát mert te arra teremtél hogy őrizd a fát! Ilyen a titkos árnyékvilág.
Titkok Az árnyékban titkok élnek s élnek Veled – akár a szellemed Isten Titkai ezek. Az árnyék olyan, mint a szeretet benned Teremtőt vélni Igyekszik!
87
Eső Szüntelenül esik az eső napok óta mintha az Idő valakit siratna Nem száll föl a napnak árnya hogy az eső könnyét felszárítsa Hiába megyek a szabadba a fényt a szomorú felhő eltávolította fény nélkül az ember árva olyan mint az elkárhozott élete az alvilágba.
A nap Nap nélkül olyan a földi élet mint egy másik világ úgy érzed az ég fejedre sarat dobált Nem terem szívedben öröm virág Ha meghal a fény Az ember temeti magát Fény nélkül megöl a szomorúság!
Vár Szívemben várat építek Felvonóhidakat emelek Távol maradnak így a rossz szellemek! S álmaim mennybe emelnek Álmok nélkül élni nem lehet.
88
Séta a Dunán Elsétálok a Duna partra Kirándulok gondolatban a múltba s találkozok a gyermekkorommal Reá tekintek a lombos fákra sokszor köztük a fűbe járva szemem szaladt a nefelejts csodákba a kakukkfű fehér virágába a fűzfabokrok barkát felkínálva szívem lüktetett a lázba hisz a természet ringatott igaz boldogságba.
Idő Olykor az Idő visszafele száll szívem olykor örül, mint a napsugár olykor szomorú lábon jár, mint a tövismadár. Szegények lakták körbe a Dunát Emlékezetemben ott lakott a boldogság Ő volt az uralkodó, leigázta a Dunát s a nép is hagyta leigázni magát Közben a nép elvándorolt messzi tájt Háború fojtogatta a Dunát Nem tudom hova folyt el a boldogság most a vizet uralja a sárga szomorúság!
89
Karasica Ahol születtem így hívják a kicsi folyót ágazik össze-vissza de ő csakis a Duna fogja arról volt híres a folyó tava hogy élt benne ős halfajta Vitték őket árulni piacra s az utcán kurjongatva. Legtöbb volt benne a harcsa Volt bőven száz kilós nagyságban minden héten árulták a harcsát ettem többször belőle sok jó darabját azóta már rég kihalt a harcsa már nincs is semmilyen fajta Ha lenne is belefúl az iszapba.
Pusztai szél Tudják kérem, a puszta szél nékünk mesél Künn a pusztán az ember már alig él Az idő ott megállt, s réved, mint egy koldus eltévedt s olykor szomorúan vetíti elénk a régiséget Az uralkodó a pusztai szél a zsarnok szél az idővel szemben áll s nem fél! Kitámassza ponyváját a szél ameddig ér s bekiált harsogva a pusztába őnéki is sírba jár a lába mert egyedül ember nélkül árva a pusztában még a szél is magát szánja ha rágondol a önpusztulásra...
90
Magyarok Őseink országában élünk Lekötelez bennünket a vérünk maradjon meg a haza fele hűségünk az országot védjük, szeretetben éljünk Tartsunk össze, gondoljunk az őseinkre Nyugodjanak büszkeségben Tegyünk jót a hazánk üdvére!
Lélek Lelkem egy szigeten száműzött Egyedül van magában mint egy hajótörött mindenki elköltözött Büntető tábor ez a némaság között Az itt élő egyedül hagyta őt Az érzelem hiába kopog, zörög Máshova költözött.
91
Igazság Jó lenne igazságban élni a szeretet ha nem is szól, ezt kéri, az igazság magát ha kell megvédi a rosszat, a bűnt látja Így elégni, az Igazság olyan mint az arany ha tűzbe dobják azt is túléli! Csakis tisztán éri meg élni!
Az élet Régi adósom az élet A szívem magára már feketét vett! Beperelem hogy ellenem vétett Bevádolja a szív, nem kap csak hűtlenséget Nem tudom mit vétett Kigúnyolja a szeretet.
