SZENT ERZSÉBET LEVELE

ESTI F Ő

EG

Y

GYE

ESZT

ME

ER

ÁZ

G

O

DAP

H

M

U -B

E

Z

Z

PO

NT

NT

SZE

R

SZENT ERZSÉBET LEVELE

SÉ

BE

T K A R I TÁ

SZ

K

Ö

XIII. évfolyam 2. szám

2005. június

A tartalomból: Habemus Papam! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Üdvösség forrása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Lelkigyakorlat Máriabesnyõn . . . . . . . . . . . 4 A Diakonális Szakterület Napja . . . . . . . . . 7 Gyöngyszemek az elfekvõben . . . . . . . . . . . 9 Aki Istennel együtt száll harcba,... . . . . . . 11 Hírek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Betegek zarándoklata Máriaremetén . . . . 14 József Attila: Kiáltunk Istenhez . . . . . . . . 15 Úrangyala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16

In Az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Szent Erzsébet Karitász Központjának karitatív-szociális folyóirata

gy

e

s ne

fo

ir lyó

at

„…Föld, ki folyvást az idõnk foglalata maradsz. Az új reményt tanulva haladunk át idõnkön az új föld felé. És felemelünk téged régi föld, mint nemzedékek szeretetének gyümölcsét, mely úrrá lett a gyûlöleten…” Karol Wojtyla, Krakkó 1974 – Kovács István fordítása

„HABEMUS PAPAM!” II. János Pál pápa halála után kilenc nappal, az április 18-ára összehívott konklávé igen hamar, nagy többséggel választotta meg Szent Péter 265. utódját a német Joseph Ratzinger személyében. Ratzinger bíboros XVI. Benedek néven lépett trónra, beiktatása április 24-én volt. Névválasztása azt jelenti, hogy egyetért névelõdje, XV. Benedek pápa elveivel, követni kívánja azokat és példaképének tartja. XV. Benedek (pápasáXVI. Benedek címere ga: 1914-1922) kiváló diplomata volt, pápaságát két törekvés jellemezte: a béke ügyének elõmozdítása és a háborúk okozta szenvedések enyhítése. Magyar vonatkozásai is voltak béketervének, és tiltakozott az igazságtalan trianoni békekötések ellen is. Amikor XV. Benedek 1917-ben a Keleti Tanulmányok Pápai Intézetét megalakította, egyben utat nyitott a keleti kereszténység felé. Jeanne d'Arc szentté avatása is nevéhez fûzõdik. Joseph Ratzinger a németországi Marktlban született, 1927. április 16-án. 1951-ben szentelték pappá. 1957-tõl a müncheni egyetem tanára, 1958-tól a freisingi egyetem teológiaprofesszora, 1959-tõl a bonni egyetem professzora, 1963-tól a münsteri egyetem tanára, 1966-tól a tübingeni egyetem professzora, 1969-tõl a regensburgi egyetem dogmatikatanára. A II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) idején teológiai tanácsadó. 1977-tõl münchen-freisingi érsek, bíboros, a Bajor Katolikus Püspöki Kar elnöke. 1981-tõl a vatikáni Hittani Kongregáció (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) prefektusa. XVI. Benedek éppen május 13-án, a II. János Pál pápa elleni 1981-es merénylet évfordulóján jelentette be, a római papsággal történõ találkozó során, hogy megkezdõdött nagy elõdje az elhunyt II. János Pál boldoggá avatási eljárása.

2


Üdvösség forrása Ó, drága titkos rejtelem, Ki kenyér és bor színében vagy jelen. Fogadj ma engem üdvösség forrása, Hadd legyek részese én is A Te titkos vacsorádnak! Vagy tán Júdásod leszek? Vagy Péternek tagadását veszem? Ó, irgalom szentsége! Ó, szeretet köteléke! Ott állok Máriával én is kereszted tövében. Téged nézlek. Uram, bocsáss meg nekem az ellened vétkezõnek! S, míg nézlek, Örömre gyullad szívem. Te vagy az eljövendõ dicsõség záloga nekem! Ó, drága titkos rejtelem, Ki kenyér és bor színében vagy jelen. Fogadj ma engem üdvösség forrása, Hadd legyek részese én is A Te titkos vacsorádnak! Ó, Egyházunknak áldott szíve, Egységünknek drága jele. Szentlelked erejével Végy kegyelmedbe engem! D. A. U. Emma Leányfalu

