EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 1.

A főbb makrogazdasági mutatók. Új típusú fenntarthatósági makromutatók (ISEW, GPI). A nemzetgazdasági teljesítmények statisztikai számbavételének problémái. A mutatók aktuális adatai. A magyar gazdaság jelenlegi helyzete az Európai Unióban elfoglalt helye. Az EMU-taggá válás feltételei (konvergenciakritériumok és értelmezésük. Az EURO bevezetésének vállalkozásokra gyakorolt hatása.

A makroszintű elemzés általában a nemzetgazdasági szintet jelenti, egy ország szintjén jelentkező társadalmi-gazdasági jelenségek statisztikai elemzését. A makroszintű folyamatok jellemzése, elemzése fontos lehet a gazdaságpolitikusok, elemző szakemberek mellett a vállalkozások és a lakosság számára is, hiszen a makroszintű folyamatok alakulása alapvetően hat a gazdálkodás körülményeire, a konjunktúra helyzetére, de az egyes családok, fogyasztásimegtakarítási

döntéseire is.

Nem véletlen,

hogy egyes

makrogazdasági

mutatók

nyilvánosságra hozatalát (mint pl. a bruttó hazai termék indexe, a fogyasztói árindex, a folyó fizetési mérleg egyenlege) mindig fokozott várakozás előzi meg, előtte a szakértők becslik meg az értékét, utána a piac reagál a ténylegesen realizálódó értékre. (Ha egy adat rosszabb a várakozásnál, gyakran esnek a tőzsdén a részvények árai.) A makroszintű statisztikák ismerete közérdek, ezért az egyes országok hivatalos statisztikai szolgálata és annak fő alkotóeleme a statisztikai hivatal, készít. Így van ez Magyarországon is, ahol az adatok gyűjtésének, rendszerezésének, publikálásának központja a KSH. Más szervezetek is lehetnek makroszintű adatok felelősei, mint pl. az árfolyam, fizetési és mérleg adatokat a MNB, a költségekre, adózásra vonatkozókat a PM, a regisztrált munkanélküliek jellemzőit a GM kezeli, publikálja, de ezek a szervezetek is mind a hivatalos szolgálat részei.

A főbb makrogazdasági mutatók

Termelés

Jövedelem

Hazai

Hazai

GDP NDP

Nemzeti Elsődleges

Másodlagos

GDP

GNI

GNDI

NDP

NNI

NNDI 1

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010

Bruttó Kibocsátás / GO (Gross Output) Az adott évben, az adott gazdaságban előállított összes termék és szolgáltatás pénzben kifejezett értéke. Halmozott mutató, mert a termelési folyamat során felhasznált termékeket és szolgáltatásokat többszörösen tartalmazza.

Bruttó hazai termék / GDP: A közgazdaságtanban a bruttó hazai termék (gross domestic product, GDP) a mérőszáma egy bizonyos terület – többnyire ország – gazdasági termelésének adott idő alatt. Méri a nemzeti jövedelmet és teljesítményt. Gyakran használják az országban élők átlagos életszínvonalának mutatójaként, ami azonban túlzott egyszerűsítésnek tekinthető. A GDP az egy területen adott idő alatt előállított javak (termékek és szolgáltatások) összességnek értéke. Ha az időtartam nincs megszabva, akkor alapértelmezésként évet kell számítani. A GDP különbözik a bruttó nemzeti terméktől (gross national product, GNP), mert nem tartalmazza az országok közötti jövedelem-átutalásokat, azt nézi, hogy hol keletkezett a jövedelem, nem azt, hogy hol kapják meg. Míg a nominális GDP a GDP pénzben kifejezett értéke, a reál GDP az infláció hatását próbálja kiküszöbölni azzal, hogy a GDP-t alkotó javak mennyiségét és valamilyen bázisidőszaki árát veszi figyelembe. Az elsőt „money GDP”-nek is szokták nevezni, az utóbbit „állandó árú” vagy „inflációval korrigált” GDP-nek vagy GDP-nek „a bázisév árain” (ahol a bázisév az az év, amelynek a fogyasztói árindexével számolunk). Valójában a GDP nemcsak egy adott időszakbeli termelés értékét mutatja, hanem – a jövedelemazonosságnak megfelelően – a gazdaság szereplőinek az adott időszakhoz kapcsolódó összes jövedelmét, illetve kiadását is. A GDP összetevői: Az előállított javak aszerint, hogy milyen céllal kerülnek felhasználásra, két nagy csoportba sorolhatók: fogyasztási javakról és termelőeszközökről beszélhetünk. Ennek alapján a GDP-t 2