Pesszimizmus Azt állítják rólam hogy pesszimista vagyok pedig csak az igazságot látom ahogy vagyon mást sem teszek csak a csalódásban keveredek megígérik jönnek hatra elfelejtik majd másnapra Ígéretet tesznek hogy hívnak Olykor velem együtt a telefonok sírnak Csalódni nem jó senkinek sem, A pesszimizmusom egyrészt abból fakad Ha az emberek nem tartják a szavukat! 92
Egyéniség Vannak egyéniségek Vannak arc nélküli emberek melyiknek jobb, elvitatni nem lehet Az egyik szónokol az igazságért míg a másik hallgatva nevet s zsebre teszi a sikereket s lenézi az egyéniséget mert a taktika egy jó szerep az Igazság már megint elszenvedet. Milyen jó lenne ha születnének egyéniségek Így a Farkasoktól félek megvetik a tisztességet álruhában nem lehet tudni az Istennek melyik vétett csak ha előidézzük bennük az Istent!
Kör Körbe járom sokszor a szobát nékem kint már megszűnt a világ Emlékeim vetítik az élet műsorát s hallgatom a csendnek Ritmusát. Eltemetett engem a boldogság Kiélte rajtam a bosszús haragját Vagy a párom vár rám odaát!
93
Csönd Szeretnék csönddé válni Az életet kijátszani Terhelem a jelenlétemmel az emberek se nincsenek felém jókedvvel az élet a bús kedvemet nem viszi el egyedül nem találkozom az örömmel ahol boldogság van csak oda figyel bal lábon állunk ketten az örömmel a boldogság Temetésére járunk könnyes szemmel.
Varázs Kiirtom magamból a szerelem varázsát, hogy ne dobjon elém az élet csak alamizsnát Kinevet a sorsom, hol követtem el a nagy hibát Nem azt kapom mit az Isten szánt! Felajánlta a szerelem nászruhát mikor nyúltam érte megváltoztatta szándékát Kosaramba az ördög tett egy fekete sátánt felhúzhattam a szerelem álruhát! Eltemetett engem az Igazság A szerelmem is a föld alatt virág
94
Álmodozás Milyen szép is lenne Ha az élet álmokból volna összeszőve Kiteríteném a szőttest minden este s magam rajta megkeresve a szép álomszőttest összeszedve Eltenném a rossz időre a csúnya álmot szenderülve Magammal vinném a temetőbe. . .
Gondolat A víz ha a pohárban kristály tiszta a gondolatom is fölissza a tiszta a rosszat eltávolítja a szerelem a tisztasággal hálva a hamisságot küldi a halálba a Tisztasága hűséggel rokonságban de mindkettő benne él az Igazságban az Igaz tiszta szerelem násza benne van a Teremtő mosolyában.
Szellem Mérgező lehet a gondolatvilág ha valaki át akarja ruházni másra a rossz gondolatát! Megszállja az embert a szellem világ s a gyenge átveszi a szellem rossz oldalát az erős pedig maga a szellem világ!
95
Boldogság Miért nem lehetek boldog ezen a világon mindenem van s a sóhaj mégis ott él a számon. Csak egy valami amire vágyom a száműzött boldogságom. Elköltözött egy késői nyáron S azóta hiába várom. Az élettől csak ez a kívánságom.
Érzelem Érzelmeim élet helyett halva elvisznek egy napon a másvilágra Nagy az ok a szomorúságra Felszállott a keselyű a szerelemfára fel akarja emészteni szívem rovására egyedül van fél, nincs ki szánja a keselyű érzi hogy már a szív az ő prédája.
96
Bölcs gondolat Ha érzelmeid Tiszták Tetteid ne hamisítsák, amit rád szőtt a gondolatvilág s ha ezek Tiszták: ez jelzi Isten akaratát Így erőd nő! Ha az érzelem fennkölt! Kiváltjuk egymás szívében a középső szobát s olyanok leszünk egymáshoz, mint a hűséges kutyák!
Tavasz Az idén alig süt a nap úgy érzed a szívben is vége van a tavasznak Kinyílott a kertben a cseresznye és a meggyfa virág s nem élvezzük az illatát Rajtuk uralkodik a szomorúság mert beborult a fejük fölött a világ. 97
Gondolat Gondolatom már rég elvetettem Nem kedvező az idő hogy a mag időben kikeljen Nem találja az igaz Talaját csakis a sáros felszínes oldalát Így a mag előbb-utóbb elveszti a csíráját. Így hiába volt a gondolat vetés mert jó föld nélkül halálra ítélt s a mag elvetél!