2005. június

3

´´ 2 0 0 5 KARITÁSZ NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLAT – MÁRIABESNYO

Máriabesnyõ 2005 A Szent Erzsébet Karitász Központ és a Diakonális Szakterület közös szervezésében idén újra lehetõségünk volt a Karitász nagyböjti lelkigyakorlatán részt venni, a máriabesnyõi lelkigyakorlatos házban. Február 27-én a lelkigyakorlatot megnyitó szentmisét idén is Dr. Udvardy György püspök úr celebrálta. Homíliájában kiemelte, hogy a bizalom és szeretet megelõlegezése embertársunkat felemeli, más emberré teszi – észrevéve saját értékeit valóban jobbá képes válni. Idén az Eucharisztia éve van, valóban át kell adnunk magunkat Jézusnak – erõt merítve a Vele való mind gyakoribb találkozásokból, hogy tudjuk szeretettel és kitartással végezni feladatainkat. Este Bíró Ferenc úr vezetésével a fatimai kegyhelyrõl készült diafilmvetítést nézhették meg az érdeklõdõk. Ez sokakban idézett fel személyes élményeket is. Imádkoztunk Szent Atyánkért, pártfogolt betegeinkért, családjainkért, és magunkért hogy a vállalt szeretetszolgálatot Isten segítségével, a Szentlélek erejével és Mária alázatával tudjuk tenni. Másnap délelõtt beszélgetés következett Nagy Károly atyával, a Katolikus Karitász igazgatójával. Károly atya tolmácsolta II. János Pál pápa nagyböjti üzenetét és gondolatait, kiemelve az idõsek gondozásának fontosságát és szerepüket az egyházban, valamint azt, mennyire fontos az egymás iránti szeretet az emberek között. Ennek fõ gondolatai a következõk voltak: - Az idõsek gondozása szívügyünk kell legyen, társadalmi és egyházi szerepük elismerése legalább annyira fontos, mint az, hogy szeretettel el tudjuk õket fogadni. Fontos a beteglátogatás és a másik meghallgatása, odafigyelés embertársainkra. Segíteni kell õket, hogy képességeiket a közösség szolgálatába tudják állítani. Ez a teljes élet egyik fontos feltétele. - Az élet ajándék – minden szakaszban szeretni, védelmezni kell. A kereszt, ha azt helyesen fogadjuk, értelmet nyer – belekapcsolódhatunk Krisztus misztériumába. A végsõ cél, hogy a halál a belsõ béke állapotában találjon bennünket - amíg tudom, rendezni kell kapcsolatomat Istennel és az emberekkel egyaránt. Écsy Gábor atyával a Szent Erzsébet Karitász igazgatójával megbeszéltük napi gondjainkat, majd Károly atya tájékoztatást adott az országos szervezet jelenlegi mûködésérõl, és a cunami sújtotta területen folyó munkáról. Ezután a Nyugati pályaudvaron Tomka Krisztina vezetésével mûködõ Vasúti Szociális Szolgálat mutatkozott be, akik a pályaudvari hajléktalanokkal, rászorulókkal foglalkoznak. 4