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 is két összetevőre bonthatjuk: fogyasztásra és beruházásra. Nyitott – vagyis a külfölddel kereskedelmet folytató – gazdaságban azonban bizonyos javakat (fogyasztási javakat és termelőeszközöket egyaránt), ahelyett, hogy az országban felhasználnának, exportálnak más országokba; a belföldi fogyasztás és beruházás egy része pedig más országokban előállított, azaz importált javakból származik. Mindezek következtében a GDP kiszámítására szolgáló egyenlet ilyen alakot ölt: GDP = fogyasztás + beruházás + export - import

A bruttó nemzeti jövedelem / GNI: A bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income), a hazai gazdaságban szereplő bruttó jövedelem összegét mutatja. GNI = GDP + a külföldről beáramló tényező jövedelmek – a külföldre kiáramló jövedelmek Külföldről beáramló tényező jövedelem például: -

külföldről hazautalt nyugdíj

-

külföldön működő magyar vállalat profitjának belföldre történő átutalása

Külföldre áramló tényező jövedelem például: -

Magyarországon működő cégek töke vagy profit kivitele

Nettó hazai termék (NDP): (Net Domestic Product) az ország területén keletkezett nettó jövedelmek összessége. Nettó nemzeti jövedelem (NNI): (Net National Income), a GNI mutató nettó párja, amely az amortizáció értékével kisebb, mint a bruttó mutató, és a belföldiek által realizált nettó jövedelmek összességét tartalmazza. Bruttó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (GNDI): (Gross National Disposable Income), az ország állampolgárai által adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege.

3

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 Nettó nemzeti rendelkezésre álló jövedelem (NNDI): (Net National Disposable Income), a GNDI nettó párja, az ország állampolgárai által adott évben felhasználható nettó jövedelem. A mutatók közötti összefüggés GO - folyó termelő felhasználás - ÉCS GDP + beáramló tényezőjövedelem tényezőjövedelem - kiáramló tényezőjövedelem tényezőjövedelem

NDP + beáramló -

kiáramló

- ÉCS GNI

NNI

+ beáramló transzfer - kiáramló transzfer

+ beáramló transzfer - kiáramló transzfer - ÉCS GNDP

NNDP

Nettó gazdasági jólét (NEW): Egy ország gazdasági teljesítményének széles körben ismert mutatói a bruttó nemzeti termék (GNP) és a bruttó hazai termék (GDP). Ha egy országban többet termelnek (nagyobb a GNP vagy a GDP), akkor az ország lakosai jobban él(het)nek, többet fogyaszthatnak, szükségleteiket könnyebben kielégíthetik. Mégsem tekinthetjük a kibocsátás hagyományos mutatóit minden tekintetben a nemzeti jólét mutatójának. Egyrészt számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek nem járulnak hozzá az egyének és a nemzet jólétéhez, másrészt e mutatók figyelmen kívül hagyják a jólét bizonyos kulcsfontosságú elemeit. Megoldást kínál a nettó gazdasági jólét (Net Economic Welfare ) mutatója, amelynek kidolgozására és használatára két világhírű amerikai közgazdász, W. D. Nordhaus és J. Tobin tett javaslatot még 1972-be.

