Civil képviseleti és kommunikációs hálóterv
- zárótanulmány -
Készült az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. megbízásából a Phare CBC Kisprojekt Alap támogatásával az „AGORA – Civil társadalom a regionális fejlesztési stratégiák kidolgozásában” című program keretében
Debrecen, 2006. szeptember 30.
I. BEVEZETŐ Az „AGORA – Civil társadalom a regionális fejlesztési stratégiákban” című program alapvető célja – megírásakor (2003-ban) az egyik legfontosabb megoldásra váró probléma kezelése érdekében – a civil szervezetek regionális fejlesztési tervezésbe való bevonási módjának kidolgozása az Észak-alföldi régióra vonatkozóan és az Észak-nyugat romániai régióra adaptálhatóan. A pályázat elbírálása után a megvalósítás szakaszában, 2006-ban Magyarországon erre a célra már törvényi szabályozás szerint kialakult, működő intézmény létezik, a Civil Egyeztető Fórum. Alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez, az AGORA program egyéb lényeges célkitűzéseinek megtartása és végrehajtása mellett (határon átnyúló tapasztalatcsere, modelltranszfer, kapcsolatépítés) zárótanulmányában nem a 20072013-as költségvetési időszakot megcélzó regionális tervezés, hanem bármely, a civil szervezetek véleményét, állásfoglalását igénylő tervezés és döntéshozatal folyamatába adaptálható modellt dolgozott ki a programban résztvevő nonprofit szervezetek elképzelése alapján. Az elkészült modell a „Civil képviseleti és kommunikációs hálóterv”, röviden Hálóterv címet viseli. Ez korántsem egy részleteiben kimunkált, pontos módszertani útmutató, nem érdekképviseleti szerv és nem is törvénymódosítási javaslat, hanem elvek és irányvonalak összessége, melyek megrajzolják annak a rendszernek az alapelemeit, ahogyan a civilek bevonhatók a tervezési és döntési folyamatokba. A résztvevő nonprofit szervezetek tapasztalataira és szaktudására épít, kerüli az irreális elképzeléseket, igyekszik a realitás talaján állni és a létező viszonyok, lehetőségek, körülmények és erőforrások számbavételével gondolkodni. Nem kíván országos szintérben mozogni, a program eredeti elképzelésének megfelelően regionális térben épül fel. Mint bármely más modell, ez is valamely létező kontextusba helyezve a leginkább bemutatható és érthető. A program eredeti elképzeléseinek megfelelően logikusan adódik az Észak-alföldi regionális fejlesztési tervezés jelenlegi struktúrájának segítségül hívása – ennek a közegnek a beosztását, szóhasználatát, működési módját használjuk a modell reprezentálására. Az értelmezési különbségek elkerülése érdekében lényeges annak hangsúlyozott megerősítése, hogy e példán keresztül nem a jelenleg a regionális tervezésben működő társadalmi egyeztetési eljárás cseréjére teszünk javaslatot, egyszerűen eszközként használjuk a tervezés struktúráját, illetve fogalomrendszerét modellünk bemutatására.
2
A Hálóterv célkitűzésének aktualitása A nonprofit szervezetek regionális tervezési és fejlesztési folyamatokba való bevonása és a szakpolitikai döntésekben való partneri jelenléte prioritást élvez az Európai Unió ajánlásaiban; a cél ezzel annak biztosítása, hogy az egyes régiók szélesebb társadalma is bekapcsolódjon a fejlesztésekkel kapcsolatos döntésekbe. A szervezett széles körű társadalmi részvétel megvalósítására a civil szervezetek a leginkább alkalmasak – ez Európa szerte számos országban működő gyakorlat: a civil partnerek innovatív képességeiknek köszönhetően segítik a stratégiai programozási munkát, valamint rajtuk keresztül az érdekeit képviselni nem tudó társadalmi csoportok is lehetőséget kapnak a partnerségi struktúrákban való részvételre. További indokkal szolgál az a tény, hogy az Unió a régiók mentén támogatja a források felhasználását, és a Strukturális Alapok által finanszírozott projektek jelentős részében a lehetséges kedvezményezettek között vannak a nonprofit szervezetek. Ahhoz, hogy következetesen és felelősségteljesen használják fel e jelentős forrásokat, szükséges feltétel és egyben lényeges motiváció, ha a