Kedd délután a dél-budai régió vezetésével és a bajóti régió rögtönzött énekkarának csodás énekével keresztút volt a szabadban, amin a hideg ellenére mindenki részt vett. Keresztút, majd bûnbánati liturgia következett, utána alkalom nyílt a szentgyónásra. Ezt csendes szentségimádás, majd esti imádság követte. A szerdai nap ismét zsolozsmával kezdõdött, majd újabb elmélkedés követte az eucharisztikus lelkiségrõl, a liturgikus lelkiség fontosságáról, valamint a szegények felé irányuló tevékeny szeretetrõl. A záró szentmise után megújulva indultunk haza, hogy szeretettel, lelki megtisztulással tudjuk folytatni munkánkat, hogy több odafigyeléssel tudjunk viseltetni nehéz sorsú embertársaink iránt, nemcsak fizikai, hanem lelki támogatást is nyújtva. Ezúton köszönjük meg a szervezõknek és a részt vevõ atyáknak az idén is maradandó élményt nyújtó elmélkedéseket, amelyek nélkül nem tapasztalhattuk volna meg ennyire közvetlenül Isten közelségét és nem kaptunk volna jó ideig elegendõ muníciót a további feladatokhoz. Isten áldását kérve rájuk, és minden Istent keresõ emberre, emlékezünk ezekre a napokra. Horváth Jánosné Kati karitászvezetõ, Újpest-Kertváros/észak-pesti karitászrégió és Rietling Józsefné karitászvezetõ, Csolnok/bajóti karitászrégió

Diazarándoklatok Bíró Ferenc és felesége szívesen vállal – térítésmentesen – diavetítéseket zarándokhelyekrõl, 5000 darabos diakészletükbõl. :: 351 8909 2005. június

5


A program további részében Hollai Antal albertfalvai plébános atya tartott elõadás, illetve elmélkedés-sorozatot, II. János Pál pápa által meghirdetett Eucharisztia évével kapcsolatosan, „Az egyház az Eucharisztiából él” c. enciklikája alapján. Az õsegyház példájához visszatérve kell nekünk is valódi krisztusi közösséggé alakulnunk. Az elõadások mottója az „EGYSZERÛSÉG” volt, mivel Isten maga a végtelen egyszerûség – ez kell áthassa egész életünket. Valódi közösségre kell jutnunk Vele és ezáltal egymással is. Az elmélkedések témái az EUCHARISZTIA ELÕKÉPEI ÉS ALAPÍTÁSA, A SZENTLÉLEK ÉS AZ EUCHARISZTIA KAPCSOLATA, HÚSVÉT MISZTÉRIUMA és befejezésként AZ EUCHARISZTIKUS LELKISÉG voltak. A napi szentmiséket szintén Hollai atya tartotta. Minden napot zsolozsmával kezdtünk és végeztünk, ezáltal is jobban átérezve Isten közelségét.


Kitzingerné Kardos Magda kelenvölgyi karitászvezetõ versbe is foglalta a lelkigyakorlat élményeit Visszaemlékezés a csodálatos három napra Elsõ nap Udvardy püspök atya jött el e szép ünnepre Rövid volt az ideje, de lelkünket megerõsítette, hogy a karitász munkatársaknak legyen ereje vigyázni a rászoruló emberekre! Másnap ismét ránk figyelve Nagy Károly atya is a szívünkbe véste csak tegyük a jót senkit el nem felejtve. Beszéde végén a harangszóra elkezdte énekelve: „Az Úr angyala köszönté a Szûz Máriát… Üdvözlégy Szûz Mária, kinek Jézus a fia, Te vagy a mi magyar hazánk védõasszonya…” E csodás ének után elérkezett a csend órája. A három napos elmélkedést vezette Hollai Antal atya, aki mindannyiunk lelkébe beplántálta az Eukarisztia évében járva, hogy ebbõl merítsünk erõt továbbra, és helyt álljunk a szegények szolgálatára. A százhúsz karitász munkatárs azt érezte, erõsek és bátrak lettünk e csodás szentbeszédre. Mindent végig elmélkedve mentünk a keresztút elvégzésére, hóban, fagyban, hideg szélben énekelve: „Szívünk, lelkünk most kitárjuk, utad, Jézus Veled járjuk…” A zsolozsmák éneke reggel, este Mindannyiunk lelkét boldoggá tette, s a csend misztériumába vezette, Écsy Gábor atya megelégedésére. Köszönjük mindazoknak a lelkigyakorlatot, Akik segítettek és fáradoztak e három napon! 6