Bölcs gondolat Mérföldeket járok gondolatban s mégis száműzött vagyok az álmaimban az Igaz álmoktól ha megválok utána nem sikerül semmisem, bármit is próbálok a gondolatokat az álmok szövik az életben, mely ritkán áldott az álom szép, de nem szereti a Valóságot és szembe nézni a rosszal, a csúnyával az ember így csak küzd az álmával, mert felébreszti őt az Igazsággal.
98
Gondolat tudat Képzeletbeli utazás egy távoli szigeten kirándulás ott voltam tudom, pedig nem ismertél de a Távolból néztelek, harcoltam érted mert te is tudtad hogy bennünket egymásnak rendelt az élet!
Félelem Félek hogy lelki morzsákon élek Így már a száműzetéstől se félek Úgy is elhagyott a lelki élet Csak a gondolat fáj, hogy senki, Már csak a fájdalmam félhet.
Felhők Olykor lehetnek a felhők nagyon szépek Fehérek, világosak, kékek: De legtöbbször sötétek mert szomorúságban élnek s meghatározója az emberi létnek mert hogy ha az ég bánatos Ez mindig fáj az emberiségnek!
99
Úr Nagy úr a szomorúság belé költözik az emberbe elvégzi rajta az agymosást a fordított tisztogatást! Ezután kiteríti lelkedre a szennyes fekete gondolatát s ha nem vagyunk erősek reánk telepszik jól érzi magát s fogja vagy egy életen át!
Emlék Az emlékezés mint megtartó erő magamban hordom az emléket mint az Időtől bölccsé lett kő. Magába zárt titkok atyja ő. Találkozunk a múlttal Itt van Velünk hordjuk az emlékeket magunkkal Örökre belénk vésődött : mint betű és a köröszt.
Parti fecske A fecske világot lát bejárja a földet és az ég honát Titkos fészkük zugát Elrejtik a parti sziklák Dalolnak a partnak összeszövődött vízhangnak míg egy napon bennünket itt hagynak s eztán már a napok szomorúbbak s hullajtja az ősz az esőcseppjét a vízpartnak 100
Szeged Negatív érzelmek Tőrnek reám Szegeden pedig úgy éreztem szeretem senki sem nyújtja felém kezét rohanó lett a nemzedék ajtóm szárnyait kitárta már de az ismerősei másfele jár!
Lélek Lelkemmel a föld szelleméhez fordulok adjon megújuló erőt s gondolatot nőjenek ki belőlem friss hajtások hogy élvezzék Verseim mások mellyel őseim gyökere engem ellátott a föld alatt is napvilágot látott mert a gyökérnél nincsenek határok s belőle az erő, ihlet belém szivárog Így nékem a föld és ég között A Lelkem lett a látnok Így akarják az Égi Királyok.
Határ Ne hagyd hogy az érzelmem feledőbe menjen Ne hagyd őt hogy követelő legyen Ne hagyd hogy az érzelem elússzon a szégyenen mert elviselni ő képtelen a megalázás Kivetül képemen s egy napon nem működik már Lejárt a türelem határ! 101
Tett Mondod sokszor hogy kellek mások a tettek: Ettől kihűlnek az érzelmek
Természet Művész a Természet örökös alkotó a napvilágra ébred Kellenek az égnek a virágos színek pázsitok, rétek belőletek lesznek a fények! vonzanak a színek: bennük éled a kikelet.
Kéz Beletemetkezek a két kezembe s kilátok belőle a végtelenbe. Nagy a bánat az értelembe gondolatban kinn járok a temetőben.
Nap Nem maradandó semmisem a nap alatt sorra hullanak az emberek omlanak a várfalak, Birodalmak Kik királyok voltak sokszor koldusbotra jutottak a császárt is látva sárba hullott a koronája. Égi kegy ha valami hosszan tarthat Ide sorolom a piramisokat!
102
Lélek Óh fenséges lelkem szabadsága Felszáll a szikla koronára érzelmeim mélységes kútforrása Lélek ékes fénylő patrónája.
Halál A halál bennem élt már a kezdet kezdetén én elfogyok mint az új holdfény ő meg nő bennem, mint a telihold fény Egy napon a fejem tetejéig ér Nekem már vég, ő amit akart elért!