4

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 Szerintük a gazdasági jólét jellemzéséhez a hagyományos mutatókat korrigálni kell. A legfontosabb korrekciós tényezők, amelyek pluszként veendők figyelembe: a társadalmilag nem szervezett munka, a feketegazdaságban folyó tevékenység egy része, továbbá a szabadidő növekedése. Levonandók a környezeti károk, az egészségkárosodás, a városiasodásból származó hátrányok, valamint a GNP és a GDP azon elemei, amelyek nem növelik a jólétet. Ebből már érzékelhető, hogy a NEW nem csupán a puszta anyagi növekedésnek, hanem az élet minőségének mérésére is törekszik. A pluszok és mínuszok számszerűsítése igen nehéz, többnyire csak becslésekkel elvégezhető feladat. Ezért a NEW nem eléggé megbízható mutatószám, ám bizonyos tendenciák jellemzésére alkalmas. Az említett amerikai kutatók és követőik adatai szerint a fejlett országokban a NEW lassabban nő, mint a GNP és a GDP. Ez érthető is, ha arra gondolunk, hogy újabb anyagi javak megszerzésével, birtoklásával nem feltétlenül gazdagodik az életünk. Új típusú fenntarthatósági makromutatók az ISEW és a GPI A fenntarthatósági mutatók különböznek a hagyományos, gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi változások mutatóitól. A hagyományos mutatók a közösség egy részében bekövetkező változásokat mérik, mintha azok teljes mértékben függetlenek volnának a többi résztől. A fenntarthatósági mutatók ezzel szemben képesek a valóságot valamilyen formában tükrözni, ahol is a különböző szegmensek (indikátorok) szoros kapcsolatban állnak egymással. A fenntarthatóság ezt a fajta integrált világszemléletet teszi szükségessé – olyan többdimenziós mutatókat igényel, melyek a közösség gazdasága, környezete és társadalma közti kapcsolatokat mutatják be Az (ISEW) és a (GPI) mutatója a fogyasztásból indul ki. A gazdasági jólét számításakor először kiszámítják a társadalom összes fogyasztását, majd ebből levonják a gazdasági fogyasztás jelenlegi állapotához tartozó várakozásokra fordított összeget. (pl. környezet szennyezés), továbbá figyelembe veszi a fogyasztás várható jövőbeni alakulást és ezt korrigálják még az egyes országokra jellemző jövedelem elosztás változásának megfelelően.

5

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 A fenntartható gazdasági jólét indexe (ISEW): Herman Daly és John Cobbal megalkotta az ISEW-t (Index of Sustainable Economic Welfare) a fenntartható gazdasági jólét indexét. Ez a mutató két lényeges ponton továbblép elődjén. Ezek egyike a fogyasztási egyenlőtlenségek változása jólétre gyakorolt hatásának figyelembevétele, a másik pedig a hosszú távú környezeti károsodások jelenértékének beépítése a mutatóba. Az ISEW a lakossági fogyasztást veszi alapul, és ehhez adja hozzá vagy ebből vonja ki a különböző tételeket. Az ISEW-et a világ számos országában kiszámították. Az összevetés eredményeként kiderült, hogy amíg a NEW az utóbbi évtizedekben kisebb ütemben ugyan, de folyamatosan nőtt, addig a ISEW egy idő után csökkent. Ez azt jelenti, hogy egyre több és több erőfeszítéssel és költséggel a jólét valójában csökken. A szerzők ezt a jólétcsökkenést az alábbi 3 tényezőre vezetik vissza: •

Hosszú távú környezeti károk növekedése

•

Jövedelem elosztási egyenlőtlenségek

•

Háztartási és házimunka kedvezőtlen arányának alakulása

Valódi fejlődés mutató (GPI): Az ISEW továbbfejlesztéseként 1995-ben publikálták, (Genuine Progress Indicator). A GPI is a GDP által nyilván tartott személyes fogyasztásból indul ki, de módosítja azt a jövedelemelosztás alakulásával, majd hozzáadja, vagy levonja a különböző társadalmi, ökológiai költségeket és hasznokat. Az, hogy a GPI tulajdonképpen az ISEW-nek a továbbfejlesztése, abban is megmutatkozik, hogy az egyik kidolgozója, Clifford Cobb az ISEW-nek is társszerzõje volt. A GPI is a GDP által számbavett személyes fogyasztásból indul ki, de módosítja azt a jövedelemelosztás alakulásával, majd hozzáadja, vagy levonja a különböző társadalmi, ökológiai költségeket és hasznokat. A GPI az ISEW-hez képest több új tételt tartalmaz öt társadalmi és két környezeti kárral. A GPI személetében leginkább egy olyan számbavételre hasonlít, amit egy háztartás is készít. Összetevői: 6

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 •

Személyes fogyasztás

•

Jövedelemelosztás

•

Háztartási munka és gyermeknevelés értéke

•

Önkéntes munka értéke

•

Tartós fogyasztási cikkek szolgáltatásai

•

Kormányzati tőke szolgáltatásai

•

Szabadidő csökkenése

2. A nemzetgazdasági teljesítmények statisztikai számbavételének problémái. A mutatók aktuális adatai. A gazdasági teljesítmény felmérését célzó vizsgálatok jelentősen eltérhetnek egymástól attól függően, hogy milyen szinten közelednek a gazdasághoz. Ebben a tekintetben az elemi gazdasági

egységtől

a

világgazdaságig

mindenféle

szinttel

találkozhatunk.