A Diakonális Szakterület Napja Budapest, 2005. április 8. Magyar Szentek Temploma Örömmel és várakozással készültünk és indultunk különjáratú autóbusszal a bajóti karitászrégióból, hogy találkozhassunk mindazon szakterület közösségeivel, akik szolgálatukban azon fáradoznak, hogy másoknak segítsenek, örömet szerezzenek. Ezúton köszönjük a szervezõknek, külön Écsy Gábor atyának ezen törekvését, hogy szorgalmazza az Egyház megújulását. Lehetõséget ad arra, hogy az egyházi közösségek átadhatják egymásnak saját értékeiket és befogadhatják másokét. Szembesülhettünk azzal, hogy milyen mértékben vagyunk hajlandók egymást Krisztus tanítványaiként, küldötteiként elfogadni. Mennyire ismerjük fel kölcsönösen egymásban Isten adományait. Az itt elhangzott tanúságtevésekbõl sokat tanulhattunk, láthattuk, hallottuk, ki, hogyan használja fel a lélek adományait. Elsõként a hallássérültek mutatták be a rózsafüzér titkait ábrázoló, élõ képeket. Ezt követte a látássérült gyermekek közös, mennyeien hangzó muzsikája, „párbeszédük” Istennel, s a felnõtt látássérült kamarakórus gyönyörû éneke. Ezerszer legyenek áldottak azok a nevelõk, gondozók, akik csokorba gyûjtötték a Jó Isten mosolyát, kiknek sikerült boldoggá tenni másokat. Örüljetek és tökéletesedjetek, buzdítsátok a gyengéket, hogy elérjék Jézust. Dr. Hajnal György atya diaképeken mutatta be a mozgássérültek közösségi életét, mely példaértékû. Élõ egyházi közösségek olyan színes és gazdag programjaival ismerkedhettünk meg, melyet hirdetni kell a háztetõrõl is. Legyetek továbbra is fénylõ csillagok a gyengék vezetésében. 2005. június

7

Miksó Sándor atya a börtönpasztorációs misszióról szólt, arról a csodáról, miképp lehet az elesett embert felemelni, visszavezetni a normális életbe. Errõl tett tanúbizonyságot egy nemrég szabadult férfi, ki merte vállalni múltját. Fontos lett számára az imádság, már ki tudja mondani azokat a szavakat, melyek gyógyítanak és vigasztalnak, melyek óvnak és figyelmeztetnek. Tanúságtevés sokszínûségét mutatták be a Fõegyházmegye karitászrégiói. Örömmel hallgattuk az Észak-pesti Régió és a Dél-budai Régió csoportjainak beszámolóit a hétköznapok szolgálatáról. Megszólalásukban érzékelhetõ volt az elkötelezettség, az alázat, a rászorulók iránti tisztelet és szeretet. Napjainkban úgy látszik egyetemes életszabállyá lett az önzés. Nekünk keresztényeknek annál is inkább kötelességünk, hogy megmutassuk a világnak, létezik még önzetlenség, létezik még szolgáló készség. Ha boldog akarsz lenni, szerezz örömet másoknak. Légy derûs keresztény, mert Jézus oda szeret menni, ahol jókedvû, derûs keresztényeket talál. Errõl tettek tanúságot a bajóti régió munkatársai, Ferenczyné Éva vezetésével, mikor „virágnyelven” szóltak a szolgáló szeretetrõl, arról a kertrõl, melyben naponta kell gondozni a szeretet virágait. Dr. Udvardy György püspök atyával ünnepeltük meg szentmise keretében az Úr Szent Titkát. Hálát adva a napért, közös imánkat ajánlottuk fel az elhunyt II. János Pál pápáért, azért a gazdag örökségért, melyet ránk hagyott. Szentmise után meghívást kaptunk egy közös ebédre, melyet ezúton is köszönünk a házigazdáknak, mindazoknak, akik lehetõvé tették, hogy elmondhattuk: „Uram, jó nekünk itt lenni” Szóda Józsefné Szent Márton Karitász vezetõje Tokod/Bajóti Régió

