MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Szőcs Péter András, Bölöni Roland Ferenc, Lakatos Aranka, Bálint Márk, Üveges Richárd Nándor.
Az Úr hazahívta: – Kásás Rozália, Ütüs Mária, Nagy Éva, Miklós Dénes, Gajdó Sándor József, Ferenczi József, Kedves Anna, Tompa Magdolna.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása december 8 A XI. században Angliában és Normandiában liturgikus ünnepe volt, a XV. században egy helyi zsinat már kifejezetten a bűnnélküliséget a hit misztériumaként említette. 1854-ben IX. Piusz pápa dogmaként kihirdette: „A Boldogságos Szűz Mária létének első pillanatától kezdve mentes volt az eredeti bűntől és minden más bűntől.,, A keleti hagyomány atyái az Istenanyát „egészen szentnek” nevezik, és úgy ünneplik, mint a „bűn minden szennyétől mentes Istenanyát, akit mintegy a Szentlélek alkotott és képzett új teremtménnyé”. Isten kegyelme által Mária minden személyes bűntől is tiszta maradt egész élete folyamán - tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az ünnep jól illik az adventi idő várakozásába. A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária december 12 Szent Jüan Diego látomásai alapján a Szűzanya megjelenésének helyén kicsi kápolna épült. 1709ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódott. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít, utalással Izrael vándor népére, az egyházra, melynek körében Isten egykor sátorban lakott a pusztai vándorlás idején. II. János 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent Lucia szűz és vértanú december 13 Európa-szerte, de Szicíliában különösen népszerű szent, aki Diocletianus császár idejében szenvedett vértanúságot. Szenvedéstörténetének számos részletét ismerjük. Tántoríthatatlan volt hitében, és ezért hosszú kínzások után karddal lefejezték. Az 1894-ben Syracusában tartott ásatások megerősítették, hogy már az V. század elején sírja közelében ismerték a sírfeliratát. Tiszteletének elterjedését igazolja az is, hogy Nagy Szent Gergely pápa ideje alatt a nevét bevették a Római kánonba (I. eucharisztikus ima), ahol ez ma is megtalálható. Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító december 14 Fontiverosban (Spanyolország) született 1542ben. 1563-ban belépett az Avila közelében lévő kármelita kolostorba, ahol eléggé meglazult a szerzetesi élet fegyelme. Avilai Szent Teréz indíttatására elsőnek csatlakozott a megújított rendhez, amelyért sokat fáradozott, és sok áldozatot hozott. Számos, jelentős lelki írását ismerjük, mint például a Lélek sötét éjszakája, stb. 1591- ben halt meg Ubedában.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
2012 december
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
December
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
XIV. évfolyam 12. szám (164.)
Pál pápa már 1979-es első útja alkalmával felkereste az új Mária-kegyhelyet, később pedig 1990ben több személyt itt avatott boldoggá. 2002. július 31-én itt avatta szentté a guadalupei látnokot, és ezekkel a szavakkal fejezte ki örömét: „Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Jüan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának.
hónap a polgári évnek utolsó, az egyházi évnek első hónapja. Az öröm és a reménység hatja át a napokat. Adventben járva megjelenik templomainkban, otthonainkban az adventi koszorú, az örökzöld fenyő üdeségével, amely a reményt szimbolizálja. Az Úr eljön, szeret, nem hagyott el, hirdeti minden idők emberének. A koszorún lévő gyertyák az áldozatos szeretet igazi jelképei. Fényük bevilágítja adventi életünk sötét napjait, útjait, mert Krisztust jelképezik, aki azt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki utánam jár, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Sötét, gondokkal teli, reménytelen napjainknak Krisztus a bevilágítója. Úttalan útjainkról Ő vezet ki a helyes irányra. Az adventi koszorú tanítását komolyan megélve és követve eljutunk karácsony misztériumához. Miénk lesz a BÉKE! December hónapban számadást is tartunk, vajon hogyan gazdálkodtunk az Isten által részünkre kiosztott tálentumokkal, a nekünk ajándékozott idővel, hogyan teljesítettük feladatainkat, hogyan éltük meg a szent keresztségben kapott s a bérmálásban megerősített hitet, hogyan teljesítettük vallási kötelezettségeinket, hogyan éltük meg a főparancs első és második részét? Mérlegre kell tennünk eddigi életünk, hisz a polgári évek múlásával mindannyian közelebb kerülünk a nagy naphoz. S addig jó ha az ember rendbe teszi dolgait: Istennel, emberrel egyaránt. A szeretet hónapja december. Már az elején hirdeti ezt Szent Miklós püspök emléknapja, amikor hozzá hasonlóan, titokban, szívesen ajándékozzuk meg szeretteinket.
S Jézus születésének emléknapján a legnagyobb ajándékot kaptuk Istentől, nekünk adta egyszülött Fiát, földre szállt az Isten.. Koldus, bűnös, számkivetett, reménytelen emberi létünk legnagyobb ajándéka: Emmánuel – Velünk az Isten, a miénk az Isten – szeret az Isten. Ezért örvend a lelkünk karácsony ünnepén. S ezt az örömet szeretnénk megosztani, továbbadni azoknak, akik közel állnak hozzánk. Igen ám, de a hit évében fontos lenne azoknak is örömet vinni, mutatni, akik egyedül maradtak, árvák, özvegyek, szegények, elhagyottak, hogy látván jótetteinket, dicsőítsék a szerető Istent, hisz a karácsony erről szól. Milyen jó volna, ha az ünnep elmúltával is karácsony, öröm, béke honolna a lelkünkben, családjainkban. Ez csak egyedül tőlünk függ. Hisz a világosság a világba jött, s akik befogadják Isten fiaivá válnak. Mint lelkipásztor szeretném megköszönni a hűségesek kitartását és hívni, szólítani a távolmaradottakat, hisz Isten mindenkit egyformán szeret, hív, vár. Amikor meghalljuk hazahívó szavát, ne keményítsük meg szíveinket. Soha nem késő felkelni s visszatérni az Atyához, tudva, hogy otthonának kapuja mindig nyitva van, s Ő kitartó várakozással, nagy-nagy szeretettel vár bennünket. Miért nem indulunk el már „haza”? Miért bolyongunk hontalanul, szenvedve, amikor Isten szeretetébe akar vonni? A hit éve legyen új felfedezése az Atyai házba visszavezető útnak. (folytatása a második oldalon)
Lajos atya
(folytatás az első oldalról)
Köszönjük az anyagi támogatást is azoknak, akik nem sajnálták azt a csekély összeget, hogy zökkenőmentesen élhessen az egyházközség. Az elmúló év legnagyobb megvalósítása, hogy templomunk előtt ott van a tanító Márton Áron püspök, figyeljünk rá, hallgassuk tanítását, kövessük példáját. Imádság kísérje mindazok életét, akik anyagiakban is hozzájárultak szobrának elkészítéséhez. Az ünnepek elmúltával megkezdjük a házszentelést. Azon házakba megyünk el, s visszük el a Szent Keresztet és az Isten áldását imádságunk által, akik azt fontosnak tartják, igénylik. Ezen családok érzik és tudják, hogy hasztalan az ember fáradtsága, ha azon nincs az Isten áldása.
A D V E N T Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni-be teljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. 2
Tájékoztatni szeretném jó híveimet, különösen azokat, akik abban a tévhitben élnek, hogy a házszentelés pénzgyűjtés: az ima mindig s mindenkinek ingyenes! Szívesen belépünk azon házakba is, áldást kérni, ahol nem tudják megajándékozni a házszentelő papot. Csak hívjanak, várjanak, fogadjanak s higgyék azt, hogy az Úr áldása fogja kísérni életüket. A betlehemi kis Jézustól minden kedves hívem számára azt a mennyei ajándékot kívánom, amelyet az első karácsonykor földre hozott s azóta osztogatja: az Atya végtelen szeretetét! Adja meg a kis Jézus, hogy mindannyian békében, szeretetben, szolidaritásban, szorgalomban és hitben lépjünk át az új esztendőbe, s az gyümölcsöző, boldog év legyen!