fejlesztések tervezésében, a kapcsolódó döntésekben is helyet kapnak e szektor szervezetei. Magyarországon annak ellenére, hogy az országos hatókörű fejlesztésre vonatkozó dokumentumok többsége tartalmaz a társadalmi egyeztetési eljárásra vonatkozó fejezetet, mégsincs minden szinten bejáratott, automatikus gyakorlat a nonprofit szervezetek (illetve azok legitim képviseletének) partnerként való jelenlétére a fejlesztési döntések meghozatalánál. Ez a jelenség is – többek között – hozzájárult például olyan pályázati kiírások születéséhez, melyek számos eleme nem valós igényekre reagált, így egyes programokra alig érkeztek pályázatok, míg mások pénzhiánnyal küszködtek. Mind az elvárások, mind a gyakorlati tapasztalatok elengedhetetlenné tették a civil társadalommal való partneri együttműködést, ám ehhez mindenképp szükség van a szféra egységes képviseletére, illetve a bevonási gyakorlatra vonatkozó rendszerre, hiszen lehetetlen más módon (egyenként) kikérni és értékelni, majd beépíteni a szervezetek állásfoglalásait. Ám mivel Magyarországon még nem született egységes civil képviselet, így nem volt kivel egyeztetni a szükséges lépésekről, a nonprofit szervezetek bevonásának módszereiről. E folyamat tehát a megszólíthatóság hiánya miatt mind országos szinten, mind a legtöbb régióban nehézkes. Hiába van kinyilvánított igény a civil társadalmi kontrollra, a jogalkotásban való részvételre, szakpolitikai döntésekben való részvételre – mindez egyenrangú partnerként kizárólag a szektor legitim képviseletével egyeztetve bonyolítható le. Több alkalommal felvázolta már a kormányzat ennek megoldására vonatkozó elképzeléseit,
3
hiszen határozott érdeke fűződik ahhoz, hogy mielőbb lehetővé váljon a civilekkel való – országos és regionális szintű – kommunikáció és a társadalmi egyeztetési eljárás, ezáltal a döntések társadalmi támogatottságának növelése. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált, hogy a partneri viszony feltételének tekintik a szektor képviseletének legitimitását, melyet a civil társadalom önszerveződése által látnak biztosítottnak – ilyen módon a nonprofit szektor saját hatáskörébe utalják a képviseleti rendszer kialakítását és működtetését. Mivel néhány sürgető feladatot sikerült egységes civil képviselet nélkül is kielégítően megoldani (legjobb példa erre a Nemzeti Civil Alapprogram civil jelöltállítási rendszere), ezért időről-időre elcsitul a probléma hosszú távú és minden szereplő számára elfogadható megoldásának szorgalmazása. Történik mindez annak ellenére, hogy a rendezetlen és illegitimnek tekintett társadalmi részvétel sok esetben kizárólag a tervezett intézkedések, szabályozások kritikájaként jelenik meg, így a döntéshozó szervek konfliktusként, munkájuk akadályozásaként élik meg a társadalmi részvételt. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után azonban a legtöbb szakmapolitikai döntésben megkerülhetetlen a társadalmi egyeztetés, amely hosszú távon nem megoldható ad hoc módszerek működtetésével, ezért elodázhatatlan az állandó, legitim, használható eljárási rendszer megalkotása. Természetesen a legitim civil képviselet megoldatlansága és a fejlesztési döntésekben való partneri részvétel kidolgozásának hosszadalmas elhúzódása a szektornak sem érdeke. A nonprofit szervezetek számára ugyanúgy nem elfogadható állapot, hogy az eseti eredmények mellett egyidejűleg jelen van a rendszertelenség és bizonytalanság. Abban, hogy Magyarországon nem megszólítható a civil szektor, nincs legitim képviseleti rendszer és nincs általánosan kialakult gyakorlata a döntésekben, tervezésben való partneri részvételnek, igen nagy a hazai nonprofit szektor szereplőinek felelőssége. A szakirodalomban általánosan elfogadott nézet, hogy ennek a folyamatnak a szubszidiaritás és a legitimáció jegyében az önszerveződés talajáról kell indulnia, tehát törvényi rendelkezésekkel nem ösztönözhető. Tény, hogy jelenleg sem megszólítható egységes civil képviselet, sem általános érvényű alulról fölfelé („bottom-up”) építkező – társadalmi egyeztetési eljáráshoz szükséges – rendszer nincs. Ennek okait jelen tanulmány nem vizsgálja; számos kutatás és konferencia zajlott e kérdés feltárására és megvitatására, a lehetséges okok közé sorolják többek között a következőket: a forrásszerzés miatt kialakult versenyhelyzet, az információhiány, az egyéni lobbi eredményességébe vetett „vak” hit. Ezen okok további elemzése helyett a jelenlegi állapotról alkotott – esetenként különböző – nézetek gyors és tömör összefoglalására törekszünk, hiszen a folyamatban mára elért állapot tisztázása feltétele a lehetséges továbblépési irányok meghatározásának. 4
Az önszerveződés létező jelenség a magyarországi civil szférában, több kutatás és a KSH adatai támasztják alá, hogy a működő nonprofit szervezetek megközelítőleg egyharmada tagja valamilyen civil szövetségnek, fórumnak vagy kerekasztalnak. Ám ezek az együttműködések a legtöbb esetben valamely szakma, ágazat vagy speciális témakör köré szerveződnek, és igen ritka a különböző tevékenységű szervezetek összefogásával általános képviseleti célra (is) létrehozott kooperáció. Területi alapú, regionális és országos szerveződések is léteznek, általában rész- vagy fő céljukként megjelenik a civil képviselet ellátása, de ez mindig egy konkrét folyamathoz, ágazathoz, esetleg intézményhez kötődik, tehát az egységes civil szféra megszólíthatóságát nem teszik lehetővé, bármilyen eredményesen és hatékonyan működnek is. Ezek a szerveződések egyes esetekben megvalósítják a belső és külső legitimációt egyaránt, saját hatókörükben valóban megszólíthatóvá, így a fejlesztési döntésekbe bevonhatóvá teszik az általuk képviselt nonprofit szervezeteket, azaz létezik ma is önszerveződésen alapuló, hatékony partnerségi gyakorlat. Elsősorban ezek a példák, és természetesen az összes önszerveződés jegyében létrejött képviseleti rendszer fontos tanulságokkal szolgál a bármely döntési folyamatba adaptálható társadalmi egyeztetési eljárás rendjének kidolgozásához, hiszen tapasztalatokat közvetít a különböző gyakorlatok működőképességéről. Komoly probléma azonban, hogy ezek a minták saját köreiken belül maradnak, nincs megfelelő kommunikációjuk, így rendkívül alacsony az ismertségük, méginkább munkájuk nyomon követése, tehát az annak tanulságaiból való profitálás lehetősége is. E szituáció – mely okainak és megoldási módjainak elemzése szintén nem tárgya a tanulmánynak –, valamint az egységes civil képviselet és az általánosan működő bevonási gyakorlat hiánya elengedhetetlenné teszi, hogy tüzetesen megvizsgáljuk a civil partnerség kialakításának másik útját, a törvény, illetve rendelet által szabályozott, irányított képviselet lehetőségeit. Míg az önszerveződést tekintik a belső legitimitás egyedüli letéteményesének, a szakirodalom és számos kutatás azt is megállapítja, hogy a nonprofit szektor jelenlegi szerveződési szintjén a partnerség gyakorlása nem megvalósítható anélkül, hogy a törvény, illetve a döntésért felelős állami szerv kötelező erővel rendelkezzen róla. Különböző állásfoglalások születtek arról, hogy e felülről (illetve a szektoron kívülről) jövő szabályozás milyen mélységben kell, hogy megszabja a civil bevonás rendszerét: előfordul, hogy elegendőnek tartják a keretek és az eljárásrend lefektetését, más nézetek szerint szükséges a részletes, pontos működési rend meghatározása. Mindkét módszerre létezik precedens Magyarországon, hiszen – ahogyan korábban jeleztük – több döntési helyzetben kötelező a társadalmi egyeztetés, valamint ennek elvei mentén olyan színtéren is elkezdődik a nonprofit 5
szervezetek bevonása, ahol semmilyen előírás nem mondja ezt ki. A leggyakoribb a minisztériumok és az önkormányzatok ilyen irányú gyakorlata, ám – számos különböző okból kifolyólag – ezek egyike sem vált általánosan alkalmazott eljárásrenddé. Jelen tanulmány kereteiben értelemszerűen adódó példa a 2007-2013-as tervezési időszak regionális fejlesztési tervezés
kapcsán
a
nonprofit
szervezetek
bevonásáról
szóló
258/2004.