Bolygó Némelykor úgy érzem magam e bolygón mint egy száműzött ismeretlen minden arc, táj az életem Idegenbe költözött mint egy kivert kutya, ki meggyötört: felsebzett a szívem, a fájdalmak között miért Ily Idegen nékem a föld Láttam már belőle csillogó kört Tán nem Itt a helyem hív a hűvös föld sokszor van hogy a lelkem elfárad, halott, megölt, hisz már szerepet magára nem ölt. 103
Csend A csend szüli a nagy dolgokat az érzelmet odaadást ad a szellem a csendben örömöt terem a csend erősíti az elmét szüntelen a csendben a gondolat bölccsé ég a Némaság Tudásban fény a Hallgatás szellemi élettel él! S a némaságban gazdagabb vagy mint hinnéd.
Nyíltság Felém a nyitott szó annyit ér mint a nyitott ajtó Kijöhet belőle ami bánt s megértem a másik szavát elém terjesztette gondolatát. s ezzel a gondolatom Terjeszkedik tovább más célra gyűjti az energiát, mert a befogadó hely szabaddá vált!
Lakó Lakik bennem egy főbérlő Úgy hívják hogy Teremtő Tisztán látó igaz – szerető jóságos szívben reményt keltő irigy reá az albérlő a lélekben csak bajkeverő sajnál a Teremtő a sátán csak bajkeverő
104
Élet A nyugalom a lélekben élő mag a boldogság Termeli e magot s belőle él a boldogtalanságtól nem jön elő, fél! A boldogság alapja a lélek nyugalma.
Szélváltó Csendes a víz és a part a vitorlám lassan halad Nagy szerepe van a széljárásnak Ha segít útján leszek álmaimnak Eszményem gondolata áthat! Azért a gyanús érzelmek állítanak falat Ingovány szélén jár a szellemi akarat! Nem hagyják nyugovóra hajtani gondolatomat, Az út végét látom: nincs csend, a lelki világon ott ül a nyugtalanság a boldogságon.
Gondolat Kilépek házam ajtaján s a szívem bent marad hajlékán Elvonulok az emberek közé De itt sem találom magamat Mert csak a gondolat üldözi a célomat Mint egy Vadász a vadat Az út nyitott s mégse szabad A szellemem elengedi lelki zsákmányomat.
105
Könyv Minden embernek van szeme Mindenkinek van lelke a Világon van világ szemle Úgy érzem a könyvnek van lelke az Író ember lelke, él benne s az alkotót Vezette az Írásban a szelleme.
Világ A Világnak kiált a száj a hang messzire száll De nem hallja meg senki Ha hallja is Valaki – nem érdekli Belháborúm magában van Nem áll senkivel fenn viszály A Viszály magamra visszaszáll. Hiába nézem az utat előre nem halad Elveszítettem gondolatomban magamat.
Csillagok Kitüntetett csillagaim elsápadtak Nincs számomra illatuk a virágoknak megfogamzott ridegségre akadnak. Le kellene igázni a gondolatokat Egy jobb gondolat: Döntse le már a vastag jégfalat.
106
Léleklátó Gondolatom léleklátó érzelmeim mélybe szálló az élet vize szenderül a mélységekbe Energiám hozd föl őt a felszínekre! Töltődjek fel boldogsággal Ne mindig szomorúsággal Békéljek meg a világgal mélységem sose legyen felszínen Ne ússzon üresen szívem az életvízen . . .
Szív Szívem fáj nem mutatja a felszíne ott lapul a gyöngy a mélyében! Hoznám én a gyöngyöt a felszínre a szív is a boldogságtól fénylene Így súlya a sóhajoktól túl nagy a szívemben.
107
Tűz Tűz van körülöttem lázadásban ég a lelkem már azt se tudom hova rejtsem Valami érlelődik már régóta jó lenne ha ölembe hullana A vágyaktól megérett manna Könnyekkel sóhajjal fizetve az ára!
Tüske Elszántság él bennem, a hibát gyökeréig felismerem hibát követtem, Tüske ment kezembe, s addig fáj a kezem míg ki nem szedem . . ., ostromban a lelkem Így érzelmem kikísérem Belső háborúm megszólal ellenem!