Csempeszkopács „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával, továbbá lóval és igásállattal, hat ökörrel és két tehénnel, harminc apróállattal. A ruhákról és oltártakarókról pedig a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök.” – szólt István király törvénye. A kereszténységet kötelezővé tevő Szent István-i parancs az idők folyamán beépült az emberek mindennapjaiba, a hit önként vállalt életelvvé vált. Magyarországon, egy kis Vas megyei faluban olyan középkori templomra bukkanunk, amely őrzi a közelében kialakult nagyművészet formáit és díszítőmotívumait. Ják, Lébény, Tűrje, a nagy nemzetségi monostorok hatása világosan tükröző-
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszúhosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. Pilinszky János A csempeszkopácsi Szent Mihály templom
dik a környék falvaiban épült egyházakon. Csempeszkopács temploma példaszerűen egyesíti magában mindazokat az elveket, amelyek szerint a nagy, nemzetségi monostorok épültek, még a legfontosabb jellegzetesség, az urasági karzat is megtalálható a kicsiny templom hajójában. Az egyhajós, homlokzati tornyos téglatemplom két építési periódusban valósult meg, a XIII. század folyamán. Az elsőben épült meg a téglányalakú hajó az alacsonyabb boltozású, félköríves záródású szentéllyel, a másodikban a nyugati homlokzat közepén elhelyezett torony. Egészen különleges megoldású a torony ikerablakait kettéosztó oszlopok lábazatának kialakítása. A korszak jellegzetességeként nem építőmesterek és kőművesek dolgoznak az egyházak építésénél, hanem kőfaragók építik a templomokat. A templom kis belső tere meghatóan egyszerű, a lélekhez közelálló. Festett díszítményeiben nyomon követhetjük történetét. A szentély íves falán látható apostolfigurák minden bizonnyal az építéssel egyidős díszítmények. Az apszis külső falán feltárt festésnyomok arra utalnak, hogy a templom külső díszítő elemeihez a festés is hozzá tartozhatott. Visszatérve a belsőbe, a falu lakosságának protestáns hitre térését jelzik a növényi mintás, dekoratív falfestmények, az újabb változást pedig az 1658ból származó Hit, Remény Szeretet fogalmat jelképező allegorikus alakok. A templom oltárképe a XVIII. század első feléből származik, a kórus északi falán pedig Dorff-meister István Szentháromság olajképe látható eredeti faragott keretében. A mű a XVIII. század második felének jelentős alkotása. Csigó László 11
Házas Hétvége lelkiség Ebben a liturgikus évben, bemutatjuk a városunkban működő lelkiségeket. Szeretettel ajánljuk minden kedves olvasónknak. Mondta már el valaha, valaki, neked, hogy mitől vagy boldog? Vagy legalább azt, hogy miért környékez a düh, ha korlátozzák a szabadságérzeted, miért szomorodik meg a szíved, ha gyanúba kerül, hogy szerethető vagy, miért lennél képes kifordítani a világot sarkaiból, ha veszélybe kerülnek azok a személyek, akiket szeretsz? S ha eddig mindezekre nem kaptál kielégítő magyarázatot, vajon sikerült-e magadtól rájönnöd, mit is tegyél, hogyan élj, hogyan viselkedj, mit tekints fontosnak, hogy a földi életed a menynyek országa legyen, még akkor is, ha betegségek, bajok, támadások, sérülések érnek? Sajnos, mindannyian kotta nélkül, hallásból hegedülünk, s olykor azon töprengünk, hogy „vajon hol rontottam így el?” Vetted már észre magadon, hogy az első néhány házasév eltelte után kezdtetek párhuzamosan élni egymás mellett? Hogy ritkábban csattan csók, nem villan kacsintás, s telik el már nap úgy, hogy mikor elment mellettem, nem simogatott meg, nem bökdösött, nem paskolt rám s kihunyt a szemeinkből a pajkos játékos mosoly? Megkomolyodtunk, vagy inkább besavanyodtunk? Vetted már észre, hogy vannak olyan témák, mint a pénz, a testi együttlét, szülők, gyermeknevelés, vagy még ki tudja mi minden, amikről kényelmetlen beszélgetni, s ha előkerülnek, feszültséggel lesz terhes a levegő? Vetted már észre, hogy a beszélgetéseink mind inkább kezdenek szűken a tennivalókra szorítkozni, mintha pártgyűlés lenne, szigorú feladatokkal és határidőkkel? Hova veszett a becézgetés, az udvarlás, a dicséret, a „Légyszi, Légyszi” és a „Köszike, nagyon rendes vagy”. Vetted már észre magadon, hogy szívesen tartózkodsz valamilyen hasznos kedvtelésben, amelybe senkinek sincs beleszólása? Legyen az házimunka, varottas, kertészkedés, ezermesterség vagy karrierépítés? Sport, horgászat, kosármeccs, kocsma vagy templom? 10
Az örömhír az, hogy mindezekre a kérdésekre vannak válaszok, és megoldások is. Láttam már házastársakat az első találkozón félig háttal ülni egymásnak, fénytelen és érdektelen tekintettel, akikről messziről lerítt a meggyőződés, hogy „mi ketten, s a boldogságunk, reménytelen eset.” És láttam ugyanezeket szűk 30 óra múlva, örömkönnyekbe lábadt szemmel egymás kezét szorongatni. Láttam már negyvenen túli házaspárokat, ismét pajkos gyermekként, szabad szívvel egymás kezét fogva és jópofáskodva örülni az életnek és egymásnak. Láttam már megújult kapcsolatokat, megújult szerelmeket, új lendületet az élethez, új bátorságot és bizalmat egymáshoz, őszülő és fekete hajúaknál egyaránt. Láttam új békét, kiengesztelődést, elfogadást, megértést, újfajta ragaszkodást és újfajta önértékelést kivirágzani egyetlen hétvége alatt. Láttam ujjongó, örömtől ragyogó kedves párokat, frissen megfürödve egymás szeretetében, rákérdezni arra, hogy „És ezt a csodát nem ismeri a világ?” A világ valóban nem tudja, de már világszerte százezrek, itt Erdélyben is százak s nemsokára ezrek élik a megújult szeretet s a megújult kapcsolatok csodáját, s ezekből te is egy lehetsz. Ez a
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból A hit minden emberi erőnél hatalmasabb A hitre egyetlen szavunk van, de a jelentése kétféle. A hit első fajtája a hitigazságokkal kapcsolatos: azaz a lélek igenlően elfogad és magáévá tesz valamit, és ez a léleknek üdvösségére szolgál az Úr szavai szerint: Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, az örökké él; nem esik ítélet alá (Jn 5, 24). Ezek is az Úr szavai: Aki hisz a Fiúban, az nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre (vö. Jn 5, 24). Milyen nagy az Isten szeretete az emberek iránt! Sok igaz ember hosszú éveken át él Istennek tetsző életet. Amit ezek sok éven át tartó iparkodással Isten kedvére cselekedve elértek, azt neked most megadja Jézus egy rövidke idő leforgása alatt. Ha ugyanis hiszed, hogy Jézus Krisztus az Úr, és hogy Isten feltámasztotta őt a halálból: üdvözülsz, és bekerülsz a paradicsomba; Jézus visz be oda, aki a gonosztevőt is bevitte. Ne kételkedj, hogy erre hatalma van! Aki ugyanis a Golgota szent hegyén
üdvözítette azt a gonosztevőt, aki csak egyetlen óráig élt a hitben, az téged is üdvözíteni fog, ha hiszel benne. A hit másik fajtája az, amit Krisztustól kegyelmi támogatásként kapunk ajándékba. Az egyik ugyanis a bölcsesség adományát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát (1 Kor 12, 8). Ez a Szentlélek által kegyelmi ajándékként nyert hit tehát nemcsak abban áll, hogy hitigazsággal kapcsolatos, hanem abban is, hogy emberfeletti erőt is ad. Akiben megvan ez a hit, és azt mondja ennek a hegynek: Menj innét oda; akkor az odamegy. (Mt 17, 20). Amikor valaki a hite sugallatára ezt kimondja, és valóbán hiszi is, hogy ez megtörténik, és nem kételkedik szívében, akkor megkapja ezt az ajándékot. Erről a hitről mondja a Szentírás: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag (Mt 17, 20). Mert amiként a mustármag méretére nézve bizony kicsi, de roppant erő van benne, és kicsiny az a hely is, ahová elültetik, mégis nagy ágakat növeszt, és amikor megnő, védelmet tud nyújtani a madaraknak, hasonlóképpen a hit is pillanatok alatt nagy dolgokat visz végbe a lélekben. A hit Istenről elmélkedik, és a lélek a hit világosságában az Istent szemléli, amennyire csak lehetséges. Bejárja ez a hit a nagy mindenséget, és még a világ vége előtt tanúja már az ítéletnek és a megígert bérek kifizetésének. Legyen meg tehát benned az a hit, amellyel te szabadon elfogadod azt, ami Istenre vonatkozik, hogy azután őtőle viszont megkapjad azt a hitet is, amely minden emberi erőnél hatalmasabb. Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen. 3
Tizenöt évig műveltem és tanítottam másoknak a boszorkányságot. Újpogány rendezvényeket szerveztem, és kiterjedt hálózatot építettem az interneten. Fejlesztettem okkult „talentumaimat”; úgy tűnt, a jósláshoz és a halottidézéshez különös A hit évéhez kapcsolódóan ismertetjük ennek a tehetségem van. Megtanultam gyógyítani és átkot személyes megtérésnek történetét, interneten mondani, bár az utóbbiban jóval több sikert értem közzétett tanúságtétel alapján. el. Ez nem véletlen: az újpogány boszorkányság Névleg protestáns családban születtem, de híveinek egyik legfőbb érve az, hogy fehér, azaz kamaszkoromban már messze elkerültem mindenjótékony mágiát művelnek – ez azonban csak meféle templomot. Nem szerettem vasárnap korán se. Hamar kiderül, hogy „a boszorkány, aki átkozkelni, és az istenkapcsolatnál sokkal fontosabbnak ni nem tud, gyógyítani sem tud.” tűnt, hogy mindenkinél jó legyek. Ám azért érdeA boszorkányság voltaképpen vallási köntöskelt a vallás; keresztény barátnőim révén több probe burkolt hédonizmus, melynek szabadosságátestáns gyülekezetben megfordultam. A Katolikus hoz foghatót azóta sem találtam. Életem e sötét Egyházat csak olyan horrorfilmekből ismertem, időszakában minden határt feszegetni kezdtem, s mint Az ördögűző, mégis volt benne néhány miközben el voltam szánva, hogy felrázom a szűk dolog, ami izgatott. Például a rózsafüzér. Máig látókörű keresztény többséget, erkölcsi gátlásaiemlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egy mat könnyedén tettem félre az újonnan megtalált katolikus családnál először láttam igazi rózsafü„szabadság” szellemében. zért. Nem tudtam, hogyan kell vele imádkozni, de Isten azonban sohasem hagyott el; különös uéreztem, hogy van benne takon közeledett felém. Sok valami különleges. horrort olvastam és néztem, Húszéves voltam, amiés feltűnt, hogy ezekben a kor egy alkalommal a könykönyvekben és filmekben, ha vesboltban a New Age/Asztnagy baj van, nem a protesrológia polcon megakadt a táns lelkészhez vagy a szemem egy boszorkányságpogány papnőhöz fordulnak, ról szóló könyvön. Erős vágy hanem a Katolikus Egyházélt bennem valamiféle spirihoz. Nem is gondoltam, tualitás iránt, így mélyen mennyire megmaradt ez benrezonált bennem a hátsó nem, mígnem egyszer azt borítón olvasható ajánlás: a mondtam egy barátnőmnek, Libby Edwards boszorkányság nem mese, hogy nagy bajban katolikus nem is sátánimádat – csak vegyem meg a könypapot fogok hívni, nem boszorkányt. Volt valami vet, és belőlem is igazi boszorkány válhat. tekintély, valami hatalom a Katolikus Egyházban, Megvettem. Lenyűgözött. Elkezdtem kitanulamit öntudatlanul már akkor éreztem. ni. Az első, „bűvészkedős” időszakon –, amikor A képregényeket is szerettem. Egyik kedvenc kizárólag feketében jártam és több kiló pentagraszereplőm lett az X-Menből Nightcrawler, aki elmos láncot hordtam – hamar túlestem. Komolyan kötelezett katolikus, szereti Istent, és ez láthatóan kezdtem tanulmányozni a boszorkányságot, újpoboldoggá teszi. Rajta kívül talán nincs is más gány barátokkal vettem körül magam, tapasztalt ilyen szereplő a képregények világában. Szerepjámesterektől tanultam, és faltam a témával kapcsotékban is alakítottam őt. Később magam is írtam latos könyveket. Volt egy-két dolog, amivel nem fantasy és horrortörténeteket, és eredeti szereplőtudtam tökéletesen egyetérteni – a keresztény neim közül a végére többen katolikusok lettek – jóveltetést nem tudtam még tökéletesen levetni, vával többen, mint amennyit annak szántam. Szíratlanul elő-előjött –, de idővel egyre könnyebben nésztársaim és az olvasók közül sokan rákérdeztudtam szőnyeg alá söpörni a felmerülő kételyetek, hogy mi motiválhatta e szereplőket. Kényteket, kérdéseket. len voltam hát katolikus hitvédelmi írásokban utá-
Hogyan lettem katolikus? – egy egykori boszorkány vall megtéréséről
4
Adventi biztató
Év végi kesergés Gyászol a domb Lehullt a lomb Az erdőn Kolomp konog Hangja zokog kesergőn. Felhő sír rí Sáros síri Holt tájon És méla hang Lélek harang Szól fájón. A szél sziszeg Avar zizeg A vég ez! Búsong a sás Bús zord kaszás kivégez. Gyom, s holt virág És száraz ág Elég itt. Lélek te bár Szállj mint madár fel égig!