(IX.16)
kormányrendelet, mely minden régióra kötelező érvényűen szabályozza a bevonás módszerét, kereteit és a hatásköröket, azonban a részletek kidolgozásában lényeges teret enged a régiók tervezési folyamatát lebonyolító szervezetnek (Regionális Fejlesztési Tanács és az Ügynökségek), valamint a résztvevő nonprofit szervezeteknek. A szféra szerveződési állapotának bemutatása mellett a Hálóterv területi behatároltsága miatt szükség van a régió civil szerveződései főbb jellemzőinek áttekintésére. Az Észak-alföldi régió civil társadalmának regionális szintű intézményesültségi foka igen alacsony, a létező képviseleti rendszerek regionális legitimáltsága megkérdőjelezhető. Meg kell jegyezni, hogy az egyes megyékben rendkívül különböző a civil társadalom szervezettségi szintje: van példa az egységes legitim képviselet működésére és annak teljes hiányára, hasonlóképp a civilek döntésekbe való rendszeres bevonására és az ad hoc, vagy teljesen hiányzó partnerségre egyaránt. A régióban tehát hiányoznak a partnerség intézményének alapvető keretei, amelyek között a harmadik szektor szervezett keretek között részt vehetne a tervezésben és döntésekben. A feladat így nem könnyű, annál is inkább, mert a régió nonprofit szervezetei rendkívül változatos tevékenységi területtel jellemezhetők, ahogyan működési formájuk, erőforrásaik és igényeik is szerteágazóak. Ez ugyan jelentősen bonyolítja az egységes állásfoglalások kialakítását, viszont hatékonyan képes képviselni a társadalom sokszínűségét.
Az AGORA program keretei és módszerei Az „AGORA – Civil társadalom a regionális fejlesztési stratégiákban” című program azt a célt tűzte ki maga elé, hogy zárótanulmányában bemutat egy bármely, a civil szervezetek véleményét, állásfoglalását igénylő tervezés folyamatába adaptálható modellt, melyet a programban résztvevő nonprofit szervezetek elképzelése alapján alakít ki. A modell létrehozását befolyásoló elméleti és tapasztalati tényezők rövid áttekintése után szükség van a program konkrét kereteinek, módszereinek rövid bemutatása. Az Észak-alföldi régió, illetve elsősorban Hajdú-Bihar megye, valamint az Északnyugat romániai régió, mindenekelőtt Bihor megye nonprofit szervezetei kaptak meghívást a
6
programban való részvételre. Megkeresésükhöz felhasználtuk az összes elérhető adatbázist: a Civil Szolgáltató Központ, a Fejlesztési Ügynökségek, több ernyőszervezet listáját és az interneten elérhető jegyzékeket. Az érdeklődő szervezetek körében a program megalapozása és célzottságának növelése érdekében elvégeztünk egy kérdőíves kutatást, részben a szervezetek tevékenységének, erőforrásainak, igényeinek és szükségleteinek megismerése, másfelől a regionális fejlesztési folyamatról, az abban zajló civil megjelenésről alkotott véleményük feltérképezése céljából. A kutatás eredményeit e két témakör mentén egy-egy tanulmányban foglaltuk össze, melyeket az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség honlapján minden érdeklődő számára elérhetővé tettünk. A program során három rendezvény zajlott le Debrecenben, ahová a határ mindkét oldalán működő nonprofit szervezeteket meghívtuk. A találkozási alkalmak képzési és workshop anyagát a kutatás során preferált témakörök mentén alakítottuk ki, így a szakmai fejlesztést célzó információátadás a résztvevő szervezetek számára hasznos és értékes – kompetens szakértők által prezentált – aktuális témákból állt. A program lényeges elemeként lehetőséget biztosítottunk a szervezetek közötti párbeszédre, egymás munkájának megismerésére, kapcsolatépítésre, a határ két oldalán élő szervezetek tapasztalatcseréjére. Ezek a rendezvények szolgáltatták az alkalmat a kutatás eredményeinek megvitatására, majd a Civil képviseletei és kommunikációs hálóterv által bemutatott modell részleteinek kidolgozására. Lényeges kitétel, hogy a program eredményeként létrehozott Hálóterv regionális hatóköre ellenére nem reprezentatív az Észak-alföldi régió egész civil társadalmára, hanem azon
szervezetek
véleményét,
elképzeléseit
tükrözi,
akik
delegáltjaikon
keresztül
képviseltették véleményüket az AGORA programban.