Büntetés Hűtlen ingatag szíved büntet odadobtam néki szívem mint ékszert Nem őszinte, néki több kell. Lelkem magasrendű lelket igényel Szerelmet lopni lehet nappal is meg éjjel... Kivel lelkileg összetartozol Vele tisztaságban: Isten előtt találkozol!
108
Könny Egy könnyben egy dalban De tengersok jaj van Ha vérzik a szívük belül Csak hullnak a könnynek mert könnyezve könnyebb Könny nélkül a bánat megöl Ha nem láthatom arcod mosolyát Sírni fogok egy életen át Egy könnyben egy dalban De tengersok jaj van Nem várok az élettől csodát Nem várom a napos oldalát Csak láthassam arcod mosolyát
Madár Az eltévedt madár az erdőben sír, kiabál közben este lesz már A színek az Idő nem kedvez Reszket a gondolat a kéz Reszket a láb Néki a szívnek nem álomvilág! El kéne oszlatni aggodalmát. Visszavarázsolni a madár dalát!
109
Őszinteség Őrizd őszinteséged a hamisság gyorsan hatalomra Téved a szíved más iránt vissza élhet. S a boldogsághoz vezető út Hamarosan eltűnik előtted!
Arany Szívemben kő nyomaszt Elnyomta a súly a Torlaszt Tör-zúz Tüskék hada szúr Lehet a súly nem is kő hanem arany A nehézség a szívnek ugyan olyan Tisztaság a szívnek fénylő arany Az igazi fény néki súlytalan.
Idő Az elmúlt Idő nem ad még egy esélyt nem fordul vissza hogy ami elmúlt újra átéld csak a gondolat rándul ki ha nyomot hagy benned a csúnya vagy a szép.
110
Élet Bennem az érzelem addig virágzik s él míg szívemben van engedély s ha bántalom már nem fér a szív s a gondolat Legyőzi az érzelmet már nem lángol, nem ég bár a vágy nem ellenség de lejárt az érzelmi engedély!
Fürdés Fürdök tejben vajban Fürödhetek javakban gyémántban aranyban attól a szív még lehet szeretethiányban szenvedhet melankóliában Hisz ha kapcsolat nincs érzelmi Társban Akkor szeretet hiány van.
Bölcs beszéd Tüntess ki engem azzal hozzám szólj Tisztán Világosan hogy felfogjam agyammal hogy az őszinteséged ott él a szavadban.
111
Szív Szíved legyen igaz Ez a másik felé vigasz mint ahogyan érzed ne legyen más mert az Igaz szív megérzi ha a szeretet a szívben álruhás!
Gondolat Eszményképeim mindig is voltak Legalább nékem olyan fontosak akár az álom, melyből születik álmom akár a Táplálék melytől az energia ég Így bennem meghatározó szerepet él az eszménykép
Gondolat Ha szelíd vagyok jó érzés az: Ettől lehetek erős hatalmas örülnek az égen a csillagok a szelídségtől a fényük ragyog a szelídségnek a vadság adja a magot mert magamon uralkodok.
Idő Az elmúlt Idő nem ad még egy esélyt nem fordul vissza hogy ami elmúlt újra átéld csak a gondolat rándul ki ha nyomot hagy benned a csúnya vagy a szép. 112
Kegyelem A kegyelem állapota a félelemnek a betegágya Ha félünk a betegségtől Kegyelmet kérünk a Teremtőtől. Ha gyarló elesettek vagyunk Istenhez Imádkozunk szívében vak áldozat az ki nem kap szeretetet ha szíve, Testi állapota kéri: Ezt már csak a Teremtő érti!
Tolakodó Nem vagyok Tolakodó a benned lévő űrt csak úgy töltöm be ha kívánod és magadba hívod a szeretetemet.
113
Őszinteség Ha becsapsz magadat csapod be az érzelmem feléd kihűl szívemben megvetés él feléd a két szememben.
Kaland Mi más az élet csupa kalandozás Az ember legtöbbször csalódott Az élet tőlem vitt – de mit hozott Tiszta érzelmeket vitt zűrzavart hozott a szív zaklatott nem is élt csak álmodott Kiterített érzelmekre csalódás jutott! Ami volt a múltban s eltűnt Ami lesz azt nem tudjuk csak a szellemünk Ami van mire kimondom már nincs S kezembe van adva már a mennyei kilincs.