8


Gyöngyszemek az elfekvõben Karitászmunkatársunk alábbi, illetve újságunkban eddig megjelent írásait, novelláit hamarosan egy kötetben megjelentetve is olvashatják. Régia Lajos atya hittanos gyerekei – hitoktatói felügyelettel – rendszeresen bejártak egy elfekvõ kórházba. Gitárral, énekkel szórakoztatták a betegeket, akik mindig nagyon várták õket. Egy ilyen alkalommal, mûsor közben az egyik beteg elkezdett kiabálni: Régia! Régia! Ágyszomszédai hiába csitítgatták, õ egyre hangosabban kiabált: Régia! Régia! Ez volt az egyetlen szó, amit ki tudott mondani. Ezzel fejezte ki örömét, bánatát, kérését. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne õt megnyugtatni, mert hangos kiabálásával zavarta a gyerekek mûsorát. De megjelent elõttem Lukács evangéliumában szereplõ „vérfolyásos asszony”, amint erõszakosan tolakodott a tömegen át Jézus felé. Õt sem tudták elhallgattatni, õ is egyre hangosabban kiabálta: ha csak ruhája szegélyét érintem is, meggyógyulok! Régia nem gyógyult meg, de ki tudja, mi játszódott le a lelkében. Talán megérezte a gyermekek énekébõl áradó szeretetet, talán felvillant lelkében egy régi emlék, vagy átjárta a fájdalom azért, mert saját gyermekei már megfeledkeztek róla, be sem jönnek hozzá. Beszélgetni soha nem tudtunk Reginával, de lélekben nagyon közel kerültünk egymáshoz. Hetenként meglátogattam, és szobatársai szerint õ mindig nagyon várt. Igaz, úgy sehol sem tudnak várni, mint az elfekvõ kórházban. Kilátástalannak tûnõ helyzetükben töretlen reménnyel lesik az ajtót, várják a csodát, várják, hogy egyszer bejön hozzájuk is valaki. Egyszer egy ilyen beteg azt mondta: az nem lehet, hogy ebben a milliós városban nem akad egyetlen ember sem, aki törõdik vele, aki megkérdezi tõle: hogy van, fáj-e valamije. Döbbenetes, de legtöbbször senki sem akad!

2005. június

9

Régia kiharcolta magának ezt a törõdést, mert ahogy beléptem a kórterembe, elkezdett kiabálni: „Régia! Régia!”, és integetett, hogy menjek oda hozzá. Egyszer szokatlanul síró hangon kiabált. Ágyához érve láttam, hogy használható keze kék-zöld, dagadt a sok infúziótól. Gyermekeim jutottak eszembe, amikor egy-egy elesés után mutogatták sebeiket, és kérték, pusziljam meg azokat, hogy ne fájjon. Ránéztem Régia kezére, és csak ennyit mondtam: látom, bibis a keze, megsimogatom, hogy ne fájjon. Régiából kitört a zokogás, és egyre halkabban mondogatta: Régia, Régia. Talán, már a lelke sem fájt annyira. Az almakompót A szokásos kórházi látogatás napján azon gondolkodtam, mit vigyek a napokban mûtött E. néninek. Almakompótot! – villant át az agyamon. Azonnal hozzáfogtam a fõzéshez és délután el is vittem a kész finomságot a kórházba. Amikor E. néni meglátta az üveget, zokogásban tört ki. – Ez nem lehet! – zokogta –, az éjjel azt álmodtam, hogy a három éve meghalt férjem bejött a kórházba meglátogatni engem. Nagyon megörültem neki, és azt kérdeztem: „Hoztál nekem egy kis almakompótot? Most csak azt kívánok enni.” – „Ne haragudj, nem hoztam, – volt a válasz, – de még ma beküldöm valakivel.” – Ilyen volt õ. Rá mindig lehetett számítani. Látja, most is, még a síron túl is megtartja ígéretét. P. E.