Pálné Lele Ilona:
Karácsonyi ima Adjon az Isten egészséget minden szenvedőnek, vidám dalos holnapokat sok-sok kesergőnek! Csillagokkal teli létet az összes szegény házba, ne legyen már boldogtalan sehol se az árva! Örüljön most minden ember ezen a világon, elmondok majd mindezekért ezer Miatyánkot!
Az enyészet mint a végzet Megtalál Minden élőt Mégse féld őt A halált. Tölgyfa törzset Földre dönthet Bősz vihar, Tépett lombja Hull halomba Rőt avar. És az avar Mit szél kavar S hó földbe Új tavaszhoz, Új humuszt hoz A földbe. Újra éled Minden élet Szép e hit Égessétek Reménységtek Mécseit.
9
Karácsonyi történet Levelet kaptam ma reggel egy régi barátomtól, akivel már nagyon rég nem beszéltem. Egy gyönyörű, megható karácsonyi történettel lepettt meg, amit most szeretnék veletek megosztani! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tízéves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban. Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának. A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. Szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem. A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia. A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra: Kedves Jézuska! Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod. Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon. Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta. A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelje mellé és 8
mindenki kíváncsian várta, őt, vajon mivel lepte meg a Jézuska. A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír. A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama: Kedves Jézuska! Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod.... A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt. Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak. Forrás: www.benkedesign.hu
nanézni, hogy megfelelően tudjam indokolni szereplőim viselkedését. Ekkor már sokat foglalkoztam az Egyházzal, de az első komoly kétségek akkor fogtak el, amikor igazán behatóan kezdtem tanulmányozni a katolikus hitvédelmet és a Katekizmust. Ekkor harmincöt éves voltam és tizenöt éve boszorkány. Az egyház külsőségei, a harangszó, az illatok, a képzőművészet, a zene, a szertartások méltósága már korábban is lenyűgözött. Most azonban kezdtem felfedezni a hitvédelmi írásokban az igazságot. Mellette árnyékszerűvé halványultak a boszorkányság rítusai és igazságai, s én valami valóságosra éheztem. Katekumenátusba jelentkeztem a helyi katolikus plébánián, és egy évet adtam magamnak. Sokkal gyorsabban ment, pedig nem volt könnyű eljutnom a teljes szabadosságból egy olyan vallásig, amely komoly követelményeket támaszt. De megpillantottam valamit az Igazságból, és a lelkem mind többre vágyott. Nagyböjtben egy nagyon mély, személyes élményben volt részem. Katolikus hitem egészen
addig pusztán olvasmányaim ésszerűségére épült. A nagyhéten azonban a szívemmel is katolikus lettem. Valóságosan, sorsfordító módon megtapasztaltam Istent a Szentlélekben, és abban a pillanatban örökre elhagytam a pogányságot. Azóta is voltak hasonló élményeim, de azt a pillanatot őrzöm a szívemben. Akkor szerettem bele Istenbe, és soha többé nem akarok elszakadni tőle. 2010 húsvét vigíliáján kereszteltek meg. E sorok írásakor egy éve vagyok katolikus. Nem volt mindig könnyű, hiszen tizenöt évnyi pogánysággal szakítani olyan, mint egy szenvedélybetegségből kigyógyulni –, de Isten mindig megadta a kegyelmet a küzdelemhez. A szabados pogány boszorkánysághoz képest hihetetlenül nehéz elkötelezett katolikusnak lenni, az életem mégis egyszerűbb, szebb és nyugodtabb, mint pogányságom idején bármikor. A boszorkányság hihetetlen szabadságot ígér, de ez bizony csak ügyes hazugság. Az igazi szabadság Istennél van.
A szeretet ünnepe
Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid! Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid! Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid! Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed! Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg a sorsod!
Forrás: www.catholic-convert.com Magyar Kurír (mk)
Bartal Klári:
Jézusvárás
Babits Mihály: Karácsony, karácsony, Habtiszta remények. Tovatűnt gyermekkor, Mesebeli évek. Angyalszárny-suhogás, Apja hozta kis fa, Halkan szóló csengő, Ropogó hó, tiszta, Akár csak a lelkünk. Benne áldott béke És minden elesett Jézuska testvére. Boldog csodavárás Gyermeklélek titka. Gyermeklelkű felnőtt Mért is olyan ritka?
,,Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek." Karácsonyról mindenkinek a szeretet jut eszébe, még azoknak is, akik az év többi napjain megfeledkeznek róla. Meghittség, nyugalom áramlik ilyenkor szívünkben e szent fogalom hallatán. Jó lenne, ha az emberiség ezt az érzést állandóan életben tudná tartani, s nem váltaná le közömbösségre, sok esetben gyűlöletre, agreszszivitásra. Ebben a pénzhajhász világban, ahol sok ember nem ismer csöppnyi könyörületet, irgalmat sem a gyengébb iránt, bizony nagy szükség lenne rá. Karácsonyra lelkünkben sem árt nagy takarítást végezni. Valahogy így:
Ma reggel egy vers pattant ki a fejemből, igaz szépségben meg sem közelíti Babits Mihályét, de szeretettel nyújtom mindenkinek. BOLDOG KARÁCSONYT!
Karácsony December a télnek megtért fivére, Hideget dermeszt a világ bűnére. Fagyos bilincsét dermeszti a rosszra, Meghitt melegét a szívekbe ontja. Eme áldott tüzét a szeretet táplálja, Hogy nagy lánggal égjen Karácsony napjára. Pálné Lele Ilona 5
Karácsony örvényei Az Isten, a Szent Szűz s Jézus lelkének karácsonya. Mindegyik egy különálló világ! Öröm, mélység, bensőség... mindegyik csendes és magányos... mint a hegycsúcsok élete... zavartalan. Mézzel folyó a Szent Szűz karácsonya s szívünkhöz legközelebb áll, értjük s tiszteljük. Gyönyörködünk e rózsás, liliomos lelken, mely egyedüli dísze az istállónak; úgy nézzük őt, mint a felfutó rózsát, mely a barlangot díszíti... Gyönyörködünk e virrasztó szüzön... az Úr szolgálója. Minden gondolatot meghalad az Isten karácsonya. Fia megtestesülésének örömére új csillagot tűz ki ragyogó egére; angyali lágy, bársonyos szárnyakon ereszkednek le s glóriát énekelnek... S milyen Krisztus karácsonya? Ezt a belső, mélységes világot az élet háromféle örvénye jellemzi: Az első az Istenlátás... „vidit lucem magnam” (nagy fényt látott). Ádámnak álmokban, Mózesnek, Izaiásnak látomásokban szólt az Úr. A tudomány is látni akar, de csak elfödött arcot lát. Az első teremtmény, mely Istenlátó volt, Krisztus lelke. A végtelen neki nyílt meg, örvényes hullámait lábai elé gördítette. Ezt a látást, ezt a fényt, ezt a mennyországot élvezte Krisztus lelke az első karácsonyi éjben. Szent betlehemi éj, mely e nagy világosságot barlangodba rejted s kettős sötétséggel födöd s takarod el, belőled kel majd a nap... Szent éj, mely az élet éjét jelképezed s telve vagy néma kérdésekkel, mily hangos feleletet adsz nekünk, kik a „Napkeletet, az örök világosság sugárzatát” keressük. Második vonása Krisztus karácsonyának a bűntelenség. Nevezhetem finomságnak, tisztaságnak, lelkiségnek a világ hiányos, torzult, zavaros életével szemben. Valami kristályos átlátszóság van e lelken, hol a homálynak nincs helye, csupa harmónia, leheletszerű szépség. Alacsonyra, kisszerűre, nemtelenre nem való. Napsugaras lélek, mely fényre van teremtve, azért leheli a szívtisztaságot Krisztus Jézus karácsonya. Harmadik jellege a szentség. Szent az, ami Istené... szent a kehely, az oltár... Krisztus lelke az 6
Istenségtől szent. „Lelkem”, mondja neki az Isten s elénekli az „Énekek énekét.” Senkit nem Szeret úgy, mint lelkét. Azért koszorút köt: „coronam gratiarum” (a kegyelmek koszorúját) szivárványt lehel homlokára, szépséget arcára, „genae tuae sicut columbae” (szemeid mint a gerlicéé), mézet csepegtet ajkára, „et lac in ore ejus” (és tej az ő szájában); kenetessé teszi. Szent karácsony-éj, Krisztus öröme! Istentől ittas a te lelked, – az első boldog lélek! Testvérem s királyom! Hamuval behintett fejek fölé emeled koszorús homlokodat s biztatsz! „Levate capita vestra.” (Emeljétek fel a fejeteket) Én Uram, én Istenem! Nemcsak a gyermek könnyeit nézem szemeidben hanem az Istenlátás izzó napját is; nemcsak istállódat szemlélem, hanem mennyországodat is ragyogó lelkedben; jászolodban diadalszekérre ismerek! Megjelent a mi hősünk! Rex regum (királyok királya), dicsőség s erős: „glória unigeniti a Patre” (az Atyától való egyszülött dicsősége)... Eljött üdvözíteni. Képét lelkünkben hordozzuk s örömmel indulunk utána! Miért hívja a pásztorokat? Az angyalok kara fönt s a pásztoroké lent énekelte az első karácsonyi officiumot. Két kar: fölség és egyszerűség. Istenünk is ilyen itt; ragyog végtelenségének arculata, de el van takarva gyermekarccal. Mi abban a hitben, mely a végtelent egyszerűségben keresi, akadunk rá Istenre s mindenre; ráakadunk az Úrra Bethlehemben... s az Oltáriszentségben; mily boldogító s vakmerő igénytelenség. Ráakadunk apró, közönséges cselekedeteink örök értékére; ignoráljuk a Végtelennek nehézségeit, az örvényeket s kinyitva szánkat, azt a vakmerő szót mondjuk, hogy „Atyánk”. De hisz nem Bethlehemben ereszkedett le hozzánk először. Leereszkedett, mikor gondolt világot, csigát-bigát, csacsogó hullámokat, táncoló napsugarat; de mindenek fölött akkor, mikor gyermek lett s ez együgyűségében isteni méltóságra s erőre emelte az emberiséget – Imádlak téged, együgyű kis gyermek, szólj hozzám, hozzám, kinek egy ügye, egy kincse van: halhatatlan lelke; taníts meg, kérlek, az Isten gyermekeinek azon merészségére, mely nem akad fönn azon, hogy közel van hozzá az Isten, hanem gyermekszívvel néz rá gyermekajakkal szól hozzá; szólj Uram, az együgyűhöz, kinek együgyűsége a