7
II. CIVIL KÉPVISELETI ÉS KOMMUNIKÁCIÓS HÁLÓTERV Az AGORA program pályázati dokumentációja a Civil képviseleti és kommunikációs hálóterv (röviden Hálóterv) tartalmára vonatkozóan a következő irányvonalat jelöli ki: „A civil szervezetek a képzés és a közös workshopok eredményeként kialakítják azokat a képviseleti- és kommunikációs hálókat, melyek illeszkednek a regionális stratégiák prioritásaihoz és melyek mentén aktívan bekapcsolódhatnak a tervezési folyamatokba”. Ennek az elvárásnak megfelelően a Hálóterv nem vállalja fel országos viszonylatban a teljes civil szféra megszólíthatóságának megoldását, e helyett regionális színtérre vonatkozóan vázol fel egy, a nonprofit szervezetek tervezési és döntési folyamatokba való bevonására vonatkozó modellt. E munkának nem célja a jelenlegi regionális fejlesztési tervezés társadalmi egyeztetési eljárásának kritikája vagy cseréje, ám mivel annak funkciója és működési kontextusa megegyezik a modell sajátosságaival, ezért a Hálóterv felvázolása során felhasználjuk a működő eljárás szervezeti egységeinek nevét. A fogalomrendszer átvétele egyáltalán nem jelent azonosságot; az ismert szereplők egyszerűen csak példázzák a modell egységeinek döntési struktúrában elfoglalt helyét, szerepét, így könnyebben érthető és értelmezhető a felvázolt rendszer.
Alapelvek Az eljárásrend felállításának kijelölt célja nem elégséges vezérfonal a komplex működési rend meghatározásához, szükség van azon alapelvek lefektetésére, melyek a modell részleteinek kialakításában, tehát az egységek megállapításában, a viszonyrendszerek és struktúrák definiálásában orientálják a munkát. A civil társadalom képviseletének megszervezése két irányból indulhat: önszerveződés vagy irányított képviselet útján. Ahhoz, hogy egyértelmű és megfontolt döntés születhessen, meg kell vizsgálni e két fogalom pontos tartalmát, érvényre jutásuk pozitív és negatív hozadékait, valamint az érvényesülésük esetén bekövetkező folyamatokat – mindezt kifejezetten a realitás talaján állva, irreális elképzelések nélkül, folyamatosan eddigi tapasztalatainkra építve, hiszen mindkét elv alapján megvalósult rendszerek ismertek a civil szférában. A továbbiakban tehát a megkérdezett szervezetek által, közösen kialakított hálóterv alapelveit, az együttesen kialakított definíciókat ismertetjük, majd a legfőbb ismérveket egy táblázatban foglaljuk össze.
8
Az önszerveződés eredendően valamely hiányérzetre, valós igényre válaszol, e hiányérzettel rendelkező szereplők létező, működő információs csatornán állapítják meg a közös igény fennállását és a közös fellépés szükségességét. A hiányérzettel jellemezhető csoport tagjainak egyike (vagy néhányuk) felvállalja a „generátor” szerepet és elindítja a szerveződést. Az ötletgazda nem válik automatikusan a szerveződés irányítójává, a csoportot választott, tipikusan karizmatikus egyéniség vezeti ezután, aki képes a szerveződést befelé és kifelé is legitimálni. Pozitívuma e szerveződési típusnak, hogy valós közösségi igényre válaszol, a szereplők egymást választják, szabályaikat maguknak alakítják ki, ennek folytán a résztvevők sajátjuknak érzik, így motiváltak, nem kérdéses tehát a csoporton belül a szerveződés képviselőinek legitimitása. Nehézséget okoz azonban az önszerveződésekben ezeknek a saját szabályoknak a kialakítása a részvevők teljesen szabad, kényszermentes akarata miatt, majd a szabályok betartása-betartatása sem könnyű feladat. A közös hiányérzet megléte mellett óhatatlanul napvilágra kerülnek az érdekellentétek és a konkurencia, a konfliktusokat kezelni a csoport számára akár „próbatétel” is lehet. További gyenge pontja az ilyen típusú együttműködésnek az anyagi háttér biztosítása és a szerveződés külső legitimációjának elérése. A nonprofit szervezetek irányított képviselete valamely állami szervezet utasítása alapján jön létre, tehát elindítója nem a csoport tagja. A szabályok és keretek előre meghatározottak, ahogyan a cél és feladat is, amelyre a képviselet életre lett hívva. A létrehozó esetenként mozgásteret ad a működés részleteinek alakításában a csoport tagjai számára, de a főbb pillérek, határvonalak és jogosultságok sohasem változnak. Kifejezett előnye egy ilyen típusú szerveződésnek, hogy munkája egyértelmű és gyors tud lenni az előre megalkotott szabályok miatt, hiszen azokhoz alkalmazkodva egyszerűen eldönthetők a vitás kérdések, valamint kevesebb és könnyebben kezelhető minden felmerülő konfliktus is. E mellett konkrétan célzott tud lenni, így erőforrásai nem forgácsolódnak szét; az anyagi háttér biztosítva van, és kifelé automatikus legitimitást kap. Ugyanakkor komoly fenntartások is érvényesek erre a szerveződési rendszerre, hiszen korántsem biztos, hogy valódi hiányosságokra és a nonprofit szervezetek által működtethető módon válaszol, tekintve, hogy létrehozója nem civil, illetve sok esetben kevés kapcsolata van a szektorral. Mivel megrendelésre és anyagi függésben működik, ezért felmerül a pártatlanság problematikája is, valamint kifejezetten nehéz a nonprofit szektoron belüli legitimációját elérni.