A

nemzetgazdaságról a nemzeti számlák rendszere ad kvantitatív tájékoztatást. E számlák bemutatják, hogy a termelés során hogyan keletkeznek vagy alakulnak át javak és szolgáltatások; hogyan képződnek jövedelmek, és hogyan történik ezek elosztása, majd újraelosztása; ábrázolják e jövedelmek felhasználását fogyasztásra és felhalmozásra; kimutatják a finanszírozás folyamatai, bennük a bankok vagy más pénzügyi intézmények szerepét, továbbá a vagyont. A II. világháború után az ENSZ keretében alakították ki a System of National Accounts-t (SNA), a Nemzeti Számlák Rendszerét. Ezt folyamatosan módosítják és továbbfejlesztik. Legutóbb 1993-ban módosították és ez van most érvényben. Ez a 4. változat az SNA létrehozása óta. Létezik egy European System of Accounts (ESA), amelynek most az 1995ben módosított változata van érvényben. Az ESA olyan dolgokat is szabályoz, amire az SNA nem tér ki. A nemzeti számlarendszer valóban számlák rendszere és ezek a számlák sok tekintetben hasonlítanak a könyvviteli számlákhoz, amennyiben a nemzeti számlák is kétoldalú adatkimutatások, amelyekben a két oldal azonosságát valamilyen "egyenleg" teremti meg. A számlák egymásba kapcsolódó rendszere jelenti azt a szigorú keretet, amelyben minden adat a "helyére kerül" és mintegy ellenőrzi egymást. A nemzeti számlarendszer sokféle számlája négy nagy csoportba sorolható: - termelési számlák 7

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 - jövedelemszámlák - tőkeszámlák - vagyonszámlák Ugyanakkor viszont a nemzeti számlarendszer elemzési eszköztára nem merül ki ezekben a számlákban, hanem különböző táblázatok is tartoznak hozzá, amelyek más elrendezésben ábrázolják a gazdaság legfontosabb adatait. A Bruttó Hazai Termék - Gross Domestic Product, azaz a GDP a nemzetgazdasági teljesítmény mérésének egyik legfontosabb mérőszáma. A GDP-n kívül használják még a Bruttó Nemzeti Termék (GNP) fogalmát is. A magyar statisztika-és a nemzetközi statisztika is egyre inkább- a GDP kategóriát használja. A nemzeti számlák összeállításához nagyon sokféle típusú, különböző forrásokból származó statisztikai adatra és ezek összhangjára van szükség. Az adatforrások között találunk vállalati mérlegbeszámolókat, ágazati (ipari, mezőgazdasági, stb.) statisztikai összeállításokat, banki kimutatásokat, háztartási adatfelvételeket stb. Ahhoz azonban, hogy ezek beilleszthetők legyenek a számlák szigorú rendszerébe, szükség van a különböző forrásból származó statisztikák harmonizálására. Ez azt jelenti, hogy a rendszerben használt összes fogalom, meghatározás, elszámolási szabály konzisztens közgazdasági elveken alapul, hogy a rendszer bármilyen oldalról -termelés, jövedelem, vagyon - mutassa is be a gazdaságot, mindig azonos elveket, osztályozásokat, konvenciókat stb. követ. A nemzeti számlák rendszerének tehát jelentős koordináló szerepe van. Ez nem azt jelenti, hogy minden alapstatisztika eleve megfelel a rendszer követelményeinek. Éppen a számlák összeállítása során derül fény az inkonzisztenciákra, amelyek az adatok módosítását, korrekcióját teszik szükségessé. A nemzeti számlák rendszerére nemzetközi ajánlások vannak érvényben. Ezeket az ajánlásokat az ENSZ Nemzeti Számlarendszere, az un. System of National Accounts -SNAtartalmazza. Ma már minden ország nemzeti számlarendszere az SNA-ra épül. A magyar statisztika már az 1960-as évtized végén bevezette az SNA legfontosabb elemeit. Maga az