legfölségesebb művészet, mindent Istennel kitölteni; kinek együgyűsége öröm, vidámság, boldogság! Azért hívja a pásztorokat, mert nincs lelkükön a világélet terheltsége... ők nem letört, elcsigázott emberek, kiket megmérgez szívben, kedélyben a kultúrmunka s a gazdasági élet harca és gondja. Ők nem fonnyadt, blazírt lelkek, kik belefáradtak az életbe; kiknek a hit, a vallás legföljebb ír s vigasz. Isten ments! Csakis írt és vigaszt keresni és jajgatni, az kórházi hangulat; a vallás nem beteges érzület, hanem lelkes szolgálata a mi Urunk Istenünknek. Ne legyünk mi lézengő rekonvalescensek, kik az Urat csak betegápolónak nézik. Érte s neki élünk s halunk! Erőteljes élet a mi Istenszolgálatunk. Tehát bele ifjú erőkkel, nagy aspirációkkal, önzetlenül. Azért hívja a pásztorokat, mert nem elpuhultak. Esőben, szélben, csillagos, téli éjben virrasztanak nyájuk mellett. Különös szimpátiája van a lelkek pásztorának az éjben virrasztó pásztorok iránt. – A kényelem s a kényesség nem a lélek fészke; száraz, ropogós gallyból van az rakva, mint a vadgalamboké. Nélkülözésekkel is neveljük a lelket; köves földet szeret. Sziklákat, melyeken lelkivilág fejti ki pompáját, meg lehet szeretni. „I nostri benedetti sassi” (a mi áldott sziklánk) mondták a vegliaiak, mikor szép, termékeny vidékről vetődtek haza; édes, áldott sziklák, a hit magaslatának s az önmegtagadásnak sziklái; áldott sziklák, ha édesebb, nemesebb, lelkibb élet fakad belőlük és rajtuk.
Derűs percek Krisztus eljövetelétől azt a természetes örömöt várom az idén is, amit templomunkban tavaly átélhettem. A megkapóan egyszerű élmény szinte újjávarázsolta a lelkiéletemet. Hozzátartozóimmal karácsony délutánján is fölkerestük a templomot. A mi Urunk köszöntése után mindjárt a betlehemhez mentünk. Megdöbbenésünkre a kis Jézust nem találtuk a jászolocskában. Tanakodni kezdtünk, ne jelentsük-e a plébánosnak? Ahogy ezt latolgattuk, egyszer csak nyílik az ajtó és egy kisgyerek jelenik meg rollerrel. Se szó, se beszéd, fölugrik a rollerre és a két padsor között előrevágtat a betlehemig. Ott megáll és egy tarisznyából a kis Jézus szobrát veszi elő. Vigyázva fekteti vissza a jászolba, majd mosolyogva áll még előtte egy darabig, aztán biccent egyet a fejével, és ugyanúgy akar a rollerrel kihajtani, ahogy bejött. Megkérdeztük a srácot, mit jelentsen ez? A legteljesebb nyugalommal és természetes őszinteséggel válaszolt, sugárzó mosollyal a szemében: „Egy rollert kértem a kis Jézustól. Meg is kaptam. S hogy megköszönjem neki, elvittem egy körre.” Németből fordította: Domány Vendel
„S békesség a földön a jóakaratú embereknek.” – Nem halál, hanem harmónia. Békét kell teremtenem magamban, hogy vérem, ösztönöm, szenvedélyem engedelmeskedjenek jóakaratomnak. Jóakaratom akkor lesz, ha ész és hit világoskodik nekem s e kettős világosság nyomában erősen s kitartóan akarok. Jóakarat nem annyi, mint lágy, engedékeny, cukorvizes akarat; jóakarat az, mely a célnak megfelel; tud kemény, tud lágy, tud édes, tud szigorú lenni, ahogy azt az Isten akarja. – Akkor békém lesz Istennel, emberrel s önmagammal. Ó, mily nagy jó, de egyszersmind ritka jó a jóakarat, mely a bűnt kerüli, a rosszat legyőzi, a bajt elviseli! Kezdjetek jót s jól akarni; ez a földi mennyország; az égi dicsőség. 7
Karácsony örvényei Az Isten, a Szent Szűz s Jézus lelkének karácsonya. Mindegyik egy különálló világ! Öröm, mélység, bensőség... mindegyik csendes és magányos... mint a hegycsúcsok élete... zavartalan. Mézzel folyó a Szent Szűz karácsonya s szívünkhöz legközelebb áll, értjük s tiszteljük. Gyönyörködünk e rózsás, liliomos lelken, mely egyedüli dísze az istállónak; úgy nézzük őt, mint a felfutó rózsát, mely a barlangot díszíti... Gyönyörködünk e virrasztó szüzön... az Úr szolgálója. Minden gondolatot meghalad az Isten karácsonya. Fia megtestesülésének örömére új csillagot tűz ki ragyogó egére; angyali lágy, bársonyos szárnyakon ereszkednek le s glóriát énekelnek... S milyen Krisztus karácsonya? Ezt a belső, mélységes világot az élet háromféle örvénye jellemzi: Az első az Istenlátás... „vidit lucem magnam” (nagy fényt látott). Ádámnak álmokban, Mózesnek, Izaiásnak látomásokban szólt az Úr. A tudomány is látni akar, de csak elfödött arcot lát. Az első teremtmény, mely Istenlátó volt, Krisztus lelke. A végtelen neki nyílt meg, örvényes hullámait lábai elé gördítette. Ezt a látást, ezt a fényt, ezt a mennyországot élvezte Krisztus lelke az első karácsonyi éjben. Szent betlehemi éj, mely e nagy világosságot barlangodba rejted s kettős sötétséggel födöd s takarod el, belőled kel majd a nap... Szent éj, mely az élet éjét jelképezed s telve vagy néma kérdésekkel, mily hangos feleletet adsz nekünk, kik a „Napkeletet, az örök világosság sugárzatát” keressük. Második vonása Krisztus karácsonyának a bűntelenség. Nevezhetem finomságnak, tisztaságnak, lelkiségnek a világ hiányos, torzult, zavaros életével szemben. Valami kristályos átlátszóság van e lelken, hol a homálynak nincs helye, csupa harmónia, leheletszerű szépség. Alacsonyra, kisszerűre, nemtelenre nem való. Napsugaras lélek, mely fényre van teremtve, azért leheli a szívtisztaságot Krisztus Jézus karácsonya. Harmadik jellege a szentség. Szent az, ami Istené... szent a kehely, az oltár... Krisztus lelke az 6
Istenségtől szent. „Lelkem”, mondja neki az Isten s elénekli az „Énekek énekét.” Senkit nem Szeret úgy, mint lelkét. Azért koszorút köt: „coronam gratiarum” (a kegyelmek koszorúját) szivárványt lehel homlokára, szépséget arcára, „genae tuae sicut columbae” (szemeid mint a gerlicéé), mézet csepegtet ajkára, „et lac in ore ejus” (és tej az ő szájában); kenetessé teszi. Szent karácsony-éj, Krisztus öröme! Istentől ittas a te lelked, – az első boldog lélek! Testvérem s királyom! Hamuval behintett fejek fölé emeled koszorús homlokodat s biztatsz! „Levate capita vestra.” (Emeljétek fel a fejeteket) Én Uram, én Istenem! Nemcsak a gyermek könnyeit nézem szemeidben hanem az Istenlátás izzó napját is; nemcsak istállódat szemlélem, hanem mennyországodat is ragyogó lelkedben; jászolodban diadalszekérre ismerek! Megjelent a mi hősünk! Rex regum (királyok királya), dicsőség s erős: „glória unigeniti a Patre” (az Atyától való egyszülött dicsősége)... Eljött üdvözíteni. Képét lelkünkben hordozzuk s örömmel indulunk utána! Miért hívja a pásztorokat? Az angyalok kara fönt s a pásztoroké lent énekelte az első karácsonyi officiumot. Két kar: fölség és egyszerűség. Istenünk is ilyen itt; ragyog végtelenségének arculata, de el van takarva gyermekarccal. Mi abban a hitben, mely a végtelent egyszerűségben keresi, akadunk rá Istenre s mindenre; ráakadunk az Úrra Bethlehemben... s az Oltáriszentségben; mily boldogító s vakmerő igénytelenség. Ráakadunk apró, közönséges cselekedeteink örök értékére; ignoráljuk a Végtelennek nehézségeit, az örvényeket s kinyitva szánkat, azt a vakmerő szót mondjuk, hogy „Atyánk”. De hisz nem Bethlehemben ereszkedett le hozzánk először. Leereszkedett, mikor gondolt világot, csigát-bigát, csacsogó hullámokat, táncoló napsugarat; de mindenek fölött akkor, mikor gyermek lett s ez együgyűségében isteni méltóságra s erőre emelte az emberiséget – Imádlak téged, együgyű kis gyermek, szólj hozzám, hozzám, kinek egy ügye, egy kincse van: halhatatlan lelke; taníts meg, kérlek, az Isten gyermekeinek azon merészségére, mely nem akad fönn azon, hogy közel van hozzá az Isten, hanem gyermekszívvel néz rá gyermekajakkal szól hozzá; szólj Uram, az együgyűhöz, kinek együgyűsége a
legfölségesebb művészet, mindent Istennel kitölteni; kinek együgyűsége öröm, vidámság, boldogság! Azért hívja a pásztorokat, mert nincs lelkükön a világélet terheltsége... ők nem letört, elcsigázott emberek, kiket megmérgez szívben, kedélyben a kultúrmunka s a gazdasági élet harca és gondja. Ők nem fonnyadt, blazírt lelkek, kik belefáradtak az életbe; kiknek a hit, a vallás legföljebb ír s vigasz. Isten ments! Csakis írt és vigaszt keresni és jajgatni, az kórházi hangulat; a vallás nem beteges érzület, hanem lelkes szolgálata a mi Urunk Istenünknek. Ne legyünk mi lézengő rekonvalescensek, kik az Urat csak betegápolónak nézik. Érte s neki élünk s halunk! Erőteljes élet a mi Istenszolgálatunk. Tehát bele ifjú erőkkel, nagy aspirációkkal, önzetlenül. Azért hívja a pásztorokat, mert nem elpuhultak. Esőben, szélben, csillagos, téli éjben virrasztanak nyájuk mellett. Különös szimpátiája van a lelkek pásztorának az éjben virrasztó pásztorok iránt. – A kényelem s a kényesség nem a lélek fészke; száraz, ropogós gallyból van az rakva, mint a vadgalamboké. Nélkülözésekkel is neveljük a lelket; köves földet szeret. Sziklákat, melyeken lelkivilág fejti ki pompáját, meg lehet szeretni. „I nostri benedetti sassi” (a mi áldott sziklánk) mondták a vegliaiak, mikor szép, termékeny vidékről vetődtek haza; édes, áldott sziklák, a hit magaslatának s az önmegtagadásnak sziklái; áldott sziklák, ha édesebb, nemesebb, lelkibb élet fakad belőlük és rajtuk.