9
1. sz. táblázat Az önszerveződés és az irányított képviselet legfontosabb jellemzőinek összefoglalása
Önszerveződés
Pozitívumok
•
valós közösségi igényre válaszol
•
egymást választják a résztvevők
•
Irányított képviselet •
előre megalkotott szabályok, így egyértelmű és gyors munkavégzés
a csoport alakítja ki saját szabályait
•
•
szabályokhoz alkalmazkodva eldönthetők a vitás kérdések
a résztvevők sajátjuknak érzik a kezdeményezést, így motiváltak
•
•
szektoron belüli legitimáció
kevesebb és könnyebben kezelhető minden felmerülő konfliktus
•
egyértelmű a szerveződés képviselőinek legitimitása
•
konkrétan célzott
•
koncentrált erőforrások
•
biztos anyagi háttér
•
külső legitimitás
•
a közös cél leszűkítése, így az erőforrások koncentrálhatósága
•
létrehozója nem a nonprofit szektor része
•
szabályok kialakítása, majd betartatása – kisebb fegyelem
•
kötelezően kijelölt partnerek
•
•
előre meghatározott szabályok
az érdekellentétek és a konkurencia, illetve bármely konfliktus kezelése
•
•
a feldolgozott probléma realitásának és a módszerek kérdésessége
anyagi háttér biztosítása
•
•
külső legitimáció
megrendelésre és anyagi függésben működik – pártatlanság kérdése
•
nonprofit szektoron belüli legitimáció
Nehézségek
Az AGORA programban résztvevő nonprofit szervezetek a kutatás eredményeit áttekintve és saját tapasztalataikra támaszkodva e két alternatíva definiálása, majd előnyeinek és hátrányainak átgondolása után a Civil képviseleti és kommunikációs hálóterv által bemutatandó modellt az irányított képviselet elvére kívánják felépíteni olyan módon, hogy a kötelező érvényű szabályozás által felállított eljárásrend lehető legtöbb részletének kidolgozását a résztvevő nonprofit szervetek hatáskörébe utalja. A Hálóterv az elemi szervezési stratégia kijelölése után azokat az alapelveket fekteti le – a demokratikus képviselet elveit érvényesként kezelve –, melyek mentén tervezve egy
10
bármely döntési feladathoz szükséges társadalmi egyeztetési eljárás esetén alkalmazható módszer/modell alakul ki. A legfontosabbnak tartott alapelvek a következők: A globalitás alapelve alapján a nonprofit szervezeteken keresztül lebonyolított társadalmi egyeztetési eljárás minden fejlesztési területen indokolt, hiszen bármely döntés befolyásolja a társadalom tagjainak életét, így – a civil szervezeteken keresztül – lehetőséget kell kapniuk a véleménynyilvánításra. A szakmaiság biztosítása érdekében a nonprofit szervezetek állásfoglalásának kikérése szakterületenként zajlik, ilyen módon a különböző fejlesztési területeken kizárólag a valóban kompetens szervezetek jelennek majd meg. A megszólíthatóság érdekében a nonprofit szervezetek által kialakított véleményt delegált képviselő továbbítja és reprezentálja, megkönnyítve és leegyszerűsítve a kommunikációt a további partnerek és a civil szervezetek között. Semmiképp nem megengedhető a szerepekbe, tisztségekbe való „bele kövülés”, így a rotáció elvének megfelelően a nonprofit képviselők rendszeresen újra kiválasztásra kerülnek. A partnerség nevében a delegált civil képviselő a többi döntésben résztvevő partnerrel megegyező hatáskörrel, jogosultságokkal és kötelezettségekkel rendelkezik. A nyitottság a nonprofit szervezetek bevonásának korlátmentességére utal, a szakmába vágó tevékenység mellett nincs más peremfeltétel, illetve a folyamatba való belépés nem zárt, a szervezetek szabadon csatlakozhatnak a megkezdett munkához. A különböző szakmai csoportok között átjárhatóság van: bármely munkaanyag megtekinthető, ám az adott szakmai szekció nem köteles a más szekcióba tartozó nonprofit szervezet véleményét becsatornázni a közösen kialakított, majd a delegált képviselő által közvetített állásfoglalásba. Kiemelten fontos a szektoron belülre és kívülre irányuló legitimitás biztosítása is. A nonprofit szervezetek felé a „választási legitimitást” a nyitott belépési rendszer és a delegált képviselők szabad kijelölése garantálja, a „működési legitimitás” letéteményese a kiszámítható és világos eljárásrend és a működés részleteinek szabad alakítása, tehát az önszerveződés számára jelentős tér biztosítása. A szektoron kívülre a legitimitást egyrészt a választási és működési legitimitás, másrészt a szerveződés jogszabályi kerete biztosítja.