8

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 SNA is több átalakításon, modernizáláson esett keresztül. A legújabb változatot 1993-ban fogadta el az ENSZ Statisztikai Bizottsága. Az SNA a tevékenységeket értéken veszi számba, Magyarországon tehát forintban. A kibocsátást a profitorientált tevékenységek esetében alapvetően az árbevétellel mérjük (ez az összeg, amit a szereplők tevékenységükkel realizáltak). A nem nyereségorientált tevékenységek esetében a ráfordítások összegét tekintik a kibocsátás értékének. Az értékbeni számbavételnél kétfajta ár játszik fontos szerepet, az alapár és a piaci ár. Az alapár, azaz ár, amit a termelő vagy szolgáltató a tevékenységért kap. A piaci ár pedig a végső fogyasztó által fizetett ár. A kettő közti különbözet az áfa, fogyasztási, jövedékadó (együtt termékadó) és a terméktámogatások különbözete. A

rendszer

a

gazdaság

különböző

szektoraiban

nyomon

követi

a

termelés,

jövedelemkeletkezés, elosztás, felhasználás, a felhalmozás és finanszírozás fázisait. Az SNA hazai (országon belül működő) szektorai a következők: •

Nem pénzügyi vállalatok

gazdálkodó

•

Pénzügyi vállalatok

egységek

•

Államháztartás

•

Háztartások

•

Háztartásokat segítő non-profit intézmények

A gazdálkodó egységeket, mint látható két szektorra osztjuk: •

a nem pénzügyi vállalatokra (termelő, szolgáltató, általában profitorientált)

•

és a pénzügyi vállaltokra (bankok, biztosítók, brókercégek stb.)

Az utóbbiakat azért elkülönítve, mert sajátosan más termelésük elszámolása. Az államháztartás szektor tartalmazza az állami intézményeket, önkormányzatokat, társadalombiztosítási alapokat.

9

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 A háztartások szektorát a mintegy 3,8 millió magyar háztartás jelenti. Ebben a szektorban is történhet termelés, de alapvetően a háztartások szerepe (az SNA keretei közt) a munkaerő biztosítása és a fogyasztás területén jelentkezik. A háztartásokat segítő non-profit intézményekbe olyan szervezetek tartoznak, amelyek alapvetően nem nyereségérdekeltek, de nem állami tulajdonúak, ilyenek tipikusan az egyházak, pártok, különböző célokat szolgáló alapítványok. Az öt hazai szektorban tevékenykedők az ún. rezidens egységek, ezen kívül lehetnek még nem rezidensszereplők, akik nem hazai területen tevékenykednek. Sokszor ezt szokás egy újabb szektornak, a külföldieknek is tekinteni. Az SNA a gazdálkodás egyes fázisait különbözteti meg és ezeket szektoronként számlaszerűen mutatja be, megkülönböztetve a forrás és a falhasználás oldalt. A legfontosabb fázisok a következők: •

termelés

•

jövedelem keletkezése

•

elsődleges jövedelemelosztás

•

másodlagos jövedelemelosztás

•

jövedelmek felhasználása

•

tőkeképződés

•

finanszírozás

Minden számla esetében egy egyenleg képződik, ami az adott fázis legfontosabb jellemzője. Ezen egyenletek összes szektorra számított összege pedig a makrogazdaság legfontosabb jellemzői közé tartozik.

A magyar gazdaság jelenlegi helyzete az Európai Unióban elfoglalt helye. A bruttó hazai termék (GDP) 2009. I. negyedévében 6,7 %-kal, a naptári hatás kiszűrésével 6,1 %-kal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban - közölte a Központi Statisztikai Hivatal.

10

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 A kiigazítatlan adat szerint a GDP 6,7 %-kal esett vissza. Az árutermelő ágazatok (mezőgazdaság, ipar és építőipar) hozzáadott értéke 14,6 %-kal csökkent. Ezen belül a mezőgazdaság teljesítménye 9,8 %-kal, az ipar hozzáadott értéke pedig 17,6 %-kal csökkent, elsősorban az exportorientált feldolgozóiparban bekövetkező 20,5 %-os visszaesés következtében. Az építő-ipar hozzáadott értéke, kisebb mértékű, 4,2 %-os csökkenést mutat alapvetően az egyéb építmények építésének termelésbővülése miatt, a metróépítésnek és az útépítési

munkák

eredményeként.