10


Aki Istennel együtt száll harcba, annak minden sikerül! „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek velem tettétek.” Mt. 25.40

Ez az evangéliumi idézet úgy érzem útmutató a karitász munkában. Ez ad erõt a segítségnyújtáshoz. Mert lássuk be a karitász munka nem látványos. S olykor hiába a segíteni akarás egy-egy apró eredményhez heroikus küzdelem kell, áttörni a belsõ-külsõ ellenállást. Ilonka néni már több éve a karitász gondozottjai közé tartozott. Fiát, férjét elveszítette, egyedül élt, igen rossz lakásviszonyok között, víz, világítás, fûtés, WC nélkül. Ellátta ugyan magát, ám tragikus fordulat következett be életében, mellrákkal meg kellett mûteni 2004 márciusában. Pár hetes kórházi kezelés után visszakerült lakásába, melynek állapota a fent vázoltak miatt alkalmatlan volt a normális emberi életre. A súlyos mûtét és a lábadozás idõszakában ilyen körülmények között az alapvetõ tisztálkodásra sem volt lehetõsége. Legyengült egészségi állapota és lehetetlen lakáskörülményei együttesen elindítottak nála egy teljes leépülési folyamatot testileg és lelkileg egyaránt. A karitász munkatársak rendszeresen látogatták. Felvállalták ügyeinek intézését, s elindították a küzdelmet a szociális otthonba való elhelyezésére. Természetesen ehhez számtalan hivatalt kellett megkeresni. Mivel otthoni orvosi ellátásban nem részesült, megkerestük háziorvosát – aki nem is tudott betege súlyos mûtétjérõl – s kértük segítségét az elhelyezéshez. Ismeretes, hogy a fõvárosi otthonok telítettek, csak vidéki otthon jöhetett számításba. Az általunk megkeresettek közül csak Gyulán fogadták el elõjegyzésbe. Egyre rosszabb állapotba került, már csak feküdt egész nap. Közben megérkezett az õsz, korán beköszöntõ fagyokkal. Félni lehetet, hogy ez az õ esetében végzetes is lehet. Sokat imádkoztunk érte.

S ekkor jött a csoda. Ilonka néni elmondta, hogy a környéken felméréseket végeznek, mert ezeket a lakásokat építkezési célra felvásárolják. Világosan 2005. június

11

láttuk, hogy ez új lehetõséget kínált a helyzet jó irányú megoldására. A karitász nem rendelkezik olyan jogokkal, melyek a hivatalos képviselethez szükségesek, mégis úgy döntöttünk, mint „õrzõ angyalai” mögé állunk és visszük, intézzük ügyét.

S jöttek a további csodák! Annak megtapasztalása, milyen segítõkészekké váltak a különbözõ hivatalok, intézmények ügyintézõi, amikor megtudták, hogy amit teszünk karitatív szolgálat, önzetlen munka, anyagi érdek nélkül. Sikerült elérni, hogy elfogadható összeget kapjon „lakásáért”. A felajánlott összegért hosszas keresés után találtunk egy kellemes, szép nyugdíjasházi helyet számára Budapesten. Ezután a szükséges hivatalos iratok, s a személyes dokumentumok beszerzésére került sor, mely utóbbiakról mind-mind ekkor derült ki, hogy elvesztek… Ahhoz, hogy elfogadható megjelenéssel tudjuk õt elvinni a hivatalokba, minden alkalommal elõtte elvittük õt lefürdetni, illetve tiszta ruhába öltöztetni. Nem tudtuk meghatódás nélkül nézni, ahogy szinte gyermek módjára élvezte a habfürdõt… Sajnos elsõ bemutatkozása kudarccal végzõdött. Kétségbeesett, de azt mondtuk, nem adjuk fel. Velünk az Isten, s mi az Istennel imáinkban. S jött ismét a csoda! Kitartásunk, küzdelmünk meghatotta az üggyel közvetlenül foglalkozó ügyintézõt, s rajta keresztül ismét segítséget kaptunk. Sikerült! Október végén költöztettük Ilonka nénit az otthonba (1szoba, elõszoba, teakonyha, fürdõszoba, WC). A Karitász Központtól kapott bútorokkal rendeztük be új otthonát. Látni kellene, milyen barátságosan! Teljes ruhatárat, ágynemût, törülközõket is kapott, a karitász tagjaitól. A plébánia egyik jótevõjétõl késõbb még TV készüléket is kapott. Boldog öröm volt számunkra látni örömét, meghatottságát! Aki Istennel együtt száll harcba, annak minden sikerül! Oláh Lajosné A Páduai Szent Antal Karitász munkatárs 2005. június