Rendülés Megrendülés zaj jön-megy a baj Jó lenne azt tenni mit a közép akar Lelkem várát úgy éreztem megépítettem s mégis villámok csapdosnak körülöttem úgy hittem hogy a bajt kikísértem visszajött és legyőz engem Megrendülés zaj a szívnek jaj! Megrázkódtatás némelykor Társ, Megrendülés Többször újjászületés!
114
Hajnal Hajnal fény szórta felém szíved aranyát Lelkemen érzem súlyát S hordom, mint villámsújtást.
Naplemente a tengeren A nap sugara az égen arany utat hint a Tenger vizében arany hidat látok a fényen arany palástot érzek szívemben a színek világát élem aranyban – pirosban – zöldellő kékben ha belenézek a Tenger szemébe.
Gondolat Gondolatim hiába fénylik ha karámba zárom gyorsan elenyészik vissza hiába várom mint ahogy minden elmúl ezen a világon
Út Hosszú út előtt állok az élettől sokat várok! Rövid úton is elérhetem a boldogságot Ha a sors nyújtja felém az igaz álmot.
115
Nyár Szememben égett a forrónyár Hűvös volt még kinn a határ gondolatom hozzád odaszáll elkísérem útjára már! Pedig egyedül is hozzád talál!
Életfa Csupa lomb az életfám Kusza ágak hajlanak rám mind-mind vad hajtás netán Le kell vágni az egészet a fán... Életképes nincsen köztük Kusza gyenge az erejük Nem látok igaz életet bennük Csak a Vérem szívják Nincs felém Kegyelmük!
116
Tartalom ELŐSZÓ ....................................3 Kísértés ......................................5 Mágia madara.............................6 Égető Gyula úrnak .....................7 Víz ..............................................8 Súly ............................................9 Erő ............................................10 Megszokás................................10 Föld ..........................................11 Égi törvény ...............................11 A szerelem................................12 Szél...........................................12 Szél...........................................13 Vád ...........................................13 Álom ........................................14 Kör ...........................................15 Ruha .........................................15 Elmúlás ....................................16 Találkozás ................................16 Megkésett vallomás .................17 Az élet ......................................17 Sivatag menyasszonya .............18 Az idő .......................................18 Várás ........................................18 Fű .............................................19 Nádsíp ......................................19 Lélek ........................................20 Hegyek .....................................20 Boros Ilona úrhölgynek............21 jóbarátnak.................................21 Súly ..........................................22 Az élet ......................................22 Kagylókürt ...............................23
Titok .........................................23 Remény ....................................24 Hódolat.....................................24 Az őskör ...................................24 Temető......................................25 Álom ........................................25 Tenger ......................................26 Királyság ..................................26 Dal ............................................27 A művész..................................27 Dialógus ...................................28 Bűn ...........................................28 Kritika ......................................28 Lélek ........................................29 Szeretet.....................................29 Mosoly .....................................29 Szellem.....................................30 Keskeny út ...............................30 Mit vársz tőlem ........................31 Bűn ...........................................31 Dereng ......................................32 Hajnali csillag ..........................32 Himalája ...................................33 Porszem ....................................33 Életed .......................................34 Bölcs ........................................34 Bölcs ........................................34 Bölcs ........................................34 Bölcs ........................................35 Gyász........................................35 Bölcselet...................................36 Bölcs ........................................36 Bolygó ......................................36 117
Öröm ........................................36 Találka ......................................37 Lélekvár ...................................38 Ősz ...........................................38 Vágy .........................................38 Tavasz ......................................39 Narancsliget .............................39 Vár............................................40 Szó............................................40 Napsugár utópia .......................41 Könny.......................................41 Létezés .....................................42 Tudomány ................................42 Halódik az életem ....................43 Cél nélkül .................................43 Hangok .....................................44 Tűz ...........................................44 Áldozat .....................................44 Bánat ........................................45 Lélek ........................................45 Őrizlek......................................46 Tisztelet ....................................46 Derű..........................................47 Virág .........................................47 Sóhaj ........................................48 Tavasz ......................................48 Álom ........................................49 Tavasz ......................................49 Fény..........................................49 Ne félj.......................................50 Kusza gondolat.........................50 Szél...........................................51 Anyám ......................................51 Bölcselet...................................51
118
Várok a boldogságara ..............52 Harag ........................................53 Remény ....................................53 Gondolat...................................53 Éjszaka .....................................54 Fék............................................54 Életút ........................................55 Gondolat...................................55 Erő ............................................56 Fény..........................................56 Visszavonulás ...........................57 Gondolat...................................57 Ünnep .......................................58 Eljegyzés ..................................58 Áldott tavasz ............................59 Harangok ..................................59 A nap ........................................60 Köröszt .....................................60 Sorsom .....................................60 Sóhajok ....................................61 Bánat ........................................61 Miért van ..................................61 Tiszta érzelem ..........................62 Az idő .......................................62 Tó .............................................63 Sóhaj ........................................63 Igaz álom..................................63 Homály.....................................64 Az ég ........................................64 Fény..........................................64 Szellem és a lélek .....................65 Lélek ........................................65 Égi tűz ......................................65 Extázis ......................................66