A szolgáltatások közül jelentős teljesítménycsökkenés mutatkozott a kereskedelem, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás területén, összhangban a háztartások fogyasztási kiadásainak visszaesésével. A szállítás, raktározás, posta és távközlés együttes hozzáadott értéke 3,8 %-kal csökkent, ami elsősorban a szállítási teljesítmények visszaesésének következménye volt. A pénzügy, ingatlanügyletek és gazdasági szolgáltatások területén 3,2 %-os volt a csökkenés. A közigazgatás, oktatás, egészségügy hozzáadott értéke változatlan maradt. A GDP felhasználási oldalán a háztartások végső fogyasztása 5,9 %-kal csökkent 2009 I. negyedévében, a háztartások fogyasztási kiadása jelentősebb, 7,3 %-os csökkenésének következtében. A kormányzattól és a háztartásokat segítő non-profit szervezetektől kapott természetbeni juttatások mértéke szintén csökkent, 0,3 illetve 3,7 %-kal. A közösségi fogyasztás

nem

változott,

így

a

végső

fogyasztás

5,2

%-kal

csökkent.

Folytatódott a nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmának erőteljes visszaesése is. Az export 18,6 %-kal, az import 22 %-kal csökkent. Az áruforgalom exportja 21,7 %-kal, importja pedig 25 %-kal csökkent. Ezzel szemben a szolgáltatások exportja 1,5 %-kal nőtt, miközben importja 2,4 %-kal mérséklődött, elsősorban az idegenforgalom mindkét irányban mért növekedésének hatására. Ennek eredményeként a nemzetgazdaság külkereskedelmi forgalmának pozitív egyenlege kiugróan magas, folyó áron számítva 269 milliárd forint volt. Az első három hónapban a GDP szezonálisan és naptárhatással kiigazítva 2,5 %-kal maradt el a tavaly utolsó negyedévitől. Ebből a mezőgazdaság 17,5 %-os, az ipar 9,2 %-os, az építőipar pedig 7,5 %-os csökkenést mutatott. A szolgáltatások összességében 1,2 %-kal estek vissza. A háztartások fogyasztási kiadása 2,2 %-kal csökkent. A kormányzattól származó természetbeni juttatások 2,5 %-kal mérséklődtek. A közösségi fogyasztás 1,4 %-kal növekedett, a végső 11

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 fogyasztás pedig 1,9 %-kal csökkent. Az export 6,5 %-kal, az import pedig 9,2 %-kal esett vissza. A GDP tavaly a negyedik negyedévben 2,5 %-kal volt alacsonyabb, naptári hatás kiszűrésével a gazdaság teljesítménye 2,7 %-kal esett vissza az előző év azonos időszakához viszonyítva. A GDP 2008 egészében 0,6 %-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban, a tavalyi év első negyedévében

a

gazdasági

növekedés

1,8

%

volt

éves

bázison.

A bruttó hazai termék (GDP) 2007-ben 1,2 %-kal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Az Eurostat gyorsbecslése szerint az Európai Unió gazdasága 2009 I. negyedévében 4,5 %kal esett vissza. Az elmúlt év negyedik negyedéve óta az EU tagállamainak többségében tovább mélyült a recesszió. 3. Az EMU-taggá válás feltételei (konvergencia-kritériumok és értelmezésük. Az EURO bevezetésének vállalkozásokra gyakorolt hatása. Előzmények Gazdasági- és Monetáris Unió – a gazdasági integráció legfejlettebb fokozata. 2. vh után a nemzetközi pénzügyi rendszert a Bretton Woods-i Egyezmény határozta meg – a kulcsvaluta szerepét az USD látta el, amely a jegybankokban formálisan aranyra átváltható volt. A tagállamok először az 1969-es hágai csúcsértekezleten vetették fel a Gazdasági- és Monetáris Unió (=EMU) megvalósításának tervét. Létrehozásának programját a luxemburgi miniszterelnök, Pierre Werner vezetésével felállított bizottság dolgozta ki 1970-ben. 

nemzeti költségvetési, adó- és pénzpolitikák folyamatos közelítése +



árfolyamok összehangolása +



egységes és közös pénz létrehozása 3 szakaszban

Az 1971-ben elfogadott Werner-terv azonban nem valósult meg az 1973-as olajválság miatt.. Az elképzelés szerint a tagországok valutája már azokban az években teljesen