11
A modell működése Az AGORA programban résztvevő nonprofit szervezetek által az elmúlt fejezetekben lefektetett működési rendszer és irányelvek mentén kialakított, a jelenlegi regionális tervezési folyamat társadalmi egyeztetési eljárásának fogalmait „szimbolikusan” használva a Civil képviseleti és kommunikációs hálóterv modellje a következő ábrával illusztrálható:
Regionális Fejlesztési Tanács
Regionális Munkacsoport
Tematikus Munkacsoport
Tematikus Munkacsoport
Tematikus Munkacsoport
Civil Tematikus Munkacsoport
Civil Tematikus Munkacsoport
Civil Tematikus Munkacsoport
Tematikus Munkacsoport
Civil Tematikus Munkacsoport
Civil Munkacsoport
A modell szerveződési egységeinek egy része a jelenlegi, már hivatkozott eljárásrendben állandó és sajátos feladatkörrel rendelkező szereplő, melyek jelen esetben – ahogyan korábban ez deklarálásra került – a struktúrában betöltött helyet jelölik meg pontosan, ám funkciójuk és tevékenységük lényegesen eltérő. A jelen modellben szerveződési
12
egységként megjelenő, az Észak-alföldi régióban a 2007-2013-as költségvetési időszakra vonatkozó tervezés társadalmi egyeztetési eljárásában szereplő fogalmak a következők: - Tematikus munkacsoportok (TMCS), melyek szakterületenként segítik a tervezői munkát, véleményezik a munkaanyagokat és javaslatokat tesznek. - Regionális Munkacsoport (RMCS), mely a tematikus munkacsoportok munkája felett gyakorol kontrollt és ellátja a szakmai-társadalmi egyeztetéssel kapcsolatos feladatokat. - Regionális Fejlesztési Tanács, ahol a szakmai anyagokat jóváhagyják. A modellben ezek a fogalmak sajátos tartalmat kapnak, az egységek feladata megváltozik, esetenként a jelenlegihez viszonyított értelmezésben bemutatva. A tematikus munkacsoportok jelölik a modellben a szakterületenként szétválasztott tervezési szekciókat, így nem követtük a regionális tervezés TMCS-inek pontos számát és speciális elnevezéseit, pusztán a struktúrában elfoglalt helyük és szétválásuk módja az, amit átveszünk. A Hálótervben a tematikus munkacsoportok száma és elnevezése mindig az aktuális tervezésidöntési feladat természetétől függ. A Regionális Munkacsoport a különböző szekciók operatív irányításáért felelős és kontrollfunkciókat ellátó szervnek felel meg, mely biztosítja a kommunikációt a tematikus munkacsoportok és a szakmai anyagok jóváhagyását végző szint között. A Regionális Fejlesztési Tanács az a csúcsszerv, amely eredetileg határozott a társadalmi egyeztetési eljárás lefolytatása mellett, az ő felelőssége az adott kérdés vagy probléma feldolgozása és érvényes döntés elkészítése; itt zajlik a szakmai anyagok végleges formába öntése és jóváhagyása, összetételét külön – az aktuális témakörnek megfelelő – jogszabály írja elő. A jelenlegi regionális tervezési struktúrában nincsenek jelen a modell további elemei: a Civil Munkacsoport és a Civil Tematikus Munkacsoportok. A Civil Tematikus Munkacsoportok mindig olyan számban és témában vannak jelen, ahogyan a tematikus munkacsoportok – gyakorlatilag azok kísérő szervei. Viszonyuk azonban nem alárendelt, hanem kiegészítő: a Civil TMCS saját résztvevői közül egy képviselőt delegál a megfelelő TMCS-be, aki – a partnerség alapelvének érvényesülése szerint – a többi TMCS taggal megegyező hatáskörrel, jogosultságokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, és ugyanolyan munkafeltételek között dolgozik (munkaanyagok biztosítása stb). Az egyeztetési eljárásban résztvevő nonprofit szervezetek minden esetben csak egy Civil Tematikus Munkacsoportba kerülhetnek be olyan módon, hogy ott szavazati joggal rendelkeznek – a később bemutatott kiválasztási szempont után ez a szabály biztosítja a szakmaiság érvényesülését, hiszen így 13