12

H Í R E K „Életünk egysége, tanúságtevése a Szentségimádás” A Bajóti Espereskerület egyházközségei, ezzel együtt a karitászrégió munkatársai 2005. január 24. és 27. között az egri „Teológiai napok”-on vettek részt. A négynapos konferencia az Eucharisztia köré fonódott. A bevezetõ szentmisét Seregély István érsek úr tartotta az Egri Bazilikában. Az elõadásokat Dr. Erdõ Péter bíboros prímás, Blanckenstein Miklós pasztorális helynök, Bíró László püspök, Molnár Alajos esperes, Dr. Laurinyecz Mihály plébános, Pehm Gilbert Antal ferences szerzetes és Nobilis Márió tartották. Az elõadások mélyrõl fakadó tanúságtevések voltak, melyek az Eucharisztia, az életszentség, a keresztény hivatás, a papi hivatás, illetve a hivatásgondozás lényegét és a hivatásra nevelés témakörét elemezték. „A hivatás az oltár tüzébõl táplálkozik, ez a keresztény remény”. Fõ téma volt a fiatalok helyzete, hogyan értékelik a hívek a fiatalokat, hogyan fogadják szolgálataikat, hivatásra ébredéskor kik a segítõik, továbbá arról, hogy erõsítheti a világiak közössége a papi közösséget. Május 16. Pünkösdhétfõ, Máriaremete – Karizmák Ünnepe Dr. Erdõ Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek ellátogatott a Karitász Központ sátrához. A képen Écsy Gábor karitászigazgatóval és január 1-tõl a Karitász Központ keretében mûködõ Vasúti Szociális Szolgálat vezetõjével, Tomka Krisztinával beszélget. Fõegyházmegyénk idén 11. alkalommal rendezte meg a pünkösdhétfõi majálist, a máriaremetei kegytemplom parkjában. Ez a program évek óta négy-ötezer résztvevõvel az egyik leglátogatottabb, legfontosabb fõegyházmegyei találkozó, mely lehetõséget ad a közösségek, plébániák számára minél szélesebb értelemben bemutatni életük értékeit.

Folyamatoss bútorssegély Mád közsségnek A Karitász Központ májusban 24 tonna bútort, lakberendezési cikket szállított az özönvíz-sújtotta Mád községbe.

NYÁRI TÁBOR A Karitász Központ idén is teljes ellátású, ingyenes táborozási lehetõséget biztosít nehéz anyagi és mentális körülmények között nevelkedõ gyermekek számára. A Fõegyházmegye plébániáiról, a karitász munkatársak segítségével és ajánlásával, 25-30 fõs csoportokban juthatnak el a gyerekek a táborhelyre, a Komárom-Esztergom megyei Héreg községbe.

13


Betegek zarándoklata Máriaremetén Meglepetéssel és örömmel vettük Erdõ Péter bíboros úr kezdeményezését, majd a Szent Erzsébet Karitász Központ meghívását, melyet plébánosunk Molnár Alajos atya tolmácsolt. Idõsotthonunk – a nyergesújfalui Szent Mihály Idõsek Otthona – lakói nem gyakran szánják el magukat arra, hogy kimozduljanak az Otthon óvó falai közül, de ez a meghívás igen vonzó volt. Így szombaton, ebéd után 16 lakó 4 munkatárs kíséretében szállt fel a buszra, melyet a Karitász Központ biztosított. A templomban mindenki talált magának ülõhelyet a szervezõk készséges seC. Sambach: Borromeo Szent Károly betegeket gítségével. Örömmel fedeztük fel az atyák között áldoztat (1752), Keresztény Múzeum, Esztergom – a találkozó emléklapja Otthonunk korábbi káplánját, Jakus Ottó atyát, aki a rózsafüzér imádságot vezette, majd elimádkoztuk Erdõ Péter bíboros atyával a Jézus Szíve litániát. A lakók áhítattal hallgatták bíboros atya kedves szavait, amellyel az Evangélium tanítását megvilágította számunkra. Megerõsítést kaptunk a betegségek türelmes elviseléséhez, a munkatársak pedig az önfeláldozó, szeretetteljes munkához. A mise után zenés áhítaton vettünk részt, ahol Ferencz Éva mûvésznõ gyönyörûen elõadott énekét hallhattuk. Ezt követõen a kertben finom szendvicsek, frissítõ italok vártak bennünket, s ismerõsöket felfedezve a zarándokok között nagyon kedélyesen telt a délután. Szeretnénk megköszönni mindazok munkáját, akik lehetõvé tették számunkra ezt a szép délutánt, reméljük, máskor is részünk lehet hasonló lelki programban. Ecklné Balogh Lívia és Fülöpné Abronits Éva, a Szent Mihály Idõsek Otthona munkatársai Nyergesújfalu, 2005. június 7.