12

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 szabadon, rögzített árfolyamokon lett volna átváltható, és a nyolcvanas években váltotta volna fel őket a közös európai valuta. 1971-ben került sor a Breton-Woods-i rendszer összeomlására, az ezt követő események pedig előbb még csak megnehezítették az árfolyamok összehangolását, néhány év elteltével azonban több országnak olyan mértékű jegybanki beavatkozásokat kellett volna eszközölnie, hogy a rendszerből való kilépésre kényszerültek. A legtöbb tagország, a számára súlyos gazdasági következményeket (növekvő inflációs rátát és munkanélküliséget) okozó olajválság miatt, saját belső gazdasági problémáival foglalkozott. A monetáris politika összehangolása érdekében egyik tagország sem kötelezte el magát teljes mértékben. EMS – Európai Monetáris Rendszer - 1978. június 6-7. Bréma: Európai Tanács ülése – döntés az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System) felállításáról (hatálybalépés: 1979. március 13.) - cél: a közösségen belüli árfolyam-stabilitás megőrzése - 3 eszközre épült: 

európai valutaegység (European Currency Unit – ECU) – már a közös valuta létrehozásának irányába mutat – egy „valutakosár”, melyet a közösség összes valutájából a tagállamok gazdasági erejének súlyozásával hoztak létre – csak bankszámlapénz volt, elszámolási egység, nem vált készpénzzé



árfolyam-mechanizmus (Exchange Rate Mechanism – ERM) – minden valutának van egy ECU-höz kötött árfolyama, eltérés max. 2,25% (ezt 1993-tól 15%-ra növelték)



Európai Monetáris Együttműködési Alap (European Monetary Cooperation Found – EMCF)

A Közösség további fejlődésének lehetőségét egy egységes belső piac kialakításában látták. 1987. július 1-én életbe lépett az Egységes Európai Okmány, ami törvénybe iktatta, hogy az egységes belső piacnak 1993-ig létre kell jönnie. Az EMU kiépítésének szakaszai Az Európai Tanács 1988-ban a hannoveri állam- és kormányfő csúcsértekezleten, Jacques Delors - a Bizottság akkori elnöke - vezetésével egy bizottságot állított fel. Feladatául 13

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 tűzték ki, hogy vizsgálja meg az EMU létrehozásának lehetőségét és tegyen javaslatot annak menetrendjére. 

Első szakasz (1990. július 1. – 1993.) o

Tőke szabad mozgása (belső piac teljes megvalósítása)

o

Konvergencia-kritériumok meghatározása (Maastrichti Szerződés)

Meghatározták, hogy melyek azok a feltételek, melyeknek minden jelentkező országnak meg kell felelnie, ha tagja kíván lenni a közösségnek, azaz a Maastrichti konvergencia-kritériumok mérik, hogy a tagország a közös valuta bevezetésének feltételeként hajlandó és képes-e önálló monetáris politikájának a feladására. Az alapfeltételek a következők (Maastrichti kritériumok): 

Az inflációs ráta legfeljebb 1,5%-kal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező ország rátáinak átlagát



o

Magyarországon most: 8 %

o

2007. év végén:

o

EU átlag:

7% 2,7 %

A költségvetési hiány (az államháztartás folyó hiánya) nem lehet több, mint a GDP 3%-a → 2007-ben 5,7%



A bruttó államadósság mértéke nem lehet több, mint a GDP 60%-a → 2007-ben 65,6%



A belépést megelőző évben a hosszú távú referencia kamatlábak legfeljebb 2%-kal lehetnek magasabbak a három legalacsonyabb inflációval rendelkező állam hasonló mutatóinak átlagánál, azaz a lebegtetési sávban kell maradnia



Árfolyam stabilitás, vagyis az indítást megelőző két évben különös figyelmet fordítanak bármiféle beavatkozásra

2002. jan. 1. – euró mint készpénz bevezetése o kezdetben 12 országban vezették be: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Görögország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország és Portugália.