Derűs percek Krisztus eljövetelétől azt a természetes örömöt várom az idén is, amit templomunkban tavaly átélhettem. A megkapóan egyszerű élmény szinte újjávarázsolta a lelkiéletemet. Hozzátartozóimmal karácsony délutánján is fölkerestük a templomot. A mi Urunk köszöntése után mindjárt a betlehemhez mentünk. Megdöbbenésünkre a kis Jézust nem találtuk a jászolocskában. Tanakodni kezdtünk, ne jelentsük-e a plébánosnak? Ahogy ezt latolgattuk, egyszer csak nyílik az ajtó és egy kisgyerek jelenik meg rollerrel. Se szó, se beszéd, fölugrik a rollerre és a két padsor között előrevágtat a betlehemig. Ott megáll és egy tarisznyából a kis Jézus szobrát veszi elő. Vigyázva fekteti vissza a jászolba, majd mosolyogva áll még előtte egy darabig, aztán biccent egyet a fejével, és ugyanúgy akar a rollerrel kihajtani, ahogy bejött. Megkérdeztük a srácot, mit jelentsen ez? A legteljesebb nyugalommal és természetes őszinteséggel válaszolt, sugárzó mosollyal a szemében: „Egy rollert kértem a kis Jézustól. Meg is kaptam. S hogy megköszönjem neki, elvittem egy körre.” Németből fordította: Domány Vendel
„S békesség a földön a jóakaratú embereknek.” – Nem halál, hanem harmónia. Békét kell teremtenem magamban, hogy vérem, ösztönöm, szenvedélyem engedelmeskedjenek jóakaratomnak. Jóakaratom akkor lesz, ha ész és hit világoskodik nekem s e kettős világosság nyomában erősen s kitartóan akarok. Jóakarat nem annyi, mint lágy, engedékeny, cukorvizes akarat; jóakarat az, mely a célnak megfelel; tud kemény, tud lágy, tud édes, tud szigorú lenni, ahogy azt az Isten akarja. – Akkor békém lesz Istennel, emberrel s önmagammal. Ó, mily nagy jó, de egyszersmind ritka jó a jóakarat, mely a bűnt kerüli, a rosszat legyőzi, a bajt elviseli! Kezdjetek jót s jól akarni; ez a földi mennyország; az égi dicsőség. 7
Karácsonyi történet Levelet kaptam ma reggel egy régi barátomtól, akivel már nagyon rég nem beszéltem. Egy gyönyörű, megható karácsonyi történettel lepettt meg, amit most szeretnék veletek megosztani! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tízéves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagy családban. Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának. A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. Szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem. A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia. A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra: Kedves Jézuska! Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod. Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon. Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta. A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelje mellé és 8
mindenki kíváncsian várta, őt, vajon mivel lepte meg a Jézuska. A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír. A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama: Kedves Jézuska! Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod.... A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt. Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak. Forrás: www.benkedesign.hu
nanézni, hogy megfelelően tudjam indokolni szereplőim viselkedését. Ekkor már sokat foglalkoztam az Egyházzal, de az első komoly kétségek akkor fogtak el, amikor igazán behatóan kezdtem tanulmányozni a katolikus hitvédelmet és a Katekizmust. Ekkor harmincöt éves voltam és tizenöt éve boszorkány. Az egyház külsőségei, a harangszó, az illatok, a képzőművészet, a zene, a szertartások méltósága már korábban is lenyűgözött. Most azonban kezdtem felfedezni a hitvédelmi írásokban az igazságot. Mellette árnyékszerűvé halványultak a boszorkányság rítusai és igazságai, s én valami valóságosra éheztem. Katekumenátusba jelentkeztem a helyi katolikus plébánián, és egy évet adtam magamnak. Sokkal gyorsabban ment, pedig nem volt könnyű eljutnom a teljes szabadosságból egy olyan vallásig, amely komoly követelményeket támaszt. De megpillantottam valamit az Igazságból, és a lelkem mind többre vágyott. Nagyböjtben egy nagyon mély, személyes élményben volt részem. Katolikus hitem egészen
addig pusztán olvasmányaim ésszerűségére épült. A nagyhéten azonban a szívemmel is katolikus lettem. Valóságosan, sorsfordító módon megtapasztaltam Istent a Szentlélekben, és abban a pillanatban örökre elhagytam a pogányságot. Azóta is voltak hasonló élményeim, de azt a pillanatot őrzöm a szívemben. Akkor szerettem bele Istenbe, és soha többé nem akarok elszakadni tőle. 2010 húsvét vigíliáján kereszteltek meg. E sorok írásakor egy éve vagyok katolikus. Nem volt mindig könnyű, hiszen tizenöt évnyi pogánysággal szakítani olyan, mint egy szenvedélybetegségből kigyógyulni –, de Isten mindig megadta a kegyelmet a küzdelemhez. A szabados pogány boszorkánysághoz képest hihetetlenül nehéz elkötelezett katolikusnak lenni, az életem mégis egyszerűbb, szebb és nyugodtabb, mint pogányságom idején bármikor. A boszorkányság hihetetlen szabadságot ígér, de ez bizony csak ügyes hazugság. Az igazi szabadság Istennél van.
A szeretet ünnepe
Ügyelj gondolataidra, mert azok szabják meg szavaid! Ügyelj szavaidra, mert azok szabják meg tetteid! Ügyelj tetteidre, mert azok szabják meg szokásaid! Ügyelj szokásaidra, mert azok szabják meg jellemed! Ügyelj jellemedre, mert az szabja meg a sorsod!
Forrás: www.catholic-convert.com Magyar Kurír (mk)
Bartal Klári:
Jézusvárás
Babits Mihály: Karácsony, karácsony, Habtiszta remények. Tovatűnt gyermekkor, Mesebeli évek. Angyalszárny-suhogás, Apja hozta kis fa, Halkan szóló csengő, Ropogó hó, tiszta, Akár csak a lelkünk. Benne áldott béke És minden elesett Jézuska testvére. Boldog csodavárás Gyermeklélek titka. Gyermeklelkű felnőtt Mért is olyan ritka?
,,Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek." Karácsonyról mindenkinek a szeretet jut eszébe, még azoknak is, akik az év többi napjain megfeledkeznek róla. Meghittség, nyugalom áramlik ilyenkor szívünkben e szent fogalom hallatán. Jó lenne, ha az emberiség ezt az érzést állandóan életben tudná tartani, s nem váltaná le közömbösségre, sok esetben gyűlöletre, agreszszivitásra. Ebben a pénzhajhász világban, ahol sok ember nem ismer csöppnyi könyörületet, irgalmat sem a gyengébb iránt, bizony nagy szükség lenne rá. Karácsonyra lelkünkben sem árt nagy takarítást végezni. Valahogy így:
Ma reggel egy vers pattant ki a fejemből, igaz szépségben meg sem közelíti Babits Mihályét, de szeretettel nyújtom mindenkinek. BOLDOG KARÁCSONYT!