14


József Attila (1905-1937) születésének 100. évfordulójára KIÁLTUNK ISTENHEZ Isten! Kiáltunk hozzád: Légy a mi érzõ, meleg bõrünk, mert megnyúztak bennünket, a fájdalomtól már semmit se látunk és hiába, hiába tapogatózunk, nem érezzük meg a dolgokat, csak azt, hogy irtózatosan fájnak. Mihaszna, ha tudjuk, de nem látjuk, hogy belõlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek, hogy fáradságnál hõsebb a karunk s agyunk robbantóbb minden dinamitnál. Szavunk gyapjúja megpörkölõdik és keserû füstként hordozza a szél, mert nem takarózik senki sem bele. Mindenkibõl kicsurog a lelkünk, Mint rozsdalyukasztotta kannákból a tej. Szeretetünkkel sajttá oltjuk mégis, hogy legalább a fiaké legyen. Mert most leaggathadd magadról a csillagokat, itt a garasok fénye maradandóbb. S nem fogad az asztalához senki, hegyek barlangos gyökereit rágjuk, az égen sem nap – aranytallér ragyog, a mezõkön kutyatej sem érik, ó, légy a mi érzõ, meleg bõrünk, hogy a fájás leperegjen rólunk, mint a ludak tolláról a víz, hogy végre egyszer megfaraghassuk már a márványszobrot és a deszkalócát – nem akarjuk, hogy holnapra maradjon s a vizeken már delelnek a felhõk, eztán már az árnyak sokasodnak, dologvégezetlen kell, hogy hazatérjünk, meghálni lecsukódó szemeid alá. József Attila 1923 2005. június

15

ÚRANGYALA Az Úr an-gya - la kö-szön-té És õ mé-hé - be fo- ga- dá

Üd-vöz - légy Szûz Má-ri - a,

Te vagy a

mi

a Szûz Már-ri - át. Is-ten egy Fi- át.

ki-nek Jé-zus

a Fi - a!

Ma-gyar ha-zánk vé-dõ-asz-szo - nya.

2. Ime én vagyok az Úrnak hív szolgálója. Legyen nékem igéd szerint szent akarata! Refr. 3. És az Ige testté lõn, és köztünk lakozék. A Szentléleknek kegyelme ránk harmatozék. Refr. 4. Imádkozzál mi érettünk Isten Szentanyja! Most és halálunk óráján szép Szûz Mária! Refr. 5. Elvégeztük Úrangyalát szép Szûz Mária! Megköszöntöttünk tégedet Isten Szentanyja. Refr. Kiadó: Szent Erzsébet Karitász Központ, 1067 Budapest, Hunyadi tér 3. Telefon: 351-1977, Fax: 478-0896, E-mail: [email protected] www.esztergomi-ersekseg.hu/karitasz Felelõs kiadó: Écsy Gábor • Szerkesztõ: Kovács Gyöngyi Nyomdai elõkészítés, nyomtatás: Pharma Press® Nyomda és Kiadó

SZENT ERZSÉBET LEVELE

Recommend Documents