Vers ..........................................66 Test ...........................................66 Harmat......................................66 A hold .......................................67 A víz .........................................67 Élet ...........................................67 Kincs ........................................67 Érzelem ....................................68 Nyugalom.................................68 Teremtő ....................................69 Sugarak ....................................69 Csendben ..................................69 A föld .......................................70 Látomás ....................................70 Eső............................................71 Porszem ....................................71 Tudat ........................................72 Élet ...........................................72 Szív ..........................................72 Szív ..........................................73 Csend........................................73 Árny .........................................74 Bölcselet a szenvedésről ..........74 Kegyelem .................................75 Tolakodó ..................................75 Remény ....................................75 Vonzalom .................................76 Vágy .........................................76 Férjem ......................................76 Tavaszi hajnal...........................77 Gondolat a földről húsvét táján 77 Érzelmi melankólia ..................78 Bánat ........................................78 Bűn ...........................................79
Bölcs gondolat .........................79 Lángok .....................................80 Élet ...........................................81 Árnyak......................................81 Vonásod ....................................81 Körhinta ...................................82 Varázs .......................................82 Csillag ......................................83 Utazó ........................................83 A szél........................................83 Ember .......................................84 Öröm ........................................84 Ég .............................................85 Bánat ........................................85 Mélység ....................................85 Isteni vonás ..............................86 Rendülés...................................86 Boldogtalanság.........................86 Árnyék......................................87 Titkok .......................................87 Eső............................................88 A nap ........................................88 Vár............................................88 Séta a Dunán ............................89 Idő ............................................89 Karasica....................................90 Pusztai szél ...............................90 Magyarok .................................91 Lélek ........................................91 Igazság .....................................92 Az élet ......................................92 Pesszimizmus ...........................92 Egyéniség .................................93 Kör ...........................................93
119
Csönd .......................................94 Varázs .......................................94 Álmodozás ...............................95 Gondolat...................................95 Szellem.....................................95 Boldogság ................................96 Érzelem ....................................96 Bölcs gondolat .........................97 Tavasz ......................................97 Gondolat...................................98 Bölcs gondolat .........................98 Gondolat tudat..........................99 Félelem.....................................99 Felhők ......................................99 Úr ...........................................100 Emlék .....................................100 Parti fecske .............................100 Szeged ....................................101 Lélek ......................................101 Határ.......................................101 Tett .........................................102 Természet ...............................102 Kéz .........................................102 Nap .........................................102 Lélek ......................................103 Halál .......................................103 Bolygó ....................................103 Csend......................................104 Nyíltság ..................................104 Lakó .......................................104 Élet .........................................105 Szélváltó.................................105
120
Gondolat.................................105 Könyv.....................................106 Világ .......................................106 Csillagok ................................106 Léleklátó ................................107 Szív ........................................107 Tűz .........................................108 Tüske ......................................108 Büntetés..................................108 Könny.....................................109 Madár .....................................109 Őszinteség ..............................110 Arany......................................110 Idő ..........................................110 Élet .........................................111 Fürdés.....................................111 Bölcs beszéd...........................111 Szív ........................................112 Gondolat.................................112 Gondolat.................................112 Idő ..........................................112 Kegyelem ...............................113 Tolakodó ................................113 Őszinteség ..............................114 Kaland ....................................114 Rendülés.................................114 Hajnal .....................................115 Naplemente a tengeren ...........115 Gondolat.................................115 Út............................................115 Nyár........................................116 Életfa ......................................116