Karácsony December a télnek megtért fivére, Hideget dermeszt a világ bűnére. Fagyos bilincsét dermeszti a rosszra, Meghitt melegét a szívekbe ontja. Eme áldott tüzét a szeretet táplálja, Hogy nagy lánggal égjen Karácsony napjára. Pálné Lele Ilona 5
Tizenöt évig műveltem és tanítottam másoknak a boszorkányságot. Újpogány rendezvényeket szerveztem, és kiterjedt hálózatot építettem az interneten. Fejlesztettem okkult „talentumaimat”; úgy tűnt, a jósláshoz és a halottidézéshez különös A hit évéhez kapcsolódóan ismertetjük ennek a tehetségem van. Megtanultam gyógyítani és átkot személyes megtérésnek történetét, interneten mondani, bár az utóbbiban jóval több sikert értem közzétett tanúságtétel alapján. el. Ez nem véletlen: az újpogány boszorkányság Névleg protestáns családban születtem, de híveinek egyik legfőbb érve az, hogy fehér, azaz kamaszkoromban már messze elkerültem mindenjótékony mágiát művelnek – ez azonban csak meféle templomot. Nem szerettem vasárnap korán se. Hamar kiderül, hogy „a boszorkány, aki átkozkelni, és az istenkapcsolatnál sokkal fontosabbnak ni nem tud, gyógyítani sem tud.” tűnt, hogy mindenkinél jó legyek. Ám azért érdeA boszorkányság voltaképpen vallási köntöskelt a vallás; keresztény barátnőim révén több probe burkolt hédonizmus, melynek szabadosságátestáns gyülekezetben megfordultam. A Katolikus hoz foghatót azóta sem találtam. Életem e sötét Egyházat csak olyan horrorfilmekből ismertem, időszakában minden határt feszegetni kezdtem, s mint Az ördögűző, mégis volt benne néhány miközben el voltam szánva, hogy felrázom a szűk dolog, ami izgatott. Például a rózsafüzér. Máig látókörű keresztény többséget, erkölcsi gátlásaiemlékszem, mennyire megdöbbentett, amikor egy mat könnyedén tettem félre az újonnan megtalált katolikus családnál először láttam igazi rózsafü„szabadság” szellemében. zért. Nem tudtam, hogyan kell vele imádkozni, de Isten azonban sohasem hagyott el; különös uéreztem, hogy van benne takon közeledett felém. Sok valami különleges. horrort olvastam és néztem, Húszéves voltam, amiés feltűnt, hogy ezekben a kor egy alkalommal a könykönyvekben és filmekben, ha vesboltban a New Age/Asztnagy baj van, nem a protesrológia polcon megakadt a táns lelkészhez vagy a szemem egy boszorkányságpogány papnőhöz fordulnak, ról szóló könyvön. Erős vágy hanem a Katolikus Egyházélt bennem valamiféle spirihoz. Nem is gondoltam, tualitás iránt, így mélyen mennyire megmaradt ez benrezonált bennem a hátsó nem, mígnem egyszer azt borítón olvasható ajánlás: a mondtam egy barátnőmnek, Libby Edwards boszorkányság nem mese, hogy nagy bajban katolikus nem is sátánimádat – csak vegyem meg a könypapot fogok hívni, nem boszorkányt. Volt valami vet, és belőlem is igazi boszorkány válhat. tekintély, valami hatalom a Katolikus Egyházban, Megvettem. Lenyűgözött. Elkezdtem kitanulamit öntudatlanul már akkor éreztem. ni. Az első, „bűvészkedős” időszakon –, amikor A képregényeket is szerettem. Egyik kedvenc kizárólag feketében jártam és több kiló pentagraszereplőm lett az X-Menből Nightcrawler, aki elmos láncot hordtam – hamar túlestem. Komolyan kötelezett katolikus, szereti Istent, és ez láthatóan kezdtem tanulmányozni a boszorkányságot, újpoboldoggá teszi. Rajta kívül talán nincs is más gány barátokkal vettem körül magam, tapasztalt ilyen szereplő a képregények világában. Szerepjámesterektől tanultam, és faltam a témával kapcsotékban is alakítottam őt. Később magam is írtam latos könyveket. Volt egy-két dolog, amivel nem fantasy és horrortörténeteket, és eredeti szereplőtudtam tökéletesen egyetérteni – a keresztény neim közül a végére többen katolikusok lettek – jóveltetést nem tudtam még tökéletesen levetni, vával többen, mint amennyit annak szántam. Szíratlanul elő-előjött –, de idővel egyre könnyebben nésztársaim és az olvasók közül sokan rákérdeztudtam szőnyeg alá söpörni a felmerülő kételyetek, hogy mi motiválhatta e szereplőket. Kényteket, kérdéseket. len voltam hát katolikus hitvédelmi írásokban utá-
Hogyan lettem katolikus? – egy egykori boszorkány vall megtéréséről
4
Adventi biztató
Év végi kesergés Gyászol a domb Lehullt a lomb Az erdőn Kolomp konog Hangja zokog kesergőn. Felhő sír rí Sáros síri Holt tájon És méla hang Lélek harang Szól fájón. A szél sziszeg Avar zizeg A vég ez! Búsong a sás Bús zord kaszás kivégez. Gyom, s holt virág És száraz ág Elég itt. Lélek te bár Szállj mint madár fel égig!
Pálné Lele Ilona:
Karácsonyi ima Adjon az Isten egészséget minden szenvedőnek, vidám dalos holnapokat sok-sok kesergőnek! Csillagokkal teli létet az összes szegény házba, ne legyen már boldogtalan sehol se az árva! Örüljön most minden ember ezen a világon, elmondok majd mindezekért ezer Miatyánkot!
Az enyészet mint a végzet Megtalál Minden élőt Mégse féld őt A halált. Tölgyfa törzset Földre dönthet Bősz vihar, Tépett lombja Hull halomba Rőt avar. És az avar Mit szél kavar S hó földbe Új tavaszhoz, Új humuszt hoz A földbe. Újra éled Minden élet Szép e hit Égessétek Reménységtek Mécseit.
9
Házas Hétvége lelkiség Ebben a liturgikus évben, bemutatjuk a városunkban működő lelkiségeket. Szeretettel ajánljuk minden kedves olvasónknak. Mondta már el valaha, valaki, neked, hogy mitől vagy boldog? Vagy legalább azt, hogy miért környékez a düh, ha korlátozzák a szabadságérzeted, miért szomorodik meg a szíved, ha gyanúba kerül, hogy szerethető vagy, miért lennél képes kifordítani a világot sarkaiból, ha veszélybe kerülnek azok a személyek, akiket szeretsz? S ha eddig mindezekre nem kaptál kielégítő magyarázatot, vajon sikerült-e magadtól rájönnöd, mit is tegyél, hogyan élj, hogyan viselkedj, mit tekints fontosnak, hogy a földi életed a menynyek országa legyen, még akkor is, ha betegségek, bajok, támadások, sérülések érnek? Sajnos, mindannyian kotta nélkül, hallásból hegedülünk, s olykor azon töprengünk, hogy „vajon hol rontottam így el?” Vetted már észre magadon, hogy az első néhány házasév eltelte után kezdtetek párhuzamosan élni egymás mellett? Hogy ritkábban csattan csók, nem villan kacsintás, s telik el már nap úgy, hogy mikor elment mellettem, nem simogatott meg, nem bökdösött, nem paskolt rám s kihunyt a szemeinkből a pajkos játékos mosoly? Megkomolyodtunk, vagy inkább besavanyodtunk? Vetted már észre, hogy vannak olyan témák, mint a pénz, a testi együttlét, szülők, gyermeknevelés, vagy még ki tudja mi minden, amikről kényelmetlen beszélgetni, s ha előkerülnek, feszültséggel lesz terhes a levegő? Vetted már észre, hogy a beszélgetéseink mind inkább kezdenek szűken a tennivalókra szorítkozni, mintha pártgyűlés lenne, szigorú feladatokkal és határidőkkel? Hova veszett a becézgetés, az udvarlás, a dicséret, a „Légyszi, Légyszi” és a „Köszike, nagyon rendes vagy”. Vetted már észre magadon, hogy szívesen tartózkodsz valamilyen hasznos kedvtelésben, amelybe senkinek sincs beleszólása? Legyen az házimunka, varottas, kertészkedés, ezermesterség vagy karrierépítés? Sport, horgászat, kosármeccs, kocsma vagy templom? 10
Az örömhír az, hogy mindezekre a kérdésekre vannak válaszok, és megoldások is. Láttam már házastársakat az első találkozón félig háttal ülni egymásnak, fénytelen és érdektelen tekintettel, akikről messziről lerítt a meggyőződés, hogy „mi ketten, s a boldogságunk, reménytelen eset.” És láttam ugyanezeket szűk 30 óra múlva, örömkönnyekbe lábadt szemmel egymás kezét szorongatni. Láttam már negyvenen túli házaspárokat, ismét pajkos gyermekként, szabad szívvel egymás kezét fogva és jópofáskodva örülni az életnek és egymásnak. Láttam már megújult kapcsolatokat, megújult szerelmeket, új lendületet az élethez, új bátorságot és bizalmat egymáshoz, őszülő és fekete hajúaknál egyaránt. Láttam új békét, kiengesztelődést, elfogadást, megértést, újfajta ragaszkodást és újfajta önértékelést kivirágzani egyetlen hétvége alatt. Láttam ujjongó, örömtől ragyogó kedves párokat, frissen megfürödve egymás szeretetében, rákérdezni arra, hogy „És ezt a csodát nem ismeri a világ?” A világ valóban nem tudja, de már világszerte százezrek, itt Erdélyben is százak s nemsokára ezrek élik a megújult szeretet s a megújult kapcsolatok csodáját, s ezekből te is egy lehetsz. Ez a
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból A hit minden emberi erőnél hatalmasabb A hitre egyetlen szavunk van, de a jelentése kétféle. A hit első fajtája a hitigazságokkal kapcsolatos: azaz a lélek igenlően elfogad és magáévá tesz valamit, és ez a léleknek üdvösségére szolgál az Úr szavai szerint: Aki hallja szavamat, és hisz annak, aki küldött, az örökké él; nem esik ítélet alá (Jn 5, 24). Ezek is az Úr szavai: Aki hisz a Fiúban, az nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre (vö. Jn 5, 24). Milyen nagy az Isten szeretete az emberek iránt! Sok igaz ember hosszú éveken át él Istennek tetsző életet. Amit ezek sok éven át tartó iparkodással Isten kedvére cselekedve elértek, azt neked most megadja Jézus egy rövidke idő leforgása alatt. Ha ugyanis hiszed, hogy Jézus Krisztus az Úr, és hogy Isten feltámasztotta őt a halálból: üdvözülsz, és bekerülsz a paradicsomba; Jézus visz be oda, aki a gonosztevőt is bevitte. Ne kételkedj, hogy erre hatalma van! Aki ugyanis a Golgota szent hegyén
üdvözítette azt a gonosztevőt, aki csak egyetlen óráig élt a hitben, az téged is üdvözíteni fog, ha hiszel benne. A hit másik fajtája az, amit Krisztustól kegyelmi támogatásként kapunk ajándékba. Az egyik ugyanis a bölcsesség adományát kapja a Lélektől, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektől, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben, vagy pedig a gyógyítás adományát (1 Kor 12, 8). Ez a Szentlélek által kegyelmi ajándékként nyert hit tehát nemcsak abban áll, hogy hitigazsággal kapcsolatos, hanem abban is, hogy emberfeletti erőt is ad. Akiben megvan ez a hit, és azt mondja ennek a hegynek: Menj innét oda; akkor az odamegy. (Mt 17, 20). Amikor valaki a hite sugallatára ezt kimondja, és valóbán hiszi is, hogy ez megtörténik, és nem kételkedik szívében, akkor megkapja ezt az ajándékot. Erről a hitről mondja a Szentírás: Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag (Mt 17, 20). Mert amiként a mustármag méretére nézve bizony kicsi, de roppant erő van benne, és kicsiny az a hely is, ahová elültetik, mégis nagy ágakat növeszt, és amikor megnő, védelmet tud nyújtani a madaraknak, hasonlóképpen a hit is pillanatok alatt nagy dolgokat visz végbe a lélekben. A hit Istenről elmélkedik, és a lélek a hit világosságában az Istent szemléli, amennyire csak lehetséges. Bejárja ez a hit a nagy mindenséget, és még a világ vége előtt tanúja már az ítéletnek és a megígert bérek kifizetésének. Legyen meg tehát benned az a hit, amellyel te szabadon elfogadod azt, ami Istenre vonatkozik, hogy azután őtőle viszont megkapjad azt a hitet is, amely minden emberi erőnél hatalmasabb. Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. Krisztus, a mi Urunk által. – Ámen. 3
(folytatás az első oldalról)
Köszönjük az anyagi támogatást is azoknak, akik nem sajnálták azt a csekély összeget, hogy zökkenőmentesen élhessen az egyházközség. Az elmúló év legnagyobb megvalósítása, hogy templomunk előtt ott van a tanító Márton Áron püspök, figyeljünk rá, hallgassuk tanítását, kövessük példáját. Imádság kísérje mindazok életét, akik anyagiakban is hozzájárultak szobrának elkészítéséhez. Az ünnepek elmúltával megkezdjük a házszentelést. Azon házakba megyünk el, s visszük el a Szent Keresztet és az Isten áldását imádságunk által, akik azt fontosnak tartják, igénylik. Ezen családok érzik és tudják, hogy hasztalan az ember fáradtsága, ha azon nincs az Isten áldása.