minden szervezet a saját szakterületén vesz részt érdemben a munkaanyagok elkészítésében. Az átjárhatóság elve alapján azonban lehetőség van a nonprofit szervezetek számára más Civil TMCS-k munkaanyagainak megtekintésére és a véleménynyilvánításra, ám szavazati jog nélkül. Ahhoz, hogy egy Civil Tematikus Munkacsoport határozatképes legyen, és ezáltal szavazati joggal rendelkezzen az általa a TMCS-be delegált képviselő, legkevesebb három szervezet munkatársának véleményt kell formálnia az aktuális munkaanyagról, ettől kevesebb szervezet állásfoglalását közvetítő delegált a TMCS-ben csak tanácskozási joggal bír. A Civil Munkacsoport a rendszer túlzott bürokráciától való mentesítése érdekében semmilyen irányító vagy kontroll funkciót nem tölt be, egyetlen, de igen fontos feladata van. A tervezés vagy a döntéshozás időtartamának megfelelően ritkán – a jelenlegi regionális tervezési folyamat kontextusában évente egyszer – ülésezik a Civil Tematikus Munkacsoport delegáltjainak kötelező és egyéb tagjainak szabad részvételével. Ekkor megválasztják azt a közös civil képviselőt, aki a (jelenlegi regionális tervezési rendszerben e nevet viselő) Regionális Munkacsoport munkájában közreműködik annak többi tagjával egyenlő hatáskörrel, jogosultságokkal és kötelezettségekkel rendelkezve. Alapvető kérdés a nonprofit szervezetek Civil Tematikus Munkacsoportokba való bekerülésének módja. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb nonprofit szervezet dönthessen arról, hogy részt kíván-e venni a társadalmi egyeztetési eljárásban, ezáltal megjeleníteni az általa képviselt csoport nézeteit, kifejezetten széles körű nyilvános és célzott meghirdetés szükséges a tervezési/döntéshozási folyamat megkezdése előtt legalább 6 héttel. A nyilvános és célzott meghirdetéshez szükséges minimum megyénként egy napilapban való megjelenés, a döntésért felelős szerv (példánkban a Regionális Fejlesztési Tanács) honlapján, hírlevelében való közzététel, a megyei Civil Szolgáltató Központok hírlevelében való megjelenés, illetve megyénként egy-egy fórum keretében részletes információk átadása és a felmerülő kérdések megválaszolása. Egy nonprofit szervezet egy Civil Tematikus Munkacsoportba jelentkezhet, a bekerülés egyetlen feltétele – mely a szakmaiság elvének első biztosítéka –, hogy alapító okiratában szerepeljen az adott Munkacsoporthoz tartotó témakör; sem a működési évek számának, sem egyéb további peremfeltétel megszabásának nincs létjogosultsága. A nyitottság elve érvényesül a társadalmi egyeztetési eljárásba való bekerüléskor: a bejelentkezés nem zárul le, a tervezési/döntési folyamat teljes időtartama alatt lehetséges további nonprofit szervezetek csatlakozása a Civil Tematikus Munkacsoportok munkájához.
14
III. MULTIPLIKÁTOR HATÁSOK Egy bármely döntési helyzetben adaptálható modell alkalmazása és a társadalmi egyeztetési eljárás lefolytatása több lényeges következménnyel jár mind a nonprofit szektor egésze, illetve az egyes szervezetek, mind az egyeztetési eljárás „megrendelője” és egyéb szereplői számára. • A bevált eljárásrend generálja a társadalmi egyeztetési eljárások lefolytatását más döntési/tervezési alkalmakban is. • Növekszik a civil szféra szervezettsége. • A civil együttműködési rendszerek minden szinten és minden ágazatban fejlődnek. • Automatikussá válik a szektorban lévő kapacitás mozgósítása, a szektor abszorpciós képességének növekedése. • A nonprofit szervezetek helyi társadalom életében betöltött szerepe javul. • A képviseleti rendszer gyorsítja az információk áramlását, bővíti az átadott információk körét, intenzívebbé teszi a partnerek közötti kapcsolatot. • Az átfogó társadalmi egyeztetés növeli a társadalmi konszenzust a döntéshozatali szervek és a szélesebb társadalom között.
15