14

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 o Görögország nem felelt meg kezdetben a kritériumoknak, de 2001. január 1jén ott is bevezették számlapénzként (miután teljesítette a kritériumokat), Svédország nem vett részt az árfolyam-mechanizmusban, ezért az EB elmarasztalta, de Svédország, hasonlóan Dániához és Nagy-Britanniához, nem is akart csatlakozni az EMU-hoz o 2007-ben Szlovénia bevezeti az eurót o 2008-ban Ciprus és Málta bevezetik az eurót o a nemzeti valutákat 2002. június 30-ig még lehetett használni, azóta már csak a jegybankok váltják át euróra o 1999. január 1-je után a devizapiacokon az euró lépett a nemzeti valuták helyére o a nemzeti valutákban megadott árak átszámítása: a rögzített átváltási arányt használva a kapott eredményt két tizedes jegy pontosságig kerekíteni kell o az ECU-euró átváltási aránya 1:1 Az EMU tagság (feltehető) előnyei és hátrányai -

előnyei: 

megszűnnek az átváltásokkal járó tranzakciós költségek



árak összehasoníthatóvá válnak, ami ösztönzi a piacot és a versenyt



eltűnik az árfolyam-kockázat



a tagországokban nőhet az árstabilitás, melynek következtében csökken az infláció, és alacsonyabbak lesznek a kamatlábak



EU világgazdasági és világpolitikai szerepét tekintve is nagy jelentőségű – az új pénz a dollár és a yen egyenrangú partnere lehet hátrány: 

A nemzeti árfolyam-politikáról való lemondás – de ez amúgy is korlátozott,

versenyképesség javulást már csak a termelékenység javulásával lehet elérni Az Euro bevezetésének vállalkozásokra gyakorolt hatása

15

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 Az euró bevezetése mindegyik hazai vállalkozásra hatással lesz. Érdemes időben átgondolni a személyes érintettséget és azt, hogy a közös valuta bevezetése hogyan érinti saját vállalkozásunkat. Az euró bevezetése stratégiai, valamint gyakorlati következményekkel jár a vállalatok számára, különösen, ha azok elsősorban az euróövezetben tevékenykednek. Az egységes valuta bevezetése megtakarításokat hozhat, mivel az árfolyamkockázatok és a devizaváltási díjak megszűnnek az euróövezeten belüli üzleti tranzakcióknál. Minden tranzakció euróban hajtható végre. Lehet, hogy a vállalatoknak többé nem lesz szükségük a többdevizás számviteli és pénztári rendszerekre. Amennyiben egy vállalkozás fiókvállalatokat kíván létrehozni külföldön, az euróval mint egységes valutával az üzleti arányszámokat könnyebben tudja majd összehasonlítani. Az árak áttekinthetősége megkönnyíti a beszerzési és értékesítési piac bővítését, és jobb számítási alappal rendelkezik majd. Az árak jobb átláthatósága ugyanakkor megkönnyíti a szomszédos országokban lévő versenytársak számára is a piacra jutást. Mindezek miatt létfontosságú, hogy mielőbb megkezdeni az átállásra való felkészülést, a lehetőségek kihasználása és a lehetséges nehézségek elkerülése szempontjából. Az euró bevezetése a napi működésre, a belső és a külső folyamatokra egyaránt kihat. A vállalkozáson belül kiigazításra van szükség a bizonylatok, a számvitel és a számlázás, az informatikai rendszerek és esetleg a gyártási létesítmények vonatkozásában is. Adott esetben el kell végezni a hozzáigazítást az árcédulák, a csomagolás és a termékek címkéi, a pénztárgépek és a mérlegek, a készpénz-automaták és a fizetési rendszerek, valamint a bizonylatok és a számlák vonatkozásában. A versenytársak megfigyelése és elemzése kiemelt fontosságú. Nem kell elsőnek lenni, de semmiképp nem lehetünk utolsók sem az átállással. Az euró serkenteni fogja a versenyt, a piacra való belépés könnyebb és kevésbé költséges lesz mindenki számára. Érdemes összehasonlítani az árakat a hazai és az európai üzleti vetélytársakéival. A versenyképes árakkal dolgozó vállalatok számára az euró övezet üzleti lehetőségeket kínálhat. A lehetséges ügyfelek könnyebben tudják majd megtalálni, összevetni és megvásárolni a termékeket és a szolgáltatásokat.

16

EKF-GTK Gazdálkodás és menedzsment Záróvizsgatételek 2010 Az euróra való átváltás stratégiai kérdés. Hatással van az egész vállalatra, és fontos döntéseket követel meg. Ezért az euróra való átállásért a felelősség a vállalat vezetőjét vagy a felső vezetés valamely másik illetékes tagját terheli.

17