A D V E N T Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk”. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra – ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni-be teljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és „jogosabb” birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”, lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. 2
Tájékoztatni szeretném jó híveimet, különösen azokat, akik abban a tévhitben élnek, hogy a házszentelés pénzgyűjtés: az ima mindig s mindenkinek ingyenes! Szívesen belépünk azon házakba is, áldást kérni, ahol nem tudják megajándékozni a házszentelő papot. Csak hívjanak, várjanak, fogadjanak s higgyék azt, hogy az Úr áldása fogja kísérni életüket. A betlehemi kis Jézustól minden kedves hívem számára azt a mennyei ajándékot kívánom, amelyet az első karácsonykor földre hozott s azóta osztogatja: az Atya végtelen szeretetét! Adja meg a kis Jézus, hogy mindannyian békében, szeretetben, szolidaritásban, szorgalomban és hitben lépjünk át az új esztendőbe, s az gyümölcsöző, boldog év legyen!
Csempeszkopács „Tíz falu építsen egy templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával, továbbá lóval és igásállattal, hat ökörrel és két tehénnel, harminc apróállattal. A ruhákról és oltártakarókról pedig a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök.” – szólt István király törvénye. A kereszténységet kötelezővé tevő Szent István-i parancs az idők folyamán beépült az emberek mindennapjaiba, a hit önként vállalt életelvvé vált. Magyarországon, egy kis Vas megyei faluban olyan középkori templomra bukkanunk, amely őrzi a közelében kialakult nagyművészet formáit és díszítőmotívumait. Ják, Lébény, Tűrje, a nagy nemzetségi monostorok hatása világosan tükröző-
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszúhosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. Pilinszky János A csempeszkopácsi Szent Mihály templom
dik a környék falvaiban épült egyházakon. Csempeszkopács temploma példaszerűen egyesíti magában mindazokat az elveket, amelyek szerint a nagy, nemzetségi monostorok épültek, még a legfontosabb jellegzetesség, az urasági karzat is megtalálható a kicsiny templom hajójában. Az egyhajós, homlokzati tornyos téglatemplom két építési periódusban valósult meg, a XIII. század folyamán. Az elsőben épült meg a téglányalakú hajó az alacsonyabb boltozású, félköríves záródású szentéllyel, a másodikban a nyugati homlokzat közepén elhelyezett torony. Egészen különleges megoldású a torony ikerablakait kettéosztó oszlopok lábazatának kialakítása. A korszak jellegzetességeként nem építőmesterek és kőművesek dolgoznak az egyházak építésénél, hanem kőfaragók építik a templomokat. A templom kis belső tere meghatóan egyszerű, a lélekhez közelálló. Festett díszítményeiben nyomon követhetjük történetét. A szentély íves falán látható apostolfigurák minden bizonnyal az építéssel egyidős díszítmények. Az apszis külső falán feltárt festésnyomok arra utalnak, hogy a templom külső díszítő elemeihez a festés is hozzá tartozhatott. Visszatérve a belsőbe, a falu lakosságának protestáns hitre térését jelzik a növényi mintás, dekoratív falfestmények, az újabb változást pedig az 1658ból származó Hit, Remény Szeretet fogalmat jelképező allegorikus alakok. A templom oltárképe a XVIII. század első feléből származik, a kórus északi falán pedig Dorff-meister István Szentháromság olajképe látható eredeti faragott keretében. A mű a XVIII. század második felének jelentős alkotása. Csigó László 11
MAGUNKRÓL – MAGUNKNAK
– Szőcs Péter András, Bölöni Roland Ferenc, Lakatos Aranka, Bálint Márk, Üveges Richárd Nándor.
Az Úr hazahívta: – Kásás Rozália, Ütüs Mária, Nagy Éva, Miklós Dénes, Gajdó Sándor József, Ferenczi József, Kedves Anna, Tompa Magdolna.
Irgalmas Jézus, adj nekik örök nyugodalmat! A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása december 8 A XI. században Angliában és Normandiában liturgikus ünnepe volt, a XV. században egy helyi zsinat már kifejezetten a bűnnélküliséget a hit misztériumaként említette. 1854-ben IX. Piusz pápa dogmaként kihirdette: „A Boldogságos Szűz Mária létének első pillanatától kezdve mentes volt az eredeti bűntől és minden más bűntől.,, A keleti hagyomány atyái az Istenanyát „egészen szentnek” nevezik, és úgy ünneplik, mint a „bűn minden szennyétől mentes Istenanyát, akit mintegy a Szentlélek alkotott és képzett új teremtménnyé”. Isten kegyelme által Mária minden személyes bűntől is tiszta maradt egész élete folyamán - tanítja a Katolikus Egyház Katekizmusa. Az ünnep jól illik az adventi idő várakozásába. A Guadalupei Boldogságos Szűz Mária december 12 Szent Jüan Diego látomásai alapján a Szűzanya megjelenésének helyén kicsi kápolna épült. 1709ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódott. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspöki kar. A tizenkétezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít, utalással Izrael vándor népére, az egyházra, melynek körében Isten egykor sátorban lakott a pusztai vándorlás idején. II. János 12
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ
Szent Lucia szűz és vértanú december 13 Európa-szerte, de Szicíliában különösen népszerű szent, aki Diocletianus császár idejében szenvedett vértanúságot. Szenvedéstörténetének számos részletét ismerjük. Tántoríthatatlan volt hitében, és ezért hosszú kínzások után karddal lefejezték. Az 1894-ben Syracusában tartott ásatások megerősítették, hogy már az V. század elején sírja közelében ismerték a sírfeliratát. Tiszteletének elterjedését igazolja az is, hogy Nagy Szent Gergely pápa ideje alatt a nevét bevették a Római kánonba (I. eucharisztikus ima), ahol ez ma is megtalálható. Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító december 14 Fontiverosban (Spanyolország) született 1542ben. 1563-ban belépett az Avila közelében lévő kármelita kolostorba, ahol eléggé meglazult a szerzetesi élet fegyelme. Avilai Szent Teréz indíttatására elsőnek csatlakozott a megújított rendhez, amelyért sokat fáradozott, és sok áldozatot hozott. Számos, jelentős lelki írását ismerjük, mint például a Lélek sötét éjszakája, stb. 1591- ben halt meg Ubedában.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÓ – Katolikus havilap. Kiadja a sepsiszentgyörgyi Szent József római katolikus plébánia. Főszerkesztő: Szabó Lajos. Szerkesztőség: Sepsiszentgyörgy, Viitorului 2/A/4, tel. 0722-687 448,
[email protected] Szerkesztés, nyomdai előkészítés: Dávid Péter. Nyomda: Sepsiszentgyörgyi DEICO ISSN: 2248-1532
2012 december
S E PS I S Z E NTGYÖ R GYI
December
www.katolikussepsi.ro
A szent keresztségben részesültek:
XIV. évfolyam 12. szám (164.)
Pál pápa már 1979-es első útja alkalmával felkereste az új Mária-kegyhelyet, később pedig 1990ben több személyt itt avatott boldoggá. 2002. július 31-én itt avatta szentté a guadalupei látnokot, és ezekkel a szavakkal fejezte ki örömét: „Nagy örömmel jöttem e guadalupei bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Jüan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a tepeyaci Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának.
hónap a polgári évnek utolsó, az egyházi évnek első hónapja. Az öröm és a reménység hatja át a napokat. Adventben járva megjelenik templomainkban, otthonainkban az adventi koszorú, az örökzöld fenyő üdeségével, amely a reményt szimbolizálja. Az Úr eljön, szeret, nem hagyott el, hirdeti minden idők emberének. A koszorún lévő gyertyák az áldozatos szeretet igazi jelképei. Fényük bevilágítja adventi életünk sötét napjait, útjait, mert Krisztust jelképezik, aki azt mondta: „Én vagyok a világ világossága. Aki utánam jár, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” Sötét, gondokkal teli, reménytelen napjainknak Krisztus a bevilágítója. Úttalan útjainkról Ő vezet ki a helyes irányra. Az adventi koszorú tanítását komolyan megélve és követve eljutunk karácsony misztériumához. Miénk lesz a BÉKE! December hónapban számadást is tartunk, vajon hogyan gazdálkodtunk az Isten által részünkre kiosztott tálentumokkal, a nekünk ajándékozott idővel, hogyan teljesítettük feladatainkat, hogyan éltük meg a szent keresztségben kapott s a bérmálásban megerősített hitet, hogyan teljesítettük vallási kötelezettségeinket, hogyan éltük meg a főparancs első és második részét? Mérlegre kell tennünk eddigi életünk, hisz a polgári évek múlásával mindannyian közelebb kerülünk a nagy naphoz. S addig jó ha az ember rendbe teszi dolgait: Istennel, emberrel egyaránt. A szeretet hónapja december. Már az elején hirdeti ezt Szent Miklós püspök emléknapja, amikor hozzá hasonlóan, titokban, szívesen ajándékozzuk meg szeretteinket.
S Jézus születésének emléknapján a legnagyobb ajándékot kaptuk Istentől, nekünk adta egyszülött Fiát, földre szállt az Isten.. Koldus, bűnös, számkivetett, reménytelen emberi létünk legnagyobb ajándéka: Emmánuel – Velünk az Isten, a miénk az Isten – szeret az Isten. Ezért örvend a lelkünk karácsony ünnepén. S ezt az örömet szeretnénk megosztani, továbbadni azoknak, akik közel állnak hozzánk. Igen ám, de a hit évében fontos lenne azoknak is örömet vinni, mutatni, akik egyedül maradtak, árvák, özvegyek, szegények, elhagyottak, hogy látván jótetteinket, dicsőítsék a szerető Istent, hisz a karácsony erről szól. Milyen jó volna, ha az ünnep elmúltával is karácsony, öröm, béke honolna a lelkünkben, családjainkban. Ez csak egyedül tőlünk függ. Hisz a világosság a világba jött, s akik befogadják Isten fiaivá válnak. Mint lelkipásztor szeretném megköszönni a hűségesek kitartását és hívni, szólítani a távolmaradottakat, hisz Isten mindenkit egyformán szeret, hív, vár. Amikor meghalljuk hazahívó szavát, ne keményítsük meg szíveinket. Soha nem késő felkelni s visszatérni az Atyához, tudva, hogy otthonának kapuja mindig nyitva van, s Ő kitartó várakozással, nagy-nagy szeretettel vár bennünket. Miért nem indulunk el már „haza”? Miért bolyongunk hontalanul, szenvedve, amikor Isten szeretetébe akar vonni? A hit éve legyen új felfedezése az Atyai házba visszavezető útnak. (folytatása a második oldalon)
Lajos atya
Házszentelés 2012 – 2013-ban Napok
Csoport
Napi beosztás
2012.
I.
Kossuth L., Martinovits, Kőrösi Cs. Sándor, Csíki u. belső fele, Templom u., Szabadság tér, Gábor Áron tér.
december 27.
II.
Sólyom (Palló), Dakó, Május 1, Horea Cl. Cr., Konsza Samu, Mihai V. utcák.
Csütörtök
III.
Váradi József utca és Gesztenye sétány.
2012.
I.
Ág utca 3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 12, 13-as tömbök és a Bem József utca
december 28.
II.
Akácos, Hajnal, Tavasz, Fenyves, Szegfű, Rózsa, Kertész, Fecske, Sas, V. Babes, Galamb utcák
Péntek
III.
Kórház, Gólya, Vadász, Szabédi, Világlátó, Losy, Cserei, Hóvirág, Ibolya, Fülemüle, Nap, Enescu, Kóréh, Gáll, Bartók, Caragiale, Carmen utcák
2012.
I.
Jókai Mór, Tanya, Kós Károly és Holló Ernő utcák
december 29.
II.
József Attila, Budai Nagy Antal, Villa, Csorgó és Meggy utcák.
Szombat
III.
Dózsa György, Zöld Péter, Virág, Bólyai János és Erdő utcák.
2013.
I.
N. Bălcescu, Arany János, Puskás Tivadar, Nagy György és Mikes Kelemen utcák, Sport u. 13, 14, 15-ös tömbök
Szerda
II.
Híd utca és a Grigore Bălan sugárút a jelzőlámpákig
2013.
I.
Hajnalcsillag és Zefir utca tömbházai
január 3.
II.
Gödri Ferenc és Gróf Mikó Imre utcák
Csütörtök
III.
Kriza János, Bánki Dónát,Textil sétány, Gyümölcsös, Horgász, Bárányka, Széna, Lázár Mihály utcák
január 2.
2013.
I.
Ifjúsági sétány 13. tömb és a Vasile Goldis 11, 12, 14, 19, 20, 21, 1, 2-es toronytömbházai
január 4.
II.
V. Goldiş 8, 13, 14, 15, 16, 22, 23, 7/24, 11/24-es tömbök.
Péntek
III.
Rövid, Hőközpont és Testvériség utcák tömbházai.
2013.
I.
Stadion utca és tömbházai
január 5.
II.
Domb és Fáklya utcák
Szombat
III.
Sajtó és Múzsák utcák
2013.
I.
László Ferenc utca és az Egészségügy sétány
január 7.
II.
Jövő és Árnyas utcák
Hétfő
III.
Andrei Şaguna, Benedek Elek és Táncsics Mihály utcák és a Hársfa sétány
2013.
I.
December 1 úti magánházak, 6, 59, 15 és 12-es tömbök
január 8. Kedd
II.
Olt és Gyárfás Jenő utcák
Egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jótanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. És mindenben : szeretettel lenni. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk a kedves híveknek
2013. január 9., 10. Szerda, Csütörtök Pótházszentelés
Istentől megáldott szent karácsonyt és boldog új évet!
Lajos atya és Karcsi tiszti
Házszentelés 2012 – 2013-ban Napok
Csoport
Napi beosztás
2012.
I.
Kossuth L., Martinovits, Kőrösi Cs. Sándor, Csíki u. belső fele, Templom u., Szabadság tér, Gábor Áron tér.
december 27.
II.
Sólyom (Palló), Dakó, Május 1, Horea Cl. Cr., Konsza Samu, Mihai V. utcák.
Csütörtök
III.
Váradi József utca és Gesztenye sétány.
2012.
I.
Ág utca 3, 4, 5, 8, 9, 10, 11, 12, 13-as tömbök és a Bem József utca
december 28.
II.
Akácos, Hajnal, Tavasz, Fenyves, Szegfű, Rózsa, Kertész, Fecske, Sas, V. Babes, Galamb utcák
Péntek
III.
Kórház, Gólya, Vadász, Szabédi, Világlátó, Losy, Cserei, Hóvirág, Ibolya, Fülemüle, Nap, Enescu, Kóréh, Gáll, Bartók, Caragiale, Carmen utcák
2012.
I.
Jókai Mór, Tanya, Kós Károly és Holló Ernő utcák
december 29.
II.
József Attila, Budai Nagy Antal, Villa, Csorgó és Meggy utcák.
Szombat
III.
Dózsa György, Zöld Péter, Virág, Bólyai János és Erdő utcák.
2013.
I.
N. Bălcescu, Arany János, Puskás Tivadar, Nagy György és Mikes Kelemen utcák, Sport u. 13, 14, 15-ös tömbök
Szerda
II.
Híd utca és a Grigore Bălan sugárút a jelzőlámpákig
2013.
I.
Hajnalcsillag és Zefir utca tömbházai
január 3.
II.
Gödri Ferenc és Gróf Mikó Imre utcák
Csütörtök
III.
Kriza János, Bánki Dónát,Textil sétány, Gyümölcsös, Horgász, Bárányka, Széna, Lázár Mihály utcák
január 2.
2013.
I.
Ifjúsági sétány 13. tömb és a Vasile Goldis 11, 12, 14, 19, 20, 21, 1, 2-es toronytömbházai
január 4.
II.
V. Goldiş 8, 13, 14, 15, 16, 22, 23, 7/24, 11/24-es tömbök.
Péntek
III.
Rövid, Hőközpont és Testvériség utcák tömbházai.
2013.
I.
Stadion utca és tömbházai
január 5.
II.
Domb és Fáklya utcák
Szombat
III.
Sajtó és Múzsák utcák
2013.
I.
László Ferenc utca és az Egészségügy sétány
január 7.
II.
Jövő és Árnyas utcák
Hétfő
III.
Andrei Şaguna, Benedek Elek és Táncsics Mihály utcák és a Hársfa sétány
2013.
I.
December 1 úti magánházak, 6, 59, 15 és 12-es tömbök
január 8. Kedd
II.
Olt és Gyárfás Jenő utcák
Egy jó szót szólni. Egy beteget felvidítani. Valakinek kezet nyújtani. Megdicsérni az ételt. Nem feledkezni meg egy közeledő születésnapról. Óvatosan csukni be az ajtót. Apróságoknak örülni. Mindenért hálásnak lenni. Jótanácsot adni. Egy levél írásával örömöt szerezni. Apró tűszúrásokon nem évődni Jogos panaszt nem emlegetni föl újra. Nem tenni szóvá, ha a másik hibázott. Nem fogni fel elutasításként, ha háttérbe szorulunk. Levert hangulatot nem venni komolyan. Nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt. Megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra, az együttérzés szavát a megalázottnak, egy tréfás szót a gyerekeknek. Meleg kézszorítással vigasztalni a szomorút. Becsületesen elismerni az elkövetett helytelenséget. Örülni a holnapi napnak. Bizonyos dolgokra aludni egyet. Mindenre rászánni a kellő időt és gondot. És mindenben : szeretettel lenni. Ezekkel a gondolatokkal kívánunk a kedves híveknek
2013. január 9., 10. Szerda, Csütörtök Pótházszentelés
Istentől megáldott szent karácsonyt és boldog új évet!
Lajos atya és Karcsi tiszti
